SEMMELWEIS EGYETEM

Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF)

Dr. Nemes András

EGÉSZSÉGÜGYI JOG ÉS BIZTOSÍTÁS

Egyetemi jegyzet

Budapest, 2003.

2

I. Fejezet

EGÉSZSÉGÜGYI JOG

1. Alkotmányjogi háttér

Az egészséghez való jogot (egészségügyi jogot) az alapvet jogok közül a szociális és kulturális jogok

közé sorolhatjuk. Ezen alapvet jogok korlátozzák és kötelezik az államot. Érvényesülésük az

egyének szolgáltatási és juttatási igényeként jelentkezik. Azonban nem elegend e jogokat

jogszabályban rögzíteni, mert megvalósulásuk függ az állam anyagi-pénzügyi lehet ségeit l is.

A szociális jogok célja az alapvet emberi szükségletek kielégítése, mert minden embernek joga van

az élethez, s mindenkinek joga van a maga és családja egészségének, valamint jólétének

biztosításához (táplálkozás, ruházkodás, lakhatás, rászorultság esetén gondoskodás).

A szociális jogoknak két nagy területe van:

• a szociális biztonsághoz való jog és

• az egészséghez való jog

Az alapvet emberi szükségletek kielégítését els sorban a tulajdonhoz és a munkához való jog

garantálja. E jogok hiányában lehet hivatkozni szociális biztonsághoz való jogra. A szociális biztonság

két f eleme korunkban:

• a társadalombiztosítás és

• a szociális és egészségügyi segítségnyújtás

A szociális biztonsághoz való jogot, mint állami célt az Alkotmány 17.§-a rögzíti, amikor kimondja,

hogy a Magyar Köztársaság kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik a rászorulókról. Ezen célt

az Alkotmány 70/E.§-a konkretizálja: biztosítja az állampolgároknak a szociális biztonsághoz való

jogot; valamint

• öregség,

• betegség,

• rokkantság,

• özvegység,

• árvaság és

• önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges

ellátáshoz való jogot.

Az állampolgároknak ezen ellátásokhoz való jogai a társadalombiztosítás – egészségbiztosítás,

nyugdíjbiztosítás – útján, a foglalkoztatáspolitikai rendszer m ködtetésével, valamint a szociális

intézmények rendszerével valósulnak meg.

A szociális jogok másik nagy területét: az egészséghez való jogot már a felvilágosult abszolutizmus

idején elismerték azokban az országokban, ahol a járványok megel zése érdekében a

közegészségügy állami feladattá vált. Két nagy területe:

• az egészséges környezethez való jog és

• a testi-lelki egészséghez való jog

3

Az egészséghez való jogot az Alkotmány 70/D.§-a rögzíti, amely alapján a Magyar Köztársaság

területén él knek joguk van a lehet legmagasabb szint testi és lelki egészséghez, és ezt a jogot

• a munkavédelem,

• az egészségügyi intézmények és

• az orvosi ellátás megszervezésével;

• a rendszeres testedzés biztosításával, valamint

• az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg.

Az ismertetett Alkotmányos alapelvek figyelembevételével alkotta meg az Országgy lés az

egészségügyr l szóló 1997. évi CLIV. törvényt (Eüt.), amely módosításokkal és kiegészítésekkel

ugyan, de jelenleg is hatályban van.

2. Az egészségügyi törvény

Az egészségügyr l szóló 1997. évi CLIV. törvény felépítése a következ :

I. FEJEZET: A törvény célja, alapelvei és hatálya.

II. FEJEZET: A betegek jogai és kötelezettségei.

III. FEJEZET: Népegészségügy.

IV. FEJEZET: Az egészségügyi ellátások rendszere.

V. FEJEZET: Az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelményei.

VI. FEJEZET: Az egészségügyi dolgozók jogai és kötelezettségei.

VII. FEJEZET: Az állam felel ssége a lakosság egészségi állapotáért, az egészségügy

szervezése és irányítása.

VIII. FEJEZET: Az emberen végzett orvostudományi kutatások.

IX. FEJEZET: Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások, az embriókkal és

ivarsejtekkel végzett kutatások, a m vi medd vé tétel.

X. FEJEZET: Pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása.

XI. FEJEZET: Szerv- és szövetátültetés.

XII. FEJEZET: A halottakkal kapcsolatos rendelkezések.

XIII. FEJEZET: Vérellátás.

XIV. FEJEZET: Katasztrófa – egészségügyi ellátás.

XV. FEJEZET: Egészségügyi szakért i tevékenység.

XVI. FEJEZET: Természetes gyógytényez k, fürd - és klímagyógyintézetek, gyógyhelyek.

XVII. FEJEZET: Nemzetközi rendelkezések, és

XVIII. FEJEZET: Záró rendelkezések

A következ kben az Eüt. alapvet rendelkezéseit, az állampolgároknak járó ellátások rendszerét

ismertetjük, s e törvény kapcsolódó el írásait a munkavállalók foglalkoztatáspolitikai és a biztosítottak

társadalombiztosítási jogaihoz. Tehát a személyi kör összefoglalóan:

az állampolgárok,

a munkavállalók és

4

a biztosítottak.

2.1. Az Egészségügyi törvény preambuluma

Az Országgy lés

• a lakosság egészsége iránt érzett felel sségét l áthatva,

• attól a meggy z dést l vezérelve, hogy az egyén egészséghez f z d érdeke és jólléte

els bbséget kell élvezzen, továbbá, hogy az orvostudomány fejl désének eredményeit a

jelen és a jövend nemzedékek javára kell felhasználni,

• annak tudatában, hogy az egészség az egyén életmin ségének és önmegvalósításának

alapvet feltétele, amely dönt hatással van a családra, a munkára és ezáltal az egész

nemzetre,

• tekintettel arra, hogy az egészség fejlesztését, meg rzését és helyreállítását az

egészségügy eszközrendszere csak a szociális ellátórendszerrel, valamint a természeti

és épített környezet védelmével, illetve a társadalmi és gazdasági környezettel

együttesen, továbbá az egészséget támogató társadalmi gyakorlattal és politikával

kiegészülve képes szolgálni,

• figyelemmel a bekövetkezett tudományos, technikai, etikai és társadalmi, valamint a

jogrendszert érint változásokra, továbbá nemzetközi kötelezettségeinkre,

az egészségi állapot meg rzésének és javításának összetett feltételrendszerét meghatározó alábbi

törvényt alkotta meg.

2.2. A törvény célja

E törvény célja:

• hogy el segítse az egyén és ezáltal a lakosság egészségi állapotának javulását, az

egészséget befolyásoló feltétel- és eszközrendszer, valamint az annak kialakításában

közrem köd k feladatainak meghatározásával,

• hogy hozzájáruljon a társadalom tagjai esélyegyenl ségének megteremtéséhez az

egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük során,

• hogy megteremtse annak feltételeit, hogy minden beteg meg rizhesse emberi

méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és minden egyéb joga csorbítatlan

maradjon,

• hogy meghatározza – a szolgáltatók jogállásától és az ellátások fedezetét l függetlenül

– az egészségügyi szolgáltatások általános szakmai feltételeit, színvonalának garanciáit,

• hogy biztosítsa az egészségügyi dolgozók és a szolgáltatást nyújtó intézmények

védelmét jogaik és kötelezettségeik meghatározásával, valamint az egészségügyi

szolgáltatás sajátos jellegéb l fakadó garanciális jelleg intézkedésekkel,

5

• valamint, hogy lehet vé tegye az egyéni és a közösségi érdekek harmonikus

érvényesülését, a mindenkori népegészségügyi célok elérését, a szükséges er források

el teremtését, optimális felhasználását és az egészségtudományok fejl dését.

2.3. Alapelvek

1. Az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során a betegek jogainak védelmét

biztosítani kell. A beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az

egészségi állapota által indokolt, e törvényben meghatározott esetekben és módon

korlátozható.

2. Az esélyegyenl ségnek az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során is érvényesülnie

kell.

3. Az egészségi állapot javításának els dleges eszköze az egészség meg rzése és a

betegségek megel zése.

4. Az egészségügyi szolgáltatások alapvet szakmai feltételrendszere tulajdon- és m ködtetési

formától független, kizárólag a szolgáltatás szakmai tartalmán alapul.

5. Az egészségügyi intézményrendszer szakmai ellátási szintekre tagolt felépítése és m ködése

emberközpontú, az eltér jelleg és súlyosságú megbetegedésben szenved k egészségi

állapota által meghatározott szükségletekhez igazodik, valamint tudományos tényekre

alapozott és költség-hatékony eljárásokon alapul.

2.4. Fogalommeghatározások

beteg: az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vev vagy abban részesül személy;

kezel orvos: a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és

terápiás tervet meghatározó, valamint ezek keretében beavatkozásokat végz orvos, aki a beteg

gyógykezeléséért felel sséggel tartozik;

egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások

összessége;

egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb fels fokú egészségügyi

szakképesítéssel rendelkez személy, továbbá a beteg ellátását végz vagy az abban közrem köd

egészségügyi szakképesítéssel rendelkez személy;

egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység, amelynek célja az egyén egészségének

meg rzése, továbbá a megbetegedések megel zése, korai felismerése, megállapítása,

gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy

a további állapotromlás megel zése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására,

ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a

fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerek,

gyógyászati segédeszközök, gyógyfürd ellátások kiszolgálását, a mentést és betegszállítást, a

6

szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a m vi medd vé tételt,

valamint az emberen végzett orvostudományi kutatásokat is;

egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától és a fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi

szolgáltatás nyújtására az egészségügyi hatóság által kiadott m ködési engedély alapján jogosult jogi

személy, jogi személyiség nélküli szervezet és minden olyan természetes személy, aki a szolgáltatást

saját nevében nyújtja;

egészségügyi intézmény: a jogi személyiséggel rendelkez , valamint a fekv beteg-szakellátást

nyújtó, jogi személyiséggel nem rendelkez egészségügyi szolgáltató;

egészségügyi hatóság: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban:

ÁNTSZ) illetékes szerve;

sürg s szükség: az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében

azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy

maradandó egészségkárosodást szenvedne;

veszélyeztet állapot: az az állapot, amelyben az azonnali intézkedés hiánya a beteg vagy más

személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül fenyeget helyzetet eredményezne,

illet leg a környezetére közvetlen veszélyt jelentene;

vizsgálat: az a tevékenység, amelynek célja a beteg egészségi állapotának felmérése, egészségének

meg rzése, a betegségek, illetve kockázatuk felderítése, a konkrét betegség(ek) meghatározása,

prognózisuk, változásuk megállapítása, a gyógykezelés eredményességének, valamint a halál

bekövetkeztének és a halál okának megállapítása;

beavatkozás: azon megel z , diagnosztikus, terápiás, rehabilitációs vagy más célú fizikai, kémiai,

biológiai vagy pszichikai eljárás, amely a beteg szervezetében változást idéz vagy idézhet el ,

továbbá a holttesten végzett vizsgálatokkal, valamint szövetek, szervek eltávolításával összefügg

eljárás;

invazív beavatkozás: a beteg testébe b rön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló

fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot

jelent beavatkozásokat;

életment beavatkozás: sürg s szükség esetén a beteg életének megmentésére irányuló

egészségügyi szolgáltatás;

életfenntartó beavatkozás: a beteg életének mesterséges módon történ fenntartására, illetve egyes

életm ködéseinek pótlására irányuló egészségügyi szolgáltatás;

egészségügyi dokumentáció: az egészségügyi szolgáltatás során az egészségügyi dolgozó

tudomására jutó, a beteg kezelésével kapcsolatos egészségügyi és személyazonosító adatokat

tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, függetlenül annak

hordozójától vagy formájától;

szakképesítés: az adott tevékenység folytatására jogosító, Magyarországon szerzett, valamint a

külföldön szerzett és Magyarországon honosított, illetve elismert, alap-, közép- és fels fokú

szakképzésben, az egyetemi vagy f iskolai szint alapképzésben, valamint az egyetemi és f iskolai

végzettség egészségügyi dolgozók fels fokú szakirányú szakképzése során megszerzett

szakképzettség;

7

közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és a

nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevel szül , a testvér, valamint az élettárs;

magyar állampolgár: a magyar állampolgársággal, továbbá az illetékes hatóság által kiadott, a

Magyar Köztársaság területére érvényes letelepedési engedéllyel rendelkez nem magyar

állampolgárságú, valamint a külön jogszabály értelmében menekültnek min sül személy.

2.5. A törvény hatálya

E törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén

• tartózkodó természetes személyekre,

• m köd egészségügyi szolgáltatókra,

• folytatott egészségügyi tevékenységekre.

A törvény a természetes személyek egyes csoportjai tekintetében az e törvényben foglaltaktól eltér

szabályokat állapíthat meg. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit a

személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények által nyújtott egészségügyi szolgáltatások

vonatkozásában is megfelel en alkalmazni kell.

3. A betegek jogai és kötelezettségei

3.1. Az egyén szerepe

Az egészségüggyel kapcsolatos társadalmi kötelezettségek az egyén saját és környezete egészségi

állapotáért viselt felel sségével együtt biztosítják a lakosság egészségének védelmét és egészségi

állapotának javítását. Mindenki köteles tiszteletben tartani mások jogait egészségük meg rzéséhez és

védelméhez, a betegségek megel zéséhez és a gyógyuláshoz.

3.2. A beteg jogai

3.2.1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog

Minden betegnek joga van sürg s szükség esetén az életment , illetve a súlyos vagy maradandó

egészségkárosodás megel zését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és

szenvedéseinek csökkentéséhez. Ezen felül minden betegnek joga van olyan egészségügyi

ellátáshoz, amely egészségi állapota által indokolt, megfelel , folyamatosan hozzáférhet és

megkülönböztetés nélküli. Az egészségügyi ellátás:

• megfelel , ha az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szabályozás

megtartásával történik;

• folyamatosan hozzáférhet , ha napi 24 órában igénybevehet ;

• megkülönböztetés nélküli, ha az adott egészségügyi szolgáltatás nyújtása során a

betegek között – társadalmi helyzetük, politikai nézeteik, nemzetiségük, származásuk,

8

vallásuk, nemük, koruk, családi állapotuk, képzettségük, testi vagy értelmi

fogyatékosságuk miatt - nem valósul meg diszkriminatív megkülönböztetés.

A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt esetben az ellátását biztosító orvos szabad

megválasztásához. A beteg orvosválasztási joga az egészségügyi szolgáltató és a választott orvos

egyetértésével gyakorolható. A beteg a kezel orvosa által megállapítottakkal kapcsolatban más orvos

által történ vizsgálatot is kezdeményezhet.

Ha a beteget a legrövidebb id n belül nem részesítik az egészségi állapota által indokolt szükséges

ellátásban, tájékoztatni kell arról, hogy milyen más egészségügyi szolgáltatót vehet igénybe ellátása

érdekében. Amennyiben ez nem lehetséges, a beteget várólistára kell helyezni, s tájékoztatni kell a

várakozás okáról, valamint annak várható id tartamáról.

3.2.2. Az emberi méltósághoz való jog

A beteg emberi méltóságát az egészségügyi ellátás során tiszteletben kell tartani. A betegen kizárólag

csak az ellátásához szükséges beavatkozások végezhet k el.

A beteg jogainak gyakorlása – az ellátás során – csak az egészségi állapota által indokolt ideig,

mértékben és módon korlátozható. A korlátozás csak addig tarthat, ameddig annak oka fennáll. A

korlátozó intézkedéseket a beteg kezel orvosa rendelheti el.

A beteget csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni. A beteg ruházata – az ellátás során

– csak a szükséges id re és a szakmailag indokolt mértékben távolítható el.

3.2.3. A kapcsolattartás joga

A kapcsolattartás joga a beteg fekv beteg-gyógyintézetben megillet jogainak összessége, amelyet

betegtársai jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva gyakorolhatja.

Az erre vonatkozó részletes szabályokat a fekv beteg-gyógyintézet házirendje határozza meg:

• a betegnek joga van más személyekkel kapcsolatot tartani, látogatókat fogadni;

megtilthatja a gyógykezelésével kapcsolatos információk más el tt történ feltárását

(kivéve: ha gondozása érdekében szükséges)

• a súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa megjelölt személy mellette

tartózkodjon;

• a kiskorú betegnek joga arra, hogy szül je, törvényes képvisel je vagy az általuk

megjelölt személy mellette tartózkodjon;

• a szül n nek joga van arra, hogy a vajúdása és a szülés alatt az általa megjelölt

nagykorú személy folyamatosan vele legyen; a szülést követ en pedig arra, hogy –

amennyiben ez lehetséges – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el;

• a beteget megilleti a vallás szabad gyakorlásának joga;

• a beteg jogosult saját ruháinak és személyes tárgyainak a használatára.

A házirend a fentieken kívül természetesen további jogokat is megállapíthat.

9

3.2.4. A gyógyintézet elhagyásának joga

A betegnek joga van a gyógyintézetet elhagyni, amennyiben azzal nem veszélyezteti mások testi

épségét, egészségét. A beteg távozási szándékát kezel orvosának köteles bejelenteni, aki e tényt a

beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti. Amennyiben a beteg bejelentés nélkül hagyja el a

gyógyintézetet, a kezel orvos ezt szintén feltünteti a beteg egészségügyi dokumentációjában,

valamint – ha beteg egészségügyi állapota ezt indokolja – értesíti az illetékes hatóságokat,

korlátozottan cselekv képes és cselekv képtelen személy estén a törvényes képvisel t, vagy az erre

megjelölt személyt.

3.2.5. A tájékoztatáshoz való jog

A beteg jogosult a teljes kör tájékoztatásra. A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást

kapjon egészségi állapotáról; a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról; a javasolt vizsgálatok,

beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges el nyeir l és kockázatairól; a

vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett id pontjairól; döntési jogáról a javasolt

vizsgálatok, beavatkozások tekintetében; a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekr l;) az

ellátás folyamatáról és várható kimenetelér l; a további ellátásokról, valamint a javasolt életmódról.

A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követ en további kérdezésre.

A betegnek joga van ellátása során megismerni az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését

követ en azok eredményét, esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltér eredményt és annak

okait. Ezen felül a beteg jogosult megismerni az ellátásában közvetlenül közrem köd személyek

nevét, szakképesítését és beosztását.

A betegnek joga van arra, hogy számára érthet módon kapjon tájékoztatást - figyelemmel életkorára,

iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára. A beteg tájékoztatásához szükség esetén és lehet ség

szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot biztosítanak.

3.2.6. Az önrendelkezéshez való jog

A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog. A beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e

egészségügyi ellátást igénybe venni, annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele,

melyeket utasít vissza. A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érint

döntésekben részt vegyen. Bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a

beteg beleegyezését adja. A beleegyezésnek megtévesztést l, fenyegetést l, kényszert l mentesnek

kell lennie, valamint megfelel tájékoztatáson kell alapulnia. A beteg a beleegyezését szóban, írásban

vagy ráutaló magatartással adhatja meg. Az invazív beavatkozásokhoz a beteg írásbeli vagy -

amennyiben erre nem képes - két tanú együttes jelenlétében, szóban vagy más módon megtett

nyilatkozata szükséges. A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor

visszavonhatja.

A cselekv képes beteg közokiratban, teljes bizonyító erej magánokiratban vagy - írásképtelensége

esetén - két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal megnevezheti azt a cselekv képes

10

személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni, illetve, akit a

tájékoztatni kell. Ugyanakkor a cselekv képes beteg meghatározott személy megjelölésével vagy

anélkül bárkit kizárhat a beleegyezés és a visszautasítás jogának helyette történ gyakorlásából,

illetve a tájékoztatásból.

Amennyiben a beteg cselekv képtelen és nincs nyilatkozattételre jogosult személy, a beleegyezés és

a visszautasítás jogát

• a beteg törvényes képvisel je, ennek hiányában

• a beteggel közös háztartásban él , cselekv képes személy (házastársa vagy élettársa,

ennek hiányában gyermeke, ennek hiányában szül je, ennek hiányában testvére, ennek

hiányában nagyszül je, ennek hiányában unokája)

• hozzátartozója hiányában a beteggel közös háztartásban nem él , cselekv képes

személy (gyermeke, ennek hiányában szül je, ennek hiányában testvére, ennek

hiányában nagyszül je, ennek hiányában unokája) gyakorolja.

Az egy sorban nyilatkozattételre jogosultak ellentétes nyilatkozata esetén a beteg egészségi állapotát

várhatóan legkedvez bben befolyásoló döntést kell figyelembe venni.

A fent említett személy nyilatkozata a kezel orvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történ

beleegyezésre terjedhet ki. E nyilatkozat azonban a beavatkozással fölmerül kockázatoktól eltekintve

nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, így különösen nem vezethet súlyos vagy

maradandó egészségkárosodásához. A nyilatkozatról a beteget cselekv képessé válását követ en

azonnal tájékoztatni kell.

A beteg beavatkozásokba történ beleegyezését vélelmezni kell, ha a beteg egészségi állapota

következtében beleegyez nyilatkozat megtételére nem képes, és a fent említett személy

nyilatkozatának beszerzése késedelemmel járna; valamint invazív beavatkozások esetén akkor, ha a

nyilatkozattételre jogosult személy nyilatkozatának beszerzése késedelemmel járna és a beavatkozás

késedelmes elvégzése a beteg egészségi állapotának súlyos vagy maradandó károsodásához

vezetne.

A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés

elmaradása mások - ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is - egészségét vagy testi épségét

súlyosan veszélyezteti, továbbá ha a beteg közvetlen életveszélyben van.

A beteg írásbeli beleegyezése szükséges bármely - a beavatkozással összefüggésben - életében

eltávolított sejtjének, sejtalkotórészének, szövetének, szervének, testrészének - egészségügyi

ellátásával össze nem függ - bármilyen célú felhasználásához. A beteg beleegyezése viszont nem

kell ezen anyagok szokásos módon történ megsemmisítéséhez.

A betegnek joga van arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érint beavatkozásokról. A

beteg megtilthatja, hogy holttestéb l szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás,

kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.

11

3.2.7. Az ellátás visszautasításának joga

A cselekv képes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha az ellátás

elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos

vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erej

magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza.

Az életfenntartó vagy életment beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehet ség,

ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint

rövid id n belül - megfelel egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. A

visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és

egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában

hozta meg, illetve, hogy a fenti feltételek fennállnak, továbbá a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát

követ 3. napon - két tanú el tt - ismételten kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát.

Amennyiben a beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, a kezelés visszautasítására

vonatkozó nyilatkozata nem vehet figyelembe.

A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életment beavatkozást, ha várandós és el re

láthatóan képes a gyermek kihordására.

A beteg a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttség nélkül visszavonhatja.

Cselekv képtelen és korlátozottan cselekv képes beteg esetén a fenti ellátás nem utasítható vissza.

Amennyiben ezen ellátás visszautasítására mégis sor kerül, az egészségügyi szolgáltató keresetet

indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt. A kezel orvos a bíróság joger s határozatának

meghozataláig köteles a beteg egészségi állapota által indokolt ellátások megtételére. Közvetlen

életveszély esetén a szükséges beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpótlásra nincs

szükség. A kezel orvos az indokolt ellátási kötelezettségének teljesítése érdekében - szükség esetén

- igénybe veheti a rend rhatóság közrem ködését.

3.2.8. Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga

A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szerepl adatait, illetve

joga van ahhoz, hogy egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.

Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szerepl adattal pedig a

beteg rendelkezik.

A beteg jogosult a gyógykezeléssel összefügg adatainak kezelésér l tájékoztatást kapni; a rá

vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni; az egészségügyi dokumentációba betekinteni,

valamint azokról saját költségére másolatot kapni; a fekv beteg-gyógyintézetb l történ

elbocsátásakor zárójelentést kapni; valamint egészségügyi adatairól indokolt célra - saját költségére -

összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményt kapni.

A beteg jogosult az általa pontatlannak vagy hiányosnak vélt - rá vonatkozó - egészségügyi

dokumentáció kiegészítését, kijavítását kezdeményezni.

12

Amennyiben a betegr l készült egészségügyi dokumentáció más személy magántitok-védelméhez

való jogát érint adatokat is tartalmaz, annak csak a betegre vonatkozó része tekintetében

gyakorolható a betekintési, illetve a fent említett egyéb jogosultság.

Cselekv képtelen személy dokumentációjába való betekintési jog az általa megnevezett személyt,

ennek hiányában törvényes képvisel jét, ennek hiányában a beteggel közös háztartásban él ,

cselekv képes személyt, ennek hiányában a beteggel közös háztartásban nem él cselekv képes

személyt illet meg. Korlátozottan cselekv képes személy dokumentációjába való betekintési jog a

beteget, illetve az általa megnevezett személyt, ennek hiányában a törvényes képvisel t illeti meg.

A beteg jogosult az adott betegségével kapcsolatos egészségügyi ellátásának ideje alatt az általa

meghatározott személyt írásban felhatalmazni a rá vonatkozó egészségügyi dokumentációba való

betekintésre, illetve arra, hogy azokról másolatot készíttessen.

A beteg egészségügyi ellátásának befejezését követ en csak a beteg által adott teljes bizonyító

er vel rendelkez magánokiratban felhatalmazott személy jogosult az egészségügyi dokumentációba

való betekintésre, és arról másolat készítésére.

A beteg életében, illet leg halálát követ en házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, valamint

élettársa - írásos kérelme alapján - akkor is jogosult az egészségügyi adat megismerésére, ha az

egészségügyi adatra ezen személyek életét, egészségét befolyásoló ok feltárása, illetve

egészségügyi ellátás céljából van szükség; valamint az egészségügyi adat más módon való

megismerése, illetve az arra való következtetés nem lehetséges.

A beteg halála esetén törvényes képvisel je, közeli hozzátartozója, valamint örököse - írásos kérelme

alapján - jogosult a halál okával összefügg vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál

bekövetkezését megel z gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az

egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját költségére - másolatot kapni.

3.2.9. Az orvosi titoktartáshoz való jog

A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vev személyek az ellátása során

tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait (a továbbiakban: orvosi titok) csak az arra

jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék.

A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségér l, annak várható kimenetelér l kiknek adható

felvilágosítás, illetve kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes megismeréséb l.

Az érintett beteg egészségügyi adatait annak hozzájárulása hiányában is közölni kell, amennyiben ezt

a törvény elrendeli; mások életének, testi épségének és egészségének védelme szükségessé teszi.

Az érintett beteg hozzájárulása nélkül a beteg további ápolását, gondozását végz személlyel közölni

lehet azokat az egészségügyi adatokat, amelyek ismeretének hiánya a beteg egészségi állapotának

károsodásához vezethet.

A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és gyógykezelése során csak azok a személyek

legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez a beteg

hozzájárult. A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálatára és kezelésére olyan körülmények között

kerüljön sor, hogy azt beleegyezése nélkül mások ne láthassák, illetve ne hallhassák, kivéve, ha a

sürg s szükség és a veszélyeztet állapot esetén ez elkerülhetetlen.

13

A betegnek joga van megnevezni azt a személyt, akit fekv beteg-gyógyintézetbe történ

elhelyezésér l, egészségi állapotának alakulásáról értesíthetnek, illetve joga van bármely személyt

ebb l kizárni. A beteg által megnevezett személyt a fekv beteg-gyógyintézet köteles értesíteni a

beteg elhelyezésér l és annak megváltoztatásáról, valamint egészségi állapotának jelent s mérték

változásáról.

3.3. A beteg kötelezettségei

Eredményes gyógyító tevékenység csak a beteg és az ellátók kölcsönös együttm ködése révén

lehetséges, ezért a betegnek nem csak jogai, de kötelezettségei is vannak. E kötelezettségeknek

els sorban a saját és mások gyógyulása érdekében kell eleget tennie. A beteg – saját érdekében –

mindenekel tt köteles együttm ködni az t ellátó egészségügyi dolgozókkal az alábbiak szerint:

• Tájékoztatni ket mindarról, aminek ismerete szükséges a megfelel gyógykezeléshez.

Különösen fontos elmondani korábbi betegségeit, gyógykezelését; azt, hogy milyen gyógyszereket

szed, illetve szedett, valamint fel kell tárnia azokat a kockázati tényez ket is, amik az egészségét

károsíthatják.

• Tájékoztatni kell az ellátókat – saját betegségével összefüggésben – mindarról, ami mások

életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fert z betegségekr l és a foglakozás

végzését kizáró megbetegedésekr l, állapotokról.

• A betegnek el kell mondania, hogy egészségügyi ellátásával kapcsolatban korábban milyen

jognyilatkozatokat tett (pl. helyettes döntéshozót nevezett meg, él végakaratot készített).

• Miután a beteg hozzájárult a beavatkozásokhoz, köteles betartani az orvosoknak a

gyógykezelésével kapcsolatos rendelkezéseit.

• Természetesen köteles betartani a jogszabályokat, az intézmény házirendjét és a

térítésköteles ellátások ellenértékét megfizetni.

• Hitelt érdeml en igazolnia kell a személyes adatait és azt, hogy van-e egészségbiztosítása?

• Köteles tiszteletben tartani más betegek és az egészségügyi dolgozók jogait.

3.4. A beteg jogainak érvényesítése

E törvény biztosítja a beteg jogainak érvényesítését, a panaszainak kivizsgálását és megteremti a

betegjogi képvisel rendszerét, aki együttm ködik az ÁNTSZ szerveivel.

Az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget - egészségi állapotától függ en - a felvételekor,

illet leg az ellátás el tt tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének lehet ségeir l, illetve a

gyógyintézet házirendjér l.

14

3.4.1. A betegjogi képvisel

A betegjogi képvisel ellátja a betegek e törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíti ket

e jogaik megismerésében és érvényesítésében.

A betegjogi képvisel tevékenysége különösen az alábbiakat foglalja magában:

• segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal

kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében;

• segít a betegnek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását;

• a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az egészségügyi szolgáltató

vezet jénél, fenntartójánál, illetve - a beteg gyógykezelésével összefügg ügyekben -

eljár az arra illetékes hatóságnál, és ennek során képviseli a beteget;

• rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó

szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok érvényesülésér l az egészségügyi

szolgáltatónál.

A betegjogi képvisel egyedi ügyekben kizárólag a betegt l kapott meghatalmazás keretei között

járhat el.

A betegjogi képvisel a tevékenysége során az egészségügyi szolgáltató m ködésével kapcsolatban

észlelt jogsért gyakorlatra és egyéb hiányosságokra köteles felhívni a szolgáltató vezet jének, illetve

fenntartójának a figyelmét, és azok megszüntetésére javaslatot tesz. A felhívás eredménytelensége

esetén a betegjogi képvisel jogosult az illetékes szervhez, illetve személyhez fordulni.

A betegjogi képvisel kiemelten kezeli az életkoruk, testi vagy szellemi fogyatékosságuk, egészségi

állapotuk, illetve társadalmi-szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott helyzetben lév k betegjogi

védelmét.

