editorial transsylvania kÖnyvki- a magyar nép kialakulásá … · 2017-10-12 · 7 minden...
TRANSCRIPT
1
Dr
. NA
GY
SÁ
ND
OR
A m
agyar nép
kialak
ulásá-
nak
története
ED
ITO
RIA
L T
RA
NS
SY
LV
AN
IA K
ÖN
YV
KI-
AD
Ó V
ÁL
LA
LA
T
1968
2 Dr. N
agy Sándor: A
magyar nép kialakulásának története
CO
PY
RIG
HT
BY
Dr. S
ÁN
DO
R N
AG
Y
MIN
DE
N JO
G F
EN
NT
AR
TV
A
TO
DO
S L
OS
DE
RE
CH
OS
RE
SE
RV
AD
OS
PA
RA
EL
AU
TO
R
AL
LE
RE
CH
TE
VO
RB
EH
AL
TE
N
3
A S
ZE
RZŐ
ELŐ
SZ
AV
A
Újat
mondok,
de nem
új,
hanem
nagyon régi
igazságot,am
elyik azonban mindezideig rejtve volt a m
agyar nép elől.E
nnek főoka elsősorban az, hogy sem történetíróink, sem
nyelvészeink nem tanulm
ányozták át az árpádkori kódexanya-gunkat, vagyis a nyom
tatásban is megjelent történeti és jogi okle-
veleinket. Egyetlen történetírónk sem
hivatkozik ezekre, hanem a
már m
ások által megírt, kész könyvekre. Így a régi tévedések to-
vább élnek.P
edig az árpádkori kódexanyagunk 63 vaskos, darabonkéntátlag 800 oldalas kötetet tesz ki, am
elyekből a kutató történetírópontosan m
eg tudja állapítani az árpádkori magyar nép társadal-
mi, gazdasági és jogi berendezkedését és ezek fejlettségét.
Ennek az elhanyagolása m
iatt tévedtek el valamennyien a
vogulszármazás útvesztőjében és nem
csak elhitték, hanem fölé-
nyesen hirdették is a magyar népnek az oláh cigányok életszínvo-
nalán élő és a legnyomorúságosabb életviszonyok között tengődő
voguloktól való származását. K
italálták azt is, hogy ezt a népetőserdei nyom
ortanyáin Kr. e. az V
. században meghódította egy
magára sokat adó törökfajú lovasnép, és az velük össze is házaso-
dott.Ennek a násznak a szülötteiből alakult volna ki azután a m
a-gyar nép.
Tudják, hogy m
ekkora csoda ez, kedves Olvasóim
?E
kkora még a világon sem
történt, mert azok a török daliák,
akik a vogul nőkkel ott az őserdőben összeházasodtak volna, ak-kor m
ég meg sem
születtek! Már pedig egy m
eg nem született le-
gény nem tarthat lakodalm
at, még a vogul m
esében sem.
Majd alább bizonyítani fogom
, hogy a török nép Kr. u. a V
I.század közepén született m
eg, a vogulok pedig Kr. u. a X
II. szá-zadban kezdtek szórványosan felszállingózni a m
ai hideg hazá-jukba. M
ajd alább azt is megírom
, hogy miért kellett ezt a m
agyarnépet lealacsonyító vogul m
esét kitalálni és az egész világ elé ki-tálalni.
4 E m
ű megírásának ösztönző ereje sokat szenvedett és saját
íróitól is leócsárolt, de balsorsában is nagyszerű fajtánk szereteteés nagyrabecsülése.
Tudom
, hogy milyen nehéz egy m
egrögzött szokást elhagyni.M
ég nehezebb egy szenvedélyről lemondani.
De legnehezebb egy téves felfogást, egy helytelen tudom
á-nyos m
eggyőződést az emberek széles rétegében, de különösen a
szakemberek tudatában m
egváltoztatni.É
s e könyv szerény írója e nagy és nehéz feladatra vállalko-zott, m
ég pedig a siker reményében, m
ert olyan ősi, perdöntő bi-zonyítékokat tár a nagy nyilvánosság elé, am
elynek létét és döntőerejét letagadni nem
lehet!
Dr. N
agy Sándor
5
I. A T
EL
EP
HE
LY TA
NÍT
ÁS
A
Magyarország az északi m
érsékelt égövön az északi széles-ség 43-ik fokától a 49-ig terül el. K
örülbelül egyenlő távolságravan a forróégöv határát jelentő R
áktérítőtől és az északi örök hóés jég határát jelző északi S
arkkörtől.Így sem
a nap égető heve, sem a tél derm
esztő hidege nemteszi az éghajlatát és az ott tartózkodást kellem
etlenné.A
délszaki növényeket kivéve földjében minden m
egterem,
ami az em
beri életet nemcsak táplálja, hanem
kellemessé és vál-
tozatossá is teszi. Nem
csak az éghajlata mentes a szélsőségektől,
de a csapadékviszonyai is mentesek tőlük.
Szántóföldjének felső, term
őrétege – humusza eléggé vastag
rétegezésű és jó talajműveléssel bő term
ést ad. Hegyei m
indenszükséges ércanyagot bőven tartalm
aznak, sóbányái pedig az or-szág sószükségletét ellátják.
A vízrendszere a legtökéletesebb egész E
urópában, de külö-nösen gazdag volt vízrajza az ősi időben. M
inden ős településifalujának m
egvolt a saját tava, folyója, patakja, vagy ere, amint
azt az árpádkori okleveleink oly bőven bizonyítják. Vizeinek hal-
bősége is hozzájárult a lakosság könnyebb és biztosabb megélhe-
téséhez.E
z az ország azonban nemcsak E
urópának, hanem E
urópátm
ég az ősidőben ellepő árjanépek tengerének is a közepén van,m
ég pedig úgy, hogy ennek a tengernyi népnek az északi határai,telephelyei, otthonai az északi jégövvel határosak.
Az árják kivándorlásának ösztönző ereje az volt, hogy esőt-
len, száraz klímájuk m
iatt az ősi föld csak gyér lakosságot tudotteltartani. Jellem
ző pld. Perzsia esete, ahol m
a is az ősi árják utó-dai élnek s ahol 1 négyzetkilom
éter területen ma is 12 em
ber él,M
agyarországon pedig 105.É
ppen azért, már a történeti idő előtt az árják ellepték Indiát,
Kisázsiát, ahonnan azután állandóan nyom
ult az emberfeleslegük
az üres európai földrészekre, még pedig oly létszám
mal, hogy a
jégkorszakot átvészelt fehér európai fajtát is mindenütt m
agukbaolvasztották.
6 Ennek nyom
ai különösen a germán és szláv népeknél talál-
hatók meg, m
ert az árja és az őseurópai fehér fajta nyelvkevere-dése hozta létre a germ
án és szláv nyelveket. Mindkét nyelv E
u-rópában alakult ki és nem
készen került oda, amint azt különösen
számos ném
et nyelvész hirdeti.A
germán és szláv nyelvekkel is úgy vagyunk, m
int a ma-
gyarral. Egy csom
ó ázsiai nyelvvel meg lehet állapítani rokonsá-
gukat, de a közvetlen leszármazást egyikből sem
, mert m
indegyikönállóan fejlődött ki a ráható nyelvi tényezők és törvények ere-dőjeként.
Ez a kis turáni népsziget pedig az árjanépek nagy tengerében
már az ősidőktől fogva nem
csak megvetette a lábát, hanem
fennis tudta tartani ott m
agát.V
ajon véletlen-e ez, vagy pedig a történelmi erők egym
ásrahatásának, m
érkőzésének az eredménye?
Véletlen nem
lehet, mert az nem
történelmet form
áló, kiala-kító erő. A
történelem az egym
ással folyton mérkőző erők egy-
másra hatásának átm
eneti, vagy végleges eredője.A
véletlen fogalmilag sem
lehet állandó erőtényező, bár néhadöntő hatással van úgy az egyes em
berek, mint a nem
zetek életé-nek fejlődésére is.
Teh
át akk
or az a kicsi sziget a n
agy árjatenger k
özepén
csak a történ
eti erők m
érkőzésén
ek ered
mén
ye lehet!
De ez akkor m
it bizonyít?A
zt, hogy h
a a Kárp
átmed
encéb
en n
em tu
ráni n
ép vert
volna gyök
eret már az árják
vánd
orlása előtti ősi időb
en, ak
-k
or ott is az árják b
okrosod
tak voln
a el, min
t körü
lötte min
-d
en irán
yban
egész Eu
rópáb
an!
Továb
bá, h
a számb
elileg nem
lettek voln
a több
en, azon
an
ehéz terep
en, m
int a k
ésőbb
, de velü
k egyid
őben
is hazát k
e-reső, egym
ást is szorító, kergető és k
özéjük
, néh
ol ped
ig rájuk
telepü
lő árjacsoportok
, akk
or az ő nyelvü
k veszett voln
a el ottidővel, m
ert nyelvk
everedés esetén
min
dig a töb
bségi n
yelvm
arad m
eg és a kiseb
bségé szívód
ik fel, h
a valamilyen
erő-szak
os tényező h
atóereje nem
mű
köd
ik k
özre, (például iskolainyelvtanítás).
A germ
án nyelv a Skandináv félsziget déli részén alakult ki,
a szláv pedig a Visztula és D
nyeper középfolyásának vidékén.
7
Minden népnek és nyelvnek csak az alkatrészeit lehet olyan
helyre vinni, ahol már előbb egy m
ás nyelvű nép elterebélyese-dett. A
nyelv is meg a faj is csak olyan helyen m
arad meg eredeti
és érintetlen tisztaságában, ahol emberek m
ég nem laktak. M
ásuttnyelv és fajkeveredés következik be. E
zért nincs Európában sem
tiszta faj, sem tiszta nyelv.
A turáni népek és nyelvek közül pedig m
elyik volt az a több-ségi nép és nyelv, am
elyik minden m
elléje vagy reája települőnépet vagy elűzött, vagy felszívott ott a K
árpátmedencében?
Kétség kívül az a nyelv és az a nép, am
ely minden viharon és
vészen át megm
aradt, amely nyelvet így ott m
a is beszélnek. Anép pedig nem
lehet más, m
int amelyik ezt a nyelvet m
ár az ős-időben beszélte és m
egtudta tartani a mai napig.
Azt hiszem
, hogy e tisztim elm
életi következtetésem és m
eg-állapításom
gondolatfűzési rendjében, logikájában sem törés, sem
elhajlás nincs.E
bből p
edig szigorú
logikával az k
övetkezik
, hogy a m
im
ai magyar n
yelvün
k őse m
ár jó pár ezer évvel előb
b ott volt
a Kárp
átmed
encéb
en m
int Á
rpád
vezér hon
foglaló serege,am
elyik csak
896-ban
Kr. u
. teleped
ett ott le.M
ert, ha az árjanépek a magyar honfoglaláskor m
ár az északiszélesség 60-ik fokáig kénytelenek voltak felhúzódni, akkor az1500 km
-rel délibb fekvésű tehát sokkal kellemesebb éghajlatú és
termékenyebb
Kárpátm
edence nem
lehetett
olyan üres
vagygyérlakósságú, m
int amilyennek a vogulista történetírók hirdetik,
mert akkor ezek az árják nem
felfelé a hideg övbe húzódtak vol-na, hanem
az üres vagy
gyérlakósságú és
kellemes
éghajlatúK
árpátmedencébe!
Ennyi ésszerűséget ugyebár legalábbis fel kell tételeznünk
azokról a hidegagyú árjákról?É
pp azért ez a tisztán elméleti m
egállapításom feltétlenül el-
bír minden kritikát, m
ég a kákán csomót keresők bírálatát is.
Azért az igazsághoz vezető útnak első m
érföldkővéül nyu-godtan választhatom
, sőt elsőszámú alapigazságnak is m
inősíthe-tem
.De term
észetesen történelmi tényekkel és igazságokkal is el-
fogadhatóvá kell tennem ez állításom
at. Bizonyítani kell tehát,
8
hogy a Kárpátm
edence már az ősidők óta em
berileg lakott ésaránylag népes terület volt.
Továbbá bizonyítani kell azt a tényt is, hogy az őstelepes nép
beszélte azt a nyelvet, illetve annak ősét, amit m
i ma beszélünk és
magyar nyelvnek nevezünk. E
zt úgy kell érteni helyesen, hogy am
ai nyelvünknek egy kezdetleges ősét beszélték, mert az em
berinyelv is alá van vetve annak a nagy törvénynek, am
it fejlődésnek,szóval változásnak nevezünk.
9
II. A L
EGŐ
SIB
B E
MB
ER
I NY
OM
OK
MA
-G
YA
RO
RS
ZÁ
G T
ER
ÜL
ET
ÉN
1964-ben az egész világot bejárta az a nem köznapi hír, hogy
Magyarországon,
a kom
áromm
egyei V
értesszőllős községben
400.000 éves emberi csontokat találtak egy tűzhely m
ellett meg-
égett állati csontokkal és igen kezdetleges kőeszközökkel együtt.A
szakemberek m
egállapították azt is, hogy ez az emberi le-
let a legősibb Európa földjén, öregebb, m
int az eddig felfedezettneandervölgyi és aurignaci leletek em
bermaradványai.
Ez a telephely közel van a tatai Ö
reg-tóhoz, amelynek vizét
az őskorban meleg források is táplálták.
Term
észetesen nincs szándékomban e leletet a m
agyar nem-
zet település történetével összekapcsolni, csak arra akarom fel-
hívni a figyelmet, hogy ott nem
csak egy ember tanyázott, m
ert azem
beri életet fenyegető sok veszély közepette abban az időben azem
berek csoportosan jártak, hogy élelmüket m
egszerezhessék ésm
agukat pedig megvédelm
ezhessék. Azonkívül a vértesszőllősi
terepnél alkalm
asabb em
beri tartózkodási
hely több
is volt
aK
árpátmedencében, pld. a budai és egyéb hőforrások környékén.
Innen ugyancsak az Átalér m
ellett a második falu K
örnye,ahol m
eg egy 3000 éves fémöntöde m
aradványát találták meg a
tatai múzeum
emberei. A
z előkerült leletek szerint nemcsak rezet,
hanem bronzot is öntöttek ott.
Ahol fém
öntöde volt, ott fémbányászoknak is kellett lenniök
fémiparosokkal együtt, akik készítm
ényeiket már egy igényesebb
fogyasztóközönségnek adták el élelem és egyéb közszükségleti
tárgyakért. Ott tehát m
ár földművelésnek és állattenyésztésnek is
kellett lennie az ezekkel foglalkozó lakossággal együtt.N
álunk a rézkor kezdetét Kr. e. a III. évezred kezdetére álla-
pítják meg és tartott 1800-ig K
r. e. Azután következett a bronzkor
és tartott 1000-ig, Kr. e. E
zt váltotta fel azután a vaskor.K
örnyétől északra az Átalérnek a D
unába ömléséhez közel
van Neszm
ély község, ahol egy 2800-3000 év közötti urnatemető
maradványai kerültek elő.
10 Urnában term
észetesen csak úgy lehetett temetkezni, hogya
halott testét előbb elhamvasztották. A
z urnákat szorosan lezárták,nehogy babonás hitük szerint a m
eghaltak lelkei kijöhessenek azélőket háborgatni.
Találtak ott olyan urnákat is, am
elyeknek a nyakán körbenhárom
lyuk volt. Ezek az úgynevezett léleklyukas urnák azt a célt
szolgálták, hogy a lélek ki-be járhasson az urnából, s hogy meg-
nyugodjék, még enni és innivalót is tettek a sírjába.
A N
eszmély m
elletti Süttőn ugyane korból szintén találtak
egy urnatemetőt. D
e nem m
essze oda a veszprémm
egyei Várpa-
lota Fürdőkút nevű patakja m
ellett egy 7-8000 éves emberi lakó-
telepre akadtak a veszprémi m
úzeum em
berei. Ez pedig annak a
bizonyítéka, hogy a vidék már a korai, vagyis a csiszolatlan kő-
korszakban is emberlakta hely volt.
Várpalota a nagykiterjedésű B
akony erdőség szélén van. Az
ott talált ősi telep lakói még halász, vadász, vadgyüm
ölcs öt ésm
agvakat gyűjtögető és ezekből táplálkozó nép volt.S
ok urnasír került napfényre a régi Dunapentele, a m
ai Du-
naújváros környékén a Kr. e. az első és negyedik évezredek kö-
zötti időből.
Különösen
említésre
méltó
e tekintetben
a„K
osziderpadlás” nevű magas dom
b a Duna partján. Itt m
ég a ko-rai kőkorszaki em
bernek a nyomát is m
egtalálták. Hogy pedig
mily sűrűn lakott hely lehetett ez m
ár az ősidőben, következtet-hető abból a tényből, hogy a K
osziderdomb és a gyár közötti te-
rületen körülbelül 40 hold földet magábanfoglaló tem
etőt találtak.Igaz, hogy e tem
ető ily nagymérvű kiterjedésének korát nem
tudjuk meghatározni. D
e arra mindenesetre bizonyíték, hogy az
ilyen nagy területű temető körül sok em
bernek kellett laknia, hanem
is egy időben.D
e hasonlóan népes települések nyomai kerültek elő a T
ábor-szálláson, a R
ácdombon és a P
ipacsdűlőben is. Ez utóbbiban ed-
dig már nagyon sok bronzkori sírt ástak ki.
Pentele nem
ősi neve a településnek, mert P
antaleon görögszárm
azású keresztény vértanú nevéből származik, aki az ott levő
görög apácák templom
ának védszentje volt. Ez az apácakolostor
pedig a Veszprém
völgyi görög apácakolostorhoz tartozott, ame-
lyet Szent István bőségesen m
egajándékozott földi javakkal. Aneki ajándékozott falvak közül kettő, S
zántó és Om
pod Pentele
11
szomszédságában voltak. S
zántó sumir nyelven szontu, O
mpod
(Em
-pa-d) pedig asszonyfejet, vagy főnököt jelent..A
z ősi telephely a Kosziderdom
b volt, amelynek a neve
szintén a sumir nyelvből elem
ezhető ki. Ka-szudar – város-víz-
magas, vagyis m
agas vízi város. Neszm
ély is sumir nevű hely:
Na-szu-m
el – nagy-vízmély, vagyis m
ély nagy víz, mert hiszen
névadó a Duna. U
gyancsak sumir eredetű szó K
örnye is: ker-na –körnagy, vagyis nagy kör, nagy területű település.
Teh
át ez a sűrű
lakosságú
vidék
már a réz és b
ronzk
or-szak
ban
sum
ir eredetű
telepesek
otthon
a volt, mert csak
ezekad
hattak
sum
ir nevet ősi otth
onaik
nak
.K
oszidert a rómaiak Intercisanak nevezték el és tekintettel a
telep fontosságára, egy kohors római katonát helyeztek oda. E
ztazért érdekes m
egjegyezni, mert ez a tizedik róm
ai légiónak voltaz egyik osztálya s a légió legénységének szárm
azási és utánpót-lási helye S
zíriának Em
ese nevű városa volt. Ez arról nevezetes,
hogy a sumirok szétszóródás a előtt m
ár sumir-rokon nép lakta a
szomszédos E
mattal együtt. E
me a sum
ir nyelvben tápláló anyátjelentett, m
int a mi em
se szavunk is. Em
at jelentése: táplálék. Eszó lerövidítve a m
agyar ét, étel, étkezni szavunkban maradt m
eg.E
zektől északra nem m
essze volt ugyancsak Szíriában egy
Árpád nevű város, a tengerparton pedig egy A
rad nevű városál-lam
.Ezek
a
helyn
evek
min
d
han
gosan
hird
etik,
hogy
aK
árpátm
eden
ce telepesei az ók
ori világ mely részéről in
du
ltakel ú
j hazát k
eresni.
De térjünk vissza m
ég Dunapenteléhez, m
ert annak szom-
szédságában van egy Nagyperkáta nevű község is, ahol egy ősi
földvár alapjait tárták fel a kutatók ásói, közben Kr. e. az 1800
körüli időből gazdag bronzleleteket találtak. De a szakem
berekm
ég azt is megállapították, hogy a lakosság ott m
ár földművelés-
sel foglalkozott.U
gyanezt állapították meg egy B
uda környéki faluról, Buda-
kalásziról is. Itt egy 4000 éves agyagszekér került elő egy ho-m
okbányából, emberi csontokkal együtt. A
szekér tulajdonképpenegy agyagból szekérform
ára alakított ivóedény. Ennek a rendel-
tetése az lett volna, hogy a halott lelkét a hosszú túlvilági útonvízzel ellássa.
12 Érdekes a szekérform
ára gyúrt ivóedény, mert azt pótolhatta
volna egy egyszerű ivó bögre is. A szekérform
a tehát azt bizo-nyítja, hogy az a nép akkor m
ár ismerte és használta is a négyke-
rekű szekeret, mint járm
űvet.D
e a legérdekesebb az, hogy a budakalászi szekérformájú
ivópohárhoz hasonlót találtak a sumirok ősi városának, a m
ezo-potám
iai Urnak a királysírjaiban is körülbelül a K
r. e. III. évez-redből. E
nnek a városnak az alapítása pedig körülbelül három és
félezer esztendőre megy vissza K
r. e.A
kocsi a legősibb földművelő népnek, a sum
irnak a találmá-
nya. A legrégibb form
ája a kétkerekű volt, amelyet a sum
irok„gig”-nek neveztek. D
e ugyanígy hívták gyermekkorom
ban mi-
felénk Győr- T
olna- és Baranya-m
egyében is az olyan kétkerekűfutókocsit, am
elyet két rúd között egy ló húzott. Ez sem
lehet vé-letlen.A
kétkerekű
gigből az
idők folyam
án négykerekű
gigir,szigir, szekér lett. H
azánk földjére tehát a kocsit azok vitték, akiksum
ir földről kivándorolni kényszerültek. Felrakták a cók-m
ókotszekérre, tevére, vagy lóra, és m
entek világgá új otthont keresni.A
baranyamegyei N
agyvárad, vagy másképp P
écsvárad nevűközségben 4000 éves kő és rézkorszaki falu m
aradványai kerültekelő. A
leletek azt bizonyítják, hogy a későbbi bronz, hallstadti,lataine, róm
ai és magyar korszakban is állandóan lakott hely volt.
Fontos központi hely lehetett, m
ert Szent István 1015-ben
egy nagy bencéskolostort építtetett oda és 41 faluból összesen1107 rabszolgacsaládot adott a bencéseknek. K
özülük 40 családvolt a szőlőm
űves (Fej. 1. 291). A
szőlőművelés, a borszűrés m
árfejlettebb
fokú földm
űvelés volt.
A
sumirok
a szőlő
nedvét„sahtu”val nyom
ták ki, s a mai m
agyar ugyancsak satuval végziezt a m
unkát.H
asonló volt a
népesedési helyzet
az A
lföldön is.
Így a
csongrádmegyei S
zegvár község határában egy kőkorszaki falu-nak a nyom
aira bukkantak. Ennek a korát a szegedi m
úzeum em
-berei körülbelül 4500 évre becsülik.
Szegvár és S
zentes között az országúthoz közel öt egymás
mellé rakott hatalm
as földhalom található. E
zek korát nagyon ne-héz m
egállapítani, de mindenesetre em
beri kezek hordták összeazt a tem
érdek földet még az ősidőben a T
isza áradásai, meg em
-
13
ber- és állatellenségek ellen. Az is bizonyos, hogy sok em
berneklehetett az közös m
unkája. Az ott talált leletek a korai kőkorszak-
ra mutatnak. O
ttlétemkor azon csodálkoztam
leginkább, hogy azta tem
érdek földet a kőkorszaki gyarló eszközökkel hogyan áshat-ták ki és hordhatták össze? A
zután arra a gondolatra jutottam,
hogy a faeszközöket kővel bizonyára előbb tudták csiszolni, mint
a követ. Tehát a kőkorszak előtt egy fakorszaknak is kellett lenni.
De ezek az eszközök elkorhadtak s így a tudósok erre nem
jöhet-tek rá.Ö
thalomtól délre a T
isza és a Maros összefolyásának szög-
letében van egy Lebő nevű dűlő, T
ápé község határában. A ter-
mészettől jól védett helyez, éppen azért nagyon alkalm
as volt már
a korai kőkorszaki ember letelepedésére. E
nnek bizonyossága azegym
ásra rakodott rétegek sokasága és az ezekből előkerült esz-közök.
Kőszerszám
aikat obszidiánból pattintották. Ez a kő éppoly
rétegezett, mint a kovakő, de fekete színű és fenn a tokaji he-
gyekben található. Tehát ezért a kőért elég m
essze kellett vándo-rolni a T
iszán fölfelé. Virágzó földm
űvelésük is volt már a réz-
korszak elején. A gabonát nagy cserépedényekben tárolták, m
eg-találták ezek darabjait és m
alomköveket is.
Az altalaj rétegei azt m
utatják, hogy sokszor leéghettek a te-lep nádkunyhói. E
rre utal a sumir neve is
A sum
ir „lag” a mai nyelvünkön láng lett, lag-bő, vagyis
lángbő, vagyis nagy láng. Ennyit jelent a L
ebönév.T
ápé község neve pedig a sumir tapu, a m
ai társ szóból ered-het. E
ttől a vidéktől délre, Zenta m
ellett találtak a régészek ásóiegy 4000 évesnél idősebb em
beri telephelyet. Egy tem
etőből ki-ásott tárgyak bizonyossága szerint a k
őkorszak
végén és a réz-
korszak
elején lak
tak itt azok
az emb
erek, ak
ikn
ek m
egma-
radt k
opon
yáik k
erekd
ed és rövid
formát m
utatn
ak. E
z vi-szont azt bizonyítja, hogy azok az őstelepesek a m
ai magyar faj-
tához tartoztak.F
olytathatnám m
ég a múzeum
ok anyagának és bizonyságai-nak felsorolását, m
ert annak idején minden valam
ire való múze-
umnak leletanyagát tanulm
ányoztam, kivéve a m
egszállt területe-két. D
e ezeken is hasonló volt a népesedési helyzet.
14 Az ősem
bernek a földből előkerült eszközei többet és iga-zabbat beszélnek a régm
últ időkről, mint a könyvek betűi.
A könyvek pld. egyöntetűen azt m
ondják, hogy Magyaror-
szág területén a honfoglaláskor csak gyérszámú szláv és avar m
a-radványok lézengtek. A
sírok pedig azt bizonyítják, hogy már a
korai kőkorszak idején is laktak hazánk földjén emberek, de a réz
és bronzkorszakban már ezek szám
a a természet rendje szerint
megnövekedett.
Sem
mi esetre sem
lehetett gyéreb
b a K
árpátm
eden
ce la-k
ossága, min
t a körn
yező és árjanép
ektől lak
ott föld, m
ertak
kor azok
nem
észak felé, h
anem
délib
b és k
ellemeseb
b ég-
hajlatú
Kárp
átmed
encéb
e hú
zódtak
volna!
Azt hiszem
, hogy ehhez a megállapításhoz nem
férhet semm
ikétség.
Ha tehát a réz- és bronzkorszakban m
ár, ha elszórtan is, né-pes telepek voltak M
agyarország földjén, akkor a 3000 év múlva
bekövetkező honfoglalás idején már eléggé sűrű lakossággal kell
számolnunk.
15
III. A K
ÁR
PÁ
TM
ED
EN
CE
BE
NÉ
PE
SE
DÉ
SE
Az em
lített múzeum
i leletek bizonyító erejét még a nehezen
hívő sem vonhatja kétségbe.
Tény
tehát, hogy
a kárpátm
edencei hazánk
földje m
ár a
legősibb idő óta emberileg lakott volt. S
őt viszonylag elég sűrűvolt a lakóssága, m
ert megtudta védeni otthonát az idegen ellen-
séges törzsek támadásaitól és behatolásától.
Az is tény, hogy ha az az ősi nép a K
árpátmedencében m
eg-m
aradt, akkor a nyelve is megm
aradt, mert az em
ber beszélőké-pessége csak az életével szűnik m
eg. A tovább élő nép pedig
nemcsak m
aga szaporodott a természet rendje szerint, hanem
veleegyütt m
indig nagyobb és nagyobb területre terjedt el az a nyelvis. am
elyet az ősi nép beszélt.F
elállíthatom
teh
át a
nagy
nyelvalaku
lási igazságot,
amely szerin
t az a nyelv, am
elyet mi m
ost beszélü
nk
, és ma-
gyar n
yelvnek
n
evezün
k
tulajd
onk
épp
en
az az
ősi n
yelv,am
ely a Du
nam
eden
cében
már ősid
őktől egym
ásra rakód
ottn
éprétegek
nyelvéb
ől alaku
lt ki és ez az a n
yelv, amely a D
u-
na-T
isza tájára kerü
lt összes nép
elemek
nyelvét az id
ők fo-
lyamán
végeredm
ényb
en m
agába olvasztotta.
Teh
át ott alaku
lt ki a D
un
amed
encéb
en és n
em vitték
oda
készen
sem a vogu
l őserdőből, sem
másh
onn
an. M
ind
en od
a-k
erült n
épelem
hagyott n
yomot rajta, d
e a nyelv jellege m
eg-m
aradt an
nak
és olyannak
, amilyen
re a legnagyob
b szám
útelep
esek form
álták k
i. Nyelvk
everedés esetén
ugyan
is min
dig
a több
ség nyelve m
arad m
eg és a kiseb
bségé szívód
ik fel.
Nevet legutoljára ez a nyelv és az ősi nép is attól a hódító
katonanéptől kapott, amelyet Á
rpád fejedelem vezényelt a K
ár-pátm
edencébe, mert nevet egy m
eghódított országnak, népnek,vagy nyelvnek m
indig az a hódító nép ad, amely felettük véglege-
sen hatalmat és uralm
at szerez.H
a Batu kán 1241-ben a m
ohi pusztai döntő győzelme után
állandóan megtelepedett volna M
agyarország földjén, akkor a ké-sőbbi nem
zedék tudatában ő lett volna a nagy honalapító vezér, aző győztes hadi népe osztozott volna az ország földjén és javain és
16
lett volna az előkelő, az uralkodó felső réteg, a teljes jogú nemesi
osztály. Árpád népének utódai pedig épp olyan szolgák lettek
volna, mint am
ilyenekké ők tették a meghódított ős lakók, vagy
később oda telepített húnok és avarok népét.K
ésőbb azután a történelem erőinek hatása következtében a
tatárok is átvették volna szolgáik többségi nyelvét, vallását s ígytökéletesen alkalm
azkodva a környezethez, földbirtokaikat a hadijog alapján kizárólagos tulajdonjoggal m
egtartották volna. Aztán
az új országnak és népnek, valamint a közös nyelvnek is nevet a
tatárok, vagy mongolok adtak volna, m
ert a szomszéd népek tu-
datában ők lettek volna az, urak a meghódított földön és népen, az
övék lett volna az ország és vele a hatalom.
Megjegyzem
, hogy ennek akkor sem politikai, sem
katonaiakadálya nem
volt. A m
agyar hadsereg döntő vereséget szenve-dett, szétesett részeit a tatárok éppen úgy besorozhatták volna asaját hadosztályaikba, m
int annak idején a magyarok a húnok és
az avarok katonanépével tették.A
nyelvek összeolvadásának velejárója a különböző népekfaji keveredése is. E
bből pedig logikusan az következik, hogy úgya m
agyar nép, mint a m
agyar nyelv erősen kevert. De az összes
európai népek is ugyancsak kevertek. Ezt a tényt nem
csak mint
nyelvész, hanem m
int rasszológus (fajtaismerő) is m
egállapítom.
Ezért nincs se nyelvünknek, se népünknek közeli rokona az
egész földkerekségen. De akár nyelvünket, akár népünket hason-
lítom össze m
ásokkal, nincs restellni valónk. Sőt, úgy nyelvünkkifejező ereje, m
int a fajtánk deréksége felett jogos büszkeségtölthet el bennünket.
Az egyik francia történetíró, S
eignobos, a francia népről aztállapítja m
eg „Franciaország őszinte története” c. m
űvében, hogyaz a legkevertebb európai nem
zet, valósággal a népek nemzetközi
halmaza.N
e akarjuk a pálmát a franciák elől elvinni. Ő
k szerencséjük-re az európai N
épóceán túlsó végére kerültek, mi m
eg a közepébe.őket az út végére vetette sorsuk, m
inket pedig a keresztúthoz, azátjáró házhoz. A
zért ütközött már belénk oly sok nép a m
últban sütközik m
ég a jelenben is.
17
IV. H
ON
NA
N É
S M
IKO
R V
ETŐ
DT
EK
HA
-Z
ÁN
KB
A N
YE
LVÜ
NK
ŐS
I AL
AP
JA
T L
ER
A-
KÓ
EL
SŐ
NÉ
PR
AJO
K?
Úgy a növényzet, m
int az állatvilág és az emberi fajta elterje-
dése is dél felől ment végbe E
urópában. Miért? E
gyszerűen azért,m
ert északon a jégkorszakban minden élet elpusztult. A
z élet csí-ráinak elhintése, újra sarjadása, elszóródása csak dél felől indul-hatott m
eg, mert ott m
aradt meg az élet tartaléka.
Az em
berutánpótlás, vagyis a népvándorlás legegyenesebbútja K
isázsiából a Boszporuszon át vezetett északra, a D
una mel-
lékfolyóinak irányába. A m
ásik pedig a Kaukázuson át a F
ekete-tenger feletti A
lföldön irányult nyugat felé ugyancsak az Alduna
vidékére. Az összes nyugati népek ezeken az utakon kerültek és
vetődtek el Európa m
inden részébe.A
főérv e tekintetben az a nagy tény, hogy Európát kevés ki-
vétellel árjafajú és nyelvű népek lakják. Ezek őshazája Á
zsiában am
ai Perzsia és India környékén volt. T
ehát onnan az árjáknak asaját lábukon kellett E
urópába vándorolniok, mégpedig olyan lét-
számban, hogy a jégkorszakot E
urópában átvészelt őslakosságot –a germ
ánok és szlávok európai őseit – nyelvileg magukba ol-
vaszthatták.Igya szőke őseurópai fajta is nyelvileg árja lett; bár faji jel-
legre és nyelvre is, az árjáktól erősen különbözött.Ú
gy a germán, m
int a szláv nyelv Európában alakult ki az
árjáknak és az északi típusú szőke európai fajtának nyelvi és fajikeveredéséből.
Az igazi árjáknak fekete haja, barna szem
e ma is délszaki
voltukat hirdeti. A fehérbőrű, szőkehajú, világosszem
ű, hosszúfejű. északi típusú népelem
külseje pedig azt hirdeti, hogy őseinkigen hosszú időn át nem
napkúrázhattak.E
z a megállapításom
minden kétséget kizár nem
csak az ár-jákra, hanem
az Európa közepén található turáni m
agyarokra is,ők sem
lehetnek kivételek az általános érvényű nagy szabály alól.E
zek ősein
ek n
agy hán
yada is csak
délről k
erülh
etett mostan
ih
azájába, m
ert az után
pótlás h
elye részük
re is csak d
élen volt.
18 Ezek útja a K
aukázuson át vezetett a Fekete tenger fölötti A
l-földre, onnan m
eg nyugatra az Alduna vidékére, m
iként azt aföldrajzi nevek m
utatják.A
z első folyó, amely ezt a síkságot öntözi a K
aukázus felől, aD
on. Ez tiszta sum
ir képzésű és jelentésű szó. A „du”, vagy „do”
sumir szó m
agyarul hangot jelent, az „n” rag ott is, a magyarban
is „os”, „es”, „ös” ragnak felel meg. A
Don jelentése tehát annyi
mint hangos, m
orajló, zúgó folyó. Ebből a sum
ir szóból származ-
nak a következő magyar szavak: duda, dúdol, dudorász, dörög,
dunnyog, durran, duhaj, dob és dal, stb. szavaink.B
eléje folyik a Donec, a don-tu – hangot adni, hangot csinál-
ni. Innen van a Dontu-m
agyaria neve.N
yugatra a következő folyó a Dnyeper, a D
on-aba, vagyaper, vagyis az atya D
on, a nagy Don A
z egész síkságnak ténylegez a legnagyobb folyója.
Utána következik a B
úg. Mi zúg, m
i búg? Rokonszava ez a
Donnak. A
következő folyó a Dnyeszter, a D
on Ister, az isteniD
on. Ezt követi a P
rut, ez az Eufrates ősi sum
ir nevével, aP
uratuval egyezik. Sum
ir nyelven elemezve, B
uru-atu magyarul
annyit jelent, hogy a vízforrásnak, vagy a vizeknek az atyja. Ez-
után következik a Szeret, a S
zer-at, a rendes atya. Végül m
ind kö-zött a legnagyobb folyó a m
ásik Don-aba, a róm
aiak Danubiusa
és a mi D
unánk. A róm
aiak csak ennek a gyönyörű nagy víznek akét partján élő lakósoktól vehették át nevét. Ő
k sumir nevet nem
adhattak neki. A m
ásik neve ennek a nagy folyónak Ister volt asum
irok legkedveltebb
istenasszonya nevéről.
Ez
a term
észetterm
elő erőinek volt az istene. A kárpátm
edencei nép a felső fo-lyása vidékén nevezte Isternek, az alsó folyása m
entén pedig Du-
nának.
19
V. A
DU
NA
ME
DE
NC
E Ő
ST
EL
EP
ES
EI
Rám
utattam m
ár arra a vitathatatlan tényre, hogy a Dunam
e-dence az árjarajzásnál feltétlenül előbb települt be, m
ert különbenaz is árja kézre került volna. V
agy az árjarajzás idején ott már egy
számbelileg is erős turáni telepes népnek kellett lennie.A
z útirányt sem nehéz m
egállapítani, mert az árja és sém
inépek között M
ezopotámiában a T
igris és az Eufrates folyók alsó
folyásánál élt egy sötéthajú, rövid, kerekfejű, részben szigetelő,részben ragozó nyelvet beszélő ősnép, am
ely külsejére neve iskülönbözött a szom
szédos hosszúfejű sémi és árjanépektől. D
ekülönbözött a nyelve is azokétól.
Ennyit erről a népről m
inden tárgyilagos szaktudós megálla-
pít az eddigi ásatásokból előkerült és cserépre írt leletek alapján.E
z a nép a sumir volt, am
ely Kr. e. m
ár az V. és a V
I. évez-redben M
ezopotámiában lakott és ott olyan m
agasfokú mezőgaz-
dasági és szellemi m
űveltséget fejlesztett ki, amely kihatásaiban
felülmúlta az összes ókori népekét, s am
ely nemcsak a szom
szé-dos A
rmenia, A
sszíria, Babilonia, F
enicia, Elam
, Kaldea, M
edia,E
gyiptom, P
alesztina és Szíria fejlődésére, hanem
az ember fejlő-
désére, haladására is döntő befolyással volt.P
éldául az emberi hangot először a sum
iroknak sikerült leraj-zolni, leírni betűk alakjában, s ezt az írásm
ódot a: babiloniak tő-lük vették át és adták tovább a feniciaiaknak. E
zektől jutott el agörögökhöz s tőlük a latinokhoz, ezektől pedig E
urópa összes né-peihez.
A kenyérgabona azelőtt vadnövény volt, tehát bizonytalan
emberi táplálék annál is inkább, m
ert esőtlen, száraz volt az ég-hajlatuk. A
z égi esőre nem szám
íthattak, rákényszerültek tehát azöntözéses term
elési módra. A
nép élelmezése, a m
indennapi ke-nyér biztosítva lett. Így lett a vad gabona az em
beri élet legna-gyobb ajándéka.
Folyóik az E
ufrates, sumirul P
uratu, és a Tigris, sum
irulD
iglat, március közepétől szeptem
berig áradtak, míg az örm
ényhegyekben a hóolvadás tartott. E
záltal elárasztó öntözési módon
20
az áradó folyók szintjénél alacsonyabban fekvő területeket köny-nyű volt állandóan öntözni és m
ezőgazdasági művelés alá venni.
Így kétszeres termést is takarítottak be. O
lyan volt ez a föld,m
int egy zöldellő, virágzó nagy kert. Nem
ok nélkül fejlődött te-hát ki ott az É
denkertről, a Paradicsom
ról szóló ősmonda,
Különben ez a sum
ir szó „éden”, képzésben és jelentésbenm
egfelel a magyar nyelv törvényeinek. „É
d” a tő, „n” a rag és „e”a kötőhangzó. A
z „n”, vagy lágyítva „ny” rag valamikor ősi nyel-
vünkben gyakori volt, amit igazol, hogy 413 községnevünkben
ma is benne van. P
ld. Sásony M
osonmegye, annyit jelent m
intS
ásony L
apány (Z
alamegye)
lapos, T
urony (B
aranyamegye)
turos, G
yümölcsény
(Baranyam
egye) gyüm
ölcsös, H
angony(B
orsodmegye)
hangos, E
szeny (U
ngmegye)
eszes, L
udány(N
ógrádmegye) ludas.
Az ősi „n” ragból idővel „os” „es”, „ös” rag lett. É
den tehátm
a magyarul annyit jelent, m
int édes, kellemes, gyönyörű, az
édesanya fogalomban is ez a szóm
aradt meg. A
sumir nyelvben is
ilyenfélét jelentett.M
inden műveltségnek gazdasági alapja van. A
hol az ember
minden erőfeszítésének gyüm
ölcsét a gyomor foglalja le, ott kul-
túra nem fejlődhetik, m
ert ez abból a többletből táplálkozik, amit
a gyomor m
eghagy.A
zért minden kultúra a barázda nyom
án indult el és haladtelőre. E
lőször az ősidőben is a földet kellett műveltté tenni, utána
kerülhetett művelés alá a lélek.
Hogy a sum
irok mennyire előrehaladottak voltak nem
csak aföldm
űvelésben, hanem az iparban is, arra elég m
egemlíteni azt a
tényt, hogy 1500 évvel előbb használták a bronzot és 1000 évvelelőbb ism
erték a vasat, mint az európaiak.
Magyar tudósok, sajnos, ezt a népet és nyelvet teljesen elha-
nyagolták, m
ert H
unfalvi, S
zinnyei és
Budenz
idején csak
avogulisták szám
ára termett babér és kenyér. A
z emberek pedig
általában a kenyér, az állás mellé a sikert is kívánják m
egszerezni.E
sorok írója a su
mir n
yelvvel és a keleti n
yelvekk
el egye-tem
i hallgató k
orában
beh
atóan foglalkozott. A
z utób
biak
ból
dok
tori szigorlatot is szerzett, de ered
eti sum
ir írásokh
oz nem
juth
atott, mert ilyen
ek n
álun
k ak
kor n
em voltak
.
21
Am
int nem volt tanszéke a sum
ir tudománynak és m
űvelt-ségnek sem
, ellenben volt a sumir m
űveltségből származott és
táplálkozó asszír tudományoknak. A
zonkívül volt tanszéke a finn-ugor összehasonlító nyelvészetnek is.
Ennek a következm
énye lett ezután az, hogy a magyar törté-
nelemkutatás teljesen ham
is vágányra tévedt. Nyelvészeink pedig
a vogulgyökök magyarázatába bonyolódtak bele és kisütötték,
hogy a magyar nép ezektől a szegény sorsüldözte és az em
berinyom
orúság legmélyén küzködő voguloktól szárm
azik.P
edig, aki az emberi fejlődés nagy összeköttetéseit, kapcso-
latait és egymásra hatását nem
ismeri m
eg, vagy figyelembe nem
veszi, az a történelmet igazán sohasem
fogja megism
erni s akiham
is tudománnyal lett telítve, az csak azt adhatja tovább az utó-
kornak. Pedig a ham
is tudomány nagyon nehezen írtható ki a tu-
dományvilágából, m
ert az ember a ham
is tudományhoz is tud
görcsösen ragaszkodni, már csak hiúságból is.
Babilont az akkádoktól K
r. e. a III. évezred végén a semita
amoriták foglalták el. E
zektől a sémi asszírok hatalm
ába jutottvégül pedig a káldeusok szerezték m
eg 621-ben Kr. e.
Az akkád és sum
ir népnek ez időtájban már csak az em
lékeélt M
ezopotámiában, politikai hatalm
a és népi mivolta is m
eg-szűnt. A
lakósság egy része kivándorolt, a rabul ejtettek pedig ké-sőbb felszívódtak.
Félévezred m
úlva az európai történelem színpadán m
egjelentegy nép, am
elynek nevét quadnak írták a római írók és turáni fajta
volt, a Csallóközben és M
átyusföldön lakott és sokat harcolt aP
annoniát elfoglaló rómaiakkal. M
arcus Aurélius róm
ai császár,am
ikor a quadokat és a mai C
sehország területén lakó germán
markom
annokat leverte, egy Markom
annia és egy Szarm
acia tar-tom
ányt akart ott helyettük megszervezni. A
quadok tehát a hó-dító róm
aiak tudatában is turáni nép voltak. Szaurom
ata görögeredetű
szó, m
agyarul szarvasm
arha tenyésztőt
jelent. V
elükszem
ben a szkiták nagyobb része tisztán lótenyésztő nép volt.E
zért a
megkülönböztetés,
de H
erodotos a
szarmatákat
is a
szkitákhoz számította.
Ennek alapján indokoltan következtethetek az akkádok és
quadok azonosságára annál is inkább, mert e két szó hangszárm
a-zásilag is tökéletesen m
egegyezik.
22 Bejártam
C
sallóközt és
Mátyusföldet
keresztül-kasul, fel
Trencsénig, kerestem
nyomaikat. B
ényen találtam egy teljesen ép
háromgyűrűs földvárat a G
aram vize m
ellett. Talán ez volt a köz-
pontjuk.D
e találtam egy nagyon érdekes nyom
ot Trencsén nevében.
Ez e két szóból tevődött össze m
ár az ősidőben: „tren” és „cson”.A
z első a „tren” a gall, vagy kelta nyelvekben hármast jelent, a
„cso” pedig
a szum
irban és
a későbbi
magyarban
vizet. Így
Trencsén nevének jelentése: hárm
asvízű hely.H
ogy e szófejtésem és m
agyarázatom helyes, bizonyítja az a
három forrásvíz, am
ely a trencséni várhegyen buggyan elő, még
pedig ma is. E
gy van a hegy tetején, ez látta el egykor vízzel a várnépét, m
ost pedig csendesen folydogál le a hegy oldalán. A m
á-sodik vízforrás a hegy derekán van, a P
östyén felőli oldalon, aharm
adik pedig a hegy lábánál. A term
észet bizonyítéka pedigerősebb m
ég a nyelvi bizonyítéknál is.D
e Csallóköz neve is a sum
ir „cso” szóból származik, m
ertcsolu, annyit jelent, m
int vizes hely, csoluköz tehát vízköz.E
lgondolkoztató, hogy ez a quad nép még a róm
ai biroda-lom
mal is szem
be mert szállni. 375-ben K
r. u. egy quád követségószőnyben
tárgyalt az
akkori róm
ai császárral,
I. V
alentinia-nusszal és oly kem
ényen visszautasította a császár kívánságait,hogy azt dühében m
egütötte a guta.U
gyanez évben keltek át a húnok a Volgán és néhány év
múlva a R
ajnától a Volgáig m
inden nép őket vallotta urának, aquadok is.
A húnok, avarok után pedig m
agyar alattvalók lettek és soham
ég mint külön nem
zetség sem szerepeltek M
agyarországon. Mi-
ért? Mert nyelvileg ők is azok közé a sum
irfajú őstelepesek közétartoztak, akiknek nyelve később m
agába olvasztotta az összes reátelepülő hódító népek nyelvét, Á
rpád hódító népének nyelvét is.
23
VI. A
Z Ő
ST
EL
EP
ÜL
ÉS
ÉR
DE
KE
SS
ÉG
EI
Már eddig is sok olyan m
egállapítást közöltem olvasóim
mal,
amilyeneket m
ásoktól nem hallottak. E
zért talán szokatlanul ishatottak s egy kis kétkedést is kiváltottak. E
nnek oka az, hogynem
azt írom le, am
it mások m
ár megírtak, hanem
50 esztendőskutatásaim
ból merített igazságokat m
ondok el.A
z ilyen tudományos szűréshez nagy óvatosság és idő kell.
Még kezdő korom
ban összeírtam egy nagyobb történelm
i mun-
kát. De nem
találtam rá kiadót. S
oha sem bántam
meg, m
ert minél
jobban elmélyedtem
a tanulmányaim
ban, annál inkább eltávo-lodtam
a régi álláspontomtól. A
történetírónak sokáig kell keresniaz igazságot, am
íg’ megtalálja. M
ost is újat fogok mondani, sőt
még statisztikát is m
ellékelek a mondanivalóim
megvilágosításá-
ra.M
ost a falvak neveit veszem tüzetesebb vizsgálat alá. E
zekközül is a „d”, „n” és az „ny” képzőkkel alakított helyneveket.E
zek nagyon régiek, mert „d” és „n” képzők m
ég a sumir nyelv-
ből valók. Tehát azokat m
ég a sumir őstelepesek nevezték el. M
aazonban a fenti képzők m
ár a mi nyelvünkben nincsenek haszná-
latban, helyüket az „os”, „es”, „ös” képzők foglalták el.T
anulmányaim
alapján azt is meg tudtam
állapítani, hogy azutóbbi képzők m
ikor kerültek használatba. Mária királyné, IV
.B
éla királyunk felesége, 1269-ben egy Benedek nevű hű em
beré-nek adom
ányozta az esztergomm
egyei Mogyoród (M
unerod) ne-vű falut. E
rről az oklevél (Fej. IV
. 3. 522.) azt mondja, hogy m
ás-képp M
ogyorós (Muneros) néven is hívják. V
agy Kézai S
imon
mester elm
ondja, hogy 1047-ben Szent G
ellért és két püspöktársaF
ehérvárról Endre herceg elé m
envén, a Tétény m
elletti Diód fa-
luban éjszakáztak. Ebből később D
iósd lett, ma is ez a neve. D
iósés M
ogyorós tehát fiatalabb Diódnál és M
ogyoródnál. Vagy L
u-das nevű község van H
eves-megyében, L
udány található Vas-,
Békés- és N
ógrád-megyékben, L
ibád van Esztergom
-megyében
és Ludad van B
ékés- és Vas-m
egyében.L
udad, Libád, L
udány nagyon régiek lehetnek. Ludas azon-
ban a XIII. század körül kaphatta nevét.
24 Aba nevű község van F
ehérmegyében, ez m
aga is régi keletűnév lehet, m
ert még abból az időből szárm
azik, amikor a m
ai apátm
ég abának nevezték. A m
ai apa szó a sumir nyelvben aba, az
akkád nyelvben meg abu alakban szerepel. D
e aba azért fiatalabbabunál m
ert ahhoz is idő kellett, míg az aba apává változott,
1046-ban Aba S
ámuel király, S
zent István sógora, még aba névre
hallgatott, 200 év múlva, 1244-ben IV
. Béla király m
ár Apa-fia
Mihályt jutalm
azta meg érdem
eiért (HO
. 1. 22.)A
bád falu van Szolnok-m
egyében a Tisza m
ellett, de az ottvolt m
ár akkor is, amikor Á
rpád hadai ott átkeltek a Tiszán, s ahol
Szent István elevenen tem
ettette el Tonuzabát. A
bod nevű faluvan
Udvarhely-m
egyében, A
bony található
Pest-
és H
eves-m
egyében. Abás pedig ugyancsak U
dvarhely-megyében lelhető
fel. Ez utóbbi m
indenesetre fiatalabb a többinél a Szatm
ármegyei
Apa községgel együtt.
Ahol tehát „d”, „n” és „ny” képzős helynevek sűrűbben for-
dulnak elő, ott az őstelepülés nagyobb arányú volt, mint ahol az
ilyenek ritkán fordulnak elő. Vagyis, az ősi helynevekből m
eg le-het állapítani az őstelepülés arányát és irányát is.
Az alábbi összeállításban kim
utathatom, hogy az egyes m
e-gyékben hány olyan község van, am
elynek képzője az ősi „d”,„n”, vagy „ny”. F
orrásom egy 1944-ben kiadott helységnévtár. E
zaz ideiglenesen visszajött községeket is tartalm
azza. Sajnos, a régi
Nagym
agyarországról nincs helységnévtáram.
Megyenév:
„d” és
„n”
képzős
”ny” képzős
község száma:
1. Baranya
6636
2. Zala
4015
3. Som
ogy38
174. M
arostorda37
105. S
zatmár
346
6. Bihar
3311
7. Sopron
2518
25
8. Vas
2313
9. Pest
2014
10. Borsod
209
11. Szilágy
1914
12. Bars-H
ont18
1513. T
olna18
1114. U
dvarhely18
015. K
omárom
1717
16. Veszprém
1713
17. Szabolcs
1611
18. Abauj
1414
19. Zem
plén14
1320. H
eves14
921. N
ógrád12
2022. F
ehér11
1023. N
yitra-Pozsony
112
24. Bereg
1011
25. Szolnok-D
oboka10
926. K
olozs10
527. E
sztergom9
528. G
yőr8
929. B
eszterce8
530. G
ömör
711
31. Bács-B
odrog7
332. B
ékés5
533. U
ng4
1834. H
áromszék
38
35. Arad C
sanád3
136. M
ármaros
27
37. Ugocsa
25
38. Csík
12
39. Csongrád
12
40. Jász NK
SZ
17
41. Hajdú
02
Összesen
626413
26 Mit m
ondanak és mit bizonyítanak a fenti adatok? E
lsősor-ban azt, hogy M
agyarország egész területére, szóval az egész
Kárp
átmed
encére k
iterjedt egy ősi és u
gyanazt a n
yelvet be-
szélő nép
telepü
lése már ak
kor, am
ikor m
ég Klió, a történ
e-lem
istenasszon
ya sem írt arról a föld
ről és arról a nép
ről,am
ely nevet ad
ott apró telep
helyein
ek s e n
evekb
en m
egőrizteősi n
yelvét és elhagyott h
azájának
emlék
ét. Csak
olyan n
eve-k
et adh
atott az új telep
helyein
ek, am
elyek ősi n
yelvkin
csében
is megvoltak
. Teh
át ezek a n
evek ősi n
yelvéből szárm
aznak
.N
em fényes hadsereggel m
ent új hazát foglalni, hanem ki-
sebb rajokban a munkaszerszám
aival akart magának m
egélhetéstbiztosítani olyan földön, am
elyet előtte más népek m
ég nem tör-
tek fel s nem fogtak m
űvelés alá.Így kezdődött a m
agyar nép dolgozó, alsó osztályának élete aK
árpátmedencében. N
agyobb rajok akkor vetődtek oda, amikor a
semiták K
r.e. a II. érvezredben egymás után foglalták el a sum
irvárosállam
okat és az akkádok, a hurriták és a szubareusok terüle-teit.B
aranya-megye a 102 ősi nevű községével azt bizonyítja,
hogy a Duna és D
ráva szöglete volt a védhető kis zug, ahol az ősinyelvüket beszélő egyik népraj m
eg tudta vetni a lábát, és itt idő-vel elbokrosodva terjeszkedett azután tovább. A
z adatokból azt ism
eg lehet állapítani, hogy a terjeszkedés iránya elsősorban nem a
Duna vonala volt, m
ert Tolna- és F
ehér-megye felé gyérebbek az
ősi nyomok, kevesebb a „d” és „ny” képzős helynév, m
int észak-nyugatra, S
omogy, Z
ala, Vas és S
opron felé. Szóval a hegyek vo-
nulata irányában vonult előre a népi település is, mert úgy látszik,
veszély esetén a hegység, erődjével együtt nagyobb biztonságotnyújtott, m
int a víz.U
gyanezt igazolják a másik felvonulási irány adatai is. A
vo-nulási irány itt az A
ldunától, a Vaskapu felől az A
lföld és a hegy-vidék érintkezési területén S
zilágy, Bihar, S
zabolcs és Szatm
árfelé m
utat. Innen terjedt el a település azután az „Erdélyi M
eden-ce” és a F
elvidék felé.K
ülön érdekes a székely település. Először is igazolva van az
az állításom, hogy a székelyek jóval a honfoglalás előtt m
ár Er-
délyb
en voltak
, mert ha S
zent László és utódai idején kerültek
volna oda, ahogyan a vogulisták állítják, akkor Maros-T
orda nem
27
lenne sorrendben a negyedik őstelepülési vármegyénk, hanem
mint C
sík-megye, hátul kullogna. M
aros-Torda települési adatai
azt bizonyítják, hogy azon a területen már az ősidőben az a nép
lakott, amely a K
árpátmedence többi alkalm
as helyét is meg-
szállta.V
iszont Csík-m
egye akkor népesült be már, am
ikor a falvaka tem
plom védszentjének nevét kezdték felvenni és m
ár az „os”,„es”, „ös” képzők vettek át a helynévalkotás szerepét. P
ld. Békás,
Tölgyes, V
erebes, Rákos, H
ódos stb. Az egész C
síkben Tusnád az
egyetlen „d” képzős helynév, de itt a „d” a nád szónak a képzőjeés nem
a helységé. Tusnád összetett szó: tus annyi m
int kő és nád– kőnád vagyis kem
ény nád.A
z alföldi megyék adatai pontosan azt igazolják, hogy az
őstelepülés ezt a földet csak szórványosan érte. Még P
est-megye
területét sem választhatjuk el a többitől, m
ert ha az őstelepülésűközségeinek a szám
át elosztjuk a járások számával, pontosan két
ősi község jut egy járásra, a baranyai tizenhattal szemben.
Ennek a m
agyarázata az, hogy az Alföldet, m
int a nagyS
zarmata síkság folytatását, m
ár Kr. e. a V
II. században a szkitáklovasnom
ád törzsei lakták. Ezek elől az őslakosság a hegyek felé
húzódott a nagyobb biztonság okáért.A
rómaiak idején a jazigok laktak a D
una-Tisza közén. E
zekterülete egy külön körülkerített ország volt. N
yugatról, délről aD
una védte, keletről az erdélyi hegyek erdőségei, északkeletre aS
árrét, északról pedig egy mesterséges védősánc, a C
sörsz-árka.E
z a hatalmas védőm
ű Káposztásm
egyertől kiindulva, Árokszál-
láson, Viszneken át Á
roktőig terjedt, összekötve a Dunát es a T
i-szát. Á
roktőtől pedig a Tisza m
ásik oldalától, ördögárok névenbeletorkollott a S
árrét mocsaraiba.
Annakidején végigjártam
ezt az egész terepet és ott a hely-színen állapítottam
meg a C
sörszárka rendeltetését. Nem
volt ne-héz, m
ert az ároknak csak a déli oldalán van töltés, az északi ol-dalon van a vízm
eder, amelybe belevezették egy sereg patak vi-
zét. Viszneknél m
ég ma is benne folydogál a N
agypatak és aG
yanda ér vize, Zsadánynál pedig a T
arna ömlik bele. Á
roktőnélm
ég ma is a régi m
agasságban van meg a töltés, am
elyet annak-idején fagerendákkal is m
agasítottak végig a vonalon. Tehát ez
egy vizes árokkal védett sáncvonulat, vagyis erődítmény volt.
28 Mint B
orsod, Bars, N
ógrád, Zem
plén stb. felvidéki megyék
adatai igazolják, azon a területen is minden alkalm
as földet bir-tokba vettek az őstelepesek. A
z ősidőben egyedül csak a keltákkalosztozkodtak ném
ely részén a Kárpátm
edencének. A szlávok ak-
kor még ősi tenyésztelepeiken álm
odoztak a melegebb éghajlatú,
boldog mezőkről.
Az, am
it itt letagadhatatlan tények alapján megírtam
, kézzel-
fogható b
izonyíték
a ann
ak az igazságn
ak, h
ogy az az ősnép
,am
ely lakótelep
einek
nevet ad
ott déli irán
yból terjeszk
edett
észak felé és n
em ford
ítva a vereckei szorostól d
élfelé és nem
Árp
ád h
onfoglaló n
épe volt, h
anem
azt több
ezer évvel meg-
előző őstelepes n
ép.
Ez a terjeszkedés a dolog term
észete szerint lassan, évezre-dekig tartott olyan arányban, am
ilyenben az őstelepes nép szapo-rodott, vagyis a létszám
a növekedett.A
zután az a Csörszárkának nevezett védőm
ű is tud beszélni,csak m
eg kell tudni szólaltatni, mert ugyebár egy körülbelül 150
km.
hosszú védősáncot
kedvtelésből nem
építenek?
Ez
olyannagyfokú m
unkabefektetés volt az ősi időben, hogy ellenérték-ének is igen nagynak kellett lenni. Sőt, az elérendő célnak m
égfontosabbnak, becsesebbnek kellett lenni, m
int a hozott áldozat-nak, m
ert különben nem csinálták volna m
eg.E
z a nagy érték pedig csak ettől a sáncvonulattól délre élőnépnek a léte és biztonsága lehetett. E
bből pedig következik,hogy a K
árpátmedencének m
ég ezen a nehezen védhető síki ré-szén is olyan nagyszám
ú és erős nép élt, amelyik ilyen nagy
munkát véghez tudott vinni. D
e az a nép sem állhatott néhány
szegénylegényből, am
ely ellen
ilyen erős
védőművet
kellettem
elni.M
ost pedig ítéljen az olvasó azoknak a magyar historikusok-
nak a tudományáról és lelkiism
eretéről, akik azt hirdették, hogy alegalább ezer évvel későbbi honfoglaláskor Á
rpád népe csak gyérlétszám
ú szláv és avar néptöredékeket talált a Kárpátm
edencében.M
ikor létesülhetett ez a védőmű? F
eltétlenül a vaskorszak-ban, m
ert oly temérdek föld kiem
eléséhez már alkalm
as vasszer-szám
ok kellettek. De jóval a róm
ai hódítás előtt létesült már e m
ű,m
ert ilyen rendkívüli munkáról feltétlenül értesültek volna a ró-
29
mai határőri szervek, s valam
elyik római író annak történetét is
feljegyezte volna.M
indenesetre a Kr. e. évezred valam
elyik korai szakaszábanlétesült, m
ert az árják már kezdtek délfelé húzódni. A
Mátrahegy
neve árjanyelvű
népet feltételez
azon a
környéken. T
rencsén,L
iptó és Lipcse félig m
agyar, félig gall nevű szavak bizonyságaszerint, a F
elvidéken a sumir őstelepes nép utódaival vegyesen
gallok, vagyis kelták is laktak, akik az árja nép családhoz tartoz-tak.
30
VII. A
Z Ő
ST
EL
EP
ES
NÉ
P N
YE
LVE
De szólaltassuk m
eg magát az őstelepes népet is, am
ely azősidőben m
ár a Kárpátm
edencét lakta.N
em könnyű feladat, m
ert erre megbízható hiteles írásbeli bi-
zonyíték nincs, nem is lehet. A
z őstelepes nép nyelvére vonatkozóírásos szöveg nem
maradhatott fenn.
De ha ilyen szöveg nem
is maradhatott reánk, egy sereg víz-
nek
, hegyn
ek, erd
őnek
, teleph
elynek
a neve m
áig fenn
marad
t.M
ár pedig a nevek éppúgy hozzátartoztak egy nép nyelvkincs-éhez, m
int a gondolatokat vagy érzelmeket közvetítő szavak, m
erta neveket is az em
ber adja a saját nyelvén a körülötte levő világtárgyainak m
ég pedig azért, hogy egyiket a másiktól m
egkülön-böztesse.
A sum
ir teremtési ősregében a sötétségnek olyan ördögféle
ijesztő lényét Mum
ú néven nevezték.V
életlen-e, hogy ősi Dunántúlon m
ég most is azzal ijesztik az
engedetlen kis gyermekeket, hogy elviszi őket a M
umus. M
égnem
régen is hallottam ezt az ijesztő m
ondást a falumban. Ilyen
veszedelmes isten volt K
ingú is. Ezt a sum
ir hitrege szerint egyifjabb isten, M
arduk megölte, kiontott vérét agyaggal keverte és
ebből gyúrta az első embert, akit L
ullának neveztek.V
életlen-e, hogy Som
ogy-megyében volt egy L
ulla nevű fa-lú, ahol II. E
ndre királyunk 1208-ban 11 család szőlőművest
adományozott földeikkel együtt János esztergom
i érseknek? (Fej.
III. 1. 66.) Ez a L
ulla ma is m
egtalálható mint m
ajor Endréd
somogym
egyei község határában. Kingú nevét pedig egy K
ingusvagy K
üngös nevű falú őrzi az innen nem m
esszire levő Veszp-
rém m
egyében. (HO
. VII. 281. O
mode nádor ítéletlevele 1299-
ből.)Elam
országát Sum
irországtól csak a Tigris folyó választotta
el. Elam
sumir nyelven élőanyát jelent. A
legújabb kutatások sze-rint a sum
ir városállamokat m
egszervező nép Elam
hegyvidékérőlszárm
azott, tehát a nyelvüknek a sumirral egyezni kellett.
Elam
ban volt egy Kerka nevű folyó, s m
ellette egy Pakod
nevű város. Kerka sum
ir szó: kerk – kerek, az „a” pedig a folyó-
31
víznek a legősibb sumir neve. K
erka tehát annyit jelent, mint K
ö-röző, kanyargó víz. P
akod is sumir szó. P
a magyarul főt, fejet je-
lent, a „gu” pedig bikát vagy gulyát. Pakod tehát m
agyarul, a mai
nyelvünkön, gulyafőnököt, vagyis gulyást jelent.L
ehet-e véletlen, hogy Zalában van m
a is egy Kerka nevű
folyó, mellette egy F
aka nevű falú és valamivel odébb m
a is vanegy P
akod nevű falú?A
Dunának a m
agyar honfoglalás előtti neve Ister volt. Mel-
lette feküdt egy Istergam vagy E
sztergom nevű város, am
elynekjelentése sum
ir nyelven az Ister kanyarja vagy görbülete, mert
„gam” sum
ir nyelven sarlót, görbületet, hajlatot jelent.A
Dunának ez a nagy kanyarja ott E
sztergom m
ellett ma is
megvan és tény, hogy Ister a sum
iroknál a termékenység, a csilla-
gok és a háború istennője volt.M
elyik nép adhatta tehát e gyönyörű nagy víznek az Ister ne-vet és a m
ellette épült városnak az Istergam vagy E
sztergom ne-
vet, ha nem az, am
elyiknek hitregéjében Ister isten volt, a „gam”
pedig nyelvében sarlót, görbületet jelentett.M
egjegyzem, hogy a „gam
” a mai m
agyar nyelven is görbü-letet jelent: a gom
b, gömb, kom
p, kampó, gam
ó, szavainkban. Agam
ós vagy kampós bot m
ég ma is használatos M
agyarországon.D
e van egy Gam
ás nevű falunk is Som
ogy-megyében, am
elygörbe, gam
ós utcáival ugyancsak híven őrzi ősi sumir nevét. D
evan egy G
amásza nevű puszta is közel a B
alaton somogyi partjá-
hoz, ennek sumir neve gam
ószó kanyargó vízet jelent.A
zután ennek a gamós, gam
ás falúnak a szomszédságában
van egy gyönyörű nagy tó, amelynek a neve vitathatatlanul szin-
tén sumir eredetű, ez a B
alaton, vagyis az ősi sumir B
ál vagy Bél
isten tava.A
görögök már a K
r. e. évszázadokban Pelszó néven hívták;
a Balatont. A
görög Pelszó, a sum
ir Bélszo, B
él isten vize nevé-ből változott át. A
rómaiak a görögöktől vették át ugyanezt a ne-
vet, amikor K
r. u. a kilencedik évben Pannóniát m
eghódították. Epannonoknak nem
csak Ister sumir isten volt az istenük, hanem
Bél vagy B
ál is, akinek nevét őrzi ma is a B
alaton tava.A
„ton” szó a tó szónak egy ősi formája. Z
ala-megyében van
egy Hottó nevű község, ezt egy 1278-ban kelt oklevele IV
. László
királyunknak Holtton néven em
líti, 1426-ban kelt, egy másik ki-
32
rályi oklevél pedig már H
olttónak mondja (Z
al. oklt. 1. 88. ésugyancsak Z
al. oklt. II. 450). De van egy L
ibaton – vagyis libató– nevű kisközség S
zolnok-Doboka várm
egye magyarláposi járá-
sában ma is.
Bál istennek a tisztelete igen elterjedt volt hazánk ősi terüle-
tén; Bélm
urától a zempléni B
élyig, és a somogyi B
álványostól aszolnokdobokai B
álványoscsabáig, a csiki Bélborig és a három
-széki B
álványosfüredig mindenütt találkozunk B
ál isten nevével,vagyis egykori tiszteletének nyom
aival. E sorok írója 58 B
ál ne-vével kapcsolatos falut, vizet, vagy hegyet kutatott fel az országterületén. E
z a tény azt is igazolja, hogy az egész Kárpátm
eden-cére kiterjedt egy azonos vallású és nyelvű nép települése.
Bál isten tisztelete legerősebb volt a B
alaton környékén, ezérttelepítette annak kiirtására S
zent István a bencéseket Bakony-
Bélbe. T
ehát ez a „Bél” nevű telephely m
ár Szent István előtt is
ott volt, vagyis ugyanott sumir telepeseknek is kellett lenniök.
Később, 1055-ben I. E
ndre királyunk ugyancsak a Balaton kör-
nyéki „Bél” tisztelet kiirtására telepítette a bencéseket T
ihanyba,IV
. Béla pedig S
zigligetre.A
másik veszedelm
es Bél isten tiszteletétől fertőzött góc B
i-har volt, ahol 15 B
ál isten nevét viselő falu van ma is. E
zért tele-pítette B
iharba a Berettyó m
ellé Szent L
ászló szintén a bencése-ket, m
egalapítva ott a Szentjogi apátságot. E
szóban a „jog” töröknyelven
kezet jelent,
ez tehát
arra is
bizonyíték, hogy
Szent
László korában a hódító úri réteg m
ég nem felejtette el, sőt hasz-
nálta is ősi török nyelvét.D
unántúl és a székelyeknél bálványfának nevezik a kapu-szárnyakat tartó oszlopokat m
a is. Ezért a közm
ondás a szó nélkültávozóról, hogy „el sem
búcsúzott a kapufélfától”. A kapunak
nincs, nem is volt félfája sohasem
, hanem volt és m
ég ma is van
Bélfája. E
bből a Bélfából lett a könnyebb kiejtés törvénye szerint
a félfa, amit a m
ai magyar falusi em
ber már nem
ért meg, hogy
miért félfa a kapuoszlop, m
ikor az nincs félbe vágva. Valószínű,
hogy az ősidőben Bál isten faragott képe is rajta volt a kapuoszlo-
pon, ezért nevezte azt már az ősnép B
élfának, vagy Bálványfának.
De bele van építve B
ál isten neve és emléke a saját testünkbe
is, mert ennek az a része, ahol a régiek hite szerint a szív, m
int
33
minden nem
es érzés, központja van, Bál istennek volt szentelve s
innen lett a Bál, vagy baloldalunk.
Azonkívül a nagy ünnepélyes m
ulatságoknak a neve még m
ais bál, tehát ez annak az istennek a nevét őrzi, aki valam
ikor alegkedveltebb és legnépszerűbb isten volt.
Bál az ősszel m
eghaló természet tavaszi újjászületésével a
halál feletti győzelmes életnek az istene volt. Ü
nnepét akkor ültékm
eg, amikor fű, fa, virág, s a m
eleg napsugár hirdette már a télen
sokat didergő embernek a tavaszt s az új kenyér rem
ényét.Ü
nnepélyének színhelye mindig a term
észet ölén, bővizű for-rások m
ellett volt, messze környék népének találkozásával és
nagy áldomással.
Annyira m
élyen gyökerezett ez a népszokás a nép legszéle-sebb rétegének ragaszkodásában, hogy a keresztény egyház semtudta ezt a pogány szokást kiirtani, tehát kereszténnyé tette. Aszentkutakhoz,
vagy forrásokhoz
zarándoklást bűnbocsánattal
kötötte össze. A búcsújáró töm
egek azután, templom
i zászlókalatt bevonultak a búcsúhoz – a bővizű forráshoz – m
ert búcsúbővizet jelent sum
ir és ősi magyar nyelven.
Ez is bizonyítja, hogy a búcsújárás m
ég sumir hagyom
ány-ként
maradt
meg
egy vallási
népszokásban. G
yerekkoromban
magam
is szem és fültanúja voltam
ilyen búcsújárásnak, amint
templom
i zászlók alatt énekelve és imádkozva vonult a sok nép
messze környékről a falum
határában levő Szentkúthoz, am
elyfölé később tem
plom épült, s m
elléje pedig falu telepedett.H
a a Balaton B
ál sumir isten nevét őrzi m
a is, akkor ott a tóközvetlen környékén m
ás sumir nyom
oknak is kell lenni. Vannak
is. Mindjárt ott van három
különálló hegycsúcs: a Badacsony, a
Csobánc és a H
egymagas. A
z első bő vizet (Bo-d-csony) jelent
magyarul s ez vonatkozik arra a vízforrásra, am
ely a Badacsony
oldalából buggyan – bógyün, bőven gyün – elő és Kisfaludy S
án-dor nevét viseli m
a.A
másik, a C
sobánchegy, szintén sumir szó: cso-bo-tu, annyi,
mint vizet, bőt csinál, m
ai nyelv és szórend szerint: bő vizet ad.T
ényleg, e hegy tetején van egy bővizű forráskút, amelynek vize
jéghideg még nyáron is. O
ttlétemkor egy fakam
póra akasztottcsöbörrel m
eríthettünk belőle vizet.
34 Különben a csöbör is sum
ir szó: cso-bőr, annyi mint víztartó
bőr, vagyis vizes tömlő volt akkor az ősidőben m
a pedig egy nagyagyagedénynek a neve.
Hegym
agas: tiszta sumir szerkezetű szó. E
lől van a főnév, a„hegy” és utána a jelzője, a „m
agas”. Mi m
ár fordítva képezzükaz összetett szavakat. N
em úgy daloljuk, hogy „Jegenyefán m
a-gasan sárgarigó fészek”, hanem
: „Magas jegenyefán...” S
umirul a
hegy neve „he”, magas pedig „m
ag”. Azért hívták m
águsoknak,m
agasoknak a papjaikat, mert azok tudásuknál fogva kiem
elked-tek a töm
egből és magas állást töltöttek be.
De m
ajdnem elfelejtettem
, hogy egy negyedik sumir nevű
hegy is van ott a közelben: Rezi. E
nnek a neve sem a m
i nyelvünkR
ézi szavából származik, hanem
a sumir ősi „resu”, vagy „rezsu”
szóból, ami annyit jelent, hogy hegy, hegycsúcs, m
eg oldaliránytis. H
a valami nem
egyenes irányban, szemközt van velünk, ha-
nem oldalt, arra azt m
ondja a dunántúli magyar m
a is, hogy„rézsut” van.
Van a B
alaton közelében három T
omaj nevű falu, egy a B
a-dacsony-hegy lábánál, a m
ásik a Lesence vize m
ellett és a harma-
dik Héviz m
ellett. E szó T
omaj, a sum
ir „to” és „ma” szavakból
van összetéve. A „m
a” jelentése magyarul nagy, a T
omaj szónak
az értelme tehát nagy tó, s ez a m
ellette levő Balaton tava.
Igen valószínű, hogy időrendben Badacsony-T
omaj volt az
első e nevű, falu, s tőle kapta később a nevét a másik kettő.
A T
oma szó családi neveink között is m
egtalálható. De ez
lappang a Mohi és M
ohács helyneveinkben is. Mohi nagy üressé-
get, pusztát jelent. Mohács elem
ezve: ma-cso, nagy vizet jelent.
Érthető, m
ert közvetlen mellette van a nagy D
una. A m
acsói bán-ság neve is innen van.
Szepezd közvetlen a B
alaton partján fekszik. Magyar képzé-
sű szónak látszik, de értelmét a m
ai magyar nyelvből nem
tudjukkielem
ezni, a sumirból azonban igen. E
bben a „zeeb” a mai nyel-
vünkön szépet jelent. A „d” a szó végén sum
ir és magyar képző,
jelentése ma „os-es-ös”. A
köztük levő „ez” eltorzulása a sumir
„szo” „víz” szónak. Az eredeti alakja tehát: zebszod volt, am
i szépvizű helyet jelent.
De ugyanez a tiszta sum
ir szótő van a Zebegény D
una mel-
letti falunak nevében is. Zebe-gin annyit jelent m
int szép hajlat,
35
vagy kanyarulat. Tényleg ott van a D
unának gyönyörű hajlata,kanyarja m
a is. Sőt ez a sum
ir szó van a Szepes, S
zepesség mai
nyelven szépes, szépség szavainkban is. Ez pedig annak a bizo-
nyítéka, hogy fönt az erdökoszorúzta Szepességben ugyanaz a
nyelvű nép élt, mint a B
alaton körül már az ősidőkben.
Csicsó kicsi falu S
zepezdtől északra, de éppolyan öreg, mint
ez, s a neve szintén sumir eredetű, m
int azé. A „csi”, vagy „cse”
szó a sumirban és a m
agyarban az újszülötteknek, vagyis a cse-csem
őnek a neve volt. Dunántúlon az újszülöttet éppen azért m
égm
a is csecse babának nevezik.É
rthető tehát, hogy mint a kicsi fogalm
át megrögzítő szó, a
mai nyelvünkben kicsinyítő képző lett: pld. kövecs annyi, m
intkicsi
kő, csi-be
annyi m
int kicsi
barom,
csi-csó kicsi
víz.B
alatoncsicsó falva mellett éppúgy ott van a kis C
sicsó nevű ér,m
int Som
ogycsicsó, a komárom
megyei C
sicsó, Csikcsicsó és a
szolnokdobokai Csicsó falvak m
ellett is.C
sopak község neve szintén sumir szó, m
agyarul víztartóedényt jelent. S
zénsavas vize ma is éppúgy csordogál elő, m
int anévadás idején, legalább 3000 évvel ezelőtt.
Kenese neve a sum
ir kanu-su szóból származik, m
agyarul víztartót, vagy vizeskannát jelent, de ugyanezt jelenti K
anizsa neveis, tehát ezek az ősi szavak nem
szláv eredetűek, mint ahogy
nyelvészeink állítják.B
álványos Bálisten nyilvános nagy tiszteletadásának helye
lehetett az ősidőben, ahol talán papjai is voltak. Ez a feltételezé-
sem sem
mi esetre sem
alapnélküli, mert m
inden istennek hivata-los szolgái, papjai js voltak abban az időben.
Esztergály
Zalavárával
szomszédos
község a
Zala
folyóm
ellett. ösi
neve feltétlenül
Ister istenasszony
emlékét
őrzi.Istergál, Istergár annyi m
int Ister népe. Az ő nevét őrzik m
égE
sztár biharmegyei és N
agyesztergár veszprémm
egyei falvak is.M
ég több sumir nyom
ot is felkutathatnék a Balaton közvet-
len környékéről, de ennyit is elégnek tartok. Nem
akarom kihívni
magam
ellen az olvasóm unalm
át.D
e m
ég egy
Balatonparti
faluról m
ég sem
feledkezhetek
meg, ez B
alatonudvari. Az udvar szavunkról ugyanis sikerült
nemcsak a m
agyar irodalomban, hanem
még a köztudatban is el-
terjeszteni, hogy az szláv eredetű s a szláv nyelvből átvett szó,
36
még pedig a „dvor” szóból szárm
azik. Így mondják m
a az összeshistorikusaink és nyelvészeink, de így írja és állapítja m
eg Bárczy
Géza is „M
agyar szókincs eredete” című m
űvének 95. oldalán.D
e még hány ős sum
ir eredetű magyar szavunkról süti ki a szláv
eredetet, persze éppen olyan alaptalanul.L
ássuk tehát az igazat. Mit m
ond a sumir nyelv? A
zt, hogy„ud” sum
ir szó magyarul világosat jelent, az úr, vagy vár szó pe-
dig bekerített helyet jelent, de olyat, amelyiknek nincs teteje.
Ezért az „udvar” sum
ir szónak magyar jelentése annyi, m
int vilá-gos bekerített hely, vagyis világos vár.
De van egy kisebb bekerített helye is a háznak, m
ely azzalm
ár egy födél alatt van, tehát nem világos, de az oldala nyitott. E
za „pituvár”, a nyitott vár, vagyis a pitvar, m
ert sumirul „pitu”
annyit jelent, mint nyitott.
Hívják ezt a helyet vidékenként gádornak, vagy folyosónak
is. De általában pitvar a neve m
a is. Ebből a szóból szárm
azik apatvar, a patvarista, az ügyvédbojtár régi neve is, alti gazdája elő-szobájában dolgozott.
Udvari
nevéről következtetve,
ott egy
nagy udvarháznak
kellett lenni az ősi időben. Azért m
ost bemutatok egy sum
ir ud-varházat.
Ennek a szónak az első felét m
ár ismerjük. A
ház szavunkpedig a sum
ir hu-us-su szóból származik.
Ez az ősidőben m
ég a hozzátartozó földbirtok területén épültfel. R
endesen palánkkal (sumirul palaku elhatárolni) volt körül-
véve. A palánkon kívül terült el a rét (sum
irul retu) vagy mező
(sumirul m
asu) és a szántó (sumirul szontu). Itt term
elték a gabo-nát (sum
irul gabni), amelynek szem
eit (sumirul szeim
), ha azokm
egnőttek (sum
irul nilu
nől, növekszik)
zsákokba (sum
irulszaku) rakták és szekéren (sum
irul szigir) a malom
ba (sumirul
mum
u) vitték és ott megőrölik (sum
irul ara). Azután kenyérként
(sumirul kurun, vagy tésztaként (sum
iml daszta), m
egették. Enni,
sumirul esz vagy eszagt m
a pedig esz vagy eszik.R
endesen volt a közelben valami m
ély víz (sumirul m
eli biz),vagy tó (sum
irul is tó).A
palánkon belül az udvar mellett volt a kert (sum
irul kiruvagy kirtu). E
zen jutottak a pitvarba, onnan meg a küszöbön át
(sumirul kiszib), ahol a háznép (sum
irul asznaab) élt (sumirul élni
37
áál). Ezek voltak az apa (sum
irul abu), anya (sumirul ana), az ük
(sumirul
ugu), az
ős (sum
irul us)
és a
gyerekek (sum
iruldum
ugu), sőt a szolgák (sumirul szukal) és a szolgálók (sum
irulszukálu) is. N
épi magyar nyelven szóga és szógáló szavak egyez-
nek velük. Különben a su
mir szavak
han
gtanilag sok
kal job
ban
egyeznek
a nép
i nyelv szavaival, m
int az irod
almival.
