KERESZTÉNY KISKÖNYVTÁRí). s/ani

Elmélkedés

a mennyországról

ÁRA

• FILLÉR •

Irta

Dr. Mihályfi Ákos

K

A SZENT-ISTVÁN-TÁRSULAT KIADÁSA

STEPHANEUM NYOMDA R. T. BUDAPEST

Nihil obstat.

Dr. Desiderius Bita,ccnsor dioecesamis.

Nr. 1779.

Imprimalur.

Strigonii, die 8. Április 1916.

Ludovicus Rajner,episc., vic. generális.

Az egyházi főhatóság és rendi hatóságengedélyivel.

STEPHANEUM NYOMDA R. T.

Bndgpest, VIII., Szentkirilyi-ulca 28. sz.

Elmélkedés a mennyországról.

Emberi szem nem látta, fül nem hallotta,emberi szív felfogni nem képes azt, amitIsten készített azoknak, akik őt szeretik.

/. Korinth. 2, 9.

Olyannyira magas, oly elképzelhetetlenülnagy az a boldogság, melyet Isten azok szá-mára készített, akik őt szeretik, hogy azember innét a föld porából alig mer, alig tudoda föltekinteni s ha föltekint is, az oly vég-telen messze, érzékies természetétől annyiraidegennek tűnik föl, hogy szivére, lelkérenagy, maradandó hatást nem is gyakorolhat.Sokkal nagyobb hatást gyakorol az emberrerendszerint az Isten büntetésének, az ítélet-nek, a kárhozatnak szemlélete, mint a mennyboldogságának megszívlelése. Sokan vannak akeresztények között, akik az Isten Ítéletétőlfélve, a pokol kárhozatától rettegve kerülika bűnt s szolgálnak alázatos szívvel Istennek,de kevesen vannak, akiket a menny boldog-ságának megszívlelése ösztönöz jóra, serkentaz erényre, buzdít a keresztény tökéletes-ségre. Ugyanígy látjuk a keresztény művé-szeknél is: remekül tudják ábrázolni Krisztusszenvedését, megdöbbentően Isten Ítéletét

Elmélkedés a mennyországról. 2

és a kárhozatot, de a menny boldogságárólalkotott képeik, festményeik nagyon elmosó-dottak, színtelenek, erőtlenek, hatástalanok.Dante is, ez a nagy keresztény költő, sokkalmegragadóbban tudja lefesteni Divina Com-media cimű remek költeményében a poklot,mint a mennyországot; a pokolról szóló részmeghat, átjárja szellemünket, megrezgeti ide-geinket, a mennyország leírása hidegen hagy :nagyon ködös, homályos, szivünktől-lelkünk-től nagyon is távol van.

Sőt még a Szentírásban is sokkal markán-sabb vonásokkal rajzolja le előttünk a Szent-lélek a pokol kárhozatát, mint a menny bol-dogságát. Van ugyan a Szentírásban elégutalás, vonatkozás a menny boldogságára,de végre is maga szent Pál apostol aztmondja: «Emberi szem nem látta, fül nem hal-lotta, emberi szív felfogni nem képes azt, amitIsten készített azoknak, akik őt szeretik*.*

Érzem tehát, hogy nehéz, nagyon nehézaz én feladatom is. A mennyországot akaíommegmutatni. Hogyan tudjam én azt meg-mutatni ? Úgy, amint a gyermekeknek aziskojában megmutatják a térképen az orszá-gokat, városokat és vizeket. Ott látja a tér-képen, hogy egy-egy kis fekete pont áb-rázolja Parist, Rómát, Flórencet; egy-két

* Korinth. 2, 9.

cikk-cakkos barna vonás jelzi a Kárpátokat,az Alpeseket, az Appenineket; egy-egy feketeszalag mutatja a Rajnát, a Dunát, egy kiskékre festett terület tünteti fel a tengert.Micsoda fogalma lehet a gyermeknek ezekután a pontok, vonások, szalagok, kékre fes-tett területek után a világvárosok, egy Paris,egy Róma, egy Flórenc szépségeiről, az Alpe-sek csodás vidékeiről, a Rajna vizéről, atengerek bámulatos panorámájáról ? Ilyen-forma lesz ez az írás is a menny boldogságá-ról : csak egy-két pontot, vonást rajzolhatokelétek, mert emberi szív azt felfogni nem képes,amit Isten készített azoknak, akik öt szeretik.