A betegjogi képvisel - az ellátás zavartalanságát nem veszélyeztetve - illetékességi körében jogosult:

• az egészségügyi szolgáltató m ködési területére belépni,

• a vonatkozó iratokba betekinteni,

• az egészségügyben dolgozókhoz kérdést intézni.

A betegjogi képvisel köteles a betegre vonatkozó orvosi titkot megtartani, és a beteg személyes

adatait a vonatkozó jogszabályok szerint kezelni.

A betegjogi képvisel a külön jogszabály szerinti szervezet keretei között látja el feladatait.

A betegjogi képvisel nem állhat azzal az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló

jogviszonyban, amely az általa képviselend betegek részére egészségügyi szolgáltatást nyújt.

Az egészségügyi szolgáltató biztosítja, hogy a betegek és hozzátartozóik a betegjogok képviseletét

ellátó személy(ek) kilétét és elérésük módját megismerhessék.

Az egészségügyi szolgáltató vezet je 10 munkanapon belül, a fenntartó 30 munkanapon belül - ha a

fenntartó önkormányzati képvisel -testület vagy közgy lés, a soron következ testületi ülésen -

érdemben megvizsgálja a betegjogi képvisel észrevételeit és azzal kapcsolatos állásfoglalásáról t

tájékoztatja.

15

3.4.2. A közvetít i tanács

A beteg és az egészségügyi szolgáltató között felmerül jogviták peren kívüli megoldására a felek

együttesen kezdeményezhetik a jogvita közvetít i eljárás keretében történ rendezését.

A közvetít i tanács összetételét, a közvetít i eljárás rendjét külön törvény szabályozza.

4. Az egészségügyi dolgozók jogai és kötelezettségei

4.1. Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége

Sürg s szükség esetén az egészségügyi dolgozó - id ponttól és helyt l függetlenül - az adott

körülmények között a t le elvárható módon és a rendelkezésére álló eszközökt l függ en az arra

rászoruló személynek els segélyt nyújt, illet leg a szükséges intézkedést haladéktalanul megteszi.

Kétség esetén a sürg s szükség fennállását vélelmezni kell.

A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi dolgozó munkaidejében az e min ségében

hozzáforduló beteg megfelel ellátása iránt intézkedik.

Az orvos - feltéve, ha szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján erre jogosult - a hozzá forduló

beteget megvizsgálja. A vizsgálat megállapításaitól függ en a beteget ellátja, vagy - a megfelel tárgyi

és személyi feltételek hiánya esetén - a megfelel feltételekkel rendelkez orvoshoz, illetve

egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja.

A beteg vizsgálata kiterjed a kezel orvos tudomására jutott valamennyi panaszra, a kórel zményre és

a beteg gyógyulását befolyásoló egyéni körülmények feltárására.

A fentiekben foglaltaktól eltérni kizárólag a beteg életének megmentéséhez szükséges, halasztást

nem t r beavatkozások esetén lehet.

Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkez egészségügyi dolgozó a hozzá forduló beteg

vizsgálatáról kompetenciájának keretei között saját maga, illet leg, ha az kompetenciájának kereteit

meghaladja, az erre jogosult orvos értesítése útján gondoskodik. Ez utóbbi esetben azonban, ha a

beteg állapota azt szükségessé teszi, az orvos megérkezéséig elvégzi mindazokat a

beavatkozásokat, amelyek nyújtására szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján jogosult.

Távolléte vagy akadályoztatása id tartamára a beteg vizsgálatára és kezelésére

• a kezel orvos munkáltatója,

• a munkáltató hiányában a kezel orvos,

• a kezel orvos akadályoztatása esetén - az egészségügyi szolgáltató költségére - a

területileg illetékes egészségügyi hatóság

köteles a beteg vizsgálatáról és kezelésér l más orvos útján gondoskodni, ide nem értve azt

az esetet, amelyben a kezel orvos feladatait az ügyeletes orvos látja el.

A felkért kezel orvos, illet leg ügyeletes orvos köteles a beteg egészségi állapotával kapcsolatos

eseményekr l a kezel orvost megfelel id ben és módon tájékoztatni.

A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi dolgozó a folyamatos ellátás biztosítása

érdekében - a munkáltató rendelkezésének és a külön jogszabályokban foglaltaknak megfelel en - a

16

rendes munkaid n kívül elérhet vagy meghatározott helyen készenlétben áll, illetve ügyeleti

feladatokat lát el.

Készenlétnek min sül a rendkívüli munkaid ben, az egészségügyi szolgáltató által elérhet , vagy

meghatározott helyen munkavégzés céljából való készen állás.

Ügyeletnek min sül - amennyiben m szak szervezése nem szükséges vagy nem lehetséges -

rendkívüli munkaid ben, ügyeleti díj ellenében, a munkavégzés helyszínén való rendelkezésre állás,

továbbá az ügyeleti és munkaköri feladatok ellátása.

4.2. Vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása (gyógymódválasztási szabadság)

A kezel orvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek közül

szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közrem köd

személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett

végezhet eljárást.

A választott vizsgálati és terápiás módszer alkalmazhatóságának feltétele, hogy

• ahhoz a beteg e törvény szabályai szerint beleegyezését adja, valamint

• a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál,

illet leg a kockázat vállalására alapos ok legyen.

A kezel orvos - feladatkörében - jogosult

• más orvost vagy egyéb szakképesítéssel rendelkez egészségügyi dolgozót a beteg

vizsgálatára, illetve gyógykezelésében való közrem ködésre felkérni,

• konzílium összehívását javasolni, illetve összehívni.

A kezel orvos - feladatkörében - jogosult a beteg ellátásában közrem köd egészségügyi dolgozók

részére utasítást adni. Az utasításnak egyértelm en tartalmazni kell az ellátandó feladatot, annak

idejét, helyét és - amennyiben szükséges - a közrem ködésre felkérend további egészségügyi

dolgozók nevét és munkakörét.

A közrem köd egészségügyi dolgozó

• az utasítást az abban foglalt feltételek szerint és a szakmai szabályoknak megfelel en

hajtja végre,

• amennyiben a végrehajtás során el re nem látható vagy a beteg állapotromlásához

vezet esemény történik, err l a kezel orvost - ha ez nem lehetséges, a betegellátásban

közrem köd más orvost - haladéktalanul értesíti,

• amennyiben véleménye szerint az utasítás végrehajtása a beteg állapotát kedvez tlenül

befolyásolja vagy más aggály merül fel, ezt azonnal a kezel orvos - ha ez nem

lehetséges, a betegellátásban közrem köd más orvos - tudomására hozza,

• az utasítás végrehajtását - a kezel orvos egyidej tájékoztatása mellett - megtagadja,

amennyiben azzal a t le elvárható ismeretek szerint a beteg életét veszélyeztetné vagy a

gyógykezeléshez nem szükségszer en kapcsolódó maradandó egészségkárosodást

okozna.

17

Az utasítás keretein belül az egészségügyi dolgozó - szakmai kompetenciájának keretei között és

felkészültségének megfelel en - önállóan határozza meg a általa elvégzend feladatok

végrehajtásának módját és sorrendjét.

4.3. Az ellátás megtagadásának joga

A hozzá forduló beteg vizsgálatát a betegellátásban közvetlenül közrem köd orvos megtagadhatja,

• ha ebben más beteg ellátásának azonnali szükségessége miatt akadályoztatva van, vagy

• a beteghez f z d személyes kapcsolata miatt

• feltéve, hogy a beteget más orvoshoz irányítja.

Az orvos a beteg vizsgálatát és további ellátását megtagadja, ha erre saját egészségi állapota vagy

egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.

Az orvos a beteg ellátását csak a vizsgálatát követ en tagadhatja meg, amennyiben a vizsgálat

alapján megállapítást nyer, hogy

• a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem igényel,

• a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért kezelés szakmailag nem indokolt,

• a szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi szolgáltatónál nincsenek meg a

személyi, illetve tárgyi feltételek és a beteget beutalja az ellátásra szakmailag illetékes

egészségügyi szolgáltatóhoz, vagy

• a beteg állapota nem igényel azonnali beavatkozást és a vizsgálatot végz orvos a

beteget kés bbi id pontra visszarendeli, illet leg a b) pontban foglaltak szerint jár el.

Amennyiben a beteg vizsgálata alapján megállapítást nyer, hogy a beutaló orvos által javasolt vagy a

beteg által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik, az orvos az ellátást megtagadja.

Az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha

• az adott ellátás erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggy z désével

ellenkezik,

• a beteg együttm ködési kötelezettségét súlyosan megsérti,

• vele szemben a beteg sért vagy fenyeget magatartást tanúsít, kivéve, ha e

magatartását betegsége okozza,

• saját életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti.

Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkez egészségügyi dolgozó a beteg által kért ellátást köteles

megtagadni, ha

• az jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik,

• arra saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag

alkalmatlan.

4.4. Tájékoztatási kötelezettség

A kezel orvos a beteg állapota által indokolt rendszerességgel, a t le elvárható ismereteknek

megfelel en és legjobb tudása szerint tájékoztatja a beteget annak egészségi állapotáról.

Amennyiben a beteg cselekv képtelen, illetve korlátozottan cselekv képes, a kezel orvos az arra

jogosult személyeket is tájékoztatja.

18

A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthet az el re elkészített általános ismertet segédanyagok

átadásával.

A kezel orvos a beteg tájékoztatását körültekint en, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára

és körülményeire tekintettel végzi.

A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelent s

mellékhatásaira, az esetleges szöv dményekre és a beavatkozások lehetséges következményeire,

azok el fordulási gyakoriságára. Meg kell gy z dni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette,

továbbá szükség esetén gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról.

4.5. Dokumentációs kötelezettség

A beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatokat az egészségügyi dokumentáció

tartalmazza. Az egészségügyi dokumentációt úgy kell vezetni, hogy az a valóságnak megfelel en

tükrözze az ellátás folyamatát.

Az egészségügyi dokumentációban fel kell tüntetni

• a beteg személyazonosító adatait,

• cselekv képes beteg esetén az értesítend személy, kiskorú, illetve gondnokság alatt

álló beteg esetében a törvényes képvisel nevét, lakcímét, elérhet ségét,

• a kórel zményt, a kórtörténetet,

• az els vizsgálat eredményét,

• a diagnózist és a gyógykezelési tervet megalapozó vizsgálati eredményeket, a

vizsgálatok elvégzésének id pontját,

• az ellátást indokoló betegség megnevezését, a kialakulásának alapjául szolgáló

betegséget, a kísér betegségeket és szöv dményeket,

• egyéb, az ellátást közvetlenül nem indokoló betegség, illetve a kockázati tényez k

megnevezését,

• az elvégzett beavatkozások idejét és azok eredményét,

• a gyógyszeres és egyéb terápiát, annak eredményét,

• a beteg gyógyszer-túlérzékenységére vonatkozó adatokat,

• a bejegyzést tév egészségügyi dolgozó nevét és a bejegyzés id pontját,

• a betegnek, illet leg tájékoztatásra jogosult más személynek nyújtott tájékoztatás

tartalmának rögzítését,

• a beleegyezés, illetve visszautasítás tényét, valamint ezek id pontját,

• minden olyan egyéb adatot és tényt, amely a beteg gyógyulására befolyással lehet.

Az egészségügyi dokumentáció részeként meg kell rizni:

• az egyes vizsgálatokról készült leleteket,

• a gyógykezelés és a konzílium során keletkezett iratokat,

• az ápolási dokumentációt,

• a képalkotó diagnosztikus eljárások felvételeit, valamint

• a beteg testéb l kivett szövetmintákat.

19

Több résztevékenységb l álló, összefügg ellátási folyamat végén vagy fekv beteg-gyógyintézeti

ellátást követ en írásbeli összefoglaló jelentést (zárójelentést) kell készíteni, és azt a betegnek át kell

adni.

4.6. Titoktartási kötelezettség

Az egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló

jogviszonyban álló más személyt minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az

egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában,

id beli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat

közvetlenül a betegt l, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten az egészségügyi

dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg.

A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra esetre, ha ez alól a beteg felmentést adott vagy

jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja el .

4.7. Az egészségügyi dolgozók védelme

Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló

jogviszonyban álló más személy

• a látlelet kiadása,

• a keres képesség, illetve a munkaképesség-csökkenés mértékének elbírálása,

• a munka-, illetve pályaalkalmasság elbírálása,

• az egészségügyi alkalmassághoz kötött engedélyek kiadására irányuló eljárásban

végzett vizsgálatok,

• az egyéb egészségügyi, egészségbiztosítási vagy szociális ellátásra való jogosultság

megállapítására irányuló eljárásban végzett vizsgálatok,

• a kötelez népegészségügyi intézkedések ellátása,

• a hatóság megkeresésére vagy megrendelésére végzett vizsgálat, illetve beavatkozás,

• az ügyeleti szolgálat, illetve sürg sségi ellátás

• során mindezekkel összefüggésben közfeladatot ellátó személynek min sül.

4.8. A szakmai fejl déshez való jog és kötelezettség

Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló

jogviszonyban álló más személy jogosult és köteles szakmai ismereteinek - a tudomány mindenkori

állásával, fejl désével összhangban történ - folyamatos továbbfejlesztésére.

5. Népegészségügy

20

A népegészségügy a társadalom egészének szervezett tevékenysége, amelynek célja a lakosság

egészségi állapotának javítása az egészség meg rzése, a betegségek megel zése révén.

A népegészségügyi tevékenység körében meg kell határozni az egészség tudományosan

megalapozott biológiai és természeti-társadalmi környezeti feltételeit, az egészség meg rzésének, a

betegségek megel zésének hatékony, hozzáférhet és a lakosság által elfogadható módszereit,

valamint az ehhez szükséges intézményrendszer sajátosságait.

Az egészséget támogató társadalompolitika céljainak meghatározásánál, valamint a döntések

el készítésénél támaszkodni kell a népegészségügyi tevékenység során feltárt adatokra.

A lakosságot a népegészségügyi helyzetr l, a felmerült problémákról, az el idéz tényez kr l, a

várható következményekr l, a megoldás lehet ségeir l és korlátairól rendszeresen tájékoztatni kell.

5.1. Egészségfejlesztés Az egészségfejlesztés célja az egészségi állapot és az életmin ség javítása, valamint az egészség

védelme. Az egészség védelmének els dleges eszközei a betegségek és sérülések megel zése,

valamint az egészségnevelés.

Az egészségnevelésnek ki kell terjednie a betegségek, illetve kórmegel z állapotok megel zésével

és korai felismerésével kapcsolatos tudnivalók, módszerek ismertetésére is. Ennek során

hangsúlyozni kell az egyén lehet ségeit és felel sségét egészsége meg rzésével kapcsolatban.

Minden egészségügyi dolgozó feladata az egészségnevelésben való aktív részvétel, ezért az

egészségügyi dolgozók képzése során kiemelt figyelmet kell fordítani az életmód-tanácsadásra

történ felkészítésre.

Az egészségnevelés szempontjait a közszolgálati rádió és televízió m sorpolitikájának kialakítása

során is figyelembe kell venni.

A lakosság egészségét veszélyeztet tényez ket és tevékenységeket észlel , illetve ilyen

tevékenységet folytató személyeket és szervezeteket bejelentési kötelezettség terheli. Ezen

személyek és szervezetek tudomására jutott információkat az egészségkárosodás megel zéséhez

szükséges ismeretekkel kiegészítve nyilvánosságra kell hozni.

Az egészségvédelem alapvet eszközei az egészségnevelés mellett a fert z megbetegedések

megel zését szolgáló véd oltások, a betegségek és kórmegel z állapotok korai felismerését célzó

sz r vizsgálatok rendszere, valamint az egészségügyi ellátás keretében végzett egészségügyi

felvilágosító tevékenység.

A lakosság egészségi állapotát hosszú távon is jelent sen befolyásoló területek - a háziorvos ilyen

irányú tevékenysége mellett - a család- és n védelmi gondozás, a gyermekek és ifjak közösségeinek

egészségügyi gondozása (a továbbiakban: ifjúság-egészségügyi gondozás), a foglalkozás-

egészségügy, az id skorúak gondozása és a sportegészségügyi gondozás.

5.1.1. Ifjúság-egészségügyi gondozás

21

A népegészségügy erny je alatt kell gondoskodni az Ifjúság-egészségügyi gondozásról. Az ifjúság-

egészségügyi gondozás célja a kiskorúak harmonikus testi és lelki fejl désének el segítése. Ennek

során biztosítani kell

• az egészségnevelést,

• az életkoruknak megfelel sz r vizsgálatokat,

• az életkorhoz kötött kötelez véd oltásokat, illetve azok megtörténtének és

eredményességének vizsgálatát, továbbá a kampányoltásokat,

• a pályaválasztási tanácsadás egészségügyi feladatait,

• a beiskolázás el tti vizsgálatokat, a szakmai alkalmasság elbírálását, a szakképesítést is

nyújtó oktatási intézményekben az id szakos alkalmassági vizsgálatok elvégzését.

Ebben a feladatkörben ellen rizni kell a közegészségügyi követelmények érvényesülését

az elméleti és gyakorlati képzésre szolgáló helyiségekben, továbbá a szabadtéri

foglalkoz6tatási és rekreációs területeken,

• a bölcs dében, a nevelési-oktatási intézményben folyó étkeztetést,

• a járványügyi el írások betartását,

• az els segélynyújtás feltételeinek meglétét,

• alkohol, kábítószer, egyéb pszichotrop anyagok és a dohánytermékek (tiltott)

fogyasztására vonatkozó szabályok betartását,

• a tanulók pszichológiai állapotát, terhelhet ségét;

• fert z megbetegedés esetén meg kell tenni a szükséges járványügyi intézkedéseket;

• a nevelési-oktatási intézményekben a gyermekek és tanulók els orvosi ellátását.

Az ifjúság-egészségügyi gondozás részét képezi – a külön jogszabályban meghatározottak szerint –

az iskola-egészségügyi ellátás.

5.1.2. Sportegészségügyi gondozás

A sportegészségügyi gondozást is el írja a törvény. A sportegészségügyi gondozás célja:

• a diáksportban és a szabadid sportban rendszeresen részt vev személyek el zetes

alkalmassági vizsgálata és rendszeres ellen rzése,

• a fokozott fizikai megterhelésre alkalmatlan személyek kisz rése, a rejtett

megbetegedések feltárása,

• a fizikai állapotnak megfelel kedvez élettani hatást kifejt , szakszer en irányított

testmozgás sportegészségügyi ellen rzése,

• a sporttevékenységre és az ezzel kapcsolatos életmódra vonatkozó tanácsadás,

• az iskolai testnevelési, könnyített és gyógy-testnevelési feladatok ellátásával kapcsolatos

tanácsadás,

• sportrendezvények felügyelete, a sportsérülések megel zése és els dleges ellátása, a

szükséges további intézkedések megtétele,

• sport- és mozgásprogramok kidolgozása, valamint ezek hatásának vizsgálata, lehet ség

szerint rehabilitációs szakorvossal közös ellen rzése.

22

A sportegészségügyi gondozás speciális szakterülete a versenysportolók sportorvosi vizsgálata és

felügyelete, amelynek célja az adott sportágban folytatott sporttevékenységre való alkalmasság

megállapítása, illetve e sporttevékenység esetleges egészségkárosító hatásainak megel zése

id szakos sportorvosi ellen rz vizsgálat révén.

A meg nem engedett teljesítményfokozó gyógyszerek, egyéb anyagok és készítmények, valamint

módszerek tilalmának ellen rzése, az ezzel kapcsolatos kutatás, tanácsadás és megel zés a

sportegészségügyi gondozás feladatkörébe tartozik.

5.2. Sugáregészségügy

A sugár-egészségügyi tevékenység célja,

• hogy védje az emberek és utódaik egészségét az ionizáló és nem-ionizáló sugárzások

ártalmas hatásaival szemben a sugárzások rendeltetésszer alkalmazása során. (A

sugárzások biztonságos – a társadalom számára elfogadható kockázattal járó – alkalmazása

érdekében a sugáregészségügy feladata):

• az emberi sugárterhelés forrásainak megismerése, mértékének felmérése és alakulásának

nyomon követése,

• a sugárzás tulajdonságainak és az él anyaggal való kölcsönhatásának tanulmányozása,

• az emberre gyakorolt sugárhatás vizsgálata megfigyeléses orvostudományi kutatási, klinikai

és epidemiológiai módszerekkel,

• a sugárzás ártalmas hatásai elleni védekezés szabályainak, hatékony és gazdaságos

eszközeinek és módszereinek a kidolgozása,

• a sugár-egészségügyi szempontból biztonságos munka- és életfeltételek kialakításához és

fenntartásához szükséges intézkedések meghozatala, és végrehajtásuk ellen rzése.

Ionizáló sugárforrásokat m ködtetni csak egészségügyi hatósági engedély birtokában szabad, ennek

sugár-egészségügyi szabályozását és felügyeletét, a túlexpozíciók esetén teend intézkedéseket, a

radioaktív anyagok alkalmazásának, a radioaktívhulladék-kezelés és tárolás feltételeit az

atomenergiáról szóló törvény követelményeivel és el írásaival összhangban kell végrehajtani.

A sugár-egészségügy kapcsolódik a munka törvénykönyvér l szóló 1992. évi XXII. törvényhez (Mt.),

amelynek 102. §-a kimondja, hogy a munkáltató kötelessége az egészséges és biztonságos

munkafeltételek biztosítása. Az Mt. 132. §-a (4) bekezdése pedig öt munkanap pótszabadságot

biztosít annak a dolgozónak, aki az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három

órát eltölt. További munkajogi rendelkezés, hogy ezeken az egészségre ártalmas, vagy különösen

veszélyes munkahelyeken a munkaid heti 36 óra.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtására kiadott

168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Tny.R.) 1. számú melléklete 10. pontja szerint az ionizációs sugárzás

hatása alatt végzett munka korkedvezményes nyugellátásra jogosítja a biztosítottat.

Az Eüt. vonatkozó alapelvének megfelel en a Kormány meghatározta az egészségügyi programot,

amely szerint megállapítható, hogy az alapellátásban jelent s el rehaladást jelentett a háziorvosi, az

23

alapellátási struktúra átszervezése, a háziorvosi rendszer privatizációja, így jobb kapcsolat alakult ki,

el nyösebb ellátást tudott biztosítani a lakosság számára, illetve megalapozta a továbbfejlesztés

elemeit. Növekedett az önkormányzatok szerepe ebben a kérdésben.

Fontos reform a járó-, illet leg fekv beteg-ellátás új formában történ m ködtetése. Jellemz erre a

kötelez egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebt.)-ben meghatározott szolgáltatói

szerz dés rendszere. A sz r program csoporthoz is kapcsolódik az Ebt. rendelkezése, amikor

meghatározza a biztosítottak sz r vizsgálatát betegség- és korcsoportok szerint.

Alapvet elhatárolás a két törvény személyi köre tekintetében az, hogy míg az Eüt. a lakosság

számára biztosít egészségügyi ellátást, addig az Ebt. kötelez en teszi lehet vé az ott meghatározott

egészségügyi ellátásokat a biztosítottak részére, kiegészítve meghatározott pénzbeli ellátásokkal,

amelyek keresetpótló jelleg ek. (Az Ebt. részletes rendelkezései ismertetésével a kés bbiekben

foglalkozunk.)

Az Eüt. hatálya alá tartozó egyén társadalmi kötelessége a saját és környezete egészségi állapotáért

viselt felel ssége, amely keretében köteles figyelemmel lenni mások egészséggel kapcsolatos jogára.

Kötelessége tartózkodni minden olyan magatartástól és tevékenységt l, amely a társadalmilag

elfogadható kockázati szinten felül köztudottan mások egészségét, testi épségét veszélyezteti. Ez a

magatartás markánsan három területen jelentkezik: nevezetesen a dohányzásban,

alkoholfogyasztásban és a tiltott szerek használatában (drogok). Feladat e káros szerek lehet ség

szerinti jelent s háttérbe szorítása, esetlegesen fogyasztásuk megszüntetése. (itt csak a dohányzás

és az alkoholfogyasztás nemkívánatos hatásával foglalkozunk. A drog-problematikára jegyzetünk

másik része terjed ki.)

5.3. Az alkoholfogyasztásról

Az alkoholfogyasztás általában az egyén privát életében valósul meg. E negatív magatartással

kapcsolatban azonban pozitív védekez rendelkezést tartalmaz a Munka törvénykönyvér l szóló

1992. évi XXII. törvény (Mt.), amely kötelez en el írja, hogy a munkavállaló köteles a kijelölt helyen és

id ben munkára képes állapotban megjelenni és ezt az állapotot a munka befejezéséig megtartani.

(Ezt az állapotot befolyásoló tényez az alkohol, droghatás.) Az Mt. bérrendszere lehet vé teszi a

munkabér 1/5-ének természetben való kiadását. Ez azonban nem terjedhet ki az egészségre káros

hatást kifejt termékekre, még abban az esetben sem, ha annak a munkáltató az el állítója.

Az Mt. rendelkezésével összhangban, mintegy kiegészítésül adta ki a Legfels bb Bíróság Munkaügyi

Kollégiuma a 122. sz. állásfoglalást, amely lehet vé tette a munkáltatónak az alkoholszondáztatást, s

pozitív eredmény esetén az alkoholtól befolyásolt állapotban lév munkavállaló munkától való

eltiltását. Az Ebt. 52. §-a meghatározza meg az üzemi baleset fogalmát, az ilyen balesetet szenvedett

egyén f szabály szerint baleseti ellátásra jogosult. Az Ebt. 54. §-a azonban szigorító rendelkezéseket

is tartalmaz: el írja, hogy társadalombiztosítási szempontból nem üzemi baleset az a baleset, amely

a sérült kizárólagos ittassága miatt következett be.

5.4. A dohányzás káros hatása

24

Magyarország egészségi állapota riasztó statisztikai adatokat mutat. Els helyen a szív és érrendszeri

betegségek állnak, második helyen a daganatos betegségek. Mindkett nél a tudomány igazolta a

dohányzással kapcsolatos káros összefüggést. A daganatos megbetegedések a tüd , gége, nyel cs

daganatos megbetegedésekre vonatkoznak. A népesség csökkenése a várható élettartam

megrövidülése f leg a férfiaknál figyelemre méltó.

Vajon mit tehetünk az el idéz okok elhárítása érdekében? Egészségneveléssel, ismeretterjesztéssel,

a médiák segítségével, talán még nem kés javítani a lakosság egészségi állapotán, f leg a

felnövekv nemzedék körében. A meggy zés ráhatás tudat átformálás lassú és fáradságos munka

eredménye lesz. Gyorsabban mutatkozó eredmény és alkalmazható eszköz erre a célra a kényszerít

jelleg jogi szabályozás. Ennek megfelel en lépett hatályba a dohányzás elleni küzdelemr l szóló

1999. évi XLII. törvény, amely 2001. január 1.-jét l hatályos.

A jogszabály rendelkezik arról, hogy mi min sül dohányterméknek. Továbbá említi még a közforgalmú

intézmény zártlégter helyiség meghatározását. Felsorolja a jogszabály, hogy hol nem szabad

dohányozni, illetve hol nem jelölhet ki dohányzó hely. Ilyen egészségügyi intézmény az alap- és

járóbeteg-ellátást biztosító, valamint a közoktatási intézmények, nappali bentlakásos, gyermekvédelmi

intézmények.

Meghatározza a törvény, hogy a szórakozó és vendéglátó szolgáltatást nyújtó közforgalmú helyeken

milyen esetben engedélyezhet a dohányzás, vagy jelölhetnek ki dohányzó helyet. Itt található az a

rendelkezés is, amely kimondja, hogy a kijelölt dohányzóhely szell ztethet legyen. Füst nem juthat

arra a területre, ahol olyan személyek is tartózkodnak, akik nem dohányzók. Az el írt rendelkezést

ellen rzi az ÁNTSZ és a t zvédelmi hatóság.

A jogszabály kifejezetten kimondja, hogy dohánytermék nem forgalmazható közoktatási -

gyermekjóléti -, gyermekvédelmi intézményben, egészségügyi intézményben. Vásárlás esetén, ha

szükséges, a vásárló köteles hitelt érdeml en igazolni magát. A dohánytermékek fogyasztására,

forgalmazására vonatkozó tilalmak megszegése esetén egészségvédelmi bírság kiszabható. A bírság

mértékét igazítani kell a cselekmény súlyosságához. Az eljárás lefolytatására és a bírság kiszabására

az ÁNTSZ jogosult.

6. Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások. Az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatások. A m vi medd vé tétel és az abortusz.

Embrió: minden él emberi embrió a megtermékenyítés befejez dése után a terhesség 12. hetéig,

Magzat: a méhen belül fejl d emberi lény a terhesség 12. hetét l.

6.1. Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások általános feltételei

Emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként (a továbbiakban: reprodukciós eljárás)

• testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés,

• a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett

mesterséges ondóbevitel,

25

• ivarsejt adományozásával történ testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés,

• embrióadományozással végzett embrióbeültetés,

• a n i ivarsejt megtermékenyülését, illet leg megtermékenyíthet ségét, valamint a

megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejl dését el segít egyéb módszer

• alkalmazható.

Reprodukciós eljárás során történ megtermékenyítéshez, illet leg embrióbeültetéshez kizárólag

emberi ivarsejt, illetve embrió használható fel.

Holttestb l - ideértve az agyhalottat is - vagy halott magzatból származó ivarsejt reprodukciós

eljáráshoz nem alkalmazható.

Reprodukciós eljárásként kizárólag a fent meghatározott módszereket lehet alkalmazni.

Reprodukciós eljárás házastársi vagy különnem ek közötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél

végezhet el, amennyiben bármely félnél fennálló egészségi ok (medd ség) következtében a

kapcsolatból természetes úton nagy valószín séggel egészséges gyermek nem származhat.

Élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az esetben végezhet , amennyiben az élettársak

egyike sem áll házastársi kapcsolatban.

A reprodukciós eljárás csak akkor végezhet , ha a medd ség egyéb kezelési módszerei

eredménytelennek bizonyultak, és az alkalmazott eljárással orvosilag megalapozott esélye van

egészséges gyermek fogamzásának és megszületésének.

Reprodukciós eljárás megfelel szakorvosi javaslatra, az eljárás lefolytatására kiadott m ködési

engedély alapján jogosult egészségügyi szolgáltatónál végezhet .

Reprodukciós eljárás - egyedülálló n esetén annak folytatása - a házastársak, illet leg élettársak

együttes, illetve az egyedülálló n írásbeli kérelmére végezhet . A kérelmet teljes bizonyító erej

magánokiratba kell foglalni. Az élettársi kapcsolat fennállásáról az élettársak közokiratban

nyilatkoznak.

