EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEMBölcsészettudományi Kar

ALAPSZAKOSSZAKDOLGOZAT

Az 1848–49-es szabadságharc katonai hagyományőrzése a rendszerváltás után

Témavezető: Készítette:Dr. Tapolcai László Mártonffy Saroltadjunktus történelem alapszak

2011

Tartalomjegyzék

Bevezetés 3

I. A szabadságharc hadserege 5

I.1. Tüzérség 5

I.2. Gyalogság 6

I.3. Lovasság 8

I.4. Egyéb alakulatok 12

II. A szabadságharc fegyverzete és felszerelései 13

II. 1. Fegyverek 13

II.1.1. Gyalogsági lőfegyverek 14

II.1.2. Gyalogsági szálfegyverek 16

II.1.3. Lovassági lőfegyverek 17

II.1.4. Lovassági szálfegyverek 20

II.1.5. Tüzérség fegyverei 23

II. 2. Honvédegyenruhák 26

II. 3. Ló felszerelés, ló szerszámok 32

III. Kezdetek 33

IV. Hagyományőrző csapatok 39

V. Rendezvények 56

V.1. Csatabemutatók 56

V.2. Egyéb rendezvények 62

VI. Jogszabályok 62

Összegzés 66

Irodalomjegyzék 69

Mellékletek 72

1

„A katonai hagyományőrző szervezetek célja, hogy kifejezzék a nemzethez, a kultúrához, és a közösséghez való tartozásukat, illetve

„elősegítsék” a történelem során egymás ellen harcoló népek megbékélését.”1

1 Ármádia. 2000. 1. évfolyam 2. szám. 49.

2

Bevezetés

Az 1848–49-es szabadságharcról már számtalan szakirodalom született, a legkülönbözőbb

szemszögekből vizsgálva a témát. Politika- és eseménytörténettel foglalkoznak Katona

Tamás, Hermann Róbert, Bona Gábor, Kovács István, Zachar József, Zachar Péter,

Nemeskürty István, Babucs Zoltán munkái. Hadtörténeti szempontból is több történész is

feldolgozta már a témát, többek között Csikány Tamás és Kedves Gyula. Pászti László

pedig kifejezetten a kiképzés és harcászat, főleg a fegyvernemek kapcsolatait vizsgálta

doktori disszertációjában.

Kedves Gyula emellett, egyedülállóan a szabadságharc alatt használt fegyverek

működését és szerkezetét is tanulmányozta. Kutatásaim során megfigyeltem, hogy

mindenki más, aki ehhez a témához nyúlt az ő alapkutatásait használta fel, és Kedvesre

hivatkozik munkáiban.

Azonban van egy szegmense ennek a területnek, amely még feltáratlan, bár közvetlenül

a szabadságharc eseményeivel foglalkozik. A katonai hagyományőrzésről eddig még nem

jelent meg tudományos munka, véleményem szerint azonban kétségkívül figyelmet

érdemel, hiszen olyan értékeket képvisel és közvetít a magyarság, valamint a külvilág felé,

amely mindenképpen említésre méltó. Ezért is döntöttem úgy, hogy a szakdolgozatom

témája az 1848–49-es szabadságharc katonai hagyományőrzése lesz. Igaz sok más korszak

képviselője helyet kaphatna egy ilyen munkában, viszont 1848–49 az, ami közel áll

hozzám, mivel én is tagja vagyok egy hagyományőrző egyesületnek.

Dolgozatomat két részre osztottam. Az első felében, azon belül is az első fejezetben,

ismertetem a különböző fegyvernemek szabadságharc alatti történetét, új alakulatok,

csapatok létrehozását, kizárólag a hadtörténetre, és a hadászatra korlátozva a történelmi

hátteret. Nagy vonalakban kitérek a magyar hadvezetés nehézségeire, a felmerült

problémáira is. Dolgozatomnak ez a része Csikány Tamás és Kedves Gyula munkásságán

alapszik, de természetesen Hermann Róbert, Kovács István és Bona Gábor munkáit is

alaposan áttanulmányoztam e témában

A második fejezetben kifejezetten a szabadságharc alatt használatos fegyverekről, azok

szerkezetéről, típusairól, használatáról, valamint a különböző huszárezredek és a

honvédsereg felszereléseiről és ruházatáról írok, hiszen ezek alapján tudunk életre kelteni

egy huszárbandériumot, tüzér, illetve gyalogos csapatot és újrajátszani egy-egy csatát.

Ezért érzem elengedhetetlennek a hosszabb történelmi áttekintést a fő téma előtt.

3

Kedves Gyula: Fegyverek a szabadságharcban c. munkáját vettem alapul, de

természetesen más történészek, illetve fegyverszakértők munkáját is felhasználtam.

Alapvetően azt figyeltem meg, hogy az elöltöltős fegyverek működését illetően minden

általam olvasott szakirodalom (Csikány Tamás munkáinak a kivételével,) ugyanazt a

szókincset használja. Például Hermann Róbert: 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete,

a „Fegyverzet” c. fejezete is Kedves Gyula fent említett tanulmányán alapszik, emiatt a

szóban forgó részeknél csak Kedves munkájára hivatkoztam.

Ezután következnek a hagyományőrzéssel foglalkozó fejezetek, melyekben a következő

kérdésekre keresem a választ:

1. Kik és milyen indíttatásból indították el ezt a mozgalmat?

2. Nagyságrendileg mennyi és milyen csapatok alakultak 1989 után?

3. Hogyan működnek a csapatok, mint egyesület, és mint katonai egység?

4. Hogyan jutnak hozzá a felszerelésekhez, fegyverekhez, egyenruhákhoz?

5. Milyen 1848–49-es hagyományőrző rendezvények vannak?

6. Mi szükséges egy csatabemutató, illetve egy nagyobb, több napos

rendezvény megszervezéséhez?

7. Milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek a hagyományőrzők?

8. Milyen jogi háttere van a katonai hagyományőrzésnek?

9. Mennyire befolyásolja az aktuálpolitikai helyzet a katonai

hagyományőrzést?

A harmadik fejezet a hagyományőrzés kezdeteiről szól, a csapatokat a negyedikben

vizsgálom. Az ötödik pedig a hagyományőrzők által rendezett rendezvények, bemutatók

megszervezésével foglalkozik, egy-két mondatban összefoglalva a vizsgált csata menetét

1848–49-ben. A következőkben térek ki a jogi feltételekre.

Ismereteimet a témában az egyesületi alapítókkal, valamint hagyományőrzőkkel

készített interjúk, a csapatok honlapjain található információk, és természetesen személyes

tapasztalatok útján szereztem.

4

I. A szabadságharc hadserege.

A hadsereg alapvető harcászati egysége a tüzérüteg, a gyalogoszászlóalj és a lovasszázad

volt.2 Ezek létszáma még nem tette nehézkessé a mozgást, ám az ellenálló képessége is

megfelelő volt, valamint a parancsnok még hanggal át tudta fogni.

I.1. Tüzérség

Különböző változtatások után kialakult gyakorlat szerint végül 3, 6, 12, 18 fontos gyalog-,

6 fontos lovas- és röppentyűütegeket rendszeresítettek.3 A honvédütegek nyolc lövegből

álltak, ez a későbbiekben nagyobb tűzerőt biztosított a honvédseregnek. A löveg anyag

mérete viszont komoly hátrány jelentett, így csak kisebb űrméretű ütegeket tudtak

létrehozni.4

A legelterjedtebb a 6 fontos gyalogüteg volt, amely négy 6 fontos ágyúból és két 7

fontos tarackból állt.5 Szükségből alakítottak 3 fontos ütegeket is, 12 fontos ütegből

összesen hét volt a honvédseregnél, 18 fontos egy sem. Öt röppentyűüteget is szerveztek,

ezek azonban nem hat, hanem négy állványból álltak.6 Az üteg személyi állománya

egyrészt tüzérekből, másrészt szekerészekből állt. A parancsnokon kívül egy tűzmester,

négy tizedes, valamint hatvan bombász és tüzér, illetve egy tisztiszolga képviselte a

fegyvernemet. A szekerészeket egy őrmester vezette. Alárendeltségébe tartozott három

tizedes vagy altizedes, harminckilenc közlegény, két kovács és egy nyerges katona. A hat

lövegen kívül hat lőszeres kocsi, egy kovácsműhely kocsi, két poggyászkocsi, két

takarmányos szekér, illetve egy további fedeles kocsi tartozott az üteghez. A lövegeket és a

lőszerkocsikat négy-négy ló húzta, ezen kívül még további harmincegy ló volt az ütegnél

rendszeresítve. Az üteg lőszerkészletét az ún. „böröctárban” és a lőszerkocsikon tárolták. A

tüzérek a lövegeket általában gyalogosan kísérték, csak szükség esetén ültek fel a

kocsikra.7

Az ütegek másik jelentős csoportját a lovasütegek képezték. Létrehozásukra azért volt

szükség, mert a könnyebb, s ezért gyorsabban manőverező osztrák lövegekkel szemben az 2 CSIKÁNY Tamás: A magyar honvéd tüzérség megszervezése és alkalmazása az 1848/49-es szabadság-harcban. Új Forrás 1998/6. 128–133. (továbbiakban: CSIKÁNY, 1998/A)

3 CSIKÁNY Tamás: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban, Tinta Kiadó, 2000 13. (továbbiakban: CSIKÁNY, 2000)4 HERMANN Róbert: 1848–1849 A szabadságharc hadtörténete. Korona Kiadó, Budapest 2001, 62. (továbbiakban: HERMANN, 2001)5 CSIKÁNY, 2000. 13.6 HERMANN, 2001. 62.7 CSIKÁNY, 2000. 13.

5

ő tüzérsége hátrányba került. Mivel ezeknél az ütegeknél minden tüzérnek saját lova volt,

és több lovat fogtak a lövegek elé is, a tüzérségnek ez a fajtája az adott kor körülményeihez

képest rendkívül mozgékonnyá vált. Ezen ütegek elsősorban a lovasságot támogatták, de

gyorsabban közelebb tudtak menni az ellenség harcrendjéhez is, így hatásosabban

tevékenykedhettek, mint a gyalogos ütegek.8

Az ütegek harmadik csoportjába a röppentyűk tartoztak. A röppentyűütegben hat

állvány volt, állványonként az ütegnél kettő, illetve a különböző szintű tartalékoknál

további kilenc lőszerkocsi. Az ütegnél egy tiszt, egy tűzmester, három tizedes és

harminchat fő legénység szolgált. Egy állványt öt fő szolgált ki.9

Az 1848 végére az ütegeket úgy állították össze, hogy megfelelő arányban legyen a

gyalog-, illetve a lovas, valamint a nehézüteg. Ekkor már a minél gyorsabb felszerelés volt

a cél. Ahogy egy üteg összeállt, indították a hadszíntérre, és ezt elsősorban a löveg

felszerelése és a megfelelő fogatok kiállítása határozta meg.10

I.2. Gyalogság

Ebben az időben a legfontosabb fegyvernemnek a gyalogság számított. A tűzfegyverek

elterjedésével a gyalogság fokozatosan átvette a vezető helyet a lovasságtól.11 Létszámát

tekintve is a legnagyobb, s a tűzharcra és a kézitusára, valamint támadásra és védelemre

egyaránt alkalmas. A gyalogság megszervezése a legolcsóbb, így egyáltalán nem

csodálható, hogy az 1848–49-es szabadságharc hadseregében még az átlagosnál is nagyobb

súllyal szerepelt.12

A gyalogság harcászati alapegysége a zászlóalj volt. A zászlóalj hat századból, a század

pedig négy tizedből állt, két tized egy fél századot, két század egy osztályt alkotott.

Három-öt zászlóalj és egy üteg alkotott egy dandárt, míg a hadosztály két gyalog- és egy

lovasdandárból, a hadtest pedig általában három hadosztályból állt.13

8 CSIKÁNY, 2000. 20.9 Idézett mű: 21.10 uo.11 PÁSZTI László: A magyar honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban. Doktori disszertáció. Kézirat. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar Hadtudományi Doktori Iskola. Témavezető: dr. Csikány Tamás alezredes, tanszékvezető egyetemi docens. 2009. 12. (továbbiakban: PÁSZTI, 2009)

12 KEDVES Gyula: A szabadságharc fegyverei. In: http://wysocki.hu/irasok/dok/szabadsagharc_fegyverei.pdf. 2. 2011.02.22., 13:53 elérés. (továbbiakban: KEDVES, é.n.)13 PÁSZTI, 2009. 28.

6

A magyar kormány 1848. május 16-án felhívást tett közzé önkéntesek toborzására,

akikből 10 zászlóalj, 10000 fős haderőt kellett szervezni. Ez az ország tíz nagyvárosában,14

tíz reguláris zászlóalj önkéntes alapon történő szervezését jelentette.15 Fegyvert és ruhát az

álltamtól kaptak. 16 A sorkatonaság mintájára állították fel az alakulatokat, de önkéntes

alapon, és a nyár folyamán rövid kiképzés után már a harcmezőre küldték őket. Ezeket az

első zászlóaljakat kezdték el később „honvédként” emlegetni17 és belőlük váltak a

szabadságharc legjobb alakulatai, például a fehértollas 3., 4., 10. honvédzászlóalj, és a 9.,

„veressipkás” honvédzászlóalj.18 A honvéd kifejezést Magyarországon először Kisfaludy

Károly használta „Az élet korai” c. versében.19 Kossuth május 23-án a kamatos kincstári

utalványok kibocsátásáról kiadott felhívásában szintén a „honvédsereg” kifejezést

használta.20 Az önkéntesek új neve így gyorsan kialakult, de annak végleges formájáról

döntés nem történt. A honvéd elnevezés a központi szerveknél is sokáig csak jelzés

összetételben, mint például „honvédi nemzetőrsereg” vagy „nemzeti honvéd” szerepel.

Vidéken az első hetekben változatosan: „önkéntes sereg”, „önkéntes osztály”, „önkéntes

nemzetőrök”, „önkéntes nemzetőri mozgó sereg”, „önkéntes nemzeti sereg” és „önkéntes

honvédelmi sereg” elnevezéseket használták. Csak júliusra vált általánossá ezeket az

önkéntes nemzetőröket honvédeknek, alakulataikat pedig honvédzászlóaljnak nevezni.21

A legénység toborzásakor nagy szerep jutott az ún. verbunkos katonáknak, a hadfogó

állomásokon szolgáló öreg huszároknak, akik a katonaélet szépségeit ecsetelték a

fiataloknak. Mellettük nagy szerepük volt a megyei korteseknek, akik elsősorban a

hazafias érzelmekre próbáltak hatni.22 Legénységének mintegy 80-85 %-át az

agrárnépesség adta, elsősorban a szegényparaszti tömegek.23

A toborzás és sorozás együttes alkalmazásával került sor a gyalogság egyik speciális

csapatnemének, a vadászalakulatoknak a szervezésére. Ez az alakulat a terepviszonyok

14 Pesten, Budán, Szegeden, Pozsonyban, Győrben, Veszprémben, Szombathelyen, valamint Pécsett, Kassán és Debrecenben15 BONA Gábor: A szabadságharc honvédsége. In: http://www.jamk.hu/ujforras/980621.htm 2011.02.12. 14:03 elérés (továbbiakban: BONA 1998.16 HERMANN, 2001. 53.17 CSIKÁNY Tamás: A szabadságharc foglalata. IN: „Saját kezébe, ott, ahol…” Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hadtörténelmi levéltárban őrzött katonai irataiból. SZERK.: Farkas Gyöngyi. Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 1998. 10. (továbbiakban: CSIKÁNY, 1998/B)

18 KEDVES Gyula: Forradalom és szabadságharc. IN: „Fényesebb a láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999. 13. (továbbiakban: KEDVES, 1999/A)19 „(…)Nem csügged, s honvéd tisztét teljesíti/Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál; (…)”20 HERMANN, 2001. 53.21 URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp. 1973. 234–235.22 KEDVES, 1999/A. 13.23 BONA, 1998.

7

kihasználásával, kisebb csoportokban, önállóan is képesek voltak tevékenykedni,

különösen a hegyvidéki harcokban. Elég sajátos szerkezetű ezredeket állítottak fel,

összesen négyet,24 ezredenként 16 századdal. A századokat párosával, 8 osztályban fogták

össze, zászlóaljkötelék nem volt. Közel 8000 ember került így reguláris katonaság

soraiba.25 Az első vadászalakulatot Mieczyslaw Woroniecki herceg szervezte meg 1848

nyarán, és ebből alakult meg a 38. honvédzászlóalj.26

A Batthyány-kormány, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány, végül a Szemere-

kormány több mint 150 honvédzászlóaljat állított fel 1848 májusa és 1849 augusztusa

között. A szabadságharc végéig kiosztott legmagasabb szám a 148. volt, azonban máig

nem tudjuk a pontos számot. 1849 augusztusában Klapka a komáromi kitörés után még

négy újabb zászlóaljat alakított 201–204. számmal.27

I.3. Lovasság

Európában a lovasság a reneszánszát élte. A legtöbb hadseregben egész sor lovassági

csapatnemet állítottak fel. A fegyvernem nehéz- illetve könnyűlovasságra tagolódott. A

nehézlovasság az ún. csatalovasság szerepét látta el, a feladatuk a döntés kierőszakolása

volt, míg a könnyűlovasság szerepe elsősorban a felderítés, portyázás, az ellenség

menetének megzavarása, a harcoló gyalogság védelme. 28

A császári-királyi hadsereg nehézlovasságát két csapatnem alkotta. A vérteseket nyolc,

a dragonyosokat hat ezredbe szervezték. A könnyűlovasság három részből állt: tizenkét

huszárezred, hét svalizsér ezred és négy ulánus ezred. A vérteseket, dragonyosokat és

svalizséreket összefoglaló néven „német lovasságnak” nevezték.29

Az ún. magyar ezredek döntő többsége magyar legénységű volt, ám a huszárság volt az

egyetlen, amelynek tagjait kizárólag Magyarország területéről toborozták.30 A kormány is

jórészt csak rájuk támaszkodhatott a harcok folyamán.

A szervezésnél nagy segítséget jelentett, hogy a külföldön tartózkodó alakulatokból jó

néhányat sikerült hazarendelni, reálisabb is volt az esélye a hazaszökésnek, mint a

sorgyalogság esetében. De a létszám így sem volt elegendő, és 1848 őszén megkezdték a 24 Mádai Nándor kutatásai szerint két ezredet. In: MÁDAI Nándor: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás, Budapest, 1997. 63. (továbbiakban: MÁDAI, 1997)

25 KEDVES, 1999/A. 17.26 HERMANN, 2001. 61–62.27 Idézett mű: 58.28 KEDVES Gyula: A Szabadságharc Hadserege I., 1. A lovasság. Sygnatura 1992, 9. (továbbiakban: KEDVES, 1992)29 KEDVES, 1992. 9.30 Idézett mű: 8.

8

reguláris alapokon álló új huszárezredek felállítását.31 Ezek többségét önkéntesekből

hozták létre, és a szabadságharc végéig hat teljesen új huszárezredet szerveztek meg.32

Ezek magját az 1848 nyarán és őszén szervezett lovas szabadcsapatok jelentették,

egyenlőre így próbálták meg áthidalni a lovasság létszámproblémáját, ám októberben

nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenfél nem egy irreguláris erőkből álló felkelősereg, hanem

Európa egyik legjobban képzett hadserege lesz. Sürgetőbbé vált a reguláris hadsereg

bővítése. Három új huszárezred felállításáról született rendelkezés, ezek a régi ezredektől

eltérő, új számozást kaptak, így 1., 2. és 3. lovas honvédezred néven alakultak meg.