Ha föltekintünk derült nyári éjszakán azégre, millió és millió csillag tárul elénk,melyek apró fénybogarak gyanánt látszanakragyogni az égbolton. Pedig ezek az apróknaklátszó csillagok nagyobbak, egyik-másik tíz-szer, százszor nagyobb' a mi földünknél.Mit rejtenék ezek magukban, ki tudná aztmegmondani? Ha a mi kis földünkön a ter-mészetnek annyi s oly változatos szépségevan: mi lehet ott a csillagok hónában ?Midőn a menny boldogságáról szólok, én iscsak ily távolból, ennyire kicsinyítve mutat-hatom azt meg, mint az égbolt mutatja csilla-gait. Hogy az mennyi boldogságot, mennyiszépséget rejt magában : ezt igazán csak ott a

siron túl a boldogok, az üdvó'zültek fogjákláthatni.

Szent János evangélista a Jelenések köny-vében leírja a menny boldogságát, amintazt az Úr neki több vízióban megmutatta.Ennek alapján óhajtom én is egy-két gyarlóvonásban azt elétárni. íme az Isten hajléka ázemberekkel — mondja ő — és velük fog lakniés ők az ő népe lesznek ... és letöröl Isten min-den könnyhullatást az ö szemeikről és halálnem leszen többé, sem bánat, sem jajgatás, semfájdalom.

A menny boldogságának első tulajdonsága,hogy ott nem lesz többé bánat, fájdalom, könny-hullatás, halál: következésképen ott örök békeés nyugalom honol.

A földet joggal nevezzük a siralom völgyé-nek : sírva, könnyel jő az ember a világra shalálakor könny csordul ki szeméből. És ezelső s utolsó könnycsepp között a'könnyek-nek egész folyója mossa a földi élet partjait.Mennyi szenvedés, szomorúság, aggódás, féle-lem vonul át egy-egy ember életén! Irgal-mas volt az Isten, hogy elfátyolozta az emberelőtt jövőjét: hisz a legtöbb ember szive meg-.hasadna, ha maga előtt látná egyszerre,mennyit kell földi életében szenvednie! Sőta földi öröm és boldogság napját is elhomá-

lyosítja az aggodalom, a félelem árnyéka.Midőn az anya boldogsággal csókolja gyer-mekét, fél, aggódik, nem fogja-e veszély,csapás érni szive magzatát; midőn a jegyesboldogságtól sugárzó arccal lép az oltárhoz,szivében tán öntudatlanul is megremeg,? tar-tós lesz-e az a fény, mely most eléje ragyog?S azokat is, akik örömben, békében, meg-elégedésben élik napjaikat,' elszomorítja atudat, hogy mindez nem tart örökké, napról-napra közeledik a halál, az enyészet, apusztulás.

Mindez ott a menny boldogságában meg-szűnik : ott nincs bánat, szomorúság, szen-vedés, ott nem kell félni, rettegni a jövőtől,a boldogság elvesztésétől; ott nem lesz többéhalál: a lélek örök békét, örök nyugalmatélvez. Most megérthető az egyház imádságá-nak mély jelentősége: Adj Uram, örök nyu-godalmat nékik !

