Sziasztok Vályisok!

Új tanév, új kezdet, új remények… Ennek megfelelően úgy gondoltuk,

hogy egy kicsit mi is megújulunk, felfrissülünk, és fiatalosabbak leszünk.

Eredményképpen most egy formailag és tartalmilag egyaránt megújult

Vályi Nyúzt tarthattok a kezetekben! A csodaszép borítót Szabó Eszter

tanárnőnek köszönhetjük! Ugye, Ti is örültök velünk?

Az iskola már javában tart, sőt, az őszi szüneten is túl vagyunk, a téli pedig

a nyakunkban liheg. Iskolánk régi tanulói rutinszerűen folytatják a soron

következő tanévüket, és örülünk, hogy már az új tanulók is otthonosan

mozognak az intézményben! Sok eseményt hozott magával a szeptember,

október és december, melyekről igyekszünk beszámolni Nektek!

El ne felejtsétek december 19-én, szerdán a Karácsonyi vásárt! Forró tea,

sütemény vár rátok, és rengeteg karácsonyi ajándéknak való „kütyüt”

vásárolhattok!

Minden kedves diákunknak, tanárunknak, valamint iskolánk összes

dolgozójának Boldog Karácsonyt, és sikeres újévet kívánunk!

A szerkesztők

„Nagyon jól érzem magam a Vályiban. Az osztályban jó a hangulat és

rengeteg feladat áll előttünk. A heti 5 tesi óra elég fárasztó, de kibírjuk!

Tetszik, hogy az iskola tiszta, sok szakkör van, és örülünk, hogy van büfé!”

(Soós László 9. B)

„Szeretem ezt a sulit, mert szép, nagy, tiszta, és környezettudatos. Végre

sikerült választanom egy szép szakmát is, amit szívesen tanulok.

Osztálytársaimmal jól kijövünk, néha egy kicsit szórakozunk, de szerintem

ez belefér. A tanárok segítőkészek, jól kijövök velük.” (Kovács Viktor Örs,

9. B)

„Szerintem ez egy rendes iskola. Nagyon szeretem a festő szakmát!

Rendesek a diákok, és a tanárokkal is jól ki lehet jönni. Szép a kollégium,

és jó ide járni, mert itt vannak a barátaim is.” (Végh Balázs, 9.B)

„Tetszenek a falakon a rajzok, a padokon a minták, nagyon hangulatos

tőlük az iskola. Szeretem a szakmát is, amit tanulok, és az órák is jó

hangulatban telnek. Kollégista vagyok, jó közösségbe kerültem, segítenek,

ha gondom van.” (Angyal Renáta, 9.E)

„Olyan lány vagyok, aki mindig tanul, de sosem jó! Sajnos van két

egyesem már, tesiből és gyakorlatból. Az órák tetszenek, az anyag

általában érdekel, csak néha unom el magam. Amikor az első napom volt,

nagyon izgultam, és el is tévedtem az iskolában. Ha valamit eltervezek, az

úgy is lesz, és én szeretném ezt a szakmát elvégezni!” (Kiss Laura, 9.E)

„Azért ezt a szakmát választottam, mert kiskorom óta bolti eladó szeretnék

lenni. Furcsa volt szeptember elsején, hogy teljesen új osztályba kerültem,

csak néhány ismerős volt a régi iskolámból. Nagyon tetszett a

szecskaavató, a sok vicces feladat meg a hülyéskedés az osztálytársakkal.

Szeretem ezt az iskolát! (Nyári Renáta, 9.E)

2012. szeptember 8-tól október 6-ig 12 mezőgazdasági gépszerelő volt

Németországban 4 hetes szakmai gyakorlaton Gutai Károly tanár úr és

Borbély Melinda tanárnő kíséretével. Augusztus végén két hetes felkészítő

tanfolyamon vettek részt a szerencsés diákok. Ez egy új Leonardos projekt

volt, eddig márciusban jött négy német fiú a „Justus-von-Liebig” iskolából,

akik három hétig maradtak nálunk. Ez a projekt már két éve működik, a

német fiúk voltak már gyakorlaton Vargáéknál Csehiben, Tóthéknál

(Ezermag Kft), a Donauland Kft-nél Fornádon és a Dalmand Zrt-nél is.

2013 márciusában ismét érkezik hozzánk négy német fiú.