A konyhában volt a tűzhely (sum
irul ki-izi). Izi sumirul a
tűznek a neve. De a m
i mai nyelvünkben is m
egvan az izzó, iz-zad, izzik szó. E
bből az ősi sumir „izi” szóból szárm
azik a ma-
gyar iziten, vagyis az isten szó, ami a m
ai nyelvünkön annyit je-lent, hogy tűztevő, tűzcsináló , tűzadó. A
sokat szenvedett ősem-
bernek a legnagyobb jótétemény a tűz és a legnagyobb jótevője az
volt, aki a tűzzel megism
ertette.É
rdekes itt
megjegyezni,
hogy a
görögöknél a
tűzistentH
efaisztosznak nevezték. De ebben a szóban csak a faisztosz gö-
rög, jelentése csináló, a „he” pedig ugyanaz, mint a m
agyar hőszó.A
konyhában itt (sumirul iti) található egy nagy vizes edény
(sumirul nagy annyi, m
int nad, víz – biz, edény – edin). Dunán-
túlon néhol még m
a is „edin” az edény. Azután a konyhában volt
még a csöbör (sum
irul cso-bör – víztartó bőr). Ennek kisebb
alakja a csupor (sumirul cso-po-haru). T
ehát a szomjukat (sum
irulszuum
u) enyhítő ivópohár sem szláv jövevényszó, hanem
szumir
örökség.E
gy fából való vizes edény a sajtár (sumirul so víz, tár – tar-
tó) is volt ott. Ennek kisebb alakja volt a fejősajtár, am
inek nevétm
ár zséterre idomította a könnyebb kiejtés törvénye. D
e ott voltakm
ég a vödrök (sumirul bader), kosarak (sum
irul kaser), a garabók(sum
irul garru – nádkosár) és a vizes kanna (sumirul is kanna).
A kam
rában (sumirul kum
u) voltak a különböző szerszámok,
így a kasza (sumirul kaz – vágni), ásó (sum
irul usutu), ostor(sum
irul kinnazu, mai nyelven kínzó), lapát (sum
irul laputu), ka-pa
(sumirul
is kapa),
kalapács (sum
irul kalapattu),
kaparó(sum
irul kaparu), hordó (sumirul háru).
A kum
u, vagyis a kamra fekvőhely is volt éjszakára. Innen
származott a m
agyar „koma” szó, am
elynek jelentése fekvőtárs.U
gyanezt jelenti a pajtás szó is.A
pajta, mint szellős hely, nyári hálóhely volt.
38 Az istállóban voltak a m
arhák, ez a szó sumirul is m
arha,m
ert a sumir „m
ar” igéből származik, am
i magyarul a m
egfogniszavunknak felel m
eg. Marha tehát m
egfogott, megszelídített, há-
zi állatot jelent. A sum
ir „mar” igéből szárm
azik a magyar „m
a-rok” szó, am
ely testünk fogó szerszáma, továbbá a m
arad és ma-
rasztal ige is. A barom
szó sumirul bulum
nak hangzik, a bárányszavunknak pedig a sum
ir barin a megfelelője. M
ég ma is nevez-
zük a bárányt barinak.A
z istállóban voltak a lovak is, ló sumirul hilu, vagy assza,
ebből a szóból származik a m
agyar huszár, vagyis lovas katonanevünk. A
lovakat mar abrakkal (sum
irul libro) is etették.A
szérüben (sumirul szieru -száraz) pedig a góré (sum
irul gurvagy guru) és a kazal (sum
irul gizal) voltak találhatók.V
égül az ólban (sumirul aul) voltak a disznók, am
elyeknektenyészanyját em
sének hívják a mai nyelvünkön, a sum
ir nyelvenpedig em
e vagy emes, általában jelentette az életadó és tápláló
anyát.Az egész udvarháznak (sum
irul udu-ur hu-u-szu) éber őre(sum
irul uru vagy reu) volt a kutya (sumirul kudda) am
elynekugatásától (sum
irul ugatu) minden állat (sum
irul alad), még a ve-
rebek (sumirul buraba) is elriadtak.
A szépen berendezett udvarház felett pedig éjszaka ott volt a
csillagos ég, amely sum
irul „ug”-nak hangzott, a csillag pedigcsillag volt a sum
iroknál is. A „csi” vagy „cse” sum
irul is és ma-
gyarul is kicsit jelent, a ,,lag” ősi sumir szó, a m
i mai nyelvünk-
ben már a könnyebb kiejtésű láng lett. A
csillag jelentése tehát ki-csi láng, m
egkülönböztetve a Nap és a H
old nagy lángjától.É
rdekes tehát, hogy a mai m
agyar falusi anya kenyérsütéskor„lángost” is süt kicsi fiának, de am
ikor odaadja neki e szóval: ne-sze csillagom
! – még sum
irul szól hozzá ma is.
Azt hiszem
, hogy elég hűen és érthetően rajzoltam m
eg an-nak a balatonparti U
dvari községnek ősi képét, és el tudtam hitet-
ni olvasóimm
al, hogy amint a felsorolt kezdetlegesebb sum
ir sza-vak ősei voltak a m
i mai m
agyar nyelvünk szavainak, úgy az ősinyelvet beszélő nép is vérszerinti őse volt a m
ai magyar nép zö-
mének.
Mert h
a az az ősi nép
elpu
sztult voln
a a későb
bi id
ők sors-
csapásaitól, ak
kor a n
yelve is vele pu
sztult voln
a el és ma
39
másn
yelvű
nép
éln
e ott
a B
alaton
táján,
de
az egész
Kárp
átmed
encéb
en is.
Ilyen változásra a történelemben szám
os példa van. Azért ne
zavarjon meg senkit az a különbség sem
, mely a m
ai magyar
nyelv szavai és az általam idézett sum
ir szavak között van, mert
az emberi nyelv is alá van vetve annak a nagy törvénynek, am
itfejlődésnek nevezünk. A
fejlődés folyamán a tökéletlenebb töké-
letesebbé változik.A
sumir nyelv a m
ai magyar nyelvvel szem
ben úgy hangta-nilag, m
int szóképzésre nézve is jóval fejletlenebb. Erre példával
is szolgálhatok.M
ivel az árpádkori oklevél anyagunkat tökéletesen ismerem
,összehasonlítást tudok tenni a m
ai és az ezelőtt 900 évvel beszéltnyelvünk között. A
példát az 1055. esztendőből veszem I. E
ndrekirályunknak, a tihanyi bencésapátságot alapító okleveléből (F
ej.1. 388). E
bben pontosan körül vannak írva a bencések részéreadom
ányozott földbirtokok határai és a határpontok, vagy vona-lak az ott akkor élt köznép nyelvén vannak elsorolva. P
ld. így„nogu aza feke rea” m
ai nyelven Nagyaszó fokára. A
z aszó abbanaz időben lólegelőt jelentett a sum
ir assza szó utódaként. Ennek
emlékét őrzi A
sszófő, Aszód, A
szár, Megyaszó, S
zikszó stb. köz-ségnév.
„Mortis vására kuta rea” m
ai nyelven Martonvásár kútjára.
„Feheru varu rea m
ene hodu utu rea”, mai nyelven F
ehérvárram
enő hadi útra. „Petre zenala-hel rea”. M
ai nyelven Péter szé-
nája helyére.U
gye ezelőtt 900 évvel is mennyire m
ás volt nyelvünk szer-kezete, m
int ma? H
át akkor 5000 évvel ezelőtt mekkora lehetett a
különbség? A „ra-re” rag m
ég külön volt a főnévtől, nem volt
hozzáragasztva, mint m
a, hanem el volt tőle szigetelve. T
ehátnyelvünk akkor m
ég részben szigetelő nyelv volt, amint a sum
iris. M
a már tisztára ragos lett a nyelvünk. D
e ehhez a fejlődéséheznyelvünknek, hosszú idő kellett.
De ugye ebből a vitathatatlan tényből m
ég a legkonokabbvogulistának is el kell ism
ernie, hogy ezt a sum
ir-rokon
magyar
nyelvet csak
a sum
ir nyelvű
telepesek
nek
, vagy ezekk
el nyel-
vileg rok
on
ősnép
nek
k
ellett, illetve
lehetett
a
40
Kárp
átmed
encéb
e vin
nie.
Erre
más
értelmes
és m
eggyőzőm
agyarázat nin
cs, nem
is lehet.
Hogy ezt az igazságot m
ég jobban megerősítsem
, néhányolyan telephelyünknek, vagy földrajzi területünknek a nevét is-m
ertetem, am
ely csak a sumir nyelvvel elem
ezhető ki és magya-
rázható meg, tehát m
ég az ősi sumir telepesekkel kerültek hazánk
földjére.A
z ősi
Ister kanyarulatáról
elnevezett ősi
városunkról,Istergam
ról, Esztergom
ról már írtam
, de azt nem írtam
meg, hogy
ez a város jóval a honfoglalás előtt már a helyén volt, m
ert 1000évvel
előbb m
ár neve
is volt.
Tudniillik,
mikor
a róm
aiakP
annoniát meghódították 44 évi nehéz harc után. K
r. u. 9-ben,ennek a városnak S
alva nevet adtak.N
evet adni ugyebár, csak meglevő szem
élynek, vagy tárgy-nak lehet, am
i nincs, annak neve sincs. De m
egváltoztatni is csakegy m
eglevő nevet lehet.E
sztergom tehát ősi városa volt az ott élő őstelepes sum
ireredetű népnek. M
áig is e nép által adott neve maradt m
eg, mert a
nép nem vett tudom
ást a rómaiak névváltoztatásáról. A
zért ennekaz ősnépnek a nyelvi és vallási em
léke él Esztergom
nevében még
ma is. V
ára az ősidőben bevehetetlen volt, mert a D
una szigeténépült. A
rragóniai Sim
onnak is sikerült megvédeni ezt a várost a
tatárok ellen 1241-ben.E
z az ősi város tehát ősi népének nyelvi alkatát viselte törté-nelm
ének egész folyamán. S
zláv népnek ott még nyom
a sem volt.
Mégis P
auler Gyula, annak idején, a budapesti T
udományegye-
temen a m
agyar történelemnek nyilvános és rendes tanára, „szláv
fészek”nek mondta m
inden alap nélkül a Magyar N
emzet T
örté-nete cím
ű művének a 107. oldalán. A
187. oldalon pedig aztm
ondta, hogy
„a
kereszténység alapjait
Magyarországon
a szlávok
rakták le, ez mellett az egyetlen m
alaszt szó többet bizo-nyít, m
int száz püspök, apát, kanonok, monostor és m
ásefféle szó ellene”
.
Ezt itt csak m
egemlítem
, majd alább bő és igaz m
egvilágosí-tást adok róla.
41
Esztergom
tól nyugatra a következő város Kom
árom volt m
árszintén az ősidőben, m
ert ennek neve is tisztán sumir jellegű és
jelentésű.S
umir nyelven K
omárom
így elemezhető: ka-m
or-on. „Ka” a
sumir nyelven kaput jelentett, de nem
csak a város, vagy a vár ka-puját, hanem
magát a várost is. P
ld. Babilon városának ősi neve
Ka-dingiri, azaz az „Isten városa” volt. E
bből a dingir szóból ala-kult ki a m
agyar tündér szó, amely T
ündér Ilona nevében maradt
meg. Il-ana, vagy él-ana, élő anya volt, azaz ősi isten, aki a sum
irhitrege szerint szülte a világot. A
sumirok az élet m
egindító forrá-sát az anyában látták, m
ert minden élőlény az anyci m
éhében ala-kul ki és készen jön a világra. E
zért volt a sumirok terem
tő iste-nének a neve A
nu, amelyből a m
i anyu, vagy anya szavunk anyelv fejlődésének legegyenesebb vonalán, a könnyebb kiejtéstörvénye szerint fejlődött. C
sak az „n” hang lett lágyabb és alakultát „ny”-re, de m
aga a fogalom az életadójának ősi lénye, A
nu,ugyanaz m
aradt.A
világ egyetlen nyelvén sem nevezik a szülőnőt m
a anyá-nak, csak a m
agyar nyelven, mert m
i nemcsak a szót, hanem
a fo-galm
at is örököltük sumir eleinktől.
A
szanszkrit nyelven
az anya
neve „m
ata”, a
görögben„m
étér”, a
latinban „m
ater”, az
olasz, spanyol
portugál és
délamerikai
nyelvekben „m
adre”, franciául
„mére”
németül
„mutter”, dán, svéd és norvég nyelveken „m
oder”, holland ésflam
and nyelveken „moeder”, az angolszász nyelveken „m
other”s az orosz nyelvben „m
at”.T
ehát vitath
atatlan a su
mir n
yelvi leszármazás és a n
yel-vet b
eszélő nép
leszármazása is.
Ezt bizonyítja K
omárom
neve is, amelynek első tagját tehát
joggal egyeztethetem a sum
ir „ka” szóval, a „mor” jelentése pedig
annyi mint föld, vagy földből való, az „o” kötőhangzó, az „n” pe-
dig úgy a sumir nyelvben, m
int a magyarban m
a „os-es-ös”-nekfelel m
eg.T
ehát Kom
árom így elem
ezve annyit jelent mint földvár,
nem pedig szúnyoghely, m
int ahogyan a szlávisták kitalálták a„K
omarci” szúnyog jelentésű szóból.
Hogy K
omárom
az ősidőben föld vár volt, bizonyítja az is,hogy m
essze környékén a kőnek még nyom
a sincs, azért a föld-
42
sáncokat két sorban egymás m
ellé szorított fatörzsekkel és geren-dákkal is erősítették, a közüket pedig földdel töltötték ki. E
zek afalak akkor jobban ellenálltak a kezdetleges ostrom
ló szerszá-m
oknak, mint a kőfalak.
Nem
is tudták ezt a városunkat sem bevenni a tatárok, am
irőlIV
. Béla királyunknak egy 1245-ben kiadott oklevele (F
ej. VI. 1.
114.) tanúskodik, amelyben egy F
aluvéne (Folw
yn) nevű vitézem
berének öt ekealj földet adományozott a lakosok nélkül m
aradtH
etényben, mert K
omárom
ot megvédte a tatároktól.
Kom
áromtól nyugatra a K
isduna mellett van G
yőr városa,am
elynek ősi sumir neve, m
ielőtt a rómaiak P
annoniát elfoglal-ták, A
rbó volt. Ezt a nevet a róm
aiak Arrabonára m
ásították. Arbó
tiszta sumir képzésű szó, elől van a jelzett szó, az „ár” s utána a
jelző, a „bo”. „Ár” a sum
ir nyelvben éppúgy mint a m
agyarban,annyit jelent, hogy valam
iből sok van. Ha a folyóvíz m
egsokaso-dik azt m
ondjuk, hogy megárad. D
e nemcsak vízár van, hanem
légár, fényár, illatár, szóáradat és szín ár is van, amit a sum
irokm
ég színárványnak, a színek kiáradásának hívtak, mi m
eg már
szivárványnak nevezünk a könnyebb kiejtés törvénye szerint. Pe-
dig ugye, nem a szívek kiáradása a szivárvány, hanem
a színeké?K
ülönben ugyanez a képzése a Rába és R
ábca folyóknak is.N
ekik is, mint A
rbónak, az őstelepes szumirfajú és nyelvű lakos-
ság adott nevet. A R
ába szó az Arbó könnyebb kiejtésű alakja.
A R
ábca név az Ar-bo-tu sum
ir alakból származott. Jelentése
annyi, m
int bő
áradást csináló.
Hogy
e szófejtésem
nem
csaknyelvészetileg, hanem
a valóságban is mennyire igaz, bizonyítja
az a tény, hogy egyszer győri kisdiák koromban éjjel kellett m
e-nekülni a rábcaparti lakásom
ról, mert a víz szintje m
ár csak kétarasznyira volt a töltés tetejétől. G
yőr határában van egy Hecse
nevű major. K
ielemezve: hö-cso, annyit jelent, m
int hővíz.T
ehát Györnek ősi A
rbó neve és a két folyójának mai neve
nem véletlenül keletkezett, hanem
e neveket csak olyan nép ad-hatta, am
elynek nyelvén az Arbó,
Rába, R
ábca bő áradást jelent. Megjegyzem
mint érdekessé-
get, hogy az ősi hagyományt őrző egyszerű falusi de ősi nép azon
a környéken a Rába szót m
a is Rábonak ejti. R
ábó pedig az Arbó
könnyebb kiejtésű alakja.
43
Győr m
ai neve a gyűrű szóból eredt, mert gyűrű, vagyis kör
alakja volt a későbbi várának.A
z „ár” szóval kapcsolatban itt emlékszem
meg A
rad város-unkról is. A
neve ennek is a sumirban éppen úgy, m
int a magyar-
ban, áradásos, árveszélyes helyet jelent.D
e ennél a városnál nemcsak ez az em
lítésre érdemes, hanem
az is, hogy azon a területen, ahol a mezopotám
iai sumir néppel
rokon hurriták és kanaaniták laktak, már az ősidőben két A
radinevű város volt. A
z egyik a Holt-tenger délnyugati oldalán, a m
á-sik pedig a feniciai tengerparton. A
z elsőről a Biblia em
lékezikm
eg a következő szavakkal:
„É
s hallotta Arad kananeus királya, aki K
ánaán földjé-nek déli részén lakott, hogy
Izrael fiai
megérkeztek”
(Num
eri XX
X. 140-41).
Tehát K
ánaán földjén az izraeliták megszállása előtt m
ár egyA
rad nevű városállam volt, am
elynek királya és ennek pedig or-szága és népe is volt ott.
Ez az A
rad nevű városállam azután ott később m
egszűnt, la-kói is elszéledtek. A
másik A
rad gazdag tengerparti városállamvolt F
eníciában már K
r. e. a III. és II. évezredben. Nagym
éretűtengeri kereskedelm
et bonyolított le. Hajói az akkor ism
ert világm
inden részében megfordultak. A
város maga egy szigeten épült
a tengerparthoz közel. Tehát nem
csak a tenger és erős várfalaivédték m
eg az ellenségtől, hanem m
ég jelentékeny hajóhada is.D
e Moham
ed negyedik utódjának, Othm
ánnak, sikerült ezt abevehetetlennek m
inősülő várost mégis elfoglalnia.
Bíborbanszületett K
onstantin keletrómai császár, aki a hon-
foglaló magyar törzsekről oly kim
erítő értesítést Írt a „Birodalom
kormányzásáról” cím
ű művének V
III. fejezetében, ugyanott aX
X. fejezetben írta m
eg Arad elpusztításának történetét is. M
ég300 év m
úlva, az ő uralkodása idején is lakatlan pusztaság volt eza gazdag város, azután végleg elenyészett.
De n
évleg mégsem
szűn
t meg, m
ert a Kárp
átmed
encéb
ena M
aros vize mellett ép
ült egy A
rad n
evű vár és város ism
e-retlen
időb
en, am
ely ott ma is m
egvan. E
z már S
zent István
koráb
an is a m
ai helyén
volt, mert az általa szervezett A
rad-
megye tőle k
apta n
evét.
44 Vajon elhihető-e, hogy a palesztinai és a feniciai A
rad nevűvárosok elpusztulása és a kárpátm
edencei Arad vár és város ke-
letkezése között nincs összefüggés?E
z nehezen hihető el, mert ugyanolyan nevű telephelynek
nevet csak ugyanolyan nyelvű nép adhatott, mint am
ilyen a másik
két Aradban élt, és ahonnan az m
enekülni volt kénytelen.K
ülönben is a mi őstelepes népünknek a feniciai néppel bi-
zonyítható összeköttetései is voltak. Arad pedig F
enicia egyik je-lentős városállam
a volt. Itt még azt jegyzem
meg, hogy a sum
irföldnek a legdélibb részén, ahol az E
ufrates folyó a Perzsa öböl
előtti ősmocsarakba öm
lött, volt egy Eridu nevű város is. E
nneknevében a m
eghatározó mássalhangzók teljesen m
egegyeznek azA
rad név gyökhangzóival. Tehát a két szószárm
azása és jelentéseis m
egegyezett. Mivel pedig az A
rad szó hangtanilag teljesen ki-alakult, ez a szóalak m
inősül Eridunál régebbinek.
De azon a területen, am
ely a Perzsa öböltől félkaréjban a
feniciai Aradig terjed, m
ás érdekesség is van. A B
ibliában a Ki-
rályok IV. könyvének 18. fejezete 34. sorában ez olvasható: „H
olvan E
math és Á
rpád istene?” A X
XX
. fejezet 13. sorában pedigez áll: „H
ol van Em
ath és Árpád királya?”.
Em
ath, ma H
oma, az O
rontes folyó mellett feküdt, tőle délre
pedig egy Em
esa nevű város volt. Em
e sumir szó, tápláló anyát
jelent, mint m
ár írtam, em
lő szavunk a csecsemő táplálkozásának
a szerve, emes aki táplál, em
at pedig táplálékot jelentett. Ugyanez
a szó van az emésztés szavunkban, am
i nem m
ás, mint az étkezés
befejezése. De ugyanez a sum
ir szó van, amint m
ár írtam, a m
iem
se szavunkban, sőt egy falunevünkben is, a győrmegyei E
neseközség nevében, am
ely hangtanilag az emese szó kicsiszolt m
ása.A
feniciai Arad felett volt egy m
ásik magyar hangzású város
is. Ennek U
garit volt a neve és egy termékeny síkságon terült el.
Ugar, az ősi sum
ir nyelvben és a mai m
agyar nyelvben is szántó-földet jelent, az „it” pedig az arám
i nyelvben, amely akkor ott a
lakosság nyelve volt, férfit jelentett, „itta” pedig asszonyt jelen-tett. E
z már rég kihalt nyelv, de Jézus m
ég ebben a dialektusbanbeszélt. Jairus leányának például ezt m
ondta: „Tal itta kum
i” –m
ondom asszony, kelj föl.
Ugarit tehát földm
űves embert, illetve lakosságot jelentett, de
később tekintélyes kereskedő város is lett.
45
Mindezeket pedig azért írtam
le és tártam az olvasó elé, hogy
saját, szemével is lássa azt az igazságot, hogy a földnek m
elyikrészén voltak a m
agyar helynevekhez értelemre és hangzásra is
azonos helynevek. A vogul őserdőben, vagy M
ezopotámiában és
környékén.H
a ott Voguliában csak egyetlen m
agyar hangzású és értelmű
helynév akadt volna, mily nagy ujjongással kürtölték volna világ-
gá a vogulisták azt a rokonságot bizonyító tényt.D
e egyetlen egy sem akadt, tehát agyon kell hallgatni, el kell
némítani m
ég az ilyen beszédes tényeket is, mint am
ilyeneket ittfelsoroltam
.S
abaria volt a neve annak a telephelynek, amely P
annoniafővárosa lett, m
ikor a rómaiak K
r. u. 9-ben ennek meghódítását
befejezték és a tartományt m
egszervezték.H
ogy ezt a várost tették a tartomány székhelyévé, azt jelenti,
hogy Sabaria nem
csak megvolt m
ár a római hódítás előtt, hanem
alkalmas is volt arra, hogy egy nagy provincia fővárosa legyen.
Nevének csak az „ia” végzete latin, asabar sum
ir szó, vizes,vagy sáros helyet jelent. A
„sza” vagy „szo” sumirul vizet jelent,
mint a „to”, „so” és „cso” is. A
„bara” jelentése pedig valamit lét-
rehozni, szülni, alkotni, ugyancsak sumir nyelven. A
víz, a föld-ből m
it hoz létre? Sarat. T
ehát a névadó lakosságnak sumir nyel-
vűnek kellett lennie.É
ppen azért
a K
árpátmedence
más
részein is
találunk„szabar” nevű helyneveket. Így a m
ai Győrszentm
árton községősi neve S
zabar volt. A róm
aiak ezt Sabaria sicca-ra, azaz száraz
Sabariára változtatták azért, m
ert a Pannonhegy oldalán épült, a
víz tehát leszaladt róla és nem csinált sarat.
A N
évtelen jegyző azt írta róla, hogy a hegy oldalából előtö-rő forrásból nem
csak Árpád és vezérkara ivott, hanem
a lovaikatis m
egitatták.E
z ősi város mellett elfolyó patak neve P
annosa volt. Sum
irulP
anno-so annyit jelent, mint P
anna vize. Ez a P
anna szó pedig’A
nu ősi
sumir
teremtőisten
beceneve. E
zt a
folyót m
a m
árP
ánzsának nevezik a könnyebb kiejtés törvénye szerint, de ma is
híven őrzi ősi sumir nevét. V
an egy Szabária S
zombathelytől
nyugatra, a mai B
urgenlandban, azután a régi Zalavár m
ocsárralvédett rom
jai szomszédságában van Z
alaszabar, Baranyában van
46
Hercegszabar, N
ógrád-megyében N
ógrádszabar, Sopron-m
egyé-ben A
lszopor, Felszopor és S
obor, végül Veszprém
-megyében
van Szapár nevű község. M
indegyik sáros, agyagos, ragadós föl-dön fekszik. A
két Szoport kivéve m
indegyikben megfordultam
.E
zek a sumir nyelvű helynevek m
ind azt bizonyítják, hogysokszáz, vagy ezer évvel a róm
aiak előtt olyan nép lakott ott,am
elynek nyelvén a sáros szó szabart jelentett. Ezt a népet nem
szívták fel az Európát elözönlő árják, hanem
nép és nyelvtörténetialaprétege lett a később m
agyarnak nevezett népnek és nyelvnekis. M
ind
kettő, a n
ép is, a n
yelv is ott alaku
lt ki, az egym
ásratelep
ülő n
éprétegek
ből. A
pád
és nép
e csak az u
tolsó hód
ítók
atonan
ép volt h
azánk
szent föld
jén, csak
új n
evei; adott n
eki,
mert h
atalmat szerzett felette, d
e cserébe a h
atalomért, od
a-ad
ta a saját nyelvét, m
int m
ind
en h
ódító n
ép E
uróp
ában
.A
z említett S
obor, Győr- és S
opron-megyék határán fekszik,
a Rába balpartján. A
neve kielemezve so-bo-ár, annyi, m
int bővenáradó víz. L
etagadhatatlanul sumir képzésű és jelentésű szó.
Ez az alapszava S
opron városunknak is, kielemezve: S
o-bo-ar-on -bőven áradó víz. F
öldrajzilag erre rá is szolgál, mert köz-
vetlenül mellette van a F
ertő tava. Tehát S
opron városának a nevenem
gázló várost jelent gall nyelven, mint ahogy azt valam
elyiknyelvészünk kitalálta. E
gy város nem gázol a vízben, m
int a gólyaés átgázolni sem
lehet rajta, mint a pocsolyán.
Ugyanilyen képzésű és jelentésű szó P
ozsony is. Kielem
ezve:B
o-so-on, bővizű hely. A kezdő „b” betű a könnyebb kiejtés tör-
vénye szerint alakult át „p”-vé. Hogy nevének m
egfelel, nem szo-
rul bizonyításra, mert m
ellette folyik a nagy Duna.
Bár példának elég volna ennyi is, de m
égis folytatom m
ég,m
ert e nehéz tétel bizonyításához tömeg adatra van szükség.
Kazsok,
somogym
egyei falu
ma,
az Á
rpádkorban királyi
birtok volt. Az oklevélben (F
ej. V. 1. 96.) K
asuc néven szerepel.T
iszta sumir képzésű és jelentésű szó. K
ielemezve: sok kaput va-
gyis sok házat jelent.B
ozsok (Bosuc) és B
uzsák (Busuc) som
ogymegyei falvak
szintén a király birtokállományához tartoztak. A
z elsőt Szt. István
adományozta el a veszprém
i egyháznak. (Fej. V
I. 2. 350.) A m
á-sikat IV
. László adta 1279-ben (H
O. III. 14.) János nevű ispán-
nak, aki a lázadó németújvári H
enrik ellen, különösen pedig a
47
Morvam
ezőn Ottokár cseh király elleni harcban „úgy harcolt,
mint egy haragvó oroszlán”. M
indegyik falu neve sok, vagy nagybőséget jelent és tisztán sum
ir képzésű.C
saba (Csobo) egy som
ogymegyei puszta neve m
a, hajdanfalu volt. II. E
ndre királyunk adománylevelében szerepel 1222-
ből (Fej. V
II. 1. 209.) tisztán a sumir nyelv szabályai szerinti kép-
zés, jelentése víz-bő, vagy bővíz. Ugyanez a képzése B
ékéscsa-bának, P
iliscsabának és Rákoscsabának is. M
indegyik mellett ott
van a „cso” – a víz – ma is.
Csanád nevünkben is a sum
ir „cso” víz és „nad” mai kiejtés-
sel nagy szóösszetétel van. Jelentése mai nyelvünkön: nagy víz.
Szálsok
(Salsuk)
baranyamegyei
falu S
zt. Istvánnak
apécsváradi apátság részére 1015-ben kiadott oklevelében (F
ej. 1.291.) szerepel. A
neve sokszállást jelent. Tisztán sum
ir képzésűnév.S
usuk (Susuc) neve vízsokat, vagyis sok vizet jelent. T
isztána sum
ir nyelv törvénye szerint képzett szó. III. Endre királyunk
adományozta el egy M
ihály nevű ispánjának 1298-ban. (Fej. V
I.2. 122.)
Luzsok ősi B
aranyában található. Lusok vagyis sok ló volt a
régi neve, tehát egy nagyobb arányú lótenyésztésre valló a neveés tisztán sum
ir képzésű szó.S
zekszárd nevének
jelentése sum
írosan szék
száraz, m
ainyelven száraz szék, a pécsváradi alapító oklevél (F
ej. 1. 291) so-rolja fel azok között a falvak között, am
elyeket Szt. István ado-
mányozott az ottani bencés apátságnak. N
evének „száraz” jelen-tésére azzal szolgált rá, hogy a régi város, illetve a m
ainak régi ré-sze dom
bon épült, így a víz leszaladt róla. A róm
aiak Alesca-ra
változtatták ősi nevét, tehát a római hódítás előtt m
ár virágzó vá-ros volt, m
ég pedig a mai nevén. Ő
si nevét csak olyan nép adhat-ta, am
elynek nyelvében annak értelme és jelentése is volt. N
evetisztára sum
ir képzésű, tehát az ott lakó nép is csak sumir rokon
lehetett.S
zomszédságában
a D
unapartján van
Szekcső,
elemezve
szék-cso annyit jelent, mint szék vizes, vagyis vizes szék, vizes
szálláshely. Nevét a D
una vizétől kapta, de nagyon régen mert
szintén tisztára
sumir
képzésű am
int azok
Kaposszekcső
ésT
ápiószekcső községének nevei is.
48 Bélm
ura, Bél sum
ir isten tiszteletére szánt hely volt a Mura
folyó mellett. M
a Muraszom
bat van a helyén. III. Endre királyunk
adományozta el H
ahold fia Istvánnak 1297-ben (W. X
. 250.).N
emcsak B
élisten volt sumir, hanem
e telephely képzése is.Ö
llye, egykori somogym
egyei falu nevét az oklevél (W. III.
190.) Élyának írja. A
sumir É
l istennek és a magyar É
lő istenneka neve van benne, akinek nevét csak hazátlanná lett sum
ir népevihette m
agával oda a somogyi lankákra, vagy a többi lankáira is
a Kárpátm
edencének.E
gy másik É
l istenre emlékeztető oklevelet is találtam
. Ezt
V. István királyunk adta ki 1273-ban a N
yúlszigeti apácák részé-re, akik között ott volt nővére, S
zent Margit is.
Itt egy szigetről van szó, amely a C
sepel-sziget és Taksony,
pestmegyei község között fekszik m
a is Ölbő néven. A
z oklevél(W
. XII. 242. és F
ej. V. 1.49.) Ilbeunak írja, am
it Él isten bőségé-
nek lehet fordítani.K
ülönben Ölbő nevű falunk is van V
as-megyében.
Szom
or, komárom
megyei község E
rzsébet királyné okleve-lében szerepel 1275-böl (F
ej. V. 2.286. és W
, XII, 144.). T
isztasum
ir képzésű és jelentésű szó. A sum
irok nemcsak a betűket ír-
ták mórba, földbe, hanem
házaikat is abból építették. Nádjuk volt
bőven, ebből szerkesztették meg a ház vázát, azután ezt két oldal-
ról sárral, vagyis mórral betapasztották. M
órból épít a szegényfalusi m
agyar ember m
ég ma is, az ősi D
unántúlon. Van M
ór ne-vű falunk is F
ehér-megyében, am
ely sáros nevére ugyancsak rá-szolgál.
De ugyanezt jelenti M
ócsa komárom
megyei falu neve is,
amely F
ennena királyné oklevelében szerepel (Fej. V
I. 191.), sőtugyanezt jelenti az abaújm
egyei Tom
or falunak a neve is, to-mor,
annyi mint sáros tó. E
z is tisztán sumir képzésű és jelentésű szó.
Malom
sok, V. István király 1271-ben egy M
alomsok nevű
földet adományozott a győri vendégeknek (F
ej. V. 1. 11.). E
nneka határa G
yőrtől Zám
olyig terjedt.E
z a falu már nincs m
eg. Ellenben G
yőr-megye sokoraljai já-
rásában a Marcal folyó m
ellett két ilyen nevű község van ma is,
úgymint Ó
malom
sok és Újm
alomsok. E
z a falunév is tisztán asum
ir nyelv szabályai szerint képződött, elől van a főnév, utána aszám
jelző melléknév. M
aga a szó azt a szerkezetet jelenti, amely
49
az őrlést végzi, s ennek gyökszava csak a sumir „m
a” és „mu”
összekapcsolásából keletkezhetett „ma-m
u”vá, amelynek jelenté-
se az, hogy őröl magot. M
ert amint a sum
irok voltak a világ elsőgabonaterm
elői, úgy első molnárai is csak ők lehettek. A
latinm
olo – őrölni éppúgy tőlük származik, m
int az orosz melnik,
vagy a tót mlinár.
Em
lítettem m
ár, hogy Kr. e. a III. évezredben az u. n. P
écelikorszakban m
ár virágzó földművelés és gabonaterm
elés volt ha-zánk területén. A
gabonaszemeket tehát m
ár akkor valamilyen
eljárással lisztté kellett porlasztani, hogy étel lehessen belőlük.IV
. Béla királyunk felesége, M
ária királyné, férje jóváhagyásávala
pozsonyi várhoz
tartozó Bős
és Á
rpádsoka, az
oklevélbenA
rpasuka nevű falvakat 1269-ben Miklós nevű ispánnak adom
á-nyozta (W
. VIII. 265). B
ős bőven termő földet, Á
rpádsoka pedigsok árpaterm
ő területet jelent. Ez utóbbi név tisztán sum
ir képzé-sű és bizonyítéka annak, hogy m
agát az árpa gabonafajtát nevévelegyütt szintén a sum
iroktól örököltük.T
ósok az oklevél (Fej. V
I. 7. 350.) szerint Thusuktelke néven
szerepelt. Ez a falu m
a is megvan V
eszprémm
egyében. A neve
tiszta sumir képzésű és jelentésű.
Tótsok IV
. Béla ezt a falut a ném
et lovagrendnek adomá-
nyozta, azelőtt szolgagyőri várbirtok volt. Az oklevél (F
ej. IV.
1.313 és W. II. 152.) „Suk”-nak írja.
Magyarsok nevű falu kettő is volt az Á
rpádok korában Ma-
gyarországon. Az egyik a soproni vár tartozéka volt, am
elyet III.E
ndre királyunk cserélt el egy Mihály nevű ispánnal, 1298-ban
(Fej. V
I. 2. 122.). A m
ásik Nyitra-m
egyében, a vágsellyei járás-hoz tartozott. M
indkettő tiszta sumir képzésű szó.
Tarcsa. K
ielemezve T
ar-cso, annyi mint tartó vizet, vagyis
víztartó. T
iszta sum
ir képzésű
és jelentésű
ősi szó.
A
régiN
agymagyarország területén hét ily nevű község van. E
gy talál-ható a régi V
as-megyében, a m
ai Burgenlandban. H
íres fürdő-hely, m
ert kétféle gyógyforrás bő vize bugyogott fel már sok ezer
év előtt ott.A
z egyik szénsavas, a másik kénsavas. M
int telephely is, már
néhány ezer évvel megelőzte a m
agyar honfoglalást. Nevet is az
az ősnép adott neki, amelyik „cso”-nak nevezte a vizet, csuhának
a vízhatlan felsőruhát, csupornak, csöbörnek és kancsónak a víz-
50
tartó edényt, csónaknak a vízjárművet, csatornának a vízvezető
árkot, csutorának a nyakba akasztható vizes edényt, amelyikből
idővel bortartó edény lett.Igaz, hogy a m
ai magyar is így nevezi ezt az edényt, de m
árnem
tudja, hogy miért, pedig az ősi neve víztartót jelent, m
ert azősem
ber már akkor is ivott vizet belőle, am
ikor még a bort nem
ismerte, csutora tehát akkor is volt, m
ikor a bornak híre se léte-zett.L
átják kedves Olvasóim
, hogy milyen m
esszeható őstörténetárad ki egy kis csutorából? Ilyen őstörténet tör elénk T
arcsa nevé-ből is, m
ert azt is csak az a nép nevezhette el, amelyiknek nyelvé-
ben a tarcsa szó víztartót jelentett és még akkor m
ikor a víznek anép ajkán „cso” volt a neve.
Tarcsa nevű falu van m
ég Mosonm
egyében, Pestm
egyében,B
ékésmegyében a K
örös vize mellett K
öröstarcsa, Biharban É
r-tarcsa és H
áromszékben T
arcsafalva.E
zek a szavak
ped
ig csak azt az egy igazságot h
irdetik
ésb
izonyítják
, hogy ugyan
az a nyelv n
ép élt az egész K
árpátm
e-d
encéb
en m
ár akk
or, amik
or a vizet még „cso”-n
ak h
ívták.
De ilyen nagyon ősi nevűek és szárm
azásúak az ide nemm
essze levő Alsó- és F
elsőpula nevű községek is. Pula sum
ir szó,m
ai nyelvünkön gyereket jelent. Az ország több részén m
a is pu-lyának hívják a gyereket és pulinak a juhászkutyát.
De volt egy Z
áhpolya nevű előkelő magyar család is, am
e-lyikből szárm
azott Záhpolya János, a m
ohácsi vész utáni magyar
király.Éppen am
ikor már nyom
da alá kezdtem diktálni e m
űvet, azegyik am
erikai barátom elküldte nekem
dr. Pálfalvy S
ándor, azam
erikai Birm
ingham városban m
űködő magyar orvosnak házilag
előállított és sokszorosított Puli cím
ű lapját. Ebben két olyan
sumir írással írt agyagtábláról ad hírt, am
elyek feltétlenül érde-kelnek m
inden magyar em
bert, mert e két agyagtábla írott tartal-
ma a m
agyar őstörténettel szervesen összefügg.E
zek az írott agyagtáblák a sumirok egyik legősibb város-
ának, Urnak a rom
jaiból kerültek elő, körülbelül a Kr. e. 3500.
esztendőből. Jelenleg a British M
úzeumban vannak, L
ondonban.A
z egyik cserép múzeum
i száma 307, a m
ásiké 863. Az egyik egy
Kuth nevű sum
ir család jószágállományának fajta- és darabszám
51
szerinti jegyzékét tartalmazza, a m
ásik pedig egy Bana nevű csa-
ládét.A K
uth nevű családnak 216 lova legelt a mezőn s a pásztor 8
kuvasszal vigyázott reájuk, 167 szarvasmarháját 6 kom
ondorralőrizte a gulyás, 620 juhot 2 falkában pedig 3-3 pulikutyával őriz-ték a juhászok. A
Bana nevű családnak 72 lova legelt s erre vi-
gyázott 2 kuvasz, 436 darab szarvasmarha volt két legelőn 6-6
komondorral és 2-2 pulival, 840
darab juhot három
falkában
egyenként 2 komondor és 3 puli kutya őrzött.
Az itt em
lített ku
vasz-, kom
ond
or- és pu
líku
tyák teh
át ötés félezer év id
őtávolságából azt u
gatják a jelen
kor sok
sük
etm
agyarjának
a füléb
e, hogy ők
vérszerinti és n
évszerinti ősei
a mai m
agyarországi hason
nevű
utód
aikn
ak, m
ert ezek azzal
az őstelepes n
épp
el kerü
ltek a K
árpátm
eden
cébe, a jelen
legih
azájuk
ba, M
agyarországba, am
elyik n
ép m
ár 5500 évvel ez-előtt is tartotta, n
evelte és felhaszn
álta őket, m
ég a Pu
ratu,
vagyis az Eu
frates mellett. Ő
k teh
át ugyan
azt a nép
et szolgál-ták
már ak
kor, am
elyik m
ost is szeretettel tartja őket a D
un
a-T
isza táján.
Erre m
ás értelmes m
agyarázat nincs!D
e nemcsak az em
lített kutyák élnek ma is M
agyarországon,hanem
a két sumir család neve sem
halt ki a mai napig M
agyaror-szágon. S
zámos K
uth, vagy mai kiejtéssel K
uthi család van Ma-
gyarországon, e sorok írója is többel találkozott. A B
ana nevűcsaládról pedig m
ég írásos bizonyítékokat is találtam az Á
rpádko-ri O
klevéltárunkban. Pld. a H
azai Okm
ány tár IV. kötetének 88.
oldalán az
olvasható, hogy
a V
as-megyében
működő
és a
várjavakat visszaperlő bizottság Szünöse (S
cynse) falvát elvetteegy B
ana nevű embertől, m
ivel előbb az várbirtok volt. IV. B
élakirályunk azonban visszaadta neki, m
ert ő ezt a falut cserébenadta B
anának az ő Léka m
elletti Velike nevű örökbirtokáért (H
O.
IV. 88.). V
. István király 1259-ben Bana fia P
árisnak Káld köz-
ségben juttatott egy részbirtokot (Fej. V
II. 3. 39.) De az ország
különböző helyein ma is vannak B
ana nevű családok. Gyerekko-
romban a falum
ban, a győrmegyei T
éten is volt. Az evangélikus
egyház anyakönyvei bővebb felvilágosítást adhatnak.A
sumir nyelvben a kutya neve kudda. E
szónak a töve: kud,jelentése többek között: „harapás”. A
„du” magyarul tevőt, csi-
52
nálót jelent. Kuddu, vagy kudda tehát harapilst csinálót, vagy ha-
rapós állatot jelent. A m
agyar kutya szó pedig ennek az ősi kuddasum
ir szónak a könnyebb kiejtés törvénye szerinti egyenes utóda.E
mlítettem
már, hogy a lovat a sum
irok más néven „assza”-
nak is nevezték. A kuvasz ősi neve kuassza, kuasz volt, am
ilóőrző kutyát jelent, a kum
undur pedig a mundéros, vagyis a bun-
dás kutya. A puli m
eg a gyerek-kutya, vagyis a kistermetű kutya,
amint m
a is beszélünk gyereklányról, vagy gyerekemberről is.
Tobaj sum
ir képzésű név, jelentése tó-bő. Mai nyelvünkön bő
tó, vagyis nagy tó. Ennek a névnek m
eg is felel, mert közte és
Ném
etújvár között ma is egy nagy tó van, am
it ma halastónak ne-
veznek. Tiszta sum
ir képzésű és származású szó, am
int a veleszom
szédos Tarcsa is. U
gyanaz a nép nevezte el őket már az ős-
időben. A szom
szédos Ném
etújvár már a honfoglalás után épült.
Ezt először II. G
éza királyunk említi m
eg egy oklevelében 1157-ből (F
ej. VII. 5. 117.), am
elyben az akkor épült vár tartozékait so-rolta el.
Csobaj, szabolcsm
egyei község, ugyanaz a sumiros szerke-
zet, mint T
obaj, csupán a tó mindig nagyobb víz volt, m
int a„cso”. N
evének jelentése nagyon érthető, mert m
ellette folyik aT
isza és az ott levő tóból ered a Takta.
Söm
jénsuka puszta a győrmegyei G
yarmat község határában
van. Söm
jén a semm
ilyen, értéktelen szóból származik. A
z olyankaszálót, vagy legelőt hívják söm
jénesnek Dunántúl, am
elybensok a sásos, savanyú fű, am
it a marha nem
eszik meg. T
isztasum
ir képzésű szó.S
omorja első szótagja a „so”, vizet jelent, a m
ásik „mor”, pe-
dig földet, tehát jelentése földes, vagyis sáros víz. Hasonlít a m
árem
lített Szom
or község nevéhez, úgy jelentésre, mint tiszta sum
irképzésre vonatkozólag is. M
or-so volt az ősi neve a mai M
aros-folyónak, jelentése sáros víz.
Varsány úgy képzésre, m
int jelentésre ősi sumir szó, vonat-
kozik pedig arra az ősi halászó eszközre, amelyet fűzvesszőből,
vagy később zsinegből fontak. Egy befelé egyre szűkülő úton a
hal bele mehetett, de kifelé m
ár nem volt kiút. N
evének jelentésem
agyarul vízivár, vagy vízi rekesz. Az ősidőben m
ár kedvelt ha-lászó eszköz volt, am
int bizonyítják ezt a nevéből származó köz-
53
ségnevek is. Pld. N
agy- és Kisvarsány P
estmegye, V
arsány Nóg-
rád- és Veszprém
-megye és V
arsád Tolna-m
egye.K
oroncó győrmegyei község. Igen kevés em
ber van, aki anevét is hallotta. A
nnyira félreeső helyen van, hogy minden na-
gyobb esemény kikerülte. P
edig alig van öregebb falunk nálánál.N
eve sumir nyelven elem
ezve: Kuruntu. K
urun a sumir ősidőben
kenyeret jelentett, a „tu” tevöt, csinálót, termelőt jelent. N
evénekjelentése tehát a m
ostani magyar nyelven, kenyérterm
ő hely. Erre
a névre rá is szolgál, mert határának az a része, am
ely Rábapatona
felé esik, ahol Gézaháza m
ajor is van, olyan fekete a föld mint a
Bácskáé.
De hogy lett a kurunból kenyér? A
könnyebb kiejtés törvényeszerint. A
magánhangzók közül a legnehezebben kiejthető az „ú”
és „ű” hang, mert ezek kiform
álásához még az ajkak göm
bölyűösszehúzására, csucsorítás ára is szükség van. A
zért idővel az „u”ból a könnyebb kiejtésű ,,o” lett vagyis a kurunból koron. E
bbőlpedig idővel a m
ég könnyebb kiejtésű keren alakult ki, ami lá-
gyítva kereny lett. E korból szárm
azik a Kerény bácsm
egyei fa-lunk neve. A
szó közepén levő nehéz hangzású „r” betűnek a szóvégére szorítása után lett a m
ai kenyér szavunk. Hogy m
ennyi időkellett ehhez az átalakuláshoz, nagyon nehéz m
egmondani. A
zelőkerült sum
ir cserepeken még „kurun” a kenyér. K
oronná éskenyérré tehát csak jóval később, a K
árpátmedencében alakult át.
Kr. e. a 2500-ik év körül a rézkorszaknak úgynevezett P
éceliszakaszában m
ár földművelés, kenyérm
ag termelés volt hazánk-
ban. Tehát e szónak kenyérré átalakulása csak ott a K
árpátmeden-
cében mehetett végbe.
A kenyér szó írásos nyom
ára először egy 1210-ben kiadottoklevélben
akadtam.
A
győri káptalan
intézkedett ebben
aK
enyeri nevű puszta körül lakó bakonyőrök ügyében, akik
aszentm
ártoni apátság varsányi és lázii népeit háborgatták. (Pan-
nonhalmi oklt: 1. 619.)
Koroncó m
ellett folyik egy középnagyságú folyó. A nevét a
környező nép folyása egész hosszában „Marcó”-nak hívja, de hi-
vatalosan Marcal a neve. A
forrásnál levő falut már S
zent Istvánis M
arcalfő néven adta a veszprémi egyháznak (F
ej. 1. 289.). Pe-
dig ősi neve Marcó lehetett, m
ert így van értelme sum
ir nyelven.
54 ”Mor-tu”
annyit jelent,
mint
sarat csináló,
szóval földes,
iszapos víz.Ú
gy vélem, hogy a M
arcal nevet a rómaiak adták ennek a
folyónak valamelyik M
arcellus emberükről. D
e a nép nem vett
tudomást sem
mi ilyen elkeresztelésről és úgy m
ondta a nevét to-vább, ahogy őseitől hallotta, am
int mondja m
a is.M
ég csak egy sumir örökségről em
lékezem m
eg, mert ennyi
példa után a jóhiszemű olvasó m
eggyőződhetett állításom igazá-
ról; a makacs kétkedőket és a m
indennek ellentmondókat úgy sem
lehet meggyőzni.
Olyan ősi szitkozódó kifejezést idézek, am
ilyet még m
a issum
ir nyelven mondanak M
agyarországon. Ez pedig így hangzik:
„Gézengúz gazem
ber”.H
allottam e nem
dicsérő kifejezést Dunáninnen, D
unántúl, aF
elvidéken és Erdélyben egyaránt. A
mai m
agyar ember a harm
a-dik szót m
egérti belőle, de nem helyesen értelm
ezi már, m
ert azthiszi, hogy a gazem
ber szóban a gazhoz való hasonlítás azértsértő és lealázó, m
ert az egy ártalmas, tehát haszontalan gyom
nö-vénynek a neve, am
ely tönkreteszi az értékes és hasznos növé-nyeket.
A sum
ir nyelvben a „gaz” gyilkost jelent. Az a gyom
növényis azért kapta a gaz nevet, m
ert megöli a nem
es növényt. A géz,
vagy giz szóból pedig az elmúlt pár ezer év alatt kéz lett a köny-
nyebb kiejtés törvénye szerint, a gúz pedig gúzs-ra, bilincsre vál-tozott.T
ehát ez az ősi sumir cím
zés a mai nyelvünkön „kezén m
eg-kötözött, vagyis kötnivaló gyilkost” jelent.
Hát am
i azt illeti, sumir őseink sem
voltak válogatósak a cí-m
ek osztogatásában, különösen, ha megharagudtak.
De van egy ősi dalfoszlányunk is sum
ir nyelven. Ősi S
árköz-ben a leánykák m
ég ma is énekelik ezt a versenkint ism
étlődődalt: „ál-e, dudál-e, rózsám
szeret-e”. Az ,,al” sum
ir szó magya-
rul az élni igét jelenti. A „du” szintén sum
ir szó, magyarul hangot
jelent. Duda hangzó szerszám
, dúdol, vagy dudál annyi, mint
hangot ad, énekel, vagy beszél. Tehát az ősi sum
ir hangfoszlánym
ai nyelvünkön így adható vissza: él-e, beszél-e?T
ehát ezek az ősi és ma is élő em
lékfoszlán
yok m
ind
aztigazolják
, hogy az őstelep
es magyar n
ép su
mir-rok
on volt,
55
mert k
étségkívü
l tény, h
ogy csak an
nak az ősi n
épn
ek leszár-
mazóival és u
tódaival együ
tt marad
hattak m
eg azok az ősi
szavak. K
oroncó nevet is annak a marcalparti kis falunak csak
sumir-rokon nép adhatott m
ég akkor, amikor a kenyeret koronnak
nevezte.D
e ez a nép egyfolytában, megszakítás nélkül ott m
aradt azidők változásuin akkor is, am
ikor a nyelv törvénye a koronból ke-nyeret alakított.
Érdekes azonban az, hogy az ősnép kenyerének a neve idők
folyamán változott és alakult, de a telephelyének neve m
egmaradt
még abban az ősi alakban, m
ikor a kenyeret koronnak nevezték.E
zért őriznek a helynevek évezredes múltat. T
ehát az azokbólvaló következtetés nem
helytelen és nem is téves.
56
VIII. A
Z Ő
ST
EL
EP
ES
EK
MŰ
VE
LTS
ÉG
E
Minden m
űveltségnek alapja a földművelés, a m
indennapikenyérhez szükséges gabonának a m
egtermelése, m
ert enni azősidőben is m
indenkor és mindennap kellett.
A vadászzsákm
ány bizonytalan volt az ősember gyarló fegy-
verei miatt, ép
pen
azért teleped
ett le a folyók és tavak
mellé,
mert ab
ban
a halb
ő időben
a halfogás volt a legb
iztosabb
és alegveszélytelen
ebb
élelemszerzés. H
alat akk
or még tap
ogatóh
álóval vagy veszőkosárral is leh
etett fogni.
De az em
ber nemcsak húsevő lény, őrlőfogai bizonyítják,
hogy a kőkorszaki őse még sok m
agot őrölhetett velük.G
ondoljuk el, hogy milyen nehéz, em
berfeletti munka volt kő
lapáttal lazítani fel a földet a gabona elvetéséhez és minden m
un-kát, egészen a lisztté porlasztásig, kézzel és kővel kellett végezni.
A 400.000 éves vértesszöllősi em
ber még igen nehezen él-
hetett, azért telepedett a tatai Öreg-tó m
ellé, hogy a halászatbóléldegélhessen. D
e a körülbelül 4000 éves nagyperkátai és az 5000éves leböi em
ber már könnyebben élt. K
oroncó neve is azt bizo-nyítja, hogy ott m
ár rendszeres gabonatermelés volt. A
gabona-term
elést pedig az egész világon a sumirok, vagy az ő tanítvá-
nyaik vezették be.N
yugodtan állapíthatom m
eg tehát, hogy a kárpátmedencei
ősnép az utolsó két évezredben gabonaszükségletét már m
agaterm
elte meg, de ipari szükségleteit is m
aga állította elő, múzeu-
maink lelet anyaga szerint.
A m
ezőgazdaságnak abban az időben a fontosabb és köny-nyebb ága az állattenyésztés volt, m
ert az állattartás, a gulya te-relgetése könnyebb m
unka volt, mint a földm
űvelés. De m
inketm
ost e
kérdésnél az
a tény
érdekel legjobban,
hogy a
kárpátmedencei őslakos nép m
arhája nem az európai fajtákkal
mutat közeli rokonságot, hanem
a mezopotám
iai, a szíriai és azegyiptom
i fajtákkal: a villásszarvú, fehérszőrű fajtával, amelyik
ezelőtt 100 évvel még kizárólagos fajtája volt a m
agyar szarvas-m
arha állománynak.
57
Ez is m
utatja, hogy a kárpátmedencei őstelepes nép, a föld-
nek melyik tájékáról vetődött m
ai hazájába.D
e különösen jellemző a K
árpátmedencét lakó ősnépre a
szellemi m
űveltségben való jártassága, aminek letagadhatatlan bi-
zonyítéka a saját külön írásrendszere. Az írás tudom
ánya pedigm
inden időben és minden népnél a m
űveltség fokmérője volt m
áraz ősidőben is.
Az Ó
világ írástudó népei, a sumirok és az egyiptom
iak, azanyagi kultúrának is fáklyavivői voltak.
De az írásrendszere m
ég ezeknek is igen nehézkes volt, mert
képpel, vagy a képnek apró vonalakból összeállított vázával –m
int az ékírás volt – az emberi érzelm
eket és gondolatokat na-gyon nehéz volt m
egértetni. Azért m
indkét nép írástudói a sajáthasználatukra az em
beri hangokról is készítettek: jeleket és azokatm
agánfeljegyzéseiknél használták is. Ezekből a jelekből alakult ki
azután az emberi hangot rögzítő betűírás.
Fenicia önálló városállam
okból állott. Nevezetesebbek vol-
tak: Tyrus, S
idon, Berythus, B
yblos, Arad és U
garit. Népük józan
kereskedőkből és munkásokból állott. A
z árúk nyilvántartása és asürgős csereforgalom
tette szükségessé az írásmód használatát,
amely a lebonyolítást m
eggyorsította. Így valósult meg a betűírás
Feniciában és nem
a nehéz mozgású földm
űvelő és állattenyésztőnépeknél.
Annak idején a feniciai írást összehasonlítottam
az akkorivilág nevezetesebb írásrendszereivel, úgym
int az egyiptomi hie-
ratikus, vagyis papi írással, a szinájival, az ógöröggel és az óhé-berrel. A
zt állapítottam m
eg, hogy az ógörög abc tisztán a feniciaibetűjegyekből szárm
azik. A görög betű írásból keletkezett azután
a latin, s ebből pedig az összes mai európai írás, a m
ost haszná-latos m
agyar írás is.D
e annak az őstelepes népnek, amelyik a K
árpátmedencét
már ősidők óta lakta, szintén volt saját betűírása, de ez nem
ha-sonlít sem
a feniciai, sem m
ás betűíráshoz, teljesen különbözikm
inden írásrendszertől.M
it jelent ez a tény? Azt, hogy ez a 34 betűből álló ősi m
a-gyar írásrendszer időrendben régebbi bárm
elyik európai írásrend-szernél, m
ég a görögökénél is, és azt egyedül a kárpátmedencei
58
ősnép használta. De nyugodtan állíthatjuk azt is, hogy ez a legré-
gebbi betűírás.
Igen valószínű, hogy a sumir írástudóknak az em
beri hango-kat rögzítő írásjeleiből szárm
azik. De m
ár a kárpátmedencei ha-
zában alakult ki. Azért nem
találjuk meg nyom
ait sem M
ezopo-tám
iában, sem F
eniciában.A
Kárpátm
edencében pedig mint teljesen kifejlődött és ki-
alakult írásrendszer található meg m
ár az ősidőben, de jóval a ke-reszténység előtt.
A történetírás a feniciai írásos rendszer kifejlődését K
r. e. aX
III. évszázadra időzíti. Ebben az időben a kárpáti, vagy ősm
a-gyar rendszernek m
ár meg kellett lenni, m
ert különben feltétlenülez is vett volna át a feniciai írásjegyekből, am
int a görög átvetteaz egész betűrendszerét. P
ld. Esm
un feniciai király sírfeliratáncsak két olyan betűt találtam
, amelyek alakra hasonlítanak a m
a-gyar ősnép betűihez.
Magyar A
dorján „Magyar R
ovásírás” címen írt egy kicsi, de
annál tartalmasabb és értékesebb könyvecskét. E
bben, közli, a 34betűből álló ősi m
agyar betűket, amelyekkel, m
int fentebb lát-hattuk, jobbról balra írtak. E
zekből a betűkből megállapítható,
hogy a magyar rovásírás k
ialakított, k
iesztergált betű
it egyet-len
nép
nél sem
találjuk
meg, teh
át azok csak
saját készítésű
ekleh
etnek
. Szószerint idézem
írását:
„E
urópában az egyetlen nemzet, am
elynek már a ke-
reszténységre térítése előtt is volt saját, azaz nem m
á-soktól átvett írása. E
bből egyrészt az következik, hogy akereszténységre térés előtt is voltak írástudói, m
ásrésztpedig az, hogy a m
agyarságot a kereszténységre téréselőtt m
űveletlen, nomád népnek állítani vagy igen nagy
59
tévedés, vagy pedig az elvakult nemzeti gyűlölködés jele.
Műveletlen népnek nincs írása, legkevésbé vannak saját
betűi, amiknek révén a m
agyarságot még a görögök és
rómaiak fölé is helyezhetjük, m
ert tulajdonképpen sajátbetűi ezeknek sem
voltak. Ismeretes, hogy a görögök
betűiket a feniciaiaktól, a rómaiak pedig részben a görö-
göktől, részben pedig az etruszkoktól vették át. Ez a
feniciai, görög és római betűk összehasonlítása során
azonnal szembetűnő valóság.”
Azután m
egállapítja, hogy a germán runaírás szótól a görög
rabaszírás, rovás jelentésű szóig mind a m
agyar „ró”, „róni” szó-tól szárm
azik.M
iképpen volna mindez lehetséges, – kérdezi, ha a m
agyarokcsak 1000 évvel ezelőtt lovagoltak volna be E
urópába, mint m
ű-veletlen, sátoros nom
ádok?
„N
em világos-e, hogy itt a világ egyik legnagyobb törté-
neti hamisításával van dolgunk? A
kik például csak a„
rovással” behatóbban foglalkoztak, azoknak a szem
eielőtt m
ár kártyavárként omlik össze a m
agyarság ázsiainom
ád eredetének képtelen meséje. P
edig van a magyar-
ság európai ősnép voltának száz meg száz néprajzi, em
-bertani és történelm
i bizonyítéka is.”
Ehhez a sorok írója csak azt teszi hozzá, hogy az ősi sum
irnyelvben „ru” annyi m
int a mai m
agyar nyelven a „ro”, vagy „ír”szóalak. N
em világos-e ebből, hogy a m
ai „ro” és „ír” szavunkőse a: „ru”, csak azzal az ősi néppel kerülhetett a K
árpátmeden-
cébe, amelyiknek nyelvén a könnyebb kiejtés törvénye szerint
alakult át a „ru” „ro”-vá. A fentebb idézett kutató ugyanarra az
igazságra jött rá, amire e sorok írója m
ár ötven évvel ezelőtt, ami-
kor az árpádkori kódexanyagunkat teljesen feldolgozta, arra tud-niillik, hogy Á
rpád népe az utolsó hódító nép volt, amely a
Kárpátm
edencét megszállta és annak ősi népét szolgává tette, de
amelyiknek később átvette a nyelvét is, m
int az összes hódító,katonanépek is ugyanazt tették. D
e a nép szellemi kultúrkincsét,
írását, számrendszerét továbbra is m
egtartotta és használta is. Ezt
az ősi írást és számrendszert pedig sem
miféle idegen hatás kény-
60
szere nem tudta belőle kiirtani, különösen egy ősi népcsoportjá-
ból: a székelyekből nem. E
rre majd a székelyekről szóló külön
fejezetben még bővebben kitérek.
Am
int a magyar „ro” szó a sum
ir „ru” szóból származik, úgy
az ősi rovás írásunk betűi is csak a sumiroktól szárm
azhatnak.A
mint az egyiptom
i képírás helyettesítésére találták fel a feniciaibetűírást, úgy a sum
ir ékírás helyettesítésére készült az ősmagyar
rovás, vagyis szintén betűírás.F
elveti végül Magyar A
dorján:
„A
vagy hogyan lehetséges, hogy a magyar szám
rovás anom
ád magyarok bejövetele előtt évezredekkel eltűnt et-
ruszk számrovással jobban egyezik, m
int a rómaiakéval?
Nem
egyszerű és világos-e a válasz, hogy az etruszképpúgy, m
int a magyar európai ősnép?”
Nagyon helyesen m
ondja, hogy a magyar európai ősnép. É
p-pen ezt a tényt akarom
e könyvben meg nem
cáfolható érvekkelbizonyítani. D
e ennek a magyar népnek nem
az a része volt az eu-rópai ősnép, am
elyet Árpád vezér vezetett a K
árpátmedencébe,
mert ennek bejöveteli ideje pontosan m
eg van határozva írásosbizonyítékok alapján, ez az idő az Ú
rnak 896. esztendeje.A
z ősnép az, amelyet Á
rpád hadai és előtte már az összes
hódítók hadai ott találtak a Kárpát koszorúzta hazában, m
int ős-telepes népet, am
elyet meghódítva szolgává tettek, hogy új urai-
kat kiszolgálják és eltartsák, mert a katonát am
ióta a világ áll,m
indig el kellett tartani.E
nnek a köznéppé süllyedt ősnépnek, amelyikből a székelyek
is származnak, volt írása a rovásírás. E
z a magyarázata annak is,
hogy a rovásírást elsősorban a székelyeknél és másutt is a köz-
néphez tartozó embereknél és nem
a hódító uraknál találták meg.
Az is tény, hogy a rovásírás az egész őstelepes kárpátm
eden-cei nép írása volt, de azt a latinnyelvű nyugati egyház éppúgy ki-irtotta a használatból, m
int a nemzeti nyelvet is az egyházi szer-
tartásból.H
ogy ez az ősi nyelv sokban egyezhetett az etruszk nép nyel-vével, igen valószínű. D
e nagyon nehéz bizonyítani, mert kevés
etruszk nyelvemlék m
aradt meg.
61
Az etruszk szám
írásnak a magyar szám
írással való egyezéseazt bizonyítja, hogy vagy azonos kultúra helyéről rajzottak ki am
agyar nép őstelepesei és az etruszkok, vagy a későbbi lakhely-ükön sokáig egym
ás kultúrájának kölcsönös hatása alatt voltak.V
agy mindkét eset is kom
oly alapon feltételezhető. E két nép
számrendszerének azonosságát m
ásképpen nem lehet m
egérteni,m
ert azonos kultúreredmény csak azonos kultúrhatások alatt jöhet
létre. Ebből pedig az következik, hogy e két népnek a szétválása
előtt már azonos kultúrájának kellett lennie.
Nagyon
messze vezetn
e és célomtól el is távolítan
a, ha
ezek b
izonyításáb
a beleb
onyolód
nék
. A m
agyar és az etruszk
nyelvek
rokon
ításának n
ehéz felad
atát Ku
r Géza m
ár ered-
mén
nyel k
ezdte m
eg, azért ebb
e itt nem
avatkozom
bele, h
a-n
em in
káb
b a k
ét nép
faji rokon
ságára térek k
i röviden
.1955-ben P
árizsban a Louvre képtárában etruszk kiállítást
rendeztek. Az ott kiállított etruszk érdekességek közül 4 m
ellszo-bornak és egy szarkofágot díszítőem
berpár szobrának fényképmá-
solatai birtokomban vannak.
A m
ellszobrok közül 3 nőt, egy pedig férfit ábrázol. Az egyik
nő hajadonfőtt van, a másik teljesen fedett fejű, a harm
adik félig.A
férfi borotvált arcú, csak az álla hegyén van egy köralakú bo-rotvált szőrpam
acs, amilyet E
gyiptomban és S
zíriában viseltekK
r. e. a II. évezredben.A
szarkofágon ülő nő olyan alakú fejfödőt visel, mint egy
bogrács. Haja 4 fonatban lóg le a válláról. A
férfi kibontott, vállá-ra om
ló hosszú hajat és dús körszakállt visel. A bajúsz és az alsó
ajak környéke le van borotválva. Ugyanezt a férfiviseletet láttam
asszír fali képeken is.A
fej alakja mindegyiknél rövid és kerek, kivéve a szarkofá-
gon ülő férfiét, ez közepesnek mondható.
Mindegyik szobor tökéletes alkotás úgy form
ára, mint az ar-
cok kifejezésére nézve. Mindegyiken olyan finom
, szinte rejtély-szerű m
osoly ömlik el, am
ilyet csak nagy művész tud a kőre rále-
helni.Egyben azonban m
indegyik azonos, mindegyik szem
résénekkülső sarka kissé m
agasabb mint a belső. O
lyan a fej alkatuk és aszem
vágásuk, mint am
ilyeneknek a sumirokat írják le és am
ilyena m
agyar nép fej és arcformája m
a is az árjáktól nem kevert vidé-
62
ken. A szarkofágon ülő férfi szem
ei nagyobb mértékben ferde vá-
gásúak.T
ehát nyugodtan és felelősséggel állapíthatom m
eg, hogy az
őstelepes k
árpátm
eden
cei nép
az etruszk
okk
al fajilag közeli
rokon
volt, de ez a tén
y nyelvi rok
onságot is feltételez.
A latin törzset az etruszk vezetőség telepítette m
aga elé ahatárszélre délfelé 753-ban K
r. e., mert a görögök m
ár délfelől ahatáraikat fenyegették, felépítve N
eopolis (Újváros) a m
ai Nápoly
nevű városukat lehet, hogy előbb már itt teljesítettek határőri
szolgálatot azok a szikulok vagy szikelek, akik onnan a róluk ne-vet kapott S
zikuliába, Szikéliába, a m
ai Sziciliába vándoroltak,
amelynek azelőtti neve T
rinacria volt. Délitáliát akkor N
agygö-rögországnak nevezték.
Mindenesetre a székelyek nevébe belefér S
zikélia, vagy Szi-
cília neve és az is igaz, hogy e neveket sem a latin, sem
a görögnyelven nem
lehet kielemezni, ellenben a m
agyar „szík” szóból,ahogyan a dunántúli m
a is mondja a széket, a szíkel és a S
zikeliakiértelm
ezhető.A
ki az őskori népek történetével sokat foglalkozott, az sokolyat el tud hinni és lehetségesnek tartani, am
elynek az emberiség
ősmúltjával kevesebbet foglalkozó írók élénken ellentm
ondanak.A
ki sokat tud, nemcsak sokat tud m
egérteni, hanem sokat tud
magának és m
ásoknak is megm
agyarázni.T
örténelmi
tény az
is, hogy
annak a
kis latin
törzsnek,am
elyből a római nép sarjadt, első királyai etruszkok voltak s
ezek közül a Tarquiniusok önkényesen uralkodtak rajtuk. E
z azetruszk befolyás K
r. e. 753-tól 510-ig tartott. Ekkor a latinok le-
rázták az etruszk igát és köztársasággá alakultak át.A
nehezen hivők és a mindenben kételkedők gondoljanak ar-
ra, hogy a rómaiak főistenének a neve Jupiter volt. E
z összetettszó: a „ju”-ból és a „p’iter”-ből.
De ebből az összetett szóból csak a „piter” latin szó és atyát
jelent, de a „ju” vagy „jó” nem latin szó, hanem
csak a világegyetlen nyelvén, a m
agyaron értelmezhető ki. Jó az, aki m
ásonsegít. Jupiter tehát a m
agyar nyelv segítségével kiértelmezve jó
atyát, vagyis segítő atyát jelent.D
e még érdekesebb ennek a Jupiter szónak a ragozása. M
ertcsak a „ju” szót ragozza, a „piter”-t nem
, annak jeleként, hogy ez
63
később ragadt hozzá. Birtokos esete Jovis, a részes határozó esete
Jovi, a tárgyesete Jovem, a határozo esete Jove. S
zóval a „jó” tö-vet ragozza. Jupiter feleségét pedig „Juno”-nak. azaz Jónénekhívták. L
ehet ez a véletlen játéka? Sem
mi esetre sem
!T
ehát az etruszkoknak a rómaiak tanítóm
esterének valami
közük mégis lehetett a krpátm
edencei ősnéphez, mert kétségtelen,
hogy a rómaiak ezeket nem
a távoli kárpáti néptől vették át, ha-nem
a szomszédos, közös politikai és m
űveltségi keretben élő et-ruszkoktól.
Ezért vették át a róm
aiak a számrendszerüket is tőlük.
Megjegyzem
, hogy a három szám
rendszer közül az ősmagyar
a legrégibb, mert a m
ásik kettő az etruszk és a latin ennek a javí-tott kiadása. A
javított kiadás pedig mindig későbbi, fiatalabb,
mint az eredeti, am
elyet kijavít.
A m
agyar számrovás a tiszta logika szabályai szerint felépí-
tett rendszer. Az egyes vonaljelekre nem
térek ki, azok könnyenérthetők. A
z 5-ös számjegy két szögben találkozó vonal. K
ettőilyen a csúcsoknál összetéve adja a tizet. A
z 50-es az 5-ös alakbólúgy keletkezett, hogy egy kis m
erőleges vonalat iktattak bele, ez atízszeresnek a jele. A
100 úgy jött létre, hogy az X-en, vagyis a
tízen húztak keresztül egy merőleges vonalat. 1000 pedig ebből
úgy lett, hogy még egy vízszintes vonalat húztak rajta keresztül.
Így a 100 egy hatágú csillaghoz, az 1000 pedig egy nyolcágúcsillaghoz hasonlít. D
e tintával, vagy festékkel írásnál ezeknek avonalaknak a m
etszőpontján igen könnyen összefutott a festék,vagy tinta. E
zért az etruszkok a 100 jeleként egy kört és benneegy keresztet rajzoltak. A
z 1000 helyett pedig egy kört és rá egyfelfelé nyitott félkört rajzoltak.
64 A róm
aiak még ezt is leegyszerűsítették. A
z 50-et egy nagy Lbetűvel, a 100 egy nagy C
betűvel, az 1000 egy nagy M betűvel
jelölték. Ezek írásánál a tinta nem
folyhatott össze.Időrendben tehát első a m
agyar, ezt javította az etruszk és azetruszkot a latin.
Hogyan történhetett volna m
indez, ha a magyar nép ott szü-
letett volna a vogul őserdőben annak a nyomorult erdőbújó nép-
nek és egy harcos török népnek a nászából Kr. u. az V
. századbanés K
r. u. 896-ban lovagolt volna be a Kárpátm
edencébe? Hogy
került volna nyelvi és kulturális közösségbe az etruszkokkal, aróm
aiak tanítómestereivel m
ár Róm
a alapítása előtt, ami a 753-ik
évben történt Kr. e.
Csak úgy, hogy a különböző népelem
ekből később eggyévált m
agyar ősnépnek a legősibb része a nyelvet adó zöm m
ár azárja özönlés előtt a K
árpátmedencét lakta.
Csakis ebből az ősnépből válhattak ki az etruszkok s a m
el-lettük lakó pirének, akik szintén turáni fajta nép voltak....
Az etruszkokat a nyugati írók tengeri, hajósnépnek m
inősítik.E
z is lehet, de akkor a közös kaptárnak Mezopotám
ia körül kellettlennie. L
ehet, hogy a feniciai Arad város volt ez, m
ert ennekm
ódjában volt az is, hogy lakóinak feleslegét hajókon a termé-
keny és veszélytelen helyekre elszállíthassa.K
r. e. a III. évezredben már virágzó tengeri városállam
voltez az A
rad s az arabok pedig csak Kr. u. a V
III. században fog-lalták és pusztították el. T
ehát legalább 3700 évig egyfolytábanfennállott s ezalatt a hosszú idő alatt sok raj t bocsáthatott ki em
-berfeleslegéből. 3700 év alatt két em
berből 500.000 ember lesz,
ha a lakósság 200 évenként megkétszereződik.
Egy tény letagadhatatlan: a történelem
három A
rad nevű vá-rost ism
er. Egy volt a H
olttenger nyugati oldalán még a zsidók
honfoglalása előtt. A m
ásik Feniciában m
ár a Kr. e. III. évezred-
ben virágzó tengeri városállam volt. A
harmadik a M
aros mellett
épült fel ismeretlen időben. S
zent István uralkodása alatt már ott
volt, mert az lett a m
egyeközpont vára. Tehát az őstelepes nép
építette még akkor, am
ikor annak a nyelve sumir volt, m
ert Arad
sumir nyelven áradásos helyet jelent. E
három város névazonos-
sága nép- és nyelvazonosságot tételez fel, de legalább is nagyfokúnép- és nyelvrokonságot.
65
Hogy pedig ezekből a feniciai városállam
okból elég oka volta lakósságnak elm
enekülni, igazolják az események. K
r. e. a II.évezred derekán S
zíriát és Feniciát E
gyiptom hódította m
eg egé-szen az E
ufrátes folyóig. Erre pedig a kisázsiai hettiták ellentá-
madása következett, m
ert ők sem akartak elesni e gazdag városok
juttatásaitól. Harm
adiknak pedig az asszírok avatkoztak bele a kétvetélytárs harcába. Így állandó harctér lett e gazdag vidék és a vé-gül aki tehette m
enekült a csendesebb tájak felé.Ilyen volt akkor E
urópa középső része, a Kárpátm
edence, aB
alkán és Itália felsőrésze, mert ezek akkor m
ég kiestek a nagyhódítók útjából.
De, hogy a kárpátm
edencei őstelepes nép hogyan kerülhetettközelebbi érintkezésbe és ism
eretségbe az etruszkok őseivel, aztm
ár oknyomozó történelm
i rendszerrel felderíteni nem lehet. N
emis fontos, m
ert a lényeg a fontos.E
z ped
ig az, hogy az ősi K
árpátm
eden
cében
sum
ir ro-k
onn
ép élt m
ár az ősidőb
en s az etru
szkok
is azok voltak
nem
csak faji jellegre, h
anem
nyelvre n
ézve is.A
zt hiszem, hogy erről a tényről a felhozott sok és nyom
ósadat alapján sikerült az elfogulatlan olvasóim
at meggyőznöm
. De
számítanom
kell azokra is, akik nem hagyják m
agukat meggyő-
zetni, ilyenek is vannak, azért azt szokták ellen vetni, hogy egycsom
ó rokon értelmű szó m
ég nem tesz két nyelvet rokonná. A
rokonnyelvek szerkezetének is hasonlónak kell lenni.P
élda: A sum
ir nyelvben a jelzett szó áll elől s utána követ-kezik a jelző. A
magyarban m
egfordítva, a jelző áll elől, azutánkövetkezik a jelzett szó. A
sumirban a birtok áll elől és utána a
birtokos, továbbá a sumirban a ragok képzők nem
csak hátul, deelől is járulhatnak a szóhoz.
Felhívom
olvasóim figyelm
ét az általam m
ár közölt nevekre:T
ósok, Malom
sok, Magyarsok, H
egymagas, S
zekszárd, Szekcső
stb. Mindegyikben elől van a jelzett szó és utána jön a jelző. D
enagyon sok ilyen képzésű telephelyünk van m
ég.M
it bizon
yítanak
ezek? A
zt, hogy a m
ai kárp
átmed
encei
magyar n
épn
ek az ősei tisztán
sum
ir szórend
et haszn
áltakegyk
or a szavak k
épzésén
él és egymás m
ellé illesztésénél. M
aazon
ban
már n
em! M
iért? Mert m
inden, ami él, alá van vetve a
66
fejlődés nagy törvényének. A fejlődés pedig átalakulást jelent. A
zéletnek ezt a nagy törvényét m
egállítani nem lehet.
Az em
ber a nyelv útján való gondolatközlésnél is követi a lo-gika szabályait: am
it fontosnak érez és tart, azt hangsúlyozza, ki-em
eli s a gondolatfűzés sorrendjében előre teszi. A hangsúly pe-
dig mindig a jelzőn van, m
ert ez fejezi ki a jelzett szó minőségét,
mennyiségét és értékét. É
pp ezért már nem
mondjuk, hogy P
estenm
alom sok van, hanem
, hogy sok malom
van. Nem
mondjuk,
hogy a Balaton m
ellett egy hegy magas van, hanem
, hogy magas
hegy van, bár Hegym
agas nevében a sumir ősnyelv em
lékét ma is
híven őrizzük és megtartjuk.
Ma m
ár nem m
ondjuk, hogy Finnországban tó sok van, ha-
nem, hogy sok tó van, m
ert a hangsúlyasokon, a jelzőn van.G
yerekkoromban ősi D
unántulon a „Miatyánkot” m
ég ígyhallottam
imádkozni: „K
enyerünket mindennapit add m
eg nekünkm
a”. Ma m
ár – azt hiszem nincs ilyen hely az egész országban,
mert a hangsúly a kenyérről a m
indennapira került, hogy kenyérm
indennap legyen.A
zután idővel a „sok” szóból képző lett. Erdősok, m
a ígyhangzik: erdőség, polgársok, m
a polgárság, katonasok, ma kato-
naság. Érdekes az, hogy a „ság, ség” képzőnek a jelentése ugyan-
az, mint a régi „sok” szóé, sőt bizonyos esetekben ez az összesség
fogalmát fejezi ki, például: m
unkásság, polgárság stb. Tehát tu-
lajdonképpen a „ság, ség” képzők használatával a sumir szóren-
den változás nem is történt.
Tehát úgy-e nem
illendő dolog komoly hozzáértés nélkül
ilyet írni: „A m
agyar nyelvet a sumir folytatásának tekinteni tu-
dománytalan m
ese”.Írta pedig ezt B
áthory László csökönyös vogulista aki sokat
összeolvasott, de a kellő ismeret és bírálat nélkül m
inden csoda-bogarat el is hitt és főlényes hangon hirdetett tovább. P
éldául:„T
uráni őstörténet” című cikkében (m
egjelent a Szemle c. folyó-
irat 1963. január havi számában) azt írta, hogy
„nyugat Szibériában ráakadtak a m
amm
utvadász ősem-
ber nyom
aira. A
feldarabolt
mam
mut,
a hússütésnél
megm
aradt szén és hamu, a prim
itív kőeszközök azt mu-
67
tatják, hogy ez a civilizáció nem érte el az egykorú nyu-
gat- és déleurópai civilizáció színvonalát.”
Hát először is, ez a fölényesen írogató összetéveszti a kultú-
rát a civilizációval, vagyis a műveltséget a társadalm
i fejlődéssel.A
zok a talált kőeszközök ugyanis a kultúrának meghatározó je-
gyei és nem a civilizációnak. A
kultúra műveltséget, valam
intszellem
i haladást jelent, a civilizáció pedig a polgári jogok kiter-jesztését jelenti.
A civis latin szó, m
agyarul polgárt és pedig teljes jogú ál-lam
polgárt jelent, a civilizáció tehát az a folyamat és törekvés,
hogy az emberi társadalom
minden rétege egyenlő jogú polgárok-
ból tevődjék össze. A civilizáció tehát nem
műveltséget, hanem
apolgárjogok kiteljesedését jelenti.
Azután ez a fölényeskedő író azt is elhiszi, hogy prim
itív,kezdetleges kőeszközökkel egy vastagbőrű száz m
ázsa körüli ál-latot el lehetett ejteni. N
em kő lándzsával, hanem
igazi acél lán-dzsával vajjon neki m
erne-e menni egy m
ai vadász nem egy száz
mázsás állatszörnynek, hanem
például, egy húszmázsás elefánt-
nak, amikor a m
odern elefántvadász is csak robbanó golyóval mer
lőni áldozatára. Azután elhiszi azt is, hogy ez az állatszörny a na-
pi fej adagját kitevő 6-7 mázsa körüli fűm
ennyiséget a jégmező-
kön lelegelhette, mert az ősem
ber primitív fegyvereivel ezt az ál-
latszörnyet a jégmezőn vadászta.
Azt is írja, hogy a kam
asz nevű ázsiai nép 60 év alatt kétszercserélt nyelvet. N
em egy egész népnek, hanem
egy falunak egy-szeri nyelvcseréjéhez is évszázadok kellenek.
Azután azt is állítja, hogy a kw
arezmiek a honfoglaló m
agya-rok között is elég nagy szám
mal voltak. A
Kaliz, K
alász, Kálózd,
Koroncó és B
öszörmény nevű községek az ő nevűket őrzik.
Felhívom
olvasóim nagybecsű figyelm
ét az általam kielem
e-zett „K
oroncó” szóra, azután vonják le a következtetést.E
zzel pedig
az őstörténetünkre
vonatkozó fejtegetéseim
etegyelőre befejeztem
. Azért egyelőre, m
ert könyvem m
egjelenéseután lehet, hogy visszatérek m
ég rá.M
ost pedig áttérek a történeti korra, amelynél m
ár írásos fel-jegyzésekre is hivatkozhatok.
68 De m
erem hinni, hogy olvasóim
at már eddig is m
egtudtamgyőzni arról, h
ogy a mai m
agyar nép
széles rétege ann
ak a
sum
ir vagy vele rokon
őstelepes n
épn
ek a vér szerin
ti és nyelv
szerinti folytatása, u
tóda, am
elyik a K
árpátm
eden
cét már az
árják özön
lése előtt megszállta és a m
ai nap
ig megtartotta.