De nemcsak béke és nyugalom leszen amennyek országában, hanem lesz ott a létek-nek öröme és boldogsága is. És minő? Az Üdvö-zítő a jó és hű szolgáról mondott példa-beszédében rámutat erre: «Örülj, jó és hívszolgám ! mivelhogy a kevésben hű voltál, sokatbizok rád, menj be Urad örömébe** Az azöröm, az a boldogság lesz az ő része, mely

* Máté 25, 21, 23.

az Isten öröme, az Isten boldogsága. Minőaz Isten boldogsága? Amijyen az Isten, olyana boldogsága; az Isten végtelen, kimondha-tatlan, felfoghatatlan: ilyen végtelen, ki-mondhatatlan, felfoghatatlan az ő boldog-sága* is, melyet megoszt azokkal, akik e föl-dön hiven szolgáltak neki. Véssük mélyenszivünkbe az Űr szavát: amivel a kevésbenhű voltál, sokat' bizok reád: menj be Uradörömében. Azért, hogy itt a földön hűségesenés jámborul szolgálunk neki, ezért a parányi,semmis szolgálatért saját boldogságát adjanekünk.

Szent Pál apostol a menny boldogságárólszólva azt mondja, hogy ott látni fogjuk azIstent: látni fogjuk öt, amint van, látni fogjukszínről-színre.* És a jelenések könyvébenszentjános, leírva a mennyországot, elmondja,hogy az üdvözültek látni fogják az Úr arcát.**A szentatyák és a hittudósok egybehangzóantanítják, hogy ez, t. i. az Isten látása lesz amennyei boldogság leglényegesebb része;látni az Istent: ez a legnagyobb, ez a leg-nemesebb természetfölötti öröm, élvezet, bol-dogság, ami csak képzelhető. Persze mi, por-hoz tapadt, érzékies emberek ennek a boldog-ságnak mivoltát még csak megközelítőlegsem tudjuk elképzelni — csak egy-két sugár,

* I. Korinth. 13, 12. ** Jelen. k. 22, 4.

egy-két villanás itt a földi életben sejtetivelünk némileg eme boldogság nagyságát.Nézzétek a nagy természetet, mily dicső,bámulatos szépséget tár elénk; a természetminden szépsége egy-egy megvillanása Istennagyságának, szépségének, aki mindezt létre-hozta. Megfordultam Európának egy-két gyö-nyörű vidékén; a Hohe Salve tetejéről lát-tam a kelő nap sugaraitól bearanyozva Tirolhavasait; Marseille mellett a tengerbe nyúlósziklacsúcson épült Notre-Dame de la Gardetemplom párkányzatáról nem győztem bá-mulni a tenger megmérhetetlen messzeségéts leírhatatlan kék szinét; bolyongtam Tivoliolaj erdői között s Sorento narancsligeteiben,mámoros érzéssel szívtam magamba a tengerfriss fuvalmát, melyet narancsülat tett kábí-tóvá ; a Pilátus-hegy ormáról néztem Svájchóval fedett hegyeit, tengerszemeit, szeszélyesváltozatú völgyeit; a Kárpátokban meg-bámultam a beláthatatlan fenyvesek örök-zöldjét s égbetörő, szabályos koronáját; smikor a természetnek egy-egy ilyen bűvöspanorámája kötötte le lelkemet, önkéntelenültámadt bensőmben a gondolat: mily szép,mily nagy, mily dicső lehet az Isten, akinekilyen bámulatosak alkotásai. A természet szép-sége, mely megragadja, elvarázsolja lelkünket,sejteti-velünk Isten nagyságát és szépségét is.

10

Az ember is az Isten képére és hasonlatos-ságára van teremtve, persze nem a test,hanem az ember lelke, szelleme. S van itt is,ami némileg sejteti velünk, milyen nagy,dicső és szép lehet az Isten ! Az ember szelle-mében és lelkében néha meg-megvillan egyisteni vonás, mely bennünket bámulattal,csodálattal, szeretettel tölt el. Minő leszbámulatunk, csodálatunk, szeretetünk, hamajd nem egy-két villanást látunk, hanemmagát az istenség fénylő napját szemlélhet-jük. Nézzétek az emberi tudomány, művé-szet, költészet alkotásait: ezek az istenihasonlatosság megvillanásai! Mennyi gyö-nyört, élvezetet találunk egy-egy mesteri zene-alkotásban,egy Rafael, Michael-Angelo.Fiesolefestményeiben, egy-egy remek költeményben ;minő lelkesedést kelthet az emberben egyvilághírű szónok, minő rajongó szeretettelveszünk körül egy jóságos királyt, egy bátorhadvezért, egy nemesszivű emberbarátot;mennyire le tud bennünket bilincselni egy-egy embernek ritka kedvessége, finomsága,szeretetreméltó modora ; mily kedves egy kisgyermek ártatlansága, egy anya szeretetegyermeke iránt, egy ifjú hősies bátorsága;egyáltalában mily nemes minden erény, lelki-szellemi nagyság, amelyet embertársainkonészlelünk. Kedves olvasó, mindez egy-egy

