domosi elet 08 07 - jamk.hués helyeztek ki a környezı fákra a gyerekek. más alkalommal...

2008. JÚLIUS 3. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM

2008. július Dömösi Élet 1

Novák Lajos:

Az Ipoly vize Dömösre tart Sok-sok éve megoldatlan problémája községünknek a je-

lenleg állami tulajdonban lévı, a Nagymarosi vízlépcsı építése kapcsán kisajátított „Bergmann panzió” és a mellette lévı alsó-réti területek gazdátlansága.

Lehangoló látványt nyújt a Visegrád felıl érkezıknek a község elsı háza, a szebb napokat megélt épület omladozó hom-lokzata, a valamikor parkosított kert elhanyagoltsága.

Tudnivaló az is, hogy a Pásztor János utca jelenleg nem is létezik, de még az óvoda kertjének egy része is állami tulajdon, hiszen ezeket a 11-es út tervezett, de meg nem épült áthelyezése miatt kisajátították.

Mindezek rendezése külön-külön is fontos lenne, de mégis az teszi legfontosabbá ezt a területet, hogy erre a területre ter-vezzük a község jövıbeli fogadóterületét.

Az elmúlt másfél évben folyamatosan kerestük annak a lehetıségét, hogy az Alsórét belterületi 831. helyrajzi számú része (10,4 ha) önkormányzati tulajdonba kerülhessen.

Az ingatlan vagyonkezelıjének, mai nevén Nemzeti Va-gyonkezelı Zrt.-nek is sok teendıje akadt, hiszen a terület jogi rendezése majd tíz éve tart.

Tavasszal vetıdött fel bennem az ötlet, hogy ne egyedül, hanem a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen nyújtsuk be az igényünket az állam felé. Úgy gondoltam, hogy a panzió épülete kiválóan alkalmas lehetne a Nemzeti Park számára egy látogató-központ létrehozására.

Megkerestem a Nemzeti Park igazgatóját, aki örömmel fogadta az elképzelést. Amikor a munkatársival körbejárták, megnézték a területet akkor egy újabb gondolat is született: tu-lajdonképpen a Nemzeti Park központjának is alkalmas lehetne az épület és Dömös is, hiszen a Börzsöny és a Pilis közt, illetve a Duna és az Ipoly közelében fekszik.

Szimbolikus hely. Idıközben természetesen a dömösi képviselıtestület is

megtárgyalta, majd egyhangúan támogatta az elképzelést. Ennek birtokában kidolgoztuk az önkormányzat és a nem-

zeti park közötti megállapodást, illetıleg elkészítettük a közös

kérelmünket, amit a képviselıtestület jóváhagyásával benyújtot-tunk a Nemzeti Vagyonkezelı Zrt-hez.

Reményeink szerint a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával nemcsak a Duna-Ipoly Nemzeti Park adminiszt-ratív központjának és látogató központjának lehet az otthona Dömös, de kis szerencsével még a Duna-menti nemzeti parkok nemzetközi központja is nálunk lehet, aminek szintén most ke-resnek helyet.

Természetesen emellett megoldódna a parkolási gondunk, az Alsórét utca megközelítése, illetıleg egy alternatív sportpálya elhelyezését is ide terveztük a parkoló mellé.

Mind a parkoló mind a sportpálya szükségessége idıszerő-vé válhat, hiszen a „VARIUS DRACO Rendezvényszervezı Kereskedelmi Kft.” benyújtotta az Önkormányzathoz, „DÖMÖSI VÁSÁRTÉR” elnevezéső elképzelését.

A tanulmányterv az önkormányzat tulajdonában lévı 11/5 helyrajzi számú, a jelenlegi – tönkretett – sportpályának helyet biztosító 1,7 ha területő ingatlanra készült. A beadványt jegyzı Polgár István ügyvezetı igazgató és Csathó Pál programigazga-tó szóbeli tájékoztatása szerint nemzetközi vásárok szervezésé-vel akarnak foglalkozni, amelybıl 24-et tartanának évente.

A beadvány része a promenádi pincesor átépítése, borkós-tolók megtartására. Elmondásuk szerint a vásártér mintegy 3-4 milliárd Ft-os, a Promenád átépítése pedig 1-1,5 milliárd Ft-os beruházást igényelne.

A képviselıtestület örömmel fogadta az elképzelést, hiszen egy folyamatosan mőködı vásártér munkahelyeket teremthet, és magával vonzhat egyéb vendéglátó beruházásokat.

Azt gondolom, ha a benyújtott elképzelés megvalósítható, technikai akadályai nem lesznek akkor érdemes átgondolni és megváltoztatni az eddigi terveinket, hiszen erre a területre a településfejlesztési koncepciónkban jelenleg faluközpontot ter-vezünk, amely összeköti a Duna-partot a település jelenlegi köz-pontjával.

Ennek a beruházásnak is, de a többi lehetséges fejlesztés-nek is elıfeltétele az, hogy rendelkezzünk településszerkezeti tervvel. Köztudott, hogy a jelenlegi képviselıtestület megörö-költe azt a szerzıdést, amely ennek elkészítésére vonatkozott.

Mára a közös munkának nem nevezhetı kapcsolatunkban odáig jutottunk, hogy a tértivevényesen küldött leveleinket a tervezéssel megbízott fıvállalkozó nem veszi át, az alvállalkozó pedig nem válaszol rá.

Így pedig a fejlıdésünk alap dokumentuma nem készülhet el soha, ezért a képviselıtestület a legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy az önkormányzat eláll a fent említett szerzıdéstıl. Ez a szükséges feltétele annak, hogy egy másik tervezı cégnek meg-bízást adhassunk a szerkezeti terv elkészítésére.

Ez a szerzıdés a „22-es csapdája” mondtuk többen, több-ször.

Megszenvedte a falu, két évet elveszített a fejlıdésébıl, de megszenvedtük mi is, hiszen hosszú hónapok küzdelme, ma már tudjuk, hiába volt.

Többé ilyen csapdába nem léphet DÖMÖS.

Hirdetés

2 Dömösi Élet 2008. július

Hírek


Új építési telkek

A tavalyi év folyamán sikerült a Kincstári Vagyonigazgató-ságtól visszakapnunk öt db, egyenként körülbelül 400 m2-es barackos utcai ingatlant, ezeknek a jogi rendezése, az önkor-mányzat tulajdonába való földhivatali átvezetése végre megtör-tént. Az öt kis mérető telekbıl kialakítottunk egy 1000 m2-es (hrsz. 833/15) és egy 1227 m2-es (hrsz. 833/16) telket, amelyek így már alkalmasak akár családi ház építésére is.

