Download - XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2014. JANUÁR
2014/január 1
[email protected] itelet-pazmany.blog.hu itelet-intro.blog.hu/
XVI. ÉVFOLYAM 7. SZÁM, 2014. január
„MINDEN BÍRÓI ÍTÉLET EGYFAJTA
ÖNÉLETRAJZI TÖREDÉK…”
INTERJÚ LÁBADY TAMÁSSAL
3. OLDAL
PÁZMÁNY SZALON
5. OLDAL
MODELLKÍSÉRLETEK A KÖZIGAZ-
GATÁS FEJLESZTÉSÉBEN
KONFERENCIA BESZÁMOLÓ
7. OLDAL
MINDENKIT MEGKÉRDEZTÜNK…
10. OLDAL
GYAKORNOK ANTOLÓGIA - AZ A
BIZONYOS 6 HÉT
21. OLDAL
2 2014/január
Elmélkedés Alessandro Atyával
Áldott karácsonyt kívánok! /Alessandro atya/
„A rendes emberi életben az időnek nagyon színes és változatos jelentősége van. Az em-
ber felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az
idő mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepőt az ember életébe. Percről
percre fűződnek egymásba a történések gyöngyszemei s még akkor is, amikor semmi sem
történik, maga az időben rejlő lehetőség elég ahhoz, hogy érdekessé tegye az életet. A
váratlanra való várakozás teszi az ember életében izgalmas élménnyé az időt.” Habár az
új esztendő fogadalmakkal és ígéretekkel teli napjait már elhagytuk, Wass Albert szavai-
val szeretném köszönteni a Szerkesztőség nevében egyetemünk hallgatóit, oktatóit, dolgo-
zóit. Kívánom, hogy az új év minden egyes perce a váratlanra való várakozással vagy
éppen annak a bizonyos váratlannak a bekövetkezésével, izgalmasan és színesen teljen.
Szerkesztőink ünnepi lapszámunk keretében utánajártak az adventi vásárok hagyományai-
nak és hangulatának valamint a karácsonykor illetve a téli időszak bármely napján jóleső
forró italcsodáknak. Megkérdeztük egyetemünk oktatóit és hallgatóit, hogy kinek mit je-
lent a karácsony, hogyan töltik el az év legbékésebb időszakát. Tudósítást olvashattok a
Pázmány Szalonokról, továbbá az egyetemünkön megrendezett közigazgatási jogi konfe-
renciáról is. Kultúra&Kritika rovatunk keretében ajánlunk könyvet és kiállítást; valamint
egy nem mindennapi koncertre és a megújult Zeneakadémiára repítjük a kedves Olvasót.
Interjúinkban közelebbről megismerhetitek a polgári jog egyik legnevesebb professzorát
és egy sportban kiemelkedő tehetségű hallgatótársunkat is. Karrier rovatunk új sorozata
keretében pedig segítséget nyújtunk ahhoz, hogy az a bizonyos hat hetes szakmai gyakor-
lat hasznosan, s a későbbiek során hasznosíthatóan teljen.
Élménydús olvasást kíván az Ítélet Szerkesztősége!
Hajdu Rita
Beköszönő
Ítélet Beköszönő
„Addig volt
az Istennek
áldása rajtunk,
addig volt
országunk,
míg az hitünk
virágjában volt.” Pázmány Péter
Elmélkedés Alessandro atyával 2
„Minden bírói ítélet egyfajta önéletrajzi töre-
dék…” − Interjú Lábady Tamással 3
Drogból is megárt a sok!
Hát még a kevés! 4
Pázmány Szalon 5
Pázmány Szalon – második felvonás 5
A bőség zavara – az adventi vásárok idő-
szaka 6
Modellkísérletek a közigazgatás fejleszté-
sében konferencia beszámoló 7
Tudósítás az idei Apáthy-díjak átadásáról 7
Kincstár a város mélyén 8
Mindenkit megkérdeztünk… 10
Titeket kérdeztünk… 12
Ismét Befogadó Művészeti Fesztivál a Vá-
rosmajori Gimnáziumban! 13
Németország, Dessau: Tolerancia, önisme-
ret, vezetőképzés 13
A Nemzeti Múzeum sztárja: Robert Capa, a
játékos 14
Szeretlek, Faust! – Bemutató az Újszínház-
ban 15
Megújult a Zeneakadémia 15
Megmozdult szótár – Weöres Sándor 100
éves 16
Walter Isaacson: Steve Jobs életrajza 17
Balkán partizán – Shantel on A38 17
„… egyszerűen arra gondolok, hogy hon-nan indultam és mekkora utat kellett meg-
tennem” − Interjú Czimbalek Dorinával 18
Karácsonyunk lélekmelengető italai 19
Bite Bakery Café az Astorián 19
Emlékezzünk vissza, hogy miképpen is
lógtunk legálisan a suliban! 20
Sudoku 20
Gyakornok antológia
- az a bizonyos 6 hét 21
TARTALOM
PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége
TŐLETEK—ÉRTETEK!
2014/január 3
a polgárok törvénykönyve. Csehi tanár úr re-
cenziója egyébként sok helyen kemény, de
összességében egy komoly munkának tartja a
könyvet; a sok recenzió közül talán ez okozta
nekem a legnagyobb örömet, mert egyértelmű-
en mutatja, hogy hogy lehet kritikusan dicsérni.
1970. július 1-jével nevezték ki bírónak,
2012. június 30-al köszönt le a Pécsi Ítélőtáb-
la elnökeként erről a pályáról, 9 évig alkot-
mánybíró is volt. Közel 10 000 ítélettel a háta
mögött, van olyan, amelyre különösen büsz-
ke?
Minden bírói ítélet egyfajta önéletrajzi töredék,
mert nem csak a tárgyi jogszabály alkalmazása
van benne, hanem a bíró egész személyisége is.
Ez nem azt jelenti, hogy az ítélkezés szubjektív,
hanem hogy az ember beleteszi a szívét-lelkét
az ítélkezésbe. Hogy melyikre vagyok a leg-
büszkébb? Sok ítéletre vagyok büszke, még a
pártállami korból és a rendszerváltás utánjából
egyaránt. A legnagyobb "harcom" a Legfelsőbb
Bírósággal a genetikai, teratológiai ártalom
következtében fogyatékossággal született gyer-
mek önálló kártérítési igényének tárgyában
volt. Határozott álláspontom szerint a kártérítés
a jogalap tekintetében biztosan nem áll meg,
mivel a gyermek tulajdonképpen azért kérne
kártérítést, mert őt nem ölték meg magzatként.
Ez pedig ellentétes a természetjoggal, a magán-
jog dogmatikájával, etikai elvekkel és a kártérí-
tési jog alapjaival is. A felülvizsgálat során az
ítéletet megmásították. Én ekkor kutatómunká-
ba kezdtem, összehasonlító jogi tanulmányt
írtam, ítélőtáblai kollégiumi véleményt fogal-
maztam meg, amelyet a kollégium támogatott.
Aztán a Gondviselés úgy hozta, hogy a kutatá-
somra alapozva a Legfelsőbb Bíróság egy má-
sik tanácsa a korábbi gyakorlattal ellentétes
ítéletet hozott, s így születhetett meg az 1/2008.
jogegységi határozat, amely az én állásponto-
mat foglalta minden bíróságra nézve kötelező
erejűvé.
A rendszerváltás után az első Alkotmánybí-
róság tagja lett, a '90-es évek előtt is bátor
bíró volt?
A rendszerváltás előtti utolsó bírói minősítésem
1986-ban készült, amelyben szerepelt az a
mondat, hogy "időnként nem alkalmazza a
jogalkalmazás jogpolitikai elveit, de a Legfel-
sőbb Bíróság ezekben az ügyekben helytelen
ítéleteit kijavítja.” Erre én nagyon büszke vol-
tam és vagyok, mert a jogalkalmazás jogpoliti-
kai elvei a pártpolitikából csapódtak le, amelye-
ket én nem kívántam alkalmazni, és soha nem
is alkalmaztam.
Kovács Krisztián
1997-ben jelent meg A magyar magánjog
(polgári jog) általános része c. tankönyve,
amely a Szladits-féle 6 kötetes mű általános
részének nyomdokain haladva azóta is nagy
sikerrel vezeti be a hallgatókat a tételes ma-
gánjog világába. Mesélne nekünk a mű alap-
koncepciójáról?
Igyekeztem a könyvet a szladits-i hagyomá-
nyoknak megfelelően megalkotni, természete-
sen figyelembe véve az azóta lezajlott jogfejlő-
dést. A hallgatók megértését megkönnyítendő a
jogtörténeti és összehasonlító jogi vonatkozá-
sok többnyire az apró betűs részekben kaptak
helyet, így talán jobban kezelhető és főként
tanulható lett az egész anyag. Kétségtelen, hogy
ez egy nehéz tankönyv, különösen azért, mert
egy félév során nem csak ezt a könyvet kellett a
hallgatóknak elsajátítani, hanem a magánjog
általános része mellett a személyi jogot is. Sok
vizsga és visszaigazolás mutatta meg azonban,
hogy a könyv emészthető, sőt, a későbbi évfo-
lyamok során, de akár még a tanulmányok
lezárását követően is kapaszkodóul szolgálhat –
ez voltaképpen cél is volt az írás során, hogy ne
egy olyan opust alkossak, amit a vizsgák után
„akár el is lehet dobni”.
Az Új Ptk. megalkotásával eljárt az idő a
régi könyv felett?
Az új Ptk. egyik kodifikátoraként nyilvánvaló-
vá vált számomra, hogy ezt a könyvet adaptálni
kell az új törvényhez. Természetesen, amíg
ebből nem lett elfogadott törvény, addig nem
lehetett szó egy ilyen adaptációról, hiszen a
szövegezés még a zárószavazás előtt is válto-
zott. A dogmatikai megalapozás után a régi
könyv több mint 100 helyen tartalmaz tételes
jogi szabályt, ami az álláspontot támasztja alá,
szolgál magyarázatként, példaként. Főként
emiatt – s természetesen az azóta lezajlott jog-
fejlődés miatt – volt szükség az új könyvre,
valamint a hallgatók számára még inkább fo-
gyaszthatóbbá szerettem volna tenni a magán-
jog általános tanát. Így gyakorlatilag egy új
könyv született, nem egyszerűen egy átdolgo-
zás; melynek elkészítése során nagy megértést
tanúsított „hozzám illő” segítőtársam, felesé-
gem, aki az írás során is rengeteg segítséget
nyújtott. A leírásban még elévülhetetlen érde-
meket szerzett Csizik Zoltánné tanszéki titkár-
nő, akinek hálás köszönettel tartozom.
Tudatosan kerüli az új könyv a szokásos
tankönyv-jelleget?
Az írás kezdetén két irányba indulhattam el, az
egyik a Wenzel Gusztáv által képviselt tan-
könyvi irány, a másik pedig Szladits Károly.
Az utóbbi nem kifejezetten tantárgymagyará-
zat, hanem egy tudományos mű, dogmatikai
alaptan. Utóbb generációk nőttek fel a két köte-
tes Világhy-Eörsi polgári jogi tankönyvön,
amely bőségesen tartalmazott ideológia töltetet,
a dogmatikai megalapozást viszont csak na-
gyon keveset, és azt is a marxista politika által
meghamisítva. Szladits óta a magánjogi szak-
irodalomban nem volt egy átfogó általános
rész, amely a magánjog alapjait tudományosan
és egyben tankönyvszerűen lerakta volna. A
koncepció tehát maradt az, hogy adjak egy
emészthető tankönyvet, amit másodéven is meg
lehet érteni és tanulni, a későbbiekre pedig egy
olyan alapművet, amit gyakorló jogászok is elő
tudnak venni, és amely iránymutatásul tud
szolgálni a jogalkalmazás során is. Nem volt
tehát kérdéses, hogy szladits-i alapokon fog
nyugodni a könyv, de nem lesz annak másolata.
Kevesen tudják, hogy ha valaki manapság
Nagy-Szladitsot vásárol, akkor jó eséllyel az
Ön könyvét tartja a kezében.
A kötetekhez én már gyakorló jogászként jutot-
tam hozzá, de mégsem a megszerzésre vagyok
a legbüszkébb. Történt ugyanis, hogy egy volt
hallgatóm, aki végül nem a jogász pályára
ment, hanem könyvkiadással kezdett foglalkoz-
ni, felkeresett, hogy az én előadásaimon hallott
a hatkötetes műről, és nem adnám-e kölcsön
neki, hogy készítsen belőle egy új kiadást. Én
kötetenként kölcsönöztem neki, s ennek ered-
ményeképpen vált kaphatóvá barna kötésben, új
kiadásban a teljes sorozat. Sőt, a későbbiekben
a két kötetes Szladits-vázlatot és Grosschmid
Béni Fejezetek a kötelmi jog köréből c. köteteit
is kölcsönadtam neki, így ezek a könyvek az én
könyvtáramból születtek újjá, s én erre nagyon
büszke vagyok.
Nagyon nagyszámú, 11 recenzió jelent meg
az eredeti könyvről a legkülönbözőbb helye-
ken, ezek közül az egyik, Csehi Zoltáné,
kifogásolta, hogy szinonimaként használja a
polgári jog és magánjog fogalmakat. Van a
vitának dogmatikai jelentősége?
Én azt gondolom, hogy nincs, de lehet akár az
is. Csehi tanár úr álláspontja nagyon tiszteletre-
méltó és ténylegesen elgondolkodtatott engem.
Én az ő álláspontjával kapcsolatban azt a néze-
tet képviselem, hogy a tárgy tudományos elne-
vezése még ugyanazon szerzőnél is gyakran
változik, és ugyanígy változó volt a törvényter-
vezetek elnevezése, amelyek egyaránt szóltak
polgári jogról és magánjogról. Azután volt
ebben a kérdésben ideológia is. Így a szocialista
gondolkodásnak a múlttal mindenáron való
szakítása, vagy például a francia törvénymű,
amely a győztes forradalomtól ittas polgárok
gondolkodásában nem is tudott más lenni, mint
„Minden bírói ítélet egyfajta önéletrajzi töredék…” − Interjú
Lábady Tamással
Lábady Tamás a Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék docense, Karunk egyik alapító tagja, az elmúlt években több kitüntetésben és elismerésben részesült. 2011-ben „Deák Ferenc Díjat” és „Mestertanár Aranyérmet” kapott, és ebben az évben nyerte el a „címzetes kúriai bíró” címet. 2012-ben „Pázmány Péter Emlékéremmel” tanári, oktatói munkáját, 42 éves bírói szolgálatát pedig a legrangosabb igazságügyi kitüntetéssel, a „Juhász Andor Díj arany fokozatával” ismerték el. Ugyanebben az évben az Országos Ügyvédi Kamara Elnöksége példamutató jogászi életpályája elismeréseként a „Jog szolgálatában” kitüntetésben részesítette. 2013-ban Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése a jogtudomány területén végzett kiemelkedő teljesítményéért „Pro communitate” emlékérem kitüntetést adományozta részére.
Portré Ítélet
4 2014/január
Drogból is megárt a sok! Hát még a kevés!
A félév során már két olyan rendezvé-
nyen való részvételre nyílt lehetőség,
ahol kimondatlan dolgokat tártunk fel
és elemeztünk. Így a családon belüli
erőszak, valamint a prostitúció problé-
mája. Legutóbbi alkalommal Zacher
Gábor toxikológus tartott előadást egye-
temünkön. Egy aktuális téma bontoga-
tásával foglalkozott, mégpedig a drog-
fogyasztásról, annak következményei-
ről, miértjéről, veszélyeiről. Bár az elő-
adás tömény mennyiségű szakszót és
információt tartalmazott, ez senkit sem
gátolt a megértésben, hiszen előadónk
ezt a jelenséget a fiatalság szemszögé-
ből közelítette meg. Mind kifejezés-
módja, mind szóhasználata segítette a
hallgatóságot a téma elsajátításában.
