ELSZÓRTKALÁSZOK

A „NÉVTELEN SZELLEM"1950. ÉVI

KISEBB TANÍTÁSAINAK GYŰJTEMÉNYE

ESZTER MÉDIUM UTJÁN

III. KÖTET

KIADJA:A MAGYAR SZELLEMKUTATÓK TARSASÁGA

CLEVELAND, OHIO, 1982

HUNGARIAN SPIMTUAL SOCIETY695 NORTHFIELD ROADBEDFORD. OHIO 44146

B

TARTALOMJEGYZÉK(**)

Előszó a III. kötethez ..............................................................1Idézet az I. kötethez írt Előszóból............................................4A lelkesedésről........................................................................8A földi élet jelentősége..........................................................13„Legyen meg a Te akaratod!...”.............................................17Az irányválasztásról..............................................................22Az eszmények világaiban élőkről ..........................................27A földi élet a kegyelem ajándéka...........................................30A lélek felemelkedésének útja ...............................................33A szeretetről és engedelmességről .........................................37„Mindennek rendelt ideje van...” ...........................................41Isten törvényéről és a földi törvénykezésről...........................45Az embernek tudni kell az élet törvényét...............................50A gyülekezetnek egynek kell maradnia .................................55A Változások Törvénye.........................................................56és az örök isteni Bizonyosság................................................56Hívők egymás közt való anyagi kapcsolatairól ......................60A hegyen épült város.............................................................61A kétszínűségről ...................................................................66A megtérésben lévő ember és az eshetőségek........................68„...Bízzatok, én meggyőztem a világot!” ..............................72A vágyról. .............................................................................77Az emberiség sorsát alakító lelki tényezők ............................82A lélek különböző állapotairól...............................................85és az istenfiúságról................................................................85A természetről.......................................................................89Az élet vezérfonala ...............................................................92A szellemi Lényegtörvény és a keret összefüggése................99A kiengesztelődés törvényéről.............................................102„Enyém a bosszúállás, én megfizetek.. ................................106Áldozat és engedelmesség...................................................109Korszakváltás küszöbén. .....................................................112

C

A bűn csírái.........................................................................115„Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mely órában jő el a tiUratok!..”............................................................................118A sorsformáló —kölcsönhatású lelki tényezők ....................122Hogyan kell az életet élni? .................................................124Az ütközésekről és a kétféle irány felé haladók sorsáról ......128A Törvény hatalma és az emberi életre gyakorolt hatása......133A sorsok alakulása ..............................................................137„Időben és térben közel, lehetőségben távol”.......................141Félelemről, igazságról, lelkiismeretről.................................142Krisztus a Szeretet Királya ..................................................144Következményekről és eshetőségekről ................................148Adventi szózat ....................................................................152A láthatatlan egyház............................................................156

Előszó a III. kötethez(**)

Amikor az Elszórt Kalászok első két kötete megjelent, még1940-et írtunk és mind a szerző: Eszter (megh,: 1977), mind azakkori szerkesztő: Pátkai Pál (megh.: 1942) még közöttünkvoltak test szerint is.Negyvenegy esztendei hallgatás után, az 1940-es évek óta elő-ször most adatott mód arra, hogy a Névtelen Szellemnek Eszteráltal közreadott felbecsülhetetlen értékű szellemi kincseiből,egy nagyon szerény terjedelmű, de tartalmában örökbecsű, vá-logatást az Olvasó kezébe adhassunk. Ennek a kis kötetnek megjelenését Eszter már nem érte meg,de kéziratait — még életében folyamatosan — a most megjele-nő könyv szerkesztőjének ajándékozta azzal a meghagyással,hogy azokat készítse elő sajtó alá, és ezzel szolgálja a közle-ményeknek alkalmas időben való nyilvánosságra hozatalát, Amegjelentetést pedig a kiadók — kontinenseket átfogó kipró-bált szeretete és lelkes áldozatkészsége vállalta magára. E III. kötet szerkesztője Eszter közvetlen környezetében évti-zedeket töltött, számos közleményt rögzített gyorsírással is ésaz Esztertől kapott magyarázatok és megvilágítások birtoká-ban, az általa adott megbízásnak eleget téve, instrukciói szerint— részben még az ő életében — végezte, és végzi jelenleg iskéziratainak gondozását. — Ez a kis kötet a rendelkezésre állóanyagnak csupán csekély hányada.Az elmúlt, közel négy évtized alatt ugyanis a szellemi értékekóriási mennyiségét halmozta fel ezekben az írásokban az istenikegyelem, mint a gondos gazda a gabonát szűkebb napokragondolva, csűrökben és magtárakban gyűjti össze —, hogy abefogadásra kész emberi lelkek ezekből a maguk számára azélet kenyerét megkészíthessék. Az isteni Kegyelem és Szeretet súlyos időkben erősítette ezekáltal a közlemények által mindazokat, akik kiáradásának köz-

2

vetlen részesei lehettek, így tehát részben a Névtelen Szellemintenciói, részben saját lelkünk óhaját követjük, amikor a ka-pott szellemi értékeket közkinccsé kívánjuk tenni, hogy abbólminél többen vigasztalást és erőt meríthessenek. Kötelessé-günknek érezzük ezt annál is inkább, mivel szeretett Eszterünkhosszú évtizedek súlyos áldozatvállalása árán igyekezett min-dent megtenni ezeknek az értékeknek biztonsága és biztosításaérdekében. A lelkes szeretet pedig minden utat és módot megtalált, hogyEszter és műve anyagi bázisát biztosítsa. A megjelenés helyét illetően az eredeti elgondolás más volt, deegy személyes találkozás és megbeszélés alkalmával úgy érez-tük: nem várhatunk tovább! A világ képe napról napra komo-rabb és vészjóslóbb. Sürgetőnek éreztük tehát, hogy továbbad-juk az isteni Kegyelem hozzánk eljuttatott segítségét mind-azoknak, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot és a lelkekmegelégíthessék magukat ezekből. Megerősödhessenek az ol-vasottak nyomán, és teremjenek százannyit vagy harmincany-nyit, de képesek legyenek megtéréshez méltó gyümölcsöketérlelni a nagy Aratásra, mivel az idő közel van... Az Olvasó minden bizonnyal együtt érez most a szerkesztővel,amikor a hála és megemlékezés érzéseiről kíván tanúbizonysá-got tenni. Mindenekelőtt illesse hálás szeretet, áldás és köszönet azt amagát megnevezni nem kívánó kedves testvérünket, aki Esz-ternek sok évtizeden át igazán „igaz testvére” volt, és akivelegyütt hű, megbízható, lelkes és nem lankadó munkása aSzentlélek kijelentéseinek. Bizonnyal hisszük, ama napon ígyszól majd az Úr őhozzá: „.. .menj be a te uradnak örömébe!”Mert hű volt és igaz szolgálója a szent ügynek: az ÖrökkévalóIgazságoknak. Sokak nevében mond köszönetet és kíván áldást a szerkesztőmindazoknak az életére, akiknek anyagi áldozatkészségét meg-érintette, és tettekre buzdította az a felismerés, hogy az Eszter

3

által közreadott igazságok valóban evangéliumi alapokonnyugvó isteni kinyilatkoztatások. Illesse köszönet bajtársias szeretetükért mindazokat, akik a műmegjelentetése érdekében sok és komplikált feladatot, nehéz-séget szent lelkesedéssel vállaltak magukra. Könyvünk címéül közösen választottuk az „Elszórt Kalászok”-at, és a sorozat III. kötete gyanánt jelentetjük meg. Így kíván-juk jelezni azt, hogy a munka ugyanaz, mint amit annakidejénkényszerűségből félbe kellett hagyni. De tisztelegni kívánunkezzel áldott emlékezetű Pátkai Pál testvérünk előtt is, és alábbszó szerint idézzük az annakidején még őáltala szerkesztett I.kötetben neve alatt megjelent Előszót. Tesszük ezt két okból:egyrészt, mivel az abban foglaltak ma is időszerűek és így a III.kötetre is vonatkoznak, másrészt azért, mert amikor a jelenkötet előszavának vázlatát papírra vetettük, bennünk is ilyenérzések és gondolatok fogalmazódtak meg. Berekesztésül még annyit: minden kedves Olvasót szívbőlkérünk, állandóan tanulmányozzák a Szentírást, mert annak —nemcsak betűinek, de szellemének — ismerete nélkül, a Névte-len Szellem mélyenszántó fejtegetéseit aligha érthetik meg.Amennyiben módjukban áll, olvassák el a Névtelen Szellemminden korábbi művét is. Ezt a figyelmeztetést azért látjukhelyénvalónak hangsúlyozni, mivel ezek nem „könnyű” ol-vasmányok, hanem halálosan komoly dologgal: az emberi lélekörökkévaló életével, üdvösségével foglalkoznak. Ha valakiboldog akar lenni, ezt a kívánatos eredményt csak úgy érheti el,ha már az evilági életének tengelyébe az Isten akarata irántialázatosságot és engedelmességet állítja, ha gondolati és érzel-mi világában állandóan együtt él az isteni Igazságokkal. Ked-ves Vezetőnk, a Névtelen Szellem tanításai sok nyitva lévő„miért”-re adnak feleletet. Eligazítanak abban, hogyan kell éshogyan nem szabad cselekednie az embernek. Ráirányítják afigyelmet Krisztusnak e világban itthagyott lábnyomaira, ne-hogy a hazavezető irányt eltévesszük. Közelebb segítik az em-

4

bert ahhoz, hogy Istent az ő Teremtőjét és Megváltóját a JézusKrisztust valóban teljes szívéből, teljes lelkéből és minden ere-jéből igazán szeresse, mert hiszen az Isten: maga a Szeretet.Ámen.

Agárd/Budapest/Cleveland, 1981. július hóSz. -né Vay Valéria

Idézet az I. kötethez írt Előszóból(**)

„Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy kedves Vezetőnknekezt a plasztikus kifejezését, az elszórt kalászok szellemi értel-mezését is megvilágítsam, mert valószínűnek tartom, hogy ol-vasótáborunkban sokan vannak, akik ennek igazi, benső értel-mét nem ismerik, vagy legalábbis nem mélyedtek eléggé beleennek a szimbolisztikus kifejezésnek szellemi értelmezésébe. Kedves Vezetőnk reánk, szellemhívőkre alkalmazza az elszórtkalászok jelzőt. Mi vagyunk az elszórt, vagy elhullott kalászok,míg velünk szemben azok, akik egyházaik keretén belül simán— hogy úgy mondjam — szinte minden megerőltetés nélküldolgozzák ki a maguk megigazulását és üdvözülését, a kévék-ben lévő kalászok. Ő tudniillik azt mondja, hogy akik híven és lelkiismeretesentöltik be egyházuk parancsait, azoknak nincs szükségük bi-zonyságokra, hogy elhiggyék a láthatatlan világ és amagasabbrendű igazságok uralmát. Ezek a lelkek a velük egy-nemű tömegben, egymást hitben támogatva, nagyobb ütközé-sek nélkül jutnak el oda, ahova a hitüket vesztett lelkek nagy ésnehéz küzdelmek után csak megbizonyosodások, és nagy erő-feszítések árán juthatnak el. Amazok a telekcsoportok a kévék,amelyek a mennyei csűrökbe betakaríttattak. Mivel azonbanma az utolsó órákat, a végkifejlés korszakát éljük, azt az alko-nyatot, amely után az az éjszaka következik, amelyben az Úrszavai szerint „senki sem munkálkodhatik”: tehát az Úr kiküldi

5

az ő munkásait, hogy megfeszített munkával igyekezzenekösszegyűjteni a hit mezején elmaradt, a tarlón elhullott kalá-szokat is a hitnek és a bizonyságoknak gereblyéjével. Ezek az elhullott kalászok vagyunk mi, akikért a mennyei ke-gyelem az alkony szürkületében mégegyszer lehajol, hogymielőtt még az éj sötétje bekövetkeznék, mi is bejuthassunk amennyei csűrökbe, ahova a kévék már régebben betakaríttattak.

* Minden félreértés elkerülése végett azonban meg kell jegyez-nem, hogy itt tisztán lelki-szellemi fogalmakról, nem pedig föl-di, emberi és félig-meddig világiassá lett keretekről és szerve-zetekről van szó. Nem azok kerülnek be a kévékben a mennyeicsűrökbe, akik az egyes egyházak kebelében nagy lelki kénye-lemmel, minden komoly munkakifejtés nélkül, csupán a külső-ségeknek eleget téve töltik életüket! Oh, nem! A külsőségeksenkit sem mentenek meg, csupán a szívben és lélekben valómegigazulás azoknak az elveknek alapján, amelyek mindenegyes vallás fundamentumát képezik. Minden egyes vallásnak vagy felekezetnek van ugyanis egylátható és egy láthatatlan része; aki csak a láthatókkal törődik, aláthatatlanokkal pedig nem, az, amikor a látható világból elköl-tözik — tehát maga is megszűnik a látható világ tárgya lenni— készületlenül és tájékozatlanul, gyengén és tehetetlenül állmeg az új létállapot kapujában, és nemcsak hogy meg sem kö-zelítheti az üdvözültek életszínvonalát, de addig is, amíg ke-gyelemből ismét visszatérhet a próbák e világába, szánalomraméltó lelki nyomorban tengődik a fluidi világban. Ezzel szemben a vallás benső, láthatatlan igazságának betölté-se és az ez igazságoknak átadott lélekkel való élés már itt alátható világban is megerősíti a mi láthatatlan részünket, s mi-kor a látható világból elköltözünk, akkor a láthatatlanban egy-szerre otthonra lelünk, amelyben kibeszélhetetlen boldogság ésbéke vár reánk.

6

* A zsidó vallásban: a mózesi törvényben (természet-törvény) ismegigazultak azok, akik a törvény szellemét (Tízparancsolat)igazán betöltötték. Ezek a zsidók lélekben fel voltak készülvearra, hogy a Messiást felismerjék és Annak tanait — a kegye-lem igazságát — befogadják. Csak az alakiságokba vagy a po-gányok bűneibe alámerült zsidók nem ismerték fel az IstenFiát, és ezzel a fel nem ismeréssel máris kihullottak abból akévéből, amelyet a mózesi törvény kötött egybe. De ugyanígy van ez a különböző keresztény vallásokkal is.Akik a krisztusi elveket egyszerűen utópiának, ember által tel-jesíthetetleneknek tartják, ennélfogva nem is fejtenek ki erőfe-szítést azok betöltésére: tulajdonképpen megkeresztelt pogá-nyok, mert csak a külsejük — amely a mulandó világ tartozéka— vette fel a keresztséget, a bensőjük azonban pogány maradt.S ha az egyházuk minden előírt szertartásának eleget tesznekis, de a benső és szent igazságok a lelkük előtt idegenek ma-radnak, ugyanúgy járnak, mint a pogányok: szintén kihullanakabból a kévéből, amelyet a Krisztus igéje: a kegyelem igazságaköt össze. Végül, akik mindenféle hitformában megcsalódva hitetlenekkéváltak, szintén elhullott kalászok.

* Így szóródtak szét a hit mezején azok a lelkek, akiket már csaka bizonyságok letagadhatatlan erejével lehet visszaterelni amagasabbrendű világ fénye által megvilágított útra. Ezt a mun-kát végzi a transcendentális lélektan, a kísérleti és tudományosmetapszichika és parapszichológia, vagy egyszerű, közismertgyűjtőnéven: a spiritizmus.

*Tulajdonképpen elárvult, szegény lelkek ezek az elhullott ka-

7

lászok, akikhez az isteni kegyelem túláradó részvéttel és szere-tettel hajol le, és hoz mérhetetlenül fájdalmas áldozatokatazoknak a tiszta, nemes lelkeknek munkája által, akik testbenvagy test nélkül, névtelenül és észrevétlenül tesznek bizonysá-got szellemi, lelki, sőt fizikai téren is arról, hogy van Isten, vankegyelem, van egy magasabbrendű világ, van egy mindenekfölött uralkodó erkölcsi törvény, s vannak erők és hatalmak,akikkel és amelyekkel szemben az emberi élet csak tűnő álom— s terelik vissza áldozatukkal a meghomályosodott lelkű,hitüket vesztett és már-már a Sátán hálójába került emberlelke-ket. Ebből azonban szükségképpen következik, hogy a megbocsát-hatatlan Szentlélek elleni bűnt követi el az, aki ezeket a billenőponton álló lelkeket és az őket megmenteni szándékozó tantmagát kigúnyolja, s őket megfélemlítéssel és nevetségessé tenniakarással visszataszítani törekszik a hitetlenség sötétségébe. Mert ismétlem: az igazi spiritizmus, vagy transzcendentálislélektan a hitetlen világ hitre vezérlő tudománya, amely soha éssemmi körülmények közt nem áll ellentétben az egyházak céljá-val: az emberlelkek üdvösségre vezérlő törekvésével. Inkábbazt lehetne mondani, hogy óriási szolgálatokat tesz az egyhá-zaknak, amikor utánanyúl azoknak, akikben a hit világosságakialudt — s ennek következtében lélekben máris elszakadtakegyházuktól — s a bizonyítékok erejével tereli vissza őket azelhagyott útra. De ezzel nemcsak az egyházaknak és maguknak az egyének-nek tesz kimondhatatlanul nagy szolgálatot, hanem a társada-lomnak is, mert míg a hitetlen ember lelke minden destruálóeszme számára nyitva áll, addig a meggyőződéses hittel bírólélek semmi olyan tendenciának nem adja oda magát, amelyIsten akaratával, az erkölcs és a becsület törvényével nemegyeztethető össze. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy aki akár tájékozatlan-ságból, akár fanatizmusból gátolja, gúnyolja s hatásában aka-

8

dályozza ennek a lélekmentő tudománynak és empirikus bölcse-letnek munkáját, az ellensége a köznek, mert kárt okoz az egy-házaknak, társadalomnak és az egyes emberlelkeknek egy-aránt." Kérjük kedves olvasóinkat, olvassák ezeket imádságos lélek-kel.

Budapest, 1940 május havában.Pátkai Pál

A lelkesedésről(**)

Az igazság feltartóztathatatlan haladása a hazugság szövedékénektalaján. — Jaj azoknak, akik a hazugsággal akarnak maguknak jövőtépíteni és kiemelkedni az ismeretlenség és jelentéktelenség egyhangúszürkeségéből. — A hiúság szította tüzek veszedelmesek, mert nehe-zen lehet megkülönböztetni a nemes és önzetlen lelkesedéstől. — Anemes lelkesedés nagy jelentősége. — A nemes lelkesedés feltétlenülegyütt jár a józan meggondolással. — Meg kell tanulni, hogyan nemkell és nem szabad cselekedni, ha eredményt akarunk látni. — Aszalmaláng lelkesedés és az ezzel megszerzett felületes tudás a szel-lemi gőg szülőanyja. — A tanulás arra való, hogy a próbákon tudjaaz emberi lélek mi az isteni Törvény szerint való jó. — Mi a szeretetcselekedete. — Mindenki azt arathatja csak, amit elvetett. — Kikalkotják a hivő szellemvilág csőcselékét. — Mi a szellemek célja azemberekkel.

Már itt vagyok az Úr Jézus nevében gyermekem. Mindenmegy a maga útján és az igazság kereke gördül előre, a hazug-ság süppedő talajában mély nyomokat vágva. Nem tartóztathat-ja fel senki és semmi, hiába jajgatnak a hazugsággal gondosanbeszőtt területek munkásai, mindent szétrombol, minden szálatelszaggat az igazság a maga útján, amerre elhalad. És jajazoknak, akik így — ezekkel a hazugság-szálakkal — akar-

9

ják megépíteni a maguk jövőjét, akik ezekkel akarnak ki-emelkedni az ismeretlenség homályából, a jelentéktelenségegyhangú szürkeségéből. Mert nagyratörő vágyaik valaha —régen talán — veszedelembe vitték őket, és amíg ezek le nemkopnak, el nem hervadnak a lélekben, addig nem szabad ésnem lehet a káros törekvéseknek a rendes fejlődési törvényenbelül, kiélési lehetőséget biztosítani. Addig meg kell elégedni atestöltés szimpla lehetőségeivel, hogy kísértésbe ne jusson ön-magával, mert nem tudna megállni azon a határvonalon,amelynek elhagyásával ismeretlen mélységekbe zuhanna a lé-lek. A hiúság, a dicsvágy és a becsvágy sokszor nagyobb von-zást gyakorol a lélekre, mint a testnek kedvező bármelykívánt és óhajtott előnyös helyzet, vagy állapot. A gazdag-ság, a fény, a pompa, vagy az egészség — sokszor még magaaz élet is — könnyen odadobott értéktelen ronggyá válik,ha a hiúság a különböző vágyakat izzásba hozza a lélek bel-ső világában. Veszedelmes tüzek ezek, mert kielégíthetetle-nek és nehezen lehet megkülönböztetni a nemes lelkesedés-től és önzetlenségtől, mely az isteni Jótól és Igaztól áthatottlélekben izzik, hogy tettekre váltsa át az anyagi világban azta szent lángolást, mely a lelket átvilágítja és áthevíti. Szükségesek ezek a szent áthevülések, hogy könnyűvé váljona régi éntől az elszakadás. A régi én hibás törekvéseinek ésszokásainak a felszámolásában és elhagyásában — azaz ebbena szent tűzben való elégetésében — kell, hogy kialakulhassonaz új, az eszményhez hasonló, vagy ezt csak megközelítő én,melynek minden egyes ilyen szent izzás után tökéletesebb for-mában kell megrögzítődnie. Aki nem ment át ilyen szent, oda-adó, magát könnyen feláldozó hevületeken, az nem tudja azújjászületés nagy titkát megérteni. Tehát a hideg, okoskodó,számítások embere, kisebb lehetőséggel rendelkezik, hogyönmagából kiléphessen, megszokott hibáiból tévelygéseibőlkivetkőzhessen, mint az, aki minden szépre, jóra és igazra ne-

10

mes lelkesedéssel törekszik. Azonban ez a lelkesedés semnélkülözheti soha a józan meggondolást és a lehetőségekszámbavételét, mert minden nagy és igazán értékes csele-kedet nagy hozzáértést és tudást követel. Hiába a nagy és szent lelkesedés, ha tökéletes munkát nem tudvégezni valaki. Hogy jól és viszonylagosan tökéleteset cselekedhessek az em-ber, meg kell tanulnia azt: hogyan nem kell vagy hogyan nemszabad cselekednie, ha eredményt akar látni. — Ezen a tanulá-si folyamaton bukik meg — vagyis alszik ki — sok szalma-lángszerű lelkesedés az emberek lelkéből és megmaradnak azút kezdetén, tudatlanul, belesüppedve régi, megszokott bűneik-be, hibáikba, gyarlóságaikba. De erős képzelőtehetségükkelmár fenn látják magukat az eredményekben gazdag lehetőségekmagas csúcsán és fennhéjázón tekintenek le a náluknál szeré-nyebb, tanulni vágyó, tökéletességre törekvő emberekre. Itt van az a határ, ahol jobbra vagy balra dől el a lélek sorsamár földi életében, mert bár erezi az emberi lélek a jó felé valóvonzást, szeretné is követni a jót, de — meg kellene harcolnia asaját benső hibás természetével a harcot, hogy a valóságos jót,az isteni Törvénnyel összhangban álló jót juttassa diadalra. Anemes vágy csak vágy maradt, mert nem tudott érvényre jutni.A tanulásban nem tudott előmenetelt felmutatni, a próbákonhát hogyan ismerné fel és hogyan tudná megkülönböztetni ahamis jót az isteni igaz Jótól? Önmaga felől alkotott túlzottanjó véleménye nem engedi meg, hogy tárgyilagos következtetéstvonhasson le elgondolásainak, vágyainak és törekvéseinek in-dítórugóiról. Ez az, amely nem engedi, hogy tiszta szemmelbeletekintsen az önmaga lelkében meghúzódó tisztátalan érzé-seiben, melyek sokszor nyíltan, de sokszor lappangva irányítjákgondolatait és vágyait. — Mindent törvényesnek, igaznak éshelyénvalónak könyvel el önmagában és megfellebbezhetetlen-nek tartja ítéleteit és következtetéseit. A szellemi gőgnek, amegátalkodott makacsságnak a szülőanyjává válik az a

11

kevés tudás, amit az ilyen felületes lélek első fellobbanószalmaláng lelkesedésével szedett fel magába. Ez a sötét árnyék fogja be azokat a kezdetleges csoportokat ésalakulatokat, amelyek az úttörők nehéz munkája után, könnyenjutottak olyan eredmények birtokába, amikhez még nem elégérettek és nem tudták azt a maguk javára fordítani. Ilyenek a különböző — több részre szétforgácsolódott — fele-kezetek és a jelen korban a szellemi tudományokkal foglalko-zók csoportjai, akik a jelenségek első fázisánál megrekednek éssem jobbra, sem balra, sem előre, nem lépnek tovább. — Nemkeresik az okot, a célt, amiért a jelenségek létrejöttek, hanembeérik azzal az önös magyarázattal, amely szerint az ő belsőértékük volt az az indítóok, mely a jelenségekben kifejezésrejutott. Az ilyen magyarázatokban gazdag ismertetések elterelika figyelmet a belső valódi lényegről, amely a bűnökben tévely-gő emberlelkek csoportjait volna hivatva felrázni kábulatukból,hogy figyelmüket a nagy cél felé fordítsák. Ez a nagy cél pedig nem az egyházak, a nemzetek, vagy a kü-lönböző csoportok és alakulatok ügye, hanem minden emberiléleknek a saját ügye! — Mert mit használ az, ha valaki azegész világot megnyeri is, a maga elgondolásainak, elveinek,ha lelkében kárt vall: ha az ő lelke elveszett. Nincs abból sen-kinek semmi haszna, ha az egész világ az ő nevét dicsőíti is, aző nevéhez fűződnek tán egy egész nemzetnek anyagi előnyei,dicsősége, nagysága, de ő maga a mélységbe vettetett. Senkinem szabadíthatja onnan ki, csak egyedül a könyörülő istenisegítség. Kézenfekvő dolog tehát, hogy a legfontosabb minden ember-nek a saját lelkének sorsa, a saját jövője, mind a földi életben,mind az ezt követő örökkévalóságban. Tehát nem azért jönnek létre a jelenségek, hogy az emberekközött egyiknek másiknak értékét növeljék és kiváltságokatosztogasson a végzet, hanem azért, hogy az emberek felfigyel-jenek. — Az ilyen képzelt kiváltságos helyzetben és elhivatott-

12

ságban élők legtöbbnyire elfeledkeznek a kötelező szeretetről.Azt hiszik: mivel ők a kiválasztottak, őket nagyon is megilleti aszeretetből származó előny, de ők ugyancsak fösvény kézzelosztanak szét szeretetet az arra várakozók között. Szükséges az, hogy minden emberlélek megtudja és meg-ismerje az igazságot. Megismerje azt, hogy nincsenek kivált-ságok a földön. Csak különböző ajándékok vannak, melyekkelminden léleknek a maga tehetségéhez és adottságához mértengazdálkodnia kell, hogy az isteni Törvényben elfogadhatóeredményeket tudjon felmutatni. Akár tudományával, akár hatalmával, akár gazdagságával,akár valami tehetségével, de nem a maga önző érdekeinek, ha-nem az isteni Törvény szerinti kötelezettségeinek szolgálatábakell állnia. Egyszóval: a mások Isten felé való törekvését előmozdítani,útjait egyengetni, lehetőségeiket kibővíteni, lelki és anyagielőmenetelét segíteni, ebben élni, munkálkodni: ez a szeretetcselekedete. — Aki így él, az az isteni Törvényben él és amilyenigaz lélekkel ebben dolgozott, olyan igaz eredményeket hozneki vissza hatványozott mértékben — az Isten áldásával meg-sokszorozódva — az Igazság Törvénye. Aki azonban ennek ellenkezője szerint jár el, az hiába várja azáldást, hiába a jó eredményt, az csak a saját megsokszorosítottgonosz eredményével fog találkozni, már ebben az életében is.Világos és tiszta számítás: mindenki azt arathatja, amit elve-tett. Az út kezdeténél megakadt nagy csoport átlag spiritisztákminden fölényeskedésükkel is — ha idejében meg nem térnek,hanem gonosz megtéretlen lelkük termékeivel töltik meg egy-más életét és a világot —, csak a hivő szellemvilág csőcselékétszaporítják. Nem az a szellemek célja, hogy ezt a csoportot szaporítsák,hanem hivő és megtérésre alkalmas alanyokat formáljanak ahitetlen, vagy hitközönyös emberek lelkéből. Az idő ugyanisrövid már ahhoz, hogy egyhelyben topogva várhassák a bűne-

13

iktől való megszabadulást. Az embernek kell felismerni azt, hogy ahogyan van: az nemjól van. Keresni, kutatni kell a szabadulás, a megváltoztatásútját, és ha megtalálta, örömmel lépjen rá és tanuljon, hogymire a próba jön, tudja hogyan jobb, hogyan tudjon Isten sze-rint való cselekedeteket végezni. — Az nem lehet takaró azigazság előtt, hogy az Eszme érdekében cselekedett valaki. Azigaz eszme nem szorul hamis álcázásokra, mert mindenkinekmagáért kell felelnie az igazság előtt. Ha mindenki igaz ésmindenki az Isten szerinti jót akarja, akkor nincs zavar és bűn,nincs hazugság, nincs bosszú és nincs irigység. Aki igaz, annaknem kell bujkálnia, annak nem kell félnie. Isten veletek!

A földi élet jelentősége(**)

Az Úr az emberért jött el, hogy a testen keresztül gyorsabban elérhe-tő eredményekhez juttassa az ember lelkét. — A testen keresztül aföldön megismert igazság és ennek alapján tett irányváltoztatás —megtérés — nagy előnyöket jelent a szellem életében. — A földi életcélja: a szeretet megismerése, követése és fejlesztése. — A tapaszta-latok a hithez vezetnek, ez pedig az igazság megismeréséhez, amimegmutatja a valóságot. — A szellemi öntudatnak választania kell— a földi életben szabad választása van. — Az embernek megvan aza lehetősége, hogy még a testben élve megtérhet a jóhoz. — Névte-len Szellem saját munkájáról.

Már eljöttem az Úr Jézus nevében gyermekem. Igen, a leg-utóbbi alkalommal is azért nem siettem — megvártam a Lajost,míg eljött —, mert te tudod azt, hogy mindig van munkám. Megéri igen, veletek földi emberekkel foglalkozni — mert eza nehezebb és a nagyobb eredményű munka is egyben, amit aföldi testen és a földi alakulásokon végzünk, mert ez nem csakszellemi, hanem egyúttal az anyag átalakulását is célozza. —Amit a légkörben időző szellemi csoportokon tudunk elvégez-

14

ni, azt még a jövőnek reménységében cselekedjük. Az a munkamég akkor fog kikelni, amikor az a csoport a földre eljut és amaga korszellemét megalapozza. — Ez azonban már a jelenbenhozza meg a maga eredményét. Igaz az is, hogy nem mindigazt hozza meg, amit belevetettünk, mert bármilyen tiszta magotvessünk is el, maga a talaj meg van fertőzve azokkal az elvek-kel, nézetekkel és szokásokkal, melyeket a korszellem kiter-melt és így sohasem lehet azt várni, hogy egy egészen tisztaeredmény jöhessen. De ami jön: az egészen közvetlen ered-mény. Gyorsan változtatja meg a földi embert, gyors próbákattűz elejbe és gyors emelkedést hoz létre. Igaz az is, hogy gyor-sabban bukik is el az, aki beleviszi a földi tévelygését a szelle-mi eszmékbe. Ez lemarad ugyan, de mégis gyorsabban ismerifel állapotát, amikor a földi élet lemúlik róla. A földön megismert igazság, a földön felismert és végrehaj-tott irányváltoztatás — vagyis megtérés — kiszámíthatat-lan nagy előnyöket jelent a szellem életében. Ez a megtérésegyben próba is, mert a lélek a saját hajlamaival kerülszembe, amelyek erős harcra és lemondásra késztetik atestben. Azonban a legkevesebb eredmény is nyereség a szel-lem részére, mert amit a testben leküzdött, az lemarad a lélek-ről. Azért jött el az Úr az emberért, hogy az emberi testen keresz-tül elért eredményekhez juttassa az ember lelkét. A testben ellehet bukni, de fel is lehet emelkedni. Mindig volt és van olyan irányzat, amelyben a testet teljesenmegvetik, sőt gyötrik, kínozzák önmagukat, hogy ezáltal aszellemi javakhoz juthassanak. Azonban ez is tévedés, melynem igen viszi előbbre az egész emberiséget, mert ezen az útonnem lehet a szellemi eszméket azokkal az alsóbb fokú csopor-tokkal megkedveltetni, akik még messze vannak annak az igaz-ságnak a felfogásától, ami meg tudná éreztetni az emberi lélek-kel a földi élet igazi célját. A szeretet megismertetése és követése, fejlesztése a földi

15

élet célja. Ez adja meg a próbákat; mert csak a szereteten ke-resztül ismerheti meg a lélek Istent, az örökkévalóság Urát;célját és törvényét; a földi élet célját és ennek törvényét. Csakennek az ismeretnek birtokában képes felfogni a dolgok lénye-gét, mert a szereteten keresztül ébred fel a lélek jobb, finomabbés nemesebb érzése és vágya, hogy a boldogság lehetőségeitmegközelíthesse. Ha helytelen úton keresi a boldogságot, nem érheti el. Az csakannyi, mint aki tüskébe nyúlt. Ezeket a próbálkozásokat szol-gálja a földi élet tapasztalati úton való tanulása. De, aki mársokat tapasztalt és sokat szenvedett a tüskéktől, az már óvato-sabb lesz az élet tapasztalati tanításával szemben, és keresikutatja az élet Urának kijelentéseit, mert megsejti azt, hogykell lenni egy útnak, egy módnak, melyen keresztül eljuthataz ember a boldogsághoz. Ez a sejtés elvezeti a hithez; a hitaz igazság megismeréséhez, mely megmutatja a valóságot.A valóság pedig megmutatja önmagát: önmagának. Ezáltalfelismeri saját magában a két irányt, mely egymástól eltérő. A szellemi öntudatnak választania kell. A tisztább ismeretáltal betekinthet az igazság és a szeretet törvényébe, mely fel-adatokat tűz elébe és ez munkát és küzdelmet jelent. Vagy vá-lasztja a rövid lejáratú hamis sikereket, apró kis testi előnyöket,örömöket, melyeknek keserű utóízét már a bűn elkövetésénekpillanataiban is erezi a lélek. Az elkövetett bűn meghozza amaga következményeit, melyek sokszor óriási nagyra duzzadvabesötétítik a látóhatárt és minden jóra való eshetőség elől elzár-ják az utat és az csak a legriasztóbb lehetőségek felé maradnyitva a vétkező előtt, mely a jövőbe vezet. Ez a két irány vonzza és taszítja az ember lelkét hol az egyik,hol a másik felé a földi életben, mert itt szabad választásavan. Az ember választhat, de abban a pillanatban kötelezettsé-get vállalt azzal az iránnyal, amelyet választott. Dolgoznia kellazért, hogy benne és általa a választott irány diadalra juthasson.Elgondolásaival, cselekedeteivel szolgálnia kell vagy a jót,

16

vagy a rosszat. Azonban az embernek megvan az a szabad-sága, hogy amíg földi testben él: megtérhet a jóhoz és mun-kát vállalhat a jó irányban. De elbukhat és letérhet az igazútról, ha lelkében nem tudta a jó irányt megrögzíteni. Azért az emberi állapotba jutott szellemek mind új, meg-hódításra nyíló alkalmakat és lehetőségeket magukbanhordozó alanyok, akikért lenyúl a menny áldozatos szerete-te, hogy felemelje és boldoggá tehesse őket. — Az Istentőleltávolodott bukottak légiói erejüket megfeszítve harcolnakegy-egy értékesnek látszó csillogó értelemmel felruházott,bizonytalanságban bukdácsoló lélekért, hogy ezt az értelmetés ezt a bizonytalanságot, hatalmukba keríthessék és a bűn rab-szolgaságába süllyesszék. Mert az értelem csillogásával sokrejtett tudományba bevilágít az ész embere és nem tudja, hogyrajta keresztül a sátáni akarat és cél megy teljesedésbe a mu-landó világon. Azért nem könnyű embernek lenni, nem köny-nyű irányt választani a boldogság felé vezető vagy a rabszolga-ságba vivő utat felismerni. Azért vagyunk mi kiküldve, hogy világítsunk nektek földi em-bereknek a tudatlanság és a bizonytalanság éjjelében, hogy elne tévedjetek a test börtönében. Hanem minél többen megtalál-játok a hazavezető utat, ahol megelégíttettek mindennel, amirea lelketek vágyakozik. És minél többen hazajöttök, minél töb-ben örvendeztek és az áldozatot hozó krisztusi Szeretet előttleborulva hálát adtok, mi veletek áldjuk és dicsőítjük Őt és a miörömünk annál nagyobb és igazabb, mert érezzük, hogy az Is-ten Szentlelke milyen nagy munkát végezett mirajtunk keresz-tül. Minden lélek egy-egy csillogó drágakő a mi Istenünk kincses-házában és mi szorgalmasan gyűjtjük a mi Urunk gazdagságátazokkal, akiket ki tudunk ragadni a Sátán kezéből. Ezért érde-mes a földön időt tölteni köztetek, mert nem a mulandó időnek,hanem az örökkévalóságnak dolgozunk. Isten veletek!

17

„Legyen meg a Te akaratod!...” (**)

„Legyen meg a Te akaratod” — minden más, egyéni kérések eléhelyezte ezt az Úr. — A mindennapi kenyér szükségleténél is fonto-sabb, hogy az ember keresse és kutassa az Isten akaratát és a sajátakaratát ahhoz illessze. — Ez az ima azt a hitet és azt a teljes bizal-mat feltételezi, mellyel a teremtett szellemnek az ő Teremtőjéhezlennie kell. — Van olyan idő, amikor a rossznak — a jóval szemben— nagyon is sikerül az ő körmönfontan elgondolt álnoksága. Ez az,ami a legtöbb ember hitét megingatja. — A földi élet a tanulás és apróba ideje. — A próba sikeres végzésével a jövőben elmaradnakazok a kérdések, amelyek másoknak problémát okoznak, a cél hama-rabb és könnyebben elérhető, mint az azonos korszellemben élőkszámára.— A bűn rombolása Isten templomában egyre tart. — ATörvény szava. — A világ felett ott áll az ítélet. — A kegyelembenaz isteni Szeretet Önmagát áldozza fel, hogy akik Őt az áldozat útjánkövetik, azoknak örökélete legyen. — Nem kicsiny bére van a mun-kásnak, akit az utolsó órákban fogadott meg az Úr.

Már itt vagyok és várlak az Úr Jézus nevében gyermekem.Nagyon nehéz az embernek megérteni az Isten célját és akara-tát, ha csak földi szemével nézi és a földi értelmével akarja amennyei célt megérteni. De éppen azért adta az Úr az Őáltalaelőírt imában a földi ember elé azt a legfontosabb kérést, melyígy hangzik: „Legyen meg a Te akaratod”, mert tudta azt, hogya földi ember természeténél fogva ellentétes érzelmű és törek-vésű lény és nem könnyű ezt a természetét legyőzni. Azért nehéz előrejutnia a szellemi haladás útján, mert mindigmást akar, mindig másra vágyakozik, mint amit a legteljesebbjóakarat elébe szabott végzete szerint. Minden más, egyéni célok kérése elé helyezte ezt a kéréstaz Úr, mert a mindennapi kenyér szükségleténél is fonto-sabb az, hogy az ember keresse és kutassa Isten akaratát,hogy a maga akaratát ahhoz illeszthesse és ebben az isme-retlen és ma még talán érthetetlen akaratban engedelmesen

18

megnyugodva végezze el azt a munkát, amire az Úr előhívtaa földi életben. Mert, ha ma nem is tudjuk, hogy azoknak a feladatoknak mi acélja, amelyek elé az Úr állított bennünket, de a holnap meg-mutatja nemcsak a célt, hanem munkánk eredményét és azokata messze ható következményeket is, melyeket emberi értel-münkkel soha sem lettünk volna képesek felfogni. Ez az imaazt a hitet és azt a teljes bizalmat feltételezi, mellyel a te-remtett szellemnek lennie kell az ő Teremtőjéhez.Már ez maga, nagy megnyugvást és nagy lelki erőt nyújt a lé-leknek, mert az a tudat, hogy a gondviselő Isten tud rólam éssorsomat, végzetemet Ő irányítja és mivel az Isten a legfőbb jóés a legteljesebb szeretet, tehát bármi jöjjön is élet utamra, aztaz Úr az én javamra fordítja. Sőt minden az én javamra van,amit nem én magam okoskodtam ki és nem az én bűnös kíván-ságaim megvalósításának érdekében cselekedtem. Ez a feltétlen hit és ez a teljes bizalom jellemzi Isten gyer-mekeinek a valódiságát. Sokszor éppen ez a próbaköve ahitnek, hogy az ember mennyire bízza magát az isteniGondviselésre. Az emberi akarat sokszor meg van a jóra is és a rosszra is ésvan olyan idő, hogy sem a jó, sem a rossz nem sikerül neki, devannak olyan idők, amikor a rossznak nagyon is sikerül az el-gondolása és körmönfont álnoksága a jóval szemben. Ez az, ami a legtöbb ember hitét nem csak megingatja, hanemle is rombolja egészen, mert szerinte az Isten nem igazságos ésnem hallgatja meg az imádságot, nem segíti meg a jó és igazembert, hanem ezzel szemben teljesedni engedi a rosszat. ...Igen, az ember így látja az ő kicsiny látókörében megjelenni atörténéseket, mert nem tud azon túl tekinteni sem a múltba,sem a jövőbe. Nem látja a következmények alakulását és nemlátja az elhagyott állomásokat, nem látja saját belső természetétsem, mely ezer és ezerféle eshetőség forrásává válik egy-egyfordulat, vagy ütközés alkalmával. Az ember nem ismeri, mert

19

nem is ismerheti önmagát, mert belső lelki természete csakakkor bontakozik ki a maga valójában, amikor az élet esemé-nyei színvallásra kényszerítik. — De a teremtő Isten ismeriminden legkisebb és legjelentéktelenebb teremtményének lelkitermészetét, életének célját, fejlődési útvonalát, a jó, vagy arossz felé való hajlandóságát és mindezt pontosan beállítva azeshetőségek forgó kerekébe, új munkába, új eredmények ki-képződésének középpontjába állítja be az ember szellemét szü-letése alkalmával. Az ember szabad akaratú lény és minden gondolatával,minden érzésével, cselekedetével, irányíthatja életét éseredményeinek kiképződését a lehetőségek határain belül.Még a legjelentéktelenebbnek látszó élet is hatalmas lehetősé-gek tárházainak ajtaját nyithatja meg a testetöltött szellem előtt,ha földi életének adott alkalmait jól, vagy ha csak közepesenjól használta is ki, lelki előmenetelének céljából. A földi élet a tanulás és a próba ideje, melyet ha sikeresenvégzett az emberi szűk tudatban a szellem, ismeretei bővülnek,tudása gyarapodik, eshetőségei hatványozott mértékben kiszé-lesednek és az eredmény nagy gazdagságot, az értelemben vi-lágosságot és nagy, lelki erőkben való fejlődést mutat fel. Ajövőben elmaradnak mögötte azok a kérdések, melyek a leg-több embert próba elé állítják. Csalódásai ritkábbak és kiseb-bek, mint a más emberekéi, mert a nemtudás köde nem vonjabe körülötte az utat, így célját könnyebben és hamarább éri el,mint a többi ember. Élete feladatát kevesebb fáradsággal ésjobban megoldja, mint a vele egyidőben, egy korszellembenélők. így nagyon sokszor nemcsak a szellemi életben, hanem azanyagi életben is megvalósul az Úrnak az a kijelentése, hogy„...az utolsókból lesznek az elsők és az elsőkből lesznek azutolsók...”. Ha tudnák és látnák az emberek azt, hogy mi megy végbe aláthatatlan világban az ő érdekükben, elfelejtenék a gőgösfennhéjazást, a hitnek lekicsinylését és semmibevevését és

20

meghatva borulnának le az isteni gondoskodásért, úgy adnánakhálát mindenért, azért is, ami miatt sokszor zúgolódnak, amitméltatlannak és igazságtalannak gondolnak. Lehet, hogy azokaz események és gonosz történések nem is igazságosak, nem isközvetlenül a szenvedőnek bűneiből erednek, melyek mint kö-vetkezmények a bűnt nyomon követik, de ki irányítja az árvi-zeket?... a virágban álló fákra a korai fagyot?... ki fogja be azesők csatornáit, hogy kiégjen az emberek és állatok tápláléka aföldből? ... ki gyújtja fel az égiháború villámaival az erdőt?...Mindez olyan kérdés, melyre ember felelni nem tud, csak aztmondja: elemi csapások. Én azt mondom: ezek éppen olyanbűnös következmények, mint amikor egyik ember megcsaljavagy meglopja vagy megöli a másikat. Elvette azt, amit nemadhat: a hitet, a bizalmat a jóságban, az igazságban, a becsüle-tességben. Megrontotta az Isten törvényét, megszegényítetteezzel az életet, félelmet ültetett el egynek, vagy többnek a lel-kében, mert ellenséggé tette felebarátját és megölte a szeretetetannak lelkében. Ez a bűn óriási robbanást okozott az összhangban, egy világsüllyedt el a káoszban és maga alá temette az isteni értékeket. De ezt nem látja az emberi szem, ezt nem érzékeli a testpéncélszerű burkában a lélek, csak úgy érzi a közelről érintett,hogy összeomlott benne valami. A rombolás egyre tart. Az Isten Templomában az ellentétesérzések tombolnak, és amit az Isten megépített, az romokbanhever a világban. A bűn tébolyultjai, amikor azt látják, hogyminden, ami oltalmat és menedéket nyújtott az nincs többé:sokan felocsúdnak és belátják borzasztó cselekedetüket. Kez-dik magukról elhányni a reájuk szakadt törmelékeket és meg-próbálnak kezdetleges odúkat építeni, hogy a visszatérő viharelől menedéket találjanak. Most már értékelni tudják a barlan-got, a tákolt odúkat, mert nincs hová menekülni. A bűnök következményeinek vihara az a szenvedés, ami mintegy tűzhányó, folyton ontja a tüzet azokra, akik őrjöngé-

21

seikben azt kiöntötték magukból a világra. A világ felett ott álltaz ítélet, mely a világ fundamentumának felvettetése előtt ki-mondatott. De a kegyelem magához vonzza mindazokat, akik engedelme-sen alávetik magukat a törvény igazságának. A törvény pedigígy szól: „Aki vétkezett, annak halálnak halálával meg kellhalnia!” A kegyelemben pedig feláldozta magát az isteni szere-tet, hogy aki Őt követi, áldozat útján, annak örökélete legyen,annak ne kelljen meghalni, azaz ne kelljen az ítélettel, a tör-vénnyel szembekerülnie. Hanem az, aki Ővele járja az áldoza-tos élet útját, az Vele meghaljon a bűn miatt, hogy Ővele fel-támadhasson harmadnapon. Aki felvette az Úr keresztjét és Vele együtt tűri el a bűnösök, atévelygők, a gúnyolódok korbácsütéseit, melyet a romokbanheverő erkölcsi világ barlangjaiból sújtanak feléje a bűnök bél-poklosai és fekélyesei és nem ragad magához köveket a törme-lékből, hogy visszasújtson vele, az megszabadul a törmelékekvilágából és az ítélettől, mely hajszálon függve, minden pilla-natban reászakadhat a világra. Nem kicsiny bére van a munkásnak, akit az utolsó órákbanfogadott meg az Úr! Nem kevés eredményt számol el az, akiebből a munkából bármiképpen kiveszi a részét. Talán csakhozzásegít, vagy az utat mutatja meg a törmelékek között, vagybekötözi a sebeit, vagy egy kendőt ád, hogy az izzadtságot és akiserkenő vért letörölje homlokáról az igazság, vagy segíti vin-ni a keresztet az elfáradtnak, vele érez, vele könnyezik az úton. Az Úr igazságát hirdetni, a tévelygőknek helyes irányt mutat-ni, minden dicsvágy és becsvágy nélkül, mindent elszenvedni:az nem kicsiny feladat, de nem kicsiny eredmény követni eztaz utat és az ilyen életet sem. Azért ne kívánjál még most a befejezés elől eljönni, mert azIsten tudja és látja a te lelkedet és a te életedet. És mielőtt méga nap leszállna, még az alkony előtt, fényes igazolásban és bi-zonyságban lesz részed és akkor meglátod, milyen mesz-

22

szeható volt az a munka, amit végeztünk. Isten veled!

