KAPOSVÁRI EGYETEM ÁLLATTUDOMÁNYI KAR
BAROMFI- ÉS TÁRSÁLLATTENYÉSZTÉSI TANSZÉK
Az epilepszia és diagnosztikai lehetőségei kutyákban egy esettanulmányon keresztül
Készítette: MÉSZÁROS ESZTER MÓNIKA
III. évfolyam Állattenyésztő mérnök BSC szak
Konzulens: DR. ZOMBORSZKY ZOLTÁN
egyetemi docens
Társ-konzulensek: DR. PETRÁSI ZSOLT tudományos munkatárs
DR. KISS GABRIELLA állatorvos
Tanszékvezető: DR. SÜTŐ ZOLTÁN
egyetemi docens
2011
2
TARTALOMJEGYZÉK
1. Bevezetés................................................................................................... 2
2. Témafelvetés, célkitűzés ........................................................................... 5
3. Szakirodalmi áttekintés ............................................................................. 7
3.1. Alapvető tenyésztési ismeretek ......................................................................................................... 7
3.2. Az epilepszia ................................................................................................................................... 15
3.3. Az epilepszia diagnosztikai lehetőségei .......................................................................................... 27
4. Anyag és módszer ...................................................................................35
4.1. Esettanulmány egyede..................................................................................................................... 35
4.2. Anamnézis....................................................................................................................................... 35
4.3. Leletek.............................................................................................................................................37
4.4. Diagnózis a tünetek és a vizsgálatok eredményének összevetése alapján....................................... 41
5. Eredmények............................................................................................. 43
6. Következtetések és ajánlások.................................................................. 44
7. Összefoglalás........................................................................................... 45
8. Irodalomjegyzék...................................................................................... 47
9. Köszönetnyilvánítás ................................................................................49
Nyilatkozat .................................................................................................. 50
2
1. BEVEZETÉS
A kutya domesztikációjával egy olyan állat bizalmára tett szert az
emberiség, aki minden szinten támogatni és segíteni tudja azt. Számtalan
területen nyújtanak a kutyák segítséget a szórakozás, terelés, őrzés-védés,
terrorelhárítás, személykeresés, személysegítés, és nem utolsó sorban a
pszichológia területén, hogy csak néhányat említsünk azon feladatok közül,
amelyekkel megkönnyítik az ember létét és munkáját.
Az egészséges, a szakterületnek megfelelő képességű kutyák
születésének az alapja a tudatos kutyatenyésztés. A különböző fajták
kialakulásában nagy szerepet játszottak azok a tenyésztők, akik speciális
tulajdonságokkal rendelkező egyedeket szelektáltak ki a kívánt tenyészcél
elérése érdekében. A munkakutyák tenyésztésénél másodlagos szempont
volt a küllem. A középpontban a kutya belső tulajdonságainak vizsgálata
állt. Mindennél fontosabb a megfelelő szintű és típusú ösztönök megléte, a
munka típusától függően az agresszió jelenléte, vagy éppen a nyugodtság
megőrzése minden szituációban. Sok esetben előfordul, hogy a kívánt
tulajdonságok megléte mellett háttérbe szorulnak az egyedek egészségügyi
problémái.
A tenyésztés velejárója a nem kívánt génmutációk megjelenése,
melyek kiszűrése nélkül elszaporodhatnak az egyébként kiváló belső
tulajdonsággal rendelkező, de fizikálisan beteg állatok. A tenyésztő
feladata az arany középút megtalálása. A legtöbb örökletes betegség csak a
kor előrehaladtával manifesztálódik, így ezek kiszűrése még a tenyésztésbe
vétel előtt szükséges. Az előzetes szűrővizsgálatok negatív leletei után sem
lehet nyugodt a tenyésztő az örökletes betegségekkel kapcsolatban, mivel a
tenyészállat lehet, hogy csak hordozza az adott betegséget, esetleg a
3
betegségre való hajlamot, de rajta nem jelenik meg. Az első alom sokrétű
vizsgálata és a kegyetlennek tűnő szelekció elengedhetetlen a megfelelő
tenyészegyedek kiválasztásához. Szigorú szabályok betartása mellett sem
lehet teljesen kiszűrni még a dominánsan öröklődő betegségeket sem,
melyek csak a kor előrehaladtával jelennek meg. Feltehetően ekkorra a
tenyészállat már több utóddal is rendelkezik.
A domesztikált fajok közül a kutyát érinti a leginkább az urbanizáció
negatív hatása. A végtelennek tűnő vadászterületről gyakran egy kis
lakásba kényszerülnek. Nem csak az életterüket, hanem legtöbb fajtánál a
funkciójukat is elvesztették. A tenyésztők célja a kiállításokon való minél
jobb szereplés. Ennek elérése érdekében sokszor etikátlan dolgokat is
megtesznek a leendő utódok minél magasabb áron való eladása érdekében.
Több mint 500 genetikai megbetegedést azonosítottak fajtatiszta
kutyákban, amik nagy része autoszomális recesszív módon öröklődik, így
ezek kiszűrése a tenyészetekből igen nagy feladat a tenyésztők számára.
Nagy problémát jelent emellett a tenyésztők és a tenyésztést felügyelő
szervezetek nem megfelelő hozzáállása. Vannak olyan tenyésztői klubok,
ahol elfogadott bizonyos örökletes betegséggel terhelt egyedek tenyésztése.
Tenyésztői oldalról nem ismeretlen a kozmetikai műtétek végeztetése,
mellyel elfedik a genetikai betegséget.
A technika és az orvostudomány fejlődése az állattenyésztésben is
látványos eredményekhez vezetett. Bár a betegségek szűrésének tárháza
még igen szűkös, de vannak alternatívák a diagnosztikában.
4
Az állatgyógyászatban manapság a következő eszközök állnak
rendelkezésre a genetikai betegségek diagnosztizálására:
− Röntgen − CT (Computer Tomographia) − MRI (Magnetic Resonance Imaging) − UH (Ultrahang) − EEG (Elektroencephalographia) − EKG (Elektrocardiographia) − Laboratóriumi és molekuláris szintű vizsgálatok
A felsorolt diagnosztikai eszközök technikai megvalósítása is
változik, fejlődik. Gondoljunk csak a csípőízületi dysplasia röntgen
vizsgálatára. Éveken keresztül a combcsontok befordításával készítettek
röntgen képet, melyen a Norberg-szög (a két combcsontfej középpontjait
összekötő egyenes és a középpontot az ízületi vápa elülső szélével
összekötő egyenes által bezárt szög) meghatározásával állapították meg a
csípőízület állapotát. Külföldön ma már az Amerikai Egyesült Államokban
kifejlesztett PennHip protokoll szerint végzik a vizsgálatot. Ebben az
eljárásban két felvételt készítenek egy speciális berendezéssel: először a
csípőízület összepréselésekor, másodszor az ízület szétfeszítésekor. A
combcsontfejek távolságának meghatározásával és viszonyításával
megadják a csípőízület lazasági indexét, ami alapján elbírálják az állapotot.
(Magyar Állatorvosok Lapja, 2000. június)
Egy genetikailag erősen terhelt populáció átgondolatlan szelekciója
sok veszélyt rejt magában. Meg kell tudni húzni a határt a kiemelkedően
kívánatos fenotípus megtartása és az örökletes betegségek esetleges
továbbörökítése között. A nagymértékű szelekció a génállomány
beszűküléséhez vezethet, illetve más betegségek is megjelenhetnek,
felerősödhetnek.
5
2. TÉMAFELVETÉS, CÉLKIT ŰZÉS
Magyarországon nincs megfelelően koordinálva a kutyatenyésztés
annak ellenére, hogy minden fajta rendelkezik úgy nevezett Fajta Klubbal.
A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) hivatott a
tenyésztési felügyelet ellátására, a törzskönyvek kiadására és ellenőrzésére,
valamint kiállítások szervezésére. Ezen Egyesület fennhatósága alá
tartoznak a Fajta Klubok is. Sajnos a törzskönyvezés vezetése, az adatok
pontos rögzítése és nyomon követése még mindig nem megoldott a MEOE
berkein belül, ami számos visszaélésre ad lehetőséget. Hallani lehet például
olyan szukáról, akire egy évben hat almot törzskönyveztek le, de erről
természetesen hivatalos dokumentáció nem áll rendelkezésemre.
A tenyésztők nincsenek olyan alapvető információk birtokában, ami
az örökletes vagy veleszületett betegségek öröklődését és a terheltség
meglétét vizsgáló diagnosztikai lehetőségeket illeti.
Tizennyolc év munkakutya-kiképzés alatt sokszor találkoztam kitűnő
ösztönös adottságokkal rendelkező, de örökletes betegségben szenvedő
kutyákkal. Ez a negatív tapasztalat vezetett a dolgozat témájának
kifejtéséhez.