A beavatkozás megkezdését megel z en a beavatkozást végz orvos, illet leg orvoscsoport tagja az

egyidej leg személyesen megjelent kérelmez ket az adott esetben elvégezhet reprodukciós

eljárásról szóban és írásban tájékoztatja.

A reprodukciós eljárás csak a kérelmez k - tájékoztatásukat követ en tett - együttes írásbeli

beleegyez nyilatkozata alapján kezdhet meg, illetve - egyedülálló n esetén - a kérelmez írásbeli

beleegyez nyilatkozata esetén folytatható.

A reprodukciós eljárások végzésére jogosult egészségügyi szolgáltatók m ködésének szakmai

feltételeit, az egyes beavatkozások alapjául szolgáló egészségügyi indikációk körét, valamint az

egészségügyi beavatkozások végzésének részletes szakmai szabályait az egészségügyi, szociális és

családügyi miniszter rendeletben határozza meg.

Reprodukciós eljárások végzésére m ködési engedély csak olyan egészségügyi szolgáltató részére

adható, amely egyidej leg megfelel az ivarsejtek, illet leg az embriók fagyasztva tárolására

vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott szakmai feltételeknek is.

6.2. Ivarsejt-adományozás és -letét

26

Reprodukciós eljárás végzéséhez, illetve orvostudományi kutatás céljából ivarsejt adományozható,

amely kizárólag az adományozás szerinti célra használható fel.

Egyazon reprodukciós eljárás végzése során csak azonos személy által adományozott ivarsejtek

használhatóak.

Ivarsejt adományozásáért ellenérték nem kérhet és nem adható.

Ivarsejtet bármely - reprodukciós eljárás céljából történ adományozás esetén 35. életévét be nem

töltött - cselekv képes személy adományozhat, aki megfelel a külön jogszabályban meghatározott

feltételeknek.

Ivarsejtet reprodukciós eljárás végzésére, illetve ivarsejt kutatására jogosult egészségügyi

szolgáltatónak, illet leg kutatóhelynek lehet közvetlenül felajánlani.

A felajánlás az adományozónak az ivarsejt elfogadására jogosult egészségügyi szolgáltatóhoz vagy

kutatóhelyhez intézett írásbeli adományozó nyilatkozatával és a szolgáltatónál az ivarsejtet tartalmazó

anyag levétele céljából történ személyes megjelenésével történik. Reprodukciós eljárás érdekében

történ adományozás esetén az adományozó nyilatkozatnak tartalmaznia kell az adományozó nevét

(családi és utónév, leánykori név), anyja leánykori nevét, lakcímét, születési idejét, nemét, küls dleges

testi jegyeit, a felajánló el tt ismert megbetegedéseit.

A felajánlás szerinti egészségügyi szolgáltató a reprodukciós eljárás céljából adományozott ivarsejtek

levételét megel z en intézkedik a nála személyesen megjelent adományozó el zetes orvosi

vizsgálatáról és az adományozót szóban tájékoztatja az adományozás céljáról és feltételeir l. Az

adományozónak a személyes megjelenés során hitelt érdeml módon igazolnia kell a közölt

személyes adatok helytállóságát.

Az adományozott ivarsejtek elfogadására jogosult egészségügyi szolgáltató vagy kutatóhely a

felajánlást indokolás nélkül visszautasíthatja. Vissza kell utasítani a reprodukciós eljárás céljából tett

adományozást, ha

• az adományozó az adományozást kizáró megbetegedésben szenved;

• az adományozó a személyes és különleges adatok közlését megtagadja és az adatokról

más hitelt érdeml módon nem szerezhet tudomás;

• az adományozás nem a felajánlás szerinti egészségügyi szolgáltatónál személyes

megjelenés során nyert, ivarsejteket tartalmazó anyaggal történik.

Bármely személy vagy szerv köteles a jogosulatlanul, illet leg jogszer en, de a visszautasított

felajánlás során birtokába jutott ivarsejtek, illetve ivarsejtet tartalmazó anyagok haladéktalan

megsemmisítésér l gondoskodni.

Az adományozó személyes megjelenése és vizsgálata alapján az egészségügyi szolgáltató vagy az

ivarsejt-adományozás során a kutatóhely tudomására jutott személyes és különleges adatok

kezelésére a személyes adatok védelmér l és a közérdek adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi

LXIII. törvény, valamint az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésér l és

védelmér l szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezései megfelel en irányadóak.

Az egészségügyi szolgáltató az adományozott és általa elfogadott ivarsejteket a felhasználásig

fagyasztva tárolja. A ivarsejtek tárolása külön jogszabályban meghatározottak szerint kizárható,

27

illet leg id tartama korlátozható. A korlátozott id tartamig tárolható ivarsejteket a tárolási id lejártát

követ en meg kell semmisíteni.

Egészségügyi okból szakorvosi javaslat alapján, illet leg egyéb indokolt kérelemre ivarsejtek

fagyasztva tárolás céljából cselekv képes személyt l kés bbi, a letev saját felhasználása céljából is

átvehet k (ivarsejtletét). Letétként kizárólag a letev saját és személyesen átadott ivarsejtjei vehet k

át.

A letétbe helyezett ivarsejtek a letev írásbeli rendelkezése alapján, a reprodukciós eljárást végz

egészségügyi szolgáltató részére szolgáltathatók ki. A letev írásbeli kérelmére az ivarsejteket a

tárolási id lejárta el tt meg kell semmisíteni.

Az ivarsejtek tárolása során a különböz donoroktól származó, az azonos donoroktól nem egyidej leg

levett, a különböz célból adományozott ivarsejtek, valamint az ivarsejtletét céljából tárolt különböz

ivarsejtminták nem keverhet k össze.

A tárolt ivarsejtekr l, azok kiadásáról, felhasználásáról, illet leg megsemmisítésér l folyamatos

nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartás érdekében a tárolás során az ivarsejteket

személyazonosításra alkalmas, kutatási célból végzett tárolás esetén személyazonosításra nem

alkalmas módon, tárolási egységenként, azonosítási kóddal kell ellátni.

6.3. Embrióadományozás és – letét

Reprodukciós eljárás során testen kívül létrejött és be nem ültetett embrióval kapcsolatos rendelkezés

jogát az embriót létrehozó házastársak (élettársak) - a családi állapotukban, illet leg élettársi

kapcsolatukban bekövetkezett változástól függetlenül - valamelyik fél haláláig közösen gyakorolják,

rendelkezési jogáról azonban bármelyik fél közokiratban vagy teljes bizonyító erej magánokiratban

lemondhat. Véleményeltérés esetén az embrióletét szabályait kell megfelel en alkalmazni.

Az ivarsejt-adományozás révén testen kívül létrehozott embrió feletti rendelkezési jog az ivarsejt

felhasználása szerinti reprodukciós eljárásban részt vev házastársakat (élettársakat) együttesen illeti

meg, a fent meghatározott feltételek egyidej figyelembevételével.

A rendelkezés joga az embriónak a saját célú esetleges kés bbi felhasználás érdekében történ

letételér l (embrióletét) szóló döntést, vagy más személyeknél végzend reprodukciós eljáráshoz

(embrióadományozás), illet leg orvostudományi kutatás céljára történ felajánlását foglalja magában.

Megfelel rendelkezés - vagy annak ismerete - hiányában az egészséges embrió letételének

szándékát kell vélelmezni.

Az azonos személyekt l származó embriók legfeljebb két másik személynél végzend reprodukciós

eljárásban használhatók fel.

Az embrió felajánlása a rendelkezésre jogosultak írásbeli nyilatkozatával történhet, amely tartalmazza

a felajánlás célját, valamint - az embrióadományozás céljából történ felajánlása esetén - az embriót

létrehozó ismert személyek életkorát, küls dleges testi jegyeit, a nyilatkozattev el tt ismeretes

megbetegedéseit.

Az embrió felajánlására, illet leg visszautasítására a 10.2. pontban foglalt rendelkezések megfelel en

irányadóak.

28

Az egészségügyi szolgáltató, illet leg a kutatóhely az embriók adományozási, illetve kutatási célra

történ felajánlásával összefüggésben tudomására jutott személyes és különleges adatokat az

ivarsejtek adományozásával kapcsolatos adatkezelésre vonatkozó, e törvényben foglalt

rendelkezések megfelel alkalmazásával kezelheti.

Az embrióadományozásra irányuló eljárás során nem tekinthet jogszer tlennek az az adatkezelés,

amely az embriók, illet leg az ivarsejtek adományozásával összefüggésben jogszer en az

egészségügyi szolgáltató tudomására jutott és legalább az egyik eljárásban kezelhet személyes és

különleges adatok összekapcsolásával történik.

Az embrió letétele a hozzá kapcsolódó rendelkezési jog gyakorlására jogosult intézkedése vagy e

törvény szerint vélelmezett szándéka alapján lehetséges. Az embrió letételéhez a letét alapjául

szolgáló egészségügyi ok megjelölése vagy egyéb indokolás nem szükséges.

A letett embrió - bármelyik fél halálának, illet leg rendelkezési jogáról történ lemondásának esetét

kivéve - kizárólag a rendelkezési jog jogosultjainak egybehangzó írásbeli nyilatkozata alapján adható

ki.

A házastárs (élettárs) halála miatt egyedülálló, rendelkezésre jogosult n testébe történ beültetés

céljából a letett embrió a kizáró nyilatkozat hiányában adható ki. Kizáró nyilatkozat esetén a letett

embrió felhasználására a rendelkezésre jogosult nyilatkozata irányadó, ennek hiányában az embrió

adományozására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelel en alkalmazni azzal, hogy a felajánlás

szerinti egészségügyi szolgáltatónak a letétbe helyezés helye szerinti egészségügyi szolgáltatót kell

tekinteni.

Az adományozás céljából felajánlott embrió legfeljebb 5 évig tárolható, de ez az id tartam egy

alkalommal, további 5 évvel meghosszabbítható. A letétbe helyezett embrió tárolásának leghosszabb

id tartama 10 év. A fel nem használt embrió a fagyasztva tárolás határidejének letelte el tt - az

embrió valószín károsodásának esetét kivéve - nem semmisíthet meg. A határid leteltét követ en

az egészségügyi szolgáltató az embriót megsemmisíti vagy tudományos kutatás céljára - a

reprodukciós eljárásban történ felhasználás lehet ségének kizárásával - felhasználhatja, illetve ilyen

célból arra jogosult kutatóintézetnek átadhatja.

Az egészségügyi szolgáltató az adományozott és általa elfogadott ivarsejteket a felhasználásig

fagyasztva tárolja. A ivarsejtek tárolása külön jogszabályban meghatározottak szerint kizárható,

illet leg id tartama korlátozható. A korlátozott id tartamig tárolható ivarsejteket a tárolási id lejártát

követ en meg kell semmisíteni.

Egészségügyi okból szakorvosi javaslat alapján, illet leg egyéb indokolt kérelemre ivarsejtek

fagyasztva tárolás céljából cselekv képes személyt l kés bbi, a letev saját felhasználása céljából is

átvehet k (ivarsejtletét). Letétként kizárólag a letev saját és személyesen átadott ivarsejtjei vehet k

át.

A letétbe helyezett ivarsejtek a letev írásbeli rendelkezése alapján, a reprodukciós eljárást végz

egészségügyi szolgáltató részére szolgáltathatók ki. A letev írásbeli kérelmére az ivarsejteket a

tárolási id lejárta el tt meg kell semmisíteni.

29

Az ivarsejtek tárolása során a különböz donoroktól származó, az azonos donoroktól nem egyidej leg

levett, a különböz célból adományozott ivarsejtek, valamint az ivarsejtletét céljából tárolt különböz

ivarsejtminták nem keverhet k össze.

Ivarsejt-, illet leg embrióadományozás eredményeként fogant, illetve született gyermeknek joga, hogy

a nagykorúságának elérését követ en fogamzásának, születésének körülményeit a rendelkezésre

bocsátható adatok körére kiterjed módon megismerje.

Ezen tájékoztatást a gyermek vér szerinti szül je, illet leg a nagykorúságának elérését közvetlenül

megel z en törvényes képvisel jének min sül személy jogosult megadni.

Az ily módon fogant, illetve született gyermek vér szerinti szül jének az ivarsejt felhasználására, illetve

az embrió beültetésére irányuló reprodukciós eljárást kérelmez ket kell tekinteni. A testen kívül

létrejött embriót a méhmagzat jogállása a beültetés napjától illeti meg.

A gyermek családi jogállásának rendezésére irányuló eljárás során az eljáró hatóság, illet leg a

reprodukciós eljárásban részt vev házastársak (élettársak) bármelyikének kérelmére a reprodukciós

eljárás végzésének tényér l és annak eredményér l a beavatkozást végz egészségügyi szolgáltató

igazolást ad ki.

6.4. Embriókkal, ivarsejtekkel végezhet kutatások, vizsgálatok és beavatkozások

Embriókkal, illetve ivarsejtekkel a Humán Reprodukciós Bizottság engedélye alapján, az engedélyben

meghatározott dokumentációs rendnek és az egyidej leg jóváhagyott kutatási tervnek megfelel en, a

kutatás célja szerinti szakmai feltételekkel rendelkez egészségügyi szolgáltatónál vagy más

kutatóhelyen végezhet kutatás.

Embrió kutatási célból nem hozható létre, kutatáshoz csak a reprodukciós eljárások során létrejött

embriót szabad felhasználni az arra jogosultak rendelkezése alapján vagy az embrió károsodása

esetén.

Embrió állat szervezetébe nem ültethet , emberi és állati ivarsejtek egymással nem termékenyíthet k

meg.

Reprodukciós eljárás vagy más egészségügyi szolgáltatás, illetve orvostudományi kutatás során

embriót több embrió vagy a fogamzással kialakult tulajdonságoktól eltér vagy további sajátossággal

rendelkez egyed léthozatalára felhasználni nem lehet, egymással genetikailag megegyez egyedek

nem hozhatók létre.

Azon embrió, amellyel kutatást végeztek, emberi szervezetbe nem ültethet be, kutatáshoz

felhasznált ivarsejt reprodukciós eljárás végzéséhez nem alkalmazható. A kutatás során felhasznált

embrió - a fagyasztva tárolás idejét nem számítva - legfeljebb 14 napig tartható életképes állapotban,

a kutatás tartamát is figyelembe véve.

E törvény alkalmazása szempontjából nem min sül embriókutatásnak a diagnosztikai vagy

gyógykezelési célból, valamint az embrió visszaültetésre vagy beültetésre való alkalmasságának

megállapítása érdekében végzett vizsgálat.

Az utód nemének születése el tti megválasztására irányuló eljárások a nemhez kötötten örökl d

megbetegedések felismerésére vagy a megbetegedések kialakulásának megel zésére végezhet ek.

30

Az embriónak a fentiekt l különböz genetikai jellemz i a születend gyermek várható betegségének

megel zése, illet leg kezelése céljából változtathatóak meg, a cél szerint feltétlenül szükséges

mértékben és módon.

Az embrió sejtjeit szétválasztani kizárólag a születend gyermek valószín síthet megbetegedésének,

az embrió károsodásának megállapítása érdekében lehet.

A fent meghatározott eljárások az embriót létrehozó házastársak (élettársak) - tájékoztatásukat

követ en tett - írásbeli beleegyez nyilatkozata alapján, reprodukciós eljárás végzésére jogosult

egészségügyi szolgáltatónál alkalmazhatóak.

6.5. Embriók, magzatok számának csökkentése többes terhességben

Többes terhesség fennállása esetén egyes embriók (magzatok) orvosilag valószín síthet

életképtelenséggel járó fejl dési rendellenessége vagy az élettel összeegyeztethet , de súlyos és

gyógyíthatatlan fogyatékosságot okozó károsodása miatt méhen belüli beavatkozással a terhesség az

egészséges embriók (magzatok) kihordására korlátozható. Az illetékes genetikai tanácsadó

javaslatára - a magzatok számának méhen belüli korlátozására a terhesség 20. hetéig, a

diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig kerülhet sor.

A terhesség megtartása, egészséges gyermek(ek) világrahozatala, illet leg az embrióknak

(magzatoknak) az anya életét vagy testi épségét nem veszélyeztet biztonságos kihordása érdekében

a többes terhességben kihordandó embriók (magzatok) száma valamennyi embrió (magzat) épsége

esetén is korlátozható. A kihordandó embriók (magzatok) száma - szakorvosi javaslatra - a terhesség

12. hetéig, a többes terhesség korábbi diagnózisát befolyásoló ok fennállása esetén a 14. hetéig

csökkenthet .

Az embriók (magzatok) számának méhen belüli csökkentésére irányuló eljárás során a magzati élet

védelmér l szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Mtv.) rendelkezései az e törvényben nem

szabályozott kérdések tekintetében megfelel en irányadóak. Az e törvényben foglalt rendelkezések

nem érintik a magzatok számának az Mtv. szerint a terhességmegszakítás indokaként figyelembe

vehet egyéb feltételek alapján történ csökkentésének lehet ségét.

6.6. Az abortusz jogi kérdései. M vi megtermékenyítés.

6.6.1. Az abortusz jogi kérdései

Lényege: Ez egy komplex, közjogi és magánjogi problémákat is felvet jogi probléma.

Az érintett jogok:

- jogképesség

- élethez való jog

- emberi méltósághoz való jog

- az önrendelkezési jog

- orvostudományi, erkölcsi, demográfiai, filozófiai kérdések

31

- Szabályozása

• pro life: az élet a fogamzással kezd dik, a magzat személy, jogalany, akit megillet a jogképesség

és az élethez való jog

- csak akkor fogadható el az abortusz, ha az anya élete is veszélyben van, mert mindig a már

meglev életet kell védeni

- más indokok csak szigorú korlátozásokkal fogadhatók el

• pro choice: az élet a születés pillanatában kezd dik. A magzat az anyatest része, nem személy,

fennáll rajta a terhesség alatt az anya önrendelkezési joga. A terhesség-megszakítás joga

alapvet jog. Figyelmet érdemel, hogy – adott esetben – egy egészséges testrész is az anyatest

része, azonban senkinek sincs „alapvet joga” arra, hogy pl.: az egészséges karját amputáltassa.

A gyakorlatban

A két nézet között kompromisszum nem lehetséges, de a gyakorlatban tisztán egyik sem létezik. A

világon mindenütt korlátozott abortuszrendszer van érvényben. A különbség a korlátozás mértékében

és módjában van.

• indikációs rendszer: a terhesség megszakításához mindig valamilyen ok szükséges, amit a

kérelmez nek igazolnia kell (Anglia, Svájc, Finnország).

• határid modell: a fogamzástól számított meghatározott ideig (ált. a 12. hétig) ok meghatározása

nélkül megszakítható a terhesség. A határid letelte után a másik rendszerhez hasonlóan ok

megjelölése szükséges (Ausztria, Olaszország, Franciaország).

- Orvosi alapok

Orvosi alapon:

az emberi élet a fogamzással kezd dik: a hímivarsejt és a petesejt egyesülésével

kialakul az a genetikai felépítés, amely egy adott embernek élete végéig fennmarad (egyes

nézetek szerint a genetikai kód a fogamzást követ 24. órában alakul ki).

a fogamzás pillanatától kezdve teljesen egyedi: minden terhesség alatt olyan genetikai

felépítés jön létre, ami megismételhetetlen

a terhesség megszakítás nélküli folyamat: a magzat mindig ugyanaz, nincs min ségi

változás. Az ember élete folyamán nem teljesen ugyanolyan (pl. fiatal - öreg), de mégis ugyanaz

– ez vonatkozik a magzatra is.

egyes orvos csoportok szerint az emberi élet a megtermékenyített petesejtnek a

méhfalba való beágyazódásától kezd dik (megtermékenyítés utáni 14. nap): evvel az els

két hétben kivonják az embriót a magzatnak járó általános védelem alól. Ez a m vi

megtermékenyítés szempontjából jelent s: a megtermékenyített, de fel nem használt petesejtet

egyszer en ki lehet dobni.

32

liberális nézet: az emberi nézet az agym ködéssel kezd dik (12.-14. hétt l).

Ellenvélemény: agym ködés már korábban is kimutatható, másrészt az ember nem az

agym ködésével egyenl . Az agym ködés lehet sége potenciálisan már az embrióban is

megvan.

a legálisan végrehajtott abortusz az anyának és a jövend beli magzatainak is árt:

súlyos kés bbi szöv dmények (medd ség, menstruációs zavarok) vagy halálos is lehet. Megn

a spontán vetélés esélye. Eredményeképpen a már kívánt gyermek pusztulhat el.

- Bioetikai alapok

• A Hippokrateszi eskü is kimondja a ne árts kitételt. Az is szerepel benne, hogy az orvos nem segíti

hozzá az anyát magzata elhajtásához. Az orvos-társadalom szemben áll a legális abortusz

intézményével.

• 1948-as Genfi Deklaráció: az emberi élet a fogamzástól kezd dik, az orvos kötelessége védeni a

magzatot.

• 1970-es Oslói Deklaráció: a m vi terhesség megszakításáról

• minden egyház szemben áll az abortusz gyakorlatával

- Az abortusz jogi megítélése nemzetközi szinten

Jogtörténeti alapok

A XX. századig sehol nem létezett abortusz-legalizáció. 1921-ben, a Szovjetunióban jelent meg

tisztán gazdasági (!) okból, mert az állami szociálpolitikában jelent s szerepet szántak a n i

munkaer nek. Ezt követ en a ’30-as években megjelennek az els abortusz-legalizációs mozgalmak,

melyek csak az anya egészségkárosodása, ill. a gyermek súlyos genetikai elváltozása esetén

engednék meg. Ezután – illetve ennek hatására – a ’60-’70-es évek: Nyugat-Európában bevezetik az

indikációs rendszert.

1973. USA: Roe vs. Wade ügy nyomán példátlan szabadság teremt dik meg: a magzat semmilyen

védelmet nem kap. A döntés káros hatásait felismerve az 1989.-ben meghozott Webster döntés

nyomán a Roe vs. Wade döntés csak formailag marad hatályban.

A Nyugat-Európai modell jellemz i:

• mindenütt megadják a magzat életjogát, a vita arról szól, hogyan ütközik ez az anya

önrendelkezési jogával és mi az els dleges

• az állam kötelezettsége a magzati élet védelmére (elbeszélgetés, segélyek)

• törvényi szinten szabályozzák a kérdést

az abortusz-legalizáció együtt járt a fogamzásgátlás elterjedésével, így csak vészkapuként szolgált

33

- Az abortusz szabályozása Magyarországon a XX. században:

1945-ig gyakorlatilag nem volt legális abortusz. Az 1945-öt követ en egészen 1990-ig

Magyarországon végezték a lakosság arányához képest a legtöbb abortuszt (Kb. 5 millió 200 ezer).

1956-tól statisztikát is vezettek róla. Ezen id szakban a jogi szabályozás alacsony szint

jogszabályokkal – zömében miniszteri rendeletekkel – történt. Az abortusz elvégzése – amely az Ab

döntése szerint, egy egyedi élet el re megfontolt kioltása – 1992-ig a szülész-n gyógyászoknak

munkaköri kötelességük volt – amennyiben elvégzését megtagadták, úgy fegyelmi úton voltak

felel sségre vonhatók – ma azonban már erre nem kötelezhet k. A magyar szociálpolitikának

centrális eleme volt a születések visszaszorítása, mivel a kiépített szociális támogatási rendszerben

(GYES, GYED, családi pótlék, ingyenes iskola) a gyermek nagy kiadás volt az állam számára.

Szabályozása

- a Csemegi-kódex b ncselekménnyé nyilvánította

- 1933 kúriai határozat: az orvos nem büntethet (ez még nem abortusz-legalizáció)

- 1950-es évek (Ratkó-korszak): nem tiltják be az abortuszt, hanem alkotmányellenes módszerekkel

hajtják végre a tilalmat. Miniszteri rendelet sz k kivételeket állapított meg, de az ezt megszeg orvost

súlyosan megbüntették. Az anyát is büntették. A szülész-n gyógyászokat nyomozásra

kényszeríttették.

- Rákosi-kor: liberális szabályozást vezetnek be (a 12. hétig szabadon meg lehet szakítani), egy

bizottságtól lehet kérni

- 1956-1991 alkotmányellenesen alapjogokat szabályoznak rendeleti szinten

- 1972-t l szigorítás: indikációs rendszer, 6 okból meg kellett, 10 okból meg lehetett adni

- 1989-t l létrejönnek az életvéd szervezetek (Pacem in Utero)cél: a nyugati színvonal elérése,

megfelel szint jogi rendezés

- 64/1991-es AB. megsemmisíti a hatályos jogszabályokat

A magyar szabályozás sajátosságai:

• nem mondta ki a magzatnak az élethez való jogát

• MT rendelet formájában szabályoztak alapjogokat

• az abortusz a születésszabályozás egyetlen eszköze volt

• nem léteztek életvéd szervezetek

- Az abortusztörvény

1992. évi LXXIX. tv. a magzati élet védelmér l

Nem sikerült jól, nem változtatott a gyakorlaton. -ed része arról szól, hogyan kell elpusztítani a

magzatot. Nyugaton ilyen tv.-ek a m vi megtermékenyítést szabályozzák.

Pozitívumai: várandósági pótlék bevezetése, gondolkodási id , kötelez felvilágosítás.

A terhességmegszakítás okai:

• az anya életveszélye,

• a terhesség b ncselekmény következménye,

• az anya egészségkárosodása,

34

• az anya válsághelyzete (Az anya súlyos testi-lelki megrendülése, társadalmi

ellehetetlenülése, ami veszélyezteti a magzat egészséges fejl dését).

- a végrehajtási rendelet az állam semlegességét írta el , pedig annak az élet védelme a kötelessége

(a Családsegít Szolgálat szerepe pusztán tájékoztatásra terjed ki, a n döntését nem

befolyásolhatja).

1992: az egyesület megtámadja a válsághelyzetet, mint indikációt. Az AB a válsághelyzet törvényi

megfogalmazását megsemmisítette és 2000. június 30-ig új határid t adott a kimunkálására.

Kimondja, hogy az állam kötelezettsége a magzati élet védelme. Az anya önrendelkezése és a

magzatnak az élethez való joga közötti ellentétet a válságtanács szerepének módosításával lehet

kiküszöbölni.

6.6.2. M vi megtermékenyítés

- Esetei

Beavatkozás a születés és a megtermékenyítés folyamatába. A törvény fejezet címe: Az emberi

reprodukcióra irányuló különleges eljárások, az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatások, a m vi

medd vé tétel.

- az Egészségügyi törvény legvitatottabb területe, magánügy és közügy egyszerre

- ütköz jogok:

• az anya önrendelkezési joga,

• a magzat életjoga,

• az apa joga,

• az állam joga

• az orvos kötelezettsége, hogy élet- és egészségellenes beavatkozást ne vigyen véghez.

területei:

1. m vi medd vé tétel

2. az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások

3. ivarsejt adományozás- és letét

4. embrióadományozás- és letét

5. dajkaterhesség

- M vi medd vé tétel

Lényege: öncsonkítás orvosi segítséggel. Irreverzibilis. A gyerekhez való jog alapvet állampolgári

jog.

medd vé tétel: a nemz - ill. fogamzásképességet megakadályozó m vi beavatkozás.

A törvényben meghatározott esetei:

1. családtervezési cél

2. egészségügyi indok

Az érintett írásbeli beleegyezése és megfelel szakorvosi vélemény szükséges.

- az okokat a tv. nem szabályozza, evvel elég tág teret ad

35

Családtervezési célból

• ha a kérelmez 35. életévét betöltötte, vagy

• 3 vér szerinti gyermeke van (ekkor nem kell 35 évesnek lennie)

• mindkét esetben: az illet magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkez

magyar állampolgár

Eljárás: a kérelem benyújtásától sz. 3 hónap után végezhet el, kivéve ha

• szülészeti vagy más m téti beavatkozás soron kívüli elvégzését lehet vé teszi

a n életét vagy testi épségét a bekövetkez terhesség közvetlenül veszélyeztetné

- Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások

Hibái:

1. rossz cím

2. különbséget tesz embrió és magzat között, amivel arra utal, hogy az embrió nem ember

embrió: a megtermékenyítést l a 12. hétig

magzat: a méhen belül fejl d emberi lény a terhesség 12. hetét l

A magzatra és az embrióra eltér szabályok vonatkoznak, pedig az emberi fejl désben nincsenek

szakaszok.

- az Egészségügyi törvény nem mondja ki azt, hogy az emberi élet a fogamzással kezd dik, a

védelmet csak a 12. hétt l adja meg

- ezzel egy mesterséges elemet visznek a természetes folyamatba, bizonytalan rokoni kapcsolatok

jönnek létre, hisz mind a pete-, mind az ivarsejt kívülálló személyt l is származhat

ellenszolgáltatás: lehet-e a megtermékenyített petesejtért vagy ivarsejtért ellenszolgáltatást kérni? A

tv. szerint csak költségtérítésre jogosult, ami azonban elég tág keret ad az emberkereskedelem

lehet ségére.

- mi van, ha nem olyan gyerek születik, amilyet a pár akart (garancia?)

mesterséges megtermékenyítés:

a. mesterséges ivarsejt bevitel: méhen belül történik

- egyszer bb esetben a férj ivarsejtjével, rosszabb esetben máséval

b. m vi megtermékenyítés: testen kívül történik

- jobb esetben a férj és feleség ivarsejtjével, de történhet idegen ivarsejttel is

- ezután vagy a feleség, vagy más n méhébe ültetik vissza (dajkaterhesség, béranya)

7. A pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása

7.1. Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok

A pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi ellátása során - helyzetére való tekintettel -

fokozott védelemben kell részesíteni.

A pszichiátriai beteg jogai - egészségügyi ellátása során - csak az e törvényben foglaltak szerint, a

feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá abban az esetben korlátozhatók, ha a beteg

36

veszélyeztet vagy közvetlen veszélyeztet magatartást tanúsít. Az emberi méltósághoz való jog

azonban ebben az esetben sem korlátozható.

Minden pszichiátriai beteg jogosult arra, hogy

• pszichiátriai gyógykezelése lehet ség szerint családi, illet leg lakókörnyezetében,

továbbá

• pszichiátriai gyógykezelésére az állapotának megfelel és a többi beteg fizikai

biztonságát véd , a lehet legkevésbé hátrányos és kellemetlen módszerrel, illetve

• pszichiátriai gyógykezelése során korlátozó vagy kényszerít intézkedés alkalmazására,

valamint korlátozó feltételek közötti elhelyezésére csak feltétlenül indokolt esetben,

önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén kerüljön sor.

A pszichiátriai beteg gyógykezeléshez való beleegyezésére az általános szabályok az irányadók. Ha a

beteg veszélyeztet vagy közvetlenül veszélyeztet magatartást tanúsít, el lehet tekinteni a beteg

beleegyezését l, de a tájékoztatást ilyen esetben is a lehet séghez képest meg kell kísérelni.