Az irányválasztásról(**)

A következmények jelentősége. — Az Isten által megmutatott igazút.— Isten jelszavának jelentősége, amelyben a korszellem „kivá-lasztottainak” találkozniuk kell. — Az irányválasztás döntő fontos-sága.— Más égitestek hatása a földi ember szellemi tevékenységére.— A szétválasztódás szinte észrevétlenül megy végbe. — A leszá-molás idejének félelmetes árnyai. — Az irányváltoztatásra adott idő:a földi élet. — A lélek biztos pontja: az Igazág Törvényével valóösszhang. — Nem vagytok elhagyva, ne féljetek!

Már itt vagyok és várlak az Úr Jézus nevében gyermekem.—Nem tesz semmit. Ez olyan mulandó dolog, mint az átvonulófelhő a kék égen, mely egy kis időre eltakarja a napot. Deamint Elizeus idejében (Királyok II. 3:16-27.) a kicsi felhőbőlfelhőszakadás lett, mely elsöpörte az egész akkor hatalmonlévő elgondolás eszközét, úgy a dolgok meg- ismétlődése foly-tán nem tudhatja senki, milyen erők és milyen hatalmak duz-zasztják meg a kicsiny felhőt naggyá és világokat átalakító ha-talommá a mulandó létben, mert mindennek vannak követ-kezményei. A következmények mutatják meg az ember lel-ki értékét. Nemcsak az egyéni lélekre szól ez, hanem a cso-portokéra, nemzetekére, sőt sokszor az egész korszellemnekaz érettségét és életrevalóságát ezek mutatják meg. Vannakidők és alakulatok, melyekben abszolút élhetetlen, azaz fejlő-désre képtelen szellemcsoportok élik ki az ő utolsó próbáikat,mielőtt a föld légköréből eltávolíttatnának. Ezek, mivel na-gyobb mennyiségben kerülnek egyszerre a földre a hasonlóságtörvénye folytán egy fajban, egy nemzetben, vagy egy eszmé-ben találkoznak és egyet képeznek, ha külső állapotuk szerintegészen eltérőek is egymástól.

23

Van a haladottabb csoportokban is ilyen időközönkénti össze-kapcsolódás azok között, akik egészen elhagyják a föld légkör-ét. Ezek azonban nem lefelé, hanem fölfelé távolodnak el azzala különbséggel, hogy ők visszatérhetnek, a nekik kedveseketemelni, gyámolítani és magukkal vinni, ha itt az ideje. — Mígazoknak, akiket a kiválasztó törvény távolít el, nincs visszaté-rési lehetőségük. Most még van egy szoros kapu, keskeny út, melyen visszalehetne térni, de ez mindig szorosabbá és keskenyebbé válik,ahogyan az idő előrehaladva közeledik a véghez. Mert a végnem messze van, csak homály fedi és nem látható a hirtelenszakadék. Akinek van füle a hallásra, az hallja a lélek szavát, mely atesti élet kiszáradt okoskodásaiból, erőlködéseiből, erőtelenígéreteiből, tekervényes útvesztőiből hívja vissza az emberi-séget az elhagyott — Isten által megmutatott — igaz útra,melyen haladva csakugyan megtalálhatja a boldogságot, amegelégedést. Erre van szüksége az emberiségnek. Ezértküzd, ezért fárad és harcol az élet értékeinek a megszerzéséértés magáért az életért, csak nem azon az úton keresi, amelyenazt elérhetné, hanem azon, amelyen haladva mindig messzebbesik tőle. — Az emberiségnek ez a törekvése folyton tart. Atévelygés szelleme vezeti és egy-egy tetszetős eszmében ösz-szegyűjti a neki engedelmesen szótfogadó lelkeket, és akibennincsen kialakulva az Istentől megadott eszmének a jelsza-va — mely alatt egy-egy korszellemben a „kiválasztottak-nak” találkoznia és egymásra ismernie kell — az a lélek atévelygés szellemének áldozatává lesz. Az ilyennek nincsmeg az az alap, melyhez támaszkodva tájékozódni tudna avilág vásári zűrzavarában. Ez az az irány választás, melyről előttetek olyan sokat be-széltem. A szabadakarat nagyértékű ajándék, de tudni kell vele élni ésokosan felhasználni, mert az irányválasztással nagyon sokat

24

lehet nyerni és mindent el is lehet veszteni. Mert nem áll a szel-lemnek rendelkezésére a testöltések végnélküli sorozata egy-ugyanazon bolygóvilágon, hanem minden testöltésben fel kellvennie a hozzá közelálló természetű bolygók hatásait, hogy aföld fokozatánál jobb, fejlettebb világok vezető eszméiben ma-gát kiképezze és az elmaradottabb világok hatásai alól kisza-badítsa. — A tisztább világok hite és szeretete képesíti az em-berek lelkét a magasabb, fejlettebb tudományok világaival valókapcsolat megszerzésére és ezzel, az ilyen élettel, a föld gazda-gabbá, fejlődésképesebbé válik. Azok a lomha szellemek, akik látják ugyan az eredményeknagy értékét és vágynak is azok után, de a maguk erejéből, fá-radságából, önmegtagadásából nem járulnak semmivel semhozzá, hogy az az eredmény létrejöhessen, hanem mindazokataz előnyöket és kiváltságokat nagyon is kívánják a maguk éle-tébe beleolvasztani, ennek hasznát a maguk részére biztosítani— ezeknek törekvései, érzései, megmozdulásai nem szolgáljákaz előrehaladást, hanem éppen akadályul állnak oda a fejlődésútjába és feltartóztatják az eszmék átformáló hatását a magukellentétes, önző akarat-megnyilatkozásaival. Ilyen két irányban való szétválást mindenütt tapasztalhattok alegmagasabb, vagy a legalacsonyabb-rendűnek tartott munkál-kodási, ténykedési téren. Mindez olyan megszokott, olyanmindennapi a földi életben egészen addig, amíg a történéseksorrendje szerint a szemlélődő ember önmagán nem kénytelentapasztalni ennek a fájdalmas, kínzó és szenvedést okozó vol-tát, mely felforralja vérét és felkorbácsolja igazságérzetét. —Fellázad az igazságtalanság ellen és igyekszik megvédeni amaga igazát. És hogy a maga igazának érvényt szerezhessen,minden törekvése a vele együtt érző emberek érzésvilágában amagáéhoz hasonló következtetések felszínre hozása. Az ilyen kicsiny, mindennapi dolgok, események is — bár nemlátszanak jelentőseknek — mégis mind jobban és jobban moz-gásba hozzák a világ erőinek forrását: — és észrevétlenül,

25

csendben választódnak szét emberek; erők, eszmék, alakulnak,tömörülnek, az értékek láthatatlan mérlegre tétetnek, s azeredmények szerint osztályozódnak — az egyik felemeltetik, amásik aláhull, mert nem üti meg a Föld előírt fejlődési fokoza-tát... Az események torlódásának idején, amikor ti azt mondjátok:ütött a leszámolások órája, sötét fenyegető árnyékok lepik el azélet útjait és ilyenkor nehéz félelem nélkül megjárni a mégelénk szabottakat. Ilyenkor mint a megriasztott madárseregszétrebbennek a tájékozatlan emberlelkek, de akik fel vannakvértezve az árnyak ellen, azok bátran néznek az elébük adottútra, mert tudják: semmi olyan nem történik, amit az ő javukranem fordíthat az ő Atyjuk. És igen sokszor azt tapasztalhatják,hogy a hit és az Istenbe vetett bizalom előrevetett fényénél fel-bomlanak az árnyak és nem is olyan félelmetesek, mint ami-lyennek azt az ember messziről látta. Nem olyan nagy erejűekés nem olyan veszedelmesek. Azért mindenben benne van azisteni Kegyelemnek az enyhítő hatása, még akinek az árnyaklétrehozásában része van is, megtérve tévelygéseiből már nemaz egészen kemény és kérlelhetetlen végzettel találja magátszemben. Ez az idő — a forgandó és változandó földi élet ideje —van adva az emberi léleknek a megtérésre, az irányváltoz-tatásra, melyben szemlélheti a jónak és igaznak biztos ered-ményeit és megismerheti az ellentétes törekvések káros hatása-it. Ha egy kicsit gondolkozik és magába tekint, okvetlenül fel-ismeri önmagában azokat a helytelen érzéseket és káros törek-véseket, melyek nem állják meg helyüket az igazság törvényé-ben. Ha pedig ezek meg nem állnak, akkor a felelős emberszel-lemnek kell helytállni miattuk. Ez alól nincs kivétel. Senki nemháríthatja át másra a felelősséget és a kötelezettséget. Minden-kinek felelnie kell egyszer. Mindenkinek szembe kell néznieelkövetett cselekedeteinek következményeivel. Minél hama-rabb vonja felelősségre az igazság törvénye, annál jobb, annál

26

gyorsabb a jó eredmény. Minél távolabbra esik a következmé-nyeknek ez a felszámolása — annál nehezebb a kibontakozás.A tévelygésekre csábító ellentétes hatalom hazug lehetőségek

ígéreteivel, csillogó káprázatokkal festi kívánatossá a bűnt azokelőtt, akik még nem találkoztak önmagukkal, azaz a saját lel-kükben meghúzódó bűnös vágyakkal és törekvésekkel megtöl-tött másik emberrel. Akitől megtapasztalhatják azokat a hatá-sokat, amelyek az ő lelkében már ismét más gondolatokká,érzésekké és más törekvésekké alakulnak át: talán bosszúvá,kegyetlenséggé, gyűlöletté, ami új lehetőségekkel biztatja abűnöst célja elérésében. Így egyre jobban összekuszálódnakérzései, céljai, míg végül akár siker koronázta cselekedeteit,akár letörve a sikertelenségek káoszában bolyong, szeretne egybiztos ponthoz támaszkodva megnyugodni, de nem tud, mertazt a biztos pontot nem találhatja meg a lelkében. Ezt a biztos pontot azonban mindenkinek ki kell építenie asaját lelkében az igazság Törvényével való összhang által. —Cselekedni, dolgozni kell a jóban az igazban olyan csalha-tatlan igazság szerint, amely ezzel, a minden egyéni igazságfelett való Igazsággal harmóniába hozza az ember lelkét. Ezaz igazság pedig az Isten Igazsága. Bármilyen messze tévedtis el az ember szelleme ettől az Igazságtól, ismét vissza kelltérnie, bármikor, bárhol, mert minden a teremtett Mindenség-ben ennek a Törvénynek van alávetve. Sem a földi életben, sema halálban, sem a Földön, sem más bolygón nincs helye, semlétjoga a bűnnek. — Egy pillanatnyi csillogás a hazug fényben— sok és hosszú alámerülés a szenvedés és gyötrelem éjszaká-jában. Azért a földi lét rövid próbájában az isteni Szeretet óvó és vé-dő gondoskodása velük van azokkal, akik Hozzá fordulnak se-gedelemért. Nem hagyja magukra a Benne bízókat, mertegyengeti útjukat és világít nekik a bizonytalanságban, hogy elne tévedjenek. — Nem vagytok magatokra hagyva, ne féljetek! Isten veletek!

27

Az eszmények világaiban élőkről(**)

A békesség világának szépsége és kívánatossága. — Az eszményivilágban élők a földi testben is megérzik a másik lélekminéműségét.— Az igazi választás. — A nagy Titok: a kegyelemmagához emeli az alázatosságot. — Miért kell a Földön az igaznaktöbbet szenvednie.— „Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérőbűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szük-sége megtérésre” (Lukács 15:7).

Már eljöttem és itt vagyok az Úr Jézus nevében gyerme-kem....Hiszen te tudod, mert erezed azokat a nagyobb és iga-zabb átéléséket a szellemi téren, melyekről a világ nagy átlaganem tud, mert képtelen oda felemelkedni, ahol a valódibb esz-mények léteznek. Itt, ebben a valódibb világban minden a valódi értékében jutkifejezésre és ha vannak is hézagok és kiesések az ember földimegjelenési formájában — értve ezalatt azokat a hibákat ésapróbb tökéletlenségeket, melyek úgyszólván velejárói a rövidéletnek — azért mégis maga az irányérzék helyes működése,már sok mindent a helyére állít ebben a világban. Itt, ha nem isa teljes boldogság jut osztályrészéül a léleknek, de a biztonság-érzése hasonlíthatatlanul nagyobb nyugalmat és békességetnyújt, mint amit a földi életben — úgynevezett legboldogabbidejében — élvezett. Ez azért van, mert csalódásmentes mindenérzése, minden vágya és törekvése a léleknek. Tudja, hogymindent elérhet az igaz úton, a tanulással, a fejlődéssel. A tőlemesszeeső lehetőségekben szunnyadó boldogság még nem iz-gatja képzeletét, mert tudja azt, hogy utak vezetnek hozzá. Demégsem kísérletezik, hogy a Törvényt kijátszva tiltott módonhamarabb érje el és éretlenül, fejletlenül szakítsa le azokat agyümölcsöket, melyeknek fanyar ízétől megromlana lelkiegyensúlya. Beteg lenne, mint minden ember a földön, akitermészete ellenére cselekszik törvénytelen dolgokat.

28

Ez a biztonság-érzés kimondhatatlan vonzóvá, kedvessé éskívánatossá teszi ezt a világot. A benne élőket egymáshoz tel-jes bizalom köti, mert látják egymás lelkében a nagy és szenttörekvést az Isten felé. — A bölcsesség, a tudás, a szeretet, asegítőkészség óriási tekintélyt jelent, amely nem a külsőben,hanem sokkal inkább a lélek bensőjében gyökerezik. A szere-tettel, a segítőkészséggel nem él vissza senki, mert a legele-mibb tudás és ismeret a lélek önmaga-ismeretéből indul ki ésaz igazság tükrében minden nagyon világosan látszik. így nemlétezhet semmi hazugság, semmi tettetés, hanem csak beisme-rés és jóra való igyekezet. Ebben az eszményi világban élők már a testöltés ideje alatt isigyekeznek rést ütni a vastag burkon, amely lelkük köré sűrű-södött és ezek között sokan vannak a meglátok és megérzők,akik megérzik az embertestbe ágyalt ellentétes törekvésű másiklelket, akinek lelki természete nem vegyülhet az övével. Meg-éreznek eseményeket, történéseket, melyek jönnek, vagy ké-szülőben vannak, hogy előkészíthessék magukat annak elhor-dozására. Ez a világ is az ember lelkében van. Időközben azonban elfa-kul, megtompul, belepi a földi élet pora, füstje, de időről időrelemossa az eső és felszárítja a szellő, hogy ragyogó és tisztalegyen. Ilyenkor az emberi lélek kivirul, mint a virág és erőtgyűjt a további munkához. Ez az az időszak, amikor a lélekigazi természete tisztán ragyog elő, amikor meg van elégedveés valamennyire is szabad a külső körülmények nyomasztóhatásától. Amikor szabadon választhat irányt a további életére:merre induljon. Ez az igazi választás. A láthatatlan, az eszményi világban élők nagy rokonszenvvelfogadják mindazokat, akik a jót, az igazat választják földi éle-tükben és azért, hogy ebben az irányban haladhassanak, áldoza-tot is tudnak hozni. Ezek nagyon sok barátot és segítésre készhaladottabb szellemet vonzanak maguk felé. A jóban és igaz-ban való találkozás nagyon erős szálakkal köti össze a lel-

29

keket. Ezeket a szálakat nem lehet eltépni sohasem, mert jö-hetnek a földön élő lélek részére súlyos próbák, ingadozások,elbukások, felemelkedések és ismét elbukások, de az iránytűmegmutatja az utat és felkél az elbukott. De a vágy, az akarat, ajó és igaz felé hatalmas mágnes, amely a szeretet csodálatos ésvarázslatos segítőkészségét munkába szólítja. Ez az az elnézéstés megbocsátást kikönyörgő, önmagát megsemmisítő alázatos-ság, amelyet a kegyelem — bárhol legyen is az elbukott lélek— magához vonz és felemeli elhagyatottságából. A nagy titok fel van fedve: nem a lélek nagyszerű képessé-geivel, hatalmas, önmagát felülmúló cselekedetével, hanemaz alázatosságával tudja magához vonzani a kegyelmet. Ebből a szeretet-vonzásból csak erőszakos kitépessél lehetszabaddá tennie magát a léleknek, de ez annyit jelent, mint havalaki a saját szerencsétlenségébe sietne. Vannak azért ilyenekis, akik értelmi énjüket a visszaható erők irányításában fejlesz-tik ki és ártanak az isteni Jó és Igaz munkájának. Ezek elvesz-tik önmagukat ebben a cselekedetben. Nem egyszerre, fokról-fokra süllyednek, míg egyszer már nem találják meg a megbá-nás és megalázkodás útját és többé már nem követhetik a jófelé igyekvő lelki társak... Azért kell a földön az igaznak többet szenvednie, mert amegtévedtek azt hiszik, hogy azt kell bántani, aki nem vágvissza. Azt kell kifosztani, aki nem védekezik hasonló csele-kedetekkel. Ez a kiszolgáltatottságnak látszó állapot azonban csak mú-ló felhő, mert Isten örök törvénye szabadságot ád ugyan a föl-dön mind a jóra, mind a rosszra az embernek, de aki az igazságés a szeretet ellen cselekszik, szomorúan fogja megtapasztalni,hogy hova jutott. — Mert elhagyja a kegyelem, és akit a kegye-lem elhagyott, az belefúl a saját bűneinek tengerébe. Rettenetesdolog a „Törvény” igazságának hatóerejébe esni. A borzalmakborzalmai elevenednek meg részére már itt a földön. A hason-lókkal együtt, a pokol fogalmát teremtik meg maguknak.

30

De akit az Isten megpróbál ugyan, de nem hagyja el, az, haelesik is, felkél és nagyobb dicsősége lehet annál, mint aki nemesett el, de nem is lett próbára téve. Aki pedig, ha meginog is,de el nem bukik, az megerősödik és megvilágosodik és az Istenkegyelmének hordozói újabb ajándékokkal halmozzák el. Küz-denek érte és mellette az ellentétes hatalmakkal, mert az Istenországának egy szeretettel megmentett lakójával több van ezál-tal. Most Isten veletek!

A földi élet a kegyelem ajándéka(**)

A kegyelem segítőeszközei a titkok felbontására: a sírontúliéletről való meggyőződés. — A rövid földi élet gyors történéseibőlleszűrt tanulságok. — Aki keres talál és a zörgetőnek megnyittatik.— A tegnap igazságát felbontja a máé, az élet minden változása ok-tat. — A tapasztalatok, következtetések a szellemi tudatban érlelőd-nek és lelki-testté válnak. — A helyesen megoldott kérdések kívána-tos képességek birtokába juttatják a szellemet. — A hit alázatosmeghajlása Isten előtt. — Isten az ígéretek megtartója. — A kegye-lem királyi ajándékai.Már várok rád az Úr Jézus nevében gyermekem. Látom a je-lenben és a múltban vívott küzdelmeidet, bukdácsolásaidat ésfelemelkedéseidet. Tudattalan és tudatos erőfeszítéseidet azértaz értékekért, melynek birtokában már felmentések, kiváltsá-gok járnak a Természettörvény szigorú bilincseinek hordozásaalól.Ezeket az értékeket megszerezni mindenkinek kötelessége, akibékét, nyugalmat és bizonyos fokú boldogságot akar a jövőjé-ben biztosítani magának. És az isteni Kegyelem nagy jóakarattal elébe siet az embernekazzal, hogy segíti megoldani azokat a problémákat, melyek zárttitkok alakjában útját állják az emelkedni akaró szellemnek.Ilyen segítő eszköz a halál utáni élet biztos tudata, az erők ha-talmának ismerete, a természeti erők, lelki és szellemi erők kö-zötti tájékozódás tudománya.

31

Mind egy-egy világos sugár a földi tudat részére, hogy szabad-ságával élve a legkedvezőbb eredményekre tehessen szert egyföldi élet leforgása alatt. Mert egy földi élet lejáródása bár-milyen gyorsan következik is el — hiszen az örökélet óceán-jából csak egyetlen cseppet jelent — de mégis az eseményekés történések gyors egymást követő sorozatában, változatosátélések tapasztalataiból nagyon sokat tanulhat és nyombanfel is használhat az emberi lélek a saját sorsának alakításá-hoz. Minden egyes tapasztalat új benyomások, új irányok, új indít-tatások forrásává lehet a haladni kívánó szellem részére és ategnap ismerete, felfogása, elhatározása a mai nap ismeretévelbővül, világosodik, hogy a holnapi nap ismerete ledöntse minda kettőt és egy jobbnak, tökéletesebbnek készítse el a talajt alélekben. Mert aki keres, az talál és aki zörget, annak megnyittatik. A tegnapi ember hibás nézetei, téves megállapításai a ma em-berének sugárzó átvilágításában már láthatókká válnak, míg ahomályos múlt letakarta azokat. Az élet minden változatatanít, oktat és kiemeli az ember lelkét a nem tudás ködébőlaz értelem világosabb szféráiba. Ez bizonyos elfáradást okozés a test erői kimerülve esnek össze az elvirágzás és a gyü-mölcs beérése után. A lélek azonban újra átéli és helyére rakjaaz élettapasztalatait, hogy a következtetéseket átadja a szellemitudatnak. A szellem értékeli a maga fokozata szerint, mely aTermészettörvény isteni Igazságának megvilágításában szűri átmindazt, amit a lélek magával hozott. Minden élettel a lélekváltozik, mert azok az emlékek és ezeknek tanulságai, melye-ket magával hozott a szellemi életbe, alkotják a lelki testet,amiben megjelenik. Ennek a lelki-testnek, amely az eszmékvilágában otthont talál, ahol el tud helyezkedni, amilyen mun-kát jól és becsületesen el tud végezni, az az ő világa, boldogsá-ga, vagy boldogtalansága. A megoldatlan problémák csak tévedések, félrefogások, csaló-

32

dások, fájdalmak és szenvedések kútforrásai maradnak anélküla vigaszt ígérő lehetőség nélkül, mely a földi életben a keresőrészére készen áll. A megoldott kérdések a lélekben kitisztulthelyes meglátást, gyors felfogó áttekintést, bölcs elhatározástés cselekvési szabadságot biztosítanak a szellem részére. Azilyen azokat az akadályokat nem is érzi, amelyeken életek zú-zódtak szét, azok nélkül a szellemi képességek nélkül, melyek-nek ő birtokában van.Ezeknek, az ilyen képességeknek, mindenki birtokába juthat,

aki alázatosan meghajtja fejét az isteni Akarat előtt és enge-delmesen elvégzi a reá bízott feladatot a legjobb tudása és leg-szentebb igyekezete szerint, mert elhiszi azt, hogy az Istennekvan reája gondja és a legjobbat adja az ő lelki előhaladása ré-szére. Ez a hit nem zúgolódik, nem lázong, nem okoskodik, hanemteljes bizalommal átadja magát a sorsformáló isteni Gondvise-lés kezébe, Aki ugyan esetről-esetre megpróbálja a gyenge lel-ket, hogy edződjék, de el nem hagyja és mint a szülő járni tanu-ló gyermekét, egy-egy pillanatra elereszti, hogy a maga lábántanuljon egyensúlyi helyzetet teremteni, de amint ingadozik,utána nyúl és ha elesett felemeli, ha sír, megvigasztalja. Új,eddig nem ismert játékkal köti le figyelmét, hogy magáhozvonzza, s bizalmat ébresszen benne. Ígéreteit megtartja, ésgazdag ajándékokkal megjutalmazza azokat, akik hitükkelHozzá ragaszkodtak. A kegyelem nem csak megbocsát, elnéz és irgalmasságot gya-korol a bűnből gyógyulni akaró beteggel, hanem minél jobbanhozzátapad a lélek, annál többet ád, ajándékoz bőkezűen, kirá-lyi módon annak, aki nem csak félelemből, hanem szeretetbőlengedelmeskedik. Aki belátja és megérzi, hogy a szeretetből jövő áldozat volt az,amivel Isten lehajolt érettünk, hogy megmentse az embert akárhozattól, akinek a lelkében szeretet van: az megérti és meg-érzi, hogy csak a szeretet válthatja meg a világot. És ha az Isten

33

az Ő elsőszülött Fiát adta értünk, a mi megmentésünkért, Akitökéletes áldozatot mutatott be az Igazság megrendíthetetlenTörvényének, mi nem tudunk-e egy-egy eltévelyedett lélekerőlködésével szembeszállni? Nem is mindig az eltévelyedette-kért, hanem akik már érzik az estét és szeretnének hazamenni,de eltévesztették az utat. — Nem messze van az idő, hogyminden megoldódik és neked mindent lábad elé rak a végzet.……..Isten veletek!

A lélek felemelkedésének útja(**)

A kegyelem titkos ajándékáról. — A bocsánatkérésről és bocsánat-adásról. — Mit cselekedjék, aki már utálja a bűnt, de nem képes tőleszabadulni. — A nem óhajtott és félelmetes események elszenvedé-sének hatása. — A lélek rejtekhelyein megbúvó bűnök veszedelmei-ről. — Mi szükséges ahhoz, hogy az emberi lélek az isteni Akaraterős eszközévé válhassék.

Már én vagyok itt az Úr Jézus nevében gyermekem. — A teidőd már túlment azon a kritikus ponton, ameddig még olyas-mikre volt eshetőség, amik egy emberélet keretén belül semkívánatosak. — De gondold meg, mennyi elintézetlen dologmarad vissza azoknak, akik még éppen, hogy csak elkezdtéktartozásukat számba venni és elismerni, hogy az: van. Bizonynehéz sors az, amikor elkezdődik a kamatok és a tőke lefizeté-sének ideje. Azért csak lassan, részletekben képes az ilyen mé-lyen alábukott emberlélek a törlesztésre, mert ha hirtelen sza-kadna rá a teher, megsemmisülne alatta. Azonban az isteni Gondviselés nagyon bölcsen osztja el a ta-nulás, a munka és a fizetés idejét. Így a Kegyelem áldásábanminden elesett bűnös részesülhet, ha megtér. Azonkívül van az isteni Kegyelemnek egy emberileg kiszá-míthatatlan és semmiképpen nem követelhető titkos ajándéka,amit nem ismer senki, így nem is számíthat rá. Az t.i., hogy havalaki szerény és alázatos és bűnének tudatában egészen

34

átadja magát az Isten kezébe, csakhogy a lelke fennmarad-hasson, mindenre kész, hogy az isteni Igazság Törvényétkiengesztelje, akkor az isteni Kegyelem mindenen átsegítiés nemcsak megbocsátja a vétkeit, hanem elengedi azokat atartozásokat, melyek a Természettörvényben, mint lefizetetlenadósságok vannak elkönyvelve.Mert mindent, amit az emberi lélek a változandóság világában

elrontott, azt helyre kell hoznia, ki kell tisztítania. Ez pedignagyon nehéz munka, mert újra és újra le kell szállni a leg-szebb világok légköréből is, hogy a durvább világban valamithelyrehozzon. Igen, így van, mert ha a régi életedben a lelked túl tudott volnaemelkedni az életkeret adottságain és át tudta volna törni azo-kat a korlátokat, amit a tévelygő szellemű emberek megrögzí-tett szokássá tettek, akkor minden más formát öltött volna.Vannak próbák és vannak befejezett tények. A próbákon lehettévedni, félremagyarázni az igazságot, és ha ilyen fennforog,akkor ezeket még egészen, vagy részben ki is lehet javítani.De, ha befejezett dolgot cselekszik valaki, akkor már csak akövetkezmények elszenvedése marad hátra. — Lehet, hogykésőn érkezik el a lélek a belátáshoz, ilyenkor vissza kell térniea kiindulási ponthoz, hogy újra kezdhesse. Ilyennek indult a tesorsod is, de az isteni Kegyelem beleszólt a Törvény nehézkespontjaiba és felmentést adott mindkettőtök részére. Ez az a pont, amikor ajándékoz az isteni Kegyelem, megrövi-díti a szenvedések idejét és a választottak közé emeli fel azelkallódott, bűnös lelkeket. Az Isten szereti a megtérőket éskülön törvényt tart fenn azok részére, akik lélekben belesimul-nak az Ő kegyelmi törvényébe. — Ezekért jött el az Úr, hogyakik megérettek a kegyelem megértésére, azoknak ne kelljensoká a kísértések ezer veszélyének kitéve lenni, hanem maga-sabb létállapotban fejezhessék be az ő rendeltetésüknek megfe-lelő tanulmányaikat. A tévelygés világaiba való visszatérésmindig nyomot hagy a lélek kedélyvilágán és ezt elkerülni na-

35

gyon nagy kegyelem. Mert hiába van meg a világossága, azelszenvedett fájdalmak és csalódások olyan érzés emlékét kel-tik a lélekben, mintha valamit kiszakítottak volna belőle. Bár aszellemi életben ez egy bizonyos idő után elmarad és a kelle-mes benyomások emlékei elnyomják a fájdalmas emlékeket, dejobb azt a földön kitölteni a helyrehozott érzések és cselekede-tek emlékeivel, melyek főképpen nagy szerepet játszanak avétkező számára a következmények felszámolásánál. Az „úton” megbékélni felebarátunkkal, amit helytelenül ésigazságtalanul cselekedtünk vele szemben, azt visszaterelni ahelyes és igaz útra. Ha kárt okoztunk valakinek — ha lehetkamatostul —, megtéríteni neki. Ha tudtán kívül cselekedte azt,akkor ugyanúgy tudtán kívül igazítsa ki botlását; de ha tudtá-val történt, akkor előtte megalázkodva, beismerve és megbánvavárni vagy az elítélést, vagy a felmentést. Azonban a bocsánat-ra való apellálás nem jelenti mindig azt, hogy meg is bántatettét a vétkező. Sőt, igen sokszor a bocsánatra való erőltetéssúlyosbító körülménnyé válik. Aki tévedett, aki vétkezett, az ne azzal kezdje önmagában afelszámolást, hogy „ezt úgyis meg kell bocsátania”, hanem úgyvegye: meg kell hasonlóval fizetnie. Ha az, aki ellen vétkezett,nagylelkűen megbocsát, azt tekintse mindenek felett értékesajándéknak, mert ha nem így tekinti, akkor ha bocsánatot nyeris, a Természettörvény behajtja rajta kamatostul vétkeinek kö-vetkezményeivel együtt. Mint a bocsánat kérésre, mint a bocsánat adásra meg kell érniea léleknek, hogy a nagy isteni Törvényben is kiengesztelődéstnyerhessen. Mert nem a történések visszaidézése és a szenve-dések újra átélése a cél, hanem a lélek meggyógyulása és ki-tisztulása a bűntől: ez a cél. Az isteni Szeretet nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogymegtérjen és éljen. — Mert a bűn halált nemz, és nem lehet abűnnel közösségben az isteni Jó és Igaz Törvénye. Tehát amíg valaki szereti a bűnt, addig távol van Istentől.

36

Aki már utálja a bűnt és érzi annak tarthatatlanságát, denem képes magát kiszabadítani, az könyörögjön az Úrhozsegítségért és az Úr meghallgatja az igaz szívből jövő imád-ságot. Adja át magát az isteni Törvény gyógyító kezelésének éshittel teljes átadásának mihamarább tapasztalni fogja üdvöseredményét. Ne ijedjen meg attól, ha a test szerint tán fájdal-mas, tán nem kívánatosnak látszó dolgok merülnek fel életé-ben, mert „...akik az Istent szeretik, azoknak minden javukraválik”. Sokszor csak a későbbi idők eseményei mutatnak rá afélelmetesnek látszó, nem kívánatos dolgok hasznot hajtóeredményeire, melyet az isteni Gondviselés idejében helyezettel a földi ember sorsában. Sok „nem óhajtott és félelmetesesemény” elszenvedésével megtisztul a lélek sok hiábavaló-ságok kívánásától, melyek addig megakadályozták a magasabbrendű dolgok megismerésében. Azért sokszor csak a keserűorvosságok használnak, csak azok állítják vissza a lélek és atest egészségét. És így, ennek tudatában, elhalkul és teljesenelmarad a zúgolódás szava a hívő ember ajkán, mert megérziazt az igazságot, hogy a szeretet Istene mindig a legjobbat adjaaz Őt kérő gyermekeinek. A léleknek vannak olyan rejtekhelyei, ahol még meghúzódik abűn, vagy a téves igazság és ezek a tévigazságok sokszor nagybűnöknek és nagy szenvedéseknek a csíráit hordják magukban.Sokan hordozzák a lelkükben ilyen téves igazságoknak az el-méleteit és egyszer elkövetkezik az idő, amikor szembe kellnéznie ezekkel és ilyenkor történnek meg azok a tragikusnakmondott események, melyek megrázzák az emberi lelkeket éssok esetben megrendítik az Istenbe vetett hitüket is. Utána jönegy nagy üresség és egy nagy szárazság az emberi lélekben,amíg ismét megtalálja az Isten útját, de már egy fokkal tisztábbés világosabb fogalmak alakulnak ki szellemi énjükben. Az emberi lelkek útja homályos és telve van tévelygésekkel ésferde fogalmakkal. Szükséges, hogy megüssék magukat a sajátmaguk által kialakított elméletek szikláiban. Szükséges, hogy

37

csalódjanak, s így visszatérhessenek az egyetlen igaz és törvé-nyes útra: az Isten útjára. Szükséges, hogy beláthassák: az ember önmagától nem emel-kedhetik fel, csak az isteni Kegyelem segítségével. Ez a belátásteszi őket alkalmassá arra, hogy elszórjanak maguktól mindenönalkotta igazságot és elméletet és ezzel a kicsinységgel éserőtelenséggel magábaroskadva válik csak az embert lélek erőseszközévé az istent Akaratnak. Még vannak emberi tökéletlenségből eredő hibák és gyarlósá-gok, még vannak félreértések és félrefogások, de ezekre hamarrávilágít az isteni Törvény világossága és ha történnek is ilyentévedések és félrelépések, de ismét visszatér az elhagyott útra.De eljön az idő, amikor ezek már lemaradnak és a szellem tel-jes egészében újjászületik. Többé már nem tévelyeg, mert aszellemi Nap, az Úr világítja be teljesen a lelkét. Ez az az újélet, amiben már nincs árnyék, nincs csalódás, nincs fájdalom,nincs szenvedés. Nincs semmi titok, mert minden világos éstiszta a lélek előtt. Ezért az állapotért érdemes küzdeni, mert eznem mulandó, hanem örökké tartó vagyona és része az ember-nek a teremtettségben. Isten veletek!

A szeretetről és engedelmességről(**)

A szeretetről. — Salamon bölcs ítélete. — A két véglet: szeretet ésgyűlölet között sodródó emberi világ. — Az ember nem ura önma-gának. — Egy a szükséges dolog... — A kegyelemmel szembenmindig függő helyzetben van az ember. — Az engedelmesség na-gyobb az áldozatnál. — A Szentlélek ajándékának kitöltetése. — Ahittel való könyörgés meghallgattatása.

Már itt vagyok az Úr Jézus nevében gyermekem. — Mondot-tam már többször, hogy az ember okoskodó természete nemhagyja békén a lélek dolgait sem, pedig ez olyan terület, ahováaz emberi értelem nem hatolhat be, hogy magának helyes fo-

38

galmat alkothasson, mert abban a pillanatban, amikor az azellentétes lelki természetű emberiség előtt megnyílna, rögtönbetolakodna oda a sátán és megfertőzné az egész értelmi terüle-tet. Ebbe tehát bele kell nyugodnia mind a megtérésben lévő,mind a még megtéretlen embereknek, hogy a „...test és vér nemveheti az Isten Országának örökségét.” — A lélek a maga vilá-gában elszigetelve élvezheti azokat a kegyelmi ajándékokat,melyekkel az isteni Irgalom elárasztotta, de nem dicsekedhetvele, mert a másik lélek azt nem láthatja, és nem érezheti. Az Isten minden lélekkel külön-külön tartja fenn a kapcsolatotés, akinek akarja, annak adja az Ő kegyelmét és nem vonhatjasenki felelősségre, hogy miért adja az egyiknek és miért vonjameg a másiktól. „Az Isten szeretet.” Valóban, nincsen senkiben szeretet Őrajtakívül, mert „...akiben szeretet van, az Istenben van és az Istenis őbenne lakozik.” — Csak az tudja a szeretetet megérteni,akiben már van, és csakis az érti meg az isteni dolgokat, azisteni törvényeket, akiben szeretet van. — Szeretet nélkül nincsüdvösség, nincs felemelkedés és nincs semmiféle jó eredmény,mert csakis a szeretet cselekedetei hozhatnak létre jót. Hiába mondja az ember azt: van bennem szeretet, de cseleke-detei gonoszak és fájó, szenvedtető hatásokat hoznak létre: ezvisszaélés a szeretet lényegével szemben. Mert a szeretet a cse-lekedetekben nyilvánul meg. Úgyszintén a gyűlölet is, mertsem az egyik, sem a másik nem tagadhatja meg magát. Az elméletek felállításában, a beszédben, a külső formákban, atettetésben már nagyobb gyakorlattal bíró léleknek sikerül egyideig a látszatot megőriznie, de a cselekedetekben nem képesönmagát meghazudtolni. Erre alapozott, ilyen bölcs áttekintés-sel hozott ítélete maradt fenn Salamon királynak a két —gyermekéért viaskodó — asszony igazi anyaságának megálla-pításában. Az igazi szeretet inkább lemond és áldozatot hoz, denem tudja elviselni, hogy az ő akarata teljesedéséért szenvedéstokozzon annak, akit szeret.

39

A gyűlölet ellenben keresi, kutatja azokat az alkalmakat éslehetőségeket, melyekben bosszúját kitölthesse és nem képeselmulasztani egyetlen kínálkozó alkalmat sem, amikor kártokozhat, hogy azt, ki ne használja. Eközött a két véglet között súrlódik, csiszolódik, szenved, re-ménykedik, kétségbeesik, örül vagy vad hajszában tombol avilág, anélkül, hogy bárki is megtalálhatná vágyai kielégülését.A világi élet nem végcél, nem befejezés, nem kiteljesedés, csakátmenet a valóság megismerése felé vezető útra, ahol minden avalóságos formában éli az ő maga életét. Ez a valóság átvetíti aföldi, testi életre is a maga képét és azért kapkod a földi emberbalgán azok felé a mulandó, vetített formák felé, mert azt hiszimindenki, hogy azt meg is tarthatja. — Pedig nem sajátja sen-kinek az a sors, melyben él és van. Mert a szenvedő embertfelemelheti a kegyelem, a szenvedések gyötrelmeiből. A bol-dognak látszó sorskegyeltjét lesújthatja a következő perc a két-ségbeesés mélységeibe. Nem vetheti meg sarkát a bizonyos-ságban a legerősebb, a legtudósabb, sem a legbölcsebb ember,hogy ki ne mozdíthatná onnan a forgandó hatalmasság, mert azember nem ura önmagának. Ideig-óráig uralkodhatik ugyanegy-egy adott célból — melyet a saját és mások tanulása éstapasztalatainak bővítése érdekében el kell érnie — de ismétalámerül, hogy felette összecsapjon az ár és eltemesse azokkalaz emlékeivel együtt, amelyek nem simulhattak, nem olvadhat-tak bele az Örökkévalóságot fenntartó és szabályozó törvé-nyekbe. Egy a szükséges dolog: ezeket az isteni Törvényeket meg-ismerni, ezek szerint élni a mulandóban, hogy az örökkéva-lóba átlépve a lélek ne idegen világban érezze magát, mertaki ezekben a törvényekben él, az lelkileg és testileg is át-változik. — A test levetése nem jelent halált és megsemmi-sülést a részére, hanem mindazt, amit a boldogság és gaz-dagság világaiból levetített képek a földön tökéletlenül tük-röztek vissza, azokat a valóságban magáénak mondhatja.