Dolgozatom során bemutatásra kerülnek az örökletes betegségek
megismeréséhez szükséges legfontosabb fogalmak, a klinikogenetikai
módszerek és ezek használata az örökletesség igazolására.
A saját vizsgálati részben az egyik legsokoldalúbb örökletes
betegség, az epilepszia kóroktanának és kórfejlődésének megfogalmazása,
leírása, az ismert és feltételezett tünetek és a diagnosztikai lehetőségek
kerülnek bemutatásra egy konkrét eseten keresztül.
6
A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézete már
évek óta segíti az epilepszia kutatását, mely terület vizsgálatával dr. Kiss
Gabriella már lassan 20 éve foglalkozik. Munkássága ezen a területen
egyedülálló Magyarországon. Több mint 70 kutya és macska MRI és MRA
vizsgálati anyagaival rendelkezik. Dolgozatom során az általa összegyűjtött
tapasztalatok, leletek kerülnek felhasználásra.
7
3. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS
3.1. Alapvető tenyésztési ismeretek
Zöldág (1998) szerint meg kell különböztetni az öröklődő és a
veleszületett bántalmakat. Definíciója alapján: „A veleszületett bántalmak
olyan strukturális, szervi és funkcionális rendellenességek, amelyekkel a
kölyök megszületik.” Az öröklődő betegségeket két csoportra bontotta:
- véletlen (spontán) rendellenességek: „olyan betegségek és hibák,
amelyek spontán mutáció következményei.”
- szelekciós rendellenességek: „a szervek, szervrendszerek
működésében és felépítésében mutatkozó olyan hibák, amelyeket
a szelektív tenyésztés során előnyben részesítünk.”
Vannak olyan betegségek, mint például a szájpadláshasadék, mely
manifesztálódhat örökletesség következtében, de akár méhen belüli
embrionális fejlődési zavar is előidézheti.
Összegezve a következő problémákkal állunk szemben:
- örökletes és veleszületett betegség (pl. szájpadláshasadék)
- örökletes, de nem veleszületett betegség (pl. csípőízületi
dysplasia, szívbetegségek, vesebetegségek)
- nem örökletes, de veleszületett betegség (méhen belüli fejlődési
rendellenességek)
Szabó és mtsai (2004) fogalmazták meg, hogy genetikai kutatások
alapján a gén mindazon kódokat tartalmazza, amik az adott fehérje
aminosav-sorrendjének előállításához szükségesek.
A génhatások csoportosíthatók aszerint, hogy azonos, vagy másik
lokuszon, más kromoszómán elhelyezkedő gén hat egymásra, illetve
8
aszerint, hogy bizonyos számú tulajdonság kialakulását hány gén
befolyásolja (monogénia, pleiotrópia, poligénia).
A génkölcsönhatásokat a következő ábra szemléltetni Horvainé (1996)
nyomán.
1. ábra: Génkölcsönhatások (Horvainé, 1996)
Matthew Binns (2008) cikke szerint az 1990-es évek elején
fejlesztették ki az első DNS genetikai markereket, majd megalkották az
első, kezdetleges genetikai térképeket. Jelenleg körülbelül 500 genetikai
megbetegedést azonosítottak, ezeket az „Inherited Diseases in Dogs”
(http://www.upei.ca/~cidd/intro.htm) weboldalán lehet megtalálni
betegségek, illetve fajták szerint. A talált betegségek nagy része egyszerű
mendeli autoszomális recesszív módon öröklődik, ezért ezen defektusok
kiszűrése nagyon nehéz feladat.
Az öröklődő betegségek diagnosztizálásának módszereit
klinikogenetikai szempontok szerint Zöldág és mtsai írták le az Állatorvosi
genetika és állattenyésztés (2008) című könyvben, melyet a könyv
9
megjelenése előtt már a Magyar Állatorvosok Lapjában (2003) is publikált
A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt genetikai betegségei
című cikk sorozatában. A továbbiakban ennek alapján sorolom fel a
lehetőségeket.
Klinikogenetikai diagnózis
Három alapvető módszer van arra vonatkozóan, hogy a betegség
öröklődése megállapítható legyen:
- tenyésztési módszerek (családfaelemzés, tesztpárosítás)
- fenotípusos módszerek (klinikai, laboratóriumi eszközökkel)
- molekuláris módszerek (citogenetikai vizsgálat, közvetett és
közvetlen géntesztek)
Családfaelemzés (pedigréanalízis): A homozigótaság valószínűsítésének
módszere, mely a széles családra vonatkozó adatok feldolgozásán alapul. A
családfák felrajzolásával és szegregációs analízissel megbecsülhető, hogy
valamely egyed milyen valószínűséggel hordozója egy adott betegségnek.
Tesztpárosítások: a módszer a tenyészállatok genetikai terheltségének
igazolására alkalmazott eljárás. Szoros rokonságban lévő vagy már ismert
genomú egyedek párosítása során megjelenő örökletes betegség
előfordulása a vizsgált egyed terheltségét bizonyítja. A módszer előnye,
hogy nagy valószínűséggel olyan hibás allélek is felszínre kerülnek, amik
eddig rejtve voltak.
Fenotípusos szűrés: minden laboratóriumi és más klinikai vizsgálat ebbe a
csoportba tartozik, kezdve a biokémiai, enzim, vizelet, stb. vizsgálatoktól a
radiológiai, kardiológiai, CT, MRI, EEG stb. vizsgálatokig.
10
Molekuláris vizsgálatok:
1. Citogenetikai vizsgálat (kromoszóma, kariogram, kariotípus
vizsgálata):
Kariogram: „adott egyed metafázisban lévő teljes diploid
kromoszóma garnitúráját jeleníti meg”.
A kariotípus megállapításához több kariogram kiértékelésére van
szükség. A kromoszómákat limfocitatenyésztéssel nyernek heparinos
vérből, vagy valamilyen más osztódó sejtből.
2. Molekuláris szintű gén- és mutációvizsgálatok
- géndiagnózis (direkt géndiagnózis, PCR-RFLP (Restriction
fragment length polymorphism)): a gén és mutációját magába
foglaló polimorf szekvencia közvetlen kimutatására kerül sor.
- markeres vizsgálat (közvetett génteszt, STR (Short Tandem
Repeat)-PCR, mikroszatellita-markeres vizsgálat): a mutáns
génszakaszt a hozzá szorosan kapcsolódó rövidebb és egyébként
polimorf szekvencia kimutatásával közelítjük meg.
Szabó és mtsai (2004) a DNS-markerek használatával hatékonyabb
lett a génkutatás. 1987-ben Mullis és Faloona fedezte fel a polimeráz
láncreakciót (polymerase chain reaction: PCR), ami felgyorsította a DNS-
marker kutatásokat.
Fésüs és mtsai (2000) leírták a PCR technológia alapelveit, mely egy
adott DNS szakasz in vitro sokszorosítását teszi lehetővé.
11
A reakció komponensei:
- a sokszorosítandó részlet,
- a kiválasztott DNS szakasz 3’ végeinek szintetikusan előállított
komplementerei (primerek),
- nukleotidok,
- DNS-polimeráz enzim,
- stabilizáló vegyszerek és
- egyéb kiegészítők.
Három egymást követő lépésben a hőmérséklet változtatásával jutnak el a
DNS sokszorosításához. Először 92-96°C-on szétválasztják a kétszálú
DNS-t, majd 35-70°C között feltapadnak a primerek, ezt követően a DNS
polimeráz segítségével 72°C-on a primereket megnövesztik. Ezt a három
lépést (ciklus) ismétlik, aminek eredménye végül a kívánt DNS szakasz
felhalmozódása.
A bevezetésben felsorolásra kerültek az örökletes betegségek
fenotípusosan vizsgálható diagnosztikai módszerei, melyek technológiája
határozza meg, hogy mely betegségtípus megállapítására használhatók. A
következőkben a leggyakrabban használt technológiák rövid áttekintése
következik.
Laboratóriumi vizsgálatok: a testben lévő nedvek és a szervek által
kiválasztott anyagok (vér, vizelet, bélsár, liquor, stb.) kémiai és fizikai
vizsgálata, mely meghatározott referenciaértékek alapján lehetőséget
biztosít a normális értéktől való eltérés megállapítására.
Röntgen: különböző szövetek (csont, izom, kötőszövetek, stb.) eltérő
mértékben nyelik el a röntgensugárzást. Ez a különbség segít abban, hogy
12
láthatóvá váljanak a szöveteken való elváltozások, lerakódások,
deformálódások. (biofiz.sote.hu, Orvosi Biofizika 2010, Röntgensugárzás)
2. ábra: Kutya csípőízületének röntgen képe (Magyar Kisállatortopédiai Egyesület)
UH: Az ultrahang nagy frekvenciájú mechanikai hullám, mely a
közeghatárokon megtörik. A képalkotás az impulzus-visszhang elv alapján
valósul meg. (biofiz.sote.hu, Orvosi Biofizika 2010, Hang, ultrahang)
Főként belső szervek vizsgálatára használják (szív, vese, máj, stb.) A
gázokkal telt és a csontszövet által árnyékolt területek nem láthatóak.