Mészáros Lázár rendelete nyomán azonban egységessé vált a hadsereg. Így az újonc

ezredek folytatólagos számozást kaptak. Így lett az 1. a 13., a 2. a 14., a 3. a 15., a Károlyi-

a 16., az 5. a 17. és a 4. a 18. huszárezred. Ezeknél nem volt ezredtulajdonosi funkció,

hanem a magyar történelem hősei után kapták a nevüket.33

Ezzel párhuzamosan zajlott a „régi” huszárezredek (a császári-királyi hadseregből a

magyar kormány hatásköre alá került huszárok) kiegészítése, illetve a hazatérni nem tudó

ezredek helyébe az új ezredek felállítása.34 Ezek ugyan a régi nevükön szerveződtek,

felépítésük és ruházatuk igyekezett követni az eredetit, de mégis újonc ezrednek

számítottak.35 Így végül 18 ezredbe tömörült a huszárság. A 18. huszárezred létszáma 1849

augusztusára vált teljessé, de az ezred felét nem tudták felfegyverezni. Még májusban

megkezdték a 19. ezred felállítását is, de a hónap végére leállították az előkészületeket.36

A 7. (Kress) svalizsér ezred olasz katonáinak egy része (67 fő) a szabadságharc oldalára

állt, és rájuk támaszkodva egy század alakult. Ezt szintén önkéntesekből szervezték meg

1849 tavaszán,37 illetve csatlakozott hozzájuk néhány tucat olasz katonaszökevény.38

A dzsidás alakulatok szervezése azonban nagyobb hangsúlyt kapott. A teljesen újonnan

felállított csapatok a lengyel légióhoz tartoztak. Elméletileg három ezredet alkottak, de

valójában csak három osztályuk létezett. 39 Ezekhez a lovas egységekhez jöttek még hozzá

az egyéb szabadcsapatok, akik kezdetben a könnyűlovasság létszámának bővítése miatt

jöttek létre. A magyar lovasság azonban mindvégig „féloldalas” maradt, mivel a

31 uo. 9–10.32 HERMANN, 2001. 59.33 KEDVES, 1992. 36.34 Idézett mű: 10.35 uo. 36.36 HERMANN, 2001. 59.37 Idézett mű: 60.38 KEDVES, 1992. 34.39 Idézett mű: 9.

9

nehézlovasság hiányzott a repertoárból. A hadvezetés jobb híján, a könnyűlovasságot

használta erre a célra is.40

1849 áprilisában néhány honvéd zászlóaljnál felállítottak lovas különítményeket,

amelyeknek a felderítés és portyázás volt a feladatuk. Emellett a honvédsereg tábornokait

és törzstisztjeit is jórészt huszártisztek adták.41

A magyar kormány már áprilisban lépéseket tett az idegen tartományokban állomásozó

ezredek hazahozatalára, de ez sikertelenül végződött.42 Csak négy ezrednek és öt

gyalogoszászlóaljnak sikerült.43 Ezek a 4. (Sándor) huszárezred hat, a 6. (Württemberg)

huszárezred hét, a 9. (Miklós) huszárezred egészét és a 10. (Vilmos) huszárezred négy

századát jelentette.44 Egyetlen módja maradt, a szökés. Ez a legdurvább katonai kihágásnak

minősült, mind a tisztikar, mind a legénység megvetette, de ennek ellenére már májusban

megindult az első tömeges szökés. A 6. (Württemberg) huszárezred 2. százada Galíciából

indult útnak. A századparancsnok, Lenkey János után, „Lenkey-huszárokként” maradtak

fent a köztudatban, és napjainkban is így emlegetjük őket.45 Többnyire zárt kötelékben,

tisztek vezetésével történtek a szökések, ám előfordult, hogy a legénység tisztjeik tiltása

ellenére is végrehajtotta a kormány parancsát.46

A huszárezredek hadrendi számmal és az ezredtulajdonosra utaló névvel voltak ellátva,

csapatnemenként külön-külön.47 Négy osztályból, az osztályok két századból álltak. A

század volt az alapvető igazgatási egység. Ezen felül volt még az ezredtörzs és az ún.

hadfogadó állomás, amit a toborzást végezte. Az osztályokat parancsnokaik

rendfokozatáról nevezték el, így ezredesi, alezredesi, 1. őrnagyi és 2. őrnagyi osztályok

voltak. A századok csak az osztályon belül kaptak megkülönböztető sorszámot. A század

két szárnyra, a szárny pedig két szakaszra oszlott, amelyeket az osztályon belül még

sorszámoztak. Egy szakaszt három káplárságra osztottak fel. Az 1. századot alkották a

páratlan, a 2. századot a páros számú szakaszok. A század parancsnoka az első kapitány,

ezen kívül öt beosztott tiszt tartozott minden századhoz. Az altisztek közé két őrmester,

40 HERMANN, 2001. 60.41 KEDVES, 1992. 10.42 KEDVES, 1992. 14.43 KEDVES Gyula: Fegyverek a szabadságharcban. IN: „Fényesebb a láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848–49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999. 16. (továbbiakban: KEDVES, 1999./B)44 HERMANN, 2001. 41.45 Ekkor még a magyar hadügyminiszter, Mészáros Lázár elítélte az eseményeket, ám ősszel már a magyar politikai és katonai vezetés irányításával történtek meg az akciók. Októbertől az Országos Honvédelmi Bizottmány és maga Kossuth foglalkozott a huszárok hazajuttatásával, és röplapokkal ellátott ügynököket küldött közvetlenül a századokhoz, amelyben felszólította őket a hazatérésre. In: KEDVES, 1992. 14–15.46 KEDVES, 1999/A. 16.47 KEDVES, 1992. 17.

10

tizenkét káplár, hat vicekáplár, a trombitás és a kovács tartozott századonként. Rajtuk kívül

150 lovas és 40 lovatlan közhuszár alkotta a századot. Ám ez a 182 fős létszám csak a hadi

létszámra való emeléskor volt meg. 1849 tavaszán a legtöbb huszárszázad 110-120 fő

körül mozgott.48

Az ezredtörzs létszáma 48 fő volt. Ide tartozott az ezredes, az osztályparancsnok, a

segédtiszt, a számvevő főtiszt, aki az ezred ellátásáról gondoskodott, a hadbíró, az

ezredorvos, és a káplán. Az altisztekhez pedig az ezredtrombitás, és a zászlótartók. Számos

mesterember kísérte a törzset: nyerges, szíjgyártó, szabók, és kovácsok, valamint a foglár.

Ezek alapján egy ezred létszáma 1792 ember és 1388 ló volt.49

Az új huszárezredek felépítése követte a „sorhadi” huszárokét, azonban voltak kisebb

eltérések, főleg a szervezés megkezdésekor. Ezredenként 1000 fős létszámot három

osztályban akartak összefogni, később ez négyre módosult, kivéve a Mátyás-huszárokat.

Kivétel nélkül felbontva alkalmazták őket, aminek oka az osztályonként felállításban

keresendő. Alighogy felszerelték őket, már útnak is indították oda, ahol a legnagyobb

szükség volt rájuk. A századok felépítése, a tisztikar a régi huszárezredekét követte. A

századok létszáma változó volt, de általában 120 fő fölött mozgott. A tisztikar többnyire

képzett katonákból állt, akik a régi ezredek altisztjei, illetve a császári-királyi hadseregből

régebben kilépett, vagy nyugalmazott tisztek voltak. A másik részét a köznemesi

értelmiségi fiatalok, és a tehetősebb földesúri családok fiai adták.50

Az utánpótlás toborzás, vagy katonaállítás útján történt. Tizenhét és negyven év közötti

legények jelentkezhettek huszárnak. A szolgálati idő tíz év volt, amelynek letelte után

tovább szolgálatot lehetett vállalni.51 Azok a legények, akik a huszárság soraiba szerettek

volna bekerülni, a toborzást megelőző napokban egy-egy kocsmai verekedés alkalmával

kiverették a metsző, vagy szemfogukat, így alkalmatlanná váltak a tüzérségbe, mivel a

papírba csomagolt töltet tetejét ezekkel a fogakkal tudták leharapni.

48 Idézett mű: 18–19.49 KEDVES, 1992. 18–19.50 Idézett mű: 37–38.51 uo. 19.

11

I.4. Egyéb alakulatok

Az európai forradalmak visszaszorítása után azok résztvevői, 1848 végén

Magyarországban látták a küzdelem folytatásának lehetőségét, és igyekeztek fegyveres

támogatást nyújtani.52 Ezeket a csapatokat szintén önkéntesekből szervezték meg, így jött

létre 1848 őszén a lengyel, a bécsi és a német, és az olasz légió 1849 tavaszán.53

1848 szeptemberében kezdték el a műszaki csapatok megszervezését, egy felhívással,

amelyben mesterembereket kerestek utászi, aknászi és árkászi feladatra.54 A kiképzés után

novemberben, Kazinczy Lajos őrnagy szervezte meg az I. honvéd-utászzászlóaljat. Ennek

komoly szerep jutott az 1849. téli hadjáratban, ahol embertelen körülmények között kellett

lehetővé tennie a csapatok előrehaladását.55

Az önkéntes alakulatok közé tartoztak a szabadcsapatok. Az ellenség háta mögötti

gerilla-hadviselésre szánták őket, de a gyakorlatban többségük ugyanolyan reguláris

egységgé vált, és a hadsereg kötelékében harcolt.56 Az első szabadcsapatok lovasokból

álltak, nem véletlenül, hiszen 1848 nyarán a gyorsan mozgó szerb felkelők ellen a magyar

hadvezetésnek főként lovasságra volt szüksége.57 Egy részük szabályos honvédzászlóaljjá

szerveződött. Felszereltségük és fegyelmük egyaránt rossz volt, gyakran panaszkodtak

rájuk.58

52 KEDVES, 1999/A. 20–21.53 HERMANN, 2001. 60.54 CSIKÁNY, 1998/B 12.55 HERMANN, 2001. 62.56 uo.57 KEDVES, 1992. 9.58 HERMANN, 2001. 62.

12

II. A szabadságharc fegyverzete és felszerelései

II.1. Fegyverek

A XIX. század elején alapvetően két különböző fegyverszerkezetű lőfegyvert használtak.

A modernebb, ún. perkusszióst (kémiai gyújtású), és a régebbi kovás szerkezetet, bár ezt az

1840-es évek végén már nemigen gyártották. Mivel abban az időben a fegyverek még

előtöltősek voltak, a különbség a lőportöltet meggyújtásának módjában volt.59

A kovás szerkezetnél papírtöltést használtak. Egy papír hengerbe előre kimért

feketelőport és ólomgolyót tekertek, természetesen még a csata előtt. Először a henger

végét kellett leharapnia a katonának, majd a tartalmát a függőleges helyzetben álló

puskacsőbe öntötte, a papír fojtásként szolgált.60 Ezután a zsírozott tapaszba göngyölt

golyót a töltővessző segítségével a lőpor szintjéig ütögette be a csőbe. A tapasz tenyérnyi

ruhadarab volt.61 A töltővesszővel letolta az ólomgolyót és a fojtást a csőfarban lévő

puskaporig, majd néhány erőteljes mozdulattal ledöngölte.62 Ezután a töltés utolsó

lépéseként a külön erre a célra, finomra őrölt lőport adagolva beöntötte a serpenyőbe,

rákattintotta a fedelet majd a hátsó állásig feszítette a kakast. Ezzel a felporzás művelete

befejeződött és elvileg a fegyver lőkész állapotba került.63

A kovakő a kakas pofáiba volt beszorítva. A tűzkő hasítása és formába pattintása igen

speciális szakma volt. A szorító pofák belső felülete recézett, fogazott kialakítású volt. A

kovát egy darab bőrbe borították be, amit a szorító pofák recéi megfelelő erővel rögzíteni

tudtak. A kovát használat előtt pattintással ferdén élezték.64 Az elsütő billentyű elhúzásakor

a kakast egy rugó az acélnak ütötte, ami a serpenyőfedél meghosszabbított toldata volt. A

lehulló szikra beleesett a serpenyőbe, és begyújtotta az ott lévő felporzó lőport. Az égés a

gyúlyukon behatolva berobbantotta a lefojtott lőportöltetet, s a hirtelen kitáguló lőporgázok

ereje röpítette ki a lövedéket.65

Minden negyedik-ötödik alkalommal besült a fegyver, száz lövésből 75-80 volt sikeres,

épp ezért nem is volt annyira hatékony amellett, hogy a betöltése is hosszú és nehézkes,

59 KEDVES, 1999/B. 47.60 uo.61 EÖTVÖS Péter: Az Augustin féle gyutacsos perkussziós fegyverekről. In: http://magyarhuszar.hu/site/gallery/lomester/agustin/agustin.pdf 7. 2011.02.22. 12:50 elérés. (továbbiakban: EÖTVÖS, é.n.)62 KEDVES, 1999/B. 47.63 EÖTVÖS, é.n. 7.64 uo.65 KEDVES, 1999/B. 47–48.

13

körülbelül egy percet vesz igénybe. A besülés oka lehet elkopott, vagy rosszul beállított

kovakő, nedves lőpor, vagy ritkábban a gyúlyuk eldugulása.66

A kémiai gyújtású fegyvereket sokkal hatékonyabban lehetett használni, száz lövési

kísérletből 92-98 sikeres volt.67 Ennek oka a csappantyú, vagy gyutacs bevezetése, ami

felváltotta a kovakövet. A csappantyú egy néhány milliméter átmérőjű fémből sajtolt,

kalap alakú szelence, a gyutacs pedig 10-12 mm hosszú, 2-3 mm átmérőjű kis henger volt,

mindkettő durranóhigannyal töltve.68

A tűzkésszé tétel annyiban különbözött, hogy a töltés után a csappantyút a lőkúpra, a

gyutacsot pedig a serpenyőbe kellett helyezni. Átalakult a kakas formája is, egy kicsi

kalapáccsá alakult, ami az elsütő billentyű meghúzásakor a csappantyúra ütött. A

durranóhigany felrobbant és szúróláng keletkezett, ami a gyúlyukon keresztül

berobbantotta a csőben lefojtott lőportöltetet.69

Ebben az időben a kézi fegyverek többségénél ezt a két gyújtószerkezetet használták, de

ezen belül számtalan fegyvertípust fejlesztettek ki, fegyver- és csapatnemek igénye szerint.

II.1.1. A gyalogsági lőfegyverek

Ahogy az előző fejezetben említettem, a honvédsereg felfegyverzéséhez kezdetben a

császári-királyi hadseregben rendszeresített fegyvereket használták fel. Ott a legnagyobb

számban használt lőfegyver az 1842 M70 Augustin-rendszerű, elöltöltős, gyutacsos

gyalogsági puska volt. (1. ábra) Nevét Augustin báróról kapta, aki ebben az időben

altábornagyként a birodalmi hadsereg fegyver- és lőszergyártását irányította.71 Ez a fegyver

az 1848–49-es szabadságharcban nem csak az osztrák, de a magyar sereg fegyverzetének

gerincét is képezte. Ez a rendhagyó fegyvertípus azonban csak a Monarchián belül volt

ismert, a Pármai Hercegség kivételével sehol máshol nem rendszeresítették sem a puskát,

sem ennek bármilyen változatát.72

Kémiai gyújtású volt, modern fegyvernek számított, de még sima csővel készült.73 Az

Augustin rendszer egyetlen különbsége összes elődjéhez képest a fegyver lőportöltetének

gyújtását végző gyutacsos perkussziós lakat volt. A kakas itt is megváltozott, hogy

kalapácsként működhessen, de a serpenyő megmaradt, kissé átalakulva, hogy a 66 KEDVES, 1999/B. 48.67 Idézett mű: 47.68 uo. 48., HERMANN, 2001. 70.69 KEDVES, 1999/B. 48.70 Az évszám a rendszeresítés, vagy a változtatás évét jelöli71 KEDVES, 1999/B. 48.72 EÖTVÖS, é.n. 3.73 KEDVES, 1999/B. 48

14

durranóhiganyt tartalmazó fémhengerkét befogadhassa. A serpenyőfedél acéltoldata eltűnt,

rugózó ütőszeget építettek bele, ami lövéskor felrobbantotta a gyutacsot, amelynek

szúrólángja a gyúlyukon át elérte a lőportöltetet.74 Az átalakításokat a bécsi Arzenálban

végezték. A munka során azonban Augustin felismerte, hogy a korábbi lakatok sokfélesége

miatt az egységes méretű és minőségű új lakatok tömeges termelése megfizethető áron

lehetetlen lett volna. Így 1842-ben javaslatára az un. perkussziós gyutacsos kis, vagy gépi

lakatokat vezették be, amivel első sorban a sorgyalogság sima csövű puskáit szerelték fel.

Az új kis gépi lakat jellemzője a lekerekített, modern formájú lakatlemez, ami mintegy 15

mm-rel rövidebb volt elődjénél.75

Kis számban előfordultak Console-fegyverek, ami tulajdonképpen a kovás fegyverek

egyszerű átalakítása révén készült el. Ezeknek a gyutacsos puskáknak a lőtávolsága és a

lőeredmények nagyjából megegyeztek a korábbi kovás puskáéval. A lőtávolság 6-700

méterig terjedt, azonban 250 méter felett az átütőképesség gyakorlatilag megszűnt. A

találati valószínűség még erről a távolságról is csekély volt, csupán a 30% ért célfelületet

(a szemben álló gyalogszázad kiterjedését jelző 1,8 m magas és 36 méter hosszú

deszkapalánkot). A céltáblára történő lövésnél még rosszabb volt a találati arány,

mindössze 7%: 100 lépésről (75 m) a lövések 75 %-a csapódott be acélfelületre, de alig

több mint a negyed részük találta el a céltáblát. Emiatt részesítették előnyben a

szuronyharc oktatását a lövészettel szemben.76

Az első honvédzászlóaljak közül többet ilyen típusú puskákkal szereltek fel, amelyeket

a szabadságharc oldalán álló 24 zászlóaljnyi császári-királyi sorgyalog alakulattól

szereztek. A határőrség katonáinak nagy része is az 1842 M Augustin puskát, illetve az

ebből átalakított új típusú Augustin-puskát használta.77

Feltűnt egy igazán modern fegyver, a huzagolt csövű 1842 M kamrás puska, Augustin

rendszerű, amellyel a vadász alakulatokat és a határőr ezredek lövészeit szerelték fel.

Korábban a hasonló huzagolt csövű fegyvereket nem szívesen alkalmazták a

hadseregekben, mivel töltésük rendkívül hosszadalmas volt. Azonban az 1842 M típusú

fegyvernél, hátul a lőpor befogadására kialakítottak egy lőporkamrát, amely könnyebbé

tette a töltést78, és lényegesen pontosabban tudtak lőni vele. Mivel ez rövidebb fegyver

volt, mint a gyalogos puska hosszabb, vadászkés formájához hasonló szuronnyal

74 KEDVES, 1999/B. 48.75 EÖTVÖS, é.n. 4.76 KEDVES, 1999/B. 49.77 uo. 78 KEDVES, 1999/B. 49.

15

használták, ami egy ütközet esetén elegendő védelmet biztosított nekik79. Ezen kívül még

1807 M franciakovás rendszerű vadászkurtályt alkalmaztak, de számtalan nagyrészt

csappantyús szerkezetű polgári vadászfegyver is akadt, volt köztük duplacsövű is,

amelyeket szurony nélkül használtak80

Nagyobb számban használták a honvédseregnél a korábbi kovás típusokat, az 1798 M

puskából kialakított 1807 M, 1818 M és 1838 M típusú puskákat. A cső űrmérete azonos

maradt (17,6 mm), azonban a cső hossza rövidebb lett.81

Modern fegyvernek számított a külföldön vásárolt fegyverek jó része. Belgiumból és

Angliából 25000 db lőfegyvert sikerült szerezni, mind csappantyús gyújtószerkezettel, ami

problémát jelentett 1848 őszétől, mivel meg kellett szervezni a csappantyúk előállítását.

Mivel nagy részük szurony nélküli volt, és csak átalakítások után lehetett rájuk felerősíteni

a császári-királyi csapatoknál használatos szuronyokat. Általában Laukart-rendszerű, 1798

M, 1799 M és 1838 M négyélű döfőszuronyokat használtak. Az 1842 M Augustin

puskákhoz vágószuronyokat alkalmaztak,82 amelynek széles, kard formájú pengéje

hosszabb volt a döfőszurnyokénál.83

II.1.2. Gyalogsági szálfegyverek

A gyalogságnál inkább már csak rangjelző vagy vezényleti szerepet töltöttek be a szablyák,

kardok.

A tisztek 1837 M típusú gyalogostiszti szablyát használtak. A hossza 950-1000 mm, a

pengehossza 820-860 mm, szélessége 26-28 mm közé esett. (2. ábra) Pengéje a szabvány

szerint közepesen ívelt, de ahogy a méreteket, ezt sem vették szigorúan. Kengyeles

markolata és fémhüvelye volt.84 A teljesen egyszerű pengék mellett előfordultak

aranyozott, kékített pengék is, különböző maratott, vagy vésett díszítésekkel.85

Az 1838 M. tiszti szablya az 1837 M. gyalogostiszti szablya hárítólappal ellátott

változata. A hárítólap felszerelését először azok a gyalogostisztek vezethették be, akiknek

lóháton harcolva, egy nehézlovassági pallossal támadó ellenfél ellen is meg kellett, hogy

állják a helyüket. Ott pedig az ujjak és a kézfej számára a 1837 M. keskeny hárítólapja nem

nyújtott megfelelő védelmet.86

79 MÁDAI, 1997. 63.80 KEDVES, 1999/B. 50.81 Idézett mű: 49.82 Mádai Nándor kutatásai szerint döfőszuronyokat. In: MÁDAI, 1997. 63.83 KEDVES, 1999/B. 50.84 Idézett mű: 50–5185 MÁDAI, 1997. 37.86 MÁDAI, 1997. 37.