A képviselıtestület legutóbbi ülésén döntött arról, hogy ezeknek a telkeket a jövıben értékesíteni kívánja. Dr. Szabó Attila jegyzı úr elindítja az ehhez szükséges elıkészítı munkát és azt követıen, várhatóan az ısz elején a vagyongazdálkodási rendeletünknek megfelelıen kiírjuk a versenytárgyalást.

Közös képviselıtestületi ülés

Pilismarót és Dömös Önkormányzatainak Képviselıtestüle-tei június 24-én közös testületi ülést tartottak Pilismaróton. Hosszú, több mint tíz éves szünet után került sor arra, hogy kö-zös dolgainkról beszélgessünk, és együtt próbáljunk megoldáso-kat találni azokra.

Elsıként az alábbi három dolog került napirendre: 1. A 11-es számú országos fıút településen kívüli átépítése A két képviselıtestület egyhangúlag döntött az együttes

fellépés mellett, azaz közösen próbáljuk meg elérni a 11-es út áthelyezését a két falun kívülre.

2. Pilismarót és Dömös elektromos energiaellátási színvo-nalának javítása érdekében történı közös fellépés

Szintén közösen kívánunk fellépni az áramszolgáltatóval szemben az áramszünetek és az áramingadozások megszünteté-se érdekében.

3. Körjegyzıség (Pilismarót-Dömös) kérdése A körjegyzıség kérdését a pilismaróti polgármester, Ben-

kovics úr vetette fel. A testületek abban állapodtak meg, hogy felkérik a jegyzıt a részletek kidolgozására. Annyi már most is bizonyos, hogy egy esetleges körjegyzıség egyik község önálló-ságának feladásával sem járna. Önálló polgármesterrel, képvise-lıtestülettel és külön költségvetéssel rendelkezne továbbra is mindkét falu. Az ügyek intézése azután is helyben történne majd. A körjegyzıség elınyei a költségmegtakarításban vannak, hiszen a jegyzın kívül egyes ügyintézık, szakelıadók is közö-sek lehetnek (pl. mőszaki elıadó, építéshatóság). Körjegyzıség esetén a jegyzı bérét az állami költségvetés vállalja magára, ami mindkét falu számára jelentıs megtakarítás lehet.

Focipálya

Áprilisban ifj. Paulusz József képviselıtársunk felvetette, hogy kellene már kezdeni valamit a focipályával.

Két megoldási lehetıség kínálkozott, az egyik a focipályán lévı föld elhordásával visszaállítani régi focipályát, a másik a jelenlegi földkupacot elrendezni és legalább kaszálható állapot-ba hozni. Ezt követıen megkerestünk több földmunkával fogla-kozó céget. Így jutottunk el az esztergomi Közútkezelı Kht. vezetıjéhez is, aki megnézve a területet és a föld mennyiségét rögtön azt mondta, hogy adhat árajánlatot, de a föld elhordása nagyon sokba kerül.

Ugyanakkor azt is megemlítette, hogy a következı hóna-pokban a közútkezelı az Esztergom és Dömös közötti szaka-szon padkatisztítási munkát fog végezni, és felajánlotta, hogy az onnan kitermelt földet ide szállítják. A terület rendezésért termé-szetesen fizetni kellene, de a földért nem.

Errıl a lehetıségrıl tárgyalt a testület, és a támogató döntés alapján kezdıdött meg a munka.

Szó sincs arról, hogy ez a föld rögtön alkalmas lehetne foci-pályának, hiszen a rengeteg szerves anyag, főcsomó mellett némi zúzott követ, murvát is tartalmaz. Azonban a mostani szé-gyenteljes holdbéli táj normális kinézetővé változtatható, és legalább a karbantartását képesek leszünk megoldani.

Községháza

Hajdú Tamás jóvoltából immár végérvényesen KÖZSÉG-HÁZA lett a község háza.

Köszönjük szépen a felajánlását és precíz, lélekkel teli munkáját.

Óvoda


Sebık Istvánné, Jutka óvónéni:

A Szivárvány Óvoda hírei Büszkék vagyunk arra, hogy évek óta – az érdeklıdı szü-

lık gyermekeiknek – heti egy alkalommal tudjuk biztosítani az úszásoktatást. Nem kis feladat számunkra, hogy az úszni járó és az óvodában maradt gyermekekrıl is megfelelıen tudjunk gon-doskodni ezen a napon. A szülıknek, pedig különösen az úti-költség biztosítása nem kis feladat. A pedagógusok és az úszni járó gyermekek szüleivel bizton állíthatjuk, hogy megéri az ál-dozat. A Duna mellett a gyermekek vízbiztonsága, úszni tudása elengedhetetlen. Aki már volt velünk Leányfalun, az úszáson láthatta, hogy fejlettség szerint több úszóoktató foglalkozik a gyerekekkel. A második tanév óta úszni járó kis óvodásaink mélyvízben úsznak, hihetetlen ügyességgel mozogva a vízben. A gerincfejlıdés és a helyes tartás – ami a mai gyerekeknél nem kis gond – egyik legjobb fejlesztıje az úszás.

Itt köszönném meg az Összefogás Dömösért Egyesületnek az úszásoktatás utazási költségeihez nyújtott segítségét, ami ebben a tanévben összesen hetvenezer forint volt. Ez igen jelen-tıs segítség volt a szülıknek, még egyszer köszönet érte.