3. ábra: Szív ultrahang, Lőrinci Állatorvosi Rendelő
13
EKG: Az elektrokardiográfia (röviden EKG) egy non-invazív szívvizsgáló
eljárás, amely a szív működéséről ad hasznos információt. Egy szívizom-
összehúzódás és –elernyedés során elektromos sejttevékenység jön létre,
amely a testfelszínre vezetődik és elektródákkal mérhetővé válik. Az
elektródák közötti feszültségváltozás jelenik meg a vizsgálat
eredményeképpen. (Rudas és Frenyó: Az állatorvosi élettan alapjai, 1995,
109.p)
4. ábra: Kutya EKG-ja, http://cardiology.vetmed.lsu.edu
CT: A computer tomographia a röntgensugárzás alkalmazásán alapuló
keresztmetszeti vizsgálómódszer. Alapja, hogy az egyes szövetek, a levegő
és a víz másként nyeli el a röntgensugarakat. Az agy egyes síkjait
lépésenként tapogatják le és arról röntgenfelvételt készítenek. (Rudas és
Frenyó: Az állatorvosi élettan alapjai, 1995, 511.p)
5. ábra: 3 dimenziós CT rekonstruált bullterrier koponya oldal és elöl nézetből
14
MRI: A mágneses rezonancián alapuló képalkotó tomográfia. A mágneses
magrezonancia módszerével egy adott szövetben lévő H-atommagok
mágneses tulajdonságának változásait vizsgáljuk külső mágneses mezők
hatására. Mivel az egyes szövetek víztartalma különböző, az egyes szervek
elkülönülnek egymástól. A különböző kórfolyamatok hatására a szervek
víztartalma, illetve a H-atomok kötöttségi állapota változik, és így a
vizsgálat során az ép szövetektől elkülöníthetőek.
(Gyuricza Renáta: A keresztmetszeti digitális képalkotó eljárások (CT,
MRI) alkalmazása kutya koponyájának vizsgálatában, 2004, Szakdolgozat)
A mágneses rezonancia képalkotás bármilyen síkban képes képet alkotni és
érzékenyen mutatja a különböző lágyszöveti részek elváltozásait. Főbb
alkalmazási területei az ideggyógyászat és az ortopédia. Az epilepszia
rohamokat okozó agyi strukturális elváltozások lokalizációjának a
meghatározására alkalmas diagnosztikai eszköz.
6. ábra: Agydaganat sagittalis, transversalis és coronalis síkú MRI felvétele
bordeaux-i dogban (Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet)
15
Jellemzők Ultrahang Röntgen CT MRI
Páciens sugárterhelése 0 + +++ 0
Képminőség --tól ++ +-tól +++ +++ +++
Mélységélesség - - kiváló kiváló
Térhatás nincs nincs van van
Adaptációs képesség nincs nincs van van
Időtartam középhosszú rövid rövid, hosszú rövid, hosszú
Narcosis nem szükséges nem szükséges szükséges szükséges
Páciens előkészítése szőrtelenítés +/- narcosis narcosis narcosis
Kontrasztanyag nincs lehet lehet lehet
Szövetek elkülönítése korlátozott korlátozott lehet lehet
Műtermék ++++ + ++ +
Absz. mozdulatlanság nem szükséges szükséges szükséges szükséges
Vizsgálati díj (kutya) 2e HUF 2e HUF 25e HUF 50e HUF
Beszerzési ár közepes közepes/magas extrém magas extrém magas
Üzemeltetési költség alacsony közepes magas extrém magas
(Krauss, 1997)
1. táblázat: Az egyes képalkotó eljárások összehasonlítása
EEG: Az elektroencephalographiás vizsgálat az agy működése során
keletkező bioáramok elvezetésére és detektálására szolgáló eljárás. A
fejbőrre helyezett skalpelektródák segítségével elektromos változások
regisztrálhatók. A mért hullámok amplitudója és alakja jellegzetes
összefüggést mutat az agy működésével. (Rudas és Frenyó: Az állatorvosi
élettan alapjai, 1995, 508.p)
3.2. Az epilepszia
Humán vonatkozásban epilepsziáról már ie. 2000 előttről is vannak
írásos feljegyzések. Janszky (2006) (http://neurology.pote.hu/neuro/
modules/postgrad/data/061103_Janszky_J.pdf) történelmi áttekintésében
kifejti, hogy az epilepszia értelmezése nagy változatosságot mutatott.
16
Egyszer földön túlinak tekintették és tisztelték őket, máskor viszont
üldözték, kínozták a betegeket. Az epilepszia egyik legelismertebb kutatója
Jackson fiziológiai értelemben vizsgálódott, szerinte „az epilepsziás roham
oka az idegrendszerből eredő epizodikus elektromos kisülés, mely az
izmokra terjed”. Az „epilepsziás rohamok tünetei függenek az agyi
elektromos zavar helyétől”.
1920-ban Hans Berger fedezte fel az EEG-t, amely 1929-ben vált a
gyakorlati diagnosztika eszközévé.
Állatorvosi vonatkozásban meg kell említeni dr. Wolfgang Löscher,
A. Jaggy, Linda G. Shell és Pákozdy Ákos munkásságát a kutyák
epilepsziás betegségének gyógykezelésében. (Kisállat Praxis, 2000)
3.2.1. Anatómiai és élettani alapok
7. ábra: A kutya agy vázlatosan (http://upload.wikimedia.org/ wikipedia/commons/0/0f/Anatomy_and_physiology_LS_dog%27s_brain.JPG)
Karsai és Vörös (1999) idegrendszer betegségeinek általános
ismereteiben kifejtette, hogy a központi idegrendszer két fő részből áll,
melyek további területekre oszthatók funkciójuk szerint:
17
- agyvelő (encephalon)
� nagyagyvelő (cerebrum)
� agytörzs (truncus cerebri)
• köztiagy (diencephalon)
• középagy (mesencephalon)
• híd (pons)
• nyúltagyvelő
� kisagyvelő (cerebellum)
- gerincvelő (medulla spinalis)
Az agyvelőt és a gerincvelőt burkok (meninges) fedik, üregrendszerüket az
agyfolyadék (liquor) tölti ki. A nagyagyvelő további két féltekére osztható,
melynek külső részét az agykéreg (cortex cerebri) képezi.
Az egyes agyvelőrészek megbetegedéseit foglalja össze a következő
táblázat:
Agyvelő terület Klinikai tünet
Cerebrum
tudat- és magatartásváltozás látászavar kényszermozgások, -testtartások hemitetraparesis görcsök
Cerebellum
ataxia intenciós tremor nystagmus fej oldaltartás
Agytörzs
agyi idegek működészavara fej oldaltartása, nystagmus rendellenes testtartás ataxia szívműködés- és légzészavar depresszió kényszermozgások
Vestibulum
ataxia elesés vagy gurulás körmozgás fej oldaltartás nystagmus strabismus
2. táblázat: Klinikai következmények az agyvelő egyes részeinek elváltozása miatt (Karsai és Vörös, 1999)
18
Rudas és Frenyó (1995): Az állati szervezet szöveteiben az
intracelluláris tér és az extracelluláris tér között állandó feszültség-
különbség tapasztalható. A sejtbe vezetett elektródon keresztül
ingerelhetjük a sejtet, amivel a sejt típusától függő választ fogunk kapni.
Megkülönböztetünk ingerlékeny és nem ingerelhető sejteket. Az idegsejt,
az izomsejt és a receptor sejtek tartoznak az ingerlékeny sejtekhez. A többi
sejttípus ingerlése esetén ugyan a nyugalmi potenciál értéke pozitív lehet,
de ennek nincs további következménye.
Az agykéreg bizonyos területeinek ingerlésével mozgást lehet
kiváltani, ezt a területet hívják mozgatóterületnek. A motoros kéreg
módszeres ingerlésével részletes funkcionális térképet hoztak létre, mely a
különböző testtájakat az agykéreg megfelelő területén ábrázolják, nagysága
az adott mozgás fontosságával függ össze.
8. ábra: A motoros kéreg szomatotópiás képe (kutyaagykéreg frontális metszete)
19
3.2.2. Definíció
Kiss (2008) szerint el kell különíteni az epilepszia betegséget az
epilepszia rohamtól. A két fogalom nem feltétlenül jár együtt, hiszen egy
betegség, vagy egy kémiai anyag is elő tud idézni epilepszia rohamot, de
ettől még nem mondjuk az egyedre, hogy epilepszia betegségben szenved.