16

A tisztek egy része az ún. jurátus szablyát viselte, amelynek méretei nagyjából

megegyeztek a tiszti szablyáéval, de íveltebb volt a pengéje.87 A jurátus szablyák nem

voltak rendszeresített katonai fegyverek, a magyar jogi kar hallgatóinak viseletéhez

tartoztak, melyet eredetileg jelvényként hordtak ünnepségeken. A szabadságharc óriási

fegyverhiánya miatt használták, leginkább a vadász és nemzetőrtisztek körében. A több

ezer főt számláló jurátus fiatalság egy emberként csatlakozott önkéntesként a

szabadságharchoz s egyik legfőbb támaszát adta. A pengék általában 26-30 mm szélesek,

rendkívül íveltek, előfordultak a vésett, haditrófeákkal díszített pengék is.88

Az 1836 M gyalogsági szablyát a sorgyalogság és a honvédzászlóaljak altisztjei, ezen

kívül a gránátosok használták. Harci jelentősége nem volt már, inkább jelvényként, illetve

fegyelmező eszközként viselték. Aránylag rövid (650 mm), de szélesebb (32-34 mm), ívelt

pengéjű, markolata kissé a tiszti szablyához hasonló, felül előrehajló, „S" alakú kengyellel.

Fekete bőrhüvelyét sárgaréz szerelékekkel erősítették meg. Viselői a szuronnyal közös

papucsban hordták a bal oldalukon, a jobb vállon átvetett széles fekete szíjon.89

Legnagyobb számban használt fegyver talán a kiegyenesített kasza volt, ami a

nemzetőrségnek készült szükségből. Emellett alabárdot, dárdát, lándzsát, vasvillát, fejszét,

fokost, gyakorlatilag mindent felhasználtak a nemzetőrök felfegyverzésére.90

II.1.3. Lovassági lőfegyverek

A huszárok sokoldalú fegyverzettel voltak ellátva, amit széleskörű feladataik tettek

szükségessé, az előőrsi szolgálat mellett portyázás, az utánpótlási vonalak elvágása,

lovassági roham, bekerítés, üldözés, lőszerszállítmányok biztosítása, stb. Ráadásul egy

csatában nem lehetett tudni, hogy egy huszárrohamot az ellenség milyen csapatnemmel

próbál megállítani (pl. ulánus, vértes, dragonyos), ezért fegyverzetüket is ezek alapján

alakították ki.91

A legfontosabb tűzfegyver a karabély volt, két típust használtak a szabadságharc alatt.

(3. ábra) Elsütő szerkezetük és működési elvük teljesen megegyezett a gyalogsági

puskákéval. Korszerűnek számított az 1844 M Augustin rendszerű, elöltöltő, gyutacsos

lovassági karabély. Érdekessége, hogy a töltővessző már nem a karabély ágyazatához volt

87 KEDVES, 1999/B. 50–51.88 MÁDAI, 1997. 35.89 KEDVES, 1999/B. 51.90 PÁSZTI, 2009. 20.91 MÁDAI, 1997. 55.

17

rögzítve, hanem a tölténytáska vállszíján képeztek ki számára bőrtokot. Ezt a típust

elsősorban a „régi” huszárezredek és a svalizsérok használták. 92

A másik típus az 1798 M franciakovás huszárkarabély, de kovás gyújtószerkezete miatt

némileg elavultnak számított, és megbízhatatlanabb volt, mint a gyutacsos karabély.

Többnyire az új huszárezredek kapták, de sok huszárnak még ilyen sem jutott.93 A

modernebb fegyvertől csak az elsütőszerkezetében különbözött, a lőtávolsága hasonló volt

a gyutacsoséhoz.94

A karabélyok lőtávolsága kisebb volt, rövidebb csövük miatt, alig haladta meg az 50

métert. Sokszor az ellenséges lovasság sorainak megbontására használták, egy huszárezred

célzott sortüze félelmetes károkat tudott okozni.95 Általában csak az ellenséges harcvonalak

előtt 60-80 lépésnyire tüzeltek, és csak egyszer használták a töltés körülményessége

miatt.96

Éppen ezért rendszeresítették a pisztolyt a lovasság számára, még a XVIII. században,

amit ráadásul kettesével használtak. (5. ábra) Ezek többsége két típushoz tartozott. Az

egyik az 1844 M Augustin-rendszerű kémiai gyújtású, elöltöltős lovassági pisztoly, ezt

általában a régi huszárezredek, a másik az 1798 M franciakovás elöltöltő lovassági

pisztoly,97 valamint ennek csappantyús változata, amit az újonnan felállított huszárezredek

használtak fegyverhiány következtében.98 Sima csövű volt mindkettő, maximum 25 cm

hosszúsággal. Ebből következik, hogy célzott lövést csak közelharc folyamán lehetett

leadni vele. Szerkezeti felépítésük megegyezik a karabélyokéval, csupán formájuk és

méreteik mások. Megtöltésüknél a karabély töltővesszőjét használták, így külön

töltővessző nem tartozott hozzájuk.99 Egy roham alatt ezeket is csak egyszer használták, a

töltés nehézkessége és lassúsága miatt. Pisztoly elhelyezése a pisztolytáskába (jobbkezes

katona esetén): jobboldalon markolat hátrafele néz, baloldalon előre, a gyúlyuk mindkét

esetben kifelé. Pisztoly elővétele során a gyúlyuk folyamatosan a fegyver lótól, lovastól

való távolabbi oldalán van. A baloldali pisztolyt a szárak és a szárat tartó kar fölött kell

kihúzni. Lövésnél a pisztoly markolata vízszintes síkban helyezkedik el, a gyúlyuk pedig

fölfele néz.100

92 KEDVES, 1999/B. 51.93 Idézett mű: 52.94 KEDVES, 1992. 38.95 MÁDAI, 1997. 55.96 KEDVES, 1999/B. 5297 uo.98 MÁDAI, 1997. 57.99 KEDVES, 1999/B. 52.100 http://magyarhuszar.hu/site/letolt/fegyverhasznalat_lohatrol.pdf 2. 2011. 04. 23. 22:21-es elérés (továbbiakban: Fegyverhasználat lóhátról)

18

A felsorolt fegyverek űrmérete nagyjából megegyezett, 17,6 mm körül volt, mégsem

tudták egymás töltéseit használni a lőport-töltet különbségek és a lőporbegyújtás módja

miatt. Ezért különböző színűre festették a töltések papírburkát. A kovás karabélyoké barna

színű, a gyutacsosoké fehér alapon barna kereszt, a kovás pisztolyoknál fekete színű, a

gyutacsosoknál fehér alapon fekete keresztjelzést használtak.101

E a két típustól eltérő pisztoly csak a szabadcsapatok és a nemzetőr-lovasság egységei

használtak. A reguláris lovasságnál csak az új huszárezredeknél lehetett ezekkel találkozni.

Ilyen volt az 1838 M Console-rendszerű gyutacsos pisztoly, amit az 1798 M kovás pisztoly

egyszerű átalakításával gyártottak. A kakasba nem kovakövet, hanem egy acéldarabot

helyeztek, a serpenyőt pedig a gyutacs befogadására alakították át, így szükségtelenné vált

a felporzó lőpor. 102 Az új serpenyőfedél alá beszorított gyutacsot a lecsapódó kakas

robbantotta, ami által a lőportöltet begyulladt.103

Használatban voltak a lakosságtól beszedett pisztolyok is, amelyek között a legósdibb

kovás pisztolyok mellett modern, csappantyús fegyverek is voltak. Itt már komoly gondot

jelentett az eltérő űrméret, amit a csappantyúk igénye még tovább bonyolított.104

A karabélyt a bal vállon átvetett széles vállszíjon hordták a lovasok, a hátukra igazítva.

A szíj egy kampóval volt ellátva, ami a karabély bal oldalán lévő vastag fémpálcához volt

csatolható, ez rögzítette a fegyvert a vállszíjhoz. A pisztolyokat a nyereg két oldalára

szíjazott bőrtokokban tartották, amit alul sárgaréz gyűrű erősített, száját pedig a

nyeregbunda takarta. A tölténytáskát szintén vállszíjjal látták el, s hasonlóan viselték, mint

a karabély vállszíját, maga a tölténytáska a lovasok hátán feküdt.105

A karabély csöve lövésre kész állapotban föld felé vagy fölfele néz, vagy a lovas

combjára támaszkodik, vagy két kézzel tartja, a gyúlyuk a lótól, lovastól mindig kifelé néz.

Ez a helyzet akkor is fennáll, amikor a karabélyszíj karabinerén lóg és a fegyver üres. A

szárat a lovas folyamatosan kezében tartja a ló irányításához szükséges mértékben enyhén

feszes állapotban. Lövéskor (ez főleg a karabélyra igaz) ezen lazítani kell, hogy ne

ránthassuk meg a ló száját.106

A tisztek nem használtak karabélyt, lőfegyverük csupán a pisztolypár volt. Többnyire a

legénység által használt két alapvető, rendszeresített típusból kerültek ki pisztolyaik, de

ezen kívül megtalálhatjuk az akkori fegyvergyártás legmodernebb és legszebb darabjait is,

101 KEDVES, 1999/B. 52.102 uo. 103 EÖTVÖS, é.n. 3.104 KEDVES, 1999/B. 52.105 Idézett mű: 52–53., KEDVES, 1992. 23.106 Fegyverhasználat lóhátról, 4–8.

19

elsősorban természetesen a tehetősebb, vagy a már régóta szolgáló tisztek kezében.107

Előfordult, hogy duplacsövű pisztolyt használtak, így helyettesítve a karabélyt.108 Ezek

lőszerutánpótlását valószínűleg úgy oldották meg, hogy használóik maguk öntötték a

golyókat a megfelelő méretben, és a központi helyről kapott lőporral és csappantyúval saját

kezűleg szerelték össze.109

II.1.4. Lovassági szálfegyverek

A közelharc legfontosabb eszköze a szablya volt. Elsősorban vágásra, de emellett döfésre

is alkalmas hidegfegyver,110 egyélű, kisebb-nagyobb fokéllel ellátott, ívelt pengével. A

szablyát a szárak és a szárat tartó kar felett, élét kifele állítva kell kihúzni. A fegyverrel

mindig meg kell kerülni a ló fejét, soha sem húzzuk át a nyaka fölött, éle általában felfele,

vagy a lótól, lovastól távolabbi oldalon van.111 A régi huszárezredek és a dzsidások 1824

M huszárszablyát használtak, amelynek hossza 850 mm, szélessége 30-32 mm között volt,

mindkét oldalán 20 mm széles homorulattal.112 Kedves Gyula itt azt írja, hogy ez a

közhiedelemmel ellentétben nem a vércsatorna funkcióját látta el, hanem könnyebbé és

rugalmasabbá tette a fegyvert. Más szakirodalomban (például: Mádai Nándor: Fegyverrel

a szabadságért c. művében) vércsatornaként nevezik meg ezt a részt.

Nagyméretű vashüvely tartozott hozzá, amelyet a kardcsatlékkal öveztek fel a

derekukra.113 Ez bár az 1803 M. huszárszablyánál méretében keskenyebb, vékonyabb, de

lényegesen jobb minőségű fegyver volt, mert a napóleoni háborúk után, békeidőben

készült, mikor az acél ára visszaállt eredeti árfolyamára. A kézvédő kengyel belső oldalát

domborúra képezték ki, hogy a kézfejjel való érintkezéskor ne sértse fel azt. A penge

keskenyebb lett és eltűnt róla a korábbi szablyák pengelapjaira vésett kétfejű császári sas.

Az 1830-as évek elején kísérletképpen az 1824 M. szablyánál is bevezették az S-kengyelt,

s néhány évig így is gyártották. Mivel azonban funkcióban semmi újat nem hozott,

visszaálltak a normál kengyelek gyártására. Ezt a huszárszablyát az osztrák hadsereg

részére 1824 és 1848 között a FISCHER cég szállította.114

Az újsorozású huszárok a fenti típus mellett többnyire az 1803 M huszárszablyát

használták. Az 1824 M szablya gyártására nem volt mód, mivel a hadvezetés elsősorban 107 KEDVES, 1999/B. 53.108 MÁDAI, 1997. 57.109 PÁSZTI, 2009. 21.110 Hidegfegyver: mechanikai energia hajtja a harci részt a célba, lehet szál-, vagy lőfegyver is.111 Fegyverhasználat lóhátról, 1.112 KEDVES, 1999/B. 53.113 KEDVES é.n. 8. 114 MÁDAI, 1997. 15.

20

gyalogsági puskák gyártására adott kiemelt parancsot, emiatt kényszerültek a napóleoni

háborúk során használt, már nem rendszeresített fegyver használatára.115 A szabadcsapatok

és a nemzetőrség nagyrészt a törvényhatóságok fegyvertáraiból igyekeztek

felfegyverkezni, ezért ők a nemesség rég nem használt, XVIII. századi szablyáit

használták.116

A tisztek több szablyatípust is használtak, amit aztán sokszor az egyéni ízlés és a

változó divat sok esetben alaposan átalakított. A XVIII. század legvégén az aranyozott

rézveretekkel szerelt, széles pengéjű fringiákat és madonnás szablyákat lassan felváltotta a

vékonyabb felépítésű, díszítés nélküli, vasszerelékes tiszti szablya.117 Ennek ellenére

gyakran szerelték fegyverüket a XVIII. századból származó fringia pengével.118 Sok

esetben díszítette a szabadságharc eseményeire utaló szöveg, vagy jelmondat. 119 Például

„Vivat hussar”,120 „Vincére aut Morti”,121 vagy „Pugno pro Patria”.122

A leggyakoribb két modell a pallosmarkolattal szerelt123 1827 M huszártiszti szablya

(pontos megnevezése a szabályzat szerint: törzs- és főtiszti szablya) és az 1845 M

lovastiszti szablya volt. Mindkét típusnál gondot fordítottak a kézfej fokozott védelmére,

így a korábbi típusoktól és a legénységi fegyvertől eltérően az egyszerű kengyeles

markolatot felváltotta a kihajtható mellékkengyeles típus (1827 M), illetve a cifra

áttöretekkel díszített és könnyített markolatkosaras típus (1845 M). Ezek a tiszti fegyverek

általában könnyebbek, mint a legénységé.124 A magyar huszártisztek körében is rendkívül

népszerű volt az 1827 M szablyafajta. Ezt igazolja több, fringia pengékkel szerelt

fennmaradt példány is.125 A mellékkengyel működésére két rugótípust fejlesztettek ki.

Először a villa alakú rugót, majd a későbbiekben a nyomógomb alakú rugót használták. A

második rugórendszer vált be hosszútávon, hiszen ez egy csap és egy laprugó segítségével,

sokkal biztosabban stabilizálta a kinyitott mellékkengyelt, ami a közelharcban rendkívül

fontos volt. A villa alakú rendszernél ugyanis egy megfelelő szögben érkezett vágás

becsukhatta a kinyitott mellékkengyelt, s így védtelenné vált a kézfej és az ujjak.126

115 Idézett mű: 19.116 KEDVES, 1999/B. 53.117 MÁDAI, 1997. 21.118 KEDVES, 1992. 25.119 MÁDAI, 1997. 13. 120 „Éljen huszár”121 „Győzelem vagy halál”122 „Harccal a Hazáért”123 MÁDAI, 1997. 25.124 KEDVES, 1999/B. 53.125 MÁDAI, 1997. 25.126 Idézett mű: 27.

21

Az 1845 M huszárszablya számos vonatkozásában is szakított a több száz éves

hagyományokon alapuló kialakult formájával és markolatával. Tulajdonképpen a

nehézlovassági pallost és a huszárszablyát próbálták ötvözni ebben a fegyverben, de a

rosszul eltalált pengeív miatt a kard funkció közben sem a pallos szórási, sem a szablya

vágási színvonalát nem érte el. A hadvezetés hamarosan le is cserélte ezt a nem túl jól

sikerült fegyvert, amit a szabadságharc idején a legénység számára még nem osztották ki,

így csak néhány tiszthelyettes és őrmester használhatta, aki saját költségén vásárolta

meg.127 Mivel e fegyver nem kincstári, hanem saját tulajdon volt, a tisztek a legkülönfélébb

pengékkel szereltették fegyvereiket. Szabványos kivitelben előfordult zsinórgerinccel és

előírásos pengével is, melynek hossza kétféle volt, a nehézlovassági 920 mm, a

könnyűlovassági 860 mm.128

A tiszti szablyák harmadik típusa az 1837 M. gyalogostiszti szablya huszártisztek

számára módosított változata. A keresztlapra egy enyhén hajlított hárítólapot erősítettek a

kézfej nagyobb védelmére.129

A szablya mellett pallosokat is használtak, elsősorban a svalizsér század. Ennek pengéje

egyenes, egyélű, hegyben végződő, markolata szablyamarkolat félkörösen ívelő

kengyellel.130 Általában a német lovasságnál rendszeresített 1824 M. pallost használták, a

tisztek viszont a huszártisztek által használt típusokkal szolgáltak.131

A lengyel légió fegyverzete megegyezett a honvédseregben használtakkal, a tisztek

azonban több, különféle szablyával harcoltak. Az 1845 M. lovastiszti, 1827 M. törzstiszti,

vagy 1837 M. gyalogostiszti szablyával. Valamint rézkengyeles, orosz könnyűlovassági

szablyával a napóleoni háborúkból, és a leggyakrabban előforduló típus az XVIII. század

végi - XIX. század eleji lengyel könnyűlovastiszti szablya, Napóleon lengyel alakulatainak

tiszti fegyvere.132 Az ulánusok fegyverzetét huszárkard és tölténytáska képezte, de

századonként csak 16 legénynek volt karabélya, a többi a 263 cm hosszú, fekete

bükkfából készült, 21 cm hosszú vas lándzsacsúcsban végződő dzsidát használta.133

A bécsi légió oldalfegyverei nem találhatóak egyetlen katonai rendszeresítésben sem. A

kardok az egyetemi ifjúság díszkardjai voltak, eredetileg nem harcra tervezték őket.

egyenes, többnyire kétélű pengéjének a lovagkor kardjai szolgáltak mintául. Egyélű

127 uo. 17.128 uo. 31.129 KEDVES, 1999/B. 53.130 uo.131 MÁDAI, 1997. 53.132 MÁDAI, 1997. 46.133 KEDVES, 1999/B. 54.

22

pengékkel is ismertek példányok. A teljesen sima pengék mellett a vésett vagy maratott

példányok is gyakran előfordultak.134

II.1.5. A tüzérség fegyverei

Mint az előző fejezetben is említettem a tüzérség 3, 6, 12 és 18 fontos ágyúkkal, 7 fontos

rövid és hosszú csövű, valamint 10 fontos tarackokkal rendelkezett. Az ágyúk a

méreteiknek megfelelő nagyságú tömör golyókat és gránátokat135 lőttek 1000-1700

méterre, illetve kartácsot136 300-500 méteres lőtávolságra. A tarackok rövidebb távra,

elsősorban gránátot lőttek, elég pontatlanul.137 Gyújtózsinór segítségével gyújtották be a

gránát lőpor töltetét, ami jó esetben a célterületre érve robbant fel és szétszórta szilánkjait a

(honvédseregben űrgolyónak hívták). Olykor a belsejébe apró sörétszemeket is rakta, ez

fokozta pusztító erejét (űrgolyó kartács).138

Az ostrom- és vártüzérség nehézlövegei a 18 és 24 fontos ágyúk, illetve a 10, 30 és 61

fontos bombavető mozsarak voltak. Előfordultak még a 6 és 12 fontos vaságyúk is.139

A lövegeket rendeltetés szerint hegyi-, tábori-, ostrom- és várvédő lövegekre osztották.

A löveg, mint gyűjtőfogalom magába foglalta a különböző űrméretű ágyúkat, tarackokat,

mozsarakat.140

A hegyi lövegeknél 3 fontos szétszedhető ágyúkat alkalmaztak. A tábori löveg

legelterjedtebb lövege a 6 fontos ágyú volt. (4. ábra) Az ágyú csövének hossza 16 kaliber,

tömege 414 kg volt. Hatásos lőtávolsága 1100-1400 lépés körül mozgott. Lövegcsöveket

bronzból öntötték. A lövegtalp biztosította a megfelelő mozgathatóságot, segítségével

végezték az irányítást is. A rendszeresített mozdony alkalmazásával a löveget 4 ló húzta.