Ritter Ildikó kriminológus és Vaskuti
Gergely pszichológus is szívesen vála-
szoltak a felmerülő kérdésekre. Ugya-
nezt a témát közelítették meg pszicholó-
giai, valamint a rendőrség szemszögé-
ből. Mennyire elrettentő, ha valakit
megpróbálunk ellenpéldaként használni,
hogyan tudunk így befolyásolni máso-
kat, valamint, mit tud tenni a rendőrség
a drogfogyasztás csökkentése érdeké-
ben.
Egy globalizált világban élünk, ahol a
legtöbben lépést akar-
nak tartani. De jelen
esetben mivel? A le-
épüléssel, a felelőtlen-
séggel vagy az emberi
butasággal? Talán ezzel
a kérdéssel tudnám a
leginkább visszaadni az
előadás mondanivaló-
ját, amely valóban arra
akarta felhívni a figyel-
met, hogy a mai techni-
ka, technológia mellett,
nagyon elővigyázatos-
nak, óvatosnak kell
lennünk. Olyan gyorsan
változik egy-egy
„anyag” összetétele,
hogy azok kiszűrésével
lehetetlen felvenni a
versenyt. Egy fekete
dobozba nyúlnánk, ha
belekóstolnánk a dro-
gokba, tudatában nem
léve azok összetételé-
vel, hatásával. Fontos,
hogy azok az emberek,
akik nem használnak
ilyen jellegű tudatmó-
dosító szereket, figyeljenek embertársa-
ikra, hiszen mindannyian felelősek va-
gyunk egy-egy súlyos esetnél. Soha
nem tudni, kivel történik meg a tragé-
dia, ha nem járunk el körültekintően.
Elrettentő képek és történetek tárultak
fel a hallgatóság szeme előtt. Talán az
az eset volt a legrémisztőbb, amikor egy
fiatal férfi drogfogyasztást megelőzően
nem volt tisztában azzal, mit vesz be.
Az éjszaka közepén, egy úton találta
magát, nem tudta miért van ott, mi tör-
tént. Na, igen, mi történt? Mi történt
azelőtt, hogy odakerült? Ugyanis ironi-
kusan szólva, kóstolgatta barátját, de itt
nem a cikizés szó értelmében, hanem
szó szerint. Saját fogával tépte szét a
másik fiút, akinek még a bordáin is be-
azonosíthatóak voltak a harapásnyo-
mok. Őszintén, ki akar ilyen helyzetbe
kerülni? Persze ezek szélsőségek, de
sohasem tudni, melyikünk lesz a követ-
kező (akaratlan vagy szándékos drogfo-
gyasztás következményében), akiről
majd szintén ilyen história fog terjeng-
ni. Figyeljünk oda magunkra, és mások-
ra is. Ne ellenpéldaként akarjunk híre-
sek lenni!
Büki Bettina
A Drogmentes Magyarországért Mozga-
lom országos költészeti versenyének nyer-
tes pályaműve – 2008
kor. kép
(hommage á Kosztolányi Dezső)
Az én koromban:
a porért egymással harcoltunk.
Az én koromban:
a függőségtől nem szabadultunk.
Az én koromban:
a segítség ajtaja nem állt nyitva.
Az én koromban:
szülők ezrei remegtek sírva.
Az én koromban:
millió drog került az utcára.
Az én koromban:
tucatnyi díler csábított bulizásra.
Az én koromban:
ki tudja, mi került a poharunkba.
Az én koromban:
soha sem lehettünk nyugalomba'.
Az én koromban:
nem gondoltunk a jövőre.
Az én koromban:
elrontottuk magunkat örökre.
Az én koromban:
remegett a tű a zacskóban.
Az én koromban:
csak egy ember voltam a halomban.
Az én koromban:
nem volt, ki ápolta lelkünk.
Az én koromban:
senki sem hitt bennünk.
Az én koromban:
a drogról szólt minden gondolat.
Az én koromban:
halálos volt sok tapasztalat.
Az én koromban:
két út volt: rossz és jó.
Az én koromban:
nem tudott dönteni a halandó.
Az én koromban:
a kíváncsiság hajtott minket előre.
Az én koromban:
sok probléma született belőle.
Az én koromban:
nem lehet, hogy két élet nincs.
Az én koromban:
ember, kérlek segíts!
Szerzők: Takács Zsanett, Szőllős Éva, Mül-
ler Eszter, Molnár Sára, Kustán Réka, Haj-
du Dániel, Hadnagy Virág, Gyöne Márk,
Gyenese Vivien, Büki Bettina
Aktuális Ítélet
2014/január 5
Aktuális Ítélet
A Pázmány Szalont továbbra sem kell bemutatni senkinek,
de a kultúra iránt érdeklődők kapják fel a fejüket, hiszen
ismét útnak indul a rendezvénysorozat. Bíró Zsuzsi, az est
konferátora és szervezője is hasonlóan vélekedik. Elmondta,
hogy a Szalon egy bejáratott dolog, hiszen tizenhetedik félé-
ve fut. Kiváló kulturális lehetőség az egyetem falain belül,
amelyen már ő is többször részt vett.
De miről is volt szó? Az idei tanévben, első alkalommal,
Berecz István, a Fölszállott a páva nyertese, az Elle Young
Talent Díj jelöltje mutatta be ének, tánc, hangszeres tudását
a nagyérdeműnek. A rendezvény ismételt magas színvonalá-
ban Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi
docens házigazdák jelenléte is erősen közre játszott. Az ese-
mény sajátossága abban rejlett, hogy a másfél órás rendez-
vény fél órásnak tűnt. Mivel is magyarázható ez a meglátás?
Azzal, hogy érdekes, hangulatos és interaktív volt. Ezt mi
sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az elméleti és
gyakorlati elemek ötvözve voltak, a moderátor és a megje-
lentek között kérdezz-felelek zajlott, így a laikusok számára
is megvilágítódott egy-egy homályos kérdés. A beszélgetés
során kiderült, hogy miben rejlik a magyar népzene dicsére-
te, Európában betöltött szerepe. Megtudhattuk, mit jelent a
lassú- és a ritka magyar táncok jellegzetessége. A nevükből
is kivehető, hogy ez nem az a tánctípus, amikor a fizikai
képességek a végét járják. Azt sem titkolták, hogy a néptánc,
komoly fizikai jelenlétet igényel. Rendszeres edzés, mozgás
teszi profivá a kitartókat. A hangszerek megszólaltatásától
kezdve, a népi ruhák elemzésén át, a hallgatóság közös ének-
léséig, mindenben kedvét lelte a közönség.
A rengeteg gratuláció közepette bátorkodtam főszereplőnk-
nek feltenni a kérdést, hogy mégis, hogy érintette a felkérés
a rendezvényre, mennyire volt elégedett a közönséggel, és
talán a legfontosabb, hogy érezte magát. „Nagyon tetszik a
Szalon, voltam magam is egy-kettőn.” István szerint azért
rendkívüli, mert párbeszéd zajlik a közönség és a fellépők
között. „Mindig fontos, hogy az ember laikusoknak is tudjon
beszélni tevékenységéről, mert ez tudatosságra sarkallja,
identitást ad neki. A Szalon meg azért nagyon fontos, mert
az egyoldalú, szakbarbár, napjainkra irányadóvá vált ember-
típus felfogásával próbál dacolni. Nem szabad bedőlni a glo-
balizáció által felkent és megdicsőülő, önnön érdekein kívül
egyébbel sem foglalkozó, másra igénye-sincs emberképének.
Az éneklés közösségteremtő ereje például máris kívül esik
ennek az emberképnek a perifériáján. Ezért is volt öröm hal-
lani és látni a Szalonban, hogy milyen örömmel énekli a
fiatal jogászság a kalotaszegit!„
„Soha nem voltam az a meggyőzős típus, de amit a néptánc
mellett el tudnék mondani, hogy örömre is, bánatra is jó. A
magyar táncnak rengeteg változata van. Az is néptánc, ami-
kor az ember szerelmes kedvében épp csak egyet-egyet lép, s
magához szorítja a babáját, vagy épp a leendő babáját, de az
is, mikor a férfiak egymást hergelve, egymással versenyezve
táncra kelnek harsányan, vagy méltósággal, vagy leszakítják
a mennyezetet, úgy táncolnak, mulatnak. A néptánc min-
denkihez, mindenféle hangulatában passzol.”
Azt gondolom, ezzel az üzenettel kell felhívni az emberek
figyelmét a saját kultúrájuk, hagyományuk ápolásának és
szeretetének fontosságára.
Büki Bettina
Második alkalommal élvezhette a közönség Szilasi Alex és
Horváth Attila egyetemi docens konferálta jó hangulatú,
interaktív rendezvényét. Az előadás témája: Rögtönzések és
Paródiák, azaz a spontaneitás művészete. Ki-ki feltételezhet-
né, mi nehéz abban, hogy az ember gondol egyet, és csak
úgy, minden megtervezés nélkül leüt pár hangot. Hát nem
erről van szó. A rögtönzés igen nehéz, ezt a képességet még
a Zeneakadémián sem tanítják. Talán a legnehezebb feladat
azt a kérést teljesítenie egy zongoraművésznek, ha valaki azt
mondja neki, rontsd el a darabot! Kezdd el, felejtsd el, majd
oldd meg!
Térjünk rá bővebben arra, hogy miben is rejlik a Szalon cí-
me. A zongora világának nagy alakjait tették rá egy zenei
étlapra, és még válogatni is lehetett! Vivaldi, Mozart, Cho-
pin, Bartók, Liszt. Mindegyik stílust külön jelenítették meg
− ’a la Szilasi Alex. Volt itt minden, ami szemnek, fülnek
ingere. Hihetetlen az a hangulat, atmoszféra, amely ebben a
másfél órában betölti a Dísztermet. Nevetés, hallgatás, odafi-
gyelés, együttérzés, beleélés. Humoros előadásmód kontra
komoly művészet, profizmus. És mennyi mindent meg lehet
tudni ebben a kilencven percben. A barokk zene jellemzőit,
annak változását, romantikába áthajlását. Melyik művész mit
képviselt, milyen jellemvonásai voltak, hogyan fogadta be a
kor hallgatósága az adott műveket. Milyen igények jelentek
meg; egyre fontosabbá vált az adott pillanat muzsika által
kiváltott lelki hatása. Megelevenedtek a romantika korszaká-
nak zeneszalonjai, előtérbe helyeződött a harmonikus váz,
kidíszítve, mely a zsúfolt fülek kitisztítására szolgált.
De hogy is nézett ki a gyakorlat? Egy kézzel két szólam, két
kézzel 4 szólam játszása, zongoraművészek viselkedésének
megjelenítése, háttal a zongorának egy mű megszólaltatása,
a mesebeli répa kihúzása a nagypapa, nagymama, unokák,
Télapó, krampuszok segítségével, persze zenei úton megva-
lósítva. Kész kívánságműsor. Legyen az zenedarab, előadó,
egy-egy művész stílusa, vagy három az egyben.
Nem csak egy jó hangulatú este részesei lehettünk, de mérle-
gelhettük a mai zene szerepét. Belépünk a szupermarketbe,
zene szól, éttermekben a vendégek kedvére téve be van kap-
csolva a rádió, amely a legfrissebb slágereket ontja, de figye-
lünk mi ezekre egyáltalán? Felkapjuk a fejünket, a kedvenc
zenénk hallatán? Talán igen, de csak dúdolni kissé, mert a
mai zenehallgatásból kiveszett, hogy hangról hangra követ-
nénk a zenét. Ezt az utat kellene ismét meglelni, és bármely
tetsző dallammal eggyé válni.
Büki Bettina
Pázmány Szalon
Pázmány Szalon – második felvonás
6 2014/január
Aktuális Ítélet
A karácsonyi vásározás szokása a né-
met városokban alakult ki és a XVIII–
XIX. század fordulóján vált széles kör-
ben ismertté. A vásárokon főként a kéz-
művesek termékeit árusították és a XIX.
századtól egyre nagyobb méretekben
világszerte elterjedt a szokás. Ma pedig
már városonként akár több helyszínen is
találkozhatunk velük.
Vegyük először sorra az ismertebb kül-
földi vásárokat: a bécsi vásár még an-
nak is ismerősen hangzik, aki sosem
vett még rajta részt, hiszen az utazási
irodák többsége ide csábítja a vásározni
vágyókat. A bécsi adventi vásár hely-
színe hagyományosan a Rathaus előtti
rész, de ma már a város közel 25 továb-
bi helyszínén várja vásár a helyieket és
turistákat egyaránt. Az itteni vásár nagy
múltra tekint vissza, hiszen már 1294-
ben is rendeztek ehhez hasonlót.
Prágában decemberben az Óváros téren
és a Vencel téren rendezik meg a kará-
csonyi kirakodóvásárokat. A kézműves
portékák mellett a szezonális cseh éte-
lek is nagy szerephez jutnak, és Szent
Mikós napján jelmezbe öltözött embe-
rek lepik el a várost és a gyereknek cu-
korkát osztogatnak.
Lengyelország talán leglátványosabb
karácsonyi fesztiválja a krakkói kirako-
dóvásár, ahol a nyitó esemény a tradici-
onális bölcsőkészítő verseny, Szlováki-
ában pedig Pozsonyban a Hlavné téren
és a Františkánske téren találhatóak a
karácsonyi kirakodóvásárok.
De a tőlünk távolabb eső országok is
büszkélkedhetnek ezzel a hagyomány-
nyal: érdemes elutazni akár az észt
Tallin, a német Innsbruck, a francia
Reims, a svéd Stockholm vagy az olasz
Bolzano városába, ahol hasonló nagy-
szabású vásárokkal várják az odalátoga-
tókat.
De térjünk vissza Magyarországra. Ha-
zánk legismertebb és egyik legnagyobb
karácsonyi vására, melynek helyszíne a
budapesti Vörösmarty tér 1999 óta.
Idén november 29. és december 24.
között nemcsak kézműves kirakodó
vásár, széleskörű gasztronómiai kínálat
nyújt itt szórakozási lehetőséget, hanem
kísérőprogramként hagyományőrző
együttesek, táncosok, zenészek szóra-
koztatják a látogatókat.
A Bazilika előtti téren is helyet kap
november 29. és január 1. között immá-
ron harmadik alkalommal a karácsonyi
vásár. A rendezvény különlegessége a
tér közepén felállított korcsolyapálya,
illetve naponta több alkalommal látvá-
nyos díszítésbe öltözik a Bazilika a kü-
lönleges épületfestési technika segítsé-
gével, ezen kívül idén jégtömbfaragó
programon és táncházon is részt vehet-
nek az érdeklődők. De szinte mindegyik
budapesti kerület is megrendezi saját
kisebb-nagyobb adventi-karácsonyi
vásárát.
A fővároson kívül hetekig tartó kará-
csonyi vásárokkal találkozhatunk még
többek között Veszprémben, Kecske-
méten, Egerben, Székesfehérváron,
Hévízen, Siófokon és Miskolcon is.
Érdemes tehát ellátogatni az adventi
vásárok közül legalább egyre a vizsga-
időszakra való készülés közben, mint
látjuk, bőven van miből válogatni. Egy
finom kürtöskalács, egy óra korcsolyá-
zás vagy éppen egy betlehemi előadás
megnézése garantált test-lelki kikapcso-
lódást kínál.