Epilepsziás roham:
Az agykérget alkotó idegsejtek valamilyen oknál fogva átmenetileg
fokozott izgalmi állapotba kerülnek, és amíg az izgalmi állapot tart, addig
tart a roham is.
Epilepsziás roham bármikor előidézhető elektrosokk-kal, nagy dózisú
inzulin adagolásával, pentatrazol hatóanyagú gyógyszerrel. Ezen hatások
megszűntetésével a roham megszűnik. Provokált roham esetében nem
beszélhetünk epilepszia betegségről.
A külső behatásnak el kell érnie egy bizonyos agyi ingerküszöböt
(görcsküszöb), ami az epilepsziás rohamot már képes előidézi
A valódi epilepszia betegséget jelző roham hirtelen támad, minden
látható kiváltó ok nélkül, kiszámíthatatlanul jelentkezik. Általában változó
ideig tart és mindig ugyanazokat a rohamtüneteket mutatja.
Epilepszia betegség:
„Akkor beszélünk epilepszia betegségről, ha a beteg rohamai
krónikusan, sztereotip módon, többnyire ugyanazon klinikai tünetek
formájában ismétlődnek, minden látható, kiváltó ok nélkül.”
Karsai és Vörös (1999) a görcsrohamokkal, görcsökkel járó
idegrendszeri betegségek közé sorolja az epilepsziát. Elkülöníti az agyvelő
megbetegedése által okozott görcsrohamokat a más szervi elváltozásnak az
20
agyvelő működésére gyakorolt hatásától. Az epilepszia betegség
meghatározása alapján „az epilepszia alatt ismétlődő, jellegzetes tonico-
clonicus görcsrohamokkal járó megbetegedést érünk”.
Jaggy és Bernardini (1998) munkásságára hivatkozva említi meg, hogy az
epilepsziás góc a jobb oldali cortex motoros mezőjében helyeződik. A
görcsöt okozó inger ráterjed a szenzoros területekre, majd az agyvelő-
féltekék összeköttetésein keresztül a bal cortexre is. Az impulzus ezután a
thalamus vegetatív centrumain és a formatio reticularison át eléri az
agytörzset is.
9. ábra: A jobb haemispherium átmetszeti rajza (Jaggy és Bernardini, 1998 nyomán)
Epilepszia típusok csoportosítása
Karsai és Vörös (1999) két csoportra osztotta az epilepsziát:
- idiopathicus epilepszia
- másodlagos, szerzett epilepszia
Idiopathicus epilepsziáról akkor beszélünk, ha klinikai vizsgálatok
nem mutatnak kóros elváltozást, amely a rohamokat indokolná, de a
görcsök kezelés hiányában újra jelentkeznek.
21
Másodlagos, szerzett epilepsziáról akkor beszélünk, ha az agyvelőben
helyi károsodás történik, gócok maradnak vissza, amik miatt a neuronokból
erőteljes ingerületek indulnak, ezzel rohamot idézve elő.
Kiss (2009) a humán epileptológiában az epilepsziás tünetcsoportok
osztályozása és rendszerbe foglalása máig is folyamatos módosítás és
kiegészítés alatt áll. A világszerte elfogadott nómenklatúra-rendszer a
Nemzetközi Epilepszia-ellenes Liga (NEL).
Két szempont szerint csoportosít:
Kóroki tényezők alapján:
- idiopathiás (elsődleges) epilepsziák
- szimptómás (másodlagos) epilepsziák
� intracraniális kórok
• génrendellenességek • agyi fejlődési rendellenességek • agyi érfejlődési rendellenességek, illetve stroke • fertőző betegségek okozta agyvelő és agyburokgyulladások • koponyát ért traumák • agydaganatok • lizoszomális tárolási betegségek
� extracraniális kórok
• toxikus és anyagcsere-zavaron alapuló idegsejt-elfajulások
- cryptogén epilepsziák (nem dönthető el egyértelműen, hogy idiopátiás
vagy szimptómás epilepsziával állunk szemben)
22
Klinikai tünetek alapján:
- fokális (parciális) epilepsziák
� elemi parciális rohamok (tudat nem érintett)
• motoros rohamok (valamelyik izom ütemes rángása) • szomatoszenzoros rohamok (fokozott idegizgalom
valamelyik testrészben) • vizuális rohamok (néz valamit a levegőben) • szaglási rohamok (erősen szívja és fújja a levegőt) • ízlelési rohamok (folyamatosan nyalogat valamit) • szédülési rohamok (hirtelen feldől a kutya, majd feláll és
továbbmegy) • vegetatív rohamok (pl. bél perisztaltika fokozódása, has
puffadás, bizonytalan hasi fájdalmak, szájnyálkahártya
elsápadása, szívfrekvencia fokozódás)
• pszichés rohamok (álomállapot, idegenség érzés)
� komplex parciális rohamok (enyhébb vagy súlyosabb
tudatzavarral jár)
• orális automatizmusok (nyalakodás, nyelvöltögetés, rágás) • beszűkült tudatállapotban hallucinációk (légykapkodás,
csillagvizsgáló fejtartás, beszűkült tudatállapot) • hiperszexualitás
- generalizált epilepsziák
� eszméletvesztéssel járó roham, görcsös jelenségek nélkül (petit
mal – kisroham)
� eszméletvesztéssel járó roham (grand mal – nagyroham)
- pszichogén rohamok (álrohamok)
- speciális epilepszia szindrómák
� alkalmi rohamok (toxinok, a vér összetevőinek megváltozása
anyagforgalmi betegségek következtében)
23
Jaggy és mtsai (2010) Small Animal Neurology Atlas and Textbook
című könyvében hasonló csoportosítást követ, mint a humán epileptológia.
Kóroki tényezők alapján:
- idiopathiás epilepszia
� öröklött
� spontán
- symptomás epilepszia
� intracraniális
� extracraniális
Klinikai tünetek alapján:
- generalizált roham
� grand mal roham
� tudatvesztés nélküli roham
- fokális roham
� komplex (psychomotoros) roham
� egyszerű roham (motoros, zsigeri, szenzoros)
- nem osztályozható roham (a besorolás nem lehetséges nem megfelelő
vagy nem teljes adatok miatt)
3.2.3. Tünettan
Figyelembe véve az egyes lebenyek funkcionalitását a pontos
tünetleírásból nagy valószínűséggel következtethetünk az érintett területre.
Homloklebeny (frontalis lebeny): akaratlagos mozgásokat szabályozó
motoros központ, szociális viselkedés, intellektuális működés,
gondolkodás, kreativitás.
24
Fali lebeny (parietalis lebeny): érzéseket feldolgozó érzőközpont.
Halántéklebeny (temporalis lebeny): szaglóközpont, hallóközpont,
memóriafolyamatok, érzelmek szabályozása.
Nyakszirti lebeny (occipitalis lebeny): látóközpont.
10. ábra: Ember nagyagykéreg lebenyei és a kisagy (http://hu.wikipedia.org/wiki/Agy)
1. Fokális epilepsziák tünettana
Az epilepsziás működészavar kezdete, vagy teljes egésze az agy
körülírt területén zajlik. Attól függően, hogy melyik agylebenyből indul ki
a roham, az arra jellemző klinikai tünetek jelentkeznek.
Elemi parciális rohamok esetén a roham alatt a tudat nem érintett,
bármelyik agylebenyből indulhat. Feltehetően hallucinációk lépnek fel,
mely akár hirtelen félelemérzet, vagy szorongásos tünetek formájában is
jelentkezhet, ritkán agresszív megnyilvánulásokkal.
Komplex parciális rohamok főként a temporális lebenyből, ritkábban a
frontális lebenyből indulnak, sőt, mélyebb agyi struktúrák is érintettek
lehetnek (limbikus rendszer). A limbikus rendszer a belső szervek
működésének irányításáért felelős, de meghatározza az érzelmi életünket,
személyiségünket, közérzetünket is. A limbikus rendszer körülírt
25
magcsoportjainak érintettsége esetén a rohamtünet lehet maga az agresszió
is. Ha más területről indul a roham és áttevődik erre a területre, akkor
gyakori a roham utáni agresszió.
A tudatzavar a roham alatt megtartott, temporális lebenybeli gócok esetén
postictalis zavartság, nyugtalanság, esetleg amnézia és agresszív
motívumok is jelentkezhetnek. A kutya kontaktusa a környezetével
részlegesen fennmaradhat, vagy erre az időszakra teljesen megszűnhet.
Ezek a rohamtípusok ritkán járnak görcsökkel. Jellemzőbb a végtagok
merev, nyújtott tartása, vagy a néhány másodpercig tartó izombénulás,
amikor a kutya összeesik.