Idén is elmehettünk Kis Eszter anyuka segítségével a Kis Visegrádi Napok rendezvényére. A játszóudvarban sokféle ér-dekes fejlesztı játékkal próbálkozhattak kicsik és nagyok. Az érdeklıdık kézmőves tevékenységek során hozhattak létre kis alkotásokat, nemezlabdát, fafaragást. Ezen kívül esztergálhattak fagyöngyöt, korongozhattak agyaggal, megpróbálhatták a gyer-tyamártást, kıfaragást, és a nyílhegykovácsolás nehéz mestersé-gét is. A saját maguk által létrehozott dolgokat jobban megbe-csülik a gyerekek is, a kézmőveskedés ezért emberré nevelı hatású ebben az embertelen fogyasztói társadalomban. A soly-

mászatról tartott élımadaras bemutató a gyerekek kedvence. A solymászatról feltett kérdések megválaszolásában idén is ügyes-kedtek az ovisok, jutalmul megtarthatták kezükön többen is a gyönyörő egerészölyvet. Tudatosan törekszünk arra, hogy a gyerekek a természetrıl, annak védelmérıl, a minket közvetle-nül körülölelı Pilisrıl és annak élıvilágáról sokoldalú tapaszta-latot szerezzenek. Ezt szolgálja többek között a havonta szerve-zett „madárovi” foglalkozás is. Az idei foglalkozásokon mada-rász segítségével többek között madárbefogás során a madarak-ról szerezhettek életközeli tapasztalatot, madárodút készítettek és helyeztek ki a környezı fákra a gyerekek. Más alkalommal rovarokat győjthettek és ismerhettek meg, madáritatót készítet-tek az óvoda udvarára. Diavetítésen figyelhették meg a Pilis növény és állatvilágának egy részét. Elképesztett bennünket, hogy a gyerekek által nagy lelkesedéssel és fáradságos munká-val készített hat odúból öt eltőnt. Kérjük, aki ezekrıl tud, rakja vissza a kismadarainknak az óvodások örömére! Köszönjük!

Az iskolába menı gyerekek júniusban elbúcsúztak társaik-tól, az óvónéniktıl, dajkanéniktıl. Erre az alkalomra elkészültek a kis gyapjútarisznyák, amit a búcsúzó gyerekek saját maguk szıttek kis szövıkereten hetekig tartó lelkes munkával. Ezen a napon a gyerekek által felfújt léggömbökkel, és sok szép virág-gal díszítettük az óvoda udvarát és a csoportszobákat. A búcsú-zók fát ültettek az óvoda udvarán. Ezt a szép szokást hagyo-mánnyá szeretnénk tenni. Az elmúlt évben szomorúfüzet, idén tulipánfát ültettünk. Katona Zsolt, Samu és Sebi apukája már a második követ faragja a kis fáink mellé, amit ezúton is köszö-nünk!

Óvoda – Kultúra


Útravalóul a tarisznyában pogácsával, a búcsúztató gyere-kektıl kapott rózsával jártuk be az óvodát. Sok szép verssel, énekkel emlékeztünk az elmúlt óvodai esztendıkre és pillantot-tunk elıre az iskolás élet felé. A Szıkeforrás étterem jóvoltából ünnepi torta elfogyasztásával zárhattuk ezt a szép óvodai ünne-pet. Meghitt bensıséges hangulatban, játékosan éltük meg ezt a napot. A családias légkör ezen az ünnepen az óvodás és az isko-lás élet közötti átmenet természetességét biztosíthatja egy új életszakaszba lépı gyermek számára.

A családi nap hagyományos rendezvénye az idıjárás sze-szélyessége ellenére is jó hangulatban zajlott. A szülıi munka-közösség szervezi ezt az óvodát támogató családi tevékenykedı napot évrıl-évre. Ügyes kező anyukák segítségével kézmőves-kedhetnek kicsik és nagyok. Szülıi felajánlásnak köszönhetjük immár több éve az ugrálóvárat, ami mindig nagyon népszerő, a gyerekek sosem unnak rá. A szülık által győjtött és csomagolt

zsákbamacska is a gyerekek kedvence. A jókedvő munkához a büfében vásárolt sok finomság – amit szintén a szülık készíte-nek – ad még több erıt. A nap fénypontja mindig a tombola, idén is sok szép tombola talált gazdára.

A júniusi hıség napjaiban a gyerekek nagy örömmel vették birtokba a gyermeknapra kapott pancsoló medencéket. Nagyon kedves meglepetés és csodálatos élmény volt az ovisoknak a kishajóra való meghívás, ahol tanulmányozhatták is a hajóséle-tet a kapitány segítségével a gyermekek. Köszönjük Szalai Ba-lázs úrnak a szíves vendéglátást!

Babits Mihály:

Nyár

Esik a nap! Szakad a súlyos, sőrü zápor zuhogva istenigazából. Állok, s nyakamba hull a lángderős ég! Óh gyönyörőség! Részeg darázs ráng körülöttem tág körökben, ide röppen és oda röppen: visszatérı csapongás, lenge hőség... Óh gyönyörőség! Hangos virág kiált, bíbor szinekkel esdve, hogy jöjjön már a bíbor estve, hogy halk pohárka harmatok lehőtsék: Óh gyönyörőség! Tornác fölött szédülve és legyet riasztva fúl a cseléd, liheg a gazda; álmai: friss sörök, mély pince, hős jég... Óh gyönyörőség! Boldog a nap: de boldogság a vágy gyürősse! Boldog a nap, s vágyik a hősre... Szeretlek s bújok tıled, lángderős ég! Óh gyönyörőség!

Közélet


Pálmai József:

Széljegyzetek Amint azt az elızı számban jeleztem, tizenöt évvel ezelıtt

halt meg Vertel József, kétszeres ENSZ-díjas bélyegtervezı grafikusmővész, falunk szülötte. Javasoltam az önkormányzat kulturális bizottságának, hogy vegye fel a kapcsolatot a család-dal a megemlékezés közös rendezése érdekében, melyre várha-tóan augusztus 9-én kerül sor.

A régiek bizonyára emlékeznek arra, hogy a Legény és a Gellai családnak évtizedeken át nagy szerep jutott a révátkelés-ben. Bandi bácsi a háború után egy tisztességes mérető fedetlen kishajót épített néhány helybeli segítségével, az Ajtonyt, ami úgy a hatvanas években került a tatai tóra, ott pedig nem is olyan régen vandálok tették tönkre. Ami most szolgál a tavon az az elızınél kicsit nagyobb, fedett, és az Ajtony II. nevet kapta.

Megemlítem, hogy az Ajtony név eredeti tulajdonosa az egyik magyar törzs vezére volt.

Ide kívánkozik a válasz az elızı számban felvetett gondo-latra, mégiscsak a kulturális bizottságból vagy egyesületbıl kellene valakinek bemutatni azokat a dömösieket, akik eddigi életére különösen érdemes odafigyelni. Én egy tucatnyi nevet tudnék itt felsorolni, nem ártana ıket másoknak is (meg)ismerni.

Ha a Faluházban, a jelenlegi iskolában egyelıre nem talál-kozhatunk velük a bérbeadás miatt, akkor a Polgármesteri Hiva-tal Dísztermében kellene összejönnünk, hogy ki legyen használ-va. Oda meg is hívhatnánk ıket.