Átlagban két lövést adhattak le percenként.141

A vár- és ostromlövegek 18 és 24 fontos bronzlövegeket alkalmaztak. Szerkezetük eltért

a tábori lövegekétől mivel a számukra meghatározott feladat nagyobb tűzerőt kívánt, ezért

a csőfarnál vastagabbak voltak.142

A mozsarat vagy mozsárágyút elsősorban várostromok céljára hozták létre és ennek

megfelelően nagyon elterjedt volt a XVIII–XIX. században. Mivel közvetlen célzással nem

134 MÁDAI, 1997. 50.135 Üreges vasgolyó, belsejében lőporral. In: CSIKÁNY, 2000. 15.136 Vékony falú bádogszelence, apró ólomgolyókkal, törmelékekkel töltve. In: CSIKÁNY, 2000. 15.137 KEDVES, 1999/B. 54.138 uo.139 uo. 54–55.140 CSIKÁNY, 2000. 13.141 CSIKÁNY, 2000. 13.142 Idézett mű: 14.

23

voltak használhatók, ezért elsősorban álló célpontok ellen vetették be. 45 fokos szögnél

nagyobb röppályán tüzeltek vele, így át tudtak lőni a várfalak fölött, vagy egy nagyobb

hadtest közepébe. A szabadságharc idejében Magyarországon majdnem függőleges

szögben tüzeltek vele. Használtak tömör, illetve robbanókamrás (srapnel143) lövedékeket. A

mozsárágyú, nagy előnye, hogy a löveghez közeli célpontokra is képes tüzelni a lövedék

ballisztikus röppályája miatt. Szintén ebben a korszakban csak a mozsár képes arra, hogy a

lövegnél magasabban fekvő célpontokat támadjon.144

A tarackot rendszerint robbanó töltetek kilövésére használták, csövük olyan rövid volt,

hogy általában kézzel a cső fenekét még el lehetett érni. Elsősorban hegyes vidéken illetve

helységharcokban voltak hasznosak.145

Különleges tüzérségi fegyvernek számított a röppentyű, ami a rakéta elvén működött.

Ezt szintén Augustin báró fejlesztette ki.146 Három lábon állt, a lábazaton egy puskaporral

töltött acélcső helyezkedett el. 3 és 6 fontos űrgolyókat indítottak vele. Indítása nem

csapódó gyújtóval, hanem az egyszerűbb tüzérségi kanócos gyújtással történt. Maximális

hatótávolságuk egy 3 fontos űrgolyó alkalmazásakor 750–1650 m volt. Használtak tömör,

és kartács golyókat is. A rakéta találati pontossága feleakkora volt, mint az ágyúé, ellenben

könnyen lehetett mozgatni és bevetni. Alkalmazását éles fény- és hangjelenség kísérte, így

alkalmas volt még a lendületes lovasrohamok megzavarására is.147

A tüzércsapatok kézifegyverei kizárólag önvédelmi célokat szolgáltak. Lőfegyverként

csak pisztolyt használtak, elsősorban a tisztek, de elméletileg a lövegek kezelőinek is

rendszeresítették az 1824 M aknász- és tüzérpisztolyt, amely kisebb űrméretű és rövidebb

csövű volt, mint a huszárpisztoly. A honvéd tüzérségnél viszont csak az elsőként felállított

ütegek kezelői kaptak ilyet. Gyakoribb volt a szálfegyver használata, a gyalogságnál

rendszeresített 1836 M gyalogsági szablyát viselték. A tisztek saját ízlésüknek megfelelő

szablyákat viseltek, lehetett gyalogsági, vagy lovassági is.148

A lövegekhez használt lőszerek a lövedékből, lőporból és a gyújtóeszközből álltak.

Rendszeresített lövedékek az alábbiak voltak.

143 Más néven: repeszlövedék. A lövedék puskagolyót és kis lőportöltetet tartalmaz, égőgyújtó időzítővel, egy jó időzítéssel az ellenség feje felett robbant szét és közel 10 méteres sugárban pusztított. In: uo. 15.144 uo.145 uo.146 KEDVES, 1999/B. 55.147 CSIKÁNY, 2000. 15.148 KEDVES, 1999/B. 55.

24

Ágyúhoz golyót,149 űrgolyót,150 űrgolyó kartácsot, kartácsot és sörétszelencét,151

tarackhoz pattantyút, pattantyú kartácsot, sörétszelencét és világító golyót,152 mozsárhoz

bombát és világító golyót, röppentyűhöz golyót, űrgolyót és kartácsot használtak. Lőport

általában zacskóban helyezték a lövegcsőbe, melyet a töltés után a gyújtólyukon keresztül

szúrtak fel. Ismertek voltak már az „egyesített lőszerek” is, vagyis egybe csomagolták a

lövedéket és a lőport egy olajfestékkel átitatott szövetzacskóba. Gyújtóeszköz (gyutacs)

általában egy kevés lőporral töltött nádcső volt. Két vége kis vászondarabbal volt

lezárva.153 (5. ábra)

149 Anyaga öntöttvas, melyet öntés után még egyszer vörösre hevítettek és átkovácsolták. Golyóval általában akkor lőttek, amikor az ellenség sűrű sorokban, oszlopokban állt, illetve támadt. In: CSIKÁNY, 2000. 15.150 Más néven: gránát. Lövésnél meggyulladó gyújtó robbantotta fel. Ez bekövetkezhetett a földtérésnél, vagy kedvezőbb esetben a földhöz közel a levegőben. Egy 6 fontos ágyúnál 300-500 lépés sugarú körben okozhatott sérülést. In: uo.151 A tüzérség számára leghatásosabb közelharc töltet. A kettő közötti különbség a bádogszelencébe töltött horganygolyók nagysága jelentette. A bádogszelence lövéskor széthasadt, ezzel szabták meg a „szórás” nagyságát. In: uo.152 Kettős falú, fémhálóval merevített, jól égő anyaggal töltött vászonzsák volt Kilövés után hat-nyolc percig égett. A lövedékbe pisztolycsöveket erősítettek, amelyek különböző időközönként elsültek, így távol tartva az eloltással kísérletezőket. In: uo.153 uo.

25

II.2. Honvédegyenruhák

A XIX. század közepére az általános katonai divat az egyszerűsödés irányába mozdult el,

és a praktikum került előtérbe. Kényelmesebb lett az egyenruhák viselése, a katonai

felszerelések listája új kellékekkel gyarapodott. Ennek ellenére ugyanúgy tükröznie kellett

az egyenruhának, hogy viselője mely fegyver-, vagy csapatnembe tartozik, milyen

rangban, milyen beosztásban áll, valamint az egész hadseregnek a szerkezetét. Új elemnek

számított a nemzeti jelképek feltüntetése, majd ennek folyományaként a nemzeti

egyenruhák kialakulása.154

1848–49 katonai viseletére a császári-királyi hadsereg ruházata és a Magyarországon a

reformkorban kialakult „nemzeti divat” hatott. Harmadik elemként a szabadcsapatok,

illetve a spontán szerveződött népfelkelők egyéni öltözékei színesítették a hadsereg

öltözködését (a magyar népi viselet egy-egy darabja vált a csapat egyenruhájává).

A sorgyalogság alapruházata a fekete csákó, fehér frakk, a világoskék magyar nadrág,

bakancs és egy szürke köpeny volt. A hadvezetés a magyar ezredek frakkjainak hajtókára

ún. „medvekörmöt”, a nadrágra pedig, a combokra, sárga-fekete vitézkötést varratott. Az

ezredeket a hajtóka és a gomb színe különböztette meg egymástól. A határőr ezredek

ruhája annyiban tért el, hogy a frakk barna színű, valamint a tiszti frakk két gombsoros

volt. a csákóba fekete-sárga gyapjú csákórózsát tűztek.155

A honvéd gyalogosok egyenruhája természetesen magyarosabb volt. Kabátként

kávébarna színá atillát hordtak, amely mellrészét a legénységnél hat, piros színű, egyenes

vezetésű, makk fonadékban végződő, a tiszteknél ugyancsak hat, de galambkosaras, két

végén hurkolt zsinórpár díszítette. A tisztek díszegyenruhája aranyzsinóros volt. Csákót

valamint tábori sapkát egyaránt hordtak, amely kék színű volt, és a tisztek panyókával

valamint zsinórozással díszítették. Különleges kitüntetésnek számított a „veres sipka”. A

gyalogos nadrág világoskék, a tiszteké búzavirág színű, de szívesebben hordták a sorhadi

tisztek sötétszürke tábori pantallóját.156

Az előírások ellenére nem nagyon törődtek a ruházkodási szabályokkal így a különböző

zászlóaljak egyéni módon díszítették saját egyenruháikat. Így például a szegedi 3.

zászlóalj, akik fehér tollat tűztek a csákójukra. A 9. zászlóalj katonái pedig soha nem

viseltek csákót, csak az általuk meghonosított „veres sipkát”, amiről később a nevüket is

154 SÁGVÁRI György: Honvédegyenruhák. In: „Fényesebb a láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999. 41. (továbbiakban: SÁGVÁRI, 1999)155 SÁGVÁRI, 1999. 41.156 Idézett mű: 41–42.

26

kapták. A 24. zászlóaljnak fehér báránybőr süvege volt, a 23.-nak fekete kalapja. Egyes

zászlóaljak meg az útközben, illetve egy-egy várban talált osztrák egyenruhákat hordta,

némi átalakítással.

A szabadságharc oldalán álló vadászalakulatok színben a császári-királyi hadsereget

követték. Zölddel szegett, szürke posztó atilla, és ugyanilyen pantalló, amelyet rövid szárú

csizma felett, vagy abba belehúzva viseltek.157

Az egyenruhákhoz szervesen kapcsolódtak a különböző kiegészítő szerelvények, mint

például a szíjazatok, és persze a fegyverzet is. A gyalogosok a vállon átvetve balról jobbra

hordták a tölténytáskát, jobbról balra pedig a szuronyt. A sorgyalogságnál fehér, 8 cm

széles a honvédeknél fekete, 5 cm széles szíjazatot hordtak. Mindkét esetben fekete volt a

tölténytáska és a szuronypapucs.

A felszereléshez tartozott a szőrmés borjúbőr hátbőrönd. Erre erősítették fel az

összehajtogatott köpenyt, a tartalék bakancsot és a sátorcövekeket, bele a fehérneműt és a

mindennapi kellékeket tették. Két inget és alsónadrágot, két törülközőt, hat nyakszegélyt,

egy pár kapcát, egy pár bakancstalpat, ruhatisztításhoz krétát, festéket a szíjakhoz,

szivacsot, rongycsomót, gombfényesítőt, varróeszközöket, háromféle kefét, suvikszot,

pótgombokat, nadrágkapcsot, viaszt, gyantát, agyagot a sárgaréz edények tisztításához,

valamint borotválkozó készletet, kést, szappant, tükröt, hajfésűt, bajuszfésűt, hajkefét,

ruhakefét, evőeszközöket. Ezen kívül volt kenyérzsákjuk,158 amiben két-háromnapi élelmet

tudtak tárolni.

A sorhuszárok alapruházata csákóból, dolmányból, mentéből, szűk magyar nadrágból,

csizmából és fehér köpenyből állt. Rendkívül cifra, és díszes viselet volt, a hölgyek

számára elég impozáns. A hozzá tartozó kellékek pedig a zsinóröv,159 tarsoly, tölténytáska

és a fegyverek. A karabélyt pantallérszíjon hordták, a szablya pedig szattyánbőr szíjon

függött. Ezredenként eltért az egyenruha színe, viszont a zsinórozás egységes maradt. A

legénységnél sárga-fekete, a tiszteknél arany, vagy ezüst. A csákó elejére tollbokrétát

tűztek, a jobb oldalán ún. vitézkötés lógott.160

A zsinórozásnak esztétikai szerepe mellett védelmi funkciója is volt, Mádai Nándor

védőfegyverzetként emlegeti. A sűrű fémszálakkal átszőtt zsinórozást inkább a vágások és

csapások ellen alakították ki, mint a lövések miatt, hiszen egy nehézlovassági mellvért sem

védett megfelelően egy közelről jött pisztolylövéssel szemben. Emellett a dolmány

157 SÁGVÁRI, 1999. 42–43.158 Idézett mű: 43.159 Más néven: kösöntyű160 uo.

27

szabadabb mozgást biztosított viselőjének, és könnyebb is volt, mint a vért. Így mind a

lovasnak, mind a lónak kevesebb terhet kellett cipelnie, és ez egy lovassági rohamnál, vagy

visszavonulásnál kulcsfontosságú szerepet játszott.161

A huszárcsákó formájában megegyezett a gyalogoséval, de 2,5 cm-rel magasabb volt.162

A csákó színe fekete, és a belsejébe drótkarikákat varrtak, amelyek ellenállóbbá tették a

vágásokkal szemben. Hátsó felét félkör alakú, felhajlított ellenző borította, ezt le is lehetett

hajtani, így a tarkó is védve volt. A csákó felső peremét közel 3,5 m hosszú aranyszínű

zsinór övezi, melyet hátul egy toló gyűrű tart össze. A felesleges rész karikákba szedve

csüng a jobb lapos, kerek fonadék díszíti, ezt nevezik vitézkötésnek. A huszár eredetileg a

nyaka köré tekerte ezt a zsinórt, így védve a nyakát, emellett azért, hogy el ne veszítse a

harc hevében lehullott föveget.163 A csákórózsa mögött halcsontra erősítve fekete tollforgó

magasodik, melyet sárga tollak fognak körbe. Eredetileg a császári névjel állt a

csákórózsán, ám a huszárok többsége ezt a szabadságharc alatt nemzeti színűre cserélte.

Csatában a tollforgót levették, és a csákó színével megegyező, viaszosvászon huzatot

húztak rá.164 Fontos szerepe volt, és sokszor a csata forgatagában csak ezt látták, és így

tudták megállapítani, hogy ellen jön, vagy bajtárs.

A dolmány olyan rövid volt, hogy alig látszott ki az öv alól. A mellrészen három

függőleges gombsor húzódik, soronként 15-17 gombbal. A gombsorokat vízszintes

zsinórzat köti össze, ugyanez szegélyezi a gallért, a széleket és képez vitézkötést a háton és

a kézelőkön. Ez nem csak nyalkává teszi a huszárt, komoly életvédelmi célt szolgált. A

kard ugyanis megcsúszik ennyi zsinóron és gombon. Így védték a veséket, a gerinc melletti

izmokat, és takarták a fontos alkari izmokat és ereket.165

A mente 4 cm-rel hosszabb a dolmánynál, steppelt fehér báránybőrrel bélelve, ami

szintén védett a vágásoktól, és feketével szegélyezve. Panyókára vetve hordták, nyáron is,

mert védte a szárat tartó kezüket, és a szívüket is egyben.166 A tisztek ezen kívül még zekét

és csurapét is használtak. Ezeknek ritkább volt a zsinórozása.167

A huszárnadrág a mai lovaglónadrághoz hasonlóan szűkülő szárú, posztóból készült és

ugyanolyan zsinórzat díszíti, mint a mentét, és a fontos ereket védi. Ezt csak díszöltözethez

viselték.168 E fölé szürke lovaglónadrágot húztak, aminek szárára bokától fölfelé 24 cm

161 MÁDAI, 1997. 67.162 Kedves Gyula az egész csákót 180-190 mm magasnak írja le. In: KEDVES, 1992. 30.163 MÁDAI, 1997. 67.164 KEDVES, 1992. 31.165 MÁDAI, 1997. 67.166 uo.167 KEDVES, 1992. 30.168 KEDVES, 1992. 30.

28

magas bőrcsíkot erősítettek, ezzel is védve valamelyest a bokát és a lábszárat.169 A

bőrborítás valamikor egészen a combtőig húzódott a nadrágszárak belső felén.170 A

mentéhez nem, de a dolmányhoz mindig zsinórövet hordtak derekukon. Ez az öv 50-55

szál sárga vagy arany zsinórból készült, melyeket elől három helyen fekete fonatok

úgynevezett gombok fogtak össze.

A dolmány alatt vörös bagariabőr szíjon lóg a kard és tarsoly. Ez utóbbi vörös bőrből

készült, skarlátpiros posztóbevonattal, a tisztekét arany paszomány keretezi, a legénységét

sárga.171 Középen „F.I.”172 monogram és a császári korona díszelgett. Olyan lapos, hogy a

huszár legfeljebb a pipáját, dohányzacskóját és apró kézi szereit tarthatta benne, így már

inkább esztétikai szerepet töltött be, mint gyakorlatit. A közös kard és tarsolyszíj

skarlátvörös bőrből készült. A tarsoly mérete 280x310x400 mm körül változott.173

Az ezredeket az egyenruhájuk színe különböztette meg egymástól. Egyes

színösszeállítások azonban több huszárezrednél is előfordultak, ott a csákó és a gombok

színe volt a meghatározó. (ld. 1. és 3. táblázat)

Az újonnan felállított huszárezredek egyszerűsítették a huszárviseletet. A sűrű zsinóros

dolmány helyett zekét hordtak, vagy csurapét, négy mellzsinór párral.174 A mente hosszabb

lett, és a magyar nadrágot az alul bőrözött szürke lovagló nadrág váltotta fel, piros csíkkal

az oldalán. A huszárnadrágot azonban a tisztek továbbra is hordták. 175 A megkülönböztetés

miatt megmaradt az ezredek egyenruháinak sajátos színvilága. A csákó a régi ezredekéhez

hasonlított, a vitézkötés azonban vörös, vagy nemzeti színű volt. Az elejére pedig

nagyméretű fehér fém ország címer került.176 (ld. 2. táblázat)

A lovas nemzetőrség öltözete is kissé huszárosnak tűnt, piros csákót, kék atillát, és kék,

vagy bőrözött szürke nadrágot hordtak. Ez volt az előírás, de ahogy a gyalogosoknál, itt is

egyéni ízlés szerint alakítgatták ruházatukat.177

A svalizsérek felszerelése megegyezett a huszárokéval, a lószerszám pedig csak a

kengyel formájában különbözött, robosztusabb, szélesebb volt. Fehér szegélyes, világoskék

pantallót viseltek, aminek az alsó része szintén bőrrel volt ellátva. Rövid, fehér frakkot a

karmazsinvörös hajtóka és a fehér gomb különböztette meg a német lovasság

169 MÁDAI, 1997. 67.170 KEDVES, 1992. 30.171 uo.172 I. Ferenc. 1792–1835ig uralkodott, és a császári huszárbandériumok nagy része ekkor alakult, emiatt van ez a monogram a csákón.173 KEDVES, 1992. 30.174 Kedves Gyula szerint 5 pár zsinórral. In: Idézett mű: 38.175 uo. 41.176 uo. 45.177 SÁGVÁRI, 1999. 44.

29

egyenruhájától. Magas tarajú, rézveretes bőrsisak egészítette ki a ruházatot. 1849

februárjában azonban új egyenruhát kaptak. Fekete zsinóros, sötétszürke zekét és mentét,

fekete prémmel, valamint huszárnadrágot.178

A négy császári ulánusezred egyforma sötétzöld öltözetet viselt, skarlátpiros

jelvényekkel és sárga gombokkal, csak a föveg posztóborítása különbözött. Ez a

csapkának179 nevezett, 21 cm magas, felül négyszögletes fejfedő lengyel eredetű volt,

hiszen az osztrák ulánusokat Galíciából sorozták, ahol ugyanazt a nemzeti lovasságot

jelentették, mint nálunk a huszárok. A felsőtestet a „kurtka"180 fedte, mely kétsoros,

rövid frakkra hasonlított, középen összehajtogatva összevarrták. Az ujjak és a hát

varrásait hajtókaposztó szegélyezte. A piros hajtókaszínnel bélelt mellrészt ugyanúgy

széthajtották, mint a Hunyadi-huszárok dolmányán, középen ezt is kapcsok fogták

össze, és a kihajtott mellrészeket rágombolták a kurtka kétoldali gombsoraira. Hátul a

derékon, két gomb között sárga rojtsor csüngött. A jobb vállat feketével csíkozott sárga,

tányéros vállrojt takarta. Bő ujjas, fehér köpenyt viseltek, a lehajtott gallért hajtókaszín

szegélyezte. Sötétzöld volt a piros sávos pantalló is, alul a szokásos fekete bőrrel

borítva.181

A Poniński-ulánusoknak182 világoskék öltözetének felszerelése, pirossal szegélyezett

fehér jelvényekkel, nem sok időt vett igénybe, mert egyenruhát, fegyvert és nyerget a

korábban Aradon állomásozó osztrák ulánusok raktárából szereztek; csupán az osztrák

magas föveget nem vették át. hanem helyette a lengyel gyalogság vörös konföderatkáját

hordták.183

Tchórznicki-ulánusok a Kongresszusi Lengyel Királyság 2. ulánusezredének

színeiben és szabásában harcoltak, sötétkéket fehér jelvényekkel és gombokkal. Fehérek

voltak a vállrojtok és a csapka felső posztóhuzata, az utóbbi kissé karcsúbb és magasabb

volt az osztrák ulánusok fövegénél, elöl a fehér sas díszítette, felső peremén a sötétvörös

gyűrűs fehér lengyel rózsa. A tető hátsó sarkáról lógott a biztosítózsinór, melynek lapos

fonatokban és rojtokban végződő hurokját a kurtka bal felső gombjára akasztották oly

módon, mint a Hunyadi-huszárok fonott zsinórpárját. A sötétkék pantallón fehér sáv

húzódott végig, a tölténytáska és kard szíja fehér bőr volt, a lándzsákon kék-fehér

178 KEDVES, 1992. 34.179 Négyszögletes alakú csákó, a lengyel egyenruha része.180 Rövid kabát, zakó.181 BARCY Zoltán–SOMOGYI Győző: A Szabadságharc Hadserege. Corvina Kiadó 1988. 182–183 (továbbiakban: SOMOGYI, 1988)182 Władysław Poniński az 1. dragonyosezred parancsnokaként szolgált az osztrák seregnek. 1848 tavaszán kilépett a hadseregből és ősszel Magyarországra érkezett.183 SOMOGYI, 1988. 183.