2. Generalizált epilepsziák tünettana
Primer generalizációról beszélünk, ha mindkét oldali agyfélteke,
minden idegsejtje egyszerre vonódik be az epilepsziás működészavarba.
Szekunder generalizóció esetén valamelyik agylebeny kérgi
területéről, vagy mélyebb agykérgi struktúrákból indul ki a roham.
Tudatvesztés akkor alakul ki, amikor a két oldali agyféltekét
összekötő rostrendszeren át az ellenoldali agyféltekébe is átjut a
működészavar.
Eszméletvesztéssel, de görcsökkel nem járó generalizált rohamok
esetében a kutya másodpercekig néz a semmibe (távollét epilepszia, petit
mal). Ez a tünet gyakorta vált át a későbbiek folyamán kezelhetetlen nagy
rohamokba. A legtöbb grand mal rohammal érintett egyedeknél az
anamnézis folyamán kiderül, hogy már kölyökkora óta mutatja petit mal
vagy különböző fokális rohamok tüneteit.
26
Az eszméletvesztéssel és görcsökkel járó nagyroham (gran mal) a
leggyakrabban észlelt rohamtípus kutyán. Általában három részre
tagolható:
- aura (preictalis szakasz): a nagy rohamot bevezető szakasz, amely
néhány másodpercig tart. Leggyakrabban a temporális, ritkábban a
frontális, ritkábban a nyakszirti lebenyből indulnak. Néhány
rohamtípus az aura szakaszában megszakítható!
- nagyroham (ictalis szakasz): általában éber állapotból, de jóval
gyakrabban az agy éberségi szintjének csökkenésekor jelentkezik,
vagyis felületes alvási, szendergési stádiumban. Ez a típusú roham a
gyógyszeresen nehezen beállítható epilepsziák közé tartozik, mivel az
alvási fázisokat, mint rohamprovokáló tényezőt, nem lehet kiiktatni.
- roham utáni szakasz (postictalis szakasz): a roham után a tudatállapot
kitisztulása perceket, sőt, órákat vehet igénybe. A tudat feltisztulása
lassú a temporális epilepsziák esetén, a rövid postictus, vagy a
postictus hiánya pedig frontális lebeny eredetű epilepsziákra jellemző.
A nagyroham tünetei látványosak: szédülés, fejremegés, oldalt dőlés,
hangjelzéssel vagy anélkül. A végtagok merevek vagy rángó mozgást
mutatnak (görcs), gyakori a bevizelés, bélsár ürítés és az erős nyálzás.
A temporális lebeny eredetű szekunder generalizált rohamok rövidek (20-
120 másodperc), a postictalis fázis viszont 20-30 perc, vagy akár több óra
vagy nap is lehet. Ez a postictalis fázis a legkritikusabb, legnehezebben
befolyásolható állapot. A kutya beszűkült tudatállapotban
megállíthatatlanul köröz, sétál, nekimegy tárgyaknak, nem látható értelem a
27
szemében. Minden roham károsítja az idegsejteket, ami újabb másodlagos
epilepsziás gócok kialakulásához vezet.
3. Nem osztályozható epilepsziák tünettana
Ebbe a csoportba azok a rohamtípusok tartoznak, amelyekről nem
lehet megmondani, hogy fokális vagy generalizált működészavar áll-e a
háttérben. Humán vonalon túlnyomórészt újszülött kori, illetve
csecsemőkori rohamok tartoznak ide. Állatorvosi szempontból az
anamnézis felvétele esetén derülhet fény a korai rohamokra.
4. Speciális epilepszia szindrómák
Ide tartoznak az alkalmi rohamok, amelyeknek állatorvosi
szempontból igen nagy jelentősége van. A görcsöket általában az agy
átmeneti fejletlensége, fokozott és múló görcskészség okozza.
3.3. Az epilepszia diagnosztikai lehetőségei
A Canine Epilepsy Research különböző fajtákban, 9909 egyeden
végzett epilepszia vizsgálatokat. A kutatások az Egyesült Államokban
folynak, ezért az ottani helyzetet tükrözi, ennek ellenére elgondolkodtatóak
az eredmények. A vizsgálatból csak a használati kutyákat elemeztem a 3.
táblázatban:
28
Fajta Teljes létszám Érintett egyedek összesen
Érintett egyedek (kanok)
Érintett egyedek (szukák)
Border Collie 144 35 22 13
Border Terrier 184 70 32 38
Boxer 13 5 2 3
Fox Terrier 15 4 3 1
Német juhászkutya 31 16 10 6
Óriás Schnauzer 63 3 2 1
Golden Retriever 67 20 12 8
Jack Russell Terrier 28 11 5 6
Komondor 48 1 0 1
Labrador Retriever 308 81 44 37
Pointer 337 28 16 12
Rottweiler 14 4 3 1
Közép Schnauzer 183 17 15 2
Vizsla 282 29 14 15
Weimer-i vizsla 22 5 3 2
Keverék kutyák 12 6 1 5
Egyéb fajták 155 70 42 28
ÖSSZESEN 1906 405 226 179
3. táblázat: Canine Epilepsy Research (2011)
A táblázatból látható, hogy a fajták gyakorisága a vizsgált területen
nagyban eltér a hazai átlagtól.
11. ábra: Teljes vizsgált létszám és a terhelt egyedek aránya
29
A vizsgálatban résztvevő egyedek teljes létszámának 21%-a volt
érintett epilepszia betegséggel. A vizsgálatból sajnos nem derül ki, hogy a
terhelt egyedek között hány volt idiopáthiás és hány szimptomás epilepszia.
12. ábra: Kanok és szukák aránya
A betegséggel érintett egyedek között a nemek aránya szerint a kanok
terheltebbek a betegséggel, ami a betegség terjedése szempontjából nem
szerencsés.
A másik híres kutyák epileptológiájával foglalkozó egyetem honlapján
(www.upei.ca/~cidd) az idiopátiás epilepsziával leginkább terhelt fajták
kerültek felsorolásra:
Belga juhászkutya (tervueren), Beagle, Berni pásztorkutya, Breton
spániel, Cocker spániel, Collie, Német juhászkutya, Golden retriever,
Ír szetter, Wolfspitz, Labrador retriever, Uszkár, Törpe schnauzer,
Bernáthegyi, Drótszőrű foxterrier.
30
Jaggy és mtsai (2010) friss kutatása szerint viszont az öröklötten
legterheltebb fajták:
Border Collie, Cocker spániel, Skót juhászkutya, Tacskó, Nagy svájci
pásztorkutya, Ír szetter, Törpe schnauzer, Uszkár, Bernáthegyi,
Drótszőrű foxterrier.
A genetikai hátteret fedeztek fel még:
Beagle, Belga juhászkutya, Boxer, Német juhászkutya, Golden
Retriever, Shetlandi juhászkutya és Vizsla fajtákban.
Az eltérést véleményem szerint két fontos tényező okozza. Az egyik,
hogy más földrajzi területen végzik a vizsgálatokat. A másik ok a vizsgálati
módszerekben lehet, ugyanis az állatorvoslásban nincs általánosan
elfogadott protokoll az epilepszia diagnosztizálására, mint humán vonalon
(Nemzetközi Epilepszia-ellenes Liga). A University of Prince Edward
Island Egyetem 9909 egyeden végzett vizsgálatok diagnosztikai módszerei
nincsenek feltüntetve, ezért nem hasonlítható össze a kapott eredmény
Jaggy eredményeivel.
A diagnózis felállításához Jaggy és mtsai (2010) közzé tettek egy
folyamatot, amely alapján az idiopathiás epilepsziát nagy biztonsággal meg
lehet határozni.
31
A szimptómás epilepszia differenciál diagnózisához hasznos a
VITAMIN D betűsor, amit az idegrendszeri betegségek osztályozásához
használnak.
V Vascular diseases (érrendszeri betegségek)
I Inflammation (gyulladás)
T Trauma/Toxicity (sérülés, mérgezés)
A Anomalies (rendellenességek)
M Metabolic diseases (anyagcsere betegségek)
I Idiopathic diseases (idiopátiás betegségek)
N Neoplasia/Nutritional (szövetnövekedés, táplálkozás)
D Degenerative diseases (elfajulásos betegségek)
A felsorolt csoportokba mindegyik élettani folyamat besorolható.
Anamnézis
Klinikai és neurológiai vizsgálatok
Megfigyelés 24 óra elteltével újabb vizsgálatok
További rohamok
Vér- és vizeletvizsgálat
Extracraniális ok
Agyi-gerincvelői folyadék (CSF), EEG, MRI vizsgálatok
Idiopatikus epilepszia Intracraniális ok
normal abnormal
normal
abnormal
abnormal
normal
normal
abnormal
13. ábra: Epilepszia típus megállapításának folyamata
32
Az epilepszia diagnosztizálásában az állatorvos rendelkezésére álló
eszközök már fentebb leírásra kerültek. Most az epilepszia szempontjából
lényeges eljárás bemutatása következik.