40

Mert a szeretet törvényében való élet a szenvedések, a fájdal-mak, a csalódások megszüntetésére törekszik, még áldozatokárán is azt segíti érvényesüléshez és nem az önzést, nem a bosz-szút, nem a hazugságot, nem az áligazságokat, hanem az isteniIgazságot segíti uralomra a földi életében. Tehát, mivel senki sem ismerheti önmagát, nem értékelheti kimennyi igazi értéket jelent az ő földi élete, így senki sem álla-píthatja meg önmaga részére a kegyelem fokát. Éppen ezértmindenki nagyon is függő helyzetben van a kegyelemmel szem-ben, mert sohasem tudhatja, hogy minden jóakarata mellett is,nem helytelenül fogta-e fel az isteni Törvényt és így: tévedett.Az ember a legnagyobb jóakarattal is elhibázhatja életfelada-tát. A legszebb erényeket is el lehet torzítani egy kis felettébbvaló akarással és az erény bűnné válik, az engedetlen lélekrészére. — A szeretet is tévedhet, de ez a tévedés — ha nemönzésből ered — akkor az engedelmes lélek részére könnyeb-ben átlátható és kijavítható. Az isteni Akarattal szemben való feltétlen engedelmes- ségnagyobb, sokkal nagyobb az áldozatnál. Ennek felismerése,ez előtt való meghajolni tudás már maga is az erények erényét,és kegyelem felmérhetetlen értékű ajándékát jelenti. Jelentiezen felül az Isten Szent Lelkének közelségét és kitöltetését,melyet csak az egészen Istennek átadott lelkű emberek nyer-hetnek el. Ezt nem lehet meglátni, nem lehet megtanulni, vagyelsajátítani, ezt csak érezni lehet azoknak is, akik hasonló tö-rekvésűek. A Szentlélek ajándékának kitöltetése ez, mely elvá-lasztja azokat a földi emberek közül, akik nem e világból va-lók. Ez az elválasztás sem látható és nem is érezhető, mert csend-ben megy végbe, de erezi a lélek a maga belső megvilágosodottállapotában, hogy a Szentlélek kiemeli őt a világ forgatagábólés felemeli az isteni Eszmék és Igazságok világába, ahol min-dent tisztán lát és helyesen tud megérteni. Nem az emberi észútján, hanem a felsőbb én isteni átvilágításában. Ebben a vilá-

41

gosságban törpévé zsugorodnak össze a földi élet örömei, bajaiés megpróbáltatásai, melyek már elvesztették jelentőségüket alélek részére. Apró dicsőségek, felmagasztalások, idejétmúltgyermekjátékok értékével bírnak, melyet szívesen átenged an-nak, aki még örül azoknak. Sem a kedvező, sem a kedvezőtlenéletforma nem jelent próbát, de a mindennapi kenyérért valókönyörgést az Úr elé viszi, amit megad az Úr azoknak mindig,akik hittel kérik.A hittel való könyörgést meghallgatja az Úr és nem engediel üres kézzel a Benne bízókat. Nagy dolgokat bíz az Úrazokra, akik Előtte járnak és ezeknek nincsen eldobni való ér-zésük, kivetni való cselekedetük, mert a feltétlen hittel kértimádságban hatalmas erőket mozgat meg a lélek! Azért kérjétek gyermekeim az Urat, árassza ki Szentlelkét avilágon élő, igazságra törekvő emberekre, hogy az Ő akaratateljesedésbe mehessen a földön. Isten veletek!

„Mindennek rendelt ideje van...”Idő és örökkévalóság összefüggése(**)

Minden a maga természete szerint vonzódik valamely égitest fordu-lóihoz. — Az örökkévalóságról. — A lélek állapota az örökkévaló-ban. — Az időhöz kötött lejáratok és a szabad akarat próbája a vi-lágmindenségben. — Mindenkinek készen kell lenni fejlődésévelmire az illető égitest természetes erői kiforranak. — Égitestek kelet-kezése és fejlődési állomásaik. — A lélek csak állapotot ismer. — Aszabad akarat királyi hatalom. — Krisztus: Isten kegyelmi ajándéka.— Az imádság hatására kedvezőbb körülmények alakulnak a lélekéréséhez.

Már itt vagyok gyermekem az Úr Jézus nevében. Mindent amaga idejében kell végezni, mert mindennek megvan az Isten-től meghatározott ideje (Prédikátor 3:1-15), ami nem abból áll,hogy hányszor fordul meg a Nap a saját tengelye körül, vagy a

42

Föld hányszor kerüli meg a Napot, hanem mikorra érik megvalami szellemi, vagy anyagi dolog. Vannak fordulók, amelyekaz időből óriási mennyiséget foglalnak magukba és vannak,melyek rövid lejáratúak.Minden a maga természete szerint vonzódik valamely égi-test fordulóihoz, annál is inkább, mert nem a Föld a hazája.Minden és mindenki a maga lelki természete szerint vala-milyen magasabb vagy alacsonyabb fokozatú égitestheztartozik, és amikor ez a Föld felé közeledik, vagy a horizon-ton megjelen, legtöbbnyire változás áll be sorsába. Mert azalatt, amíg az égitest távol van, készülni kell, hogy aközelebbi vonzás felemelhesse, vagy esetleg messzebb ellök-hesse magától. Azért az örökkévalóságot nem szabad úgy el-képzelni senkinek, hogy ott minden megállt és semmiféle moz-gás vagy változás nincs többé. Aki így képzeli el, az nagyoncsalódik, mert az örökkévalóság csak annyit jelenthet, hogyazok a durva változások nincsenek meg, amik a földön. Ottnincs olyan gyors lejáratú élet; nincs tudattalan — kezdő —gyermekkor, ébredező ifjúkor és nincs tehetetlen öregkor. Ha-nem van egy mindent befogadó gyermeki hit és bizalom. Ezképesíti a szellemet minden jónak és szépnek az elfogadásáraés ennélfogva mindenért való szent lelkesedésre, így az örömállandó vendég a lélekben. Az ifjú folyton felfokozódó erejé-nek tudata és nagy ambíciója — mert tudja azt, hogy mindentelérhet, amit csak akar —, a sikerek változatos színpompájamegtölti a lelkét önbizalommal és vállalkozó kedvvel. De övéaz érettkor mindent átölelő, nagy tettekre való felkészültsége,elhatározásokra való áttekintő képessége, mely a higgadt böl-csességgel együtt nagyszerű eredményeket juttat munkájagyümölcséül a szellem részére. Ezeket az eredményeket összegezve mindig több és igazabb,tisztább jó birtokába jutva, mind gazdagabb polgárává lesz an-nak a világnak, melyhez tartozik. Mivel tülekedés, versengés nincs, tehát nyugodtan haladhat a

43

maga szorgalmából előre. A szellemi gazdagsággal mindig nagyobb hatalom, nagyobbdicsőség jut osztályrészül, ami igaz boldogságot jelent. Ez,mind időhöz, lejáratokhoz van kötve. Ha egy szellem nem tudjaelvégezni „időben” azokat a felkészüléseket, melyek a termé-szet lassú forgásával is az úgynevezett válságot előidézik, ak-kor az nem jut a világtest felső igazgatásához, a szabad szelle-mek választás szerinti irányító osztályaiba, hanem az alsó, kö-tött és irányított rétegekhez tartozhat csak, mert nem szabadí-totta fel időben magát attól, vagy azoktól az erőktől, melyekgátló akadályul szolgáltak csak a haladás kerekében. Ez a szabad akarat próbálja, nemcsak a földön, hanem azegész Világegyetem minden zugában. A nagy Egész él a legkisebb parányban és a parány él azegészben, együtt, egy időben, mert az összes időbeni lét egy-egy parányi része az örökkévalóságnak. Most, ez az egy ki-csiny perc is — melyben erről írok — része az örökkévalóság-nak. A halál pillanatában lezáródik egy szűk határok közé szo-rított életforma és kinyílik a nagy, határtalan Végtelenség,amelyben része van minden teremtett szellemnek. Része ésöröksége, melyet a létbe-állítottsággal Istentől kapott. Ezt a részt és örökséget megnagyobbíthatja, széppé, dicsősé-gessé munkálhatja; de le is veszítheti, ha az isteni Törvénybőlkilép és nem a harmóniába olvasztja bele képességeit, hanemellenszegülő elgondolásaival és megmozdulásaival zavart okoz. Mindenkinek készen kell lennie a maga fejlődésével arraaz időre, amikor annak az égitestnek a természetes erőikiforrnak, és elválasztódik a nemes, megtisztult erő a salak-tól. A megtisztult erők és anyagok felszabadulnak a szigorúankötött állapotból és fokozatilag magasabb rendűvé válnak. Sza-badabb és boldogabb létforma alakul ki és azok, akik ebbenmunkálkodtak, élvezhetik munkájuk gyümölcsét. Akik pedig ebben nem dolgoztak, nem adtak semmit önma-gukból, hogy ez létrejöhessen, hanem inkább súlyosbították

44

azoknak helyzetét, akik önzetlenül cselekedtek: azokat megkö-tözik saját gonosz eredményeik és mind szűkebb lehetőségekhatárai közé szorítják azok a természettörvények, melyek körü-löttük és bennük materializálódnak. Hiábavaló az erőlködés ésaz okoskodás, a természettörvény acélnál keményebb bilin-csekbe zárja az engedetlen pártütőket. Az örökkévalóság kényszerhelyzete szintén eltörli az idő fo-galmát. Nem azért, mintha mást adna helyette, hanem mivelmind szűkebb korlátok képződnek körülöttük, így mind szű-kebb a láthatár és mind nehezebb a tájékozódás. Az örökkéva-lóság egyhangú változatlan változásai, szegényes lehetőségeialighogy megcsillannak a lélek előtt, már ott áll az akadálymindenféle formában, mert az anyag olyan alakot ölt, olyanlehetőségek alakulnak, amelyek megfelelnek az őket létrehozókgondolat- és érzés-formáinak. Ez az örökkévalóság is „időhöz” van kötve. Olyan időhöz,melyre egy hasonló fokozatú világtest természetének van szük-sége, hogy újra törvényes formát ölthessenek azok az erők,melyeket a már feljebb emelkedett anyavilág kiközösített ma-gából. Ezeket a kiközösített, hasonló kis töredékeket össze-vonzza a fejlődés tisztogató munkája és egy új világgá gyúr-ja, s az égitestek összességében elhelyezve, új pályát nyitrészére. S ez alatt — amíg az Idő itt ismét észrevehetővé válik— sok és hosszú jelenek képződtek ki, és mint a boldogságszigetei, úgy emelkedtek ki az örökkévalóság véget nem érőóceánjából. Az idő képzete az ember mulandóságra előhívott,részekre osztott, életében fontos csak. A születés és halál kö-zött leélt földi tartózkodás alatt is csak a szenvedés ideje ahosszú, de a boldogság ideje rövid — ha mégolyan hosszú is—, mert a lélek csak állapotot ismer. — Az állapot pedigalakítható, változtatható — különösen a földön még —, merta szabad akarat királyi hatalom az ember kezében. Szabadakarattal választhatja a jót és elhagyhatja a rosszat. A szaba-don választott jóhoz az isteni Kegyelem mintegy ajándék

45

hozzájár az „embernek”, mert az Isten egyszülött Fia ittjárt és feláldozta Magát a bűnért való áldozatul, hogy akihisz Benne, az el ne vesszen, hanem örökélet részesévé le-hessen. Hinni Benne, követni Őt, igaznak lenni még akkor is,ha a hazugság orgiákat ül; hatalom ez, mely sarkaiban rendítimeg a világot. Imádkozni a világokat teremtő és fenntartóIstenhez: nagyobb minden erőnél és hatalomnál. Így jobbanés hamarább érik a gyümölcs mint az időben. Hiszen megmutatja a természet azt, hogy nem akkor van ta-vasz, amikor a naptár ideje mutatja. Nem akkor nyílik a virág,amikor a hónap és nap mutatja, hanem ha az idő kedvez, hama-rább nyílik a virág, hamarább érik a gyümölcs és minden előbbbontakozik ki, mint a naptári ideje. De vannak idők, amikor a zord időjárás miatt késik minden ésnem is lesz jó eredménye. — Azért mondom én: eleibe kellmenni az élet eseményeinek, imádkozni kell érte, mindenért. Isten veletek!

Isten törvényéről és a földi törvénykezésről(**)

A világosság, mint irányító eszköz az ember életében. — Tévedés —sajátmagunk megtévesztése — elhomályosodás — elsötétedés. Azebből adódó hézagos törvények. — Az Úr óvta követőit a földi jogo-kon alapuló kiváltságoktól. — Az igazság ritkán juthat érvényre. —A földi törvények hivatása. — A természettörvény szigora megtanít-ja az embert a helyes cselekvésre. — A természettörvény keménysé-ge az igazságszolgáltatást kijátszókkal szemben. — Kiknek adjaajándékul az isteni Kegyelem a földön az áldásokat. — A földi tör-vénykezés büntetésének hatása. — A büntetés célja: javítás, tanítás.— A hívő ember törvénye a lélekben felírt isteni kijelentés. — Nemszabad a lelkiismeret szabadságát megkötözni.

Már eljöttem és itt vagyok az Úr Jézus nevében gyermekem.— Igen, minden elég borzasztó az életben, ha nincsen kellőmennyiségű világossággal és alázatossággal felszerelve a lélek.

46

Ezt úgy értem, hogy már az a világosság is nagy segítségérevan az embernek, amely csak a földi dolgokat mutatja meg,mert nem tévedhet el olyan könnyen a rengetegben, nem léptüskébe és ki tudja kémlelni, hogy az útnak melyik felén fe-nyegeti veszély, avagy mely részén talál kellemes pihenőhe-lyet. Természetes, hogy ez a világosság hamar kísértésbe viszi azembert és az önző emberi természet siet kihasználni ezt a ké-pességét, hogy a saját sorsának kialakításához, mint segítőesz-közt munkába állítsa. Ez még nem volna baj, ha csak emellettmaradna meg, de a baj ott kezdődik, amikor a maga hasznát amások kárából igyekszik kifacsarni és mindent elkövet, hogyezt véghezvihesse... Itt kezdődik, ennél a káros gondolatnál a tévedés és bűn bele-gyökerezése a lélekbe, melyet a lélek legritkább esetben ismerfel önmagában, mert amint kutatni kezd, az önzés és gőg egy-szerre ott terem és megvédi az embernek az élethez s az ebbőlkifolyó igazsághoz való jogait. Ez azonban már tévedés és ezaddig erősödik, míg végre önmagát is megtéveszti az ember.Ez már az elhomályosodás első tünete. Hovatovább a homá-lyosság elsötétedéssé válik, amikor már eszébe sem jut senki-nek, hogy ezeken a finom, árnyalatinak tetsző, igazságokongondolkozzék. Így jönnek létre azok a megszokáson alapuló jogok és hézagostörvények, amelyekhez mindig nagyon ragaszkodnak azok azemberek, akiknek ezek kedveznek. Azért óvja az Írás az Úr követőit a földi törvényekre való tá-maszkodástól, mert ha a földi törvények által biztosított jogo-kat és kiváltságokat élvezi valaki, akkor könnyen eltéved azönmaga megítélésében is. Még a legbölcsebb és legigazságo-sabb bíró sem láthat bele az emberi lélek rejtett zugaiba, ígycsak a külső tünetekből szűrheti ki a való tényeket, s ezekenkeresztül következtethet a belső indítórugók működésére. Demivel ember és tévedhet, a külső félrevezetheti, így az igazság

47

ritkán juthat érvényre. Legalább is nem abban a mértékben,mint azt sokszor az ügy megkívánná. Azonban a földi törvények bármilyen tévedéseknek vannak iskitéve, mégis szükségesek a bűnök megfékezésére és a rendfenntartására. Mi lenne a földön, a sokféle irányú és szenve-délytől fűtött emberek féktelen cselekedetei folytán? Mi lenne,ha nem állítana korlátokat a törvény a gonosz hajlamú emberlelkek köré? — Kellenek a korlátok, kellenek a fékek, kelleneka fenyítékek a tökéletlen gondolkozású, éretlen szellemek ré-szére, akik még képtelenek cselekedeteik hatását és következ-ményeit felmérni. Mert, ha az emberek tudnák minden esetben,hogy mit cselekszenek, még tizedrész bűn sem történne meg aföldön, mint így. Az emberi lélek elvesztette a helyes gondolkozási és megíté-lő képességét a bűn elkövetése miatt. Tehát nem irányíthatjaa maga életét, sem sorsát, mert helytelen elgondolásával éscselekedetével sokkal jobban elrontaná, nemcsak az ideig valóéletét, hanem az örökéletét is. Azért van mellé adva a természettörvény kemény és kér-lelhetetlen szigorúsága, hogy tanuljon. Meg kell tanulnia, hogyan nem szabad és hogyan kell csele-kednie, hogy valamennyire is el tudjon indulni a fejlődés útján.Nem könnyű út a sokféle törvénytelenség felé hajlóemberiéleknek az egyenes irányban előre haladni, amikor ezer-féle kísértés csábítja a bűnre. De az egyenes irányból való min-den félrelépés kínos, gyötrelmes következményekkel terelivissza az elhagyott útra, ahol békét, nyugalmat és szabadságotélvezhet. A földi törvények csak tökéletlen másolatai a természettör-vénynek. Azért nem mindenben tévedhetetlenek. A ravaszbűnözők sietnek is ezt a megtéveszthetőséget a maguk javárakedvezően kihasználni, de annál szigorúbb természettör-vénnyel találják magukat szemben, minél több ravaszság-gal és hazugsággal kerülték el a földi törvény igazságszol-

48

gáltatását. Minél nagyobb megadással és beismeréssel viseli el büntetéséta bűnös, annál nagyobb a tisztulása és felszabadulása a követ-kezmények terheinek felszámolásánál. De minél keményebb és minél makacsabb, annál hosszabb abűnhődése. Tulajdonképpen a földi büntetések elszenvedésemegkönnyíti a természettörvénnyel való elszámolást. Azért a földi törvények nagy feladatot töltenek be az emberi-ség előrehaladásának szolgálatában, ha a törvény pontjainakigazságos alkalmazásánál nem vezeti annak végrehajtójátsemmiféle külön emberi gyöngeség. A törvények nem az egyenes úton haladók részére félelmete-sek, hanem csakis azoknak, akik természetüknél fogva nemtudnak, és nem akarnak az Isten által megmutatott egyenesúton járni, hanem a saját tévelygésre és bűnre hajló természe-tük kilengésével veszélyeztetik a saját és mások békességét ésnyugalmát; a mások hasznos munkájának eredményeit a magukrészére eltulajdonítják. Egyszóval: vétkeznek az igazság ésszeretet ellen. Az isteni törvények is kizárják a földre adott áldások élvezésé-ből a bűnöst, mert a földnek nyújtott áldás és kegyelem az Istentörvényét kereső és megtartó emberlelkeknek ajándékképpenadatott. Mert ezek, sőt csakis ezek viszik előbbre az összesföldi ember sorsát. Ezek az emberlelkek, akik az Isten útjain járnak, akik becsüle-tesek, igazak, egyszerűek, bölcsek és szeretetteljesek, békessé-gesek, többet adnak a világnak szerény megjelenésükkel —talán csendben való —, munkájukkal, mint a nagy tudósok,akiknek világraszóló találmányaik az emberiséget lázba hozzákés bűnös hajlamaiknak új kiélési lehetőséget ígérnek. Az emberek közösségéből kizárja a törvény a bűnöst. Részben,hogy ne bűnözhessen, és ne veszélyeztesse a törvényt betartokbékéjét, részben azért, hogy a büntetés elszenvedése alatt ma-gába szálljon. Vétkeit megbánva a javulás útjára térjen, hogy

49

többé ne vétkezzen. Az elgondolás nagyon helyes és üdvös is, ha az eredménykedvező. De jóakaratú nevelőeszköz nélkül — ha a büntetéscsak a bosszú kielégítését célozza — ritkán kíséri jó eredményazt. A cél azonban ez volna: amíg az ember a földön él, tanulniés tanítani van hivatva, nemcsak szóval, mint azt a legtöbbencselekszik, hanem cselekedetekkel is. Ez a tanítás azonban ál-dozattal jár, amit nem mindig szívesen vállalnak az arra hiva-tottak. A földi törvényekre való hivatkozás nem lehet a hívő emberekvégső menedéke, mint a közönséges hitetlenek esetében, akikminden értelmüket és ravaszságukat az igazság félrevezetéséreés megtévesztésére használják ki. A hívő ember földi vagyszellemi sorsát nem az a végső eredmény dönti el, amit ré-szére a bíróság kimondott, hanem az a belső törvény, me-lyet minden Isten útján járónak lelkében kell hordoznia.Ezek nélkül a belső törvények nélkül nem lehet hivő, csaktettető. Azért mondja az Írás, ne törvénykezzenek a hivők avilági emberek előtt, mert ezzel a belső törvénynek az erejétgyengítik. A hivő ember törvénye: a lélekben felírt isteniKijelentés. De vannak esetek, amikor nem csak apró félreértésről, sértés-ről, vagy hiúságból eredő versengésről, avagy szándékosantúlzott követelésről van szó — hiszen az Isten útján járók istévedező, bukdácsoló emberek még — hanem ezeket, a hívőkközött felmerülő, gyarlóságból eredő eseteket messze felülmú-ló, gonosz bosszúvágy és életet megrontó gyűlölet, hazug ár-mánykodásról, mely minden jószándékot nélkülöző támadássáés üldözéssé fajul. Itt már nem lehet szó „hívőkről” csak hívő-ről és elvetemedett vad ellenségről. A hivőt nem lehet és nemszabad kiszolgáltatni a gonosztevőknek, éppen úgy, ahogyannem szabad a vadállat elé sem kitenni prédául, vagy ahogy aveszett kutya elé sem szabad senkit hajszolni, mert ez annyi,mintha valakit a biztos halálnak tennének ki. Ez már a lelki-

50

ismereti szabadság megkötözése volna. Mindenki védhetimagát, sőt kötelessége is magát védeni az igazság megsértésenélkül. A hívő ember nem lehet áldozata a gonosznak, de nemharcolhat mindenben egyforma fegyverekkel, csak azzal amitaz igazság megenged.Te nem hibáztál, de hibáznak mindazok, akik nem az Írásoktiszteletben tartásából, hanem azért ragaszkodnak ehhez a fél-reértett kijelentéshez, mert ebben keresnek menedéket rosszérzésekkel megtöltött lelkiismeretüknek. Ez súlyosbítja helyze-tüket egyre jobban. Ne búsuljál, az Isten mindent javadra fordí-tott, a kitisztult égből fényesen ragyognak reád a csillagok ésmíg megvirrad, magasabban emeltetel, hogy el ne érjenek alent zajló piszkos hullámok. Isten veled!

Az embernek tudni kell az élet törvényét(**)

A félrefejlett, megmerevült elgondolások és a nagy csapások össze-függései. — A jóvá tevés lehetősége. — Az igazság ismeretére elju-tott szellemek áldozata a tévelygőkért. — A tudás világosságánakszükségessége. — A Természettörvény hatalma elől nincs menekvés.— Az igaz úton járó ember életprogramja. — Az örökélet valóságai-ért imádkozni kell.

Már itt vagyok az Úr Jézus nevében gyermekem. Nem úgylesz, ahogy te mondod, mert, ha úgy lenne, akkor igazán nemvolna értelme a hosszú reménynélküli várakozásnak. Nem az egy helyben való topogás, és nem a földi élet újra ésújra való megismétlése a cél, hanem az, hogy ezeken az ismét-lődő átéléseken keresztül a szeretet kiterjeszkedhessek a lélek-ben. Ez a célja az azonos életek egyforma ismétlésének. Kevéseltérés azonban mégis van élet és élet között, variálódnak azérzések kifejezései. Nem volna erre sem szükség, ha az emberilelkek nem volnának olyan nehezen formálhatók. De minéllejjebb nyúlunk a sűrű anyagiasságba, annál keményebben kell

51

mind a Természettörvénynek, mind a szellemi tanítóknak dol-gozniuk, hogy valamit is meg tudjanak változtatni azokon amegmerevedett gondolati formákon és ösztöni törekvéseken,melyek az általánosító fluidokban mint szokások és elgondolá-sok kijegecesedtek. „Pedig — ha a lélek nemesebb érzésvilágán keresztül nemmegy —, a földi embernek kell ezt a nagy munkát elvégeznie,és akkor jön a visszahatások nehéz feldolgozása, amiket a tö-megszenvedések folytán kénytelenek az emberek elviselni.” A háborúk minden fájdalmas pusztítása és a természeti csapá-sok mind-mind visszahatások, amelyek kemény feladatokkéntállnak az emberek elé. Ezek elől nem lehet kitérni senkinek,mert aki ravaszsággal kisiklik a neki járó szenvedés elől, az akövetkező alkalommal duplán szenvedi el, mert kénytelen erre. A szellemi életben nem lehet semmit jóvátenni, mint ahogyanazt a kevésbé járatos szellemek és emberek gondolják és hirde-tik, mert jóvátenni valamit csak a földi életben lehet, de nemabban a formában, mint azt sokan elképzelik. Az emberi lélek nagyon önző módon szereti elintézi a magaügyeit, és azt hiszi, hogy az öntudatlannak látszó Természet-törvényt is kijátszhatja, félrevezetheti. De ez nem így van. Azemberi lélek minden atomjában, testének minden legkisebbnedvében, szövetében, hangjának rezgésében, beszívott levegő-jében, kisugárzott melegében, gondolatainak villódzó fényjáté-kában, érzésének vonzó, vagy taszító erejében benne él a Tör-vény ereje. Ő maga is benne él a Törvényben, még akkor is, hafolyton ellene cselekszik. Akkor is, ha nem ismeri el, ha tagad-ja, vagy öntudatosan szembehelyezkedik vele. — Ez a Termé-szettörvény hordozza a fejlődés különböző állomásain keresz-tül a legmagasabb fokú öntudat felébredéséig. Innen visszate-kintve alsóbb fokú létállapotainak nem kívánatos emlékei felé,ő maga kéri ezeknek az emlékeknek bezárását, mert fájdalom-mal töltik el. Egyben mélységes szánalom ébred fel benne küz-dő és a nyomorúságos állapotokban sínylődő, tudatlan ember-

52

testvérei iránt, akik még nem tudják mit cselekszenek, amikorbűnt bűnre halmozva akarják sorsukat megjavítani és kedvező-re fordítani. Ez a szánalomérzés készteti az igazság ismeretéreeljutott szellemlényeket arra az áldozatra, hogy leszálljanakközéjük és munkát vállaljanak értük, az ő érdekükben. Teszikezt azért, hogy azok is megismerjék a jót és annak áldásait ésmegszeressék a jót, magáért a jóért és annak szolgálatában ké-pezzék ki magukat, hogy így a boldogságot megközelíthessék. Ahelyett azonban, hogy a jót megismerve azt követnék az em-berek, gondolkozásukkal kialakítanak magukban egy — a sze-retettel éppen nem egybehangzó — igazságot, és a jót elveszikugyan, sőt ki is erőszakolják, de ők maguk nem adnak semmijót, sem igazat a világnak. Ellenkezőleg kifosztják, megcsúfol-ják, kigúnyolják, sőt testi és lelki bántalmakkal illetik az ilyen— közöttük szánalomból testet öltött — testvéreiket. Azt megegészen rendjén valónak hiszik és tartják, hogy mindezt a bá-násmódot egy panaszos zokszó nélkül eltűrjék és elszenvedjékazok, akik semmi okot sem adtak rá, sem a Törvény igazságátmeg nem sértették. Ezeknek élete ajándék a földön tévelygő emberek részére ésmégis nehézzé és terhessé teszik tudatlanságukkal a tévelygőkazt az időt számukra, amit közöttük töltenek el azok, akikrenem méltó a világ. Mindez pedig azért történik így, mert „nem tudják, mit cselek-szenek”... Ezekért a tudatlanságban vakon bolyongó lelkekért imádkozottaz Úr a kereszt kínjai közepette: „Atyám, bocsáss meg nekik,mert nem tudják, mit cselekszenek!” Ha a világ tudná, hogy mit cselekszik, ha tudná azt, hogy min-den szenvedése, gyötrelme a nemtudásból, az ismeret hiányá-ból származik, nem állítana fel balga igazságokat gonoszságá-nak befedésére, önmaga igazság után kiáltó, segítségért sikol-tozó lelkiismeretének elcsitítására, hanem sietne minél hama-rább a tudás és ismeret megszerzésére, hogy a nemtudásból

53

származó cselekedetei és a bűnre való ösztönzés kényszere alólmegszabadulhasson. A tudás világossága áthatja a tudatlanság sűrű ködét és bizto-sabb a lépés előre. Helyesebb a megítélése mindannak, amivelaz élet útján találkozik az ember. A természettörvények ki-játszhatatlanok, félremagyarázhatatlanok, mert hatásaikbankérlelhetetlenek. Ha ideig-óráig fel is tartóztatja a kegyelem azigazság kardját, de amikor legkevésbé számít rá az emberiség,amikor egészen biztosítottnak hiszi a bűnös, bűneinek eredmé-nyeit és élvezni szeretné azokat az előre elképzelt előnyöket,melyek miatt törvénytelenséget követett el, akkor sújt reá amegsértett Természettörvény, mely elől nincs menekvés, nincskitérés, sem a hirtelen való Istenhez-térés nem használ. Vannak egyéni és vannak tömegkatasztrófák, melyek elől azutolsó órában való megtérés nem használ semmit. Mint aho-gyan az erősen nekilendült kereket nem lehet egy pillanat alattmegállítani, úgy a Törvény erős mozgásban lévő kerekét semlehet megállítani, hogy a következmények lehengerlő ereje utóine érje a vétkezőt. Azért az embernek tudni kell az Élet Törvényét, mert felelősönmagáért, azokért, akiket szeret, vagy szeretni fog. Felelősembertársaiért, azok békéjéért, boldogságáért, vagy boldogta-lanságáért. Felelős a világért, a korszellem kialakulásának reákiosztott részéért. Nem mondhatja azt az ember: mi közöm nekem a világhoz?!A világ fusson a maga eszméin, én élem a magam életét, nemtörődöm a világgal, a világ sem törődhet velem. Ez nem ígyvan. A világnak minden kicsi porszeme hozzátartozik, és hamérget öntözök a porszemekre, ezeket a szél tovább viszi ésmegfertőzi vele a levegőt. Akaratlanul, észrevétlenül kárt okozaz ember. — Így a tisztátalan lelkű ember megfertőzi a világotbeszédjével, elveivel, cselekedeteivel. Így sokszor több kártokoz beszédjével, melyet szájról-szájra, lélekről-lélekre hurcoltovább a tévelygés szelleme, mint akit a szenvedély elvakít és

54

tettlegességre vetemedik egy emberrel szemben. Azért mindenki óvakodjék a hazugságoktól, melyet sem ter-jeszteni, sem befogadni nem szabad egy igaz úton járó ember-nek sem, mert abból nagy és komoly fájdalmak sarjadnak. Ha a megismeréssel szerzett tudás birtokában először önmagá-ban végzi el az ember a törvénytelenségek lenyesegetését ésszent lelkesedéssel beleveti magát az „emberre” váró munkába,önmagából csak jót árasztva és a rosszat, melyet másoktól el-szenvedni kénytelen nem viszonozza rosszal, hanem ha lehetjót ád helyette, akkor betöltötte emberi hivatását és nem hívjaszámadásra a Természettörvény igazsága. Nem kell küzdenie akövetkezmények hatalmas lavinája ellen. Ha megtéréshez mél-tó cselekedetekkel ékesítette fel életét, akkor a szeretet szellemisugárzásában tündöklő aura veszi körül lelki alakját és a földfelett szárnyalva hagyja el a tévelygés világát. Szabadságbanfürdő lelke elhagyhatja a szenvedések emlékeivel megrakottéleteinek színterét, hogy egy szebb és tökéletesebb létformábanfolytassa létét. Ez az isteni Szeretet ajándéka, amit nem tudértékelni még most a bűnös földi ember, mert nehezen tud arögtől elszakadni. — „Az örökélet a gondolataiban csak mintfeltevés, csak mint lehetséges, de érthetetlen valami jelenikmeg — azért nem is pozitív valóság —, és mint ilyen: erőtelenaz emberben.”De az Isten szent Fia meghalt ezért a Valóságért, hogy a földiember is valóságot lásson benne. Azért imádkozni kell, hogy azűrzavaros földi állapotokban időző lelki énetek is ki tudjonszabadulni az anyag látszatos valóságából és fel tudjon emel-kedni a mi Urunk Megváltónk nagy áldozatának megértéséhezés erőt meríthessetek mindnyájan belőle. Az Úr legyen mind-nyájatokkal, hogy a rosta szemein ki ne hulljatok és szét neszórassatok. Isten veled!

55

A gyülekezetnek egynek kell maradniaAz úrvacsorával való élésről és a gyülekezeti egységről. (**)

Legyen intő példa nektek a legutóbb lezajlott nagy próbáknakelőkészítő eseménye, melyben a különböző gondolkozású éstürelmetlen lelkű emberek a maguk igaztalan igazságával ter-helten, szemérmetlenül odaálltak az Úr teste és vére áldozatá-nak magukhoz vevésével az Úr elé — és nemhogy megerősöd-tek és megtisztultak volna, hanem sokkal mélyebbre süllyedteklefelé. Az embernek nagyon kell vigyázni arra, hogy milyen lélekkelveszi és milyen hangulattal és mire kötelezi el magát. — Magaaz úrvacsora külsőleg — mint tény — erőtelen, mert nem egyhatározott eszmének a magaelé vevését és abban való megerő-södését célozza, hanem a szokásnak hódolva cselekszik. Azonban minél nagyobb és erősebb a lélek elhatározása az Úráltal hirdetett jóra és igazra és minél erősebb a vágy az Úr után,annál mélyebben tárul ki a belső ember öntudata a szellemiigazságok befogadására. Az Isten iránti bizalom és az Ő segít-ségében való hit csodálatos megvilágosodásban részesíti enneka belső embernek a világát. Ezekért a belső kereső és kérő érzésekért sokszor jólesik egy-egy bojt, egy-egy lemondás a lelki és szellemi téren is, csakazért, mert most az Úr azt így rendelte el felőletek. — Nem bűnaz, ha a gyülekezet tagjai közül valamelyik a maga felekezeté-ben úrvacsorát vesz, mert oda is tartoztok, de nektek többetadott már az Isten és nektek többről kell elszámolnotok is. A tiszellemi tudatotok képesít már titeket nagyobb kérdések meg-oldására és nagyobb feladatok elvégzésére is a földön. Ezt pe-dig az egység összetartásával és összefogásával érhetitek el.Azért nem szabad részekké alakulni, mert nem bírtok megállnia támadások viharában. A gyülekezetnek egynek kell marad-nia az áldások elvételére és a lemondások elviselésére. Kerülni

56

kell minden kísérletet, ami nem az összetartásra, hanem a szét-választásra indító okot szolgáltató alkalmat készíti elő. Isten veletek!

A Változások Törvényeés az örök isteni Bizonyosság(**)

Az idő múlásában a Változás Törvénye az alakító tényező. — Min-den új gondolat és érzés megjelenésekor már ítéletét is magábanhordja.— Miért van a földi világ a Változások Törvényének alávet-ve. — Az önismeret útja: a tapasztalatszerzés. — Az emberi életcélja a földön.— A szabadakarat és a tanulás óriási jelentősége. —Ok-okozati összefüggések kaosz-szerű állapota a történések világá-ban. — Az örök isteni Törvényeken nyugvó bizonyosságok. — Azisteni Parancs: Szeressétek egymást! — Krisztus átszenvedte az em-beri élet legnagyobb keserűségeit. — A nagy szövetség.

Már itt vagyok gyermekem az Úr Jézus nevében. A valóságota valótlanság sohasem döntheti le, csak egy pillanatnyi időbenlátszik úgy, mintha felülkerekedne a viaskodásban. A káprázat vetítésében sokszor megtéveszti önmagát az em-ber, mert mindazt elhiszi, amit szeretne, hogy úgy legyen. Az idő múlik gyermekem és ebben az idő múlásában a Vál-tozás Törvénye forr, izzik, rombol és teremt, formál és ala-kít. Új gondolatok, új érzések jönnek fel az ismeretlen mélységek-ből, a titokzatos homályból, de minden, ami az élet színpadánmegjelenik, erős világítás elé kerül és sok szem figyeli, sokhatást felfogó lélek elemzi ki minden rétegét és minden moz-zanatát. — Azért minden, amint megjelenik, már magábanhordja ítéletét és hosszabb vagy rövidebb élettartamát. Az ember, hibás, bűnrehajló természete soha ki nem alvóvággyal törekszik érvényesülni és keresi-kutatja azokat a lehe-tőségeket, melyeken keresztül beszivároghat a tudatba és azonkeresztül érvényesülési szabadságot nyerhet. — A hibás termé-

57

szet sajátos törekvései, ezek, melyeket megtalálhattok az embe-rek világának minden rétegében, egészen addig, amíg az egyénién rá nem döbben tökéletlen akarásából létrehozott rossz ered-ményeire. Erre pedig csak akkor eszmél rá, amikor elgondolá-sainak nemcsak mint elindítója és megvalósítója, hanem, minta hatásoknak feldolgozója és élvezője, vagy szenvedője is ki-veszi részét az eredményből. Ezért van a földi világ a változások, az elmúlások és kelet-kezések törvénye alá vetve, mert ami az isteni örökTörvénynyel nem hasonulhat, az nem nyerhet maradandó-ságot, nem nyerhet örökéletet. Így a tökéletlenségben félre-fejlett emberi léleknek szüksége van tapasztalatszerzésre, hogyabból tanulja megismerni önmagát. Önmaga kétféle iránybanágazó lelki törekvéseit. — Amíg az ember elszakítja magát azőt környező világ életközösségétől, addig ellensége a világnak,ebből kifolyólag önmagának is. Mert tudatlansága folytán azthiszi, uralkodhat mindenek felett és élvezheti uralkodásánakazokat az előnyeit, amelyeket és ahogyan azt ő maga, ellentétestermészete szerint elképzelte. — Ezt a nagy tévedését kell meg-tapasztalnia és megismernie, hogy a beismerésig eljuthasson.Ez a nagy és kínos feladat, melynek megoldása az emberi lélekcélja itt a földi életben. Szabadakarata folytán óriási lehetősé-gek felett rendelkezik és a tanulás nagy segítségére van. Amíg az ember ellentétes természetének törekvései után indul,a maga életét jobbá és boldogabbá tenni, csakhamar tapasztalnifogja azt, hogy a vele egyenlő célú és akaratú emberekben „el-lenséget” talált, akik szintén uralkodni akarnak azok felett azérvényesülési lehetőségek felett, amelyeken elméletben ők máruralmat szerzettek. Az érdekek ütközése ellenséges indulatokatvált ki a lélekből, és ezek az indulatok új erőmennyiséget von-nak el belőle. így az embernek ellenségévé válik az egész világ,nemcsak az a másik ember, hanem — a természetet is bűnnelfertőzve meg — ott áll ellene felfegyverkezve az élők világa, avérengző vadállatoktól kezdve a mikroszkopikus lényekig és a

58

mérgező növények eddig még nem teljesen ismert, mindenfajtájáig. — Okok és okozatok, kiszámíthatatlan variációi, mintapróbb és nagyobb kerekek dolgoznak az összesség életében éshozzák létre a legkiszámíthatatlanabb eredményeket és újabblehetőségeket a jóra és a rosszra is. Ebbe az ember által áttekinthetetlen, kaosz-szerű, de folytonmozgó életáradatban — a történések világába —, mint apróporszemecskék hullanak bele születésükkel az emberek, hogyéletükkel résztvegyenek az örök mozgásban és kisebb-nagyobbhatásokat váltsanak ki a történések lezajlásában a maguk lelkitermészetének megfelelő törekvéseivel. Az egyéni élet csak annyi, mint egy esőcsepp múló buboréka atenger vizében. Ha még olyan sok esőcsepp esik is a tengerfelszínére, nem változtatja meg azt, de még a folyót sem, csaklegfeljebb megdagad és talán kiárad, de más medret nem váj ésmás irányba nem folyik. — Így az emberi élet sem változtat-hatja meg fejlődése irányát, mert a teremtés Ura parancsol azélet-tengernek. Csak Ő hajthatja össze, mint a papírost, a ter-mészet erőit; csak Ő mutathat új irányt, amikor az Ő tervével éselgondolásával az megegyezik. Az ellenségeskedő világ egymással küzdő és harcoló emberé-nek megmutatja a szenvedésekben azokat az eredményeket,melyeket magának kivívott. De megmutatja az elfáradtaknak ésa menekülésre készülőknek is azt az utat, melyen keresztülmegszerezheti a lelki békességet; és az egész teremtettséggelvaló együttérzéssel megteremtheti a harmóniát és részesévéválhat az ember annak a bizonyosságnak, melyet nem rendít-hetnek meg sem az idők, sem az események változásai, mertezek a bizonyosságok az időkön és változásokon uralkodóörök isteni Törvényeken nyugszanak. Ezek a törvények nem sebesítenek, hanem bekötöznek. Nembüntetnek, hanem meggyógyítanak. Nem elítélnek, hanemmegbocsátanak, de — az „embernek” le kell mondania min-denről, ami ellentétes természetének kielégülését célozza. —

59

Nem irányítani, hanem szolgálni kell megtanulni az isteni Tör-vényben, az isteni Parancsolatoknak. Az isteni Parancsolat pedig így hangzik: „szeressétek egymást,mint én szerettelek titeket”. Ez a szeretet bármilyen nehezenkeresztülvihető és bármilyen fájó eredmények jöjjenek is kibelőle, de eleve kizárja azt az ártó törekvést, az ellentétre hajlólélekben is, mely a világ eseményeit és történéseit sötét színek-kel festi alá. Nem bogózza össze a kiegyezés és ki-engesztelődés szálait, hanem kioldozza és simábbá teszi a ha-ladás és fejlődés útját a maga kicsiny életével. És ebből a zajló, háborgó tengerből egy boldog, megpihentetőszigetre vezeti ki az élethajót az Úr, Aki mint ember, éppenúgy átszenvedte az emberi élet legkeserűbb óráit ezekben azemlékezésre szánt időkben, mint bárki más az emberek fiaiközül. Ő az egyetlen, Aki bűn nélkül való életében éppen alegnagyobb bűnösök közé számláltatott és némán, a bosszúál-lás leghalványabb árnyalata nélkül, tűrte a végzet reá neheze-dését. A bűn végzetének, a bűn sorsának hordozása volt az Ősorsa, hogy az Igazság Törvényét betöltse azokért, akik hisznekaz Ő igazságának, a Szeretet Igazságának mindenekfelett valóhatalmas erejében. A hatalom az engedelmességben, az ural-kodás a szolgálatban, a jóság az önmeg-tagadásban, a di-csőség a megalázkodásban, az igazság a szeretetben ma-gasztosult fel. A világ sötétsége az isteni világosságban, az élet a halálbannyerte el a diadalt az ellentét felett. Ez a diadal örök időkre szól és mindenki, aki felemeli szemeita keresztre és bűnbánattól összeomló lélekkel tekint a nagypén-tek szenvedő Krisztusára, az erőt nyer saját lelkében küzdőkétféle természete felett és erős elhatározással vállalja vele akálvária útját, mert átérezi azt a hatalmas bizonyosságot, melya szenvedő Krisztusból sugárzik e világ jó és igaz felé törekvőemberei felé. Mert Ő az Atyától jött és kivezeti az ellentét meg-tévesztő bizonytalanságából e világot az Atya örökké élő bizo-

60

nyosságába, ahol nincs változás és nincs árnyék, nincs eshető-ség, hanem van örök szeretet és igazság. A nagy szövetség, a nagy kiegyenlítettség kegyelmi ajándekakészen áll a vergődő, szenvedő emberiség részére, csak megkell magát aláznia és a vele életközösségben élőkkel szerete-tet kell gyakorolnia. Az ellentétes törekvéseket le kell rom-bolnia lelkében és az Úr megkegyelmez megtérő tékozló fiai-nak és leányainak. Szövetséget köt velük és amit az Ő egyszü-lött Fia által ígért, azt beteljesíti a legnagyobb bizonyossággal.És megszűnik minden komplikált és durva bűn és szenvedés aföldön, legalább is azok között, akik az Ő nevét felveszik és azŐ igazságában élnek. Ne tekintsetek a bűneiben tomboló ésvonagló világra. Tekintsetek a legnagyobb áldozatra, melyet azisteni Szeretet a világon megjelenő emberré lett tévelygő szel-lemekért hozott és elhalkul a panasz ajkaitokon és Istent dicsé-rő hálaadás fakad azért, hogy „ti” megtaláltátok Őt, a kivezető„Utat” a világ káoszából. Isten veletek!

Hívők egymás közt való anyagi kapcsolatairólA bizalom biztosítékairól. — Hívők egymásközti anyagi

kapcsolatáról. (**)

Már vártalak az Úr Jézus nevében gyermekem, mert tudtam,hogy mit fogsz kérdezni. — Az ember gyarló és sokszor egé-szen tehetetlen a saját bűneivel és hibáival szemben. Ezek any-nyira uralkodnak felette, hogy az egész gondolati és érzésvilá-gát befolyásolják. így jönnek létre azok a sok magamentő gon-dolatok, érvelések és okoskodások, melyek félig az igazság,félig a bűn és tévedés védelmére hajuknál fogva lesznek elő-ráncigálva, csakhogy az egyéni önző énnek ne kelljen állás-pontjából engednie: egyszóval a saját felfogása érvényesüljön amáséval szemben. Mivel az ilyen esetek legfőképpen a hivő emberek között for-

61

dulnak elő, azért ezek burkolt bűnök és az emberek ezeket me-lengetik, óvják, védik a legjobban. A külvilág embere nem keres takarást, hanem egyszerűen sza-badjára engedi önzését és nem keresi az igazságot, hanem vad-állat módjára elveszi, ami neki megtetszik, ha ellenállásra nemtalál. Ha ellenállásra talál, akkor meghunyászkodva úgy tesz,mintha egészen más célból közeledett volna. Tehát, mivel a félig megtért emberlélek még nagyon is ki vantéve a saját önző természete kísértésének, azért a külső világélősdiek ellen megalkotott törvényeit nem lehet félretenni ahivők között sem. Ha egészen igaz és becsületes szándékú em-ber az illető, nem sértődik meg az óvó és védő biztosításokfelhozása ellen, sőt ő maga igyekszik az ilyenre, de aki mindenbiztosíték nélkül, szinte megköveteli maga iránt a bizalmat, aza legjobb esetben gőgös, de inkább számító és a hitben élőkélősdijei közé tartozik. A hitben élők csakis a teljes lelki egyenlőségben adhatnakegymásnak nagyobb kölcsönöket, vagy segítséget, de ebben azesetben még igazabb, még önzetlenebb, még biztosítottabbformában kell annak eleget tenni, mint a világi keretek között.Mert, ha a hivők élnek vissza egymás bizalmával, az nagyobbsúllyal esik a mérlegbe, mintha a külső tudatlan és önző embe-rek cselekszik ezt egymással. Ennek a legsúlyosabb következ-ményei vannak, mert ezt nem lehet megbocsátani, ezt meg kellfizetni kamataival együtt, mert a hitet gyalázta meg és azzal éltvissza. Isten veled.