Sőt azt is rem
élem, hogy a m
ás véleményén levő szakem
be-reket legalább is gondolkodóvá tettem
. Ez pedig
már értékes
eredmény, m
ert aki gondolkodik, az rájöhet az igazságra. Csak a
nem gondolkodók és a befolyásolhatók hihettek el olyan gyatra
mesét, am
ilyen a magyar népnek a voguloktól való szárm
azása.
69
IX. A
PA
NN
ON
OK
A későbbi M
agyarország földjére vonatkozó történeti fel-jegyzések akkor kerültek bele a világtörténelem
be, amikor a ró-
maiak a D
una-Száva közének földjét m
eghódították és Pannonia
néven mint új tartom
ányt a római birodalom
hoz csatolták.A
ugusztus, római császár önéletrajzában így m
ondja el ezt azesem
ényt:
„A
pannoniai törzseket, amelyeket az én korm
ányzásomelőtt a róm
ai nép sohasem közelített m
eg, Tiberius N
érórévén, aki m
ostoha fiam és akkor tábornokom
volt, le-győztem
, a római nép hatalm
a alá vetettem és Illiricum
határait előbbre toltam egészen a D
una folyam partjá-
ig.”
Az a kifejezés, hogy ő előtte a róm
ai nép hadserege a pannó-niai törzseket sohasem
közelítette meg, úgy is értelm
ezhető, hogym
eg sem m
erte közelíteni, mert az ő hadserege is csak 44 évig
tartó harcban Kr. e. 35-töl K
r. u. 9-ig tudta a pannon törzseketm
egtörni.E
nnél hosszabb háborút csak egyet jegyzett fel az európaitörténelem
: a 100 éves angol és francia háborút 1339 és 1453 kö-zött. D
e ebben évtizedes szünetek is voltak.F
ontolja meg tehát az olvasó azt a tényt is, hogy abban az
időben a világ legerősebb hadserege a római volt. T
ehát a legyő-zött pannon nép katonai ereje sem
volt lebecsülhető. Ebből pedig
a legszigorúbb logikával az következik, hogy a pannonok népiereje sem
lehetett gyenge. Sőt amely nép 44 évig tudott ellenállni
a világ akkori legnagyobb katonai hatalmának, az nem
lehetetterőtlen sem
fegyveres katonai erejére, sem létszám
ára, sem gaz-
dasági erejére.A
rómaiak tehát nem
üres vagy gyér lakosságú földet hódí-tottak m
eg, hanem egy erős, tehát aránylag sűrű lakosságú, vitéz
és kulturált népet.
70 Tehát a 887 év m
úlva b
ekövetk
ező magyar h
onfoglalásk
oru
gyebár n
em leh
etett a Kárp
átmed
ence terü
lete olyan gyér
lakosságú
, min
t amilyen
nek
a vogulista történ
etírók h
irdetik?
De honnan szárm
azik a pannon név? A latin írók általában
Pannonia nevét P
án római isten nevéből szárm
aztatják. Egyedűl
Dio-C
assius (115-229) írta, hogy különös népviseletükről kaptáknevűket. A
„pannus” latin szó magyarul ruhaszövetet vagy kelm
étjelent.
De
amilyen
gyenge a
Pán
istentől való
származtatás,
ugyanolyan az utóbbi is.E
mlítettem
már, hogy a györszentm
ártoni hegyet az ősidőbenP
annon hegyének nevezték, a mellette folyó patakot P
annosánakhívták. P
annosú sumir szó, annyit jelent, m
int Panna sum
ir istenvize. E
z a Panna pedig nem
volt más, m
int a sumirok ősi terem
tőistenének,
Anunak
a beceneve,
aki szülte
a világot.
Pannon
sumirul is, m
agyarul is Pannához, A
nuhoz tartozott, vagyis Anu
népét jelentette, amint a B
alaton is Bál isten tavának a neve.
A
múltba
visszarévedő szem
eimm
el m
intha látnám
azt
anagy em
bertömeget ott a hegy derekából kisugározó bővizű forrás
körül ünnepelve Anut, a későbbi nanát, É
lőanyát vagyis Tündér
Ilonát.Az egyik róm
ai császárról, Marcus A
uréliusról (161-180 Kr.
u., az
van feljegyezve,
hogy a
pannóniai tartom
ányokat a
markom
annok, szarmaták, vandalok kiirtása árán felszabadította a
szolgaságból.A
római hódítás után ezek a népek rátelepedtek a pannon
népre és a szolgáikká tették, de Marcus császár rendet csinált, il-
letve visszavette e tartományt.
A legérdekesebb esem
ény azonban az volt, amikor a pannon
nép a Dráva és a, D
una szögben fellázadt II. Konstancius róm
aicsászár ellen 359-ben K
r. u, mert m
ár nem bírta a szörnyű terhe-
ket, adókat.A
császár úgy látszik jóindulatú ember volt, m
ert szép sza-vakkal akarta lecsillapítani a jogosan felháborodott lakósságot.A
zért összehívatta őket az ősi Szelém
városából, Szirm
iumm
á la-tinosított székvárosa közelébe, A
ciminkum
ba, hogy szép szavak-kal rávegye őket az adók m
egfizetésére. De am
ikor azt mondta,
hogy az adót azonban fizetni kell, az egyik elkeseredett hallgatólerántotta a csizm
áját és hozzádobta e szavakkal: „marha, m
ar-
71
ha!” Erre kitört a forradalom
. A feldühödött nép m
egrohanta acsászárt,
leszakították aranyos
köpenyét, összetörték
aranyostrónszékét. Ő
maga úgy m
enekült meg, hogy először közlegényi
köpenyt és sisakot vett fel, majd kerítettek neki egy lovat s azon
elvágtatott meggyalázás a színhelyéről.
Ezt az esem
ényt Edw
ard Gibbon am
erikai történetíró „The
History of the D
ecline and Fall of the R
oman E
mpir” cím
ű köny-vének X
IX. fejezete 48-ik szakaszában olvastam
, New
Yorkban.
Mindenekelőtt utána kellett néznem
Gibbon forrásm
unkái-nak, hogy honnan m
erítette történetének anyagát.M
eg is találtam ennek az esem
énynek bő leírását Am
mianus
Marcellinus
egykori róm
ai tábornok
történetíró „R
erumG
estarum” cím
ű művének X
IX. könyvében a II-ik fejezet 10-ik
szakaszában.A
mm
ianus a császár kedvelt, bizalmas em
bere volt, akit azértnevezett
ki az
akkori leghíresebb
római
hadvezér U
rsicianusm
ellé katonai tanácsadónak.É
ppen ez események után hívatta m
agához a császár mind-
kettőjüket, hogy a közben kitört perzsa háború katonai intézkedé-seit velük m
egbeszélje.Így tehát A
mm
ianus magától a császártól hallhatta az ese-
mény elbeszélését, de m
int vérbeli historikus bizonyára kivallattaa szereplő tolm
ácsot is, mert csak a nép nyelvén értő em
ber ad-hatott neki felvilágosítást arról, hogy a „m
arha” szó latinul mit
jelent és hogyan kell helyesen leírni. Csakis így kerülhetett a
„marha” szó helyesen leírva a könyvébe, onnan m
eg Gibbonéba.
Itt meg kell jegyeznem
, hogy magyar történeti m
űvek ezt azesem
ényt teljesen agyonhallgatták. Az egyetem
en nem hallottam
sem a történelem
, sem a latin nyelvet előadó tanáraim
tól. Ez a
konok egyöntetű hallgatás tehát nem lehet véletlen.
Már m
ost milyen következtetés vonható le ebből a leirt ese-
ményből?
Először is az, hogy a „m
arha” szót egyetlen más nyelvből
sem vehettük át, hanem
csak örökölhettük, mert ez a szó a m
agyarnyelven kívül m
ás nép szókincsében nincs meg.
De hogyan örököltük? A
nyomok M
ezopotámiába, a sum
iroknyelvéhez vezetnek. A
sumir nyelvben a „m
ar” szó annyit jelent,m
int valamit m
egfogni, a mi m
agyar nyelvünkben, pedig ebből a
72
szóból van egy származék szó a „m
arok”, vagy „marék”, am
elytestünknek a fogó szerszám
a. De ebből a sum
ir szóból származik
a mi m
arad és marasztal szavunk is.
A „m
arha” szó értelme tehát annyit jelent a m
ai nyelvünkön,m
int megfogott, kézben tartott, m
egszelídített, vagyis házi állat,szem
ben a szabadon futó vagyis a vadállatokkal.A
mai „vad” szavunknak sum
ir őse a, „bad”, annyit jelentm
int futni vagy szaladni. Mikor a m
énes elfut a pusztán, a csikósműnyelven azt m
ondja, hogy megvadult. M
ikor a lovak az üreskocsival elszaladnak, a m
agyar falusi ember m
a is azt mondja,
hogy a lovak megvadultak, vagyis elszaladtak.
Tény, hogy a „m
arha” szó egyedül a mi nyelvünkben van
meg. M
ég az úgyn
evezett finn
-ugor n
yelvek egyik
ében
semtalálh
ató meg, an
nál k
evésbé az árja és sém
i nyelvek
ben
.Á
rpád hódító népe sem vihette m
agával, mert 537 évvel a
magyar honfoglalás előtt az a nép, am
elyet a rómaiak m
eghódí-tottak, m
ár e néven nevezte nemcsak hasznos házi állatjait, hanem
haragjának emberi lényeit is, beleértve a világ akkori legnagyobb
urát, a római császárt is. E
zt a szót tehát Árpád hódító népe is
csak ott tanulhatta meg a nyelvvel együtt a K
árpátok koszorúztahazában az általa m
eghódított és szolgává tett sumir utód néptől.
A történelem
– hála Am
mianus alaposságának – az őstelepes
pannon nép nyelvéből ezt az egy szót megörökítette, de ebben az
egy szóban benne van nyelvünk egész szókincse, amiként egy
csepp tengervízben az egész tenger vízének lényege.K
öltőileg hangzik ugyan ez a megállapításom
, de igazat ad aza tény, hogy ezt az egy szót csak az a nép használhatta, am
ely am
i mai nyelvünknek egész ősi nyelvkincsét beszélte, m
égpedigm
ár 1608 évvel ezelőtt.M
ert itt nemcsak egy szó használatáról van szó, hanem
egyazonos népszokásról is. M
i mai m
agyarok ma is m
arhának nevez-zük nem
csak a házi állatainkat, hanem a haragunknak em
beri lé-nyeit is, am
iként a Szirm
iura környékén lakó pannon nép II.K
onstancius császárt 359-ben Kr. u.
Honnan vettük ezt a szokást m
i ma élő m
agyarok?C
sak is a minket m
egelőző magyar nem
zedéktől, ez pedig azőt m
egelőzőtől, az meg a m
ég előbbitől. Igya nemzedékek soro-
73
zatán végig menve, eljutunk a császárt lem
arházó népig, amely
ugyancsak ebben az értelemben használta ezt a szót.
Ebből pedig a legszigorúbb logikával az következik, hogy az
a császárt
lemarházó
nép nem
csak nyelvi,
hanem
vérszerintiősünk is volt, m
ert ez a nyelvszokás a vérségi örökség útján jutottel hozzánk nem
zedékről nemzedékre a m
ai napig.S
zirmium
a császár volt székhelyének neve nem latin szó,
csak latinos hangzásúvá változtatta a hódító római nép nyelve. A
zősi szó S
zerém volt. E
me-em
esemese-em
se mint ahogyan m
ár ki-fejtettem
a sumir em
e szóból származik, am
i tápláló anyát jelen-tett. A
„szer” szavunk is valószínűleg sumir örökség, bár ezt ed-
dig kinyomozni nem
tudtam. D
e az ilyen sokértelmű, gazdag szó-
nak nagyon ősinek kell lenni. Pld. alszer, felszer, kisszer, nagy-
szer, jogszer, gyógyszer, félszer, ékszer, ószer, jószer, rendszer,kényszer, új szer, m
osószer, kábítószer, szerszám, szerelem
, sze-retet, szerény, szerencse, szertartás, szerzet, szertelen, szerfelett,szeret, szervez, szerkeszt, stb.
Helyes a m
egállapításom tehát, ha a S
zirmium
nevet az ősi„szerém
” szóból származtatom
, ami a m
ai nyelvünkön rendestáplálót jelent. E
rre a névre Szerém
vidékének földje rá is szol-gált, m
ert már az ősidőben kiváló gabona és szőlőterm
elő területvolt. N
agyon régi eredetű szónak kellett lenni, mert egy ilyen
nagyfokú szétágazódáshoz, elbokrosodáshoz elsősorban is hosszúidőnek kell eltelnie.
Az a n
ép, am
ely Szirm
ium
ot és körn
yékét a róm
ai hód
ításid
ején lak
ta, már az ősid
őtől fogva ott lakott telepes n
ép volt s
a római h
atalom b
uk
ása után
is ott marad
t. Nem
csak a róm
aiu
ralmat k
övető hú
nok
, avarok id
ejében
marad
t ott, han
emÁ
rpád
had
i nép
e is ott találta és a maga szolgájává tette.
Hogy m
ilyen nyelvű volt ez az ősi nép, arra nemcsak „m
ar-ha” és „szerém
” szóból következtethetünk, hanem IV
. Béla kirá-
lyunknak egy okleveléből is. Ezt a király 1237-ben adta ki az ál-
tala alapított Bélakuti cisztercita kolostor részére (W
. VII. 27.).
Ebben az oklevélben a király a régi S
zirmium
közelében levő kö-vetkező nevű falvakat adom
ányozta el a kolostornak: Nyárad,
Csudo, A
csád, Ined, Lázár, Ö
körd, Monoros, L
etemér, L
úház,E
rdőel, V
áralja, F
urni, P
erben, S
zépfalu, A
sszony, H
arang,R
okalj, Kom
lós és Újfalu.
74 A pannonokat, akik a császárt lem
arházták, a rómaiak után a
húnok hódították
meg,
utánuk néhány
germán
törzs: gót,
longobard, gepida lett átmenetileg úrrá P
annoniában. Majd ezeket
követték az avarok, vagyis az avarhúnok. Ezek hatalm
át a germán
frankok és
a törökfajú
bolgárok törték
meg
és lettek
urak a
Kárpátm
edencében.V
égül pedig egy török törzsszövetségből alakult nép telepe-dett ott m
eg Árpád fejedelem
vezérlete alatt. Ezek
nek
a szövet-séges törzsek
nek
vezértörzse, vagy fejedelm
i törzse a megyer,
vagy magyar n
evű törzs volt. E
z adott k
ésőbb
az egész törzs-szövetségn
ek és az általa m
eghódított n
épn
ek is n
evet. Ígyszü
letett meg a m
agyar nép
a Kárp
átmed
encéb
en.
75
X. P
AN
NO
NIA
NÉ
PE
SE
DÉ
SI V
ISZ
ON
YA
I AR
ÓM
AI K
OR
BA
N
A népesség létszám
ára mindig lehet következtetni a lakóhe-
lyek, tehát a falvak és városok számából, m
ert az emberek m
ár azősidők óta falvakban, vagy városokban laktak. E
rre kényszerítetteőket az élelem
megszerzésének és m
egvédésének nehéz feladata.R
endesen a közös őstől leszármazottak m
aradtak együtt, egyhelyen, hacsak a védelem
nem tette szükségessé több nagycsalád
együtt maradását.
Pannóniának a róm
ai korban már m
eglevő telephelyeiről nemm
erném azt állítani, hogy több nem
volt, mert a valószínűség az,
hogy a telephelyek száma jóval több volt, m
int amennyiről írásos
bizonyíték van.P
éldául, a ma is jelentéktelen B
akonyszentlászló Crispiana
néven fel van jegyezve, de Veszprém
ősi városa, amely a róm
aiútnak igen fontos őrállom
ása volt, nem szerepel a róm
ai uralomidején.
De azért közlöm
az alábbi helyneveket, mert ha csak ezek
voltak a római hódítás idején m
eg, vagyis Kr. u. a 9. esztendőben,
akkor a 900 évvel későbbi honfoglalás idején legalább is meg-
négyszereződtek volna. Tehát történetíróinknak az a m
egállapítá-sa, hogy a honfoglalás idején csak gyérszám
ú szláv és avar ma-
radványok lézengtek Magyarország területén, m
ennyire alaptalanm
ég ezeknek a telephelyeknek megléte m
ellett is. A felkutatott
telephelyek névjegyzéke a következő:S
abária (S
zombathely),
Aquincum
(B
uda), B
rigetió(Ó
szőny), Arrabona (G
yőr), Intercisa (Dunapentele), S
alva (Esz-
tergom),
Scarbantia
(Sopron),
Cam
pona (N
agytétény), L
ugio(D
unaszekcső), S
ophianae (P
écs), A
ltinum
(Oroszvár),
Ad
Flexum
(Magyaróvár), C
alamantia (L
eányvár), Ad M
ures (Acs),
Azaum
(D
unaalmás),
Lepavista
(Süttő),
Crum
erum
(Nyerges-
újfalu), C
ripi (D
unabogdány), U
lciscia C
astra (S
zentendre),S
alina (Adony), P
ax (Paks), A
ltaripa (Tolna), A
lesca (Szekszárd),
Antiane
(Baranyabán),
Lim
usa (S
zigetvár), S
ilacaene (B
eleg),V
aleum (F
enékpuszta), Mogentianae (S
omlóvásárhely), M
ansve-
76
tina (Ódom
bóvár), Herculia (F
ehérvár ősi helye), Floriana (B
ics-ke), T
riciana (Ságvár), C
aesariana (Jutas).A
sumir nyelvben nem
járatos íróink természetesen m
ind aztm
ondják, hogy a latin Pax szóból szárm
azott a mai P
aks közsé-günknek neve. P
edig fordítva.P
aks az ősi név, mert e sum
ir szóból származik „paksu”,
annyi mint víztartó. U
gyanaz a szó mint C
sopak községünk neve,csak a sum
ir nyelvben a „cso” kisebb vizet jelentett, mint a „su”
vagy „so”. Valóban a csopaki víz csak csordogál, m
íg a paksi víz,a D
una folyik, vagy ömlik.
77
XI. E
GY
ÉB
NÉ
PE
K
E néven azokról a népekről em
lékezem m
eg, amelyek vala-
mikor a K
árpátmedencében laktak, m
ég a magyar honfoglalás
előtt. Term
észetesen nem állítom
, hogy más népek nem
kerültekoda ezeken kívül, am
ikor az ősidőben hazánk földje az átjáróházszerepét töltötte be.
Az egyik legrégibb feljegyzés az aghatirz nevű népről m
aradtfenn, am
elyik Erdélyben lakott. H
erodotos görög történetíró (484-425 K
r. e.) azt Írta róluk, hogy a Maros (M
aris) az aghatirzek or-szágából jön és a szkíták közé sorolta őket m
egjegyezvén, hogy
„nagyon fényűzők és nőközösségben élnek. É
pp ezértm
indnyájan testvérek lehetnek, mintha egy család tagjai
volnának. N
em
irigykedők és
gyűlölködők egym
ásra.R
uházatuk majdnem
olyan mint a trákoké.”
A trákokkal kapcsolatban eszem
be jut Plátonnak a híres gö-
rög bölcselőnek (427-347 Kr. e.) egy osztályozása az akkori né-
pekről. Belső lelki tulajdonság szerint, három
féle embercsoportot
különböztetett meg. A
z elsőbe sorozta a bátrakat, amilyenek a
trákok és a szkíták. A m
ásodikba a pénzsóvárokat, amilyenek a
feniciaiak és egyiptomiak, a harm
adikba a tudományszeretőket,
amilyenek a görögök.
Trák volt az első lovasnép, am
ely Ázsia füves térségéről E
u-rópába költözött körülbelül 900 évvel K
r. e. Ugyanaz a fajta volt,
mint a későbbi szkíta, hún vagy turk néven nevezett népek. N
yo-m
aik hazánk földjén is megtalálhatók.
Az aghatirzek nőközössége az em
beriségnek egy nagyon ősiszokásából m
aradt meg, m
int csökevény, abból az időből, amikor
minden vagyontárgy közös tulajdont képezett s m
ég a nő is ilyen-nek szám
ított. Am
ikor az egyén még nem
tudta állandóan meg-
szerezni vagy biztosítani magának a m
indennapi élelmet, m
ert azerejét felülm
últa, akkor szükség volt többeknek az összefogására,szóval a közös gazdálkodásra. E
z a szükségesség fennállott, ami-
kor az ember vadászatból, halászatból és állattenyésztésből élt és
kőből volt a fegyvere és a szerszáma.
78 De am
ikor az ember földet kezdet m
űvelni és ennek hozadé-kából m
egélni, a nagycsalád közös gazdálkodása kezdett felbom-
lani elemeire, a kis családokra, m
ert a szorgalmas és m
unka sze-rető em
ber nem volt hajlandó a lusta és dologkerülő helyett dol-
gozni. Az aghatirzek nőközössége is idejét m
últa. Néhány száz év
múlva a történelem
lapjai már nem
is emlegetik őket, hanem
or-szágukban egy m
ásik népről, a dákról vannak feljegyzések. Ez is
szkíta lovasnép volt s valószínű, hogy
ők hódították
meg
azaghatirzeket. E
zek nemcsak az erdélyi részt, hanem
a Havasalföl-
det is megszállták egészen a D
unáig.A
ugusztus császár idején már veszélyeztették a róm
ai biro-dalom
balkáni részét, de a császár személyesen vezetett ellenük
hadjáratot és
mint
önéletrajzában dicsekedve
mondja,
sikerültőket a D
una baloldalára űzni és velük a római birodalom
tekinté-lyét elism
ertetni.V
églegesen Traján császár hódította m
eg őket 106-ban Kr. u.
s Dácia néven országukat m
egszállva a római birodalom
hoz csa-tolta.D
e Gallineus császár m
ár 261-ben kivonta a légiókat Erdély-
ből, Aurelianus pedig 275-ben az egész D
áciát feladta. A dákok is
eltűntek az utánuk jövő germán és hún népekben.
Minket m
agyarokat a dákok annyiban is érdekelnek, hogy azoláh agitátorok előkelő ősöket keresvén, a dákokat is összeháza-sították a – szerintük – E
rdélybe telepített római légiónáriusokkal.
Persze azt nem
vették figyelembe, h
ogy a római légiók
idegen
légiók voltak
s a legénység n
yelve is idegen
és nem
latin volt,
tehát n
em leh
ettek m
ár azért sem az oláh
ok latin
ősei.A
z Alföldön a D
una-Tisza között is volt egy lovas nom
ádnép K
r. u. az 1. században, de valószínűleg előbb is, mert lovas
nép részére ugyancsak megfelelő terep volt ez a nagy síkság m
áraz ősi időben. E
z a nép a jazig vagy jász nép volt. A görög írók
methanasta néven em
lítik őket, ami m
agyarul vándorlót, koborlótjelent, de a jazig török szó is ugyanezt a fogalm
at tartalmazza.
Sokat harcoltak a róm
aiakkal, Nagy K
onstantin császár azutánvégleg leverte őket. A
kkor húzódtak a mostani szállásaikra. M
aigen értékes és derék népelem
e hazánknak.A
rómaiak 400 évig bírták hazánknak dunántuli részét, az
akkori Pannoniát és 160 évig E
rdély földjét. A történetírók általá-
79
ban sokat írnak a római kultúra term
ékenyítő hatásáról a meghó-
dított országokban. Minden fejlődést, gyarapodást a róm
aiaknaktulajdonítanak, am
inek eredetét nem ism
erik. Ebben m
agyar éskülföldi írók közt vajm
i kevés különbség van. Például: m
agyargazdasági szakkönyvekben olvasható, hogy a róm
ai katonák erdőtírottak, m
ocsarakat csapoltak le, utakat, vízvezetékeket csináltakés ők honosították m
eg Pannóniában a szőlőterm
elést is stb.M
ég ma sem
jöttek rá, hogy a rómaiak által m
eghódítottP
annóniának egyik városát, amelyik később F
elsőpannonia szék-helye is lett, V
indobonának hívták, amelynek a jelentése az akkor
ott lakó kelta nép nyelvén Vin de bona volt, am
i magyarul jó bort
jelent. Az olaszok, franciák és spanyolok nyelvén m
ég ma is ez a
jelentése. Tehát a m
a Wien-nek m
agyarul Bécsnek nevezett város
környékén a síkságot szegélyező hegyek trachit porladékú lejtőinm
ár virágzó szőlőtermelés volt a róm
aiak előtt.A
szőlőtermelést a sum
ir rokon népek és a szíriai telepesekhonosították m
eg már az ősidőben az árpa és búzaterm
elésselegyütt, m
ikor hazájukat ott kellett hagyni és Európa földjén az
élet küzdelmét újra kellett kezdeni.
A róm
aiak nem azért hódítottak, hogy kultúrát terjesszenek,
hanem, hogy a m
ár megvolt és virágzó kultúra gyüm
ölcseit ma-
guknak szerezzék meg adó és harács alakjában. H
ogy mily óriási
zsákmányt vittek haza egy-egy tartom
ány meghódítása után, azt
Augusztus császár önéletrajzában bám
ulva olvashatjuk. A többek
közül csak azt az egyet említem
itt meg, hogy 5-ik konzulsága
évében a
hadizsákmányból
120.000 em
bernek adott
fejenként1.000 szeszterciust.
Valósággal kirabolták a tartom
ányokat, mert m
inden hadi-zsákm
ány rablásból ered. De két felbecsülhetetlen értékkel R
óma
mégis m
egajándékozta az akkori Európát. M
egszüntette az óriásibirodalom
határain belül élő népek között a háborúskodást. Az
állandó béke így biztos alapja lett a gazdasági és szellemi fejlő-
désnek. Azonkívül olyan úthálózatot épített ki E
urópa nyugatifelén, am
ely a közlekedés megkönnyítésével elősegítette a szel-
lemi
kincsek kicserélését
is. E
zért hagyta
el m
aga m
ögöttN
yugateurópa nemcsak K
eleteurópát, hanem az egykori tanító-
mesterét, az öreg Á
zsiát is. Ez a m
agyarázata annak is, hogy miért
lett Európa a többi földrész szellem
i és gazdasági vezetőjévé.
80 Term
észetesen az utakat nem a róm
ai katonaság építette,ahogyan a naiv historikusok írják, hanem
az őslakósság. Ez kubi-
kolta a földet, törte a követ, a katona pedig hajtotta a népet. De a
népnek is megérte a fáradtság, m
ert az ő kocsijai és állatjai iskönnyen futottak a jó úton.
Miért épített R
óma m
indenütt utakat? Azért, m
ert a hadse-regének a zöm
e – a légiók – gyalogságból állottak és ezek csakkocsival és jó úton voltak gyorsan bevethetők, ha hosszú határá-nak valam
elyik távoli pontján a barbárok betörtek. Az utak ugyan
hadászati célt szolgáltak, de a polgári forgalmat is elősegítették,
azonkívül pedig időállóak lévén a római birodalom
megszűnte
után is megm
aradtak. Sőt m
ég ma is m
egvannak.P
annónia fejlődésén minden esetre sokat lendített a 400 éves
római béke és a kitűnő úthálózat. E
nnek nyomai m
ég ma is m
eg-állapíthatóak.
81
XII. T
EL
EP
ES
ÉS
HÓ
DIT
Ó N
ÉP
EK
Az eddig előadottak alapján olvasóim
is megtudják állapítani
a különbséget a címben szereplő kétféle nép között.
A telepes nép üres, em
berektől lakatlan földet szállt meg,
amelyet azután nehéz m
unkával feltört porhanyóvá tett, hogy azem
beri életet tápláló gabona benne megterem
hessen, hogy az em-
bernek az élete fenntartásához meglegyen a kenyere.
A kőkapától a vaskapáig nagyon hosszú út vezetett, am
elyetegész hosszában az em
ber véres verejtéke öntözött.A
mai időszám
ításunk kezdetének elején még a „m
indennapikenyér” volt a legnagyobb ajándék, am
it a küzdő földi ember az
Istentől mint legnagyobb jót kért.
Ennek em
léke van meg a keresztények im
ádságában, a „Mi-
atyánk” e szavaiban: Mindennapi kenyerünket add m
eg nékünkm
a. Erre pedig Jézus tanította a tanítványait.
De ennek em
léke van meg a m
i „módos” szavunkban is,
amely m
a jómódú, gazdag em
bert jelent.M
u-du sumir szó, a m
ai nyelvünkön magcsinálót, vagyis ga-
bonamag term
előt jelent. Ezzel szem
ben a numu-du sum
ir szóm
ai nyelvünkön „nomád” nem
magcsinálót, hanem
állattenyész-tőt jelent. A
sumir m
uduból lett a mai nyelvben a m
udus vagym
ódos ember neve.
A telepes népek tehát m
indenütt az egész világon a termelő
munka m
egvalósítói voltak. Nem
csak földet műveltek, hanem
ipart is űztek, sőt rezet, vasat is bányásztak s ezekből készítették am
unkához alkalmasabb eszközöket.
Hazánk őstelepes népeiről m
ár kimerítően m
egírtam, hogy
honnan származnak s az ősidőktől fogva m
iként tették virágzóvám
unkájukkal otthonaikat és országukat s hogy a műveltségnek
míly m
agas fokára emelkedtek a saját erejükből, m
ert saját ésnem
más néptől átvett ősi betűírásuk is volt.
Ez letagadhatatlan!
De voltak olyan népek is m
ár az őskorban, amelyek nem
asaját term
elő munkából akarták m
agukat fenntartani, hanem a
másokéból akartak m
egélni. Ezeket nevezem
hódító népeknek,
82
amelyek a fegyver erejével tették szolgáikká a békés és dolgozó
népeket. Azután m
int fegyveres katonanép eltartatták magukat.
A legnagyobb ilyen hódító nép E
urópában a római volt. Ő
siterületük L
atium, csak 2350 négyzetkilom
éterre terjedt ki, körül-belül akkora volt m
int Pestvárm
egye, amikor 753-ban K
r. e. Ró-
ma nevű városukat felépítették és K
r. u. 110 körül Trajánus csá-
szársága alatt ebből a pöttömnyi országból 10 m
illió négyzetki-lom
éteres óriási birodalom lett.
Csodának lehetne e tényt m
inősíteni, ha nem lett volna neki a
történelemben m
ása is. De D
singiszkán még nagyobb birodalm
atvert össze. T
imurlenk szintén, a m
ohamedán arabok hasonlókép-
pen.Csak m
eg kellett találni a módját annak hogyan lehetett egy
sereg embert katonai fegyelem
alá venni, felfegyverezni, kiké-pezni és háborúba elindítani úgy, hogy a katona a reá váró sebe-ket, sőt a halált is m
egkockáztathatónak ítélje a harcból származó
előnyökért.Julius C
ézár óta a római hadsereg tisztára idegen légiókból
állott. Nem
a franciák találták fel tehát e katonai alakulatokat. Az
ilyen katonákat a vezér a saját hazája ellen is vezethette, amint
éppen Julius Cézár m
eg is tette.A
zért a római hódító hadjáratok tisztán haszonszerző, gazda-
sági vállalkozások voltak, mert a vezér épp úgy, m
int az utolsóközkatona az elrabolható javakért, a sarcért, a zsákm
ányért ment a
harcba. Ezért a róm
ai légiókban ott találjuk az akkori világ min-
den népének jól verekedő és rablóhajlamú em
bereit.A
legjobb verekedőkből még császárok is lettek. P
éldául:M
aximinus T
ax, trák volt, Fhilippus A
rabs pedig arab. Maxim
i-anus a karpi törzsből szárm
azott, amely sum
ir eredetű nép volt ésa K
árpátok környékét lakta, az ő nevüktől kapta e hegység a ne-vét. D
ioklecianus telepítette azután át őket Pannóniába, P
écs kör-nyékére. I. K
onstancius germán zsoldos katona volt. A
tisztaészaki típus és a jellegzetes germ
án testi felépítés különösen uno-kaöccsén, N
agy Konstantin császáron látszik m
eg, amint az m
eg-állapítható a P
alazzo dei Conservatori palotában, R
ómában őrzött
mellszobráról.
Hogy m
ilyen nagy haszonnal jártak ezek a hadi vállalkozá-sok, azzal Julius C
ézár mostohafia, A
ugusztus dicsekszik el ön-
83
életrajzában. Ebből m
ár idéztem, hogy az 5-ik konzulsága idején
a hadi
zsákmányból
míly
nagy összeget
ajándékozott el.
De
ugyanakkor még 120 m
illió szeszterciust adott katonáinak, 100m
illiót pedig az Apolló, V
esta és a Bosszuló M
ars templom
ainak.600 m
illiót adott az államkincstárnak és 170 m
illiót a továbbszol-gáló katonáknak.
Az általa rendezett gladiátori játékokon 10 ezer em
ber küz-dött egym
ással és 3.500 afrikai vadállat pusztult el.H
ogy tengeri csatát is bemutathasson egy 1.800 láb hosszú-
ságú és 1200 láb szélességű területen kiásatta a földet oly mélyre,
hogy 30 megvasalt orrú hadihajó és m
ég sok kisebb hajó belefértés azokon 3.000 katona küzdött.
Még legalább 4 oldalra jutna azoknak az építkezéseknek a
felsorolása, amelyeket A
ugusztus a kizsarolt tartományok nép-
ének elrabolt javaiból emeltetett.
Súlyosbította a rablásokat m
ég az úgynevezett testadó, amit
minden m
eghódított tartomány m
inden lakosának a csecsemőtől
az aggastyánokig fizetni kellett, hogy magukat arabszolgaságtól
megváltsák. A
zután jött még a fejadó, am
elyet minden felnőttnek
fizetni kellett a tartományokban. B
etetőzte ezeket a vagyonadó,am
elynek határa az adózók fizetésképessége volt. Szóval annyit
kellett az adóalanynak fizetni, amennyit rajta behajthattak. A
kinem
fizetett, azt eladták rabszolgának a piacon.H
ogy az adókat hogyan hajtották be, arról Salvianus, róm
aiíró így írt:
„Tűrhetetlen és szörnyű állapot, józan eszű em
ber még a
hallatára is megborzad, hogy a földhöz ragadt szegény
nyomorult em
ber vagyonkájából kifosztva, földecskéjé-ből kiforgatva, m
ikor már sem
mije sincs, m
égis kényte-len adót fizetni elvesztett vagyona után. A
birtok kicsú-szott a lábuk alól, a fejadó nem
tágít mellettük, vagyon-
tárgyaik már nincsenek, de az adók csak úgy záporoznak
rájuk”.
Hogy a rabszolgasorsot elviselni nem
tudó szegény páriákkalhogyan bánt el, azzal is dicsekszik A
ugusztus:
84 „A
zoknak a rabszolgáknak a leverése után, akik meg-
szöktek uraiktól és fegyvert ragadtak az állam ellen, kö-
rülbelül 30 ezret összefogattam és visszaadtam
uraiknak,hogy kivégezhessék őket.”
Nem
csodálatos tehát, hogy „az illirikumi határtól egészen
Galliáig valam
ennyi nép egyszerre kelt fel”. De az sem
csodála-tos, hogy ez az óriási birodalom
olyan könnyen omlott össze. M
i-ért? M
ert a kizsarolt lakósság úgy a germán hódítókban, m
int ahúnokban szabadítókat látott.
Szószerint idézem
Jordanes idevonatkozó írását. Ez gót püs-
pök volt és 551-ben Kr. u. írta G
etica című történelm
i munkáját,
tehát majdnem
kortársnak számít. Ő
így mondja el a róm
ai biro-dalom
bukásának utolsó felvonását:
„O
restes fővezér a hadsereg élére állt, kivonult Róm
á-ból,
hogy az
ellenség ellen
induljon. M
egérkezettR
avennába és
ott fiát
Augusztulust
császárrá tette.
Nepos, a tényleges császár, am
int erről értesült, Dalm
á-ciába m
enekült és ott trónfosztottan meghalt”
.
„M
iután Orestes fiát A
ugusztulust Ravennában a csá-
szári trónra emelte, a rugius törzsből való O
doaker aturcilingusok királya scirus, herulus és egyéb germ
ántörzsekből toborzott segéd csapataival elfoglalta Itáliát,m
egölette O
restest, fiát
Augusztulust
megfosztotta
atróntól és m
indössze azzal büntette, hogy a campanai
Lucullus kastélyba szám
űzte.”
„Így a nyugati róm
ai birodalom, am
elynek első császáraO
ctavianus Augustus volt,
a város
alapításának 709.
esztendejében ezzel az Augustulusszal elpusztult az addi-
gi császárok 520-ik éve után. Ezentúl a gótok királyai
uralkodtak Róm
án és Itálián.” (Jordanes G
etica 241-243.)
Nyugati időszám
ítás szerint ez az esemény 476-ban történt
Kr. u.
85
Persze azt m
ár nem érte m
eg Jordanes, hogy egy másik ger-
mán törzs, a longobardoké kerekedett felül É
szakitáliában 568-ban K
r. u. Ezeknek a neve a m
a is meglevő L
ombardia nevében
maradt m
eg, de nyelvük ezeknek is meg a többi germ
án törzsnekis beleolvadt az északitáliai gall nyelvbe, a m
ai olasz nyelv ősébe.D
élitáliát Szicilia szigetével együtt azoknak a norm
annoknakegyik ága szállta m
eg és szervezte országgá, akiknek másik cso-
portja Hódító V
ilmossal A
ngliába költözött.T
ehát Itáliát is egy csomó germ
án törzs szállta meg, m
int hó-dító katonanép. Ö
vék lett az ország, a hatalom, az uralom
, az adó,a nép verejtéke, de a nyelv a népé m
aradt meg, m
ert a meghódí-
tott néptől el lehetett venni a vagyonát, a pénzét, a földjét, a ruhá-it, az ennivalóját, a kincseit, sőt m
agát az embert is rabszolgává
lehetett tenni, de a nép nyelvét nem lehetett elvenni, m
ert a be-széd hangokból áll s azok kézzel m
eg nem foghatók. N
yelvet el-venni csak úgy lehet, hogy helyette egy m
ásikat kell adni, még-
pedig tanítással, nyelvtanfolyamok rendezésével, hozzáértő taní-
tani tudószakemberekkel. Ilyet pedig a régi időben a hódító urak
nem rendeztek. A
szolganépnek pedig ahhoz, hogy a robotot el-végezze, nem
kellett az úr nyelve, de az úrnak legalábbis annyi-ban szüksége volt a dolgozó nép nyelvére, hogy azoknak paran-csolhasson, a m
unkát kioszthassa és a munka gyüm
ölcsét behajt-hassa.
86
XIII. A
KÖ
ZÉ
PK
OR
I HÓ
DIT
ÓK
NY
ELV
AL
A-
KU
LÁ
SA
Az előbbi szakaszban, azt hiszem
sikerrel bizonyítottam azt a
tényt, hogy egy hódító és meghódított nép nyelvkeveredése esetén
mindig a kisebb szám
ú hódító nyelve veszik el, és a köznépé ma-
rad meg. H
ogy ez az igazság még világosabban álljon olvasóim
előtt, a középkori hódító népek nyelvalakulását is idevázolom.
Kezdem
Európa nyugati felén a P
ireneusi félszigettel. Itt azőslakosság a latinnal rokon gall néptörzsekből tevődött össze.E
zeket három germ
án nép a vandál, a szvév, a nyugati gót és egyturáni nép: az alán igázták le. A
vandálok a mai déli S
panyolor-szágot
szállták m
eg, nevüket
őrzi A
ndaluzia (V
andaluzia), a
szvévek és az alánok egy része a mai P
ortugálliát szervezték meg,
a nyugati gótok a mai S
panyolország középső és északi részét, azalánok m
ásik fele Katalániát (G
ótalániát) alapították. Ezek a hó-
dítók lettek az urai a meghódított népnek, de a nyelvűket elvesz-
tették s a népét, a mai spanyol nyelvet vették fel.
A m
ai Franciaországot szintén három
germán nép szállta
meg, u. m
. a burgund, a frank és a normann. A
burgundok 407-ben m
ég a rómaiak jóváhagyásával foglaltak m
aguknak szállást aS
aone és a Rhone folyók m
ellékén.A
frankok a Rajna torkolat vidékén laktak. C
hlodvig nevűfőnökük 486-ban elűzte G
alliából Sigerius róm
ai helytartót ésegész G
alliát meghódította.
A norm
annok kemény hajós népe jóval később 923ban tele-
pedett le a már kialakult F
ranciaország északi részében, amelyet
róluk ma is N
ormandiának neveznek. E
gyügyű Károly akkori ki-
rály, erő híján kénytelen volt tűrni ezt a hódítást. Mind a három
hódítónép elvesztette ősi germán nyelvét’ és felvette a m
eghódí-tott nép nyelvét. B
ár e nyelvet a germán frankokról nevezik az or-
szággal együtt franciának, az a nyelv nem germ
án, hanem a régi
gallnak a folytatása megtűzdelve jelentéktelen m
ennyiségű ger-m
án szóval.H
ogy mennyi idő alatt vész el egy hódító népnek a nyelve,
arra ezeknek a normannoknak a történelm
e világít rá. Rolló vagy
87
Rolf nevű főnökük vezérlete alatt 923-ban kerültek észak F
ran-ciaországba K
r. u. Már e század végén a R
ouen környékén lakónorm
annok franciául
beszéltek azért
a trónörököst
elküldtékB
ayeuxba, hogy ősei germán nyelvét ott m
egtanulja. Mikor pedig
ezek közül származott hadsereggel H
ódító Vilm
os normann her-
ceg, 1066-ban átment A
ngliába és azt meghódította, lovagjai m
ártisztán francia nyelvűek voltak. E
korból van a bayeuxi dómban
egy nagy fali szőnyeg Hódító V
ilmos és H
arold angol király csa-tájáról s azon ez olvasható: „in proelio ceciderunt sim
ul angli etfranci” a csatában együtt estek el angolok és frankok. E
z a felírástehát nem
is normannoknak, hanem
már franciáknak nevezi a hó-
dítókat. Ezek vitték át a francia nyelvet a B
ritt szigetre és az angolnyelvben található francia szavak nagy része tőlük szárm
azik.T
ermészetes, hogy A
ngliában rövid idő alatt angol nyelvűek let-tek.
Anglia őslakói a brittek, piktek, írek és skótok voltak, a déli
részen belga gallok is laktak. Kr. e. 54-ben Julius C
ézár vezérletealatt a róm
ai légiók hódították meg őket. M
ikor azonban Kr. u. az
V. században ezek elhagyták a B
ritt szigetet, az őslakók össze-vesztek. E
zt az alkalmat kihasználva a Jütland félsziget körül lakó
jüt, angol és szász germán törzsek B
ritanniát elfoglalták. Később
még dánok is telepedtek le a sziget keleti oldalán, legvégül pedig
– mint em
lítettem H
ódító Vilm
os normannjai telepedtek ott m
eg.A
z ősi britt lakóság egy része Walesbe, a hegyek közé húzódott,
egyes rajok pedig Franciaország északnyugati sarkában a róluk
nevezett Bretagneban találtak otthonra.
A hódító ném
et és francia nyelvű törzsek Angliában is el-
vesztették nyelvüket, beolvadtak az angolnak nevezett nyelvbe,am
ely az ősi britt alapnyelvre épült fel, elég erős germán hatás-
sal., A w
alesi és bretagnei brittek nyelve azonban a félreeső erdősés hegyes vidéken m
a is megvan, bár 1.500 év vihara zúdult el
felettük, mert ők nem
hódítók, hanem telepes népek voltak.
Ném
etország germán törzseit m
ásnyelvű nép nem hódította
meg, erről tehát nincs m
ondanivalónk.O
laszországban azonban már m
ás a helyzet. Északolaszor-
szág őslakói
gallok voltak.
Ide telepedtek
először a
herulok,skyrek és turcilingok germ
án törzsei. Odoacer a herulok főnöke
szüntette meg 476-ban a nyugat róm
ai császárságot. Őt buktatta
88
meg egy m
ásik germán törzsfő T
heodorich a keleti gótok királya.A
gótok uralmát is egy germ
án nép, a longobard törte meg 555-
ben Kr. u. E
zek neve Lom
bardia tartományban ugyan fennm
aradt,de nyelvük a többiekével együtt elveszett az ősi gall nyelvben,am
elyből később az olasz nyelv alakult ki.A
D
élitáliát m
eghódító norm
annok szintén
a francia
Norm
anndiából indultak útjukra francia nyelvvel, mint fajtestvé-
reik Angliába. M
iután onnan kiűzték az arabokat és a bizánciakat,ők lettek a m
egszerzett föld urai, de nyelvüket ők is elvesztették saz olasszal cserélték fel.
Oroszország állam
má szervezése a norm
annok egy másik
ágának a germán varégoknak a nevéhez fűződik. Ő
ket maguk a
szláv lakósok hívták hazájukba mondván: „A
mi országunk nagy,
minden bőségben van itt, de a rend és az igazság hiányoznak,
foglaljátok el és kormányozzatok m
inket”. Ez történt 862-ben K
r.u.
Hódító R
urik harmadik utódának, Igornak és feleségének O
l-gának,
még
germán
a neve,
de gyerm
ekük m
ár a
szlávS
zavasztoszláv nevet kapta. Ennek az utóda V
ladimir (972-1015)
nemcsak
nevében, hanem
nyelvében
is orosz
lett varégjaival
együtt, akik követve királyukat 988-ban felvették a kereszténysé-get.
Lengyelország m
egszervezésében is részük volt a skandiná-viai norm
annoknak. Miesko vagy M
iciszláv lengyel király nor-m
ann származású volt s vitézeivel együtt 966-ban felvette a ke-
reszténységet és nyelvét is felcserélte a meghódított nép szláv
nyelvével.A
bolgárok törökfajú és nyelvű népe 660-ban Kr. u. foglalta
el mai hazáját. S
zlávnyelvű nép fölé telepedtek le s bár ők adtakaz országnak és a nép nyelvének is nevet, de nem
az ő török nyel-vük m
aradt meg, hanem
a meghódított nép szláv nyelve.
A csehek, horvátok és szerbek nem
hódító nép voltak. A cse-
hek a kelta bojok helyére telepedtek az üresen hagyott földre,m
ert lakóik
Olaszországba
költöztek. E
zeknél nyelvkeveredés
nem történt tehát az ő nyelvük m
aradt meg.
A horvátokat és szerbeket H
erakliosz keletrómai császár te-
lepítette le, a lakósaitól nagyon megritkított B
alkánra 640-ben Kr.
u. Ezek éppúgy, m
int a csehek, nyelvüket megtartották m
ert tele-
89
pes népek voltak, területükön ők képviselték a lakósság többségétés nyelvkeveredés esetén m
indig a többség nyelve marad m
eg.Ím
e dióhéjban Európa összes olyan nem
zetének a nyelvala-kulási történetét ism
ertettem a történelm
i hűségnek megfelelően,
amelyeknél nyelvkeveredés történt, kivéve a m
agyarokét.A
z összes historikusaink azt mondják és hirdetik, hogy a
honfoglaló magyarság előtt a K
árpátmedencében m
ár nagyszámú
szláv nép élt, kisebb számú avar és frank lakóssággal. D
e ezekképezték a többséget a hódító m
agyarsággal szemben, m
égis a ki-sebb szám
ú magyarság ezeket a népeket nyelvileg m
ind felszívtaés m
agába olvasztotta, s ennek a lehetetlennek a megvalósítását
ők csodának nevezik. Hogy m
icsoda az előadottak alapján olva-sóim
ítéletére bízom.
Alább a m
agyar nép ősi nyelvének megállapításánál, m
égfoglalkozom
e kérdéssel, előbb azonban a magyar hódító nép két
testvérnépével, a húnnal és az avarral foglalkozom.
90
XIV
. A H
ÚN
OK
A róm
aiaktól a húnok foglalták el a Duna-T
isza táját. Harc-
edzett, lovas katonanép volt a hún, Kr. születése körüli időben
még K
ína szomszédságában élt. A
híressé vált kínai falat, amely-
nek széles peremén egy 10vas szekér is elfért, a húnok ellen épí-
tették. De a kínaiak összeszedve m
inden katonai erejüket, kiszo-rították őket szom
szédságukból. Ezért indultak N
yugat felé.V
égig verekedve magukat Á
zsia pusztáin mire 375ben K
r. u.a V
olgához – Európa határához – értek, m
ár olyan félelmetes
hadsereggel rendelkeztek, amely ellen hiábavaló volt m
inden el-lenállás. A
népek vagy hozzájuk csatlakoztak, vagy szaladtakelőlük, m
eglökve és mozgásba hozva a m
ögöttes népeket. Így in-dult m
eg a nagy népvándorlás.K
r.u. a 400-ik év előtt már hazánk földjére érkeztek s a
Nagyalföld lett birodalm
uk központja. Attila hún király idejében
(434-453.) birodalmuk határa a V
olgától a Rajnáig ért.
A róm
ai birodalom m
egdöntésére 451-ben vonult fel a húnsereg. A
germán népek közül a herulok, m
arkomannok, keleti
gótok, gepidák és a száli frankok a húnokhoz csatlakoztak, míg a
nyugati gótok, a ripuali frankok és burgundok a rómaiakkal tar-
tottak.A M
arne melletti nagy csata döntetlenül végződött.
A hún lovasság nem
tudta áttörni a római légiók pajzsfalát és
lándzsaerdejét.A
következő évben magát Itáliát, a róm
ai birodalom köz-
pontját, támadta m
eg Attila s m
iután a felsőitáliai erődvonalat át-törte, R
óma városa ellen indult. D
e I. Leó pápa eléje m
ent, tár-gyalásuk eredm
ényeképpen Attila hazavonult. U
tána a burgundikirály leányával B
runhildával tartotta meg m
enyegzőjét és ennekéjjelén hirtelen m
eghalt. Itt csak azt jegyzem m
eg, hogy az előzőévi harcban B
runhilda apja Attila ellen harcolt, a halál pedig a
valószínűség legnagyobb százaléka szerint nem lehetett term
é-szetes.
Az egykori európai írók nagyon sok rosszat írnak a húnokról.
Csak egyet idézek ezek közül A
mm
ianus Marcellinust, aki tábor-
91
noka volt
II. K
onstancius és
Julianus róm
ai császároknak.
Ahúnokat csak hírből ism
erte s a következőket írta róluk:
„A
húnok népe, amelyről a régi forrásokból csak keveset
tudunk, a Maeotis m
ocsáron túl lakik és elképzelhetetle-nül vad. M
indnyájan tagbaszakadt, erős testalkatú em-
berek, vastag nyakúak és félelmesen borzalm
asak úgy,hogy kétlábú állatoknak lehetne őket m
ondani”... „
olybárdolatlanok, hogy sem
tűzre, sem ízletes ételekre nincs
szűkségük, hanem vadnövények gyökereivel és m
inden-féle állat, félig nyers húsával táplálkoznak és azt a lovukhátán a com
bjuk alatt kissé megm
elegítik”.
„H
ázaik nincsenek, sőt kerülik a házakat mintha azok
emberi forgalm
on kifűli sírboltok volnának. Kis koruktól
fogva megszokják elviselni a hideget, az éhséget és a
szomjúságot”
...
„R
uháik vászonból és mezei egerek bőréből készülnek és
csak akkor váltják le, ha rongyokban szakad le róluk”…
„G
yalogos harcra nem igen alkalm
asak, ellenben kitar-tó, de csúf külsejű lovaikhoz m
intha odanőttek volna, lo-va ikon adnak, vesznek, esznek-isznak, sőt alusznak.”
„H
a harcra kelnek, ékalakú rendben félelmetes harci ki-
áltással mennek a csatába. M
inthogy könnyen és fürgénm
ozognak, szörnyű vérengzést okoznak. Rendkívüli gyor-
saságuk miatt észre sem
lehet venni, hogy már a sáncot
ostromolják, vagy az ellenséges tábort fosztogatják”
....
„B
ízvást az elképzelhető legkeményebb harcosoknak le-
hetne őket mondani m
ár csak azért is, mert a távolból
nyilakkal kezdik a csatát, ezeknek hegyére csodálatosügyességgel fent csont van illesztve, azután roham
ra in-dulnak s m
agukkal mitsem
törődve karddal harcolnak,az ellenséget, ha akarja védeni a kardcsapásokat, a ki-röpített pányvával úgy gúzsba kötik, hogy sem
lovon,sem
gyalog nem tud harcolni.”
92 „N
áluk senki sem szánt, állandó lakhely nélkül baran-
golnak szekereiken, ezek lakásaik is, asszonyaik itt szöviknekik ronda ruháikat”
. ..”N
incs bennük semm
iféle vallá-sos tisztelet, vagy babonás félelem
, szertelenül vágyód-nak az aranyra. E
zt a fékezhetetlen emberfajtát idegen
országok fosztogatásának izzó vágya hevíti.... Már elju-
tottak az alánokhoz, akik majdnem
mindenben olyanok
mint a húnok.”
Ezzel szem
ben mit m
ondanak a húnok sírjaikban talált esz-közök, am
elyek már nem
tudnak úgy hazudni mint az élő em
be-rek.A
legtöbb emléket a szentesi m
úzeumban találtam
meg róluk,
ahol több mint 500 húnsír leletei vannak szép rendben felsora-
koztatva. Itt mindenekelőtt egy csontlem
ezről kell megem
lékez-nem
, mert ezen az ősi hún rovásírás látható. E
nnek a nyugatiakáltal m
űveletlen, barbárnak nevezett népnek tehát saját írása isvolt. A
zután láttam néhány sarlót is. A
bban az időben még a sarló
volt az aratás eszköze és nem a kasza, az egész világon. A
hol pe-dig arattak, ott vetettek és szántottak is, de nem
csak gabonát, ha-nem
lent, kendert is, mert ezek sem
nőttek vadon a pusztán s míg
a kenderszárból gatya és űmög lett, sokféle m
unkát kellett elvé-gezni rajta. E
nnek igazolására minden asszony sírjában ott talál-
ható az anyagból készült orsógomb, am
ely a fonalak sodrását se-gítette elő.
A ruháikat díszítő bronz csattokon, szíj végeken, övkapcso-
kon, pitykéken pedig olyan művészi ízléssel kidolgozott inda és
állati díszítéseket láttam, hogy m
a is bármelyik iparm
űvészetiműhely m
intának vehetné őket.E
gy-két ruhadísz bronzrozsdája megóvta az enyészettől a rá-
tapadt ruha foszlányait. Ezekből m
egállapítottam, hogy nagyon
finoman szőtt és finom
minőségű felsőruháik is voltak. A
zon kí-vül a női sírokban m
űvészies fülönfüggőket, karpereceket, gyűrű-ket és üveggyöngyöket láttam
. Hogy a nyugatiaktól barbárnak
nevezett Attila m
ilyen egyéniség volt és milyen m
agasfokú ízlé-sének kellett lennie, arra élénken rávilágít P
riskos rétornak, azA
ttilához küldött római követség vezetőjének leírása.
93
Azon a fényes ebéden, am
elyet Attila a vendégek tiszteletére
adott, csodálatosan nem nyereg alatt puhított húst szolgáltak fel,
hanem kitűnően ízesített ételeket, m
égpedig aranytányérokon ésarany kupákból itták a finom
abbnál finomabb borokat. A
megje-
lent húnokon drága és díszes ruhák voltak, egyedül Attila jelent
meg egyszerű, díszítés nélküli tiszta ruhában és fatányérból evett
és fakupából ivott.M
ily magasan kiem
elkedett ő még a m
ai királyok és főembe-
rek közül is a nemes ízlés tekintetében, am
ikor ezeken még m
a isannyi dísz, kitüntetés m
edália csillog, hogy a mellük is szűk hoz-
zá, még a hasukra is kerül belőlük.
Azután m
ég egyet jegyezzünk meg nagyon jól A
ttiláról és ahúnjairól
azt, hogy
ezek nem
rabolták
ki R
ómát,
pedig az
északitáliai erődövezeten már áttörték m
agukat, nem volt hadse-
reg, amely feltartoztathatta volna őket. C
sak egy törékeny öregem
ber, a pápa ment eléjük követnek irgalom
ért könyörögve és ahúnok visszafordultak.
De a germ
án nyugati gótok, vandalok, burgundok, keleti gó-tok, alem
annok és frankok mind kirabolták az örök várost.
Érdekes, hogy A
ttilának ezt a nemes, nagyúri gesztusát a
Nyugat nem
értette meg vagy nem
akarta megérteni. V
alami jám
-bor lélek azután kitalálta, hogy csak a csoda segített: S
zent Péter
és Pál apostolok villogó kardokkal m
egjelentek Attila feje fölött
és ettől a látványtól ijedt meg a barbár rabló s lóhalálban futott
haza. Persze ezt a látom
ányt egyedül csak ő látta, még a környe-
zete sem, a m
ese szerint.D
e itt önkénytelenül is az a kérdés tolakszik előre, hogy az akét
szent apostolfejedelem
m
iért nem
rántott
kardot A
larich,G
enserich, Theodorich és a többi „ich” elijesztésére is?
Így azután már beleillett a nyugati gondolkozásba az érthe-
tetlen magatartása A
ttilának, akinek lelki nagysága miatt nem
kellett szégyenkeznie Alarich, G
enserich, Theodorich okozta bor-
zalmakért s R
ómának igazi germ
án alapossággal végzett kirablá-sáért és elpusztításáért.
Aki
nem
hisz nekem
, olvassa
el S
ophronius E
usébiusH
ieronimus m
agyarul Szent Jerom
os egyházatyának a XX
VII. és
XX
VIII. leveleit, am
elyekből szószerint idézek:
94 „E
lfoglalták a várost, amely az egész világot m
agábanfoglalta, sőt m
ielőtt bevették volna, éhen pusztult, csaknagyon kevesen m
aradtak, akiket foglyul lehetett ejteni.Istentelen ételekre vetem
edtek dühödt éhségükben és azem
berek egymás húsát m
arcangolták, még az anya sem
irgalmazott csecsem
ő gyermekének és visszavette testébe
azt, aki nem sokkal előbb szakadt ki testéből... A
z ősi vá-ros, am
ely annyi időn át uralkodott, most rom
okban he-ver, az utcákon és házakban ott hever a rengeteg tem
e-tetlen holttest... és m
indenütt csak halál és halál... nincstartom
ány, amely ne volna tele róm
ai menekültekkel...
hajdani szentegyházak elhamvadtak... ki tudná m
egsirat-ni ezt a sok fájdalm
at?”
Pedig S
zent Jeromos R
ómának csak az első kirablását, az
Alarich
vezette nyugati
gótokét érte
meg
410-ben K
r. u.
avandalokét és a többiekét m
ár nem, m
ert 420-ban meghalt.
I. Leó pápának azután akadt egy utóda, aki m
egfestette azt ajelenetet, m
ikor Szent P
éter és Szent P
ál villogó kardjaikkal visz-szakergették A
ttilát és ez a kép még m
a is látható a vatikáni kép-tárban. Így m
aradt meg A
ttila mindörökre a nyugatiak tudatában
barbár rabló s Alarich, G
enserich, Theodorich pedig germ
án hő-sök lettek.
A m
agyar nem
zet sok n
emes gesztu
sát sem értette m
egN
yugat, vagy n
em ak
arta, ped
ig a magyar n
emzet vérén
ek bő-
séges ontásával véd
te meg egy évezred
en át a k
eleti ellenségek
ellen.A
ttila halála után birodalma szétesett, részben a germ
án tör-zsek egységes m
agatartása, részben a húnok belviszálya követ-keztében. D
engizik Attila egyik fia m
egpróbálta feltámasztását,
de elbukott, 469-ben meghalt. A
másik fiú Irnik visszahúzódott a
húnok egy részével Szkíthiába, egy részük pedig visszam
aradt akönnyebben védhető helyeken a K
árpátmedencében és ott idővel
nyelvileg összeolvadtak az őslakóssággal.100 év m
úlva megjelentek az avarhúnok s ezekkel együtt ké-
sőbb részei lettek a kialakuló magyar nem
zetnek.
95
XV
. AV
AR
OK
Azok közül a népek közül, am
elyek a későbbi Magyarország
földjén m
int hódítók
hatalmas
birodalmat
szerveztek m
eg, a
húnok után az avarok voltak a legtekintélyesebbek,E
lőször 557-ben Kr. u. jelentek m
eg az. avarok Európa nagy
színpadán, hogy eljátszák a Gondviseléstől részükre kiosztott sze-
repet. Ebben az évben kereste fel egy avar küldöttség Justiniánus
keletrómai császárt. E
kkor az avarok a Volga és a D
on körül lak-tak, m
ert az alánok fejedelmét S
árost kérték meg a közvetítésre.
Az alánok pedig a K
áspi tenger északnyugati sarkán laktak akkor.A
z avar követség fegyveres szövetséget, segítséget ajánlottfel a császárnak. E
nnek ellenében évi adót, ajándékokat és alkal-m
as letelepedési helyet kértek részükre az Ister, vagyis a Duna
mellett. A
császár is elküldte azután követeit az avar kánhoz arészletek m
egbeszélése végett. Ennek eredm
ényeképpen az ava-rok többször nyújtottak hathatós segítséget a birodalm
at támadó
ellenségek ellen.D
e mikor a veszély elm
últ, a császár elfeledte megfizetni az
adót. Erre az avarok bevonultak az A
lduna vidékére, a birodalomészaki határa m
ellé. Ez akkor volt, m
ikor a keleti gótok Pannóni-
ából Itáliába költöztek s az elhagyott föld birtokán a másik két
germán nép, a gepida és a longobard összeveszett.A
lbion longobard király az avarokkal kötött szövetséget ve-télytársa ellen s közös erővel azután a gepidákat m
egsemm
isítet-ték s helyükre a D
una és a Kárpátok által kerített részre az avarok
költöztek. Mikor azután 568-ban a longobardok is Itáliába vonul-
tak, a későbbi Magyarország egész területe az avaroké lett. S
őtB
aján kán alatt nemsokára az E
nns folyótól egészen a Dnyeszte-
rig ért a birodalmuk s a keletróm
ai császár csak évi adóval tudtam
egóvni tőlük birodalmát.
Miféle volt ez a nép nyelvre, szárm
azásra és a műveltség
milyen fokán állott?
Nyelvükre, fajtájukra nézve koronatanú M
alaiasz bizánci író,aki őket hunoknak nevezve azt m
ondja róluk, hogy mikor köve-
teik először megjelentek a császári udvarnál K
onstantinápolyban,
96
azok a tolmácsok fordították le beszédeiket, akik azelőtt az A
ttilaféle hún nép nyelvén előadott követi beszédeket is tolm
ácsolták.D
e az avarok maguk is húnnak nevezték m
agukat. A nyugati
és a
bizánci írók
névadásai csak
innen m
agyarázhatók m
eg.E
ginhard frank író például így ír róluk, amikor N
agy Károly
meghódította
őket: „Szerencsét
kívánok neked
királyom,
hogyhatalm
as királyi pálcád alá meghódítottad am
a szilaj húnfajt,am
elynek őskori vadsága oly félelmetes volt”.
A hún névből később, m
ikor a turk vagy török néptörzs nevem
ár kezdte elhomályosítani a régi szkítha és hún nevet, török név
lett és ez a név máig is fennm
aradt változatlanul, míg a szkítha és
hún nevet csak a történelem lapjai őrzik. D
e az is tény, hogy ahúnoktól, avaroktól és a hódító m
agyaroktól megm
aradt személyi
és dologi neveket csak valamelyik töröknyelvjárással lehet m
eg-érteni és m
egmagyarázni.
E
nevek m
indegyike a
maga
idejében volt
divatban. A
szkíthák idejében még ism
eretlen volt a hún név. Mikor a húnok
híressé váltak, a nevük is hamar elterjedt, de azért a szkítha név
sem m
ent ki a használatból. Mikor pedig a turkok – törökök – né-
pe lett híressé Kr. u. 552-ben, m
inden íjjat feszítő és lovon nyar-galászó ázsiai népet turknak neveztek el. D
e minden néptörzs
megtartotta belső használatra a m
aga igazi nevét is.M
it mondanak a sírleletek az avarokról? E
tekintetben sajátkutatásaim
ra is hivatkozhatom, m
ert annak idején Börzsönyi A
r-nold tanárom
mal, G
yőrött, egy sereg avarsírt kiástunk, de vidékim
úzeumaink avaranyagát is jól ism
erem.
A leletek m
ajdnem m
egegyeznek a hún sírok anyagával, deaz avaroké általában gazdagabbnak m
ondható, több bennük azezüst és arany tárgy. A
zonkívül az avarsírokban Győrött, fém
bőlöntött m
ellénygombokat is találtam
. Érdekes itt m
egjegyezni aztis, hogy gyerekkorom
ban a győrvidéki parasztság ünneplő ruhájam
ég kék posztóból volt s a mellényen fém
ből öntött gombok
díszlettek, a gazdagabbaké ezüstből. Ezeknek a fém
gomboknak a
formái egészen m
egegyeztek az avarsírokban talált gombokéval.
Ez az azonosság csak avarörökségből szárm
azhatott. Igen való-színű, hogy az a nép m
aga is avarszármazású lehetett részben.
A kereszténységnek is sok nyom
át találtam m
eg az avarsí-rokban. K
ülönösen gazdag e tekintetben a veszprémi m
úzeum le-
97
letanyaga. Ott találtam
egy előkelő avar asszony sírjából előkerültegyenlőszárú aranykeresztet, am
ely azt igazolja, hogy a tulajdo-nosa
görög szertartású
keresztény egyházhoz
tartozott. É
ppenazért nem
tudom elfogadni azt a m
agyarázatot, amit több histori-
kusunk is hirdet, hogy az avar női sírok keresztény emlékei görög
asszonyoktól származnak. A
keresztény vallást m
ég Á
zsiábanm
egismerhették az avarok éppúgy m
int a húnok, mert a K
aukázuskörnyékén a kereszténység előbb terjedt el, m
int Európa azon ré-
szein, amelyek nem
tartoztak a római birodalom
hoz.A
Fekete tenger felett lakó szkítháknál m
ár Kr. u. a IV
. szá-zadban elterjedt a kereszténység, vagy legalább is ism
eretes volt.A
keletrómai császárságnak nagy érdeke fűződött ahhoz, hogy a
szkítha, hún és turk népek barátságát magának biztosítsa a per-
zsák, később pedig az arabak ellen. Erre nem
csak az arany voltcélravezető, hanem
a kereszt is. A keresztény hit terjesztése a hí-
vatott jámbor barátok által m
indenesetre olcsóbb volt, mint az évi
adó. De a kettő együtt m
ég hatásosabbnak bizonyult.
98
XV
I. FR
AN
KO
K
Mivel az avarok leverésével a germ
án frankok is birtokbavették a K
árpátmedence egy részét, P
annóniát, róluk is meg kell
emlékeznem
.A
mai F
ranciaországot a rómaiak idején G
allia néven nevez-ték, az ott lakó gallnyelvű lakosokról. E
zeket hódította meg a
frankok germán törzse m
indjárt a római hatalom
bukása utánK
lodwigh királyuk alatt.
Ezeknek a nevéről nevezték el azután F
rankországnak, ma-
gyarosan Franciaországnak. A
régi gall nyelv is francia nevet ka-pott a hódító germ
ánoktól, bár sem az őslakósság, sem
annaknyelve nem
változott át germánná. Sőt éppen a m
eghódított gallnép nyelvébe olvadt bele a kisebb szám
ú germán frank nép nyel-
ve. Ez a történelem
rendje.K
lodwigh
családját az
uralkodásban később
felváltottaM
artel Károlynak, az arabok legyőzőjének fia P
ipin, akit II. Ist-ván pápa 754-ben királlyá koronázott. E
nnek a fia és utóda lett aN
agynak nevezett Károly.
Ez m
ár nem elégedett m
eg a királyi címm
el, hanem róm
aicsászár akart lenni. E
zért a keletrómai császárhoz fordult, hogy
tőle a császári címet és egy császári hercegnő kezét m
egkapja, dekikosarazták. Így a pápához fordult kérésével és III. L
eó pápa799-ik év karácsony éjjelén R
ómában császárrá koronázta, m
ivela bajorok, szászok, longobardok és avarok legyőzésével és m
egté-rítésével arra érdem
esnek találta. Közrejátszott m
ég az is, hogyúgy ő m
int atyja a pápaságot többször megvédte az ellenséges
támadásoktól, sőt m
ég az egyházi állam ajándékozása és felállítá-
sa is az ő érdeme volt.
Minket a frankok történetéből csak az a rész érdekel, am
elyhazánk földjének sorsával összefügg. E
z az avarok ellen indítottháború, azok legyőzése és P
annóniának a frank birodalomhoz
való csatolása.A
z avarok nem nézték ölbetett kézzel N
agy Károlynak a ha-
táraikhoz mindinkább közeledő hódításait, m
ert sejtették, hogyreájuk is sor kerül. A
longobardok régi szövetségeseik voltak,
99
még
Pannónia
megszerzése
idejéből. A
barátság
később sem
romlott m
eg köztük, amit m
egerősít Bertarid longobard fejede-
lemtől fennm
aradt feljegyzés is. Ez ifjú korában az avarokhoz
menekült és tőlük kért védelm
et. Az avar fejedelem
szívesen fo-gadta és isteneire tett esküvel ígérte m
eg, hogy vendégének nálasem
mi bántódása sem
lesz. De ellenségei m
indenáron szerettékvolna kézrekeríteni. N
agy summ
a aranyat is ígértek az avar feje-delem
nek Bertarid kiadatásáért, de ő ezekkel a szavakkal utasí-
totta el az aljas ajánlatot: „Oltsák ki istenek az életem
et, ha elkö-vetném
azt a bűnt, hogy eskümet m
egszegjem.”
Ez a barbárnak nevezett avar fejedelem
mennyire fölötte állt
becsület és erkölcs tekintetében a nyugati „hasznossági politikát”követő állam
férfiaknak, akiknek az a hitvallása, hogy az ördöggelis szövetkezni lehet, ha az részükre haszonnal jár. P
edig az ördögm
indenkinek, a barátainak is, egykor kínnal fizet.A
haszonlesés primitív, ősi bűn. A
z ősember is rájött erre,
mikor ellenfelét m
egette és a koponyájából ivópoharat csinált. De
ez a felfogás és szellem lett előidézője a m
ai állapotoknak is,hogy m
inél jobban megváltoznak a dolgok, annál inkább ugyan-
azok maradnak. M
ert minden változás csak külső, a lényeg m
arada régi, am
elynek a jelképe az ivókoponya.A
z avar kán nem szegte m
eg esküjét. Nem
lennék tárgyila-gos, ha azt m
ondanám, hogy ez a m
agatartása zúdította rá Nagy
Károly hadait. N
eki más tervei voltak, ő szom
szédságba akart ke-rülni a keletróm
ai kikosarazó császárral, hisz Avarországnak csak
a római birodalom
mal szom
szédos részét foglalta el nyolc évigtartó véres harcok árán.
Idézem N
agy Károly életírójának, E
ginhardnak feljegyzéseit:
„E
háborút a legnagyobb erőfeszítéssel és ügyességgelfolytatták és m
égis nyolc évig tartott. A m
ost elpusztultP
annónia tövig lerombolt királyi szék helyével világosan
bizonyítja a csaták számát és az ott kiontott vér nagy
mennyiségét. A
hún nemesség m
ind egy szálig elesett, di-csősége elenyészett és kincsei prédára jutottak. E
mber-
emlékezet óta nem
volt háború, amelyben a frankok any-
nyira meggazdagodtak, eddigelé ugyanis szegények vol-
tak.”
100
A frank hadsereg m
ielőtt az avar határt átlépte volna, háromnapig böjtölt és im
ádkozott, de ez a vallásos kétszínűség nem gá-
tolta meg őket abban, hogy az avarnépet teljesen kifosszák. N
é-hány év m
úlva a Dunától keletre eső országrészt a bolgárok
szállták meg. A
varország szétesett. Krum
bolgár kánnak 814-bena keletróm
ai császár ellen vezetett seregében már a leigázott ava-
rok is ott voltak.A
zonban úgy a frankok, mint a bolgárok részéről csak kato-
nai megszállás követte az avarok leverését, de népi m
egszállás,áttelepülés nem
történt. Sem
a bolgárok, sem a frankok nem
vol-tak olyan nagy létszám
mal, hogy ilyen telhetett volna belőlük. S
őtm
ind a kettő aránylag kis számú, de kem
ény katona nép volt.E
zért vesztette el mind a kettő eredeti nyelvét.
Az őslakosság a K
árpátmedencében tehát tovább élt, csak
adót azután az új urainak fizetett.E
z az alsó nép réteg mindig m
egmaradt, a háborúk viharai-
ban ugyan ő is pusztult, fogyott, de a vihar után újra kezdte am
unkát új urai alatt, vagy ott folytatta ahol abbahagyta. Szóval a
hódító fegyveres urak, a vezetők és az adószedők változtak, a földdolgozó népe azonban állandóan m
egmaradt. N
éha a legyőzötturak is közéje kerültek. E
z történt az avarokkal is.T
örténetíróink szerint a magyar honfoglaláskor a hódító ősök
csak gyérszámú avar, frank és szláv népelem
et találtak hazánkföldjén. A
rra pedig egyik sem jött rá, hogy volt olt egy névtelen
dolgozó alsó népréteg már az ősidő óta, am
ely nem tartozott a
hódítóurakhoz, hanem névtelenül m
aradva már az ősidők óta föl-
det művelt és term
énye felét adóban gazdáinak fizette. Gazdája és
adója mindig volt. V
áltozás csak gazdái személyében történt, az
adó azonban mindig m
egmaradt, m
ert ahogy az uralkodó rétegnekszüksége volt a m
indennapi kenyérre, úgy szüksége volt arra is,aki azt m
egtermelte.
Ez a dolgozó alsó népréteg m
indig és mindenütt nagyobb
számú volt, m
int az eltartott felső osztály, a fegyveres katonanép.M
ikor a kardvasa valamilyen oknál fogva forgatójának kezéből
kiesett, neki is az ekevasa jutott osztályrészül. Az avaroknak is ez
lett a sorsa a győző frankok kegyelméből.
Európának abban a nyugtalan korszakában, am
elyet népván-dorlásnak nevezünk, nagyon sokszínű képet m
utatott minden or-
101
szág arculata, úgy a lakósság fajtáját, mint nyelvét illetőleg is.
Mikor ezek a hullám
ok lassan elültek, akkor alakultak ki az egy-ségesebb nyelvű országok hosszú évezredek alatt.
Magyarország
területén
azon
ban
en
nek
a
természetes
fejlődésn
ek n
agy akad
álya lett a magyar n
épn
ek n
yugatot vé-
dő véres és áld
ozatos hivatása, m
ert sokszor lett p
uszta az
előbb
még otth
onos vid
ék és sok
szor kellett id
egen n
yelvűn
épelem
ekk
el feltölteni, p
ótolni a m
egritku
lt magyar lak
óssá-got. E
zekn
ek h
azát, megélh
etést s a magyar n
épével egyen
lőjogok
at adtu
nk
, s azok végü
l az ország földjén
ek azt a d
arab-
ját is elvitték, am
ely nek
ik m
ened
éket ad
ott. Ez történ
t szóról-szóra T
rianon
ban
!
102
XV
II. SZ
ÉK
ELY
EK
Azért írok róluk előbb, m
int a hódító magyarokról, m
ert őkaz ős telepes néphez tartoztak, így a honfoglaló m
agyarok előttm
ár a Kárpátm
edencében laktak.Jól tudom
, hogy könyvem legfontosabb feladata annak elhi-
tetése és bizonyítása, hogy a mai m
agyar nyelvü
nk
nem
ottszü
letett meg a vogu
l őserdőb
en a vogu
lokn
ak és egy török
lovasnép
nek
az összekevered
éséből, valam
ikor az V
. század-
ban
Kr. u
, han
em ott alak
ult k
i a Kárp
átok k
oszorúzta h
azá-b
an, h
osszú évezred
ek alatt, az od
avetődő őstelep
es és hód
ítón
épek
nyelvi egym
ásra hatásán
ak ered
mén
yekép
pen
.N
evet ped
ig a Kárp
átmed
ence legu
tolsó megh
ódítója, a
magyar n
ép ad
ott az ott talált nép
nek
és nyelvén
ek is, am
ely-b
e a hód
ítóelem saját n
yelve is beleolvad
t idővel.H
a például a hunok megtudták volna tartani uralm
ukat aK
árpátmedencében, akkor az ott lakó népet és annak nyelvét m
ais húnnak neveznék. U
gyanez az eset állott volna fenn, ha az ava-rok hatalm
át sem törte volna össze N
agy Károly frank király, il-
letve német-róm
ai császár, mert a m
eghódított, az alsó néposztálym
ár ezek idejében is ugyanaz volt, mint am
elyiket Árpád hadai is
ott találtak a Duna-T
isza táján.M
ár eddig is bizonyítottam, hogy m
ilyen volt az ősnép nyel-ve, am
ikor az elkeseredésében marhának nevezte és m
eg is verteaz akkori világ legnagyobb urát a tényleges róm
ai császárt II.K
onstanciust. De ez csak egy szó a sok közül, am
elyek a magyar
nyelv szókincsét képezik.D
e ez még nem
döntő bizonyíték, márpedig nekem
nem csak
értelemm
el felm
érhető, hanem
kézzelfogható
igazságokat kell
harcba állítanom, m
ert a hitetleneket is meg kell győznöm
.A
zért hívom segítségül m
ost a székelyek hadát, mert róluk
bizonyítani tudom, hogy m
ár Árpád honfoglalása előtt régen a
Kárpátm
edence lakói voltak. Az őstelepes népből valók, a m
ainyelvük is az
őstelepes népéből származik s ott alakult ki a
Kárpátm
edencében jóval előbb Árpád honfoglalásánál. U
gyanazt
103
a nyelvet beszélték már akkor, am
elyikkel ma is élnek, sőt ugyan-
azzal a szójárással és kiejtéssel, amelyet m
a is használnak.T
örténetíróink eddigi megállapításai róluk elég gyengék és
zavarosak. A székely nép nevét és szárm
azását illetőleg még m
ais teljes a hom
ály a hivatalos felfogásban.M
ég ifjú
egyetemi
hallgató korom
ban olvastam
dr.
Karclcsonyi János egyetem
i tanár egy cikkét a székelyekről. Őnevüket a szláv szekul szóból szárm
aztatta, amely favágót jelent
magyarul. E
z igen gyarló megállapítás, m
ert minden historikus-
nak tudni – kell, hogy a székely katona nép volt, nem pedig hiva-
tásos favágó, s a hadseregben mindig az élvonalban harcolt. T
eháthadi foglalkozású fegyveres nép volt.
Ném
eth Gyula történetírónk a székely nép szárm
azására vo-natkozólag T
hury József megállapítását tartotta helyesnek, aki a
székely nevet a csagatáj-törökök szótárában levő „sikil” szóbólszárm
aztatta, ő maga pedig am
int alább bővebben kifejtem, a szé-
kely nevet „eszkil”-nek magyarázta, illetve ferdítette el, m
ég pe-dig tudatosan.
Ez a „sikil” annyit jelent m
agyarul, mint nem
es, előkelő,uralkodó. D
e azután kisült, hogy a „sikil” sajtóhiba s oda lett azelőkelő szárm
azás.R
ázsonyi László m
agyar nyelvész szerint „a rendelkezésreálló történeti adatok tudom
ányos értelmezése csak azt a feltevést
engedi meg, hogy a székelyek török eredetűek.” Idézi G
yalayD
omonkos erdélyi író egy nyilatkozatát, am
ely szerint „ma is élő
közszólásokból megállapítható, hogy a székelyek hajdan a fehér
kancalovat csodálatos lénynek tartották, ősüknek vallották.”E
z tisztára
lóvá tevése
nemcsak
a székelyeknek,
hanemazoknak is, akik ezt a nagy tudom
ányt elhiszik. Ő sem
látja aka-dályát annak, hogy a székely nevet a török sekül vagy sikül szó-ból szárm
aztassuk, amelynek jelentése fehér lábú ló, fehér folt a
homlokán.D
e itt is hiba van a kréta körül, mert a töröknyelvben a fehér
lábú és a homlokán fehér csillagos lovat nem
sekilnek, hanemkesilnek hívják. E
z pedig szószerint egyezik a magyar kesely ló
nevével. Egy ősi népdal m
ondja: „Fehér az én kesely lovam
lába,azon visz a babám
udvarába...”
104
De együgyű, m
esébe való minden ilyen zagyvaság, és csak
azon csodálkozom, hogy kom
oly emberek, akik m
ég a tudós név-re is szám
ot tartanak, ilyen gyerekmesékkel ki m
ernek állni anyilvánosság elé.
Sebestyén G
yula a kabarokat tartja a székelyek őseinek, mert
azok is három törzsből állottak, m
int a székelyek.D
e ennek a feltevésnek ellentmond először is az a tény, h
ogya
székelyek
Á
rpád
h
ódítása
előtt, teh
át a
kab
arokk
árpátm
eden
cei megjelen
ése előtt már régen
a későb
bi M
a-gyarország terü
letén lak
tak, m
int őstelep
es nép
, a hon
foglaláselőtt legaláb
b p
ár ezer évvel már. Így nem
jöhettek Árpád ha-
daival együtt, amelynek előcsapatát képezték volna. D
e különö-sen ellentm
ond az a tény, hogy akkor mint a m
agyar honfoglaló-népnek első és legvitézebb törzse – K
onstantin császár írása sze-rint – a legterm
ékenyebb részét szállhatták volna meg az általuk is
megszerzett ország földjének, nem
pedig a gyergyói és csiki ha-vasok term
éketlen vidékét a bodzai, ojtozi, gyimesi, békási és töl-
gyesi szorosok átjáróinak őrzési kötelezettségével.É
ppen ez a vitathatatlan észszerűség a bizonyítéka annak,hogy a székelyeket egy felsőbb katonai hatalom
tervszerűen tele-pítette a m
ai helyükre határőröknek, mert a K
árpátok átjáróinakőrzése igen fontos hadászati érdek volt.
De ebből következik az is, hogy a székelyeket indokolatlanul
méretezik három
törzsnyi népre, vagyis egyes íróink helytelenülm
agyarázzák ezt a latin kifejezést: „trium generum
siculi”. Mert a
latin genus szó magyarul nem
zetséget, nemet, szóval vérségi kap-
csolatban levő
kisebb népcsoportot
jelent, a
latin nyelvben
a„tribus” szó jelent törzset, szóval egy nagyobb létszám
ú népcso-portot, am
ely már politikai egység volt, m
ert idegen és nem vér-
rokon népelemeket is m
agához kötött. Ha három
törzsnyi lett vol-na a székelység E
rdélyben, akkor ennek egész területét megszáll-
hatta volna, s ma e drága gyöngye hazánknak nem
lenne az olá-hoké.A
Székely K
rónika szerint nem három
, hanem hat nem
zet-ségből állt a székelység. E
zek a következők: Halon, E
ulie, Jenő,M
eggyes, Adorján és A
brán. Halon ősi szó. A
z „n” képző asum
irban is megvolt, a m
ai magyarban is m
egvan és a mai os-es-
ös ragoknak felel meg. P
ld. a magyarban vadon annyi, m
int va-
105
das, mezőny-m
ezős, szurony-szúrós stb. Így Halon annyit jelent,
mint halós, halálra szánt, vagy halni kész. Ő
si és hősi tulajdonsá-ga volt ez a katonának.