A pszichiátriai intézetbe felvett beteget az általánosan el írt tájékoztatáson túlmen en szóban és

írásban tájékoztatni kell jogairól, különös tekintettel a bírósági eljárás lényegére, a betegnek azzal

kapcsolatos jogaira.

A veszélyeztet vagy közvetlen veszélyeztet magatartás megsz nése után a beteget az általános

szabályok szerint részletesen tájékoztatni kell.

Személyes szabadságában bármely módon (fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerrel,

illetve eljárással) csak a veszélyeztet vagy közvetlen veszélyeztet magatartású beteg korlátozható.

A korlátozás csak addig tarthat, illet leg olyan mérték és jelleg lehet, amely a veszély elhárításához

feltétlenül szükséges.

A korlátozás elrendelésének oka a beteg önmaga, illetve mások életét, testi épségét, egészségét

különösen veszélyeztet , környezetét súlyosan fenyeget , támadó magatartása lehet, továbbá ha a

beteg engedély nélküli eltávozása másként nem akadályozható meg, valamint ha a beteg a

vizsgálattal, gyógykezeléssel szemben aktív ellenállást tanúsít.

A korlátozás elrendelésére és módjára az általános szabályok az irányadók. A korlátozásról az orvost

haladéktalanul értesíteni kell, akinek 2 órán belül azt jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást

haladéktalanul meg kell szüntetni.

A korlátozás ideje alatt a beteg állapotát folyamatosan ellen rizni kell, amely magában foglalja a

fizikai, higiénés és egyéb szükségletek felmérését és ezeknek a beteg állapotának megfelel

kielégítését.

A pszichiátriai betegekre vonatkozó korlátozó intézkedések alkalmazására, az id szakos ellen rzésre,

a gondoskodásra, ezek dokumentálására, valamint az elrendelés id tartamára vonatkozó részletes

szabályokat külön jogszabály tartalmazza.

A pszichiátriai beteg esetében kivételesen korlátozható a betegnek az egészségügyi dokumentáció

megismeréséhez való joga, ha alapos okkal feltételezhet , hogy a beteg gyógyulását nagymértékben

veszélyeztetné, vagy más személy személyiségi jogait sértené az egészségügyi dokumentáció

megismerése. A korlátozás elrendelésére kizárólag orvos jogosult.

37

A korlátozások elrendelésér l a betegjogi képvisel t és a beteg törvényes vagy meghatalmazott

képvisel jét haladéktalanul értesíteni kell.

Az e fejezetben foglalt betegjogi korlátozásokat részletesen dokumentálni és indokolni kell.

A betegnek joga van a terápiás foglalkoztatáshoz, de sem terápiás, sem egyéb munka végzésére nem

kényszeríthet .

Lehet vé kell tenni, hogy a beteg önként részt vehessen az intézet fenntartását szolgáló munkák

végzésében is, ha ett l állapotának javulása remélhet .

A beteg munkájáért díjazásban részesül az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter

rendeletében foglaltaknak megfelel en.

7.2. Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése

Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételének

• a beteg beleegyezésével vagy az arra jogosult személy kérelmére (a továbbiakban:

önkéntes gyógykezelés),

• azonnali intézeti gyógykezelést szükségessé tev közvetlen veszélyeztet magatartás

esetén, az azt észlel orvos intézkedése alapján (a továbbiakban: sürg sségi

gyógykezelés),

• a bíróság kötelez intézeti gyógykezelést elrendel határozata alapján (a továbbiakban:

kötelez gyógykezelés) van helye.

7.2.1. Az önkéntes gyógykezelés

1. A gyógykezelés akkor tekinthet önkéntesnek, ha abba a cselekv képes beteg a pszichiátriai

intézetbe történ felvétele el tt írásban beleegyezett.

2. A korlátozottan cselekv képes vagy cselekv képtelen beteg az arra jogosult személy kérelmére

vehet pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe.

A bíróság az intézeti gyógykezelés indokoltságát és a beleegyezés érvényességét

• az els esetben a beteg, illetve az arra jogosult személy kérelmére,

• a második esetben hivatalból vizsgálja.

Az els esetben a pszichiátriai intézet, osztály (a továbbiakban együtt: pszichiátriai intézet) vezet je a

kérelmet köteles haladéktalanul továbbítani a bíróságnak, a második esetben pedig a felvételr l

haladéktalanul értesíti a bíróságot.

A bíróság az értesítés beérkezését l számított 72 órán belül megvizsgálja, hogy az önkéntes

gyógykezelés feltételei fennállnak-e. A bíróság a határozathozatal el tt meghallgatja a beteget, az

intézet vezet jét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi független - a beteg gyógykezelésében

részt nem vev - igazságügyi elmeorvos szakért véleményét.

A fent meghatározott eljárás során, amennyiben a gyógykezelés nem indokolt, a bíróság elrendeli a

beteg elbocsátását. Ebben az esetben a beteget a bíróság joger s határozatának közlését l számított

24 órán belül el kell bocsátani az intézetb l. Az önkéntes gyógykezelés alapjául szolgáló beleegyez

38

nyilatkozat, illetve kérelem érvénytelensége esetén - amennyiben annak az e törvényben

meghatározott feltételei fennállnak - a bíróság elrendeli a beteg kötelez intézeti gyógykezelését.

A cselekv képes beteget kérelmére, a cselekv képtelen, illetve korlátozottan cselekv képes beteget a

gyógykezelésbe vételét kér személy kérelmére az intézetb l el kell bocsátani.

Az önkéntesen felvett beteg nem bocsátható el, ha a gyógykezelés során veszélyeztet vagy

közvetlen veszélyeztet magatartást tanúsít, és emiatt fennáll az intézeti gyógykezelés szüksége.

Ekkor sürg sségi gyógykezelést kell lefolytatni.

A bíróság az intézeti gyógykezelés szükségességét id szakosan felülvizsgálja. A felülvizsgálatra

pszichiátriai fekv beteg-gyógyintézetben harmincnaponként, pszichiátriai betegek rehabilitációs

intézetében hatvannaponként kerül sor.

A fent említett els esetben a bíróság általi felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha ez ellen a beteg

nem tiltakozott.

7.2.2. Sürg sségi gyógykezelés

Ha a beteg pszichés állapota, illetve szenvedélybetegsége következtében közvetlen veszélyeztet

magatartást tanúsít és ez csak azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el, az

észlel orvos közvetlenül intézkedik a beteg megfelel pszichiátriai intézetbe szállításáról. A beteg

beszállításához szükség esetén a rend rség közrem ködik.

A beteg felvételét követ en a pszichiátriai intézet vezet je 24 órán belül a bíróság értesítésével

kezdeményezi a beszállítás indokoltságának megállapítását és a kötelez pszichiátriai intézeti

gyógykezelés elrendelését.

A bíróság az értesítés kézhezvételét l számított 72 órán belül határozatot hoz. A bíróság

határozatának meghozataláig a beteg ideiglenesen az intézetben tartható.

A határozat meghozataláig els sorban a heveny veszélyeztet magatartás megszüntetésére vagy a

gyors állapotromlás megel zésére kell törekedni. A szakmailag lehetséges mértékben és módon

kerülni kell az olyan beavatkozások elvégzését, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a bíróság a

személyes meghallgatás során a beteg pszichés állapotát megítélje. Amennyiben erre mégis sor

kerül, azt részletesen dokumentálni és indokolni kell.

A bíróság a sürg sséggel felvett beteg esetében akkor rendeli el a kötelez gyógykezelést, ha a beteg

veszélyeztet magatartást tanúsít és fennáll az intézeti gyógykezelés szükségessége.

A bíróság a határozathozatal el tt meghallgatja a beteget, az intézet vezet jét vagy az általa kijelölt

orvost, valamint beszerzi egy független - a beteg gyógykezelésében részt nem vev - igazságügyi

elmeorvos szakért véleményét.

A bírósági eljárást a sürg sséggel felvett betegnél akkor is le kell folytatni, ha a beteg a határozat

meghozataláig beleegyezését adta az intézeti gyógykezeléshez.

A bíróság a gyógykezelés szükségességét harmincnaponként felülvizsgálja.

A pszichiátriai intézetb l el kell bocsátani a beteget, ha intézeti gyógykezelése a továbbiakban nem

indokolt.

39

7.2.3. Kötelez gyógykezelés

A bíróság annak a betegnek a kötelez intézeti gyógykezelését rendeli el, aki pszichiátriai

megbetegedése vagy szenvedélybetegsége következtében veszélyeztet magatartást tanúsít, de

sürg sségi gyógykezelése nem indokolt.

A kötelez gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárást az annak szükségességét megállapító

pszichiátriai gondozóintézet szakorvosa a bíróság értesítésével kezdeményezi, és javaslatot tesz a

gyógykezelést végz pszichiátriai intézetre.

A bíróság az értesítés kézhezvételét l számított 15 napon belül határoz a kötelez intézeti

gyógykezelés elrendelésér l.

A bíróság a határozat meghozatala el tt meghallgatja a beteget és a meghallgatásra idézett független

- a beteg gyógykezelésében részt nem vev - igazságügyi elmeorvos szakért t, valamint az eljárást

kezdeményez szakorvost.

Ha a beteg a bíróság idézésére nem jelenik meg, a bíróság elrendelheti el vezetését. Egyéb

kényszerít eszköz azonban nem alkalmazható.

Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelez intézeti gyógykezelését és a beteg a joger s határozat

kézhezvételét l számított három napon belül nem jelenik meg a végzésben megjelölt pszichiátriai

intézetben, az eljárást kezdeményez orvos intézkedik a beteg beszállítása iránt. A beteg

beszállításához a rend rség szükség esetén közrem ködik.

A bíróság a kötelez intézeti gyógykezelés szükségességét meghatározott id szakonként

felülvizsgálja.

A kötelez intézeti gyógykezelésre kötelezett beteget az intézetb l el kell bocsátani, ha

gyógykezelése már nem indokolt.

7.2.4. Közös eljárási szabályok

A bíróság az ezen pontbanban szabályozott eljárások során nemperes eljárásban jár el. Ha e

törvényb l, illetve az eljárás nemperes jellegéb l más nem következik, a bírósági eljárásban a Polgári

perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait kell megfelel en alkalmazni.

Az ezen pontban szabályozott nemperes eljárások tárgyi költségmentesek.

A kötelez pszichiátriai gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárásra a beteg lakóhelye vagy

tartózkodási helye szerinti helyi bíróság illetékes. A pszichiátriai intézeti gyógykezelés felülvizsgálatára

vonatkozó eljárásban a pszichiátriai intézet székhelye szerinti helyi bíróság illetékes.

A bírósági eljárásban biztosítani kell a beteg megfelel képviseletét. A beteg képviseletére a beteg

vagy törvényes képvisel je meghatalmazása alapján a betegjogi képvisel is jogosult. Ha a betegnek

az eljárás során nincs törvényes vagy meghatalmazott képvisel je, részére a bíróság ügygondnokot

rendel ki.

A beteg képviseletét ellátó betegjogi képvisel vagy ügygondnok köteles a beteget a bírósági

meghallgatás el tt felkeresni, tájékozódni a beszállítás körülményeir l és tájékoztatni az eljárással

kapcsolatos jogairól.

A meghallgatást szükség esetén a bíróság hivatalos helyiségén kívül is meg lehet tartani.

40

A meghallgatás során az igazságügyi elmeorvos-szakért arra vonatkozóan is nyilatkozik, hogy a

beteg ügyeinek vitelére képes-e.

Az eljárás során hozott határozat ellen a közlést l számított 8 napon belül lehet fellebbezni.

A sürg sségi gyógykezelés során a kötelez intézeti gyógykezelést elrendel határozat ellen

benyújtott fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

Amennyiben az igazságügyi elmeorvos szakért i vélemény szerint a beteg ügyei viteléhez szükséges

belátási képessége csökkent vagy hiányzik, a bíróság a szakért i véleményt megküldi a beteg

lakóhelye szerint illetékes gyámhivatalnak a gondnokság alá helyezési eljárás megindítása céljából.

8. A szerv-és szövetátültetés A szerv-és szövetátültetés, amir l egykoron csak álmodoztak, ma sok helyütt valóság. A

csúcstechnológia alkalmazása, ott ahol arra lehet ség van ,megváltoztatta mind az orvosok, mind a

laikusok szemléletét az élettel, a halállal, magával az orvostudománnyal szemben. Az óriási

befektetést, pénzt, id t, szakértelmet, speciális osztályokat-igényl látványos életment

beavatkozások nyomán kialakul az a hiedelem, hogy a halál legy zhet , és csak az

életmeghosszabbítós lehet mindig az egyetlen racionális cél. Mindehhez még társul az orvosi hivatás

bizonyos köreiben elterjedt ama hitvallás, hogy „amit meg lehet tenni, azt meg is kell tenni", vagyis

sem a források felhasználása, sem a szerv-vagy szövetátültetésben részesül k várható életmin sége

nem lehet olyan szempont, amelyet komolyan mérlegelni kellene. Ez a felfogás végül is annak az

elvnek a hirdetését jelenti, amely szerint a halálán lév ember megmentése, a sürg sségre való

hivatkozás minden estköz bevetését szentesítheti. Jóllehet a hihetetlen nagy anyagi beruházást

követel transzplantációs programok számos életet megmentettek és a média figyelmét

nagymértékben felkeltették, a leglátványosabb siker mégis másnak köszönhet . Általában a

közpénzekb l fedezett vese-, szív-, tüd -, hasnyálmirigy-, csontvel -stb. átültetések vitathatatlanul

korlátozzák a más területekre (pl. id sek, vakok, magasvérnyomásúak, mentálisan retardáltak stb.)

vagy akár az iskolák, parkok, múzeumok létesítésére juttatható anyagi és emberi források mértékét.

Az igazságos elosztás mellett számos más kérdés is felmerül a szervátültetés etikájában: recepiensek

és donorok kiválasztása, az utóbbiak önkéntessége vagy feltételezett beleegyezése, az agyhalál

megállapítása körüli problémák, a transzplantációk gyógyító, illetve kísérleti jellege, az elfogadható

szakértelem mértéke, az ember és a technológia artifaktok viszonya, az ember és a gép szimbiózisa,

bioemporiumok létrehozásának erkölcsi megengedhet sége, a halálraítéltek szervadományozásának

elfogadhatósága. A legnagyobb egyházak egyetértenek a szervátültetéssel és az él , illetve a halott

szervadományozással.

Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyr l a következ képpen fogalmaz:

Átültetés céljára els sorban halottból eltávolított szervet és szövetet kell felhasználni.

• Tilos emberi szervet, szövetet bármilyen célú felhasználás céljára reklámozni.

• Tartósan tárolható, átültetés céljára felhasználható, él b l vagy halottból eltávolított

szerveket, szöveteket szerv- és szövetbankban kell tárolni.

41

• A szerv- és szövetátültetésre és -tárolásra vonatkozó részletes szabályokat az

egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletben határozza meg.

Alapfogalmak:

a) szövet: az emberi test bármely része (ide nem értve a spermiumot és a petesejtet, az embriót és a

magzatot, a vért és a véralkotórészt);

b) szerv: az emberi test olyan része, amely szövetek meghatározott szerkezet egysége, és amelyet -

egészben történ eltávolítása esetén - a szervezet nem képes regenerálni;

c) szerv- és szövetátültetés: szerv és szövet eltávolítása emberi testb l, valamint annak más él

személy testébe történ beültetése;

d) donor: az a személy, aki szervet, szövetet adományoz más személybe való átültetés céljából, illetve

akinek testéb l halála után szervet vagy szövetet távolítanak el más személy testébe történ átültetés

céljából;

e) recipiens: az a személy, akinek testébe más személyb l eltávolított szervet, illetve szövetet ültetnek

át gyógykezelés céljából;

f) agyhalál (biológiai): az agy - beleértve az agytörzset is - m ködésének teljes és visszafordíthatatlan

megsz nése;

g) klinikai halál: amely a szív és a tüd m ködésének megsz nésével veszi kezdetét. Ma már

lehet ség van rövid id n belül a szív- és tüd m ködés újraindítására (reanimáció).

h) halál: amikor a légzés, a keringés és az agym ködés teljes megsz nése miatt a szervezet

visszafordíthatatlan felbomlása megindul.

8.1. Szerv, szövet eltávolítása él személy testéb l

Minden él személyb l eltávolított szervet, szövetet kórszövettani vizsgálatnak kell alávetni.

Nincs szükség a kórszövettani vizsgálatra,

• ha az eltávolítás más személy testébe való átültetés céljából történt,

• ha az eltávolítás célja speciális diagnosztikai vizsgálat elvégzése, valamint

• az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletében meghatározott egyes

szervek, szövetek esetén.

Él személy testéb l más személy testébe történ átültetés céljára csak a következ szerveket,

szöveteket szabad eltávolítani:

• olyan páros szerv egyikét, amelynek eltávolítása nem okoz súlyos és maradandó

fogyatékosságot,

• olyan szerv részletét (szervszegment), amelynek eltávolítása esetén a szerv jelent sebb

funkciókiesés nélkül m ködik tovább;

• regenerálódó szövetet.

Szervet, illetve szövetet csak cselekv képes személy adományozhat. Szervet cselekv képes személy

is csak abban az esetben adományozhat, ha a donor a recipiens

• egyeneságbeli rokona,

• egyeneságbeli rokonának testvére,

• testvére,

42

• testvérének egyeneságbeli rokona.

Kivételesen a fenti feltételek hiánya esetén is sor kerülhet szerv adományozására. Ebben az esetben

a donor és a recipiens együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja meg. A kórházi etikai

bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez, ha meggy z dött róla, hogy a donor és a recipiens

között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és az adományozás ellenérték nélkül, valamint kényszert l,

fenyegetést l és megtévesztést l mentesen történt.

Csontvel , illetve haemopoetikus ssejt vagy más regenerálódó szövet eltávolítására - kizárólag a fent

meghatározott hozzátartozó testébe való átültetés céljából - kiskorú személy testéb l is sor kerülhet.

Ebben az esetben a törvényes képvisel beleegyezése a kórházi etikai bizottság jóváhagyásával válik

érvényessé. A kórházi etikai bizottság döntésének meghozatalakor lehet ség szerint a kiskorú

személyt is meghallgatja, és meggy z dik arról, hogy a kiskorú a beavatkozásnak kényszert l,

fenyegetést l, megtévesztést l mentesen veti alá magát.

Szerv, illetve szövet adományozása kizárólag ellenérték nélkül történhet. A donor jogosult az

adományozással kapcsolatos jövedelemkiesésének, valamint az adományozásról szóló nyilatkozat

megtételével, továbbá az utazással összefüggésben ténylegesen felmerült és igazolt -

társadalombiztosítási jogviszonya alapján nem fedezett - költségeinek megtérítésére. E költségeket az

állam viseli.

Szerv, szövet átültetésének elvégzése el tt a szerv, szövet kivételét, illetve átültetését végz

orvosnak dokumentálnia kell, hogy a donornál a szerv, szövet eltávolításának feltételei fennállnak, az

orvosi szempontból nem ellenjavallt, a recipiensnél az átültetés indokolt, annak feltételei fennállnak és

a szerv átültetésre alkalmas.

A szerv, illetve szövet eltávolítása el tt a donort az általános szabályokon túlmen en szóban és

írásban részletesen tájékoztatni kell a beavatkozással kapcsolatos minden lényeges körülményr l,

különös tekintettel a szerv, illetve szövet eltávolításának, a szerv hiányának várható hosszú és rövid

távú következményeire, valamint arra, hogy a szervdonort halála esetén kötelez boncolásnak kell

alávetni. A donor tájékoztatását az átültetésben közvetlenül részt nem vev orvos végzi.

Szerv adományozása esetén a donor beleegyezését közokiratba kell foglalni. A közokiratnak a

beleegyezés általános követelményein túlmen en a donor arra vonatkozó nyilatkozatát is tartalmaznia

kell, hogy az adományozás minden kényszert l, fenyegetést l és megtévesztést l mentesen,

ellenérték nélkül történt, valamint hogy hozzájárul halála utáni kórboncolásához.

Szövet adományozása esetén a donor beleegyezését teljes bizonyító erej magánokiratba kell

foglalni.

A donor hozzájárulását a szerv, illetve szövet eltávolításáig bármikor, formai kötöttség nélkül

visszavonhatja. Az orvos érvényes beleegyezés esetében sem folytathatja a szerv, illetve szövet

eltávolításával kapcsolatos beavatkozást, ha eközben olyan helyzet állt el , hogy ez a donor életét

veszélyezteti, illetve egészségkárosodásához vezet.

A recipienst az általános szabályok szerint kell tájékoztatni a beavatkozással kapcsolatos minden

lényeges körülményr l különösen arról, hogy

• a szerv adományozása milyen következményekkel járhat a donor egészségi állapotára

nézve, valamint hogy

43

• halála esetén kórboncolásnak kell alávetni,

• szervezetébe milyen eredet szervet vagy szövetet kívánnak beültetni.

A recipiensnek az átültetésre vonatkozó beleegyezését írásba kell foglalni.

Amennyiben a szerv, illetve szövet eltávolítása következtében a donor egészségében vagy testi

épségében károsodott - ide nem értve az eltávolított szerv, szövet hiányából ered károsodást -,

megrokkant vagy meghalt és ez a beavatkozást végz egészségügyi dolgozónak fel nem róható, t,

illetve eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja mindazért a kárért, amely a társadalombiztosítás

jogviszonya alapján nem térül meg.

8.2. Szerv, szövet eltávolítása halottból

Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt

életében ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekv képes személy

írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erej magánokiratban) vagy - amennyiben írásbeli

nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni - kezel orvosánál

szóban tehet. Korlátozottan cselekv képes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képvisel jének

közrem ködése nélkül is tehet. A cselekv képtelen személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes

képvisel je tehet.

A kezel orvos a szerv, illetve szövet eltávolítására rendelkezésre álló id n belül köteles meggy z dni

arról, hogy az elhunytnál maradt-e tiltakozó nyilatkozat.

Amennyiben az írásbeli nyilatkozat az eltávolításra rendelkezésre álló id n belül nem kerül el , illetve

ilyet nem juttatnak el a kezel orvoshoz, annak hiányát kell vélelmezni.

Amennyiben az elhunyt kiskorú volt és tiltakozó nyilatkozat nem lelhet fel, a szerv-, szöveteltávolítás

csak akkor kezdhet meg, ha ahhoz törvényes képvisel je írásban hozzájárult.

A szerv, szövet eltávolítása akkor kezdhet meg, ha egy háromtagú orvosi bizottság (a továbbiakban:

bizottság) tagjai - véleményüket egymástól függetlenül kialakítva - egybehangzóan, az egészségügyi,

szociális és családügyi miniszter rendeletében meghatározott módon megállapították az agyhalál

beálltát.

A bizottság tagjai a gyógyintézet vezet je által erre a feladatra kijelölt, kell gyakorlattal rendelkez és

erre irányuló továbbképzésben részt vett szakorvosok.

A bizottságnak nem lehet tagja az az orvos, aki a szerv, szövet kivételében, átültetésében vagy a

recipiens gyógykezelésében részt vesz.

A bizottság jegyz könyvben rögzíti a klinikai és eszközös vizsgálatok eredményét és a halál valószín

okát.

Az agyhalál megállapítása után a gépi lélegeztetés, valamint a szervezet egyéb funkcióinak

mesterséges fenntartása csak abban az esetben indokolt, ha azt az átültetés céljából felhasználandó

szervek, illetve szövetek m köd képességének megtartása érdekében végzik.

A halottból transzplantáció céljára eltávolított, de fel nem használt szerveket, szöveteket kórszövettani

vizsgálatnak kell alávetni.

44

Szerv- és szövetátültetés céljára b ncselekmény áldozatából is sor kerülhet szerv és szövet

eltávolítására, amennyiben a nyomozó hatóság ahhoz el zetesen írásban hozzájárulását adta. Ebben

az esetben a beavatkozás során okozott elváltozásokat részletesen dokumentálni kell.

8.3. Szerv és szövet beültetése

Azokat a betegeket, akiknél szerv- vagy szövetátültetés orvosilag indokolt, fel kell venni a szerv-,

illetve szövettípusonként vezetett országos várólistára. A felvételt a szerv- vagy szövetátültetés

indikációját felállító egészségügyi szolgáltató kezdeményezi.

A beteget tájékoztatni kell a várólistán való szerepeltetésével kapcsolatos minden lényeges

körülményr l.

A várólistáról a recipiensek kiválasztása kizárólag a szakmai szabályok szerint történik. A várólistára

kerülés, a listáról történ kiválasztás szakmai kontrollját és a betegek panaszainak kivizsgálását az

egészségügyi hatóság végzi.

9. Az eutanázia

9.1. Bevezetés

Az elmúlt években egyre többet foglalkoztak és jelenleg is sokat foglalkoznak az eutanázia

kérdésével. Ez a probléma nem csak Magyarországon jelent megoldatlan gondot, hanem szinte az

egész világon. Már hosszú évekkel ezel tt is létezett az eutanázia, de egyre inkább el térbe kerül.

Ennek oka többek között, hogy egyre fejlettebb az orvostudomány, így rengeteg eszköz és lehet ség

van az élet meghosszabbítására és a kioltására is, illetve a társadalmi felfogás is megváltozott.

Az eutanáziát, mint problémát jogi, etikai és pszichológiai oldalról is meg kell közelíteni. A halál

eseményéhez számos jogi kérdés kapcsolódik, többek között, a halál pontos id pontjának a

megállapítása. Az eutanázia kérdésköre igen összetett. Számos megválaszolatlan kérdés merül fel

ezzel a témával kapcsolatban. Az eutanázián kizárólag valaki -orvos vagy családtag- által a beteg

vagy haldokló emberért végrehajtott cselekedetet értjük? Alkalmazható-e arra a betegre aki segítség

nélkül önmaga vet véget az életének? Elhatárolható-e az öngyilkosság vagy gyilkosság más

formáitól? Milyen kapcsolatban áll egymással az eutanázia és a fájdalom? El lehet-e választani

egymástól a testi és a lelki szenvedést? Meg lehet-e állapítani a szenvedés mértékét?

9.2. Az eutanázia fogalma

Eutanázia ( görög eu = jó, thanatosz = halál) az a tett, melynek során A kioltja B életét B érdekében.

Az eutanázia így egy másik ember életének szándékos kioltása az érdekében, legtöbbször azért,

mert az illet elviselhetetlenül szenved egy gyógyíthatatlan betegségben.

45

9.3. Az eutanázia fajtái

9.3.1. Végrehajtásának módja szerint

A. aktív eutanázia: ha az orvos tesz valamit, ami megrövidíti a beteg életét (pl. halálos dózisú kálium-

klorid szándékos beadása halál okozása céljából), ez gyilkosságnak, b ncselekménynek min sül. A

tradicionális orvosi felfogás szerint az orvosnak soha nem szabad elvégeznie. Ritka esetben indokolt,

de mégis célszer jogilag tiltani, mert el re ki nem számítható társadalmi problémákat okozhat.

B. passzív eutanázia: az orvos elmulaszt megtenni valamit, ami a beteg életét meghosszabbítaná.(pl.

öngyilkosság segítése). A passzív eutanázia bizonyos esetekben az orvosi gyakorlatban

megengedhet , de ez nem azt jelenti, hogy jogilag elfogadhatóvá kellene tenni.

9.3.2. Az önkéntesség alapján

A. önkéntes: ha az eutanáziát a beteg kérésére hajtják végre, mert azt valamilyen oknál fogva nem

képes megtenni. (pl: mozgásképtelen, nincsenek megfelel eszközei a szuicidum végrehajtásához).

Voltaképpen asszisztált öngyilkosságnak, vagy az áldozat kérésére végzett emberölésnek tekinthet .

B. Nem-önkéntes: a beteg nincs olyan helyzetben, hogy megkérdezhet lenne, és ezért mások

döntenek úgy, hogy az érdekében eutanáziát végeznek.

C. Kényszer-eutanázia: a beteget úgy részesítik eutanáziában, hogy nem kérik a beleegyezését,

pedig megkérdezhet lenne.

9.4. Jogi háttér Magyarországon

Számos cikk jelenik meg ezzel a problémával kapcsolatban különböz újságokban, folyóiratokban.

Törvényileg is próbálják szabályozni az eutanáziát, de sajnos még jogilag nem megoldotta kérdése. A

magyar jog sem az aktív, sem a passzív eutanáziát nem engedi meg.

Az élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog a legalapvet bb emberi jogok. Minden

embernek joga van az élethez. Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy az ember alany és

nem válhat eszközzé vagy tárggyá. Tehát nem dönthetünk róla az beleegyezése nélkül, nem

hajthatunk rajta végre olyan beavatkozásokat amibe nem egyezik bele.

Nem szabad szem elöl téveszteni, hogy akir l döntünk azaz ember, akinek korától és egyéb

megkülönböztetésekt l függetlenül joga van az élethez és a megfelel bánásmódhoz.

A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely értelmében eldöntheti, hogy elvégezhetnek-e

rajta egy bizonyos beavatkozást vagy nem. Bármikor visszautasíthatja a különböz típusú

beavatkozásokat, de el tte tájékoztatni kell t a várható következményekr l.

A jelen törvények értelmében a betegnek ehhez csak addig van joga, amíg önmaga vagy mások

egészségét nem veszélyezteti. Ezért egy életment beavatkozást nem utasíthat vissza. Az el írás

szerint az orvosnak az általa gyógyíthatatlannak ítélt beteget is a legnagyobb gondoskodással kell

kezelnie. Hagyományos gyógyító eljárások (pl: antibiotikum terápia) és a minimum terápia nem

hagyható el. Tehát az életét akkor is meg kell menteni, ha ebbe nem egyezik bele. Kivéve, ha a

46

beteg olyan súlyos betegségben szenved, ami az orvostudomány akkori állásfoglalása szerint rövid

id n belül halálhoz vezetne. Vagyis az eutanáziáról nem rendelkezhet. Viszont a törvény értelmében

megnevezhet egy személyt, aki jogosult helyette beleegyezni illetve visszautasítani egy adott

beavatkozást. Ezt csak szigorú el írások szerint teheti meg. A visszautasítás egy háromtagú bizottság

el tt kell megtenni és ez csak az egybehangzó írásos véleményük alapján érvényes. Ha az ezt

követ harmadik napon két tanú jelenlétében a beteg ismételten visszautasítja az ellátást, akkor az

érvényesnek tekinthet . Ha nem egyezik bele a bizottsági vizsgálatba, akkor nem nyilváníthatja ki

visszautasítási szándékát. A beteg hivatalos magánokirat formájában is rendelkezhet az életér l.

A gyakorlat természetesen nem minden esetben követi a jogi el írásokat, nálunk is, mint mindenütt

próbálkozások vannak a helyes jogszabályok elkészítésével kapcsolatban. Szükséges lenne, ha a jog

és a gyakorlat is fokozott mértékben támaszkodhatna, pl. él végrendeletre, tartós meghatalmazottra

stb. ezáltal a beteg is aktív részese lenne az élete végén meghozandó döntésekben.