Szeptember 8-án, szombaton, amikor megérkeztünk, a németek fogadást

rendeztek, ahol grilleztünk és a magyar zászló is fel volt akasztva. A

magyar fiúk kettesével laktak családoknál, akiknek gazdaságuk volt.

Együtt reggeliztek, ebédeltek, vacsoráztak a családdal, együtt dolgoztak és

hétvégente együtt is kirándultak. Rengeteg szabadidős programon vettünk

részt, amelyet Christan Wehling, a „Justus von Liebig” iskola tanára

szervezett:

Szeptember 13-án Hannoverben voltunk, ahol a helyi oktatási miniszter

fogadott minket, elmentünk a Justus von Liebig iskolába, ott találkoztunk

az igazgatóval és bementünk ahhoz az osztályhoz, ahonnan kiválasztják

majd azt a négy fiút, akik eljöhetnek Magyarországra. Szeptember 18-án

Rókus Bence 18. születésnapja volt, ezért egy születésnapi partyval

kedveskedtünk diákunknak, grilleztünk, tortát ettünk és nagyon jól

mulattunk. Hamburgban is eltöltöttünk egy hétvégét. 23-án elutaztunk

Soltau-ba a Heide Parkba: 850.000 m2-en van észak-Németország

legnagyobb családi és szabadidős parkja. A világ legnagyobb és

leggyorsabb fahullámvasútján, a Colossoson 120 km/óra sebességgel

mehettek a bátrak és az erős idegzetűek. A 2011-ben épített Krake-n

(polipon) pedig megtapasztalhattuk a szabadesés „gyönyöreit”. 26-án

Hannoverben focimeccsre mentünk, a Hannover 96 játszott Nürnberg

ellen, 4:1-re győztünk.

Huszti Szabolcsnak, a legjobb magyar játékosnak néztük fantasztikus

játékát, aki a mezét nekünk ajándékozta lelkes szurkolásunkért.

Fantasztikus élményekkel gazdagodhattunk, megismerhettük a családi

gazdaságok működését Németországban. Voltak olyan diákok, akik voltak

a Krone cégnél, a helikopter múzeumban, szüreti bálban, Tropicana

fürdőben… Az itt szerzett élményekkel egy egész életre szóló tudást, és

rengeteg emléket hoztunk haza magunkkal. A búcsú bulin minden tanuló

ünnepélyesen átvehette az Europass-t, ami igazolja, hogy Németországban

gyakorlaton voltak, és későbbi munkakeresés esetén ez az okirat nagy

segítség lehet. Borbély Melinda tanárnő

Idén október 9-én került sor a szecskaavatóra, amit iskolánk minden diákja

vár év elején: a végzősök azért, mert az általuk kitalált feladatokkal avatják

fel az elsősöket; szegény elsősök pedig azért, mert szeretnének

mihamarabb túlesni a ceremónián!

Mi, kilencedikesek már a

szecskaavatót megelőző napokon

készültünk: kidíszítettük a pólóinkat,

amelyeket felvettünk a jeles

eseményre. Virított rajtunk a

„Szecska vagyok” felirat.

Mindenkiben nagy volt az izgalom, és

kicsit féltünk is a ránk váró

feladatoktól. Az aulában

csoportosultunk, mi és sorstársaink: a többi kilencedikes osztály.

Elkezdődtek a feladatok: volt kvíz,

karaoke, wc papírba öltöztetés,

activity, és rengeteg vicces feladat.

Megkönnyebbültünk, mert igazán jó

kis vetélkedő kerekedett az egészből,

sokat nevettünk, és szurkoltunk

egymásnak. Nagyon küzdöttünk az

első helyért, és sikerült is, igaz,

holtversenyben, de a 9.SzA mégiscsak a dobogó legtetején állhatott.

Átvettük az oklevelet, és elégedetten távozunk az iskolából. Nagyon jól

éreztük magunkat!

Rózsás Roxána és László-Bérdi Bernadett

A kollégium hagyományos rendezvényei közé tartozik az év eleji szecskaavató,

amely az új kollégisták tréfás beavatása. Nálunk a szecskaavatás nem durva

megalázás, hanem vidám, tréfás, játékos vetélkedés volt. A szecskaavató után

minden „újdiák” teljes jogú tagja lett a kollégiumunknak.