Orbán B
alázs székely író ezt a Halon szót „halom
” szóraváltoztatta teljesen ésszerűtlenül és önkényesen.
Eulie középkori oklevélírási m
ódon írt szó. Aki jártas ilyen
oklevelek olvasásában, az csak ölőnek magyarázhatja. A
katoná-nak ölés is volt a m
estersége. Orbán B
alázs „őrlecz”-nek írja. Aszó eleje az „őr” m
ég megfelelne a székelyek foglalkozásának,
mert őrök, határőrök voltak, de a „lecz” értelm
etlen.III. K
ároly király 1724-ben adott ki egy okmányt a székelyek
alkotmányáról. E
bben „Eölöcz” szó van, ez is ölősnek felel m
eg am
ai nyelvünkön.A
Jenő név egyezik a m
agyar ötödik törzs nevével. Ez török
szó, jelentése megfelel a m
agyar „új” szónak. Újonnan csatlako-
zott törzset jelent. A török nyelvben ebből a szóból szárm
azik ajanicsár-jenicseri, annyi, m
int új fiúk nevű fogalom s a török
gyalogság neve.M
eggyes középkori magyar szó, őskori form
ája Meggyed
vagy Meggyen lenne.
Ad
orján m
agyar személynév. E
lőfordul családnévként ma is
úgy az erdélyi székelyeknél, mint D
unántúl az Őrségben vissza-
maradottaknál is. F
elsőőrön több családnak van tisztán székelyneve, ilyen az A
dorján, Pál, Im
re, Benedek, B
álint, Fülöp, G
ábor,M
iklós, Pongrácz, S
imon, stb.
A
székelyeknél azért
van annyi
családnév keresztnévből,
mert valam
ikor nálunk, mint harcoló népnél a családok nem
szé-ledtek el, hanem
együtt maradtak m
ert hadi egységet is képeztekaz egy őstől leszárm
azók. Éppen azért a katonai beosztásuk kí-
vánta, hogy az egy őstől származó családok együtt m
aradjanak.N
eve csak az őscsaládnak volt, amelynek keretén belül a kiscsa-
ládok fejeinek a keresztény korban csak keresztneve volt, mint m
ais a családtagoknak.
Ezekben a nevekben a ló-atyafiságnak nyom
a sincs, pedig arégi időben m
ég nem oknyom
ozó módon írtak történelm
et, mint
ma illenék m
inden olyannak, aki a történetírói névre is számot
tart.
106
A m
agyar középkori krónikaírók közül Kézai S
imon m
esterírt a székelyekről. A
z idevonatkozó részt szóról-szóra idézem:
„M
aradtak még a húnokból három
ezren, kiket a futásm
entett ki a krimhildi csatából. E
zek a nyugati népektőlvaló féltükben egészen A
rpád idejéig a Csigle m
ezejénm
aradtak és ott többé nem húnoknak, hanem
székelyek-nek hívták m
agukat. Ezek a székelyek ugyanis a húnok
maradványai, akik, m
ikor meghallották, hogy a m
agya-rok m
ásodszor is Pannoniába költöznek, a visszatérők
elé m
entek R
uténia határáig
és m
iután P
annoniátegyüttesen hatalm
ukba vették, ebből részt kaptak, de nema P
annóniai Alföldön, hanem
a határszéli megyék közt.”
Kézai S
imon IV
. vagy Kún L
ászló királyunknak volt kedveltudvari papja. V
alamelyik olasz egyetem
en végezte tanulmányait
magiszteri, m
agyarul mesteri fokozattal. E
z annyit jelent, hogyazon
az egyetem
en m
egszerezte szigorú
vizsgával először
a„baccalaureatus
borostyán koszorút”
fokozatot, azután
a„licenciatusi” fokozatot; licet latin szó, m
agyarul annyit jelent,m
int szabad, vagyis ezzel a vizsgával már az egyetem
en szabadvolt tanítania. A
harmadik: szigorú vizsga után kapta a legm
aga-sabb tudom
ányos fokozatot, amelyet az E
gyetem adhatott, a m
a-giszteri, m
agyarul mesteri, fokozatot. E
zzel az egyetemen előa-
dott összes tudományok m
estere lett. Doktori cím
et abban az idő-ben csak az kapott, aki az egyetem
i végbizonyítványa után ko-m
oly tudományos m
unkát fejtett ki és könyveket írt.T
ehát Kézai S
imon a m
aga korában a szellemi és tudom
á-nyos felsőbb réteghez tartozott, s m
int ilyennek írását komolyan
kell venni. Ha tehát ő a hún és a m
agyar honfoglaló népet testvér-nek m
ondja, akkor ez annyit jelent, hogy az ő korában az még
hitelt érdemlő hagyom
ány vagy köztudat volt. Ennek a valóságá-
ban a mai történetírónak sincs oka kételkedni.
Ő az első történetírónk, aki egyetem
es magyar történelm
etírt. N
emcsak a hódító katonanépnek, a felsőbb osztálynak vagyis
a nemességnek a történetét írta m
eg, hanem a jövevényekről és a
meghódított ősi népről is igen értékes tudósításokat közölt az utó-
korral. „Mivel azonfelül ném
elyeket érdekel, hogy kik az udvarno-kok, várnépek és egyéb béresek, szabadosok és rabszolgák, kikkel
107
egész Magyarország tele van, továbbá honnan veszik eredetüket,
ezt is méltónak tartottam
, hogy jelen munkácskám
hoz függesz-szem
”. Am
it ezekről írt, azt az Árpádkori okleveleink teljesen
igazolják.A
székelység eredetének helyes és igaz ismerete m
ennyibenszolgálja a m
agyar nép kialakulásának igaz történetét?A
nnyiban, hogy a székelynép az őstelepes sumir rokon nép-
ből származik és annak nagy átlagától csak hivatására, illetve
munkabeosztására nézve különbözött, m
ert a székely katonanépvolt és fegyveres szolgálatot teljesített az ország határán,
E sorok írójának a m
egállapítása az, hogy a székely névugyanolyan eredetű és képzésű m
agyar szó, mint E
rdély, amely
az erdő-el, vagyis erdőn túli földet jelent. Az „el” m
a igekötő,például: elm
egyek, vagyis az alaphelytől tovább, azon túl me-
gyek. De az ősi nyelvben az „el” m
ég határozószó volt. Mi a
szék?Mint bútor darab az, am
elyre leülünk, mint földterület olyan
hely, am
elyre sokan
telepedtek le,
amelyet
sokan ültek
vagyszálltak m
eg. A szállás helye volt a székbeli terület, az ott lakó
nép volt a székbeli nép.M
i a szék-eli föld? Az, am
elyik túl volt az emberektől m
eg-ült, vagy m
egszállt telephelyen vagy területen. Melyik a szék-eli
nép? Az, am
elyik a megszállt, m
egült földön túl tartózkodott ésvigyázott székbelieknek nem
csak életére, hanem a vagyonára is,
mert abban a törvény nélküli időben a nyers erő szabott törvényt.
Ezt pedig erőszaknak nevezték akkor is és nevezik m
a is. Az erő-
szakot pedig csak egy nagyobb erőhatalom tudta féken tartani ak-
kor is és tudja ma is.
A szék-eli, később a nyelvalakulás törvénye szerint székely
nevű nép határőri szolgálatot teljesített az egyes telephelyeken.K
ésőbb pedig az ország határának őrzőit is székelinek, székely-nek nevezték.
De nyelvünkben nem
csak Erdély és székely szavak vannak,
hanem ilyenek is: estély, annyi m
int esteli idő vagyis az, amelyik
a napnak az égről való leeste után következik. A régiek t. i. azt
hitték, hogy a nap megfutván pályáját az égen, leesik onnan, in-
nen van a napeste, vagyis az este szavunk, ami a nap leestét je-
lenti az égbolt alá. Ma m
ár úgy mondjuk finom
abban, hogy a nap
108
lenyugszik, de azért az este szó megm
aradt nyelvünkben még az
ősidőből, azért este-eli összejöveteleket, estélyeket is tartunk snéha a késő éjj-elig is együtt m
aradunk. De m
ikor a nap felrugtataz égre, – vagyis felrekken, felébred, regg-el is lesz s m
i a reggeliétkezés után újra kezdjük a napi m
unkát. De a dé-eli, déli evés
utáni pihenést már nem
magunkra, hanem
állatainkra vonatkoz-tatva m
ondjuk, hogy delelnek. A „dé” jelentése „nap”, a gall
nyelvből átvett szó.A
„szék” szó ősi használatára pedig megem
lítem S
ziszek vá-rosát, am
ely a Pannonok végvára volt. N
evében a sumir „szo”
van, ami m
agyarul vizet jelent.Jelentése tehát vízszék, vagyis vizes szék, vagy vizes telep-
hely. Augusztus róm
ai császár Kr. e. 35-ben szállta m
eg, illetvefoglalta el m
int Pannonia elővárát. A
Dráva m
ellett van Eszék,
ennek neve hajdanában Ószék volt. A
rómaiak M
ursa néven em-
lítik. De e név nem
latin, hanem sum
ir. „Mur” annyi m
int földes,iszapos a „szo” pedig vizet jelent, így értelm
e földes, iszapos víz.E
z érthető is, mert m
ellette folyik a sokszor iszapos Dráva.
Nyelvünkben nem
csak a „szék”-nek volt székhelye, hanem a
később kialakult vármegyének és a járásoknak is. Sőt az ország-
nak is székesfővárosa volt. Az ősidőben a kárpátm
edencei népm
inden telephelyét széknek nevezte és ezeknek a székeknek voltfegyveres őrzője m
indenütt a szék-eli nép.A
zt hiszem, hogy ezek után elhiszik olvasóim
, hogy a szé-kelyek m
égsem a lótól szárm
aztak, hanem azoktól az őstelepe-
sektől, akik a Kárpátm
edencéjét benépesítették, akiknek nyelvénegy-egy nem
zetség, vagy nagycsalád telephelyét szállásnak, vagyülésnek, de leginkább széknek nevezték.
Mikor azután a fejlődés törvénye s az élet kényszere a kis
népegységeket az önvédelem m
iatt nagyobb egységekké fejlesz-tette, vagy a hódítók ereje nagyobb egységekbe szorította őket,akkor a határok védelm
ének igen fontos feladatára külön néptör-zseket alkalm
aztak, vagy osztottak be. Nem
pénzen vett emberek
voltak ezek, hanem a szabad em
berekből kiválasztottak, akik akapott földért fegyveres szolgálattal és vérrel adóztak. Ilyen or-szágos határőri szolgálatot teljesítő katonanép lett a szék-eli nép aK
árpátmedencében, m
ert neve és népe csak ezen a területen ma-
radt meg.
109
Olyan
ország, am
ely az
egész K
árpátmedencét
magában
foglalta a népvándorlás kezdetétől a magyarság honfoglalásáig
kettő volt: a húnoké és az avaroké. Azok a R
ajnától a Volgáig
minden nép felett uralkodtak, ezek pedig az E
nnstől a Dnyeperig
terjesztették ki hatalmukat. M
indkét nép besorozta hadseregébe azősi szék-eli katona népet is. Igy lett a székely húnná m
ajd avarrá.M
ikor Nagy K
ároly frank király a mai N
émet-, F
rancia- ésO
laszország együttes katonai erejével 8 éves szörnyű harc utánm
egtörte az avarok hatalmát s elvette tőlük a m
ai Alsóausztriát, a
Dunántúlt és D
ráva, Száva közét, akkor az avarokkal együtt a
székelyeket is kivonta a nyugati részekről az avar hadvezetőség ésodatelepítette, ahova a katonai szükségesség kívánta: az erdélyi átjárok védelm
ére, mert K
rum bolgár kán m
ár készülődött hátbatám
adni a meggyengült avarokat. E
z be is következett, de nemE
rdély, hanem az A
lduna felől. Ennek következtében a D
unabalpartjától a K
árpátok gerincéig terjedő része Avarországnak a
bolgároké lett!Így lettek az E
rdélybe telepített székelyek bolgár alattvalók.A
nyelvjárásuk, szólásmódjuk, am
elyet magukkal vittek, m
ais a ham
isítatlan dunántúli tájszóláshoz hasonlít. Ha E
rdélybentanulták volna m
eg a magyar nyelvet a honfoglalás után, akkor a
szilágyi vagy a bihari nyelvjárással beszélnének magyarul, nem
pedig a marcalvidéki, a rábam
enti, vagy a göcseji szólásmóddal.
Ez m
egcáfolhatatlan tény s annyira igaz, mint az az állításom
is,hogyha a székelyek m
ás nyelvvel mentek volna E
rdély elzárthegykatlanaiba, akkor m
ég ma is azt a nyelvet beszélnék. E
lzárt-ságuk m
iatt más nyelvre m
egtanítani őket nem lett volna lehető-
ség, amint nem
tanulták meg a szom
szédos oláhok és szászoknyelvét sem
.H
ogy a székely nyelv mennyire dunántúli, azt m
agam is ta-
pasztaltam, am
ikor bejártam egész E
rdélyországot és a helyszínenállapítottam
ezt meg.
Ősi szárm
azásunknak a helyére vonatkozólag egy nagyon ér-dekes
és elgondolkoztató
megállapítást
idézek H
uszka József
műtörténészünknek a „Századok” cím
ű régi folyóiratunkban még
1892-ben megjelent cikkéből:
110
„M
időn ornamentális (díszítőm
űvészeti) kutatásaim so-
rán a
székelyek faházait,
de kivált
magas
patkóíves,galam
búgos kapuit
szemügyre
vettem,
elbámultam
az
érthetetlen fényűzésig vitt faragványok sokaságán, ere-detiségén és a kapuk im
pozáns ívein, az egész udvarturaló nagy m
éretein.”
„A
csiki kapuk, faragványai között másodsorban egy ki-
feszített legyező alak ötlött a szemem
be. Sokáig a ba-rokk-kagyló utánzatának tartottam
. A legyező alatt rózsa
és tulipán virágcsokor díszeleg, amelynek vastag pikke-
lyes szára sokáig érthetetlen volt előttem. E
z a vastagszár egy nagy edényből látszik kinőni, m
ely edénynekm
indkét oldalán levelek és virágok hajlanak le.”
„A
z udvarhelyi kapukon a kapulábazat mellett kétoldalt
egy-egy féloszlopot találunk sajátos csigákkal és osz-lopfejezetekkel. N
em érnek fel a gerendáig, hanem
azalatt egy kisebb palm
ettában (pálmaág) végződnek. A
zudvarhelyi kapuk nagy részén a palm
etta megvan, bár a
faoszlop nincs ott.”
„A
z udvarhelyi palmetta rávezetett a csiki legyezőre is,
amely szintén pálm
a, amelynek pikkelyes szára félreis-
merhetetlenül hű utánzata a pálm
a törzsének.”
”H
ogy és honnan került ide a pálma, a pálm
alevél le-gyező? H
isz Konstantinápolyig nyom
a sincs. Hol látott a
székely pálmát, hogy oly híven, m
ég pedig stilizálva utá-nozza? M
egkérdeztem egy székely faragó em
bert, hogym
iért faragja azt a kapulábra, mert hogy az pálm
a vol-na? A
rról nincs tudomásom
– felelé. Így szokták, ígyláttam
őseimtől, régen is így csinálták.”
Mit m
ond ez az idézet? Azt, hogy a székely fafaragó em
ber,aki kapuját ősi székely m
intákkal díszítette, történelmet írt. M
eg-írta, hogy őselei onnan szárm
aznak, ahol a datolyapálma terem
: aT
igris és Eufrates folyók közéből, S
umiriából, a sum
ir népből,
111
mert a gabonán kívül a sum
ir földműves pálm
a és szőlőtermesz-
téssel is foglalkozott. A datolya volt a gyüm
ölcse, a magjából
ütött olajat, a szőlőből pedig bort szűrt az őse már N
oé apánkelőtt. M
ert minden nép tőlük tanulta m
eg a földművelést és a
gyümölcsterm
elést, így a judeabeli pásztornép is, amelynek N
oéaz egyik ősapja volt.
Mikor azután az éhes pusztai népek hosszú és gyilkos harcok
után elfoglalták fallal körülvett városaikat, megm
űvelt szántó-földjeiket, szőlő- és pálm
aligeteiket, ott l{ellett hagyni az Éden-
kertet, az édes hazai földet. De em
lékét nem feledték el az új ha-
zában sem. H
ázuk bejáratát, kapujukat pálmafa törzsével és leve-
leivel díszítették és díszítik még m
a is, amiként sok ezer évvel ez
előtt még őseik is ugyanezt tették a régi hazában.
Ez pedig egy sokezer éves de m
ég ma is élő szokásnak a m
egnem
szakított folytonossága!E
nn
ek a szok
ásnak
ped
ig a sum
iroktól k
ezdve a jelen
ideig
megszak
íthatatlan
valóságn
ak
kellett
lenn
ie, m
int
an
yelvük
nek
is, mert a h
osszabb
idejű
megszak
ítás min
dk
ettőtelfeled
tette volna.
A székely kapuk s rajtuk a díszítések, éppannyira különböz-
nek a környező európai népek hasonló díszeitől, a görögökétől, aróm
aiakétól, vagy a sokféle árjanépekétől, amint a nyelvük és a
régi írásmódjuk is, am
elyik a kárpátmedencei ősnép írása volt.
Éppen azért a szék
ely rovásírás teljesen egyed
ülállón
ak m
inő-sü
l és csak ősi örök
ség lehet!
De, am
it a férfi fejszével és vésővel faragott ki, ugyanazt adíszít ö ábrát varrta ki a székely asszony a varrottasain. T
ulajdo-nom
ban van egy nagyon régi mintájú székely szálánvarrottas fal-
védő. Az ábrázolt kép közepén valam
i áldozati oltárféle van,m
ellette két oldalról egy-egy pettyes szőrű állat, tehát leopárd,vagyis párduc van kivarrva, a két szélén pedig egy-egy kifejlettterebélyes pálm
afa látható.A
történelemben sem
mi sem
véletlen vagy esetleges, mert
minden, am
i történik, valamely okra vezethető vissza. K
ielemez-
tem egy sereg helynevet a sum
ir nyelv segítségével. Azok név-
adóinak tehát sumiroknak, vagy sum
irrokon népeknek kellett len-ni.
112
A székelyek m
ég ma is sum
ir díszítő mintákat használnak.
Mivel m
ás szomszéd népektől ezt nem
tanulhatták el, nem vehet-
ték át, csak örökölhették az őseiktől, akik azokat a mintákat az ősi
földről hozhatták magukkal. H
onnan? Ahol a pálm
a terem és ahol
a szőlőnek az ősi földje van, s ahol a vadállatok között pettyesszőrűek is voltak.
Mindezek után azt hiszem
, hogy olvasóim tisztában vannak a
székelyek származásával, nevük jelentésével, hivatásukkal, ősi
nyelvükkel és kultúrájukkal, amelyek tökéletesen m
egegyeznekaz ősi kárpátm
edencei nép műveltségével, szokásaival és nyelvé-
vel.M
ég csak Bonfini A
ntalnak, Mátyás király olasz szárm
azásúudvari
történetírójának a
székelyekre vonatkozó
megjegyzését
idézem:
„... a székely elég sokban különbözik a m
agyartól. Ide-gennel nem
házasodik össze, faj büszkesége fél a vérke-veredéstől, a korcsosulástól. K
ülön írása van, nem pa-
pírra, hanem fapálcára rója a betűit s néhány jellel sok
tartalmat tud kifejezni. F
öldművelés, de főleg állatte-
nyésztés a főfoglalkozása. A székely kitűnő katona, kard-
dal, gerellyel, íjjal és tegezzel száll csatára, testét vá-szonvért fedi. Szabadságszeretete végtelen.”
A külön írásukban. 34 betű van, de nem
csak betűjelük, ha-nem
szójelük, sőt mondat jelük is volt. E
zért tudtak néhány jellelsokat m
ondani és sok tartalmat kifejezni.
Ez az írás azonban nem
volt más, m
int a kárpátmedencei nép
saját írása, de csak a székelyeknél maradt m
eg, mert az ország
többi részén a nyugati egyháznak sikerült azt kiirtani.A
székelyekkel kapcsolatban még rátérek egy fontos kérdés
tisztázására és bizonyítására a magyar honfoglalással kapcsolat-
ban. E kérdésben lesznek nekem
koronatanúim a székelyek.
Mikor a m
agyar hódító nép még a K
árpátokon kívüli, Etel-
közben lakott, a székely nép már a m
ai területén tartózkodott,m
égpedig azzal a nyelvvel, amelyet azóta sem
változtatott meg.
Ennek bizonyítása nem
könnyű, mert neves és képzett historiku-
saink a vogulizmus szolgálatában eléggé összekuszálták a törté-
nelem szálait.
113
Két arab és egy perzsa író írt a honfoglaló m
agyarok etelköziszállásáról s annak határairól s m
indegyik megem
líti, hogy a ma-
gyarok és a székelyek országa egymás m
ellett feküdt.E
zek Ibn Ruszta, aki a 900-as évek körül írt, a m
ásik Gardizi,
aki 1051 előtt, a harmadik A
l Bakri, aki az 1080-ik év körül írt
róluk Kr. u. D
e egyik sem a saját tapasztalatát m
ondja el, hanemm
ás, korábbi arab utazók írásaiból merítették. D
e az értesítéseiketjellem
ző egyformaság azt tételezteti fel, hogy a különbözőforrá-
saik között volt egy olyan, amelyiket m
indhárman hűen használ-
tak.E
z az ismeretes főforrás eléggé pontos és m
egbízható adato-kat tartalm
az. De nem
szabad a közölt adatokat egyelőre megálla-
pított nézőpont szerint csoportosítani, amint tették eddig az összes
magyar historikusok a vogul szárm
azás elhitetése végett.Ibn R
uszta értesítése szószerint így szól: „A bessenyők orszá-
ga és a bolgárokhoz tartozó szkl-ek országa között van a magya-
rok első határa.” Gardizi ugyanezt így fogalm
azta meg: „a bolgá-
rok területe és az szkl terület között, amely szintén B
olgárhoztartozik, van a m
agyarok határa”. Al B
akri a következőket írta:„A
magyarok a bessenyők országa és a bolgárokhoz tartozó szkl-
ek országa között laknak.”A
bessenyők abban az időben a Don és D
nyeper között lak-tak, ez az utóbbi folyó választotta el őket a m
agyarok etelköziszállásától. T
ehát a bessenyők Etelköztől keletre laktak. Így az ö
országuk Etelköztől keletre volt. E
bből következik, hogy a szkl-ek országa a bessenyők országával szem
ben, tehát tőlük és aszom
szédos magyaroktól is csak nyugatra lehetett, m
ert a magya-
rok ekét határpont, a bessenyők és a székelyek között laktak.É
rtesítésük 10. fejezetében mind a három
író megjelöli az
etelközi magyarok déli határát. Ibn R
uszta ezt írja: „Országuk
egyik határa a rumiak tengeréig terjed.” G
ardizinál ugyanez ígyhangzik: „T
artományuk a R
um tengerével határos.” A
l Bakrinál
pedig ezt találjuk: „Országuk egyik határa a rum
iak országávalhatáros.”
Melyik volt a rum
iak országa? Abban az időben a kelet-
római birodalm
at hívták röviden Rum
nak. Ez a szó R
óma nevé-
nek a görögöktől használt mása. A
rumiak tehát a kelet-róm
aia-kat, vagy m
ásképp a görögöket jelentették, a Rum
tengere pedig
114
nem m
ás, mint a m
ai Fekete tenger, am
elyik abban az időbenegész terjedelm
ében a kelet-római, vagyis m
ás szóval a görögcsászársághoz tartozott.
Tehát a m
agyarok etelközi szállásának a déli határa a kelet-róm
ai birodalom és a F
ekete tenger volt.A
magyarok északi határáról egyik arab író sem
emlékezik
meg. Igen valószínű, hogy észak felé nem
is volt állandó és biztoshatáruk. D
e a közölt három égtáj pontos m
egjelölése így is meg-
határozza a magyarok etelközi szállását és azt nem
lehet félreér-teni, csak tudatosan lehet m
egmásítani és szándékosan lehet fél-
remagyarázni.A
zután tisztázni kell azt is, hogy a „szkl” betűkkel megjelölt
nép melyik volt. A
z arab, mint általában az összes sém
i nyelv, azírásban csak a m
ássalhangzókat írja le. A m
agánhangzókat nemírja ki, m
ert aki a saját nyelvének szavaiban, vagy az általa töké-letesen ism
ert idegen nyelvben a mássalhangzókat leírva látja, az
az így Írt szöveget helyesen és tökéletesen tudja elolvasni. A sza-
vakban a jellegzetes hang nem az, am
it mi m
agánhangzónak ne-vezünk,
hanem
amit
nem
egészen helyesen
mássalhangzónak
mondunk, m
ert a mássalhangzót a beszélő szerkezetnek egy hatá-
rozott mozdulata hozza létre, m
íg a magánhangzók a tüdőből ki-
jövő levegőnek az ajkakkal történő alakításai. Éppen ezért köny-
nyen változnak, míg a m
ássalhangzók megm
aradnak. Ezért ezek a
fontosabb hangzók.M
ind a három arab író egy népet em
lít és nevez meg, am
ely-nek nevében ez a három
gyökhangzó, az „szkl” van. Ilyen népnévpedig eddig a világtörténelem
folyamán csak egy volt és van m
ais, és ez a székely.
Tehát a három
arab írótól „szkl”-nek jelölt nép nevét az ösz-szes m
agyar histórikusoknak és nyelvészeknek, akik e szövegm
agyarázatával foglalkoztak, egyedül és minden m
ás nép nevé-nek
kizárásával csak
„székely”nek kellett
és lehetett
volnaolvasniok.
De eddig egyetlen egy sem
olvasta így! A vogulistáknak te-
hát módjukban állott a m
egnevezett arab írók szkl szóképét a ma-
guk hamis elm
élete szerint magyarázni. M
ert hát hogyan enged-hették volna napfényre kerülni azt az igazságot, hogy a székelyeka m
a is változatlan ősi nyelvükkel már akkor E
rdély bércei között
115
laktak, amikor a szerintük vogul és török nyelvegyvelegből ala-
kult magyar nyelv m
ég csak útban volt a Kárpátok felé és csak
Etelközig jutott el!
Szószerint idézem
Ném
eth Gyulának a „H
onfoglaló Magyar-
ság Kialakulása” cím
ű könyve 154-ik oldalán található következősorait:„
A levédiai hazára vonatkozik Ibn R
uszta egységes ésvilágos leírása a m
agyarokról. Kiveendő az első m
on-dat: „
A bessenyők országa és az eszkilbolgárok országa
között van a magyarok határai közül az első határ”
. Ez a
mondat a baskiriai m
agyarokra vonatkozik.”
Az arab írók „szkl” szóképének egyedüli helyes olvasásából,
a székely szóból tehát egy soha nem létezett bolgár nép lett az
„eszkil”. Pauler G
yulánál pedig „ezegel”.E
z a népnév a történelem egész folyam
án a világon sehol előnem
fordult és ma sincs. T
ehát tisztára költött név, vagyis szán-dékos ham
isítás. Ilyen merész ham
isítás Ném
eth Gyulának az az
állítása is, hogy az arab írók értesítése a baskíriai magyarokra vo-
natkozik.A
baskírok a Volga felső folyása m
ellett az 55-ik szélességifok körül laktak, am
int laknak ma is. E
z a távolság a Fekete ten-
ger északi partvidékétől légvonalban körülbelül 1300 km, tehát
annak a kis népnek a déli határa nem nyúlhatott le ilyen távolság-
ra akkor sem.
Miért követte el ezt a szándékos ham
isítást Ném
eth Gyula?
Egyedül azért m
ert meg akarta hálálni, illetve m
eg is kellett há-lálni, hogy a vogulisták az A
kadémia pénzén hosszabb időre T
ö-rökországba küldték és hogy egyetem
i tanárrá tették. Ezért nem
-csak a tudását, de a m
egbízhatóságát is eladta a vogulistáknak.A
z ilyen adás-vételnek mindig van egy vesztese, m
ég pedigaz igazság. H
a azonban a vesztes igazság egy népet, nemzetet
vagy hazát érint hátrányosan és igaztalanul, akkor az igazság ellenelkövetett bűn igen súlyos nem
zetellenes bűnnek minősül.
Term
észetes, hogy Ném
eth Gyula tudom
ányos tekintélye asaját lábukon gyengén álló tudósokat m
ind befolyásolta, mind át-
vették megállapításait a vogulizm
us nagy diadalára. Ezekről nincs
mondanivalóm
.
116
Rem
élem azonban, hogy a fiatal, m
agyar tudós nemzedék az
igazság keresése és kiderítése céljából legalább kiindulási pont-nak elfogadja az én m
egállapításaimat. L
ehet, hogy sokat fognakvitatkozni rajta, de nem
kétséges. hogy a végén az én megállapítá-
som győz. E
z pedig kiindulási pontja lehet egy nemzeti fellendü-
lésnek.
117
XV
III. A H
ÓD
ITÓ
MA
GY
AR
SÁ
G
Azt a népet nevezem
így, amelyik az Ú
rnak 896. esztendejé-ben Á
rpád fejedelmének vezérlete alatt m
eghódította és népileg ism
egszállta a Kárpátm
edencének nevezett földet, amelyből később
Magyarország lett.
Az egykori külföldi írók nem
magyarnak, hanem
szkíthának,húnnak vagy turknak hívják őket.
A m
agyar hagyomány em
leget szittya ősöket, bizonyára nemalap nélkül, m
ert e néven említi őket II. S
zilveszter római pápa is,
aki Szent Istvánnak a koronát küldte. III. O
ttó német császárt di-
csőítő iratában ezt mondta: „M
ienk, mienk a róm
ai birodalom.
Erőt ad gyüm
ölcshozó Itália, katonát adó Gallia és G
ermánia s
nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalm
as királya sem.” A
szkíthákalatt pedig azt a népet értette, am
elyik első királyának Szent Ist-
vánnak a koronát ő adta.K
i volt
ez a
II. S
zilveszter? D
él F
ranciaországban,A
urillacban született egy szegény családban, Gerbert néven, és a
világ legnagyobb urának, a nyugatrómai császárnak lett a legben-
sőbb tanácsadója és barátja. Ezt a karriert csak belső értékével
tudta tehát elérni. Az van róla feljegyezve, hogy korának legm
ű-veltebb és legeszesebb em
bere volt. Nem
csak a theológiai tudo-m
ányban, a szónoklás művészetében tűnt ki, hanem
a matem
ati-kai és a csillagászati tudom
ányokban is.E
zért tette császári barátja először ravennai érsekké, majd
római pápává.H
a tehát ő a hódító magyar népet, vagyis Á
rpád katona népétszkíthának, szittyának nevezte, akkor az is volt, m
ert nemcsak az
ő nagy tudása állapította meg ezt, hanem
ott voltak a pápai udvarannálistái, történetírói, akik annak a népnek egész m
últját kiku-tatták, m
ielőtt a pápa uralkodójuknak koronát küldött volna.E
z úgy-e egészen természetes és észszerű feltevés?
Igen ám, de az a korona, am
elyet II. Szilveszter küldött S
zentIstvánnak, később össze lett forrasztva, ötvözve azzal a koroná-val, am
elyet 1075-ben I. Géza királyunk D
ukasz Mihály keletró-
mai császártól kapott. E
zen pedig Géza szép szakállas alakja
118
mellett görög betűkkel ez a felírás olvasható: „G
eobitz despotapistos králes turkis”. E
nnek magyar fordítása az, hogy „G
éza úrhívő királya a turkoknak.”
Íme a hódító m
agyaroknak a másik neve a turk, vagyis török,
még pedig a szent koronának tanúbizonysága szerint. M
ennyirem
egbízható ez a tanúságtétel? Legalább annyira, m
int a római pá-
páé, II. Szilveszteré, m
ert a konstantinápolyi császári udvarbanlegalábbis olyan jól ism
erték a magyarok hovatartozását m
intR
ómában, sőt talán m
ég jobban. Az ism
eretség legalábbis ott ré-gibb keletű volt.
Majd alább bővebben foglalkozom
Bíborbanszületett K
ons-tantin keletróm
ai császárnak „A birodalom
kormányzása” cím
űkönyvével, am
elyben Árpád népét ő is turknak, töröknek nevezi.
Itt ellenérvül felvethető, hogy a császár a koronát nem G
ézam
agyar királynak,
hanem
egy G
eobitz nevű
török; királynak
küldte.T
ényleg, Géza nevével valam
i szándékosság történt, mégpe-
dig az, hogy nevét görög nyelvre fordították le.E
zt a görögök és a rómaiak m
eg szokták tenni, ha lehetett.G
éza nevében tudniillik két olyan szótag van, amelyeknek külön-
külön a görög nyelvben jelentésük van. Az első szótag a „gé” gö-
rögül is „gé”, magyarul földet jelent. P
ld. Geológia m
agyarulannyi, m
int földtan, geometria m
agyarul földméréstan.
A m
ásodik szótag „za” a görög nyelvben életet jelent, pld. agörögök főistenének a neve Z
aos vagy Zeus, m
agyarul élőt jelent.D
e mégsem
az isten nevét ragasztották Géza nevének első szó-
tagjához, hanem egy m
ásik görög szót, amelynek a jelentése
ugyancsak „élő”,
ez pedig
a „bios”
szó. Így
lett G
éza neve
Gebios, vagyis röviden G
eobitz, a császártól adott koronára ráöt-vözve. L
ehet, hogy ez a név a görögöknél használatban is volt.M
indenesetre nem tévedés a koronán a szóbanforgó felirat,
mert, ha G
éza tényleg nem a turkok királya lett volna, akkor a ne-
ki küldött koronát feliratának helyesbítése végett visszaküldöttevolna és nem
ötvöztette volna össze Szent István koronájával.
De itt arra is kell gondolnunk, hogy a korona felírását m
aga abizánci császár is ellenőrizte, m
ert hisz úgy az ő, mint a fia, a
trónörökös képe is rajta volt a koronán.
119
De van egy harm
adik, szintén teljesen hiteltérdemlő forrás,
amelyik a honfoglaló m
agyar népet húnnak nevezi. Ez pedig nem
más, m
int akinek komoly képzettségéről m
ár írtam, névszerint
Kézai S
imon, K
ún László királyunk kedvelt udvari papja, aki az
első egyetemes m
agyar történetet írta meg és hagyta reánk.
Van egy negyedik m
egbízható tanú is, aki a honfoglaló ma-
gyarokat húnoknak nevezte, Viterbrói G
otfried, aki „A Századok
Em
lékezete” című m
űvében 1185-ben ezeket Írta a hódító magya-
rokról:
„O
lvassuk, hogy két Hungaria van, az egyik Á
zsia és Eu-
rópa határán, a meotiszi m
ocsaraknál és egy egészen újP
annóniában, am
elyet ném
elyek Ú
jmagyarországnak
neveznek. A m
agyarokat húnoknak is nevezik (Ungari
etiam huni sunt apellati)”
Magyarország H
ungária neve és a magyar nép hungarus neve
tehát a húnok nevéből ered, nem pedig az onogurokéból, am
intazt H
óman B
álint egyetemi tanár úr kitalálta, de csak azért, hogy
összeboronálhassa őket az erdőbújó vogulokkal.V
égül egy újabb történetírót idézek, aki még a kínai forráso-
kat is
feldolgozta, hogy
a húnokról
igaz képet
alkothasson.D
eguignes francia történész ez, aki a „Húnok általános története”
(Histoire generale de H
uns.) címen igen értékes m
unkát írt azázsiai füves pusztákon feltűnt m
ás lovasnépekről is. Pld. az egyik
fejezetében a turkokról írva ezt mondja:
„E
zek a turkok a húnok, akik hosszú időn át összekötte-tésben voltak a perzsákkal és a Sassanidák (perzsa ural-kodó család) alatt m
eghódították Perzsiát és Indiát is.”
Ezek a húnok, vagy turkok a pártusok voltak, akik a K
áspitenger keleti sarka körül laktak s annakidején, többször tönkre-verték a róm
ai légiókat, úgyszintén ők semm
isítették meg II.
Círus perzsa király hatalm
as hadseregét is.E
zek testvérnépe volt a méd nép, am
elytől én a megyeri,
vagy magyari törzset szárm
aztatom, am
ely a honfoglalók nyolctörzsének vezető törzse volt. Időrendben először szkitháknak ne-vezték azokat a lovas nom
ád népeket, amelyek az erdélyi he-
120
gyektől keletre a Volgáig a F
ekete tenger feletti nagy és termé-
keny síkságon laktak.H
erodotos (484-425) Kr. e., a történetírás atyja bőven foglal-
kozik velük. Túl lépném
az okosság határát, ha részletesen is-m
ertetném róluk H
erodotos értesítéseit.E
lég ennyi: ők voltak az óvilág repülő hadosztályai, mert az
akkori idők leggyorsabb járművét, a lovat tették m
eg közlekedésieszközüké. T
ehát az akkori gyalognépekkel szemben határozottan
előnyben voltak.E
z magyarázza m
eg hirtelen keletkezett óriási birodalmaikat.
A szkithák idejében m
ég ismeretlen volt a hún név. M
ikor ahúnok híressé váltak, a nevük is ham
ar elterjedt, de azért a szkithanév sem
ment ki egészen a divatból. M
ikor pedig a turkok, vagytörökök népe lett híressé, K
r. u. 552-ben, minden íjjat feszítő és
lovon nyargalászó
ázsiai népet
turknak neveztek.
De
minden
néptörzs megtartotta belső használatra a m
aga igazi nevét. Aszk
itha, h
ún
és török olyan
összesítő, sok n
épcsop
ortot össze-foglaló n
év lett, min
t nap
jaink
ban
a germán
, a szláv, vagy arom
án n
év.A
z avarok,
magyarok,
bessenyők, kúnok,
úzok, m
édek,partusok, bolgárok m
ind ahhoz a nagy népcsaládhoz tartoztak,am
elyet időrendben szkithának, húnnak vagy turknak neveztek,de
megvolt
és m
egmaradt
a külön
nemzeti
nevük is.
Ezek
egymásközt nyelvre éppúgy rokonok voltak, m
int a germán, vagy
szláv népek is. Ném
elyik turk nép nyelve csak tájszólásban kü-lönbözött a m
ásikétól, de voltak közöttük lényeges eltérések is,m
ert néha a szkithák közé még germ
ántörzsek is csatlakoztak. Az
avarok nyelvéről pld. fel van jegyezve Malalasnál, az egykorú bi-
zánci történetírónál, hogy nyelvük teljesen egyezett a húnok nyel-vével, m
ert a bizánci császári udvarban az avar követek szóbelielőterjesztéseit ugyanazok a tolm
ácsok fordították görögre, akikazelőtt A
ttila húnjainak beszédét is tolmácsolták
.
E tekintetben a legfontosabb tény az, hogy a húnok, avarok
és magyarok régi szem
élynevei mind a török nyelv segítségével
értelmezhetők ki.
Vagy pld. a hún és avar sírokból előkerült ruhadíszek, füg-
gők, szíj végek, pitykék, csattok rajzai majdnem
ugyanazok, csakaz avar sírok leletei gazdagabbak a húnokénál. E
zt már saját ta-
121
pasztalataimból állapítom
meg, m
ert jó párszáz avar és hún sírtástam
fel annakidején.
122
XIX
. A H
ON
FO
GL
AL
Ó M
AG
YA
RS
ÁG
NÉ
PI
ÖS
SZ
ET
ÉT
EL
E
Azt a kem
ény katonanépet, amely a K
árpátmedencét az Ú
r-nak
896. esztendejében
Árpád
fejedelem
vezérlete alatt
meg-
szállta, az utolsó szálláshelyén turknak, töröknek nevezték. Ahelyet pedig, ahonnan erre a katonai vállalkozásra elindult, E
tel-köznek – V
ízköznek hívták, amelyet a következő folyók hálóztak
be: Dnyeper, B
úg, Dnyeszter, P
rot és Szeret.
Term
ékeny és kellemes éghajlatú volt ez a terület, és alkal-
mas népének bő táplálására. N
em is ennek a hiánya kényszerítette
őseinket új haza keresésére, hanem az a veszélyes szom
szédság,am
ely őket körülvette. Ez pedig nem
volt más, m
int a bessenyőkés bolgárok két kem
ény katonanépének közvetlen szomszédsága.
Hogy őseinknek a K
árpátok sáncai mögé vonulása m
ilyen oksze-rű lépés volt, m
i sem bizonyítja kézzelfoghatóbban, m
int az atény, hogy a m
agyarok elhagyott helyére települő, s náluk népes-ségre nézve erősebb bessenyők azon a terepen m
orzsolódtak fel atörténelem
későbbi folyamán.
A hódító m
agyarság nevére, származására, katonai értékére
nézve koronatanúnak és legmegbízhatóbb írónak a B
íborbanszü-letett K
onstantin keletrómai császárt tartom
, aki „A birodalom
kormányzása” cím
ű könyvében elég bőségesen foglalkozik a hó-dító m
agyar katonanéppel, amelyet ő is turknak, töröknek nevez.
Elm
ondja róluk, hogy valamikor K
azárország mellett laktak
Lebedi nevű területen, am
ely első vajdájuknak a nevét viselte.A
kkor nem turkoknak, hanem
valamely okból szabartojaszfaloi
néven nevezték őket.E
nnél a névnél meg kell állnunk, és kielem
zésével bővebbenkell foglalkoznunk, m
ert ezt a szót eddig már nagyon sokan ele-
mezték, de nem
helyesen és nem tárgyilagosan.
Konstantin császár em
lített művének egész 38. fejezetében a
honfoglaló őseinkkel foglalkozik. Ez a császár 912-től 956-ig
uralkodott Kr. u. A
magyar honfoglalás pedig 896-ban fejeződött
be, az akkori keletrómai császár, B
ölcs Leó, K
onstantin édesapjaszövetségében.
123
A m
egindult harc első menete a bolgárok ellen a saját orszá-
gukban, a magyarok teljes győzelm
ével végződött. Az anyaorszá-
gi bolgár hadsereg így nem tudott segítségére m
enni a kárpátme-
dencei bolgár csapatoknak, ennek következtében a magyar hadse-
reg ott is teljes diadalt aratott.K
onstantin ez események után 16 év m
úlva lett császár, tehátkortársnak m
inősül. Azért, am
it a honfoglaló magyarságról köny-
vében írt, abban a saját tapasztalatai is benne voltak. Éppen ezért,
értesítéseit ilyen szempontból m
érlegelve, hiteltérdemlőnek kell
minősíteni.
A honfoglaló ősökről azt írja a császár kitűnő könyvében,
hogy azok turkok, vagyis törökök voltak. Kezdetben K
azáriáhozközel laktak azon a helyen, am
elynek Lebedia volt a neve, és ak-
kor nem turkoknak, hanem
valamely okból szabartojaszfaloi nevű
népnek hívták őket.A
lább azt is elmondja, hogy háború tám
adván a turkok és akangárnak nevezett bessenyők ( ∗) között, ezek a turkok seregét
∗ A
bessenyő a Feketetenger feletti nagy síkság legerősebb népe volt. A
Bíbor-
ban született Konstantin császár könyvének IV
. fejezetében azt írja fiához:„H
a a bessenyőkkel békében él a római császár, sem
a turkok (magyarok),
sem az oroszok nem
merik haddal m
egtámadni. Sőt a bolgárok is rettegnek
tőle akkor.”A
császár a bessenyőket pacinacitáknak nevezi. Ezt a nevet a historikusok
sokféleképpen magyarázták m
ár, de legáltalánosabban „pecsenyeg” névenem
legetik őket.P
edig a „paci” szó bessenyő nyelven nem pecsenyét, hanem
lovat jelentetts a pacinik bessenyő szóból szárm
azott es lótenyésztő, vagy – lovas népetjelentett.E
zt pedig e sorok írója onnan tudja, hogy a szülőfalujában a lakosságnaknagyobb része bessenyő ivadék. M
ég Zsolt idejében (907-947 K
r. u.) tele-pedtek oda és G
yőrtől nyugatra a Rába, R
ábca és a Tarcal folyók m
ellékéreegészen a határig, őröknek.T
ermészetes, hogy a falum
népének nyelvében több bessenyő szó megm
a-radt, igya „paci” is. A
kis gyermekek azon a vidéken m
ég ma is nem
lo-vaznak, hanem
paciznak szilaj vesszőparipájukon. De a gazda m
ég ma is
mondja lovának „gyi paci!” A
csikóját pedig kis pacinak hivja.E
mlítésre érdem
es az is, hogy a téti határnak azt a részét, amely valam
ikora bessenyőké volt, m
a is Kangérnak nevezik. E
z pedig a török kán-gár szó-ból szárm
azik és a kán seregét vagy népét jelenti.
124
legyőzték, mire az kettészakadt. E
gyik részük keletre, Perzsia felé
telepedett le
s ezt
a részt
a turkok
régi nevén
hívták„szabartojaszfaloi”-nak.
A
másik
rész vajdájával,
Lebedivel,
nyugat felé Etelközben telepedett le.
A császár azt írja, hogy a kettészakadt m
agyarságnak a keletfelé vonuló részét „valam
ely okból”, vagyis általa nem ism
ert ok-ból nevezték szabartojaszfaloi népnek. Ő
tehát ez összetett szóbólálló névben görög jelentésű szót nem
ismert fel. D
e nem így N
é-m
eth Gyula, aki kettévágta ezt a hosszú összetett szót, leválasztva
belőle az „aszfaloit” s erről azt állapította meg, hogy görög szó,
magyarul
„rendíthetetlent” jelent.
A
szabartoi részt
pedig„szabard”
névnek értelm
ezte. A
z egészet
így „rendíthetetlen
szabardoknak” állapította meg.
De ebből a tényből a legszigorúbb logikával m
i következik?A
z, hogy a görög császár nem tudott görögül, vagy legalábbis
olyan jól nem, m
int Ném
eth Gyula, m
ert az „aszfaloi”-ban nemism
erte fel a görög szót, Ném
eth Gyula pedig felism
erte.U
gyebár e
következtetésem
logikailag m
inden bírálattal
szemben m
egállja a helyét?Igen ám
, de lehet-e még csak feltételezni is, hogy a görög
császár nem tudott görögül? N
em! M
ert nemcsak az anyanyelve
volt görög és ezen a nyelven végezte el tanulmányait kiváló görög
tudósok vezetésével, s nemcsak a társalgási és hivatalos nyelv
volt görög a görög császárságban, hanem 15, m
aga a császár írtegy görög nyelvű nagyszerű könyvet „A
birodalom korm
ányzásá-ról”, am
ely ma is m
egvan s e sorok írójának a kezében is voltbelőle egy példány, és az egészet nem
csak átolvasta, hanem fel is
dolgozta.N
émeth G
yula a szabartojaszfaloi szót miért vágta ketté pont
az aszfaloinál? Azért, m
ert mint görög nyelvszakos tudta, hogy a
görög nyelvben, ha egy a-val kezdődő szó van és az „a” nem tar-
tozik a
szó gyökéhez,
akkor a
fosztóképző, vagyis
magyarul
„talan-telen”t jelent. Pld. ez a görög szó, tanatosz, m
agyarul any-nyit jelent, hogy halál. H
a elébe teszünk egy „a” betüt, lesz belőleatanatosz, ennek a jelentése haláltalan, vagyis halhatatlan. H
aazonban a szó gyökéhez tartozik a kezdő „a” betű, m
int az archiagörög szónál, am
inek jelentése magyarul uralom
, igei alakja –archom
ai annyi, mint uralkodni – akkor egy külön „a” betűt kell
125
eléje ragasztani, hogy fosztóképző legyen. Pld. anarchia annyi,
mint uralom
talanság, anarchista az, aki mindenféle uralom
ellenvan.T
ermészetes, hogy az összes historikusaink és nyelvészeink
is bírálat nélkül követték Ném
eth Gyulát.
Még P
adányi Viktor sem
jött rá erre a hamisításra, sőt ennek
alapján származtatja a honfoglaló ősöket, elsősorban a m
egyeritörzset, S
zubartuból, szabir néven. Szerinte „a m
agyar múlt he-
lyes rekonstruálása azon fordul meg, hogy szabir volt-e Á
lmos,
vagy onogur?”S
zerintem ezen sem
mi sem
fordult meg, m
ert Álm
os éppen anévadó m
egyeri törzsnek volt a feje és nem a szabiroké. E
z a me-
gyeri törzs volt a nyolc lazán összefüggő törzs között a legerő-sebb, létszám
ra is a legnagyobb és vagyonilag is a leggazdagabb.E
z a két előny volt a legfőbb szempont a csatlakozott törzsek
előtt, amikor Á
rpádot fejedelmükké választották.
Abban a harcos időben a gyengébb nép m
indig az erősebbhezhúzódott védelem
ért. Ezért és term
észetesen egyéni rátermettsége
miatt is – lévén Á
rpád vitéz és a hadi tudományokban is jártas, –
választotta meg a többi törzs Á
lmos fia Á
rpádot fejedelmi urává.
Hogy ősei szabirok voltak-e, vagy onogurok, az igazán nem
le-hetett előttük fontos. N
em is volt!
Kutatásaim
szerint a szubareusok neve az eddig felfedezett éskiértékelt leletek tanúbizonysága szerint egyszer sem
fordul előszabir néven.
Ellenben arról szám
os történeti adat szól, hogy a szabirokÁ
zsia füves
pusztáin és
nem
Szubartu
hegyein kitenyésztett,
húnfajta lovas nép volt. Az első hiteles feljegyzést róluk P
riskosgörög diplom
ata írta, 460 körül Kr. u, aki A
ttilánál is járt követ-ségben. E
z azt jegyezte fel róluk, hogy a szaragurok, urogok ésonogurok a bizánci császárhoz fordultak letelepedési helyért ésegy kis pénzm
agért, mert őket a szabirok kiszorították előbbi la-
kóhelyeikről. A szabirokat pedig az avarok nyom
ták nyugat felé,ezeket pedig az óceáni népek.
Ez az óceán a K
aspi tenger volt. Tehát akkor a szabirok a
Kaspi és F
ekete tengerek között laktak a nagy füves térségen.527. után a szabirokat m
ár Justinianus keletrómai császár szövet-
ségesei között említi M
alalas a császári udvar chronografusa, va-
126
gyis jegyzője. Azonban nem
kicsit túloz, amikor az okos B
oarikszabir királynőről azt írja, hogy az 100.000 vitézzel állott készen acsatára.
A császár pedig nagy sum
ma pénzt és fejedelm
i ajándékokatküldött neki.
A K
aspi tenger nyugati végén az egyetlen átjáró út délrőlészak felé a K
aukázuson át a szabirok őrizete alatt állott. Ez volt a
későbbi Derbendi kapu.
A perzsák pedig a bizanci császárokkal egym
ásra licitáltak,hogy a szabir-húnok segítségét a m
aguk részére biztosítsák. AV
II. és VIII. században a szabirokról m
ár nem hallunk. Ö
sszeve-gyülhettek m
ás népekkel. Hogy a honfoglaló m
agyarok közt vol-tak-e egyes csoportjaik, ki tudja azt bizonyítani? V
agy azt a zűr-zavaros kort kellően ism
erő melyik historikus m
erné tagadni?F
antáziálni, képzelődni pedig a historikusoknak nem szabad!
Ez a történetírás alapszabályainak első paragrafusa.
Már m
ost tehát a szabartojaszfaloi nevet hogyan lehet és kellkiértékelni? A
ki a görög nyelvet ismeri, az az első rátekintésre
megállapítja, hogy nem
görög szó, hanem görög betűkkel és ra-
gokkal írt idegen szó. Hogy m
ilyen nyelvű, azt csak úgy találhat-juk m
eg, ha eltávolítjuk belőle a görög ragokat mint nem
odava-lókat s akkor m
egkapjuk az eredeti szóalakot. Ezt kellet volna
tennie Ném
eth Gyulának is m
eg a többieknek is, akik eddig ezt aszót elem
ezték.K
ét görög rag van benne letagadhatatlanul, az „asz” egyesszám
ú és az „oi” többesszámú alanyeset ragjai.
Ha
ezeket eltávolítjuk,
marad
a szó
eredeti alakja
a:„szabartoifal”. E
z pedig nagyon érdekes és meglepő összetételű
szó, mert teljesen a sum
ir nyelvből elemezhető ki és m
agyaráz-ható m
eg.A
„szabar”
szót S
zabáriánál m
ár kielem
eztem,
magyarul
sárosat jelent, a „to” a sumirban és a m
ai magyar nyelvben is ta-
vat jelent. A „fa” a sum
ir nyelvben családot jelentett. Ilyen érte-lem
ben ment át az árjanyelvekbe a fam
il szóba, magyarba pedig a
falu, a falka, a fajta és „fa” végű szavakba. ősi nyelvünkben a faés falu szó nagycsaládot, egy közös ős leszárm
azóit jelentette,akik a régi időben egy telephelyen is m
aradtak és laktak. A falu
szavunk nem a házak összességét, hanem
a lakósok összességét
127
jelentette a régi időben. „A falvak ellenben ne m
enjenek messze a
templom
tól”, tiltotta már S
zent László királyunk. E
nnek értelme
csak úgy van, ha a falvak embereket és nem
házakat jelentettek,m
ert a házak nem sétálnak.
Szabartoifal tehát „szabartói népet” jelent a m
i nyelvünkönde ugyanazt jelentette az ősi sum
ir rokonnyelven is. Ha lehet sár-
közi nép ma, akkor lehetett „sártói nép” is egykor. D
e melyik volt
e nép? Az, am
elyiket a Fekete tenger északi részén m
ég az ősidő-ben ott talált és m
eghódított az a lovas nomád turk vagy török
nép, amely oda telepedett. M
ikor a bessenyők lökésére ennek aturk népnek társadalm
i szerkezete és eresztékei felbomlottak, ak-
kor a turkok által meghódított szabartói rész levált és visszam
entarrafelé, ahonnan a hódító turk katona nép m
agával sodorta annakidején. A
hódító réteg pedig nyugat felé húzódott Etelközbe a reá
váró szolgaság elől.E
z ugye természetes és logikus feltevés, m
ert egyedül csakígy
érthető m
eg a
császár író
közlése, hogy
azelőtt nem
turkoknak, hanem valam
ely okból szabartói, vagyis sártói népneknevezték őket. H
ogy miért vonultak P
erzsia felé, szintén egyszerűa válasz, m
ert odavalók voltak, s a hódító turk nép onnan sodortam
agával őket.E
bből a népcsoportból lett, alakult ki valószínűleg a Kum
afolyó
melletti
Magyarország,
a m
ásik részből
pedig, am
elyiknyugat felé vonult el és E
telközben telepedett le, származott az a
magyar hódítóelem
, amely a K
árpátmedencét elfoglalta Á
rpádfejedelm
ének vezérlete alatt a 896-ik esztendőben Kr. u.
128 XX
. EG
Y É
RD
EK
ES
TÖ
RT
ÉN
ET
AV
OG
UL
ISTA
TÖ
RT
ÉN
ET
ÍRÓ
K JE
LL
EM
ZŐ
TO
RZ
ÍTÁ
SÁ
BA
N
Ezt azért írom
meg, m
ert valóságos iskolapéldája a tudatos ésszándékos történelem
hamisításnak.
Jusztiniánusz keletrómai császár (527-565 K
r. u.) udvarábanvolt alkalm
azásban mint jegyző egy M
alalas János nevű papazért, hogy a birodalom
ban és a vele érintkező országokban tör-tént fontosabb esem
ényeket a császári irodában vezetett évkönyv-be a történelm
i hűségnek megfelelően bejegyezze.
Ő m
int felelős évkönyvíró jegyezte fel a következő történetet.A
kimm
ériai, Boszporusz m
ellett lakó, húnok királya Gród a
császár uralkodásának első évében Konstantinápolyba m
ent s otta keresztény hitre térve m
egkeresztelkedett. A császár volt a ke-
resztapja, aki őt gazdagon megajándékozta és rábízta B
oszporuszvárosának a védelm
ét. Az itt szereplő B
oszporusz melletti tenger-
szoros az Azovi tengert kötötte össze a F
ekete tengerrel.G
ród otthon természetesen eldicsekedett a környezetének si-
kereiről. Azonban a testvére M
ougel, a papság és a katonaság eztrosszallással vette tudom
ásul.M
ikor azután még a húnok isteneinek arany és ezüst bál-
ványszobrait is összetörette és Boszporuszban bizanci aranyakra
cserélte be, kitört a palotaforradalom. Ő
t a papoktól felbőszítettnép m
egölte és testvérét Mougelt tette királlyá.
Ugyanezt a történetet m
egírta 300 év múlva egy T
heophanesnevű görög történetíró is, ez adatait M
alalas művéből írta ki.
Azonban ő m
ár a hún királynak Gródnak a nevét m
eggörögösí-tette s lett belőle G
ordas, Mougel neve pedig görögösen M
uage-risre változott.
Újabb
200 év
múlva
ugyanezt a
történetet m
egírta egy
Kedrenos nevű görög történetíró is, aki T
heophanes könyvébőlvette ki adatait. Ő
mindent szóról szóra vett át T
heophanestőlcsak
a M
uagerist nem
találta
elég görög
hangzásúnak, tehát
Muagerasra változtatta.
129
E három
író közül melyik a hitelt érdem
lő koronatanú? Két-
ség kívül Malalas a kortárs, aki a hún királynak és testvérének a
nevét úgy írta le, ahogyan hún nyelven azt kiejtették. A m
ásikkettő m
ár önkényesen görög írásmód szerint jegyezte fel a hún
neveket, tehát azokat eltorzította.D
e éppen így torzítva, vagyis hamisan írva nagyon kapóra
jött a két hún királynak a neve a vogulista történetíróknak, akikahelyett,
hogy lenyom
ozták volna
ez utóbbi
forrásokhiteltérdem
lő voltát – mint e sorok írója – neki estek a M
uagerisnévnek és elkezdték elem
ezni és magyarázni.
Szabó K
ároly és Thúry József az ő nevében találták m
eg am
agyarság névadó ősét. Hóm
an Bálint szintén M
uagerist tettem
eg az egész magyarság névadó ősének, G
ordas nevéből pedigO
gorda-t és Onogorda-t csinált, m
ert ő az onoguroktól származ-
tatta a honfoglaló magyarokat.
Ném
eth Gyula „A
Honfoglaló M
agyarság Kialakulása” cím
űkönyvének a 176. oldalán pedig ezt írja:
„A
két
szóbanforgó király
közül tehát
az egyiket
Mougerisnek,
a m
ásikat G
ordasznak hívták.
Az
elsőM
ogyerinek hangzott, Gordas nevét O
gurdának olva-som
, amely névhez a ‘da’ beceképző járult.”
Nem
tudom elhinni, hogy ezek közül a neves vogulista írók
közül egyiknek se jutott volna eszébe utánanézni az eredeti for-rásnak M
alalas könyvében.V
agyis itt a történeti igazságot szándékosan mellőzték, hogy
a magyar népnek az erdőbújó és az oláh cigányok élet szintjén élő
voguloktól való származását bizonyíthassák.
Minden nyelvészünk és történetírónk, N
émeth G
yula után, aszavak végéhez ragasztott „d” betűt becézőképzőnek m
inősíti.P
edig ez sohasem volt. B
ecézni annyit jelent, mint kicsinyíteni, az
alapszó a latin „bos”, ennek a jelentése magyarul ökör, vagy te-
hén. Ha e szó tövéhez „ce” m
agyar kicsinyítő képzőt hozzá ra-gasztjuk, akkor lesz belőle „bece”, kis ökör, vagyis borjú. D
u-nántúlon m
ég ma is bocinak, becének, vagy beccének nevezik a
kis borjút.A
„d” képző azonban a szó alapjelentését nem kicsinyíti, ha-
nem ellenkezőleg, felfokozza. P
ld. Mogyoród nem
egy árva mo-
130
gyoróbokortól kaphatta a nevét, hanem egy erdőnyitől. D
iód, Al-
mád hasonlóképpen csak sok dió- és alm
afától kaphatta a nevét.U
gyanezt bizonyítják
Nyüved,
Tinód,
Ebed,
Tyukod,
Kölesd,
Kányád, S
zunyogd, Bogárd stb. „d” képzős helyneveink. N
év-adásnál m
indig a feltűnő, a sok lehetett és volt az érdekes, a meg-
örökítendő!E
rre vonatkozólag van két félre nem m
agyarázható oklevelesadatunk is. A
z egyiket IV. B
éla királyunk adta ki 1269-ben egyB
enedek nevű hű emberének, am
elyben Mogyoród (M
unerod)nevű falut adom
ányozott neki, amelyet az oklevél szerint M
ogyo-rósnak (M
uneros) is hívtak. (Fej. IV
. 3. 522.) A m
ásikat III. Endre
királyunk 1298-ban, Baas fiai részére adta ki. (W
. V. 185.) E
bbenS
zárazd tolnamegyei községet adom
ányozta el ezeknek. Az okle-
vél ezt a községet szószerint „Egenzáraz”-nak írja. E
z pedig mai
nyelvünkön igenszárazat jelent.L
etagadh
atatlan tén
y tehát, h
ogy a „d” kép
ző az alapszó
jelentését n
em k
icsinyítette, h
anem
nagyította, vagyis fok
ozta.D
e Ném
eth Gyula kitalálta a kicsinyítést és azóta valam
ennyihistorikusunk és nyelvészünk kivétel nélkül utána m
ondta ezt avalótlan elnevezést. T
. i. egyetlen egy sem olvasta el az Á
rpádkoriO
kmánytárunkat, m
ert különben ők is rájöttek volna arra az igaz-ságra, am
ire e sorok írója.F
oglalkoznom kell m
ég okvetlenül Padányi V
iktor egy ide-vágó m
egállapításával is, amely D
entumagyaria cím
ű könyvének258. oldalán található, ahol is az O
gurda és Muager nevekről azt
mondja, hogy tények. P
edig ahogyan kimutattam
, egyáltalábannem
tények, hanem vaskos tévedések, sőt talán tudatos ham
isítá-sok. K
ár, hogy nem olvasta el ő sem
Malalas C
hronographiáját.A
zt is írja itt, hogy népünk zöme a T
igris és az Eufrátesz forrás-
vidékéről, Evilat földjéről érkezett M
eotiszba és onnan 170 évierőgyűjtés után a K
árpátok ölébe.T
ulajdonképpen ugyanazt állítja, amit e sorok írója, csak az
időben és a szereplő nép nevében van köztünk nagy eltérés, mert
ő Árpád hódító népét szárm
aztatja innen, és ezt nevezi népünkzöm
ének. Pedig ez a zöm
az volt, amely m
ár ősidők
óta, min
ttelep
esnép
szállta meg, foglalta el a K
árpátm
eden
ce területét,
amelyik
ből n
em Á
rpád
hód
ító nép
e származott, h
anem
az ős-lak
osság, a későb
bi m
agyar nép
alsó rétege, amelyet a K
árpát-
131
med
encéb
en talált, h
ódított m
eg és tett szolgájává épp
en Á
r-p
ád h
ódító n
épe is.
Hogy e két népelem
közül melyik volt a zöm
, azt pontosanm
egmondja az 1848. évben m
egállapított népszámlálás idevonat-
kozó pontos adata. Eszerint a nem
esek, vagyis a hódító magyar-
ság utódainak létszáma 539.350 lélek volt, a nem
nemeseké, va-
gyis az őslakosság utódai é pedig 10,960.650 lélek volt. Melyik
volt hát a zöm?
Azután könyve 273. és 274. oldalán ezeket írja:
„Sok-sok m
eghajszolt szabír szegénylegényt nyelt el ki-m
erült gebéjével együtt a csalóka semlyékek m
élye, amíg
a Meotis m
ocsár birodalmának kacskaringós utait, m
e-nekülő vadakat követve kitapasztalták ezek a bujdosók…C
supa férfitársadalom a m
ocsarak mélyén. E
lőbb csakkisebb rablóbandákban, félig betyár, félig katona kötelé-kekben küzdenek a fennm
aradásért.
Lovat, m
arhát a Don vidéki kazárcsordákból, m
énesek-ből csaptak ki egy-egy hirtelen tám
adással maguknak,
egyéb szükségleteiket a Krím
be eszközölt rabló kirán-dulásokon
görög, örm
ény, gót
meg
zsidó kereskedők
portékáiból raboltak össze, asszonyokat meg a kiterjedt
mocsárvilág
környékén visszam
aradt kisebb-nagyobb
alán maradványok telepeiről, stb.”
Mindez így történhetett volna, ha annak a vidéknek a népe a
nyulak társadalmához, nem
pedig az emberfarkasokéhoz tartozott
volna, ha az elrabolt leányoknak, asszonyoknak nem lettek volna
szeretőik, vőlegényeik, férjeik, apáik testvéreik.E
zt a mesét a róm
aiakról már régen m
egírták. Bizony ott is
csak mesének bizonyult.
A „
Magyar nem
beli Opos tépett kis csapatával m
egérke-zett és szem
élyében megjelent az egyetlen dolog, am
i abujdosók világából m
ég hiányzott, a széles látókörű, elő-kelő, tekintélyes vezér, a sok kisebb-nagyobb kötelékeketegy kézbe összem
arkoló szervező. Ezzel a bujdosók tö-
mege társadalom
má, az általuk m
egszállott mocsárbiro-
132
dalom egy ideig talán kazár keretben, tám
ogatással, szö-vetségben, vagy fennhatóság alatt országgá vált. D
entu-m
agyaria megszületett.”
Erre az írásra az a tárgyilagos m
egjegyzésem, hogy őt elfo-
gulttá tette saját elmélete, am
ely szerint a honfoglaló magyarság
zöme szabír volt, s ezek pedig S
zubartuból lettek kiűzve a gyilkosm
ohamedánok által s ezek az elárvult szegénylegények csak rab-
lóbandákká alakulhattak át a Meotis m
ocsarai között.P
edig a rablás nem társadalm
i alépítmény, fundam
entum,
mert m
inden társadalom létfeltétele, összefogó ereje a kölcsönö-
sen és a társadalom m
inden tagjától végzett és megbecsült, azon-
kívül egyedül értékelt termelő m
unka, s az így termelt javak érték
szerinti békés kicserélése a szilárd jogbiztonság védelme alatt. A
rablás lehet alapja egy rablóbandának, de nem egy dolgozó társa-
dalmi együttesnek, m
ert a rabló csak rabolni tud mindenkitől. A
z-által pedig, hogy új főnök kerül az élre, m
ég nem lesz a rablóban-
dából békés dolgozó társadalom, m
ert egy társadalmi rend m
eg-változtatásához, annak m
inden sejtjének, egész belső szerkezeté-nek a m
egváltozása szükséges.D
e teljesen indokolatlan is ezeket a Kaukázus déli részéről az
északi oldalra, a mocsárvilágba elbújtatni, ott ugyanis m
ár kívülestek a m
ohamedánizm
us kegyetlen üldözési körén, mert a K
au-kázus gerincén túl, vagyis attól északra, a m
ohamedanizm
us még
átmeneti időre sem
tudta a lábát megvetni. O
tt egyetlen nép semlett m
ohamedán vallású abban az időben.
Az érdekes éppen az, hogy az egyetlen átjárót, am
ely a Kau-
kázuson átvezetett, éppen azok a szabír-húnok tartották kezükbenés őrizték m
ár a VI. században, akikből P
adányi a menekülteket
származtatta a X
I.-ik században.M
alalas Chronographiájában m
egírta, hogy Jusztinián csá-szár B
oa szabír királynő szövetségét fejedelmi ajándékok m
ellettévi pénzjáradékkal is biztosította a m
aga részére, mert a perzsák
is meg akarták a m
aguk részére nyerni.H
ogy a honfoglaló magyarok között voltak-e szabír eredetű
nemzetségek, ki tudná azt felelősséggel és bizonyíthatóan állíta-
ni? A lehetőség kizárva nincs, nem
is volt, mert azok az egym
ás-hoz önként csatlakozó törzsek sokszor igen könnyen változtatták
133
barátaikat és társaikat. Csak egy nagy érdek kötötte őket össze
szorosabbra, ez az élet- és vagyonbiztonság volt. Ha ezt egy m
á-sik csoportosulásban előnyösebbnek ítélték, odahúzódtak.
De igazán nem
is látom indokolt értelm
ét a különböző talál-gatásoknak a honfoglaló m
agyarság népi összetételére, hadi szer-vezetére, foglalkozására és m
űveltségére nézve, mert kevés olyan
nép van, amelynek m
últjáról olyan régi, megbízható és bő értesí-
tés maradt volna fenn, m
int a Bíborbanszületett K
onstantin kelet-róm
ai császár könyvében a honfoglaló ősökről.E
nnek a műnek a szerzője m
aga a császár volt, aki tehát ne-vének tekintélyével is jótállt a könyvében m
egírt adatok hitelt ér-dem
lő volta mellett. D
e magát a könyv anyagát azok a bizánci tu-
dósok hozták össze és értékelték ki, akik mint jegyzők, a császári
udvarban állandó alkalmazásban voltak, akik tehát hitelt érdem
lőfelelősséggel tartoztak a császárnak.
Értesüléseiket ezek az udvari em
berek sokféle forrásból me-
ríthették.E
zek között álltak a diplomáciai jelentések és a birodalom
környékét járó papok, akik a keresztény hitet terjesztették el, sm
int ilyenek, minden népnek széles rétegével érintkeztek. A
zon-kívül a F
ekete-tenger felső vidékén lakó nomád népek és a biro-
dalom közt állandósított követjárások is sok értékes értesülést ad-
hattak.V
olt egy igen elsőrendű közös érdeke úgy a bizánci császár-ságnak, m
int ezeknek a népeknek, még pedig az, hogy a m
oha-m
edanizmus terjedését a K
aukázus hegységnél megállítsák. M
ertellenkező esetben nem
csak Konstantinápoly jutott volna veszély-
be, hanem ezeknek a nom
ád népeknek a biztos felvevő piacai is, aF
ekete tenger feletti városok is. Ezeknek a szám
a pedig már K
r. u.a V
I. században 30 és 40 között volt. Ezek a kölcsönös gazdasági
kötelékek pedig erősebb kapcsolatot jelentettek, mint a szim
pátiaszálai.A
császároknak sok pénzébe került ez a barátság, de megérte,
mert a birodalom
léte, fennállása forgott veszélyben a perzsák ésaz arabok gyilkos tám
adásai következtében.
134
XX
I. MIT
ÍRT
A B
ÍBO
RB
AN
SZ
ÜL
ET
ET
TC
SÁ
SZ
ÁR
A H
ON
FO
GL
AL
Ó M
AG
YA
RO
K-
RÓ
L?
Em
lített könyvének egész 38-ik fejezetében teljesen a turkoktörténetével foglalkozik. E
fejezet címe: „A
turkok népéről és azhonnan vezeti le eredetét.” T
ehát először is meghatározza, hogy a
honfoglaló magyarság turk, vagyis török volt. A
zután azt írja,hogy a turkok a kazárok szom
szédságában laktak azon a helyen,am
elyet első vajdájukról Lebédiának neveztek.
Hét népből, vagy néptörzsből állottak. U
ralkodó fejedelmük;
sem saját, sem
idegen sohasem volt. D
e voltak hadi vezetőik, va-gyis vajdáik, ezek között az első L
ebed volt, akihez a kazár kagánegy igen előkelő kazár nőt adott feleségül.
Tehát ugye nem
holmi m
ocsárból szalasztott szegénylegé-nyekből és rablókból állott az ősök népe?
A m
ár említett bessenyő tám
adás után a kagán nemsokára
magához hívatta L
ebedit, aki megérkezve m
egkérdezte a kagán-tól, hogy m
ely okból hívatta.
„E
rre a kagán azt felelte, hogy őt, mint a turkok vezetői
közt az elsőt, azonkívül tapasztalt és okos férfiút, azérthívatta, hogy népének uralkodójává tegye azzal a felté-tellel, hogy neki aláveti m
agát.”
Lebedi, m
egköszönve a jóindulatot, elhárította magától a fel-
kínált uralkodói méltóságot, m
ert erre ő nem alkalm
as, hanemm
aga helyett egy másik vajdát, Á
lmost, vagy ennek fiát, Á
rpádotajánlotta, m
int rátermettebbeket.
Tetszett a kagánnak ez a beszéd, azért azonnal követeket kül-
dött a turkok vezető embereihez, hogy ezekkel e fontos ügyet
megtárgyalják.
A helyszíni m
egbeszélések eredményeképpen a döntés Á
rpádm
egválasztása mellett történt, „m
ert ő okosságra, bölcsességre ésvitézségre nézve kiváló, és ilyen uralkodói tisztség betöltésére al-kalm
as”.
135
„Á
rpádot tehát kazár szokás szerint pajzsra emelték és
fejedelmükké tették. É
s Árpád előtt a turkoknak m
ás fe-jedelm
ük nem volt, akinek utódai közül választják m
a-napság is a fejedelm
eket.”
Ez utóbbi bekezdést azért vettem
ide, mert pár évvel ezelőtt a
magyar újságok m
ind az öt világrészben tele voltak azzal a hírrel,hogy Á
lmos fejedelem
csontvázát megtalálták Z
emplén község
mellett egy fakoporsóban. M
ivel a csontváz feje nem a helyén
volt, hanem a válla m
ellett, azt állapították meg, hogy a törzsfők
Árpád tudtával m
egölték, lefejezték, mert erősen központosított
rendszert akart a törzsek szabadságának megnyirbálásával beve-
zetni.Megírtam
azután, amit K
onstantin császár, a kortárs, a köny-vében m
egállapít, hogy Álm
os sohasem volt a m
agyarok fejedel-m
e, mert az első fejedelem
a fia, Árpád volt. N
em kellett tehát
azért Álm
ost megölni, hogy Á
rpád lépjen örökébe, amikor K
ons-tantin császár hitelt érdem
lő állítása szerint Árpád volt az első fe-
jedelme a hódító m
agyarságnak.A
zután megkérdeztem
azt is, hogy a csontváz megvizsgálói
találtak-e egy kettévágott nyakcsigolyát, mert ez bizonyítaná két-
ségtelenül a lefejezést. De nem
kaptam választ.
Végül sok egyéb becses közlés m
ellett Árpád családjának az
összes tagjait, az unokákig bezárólag, névszerint említi a császár.
A többek között Á
rpád unokájáról, Tevel fia T
ermacsról azt írja,
hogy az most tért vissza B
ulcsú karchával, Turkia harm
adik feje-delm
ével, kegyben elbocsájtva. Ez az év pedig a 943. év volt.
Újabban dr. G
yörffy György kezdem
ényezésére több fiatalhistorikusunk állítja, hogy nem
Árpád volt a m
agyarok fejedelme,
hanem K
urszán, Árpád csak a G
yula volt, vagyis az ügyek inté-zője, a korm
ányzó.G
yörffy, Ibn Ruszta arab és G
ardizi perzsa írókra hivatkozik,akik azt írták m
eg, hogy az etelközi magyaroknak két vezetője
volt, az egyik a főkirály, a Kende, a m
ásik pedig a Gyula aki az
ügyeket intézte.E
z a megállapítása tökéletesen egyezik a két idézett író köz-
lésével.
136
De, hogy ebből hogyan következik az a tény, hogy nem
Ár-
pád, hanem K
urszán volt a főfejedelem, azt logikusan kikövet-
keztetni nem lehet. A
z az érve sem helytálló G
yörffynek, hogy azegykorú ném
et krónikások Árpád nevét nem
is említik, hanem
csak Kurszánét. D
e ezzel szemben a m
agyarokkal barátságos vi-szonyban élő keletróm
ai császár, Konstantin, Á
rpád minden le-
származóját névszerint m
egemlíti könyvében, de K
urszánról egybetűt sem
írt.M
egállapításom szerint K
urszán a nyugati határvédő csapa-toknak volt a parancsnoka, ezért ism
erik a németek. A
halálát isaz okozta, hogy a bajorok 904-ben m
eghívták egy barátságos la-kom
ára magukhoz és ott kíséretével együtt felkoncolták. E
z atény m
aga világosan bizonyítja, hogy Ku
rszán n
em leh
etett afőfejed
elem, m
ert az nem
meh
etett volna el h
olmi h
atárszélilak
omák
ra. Géza fejedelem
még N
agy Ottó császár quedlinburgi
ünnepeltetésére sem m
ent el személyesen, hanem
követeit küldteoda. P
edig személyesen ott volt a keletróm
ai császár, a francia ki-rály, az összes germ
án fejedelmek és hercegek és a szláv králok is
ott voltak.K
onstantin császár említett könyvében m
egírta a honfoglalótörzsek neveit is. E
zek: a kabarok 3 törzse, a Nyék, a M
egyer, aK
ürtgyarmat, a T
arján, a Jenő, a Kara és a K
aza.E
zek közül a magyarság névadó törzse a m
egyer, vagy ma-
gyar törzs lett, melynek vajdája a fejedelem
mé választott Á
rpádvolt. Így lett a m
agyar törzs a több
i között ran
gban
az első ésa vezető törzs, k
ésőbb
ped
ig az egész nép
nek
névad
ója.
137
XX
II. HO
NN
AN
LE
TT
A M
AG
YA
R N
ÉV
?
A vogul „m
anszi” szóból, – felelt rá Hóm
an Bálint, a M
agyarT
udományos A
kadémia volt elnöke, m
agyar közoktatásügyi mi-
niszter, egyetemi tanár, stb. E
z a kérdés el van döntve, tehát vitat-hatatlan annál is inkább, m
ert egy nyelvészprofesszorunk – ter-m
észetesen Ném
eth Gyula – segített is neki, m
ondván, hogy a„m
anszi” és a „magyar” szavak hangtanilag m
egfelelnek egymás-
nak.Hóm
an szóegyeztetése és származtatása így szól:
„A
vogulok magukat saját nyelvükön m
anszinak nevezik.H
a ehhez hozzáragasztjuk a török „er”
szót, amelynek a
jelentése em
ber, lesz
belőle m
anszeri, ebből
lett a
mogyeri, ebből pedig a m
agyar név”.
Ugye, m
ilyen egyszerű?D
e nézzünk mögéje e nyelvészeti találm
ánynak. Helyes-e ez
a szófejtés? A „m
a” szótag tényleg benne van a „magyar” és a
„manszi” szavakban. E
ddig tehát hangtanilag megegyeznek egy-
mással. D
e a könnyű kiejtésű „nsz” hangokból sohasem lesz a
minden nyelv két legnehezebben kiejthető hangja a „gy” és az
„r”.A „gy” hangtanilag nem
rokona az „n” betűnek, mert a „dj”
hangokból származik. P
éldául: mondja, m
ódja, védje, szidja, áld-ja, hazudja. T
ehát a hangértékük sem egyenlő.
Az „r” hang pedig a nyelv pergő m
ozgásából, vagyis a leg-nehezebb m
űködéséből, munkájából szárm
azik.H
ogy kiejtése m
ilyen nehéz, mutatja az,
hogy egy
seregnyelv a szó végén nem
is ejti ki, a szó elején és közepén is csakgyengén rezegteti nyelvét.
Minden nyelvnek egy törvénye van és ez nem
a hangokbólálló, a beszélt nyelvnek, hanem
a beszélő szerkezetnek a törvé-nye, am
elynek legfontosabb része az a mozgó, vagy pergő húsda-
rab, amely a nyelvszerkezetben a hangokat kialakítja. E
nnek atörvénye pedig az, hogy m
inél kevesebb munkával, könnyebb
száj mozdulattal alakítsa ki ez a beszélő szerkezet a gondolatot
138
közvetítő hangokat és szavakat. Például: a görög nyelv négy száj
mozdulattal alakítja ki ezt a szót „Ó
keánosz”. a többi európainyelv, a m
agyar is három m
ozdulattal mondja „óceán”, az am
eri-kai angol egy száj m
ozdulattal: „Osn”. N
em m
ondja ez négy szájm
ozdulattal, hogy „vakáció”, hanem kettővel. „vikesn”. A
z ame-
rikai nagyon szereti a televíziót, de nem öt száj m
ozdulattal ejtiki, hanem
gyenge háromm
al: televisn.A
„manszi” olyan szó, am
elyet az emberi nyelv az ősidőktől
kezdve könnyű kiejtésűvé csiszolt és kisimított. E
bből tehát nehe-zebb kiejtésű szó az em
beri nyelv megváltozhatatlan ősi törvénye
szerint nem lehet!
Már pedig a „m
agyar” szó kiejtése sokkal nehezebb, mint a
manszié,
tehát akkor
a m
agyar név
nem
származhatott
am
ansziból.U
gye milyen egyszerű a nyelvészeti tudom
ány is? Csak az
emberi konok célzatosság teszi zavarttá és nehézzé, de csak azért,
hogy a maga céljára csűrje és csavarhassa.
139
XX
III. HO
NN
AN
SZ
ÁR
MA
ZO
TT
A M
EG
YE
RI
TÖ
RZ
S?
Annak a nyolc törzsből összeverődött szövetséges népnek ez
a megyeri törzs volt nem
csak a kerete, hanem az összefogó ereje
is. Ha a fejedelem
választása úgy történt, amint azt a császár leír-
ja, akkor abban feltétlenül ennek a vezértörzsnek a megkülön-
böztetett értéke volt a döntő.B
ölcs Leó keletróm
ai császár Konstantin elődje és édesapja,
Árpád fejedelem
kortársa a „Taktika” cím
en írt művében ezeket
írja a honfoglaló őseinkről:
„N
épes és szabad ez a turk nemzet, m
inden kényelem és
élvezet előtt arra törekvő, hogy ellenségei előtt magát
hősileg viselje. Ez a nép tehát a bajt és fáradságot nem
e-sen tűrő, hideget, m
eleget kiállva, a szükségletekben valófogyatkozást m
int pusztai nép fel sem veszi.”
Tehát a vezértörzsnek elsősorban kellett e tulajdonságokkal
rendelkezni és ennek a vezértörzsnek „megyeri” volt a neve.