Létrejött már korábban egy társaság, ami voltaképpen már korábban megvolt, lényegében az egykori Gazdakör tagjaira épül. Tagjai általában Fabi Jánoséknál találkoznak rendszeresen.

Úgy döntöttek a közlemúltban, hogy a jegyzıvel és a pol-gármester úrral egyeztetve a hónap utolsó péntekén összejönnek vagy a Faluházban vagy pedig a Díszteremben, és nyomon kö-vetik a helyi eseményeket, megemlékeznek a jeles napokról, idınként vendégeket, elıadókat hívnak meg, összehangolják a helyi gazdálkodási lehetıségeket, és beszélgetnek a közös dol-

gokról. Voltaképpen ilyenfajta mőködı közösségre tett utalást az

elızı számban Márton Béla, aki a falu írástudóit szólította meg. Úgy érzem, hogy ez nem esett jól minden beszélni tudónak. A kifejezés nekem is Kodály Zoltán gyönyörő mővét juttatta eszembe, a Jézus és a kufárokat, amikor a fıpapok és írástudók el akarták veszteni Jézust, mivel hogy a nép úgy hallgatá ıt – idézve a szerzıtıl.

Mondta közülünk valaki, hogy e derék lap írói – mármint mi – többnyire csak úgy elbeszélünk egymás mellett, merthogy az illetékesek nem olvassák el az írásokat, nem is reagálnak rájuk. Még szomorúbb, ha mégis elolvassák, és nem tesznek semmit annak érdekében, hogy ne folyjon a mocskos, büdös víz a Mélúton. Kisétáltak-e már arra képviselık vagy az egyesület tagjai, hogy meglássák végre, hogy mi van a Róka háznál hóna-pok óta? És a Prépostsághoz igyekvık is undorral emlékezhet-nek Dömösre, a csend falujára.

Mert ha a Promenáddal együtt felépülne a vásártér a focipá-lya helyén, hol férne el ott 400 parkoló autó a „csend falujá-ban”?

Örülök annak, hogy a képviselık végre szakítottak a rende-zési terv eddigi készítıivel, bár mindez korábban megtörtént volna. Mert a 11-es út tervezését elölrıl kell kezdeni komoly emberekkel.

A héten közös képviselıtestületi ülés volt Pilismaróton. Úgy gondolom, hogy az elindított kapcsolat mindkét település számára elınyös lehet. A lehetıségekrıl sokszor és sok ember-nek kell beszélni, ebben is kíván segíteni a fent említett gazda-köri kezdeményezés, az elképzelés szerinti minden hónap utolsó pénteki FALUFÓRUMÁN.

Kérem, figyelje az összejövetel helyére és idejére vonatko-zó hirdetést, jöjjön el Ön is közénk! Beszélgessünk falunk múlt-járól, jelenérıl és jövıjérıl!

Mártonné Végh Márta:

Néhány kérdés... néhány válasz... Szilágyi Gábor „Néhány válasz néhány kérdésre” c. írásá-

nak egyes megállapításaival szeretnék az alábbiakban vitába szállni.

Kezdjük mindjárt a legfontosabbal – ami a falu jövıjét leginkább meghatározza a Dömöskı Kft. – Pro Arch Kft. – HB-Bau Mérnöki Iroda Kft. – Önkormányzat közötti többoldalú szerzıdés felmondhatóságának kérdésével.

Birtokunkban van a szerzıdés közjegyzı által hitelesített példánya és választott hivatásunkhoz tartozott szerzıdést „olvasni tudni” is. A hiteles szerzıdésszöveg szerint ezt a szer-zıdést meghatározott idıpontig kellett volna teljesítenie a felek-nek, mégpedig 2006. október 31-ig. E határidı után a szerzıdı felek egybehangzó nyilatkozattal megállapodhattak volna – ÍRÁSBAN – új határidıben, de akár meghatározatlan idejő hosszabbításban is. Ezt azonban nem tették – legalábbis errıl sem képviselıtestületi határozat, sem jegyzıkönyv nem tesz említést, tehát a szerzıdés egyoldalúan is felmondható. A képvi-selıtestület különféle okoknál fogva nem mondta fel a szerzı-dést. Ezeknek az okoknak azonban nem ma, hanem már 2006 ıszén, 2007 elején nyilvánosságra kellett volna kerülniük, és képviselıtestületi határozattal kellett volna megerısítést nyerni-ük. Ami a felmondást illeti, a testület már jóval korábban nyu-godtan megtehette volna ezt, de legkésıbb akkor, amikor az ez év január 29-i, Schindler úrral történt megállapodást követıen a rendezési tervbe ismét a megállapodással ellentétesen a „vizes élıhely” minısítés került.

A fentiek értelmében egyszerően értelmezhetetlen tehát az a megállapítás, mely szerint „Most azt kell megfontolás tárgyá-vá tennünk. hogyan tudunk a legkisebb veszteséggel kilépni ebbıl a szerzıdésbıl…” Semmi más tennivaló itt nincs, mint írásban felmondani a szerzıdést, hivatkozva a lejárt határidıre, és arra, hogy a hallgatólagos hosszabbítás, és többszöri egyezte-tés után sem készült el a megfelelı rendezési terv, azaz a szerzı-dés nem teljesült.

„Vesztesége” csak annyiban lesz a falunak, hogy ezután a saját forrásaiból lesz kénytelen megfinanszírozni a rendezési terv elkészítését, ami ugyebár elıfeltétele bármilyen fejlesztés-nek. És vesztesége már ma is van azáltal, hogy a szerkezeti terv hiányára hivatkozva a testület változtatási tilalmat rendelt el, megbénítva szinte minden fejlıdés lehetıségét.

A második problémakör, amit érinteni szeretnék, annak a kérdésnek az eldöntése, valóban „ráér-e a képviselıtestület ak-kor döntést hozni valamely fejlesztési modell támogatására, (kis-, közepes, vagy nagyberuházás) ha idejön egy befektetı, és elénk tárja a konkrét elképzeléseit? Szerintem ez igen kényel-mes, mondhatnám „patópáli” hozzáállás. Egy alapkoncepciót igenis ELİRE kell kialakítani, hogy megszabjuk, milyen irány-ban kívánunk haladni, és ne akkor kezdjünk el egymás között vitatkozni, ki mit szeretne, hogyan képzeli, amikor már dönteni kellene. Egyébként a településfejlesztési koncepció, meg rende-zési terv is mind ezt a célt szolgálná.