EEG: az elektroencephalographiai vizsgálattal az agy működése során
keletkező apró bioáramok kerülnek megjelenítésre. A vizsgálat folyamán
információt kapunk az agy alaptevékenységéről, láthatóvá válnak a kóros
agyi elektromos jelek, valamint nagy valószínűséggel elkülöníthetőek
egymástól az idiopáthiás és symptómás jelenségek.
A rutin EEG-vizsgálat folyamán meghatározásra kerülnek az
elektroklinikai kategóriák (alkalmi roham, valódi epilepszia, pszichogén
rohamok, symptómás epilepsziák).
A felvétel alatt igénybe vehetők provokációs módszerek, mint például a
foto stimuláció, hang stimuláció, a tudat éberségi szintjének változtatása.
14. ábra: Negatív EEG kutyán (Kiss)
MEG (Magnetoencefalogram): a töltésmegoszlások mágneses
mezőpontenciálokat is kialakítanak, amik mérésével a subcorticalis
területek működése is feltárható. A vizsgálatot a koponya köré helyezett
nagy induktivitású tekercsek segítségével végzik. (Rudas és Frenyó, 1999)
33
CT (Computer Tomographia): az agy körül forgatott röntgensugár-
forrással szembeni oldalon egy multidetektoros rendszer méri az egyes
pozíciókban kibocsátott röntgensugarak elnyelésének mértékét, így
lépésenként letapogatják az agy egyes síkjait. A rétegfelvételeket
számítógép segítségével értékelik ki (Rudas és Frenyó, 1999).
A CT vizsgálat előállított képsorok elsősorban a nagyobb kiterjedésű,
durvább agyi strukturális léziókat tudja láthatóvá tenni (Kiss, 2008).
PET (Pozitronemissziós tomográfia): az agyba olyan természetes
vagy mesterséges molekulákat juttatnak, amelyek az agy normális
anyagcseréjében részt vesznek. A molekulát pozitron kibocsátásra képes
izotóppal jelölik meg, aminek sorsát a pozitrondetektorral készített és
számítógéppel kiértékelt felvételsorozaton követik nyomon. Az eljárás az
egyes anatómiai képletekben zajló biokémiai reakciókról is pontos képet ad
(Rudas és Frenyó, 1999).
Kutyáknál főként glukózt jelölnek meg radioaktív izotóppal, mely az
agykérget alkotó idegsejtek egyetlen tápanyaga. Ezzel a módszerrel
bármely kórós terület láthatóvá válik, akár fokozott, akár csökkent
inteznzitású az idegsejt anyagcseréje. Az eredmény egy háromdimenziós
kép (Kiss, 2008).
SPECT (Single Photon Emission Computed Tomography): egy
sugárzó izotóppal jelölt anyagot juttatnak intravénásan a szervezetbe. Ez az
anyag jelenik meg az agyi véráramban információt adva a vér áramlásáról,
az anyagcsere folyamatokról és az agy szerkezetéről. Az epilepszia
34
szempontjából az eljárás lényege, hogy az epilepsziás roham alatt gyorsan
láthatóvá válik az epilepsziás góc körüli tágult érhálózat (Kiss, 2008).
MRI (Magnetic Resonance Imaging): az epilepszia leggyakrabban
használt és leginformatívabb vizsgálati eszköze. Nagy előnye, hogy a
vizsgált egyed nincs kitéve egészségre ártalmas sugárzásnak. A felbontása
nagy, különböző síkokban metszve nyújt információt az agy strukturális
felépítéséről.
35
4. ANYAG ÉS MÓDSZER
A nemzetközi állatorvosi és humán neurológiai eredményeket,
vizsgálatokat és a saját tapasztalatokat figyelembe véve alakította ki Dr.
Kiss Gabriella a Kiss-féle diagnosztikai és terápiás módszernek nevezett
eljárást, amely alapján lehetőség nyílik az adott betegre szabott
diagnosztikai lépcsőfokok betartásának eredményeképpen az epilepsziás
rohamok kiinduló pontjának (pace-maker terület) lokalizálására és ezáltal
hatékonyabb antiepileptikus gyógykezelésére.
4.1. Esettanulmány egyede
Kutya neve: Rex Fajtája: Tervueren Születési dátum: 2000.02.21. Gondozásba vétel: 2009.04.30.
Fajta jellegzetessége:
„A Belga juhászkutya élénk és aktív, túlcsorduló vitalitású kutya, amely
mindig akcióra kész. Veleszületett nyájőrző tulajdonságai folytán a legjobb
területőrző kutya értékes tulajdonságait egyesíti magában. Kitartó, és
tétovázás nélkül megvédi gazdáját, így egyesíti magában egy juhászkutya,
egy őrző-védő kutya és egy szolgálati kutya kívánatos tulajdonságait. Élénk
és eleven temperamentumának, valamint magabiztos, gyávaság és
agresszivitás nélküli karakterének testtartásában is tükröződnie kell.”
(Hungária Belga Juhászkutya Klub, Standard leírás)
4.2. Anamnézis
Rex 2009 februárjáig a nagyszülőknél élt, csak annyit lehet tudni
előéletéről, hogy vizuális hallucinációkat és ritkán generalizált tonusos-
36
clonusos grand mal rohamokat mutatott, kezeletlenül, éveken át. Két éves
korától kezdve évente egy-két rohamról számoltak be előző tulajdonosai.
Az elhozatalt követően 5 nappal ébredési nagyroham zajlott. 3 hét
múlva 8 tagú grand mal status játszódott le. Ezután egyre gyakoribban
lettek a rohamok, 2 hónap múlva újra GM-statusba került, melyet
állatorvosi kezelésekkel sikerült leállítani.
A kezelő állatorvos koponya CT vizsgálatra küldte, amely negatív
eredménnyel zárult, valamint liquor vizsgálat is készült, melynek szintén
negatív lett az eredménye. Lyme-tesztet is végeztek pozitív eredménnyel,
illetve elhanyagolt pyoderma is mutatkozott, melyeknek kezelése nem
történt meg. Ezek után feltételezett autoimmun betegséggel kezdték kezelni
nagy dózisú, tartós szteroid kúrával.
Az antiepileptikus terápiaként bevezetett kálium-bromid és
phenobarbital biterápia hatására zavartan viselkedett, hiperaktívvá vált, a
szteroid kúra és az éheztetés hatására testtömegének a 40%-át elvesztette,
napi vízfogyasztása 5-8 literre emelkedett.
A gondozásba vétel napján a lekért vérvizsgálat eredménye kritikus
volt, szteroid túladagolást mutatott.
A tenyésztő elmondása alátámasztja az apai ágról öröklődő familiáris
epilepsziát. Rex apja világhírű fedező kan, akinek köztudottan sok
epilepsziás kölyke született. Rexiéké volt az első alom, amelyben 13
kölyök született, 1 kölyök korán elpusztult, 7 szukából egyik sem lett
epilepszia beteg, az 5 kanból viszont mindegyik. 4 kan testvéréből hármat
már elaltattak grand mal statusok miatt, a negyedik testvér pedig kezelés
alatt áll. A tenyésztő és a szakmabeliek tehát tisztában voltak a betegséggel
ennek ellenére 10 évig tenyésztésben hagyták.
37
Rohamok összefoglaló leírása
Aura fázisban nyelvöltögetés, vicsorgó arckifejezés, utána a két hátsó
lába körül forog, majd hanyatt esik. A négy lába felfelé néz, szabálytalan
kaszáló végtagmozgások. Előfordult, hogy a roham előtt órákon át nagyon
feszül. A GM alatt fogcsattogtatás, vicsorgó arckifejezés, vizelet és széklet
ürítés. Postictalis fázisban heves menekülési kényszer és erősen zavart
tudatállapot jellemzi, mely több órán keresztül is eltart. Gyakran felvonyít,
nekimegy tárgyaknak.
Az ébredési rohamok heves fejrázással, futkosással, ugatással,
nyálzással, fülkaparással, vizuális hallucinációkkal jelentkeztek, mely
rohamok egy héten át minden reggeli ébredéskor jelentkeztek.
4.3. Leletek
Fizikális vizsgálat
A felvételkor 17 kg súlyú, erősen alultáplált, csigolyák, bordák,
csípőszöglet kitapintható, garat csendes, külső füljárat gyulladt. Test szerte
secunder pyoderma, martájékon tenyérnyi gombás terület, bal tarsalis
tájékot rágja, ami el is fertőződött. Mindkét oldali bűzmirigy gennyel telt,
bélsár szurokfekete. Zavart viselkedés, engedetlenség, túlzott hiperaktivitás
jellemzi. Szobatisztaságát elvesztette, naponta 5-8 liter vizet iszik már 3
hete.