30

zászlócska lobogott. Az előbbiekhez hasonló öltözetet kapott 1849. május—júniusban a

Poniński-századból kifejlesztett 1. ulánusezred, de fehér helyett piros jelvényekkel és

piros sávos, szürke pantallóval. A csapkát gyakran fekete védőhuzatban viselték, mint a

huszárok.184

A gyalogosok fehér kabátot viseltek vörös kézelővel, tíz fehér gombbal, valamint

kékszürke nadrágot veres szegéllyel. A szíjazat és hátbőrönd fekete volt, a köpeny

sötétszürke vörös gallérral, a csapka vörös bőrfedéllel, fehér sassal, magyar rózsával és

kokárdával és pikkelyes álladzószíjjal készült. 1849 tavaszán új egyenruhával látták el a

lengyel légió gyalogosait. A sötétkék, egysoros kabát hajtókázása változatlanul vörös

maradt, ugyanígy a szürke nadrágé. A szuronyt most már nem vállszíjon viselték,

hanem fekete derékövön, amelyet elöl fehér csat zárt.185

A császári-királyi tüzérek piros hajtókás barna frakkot, 20 mm széles, piros csíkkal

jelzett világoskék pantallót és felhajtott karimájú kalapot viseltek, huszár tollforgóval. A

tiszteknek kétszögű kalapjuk volt, kakastoll bokrétával. A gombokon számokkal jelölték az

ezredhez tartozást. A tüzérség számára is a gyalogság egyenruháját írták elő, azzal a

kiegészítéssel, hogy a fekete csákóra tíz és fél cm magas lószőrforgót kell tűzni. A csákóra

egy ”Honvéd tüzér” feliratú pléhlemezt erősítettek. A lovas ütegek egyenruhája a lovassági

szabásmintát követte, zöld csákót fehér vitézkötéssel, lecsüngő piros lószőrforgóval. A

zeke barna volt, piros zsinórzattal.186

Az utászruha a császári-királyi hadsereg csukaszürkéjét követte, és zöld zsinórzat

díszítette az atillát és a pantallót is. Fekete csákót viseltek, lecsüngő fekete lószőrforgóval.

A tábornoki kar tagjai nagyrészt gyalogostiszti szabású egyenruhát hordtak.187

184 SOMOGYI, 1988. 183.185 Idézett mű: 183–184.186 SÁGVÁRI, 1999. 44–45.187 Idézett mű: 45.

31

II.3. Lószerszám, ló felszerelés

A lóra négyrét hajtott pokrócot terítettek, arra helyezték a nyerget, amit hevederrel

rögzítettek. Erre helyezték rá a sabrakot,188 majd a nyeregbundát,189 ezt pedig egy felső

hevederrel szorították le. A tisztek nem használtak nyeregbundát, mert a bárányszőrmét a

sabrak közepére, az ülőrészre varrták fel190 Némely esetben a sabrak a pokróc és a nyereg

közé került, így csak egy hevederre volt szükség. Mai hagyományőrző rendezvényeinken

is inkább ilyen sabrakot használnak. Egyetlen lengyel dzsidás csapatnál láttam eddig

duplahevederes sabrakot.

A sabrakon a rendfokozatokat is jelölték, a posztón körbefutó paszományokkal, a hátsó

csücskébe pedig az uralkodó névjelét, vagy a magyar címert varrták fel. Farmatringot és

szügyelőt is használtak, ez abban segített, hogy ne mozogjon a nyereg hosszanti irányba. A

farmatringot a nyereg hátsó részéhez, a szügyelőt a nyereg elejéhez, valamint a hevederhez

rögzítették.191 A huszár kantár ún. duplakantár, elkészítése is igen bonyolult. Kettő szárat

használtak, és állítható feszítőzablát, ezzel fékezték és irányították a lovat. A bőr

kötőfékhez tudták felerősíteni a csikózablát és a szárakat.

A huszárnyereg favázas, bőrülőkés magyar nyereg volt. Favázának oldalsó lapjaival a ló

izomkötegekkel borított bordáira közvetítette a lovas súlyát, nem pedig a ló gerincére,

amely alatt rendkívül fontos fő erek és idegszálak futottak.192 Kör alakú, gömbölyített

kengyelt használtak hozzá, ezt egy-egy állítható szíj rögzíti a nyereghez. A szíjazatok és

csatok feketére voltak festve a legénységnél, a tiszteknél sárgarézből készültek.193 (6. ábra)

A nyereg elülső részéhez csatolták a pisztolytáskát, elé pedig a hengerré tekert köpenyt

szíjazták. Hátul, a kápa alatt hordták a köpenyzsákot, benne pedig a kézi szereket. A

lóápolás elengedhetetlen kellékeit, zabos zsák, sarló, fenőkő, szénakötöző kötél, itatóvödör

vászonból, lóvakaró, lókefe, sörényfésű, patatisztító fa, rongydarabok, a pisztolytok fölé

erősített málhás zsákban hordták. A patkótáskát a nyereg oldalára csatolták.194

188 Díszes lótakaró189 Piros posztócsíkkal szegélyezett, fekete báránybőr. In: KEDVES, 1992. 32.190 SÁGVÁRI, 1999. 44.191 uo.., KEDVES, 1992. 32.192 MÁDAI, 1997. 71.193 KEDVES, 1992. 32–33.194 SÁGVÁRI, 1999. 44.

32

III. A kezdetek…

„Csodálatos dolog a katonai hagyományőrzés. Letűnt korok élednek újra, kultúrák virágzanak ismét, míves fegyverek lépnek működésbe, de nem gyilkolnak. Parádés

felvonulások: a szépség erődemonstrációi.Harctéri élmények, félelem és fájdalom nélkül. Meséinkben, olvasmányainkban,

filmélményeinkben élünk.Előkelő szalonokban koccintunk, napokig lovagolunk, s nem sajnáljuk a puskaport. Este

szállodákban kalandozunk, tornatermekben mulatunk, hideg sátrakban vacogunk, s persze eszmeinkért élünk. Szegény családtagok.

Sokfélék vagyunk, de egy úton járunk. Büszkén viseljük egyenruháinkat, azonosulunk ezredünkkel, fegyvernemünkkel, nemzetünkkel, de a frontvonalak nem ezek mentén

alakulnak. Harcolunk a körülményekkel, egymással. Mi építünk.Valamit tudunk, amit rajtunk kívül kevesen tudnak. Ebbe bele lehet őrülni.

De mégsem. Egyre többen leszünk. Egyre inkább felfedezzük egymást. Egyre kevésbé számít a távolság és egyre kevésbé számítanak a határok. Egyre világosabb lesz. Új

korszak előtt áll a világ. Úgy tűnik, ebben az új korszakban nekünk is jut feladat (…)” 195

Nehéz meghatározni a katonai hagyományőrzés fogalmát, Fülöp Tibornak is csak több

mondatban sikerült. Még nehezebb lesz ennél jobb megfogalmazást kitalálni rá a

következő húsz oldalon. Talán az életmód kifejezés áll legközelebb a valósághoz. A

katonai hagyományőrzés nem csak arról szól, hogy felveszünk egy korabeli ruhát,

néhányat lövünk, a csata után pedig hajnalig mulatozunk. Ahogy az idézetben nagyszerűen

meg lett fogalmazva, ha magunkra öltünk egy egyenruhát, azzal az egész szabadságharc

szellemiségét, értékrendjét magunkra öltjük, és eleinkhez méltó módon kell viselkednünk.

Nem csak addig, amíg tart az adott rendezvény, hanem a mindennapjainkban is

közvetítenünk kell ezeket az értékeket. Sajnos nem minden bajtársam gondolja ezt így, de

mindenki a maga módján vesz részt ebben a mozgalomban.

1989 előtt fontos volt az emberek számára, hogy olyan hagyományokat hozzanak létre,

ami a nemzet összetartó erejét adhatja. A hagyományok, a magyar nyelv megtartása a

kulcs egy nép fennmaradásához.

A hagyományőrzés kezdetét behatárolni szinte lehetetlen, hiszen mint a hasonló

tevékenységek nagy része, ez sem egy konkrét helyen, konkrét eseménnyel indult. A

rendszerváltás előtti időszakban kevés alkalom adódott nemzeti hagyományainkról

megemlékezni, ezért magyar értékeink hirdetésére egyre többen keresték a lehetőséget. Így

a szabadságharc hagyományőrzése is több szálon indult el az ország különböző részein.

195 FÜLÖP Tibor: Előszó. In: Huszár. Az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség folyóirata. Történelmi Lovas Egyesület, Törökbálint. 1999. 3. (továbbiakban: „Huszár”)

33

Nehéz pontos számadatot mondani a Magyarországon működő hagyományőrző

csapatokról. Vannak, akik évről évre eljárnak országos rendezvényekre, mások viszont

csak saját hagyományaikat tartják, lokális szinten, gyakran még honlappal sem

rendelkeznek, így nehézkes velük felvenni a kapcsolatot. Ezért csak azokat az

egyesületeket említem meg, amelyeknek van saját honlapjuk, újságban jelent meg róluk

cikk, illetve személyesen kapcsolatba tudtam velük lépni.

Az egyik legrégebbi hagyományőrző csapat a Történelmi Lovas Egyesület, ám ennek

története összefonódik Fülöp Tiboréval, így a későbbiekben külön nem térek ki rá.

Fülöp Tibor Zoltán az elsők egyike, akiben megfogalmazódott a gondolat, hogy egy

nemzetközi lovas túrát szervezzen, öt nyugat-európai országon keresztül. Ezt még a

kalandozó-hadjáratok emlékére akarta szentelni, és sikerült is több mint négyszáz

polgármesterrel felvennie a kapcsolatot a nyolcvanas évek elején. Ám bizonyos okok miatt

ez a rendezvény nem jöhetett létre. Ezek után jött rá, hogy kicsiben kell gondolkodni és

1985-ben megalapította a Történelmi Lovas Egyesületet, amely a mai napig működik. Még

ebben az évben szerveztek egy Budavár-mogyoróhegyi túrát, Mátyás király vadászútjainak

emlékére. Visegrádon kiállítást szerveztek, lovas bemutatót tartottak, valamint a Téka

együttes húzta a talpalávalót. A huszárrendezvények ez után kezdődtek.

Az első koszorúzás a váci hétkápolnai honvéd emlékműnél volt, 1987. március 15-én,

még piros huszárruhában, amit sokan János vitéz egyenruhának emlegetnek, tréfásan.

Fülöp a következő évi megemlékezésen ismerte meg Katona Tamás hadtörténészt, aki a

tavaszi hadjáratot ajánlotta, mint történelmi útvonalat, amelyet végig lehet járni. Így a

rákövetkező évben, 1989-ben, az első Tavaszi hadjárat alkalmával kilenc huszár lovagolt

végig a Jászberény—Vác útvonalon.196 Kiinduló helye a Jászberényi Zagyvamenti Mg.

Tsz. zagyvaparti telepe volt.197 A közbeeső településeken (Nagykáta, Tápióbicske, Isaszeg,

stb.) addig is tartottak ünnepségeket a forradalmi események a helyi lakosok és

önkormányzatok, ám a huszárok megjelenése csak emelte a megemlékezések fényét. Ekkor

már az ország többi részén létrejöttek huszárcsapatok, akik a mai napig meghatározó

elemei a hagyományőrzésnek Azóta a tavaszi hadjárat Kelet-Közép-Európa legnagyobb

katonai hagyományőrző rendezvénysorozatává nőtte ki magát.

1988–89-ben a Történelmi Lovas Egyesület még a Magyar Huszár és Hagyományőrző

Társaság198 égisze alá tartozott, ám Fülöp Tibor és a társaság kapcsolata nem volt

196 Közülük már csak ketten, Fülöp Tibor és Ferenczi János maradt a hagyományőrzésnél.197 „Huszár” 1993. 13.198 Ezt egykori huszárok alapították a nyolcvanas évek végén. Számos országszerte ismert lovas is csatlakozott hozzá. A társaság nevéhez fűződik a Nemzetközi Huszártalálkozók megszervezése.

34

harmonikus,199 ezért kilépett és megalapította, öt másik, már létező egyesülettel, az Európa

Unió Magyar Lovastagozatát (továbbiakban: EUML), aminek a neve ellenére semmi köze

sem volt az Európai Unióhoz.200 A Katonai Hagyományőrzők Európa Uniójának201

kizárólagos feladata az Európában működő egyesületek egymással való megismertetése

volt. Nem állítottak szabályokat és szerveztek ünnepségeket, csupán segítettek például az

egyenruhák, a gyakorlati szabályok felkutatásában. Részt vettek a hagyományápoló

rendezvényeken és segítettek az egyesületek belső ügyeiben. Az Unió hat részre osztotta

Európát: Északi, Közép-észak, Közép-dél, Dél, Kelet- és Nyugat- Régióra. A szövetség

élén áll az elnök, végrehajtó szervként az elnökség működik. Ez egy főtitkárból, egy

számadótisztből, ennek helyetteséből és a diplomáciai szolgálatot ellátó összekötő tisztből

áll. Az elnököt öt évre, a főtitkárt háromra választják. 1996-tól tagsági díjat kellett fizetni,

mégpedig a következő címletekben: az 5-10 fős egyenruhás alakulatok 20 márkát, a 11-20

fős csoportok 30 márkát, a 31-50 fős egyenruhás alakulatok pedig 50 márkát fizettek. Az

ennél nagyobb csapatoknak 75 márka volt a tagsági díja. Az Unió politikától és vallástól

függetlenül működött, ezeket a tagok magánügyeként kezelték, mint bárhol máshol a

hagyományőrzésen belül.202

Az EUML öt magyar alapító egyesülete pedig a Történelmi Lovas Egyesület, a Jász

Lovas Bandérium, a Váci Lovas Bandérium, a Balaton-felvidéki Huszár Egyesület és a

Veszprémi 9-es Huszárok.203 Az EUML első magyarországi rendezvénye 1991

szeptemberében, Veszprémben az Őszi Parádé volt, főszervezője Abonyi Gábor. Sok

ország küldöttei vonultak végig a városon és vettek részt vadászlovagláson, látványos

parádékon, valamint katona újoncok eskütételén.204

1996-ban az EUML felvette a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

(továbbiakban: MHKHSZ) nevet, mivel már gyalogos és tüzér csapatok is a tagjai voltak,

ezért a Lovastagozat elnevezés már nem volt aktuális. Az évek múlásával országszerte,

különösen a tavaszi hadjárat útvonalán, gombamód kezdtek szaporodni a hagyományőrző

csapatok. Az első csatabemutató alkalmával, az 1994-es tavaszi hadjáraton, még huszár-

huszár ellen harcolt. Ekkor rájöttek, hogy ha ilyen irányba szeretnének elindulni

199 Fülöp Tibor visszaemlékezései alapján200 A Katonai Hagyományőrzők Európa Uniója (nemzetközi szervezet) név rövidítése lett az Európa Unió, és ennek a magyar tagszervezetét nevezték Európa Unió Magyar Lovastagozatnak201 Német elnevezése: Der Europäischen Wehrhistorischen Gruppen. Ezt többféleképpen fordították magyarra, ezért más helyeken előfordulhat még Európai Hadtörténeti Szövetség, valamint Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség formában.202 NACHAZEL, Friedrich A: Az Európai Hadtörténeti Szövetség felépítése és tevékenységi területe. In: „Huszár” 1996. 3.203 Későbbiekben egyesületté alakult és felvette a Sándor Huszárok Lovas Klubja nevet. Ld.: IV.1.204 FÜLÖP Tibor: Az Európa Unió Magyar Lovastagozata. In: „Huszár” 1993. 1.

35

gyalogosokra és tüzérekre is szükség lesz. Így kezdődött a gyalogsági, és tüzérségi

csapatok kialakulása.205

Sokáig probléma volt az osztrák csapatok hiánya. Érdekesség, hogy Ausztriában, a

hagyományőrzés népszerűsége ellenére, nincsen az 1848-49-es korszakot képviselő

egyesület, vagy szövetség. Magyarországon is igen ritka volt az osztrák egyenruha, de

napjainkban már egyre több egyesület csináltat magának osztrák zubbonyt is, mivel

ellenségre is szükség van egy ütközetben.

2001-ben azonban Fülöp Tibor kivált az általa alapított szövetségből, szintén belső

viszályok miatt. A következő három évben a Honvédelmi Minisztérium vállalta fel a

Tavaszi hadjárat támogatását. Ám a harmadik évben már nehezebben mentek a dolgok, így

2004-ben Fülöp Tibor megalapította a Magyar Hagyományőr Világszövetséget

(továbbiakban: MHVSZ), amely már nem csak a katonai hagyományőrzőket tömörítette

magába. Rájöttek, hogy más ágazatokkal is együtt kell működni, hiszen egy táborba kell

sátor, sátorépítő, zenész, táncos, énekes, kovács, szabó, szakács és így tovább. Így ez a

szövetség egyre terebélyesedett, egyre többféle csoportot fogadott magába, és fogad mind

a mai napig. Azok az emberek, akik eljönnek egy-egy rendezvényre, hazamenvén

megalakították saját csapataikat, egyesületeiket. Ily módon jöttek létre Erdélyben és

Felvidéken is huszárbandériumok, és már saját hadjáratokat tartanak.206 Emellett több

mellékrendezvényt is létrehoztak, például a Huszárkonyhát, amely egyfajta főző verseny a

hagyományőrzők között. A cél minél autentikusabb, magyarosabb étel készítése.207

A népi mesterségeken felül egészen új vetületei is vannak a hagyományőrzésnek. Ennek

egyik formája sajtóban való jelenlét. A kilencvenes években, még az EUML idején

rendszeresen megjelent, a Huszár c. éves periodika.208 A csapatok bemutatkozásán, és a

rendezvények ismertetésén kívül érdekes cikkek jelentek meg benne a magyar történelem

különböző korszakairól, valamint az aktuális „huszárhírekről”. Például Kertész Zsoltnak,

az MHVSZ elnökének, Vácon tartott, hagyományőrző esküvőjéről.209 Természetesen a

lófajták sem hiányozhatnak, lótartási, és lóápolási tanácsokat is olvashatunk az újságban.

Sőt Bogáthy János, huszárkáplár nővéréhez írt levelét is leközölték az 1993-as számban.210

205 Fülöp Tibor visszaemlékezései alapján206 Erdélyben az Őszi hadjárat, Felvidéken pedig folytatódik a Tavaszi hadjárat.207 Fülöp Tibor visszaemlékezései alapján208 1993-1999 között megjelenő éves periodika. 1997-től az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség folyóirata. Megjelent cseh, szlovák, majd 1998-tól német és angol nyelven is.209 „Huszár” 1998. 14.210 „Huszár” 1993. 9.

36

A cikkek németül és angolul, egy idő után cseh és szlovák nyelven is megjelentek az

újságban, így jelképezve az EUML nemzetköziségét.

Rendszeres rádió és tv műsorok is szólnak a hagyományőrzésről, a Radioaktív állomás

Huszárvágás c. műsora például heti rendszerességgel jelentkezett be,211 valamint a Paprika

TV-n is közvetítették a Huszárkonyha c. műsort.212

Napjainkban mindkét szövetségben jelen vannak más-más korok hagyományőrzői is,

mivel feladatuknak tekintik a különböző tagok begyűjtését. Így öt jól elkülöníthető

korszakra tagozódnak, ezek pedig a honfoglalás kora, a lovagkor, török- és kuruc kor, és

1848–49 korszaka, valamint a világháborúk kora. Ez mindkét esetben, több mint száz-száz

tagot jelent, ám természetesen vannak átfedések. Az ország majdnem minden megyéjében

vannak tagok, sőt jelenlétük kiterjed Erdélyre, a Felvidékre, a Délvidékre, és az Őrvidékre

is. Érdekesség, hogy van egy kaliforniai huszárcsapat is, amely az MHKHSZ égisze alá

tartozik.213 A tényleges tagokon felül vannak pártoló tagok is, akik nem szeretnék

elkötelezni magukat egyik irányban sem. Ilyen például a Wysocki Légió Hagyományőrző

Egyesület, melynek én is tagja vagyok.