Ha ezt a szót elem
ezem, m
eg kell állapítani a tövét és a rag-ját. A
szó töve „med”, a ragja pedig „er”. E
zekből alakult a me-
der, vagy medjer név, am
i idővel a könnyebb kiejtés törvényeszerint m
egyer, illetve magyar lett. A
z „er” Árpád népének nyel-
vén a turkban, mai kiejtéssel törökben férfit, vagy valahonnan
eredőt jelent. A m
ai nyelvünkben is beszélünk nemcsak a folyó,
hanem az em
berek, a népek eredetéről s az emberi cselekedetek
eredményéről is.
Honnan eredt tehát az az em
bercsoport, néptörzs a megyeri,
amelynek Á
lmos volt az első vajdája? V
ilágosan megm
ondja ma-
ga a név: a méd nevű népből.
A m
éd is hún, vagy turkfajta lovasnép volt, fejlett állatte-nyésztéssel és részben földm
űveléssel foglalkozó törzsek szövet-sége. M
ár Kr. e. a IX
. században szó van az asszir feliratokban am
édek, vagy madajok, m
adák országáról, ahonnan Tiglatpileszár
asszír király nagy hadi zsákmánnyal különösen sok tevével és ló-
val tért haza.
140
Assarhaddon 673-ban K
r. e. hadat vezetett a távoli médek a
„pattusarik”, vagyis a pártusok ellen s onnan szintén sok ló és te-ve zsákm
ánnyal tért haza.A
partus a méd testvérnépe volt. S
okutu japán történész sze-rint a m
édek és pártusok régi területén még m
a is sok magyar
hangzású helynév van. Erre H
óman B
álint akkori közoktatásügyim
iniszter figyelmét fel is hívta, aki azt felelte neki, „sajnos nem
vagyok nyelvész”. De a „m
anszit” mégis kitalálta.
A babiloniak „um
manm
andák” néven nevezték a médeket,
mikor ezek K
r. e. 614-ben elfoglalták Asszíria régi fővárosát,
Assurt s ezt a vérszopó népet végleg letörték. A
babiloni krónikásígy írt róluk:
„M
arduk isten segítőt adott Babiloniának... az um
man-
mandák királyát, akinek nincs párja... felülről és alulról
leterítette Asszíriát m
int az árvíz, bosszút állt Babilonért,
mindenért m
egfizetett”.
Egy m
ásik nyom: H
erodotos görög történetíró mint kortárs
azt írta, hogy a perzsák méd ruhát hordanak, m
ert ezt szebbnektartják a sajátuknál. E
z érthető is, mert az árjáknak éppúgy, m
int asem
itáknak a felsőruhája egy darab lepedő volt, amelyet a jobb-
vállon biztosítótűvel tűztek össze. Ilyen volt a rómaiak tógája, a
görögök chitonja s a semiták chitonettje, testreszabott felsőruhája
a lovas szkitáknak, így a médeknek és a m
agyaroknak is volt. Ez
a magyarázata annak, a m
áig is fennálló ténynek, hogy a perzsákősi díszruhája egészen m
agyar formát m
utat. De a perzsáknál m
ais
köztudat a
magyarokkal
való rokonság.
Egyik
ismerősöm
mondta el, hogy m
ikor a párisi Sorbonne egyetem
en tanult, voltakneki perzsa tanuló társai is, akik tüntetőleg tartották vele a rokon-ságot. E
z a hagyomány pedig csak a m
édekre vezethető vissza,m
ert a perzsák az árja népekből származnak.
A
médek
papjait éppúgy
mágusoknak
hívták, m
int a
sumirokét, m
ert Sum
iria leigázása és népének szétűzése után asum
ir mágusok elsősorban a szom
széd médeknél találtak m
enhe-lyet. ezért a m
édek vallása megegyezhetett a sum
irokéval, sőt anyelvük sem
lehetett egészen idegen.D
e később a nagyhatalomm
á fejlődött perzsa nép második
Círus királyuk alatt a V
I. században Kr. e. a m
édeket legyőzve or-
141
szágához csatolta. Kr. e. 529-ben a partusokat is le akarta törni, de
az ellenük vezetett harcban életét vesztette.M
egemlékezik a m
édekről és partusokról Am
mianus M
arcel-linus róm
ai tábornok történetíró is, aki országaikat személyesen
bejárta. Médiáról azt írja, hogy
„bővelkedik várform
ára épített gazdag városokban ésfalvakban. A
zon a területen a mágusok szántóföldjei na-
gyon termékenyek. H
ivatkozott Plátóra a nagy görög
bölcselőre is, aki azt mondta, hogy a m
ágizmus a leg-
tisztább istenhit. Vitéz nép és a partusok után a legfélel-
metesebb. A
partusok pedig azt tartják mindenki között a
legboldogabb embernek, aki a csatában leheli ki lelkét.
Akik véletlenül halnak m
eg, azok elfajzottak és gyávák.”
Kr. u. 262-ig tartott a partusok és m
édek uralma a perzsák
felett. Ekkor A
rdasir perzsa vezér nemzeti forradalm
at szervezetts a partusokat és m
édeket letörte. A régi perzsa főváros P
ersepolism
ellett egy sziklafalba be van vésve az a jelenet, amikor A
rdasirlovával agyontapossa A
rtabánt, az utolsó Arsach, vagyis m
éduralkodót, valam
int az is, hogy a parszi főpap lovával agyonta-possa a m
éd főmágust, akinek hom
lokán látható a kígyó, a mágus
papok jelvénye.A
zsidó Bibliában a kígyó képviseli a gonosz tudást, am
ely-nek fájáról s annak gyüm
ölcséből megeteti az első em
berpárt ésazok ezért kárhoznak el. E
nnek magyarázata az, hogy a sém
i ésparszi papok engesztelhetetlenül gyűlölték a m
éd mágusokat fö-
lényes tudásuk miatt. B
izonyíték rá Archim
edes, akit a tudomány
görögnek tart, pedig a neve azt jelenti, hogy uralkodó, tehát elő-kelő m
éd. A görög nyelvben archom
aj magyarul annyit jelent
mint uralkodni, a m
edes pedig méd em
bert jelent.E
ttől fogva a történelem a m
édekről és partusokról nem em
-lékezik m
eg, pedig ők állították meg a terjeszkedő róm
ai biro-dalm
at az Eufrátesnál.
Hova lettek? E
gy részük megbékélt helyzetével, ők lettek a
perzsa hadsereg lovasosztagai, mert a perzsa gyalognép volt. A
perzsákkal egyenlő jogúak lettek, így lassan perzsává váltak nyel-vileg is, bár ők is erős hatással voltak a perzsa nyelvre, am
elytiszta árja jellegét el is vesztette.
142
Azok a m
éd és pártus törzsek pedig, amelyek a szabadságot
minden em
beri értéknél többre becsülték, átkeltek a Kaukázus
északi oldalára, a Kubán és a D
on vidékére s ott más rokon tör-
zseket is magukhoz csatolva m
egalakították a hódító magyarság
népét, amelynek vezértörzse a m
édektől származó m
edjeri me-
gyeri törzs lett.D
e 800 körül a náluknál számra nézve is erősebb bessenyő
néptől megtám
adva kettészakadtak. Egy részük – a turk katona-
nép – nyugat felé vonult s a mai hazánknak lett hódító és névadó
néprétege. A m
ásik rész, amely a K
aukázus vidékéről sodródott ela turkokkal – a szabartói néprész – visszatért a régi földjére a K
a-ukázusba a perzsa részek felé, am
int azt Konstantin császár hitelt
érdemlően m
egírta. Ezen a területen egészen a tatárjárásig fenn-
tartották magukat.
143
XX
IV. A
MA
GY
AR
NÉ
P V
OG
UL
SZ
ÁR
MA
-Z
ÁS
ÁN
AK
TÉ
VTA
NA
Itt arról a nagy tévedésről kell írnom először, am
ely szerint am
agyar nép és vele a magyar nyelv az em
beri nyomorúság legal-
sóbb fokán vergődő voguloknak és egy magára sokat adó török
népnek a nászából származott volna a K
r. u. az V. században a
vogul őserdőben.A
z összekelés után ez a hódító katonanép átvette a vogulokszószegény nyelvét, de a m
agáéból is megőrzött bizonyos szó-
mennyiséget. A
z új nyelv jellege azonban mégis vogul, vagy
amint elkeresztelték finn-ugor lett.
Nem
értenék az összehasonlító nyelvészethez és az oknyo-m
ozó történetíráshoz, ha a magyar és a finnugor nyelvek közti ro-
konságot tagadnám. A
nyelvi rokonság származásáról és m
iként-jéről e könyv m
ás részén is adok bő felvilágosítást. Most a kellő
nyelvészeti és történeti tények alapján csak a fenti mesét fogom
megcáfolni, m
ert ez nemcsak a történeti esem
ények nem tudása,
hanem azok tudatos m
eghamisítása is irányítva a m
agyar nem-
zettel szemben elfogult, sőt ellenséges erőktől.
Nem
azért tagadom, hogy újat m
ondjak, vagy feltűnést kelt-sek. Ilyen hiusági szem
pont távol áll tőlem, m
ert mindenben és
mindig az igazságot kerestem
és szolgáltam. A
mit m
ondok, azhosszú és alapos kutatóm
unka eredménye.
E gyarló m
ese elindítása és kezdeményezése S
ajnovits Jánosjezsuita atya nevéhez fűződik. E
z korának híres természettudósa
és csillagásza volt. Mint ilyen lett az „Ó
budai Csillagda” egyik
vezetője s mint ilyen nyert kiküldetést É
szaknorvégiába, hogy ottcsillagászati m
egfigyeléseket végezzen és az „Északifényt” ta-
nulmányozza. 19y került a lapp nevű és finn rokonságú nép közé,
amely akkor is m
iként ma is N
orvégia és Finnország északi ré-
szén az északi sarkkör mindkét oldalán lakott és rénszarvas te-
nyésztésből éldegélt.M
iután munkája hosszabb időre odakötötte, m
egismerte a
nehézsorsú lapp
népnek nem
csak életkörülm
ényeit, hanem
a
144
nyelvét is. Valószínű, hogy egyes szavakat m
aga is megértett, sőt
magát is m
eg tudta értetni.A
nnak örömére, hogy nyelvrokonokra talált, m
eg is írt egykönyvecskét latin nyelven és azt m
ég hazafelé utaztában Koppen-
hágában, Dánia fővárosában ki is nyom
atta 1770-ben. Ennek cí-
me: „D
emonstratio idiom
a hungarorum et lapponum
idem esse”,
magyarul: „B
izonyítása annak, hogy a magyarok és a lappok
nyelve ugyanaz.”P
edig nem ugyanaz, sőt csak igen távoli rokonságban van
egymással e két nyelv. M
egállapításom szerint a lappok nyelve
közelebbi rokona a magyar nyelvnek, m
int a vogul, de a két nyelvazonossá nyilvánítása teljesen alaptalan.
A tudós csillagász, m
int nyelvész megbukott. D
e vele mind-
azok megbuktak, akik m
egállapításait magukévá tették, és oly
fölényesen hirdették, vagy hirdetik még m
a is.M
ert ha valaki azt állítja, hogy a magyarok és a székelyek, a
németek és az osztrákok, az angolok és az E
gyesült Állam
ok-beliek nyelve ugyanaz, igazat m
ond, mert állítását tökéletesen be
tudja bizonyítani. De, aki azt állítja, hogy a franciák és a spanyo-
lok nyelve ugyanaz, már erősen téved, m
ert e két nyelv közöttcsak rokonság állapítható m
eg. Éppúgy a m
agyar, lapp, finn, vo-gul, osztyák stb. nyelvek közt csak rokonság, m
égpedig nagyontávoli rokonság bizonyítható be.
Sajnovits téves m
egállapítását mégis sokan m
agukévá tették,sőt kibővítették a vogul-osztyák nyelvrokonsággal is.
Trócsány Z
oltán magyar szakos középiskolai tanár, egykori
egyetemista társam
, „Észak nom
ádjai” című 1940 körül m
egjelentkönyvének a 82. oldalán pld. így ír:
„E
gy vakmerő tudós, Sajnovits János jezsuita m
eg merte
írni azt a megdöbbentő tapasztalatát, hogy a m
agyarnyelv és a lapp nyelv azonos. A
kutya ugat, a karavánhalad.
Hiábavaló
volt a
tudománytalan
közvélemény
minden tiltakozása, a tudom
ány tovább halad azon azúton, am
elyet számára Sajnovits és im
már több külföldi
tudós is kijelölt.”
A tudom
ánytalan, rossz képzésű magyar szót az a S
zinnyeiJózsef írta le először, aki a B
udapesti Tudom
ányegyetemen a
145
finn-ugor nyelvészet tanára volt s azt hirdette, hogy a tudomány-
hoz fogalma sincs azoknak, akik tagadják a m
agyar népnek ésnyelvének a voguloktól való szárm
azását.K
örülbelül 200 olyan finn-vogul és osztyák szó van, ame-
lyekre a magyar nyelv rokonságát m
eg lehet állapítani. De m
ilyenfokú nyelvrokonság ez, m
ikor mi, ha közbeszédben nem
is, de azírásban körülbelül 15.000 szót használunk. A
magyar kézi szótár-
ban körülbelül ennyi szó van s ezek mindegyikét ism
eri a szüle-tett m
agyar.H
ogy zsugorodhatott össze 200 szóra a magyar nyelvben ép-
pen a finn, vogul és osztyák szókincs, mikor a m
agyar nép finn-ugor szárm
azású, a vogulisták szerint? Mikor az őserdei hazában
ők voltak többségben s a hét hódító törzs között is a legnépesebb,a névadó, a vogulm
ansziból kihámozott m
egyeri törzs volt sze-rintük?
Azután hogy van az, hogy az őserdőben visszam
aradt vogu-lok nyelvét m
i vogul-magyarok nem
értjük meg, m
ikor nyelvünkés népünk „egy tőről” hajtott, H
óman B
álint megállapítása sze-
rint. L
egalább oly
mértékben
meg
kellene értenünk
a vogul-
osztyák nyelvet, mint ahogy m
egértik egymás nyelvét a szláv tör-
zsek.Nem
de a vogul szókincs nagyobb részének benne kellenelenni a m
agyar nyelvben, mert valam
ikor az egész benne volt?H
ogyan párologhatott el annyi vogul szó a magyar nyelvből? A
szavak nem párolognak el, m
ert nem cseppfolyósak, csak elévül-
nek, ha nem használjuk őket. D
e hogyan kerülhettek ki a gyakor-latból, am
ikor ugyanaz a vogul-ugor népegyveleg él még m
a is am
agyar hazában a vogulisták szerint?B
eszéltem e kérdésről otthon, egy nagym
űveltségű főpappal.M
ikor a történeti tényeket felsoroltam neki, láttam
, hogy elszon-tyolodott…
Rosszul esett neki a kiábrándulás, m
ert Hóm
an a me-
semondók varázsával hatott rá. H
ogy is mondja ő?
„A
történeti magyar nép születéshelye a nyugatszibériai
erdőrégió és az euráziai steppe határvidéke. Benne az
urali és altáji népcsaládnak egy-egy ága a finn-ugorságkeleti s a törökség nyugati ágából szakadt előm
agyarokés onogurok egyesültek új, tartós vérközösségben. T
alán
146
az ősidőben végbement keveredésben két különböző vér-
mérsékletű és jellem
ű nép egyesülésében kereshetjük am
agyar faj életképességének egyik okát.” (M
agy. Tört.
32.)
Ma a vogulok létszám
a körülbelül 5000 ember. A
kkor. 1600évvel azelőtt, m
ikor ez az egyesülés megtörtént volna, legfeljebb
20 főnyi vogul élt, mert 1600 év alatt 20 em
berből lesz kb. 5000.D
e 20 ember, négy család, m
ég nem tesz ki egy népet. T
ehát vo-gul hiányában és török hiányában is ez az összeházasodás nemtörténhetett m
eg.A
főérvemet erre vonatkozólag a végére hagyom
. Addig m
égegy két érdekes dolgot elm
ondok. A voguloktól való szárm
azáshelytelen és értelm
etlen elméletének hívei m
ég az emigrációban is
vannak, bár a régi idegen és ellenséges hatalomnak nyom
asztóhatása m
ár megszűnt.
Annak idején csak annak term
ett babér és kenyér, aki egykövet fújt velük. P
élda rá Ném
eth Gyula, akit a vogulisták az
Akadém
ia pénzén küldtek ki hosszú időre Törökországba és tet-
tek meg M
agyarországon egyetemi tanárnak. T
ámogatta is ez
Hóm
an nyelvészeti találmányát, hogy a vogul-m
anszi névből ho-gyan lett a m
agyar nép neve.E
zeket az emigrációbeli vogulistákat jellem
zi, hogy nagyonm
eggyőződésesnek és
fölényesnek m
utatkoznak. A
zt tartják,
hogy ők a céhbeli és a fémjelzett tudósok, m
egállapításaik tehátörökérvényűek s m
egdönthetetlenek. Míg a m
ásik oldalon vannakszerintük a m
űkedvelők, akiket csak hazafias buzgalmuk m
entm
eg a szigorú bírálattól.E
zt az osztályozást Bogyay T
amás „A
Magyarok E
redete ésőstörténete” cím
ű cikkéből vettem át, am
ely megjelent az „
Új
Látóhatár” cím
ű folyóirat 3. évfolyamának 3. szám
ában, 1960-ban. E
bben közölte, hogy a „Budapesti T
udományegyetem
Ma-
gyarság Tudom
ányi Intézete” a nagyközönség részére előadásokatrendezett kiváló szakem
berek bevonásával. Ezek előadásait azu-
tán az Intézet könyv alakban is kiadta. Ennek előszava így fog-
lalja össze a magyarság őstörténetére vonatkozó eredm
ényt:
„K
utatásaink summ
ája ez: A m
agyarság eredete szerintsem
nem m
ongol, sem nem
árja nép, hanem az E
urópa
147
északkelet én kialakult finn-ugorságnak egyik életerősfriss hajtása. A
magyarság önálló külön életét K
r. e.1000. év táján kezdi m
eg az Ural hegység európai olda-
lán. Ez első uralinak nevezett őshazában körülbelül 1500
esztendőt töltött el. Itteni életének utolsó századaiban át-került ugyanezen a részen könnyen járható U
ral hegységkeleti oldalára, ott elhagyva régebbi erdőlakó, gyűjtö-gető
életmódját,
áttér a
lovasnomád
életformának
nyugatszibériai szerényebb formájára.”
„K
r. u. az V. században kelet felől egy nyugati irányban
előretörő török
népvándorlás zúdul
az akkor
már
lovasnomád m
agyarság nyugatszibériai, Tobol-Isim
vi-déki szállása ira. A
magyarság csatlakozik az új hazát
kereső török néphez s ettől kezdve csaknem 500 eszten-
deig egészen a honfoglalási törökök szövetségében ésszom
szédságában él. Törökök szövetségében, vagy nyo-m
ásukra vonul az Uraltól a K
aukázusba, onnan pedigL
ebedián, Etelközön keresztül a m
ai hazába.”
Ez szabatosabb fogalm
azás mint H
ómané, de éppen olyan át-
gondolatlan mese.
Először is K
r. e. az 1000. esztendő körül az embereknek m
égnem
kellett felmenni az északi szélesség 60-64 foka közé, hogy
élelmüket m
egszerezzék, mert akkor m
ég a 40. szélességi fokövezetében is volt bőven hely.
Az em
ber a földrajzilag nem kedvező helyekre csak kény-
szerből telepedett le. Minél kedvezőtlenebb az em
ber megélheté-
sére nézve egy földterület, annál későbben telepedtek oda az em-
berek. Ezt az igazságot az em
beriség településének története bő-ven bizonyítja. F
eltételezhető-e ezekről a vogulokról, hogy nemaz enyhe és kellem
es éghajlatú vidékre mentek volna inkább,
mint olyan helyre, ahol a tél 9-10 hónapig tart?
A nagy európai népm
ozgalom, a népvándorlás, csak a húnok
megm
ozdulásával kezdődött. Ezek pedig a történelem
tanúságaszerint 375-ben K
r. u. keltek át a Volgán, E
urópa határfolyóján.A
magyarság külön önálló életének K
r. e. 1000 táján valóm
egkezdése annyit jelent, hogy akkor már néppé; vagy nem
zetté
148
szerveződött. Tehát m
egelőzte a római királyság m
egalakulását,am
ely Kr. e. 753-ban jött létre, de m
egelőzte Európa összes or-
szágainak a megalakulását is. Így a görög városállam
ok keletke-zését is, am
elyek a legrégibb államok E
urópa földjén, és csak Kr.
e. a IX. század körül alakultak ki. E
lhihető tehát ez az állítás?A
zután, ha nemzetté szerveződött, akkor m
ár ott egy na-gyobb szám
ú népcsoportnak kellett élnie. Vajon gondoltak-e erre
a kiáltványnak tudós szerkesztői, akik a magyarság őstörténetére
vonatkozólag azt megszerkesztették? K
r. e. 1000-től a magyar
honfoglalásig 2000 esztendő múlt el. H
a azt vesszük alapul, hogya lakosság 200 évenként m
egkétszereződik, megkettőződik, akkor
2 emberből 2000 év m
úlva 2048 ember lesz. D
e 2000 emberből,
ami csak egy közepes falu lakosságát teszi ki, am
ennyinek tehátugyebár legalább kellett volna lenni az önálló életet kezdő m
a-gyarságnak, 2000 év m
úlva ezerszer több, azaz 2.048.000 ember
lesz. Ma a vogulok létszám
a 5000 lélek. Akkor K
r. e. 1000 esz-tendővel m
ég hírük és nyomuk sem
lehetett.A
zután ez a szegény, vadgyümölcsöt gyűjtögető és halász-
gató nép egyszerre áttér a lovasnomád életre. P
ersze ezek az el-m
életi urak azt gondolták, hogy ez az áttérés igen egyszerű volt éskönnyen m
ent. A vogul csak kim
ent a lóvásártérre és megvette
lovát, a nyergestől pedig vett hozzá egy nyerget. De azt nem
gon-dolták m
eg, hogy abban az időben, vagyis Kr. u. a IV
.-V. század-
ban lovat csak a lovas szkitháktól lehetett venni, akik abban azidőben a 40. és 50. szélességi fokok közt laktak, vagyis a vogu-loktól legalább 1000 kilom
éterre. Azután arra sem
gondoltak,hogy m
iből vettek volna a vogulok tömegesen lovat? A
ranyuk,ezüstjük nem
volt, csak szárított haluk, meg vadgyüm
ölcsök bo-gyói voltak. C
sere-eszköznek megfelelő értéktárgyaik csak az ős-
erdei állatok prémjei lehettek volna. D
e ezeket is előbb el kellettvolna adni kereskedőknek nem
es valutáért. De a 60. szélességi
fokra a kereskedők sem m
entek fel, mert nem
csak többezer kilo-m
éteres utat kellett volna megtenniök, de életük biztonsága is ve-
szélyben volt az akkori bizonytalan időben. De ki m
egy keres-kedni a nyom
ortanyákra?T
ehát a vogulok sohasem voltak lovasnom
ádok. De lovaik
még m
a sincsenek. A kutyán kívül m
ás háziállatuk nincs. Ezeket
149
is azért tartják, hogy a szánkójukat húzzák a lovak helyett, tehátakkor is ezek voltak a lovaik.
Azután azt is m
ondja az a fölényes nyilatkozat, hogy Kr. u.
az V. században kelet felől egy nyugati irányban előretörő török
népvándorlás zúdult
az akkor
már
lovasnomád
voguloknyugatszibériai T
obol-Isim vidéki szállásaira. D
e arra sem gon-
doltak ezek a tudós urak, hogy akkor török nevű nép még nem
islétezett,
mert
az csak
a V
I. században
alakult ki.
Ekkor
Nyugatázsia füves pusztáin élt egy turk nevű lovasnom
ád nép-törzs, am
elyiknek a főnökét Tum
ennek hívták. Ez kitűnő hadve-
zér és nagyon ügyes szervező is volt. A környékbeli rokontör-
zsekből egy nagyon jól kiképzett hadsereget szervezett meg és
ezzel 552-ben Kr. u. leverte az ázsiai avarokat, a pusztai népek
akkori adószedőit. Győzelm
e után a csatlakozott törzsek együttm
aradtak és ezekből alakult meg akkor a turk, vagy török nép.
Tehát az em
lített év a török nép születésének, vagyis keletke-zésének éve is. U
gyebár tehát, egy nép, amely a V
I. századbankeletkezett, az V
. században még nem
zúdulhatott rá a vogulokra?D
e ugyebár össze sem házasodhatott velük, m
ert a meg nem
szü-letett em
ber nem lehet házasságképes. P
edig az egész vogul-m
agyar rokonság erre a házasságra van felépítve.D
e nem lesújtó az a tény, hogy a B
udapesti Tudom
ányegye-tem
„Magyarság T
udományi Intézetének” sok kiváló szakem
bereközül egy sem
jött rá erre a történeti igazságra. Ném
eth Gyula pe-
dig hallgatott, bár az általam em
lített tényt tudta. Erre tanú önm
a-ga, m
ert „A H
onfoglaló Magyarság K
ialakulása” című könyvé-
nek 194. oldalán Tum
ennek e harcáról maga is m
egemlékezik.
De ő is engedte zúdulni a nem
létező törököket az akkor még
szintén nem is létező vogulokra.
Kai D
onner kiváló finn tudós kutyaszánján bejárta az egészvogul és osztyák területet és alapos nyom
ozás és tanulmányozás
után azt állapította meg, hogy a vogulok és az osztyákok a X
II.század előtt nem
laktak a mai területeiken. L
egfeljebb abban azidőben kezdtek oda szállingózni.
Bogyay T
amás m
ég több vogulista elképzelést ismertet cik-
kében a magyarság eredetéről. E
zek között legjellemzőbb M
oórE
lemér egyetem
i tanár írása.S
zerinte
150
„a m
agyarság, vagyis a vogulság története Kr. e. 4000
évvel kezdődött a Kám
a folyó vidékén, ahol együtt élt atöbbi finn-ugor néppel. E
z a hely pontosan a 60. széles-ségi fok körül van, ahol a tél m
a is 9 hónapig tart.”
Először szerinte
„a nyugati, m
eg a volgai finnek, az ugorok és a permiek
váltak ki közülük és nyugatra költöztek. Később a lappok
meg az ugorok elődei összekerültek a perm
iekkel. Kr. e.
3000 és 2000 között egy újabb szárazsági hullám követ-
keztében az előugorok is átkeltek a Volgán nyugat felé.
Itt ősirániakkal kerültek először kereskedelmi kapcsolat-
ba, majd alighanem
függő viszonyban is, ami elindította
náluk a társadalmi tagozódást.”
„K
r. e. a II. évezred elején ismeretlen népek m
egint keletfelé, a V
olgán túlra szorították őket. Itt egy ismeretlen
őseurópai néptől eltanulták; a lótenyésztést. Azután a
Vjatka és K
áma vidékén leigázták az alacsonyabb kultú-
rájú halász, vadász őslakosságot, az úgynevezett ‘por’-népet és vele két osztályos exogám
társadalmi közösséget
alkottak.”
„E
bben, a most m
ár ősugornak nevezhető csoportban azelőm
agyarok (vogulok) voltak legészakabbra. Az éghaj-
lat romlásakor a szom
szédos szamojédek hatására át-
tértek a lótenyésztésről a rénszarvas tenyésztésre.”
„E
kkor Kr. e. 700 és 300 év között kerültek össze exo-
gámia útján egy perm
i csoporttal és ennek emlékét őriz-
né a magyar név m
ásodik tagja, amely a por fratria he-
lyébe lépett permi fratria neve volt.”
„K
r. születése körül újabb száraz periódusban az erdő-övezet m
egint visszahúzódott és az előmagyarok (vogu-
lok) a
ligetes steppén
egy ism
eretlen nyelvű
állatte-nyésztő nép hatására visszatértek a lóhoz.”
151
„A
z Alsókám
a medencéjétől a Szam
ara folyóig terjedőterületen alakult ki 300 és 600 között az ism
eretlen lóte-nyésztő népnek az ugor keverékbe való beolvadásával azősm
agyarság. Az ősm
agyar nyelv nem volt m
ás, mint a
permi anyák kiejtésével használt ugor.”
Kedves olvasóm
, szükségesnek tartom itt kijelenteni, hogy
ezt az írást szószerint vettem át B
ogyay Tam
ás idézett cikkéből ésazon nem
változtattam egy betűt sem
. Tehát, ha ném
inemű értel-
metlenséget, vagy érthetetlenséget találnak benne, annak beleke-
rülését ne nekem tulajdonítsák. P
ld. ilyeneket: Ismeretlen népek
szorították őket a Volga túlsó partjára, ism
eretlen népek tanítottákm
eg őket lótenyésztésre, hol lovon, hol rénszarvason nyargalász-nak, ahogy az erdőövezet hol fel-, hol lehúzódott.
De kihívja a m
egérdemelt bírálatot az az alaptalan és m
erészállítása, hogy a m
agyar nyelv nem volt m
ás, mint a perm
i anyákkiejtésével beszélt ugor!
A szavak kiejtése nem
más, m
int azok hangzása.H
ogy a permi anyák m
ilyen hangárnyalattal ejtették ki a sza-vaikat, csak azzal lehetne bizonyítani, ha annakidején, vagyisM
oor professzor úrtól megállapított K
r. e. 1700 és 1300 közöttiidőben valaki gram
afonlemezre vagy hangszalagra vette volna fel
a permi anyák beszédét, azok hanglejtését és kiejtését, s ezt a le-
mezt vagy hangszalagot a professzor úr m
egszerezve, leforgattavolna.A
mennyiben azonban ennek a feltevése m
ég a képtelenségekközött is a legnagyobb, a professzor úrnak azt kellett gondolnia,hogy őt m
erész és felelőtlen kijelentéseiben nem korlátozhatja.
senki és semm
i sem.
Ugyanilyen m
erész és tisztára alaptalan az a közlése, hogy am
agyarság, vagyis a vogulság története Kr. e. 4000 esztendővel
kezdődött a Kám
a folyó vidékén, a 60. szélességi fok alatt.4000 évvel K
r. e. még csak a 30. szélességi fok környékétől
vannak adataink, amelyekre tám
aszkodva kijelenthetjük, hogy aza terület m
ár ha gyéren is, de lakott volt. De népi szervezetek, ki-
rályságok, fejedelemségek m
ég ezen a területen is csak későbbalakultak ki. P
ld. Ur és L
agash sumir városokról a szaktudósok
azt állapították meg, hogy kb. K
r. e. 3500. év körül épültek. Ezek
152
a városok pedig az északi szélesség 32. foka táján léteztek, ahol atél ism
eretlen.E
gyiptomban N
armer és M
enes királyok csak 2800 körülépítették
fel F
elsőegyiptom
fővárosát, M
emphist.
Ez
a város
pontosan a 30. szélességi fokon van. Ugyanezen található m
egP
ersepolis, a régi Iránia fővárosa. Ez azonban később épült fel.
Fenicia városai T
yrus, Sidon, B
yblos, Arad, U
garit, mind a III.
évezredben keletkeztek. A többi sum
ir városokról is kb. ugyanezállapítható m
eg.H
a tehát a 30. szélességi fok körül ebben az időben kelet-keztek a kis városállam
ok, akkor ezen az enyhe és termékeny te-
rületen is volt még tágas tér az em
beri élet számára. E
lképzelhető-e, hogy az em
berek felmentek a 60. szélességi fokhoz m
aguknakotthont keresni, ahol a tél 9 hónapig tartott, a 30. szélességi fokkörül pedig a telet nem
ismerték. A
ki ezt állítja, az nem ism
erhetiaz em
beriség településének történetét, de az emberi term
észetetsem
. A 4000. év a csiszolt kőkorszakot vezette be, illetve a histo-
rikusok ettől az évtől számítják ezt a kőkorszakot. E
bből az idő-ből m
ár találni kőbaltákat. De ezeket az em
ber akkor még nem
favágásra, erdőirtásra, tehát házépítésre használta, hanem egyedül
csak ellenségének a fejét tudta velük meglékelni. T
ehát a kőbaltanem
kultúrszerszám volt. E
zzel fát vágni nem lehetett. A
ki azt ál-lítja, hogy lehetett, az fát sohasem
vágott még vasbaltával sem
.M
ég csak azt jegyzem m
eg, hogy a vogulok így nem érint-
kezhettek az iráni kereskedőkkel sem, m
ert a távolság Irán fővá-rosától, P
ersepolistól a 60. szélességi fokig pont 30 szélességifok, vagyis 3000 kilom
éter távolság. Ezt az utat nem
csak hosszú-sága m
iatt, de veszélyessége miatt sem
tette volna meg egyetlen
józan kereskedő ember sem
.
Mennyire itt az ideje annak, hogy ezzel a nyelvészeti és tör-
ténelmi eltévelyedéssel végleg leszám
oljunk, tekintet nélkül a
céhbeliek fölényeskedésére.N
em is lényeges, hogy itt nyelvi, vagy történelm
i érveket so-rakoztassak fel, m
ert elfogult embereket ilyenekkel m
eggyőzninem
lehet. Mutatja ezt az az évszázados per a vogulisták és a
tisztán tudományos alapon vitatkozók között, m
indig a vogulistákvoltak a fölényeskedők és a nagyon hangosak, m
ert maguk m
ö-
153
gött érezték a legfőbb nemzetellenes politikai hatalm
at, a Habs-
burg uralkodóházat.E
z kezdettől fogva, vagyis attól az időtől, amikor az önálló és
független Magyarország rendjei a m
ohácsi vész után Habsburg
Ferdinándot m
agyar királlyá választották, arra törekedett, hogyezt a m
indig független országot a Habsburg család örökös tarto-
mányai közé beolvassza. E
z ellen a törekvés ellen kelt fel a nem-
zet Rákóczi F
erenc alatt és Kossuth L
ajos felhívására 1848-banis.
A m
agyar honvéd hadsereg a császár csapatait döntően meg-
verte és kiűzte az országból. Erre a császár az orosz cárhoz fordult
segítségért. A kifáradt nem
zet nem bírta tovább a harcot az orosz
túlerővel szemben, ezért lerakta a fegyvert. E
rre jött a császár Fe-
renc József hitvány és kegyetlen bosszúja. A hős honvédtáborno-
kokat és a nemzet politikai vezetői közül sokat kivégeztetett, né-
melyeket akasztófán.
Ezt a korszakot a császár első szám
ú hóhérának, Bach S
án-dornak a nevéről B
ach-korszaknak nevezte el a magyar történe-
lem.D
e nemcsak politikai B
ach-korszak volt, hanem irodalm
i is,am
elynek a célja az volt, hogy az embertelen vérengzés m
iatt fel-hördült külföldi közvélem
ényt meggyőzzék arról, hogy a m
agyarnép nem
érdemli m
eg a külföld rokonszenvét, mert egy m
űvelet-len, vad és elm
aradott nép. Onnan szárm
azik, a vogul őserdőből,a világ legelm
aradottabb és nyomorúságosabb népéből. E
zért nemlehet kultúrnéppé nevelni.
Ezt a törekvést a császári politika nem
csak a külföldre ter-jesztette ki, hanem
a magyar nem
zettel is el akarta hitetni ala-csonyrendű, az oláh cigányokkal egy életszinten élő néptől, a vo-guloktól való szárm
azását.E
nnek a hirdetésére és elhitetésére hoztak be a németországi
Rasdorfból egy B
udenz József nevű német em
bert, akinek a ré-szére 1878-ban a B
udapesti Magyar T
udományegyetem
en egy újtanszéket, a finn-ugor nyelv tanszékét állította fel. S
egítőtársaivoltak pedig H
unfalvi (Hunsdorfer) P
ál, Toldi (S
chedel) Ferenc,
Munkácsi (M
unk) Bernát, S
zinnyei (Ferber) József, stb.
Ez volt a vogulizm
us első vezérkara. Azt kellett ezeknek hir-
detni és elhitetni úgy itthon, mint a külföldön, hogy a honfoglaló
154
magyarság teljesen m
űveletlen, vad és szószegény nyelvet be-szélő barbár nép volt.
Ennek a vogul eltévelyedésnek a m
egcáfolásához olyan érvekkellenek, am
elyeket sem letagadni, sem
megcáfolni nem
lehet,am
elyek tehát az elemi igazság erejével hatnak.
Éppen ezért nem
a nyelvtudományhoz fordulok, hanem
aterm
észettudományhoz, annak is az átörökléstani részéhez, am
elyörökérvényű és m
egdönthetetlen. Ehhez nem
is kell egy kötetrevaló betűhalm
azt felsorakoztatni.
155
XX
V. A
Z Á
TÖ
RÖ
KL
ÉS
TÖ
RV
ÉN
YE
Szól pedig ez a törvény im
ígyen: Az élők világában, szóval a
növények, állatok
és em
berek világában,
az utód
tökéletesenörökli az elődöknek nem
csak külső megjelenési form
áját, alakját,hanem
belső szerkezetét, szervezetét és tulajdonságait is.A
z élettani tudomány legújabb m
egállapítása szerint az át-öröklést a növényi, állati és em
beri testekben az úgynevezett óri-ás-m
olekulák közvetítik, illetve valósítják meg és végzik el.
A testszerkezet legparányibb részeinek és tulajdonságainak is
megvan a m
egfelelő molekula csoportja. E
z a megszám
lálhatatlanm
ennyiségű molekulasereg építi, alakítja, gyarapítja, színezi a
növényi, állati és emberi szervezetet s ezek m
ind az előd szerve-zetéből szárm
aznak át az utódéba és alakítják azt az előddel tö-kéletesen azonos lénnyé.
Ez az élet egyik legrejtettebb, de legnagyobb hatású, csodás
műhely titka és kivételt kizáró törvénye.
„Csak sast nem
zenek a sasok és nem szül gyáva nyulat N
úbiapárduca!” E
gészen szakszerűen mondta ki e nagy igazságot a
„Magyarokhoz” cím
ű versében kiváló költőnk, Berzsenyi D
ániel.A
zonban az előd csak olyan molekulákat tud az utódra átörö-
kíteni, amelyek az ő szervezetében is m
aradéktalanul megvannak.
Am
ilyen szerkezet, vagy tulajdonság tehát van az átörökítő szer-vezetben, ugyanaz lesz az utódéban is. P
ld. a búzaszemből hajtott
kalászban is búzaszemek fejlődnek, terem
nek és az új búzasze-m
ek tökéletesen
megegyeznek
az anyam
aggal nem
csak külső
formára, hanem
belső értékre úgy, mint a kem
ényítő és sikér tar-talom
ra is. A m
olnár ugyanolyan minőségű lisztet őröl az új ter-
mésből, m
int amilyen volt az elvetett m
agé. Sőt, a szakállas búza-kalász-szem
ekből szakállas búzakalász fejlődik, a tarbúza magjá-
ból pedig tarbúzakalász nő.A
fülemülefiókák tökéletes m
ásai lesznek a szüleiknek, nem-
csak tollazatuk szerény színére, vagy a külső alakjukra, hanemhangjuk színére is. É
ppen úgy trilláznak, csattognak, mint a szü-
leik, és nem csiripelnek, m
int a szomszédos faágon a verebek,
vagy kárognak, mint a hollók.
156
Az em
berutód is örökli, nemcsak az előd alakját, testi szerke-
zetét, s minden külső tulajdonságát a hajától a lába kis körm
éig,hanem
belső lényegét: a logikusan gondolkodó, érző és eszes lé-nyi m
ivoltát is.D
e a fiúgyermekek öröklik apjuk bajúszát és szakállát is. V
i-szont, ha az elődöknek nem
volt bajúsza és szakálla, akkor azutódoknak sem
lesz!E
z pedig a természet örök és m
egváltozhatatlan törvénye,m
ely alól kivétel nincs!M
i magyarok bajúszos és szakállas nép vagyunk, a term
észetörök és m
egváltozhatatlan törvénye szerint. Tehát az őseink sem
lehettek bajúsz
és szakáll
nélkül, csupasz
arcú vogulok
ésosztyákok!
Ebből pedig a logika legszigorúbb szabálya szerint az követ-
kezik, hogy a magyar népnek és nyelvnek a voguloktól való
származása e tétel kétségbevonhatatlan igazsága következtében
teljesen valótlan és minden tudom
ányos alapot nélkülöz.A
magyar népnek és a m
agyar nyelvnek a voguloktól valószárm
aztatása tehát végleg megbukott és soha többé fel nem
tá-m
ad, mert a term
észet örökérvényű törvénye buktatta meg!
Csekélységem
e nagy és megváltozhatatlan term
észeti tör-vénynek csak m
agyarázója és alkalmazója. H
ogy erre én jöttemrá, m
egmagyarázza az a ténykörülm
ény, hogy a természettudo-
mányokban annak idején nagyon elm
erültem, m
int nyelvész min-
dig kutatómunkát végeztem
és nem sablonosat, m
int jogász is sokjogi esetet m
agyaráztam, m
int történelemszakos tanár pedig, az
egész árpádkori oklevél anyagunkat feldolgoztam, am
i 63 vaskoskötetre való latinnyelvű királyi oklevél-gyűjtem
ényt jelent. Ígyjöttem
rá arra a nagy tévedésre, amit a hivatalos tudom
ány még
ma is igaznak hirdet.
Pedig több m
int 100 éve hány egyetemi tanár s a M
agyar Tu-
dományos A
kadémia tagja hirdette ezt a vogul-osztyák szárm
a-zást egyedüli igaznak és egy könyvtárnyi könyvet írtak össze róla.Jaj volt annak, aki nem
hitte el, vagy pláne, ellene mert m
ondani,m
ert azt „tudománytalannak” bélyegezték.
Tudom
, hogy nagy kavarodást idéz elő e megállapításom
am
a is meglevő vogul-berkekben. L
ehet, hogy vitába erednek ve-
157
lem, talán tám
adnak is, de hiábanvaló minden erőlködésük, m
ert aterm
észet örök-törvénye erősebb az érveiknél is.A
végén talán kialakul belőle egy nagy és szent-magyar ösz-
szefogás is nagyszerű népünk megm
entésére és megerősítésére.
Mert am
íg magunkat el nem
hagyjuk, addig nem leszünk elha-
gyottak, ha az egész világ is elhagy bennünket. De ehhez egy ál-
dozatkészséggel alátám
asztott nagy
és szent
magyar
egységrem
úlhatatlanul szükség van.
Közlök két képet is. A
z egyik egy vogul, a másik egy osztyák
embert ábrázol. E
zt azért teszem, hogy olvasóim
saját szemükkel
is meggyőződhessenek az általam
hirdetett igazságról, hogy ezeka kis töredék népcsoportok a nagy m
ongoltömbből váltak le, m
ertezek arcai tiszta m
ongol jelleget mutatnak, bajúsz és szakáll nél-
küliek. Mi m
agyarok pedig nem vagyunk és sohasem
voltunkm
ongolfajú nép. A képeket T
rocsányi Zoltán „É
szak Nom
ádai”cím
ű könyvéből vettem, aki hithű vogulista volt, tehát inkább a
szép és mutatós vogul-osztyák képeket vette bele könyvébe.
158
XX
VI. A
HÓ
DIT
Ó M
AG
YA
RS
ÁG
FAJT
ÁJA
ÉS
NY
ELV
E
A term
észet örök és megváltozhatatlan törvényével bizonyí-
tottam, hogy az őstelepes népelem
e a később kialakult magyar
nemzetnek
nem
származhatott
a csupasz
képű vogulokból
ésosztyákokból.
Még inkább áll ez a hódító m
agyarságra. Végig vizsgálva az
emberi
fajok küllem
ét azt
állapított am
m
eg, hogy
szakállas,bajúszos fajta csak három
nagy népcsoport van az egész világon:a török népek, az árják és a sem
iták. Még van ilyen egy kis töre-
dék nép Japán északi részében: az ajnu. A többi m
ind vagy egé-szen csupasz arcú, vagy csak gyér szőrözetű.
A nyáron m
ikor e könyvet írtam, sokszor kisétáltam
a felső-őri határba. T
aláltam ott tarbúza és szakállas-búzatáblákat egym
ásm
ellett is. Nagyon lenyűgöző volt a term
észet nagy törvényeitilyen kis sem
miségekben is közelről látni. Jobban szem
ügyre vé-ve a tarbúzákat itt-ott egyes kalászokon gyér szakállszálakat isészrevettem
. Ezek az átporzás következm
ényei voltak.Ilyen átporzás hatása az em
beri kalászfejeken is van. De ez
már kivétel a nagy szabály alól. Ilyen átporzás nyom
ai nagyobbarányokban különösen a m
ongol népeknél láthatók.M
ivel tehát sem árják, sem
semiták nem
voltak a honfoglalóősök, csak valam
ilyen törökfajta szakállas, bajuszos népből szár-m
azhattak. Hogy hún, alán, kazár, szabir, m
éd vagy párthus volt-ea többség, azt 2.000 év távlatából nehéz eldönteni, nem
is lehet.A
történelem nem
matem
atika. Itt szabatosan száz százalékospontossággal m
int a számtanban nem
lehet valamely eredm
énytm
egállapítani. Itt csak valószínűségszámítás lehet, ha különösen
számításba vesszük az em
beri gyarlóságot, tudatlanságot és arossz szándékot is a régi esem
ények megírásánál. E
zekből kihá-m
ozni az igazságot, a valót nem könnyű feladat.
Gondoljon csak a szakem
ber arra, hogy milyen lehetetlen
meséket költöttek, találtak ki és írtak m
eg eddig a magyar nép ki-
alakulásának a történetéről és ebben nemcsak a véletlen em
beri
159
tudatlanság, a tájékozatlanság, hanem a bűnös szándékosság is
szerepet nyert.O
tt van például a „manszi”zás. M
ennyire meggátolta a tár-
gyilagos kutatást Hóm
annak nagy társadalmi tekintélye. N
emcsak
miniszter, egyetem
i tanár, az Akadém
ia elnöke, stb. lett, hanemT
asson nagybirtokos is.B
ár Konstantin császár következetesen a m
agyarokról turknéven em
lékszik meg, sőt az összes bizanci írók is e néven em
le-getik őket, de m
aga a hódító magyar nép ezt a nevet sohasem
használta. Mielőtt a „m
agyar” népnév a Kárpátm
edencében kiala-kult, a hódító katonanép vagy húnnak, vagy szittyának neveztem
agát. De az általánosan elfogadott név a hún volt. E
névbőlszárm
azott a „gár” török szó hozzáadásából a hungár név, amely
tehát mai nyelvünkön: hún népet jelent. A
külföldön a magyaro-
kat mindenütt e névről nevezik m
a is.M
ikor azután a XIII. század végén a hódító népelem
nyelveés a m
eghódított ősi nép nyelve összeolvadt, akkor alakult kivéglegesen a m
agyar név az uralkodó megyeri, vagy m
agyaritörzs nevéből.
De e nyelvhez a szavak legnagyobb százalékát az őstelepes
sumír rokonnép adta, am
elyikből a hódítók jogtalanul köznépetcsináltak.
Írtam m
ár a hódító katonanépek nyelvalakulásáról. Kivétel
nélkül mindenütt a hódító katonanép nyelve olvadt bele a m
eghó-dított népébe.
Lehetett volna-e kivétel e nagy szabály alól egyedül a hódító
magyar nép esete? N
em, m
ert a természettörvényei kivételt nem
ismernek. T
ermészetes azonban az is, hogy a hódítók török nyel-
véből is sok szó belekerült a magyar nyelvkincsbe.
160
XX
VII. A
HÓ
DIT
Ó M
AG
YA
R N
ÉP
VA
LL
ÁS
A
A bizánci források nem
írnak róla. A perzsa íróktól tudjuk,
hogy a velük szomszédos húnok, m
édek és parthusok vallása Za-
rathusztra felléptéig teljesen megegyezett a perzsákéval. N
agytiszteletben tartották a tüzet, a levegőt, a vizet és az anyaföldet.E
zeknek terem
tőjét hívták
Istennek, akinek
véres áldozatokat
mutattak be. A
papjaikat épp úgy mágusoknak hívták, m
int asum
irok. Ez m
éd örökség volt. Ez is igazolja, hogy a m
egyeritörzs feltétlenül a m
édektől származott.
Turóczy János krónikaírónk feljegyezte, hogy m
ikor a törzs-beli m
agyarság fellázadt 1046-ban Péter király ellen, V
ata fia Já-nos m
ég sok mágust és bűbájost tudott m
aga köré gyűjteni. Bű-
bájos volt az, aki bő azaz sok bajt tudott orvosolni és elmulaszta-
ni. Dunántúl a bő szót m
ég ma is bű-nek ejtik.
Theophilaktos S
imokattes konstantinápolyi szerzetes 630 kö-
rül Kr. u. a K
aukázus és a Fekete tenger vidékén szem
élyesen té-rített. A
zt írta az ott élő turk népekről, hogy tisztelik a tüzet, a le-vegőt és a vizet, és énekkel köszöntik az anyaföldet, de egyedülim
ádják és istennek nevezik azt, aki az eget és a földet alkotta.A
zt is megírta róluk, hogy a kereszténység sem
volt előttük isme-
retlen, mert M
auritius konstantinápolyi császárhoz küldött turkhadifoglyok között olyanok is voltak, akiknek a hom
lokára ke-reszt volt tetoválva.
Mindezeket azért jegyeztem
ide, mert eddig egyetlen törté-
netírónk sem tartotta szükségesnek a m
egörökítésre. Egy nagy
tény van előttünk és pedig az, hogy a hódító magyarság vallási,
erkölcsi és tudományos irányítása a m
águs papok kezében volt.E
z pedig olyan testület volt már a sum
ir korban, amelynek az em
-beri tudás és fejlődés a legnagyobb elism
erés mellett csak hálás
lehet. Ők rajzolták le először az em
beri hangot és gondolatot betűalakjában. Így az írással az em
beri haladás, tudás örökölhető köz-kincs lett az utókor részére is az egész világon.
Az a nép tehát, am
elyiknek mágus papok voltak a szellem
iirányítói és vezérei, az a szellem
i műveltségben nem
lehetett el-m
aradott.
161
Ezek a m
águs papok túlélték még S
zent István idején a nyu-gati kereszténységhez való csatlakozást is. A
zután lassan eltűntek,de m
icsoda lelki nyomás kellett ahhoz, hogy m
agyar tudósok ez-zel a kim
ondottan nagy és szent örökséggel csak titokban és le-sajnált gúnnyal foglalkozhattak.
A K
aukázus hegységben élő kabard, adighe, osszét és abkáztörzsek között az a hagyom
ány, hogy ők a Kúm
a és Kubán m
en-tén lakott m
agyar nép leszármazottai és nyelvükben ez a szó
„sten” tűzcsinálót jelent. Ez a szó szárm
azására nézve teljesenegyezik a sum
ir „iziten” szóval, ami m
agyarul szintén tűzcsinálótjelent, és ebből szárm
azott az ős telepes nép nyelvén az isten sza-vunk.A
honfoglalóknak és a perzsáknak azonos tűzimádó, helye-
sen tűztisztelő vallása is bizonyíték amellett, am
it már leszögez-
tem, – hogy a hódító m
agyarság a perzsák szomszédságában levő
és velük
azonos gazdasági
és kultúrális
kapcsolatot tartó,
nagymultú m
éd és parthus népből való, legalább is a névadó alegnagyobb és a legtekintélyesebb m
egyeri törzs feltétlenül belő-lük ered.
A tűz m
egbecsülése, tisztelete nagyon ősi múltra, a tűzger-
jesztés feltalálásának idejére nyúlik vissza. A legnagyobb áldás és
jótétemény, am
i az ősembert érhette, a tűz m
egismerése és hasz-
nálása volt, mert ez m
egvédte a hidegtől és segítségével meleg
ételt is készíthetett magának. N
em tudta, nem
értettei hogy mi
megy végbe a fában az égés folyam
án, – ma is nagyon kevesen
tudják – de érezte az égő tűz jótékony hatását. Tehát term
észetes,hogy isteni ajándéknak tartotta. É
ppen azért a tűznek nemcsak ál-
dásos hatásáért, hanem isteni ajándékként való szárm
azásáért semvolt szabad kialudnia.
A tűzzel együtt a napnak, m
int a földi élet legnagyobb jóte-vőjének a tisztelete is m
egvolt a hódító magyarságnál, s ennek
legünnepélyesebb kifejezése volt a fehér ló áldozat. Csak olyan
lovat volt szabad feláldozni, amely igában, vagy nyereg alatt m
égnem
volt.A
vallásuk lényege pedig ez volt: imád
d az isten
t, magad
-h
oz légy igazságos, mások
hoz p
edig tü
relmes és segíten
i kész,
a másét el n
e vedd
. Törek
edj jó gon
dolatok
ra, szavakra és tet-
162
tekre m
ind
enk
i iránt, h
ogy a nagy Isten
élettel jutalm
azzonm
eg.
163
XX
VIII. A
HO
NF
OG
LA
LÁ
S V
ÉG
RE
HA
JTÁ
SA
Nem
csak fegyverrel
vívott harci
vállalkozás volt,
hanemm
egfontoltan előkészített diplomáciai m
unka is: szóval a nemzet
közérdekének helyes felismerése és m
aradék nélküli keresztülvi-tele.E
telköz keleti és déli határai teljesen nyitottak, védhetetlenekvoltak
a két
nem-barátságos
katonai hatalom
mal,
úgymint
aszom
széd bessenyőkkel és bolgárokkal szemben. A
bessenyők aD
nyeper vonalán állottak a magyaroktól keletre, a bolgároké pe-
dig nemcsak az A
lduna vonala volt, hanem a szétesett avar biro-
dalomnak egész keleti fele, a D
una vonalának irányában fel aK
árpátok gerincéig. Így a magyarok etelközi szállása m
ajdnemteljesen elválasztotta ezt az új szerzem
ényű részt az anyaország-tól. E
z pedig a bolgárokra nézve nagy hátrányt jelentett. Tehát az
etelközi magyarság nagyon az útjukban volt.
Ezért a m
agyarság etelközi szállása nem barátságos népek
harapófogójában volt. Vagyis egy bessenyő-bolgár tám
adás eset-leg összeroppanthatta volna az egész nem
zetet.A
magyarságnak éppen azért a K
árpátok könnyen védhetősáncai m
ögé jutása létfeltétel volt. Ezt a törekvését az akkori E
u-rópa m
indkét nagyhatalmával, a keleti és nyugati róm
ai császá-rokkal el is tudta fogadtatni. A
rnulf német király, később császár,
a morvák ellen szövetkezett a m
agyarokkal, 892-ben, Bölcs L
eóbizánci császár pedig, 894-ben, a bolgárok ellen. E
zek így el-vesztenék hatalm
as hátterüket, a morvák hátába pedig egy náluk-
nál erősebb katonanép kerül. Ez volt a m
agyar honfoglalás politi-kai előkészítése.
Miután a m
orvák ellen kétszer is megsegítették A
rnulf ki-rályt, 894-ben, a görögök szövetségében a bolgárokat tám
adtákm
eg teljes sikerrel. Árpád fia, L
evente vezérlete alatt a magyar
hadsereg teljes diadalt aratott felettük. Az a körülm
ény, hogy Si-
meon bolgár cár szorultságában a bessenyőktől kért segítséget,
csak siettette a Kárpátm
edence megszállását. A
bessenyők táma-
dása legfeljebb a magyar utóhadat érhette.
164
A bessenyőket különben a m
agyar hadvezetőség igen komoly
katonaértéknek minősítette. K
onstantin császár könyvének VIII.
fejezetében leírt egy jelenetet arról, hogy mikor az ő követe G
áb-riel,
azt a
biztatását közölte
a turkok
főnökeivel, hogy
abessenyőket verjék ki akkori szálláshelyükről, m
ert az korábbanaz övék volt, azok egyhangúlag tiltakoztak a terv ellen, m
ondván:
„M
i a bessenyőknek lábat nem vetünk, m
ert azoknak aterülete nagyon nagy, a szám
uk pedig határtalan, meg
rossz gyerekek is.”
Nagyon észszerűen, tehát elfogadhatóan írja le a honfoglalás
hadászati lebonyolítását Padányi V
iktor. Csak dicséret illeti érte
és nem bírálat. D
e sokallom az általa m
egállapított létszámot. Ő
ahonfoglaló népelem
összlétszámát 400 ezerre becsüli. V
iszont az1848-iki népszám
lálás a honfoglalók leszármazóinak, a nem
esek-nek a létszám
át csak 539.350 lélekben állapította meg. E
zer évalatt csak 139.350 lett volna a szaporulatuk, m
ikor éppen szerintea lakosság 200 évenként m
egkétszereződik? Az összlakosság 11
millió volt, és ennek csak 5 százaléka volt a nem
esek létszáma.
Becslésem
szerint a honfoglaló magyarság nem
igen lehetetttöbb 120 ezer főnél, s ebből a fegyverfoghatók létszám
a lehetett20-30 ezer körül. E
z a hadi létszám pedig abban az időben igen
jelentékeny volt.A
honfoglaló ősök mindenesetre elég erősek voltak ahhoz,
hogy az új haza területét elfoglalják, mert azt valóban m
eg isszállták.
A névtelen jegyző erről szóló elbeszélése tulajdonképpen egy
hősi eposz prózában elbeszélve. Ha verselni tudott volna, bizo-
nyosan ékes hexaméterekben zengte volna el az ősi őséget.
Először a bolgárokhoz tartozó részt szállták m
eg a Duna vo-
naláig, azután Pannoniát, sőt előterüket egészen az E
nns folyóigkitolták. A
nyugati határ végleges rendezése csak Géza fejedelem
idejében történt meg békés egyetértéssel 973-ban, am
ikor is Géza
fia István feleségül vette a bajor hercegnek, Nagy O
ttó császáröccsének, H
enriknek Gizella nevű leányát, akinek hozom
ányavolt a L
ajta és a Fischa közti terület.
165
XX
IX. R
AB
LÓ
HA
DJÁ
RA
TO
K V
OLTA
K-E
AH
ON
FO
GL
AL
ÓK
HA
RC
AI?
Üssön csak fel az olvasó akárm
elyik történetírónktól írt ma-
gyar történelmi szakkönyvet, azt olvashatja benne, hogy a hon-
foglalástól, 896-tól egészen az augsburgi csatavesztésig, 955-igeltelt korszakot „R
abló hadjáratok korának” vagy „Kalandozások
korának” nevezik.D
e ez utóbbi elnevezés értelme is ugyanaz, m
int az előbbi é,m
ert kalandozás fogalmilag annyi, m
int hadi cél nélküli fegyvereskóborlás, am
inek csak egy célja volt: a rablás.P
auler Gyula, a B
udapesti Magyar E
gyetemen a m
agyar tör-ténelem
tanára, például azt írta: „A M
agyar Nem
zet Története
Szent Istvánig” című könyve 45. oldalán: „A
magyar tetterő csak
rabló kalandokban mutatkozott”. A
49. oldalon pedig ez olvas-ható: „N
éha ezrekre menő szegénylegényhad, m
ert valójában csakaz volt a X
. század pusztító magyarja”.
Eckhard F
erenc, ugyancsak a budapesti Egyetem
en a magyar
történelem tanára, pedig ezt írta a M
agyar Nem
zet Története cím
űkönyvének 26. oldalán: „A
nyugati országok gazdagsága újram
eg újra felkeltette rablási vágyukat”. De vannak m
ég többen isilyenek.
A m
agyar történetírás e szégyenéről úgy-e nem hallgathatok,
ha mindjárt eddig m
ég nem akadt senki, aki ezt az otrom
ba in-dokból szárm
azó nemzetgyalázást szóvá tette volna.
Először is tény, hogy nem
csak Nagy K
ároly németróm
ai csá-szár, hanem
utódai közül is többen elhatározták Pannoniának a
németbirodalom
hoz való csatolását, mert hajdan a róm
ai biroda-lom
nak is része volt. Márpedig a ném
et császárok közül többen arégi róm
ai császárok jogutódainak is tartották magukat, persze
minden jogi alap nélkül.
A IX
. század végén a Nagy K
ároly féle Karoling birodalom
megszűnt ugyan, de a belőle kivált keleti frank birodalom
, a ké-sőbbi ném
et császárság is magáévá tette a kelet felé való terjesz-
kedés: politikáját, mert kelet felé a birodalom
nak csak az Ennsig
volt bizonytalan határa. Ezt a határt akarták tehát a D
una vonaláig
166
kitolni, és ezért indított Lajos, ném
et király mindjárt Á
rpád halálaután 907-ben, egy hatalm
as német hadsereget M
agyarország el-len.
Aventinus, bajor krónikaíró bőven leírja a m
egindított hábo-rúnak m
inden részletét. Csodálatos, hogy a m
agyar történetíróképphogy m
egemlítik ezt a nagy jelentőségű hadi vállalkozást,
amely m
éreteiben is nagyon hasonlított Nagy K
ároly, frank csá-szárnak az avarok ellen indított irtóháborújához.
A felvonulási haditerv is ugyanaz volt. A
Duna két partján
egy-egy erős szárazföldi hadsereg, a Dunán pedig egy jól felsze-
relt hajóhad indult a magyar határok felé. A
királya tartalék se-reggel E
nnsburgban (Innsbruck) maradt. A
német krónikás m
égm
egjegyzi, hogy a magyarok „nem
a dicsőségért, hanem az életü-
kért harcoltak, tehát keményen ellenálltak”.
A m
agyar vezérkar kellő időben értesülve a nagyarányú hadikészülődésről
és csapatösszevonásokról,
egy könnyen
mozgó
hadsereget a németek elé küldött azzal a feladattal, hogy az után-
pótlást nehezítse meg és rajtaütéseivel, folytonos tám
adásaival nehagyja pihenni a ném
eteket, se éjjel se nappal.Így érkezett el a ném
etek egyik hadserege, a püspökök ve-zette páncélos hadi nép egészen P
ozsonyig, a másik pedig a M
or-vam
ezőre. A m
agyar hadsereg először a jobbparti német hadsere-
get, a püspökökét, zúzta össze augusztus 9-én egy erős és fölé-nyes tám
adással. De m
ég ugyanazon az éjjelen átúsztatott a Du-
nán, s mielőtt a bal parti ném
et hadsereg értesült volna a másik
sorsáról már hajnalban tám
adott és ezt is megsem
misítette. H
ar-m
adnap a hajóhadat érte hasonló sors.A
csata kimeneteléről a bajor kronikást idézem
:
„A
bajor nemesség legnagyobb része elpusztult, a köz-
embereknek pedig m
egszámlálhatatlan m
ennyisége.”
Mire a futó ném
etek Ennsburgba érkeztek, m
ár nyakukonvolt az egész győztes m
agyar hadsereg. Lajos király pihent tarta-
lékhadával, azonnal megtám
adta a magyar előhadat, am
ely az el-ső összecsapásnál a taktika szerint m
eg is hátrált. A ném
etek győ-zelm
et remélve szorosan utána szegődtek, de a harcteret szegé-
lyező erdőkből előtörtek a magyar lesvető csapatok s a ném
et
167
tartalék sereget is körülzárva megsem
misítették. A
király csakkevesed m
agával tudott áttörni és Passauba jutni.
Ez történt az Ú
rnak 907. esztendejében. A ném
et politika fel-fedte azt a
megváltoztathatatlan eltökéltségét, hogy
Pannoniát
mindenáron m
egszerzi, pedig az sohasem volt a ném
etektől állan-dóan lakott terület, m
ég a mai A
usztria területe sem, m
ert az isgall-kelta népektől lakott föld volt a róm
aiak korában is. A m
aiW
ien ősét Vindobonának, V
in-de-bonának hívták, ez a gall szóannyit jelent, hogy jó bor. M
ellette volt egy sumir nyelvű nép te-
lepe, ennek a neve bo-csu, amelynek jelentése bő víz. E
bből ala-kult ki a későbbi B
écs neve. Sőt a m
ai Bajorország is gall terület
volt, a kelta bojok országa, ahova a germán m
arkomanokat tele-
pítette le még a róm
ai korban Marcus A
urélius római császár. A
mai m
agyar Dunántúl lakósait pedig m
ár a rómaiak is azon a föl-
dön találták, hisz ők nevezték el azt a területet az ő nevükrőlP
annoniának. Ezek pedig annak a földnek őstelepes lakói voltak.
Mikor a hódító m
agyar hadsereg azt a földet megszállta egész
az Enns folyó vonaláig A
rnulf német király szövetségeseként, ak-
kor az Berengár északolasz királynak a birodalm
ához tartozott,akit a pápa, m
int Nagy K
ároly vérszerinti leszármazottját, csá-
szárnak is felkent.A
kkor a magyarok a nehezen és sok belső harccal kialakuló
németróm
ai császárságnak még segítségére is voltak. N
em a m
a-gyarok hibáján m
últ a németekkel kialakult baráti viszony fel-
bomlása. P
éldául 904-ben Kr. u., a bajorok m
eghívtak vendég-ségbe
magukhoz
egy K
urczán nevű
előkelő m
agyar vezért
–am
int említettem
– s ott vele együtt az egész kíséretét lemészá-
rolták.Ezt a m
agyarok, természetesen, igen becstelen cselekedetnek
minősítették, m
ert az ő erkölcsük szerint a vendég személye szent
és sérthetetlen volt. Náluk a vendéglátónak m
ég a saját élete áránis m
eg kellett védeni a vendéget.A
békés egymás m
ellett élés elvének elfogadtatására tehát am
agyaroknak nem volt m
ás eszköze, mint a fegyver.
Ez az egyik értelm
e és magyarázata a fegyveres rajtaütések-
nek. A m
ásik pedig az a hideg aggyal lemért és m
egállapítottigazság, hogy a széthúzó ném
et törzsek egységbe tömörülését le-
hetőleg nem elősegíteni, hanem
meg kell akadályozni, m
ert ha ez
168
megvalósul, akkor a béke egyensúlyi helyzete a ném
et császárokvilághatalm
i vágyai és törekvései miatt igen könnyen felborul. E
za későbbi világpolitikában is többször m
egtörtént és világháború-hoz vezetett.
Ezért tám
ogattak a magyarok m
inden lázadó herceget, grófot,aki a császári túlhatalom
ellen lépett fel. De egyetlen olyan esetet
sem jegyzett fel a história, am
ikor magyar csapatok a császár ol-
dalán harcoltak volna alattvalói, tehát a német nép ellen. V
iszontsok olyan eset volt, m
ikor a császár ellen a központosító politikájam
iatt fellázadó hercegeket, grófokat magyar csapatok is tám
ogat-tak. T
ehát a magyar hadseregnek m
indig megvolt az indokolt hadi
célja.A sok közül csak N
agy Ottó császár esetét em
lítem, aki ellen
saját fia
Luidolf
sváb herceg
és saját
veje „V
örös” K
onrádlotharingiai herceg keltek fel.
A m
agyarok ezeknek első hívására kint termettek L
otharin-giában. L
uidolf és Konrád vezették őket a császárpárti nagy urak
ellen. A fegyveres találkozás ez évben, 954-ben nem
sikerült Ottó
császár óvatossága miatt. A
következő évben, 955-ben azonbanm
ire a magyar hadsereg kiérkezett, a császárnak sikerült ellenfe-
leit leverni és maga m
ellé állítani a bajorokkal együtt. A m
agyarhadsereg
így tulajdonképpen
kelepcébe került.
Ennek
lett az
eredménye a L
ech-mezei csatavesztés.
Egy tény: O
ttó császár nem sietett M
agyarország megtám
a-dására, m
ert tudta, hogy a magyarok katonai ereje m
ég töretlen.E
lfogadta tehát Géza fejedelem
békejobbját, amikor az elküldte
hozzá Quedlinburgba követeit.
Az egyezkedés alkalm
ával a németek m
ár nem akarták P
an-nóniát, a m
agyarok meg lem
ondottak a mostani A
usztria területé-ről, szóval az E
nnsig terjedő földről. Mint fentebb írtam
rokonikötelékkel is m
egerősítették a politikai megállapodást.
Kérdezem
, mi érlelte m
eg Nagy O
ttó frank-német császárban
a békehajlandóságot, ha nem annak a felism
erése, hogy a magyar
fegyveres erőt kockázatos lenne a birodalom állandó ellenségévé
tenni, mert ő ugyan taktikai győzelm
et aratott, de csak azért, mert
a magyarok a legerősebb taktikai fegyvereiket, a nyilaikat az eső
miatt nem
használhatták.
169
Ezzel a m
egegyezéssel tehát így megszűnvén az ok, a ném
e-tek igénye P
annóniára, megszűnt az okozat is, a m
agyar fegyvereserők sorozatos betörése N
émetországba.
De ezt illett volna tudni m
indazoknak, akik magyar történet-
íróként, vagy magyar egyetem
i tanárokként szerepeltek.S
ok nemzet történelem
könyvét forgattam, de m
indegyikbőlnem
zetük iránti megbecsülést olvastam
ki. Még tényleges nem
-zeti hibáikat is szépítgetik, palástolják, nem
hogy igaztalan és le-alázó jelzőkkel, vagy vádakkal illették volna saját nem
zetüket.Ú
gy látszik, mi m
agyarok vagyunk a világ legtürelmesebb
népe, mert m
ég az ifjúságunk annyira fontos szellemi vezetését és
irányítását is idegen lelkű vezetők kezébe adtuk!
170
XX
X. A
HO
NF
OG
LA
LÁ
S U
TÁ
NI M
AG
YA
R-
OR
SZ
ÁG
TÁ
RS
AD
AL
MI Ö
SS
ZE
TÉ
TE
LE
Árpád hódító népének a K
árpátmedencében való m
egjelenéseelőtt ott két nép uralkodott az őstelepes lakósság felett. A
z egyik agerm
án-frank nevű nép volt, amelyik az avarok legyőzése után a
mai
Dunántúlt
és a
Dráva-S
záva közét,
szóval a
rómaiaktól
Pannoniának nevezett földrészt foglalta el.
A m
ásik hódító nép a magyarok akkori etelközi hazájának
szomszédságában élő, velük rokon, de ellenséges viszonyban levő
bolgár nép volt. Ez a D
una balparti vonalától fel a Kárpátok ge-
rincéig terjedő részét a Kárpátm
edencének vette birtokába, mikor
Avarország szétesett.
Árpád hadai először a bolgárok részét szállták m
eg. Azután
került sor Pannóniára, am
elynek határát egészen az Enns folyóig
kitolták, így a régi Noricum
ot, a mai A
usztriát is elfoglalták.M
int már em
lítettem, akkor A
usztriának nem ném
et nyelvűlakói voltak, hanem
a régi gallok, vagy kelták éltek ott, akik aróm
aiak uralma idején, sőt azok előtt is ott laktak m
ár, mert szin-
tén őstelepesek voltak. Szórványos telepeik a K
árpátmedencében
is voltak, de a sumir rokon ősnép ezeket nyelvileg m
agába ol-vasztotta. Így került a m
agyar nyelvbe elég számos gall eredetű
szó.E
zt a területet Géza fejedelem
973-ban abban a reményben
engedte át Nagy O
ttó német császárnak, hogy ezáltal a béke ál-
landósul a két nép között. A barátság m
egszilárdulásának remé-
nyében jött létre a házasság István nevű fia és a császár unokahú-ga, G
izella között.A
z új haza végleges határa a Kárpátok koszorúja, a L
ajta és aS
záva folyók voltak. Ezen a földön lett úr az új hódító katonanép
Árpád fejedelm
ének vezérlete alatt.T
örzsenként szállták meg az elfoglalt területeket s ezeken
belül m
inden nem
zetség akkora
földet foglalt
el, am
ekkoráraszüksége volt. E
bben azt senki meg nem
akadályozta, sem a feje-
delem, sem
a törzsfő. Az egyedüli irányadó m
érték az volt, hogy
171
a nemzetség létszám
a és barmainak m
ennyisége mekkora területet
igényel. Föld volt bőven, jutott a 108 nem
zetségnek belőle elég.E
zek a nemzetségek nem
meghatározott létszám
ú tagokbólállottak, m
ert az egyik szaporább, tehát számosabb volt, m
int am
ásik. Ezek a nem
zetségek egyúttal hadi egységek is voltak, sazért ezeket m
ás néven hadnak is nevezték. A hadak vezetői vol-
tak a hadnagyok ( ∗), a hadak összessége pedig a hadsereg volt. De
nevezték az egyes hadakat a hódítók török nyelvén garnak vagykarnak is. A
kar a mi m
ai nyelvünkben az egyforma foglalkozá-
súakból sokat jelent. Pld. énekkar, zenekar, tisztikar, tanári kar,
orvosi kar stb. Innen van az a szólás még m
a is, hogy „milyen
nagy garral vagy”, ami annyit jelent, hogy m
ilyen nagy erővel di-csekszel, m
ert az erőhöz nagy létszámú nem
zetség kellett annakidején. Innen van a régi országgyűlési m
egszólítás: „Tekintetes
Karok és R
endek.” A karok a nem
zetségek tagjai voltak, a rendekpedig azok, akiknek hivatali rendjéből kifolyólag volt olyan te-kintélyük, hogy az országgyűlésen résztvehettek. Ilyenek voltak anem
nemes szárm
azású királyi tisztviselők, vagy püspökök és azapátok, stb.
Kik voltalt a nem
esek? Azok, akik egy honfoglaló nem
ből,vagy nem
zetségből származtak, vagy akiket később a királyok
valamely kiváló tettükért nem
esi rangra emeltek a közrendűek
közül. Ez utóbbiak jogköre teljesen m
egegyezett a született neme-
sekével.A
honfoglalás fegyveres munkájában résztvett nem
zetségektagjai földbirtokukat a szállás (m
egszállás, ősfoglalás) jogcímén
bírták, amely a birtokjog teljességét jelentette és kizárt m
indenidegen jogot, m
ég a királyét is.K
ezdetben a nemzetség bírta e jogokat, később a nem
ze ts égiközös gazdálkodás, vagy együttélés felbom
lása után, a nemzetsé-
gek egyéni tagjai, a nemesek is hasonló joggal rendelkeztek a tu-
lajdonaikat képező földjeikkel. Erre sokezer okleveles adatunk és
bizonyítékunk van az Árpádkori O
klevéltárainkban.P
ld. IV. B
éla király 1246-ban István nevű aranyművesének a
honti várhoz tartozó Keszi, m
ásképp Kérd nevű faluban két és fél
∗ D
unántúl még m
a is vannak olyan falvak, amelyeknek vezetőjét nem
bírónak,hanem
hadnagynak nevezik.
172
ekealj földet adományozott olyan joghatállyal, m
intha ősi szállásbirtoka lenne (F
ej. IV. 2. 14.).
Ugyanez a király egy jövevény lengyel nem
esnek, aki a tatá-rok elöli m
enekülésekor állandóan az oldala mellett volt és védte,
aki közben még a karját is elvesztette, adom
ányozta az Abauj vá-
rához tartozó Bozsva nevű birtokot, a szállásbirtokok jogával, fel-
ruházva őt mindazokkal a jogokkal, am
elyekkel az ország neme-
sei rendelkeznek a saját birtokaikon. (Fej. III. 193).
Ugyancsak IV
. Béla 1243-ban W
aczik fiainak adta teljes tu-lajdonjoggal a nógrádm
egyei Esztergár nevű birtokot, am
elyen atatárjárás előtt királyi udvarnokok laktak. 1260-ban azonban visz-szavette ezt, m
ert udvarnokai újra összeverődtek 19 év múlva a
tatárjárás után. Talán Á
zsiából szöktek haza.E
sztergár neve Istár sumir istenasszony nevéből és a „gár”,
annyi mint nép, nem
zetség névből van összetéve, mai nyelvünkön
annyit jelent, mint: Istar népe. T
ehát ősi telephely volt, mert Istar
is ősi istene volt a sumiroknak. A
honfoglaláskor a többi őslakosnéppel együtt ők is szolgák lettek, a király m
int saját földművelő
népét adományozta el őket.
Ugyanez a király a trencsénm
egyei Vörösló nevű faluban
egyszerű várnépeket a „Szent király jobbágyai” közé em
elt birto-kaikkal együtt, 1243-ban, vagyis ezután szabad birtokosok lettekés földjeiket a király sem
velük, sem nélkülük nem
adományoz-
hatta el. A szom
szédos Liszkóban pedig a cseh hadjáratban hősi-
leg kimúlt F
óka nevű várjobbágynak nemesi rangra em
elt utódaiteljes nem
esi jogot kaptak előbbi birtokaikra. (W. III. 256.)
II. Endre király, 1223-ban, R
öjtökör soproni várbirtokot a„szállás”birtokok joghatályával adom
ányozta el az Arragoniából
bevándorolt Sim
onnak és rokonainak (Fej. V
I. 1. 193.).III. E
ndre király, 1297-ben, a Szepes várához tartozó Z
sigra(S
ygra) nevű birtokot teljes nemesi joggal adom
ányozta el Perény
mesternek (F
ej. VI. 1. 250.). 1300-ban pedig a Z
sigra melletti
Korotnokot M
árk szepesi kanonok öccsének, Mihálynak ugyan-
csak teljes nemesi joggal adom
ányozta el (Fej. V
I. 2. 248.).E
mlítés van eddig az idézett oklevelekben nem
esről, várjob-bágyról, várnépről, udvarnokról, a S
zent király jobbágyairól, derabszolgákról nincsen szó. A
zért idézem S
zent Istvánnak a pécs-váradi bencés-apátság részére 1015-ben kiadott alapító oklevelét
173
is (Fej. 1. 291.), am
elyben 41 faluban összesen 1107 rabszolgacsaládfőt adom
ányozott az apátságnak. Ezek közül 156 lóval, 409
lóval és szekérrel szolgált, 110 volt a szőlőműves, 36 a földm
ű-ves, 50 a halász, 13 a juhász, 3 akanász, 3 a lovász, 12 a m
éhész,10 a kovács, 6 a kádár, 12 az esztergályos, 9 a sütő, 19 a szakács,6 a tím
ár, 5 az ötvös, 8 a kerékgyártó’ és 20 a bányász. Ezek ösz-
szessége pedig egy gazdasági nagyüzemet tesz ki. E
bben a részt-vevő m
unkások mind rabszolgák voltak.
Imre király, 1201-ben, U
grin győri püspöknek 12 rabszolgacsaládot
adott egy
Szántó
nevű földbirtokkal
Bodajk
és Igar
szomszédságában. Igar m
a puszta Magyaralm
ás mellett S
omogy-
megyében (H
O. V
. 4.).II. E
ndre, 1226-ban, egy Vinár nevű földet adott 8 telek sző-
lővel és 8 rabszolga család vincellérrel és még 160 hold földet
egyik hívének (W. V
I. 432.).M
ég nagyon sok oklevelet tudnék idézni, de felesleges szó-szaporítás volna, m
ert ennyiből is megállapíthatja az olvasó a
honfoglaláskori és az utána következőidőben az új Magyarország
népének társadalmi rétegeződését és foglalkozását.
Először is volt egy uralkodó úri réteg, a nem
esség, amelynek
tagjai a
honszerzés fegyveres
munkájában
való részvételükért
teljes tulajdonjoggal, az oklevelek szakkifejezése szerint a „szál-lás” jogával, vagy „teljes nem
esi joggal” bírták földjeiket, nempedig a későbbi királyok kegyadom
ányaiból. Mert am
ire rászol-gáltak, az jog és nem
pedig kegy szerint illette meg őket.
A honfoglalás fegyveres m
unkájában résztvevők vérrel sze-rezték m
eg az ország földjét, de nem azért, hogy azzal a fejede-
lem vagy a király szabadon rendelkezzék, aki azután alattvalóinak
hűséges szolgálata fejében hűbérül, a hűség béréül és szolgálatukjutalm
ául haszonélvezetre juttasson belőle, mint a nyugateurópai
hűbéres országokban a király vagy a császár. Ilyen jogi zagyvalé-kot a m
agyar harcos nem vett be. Ő
így gondolkodott, amint az
egész honszerző nemzetnek joga lett a vérrel szerzett ország egész
területéhez, a törzsnek a törzsszálláshoz, a nemzetségnek az általa
elfoglalt földhöz, úgy az egyes vitéznek is joga lett az általa el-foglalt és birtokba vett földbirtokhoz.
Ehhez a jogi gondolkozáshoz s annak egyedüli elfogadható
helyességéhez megvolt a jogi alap is, m
égpedig a vérszerződés
174
második pontjában. E
z így szólt: „Am
it közös erővel szereznek,abból senki a résztvevők közül ki ne zárassék”.
De benne van ez S
zent István II. törvényének 2. fejezetébenis im
ígyen:
„E
gyetértünk az egész Tanács követelésévei, hogy m
in-denki szabadon rendelkezzék úgy a saját tulajdon földjé-vel, m
int a királyi adományból szárm
azó javaival, míg él
– kivéve az egyházhoz és a vármegyéhez tartozó birtokot
– és halála esetén fiai hasonló joggal örököljenek.”
E törvény szövegében a „m
indenki” csak a nemesekre vonat-
kozik, mert a köznépnek akkor nem
volt a földhöz tulajdonjoga.N
em nem
es ember akkor csak arra a földre szerezhetett tulajdon-
jogot, amelyet saját pénzén vett m
eg. Ez azonban igen ritka eset
volt akkor.D
e ez a „mindenki” szónak a törvény szövegébe való felvé-
tele nagyon érdekes, mert azt jelenti, hogy S
zent István korábanm
ár az egyéni birtokjog nagy mértékben kezdett kialakulni, holott
azelőtt nem az egyéné volt a birtokjog, hanem
a nemzetségé, a
nagycsaládé, amelyben az egyén nem
volt önálló tényező. De úgy
látszik, hogy az egyéni jog már nagyon akart érvényesülni s a ki-
rály is időszerűnek találta az egyéni tulajdonjog törvényesítését.K
i kell azonban itt térnem két történetírónk állásfoglalására.
Az egyik P
auler Gyula, aki a m
ár említett m
űvében ezt írta: „Anem
esség az Árpádház idejében tulajdonképpen a birtokhoz volt
kötve, csak később teremtette m
eg a külföldi példa e rendet ná-lunk.” A
z oklevelek ezreivel tudom bizonyítani ezen állítás ellen-
kezőjét. De elégnek tartom
ennek megcáfolására a fent elm
on-dottakat is. A
nemesség alapja nálunk a honfoglalás fegyveres
munkájában való részvétel, vagy később a királyok kitüntetése
volt. A nem
esi rend már a honfoglalás előtti időből kezdődik, a
szabad magyarok és a honfoglalás fegyveres m
unkájában részt-vett ősöktől való vérszerinti leszárm
azásból, tehát nem a külföldi
példákból.A
z Aranybulla 31. cikkében ezek a jogok m
ár 1222ben kodi-fikálva, vagyis törvényesítve voltak. A
z Aranybullát egész E
uró-pában egyedül csak az angol „M
agna Carta” előzte m
eg hét év-vel. D
e ez sem szolgált m
intául az Aranybullához, am
ely tiszta és
175
eredeti magyar alkotás volt, nem
pedig külföldi utánzás. A pro-
fesszor úrnak semm
i tudományos alapja nem
volt a kijelentésé-hez, legfeljebb valam
ely idegen és nem rokonszenvező hatalom
felé akart ez a kijelentés is bók lenni.A
másik S
zalay László, aki a „M
agyar Történelem
” című
művében azt m
ondja, hogy
„M
ai napság talán már senki sincs nálunk, aki eléggé
bárgyú volna azt hinni, hogy a magyarok eredetileg csu-
pa nemesek voltak W
erbőczy értelmében”
.