Kıhalmi úr, a „Jövıképrıl” írott igen alapos dolgozatában

Közélet


körültekintıen ismertette álláspontját a nagyberuházós modell támogatására vonatkozóan. A magam részérıl csak megerısíte-ni kívánom, hogy kizárólag egy tıkeerıs nagyberuházótól vár-ható el, hogy ne telepedjen rá a falu már meglévı infrastruktúrá-jára, ellenkezıleg, hozzájáruljon, megfelelı összeggel a falu - a beruházáson kívüli - fejlesztési elképzeléseinek megvalósításá-hoz.

Nem értek egyet azzal a megközelítéssel sem, hogy a turis-ták semmilyen hasznot nem hoznak a falunak, „csupán zajt és szemetet, amit nekünk kell eltakarítani utánuk”. Szilágyi úr is elismeri, hogy lehetne ez másként is, ehhez viszont nekünk kel-lene a körülményeket megteremtenünk. Bizony az is egyfajta reklámtevékenység, ahogyan a turistákat fogadjuk. Ha azt a benyomást viszik magukkal, hogy itt utálják, és kinézik a turis-tákat, vajon idejönnek legközelebb is?

Nem vitás, hogy a turistaforgalomnak vannak kellemetlen velejárói, mint a legtöbb fejlesztésnek is – nyilván ez a helyzet a fejlett idegenforgalom miatt irigyelt mediterrán országoknál is – de, ha bevételeket akarunk, hogy a falut fejleszthessük, túl kell lépnünk ezeken, ne az elzárkózásunkról legyünk híresek! Kládek úr remek összefoglalást közöl Dömösrıl a XIX-XX. század fordulóján. A napokban került kezembe egy 1870-ben Heckenast által kiadott honismereti album reprint kiadása, mely Dömös akkori lakosságát „mintegy 1100 fıre” becsüli. De ha-sonló adatot találunk L. Kecskés András a millenniumra megje-lent „Dömös” c. kötetében:” 1880-ban a község lakóinak száma ezerkétszáz fı”. Nos, az eltelt majd 150 év alatt ez az adat nem-igen változott, ami mégiscsak jelent valamit…

Csak csendben jegyzem meg, hogy a falu csendjét és kör-nyezetét nemcsak az esetleg betelepülıktıl, meg turistáktól kell félteni, hanem az idınkénti „kábelégetıktıl”, akik fekete füst-felhıvel borítják be az eget, vagy az amúgy csendes estéken és hétvégeken rodeózó helybeli süvölvényektıl, akik crosspályá-nak tekintik az Álmos herceg útját. Vajon kihez fordulhatunk a megfékezésükre?

Végül, de nem utolsó sorban, szeretném megköszönni Szi-lágyi Gábornak, – hogy egyetlenként a testületbıl – válaszokat próbált adni egy sor kérdésre, melyek közül nem egy már vagy 18 hónapja lóg a levegıben (vagy fejezıdött ki írásban, pl. e lap hasábjain is). Ez alkalommal emlékeztetném az önkormányzat prominenseit a választás elıtt tett ígéretre: a pontos és tárgysze-rő tájékoztatás nyújtására. Mégis úgy tőnik, mintha zaklatásnak, piszkálódásnak vennék a lakosság ilyen irányú észrevételeit.

Kedves Márti Néni!

Bevezetésül szeretnék egy dolgot elmondani, amit cikke megírásakor még nem tudhatott, hiszen késıbb történt. A képvi-selıtestület a június 25-i testületi ülésen határozatot hozott a Dömöskı Kft. – Pro Arch Kft. – HB-Bau Mérnöki Iroda Kft.– Önkormányzat közötti négyoldalú szerzıdés felbontásáról.

Kicsi, közepes, vagy nagy fejlesztési modellt támogatunk-e? Mind a településfejlesztési koncepció, mind a készülı szerke-zeti terv lehetıvé teszi bármelyik fejlesztési modell megvalósu-lását. Véleményem szerint a testület túlnyomó többsége is egyetért Kıhalmi úr jövıképével, övezeti elképzeléseivel – re-ményeim szerint egyszer hivatalosan is magáévá teszi azokat –, tehát az alapkoncepció ki van alakítva, a fejlesztési irányok meg vannak szabva, szó sincs „patópáli” hozzáállásról. Azonban az, hogy milyen mértékő fejlesztés valósul meg egy lépcsıben, nem kizárólag a mi akaratunktól függ, hanem a beruházóétól is. Ha az beleillik az általunk kialakított alapkoncepcióba, akkor mére-tétıl függetlenül támogatni fogjuk.

A turistaforgalomról. Nem a turistákat tiltottuk ki a faluból, csak az autókat. Nem Dömös az egyetlen település se Magyaror-szágon, se a világban, amelyik ilyen, vagy olyan okból nem képes, és ezért nem is hajlandó a területére a jármőforgalmat beengedni. Dömös azért kényszerült erre a döntésre, mert a falu infrastruktúrája nem képes elviselni a rendkívüli mértékben megnövekedett jármőforgalmat, ahogy azt a cikkemben írtam. Azt is írtam, hogy támogatjuk az olyan vállalkozásokat, ame-lyek szolgáltatásaikkal a turisták felé fordulnak, és ezzel nem csak bevételre tesznek szert, hanem vonzóbbá is teszik a falut.

Ezen kívül úgy a településfejlesztési koncepcióban, mint a készülı rendezési tervben szerepel a turisták fogadására alkal-mas terület, parkoló kialakítása, WC-vel, büfével, stb. Ez is a falu vonzerejének a növelését szolgálja, és a megvalósításán már most dolgozunk, remélem mielıbb sikerül eredményt elérnünk.

Mégis mit kellene még tennünk a jobb tájékoztatás ügyé-ben? A képviselıtestületi ülésekrıl videofelvétel készül, és az lejátszásra kerül a képújságban, az ülések jegyzıkönyvei – ha némi késedelemmel is, de folyamatosan – felkerülnek a község honlapjára. Az újságban minden fontos eseményrıl hírt adunk. Azonban mégsem kopogtathatunk be minden dömösihez, hogy tájékoztassuk a legfrissebb történésekrıl. Aki tájékozódni akar, megtalálja a forrást, nem titkolózunk. Tisztelettel: Szilágyi Gábor

Az Összefogás Dömösért Egyesület és Dömös Önkormányzata szervezésében

UTCABÁL

lesz a Községháza melletti parkolóban, augusztus 2-án 19 órai kezdettel.

A tánczenét a budapesti Csepregi Trió szolgáltatja 19 órától hajnali 2 óráig vagy tovább.