Ádám Flóra
A bőség zavara – az adventi vásárok időszaka
Nem lehet teljes a november végétől újévig tartó időszak, ha legalább egyszer ki nem látogatunk va-lamelyik adventi vásár helyszínére. Célunk lehet akár az, hogy a finomabbnál finomabb kürtöska-lácsok, kenyérlángosok, forralt borok és teák között válogassunk, akár az, hogy a kézműves terméke-ket áruló standok között szeretteinknek ajándékot keresgéljünk, de a lényeg, hogy bármelyik vásárt vesszük célba, a szervezők fáradalmainak köszönhetően a tökéletes karácsonyi hangulat mindegyik helyszínen átjárja a szívünket.
2014/január 7
A professzorok, szenior kutatók és dok-
toranduszok közreműködésével létrejött
projekt azt vizsgálta, hogy lehet-e, s ha
igen, akkor milyen körülmények között
kísérletet végezni a közigazgatásban. A
kutatók az eredményeket a konferenci-
án foglalták össze, Bíró Marcell a KIM
közigazgatási államtitkárának előadása
után Tamás András, a Közigazgatási
Jogi Tanszék alapító professzora az
elkészült tanulmánykötetet bemutatása
mellett nagyívű áttekintést adott a
public management XX. századi törté-
netéről. Ezt követően Gerencsér Balázs,
a kutatás vezetője összefoglalta a pro-
jekt eredményeit, a kitűzött célokat és
az azokhoz vezető utat. A konferencia
jól áttekinthető struktúrában (elméleti
modellek, nemzetközi pilot-minták,
hazai pilot-minták) mutatta be az angol-
szász gyökerű pilot projekteket, ame-
lyeket Magyarországon először a két
világháború közötti időszakban alkal-
maztak, azonban a magyar innováció
valamiért megfeledkezett róluk. A har-
madik Magyary Program sok új lehető-
séget hoz a közigazgatás fejlesztésében
és kutatásában, azonban még így is fi-
gyelemre méltó, hogy a kutatócsoport
magyar és külföldi viszonylatban is
elsőként vizsgálta ilyen egységesen a
pilot projektek, azaz a modellkísérletek
közigazgatási alkalmazhatóságát és
korlátait.
Az első szekcióban dékánunk, Varga
Zs. András a modellkísérletek korlátai-
ról beszélt, a rá jellemző alapossággal a
közigazgatás fogalmából kiindulva
kezdte el annak elemzését, hogy a kísér-
letezés lehetséges-e egyáltalán ezen a
tudományterületen. Patyi Gergely elő-
adásában kifejtette, hogy bár a modell-
kísérlet, mint munkaprogram (projekt)
alkalmazható, figyelemmel kell lenni
arra, hogy a különböző területeken az
egyes projektszakaszok hossza és idő-
tartama egymástól igencsak eltérő lehet,
Szabályok Ítélet
a PDCA ciklus alkalmazása tehát szük-
séges. A konferencia második etapjában
volt szó az ENSZ szerepéről a modell-
kísérletekben Ádány Tamás tanár úrnak
köszönhetően, a távmunka-
programokról, azonban véleményem
szerint a legérdekfeszítőbb előadást
Sabjanics István tartotta az ún.
MATRIX modellkísérletről, ami az Egye-
sült Államokban vizsgálta a 2001. szep-
tember 11-ét követő terrorellenes intézke-
dések és az adatvédelem kapcsolatát. A
harmadik szekcióban hallhattunk előadást
a "Biztos Kezdet" programról, a betegel-
látási modellről, elektronikus közbeszer-
zésekről, kistérségi modellekről. Zárás-
ként összeszokott alkotmányjogi páro-
sunk, Kurunczi Gábor és Varga Ádám
tartott prezentációt egy - a szavaikkal élve
- rossz kérdésre adott egyetlen lehetséges
válaszról, a Dél-dunántúli mintarégió
kudarcáról, s annak tanulságairól a későb-
bi projektekre nézve.
Modellkísérletek a közigazgatás fejlesztésében
konferencia beszámoló
Kari lapunkban nem győzzük hangsúlyozni, hogy kutatni jó és érdemes, a kü-lönböző hallgatókat célzó kezdeményezések után ezért öröm beszámolni arról, hogy tanáraink jó példát mutatnak: a Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén műkö-dő Ereky Kutatócsoport közel kétéves projektjének végére került pont 2013. november 12-én a Boldog II. János Pál Díszteremben.
Tudósítás az idei Apáthy-díjak átadásáról
A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (MSZJF) a Magyar Iparjogvé-delmi és Szerzői Jogi Egyesülettel (MIE) karöltve idén is megtartotta éves ankétját, ahol Burak Özgen az európai zenelicenciákkal kapcso-latban adott elő, majd sor került az Apáthy-díjak átadására is.
2013. november 6. napján az Artisjus
Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesü-
let Mészáros utcai székhelyén rendezték
meg a MSZJF idei éves ankétját. A ren-
dezvény keretében szokásosan aktuális
témában, külföldi szakemberek kerül-
nek felkérésre, hogy az Apáthy-díjak
átadása előtt előadást tartsanak a szerzői
jog égető kérdéseiről.
Idén sem volt ez másképp, az idei meg-
hívott, Burak Özgen, a GESAC
(Groupement Europeen Des Societes
D’auteurs Et Compositeurs) vezető jog-
tanácsosa a szerzői és kapcsolódó jo-
gokkal összefüggésben előkészületben
lévő irányelv-tervezettel kapcsolatban
adott elő, Music Licensing in Europe
címmel. Az előadás során az egyébként
viszonylag népes hallgatóság betekin-
tést nyerhetett az irányelv (ún. CRM
Irányelv) elemi koncepciójába, illetve
ami ennél is érdekesebb, a tervezet
megvitatását a háttérben kísérő érdek-
ütköztetés részleteibe.
Az irányelv tervezett rendelkezéseinek
központjában a közös jogkezelő szerve-
zetek, illetve ezen szervezetek felhasz-
nálás-engedélyezési, licenszelési tevé-
kenysége áll. Célul tűzi ki központosí-
tott, ún. (jogkezelő)HUB-ok létrehozá-
sát, amellyel egyszerűsödne a zenemű-
vek tekintetében a felhasználási jogok
megszerzése. Az előadás során Özgen
úr részletekbe menően körüljárta ennek
pozitív (egyszerűség, költséghatékony-
ság, alkalmazkodás a felhasználók igé-
nyeihez), illetve negatív aspektusait (az
esetleges kisebb repertoárral rendelkező
– mint például a magyar – szervezetek
érdekeinek sérelme, a biztosítékok hiá-
nya, az egyes szolgáltatók helyi érdeke-
ivel való ütközés) egyaránt.
Továbbá az irányelv-tervezet célul tűzi
ki a közös jogkezelő szervezetek tevé-
kenységével kapcsolatos átláthatóság
javítását (ez úgy néz ki más tagállam-
okban is állandó vesszőparipa) és az
ezen szervezetek közötti nemzetközi
együttműködés fokozását (ez nemkü-
lönben).
8 2014/január
Szabályok | Hitélet Ítélet
Az első kincstár csak az 1988-as Szent
István-évforduló kapcsán nyílt meg,
mivel a Bazilika 1905-től íródó évszá-
zados története és központi jelentősége
ellenére egészen 1993-ig csupán plébá-
niatemplom volt, ekkor lett társszékes-
egyház. Így sokáig nem is állt
rendelkezésre megfelelő gyűj-
temény egy kincstár berende-
zéséhez. A második világhá-
ború után ugyan már kezdett
gyűlni az anyag, de akkor a
történelmi körülmények miatt
nem merült fel az igény. A
tárgyak folyamatos bővülése
mellett a történelmi változások
hozták meg a fordulatot, az
1980-as évek végétől kezdő-
dött a Bazilika egyik jelentős
korszaka. Az 1988-as Szent
István-évforduló után a Szent
Jobb-körmenetek, a pápaláto-
gatás, valamint az ezzel párhu-
zamosan zajló felújítás gazda-
Kincstár a város mélyén
Gyakran hallani a hazánkba látogató külföldiek visszajelzéseit, miszerint fővárosunk világviszonylatban is a legszebbek között van. A számtalan látnivaló, a különleges művészi értékkel bíró, látványos alkotások bárkinek több napra elegendő programot adnak. Méltán sorolható a főváros legszebb és leglátványosabb épületei közé a Szent István Bazilika is, hiszen „a kor legnagyobb magyar festői, szobrászai és a képzőmű-vészet jeles tanárai fordították szorgalmas munkájukat e templom felépítésére, befejezésére és feldíszítésé-re, oly módon, hogy az képeivel, szobraival, mozaikjaival és ragyogó érc alkotásaival tündököljön és min-denkit csodálatra indítson.” Többek között e szavak kíséretében adományozta a Basilica Minor címet 1931-ben XI. Piusz pápa a város központjában található templomnak, ami nem csupán külsejében, de minden tekintetben méltó rangjához és szerepéhez. Falain belül ugyanis hasonlóan jelentős értékekre lelhetünk. Az immár negyedszázados múltra visszatekintő bazilikai kincstár 2012-ben újult meg. Korábbi területének há-romszorosán, látványosabb formában és gazdagabb tárgyanyaggal. Az új kincstár jóval több múzeumi kiál-lításnál, hiszen a szent liturgiába, egyúttal a Bazilika szakrális életébe is betekintést nyújt.
gították a tárgyegyüttest. Ezzel együtt
már az igény is megjelent. Végül Dr.
Farkas Attila érseki tanácsos rendezte
be az első kincstárat a déli toronyban.
Mindössze hét vitrinből állt, alapvetően
az ötvösművészeti anyag keresztmet-
szetét mutatta be. Közvetlenül a bejárat
mellett helyezkedett el, így az ide láto-
gató zarándokok és turisták számára
szem előtt volt. Helyén ma már kápolna
működik, mivel a terem erre a célra
kiválóan megfelel, elhelyezkedése és
szeparálhatósága állandó
imádságra ad lehetőséget. Az
új kincstár kialakításakor cél
volt, hogy az egyházi hagyo-
mányoknak megfelelően sok-
kal nagyobb anyag kerüljön
bemutatásra a Bazilika liturgi-
kus használati tárgyaiból. Fon-
tos volt, hogy elég nagy legyen
a hely, és a lehető legjobb le-
gyen a megközelíthetősége. Az
új hely ebből a szempontból is
ideális, mivel kapcsolódik ah-
hoz a lifthez, amely a kupolába
is felvisz. A tér így adott volt,
ami befolyásolta az elrendezést
is. A kincstár három teljesen
különböző teremből áll, ezáltal
Ugyancsak szó esett a tervezet kényes
pontjairól, így a nem-kereskedelmi fel-
használások, és az ezzel kapcsolatos
felhasználási jogok egyre aktuálisabb
kérdéséről, a CC-licenszek alkalmazha-
tóságáról (például egyes – így a spa-
nyol, vagy a holland – jogkezelő szerve-
zetek is alkalmazzák ezeket), a helyi és
HUB-szintű jogkezelők kollíziójáról, de
az előadás végén szóba kerültek olyan
igen aktuális problémák is, mint a
territorialitás kérdésköre, vagy a UGC
(User Generated Content) tartalmak
megítélése.
Az előadás után – a már türelmetlen
pályázók legnagyobb örömére – kiosz-
tották az Apáthy-díjakat, az alábbiak
szerint.
III. helyezést ért el a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo-
mányi Karának volt hallgatója, Takó
Sándor A filmkészítés folyamatát övező
polgári jogi kérdések Magyarországon
és az Egyesült Államokban, különös
tekintettel a szerzői jogra című dolgoza-
tával.
II. helyezett lett Schwertner Nikolett
Beatrix, az ELTE-ÁJK színeiben, A
zeneművek szerzői jogi szabályozása
egy zeneszerző szemszögéből című pá-
lyamunkájával.
I. helyezést ért el Holler Péter a Pécsi
Tudományegyetem jogi karának képvi-
seletében, Jogközösség a szellemi tulaj-
donon című dolgozatával.
A díjazottaknak ezúton is sok szeretettel
gratulálunk, és reméljük, hogy az ígér-
teknek megfelelően dolgozataikat az
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle
lapjain is hamarosan olvashatjuk.
dr. Ujhelyi Dávid
2014/január 9
Hitélet Ítélet
tükrözni tudja egy templom felépítését.
Az első egy előcsarnokot jelenít meg,
ahonnan lépcső vezet fel az Ozsvári
Csaba ötvösművész által készített bronz
kapuhoz. A második terem egy kápolnát
idéz, kelet felé néző oltár-installációval,
aminek hagyománya van a Bazilikában.
A harmadik, a korábbi kincstárhoz ha-
sonló nyolcszögletű terem pedig egy
sekrestye-kincstár lett. Kovács Gergely
kurátor elmondása szerint a tárgykivá-
lasztásnál két szempont érvényesült: a
művészi érték, valamint a mondanivaló
minél szemléletesebb bemutatása. Így a
tárgyegyüttes a szent liturgiát és a szak-
rális tartalmakat kerek egészként mutat-
hatja be. A szakrális jelleget erősítik a
három tartalmi elemből álló tárgyfelirat-
ok is. Ezek közül az első a legfontosabb
információkat tartalmazza, a második
egy bibliai idézet, míg a harmadik egy
hosszabb, a tárgyak szakrális értékét
feltáró összegzés.
Ha ellátogatunk a kincstárba, nem kell
csalódunk. Aki eddig csak hallomásból
tudott a létezéséről, már a belépéskor
biztos lehet benne, nem bánja meg a
csekély belépő megvásárlását. A liftből
egyenesen az első terembe, az előtérbe
jutunk. A terem közepén a Bazilika
eredeti Ybl Miklós-féle makettjével
találkozunk. Az élethű és részletgazdag
kialakítású makett méltó az épülethez,
és megadja a tárlat alaphangulatát. A
boltíves csarnokban látható még számos
további makett, a szobordíszek gipsz-
mintái, valamint más különleges tár-
gyak. Ezek közül kiemelkedik a fentebb
idézett pápai levél, amelynek magyar
nyelvű fordítása ez alkalomból készült
el, és ami korábban még nem szerepelt
kiállításon. De megtalálható itt például
a Szent Korona Herendi porcelán máso-
lata is, közvetlenül a bejárat mellett.
A második teremben található a Bazili-
ka liturgikus öltözékeinek legértékesebb
darabjai mellett a kincstár egyik köz-
ponti része, Mindszenty József bíboros
relikviái. Elsősorban legszemélyesebb
tárgyainak máshol még nem látható
darabjait ismerhetjük meg. Itt található
többek között az a Krisztus-kép, ami
nála volt a börtönben, a legkedvesebb
édesanya-képe, az emigrációban hasz-
nált bíborosi ruhája, vagy az a táska,
amivel 1956-ban a követségre mene-
kült. Emellett itt látható az egyik legsi-
kerültebb modern Mindszenty-szobor
is, Alberto Ceppi „A huszadik század
keresztjeire feszített Mindszenty” című
alkotása. Különleges látványt nyújt a
bíboros által használt húsvét gyertya is,
amelyet halálakor oltottak el. A tárlat
elrendezésének köszönhetően úgy esik
rá a fény, mintha még mindig is égne. A
hercegprímás tárgyhagyatékából össze-
sen közel száznegyven tárgy került be-
mutatásra, így számszerűleg is ez a leg-
gazdagabb kiállítás.