A hegyen épült város(**)

Az ember sorsa nincs egy lerögzített ponthoz kötve. — Az igaz sikertitka és a jóakaratú, tanulékony lélek jutalma. — A tanítás hatásáról.

— Hasonlók vonzák egymást és felelősek egymás hibáiért. — Aföldi élet megtérésre adott alkalom. — Isten nem mértékkel méri azŐ Lelkét. — A Bárány trónusának dicsősége. — Isten ígérete az Őt

szeretőknek.

62

Már várok rád az Úr Jézus nevében gyermekem. A megbeszéltidőről igaz, hogy elkéstél kicsit, de nem baj, még lesz idő abefejezéshez is elég. Igaz, nem nagyon hosszú, de kiadós lehe-tőségekkel, mert a cél ugyan még nincs elérve, de erősen köze-ledünk feléje, és ez a közeledés új erőket szólít munkába ésezek új lehetőségeket teremtenek mind a láthatóban, mind aláthatatlanban. Az ember sorsa gyermekem nem egy lerögzített ponthozvan kötve, hanem a lehetőségek jól, vagy rosszul való ki-használásához. A talentumok helyes, vagy helytelen fel-használásában van a siker titka elrejtve. Nem azokat a sike-reket értem én ezalatt, amit a földi élet tüntet fel egyes emberekéletében, hanem azokat, amelyekre nyíltan, tiszta, félelem nél-küli érzésekkel tekint vissza az ember bármikor emlékezései-ben; azzal a meggyőződéssel lelkében, hogy a tiszta jóakaratvezérlete alatt cselekedett. A tévedés ugyan nincs kizárva ígysem, de az igazán jóakaratú ember hamar belátja tévedését ésszívesen fogadja a jónak jobbal való helyettesítését. A sors azilyen hajlékony és tanulékony lelkeket megjutalmazza azzal azigaz örömmel, hogy munkája gyümölcsét még földi életébenélvezheti és boldog megnyugvással tér pihenni a testi tudat is,hogy a lélek egy boldogabb létben ébredve fel, új beállítottság-gal újabb és kedvesebb munkában, újabb sikereket és újabb,eddig ismeretlen örömöket élvezhessen. Minden munka fontos, ami a köz érdekeit szolgálja. Mindensiker bizonyos jutalom a jóban és igazban fáradozó lélek részé-re, aki nem az ő maga egyéni érdekeit — vagy akárcsak hal-vány dicsőségét —, keresi, hanem a jót magáért a jóért szolgál-ja és engedelmesen követi annak tanácsait, ha némi lemondás-sal vagy áldozattal jár is. Mert a siker nem mindig ott és abbanmutatkozik, hogy ki mennyit és milyen világraszóló nagy dol-got cselekedett, hanem: hogyan, mi célból, milyen indíttatásbólcselekedte. így vannak nagy és értékes cselekedetek és valóban

63

világraszólók és mégis: az, aki ezeket véghezvitte, csak egé-szen kicsiny, vagy legjobb esetben közepes érdemeket tudottmagának szerezni vele, mert nem úgy cselekedte ahogyan azt amaga részére is értékessé tehette volna. Azonban minden jóra való törekvés és minden igazság utánvaló kutatás és az ebben való munkálkodás, meghozza a magagyümölcsét mindenki részére. De aki földi értékekért cselek-szik, az a sikerekben elvette jutalmát. — Ez az a kényespont, amelyen nagyon kevesen ismerik fel földi életük rendel-tetését és nehezen találják meg helyüket az eléjük szabott mun-kában, mert vagy túl nagy fontosságot tulajdonítanak szemé-lyes énjüknek, vagy túl kevésnek érezve magukat, a munkanagy és dicsőséges elvégzéséhez, félrehúzódnak és helyet ad-nak a betolakodóknak, akik a jónak látszatával magukhoz ra-gadják az irányítást és lejtőre viszik a rájuk bízottakat. —Azért kell mindenkinek tanulni, hogy helyesen taníthasson.Mert mindenki hivatva van mind a kettőre: mind a tanulásra,mind a tanításra. Mindenki a maga megjelenésével, tudásávalbetölt egy helyet a földön, melyet csak ő tud betölteni. Mind-egy, hogy ez a hely hol van és miféle munkában, de az ő egyé-niségének minden felkészültségével valaki ott, azon a helyen.Hatásokat vált ki és dolgoz fel a maga megismerése és szellemifelkészültsége szerint. Legyen az lent a legalsó fokon, vagyfent a felsőbb rétegekben, egyformán rányomja az ember egyé-niségének bélyegét a környezetre érzésével, gondolkodásávalés cselekvésével. Ezzel megmutatja lelkiségének egy részét éstalán éppen az válik legkirívóbban láthatóvá, amelyet leggon-dosabban szeretne eltitkolni. Ugyanis, ha ő maga — az ember— szemlélné kívülről úgy önmagát, mint ahogyan embertársaielőtt megjelenik, talán legjobban ő botránkozna meg a látottakés tapasztaltak felett. A példaadás akaratlanul is tanít és a hasonló gondolkodású éshajlamú emberek vonzák egymást és egymásra figyelve elsajá-títják egymás szokásait, gondolkodásmódját és törekvéseit, így

64

válik a tévelygő ember sok tévelygések kiindulópontjává.Nemcsak a saját cselekedetei folytán, hanem az őreá figyelőkhibái folytán is. Főképpen veszélyes ez azok részére, akik va-lamely olyan pontra vannak állítva, ahol sok figyelő szem te-kint fel reájuk és tevékenységükkel sok irányban váltanak kihatásokat, az emberek lelkében és életében. — Jaj azoknak,akik rosszul tanítanak, mert rossz hatásokat váltanak ki ember-társaik lelkében. Ezeknek okvetlenül találkozniuk kell önma-guk elhibázott életével, hogy azokkal a hatásokkal szembenéz-hessenek. — Így jönnek létre azok az állapotok, melyben azelnyomókból lesznek a legbékétlenebb elnyomottak, azigazságtalanság elkövetőiből pedig sokszor azok a szenve-dők lesznek, akiken nem lehet segíteni. De békességre hívott minket az Isten! A földi élet nem avisszafizetésekre, leszámolásokra van adva Istentől és aföldi élet nem a bosszúállások, hanem a megtérés, jobbá,igazabbá és tökéletesebbé levés ideje. Így mindenki, aki gonoszt cselekszik és meg nem tér idejébenaz ő gonoszságaiból, értelmetlenségéből, arra reászakad csele-kedeteinek következménye akár a földön, akár a szellemi élet-ben, mert mindenki önmagában hordozza sorsát. Aki pedig megérti az igazságot és beismeri az Igazság élő ésható erejét és megtér bűneiből, tévelygéseiből, az igyekszik azigazság szerint élni és a szeretetet érvényre juttatni. Azoknak„az Isten nem mértékkel méri az Ő Lelkét” és a lelki ajándékoksokféleségében dúskálkodhatnak. Azoknak bőséges lehetősé-gek állnak rendelkezésükre, hogy azokat a talentumokat, me-lyeket az útra kaptak, kamatoztathassák és gazdag eredménnyeltérhessenek meg égi hazájukba. — Ezeket a földi élet hullám-zása felemelheti, de a hullámhegy tetején is megőrzik alázatos-ságukat és engedelmeskednek a lelkükben visszhangzó isteniszózatnak. Nem válnak gőgösekké, kevélyekké azokkal szem-ben, akik a hullámvölgy mélyén töltik életüket, mert tudják azt,hogy az élet tengerét az Ür tartja kezében és Előtte mindenki

65

egyforma; az is, aki fenn van és az is, aki lenn. Aki ma a dicső-ség sugaraiban fürdik, holnap az elfeledettek és eltemetettekközött is az utolsó lehet. — Aki lent a megvetettek közöttagyontaposva várja a halált, holnap ünnepelt nagyság lehet,kinek dicsőségét zengik a világ négy széle felől. Az Isten fennis, lenn is ugyanaz az Isten. Éppen olyan hatalmasat cselekszika kicsinyben, mint a nagyban. Az Ő kezében nincs kicsi ésnincs nagy, de van végtelen szeretet, van végtelen irgalom éskegyelem. Irgalmas és kegyelmes mindazokhoz, akik belesimulnak enge-delmesen az Ő törvényébe és engedelmeskednek Neki. A reá-juk bízottakat megőrzik és helyesen kamatoztatják. Hisz-nek, bíznak és eme hitükben nem engedi őket csalódni. Ha ne-héz az út porában a vándorlás és azt hiszik, hogy még messzevan a cél, s elfáradva megpihenni akarnak, hűs árnyékot nyújtófához vezérli el őket és új erővel indulhatnak tovább mielőttpedig leszállna az este, feljutnak a hegyre. A hegyről visszate-kintve meglátják, hogy vándorútjukon végig kikelt az elszórtmag és néhol már árnyat vető fiatal fák ágai lombosodnak, né-hol zsendülő zöld vetések hullámzanak amerre ők elhaladtak.A gazzal és dudvával benőtt pusztaságból életet ígérő kis világalakult. Boldogan tekint vissza a föld fáradt vándora, mert látja,hogy fárasztó útja nem volt hiábavaló. — És boldogan tekintelőre is, mert a Hegyen Épült Várost látja, mely márványpalo-táival és kristály hegyeivel tündöklően veri vissza a fényt:amely nem nyugszik le soha. Mert ott nincs sem éjjel, semnappal, mert a Bárány trónja világítja be messzeható sugaraivalezt a világot. A béke, a harmónia csendjében finom csengésűhangok összessége az Urat dicsérő és magasztaló énekbe kezd,hogy örömét és boldogságát beleolvasztva, a Bárány trónja feléküldje. Ünnep — ünneplés — a megérkezettek fogadása, mindennelvaló ellátása, a szeretet gyakorlása, az örömök fokozása: ez akötelesség. A föld fáradt vándora még meg sem pihen, már

66

előtte áll életének és szenvedésének szellemi értékekre átváltottjutalma. Gazdagság, dicsőség, hatalom és jólét. Mert gazdagország az Isten Országa és boldog lehet mindenki, aki eljutodáig. Az Isten egyszülött Fia, a mi Megváltónk, ide hívja, idevárja minden földi ember lelkét, ahol Ő él és uralkodik mind-örökké. Az Ő világossága megvilágítja a földi sötétséget ésmegmutatja a kivezető egyenes utat a bűnök kaotikus zűrzava-rából, ennek sötét hullámú következményeiből: a szenvedésektengeréből. És higgyétek, hogy vannak a földön is kicsiny szi-getek, ahol a hivő lélek megpihenhet és bízzatok, hogy Ő odais elvezeti az övéit.Ez a földi élet is egy ilyen szigethez közeleg már. Nemsokárael is éri, mindnyájan megpihenhettek. Ez vár reád is, mert azÚr így akarja. Isten veletek!

A kétszínűségről(**)

A nemkívánatos életformák sokszor nagyobb eredmények forrásai,mint a kívánatos, de zord és eredménytelen életek. — Mozogni, dol-gozni kell a földi életben, haladni az igaz jó felé. — A kétszínű életveszedelme. — Miért takarták be mezítelenségüket a paradicsomiszellemek? — Az alázatosság a legfőbb erény.

...Már nem messze van az az idő gyermekem, amikor boldo-gan adsz hálát mindenért, hogy minden úgy volt jó, ahogyanazt most nem szereted. Mert minden léleknek vannak még felnem dolgozott részei és amíg ezek is a felszínre juthatnak, ad-dig nem tud tisztán látni a maga sorsában. — Azért kellenekezek a homályos idők és zavaros állapotok, hogy mindent meg-ismerjen a lélek önmagában, körülményeiben és keresse azt akibontakozási lehetőséget, mely rendet és békét teremt azokbanaz egymásnak ellentmondó törekvésekben, melyek a földi élet-ben ilyenkor előállnak. Nem lehetséges minden, amit az emberi lélek óhajtana, mertsenki nem tud önmaga fölé emelkedni — és végeredményben a

67

munkás a munkaidő alatt még nem élvezheti munkája jutalmát,csak ha már valamire vitte és meg van a reménye, hogy be isfejezi úgy, ahogyan azt előre elképzelte. Ebbe én nem szólha-tok bele, mert a munka nincsen befejezve és nem is akarok etekintetben semlegességemből kilépni, azt magadnak kell elbí-rálni a nagy összegezés idején. Minden a végeredmény lezáró-dásánál tűnik ki, azért végezzél el mindent a legjobb akaratodés tudásod szerint, hogy az eredmény ne legyen szegényes. Az Isten, Aki minden időnek és minden sorsnak ura és paran-csolója, nem az előre kijelölt utat és pontokat adja az Őt köve-tők elé, hanem minden útra szórhat virágot és minden utat átvi-lágíthat az Ő kegyelmének sugarával. Így igen sokszor a nemkívánatos életforma több öröm és nagyobb eredmények forrá-sává válik, mint a kívánatosnak látszó, de zord és eredmények-ben terméketlen életeket élők világa. Sőt, sokszor vannak nagybukások, melyek nagyobb előrelendüléseket eredményeznek,mint a szigorúan betartott formákkal ékeskedő, erényekbengazdagnak látszó életek, melyek talán egy lépéssel sem vittékelőre a szellem kibontakozását. Mozogni, dolgozni kell a földi életben és tanulni, hogy mindenmegmozdulásával előbbre jusson a fejlődés útján az ember. Azkell, hogy igazságra törekvő legyen a lélek és a jó felé igyekez-zen, az igaz jó felé, mert akkor nem téved el olyan könnyen ésnem lesz kétszínű. A kétszínű életet élők nehezen találják meg a kivezető utat ésnagyon sokat kell nekik levetkezni, hogy újra felöltözködhes-senek. — A kétszínű élettel olyan külső megjelenést alkotnakmaguknak, melyben örök ellentmondással kell önmagukbanharcolniuk. Mert más a valóság és más a látszat törvénye. Kétmalomkő között őrlődik a tudat és nagy küzdelembe kerül, havalamit elérhet, mert nem tarthatja meg a jót és örök vágyakatérez utána, de a látszatot sem meri föláldozni, mert akkor úgyerezi, hogy az utolsó ruháját is le kell vetni magáról. Pedig mindenkinek ez a sorsa, aki kétszínű életet él. Mindent

68

el kell vetni, hogy az igazban felöltözködhessen. — Igen, denem feltétlen szükséges, hogy az éretlen emberlelkek előtt le-vetkezzen, amíg azok is meg nem értek a teljes megbánásra. Amikor odáig eljutott egy emberlélek, hogy minden hiúságkielégítéséről le tud mondani és mindennemű dicsőség hidegenhagyja, akkor már ritkán van értéke előtte a kétszínű életnek.Az érdekek hajszolása is csak addig jelent valamit, amíg valakiakar lenni a világban, de amikor már a mindennapi szükségletkielégítése csak a cél, akkor már a kevés is elég. A világ hiúsá-ga felkelti a lélekben a hasonló vágyakat, meg az az érzés,hogy ő különb lehessen a másik embernél, az ő akarata érvé-nyesüljön a másikéval szemben. Az én-nek a túlhajtásai ezek,amelyek az első pillanatban nem is látszanak bűnnek és mégisaz első bukásoknak az ismétlődései ezek, melyek az Istennelvaló szembehelyezkedést, engedetlenséget hozták létre és végüla sötét bűnök láncolatát. — Azért takarták be mezítelensé-güket a paradicsomi szellemek, mert jól tudták, hogy csele-kedeteik és törekvéseik meglátszanak a lelki testen és azértkellett a kétszínűség takarója, hogy elfedje a lecsökkentértékű valóságot. Az emberek azért hazudnak, hogy jobbnak, igazabbnak lát-szassanak, mint amilyenek és élvezhessék azokat az előnyöket,melyeket a látszat valónak mutat, s vele együtt azokat, amiehhez törvényszerűen kijár. Az alázatosság ezért a legfőbb erény, mert az igazságtól nemtérhet el, hanem feláldozza magát, az emberi én méltóságát azigazság oltárán. Isten veled.

A megtérésben lévő ember és az eshetőségek(**)

A kikerülhetetlennek látszó eseményekre utaló bolygóállások. —Mindennek megvan az érési ideje. — A dolgok különböző minőségűmegoldásai. — Isten, könyörgéseket meghallgató Atya. — A megté-résben lévő ember föléhelyezkedhet az eshetőségeknek. — A rossz

69

nem az Isten akarata. — A földi életben meg kell tanulni jót és rosz-szat különválasztani. — Eszter sorsának alakulása. — A szellemvi-lággal való összeköttetés elsekélyesedése. — Az ember csak istenfé-lelemmel szívében állhat a szellemvilág elé.

Az ismeretlenben senki sem láthat tisztán, mert azokat a té-nyezőket maga az élet teremti elő, de mindennek vannak bizo-nyos feltartóztató eshetőségei és gátló körülményei, melyek holfelerősödnek, hol elgyengülnek, aszerint, amint a lélek helye-sen, vagy helytelenül érti meg és tölti be földi hivatását. Van-nak nemkívánatos dolgok, melyek nem az egyén hibáiból áll-nak elő, hanem a megmunkálni való terület elgazosodása kö-vetkeztében kikerülhetetlennek látszó események formájábanútját állják a megkezdett úton való további haladásnak. — Eze-ket jelzik azok a bolygó-állások, melyekre ha nem is száz szá-zalékos bizonyosságra, de az esetek nagy hányadában, számí-tani lehet. De csak számítani lehet, mert nem azok a csillagállá-sok okozzák a bajt, hanem a bajok gyűjtő és összevonzó törvé-nye ezekben az időkben éri el a teljesedési lehetőséget. Mert,mint ahogy a fogaskerék egymásba kapcsolódó fogai sem lép-hetnek ki a maguk megszabott rendjéből, úgy semmi sem előz-heti meg a maga sorszámát a természetben sem. Mindennek vannak előzményei és következményei, melye-ket nem lehet kikerülni és nem lehet megelőzni, mertmindennek megvan az érési ideje. — De minden adott dolgotel lehet végezni jól vagy kevésbé jól és rosszul. A jól megol-dott kérdés új lehetőségeket teremt és elveszi a rossz követ-kezmények halmozódásának és villamos előre- nyomulásánakhevességét, úgyszólván elvezeti azoknak a villamos kisülések-nek a lehetőségét, mielőtt még azok cselekedetté lehetnének.Súrolják ugyan a határát, és bizonyos megérző képességű em-berek látnak is bizonyos dolgokat, amelyeknek be kellene kö-vetkeznie, de végeredményben — mégis — csak elhalad mel-lette. Mi lenne, ha minden előre ki volna szabva az emberre? —

70

Mi lenne, ha Isten nem volna a könyörgéseket meghallgatóAtya, Aki aggódó szeretettel kíséri figyelemmel az első lépé-seket próbálgató gyermekét? Mi lenne, ha a gyenge, imbolygó lélek egyensúlyát veszítveelesik és összetörve magát, a szigorú következményekkel még elis temetné? — Nem! Ezek a dolgok csak az előrevetített eshető-ségek képei, melyeket meg lehet másítani. — A megtéréstőlmessze esett léleknek ezek valóságot jelenthetnek, de a megté-résben lévő emberlélek föléje helyezkedik ezeknek az eshetősé-geknek. A gonosz soha sem az isteni törvénynek engedelmeskedik,így nem isteni akaratból jut érvényre a földi világban. Nekeverjétek tehát bele az isteni akaratot. — Ha az isteni akaratirányítaná a rosszat, az igaznak nem kellene szenvednie. Agonoszt azonban űzi, hajtja a maga természete, mert terjesz-kedni, uralkodni, és mindent a maga akarata alá hajtani törek-szik, ezért minden eszközt jónak talál, hogy tervét ke-resztülvihesse. — A földön a rossz a jóval annyira össze vankuszálva, hogy az ember alig tudja megkülönböztetni, melyik ajó és melyik a rossz. Sokszor a rosszat jónak látja és a jótrossznak, mert nem ismeri a következményeket, melyeket csaka tapasztalatok útján ismerhet meg. Ez a tanulási korszak, melyaddig tart, amíg olyan elméleti tudást össze nem gyűjt, amivelmint enyhén világító lámpással nekiindulhat a sötét éjszakában.— Még megbotlik, még el is esik az úton, amíg a biztonságosmozdulatokat meg nem tanulja az ember, de hova-tovább meg-tanulja ezt is és nagyobb bátorsággal lép előre a kúszónövé-nyekkel benőtt és omladékokkal eltorlaszolt úton. Akinek márvan ilyen — gyakorlati életben használható — lámpácskája, aztaz isteni Gondviselés nem a kitaposott, mindennapi életbenmár bevált útra küldi, hanem külön útirányt szab elejbe és arégen elfelejtett és elhagyott, nemkívánatos életutat mutatjaneki, melyen bár nehezebb, de közelebbi ösvényt vágjon a célfelé azoknak, akiknek ezen kell majd azt a célt megközelíteni.

71

Nem a véletlen játéka, nem is az Úr büntetése, sem elkövetetthibáid következményeinek összetorlódott omladékából szár-mazik a te életed sűrített szenvedése, hanem ez a munkatérrészedre, ahol a te lelkeden keresztül átsugárzó világosságnakkell belevilágítani azokba az elhanyagolt sarkokba, ahonnan abűnök és tévelygések csírái megfertőzhetik az alig hitre ébredtlelkeket. Természetes, hogy ez, az ilyen lemondásokban ésszenvedésekben gazdag élet nem kívánatos a földi testben élőlélek részére, mert az ilyen élet megpróbálja a lélek igazra ésjóra való törekvéseit. Vitába száll önmagával és a kétféle tö-rekvésből mégis a szellemi jónak és igaznak kell győztesenkikerülnie, még áldozatok árán is. — Azonban ennek az idejeis lejár, még ebben az életben éspedig nem messze van az idő,hogy te magad fogod boldogan megállapítani, hogy jó az min-den úgy, ahogyan volt, mert új ragyogásban emelkedik fel azigazság napja és szórja sugarait széjjel a világban. És a te szé-gyenteljes meghurcoltatásod, az igazság sugaraiban megvilá-gítva, dicsőséges felmagasztalássá válik, hogy az Isten gondvi-selő kegyelme és az igazság hatalma minden élők előtt, mintörökidőkre szóló bizonyság álljon ott, ahol az útjelző táblákmutatják az irányt a szellemiség felé törekvő embereknek. Mert mindent belep a föld pora, füstje, a megszokás által hét-köznapivá vált összeköttetés a szellemvilággal, olyan egyszerű,olyan magától értetődő valamivé válik a szellemkutatók előtt,hogy végre nem az isteni kegyelemnek, hanem a saját egyéniérdemeinek tulajdonttja az eredményt. Így támadnak fel az irigységek, önzések, versengések és érvé-nyesülési törekvések a lélekben, hogy a hibázó és tévelygőemberi okoskodás és fontoskodás helyet szorítva magának,félreállítsa az isteni akarat rendelkezéseit és eleve elrendelésétés ő irányítsa a láthatatlan törvényt, vagy legalább is látszólaghatalmat vehessen felette. Az ember maradjon embernek, amíg a lélek testben él ésfélje, tisztelje az Isten Törvényét.

72

Igyekezzen összhangban lenni az isteni Törvénnyel. Parancso-latait, rendeléseit betartva igaz érzésekkel és szent jóra valótörekvéssel álljon Isten elé és ugyanígy állhat a szellemvilágelé, mert csakis így részesülhet segítségben és védelemben. Aki nem így közeledik a szellemvilághoz, az bűnt követ elés a maga dicsőségét keresi. Ezért a bűn bűnhődést eredmé-nyez, hogy az igaz és szent, tiszta legyen és maradjon a meny-nyen és földön egyaránt, azért mondom és mondtam mindig:légy türelemmel és várjál, várjad az Isten nagy kegyelmét, aminem marad el, mert az Úr Lelke bizonyságot tesz melletted,amíg az igazságban megállsz. Isten veled.

Néhány soros utasítás egy bizonyos üggyel kapcsolatban:

„...a saját és mások belépését az egyházba, mint érveket fel-hozhatja bizonyságul arra nézve, hogy éppen nem elvonja, ha-nem a vallásos életre neveli az embereket, stb. A dolognak leszfolytatása, ha nagyon megnyerővé tudja tenni, de hatásvadá-szás nélkül. Erre nem szabad számítani soha. És kevés időttöltsön ott, ne mondjon sokat, ne vitatkozzon, legfeljebb saj-nálkozzon az ilyen félremagyarázásokon, melyekkel a lelkiéletre vágyókat elriasztják, stb....”

„...Bízzatok, én meggyőztem a világot!” (**)

Krisztus ledöntötte a test igazságát a szellemi igazság világosságával.— A feltámadott Krisztus hatalmas mennyei Úr. — A Krisztusbanboldogokról. — Krisztus királysága. — Ne keresse az ember a felele-tet a kínzó miértekre. — Krisztus új korszakot nyitott. — Valamilyenirányt mindenkinek követnie kell az életben. — Az ellenszegülők éskétszínűek hatásai és magukkovácsolta sorsuk. — A jóért és igazértszenvedők békességes tűrése és jutalmuk: „Ne féljetek, én meggyőz-tem a világot!”

73

(Eszter kérdésére válaszolva): ...nem voltunk szomorúak, csaknagy várakozással tekintettünk a jövő elé. Hiszen az a félelme-tes szomorúság, az a porbasújtó eseménye, ami az Úr halálánaknapján megbénította az egész lelkünket, már annyira elenyészőhatás volt emlékeinkben, hogy nem is időztünk ott, annál, azÚr feltámadása után. Azt mondhatnám egészen áthangolódott alelkünk a teljes hit és a teljes reménység állapotára. Az Úr halá-lával mintha egy egész korszak záródott volna le részükre és mimár a másik korszakba léptünk át. — És ez valóban úgy is volt.Az Úr meghalt a bűnökben alámerült ember lelkekért, hogyazokat a bűnök mélységeiről felhozza az isteni napfényre, melyaz Ő nagy és végérvényes áldozatából minden időkön át ki-fogyhatatlanul sugárzik a megtérni akaró emberiségre. Ez azegyetlen, és örök áldozati oltár, melyen Ő Magában az embert,a tisztát és a jót megáldozta, hogy aki az Ő nyomdokain járvamegtalálja az isten-fiúságot, annak ne kelljen új harcokat kez-deni sem a tévelygés, sem az anyag szellemével, hanem a le-győzött világhatalmasságok egyszer és mindenkor szabad utatengedjenek a földről a mennybe azoknak, akik hittek az isteniKijelentésekben. És hittek abban, hogy az Isten Fia immár el-jött, hogy ellenfeleit legyőzve uralmat vett a föld minden or-szága és népe fölött és az isteni Jóval és Igazzal kormányozza evilágot. — Bár ez a törvény még nem teljes és nem tiszta, mertsok a téves és nehezen felismerhető lelki törekvés az emberilelkekben és nem tud a mennyei igazság érvényesülni, de akihittel és teljes odaadással tekint fel Krisztus áldozatára, azgyőzelmet arat bűnei, tévelygései és hibás lelki törekvéseifelett, mert Krisztus meggyőzte e világot az igazság és sze-retet erejével. — Ledöntötte a test igazságát a szellemi igazságvilágosságával. Érvénytelenné tette a test törvényét a szellemitörvénnyel szemben. Mert Ö felvette a megaláztatás kimondha-tatlan súlyos terhét és felvette a kínszenvedést és halált is, hogyŐbenne, Őáltala felmagasztaltatást nyerhessen ez, az ellentétkezében oly félelmetesen hatalmas eszköz.

74

A feltámadott Krisztus már Ura és parancsolója a Földnekés törvényt tart fenn az Ő országában azoknak részére,akik hisznek Őbenne. Boldogok azok, akik hisznek és Őhozzá folyamodnak életükminden változataiban, mert azokat az Úr külön törvény szerintítéli meg. Boldogok azok, akik engedelmesen belesimulnakebbe a törvénybe és minden kérdezgetés nélkül megnyugsza-nak sorsukban, mert ez nagy súllyal esik az isteni mérlegbe ésnagy eredményt mutat fel részükre. Az Ő országa nemevilágból való és az Ő királysága nem evilág bűnös és pártütőalattvalói feletti uralkodást jelenti, hanem a szeretet óvó, védő,segítő, gondoskodó, örömöket és boldogságot osztogató ural-kodása, mely felemel, megtisztít, megigazít és megszentel.Majdan pedig megdicsőíti mindazokat, akik hűségesen meg-cselekszik az ő Uruknak akaratát. Azért ne keresse az ember soha azokra a „miértekre” a felele-tet, melyeket vergődő lelke szenvedései közepette zúgolódvadob bele a világba, vagy nagy okoskodásokkal „karma” elmé-letekkel igyekszik megtalálni az igazságot, a kínos miértekre afeleletet. Krisztus megjelenéséig mindezek a kérdések és feleletek idő-szerűek voltak, hiszen a világ bölcsei nem tudtak semmit azIsten szeretetéről. Krisztus új korszakot nyitott. Új világos-ságot gyújtott, új eget és új földet teremtett azoknak a részére,akik megértik Őt. Ez az új korszak, új világosság, ez az új ég ésúj föld, új emberek részére van adva, mert a réginek fokozato-san el kell múlni, le kell tűnni, mire az Úr kezéhez veszi az Ővilágát, az Ő tulajdonát. Ő megmunkálta a földhöz kötött flui-dok világát, a föld légkörében rekedt ellentétes hatalmak felettdiadalt aratott és azok félelemmel és rettegéssel húzódtak elElőle. Csak az emberek világa maradt küzdőtérnek az időkvégezetéig. — Csak a próbát élő emberlelkek a szabad válasz-tású szellemek, akik a rég letűnt időkben elkövetett nagy vétke-ik vagy mulasztásaik miatt szenvedve vezekelnek és újra meg

75

újra próbák elé állíttatnak, hogy bűnös hajlamaikból kivetkőzveegy lépcsőfokkal feljebb emelkedve maguknak könnyebb ésboldogabb szellemi életet biztosíthassanak — csak ezekneklelke nyújt még menedéket és biztos fedezéket a Világosságsugarai ellen azoknak a sötét hatalmaknak, amelyek száműzvelettek a föld szféráiból. — Az emberi lélek a földön teremtimeg szellemi és emberi sorsát aszerint, hogy melyik irányt vá-lasztja, hová, merre törekszik haladni. Mert valamelyik iránytkövetni kell. Az élet parancsa ez. Ennek nem állhat ellene sen-ki. A jó és igaz felé haladó emberi lélek örömmel veszi a tá-mogató segítséget és aláveti magát az isteni törvény irányt mu-tató hatalmának. A lázadó lélek szembehelyezkedik az isteni és emberi törvény-nyel és erejének tudatában erőszakosan a maga akarata alá gyű-ri és túlteszi magát mindazokon a követelményeken, melyeketezek előírnak. Elgondolásai, cselekvései támadó jellegűek ésszenvedtetik mindazokat, akiket sorsuk vele összeköt. A gyengébb, de ugyanolyan irányú lelki természetű emberekkevésbé erőszakosak, sőt a jónak és igaznak bizonyos látszatátis keltik. Ezek ravaszok, hazugok, kétszínűek és sokszor ve-szedelmesebbek az erőszakos és nyílt ellenségeknél. Ezek minden fajtája az isteni törvénnyel szemben az „ellenté-tes” irányt követi és minden megmozdulásával zavart, szenve-dést, hiábavaló fáradságot okoz. A jót, az igazat, az örömötokozót lerombolja. A békességet, a megértést nem ismeri ésnem értékeli. Vakon rohannak vesztükbe, mert „azt hiszik”,hogy tetteik következményeit elkerülhetik. Ez a vak hitük mindmélyebben és mélyebben csalogatja őket be a bűn ingoványá-ba, míg elmerülve egészen elnyeli őket a láp iszapja. A szenve-dések és csapások összecsapnak fejük felett és kezdetét vesziszámukra a megvilágíthatatlan szellemi sötétség, a szabad vá-lasztás elvesztése. Azonban amíg eljut a lélek idáig sok vonzás és taszítás közöttsúrlódva, nagyon sok rossz hatást kelt maga körül, mellyel

76

megrontja mások életét. Legtöbbnyire azokét, akik jobbak, azaza törvényes irány követésében nagyobb eredményt értek el ésigazabb, tisztább érzéseket adnak bele földi feladataik betölté-sébe. — Akik lemondanak jogos követeléseikről a béke és azösszhang megteremtése érdekében, vagy szeretetből sokat ál-doznak, csakhogy a szeretetnek vagy megértésnek egy kicsinysugarát megérezhessék. Sokszor feláldozzák békéjüket, nyu-galmukat, sőt az életüket is, hogy az igazság arathasson dia-dalt. Vannak a jóért és igazért szenvedő emberlelkek, akik mindvé-gig hűségesen kitartanak, dolgoznak, fáradnak, vagy börtönök-ben sínylődnek, akiket az álnokság megfoszt minden jó ered-ménytől. Ezek méltán háborodnak fel és méltán kiáltják bele avilágba a „miértet”. — A világ süket marad a méltatlanulszenvedőkkel szemben, mert a világ nem adhat választ sem azörömökre, sem a szenvedésekre, mert a világ csak egy kicsinyállomás a lélek fejlődésvonalán. Egy színpad, melyen igaz sze-repeket játszanak a szereplők. Lelki fokozatuk javításából vizs-gáznak, hogy a vizsga után felfelé, vagy lefelé jutnak-e, azzaladós marad a süket világ. — De, Aki előttünk járt, Aki a leg-nagyobb áldozatot hozta, Aki a legjobb, a legigazabb, a leg-szentebb volt azok között, akik a föld porát taposták, Az, abbanaz Általa teremtett új égben és új földön, gondosan számontartminden fájdalmat, minden szenvedést, minden sóhajt, mindenkönnyet, amit méltatlanul szenvedett el a lélek és Őreáfüggesztve tekintetét meg tud nyugodni sorsában. Ezeketszámontartja és megvigasztalja, erősíti, bátorítja a harcban,mert ezek az Övéi. Ezeket vette meg az ellentét világából az Ővérén az Ő áldozatán, hogy ezekkel népesítse be az Őáltalamegteremtett új eget és földet, mert a régi ég és föld — amikorminden igaz és jó kivonul, kivonzatik belőle — már tartalmat-lan és életképtelen lesz, azokkal a szellemekkel együtt, akikenmár nem lehet a legnagyobb áldozattal sem segíteni: a „külsősötétségre vettetik”. — Az Úr a mi Urunk, az Úr, a mi Világos-

77

ságunk, az Úr a mi Életünk, hogy az örökkévalóságban élhes-sünk. Aki találkozott a szellemi Krisztussal az örüljön, hogy az Úrreá is tekintett, örüljön, hogy hívta, mert ahogyan felemelke-dett, úgy Magával emelte azoknak lelkét, akik a földön méltat-lan szenvedésben részesülnek, mert ebben a méltatlan szenve-désben méltónak találja az Úr, hogy az Ő megváltói munkájá-ban és szenvedésében is résztvehessen, hogy része lehessenabban a dicsőségben is, melyet Ő osztogat azoknak, akik Őtkövetik a szenvedések és megaláztatások útján is. — Mivel-hogy Ő is szenvedett az ellentétek világában és legyőzte a ha-lált és minden bizonytalanságot, ezt a győzelmet hagyta az Őtkövetőknek: „Ne féljetek én meggyőztem a világot!” Ezért ti se féljetek és ne érezzétek magatokat elhagyva, mert ahívőkkel és az igazakkal jobban velük van, mint a testi életé-ben. Mert a hit által és az Ő szeretettörvényébe való beleolva-dás által az Ő testévé lettünk abban a láthatatlan közösségben,melyet csak Ő tud, mert az Övé. Adja a mindenható Isten, hogy akik Vele találkoztak földi éle-tük tudatában, mind megtérve bűneikből egy testet képezhes-sünk abban az Általa teremtett új világban.

A vágyról... (**)

Az ismeret szüli a vágyakat; a vágyakban szunnyad a cselekvésiakarat, melynek kiteljesedése a megvalósításban van. — Az ellentétaz isteni Törvény megkerülésével „rövidebb úton” akarja megsze-rezni a kívánatos eredményeket. — A jóban és igazban előrehaladot-tak áldozat-bemutatása. — A gőg szülőanyja: a vágy. — A „rövidebbút” veszedelme. — A lélek boldogság utáni vágya. — A boldogságelérésének útja: Krisztus. — Krisztus az Isten iránti engedelmességútján a szeretetből való áldozat. — A békességnek a lélek belső ter-mészetében és nem a külvilágban kell kialakulnia. — A boldogságeléréséhez szerénység, igénytelenség, alázatosság és okos engedel-messég vezet. — Az engedelmesség helyes gyakorlásának fontossá-

78

ga. — Imádkozzatok! — Az engedelmesség megtanít a békességestűrésre és a szelídségre, mely Isten előtt kedves. Kedves gyermekeim, tinéktek, kiket az Úr kegyelembe vett,nem szabad az ilyen nagy események felett úgy gondolkozno-tok, mint azoknak az embereknek, akik még nem ismerik azélet célját és nem tudják honnan, miért jöttek a világra, s elme-nésük után hová, merre jutnak — csak élnek, mint az öntudatnélküli álomkórban szenvedők. Ti itt vagytok és minden világos előttetek, mert az isteni vilá-gosság át kellett, hogy hathassa a lelketeket, másképpennem tudtatok volna felfigyelni a sírontúli életből jövő jelen-ségekre. Ezért az Isten néktek sokkal többet adott tudtotokra,mint azoknak, akik még csak most kezdenek majd figyelni,mert az ő idejük még csak most jött és jön el azokban a nagycsalódásokban és szenvedésekben, melyek reájuk következnek,hogy keressenek és kutassanak olyan megoldások után, melyekkivezetik őket a saját értelmük által létrehozott káoszból,melyben eltévedve a nyomorúságos világok és állapotok hatá-raihoz értek. Az ember is — mint az őt nyomorúságba döntő ellentétesszellemi létező — mindig „jót akar”. Azaz mindig annál-fogva ragadják meg lelki vágyai, ami nincs, amit nélkülöznikénytelen. Amit elvesztett, ami felett nem rendelkezik. Azembernek is mindig az fáj, ami volt és már nincs. Amiről nemtud, amit nem ismer, az nem kísértés a részére. Azok az embe-rek, akik nem ismernek valami jobbat, akik nem láttak valamiszebbet, nem óhajtoznak olyan dolgok után, ami értelmüket ésképzeletüket meghaladja. Az ismeret szüli a vágyakat és avágyakban szunnyad a cselekvési akarat, a megvalósítás-ban: a kiteljesedés. Ez a tulajdonképpeni fejlődés hajtóru-gója. Az ellentétes irányban haladó létező— legyen az testétlevetett szellemlény, vagy testben élő ember — úgy hiszi ésúgy akarja célját elérni, hogy a meglévő kívánatos eredmé-nyeket, melyeket az isteni törvény szerinti tanulással ésmunkával elért valaki, azt a maga részére rövidebb úton

79

szerezhesse meg. Így kezdődött ez a paradicsomi időkben és állapotokban és ígyfolytatódott az idők végtelenéig, amíg csak az isteni kegyelema szabadakarat választási jogát ajándékozza teremtményeinek. Így jön létre a két irányban való fejlődés lehetősége, nemcsakitt e bukott földi világban, hanem a magasabb világok szebb éstisztább életlehetőségeiben is. A földi világ erősen fertőzött értelmi és érzelmi iránya szintekizárja a jóban és igazban előrehaladott szellemek boldogulá-sát. Azért csak áldozatot bemutatni kész szellemek vállalják aföldön való testöltést. Az Úr ilyeneket küld a szellemi tudomá-nyok gyertyáit meggyújtani, hogy abban a korban, amíg ezek aföldön vannak, világosságot hintsenek szét a sötét, törvényte-lenségekkel beszőtt világban. A világosságot terjesztő emberek sorsa meg van pecsételve,mielőtt e földi világba lépnének, mert a világ nem szereti avilágosságot. Nem szereti ha rávilágít az emberi bűnökre,gyarlóságokra, nem szereti, ha a világosságban meglátszikaz ember kicsinysége és értéktelensége. Egyszóval nem sze-reti az igazságot, inkább szereti a hazugságot, ha azzal az ődicsőségét emelheti az ember. Ezért sok mindent megtesz,sokat elnéz és — még önzetlen is tud lenni, ha a szükség úgykívánja, mert ez a gőgjét növeli• Mi hozta létre a gőgöt? A „vágy”. Istenhez hasonlóvá lenni.A teremtett szellemek látták az Isten dicsőségét. Színről-színre látták megnyugodni Istennek minden cselekedetén abbana visszasugárzásban, mely a teremtett világokról az Úr felé,mint öröm, hála és magasztalás sugárzott. A boldogság és ha-talom érzetében csak egy vágy kelt életre: olyanná lenni!Nem a hosszú tanulás után, nem a tökéletesség megszerzéseután, nem! Van rövidebb útja is ennek a sikernek... És ez a rövidebb út csábítja mindig tovább és tovább az árnyé-kossá vált ösvényekre azokat a lelkeket, akik csak egy pillanat-ra is, elfordulnak az ő Teremtőjüktől.