11

vonás az isteni képmásból; képzeljük elmindezt egybefoglalva: s akkor némileg sejt-hetjük, mily nagy, mily dicső az az Isten,akinek látása, akinek birása fogja az üdvö-zültek boldogságát képezni.. .

Látni fogják az üdvözültek a második isteniszemélyt, Jézus Krisztust az ö megdicsöültemberi természetében, emberi testében és alakjá-ban. Milyen lehet ez a megdicsöült Krisztus!Itt a földön, szenvedése előtt, hogy tanítvá-nyait megerősítse, a szenvedésre némileg elő-készítse : fölvitte Pétert, Jánost és Jakabota Tábor hegyére s ott, mint a Szentírásmondja, színében átváltozott előttük: arcafénylett, mint a nap, ruhái fehérek lőnek,mint a hó. Mintegy egy pillanatra betekin-teni engedte tanítványait a menny fényébeés1 dicsőségébe. De ez a látvány annyira hatottreájuk, ha szabad így szólanom, megrészegí-tette őket, mert Péter ámulással fölkiáltott :Jó nekünk itt lenni! készítsünk három sátort,neked egyet, Mózesnek egyet, Illésnek egyet.

Elfeledkezett mindenről, nem akart ő mára földön semmi mást, csak Krisztust látni,szemlélni az ő leírhatatlan dicsőségében.

S az üdvözültek nemcsak látják a Szent-háromság egy Istent és a megdicsöült Krisz-tust, hanem szivüknek egész erejével, lángjávalszeretik öt: másrészről meg boldogítja őket a

12

tudat, hogy Isten és Krisztus viszont szeretikőket. Most éri el a lélek, ami után földi életébenannyit sóhajtott, vágyódott: a szív teljes bol-dogságát az örök, változhatatlan szeretetben.

Az bizonyos, hogy az emberi szív a szere-tetre van alkotva ; szeretni és szeretve lenni:ez képezi minden vágyát, minden óhaját.De az is bizonyos, hogy ennek a kis emberiszívnek vágyódását semmi földi szeretet,legyen az bármily nagy és nemes, teljesenki nem elégítheti; a leggyöngédebb, legfor-róbb hitvesi, gyermeki és szülői szeretet mel-lett még mindig vágy, űr marad az emberszivében más, nagyobb, tökéletesebb szeretetután :«Addig nyugtalan a mi szivünk — mondjaszent Ágoston — míg benned nem nyugszik,Istenünk*. Itt a menny boldogságában, ittszűnik meg a lélek szárnyvergődése, itt meg-találta helyét, itt az a végtelen sóvárgása aszeretet után kielégítést talál. Szereti a leg-nagyobbat, a legdicsőbbet, a legszentebbet,magát az Istent s Isten viszontszereti őthatártalan, végtelen jóságával; ez a vrrfennylegnagyobb boldogsága.

De ha megtekintettük a menny közép-pontját, az innét reánk özönlő fénybentekintsünk a boldogság hónában körül.

)A szentatyák s a hittudósok tanítják, hogyaz üdvözültek, látva Istent, ő benne s ő általa

13

látni fogják a hit misztériumait, az isteni gond-viselés csodáit, az isteni malaszt működését,az egész teremtés rejtélyeit. Már e földön is azemberi szellemnek egyik legnagyobb, leg-nemesebb élvezete, ha eszének erejével valamitfölfedez, új ismeretekhez jut. Minő élvezet leszaz, ha majd eléje tárul a természetes és termé-szetfölötti világnak minden titka és rejtélye.