A harmadik terem nem csupán liturgi-
kus szempontból, de látvány tekinteté-
ben is különleges. A nem hívő, de a
szépség iránt fogékony szemlélődő is
bőven talál itt látnivalót, miközben ész-
revétlenül is közelebb kerül a katolikus
istentisztelet és a vallás lényegéhez. A
páratlan szépségű és különleges igé-
nyességgel kialakított úrmutatók a te-
rem közepén álló vitrinben találhatók.
Közülük a legrégebbi a Vaszary Kolos
esztergomi érsek által az 1896-os mil-
lenniumi ünnepség alkalmából ajándé-
kozott úrmutató. De kiemelkedő az is,
amelyet VI. Pál pápa adott a magyar
egyháznak 1972-ben, Szent István ki-
rály születésének ezredik évfordulójára
alkalmából. A teremben körben többek
között a különböző szentségek kiszol-
gáltatásának díszes kellékeit, pásztorbo-
tokat és különleges kelyheket csodálha-
tunk meg. Utóbbiak között szerepel a II.
János Pál pápa által első magyarországi
látogatása során, 1991-ben a Baziliká-
nak ajándékozott kehely. A harmadik
teremben kiteljesedik az egész kincstá-
rat átható bensőséges, egyúttal emelke-
dett hangulat.
Mindent összevetve a kincstárt körbe-
járva nem lehet hiányérzetünk, bármi-
lyen céllal is érkezzünk. Akár vallásos
megfontolásból, akár csak gyönyörköd-
ni a tárgyakban, akár turistaként néhány
emlékezetes és különleges fotó készíté-
sére. A Bazilika megújult kincstárának
meglátogatása ideális program a hideg
napokra.
Teleki Levente
10 2014/január
Mindenkit megkérdeztünk…
Karácsony alkalmából minden kedves Olvasónknak!
Karácsony – amikor mindenki megünnepli a Megváltó születését, és hálát ad, hogy van Kiben hinnie, van Kiben bíznia, van, Akire mindig számíthat. A hit az évet, amit most magunk mögött hagyunk, erő-sen áthatotta, Ferenc pápa advent előtt zárta le a Hit Évét. Karácsony és hit – ez a két aktuális és fontos téma szorosan összefügg, és mindig van velük kapcsolatban mit megosztani.
Olvassátok sok szeretettel az Ítélet karácsonyi meglepetésnek szánt exkluzív rovatát, amelynek kereté-ben olyan személyek válaszait olvashatjátok, akikét eddig még soha. Az első részben megkerestük azokat az embereket, akik sokunk előtt példaként állhatnak: a tanárainkat. Az ő gondolataikat követő-en átveszik a szót az Ítélet szerkesztőségének tagjai.
Önöket kérdeztük…
Mit jelent az Önök számára a karácsony, és mit jelent a hit? – tettem fel a kérdést oktatóinknak, és az Egyetem különböző szegmenseiből kapott válaszok igazán gyönyörűek és őszinték. Ezekkel kívánunk kedves Olvasóinknak áldott, békés karácsonyt, és reméljük, a cikket elolvasva egy további ajándékkal gazdagodtok!
Alessandro Caprioli
Karunk egyetemi lelkésze
Az Ige megtestesülése, amit karácsony-
kor ünnepelünk, megmutatja nekünk, hogy mennyire nagy Isten irántunk való
szeretete. A mi emberségünk nyomorú-
ságos, lecsúszott, tele van korlátokkal,
de Isten nem nézte le, sőt annyira meg-
becsülte, hogy minden vonatkozásában
magára vállalta. Ezért elfogadta azt az
alapvető közösséget, amit családnak
hívnak. Maga Isten, aki az embert terem-
tette, egy nőtől akart születni. Krisztus,
aki az örök bölcsesség, azt akarta, hogy
emberi szülők neveljék őt. Az ő ember-ségében, szüksége volt egy anya gondos-
kodására, egy emberi apa nevelésére és
tapasztalatára.
Ezen a nagyon emberi tapasztalaton ke-
resztül Krisztus a Szent Család igazi
értelmét tanította nekünk: Mária és Jó-
zsef voltak az a hely, ami oltalmazta az ő
jelenlétét. A család egy otthoni templom,
aminek a szívét nem a család tagjai al-
kotják, hanem Isten.
Jézus születése után Mária, József és a
pásztorok élete nem változott meg, mert
nem váltak gazdagabbakká, egészsége-
sebbekké vagy hatalmasabbakká, sőt tudjuk, hogy hány nehézséget szenvedett
a Szent Család. De megismerték a békét,
mert megtapasztalták Isten jelenlétét,
meglátták, hogy Isten velük volt üdvös-
ségükért. Krisztusban van az idők tejes-
Titeket kérdeztünk Ítélet
sége, az életünk teljessége.
Ezzel a tudatossággal, kívánjunk egy-
másnak boldog Karácsonyt, teli békével
és reménnyel, mert az Úr, aki Krisztus-
ban kinyilatkoztatta magát, mint jóságos
atyát, velünk van és velünk fog maradni
örökkön, ha hűségesen követjük.
Békés Ádám
Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehaj-
tási Jogi Tanszék
Advent első vasárnapjától várom azt az ünnepet, amely – hitem gyakorlása mel-
lett – nekem egyet jelent azzal, hogy
nyugodt és meghitt keretek között együtt
lehetek a családommal. Ekkor eltűnik a
rohanás, az egész év feszültsége, ame-
lyet átvesz az egymásra figyelés és az
egymás iránti szeretet megélése. Felejt-
hetetlen gyermekkori pillanatokat élek
újra lélekben, azokkal együtt is, akik
már nem lehetnek velem, de Fentről
tekintenek le. Áldott ünnepeket kívánok!
Frivaldszky János
Jogbölcseleti Tanszék
Karácsonykor igyekszem átgondolni,
átérezni, hogy Isten olyannyira szeretett
minket, hogy emberré lett, hogy teljesen magára vette emberi mivoltunkat. S itt a
nyomorúságunkra gondolok: félelmeink-
re, többek között attól, hogy a halál után
esetleg megsemmisülhetünk, ami a leg-
abszurdabb emberi félelem. Ez most már
a múlté. Karácsony annak az örömhíre,
hogy Isten isteni életének lehetünk em-
berekként részesei, már itt a földön is.
Reményt ad életünknek, küzdelmeink-nek. Nincsen olyan kétségbeesett ember,
akinek ne a teljes reményt adná a kará-
csony örömhíre. Csak Rá kell hagyatko-
zunk abban, hogy kövessük Őt, úgy,
ahogy azt Ő nekünk mondta: minden
nap felvéve a keresztünket és szeretve
Őt és mindenkit. Ez nagyon nehéz, de
csak így érdemes élni. Aki így él, azt
nem tudja nem átjárni Jézus öröme, a
keresztény ember öröme. Ha pedig a
keresztény emberek így élve, egymást kölcsönösen szeretve élnek – ami sok
áldozatot is kíván –, akkor az a hely hir-
telen megváltozik, Krisztus lesz ugyanis
jelen közöttük, az Ő ígérete szerint.
Katona Klára
Heller Farkas Közgazdaságtudományi
Intézet
Advent az egyházi év kezdete. Számom-
ra ezért nem a naptári év első napja, ha-
nem ez az időszak jelenti az örök újra-
kezdés és megújulás lehetőségét. Egy
olyan megújulásét, amelyet a remény és
várakozás öröme hat át, és ami a kará-
csony misztériumában teljesedik ki. Ka-
rácsony a nem hívő emberek számára is
az egyik legkedvesebb, meghitt ünnep. Ez az általános vélekedés azonban abban
a keresztény meggyőződésben gyökere-
2014/január 11
Titeket kérdeztünk Ítélet
zik, hogy – ellentétben a nagyböjttel és a
húsvéttal, mely felráz és kiragad a hét-
köznapok rutinjából és az örökkévalóság
felé irányítja a figyelmet – a karácsony a
földi életbe való "befészkelődés" ünne-pe, mely azt a megnyugtató üzenetet
hordozza, hogy otthonunk van ebben a
világban, hiszen Jézus is otthonra talált
benne.
Lábady Tamás
Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tan-
szék
Karácsony nem az, amikor néhány illat,
íz, látvány, dallam, muzsika segítségével
ünnepi hangulatot hívunk elő magunk-
ból, hanem az, amikor a szívünket kará-
csony ünnepi díszébe öltöztetjük, és így
köszöntjük a közénk jött Istengyermeket.
A betlehemi születés az emberiség törté-
netének csúcspontja és a legnagyobb
csodája. Mert nem csoda-e, nem valami megkapó, megejtő szépségű gondolat-e,
hogy az Isten az ő Fiát a Földről, az em-
berek közül, mégpedig a szegények kö-
zül veszi, mintha a népképviseleti elv
valósulna meg általa az égi kormányzás-
ban. És karácsony poézise soha el nem
fakulhat, mert a világ legerősebb sziklá-
jára, a gyermekek iránti szeretetre van
felépítve. A görög Olimposzt elsöpörte
az idő isteneivel együtt, mert a gyerme-
keknek nem volt semmi köze hozzá, hozzájuk. A római Kapitólium pogány
isteneit is ledöntötte trónjukról a népván-
dorlás, mert a gyermekeknek hozzájuk
sem volt semmi közük. De karácsonyes-
te a gyermekek hajtincsével van elvá-
laszthatatlanul odafonva az örökkévaló-
sághoz. Karácsony misztériuma kimerít-
hetetlen forrása az örömnek, mert benne
két csoda lel egymásra, a születés és a
megajándékozottság, ajándékozás. Az
Istengyermek születésének vonzáskör-ében megérint bennünket a jó, a jóság.
Ilyenkor egy kicsit mindenki megszelí-
dül és nemesedik. A betlehemi jászol és
a kisded fölött magasodó istállók ke-
resztgerendája szimbolikusan jelzik,
hogy itt, ezen az éjszakán kezdődött el a
megváltás.
Schanda Balázs
Alkotmányjogi Tanszék
Nagyon szeretem a karácsony hangula-
tát, azonban az ünnep lényege mégsem
egy hangulat, sőt: a meghitt, néha rutin-
szerű ünneplés el is fedheti a lényeget.
Ez az ünnep azért van, hogy az Egyház
évről évre emlékeztessen minket arra, hogy Isten emberré lett, hogy vállalta a
mi létünket, és hogyan vállalta. Édesszá-
jú vagyok, szeretem a karácsonyi süte-
ményeket, de a lényeg mégis egy olyan
dráma, aminek a döbbenete évről évre
egyre tudatosabbá válik. Ha ebből csak a bejgli marad, akkor inkább zsíros ke-
nyér. Azaz minden külsőség addig jó,
amíg a lényeg felé segít, azonban gyak-
ran mintha elfedné. Az ünnepre tényleg
ki kell kapcsolni, akkor is, ha néhány
napra rá újra vizsgák várnak: vizsgát
lehet javítani is, az elmulasztott ünnepet
azonban nem, ezekre a nagy ünnepekre
pedig szükségünk van, hiszen adott for-
mában, adott tudatossággal megismétel-
hetetlenek. Nincs sok gyermekkori, fia-tal felnőttkori, kisgyermekes stb. kará-
csonyunk, a család nő is, meg fogy is,
azaz minden év megismételhetetlen, az
egyetemi évek karácsonya is, vétek
készületlenül, tartalmatlanul megélni.
Néhány éve a kari ünnepségen meséltem
is egy akkor friss élményemet: decem-
ber elején utaztam Strasbourgba, Stutt-
gartig repültem, onnan vonattal tovább,
így volt olcsóbb. Stuttgart pályaudvarán
hatalmas betlehemi installáció, majdnem
életnagyságú faragott figurákkal, Szent Család, pásztorok, napkeleti bölcsek.
Strasbourgban is volt fenyő a pályaud-
varon, azonban alatta egy színes, mű-
anyag hóember díszelgett, a városköz-
pontban felállított óriási fenyő alatt pe-
dig törpék. Bájos és hátborzongató,
hogy a laicitás nevében így szekularizá-
lódik egy ünnep, a politikai korrektség
épp a lényeg elhallgatására kényszerít rá
szabad embereket. Azokhoz kell ragasz-
kodnunk, akik 2013 éve ezt az ünnepet
máig érvényes ünneppé tették.
Unger Anikó
Idegen Nyelvi Lektorátus
Egyik héten ezt a házi feladatot adtam:
tessék egy olyan hírt kommentálni, ami áthatja a hetet. Tényekkel alátámasztott,
tömör sorokat vártam megoldásul.
“Minden valamirevaló, a valóságnak
nem teljesen megfelelő állításnak az az
alapja, hogy van benne igazság. A hit
valóban a szubjektum belső eseménye.
Csakhogy ennek a mondatnak éle van, s
funkcionálisan azt akarja mondani, hogy
a hit nem közügy. Jelesül, a keresztyén
hit.”
A feladatot most magam oldom meg,
diákszokás szerint: idézek de megjelö-
löm a forrást is…
“Mert az is egy hit, hogy a hit a magán-
szférába szorítható, s nincs is szükség
semmiféle közösségi szintű hitre. (…)
Különös módon azonban ezt a hitet nem
kell a magánszférába szorítani, jöhet
ezerrel minden médián keresztül. Úgy
látszik, csak a keresztyén hit nyilvános jelenléte annyira veszélyes itt, hogy sért-
heti más hitek integritását. Az ateista
hittel például, ilyen probléma nem áll
fenn.”
Köntös László, a Dunántúli Református
Egyház Jegyzőjének blogja (reposzt.hu)
remekbe szabott, tanítható okfejtéséről a
férjemmel beszélgetünk az adventi gyer-
tya mellett. Retorikai bravúr ez az argu-
mentáció; csemegézek, közben folyton
témát váltunk, a Lányokat (3) emleget-
jük:
„Anya, majd eszünk szalonnát is, lila-
hagymával?”„Anya, én megint festek valamit mindenkinek”. „Anya, most arra
gondoltam: levendulás-csokis süteményt
készítek. Apa a csokit szereti, te a leven-
dulát.” Apa, félre: „Fúj, ezt a kettőt
együtt?!”
Hittel és hálával beszélgetünk: arról,
hogy összejön a szűkebb család az Ün-
nepre, és már a szokásos kérdés is el-
hangzott Skype-on: „Anya, ugye lesz
kocsonya?” És megint elnevetik majd
magukat a közös ima alatt a Lányok,
fényes szemekkel.
“Ma a hit nemhogy nem magánügy, ha-
nem a közösségi jövő alapvető kérdése, miután a kor, amelyben élünk, a hitek
összeroppanásának kora. S itt nem csak
a szó vallási értelmében vett hitre gon-
dolok, hanem olyan szekuláris hitekre is,
mint hit a tudományban, hit az ember
nevelhetőségében, hit a mindenütt jelen-
lévő rossz leküzdhetőségében, hit az
igazságosságban, egyenlőségben, testvé-
riségben és szabadságban. Hit az érté-
kekben. Hit az értelmes élet lehetőségé-
ben. A nagy kérdés valójában már nem az, hogy a hit magánügy-e vagy sem,
hanem az, hogy maradt-e még egyáltalán
valami, amire egy társadalom hitét hosz-
szú távon építeni lehet? Mint ahogyan az
sem kérdéses, hogy ma, a globalizáció-
ban, a civilizációk intenzív érintkezésé-
nek és harcának a korában az a civilizá-
ció fog erősebbnek bizonyulni, amely-
nek erősebb hite lesz.”
Ismét emlegetjük majd a hajdan három-
éves, sírós kislány mondatát a Jézuska
jövetele után: „Azért sírtam, mert örö-
mömben sírtam!”