Az MHVSZ és MHKHSZ feladatai megegyeznek a korábban említett Katonai

Hagyományőrzők Európa Uniójának hatáskörével. Összefogják a különböző

hagyományőrző szervezetek munkáját, szervező tevékenységet végeznek. Segítik a

tagegyesületek kapcsolat felvételét, és kapcsolatot tartanak fent külföldi szervezetekkel.

Pályázati lehetőségek feltárásával is támogatják a tagegyesületeket. Segítenek az újonnan

alakult egyesületeknek a hagyományőrző terület, az egyenruha, a fegyverzet, a felszerelés

kiválasztásában, és természetesen a kivitelezésben. Országos és nemzetközi

rendezvényeket szerveznek, és különböző fórumokon képviselik tagegyesületeiket, de

tiszteletben tartják önállóságukat. A tagok közül sokan a Katonai Hagyományőrzők

Európai Uniójának szárnyai alá is tartoznak. Ennek alelnöke, Székely Tibor, az MHKHSZ

elnöke.214

Az MHVSZ élén áll az elnök, Kertész Zsolt. Az ügyvezető elnök, Fülöp Tibor, és a

főtitkár, Éva Ilona segítik munkáját. Az ő munkájukat segíti a tizenhárom rendes, és hat

tiszteletbeli tagból álló elnökség. A számvizsgáló biztosság három tagból áll, a gazdasági

211 www.pelikanradio.hu. Megszűnt 2011. 03. 01-jén212 http://www.tvpaprika.hu/Musoraink/H/Huszarkonyha 2011. 04. 20. 22:36 elérés213 Győrffy Villám András: A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség c. előadása. Elhangzott 2004-ben Tapolca-Diszelen „A magyar huszárság története” c. konferencián.214 Győrffy Villám András: A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség c. előadása. Elhangzott 2004-ben Tapolca-Diszelen „A magyar huszárság története” c. konferencián

37

felelős pedig Fazekas Richárd. Ezenkívül minden korszaki ágazatnak megvan a saját

vezetője.215

Az MHKHSZ felépítése is hasonló. Elnöke Székely Tibor, tiszteletbeli elnöke Győrffy

Villám András, ügyvezető elnöke pedig Udovecz György. Az elnökséghez tartoznak még a

korszakok vezetői és a nemzetközi alelnök is. A számvizsgáló bizottság itt is három tagból

áll. A különbség a másik szövetséghez képest, a becsületbíró jelenléte az intézményi

felépítésben.216 A szövetség az 1997. évi CLVI. tv. 26.§ c./ pontja alapján 2004. február 15-től

közhasznú szervezetként működik.217

2010-ben Fülöp Tibor lemondott a Történelmi Lovas Egyesület elnöki címéről, és új

generáció vette át a vezetést. A Tavaszi hadjáratot továbbra is Fülöp szervezi, mint az

MHVSZ ügyvezetője.218

Jelenleg két nagy rendezvény kapcsolódik az MHVSZ és a Történelmi Lovas Egyesület

nevéhez, egyik az eddig sokat emlegetett Tavaszi hadjárat, a másik pedig a Zsebeházi

napok. Ezt október 23-hoz legközelebb eső hétvégén szokták megrendezni Tengődön. A

helyi temetőben található Zsebeházi István, huszárkapitány síremléke, innen kapta a

program a nevét. A Zsebeházi Napok is fejlődik, 2010. október 23-án egy hagyományőrző

négyes esküvőt tartottak a keretein belül. Három huszár és egy lengyel gyalogos tiszt

vezette oltár elé az általa választott hölgyet.

215 http://www.mhvsz.hu/ 2011. 04. 20. 22:43 elérés216 http://magyarhuszar.hu/site/szovetseg.htm 2011. 04. 20. 22:45 elérés217 http://magyarhuszar.hu/site/gallery/szovetseg/alapszabaly0219.pdf 2011. 04. 20. 22:47 elérés218 Fülöp Tibor visszaemlékezései alapján

38

IV. Hagyományőrző csapatok

Mint már fentebb említettem, nehéz megszámolni a hagyományőrző csapatokat, de a

teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem az országos rendezvényeken résztvevő

egyesületeket, és azok rövid történetét. Megalakulásuk szerinti sorrendben fogok haladni.

Sándor Huszárok Lovas Klubja219

A Sándor Huszárok Lovas Klubjával kezdeném a sort, mint a második, Magyarországon

megalakult hagyományőrző egyesülettel. 1987-ben indult a történetük, Lovason, elnöke

Abonyi Gábor, hagyományőrző ezredes. Személyes indíttatásai voltak a „huszárkodásra”,

hiszen nagyapja egyike volt az utolsó ludovikai végzős hallgatóknak. Az egyesület a

Sándor huszárok egyenruháját választotta magának, Széchenyi István miatt, hiszen ő is

ebben az ezredben szolgált.220

Már az rendszerváltás előtt szerveztek megemlékezéseket honvéd síroknál,

koszorúzásokat, valamint részt vettek szüreti felvonulásokon, természetesen már

huszáregyenruhákban.

Azon kívül, hogy az EUML alapító tagja volt az egyesület, amelyben nyolc évet töltött

el, Abonyi az Európai Hadtörténeti Szövetség főtitkára volt két és fél éven keresztül. Ott

szerezte ezredesi rangját.221

Természetesen részt vettek az 1991-ben megrendezett Őszi Parádén, majd ennek

mintegy folytatásaként, 1993-ban megszervezték a Veszprém-Lipcse útvonalon a

Nemzetközi Hagyományőrző Lovas Túrát. 2003-ban pedig egészen Rómáig lovagoltak,

összesen 1300 km-t.222 Jelenleg egyik szövetségnek sem tagjai.223

Mint sok más csapat esetében, itt is egy már meglévő lovas közegre épült rá a

hagyományőrzés, így ezen kívül a Klub tevékenységét a lótenyésztés, a hazai és

nemzetközi turizmus teszi ki.

Az egyenruhák, fegyverek, felszerelések beszerzése csapatonként eltérő, ám mégis

mutat valamennyi egyezést. Általánosságban elmondható, hogy mindig van egy ismerős,

akinek van egy ismerőse, akitől meg lehet vásárolni a posztót, a kardot, a nyerget, ha éppen

nem a készítőtől szerzik be. Ezen csapat esetében a huszár egyenruhák mind saját

tulajdonban vannak, az egyesületi tag fizeti a varratást, valamint az anyagköltséget.

219 Abonyi Gábor szíves közlései és a http://www.sandorhuszar.fw.hu alapján220 Abonyi Gábor visszaemlékezései alapján221 Abonyi Gábor visszaemlékezései alapján222 http://www.sandorhuszar.fw.hu. 2011. 04. 01. 22:37.223 uo.

39

A fegyvereket is saját maguk szerzik be. Sok esetben örökség útján jutnak hozzá

csizmákhoz, kardokhoz. A kilencvenes években sok fegyver került hagyományőrzőkhöz a

magyar honvédségtől, így jó páran kaptak szablyákat, kardokat.224

Az egyenruhákról mintát Barcy Zoltán- Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege c.

könyvéből vettek, mint a legtöbb egyesület. Abonyi Gábor egyenruháját egy képzőművész

készítette, Győrben, de egyesületének többi tagja, majdnem mindannyian, Veszprémben

csináltatták a sajátjukat.225

Jász Lovas Bandérium226

A Jász Lovas Bandérium az egykor Jászberényben állomásozó Nádor-huszárok

egyenruháját viseli. Hivatalosan 1991-ben alakultak Jászberényben, de az igazi kezdet a

nyolcvanas évekre datálható. Jelenlegi vezetőjük, Molnár János, hagyományőrző őrnagy

(1. ábra) akkoriban a termelőszövetkezet alkalmazásában állt, és mivel minden lovas

tevékenység ezekhez, és az állami gazdaságokhoz volt kötve, így értelemszerűen a helyi

termelőszövetkezet pártfogásával indultak meg a szárnypróbálgatások.227 Kezdetben csak

saját maguk kedvére szerveztek a rendezvényeket, felvonulásokat, március 15-én, vagy

szüret idején. Kölcsönzői ruhákat viseltek, meg volt a lovaglás és a lovak szeretete, ennek

ellenére ez még nem mondható a mai értelemben vett katonai hagyományőrzésnek. A

Tavaszi hadjárat megjelenésekor kezdtek el foglalkozni komolyabban a nemzeti

hagyományokkal, mind népi, mind katonai téren. Az első hadjáraton kettő jász lovas

lovagolt végig, akkor még csikós ruhában.228

A lovakat a termelőszövetkezet vezetője, Bolla János biztosította, aki 1991-ben az

egyesület első elnöke lett. 1991. június 9-én, Jászapátin, a város 600. évfordulóján már tíz

főből álló huszárcsapat mutatkozott be.229 Jelenlegi létszámuk 23 fő.230 Vegyesen férfiak,

nők, fiúk, lányok, ám nem jellemző, hogy nők is huszárruhában jelenjenek meg egy-egy

csatabemutatón. Ők inkább viseletben, markotányos nőként vesznek részt a

rendezvényeken.

Az egyenruhákat húsz évvel ezelőtt varratták és az egyesület tulajdonában vannak. A

jász községek önkormányzatai, és a Jászok Szövetsége támogatta őket a készíttetésben.

224 Abonyi Gábor visszaemlékezései alapján225 Abonyi Gábor visszaemlékezései alapján226 Molnár János szíves közlései és a http://jaszlovasbanderium.fw.hu/ alapján227 Molnár János visszaemlékezései alapján228 Molnár János és Harsányi Ferenc. In: „Huszár” 1993. 13.229 uo.230 http://jaszlovasbanderium.fw.hu 2011. 04. 05. 15:02 elérés

40

A fegyvereket mindenki önállóan szerzi be hol piacon, hol örökség révén. A hadseregtől

ez a csapat is nagy számban vásárolt a 90-es évek elején felszámolt fegyverkészletből.231

Jelenleg kevesebb helyre kapnak meghívást, mint tíz évvel ezelőtt. Ennek két oka van,

ami általánosságban elmondható bármely más csapat esetében, egy-két kivételtől

eltekintve. Egyrészt több szervezet van már, és számuk a mai napig nő. Másrészt a

rendezvények nagy része önköltséges, emellett a felszerelést és a lovakat is fent kell

tartani.

A hazai rendezvényeken kívül külföldre is hívják őket. Jártak már a környező

országokon (Erdély, Felvidék, Délvidék, Ausztria) kívül Olasz-, Lengyel- és

Németországban is.

Balatonfelvidéki Radetzky Huszár Egyesület232

1991 márciusában, Nemesgulácson alakult meg. Céljuk a lovas hagyományok ápolása, a

kapcsolatteremtés a tenyésztők, a lótartók és lovasok között, az 1848-as huszárcsapat

felállításával pedig a szabadságharc hagyományainak fenntartása. Az Európa Unió Magyar

Lovastagozatának egyik alapítója.

Jelenlegi központjuk Sümegen van, a Capári Lovasiskolában, amelyet Capári Róbert,

hagyományőrző őrnagy vezet. Egyesületi elnök Győrffy Villám András, hagyományőrző

dandártábornok, az MHKHSZ tiszteletbeli elnöke.

Mátyásföldi Lovas Egylet233

1993-ban alakultak, az országban a hetedikként, 10 fővel. A csapat vezetője és elnöke Serf

András, hagyományőrző őrnagy. Serf már a kezdetektől részt vett rendezvényeken, mint a

Radetzky bandérium huszára. Saját egyesületet azért nem alapított már akkor, mert három

évig külföldön tartózkodott, és csak nyaranta járt haza. Fülöp Tibort és Ferenczi Jánost

még a nyolcvanas évek elejétől ismeri. Várszegi Ferenc lovardájában találkoztak, a XVI.

kerületben.234

Az egyesület székhelye Mátyásföld, egy tanya a város szívében. Magam is itt tanultam

meg lovagolni. A 3. (Ferdinánd-) huszárezred egyenruháit viselik (2. ábra). Két tiszti és

négy legénységi egyenruha van. A csapat alakulásakor Serf felesége saját kezűleg varrta

meg őket. A posztót Ukrajnából rendelték. Ezen kívül két tag készíttetett magának

231 Molnár János visszaemlékezései alapján232 „Huszár” 1993. 12.233 Serf András szíves közlései és http://lovas.infornax.hu/ alapján234 Serf András visszaemlékezései alapján

41

hadnagyi ruhát. Néhány fegyver szintén egyesületi tulajdon, néhány viszont saját. Egy-két

tagnak van lova, ők szintén ott tartják a mátyásföldi lovardában, a többiek Serf lovait

használják.

Az első néhány pákozdi ütközet emlékére rendezett hadijátékot ez az egyesület

szervezte. Serf a szabadságharc 150. évfordulójára nagyszabású csatabemutatót szervezett,

még a Honvéd Táncegyüttes is fellépett.235 Mostanában már a Fehérvári huszárok

hatáskörébe tartozik ez az eseményt. A Mátyásföldi Lovas Egylet saját rendezvénye

maradt a Cinkotai ütközet, a Tavaszi hadjárat befejező állomása, és a pákozdi csata után,

minden második évben megrendezésre kerülő Pákozd-Ozora túra. Ez egy hétig tartó lovas

túra, a közbeeső településeken huszár bemutatókat tartanak. 2010 augusztusában egy

nemzetközi haditanácsot szervezett az egyesület a nemes vámosi csárdába, a visegrádi

országok hagyományőrző csapatainak részvételével.

1848–49 korszakán kívül középkori és honfoglalás kori bemutatókat is vállalnak. Már

az eredeti célkitűzéseik is a lovas kultúra hagyományainak ápolása volt, és ellenezték a

„katonai” kifejezést az MHKHSZ névválasztásakor. Ennek szellemében az elmúlt nyolc

évben sok lovas találkozót, sztyeppei népek lovas viadalát és buszkasi236 bajnokságot

szervezett az egyesület.237

Fehérvári Huszárok Egyesülete 238

A Fehérvári Huszárok Egyesülete 1997. június 4-én alakult, Seregélyesen. Célul tűzték ki

maguk elé a huszárság történelmi és kulturális értékeinek bemutatását, mind hazai, mind

nemzetközi szinten. Ezenkívül, a huszárélethez kapcsolódó ismeretek megszerzése és

terjesztése, még élő hajdani huszárok felkutatása, az ember és a ló ősi, de csaknem elmúlt

kapcsolatának felkarolása is a programjuk részét képezi. A 10. Vilmos huszárezred 1848-

49-ben hordott egyenruháit viselik (3. ábra). Ez az ezred 1892-94 között állomásozott

Székesfehérvárott.239 Jelmondatuk: „Győznek vagy halnak a hazáért!”

Az egyesület jelenlegi elnöke Ampli Ferenc, hagyományőrző őrnagy. Jelenleg 17 főből

áll az egyesület. Az MHKHSZ tagszervezete.240

235 Serf András visszaemlékezései alapján236 Erőpróba, egyfajta ügyességi játék, Belső-Ázsiában a lovas népek a mai napig sportszerűen űzik. A játékosok két csapatra oszlanak, saját térfelükön kijelölnek egy-egy kör alakú kaput. Az ellenfélnek ebbe kell beledobnia a zsákmányolt állatbőrt, ennek meggátolása érdekében a másik csapat számára szinte minden eszköz megengedett. In: http://lovas.infornax.hu/buszkasi.htm 2011. 04. 26. 09:44 elérés.237 Serf András visszaemlékezései alapján238 http://www.fehervarihuszarok.hu alapján239 http://www.fehervarihuszarok.hu 2011. 04. 20. 0:06 elérés240 uo.

42

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Huszár és Lovas Hagyományőrző Egyesület 241

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei huszárok 1997 szeptemberében alakultak, Bükkaranyos

székhellyel, de mint a jász huszárok esetében is láthattuk, korábban is járták a vidéket és

magukra öltötték a huszármentét. Kezdetben csak jó barátok időtöltése volt ez, aztán Nagy

Sándor, aki azóta már nincs közöttük, felvetette, hogy csináljanak egy huszárcsapatot.

Ekkor felmerült a kérdés, hogy melyik bandériumnak az emlékére, milyen egyenruhát

válasszanak. Rövid kutatás után kiderítették, hogy a 3. Ferdinánd huszárezred két százada

Borsod megyében állomásozott, így meg is volt a válasz. Másfél év múlva már hat sötétkék

egyenruhás huszárt ki tudtak állítani. A gyors fejlődésben sokat köszönhettek a többi

hagyományőrző csapatnak. Egy évre már tizenkét fő volt a hadra fogható állomány. 1999.

május 8-án került sor a miskolci BETATHERM Kft. által elkészített zászló

felszentelésére.242 Utánpótlás szerencsére mindig van, napjainkban is, a nehéz időszak

ellenére, sokan szeretnének közéjük tartozni. „A hagyományőrzés egy genetikai

rendellenesség”243 jegyezte meg, tréfásan Billik Miklós.

Jelenlegi vezetőjük Billik Miklós, akit az egyesület választott tisztnek (4. ábra). Sokáig

csak őrmesteri rangban volt, és nem is akart feljebb lépni, mivel úgy gondolta, hogy tíz

ember vezetésére nem kell tiszt. A tagok kérésére azonban már főhadnagyi rangot visel.244

Az egyenruhák saját tulajdonban vannak, az egyesület az anyagköltséget biztosította a

tagoknak. Ebben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés, Bükkaranyos, Harsány

Kisgyőr települések önkormányzatai voltak segítségükre.245 A többit (varratás, sujtás,

gombok, tarsoly, stb.) már önállóan kellett elintézni. A fegyvereket is mindenki saját

magának szerezte be, különböző helyekről. A korábban már említett módokon jutottak

hozzá ők is, internet, régiség kereskedések, rendőrségi, honvédségi selejtezések útján. 246

A csapatlétszám 18 fő körül mozog. Ezenkívül nők, lányok is vannak a csapatban, ám

egyenruhát nem viselhetnek, csak viseletben, markotányosként, és akkor is csak

felvonulásokon ülhetnek lóra. Vannak huszár csapatok, ahol nem ennyire szigorúak, hiszen

Lebstück Mária is huszár volt. Billik Miklós erre azt mondta: „Ez olyan, mintha én

férfiként a veresegyházi asszonykórus hagyományát szeretném őrizni.” 247

241 Billik Miklós szíves közlései és a http://bazhuszar.hu/ alapján242 „Huszár” 1998. 33.243 Billik Miklós visszaemlékezései alapján244 Billik Miklós visszaemlékezései alapján245 „Huszár” 1998. 13.246 Billik Miklós visszaemlékezései alapján247 Billik Miklós visszaemlékezései alapján

43

A bandérium saját rendezvénye a Pöltenberg Ernő Emléknapok, egy többnapos

hagyományőrző találkozó, mely során az érdeklődők megismerkedhetnek a korabeli

ruhákkal, felszerelésekkel, kipróbálhatják a lovaglást, íjászatot, ügyességi és

csatabemutatókat láthatnak.248

Wysocki249 Légió Hagyományőrző Egyesület 250

A lengyel légió újjáélesztésének gondolata 1997. április 6-án, az isaszegi csatatéren

vetődött fel. Ekkor mutatták be egymásnak a két alapítót, Máté Endrét (5. ábra), aki akkor

a Kossuth Szövetség alelnöki posztját töltötte be, és dr. Konrad Sutarskit, az Országos

Lengyel Kisebbségi Önkormányzat akkori elnökét. 1998. március 13-án be is mutatkozott

az első két ulánus. A kisebbségi önkormányzat pályázott a Millenniumi Emlékbizottságnál,

és az itt nyert 300 ezer Ft-ot három egyenruha készítésére fordították.251 Az előbb említett

két ulánus ruhát pedig a varsói testvércsapat vezetőjétől, Robert Woronowicztól kapták

ajándékba. A folyamatos támogatásnak köszönhetőn a szabadságharc 150. évfordulójára

rendezett, másfél éven át tartó ünnepség sorozaton, már 8-10 fős csapattal vehettek részt,

egyedül álló módon egy kisebbséget képviselve.252 A tagok egy része magyarországi

lengyel, vagy azok leszármazottai. A másik felük (mint én) pusztán szimpatizáns, és a jól

ismert közmondás szellemében - „Polak Węgier dwa bratanki, i do szabli, i do

szklanki!”253 - ápolja a lengyel hagyományokat Magyarországon.