Laboratóriumi vizsgálat
Vérvizsgálat eredménye vérszegénységet és kritikus máj-paraméter
értékeket mutatott, ami a szteroid túladagolás következménye. Lyme-teszt
pozitív lett. Liquor vizsgálat is készült, melynek eredménye negatív volt.
38
EEG-vizsgálat
A vizsgálat MEDICOR EEG 8X 8 csatornás elektroencephalograph-
fal készült, acepromazine (Sedalin) szedációban, skalp elektródák
felhelyezésével. Az elektródák elvezetési kombinációja (FP – frontopoláris,
T – temporális, O – occipitalis, páros index – jobb oldal, páratlan index –
bal oldal):
1. csatorna FP1 – FP2 2. csatorna FP2 – T4 3. csatorna T4 – O2 4. csatorna O2 – O1 5. csatorna O1 – T3 6. csatorna T3 – FP1
Érzékenység: 25 µV Papírsebesség: 15 mm/s
15. ábra: Rex EEG görbéjének részlete
Vélemény: mindkét oldali fronto-temporális deltalassulás (2., 6. csatorna),
valamint mindkét oldalon temporo-occipitális regionális funkcionális
deficit (hullámszegény görbe a 3. és 5. csatornán).
39
(RFD – az epileptogén lézió és az epilepsziás működészavar által
előidézett, csökkent agykérgi működés területe. RFD azonban nem jelenti
automatikusan az illető kérgi terület epilepsziás működészavarát.
(http://www.monasystem.hu/sos/egeszseg/html/epi_modszer.html)).
Egyértelmű epileptiform jel nem jelenik meg, organikus károsodás gyanúja
miatt MRI javasolt.
MRI vizsgálat
16. ábra: Rex MRI felvétele, bal oldali kép: agyvelőgyulladás, jobb oldali kép:
hippocampus területén látható állományvesztés
Az MR alapján a jobb oldali temporális lebenyben a hippocampus
területén nagymértékű állományvesztés, az azonos oldali lateralis
agykamra következményes tágulata figyelhető meg. A jobb féltekében a
nyakszirti és fali lebenyekben látható elváltozás akut gyulladásra utal.
MRA vizsgálat is történt, melynek eredménye negatív volt. Az agyi
erekben elváltozást nem mutattak ki.
40
PET/CT
A PET/CT vizsgálat eredménye alátámasztotta a jobb oldali agyvelő-
fél gyulladás okozta elváltozását, valamint kizárta daganatos elváltozás
meglétét. A baloldali pajzsmirigy fele akkora, mint a jobb oldali.
Pajzsmirigy szcintigráfiás vizsgálattal a baloldali pajzsmirigy fele
akkora, mint a jobb oldali.
A kórlefolyást figyelembe véve a fenti dysgenetikus elváltozásokra
épült rá az occipitális és a parietális lebenyekben látható idült encephalitis,
toxoplasmás háttérrel, melyet a liquor vizsgálat alátámasztott. A 14 napig
tartó komplex parciális roham status (bal oldali facialis és faciobracchialis
aurák, melyek fokális rohamtípusnál jellemzők, valamint halmozott GM-ek
heves fájdalomtünetekkel kísérve) feltehetően encephalitis hátterűek
voltak. Ez a rohamtípus tapasztalatok szerint mindig a temporális lebenyből
indul.
A faciális aurák megindulását követően néhány nap múlva Rexi a bal
szemére megvakult, de gyorsan elkezdett alkalmazkodni ehhez az
állapothoz. Jelenleg fényérzékenység már tapasztalható a bal szemen.
Elképzelhető, hogy az encephalitis gyógyulásával talán a látás is visszatér.
Az MR és PET/CT vizsgálatokat követően a komplex kezelés hatására
(idült encephalitis, epilepszia, hypothyreozis) 2-3 hetes grand mal
rohammentesség, de emellett 3-4 naponta fokális rohamok jelentkeztek.
41
4.4. Diagnózis a tünetek és a vizsgálatok eredményének összevetése alapján
Az EEG vizsgálati eredményeket figyelembe véve kezdettől fogva
felmerült a fronto-temporalis lebeny epilepszia gyanúja secunder
generalizációval, hol frontális-, hol temporális-lebeny eredettel. Másik
eshetőség a rohamzajlás kronológiai sorrendben történő tünettana alapján,
hogy az egyik agylebenyről a másikra tevődött át az epilepsziás
működészavar. A hippocampalis érintettséget zavart viselkedésével
kezdettől fogva jelezte Rexi. Az orális automatizmusok, vicsorgó
arckifejezés, valamint a GM rohamok után hosszan (10-48 óráig) tartó
postictális amnesia és a menekülési kényszer, tapasztalatok szerint már
felveti a terület érintettségét. Mivel az aura jelenségként gyakran baloldalra
irányulóan konjugált adverzióval indultak a GM tünetek, felmerült a jobb
oldali hemisphera érintettsége a frontális és a temporális területeken
egyaránt.
A rohamzajlások alapján gyanú volt a fájdalomérző központ
érintettségére is. A tapasztalatok alapján nagyon gyakori MR és
kórszövettani lelet a III. agykamra és az aquaductus mesencephali (Rex
esetében is ez a terület érintett) veleszületett tágulata, ami életkorfüggő
epilepsziát okoz kutyán. Emberi életkor szerint gyakran 20-30 éves korban
jelentkeznek az első fokális vagy generalizált tonusos-clonusos grand mal
rohamok, általában halmozottan vagy status formájában. Ezekre a
rohamokra jellemző, hogy éjszakai (éjféli) vagy ébredési (hajnali) GM-ek.
42
Rexi esetében a grand mal rohamok gyakran hangos, fájdalmas
felüvöltéssel indulnak, majd ezt követi az aura jelenségeket követő
secunder generalizáció. A fájdalmas üvöltés a postictusra is jellemző
néhány esetben, ami agyi térszűkítő folyamatot jelez első betegségként.
Tehát az MR lelet alátámasztotta Rexi által mutatott fájdalom- és
rohamtüneteket.
43
5. EREDMÉNYEK
A vizsgálatok mutatják, hogy komplex esetben szükséges több
eszköz igénybe vétele a helyes diagnózis felállításához. A betegségek
kialakulásának és a kutya éveken át tartó szenvedésének eredete a
tenyésztési célok elferdüléséből adódik. A lelkiismeretes tulajdonos
mindent megtesz kedvence egészségének érdekében, de az
esettanulmányból látható, hogy a tenyésztő felelőtlenségét nem lehet
kiküszöbölni.
Az anamnézis során kiderült, hogy a világszerte ismert apa
köztudottan beteg utódokat hozott, ennek ellenére 10 évig tenyésztésben
tartották.
A pontos diagnózis felállításához fontos, hogy a megfelelő
sorrendben vegyük igénybe a lehetőségünkre álló eszközöket. Ha a lelet
eredménye és a kutya gyógyszerre való reagálása indokolja, akkor tovább
kell keresni a betegség kiváltó okát. Természetesen nem elhanyagolható a
tulajdonos anyagi lehetősége, ami sokszor igen leszűkíti a lehetőségeket.
Felmerül a kérdés, hogy az esettanulmány elején megfogalmazott fajta
jellem ténylegesen mennyiben járul hozzá a fajtában való gyakori
epilepszia betegség előfordulásához és mennyi a tenyésztők felelőssége.
Tény, hogy ezzel a betegséggel kapcsolatban a szakemberek véleménye is
erősen szerteágazó. Nincs egységes vélemény és kialakult rendszer a
diagnosztizálásra és kezelésre, mint humán vonatkozásban.
A tenyésztők és a kutyatulajdonosok számára időszerű lenne olyan
képzések, előadások szervezése, ahol szakemberek segítségével
megismerkedhetnének az általuk tenyésztett, vagy tartott fajták
sajátosságaival egészségügyi és etológiai szinten egyaránt.
44
6. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK
Az esetleírás során láthatóvá vált, hogy fontos a betegség familiáris
jellegének felderítése. Egy elhanyagolt betegség esetében gyakran
előfordul, hogy valamelyik belső szerv elváltozása, nem funkciójának
megfelelő működése okoz epilepsziaszerű tüneteket. Elsődleges cél ennek a
kizárása. Széleskörű fizikális és laborvizsgálatok elvégzése és negatív
leletek esetén kezdhetünk bele a valódi epilepszia betegség
diagnosztizálásának folyamatába.
Az epilepszia az agy betegsége. Az összes szerv irányítása innen
indul. Ha valamelyik része az irányító-központnak nem jól működik, annak
mindenképpen fizikális tünetei lesznek. Ki kell használni azt a palettát,
amit a hazai diagnosztikai eszközök nyújtanak az epilepszia kóroki
tényezőinek feltárása érdekében. Az állatorvoslás fejlődésével egyre több, a
humán orvoslásban már régóta használt eszköz válik elérhetővé.