Am
it fentebb írtam, az az ő fölényes állítását is m
egcáfolja.A
különbség kettőnk között az, hogy ő 20 vagy 30 könyvből írtam
eg történelmi m
űvét, de egyetlen eredeti Árpádkori okm
ánytsem
olvasott el. E sorok írója; pedig m
ind a 63 darab, átlag 800oldalas latin nyelvű kötetet feldolgozta. É
ppen azért, amit a ne-
mességről írt, azt m
ind az oklevelek alapján állapította meg.
A honfoglaló nem
zetségek legfőbb érdeme a haza m
egszer-zése volt, a későbbieké pedig a honnak a m
egvédése. Ez a feladat
az egész középkoron át nemesi kötelesség volt. M
ajd alább fog-lalkozom
azzal a kérdéssel is, hogy a meghódított nép egyes réte-
gei is mily m
értékben vették ki részüket a haza védelméből.
Az e szakaszban elm
ondottakból azonban egy messze kiható
következményt vonhatunk le, azt ugyanis, hogy m
ind
en szállás-
birtok
kal ren
delk
ező emb
er Árp
ád h
ódító k
atonan
épéh
ez tar-tozott, vagyis az ú
j jövevények
hez, m
íg az ilyenn
el nem
bíró
nép
elem a m
eghód
ított, á szolgává tett őstelepes n
éph
ez, va-gyis az őslak
ossághoz.
Itt is hangsúlyozottan állítom, hogy a m
agyar nép
élete nem
Árp
ád h
ódító h
adseregén
ek a K
árpátm
eden
cében
való meg-
jelenésétől k
ezdőd
ött, han
em m
ár a csiszolatlan kők
orszaktól
kezd
ve, mú
zeum
aink
leletanyagán
ak b
izonysága szerin
t.N
agyobb arányú volt a letelepedés üteme a fém
ek korszaká-ban, különösen a vaskorszakban, am
ely a sumiroknál M
ezopotá-m
iában kb. 1000 évvel előbb volt, mint a többi népeknél.
176
XX
XI. H
OG
YA
N TA
GO
ZÓ
DO
TT
A M
EG
HÓ
-D
ÍTO
TT
NÉ
PE
LE
M?
Egyszerű, könnyen m
egérthető és megm
agyarázható a hon-foglalás fegyveres vállalkozásában résztvett törzseknek és nem
-zetségeknek elhelyezkedése és jogi helyzete az újszerzem
ényű or-szágban. D
e az is természetes, hogy ennek a fegyverrel szerzett
földnek a megtartása és m
egvédése is ennek a hódító katonanép-nek a kötelessége volt továbbra is. E
zért nevezi Szent István tör-
vényeiben a nemes em
bert „miles”-nek, m
agyarul katonának.D
e Európa közepén nem
lehetett megfelelő védelm
i berende-zések
és m
indenkor azonnal
harcba vethető
katonaság nélkül
hagyni olyan földet, vagy országot, amelynek m
egszerzésére aszom
szédok állandóan készültek. A törzseket a m
ár bekövetkezettveszély tudta csak m
egmozdítani s az ellenség ellen harcba állíta-
ni. Ez pedig nagy és helyre nem
hozható taktikai hátrányt jelen-tett. E
zért a nagy rendező, országépítő Szent István nagy kihatású
katonai szervezéshez látott.Ő
először is az országnak mindazt a területét, am
elyet a tör-zsek és nem
zetségek nem szálltak m
eg, királyi birtoknak jelen-tette ki és foglalta le, hogy azok hasznosítása útján egy tekintélyeskirályi hadsereget szervezzen m
eg a külső ellenség fékentartásavégett. E
gyúttal kiépítette az ország védelmi erődrendszerét is.
Csak így juthatott a király az ország területének nagyobbik
részéhez, még pedig teljes tulajdonjoggal, am
i azt jelentette, hogyaz a nagy terület a rajta levő szolgarendű néppel együtt a királyföldesúri joghatósága alá került.
Ez a n
épelem
létszámra n
ézve messze felü
lmú
lta az új jö-
vevények
katon
a nép
ének
létszámát. A
főfeladat teh
át az volt,h
ogy ezekből a k
ülön
böző n
épelem
ekből egységes országot és
együttm
űk
ödő n
épet szervezzen
.E
zt végezte el és valósította meg a nagy szervező, az ország-
építő Szent István. A
középkori legendák egy imádkozó, égbené-
ző, jámbor barát lelki alkatát próbálják reá alkalm
azni. Pedig nem
az volt, hanem egy hideg agyú, tiszta látású és kem
ényveretű ál-
177
lamférfiú, aki idegen befolyástól m
entesen haladt a maga útján,
ha néha tévedett is.A
z őslakosság népéből egyes csoportokat a régi, vagy az ál-tala újonnan épített várakhoz osztott be azzal a földterülettel,am
elyen falvaik voltak. Vagyis az
ország területét
felosztottaegyes várközpontokhoz tartozó kerületekre, m
ai szóval várme-
gyékre. Mindegyik vár körzete, m
egyéje önálló szervezet volt,am
elyhez tartozott a megye területén belül élő, m
indenféle fog-lalkozású népelem
, kivéve a honfoglalók utódait, vagyis a neme-
seket. Ezek csak később a nem
esivé alakult vármegyének lettek
tagjai.Ebből az ősi népelem
ből az alkalmasakat katonai szolgálatra
osztotta be és képez tette ki, akik legfőbb vezetőjük, a várispánzászlója alatt, egyedül a király parancsára tartoztak hadba vonul-ni. E
zeket nevezték várjobbágyoknak, vagyis katonaságnak. Szent
István tehát a meghódított népelem
ből egy állandó királyihadsereget szervezett és állított harcra kész állapotba az országvédelm
ére. Minden várm
egye egy zászlóaljnyi katonaságot állí-tott ki. K
özvetlen parancsnokuk a várispán volt. Ezt pedig a király
nevezte ki a rátermett em
berei közül. Ellátásukra ezek a várjob-
bágyok a vár földjeiből megfelelő birtokot kaptak használatra, de
nem tulajdonjoggal, m
ert ez egyedül és kizárólag a királyé volt. Avárkatonaság tehát tulajdonképpen állandó katonaság volt.
De a várakat építeni, jókarban tartani, szóval állandóan gon-
dozni is kellett. Erre a célra az őslakosság egy m
ásik részét a vá-rak kézim
unkásaivá tette azon az alapon, hogy a vár földjein sza-badon gazdálkodtak, de term
ésük felét az ispán kezeihez kellettbeszolgáltatni, aki abból egyharm
ad részt magának tartott m
eg fi-zetése fejében, kétharm
ad részt pedig minden évben S
zent Mihály
napjáig a királyi kincstárba kellett neki befizetnie.A
későbbi szabad gazdálkodás idején a legújabb korig a bérlőrendesen
a fele
terményért
bérelte a
szántóföldet. D
e tudok
számtalan esetet, hogy a bérlő csak egyharm
ad részt kapott a bé-relt föld hozadékából. T
ehát Szent István a szabad forgalom
bankialakult m
éltányos bért állapított meg a várnépek részére, am
itannál is inkább lehet m
éltányosnak ítélni, mert a várnép ezenfelül
külön adót nem fizetett.
178
Az állam
háztartás, illetve abban az időben még a király m
a-gánháztartása költségeinek terhét egy m
ásnevű népréteg viselte.E
zeket udvarnok néven ismeri a történelem
. Ezek a királyi udvar
ellátásának és kiszolgálásának a terhét viselték, innen a nevük is.E
zek terménybeli adójuk, vagy szolgáltatásuk után sokféle nevet
viseltek. Voltak köztük földm
űvesek, szőlőtermelők, kertészek,
lovászok, halászok, vadászok, solymászok, hódászok, csőszök,
hírvivők, tímárok, kovácsok, bognárok, szakácsok, m
osók, szö-vők, stb.
A legfőbb főnökük a királyi udvar ispánja, az udvarispán,
vagy más szóval a nádor volt. E
nnek a neve a sumir „nad”, m
ainyelvünkön annyi, m
int nagy és „úr” mai nyelvünkön is úr szóból
származik, annyit jelent m
int nagyúr, de a honfoglalás utáni idő-ben m
ég a mai nyelvünkben is „nad”-nak hangzott sum
irosan eszó és ebben az alakjában m
aradt meg a nádor szavunkban.
Valószínű, hogy ezzel a névvel nevezett em
ber a honfoglaláselőtt a hazánkban élő őstelepes népnek volt a vezetője, uralkodó-ja, m
ert a neve nemcsak tisztán sum
ir jellegű, hanem m
egfelelannak a cím
zésnek, amit m
ég ma is használunk, nagyúr, vagy
nagyasszony alakban.O
kleveleink elég sokszor emlegetnek egy tárnok nevű szol-
ganépet is. A tavar a török nyelvben szarvasm
arhát jelent, a „nik”képző pedig m
ilyenséget vagy valamivel való foglalkozást jelent.
E
szó helyes
értelmezése
tehát szarvasm
arha tenyésztő,
vagygondozó. E
név a hódító nép török nyelvéből került a mai nyel-
vünkbe. Ez a tárnoknak nevezett népelem
tehát a hódító törzsekszolganépe volt, és m
int ilyen, királyaink őseinek törzsi birtokánteljesített szolgálatot.
A honfoglaló ősök tényleg m
arhatenyésztő nép voltak, va-gyonállom
ányuknak legnagyobb része élő állatokból állott, deönellátásukra m
ár ők is termeltek gabonát. D
e nevük és foglalko-zásuk az új hazában is elég sokáig m
egmaradt. P
éldául IV. L
ászlókirályunk idejéből is vannak okleveleink, am
elyek udvarnokokrólés tárnokokról szólnak. IV
. László, 1280-ban, több tím
ári (De
villa Thym
ár) tárnokát földjeikkel együtt nemesi rangra em
elte(W
. XII. 295.). T
ímár, m
int puszta, ma is m
egvan Dobos és T
ár-nok között F
ehér-megyében.
179
Nagyon sok ilyen tárnoka lehetett a királynak, m
ert ezek élé-re külön m
agasrangú főembert, a tárnokm
estert állította, aki nemvolt m
ás, mint a királyi uradalm
ak legfőbb irányítója és a befolytjövedelm
ek kezelője, mai néven a király pénzügym
inisztere.A
z eddig felsorolt különböző foglalkozású népelemek sze-
mélyükre nézve szabadok voltak. H
a királyaink Szent Istvántól
III. Endréig a várakhoz tartozó birtokaikból, vagy a saját ősi nem
-zetségi birtokaikból eladom
ányoztak egyes részeket, mindig ki-
kötötték, hogy a rajtuk élő nép csak ugyanazzal a szolgálattal ter-helhető
meg,
mint
amilyennel
a királynak
tartozott. Sokszor
puszta földet ajándékoztak el királyaink, ez esetben a rajta levőszolganépet m
ás birtokra telepítették át.D
e amint a pécsváradi oklevélből látjuk, rabszolgák is voltak
az országban, még pedig m
eglehetős számban. C
sak ez az egym
onostor 41 faluban 1107 rabszolga családot kapott a királytól.E
z a falu egy-két kivétellel mind B
aranya-megyében volt és m
a isott van.
De B
aranya-megyében 66 „d” képzős és 36 „n” vagy „ny”
képzős ősi község van ma is. E
két képző megvolt m
ár a sumir
nyelvben is, például Eridu, U
baid, Éden hangzású nevekben. E
zpedig a legegyszerűbb logikával is azt jelenti, hogy ez a 102 falum
ár az őstelepesek idejében is megvolt.
De van m
ég Baranya-m
egyében ezeken kívül 25 tiszta sumir
képzésű falu is, mint például a két S
zekcső, Udvar, S
zabar, Pócsa,
PécsE
z utóbbi kettő a sumir „bo-csu” bő vizet jelentő szóból ala-
kult ki.S
zóval a mai B
aranya-megye 331 községéből körülbelül két-
harmad rész m
ár megvolt a honfoglalás előtt. T
ehát nem volt
olyan üres és lakatlan az ország területe,
mint
amilyennek
avogulisták m
inden bizonyíték nélkül állapították meg. E
llenbenúgy a gazdasági képe, m
int a társadalmi összetétele a K
árpátme-
dencének, semm
ivel sem volt hátrább, m
int Nyugateurópáé.
Lakosai pedig nem
csak állattenyésztéssel, hanem gabona-,
gyümölcs- és szőlőterm
eléssel is foglalkoztak az egész országrakiterjesztően. E
rre vonatkozólag csak néhány adomány levelét
idézem S
zent Istvánnak, aki 1006-ban a nyitrai káptalannak sző-lőket adom
ányozott, továbbá neki adta a gabona és bor tizedét
180
Nyitra városának, valam
int Párutca, M
olonos, Könyök, K
eres-kény és G
yurkova nevű közvetlen környékbeli falvaknak (Fej. 1.
285.).Az 1015-ben kiadott pécsváradi alapító levél (F
ej. 1. 291.)szerint 110 vincellér, azaz szőlőm
űvelő családot adományozott az
apátságnak, Szekszárdon pedig szántóföldeket, erdőket, szőlőket,
nádasokat és kaszálókat juttatott ugyancsak az apátságnak.A
rendelkezésre bocsátott iparosok száma 78 volt, a bányá-
szoké 20, a mezőgazdaságban foglalkozóké 780. E
zek az adatokpedig azt bizonyítják, hogy a K
árpátmedencében elég sűrű és
gazdaságilag is fejlett népelem élt m
ár jóval a honfoglalás előtt.D
e, ha a gazdasági helyzet ilyen volt Baranya-m
egyében, ak-kor ilyen, vagy legalább is hasonló volt az egész K
árpátmeden-
cében. Em
lékeztetem olvasóim
at Lebőre, am
elynek termőföldjén
kívül semm
iféle ásványi kincse nincs és a kő eszközök anyagáértaz obszidiánért a T
okaj vidéki hegyekbe kellett menni, m
égis Kr.
e. 2000 évvel már virágzó földm
űves kultúrája volt.A
hon
foglaláskor se leh
etett tehát gyérszám
ú k
anászok
ból
és gulyások
ból a m
eghód
ított ősi nép
összetétele.Ilyet csak azok írhattak, akik az Á
rpádkori Oklevéltárunkat
nem ism
erték, vagy fajtánk lekissebbítéséért jól megfizetett állá-
sokba kerültek.E
gyébként csak meg kell vakarni az ism
eretlen jelentésű ma-
gyar szavakat és kibújik belőlük az ősi sumir szó. P
éldául a no-m
ád szót is ,csak szét kell bontani elemeire: nu-m
u-du mai nyel-
vünkön annyi, mint nem
magcsináló, vagyis nem
magterm
elő,hanem
a mezőgazdaság m
ásik ágával, az állattenyésztéssel fog-lalkozó.
Éppen azért, a nom
ád nevet nem kell lekicsinylőnek venni,
vagy szégyellni, mert szükséges és hasznos része volt a m
agyarm
ezőgazdaságnak az állattenyésztés is.Itt a nom
ádokkal csak azért foglalkozom, m
ert első királya-inknak, S
zent Istvánnak, Szent L
ászlónak és Kálm
ánnak, tör-vényerejű rendelettel kellett m
egtiltani, hogy a falvak ne menje-
nek messze a tem
plomtól, szóval, hogy ne vándoroljanak el tet-
szésük szerint egyik helyről a másikra, különösen ha kőből épített
templom
uk is volt.
181
Szent István királyunk rendelte el, hogy legalább m
inden 10falu építsen m
agának egy templom
ot (II. Törv. 34. fejezet.). S
zentL
ászló törvénye pedig így szólt:
„H
a egy falu elhagyva templom
át, más helyre költözik, a
püspök hatalma és a király parancsa kényszerítse oda
visszatérni, ahonnan eltávozott.” (I. T
örv. 19. fejezet.)
Kálm
án királyé már büntetést is tartalm
az:
„A
melyik falunak van tem
ploma, ne távozzék m
essze atem
plomától. H
a pedig eltávozott, 10 pénzt fizessen éstérjen vissza.”
(II. Törv. 12. fejezet.)
Ezek a törvények kétségkívül nem
letelepült és állandóanegyhelyben
lakó, hanem
vándor,
nomád
népre vonatkoznak.
Azonban m
ég nem következik belőlük, hogy az ország egész la-
kossága vándorló nomád életet élt. D
e az mindenesetre nyilván-
való, hogy a lakosság egy része állandó lakhellyel nem rendelke-
zett, mert akkor törvényes szabályozásra nem
lett volna szükség.M
elyik falu távolodott el messze a tem
plomától? C
sak azolyan, am
elyik nem a házak sokaságát, hanem
az emberek soka-
ságát jelentette. A falu szavunk tehát m
ég Kálm
án király idejében(1095-1116) a nagycsaládot, vagyis a nem
zetséget, katonai nyel-ven a hadat jelentette.
Minden ősfoglalkozású nép gazdasági életform
ájának kény-szerítő hatása következtében volt vándor, vagy állandóan egyhelyben lakó. A
z állattartó és pásztorkodó nép kényszerítve volt ahelyváltoztatásra, m
ert ha egyik helyen elfogyott a legelő, vagyelszáradt a fű, új legelőt kellett keresni, fel kellett szedni a sátor-fát. H
elyesen írja Al B
akri arab író az etelközi magyarokról: „E
z anép kunyhókban és sátrakban lakik, követve az eső hullását és afű sarjadását.”
Ha tehát ez értesítés szerint E
telközben állattartásból élt ésnom
ád legeltetést
folytatott a
honfoglaló ősök
népe, akkor
aK
árpátmedencében sem
változtak át azonnal földművelő, gabona-
és szőlőtermelő néppé, hanem
folytatták ott, ahol abbahagyták,m
ert egy gazdasági rendszert máról holnapra nem
lehet megvál-
toztatni.
182
Kevesen tudják, hogy a m
agyar mezőgazdaság főjövedelm
iforrása a régi időben nem
a gabonatermelés, hanem
az állatte-nyésztés volt, m
ert az élő állatok a saját lábukon is elmentek a
külföldi piacokra is, de gabonát, megfelelő köves utak híján nem
lehetett külföldre szállítani, de még a hazai városokba is nehezen.
A földm
űvelő és szőlőtermelő nép helyhez volt kötve, éppen
azért állandóan megm
űvelt és értékeket termelő földje m
ellett la-kott, m
ert azt nemcsak gondozni, m
űvelni kellett, hanem m
ég vi-gyázni is reája a gyakori tolvajokkal szem
ben. Az ilyen földm
ű-velő falvakból fejlődtek ki forgalm
asabb helyeken a városok,am
elyeknek lakói iparral és kereskedelemm
el is foglalkoztak.D
e amint tények igazolják, hogy M
agyarországon a XI., X
II.és a X
III. századokban még nagyfokú nom
ád állattenyésztés volt,úgy a m
úzeumok leletei viszont azt igazolják és bizonyítják, hogy
már a réz és bronzkorszakban, különösen annak P
éceli-szakaszá-ban eléggé virágzó földm
űvelés is volt a Kárpátm
edencében.U
gyanezt bizonyítják a pécsváradi ásatások leletei is. Ez a
falu a környezetéből kiemelkedő dom
bháton épült a Zengőhegy
tövében. Könnyen védhető, m
egerősített hely volt, azért is lett várm
ár a honfoglalás előtt. A leletek bizonysága szerint K
r. e. 2000év körül laktak benne m
ár földművesek és bányászok. A
z itt találtleletek azt bizonyítják, hogy ez a hely a rézkorszak óta állandóanlakott volt, de az em
beri élet a későbbi korokban sem szűnt m
eg,m
ert a római, avar és a honfoglaláskori időből is kerültek elő le-
letek.Arról m
ár bőven írtam, hogy S
zent István ott 1015-ben egybencés-apátságot alapított.
Hogy azon a vidéken a nép m
ilyen nyelvet beszélt, mutatják
a pécsváradi alapító oklevélben felsorolt falu nevek és az egyesterm
észeti tárgyak megnevezése is.
A pécsváradi oklevélben szereplő 41 falu m
ind magyarnyel-
vű, például Kölked, K
övesd, Varasd, V
árkony. Hetény, O
rmánd
stb. Ezek a községek m
ár a honfoglalás előtt régen ott voltak. Eb-
ből pedig az is következik, hogy a névadó nép szintén már az ős-
idő óta ott lakozott. Az őslakosság tehát helyhezkötött földm
űves,szőlő- és gyüm
ölcstermelő volt. G
yümölcsény nevű falunk B
ara-nyában m
a is megvan, de nevének tanúsága szerint m
ég abból azidőből való, am
ikor az „ny” képző a mai „os-es-ös” képzőnek fe-
183
lelt meg, am
ikor tehát a gyümölcsöst m
ég gyümölcsénynek ne-
vezték. Ez pedig m
ég jóval a honfoglalás előtt volt. Ha 2000 év-
ben állapítom m
eg ezt az időt a honfoglalás előtt, akkor semm
ondok hihetetlent, mert az „n” lágyítva „ny”, m
ég sumir képző
volt.Melyik népréteg volt tehát az, am
elyre Szent L
ászló és Kál-
mán királyaink törvényei vonatkoztak? A
zt hiszem, hogy olva-
sóim is m
egfelelnek rá.S
emm
i esetre sem az őstelepes lakosság, hanem
Árpád kato-
na népe, a hódító magyarság volt az, am
ely nomád állattenyésztő
volt, mikor hazánk földjére lépett és az is m
aradt évszázadokig,m
íg a természet rendje és a fejlődés törvénye szerint a kisnem
es-ség rá nem
szorult arra, hogy maga is m
egfogja a kapa-, a kasza-nyelét és az ekeszarvát. A
vagyonosabbak úgyis jobbágyaikkalműveltették földjeiket. A
z erdők, a legelők azonban majdnem
alegújabb ideig m
egmaradtak a nem
esi közbirtokosság kezén. Egy
emberöltővel ezelőtt m
ég így volt.
184
XX
XII. ÍR
ÁS
OS
BIZ
ON
YÍT
ÉK
OK
A K
ÖZ
NÉ
PN
YE
L V
ÉRŐ
L
Itt arról a népről írok, amely m
ár az ősidőben apró rajokbanm
egszállta a Kárpátm
edence földjét és azon a munkaszerszám
ai-val m
agának nemcsak otthont épített, hanem
megélhetést is bizto-
sított. Ez az őstelepes nép, am
elyik új hazájában a saját nyelvénadott nevet a földnek, a víznek, a hegyeknek és telephelyeinek,am
elyek közül elég soknak ki elemeztem
a jelentését a sumir
nyelv segítségével.A
z árpádkori okleveleknek olyan megjegyzéseit is kiírtam
,am
elyekben azt közölték, hogy valamely földrajzi helyet a köznép
nyelvén (vulgo vagy vulgariter) hogyan neveztek el.A
latin „vu
lgus” szóval n
evezett közn
ép teh
át az őstele-p
ülésű
nép
ek egym
ásra rakod
ó rétegeiből h
osszú évezred
ekalatt k
ialaku
lt, legutób
b Á
rpád
had
aitól megh
ódított jogtalan,
vagy korlátolt jogú
nép
elem volt, a hód
ítók teljes jogú
, szabad
nép
ével szemb
en.
Olyan okm
ányokat idézek, megnevezve pontosan, hogy azok
melyik okm
ányt árban találhatók meg, szószerint, am
elyeket a ki-rályi kancellária, vagyis iroda állított ki, am
elynek élén országostekintélyű em
ber, a királyi kancellár állott. Ez teljes felelősséggel
tartozott ellenőrizni, hogy a király elé aláírás végett terjesztett hi-vatalos iratok tévedésm
entesek legyenek.M
ivel ezeket az okleveleket latin nyelven állították ki, azértaz oklevél szerkesztők m
inden szóra és fogalomra latin szót hasz-
náltak. Midőn tehát az oklevél azt írja, hogy valam
ely földrajzihelyet a köznép (vulgus) nyelvén hogyan neveztek el, a köznépcsak m
agyar köznépet jelentett és nem idegent, vagyis Á
rpád ha-dai által m
ár a Kárpátm
edencében talált, meghódított és szolgává
tett népelemet.
Megjegyzem
még, hogy az oklevelekben a köznép nyelvére
való hivatkozás Szent István királytól V
. István királyig találhatócsak. K
ésőbb a köznép nyelvét már nem
különböztetik meg az
oklevelek a hódító urakétól.
185
Ez a tény pedig azt jelenti, hogy a köznép nyelve m
ár nemkülönbözött az előkelőkétől. A
mi pedig csak úgy következhetett
be, hogy a hód
ító urak
kén
yszerűségb
ől megtan
ulva a szolgák
nyelvét, a m
aguk
kal h
ozott s add
ig beszélt saját n
yelvük
et, atörök
nyelvet elh
agyták és az őslak
os nép
ét vették fel, am
int
ez az összes hód
ító nép
ekk
el így történt. E
z alól az általános
szabály alól Á
rpád
nép
ének
török n
yelve sem leh
etett kivétel,
ami tén
yleg nem
is lett, mert a m
ai magyar n
yelvün
k n
em a
hód
ító török nyelve, h
anem
a megh
ódított ősn
ép su
mir rok
onn
yelve lett.V
. István királyunk után ez a szó „vulgus”, mint a köznép
neve, m
ár nem
fordul
elő okleveleinkben,
annál kevésbé
azanjoukori oklevelekben.
Szent Istvánt serdülő korában keresztelték m
eg. A kereszt-
apja egy Apuliából (D
élitália) származott előkelő úr volt, névleg
Deodatus. E
z Magyarországon telepedett le, S
zent István bővenellátta földbirtokkal. A
többi közt neki adta a komárom
megyei
Tatát is. E
zt most a T
óvárossal való egyesülése óta Tatatóváros-
nak hívják. Az eredeti oklevél (F
ej. IV. 3. 103.) azt m
ondja, hogyS
zent István a szóbanforgó falut azért nevezte el Tatának, m
ert aköznép nyelvén (vulgariter) az keresztapát jelent. S
zínmagyar vi-
déken több helyen hallottam ezt a nevet, de csak népies haszná-
latban és sehol sem hivatalos névként.
Szent István a veszprém
egyház részére kiadott alapító okle-velében (F
ej. 1. 289.) többek között két ősi nevű falut is adomá-
nyozott az egyháznak. Az egyik V
eszprém-m
egyében. a másik
Fehér-m
egyében volt.H
a Szent István idejében m
ár ősi, vagyis nagyon régi volt anevük ezeknek a falvaknak, akkor nagyon sok évvel S
zent Istvánelőtt, sőt a honfoglalás előtt is m
egvoltak már.
Tehát nevüket csak a sum
irutód ősnéptől kaphatták, annál isinkább, m
ert a nevük tiszta sumir szó. ,,ős” sum
irul írva „us”, ki-ejtve pedig „üs” volt.
Nagyon gazdag m
agyar szavakban a tihanyi bencésapátságrészére I. A
ndrás királyunktól 1055-ben kiadott alapító oklevél(F
ej. 1. 388 és W. V
I. 66.). Ez ugyanis részletesen leírja az ado-
mányozott birtokok határvonalait és a köznép nyelvén m
eg is ne-vezi az útbaeső term
észetes határjeleket.
186
Olvasóim
egy 900 éves okirat szavaiból maguk is m
egálla-píthatják, hogy az akkori köznép m
ilyen nyelven beszélt. A sza-
vak helyes kiejtése mellett zárójelben közlöm
az oklevél szerintiírásm
ódot is.T
ihanyról azt mondja az oklevél, hogy köznyelven (vulgo)
Tichon, T
ikhon. Dunántúlon a tyúk neve m
a is „tik”, a hon pedigtartózkodási helyet jelent. T
ikhon tehát tyúkhont jelent. Valószí-
nű, hogy sok vadtyúk tanyázott azon a félreeső földön.A
zután jön a többi határjel, így fok (fuc) ma S
iófok, huluoodim
a Ölved község, Z
akadat szakadék, aruc árok, urs a ma A
lsóörs,zilukut
olyan kút,
amelynek
szile, széle,
kávája van,
cuescut(K
öveskút), certhel (Kerthely), ceuristue (kőristő), secuueze (se-
kélyvíz), uueize (óvíz, állottvíz), ziget zadu (szigetszád), fyzeg(füzes),
munurau
cerecu (m
ogyorókerék, m
ogyoróerdő),uít;uesm
egaja (ölves megyéje, határa), m
onorau bucurea (mogyoróbo-
kor), fizeg aza a (füzes aszó), ez a szó lólegelőt jelentett, a sumir
nyelvben assza lovat jelent; curtuelfa (körtvélfa), hurcu (hurok),zarfeu (S
zárfő község), eri itu rea (őri útra), ohm cuta rea (óút kútj
ára), hohnodi rea (ahnásra), gnir uuege hohnodia rea (nyírvégialm
ásra), mortis uuasara cu ta rea (M
artosvására kútjára), noguazac fece rea (nagy aszó fokára), feheru uaru rea m
eneh hodu uturea (F
ehérvárra menő hadi útra), petre zenaia hel rea (P
éter szé-nája helyére), aructue (Á
roktő), lean syker (leánysír), aruc fee(árokfő), luazu holm
a (lóház halma), asuuegi utu (aszóvégi út),
baluuana (bálvány), eluui humuc (élői hom
ok), harmu ferteu (há-
rom
fertő), ruuozlicu
(ravaszlik), a
rókát hívták
ravasznak,harm
uhig (három
híd),
baba hum
ca (babaistennő
homokja),
oluphel rea (alaphelyre), cuesti (Kövesd), fecte cum
uc (feketehom
ok), fuegnes humuc (füenyes hom
ok). Azon a vidéken m
égm
a is füeny a fövény és kües a köves a nép nyelvén.E
z a sok magyar szó m
ind a köznép (vulgus nyelvében voltm
eg. Tehát kétségtelen igaz, hogy a köznép, az ősi telepes nép
nyelve volt az, amelyet m
a magyar nyelvnek nevezünk, nem
pe-dig a hódító katonanépé, am
elyet Árpád fejedelem
csak 100 évvelazelőtt vezérelt a K
árpátmedencébe, tehát akkor m
ég a honfoglalónépelem
a maga ősi nyelvét, a töröknyelvet beszélte.
Még kevés híján a m
ásik másfélszáz évnek is el kellett m
úlni,am
ikor Kézai S
imon krónikásunk, 1280-ban azt írta a m
énfői
187
csatahelyről, hogy a mi nyelvünkön, vagyis m
ár az urak nyelvénis nevezik azt a helyet „W
eznemut”, vagyis V
észnémetnek, m
ainyelvünkön ném
etvésznek. Teh
át a közn
ép n
yelve már az egész
nép
nyelve lett b
eleértve a hód
ító urak
ét is. Megállapíthatja
velem m
inden olvasóm, hogy a m
i édes anyanyelvünknek egy ősiform
áját képviselik még a felsorolt nevek. A
z „ut” képző gyakori
használata erősen a sumir nyelvrokonságra utal, de bizonyítja
különösen az a tény, hogy a ragok még nincsenek a tőszóhoz ra-
gasztva, hanem m
int külön szavak szerepelnek, amiként a sum
irnyelvben is. P
éldául: Feheru uaru rea m
ene hodu utu rea (Fehér-
várra menő hadi útra). A
z oklevélben szereplő írásmód tiszta
sumir jellegű. E
z pedig a közölt adatok alapján megcáfolhatatlan.
Azt is m
egállapíthatják velem kedves olvasóim
, hogy mekko-
ra lelkiismeretlenség és felelőtlenség kellett V
ámbéri részéről ah-
hoz, hogy Tihanyt szláv szónak és szláv telepnek állította, m
ikorott az egész környéken m
inden fa, bokor, forrás, völgy, patak,halom
stb. mind m
agyar nevet viselt még az ősi idő óta.
Szent L
ászló királyunk, 1082-ben összeíratta a veszprémi
egyháznak ama birtokait, am
elyeket az még S
zent Istvántól ka-pott. A
z oklevél (Fej. V
I. 2. 350.) egy Besne, m
áskép Bosuló ne-
vű faluról azt mondja, hogy a köznép (vulgus) ezt T
eleknek neve-zi, egy L
eány (lean) nevű faluról pedig azt mondja, hogy ezt a
köznép (vulgus) Sim
egfalunak, vagy másképp S
ümegfának hívja;
a „fa” szavunk már az ősidőben, a sum
ir nyelvben is családot je-lentett, am
int már írtam
róla. Süm
egfa tehát a Süm
eg-család ott-hona volt. A
„fa” szóból lett ,,1” képzővel a falu és a falka sza-vunk, „j” képzővel pedig a faj, vagy fajta szavunk.
II. Géza királyunk a budai egyháznak a D
unán a megyeri
révtől egészen
a N
agyszigetig, (C
sepelsziget) halászó
helyetadom
ányozott. Az oklevél (F
ej. II. 129.) erről a halászó helyrőlazt m
ondja, hogy köznyelven (vulgo) tanyának (tonya) nevezték.A
tanya szavunk abban az időben és még sokáig ideiglenes tar-
tózkodási helyet jelentett.K
onstancia, III. Béla királyunk leánya, I. O
ttokár cseh királyfelesége
volt. H
ozományából
Magyarországon
egy T
irnávia(T
rnau) nevű várost alapított, amelyről az oklevél (F
ej. IV. 1.
135.) azt mondja, hogy m
agyar köznyelven (in vulg ari Ungarico)
Konstancia szom
batjának nevezték. Ez lett a későbbi N
agyszom-
188
bat nevű városunk. Ebben az oklevélben a köznyelv m
ár magyar
jelzőt kapott, ami azt jelenti, hogy a köznép is m
agyar lett a hon-foglaló m
egyeri, vagy magyari törzs neve után. A
zelőtt csak álta-lánosságban nevezték köznépnek, m
int amelyiknek a hódító m
a-gyar néphez és annak m
agyar nevéhez semm
i köze sem volt.
Ez a kifejezés „m
agyar köznyelv” másképpen nem
elemez-
hető ki, tehát másképp nem
magyarázható m
eg, mint úgy, hogy
volt egy magyar előkelő nyelv is, am
elyen azelőtt nem a köznép
beszélt, hanem az úri rend, az uralkodó osztály, a hódító teljes jo-
gú katonanép, a nemesség. E
z a nyelv pedig a török volt.IV
. Béla 1267-ben, a nyitram
egyei Udvardban levő szolgáit a
Szent M
árton~ apátságnak adományozta. A
z oklevél (Hazai O
klt.1.)
azt m
ondja róluk,
hogy köznyelven
(vulgo) halászoknak
(halous) hívták őket. A haloust hálósnak is lehet olvasni. A
sumir
nyelvben a háló szó megfelelője „halu” volt.
Az ugocsam
egyei Tarnatelekben IV
. Béla telepes népei lak-
tak, akikről az oklevél (Fej. V
II. 3. 48.) azt mondja, hogy m
agyarköznyelven (vulgo hungarico) királyháziaknak hívják őket. Itt ism
ár magyar köznyelv az egykori jogtalan alsó néposztálynak, a
vulgusnak nyelve.V
. István 1272-ben, a sárosi határőreinek egy Finta nevű
birtokot adományozott. A
z oklevél (HO
. V. 46.) azt m
ondja ró-luk, hogy köznyelven nevezik őket öröknek. (T
erram spiculato-
rum vulgariter eur dictorum
.)A
pozsonyi káptalan egyik jelentésében (W. II. 222.) azt ol-
vassuk, hogy előtte megjelentek olyan jobbágyok, akiket köz-
nyelven (vulgo) „szállásadó” néven neveztek. Abban az időben
még vendégfogadó szállodák nem
voltak, azért a hivatalosan uta-zónak az ilyen szállásadó jobbágynak kellett szállást adni.
A K
eszthely melletti H
évíz fürdőről az egyik oklevél (Zalai
oklt. 1. 215.) azt mondja, hogy köznyelven „vulgariter” hívják
Hévíznek (H
ewyz).
Kézai S
imon m
ester 1280 körül írt krónikájában kétséget ki-záró bizonyítékokat találunk arra, hogy a hódító úri réteg m
árteljesen elvesztette régi török nyelvét és az alsó, a m
eghódítottnéposztálynak, a vulgusnak nyelvét vette fel.
Az udvarnokokról azt írta, hogy azokat hazai néven (patrio
nomine) nevezték el, a györm
egyei Ménfö község határában pe-
189
dig azt a csatahelyet, ahol a németek közül sokan elestek, az ö
nyelvükön Florum
pajur (verloren bajern) a mi nyelvünkön pedig
Vészném
etnek (Weznem
ut) nevezték. Ez a V
észnémet m
ég telje-sen sum
ir szerkezetű szó, elöl van a főnév és utána a jelző. Ma
már így m
ondanánk, hogy német-vész. T
ehát a XIII. századi m
a-gyar köznép m
ég híven őrizte sumir eredetű nyelvének em
lékeit.K
ézai Sim
on krónikásunk ezt a nyelvet már a m
i nyelvünknek(lingua nostra) m
ondja, tehát a köznép nyelve akkor már az egész
nép nyelve lett, a hódítók török nyelve pedig megszünt.
XIII.
század
végén
tehát
a m
eghód
ított őstelep
es n
épn
yelve az egész nép
nyelvévé alak
ult k
i ott a Du
na-T
isza táján.
190
XX
XIII. M
IT B
IZO
NY
ÍTAN
AK
AZ
ÁR
PÁ
DK
O-
RI S
ZE
MÉ
LYN
EV
EK
?
Mióta az em
ber fizikai és szellemi fejlődésében odajutott,
hogy gondolatait, akaratát már szavakkal értelm
esen ki tudta fe-jezni, nem
csak a környezetében levő természeti tárgyaknak, ha-
nem em
bertársainak is nevet adott. Ez a névadás is az egym
ástólvaló m
egkülönböztetést szolgálta.A
z ősi név tehát az embereknél szem
élynév volt. Ez a sze-
mélyt jelölő név lett a kereszténység korában a keresztnév. A
ve-zetéknév pedig arra szolgált, hogy a sok egynevű, vagy egynem
űszem
élyt meglehessen különböztetni egym
ástól.A
z Á
rpádházi királyok
idejében m
ég csak
személynevek
voltak, amelyek előtt indokolt esetben az apa, vagy a falu neve is
szerepelt. A szem
élynevek jelentése a legtöbb esetben útmutatásul
szolgált arra, hogy valamely szem
ély melyik néphez tartozott.
Annak idején az árpádkori okm
ány-gyűjteményeinkből azt is
kiírtam, hogy a királyok által a várjavakkal együtt eladom
ányo-zott jogtalan, vagy korlátozott jogú szolganépek m
ilyen személy-
neveket viseltek. De egyúttal kijegyeztem
azoknak a személyne-
veit is, akik a királyoktól birtokadományban részesültek, szóval a
teljesjogú földesurak, a nemesek neveit. O
lvasóim önm
aguk fog-ják eldönteni, hogy m
elyik népréteg beszélte akkor azt a nyelvet,am
elyet most m
agyarnak nevezünk,A
királyi adományban részesülőknek nevei m
ellé az oklevéljelzését is kiírom
.A
Vasm
egyében történt birtokadományozásokat veszem
felpéldának. Itt tudniillik, kevesebb volt az egyházi birtok, m
int atöbbi D
unántúli megyénél és több a szem
élyi név.II. E
ndre király Csernuk fia, Istvánnak adta S
zecsőd falut(F
ej. III-1. 21.). Ugyancsak ő juttatta U
raj falut a Ják nemzetség-
beli Andrásnak (F
ej. III. 1 329.).IV
. Béla a következő birtokokat adom
ányozta el Vasm
egyé-ben: T
iba nevű hívének Gáh falvát (W
. VIII. 59.) B
ana nevű hí-vének S
zünöse falvát (HO
. IV. 88.). S
zünso sumir szó, a m
ainyelvünkön szűnő vizet jelent. A
Csém
nemzetségnek Ó
vár nevű
191
birtokot (W. V
II. 161.), Herrand nevű hívének több m
eg nem ne-
vezett birtokot, három bizalm
as emberének, M
oricz tárnokmes-
ternek, Jánosnak és Détának R
um és B
uad nevű falvakat (Fej. IV
.3. 44.) és végül István pozsonyi ispánnak M
ezdyn falut örök tu-lajdonjoggal adom
ányozta (HO
. II. 4.)V
. István
birtokadományozásai
a következők:
Bana
fiaP
árisnak Káldban juttatott egy részbirtokot (F
ej. VII. 3. 30.) S
o-rok nevű faluból egy várjobbágyot,
névszerint V
asast nem
esirangra em
elt földjével együtt (W. IX
. 6.). A várjobbágyok a köz-
néphez tartoztak, tehát Vasas neve a köznép nyelvéből való. O
slJakab is az ő kezéből kapta A
lcsép községbeni birtokát. Az O
sliakbessenyő szárm
azásúak voltak.IV
. László királytól a következők részesültek birtokadom
á-nyozásban: A
ndrás fia, András kapta H
ídvég falut (HO
. II. 14.),C
sapó fia, András kapta F
óka-földjét (HO
. III. 42.). István tár-nokm
estere és Adorján pincem
estere Káldban kaptak földet (H
O.
VII. 161.). A
Ják nemzetség kapta K
ovácsi falut (W. IX
. 58.).C
siszár fia,
Lencs
(Leonch)
Sorokusztágban
és D
oroszló fia,
Doroszló R
um határában részesültek földadom
ányban. (W. IX
.6.). A
Csák nem
zetségbeli Renold és K
emény a R
ába melletti er-
dők használatát kapták meg (H
O. III. 52.), M
ocsia (Mochia) ispán
megkapta a hűtlen H
enrik bán birtokát, Bolda falut. (H
O. V
III.229.) L
ászló és Gergely nevű hívei H
őgyészben kaptak birtokot.H
errand étekfogó mester kapta a hűtlen felsőlövői íjjászok földjét
(W. X
II. 111.). Dénes győri püspök a S
zabária, a mai S
zombat-
hely és Szőlősközti birtokot kapta 1276-ban (W
. XII. 168.). E
bedfia, Ják kapta T
eszár falut (Fej. V
II. II. 69.). A Ják nem
zetségbeliB
oksa, Péter és Iván kapták B
ottyánt (Fej. V
II. 3. 72.). Miksa
(Mixe) fiai, P
éter és István kapták Miskét (H
O. IV
. 50.).III. E
ndre Bicsó (B
ychov) nevü hívének adta Szarvaskendet
(Fej. III. 1. 21.). H
artwig fiai szám
ára pedig Hidegségből szakított
ki egy részbirtokot (W. X
II. 503.). Hahold fia Istvánnak adta M
u-raszom
batot, amelyet akkor B
élmurának neveztek (W
. X. 250.).
Végül
Miklós
ispánnak adom
ányozta A
lsólendvát (H
O.
VIII.
16.).A m
eghódított köznép és a szolgarendű népréteg pedig ilyenszem
élyneveket viselt:
192
Acél, A
dós, Ajándék, A
ludt, Alm
ás, Aldom
ás, Akadás, A
pa,A
pós, Aratás, Á
rkos, Árva, Á
lnok, Áros, Á
rpa.B
átor, Bogár, B
uga, Búza, B
ot, Bolt, B
ős, Buta, B
utuka, Be-
led, Bandás, B
üdös, Bögyös, B
odor, Borz, B
aj, Baja, B
éke, Bá-
rány, Bab, B
otos, Boda, B
oka, Bolhás, B
ékés, Bősz, B
ús, Bizo-
dalom.
Csípő, C
sima, C
seke, Csúcs, C
seperke, Csokor, C
sibe, Csu-
da, Család, C
suka, Csinos, C
sendőr, Csók, C
sóka, Csúnya, C
so-m
ós, Csonka, C
sáb, Csupor.
Dob, D
obos, Doboz, D
iós, Dara, D
uda,F
iad, Falka, F
odor, Fogas, F
éltő, Főerős, F
ene, Fele, F
eles,F
iles, Füles, F
arkas, Feled, F
egyveres, Foltos, Főd, F
iók, Fias.E
bed, Egyed, E
leség, Em
ese, Erős, E
rdő, Erdőd, E
ső, Erdős,
Égető, É
rző, Él, É
les, Érő.
Galam
b, Galam
bos, Gom
bos, Gyenge, G
yürü, Gyürke, G
yü-ge.
Hab, H
arcos, Haragos, H
azug, Hely, H
elyes, Henye, H
ázas,H
ála, Honos, H
oldas, Hivatal, H
ogyél, Hugyos, H
angya, Hús,
Hajm
ás, H
atalmas,
Hím
es, Hőseb,
Husvét.
Isa, Inas,
Iharos,Jólégő.
Kokas, K
orpás, Kem
ény, Kenő, K
ényes, Kérő, K
ese, Kevély,
Keserüd, K
ereső, Kalandos, K
evereg, Kom
or, Kéreg, K
érős, Ke-
zed, Karácsony, K
ulcs, Kij, K
esely, Kevés, K
íván, Kínos, K
eserü,K
ása, Kezes, K
ék, Kékes, K
ozma, K
ós.L
enke, Léged, L
ölkös, Lőkös, L
ug, Lila, L
át, Látós, L
áto-m
ás.Magas, M
agos, Majd, M
ohar, Mese, M
egszeg, Mórocz, M
á-kod, M
edve, Maradék, M
odor, Modoros, M
unka, Munkás, M
ező,N
ézetes, Nyalka, N
emél, N
emhisz.
Ok, Ó
riás, Oszlop, O
rszág, Ős, Ö
lves, Ölbö, Ő
söd, Ördög,
Patkó, P
atak, Posza, P
etes, Poczok, P
éntek, Patkány, P
uha, Póka.
Regős, R
ugós, Rest, R
epes, Ruha, R
emény, R
észeg, Róka,
Som
a, Seb, S
emijen, S
üke, Süket, S
ikos, Sólyom
, Sok, S
udár.S
zóló, Szam
ár, Szentes, S
zerda, Sziget, S
zéna, Szeret, S
ze-m
es, Szerecsen, S
zombat, S
zomorú, S
zőlő.T
álas, Tokos, T
orkos, Teke, T
omor, T
akaró, Tom
pa, Tönkös,
Tolvaj, T
ömör, T
ündér, Torm
a, Tegez, T
ekerő, Tarka.
Ugod, U
tód, Unoka, U
táló, Vendég, V
énbor, Vörös,
193
Vitéz, V
endéges, Vidékes, V
őlegény, Varangy, V
as, Vasas,
Vétkes,
Vid,
Vadas,
Vásár,
Vese,
Zab,
Zabos,
Zálog,
Zeke,
Zászló, Z
öld.K
ülön nőnevek:A
glény, Ajándék, B
alzsam, H
itvánd, Legyes, L
iliom,
Csibe, C
sinos, Csók, C
sáb, Csúnya, E
mese, F
éltő, Helyes,
Legényes, H
alálos, Em
lő, Mula, M
ező, Szegény, S
zemes, S
zépe,S
zerető, Szerelem
, Szerelm
es, Szellő, S
zálas, Szerecseny, S
zere-tem
, Szom
orú, Szom
batka, Szentes, T
ündér, Viola, V
énvér.A
zt hiszem, hogy felesleges szószaporítás volna, ha erről a
tárgykörről többet beszélnék. Maguk a nevek többet m
ondanakm
int egy könyvtárnyi írás.E
nevek
viselői ped
ig kivétel n
élkü
l a megh
ódított k
öz-n
éph
ez tartoztak. L
etagadh
atatlanu
l igaz, hogy a m
ai magyar
nyelv a m
eghód
ított nép
é és nem
a hód
ító katonan
épé volt. S
ott alaku
lt ki már az ősid
őben
, a Kárp
átmed
encéb
en. T
ény az
is, hogy m
ind
egyik n
évnek
a mai m
agyar nyelvb
en van
jelen-
tése. Teh
át az ősnép
a mai n
yelvün
k ősét b
eszélte.E
zeket a neveket mind az árpádkori O
klevelekből írtam ki,
máshonnan vett vagy költött név köztük egy sincs. E
z a tény pe-dig azt bizonyítja, hogy ezeknek a neveknek az adása, használása,az őstelepes, Á
rpád hódító népétől szolgává tett népnek a nyelvé-ből való, m
ert a hódító urak nyelve a török volt. De ezeket a ne-
veket a meghódított népréteg nem
csak az ősidőben használta, ha-nem
a keresztény középkorban is, szóval Szent István után egé-
szen addig, amíg a keresztény egyháztól használt nevek azokat ki
nem szorították, m
int a pogányságnak az emlékeit. A
z uralkodófelső réteg nevei között elég sok volt a ném
et eredetű.M
ekkora beidegzett ragaszkodás kellett a nép részéről ahhoz,hogy ősi neveit m
ég a kereszténykorban is oly sokáig megtudta
tartani.
194
XX
XIV
. AZ
ÖS
SZ
EH
AS
ON
LÍT
Ó N
YE
LVÉ
-S
ZE
T TA
NÍT
ÁS
A
Egy időben sokat foglalkoztam
az egyes nyelveknek a ma-
gyar nyelvvel való összehasonlításával. Arra a m
eglepő tényrejöttem
rá, hogy a magyar nyelv szóanyaga igen sok nép nyelvével
mutat rokonságot.
Megállapítottam
azt is, hogy a magyar nyelvkincs szavaihoz
azonos vagy hasonló értelmű szavak feltalálhatók m
inden népnyelvében, G
ibraltártól a Csuzim
ai szorosig, vagyis Spanyolor-szágtól Japánig. D
e ide tartoznak a Tigris és E
ufrates folyók kö-zéhez – az ősi sum
ir országhoz – közel eső sémi és árja népek
nyelvei is.M
egállapítottam azt is, hogy a m
agyar nyelvnek erre az óriásiterületre kiterjedő rokonsága nem
származhatott a m
agyar népnekvagy a m
agyar szavaknak a szétszóródásából, hanem egyedül
csak a magyar nyelv ősének, a sum
ir nyelvnek és népnek szétszó-ródásából.
A sum
ir nép szétszóródása történeti tény, mert m
ég Kínában
is ők – a sumir m
enekültek – vezették be az öntözéses mezőgaz-
daságot a Hoangho és a Jancsekiang völgyeiben.
Szétszóródásukat
részben term
észetes szaporulat
okoztaazért, m
ert korlátolt volt a termőterületük. E
sőtlen és száraz voltaz éghajlatuk, s öntözéssel csak azokat a földjeiket tudták term
ővétenni, am
elyek alacsonyabbak voltak, mint a m
egáradó folyóikvizének szintje. D
e legnagyobb százalékban kényszerből kellettelhagyniok ősi földjeiket, m
ert a szomszédos pusztaságok népei, a
semiták,
elfoglalták városaikat,
elvették jól
művelt
kenyéradóföldjeiket, s ők a rabszolgaság elől m
enekültek a világ minden
tájai felé.A
sumir nyelv kiszóródásának egész területét s ennek népeit
itt nem vázolom
fel, mert ez m
aga egy külön könyvbe kívánko-zik. E
nnek megírását ráhagyom
a nyomaim
at követő utódokra.T
isztában vagyok azzal, hogy addig még sok vita követi m
egálla-pításaim
at. De az igazságot érdek nélkül keresők csak az általam
megjelölt úton találják m
eg azt.
195
De ízelítőnek m
egírok egy érdekes esetet, amelyről egy m
a-gyar leventéből lett francia idegenlégionista adott hírt. E
z – név-leg S
tubacher László – a nógrádm
egyei Rom
hány községből ke-rült ki a leventéinkkel – a m
agyar ifjúság színe virágával – Né-
metországba a m
ásodik világháború vége felé. A háború után
azonban nem engedték őket haza, ahogyan kellett volna, hanem
afranciák valam
i suskussal, amiben m
agyar vezető férfiak keze isbenne volt, besorozták őket a francia idegenlégióba.
Mint katona került ki S
tubacher francia Indokinába, a mai
Dél-V
ietnamba. Innen írt egy levelet G
azsi István romhányi la-
kosnak, aki
azt volt
szíves nekem
elküldeni.
Ebből
idézemszószerint a következőket:
„Indokina keleti részén vagyok, T
urán nevű tartomány-
ban, a történelem szerint innen indultak el az ősm
agyar-ok nyugatra. B
eszéltem egy idősebb m
agyar fiúval, akim
ár négy éve, hogy itt van. Ő m
ondta nekem, hogy az
őserdőben m
ég m
ost is
vannak néhol
olyan törzsek,
amelyeknek tagjai úgy beszélnek, m
int mi.”
Kétségtelen, hogy ez az utolsó m
ondat azt jelenti, hogy olyannyelven beszélnek m
int mi, azaz m
agyarul. A közölt adat hiteles-
ségéhez nem fér sem
mi kétség, m
ert semm
i gyanúra nem lehet ok
a levélíró jóhiszeműsége és igazm
ondás a tekintetében. A levél
eredeti szövege pedig nálam van.
Tény az is, hogy azok az őserdei nyelvrokonok nem
a mai
Magyarországról
vetődhettek oda.
A
Kárpátok
ölelte m
agyarföldről nagyobb néprajok nem
vándoroltak ki. Egyedül csak a
mezopotám
iai ősök
kerülhettek oda
Délkínába
akkor, am
ikoregyes rajaik a K
árpátmedencébe is eljutottak. D
e miért vannak
most az őserdőben? A
tartomány T
urán neve sumirul nagy térsé-
get, síkságot jelent. Valam
ikor ott laktak a sumir m
enekültek, deidővel lassan oda telepedtek a kínaiak is, akik szívós m
unkával,m
eg tömegeik nyom
ásával elvették jóltermő földjeiket, s ők pedig
az őserdő
biztonságába húzódtak.
Erre
is ad
felvilágosítástS
tubacher levele, amikor közli, hogy ahol ő van, a lakosság kínai-
akból áll, akik földműveléssel foglalkoznak. A
legközelebbi városhozzá T
ai-Fu.
196
Ez az egész terület tehát a délkínai tengerpart vidékéhez tar-
tozik, amelyet F
u-Kien vagy H
o-Kien néven neveznek m
a. Az itt
levő kínai nyelv arról nevezetes, hogy benne nagyon sok a ma-
gyar szavakkal értelem és kiejtés szerint egyező kínai szó, am
i-ként m
egírta azt annak idején Som
ogyi Ede, aki a sum
ir és ma-
gyar nyelv rokonságára az én figyelmem
et is felhívta még ifjú
egyetemista korom
ban.A
következő kínai szavak úgy kiejtés mint jelentés szerint
teljesen azonosak magyar szavakkal. P
ld. én-én, ég-ég, fi-fi, gaz-gaz, hang-hang, hit-hit, hiu-hiu, hó-hó, (hónap), hon-hon, hős-hős, ír-ír, is-is, íz-íz, ham
u-homu, kincs-kincse, kő-kő, ló-ló, ku-
pa-kupa, kút-kút, mag-nag, m
os-mos, nap-nap, oszt-oszt, pad-pad,
pej-pej, pír-pír, sík-sík, szén-szén, szép-szjep, szív-szív, szög-szeg, tó-tó, tor-tor, tű-tű, vív-ví, víz-víz, zsír-sjar, stb.
Ezekből bárm
ely magyar m
egállapíthatja a teljes megegye-
zést. De m
ennyi van még a kicsi eltérésekkel különbözőkből.
Mit bizonyítanak ezek a szavak? A
zt, hogy az ősidőben am
agyar nyelv ősét beszélő nép lakott azon a vidéken, és ennek anyelvében voltak benne azok a szavak, am
elyek ma úgy ~ m
agyarnyelvben, m
int a kínai nyelv hokien nyelvjárásában azonos szó-alakban és jelentésben is m
egvannak. Tehát ezeknek a szavaknak
közös az eredete, ugyanannak a népnek egy töredéke volt ott,am
elyiknek a másik része a K
árpátmedencét népesítette be.
Ha k
ét nyelvb
en sok
olyan szó van
, amelyek
kiejtésre és
jelentésre n
ézve egymással tök
életesen m
egegyeznek
, de m
ég aleh
etősége is kizárt an
nak
, hogy egym
ástól vehették
volna át
azokat,
akk
or ezek
a
szavak
csak
egy h
armad
ik
nyelvből
származh
attak és k
erülh
ettek át a k
ét nyelvb
e.D
e ebből a tényből az is következik, hogy ha a hokien nyelv-be azok a szavak a sum
ir nyelvből származtak át, akkor azok m
a-gyar m
egfelelői is csak a sumir nyelvből szárm
azhatnak. Ez a
nyelvi bizonyíték van olyan erős, mintha ezt sum
ir cserepekreégetett betűk bizonyítanák. V
agyis, a délkínai szavakkal tökélete-sen egyező m
agyar szavak is a sumiroktól szárm
aznak.D
e van Kínának egy O
rdos nevű tartománya a S
árga folyóm
ellett, ahol a nép a mai m
agyar nyelvhez közeli rokonnyelvetbeszél. E
nnek a ténynek is csak az az egyetlen elfogadható ma-
gyarázata, hogy az ordosiak ősei éppúgy, mint a délvietnam
i ős-
197
erdő törzsei is, csak az ősidőben szétszóródott sumir telepesekből
származhatnak.
De ez a tény azt is valószínűvé teszi, hogy a nyelvkincsünk-
nek még nagyon sok szava van, am
i a sumir nyelvből szárm
azik.T
ermészetes az is, hogy az ősidőben nagyobb volt a hasonló-
ság, sőt a teljes azonosságra is következtethetünk. A m
egmaradt
azonos jelentésű szavak erre logikusan utalnak. Azt is elhihetjük
Stubachernak, hogy az őserdő rejtekeibe m
enekült népcsoportm
inden idegen
nyelvhatástól m
entesülve, m
a is
érintetlen ősi
nyelvét beszéli, amelyet az idősebb idegenlégionista m
eg is értetts a m
i magyar nyelvünkkel egyezőnek talált. T
ermészetes azon-
ban, hogy ez az egyezés nem vonatkozik sem
az egész szókin-csünkre, sem
a nyelvünk szerkezetére ma m
ár, mert közben pár
ezer esztendő elmúlt felettünk m
indent, a nyelvet is megváltoztató
erejével és hatásával együtt.A
kínai homu és kincse szavakra van egy érdekes m
egjegy-zésem
. A H
alotti Beszédben m
ég nálunk is homu volt a ham
u. Akinai nyelvben a „ho” annyit jelent m
int tűz magyarul, m
iként am
i nyelvünkben a „hő”, a „mu” pedig annyi m
int „fa”. A hom
utehát tüzes, vagyis égett fát jelent, am
int a hamu tényleg a fa égé-
sének mellékterm
éke. Mivel pedig a hom
u szó úgy a kínai, mint a
magyar nyelvben benne van, nem
kétséges, hogy a homu sum
ireredetű, tehát a sum
ir ban is égett fát jelentett.A
kincse szónak első tagja a „kin” a sumir nyelvben aranyat
jelentett, a „cse” pedig kicsi gyermeket, am
int a magyar nyelvben
is. Ősi D
unántúlon még m
a is mondják a pólyás babának „cse-cse
baba”, A m
agyar nyelvben a „cse” szóból kicsinyítő képző lett.A
z is érdekes, hogy a Csepel-szigeten és a környékén m
a is vanszám
talan Kincse nevű család, am
elyek azonban nem K
ínábólszárm
aztak oda, hanem tőzsgyökeres benszülöttek. Ilyen például
a sziget szentmiklósi K
incse család is.A
magyarázata ennek az, hogy az ősidőben a m
i nyelvünkbenis kincse volna a kincs, de az „e” hang ebből idővel lekopott. AK
incse család nevében azonban megm
aradt, mert a családi ha-
gyomány így őrizte m
eg. De ebből az is következik, hogy a K
in-cse családi név m
ég az őstelepes sumir-rokon népből szárm
azik.A
Csepel-szigeten levő S
zigetszentmiklós község határának
egy dűlőjét Tebének nevezik. A
Tebe pedig a teve szavunk sum
ir
198
őse. Ezt a nevet tehát csak sum
ir nyelven beszélő nép adhatta an-nak a dűlőnek.
Ezen a tényen – azt hiszem
– vitatkozni sem lehet. A
tevenem
az ázsiai puszták kitenyésztett állata volt, hanem a m
ezopo-tám
iai sumiroké, a szam
árral és a villásszarvú fehér marhával
együtt. Hogy hazánkban tevetenyésztés m
ég a XII. század végén
is volt, írásos feljegyzés bizonyítja. Mikor ugyanis B
arbarossaF
rigyes német császár, 1190-ben, kereszteshadával végig vonult
Magyarországon, III. B
éla királyunk megvendégelte és a pilisi
hegyekbe vadászatra is kihívta. A ném
et krónikás megírta, hogy
mikor a hegyekből visszatértek, a legelőn igen sok tevét láttak. A
tevét tehát Pannonia őstelepesei hozták m
agukkal, honosítottákm
eg és
tenyésztették abban
az időben,
amikor
a tevét
még
tebének nevezték. A szigetszentm
iklósi Tebe nevű dűlő erre ko-
ronatanú.A
Névtelen jegyző „A
nonymus” elbeszélése szerint Á
rpád ésvitézei látván a C
sepel-sziget bujaságát és termékenységét, elhatá-
rozták, hogy fejedelmi birtokká teszik, ahol azután Á
rpád feje-delm
i lakokat is emeltetett. A
Névtelen, m
int királyi jegyző bizo-nyára m
aga is többször megfordult a királyi irodával ott nyáron,
mikor F
ehérvárott a tartózkodást a környező nádasok szúnyogra-jai kellem
etlenné tették. De arra m
indenesetre tanú, hogy a szigetterm
ékeny volt. A term
ékenységet pedig csak a termények m
i-lyenségéből lehetett m
egállapítani. Tehát ott a honfoglalás előtt
már virágzó földm
űves kultúra volt az őslakosság keze nyomán.
Ezt bizonyítja az is, hogy m
ár Szent István adom
ányozott aszigeten egy O
mpod nevű falut a veszprém
völgyi görög apácák-nak (W
. 1. 347.). Om
pód sumir név, asszonyfőt, vagy főnököt
jelent. A
nnak a
falunak, vagyis
Szigetszentm
iklósnak, am
elyannyi sum
ir emléket őriz, ősi neve G
ála volt, ez is a sumir gál
szóból származik, am
elynek jelentése mai nyelvünkön: nagy. E
z asum
ir „gál” szó ma is m
egvan számos G
ál nevű magyar család
vezetéknevében. De „díszes”, „ünneplő” jelentésben is használ-
juk, amikor valam
ely nagy alkalomra „gálába” öltözünk. K
ésőbbez a név alakult át G
yála névre. (Fej. V
III. 1. 91.).A
z indiai ősi nyelvnek, a szanszkritnak a magyar nyelvvel
való rokonságát
pedig a
nagytekintélyű tudósunkkal,
Körösi
Csom
a Sándorral bizonyítom
. Ez, az önm
agát a nemzetért felál-
199
dozó, szent magyar azért m
ent Indiába, majd T
ibetbe, hogy a ma-
gyar nép és nyelv eredeti származási helyét felkutassa.
Óriási m
unkával lett a szanszkrit nyelvnek, a világ egyik leg-fejlettebb nyelvének tudósa. E
rről ezt írta:
„N
ekem, m
int m
agyarnak, a szan
szkrit nyelv és iroda-
lom tan
ulm
ányozása kü
lönösen
nagy jelen
tőségű volt,
mert bü
szkén állapítom
meg, h
ogy a szanszkrit n
yelvsem
miféle
más
nyelvvel
nem
m
utat
olyanrokon
vonásokat, m
int a m
agyarral. A szanszkrit nyelv
és irodalom több m
ás indiai nyelvjárással együtt, egészsereg tanulm
ányozási alapot nyújt a magyar nép erede-
tére és az ősi népszokásokra, valamint a m
agyar nyelvreis. A
mennyire különbözik m
inden más keleteurópai nép
nyelvétől, annyira kimutatható a m
agyar nyelvvel valórokonsága. C
sak néhány példát sorolok fel a rokonvoná-sokra: a m
agyar nyelv nem használ preposiciókat (elöl-
járókat), hanem a szótőhöz egyszerű ragok hozzáadásá-
val alkotja a cselekvő, szenvedő, óhajtó feltételes módo-
kat és formálja a szó különböző jelentését ugyanolyan
módon, m
int a szanszkrit nyelv, és ugyanilyen módon hi-
ányzik mindkét nyelvből a birni segédige, am
i a nyugatinyelvek lényegét alltotja.”
Hátrahagyott szógyűjtem
ényében 240 olyan szanszkrit szótsorol fel, am
elyek kiejtés és jelentés tekintetében teljesen meg-
egyeznek magyar szavakkal.
Ennek a szó és nyelvegyezésnek sem
lehet más m
agyarázata,m
int a kínainak. Közvetlen kölcsönös nyelvhatás teljesen kizárt.
Csak egy harm
adik nyelv közvetítése teszi az egyezést megérthet
övé és elfogadhatóvá.H
asonló az
eset a
mongol-m
agyar szóegyezéseknél
is.S
zentkatolnai Bálint G
ábor kiváló nyelvtudósunk, aki 30 nyelvenbeszélt és írt, állapította m
eg a két nyelv rokonságát és számos
mongol szóról állapította m
eg, hogy kiejtésre és jelentésre nézveteljesen m
egegyeznek a magyar szavakkal.
Fajrokonság a két nép között nincs, közvetlen érintkezés is
csak egy volt, a gyászos emlékű tatárjárás 1241-ben. D
e akkorB
atu kán nem nyelvterjesztés végett jött hazánkba. T
ehát a leg-
200
szigorúbb logikával itt sem lehet a két nyelv rokonságára m
ásm
agyarázat, csak egy harmadik nyelvnek, a sum
irnak közvetítése.Ide
iktatom
az északi
turánok, vagy
másként
finnugoroknyelvrokonsági kérdését is, am
ennyiben azok is mongol eredetű-
ek. Ezek a népek a m
ongol tömbből szakadtak le és vetődtek az
északi hidegövbe, ha a régi helyükön az életüket vagy megélheté-
süket elháríthatatlan veszély fenyegette.A
z élet számkivetettjei voltak ezek. L
étük és életük meg-
mentésére csak egy lehetőség volt, felm
enni a senkiföldjére ésvállalni az északi hidegöv m
inden nyomorúságát. A
zon a földönahol m
ost élnek, igazán nem öröm
az élet, mert a tél 9-10 hónapig
tart és a hőmérő m
ég 60 Celsius fokot is m
utat a fagypont alatt.H
ajuk, szemük barna vagy fekete színe azt m
utatja, hogy őseikvalam
ikor napsugaras tájakon éltek, ahonnan az erősebb népeknyom
ták őket északabbra, innen pedig az egyéni tragédiák űztékőket a hidegövbe. D
e mindenüvé m
agukkal vitték faji vonásaikat,am
elyek Középázsia m
ongollakta vidékének lakóival mutatnak
rokonságot, nem pedig velünk, m
agyarokkal.E
z a megállapításom
a finn népre is érvényes, amely a kö-
zépkoron át igen jelentős változáson ment keresztül a testi alkatát
illetőleg a svédekkel való keveredés következtében.E
nnek a magyarázata az, hogy őket m
ár Szent E
rik svéd ki-rály m
eghódította a XII. században és a keresztény vallás felvé-
telére kényszerítette. Ettől kezdve egészen 1809-ig egyfolytában
svéd uralom alatt éltek. E
kkor pedig orosz iga alá kerültek, mert
Napoleon egyszerűen odaajándékozta őket S
ándor cárnak.A
kb. 700 éves svéd uralom alatt sok svéd telepedett le kö-
zéjük, de
egyenként vagy
kisebb rajokban
szétszórtan. Így
ekeveréknép nyelve finn m
aradt, de a faji jelleg a hosszú együtt-élés következtében lassan m
egváltozott, mert a fajta öröklődik, de
a nyelv nem.
Ezért a finnek között igen sok m
agas, szálas és szőke ember
található. De ez az em
bertani keveredés a finnek arcszőrzetétbajúsz és szakáll növelését csak kis m
értékben változtatta meg
különösen a haemei típusnál. E
z a mongol visszaütés következ-
ménye.
Mongol örökség a nyelvük is, m
ert ezt is ősi otthonukbólvitték
magukkal.
A
magyar
nyelvvel
annyib
an
rokonok
,
201
amen
nyib
en az a su
mir n
yelven át a m
ongol n
yelvvel rokon
-ságot m
utat. K
özvetlen n
yelvhatás a m
agyarok és az észak
itu
ránok
nyelve k
özött sohasem
volt. Ezt m
aga a földrajzi
helyzet is k
izárta. A vogu
lokn
ak p
edig egy török
nép
pel való
összeházasítása a leggyatráb
b m
ese a nép
ek és n
yelvek törté-
netéb
en, am
int azt m
ár megcáfolh
atatlan érvek
kel b
izonyítot-
tam.A
z 1930-as évek valamelyikén T
okaj városában akadt valami
elintézni valóm. O
tt véletlenül összetalálkoztam egy japán képvi-
selő csoporttal, amely vendégségben járt akkor M
agyarországon.M
agyar vezetőjük nekem régi barátom
volt. Term
észetesen en-gem
is meghívott közéjük. T
olmácsuk egy japán diák volt, aki
akkor a budapesti Egyetem
re járt. Ettől beszélgetés közben m
eg-tudtam
, hogy Tokaj japánul hegyet, kidudorodást jelent am
int am
i nyelvünkben is ugyanez a jelentése a tokának, Az én nevem
Nagy, japánul „nagaj”, a „kis” szavunk pedig japánul „chisai”. A
japán „turu” magyarul a darum
adár neve. A m
i mondai turulm
a-darunk is valószínűleg a daru volt. A
zt is mondta, hogy a m
agyar„Isten” szó hasonlít a japán „T
enno” isten szavukhoz, amelynek
jelentése tevő, teremtő. E
gyéb szóegyezéseket is felsorolt azzal am
egállapítással, hogy a japán nyelv is éppen olyan ragos, mint a
magyar.
Milyen következm
ényt vonhatunk le ebből a tényből?A
mit a kínai nyelvrokonságból. F
aji rokonság nincs, a kétnép közti földrajzi távolság több m
int 10 ezer kilométer. T
ehátcsak egy harm
adik nyelv közvetíthette a rokonságot.A
zután, az első világháború után összetalálkoztam B
udapes-ten a B
ajkál tó körül lakó kozákok atamanjának, főnökének a fiá-
val, akinek a neve Baljuk D
emeter volt. M
egkérdeztem tőle, hogy
magyarul m
it jelent a neve? Azt felelte rá, hogy am
it a magyar
Balog szó jelent. N
ekik is Bál volt az ősi istenük, m
ielőtt keresz-tények lettek, a „juk” pedig kozák-török nyelven kezet jelent. Ahonfoglalók török nyelvén pedig a „jog” jelentette a jobbkezet.E
zért alapította Szent L
ászló, Szent István jobbkezének őrzésére a
Szent jogi apátságot, am
elyből később szentjobbi lett.A
zt is mondta továbbá, hogy a B
aljuk szó a testnek egészbaloldalát is jelenti és ez az oldal náluk m
indig az előkelő volt,
202
mert a baloldalukon van a szív az ő ősi hitük szerint m
inden jónaka forrása.
Egy m
ásik kozák társának a neve Bende L
adislaw volt. A
Bende név a húnoknál és a honfoglaló m
agyar családoknál is is-m
ert volt. Különben ezek a kozákok azoknak a kazároknak a le-
származói, akik a D
on környékén a magyar honfoglaló ősökkel
szomszédságban laktak és egy ideig szövetségi viszonyban is
voltak.
203
XX
XV
. A M
AG
YA
R N
YE
LV S
ZL
ÁV
RO
KO
N-
SÁ
GA
Letagadhatatlan tény, hogy a m
agyar nyelvben egy csomó
olyan szó van, amelyek szláv szavakkal értelem
és kiejtésre nézveis m
egegyeznek.A
szláv őshaza a Dnyeper és a V
isztula felső folyásának kör-nyékén alakult ki körülbelül ott, ahol m
a a Fehérorosz szocialista
állam van.
Úgy a népnek, m
int a nyelvnek legnagyobb hányadát árja né-pek adták, de jelentékeny hányad benne az őseurópai fehér fajtaés a sum
ir telepesek hányada is, amely a sum
ir nyelv elemeit vitte
magával. E
z az egyedüli magyarázata a m
agyar és a szláv nyelvekegyes szókincsbeli egyezés ének és különösen annak a ténynek,hogy a m
agyar nyelv kincsben több az orosz nyelvvel egyező szóm
int a szomszédos szláv nyelvekkel, pedig az orosz nyelvvel való
érintkezés majdnem
teljesen kizárt volt a múltban.
Tehát csak egy harm
adik nyelv rokon szavai kerülhettek belem
ind a két nyelvbe már az ősi időben.
Em
lékeztetem itt újra olvasóim
at, hogy a Kaukázushegy, a
Don, a D
nyeper, a Bug, a P
rut, a Dnyeszter, és a D
una folyók ne-veit a sum
ir nyelvből elemeztem
ki. Ez azt jelenti, hogy az ősi
nyelvhatás a sumirból történt, m
ert ezeknek a folyóknak a kör-nyékén m
ár az ősidőben sumir földm
űvelő népelemek laktak.
Ezeknek a folyóknak az alsó folyása környéke és a F
ekete tengerészaki partvidéke nagyon term
ékeny és csapadékdús terület volt.A
zonkívül pedig Mezopotám
iában az asszírok által viselt és ál-landóvá tett népirtó háborúk elől m
enekülő lakosságnak az egyikelső és veszélytelen állom
ása ez a föld volt.K
r. e. az V. században ezen a területen, am
int azt bővenm
egírta H
erodotos (484-425
Kr.
e.) az
ázsiai füves
pusztáklovasnépeit, a szkithákat találjuk különbözőneveken a m
ai Er-
délytől egészen a Káspi-tengerig.
Mi történhetett a szkhiták rajzásakor az addig ott lakó őstele-
pesekkel? Egy részük a védhető tengerparti részen épített és fa-
lakkal körülvett városokban meg tudta m
agát védeni s a keletró-
204
mai birodalom
védelme alá helyezkedett, m
ás része pedig az em-
lített folyók völgyein északra húzódott a hegyes és erdős vidékre,am
ely kiesett a hadak útjából. Ott pedig összekeveredett a m
ár ki-alakulóban levő szláv népekkel.
Hogy ez a m
egállapításom nem
fantázia, felhívom a kritiku-
sok figyelmét arra a tényre, hogy ott a V
isztula jobboldali mellék-
folyójának a neve szintén Búg s e terület felső határának folyóját
pedig Dünának hívják, am
elynek neve csak dialektusban külön-bözik a m
i Dunánk nevétől.
De m
agának a Visztulának a neve sem
magyarázható m
egegy szláv nyelvből sem
, ellenben a sumir „biz” m
agyarul – víz –szóval e folyó nevének első tagja m
egegyezik, a „tula” pedigazonos a sum
ir – talu és az ebből származó m
agyar „tál” szóvalvagyis
Visztula
sumir
és m
agyar nyelven
vizes tálat,
azazvíztartóedényt jelent.
Hogy e folyónak az ősi neve V
íztula volt, bizonyítja az anyelvtani törvény, hogy a nehezebben kiejthető szavak idővelkönnyebb kiejtésűvé alakulnak. V
íztulát a nyelvszerkezet háromnehéz m
ozdulattal alakítja ki, Visztulánál pedig a szótagok szinte
egybefolynak.V
agy lehet-e véletlen, hogy e vizes tál értelmű folyónak a
partján van egy ősi város, amelyik nevének jelentését egyik szláv
nyelvből sem
lehet
megm
agyarázni, hanem
szintén
csak a
sumirból és a m
agyarból. Varsó ez, a lengyelek későbbi fővárosa.
Elem
ezve: „Vár-so” sum
ir és magyar nyelven annyit jelent m
intvár víz, vagyis vízvár, vizesvár, m
ert mellette folyik a V
íztula, avizes tál. A
magyar szavak közül pedig a tarsó (helytelenül tar-
soly) a korsó, a sótár (sajtár) szavunkkal rokon. De teljesen m
eg-egyezik a m
i varsa szavunkkal, amely szintén vízi rekeszt, vízi
várat jelent.E
rre a nyelvészeti kitérésre azért volt szükség, hogy olvasóimszilárd m
eggyőződést szerezzenek affelől, hogy magyar szavak
-n
ak szláv szavak
kal való egyezése esetén
nem
mi vagyu
nk
ak
ölcsönvevők
, min
t ahogyan ed
digi n
yelvészeink
és historik
u-
saink
egész kara zen
gte, han
em a világ m
ind
en része felé
szétszórodott su
mir ősök
nyelvéb
ől kerü
ltek a m
i nyelvi örök
-ségü
nk
kel egyező értelm
ű szavak
olyan n
yelvekb
e is, amelyek
205
sem a n
yelv-szerkezetére, sem
a szókin
cs egyezése tekin
teté-b
en n
em rok
onain
k.
Más kielégítő m
agyarázat erre nézve nincs, nem is lehet. V
i-szont ez az egyedüli elfogadható m
agyarázat, de egyúttal letagad-hatatlan bizonyíték arra, hogy annak a közvetítő nyelvnek – asum
irnak – valamikor tökéletesen egyeznie kellett a m
i nyelvünkősével.
Azért hangsúlyozom
, hogy az ősével, mert az em
beri nyelv-nek éppúgy m
int magának az életnek legfőbb törvénye az állandó
fejlődés, más szóval a változás. Igya m
i magyar nyelvünk m
intfejlettebb em
beri nyelv már sem
hangtanilag, sem szerkezet ére
nézve nem azonos a rég kihalt és így fejlődésében m
egakadt ősisum
ir nyelvvel.D
e a rokonság, még pedig az egyenes ági, ősi leszárm
azásirokonság vitathatatlan.
Még csak a jóval fiatalabb halotti beszéddel sem
egyezik am
i mai nyelvünk, m
ert nem azt m
ondjuk már, hogy „vogym
ük”és „ösm
üket”, hanem vagyunk és ősünket. H
át akkor hogy egyez-hetnénk teljesen a 4-5000 évvel ezelőtt beszélt sum
ir nyelvvel?A
zonban a sumir nyelvvel való m
ai rokonsági foka nyel-vünknek is elég ahhoz, hogy a sum
ir eredetű szavainkat meg
tudjuk különböztetni a szláv szavaktól.P
éldául, a nádor, bán, és ispán szavainkat az összes nyelvé-szeink és historikusaink a szláv nyelvből szárm
aztatják. Pedig a
nádor szó e sumir szavakból szárm
azik: „nad” a mi m
ai nyelvün-kön annyi m
int – nagy és „ur” vagyis – nagyúr – a mai nyelvün-
kön, de hangtanilag megm
aradt még a sum
íros szóalakban.Itt fel kell hívnom
olvasóim figyelm
ét egy hajdúmegyei köz-
ségnek, Nádudvarnak a nevére. E
nnek helyes kielemzése nem
nádból való udvar, hanem a sum
ir „nad” mai nyelvünkön – nagy
udvar –. Hogy az udvar szavunk sum
ir származású, m
ár kiele-m
eztem.
Ez a szó területi fogalm
at tartalmaz, így lehet nagy, vagy kis
udvar, első vagy hátsó udvar, de nádból való udvar vagy olyan,am
elyen nád terem, nem
lehet. Tehát N
ádudvar még m
a is hirdetitiszta sum
ir származását a nádor szóval együtt.
A „bán” szavunk sum
ir alakja „banu”, mai nyelvünkön any-
nyit jelent mint valam
it csinálni, gondozni, igazgatni, kormá-
206
nyozni. Ebben a jelentésben került a sum
ir nyelvből az asszírbam
ég pedig
Assurbanipál
asszír király
nevébe. E
z elem
ezve„A
ssur-banu-apal” anynyit jelent, hogy Assur isten bánná neve-
zett, vagyis Assur tett uralkodóvá.
A m
ai nyelvünkben is megvan e fogalom
, jól vagy rosszulbánni valam
ivel vagy valamivel, jól vagy rosszul gondozni vala-
kit vagy valamit. A
középkorban például bán volt Horvátország
és Tótország korm
ányzója. A kisebb területek gondozóját például
egy várét, vagy gazdaságét pedig isbánnak-ispánnak nevezték.E
zek a címek és nevek az őstelepes nép nyelvéből kerültek át
a mai nyelvünkbe, illetve m
aradtak meg abban az ősi időtől a m
ainapig. M
ár az ősnyelv nevezte nagyúrnak – nadurnak – és nagy-asszonynak a felette uralkodó szem
élyeket.L
ehet, hogy a szlávok a „pán” szót a sumir „bán”-ból vették
át, mert hangfejlődésileg a „pán” könnyebb kiejtésű, tehát újabb
szó, mint a bán. D
e nekünk nem volt erre szükségünk, m
ert az őstelepesek m
egtartották, és állandóan használták az ősi sumir sza-
vakat.Az érsek szavunk sem
szláv mint ahogy nyelvészeink hirde-
tik, hanem e sum
ir szavakból származik: uru-suk, őr-sok, tehát
őre, felügyelője, vezetője soknak.F
olytathatnám ezt a nyelvészkedést m
ég tovább is annak bi-zonyítására, hogyan alakult ki a m
i ősi nyelvünk ősi népünkkelegyütt, de azt hiszem
, hogy az elfogulatlan olvasót már eddig is
meg tudtam
győzni megállapításaim
igazságáról. Az elfogult em
-bert m
eggyőzni pedig sokszor nagyon nehéz, vagy lehetetlen.A
zonban hozzájuk is szólok még az alábbiakban s siker re-
ményében,
mert
az is
nagyon elterjedt
irodalmi
berkeinkben,hogy a m
agyar kereszténység szláv eredetű nagyobb részben azőslakóssággal együtt.
Pauler G
yula a magyar történelem
volt egyetemi tanára pél-
dául „A M
agyar Nem
zet Története Szent Istvánig” cím
ű művének
a 29. oldalán azt írta, hogy
„A
lakósság legnagyobb része mégis szláv volt, szlovén
itt is úgy mint a D
una balpartján a Kárpátoktól délre és
nyugatra.”