Az elő-szecskaavatót október 8-án

délután tartottuk. Ekkor a

szecskáknak láthatósági

mellényben és papírcsákóval a

fejükön párosával a megadott

boltban a megadott dolgot kellett

megvenni, s arról számlát is kérni.

Például: állatboltból „Kutyafáját”,

barkácsboltból „Szemmértéket”,

ékszerboltból „Aranyeret”,

kulcsmásolótól „Áfa kulcsot”. A második feladat pedig az volt, hogy

szintén párosával nagyobb boltokban megadott időre minél több vásárlóval

készítsenek közös fényképet. A vicces feladatokat mind a szecskák, mind a

vevők és a bolti eladók egyaránt élvezték és ügyesen megoldották.

A szecskaavatót másnap a lány kollégium udvarán tartottuk meg. A

feladatokat a végzős és a DÖK-ös kollégisták állították össze. A jó

hangulatú vetélkedő sok izgalmat hozott. A feladatok között voltak

ügyességi feladatok, mint például váltófutás tojással a zokniban, tic-tac

keresése lisztből, talicskázás bekötött szemmel és citrommal a szájban,

zsíros kenyér evése bekötött szemmel. Minden feladat előtt egy szecskának

a kukába kellett állnia és egy gyerekdalt énekelnie. Utolsó feladatként

vízibomba kidobót szerveztünk, amely során egy szecska sem maradt

szárazon. A szecskakirálynő és udvarhölgyeinek megválasztását követően

a szecskaeskü letételével zárult az avatás. Az itt szerzett élmények minden

felavatott kollégista életében meghatározóak szoktak lenni, s még évek

múlva is mindenki pontosan emlékszik arra, hogy neki milyen feladatot

kellett annó végrehajtania. Takó Tímea Zita és Hajdu Nóra

A TÁMOP 3.3.7-es pályázat harmadik éve fut már iskolánkban, s ez a

harmadik év a „Tánc és gasztronómia” nevet kapta. Sok minden készült

már el az elmúlt két évben, aminek egyaránt örülnek diákok és tanárok.

Vannak nagyon szép és

ötletes ÖKO-kukáink, és

az iskola falát is színes

festmények díszítik. Mi is

szeretnénk hozzájárulni a

sok széphez, ezért három

alkalommal is

megörvendeztetünk

Benneteket egy-egy

táncelőadással. Az első

október 27-én meg is

történt, és a visszajelzések alapján sokaknak tetszett az, amire mi heteken

át rengeteget készültünk!

Október 27-én, szombaton,

több tánccsoport is

fellépett a Vályi aulájában.

Többek között mi,

Vályisok és készültünk egy

produkcióval, kánkánt

táncoltunk. Szécsi-Pécsvári

Nóra és Szinák Renáta

tanárnők készítettek fel

minket. Elsőként a Tamási

Jazz balett csoport lépett fel egy nagyon jó kis tánccal, őket követték a

Nagykónyi Általános Iskolások egy cigánytánccal, ami nagyon nagy sikert

aratott.

Végül, de nem utolsó sorban következtünk mi: a táncunk elején a

tánccsoportban lévő négy fiú is próbálta elsajátítani a koreográfiát, akik

szintén kánkán ruhában voltak, amelyhez gumicsizmát vettek fel.

Mulatságos táncuk után érkeztek a nézőtérre a lányok, és megmutatták,

hogyan is kell ezt csinálni… A táncunk után a nézők vastapssal mutatták

ki tetszésüket. Mi, fellépők nagyon élveztük a próbákat is, és a fellépés

közben is kiváló hangulat volt a „színpadon” és a nézőtéren egyaránt.

Ezután francia ételeket kóstolhattunk a 330-as teremben, amelyeket Jakab

Jánosné és Németh Lehetné tanárnők és a diákok készítettek el. Koktéllal

vártak minket, mi pedig igyekeztünk mindent megkóstolni!

Jankó Berta és Bogdán Dávid

Ki ne hallott volna az első bálokról? Ez minden végzősnek sokat jelent.