80

Az emberi lélek bármilyen messze esett is a paradicsomiállapotok emlékképeitől, de a boldogság utáni vágy nemhalt ki és nem is fog kihalni belőle, mert ez ösztönzi a gon-dolkozásra, a cselekvésekre. Amíg a főbűn sötét árnyéka el nem oszlik lelkéről, amíg a gőg,az Isten iránti engedetlenség ki nem tisztul és a szeretet lángjaannyire fel nem lobog a lélekben, hogy önmagát megtagadóáldozatban tudjon rnegnyilvánulni, addig az ember nem lehetboldog, mert minden élvezett boldogságáért, minden dicsősé-géért szenvedéssel és csalódással kell megfizetnie a földön. Gyermekem, ez a világ képe. Ez az igazság, amit mindenkinekismernie kell. Krisztus útja az igazi kivezető út. Krisztus igaz-sága — a szeretet igazsága — az áldozat igazsága az, amimegnyitja azt a titkos zárat, mely a szellemi kincsek birtokáhozjuttatja az embert. — Krisztus feláldozta Magát az Isteniránti engedelmesség oltárán, hogy az emberré lett szelle-mek megtanulják a szeretetből való engedelmesség nagy-szerű igéjét, mellyel a régi átok páncélja felolvad és lehull alélekről, hogy szabaddá válva megtalálják az elhagyott paradi-csomi boldogságot. Mert ezt vágyja, ezt óhajtja, ide „akar” visszajutni, de minélerőszakosabban ostromolja, minél inkább a maga elgondolásá-val akarja megszerezni a boldogságot, minél inkább ellenszegülaz isteni Törvénynek, annál messzebb esik vágyai elérésétől. Az emberiség nagy csoportjai is ezt hajszolják, s lelki sze-génységükben már nem is álmodoznak dicsőségről vagy hata-lomról, csak békéről és megnyugvásról. Ez a béke azonban alélek belső természetében kell, hogy meglegyen. Mert hiába akülső világ ráparancsolt békéje, a szív nyugtalansága új har-cokra, új — eddig nem ismert — kielégülések keresésére hajt-ja. A világ nem adhatja meg sem a békét, sem a megnyugvást aléleknek. A világ egy folyton forrásban lévő borhoz hasonlítható egység,mely minden gonoszságért, bűnért, Isten iránti engedetlensé-

81

gért megfizet azokban a szenvedésekben, melyeket az emberönmaga szerez magának. Egy kivezető út van: a világ által kínált minden dicsőségről,minden törvénytelen boldogságnak látszó dologról való lemon-dás. A mindennapi kenyér, a szükséges ruha és az idő viszon-tagságai ellen védelmet nyújtó hajléka ha megvan az ember-nek, akkor mindene megvan ahhoz, hogy lelki haladását mun-kálhassa. — A szeretet gyakorlása, az Isten Igéjének tanulmá-nyozása és az életben való tettekre váltása: ez a földi emberfeladata. Az engedelmesség az alázatosság egyik ragyogó oldalága. Deaz ember engedelmessége is olyan sokoldalú tájékozottságotigényel, nehogy ott engedelmeskedjék, ahol az éppen bűnszámba megy és ott álljon ellen, ahol mint erényt kellenekifejlesztenie. Sokszor a kényszernek kell engedelmeskednianélkül, hogy ez erény lenne. Ilyenkor, és mindig — az IstenSzentlelkének vezetését és megvilágosítását kéri az engedelmeslélek és az Úr megvilágítja a homályos dolgokat. Végigvezeti abizonytalan utakon és kiegyenesíti az összekuszált eseménye-ket, melyekkel a gonosz tőrt vet az egyszerű, hívő léleknek,hogy elbuktassa. Imádkozzatok és imádkozzatok, hogy az Úr Szentlelke netávozzon el tőletek és nincs a földi életnek olyan homályosés zavaros eseménye, amelyből ki ne vezetne ép testtel és éplélekkel az Úr kegyelme. Az engedelmesség megtanít a békes-séges tűrésre és a szelídségre, mely Isten előtt kedves. A lélek-nek pedig ékességére van, mert külön szép formákat teremt úgya saját, mint az őt környező természet részére. Mondhatnám, aművészetet tökéletességre segíti. Az alázatosság nagy erősségea türelem. A hittel való várás nagy és biztonságos ereje, melyközelebb hozza a távollévő jó eshetőségeket és eseményeketidőben és térben. Meghozza a szabadulást minden rossztól,megoldozza a kellemetlen és fájdalmas kötelékeket a bűnöktőlés ezek következményeitől. Terheket megkönnyít és sokszor

82

elvesztett kedves dolgokat ismét megtalál a hivő ember. Apró,kicsinynek látszó lelki erények kifejlesztése az emberi életbennagy és sokszor irigyelt eredmények gazdag birtokosaivá teszikazt, aki igaz odaadással Isten iránti szeretetből teszi le életét azáldozati oltárra, hogy ott hamvadjon minden egyéninagyratörekvés és akarás, csak az Úr akaratát cselekedhesseéletének minden idejében. És egyszer azon veszi észre magát aföldi ember, hogy amit nem várt, amiről lemondott, ott áll előt-te az Isten kezéből ajándékozva, hogy új örömökkel gazdagítsaéletét. Az Isten iránti engedelmesség sokszor áldozatot kö-vetel, mert meg kell tagadnia az embernek önmagát,őmaga, talán tisztábbnak látszó érzését, vágyát, törekvését.De Isten nem marad adósa senkinek és megadja sokszorosanazokat a Neki átadott értékes érzéseket és törekvéseket azokbanaz eredményekben, melyeket a kegyelem útján a hívő ember-léleknek juttat. Azért ti sem kell, hogy búsuljatok az elveszettnek hitt évekenés hónapokon, melyeket az élet mintha irigy kezekkel tépettvolna ki a ti életetekből. Nem, ha ti hűségesen és engedelmesenteszitek le Krisztus kezébe azokat és hűségesen odaadjátok aztNéki az Ő akarata szerinti célok elérésére, nagyobb ajándékotadhat érte a ti Megváltótok, mintha mindig együtt ültök és köz-ben az Ő törvénye ellen éreztek és cse-lekszetek. Isten veletek!

Az emberiség sorsát alakító lelki tényezők(**)

Az isteni szövedék folytonossági hiányai. — A bűnösök hiányzanakaz Isten által elgondolt drága gyöngysorból. — Nem lehet az emberboldog, amíg embertársa szenved. — Ne ítélkezzünk könnyelműen!— Az ember boldogságának alapja: beleilleszkedni a törvényekbe,hogy ezek segítségével felismerje helyzetét a világgal szemben. — Atestben kiélt vágyak megromlott lelki törekvésekké válnak. Ezeketcsak a testi szenvedés oldja fel. — A szellemi élet a valóság, a földiélet álom, melyből fel kell ébredni. — A haladott és az éretlen

83

lelkektörekvéseinek különbözősége. — A tévelygők sorsa.

Ne időzzünk az egészen lefelé zuhanó eszméknél és gondola-toknál, mert ez nem csak egy embernek, sem egy nemzetnek atragédiáját jelenti, hanem az egész emberi nemzetségét. Az emberiség sorsa úgy össze van szőve, mint egy nagy, végétnem látható ruhakelme szövése, melyből szebbnél szebb, gyö-nyörűséges mintáknak kellene előtűnni. A bűn miatt azonbanaz igazi formák helyett csak hézagok és folytonossági hiányokötlenek elő, mert azok a szálak, melyekből ezeknek az istenielgondolások mintáinak kellene kiképződnie, azok hiányoznakés kitudja, tán időtlen-időkig hiányozni fognak, amíg a tévely-gés útját járják nagy kerülőkkel. Mert minden bűnökbe süllyedt ember tévelyeg és a boldogságkeresésébe belefáradva a sok csalódásban elgyengülve, hosszú-hosszú ideig elnyúlva fekszik az út porában, minden hasznotjelentő munkából kiközösítve, az összesség terhét képezi. Ezeka terhet jelentő szellemi csoportok minden bűnnel bemocskolt-ságuk mellett is, drága gyöngyszemei annak a sorozatnak,melynek egyszer mégis hiánytalanul kell megjelennie az Istentekintete előtt. Egyszer mégis le kell tisztulni a bűnök sarától,mocskától, mert az isteni Elgondolás, az isteni Terv szerint úgyés oda lett beállítva a lélek valamikor, ahol a folytonossági hiá-nyok látszanak. Tehát az ember nem lehet boldog addig, amíg embertársaszenved, vagy nélkülöz. Ha vannak az emberi életben hiányok, szenvedések, ellentétescélok és visszás eredmények, akkor bizonyára megvannak azokok is, amelyekből ezek következtek. A nagyobb ok nemmindig a láthatóban található, hanem a láthatatlanban hú-zódik meg lassan, érthetetlenül. Azért az embernek nem lehetés nem szabad könnyelműen ítélkeznie embertársa felett, amígönmaga lelkét beható lelkiismeretességgel át nem vizsgálta. Az ember sohasem tudja megtalálni önmagában a hibát, azokot, hacsak a nemkívánatos eredményekből meg nem tanulja

84

azt: hogyan nem szabad cselekednie. A Természettörvény for-gatja és keveri az emberi életek eredményeit és hol felemeli amagasba, a kedvező körülmények torlódásába, hol leejti amélybe, hogy a lélek megtanulja az erőkifejtést és tudjon ellen-állni azoknak az áramlatoknak, melyek minden rétegben ve-szélyt rejtenek magukban a lélekre nézve. Amíg az emberi lélek meg nem tanulja azokat a törvényeket,melyekbe bele kell illeszkednie, ha boldogulni akar, addig kép-telen felismerni helyzetét a világgal szemben, mert nem tudellenállni azoknak a csábításoknak, melyek mint kedvező lehe-tőségek, egyre messzebb, befelé vonzzák a bűnök és azok követ-kezményeinek ingoványába. Csak akkor veszi észre magát,amikor már nincs lehetőség a visszatérésre. Az anyagban való élet nagy próbát jelent a valamennyire hala-dottabb lélek részére is, de a teljesen tudatlan egészen elvesztilába alatt a talajt és vakon rohan a testben elérhető előnyök,bármi úton megszerezhető formája után. Ezek leverik, legázol-ják egymást, mert lelki törekvéseik vagy szunnyadnak, vagynem tudnak megküzdeni a testben kiélhető vágyak tömegével.Természetes, hogy ezek a vágyak a lélekben erős hatásokatfejtenek ki és többé már nem testi, hanem meg-romlott lelkitörekvésekké válnak. — Ezek pedig csak a testen keresztülátérzett szenvedésekben oldódnak fel, mely szenvedéseknagy segítségére vannak a léleknek, hogy megtanulja kü-lönválasztani önmagában a lélek és a test céljait. S így meg-adni a testnek az ő maga helyes céljainak elérésére valókat,hogy mint a lélek magasabb, nemesebb céljait szolgáló eszközt,megtarthassa az emberi életkor határáig. Mindazok a tudományok, amelyeket az emberi lélek a földönmegtanult és a lélek magasabbrendű törekvéseinek szolgálatábaállított a szellem tulajdonában maradnak. De ha rosszul hasz-nálta fel azokat, elveszti testi halálával és a lélek szomorúanszemléli a szegényes lehetőségeket, melyek között a szellemilétre felébredt. — Mert nagyon különbözik a szellemi-, és a

85

testben az anyagi-élet egymástól. A szellemi élet a valóságotmutatja, a földi élet pedig csak ennek levetített képe, álom,amelyből fel kell ébredni. Ezt az álmot pedig a lélek álmodja amaga természete szerint. A gazdagságért, hatalomért, dicsőségért és egyéb mulandó —értéknek látszó — dolgokért nem kapkodnak az érett és hala-dottabb szellemek, mert ők magukban hordják ezeket, de nemembertársának kárára, hanem hasznára fordítják, hogy ezzelszolgálatot teljesítenek az isteni Törvény kiteljesedéséhez. Az éretlen lélek rombol, pusztít, hogy a romokon ő ülhessendiadalt. Az isteni Törvénnyel ellentétes törekvések pusztítanak,rombolnak mindent, ami nem az ő céljaikat mozdítja elő. ígyromok között kell végighaladniuk, amíg csak módjukban nincsa romokat felépíteni. Az ellentét munkája könnyű, de megfeszí-tett erő kell az építés munkájához. Azért szenvedi meg az egész emberiség az ilyen nagy tragédiá-kat, mert nem lehet a tévelygőket okos szóval a természet tisztaerőihez visszavezetni, csak szenvedéssel és könyőrülettel, mertsoká nem találkozhatnak az összetartozók.Imádkozzatok azokért, akik eltévesztették az utat. Most álmod-nak, de ha felébrednek a legszerencsétlenebb leikekké válnak...

A lélek különböző állapotairólés az istenfiúságról(**)

A földi élet álom, állapot, amiből egyszer fel kell ébredni. — A testiés a lelki anya magatartása a halállal szemben. — A halál a nagyeggyé-tevő. — Isten nem a por és hamu egyenlőségét adta az ember-nek. — Az isteni Törvények ismerete és követése mindennél fonto-sabb. — Időben és térben közel, de az eshetőségek törvénye szerinttávol.

Azok a dolgok, amelyek a test szükségleteire valók és nem alélek túltengését szolgálják, éppen olyan fontosak a földön,mint a lélek dolgai a szellemvilágban.

86

A léleknek is szüksége van táplálékra, hogy egyensúlyi hely-zetében megmaradhasson, mint a testnek az erőben maradáshozés munkaképességének növekedéséhez. Azért kell mind azegyikre, mind a másikra gondolni és számítani. Az élet forr, a maga üstjében, mert tűz van alatta. De jön egyhirtelen idő, amikor ez a tűz kialszik és megáll ez a nagy forrásés lassan lecsillapul minden. A tiszta fenn marad, az át-desztillálódott más úton távozik el, mert annak nem kell már azüstben kavarogni többé. A magasabbrendűség törvénye éppenaz ilyen időkben választja ki az éterikus anyagokat és azok,mint az anyagot formáló eszme, kiválasztódnak, hogy amerreeltávoznak, megtisztítsák az utat. Ezt nem szabad a test szeme-ivel nézni, mert akkor nagyon leverő hatású a látvány. Csakszellemi szemekkel kell beletekinteni, hogy a valóságot felfog-hassa a lélek. Mert más a látszat és más a valóság. — Igen! Azegész élet, amit a földön él az ember, csak egy előkészület anagy, az igazi életre. — Azért olyan rövid, azért olyan kezdet-leges, mert nem lehet egy-egy életformába a lelket annyira be-leszorítani, hogy az olyan nagy nyomokat hagyjon a szellemitudaton, melyet nem lehet, vagy csak nagy erővel kisimítani alélek mennyeinek teremtett ábrázatáról. A földön nagyon különböző állapotok vannak a legfelsőbb-től a legalsóbbig. Igen sokféle árnyalatban tükröződik visz-sza az emberi lélek erényeinek, hibáinak és bűneinek fo-konkint való változata, mely a valójában mégis egyet mutat:az emberi lélek különböző állapotát, melyből mindből ki kellemelkedni egyszer mindenkinek, mert: fel kell ébredni az isten-fiúság tudatára. Bármilyen sok szenvedéssel és fájdalommal,de fel kell ébredni, mert az álom nem igazi élet, csak álla-pot. — Az álom lehet boldog, vagy riasztó és rettenetes, asze-rint, milyen hatás alá kerül a lélek, milyen a keret, amibenálmodik, de mindenből fel kell ébrednie a valóságra. Ez avalóság pedig nem más, mint az, hogy isteni gyermekek aföld lakói is, éppen úgy, mint az angyalok, csak elvesztették

87

az elemek felett való hatalmukat, mert visszaéltek tudomá-nyukkal, világosságukkal. Rosszat, ellentétes irányút csele-kedtek a jó és boldogító helyett és így az ő maguk által terem-tett „jót” kell a maguk lelkében feldolgozniuk, hogy a valóságne legyen mindörökké kárhozat a részükre. — Itt a porban, azörökké változandóban kell valósággá tenni azokat az esz-méket, melyek szerint élve egy-egy pillanatra megnyílik azég és megláthatják az Isten kegyelmének részükre eltettnagy ajándékát. Csak rövid kis álom a boldogság érzete, de hosszú a szenvedé-sek terhes ideje, hogy az embernek belevésődjék a lelki termé-szetébe: mit kell megszereznie és mit kell elhagynia, hogykönnyebb legyen az előrehaladás. Láthatjátok, hogy mit hoz a gőg, a hatalomvágy, az elsőségrevaló törés. Ilyenkor látszik meg, hogy mi az értéke a csak testetdédelgető életnek. A testi anyák által világrahozott gyermekekhogyan pusztulnak el egy szempillantás alatt, a tévelygés szel-lemétől áthatott másik lélek, más irányú ember akarata folytán.A testi anya fájdalma megdöngeti ilyenkor azokat az ajtókat,melyen át gyermekének élete elszállt és kétségbeesve jajong ésátkozódik, vigasztalanul keresi a megnyugvást, de azt meg nemtalálhatja, mert a formába rakott port keresi, melynek végzeteés célja: az elmúlás. A lelki értékek bitokában élő anya hittel kéri az életek Urát,hogy idő előtt — mielőtt gyümölcsöt hozna — ne törje le avihar a felfelé növekvő lélekojtványt. És ha mégis letörik azembertestbe ojtott lélekág, feltekint az Egek Urához és bárkönnyes szemmel, de Istennek átadott lélekkel mondja: „Teadtad Uram nekem az én gyermekemet és most elvetted, mertTe más célt tűztél ki elejbe és más utat jelöltél számára. Legyenáldott érte a Te neved!” Hittel tekint a porladásnak indult test-re, mert tudja, hogy szeretete tárgya nem az volt, hanem azIsten kezétől visszavett lélek, akinek csak hüvelye és külsőkifejező-eszköze volt a test.

88

Ilyenkor tanulja megismerni az emberi lélek mit jelent: élni.Az életet helyesen használni fel. Ha az ember csak ezen a föl-dön élne és a halállal csakugyan megszűnne minden, akkornyeresége annak volna, aki az élet kívánatos javait magáhozragadva a maga céljaira használva fel: úgy élne. De a halálbanelveszítene mindent és egy pillanat alatt minden nyereségemellett is egyforma a sorsa azéval, aki nyomorultul tengetteéletét. így ez a hasonló sors akkor is egyenlővé teszi az embertaz emberrel; a port a porral. De nem a por és hamu egyenlőségét és szabadságát adta az Úraz embernek, mely a megsemmisülésbe hanyatlik egy szempil-lantás alatt, hanem a lélek és a szellem egyenlőségét, mely azélet ragyogásában szikrázik és terjeszkedik. Hatalma alá hajtjaaz elemeket és megtölti az életet színnel, pompával, fénnyel,erővel és sugárzással. — Ez a szellemi és lelki bőség a terjesz-kedési és szabadság utáni vágy az egyéni lélek tulajdona ésmagával viszi ezeket a portest összeroskadása után is saját ha-zájába, hogy ott továbbfejlődve: új létállapotok megalapozásá-hoz használja fel. Csak a kiművelt, az Isten törvényeiben járatos lélek képesannyira felemelkedni, hogy a föld pora lehulljon róla és nevonzza vissza a megpróbáltatások eme világába. Azért mindennél fontosabb az isteni Törvények ismerete és azélet azok szerint való formálása, mert az isteni Törvények be-tartása és a kegyelem nagy, mindent átfogó ereje, szabaddáteszi az embert a bűntől és annak következményeitől a szenve-désektől. Megszűnik a halál hatalom lenni felette, mert a por éshamu természete már nem fogja az ember lelkét. A magasabbvilágok légkörének természete tartja fenn lebegve a törvénnyelütköző sorsok felett, melyek bár időben és térben egy síkon zaj-lanak le körülötte — és emberi szemekkel nézve óhatatlan ésmenthetetlennek látszik sorsa a történések világában a hasonlósorsoktól — de az eshetőségek törvénye szerint távol áll tőlük,mert a Kegyelem felemelte azok fölé.

89

Azért: minden időben és minden állapotban kiemelheti az Úraz embert a bűnnek legnagyobb örvénylésében is a halálnaktorkából: ha megtér és nem hasonul azokhoz a bűnökhöz. Éle-tének napjai nem olyan cselekedetekkel vannak megtöltve, me-lyek hasonulhatnak azokkal. Az Istennek élő és ható ereje tit-kos, felfedezhetetlen utakon munkálkodik azokért a választotta-kért, akik hitük szerint tudtak cselekedni. Isten veletek!

A természetről(**)

A boldogság fontos kellékei. — A Természettörvény hatalma azember eredményei fölött. — A földi élet: iskola. — Az Igazság Tör-vénye szent és sérthetetlen. — A látszólagos haladás. — A Termé-szettörvény rendező hatalma. — Az igazság megismerésének fontos-sága. — A bűnös léleknek csak egy menedéke van: Istenhez térni. —A Szeretet Törvénye áldozatot mutat be Krisztusban, hogy meggyó-gyítsa azokat, akik hisznek és vissza akarnak térni az Igazság Törvé-nyébe.

Az élet csupa fodrozódó hullámokból tevődik össze. Amíg azember a külső világ szemléletébe merül el, addig lehetetlen,hogy akár csak egy percnyi időt is lelki békességben és nyuga-lomban tölthessen el. Ezt csak akkor érheti el, ha elvonulva akülvilág zajától, a természet lassú mozgását veszi figyelembe,ahhoz alkalmazkodik és éppen olyan pontosan és körültekintő-en rendezi be életét, mint ahogyan azt a természettől ellesheti. Minél több tökéletlen természetű ember van együtt, annál na-gyobb a káosz, ha csak egy is kilép a rendből. Azért jó, ha azemberek tudnak egymáshoz hasonulni, jó ha időben megtanul-ják kötelességeiket rendesen és pontosan elvégezni. Jó, ha aszeretet törvényét megismerik és követik, mert ez mind igennagyon fontos kelléke a boldogságnak és a sikernek, mely aszellemi életben sem utolsó dolog. Az ember sikereket érhet el minden lelki és szellemi ismereté-vel és tudományával, de ha azokat a természeti törvényeket

90

nem ismeri, amelyeken belül ezek mind számottévő kellékek,akkor nem tudja eredményeit megtartani, mert nem tudja fize-tési kötelezettségeit teljesíteni. — A természet bőségesen ada-kozó, de vissza is veszi mindazokat az ajándékokat, melyekethelytelenül, vagy sehogy sem használ fel a szellem.Ebből már a földi életben is lehet előtanulmányokat végezni,mert ez tulajdonképpen iskola. Mégpedig egészen komoly isko-la, amelyben az emberi lélek megtanulja először azt, hogy ho-gyan nem szabad, azután hogyan kell cselekednie. Mert azok a kisiklott szellemlények, akik az isteni rendből ésharmóniából kiléptek, kiléptek egyszersmind a törvényes hala-dási lehetőségből is. Az örökkévalóság törvénye ugyanis a leg-kisebb díszharmóniát sem tűri meg magában. Ezért szent éssérthetetlen az igazság törvénye, mert, aki mégis megsérti, azönmagát sértette meg, mivel minden arra hat vissza, aki aztelkövette. Az igazság pedig továbbhalad a maga pályáján és osztja, hintiazokat az ajándékokat, amelyek folyton újabb és nagyobb örö-mökkel és boldogságokkal gazdagítják az életet. — A szegény,tévelygő lélek — mivel a haladásból kiesett a hozzá hasonlósorsba jutott fertőzött lelkek tömegeivel együtt — elmaradminden olyan lehetőség mögött, melynek segítségével abbaismét belekapcsolódhatna. Mivel a tévelygés iránya nem előre,hanem hátrafelé mutat, így a lélek elvesztitájékozódóképességét és helytelen irányban kezdi keresni azelvesztettet. Ez azonban csak látszólagos haladás, ami csalódá-sokba vezet és szenvedés, fájdalom, erőveszteség az eredmény.Meglassúdik a rosszban való erőkifejtés lehetősége is és stag-nálás áll be. Ez a megtorpanás világokat teremt a lelkek nagycsoportjai körül, mert minden elgondolásukat, kiélt és ki nemélt vágyaikat, törekvéseiket anyaggá sűríti az a hatalmas erő,melyet természet néven láttok magatok körül. — Ez a termé-szet dolgozza fel a jót és rosszat, hogy vezesse és tanítsa a szel-lemet újra harmóniába hozni cselekedeteit és elgondolásait az

91

igazság törvényével. T.i. amíg ezt el nem éri, addig a törvényesrendbe nem olvaszthatja bele sem érzéseit, sem törekvéseit.Azok eredményei sem ütik meg a kívánt mértéket és így hasz-nálhatatlanok az örökéletben. Tehát, amíg mint selejtest dobjavissza ez a törvény, addig újra és újra próbálkoznia kell a lé-leknek, hogy olyan emberi életet éljen le a földön, ami az öröktörvénnyel kedvező kapcsolatot szerezhet számára. Mivel azonban az ember annyira át-meg-át van itatva az ellen-tétes gondolatokkal és törekvésekkel, hogy már alig tudja a jóta rossztól megkülönböztetni, sokszor rosszat tesz jó helyett ésazt hiszi: helyesen cselekedett. Bírál és okoskodik, ítéletetmond mások felett, önmaga felől a legjobb véleménynyel van.Ahelyett, hogy belenézne az igazság tükrébe és minden oldal-ról megtekintené azokat az okokat, melyek a visszás földi álla-potokat létrehozzák. Minden embernek ki kellene venni részét a munkából egymássegítésében és támogatásában, hogy mindenki megismerhesseaz igazságot és annak törvényét. Megismerhesse annak ható-erejét, mert az igazság felemel és szabaddá tesz. De aki ellenecselekszik, azt lesújtja és emberi ésszel ki nem számítható időt-len időkig a száműzetés keserű kenyerén tengődik. Élete csakárnyékélet, mely rövid és mulandó minden javaival és kívána-tosnak látszó előnyeivel, mely a nem kívánt és nem óhajtottkövetkezmények terheit kényszeríti a lélekre, amik elől nincsmenekvés. Sem az élet, sem a halál nem nyújt ez elől menedé-ket. Csak egyetlen menedéke lehet a bűnös léleknek: Istenhez tér-ni, a bűnöket elhagyni és az isteni Törvénybe beleilleszkedvedolgozni, munkálkodni, felvenni a keresztet és hordozni, amígaz Úr nem küld egy Cirenei Simont, aki segíti azt hordozni anehéznek látszó életúton. A bűnök sokasága teszi terhessé az életet, de az isteni Kegye-lem gyöngéd szeretettel hajol a szenvedő emberiélek felé. Vár-ja a hívást, várja a segítség kérését és nem hagyja a teher alatt

92

összeroskadni, hanem felemeli, megtisztítja és meggyógyítja,ha meg akar gyógyulni. — Amikor már nagyon terhes a légkörnyomása, megindítja az egek csatornáit, megöntözi a kiszáradtföldeket és a vihar szele elhajtja a terhes felhőket. Megtisztul alevegő és az egész természet örül a vihar elvonulásának. — Abűnök sok terhes következményét elmossa az eső és az emberilélek boldogan ad hálát a gondviselő Istennek, hogy megismer-te a legveszedelmesebb ellenségét: a bűnt és megtérhet belőle.Elhagyhatja, mert az isteni Kegyelem teremtett egy világot,ahol megtanulhatja az utakat és módokat a szabadulásra. Az Öegyszülött Fiát küldte el, hogy összeszedje a hibásakat, az elve-szetteket és elvezesse a szeretet törvényének ismeretére azokat,akik hisznek Őbenne. Mert bár az Igazság Törvénye elítéli ésaz örökélet boldogságot nyújtó világaiból száműzi a megtéved-teket, de a Szeretet Törvénye áldozatot mutat be, hogy meg-gyógyíthassa azokat, akik hisznek és vissza akarnak térni azIgazság Törvényébe. Ez a kegyelem új utat mutat és új erőtnyújt, új lehetőségeket a munkára, hogy gazdagon térhessenmeg a meggyógyult lélek azokkal az átvilágított emberlelkek-kel együtt az örökéletbe, akiknek élete nem idegen az övéhez.Az ember roskadozik a teher alatt, de az Úr segítsége vele van.Ebben a segítségben hatalmas erő van és megerősödik a lélek anagy győzelemre. Isten veletek!

Az élet vezérfonala(**)

Az élet felépítése a belső cél megközelítésére. — A próbákat az azelv készíti elő, amelyben a lélek jó eredményeket akar elérni. — Amellékesnek tartott momentumok fontossága. — A természetes böl-csességgel rendelkezők és a megkülönböztetni tudásra meg nem érettlelkek. — Az életsorsok érthetetlen alakulásának olyan törvények amozgató rugói, amelyeket nem tud az emberi ész rendszerbe foglalni.— A szűkre szabott emberi értelem tájékozódni tudása csak egy em-beri életre szól. — A Természettörvény működése nem a vak vélet-len játékán, hanem a legnagyobb körültekintésen alapszik. — A

93

magasabbrendű munka természetes jutalma. — A test és lélek egy-máshoz való viszonya. — Az ember munkája: a Természettörvény-nyel egybehangzó módon való részvétel a földi természet átalakítá-sában az emberi testen, mint eszközön keresztül. — A látszólagosboldogság ködfátyolképe. — Ahol bűn van, ott a szenvedés és fájda-lom helye is el van készítve. — A gazdagság veszedelmei. — Abírvágy kialakulása. — A bírvágy bűvöletében élők szellemvilágisorsa. — A gazdagság és szegénység kérdése mindaddig megoldha-tatlan marad, amíg mindkét életformában azonos lelki fokozatú em-berek élnek. — Kik a munka arisztokratái? A dicsőség után valóvágyakozás az ismeretlenségből való kiemelkedést motiváló érzések.

...Én ezt mind megértem és a magam részéről el is rendezem,csak saját részedről nem fogod egyszer egészen kifogástalan-nak találni, mert akkor már más szemmel fogod látni a dolgo-kat. Az értékesnek látszók kevésbé értékesek lesznek, mertakkor más érzések, más vágyak, más törekvések lesznek a do-mináló hatalmak. Ezek pedig nem változnak, nem fakulnak ésnem gyengülnek, hanem mindig élénkebbek és erősebbek lesz-nek, amint beljebb és beljebb lépkedsz a valóság világába. Mindennek bizonyos okai és céljai vannak, mert ha ez nemvolna, akkor az egész földi életnek sem volna semmi értelme,mert az a rövid földi élet, mely különböző részekre van osztva,együttvéve képezi az egész emberi lelket. A fogékonyabb résza gyermekkorban az egyéniség kidomborodásához adja az ala-pot, ugyanez nagyobb tért hódít az ifjú korban, amikor a segítőerők már felszabadulnak, mert a növekedéshez szükséges erőknincsenek annyira lekötve. Így ezek az értelmi és érzelmi vilá-got hatják át erővel és hővel, mely serkent, hajt, a megvalósí-tásra. — Azért olyan heves és gátakat alig tűrni tudó, az ifjútettrekészsége. — Az értelmi erők még kiforratlanok és azegyéni tapasztalatok még nem állnak készenlétben a tudatban,hogy a száguldó képzeletnek határt szabhassanak. A kiforrott értelein- és a némileg megállapodott érzelemvi-lág az az alap, melyre támaszkodva elkezdi az élet felépíté-

94

sét, hogy a belső célt megközelíthesse. A belső pedig mindiga lélek tisztulását, nemesebbé alakítását tűzi ki célul. A világi életben vannak a próbák, melyeket mindig az azelv készít elő, melyben jó eredményeket akar a lélek elérni. A főcél tulajdonképpen a munka jól és helyesen való elvégzé-se volna, de amíg egy lélek eljut odáig, hogy ezt a földi testbenis megérti, addig igen sokszor kell próbálkoznia, mert amitegészen mellékesnek tartott és nem is vette figyelembe, azonbukik keresztül. Bizonyára sokszor észrevettétek már, hogy vannak emberek,akik nem tanultak és nem olvastak semmiféle bölcseleti mun-kát és mégis rendelkeznek egy bizonyos fokú természetes böl-csességgel. Ezzel szemben vannak olyanok, akiket a leghíre-sebb tanárok oktatnak, nevelnek, mégis — faragatlan és idétlenelgondolásaikkal — a legnagyobb zavarokat és bajokat idézikelő. Ezeknek lelke még nem érett meg a megkülönböztetnitudásra, azért felületesek, türelmetlenek és mivel önhit-tek ésönteltek, nehezen kezelhetők. Az ilyenek még kiforratlan lel-kek, akiknek hol fent, hol lent kell a maguk tapasztalati tudásátmegszerezni. Sokszor láttok életeket, melyek földi szemmel nézve irigylésreméltók, mert annyira kedvezni látszik nekik a sors, mintha ki-választott kegyeltjei volnának és egyszer jön egy nagy csapás-szerű összeomlás és vége mindennek. Sokan pedig a legjobbat adják magukból, melyek a földnekhasznos és nagyértékű ajándékok és mégis sokat szenvednek,mert a föld természete, mintha fösvény kezekkel inkább visszaakarná venni — mikor ád is valamit a megdolgozott, kiharcoltjavakból — semmint ajándékozzon valamit nékik. Balul üt kiminden, amit nem őmaga dolgoz ki magának. Ezek azok azemberek előtt érthetetlen dolgok, melyeken minden elmélet ésfeltevés csődöt mond, mert ezek azok az igazságok, amelyeknem hagyják magukat semmiféle rendszerbe foglalni az emberiésztől, mert az ember képtelen az ok és okozati törvények mé-

95

lyére hatolni. Ezek messzebb nyúlnak le a lélek benső termé-szetébe, semhogy követni tudná a szűkre szabott értelem,amely csak egy életre szóló tájékozódásra van adva. Egyéletre, mert ebben az egyben kell és lehet azt a feladatot elvé-gezni, amit a sorsokat kiszabó Természettörvény egy-egy em-beri életre kirótt. Ez a Természettörvény nem vakon — az úgynevezett véletleneshetőségeivel — dolgozik, hanem a legnagyobb körültekintés-sel veszi számba mindazokat az eredményeket, melyeket addiga lélek elért és az azokból származó tiszta, szellemi értékeketbölcsességgé, tudássá, megsejtéssé, belső szellemi világosság-gá alakítja át. Ezzel magasabbrendűvé válik az egyéni lélek ésmagasabbrendű munkára válik alkalmassá. A magasabbrendűmunkáért több tiszta öröm és boldogság, nagyobb szabad-ság és messzebbható világosság a természetes jutalom. Min-den olyan egyszerűvé, olyan természetessé válik, amikor mármegvan, amikor már elérte a lélek. Azonban amikor még ezeket a fokozatokat nem érte el, hiábaerőlködik, hiába akar, a benne és körülötte élő természet feletturalmat nem vehet. A testben élő léleknek meg kell ismernie atest törvényét, a testi élet célját, hogy a lélek világában is tud-jon ismeretekre szert tenni. A testi életben minden léleknek bekell töltenie a maga feladatát, hogy testét levetve ne kelljen ahalál és megsemmisülés törvényében bolyongania, hanem fel-támadjon a szellemi életre. A szellemi élet pedig nem más,mint folytatása a testi életnek, ha: az ember azt már szellemivéalakította át, azok nélkül a fájdalmak és szenvedések nélkül,melyek a mulandó életben a bűnök és tévedések következmé-nyeit mutatják meg. A test és lélek egymáshoz való viszonya nagyon is szembetű-nő és sokszor fájdalmasan érzékelhető, mert a lélek tudatlansá-gai és mulasztásai szembetűnő nyomokat hagynak a testi életfejlődési képességén. A test csak eszköze a léleknek, amelyen keresztül kifejezi ma-

96

gát; elgondolásait, érzéseit, cselekedetein keresztül valóra tudjaváltani és ezzel résztvesz a földi világ átalakító munkájában is. Ez az átalakító munka az emberré lett szellemnek feladatátképezi, hogy a Természettörvénnyel egybehangzóan, az „igazjó” szolgálatába állva, a magasabbrendű világok mintájáraformálják át és tegyék jobbá, boldogabbá az életet a földön,hogy minden szenvedés és minden jaj elmúljon, s helyette azöröm és boldogság ragyogjon minden itt élők arcán. A föld és annak szférái a mennyből kitaszítottak és száműzöt-tek helyei és mint a kalitkába zárt madár úgy, olyan vágyako-zással száguld az ember képzelete, hogy megkeresse azokat alehetőségeket, melyben megtalálja elveszett boldogságát. A földön, mint egy levetített ködfátyolkép, úgy lebeg a lát-szatos boldogság képe azokban a kialakított formákban, ame-lyeket az ember a maga hibás elgondolásaival igyekezett meg-valósítani az anyagban. Látjátok a gazdagság kívánatosnak látszó formáját, de csakkevesen tudják mellette annak nyomon kísérő átkát is meglátni,ami a legirigyeltebb órákat, napokat és éveket — sokszor azegész életet — megkeseríti. — Mert a bűn és tévelygés éppenúgy lakója az emberi szívnek a gazdagságban, mint a szegény-ségben. Márpedig, ahol bűn van, ott a szenvedésnek is el vankészítve a helye, mert a szenvedés és fájdalom nyomon kíséri abűnt. A gazdagság átka éppen abban mutatkozik meg legjob-ban, hogy minden éretlen emberlélek kapkod utána. Ez a kap-kodás szüli a tolvajokat, a csalókat, az örök elégedetleneket ésa telhetetleneket. Ez szüli a hiábavaló értéktelen életeket, az ostoba gőgöt, arenyheséget, a lelki és testi elcsenevészesedést. Egyszóvalminden fölfelé törekvésnek, nemesedésnek gátló tehertételét,mely nemzedékekre kiható komoly veszedelmet jelent, ha ahasonlóság törvénye szerint alantas gondolkozású és törek-vésű szellemek csoportjai uralják az anyagnak meghatáro-zott nagyobb mennyiségét. Az emberi élet viszonylag rövid

97

ideje elég arra, hogy a lélek megszokja azt a gondolatot, hogyaz anyagi javakat a magáénak tekintse és felette rendelkezzen.Bár a halál törvénye megfosztja ezektől az előnyöktől, mégsemtud lemondani a gazdagságot jelentő legcsekélyebb javakrólsem, mert a bírvágy hatalmas ösztönzése elhatalmasodik felet-te. Mivel a szellemi életben nem az anyag az uralkodó hatalom,hanem a léleknek minden jó és igaz eredménye képezi mostmár a valódi gazdagságot, így természetes, hogy az alantas,önző és irigy emberlelkek nagyon szegényes, sőt sokszor egé-szen nyomorúságos körülmények közé jutnak és egy folytonforrongó, elégedetlen, sokszor nagyon szenvedő lelkiállapotbankénytelenek érdeklődésükkel az értékesebb életeket élők világafelé fordulni. — Ilyenkor gondolkozásra kényszerülnek, mertlátniuk kell, hogy — akiket ők földi életükben megvetettek,vagy semminek állítottak, kigúnyoltak és kinevettek azo-kért a meggyőződésekért, melyek miatt földi életükbenanyagilag megrövidültek — azok a lélek világában valóbanmeggazdagodva élik az őmaguk nyugodt és boldog életét. Nemfélnek, nem rettegnek senkitől és semmitől, mert az ő gazdag-ságukat el nem veheti senki. Ilyenkor, a sok szenvedés után, megvilágosodik egyikmásikelőtt a földi élet célja és nagy megbánások után, ki-alakulavagy a lélekben: bár hasonló eredményekkel térhetne meg, havolna alkalom és lehetőség erre.... Bár ezek a lelkek nem tudják, hogy van lehetőség, de mind-jobban megérlelődik a vágy, jobbá igazabbá lenni. Ez életfo-lyam hullámzása, mely a láthatatlan erők törvényes körforgásátirányítja, felszívja a föld légkörében nyüzsgő, még kiforratlanszellemeket és az életprincipiumok forma után törekvő tömege-ibe burkolva a földi élet kezdő határai felé viszi, hogy a megfe-lelő alakulatban testi élettel ruházza fel őket. A hajdani gazdag talán szegényen születik, talán az élet terhétkell hordoznia, talán roskadásig kell dolgoznia annak, aki egy

98

másik létezésben nem ismerte és nem is értékelte a munkát. Alélek jobb és nemesebb elhatározása most a döntő. Mennyirevésődött be lelki ösztönébe a javulásra való nagy hajlandóság. Mennyire tudott önmaga lelkével tisztába jönni. Ha szegényes,munkás életében nem irigykedik a gazdagok életére, ha nemtekinti a gazdagot ellenségének, hanem megelégszik az egysze-rű élet talán tisztább örömeivel, ha megszereti a munkát ésmegérti annak nagy jelentőségét az életben és jókedvvel igyek-szik jót és szépet adni a világnak, akkor az élet törvénye nemmarad adósa a léleknek. Óriási tőkével meggazdagodva térmeg a lét forrásához, hogy minél nagyobbat merítsen a valósá-gos gazdagságból. De ha nem izzott át eléggé a lelkén az igaz értékek utáni vágy,akkor haszontalan, felületes, irigykedő és folyton elégedetlen-kedő dolgozó ember válik belőle. Aki, ha nem tudja sorsátmunkája révén jobbá és kényelmesebbé tenni, akkor csal, lop,hazudik, forrong és izgágáskodik. Szembehelyezkedik az em-beri és isteni törvényekkel, hogy vélt igazát érvényre juttathas-sa. A gazdagság és szegénység kérdése, mindig nagy és nehe-zen megoldható problémája volt a földnek. De amíg egy-forma lelki fokozaton lévő emberek élnek mind a szegény-ségben, mind a gazdagságban, addig ez mindvégig megol-datlan marad. Azonban vannak emelkedett lelkű igaz emberek a gazdagság-ban is. Akik a gazdagságot nem öncélnak tekintik, hanem sáfá-rai, gondos és bölcs elrendező munkásai annak, melynek ered-ményeit a nagy közösség áldásként élvezi. És vannak a munkátszerető, törekvő lelkű emberek, akik megvilágosodott értelmükeredményeivel, értékes tapasztalataikkal, mindig újabb és na-gyobb értékekkel gazdagítják a világot. Mellette megmaradnakegyszerűnek, szerénynek és nem törtetnek az elsőség után.Ezek az életnek, a munkának arisztokratái, akik minden gaz-dagságukat átviszik az örökéletbe. Az ilyeneknek mindegy akár

99

szegénységben akár gazdagságban tölti földi életét, mert ma-gasrendűségükben gazdagok akkor is, ha csak a mindennapikenyér jut részükre. Ezek viszik előbbre, ezek teszik kelleme-sebbé, jobbá és igazabbá, elhordozhatóbbá a földi életet. Ezekaz Isten Lelkétől áthatott igaz emberek. De egyikük sem önző,egyikük sem túlzó, hanem átérzi az élet nagy feladatát, melyetlegjobb tudása szerint igyekszik megoldani. Azután következik a dicsőség után való hiú vágyakozás, melya léleknek az ismeretlenségből való kiemelkedését látja a leg-nagyobb boldogságnak. Oh ez is nagyon megtévesztő földidélibáb, mely ott lebeg a lélek boldogságot kereső szemei előtt.— Hogyan, merre találja meg eme tündérvilágot, melyben őlehet az úr, a megcsodált nagyság?! Előre törni, sikereket elér-ni, kiemelkedni, vezetni, irányítani, diktálni, hatalommá emel-kedni —, hogy hogyan, miáltal, az nagyon sokszor mellékessézsugorodik, csak a cél a fontos... (Befejezetlennek látszik.) 1950. július 20-i pár sorában: „...bár nagyon szerettem volnabefejezni az abbahagyott munkát, de mégis, mivel látom a tefáradtságodat, valószínű, hogy nem fog sikerülni...”

A szellemi Lényegtörvény és akeret összefüggése(**)

Lényeg és keret összefüggése. — Az alacsonyrendű világokon szük-ségesek a formába öntött igazságok és a büntetés eszközei az igazságmegismeréséhez. — Hogyan lesz a lélek érzékennyé a szellemi hatá-sokra. — A lélek külső burkaiban végbemenő szenvedések hatása.— A fájdalmak elkerülésének útjait kereső emberiség sorsa. — Alelkesedés, mint a fejlődést előmozdító izzási folyamat. — Aki ál-landó harcban áll önmagával. — Az örökéletre előhívott isteni szikraszületése. — A szellemi Lényegtörvény.

...Minden keretnek el kell múlnia, át kell alakulnia, ha máridejét múlta, mert amíg a lényeg a cél, addig minden megy

100

a maga útján, de hovatovább — a keret kialakulásával —, alényeg elveszti fontosságát, mert a keret a láthatóban, mint-egy képviselni látszik a lényeget és ez megtéveszti a szemlé-lőt, sőt nem egyszer magát a keretet is, mert a keretben ki-fejezésre juttatott lényegrészlet a képzeletet uralja. Azért a földön minden elveszti a maga eredeti tisztaságát ésragyogását, mert mire az anyagban kifejezésre juthat, addignagyon sok réteget kell felszednie. Nagyon nehéz ezt megmagyarázni, és még nehezebb megérte-ni, mert az emberi értelemnek is mindig számításba kell vennieaz anyag sűrűségét és áthatolhatatlanságát. Vannak egészennehezen áthatolható értelmek, melyekbe nem lehet semmiféleeszmét sem belesugározni, mert tompa és sűrű anyagukon nemsugárzik át semmi. — Ezért kellenek az ilyen alacsony világo-kon a formába öntött igazságok, a kemény, szeges büntető esz-közök, hogy ezeken keresztül mint formába öntött törvényeketismerjék meg és a nehezen mozgatható értelmek a jót a rossztólezáltal meg tudják különböztetni. De a valóság világában ezekre nincs többé szükség, mert alélek legbensőbb felfogó ereje már a szellemi hatásokra is ér-zékenyen reagál. Szellemi hatásokról már csak akkor beszélünk, ha mind azértelmi, mind az érzelmi világ be van már állítva ezeknek ahatásoknak a felvételére. Ezt pedig csak akkor lehet elérni, ha akülső felület a lélek testén megvékonyult, megfinomult. A fi-nomodást csakis bizonyos fájdalomig fokozódott izgalom-mal lehet elérni. Nem büntetés ez, és nem bosszú. De a lélekkülső burkában végbemenő szenvedések, fájdalmak és csa-lódások felőrlik a lelki természet nagy akarását, anyaghozkötöttségét és önkénytelenül keresni kezdi a célt, hogy élet-erőinek levezetését olyan célok elérésére fordíthassa, me-lyeknek nyomán nem állnak elő fájdalmas csalódások. Ezért keres, kutat az emberiség olyan eszmék és lehetőségekután, melyekre rábízhatja magát, amelyekben nem csalódik.