12 2014/január
Titeket kérdeztünk Ítélet
Titeket kérdeztünk…
Ezen szám különlegessége még, hogy karácsony alkalmából a rovatban most az Ítélet egykori és jelen-legi szerkesztőinek a véleményét olvashatjátok. Szeretnénk, ha ezekkel a rövid nyilatkozatokkal is kö-zelebbről megismerhetnétek azokat, illetőleg gondolataikat, akik hétről-hétre miattatok, értetek dol-goznak. Az Ítélet valamennyi tagja nevében boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok!
Karczub Eszter (szerkesztő)
Manapság egyre inkább azt tapasztalom a
karácsonnyal kapcsolatban, hogy sok em-
bernek csak egy nem kívánatos nyomást,
terhet jelent a vásárlás, a sütés-főzés, a ven-
déglátás miatt. Az interneten is rengeteg
olyan „jó tanáccsal” szolgálnak, hogy ho-
gyan is éljük túl az adott évben a karácsonyi
stresszt. Mindig elszomorít, ha ilyesmit
figyelek meg, hiszen ezeknek a napoknak
nem a nyugtalanságról, zűrzavarról vagy
kapkodásról kéne szólniuk. A karácsony
számomra valami megfoghatatlan élmény,
egy olyan aurával rendelkező ünnep, amit
még a vizsgaidőszak is csak nehezen tud
beárnyékolni. A lényege szerintem épp ab-
ban áll, hogy készülünk rá, és nem kikészü-
lünk tőle. Úgy vélem, nem kell részletez-
nem, mivé lett a karácsony a fogyasztói
társadalom által, mindenki tudja, mire gon-
dolok – még ha hatalmas közhely is erről
beszélni. Azonban az ünnep varázsa ettől
függetlenül mindenki számára adott, rajtunk
múlik, hogyan éljük meg. Viszont a valóban
boldog karácsonyhoz elengedhetetlen egy-
fajta belső, lelki készülődés, az, hogy tud-
junk kicsit elmélkedni magunkban, magunk-
ról azért, hogy ez valóban a szeretet ünnepe
lehessen. Én ezzel a pár sorral kívánok ál-
dott karácsonyi ünnepeket az Ítélet minden
kedves Olvasójának!
Kiss Lúcia (szerkesztő)
A hit sokat jelent számomra, leginkább azt,
hogy van Valaki, akihez mindig fordulha-
tok. Azokban a pillanatokban is, amikor
senki másra nem számíthatnék, ha nem len-
ne hitem. Az emberek cserbenhagyhatnak,
de a Jóisten sosem, mindig ott van nekem,
és ez nagyon fontos számomra. Szeretetet,
biztonságot és megnyugvást érzek, ha Rá
gondolok. Szerintem az Istennel való kap-
csolat leginkább a nehézségek idején, illetve
azok leküzdésével tud megerősödni. Amikor
ráébredünk, hogy vigyáznak ránk, különben
nem tudnánk, illetve nem tudtuk volna átvé-
szelni a helyzetet. Amikor megértjük, min-
dennek van értelme, legyen az jó vagy rossz.
Nem mindig könnyű elfogadni, amit ka-
punk, de meggyőződésem, hogy Isten magá-
hoz szeretne vezetni minket. Bár ez az út
kanyargós és sokszor nehéz, de szerintem
azzal együtt, hogy szabad akaratot kaptunk,
semmi nem történik véletlenül vagy hiába.
Bárcsak minél többen megéreznék ezt a
határtalan szeretetet és féltést… Így jóval
egyszerűbb elfogadni az élet adta örömöket
és fájdalmakat. Ha nem lenne hitem, nem
mindig tudnám, miért élek, és félnék a halál-
tól, de így tudom, és nem félek.
A karácsony elég előkelő helyen szokott
szerepelni a „Az év legcsodálatosabb ese-
ményei” címet viselő, képzeletbeli vagy
valós listákon. Az ünnep még szebb, ha esik
a hó, de a legszebb, ha nem felejtjük el, sőt,
arra fókuszálunk, mit is ünneplünk ilyenkor
valójában. Ha belegondolok, kissé megvál-
tozott a karácsonyhoz való hozzáállásom. A
családi szeretet meghitt ölelése, béke és
boldogságízű mézeskalácsillat, fényes kará-
csonyfa, Bach Karácsonyi oratóriuma, kivi-
lágított Andrássy út, ajándékpapírok zörgé-
se: anno ez volt a középpontban. Most vi-
szont kezdem érezni a karácsony igazi ízét,
a Lényeget. Nem szabad, hogy ez elhomá-
lyosodjon. Karácsonykor a hit megerősödik
az emberben azáltal, hogy megünnepli a
Megváltó születését. Ez a kétezer éves ese-
mény megváltoztatott mindent, mert az Úr
ekkor érkezett meg ide hozzánk, gyarló
emberekhez, majd három évtizeddel később
meghalt és feltámadt értünk, hogy megvált-
son minket a bűntől. Ő az, akinek kará-
csonykor megünnepeljük a születésnapját.
Így ez a téli este, nap, időszak, hangulat
tulajdonképpen a világ legnagyobb születés-
napja. Persze nemes az ünnepet körüllengő
többi érzés is, a családi együttlét, nagy be-
szélgetések, nagyon finom ételek, gyertyák,
zenék, ajándékozás és megajándékozott-
ság… De a lényeg ez a születésnap. Jézus
lehetőséget ad nekünk az újrakezdésre, vala-
mint reményt a reménytelennek tűnő pilla-
natokban. Karácsonykor a hit és a remény
mellett a szeretet is megerősödik bennem
egyrészt a Fentről jövő szeretet, másrészt a
családot összetartó szeretet megtapasztalása
által.
Ezekkel a sorokkal kívánok áldott, békés
karácsonyt minden kedves Olvasónak!
Mikola Orsolya (korábbi főszerkesztő,
jelenleg PhD-hallgató)
A karácsonnyal kapcsolatos érzéseket igen
sok részre taglalva tudnám részletezni. Ta-
lán az ezt legjobban kifejező élmény a hóba
huppanva angyalka lenyomatot készítve
önmagunkról, miközben az égre, csillagokra
pillantunk. Ezt magunk elé képzelve meg-
elevenedik az, amit számomra a karácsony
jelent, távol a plázás nyüzsgéstől s az eltor-
zult értékrendtől. Gyermeki őszinteséggel és
örömmel élvezve a játékot, a havat (mely
remélem, idén lesz is); imádkozva, hálát
adva, a betlehemi királyokra és pásztorokra,
az utat mutató csillagra, a Kisjézus születé-
sére gondolva; s ezen az ünnepen mi is ki-
csit angyalok lehetünk, nemcsak a hóban,
hanem az életben, ily módon is nyomot
hagyva. Múltkor egy hasonló témával kap-
csolatban egy számomra új megközelítést
hallottam a pásztorról: a juhakat terelő pász-
tor, aki egy eltévedt bárányért is otthagyja a
nyájat. S ez a gondolat számomra még nyo-
matékosabbá és jelentősebbé tette a szere-
pét, akár a Bibliában, akár a mindennapi
életben, hiszen egy pásztor, vezető, akár
legyen ez a szerep bármilyen relációban,
apaként, anyaként, oktatóként, konzulens-
ként, felelősséggel jár, hiszen mindnyájunk-
nak szükségünk van iránymutatásra, s olyan
pásztorra, aki ha eltévedünk, utánunk jön.
Hiszen sokszor eltévedünk, összezavaro-
dunk. Talán, s remélem, karácsonykor, a
nyájban a bárányok és a pásztor, pásztorok
is kellőképp figyelnek egymásra, egymás
hitét is erősítve, békességet teremtve.
"Mivel tehát a hit révén megigazultunk,
békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus
Krisztus által." (Róm 5,1) Ez az a béke,
mely a karácsony napjait körbelengi, meg-
erősíti azt a hitet, mely erőt ad és igazolást a
mindennapokban, még ha olykor meg is
inogunk és elbizonytalanodunk. Ez az a hit,
kapaszkodó, melyet még katolikusként is
elveszítek néha, farizeusság lenne azt mon-
dani, hogy nem. S ez az a hit, mely nélkül
egy tapottat sem tudok lépni, mert a hitetlen-
ség bénító. Ezért tudom megérteni és elfo-
gadni azokat is, akik nem katolikusok, nem
keresztények, de hisznek valamiben, valaki-
ben, aki számukra példa, s nemesebb értéke-
ket, célokat képvisel, oly módon, ami nekik
el-/befogadható. Hiszen a hit az alapja min-
dennek, s remélem, Jézus születésének ün-
nepén, karácsonykor a hit által békére talá-
lunk. Áldott, békés karácsonyt!
Orosz Cintia (szerkesztő)
A karácsony számomra az ünnepek közül a
legfontosabb helyen áll, talán mert a szeretet
ünnepe, és tényleg körülövezi a meghittség
érzése. Általában a vizsgák miatt, a nagy
karácsonyi készülődés nálam elmarad, bár
nem gondolom, hogy ez baj lenne, hiszen
nem az ajándékokról kell, hogy szóljon az
ünnep. Sokkal fontosabb, hogy ilyenkor a
családok összegyűljenek, beszélgessenek,
együtt legyenek. Sajnos ez manapság sok
esetben nem valósul meg, és a régi hagyo-
mányok, mint a betlehemezés is csak kevés
helyen jelenik már meg. Ezen személy sze-
rint változtatnék, és a kapkodás, hatalmas
vásárlások helyett, sokkal inkább a családot,
közösséget erősítő programokat részesíte-
ném előnyben. Éjféli misén utoljára kisko-
2014/január 13
Közeledik a karácsony. Az év ezen időszaka
mindig ráirányítja a nehézsorsú, hátrányos
helyzetben élőkre a figyelmet. Idén sincs ez
másként! Anno a Városmajori Gimnázium
diákja voltam, 2002 és 2006 között koptat-
tam lelkesen a padokat. Öt évvel az után,
hogy elballagtam, azaz 2011 októberében
lelkes végzős városmajori diákok művészeti
fesztivált rendeztek fogyatékkal élő gyere-
kek számára. Ez a fesztivál egy olyan kezde-
ményezés, amelynek célja, hogy lehetőséget
biztosítson a testileg és/vagy szellemileg
sérült gyermekek számára, hogy megmutat-
hassák tehetségüket, képességeiket egymás-
nak, szüleiknek és esetleg egy nagyobb
közönségnek is. Erről akkor sajnos nem
értesültem, de ebben az évben ez megválto-
zott! A fesztiválon két évvel ezelőtt 8 iskola
több mint 120 diákja vett részt, a fellépő
gyerekek például a Vakok Batthyány László
Gyermekotthon Római Katolikus Óvodájá-
ból, Iskolájából is érkeztek, és csoportosan
illetve egyénileg vers és próza, tánc, ének,
hangszeres zene, színpadi jelenet és képző-
Titeket kérdeztünk | Esélyegyenlőség | Erasmus Ítélet
művészet kategóriában mutatták meg tehet-
ségüket. Zsűri is volt, bizony, nem is akár-
kik! A héttagú zsűriben ott ült többek között
Gundel Takács Gábor, Miklósa Erika, illet-
ve Karafiáth Orsolya. Azt hiszem, őket nem
kell bemutatnom senkinek…
A rendezvény sokak életét megváltozatta, és
ez indította volt iskolám diákjait arra, hogy
2013. december 7-én délelőtt 10 órától ismét
megrendezzék a fesztivált a Városmajori
Gimnáziumban. A szervezés már rég meg-
kezdődött, idén kilenc iskola tanulói jelent-
keztek a fesztiválra, a fellépők és kiállítók
létszáma a korábbiakat is meghaladja, ugya-
nis már több mint 180 résztvevő művészeté-
ben gyönyörködhetünk nemsokára. A gim-
názium diákjai és tanárai önkéntes segítő-
ként vesznek részt a munkában. A zsűri
munkájában már biztosan részt vesz Weisz
Fanni modell, Schell Judit színésznő, Szil-
ágyi Áron olimpiai bajnok vívó, Osváth
Richárd paralimpikon, Lackfi János író,
költő, Scherer Péter színész és én. Bizony,
idén engem is felkértek erre a megtisztelő
feladatra, és én határtalan örömmel mond-
tam igent!
A fesztivál szervezői diákok, így anyagi
lehetőségeik meglehetősen szűkösek. A
fellépőket, mint legutóbb is, szeretnék meg-
ajándékozni, könyvekkel,
hangoskönyvekkel, rajzeszközökkel, kabala-
figurákkal, koncertjegyekkel, állatkerti belé-
pővel, amiknek mind komoly anyagi vonza-
tai vannak. Ezen kívül mintegy 200 000
forintba került a fesztivál logójával ellátott
ajándékzacskók, kitűzők és a meghívók
elkészíttetése. Ezért a fesztivál javára bármi-
lyen tárgyi vagy anyagi felajánlást szívesen
fogadnak.
A Városmajori Gimnázium sok szeretettel
vár minden kedves érdeklődőt, akik az ün-
nepek előtt szeretnének egy kicsit kikapcso-
lódni, és együtt élvezni a jobbnál jobb pro-
dukciókat, a szebbnél szebb kiállítási dara-
bokat!
Kalász Veronika
Ismét Befogadó Művészeti Fesztivál a Városmajori Gimnáziumban!
romban voltam, idén mindenképpen szeret-
nék elmenni.
A hit véleményem szerint nagyon fontos,
mindegy, hogy miben hiszünk, de valami-
ben hinni kell, úgy az egész élet könnyebb.
Személy szerint hiszem, hogy a rossz dol-
gok sosem történnek véletlenül, és tanul-
nunk kell belőle. Továbbá az évek során
számomra beigazolódott, a befektetett mun-
ka mindig meghozza a gyümölcsét. Én ezzel
a pár sorral kívánok mindenkinek boldog,
békés Karácsonyt, és egyben sikerekben
gazdag Új Évet!
Sergő András (szerkesztő)
9 éves voltam, amikor néhány nappal kará-
csony előtt már megérkezett az ajándék;
hosszú évek után kistestvérem született.
Addig is, és azóta is mindig keresem, kuta-
tom a mind nagyobb ajándékokat: gyerek-
ként játékokat, felnőttként elismerést, sikert,
gazdagságot, ám mindig csak ritkán, talán
éppen ilyenkor, Szenteste, a fa alatt, a legki-
sebb Názáreti Jézus jászlánál találom meg a
legnagyobb ajándékot: a másik embert. Nem
kell több, se nekem, se senki másnak, mint a
körülöttünk élők szeretete. Ahogy Szent
Ágoston is mondta: "Szeress, és tégy amit
akarsz!"
Áldott Karácsonyt kívánunk minden-
kinek!
Kiss Lúcia, Orosz Cintia, Hanich Veronika
Németország, Dessau: Tolerancia, önismeret, vezetőképzés
Talán még kevesen hallottak az AGSA-ról,
azaz az Auslandgesellschaft Sachsen
Anhaltról. Ez egy olyan szervezet, amely idén
24. alkalommal fogja megrendezni az
Eurocamp-et Németországban, mely egy nem-
zetközi ifjúsági tábor; továbbá önkénteseket
fogadnak különböző hosszúságú időszakra és
feladatkörökbe, valamint nemzetközi tanulás
címszóval tréningeket szerveznek.