Az EEG és MRI leletek kiválóan szemléltették az agyban lévő
elváltozásokat és elégséges információval szolgáltak az adott betegség
esetében az epilepsziás rohamok indító zónájának meghatározásában.
Rex évek óta tartó epilepsziaszerű rohamai és egyéb betegségei már a
tünetek megjelenésekor diagnosztizálhatóak lettek volna. Nagyon jó
eredménynek számít, hogy az előrehaladott állapotban lévő kutya
rohamainak száma a kezelések hatására csökkent, illetve a rohamok
erőssége is alább hagyott. Sajnos a teljes tünetmentesség ebben az esetben
már nem érhető el. Cél csak a betegség elviselhető szinten tartása lehet.
45
7. ÖSSZEFOGLALÁS
A kutyatenyésztés fontossága a megfelelő tenyészcél kijelölésében és
egészséges utódok létrehozásában rejlik. Nem szabad szemet hunyni a nem
feltétlenül látványos tünetek felett sem. A tenyésztő feladata, hogy
nyomonkövesse a kezéből kiadott egyedek sorsát, ezzel felmérje
tenyészállatainak értékét és adottságait.
Az epilepszia megjelenése egy tenyészetben több okból is fakadhat.
Lehet örökletes, okozhatja veleszületett bántalom, illetve kialakulhat egyéb
megbetegedés folyamán. Ha nem vesszük kézbe ennek az alattomosan
támadó betegségnek az irányítását, akkor könnyen eluralkodhat a
különböző fajtákon.
A dolgozat során bemutatásra kerültek a jelenleg ismert
diagnosztikai módszerek mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban.
Sajnos még nagyon messze jár az állatorvos-tudomány a humán orvoslás
ismeretanyagától.
Az esettanulmány során a hazai Kiss-féle diagnosztikai módszert
vettem alapul, amelyben elsődleges a nagyon részletes kórelőzményi
adatok felvétele a tulajdonos elmondása alapján, esetleg video anyagok
készíttetése a rohamokról. Az epilepszia betegség gyanújának felmerülése
esetén mindenképp ajánlott a belgyógyászati, neurológiai és laboratóriumi
vizsgálatokat követően EEG vizsgálatot végezni, ami az agy elektromos
tevékenységét hivatott vizsgálni. Az EEG vizsgálati eredmény és a
rohamtünetek egybevetése alapján kell dönteni minden esetben arról, hogy
milyen képalkotó eljárásokat veszünk igénybe az epilepszia kóroki
tényezőinek tisztázása érdekében. További vizsgálatok indokoltsága esetén
pontos képet adhat az agyról az MRI, bár ez a vizsgálat nagyon drága.
46
Eredményünk alapján a felsorolt diagnosztikai eszközök segítségével
megállapítottuk, hogy különböző társbetegségek mellett a vizsgált
egyednek fronto-temporalis lebeny epilepsziája van secunder
generalizációval. A bevezetett kezelések hatására csökkent a rohamok
száma és erőssége.
47
8. IRODALOMJEGYZÉK
1. Dohy János (1999): Genetika állattenyésztőknek: 59-112
2. Fésűs László, Komlósi István, Varga László, Zsolnai Attila: Molekuláris
genetikai módszerek alkalmazása az állattenyésztésben: 9-54
3. Karsai Ferenc, Vörös Károly (1999): Állatorvosi belgyógyászat, I. kötet, A
kutyák és a macskák betegségei: 365-371, 175-182, 318-322
4. Kiss Gabriella (2008): Kutyák epilepsziáiról mindenkinek
5. Kiss Gabriella (2000): Kutyák epilepsziás működészavarai I., Kisállat Praxis,
2000/1.1: 22-24
6. Kiss Gabriella (2000): Kutyák epilepsziás működészavarai II., Kisállat Praxis,
2000/3.1: 22-24
7. André Jaggy (2010): Small Animal Neurology: 446-467
8. Gyuricza Renáta (2004): A keresztmetszeti digitális képalkotó eljárások (CT,
MRI) alkalmazása kutya koponyájának vizsgálatában, Szakdolgozat
9. Philippe M. Moreau (1999): Klinikai neurológia, Foglalkozás a beteggel
idegrendszeri betegségek esetén, Magyar Állatorvosok Lapja, 2000.01: 45-54
10. Philippe M. Moreau (1999): Klinikai neurológia, Vestibuláris kórformák,
Magyar Állatorvosok Lapja, 2000.02: 97-105
11. A. Ruvinsky, J. Sampson (2001): The genetics of the dog: 87-117, 139-159, 267-
299
12. A. M. Oberbauer, D. I. Grossman, D. N. Irion, A. L. Schaffer, M. L. Eggleston,
T. R. Famula (2003): The Genetics of Epilepsy in the Belgian Tervueren and
Sheepdog, Journal of Heredity, (94/1): 57-63
13. Szabó Ferenc (2004): Általános állattenyésztés: 104-124
14. Zöldág László (2008): Állatorvosi genetika és állattenyésztés: 111-153
15. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt
genetikai betegségei, 1. Klinikogenetikai szempontok, Magyar Állatorvosok
Lapja, 2003.02: 109-114.
48
16. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt
genetikai betegségei, 2. Fontosabb betegségek és állattenyésztési szempontok,
Magyar Állatorvosok Lapja, 2003.02: 115-120.
17. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt
genetikai betegségei, 3. Az anyagcsere-betegségek klinikogenetikája, Magyar
Állatorvosok Lapja, 2003.04: 209-218.
18. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt
genetikai betegségei, 4. A haemostasisos, az immunhiányos, a neurológiai és az
izombetegségek klinikogenetikája, Magyar Állatorvosok Lapja, 2003.06: 330-
414.
19. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt
genetikai betegségei, 5. A szem, az urogenitalis és egyéb szervek betegségeinek
klinikogenetikája, Magyar Állatorvosok Lapja, 2003.06: 415-421.
20. Zöldág László (2003): A háziállatok öröklődő betegségei: 175-349
21. Zöldág László (1998): A kutya tenyésztése és egészségvédelme: 109-142, 317-
434
22. Zöldág László (1995): Kutyagenetika és örökletes betegségek
Internetes irodalom:
1. www.canine-epilepszy.net
2. www.canine-epilepszy.com
3. www.elib4vet.com
4. www.hbjk.hu
5. http://jhered.oxfordjournals.org/content/94/1/57.long
6. www.kutyaepilepszia.hu
7. www.monasystem.hu
8. www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2877138
9. www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2633289
10. www.upei.ca/~cidd
11. www.wikipedia.hu
12. www.wikidictionary.com
49
9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Dr. Zomborszky Zoltán
egyetemi docensnek, aki segítségemre volt a dolgozat elkészítésében. Dr.
Petrási Zsolt tudományos munkatársnak köszönöm a rengeteg segítséget,
amit dolgozatom felépítésével kapcsolatban nyújtott, illetve végig vezetett
a teljes megírási folyamaton és rengeteg hasznos tanáccsal látott el.
Köszönöm Dr. Kiss Gabriella állatorvosnak, aki saját beteganyagaival,
azok diagnosztikai és terápiás tapasztalatainak átadásával személyes
konzultációk keretében vezetett be az epilepszia világába. Nagy
segítségemre voltak a Kaposvári Egyetem Könyvtárának és az Országos
Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központnak dolgozói a
szakirodalom felkutatásában.
50
NYILATKOZAT
Hallgató neve: Mészáros Eszter Mónika Szak, tagozat (munkarend) megnevezése: állattenyésztő mérnök szak, levelező tagozat A diplomadolgozat címe: Az epilepszia és diagnosztikai lehetőségei kutyákban egy esettanulmányon keresztül Alulírott MÉSZÁROS ESZTER MÓNIKA hallgató nyilatkozom, hogy jelen diplomadolgozat a saját munkám, a felhasznált irodalmat korrekt módon kezeltem és az erre vonatkozó szabályokat betartottam. Kaposvár, 2011. május 2. _________________________ hallgató aláírása
KONZULENSI VÉLEMÉNY
A diplomadolgozat értékelése: 1. A dolgozat a hallgató önálló munkájának tekinthető-e? igen nem 2. A hallgató élt-e a rendszeres konzultációs lehetőségekkel? igen részben nem 3. Elfogadhatónak tartja-e a dolgozat szakmai tartalmát? igen nem 4. Figyelembe vette-e a hallgató a konzulens útmutatásait? igen részben nem 5. A diplomamunka bírálatra bocsátható / nem bocsátható 6. Egyéb megjegyzés: Kaposvár, 2011. május 2. _________________________ konzulens olvasható aláírása
Dr. Zomborszky Zoltán egyetemi docens