101

Amikor azt hiszi, hogy megtalálta, akkor szívesen feláldozzamagát, egész életének munkáját, fáradságát, sőt magát az életetis, mert úgy erezi: célnál van. A legjobbat, a legértékesebbettalálta meg. Ez lett élete céljává, ezért lelkesedik, ennek örül,mert betölti lelki valóját. Hogy nem a valódi értéket találtameg, azt még nem tudja, mert csak a tapasztalat mutatja megmindennek az értékét. Mindegy, akár valóságos értéket talált, akár káprázat voltcsupán, ami fellelkesítette, az eredmény mindenképpen ér-ték, mert a lélekben egy — a fejlődést nagyon előmozdító— izzási folyamat ment végbe, mely a tompaságot és az ér-zéketlenséget feloldotta és eleven élettel töltötte be azokat arészeket is, amelyek a tudat világában talán még nem isfoglalták el helyüket. Az emberiség nagyobb része ezekből a jóra és igazra törekvőlelkekből áll, akik fáradhatatlan szorgalommal dolgoznak, hogycsalódjanak, mert kiindulási pontjuktól, sokszor már a gyer-mekkorban, eltérnek, irányt tévesztenek. Csalódásuk után újra más utat választanak, amíg értelmük ésérzelmük kifinomulásával közelebb jutnak a célhoz: az Igaz-sághoz, a Jósághoz, mert belátják, hogy csak ez az egy út vezeta teljes megelégedéshez, a boldogsághoz. Mire idáig eljutnak, bölcsekké válnak és mindjobban beleol-vad lelkük az isteni nagy Gondolatba, az isteni Tervbe. Megér-tik és megérzik azt a nagy tragédiát, mely az egész emberiségsorsát képezi a földön. Megértik és megérzik, hogy mindenfájdalom és szenvedés, minden csalódás egy nagy tévedés ésegy folyton tartó tévelygés következménye, melybe beletapad-va önmagát kötözi meg a lélek azokhoz a fájdalmakhoz, me-lyektől szabadulni szeretne. A tévedéseinek és bűneinek tuda-tára ébredt emberi lélek folyton tartó vigyázásban, szinteharcban áll önmagával, alsóbbrendű természetével, nehogybűnrehajló természete hatalmat vehessen felette. Ez a leg-nemesebb harc és a legáldásosabb győzelem, mert legyőzte a

102

bűn és halál hatalmát. Teste nem akkor hal meg, amikor utolsótdobban a szív, hanem minden nap és minden órában, amikorbűnös hajlamait, vétkes kívánságait legyőzte. Mert amilyenfokban azok a lélek felett való uralmukat elvesztik, abban afokban támad fel az örökéletre előhívott isteni szikra, a magateljes világosságával és természetfeletti erejével. Mert az egész természet a bűn alá vettetett emberi lelkek vilá-gát képezi. A természetéből nem léphet ki senki, de a szel-lemi Lényegtörvény ismeretével és abba való belehelyezke-déssel, ő maga is a Lényegtörvény egyik alkotó részévé vá-lik és megszabadul a bűntől. Ha a Lényegtörvénynek egy-egyformát öltött kis alakulata külsőleg elpusztulni látszik is, azértaz megvan, sőt jobban megvan, mint kötött állapotában, mertmás, tökéletesebben kifejező formában újra megjelenik. Azelmúló helyett mindig jobb és szebb kell, hogy jöjjön és ezminden valóságosabb, a célnak megfelelőbb lesz. Isten veled!

A kiengesztelődés törvényéről(**)

A bocsánatadás helyes és igazságos értelmezése. — Formális bocsá-natkérés és bocsánatadás. — Az igaz megbánás és teljes alázatossághatása a megbántott lélekben. — Melyek a legmélyebb kapcsolatok.— Azoknak sorsa, akik vihart vetettek. — A nehézkedés törvénye.— Isten épületének alapgerendáit hiába pusztítja a gonosz.

Az élet megszabása Isten kezében van és azt nem igen mond-hatja meg senki előre másnak. A lélek maga azonban sokkalinkább megérezheti a saját életét. — És ha már itt tartunk: énmindenkinél többet mondtam, aki a jövő képét eléd-tárni meg-kísérelte. Én azt sokszor mondtam már neked, hogy a föld nemmaradhat néked adósod. Mert, ha az úgy maradna, akkor igenszoros számadása volna mindenkinek, aki ellened vétett, mertnem tudná soha megfizetni és bizony az ítéletnap is ott találnáaz adósok börtönében. Ez pedig túlerős büntetés lenne minden-

103

ki részére. Tehát, hogy ezek a kötöttségekből felszabadulhas-sanak, kell a te földi életedben egy eny-hületnek, egy engeszte-lődésre alkalmas időszaknak elkövetkeznie. Amikor minden ahelyére állhat és te ki leszel engesztelődve a lelked érzéseibenés eltörlődik szenvedéseid emlékéből az a sok nehéz és nehe-zen feloldódó érzés, amit el kellett hordoznod. Mindennek megkell oldódnia és fel kell lazulnia, hogy elmoshassa a jobb, atisztább öröm a lélekből azokat a megoldhatatlan kérdéseket,melyek ezeknek nyomán keletkeztek. A földnek ez nem jelentelőrejutást, sem kiengesztelődést, mert a Természettörvényigazságát ki kell tisztítani. A megbocsátás, mint mondtam, azt jelenti: magamból adnivalamit, a magamét elpazarolni. De miért adjam oda, ha nemlátom, hogy azzal valami hasznosat cselekszem? — Ez a helyesés igazságos felfogás. Mert csak tovább hizlalni a bűnt és asátáni erőket szaporítani, az sem nem ésszerű, sem nem célra-vezető. A megbánás nélküli bocsánatkérés és bocsánatátadáscsak egy képlet, amelyet bizonyos félelem és téves elképzelésteremt meg. Egy forma csak, mely az első fuvalatra, mint akártyavár, összeomlik és ott állnak mögötte az elintézetlen kér-dések és érzések. De az igazi megbocsátás csak igazi — mindent odaadó, min-dent feláldozó — beismerés és megbánás után jöhet létre. Ak-kor a megbocsátó nem kell, hogy egészen a magáéból áldoz-zon, nem kell, hogy sokat adjon, csak nyissa meg a lelke ajta-ját, hogy azon behatoljon az áldozati oltáron elhamvadó bűnöscselekedet minden magamentési gondolata, érzése és törekvéseés engedje, hogy ezek lelki érzéseihez közeledhessenek. A má-sik léleknek önmagáról való teljes lemondása és átadása, meg-bontja azokat az elhatárolt és megközelíthetetlen érzéseket,melyek összehúzódva a lélek valamelyik zugában félre vannakvonulva. A fájdalom megbénítja a léleknek azokat a szálait,amelyek — mint közvetítők — vittek és hoztak új impresszió-kat, új érdekességeket egyik lélekből a másikba. Ezek a szálak

104

is összezsugorodva, mintegy védőleg helyezkednek el a meg-bántott érzések körül. Az abszolút alázatosság — ha első pilla-natban közeledése nem is jár sikerrel —, de „kiböjtölheti” aföldi életben a teljes kiegyenlítettség és bocsánat elnyerését. A földi életben elnyert teljes bocsánat több értékű, mint a külsőforma szerinti tettetett barátság, mely mögött ott marad a lé-lekben a lefojtott neheztelés és az érzésekben való elzárkózott-ság és bizalmatlanság. Ezek elválasztanak; a megbékélés éskiengesztelés közelebb visz, sőt nagyon sokszor a legönfeláldo-zóbb hozzátartozás is az ilyen kiegyenlített és kiengesztelt érzé-sekből indul el, hogy több életen keresztül megbonthatatlanszeretetté minősüljön át. Ezek a legmélyebb kapcsolatok, mert a viharok által megtépettfák gyökerei is mélyebbre nyúlnak le a földbe, hogy tápláléku-kat és fennmaradásukat biztosíthassák maguknak. Éppen úgy aszeretet is, ha már kiállta a viharokat és igaznak bizonyult alélek mérlegében, akkor az már a valóságot megközelíti. Tehát, ha a bűneit megbánt lélek átment azon a tisztító-tűzön,melyben mindent hajlandó odaadni, csak, hogy kiengeszteljeazt az okozott fájdalmat, akkor már nem kell olyan nagyonnagy áldozatot hozni a megbántottnak azzal, ha feltételes bo-csánatot ád a vétkezőnek. Ez természetes folyamata a kiengesz-telődés törvényének. A vétkező ne keressen igazságot. A vétkező tűrjön és örüljön,ha megenyhül a légkör körülötte és nem tombol a vihar, melyetfelidézett. A vihar is elül, ha kitombolta magát és minden kese-rűség elmúlik, ha kisütött a nap. Abban az esetben, ha a vihar magvát elvetjük és az megérik arészünkre, nem az a fontos, hogy miért és mikor érett meg,hanem menedéket kell keresni. Ez a menedék a bűnbocsánat.De, ha már nem lehet megtalálni sehol azt, aki adhatna, akkorbármerre, bárhová, csak biztonságba helyezkedhessünk, mertnéha felhőszakadás és árvíz is keletkezik, mely elviszi a hidatés vissza sem mehetünk...

105

Igen, a balga ember, amíg a földön éli az ő kis próbáit, azthiszi, minden az övé. Mindenhez joga van, letépheti a másápolta virágot, tönkreteheti a másik ember életét, megronthatjaannak egészségét, elveheti örömét, fáradságát anélkül, hogy alegkevésbé is eszébe jutna, hogy nem rombolnia, hanem építe-nie kell az élet értékeit. Mert amit lerombol, azért az önmagáétkell odaadnia. Amit elvesz mástól, a magáéból kell pótolnia. Ésígy tovább. Amit ítélkezik, önmaga felett mondta el és jaj, hanem igazán ítélt! Az ilyen életek, melyek nem vágnak vissza hasonlóval, szintekész prédának látszanak a világ fiainak szemében, ahhoz, hogyegy lépcsőfokkal feljebb emelkedhessenek. — Azonban, ami-kor ez a préda kiesik a talapzatukból, nem tudják, hogyan, mi-képpen, de megrendül alattuk minden és ők zuhannak hanyatt-homlok lefelé. Minden erősségük össze-omlik és eltemeti őketmélyen és hosszú időkre a föld alá. Hiába akarnak felemelked-ni, hiába akarnak mindenben megkapaszkodni, minden elmoz-dul és visszaesik rájuk. Ez a nehézkedés törvénye, a föld von-zó ereje. — Ennek az a magyarázata: nem szabad az alapge-rendákhoz nyúlni, mert ha azok megsérülnek, nem tart az épü-let. Azért a Természettörvény igazsága időben kiegyengeti amegsérült gerendákat, hogy össze ne omoljon az épület és ma-ga alá ne temessen sok lelket, akik ebben kerestek a vihar előlmenedéket.... Amikor a gonosz belefárad a fűrészelésbe és látja, hogy nembír vele, más után nézne, ha tudna, de nem tud, mert erejét el-pusztította. Ott nyúlik el verejtékezve és betemeti nevét télen ahó, nyáron a por. Az épület pedig áll, mert erős gerendákkátették azok a vaspántok, melyet a Természettörvény erősítésülhozzáadott. Ez az ő nyeresége, mert, akik rontják a Természetigazságát, azokon bosszút áll, mert visszaüt keményen és szi-gorúan. Mindenki, aki az Isten törvényét betartja és abban dolgozik,oszloppá teszi az Úr az Ő templomában. Az idő lejár, de az

106

örökkévaló igazságok rendíthetetlenek maradnak. Isten veletek!

„Enyém a bosszúállás, én megfizetek...” (**)

Nincs az embernek eldobni való érzése. — Amíg a boldogságot ke-reső lélek az ellentét eszközeit felhasználja, addig minden csak azt acélt szolgálja, hogy tévedéseinek felismeréséhez eljuthasson. — Azigazságot sokféle oldaláról kell az emberi léleknek megszemlélnie,hogy valódi tartalmát: az isteni Gondolatot felismerhesse benne. —Kik az írástudók és farizeusok. — Természetes, jogos és törvényes avédekezés az ellentétes irányú cselekedetekkel szemben. — „Enyéma bosszúállás, én megfizetek!” — A hitből hozott áldozattal a lélekIsten Igazságát feljebb emelte a saját igazságánál. — A mennyeitermészet igazsága: Krisztus Igazsága.

Emlékezzél rá, én nem egyszer mondtam azt, hogy az ember-nek nincs eldobni való érzése, csak megtisztítani és tökéletesí-teni való érzései vannak. — A szeretet a maga tisztaságában ésmennyei ragyogásában nem a föld produktuma és nem is aföldre való. De mégis jólesik, ha lehull egy-egy morzsa amennyeiek asztaláról. Ha nem is értékeli a földi ember abban aboldog időben, amikor éppen kóstolgatja azt — mert a földiember gőgös és mindenhez jogot formál —, de kínos-keservesbánattal siratja meg, amikor elmúlik az alkalom és csak az em-léke marad meg annak az átélt és fel nem ismert érzésbeli gaz-dagságnak, melyet a sors, mintegy ajándékot adott, de vissza isvette az ember életéből. Az ilyen szikrázó gyémántok mégis felkeltik a lélekben a vá-gyat: elérhetni ezt. Minden lélek elégedetlen a valóság világá-ban, amíg el nem érheti álmainak, vágyainak megvalósulását,mert mindenkinek rá kell döbbennie egyszer arra az igazságra,hogy az ellentét módszereivel azt semmiképpen el nem érheti.Amíg erre rá nem ébred és össze nem omlik minden ilyen irá-nyú törekvése, addig nem tud rálépni az egyenes útra. Addig

107

hiába minden erőlködés, addig minden csak azt a célt szolgálja,hogy tévedésének felismeréséhez eljuttassa. Így az igazságismeretére csak tengersok csalódás után juthat el a tévelygésekútján járó ember. Mert mindenben meg kell csalódnia, amitértéknek gondol és annak hisz, amíg a valódi értékeket fel nemismeri. Így az igazságot is sokféle oldalról kell megszemlélnie az em-beri léleknek, amíg valódi tartalmát: az isteni Gondolatot fel-ismeri benne. — Így más igazságot talál az egyik, más igazsá-got talál a másik ugyanazon dologban, eseményben, mert másszemszögből tekinti, más érdekkör kapcsolódik hozzá. Azonban egy és ugyanazon oldalról csiszolódott lelkek, akik-nek földi beállítottsága hasonló cél irányában halad, leg-többnyire egyformán fogják fel és értik meg az igazságot. Ezeknem értik félre és nem vitatkoznak, mert a hasonló fejlettségifokon egyformán világosodik meg, egyformán ébred öntudatraa szellemi én. Ha több-kevesebb hibával és bűnnel van is ter-helve a lélek, az nem — vagy egészen kicsit — bontja szét ár-nyalatokra a kialakult véleményt az igazság felől. De vannak a földön fondorkodó természetű lelkek, akik addigalakítják, változtatják az előttük megjelenő igazságot, amígcsak a saját elgondolásaik szerint át nem dolgozták. Ezek aveszedelmes „írástudók és farizeusok”, akik mindent kiforgat-nak és átformálnak és mint megközelíthetetlen szentséget őriz-nek, hogy ezeken az átformált igazságokon keresztül uralkod-hassanak az embereken. Az emberi lélekben is van természetesigazság, mely a Természettörvény hatása folytán kiképződött.Ez annyit jelent, hogy a földi testben való megjelenéssel a földpolgárává lett a szellem. A földi élettel kötelezettségeket kellett vállalnia, melyeket bekell töltenie a föld törvényével szemben. Ámde a bukott szel-lemek természete az ellentmondás és engedetlenség, melyből kikell gyógyulnia, hogy viszonylagos békét és boldogságot él-vezhessen a földön. Amíg meg nem gyógyult, ezt nem érheti

108

el, bárhogyan akarja, bármint törje magát érte. A felállítottTörvények korlátain szétzúzhatja magát, de le nem törheti, megnem semmisítheti azokat. Ebből származnak a sok fájdalmak ésszenvedések, amiket az ilyen lázongó szellemek másoknak és— végeredményben — önmaguknak okoznak. — Ha akár va-lamennyire megvilágosodottabb, akár egyszerű szellemeket,vagy embereket érint fájdalmat okozó hatásaival az ellentétesirányú cselekedet, vagy törekvés, az emberben élő természetesösztön tiltakozik ellene és elhárító mozdulataival igyekszikmagát védelmezni. Ez törvényes és természetes. Hogy azeredményt biztosítsa, esetleg hevesebb mozdulatot tesz és ezmár visszavágás. Ez is természetes. Főképpen, ha előbb az érte-lemre hatva figyelmeztette a következményekre, tehát a bűnre abüntetést, mint következményt, élő eleven hatóerővel indítottameg. Ez is természetes és jogos. De többet ütni, vagy az ütés-ben dicsőséget, vagy gyönyörűséget érezni azon, hogy valakitletiport; ez már ellenkezik a Természettörvény egyenes útjával.Akkor a bántalmazóval egyszínvonalra süllyedt a megbántott. A bosszúállás — amíg feljebb nem kerül az oknál — ter-mészetes; de ha feljebb került, az már bűn. Ezek a dolgok olyan finom árnyalati igazságokat tételeznekfel, melyeket az ember, mivel önmagával szemben részrehajló,nem tud soha megállapítani, azért a bosszúállást az Úr eltiltot-ta. „Enyém a bosszúállás, én megfizetek!” Az Úr igazságábanbízta leszerelni a saját fájdalmát és a saját igazságát feláldozni:ez a Természettörvény fölé emeli a lelket, mert áldozatot ho-zott. Hitből hozta és ezzel az „Isten Igazságát” feljebb emelteaz ember a saját, megfogható igazságánál. A krisztusi Igazság ezt a hitből hozott áldozatot odateszi a sze-retet oltárára és a szeretet oldó és bontó hatását állítja munká-ba, mert a szeretet erejével a jócselekedet és imádság építő ha-talmát, mint a legfelsőbb mennyei ajándékot adja az ellene vét-kezőkért. Ez nem a föld természetének, hanem a mennyeknek

109

igazsága. Aki ezzel az igazsággal áll oda és ezzel felel a bántalmakra, azegészen bizonyos, hogy megszabadult a földtől. De mivel aföldön ilyen bőséges szeretettel rendelkező ember csak kevésvan, így minden cselekedet megtermi a maga következményeit,mert a hasonlók mérkőzése és súrlódása hozza meg a belátástés végül a javulást. Ha valaki a tüskék között járkál, lehetetlen,hogy meg ne sebesüljön. Ajánljátok fel az Úrnak kezébe és Őmindent a maga helyére állít. Megőrzi az Ő nyáját és a farka-sokat agyonveri a zivatar. Isten veletek!

Áldozat és engedelmesség(**)

A keserű tapasztalatok, mint a törvénytelen vágyak és törekvésekgátlói. — Miért szükséges az áldozat az eszme szolgálatában? — Miképesíti az embert áldozathozatalra? — Kik válnak átlagon felüliek-ké, kiválasztottakká? — Ércnél maradandóbb világkormányzó elvek.— A hitben élők szerepe az érzés és gondolat-tömegek vihar-zásában. — A hit hatalmas erő. — Az engedelmesség nagyobb azáldozatnál.

A gonoszban megállni nem lehet, mert akkor is lesodorja lábá-ról a megindított lavina, mely utóiéri az embert, bárhogyanakarná is feltartóztatni. Az ember kevés ahhoz, hogy azoknak a gondolatoknak és ér-zéseknek megindult tömegét feltartóztathassa, melyek a töme-gek lelkéből feltörnek amikor a fék meglazul. Nem helyesen következtetnek, amikor azt hiszik, hogy a bűnés a kárhozatos cselekmények akkor születnek meg, amikormár végigszáguldanak a történések az emberek világán. Nem!Akkor már felnövekedve cselekvőképessé lettek és a kiteljese-dés idejét élik, hogy azután cselekvőképességüktől megfosztvaaláhanyatlásukban következményekké váljanak és mint keserűtapasztalás álljanak őrt a vágyvilág ajtajában, hogy a vágyak

110

feltörésénél már lefékezzék azokat a törvénytelen törekvéseket,melyek azokat a megvalósulás felé segítik. Az emberré lett szellemeknek — mint már többször mondtam— csak nagyon kis hányada rendelkezik bizonyos fokú böl-csességgel. És még ez a kis hányad is küzd némi hátralékkal,melyet még az elmúlt életeiből hozott magával. Így nincsenegy teljesen hibátlan alany, akin keresztül tisztán sugározhatnaalá a láthatatlan világot uraló és fenntartó Igazság törvénye. A legtisztábban ragyogó fény Krisztus lelkén sugárzott alá aföldi világra, de ezt a tiszta sugárzást is megtöri az oknak azegyéni lelkeknek a homályossága, akik ezt továbbadják — mégakkor is —, ha a legjobbat akarják adni. Ezért minden eszme, mellyel a jót és igazat akarja az em-beri lélek megközelíteni, áldozatot követel. Ez az áldozatadja az eszmének a továbbjutáshoz való lehetőséget a föl-dön. Mert ha áldozat nincs, elhomályosodik, elerőtlenedikminden eszme, mert a föld pora, füstje belepi és anyaggá,vagy az anyagot szolgáló eszközzé válik. Minél inkább azanyagot segíti uralomra, annál ellenszenvesebbé, majd gyű-löletessé válik és megbukik, elhal. Az áldozatok elmarad-nak, mert csak olyan dolgok képesítik az embert az áldozat-hozatalára, amelyek jobbik, felfelé törekvő énjében, meg-gyújtják a lelkesedés tüzét. — Ez a lelkesedés sokszor vilá-gokat gyújt fel és hoz izzásba, mely izzás az életek nagy meny-nyiségét emészti fel a mulandóság világaiban. Minden ilyen — a lelkesedés tüzében — elhamvadt élet, min-den ilyen szenvedés, szent és dicsőséges befejezést jelent an-nak, aki ezt teljes átadással, áldozta fel az eszmének, hogy aztdiadalra segítse. Azért szent, mert kiemelte az anyag és testiséghatalmának képzete alól és képesítette a szebbnek, jobbnak ésigazabbnak a szolgálatára. Ez az áldozathozatal felemeli az átlagon felüliek, a kiválasztot-tak közé, akik előbbrevivői és irányítói lesznek a tömegeknek.Tévedhetnek, csalódhatnak és csalódást okozhatnak, de ha tisz-

111

ta jóakarat vezérli őket, bármilyen tévedést helyrehozhatnak,bármilyen csalódást okoztak is, azt kiegyenlíthetik, mert nemállnak meg csökönyösen a maguk igazságánál, hanem fokról-fokra emelkedve az isteni Igazsággal egybehangolódik az őigazságuk, és ha nem is hirdetnek keresztesháborút, de a lel-kükben élő szent meggyőződéssel mindig jobbat, mindig iga-zabbat adnak magukból a világnak. Ha pedig a világ erre felfi-gyel, akkor az mindig messzebbható sugárzással tágítja a fejlő-dés láthatárát előtte. Nincs semmi annak a részére elveszve, aki legjobb és legiga-zabb érzésével szenvedi át azokat a viharokat, melyek a töme-gek érzésmegnyilvánulásaiból állnak elő. Hiszen a láthatatlanElvek, az ércnél maradandóbb Igazságok kormányozzák avilágokat, a látható és láthatatlan élőlények világát. A láthatóban, az észrevehetetlen, kicsiny, mikroszkopikus lé-nyek embermilliókat győznek le és törvényt ülnek fölöttükazoktól az elvektől irányítva, melyek az egyéni lélek fejlődésivonalát húzzák meg. Az érzések és gondolatok tömegei, mintegy óriási akaraterő, vágy és törekvés vihara, átszáguld a test-beöltözöttek és a testből kilépett lelkek csoportjain és viszi,sodorja magával a hasonló, vagy hasonulni kész érzéseket, vá-gyakat és törekvéseket, hogy újabb kiteljesedést, újabb átalaku-lást hozzon létre a láthatóban. Ebben a nagy érzés és gondolatalakulásban alig észrevehető, de mégis hatalmas erőket lekötő,irányító és sokszor vezető szerepet tölt be a hitben élők cso-portja a maga alig hallható hangjával és lassú, meggondoltmegmozdulásával, kitartó imádkozásával és az isteni Kijelenté-sekhez alkalmazkodó akarásával. A hit hatalmas erő még akkoris, ha nem a teljes igazság birtokában cselekszik; még akkor is,ha nem érti mi miért van úgy, ahogyan van. De annál erősebb,minél tisztábban és világosabban áll előtte az igazság és tudja,érti mindennek az okát és célját. — Ha értelmével nem képesbehatolni a sokféle, elrétegeződött igazságba, akkor alegmagasabbfokú Igazság Forrásához tapadva, teljes bizalom-

112

mal átadja magát tudatosan az isteni Gondviselés kezébe ésrábízza sorsát arra a Hatalomra, Aki mindent kezében tart. Ez a reábízás, ez az átadás, sokszor több és nagyobbat jelentőcselekedet, mintha valaki az egész tudásával, akarásával a sa-ját elgondolása szerint, a legnagyobb jót akarja megcseleked-ni, és a legnagyobb áldozatot akarja hozni az Isten oltárára. —Hol van az ember minden jóakarata mellett is ahhoz, hogy a jótvéghezvihesse?! Eljutottunk oda, hogy „az engedelmesség nagyobb az áldo-zatnál” is. Az engedelmes lélek imádkozva várja az isteniKegyelmet életébe belenyúlni és hagyja magát vezetni, irá-nyítani az isteni Lélektől. Ilyeneket keres a Gondviselő Ha-talom, hogy rajta és vele munkálkodhasson. Az ilyenekenkeresztül lecsendesíti a háborgó tengert, a száguldó viharokat,hogy a viharban megsérült hajókat révbe vezesse. Mert sokhajó elmerül, sok szirthez ütődik, sok szétroncsolódik és a ha-jótöröttek kétség és mindig gyengülő remények között várják amegmentő reggeli világosságot, mely életükbe bevilágít. Az emberi életek különbözők, és minden elvnek, minden ki-alakított igazságnak meg van a maga próbatétele, a kiélési lehe-tősége, melyben annak értéke megméretik. — Ami nem igazi,csak külsejében tetszetős, az éretlen lélek előtt, az ugyanismegszűnik érték lenni. Ehhez az áldozatot azok adják, akik„elszenvedik ezeket a kríziseket” a fejlődésben elmaradtak-tól. Nem kicsiny próbák ezek, de akik megállják, feljebb emel-kednek az örökkévalókban, mert az áldozatnál is több az enge-delmesség, az Istenben való teljes hit és az ő megtartó erejébenvaló bizalom. Isten veletek!

Korszakváltás küszöbén... (**)

Az új korszak megszületésénél ténykedők kilátásai. — A gonoszharca az igaz ellen; bűnhődése. — Mit jelent az emberi lélek bűnbenfogan-tatottsága. — A Törvény hatóereje és következménye: a tör-vényen kivüli — törvény alatt való — törvényen felüli lelkek világa. Az ember gondolkozásában sok minden mellékeset kihagy a

113

számításból és ez okozza azután a végső összegezéseknél azo-kat a különbözeteket, melyek miatt nem tudja befejezni azt avállalt munkát úgy, ahogyan azt a maga képességei szerint be-fejezhetné. Hogy nem könnyű korban éltek és nem egyszerű eszközökkelkell küzdenetek, az bizonyos. Éppen azért nem is olyan ered-ményekre van kilátásotok, mint azoknak, akik könnyebben gör-dülő tengelyeken haladtak előttetek. Azoknak minden eredmé-nye csak az előttük lévő legközelebbi állomásig szólt, de a tié-tek már átmenetet jelent az új korszakba. Ezt pedig meg kellharcolni, ki kell küzdeni, bármilyen áron. Mert ezeket az al-kalmakat sokan még áron is megvennék, hogy az új korszakmegszületésénél, mint ténykedő erők résztvehessenek. Mivel a földi ember értelme és az isteni dolgokba való bete-kintő lehetősége igen szűkre van szabva, azért sokszor nemtudja mit miért kell eltűrnie, elszenvednie, tehát sokszor türel-metlenkedik és zúgolódik, ha a gonosszal benőtt életúton atüskés vad cserjének ágai a szemébe csapnak. Bárhogyanigyekszik is óvatosan eltolni maga előtt ezeket, hiába végziminden rossz ellen azokat az elhárító mozdulatokat, melyekkela veszélyes utat megjárni reméli, ha egyiket sikerül is lefognia,a másik már támadásra készen keresztezi a haladni akaró lélekútját. Azért minden nagy előrelátás és kegyelem mellett is,megsebzi az embert a gonosz tövise: kívülről. Azonban fontosaz, hogy belülről ne sebezze meg, azaz olyan jóvátehetetlennagy bűnbe ne ejthesse az ember lelkét, hogy abból kiemelked-ni ne tudjon. A gonoszság bünteti önmagát. Mert egy rövid, pillanatnyi ki-elégített gonosz vágy, hosszú keserves, reménytelünlvégnélkülinek látszó kínos eredményt teremt meg mindenkinekamit el kell tűrni, el kell szenvedni, mert ha a földön el nemkezdi megbánással és megtéréssel a vezeklő utat járni, akkormessze esik ennek megtalálásától is. Éppen az a nehéz, amitsenki nem akar megérteni — senki — mert az emberi lélek

114

bűnben fogantatottsága azt jelenti, hogy nem a megcseleke-dett, hanem a még meg sem ismert bűnre való hajlandóságaz, ami eleve kizárja az üdvösségből. Ezt a hajlandóságot kellmindenkinek magában felismerni és az isteni kegyelemmelerőtelenné tenni napról-napra. Mind a jóságra, mind a rosszra való hajlandóság véges. Végsőfokon kiegyenlítődik egyik a másikkal. Ezek a Természettör-vényben mennek végbe. A szegénység és gazdagság próbájasem hozza létre a két végletet, mert nincsenek abszolút szegé-nyek és nyomorultak és nincsenek csak gazdagok. Hanem át-menetek vannak és ezek adják meg a létjogát a két ellentétesiránynak. Így a mindenről lemondás és a mindent felhabzsolás között ottáll a mértékletesek tábora. Az igazságra törekvők és a gono-szok között ott áll a mérsékelt közepesek tábora és itt forr ki aTörvény büntető hatása. Aki a Törvényen kívül cselekszik, azcsak bizonyos fordulókig viheti elveit diadalra, mert amikorlegkevésbé gondolná, akkor ütközik a Törvény hatóerejébe. Ezpedig felmorzsolja gonoszságaival együtt az emberi lelket. Ez amorzsolódás abban áll, hogy a benne lévő jó egyidejűleg szen-ved a gonosszal együtt a hasonlóval való mérkőzésben. Ebbőlvagy a jobb, vagy a rosszabb kerül ki győztesen, tehát vagyjavul, vagy még rosszabb lesz. — Higy-gyétek el, sokkal töb-ben a javulás és belátás útjára térnek, öntudatlanul is, mintazt ti gondolnátok. Azért kell az emberiséget a maga vágyaiszerint élni hagyni, hogy beláthassa nagy tökéletlenségét éséletképtelenségét. A Törvény szoros és rövid póráza a belátásban lévőket rövide-sen kiengedi a szorításból, de a megátalkodottakat még szoro-sabbra fogja. Akkor következnek el a jajok és a keserves me-nekülési futkározások. A Törvény ereje megemészti őket. Azo-kat pedig, akik nem vesznek részt sem a bűnben, sem az igaz-ságszolgáltatásban, feljebb emeli, mintegy kilöki magából aTörvény és így jut az emberi lélek a törvényen felüli állapotba,

115

amikor már nem vonzza az igazságszolgáltatás sem magához.Az, hogy valakinek a próbatétele nem esik bele valamely szám-törvénybe és sorsa megkíméli attól, hogy éppen ebben a tur-nusban ütközést szenvedjen, sőt mellette nagyon nyugodtanélvezi a neki nyújtott kedvező előnyöket — még nem jelentiazt, hogy jobb, vagy igazabb lélek lenne. Nem jobb, de talángyengébb, és végzete megkíméli az ütközésektől. Azonbanilyen nagy csoport okozati törvényének leszámolásánál aligmaradhat olyan, aki azt nem érezné. Isten veletek!

A bűn csírái(**)

A tudat alatti bűncsírákról. — A szellemi én védekezése ezek kiérésilehetősége ellen a testi vagy lelki betegségekben. — A könnyelműítélkezésről. — A tudat alatt elhelyezkedő ösztönről. — A bűn rom-boló munkája a lélek természetén. — Tapasztalati megismerés. — Akegyelem ajándékai. — A megjavulás vágyának kialakulásáról. — Akedvezőbb életkeretek. — Akire az Úr többet bízott...

Az emberi lélek telve van apró, még ki nem alakult bűncsírák-kal, melyekről addig nem tud senki, amíg előbb vággyá, majdtörekvéssé és végül cselekvéssé ki nem alakul és szembe nemkerül a törvénnyel. Amikor már a tudatba kerül, akkorra márigyekezett az érzelmi és az értelmi részen életlehetőséget bizto-sítani, hogy kiélve magát, élvezhesse a hatások eredményét. Ez,a természetben való megnyilatkozása. — A szellemi énbenazonban sokszor bizonyos félelemérzés kerül felül, az ismeret-len hatások előtt ösztönösen bezárkózik, és a kiélési lehetőségellen — mely a cselekvésben valósul meg —, tiltakozó állástfoglal el. Ez a földi énben a legritkább esetben jut el a tudatba,a harc igen sokszor a tudat alatt megy végbe, mely gyakrantesti, vagy lelki betegségben dől el. Azért az ember ne zúgolódjon, ha valami testi szenvedése,vagy fogyatékossága van, mert az sok esetben a saját belső

116

énjének a menekülését jelenti az olyan következmények elől,melyek sokkal nagyobb bajt és nehezebben gyógyuló lelki se-besülést okoznának, mint a mulandóban való fájdalom, vagysúlyos megpróbáltatás. Az ember nem láthat be a lélek elfüggönyözött világába. Asaját lelke éppen olyan rejtély, mint a másé. Éppen olyan nehe-zen mondhat ítéletet magáról, mint másról. Azért igen nagykísértésnek teszi ki magát az, aki másokról könnyelműen ítéle-tet mondott. Mint mondom, az ilyen kísértésnek teszi ki magátés a saját éles fegyvereivel és felületes ítéleteivel kerül szembeés nagyon okosnak, nagyon szelídnek és bölcsnek kell lennieannak, aki ebből a harcból sértetlenül kerül ki. Tehát, aki márannyira szelíd és annyira okos és bölcs, hogy könnyen le tudjagyűrni azokat az alsóbbrendű kísértéseket, azon a könnyelműítélkezés szelleme már nem uralkodik és így feleslegessé válikminden figyelmeztetés. Amíg azonban a szellem nem győztele a lelki természetében meghúzódó törvénytelen vágyait éstörekvéseit, addig azok élnek, és ha az alkalom kedvező,mindig nagyobb erővel törnek fölfelé, hogy megvalósulja-nak. Az emberek nagy többsége a még nagyon is terhelt szellemektömegeiből kerül a testi élet lehetőségekben gazdag világába,hogy ott szerezhessék meg tapasztalataikat, melyek a szellemiénben elraktározódva jó eredmények elnyeréséhez vezessék atudatot és a tudat alá elhelyezett ösztönt. Ez az ösztön nagyon fontos szerepet tölt be a tudat alatt,mert tulajdonképpen ezt izgatja a lélekben életre kelt vágy,ez válik „természetévé”, ez viszi felfelé, ez húzza lefelé,aszerint amilyen irányú az a cselekvési vágy, vagy akarat,mely a lélekben előtérbe jutott. A léleknek minden oldala csiszolásra szorul, hogy mindenoldalról ragyogó fényt és árnyalatokban gazdag színpompátvetíthessen ki magából. A bűn elhomályosítja, eltompítja a lélek ragyogását és elveszti

117

lágyságát, simulékonyságát. Érdessé és durvává változtatja,mely minden megmozdulásában kellemetlen és fájdalmat oko-zó. Éles kiszögelő sarkaival nem kívánatos az elkerülhetetlenütközés, mert az ilyen rendszertelen lélek képtelen az alkal-mazkodásra. Az ilyen természetű léleknek nagyon sokat kell ahasonlóktól szenvednie, amíg eljut az önmegismerésig. Mertamíg a mások hibáit kárhoztatja, addig a saját hibáját védi, dé-delgeti. A tapasztalati megismerés a leglassúbb módja az ismeretszer-zésnek és egyben a legfájdalmasabb is, mert az oktalannak éscéltalannak látszó fájdalmak és szenvedések megkeményítik éshozzáférhetetlenné teszik sok esetben a többféle bűncsírákkalfertőzött lelket. Azért a szenvedések mellé legtöbbször olyanajándékokat nyújt a kegyelem az emberi életbe, mely bizonyosörömöket és a fejlődéshez nagy mennyiségű segítő eszköztjelent a testi emberen keresztül, a lélek számára. Ebben vergő-dik, reménykedik, csalódik, örül és elbizakodik, elveszti ésmegtalálja ezeket, de meg nem becsüli, hogy újra elveszítseazokat az értékeket, melyeket százszor és ezerszer megkíván,de többé el nem érheti, mert ezeknek az érzéseknek és vágya-kozásoknak nem kívülről, hanem a belső világban kell át-minősülni szellemi értékekké. A bűncsírák a lélek Istentől való eltávolodásának, a lélek sze-génységének a miazmái, mely a kifelé való élésben keresi azüdvét, boldogságát. Ha a természetes fék egy pillanatra megla-zul, a lélek természete feltör és kiönti cselekvésekben azokat avágyakat, melyek belső énjében forrnak, kavarognak, hogy akövetkezmények terhe alatt görnyedve, megbánhassa és okol-hassa önmagát. Ennek eredményeképpen a megtérés, a megja-vulás vágya minden más vágyat legyűrve, előtérbe léphessen ésa tudatban is hatalmas irányító erőkkel összekapcsolódva, ki-emelkedjen a bűn hatalma alól. Amint egy súlyos teher alól felszabadulva a pihenő életekbenés állapotokban lévő lélek sokszor megtéveszti földi megjele-

118

nésével a gyakorlatlan szemlélőt és azt hiszi: bizonyára a ma-gasabb szellemi világból lehullott hófehér virág testöltése akedvező keretekbe helyezett élet. Csak amikor lehullanak akeretek és megszűnik a kölcsönkapott szerep, akkor lép előtér-be az igazi én, a maga lelki világával. Jó, ha a jóból és igazbólminél többet magáévá tett, jó ha minél inkább megszűntekéletképesek lenni az alacsony bűnre való hajlandóságok, mert akedvező, felszabadult élet a gaznak is táplálóbb talajt nyújthat.Ekkor van itt az ideje, hogy a szellem figyelve őrködjön alsóbbtermészete felett, hogy csak az igaz jó fejlődjön, és a rossz felévaló érdeklődést elnyomva, minden oldalról csiszolódjék. Ilyenfolyamaton mindenkinek át kell esni az úgynevezett megtérésután. De sajnos nagyon sokszor, éppen az szellemektől bizonyságotnyert hivő emberek közül sokan elhullanak, mert a nagy leszá-molásnál könnyűnek találtatnak a mérlegen. A szellemek vilá-gával való kapcsolat nem jelent kiváltságot, vagy az üdvösség-re való biztosítékot, csak előjegyzést a gyorsabb haladásra,mert megvan rá a lehetőség, de akire az Úr többet bízott, an-nak többről is kell elszámolnia. Azért akár egyik, akár másik, mindegy, egyforma törvény alátartozik. Isten veletek!

„Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mely órában jőel a ti Uratok!..” (**)

Az utánzásokat és félrevezetéseket meg kell gátolni. — Mindenkireszükség van az új — mindenkire kiható — igazság építésénél. — Alélek tiszta tükörlapja és a bűn. — Kire mit Isten bízott, azt be kelltöltenie. — Az igazságnak nyilvánvalóvá kell lennie. — Az igazember hisz az igazság erejében. — A korszakváltás előestéjéneknagy lehetőségei.

Már vártam rád az Úr Jézus nevében gyermekem. Igen, ezt

119

még te nem érted és nem is akarod érteni. De jobb, ha nem ér-ted, jobb, ha koldusnak érzed magadat, bár te királyi kellékekbirtokában járod az élet útját és szórod a kincseket két kézzel,gazdagítod a világot, drága ragyogó ékszerekkel, melyeket so-kan felszednek és tetszelegnek benne a világ előtt. Vannak,akik sietnek utánozni, a hamisat bevonni azzal a külsővel, melybizonyos formát már meghonosított az emberek szívében.Azonban a külső máz, az nagyon hamar lekopik és a belső ér-téktelen tartalom idő előtt nyilvánvalóvá válik. Ezeket az utánzásokat és féltevezetéseket kell meggátolni éselejét venni annak a lehetőségnek, hogy a tévelygés szellemebeleülhessen abba a hatalomba, mely a szíveken uralkodik,nehogy a hitet és bizalmat a maga részére köthesse le éshazugságaival az igazságot megközelíthesse. Azért kell ne-ked a magad helyén maradni, amíg teljesen meg nem szilárdula talaj a lábaid alatt, hogy az utánad következők arra építhesse-nek egy olyan időtálló épületet, mely az ellentét minden táma-dásának ellene tud állani. Az idő múlik, az anyag elmálik, a korszellem változik, a fo-galmak tisztulnak és az igazság lényege mindig jobban kivehe-tő lesz, mert az isteni Akarat így parancsolja: ennek így kelllenni!Nagyon sokszor megvilágosítottam előttetek azt, hogy timost nem éltek közönséges földi életet. Tialattatok forrong aföld, mintha tűzhányóhegyek kráterein járnátok, mely mindenpillanatban kitörni készül, hogy elnyelje és megeméssze a világgonoszságait. Felgyújtsa és lángbaborítsa a hazugságok szférá-it, hogy minden felékesített és tetszetős hazugság hamuvá vál-jon. Csak az ércnél keményebb és tűzállóbb valóság maradjonmeg alapnak, melyre mint utolsó menedékre, összegyűjtse azÚazokat a lelkeket, akiket a süllyedő világból meg akar tartani. Szükség van mindenkire, ehhez az építkezéshez, aki csak egysóhajjal is elébe siet az új világ, az élet, az új — mindenre ésmindenkire kiható — igazságának. Az igazság szép, mint a

120

frissen esett hópehely, mint a szirmait bontogató virág, mint azIsten kezéből tisztán kikerült teremtés csodája. Az emberi lé-lek, amíg nem mocskolja be a bűn, olyan, mint a tiszta, fényestükörlap, amelyben minden élethűen visszatükröződik. De azellentétes vágy és törekvés, mint sűrű, sötét füst, elhomályosít-ja az emberi értelmet, megtompítja az érzelmi világot és mivela sűrű, füstszerű ellentétes vágy és akarat elhomályosítja azítélőképességet, így egy bizonyos bódulat rabjává lesz és többénem tud tájékozódni a füstben. Az emberi lélek tükörlapján, azigazságérzetén egy réteg képződik, melyet csak az isteniGondviselés tud eltávolítani. Isten kezében minden eszköz jóés célravezető, hogy az Ő teremtményeit a teljes pusztulástólmegóvja. így a fejlődéssel együtt felszínre került eszközökmindegyike alkalmas arra, hogy az isteni akaratot szolgálja ésaz isteni lélekmentő munkát elvégezze.Akit az Úr különféle képességekkel ruházott fel, hogy az Őbeszédjét szólja, az Ő igazságát — a szeretet igazságát — hir-desse, azt azért küldi a földre. Akire az Úr népek vezetését bíz-ta, az úgy szolgálja az igazságot, akire pedig a büntető eszkö-zöket bízta, annak azt kell cselekednie, amit számára a Termé-szettörvény előírt. A hazugságok és megtévesztések tetszetős fátyolának vagyle kell hullani, vagy le kell égni az emberiség arcáról, hogya gonoszság a maga borzalmas formájában láthatóvá le-gyen. De ugyanakkor meglátszik az Isten kezétől átformált és újjáte-remtett lélek arculata is, azokban az igazságokban, melyeketmagáévá tett, melyekben élt, amelyeket szolgált, és amelyekszerint cselekedett. — Ezek a lelkek az isteni igazságot tükrö-zik vissza és mennyet formálnak a legalsóbbrendű életkeretekközött is maguk körül. Az isteni igazságtól elfordult lelkek az őeltorzult formaképzésükkel, a legbőségesebb javakkal is, pok-lot teremtenek maguk körül és a szenvedések kohójából nemszabadul meg senki, aki akaratával ehhez hozzájárult.