1999-ben létrejött a légió II. világháborús alakulata, és két 1936 mintájú egyenruhával

megalakult a „Żołnierz Wrzesnia”, vagyis a Szeptember Katonája nevű díszraj, amely az

1939-es lengyel honvédő háború katonáinak állít emléket.254 Jelenleg hat ’39-es katonát, és

két szanitécet tud kiállítani az egyesület, de folyamatosan fejlesztenek, mind egyenruha,

mind fegyverek terén. Napjainkban az egyesület szeretné elindítani középkori részlegét is.

Az elsődleges cél két lengyel lovas íjász felállítása, majd a jövőben pedig két szárnyas

huszár ruha varratása, illetve páncél készítése.

2007-től működik önálló, civil szervezetként, a létszám húsz fő. Ebből tizenhat fő hadra

fogható, három ulánus (17. ábra) és tizenkét gyalogos, valamint egy utász. 2008 óta

248 http://bazhuszar.hu/. 2011. 04. 20. 19:29 elérés249 Józef Wysocki a Magyarországon megalakult lengyel légió parancsnoka volt az 1848–49-es szabadságharcban. In: KOVÁCS István: A lengyel légió lexikona, 1848–1849. MTA Történettudományi Intézet, História Könyvtár, Budapest, 2007. 5–6.250 Máté Endre szíves közlései, http://wysocki.hu/ és „Huszár” 1998. 26–27. alapján251 „Huszár” 1998. 27.252 http://wysocki.hu/ 2011. 04. 21. 11:07 elérés253 Magyar fordításban: Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát!254 http://wysocki.hu/ 2011. 04. 21. 11:07 elérés

44

vagyok a tagja az egyesületnek, mint markotányos veszek részt az ütközetekben. Rajtam

kívül még három leány a csapat tagja, köztük a húgom is. A ’39-es alakulatban ketten

szanitécként is ki tudunk állni. Mindkét korszakot bemutató csapat vezérleti nyelve a

lengyel.

Az felszerelés és a fegyverek az egyesület tulajdonát képezik. A költségvetés nagy

részét a felszerelések fejlesztése teszi ki. Azok, akik rendszeresen járnak, otthon tarthatják

az általuk viselt ruhákat, a fegyvereket viszont az egyesületi raktárban kell tárolni.

Az egyenruhákat egy felvidéki szabómesterrel varratjuk, a fegyvereket Bor László,

békéscsabai fegyverkészítő gyártja. Az országban kizárólag tőle lehet korhű, elöltöltős

fegyvereket rendelni, mivel levédte a puskák csappantyús zárszerkezetét. Négy 1842 M

Augustin rendszerű puska, egy 1844 M huszárkarabély, két, saját tulajdonban lévő

pisztoly, egy mozsárágyú, egy röppentyű és természetesen szálfegyverekből255 áll az 1848-

49 korabeli fegyverkészletünk. A zászló korhű másolata a szabadságharcban használt

lengyelnek. Egyik oldalán a magyar, másikon a lengyel címer piros-fehér alapon, a

jelmondat „Za naszą i waszą wolność!” 256- mindkét nyelven szerepel.

A csatabemutatókon kívül saját rendezvényeket is szervez a csapat, 2010. március 23-án

például a lengyel-magyar barátság alkalmából, nagyszabású, két korszakos bemutatót

tartott az Amfiteátrumban, több száz fős lengyel és magyar delegáció előtt. Ezen felül a

lengyel kisebbség, vagy a lengyel diplomáciai képviselet kérésére díszelgéseken,

megnyitókon, emléktábla, illetve szoboravatásokon, lengyel nemzeti ünnepeken vesz részt.

Az 1848-49-es Szabadságharc Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző

Egyesülete 257

Az egyesület 1998. március 14-én, 25 fővel (10 felnőtt és 15 általános iskolás gyerek) a

szabadságharc 150. évfordulóján alakult meg, Dr. Vass László szegedi ügyvéd és

helytörténész kezdeményezésére, aki jelenleg hagyományőrző alezredesi rangban az

egyesület elnöke.258

Dr. Vass László (6. ábra) gyerek kora óta érdeklődést mutatott a hadtörténelem, de

mindenekelőtt az 1848/49-es szabadságharc története iránt: „Már általános iskolás

koromban, képzeletben végigjártam a tavaszi hadjárat útvonalát, próbáltam rekonstruálni

255 Gyalogos legénységi, és lovassági tiszti szablyák, három dzsida, egy utászkard, egy fejsze.256 „A mi szabadságunkért és a tiétekért!”257 Dr. Vass László, egyesületi elnök, Bolgár Attila, Sánta János egyesületi tagok szíves közlései és a http://szegediharmasok.extra.hu/ alapján258 http://szegediharmasok.extra.hu/ 2011. 04. 15. 10:23- elérés

45

a hadműveleteket.” 259 Ez az álom 1997 őszén vált valóra, amikor egy baráti társaságban

felvetett ötletére („Megvan a szegedi 3. honvédzászlóalj menetnaplója, és ha van erre

jelentkező, járjuk végig a tavaszi hadjárat útvonalát a menetnapló alapján” 260) Bolgár

József,261 és többen262 is érdeklődést mutattak. Egyenruhában szerették volna megtenni ezt

az utat, így a korhű mintákért fellátogattak a Hadtörténeti Múzeumba és 1998. március 14-

re négy darab el is készült a Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola jóvoltából. A

puskákat a Szefa Kft. készítette el, a kardokat műgyűjtők adományozták, a zsinórzatot a

szegedi bőrdíszművesektől kapták, a kardszíj csatját eredeti minta alapján rézből öntették

ki.263

Az egyesület elődleges célja a történelmi hagyományok ápolása és a szegedi

lokálpatriotizmus erősítése. Ennek érdekében őrzi az 1848-49-es szabadságharcban részt

vett és dicsőséget szerzett Szegedi 3. Honvédzászlóalj hagyományait. Feldolgozva a

zászlóalj történetét, igyekszik azt elsősorban Szegeden, másodsorban Magyarország egész

területén megismertetni.264

A költségvetés döntő részét az egyenruha, továbbá a felszerelési tárgyak beszerzése és

annak fejlesztése teszi ki. A megalakulás utáni években egyre többet fordított az egyesület,

szakemberek segítségével (hadtörténészek, kézműves mesterek stb.) a ruházat és

fegyverzet korszerűbb és egységesebbé tételére. A tagok egy része már az 1848-as honvéd

szabályzatban előírtaknak megfelelően készült csákókat, atillákat és nadrágokat ölthette

magára, melyek, mind anyagban, mind kinézetben megfeleltek a korabeli honvéd

viseletnek. Immár a zászlóalj saját szabóval rendelkezik (Soltész Kálmán), aki szintén

tagja a hagyományőrző csoportnak.265

Az egyesület beszerzett négy 1842 M Augustin típusú csappantyús puskát. Mivel ezek a

puskák lövés leadására alkalmasak, azok kezelését csak 18 életévét betöltő és az ennek

működtetésére feljogosító feketelőporos vizsgával rendelkező tag végezheti.266

Az egyesület az MHKHSZ tagszervezete. Pontos létszámukat nehéz meghatározni, sok

általános iskolást felvesznek, akik évről évre cserélődnek. Az állandó „mag” 42 honvéd és

10 markotányos.267

259 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján260 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján261 Bolgár Attila édesapja. Rajtuk kívül Attila ikertestvére, Csaba is az egyesület tagja.262 Dr. Magyarossy József, Dr. Juhász János, Dr. Posgay Kázmér, Dr. Szemerédi István, Tóth Csaba. Dr. Vass László visszaemlékezései alapján263 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján264 http://szegediharmasok.extra.hu/ 2011. 04. 15. 10:23 elérés265 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján266 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján267 http://szegediharmasok.extra.hu/ 2011. 04. 20. 20:58 elérés alapján

46

Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat 268

1989-ben, az első Tavaszi hadjárat alkalmával, április 4-én megjelentek az első huszárok

Nagykátán. Ez volt az a pont, amikor Káplár Béla eldöntötte magában, hogy

hagyományőrző lesz. A Hadtörténeti Múzeum messzemenően támogatta az ötletet,

rendelkezésükre bocsátotta az ott lévő 6 fontos ágyú korabeli szakrajzának másolatát, és a

Nagykáta Barátainak Köre pártfogása alatt megindult a szervezés.269 Csodálatos lehetett az

az összefogás, amely eredményeként saját ágyúja lett a településnek. A falusiak gyűjtötték

a csőhöz szükséges színesfémet, egy helyi kádármester, Magó János végezte a famunkákat,

a pándi bognár gyalulta a kerekek alkatrészeit, és a nagykátai vasműhelyben készültek a

vasalatok. A jászberényi öntöde is leszállította a hatalmas 322 kg súlyú ágyúcsövet.

Mindez három-négy évbe telt. Ekkor eszméltek rá, hogy csapat is kellene az ágyúhoz, így

hozzáláttak annak a megszervezéséhez. A helyi önkormányzat felajánlott 500 ezer Ft-ot,

ebből varratták az egyenruhákat. A fejfedők és csákók elkészítését a nagykátai

Takarékszövetkezet támogatta. Így 1998. április 4-én Magyarország első 6 fontos

ágyújával jelentek meg a tápióbicskei csata emlékére rendezett ünnepségen. 1999. április

4-re csapatmunkában elkészült a mozdony (vontató egység) is 270

A hagyományőrzésen kívül karitatív munkát is végeznek, például Erdélyben,

Farkaslakán az áradás idején, vagy Olaszországban Pasubio hegyén a 157. számú regiment

első világháborús temetőjének rendbehozatalán, mivel az egyesületnek I. és II.

világháborús alakulata is van.271

Rády József Sportegyesület és Tolna megyei Huszárbandérium 272

1999. október 16-án alakultak 11 fővel, Tolnán. Tófalusi Zoltán (7. ábra) 2009 óta

ügyvezetője a csapatnak, elődje Szűcs István. A névadó Rády József huszár ezredes, az

1924-es, valamint az 1928-as olimpiai vívócsapat tagja volt. Kezdetben kevés

rendezvényük volt, csupán megye napok, március 15. szüreti felvonulások, és a Tavaszi

hadjárat. Kezdetben kölcsönzői ruhákat viseltek, a korábban már említett „János vitéz”

egyenruhát. Majd szép lassan a 7. Reuss-Köstritz huszárezred egyenruháit öltötték

magukra, amit már a kezdetektől is szerettek volna. A 7. ezred 1848-ban Tolna-Baranyából

sorozta az újoncokat, emiatt a ruhaválasztás. 273

268 http://sites.google.com/site/tuzerek/about-us/a-kezdetek alapján269 „Huszár” 1997. 51.270 http://sites.google.com/site/tuzerek/about-us/a-kezdetek 2011. 04. 20. 21:11 elérés alapján271 uo.272 Tófalusi Zoltán szíves közlései és a http://tolnaihuszar.hu/ alapján273 Tófalusi Zoltán visszaemlékezései alapján

47

Az egyesületi forrásból finanszírozták a mentéket, dolmányokat, nadrágokat. A többit

egyénileg oldották meg a csapattagok. Az egész országot bejárták, hogy komplett

felszerelésük legyen. Cegléden szövették a posztót, Veszprémben varrták meg, a

paszományokat Budapesten vették, a csákókat egy csepeli kalapos készítette. A csizma és

patrontáska beszerzése már a saját kreativitáson múlott. Budapesti fegyverbörzén,

interneten, készítőtől, változó árakon lehet elérni, akár eredeti akár replika szablyákat,

pisztolyokat.274

Az egyesület az MHKHSZ teljes jogú, az MHVSZ pártoló tagja. Jelenleg 23 hivatalos

tagja van, zászlóanyával, markotányosokkal együtt. Évi 16-18 rendezvényen vesznek részt

helyi, illetve országos rendezvényeken egyaránt.275

Dabasi Hagyományőrző Honvédtüzér Közhasznú Alapítvány Kovács Sámuel

Tüzércsapata 276

A katonai hagyományőrzés ápolásán kívül Dabas településéhez köthető tradíciók, szokások

megőrzését is feladatuknak érzik. A csatabemutatókon kívül kiadványokat, ismeretterjesztő

anyagokat készítenek, előadásokat tartanak oktatási és nevelési célzatból.

Tevékenységükhöz tartozik továbbá a kulturális örökség megóvása. A csapat vezetője

Papst József (8. ábra), honvédtüzér százados.

A szabadságharc korszakán kívül középkori és II. világháborús hagyományokat is

ápolnak. Érdekesség, hogy a felszerelések, egyenruhák nagy részét maguk készítik. Ahhoz

a kevés kivételhez tartoznak, akik rendelkeznek osztrák egyenruhával (16. ábra), emiatt a

csaták nagy részén a sógorok oldalán állnak. Az egyesület tulajdonát képezi egy 3 fontos

ágyú is. Az egyesület MHVSZ pártoló tagja,277 az MHKHSZ török- és kuruc kori

ágazatának rendes tagja.278

A névadóról így emlékeznek meg a dabasiak: „Nem tudjuk mikor született, azt sem,

hogy mikor halt meg. Az 1850-es évek elején költözött Gyón községbe valahonnan

Erdélyből. Az idősek sokáig emlékeztek történeteire, mely szerint tüzérként harcolt Bem

seregeiben. A legenda szerint 96 éves korában hunyt el, a közeli erdőbe ment, és onnan

nem tért vissza. Sokáig keresték, de holttestét nem találták meg, így temetés sem volt.” 279

274 Tófalusi Zoltán visszaemlékezései alapján275 http://tolnaihuszar.hu/ 2011. 04. 20. 22:52 elérés276 http://ksamuel.gportal.hu/ alapján277 http://www.mhvsz.hu/ 2011. 04. 20. 23:32 elérés278 http://magyarhuszar.hu/site/tagok.htm 2011. 04. 20. 23:32 elérés279 http://ksamuel.gportal.hu/ 2011. 04. 20. 23:29 elérés

48

Szent Márton Lovas Hagyományőrző Egyesület 280

2004 tavaszán alakult a csapat, Isaszegen. Érdekes, hogy pont ezen a történelmi színhelyen

jött létre szinte utoljára huszárbandérium. Isaszeg védőszentjéről, Szent Mártonról

nevezték el az egyesületet, és az 1. Császári huszárezred egyenruháit viselik. Azonban szép

számmal rendelkeznek már osztrák egyenruhával is, így egy csatabemutató alkalmával már

az osztrák oldalt is hitelesebben tudják megeleveníteni.

Fiatal „kora” ellenére már országosan, sőt államilag elismert csapatnak számít,

részesültek a Hadtörténeti Múzeum 56-os Szabadságharc Lovagkereszt kitüntetésében,

Vivát Huszár Nemzetközi Katonai Hagyományőrző találkozó és Huszárminősítő

csapatversenyen II. helyezés értek el, valamint megnyerték „A legfényesebb

Huszárszablya” vándordíját. Rendszeres résztvevői a legfőbb fővárosi rendezvényeknek.

Március 15-én, Budapesten ez a csapat szokta vezetni a menetet a Budai várba. Tagja az

MHVSZ-nek és az MHKHSZ-nek egyaránt.281

A szabadságharc korszakán kívül 2003 óta minden évben az isaszegi huszárok

parancsnoka, Kovács András ad otthont a Puszták népe lovas viadalnak, amely (ahogy a

neve is sejteti) lovas próbák, ügyességi versenyek sorozatából áll.282

Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület 283

2005-ben alakultak azzal a céllal, hogy egy közösségbe tömörítsék az 1848-49-es

szabadságharc és I. illetve a II. világháború katonai hagyományőrzésével foglalkozókat.

Nem sokkal ezután csatlakoztak a Huszár és Lovas Hagyományőrző Társasághoz, majd

2006-ban vették fel Mikecz Kálmán dandártábornok nevét.284

A csapat szintén megkapta az 56-os Szabadságharc Lovagkereszt emlékérmét, 2006.

december 4-én, ahogy a fentebb említett isaszegi huszárcsapat.

Ezen csapat esetében nem rendelkezem több információval, honlapjuk hiányos, illetve

személyesen sem tudtam elérni őket.

Ózdi Huszárbandérium 285

Viszonylag későn, 2007-ben alakultak meg hivatalosan, de már a nyolcvanas évek

közepétől elkezdték a huszár hagyományok őrzését, az országos mozgalomtól teljesen 280 http://isaszegihuszar.hu/ alapján281 http://isaszegihuszar.hu/bemutatozas.html 2011. 04. 20. 23:51 elérés282 uo.283 http://www.mikeczbanderium.hu/ alapján284 http://www.mikeczbanderium.hu/ 2011. 04. 20. 00:30 elérés285 Vitkó Egon szíves közlései és http://ozdihuszar.uw.hu/ alapján

49

függetlenül. Ahogy korábban is megfigyelhettük, itt is egy már meglévő lovas közösségre

épült rá a katonai hagyományőrzés. Vitkó Egon, egyesületi elnök, hagyományőrző

százados, harminc évig díjugrató volt, ma már csak hobbi szinten műveli. Az ő hátterére és

lovas múltjára tudott ez a bandérium támaszkodni. Dédapja huszár volt, így személyes okai

is voltak a huszár hagyományok ápolására.286

Kezdetben ők is filmgyárból kölcsönözték a ruhákat, mint jó néhány másik egyesület a

kezdet kezdetén. Első, még nem hivatalos rendezvény, természetesen március 15-e volt,

Kazincbarcika, Putnok, Ózd településeken. Később már a miskolci színházból

kölcsönözték az egyenruhákat, ám egyre nagyobb volt az igény a komolyabb színvonalra.

A városi vezetőség is ezen a véleményen volt, így 2007-ben, az egyik lovas verseny

alkalmával az önkormányzat bejelentette, hogy vállalja tizenöt huszáregyenruha

finanszírozását. Ez 6,4 millió Ft támogatást jelentett. Végül csináltattak két gyermek

méretű kadét, kilenc legénységi, és három tiszti, Coburg egyenruhát.287 Így az egyenruhák

az egyesület tulajdonát képezik, de minden mást, tarsoly, szíjazatok, fegyverek, egyénileg

kell beszerezni. Vigyáznak is rájuk, csatákban csak „vajaznak”, nehogy kicsorbuljon, vagy

eltörjön. A lovak is saját tulajdonban vannak.288

Jelenlegi, hadra fogható létszámuk 8-12 fő. Ebbe beletartoznak az ún. „Coburg-

menyasszonyok”, akiknek történelmi hitelességét, hagyományőrző körökben, csak ők

ismerik el. Ezek a leányok hosszú, buzérvörös szoknyában, és sötétzöld, sujtásos

dolmányban lovagolnak a huszárok mellett, dáma kalappal a fejükön, és igen gyakran

csatákban is részt vesznek, karddal a kezükben.

A szabadságharc korszakán kívül már közép-, honfoglalás kori és csikós bemutatóik is

vannak. Három-négy lovuk alkalmas a „betyárkodásra”,289 ahogy tréfásan ilyenkor

mondani szokás: ül, áll, fekszik, ír, olvas, számol. A csikósok mellett a leányok kékfestő

viseletet szoktak hordani, a Coburg-menyasszonyi pompa helyett.

Ami viszont pozitívum a csapatban, hogy rendszeresen gyakorolnak, nem csak lóháton,

hanem lábon is, közméltóság fogadását, koszorúzást, őrségváltást, zászlótartást, ezeket

főleg a téli időszakban. Nyáron pedig karusszeleznek, lóról, lóra szállást gyakorolnak

ütemre, fegyverhasználatot. Vitkó Egont idézve: „Amire szükség van az a 3 F.

Felkészültség, fegyelem, feltétlen alázat.” Eredményeiért kitüntetést is kapott Hende Csaba

286 Vitkó Egon visszaemlékezései alapján287 A választás azért esett erre, mert a Coburg huszárok egyenruhája a Magyar Köztársaság Nemzeti Díszegységének viselete.288 Vitkó Egon visszaemlékezései alapján289 http://ozdihuszar.uw.hu/ 2011. 04. 21. 01:17 elérés

50

honvédelmi minisztertől. Ezt, rajta kívül, csak másik három civil személy kapta meg

eddig.290

Kiskun Huszár- és Honvéd Hagyományőr Egyesület 291

2008-ban alakultak, a szabadságharc 160. évfordulójának tiszteletére. A honvéd részleg a

kecskeméti 71-es zászlóaljnak, míg a lovas csapat a Nádor huszároknak állít emléket.