9.5. Külföldi gyakorlat

A magyarországi helyzetet látva felmerül a kérdés, hogy más országokban milyen eszközökkel sikerült

megoldani ezt a súlyos problémát.

Két ellentétes példa az eutanázia gyakorlatra Hollandia és az USA.

Hollandiában az aktív eutanázia széles körben elterjedt és társadalmi támogatottságot élvez. Sok

ember hord magával kártyát, amelyen a tulajdonos hivatalosan rendelkezik arról, ha olyan tartós

szellemi vagy testi károsodás érné, melyb l a gyógyulás emberi méltósággal összeegyezhetetlen

lenne, az eutanáziára szólítja fel a kezel orvosát. Az eutanázia náluk is nyilvános vita tárgya, de az

orvosok nagy része a támogatók közé tartozik.

A Holland Egészségügyi Tanács részletes irányelvet dolgozott ki az eutanázia indikációiról és

kivitelezésér l. Ezek alapján még a kiskorúak kérésére végzett eutanáziát is támogatják, akkor is ha a

szül k ezt ellenzik.

Az aktív eutanázia és az öngyilkosságban való orvosi segédkezés a Holland Büntet kódex 293.§ és

294.§ értelmében b ncselekmény, szabadságvesztéssel sújtható. Egy 1984-es Legfels bb bírósági

döntés olyan irányelveket dolgozott ki, melyeket betartva nem indítanak eljárást az aktív eutanáziát

végz orvos ellen.

A következ szabályokat kell betartani:

• a beteg kifejezett, és ismételt kérésére lehet végrehajtani, a kérés nem hagyhat kétséget

a fel l, hogy a beteg tényleg meg akar halni

• a betegnek tájékozottnak kell lennie a betegségér l, annak prognózisáról és a további

• kezeléslehet ségekr l

• mindig a betegnek kell kezdeményeznie és soha nem szabad az orvosnak, ismételten

kell kérnie

• feltétele, hogy t rhetetlen fizikai és lelki szenvedése legyen

47

• semmilyen kezelés nem enyhíti a szenvedést

• konzultálni kell egy másik orvossal a beteg állapotáról

• csak orvos végezheti el az eutanáziát

• ugyanolyan technikai felkészültséggel és gondossággal kell végrehajtani, mint bármely

• más orvosi beavatkozást.

Ezzel szemben az USA-ban Kórházi etikai bizottság dönt az eutanáziával kapcsolatban. Ezek nem

fegyelmi bizottságok, hanem etikai tanácsadóként m ködnek. Tagjai: orvosok, filozófusok, etikusok,

jogászok és laikusok.

Ez a bizottság nem dönthet, csak segítheti az orvost, de a döntés felel ssége az orvosé. A beteg a

döntésbe itt sincs bevonva, így nem érvényesülhet az önrendelkezési joga. Ezért a beteg akaratának

érvényesülését biztosító jogi dokumentumok állnak rendelkezésre. Ilyen a living will (él végrendelet).

Ez egy olyan dokumentum, ami az orvost a halálosan beteg élete fenntartására vagy

megszüntetésére utasítja.

Az él végrendelet által a beteg rendelkezhet a saját sorsáról akkor is, ha már akaratnyilvántartásra

képtelen állapotban van. Míg a jogi értelembe vett „szokásos" végrendelet csak az illet halála után

lép életbe, addig ez a típus mára végrendelkez életében iránymutató. Azokban az államokban, ahol

már van ilyen rendelet, szigorú szabályokat dolgoznak ki a követelményrendszert illet leg Dániában

és Angliában is támogatják az él végrendeletet.

Az él végrendeletnek a következ ket kell tartalmaznia:

• a beteg erkölcsi alapelveit (milyen vallási gyülekezethez tartozik stb.)

• a beteg mennyi információt szeretne hallani az orvosától az állapotát illet leg, a

családban

• kit lehet még informálni róla és milyen mértékben.

• le kell írni, hogyan kezeljék t, amikor haldoklik, és hogyan amikor még nem

• tartós meghatalmazottat kell megnevezni

• célszer megnevezni azt a kórházat, ahová a beteg kerülni szeretne és lehet leg a

kezel

• orvos nevét

• speciális kikötéseket is tartalmazhat.

Az él végrendeletet két tanú jelenlétében kell aláírni, akik nem lehetnek a beteg rokonai és a kezel

orvosa sem. /8/ 14 nappal a terminális állapot megállapítása után újra alá kell írnia a betegnek. 5

évvel a kitöltés után érvénytelenné válik, ha azt nem újítja meg. Él végrendeletet terhes anya nem

készíthet, illetve id sek otthonában ápolt id s ember is csak beteg jogi képvisel jelenlétében. Az él

végrendelet bármikor visszavonható. Az orvos nem kötelezhet az eutanázia végrehajtására, ha

nem ért vele egyet, de ezt a beteggel közölnie kell.

48

II. fejezet

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOG

1. A társadalombiztosítás kialakulása

A társadalombiztosítás kialakulása az emberiség történetében hosszú id tartamra, több évszázadra

tekint vissza. Az ókorban a munkát f leg rabszolgák végezték a rabszolgatartó javára és utasítására.

A rabszolga nem min sült személynek, hanem dolognak, nem jogalany, hanem jogtárgy volt, így

dologbérlet (locatio-conducto rei) keletkezett.

Ha a rabszolga nem ura részére végezte a munkát, arra általában a dologbérlet (locatio-conducto rei)

vonatkozott. Lehet ség volt a szabadok (szabad személyek) szerz désen alapuló munkavégzésére,

amely szerint munkabérletet (locatio-conducto operarum) jött létre. A munkát végz viselte a

kockázatokat, pl.: ha betegség miatt nem tudott a munkás munkát végezni semmilyen ellátásra

(természetbeni, pénzbeli) nem volt joga. A betegség miatt ellátatlan ember azonban már az ókorban is

számíthatott valamilyen szerény gondoskodásra. Krisztus el tt Athénban az akkori görög állam

gondoskodott a testileg, szellemileg elesett polgárokról. Szegényházak létesültek, amelyeket ajtók

nélkül építettek, hogy abba a szegények, elesettek bármikor meghúzódhassanak.

Az antik Rómában az ellátatlanok gondozása abban valósult meg, hogy életfenntartásuk érdekében

naturális ellátásban – ingyen gabonában – részesültek. Augusztus császár uralkodása alatt a

gabonán túlmen en kenyeret, húst, olajat osztottak szét a szegények között. Ezeket az ellátásokat

szegénygondozásnak tekinthetjük.

A középkorban az elesettek, szegények gondozásában részt vett az egyház, a közösségek és a

társadalom. Nagy Károly azzal szavaztatta meg a tizedet az egyház javára, hogy ennek fejében a

papság köteles a betegekr l és a munkavégzésre képtelenekr l gondoskodni. Jelent s volt a

szerzetesrendek akkori tevékenysége, amelyek kórházakat, szeretetházakat létesítettek.

Megparancsolta továbbá a földesuraknak, hogy a birtokukon él szegényekr l kötelesek gondoskodni.

Ennek az id szaknak a fejl dés tekintetében az volt a f jellemz folyamata, hogy a szeretetházak

befogadó funkciót töltöttek be, de a kórházak létesítésével intézményes, szakszer gondoskodás

történt a betegekr l, öregekr l, sérültekr l természetesen az orvostudomány akkori színvonalának

megfelel en. A kórházak létesítése és m ködtetése már új intézményes társadalombiztosítási elem

megjelenését feltételezi. A középkorban a társadalom gazdasági fejl désének jelent s állomásai:

• a bányászat fejl dése, továbbá az ezen alapuló feldolgozás kiteljesülése, valamint

• a kézm vesség, a céhrendszer kialakulása.

A bányászatban dolgozók spontán felismerték a bányában végzett munka fokozott balesetveszélyét,

az egészségre különösen ártalmas munka jellegét, a betegség, baleset miatti átmeneti munkából való

kiválás anyagi hátrányait, a munkaképesség-vesztés tényét, amely a munkából való végleges kiválást

jelentette. Tartalékképzés hiányában a bányász az el z események miatt saját és családja

megélhetését nem tudta biztosítani. Halála következtében családja megélhetése kritikussá vált, a

49

mutatkozó anyagi hátrányok elkerülése érdekében spontán, önkéntes elhatározás alapján

önsegélyezés érdekében bányaládákat alapítottak a bányák mellett, amelybe bérükb l befizetéseket

teljesítettek, abból a célból, hogy munkavesztés esetére támogatást kapjanak, halál esetén az

özvegye, árvája részesüljön segélyben, egészségügyi intézmények fenntartásával is gondoskodtak

ebb l. A bányaláda keretein belül testület alakult a befolyt összegek kezelésére, elosztására, ebben a

tevékenységben az önigazgatás elvei valósultak meg, amelyeket az önkormányzat csíráinak is lehet

tekinteni. Bányaládák már a XIII. században Németországban megalakultak. A történelmi

Magyarországon is jelent s bányászat és feldolgozás alakult ki. Számottev volt akkor már a

bányászatból él k száma. Magyarországon is megalakultak a bányaládák németországi

hasonlósággal. Fejl dési fokozatot jelentett a bánya-társládák megjelenése, ami azt jelentette, hogy a

bányatulajdonos is anyagilag hozzájárult az alapokhoz. További korszer sítés volt a kölcsönösség

megteremtése, ami azzal az el nnyel járt, hogy a bányát elhagyó az új bányánál m köd

bányaládába (társládába) vihette át jogait, befizetéseit.

Kiemelked változást eredményezett 1573-ban a Miksa-féle bányarendtartás megjelenése, amely

Magyarországon is érvényesült. Szabályozta a bányamunkások munkavégzését, nevezetesen

rendelkezett

• a nyolc órás munkaid r l,

• a fiatalok és n k föld alatt történ munkavégzés tilalmáról, továbbá

• a segélyezési alapról és

• a bányatárs-pénztárakról.

A bánya-társládák fejl désében jelent s állomás következett be 1854. május 23-án, amikor hatályba

lépett az Osztrák Általános Bányatörvény, amely bányászok nyugbérezését biztosította.

A bányászok betegségi és balesetbiztosítását a kötelez betegségi és balesetbiztosításról szóló 1907:

XIX. tc. oldotta meg.

A céhrendszer megjelenésével hármas személyi kapcsolatrendszer jött létre, nevezetesen maga a

céh tagja, a céhben mesterséget tanuló fiatal, majd a tanulmányokat befejez , szakmailag

“felszabadított”, önálló munkára képes céhlegény. Az így kialakult kapcsolatrendszerben felismerhet ,

hogy a céh-tag a házába fogadta a tanulót, majd a céhlegényt, s ezek munkájuk ellenértékeképpen

naturális – szállás, étkezés – ellátásban részesültek, betegség esetén gyógyításukról a tulajdonos

gondoskodott.

Ismert tény, hogy a frissen felszabadított magyarországi céhlegény szakmai tapasztalatszerzés,

szakmájának továbbm velése érdekében külföldre távozott, f leg nyugatra. Külföldön azonban nem

kizárólag szakmai gyakorlatra tett szert, hanem megismerte külföldi kollégái gazdasági, szociális

helyzetét, tapasztalta szakmai tömörüléseiket, a jobb munkakörülmények elérése, a szociális ellátások

megteremtése érdekében. Ennek a folyamatnak fontosságát felismerve hazajövet maguk is

kezdeményezték a szakmai tömörülésüket a jobb munkakörülmények kialakítása, a szociális ellátás

megteremtése érdekében. A vázolt szakmai szervezkedés alapozta meg a kés bbi szakmai

szervezetek, szakegyletek, majd a szakszervezetek létrejöttét, majd további célként a

társadalombiztosítás megvalósítását.

50

1.1. Az emberi – alkotmányos jogok kialakulása

Általánosan ismert és elfogadott tény, hogy a nyugat-európai társadalom életében a XVI. és XVII.

század folyamán a nagy földrajzi felfedezések nyomán meginduló ipari fejl dés és az ezzel együtt

kialakuló nagyméret nemzetközi kereskedelem érlelte meg azokat az alapvet változásokat, amelyek

az emberi egyenl ség és szabadság-eszmény új módon való megfogalmazásához vezettek.

A kézm vességr l a manufaktúrára való átmenetnek az az el feltétele, hogy létezzék bizonyos számú

szabad munkás – szabadok egyrészt a céhes kötöttségt l, másrészt az eszközökt l, amelyek révén

munkaerejüket maguk értékesíthetnék – akik a gyárossal munkaerejük bérbeadására szerz dést

köthetnek, vagyis vele, mint szerz d felek állnak szemben.

Az 1789. július 14-i francia forradalom eszméinek megvalósulása teremtette meg a szabadság, az

egyenl ség és a testvériség fogalmát. Megjelenik a citoyen (polgár) fogalma. Ebben a min ségben két

csoport ismerhet fel, nevezetesen:

• a polgár természetes és magánjogai (droits naturel et civil des citoyen);

• a polgár politikai jogai (droits politiques).

Az 1789. évi deklarációt követte az 1791. évi Alkotmány (kelt: szeptember 3.), amely rendelkezik

néhány szociális jogosítványról, mint az elhagyott gyermekek felnevelésér l, a szegény sorsú betegek

megsegítésér l, a rokkantak segítésér l, a munkanélküliek foglalkoztatásáról, s általános

közsegélyez intézmény létesítésér l. Az el z ekb l levonható az a megalapozott következtetés,

hogy az 1791. évi francia alkotmány nyitotta meg az utat a munkához, a szociális ellátásokhoz való

alkotmányos-emberi jogok alkotmányban történ megjelenéséhez, amely elvi jelleg tételei ezt

követ en, több más állam alkotmányában is helyet kaptak.

Az 1800-as években – a francia forradalom emberjogi intézkedéseinek hatására – Európa-szerte

kialakulóban volt, majd az intenzív fejl dés korszakába került az ipari forradalom hatására a gépek

használata az ipar, a gyáripar területén. A munkából él k zöme a céhekb l, a kisiparból a gyárakban

talált rendszeres munkát és megélhetést. A folyamatot el segítette és gyorsította a nemzetközi

munkamegosztás is A jelent s gazdasági fejl dés a társadalomban két nagy, egymással ellentétes

csoportot alakított ki, nevezetesen a gyáriparosokét és munkásokét. A munkások érdekvédelmi,

érdekképviseleti szakmai szövetségeket szervezeteket, a kés bbi szakszervezeteket alakítottak ki,

amelyeknek f célkit zése a munkakörülmények javítása, a munkaid csökkentése, a biztonságos

munkavégzés feltételeinek megteremtése, majd az ellátórendszer iránti igény betegség, baleset,

öregség esetére.

1.2. Az egyház fellépése

A XIX. század vége felé az egyháznak szembe kellett néznie egy történelmi folyamattal, amely már

egy ideje elkezd dött, de amely akkor érte el kritikus pontját. Ennek a folyamatnak meghatározó

tényez i voltak a politikai gazdasági és szociális téren, nemkülönben a tudományok és a technika

világában bekövetkezett gyökeres változások.

51

Gazdasági téren, ahol a felfedezések és a tudományok eredményeinek alkalmazása együtt hatottak,

lépésr l lépésre haladva elérkeztek a fogyasztási javak termelésének új struktúráihoz. Új

tulajdonforma jelent meg, a t ke, és a munka egy új formája, a bérmunka.

XIII. Leó pápa 1891. május 13-án kiadta az ún. „Rerum Novarum” (új dolgok) kezdet enciklikáját,

amely feltárta az új tulajdonforma megjelenését, a t két és a munka új formáját, a bérmunkát, amelyek

együttm ködése jelent s egyenetlenségeket okozott a társadalmakban, ezek megoldását az állam

figyelmébe ajánlotta.

II. János Pál pápa a Rerum Novarum kiadásának századik évfordulója alkalmából kiadta a

Centesimus Annus kezdet enciklikáját, amely elismerte a Rerum Novarum történelmi jelent ségét, s

alapot adott arra, hogy megvilágítsa a XIII. Leó pápa által kifejezésre juttatott elvek jelent ségét.

A társadalom fejl désének ezt a szakaszát összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a munkásbiztosítás,

a társadalombiztosítás alapja négy pilléren nyugszik:

• a munkáltatók nagy csoportján,

• a munkavállalók tömegén,

• ezek érdekvédelmi, érdekképviseleti szerveinek m ködésén és

• az állam szerepén, amelyhez a Rerum Novarum kezdet enciklika teremtette meg az

elvi alapot.

1.3. A magyar társadalombiztosítási rendszer kialakulása

Az els id ben szakmai csoportosuláson alapuló betegsegélyez egyletek alakultak, pl. Vasutas

Segélyez Egyesület, Nyomdászok Segít Egyesülete.

Az 1800-as évek második felére tehet az ipartörvények megjelenése, az 1872: VIII. tc., amely el írta

a munkáltató és alkalmazott kötelezettségeit az egészséges és biztonságos munkavégzés érdekének

megfelel en; az 1884. évi XVII. tc. már rendelkezett az iparfelügyeletr l, amely ellen rzéseket

végezhetett a munkáltatóknál, megfelel jogosítványokkal felruházva, továbbá a 142. § el írta

segélypénztárak létesítését (ezek min sültek a magyar baleseti ellátás els intézményeinek).

Rendelkezett (143. §) a segélypénztárak fenntartásáról, amelyet minden munkáltató befizetése

alapozott meg (a munkabér 3 %-a). A 145. § úgy rendelkezett, hogy a segélypénztárak kezelésében –

önkormányzati jelleggel – a munkavállalók és a munkáltatók egyenl arányban vesznek részt.

Az els magyar kötelez betegségi biztosítás bevezetésének az igénye a XIX. század vége felé

jelentkezett.

• 1891: XIV. tc. kötelez betegségi biztosításról

A jogszabály lényegét vázlatosan az alábbiakban foglaljuk össze: Kötelez volt a biztosítás nemre,

korra és állampolgárságra tekintet nélkül azokra, akik az ipartörvény hatálya alá tartozó üzemekben

munkabér fejében szolgálatot teljesítettek (tárgyi biztosítás). Ellátások: orvosi kezelés, gyógyszer-

52

ellátás, kórházi ápolás. A keres képtelenség esetére 20 héten át táppénz járt, amelynek mértéke a

járulékköteles bér 50 %-a. Létezett még 4 hétre gyermekágyi, illetve temetési segély. A járulék 1/3-át

a munkaadó és 2/3-át a biztosított fizette, mértéke 2-5 % között volt.

• 1907: XIX. tc. a kötelez betegségi és baleseti biztosításról

Az országos kötelez betegségi biztosítási rendszer a korábbitól eltér en kiegészítésképpen a tc. 3. §-

ával kimondta, hogy balesetbiztosítási kötelezettség alá esnek, nemre, korra és a bér vagy a fizetés

nagyságára való tekintet nélkül mindazok, akik az alább felsorolt vállalatoknál üzemekben vagy

munkáknál akár állandóan, akár ideiglenesen, kisegít képpen vagy átmenetileg vannak alkalmazva.

1.4. Az els világháborút követ társadalombiztosítási intézkedések

Az els világháborút az 1921: XXXIII. tc. zárta le a Trianonban kötött békeszerz déssel, ennek XIII.

részében I. cím alatt. a szerz d felek elvi tartalommal - kiemelve a társadalombiztosítás területét - a

következ kben állapodtak meg:

“Minthogy a Nemzetek Szövetsége az általános béke megvalósítását t zte ki céljául és ezt a békét

csak úgy lehet elérni, ha a szociális igazságosságra alapítják; és minthogy vannak munkaviszonyok,

amelyek az emberek nagy tömegét annyi igazságtalansággal, nyomorral és nélkülözéssel sújtják,

hogy ebb l keletkez nagy elégedetlenség a világ békéjét és összhangját veszélyezteti, s e viszonyok

javítása sürg sen szükséges, példákat említve: a munkaid szabályozásával, ideértve a munkanap és

a munkahét leghosszabb tartamának megállapítását, úgyszintén a munkaközvetítés szabályozásával,

a munkanélküliség leküzdésével, tisztességes megélhetést biztosító munkabérek szolgáltatásával, a

munkásoknak a foglalkozásukkal járó vagy egyéb betegségek ellen és a munka közben bekövetkezett

balesetek ellen való védelmével, a gyermekek, fiatalkorúak és n k védelmével, aggkori és

rokkantsegélyezéssel, az idegen országokban dolgozómunkások érdekeinek védelmével, a

szakszervezkedési szabadság elvének elismerésével, a szakoktatás és a m szaki oktatás

szervezésével és egyéb idevágó intézkedésekkel; minthogy bármelyik Nemzet vonakodása igazán

emberies munkaviszonyok létesítését l egymagában is akadályul szolgál más Nemzetek abbeli

törekvésének, hogy a munkások sorsát saját országaikban javítsák:

a Magas Szerz d Felek az igazságosság és az emberiesség érzéseit l, valamint attól a

vágytól indíttatva, hogy a világ békéjét állandóan biztosítsák, a következ kben állapodnak meg:”

• Az 1925: XXXIV. tc.a bányanyugbér-biztosításáról

A bányatörvény alapján m köd társpénztárak tagjaik – munkások, altisztek és ezek családtagjai –

számára a segélyezési szolgáltatásokon kívül nyugbérellátást is folyósítottak. A nyugbérellátás

kötelez volt.

2. A biztosítottak köre és csoportosítása

A rendelet kiterjesztette a biztosítási kötelezettséget a bányatörvény hatálya alá tartozó bánya- és

kohóüzemekben, valamint azok melléküzemeiben dolgozó mindazokra a munkásokra, altisztekre

53

(segédtisztekre), akik 15. életévüket betöltötték, de munkába lépésük idején még énem haladták meg

a 45. életévüket.

• Az 1927: XXI. tc. a kötelez betegségi és baleseti biztosításról

Ez a jogszabály megtartotta az 1907. XIX. törvény úgynevezett tárgyi biztosítási rendszerét. Ez azt

jelentette, hogy a biztosítási kötelezettség csak a törvényben felsorolt vállalatoknál dolgozóra terjedt

ki. Az új tc. fenntartotta azonban az eddigi szabályok korlátozását, mely szerint hatálya nem terjedt ki

a mez gazdaságra és az erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és

sz l m velésre, a selymészetre és a méhészetre. A biztosítási kötelezettség kiterjedt azokra– nemre,

korra és állampolgárságra tekintet nélkül –, akik betegségi biztosítási kötelezettség alá es vállalatnál,

üzemben, hivatalban vagy foglalkozásban, mint munkavállalók munkabér fejében szolgálatot

teljesítenek. Biztosításra kötelezettek voltak továbbá a tanoncok, a gyakornokok és általában más

olyan egyének is, akik kiképzésük fejében javadalmazás nélkül vagy a szokásosnál csekélyebb

javadalmazásért dolgoztak.

2.1. A betegségi biztosítás szolgáltatásai

A betegségi biztosítás alapján a biztosítottat a következ szolgáltatások illették meg: orvosi

gyógykezelés, gyógyszer, gyógyfürd k, gyógyvizek, a szükséges gyógyászati segédeszközök,

táppénz, terhességi, gyermekágyi, szoptatási segély, temetési segély. A természetbeni szolgáltatások

a teljes biztosítási id re jártak, s t azon túl is arra az id re, amelyre táppénz, terhességi vagy

gyermekágyi segély járt.

2.2 Balesetbiztosítás

Balesetbiztosításban részesültek mindazok a munkavállalók, akik betegségi biztosításra kötelezett

vállalatoknál, üzemeknél, hivataloknál, építkezéseknél munkabér fejében szolgálatot teljesítettek.

Balesetbiztosítási kártalanítás akkor járt, ha a biztosítottat üzemi baleset érte és az

keres képtelenséget vagy keres képesség-csökkenést okozott. Ha a biztosított a baleset

következtében meghalt, a családtagok kaptak kártalanítási segélyt. A tc. meghatározta az üzemi

baleset fogalmát, valamint a baleseti ellátásokat. Ezek: egészségügyi ellátás, táppénz, járadék.

2.3. A biztosítás szervezete

A betegségi és baleseti biztosítás feladatokat az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) látta el.

A betegségi balesetbiztosítási intézetek rendelkeztek saját, bizalmi orvos hálózattal, rendel -

szakrendel vel, kórházakat, szanatóriumokat tartottak fenn.

• Az 1912: LXV. tc. nyugdíjrendszerr l

Magyarországon az els nyugdíjrendszert az 1912: LXV. tc. vezette be az állami alkalmazottak,

valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról. Erre az ellátásra jogosultak voltak, az állami

tisztvisel k, altisztek, szolgák, akik rendszeres állást töltöttek be és állandó fizetésben részesültek.

54

Sajátjogú és hozzátartozói ellátások voltak.

Saját jogon a nyugdíj, lakbérnyugdíj napszámost és munkást nyugbér illette meg. Hozzátartozói

ellátások voltak az özvegyi nyugdíj, a gyermeknevelési járadék, az életjáradék és a végkielégítés.

10 év szolgálati id volt szükséges a nyugdíj megállapításához, amelyet az utolsó 12 havi illetmény

alapján számították ki, 42 szolgálati év esetén az alapnyugdíj 2-2 %-kal emelkedett, de az alapul

szolgáló illetménynél magasabb nem lehetett. A szolgálati id számításánál a hat hónapot meghaladó

id t egész évnek kellett számítani, így állt el az a helyzet, hogy a jogosultság megállapításához 9 év

6 hó és 1 napra volt szükség.

Baleseti ellátást is biztosított a törvény, ha a baleset szolgálat teljesítése során történt.

Az árvaellátás az árva 24. életévének betöltéséig járt, a tanulmányok folytatása idejére, ha kiváló

eredménnyel tanult.

• Az 1928: XL. tc. a kötelez öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosításról

2.4. A biztosítottak köre

A kötelez nyugdíjbiztosítás kiterjedt az összes munkásra és az évi 6000 peng nél nem nagyobb

jövedelm magánalkalmazottakra. Az ennél többet keres k önkéntes biztosítást köthettek (vagy

elismert vállalati nyugdíjpénztár tagjai lehettek, akik egyébként az 1927: XXI. tc. szerint biztosítottak

voltak.

2.5. A jogosultság feltétele

Az öregségi nyugdíj feltétele azonos a két érintett kör számára: a 65. életév betöltése, valamint

legalább 400 heti (8 évi) biztosítási id (járulékfizetéssel).

A két csoport között különbözött viszont a rokkantnyugdíj feltétele.

A jogosultsághoz legalább 200 hét biztosítási id re volt szükség, a hozzátartozók özvegyi nyugdíjra és

árvaellátásra voltak jogosultak.

2.6. A nyugdíjrendszer jellege

A magyar nyugdíjrendszer, mint a hasonló, induló nyugdíjrendszert m ködtet országokban,

váromány-fedezeti elven alapult. Mivel hosszú id n át a rendszer tartalékgy jt volt, a törvény fontos

részét alkotta a tartalékok kezelésének szabályozása.

2.7. A társadalombiztosítási kiadások fedezete

A kiadások fedezetére a munkáltatónak és a biztosítottaknak járulékot kellett fizetni.

55

2.8. Szervezeti kérdések

Az intézmények önkormányzati alapon m ködtek, közgy lése, igazgatósága, bizottságai 50-50

százalékban a munkaadók és munkavállalók küldötteib l álltak.

Az 1921: LXV. tc. 1949. december 31-ig, az 1925: XXXIV. tc., 1949. december 31-ig, az 1927: XXI. tc.

1955. december 31-ig és az 1928: XL. tc. 1949. december 31-ig volt hatályban, 1945-t l lényeges

módosításokkal.

• Az 1932: IV. tc. a társadalombiztosítási bíráskodásról

Az 1927. XXI. tc. és az 1928. XL. tc-ben foglalt ellátások, járulékfizetési kötelezettségek, valamint a

baleseti kártalanítással kapcsolatos vitás ügyekben a társadalombiztosítási bíróságok jártak el.

A tc. 42.§-a lehet vé tette jogegységi döntés meghozatalát, amely alkalmazása minden bíróságra

kötelez volt.

3. Nyugdíjtörvények

3.1. Az els egységes nyugdíjtörvény

Az 1951. évi 30. törvényerej rendelet minden munkaviszonyban álló dolgozó és hozzátartozója

számára azonos feltételek és mértékek szerint biztosított nyugellátásokat. E törvény mondta ki el ször

a 10 szolgálati év követelményét (korábban 8 év volt), valamint a férfiak 60, a n k 55 éves korhatárát.

3.2. A második egységes nyugdíjtörvény

Az 1954. évi 28. törvényerej rendelet megszüntette a kett s korhatárt, csak az alacsonyabb maradt

érvényben (60, illetve 55 év). A törzsnyugdíjat a kereset 50 százalékában állapították meg. A

nyugdíjminimum: 500 forint, a figyelembe vehet munkabér fels határa pedig 6000 forint volt. A

munkavállalói járulék 1 százalékról 3 százalékra emelkedett.

3.3. A harmadik (úgynevezett munkás-alkalmazotti) egységes nyugdíjtörvény

Az 1958. évi 40. törvényerej rendelet által szabályozott harmadik nyugdíjtörvény lényegében 1975-ig

– 16 évig – volt érvényben. Ennek magyarázata, hogy korszer volt, igazodott az adott feltételekhez.

Bevezette a teljes és résznyugdíj fogalmát, továbbra is alkalmazta a törzs és kiegészít nyugdíjat. A

teljes nyugdíj követelménye 25 év szolgálati id volt, ekkor a törzsnyugdíjat a kereset 50

százalékában határozták meg. A nyugdíj maximum havi 3500 forint lehetett. A minimum továbbra is

500 forint. A járulék mértéke 1966-ban változott meg, a munkavállalói járulék progresszív lett, 3 és 10

százalék között mozgott.

• 1955. évi 39. sz. törvényerej rendelet a dolgozók betegségi biztosításáról (a

továbbiakban: T)

végrehajtási rendelkezései

56

o 71/1955. (XII.31.) MT rendelet

o 3/1955. (XII.31.) SZOT szabályzat (hatályos: 1956. január 1-t l 1975. június 30-

ig)

4. Biztosítási kötelezettség

Alapelvek

A T. 3.§-a alapján a betegségi biztosítás kiterjed a munkaviszonyban álló dolgozókra, aki munkáltatója

részére munkabérért munkát végez, továbbá egyes munkaviszonyban nem álló személyekre. A

rendelkezés els ízben köti a biztosítási kötelezettséget a munkaviszonyhoz, eltér en az 1927: XXI.

tc. rendelkezéseit l, amely önmaga határozta meg a biztosításra kötelezettek körét.