121

A végső leszámolás napjai még nem láthatók, hiszen az istenikegyelem meghosszabbíthatja az igazságra törekvő javulásikedvezményét, de eljön biztosan. Azért „vigyázzatok és imád-kozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!” — Mert, akik úgy gon-dolkoznak ma „nem jön az én Uram még haza”, még nem fon-tos, hogy tiszta ruhában várjam és teljes készenlétben, ne feled-jék, hogy mégis váratlanul jön haza annak a szolgának az Uraés ha olyan társaságban, olyan cselekedetekben éri őt foglala-toskodni, amit az Úr eleitől fogva tiltott, annak már el van asorsa intézve. Nem az Úr bünteti, hanem saját maga büntettemeg magát, mert kizárta magát a jónak és igaznak hatásköré-ből. Az igaz ember hisz az igazságban. Hiszi, hogy az igazságereje hatalmas és végnélküli. — A hazug ember nem hisz azigazság erejében, mert akkor nem merészkedne szembehe-lyezkedni véle. Hanem hisz a hazugság megtévesztő látsza-tos hatalmában, amit ideig-óráig fenn tud tartani. Azonbanaz idő megőröl mindent, elkoptat, elmállaszt minden for-mához kötött jelenséget és így a valótlan „valót” is: vissza-állítja a semmibe, ahonnan az emberi lélek előhívta azt. Amikor a nagy leszámolás ideje itt van és minden léleknek avalóból kell elszámolni életének eredményeit, nem összerop-pan-e hazugságainak értéktelen eredményei feletti kétség-beesésében? Minden befejezett földi élet után komoly, nagy összegezésekés átértékelések történnek a szellemi életben, melyet sokszormár a földi életben meg kell kezdeni. De milyen kétségbeejtőez egy-egy korszak lezárulásának idején, amikor mindentől ésmindenkitől el kell szakadni, akikkel együtt a kívánt élet teljes-séget nyert. — Ez a nagy kiválasztódás, amikor a jó a jobbhoz,a rossz a rosszabbhoz kapcsoltatik a vonzás törvénye folytán.Mert a kegyelem kiereszti a kezéből azokat, akik csak visszaél-tek vele. Akik megtagadták, megcsúfolták az isteni kegyelmet,azok kitöröltetnek az élet könyvéből. — Azért vigyázzatok! A

122

korszak végénél és az új korszak megszületésének előest-éjénél vagytok, nagy idők, nagy változások, nagy viharok,de eddig nem ismert szépségek és boldogságok, örömök ésmegelégedések várnak reátok, de ezekhez hozzá kell járul-notok a magatok kis tőkéjével, hitetekkel, Istenben vetettbizalmatokkal, igaz és becsületes jóra-törekvéstekkel. Mertezek az idők olyanok, mintha mindig kitörni készülő tűzhányó-kon járnátok, de ez is elmúlik. És a vihar lecsendesedik, mertmegszületik az új korszak. Ez lerázza magáról mindazokat,akik az igazságban nem jártak és nem munkálkodtak. Ezeketeltávolítja hosszú időre. — Akik ebben az igazságban munkál-kodtak, azoknak részt biztosít az isteni kegyelem a vezetésben.Azért vigyázzatok nagyon, hogy mit kívántok!Isten veletek!

A sorsformáló —kölcsönhatású lelki tényezők(**)

Az ember magában hordja sorsát a kiélési törekvéseiben. — A mu-landó eredmények újabbak előkészítői. — Érzések, gondolatok, vá-gyak, törekvések hatnak egymásra.

Már várlak az Úr Jézus nevében. Nagyon elszomorított az,hogy olyan levertnek és kétségbeejtő gondok között találtalak.— Bármilyen sötét legyen is a látszat, nem juthat annyira előre,hogy eshetőségek szerint megközelíthesse azt a réteget,amelyben te élsz. Erre az a válaszom, hogy azért közelíthettemeg, mert az a más mindig beleadta a maga ódikus sugárzását,azért tudott az ellentétes szándékú kéz hozzáférni. Te magadvégezzed el az ilyen munkát. Az emberek nem tudják soha, hogy min járnak, miféle befo-lyás alá kerülnek. Hiába van telve a világ tudományos eredmé-nyekkel, nem ismeri az ember önmagát, sem életének eredetét,sem célját. Csak vakon követi elfajult ösztöneinek tanácsát,

123

hogy mindent, ami kívánatosnak látszik, felhabzsolja és végülis mindentől megundorodva, vagy gonoszabbá váljék, vagy aszerencsétlenek számát szaporítva, visszahulljon a földbe,ahonnan testét táplálva megnövekedett és cselekvőképessé lett.A világ felületes tudománya csak idáig vezeti el az emberi ér-telmet, mert látják a fogamzást, a születést és az élet kiteljese-dését, azután a halál elkövetkezését. Látják az élet sokféle vál-tozatait, boldog, vagy boldogtalan esélyeit; a végzetet, melyelől hiába akar kitérni az ember — vaskövetkezetességgel be-lehajtja azokba a sorsokba, melyek elől menekülni akar. A fe-lületesen gondolkozó úgy okoskodik, hogy nem jól rendezte eléletét, mert ha azt, vagy azt, nem úgy tette volna, akkor az asors nem következett volna be rajta. — Igaz, lehet, hogy nem éppen ahhoz, de mégis hasonlóhoz érke-zett volna el, mert az ember a saját sorsát magában hordja,amennyiben vágyai és törekvései oda vonzzák és azokat agondolatokat világítják meg, melyeket a lélek mélyéről fel-törő kiélési vágy alakít ki. Ez adja meg a különbözőségetember és ember között. Az egyéni lélek fejlettségi foka, alélek természetének tisztasága, vagy sötét és bizonytalan önvi-lágában való járatlansága. Ez adja meg azokat a helyes és bölcselhatározásokat, melyekkel értékes, vagy értéktelen — sőt,egyenesen káros és szenvedést okozó — eredményeket hozhatlétre, mind saját, mind mások részére. Természetes, hogy bárminden mulandó, de éppen mert mindennek az elmúlás asorsa, azért az eredmények is következő eredmények előké-szítői. Minden kihat a világba, de a világ is hat a lélek bensőjében, avilág ezeknek a hatásoknak a közvetítője, egymásba-hangolója.Az egybehangolódás megteremti más csillagvilágokkal is azegyüttrezgést és kiegyenlítődést. Ez a harmónia elsimítja a fel-torlódott rosszat és egy közös erőhullámzást és új ritmust dik-tál. Ebbe is bele kell illeszkedni, mert új örömök, új boldogsá-gok forrásai nyílnak meg az emberek világában is. A haladó

124

szellemű emberek hamarább felfogják és törekednek feléje; amaradiak szeretik a tespedést, a szennyet, a bűnt és meg akar-ják akadályozni a haladást. Ez a harc, ami ellentétes erőket sugároz ki és ezek az erők be-töltik a testnélküliek és testbeöltözöttek világát. Érzések, gon-dolatok, vágyak, törekvések hullámzanak, mint a tengervize és betöltik az élők világát. Hatnak egymásra, harcol-nak vagy egybesimulnak és együtt hömpölyögnek, hasonlóa hasonlóhoz kapcsolódik, árt, vagy áldást hoz. Ebben talál-koznak egymással jobb és nemesebb szellemi erők, vagy ala-csonyabb és szűk látókörrel bírók, de az egy célban egy aka-rattal segítik és kiegyenlítik egymást. Isten veled!

Hogyan kell az életet élni? (**)

A félelemérzetről. — A jól beállított élet, mint munkaeszköz. — Azát nem élt eshetőségekkel szembeni bizalmatlanság a fejlődés útjánnyert tapasztalatok árnyéka. — A jóban és igazban való odaadómunka gyümölcse. — Az igazsággal ellenkező törekvésű életek kö-vetkezményei. — Kik lesznek a félénk, apró kötelezettségeiket jólbetöltő maradiak. — Isten segítségében bízva munkálkodjék az em-ber. — Ne éljünk kétlaki életet, mindenki kapja meg azt, ami megil-leti. — A test elmúlik, de a lélek — hit által — Krisztusban új életreszületik.

Már vártam rád az Úr Jézus nevében. — Nem lehet semmitmesterséges úton megszüntetni, különösen nem a félelem ér-zést, mert az is a lélek egyéni tapasztalatainak sötét emlékétjelenti. Ezt akkor fogod elhagyni, amikor a lelkedben ki fognaktudni terjeszkedni és szét tudnak áradni a megbizonyosodásáltal azok az erők, amelyek a biztonságérzetet képviselik. Ami-kor ezek teljesen megépülnek, akkor a lelked könnyebben tudminden helyzetben tájékozódni és ez magától megszűnik. Nem olyan kicsiny, jelentéktelen érzés a félelem érzete, mint

125

azt sokan gondolják. Hiszen nagy felelősséggel jár az élet.Csak az nem fél, akinek nincs mit vesztenie, de akinek van, azfélti a bizonytalanságtól megszerzett értékeit. Ha a munkás kezében rendes munkaeszköz van, nem szívesenadja át azt olyan kezébe, aki — bár nem rosszakaratból, de tu-datlanságból és tapasztalatlanságból — kárt tehet benne. Mertha megfigyeltétek, minden munkás a maga eszközeivel más-képpen bánik. Az egyiknek a kezében még a kevésbé jó esz-közzel is csodálatos jó eredményt ér el a munkás, míg a másik-nak kezében a legjobb szerszámmal sem lehet a kezdetlegesnéljobb eredményt elérni. Így van a lélek is az ő különböző életeivel. A jól beállított élet,kidolgozott eshetőségeivel annyi, mint a jól kezelt munkaesz-köz, melyet a megszokott és begyakorlott mozdulatokkal keve-sebb fáradsággal, jobban tud a lélek alakítani, hasznosítani, amaga részére, mintha a legjobbnak látszó, de ismeretlen mun-kakörben helyezkedne el. Azért az ember félti azokat a kidol-gozott lehetőségeket, melyek, mint keret, körülveszik az életét.Mivel sok az ismeretlen és veszedelmet rejtő sötét és áttekint-hetetlen pont a te életedben, azért — mivel már sok rosszatvégigtapasztaltál különböző lemúlt életeidben — azért óvatoslettél és bizalmatlan minden ismeretlen, át nem élt eshetőséggelszemben. Ez vonatkozhatik az emberekre, helyzetekre, bizonyos állatok-ra, ismeretlen lényekre, következményekre, tájakra, elméletek-re, eszmékre és eshetőségekre. Mindenre, amit már mint rosz-szat ismersz, és mindenre, amit még nem ismersz. Ez a fejlődésútján nyert tapasztalások árnyéka, amin keresztül kell a tudat-nak haladnia, hogy a megismert jó megvilágításával felismerjeminden megismert rosszban a jót szolgáló hatásokat. Akimindezek fölé tud helyezkedni, az már nem fél semmitől, merturává válik ezeknek. Az eshetőségek mögött ott áll, mint egyégő fáklya, az isteni Kegyelem. Ha te csakugyan elbuktál vol-na, ez az égő fáklya halványabban — de mégis — világított

126

volna, mert fel kellett volna akkor is kelni az elesésből. Azokaz igazságok akkor is ott álltak volna őrt, melyeket neked aszemétdomb alól fel kellett volna hozni a felszínre. Az emberi életben nagyon sokszor nem érvényesülhet az a jó,amiért küzdünk, mert az a kor nem érti meg a belőle kisarjadóés felfelé törekvő gondolati erőket. Az a kor rendszerint el vantelve a maga földönkúszó gondolataival és törekvéseivel, apró,irigykedő ellenségeskedéseivel, meddő küzdelmeivel, amit egyszemernyi elismerésért, vagy dicséretért — hiúságának kicsinykielégítéséért — visz véghez. De mindezek lemaradnak és el-porladnak a testtel együtt. Csak a lélek valódi, igaz értékei ma-radnak fenn, mint időtálló, megváltozhatatlan valóságok. Ez pedig csak a jóban és igazban való odaadó munkának gyü-mölcse, melyet a lélek magával visz az örökkévalóságba.A rosszban való munka gyümölcse sem vész el, sőt bármennyi-re szeretne is a lélek dicstelen eredményeitől szabadulni, bár-mennyire szeretné is emlékeinek képét tudatából kitörölni, an-nál élénkebb színezéssel tárja a lélek elé az igazság tükre sajáténjének az Igazsággal ellenkező törekvéseit és megvalósítottelgondolásait. Először csak kellemetlen és szégyenletes hatá-sokat okozó, de későbben már mind szenved-tetőbb és gátlóhatásokat fejt ki a lélek megnyugvást és bizonyos boldogságotkereső törekvéseiben. Ennek természetes következménye alélekben az önmagával való meghasonlás és boldogtalanság.Szegényen és nyomorultan ődöngve — mint felesleges élő va-laki — minden hasznavehető munkából kikapcsolva, tengetiéletét az ilyen, mert minden megmozdulásával a saját gonoszcselekedeteinek nem kívánatos eredményei tódulnak előtérbe,ezek pedig riasztó és veszedelmeket magukban hordozó eshe-tőségeket rejtenek. — A vakmerően cselekvő emberiélek meg-tanulja a félelmet, az óvatosságot. Megtanulja, hogy hogyankell és hogyan lehet elkerülni a bajt, a veszedelmet. Megtanuljahogyan lépjen, ha veszély nélkül akar előrejutni. És így lassanmegtanul az igazság útján előrehaladni, hogy amikor ismét a

127

földi síkra szólítja sorsa és próbák elé állítják, sorsának vezetőangyalai, meggondoltabb és fékezhetőbb mozdulatokkal vé-gezze el a reábízott kis feladatot. Ezekből a sok okulásokonátment lelkekből lesznek a félénk, mindent nagyon meggondo-ló emberek. Apró, kicsiny kötelezettségeiket jól betöltő mara-diak, akik nem szívesen nyúlnak az ismeretlen újításokhoz mégakkor sem, ha azok kívánatosnak látszanak is, mert félnek azismeretlen következményektől. Erre mondja az emberi bölcstapasztalásokból leszűrt közmondás: „Jobb félni, mint meg-ijedni.” Ez igaz, de a mindig való félelem nem tarthatja vissza a fejlő-dést és nem gátolhatja a kutatást az ismeretlen lehetőségek ki-használásában, mert bár sok a rosszra való eshetőség, de a jórais. Azért az isteni segítségre bízva magát az ember a legjobbszándékkal, a legjobbat adva a világnak, éljen és munkálkod-jon. Minden feladatát igyekezzék a legjobban megoldani. Éle-tét az Isten Törvénye szerinti cselekedetekben eltölteni. Min-denkinek adja meg, amivel tartozik. Akinek tisztelettel, azttisztelettel illesse. Akinek engedelmességgel tartozik, annakengedelmeskedjék. Akinek hűséggel, azt meg ne csalja semmi-ben és semmivel. Akinek szeretettel tartozik, azt szeretettelvegye körül. — Ne éljen az ember kétlaki életet. Egyet a lát-szatnak, egyet a valóságnak, hanem éljen egyszerű, tiszta, átlát-szó életet. Mint a kristálypohárba öntött forrásvíz, olyan legyenaz élet a földön. Ez becsületes, igaz, jóratörekvő, egyszerű em-berélet legyen, minden hivalkodástól és hatalmi vágytól mentesés akkor nem komplikálódik a lélek jövőbe való tekintése, mertminden kisimul, minden kinyílik részére, mint a virág, amikoreljön nyílásának ideje. Nem mondom, hogy ezzel az ember már tökéletes és hibátlan,vagy tévedhetetlen lesz, mert a tökéletlenség az emberré lettszellemnek sorsában benne van, de Aki előttünk járt, Aki fel-vette az emberré lett szellemek sorsának terhét és megoldotta— tökéletesen megoldotta —, magára vállalt feladatát, az em-

128

beri sorsokba beletapadt hibákkal és bűnökkel beszennyezettlelkek bűneiktől való megszabadítását, az engedelmes, magátátadó emberlelkeknek a test törvényétől való feloldozását,megadja, hogy az isteni szikra szabad és független legyen. A test elmúlik. Elhervad, mint a mezők virágai, de a lélek újéletre születik. Nem új testben, hanem abban a testben, melyetföldi életében a szabadakaratú választás idejében, Krisztushozkapcsolódva, a kegyelem segítségével, hit által — magánakmegszerzett. Nem ő maga teremtette, vagy munkálta ezt ki,hanem a tökéletes Istenfia, Aki utat tört a föld szövevényesútvesztőiben a földről a mennybe. Ez az Istenfia nagy dolgokraképesíti a földi embert az által a szeretet által, mellyel Ő amennyei Úr a szegény nyomorúságos sorsba kény-szerült földiembert Magához felemelte. Ez a szeretet csodákat tesz ma is ésmindig, amíg igaz lékekkel imádkozó ember kérése hangzik fela mennyei szférákon. Addig nem lesz elhagyott, nem lesz két-ségbeesett, mert nem hagyja el az övéit. Tehát ne féljetek! Nemvagytok egyedül a harcban, velünk maradt és veletek. Isten veletek!

Az ütközésekről és akétféle irány felé haladók sorsáról(**)

Az ütközések oka és célja mindig a különböző elvekben felépülőlelki érzések megmozdulása. — Csak a valamennyi bölcsességreeljutott lélek tud helyes ítéletet tenni, amikor saját lelkéről, vagysorsáról van szó. — Mit vált ki a különböző törekvések keresztező-dése. — Nem kedvez a sors senkinek, amíg a rá kiszabott részt felnem dolgozta, a feladatot meg nem oldotta, amellyel egy jobb ésszebb élet lehetőségeinek alapját fektetheti le. — A helyes iránykövetésének fontossága. — A bűn teste elleni harc. — A lelkitestszövedéke, mint a bűn és tévelygés búvóhelye. — Sorsok hatása aszellemi magra. — Az isteni Lélek vezetése alatt élők megjelenéseáldás. — A Szentlélek elleni bűn elkövetői nem szabadulnak sajáttörvényükből. — A megtérés és mély megbánás megszabadítja avétkezőt a szigorú kamatok terhének viselésétől.

129

Az élet más beosztásokkal dolgozik, mint ti emberek. Ezért vanazután mindig úgy, ahogyan senki nem számította, nem gondol-ta. Az ember nem ismeri önmagát, sem embertársát és így foly-ton téved és csalódik. Csalódnia kell, mert nem tud helyesenfogalmat alkotni azokról a dolgokról, melyek vannak és mégkevésbé azokról, melyek majd a jövőben lesznek, mert a követ-kezményeket nem tudja helyesen kiszámítani. Ezért a sorsokatintéző Hatalmak osztják be az emberi lelkeket azokba a végzet-szerű történésekbe, melyeknek akár jók, akár rosszak, de bekell következniük. Ez nem előírás, vagy parancs szerint törté-nik, hanem a természetes módon egymásba kapcsolódó esemé-nyekből adódik. Van szabadakarat és van végzetszerűség is. Csakhogy nempillanatnyi elhatározásoktól függenek a sorsdöntő események,hanem a lelkek fejlődési vonalainak a találkozásától. Ezek asorsdöntő idők és események, melyek vagy tovább iveinek felfe-lé a harmónia világai felé, vagy összeütköznek és szétzúzódvahullanak vissza. Nehogy azt higgyed, valamiképpen, hogy talán egy elhibázottlépés, vagy szó volt, ami mint egy szomorú tragédia, úgy ját-szódott le abban az időben. (CéIzás P. P. halála után lejátszó-dott eseményekre.)— Nem volt az részedről elhibázva, hogy tenem voltál eléggé résen az anyagi dolgok biztosításában. Ezneked nem hibád, hanem azt lehetne mondani, erényed volt.Mert az bármilyen pontosan lett volna is elrendezve, az együttvaló munkálkodás részedre lehetetlenné vált volna, mert azokaz önteltséggel túlfűtött lelkek az első ütközésnél robbantakvolna. Az irigység még nagyobb arányokat öltött volna és haanyagilag nem is tudtak volna közvetlenül ártani, de annál na-gyobb támadásokat kellett volna elszenvedni a szellemi téren.Mindenféle gyanúsítások, pletykák és rosszakaratú támadások-nak lettél volna kitéve. Ez elkerülhetetlen volt, mert az a meg-poshadt fluidhalmaz olyan káros gázokat termelt ki a lelkek-ben, hogy azok csak robbanhattak. — Legyél abban megnyu-

130

godva, hogy az éltető szellemi levegő beáramlásának te voltálaz eszköze. Lassan lemaradnak azok a megterheltetések, akikma még nem tudnak beleilleszkedni egy tisztább, szellemimozgalom eredményeibe, egy olyan munkába, melyért semdicsőség, sem hatalom, sem szellemi, sem anyagi ellenértéknem jár. — Mert amikor valaki akár egyikre, akár másikraszámít, az már nem önzetlen munkása az Úrnak. — Nem baj,csak vádoljanak, eljön az az idő, amikor mindenki meg fogarról győződni, hogy ez hamis és hazug beállítás volt egy meg-vadult lélek lázálmából kiragadott képzelet, melyet beledobotta hozzá hasonlók közvéleményébe, de minél hangosabban kia-bálja annál kevesebben hallgatnak rá. Végre is egészen érdekte-len emberek vetnek véget — mégpedig részére eléggé szomorúvéget — ennek az ő részére balsikerű és áldatlan vállalkozás-nak. Tehát, ha ezt vesszük a kísérleti anyagnak, maradjunkennél. Az ütközések oka és célja mindig a különböző elveken fel-épülő lelki érzések megmozdulása. Az emberi léleknek isvannak látható és láthatatlan céljai, melyeket el akar érni. Sok-szor a tudatot megkerülve igyekszik érvényesülért szerezniezeknek. Azért mondom, hogy nem ismeri az ember önmagát,amíg valamely célját el nem érte, vágyát meg nem valósítottaés azért vagy öröm és belső megelégedés, vagy csalódás ésszenvedés nem jutott részére. Akkor is csak a valamennyi böl-csességre eljutott lélek tud helyes ítéletet tenni, amikor a sajátlelkéről, vagy sorsáról van szó. Ezek a célok és ezek a törekvé-sek ütköznek egymással, amikor kereszteződnek az élet-úton.A tévedések és a helytelen elvek az első pillanatban, mint el-lentétek támadólag viselkednek egymással szemben, amíg egy-egy felületen nem találkoznak egy-egy hasonló elgondolással,melyen megegyezve, összetett erővel támadják a közös ellen-séget, természetesen csak addig, amíg különböző érdekeik nemütköznek. Így van ez az emberi lélek különböző vágyai és törekvései

131

szerint is. Hol ide, hol oda csapongva keresi a boldogabb létet,mert nem kedvez a bűnök következményeinek feldolgozásávalbeosztott földi élet — a sors — senkinek, amíg a reá kiosztottrészt fel nem dolgozta és a feladatot meg nem oldotta, mellyelegy jobb és szebb élet lehetőségeinek alapját fektetheti le. Azért mondta az Úr a két tanítványnak: „a poharat, melyet énis megiszom, bizonyára megisszátok, de hogy ki üljön az énjobb kezem felől, azt nem én határozom el, hanem a mennyeiAtya”. A bűnök következményeit, a téves elgondolások és helytelenirányban történt nekilendülések, fáradságok, munkák rosszkövetkezményeit: a szenvedéseket, csalódásokat el kell hor-dozni, mert a test születésével mindenkinek kijut a maga részea földön. De megtalálja-e, felismeri-e a helyes irányt, amelyfelé haladva az isteni Kegyelemmel találkozhat és kifejlődhet-nek azok a lelki szervei, melyekkel fel tudja fogni, meg tudjaérteni az Istennek az ő megtartására és felemeléséreadott törvényét, melyet betartva, ha szenvedve is és sok lemon-dás árán, de mégis kijut a káoszból. Mert nem enged utat a bűnérvényesülni akaró törekvéseinek, hanem mivel gyarlóságánálfogva önmaga erejéből képtelennek érzi magát a nagy küzde-lemre, az Úr földön hagyott győzelmes igazságának erőire tá-maszkodva megküzdi a maga harcát... Ezzel a harccal lemaradlelkéről a bűn teste és felszabadul a bűn törvényétől: a haláltól. Ez az a titkos üzenet, ez az az isteni végzés, melyet a test és vérállapotában élő lélek még nem vallhat magáénak, hogy a bűntestében élő lélek el ne bizakodjék és kísértésbe ne essék, hogya kevélység el ne foglalhassa. Mert a test és vérben megjelenőerők kivettettek a Mennyek Birodalmából és lettek a bukott lel-keknek vezeklő ruhájává, melyben dolgozni és harcolni kell,amíg csak meg nem világosodik az emberben az isteni szikra ésfel nem ismeri boldogtalanságainak, szenvedéseinek okát: abűnt és tévedést. A lelki test szövedéke a búvóhelye ezeknek a tévelygéseknek

132

és bűnöknek. Hiába ölik meg a hús és vér testet, a tévelygé-seknek lelke ott marad a lélek összetételében. — Csak egye-dül az szabadíthatja meg ezektől a lelket, Aki ezeket legyőzte.Csak a világosságnak a Szentlelke sugározhatja be a sötétséget,csak az mutathatja meg a halandó embernek merre menjen,hogyan éljen, hogy megmeneküljön a haláltól, a gyötrelmektől. Amikor valaki a földre jön és a test az anyatesttől elválik,egyenesen sorsának, pályájának forgásába esik bele. Ez ragadjamagával és viszi, keveri a többi sorsokkal, hogy a sorsokszabadakaratú szellemi magvai megtermékenyüljenek azoktól ahatásoktól, melyek a külső értelmen keresztül a belső szellemiértelemre serkentőleg hatnak és új szellemi villanások, gondo-latok, érzések és vágyak cselekvési készségek formájában nyil-vánuljanak meg a földi pályán. Nyomokat hagyjanak magukután, melyek áldást, vagy elkeseredést hoznak ki a velükegyidőben élők és az utánuk következők lelkéből. Mindenkiannyi értékűt jelent, amennyi valódi értéket hagyott magaután földi ténykedésével. — Akit az isteni Lélek vezérel ésAnnak hatása alatt él és cselekszik, áldássá válik puszta élete aföldön. Mert, ha nem is végzett nagyjelentőségű munkát, de ajót és igazat elősegítette. Csendben, szerényen meghúzódottazoknak árnyékában, akik harcos életet éltek és az igazságértszenvedtek. Csendes, harmonikus megjelenésükkel pihenéstnyújtottak, vigasztalást és biztatást adtak a fájdalmakkalmegpróbáltatottaknak, ezzel sokat és nagyot cselekedtek. De, akik bármilyen címen gyötrelmeket okoznak és az igazsá-got félreállítva, hazug állításaikkal megrontják az emberek fel-fogását valamely dologról, azoknak végig kell szenvedni sajáttörvényüket, mert megrontották az Isten Igéjét a földön. Mind más az, ha belátva bűneit, megbánja tettét és megaláz-kodva megtér és az Igazság Törvénye előtt meghajolva elfo-gadja az igazság feltételeit és végigszenvedi azokat a követ-kezményeket, melyeket ki kell simítani, fel kell dolgozni. Azilyen megmenekül a szigorú kamatoktól és a tőkét befizetve

133

szabaddá válik, hogy a rossz helyett már jót cselekedhessen. —De, aki a sorsában előrejelzett ütközési lehetőségeit megtetézigonosszal, az poklot teremt magának a jövőre nézve. Isten veletek!

A Törvény hatalma és azemberi életre gyakorolt hatása(**)

A testén keresztül érző ember igazsága: szemét-szemért, fogat-fogért! — A Törvény hatalmas erejének saját tapasztalatán keresztülvaló megismerése szükséges minden lélek részére. — „Ne ítéljetek!”— A Törvény hatalmából senki meg nem szabadulhat. — Szükségesa szenvedések tapasztalatával megszerezhető fék és korlát, mely avégromlástól óvja az ellentétes irányba haladó szellemet. — Az iste-ni Kegyelem feltartóztatja a bűnök következményeit az áldozatoslelkeken keresztül. — Az áldozatos lelkek példájának hatása. — Azelfajult lelki természet megsemmisíti a megkülönböztetni tudást. —A Természettörvény reakciója a durva bűnök felmagasztalásávalszemben. — A földi élet annyi, mint a vízcsepp találkozása a napsu-gárral: a kegyelem Istenével. — Mi a fontos feladat a földön? —Semmi el nem vész, amit az isteni Gondviselés adott.

Az emberi lélek nem biztos azokban az elhatározásokban, me-lyeket magában kialakított — mivel nem lehet biztos sohasem,amíg a földön van — és földi szemekkel nézi azokat az esemé-nyeket, amelyeket kétféle értelemben lehet feldolgozni, mivellátszólag mind a kétféle mód helytállónak bizonyul. — Azegyik mód a földi természetes igazság szerinti, a másik az iste-ni Kegyelem szerint van, mely titokzatosságával érthetetlen aföldi, emberies gondolkozás előtt. Mert mind a jót, mind arosszat a maga érzései szerint tudja csak mérlegelni, mivel nemáll módjában más mérték szerint ítélni, ha igaz és őszinte akarmaradni önmagához. Az élet nyújtotta javakat és fájdalmakat atesten keresztül érzi és természetes ösztönével óhajtja az egyi-ket, míg a másiktól igyekszik elmenekülni. Azért mivel az em-

134

beri élet ilyen kezdetlegesen van felruházva azokkal a megérzőképességekkel, amelyeknek segítségével túl tudnának látniazokon a ködökön, melyek a teljes igazságot eltakarják szeme-ik elől, tehát ebben az emberi életben ez az igazság az uralkodótörvény felettük: „Szemét-szemért, fogat-fogért!” Aki ezt atörvényt átlépi és ellene tesz, az semmi körülmények között elnem kerülheti a hasonlóval való megtorlást. Már csak azértsem, mert szükséges a Törvény hatalmas erejének az ismereteminden lélek részére és ezt csak úgy ismerheti meg teljes mi-voltában, ha a saját tapasztalatai szerint szerezheti meg. — Aztmondja az Úr: „..semmiképpen ne ítéljetek, mert amilyen mér-tékkel mértek ti másoknak, ugyanolyannal mér tinéktek azIgazság Törvénye”. — Tehát ha ez így van, akkor esztelenségaz ember részéről az, ha szembehelyezkedik akár gondolatával,akár cselekedetével a Törvény hatalmával, mert innen senki elnem szabadulhat, amíg le nem fizeti tartozását az utolsó fillé-rig. Akik nem tudnak, vagy nem akarnak ezekről az igazságokróltudomást venni — mert gőgjük kényszeríti őket a hitet-lenségreés az igazság semmibevevésére, azok így kénytelenek az Igaz-ság hatalmas erejét megtapasztalni, hogy ismereteik és . fogal-maik bővüljenek és érzelemviláguk gazdagabb legyen a szen-vedésekkel megszerezhető tapasztalatok által. Hogy higgyenekezekben az igazságokban és ennek eredményeképpen tiltó kor-látokat építsen az értelem a lélek belső világába. A továbbifejleményekben pedig megszűnjék a bűn hatalma a lélek felettés boldogabbá váljon az élet mind a földön, mind a szellemiéletben. — Minden a jóért, az igazért van, hogy ennek áldásaitélvezhesse és mint neki adott isteni ajándékot örökké megtart-hassa a teremtett szellem. Bár a gondolkozó lélek rájön ezekreaz egyszerű igazságokra, de a megromlott lelki természet fellá-zad ellene és a szellem minden belátása ellenére sem tud ural-kodni alsóbb énjének megnyilvánulni akarásán. Tehát szükséges a korlát, szükséges a fék, mely a végromlástól

135

és pusztulástól megóvja és visszatartsa az ellentétes iránybanhaladó szellemet. Ezek azok a büntetések, csapások és szenve-dések, melyek a saját hibás elgondolásaik és cselekedeteikfolytán előállnak. Az isteni Kegyelem feltartóztathatná — mintahogy fel is tartóztatja — a bűnök következményeit, azokkal— a jónak és igaznak bizonyos mennyiségével átitatott lelkek-kel —, akiket a szeretet képessé tett arra, hogy munkát vállal-janak azoknak érdekében, akik elhomályosult értelmükkel éstapogatódzó érzéseikkel nem volnának képesek maguktól ahelyes és egyenes utat megtalálni. Bár ezek az áldozatos lelkek sokat szenvednek a bűnök ésbűnhődések világában, de áldozatos életük nyomán mégis némimegértés és a jónak, igaznak bizonyos értékelése és elismeréseaz eredmény. Ezek az eredmények sokszor példaképnek ma-radnak fenn azoknak lelkében, akik a fejlődési vonalon mármegközelítették azt az utat, melyen elérkezhetnek oda, ahonnanaz áldozatot hozó lélek elindult a földre. Az ember lelki szemeimint egy hályoggal benőve, teljesen vakká teszik a lelki ésszellemi dolgokkal szemben. Az elfajult lelki természet az a hályog, mely el-homályosítja alátást és a jó és rossz közötti megkülönböztetés képességét el-tompítja és végül teljesen megsemmisíti. A durva bűnöket sok-szor erényként magasztalja és dicsőséges dolognak tekinti amegvetésre méltó cselekedetet. Ez a fokmérője a szellemilegteljesen alásüllyedt csoportoknak és alakulatoknak, egyéneknekés koroknak. Amikor idáig eljutottak, akkor a Természettör-vény, mintegy kiveti magából és megsemmisíti azokat a külsőformákat is, melyekben ezek megjelentek. Néha egész világokmennek pusztulásba, néha csak világrészek, országok, területeksemmisülnek meg és vettetnek ki a külső sötétségre, ahol két-ségbeesések és fogaknak csikorgatása hallatszik. Ez a nagytragédia minden népfajnál nemzetségnél egyszer megtörténik.Mert minden népcsoportnak megvan a dicsőséges felemelkedé-se és bukása, amit mindig akkor játszik el, amikor legnagyobb

136

hatalmával hivalkodik és elbizakodva legyőzhetetlennek tartjamagát. Az egyén is akkor szerzi meg a maga bukását, amikor legbizto-sabban érzi magát a nyeregben. A dicsőség kábító italát szür-csölve az ellentét hálója a legbiztosabb fogást csinálja.Jó ezt szem előtt tartani mindenkinek, mert rövid a kábulatideje, de hosszú az, amíg ismét a felszínre kerül az a vízcsepp,melyet egy pillanatra átvilágított és átmelegített a nap sugara.Mert azután lekerül a mélyre, a cseppek tömegébe, amely anagy életfolyót teszi ki. A mélyben szolgálatba fogják és hor-doznia kell a gályát, mely tengernyi szenvedés terhét viszi ma-gával… A földi élet gyermekem annyit jelent, mint a vízcsepp találko-zása a nap sugarával. A lélek találkozása a kegyelem Istenével.A kegyelem sugara akit ér, ne azzal törődjön, hogy mit cselek-szik a mélyre merültek tömege, hanem minél tökéletesebb le-gyen a napsugárral való találkozása. Mert az élet csak egy pil-lanat, de ez a pillanat kiemelheti az ember lelkét a tömegekszenvedéseiből, mert felhő alakjában a végtelenség tengerénúszik tova és áldáseső alakjában hullik le a földre, hogy ismétvisszajuthasson égi hazájába. Minden cseppnek és minden léleknek van külön sorsa és ren-deltetése az Isten törvényvilágában a hasonló célúak, hasonlórendeltetésűek nem távoznak el messze egymástól, csak a bűntépi szét, csak a tévelygés választja el az összetartozó-kat. —Azért megtérni a bűntől és visszatérni az isteni Törvényhezez a fontos feladat a földön. Minél jobban törtet valaki a földiértékek megszerzése és a földi élet örömei után, az annál mesz-szebb távozik előle. Azért, ha megvan valami, adjon hálát érte;ha nincs meg amire vágyik, akkor is adjon hálát, mert az örök-kévalóban van neki a jobb félretéve. Azért ne féljetek, mertsemmi el nem vész, amit az isteni Gondviselés adott, ha úgylátszana is, hogy elveszett. Mert az Úr megadja azt annak, akiaz Ő Törvényét megtartja.

137

De félhetnek azok, akik ezt a Törvényt kijátsszák és megcsú-folják, mert nemcsak a mulandót, hanem az örökkévalókat iselvesztik. Isten veletek!

A sorsok alakulása(**)

A szívidegességről. — A csillagsugárzásokról. — Mindennek vankövetkezménye. — Miért nem követi nyomban büntetés a bűnt? —Hiába minden emberi spekuláció: a büntetés kikerülhetetlen. — Mi-kor él próbát a lélek? — Az élet minden nyomorúságának a bűn azoka. — A megismerés, beismerés és belátás szükségessége. — Aszenvedések keresztjének elhordozása és titokzatos hatása. — Miérttiltotta a mózesi törvény a nézőkhöz való fordulást?

Szívidegességed van gyermekem, vagyis az összes idegeidtúlérzékenysége folytán a szív idegei ki vannak fáradva, azaz aszál, ami a lélek és a test egyensúlyi helyzetét tartja fenn, hogyne terhelje meg egyik a másikat felettébb. A testi betegségek-ből származó fájdalmak a lélek erőivel többé-kevésbé leküzd-hetők, vagyis semlegesíthetők. A lelki fájdalmak elviseléséheza testi állapot változatossága cserélődési folyamata adja megazt az elvonó és feloszlató, figyelmet lekötő eljárást, amelyneksegítségével a lélek más oldalról érkező izgalma új erőforrástnyit meg és lassan pótlódik az elvesztett erő és az egyensúlyihelyzet ismét helyreáll. Bizonyos csillagsugárzások, amelyek száz, vagy ezer lélekrészére meghozzák a nagy próbákat és csapásokat, az ezer-egyedik részére talán éppen az ellenkező eredményt hozzákmeg. A lélek esélyei kiszámíthatatlanok, mert sokszor csakárnyalati eltérések mutatkoznak a földi számítás előtt és a való-ságban talán egy világ választja el egyik lelket a másiktól foko-zatilag még akkor is, ha mind a számításban, mind a földi lát-szatos életben minden teljesen egyezőnek látszik is. A hit ereje,az isteni Kegyelem titokzatos munkája, mely kikutathatatlanmélységeken és magasságokon keresztül szövi, oldja és bontja,

138

vagy szűkebbre szorítja a Törvény szálait aszerint, amint azt azisteni Akarat parancsolja. Amint az emberi öntudat megke-rülésével felemelkedik a lélek az imádság szárnyain, olyanhatalmas dolgokat művel, amit az ember ki nem kutathat éski nem számíthat. A lehetőségek és eshetőségek tere végtelen, mert van Isten fe-lettünk, és aki Istenben él, az a végtelenben, az örökkévalóbanél. Lehetőségei kiszámíthatatlanok, mert az Isten ura a végte-lennek és mint ahogyan ezt senki fel nem mérheti, úgy a lehető-ségeket sem számíthatja ki és le nem rögzítheti. Vannak elkerülhetetlen következmények is a földi életben,melyek nem csak lesznek, hanem már vannak, mert az előzmé-nyek létrehozták azt. Így vannak a jónak és vannak a rossznakokvetlen bekövetkező fejleményei, melyek elől sokszor nemtérhet ki a földi ember, annál kevésbé a lélek. Azonban mindennek van érési és erjedési ideje és törvénye,mely kikristályosíthatja azt a lelki indítóerőt mindenben, mitmiért cselekedett meg az ember. — Azért nem követhetinyomban bűnhődés a bűnt, mert hiába bűnhődne a lélek tudat-lansága folyamán, nem lenne képes felfogni és magába feldol-gozni azokat a finom rezgéseket, amelyek szükségesek a lelkitermészet átformálásához és átalakításához. — Az isteni Tör-vény pontosan dolgozik és kifogástalan eredményeket mutatfel, amikor valaminek itt van az ideje. — Az ember kapkod,hadonász jobbra-balra, mert azt hiszi, hogy az ő saját erejévelokosságával ki tudja kerülni a rossz következményeket, ame-lyek:et valamikor megteremtett a maga részére. — Lehet, hogyamíg a bűnlajstroma be nem telt, addig sikerül is elkerülnie akisebb büntetést, de amikor az betelt, csak egy kicsiny pontottegyen hozzá, már rázúdul a nagy, a kikerülhetetlen bűnhő-dés, melyből nincs menekvés addig, míg az utolsó cseppig kinem üríti a szenvedések poharát. Tehát nagyon bölcs dolog az, ha az ember idejében megtér aző Istenéhez és felajánlja lelkét, testét, időleges és örök életét az

139

isteni Törvény betartására és az isteni Akarat szolgálatára. Bű-neinek, tévelygéseinek teljes felszámolását az Istenre bízva,bűnbocsánatért és kegyelemért könyörög és teljes hittel az Úroltalmába és védelmébe helyezkedik. Akkor jönnek az úgynevezett próbák, melyek nem jelentenekmást, mint az ember lelkének mindenkori levizsgázását, hogymennyire haladott a jóban. Ezek a próbák legtöbbnyire nemakkor jönnek, amikor valami nagy fájdalom, vagy kétségbeejtőhelyzetek elé van állítva az ember, hanem amikor minden ked-vez, amikor az élet sikerekkel gazdagon árasztja el. Ilyenkorvan szabadsága az embernek a jót, vagy a rosszat választani.Sok ember azt hiszi ilyenkor, hogy valamiképpen ezt érdemszerint kapta az Istentol és bizonyos titkos elgondolás folytánmagát érdemesebbnek tartja az élet ajándékaira, mint a szenve-désekben és alárendeltségben sínylődő embertársát. — Pedigéppen úgy próba alatt van, mint a szenvedő ember, mert fordulegyet a kerék és a lenézett szenvedő ember fenn van és ő pediga hatalmas, a sikerekben gazdag, lent találja magát azok között,akiket lenézett és semminek állított. — A szenvedő ember ispróbát él. Nem irigyli-e és még törvénytelen úton is nemigyekszik-e megszerezni a másét? Nem hordoz-e a lelkébenkegyetlen bosszút, hogy azokon kitölthesse, akiket sorsáért —talán ártatlanul — okoz és vádol?! Az élet keserűségei megvannak, mert a bűn hatalmaskodótermészetével uralkodik az emberen, amíg a lélek fel nem is-meri azt, hogy az élet minden nyomorúságának a bűn azoka. — A bűnt felismerni és — bármilyen káprázatos csillo-gásban jelenjék is meg az emberi lélek előtt — attól szabadulniigyekezzék a földi ember. — De bármilyen nagy legyen is aföldi ember lelkében a jó felé való igyekezet, bűnökkel át- megátszőtt lelki természetének vágyai és törekvései újra és újraapróbb-nagyobb bukásokba viszik bele és végeredménybenkénytelen belátni, hogy az Isten útján egy lépéssel sem jutottelőbbre, mint a kezdet kezdetén.

140

Ezért szükséges, hogy az az ember, aki eljutott a megismeré-sig, a beismeréshez is eljusson és amikor ezzel is tisztába jött,belássa, hogy az isteni segítség nélkül nem tud megszabadulnisem a bűntől, sem az ezt nyomonkövető bűnhődéstől. — Felkell vennie mindenkinek a keresztet és hordozni kell a bűn kö-vetkezményeit: a szenvedéseket akár a saját, akár a mások bű-nei miatt. A szenvedések elhordozásával nagy oldó és bontóerők szabadulnak fel a lélekben, melyek hatványo-zódvahatnak befelé és kifelé. Oldanak és bontanak, titokzatos ha-talmat gyakorolnak a lélek természetének átalakításában, eshe-tőségek és lehetőségek vonzására vagy eltávolítására, földiéletek és sorsok megváltoztatására. A Természettörvényekenyhébbé, vagy keményebbé alakítására, mert a lélekért, a szel-lemért és annak a jóban való előhaladásáért van minden. Mertaz Isten a Szeretet, Aki a bűnhődést is azért engedi meg, mertszükséges az, hogy a teremtett lélek megismerje a rosszat arossz következményeiről. Minden bűn feloldható és mindenszenvedés megváltoztatható, ha azt az isteni Akarat jónaklátja. De vannak nehezen oldódó és könnyebben oldódó bűnökés kiérett és még ki nem érett következmények. Az egyikethamarább, a másikat nehezebben oldja a segítő erő, mert job-ban kikristályosodott a lélekben. Jobban belevésődött azegyénesült lélek természetébe. De Istennek mindenek lehetségesek és nem szabad a reménytsoha feladni senkinek, mert könyörgéssel és bizakodó hittelolyan eshetőségek jönnek segítségül az embernek, melyek távolestek az úgynevezett sors alakításánál, mert a kedvező szélgyorsabban hajtja a cél felé a kibontott vitorlákat. De ha az emberi lélek remény nélkül feladja a harcot és nemtesz semmit a vihar előtt, akkor könnyen elmerülhet.A mózesi törvényben azért van megtiltva a nézőkhöz valójárás és tudakozódás, mert nem a magasabb törvényvilágotismerő prófétai látnokok lelki szemével láttak és nem az isteniígéretet és Törvényt ismerők magyarázatával látták el az úgy-

141

nevezett látók ezeket a látásokat, melyek az emberi léleksorsában, mint lehetőségek felsorakoztak, hanem sokszormint megtévesztő bizonyosságot mutatták meg és ezzel azisteni hatóerőt kizárták az ember tudatából. Pedig élve,vagy halva, egészségesen, vagy betegen, az Isten kezében va-gyunk. Ő formálhatja lelkünket-testünket az Ő kegyelme ésakarata szerint. Sokszor azért cselekszik nagy kegyelmet egyik-másik sorsában, életében, hogy bizonyságot adjon arról, hogyŐ az Úr, a Mindenható, a mindenekfelett való hatalmas Isten,Akinek legyen dicséret, dicsőség mindörökké. Ámen.

„Időben és térben közel, delehetőségben távol”... (**)

Az isteni Gondviselés kegyelmi rendelkezései a Törvény me-revségének enyhítésére.