De menjünk tovább. Az fldvözültek amenny boldogságában látni fogják a Szűz-anyát, Máriát! A Jelenések könyvében szeritJános írja róla: És nagy jel tünék fel az égen :egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábaialatt a hold és fején tizenkét csillaga korona*.*

Suarez, a középkor nagy hittudósa aztállítja, hogy a boldogságos Szűz mennyeidicsősége felülmúlja az összes angyalok ésszentek dicsőségét összetéve. A szeplőtelenSzűz e század közepén megjelent Lourdesbanegy szegény pásztorleányka, Bernardette előtt.Franciaország egyik legjelesebb művésze mentel később Bemardettehoz, hogy az ő látomásaalapján márványból kifaragja a boldogságosSzűz szobrát. Művészetének mindenminden ihletét és lelkesedéséthogy mesteri művet alkosson.nardette, ez az egyszerű pójsohasem látott egyetlen

* Jelenések könyve 12, 1.

14

mikor ezt az igazi művészettel megalkotottszobrot látta, csak azt monda: Szép ez, szép,de korántsem olyan, mint az az asszony,távolról sem közelíti meg annak elragadó szép-ségét. Ezt a dicső asszonyt, az egek királyné-ját, fogják az üdvözültek látni s ez a dicsőasszony mint anya fogja őket szeretni.

Látni fogják az 'üdvözültek az angyalokats az ö társaságukban fognak élni. Mikor Jánosevangélista előtt megjelent egy angyal Istenküldetésével, oly fényben, oly magasztos szép-ségben látta ezt az égi lelket, hogy önkénte-lenül leborult előtte, hogy őt imádja, de azangyal figyelmeztette: «Az Istent imádjad,én csak a te szolgatársad vagyok*.* Minő tár-saság lesz ez ott fenn az égben ! Minő bol-dogság lesz a kerubok, szeráfok, angyalokés arkangyalok milliói és milliói közt élni,általok szeretve, becsülve lenni, az ő testvé-rüknek tartatni.

Az üdvözült lélek a szentek társaságába jut.«Láték nagy^ sereget — mondja János evangé-lista a Jelenések könyvében — melyet senkisem számlálhatott meg, minden nemzetből ésnemzetségből, népekből és nyelvekből, a királyiszék előtt és a Bárány szine előtt állani, fehérhosszú ruhákba öltözve, pálmákkal kezeikben éskiáltanak nagy szóval, mondván : Üdv a mi

* Jelenések könyve 22, 8-9.

15

Istenünknek, ki a királyi széken ül és a Bá-ránynak*.*

Minő társaság lesz ez ! egyik dicsőbb, ne-mesebb, mint a másik : a szent apostolok,vértanúk, hitvallók, szüzek, kik már itt aföldön jninden erény fényében ragyogtak,most ott a megdicsőülés sugárfényétől lesz-nek körülvéve. Már itt a földön olvassukegyik-másik szentről, hogy halála után arcátégi fény aranyozta be, koporsója, sírhalmakörül olyan illat áradt, melyhez a narancs-erdők, rózsaligetek, liliomkoszorúk illatát ha-sonlítani sem lehet; az ilyen jelenségekkel ajó Isten mintegy a távolból egy-egy pillan-tást enged a túlvilág boldogsága felé. S mind-ezek a milliók az üdvözültet, mint testvérü-ket, szeretettel halmozzák el, vele örvende-nek, vele megosztják boldogságukat.

De, tekintsük meg közelebbről, a kinyilat-koztatás alapján, a boldogokat, az üdvözül-teket, a szenteket. Valamennyien hosszú fehérruhát viselnek, mondja a Szentírás; ez ahosszú, hófehér ruha nem más, mint az Istenmegszentelő malasztja. Ez valamennyi üd-vözült disze, ez az a menyegzői ruha, melyrőlaz Üdvözítő példabeszédében szól, mely nél-kül a mennyei vendégségbe nem juthat senki.