Az egy hetes programnak Dessau adott ott-
hont, amelynek fő témája a nemzetközi tanulás
volt. Elsősorban gyakorlatorientált feladatokat
kellett megoldanunk, hiszen így lehet a leg-
könnyebben az új készségeket, kompetenciá-
kat elsajátítani. Játékos feladatokon keresztül
helyezték középpontba a diszkriminációt, az
esélyegyenlőséget, az előítéletek szerepét, és
ezek megoldását; betekinthettünk más vallá-
sok világába, és ráébresztő módon szembesül-
tünk azzal, hogy a vallás tartalmának ismerete
nélkül hajlandóak vagyunk előítéletekbe sza-
ladni. Ezek a kreatív programok rávilágítottak
arra, hogy könnyen konfliktushoz vezethet, ha
nem vagyunk tisztában más kultúrákkal, más
háttérrel rendelkező emberek szokásaival.
Valahol a negyed óra késés teljesen normális
és tolerálható, ám ismerünk olyan nációkat is,
ahol ez nem elfogadott.
A tréning ideje alatt a csapatban való munkál-
kodás nagy szerepet kapott, hiszen majdnem
mindig kis létszámú együttműködési keretek
között kaptunk feladatokat. Így hoztunk létre
egy nap alatt színházi előadást, valamint kol-
lázst „Háborúk és béke” témakörben, tekintve,
hogy 2014-ben az első világháború kitörésének
100. évfordulója lesz. Ez a téma egyfajta han-
golódás is a 2014-es Eurocamp fő témájára,
hiszen a jelen tréningen résztvevők nagy esély-
lyel kerülnek teamerként kiválasztásra. Nem
véletlen tehát, ha már egyfajta bujtatott vezető-
képzői feladatokról is beszélünk, nem marad-
hatott el a jó teamer ismérveinek felkutatása
sem. Nem hiába hagytak bennünket majdnem
minden alkalommal önállóan dolgozni, egy
felelősségteljes szerepbe belebújni. Egyéni
ötletek azonnali kivitelezése, majd önelemzés,
átgondolás. Olykor tehetetlen helyzeteket kel-
lett megoldanunk, minden segítség nélkül.
Ezért is mondhatom, hogy hatalmas mennyisé-
gű tudással gazdagodtam.
Lazításra is volt idő, mégpedig Kulturnacht
formájában. Nem volt nehéz finomságokban,
és érdekességekben bővelkedni, hiszen 11
fiatal képviselte országát: Bulgária, Monteneg-
ró, Bosznia-Hercegovina, Franciaország,
Ausztria, Ciprus, Szlovákia, Ukrajna, Spanyo-
lország, Magyarország. Ennyi nemzetiséggel
sokkal egyszerűbb volt egy olyan feladatként
kapott elképzelt tréning megvalósításáról,
felépítéséről, kivitelezésről, finanszírozásáról,
menedzsmentjéről is beszélni, amelyen külön-
böző országok fiataljai vennének részt. Egy tíz
napos, a háborúk és béke témakörre épülő
nemzetközi találkozót kellett elméletben felépí-
tenünk, ahol a szórakozás, szabadidő, közös
program, tematikus munka is egyensúlyban
van.
És talán az egyik legfontosabb dolog, amit
megtanulhattunk, hogy a saját identitásunk
megtalálásában fontos szerepet játszanak más
kultúrák, különböző emberek, új vallások,
szokások megismerése, amelyekre úgy kellene
tekintenünk, mint egy tükörre, és visszacsato-
lásként mindig feltenni magunkban a kérdést:
Ki is vagyok valójában?
Büki Bettina
14 2014/január
Kultúra & Kritika Ítélet
Szeptember 18-a óta a Nemzeti Múzeum
fő attrakciója ’Robert Capa, a játékos’
című kiállítása. Figyelmünket rá az Asto-
ria felé sétálva, egy hatalmas plakát kel-
tette fel, amin Capa egyik remekműve
található. Ki is volt ő? Ezt próbálja a kiál-
lítás bemutatni, ami –- a látogatásunk
tapasztalata alapján – nem csak nekünk,
hanem sok más látogatónak
mozgatta meg a fantáziáját.
Robert Capa – születési
nevén Friedmann Endre –
magyar származású fotóri-
porter, aki Budapesten szü-
letett 1913-ban. Itt végezte
tanulmányait, majd később
Berlinben, a Német Politikai
Főiskolán újságírást tanult,
ahonnan később távoznia
kellett. Így került Párizsba,
ahol az 1930-as évek elején
hobbifotózásba kezdett.
Később eldöntötte, hogy ezt
nem csak szórakozásként
kívánja űzni, hanem ebből
szeretne megélni. Emiatt
felvette a Capa nevet –
amely amerikai hangzású volt, és közel is
állt hozzá, hiszen barátai között Cápa volt
a beceneve – és Amerikában próbált sze-
rencsét. 1934-ben megkapta első megbí-
zását és ettől kezdve folyamatosan járta a
világot. Részt vett a spanyol polgárhábo-
rúban, a japán-kínai háborúban, a II. vi-
lágháború észak-afrikai és olaszországi
hadjárataiban, ott volt a normandiai part-
raszálláskor és az 1950-es
izraeli harcok közepette is. A
Life magazin 1954-ben
Indokínába küldte Capa-t, ahol
egy szerencsétlenség folytán
vesztette életét. A haditudósító
rövid életútja ellenére pályája
könnyebben nyomon követhe-
tő, mint abból az időből szinte
bárki másé. A lenyűgöző feke-
te-fehér képek magukért be-
szélnek, amiknek most min-
denki csodájára járhat a Nem-
zeti Múzeum falai között.
A több mint 160 fotót felvonultató tárlat
azt szeretné megmutatni, ki és mi volt
Robert Capa. A látogatók így általa és
róla készített felvételek, valamint korhű
installációk segítségével egyaránt megis-
merhetik, mint emigránst, fotóriportert,
haditudósítót, játékost és hőst.
A kiállítás egyik érdekessége, hogy bete-
kintést nyerhetünk arra milyen formában
kerültek Capa felvételei a korabeli olva-
sók elé. 1900-as évek első felében megje-
lent újságokat, folyóiratokat és röplapokat
láthatunk. A rendezők nagy hangsúlyt
helyeztek arra, hogy bemutassák a fotók
keletkezésének kontextusát.
Néhány fotónál az is nyo-
mon követhető, hogyan res-
taurálták, hogyan változtat-
ták meg egy-egy új képfel-
irattal.
Robert Capa, aki hazájából
menekült, lóversenyző, vi-
lágutazó, játékos és megszál-
lott fotós, első sorban hábo-
rús képeket készített. A világ
számos helyén készült fotói
hitelesen mutatták be a hát-
országot, a partra szálló
amerikai katonákat, Izrael létrejöttekor
készült felvételei az újrakezdés viszontag-
ságait. Az utóbbi mellett különös párhu-
zamként jelennek meg a kiállításon az
1948-as, már a Rákosi-rendszer árnyéká-
ban készült magyarországi képei. Ahogy a
fotókon, úgy a kiállítótermekben is törté-
netek elevenednek fel, néhány díszlettel, a
korabeli szerkesztőséggel és a tábori fotó-
laborral. De látható egy fürdőkád is, rajta
kollégájának szavaival Capa fürdőzési és
olvasási szokásairól. A kor
tapintható közelségbe kerül
a terem egyik sarkában
berendezett korabeli kávé-
ház által, majd egy tárlóban
az 1900-as évek közepéről
származó tárgyak láthatók,
játék maci, harmonikás
fényképezőgép, rongylabda
és még sorolhatnánk. A
tárlatot a múzeum Ernest
Hemingway szavaival zár-
ja, aki régi jó barátja volt és
azt mondja, Capa fotói által
örökké élni fog.
Egy ember életét sosem
lehet újrajátszani. Szerepek,
kényszerek és lehetőségek
formálják egésszé, a kiállí-
tás egy rendkívüli életutat igyekszik be-
mutatni. Ha időtök engedi, látogassatok el
ti is iskolánktól csupán öt percre, a Ma-
gyar Nemzeti Múzeumba!
Hanich Veronika, Kőrös Kinga
A Nemzeti Múzeum sztárja: Robert Capa, a játékos
2014/január 15
Kultúra & Kritika Ítélet
Szeretlek, Faust! – Bemutató az Újszínházban
A Szeretlek, Faust! (Mindszenty) cím-
mel színre vitt drámai játékban a Pap
(Mindszenty József) szerepét Lux
Ádám, a Színész (Jávor Pál) szerepét
pedig Kautzky Armand alakítja, mellet-
tük Fazekas Zsuzsa, Fazekas Andrea,
ifj. Jászai László és Tóth Tamás játszik
az előadásban, amely Kiss József rende-
zésében látható.
Pozsgai Zsolt kicsit kölcsönzött Goet-
hétől az alaphelyzet vonatkozásában –
ez a címből véve is elég szembetűnő. A
két „híres rab” egy börtöncellába kerül
1944-ben, Sopronkőhidán. Két ellenté-
tes személyiséget és eltérő túlélési stra-
tégiával rendelkező ember küzdelmét
láthatjuk a színpadon. A megkísértő
gonosz, a Színész egyfajta időutazásra,
sőt, pokoljárásra invitálja az egyházfér-
fit, miután ismeretségük nem éppen
kellemesen indul: „Én egy óra alatt be-
bizonyítom, hogy értelmetlen az élete.”
– kezdi Jávor. A bíboros végignézi saját
életét, múltját, s jövőjét egyaránt – ez-
zel egy gyorstalpalót kaphatunk a Ta-
nácsköztársaságtól a nyilas korszakon
át a Kádár-korszakig. Az előadásban
újra megelevenednek és küzdenek egy-
mással ismert történelmi alakok.
Csodás volt végignézni, hogy Lux
Ádám milyen remekül formálja meg a
vértanúi hajlamokkal is megvert büszke
főpapot, és a több szerepet eljátszó
Kautzky Armand is fantasztikusan bir-
kózott meg hol groteszk, hol véresen
komoly karaktereivel, ahogy maga a
darab is sokat ingadozik az éppen be-
mutatott korszakhoz illő hangnem kivá-
lasztása során. Azt azonban hozzá kell
tenni, hogy a magyar történelem sem
egy egyszerű képlet, akármelyik oldal-
ról is nézzük.
Szigeti Imola
2013. október 22-én adták át az 1907-
ben felépült, az elmúlt három évben
Európai Uniós forrásból felújított Liszt
Ferenc téri épület Zeneakadémia Kon-
certközpontként.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egye-
tem központi épülete – közkeletű nevén
a Zeneakadémia épülete – a Budapest
VI. kerület, Liszt Ferenc tér 8. szám
alatti épület, mely 1907-ben épült Korb
Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján.
A Zeneakadémia mai (történetének
harmadik) épületének főbejárata a mai
Liszt Ferenc térre, tényleges bejárata a
Király utcára néz.
Az épület mellett megújult a Zeneaka-
démia arculata is: a Szabó-Stein Imre
kommunikációs igazgató vezetésével
kialakított új arculat hivatott jelképezni
a Liszt, Kodály, Bartók által megteste-
sített gazdag magyar zenei kultúrát. Az
új koncepció célja az, hogy segítse a
Zeneakadémiát száz éves múltjához
méltóan világmárkává válni.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem koncepciójának része,
hogy az oktatáson túl modern
zenei központként is funkcionál-
jon. Az új Koncertközpont nem
titkolt célja, hogy a Zeneakadé-
miát világmárkaként Európa, sőt
a világ zenei élvonalába emelje.
A Csonka András kulturális igaz-
gató által vezetett rendezvény-
szervező csapat a magyar és kül-
földi komolyzenei elit krémjét
hívta meg fellépni. Az új intéz-
mény vonzerejét jelzi, hogy a
megnyitást követő két hónapban
több mint 50 előadást láthat a
nagyérdemű. A már befutott ze-
nészek mellett a fiatal tehetségek,
különösen a Zeneakadémia hall-
gatói számtalan lehetőséget kap-
nak majd, hogy tehetségüket
közönség előtt bizonyítsák.
Szigeti Imola
Megújult a Zeneakadémia
16 2014/január
Kultúra & Kritika Ítélet
2013-ban 100 éve, hogy Weöres Sán-
dor megszületett. Ennek alkalmából, a
nagyszerű író és költő tiszteletére,
munkásságának méltó emléket állítva
nyitotta meg kapuit egy rendhagyó
kiállítás karunk közelében, a Kálvin
tér másik oldalán fekvő Petőfi Irodal-
mi Múzeumban, mely arra törekszik,
hogy a látogatókat a Weöres-
művekkel interaktív módon ismertesse
meg.
A kiállítás címe – Megmozdult szótár
– már azelőtt magára hívja a figyel-
met, mielőtt a kiállító terembe lép-
nénk. Nemcsak Weöres Sándorra és
versére utal, hanem az egész kiállítás
filozófiáját is megelőlegezi. Nehéz
ugyan először elképzelni, hogy ho-
gyan valósítható meg a versek moz-
gásba hozatala, élővé tétele egy kiállí-
tás keretében – hiszen az ember meg-
szokta, hogy a múzeumokban sétálni
kell egyik festménytől, szobortól a
másikig, és az alkotó és a mi fantázi-
ánk közös eredménye, ha a műalkotás
életre kell. De hogyan lehet ezt egy
versnél elérni?
Természetesen ki kell emelni, hogy
Weöres-versekről lévén szó, a feladat
már nem tűnik olyan nehéznek, hi-
szen, ahogy a költő fogalmazott:
„Munkámat használni lehessen, ne
szájtátva csodálni.” A kiállítás ezt a
kijelölt utat követve eleveníti meg a
versek világát a legmodernebb multi-
médiás, interaktív nyelvi játékokkal,
melyek a Moholy-Nagy Művészeti
Egyetem Kreatív Technológia Labor-
jának közreműködésével készültek és
bármelyik korosztály számára képesek
élvezetet nyújtani. A fiatalabbak ki-
próbálhatják, hogy milyen érzés, ha a
gyümölcsök mesélnek nekik verseket;
milyen érzés lehet, amikor versek
áramlanak ki a költők tollából: rajzol-
hatnak, kísérletezhetnek, új verssoro-
kat hozhatnak létre; vagy éppen elfúj-
hatják a verset – hogy hogyan, az ma-
radjon a kiállításra látogatók titka.
De a kevésbé játékos korosztály is
találhat magának elfoglaltságot: a
verskoppintóval gyakorolhatjuk, hogy
mennyire emlékszünk még arra, hogy
mi a különbség a hosszú és a rövid
versritmus között, megnézhetjük,
hogy hogyan néznének ki Weöres
versei, ha egy galaxist alkotnának, a
verstapintóval pedig „kezeink közé”
vehetjük a verset, tapintásunkkal átél-
ve a magas és mély magánhangzók
váltakozását. Ezen kívül még több
installáció is várja a látogatókat a we-
öresi életpályát bemutató levelekkel,
fényképekkel, vallomásokkal kiegé-
szülve.
Talán első olvasásra nehezen képzel-
hető el a kiállítás, de éppen ezért aján-
lanám mindenkinek, hogy látogasson
el rá, merüljön el egy kis időre a Weö-
res-versek világában. És ne lepődjön
meg, ha a kiállítás végére egy-egy
verset akár fejből is fel tud idézni
majd! A kiállítás 2014. június 1-jéig
látogatható.