Lehetséges az, hogy emberek időben és térben közel vannakbizonyos dolgoknak a kikerülhetetlen bekövetkezéséhez, de le-hetőségben távol — mert közbe beékelődik olyan eseménye —,és ha csak árnyalatilag is, de — olyan történés, ami nem isérinti az egészet, semmi köze sincs a dolgok előre — vagy visz-szafejlesztéséhez — és mégis: hatásaiban nagy befolyást gya-korol az egész dolog kifejlesztésére, vagy megsemmisítésére. —Én azt mondom, nem az idő határozza meg, hanem a lélek ben-ső érzése. Nem mindenkinek van a lelkében ilyen előkészítve ésnem az időben és térben való közelség határozza meg, hanem alehetőségeknek az egybekapcsolódása. Ezekről már beszéltemneked. — És ezeket a közbevetett ékeket, árnyalatokat és lát-szatokat az isteni Gondviselés fenntartja magának, hogy a ke-gyelem rendelkezései a Törvény merevségét gyengítsék. —Sokszor annyira gyengítik, hogy az előre látott és elhatározottesemények nem is következnek be, ha a lélek más fordulatot,vagy irányt változtat. Ezért nem lehet a jövőbelátás képe teljessenkinél, csak ha már az események teljesen megérlelődtek.

142

Mindenesetre nehéz út volt amin végigjártál, és mégis, ha ne-hézségek lesznek is, de csendes, békés és megelégedett öreg-ségre fogsz visszatekinteni a te boldogságban töltött szellemiéletedből, mert az élet utolsó szakasza nagyon jó és békés lesz.Bizonyos szelíd, boldogságban töltöd napjaid és éveid, mertminden megoldódik. A jó Isten minden borús napra küld egy derűs időt, amikormindent elfeledtet a mosolygó verőfényes égbolt. Azért ne bú-sulj és ne izgulj, bízd magad az Úrra. Ő mindent elintéz. Isten veled!

Félelemről, igazságról, lelkiismeretről(**)A félelem kialakulása. — A lelkiismeret nyugalma és a bűntudat. —Az igazsággal való harc és a lelkiismeret ébredése, a belátás kialaku-lása. — Az igazság nagy erősség és biztonság. — A fejletlen, tompa-ságban élő léleknek még nincs lelkiismereti kérdése. — Egy köz-mondás, ami nem egészen helytálló.

Már várlak régóta az Úr Jézus nevében gyermekem. Meg fogjaadni azt is ami jár és azt is, ami nem a rendes kialkudott bére amunkának, hanem azon felül a jutalom, az elismerés, a meg-elégedés bizonyítéka. — Neked pihenni kell most, hogy azidegeid megnyugodjanak, és ha megpihentek ismét elhordozó-képesek lesznek. Ha a lélek a nyugvópontján sérül meg, nehe-zen nyeri vissza az egyensúlyi helyzetet és nehezen tud beleil-leszkedni az adott lehetőségekbe. Mert, ha az jobb is, mint el-múlt állapota, de ha nem kívánta, nem óhajtotta azt, nem tudmegelégedett lenni. Üresség marad azon a helyen és betöltet-len, azért sokszor nehezen tud meggyógyulni bizonyos lelkibetegségekből. A félelem is egy ilyen nagyon nagy hatású visszamaradt mel-lékérzés, mert sokszor az ok már régen kitisztult, elhalványo-dott a lélekben, ami valami nagyon rosszat hozott létre, mintkövetkezményt és a félelem megmaradt.

143

Az igaz, hogy a lelkiismeret nyugalma teljesen kiegyenlíti alélek egyensúlyi helyzetét, de ezt nem mindig a valóságos bün-tetlenség adja, hanem a bűntudatra nem ébredt lelkiismeret az őmaga tompa világában szunnyad még. A legtöbb nagy bűnösmég ilyen tompa lelkiállapotban van. Csak akkor nyer némivilágosságot, amikor bűnei miatt lakolnia kell. — A szenvedésébreszti fel a félelmet, a menekülési ösztönt és csak később,amikor a szenvedés megtörte a lélek konokságát, azután kezdbelátáshoz jutni és akkor kezdi értékelni a békességes életet.Legtöbbnyire, ha hasonló sorsba kényszerül, mint amilyen sor-sot ő alakított ki másnak. Az igazság megtöri a legrosszabblelket is, mert az olyan, mint a legkeményebb acélfal. Semmi-féle önző okoskodással át nem ütheti, mert mindig önmagát ütiát. Végül mégis megtörik a rossz. Az igazság ereje megőrli avasat is. Amikor a lélek már átvergődte magát az igazsággalvaló harcokon, akkor kezdi egyszer-más-szor érezni a lelkiis-meret ébredését, mert akkor már érzékenyen érinti az igazságalakulásának formái. Belátja, hogy az igazság nagyobb, erő-sebb és hatalmasabb, mint az emberi ésszel kifundált furfang ésravaszság. Belátja, hogy az megdönthetetlen és a lélek maga isigyekszik az igazságra, mert érzi, hogy az igazság áldásai többörömet és biztonságot adnak, mint a legnagyobb sikernek lát-szó csalfa eredmény, melyet egy rövid pillanatra elérni hitt. Alélek megszereti az igazságot és szolgálatába szegődik. Az igazság nagy erősség és hatalom a tudatban a hamissággal,a hazugsággal szemben. Erőt és bátorságot nyújt és igen sok-szor védelmet is, nemcsak a láthatatlan világban, hanem ez abiztonságos bástya kihat az anyagi világba is és — bár az em-ber nem látja —, de érzi azt a hatalmas erőt, melyet le nemdönthet még az erőszak sem. Egy-egy pillanatra tán eltemethetiés megnyomoríthatja, de az mint a lefojtott erő, szétveti a lefoj-tó erőszakot és megújulva, megtisztulva kiemelkedik. Azértnem lehet tartós a rossznak a hatalma az emberen, sem a lelke-ken, mert az ember természete ezzel nem tud megbarátkozni

144

soha. Aki már ismeri a rosszat és annak következményeit, az kerülimind az egyiket, mind a másikat. Aki nem kerüli, az még fejlet-len tompaságban élő lélek és annak még nincs lelkiismeretikérdése, az még a tudatlanságban szendereg. Nem egészen állja meg a helyét az a közmondás, hogy a jólelkiismeret hozza meg a nyugodt álmot. Mert a jó lelkiis-meretű ember álmát és biztonság érzését is megzavarhatja agonoszság, mert félelmet kelt. A félelemérzés a szenvedésekemlékeként ottmaradt árnyék, ami int, véd, óv és gondolkozás-ra késztet. Ez nemcsak az ember saját érdekében, hanem szeret-teinek, munkájának, eredményeinek, a világ jó felé haladó egy-ségének az érdekében történik így.

A félelem intés az elővigyázatosságra.

Azonban a felettébb való félelem már a lélek betegsége, ami-ből ki lehet gyógyulni az isteni segítséggel. Te is meg fogszgyógyulni, mert nem magaddal hoztad, hanem itt alakult ki alelkedben a sok rossz hatás feldolgozása által. De a jó Istensegítő kegyelmének erejét megtapasztalod és megenyhül a lel-ked. Isten veled!

Krisztus a Szeretet Királya(**)

A látszatban sokszor kell csalódni. — Az együttérzés szent törekvé-se. — Engesztelődés. — A szeretet a Krisztusban való munkálkodásmisztériuma. — A szédítő tempójú földi életről, amely nem kedvezsemmi eszményinek. — Az isteni Kegyelem félreállítja sötét múltakemlékét. — A Kegyelem ajándékai. — A fájdalmak mélyén rejlőnélkülözhetetlen igazságok. — Az alázatos lélek boldog, ha szolgál-hat az Úrnak. — Visszatérés a bűn útjáról. — Az atyai hazahívó szó.— A megtérni kívánó bűnös lelket Krisztus hozza közel az atyaiházhoz. — Krisztus gondoskodó szeretete. — A hazafelé vezető útfáradalmai. — A Hatalmas Király ajándékai.

145

Minden kétoldalú a földön. A látszatban sokszor csalódni kell,amíg eljut az ember odáig, hogy minden oldalról képes a dol-gokat elfogulatlanul megvizsgálni és mindegyik oldal hibásrészét meglátva — nem dobja el az egészet, hanem arra törek-szik, hogy a hibákat kijavítsa és a jót vele egyesítve, a magaértéke szerint megbecsüli és szolgálatába állítja annak a nagyés szent célnak, melyet az isteni kegyelem az egész emberiségelé állított. Amíg ezt a célt el nem éri, vagy legalább is megnem közelíti, addig nem tapasztalhat az emberi lélek semmi jót,sem a földi, sem a szellemi életben. A cél, amiért a mi Urunk islejött mennyei hazájából, az egyetemes szeretet megismeréseés kifejlesztése, hogy levetve az önzés elhatároló és különvá-lasztó törvényét, az együttérzés mindent magába foglaló nagyés szent törekvésével egy közös célt találjon, amely felé halad-va minden egyes lélek meg tudja találni a maga egyéni boldog-ságát. Már sokszor az úton nagy kiegyenlítődések mennek végbe,régi elavult emlékek között, megkeményedett érzések olvadnakfel és mennek át az engesztelődés titkos vegyi folyamatán,ahonnan már csak egy lépés a szeretet fenséges misztériumá-nak a megindulása és növekedése a lélekben. A Krisztusbanvaló munkálkodásnak ez a legfőbb és elengedhetetlen kelléke,hogy az egyszerűségre eljutott lélek megtalálja örömét abbanaz eszmében, melyet a mi Urunk hozott a földre és tanított szó-val és cselekedetekkel. Azt az igazságot, mely nem elítél, ha-nem megítél, felsegít és megjutalmaz. A Szeretet igazsága ez, mely a Legfőbbtől, a Legnagyobbtól, avilágmindenség Teremtőjétől, az Atyától küldetett, tőle messzeesett gyermekeihez a szenvedések világába; azért, hogy mielőttnagy ítélet az elvettetettség végbemenne, a bűn mámorábólfelébredt lelkek megtalálhassák a kivezető utat. Mind jobban és jobban ébredeznek a lelkek, mert a szenvedé-sek szorongatásából mindig nehezebb a kimenekülés útját meg-

146

találni. — Az eszmék a gondolatok, a találmányok tömegeitőlalig tud egy-egy lépést tenni a föld embere, alig tud a meglepe-tésektől magába tekinteni, már ott a halál. Fiatal éveinek virág-zásában harci fogásokat kell megtanulnia, vagy az élet kuszáltvonalain még alig hogy megpróbál tájékozódni, már meg kellalkudnia, nemes törekvéseiről le kell mondania, mert megvaló-sítása lehetetlen. Az önzés és hatalmi vágy keresztezi útját,elejbe áll valamely formában és kényszeríti a lemondásra. Hiá-ba próbálkozik, hiába vár, az élet rideg kegyetlenséggel suhanel felette és mellette nem váltja valóra a jobb és nemesebb vá-gyait és törekvéseit. — Lassan kialszik a láng és hamu takarjabe a parázsló vágyakat és törekvéseket, mert elérkezik az este,amikor már senki nem munkálkodhatik. Ez a földi élet nagy és kínos csalódása a lélekre nézve. Hányösszetört élet árnya húzódik végig a beködösödött emlékek,félreállított világában, hogy ne zavarja a jelent tettekre várófigyelésében. Igen, az isteni Kegyelem félreállítja a sötét ár-nyakkal borított múltak emlékeit, legyenek azok nagy bűnök,vagy nagy szenvedések által megterhelve és a testöltési lehető-ségek törvényében az elátkozott királyfi sokszor torz alakbankénytelen megjelenni a világ színpadán, hogy találkozzon acsodával, mely rajta és benne megy végbe. A kegyelem színes, ragyogó pompába öltözteti az értéktelenlelkeket, hogy a felületes emberlelkek megcsalódhassanak ésfájdalmukban kényszerüljenek a dolgok mélyére hatolni, keres-senek, kutassanak azok után az értékek után, amelyekben nemkell csalódniuk. — A szenvedések és fájdalmak mélyénörökértékű igazságok vannak elrejtve, melyek nélkül soha semtud kiemelkedni a lélek a föld rögéből. Ezek az igazságok ki-emelik a földi ember gondolkozását és érzését a földi élet lát-szatvilágából, de ezekkel is csak erőtlenül hull vissza, ha nemtudott találkozni az isteni Lélekkel, Aki felemeli Magához akegyelem által és betekintést enged a titokzatosnak látszó igaz-ságok világába. Itt, az igazságok világában érzi át az emberi

147

lélek, hogy minden ismeretével és tudásával mennyire kicsinyés tudatlan és mennyire tökéletlen. Kicsinységének és tökélet-lenségének tudatában alázatossá lesz és mélyen meghajol lé-lekben a Nagy és Hatalmas előtt és boldognak érzi magát, ha aHatalmas elfogadja szolgálatait. — De hogyan, miképpen szol-gáljon, hogy a Nagynak, és Hatalmasnak, az Igazságok Uránakmegelégedését elnyerhesse? — tanulni kell szolgálni, hogyhasznavehető munkát végezhessünk. Erre tanítja meg az em-bert a Hatalmasnak Fia, az Egyszülött, Kiben az egész emberi-séget, az elátkozott királyfiakat megváltja a bűn átka alól,hogy visszaemlékezve boldog paradicsomi — bűn nélkül való— állapotukra, megutálják a világi élet örömeinek, ellentétestörekvéseinek moslékját és visszatérésre határozzák el ma-gukat. — Ez az elhatározás, ez az irányválasztás, a visszaté-rés útjára való rálépés és azon való haladás, már meghozza acsodát, amit emberi értelemmel meg nem érthet és fel nemfoghat a világi bölcsesség, mert a szívben mélyen elrejtettmennyei ember, a titokzatos „én”, az Isten Gyermeke érzi eztmeg: az atyai hazahívó szót, a Szeretet szavát. Felújjong a lélekörömében, hogy nincs elhagyatva, bár még rajta vannak a bűnrongyai, a betegségek, a csalódások, az elvetettség, a nyomorú-ságok pikkelyei, de hallja a távolból a hazahívó szót és felte-kint az égre, mert érzi, hogy még nagy a távolság közte és amennyei hajlék között és ereje fogytán van... Ezt a távolságot tölti ki a mi Urunk, a Jézus Krisztus az Őszemélyes megjelenésével. Ezt hozza közel az Ő nagy áldoza-tával, mert úgy bánik az erőtelen ember lelkével, mint az ir-galmas szamaritánus, megtisztítja, bekötözi az életúton kapottsebeinket, erősítő italt nyújt ellankadt, kiapadt életerőinkbe.Gondoskodik a lábadozó, beteg lélek ételéről, italáról. Gondos-kodik arról is, ha nem tud a maga lábán járni, legyen aki vezes-se. Aki pedig már járni tud, annak megmutatja az utat, amelyi-ken közelebb és hamarabb hazajuthat... A hazafelé induló földi vándort megtépi a tövis, felsérti lábát

148

az éles kavics, megmarják a sarkát a mérges kígyók. A lélekhol fázik, hol melege van, de megy, örömmel megy, mert: hazamegy... Krisztus vele megy, mert szereti, hiszen az Övé, mertaz Ő áldozata, az Ő gondoskodása mentette meg az életét. Mel-lettünk járt, velünk volt szenvedéseinkben és bár láthatatlanul,de figyelte roskadozó lépéseinket, hogy el ne essünk. — ígyvele van minden lélekkel, aki az Ő útján jár és nem engedi el,ha meginog Ő felfogja, hogy el ne essen. — Azért ne féljeteksemmitől és senkitől, amíg az Ő általa megmutatott úton halad-tok, mert ha elfáradtok, gondoskodik biztonságos pihenőhely-ről és sohasem tudhatjátok, hogy hol és mikor rövidíti megutatokat a Hatalmas Király és leveszi rongyaitokat, helyettedíszes palástba öltöztet, hogy méltó megjelenésiek legyen akirályi lakomán. Nagyértékű, sohasem látott és hallott drága ajándékokat oszto-gat azoknak, akiknek lelkében elhallgat a gonosz. Az útonszerzett sebesülésünk fájdalmait elhalkítják a hazatérés örömé-nek és az Istent dicsőítő hálaadásnak hangjai, mely szívük mé-lyéről csendül fel. — És meglátjátok, mindig kiesebb, mindigélénkebb lesz az utat környező vidék, mert tarka virágos, zöldrétek és árnyakat nyújtó erdők között vezet utad, úgyannyira,hogy azt hiszed, hogy hazaértél már... Isten veled!

Következményekről és eshetőségekről(**)

Ki tud együttérző, megértő lenni. — A következményekről. — Azérzések és gondolatok fegyelmezésének üdvös hatása. — A kegye-lem virágai. — A hittel való imádkozás hatása.

Már régen várlak az Úr Jézus nevében gyermekem. Végighall-gattam a te imádságodat és veled éreztem, veled keseregtem,mert tudom, hogy igaz bánattal álltál az Úr elé. De én azt mon-dom, nem olyan borús az ég, mint azt te látod. A szeretet ésegyüttérzés mélyen járó gondolatokat hoz elő a felszínre, denem mindenki értené meg azokat, ha így a maga valójában kö-

149

zölnéd embertársaiddal. — Mert a szenvedő embert csak aztudja megérteni, aki maga is szenvedett. A szeretet titokzatoslényegébe csak az tud valamennyire beletekinteni megértéssel,akiben szintén van már valamennyi szeretet. De amíg egy em-beri lélek eljut odáig, addig sokat kell csiszolódnia, sokat kellelszenvednie, hogy a más szenvedésében is résztvehessen. Amíg az emberi lélekben az önzés, a gőg és a bosszú, mint avad bogáncs elterebélyesedik és azon töri az eszét, hogyan sze-rezhessen érvényt ezeknek az érzéseknek, addig helyén való aszenvedések és súlyos megpróbáltatások bekapcsolódása azéletébe. Nincs okozat ok nélkül és nincsenek következményekelőzmények nélkül. Ezt nem személyekre mondom, vagyegyesekre, hanem csoportokra, nemzetekre, világokra, napokraés a csillagok milliárdjaira. Ezek mind egyetlen téves eszmé-ből, egyetlen tetszetős hazugságból álltak elő. A kezdet: ezvolt. A többi mind következmény. A kezdet meghúzódik amúlt ködében, mert jelentőségét elveszti azonnal, amikor akövetkezmény jelenné válik.Ahogyan az édes gyümölcsben benne van a kemény és kelle-metlen ízű magva, úgy minden kezdetben benne van a követ-kezmények már kialakult formája és kellemes, vagy kellemetlenhatása, melyet a jelen pillanat kielégült érzete nem enged érvé-nyesülni a tudatban, mert ha valaki a jelen pillanat csábítóhatása alól már ki tudja magát szakítani és a következményeklehetőségeit mérlegelni képes, akkor már nagy részben uráválett azoknak az érzéseknek és gondolatoknak, melyek őt a rosszkövetkezmények szenvedéseihez kötnék. így nagyon sok rossznem történik meg, ha az emberi lélek éberen őrködik érzései ésgondolatai felett, hogy azok kísértésekbe ne vigyék. Nagyon szomorú képe van a világnak, ha csak szellemi sze-mekkel nézzük, mert a sok értéktelen hiábavaló szokások ésfelesleges töprengések, cél nélküli erőlködések még azokat akülönben jól felkészült lelkeket is hatalmukba ejtik, akik mind-

150

ezeket már régen felismerték és szellemi életükben félreállítot-ták, de a földi általánosító fluiddal szemben gyengének bizo-nyultak. Így nem sokat, vagy éppen semmit sem tudnak csele-kedni a világi téves felfogások megváltoztatása érdekében.Pedig azoknak a feladata az, hogy a jobbat, a szebbet, az iga-zabbat megszerettessék a nyomukban haladó emberiséggel.Lassan, észrevétlenül lehet és kell az embereket leszoktatnikáros szenvedélyeikről, hibás és téves felfogasaikról; jó pél-dákkal haladni előttük, önuralmat gyakorolva. Ez nagyon issok és nagy áldozatot követel, de mindennek van következmé-nye és a következmények mutatják meg mindennek az értékét.— Vannak, amik még a földi életben megérnek és meghozzáka maguk gyümölcsét. De vannak, amelyek csak a szellemi élet-ben, a tisztább és nagyobb világosságban válnak láthatókká, deazok mély nyomokat hagynak minden lélekben, akár jó, akárrossz következményekre világítanak rá. Ezek pedig nem azúgynevezett „jövőben” vannak elrejtve, hanem a jelenben ismegvannak, csak még nem érett meg, nem alakult ki egészen. Ezekkel minden teremtett léleknek számolnia kell, hogy sem-mi el nem vész, meg nem semmisül, mielőtt teljesedésbe nemmegy. De — átalakulhat, kiformálódhat. A jóból még jobb,tökéletesebb, igazabb lehet, több boldogságot, örömöt terem-het. A rossz pedig még rosszabb lehet, ha — közben a lelkihatások meg nem változtatják, fel nem ébresztik a lélekbenszunnyadó, vagy elnyomott jó felé irányuló törekvéseket, me-lyek felerősödve megváltoztatják a lelki érzéseket és lassanerejét veszti a rossz, hogy helyet adjon a jónak. A következmények lassú érési folyamata bőséges lehetőségetnyújt a kegyelem beáradásának, mely sok oldalról készíti előazokat az emberi elgondolással fel nem kutatható és ki nemszámítható eshetőségeket, melyek segítségül sietnek a megté-résre kész léleknek a jó felé haladásban. Ezek az eshetőségek, vagy mint a menny felé vezető út szegé-lyének apró virágai, úgy vannak elhintve az életben, vagy mint

151

apró tündérkék, akik az emberi lélek hívására megjelennek,hogy segítségére legyenek. De nem csak jó eshetőségek van-nak, hanem rosszak is, melyeket sokszor idő előtt magáhozvonz az ember, ha a jó eshetőségekkel visszaélt. Ha mindenkedvezőt magának tulajdonít, hitetlenségével rombol és a jónakellensége. A jó eshetőségek jóra való kihasználásával mind jobban veszíta rossz következmény a maga keménységéből és zordsá-gábólúgyannyira, hogy mire kiérne, már nem az a sötét, félelmekkelteljes esemény többé, mint elindulása és fejlődése kezdetén,hanem sokkal lágyabb, szelídebb formában jut kifejezésre. Az isteni Kegyelem dolgozik, munkálkodik szüntelen a bűneik-től szabadulni, megtisztulni kívánók érdekében és meghallgatjaaz imádságokat, ha hittel kérik és hittel bocsátják útjára a min-deneket teremtő és fenntartó Atyához. Bár tudja 0, hogy mirevan az 0 kicsiny, gyarló gyermekeinek szüksége, azt megadja,de nem csak a szükségeseket, hanem azonfelül is, ha kéritek,hogy lássátok azt, hogy nem vagytok magatokra hagyva és le-gyetek bizalommal Hozzá. A feszültség a hivők részére ilyenkor nagyobb, amikor az em-berek lelki felemelkedésre Istennek átadott napokra, órákrakészülnek. A láthatatlan világban is fel-fel lángol ilyenkor a hitereje és valami megoldást, valami szabadulást sejt ez a világ isés támadást lát a lelki érzések megmozdulásában. Védekezikellene és amit, akit át tud hatni villamos áramaival, abban zava-ró hatásokat vált ki és ezen keresztül érvényesíti támadásrabeállított természetes megnyilatkozását. Azért ne féljetek alappangó erők ki-ki robbanásától, sem ilyenkor, sem máskor.Az Isten lelke mindenek felett való hatalmas erőket tart készen,hogy megvédjen minden Hozzá forduló, segítséget kérő lelket.És Ő veletek van, nem hagy el soha. Isten veled!

152

Adventi szózat(**)

A teremtett szellemet a Teremtővel összekötő szálakról. — A visszafelévezető út szenvedései. — A hiányérzetek betöltésére irányuló hiú földitörekvések. — Az istenhit fontossága az emberi lélek részére. — Adventiígéret. Már itt vagyok az Úr Jézus nevében gyermekem, Kit imádunkés szolgálunk teljes lelkünkkel és minden erőnkkel. Mert ebbena szolgálatban van a mi boldogságunk kiteljesedése és a miimádságunkban van lelkünk emelkedése. Az élet örök és ebben az örökkévalóságban megmérhetetlenkincsek birtokába jutunk. Ezek a kincsek a mi Atyánkéi, deeleitől fogva nekünk adta, értünk munkálkodva nekünk terem-tette, hogy boldogok legyünk és örüljünk az élet nagy ajándé-kának. Ha néha szenvedve töltjük is ennek az örökkévaló-ságnak egy részét, az csak annyit jelent gyermekem, hogyaz örömöknek a jelenlévő részét nem érezhetjük, mert fi-gyelmünk a rossztól való szabadulást keresi. A szenvedésnem természetünkhöz tartozó mennyei járulék, ezt nem az Istenteremtette, ezt az isteni Törvényből való kilépés hozta létre,mert amíg az Istenben vagyunk, addig nincs közünk a szenve-déshez és annak sem hozzánk. De amikor azokból kiléptünk,elszakadt egy összekötő szál az Isten és miköztünk. Amikormár másodszor kiléptünk, már a második szál szakad meg ésígy tovább és tovább szakadoznak el a szálak, amíg csak vanvalami, ami összetartja a teremtményt az ő Teremtőjével, addigmindig van ami elszakad és következményében hiányérzet lépfel és fáj, nagyon fáj az élet, mert nem tölti be az, aminek kel-lene, hogy betöltse. A mennyei természet szenved, a lélek bol-dogtalan, mert hiányzik minden amire vágyik, amire múlhatat-lanul szüksége van. Ez a hiányérzet keresésre, kutatásra indítjaa teremtett lélek ösztöni érzéseit és sokszor nem tudatosan,csak ösztönösen rátalál azokra a forrásokra, amelyek elvezetika Kútfőhöz, hogy ott ismeretszomját kielégíthesse és megerő-

153

södve felkészüljön a nagy útra: a visszatérésre. Nem tévelyeg-ve, lefelé bukva, hanem tiszta öntudattal, figyelve az út kietlen-ségére és zordságára, számolva mindazokkal a fájdalmakkal éskeserű csalódásokkal, melyek az úton várják majd, ha többed-magával ismét előre haladva teszi meg az utat... Miért kell visszatérni? Miért kell a tévelygők világában szen-vedni azoknak, akik immár megelégedve tölthetnék boldognapjaikat az örökkévalóság soha el nem múló idejében? Nemigazságtalanságnak látszik-e az igazak szenvedtetése az igaz-ságtalanság világában való visszatéréssel? Valóban igazságta-lanság ez az első pillanatban ahogyan megnézzük. De örömtel-jes boldogító igazsággá válik, ha az elkárhozottak, a kitaszítot-tak, a reménytelen szenvedések útjait járók szabadulását ésmegmentését célzó mennyei Atya intézkedését szemléljük,melyet e világ fundamentumának megvettetése előtt elhatáro-zott. A világ keres, kutat, próbálkozik, kísérletezik, feltalál, módo-sít, mindig újat, mindig a csalhatatlant véli felfedezni. — Ésmégis minden a csalódások tengerébe hull, mert a mulandóvilág természetéből merít, abból akarja hiányérzetét kielégíteni,abból akarja az örökéletre előhívott életét betölteni és csodál-kozik azon, hogy az nem sikerül. Minden kísérlete meddő ma-rad, mert minden a végesbe, a halálba vezet, oda torkolik bele,mert a halál uralkodik. Az övé a hatalom minden véges te-remtmény felett, amíg minden vissza nem talál és vissza nemtér, az örök, változhatatlan igazsághoz, az Istenhez, a mennyeiKútfőhöz, Aki a világ fundamentumát úgy tervezte ki, hogy aKútfőtől források vigyék szét és hálózzák be a földet azokkalaz erekkel, melyek mentén dús a termés, üdébb a természet,enyhet ád és szomjat olt, nyugodtabb pihenést nyújt a földivándoroknak, mint a száraz vidék, poros út, mely a reményte-lenség portengerébe vezet. Minden istenhit — legyen az a legprimitívebb, a leglehetetle-nebb tákolmánya az emberi tudatlanságnak, mégis — valame-

154

lyes biztonságot, reménységet és kötelezettséget jelent a földönélő ember részére. Valamennyi törvényt tart fenn, melynekengedelmeskedni tartozik, melyet nem léphet át törvényes kö-vetkezmények nélkül. — Ezek azok az elszaggatott lelki szálakaz emberi lélekben, amelyek régen, nagyon régen, a lélek em-lékezésének elhomályosodása előtti időkben elszakadtak, ami-kor az emberi szellem az Istennel való közösséget az engedet-lenség által megszakította és más utat keresett és teremtett ma-gának, hogy boldog legyen. És — megteremtette a boldogta-lanságot, a szenvedést, a végnélküli csalódásokat és a kétség-beesést. Az isteni Szeretet megszánván pártütő gyermekei vesztét, utá-nuk nyúlt az Ő kegyelmével és az elkárhozottaknak új életet, újlehetőségeket ajándékozott a földi élettel, hogy a jó és igazmegismerésével és követésével felemelkedhessenek arra a fo-kozatra, hogy a magasabb és tisztább lelkek életébe betekint-hessenek és megtalálják az életük célját abban a törekvésben,hogy azokhoz hasonlókká legyenek és részesévé válhassanakannak a boldogságnak, melyben ezek élnek.De az ősi kígyó, a tévelygés szelleme, újra és újra félrevezetteés félrevezeti az önmagában bízó emberiséget és megcsaljaőket, mert a hazugságra, a semmire építi ígéreteit. Azért omlikössze minden, mint a kártyavár, amit ember eszel ki, azértszenved, azért vérzik, azért csalódik, azért várja minden fordu-lónál a kétségbeesés sötét, beláthatatlan mélysége, hogy elnyel-je időtlen idők titokzatos, emléknélküli ködébe, mert az „em-ber” nem fogadja el az isteni segítséget, melyet feléje nyújt azadventi ígéretben. Mert az adventi ígéret beteljesedése nem akülső világban megy végbe először, hanem a belső emberbenkell, hogy megnyíljanak azok a bűnöktől elreteszelt ajtók, ame-lyek szabad utat engednek az isteni Törvénynek, a SzeretetTörvényének. Az Igazság Törvényét az ember tökéletlenségénél fogva úgy-sem tudja maradék nélkül betölteni és ennélfogva soha senki

155

nem szabadulhatna meg a maga erejéből a szenvedések, azelkárhozottak vilgából. De, aki ennek tudatában van és felisme-ri a szenvedések és minden nyomorúságok okát: a bűnt és en-nek az emberi lélekre gyakorolt hatalmával tisztában van, azbelátja azt, hogy senki a maga erejéből meg nem szabadulhat,sem meg nem szabadíthat senkit, csak egyedül Az, Aki bűnnélkül való és hatalmas. Csak Az veheti fel a harcot a bűn ha-talmával és erejével a földön. Mivel ez a föld alapjában a bűnö-sök és a mennyből kitaszítottak részére javulásul és a próbákleélésére teremtett hely, így nem várhatja senki álmainak ésvágyainak beteljesedését, de ráléphet arra az útra, amely elve-zeti abba az országba, ahol a lélek tisztább és nemesebb elgon-dolásai és vágyai megvalósulnak. Mert ezzel várja mindenmegtérő és Hozzá siető gyermekét az Atya, hogy a legnagyobbhiányt betöltse, a legszükségesebbet megadja annak, aki hittelkéri és engedelmesen meghajtja fejét az Ö akarata előtt. Az Öakarata pedig az, hogy aki már hazatalált a Kútfőt megismerteés megfürdött abban a bővizű folyóban, melyből megelégítte-tett és megépült, az felüdülve, megerősödve — ha kicsit nehe-zen esik is —, de vegye fel az engedelmesség ruháját, a mun-kás ruhát és vállalja az út fáradalmait még egy kis ideig, hogy anehezen látók és nehezen hallók, a sánták és bénák is megépül-jenek és úgy siethessenek a bőség birodalmába a Kútfőhöz,ahonnan a mi Urunk is eljött, hogy megkeresse az úton elma-radtakat, a tévelygésekben megfeneklett lelkeket és lassan-lassan összekötözze azokat az elszakított szálakat, melyek is-mét mint a vérkeringés, úgy közvetítik az Isten akaratát a te-remtett szellem részére, melyet a teremtett örömmel siet teljesí-teni, mert már tudja azt, hogy Istennek minden vele szembenmegnyilatkozó akarata az ő boldogságát és felemelkedését cé-lozza. Tehát azért kell az igazságtalannak látszó földi életet is végig-élni örömmel és engedelmes átadással, mert az Úr is így csele-kedte értünk, mielőtt még mi tudtuk volna, hogy mit cse-

156

lekszik és miért cselekszik. — Az Úr eljövetele nagy ígéretekbeteljesedését jelentette a föld életében. Megvalósultak azok azisteni ígéretek, melyeket szellemi szemekkel láttak a kiválasz-tottak. A földön megjelent a Szeretet Törvénye, a kegyelem ésa megbocsátás nagy és titokzatos ígérete és igéje, melyet annyi-ra nem ért és nem akar megérteni a földi ember. De a föld ro-hamosan közeleg ahhoz az időhöz, amikor már az utolsó óráknagy kapkodó készülődései, még a teljesen hitetlen emberlel-keket is félelemmel és rettegéssel töltik el, mert cselekedeteikemléke elsötétíti előttünk a kivezető utat. Azért az utolsó idők nagy és kiváltságos kegyelmi ajándékaithasználja ki mindenki a maga javára. Az is, akin keresztül ezkiáradhat, és az is, aki ingyen kegyelemből hozzájuthat. Mertaz Úr hív mindenkit, és aki időben siet, az mindent megnyer-het. Aki ezt nem hiszi, vagy nem akarja hinni, a maga nagyelbizakodottságában, az kimarad az általános nagy kegyelmiajándékokból. Ezeket mondom én is mindenki részére, hogy higgyetek, bíz-zatok és várjatok türelemmel, mert közel van az Úr szabadításaazokhoz, akik bizalommal és reménységgel tekintenek fel Őrá-ja. Azok nem szégyenülnek meg. Mert az Úr nagy és hatalmas,és amikor az Ő földi megjelenésének ünnepét ülitek, emelked-jetek fel Őhozzá, hogy Ő is közölhesse veletek az Ő nektekszánt ajándékát. Isten veletek!

A láthatatlan egyház(**)

Felelősség a saját és a mások sorsáért. — A gyülekezet jövendőjéről.— Hol van törvényes munkatere a spiritizmusnak? — Az anyagelvűtudomány elfedi a lélek látóhatárát. — A láthatatlan világ végtelengazdagsága. — Az Isten Gyülekezete. — Azoknak sorsa, akik a for-mában a lényeget nem tudják felismerni. — Az irányválasztás döntőfontossága. — Megtéretlen lélekkel való tanítás veszedelméről.

157

Már itt vagyok gyermekem az Úr Jézus nevében. Ne tekintsélborús hangulatban a jövő elé, mert nem lesz az olyan, mintsokan gondolják és hiszik, bár lesznek sorsok, melyekkelszembeszállni nem lesz kívánatos. De ez mindig volt és lesz is.Hogyan teljesedhetne ki az igazság, ha mindenkinek egyfor-mán olyan volna a sorsa, amilyent kívánt? Az ember nem okos és nem bölcs, hanem nagyon is tökéletlen,főképpen a saját sorsának rendezésében. Mivel a mások sorsá-ért is felelős, így az önzés diktálta törekvések miatt nem kívá-natos eredményeket arathat le az elszámolás idején. Nem bele-avatkozni a mások sorsának alakításába: az volna a legböl-csebb, a legokosabb, de ez lehetetlen. Mert ha bele nem avat-kozik az egyik ember a másik sorsába, akkor elmulasztott köte-lesség miatt terheli meg őt a sors. Tehát, ha mégis mu-szálybeleavatkozni, akkor csakis a legjobb akarattal és a legjobbeszközökkel vehet részt ebben a munkában. Mert amilyent azember belead, ugyanazt kapja vissza. Természetes az, hogy azember minden képességét arra igyekszik összpontosítani, hogyez a rossz eredmény be ne következhessen. De minden hiába.A Természettörvényben az igazságot nem lehet megmásítani,mint ahogyan a tiszta tükörlap is csak azt mutatja, ami előtteáll, aminek a formáját felfogta. így hiábavaló ellene állni, mert,ha kikerülheti is az ember, egy kis időre elodázhatja az igaz-sággal való szembenézést, de a kikerült leszámolás csak a ka-matokat szaporítja. (Pátkai Pál halála utáni eseményekre céloz-va): Ez egy igen kicsi ideig lehetséges már csak. Sokkal keve-sebb ez már, mint azt te, vagy ő gondolja, mert a mérleg serpe-nyője már nagyon meg van terhelve és egy egészen kicsi —talán az ő szempontjából jelentéktelen dolog — lebillenti amérleget és — többé az nem tud felemelkedni, majd csak ak-kor, ha azokon a szenvedéseken túlesett, melyeket másoknakszerzett és annyira javult hozzá, hogy a vele történt rosszakhelyébe jót tudott cselekedni. — Ezek a te dolgaid nem esnekbele a Természettörvény szenvedve javító iskolájának tantár-

158

gyaiba. Ez egészen más lapra tartozik. Amikor a tanító magya-rázó előadást tart tanulóinak ő sem azért mondja el azokat apéldákat, mert neki is gondolkozni kell rajta, hanem azért, hogytanítson. De, ha történetesen beszakad az iskola teteje, mertmár elavult és elkorhadtak a tartó gerendák és a beomló hulla-dék nagy része a tanítóra szakad, az sem azért szenved, mert őaz oka, hanem azért, mert nem tudott számolni a lehetőségekbekövetkezésével és a végzet elhárításáról nem gondoskodha-tott kellőképpen. De a tanító mégis hamarább felismeri a ve-szély nagyságát és a védelem megszervezésének mikéntjét biz-tosabb kézzel intézi el, mint azok, akiknek magyaráz. Azt ismondhatnám példámban, hogy amíg a tanító belemerült a ma-gyarázatokba, addig az ellentét által megszállt tanulók fesze-getni kezdték az avult gerendákat és azért szakadt be. A viharazután széthordta azokat a kellékeket, amellyel ki lehetne javí-tani. — Nem, újat kell építeni. Új irány, új cél, új tartalom, újtörvény, új mérleg — érzékenyebb, átlátszóbb, igazabb ésidőtállóbb. Nem mintha a régi nem volna jó és nem lehetnehasználni, hanem csak azért kell az új forma, hogy több és hat-hatósabb lényeggel legyen megtöltve. A régi is — mondom,hogy — jó és helytálló, de nagyon sok az emberi elgondolás,sok az emberi cél és félrefogás benne. — Mivel ezekből sokvolt benne, azért meglehetős homály borult a cselekvő igazság-ra. Ezért történt meg az összeomlás. Te fel fogsz emelkedni aromok közül és veled együtt többen, de maradnak a romokalatt, akik nem tudnak kiemelkedni, mert a hasonlóság törvé-nyéből nem vonhatják ki magukat. Ennek is így kell lenni, mert abban a formában el nem fogad-hatják, mert az az egyház lelki színvonalát leszállítaná, mertátjáróházzá nem lehet tenni egyik felekezeti gyülekezetet sem,hogy ott elhelyezhessék ferde irányzatukat azok, akik a magukdicsőségét keresik és a maguk akarása szerint szeretnének va-lamit alkotni. A spiritizmusnak csak ott van és ott lehet törvényes mun-

159

katere, ahol már a felekezeti irányok próbálkozásai ered-ménytelenekké váltak. Mert a szellemvilággal való érintke-zés nem lehet cél, csak eszköz a cél eléréséhez: az Isten Igé-jének az ember lelkéhez eljutható útja. A világi okoskodások, anyagelvű megállapítások alapján állótudomány, mint egy himalája úgy elfedi az emberi lélek tekin-tete előtt azokat az isteni ténykedéseket és kijelentéseket, me-lyekre az emberré lett szellemnek szüksége van, hogy önmagá-val és a világgal szemben megfeleljen azoknak a kötelességek-nek, melyeket az élettel magára vett. A látható világ hiányos-sága és kevés tudása folytán szegénynek mondható azokban amagyarázatokban, melyek a sok ezer „miért”-ek-ből csak egyreis meg tudnának felelni. Minden földi ember tudja és érzi ezt ésösztönösen sejti, hogy a magyarázat; az élet értelme, a láthatómögött a láthatatlanban húzódik meg. Csak azért, hogy a testivágyakban, törekvésekben, hiábavaló nagy akarásokban elfá-radt emberi lélek, szelídebb érzéseivel, nemesebb törekvései-vel, megértőbb gondolkozásával keresse és ott találja meg azélet értelmét és célját, ahonnan minden kiindul és ahová ismétvisszatér. — Ez a láthatatlan világ, a lélek és a szellem biro-dalma, mely mint a végtelent betöltő élet tengere, úgy hordozzaa látható világ megjelenő formáit magán, mint kicsiny sajkát azóceán. És ez a láthatatlan életóceán annak a Hatalmasnak aMegközelíthetetlennek a kezében van, aki Ura és Teremtőjeennek a végtelennek. Ez a hatalmas és Úr, törvényt tart fenn ésa törvényben uralkodik a végtelen felett, mertMindenüttjelenvaló. Egy csepp nem hiányozhat az életóceán-ból, hogy Ő ne tudná és ne kísérné figyelemmel.És az ember, mivel csak az élet véges formáját ismeri, nem tudfogalmat alkotni a végtelenről. Tehát le kell kopnia, elemeirekell bomolnia a véges formának, hogy a végtelenbe léphessenát és fogalmat alkothasson arról a gazdagságról, mely a látha-tatlan világban tárul eléje. Aki már sok szenvedésen, sok csalódáson átment földi életein

160

keresztül és a végtelenben tudatosan alámerülve sok meggyő-ződést szerezhetett az élet gazdag változatainak színpompájá-ról, az keresi, kutatja a „valóságot” földi életében, a testi meg-jelenésében is. Az hamar megtalálja az Istent, a véges és a vég-telen élet Urát és az Ő törvényébe igyekszik beleilleszkedvemunkálkodni, jót és igazat cselekedni, építeni a valóság részéreaz életóceánban kellemes otthont, ahol megpihenhet és gyö-nyörködhet azokban a szépségekben, melyet a végtelenbenélők alkottak. Ezek hisznek, ezek engedelmeskednek a jónak,az igaznak. Mindegy, hogy milyen vallást követnek. Ők aláthatatlanban élnek, a lényeget felismerve mindjobban amagukévá teszik és ők benne élnek a Láthatatlan Egyház-ban: az Isten Gyülekezetében. De vannak, akik még nem tud-ták a formában a lényeget felismerni, nem tudták egymástól akettőt elválasztani, mert lelki képességeik még nem fejlődtekodáig és — sokszor elesnek. Esésük közben megérző képessé-gük eltompul a finomabb valóságok érzékelését elvesztik és aszellemi lényeg megértésétől mind távolabb jutnak és — hitü-ket — egyetlen iránytűjüket elvesztve, bizonytalanul bolyon-ganak. Tévelygésből tévelygésbe, bűnből bűnbe esnek. Hátatfordítanak az egyháznak, imádkozni nem tudnak — minek? —Úgy róják az élet útját, mint a kitaszított tékozló fiúk. A körü-löttük hemzsegő, nyüzsgő szellemekről és azoknak az ő éle-tükbe beleütköző életéről halvány fogalmuk sincs, amíg egy-egy összecsendülés, egy csodának számítható találkozása ésmegnyilvánulása nem történik a láthatatlan világnak. Ez a csoda történik meg minden szellemi hívővel, ez dönti eltovábbi életének irányát, sorsát, hogy merre fordítja szellemitekintetét: a láthatatlan világ, vagy az anyagi világ felé. Ha a láthatatlan világ felé, akkor nem állhat meg a szellemvi-lág küszöbén, hanem a fejlődés lehetőségeit kell keresnie. Haaz anyagi világ túl erős vonzást gyakorol az „emberre”, a szel-lemi én rosszabb helyzetbe kerül és nagyobb szenvedések, csa-pások következnek be életében, mint azelőtt. Hogy megment-

161

hető legyen, ha lobogó lelkesedéssel veti bele magát az új fel-fedezésbe és megtéretlen lélekkel máris tanítani, érvényesülniakar, akkor megáll és egyik balfogást a másik után követi el és— egyik csalódásból a másikba esik, amíg végre elveszti azt azalig meggyújtott világosságát is. Közben a hasonló tévelygé-sekben bolyongó szellemi társaság kihasználja, delejes, vagyvillamos erőit és megtelítődik olyan érzésekkel, vágyakkal,melyek talán addig idegenek voltak előtte és belehajszolják aleglehetetlenebb gondolatokba, és cselekedetekbe. Nem vesziészre, hogy nem is az ő saját akaratát, hanem idegen akaratot éscélokat szolgál. Ez a megszálltság enyhébb formája. Isten veletek!