Ételrıl-italról a Szıkeforrás étterem gondoskodik többek közt az alábbiakkal: bográcsgulyás, sült keszeg, sült kolbász, kürtıs kalács, sósperec, fagylalt,

csapolt sör és mindenféle italok.

300 m2-es sátor és a diófa alatt múlatjuk az idıt.

Asztalfoglalás a hivatalban, telefon: 33/507-050

Iskola


Fuziné Dakos Éva:

Bozóky Mihály Általános Iskola hírei

2008. május 30-án három évfolyam 4. 6. és 8. osztály vett részt az országos kompetencia-mérésben. A 4. osztály három órás, a másik két évfolyam négy órás tesztet írt.

Az elmúlt év kompetenciamérés eredményeire igen büsz-kék lehetünk, a környékbeli iskolák eredményeinek megismeré-se során kiderült, hogy a pilismaróti Bozóky Mihály Általános Iskola (Dunabogdánytól-Esztergomig) az összes általános isko-lát tekintve érte el a legjobb eredményt:

Olvasás, szövegértés: – Iskolánk átlaga 592 – Országos átlag 497 – Községi átlag 468 – Közepes községek átlaga 463 Matematika: – Iskolánk átlaga 541 – Országos átlag 491 – Községi átlag 469 – Közepes községek átlaga 469 Iskolánkban már hagyomány, hogy május végén IS-IS

Napot szervezünk. Ez sokféle és sokszínő programot takar.

Kézmőves délután: ahol szabadon választható (Pl: origami, póló festés, bábkészítés, batikolás, karkötı készítés, gyöngyfőzés, aszfalt rajzolás, kavics festés).

Sport délután: kosaraztunk, fociztunk. Az osztályok mér-ték össze erejüket és ügyességüket váltó- és sportversenyeken.

A Ki Mit Tud-on mutatkoztak be mővészeti szakköreink – Néptáncosaink kis és nagy csoportja, – Mazsorettes lányaink, – Irodalmi színpados elsı és második osztályosaink, – Irodalmi színpados harmadik és negyedik osztályos cso-

portja. Jó hangulatú, vidám délutánt szereztek a résztvevıknek. A tanulmányi kirándulásokra június második hetében

került sor. Az alsó tagozatosaink a környék (Esztergom, Dömös, Zebegény és Budapest) nevezetességeivel ismerkedtek.

A felsısök Eger és a Balaton környékén tettek felejthetetlen kirándulást.

Mindannyian kicsit fáradtan, de élményekben gazdagodva tértek haza.

Szintén a hagyományokat ápolva június 14-én tartottuk a tanévzáró és a ballagási ünnepségünket. Legkiválóbb tanulóink és sportolóink a dicsérı oklevél mellett könyvjutalomban része-sültek.

A húsz ballagó nyolcadikosunktól az igazgatónınk névre szólóan vett megható búcsút, értékelve a nyolc évet, biztatva ıket az elıttünk álló akadályok sikeres leküzdésére.

Itt köszönte meg a szülıi munkaközösség aktív részvételét a tanév rendezvényein. A dömösi szülık közül kiemelve Takácsné Gyenes Ildikó és Dani Szabó Eszter munkáját.

Bár már javában tart a szünidı itt kívánunk minden kedves diá-kunknak jó pihenést, élményekben gazdag, balesetmentes vakáci-

ót, hogy szeptemberben feltöltıdve újra találkozhassunk!

História


Kládek László:

Mővelıdési lehetıségek Dömösön

A falu mővelıdésének központja az iskola volt, amely az 1876-os egyházlátogatás szerint „padokkal, táblával és a szüksé-ges felszereléssel el van látva”. Adamka Albert volt a tanító és egyben „orgonamester”. Ebben az évben 76 fiú és 60 leány járt az iskolába, de jobbára csak télen jelentek meg, és egyikük sem fizetett fizetett.

A tanító évi jövedelme a következıképpen alakult: A köz-ségtıl 42 forintot kapott készpénzben, valamint szénát és 28 pozsonyi mérı rozsot 28 forint értékben. Az uradalom 10 öl fát adott, ez 39 forintot tett ki. További jövedelmei: stóla: 15 forint, különbözı alapítványok: 5 forint, és 1/6 telekbıl 6 forint. Ez a földterület három részben helyezkedett el: Duna-dőlı („hosszú földek”), Tófenék-dőlı és a Kenderes. Mindegyiket a hívek mőveltek.

1879-ben az addigi segédtanítót, Csimrák Jánost nevezték ki „rendes kántortanítónak”. İ 1863-tól 1868-ig Szalkán volt segédtanító, majd attól az évtıl Dömösön tanított.

Az 1890-es években iskolánk felszerelése „kielégítı” volt, bár nem rendelkezett sem könyvtárral, sem testgyakorlótérrel. A „mindennapos” oktatásban 125, míg az „ismétlıben” 48 tanuló vett részt. Utóbbi oktatási formában a tanköteles koron túl lévı, de tovább nem tanuló gyerekek 15. életévük betöltéséig voltak kötelesek részt venni. Télen öt, nyáron pedig heti két órát tartott ez a „tanfolyam”.

Csimrák János 1910 szeptember elejéig töltötte be állását, ekkor nyugdíjba vonult. Utódja Rencz János lett, aki rövid ideig Pilismarót-Basaharcon tanítóskodott. Jövedelme elıbb 1388, majd 1894 koronára emelkedett.

1903-ban „II. tanítói állomás” is létesült Dömösön. Az 1910-es évekig Gotschall Mária „tekintetes asszony”, majd 1919 és 1920 fordulóján rövid ideig Körösi Julianna (aki hama-rosan „eltőnt”), 1920-tól pedig Gergelics Mária farnadi mene-kült tanítónı töltötte be ezt az állást. A státusz államsegélyes volt, a 400 koronás községi hozzájárulást elıbb 850, majd 1050 koronára egészítette ki a kormányzat.

A református iskolában egy tanító dolgozott. 1901-tıl 1908-ig Kolozsi József, 1909-tıl öt éven át Szınyi Sándor, majd 1915 után Kovács Dániel, aki Pestszentlırincrıl jött Dömösre.