Ádám Flóra
Megmozdult szótár – Weöres Sándor 100 éves
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása
2014/január 17
Kultúra & Kritika Ítélet
Walter Isaacson: Steve
Jobs életrajza
Ma már mindenki ismeri Steve Jobs
nevét, ami nem véletlen, hiszen szinte
teljesen egybeolvadt az Apple márka-
névvel. Az életéről szóló könyvet
Walter Isaacson írta, aki olyan siker-
könyvek szerzője, mint az Kissinger
életrajz és az Einstein: egy zseni élete
és világa. Az író az elmúlt évek során
több mint negyven alkalommal be-
szélgetett Steve Jobsszal. A könyv
alapjául szolgáltak még a családtagok-
kal, barátokkal, ellenségekkel, ver-
senytársakkal és kollégákkal készített
interjúk is. A szerző előszavából kide-
rül, hogy a könyv Jobs ötlete volt,
hosszú ideig győzködte Isaacsont,
hogy írja meg az élete történetét. A
könyv 2009-ben lett fontos számára,
amikor kiderült, hogy nincs esélye a
betegségével szemben. Talán pont
emiatt van az, hogy Jobs ennyire
őszintén beszél olyan dolgokról, amire
utólag nem biztos, hogy büszke volt.
Steve Jobs kreativitása és lelkesedése
összesen hat ágazatot forradalmasított:
személyi számítógép, animációs film,
zene, telefon, táblagép és a digitális
könyvkiadás. Jobs mindenkinél előbb
rájött, hogy ebben a fejlődő világban
az értékteremtés egyik legjobb módja
a kreativitás és a technológia össze-
kapcsolása. Nyíltan és őszintén beszélt
a munkatársairól és versenytársairól.
A barátai, ellenségei valamint a kollé-
gái meséltek szenvedélyeiről és félel-
meiről, megalkuvást nem tűrő tökéle-
tesség utáni vágyáról és állandó elle-
nőrzési kényszeréről. Steve Jobs létre-
hozta az Apple zárt rendszerét, amely
alulmaradt az 1980-as és 1990-es
években a nyílt rendszerű PC-vel
szemben. Mindössze a piac 5%-át
sikerült megszerezniük. 2002-ben
azonban e gyengeségükből sikerült
előnyt kovácsolniuk, amikor is az ad-
dig ódzkodó zenei kiadókat meggyőz-
te, hogy csatlakozzanak az iTunes-
bolthoz. Jobs számítása bejött és az
iTunes meghatározó céggé tette az
Apple-t, ezzel jelentősen megváltoz-
tatta magát az iparágat is.
„Kevés idő adatik itt a Földön min-
denkinek. Talán csak néhány igazán
jelentős dolgot alkothatunk, ezért min-
dent igazán jól kell megcsinálnunk.”
Steve Jobs
Tompai Nikolett
Balkán partizán – Shantel on A38
2013. december 16-án őrült balkáni hangulat szállta meg Budapest leghíresebb partihajóját: a bukovinai
származású német Stefan Hantel – ismertebb nevén Shantel – és dinamikus zenekara, a Bucovina Club
húzták a talpalávalót.
A Cernoviciből származó frankfurti kemény legényről talán kevesen tudják, hogy pályafutásának kezdeti szakaszában a
techno kevésbé izgalmas világában alkotott, s csak viszonylag későn ismerte fel, hogy a fiatal generációt szó szerint
megőrjíti az ellenpontos ritmusú rezes muzsika. A heuréka után viszont már nem volt megállás a népszerűség útján. A
balkáni stílusú zenét a „klasszikus” német elektronikával ötvözve elemi hatást gyakorolt a klubzenei életre. A DJ köré
fokozatosan szerveződött Bukovina Club egyedi hangvételét megtalálva saját zenékkel illetve autentikus szerb, cigány és
török népzenét feldolgozva hozza lázba a nagyérdeműt. A Shantel & Bucovina Club Orkestar már nem először tette tisz-
teletét hazánkban, hiszen a 2012-es Sziget fesztiválon a világzenei nagyszínpadon is hatalmas bulit csaptak, mely után
nagy izgalommal vártam a sokkal családiasabb A38-as koncertet. Nem hiába. Shantel ezúttal a 2012-ban debütált – so-
katmondó − Anarchy & Romance című lemezét hozta el nekünk a The Kiez Is Alright Tour 2013 keretében, melyen a
klasszikus balkáni hangulat mellett az electroswing és a jazz elemei is megtalálhatóak.
A koncert nem okozott csalódást, a gondtalan nyári
„szigetelő” élményeket idézte fel bennem, s úgy láttam má-
sokban is. A hangulat a kezdetektől fogva tetőfokon volt, ám
még így is tudták azt fokozni. Pörgő szoknyák, lobogó hajko-
ronák, csettintő ujjak, tapsoló kezek, ritmusosan ugráló lábak,
eufórikus kiáltások – egy picit mindenki bukovinainak érezte
magát. Rengeteg ráadás, színpadon táncolás, a végén rajon-
gókkal fotózkodás – a legjobbat kapta a közönség. Hazafele
menet a villamoson is csupa méltató kritikát hallhatott az em-
ber a legkülönbözőbb stílusokban.
Bár a hajó most Komáromban pihen, reméljük – akarjuk −,
hogy 2014-ben is hasonló színvonalú koncertekkel várja majd
a nagyérdeműt az újraértelmezett panem et circenses jegyé-
ben!
Hajdu Rita
18 2014/január
Sport Ítélet
Hogyan alakult ki benned a sport iránti
szeretet?
Egy igazi sportőrült családba születtem.
Édesapám a mai napig focizik, igazából
az sem zavarja, hogy gerincsérve van és a
térdét is jó párszor kellett már műteni,
emellett a bátyámmal együtt nem egyszer
csinálták végig az Ironmant. Nagypapám
röplabdaedző volt, a nagymamám pedig
az egyik játékosa, így ismerték meg egy-
mást. Édesanyám szintén kézilabda kapus
volt, mint én. Így egyértelmű volt, hogy
előbb-utóbb engem is bedobnak majd a
mélyvízbe. Nem voltam túl kitartó gyer-
kőc, kipróbáltam szinte az összes sport-
ágat. Még triatlonoztam is, de rá kellett
jönnöm, hogy a futás nem lesz soha a
szívszerelmem, így hamar el is búcsúz-
tunk egymástól. Azt hiszem ezért is let-
tem kapus.
Miért pont a kézilabda mellett döntöt-
tél?
A kézilabda kiskorom óta a szenvedé-
lyem, apukám minden hétvégén elvitt a
nagyatádi meccsekre. A mi kicsiny váro-
sunkban a kézilabda volt a legnépszerűbb
és a legeredményesebb sportág is, és azt
hiszem, az egyetlen hasznos elfoglaltság
is a fiatalok számára. Mindig csodálattal
bámultam a kéziseket a nézőtérről és arról
álmodtam, hogy egyszer legalább beszél-
gethessek velük. Akkoriban nem hittem
volna, hogy az életem részévé fognak
válni. Ezért a mai napig nagyon hálás
vagyok. 13 évesen kerültem be a Nagya-
tádi NKK serdülő csapatába kapusként. A
kézilabda lett az életem, elképesztően
lelkes voltam, de olyan nagy tehetségnek
azért nem tartottam magam. Pár év után
elköltöztem a városból és így ugyanazon a
szinten már nem tudtam folytatni. Sajnos
az erős lövésektől a csuklóm is tönkre-
ment, ma már nem is szabad játszanom. A
rajongásom persze megmaradt, de már
csak mint néző lehetek részese a kézilab-
dának.
Hogyan fogant meg a gondolat, hogy
jogot szeretnél tanulni és hova szeretnél
elhelyezkedni később?
Nem is emlékszem, hogy bármi más szó-
ba jött volna nálam a jogon kívül. Körül-
belül tíz éves lehettem, amikor a legna-
gyobb szórakozásom az volt, hogy a
szemközti erdőben minden délután le-
szedtem az őzcsapdákat a fákról. Nagyon
elkötelezett kis állatvédő voltam, meg is
mondtam anyukámnak, hogy biztosan
állatvédő leszek, ha nagy leszek. Ő persze
egyből figyelmeztetett, hogy ebből bizony
nem lehet megélni. Amikor kijött a Dok-
tor Szöszi kettő, már tudtam mit kell ten-
nem. A filmből okulva láttam, hogy az
állatvédelem a jog elvégzése mellett is
fantasztikusan működhet, így nem volt
kérdés, hogy ügyvéd kötőjel állatvédő
leszek! A viccet félretéve, másban tény-
leg nem gondolkodtam a gimis éveim
alatt sem. Nagyon szerettem a jog világá-
val kapcsolatos filmeket. Rendkívül izgal-
masnak és hatalmas kihívásnak találtam,
és szerencsére ez akkor sem változott,
amikor valóban elkezdtem a tanulmányai-
mat. Legnagyobb példaképemnek Bory
Noémi tanárnőt tartom, hasonló területen
szeretnék elhelyezkedni én is.
Ha jól tudom, akkor a Pázmányon te
vagy a kézilabda foglalkozás egyik
szervezője. Mesélnél erről egy kicsit?
Azt hiszem az egész a HÖK felvételimen
kezdődött. Az elnökségi tagok megkér-
dezték tőlem, hogy milyen terület érdekel
engem a HÖK-ön belül. A Rendezvény és
a Sportbizottság állt hozzám a legköze-
lebb már akkor is. Pál Geri, a Sportbizott-
ság elnöke feltette nekem azt a kérdést,
hogy melyik sportág érdekel, és esetleg
mivel próbálnám népszerűvé tenni a hall-
gatók
körében.
Szerettem
volna
szervezni egy kézi meccset a hallgatók-
nak, és arra gondoltam, hogy egy Tutor-
HÖK mérkőzés talán izgalmas lehetne.
Sajnos ezt nem sikerült véghezvinni, és a
végén egy spontán megalakult HÖK-ös
lány csapat vegyesen állt ki a már veterán
férfi kéziseinkkel. Ez volt az első próbál-
kozásom. Testnevelés gyakorlat keretében
eddig nem volt lehetőség kézilabdázni,
ezért mindenképp szerettem volna, hogy a
hallgatók ebben is kipróbálhassák magu-
kat. Viszonylag kevés létszámmal indul-
tunk szeptemberben, de egyre többen
csatlakoztak hozzánk. A veteránjaink is
visszatértek, így elég vegyes képet mutat-
nak az edzéseink. De véleményem szerint
egy nagyon lelkes kis csapat gyűlt össze,
fiúk-lányok vegyesen vesznek részt az
edzéseken. Szerencsére mindenki nagyon
elkötelezett, már az elején leszögezték,
hogy komolyan gondolják. Én ennek na-
gyon örültem. Nem mondom, hogy min-
den zökkenőmentes, számos súrlódás volt
mostanában köztem és a kéziseim között.
Edző sajnos nem vagyok, így edzeni sem
tudom a srácokat, pedig a legnagyobb
problémák most ebből fakadnak. Ebben
sajnos meg van kötve a kezünk. Sokszor
elkedvetlenít ez a helyzet, de úgy gondo-
lom, hogy lehet és tudunk is megoldást
találni a problémákra. Nagyon büszke
vagyok rájuk és remélem ilyen intenzitás-
sal folytatódnak továbbra is az edzések.
Továbbra is várok mindenkit az edzések-
re, melyek szerdán 2-től 4-ig és csütörtö-
kön 3-tól 5-ig vannak a C épületben. Nem
számít, ha kezdő vagy, segíteni fogunk
hidd el! Mindenkit szívesen látunk!
Mérkőzések illetve vizsgák előtt van
valami rituális szokásod, ami erőt ad a
küzdelmekhez?
Nincs kabalám vagy ilyesmi, egyszerűen
arra gondolok, hogy honnan indultam és
mekkora utat kellett megtennem ahhoz,
hogy most itt lehessek. Ez mindig hatal-
mas erőt ad és elhiszem, hogy bármire
képes vagyok, ha igazán akarom.
Hoffmann Zsolt
„… egyszerűen arra gondolok, hogy honnan indultam és mek-
kora utat kellett megtennem” − Interjú Czimbalek Dorinával
Folytatva karunk kiemelkedő sportteljesítményt nyújtó hallgatóinak bemutatá-sát, Czimbalek Dorinával beszélgettem. A HÖK révén biztosan sokan ismerik már a mindig mosolygós és aktív Dorinát, de azt kevesen tudják, hogy közben a háttérben keményen ügyködik a kari kézilabda újjáélesztésén.
2014/január 19
Környezetrajz & Kulinária Ítélet
Karácsonyunk lélekme-
lengető italai
A tél közeledtével az időjárás is zordabbá
válik, és gyakran előfordul, hogy még javá-
ban tavasszal is tombol a rossz idő. Így hát a
hideg elleni védekezés során kifejezetten
érdemes forró italokat fogyasztani, melyek
széles választéka közül mindenki megtalál-
hatja a saját ízlésének megfelelőt. Igen ám,
de mitől lesz egy forró ital a karácsony
egyik legmeghatározóbb eleme?
Tulajdonképpen idesorolhatunk minden
olyan italt, ami nélkül nem tudjuk elképzelni
a karácsonyunkat, vagy ami hozzájárul a
karácsonyunk hangulatához, végső soron
mindenki maga dönti el, mit vesz számítás-
ba. Általánosságban viszont elmondható,
hogy a karácsonyi italok jellegzetessége a
„karácsonyi” ízvilágban rejlik. Ezalatt legin-
kább a karácsonykor használt fűszereket
értem, mint a szegfűszeg, szerecsendió vagy
a fahéj, de gondolhatunk gyümölcsökre is,
mint a citrom vagy a narancs.
Italkínálatomat a téli italok között klasszi-
kusnak számító forralt borral kezdeném. A
forralt bor a karácsonyi vásárok hideg lám-
pafényénél andalgók legjobb kísérője. Elké-
szítésére jellemző az ahány ház annyi szokás
közmondás, ugyanis sokféleképpen készül-
het: cukorral, gyümölccsel, különböző fű-
szerekkel. Tehát amerre járunk, annyi fajtá-
ját ismerhetjük meg. Egy közös jellemzője
viszont biztos, hogy van, méghozzá a bor,
ami lehet vörös vagy akár fehér is. Lehető-
leg tartózkodjunk az olcsóbbik fajtától, hi-
szen a jó forralt bor titka, hogy mellékíztől
mentes bor legyen az alapja. A forralt bor-
hoz hasonlóan idevehetjük a forró cidert is,
ami az alapanyagul szolgáló cider tekinteté-
ben nem sokban különbözik a forralt bortól.
Ízesítése szintén változó, sőt akár forralt
borhoz is fel lehet használni. Érdemes tudni,
hogy a forralás egyik eredménye az alkohol
elpárolgása, így kellő forralást követően
bárki fogyaszthatja.
Az alkoholos italok tekintetében beszélhe-
tünk a puncsról is. A puncsnak – a korábbi
italokhoz hasonlóan – rengeteg változata
létezik, annak is egy állandó eleme van, a
rum. A puncsot eredetileg az angolok ter-
jesztették el Európában, később a franciák
fejlesztették ki belőle a Bishop és a Cardinal
nevezetű italokat. Svédországban pedig
megszületett a puncs jegelt változata, a
caloric punch. Akárhogy is fogyasztjuk a
puncsot, az biztos, hogy a karácsonyi partik
királynőjévé koronázhatjuk.
Mindezek után nem feledkezhetünk el a
karácsony legédesebb italáról, a forró csoki-
ról. Egyszerű elkészíteni és az előzőekhez
hasonlóan szintúgy az egyéntől függ, hogy
milyenre szeretné. Nem meglepően nélkü-
lözhetetlen eleme a csokoládé. A forró csoki
változatosságát már önmagában a csokolá-
dék sokfélesége is meghatározza, hiszen a
különböző kakaótartalmú ét csokiktól kezd-
ve a tej csokin át a fehér csokiig megannyi
csokoládé közül választhatunk. Ezen kívül
használhatunk ízlés szerint tejet vagy tej-
színt, esetleg fahéjat vagy nádcukrot. Ha
tartalmasabbá kívánjuk tenni, akkor még
egy kis likőrrel is megbolondíthatjuk. Vége-
zetül a tetején díszelgő tejszínhabbal még
vonzóbbá tehetjük forró italunkat.