Ezenkívül mindegyik üdvözült fején korona

* Jelenések könyve 7, 9-10.

16

ragyog, amint szent Pál mondja : «Eltétetett ne-kem az igazság koronája, melyet nekem azon na-pon adni fog az igaz Biró, nemcsak nekem, ha-nem mindazoknak,akik szeretik az ő eljövetelét*.*

Azonban mégis óriási különbséget találunkaz üdvözültek között: amint más a nap ra-gyogása, más a holdé, más a csillagoké, úgy fogkülönbözni az üdvözültek fénye, ragyogása, di-csősége és boldogsága. Valamennyien boldogoklesznek, valamennyien dicsők, de különbözikdicsőségük, mint a napfény a holdvilágtól,a csillagragyogástól.

Már a Jelenések könyve külön feltünteti avértanúknak, a szüzeknek, a hithirdetőknek atöbbi boldogokat felülmúló dicsőségét: ezeklesznek legközelebb az Isten trónjához, ezekfogják legközelebbről az Isten édességét, jó-ságát élvezni.

De ezeknél is, valamint a többi üdvözül-teknél is, ha megnézzük közelebbről az őfehér öltönyüket s koronájukat: ezer meg ezerváltozatot találunk, mondjuk, a ruha hímzésé-ben, szövetében, a beléje szőtt aranyszálakbana korona drágaköveiben és gyémántjaiban.

Értjük, űgy-e, hogy mindez képletes be-széd ? a léleknek nincs ruhája, nincs koro-nája ; a Szentírás mindezt azért mondja, hogynémileg megérzékítse előttünk a menny bol-

* Jelenések könyve 21, 18, 22, 5.

17

dogságát. Nem vétünk tehát mi sem az igazságellen.ha a Szentírás képletét tovább folytatjuk.

Honnét tehát ez a különbözőség a szen-tek ruháján, koronáján ? Megmondja a Szent-írás : földi életük, érdemeik különbözőségén alap-szik ez. A dicsőség ruháját földi életükbenszőtték ők maguk, a korona drágaköveit földiéletükben csiszolták ők maguk: aki többerényt, több jót gyakorolt földi életében, an-nak fényesebb a ruhája, ragyogóbb a koro-nája : tehát nagyobb a boldogsága.

Más annak a ruhája, aki a keresztségbennyert ártatlanságot egész életében megőrizte ;más azé, aki lelkét a földön bűnnel beszeny-nyezte, de az Isten Fiának vérével a bűnbá-nat szentségében tisztára mosta; más ismétazé, aki Istenért s a hitért vérét ontotta ;és más azé, aki földi életében Isten dicsősége-ért dolgozott, fáradozott.

Arany, selyem, gyémánt és drágakő ra-gyog rajtuk, de miből lett mindez? Ott lát-juk a .földön végzett jámbor imádságokat,gyónásokat, áldozásokat aranyszálak gya-nánt beszőve az égi ruhába; ott látjuk, hogya földön végzett önmegtagadásaink és le-mondásaink, mint selyemszegély díszítik azta ruhát; alamizsnáink, jócselekedeteink, Is-ten nevében és Isten akarata szerint jól el-végzett állá6beli kötelességeinkből gyémán-

13

tok és igazgyöngyök alakultak, hogy díszít-sek az iiclvözült nyakát; -a köny, a fájdalomsóhaja, melyet Isten akaratában megnyugodvaviseltünk el, drágakővé változott, hogy koro-nánkat ékesítse.