Az iskolaszék, melynek elnöke 1912-ben Bliesz Ádám volt, igyekezett a tanítók életkörülményeit lehetıség szerint javítani. Felvetıdött, hogy a tanítónıi lakáshoz konyhát építenek „házilagos” kivitelezésben. Két évvel késıbb a fıkáptalan új tanítónıi lakás terveit küldte el. De az iskolaszék tagjai – ismer-ve a tanítónı „kötekedı” természetét – elutasították az elképze-lést, mivel az új lakás ajtaja csak egy méternyire lett volna a kántortanítóétól! A tagok egyébként sokallták a gyakori ablaktö-réseket, és hathatós intézkedéseket tettek az iskolakerülık ellen. Mivel sokan a büntetést sem voltak hajlandók kifizetni, egye-seknél végrehajtást rendeltek el.

1915-ben újabb gyermekintézmény lehetısége is felmerült: a képviselıtestület a „napközi otthon”, azaz az óvoda alapításá-nak lehetıségérıl tárgyalt. Taxner Béla erdımérnök úgy vélte, hogy tegyék „közhírré” az alapítási szándékot, felmérendı az igényeket.

1909-ben a vármegye alispánja rendeletet adott ki nép-könyvtárak felállításáról. A dömösi képviselıtestület „egy-hangúlag magáévá” tette a gondolatot, de a község anyagi hely-zete nem tette lehetıvé az önálló könyvtáralapítást, ezért a föld-mővelési miniszterhez fordult ez ügyben. Azt kérte, adomá-nyozzon a falunak egy könyvtárat a hozzá való könyvszekrény-nyel.

A kérést meg is fogalmazták, sıt könyvtári szabályzatot is szerkesztettek. E szerint a könyvtár használata ingyenes, kezelı-je Roskoványi Andor jegyzı. Minden vasárnap 8 és 10 óra kö-zött lesz majd nyitva. Tagja lehet „minden megbízható lakos”. Egyszerre csak egy könyv kölcsönözhetı, két heti idıtartamra. Más falubéli lakos is lehet tag, de ehhez két jótálló szükséges.

Ha valaki megrongál egy könyvet, akkor meg kell térítenie az árát, ha elveszíti, az árán felül 1 korona büntetést is fizet. Azt a képviselıtestület dönti el, „hogy mely könyvek lennének a nép-könyvtárba beszerzendık”.

Közlekedésfejlesztési tervek és adottságok

az I. világháború elıestéjén Az elsı világháborút megelızı évben úgy tőnt, hogy

Dömös jelentıs fejlıdés elé néz mind a közüzemi ellátás, mind a közlekedés terén. 1913-ben elektromos világítás bevezetésé-nek lehetıségét mérlegelték a képviselık. Egyhangúlag elhatá-rozták, hogy Zöld Józsefet és Rencz Jánost küldik tárgyalni a meg nem nevezett céghez.

Ugyanebben az esztendıben komoly lehetıségként merült fel villamos vasút létesítése. A testület – átérezve a kérdés nagy horderejét – rövid idın belül összehívandó újabb közgyőlésen tárgyalja majd a vasút ügyét, melyre a járási fıszolgabírót is meghívják.

A vasút Szentendrétıl indult volna, és érintve Visegrádot, Dömösön ért volna véget. A képviselık a falu jól felfogott érde-két tekintve „anyagi és erkölcsi pártfogásba” vették annak ügyét, világosan látva elınyét. A vasút megbízható és gyors összeköttetést biztosított volna a fıvárossal, lehetıvé téve sok budapesti lakos letelepedését Dömösön. Jelentıs gazdasági ha-szonnal is járt volna: kényelmesen és gyorsan meg lehetett vol-na oldani a fıvárosba irányuló gyümölcs- és zöldségszállítást a tavaszi-ıszi hónapokban. A beruházás 25 ezer koronába került volna, de a község ingyen biztosította volna a szükséges terüle-tet a vasutat üzemeltetı vállalat részére, mivel mindenki elıtt nyilvánvaló volt, hogy az ingatlanok értéke is „hatványozódni fog” a faluban. Csak abban nem tudtak megegyezni, hol legyen a vasút végállomása. Sokan a Templom térre gondoltak, de fel-merült a mostani Petıfi tér lehetısége is.

A villamos vasút nagyszerően egyesítette volna a vonat és a hajó elınyeit, azok hátránya nélkül: egész éven át megfelelı kapcsolatot nyújtott volna a közlekedıknek Szentendréig, és onnan tovább a fıvárosig.

Ekkoriban két – meg nem nevezett – dömösi lakos autó-buszjáratot kívánt Dömös és Esztergom között létesíteni, amihez 500 korona támogatást kért a képviselıtestülettıl. Ezt az elkép-zelést viszont nem fogadták nagy lelkesedéssel, mivel „a járat a község fejlıdését nem mozdítaná elı”, és a szükséges pénz sem állt rendelkezésre.

Ma – amikor fı tömegközlekedési eszközünk a busz – ne-hezen érthetıek a visszautasítás indokai. Talán nem volt nagy az Esztergomba irányuló utasforgalom, az ottani piacra szánt ter-mékeket nehéz lett volna egy kismérető jármővön szállítani. Az is feltételezhetı, hogy a járat üzemköltsége magas lett volna, így a menetjegyek sem lettek volna olcsóak.

Hitélet


Baltás-Kapornai Szilvia:

SZENT ANNA és SZENT JOACHIM (július 26.)

Július 26-án ünne-peljük Szőz Mária szüle-inek, a család védıszent-jeinek, Szent Anna és Szent Joachim ünnepét.

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Bol-dogságos Szőz Mária szüleirıl. Legendájuknak és tiszteletüknek forrásai az apokrif írások, elsı-sorban Jakab elı-evangéliuma. A két név jelentése figyelmet érde-mel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig:

Isten megvigasztal. Az ünnep a 13-14. században terjedt el Európában, amikor

a misztikus isteneszme iránt megcsappant a figyelem, és az evi-lági boldogulás vágyának kísérıjeleként Jézus ember volta felé fordultak a hivık. Ez a szemléletváltozás a keresztes hadjáratok és zarándoklatok Szentföld-élménye nyomán támadt érdeklı-dést is tükrözi, és megteremti a szentatyafiság kultuszát. Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, s az 5-6. században e föltételezett szü-letési hely fölé bazilikát építettek, ennek fölszentelési napja volt július 26.

Szent Anna tiszteletérıl Bálint Sándor a következıket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatos-ságát a kultusz sokrétősége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövımunkások, csipke-verık, seprőkötık.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdaná-ban az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élı tabernáku-lumot, Máriát a méhében hordozza.... a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzsébıl, Anna és Mária méhébıl sarjadt a Szılıtı: belıle termett a megváltás bora, (a megváltó Vér). A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.”