Talán a lányoknak picit többet, hisz ők a nagy fodros ruhákban igazi

hercegnőnek érezhetik magukat. Iskolánk hagyományait követve idén is

megrendezésre került a

szalagtűző és az azt

követő nyitótánc. A

végzős diákok

csodálatos ruhákban,

mosollyal az arcukon

keringőztek és

nyugodtan állíthatom,

hogy el sem hitték,

hogy már itt tartanak. A

hosszú és néha fárasztó próbák alatt oly távolinak már-már lehetetlennek

tűnt, hogy az esetlen

lépésekből egyszer

gyönyörűen kidolgozott

koreográfia lesz. De a

kitartó munkának,

akaratnak és nem utolsó

sorban Szilágyi Tímea

tanárnőnk türelmének és

munkájának

köszönhetően elkészült

a csoda, és senki nem

panaszkodhat rá. Ez a pár perc örök emlék marad, és úgy ivódik bele az

emlékezetbe, mint egy nagy munka, aminek a jutalma a sok csillogó

szempár, az elismerő pillantások, a mosolygó arcok és a büszke szülők és

hozzátartozók tekintete. A Vályi idén is megmutatta, hogy diákjai

tehetségesek és kitartóak. Szülőt, tanárt és diákot megrendítő táncot

sikerült összehozni. Boldog vagyok, hogy részese lehettem a nagy műnek,

és tudom erre még öregkoromban is mosolyogva gondolok majd.

Gróf Olga és Őri Bálint

Szeptember 27-én látogatást, illetve szakmai-grafikai külsős gyakorlatot

tartottunk az Ozora melletti Dád-pusztán, az O.Z.O.R.A Fest csodálatos

helyszínén. Résztvevők: a vályi összes grafikus tanulója, Szabó Eszter,

Boros Eszter, Márkus Regina tanárnők. A helyszínen Sümegi Gábor

kalauzolt végig minket, akinek többek között köszönhetőek a fantasztikus

nádfedeles épületek. Gábor bevezetett minket mind az építészet, saját

pályafutás, szakmaiság mellett a fesztivál hangulatába, értékeibe,

hitvallásába, szellemiségébe. Kiemelte a grafikus szakma sokoldalúságát,

pozitívumait, arra sarkallva, hogy tervezzünk mi is a jövőben, és juttassuk

el hozzá ötleteinket, terveinket, gondolatainkat. Példát mutatott, hogy a

kitartó, lelkiismeretes munka-legyen az akár önkéntes-, célra vezető és

sikert hozhat. A nap folyamán sok kiemelkedő rajz, grafika született, ami

egy-egy jellegzetes helyszínt örökít meg. Az itt eltöltött idő azonban

kevésnek bizonyult, sokak vágynak vissza, mert megérintette őket valami.

Reméljük, hogy visszatérhetünk még akár órai keretekben, szakmai

gyakorlaton, önkéntesként, terveket megvalósítóként, vagy egyszerűen

fesztiválozóként!

„Jó volt ott lenne, egyébként is szeretek a természetben lenni, és a faházak

is közel állnak a szívemhez. Az interneten is nézegettem képeket a

fesztiválról, és úgy gondolom, hogy egy gyönyörű környezetben az

emberek szabadabbnak és boldogabbnak érzik magukat!” (Tompai Szilvia)

Sosem volt még ilyen békét

és nyugalmat árasztó

környezetben! A kedvenc

épületem a teaház lett,

teljese mértékben

beindította a fantáziámat!

Rajzolás közben úgy

éreztem, egy teljesen más

világba csöppentem, ahol

léteznek sárkányok,

mesebeli lények, minden

eléri a célját, és sohasem esik a hó. Biztos vagyok benne, hogy maradandó

élmény és emlék marad bennem ez a hely!” (Stallenberger Éva)

„Nagyon tetszett, örülök, hogy ott lehettem. A rajzolás is hamar ment,

könnyen kaptam ihletet. Az építmények nagyon klasszak voltak, bármikor

szívesen mennék vissza, imádom ezt a világot!” (Borbáth Vivien)

…hogy mit is jelképez ez a szalag? Annyi mindent jelent ez nekünk,

végzős diákoknak!

Jelenti egy korszak végét – véget érnek a Vályiban töltött évek…

Jelenti a visszaszámlálást a végső hajráig…

Elválaszt: mert búcsút veszünk a gyerekkortól és a diákévektől…

Leválaszt: mert felkészít a távozásra a biztos menedéktől, mely után ránk

már a nagybetűs élet vár…

Összeköt: mert szorosabbá teszi az osztályközösséget, hiszen pár hónap

múlva a világ bármelyik részén szétszóródhatunk…

Figyelmeztet: hisz hamarosan itt az érettségi, és ettől kicsit bizony

mindannyian félünk…