4.1. A betegségi biztosítás szolgáltatásai

Szolgáltatásra jogosult családtagok: A betegségi biztosítás szolgáltatásaira az a családtag jogosult,

akit a dolgozó a családjogi rendelkezések szerint eltartani köteles. A családtagokkal azonos betegségi

biztosítási szolgáltatások illetik meg azt a dolgozó által eltartott személyt, akivel közös háztartásban él.

A szolgáltatások a következ k voltak:

• a dolgozót és családtagját betegsége esetén orvosi ellátás, gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz, kórházi ápolás és gyógyfürd kezelés illette meg.

• a dolgozó táppénzt kapott,

• terhesség, szülés vagy halál esetében a dolgozót segélyben kellett részesíteni.

A „táppénz”-szolgáltatásról úgy rendelkezett a jogszabály, hogy a keres képtelen dolgozót

munkabérvesztesége pótlására legfeljebb egy éven át, güm kóros betegség esetében pedig

legfeljebb két éven át táppénzben kell részesíteni. Kétéves megszakítás nélküli biztosítási id esetén

75 % volt a táppénz mértéke. Érdekesen alakul az üzemi balesetet szenvedett dolgozók jogosultsága:

Az üzemi balesetet szenvedett, vagy foglalkozási ártalomban megbetegedett dolgozó, nyugdíjas,

járadékos részére a betegségi biztosítás szolgáltatásait térítésmentesen mindaddig adni kell, amíg

arra a baleset, illet leg foglalkozási betegség miatt szüksége van. (Állapota ki nem alakult.)

4.2. Betegségi biztosítási járulék

A betegségi biztosítás költségeit a betegségi biztosítási járulékokból kell fedezni. A betegségi

biztosítási járulékot a munkáltató fizeti, azt a munkaviszonyban álló dolgozótól levonni nem szabad.

A betegségi biztosítási járulékok mértéke 6 %.

4.3. Jogorvoslatok

A biztosítási szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz fordulhatott kereseti kérelemmel a

biztosított bizonyos esetekben az ellen a határozat ellen, amelyben a betegségi biztosítási

57

szolgáltatások jogtalan igénybevételével okozott kár megtérítésére kötelezték; Ugyancsak bírósághoz

fordulhatott a munkáltató az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen; A bírói út igénybe vehet volt

mind a munkáltató, mind a biztosított számára a betegségi biztosítási jogviszony fennállása

kérdésében hozott határozat ellen.

A határozat, vagy fizetési meghagyás joger ssé, végrehajtható közokirattá vált, ha ellene a törvényes

határid n belül keresetet nem adtak be.

A szocialista rendszer legjelent sebb társadalombiztosítási joganyaga az 1975. évi II. törvény a

társadalombiztosításról

Ez a törvény volt az els – az azóta is egyetlen - egységes joganyag, amely magába foglalta

klasszikus értelemben véve a társadalombiztosítás valamennyi ágát – ebbe tartozott a családi pótlék

rendszere is – a betegségi, az öregségi és a baleseti biztosítás ellátásait. 1975. július 1. napján lépett

hatályba és módosításokkal, kiegészítésekkel 1997. december 31-ig terjed id re volt alkalmazandó.

A tekintélyes jogszabálynak tizenegy fejezete volt.

5. A biztosítottak köre

A törvény alapján biztosítottak: a munkaviszonyban álló dolgozók, az ipari szövetkezetek tagjai, a

mez gazdasági és a halászati termel szövetkezetek, a mez gazdasági szakszövetkezetek (a

továbbiakban: mez gazdasági szövetkezet) tagjai, a szakmunkástanulók, a bedolgozók, továbbá a

megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végz k.

5.1. Akikre nem terjedt ki a biztosítás

A társadalombiztosítás nem terjedt ki a külföldi állam képviseleti hatósága, a diplomáciai mentességet

élvez nemzetközi szerv, valamint az ezekhez tartozó diplomáciai mentességet élvez személy

alkalmazottaikra, továbbá a külföldi munkáltatónak a magyar állam területén foglalkoztatott külföldi

honos munkavállalóira. Társadalombiztosítási ellátásukra azonban megállapodást lehet kötni.

6. Nemzetközi szociálpolitikai egyezmények

A biztosítottak betegségi és anyasági ellátásra, családi pótlékra, nyugellátásra és baleseti ellátásra

szerezhettek jogosultságot.

A társadalombiztosítás egyes ellátásai megillették a biztosítottak hozzátartozóit is.

Az államközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény

szabályai szerint kellett alkalmazni. Megjegyezzük, hogy a jogszabály hatályának ideje alatt létezett az

o 1962. évi 2. sz. tvr. a magyar-bolgár,

o 1959. évi 41. sz. tvr. a magyar-csehszlovák,

58

o 1959. évi 20. sz. tvr. a magyar- jugoszláv,

o 1959. évi 38. sz. tvr. a magyar-lengyel,

o 1960. évi 13. sz. tvr. a magyar- NDK,

o 1962. évi 5. sz. tvr. a magyar-román és az

o 1963. évi 16. sz. tvr. a magyar-szovjet

szociálpolitikai egyezmény.

7. Betegségi és anyasági ellátás

A biztosítottat betegségi és anyasági ellátásként táppénz, terhességi-gyermekágyi segély és anyasági

segély illette meg. A biztosított halála esetén temetési segély járt.

A biztosított eltartott hozzátartozójának a szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési

segély járt.

7.1. Táppénz

Táppénz annak járt, aki

- a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megsz nését követ els vagy második napon vált

keres képtelenné;

- a biztosítás legalább 180 napon át megszakítás nélkül állott fenn. vagy

Keres képtelen:

az, aki a betegsége miatt munkáját nem tudta ellátni;

Táppénz a keres képtelenség tartamár járt, legfeljebb azonban

- egy, güm kóros megbetegedés esetén két éven át.

A táppénz összegét a keres képtelenséget megel z en elért kereset napi átlaga alapján kellett

megállapítani, amely a napi átlagkereset hatvanöt, hosszabb, kétéves biztosítási id esetén hetvenöt

százalékánál kevesebb nem lehetett.

7.2. Terhességi-gyermekágyi segély

Terhességi-gyermekágyi segély annak járt, aki a szülést megel z en két éven belül 180 napon át

biztosított volt, és a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megsz nését követ negyvenkét napon

belül szült, A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelel id tartamra járt,

amelynek id tartamát az Mt. rendelkezései írták el . A terhességi-gyermekágyi segély a napi

átlagkereset teljes összege, ha a szül n a szülést megel z két éven belül 270 napon át biztosított

volt.

59

8. A nyugellátási rendszer

8.1 Sajátjogú és hozzátartozói nyugellátások

Sajátjogú nyugellátások: öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, öregségi járadék, munkaképtelenségi

járadék (az utóbbi két ellátás mez gazdasági termel szövetkezeti. tagnak járt).

Hozzátartozói nyugellátások: özvegyi nyugdíj, végkielégítés, árvaellátás, szül i nyugdíj, özvegyi

járadék (mgtsz. hozzátartozójának).

A.) Sajátjogú nyugellátások

A. 1- Öregségi nyugdíj

Öregségi nyugdíjra a hatvanadik életévét betöltött férfi és az ötvenötödik életévét betöltött n jogosult,

ha tízévi szolgálati id t szerzett.

A szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát

végz k korkedvezményben részesülnek.

A. 2. Rokkantsági nyugdíj

Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki

• egészségromlás, illet leg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében

munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette, és ebben az állapotában javulás

egy évig nem várható (a továbbiakban: rokkant),

• a szükséges szolgálati id t megszerezte, és

• rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás el tti

kereseténél.

A rokkantsági nyugdíj mértéke a megrokkanás id pontjában betöltött életkortól, a nyugdíj

megállapításáig megszerzett szolgálati id tartamától és a rokkantság fokától függ.

A rokkantság fokozatai:

a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen,

a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem

szorul,

az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.

A szolgálati id

• a munkaviszonyban,

• az ipari szövetkezeti tagként,

• a mez gazdasági szövetkezeti tagként,

• a szakmunkás tanulóviszonyban,

60

• a bedolgozóként és

• a megbízás alapján rendszeresen és személyesen végzett munkában

töltött id . Szolgálati id nek számít a katonai szolgálatban töltött id .is

8.2. Hozzátartozói nyugellátások

B.) Hozzátartozói nyugellátások

B.1. Özvegyi nyugdíj

Özvegyi nyugdíjat a feleség, az elvált n , az élettárs és a férj kaphat. amely ideiglenes vagy állandó.

Az özvegyi nyugdíj összege: Az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a meghaltat

öregségi nyugdíjként, illet leg a III. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjként halála

id pontjában megillette vagy megillette volna.

B.2 Árvaellátás

Árvaellátásra annak a gyermeke és mostohagyermeke jogosult, aki haláláig az öregségi (rokkantsági)

nyugdíjhoz szükséges szolgálati id t megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt

meg. Árvaellátás jár a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha t a meghalt saját

háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles kés képes hozzátartozója nincs.

Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének a betöltéséig járt. Ha az árva oktatási intézmény

nappali tagozatán tanult, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév

betöltéséig járt.

Az árvaellátás összege: Az árvaellátás árvánként az özvegyi nyugdíj fele. Az özvegyi nyugdíj

összegével azonos összeg árvaellátás jár annak a gyermeknek,

• akinek mindkét szül je meghalt,

• akinek életben lév szül je rokkant, vagy

• akit életben lev szül je elhagyott, és róla nem gondoskodik.

B.3. Szül i nyugdíj

Szül i nyugdíjra az a szül (nagyszül ) jogosult, akinek a gyermeke (unokája) az öregségi

(rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati id megszerzése után vagy öregségi (rokkantsági)

nyugdíjasként halt meg, ha a szül (nagyszül ) gyermekének (unokájának) a halálakor már rokkant

volt, és a szül t (nagyszül t) gyermeke (unokája) a halálát megel z egy éven át túlnyomó részben

eltartotta. A szül i nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével.

61

9. Baleseti ellátások

A balesti ellátások körében szintén beszélhetünk saját jogú és hozzátartozói baleseti ellátásokról.

Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén járt. Baleseti ellátásként a sérültet

baleseti táppénz, saját jogú baleseti nyugellátás, halála esetén eltemettet jét temetési segély,

hozzátartozóit pedig hozzátartozói baleseti nyugellátás illette meg.

Saját jogú baleseti nyugellátások: a baleseti járadék és a baleseti rokkantsági nyugdíj. Hozzátartozói

baleseti nyugellátások: a baleseti özvegyi nyugdíj, a végkielégítés, árvaellátás és szül i nyugdíj.

9.1. Baleseti táppénz

Baleseti táppénz annak járt, aki üzemi baleset következtében keres képtelenné vált. Keres képtelen

az, aki az üzemi balesettel összefügg és gyógykezelést igényl egészségi állapota miatt vagy a

gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud.

A baleseti táppénz – id beli korlátozás nélkül – mindaddig járt, amíg a sérült az üzemi baleset

következtében keres képtelen, illetve állapota kialakult.

9.2. Baleseti járadék

Baleseti járadékra az volt jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében tizenöt

százalékot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti rokkantsági nyugdíj nem illette meg. Ha a

munkaképesség-csökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladta meg, a baleseti járadék

legfeljebb két éven át, ha meghaladja, a munkaképesség-csökkenés tartamára id beli korlátozás

nélkül járt. A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaképesség-csökkenés fokától

függ, összege a havi átlagkereset nyolc, tíz, tizenöt, illet leg harminc százaléka.

9.3. Baleseti rokkantsági nyugdíj

Baleseti rokkantsági nyugdíjra az volt jogosult, aki munkaképességét hatvanhét százalékban

túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete

lényegesen kevesebb a megrokkanás el tti kereseténél. Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult volt

az is, aki munkaképességét ötven százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik,

vagy szilikózis veszélymentes munkakörben, illet leg munkahelyen

• nem rendszeresen dolgozik, vagy

• keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás el tti kereseténél.

A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fokától és a szolgálati id tartamától függött.

A rokkantság fokának megfelel en

• a III. rokkantsági csoport, aki munkaképességének a hatvanhét – szilikózis miatt az ötven –

százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen;

• a II. rokkantsági csoport, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,

62

• az I. rokkantsági csoport, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.

A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset

hatvan, hatvanöt, illet leg hetven százaléka. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálati id

minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több

nem lehet.

9.4. Hozzátartozói baleseti nyugellátások

A hozzátartozók részére baleseti nyugellátás akkor járt, ha a sérült az üzemi baleset következtében

meghalt. A házastársat állandó özvegyi nyugellátás illette meg szolgálati id re tekintet nélkül. A

baleseti özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a sérültet, illet leg a baleseti rokkantsági

nyugdíjast a halál id pontjában a II. rokkantsági csoportban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén

megillette.

10. A biztosítottat terhel kiadások fedezete

A társadalombiztosítás kiadásainak a fedezetére a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot, a

biztosítottak pedig nyugdíjjárulékot fizetnek.

A biztosítottat terhel nyugdíjjárulék mértéke a kereset összegét l függ en 3-10 % volt.

11. Felel sségi szabályok

11. 1. Visszafizetési kötelezettség

Az, aki társadalombiztosítási ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre

• a felvételt l számított harminc,

• nyugellátás, baleseti nyugellátás és az ezek alapján folyósított családi pótlék esetén a

felvételt l számított kilencven napon belül írásban kötelezték.

A jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátás felvétele felróható.

A munkáltató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást,

ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illet leg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól

eltér adatszolgáltatásának a következménye, és az ellátást – aki jogalap nélkül felvette -

visszakövetelni nem lehet.

11. 2. Megtérítési kötelezettség

A munkáltató köteles volt megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy

vagy megbízottja a reá nézve kötelez balesetelhárító és egészségvéd óvórendszabálynak vagy

óvóintézkedésnek nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is,

63

ha vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte el . Aki, a társadalombiztosítási

ellátásra jogosult betegségéért, keres képtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy

haláláért felel s, köteles volt az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési

kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felel sség megállapítható.

A felel sség megállapítására a Polgári Törvénykönyvnek a szerz désen kívül okozott károkért

fennálló felel sségre vonatkozó szabályait kellett alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felel sség

abban az esetben is fennállt, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.

12. Jogorvoslat

A jogszabályban meghatározott szervek járnak el

• a társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatban az igényl és a megállapító szerv

között,

• a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére, illet leg megtérítésére kötelezett és a

társadalombiztosítási ügyviteli feladatot ellátó szerv között felmerült vitás ügyekben.

• Meghatározott körben a bírósághoz lehetett fordulnia határozata ellen, a kézbesítést

követ harminc napon belül.

• A biztosítási jogviszony fennállása kérdésében hozott határozat ellen az érdekelt, a

fizetési meghagyás ellen a munkáltató és egyéb szerv, a kézbesítést követ harminc

napon belül, a határozatot hozó, illet leg a fizetési meghagyást kibocsátó szerv

székhelye szerint illetékes bírósághoz fordulhatott.

13. A társadalombiztosításról, a magánnyugdíjról és e szolgáltatások fedezetér l

1997. évi LXXX. törvény (Tbj)

Vhr.195/1997. (XI.5.) Korm. rendelet

Az el z ekben már volt szó arról, hogy az emberi jogok valóságos történetét a francia forradalom

nyitotta meg az ember és polgár jogainak az 1789. évi augusztus 26-án elfogadott deklarációval. Az

1791. évi francia alkotmány szociális jogintézmény megvalósításáról rendelkezett.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/B §-a, a 70/D §-a és a 70/E §-a biztosítják a munkához, az

egészséges és biztonságos munkavégzéshez, valamint a társadalombiztosításhoz való jogot.

Ezek az alkotmányos alapelvek valósulnak meg a magyar társadalombiztosítási rendszerben.

A Tbj. célja, hogy

- az egyéni felel sség

- az öngondoskodás

követelményeinek megfelel en, a társadalmi szolidaritás elveinek megfelel en

- szabályozza a társadalombiztosítás keretében létrejöv jogviszonyokat.

64

- rendezze a foglalkoztatók és a biztosítottak jogait és kötelezettségeit, a biztosítottak

részvételi kötelezettségét, a közteherviselés elveinek megfelel en a járulékfizetés

teljesítését.

- meghatározza a társadalombiztosítási ellátások körét, a nyugdíjrendszerben járó

szolgáltatásokat.

13.1. A Tbj-ben megfogalmazott alapelvek

A társadalombiztosításban kockázat közösség alakul ki, amelyben a részvétel kötelez . Érvényesül a

- biztosítási elv,

- kockázat közösség elve

- szolidaritás és a

- tulajdonhoz f z d jog.

Az ellátások igénybevételét, a részvételi kötelezettséget a járulékfizetés alapozza meg, a pénzbeli

ellátások a járulékfizetés alapját képez jövedelemmel arányosak. A Társadalombiztosítási jogviszony

a törvény erejénél fogva jön létre.

A foglalkoztatót

- bejelentési, nyilvántartási,

- járulék megállapítási és bevallási;

- járulék és

- hozzájárulás fizetés terheli.

Adatközlési kötelezettség terheli, mind a foglalkoztatót, mind a biztosítottat az ellátások

megállapításával és folyósítással kapcsolatban, amelyek egységes rendszert alkotnak.

A társadalombiztosítás fejl désér l az állam gondoskodik a nemzetgazdaság lehet ségeivel

összhangban. A jogszabályban az a garanciális elv is megvalósul, amely szerint az állam akkor is

gondoskodik az ellátások teljesítésér l, ha a társadalombiztosítás kiadásai meghaladják a

bevételeket.

13.2. Fogalmak és értelmez rendelkezések

Foglalkoztató:

- jogi és természetes személy, gazdasági társaság, gazdálkodó szervezet, ha biztosítottat

foglalkoztat;

- tanulószerz dés (szakmunkás tanuló) alapján a szerz dést köt ;

- az a szerv az amely segélyt folyósít (pl. munkanélküli ellátást, a foglalkoztatásról szóló

1991.évi IV. tv /Flt./ alapján);

- TÁKISZ, ha társadalombiztosítási szolgáltatásokat, járulékfizetést, adatszolgáltatást teljesít;

- egyéni, társas vállalkozás – vállalkozó;

- kiegészít tevékenységet folytató vagy özvegyi nyugdíjas;

65

- aki öregségi nyugdíjas (betöltötte a reá irányadó korhatárt) és e mellett vállalkozói

tevékenységet folytat (5 % baleseti járulék fizetésére köteles).

Sajátjogú nyugdíjas:

az, aki öregségi, el rehozott, korengedményes nyugdíjban, rokkantsági, baleseti rokkantsági

nyugdíjban, munkaképtelenségi járadékban részesül (ez utóbbi mez gazdasági, szövetkezeti tagság

alapján állapítható meg.

Segít családtag:

az, aki a vállalkozásban – nem munkaviszonyként – munkát végez.

Megbízott: aki megbízás alapján végzi tevékenységét, a Ptk. 474. §-ának megfelel en.

Foglalkoztatott: akit biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatnak (biztosított).

Járulékalapot képez jövedelem: amely után az SzJA törv. alapján személyi jövedelemadót kell fizetni.

13.3. Társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék

- egészségbiztosítási járulék

- egészségügyi hozzájárulás (Eho)

- táppénz kiadásainak fedezetére hozzájárulást kell fizetni (1/3 rész)

- baleseti járulék: kiegészít tevékenységet folytató.

Magánnyugdíj pénztári tag: - az önkéntes csatlakozó.

Eltartott hozzátartozó: aki az eltartóval közös háztartásban él. (Differenciáltan kell kezelni, mert van a

Ptk. 685. §-ában általános érvénnyel addig a TB jog a maga területén konkrétan határozza meg a

hozzátartozók jogosultságát.)

14. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és szerveinek állami felügyeletér l

1998. évi XXXIX. törvény (Sztv)

Vhr.131/1998. (VII.23.) Korm. rendelet 75/1999. (V.21.) Korm. rendelet

Két alap jött létre: - az Egészségbiztosítási Alap és

- a Nyugdíjbiztosítási Alap.

Ezek az igazgatási szervek felügyelete és irányítása állami feladat, amelyet a Kormány lát el a

felhatalmazott tárca útján. A pénzügyminiszter terjeszti el a járulékfizetéssel kapcsolatos

törvényjavaslatokat. Az egészségügyi miniszter a PM-mel együttesen terjeszti el az

egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat. A szociális- és családügyi miniszter

a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti el a nyugellátással kapcsolatos törvényjavaslatokat a

Kormány elé, majd a Kormány az Országgy lés elé.

Az Egészségügyi Alap kezelését az OEP f igazgatója, a Nyugdíj Alap kezelését az ONYF

f igazgatója végzi.

Felügyeli: a Pénzügyminisztérium, ill. az Egészségügyi Minisztérium.

66

Az ONYF és az OEP központi államigazgatási szerv, vezet it a kormány nevezi ki és menti fel.

Költségvetési szervek, amelyek költségvetését az Alapok költségvetésében kell meghatározni, a

vagyon állami tulajdon.

Alkalmazottaik közszolgálati jogviszonyban állnak (köztisztvisel k, Ktv.).

Az ONYF, illetve az OEP

- irányítja az igazgatási feladatokat ellátó igazgatási szerveket;

- végzi a vagyonkezeléssel kapcsolatos feladatokat;

- ellátja a nem Alapból finanszírozott feladatokat (pl. családi pótlék ellátás);

- részt vesz a jogszabályok el készítésében.

ONYF igazgatási szervei OFP igazgatási szervei

- F városi és megyei nyugdíjbiztosítási

igazgatóságok, ezek

- kirendeltségei

- Nyugdíjfolyósító Igazgatóság

- MÁV Rt. Nyugdíjigazgatóság (megállapít,

folyósít)

- F városi és megyei egészségbiz-

tosítási pénztárak

- Kirendeletségek

-VasutasTársadalombiztosítási Igazgatóság

- Újságíró tagozat

- Országos Orvosszakért i Intézet

14.1. Kifizet helyek létesítése

Minden munkáltató (foglalkoztató), amely legalább 100 biztosítottat foglalkoztat köteles meghatározott

társadalombiztosítási és egyéb feladatokat ellátni.

Megállapodás alapján is létesíthet kifizet hely. A kifizet hely fenntartója saját költségén, szakképzett

alkalmazottaival végzi a feladatokat, amelyekért anyagi felel sséggel tartozik. A szabályszer en

elbírált és kifizetett ellátások összegét az igazgatási szerv megtéríti, kivéve a Tp. 1/3 összegét (Tp.

hozzájárulás). Nem nettó elszámolás! A kifizet hely fenntartóját költségtérítés illeti meg (1 %-a az

ellátásnak).

15. Biztosítottak (Tbj 5.§.)

- Munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban; ügyészségi, bírósági

szolgálati jogviszonyban állók, igazságügyi alkalmazotti, fegyveres er k, rendvédelmi

szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos állományú tagjai, szerz déses

állományú tagjai, függetlenül attól, hogy

- teljes, vagy

- rész-munkaid ben foglalkoztatottak;

- Szövetkezet tagja – kivéve az iskola szövetkezetet -, ha a szövetkezet tevékenységében

munkaviszony, vagy vállalkozás jelleg jogviszony keretében tevékenyen közrem ködik;

67

- tanulószerz dés alapján szakképz iskolai tanulmányokat folytató, szakmunkás tanuló,

- keresetpótló juttatásban részesül : pl. munkanélküli járulék, nyugdíj el tti munkanélküli segély,

- egyéni vállalkozó, társas vállalkozó,

- egyházi személy, szerzetesrend tagja.

A biztosított a társadalombiztosítás valamennyi ellátására szerezhet jogosultságot, sajátjogú

nyugdíjas, ha dolgozik, baleseti és egészségügyi ellátásra jogosult.

Szünetel a biztosítás

- A fizetés nélküli szabadság ideje alatt, mentesítették a munkavégzés alól, igazolatlan távollét ideje

alatt;

- kivétel: ha a fizetés nélküli szabadságot terhességi-gyermekágyi segély, gyermek ápolása,

gondozása miatt vették igénybe, táppénzt kap, illet leg katonai szolgálat alatt nem végez munkát.

Több biztosítással járó jogviszony esetén a biztosítási kötelezettséget külön-külön kell elbírálni (lásd: a

táppénz szabályait f -mellékfoglalkozás esetén).

15.1. A biztosítás nem terjed ki (Tbj. 11. §)

- a külföldi állam diplomáciai képvisel jére;

- a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára;

- diplomáciai mentességet élvez nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú tagjára,

képvisel jére (munkatársára), pl. Duna Bizottság), ezek külföldi állampolgárságú alkalmazottaira, az

általa foglalkoztatott külföldi alkalmazottjára (alkalmazott - alkalmazott);

- továbbá a felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó hozzátartozóira (házastárs,

gyermek);

- külföldi munkáltató külföldinek min sül személyre;

- külföldi részvétellel m köd Gazdasági Társaság, arra a munkavállalójára, aki külföldinek

min sül.

Akikre a biztosítás nem terjed ki, megállapodást köthet (34-35. §-ok) egészségügyi ellátásra (11. §

hatálya alá tartozó)

Fizetend járulék: nagykorú személy esetén a minimálbér 75 %-a, 18 éven aluli gyermek esetén a

minimálbér 30 %-a. Kötheti saját maga, vagy más javára az érintett szerv vagy személy. A jogosultság

id tartama egészségügyi ellátásra: a megállapodást követ hó 1. napjától, 6 havi járulék megfizetése

mellett: a megállapodást köt külföldi nappali tagozaton tanuló a megállapodás megkötését követ hó

1. napjától jogosult ellátásra, a járulék megfizetése mellett.

Arra, aki nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozik, a törvény rendelkezéseit, az egyezmény

szabályait, szerveit kell alkalmazni.

68

A következ kben Nemzetközi szociálpolitikai egyezményekr l szólunk, amelyek a

társadalombiztosítás valamennyi ellátására kiterjednek, tehát a betegségi, a baleseti, és az öregségi

ellátás.

16. Nemzetközi Egyezmények:

- magyar – bolgár 1962. évi 2. tvr.

- magyar – csehszlovák 1959. évi 41. tvr.

- magyar – jugoszláv 1959. évi 20. tvr.

- magyar - lengyel l959. évi 38. tvr.

- magyar – román 1962. évi 5. tvr.

- magyar – SzU 1963. évi 16. tvr.

- magyar – német 2000. évi XXX. tv.

- magyar – osztrák 2000. évi XXIII. tv.

- magyar - svájci 1998. évi VII. tv.

- magyar - holland 2002. évi VII. törvény

A 2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban él magyarokról (Státusztörvény) rendezi a

- munkavállalási lehet séget.

- TB ellátásra jogosultságot

A fent nevezett egyezmények (illet leg a Státusztörvény is) kiterjednek a társadalombiztosítás

valamennyi ágára.

17. Társadalombiztosítási ellátások

17.1. Egészségbiztosítási ellátások

• egészségügyi szolgáltatás

• orvosi- szakorvosi kezelés

• kórházi, szanatóriumi ápolás

17.2. pénzbeli ellátások

• terhességi – gyermekágyi segély

• gyermekgondozási díj (GYED)

• táppénz

17.3.baleseti ellátások

69

• baleseti egészségügyi ellátás

• baleseti táppénz

• baleseti járadék

17.4. nyugellátások

• saját jogú nyugellátás

• öregségi nyugdíj

• rokkantsági nyugdíj

• baleseti rokkantsági nyugdíj

17.5. hozzátartozói nyugellátások

• özvegyi nyugdíj

• árvaellátás

• szül i nyugdíj

• baleseti hozzátartozói ellátások

17.6. Társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak

17.6.1. Baleseti ellátásra jogosultak

A Tny. és az Ebt. szerinti biztosítottaknál baleseti ellátásra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra

jogosult aki egyéni, illetve társas vállalkozóként kiegészít tevékenységet folytatónak min sül, vagy

sajátjogú nyugdíjasként (Tbj. 5. § (1) bek. a), b), g) pontok) munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági

viszonyban, egyéb jogviszonyban áll és a keresete eléri a mindenkori minimálbért.

17.6.2. Baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki

• nevelési-oktatási és fels fokú oktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban

gyakorlati képzésben részesül tanulója, hallgatója, kivéve: a külföldi állampolgárt;

• szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg, szenvedélybeteg,

• rizetbe vett, el zetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetését tölt

személy;

• közcélú munkát végez, életmentésben, katasztrófa elhárításban, véradásban vesz részt és

balesetet szenved;

• közérdek munkát végez (ez büntet intézkedésen alapul).

Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak a biztosítottakon túl azok, akik

70

a) - táppénzben,

- terhességi-gyermekágyi segélyben,

- gyermekgondozási díjban,

- baleseti táppénzben

- baleseti járadékban

b)

- saját jogú nyugellátásban részesül k

- hozzátartozói nyugellátásban részesül k

- járadékosok

c)

- öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi stb. járadékban részesül k;

- átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban részesülnek [lásd a 8/1983. (VI.28.)

EüM-PM rendelet megváltozott munkaképesség ekre vonatkozó szabályokat)]

- egészségkárosodási járadékban részesül k.

d)

nemzeti gondozási díjban, hadigondozási ellátásban részesül k

e) bányászati kereset-kiegészítésben (rehabilitációs rendelet)

f) gyermekgondozási segélyben részesül k

g) aki Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezett l nyugdíjban részesül

h) rendszeres szociális segélyben, id skorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési

támogatásban, munkanélküli jövedelempótló támogatásban részesül

i) Tanulmányokat nappali tagozaton folytató magyar állampolgár, külföldi, ha nemzetközi

szerz dés, vagy OM által adományozott ösztöndíjban részesül.

j) Sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesít.

k) A biztosított, valamint az el z ekben felsorolt – A-J – közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b), ez

általános megfogalmazás, máshol a jogszabály felsorolja a jogosultakat) és jövedelme nem

haladja meg a minimálbér 30 %-át (nem általános érvény ).

l) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkez kiskorú magyar állampolgár.

m) bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (kivéve: külföldi) gyermekvédelmi

rendszerben utógondozott 18-24 éves fiatal feln tt.

n) Fogva tartott.

o) az 1993. évi III. törvény a szociális ellátás alapján a rászorult, a települési önkormányzat

hatósági bizonyítványt állít ki.

p) egészségbiztosítási ellátás érdekében megállapodást köt személy és eltartott hozzátartója,

r) aki 11 %-os egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett [39. § (2) bek.] eltartott

hozzátartozója, élettársa, ha keresete nem haladja meg a minimálbér 30 %-át (a tárgyév els

napján érvényes).

18. Magánnyugdíj keretében járó szolgáltatások

71

A magánnyugdíj keretében a biztosított és a kedvezményezett az 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.)

alapján

- nyugdíjjáradékra vagy

- egyösszeg szolgáltatásra

szerezhet jogosultságot.

19. Az ellátások fedezete – járulékfizetési rendszer –

A társadalombiztosítási ellátások fedezetére a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, a

foglalkoztató ugyancsak egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

A kett együtt adja: a társadalombiztosítási járulékot.