Utoljára egy igazán forró italról lesz szó,
ami nem a karácsony, hanem hagyományo-
san a szilveszter elengedhetetlen itala. Ez
nem más mint a krampampuli. A vicces
hangzású név a krampusz német nevéből
(Krampeln) származik. A magyar krampam-
puli leghívebb összetételét Magyar Elek, az
Ínyesmester jegyezte fel 1932-ben, de előtte
már Jókai Mór is megemlítette az „ördög”
italát a műveiben. Nem kell hozzá nagy
boszorkányság, csak sok gyümölcs és rumba
mártott kockacukor. „Fidibusszal meggyújt-
juk (ilyenkor a lámpát eloltjuk), s türe-
lemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég s
a felolvadt cukor a tálba csepeg.”
Ezt követően még forralt borral és teával
kell fölönteni és kész is a szilveszteri éjsza-
ka sztár itala.
Ha tél van, fagy van, hó van és hideg van,
nem baj, hiszen minden alkalomra akad
számunkra egy forró ital, ami melegséggel
tölt el bennünket. Ünnepeljünk együtt egy
hangulatos forró ital társaságában!
Tóth Krisztina
Mint általában a legtöbb egyetemista, én is éhesen bolyongtam a
városban. A legtöbb hely mindig tele van, és nem is árulnak túl
egészséges ételeket, a gyorséttermektől pedig már egyenesen a
hideg ráz. Nagy szerencsémre észrevettem ezt az üzletet az Asto-
rián, amit eddig nem is tudom, hogy hogy nem láttam még meg.
Tehát betértem ebbe a kellemesnek ígérkező kávézóba, ahol
nagyon kedves kiszolgáló lány várt. Végigfutottam a választé-
kon: perecek és mindenféle tekercsek, piték és meleg italok vár-
ják az éhes vendégeket. Ami az árakat illeti, szerintem teljesen
versenyképes, főleg, hogy a kedves dolgozó fel is világosított: a
Bite Bakery Café tésztái nem tartalmaznak adalékanyagot. A
tésztákat és a töltelékeket a helyszínen készítik a szemünk előtt.
A tekercsekhez nádcukrot és a legmagasabb minőségű kakaót és
fahéjat használják, ezen kívül a perecek összetevői is kizárólag
természetes alapanyagok. Ami az italokat illeti, limonádékat és a
joghurtokat organikus gyümölcsvelővel ízesítik, amelyek kizáró-
lag gyümölcsöt, gyümölcscukrot és homoktövist tartalmaznak.
Ha mindezeket egybevetjük az árak igazán nem vészesek, egy
menüt már 950 forintért is megvásárolhatunk. Én egy fahéjas
tekercset próbáltam ki. Nekem nagyon ízlett, teljesen más íze
van, mint akármelyik péksüteménynek, amit eddig kóstoltam. Az
biztos, hogy nem valami száraz pékárunak nevezhető dolgot
kapunk, hanem egy valóban laktató igazi finomságot. Pár napra
rá kipróbáltam a perecüket is, ezek több ízben készülnek, az áruk
350 és 450 forint körül mozog. A perec tésztájából készül a hely
hot-dogja is. Különlegessége, hogy a belsejébe nem virslit, ha-
nem kolbászt tesznek. Mindezek mellé szószokat is lehet válasz-
tani. Az ételeket elfogyaszthatjuk helyben vagy elvitelre is kér-
hetünk belőlük. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide,
aki szeretne valami finomat enni, akinek fontos az egészsége és
mindenekelőtt azoknak, akik szeretnék támogatni a magyar üz-
letláncokat.
Tompai Nikolett
Bite Bakery Café
1072 Budapest Rákóczi út 2.
+36 30 816 3417
facebook.com/bitebakerycafe
Nyitva tartás: H-SZ 7-20, V 8-19
Bite Bakery Café az Astorián
20 2014/január
Humor Ítélet
Emlékezzünk vissza, hogy miképpen is lógtunk legálisan a suliban!
Folytatom az iskolai emlékek felgöngyölí-
tését, ha már ennyire belejöttem (és per
pillanat olyan randa idő van, hogy semmi
esélyem valami vicceset így nagy köny-
nyen és hirtelen iderittyenteni). Tehát:
iskola. Emlékek. Mindjárt jön ehhez is az
ihlet. Hopp, megvan! (Na, ez félóra volt,
de pszt, ezt nem hirdetem).
Az iskolához hozzátartoztak olyan tevé-
kenységek is, amik nem a tanórákon tör-
téntek, ellenben a tanóráktól vettek el
időt. Ilyen volt például az évente kétszer
esedékes orvosi látogatás, illetve az év
végi osztályfényképezés. A visszaemléke-
zést az orvosiban tett látogatással kezde-
ném, ha kedves olvasóim megengedik.
Ki ne emlékezne arra, amikor a heti osz-
tályfőnöki órán a drága, ámde némileg
már lestrapált, foszladozó idegek büszke
tulajdonosa, azaz az osztályfőnök bejelen-
tette, hogy a jövő héten mindenkinek el
kell zarándokolnia az orvosi szobába,
természetesen a naplóban található névsor
alapján (persze fiúk-lányok külön). Min-
denki minden porcikáját összeszorította a
nagy drukkolásban, hogy ő pont arra a
tanórára „essen”, amit a legjobban utál.
Az én esetemben, de ezt már előzőleg
kifejtettem, ez minden szempontból a
matekóra volt, ám ezen a listán az olyan
tárgyak is igen előkelő helyen tanyáztak,
mint a történelem, a kémia illetve a test-
nevelésóra. Mármint a többiek esetében,
nálam mindenképp a matek élvezett prio-
ritást. A gimiben nem tartozott ide a a
fizika, mert azt a tantárgy mindenkinek a
kedvence volt (csak hogy tisztázzuk, ez
nem csalás, nem ámítás, tényleg szerettük,
mivel a tanárunk tisztában volt művész-
osztályunk reáltárgyakhoz való hozzáállá-
sával, illetve kvalitásával, így nem ugrott
össze a gyomrunk minden óra előtt), ám a
fent említettek igen.
Megtörtént a beosztás, ki örült, ki siránko-
zott, továbbá szidta az élet és a sors iga-
zságtalanságát, de nem volt apelláta, men-
ni kellett. Odaültünk a szoba elé, és vár-
tunk. Egyszer csak jött a hívó szó (több-
kevesebb kedvességgel), bementünk
egyesével, és próbáltuk addig húzni a
vizsgálatot, hogy már ne kelljen vissza-
menni órára. Ez nem mindig sikerült ter-
mészetesen, de egy próbát azért megért.
Testtömeg- és súlymérés, látás, hallás,
testtartás ellenőrzése, aztán a kötelező
kérések/kérdések, mint például, hogy
nyújtsd ki a nyelved, ajj, de rosszul nézel
ki, te tényleg így állsz, hogy tartod ma-
gad, illetve húzd ki magad, mert bajok
lesznek, úúú, fogyni kéne, nem mondták
még, de sovány vagy, enned kellene, illet-
ve a non plus ultra: hogy te mennyit nőt-
tél, satöbbi. Rajtam mindig volt valami
kritizálnivaló, de emlékeim szerint ezzel
nem voltam egyedül. Egy szó, mint száz,
megvoltak az orvosi látogatás előnyei és
hátrányai is.
De legalább a gimiben már nem kaptunk
oltást. Úgy emlékszem erre vissza, hogy
egyfelől jól jöhetett az általános iskolai
szuri, mert másnap be lehetett mutatni
otthon a szülők előtt a
„jajderosszulvagyokmidjártmeghalokezm
áravégérzem” haláltáncot, amit NYIL-
VÁN az oltás okozott, mi más, hogy a
drága felmenők rögvest telefon után kap-
janak, kimentve minket legalább egy nap-
ra az iskolai oktatás karmaiból, másfelől
viszont fájt a szúrás. Hiába mondták,
hogy ez csak iciripiciri szúnyogcsípés,
EZT SOHASEM volt szabad elhinni az
orvosnak. Mert nem csak egy iciripiciri
szúnyogcsípés volt, hanem kicsit olyan,
mintha a doki az éves darts-bajnokságra
edzene.
De térjünk át a másik legális lógási pont-
ra, amit már említettem: az osztály fotózá-
sa. Ez sajnos szinte kivétel nélkül mindig
osztályfőnöki órára esett, a tanév végén.
Magyarul, amikor már értelme nem sok
volt, mert aki bukásra állt bármiből, azon
már ez az egy óra sem segített volna
(értsd: titokban a pad alatt próbál a követ-
kező órára felkészülni, amit otthon kellett
volna, de valahogy minden fontosabb
volt, mint a készülés), aki pedig már le
volt zárva, az inkább ejtőzéssel, illetve
idegrendszere kisimításával töltötte volna
az utolsó napokat. De kellett a fénykép
örök mementónak, amit meg lehetett ven-
ni válogatás és a rendelés leadása után.
Készült legalább három „normális”, illet-
ve egy „bolondozós” kép, és mindenki
legalább az egyiken az átlagosnál is ener-
váltabbnak tűnt, és/vagy pislogott. De
elkészült, mindenki vett belőle, mindenki
mindenkiét dedikálta, hogy aztán majd
pár év múlva kiröhöghessük magunkat és
a többieket, vagy esetleg, hogy elégethes-
sük ciki ruháink/hajunk el nem múló bizo-
nyítékát.
Egy szó, mint száz, ezek is az iskolai em-
lékeinket színesítették több-kevesebb
„sikerrel”, de biztos, hogy ha papír alapon
nem is, de máshol megőrzésre kerültek
(amit semmilyen eszközzel nem tudunk
„törölni”). És hogy ez jó-e? Nem tudom.
Mindenesetre így van, akár tetszik, akár
nem.
Kalász Veronika
2014/január 21
Karrier Ítélet
Az ügyvédi irodák páratlanul széles
spektrumát fedik le a jogalkalmazásnak.
A legtöbb kis és közepes iroda a nagyon
speciális szakterületeken kívül minden
ügycsoportban tevékenykedik: céget
alapít, végrendeletet szerkeszt, képviseli
az ügyfelet a bíróságon vagy az adóha-
tóság előtt. Az ilyen irodák nagy elő-
nye, hogy az itt eltöltött gyakorlat alatt
is szélesíthetjük látókörünket, naponta
más-más ügyekkel foglalkozhatunk,
ezért nagyon jó választás mindazoknak,
akik még keresik azt, hogy az egyetem
elvégzése után mivel szeretnének fog-
lalkozni, illetve ha már pontosan tudják,
hogy a szakvizsga
után a saját ügyvédi
irodájukat szeretnék
vezetni. A munka
persze tud monoton
is lenni, ha például
rendszeresen csak
cégalapítást, válto-
zásbejegyzést vég-
zünk, vagy adott
típusú büntető-
ügyekkel foglalko-
zunk.
A legtöbb ügyvédi
irodában minimális
az adminisztratív
személyzet, nincs
saját kézbesítő, így a
gyakornoknak érte-
lemszerűen ezeken a
területeken is be kell segíteni; fontos
ugyanakkor kihangsúlyozni, hogy a
földhivatali vagy postai várakozás sem
haszontalan, lehetőség van az iratok
tanulmányozására, illetve láthatjuk az
ügyek egész folyamatát. Utóbbi kétség-
kívül a legnagyobb előnye a kis irodák-
nak: a gyakornok foglalkozik az üggyel
onnantól kezdve, hogy az ügyfél megér-
kezik az irodába, egészen addig amíg a
jogerős határozatot iktatja, így figye-
lemmel kíséri az összes munkafázist, az
olyan banálisnak tűnő dolgoktól kezd-
ve, hogy mennyi időt érdemes számolni
egy ügyfélre/ügytípusra, mi történik, ha
egy napig nem elérhető a cégbíróság
rendszere, stb. A kapcsolat az ügyfelek-
kel, a főnökkel illetve a kollégákkal a
legtöbbször nem túl formális, nagyon jó
és közvetlen viszony alakulhat ki. Ter-
mészetesen – pont a méretből adódóan
– hátrányai is vannak a kisebb irodák-
nak: a budapesti ügyvédek felének
nincs például Complex Jogtár előfizeté-
se, így sokszor kénytelenek a gyakorno-
kok az internetes jogtárakat használni; a
nagyobb probléma, hogy a gyakran
hivatkozott BH-khoz sincs az ilyen
irodákban hozzáférés, ami a szakmai
igényesség rovására megy. Jellemző
probléma továbbá a gyakornokok nem
megfelelő elhelyezése, nem megfelelő
infrastruktúra biztosítása, a közelmúlt-
ban is találkozhatott az álláskereső
olyan hirdetéssel, amiben saját laptop-
pal rendelkező neonomád gyakornokot
kerestek.
Mivel az irodákban jellemzően nincs
külön HR-es kolléga, hatékony módja a
munkakeresésnek az önéletrajz elküldé-
se az irodavezető ügyvédnek, valamint
a legnagyobb jogi portálokon
(jogiforum.hu, ugyved.net) és az egye-
tem karrier irodájának oldalán is szép
számmal lehet találni gyakornoki állás-
hirdetéseket. Másodévtől felfelé már
érdemes ilyen irodákba pályázni, nagy-
szerű kezdés, akármilyen területen is
szeretne dolgozni később az ember. A
jelentkezéskor azonban érdemes tisztáz-
ni, hogy az embert melyik jogterület
érdekli leginkább (pl. büntető-, polgári-
vagy adójog), hiszen ő is és az őt alkal-
mazó iroda is úgy jár a legjobban, ha
olyan munkát tud végezni, amit öröm-
mel csinál. A gyakornoki munkaidő
többnyire nagyon rugalmas, de általá-
nosságban elvárás,
hogy szorgalmi idő-
szakban legalább
heti két teljes napot
tudjon vállalni a
hallgató. A munka-
nap hossza természe-
tesen itt is felfelé
rugalmas, hiszen sok
ügyfél csak munka
után tudja felkeresni
az ügyvédet, de
ugyanezen okból
nagyon ritkán tart
este 7-től tovább (és
az sem általános,
hogy olyan sokáig
tart), mivel akkor
már inkább haza
igyekeznek az embe-
rek, nem az ügyvéd-
hez. A fizetések terén nagy a szórás, a
legjellemzőbb, hogy a kötelező gyakor-
lat idejére nem adnak fizetést, huzamo-
sabb együttműködés és érdemi munka-
végzés esetén azonban pár tízezer forin-
tos jövedelemre szert lehet tenni, ami jó
kiegészítés az ösztöndíj mellé, ha a hall-
gatónak van rá ideje, úgy, hogy közben
jogi munkát végez, tehát az elkövetke-
zendő 40 évre készül.
Kovács Krisztián
Gyakornok antológia - az a bizonyos 6 hét
Sorozatos sorozatunk új állomásán segítséget szeretnénk nyújtani hallgatótársainknak, hogy a számukra legmegfelelőbb gyakorlati helyet tudják majd kiválasztani. A sorozat első részében a legáltalánosabb gyakorlati helyekről, az ügyvédi irodákról írunk; a későbbiekben a nemzet-közi ügyvédi irodák, bíróságok és ügyészségek, illetve a közigazgatás világának ismertetése is sorra kerül. Reméljük, hogy a sorozat segítséget fog nyújtani a gyakorlati helyek keresésekor, kiválasztásakor!
22 2014/január
ítélet GALÉRIA