Azután azt is írta:
207
„A
mellett,
hogy a
kereszténységhez az
első alapot
aszlávok rakták le, az egyetlen m
alaszt szó többet bizonyítm
int száz püspök, apát, kanonok, monostor és m
ás efféleszó ellene.”
Vám
béri Árm
in pedig „A m
agyarság keletkezése és gyarapo-dása” cím
ű művének 256. oldalán ezeket m
ondta:
„A
népesség nagy többsége Szent István idejében a szlávnem
zetiséghez tartozott. Sőt aligha tévedünk, ha feltesz-szük,
hogy M
agyarország lakóinak
80 százaléka
voltszláv és csak 20 százaléka volt uralaltáji.”
Ezekkel a fölényes kijelentésekkel szem
ben mi az igazság?
Először is, ha S
zent István korában a lakósság 80 százaléka Ma-
gyarországon szláv lett volna, akkor ez a túlnyomó szláv többség
néhány évszázadon belül elnyelte volna a magyarságot. E
zt atényt történeti adatokkal igazolva m
ár kifejtettem.
Am
i pedig a magyar kereszténység szláv eredetét illeti arra
vonatkozólag szintén bő adattal és bizonyítékkul szolgálok.D
r. Czerm
ann Antal írt egy kis könyvet a szirm
iumi vérta-
nukról. Ebben 206 olyan keresztény vértanunak van a neve felso-
rolva, akik Szirm
iumban, déli P
annonia fővárosában, Kr. u. a II.
és III. században haltak meg hitükért. E
zek nagyobb részt a ke-resztények vezető em
berei voltak, mert a róm
aiak elsősorban avezetőket szedték össze. E
bből a számból m
ár joggal következ-tethetünk arra a tényre, hogy P
annoniában a II. és III. századbanelég
nagy szám
ú kereszténység
élt. N
agy K
onstantin császár
Pannoniából indult el keresztény légióival a kereszténység felsza-
badítására 312-ben Kr. u.
Az illirikum
i római tartom
ány keresztény püspökei ugyan-csak S
zirmium
ban, 326-ban egyházi zsinatot tartottak és ezen je-len volt többek közt a m
ursai, a mai eszéki püspök, a sziszeki és a
szabáriai is, akit Mogasiusnak neveztek. H
a ebből a névből a latin„ius” képzőt elhagyjuk, lesz belőle „m
ogas” vagyis magas. E
zt aszót pedig sem
milyen m
ás nyelvből nem lehet kielem
ezni csak asum
irból és a magyarból. A
sumir „m
ag” magyarul m
agast jelent.T
ehát ennek a magasnak nevezett püspöknek a nevét a hívei m
eg-értették, aki a m
agyar honfoglalás előtt 570 évvel már a későbbi
208
Szom
bathelynek, akkori néven Szabáriának volt a püspöke és a
nevének a mai nyelvünkben van jelentése és értelm
e.E
bből pedig következik, hogy Szabáriának a lakói m
ár akkorazt a nyelvet beszélték, am
elyet mi m
a is beszélünk s amelyben a
magas szónak a jelentése m
a is megvan. K
ülönben Szabáriának a
nevét már a sum
ir nyelvvel kapcsolatban kielemeztem
és az ma-
gyarul nem pedig szlávul sáros helyet jelent.
Azután S
zékesfehérvártól délre Tácz község határához tarto-
zó Fövénypusztán egy három
hajós keresztény templom
alapjairabukkantak. M
agam is m
egnéztem. M
egállapítottam, hogy a ró-
maiak idejében H
erkuliának, Herkules városának volt püspöki
templom
a. Méreteire nézve nagyobbnak találtam
mint a S
zentIstvántól S
zékesfehérvárott alapított bazilikáét.D
r. Marosi A
rnoldtól a székesfehérvári múzeum
akkori igaz-gatójától arról is értesültem
, hogy azokat a romokat több külföldi
szaktudós is
meglátogatta,
köztük D
r. E
gger R
udolf a
bécsiegyetem
en a régészet professzora is, aki a háromhajós B
azilikaközépső hajójáról azt állapította m
eg, hogy már a III. században
megvolt. Ilyen nagy m
éretű bazilikát nem néhány em
ber építhe-tett, hanem
csak egy nagyszámú gyülekezet. T
ehát ott és a kör-nyéken is sok keresztény hívőnek kellett lenni m
ár akkor.P
écsett a IV. századból van egy katakom
bának nevezett tég-lából rakott sírkam
ra, amelyen K
risztus névbetűje, monogram
mja
látható, tehát a lakója keresztény volt, valószínűleg a püspök.K
ülönben Pécsnek a neve m
ár a IV. században az volt, hogy „A
dQ
uinque Bazilikas” azaz öt tem
plomú város. A
hol pedig egy vá-rosban 5 keresztény bazilikára volt szükség, ott sok keresztényem
bernek kellett laknia. Sőt valószínűleg az összlakosság ke-resztény volt m
ár, mert ha jól em
lékszem, m
a sincs Pécsett öt ke-
resztény templom
nál több.D
e ugyancsak a IV. századból való az ószőnyi püspöksír is,
amelyet 1957-ben találtak m
eg az új kőolajfinomító építésekor
egy Valérius nevű pap kősírjával együtt. A
szakemberek m
egálla-pítása szerint a püspök tetem
e körülbelül a 300.-ik év körül kerül-hetett a sírjába. D
e találtak ott jóval idősebb keresztény sírokat is.T
ehát ez a keresztény temető azt bizonyítja, hogy a keresz-
ténység mint világtörténelm
i nagy mozgalom
elég korán elterjedtP
annonia egész földjén. De azt feltétlenül bizonyítja, hogy nem
209
Szent István ném
et papjai terjesztették el Magyarországon először
a kereszténységet
mint
ahogyan a
hivatalos egyháztörténelem
még m
a is tartja.A
kereszténység a következő évszázadokban még inkább el-
terjedt az egész Kárpátm
edencének a legeldugottabb részein is,m
ert a kereszténység hajtóereje az emberiség ősi vágyának, az
egyenlőségnek a teljesülése volt.T
anú erre a bódvaparti Szalonna község reform
átus templo-
ma, am
ely megvolt m
ár a honfoglalás előtt, tehát jóval a reformá-
ció előtt is mint katholikus tem
plom. K
utató utjaim egyikén ve-
tődtem oda s gyönyörű freskó képeket találtam
a templom
falán aIX
. század elejéről. Kisázsiai S
zent Margit vértanúságának jele-
neteit ábrázolják ezek a képek. Ha annak idején ennek az eldugott
kis falunak keresztény templom
a volt, hozzá nem is akárm
ilyen,akkor
a K
árpátmedence
forgalmasabb
és gazdagabb
vidékenm
ennyi ilyen templom
nak kellett lenni, amelyek azonban a hadak
útjába esvén nem m
aradtak meg.
Sőt abban az időben nem
csak az ősi nép volt már keresztény,
hanem az új hódítók is. M
ikor a veszprémi m
úzeum leletanyagát
tanulmányoztam
, arra kértem annak akkori igazgatóját R
éh Gyu-
lát, hogy mutasson olyan avar sírleletet a V
III. századból, amely-
ről bebizonyítható,
hogy annak
tulajdonosa keresztény
volt.M
eglepődött, de azután mosolyogva vezetett egy üvegszekrény-
hez, amelyben egy gazdag avar nő sírleletei voltak. A
jellegzetesavar nyakfüzéren ott csillogott egy görög egyenlőszárú aranyke-reszt.A
zért kértem adatot a V
III. századból, mert akkor az avarok
még külső kényszer nélkül lettek keresztények. A
IX. század ele-
jén Nagy K
ároly frank császár által megtört és legyőzött avarok
békefeltételeinek egyik szakasza az volt, hogy felveszik a nyugatikereszténységet, am
elynek a feje a római pápa volt.
De nézzük m
eg szakszerűen, hogy mit m
ondanak a keresz-tény vallás m
űszavai arra vonatkozóan, hogy melyik nyelv volt a
magyar kereszténység oltárnyelve, vagyis m
elyik nép volt ke-resztény m
ár a korai középkorban a kárpátmedencei M
agyaror-szág területén.
Keresztény m
agyar műszavak: A
tyaisten, anyaszentegyház,anyaegyház, fiókegyház, apát, apáca, áhítat, ájtatosság, áldozás,
210
átváltoztatás, átlényegülés,
áldás, árm
ány, alam
izsna, egyházi
átok, kiátkozás.Bűn, bűnhődés, bűnbocsánat, bocsánatos bűn, búcsú, búcsú-
járás, búcsús, bünbánat, búcsúfia, böjt, böjtölés, bérmálás, B
ol-dogasszony, kis B
oldogasszony, bálvány, bálványimádás.
Csoda,
csodatétel, csodatevő,
csodálatos, csuha,
ereklye,egyház, egyházfi, egyházatya, erkölcs, egyházirend, elkárhozás,égi boldogság, eretnek, erény, érdem
, érsek, eredendő bűn, Élő-
isten, Jóisten, Fiúisten, felekezet, feloldozás, feltám
adás, gyónás,gyülekezet, gyertyaszentelő, főbűn, fogadalom
, hamvazás, ham
-vazó szerda, hit, hitvallás, hitélet, hívő, hiszekegy, hitetlen, hit-tan.H
ázasság, harang harangozó, húshagyókedd, húsvét, halálosbűn, hajnali m
ise, halotti szentség, Isten, istenháza, istentisztelet,istenfélelem
, istenfélő, ima, im
ádság, imádkozás, im
aóra, írástu-dó, Istenfia, Isten báránya, Isten anyja, kínszenvedés, kegyelem
,kegyhely, kegyúr, kegytárgy, kehely.
Lélek, lelkész, lelkiatya, lelkipásztor, lelkiism
eret, lelkiisme-
ret vizsgálat, lelki gyakorlat, megváltó, m
egváltás, mennyország,
miatyánk, m
egtestesülés, mennyég, m
ennybemenetel, m
egtérés,nagyhét,
nagypéntek, nagyszom
bat, nagyasszony,
oltár, oltári
szentség, oltárkő, ószövetség, ördög, örökkévalóság, örök vilá-gosság,
örök boldogság,
öröküdvösség, örökim
ádás, őrangyal,
pap, papság, pápa, pokol, örökítélet, örökkárhozat, rózsafüzér,szent, szentírás, szentlélek, szenthárom
ság, szentegyház, szentekegyessége, szentbeszéd, szentség, szentségim
ádás, szentségtörés,szószék, szentségtartó, szentlélek, szerzet, szerzetes, szertartás,szenteltvíz, S
zűzmária, szentkép, szentelés szenttéavatás, terem
tő,terem
tés, teremtm
ény, tízparancsolat, tisztítóhely, tanítvány, tisz-telendő, tiszteletes, úrangyala, úrvacsora, utolsókenet, újszövet-ség, ünnep, üdvözítő, üdvösség, utolsó ítélet, útolsó vacsora, üd-vözlégy M
ária, vallás. vértanú, vétek, vegyes-házasság, virágva-sárnap, zárda, zarándok, zarándoklás.
Görög m
űszavak: chatedra (szószék), chatedrális (főtemp-
lom), K
risztus (Christos – felkent), kereszt (K
risztusfa). kereszt-ség (K
risztushoz csatlakozás), keresztény (Krisztus hívő), B
iblia(biblos
– könyv),
zsoltár psalterion
– ének),
deáf (diakon),
parokia (paroikia
– lakhely), bazilika
(királyi épület),
liturgia
211
(szertartás), litánia (imádkozás), cerem
ónia (cheironomia – kéz-
törvénye), zsolozsma (buzgalom
), presbiter (öreg vagy felszenteltpap), kanonok (szabályszerint élő), püspök (episkopos – felügye-lő), angyal (angelos – hírnök), chrizm
a (olajkenőcs), kireeleison(kürie eleison – U
ram irgalm
azz), katekizmus (katachizm
os –tankönyv), evangélium
(euangelion – jóhír), teologia (Theologia -
isteni tan),
monostor
(monasterion
– külön
szobás épület),
hierarkia (szent uralom), dogm
a (tanítás), ana théma (átok), zsinat
(sünodos – összejövetel), eklesia (gyülekezet) katakomba (fekvő-
hely), apostol
(küldött), paradicsom
(paradeisos
– isteni
lak),pünkösd (pentekostes – ötvenednapi ünnep), fele (filos – kedves),arkangyal
(archangelos –
főangyal), páter
(pátér -atya),
sátán(satanus – gyűlölködő).
Latin m
űszavak: Tem
plum (tem
plom), káptalan (capitulum
–főtestület), frater (testvér), patronus (pártfogó), plébános (nép-gondozó), pásztor (őrző), káplán (kapelanus – kápolna gondozó),m
ester (magiszter – tanító), prépost (prepositus – előre helyezett),
kálvária (koponyahely,
temető),
kolostor (klaustrum
–
zárda),cella (szoba), m
ise (missa – elküldés), m
issionárius (kiküldött),m
inistrans –
felszolgáló), ostya
(hostia –
áldozat), sekrestye
(szakrisztia – szenthely), stáció (állomás), oltár (altária – m
agashely), pogány (paganus falusi), prédikáció (előadás), testam
entum(bizonyíték), kántor (énekes), penitencia (bánat).
Szláv
műszavak:
malaszt
(milost
-kegyelem),
vecsernye(vecser – esti ájtatosság), barát (szerzetes) és felebarát –- kedvesbarát.M
iért dolgoztam fel ezt a kérdést ily részletes pontossággal?
Mert a szám
ok erejével akartam véglegesen m
egcáfolni Paulernek
meg a követőinek nagyhangú, de üres állításait a m
agyar keresz-ténység elterjedéséről.
Hogy viszonylik tehát P
auler merész kijelentése az igazság-
hoz? Am
int 4 viszonylik a 193-hoz, mert a m
agyar műszavak
száma 193, a szláv m
űszavaké pedig 4, a görög 38, a latin 24.E
zt az igazságot egy kötetnyi betűvel sem tudnám
hatásosab-ban bizonyítani.
De m
it bizonyítanak a magyar m
űszavak? Azt, hogy azokat a
mi m
ai magyar nyelvünkön beszélő em
ber mind m
egérti, mert
azok magyar szavak. D
e hogy lehet ez, mikor azok az egyházi
212
műkifejezések m
ár Kr. u. a II. és III. századtól kezdve keletkeztek
s a VI., V
II. században körülbelül már m
ind megvoltak.
Hogy lehetett ez, m
ikor a magyar honfoglalás K
r. u. a 896.évben fejeződött be? Ú
gy, hogy a mai m
agyar nyelvet n
em Á
r-p
ád h
ódító k
atonanép
e vitte a Kárp
átmed
encéb
e, han
em az
őstelepes n
ép, am
elyet Árp
ád h
adai m
ár ott találtak és m
eg-h
ódítottak
.A
zokat a magyar keresztény m
űszavakat csak a mai m
agyarnyelven beszélő ősi nép nevezhette el. E
rre más értelm
es magya-
rázat nincs. A keresztény vallás az őstelepes népé volt s Á
rpád tö-rök nyelvű hódító népe körülbelül az őstelepesek nyelvével együttvette fel a keresztény vallást is. Így lassan ők is keresztények let-tek. D
e mint a történelem
bizonyítja a honfoglalók utódai még I.
Endre (1047-1060) alatt is fellázadtak az új hit ellen.
213
XX
XV
I. HA
LO
TT
I BE
SZ
ÉD
A legrégibb m
agyar nyelvemléknek szokták úgy a történé-
szek mint a nyelvészek m
inősíteni. Pedig keresztény szertartási
szöveg lévén a kereszténységnél idősebb nem lehet. V
iszont eműben a kereszténység keletkezése előtti időből m
ár számos m
a-gyar helynevet soroltam
fel, amelyek neve tehát több ezer évvel
idősebb a halotti beszéd szövegénél.D
e m
indenesetre a
legrégibb m
agyar nyelvű
keresztényszertartású szöveg, am
elyet a pap a hívők jelenlétében olvasott felegy
szertartás-könyvből a
halott koporsójánál,
a gyászházban
megjelent gyászolók előtt.
Nem
alkalmi beszéd volt tehát, am
elynek szövege minden
halottnál változott, hanem a szertartáskönyvbe volt bekötve, bele-
szövegezve, mert a tem
etés éppolyan egyházi szertartás volt ak-kor, m
int a keresztelés, a bérmálás, vagy az esketés.
Melyik szertartáshoz tartozott? A
z ősi magyarnyelvű keresz-
tény szertartáshoz a keleti, vagy görög-egyház bevezetett szokásaszerint. E
bben az egyházban tudniillik a szertartások nyelve telje-sen m
egegyezett az illető nép nyelvével. Szóval a nép nyelve
egyúttal oltárnyelv is volt.E
zzel szem
ben a
nyugati, vagy
római
egyháznál m
indennyelvű nép részére csak egy szertartási nyelv volt: a latin. Itt nemvolt fontos, hogy a nép m
egérti-e és lelkileg épül-e vagy nevelő-dik-e? A
fontos itt az egyház parancsainak a megtartása, a m
in-denkire kötelez ö vasárnapi m
isehallgatás volt. Hogy ebből m
eg-értett-e valam
it a hívő, azzal a latin egyház nem törődött. M
ígvégre m
ajdnem 2000 év m
úlva akadt egy intelligens, bölcs pápa,V
I. Pál, aki ezt a kiabáló értelm
etlenséget megszűntette s m
indennép nyelvét oltárnyelvé tette m
eg a nyugati egyházban is.H
a tehát a Halotti B
eszéd szövege nem a nyugati, hanem
akeleti egyház szertartásából való, akkor az idősebb S
zent Istvánkoránál, m
ert ennek uralkodása idején jött a nyugati, vagyis a la-tin szertartási nyelvhasználatba, am
ely a régit, a nép nyelvén valótkiirtotta.
214
De hogy S
zent István előtt melyik évszázadból való ez a m
a-gyar nyelvű beszéd, azt eldönteni m
ár nyelvészeti alapon nem le-
het. Mindenesetre nagyon régi, m
ert a „homu” és „eleve” szók
még tiszta sum
ir jellegűek. A „hom
u” a sumir nyelvben, am
int aztkielem
eztem, elégett fát jelentett, az „E
leve” pedig Élő Istent, aki
életet adott minden terem
tménynek, m
ert ö volt az élet forrása ésterem
tője.D
e a vogulisták közül valaki kitalálta, hogy „eleve” annyitjelent, m
int „kezdetben” s azóta ezt így magyarázzák m
ég ma is
tudós, tanult emberek nem
törődve azzal az elemi igazsággal sem
,hogyha „eleve” abban a m
ondatban időhatározó, akkor annak am
ondatnak nincs alanya. Pedig éppen S
zinnyei József, a nagyvogulista egyetem
i tanár írt egy magyar nyelvtant, am
elyben az ahatározott m
egállapítás van, hogy minden m
ondatban kell lennialanynak és állítm
ánynak, mert nélkülük nincs m
ondat.A
Halotti B
eszéd szerkesztője írástudó ember volt, ő E
levéttette m
eg a mondat alanyává, aki terem
tette Ádám
ot. De ha te-
remtett, akkor Istennek kellett lennie. A
z is volt Csakhogy a nevét
nem a leírt betűk szerint kell kiejteni, hanem
a régi diplomatikai
írásmód szerint.
E sorok írója annak idején sok ezer ilyen diplom
át, okleveletolvasott el az Á
rpádkorból, tehát némi fogalm
ának és tapasztala-tának kell lenni az oklevelekben előforduló szavak helyes olvasá-sához, bár az oklevélírókat abban az időben sem
miféle helyesírási
szabály nem kötötte, m
ert ilyen akkor nem is volt. H
ozzá latinbetűkkel kellett nekik leírniok olyan m
agyar hangokat, amilye-
nekre a latin abc-ben nem volt írásjel. Ilyen volt például az „ö”
betű is. Az egyik árpádkori oklevél (F
ej. IV. 2. 488.) Ö
körd köz-ség nevét V
kvrd-nek írja, vagyis az „ö” betűt „v” betűvel jelöli,helyettesíti. E
gy másik oklevél (F
ej. V. 1. 49.) m
eg Ölbő-szigetét
Ilbeunak, egy harmadik (H
O. V
. 26) Lő nevű falut L
uewnek írja
stb.E
levét sem szabad úgy olvasni, ahogy írva van, hanem
úgyahogy az oklevelek olvasásából szerzett gyakorlat helyesen m
u-tatja. E
szerint az „eve” betűcsoportnak a régi írásmódban az „ö”
hang felelt meg a kiejtésben. Így tehát a terem
tést végző Eleve
helyes kiejtése Élő. D
e így már az E
leve szónak értelme is van,
mert az élni igének m
elléknévi igeneve az élő szóalak.
215
Az E
leve így az élet, élés, élmény élénk, élvezet, élelem
, ele-ség. eleven szavak rokonságába tartozik és nem
azonosítható te-hát a „kezdet” szóval, am
it a vogulisták minden nyelvészeti alap
nélkül találtak ki és a nyelvészeti törvény ellenére minősítettek
„kezdet”-nek, amely ezt a fogalm
at a magyar nyelvben sohasem
képviselte, ma sem
képviseli.T
ehát ez olyan nagyfokú csűrés-csavarás, amely példa nélkül
áll a nyelvek történetében. És hány egyetem
i tanár, tudományos-
akadémiai tag hirdette valónak. D
e ha a pap tudósok nem figyel-
tek Jézus utolsó sóhaj ára a Keresztfán, am
ikor azt kiáltotta: „É
li,É
li lamm
a szabaktani?” Élem
, Élem
, miért hagytál el engem
? Jé-zus ezt a szót arám
i nyelven mondta, am
elyben a szóhoz ragasz-tott
„i” betű
birtokragot jelentett.
Azért
helyesen fordítottam
„Élem
”-re, amely m
egfelel a magyar É
lőnek.T
ehát a teremtőistent Jézus is É
lnek vagyis Élőnek m
ondta,ahogyan abban az időben a M
ezopotámia környékén lakó m
indennép nevezte a sum
irok nyelvhatásaként.A
jogász tudósoknak azonban eszébe kellett volna jutni leg-alább annak, hogy a legutóbbi időkig a bíróságok a tanukat val-lom
ásukra megeskették, m
ég pedig az Élőistenre, hogy igazat
mondtak.
„Esküszöm
az
Élőistenre,
hogy tanúvallom
ásomban
igazat mondtam
”. Ez volt az eskű szövege.
Ki volt ez az É
lőisten? A sum
irok életet-adó teremtő Istene,
aki a világot teremtette, aki a H
alotti Beszéd világos és félre nem
érthető szavai szerint is mennyi m
alasztban teremtette Á
dámot, az
első embert és belehelyezte azt a P
aradicsomba, a P
aradeisosba,az isteneknek való honba.
Ez az É
lő nevű isten került a sumirokkal szom
szédos népekvallásába, az arabokéba A
llah néven, a szírek, feniciaiak, káldok,arám
iak nyelvébe Él néven, a zsidókéba pedig E
lohim néven.
Kétségtelen, hogy ez a név a m
agyar élőhím szónak a m
ása.E
z a név változott egyes népeknél Bél, vagy B
ál alakká ké-sőbb. A
mi ős telepes sum
ir őseink egy része Él, É
lő alakban tar-totta m
eg a nevét, egy része pedig Bél, vagy B
ál szóalakban. Esorok írója 58 B
él, vagy Bál nevű helynevünket kutatta fel.
Az É
lő szóalak azonban nem jelzője volt az Isten szónak,
mert m
ég a legelmaradottabb népeknél is az Isten örökéletű volt.
216
Ezek tehát tények és nem
csak vélemények, vagy elképzelé-
sek.De igenis képzelet a H
alotti Beszéd E
levé-jét, Élőjét „kezdet-
ben” jelentésű szónak állítani s a szó isteni jelentését pedig elsik-kasztani.
Honnan került elő a H
alotti Beszéd szövege? A
Pray G
yörgyhistorikusunkról elnevezett „P
ray kodex” táblájából. Mi volt ez?
Egy latin nyelvű szertartáskönyv 1220-ból, am
elynek a táblájábólfejtették ki azt a hártyalapot, am
elyre a Halotti B
eszéd írva volt.A
kódex fatáblája és a külső, bőrből lévő fedélboríték közt volt.H
ogyan kerülhetett oda? Csak úgy, hogy a kódexet bekötő
barát oda tette tömítőanyagnak.
De hogy lehetett egy értékes szertartáskönyv egyik lapja ér-
téktelen tömítőanyag? M
ert az egész szertartáskönyv is az lett.T
udniillik ezt a régi nemzeti nyelvű szertartás könyvet egy új, a
latin nyelvű szertartás kiirtásra ítélte. Tehát tisztára véletlenül m
a-radt fenn ez a latinnyelvű szertartáskönyvnél idősebb m
agyarnyelvű szertartáskönyvnek egy lapja.
Hogy itt olvasóim
a politikai háttérről is tiszta képet alkot-hassanak, egy kicsit bővebben kell felvázolnom
e kornak, úgyegyházpolitikai m
int civilpolitikai hátterét.A
nyugati római birodalom
476-ban szűnt meg úgy, hogy az
utolsó császárt Rom
ulus Augustulust a germ
án testőrségének aparancsnoka, O
doacer egy fényűzö és kényelmes helyen, valam
i-kor a dúsgazdag L
ucullusok palotájában őrizet alá vetette, a ha-talm
at germán katonaságával m
egosztva magának szerezte m
eg.A
császári koronázási ékszereket pedig elküldte Konstantinápoly-
ba, a keletrómai császárnak.
De nem
sokáig élvezhette hatalmát, m
ert őt egy másik ger-
mán törzsfőnök, a keleti gótok T
heodorich nevű uralkodója nem-
csak hatalmától, hanem
élettől is megfosztotta. E
zt meg egy har-
madik germ
án törzsfőnök, a lombardoké űzte el. E
zektől pedigegy negyedik germ
án törzsfőnök, a frankoké vette át a hatalmat.
Ebből a germ
án törzsből származott később egy K
ároly nevűfrank
király, akit
a történelem
N
agynak nevez,
s aki
egészN
yugateurópát meghódította. É
pp azért neki már kicsi lett a kirá-
lyi cím, tehát császár akart lenni, m
ég pedig római császár.
217
Ez azonban csak úgy lehetett volna, ha egy tényleges róm
aicsászár adja neki a császári cím
et, amint adták azt a régi róm
aicsászárok az utódaiknak és a társcsászáraiknak is, m
ert császáricím
et is csak az adhatott, akinek magának is volt. Ilyen pedig ak-
kor csak egy volt: a keletrómai császár, aki K
onstantinápolybanszékelt.
Ettől kérte tehát a császári cím
et egy császári hercegnő kezé-vel N
agy Károly, de a gőgös róm
ai császár a még névtelen ger-
mán főnököt elutasította.
Erre az a pápához fordult kérésével és III. L
eó római pápa a
799. év karácsony éjjelén Róm
ában római császárrá koronázta,
bár erre semm
iféle törvényes jogcíme nem
volt. De ez nem
is voltfontos, m
ert a tény volt a fontos. Ki m
ert akkor a jogcím hatá-
lyosságában kételkedni?T
ermészetes az is, hogy a m
élyen megalázott N
agy Károly a
keletrómai császártól kapott sértést m
ielőbb meg akarta bosszulni.
Azért először is a szom
szédságába akart kerülni, hogy a ha-talm
át neki megm
utassa. De terjeszkedésének útjában állott egy
erős katonaállam az avaroké, akik a konstantinápolyi császárral
barátságos politikát folytattak s jórészben keresztények is voltak,m
ég pedig a keleti egyház tagjai, miként az általuk m
eghódítottősi nép is a K
árpátmedencében.
A háború részleteire nem
térek ki, csak idézem N
agy Károly
életírójának, Eginhardnak idevonatkozó feljegyzéseit:
„E
háborút a legnagyobb erőfeszítéssel és ügyességgelfolytatták és m
égis nyolc évig tartott. A m
ost elpusztultP
annonia tövig lerombolt királyi székhelyével világosan
bizonyítja a csaták számát és az ott kiom
lott vér nagym
ennyiségét. A h
ún
-nem
esség min
d egy szálig elesett,dicsősége elen
yészett és kincsei prédára ju
tottak. Em
-berem
lékezet óta nem
volt háború
, amelyben
a frankok
ann
yira meggazdagodtak, eddigelé u
gyan is szegén
yekvoltak.”
Em
lékeztetem itt olvasóim
at arra, hogy azon a helyen, aholaz avarok fővárosa volt egykor, ott egy F
öveny nevű puszta vanm
a, ahol egy háromhajós keresztény bazilika fundam
entumára
találtak a régészek. A keresztény frankok tehát m
ég a templom
ot
218
is tövig lerombolták, m
ert az nem olyan egyházé, a latiné volt,
mint az övék, hanem
olyané, amelyben a nép nyelvén dícsérték az
Urat s am
ely egyházilag a konstantinápolyi patriarchátushoz ésnem
a római pápa uralm
a alátartozott.A
frank hadsereg mielőtt az avar határt átlépte volna, három
napig böjtölt és imádkozott, de ez a vallásos képm
utatás csak ál-arc volt, m
ert nem gátolta m
eg őket nemcsak kereszténytelen, ha-
nem em
bertelen pusztításuk és rablásuk véghezvitelében sem.
Avarország szétesett. H
iába telepítette az avar hadvezetőségP
annonia elveszte után ennek nyugati védőit, a szék-eli katonané-pet az erdő-eli, erdélyi átjárókhoz, a bolgárok a frank biztatásáram
egszállták a Kárpátm
edencének az egész területét a Dunavona-
láig és nem véletlen, hogy a bolgárok 814-ben m
ár az avar kato-nasággal
is m
egerősödve a
keletrómai
császárságot tám
adtákm
eg.De az sem
véletlen, h
ogy a keletróm
ai császár a bolgárok
háta m
ögötti Etelk
özben
lakó m
agyar ősökk
el szövetkezett.
Az sem
véletlen, h
ogy a magyarság a h
onfoglalás fegyveres
tényét, vállalk
ozását 894-ben
a keletróm
ai császár szövetségé-b
en k
ezdte m
eg és hajtotta végre.
Az anyaországban m
egvert és így lekötött bolgár hadseregnem
volt képes segítségére menni a K
árpátmedencei bolgár had-
seregnek. Így került az egész Kárpátm
edence a honfoglaló ma-
gyarság birtokába 896-ban.A
z sem véletlen, am
it Skylitzes görög történetíró jegyzett fel,
hogy 943-ban három m
agyar vezető egyéniség: egy Árpádházi
herceg, Term
acs, a fejedelem után rangban a m
ásodik vezető em-
ber, a Gyula, és a harm
adik Búlcsu, a hurka (charcha) K
onstanti-nápolyban m
egkeresztelkedtek, a császár volt a keresztapjuk ésm
indegyikük a legnagyobb római kitüntetést, a patriciusi cím
etkapta. D
e csak a vak nem látna összefüggést e kitüntetés és am
atény között, hogy 954-ben és 55-ben a ném
et császár elleni táma-
dást Búlcsu, m
int fővezér vezette.B
ár ez utóbbi hadi vállalkozás magyar vereséggel és ném
etgyőzelem
mel végződött, de e hadi siker a császár m
egítélésébenis csak taktikai győzelem
volt. Azért nem
rohanta le győztes ha-dával M
agyarországot. Ellenben diplom
áciai úton akarta először a
219
két császári ház közötti feszültséget megoldani s utána egyesült
erővel törni a magyarságra.
Hosszas előkészítés után rokoni, tehát szűkebb körű baráti
viszonyt teremtett a konstantinápolyi császárral. F
ia – egy évm
úlva utóda – II. Ottó 972-ben házasságra lépett T
heofánia görögcsászári hercegnővel.
Ugyanebben az esztendőben ő m
aga visszaállította Ostm
ar-kot, a m
ai Ausztriát, am
elyet a magyarok a ném
etek felett aratott907. évi döntő győzelem
után az Ennsig m
egszálltak. A ném
etektehát a L
ajtánál álltak, az Aldunánál pedig a rokon görög császár,
a bolgárölő Vazul, a bolgároktól elfoglalta B
olgárfehérvárt, a mai
Belgrádot.
A két császári ház rokoni összeköttetése politikai nyelven
annyit jelentett, hogy a Dunam
edence kérdését közös egyetértés-sel fogják rendezni és érdekeik szerint m
egoldani.972-ben került a m
agyar fejedelmi székbe G
éza, a későbbiS
zent István atyja, aki pontosan le tudta mérni az új politikai
helyzet kihatását a magyarság jövendő sorsára. A
z első lépése azvolt, hogy 973 húsvét napján, am
ikor Nagy O
ttó nyugatrómai,
vagyis német császár dicsősége tetőfokán, Q
uedlinburgban a bi-rodalm
i gyűlésen
ünnepeltette m
agát, a
keletrómai
császár, a
francia király, az összes germán hercegek és a szláv királyok kö-
zött megjelent egy tizenkét tagból álló m
agyar küldöttség is, ba-ráti szerződést kínálva a ném
eteknek. A ném
et krónikaíró szerintnagy feltűnést keltett a tizenkét nagyszakállú m
agyar úr megjele-
nése.Ennek a baráti közeledésnek egyik eredm
énye lett a német
asszony-feleség István trónörökös részére. Gizella a császár uno-
kahúga, vagyis a testvéröccsének, Henrik bajor hercegnek a leá-
nya volt, akinek fiú testvére II. Henrik néven m
ár 1002-ben német
császár lett.S
orsdön
tő a magyar k
ülp
olitikában
az volt, hogy a ma-
gyar nem
zet, illetve a magyar u
ralkod
óház véglegesen
kelet
vagy nyu
gat felé fordu
ljon-e?
Keleten
a császári
hatalom
hanyatlóban volt,
nyugaton a
germánok ereje erősen növekedőben. K
eleten az egyháznak azállam
politikájára kevés befolyása volt, nyugaton pedig az ural-kodó legm
egbízhatóbb támaszai a katonapüspökök, m
int hadse-
220
regvezetők, vagy csapatparancsnokok voltak. Ezek családi politi-
kát nem csinálhattak, így az uralkodóknak m
egbízhatóbb táma-
szaik lettek, mint a saját testvéreik. S
zóval, nyugaton az egyház ésa trón szövetsége kölcsönös tám
ogatáson alapult. Ezek a katona-
püspökök tehát nemcsak a trónnak, hanem
a dinasztiának, azuralkodó családnak is erős oszlopai voltak. S
zent István pedig di-nasztiát is alapított:
Azonkívül pedig nyugaton a pápai hatalom
erejének növeke-désével is kellett szám
ítani, amint később IV
. Henrik ném
et csá-szár és V
II. Gergely róm
ai pápa között kitört hatalmi harcban a
császár maradt alul s neki kellett C
anossa várában 1077 január 25és 26-án két téli napon m
ezítláb vezekelnie a pápa előszobájában,m
íg az bebocsátotta magához. E
zt nevezi a történelem C
anossa-járásnak.
Szent István tisztán látó em
ber és igazi reálpolitikus volt.A
zért térítette át az ősi és a keleti egyházhoz tartozó pannon-kereszténységet a róm
ai pápa fennhatósága alá, hogy a pápaságerejét és befolyását is felhasználhassa a ném
et hatalmi terjeszke-
dés ellen. Akkor a politikai okosság ezt kívánta.
Minden püspökség élére m
egbízható nyugati papot állított,hogy azokon keresztül is m
egnyerje a pápaság támogatását.
II. Szilveszter pápa, aki a koronát és a királyi cím
et adtaS
zent Istvánnak, a császárt, III. Ottót dicsérő szavaiban lelken-
dezve említette a szkithák hatalm
as királyát, amint ezt e m
ű más
helyén már közöltem
.1000 év távlatából m
ég ma sem
merné helyteleníteni egyet-
len komoly historikusunk sem
Szent István lépését. E
sorok írójais csak azt tudja m
ondani, hogy szent volt az az erős kéz, amely
népének széthúzó erőit oly keményen m
arkolta össze. De belülről
letagadhatatlanul fájó érzést kelt az a tény, hogy miért nem
ma-
radhatott meg a H
alotti Beszéd nyelve – a m
agyar nyelv – oltár-nyelvnek végleg, m
ert ennek nagy kihatás a lett volna nemzetünk
jövendő sorsára és nyelvünkre is.E
gy kicsit hosszan foglalkoztam e kérdéssel. D
e így könnyenm
egérti a jelenkor magyarja, hogy m
iért került bele az ősi nyel-vünkön írt szertartáskönyv egy lapja a „H
alotti Beszéd” a P
raykódex táblájába.
221
Mivel a kelet és a nyugati keresztény egyházak között áthi-
dalhatatlan volt az ellentét, azért a nyugati egyház, ha olyan terü-leten jutott hatalm
i befolyáshoz, amely azelőtt a keleti egyházhoz
tartozott, ennek még a nyom
ait is kiirtotta. Magyarország pedig
ilyen terület volt.„L
átjátük feleim szüm
tükkel mik vogym
ük iszap por és homu
vogymük. M
ennyi milosztban terem
té Élő m
ü ősmüket A
dámut...”
222
XX
XV
II. NA
GY
HU
NG
ÁR
IA
Meg kell em
lékeznem arról a N
agyhungária nevű országról,ahova IV
. Béla királyunk 1235-ben egy Julián nevű dom
onkos-rendi barátot és három
társát azért küldötte el, hogy az ott vissza-m
aradt rokon-törzseket felkeressék. Ezt a földet a vogulisták té-
vesen nevezték el Nagym
agyarországnak, mert ilyen nevű ország
csak egy volt, a kárpátmedencei M
agyarország.Ú
gy látszik, hogy IV. B
éla a már felrém
lett mongol vesze-
delem elhárítására az Á
zsiában visszamaradt rokon törzseket is fel
akarta használni. A kárpáti M
agyarország területén még bőven
volt föld ilyen nagyobbarányú telepítésre is.Julián útját egy R
ichard nevű szerzetestársa írta meg. E
sze-rint négyen indultak útnak, de kettő nem
bírva a fáradalmakat,
félútról visszatért, a harmadik belehalt a nélkülözésekbe. Julián
pedig egy szaracén, vagyis moham
edán pap szolgálatába állott ésígy azzal eljutott a V
olga melletti N
agybulgáriába, ahonnan a du-nai bolgárok szárm
aztak.Itt találkozott egy hungár asszonnyal, aki útbaigazította. Így
jutott el Nagyhungáriába, az akkori és a m
ai Baskíriába.
Richard szerint
„ott m
egtalálta őket a nagy Ethil (V
olga) folyó mellett,
kik őt látva s hogy ungár megértve, m
egérkeztén nemkissé örvendének. K
örülhordozván őt házanként és fal-vanként s keresztény véreiknek királyáról és országárólhíven tudakozódván. É
s bármit akar nekik a hitről és
egyébről előadni, a legszorgalmasabban hallgatják vala,
mivel
nyelvük teljességgel
ungár vala
és m
egértettékvala őt és ő azokat. P
ogányok, Istent nem ism
ernek, bál-ványokat sem
imádnak. F
öldet nem művelnek, hanem
lo-vakat nevelnek. L
óban és fegyverben bővelkednek s ahadakozásban nagyon vitézek”
.
„A
tatár fejedelem szom
széd velük. De ezek a tatárok
hadakozván velük nem győzhették m
eg őket hadban, sőtaz első csatában ők győzték le azokat. M
iért is társaikká
223
és feleikké választák őket s így egyesülve 15 országotpusztítottak el egészen”
.
„A
z ungárok ezen földén találkozott Julián tatárokkal ésa tatár fejedelem
követével, ki is azt mondta, hogy a ta-
társereg, amely akkor oda öt napi járásföldre vala, N
é-m
etország ellen akar menni, azért m
ás sereget várnakvala, am
elyet a fejedelem a perzsák pusztítására kül-
dött,”
Földrajzilag ez a terület a m
ai Baskíriának felel m
eg, az ottlakó ungárok neve alatt szereplő nép pedig m
agát a baskir népetjelentette, am
elyiknek neve e két török szóból van összetéve:„bas” jelentése m
agyarul: öt, a „gur” vagy „gár” pedig magyarul
néptörzset, népcsoportot jelent. Basgur, baskir tehát öt néptörzset
jelent. Ezek a törzsek a hódító m
agyar törzsekből szakadtak leism
eretlen időben és húzódtak fel észak felé Nagybulgária m
ellé.D
e a Kárpátm
edencébe került magyar törzsek em
lékezetében ele-venen élt m
ég IV. B
éla korában is az a hagyomány, hogy közülük
egy tekintélyes nép leszakadt, sőt arra is emlékeztek, hogy ez a
leszakadt rész merre lakik.
A legújabb híradás szerint ezeknél m
a is megvan a Jenő
(Jeney) és a Gyarm
at (Junnati) nevű törzs, amelyek a honfoglalók
két törzsét is alkották. Ez a tény azt bizonyítja, hogy ekét törzs
egy része eljött Árpáddal a m
ai Magyarországba, a m
ásik részepedig visszam
aradt Ázsiában.
Ezek
a törzsek teh
át török n
evű és török
fajú k
atonanép
ekvoltak
. Még a tatárok
at is legyőzték h
adb
an. A
vogulok azon-ban szegény halász, vadász, vadgyüm
ölcsöt és magvakat gyűjtö-
gető nép volt, amelynek a kutyáján kívül sem
miféle háziállata
nem volt és m
a sincs. Legkevésbé lehetett lova. K
ét-három sátor-
ból álló telepeiken éldegélnek ma is egym
ástól két napi járóföld-re. D
e mindezekkel a vogulista tudósok nem
törődve ezeket a Ju-liántól felfedezett baskírokat a vogulokkal azonosították, nyelvrenézve is azt állítva, hogy Julián idejében ezeknek a nyelve m
égfinn-ugor volt, csak később lettek török nyelvűek, m
ert Juliáncsak úgy érthette m
eg őket s azok őt, ha ezen a mai finn-ugornak
minősített m
agyar nyelven beszélt hozzájuk.
224
Baskíriában ugyan nem
jártam, de egy igazi baskir em
berrelT
agán Galim
dzsánnal találkoztam. E
z orosz ezredes volt az elsővilágháborúban és utána, m
int volt hadifogoly végleg Magyaror-
szágon telepedett le. Először D
r. Györffy Istvánnal, a N
éprajziM
úzeum igazgatójánál találkoztam
vele. A bem
utatkozásnál meg
is jegyeztem, hogy m
ilyen ismerős az arca. T
iszta törökös típusúm
agyar arca volt. Meg is kérdeztem
tőle, hogy a baskir nyelvbenvannak-e nyom
ai a vogulnyelv hatásának? Azt felelte, hogy ezt
már m
ások is megkérdezték tőle, sőt olyan biztatást is kapott,
hogy írjon a baskir és a vogul nyelvek rokonságáról. De ő m
indenilyen biztatást elutasított, m
ert a bask
írok n
emcsak
nevü
kre,
han
em n
yelvük
re és fajtájuk
ra nézve is m
ind
ig törökök
voltakés m
a is azok.
Teh
át a bask
írok ak
kor is törökök
voltak, am
ikor a h
ódí-
tó török, k
ésőbb
magyar n
evet felvett nép
kötelék
ében
éltek és
onn
an k
iváltak, m
ert az a nép
is törökfajú
és nyelvű
nép
volt,am
elyből k
iváltak. Ez p
edig a h
ódító m
agyarság volt.D
e perd
öntő e k
érdésb
en az is, h
ogy a visszamarad
t ma-
gyarok nyelve „teljesen
un
gár vala és megérték őt és ő azokat”.
Milyen nyelv volt az az ungárnyelv? M
indenesetre olyan,am
elyet a baskírok mint anyanyelvüket beszélték, de ezt a nyelvet
Julián is beszélte, mégpedig m
ár a jelenlegi Magyarország terü-
letén. Ez az azonos nyelv volt közvetítője és egyúttal a rokonság
bizonyítéka is a baskir és az ungárnyelv között.M
elyik nyelv volt Magyarországon az ungárnyelv? A
z ősné-pé, a m
eghódított szolganépé nem, m
ert éppen IV. B
éla okleveleiszerint is a m
eghódított nép nyelvét „vulgarisnak”, azaz a köznépnyelvének nevezték a K
árpátmedencében. T
ehát akkor csak a hó-dító katonanépnek lehetett a nyelve az ungár, a hun-gár, a hún,m
ert a hódító magyarokat nevezték hungárnak, az országot pedig
róluk Hungáriának. E
zekn
ek a h
un
gárokn
ak a nyelve IV
. Béla
koráb
an m
ég török volt, am
int a bask
íroké m
a is az, azonb
ana m
agyarországi hu
ngárok
későb
b átvették
a megh
ódított ős-
lakosság n
yelvét, a saját töröknyelvü
ket p
edig elvesztették
,am
int erről már írtam
.A
zt hiszem, hogy e kérdést teljesen tisztáztam
és ezt a meg-
állapításomat olvasóim
is elfogadják.
225
XX
XV
III. A M
AG
YA
R N
ÉP
HA
RC
A A
LÉ
TÉ
-É
RT
ÉS
A F
ÜG
GE
TL
EN
SÉ
GÉ
ÉR
T A
Z Ú
JH
AZ
ÁB
AN
Szent István valósággal fanatikusa volt annak az elgondolá-
sának, hogy népe fennmaradásának biztosítékát csak abban látja,
ha a szomszéd N
émetországgal végleg ki tud egyezni a békés
egymás m
ellett élés tekintetében s népét a nyugati kereszténységnagy családjába sikerül felvétetni. A
z így kialakuló baráti légkörfogja m
egszüntetni a fegyveres mérkőzéseket a ném
etekkel.E
zért a
magyarság
még
területi
áldozatot
is h
ozott,am
enn
yiben
a Lajta és az E
nn
s folyók k
özti területről a n
éme-
tek javára lem
ond
ott. Melk osztrák városkában az ősi apátság
kolostorába vezető úton egy kőoszlopra szerelt táblán egy felíratolvasható,
amely
magyarul
ezt jelenti:
„Melk,
a középkorban
Mölknek hívták, a m
agyarok határvára volt 906-984. Hohenstaufi
Henrik herceg foglalta el tőlük, aki később császár lett”.
Az igazság az, hogy a ném
etek nem fegyverrel vették el a
magyaroktól, hanem
őseink a béke és barátság reményében ön-
ként ürítették ki ezt a területet. Hohenstaufi H
enrik pedig azonosS
zent István sógorával, Gizella királyné fitestvérével, aki II. H
en-rik néven tényleg császár lett. U
gyanakkor a Fischa és a L
ajtaközti területet G
izella királyné hozományul kapta.
Ehhez a politikai elgondoláshoz S
zent István annyira ragasz-kodott, hogy a krónikásainktól K
oppánynak, pogány lázadónaknevezett nagybátyját, valóságban a keresztény M
ihályt legyőzvenégyfelé vágatta, fiának V
azulnak pedig a szemeit kitolatta s fü-
lébe ólmot öntetett, hogy az uralkodásra alkalm
atlanná tegye. Am
ásik nagybátyjának,
Szár
Lászlónak
fiatalkorú fiait,
Endrét,
Bélát és L
eventét ugyanakkor száműzte az országból, m
ert ezekm
indnyájan nem ném
et barátok voltak, nem a nyugati, vagyis a
német császár tám
ogatásában bíztak, hanem a keleti, vagyis a gö-
rög császáréban.E
zért száműzött unokaöccseit m
ég akkor sem engedte haza,
amikor Im
re fia halála után Árpád férfiágából utódja rajtuk kívül
más nem
is lehetett. Így esett utódjelölési elhatározása Péterre, aki
226
nővérének és a velencei dogének Urzeolo O
ttónak a fia volt. Itt ism
ellőzte az Árpádháznak a vérszerződésből eredő családi jogát.
Miért tette m
indezeket ez a hideg agyú, kemény egyéniségű
és tiszta látású politikus? Azért, m
ert Magyarország létének ve-
szélyeztetése nélkül nyugat felé csak békés politikát folytathatott.A
nyugati keresztény népek nagy közösségébe való belépés egye-düli feltétele az azonos vallás volt, am
elynek a nyugatrómai, va-
gyis a német császár éppolyan elkötelezett terjesztője és védője
volt, mint m
aga a római pápa.
Csak így érthető m
eg mindaz, am
it Szent István terveinek
végrehajtásakor a
nemzeti
hagyomány
és jogfelfogás
ellenérecselekedett. A
legfőbb törvény csak a nemzet létének és boldo-
gulásának biztosítása lehetett.M
iben tévedett hát Szent István? A
bban a jóhiszemű felte-
vésben, hogy a német szom
széd is ugyanúgy gondolkodott mint
ő. Pedig ez a történelem
folyamán sokszor nem
a bölcsességből,hanem
csak a kemény lelkéből tanult. N
ála a hatalom vágya, az
anyag megszerzésének lehetősége sokszor elfeledtette az okos
megfontolást. P
edig ez a tulajdonsága sokszor okozott neki nem-
zeti katasztrófát.M
íg a sógor volt a német császár, nem
volt baj, mert rokoni
megértéssel voltak kölcsönösen egym
ás iránt. A m
agyar királym
ég fegyveresen is támogatta a ném
et császár némely vállalkozá-
sát. De am
ikor a császár sógor 1024-ben meghalt s a koronáját II.
Konrád örökölte, a ném
et politika azonnal visszalendült a hódító,m
ás népeket hatalma alá törő gyakorlatához.
Az ellenségeskedést a ném
etek kezdték. A szom
szédos bajorföldről be-becsaptak az ország nyugati részeibe. T
ermészetesen a
magyar határőrség sem
volt rest a kölcsön visszaadására. Azonkí-
vül Konrád császár m
ég ugyanazzal a körülkerítő politikával iskísérletezett, am
ellyel annak idején Nagy O
ttó császár is megpró-
bálkozott. Baráti szövetséget akart kötni a keletróm
ai császárral am
agyarok ellen. Tisztim
a maga erejére tám
aszkodva nem m
ertbeleharapni ebbe a könnyen visszaütő kísérletbe. A
magyar harci
erényeket nem
lehetett
lebecsülni. K
övetségbe küldte
tehátK
onstantinápolyba az egyik bizalmas em
berét, Werner strassburgi
püspököt 1027-ben. Ez nagy kísérettel el is jutott a m
agyar hatá-
227
rig, de Szent István értesülve a püspök küldetésének titkáról, az
átutazási engedélyt megtagadta.
Term
észetesen a németek ezt is nagyon felfújták, m
ert ürügykellett ahhoz a hadjárathoz, am
elyet Konrád császár m
ár régen el-határozott. A
német önérzetet is fel kellett tehát piszkálni, hogy a
birodalmi rendek a háborút elhatározzák.
A
német
hadsereg 1030-ban
át is
lépte a
magyar
határtM
oson irányában, hogy a Duna jobbparti részén vonuljon E
szter-gom
felé. Ugyanakkor a cseh sereg B
ratiszláv herceg vezérletéveia D
una balpartján vonult fel. Ez el is jutott a G
aramig pusztítva és
rabolva, de a német hadsereg m
egrekedt a Rába vonalán, m
ert am
agyar derékhad az átjárókat sikerrel megvédelm
ezte.A
császár támadása tökéletesen kudarcba fulladt s kénytelen
volt szégyenszemre visszafordulni. A
már m
egtört német sereget
a magyar fősereg teljesen szétszórta és B
écset is elfoglalta.A
császár sereg nélkül a magyar előcsapatoktól űzve m
ene-kült az altaichi kolostorba, onnan pedig a R
ajna vidékére. Szent
István azonban nem rohantatta le hadával N
émetországot, őt hó-
dítási cél nem vezette. C
sak azt szerette volna elérni, hogy orszá-gát nyugat felől hátbatám
adás ne érje.E
zért békét ajánlott a németeknek. E
zt a császár fia és telj-hatalm
ú megbízottja H
enrich bajor herceg el is fogadta. A L
ajtaés F
ischa közti rész végleg Magyarországé lett, a D
unától északrapedig a M
orva folyó jobbpartvidéke a Thaja torkolatáig szintén
magyar uralom
alá került.A
nagy király haláláig l038-ig béke is volt a németekkel, de
Szent István utódjának, P
éternek idejében a németcsászár újra
beleavatkozott hazánk belügyeibe, hogy régi álma – M
agyaror-szág leigázás a – végre sikerüljön. N
em sikerült.
228
XX
XIX
. NÉ
ME
T HŰ
BÉ
R
Szent István halála után unokaöccsét, U
rzeolo Pétert konnyű
szerrel emelte trónra a várispánok és a vendégek összefogása.
Szent István idejében m
ár 45 volt a várispánságok száma. E
z 45zászlóalj királyi katonaságot jelentett.
Vendégeknek a külföldről bevándorolt lovagokat hívják.
„A
vendégekben nagy haszon van, írta Szent István em-
lékirataiban fiához Imréhez, m
ert ahogy különböző tá-jakról és tartom
ányokból jönnek, akként különféle fegy-vereket és tudom
ányokat (hadi tudományokat) hoznak
magukkal, am
elyek díszítik az országot, díszére vannak akirályi udvarnak és elriasztják az idegenek vakm
erősé-gét. B
izony gyenge és törékeny az egynyelvű és egy er-kölcsű ország”
. ..
Az idegenek vakm
erőségét csak a fegyver főlényével lehetettakkor is és m
ost is elriasztani.T
ehát Szent István fiának ebben az idézetben azokat a külföl-
di lovagokat ajánlotta figyelmébe, akik nagybátyjával szem
benifegyveres m
érkőzését az ő javára döntötték el. Téves tehát histo-
rikusainknak és műkedvelő politikusainknak az a m
agyarázata,hogy ebben az intelem
ben korát messze m
egelőzően egy maga-
sabbrendű politikát hirdetett meg a különnyelvű népek egym
ás-m
elletti békés magatartásáról.
Ezek az idegenek, akiknek nem
zetségei akkor még nem
bok-rosodhattak el s valószínűleg a honfoglaló nem
zetségekbe semházasodhattak be m
ég, erőt csak az egymásközti és a királyi ispá-
nokkal való összetartásból meríthettek. V
elük szemben állottak a
hatalomért valóharcban akkor a honfoglaló nem
zetségek fejei,m
int a magyar katonanép hadi vezetői.
Péter király és a nem
zet közötti ellentétek gyökere ez volt sezt az ellentétet a király szem
élyes magatartása, viselkedése m
égjobban kiélezte. A
mint K
ézai Sim
on krónikásunk megjegyezte
róla „m
egvetette az
ország nem
eseit az
ország kapitányaival
együtt.”
229
Az ország főpapjai és vezetői éppen ezért m
érsékletre intet-ték. D
e ez sem használt, m
ire a nemzet hadrakelt ereje elűzte és
helyébe Szent István sógorát A
ba Sám
uelt tette királlyá, aki anem
zetségek felé rokonszenves volt.P
éter pedig a német császárhoz III. H
enrikhez menekült. E
zfia volt a S
zent István által legyőzött Konrád császárnak. A
pjátólegy hatalm
as birodalmat vett át és egyúttal ennek szerfeletti hó-
dításvágyát is örökölte. A ném
et hercegségeken és grófságokonkívül birodalm
ához tartoztak a mai F
ranciaországból Burgundia,
Elszász, L
otharingia, továbbá Északolaszország egészen a pápai
államig, H
ollandia, Belgium
, azonkívül Cseh-M
orva- és Lengyel-
ország. Feleségének Á
gnesnek, a hozományaként pályázott A
qui-tániára, F
ranciaországnak a Loiretól délre fekvő egész területére.
Feltehetjük tehát róla, hogy M
agyarországot is ott akarta látnia hűbéri tartom
ányok között. Ezt m
utatja az a nagy készség,am
ellyel Péter ügyét felkarolta.
A császár hadait hazánk ellen 1042-ben m
eg is indította.B
ratiszláv cseh herceg szintén vele volt. Azonban ez a hadjárat
Hainburg (H
unnenburg – Húnvár) és P
ozsony megvívásánál na-
gyobb sikert nem eredm
ényezett, mert H
enrik a Dunántúlra, ahol
a magyar hadsereg várta, nem
tudott, vagy nem m
ert átmenni ez
alkalomm
al. Így dolga végezetlenül kénytelen volt hazavonulni.A
következő évben 1043-ban szintén felvonult a magyar ha-
tárra, de Aba S
ámuel m
agyar király igen előnyös békeajánlatottett neki s ezt akkor ajánlatosnak tartotta elfogadni.
Ebben az ajánlatban A
ba király lemondott a L
ajtától egészenS
zárhegyig fekvő magyar területről, 400 font arany hadi sarcot fi-
zet, a német hadifoglyokat haza bocsájtja és kezeseket ad.
A nem
zeti önérzet azonban ezt a lealázó feltételt nem helye-
selte, így Aba a feltételeket nem
is merte teljesíteni.
A
következő évben,
1044-ben a
császár M
agyarországotnagy erővel m
eg is támadta. A
z akkori világ legnagyobb ura és alegnagyobb hadseregnek a parancsnoka további alkudozásra nemvolt hajlandó. A
z egyik n
émet k
rónik
ás nyíltan
meg is írta,
hogy a császár tám
adásán
ak célja M
agyarország megh
ódítása
volt.Kézai S
imon m
ester részletesen leírja ezt a hadjáratot. Meg-
említi, hogy a császár S
opron felől támadott, de B
abótnál a Répce
230
és a kis Rába elárasztott területén nem
tudott áthatolni. Azért a
Rábca vonalán felfelé vonult vissza, m
íg alkalmas gázlót talált és
így rátérhetett a győri országútra. A G
yőr melletti M
énfő falunálvolt az ütközet július 5-én. A
császár győzött ugyan, Aba seregét
szétverte, de nem volt könnyű a diadala, sehol sem
dicsekszeneknagy győzelem
mel a ném
et krónikák.K
ézai Sim
on szószerint ezt közli a csatáról: „A ném
etek közülkülönben azon ütközetben szám
talan on elhullottak”. Ezért azt a
helyet, ahol az ütközetet vívták, az ő nyelvükön a mai napig
„Florum
paiur”-nak
(verloren B
eyer) a
mi
nyelvünkö pedig
„Weznem
ut”-nak (Vészném
etnek) nevezik. Mai nyelvünkön N
é-m
etvésznek mondanánk, de akkor m
ég a sumir szórend volt di-
vatban, amint ezt a V
észnémet letagadhatatlanul bizonyítja.
Aba S
ámuel király m
enekülés közben vesztette életét. Henrik
császár pedig bevonult Székesfehérvárba, ahol a győzelm
i parádéés a vazallusi eskü ugyanabban a székesegyházban folyt le, am
e-lyet S
zent István építtetett, s ahol 6 éve már földi ham
vai is pi-hentek. O
tt vette ki a császár mint főhűbérúr, tehát M
agyarországföldjének és a m
agyar népnek legfőbb ura a hűbéresküt Pétertől.
Az eskü szövegében benne volt, hogy a m
agyar királya német
császár hűséges
alattvalója, vazallusa
lesz, hűbérurát
el nem
hagyja, ellene pártot nem üt, hanem
inkább úgy anyagi, mint
fegyveres erővel hűbérurának minden vállalkozását segíti és tá-
mogatja.
Az is benne volt a szövegben, hogy M
agyarország ezután aném
et birodalomnak lesz egy része, hűbéri birtoka. T
ehát önálló-ságát, szuverenitás át elveszítette.
Mindezek m
egtörténtének jelképeként Péter egy arany-lánd-
zsát nyújtott át a legfőbb hűbérurának, a német császárnak.
Így omlott össze S
zent István életműve, életideálja ott az ő
sírjánál, ott is temették el egy m
ásik jelképes sírban az övé mel-
lett.A főszereplője pedig ennek a nagy tem
etésnek az volt, akit őem
eltetett utódává.A
diadalnak büszke és boldog birtokosa pedig annak a Né-
metországnak a császára volt, am
elyiktől joggal várhatta el a ma-
gyarság a békés egymásm
ellett élést, annál is inkább, mert azért a
magyarok O
stmark átadásával területi áldozatot is hoztak.
231
De ezt a ném
etek hamar elfelejtették. Így nem
maradt m
ásm
egoldás hátra, mint az elfelejtett leckét újra a fejükbe verni.
232
XL
. A
NE
MZ
ET
I FÜ
GG
ET
LE
NS
ÉG
VIS
SZ
A-
SZ
ER
ZÉ
SE
Alig zajlottak le a fehérvári ünnepségek s alig távozott haza a
gőgös császár abban a biztos tudatban, hogy a kemény m
agyarkatonanépet
is sikerült
megtörnie,
gyámoltjának
pedig azután
nyugodt országlása lészen.M
indez csalóka látszatnak bizonyult, mert a m
agyar nemzet
akkora megaláztatást, arculütést nem
volt hajlandó eltűrni senki-től. M
int a sebzett vad hördült fel az egész nép. Egyszerre eltűnt
minden ellentét a pártok, törzsek és a várkatonaság között.
Mint nem
zeti közvélemény alakult ki m
áról-holnapra, hogy aném
eteknek nem arannyal, hanem
vassal fizetnek. Pétert pedig
nem tekintik királyuknak, hanem
a német császár pribékjének.
Ahogyan a részletekből látom
, még az idegen vérű főpapok
és lovagok is a nemzettel tartottak. G
ellért püspök két társávalazonnal E
ndréhez sietett, amikor érkezését m
egtudta. Az a pozso-
nyi ispán, Márton pedig, aki a ném
etek ellen ezt a fontos végváratkétszer is m
egvédte, annak a wasserburgi V
ecellinnek a fia volt,aki K
oppányt a veszprémi csatában levágta. D
e ott voltak a réginem
zeti vallás hívei is Vata vezérlete alatt.
Endre herceg öccsével L
eventével az első hívásra haza jött,M
ikor ennek híre ment, az ország egész területén kitört a forra-
dalom. P
éter menekülni próbált, de F
ehérvár melletti Z
ámoly ne-
vű faluban elfogták és megvakították.
Endre kem
ény kézzel ragadta meg a korm
ányzás gyeplőit.M
indenek előtt a pogányság maradványait hallgattatta el. A
csá-szárnak is felajánlotta a békét, sőt a pápát is felkérte közbenjárás-ra. D
e a császár olyan feltételeket szabott, amilyeneket a nem
zetnem
fogadhatott el.A
z 1050. év elején Gebhard régensburgi püspök, a császár
rokona, az ország nyugati végeit támadta és erősen pusztította. A
magyarok azonnal visszavágtak és H
ainburg várát feldúlták.A
császár,
miután
az egész
birodalomban
óriási sereget
gyűjtött össze, 1051-ben megindult M
agyarország ellen. A dunai
hajóhadat élelmi és hadi szerekkel m
egrakódva Gebhard püspök
233
vezette. A D
una északi partján pedig Bratiszláv cseh és W
elfkarintiai hercegek vezérlete alatt, szintén igen erős haderő vonultfel.
A császár, hogy a R
ába és Marcal ingoványait kikerülje, m
eghogy a m
agyar hadvezetést félrevezesse, Karinthia felől V
as ésZ
alamegyéken át tért rá S
ümegnél a régi róm
ai hadi útra s ment
Fehérvár ellen.
De a m
agyar kémlelő-osztagok ham
ar rájöttek útirányára.É
pp azért seregei előtt széles sávban elhajtották a lakosságot és ajószágot, elpusztították az élelm
et is. A m
agyar taktika az volt,hogy apró csatározásokban kell az ellenséget kifárasztani, és elő-ször
erkölcsileg kell
megverni,
ellenálló erejét,
harci kedvét
megtörni.
Mire így F
ehérvárig elvergődött a folytonosan zaklatott né-m
et hadsereg, már m
eg is lett verve. Nem
is tudta a székvárostbevenni a császár, hanem
sürgősen hátraarcot csinált, és a legrö-videbb úton G
yőr-Sopron felé vezette haza csüggedt seregét.
De a m
agyar hadsereg az ellenség üldözés ében is kiváló voltam
int azt dícsérőleg emlegeti B
ölcs-Leo bizanci császár is „T
akti-ka” cím
ű művében. M
ert olyankor nem a zsákm
ányolásra adtam
agát mint a többi európai sereg, hanem
az ellenség tökéletesm
egsemm
isítése volt előtte a fő hadi cél. Így a visszavonuláscsakham
ar valóságos futássá változott. De futhatott-e a könnyű
lovas elől a gyaloghad, vagy a nehéz páncélos lovasság? A ném
ethadsereg veresége teljes lett.
Hasonló sors érte az északi sereget is. A
hajóhad pedig,am
elyre égető szüksége lett volna a német főseregnek, m
ár előbbvisszavonult. U
gyanis Gebhard püspök, egy a császárhoz küldött
levelében, újabb utasítást kért további magatartására vonatkozó-
lag. Ez a levél a m
agyarok kezébe került s a császár nevében aztaz utasítást küldték neki, hogy azonnal vonuljon vissza.
A császár október 25-én érkezett H
ainburgba és november
12-én már R
egensburgban volt. Csak a bosszúra gondolt a hiusá-
gában mélyen m
egalázott és meggyalázott nagyúr.
Éppen azért hiábavaló volt E
ndre király újabb békeajánlata,A
dalbert osztrák őrgrófnak és a pápának, IX. L
eónak személyes
közbenjárása a békéért.
234
A következő évben, 1052-ben tényleg egy hatalm
as hadse-reggel jelent m
eg Pozsony alatt. A
föld nyögött ostromgépeinek
és nehéz páncélosainak súlya alatt. De hiába újította m
eg támadá-
sait szárazon és vízen, a várbeli magyar katonaság és a felm
entősereg hősi küzdelm
e felmorzsolta a hatalm
as német sereget. A
császár az egész birodalom összes hadi erejével sem
tudta a ma-
gyar hadierőt megtörni.
A cseh herceg B
ratiszláv, akinek nevéről ezt a hős magyar
várost ma nevezik, szintén ott volt az ostrom
lók között, amint a
csehek mindig ott settenkedtek a ném
et császárok lakájaikéntN
agy Károlytól F
erenc Józsefig.A
császár október 7-én már újra R
egensburgban volt Leó pá-
pával együtt, akinek az átkával is megpróbálta E
ndrét megpuhíta-
ni. De a m
agyar király semm
iféle földi hatalom nyom
ására semvolt hajlandó a császár hűbéruralm
át elismerni.
De nyilvánvaló lett az egész világ előtt, hogy a ném
et császá-ri birodalom
összes erejével sem volt képes M
agyarország kato-nai erejét m
egtörni. Ezt a tényt m
egerősítette a pápa titkára és bi-zalm
asa Wiebert is, aki azt jegyezte fel naplójában, hogy „a ró-
mai birodalom
ra nézve Magyarország m
eghódítása veszendőbem
ent.”A m
agyar fegyverek sikere magát a ném
et császári birodal-m
at rendítette meg alapjaiban, m
ert a magyar sikerre fellángolt a
harc Lotharingiában, F
landriában, Lengyelországban, és
Délo-
laszországban is. Mindenütt az örvény tátongott a nagyravágyá-
sában elvakult császár felé.A
világ akkori legnagyobb ura, aki parancsolt a pápának is ésaz összes keresztény királyok legfőbb hűbérurának tartotta m
agát,ez a világhatalm
at kezében tartó nagyúr lemondott M
agyarországés a m
agyar nép felet már m
egszerzett hűbérjogáról. Már nem
kí-vánta E
ndrének a hódolatát, hanem a barátságát kereste és elje-
gyezte ennek fiával Salam
onnal leányát, Zsófiát aki a francia
trónörökösnek volt már eljegyzett m
enyasszonya. Ez a házasság
meg is történt az egyenlők közötti frigynek a bizonyítékaként.
Valób
an a m
agyar győzelem világtörtén
eti kih
atású ese-
mén
y volt s méltó arra, h
ogy ezt a tényt a történ
elem lap
jai ism
egörökítsék
és kih
angsú
lyozzák.
235
Újra nagy sokaság gyűlt össze a székesfehérvári bazilikában.
Hálaadó istentiszteletet tartottak ott az ország nagyjai. O
tt voltE
ndre a győztes király, akinek fejére ezúttal újra feltették Szent
István koronáját, ott volt Béla öccse a győztes hadsereg kiváló pa-
rancsnoka,L
evente testvérük már őse T
aksony fejedelem m
ellett pihenta közös kurgánban. D
e lélekben ott volt az egész ország hálásszívvel a M
indenható Isten felé és elismeréssel a halott nagy ki-
rály és méltó utóda az élő király felé. M
indegyik azért volt nagy,m
ert a nemzetért és nem
zeté voltak.K
itűnt, hogy az elűzött hercegek nem voltak sem
pogányok,sem
görögbarátok, hanem m
inden ízükben magyarok és nagy
tisztelői nagybátyjuknak. Endre az ő politikáját tette m
agáévá.B
éla fia pedig a híres László, indította m
eg mint királya szintén
mintaképül tisztelt nagybácsinak, István királynak szenttéavatási
perét és ő építtette Biharban az első szent királynak m
a is meglé-
vő jobb kezefeje őrzésére a Szent jogi apátságot.
236
XL
I. A N
ÉM
ET
TÁ
MA
DÁ
SO
K K
UD
AR
CA
III. Henrik után m
ég akadt egy-két német császár, aki m
eg-próbálkozott a m
agyar nép igába törésével, de sikertelenül. Ilye-nek
voltak V
. H
enrik és
III. K
onrád ném
et császárok.
Ezek
ugyancsak keresték az ürügyeket Magyarország m
egtámadására.
V. H
enrik azt rótta fel Kálm
án magyar királynak, hogy D
al-m
ácia meghódításával az ő birodalm
ának a határait veszélyezteti.Ím
e, Aesopus m
eséje a farkasról és a bárányról császári kiadás-ban. U
gyanis akkor a Dalm
ácia melletti szigetek O
laszországhoztartoztak, ez pedig a ném
et birodalom része volt.
A horvátok és a dalm
átok Kálm
án magyar királytól rem
éltekvédelm
et Velence, a N
émet birodalom
és a keletrómai császárság
kizsákmányolása ellen. E
zért koronázták meg öröm
mel Z
árábanH
orvátország királyának.V
elence részben facölöpökre épült város. Gyorsiram
ú fejlő-dése kényszerítette rá, hogy a tenger sekélyebb részeit feltöltsevagy felcölöpözze. E
z utóbbihoz azonban nagyon sok fára voltszüksége s a fát csak D
almáciában szerezhette be. L
e is tarolta adalm
át hegyeket úgy, hogy azok mind elkarsztosodtak.
A m
agyar uralom tehát akkor életlehetőséget, m
egélhetést ésbiztonságot jelentett a tengerparti lakosságnak, m
ert meg tudta
őket védelmezni három
nagy hatalomm
al szemben is.
Kálm
án király korának legműveltebb uralkodója volt. N
agy-bátyja, S
zent László, akinek fiúgyerm
eke nem volt, bátyjának,
Gézának a fiai közül a fiatalabbat, Á
lmos herceget jelölte ki
utódjának, míg K
álmánt, az idősebbet papnak neveltette. K
ézaiS
imon krónikásunk szerint m
ár püspök volt, amikor S
zent László
meghalt. D
e a természettől is nagy ésszel és eréllyel volt m
egáld-va. Így a királyi hatalm
at az elsőszülöttség jogelve alapján nemvolt
neki nehéz
megszerezni.
Viszont
ezáltal szem
bekerült a
nagyravágyó és délceg külsejű öccsével, aki már királynak érezte
magát annál is inkább, m
ert nagybátyja horvát királynak már m
egis koronáztatta őt.
Mikor azonban bátyjával szem
ben a reményei teljesen szerte-
foszlottak, a német császárhoz fordult segítségért.
237
V. H
enrik német császár azonnal m
egindította seregeit Ma-
gyarország ellen 1108-ban, hogy a magyar hadsereget m
eglephes-se s ezáltal a védekezést lehetetlenné tegye. D
e csalódott, mert
Kálm
án király eszén nem tudott túljárni. E
z már jó előre rendbe-
hozta a végvárakat és megerősítette az átjárókat és a gázlókat az
egész nyugati határ mentén.
A ném
et hadsereg csak nagy üggyel-bajjal tudta ezeket le-küzdeni és P
ozsonyig bírt csak elvergődni, amelyet sokáig, de
teljesen sikertelenül ostromolt. Így, kénytelen volt hazavonulni
anélkül, hogy a magyar hadsereggel kom
oly összecsapása lettvolna.A
német évkönyvírók m
ind igen szárazon és hangulatlanulm
ondják el e hadjárat lefolyását.A
z egész háborúval kapcsolatban nem találtak olyan m
ozza-natot, am
elyhez egy kis német dicsőséget hozzá ne szőhettek vol-
na. Mindegyik ném
et forrásból kiérződik az a keserű íz, hogy aném
et császárság teljes erejével sem tudott úrrá lenni M
agyaror-szág fölött.
Az utolsó kom
olyabb kísérlet már kim
ondottan nem is volt
császári vállalkozás, a császár csak a háttérben szerepelt, nehogya kudarc a császári tekintélyt rontsa. É
ppen azért a lebonyolítástIII. K
onrád császár az osztrák hercegre bízta.A
támadásra ürügyet m
egint az Árpád család belső ügyeibe
való beavatkozás adott. Kálm
án királynak volt ugyanis egy Boris
nevű fia is, akit azonban a trónutód idősebb fiú nem ism
ert elatyja igazi fiának. E
z a kérdés nem tisztázódott m
ég akkor sem,
amikor m
ár Kálm
án után a harmadik király, II. G
éza uralkodott.B
oris már 33 éves volt, am
ikor többféle kísérlet után a német csá-
szárhoz fordult segítségért. Term
észetesen e tisztán belső, családiügyhöz a ném
et császárnak semm
i köze sem volt.
De ürügy kellett M
agyarország megtám
adásához. Tehát a
császár a cseh herceg ajánlatára pártfogásába vette Borist, de az
ügy lebonyolítását Henrik osztrák hercegre bízta. E
z azután ügyescsellel és nagy sum
ma pénzzel az őrség vezetőjét m
egveszteget-ve, P
ozsony végvárát megszerezte.
A védelem
nek a főerőssége így elveszvén, az ellenség ko-m
oly reményt fűzhetett a sikerhez. D
e Géza király is résen állt.
Azonnal követeket küldött a ném
et császárhoz és az osztrák her-
238
ceghez, felháborodását tolmácsoltatva és m
agyarázatot kérve am
agyar határ alattomos m
egsértéséért. De azonnal m
ozgósítottaaz ország egész haderejét is és P
ozsony várát körülzárta.A
császár is, a herceg is húzta, halasztotta a válaszadást. Gé-
za azonban Pozsonyt kom
oly ostrom alá fogta. A
német várőrség
látta, hogy segítséget nem kaphat, a várat 3000 font ezüstért és
szabad elvonulásért feladta. Így az ország lerohanásának lehető-ségét azzal m
egakadályozva, hadseregét a Lajta vonalán vonul-
tatta fel. Szem
ben vele, a másik parton fejlődtek fel a szász, bajor,
osztrák és cseh csapatok.1146. szeptem
ber 11-én került ütközetre a sor. A m
agyaroktám
adó lendületének szárnyakat adott a méltán érzett harag és
bosszú. Még a csata leírását m
egörökítő Márk m
inorita atyát iselhagyta a nyugalm
a, amikor a m
agyarok nem díszes károm
kodását is beleszőtte a feljegyzéseibe. A
bevált taktika szerint a székelyés a bessenyő előcsapatok az első összecsapásnál hátatfordítottaks az üldöző ném
et csapat beleszaladt a páncélos magyar derék-
hadba és a cselvető osztagok gyűrűjébe. A ném
etek veresége tö-kéletes volt, E
zt megerősíti O
ttó freisingeni püspök következőfeljegyzése: „E
bben a csatában az előkelő nemes férfiaknak nagy
része elveszett, a köznépnek pedig megszám
lálhatatlan mennyisé-
ge”.Márk atya feljegyzéseiből m
ég hozzáteszem, hogy „ebben az
ütközetben a németeknek annyira m
egtört az ereje, hogy még a
határszélen lakó magyar parasztok ellen sem
mertek jogtalansá-
got, vagy valamely sérelm
et elkövetni”.E
zzel le is zárult a német hódítási törekvések korszaka. A
magyar nép fegyverrel verte a ném
etek fejébe azt a szilárd és lel-kéből kiirthatatlan eltökéltségét, hogy szabadságát és országánakföldjét az utolsó csepp véréig m
egvédelmezi s e tekintetben soha
senkivel és semm
i körülmények között sem
alkuszik.E
ttől fogva a német birodalom
nem is tett kom
olyabb fegyve-res
kísérletet M
agyarország leigázására.
Zsigm
ond király
egyszem
élyben német császár is volt, de m
ég csak eszébe sem jutott,
hogy Magyarországot beolvassza a birodalom
ba. Csak m
iután aH
absburgok családi örökségként, házasság révén megszerezték a
magyar koronát, velük szem
ben kellett a magyar nem
zetnek ál-landó élet-halál harcot folytatni a függetlenségéért.
239
VÉ
GS
ZÓ
Nem
5-10-20 könyvből írtam egy újat, hanem
a saját kutatá-saim
eredményét tártam
az olvasók elé.D
e azt hiszem, hogy nem
csak az értelemre hatóan, hanem
szinte kézzelfoghatóan is sikerült bebizonyítanom a m
agyar népés nyelv vogul eredetének képtelenségét a term
észet örökérvényűtörvényével.
Rem
élem tehát, hogy a vogul gyököknek eddig hiteltadó jó-
hiszemű vogulisták is inkább hisznek a term
észet megváltozha-
tatlan törvényének, mint a vogul gyököknek.
Mily felem
elő tudat lesz számukra is a m
egdönthetetlen igaz-ság szolgálata.
Azt is sikerrel bizonyítottam
, hogya mai M
agyarország terü-lete, a K
árpátmedence, m
ár az ősidőben, de az árjarajzás előttfeltétlenül, annyira lakott volt, hogy az E
urópát teljesen hatal-m
ukba vevő árják egyedül csak ott nem tudták a lábukat m
egvetnis így kénytelenek voltak észak felé terjeszkedni.
Egész E
urópának árjafajú és nyelvű a lakossága, csak éppena közepe nem
az, mert ott egy turáni nép vert gyökeret feltétlenül
előbb az árja vándorlásnál, mert – m
int már hangsúlyoztam
– ak-kor az árják lepték volna el ezt az értékes földet is. E
z a megálla-
pításom is vitathatatlan igazság.
Vannak ugyan a m
agyar földön árjafajú népelemek is, de
ezek a magyar őslakosság elbokrosodása után m
int utó telepesekvagy m
enekültek kéredzkedtek oda be.D
e azt is elfogadhatóan bizonyítottam, hogy az az őstelepes
nép, amely a K
árpátmedencét m
ár az ősidőben megszállta és szi-
lárdan hatalmába vette, sum
irfajú és sumirnyelvű nép volt.
Azok a helynevek, am
elyeknek értelmét és jelentését a sum
irnyelv segítségével elem
eztem ki és állapítottam
meg, csak kicsi
hányadát képezik az összesnek. Még nagyon sok helységünk ne-
vének van sumir jelentése.
Mit jelent ez a tény? A
legegyszerűbb gondolatkapcsolássalazt, hogy sum
ir nevet csak sumirnyevű nép adhatott a lakóhelyei-
nek és az azok körüli természeti tárgyaknak, m
ert minden nép
240
csak a saját nyelv kincséből adhat nevet. Ez is olyan alapigazság,
amely m
inden kételyt kizár, tehát vitatkozni effelett sem lehet.
De ezeknek a sum
irnyelvű telephelyeknek a nevei csak úgym
aradhattak meg a m
ai napig, hogy az az ősi sumirnyelvű nép is
ott maradt, m
ert különben a később odatelepült másnyelvű nép a
saját nyelvén adott volna nevet nemcsak a telephelyeinek, hanem
a környezetébe eső természeti tárgyaknak is.
Ez a m
egállapításom is annyira egyszerű, hogy m
inden ké-telyt kizár.
De ha elfogadom
, amint el kell fogadnom
a sumir nyelvro-
konságot, akkor azt is el kell fogadnom, hogy az a névadó nép
nemcsak sum
irnyelvű, hanem sum
irfajú is volt és ez a sumir föld-
ről, Mezopotám
iából vándorolt a Kárpátm
edencébe még az ősi
időben.A
nagyobb arányú kivándorlás I. Sargon A
kkád királyánakidejében (2369-2314 K
r. e.) indult meg és folytatódott az am
ori-ták és az asszírok népirtó hódításainak idejében. E
hosszú harcbana sum
ir városállamok m
ind elpusztultak és a lakóik a rabszolga-sors elől m
enekültek a világ minden tája felé.
Ez a folyam
at körülbelül II. Saragon asszír király idejében
(721-705 Kr. e.) fejeződött be, am
ikor is a sumir nép M
ezopotá-m
iában véglegesen megszűnt.
A sum
ir menekülők legnagyobb töm
ege a Kárpátm
edencébenhúzódott m
eg, ez a vidék volt ugyanis abban az időben a legbiz-tonságosabb terület, m
ert akkor még nem
esett bele a nagy hódí-tók útjába.
Ennek a vándorlásnak a legfőbb iránya a K
aukázuson át ve-zetett a F
ekete tenger északi vidékére amint azt m
ár megírtam
,m
ert a Dontól a D
unáig elterülő hatalmas síkföldön m
inden fo-lyónak sum
ir neve van, amit csak sum
ir nép adhatott azoknak,m
égpedig az árják odatelepülése előtt.N
em hagyhatom
megem
lítés nélkül azt sem, hogy a legősibb
sumir nyelvben a folyóvíznek a neve „a” volt. E
z a név van nem-
csak a négy nagy folyónknak (Duna, T
isza, Dráva, S
záva) nevé-ben, hanem
körülbelül még 40 folyónak vagy pataknak a nevében
van meg m
a is. Ez pedig azt jelenti, hogy a névadó őslakosság ott
sumir nyelvű volt és az is m
aradt. Például ilyen nevűek R
ába,
241
Rábca, L
ajta, Pinka, Z
ala, Kerka, M
ura, Zsitva, G
alga, Zagyva,
Tarna, R
ima, B
ódva, Borsova, Iza, B
éga, Nera stb.
De ugyanez a fogalom
van Buda ősi sum
ir város nevében is.E
lemezve: bu-d-a, jelentése bőséges víz. B
ud = bő, – a – víz. D
eez nem
csak a Dunára vonatkozik, hanem
az ottani hőforrásokrais, am
elyek az ősidőben még szabadon folydogáltak a D
unába.K
özülük a Rudas fürdőnek m
ég ma is sum
ir neve van, mert nem
azért Rudas, m
ert rúdja van, hanem m
ert gödre, medencéje volt
már akkor. A
brudu sumir szó azt jelenti, hogy üreg, barlang, m
e-dence. A
brudbánya is innen kapta a nevét. E bánya m
ellett vanegy B
úcsony nevű falu, amely bővizű helyet jelent.