A legenda elbeszélése szerint Szent Anna a Názáretben élı Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségébıl és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. Joachimnak megjelent Isten angyala és megvi-gasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Ezután Joachim hamarosan meghalt.

A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szent-család Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám ke-belére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, ıt is a mennyor-szágba vitték.

Szent Anna és Joachim személyükben összefoglalják a család lényegi fogalmát. A gyermeket váró édesanyák a könnyő szülés és a termékenység érdekében imádkoznak Szőz Mária édesanyjához. A két szenthez szóló mindennapi imának a célja

az is, hogy a család ne feledkezzen el arról a szerepérıl, amelyre Isten hívta: hogy váljon az egyházi élet alapvetı elemévé, amely tovább tudja adni a hit ajándékát. Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra vá-lasztottad, hogy tılük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ı közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvös-séget, melyet minden nép számára ígértél Az elıttünk álló egyházközségi program:

Dobos Károly:

„Rendnek muszáj lenni!”

Idézte hitelesen oroszul Péntek Lajos barátom, az egykori nagybajuszos diktátor szavait, amikor ügyes-bajos dolgaimat intéztem hivatali asztalánál. Mi magyarok ugyan nem így mond-juk, hanem, hogy: „Rend a lelke mindennek!” s valóban ez nem is hangzik annyira parancsoló módon, mégis megérthetjük belı-le az eligazítás szándékát.

Kapóra jött ez a gondolat most, mert az elmúlt napokban tartottuk meg a Református Egyházi Napokat a Dunántúlon. Rövidítve a „REND”-et. Ez a rendezvény a dunántúli reformá-tusok találkozója volt a Komárom-Monostori Erıdben. Ezen az alkalmon a református gyülekezetek képviselıi győltünk össze mintegy nyolcezren hogy megerısödjünk testvéri egységünk-ben. Minden rendezvényt, eseménysorozatot, akár vallásos, akár sport, vagy zenei alkalom legyen is az, valakinek, vagy valakik-nek el kell határozni, meg kell tervezni , meg kell rendezni, hogy minden dolog rendben történjen, s ne legyen rendzavarás.

Így volt ez az Erıdben is. Minden szolgálattevınek meg volt a maga feladata, a lelkipásztori szolgálattól az ivóvízellátá-son keresztül a kapuırségig. Így van ez nagyobb léptékben is országokon belül is. Gondoljunk csak bele. hogy csak kis Ha-zánkban a magyar társadalomban mennyi szolgálattevı dolgo-zik azon hogy rendben menjen a magyar társadalom, azon belül a családok és egyének élete – és így van ez az egész világmin-denségben. Mindennek rend a lelke! Ez a Lélek Aki megtervez-te és megvalósította ezt a világot hogy jól legyen dolgunk ben-ne! Mégis mit látunk?! Egy csomó rendetlenséget, ami megnyo-morítja az emberek életét.

A Tv-ben vallotta egyik irodalmárunk, hogy İ úgy látja hogy nem rend van, hanem káosz a világban, és mi emberek igyekezünk benne rendet teremteni. – A Lélek rendet teremtett, – a Gonosz pedig igyekezik ezt a rendet szétzilálni! Ott kezdi, hogy azt sugdossa nincs is Alkotó! Nem is látta még senki! Pe-dig emberi formában Jézus Krisztusban megjelent közöttünk, és ez a tény nem tagadható.

Mert Isten úgy szerette ezt a világot, (benne személy szerint engem, és Téged kedves olvasó) hogy az İ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz İbenne, el ne vesszen, hanem örök élete le-gyen. Kinek hiszünk? A Gonosznak, aki szét akarja dobálni belsı és külsı rendezett életünket, és a teljes pusztulásba kerget bennünket, vagy Jézus Krisztusnak, Akinek segítségével le tud-juk gyızni a Gonosz erejét, hogy éljünk Általa? Isteni rend, vagy sátáni káosz! Melyiket választod? Nem muszáj, de lehet!!!

Július 27. (vasárnap) Nagyszülık köszöntése a szent-misén Jármővek megáldása, Szent Kristóf áldásának kérése a jár-mővezetıkre

Hirdetés – Impresszum


Dömösi Élet Felelıs szerkesztı/fıszerkesztı: Szilágyi Gábor

Szerkesztıség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztıség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail: [email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban

Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a

www.domos.hu internetes oldalon olvasható.

Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803

[email protected]

Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklıdésre számot tartó mondanivalója

van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitıl elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is,

ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különbözı véleményeknek.

A beküldött írások tartalmáért nem vállalunk felelısséget, azokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztı, győlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvetı emberi jogokat sértı vagy trágár, stb. írásokat.

A klasszikusoktól az argentin tangóig a DEVICH ENSEMBLE koncertje

MŐSOR:

Beethoven: B-dúr trió Op.11. I. és II. tétel Mozart: Esz-dúr, „Kegelstatt” trió K.498. Piazzolla: Four seasons of Buenos Aires Oblivion Bragato: Milontan Helyszín: a Községháza Díszterme Idıpont: július 27. (vasárnap) 18 óra

A DEVICH ENSEMBLE: Devich Gábor - klarinét Devich-Miskolczi Anita - cselló Devich Hanna - zongora

Az együttes tagjai küldetésüknek tekin-

tik az egykor divatos kamarazene mőfaj megkedveltetését, és rokoni szálakkal is kö-tıdnek egymáshoz.

Devich Gábor klarinétmővész – a Szent István Konzervatórium tanára, számos élvo-nalbeli kamarazenekar tagja – feleségével, Miskolczi Anita csellómővésszel – az Ope-raház zenekarának tagjával – és Hollandiá-ban élı testvérével Devich Hanna zongora-mővésszel – a Devich Trio alapító tagjával – muzsikálhat együtt ebben a formációban. Nagy sikerő koncerteket adtak hazai pódiu-mokon, Németországban, Ausztriában és Hollandiában.

Itthoni találkozásuk egyben „zenei ki-rándulás” is, a klasszikus zenébıl az argen-tin tangó távoli, különleges világába.

MUNKALEHETİSÉG

Jó kézügyességgel rendelkezı nıi munkaerıt keresünk

hosszútávra visegrádi mőhelybe, egész napos, állandó, betanított munkára.

Jelentkezés a 06-30-9540-898-as számon.

Hirdetés


domosi elet 08 07 - jamk.hués helyeztek ki a környezı fákra a gyerekek. más alkalommal...

Documents