2002. január 1-jét l a társadalombiztosítási járulék 29 %

ebb l nyugdíjjárulék 18 %

egészségbiztosítási járulék 11 %.

19.1. A biztosított által fizetend járulék:

- kizárólag társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetén: 8 %

- magán nyugdíjpénztár esetén 6 %

- magán nyugdíjpénztár esetén 2 %

- egészségbiztosítási járulék 3 %

- kiegészít (társas, ill. egyéni vállalkozó) tevékenységet folytató személy 5 %

balesetbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

A foglalkoztató a keres képtelenség, valamint a kórházi ápolás idejére a folyósított táppénz 1/3-át

hozzájárulásként fizeti meg.

19.2. A társadalombiztosítási járulék alapját képez jövedelem

A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a kötelezettség alapján járó kifizetett,

elszámolt jövedelem után havonta járulékot fizet. Azt a munkaviszony megsz nése után kifizetett

jövedelem után is meg kell fizetni. A foglalkoztató a munkanélküli ellátás után 2002-ben 29 %

mérték járulékot fizet. Az ápolási díj után 2002-ben 18 % járulék fizetend . A költségvetési törvény

szerint a járulékfizetés fels határa 2002-ben napi 6.490,- Ft.

A saját jogú nyugdíjas nem fizet sem egészségügyi-, sem nyugdíjjárulékot, ha a nyugdíj mellett

dolgozik.

19.3. Nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettség több biztosítással járó

jogviszony esetén

72

Ha a biztosított egyidej leg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, mindegyik

jogviszonyában köteles a jövedelme után

- egészségbiztosítási

- nyugdíjjárulékot

fizetni.

A Nyugdíjjáruléknál alkalmazni kell a fels határ összegét (6.490 Ft) , ebb l következ k, hogy az

egészségügyi biztosítási járulék esetében viszont – jelenleg – nincs fels határ.

20. Megállapodás társadalombiztosítási ellátásra

A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkez személy, aki nem sajátjogú nyugdíjas, nem áll

biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyban, akire a 11. § (külföldi) szerint a biztosítás nem

terjed ki, akinek a biztosítása szünetel, megállapodást köthet

- nyugellátásra jogosító szolgálati id

- nyugdíjalapot képez jövedelem szerzése céljából,

a 2002-es évben 29 % járulék fizetés vállalása mellett. Aki személyi igazolvánnyal rendelkezik és nem

biztosított hozzátartozója az egészségbiztosítási ellátások megszerzésére megállapodást köthet 14 %

járulék fizetése mellett. A járulékfizetés alapja a megállapodást köt személy által megjelölt

jövedelem, itt is a fels határ az irányadó, de legalább a minimálbér. Csak szolgálati id szerzésére

megállapodást köthet:

• a fels fokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató

(doktorandusz); a teljes nyugdíjhoz szükséges 20, illet leg 15 év elérése

érdekében hiányzó szolgálati id re, legfeljebb azonban 5 évre. Alapja a

minimálbér.

• Huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkez külföldi állampolgár, vagy

devizakülföldi magyar állampolgár megállapodást köthet

- saját egészségügyi szolgáltatásaira.

- gyermeke (együtt él gyermek) egészségügyi szolgáltatásaira.

A járulék összege:

• nagykorú állampolgár esetén a minimálbér 75%-a,

• 18 éven aluli esetén a minimálbér 30 %-a.

Magyarországon nappali tagozaton tanuló külföldi állampolgár megállapodást létesíthet egészségügyi

szolgáltatásra, a járulék alapja a minimálbér 30 %-a. A megállapodásokat a kedvezményezett javára

más személy is megkötheti járulékfizetési kötelezettség vállalásával. A járulékot magyar pénznemben

kell teljesíteni.

21. Társadalombiztosítási nyilvántartások

73

Hazánkban egységes nyilvántartás létezik az egészségügyi ellátás, a magánnyugdíj-befizetések és az

ellátás megállapításához szükséges adatok vonatkozásában.

Adatvédelemr l az 1992. évi LXIII. törvény rendelkezik. A jogszabály szerint személyes adatnak

min sül: a TAJ szám, a biztosítási jogviszony kezdete és a foglalkoztató azonosítója.

22. A társadalombiztosítási nyugellátásról

o 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.)

o 1997. (X.6.) Korm. rendelet (TNy.R.)

22.1. A nyugdíjjogosultság

22.1.1 Az 1997. december 31-ét követ és 2009. január 1-jét megel z id pont között

megállapításra kerül öregségi nyugdíj

Öregségi teljes nyugdíjra az 1997. december 31-ét követ és 2009. január 1-jét megel z id ponttól

az jogosult, aki a hatvankettedik életévét betölti (ezt az életkort a továbbiakban: öregségi

nyugdíjkorhatárnak nevezzük), és legalább húsz év szolgálati id t szerez.

Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a n és az a férfi is, aki 1991. január 1-je el tt az ötvenötödik,

illetve a hatvanadik életévét betöltötte, és eddig az id pontig tíz év szolgálati id t szerzett. Öregségi

résznyugdíjra jogosult az a n , illetve az a férfi, aki húsz évnél kevesebb szolgálati id t szerzett,

azonban az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét 1990. december 31-ét követ en és 1993. július

1-jét megel z en töltötte be, és eddig az id pontig legalább tíz évi szolgálati id t szerzett, valamint az,

aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1993. június 30-át követ en és 2009. január 1-jét

megel z en eléri (elérte) és eddig az id pontig legalább tizenöt év szolgálati id t szerez (szerzett).

Az említett 62. életévt l eltér en az öregségi nyugdíjkorhatár a betöltött

55.életév az 1940. január 1-je el tt született n k esetében,

56.életév az 1940-ben született n k esetében,

57.életév az 1942-ben született n k esetében,

58.életév az 1943-ben született n k esetében,

59.életév az 1944-ben született n k esetében,

60.életév az 1945-ben született n k esetében,

61.életév az 1946-ben született n k esetében,

A férfiak esetében a következ volt az irányadó: az említett 62. életévt l eltér en az öregségi

nyugdíjkorhatár a betöltött

60.életév az 1938. január 1-je el tt született férfiak esetén, és

61.életév az 1938-ban született férfiak esetén.

22.2. A korkedvezmény

74

Aki 2003. január 1-je el tt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egész-ségre

különösen ártalmas munkát végzett, az 2000. december 31-én hatályos rendelkezések szerint

korkedvezményben részesül. A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét a

Tny. R.1. számú melléklete tartalmazza.

22.3. Korkedvezményre jogosultság 2003. január 1-je el tt

Az igényl re irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest két évi korkedvezményben részesül az a

férfi, aki legalább tíz és az a n , aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben,

továbbá az, aki legalább hat éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben dolgozott.

A korkedvezmény további egy-egy év

• a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb ötévi munkavégzés

után (férfiak esetében)

• a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb négyévi munkavégzés

után (n k esetében)

• az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett munkavégzés esetén

minden újabb háromévi munka után.

22.4. Az el rehozott öregségi nyugdíj

Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál legkorábban öt évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb

az ötvenötödik életév betöltését l, el rehozott öregségi nyugdíj jár annak a n nek, aki

1945. december 31-e után született, és legalább 38 év szolgálati id t szerzett.;

1945-ben született és legalább 37 év szolgálati id t szerzett.;

1944-ben született és legalább 36 év szolgálati id t szerzett.;

1943-ban született és legalább 35 év szolgálati id t szerzett.;

1943. január 1-je el tt született és legalább 34 év szolgálati id t szerzett.

Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a hatvanadik életév

betöltését l, el rehozott öregségi nyugdíj jár annak a férfinek, aki

1939. január 1-je el tt született és legalább 37 év szolgálati id t szerzett.;

1938. december 31-e után született és legalább 38 év szolgálati id t szerzett.

22.5. A csökkentett összeg el rehozott öregségi nyugdíj

Csökkentett összeg el rehozott öregségi nyugdíj jár – ideértve az öregségi nyugdíj legkisebb

összege szerinti ellátást is – annak, akinek a születési éve szerint meghatározott szolgálati idejéb l

legfeljebb öt év hiányzik.

A jogszabály els látásra talán bonyolultnak t n , valójában azonban igen logikus megoldást ad a

csökkentett összeg el rehozott öregségi nyugdíj számításához. Egy sajátos szolgálati id -

intervallumskálát állít fel és annak függvényében, hogy hány nappal rövidebb szolgálati ideje van a

75

munkavállalónak, bizonyos százalékban meghatározott csökkentést kell alkalmazni az öregségi

nyugdíj összeg számításához. Ennek megfelel en annak, akinek 1– 365 nappal rövidebb szolgálati

ideje van, annak annyiszor 0,1 százalékkal kell csökkenteni az öregségi nyugdíj összegét, ahányszor

30 naptári nap hiányzik az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséhez. Hasonlóan, ha

valakinek 366–730 nappal rövidebb szolgálati ideje van, annak az öregségi nyugdíjösszegét annyiszor

0,2 százalékkal kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik még az öregségi nyugdíjra

jogosító korhatár betöltéséhez és így tovább: ha a szolgálati id b l

• 731–1095 nap hiányzik, akkor annyiszor 0,3 százalékkal;

• 1096–1460 nap hiányzik, akkor annyiszor 0,4 százalékkal;

• 1461–1825 nap hiányzik, akkor annyiszor 0,5 százalékkal

kell csökkenteni öregségi nyugdíj összegét, ahányszor 30 naptári nap hiányzik az öregségi nyugdíjra

jogosító korhatár betöltéséhez.

22.6. A nyugdíj összege: az 1997. december 31-ét követ és 2013. január 1-jét megel z

id pont között megállapításra kerül öregségi nyugdíj

Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati id t l és a figyelembe vehet havi átlagkereset

összegét l függ. Ezek alapján az öregségi nyugdíj összegét az alábbi számítással kell megállapítani:

Szolgálati id Havi átlagkereset

. év % .

10 33,0

25 63,0 (évenkénti 2-2 %-os emeléssel)

26 64,0

36 74,0 (évenkénti 1-1 %-os emeléssel)

37 75,5

38 77,0

39 78,5

40 80,0 (évenkénti 1,5-1,5 %-os emeléssel)

40 év után minden további évre 1,5–1,5 százalék.

22.6.1. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege

A megállapított öregségi teljes nyugdíj nem lehet kevesebb 2002-ben a havi 20.100 forintnál. Az

öregségi nyugdíjra jogosultság azon a napon nyílik meg, amelyen a jogszabályban meghatározott

feltételek mindegyike teljesült. A rokkantsági nyugdíjas, valamint a baleseti rokkantsági nyugdíjas

öregségi nyugdíjra nem jogosult.

22.6.2. Az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása

76

A 2013. január 1-je el tti id ponttól megállapított (megállapításra kerül ) öregségi nyugdíj összegét a

havi átlagkeresetb l kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követ en és 2013. január

1-jét megel z en elért kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is – naptári

évenként a személyi jövedelemadónak erre az összegre képzett összegével csökkenteni kell. A havi

átlagkereset megállapítása el tt a nyugdíjazást megel z harmadik év el tti naptári években elért

keresetet, jövedelmet a nyugdíjazást megel z második naptári év kereseti szintjéhez igazításánál az

országos nettó átlagkereset egyes években történ növekedését kell alapul venni. A valorizációs

szorzószámokat a Tny. R. 2. sz. melléklete tartalmazza.(ld a jegyzet mellékletében)

1999. január 1-jét l kezd d en a havi átlagkereset kiszámításánál alkalmazandó “degresszív”

sávhatárok (összeghatárok) a tárgyévet megel z naptári év I–III. naptári negyedévi és az azt

megel z naptári év IV. negyedévi országos nettó átlagkereset-növekedés, továbbá az ehhez

hozzászámított évenkénti nyolc százalékos növelés együttes mértékének megfelel – ezres számra

kerekített – összeggel emelkednek. A járulékfizetési fels határt meghaladó átlagkereset-részre a

járulékfizetési fels határnak megfelel összegre vonatkozó százalékos mértéket kell alkalmazni.

23. Rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj

23.1. A rokkantsági nyugdíjra jogosultság

Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki

• egészségromlás, illet leg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét

hatvanhét százalékban elvesztette és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható (ezt

az állapotot a „rokkantság” orvosi fogalmával jelöljük);

• a szükséges szolgálati id t megszerezte és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete

lényegesen kevesebb a megrokkanás el tti keresetnél, (ezt az állapotot a „rokkantság” jogi

fogalmával jelöljük).

Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak a javára, aki saját rokkantságát szándékosan okozta,

továbbá annak sem, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, kivéve, ha

öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság

feléledése címén igényel. A jogosultsági szabályok alkalmazása szempontjából nem dolgozik

rendszeresen az, aki a munkakörére megállapított teljes munkaid nél rövidebb munkaid ben

dolgozik, ha pedig már a megrokkanást megel z en is rövidebb munkaid ben dolgozott, akkor, ha

munkaideje a megrokkanását követ en tovább csökken; vagy az igény bejelentését megel z 180

nap alatt keres képtelensége miatt megszakításokkal legalább hetvenkét napon át nem dolgozott.

A keresetet abban az esetben lehet a megrokkanás el tti keresetnél lényegesen kevesebbnek

tekinteni, ha annak a magánszemélyek jövedelemadójával csökkentett és valorizált összege legalább

húsz százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képez átlagkeresetnél.

23.2. A rokkantsági nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati id

77

A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati id :

22 éves életkor betöltése el tt 2 év;

22–24 éves életkorban 4 év, illet leg a korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év;

25–29 éves életkorban 6 év, illet leg a korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év;

30–34 éves életkorban 8 év, illet leg a korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év;

35–44 éves életkorban 10 év, illet leg a korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év;

45–54 éves életkorban 15 év, illet leg a korkedvezményre jogosító munkakörben 12év;

55 éves életkor betöltését l 20 év, illet leg a korkedvezményre jogosító munkakörben 16év.

Az, aki az iskolai tanulmányai megsz nését követ 180 napon belül szolgálati id t szerzett és

huszonkét éves kora el tt megrokkan, szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül jogosult lesz a

rokkantsági nyugdíjra.

23.3. A rokkantsági nyugdíjjogosultság megnyílása

A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelyt l a rokkantság az orvosi

bizottság véleménye szerint fennáll. Ha az orvosi bizottság a megrokkanás id pontjáról nem

nyilatkozott, a megrokkanás id pontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni.

23.4. A rokkantsági nyugdíj összege, a nyugdíj alapjául szolgáló kereset

A rokkantsági nyugdíj alapját képez havi átlagkereset megállapításánál az öregségi nyugdíjra

vonatkozó rendelkezéseket kell megfelel en alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy amennyiben a

rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges és a figyelembe vehet szolgálati id együttesen is

rövidebb a meghatározott átlagszámítási id szaknál, a rokkantsági nyugdíjat e rövidebb id alatt elért

kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani.

A III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen;

A II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem

szorul;

Az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.

23.4.1. A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

A 2001. december 31-ét követ és 2003. január 1-je el tti id ponttól megállapításra kerül rokkantsági

nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 20.100 forint, a II. rokkantsági

csoportban havi 21.080 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 21.830 forint.

24. A baleseti rokkantsági nyugdíj

78

A baleseti rokkantsági nyugdíjjogosultság. Baleseti rokkantsági nyugdíj üzemi baleset vagy

foglalkozási betegség esetén jár. Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalmát, a baleseti

nyugellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzékét, az üzemi balesetek és a foglalkozási

betegségek bejelentésére és nyilvántartására, valamint az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat

az Ebt. 54. §-a határozza meg. Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség

igénybevételével, illet leg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, sérülése alapján

baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki

munkaképességét hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette,

rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás el tti kereseténél.

Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét ötven százalékban szilikózis

következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózisveszély-mentes munkakörben, illet leg

munkahelyen

• nem rendszeresen dolgozik, vagy

• keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás el tti kereseténél.

A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megnyílása szempontjából a rokkantsági nyugdíjra

vonatkozó rendelkezéseket kell megfelel en alkalmazni.

24.1. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege

A baleseti rokkantsági nyugdíj összegét a rokkantsági nyugdíj megállapítására vonatkozó

rendelkezések szerint, vagy ha az kedvez bb, az igényl kérelmére a balesetet megel z egyévi,

nyugdíjjárulék alapját képez kereset alapján kell meghatározni. A baleseti rokkantsági nyugdíj

mértéke a rokkantság fokától és a szolgálati id tartamától függ. A rokkantság fokának megfelel en

• a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességének a hatvanhét – szilikózis miatt

az ötven – százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen;

• a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására

nem szorul;

• az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására

szorul.

A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi

átlagkereset hatvan, hatvanöt, illet leg hetven százaléka. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a

szolgálati id minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél

azonban több nem lehet.

24.1.1. A baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

79

A 2001. december 31-ét követ és 2003. január 1-je el tti id ponttól megállapításra kerül baleseti

rokkantsági nyugdíj legkisebb összege III. rokkantási csoportban havi 20.210 forint, a II. rokkantsági

csoportban havi 21.230 forint, a I. rokkantsági csoportban havi 21.960 forint.

25. A szolgálati id

A Tbj. 5. §-ában foglaltak szerint biztosítottnak min sül személy biztosítással járó jogviszonyának

1997. december 31. napját követ id tartama szolgálati id nek számít, ha erre az id szakra az el írt

nyugdíjjárulékot megfizették. Szolgálati id ként kell azonban figyelembe venni a biztosítással járó

jogviszony 1997. december 31-e utáni id tartamát akkor is, ha a foglalkoztató a biztosított

keresetéb l, jövedelméb l a nyugdíjjárulékot levonta, azonban annak befizetését részben vagy

egészben elmulasztotta, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék behajtására tett intézkedés

eredményre vezetett-e. Ha a biztosítás ténye, illet leg a biztosítással járó jogviszony id tartamára

vonatkozó adatok a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásaiból megállapíthatók,

azonban a nyugdíjjárulék levonásának (befizetésének) ténye – a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv

által beszerzett – a jogszabályban meghatározott okiratok (igazolások) alapján sem állapítható meg,

vagy az okiratok (igazolások) hiányában, illet leg a foglalkoztató megsz nése miatt nem bizonyítható,

a nyugdíjjárulék levonását (megfizetését) vélelmezni kell.

A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megel z id tartamát az 1997. december 31-én

hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati id ként figyelembe venni (a társadalombiztosításról szóló

1975. évi II. törvény).

A szolgálati id nek azt a tartamát, amely alapján nyugellátást (baleseti rokkantsági nyugdíjat)

állapítottak meg, csak akkor lehet figyelembe venni, ha a már megállapított nyugellátásra való

jogosultság megsz nt.

A Tny. és a Tny.R. az el z eken túlmen en részletezi a szolgálati id figyelembevételét egyes

csoportokra vonatkozóan, ezek ismertetése jelen jegyzet keretein belül nem szükséges.

Szolgálati id ként nem lehet figyelembe venni:

• az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az

id tartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosítási járulék vagy

nyugdíjjárulék tartozása van;

• a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt

biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az id tartamát, amelyre

vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak min sül akkori tagjai után

nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

• az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkez társas vállalkozás tagja,

segít családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az id tartamát,

amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illet leg a jogi személyiséggel nem

rendelkez társas vállalkozásnak e segít családtag után nyugdíjbiztosítási járulék vagy

nyugdíjjárulék tartozása van.

80

A tartozás utólag történ megfizetése esetén (t.i. a nyugdíj megállapítása utáni megfizetés esetén) az

így meghosszabbodott szolgálati id t legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap

els napjától lehet figyelembe venni.

25.1. Szolgálati id a fels fokú tanulmányok idejére

Szolgálati id ként kell figyelembe venni:

• az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1998. január 1-je el tt,

• a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából az id pontra tekintet nélkül a

fels fokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott – legfeljebb azonban a

képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges – tanulmányok

idejét.

Külföldi fels fokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét szolgálati id ként

akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illet leg a tanulmányok

idejét a hazai fels fokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi id be

beszámították.

26. A hozzátartozói nyugellátások

Hozzátartozói nyugellátásra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az elt nés is, ha azt

bíróság joger sen megállapította. Hozzátartozói nyugellátásra jogosult az, akinek elhunyt házastársa,

szül je, gyermeke mez gazdasági szövetkezeti járadékhoz, mez gazdasági szakszövetkezeti

járadékhoz, illetve mez gazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összeg járadékához szükséges

szolgálati id t megszerezte, illetve mez gazdasági szakszövetkezeti járadékosként, mez gazdasági

szakszövetkezeti tagok növelt összeg járadékosaként halt meg.

26.1. Az özvegyi nyugdíj

Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs (a továbbiakban együtt: házastárs)

kaphat. Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra el írt feltételek fennállása esetén az is, aki

élettársával ennek haláláig

• egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy

• megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.

Az élettárs özvegyi nyugdíjra jogosultságának elismeréséhez az együttélés id tartama alatti lakcímet

hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni. Ha az együttélés id tartama bizonyított, az élettárs özvegyi

nyugdíjra jogosultságát az élettársak eltér lakcíme nem érinti. Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek

házastársa az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati id t megszerezte, vagy

öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán

árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos

81

életkorának betöltéséig jár. Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi

nyugdíj azonos feltétellel a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megsz nését követ en özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa

halálakor

• a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy

• rokkant, vagy

• házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek

eltartásáról gondoskodik.

Az ötvenszázalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett húszszázalékos mérték özvegyi

nyugdíjat kell megállapítani attól az id ponttól, amelyt l az özvegy saját jogú nyugellátásban

(öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban) részesül. A húszszázalékos mérték

özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági) nyugdíjának

összegére tekintet nélkül jár.

26.2. Az özvegyi nyugdíj megosztása

Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenl arányban meg kell osztani. Ha

a külön él , illet leg elvált házastársnak a ráes arányos résznél kisebb összeg ideiglenes özvegyi

nyugdíj jár, a különbözet az özvegyi nyugdíjast, illet leg az együttélés alapján ideiglenes özvegyi

nyugdíjra jogosultat illeti meg.

Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben az özvegyi nyugdíj más arányú

megosztását kérheti.

Az özvegyi nyugdíjnak bírói ítélet alapján történ megosztását az ítélet joger re emelkedését követ

hónap els napjától kell végrehajtani.

26.3. Az árvaellátás

26.3.1. Az ellátásra jogosultság

Árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve a házasságban vagy az élettársi közösségben együtt

él k egy háztartásban közösen nevelt, korábbi házasságból, élettársi együttélésb l származó

gyermeket is –, akinek szül je haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges

szolgálati id t megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg. A házastársi,

élettársi közösségben együtt él k egy háztartásban, közösen nevelt gyermeke az a gyermek, akit a

házastárs, élettárs a házasságba, életközösségbe vitt, és ezt a gyermeket a házastársak, élettársak

egy háztartásban közösen nevelik.

Az örökbe fogadott gyermeknek vér szerinti szül je jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket

a vér szerinti szül házastársa fogadta örökbe.

82

Árvaellátás jár a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha t az elhunyt saját

háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

Az árvaellátás – a jogosultsági feltételek megléte esetén – legkorábban a jogszerz személy halála

napjától kezd d en a gyermek 16. életévének betöltése napjáig jár. Ha a gyermek oktatási intézmény

nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév

betöltéséig jár. Ha a jogosultság megsz nése el tt a gyermek megrokkant, ennek tartamára az

árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti. Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha a gyermek

vagy életben maradt szül je házasságot köt, vagy örökbe fogadják.

Iskolai tanulmányok címén azt a gyermeket is megilleti az árvaellátás, aki

• az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt

tanulmányait magántanulóként végzi;

• huszonöt évesnél fiatalabb és a feln ttoktatás keretében folytat tanulmányokat.

26.3.2. Az árvaellátás összege

Az árvaellátás összege -gyermekenként - annak a nyugdíjnak a harminc százaléka, ami az elhunytat

• öregségi nyugdíjként megillette, vagy megillette volna a halál id pontjában

• rokkantsági nyugdíjként megillette, vagy megillette volna a halál id pontjában

• baleseti rokkantsági nyugdíjként megillette, vagy megillette volna a halál id pontjában.

Árvaellátásként hatvan százalék jár annak a gyermeknek,

• akinek mindkét szül je elhunyt;

• akinek életben lév szül je rokkant, vagy

• akit életben lév szül je elhagyott, és róla nem gondoskodik.

Az árvaellátás legkisebb összege 2002. évben havi 17.140 forint.

26.4. A szül i nyugdíj

Szül i nyugdíjra az a szül jogosult, akinek a gyermeke az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz

szükséges szolgálati id megszerzése után vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg,

ha a szül a gyermekének halálakor rokkant, vagy a hatvanötödik életévét betöltötte, és a szül t a

gyermeke a halálát megel z egy éven át túlnyomó részben eltartotta.

26.4.1. A szül i nyugdíj összege

A szül i nyugdíj mértéke azonos az özvegyi nyugdíj mértékével.

27. A baleseti hozzátartozói nyugellátások

83

A hozzátartozók részére baleseti hozzátartozói nyugellátás akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset,

vagy foglalkozási betegség következtében halt meg.

A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóját megilleti a baleseti nyugellátás akkor is, ha a

nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg.

A baleseti sérült hozzátartozóit a baleseti nyugellátás akkor is megilleti, ha a sérült a baleseti táppénz

folyósításának a tartama alatt nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de vélelmezhet ,

hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

A baleseti sérült hozzátartozói ideiglenes özvegyi nyugdíjra és ennek megsz nését követ en özvegyi

nyugdíjra, árvaellátásra és szül i nyugdíjra a hozzátartozói nyugellátásra vonatkozó rendelkezések

szerint azzal az eltéréssel jogosultak, hogy a hozzátartozót a baleseti nyugellátás a jogszerz

szolgálati idejére tekintet nélkül megilleti.

27.1. A nyugellátás iránti igény érvényesítése

A nyugellátást írásban, meghatározott nyomtatvány felhasználásával kell igényelni. Az igényt

visszamen leg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés

napját megel z hatodik hónap els napjától lehet megállapítani.

A szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alapján a nyugellátás megállapítására irányuló

igényt kizárólagos illetékességgel a F városi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság bírálja el.

A vasutak által foglalkoztatott biztosított üzemi balesetét a szolgálati f nökség a MÁV Rt. Nyugdíj

Igazgatóságnak vagy a Gy r – Sopron - Ebenfurti Vasút Rt.-nek (a továbbiakban: GYSEV Rt.) köteles

bejelenteni. Ha a baleset körülményeinek megvizsgálása az ellátás megállapítása szempontjából

szükséges, azt a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vagy a GYSEV Rt. végzi.

Különös méltánylást érdeml körülmények megléte esetén az öregségi nyugdíjkorhatárt elér vagy

rokkant személy, továbbá az árva részére az Országos Nyugdíjbiztosítási F igazgatóság f igazgatója

kivételesen nyugellátást engedélyezhet, amely feltételek mellett az alacsony összeg nyugellátások

emelésére is vonatkozik.

28. Felel sségi szabályok, jogorvoslat

28.1. Visszafizetési és megtérítési kötelezettség

Az, aki nyugellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételt l számított

kilencven napon belül írásban kötelezték. A meghatározott id – 90 nap – elteltével a jogalap nélkül

felvett nyugellátást attól lehet visszakövetelni, akinek a nyugellátás felvétele felróható.

A foglalkoztató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett nyugellátást, ha a

nyugellátás jogalap nélküli megállapítása, illet leg folyósítása az mulasztásának vagy a valóságtól

eltér adatszolgáltatásának a következménye, és a nyugellátást az el bbiekben említettek alapján

visszakövetelni nem lehet.

84

Ha nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illet leg felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb

szervet és a nyugellátásban részesül t is felel sség terheli, a jogalap nélkül felvett nyugellátást

közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illet leg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem

állapítható meg, a felel söket egyetemlegesen kell megtérítésre, illet leg visszafizetésre kötelezni.

28.2. Egyéb megtérítési kötelezettségek

A foglalkoztató köteles megtéríteni a baleseti rokkantsági nyugdíjat, a baleseti hozzátartozói

nyugellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy vagy megbízottja a reá nézve kötelez

munkavédelemi szabályoknak, a munkavédelemr l szóló 1993. évi XCIII. törvény el írásainak nem

tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a foglalkoztatót akkor is, ha vagy

alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte el .

Az, aki a nyugellátásra jogosult személy megrokkanásáért vagy haláláért felel s, köteles az emiatt

nyújtott nyugellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen

mértékben a felel sség megállapítható. A felel sség megállapítására a Polgári törvénykönyvnek a

szerz désen kívül okozott károkért fennálló felel sségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az

eltéréssel, hogy a felel sség abban az esetben is fenn-áll, ha a nyugellátásra jogosultnak vagyoni

kára nincs. A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével kapcsolatban az

említett rendelkezések alapján megtérítésre nem kötelezhet .

A kötelezett a ténylegesen nyújtott nyugellátásért felel s. A megtérítés összege nem csökkenthet

azért, mert a megtérítés alapját képez nyugellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné a

nyugellátás.

A megtérítési kötelezettségnek havonta, a tárgyhónapot követ hónap 12. napjáig kell eleget tenni.

29. Jogorvoslat

A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezet je – a vasutas biztosítottakat, illet leg hozzátartozóikat

illet en a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezet je – jár el

– a nyugellátásokkal kapcsolatban, továbbá

– a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetésére, illet leg megtérítésére kötelezett és a

nyugdíjbiztosítási ügyviteli feladatot ellátó szerv között felmerült vitás ügyekben.

Nem lehet jogorvoslattal élni a kizárólagos mérlegelési jogkörben, a méltányossági alapon történ

nyugellátás megállapításának engedélyezésére, emelésére, valamint mérséklésre, elengedésre

irányuló egyéb kérelem tárgyában hozott intézkedéssel, illet leg határozattal szemben.

A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv másodfokú határozata ellen az érintett keresettel fordulhat az

els fokú határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes munkaügyi bírósághoz 30 napon belül.

Amennyiben egyéb kizáró ok nincs, a megállapított nyugellátást annak ellenére folyósítani kell, hogy a

keresetlevelet benyújtották.

85

A megtérítésre kötelezett az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követ harminc

napon belül bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen határid ben benyújtott keresetnek a

vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.), illet leg a

végrehajtására kiadott 172/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Mpt.R.) sajátos fejezetet nyitott a

nyugdíjbiztosítás terén. A magánnyugdíj-rendszer önkéntességen alapul, részletes ismertetését l e

jegyzetben eltekintünk

30. A kötelez egészségbiztosítás ellátásairól

1997. évi LXXXIII. törvény (Ebt), illet leg a végrehajtására kiadott 217/1997. (X11.1.) Korm. rendelet

(Ebt.R.) – elnevezéséb l is adódóan – kötelez .