Itt a mennyei boldogság reflexfényénél tűn-nek föl előttünk teljes értékükben a .földiélet viszonyai. Ez a fény semmiseknek tün-teti föl a föld lázas örömeit, élvezeteit ésgyönyöreit, melyek után ott a túlvilágon nemmarad vissza semmi, vagy legfölebb, korom,mely a lelket beszennyezi; míg ellenkezőlegez a fény elénk tárja a szenvedés, a fájdalom,a munka, az önmegtagadás, az erény valódiértékét; ezek az örök boldogság bimbói, haezeket szakítja le az ember az élet útján,ezekből fon lelke köré koszorút: ezekből nyit-nak ki a siron túl a mennyei rózsák, melyek-nek illata, pompája, szépsége megmarad azegész örökkévalóságon keresztül.

• A szentek és a hittudósok egybehangzóanvallják, hogy a mennyei boldogságnak egy-egy nagyobb foka felülmúlja a föld mindenboldogságát és megér minden elképzelhetőszenvedést és fáradságot. S ez képezi a szen-tek életbölcseségét itt a földön. Ebből meg-értjük, miért keresik a szentek, a jámboroke földön oly szenvedéllyel, hogy jót tehesse-nek, miért gyakorolnak annyi önmegtagadást,

19

oly heroikus lemondást, miért keresik önkénta szenvedést; miért kérik magát az .Istent,hogy inkább szenvedést, mint örömet adjonnekik a földön ; miért viselik el oly hősieslélekkel a megvettetést és megaláztatást;miért tudnak oly teljesen megnyugodni a csapá-sok alatt Isten akaratában; miért járnak szive-sebben a kereszt útján, mint a földi élvezetekvirágos ösvényén? Mert jól tudják, hogy ezek-bőlszövődik a mennyei boldogság ruhája, ezek-ből készül a me'nnyei koronaragyogó diadémja.

És most, miután nagy vonásokban láttunkaz üdvözültek boldogságából egy-egy suga-rat, vessünk egy pillantást magára a helyre,ahol az üdvözültek tartózkodnak, a menny-országra. Szent János evangélistának egyjelenésben megmutatta ezt is az Ür. És szentJános ezt így írja l e : És lélekbefi engem egynagy és magas hegyre vitt és megmutató nekema szent várost. Jeruzsálemet, mely a mennybőlszállott alá a földre. Az Isten fényessége voltabban és világossága hasonlított a drágakőhöz,a jáspiskőhöz, a kristályhoz. És nagy és magaskerítése vala... és a kerítés jáspisköböl valarakva, a város'pedig tiszta arany, hasonló azüveghez. És a város kerítésének alapkövei min-denféle drágakövekkel valának fölékesítve. Az elsőalapkő vala jáspis, a második zafir, a harmadikkalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szár-

20

(Innix, a hatodik szárdis, a hetedik kriznliti,a nyolcadik beritt, a kilencedik topáz, a tizedikkrizoprász, a tizenegyedik hiacint, a tizenkette-dik ametiszt. És a tizenkét kapu tizenkétgyöngy vala, mindegyik kapu egy-egy gyöngy-ből és a város utcája tiszta arany,i mint az át-látszó üveg. És templomot nem láttam abban,mert. annak temploma a mindenható Úristenés a Bárány. És a városnak nincs szükségenapra, sem holdra, hogy abban világítsanak,mert az Isten fényessége világítja azt és annakszövétneke a Bárány. . . És annak kapui nemtétetnek be nappal, mert nem leszen ott éjszaka...Nem megyén abba semmi fertőztetett vagy utá-latosságot cselekvő és hazug, hanem csak akikbe vannak írva a Bárány életkönyvébe... Is-ten és a Bárány királyi székei lesznek abbanés az ő szolgái szolgálnak neki. És látni fogjákaz ö országát és az ö neve lesz az ö homlokai-kon. És éjszaka többé nem leszen és nem szo-rulnak szövétnekvilágra, sem napvilágra, mertaz Úristen világosítja meg őket és országiamfognak örökön örökké».* Szent János eme le-írásához nem adhatok semmit, de ez is csakazt mutatja, amit szent Pál mondott, hogyemberi szem nem látta, fül nem hallotta, em-beri szív fölfogni nem képes, amit Isten készí-tett az őt szeretök számára.

*• Jelenések könyve 21, 18, 22, 5.