Később a. sum
ir telepesek mellé B
udára egy gall nevű nép-csoport is telepedett a hővizek m
ellé s ők a saját nyelvükön ezt atelephelyet A
kvink-nek, azaz ötvíznek nevezték. Ezt később a
rómaiak a saját nyelvük szerint A
kvinkumnak (A
quincum) hív-
ták.K
alocsa is
sumir
szó. K
ielemezve:
Kalo-cso,
a jelentése
ütötte vagy verte víz, mai nyelvünkön vízverte hely, azért m
ert aD
una sokszor elöntötte.M
ezőtúrnak magyaros a hangzása, de m
égsem a m
ai magyar
nyelven van neki jelentése, hanem az ősi sum
ir nyelven, amelyen
a mező szintén m
ező volt, a tur szó pedig a mi m
ai nyelvünkbenteret, térséget, területet jelent. M
ezőtúr tehát mezőterületet vagy
mezőséget jelent.
Szom
szédja Túrkeve, ez kielem
ezve: Tur-ka-ba, am
i nagyvárosi területet jelent. A
mai nevére, K
evére, a könnyebb kiejtéstörvénye szerint változott.
Baja, bő vizet jelent a m
ellette folyó Dunától, de ugyanezt
jelenti a
Tisza
melletti
Becse,
kielemezve
Bocsu
is, m
eg az
Alduna m
elletti Pancsova is. E
z kielemezve: B
o-csu-a, annyi mint
bő víz.O
rsova kielemezve: ár-su-a, annyi m
int áradó víz.E
nnek a szomszédja a K
azán-szoros. Ennek sum
ir alapszavaK
az, mai nyelvünkön a jelentése vágni, hasítani. A
kasza sza-vunkban ez a jelentés van m
a is.K
azán, kaza-án, a mai nyelvünkön átvágást jelent. T
ényleg,valam
i szörnyű erő átvágta az ott lévő, s a Duna m
indkét oldalánkb. 1000 m
éter magas hegyvonulatot s a kárpátm
edencei belten-
242
ger vize lefolyt a mai F
ekete-tengerbe, még a geológiai harm
ad-korban
otthagyva az
Alföldön
a hom
okbuckákat, am
elyeknekhom
okját a tenger hullámai őrölték m
eg hosszú időn át.S
zabadka nevének jelentése is a sumir nyelvből elem
ezhetőki. S
zabad a sumir nyelvben is azt jelentette, am
it ma a m
agyar-ban, a „K
a” pedig – amint m
ár kielemeztem
– várost jelent. Sza-
badka tehát sumir-m
agyar nyelven szabad várost jelent.D
e van Torontálban – kielem
ezve: tur-on-tál, annyi mint té-
res, vagyis nagy területű tál, – egy tiszta sumir képzésű és jelenté-
sű városnév ma is. E
z Kikinda, elem
ezve: „Ki”, a sum
ir nyelvben„helyet” jelent, „kinda” pedig letaroltat, elpusztítottat. K
ikindajelentése tehát a m
ai nyelvünkön elpusztított, vagyis puszta helyetjelent.D
e hogy maradhatott m
eg ez a kimondottan sum
ir szó a mai
napig? Úgy ahogy m
egmaradt B
uda, Esztergom
, Zebegény, M
ag-ura, K
oroncó és mindaz, am
elyeknek nevét a sumir nyelv segítsé-
gével már kielem
eztem és m
ég az a sok, amelyeknek nevét itt
nem elem
ezem m
ár ki, pedig mennyire ide kívánkozik m
ég pld.D
ebrecennek, ennek a nagy és ősi magyar város nevének a kiele-
mezése, m
ert az összes historikusaink és nyelvészeink ezt is szlávszónak és szláv telepnek m
inősítik, pedig a sumir nyelv segítsé-
gével kielemezve: duburu-cson, a m
ai nyelvünkön azt jelenti,hogy ad forrás vizet, vagyis víz adó forrás. A
könnyebb kiejtéstörvénye szerint lett belőle dubrucon és később D
ebrecen.H
ogy ez a forrásvíz megvan-e ott m
ég ma is, nem
tudom, de
hogy az első telepesek idején megvolt, bizonyos, m
ert éppen azivóvizet adó forrás vonzotta és telepítette oda az első sum
ir ván-dorokat.
A sum
ir földről származó m
enekült nép lett az alapja a ké-sőbb kialakult m
agyar népnek és a magyar nyelvnek is.
Hogy ez a kialakulás hogyan, m
iként és milyen népelem
ek-ből tevődött össze, arra e m
ű bő és igaz felvilágosítással szolgál.Ö
sszefoglalva röviden ezt az igazságot, a végső tanulság akövetkező: A
mi m
ai nyelvünket, amelyet m
agyarnak nevezünk,Á
rpád hódító
katona népe
nem
készen, kialakultan
vitte a
kárpátmedencei hazába, m
int ahogyan állítják az összes nyelvé-szeink és historikusaink. A
honfoglaló magyarság fajtájára és
nyelvére nézve is tisztán török volt, amiként azt a B
íborban-
243
született Konstantin keletróm
ai császár minden kétséget kizáróan
bizonyítja.E
z a nép tehát csak a saját török nyelvét vihette magával az
új hazába, amelyet azután ott felcserélt a nálánál sokkal nagyobb
számú m
eghódított, őstelepes nép nyelvével, amint ezt a tényt bi-
zonyított am „a középkori hódítók nyelvalakulásai” cím
ű fejezet-ben.E
nnek a hódításnak, vagy honfoglalásnak az ideje pedig 894-től 896-ig tartott K
r. u.D
e Árpád hódító népe nem
puszta és lakosoktól üres vagygyéren lakott földet szállt m
eg, hanem az akkori viszonyokhoz
mérten aránylag egy sűrű lakosságú földet, am
elynek lakói már
nemcsak földm
űveléssel foglalkoztak, hanem ipart is űztek, sőt
saját betűírással, tehát saját ősi kultúrával is rendelkeztek.A
hódítók tehát a győztes fegyver erejénél fogva teljes tulaj-donjoggal bírták a m
egszerzett földet, a meghódított ősnép pedig
szolgája és eltartója lett a fegyveres urainak.T
ény, hogy a legrégibb emberi nyom
ot Európa földjén a m
aiM
agyarország területén, Vértesszöllös községben találták m
eg.A
z is tény, hogy a rézkorszaknak a végén, Kr. e. m
ár 2000évvel gabona term
elő nép nyomára is akadtak M
agyarországon. Agabonaterm
elés pedig már kultúrm
unka volt, mert attól fogva az
ember élete, m
egélhetése nem volt függvénye többé a term
észetkiszám
íthatatlan alakulásainak és fordulatainak.E
mlítettem
, hogy a Kárpátok övezte haza földjére a sum
irnéprajok akkor vetődtek először, am
ikor a szomszédos pusztai
népek elvették gabonatermő földjeiket és ők a világ m
inden tájaifelé szétszóródtak. E
lső telephelyük a Fekete-tenger fölötti síkság
volt. Ezt bizonyítják az ittlevő sum
ir nevű folyók nevei ma is. In-
nen szóródtak szét később kisebb vagy nagyobb rajokban a világm
inden része felé, de legnagyobb számm
al a Kárpátm
edencébe.Itt szaporodott el azután az az ősnép hosszú és ism
eretlen időalatt, és adott sum
ir neveket telephelyeinek, valamint az azokat
környező természeti tárgyaknak. S
umir nevet pedig – am
int már
kihangsúlyoztam – csak sum
ir nyelvű nép adhatott a környezőterm
észeti tárgyaknak.E
zekből egy seregnek értelmét és jelentését csak a sum
irnyelv segítségével tudtam
kielemezni és m
egállapítani, tehát e
244
tétel igaz voltát bizonyítottam is. D
e mennyi ilyen név vár m
égkielem
zésre és bizonyításra!R
emélem
, hogy a példámat és az igazságot követő szakem
be-rek közül m
ég sokan megerősítik ezt az állításom
at.D
e térjünk vissza egy pillanatra még ahhoz a két sum
ir írásoscseréplaphoz, am
elyeket 307 és 863 múzeum
i számok alatt a B
ri-tish M
úzumban, L
ondonban őriznek ma is.
Ezeknek korát a szakem
berek három és félezer évben állapí-
tották meg K
r. e., tehát ma kb. öt és félezer évesek. E
z pedig igennagy idő!
Az egyik cserép egy K
uth, a másik egy B
ana nevű gazdacsa-lád jószágállom
ányát sorolja fel és megnevezi egyúttal a nyájőrző
kutyákat és a legelő állatokat is.A
kút szó a sumir nyelvben ugyanazt a fogalm
at jelentette,m
int a magyar szókincsben m
a is.A
bana szó első tagja a „ba” a sumir nyelvben épületet, vagy
házat jelentett. a „na” pedig a „nagy” fogalmát. A
jelentése nagyház, tehát a benne lakó nagy házú, vagyis gazdag em
ber volt.A
ló neve a sumir nyelvben hilu, vagy assza volt. A
hilubóllett a m
ai ló szavunk, asszából pedig a huszár, vagyis lovas sza-vunk, m
eg a ku-asza mai nyelvünkön a kuvasz neve, am
i házőrzőkutyát jelenti.
A szarvasm
arha neve e cserepeken „abaly”, amely szó a
sumir „gu” jelentése, bika vagy gulya hozzáadásával guabal, va-
gyis a mai göböl szavunk őse.
A juh neve m
indkét sumir cserépen „kojly”, am
ely ma a kajla
szavunkban maradt m
eg.D
e a nyáj őrző kutyák nevei ma is ugyanazok, m
int 5500 év-vel
ezelőtt S
umirországban
voltak. A
„puli”
ma
is puli,
a„kum
undur” ma is kom
ondor és a „kuassza” ma kuvasz.
Hiteles királyi oklevelekkel bizonyítottam
, hogy „Bana” ne-
vű család IV. B
éla és V. István királyaink korában is m
egvoltM
agyarországon. De igazolhatóan m
a is megvan a győrm
egyeiT
ét községben. Mivel ez a család az evangélikus felekezethez
tartozik ott, ennek az egyháznak hiteles anyakönyvei ezt a ténythitelesen és bőven bizonyítani is tudják.
De m
i a legérdekesebb következtetés, amely levonható a
fentebbi tényekből?
245
Az, hogy e két sum
ir család ugyanazon a néven és ugyan-olyan nevű állataival m
a is megtalálható, de a világ egyetlen or-
szágában csak és ez az ország a kárpátmedencei M
agyarország.H
ogyan magyarázható ez m
eg? Egyedül csak úgy, hogy nem
csak a Bana és a K
uth családok, hanem sokezer m
ás sumir család
is ingó jószágával áttelepült Mezopotám
iából, a Tigris és E
ufratesközéből a K
árpátmedencébe, a D
una-Tisza tájára és ott a m
ai na-pig állataival együtt m
egmaradt.
Vagyis a m
ai őstelepes magyar nép a M
ezopotámiában m
eg-szűnt sum
ir ősnép egyenes folytatása és utóda!C
sak így érthető és magyarázható m
eg az a történet is, hogy aD
ráva és Száva közének a róm
aiaktól meghódított őslakói az ősi
Szerém
, a rómaiaktól S
irmium
má latinosított város m
ellett 359-ben K
r. u. magyarul „m
arhának” nevezték és meg is verték az
akkori világ
legnagyobb urát,
a tényleges
római
császárt, II.
Konstanciust.
Ez az esem
ény pedig 537 évvel előbb volt, mint a m
agyarhonfoglalás, és Á
rpád népének a megtelepedése a m
ai hazánkban.T
ehát csak az őstelepes nép használhatta azt a nyelvet, amit m
am
agyar nyelvnek nevezünk.A
zt hiszem, hogy e m
egállapításom népünknek és nyelvünk-
nek nemcsak a voguloktól való szárm
azás gyarló meséjére ad
csattanó választ, hanem azok felé a nyelvészeink és historikusaink
felé is, akik nyelvünknek és népünknek sumir eredetét oly kono-
kul tagadják.A
z őstelepes magyar népnek a sum
iroktól való származására
nézve még perdöntő érvvel szolgál az a tény is, hogy az ősi m
a-gyar nép között sok családnak van sum
ir neve ma is, vagyis sok
magyar család nevének a jelentését csak a sum
ir nyelvvel lehetkielem
ezni.S
ajnos, hogy ezt a perdöntő bizonyíték-anyagot nekem nem
volt módom
ban kihasználni, mert e könyv anyagát az E
gyesültÁ
llamok területén írtam
, s most is távol lakom
hazám földjétől.
De felhívom
figyelmét az igazságot kereső historikusoknak e per-
döntő jelentőséggel bíró forrásra.A
szülőfalumból néhány családi névre m
ég ma is em
lékszem.
246
Ilyen sumir eredetű családi nevek a falum
ban a Bana csalá-
don kívül például a Kernya, C
sanda, Csupor, C
semez, B
arta,B
arza, Halál, N
agy, Szép, M
észáros, Süke, S
alamon, S
zabó, stb.A
Kernya név a sum
ir keri, vagy kirina szóból származó, je-
lentése kert-nagy, vagyis nagy kert. Ez a név em
berre vonatkoz-tatva nagy kertűt, tehát szintén gazdag em
bert jelent.A
Csanda név elem
ezve: cson-du, vízadót, vagy vízforrástjelent, a C
supor kielemezve: cso-poharu, jelentése vizespohár. A
Csem
ez jelenthet a mai nyelvünkön kicsi m
ezőt, de lehetett az ősialakja cso-m
azu is, ennek jelentése vizes mező.
A B
arta vagy Barcza elem
ezve: bara-tu. „Bara” sum
ir szó,jelentése valam
it létre hozni, megalkotni, szülni, vagy m
egcsinál-ni. G
yerekkoromban barábereknek, (bara em
ber) hívták mifelénk
az olyan munkásokat, akik az új kövesutat, vagy a M
arczal újgátjait csinálták. M
ég a kocsijuk is sumiros, egy ló húzta kordé
volt, amit gignek is neveztek. D
e barkácsoló embernek is hívták
az olyat, akinek nagy kézügyessége volt, és minden elrom
lottszerkezetet, vagy szerszám
ot meg tudott csinálni.
E név kielem
ezve: bara-kacs, alkotni, csinálni kaccsal, ka-csóval, vagyis kézzel. A
kúszó növények például a szőlő kapasz-kodó indáját m
a is kacsnak nevezik mifelénk.
A H
alál ősi sumir alakja: al-el volt. „A
l” sumirul életet je-
lentett, az „el” pedig túl-t. A halál tényleg az életen túli állapot.
Azon a vidéken, ha valaki elájult, arra azt m
ondták, hogy elalélt.A
Nagy szó sum
ir alakja: „na”, vagy „nad” volt, a szép sza-vunk sum
ir őse pedig „zeb”-nek, vagy „szeb”nek hangzott.A
Mészáros szó sum
ir őse: maszaru, a jelentése pedig szét-
vágó. A m
észáros tényleg szétvágja a húst.S
üke, vagy süket szavunk a sumir „saku” szóval egyezik, s a
könnyebb kiejtés törvénye alakította sükévé, amely szóalak ősibb,
mint a süket. S
alamon a sum
ir „salamu” szóból szárm
azik, jelen-tése szelíd, békés. A
szabó tiszta sumir szó, m
ai nyelvünkön ki-vágót, kiszabót jelent.
Mi az egyetlen helyes és elfogadható m
agyarázat mindezek-
re? Csak az, hogy a kárpátm
edencei őstelepes magyar népben a
mezopotám
iai ősi hazájából kiüldözött sumir nép élete folytató-
dik.
247
Ezt pedig nem
csak nyelvészeti alapon, hanem a leszárm
azásvaló tényei alapján is m
egállapítottam.
Melyik európai népnek van ilyen ősi írott m
últja, melyik eu-
rópai mágnás családnak van ilyen ősi családfája, m
int a magyar
népnek, és melyik kutya-fajtának van olyan hiteles, ősi pedigréje,
mint a lenézett m
agyar kuvasznak, pulinak, vagy komondornok?
*
Nincs m
ég egy olyan népe egész Európának, am
ely a törté-nete folyam
án annyi megpróbáltatásnak és szenvedésnek lett vol-
na kitéve, mint a m
agyar nép, mert a hadak útjában volt m
indig.B
ár hősi kiállásban sohasem volt hiány részéről történelm
eegész folyam
án, vért is tudott áldozni bőségesen, ha kellett.C
sak két nagy kihatású tanítását nem tudta m
indeddig meg-
tanulni a történelemnek: az egym
ásközötti összetartást és a velejá-ró áldozatkészséget.
De ez utóbbi nem
a drága véráldozatra vonatkozik, mert ezt
még feleslegesen legutóbb is tudta ontani, hanem
a hitvány pénz-áldozatra, am
ellyel sokszor előbbre jutna, mint a vérrel.
Ha e könyvnek a hatása e két hiányos m
agyar erényt meg
tudná gyarapítani, fel tudná fokozni, akkor ennek a könyvnek azírója m
ég a síri világban is szépeket tudna álmodni nem
zete jö-vőjéről.
Dr. N
agy Sándor
248
FO
RR
ÁS
MŰ
VE
K
Am
it e könyvben megírtam
, az tisztán saját kutatásom ered-
ménye és nem
másoktól átvett vélem
ény. Ha valam
ely adatot ide-gen írótól vettem
át, akkor annak nevét pontosan megjelöltem
.D
e elég sokat idézek az árpádkori oklevéltárainkból, amelye-
ket teljes egészükben feldolgoztam.
Ezek: F
ejér György 42 kötetre való oklevélgyűjtem
énye. Egy
kötet terjedelme kb. 800-1000 oldal. M
unkájának címe:
Codex
Diplom
aticus E
cclesiasticus ac
Civilis
Regni
Hungariae. (A
magyar királyság egyházi és világi oklevélgyűjte-
ménye.) E
zt rövidítve így idéztem: F
ej. kötet és lapszám. (F
ej. 1.3. 65.)H
atalmas m
unkát végzett Wenczel G
usztáv is, aki az Árpád-
kori Új okm
ány tárt állította össze 12 vaskos kötetben. Ezt rövi-
dítve így idéztem: W
. kötet és lapszám. (W
. III. 520.)A
zután következik terjedelemre a „H
azai Okm
ánytár” 8 kö-tete. R
övidítve: HO
. kötet és lapszám. (H
O. V
. 13.)H
azai Oklevéltár 1 kötet, a Z
alai Oklevéltár 2 kötet, a P
an-nonhalm
i Oklevéltár és a Z
ichy-család oklevéltára 1-1 kötet.
249
Név-, h
ely és tárgyjeg
yzék
A
a Káspi tenger...............95, 119
aba..................................18, 24
Aba S
ámuel..........24, 229, 230
Abás......................................24
Abauj............................25, 172
Abod
.....................................24A
bony...................................24
Abrán
..................................104A
brudbánya........................241
Abrudu................................241
Acs........................................75
Acsád
....................................73A
d Flexum
............................75A
d Mures..............................75
Adalbert..............................233
Ádám
..........................214, 215A
dony...................................75
Adorján
...............104, 105, 191aghatirzek
.......................77, 78Á
gnes..................................229ajnu
.....................................158akkád
..............................21, 24A
kkád.................................240
akkádok................................21
Akvink
................................241A
kvinkum...........................241
Al B
akri......................113, 181alán
.......................86, 131, 158alánok
.......................86, 92, 95A
larich............................93, 94
Alcsép.................................191
Alduna17, 18, 26, 95, 109, 163,241
Alesca.............................47, 75
Alföld
.12, 17, 26, 78, 106, 242
alföldi...................................27A
llah...................................215
Alm
ád.................................130
Álm
os.125, 134, 135, 139, 236A
lsóausztria........................109A
lsókáma............................151
Alsólendva..........................191
Alsóörs
...............................186A
lsópula...............................50
Alszopor...............................46
altaichi................................227altáji....................................145A
ltaripa.................................75A
ltinum................................75
Am
mianus
................71, 72, 90A
mm
ianus Marcellinus
71, 141am
oriták........................21, 240A
ndaluzia.............................86
Anglia.......................85, 87, 88
angol...............69, 87, 138, 174angolok
.........................87, 144angolszász
............................41anjoukori............................185A
nonymus
..........................198A
ntiane.................................75
Anu
...........................41, 45, 70A
pa...............................24, 192
Apa-fia M
ihály.....................24
Apolló...................................83
Apulia.................................185
Aquincum
.....................75, 241A
quitánia............................229
arab82, 113, 114, 115, 135, 181arabok
.........64, 82, 88, 98, 133A
rad11, 25, 43, 44, 57, 64, 152
arámi.............................44, 215
arámiak
...............................215
250
Aranybulla..........................174
Arbó
.....................................42A
rchimedes
........................141A
rdasir................................141árja6, 17, 19, 29, 64, 72, 140,
141, 146, 194, 203, 239árjafajú
.........................17, 239árják5, 6, 7, 17, 29, 46, 68, 140,
158, 239, 240árjanépek
........................5, 6, 7árjanyelvek
.........................126árjarajzás
......................19, 239A
rmenia................................19
Arnulf.........................163, 167
Árokszállás...........................27
Ároktő
..........................27, 186árpa.................................49, 79Á
rpád7, 11, 15, 16, 22, 24, 28,
44, 45, 59, 60, 72, 73, 74,102, 104, 117, 118, 122,125, 127, 130, 134, 135,136, 139, 163, 166, 170,175, 183, 184, 185, 186,193, 198, 212, 223, 225,237, 242, 243, 245
Árpádház
............................226Á
rpádházi...................190, 218árpádkori3, 5, 39, 59, 156, 184,
190, 193, 214, 248Á
rpádok................................49
Árpádsoka
............................49A
rpasuka..............................49
Arrabona...............................75
Arragonia............................172
Arragóniai S
imon
.................40A
rsach................................141
Artabán
...............................141A
ssarhaddon.......................140
Assur..................................140
Assurbanipál.......................206
asszír.......21, 61, 139, 206, 240
Asszíria.........................19, 140
asszírok...........21, 65, 203, 240A
sszófő.................................39A
sszony................................73
Aszár....................................39
Aszód
...................................39Á
talér......................................9A
ttila.....90, 92, 93, 94, 96, 120A
ugusztulus..........................84A
ugusztus69, 78, 79, 82, 83,108
Aurelianus............................78
aurignaci.................................9A
urillac...............................117A
usztria......167, 168, 170, 219
avar14, 28, 75, 89, 95, 97, 99,100, 109, 120, 163, 182,209, 218
avarok16, 22, 73, 74, 95, 96,97, 98, 100, 102, 109, 120,125, 166, 170, 209, 217
Avarország
...................99, 109A
ventinus...........................166
Azaum
..................................75A
zovi tenger.......................128Á
zsia17, 77, 79, 90, 97, 119,125, 172, 222, 223
ázsiai6, 59, 67, 96, 119, 120,149, 198, 203
B
Baas....................................130
Babilon
...........................21, 41babiloni...............................140B
abilonia......................19, 140
babiloniak.....................19, 140
Babót..................................229
Bach-korszak......................153
Bács-B
odrog.........................25B
ácska..................................53
Badacsony
......................33, 34
251
Baja
............................192, 241B
aján kán..............................95
Bajkál tó
.............................201bajor164, 166, 219, 226, 227,
238bajorok..................98, 136, 167B
ajorország.........................167B
akony...........................10, 32
bakonyőrök...........................53
Bakonyszentlászló
................75B
ál......31, 32, 33, 70, 201, 215B
alaton31, 32, 33, 34, 35, 39,66, 70
Balatoncsicsó........................35
Balatonudvari.......................35
Bálisten
.................................35B
aljuk Dem
eter...................201B
alkán............................65, 88
Bálványos.......................32, 35
Bálványoscsaba
....................32B
álványosfüred.....................32B
ana51, 190, 191, 244, 245,246
Baranya12, 24, 26, 45, 47, 179,180, 182
Baranyabán
...........................75baranyai................................27B
aranyamegye
......................20baranyam
egyei................12, 47B
arbarossa Frigyes.............198
Barcza.................................246
Bárczy G
éza.........................36
Bars
................................25, 28B
ars-Hont.............................25
Barta
...................................246B
arza..................................246
baskir..........................223, 224B
askíria...............222, 223, 224baskiriai..............................115baskíriai..............................115baskírok
......................115, 224
Báthory L
ászló.....................66
Batu kán
.......................15, 199B
ayeux..................................87bayeuxi.................................87B
écs......................79, 167, 227B
ecse..................................241
Béga....................................241
Békás....................................27
békási..................................104B
ékés......................23, 25, 192B
ékéscsaba...........................47
Bél....................31, 32, 48, 215
Béla
....................................225B
élakuti................................73B
élbor...................................32B
eleg....................................75
Bélfa
.....................................32belga
.....................................87B
elgium..............................229
Belgrád
...............................219B
élisten.................................48B
élmura
........................32, 191B
élszo...................................31
Bély
......................................32bencés...................47, 172, 182bencések
...............................32bencéskolostor......................12B
ende Ladislaw
..................202B
enedek................23, 105, 130
Bény
.....................................22B
ereg....................................25
Berengár.............................167
Berettyó
................................32B
ertarid.................................99B
erythus...............................57
Berzsenyi D
ániel................155B
esne..................................187
bessenyő123, 134, 142, 163,191, 238
bessenyők113, 115, 120, 122,123, 127, 163, 164
252
Beszterce
..............................25B
iblia..............43, 44, 141, 210B
íborbanszületett Konstantin
.........43, 118, 122, 133, 243B
icske...................................76B
ihar.........................24, 26, 32biharm
egyei..........................35bizanci........126, 128, 159, 233bizánci95, 96, 118, 120, 125,
133, 160, 163császár............................125
bizánciak..............................88
Boa
.....................................132B
oarik.................................126
Bocsu..................................241
Bodajk
................................173B
ódva.................................241
bódvaparti...........................209bodzai.................................104B
ogárd................................130
Bogyay T
amás....146, 149, 151
bojok.............................88, 167B
ölcs Leó
...........122, 139, 163B
ölcs-Leo
...........................233B
olda..................................191
bolgár100, 109, 115, 123, 163,170, 218
Bolgárfehérvár....................219
bolgárok74, 88, 100, 109, 113,120, 122, 123, 163, 170,218, 222
Bonfini A
ntal......................112B
oris...................................237B
orsod............................25, 28
Borsodm
egye........................20B
orsova..............................241
Börzsönyi A
rnold.................96
Bős
...............................49, 192B
osszuló Mars......................83
Bosuc....................................46
Bosuló
................................187
Böszörm
ény.........................67
Boszporusz
...................17, 128B
ottyán...............................191
Bozsok..................................46
Bozsva................................172
Bratiszláv
...227, 229, 233, 234B
retagne...............................87
bretagnei...............................87B
rigetió.................................75B
ritannia...............................87B
ritish Múzum
...................244britt.......................................87B
ritt......................................87brittek
...................................87bronzkor.................................9b
ronzk
orszak........11, 14, 182
Brunhilda..............................90
Buad
...................................191B
úcsony..............................241B
uda...............11, 75, 241, 242
budai...............................9, 187budakalászi...........................12B
udakalászi..........................11B
udenz.................................20
Budenz József
....................153B
ug.....................................203
Búg
.......................18, 122, 204B
ulcsú................................135
Búlcsu
................................218B
urgenland.....................45, 49
burgund................................86
burgundi...............................90B
urgundia...........................229burgundok
................86, 90, 93B
usuc....................................46B
uzsák..................................46
Byblos
..........................57, 152
C
Caesariana
............................76C
alamantia
...........................75
253
campanai...............................84
Cam
pona...............................75C
anossa-járás......................220charcha
...............................218C
hlodvig...............................86
Círus...................................140
cisztercita..............................73C
ripi......................................75C
rispiana...............................75C
rumerum
.............................75C
saba....................................47
Csák
....................................191C
sallóköz........................21, 22C
sanád............................25, 47
Csanda
................................246cseh47, 172, 187, 227, 229,
233, 234, 237, 238csehek
...........................88, 234C
seh-Morva........................229
Csehország
...........................21C
sém...................................190
Csem
ez...............................246
Csepelsziget........................187
Csepel-sziget........48, 197, 198
Csernuk...............................190
Csicsó
...................................35C
sigle..................................106C
sík................................25, 27
Csikcsicsó
.............................35csiki......................32, 104, 110C
sobaj...................................52C
sobánc................................33
Csobánchegy
........................33C
sobo....................................47C
songrád...............................25csongrádm
egyei....................12C
sopak............................35, 76
Csörszárka
......................27, 28C
sörsz-árka...........................27C
sudo....................................73C
supor........................192, 246
Csuzim
ai szoros..................194C
zermann A
ntal..................207
D
Dácia
....................................78dák
........................................78D
almácia
......................84, 236dán
........................................41D
ánia..................................144
Danubius
..............................18D
ebrecen............................242
Deguignes...........................119
Délitália
............62, 85, 88, 185D
élkína...............................195
Délolaszország
...................234D
él-Vietnam
.......................195D
engizik...............................94
Dentum
agyaria...........130, 132
Deodatus.............................185
Derbendi kapu
....................126D
iglat....................................19D
io-Cassius
..........................70D
iód..............................23, 130
Dioklecianus.........................82
Diós..............................23, 192
Diósd
....................................23D
nyeper6, 18, 109, 113, 122,163, 203
Dnyeszter........18, 95, 122, 203
Doboka
...........................25, 32D
obos.........................178, 192
domonkos...........................222
Don18, 95, 113, 131, 142, 202,203, 240
Donec
...................................18D
ontu-magyaria....................18
Dráva26, 70, 108, 109, 170,240, 245
Dsingiszkán
..........................82D
ukasz Mihály
...................117
254
Duna9, 10, 11, 15, 17, 18, 26,27, 31, 34, 35, 40, 46, 47,51, 69, 70, 76, 78, 90, 95,102, 109, 163, 164, 165,166, 170, 187, 189, 203,204, 206, 227, 233, 240,241, 245
Dunaalm
ás............................75D
unabogdány.......................75
dunai...........................222, 232D
un
amed
ence........15, 19, 219
Dunántul...............................66
Dunántúl30, 32, 35, 37, 48, 52,54, 105, 109, 129, 160, 167,170, 171, 186, 190, 197
dunántúli.................34, 62, 109D
unapentele....................10, 75D
unaszekcső.........................75D
unaújváros.........................10
Dunavonal..........................218
E
Ebed
...................130, 191, 192E
ckhard Ferenc...................165
Éden
.............................20, 179É
denkert...............................20E
dward G
ibbon....................71
Eginhard
.......................99, 217E
gyiptom..........19, 61, 65, 152
Együgyű K
ároly...................86
Elam
...............................19, 30É
lő................48, 214, 215, 221
Elohim
................................215előm
agyar...................145, 150E
lszász................................229É
lya......................................48
Em
at.....................................11E
math
...................................44E
mesa
...................................44E
ndre..........................225, 234
Endre herceg.................23, 232
Endréd
..................................30E
nns95, 109, 164, 165, 167,168, 170, 219, 225
Ennsburg
............................166E
rdély26, 54, 77, 78, 104, 107,
109, 114E
rdélyi Medence
..................26E
rdélyország.......................109E
rdőel...................................73E
ridu.............................44, 179E
rzsébet királyné..................48E
smun...................................58
Északitália
............................85É
szaknorvégia....................143
Északolaszország..........87, 229
Eszék
..................................108eszéki..................................207E
szeny..................................20
eszkil..........................103, 115E
sztár....................................35E
sztergály.............................35
Esztergár.............................172
Esztergom
23, 25, 31, 40, 75,227, 242
esztergomi............................30
Etelköz112, 115, 122, 124,127, 147, 163, 181, 218
etelközi113, 114, 135, 163,170, 181
Ethil....................................222
etruszk..........60, 61, 62, 63, 64
magyar.............................64
etruszkok......61, 62, 63, 64, 65
Eufrates18, 19, 44, 51, 110,194, 245
Eufrátes
........................65, 141E
ufrátesz.............................130E
ulie...........................104, 105
Európa5, 6, 7, 9, 17, 19, 46, 58,59, 65, 77, 79, 82, 86, 89,90, 95, 97, 100, 119, 146,
255
147, 148, 163, 174, 176,239, 243, 247
európai5, 16, 17, 21, 56, 57, 59,60, 69, 90, 111, 138, 147,233, 247
Evilat..................................130
F
Faka
......................................31F
aluvéne...............................42
Fehér.25, 26, 48, 103, 178, 185
Fehérm
egye..........................24
Fehérorosz
..........................203F
ehérvár23, 39, 76, 186, 187,232, 233
Fekete tenger18, 97, 114, 115,
120, 125, 127, 133, 160,203, 240
Feketetenger.......................123
Fekete-tenger........17, 133, 243
Felsőegyiptom
....................152felsőitáliai.............................90F
elsőőr................................105F
elsőpannonia.......................79F
elsőpula..............................50
Felszopor..............................46
Felvidék
....................26, 29, 54F
enékpuszta..........................75F
enicia..19, 44, 57, 58, 64, 152
Feníciában
............................43feniciai43, 44, 57, 58, 59, 60,
64, 65feniciaiak
......................77, 215F
erber.................................153F
erenc József......................153F
ertő.....................................46
Fhilippus A
rabs....................82
finn21, 72, 143, 144, 145, 149,200
finnek..........................150, 200F
innország....................66, 143
finnugor..............................143finn-ugor21, 72, 143, 145, 150,
153, 223finn-ugorság
...............145, 147F
inta....................................188F
ischa.................164, 225, 227
Flandria
..............................234F
loriana................................76
Fóka............................172, 191
Folw
yn..................................42F
öveny................................217
Fövénypuszta......................208
francia16, 69, 87, 88, 98, 119,136, 195, 219, 234
franciák16, 79, 82, 87, 144, 195F
ranciaország16, 86, 87, 98,109, 117, 229
frank86, 89, 96, 98, 100, 102,109, 165, 166, 168, 170,209, 216, 218
frank>birodalom
...................98frankok74, 86, 87, 93, 98, 99,
100, 217fratria
..................................150freisingeni...........................238F
u-Kien
..............................196F
ürdőkút...............................10F
urni.....................................73
G
Gáh
.....................................190G
ál......................................198G
alga..................................241
gall22, 29, 46, 85, 86, 88, 98,108, 167, 170, 241
Gallia
................84, 86, 98, 117G
allineus..............................78
gallok......................29, 87, 170
Gam
ás...................................31G
amásza
...............................31G
aram...........................22, 227
256
Gardizi........................113, 135
Gazsi István
........................195G
ebhard......................232, 233
Gebios
................................118G
ellért.................................232G
enserich........................93, 94G
eobitz...............................118
gepida.............................74, 95
gepidák.................................90
Gerbert...............................117
germán6, 17, 21, 59, 74, 78, 82,
84, 85, 86, 87, 88, 90, 93,94, 95, 98, 120, 136, 167,170, 216, 217, 219
Germ
ánia............................117
germánok
......................17, 219G
etica...................................84
Géza117, 118, 136, 164, 168,170, 219
Gézaháza
..............................53G
ibraltár.............................194G
izella........164, 170, 219, 225
Göm
ör..................................25G
ordas........................128, 129G
ordasz..............................129
görög10, 21, 31, 37, 41, 57, 58,59, 62, 77, 78, 97, 114, 118,124, 125, 126, 128, 129,131, 138, 140, 141, 148,198, 209, 211, 213, 218,219, 225
görögök31, 37, 59, 62, 77, 113,118, 140, 163
gót.....................74, 84, 86, 131G
ótalánia..............................86
gótok.....84, 86, 88, 93, 95, 216keleti................................90nyugati.............................90
Gród
...................................128G
yála..................................198
Gyalay D
omonkos..............103
Gyanda
.................................27G
yarmat........................52, 223
gyimesi...............................104
Győr12, 25, 42, 43, 46, 48, 75,96, 123, 230, 233
Györffy G
yörgy..................135G
yörffy István....................224
győri.42, 48, 53, 173, 191, 230győrm
egyei.44, 51, 52, 53, 244G
yőrszentmárton
..................45G
yula..................124, 135, 218G
yümölcsény
...............20, 182G
yurkova............................180
H
Habsburg
............................153H
absburg család.................153
Habsburg F
erdinánd...........153
Habsburgok
........................238H
ahold..........................48, 191
Hainburg.............229, 232, 233
Hajdú
....................................25hajdúm
egyei.......................205H
alál...................................246H
alon..........................104, 105
Halotti B
eszéd197, 213, 214,215, 216, 220
Hangony
...............................20H
arang..................................73
Harold
..................................87H
áromszék
...........................25három
széki...........................32H
efaisztosz...........................37
Hegym
agas.........33, 34, 65, 66H
enrik................................164
Herakliosz
............................88H
ercegszabar........................46H
erculia................................76H
erkules.............................208
Herkulia..............................208
Herodotos21, 77, 120, 140, 203
257
Herrand
...............................191herulok............................87, 90herulus..................................84H
etény..........................42, 182
hettiták..................................65
Heves........................23, 24, 25
Hévíz
..................................188H
ewyz
................................188H
ídvég................................191
Hoangho
.............................194H
ódító Rurik.........................88
Hódító V
ilmos................85, 87
Hódos
...................................27Hőgyész..............................191
Hohenstaufi H
enrik............225
Ho-K
ien..............................196
holland..................................41
Hollandia
............................229H
olttenger.............................64H
olt-tenger...........................43
Holtton..................................31
Hóm
an................................159
Hóm
an Bálint119, 129, 137,
140, 145horvátok........................88, 236H
orvátország..............206, 236
Hottó.....................................31
hún77, 78, 89, 90, 92, 96, 97,99, 102, 106, 117, 119, 120,128, 129, 139, 158, 159,217, 224
Hunfalvi........................20, 153
hungár.........................159, 222H
ungaria.............................119
Hungária
.............................119hungarus
.............................119H
unnenburg........................229
húnok16, 22, 73, 74, 90, 91, 92,93, 94, 95, 96, 97, 106, 109,119, 120, 126, 128, 132,147, 160
Hunsdorfer..........................153
Húnvár................................229
hurka...................................218H
uszka József.....................109
I
I. András.............................185
I. Béla
.................................235I. E
ndre...32, 39, 212, 232, 233I. G
éza................................117
I. István...............................170I. K
onstancius.......................82I. L
eó..............................90, 94
I. Ottokár............................187
I. Sargon.............................240
I. Valentinianusz...................22
Ibn Ruszta...........113, 115, 135
Igar.....................................173Igor.......................................88II. C
írus..............................119
II. Endre..30, 47, 172, 173, 190
II. Géza.........52, 187, 237, 238
II. Henrik
....................219, 225II. István
...............................98II. K
onrád...........................226
II. Konstancius70, 72, 91, 102,
245II. O
ttó................................219
II. Saragon
..........................240II. S
zilveszter..............117, 220III. B
éla......................187, 198
III. Endre47, 48, 49, 130, 172,
179, 191III. H
enrik...................229, 236III. K
ároly...........................105III. K
onrád..................236, 237
III. Leó..........................98, 217
III. Ottó...............................117
Ilbeu..............................48, 214illirikum
i.......................84, 207Im
re....................................228
258
Imre király
..........................173India
.........................5, 17, 119Indokina..............................195Ined.......................................73Innsbruck
............................166Intercisa................................11Irán
.....................................152iráni....................................152Iránia
..................................152Irnik
......................................94Istar.....................................172Istár.....................................172Ister...............18, 31, 35, 40, 95Istergál..................................35Istergam
................................31Istergár
.................................35István
..................................164Itália
.....65, 84, 85, 90, 95, 117IV
. Béla23, 24, 32, 42, 49, 51,
73, 130, 171, 172, 188, 190,222, 223, 224, 244
IV. H
enrik..........................220
IV. L
ászló.......31, 46, 178, 191
IX. L
eó...............................233
Iza.......................................241Izrael.....................................43izraeliták
...............................43
J
Ják..............................190, 191
Jancsekiang........................194
Japán...........................158, 194jász
.......................................78Jász
.......................................25jazig
......................................78jazigok
..................................27Jeney...................................223Jenő
............104, 105, 136, 223Jézus.......................44, 81, 215Jordanes..........................84, 85Julián
..................222, 223, 224
Julianus.................................91Julius C
ézár....................82, 87Junnati................................223Jupiter...................................62Justinianus..........................125Justiniánus............................95Jusztinián............................132Jusztiniánusz
......................128jüt87Jutas......................................76Jütland
..................................87
K
kabarok...............................104
Kai D
onner.........................149K
alász...................................67K
áld..............................51, 191
Kaldea
..................................19káldeusok
.............................21káldok.................................215K
aliz.....................................67K
álmán
.......181, 183, 236, 237K
álmán király181, 183, 236,
237K
alocsa...............................241K
álózd..................................67
Kám
a..........................150, 151
Kánaán
.................................43K
angér................................123K
anizsa.................................35K
ányád...............................130
Kaposszekcső
.......................47K
áposztásmegyer.................27
Kara....................................136
Karinthia.............................233
karintiai..............................233K
aroling.............................165
Károly...................................98
Kárp
átmed
ence6, 7, 8, 9, 11,
14, 15, 26, 27, 28, 30, 32,39, 40, 43, 45, 48, 50, 51,
259
53, 57, 58, 59, 60, 64, 65,68, 70, 74, 77, 89, 94, 98,100, 102, 108, 109, 117,122, 127, 131, 159, 163,170, 175, 179, 180, 181,182, 184, 186, 193, 195,196, 209, 212, 217, 218,223, 224, 239, 240, 243, 245
kárpátmedencei15, 18, 44, 56,
57, 58, 60, 62, 65, 104, 108,111, 112, 123, 209, 222,241, 242, 245, 246
Kárpátok72, 82, 95, 102, 104,109, 115, 122, 130, 163,170, 195, 206, 243
karpi......................................82K
aspi tenger................125, 126K
asuc....................................46K
atalánia...............................86K
aukázus17, 18, 97, 126, 132,133, 142, 160, 161, 240
Kaukázushegy
....................203K
aza....................................136K
azán-szoros......................241kazár...........132, 134, 135, 158K
azária...............................123
kazárok...............................134
Kazárország
........................122K
azsok..................................46
Kedrenos.............................128
keletrómai43, 88, 95, 97, 98,
99, 100, 117, 118, 122, 125,128, 133, 136, 139, 204,216, 217, 218, 219, 226,236, 243
kelet-római.................113, 114
kelta..................22, 79, 88, 167
kelták............................29, 170
Kende
.................................135K
enese..................................35
Kenyeri.................................53
Kérd
....................................171K
ereskény...........................180keresztény10, 33, 97, 105, 128,
133, 193, 200, 207, 208,209, 210, 212, 213, 217,221, 222, 225, 226, 234
kereszténység40, 58, 97, 160,190, 206, 207, 208, 209,211, 213, 225
Kerka
......................30, 31, 241K
ernya................................246
Kerthely
..............................186K
eszi...................................171K
eszthely............................188
Kézai S
imon23, 106, 119, 186,
188, 189, 228, 229, 230, 236K
ikinda...............................242kim
mériai...........................128
Kína..............................90, 194
kínai......90, 119, 196, 197, 201kínaiak
..........................90, 195K
incse.................................197K
ingú....................................30
Kingus
..................................30K
isázsia............................5, 17
kisázsiai................................65K
isduna................................42
Kisfaludy S
ándor..................33K
isvarsány............................53
Klodw
igh..............................98
kőkorszak.............................13
Kölesd
................................130K
ölked................................182
Kolozs
..................................25K
omárom
........................25, 41kom
áromm
egyei.9, 35, 48, 185K
omlós.................................73
komondor.....................51, 244
Konrád
................168, 227, 229K
onstancia szombatja.........187
260
Konstantin104, 122, 123, 135,136, 139, 142, 159, 164
Konstantinápoly95, 110, 128,133, 216, 217, 218, 226
konstantinápolyi118, 160, 217,218, 219
Könyök
...............................180K
oppány.....................225, 232
Koppenhága........................144
Környe..............................9, 11
Koroncó
......53, 55, 56, 67, 242K
örösi Csom
a Sándor.........198
Korotnok
............................172K
ossuth Lajos.....................153
Koszider...............................11
Kosziderdom
b................10, 11
Kosziderpadlás.....................10
Kövesd
.......................182, 186K
öveskút............................186kozákok
......................201, 202K
rím...................................131
Kum
a..................................127K
ún László
.................106, 119K
üngös.................................30
kúnok..................................120K
ur G
éza.............................61
Kurczán
..............................167K
urszán......................135, 136
Kürtgyarm
at.......................136K
uth................50, 51, 244, 245kuvasz.....................51, 52, 244kw
arezmiek
..........................67
L
Lagash
................................151L
ajos...................................166L
ajos király.........................166L
ajta164, 170, 219, 225, 227,229, 238, 241
Lapány..................................20
lapp.............................143, 144
lappok.........................144, 150latin41, 45, 49, 57, 62, 63, 64,
67, 70, 71, 73, 76, 78, 104,106, 108, 129, 144, 175,184, 207, 211, 213, 214, 216
latinok..................................62
Latium
..................................82L
ázár....................................73
Leány..................................187
Leányvár...............................75
Lebeda................................147
Lebedi.........................122, 134
Lebedia...............................123
Lebédia...............................134
Lebő
.............................13, 180L
ech-mező..........................168
Léka......................................51
Lencs..................................191
lengyel..........................88, 172L
engyelország......88, 229, 234
Leonch................................191
Lepavista
..............................75L
esence.................................34L
etemér................................73
levédiai...............................115L
evente.......163, 225, 232, 235L
ibád....................................23
Libaton
.................................32L
imusa..................................75
Lipcse...................................29
Liptó
.....................................29L
iszkó.................................172L
oire...................................229L
ombardia
......................85, 88lom
bardok..........................216
London
.........................50, 244longobard
...........74, 88, 95, 99longobardok
.........................85L
otharingia.........168, 229, 234
lotharingiai.........................168L
ouvre..................................61
261
Lucullus................................84
Lucullusok
..........................216L
udad....................................23L
udány............................20, 23L
udas....................................23L
ugio....................................75
Lúház....................................73
Luidolf................................168
Lulla
.....................................30L
usok....................................47
Luzsok
..................................47
M
macsói...................................34
madajok
..............................139m
adák.................................139
Maeotis.................................91
Magna C
arta.......................174
Magura
...............................242m
águs.................141, 160, 161
mágusok
.....................140, 141m
agyar6, 12, 34, 137, 138, 139,166, 167, 169, 170, 185,189, 195, 196, 197, 198,199, 200, 201, 204, 209,211, 215, 218, 227, 229,244, 245, 246, 248alattvalók
..........................22alkotás............................175anya..................................38arc...................................224betűk.................................58család
...............................50családok
.........................202csapatok
.........................168derékhad
.........................238edény
................................50előcsapatok.....................227em
ber.............32, 48, 54, 72
erény...............................247erő
..................................168
erők................................169
etruszk..............................64
fajta..................................13
fegyverek.......................234
fejedelem........................219
fiú...................................195
föld.........................195, 239
fordítás...........................118
fősereg............................227győzelem
........................234hadsereg16, 123, 163, 166,
167, 168, 229, 233, 237hadvezetés......................233hadvezetőség
..................164hagyom
ány.....................117
hangok............................214harcos.............................173határ.......................229, 238határok
...........................166határőrség
.......................226haza
................................145helynév
.....................45, 140helynevek
.........................45historikus........................114historikusok..............28, 113hódító
.............................112hódítóelem
.....................127honfoglalás7, 49, 70, 72, 77,
100, 112, 122, 148, 163,207, 212
honfoglalók....................104
honvéd............................153írás....................................57írásrendszer......................57irodalom
...........................35írók
...................................79jelentés
.............................36katonanép
.......122, 228, 232katonaság
.......................234képző
..............................129kereszténység
.........206, 207
262
király118, 153, 226, 234,236
korona............................238
korszak.............................12
köznép............................184
köznyelv.................187, 188krónikaírók
.....................106külpolitika
......................219kutya
................................52ló
103m
ezőgazdaság........180, 182
miniszter.........................137
múlt................................125
műszavak
.......................211művek
..............................71nem
zedék.................72, 116
nemzet9, 94, 153, 158, 219,
232nép3, 16, 26, 54, 61, 64, 65,
68, 89, 101, 102, 106,107, 117, 119, 129, 130,143, 145, 146, 153, 156,158, 159, 161, 175, 224,230, 234, 236, 238, 239,242, 245, 247
név31, 38, 48, 105, 137, 150,159, 187
nevű..................................29n
yelv7, 8, 15, 20, 31, 33, 34,37, 38, 39, 41, 53, 59, 61,62, 66, 71, 102, 109, 115,126, 143, 144, 145, 151,193, 194, 196, 197, 203,204, 205, 223, 241, 242
nyelvemlék
.....................213nyelvész
.........................103nyelvkincs......................194nyelvtan..........................214nyelvű
............................214oltárnyelv
.......................220orvos
................................50
ősnép....................58, 60, 64
összefogás......................157osztagok
.........................233parasztok
........................238ruha
................................140szakkönyv
......................165szám
írás...........................61
számrovás
..................60, 63szarvasm
arha....................56szavak18, 180, 185, 196,
199szó11, 37, 38, 41, 59, 60, 62,
105, 107, 138, 144, 186,201
szöveg............................213
tanár.......................144, 165történelem
40, 106, 153, 206történelem
kutatás.............21történetírás
.....................165történetírók.....................166törzs.................74, 105, 136törzsek......................43, 223tudósok...........................161újságok
...........................135uralom
....................227, 236vallás..............................212város.........................44, 234városok...........................242vereség
...........................218vezér...............................167vezérkar
.........................166vogul..............................149
Magyar A
dorján.............58, 60
magyar.nyelvű
....................216m
agyar.szó.........................215
Magyaralm
ás......................173m
agyari...............119, 159, 188m
agyarláposi........................32m
agyarok16, 17, 59, 60, 67, 72,78, 102, 106, 113, 114, 115,118, 119, 120, 122, 123,
263
126, 129, 132, 135, 144,145, 156, 157, 159, 163,166, 167, 168, 169, 170,174, 175, 201, 219, 224,225, 226, 230, 232, 233,235, 238
magyarok
...........................224M
agyarország5, 9, 14, 15, 22,26, 31, 40, 49, 51, 54, 69,75, 95, 101, 104, 107, 117,119, 127, 146, 153, 166,168, 173, 182, 185, 187,198, 201, 207, 209, 221,222, 223, 224, 226, 227,229, 230, 232, 234, 236,237, 238, 239, 243, 244, 245
Magyaróvár..........................75
magyarság59, 89, 109, 122,129, 131, 132, 133, 134,136, 142, 146, 147, 148,149, 150, 151, 154, 160,161, 163, 164, 183, 207,218, 219, 224, 225, 230, 242
Magyarsok
......................49, 65M
alalas120, 125, 128, 129,130, 132
Malom
sok.......................48, 65
Mansvetina
...........................76m
anszi.........137, 138, 146, 159M
arcal...............48, 53, 54, 233M
arcalfő...............................53
Marcó
...................................53M
arcus Aurélius
...........21, 167M
arcus császár.....................70M
arduk.........................30, 140
marha......38, 52, 70, 71, 72, 73
Mária királyné
................23, 49M
aris....................................77
Márk
...........................172, 238M
arkomannia
.......................21m
arkomannok
...........21, 70, 90
markom
anok.......................167
Márm
aros.............................25
Marne
...................................90M
aros......13, 26, 43, 52, 64, 77M
arosi Arnold
....................208M
arostorda...........................24
Martel K
ároly.......................98
Martonvásár..........................39
Martosvására
......................186M
átrahegy............................29
Mátyás király
......................112M
átyusföld.....................21, 22
Mauritius
............................160M
aximian
.............................82M
aximianus T
ax...................82m
éd119, 139, 140, 141, 142,158, 160, 161
médek
.120, 139, 140, 141, 160M
edia....................................19M
édia..................................141M
eggyes.....................104, 105M
egyaszó.............................39
megyer
.................74, 136, 139M
egyer...............................136m
egyeri119, 125, 139, 142,145, 159, 160, 161, 187, 188
Melk
...................................225M
emphis.............................152
Menes.................................152
Ménfő
.................................230M
eotis.........................131, 132M
eotisz...............................130m
eotiszi..............................119M
észáros............................246
Mezdyn...............................191
Mezopotám
ia19, 21, 45, 58, 71,175, 203, 240, 245
Mezopotám
iá..............240, 245m
ezopotámiai12, 43, 56, 195,
198, 246M
ezőtúr..............................241
264
Miciszláv
..............................88M
iesko..................................88M
ihály....................47, 49, 225
Miske..................................191
Mócsa
...................................48M
ogasius............................207
Mogentianae.........................75
Mogyeri..............................129
Mogyoród
.............23, 129, 130M
ogyorós.....................23, 130
Mohács.................................34
mohácsi........................50, 153
Moham
ed..............................43m
ohamedán
..........82, 132, 222m
ohamedanizm
us.......132, 133m
ohamedánok
....................132M
ohi.....................................34M
ölk...................................225
Molonos
.............................180m
ongol146, 157, 158, 199,200, 201, 222
Monoros
...............................73M
oor...................................151M
oór Elem
ér......................149M
ór.......................................48M
orva.................................227
morvák
...............................163M
orvamező
..................47, 166M
osonmegye
........................20M
ougel...............................128M
ougeris............................129
Muager...............................130
Muageras............................128
Muageris.....................128, 129
Mum
us..................................30M
unerod.......................23, 130
Muneros
.......................23, 130M
unk..................................153
Munkácsi............................153
Mura
.............................48, 241M
uraszombat................48, 191
Mursa
.................................108m
ursai.................................207
N
Nádudvar............................205
Nagy78, 82, 96, 98, 99, 102,109, 136, 160, 164, 165,166, 167, 168, 170, 201,207, 209, 217, 219, 226,234, 246
Nagy K
ároly96, 99, 102, 109,165, 166, 167, 209, 217
Nagy K
onstantin.....78, 82, 207N
agy Ottó136, 164, 168, 170,
219, 226N
agyaszó..............................39
Nagybulgária......................222
Nagyesztergár.......................35
Nagygörögország
.................62N
agyhungária.....................222
Nagym
agyarország.24, 49, 222N
agypatak............................27
Nagyperkáta
.........................11N
agysziget..........................187N
agyszombat......................188
Nagytétény
...........................75N
agyvárad............................12
Nagyvarsány.........................53
Napoleon
............................200N
ápoly..................................62
Narm
er...............................152
neandervölgyi.........................9ném
et6, 41, 49, 87, 102, 136,153, 163, 165, 166, 167,168, 170, 189, 193, 198,209, 218, 219, 220, 225,226, 227, 229, 230, 232,233, 234, 236, 237, 238császár117, 168, 219, 220,
225, 226, 236, 237, 238hadsereg
.........................227
265
hyőzelem........................218
németbirodalom
..................165ném
etek136, 144, 166, 168,169, 189, 219, 225, 226,227, 230, 231, 232, 238
Ném
eth Gyula103, 115, 124,
126, 129, 130, 137, 146, 149N
émetország
.87, 109, 223, 227N
epos....................................84N
era....................................241
Neszm
ély....................9, 10, 11
Nógrád
..........23, 25, 28, 46, 53N
ógrádmegye
.......................20nógrádm
egyei.............172, 195N
ógrádszabar........................46nom
ád58, 59, 60, 78, 81, 119,127, 133, 180, 181, 182, 183
Norm
andia............................86norm
ann....................86, 87, 88N
ormanndia..........................88
normannok..........85, 86, 87, 88
norvég...................................41N
orvégia.............................143
Nyárad
..................................73N
yék...................................136
Nyergesújfalu
.......................75N
yitra......................25, 49, 180nyitrai.................................179nyitram
egyei.......................188N
yitra-Pozsony.....................25
Nyugat......................90, 93, 94
Nyugatázsia
........................149nyugatróm
ai........117, 219, 226nyugatszibériai...145, 147, 149N
yúlszigeti...........................48N
yüved...............................130
O
Octavianus A
ugustus............84O
doacer........................87, 216O
doaker................................84
Ódom
bóvár...........................76O
gorda................................129ógörög
..................................57O
gurda........................129, 130óhéber...................................57ojtozi...................................104Ö
körd............................73, 214oláh
...................3, 78, 129, 153oláhok
.................................104olasz..........41, 85, 88, 106, 112olaszok..................................79O
laszország....87, 88, 109, 236
Ölbő
..............................48, 214O
lga......................................88Ö
llye.....................................48Ö
lved..................................186
Óm
alomsok
..........................48O
mode
..................................30O
mpod
..........................10, 198O
nogorda............................129onogur
................................125onogurok
....119, 125, 129, 145O
pos...................................131
Orbán B
alázs......................105
Öreg-tó
.................................56O
restes..................................84O
rmánd...............................182
orosz41, 49, 88, 153, 200, 203,224
Oroszvár...............................75
Őrség
..................................105O
rsova................................241
ősirániak.............................150
Osl......................................191
őslakosság27, 86, 100, 130,131, 177, 182, 198, 224,239, 240
ősmagyar..........58, 60, 63, 151
ősmagyarság
.......................151
266
ősnép19, 28, 32, 49, 55, 56, 58,59, 60, 102, 111, 170, 185,193, 243, 245
őstelepesek13, 22, 23, 28, 170,179, 212
Ostm
ark......................219, 230
ősugor.................................150Ó
szék..................................108Ó
szőny.................................75
ószőnyi...............................208osztrák
........225, 233, 237, 238osztrákok
............................144osztyák
144, 145, 149, 156, 157osztyákok....................149, 156Ö
thalom................................13
Othm
án.................................43
Ottópüspök
............................238O
ttó császár........................168O
ttokár.................................47
Óvár....................................190
P
pacinaciták..........................123P
adányi Viktor
...125, 130, 164P
akod..............................30, 31P
aks................................75, 76P
alazzo dei Conservatori......82
Palesztina..............................19
Pálfalvy S
ándor....................50P
ancsova.............................241P
anna..............................45, 70pannon
..............69, 70, 72, 220P
annon hegye.......................70
Pannonhegy
..........................45P
annonia21, 40, 42, 45, 69, 70,74, 78, 106, 108, 164, 165,167, 170, 198, 207, 208,217, 218
Pannónia31, 75, 79, 80, 82, 95,
98, 99, 119, 168, 169, 170
pannoniai..............................69pannonok
........................31, 74P
annosa..........................45, 70
Pantaleon
..............................10P
ánzsa..................................45
pápai állam.........................229
Paradicsom
...........................20parszi..................................141parthus................................161párthus................................158parthusok
............................160partus..................................140pártus..................................142partusok
......................120, 141pártusok
......................119, 140P
árutca................................180P
assau.................................167P
auler Gyula40, 115, 165, 174,
206, 211P
ax..................................75, 76P
éceli......................49, 53, 182P
écs................75, 82, 179, 208
Pécsvárad
.............................12pécsváradi47, 172, 179, 180,
182P
elszó...................................31
Pentele..................................10
Perben
..................................73P
erény.................................172perm
i..........................150, 151perm
iek...............................150P
ersepolis...................141, 152
perzsa71, 113, 119, 135, 140,141, 142, 160
Perzsa öböl...........................44
perzsák97, 126, 132, 133, 140,141, 160, 161, 223
Perzsia
......5, 17, 119, 124, 127P
est...........................24, 25, 27P
estmegye
............................53pestm
egyei...........................48
267
Pestvárm
egye.......................82
Péter............225, 227, 230, 232
Péter király
.................160, 228P
éter szénája.................39, 186P
iliscsaba..............................47P
inka...................................241P
ipacsdűlő............................10
Pipin
.....................................98P
ireneusi félsziget.................86P
látó....................................141P
ócsa..................................179
portugál.................................41P
ortugállia............................86
Pöstyén
.................................22P
ozsony46, 166, 229, 234, 237,238
pozsonyi.......49, 188, 191, 232P
ray György
.......................216P
ray kódex..........................220
Priskos..........................92, 125
Priskos rétor..........................92
Prot.....................................122
Prut...............................18, 203
Pula.......................................50
puli..........................51, 52, 244P
uratu.......................18, 19, 51
Q
quad......................................22
quadok............................21, 22
Quedlinburg................168, 219
quedlinburgi.......................136
R
Rába42, 46, 123, 191, 227,230, 233, 240
Rábapatona
...........................53rabaszírás..............................59R
ábca............42, 123, 230, 241R
ácdomb...............................10
Rajna
........22, 86, 90, 109, 227
Rákóczi F
erenc...................153R
ákos....................................27R
ákoscsaba...........................47R
asdorf...............................153R
avenna................................84R
ázsonyi László
.................103R
egensburg.................233, 234régensburgi.........................232R
éh Gyula...........................209
Répce..................................229
rézkor......................................9rézkorszak
13, 14, 53, 182, 243R
hone...................................86
Richard
...............................222R
ima
...................................241ripuali frankok
......................90R
öjtökör..............................172R
okalj...................................73R
olf.......................................87R
olló.....................................86
Róm
a64, 79, 80, 82, 90, 98,113, 118, 217
római11, 12, 21, 22, 28, 45, 47,
59, 62, 69, 70, 71, 72, 73,75, 78, 79, 80, 82, 83, 84,86, 87, 90, 91, 92, 94, 97,98, 99, 102, 108, 114, 117,118, 119, 123, 141, 148,163, 165, 167, 182, 207,209, 213, 216, 217, 218,220, 226, 233, 234, 245birodalom
22, 78, 80, 84, 90,99, 114, 117, 216
császár21, 69, 70, 98, 102,108, 123, 167, 216, 217
katonák.............................79
légiók...................78, 87, 90
uralom..............................75
rómaiak11, 18, 21, 27, 31, 40,
42, 45, 46, 47, 54, 59, 62,63, 64, 69, 72, 74, 78, 79,
268
86, 98, 108, 118, 140, 167,170, 207, 208, 241
román
................................120R
omulus A
ugustulus..........216
Rudas..................................241
rugius....................................84R
um............................113, 191
rumiak
................................113runaírás.................................59
S
Ságvár...................................76
Sajnovits.....................143, 144
Sajnovits János...........143, 144
Salam
on......................234, 246
Salina....................................75
Salsuk
...................................47S
alva...............................40, 75S
alvianus..............................83
Sándor cár...........................200
Saone....................................86
Sárköz...................................54
sárközi................................127S
áros.....................................95S
árrét....................................27S
ásony..................................20
Sassanidák
..........................119S
carbantia.............................75S
chedel...............................153scirus
....................................84S
ebestyén Gyula.................104
Seignobos.............................16
sémi..19, 21, 72, 114, 141, 194
semiták
.........26, 140, 158, 194S
idon............................57, 152
Sigerius.................................86
sikil.....................................103S
ilacaene..............................75
Sim
egfalu...........................187
Sim
eon...............................163
Sim
on.................................172
Siófok
.................................186S
kandináv...............................6
skandináviai.........................88S
kylitzes.............................218skyrek
...................................87S
obor....................................46S
okutu................................140
Söm
jén.................................52
Söm
jénsuka..........................52
Som
lóvásárhely....................75
Som
lyó.................................52
Som
ogy......24, 26, 30, 31, 173
Som
ogycsicsó.......................35som
ogyi....................31, 32, 48S
omogyi E
de......................196
somogym
egyei...30, 46, 47, 48S
omorja
................................52S
ophianae.............................75
Sopron
24, 26, 46, 75, 229, 233soproni..........................49, 172S
orok..................................191
Sorokusztág
........................191spanyol...........................41, 86spanyolok
.....................79, 144S
panyolország..............86, 194
Stubacher L
ászló................195
Süke............................192, 246
Süm
eg.................................233S
ümegfa
.............................187sum
ir11, 12, 13, 18, 19, 20, 21,22, 23, 24, 26, 29, 30, 31,32, 33, 34, 35, 36, 37, 38,39, 40, 41, 42, 43, 44, 45,46, 47, 48, 49, 50, 51, 52,53, 54, 58, 59, 60, 64, 65,66, 68, 70, 71, 72, 73, 76,79, 81, 82, 107, 108, 110,111, 112, 126, 127, 140,151, 152, 160, 161, 167,170, 172, 178, 179, 180,183, 184, 185, 186, 187,
269
188, 189, 190, 194, 195,196, 197, 198, 201, 203,204, 205, 206, 207, 208,214, 215, 230, 239, 240,241, 242, 243, 244, 245, 246képzésű.............................18
sumirfajú...............22, 239, 240
Sum
iria.......................110, 140
sumirnyelvű
................239, 240sum
irok11, 12, 18, 20, 41, 42,48, 49, 50, 52, 56, 57, 70,71, 140, 160, 215
Sum
irország..........................30S
usuc....................................47
Susuk
....................................47S
üttő...............................10, 75
svéd..............................41, 200
Sygra
..................................172S
zabadka.............................242S
zabar...........................45, 179S
zabária........45, 126, 191, 208
szabáriai..............................207szabartói.....................127, 142szabartoifal.........................126szabartojaszfaloi122, 123, 124,
126szabir..................125, 126, 158szabír..........................131, 132szabirok
......................125, 126S
zabó..........................129, 246
Szabó K
ároly......................129
Szabolcs..........................25, 26
szabolcsmegyei.....................52
Szalay L
ászló......................175száli frankok
.........................90S
zalonna.............................209
Szálsok
.................................47S
zamara
..............................151szam
ojédek.........................150
szanszkrit......................41, 199S
zántó...........................10, 173
Szapár...................................46
Szár L
ászló.........................225
szaragurok..........................125
Szárazd
...............................130S
zárfő.................................186
Szárhegy
.............................229S
zarmacia
.............................21S
zarmata...............................27
szarmaták..............................21
Szarvaskend........................191
szász.............................87, 238
Szatm
ár...........................24, 26S
zatmárm
egye......................24
Szaurom
ata...........................21
Száva
....69, 109, 170, 240, 245S
zavasztoszláv......................88S
zecsőd...............................190szegedi..................................12S
zegvár.................................12S
zekcső...................47, 65, 179székely26, 103, 105, 107, 109,
110, 111, 112, 114, 115, 238S
zékely Krónika
.................104székelyek26, 32, 60, 62, 102,
103, 104, 105, 106, 108,109, 110, 112, 113, 114, 144
székelység..................104, 107
Székesfehérvár
...........208, 230S
zekszárd..........47, 65, 75, 180szekul..................................103S
zent Erik
...........................200S
zent Gellért.........................23
Szent István10, 12, 24, 32, 43,
53, 64, 117, 118, 161, 172,174, 176, 177, 179, 180,181, 182, 184, 185, 193,198, 201, 207, 209, 213,214, 219, 220, 225, 226,227, 228, 229, 230, 235
Szent Jerom
os.................93, 94S
zent jogi apátság.......201, 235
270
Szent L
ászló26, 32, 127, 180,181, 183, 187, 201, 235, 236
Szent M
argit.................48, 209S
zent Mihály
......................177S
zent Pál...............................94
Szent P
éter......................93, 94S
zentendre............................75
Szentes
.................12, 192, 193szentesi.................................92S
zentjogi apátság..................32
Szentkatolnai B
álint Gábor
199S
zentkút................................33szentm
ártoni.........................53S
zép....................................246
Szepes...........................35, 172
Szepesség
.............................35S
zepezd..........................34, 35
Szépfalu
................................73szerbek
.................................88S
zerém..........................73, 245
Szeret....................18, 122, 192
Szibéria.................................66
Szicilia............................62, 85
Szicília..................................62
Szigetszentm
iklós...............197S
zigetvár...............................75S
zigliget................................32szíkel....................................62szikelek.................................62S
zikélia.................................62S
zikszó.................................39
Szikulia.................................62
szikulok................................62
Szilágy............................25, 26
Szinnyei................20, 144, 153
Szinnyei József...................214
szírek..................................215
Szíria
..................11, 19, 61, 65S
zirmium
......................73, 207szirm
iumi............................207
Sziszek
...............................108
sziszeki...............................207szittya
.........................117, 159szkiták
............................21, 27szkíták
..................................77szkitha
................................120szkítha
....................96, 97, 117szkithák
......................119, 203szkíthák
..................96, 97, 117szkl.....................113, 114, 115szláv6, 14, 17, 28, 35, 37, 40,
75, 88, 89, 100, 103, 120,136, 145, 187, 203, 204,205, 206, 207, 211, 219, 242
szlávok.....17, 28, 40, 206, 207
szlovén...............................206
Szolnok.....................24, 25, 32
szolnokdobokai..............32, 35S
zőlős.................................191S
zombathely
...45, 75, 191, 208S
zomor...........................48, 52
Szt. István
.......................46, 47szubareusok
..................26, 125S
zubartu.....................125, 132
szumir.............................22, 37
Szünöse
........................51, 190S
zunyogd............................130szvév
....................................86szvévek
.................................86
T
Táborszállás
.........................10T
ácz....................................208T
agán Galim
dzsán..............224T
aksony........................48, 235
Takta
....................................52T
ápé......................................13T
ápiószekcső........................47
Tarcal.................................123
Tarcsa.......................49, 50, 52
Tarján
.................................136T
arna..................................241
271
Tarnatelek
...........................188T
árnok................................178
Tarquiniusok.........................62
Tass
....................................159T
ata.....................................185tatai...................................9, 56tatár.............................222, 223tatárjárás
.............................142tatárok.......16, 40, 42, 172, 222T
atatóváros.........................185T
ebe............................197, 198T
elek...................................187T
ermacs......................135, 218
Teszár.................................191
Tét................................51, 244
Tétény...................................23
Tevel...................................135
Thaja...................................227
Theodorich
.......88, 93, 94, 216T
heofánia............................219T
heophanes.........................128T
heophilaktos Sim
okattes..160
Thury József.......................103
Thúry József.......................129
Thusuktelke
..........................49T
iba....................................190
Tibet...................................199
Tichon
................................186T
iglatpileszár......................139T
igris19, 30, 110, 130, 194,245
Tihany
..................................32T
ikhon................................186
tímári..................................178
Tim
urlenk.............................82
Tinód
..................................130T
irnávia..............................187
Tisza12, 13, 15, 24, 27, 51, 52,78, 90, 102, 189, 240, 241,245
Tobaj....................................52
Tobol-Isim
..................147, 149T
okaj..........................180, 201T
oldi...................................153T
ölgyes.................................27tölgyesi...............................104T
olna............12, 25, 26, 53, 75
tolnamegyei........................130
Tom
a....................................34
Tom
aj...................................34T
omor...........................48, 192
Tonuzaba
..............................24T
orda....................................26
Torna
....................................27török3, 32, 64, 74, 78, 88, 96,
102, 103, 105, 115, 118,120, 123, 127, 134, 137,143, 146, 147, 149, 158,159, 171, 178, 185, 188,189, 193, 201, 212, 223,224, 242, 243
törökfajú.....3, 74, 88, 223, 224
törökök96, 103, 120, 123, 147,224
Törökország................115, 146
törökség..............................145
Torontál..............................242
Tósok
..............................49, 65T
ótsok...................................49T
óváros...............................185T
raján...................................78
Trajánus................................82
trák.......................................82
trákok....................................77T
rencsén.........................22, 29
Trian
on..............................101
Triciana
................................76T
rinacria...............................62
Trnau
..................................187T
rocsányi Zoltán
................157T
rócsay Zoltán....................144
Tum
en................................149
272
Tündér Ilona
...................41, 70T
urán..................................195
turáni6, 7, 17, 19, 21, 64, 86,239
turcilingok............................87
turcilingusok.........................84turk77, 96, 97, 117, 118, 120,
122, 127, 134, 139, 142,149, 159, 160
Túrkeve
..............................241T
urkia.................................135
turkok96, 118, 119, 120, 123,127, 134, 164
Turóczy János.....................160
Turony
..................................20T
usnád..................................27
Tyrus
............................57, 152T
yukod...............................130
U
Ubaid
..................................179U
dvar..................................179U
dvard................................188U
dvarhely.......................24, 25
udvarhelyi...........................110U
garit.....................44, 57, 152U
gocsa..................................25ugocsam
egyei.....................188ugor............................145, 151ugorok
................................150U
grin..................................173
Újfalu
...................................73Ú
jmagyarország
.................119Ú
jmalom
sok.........................48
Ulciscia C
astra.....................75
umm
anmandák
...................140U
ng.......................................25
ungárnyelv..........................224
ungárok...............................223U
ngmegye
............................20U
r12, 50, 151
Uraj....................................190
Ural....................................147
urogok................................125
Ursicianus.............................71
Urzeolo O
ttó.......................226U
rzeolo Péter......................228
úzok....................................120
V
V. H
enrik....................236, 237V
. István48, 51, 184, 185, 188,191, 244
Valérius..............................208
Valeum
.................................75V
ámbéri Á
rmin
..................207vandál...................................86vandalok
...............................94vandálok
...............................86V
andaluzia...........................86
Váralja..................................73
Varasd
................................182varég.....................................88V
árkony..............................182V
árpalota..............................10V
arsány................................52
Varsó
..................................204V
as.23, 25, 26, 48, 49, 51, 193
Vaskapu................................26
vaskor.....................................9vaskorszak
....................28, 175V
asmegye...................190, 233
Vata
............................160, 232V
azul..........................219, 225V
ecellin..............................232
Velence...............................236
Velike...................................51
Verebes.................................27
Vértesszőllős..........................9
vértesszőllősi..........................9V
esta....................................83
Vészném
et..........187, 189, 230
273
veszprém.............................185
Veszprém
10, 25, 30, 46, 53,75, 185
veszprémi10, 46, 53, 96, 187,
209, 232V
eszprémm
egye...................49
veszprémm
egyei.............10, 35veszprém
völgyi..................198V
I. Pál................................213
VII. G
ergely.......................220
Vinár...................................173
Vindobona
....................79, 167V
isznek.................................27
Visztula...................6, 203, 204
Viterbrói G
otfried...............119
Víztula
................................204V
jatka.................................150
Vladim
ir...............................88
vogul3, 15, 45, 64, 102, 113,115, 137, 143, 144, 145,146, 148, 149, 153, 154,156, 157, 224, 239m
agyar...........................149
Vogulia
.................................45vogulista7, 66, 70, 129, 149,
157, 214, 223vogulisták20, 26, 45, 114, 115,
145, 146, 152, 179, 214,215, 222, 239
vogulizmus
.........112, 115, 153vogulok3, 119, 137, 143, 145,
146, 148, 149, 150, 152,156, 223
vogulság.....................150, 151
Volga22, 90, 95, 109, 115, 120,147, 150, 151, 222
Vörösló
...............................172vulgariter............184, 185, 188vulgo...........184, 186, 187, 188
W
Waczik................................172
Wales....................................87
walesi....................................87
wasserburgi........................232
Welf....................................233
Werbőczy
...........................175W
eznemut..........187, 189, 230
Wiebert...............................234
Wien
.............................79, 167
Z
Zagyva................................241
Záhpolya...............................50
Záhpolya János.....................50
Zakadat...............................186
Zala.............24, 26, 31, 35, 241
Zalam
egye....................20, 233
Zalaszabar
............................45Z
alavár..................................45Z
alavára................................35Z
ámoly
.........................48, 232Z
aos....................................118Z
ára....................................236
Zarathusztra........................160
Zebegény
......................34, 242Z
emplén..................25, 28, 135
zempléni...............................32
Zengőhegy
..........................182Z
enta.....................................13Z
eus....................................118Z
sadány................................27
zsidó...........................131, 141
Zsigm
ond............................238Z
sigra..................................172Z
sitva..................................241Z
sófia..................................234Z
solt....................................123
274
TAR
TAL
OM
JEG
YZ
ÉK
A S
ZE
RZŐ
ELŐ
SZ
AV
A......................................................................3
I. A T
EL
EP
HE
LY
TA
NÍT
ÁS
A...........................................................5
II. A L
EGŐ
SIB
B E
MB
ER
I NY
OM
OK
MA
GY
AR
OR
SZ
ÁG
TE
RÜ
LE
TÉ
N................................................................................9
III. A K
ÁR
PÁ
TM
ED
EN
CE
BE
NÉ
PE
SE
DÉ
SE
...............................15
IV. H
ON
NA
N É
S MIK
OR
VE
TŐ
DT
EK
HA
ZÁ
NK
BA
NY
EL
VÜ
NK
ŐS
I AL
AP
JAT
LE
RA
KÓ
EL
SŐ N
ÉP
RA
JOK
?.......................................................................................................17
V. A
DU
NA
ME
DE
NC
E Ő
ST
EL
EP
ES
EI..........................................19
VI. A
Z Ő
ST
EL
EP
ÜL
ÉS
ÉR
DE
KE
SS
ÉG
EI.....................................23
VII. A
Z Ő
ST
EL
EP
ES
NÉ
P N
YE
LV
E...............................................30
VIII. A
Z Ő
ST
EL
EP
ES
EK
MŰ
VE
LT
SÉ
GE
.....................................56
IX. A
PA
NN
ON
OK
.............................................................................69
X. P
AN
NO
NIA
NÉ
PE
SE
DÉ
SI V
ISZ
ON
YA
I A R
ÓM
AI K
OR
BA
N.......................................................................................................75
XI. E
GY
ÉB
NÉ
PE
K............................................................................77
XII. T
EL
EP
ES
ÉS
HÓ
DIT
Ó N
ÉP
EK
...............................................81
XIII. A
KÖ
ZÉ
PK
OR
I HÓ
DIT
ÓK
NY
EL
VA
LA
KU
LÁ
SA
.............86
XIV
. A H
ÚN
OK
..................................................................................90
XV
. AV
AR
OK
.....................................................................................95
275
XV
I. FR
AN
KO
K.................................................................................98
XV
II. SZ
ÉK
EL
YE
K.........................................................................102
XV
III. A H
ÓD
ITÓ
MA
GY
AR
SÁG
.................................................117
XIX
. A H
ON
FO
GL
AL
Ó M
AG
YA
RS
ÁG
NÉ
PI Ö
SS
ZE
TÉ
TE
LE
122
XX
. EG
Y É
RD
EK
ES
TÖ
RT
ÉN
ET
A V
OG
UL
IST
AT
ÖR
TÉ
NE
TÍR
ÓK
JEL
LE
MZŐ
TO
RZ
ÍTÁ
SÁ
BA
N............128
XX
I. MIT
ÍRT
A B
ÍBO
RB
AN
SZ
ÜL
ET
ET
T C
SÁ
SZ
ÁR
AH
ON
FO
GL
AL
Ó M
AG
YA
RO
KR
ÓL
?....................................134
XX
II. HO
NN
AN
LE
TT
A M
AG
YA
R N
ÉV
?..................................137
XX
III. HO
NN
AN
SZ
ÁR
MA
ZO
TT
A M
EG
YE
RI T
ÖR
ZS
?.........139
XX
IV. A
MA
GY
AR
NÉ
P V
OG
UL
SZ
ÁR
MA
ZÁ
SÁN
AK
TÉ
VT
AN
A.................................................................................143
XX
V. A
Z Á
TÖ
RÖ
KL
ÉS
TÖ
RV
ÉN
YE
...........................................155
XX
VI. A
HÓ
DIT
Ó M
AG
YA
RSÁ
G F
AJT
ÁJA
ÉS
NY
EL
VE
.......158
XX
VII. A
HÓ
DIT
Ó M
AG
YA
R N
ÉP
VA
LL
ÁS
A...........................160
XX
VIII. A
HO
NF
OG
LA
LÁ
S V
ÉG
RE
HA
JTÁ
SA
.........................163
XX
IX. R
AB
LÓ
HA
DJÁ
RA
TO
K V
OL
TA
K-E
A H
ON
FO
GL
AL
ÓK
HA
RC
AI?
...................................................................................165
XX
X. A
HO
NF
OG
LA
LÁ
S U
TÁ
NI M
AG
YA
RO
RS
ZÁ
GT
ÁR
SA
DA
LM
I ÖS
SZ
ET
ÉT
EL
E............................................170
XX
XI. H
OG
YA
N T
AG
OZ
ÓD
OT
T A
ME
GH
ÓD
ÍTO
TT
NÉ
PE
LE
M?
...............................................................................176
XX
XII. ÍR
ÁS
OS B
IZO
NY
ÍTÉ
KO
K A
KÖ
ZN
ÉP
NY
EL
VÉ
RŐ
L184
276
XX
XIII. M
IT B
IZO
NY
ÍTA
NA
K A
Z Á
RP
ÁD
KO
RI
SZ
EM
ÉL
YN
EV
EK
?.................................................................190
XX
XIV
. AZ
ÖS
SZ
EH
ASO
NL
ÍTÓ
NY
EL
VÉ
SZ
ET
TA
NÍT
ÁS
A.194
XX
XV
. A M
AG
YA
R N
YE
LV
SZ
LÁ
V R
OK
ON
SÁG
A.................203
XX
XV
I. HA
LO
TT
I BE
SZ
ÉD
..........................................................213
XX
XV
II. NA
GY
HU
NG
ÁR
IA..........................................................222
XX
XV
III. A M
AG
YA
R N
ÉP
HA
RC
A A
LÉ
TÉ
ÉR
T É
S A
FÜ
GG
ET
LE
NS
ÉG
ÉÉ
RT
AZ
ÚJ H
AZ
ÁB
AN
........................225
XX
XIX
. NÉ
ME
T HŰ
BÉ
R................................................................228
XL
. A
NE
MZ
ET
I FÜ
GG
ET
LE
NS
ÉG
VIS
SZ
AS
ZE
RZ
ÉS
E.......232
XL
I. A N
ÉM
ET
TÁ
MA
DÁ
SO
K K
UD
AR
CA
.................................236
VÉ
GS
ZÓ
............................................................................................239
FO
RR
ÁSM
ŰV
EK
.............................................................................248
NÉ
V-, H
EL
Y É
S TÁ
RG
YJE
GY
ZÉ
K..............................................249
TA
RT
AL
OM
JEG
YZ
ÉK
..................................................................274
277
Kiadó: E
DIT
OR
IAL
TR
AN
SS
YL
VA
NIA
Casilla C
orreo 2067B
uenos Aires, R
epública Argentina.
Este libro se term
inó de imprim
ir en el mes de S
eptiembre de
1968 en los talleres de la Em
presa Gráfica L
inofilm O
ffset, V.
Cevallos 1670, B
uenos Aires, R
ep. Argentina.
A könyv 1968 szeptem
ber havában készült, az Em
presa Gráfica
Linofilm
Offset m
űhelyeiben, V. C
evallos 1670. Buenos A
ires,R
epública Argentina.
Queda hecho el depósito que m
arca la Ley 11.723.