30.1. az egészségbiztosítás ellátásai

A törvény hatálya az egészségügyr l szóló törvényt l eltér en kötelez en kiterjed

a) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e

szolgáltatások fedezetér l szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. §-a (a továbbiakban: Tbj.) szerint

biztosított, továbbá egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, valamint baleseti ellátásra és

szerz dés alapján egyes egészségbiztosítási ellátásokra jogosult személyekre,

b) a Tbj. szerint társadalombiztosítási járulékot fizet személyekre és szervezetekre,

c) az egészségbiztosítási ellátások teljesítésében szerz dés alapján részt vev szolgáltatókra,

d) az Egészségbiztosítási Alapból (a továbbiakban: „E- Alap”-nak nevezzük) finanszírozott

ellátásokra.

Az E. Alapból finanszírozott rokkantsági nyugdíjról, baleseti rokkantsági nyugdíjról az 1997. évi LXXXI.

törvény (Tny.) rendelkezik.

Az egészségbiztosítási ellátások közül az egészségügyi szolgáltatások - e törvény keretei között - az

egészségi állapot által indokolt mértékben vehet k igénybe. Az egészségbiztosítási ellátások közül a

pénzbeli ellátások az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel arányosan vehet k igénybe.

Az állam az e törvényben meghatározott ellátások teljesítését akkor is biztosítja, ha az ahhoz

szükséges kiadások az E. Alapból nem fedezhet k.

Az egészségbiztosítási feladatokat ellátó igazgatási szerv tájékoztatja a biztosítottat jogairól és

kötelezettségeir l, segítséget nyújt igénye érvényesítéséhez.

A Tbj. szerint biztosított személy valamennyi, olyan ellátásra jogosult, amelyek a jogszabályban

nevesítve vannak. Azok a személyek, akik az egészségbiztosítás körébe tartozó egyes ellátásokra

megállapodást kötöttek, biztosítottal esnek egy tekintet alá.

A jogszabály kimondja, hogy államközi vagy kormányközi egyezmény alapján igénybe vett

egészségbiztosítási ellátások tekintetében a törvény rendelkezéseit az egyezményben foglalt

eltérésekkel kell alkalmazni.

86

A jogszabályban írt egészségügyi szolgáltatásokat olyan egészségügyi szolgáltatóknál vehetjük

igénybe, amelyek az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) az adott szolgáltatásra

finanszírozási szerz dést kötöttek. Ilyen egészségügyi szolgáltató (a továbbiakban: finanszírozott) a

magángyakorlatot folytató orvos is. Az egészségügyi szolgáltatások a betegségek megel zésére,

korai felismerésére terjednek ki, amelyet a háziorvosi ellátás útján - TAJ kártya, vagy biztosítási

igazolvány felmutatásával - vehetnek igénybe. Egyes szolgáltatások méltányosságból vehet k

igénybe, ezt a jogot az OEP f igazgatója gyakorolja.

Külföldön történ gyógykezelés költségeit a MEP igazgatási szerve - magyar forint összegben -

megtéríti a biztosítottnak vagy a munkáltatónak.

Az a személy, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidej leg táppénzre vagy baleseti

táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre, illet leg gyermekgondozási díjra is jogosult,

választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

30.2. Terhességi-gyermekágyi segély

Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megel z en két éven belül 180 napon át

biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megsz nését követ negyvenkét napon belül szül,

vagy

b) b) a biztosítás megsz nését követ negyvenkét napon túl táppénz, illet leg baleseti táppénz

folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megsz nését követ huszonnyolc napon belül szül.

A terhességi-gyermekágyi segély összege a napi átlagkereset 70 %-a.

30.3. Gyermekgondozási díj

Gyermekgondozási díjra (GYED) jogosult a

a) biztosított szül , ha a gyermekgondozási díj igénylését - a gyermeket szül anya esetén a

szülést - megel z en két éven belül 180 napon át biztosított volt,

b) terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a

terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének id tartama alatt megsz nt, feltéve, hogy a

terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt

keletkezett és a szülést megel z en két éven belül 180 napon át biztosított volt, és a gyermeket saját

háztartásában neveli.

A gyermekgondozási díj legkorábban a terhességi-gyermekágyi segély, illet leg az annak megfelel

id tartam lejártát követ naptól a gyermek 2. életévének betöltéséig jár. Ha a gyermeket szül n -

ideértve a gyermeket örökbe fogadni szándékozó n t is - meghal, vagy a gyermek nem az

háztartásában nevelkedik, úgy a gyermekgondozási díj az arra jogosult személynek a terhességi-

gyermekágyi segélyre jogosító id tartamra, illet leg annak fennmaradó részére is jár.

A gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 százaléka, azonban havonta legfeljebb 80.000

forint, 2002. évben - a tervezett fogyasztói ár növekedésének megfelel mérték szerint - 83.000 forint.

87

30.4. Táppénz

Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak megsz nését követ els ,

második vagy harmadik napon keres képtelenné válik és a Tbj.-ben meghatározott mérték

egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

Egyidej leg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keres képtelenséget és a táppénzre való

jogosultságot, azok id tartamát, az ellátás mértékét, illet leg összegét mindegyik jogviszonyban

külön-külön kell megállapítani.

E rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a több biztosítási jogviszony ugyanannál a

foglalkoztatónál áll fenn.

Keres képtelen,

a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni;

b) aki terhessége, illet leg szülése miatt nem tudja terhességi-gyermekágyi segélyre nem

jogosult;

c) az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja;

d) az anya vagy az egyedülálló apa, ha egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja;

e) az a szül , aki egyévesnél id sebb, de tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja;

f) aki fekv beteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy

gyógykezelése miatt részesül;

g) akit közegészségügyi okból foglalkoztatásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit

közegészségügyi okból, hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illet leg állat-

egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben)

átmenetileg sem foglalkoztatható.

A betegség okozta keres képtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illet leg az a munkakör az

irányadó, amelyben a biztosított a keres képtelenségét közvetlenül megel z en dolgozott.

A keres képesség orvosi elbírálásáról és ellen rzésér l szóló 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet

szabályozza a követend eljárást. A keres képtelen állapot ellen rzése szükségszer . Táppénz a

keres képtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban egy éven át, egyévesnél fiatalabb gyermek

szoptatása, illet leg ápolása címén a gyermek egyéves koráig. A táppénz napi összegének

megállapításánál jövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a biztosított

egészségbiztosítási járulékfizetésre kötelezett volt. A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezd

napját közvetlenül megel z naptári évben elért, egészségbiztosítási járulék alapját képez jövedelem

(a továbbiakban: jövedelem) naptári napi átlaga alapján kell megállapítani.

31. Üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés

Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Baleseti ellátásként a sérültet

baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg. Üzemi baleset az a

baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal

88

összefüggésben, illet leg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi

baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások

igénybevétele során éri. A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek

közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keres képtelenségének vagy rokkantságának

(munkaképesség-változásának) az elbírálása céljából elrendelt, illet leg a keres képessé váláshoz

szükséges egyéb orvosi vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte.

Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán

keletkezett. A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek körét a Kormány rendeletben

állapítja meg. Nagyon fontos annak leszögezése, hogy nem min sül üzemi balesetnek az a baleset,

amely

a) kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy

b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli

járm használat, munkahelyi rendbontás során, vagy

c) a lakásról (szállásról) munkába, illet leg a munkából lakásra (szállásra) menet közben,

indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása

során történt.

Az a személy, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illet leg a

baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem

jogosult.

31.1. Baleseti egészségügyi szolgáltatás

Az üzemi balesetb l vagy foglalkozási megbetegedésb l (a továbbiakban együtt: üzemi baleset)

ered egészségkárosodás miatt igénybe vett gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és ellátás árához -

amennyiben a támogatás mértéke a nulla százalékot meghaladja - százszázalékos mérték

támogatás jár.

31.2. Baleseti táppénz

Baleseti táppénz annak jár, aki üzemi baleset következtében keres képtelenné válik. Keres képtelen

az, aki az üzemi balesettel összefügg és gyógykezelést igényl egészségi állapota miatt vagy

gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud. A baleseti táppénz - az el zetes

biztosítási id re és táppénzfolyósításra tekintet nélkül - egy éven keresztül jár azzal, hogy a baleseti

táppénz folyósítása legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. A baleseti táppénzre való jogosultság

megállapításánál a betegszabadságra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni. A baleseti

táppénz összegét annál a munkáltatónál elért jövedelem alapján kell megállapítani, ahol az üzemi

baleset bekövetkezett, illet leg ahol az üzemi balesetet szenvedett személy biztosítási jogviszonya

fennáll, összege azonos a baleseti táppénzre való jogosultság kezd napját közvetlenül megel z

naptári hónapban végzett munkáért, tevékenységért kifizetett (elszámolt), a biztosított

egészségbiztosítási járulékalapját képez jövedelmének naptári napi összegével. Ha a biztosított a

89

baleseti táppénzre való jogosultságot megel z hónapban nem volt egészségbiztosítási

járulékfizetésre kötelezett, a baleseti táppénz összege a balesetet megel z en elért tényleges, annak

hiányában szerz dés szerinti jövedelméb l számított naptári napi átlagjövedelem.

31.3. Baleseti járadék

Baleseti járadékra az jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében tizenöt

százalékot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg. Ha a

munkaképesség-csökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék

legfeljebb két éven át, ha meghaladja, e munkaképesség-csökkenés tartamára id beli korlátozás

nélkül jár.

Az úgynevezett szilikózisból és azbesztózisból ered , huszonöt százalékot meg nem haladó

munkaképesség-csökkenés fennállása alatt a baleseti járadék id beli korlátozás nélkül jár. A baleseti

járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaképesség-csökkenés fokától függ.

a) az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 16-25 százalék,

b) a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 26-35 százalék,

c) a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 36-49 százalék,

d) a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-66 százalék.

A baleseti járadék összege a meghatározott fokozatok sorrendjében a havi átlagkereset nyolc, tíz,

tizenöt, illet leg harminc százaléka.

32. Igényérvényesítés

Az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokat szóban vagy írásban, a külön jogszabályban

meghatározott igazolások benyújtásával lehet igényelni. Az igény visszamen leg legfeljebb hat

hónapra érvényesíthet . Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megel z 6. hónap els

napjától lehet megállapítani. Az igényt alakszer határozattal kell elbírálni. Az e törvényben

meghatározott esetekben nem kell alakszer határozatot hozni, ha az igényt teljes mértékben

teljesítik. Az egészségbiztosítási ellátások iránti igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi

eljárás illeték- és költségmentes.

A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs,

gyermek, unoka, szül , nagyszül és testvér egymást követ sorrendben, ezek hiányában az örökös

veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki végzés joger re emelkedése napjától számított egy éven

belül.

A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt

a) a kifizet hellyel rendelkez munkáltató esetében a kifizet hely,

b) ha az igény elbírálására a Területi Államháztartási Hivatal (továbbiakban: TÁH) az illetékes,

akkor a TÁH,

90

c) egyéb esetben a foglalkoztató székhelye, telephelye szerint illetékes egészségbiztosítási

pénztár bírálja és folyósítja. A bejelentett üzemi baleset tényét a baleseti táppénz megállapítására

jogosult szerv határozattal állapítja meg.

33. Visszafizetési és megtérítési kötelezettség

Az, aki egészségbiztosítási ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételt l

számított harminc napon belül írásban kötelezték. Meghatározott id elteltével a jogalap nélkül felvett

egészségbiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható.

A foglalkoztató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátást,

ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illet leg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól

eltér adatszolgáltatásának a következménye és az ellátást visszakövetelni nem lehet.

Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illet leg felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet

és az ellátásban részesül t is felel sség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk

arányában kötelesek megtéríteni, illet leg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható

meg, a felel söket egyenl arányban kell megtérítésre, illet leg visszafizetésre kötelezni.

Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illet leg a felvételéért több foglalkoztatót vagy egyéb

szervet terhel felel sség, a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséét egyetemlegesen felelnek.

A foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt

felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset, vagy megbetegedés annak a következménye,

hogy vagy megbízottja a reá nézve kötelez munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének

nem tett eleget, illet leg ha vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte el . E

rendelkezés alkalmazása során a foglalkoztató alatt a Munka Törvénykönyve 1931C. §-ának c)

pontjában meghatározott kölcsönvev t kell érteni.

Aki az egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keres képtelenségéért, munkaképesség-

csökkenéséért vagy haláláért felel s, köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást

megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felel sség

megállapítható.

A felel sség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a

szerz désen kívül okozott károkért fennálló felel sségre vonatkozó szabályait kell megfelel en

alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a felel sség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra

jogosultnak vagyoni kára nincs.

Az el z ek szerinti megtérítésre kötelezett a ténylegesen megállapított és folyósított

egészségbiztosítási ellátásért, valamint az egészségbiztosítás keretében igénybe vett, finanszírozott

egészségügyi szolgáltatásért felel s. A megtérítés összege nem csökkenthet azért, mert az

ellátásban részesül t egyéb címen is megilletné egészségbiztosítási ellátás.

91

34. Jogorvoslat

34.1. Fellebbezés

A kifizet helynek, továbbá a TÁH-nak a betegségi és anyasági ellátással, valamint a baleseti

táppénzzel kapcsolatban tett intézkedése, illet leg hozott határozata ellen a munkáltató székhelye

(telephelye) szerint illetékes MEP, illet leg kirendeltség szakágazati egységéhez lehet fellebbezni.

A vasutak biztosítottai - ideértve azokat is, akiknek az igényét a Gy r – Sopron - Ebenfurti Vasút Rt.

bírálja el - a kifizet helynek intézkedése, illet leg határozata ellen a Vasutas Társadalombiztosítási

Igazgatóság vezet jéhez fellebbezhetnek.

Ha els fokon a MEP, illet leg kirendeltség szakágazati egysége, a Vasutas Társadalombiztosítási

Igazgatóság erre illetékes egysége intézkedett, vagy hozott határozatot, a fellebbezést a MEP, a

kirendeltség vezet je, illet leg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezet je bírálja el.

34.2. A határozat bírósági felülvizsgálata

A jogszabálysért érdemi másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti - a határozat

kézbesítését követ harminc napon belül - az, akinek jogosultságát vagy kötelezettségét a határozat

érinti. Ha az els fokú határozatot a kifizet hely vagy a TÁH hozta, a keresetet a munkáltató

székhelye (telephelye) szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár, kirendeltség ellen, a Vasutas

Társadalombiztosítási Igazgatóság esetében a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság ellen kell

benyújtani. Els fokon eljár az igazgatási szerv székhelyén lév Munkaügyi Bíróság, Budapesten a

F városi Munkaügyi Bíróság. A keresetet a Pp. 341. §-a alapján kell elbírálni.

Ha egyéb kizáró ok nincs, a megállapított egészségbiztosítási ellátást annak ellenére folyósítani kell,

hogy a keresetlevelet benyújtották.

A megtérítésre kötelezett személy az ellene kibocsátott fizetési meghagyással szemben a Munkaügyi

Bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen határid ben benyújtott keresetnek a vitatott összeg

erejéig halasztó hatálya van.

A biztosított keres képessé nyilvánítása miatt panasszal fordulhat a külön jogszabályba foglalt orvosi

bizottsághoz. E bizottság döntése ellen jogorvoslatnak helye nincs.

A kizárólagos méltányossági jogkörben hozott intézkedéssel, illet leg a határozattal szemben

jogorvoslattal élni nem lehet.

A baleseti járadékkal kapcsolatos jogorvoslatokra a Tny.-nek a nyugellátások esetében érvényesíthet

jogorvoslatokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az Ebt. és Ebt.R. végezetül rendelkezik a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségr l,

figyelemmel az adatok kezelésér l és védelmér l szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezik,

rendelkezéseire, továbbá az igazgatási szerv ellen rzési felhatalmazásáról.

92

FELHASZNÁLT IRODALOM

Augusztonovics M.: Tanulmányok a nyugdíjrendszerr l; Közgazdasági Szemle Alapítvány, Bp. 2000.

Bikkal D.: A társadalombiztosítás elmélete és gyakorlata; egyetemi jegyzet, Budapest 1943.

Czúcz O. - Rosner V.: Magyar társadalombiztosítási jog; Népszava Lap- és Könyvkiadó, Bp. 1976.

II. János Pál pápa: Centesimus annus; Szent István Társulat, Budapest 1991.

Laczkó I.:A magyar munkás- és társadalombiztosítás története Táncsics Könyvkiadó, Budapest 1968.

XIII. Leó pápa: Rerum Novarum; Szent István Társulat, Budapest 1991.

Mattyasovszky P.- Mészáros T.:Társadalombiztosítási jogszabályok és azok gyakorlata; KJK, Kiadó

Bp. 1965.

Máthé I.: Társadalombiztosítási jogszabályok és útmutató; saját kiadás, Budapest 1949

Radnay J.: Munkajog ; egyetemi tankönyv 2. kiadás, Szent István Társulat, Budapest 2000.

Rosner V.: Társadalombiztosítási jog; egyetemi jegyzet Szent István Társulat Budapest 2002

93

FELHASZNÁLT JOGFORRÁSOK 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvr l 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvér l

1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemr l

1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás el segítésér l és a munkanélküliek ellátásáról 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelmér l és a közérdek adatok nyilvánosságáról 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyr l 1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésér l és védelmér l 1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelmér l 1999. évi XLII. törvény a dohányzás elleni küzdelemr l 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosításról 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról 1997. évi LXXXII: törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelez egészségbiztosításról

1998. évi XXXIX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás

szerveinek állami felügyeletér l

102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet a keres képesség orvosi elbírálásáról és ellen rzésér l

131/1998. (VII.23.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányításával

kapcsolatos feladat- és hatáskörökr l

75/1999. (V.21.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás központi hivatali szervei feladat- és

hatáskörének, valamint m ködésének átmeneti szabályairól

94

TARTALOMJEGYZÉK

I. Fejezet: EGÉSZSÉGÜGYI JOG ………………………………………………………………2

1. Alkotmányjogi háttér ………………………………………………………………………………... .2

2. Az egészségügyi törvény ………………………………………………………………….. ………..3

2.1. Az Egészségügyi törvény preambuluma ……………………………………………………..4

2.2. A törvény célja……………………………………………………………………………………..4

2.3. Alapelvek……………………………………………………………………………………………5

2.4. Fogalommeghatározások………………………………………………………………………..5

2.5. A törvény hatálya………………………………………………………………………………….7

3. A betegek jogai és kötelezettségei………………………………………………………………….7

3.1. Az egyén szerepe………………………………………………………………………..............7

3.2. A beteg jogai …………………………………………………………………………….............7

3.2.1. Az egészségügyi ellátáshoz való jog………………………………………………….7

3.2.2. Az emberi méltósághoz való jog ………………………………………………………8

3.2.3. A kapcsolattartás joga………………………………………………………….............8

3.2.4. A gyógyintézet elhagyásának joga …………………………………………………...9

3.2.5. A tájékoztatáshoz való jog……………………………………………………………...9

3.2.6. Az önrendelkezéshez való jog………………………………………………………….9

3.2.7. Az ellátás visszautasításának joga………………………………………….............11

3.2.8. Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga………………………....11

3.2.9. Az orvosi titoktartáshoz való jog……………………………………………............12

3.3. A beteg kötelezettségei………………………………………………………………………..13

3.4. A beteg jogainak érvényesítése……………………………………………………………...13

3.4.1. A betegjogi képvisel ……………………………………………………………….….14

3.4.2. A közvetít i tanács……………………………………………………………………..15

4. Az egészségügyi dolgozók jogai és kötelezettségei…………………………………...........15

4.1. Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége………………………………………15

4.2. Vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása (gyógymódválasztási szabadság) ………………………………………………………….16

4.3. Az ellátás megtagadásának joga…………………………………………………………...17

4.4. Tájékoztatási kötelezettség………………………………………………………………….17

4.5. Dokumentációs kötelezettség………………………………………………………………18

4.6. Titoktartási kötelezettség…………………………………………………………..……….19

95

4.7. Az egészségügyi dolgozók védelme……………………………………………….……..19

4.8. A szakmai fejl déshez való jog és kötelezettség……………………………………....19

5. Népegészségügy…………………………………………………………………………………..20

5.1. Egészségfejlesztés…………………………………………………………………….…….20

5.1.1. Ifjúság-egészségügyi gondozás…………………………………………………...21

5.1.2. Sportegészségügyi gondozás……………………………………………………...21

5.2. Sugáregészségügy…………………………………………………………………………..22

5.3. Az alkoholfogyasztásról…………………………………………………………………….23

5.4. A dohányzás káros hatása………………………………………………………………….24

6. Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások. Az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatások. A m vi medd vé tétel és az abortusz. ………………………………....24

6.1. Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások általános feltételei………24

6.2. Ivarsejt-adományozás és –letét…………………………………………………………….26

6.3. Embrióadományozás és – letét…………………………………………………………….27

6.4. Embriókkal, ivarsejtekkel végezhet kutatások, vizsgálatok és beavatkozások…29

6.5. Embriók, magzatok számának csökkentése többes terhességben…………………30

6.6. Az abortusz jogi kérdései. M vi megtermékenyítés. ………………………………….30

6.6.1. Az abortusz jogi kérdései ………………………………………………………...30 6.6.2. M vi megtermékenyítés…………………………………………………………...34

7. A pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása………………………………………35

7.1. Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok…………………………35

7.2. Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése……………………………………………37

7.2.1. Az önkéntes gyógykezelés…………………………………………………………..37

7.2.2. Sürg sségi gyógykezelés…………………………………………………………..38

7.2.3. Kötelez gyógykezelés……………………………………………………………..39

7.2.4. Közös eljárási szabályok ………………………………………………………….39

8. A szerv-és szövetátültetés……………………………………………………………………...40

96

8.1. Szerv, szövet eltávolítása él személy testéb l……………………………………….41

8.2. Szerv, szövet eltávolítása halottból……………………………………………………...43

8.3. Szerv és szövet beültetése………………………………………………………………..44

9. Az eutanázia…………………………………………………………………………………...….44

9.1. Bevezetés……………………………………………………………………………………..44

9.2. Az eutanázia fogalma……………………………………………………………………….44

9.3. Az eutanázia fajtái…………………………………………………………………………...45

9.3.1. Végrehajtásának módja szerint …………………………………………………...45

9.3.2. Az önkéntesség alapján …………………………………………………………....45

9.4. Jogi háttér Magyarországon……………………………………………………………….45

9.5. Külföldi gyakorlat…………………………………………………………………………....46

II. Fejezet: TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOG …………………………………….….48

1. A társadalombiztosítás kialakulása …………………………………………………...……48

1.1. Az emberi – alkotmányos jogok kialakulása ………………………………………….50

1.2. Az egyház fellépése………………………………………………………………………..50

1.3. A magyar társadalombiztosítási rendszer kialakulása………………………………51

1.4. Az els világháborút követ társadalombiztosítási intézkedések………………...52

2. A biztosítottak köre és csoportosítása……………………………………………………...52

2.1. A betegségi biztosítás szolgáltatásai …………………………………………………...53

2.2 Balesetbiztosítás …………………………………………………………………………….53

2.3. A biztosítás szervezete …………………………………………………………………....53

2.4. A biztosítottak köre ………………………………………………………………………...54

2.5. A jogosultság feltétele …………………………………………………………………….54

2.6. A nyugdíjrendszer jellege ………………………………………………………………...54

2.7. A társadalombiztosítási kiadások fedezete …………………………………………...54

2.8. Szervezeti kérdések ……………………………………………………………………….55

3. Nyugdíjtörvények ……………………………………………………………………………....55

3.1. Az els egységes nyugdíjtörvény ……………………………………………………....55

3.2. A második egységes nyugdíjtörvény ………………………………………………….55

3.3. A harmadik (úgynevezett munkás-alkalmazotti) egységes nyugdíjtörvény ……55

4. Biztosítási kötelezettség ……………………………………………………………………..56

4.1. A betegségi biztosítás szolgáltatásai ………………………………………………....56

97

4.2. Betegségi biztosítási járulék …………………………………………………………....56

4.3. Jogorvoslatok ……………………………………………………………………………..56

5. A biztosítottak köre …………………………………………………………………………..57

5.1. Akikre nem terjedt ki a biztosítás ……………………………………………………..57

6. Nemzetközi szociálpolitikai egyezmények ……………………………………………....57

7. Betegségi és anyasági ellátás ……………………………………………………………..58

7.1. Táppénz …………………………………………………………………………………...58

7.2. Terhességi-gyermekágyi segély ……………………………………………………...58

8. A nyugellátási rendszer …………………………………………………………………….59

8.1 Sajátjogú és hozzátartozói nyugellátások …………………………………………..59

8.2. Hozzátartozói nyugellátások ………………………………………………………….60

9. Baleseti ellátások …………………………………………………………………………….61

9.1. Baleseti táppénz …………………………………………………………………………61

9.2. Baleseti járadék ………………………………………………………………………….61

9.3. Baleseti rokkantsági nyugdíj ………………………………………………………….61

9.4. Hozzátartozói baleseti nyugellátások ..……………………………………………...62

10. A biztosítottat terhel kiadások fedezete ……………………………………………...62

11. Felel sségi szabályok …………………………………………………………………….62

11.1. Visszafizetési kötelezettség ………………………………………………………....62

11.2. Megtérítési kötelezettség …………………………………………………………….62

12. Jogorvoslat ………………………………………………………………………………….63

13. A társadalombiztosításról, a magánnyugdíjról és

e szolgáltatások fedezetér l ………………………………………………………………63

13.1. A Tbj-ben megfogalmazott alapelvek ………………………………………………64

13.2. Fogalmak és értelmez rendelkezések ………………………………………….….64

13.3. Társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék …………………………………….65

14. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és

szerveinek állami felügyeletér l ………………………………………………………...65

14.1. Kifizet helyek létesítése ……………………………………………………………….66

98

15. Biztosítottak (Tbj 5.§.) ………………………………………………………….…………...66

15.1. A biztosítás nem terjed ki (Tbj.11.§) …………………………………………….…67

16. Nemzetközi Egyezmények ………………………………………………………………....68

17. Társadalombiztosítási ellátások ………………………………………………………….68

17.1. Egészségbiztosítási ellátások ………………………………………………………..68

17.2. pénzbeli ellátások ………………………………………………………………………68

17.3.baleseti ellátások ……………………………………………………………………….69

17.4. nyugellátások ……………………………………………………………………………69

17.5. hozzátartozói nyugellátások ………………………………………………………….69

17.6. Társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak ………………………………69

17.6.1. Baleseti ellátásra jogosultak …………………………………………………...69

17.6.2. Baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki ………………………..69

18. Magánnyugdíj keretében járó szolgáltatások ………………………………………….71

19. Az ellátások fedezete – járulékfizetési rendszer – …………………………………….71

19.1. A biztosított által fizetend járulék …………………………………………………..71

19.2. A társadalombiztosítási járulék alapját képez jövedelem … …………………..71

19.3. Nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék

fizetési kötelezettség több biztosítással járó jogviszony esetén ……………….72

20. Megállapodás társadalombiztosítási ellátásra ………………………………………....72

21. Társadalombiztosítási nyilvántartások …………………………………………………..73

22. A társadalombiztosítási nyugellátásról ………………………………………………....73

22.1. A nyugdíjjogosultság

22.1.1 Az 1997. december 31-ét követ és 2009. január 1-jét megel z id pont

között megállapításra kerül öregségi nyugdíj ……………………………...73

22.2. A korkedvezmény ……………………………………………………………………….74

22.3. Korkedvezményre jogosultság 2003. január 1-je el tt …………………………...74

22.4. Az el rehozott öregségi nyugdíj ……………………………………………………..74

22.5. A csökkentett összeg el rehozott öregségi nyugdíj …………………………...74

22.6. A nyugdíj összege: az 1997. december 31-ét követ és 2013. január 1-jét

megel z id pont között megállapításra kerül öregségi nyugdíj ……………75

22.6.1. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege …………………………………….75

22.6.2. Az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása ………………………….....76

99

23. Rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj ……………………………………....76

23.1. A rokkantsági nyugdíjra jogosultság ……………………………………………....76

23.2. A rokkantsági nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati id ……………..77

23.3. A rokkantsági nyugdíjjogosultság megnyílása …………………………………..77

23.4. A rokkantsági nyugdíj összege, a nyugdíj alapjául szolgáló kereset ………..77

23.4.1. A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege ………………………………...77

24. A baleseti rokkantsági nyugdíj ………………………………………………………….78

24.1. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege ………………………………………….78

24.1.1. A baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege ………………………79

25. A szolgálati id …………………………………………………………………………….79

25.1. Szolgálati id a fels fokú tanulmányok idejére …………………………………80

26. A hozzátartozói nyugellátások ………………………………………………………….80

26.1. Az özvegyi nyugdíj ……………………………………………………………………80

26.2. Az özvegyi nyugdíj megosztása ……………………………………………………81

26.3. Az árvaellátás ………………………………………………………………………….81

26.3.1. Az ellátásra jogosultság ………………………………………………………81

26.3.2. Az árvaellátás összege ………………………………………………………..82

26.4. A szül i nyugdíj ……………………………………………………………………….82

26.4.1. A szül i nyugdíj összege ……………………………………………………..82

27. A baleseti hozzátartozói nyugellátások ………………………………………………..83

27.1. A nyugellátás iránti igény érvényesítése ………………………………………....83

28. Felel sségi szabályok, jogorvoslat …………………………………………………….83

28.1. Visszafizetési és megtérítési kötelezettség ……………………………………...83

28.2. Egyéb megtérítési kötelezettségek ………………………………………………...84

29. Jogorvoslat ……………………………………………………………………………….…84

30. A kötelez egészségbiztosítás ellátásairól …………………………………………...85

30.1. az egészségbiztosítás ellátásai ……………………………………………………..85

30.2. Terhességi-gyermekágyi segély …………………………………………………....86

30.3. Gyermekgondozási díj ………………………………………………………………..86

30.4. Táppénz ………………………………………………………………………………….87

31. Üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés ………………………………………..87

31.1. Baleseti egészségügyi szolgáltatás ………………………………………………..88

100

31.2. Baleseti táppénz ……………………………………………………………………….88

31.3. Baleseti járadék ………………………………………………………………………..89

32. Igényérvényesítés …………………………………………………………………………89

33. Visszafizetési és megtérítési kötelezettség …………………………………………..90

34. Jogorvoslat …………………………………………………………………………………91

34.1. Fellebbezés …………………………………………………………………………….91

34.2. A határozat bírósági felülvizsgálata ……………………………………………….91

FELHASZNÁLT IRODALOM…………………………………..………………………………..92

FELHASZNÁLT JOGFORRÁSOK ……………………………………………………………..93

TARTALOMJEGYZÉK …………………………………………………………………………..94

101

102