Ennek oka Virágh Gedeon huszár főhadnagy, aki a kunszentmiklósi temetőben van

eltemetve, és 1848 októberében majd 200 huszárt vezetett haza a szabadságharc

megsegítésére. Az utolsó aradi rabként tartják számon, 1858. május 16-án nyerte vissza a

szabadságát. Szkenderovics Zoltán (10. ábra) az egyesület elnöke, és a honvéd alakulat

vezetője, hagyományőrző hadnagy. A huszárok élén Kun Attila áll.292

A csapat tagjai már korábban is részt vettek valamilyen formában a katonai

hagyományőrzésben, valaki íjászkodott, valaki más csapatnál huszárkodott. Szkenderovics

az elöltöltős puskákba szeretett bele, előbb volt Augustin típusú fegyvere, mint honvéd

egyenruhája. Ez viszont nem volt számukra kielégítő, kialakult az igény egy saját, helyben

szerveződő csapatra. Még civilben látogattak el március 5-én a szolnoki ütközet tiszteletére

rendezett csatabemutatóra, és eldöntötték, hogy ők is részt szeretnének venni. Így álltak

össze három évvel ezelőtt és alapították meg tíz fővel a Kiskun Huszár- és Honvéd

Hagyományőrző Egyesületet. 2011-ben az egyesületi létszám 35 fő, ebből 25 gyalogos, 10

huszár.293

A kecskeméti polgármester támogatta az elindulásukat, kétszer 1 millió forinttal. Ennek

és a különböző pályázati pénzeknek köszönhetően rohamosan fejlődnek. Eljutottak addig a

szintig, hogy az egyenruha varratásán kívül, saját maguk készítenek mindent, beleértve a

fegyvereket is. Kezdetben ők is a békéscsabai fegyverkészítőtől rendeltek, de annak

megbízhatatlansága miatt átálltak a gyártásra. Csöveket Szkenderovics egyik ismerőse

ajánlott fel az egyesületnek, és egy Amerikában használt elöltöltős fegyver

zárszerkezetéről vettek mintát.294

Kezdetben nem akartak ők sem tiszteket, ám elengedhetetlen egy 25 fős csapat

vezetéséhez. Szkenderovics először a legalacsonyabb, őrvezetői rangot kapta, de a 2009

290 Vitkó Egon visszaemlékezései szerint291 Szkenderovics Zoltán szíves közlései és http://kiskunhuszar.uw.hu/ alapján292 Szkenderovics Zoltán visszaemlékezései alapján293 http://kiskunhuszar.uw.hu/ 2011. 04. 21. 13:03 elérés294 Szkenderovics Zoltán visszaemlékezései alapján

51

áprilisában rendezett komáromi csatabemutatón az MHKHSZ kinevezte hadnaggyá. 2010.

május 21-én pedig, a Budai várban további négy tizedest és egy őrvezetőt léptettek elő.295

Asbóth Sándor Huszárbandérium 296

2008. február 23-án, 12 fővel indult Gyenesdiáson, akkor még Gyenesdiási

Huszárbandérium elnevezéssel. Rá egy évre, 2010. január 14-én, a Keszthelyen született

honvéd alezredes előtt tisztelegve vette fel az Asbóth Sándor nevet. A csapat vezetője, és

az egyesület elnöke Boronyák Tibor (11. ábra), hagyományőrző százados.297

A 9. (Miklós-) huszárezred egyenruháját öltötték magukra, és fő célkitűzésük, hogy a

nyugat-balatoni régió történelméhez kapcsolódó huszár hagyományokat ápolják. A helyi

kulturális rendezvényeken kívül részt vesznek eseményeken is, valamint ellátogatnak

iskolákba, óvodákba.298

Rövid története ellenére nagy utat járt be a világban. A Kelet-közép-európai régión

kívül már az Amerikai Egyesült Államokban is vettek részt megemlékezésen.

Jelenlegi létszámuk 14 fő, mindkét nemből vegyesen. Ennél a csapatnál nincsenek

szigorítások a nőket illetően. Sőt Boronyák Barbara, az egyesületi elnök lánya, hadnagyi

rangban vesz már részt a rendezvényeken.

A felszerelést, ruházatot az egyesület biztosítja a tagok számára. A lovak azonban saját

tulajdonban vannak, mint a legtöbb esetben.299

A betyár hagyományokat is őrzik természetesen. A Történelmi Lovas Egyesület

tagjainak jó része csikós felszerelésben jelenik meg a rendezvényeken (12. ábra). A

Bornemissza János Hagyományőrség Egyesület alapvetően a végvári katonák

hagyományait őrzi, ám a szabadságharc korabeli csatákon népfelkelőként, vagy civil

nemzetőrként mindig részt vesznek.300 A Rózsa Sándor Szabadcsapat, ahogy a neve is

mutatja, eredetileg betyár hagyományokat őriz, ám 2011-ben először, Hunyadi huszárként

(13. ábra) lovagoltak végig a Tavaszi hadjáraton. Azok a lányok is a betyár sereghez

tartoznak egy-egy bemutató alkalmával, akik lovon népi viseletben vesznek részt a

csatákban. Néha fokossal, néha karddal, néha fegyver nélkül.

295 Szkenderovics Zoltán visszaemlékezései alapján296 http://www.gyenesihuszarok.hu alapján297 http://www.gyenesihuszarok.hu 2011. 04. 21. 13:00 elérés298 uo.299 http://www.gyenesihuszarok.hu 2011. 04. 21. 13:00 elérés300 http://www.hagyomanyorseg.hu/hun_pages/hun_frameset.htm 2011. 04. 21. 14:22 elérés

52

A nők, lányok jelenléte egy-egy ütközetben vita tárgyát képezi a hagyományőrzők

között. Egyesek úgy gondolják, ahogy korábban is utaltam rá, hogy Mária főhadnagy nem

létezett, vagy ha igen, akkor sincs a női huszárnak hagyománya, így ők csak gyalog

markotányosként vegyenek részt egy csatában. Mások nem ennyire szigorúak, megengedik

hölgy tagjaiknak is, hogy viseletben a huszárok oldalán, vagy a betyár seregben

harcoljanak. Olyan is előfordul, hogy huszár mentét és a nadrág színével megegyező bő

szoknyát viselnek szablyával a kezükben (14. ábra), véleményem szerint ez az, ami

abszolút lerombolja egy csatajelenet hangulatát. Végül pedig vannak azok a leányok, akik

mint a férfiak, komplett huszáregyenruhát öltenek magukra.

Gyakori jelenség, hogy más korszakok képviselői is megtalálhatóak egy 1848–49-es

hadijátékon. Ilyen csapat például Kiskunhalasi Lovasbandérium, amely 1997-ben jött létre,

az 1745-ben felállított jászkun huszárezred tiszteletére. 301

A másik példa erre a Pápai Huszár Egyesület.302 1992. június 30-án alakultak meg,

hatodikként az országban. Az 1884–1936 között Pápán állomásozó Magyar Királyi 7.

Honvéd Huszárezred hagyományait őrzik, de XIX. századi egyenruháikban gyakori

résztvevői a 1848-49-es csatáknak. A választás oka egyértelmű, hiszen Pápán nincs másik

ezrednek hagyománya.303

A harmadik példa Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszárhagyomány-őrző Közhasznú

Egyesület, akik az 1869–1918 között működő Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd

Huszárezredének állítanak emléket.304

A K.u.K. 68. Reicher gyalogezred is Monarchia korabeli, Udovecz György a vezetője,

viszont gyakran ők teszik ki az osztrák gyalogságot.305 (18. ábra)

A határon túl is alakultak magyar katonai hagyományokat őrző csapatok. Felvidéken az

Első Izsai Lovas és Hagyományőrző Egyesület. Erdélyben a Székelyudvarhelyi

Hagyományőrző Székely Huszárezred, amely mind az MHVSZ, mind az MHKHSZ tagja.

Rajtuk kívül a gyergyószentmiklósi Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület, a

szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület, valamint a marossárpataki, szovátai és

kápolnási Mátyás Huszárbandériumok is magyar hagyományokat őriznek. 306

301 http://www.banderium.hu/ 2011. 04. 21. 14:30302 http://papaihuszar.hu/ 2011. 04. 21. 14:20303 Bedők János, alapító tag visszaemlékezései alapján304 http://debrecenihuszarok.hu/bemutatkozas/ 2011. 04. 21. 14:50 elérés305 http://www.magyarhuszar.hu/cskir/images/hagyomany_csapatok.htm 2011. 04. 21. 16:41 elérés306 http://www.szekelyhuszar.ro/ 2011. 04. 21. 15:23 elérés

53

Külön érdekesség az Első Kaliforniai Huszár Regiment, amely 2002. augusztus 18-án

alakult San Franciscóban. Tíz alapító taggal jöttek létre, abból három magyar, a többi

amerikai, olasz, angol és ír származású. Mindenki saját ruhával és lóval rendelkezik.307

Végül felsorolás szinten álljanak itt azok a csapatok is, akikkel nem tudtam felvenni a

kapcsolatot, de aktív résztvevői a hagyományőrzésnek: Váci Huszár és Nemzetőr

Bandérium, Bitskey Gáspár Hagyományőrző Tüzércsapat, Magyar Honvédvadász Sport és

Hagyományőrző Egyesület (15. ábra), Tenkes Lovas Sport Club – 7. Huszárezred Siklósi

Huszárbandériuma, Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat.

307 http://sfkornyek.szabadsagharcos.org/kaliforniai_magyar_huszarok.html 2011. 04. 21. 16:24 elérés

54

Rangjelzések

Többször említettem már egy-egy csapat történetének leírásakor a vezető rangját, illetve,

hogy az egyesületen belül mennyi a tisztek száma. Ennek fontosságáról eltérő nézetek

uralkodnak a hagyományőrzésen belül. Alapvetően két „tábor” van. Az egyik, akit nem

érdekel, milyen rangban szolgál a csapatán belül, számára a nemzeti értékek fenntartása és

hagyománya a fontos. A másikba tartoznak azok, akik ész nélkül osztogatják egymásnak a

tisztségeket, és irracionális rangokat találnak ki maguknak.

Az első szövetség, az EUML alapításakor a tagszervezetek megegyeztek, hogy egy

egyesületnek a vezetője maximum őrnagyi rangban lehet. A szövetségen belül

természetesen léphetnek feljebb. Abonyi Gábor és Székely Tibor is így kapta az ezredesi

rangját.

Billik Miklóssal és Szkenderovics Zoltánnal folytatott beszélgetéseim során derült ki,

hogy egyikük sem akart tiszt lenni. Billik őrmesteri rangban volt, a huszárcsapat kérésére

azonban, amikor a korábbi elnök abbahagyta a hagyományőrzést, elfogadott egy

főhadnagyi rangot. Több tiszt nincs is náluk, nem is érzik hiányát. Szkenderovics Zoltán

pedig, a lehető legkisebb, őrvezetői posztban kezdte „pályafutását”, de még erre sem érezte

méltónak magát. Viszont a csapatot vezetni kellett, ezért szükség volt valakire, aki a többi

felett áll. Végül 2009-ben, ahogy már korábban írtam, az MHKHSZ a komáromi

csatabemutató után kinevezte őt hadnaggyá.

Általában a tagok számára az előrelépést teljesítményben és időben határozzák meg. A

Wyoscki Légió Hagyományőrző Egyesületnél (továbbiakban WLHE) például kétévente

lehet feljebb lépni a ranglétrán, de csak akkor, ha az illető rendszeresen jár

rendezvényekre. Azonban nemrég úgy döntött a csapat, hogy egy ideig senki sem kaphat

magasabb tisztséget a meglévőnél, mivel egy idő után nem maradna közlegény.

Vannak viszont olyan egyesületek, ahol három őrnagy is előfordul, sőt egy esetben

dandártábornoki ranggal is találkozhatunk.

55

V. Rendezvények

Egy év egy katonai hagyományőrző számára nem csak néhány csatabemutatóból áll.

Minden csapat a maga berkeiben megemlékezéseket tart a nemzeti ünnepeken – március

15, augusztus 20, október 6, október 23. Ezeken kívül még érkezhetnek felkérések

különböző intézményektől díszőrség adására, táblaavatásra, fogadásokra. Kezdjük azonban

a hadijátékokkal.

V.1. Csatabemutatók

A leglátványosabb hagyományőrző rendezvény valóban egy-egy ütközetnek a

felelevenítése. Egy évben körülbelül 6-8 nagyszabású, országos csatabemutatót

szerveznek. Egy-egy ilyen eseményre legalább öt-hat, a Tavaszi hadjáratra még több

hagyományőrző csapat látogat el, az ország különböző pontjairól. Tapasztalatból tudom,

mennyire nehéz egy ilyen program megszervezése. Elsősorban gondoskodni kell a

csapatok odaérkezéséről. A legtöbb esetben a szervező egyesület finanszírozza az utazási

költségeket. Egy több napos rendezvény esetén a napi háromszori étkezéssel is számolni

kell. A szállást sportcsarnokokban, művelődési házakban vagy sátrakban oldják meg.

Olykor, leginkább külföldi rendezvényeken előfordult már, hogy tájházban, vagy

panzióban alhattunk.

Ezen felül lóállásokat kell építeni, lovaknak takarmányt, vizet biztosítani, ha olyan

helyen van a szállás, ahová eredetileg nincs bevezetve. A Tavaszi hadjárat alatt a sátraknak

az építéséről és szállításáról is gondoskodni kell. Csatabemutatók alkalmával a mentők,

orvosok, állatorvosok, pirotechnikusok jelenléte nélkülözhetetlen, hangosításhoz

eszközöket beszerezni, kordonokat kell felállítani, amelyek elválasztják a közönséget a

résztvevőkről. Ezenkívül a különböző konfliktus helyzetekre is megoldást kell találni,

hiszen adott esetben a résztvevők egy évig nem látják egymást, felmerülhetnek régebbi

sérelmek. A szervező feladata ilyenkor a konfliktus kezelése. A Tavaszi hadjáraton

különösen, hiszen mindennap máshol alszanak a hagyományőrzők, változnak a

körülmények. A helyi önkormányzatok, művelődési házak is szerepet vállalnak a

szervezésben. Adott esetben ők intézik a szállást, vagy az ellátást.308

A program menetéről a hagyományőrzők rendszerint az érkezéskor kapnak

tájékoztatást. Az utóbbi pár évben már a rendezvényt megelőző pár napban, e-mailben is

elküldték a pontos programot. A csatabemutatók előtt egy órával parancsnoki 308 Fülöp Tibor szíves közlései alapján

56

megbeszélésre hivatalosak a jelenlévő egyesületek vezetői. Ezeken részletesen átbeszélik a

teendőket, és az esetleges módosulásokat. Ennek ellenére gyakori a spontaneitás, a

rögtönzés. Nem egyszer előfordult, hogy az ütközet hevében egy-egy csapat nem az előre

megbeszéltek szerint cselekedett és megfordították a csata állását. Vass László szavait

idézve: „A programról csak, annyit, hogy mindig két perccel előbb tudjuk meg, hogy mit

kell csinálni.”309

A balesetek elkerülése végett elengedhetetlen a katonai fegyelem betartása. Ez a feladat,

mint 1848-ban is, a tisztekre és altisztekre hárul.

A hadijáték előtt és után kötetlenebb hangulatban, a hagyományőrzők maguk tartanak

előadást és fegyverbemutatót az érdeklődőknek, részletesen mesélnek annak a katonai

alakulatnak a történetéről, amelynek nevét viselik. Ekkor lehetőség nyílik a fegyverzet,

ruházat és egyéb kellékek, például a dob, kézbevételére. A nézőknek a mélyebb hadi és

történelmi ismeretek elsajátítására a csatabemutató alatt van lehetőségük, mivel a történész

kommentátor folyamatosan közli az éppen látott hadmozgásokat és az ahhoz kapcsolódó

történelmi hátteret, tényeket.

1848. szeptember 29. Pákozd

A magyar hadsereg első győzelme. Méreteiben és veszteségeit tekintve sem tartozik a

jelentős ütközetek közé, ám következményei felbecsülhetetlenek a szabadságharc

szempontjából. Az ideológiai hatása miatt vált a honvédelem jelképévé.310

Az első hadijátékot 1995-ben rendezték meg. Az ötlet Serf András fejéből pattant ki, és

néhány évig ő is volt a szervezője ennek a csatabemutatónak.

1998-ban, a 150. jubileumra nagyszabású ünnepséget szerveztek. Fellépett a Honvéd

Táncegyüttes, a Mészeg-hegyen, a Katonai Emlékparkban lévő emlékműnél állandó

kiállítást rendeztek be a győzelem tiszteletére. A csata előtt hagyományosan,

megkoszorúzzák az obeliszket, a Magyar Honvédség áll díszőrséget. Ezt követi az ütközet

újrajátszása a hegy alatti síkon. Napjainkban már a Fehérvári Huszárok Egyesülete

szervezi.311 (13. ábra)

Kétévente azonban, megrendezésre kerül a Pákozd-Ozora túra. Ez a pákozdi csata

színhelyéről indul, egészen Ozoráig, ahogy a túra elnevezése is sejteti. Körülbelül egy

hetes, a Mátyásföldi Lovas Egylet tagjai járják végig, minden nap más településen kapnak

309 Dr. Vass László visszaemlékezései alapján310 Magyarország története 1848-1890. Szerk.: KOVÁCS Endre. Akadémia Kiadó, Budapest, 1979. 262–263. (továbbiakban: KOVÁCS, 1979)311 Serf András visszaemlékezései alapján

57

szállást (tájházakban, lovas panziókban), ahol huszárbemutatót tartanak az érdeklődőknek.

2010-ben volt szerencsém nekem is részt venni ezen a rendezvényen.

1849. február 26–27. Kápolna

1849-ben a magyar csapatok súlyos vereséget szenvedtek a Tarna mentén. Ennek oka

Dembiński tábornok hibás taktikája. Túlságosan ragaszkodott eredeti tervéhez, rugalmatlan

volt, nem alkalmazkodott a körülményekhez, és nem vonta össze az erejét, ahogy azt

tennie kellett volna a császári csapatok közeledésekor.312

A rossz kimenetel ellenére, immár hat éve, Kál, Kompolt, Kápolna, Tófalu községek

támogatásával február utolsó hétvégéjén a Magyar Honvédvadász Sport és

Hagyományőrző Egyesület megrendezi a „Tarna-völgyi Huszár- és Katonai

Hagyományőrző Találkozót”. Idén már három csatabemutatót is tartottak, két nap leforgása

alatt, Tófalu, Kápolna és Kál településeken. (14. ábra)

Az egyesület vezetője, László Zoltán a csatabemutatók mellett egy minősítési versenyt

is bevezetett a programba, mind lovasok, mind gyalogosok számára. Ezen egyéni és csapat

szinten értékelik a résztvevőket a ruházat, a szíjazat, a kiegészítők és a fegyverzet állapota,

valamint az akadályok, a lövészeti feladatok, és a tájékozódási képességek alapján.313

A rendezvény egyetlen hátránya a túlzsúfolt program, három csatabemutatót kell tartani

két nap alatt, emellett zajlik a minősítési verseny és az ebédet a csapatok főzik a maguk

számára.

1849. március 5. Szolnok

1849-ben a szolnoki ütközetben nagy szerepe volt a lengyel csapatoknak. Egy félreértett

parancs miatt a lengyel dzsidások nekirohantak az ellenfélnek, akik az időjárási

körülmények között nem látták pontosan, hogy kik is közelednek feléjük. A parancsnok

szájából ekkor hangzott el ez a mondat: „Ezek vagy őrültek, vagy lengyelek!”.314 És igaza

volt. A hagyományőrzők között is ismert ez a történet, nem egyszer hallotta vissza a

lengyel légió, hogy őrültek.

A szolnoki ütközetet minden évben, március 5-hez legközelebb eső hétvégén rendezi

meg Udovecz György. A csatát egy reggeli gyakorlás előzi meg, majd egy koszorúzással

312 KOVÁCS, 1979. 353-354.313 László Zoltán által írt minősítő lap alapján. A Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület is részt vett 2009-benés első helyezést ért el.314 Máté Endre: Lengyelek a szabadságharcban c. előadása alapján, elhangzott: 2011. április 8. Árpád Gimnázium, Budapest.

58

egybekötött megemlékezés a Lengyel légió utcájában, ahol a Wysocki Légió természetesen

díszőrséget áll.

2011-ben rendhagyó módon nem a Tisza partján zajlott a csata, hanem a város szívében,

utcai harcokat imitálva. Kétszáz gyalogos és ötven lovas vett részt az ütközetben, külföldi

csapatok is érkeztek. (20. ábra) Több televízió, újság és internetes újság közölt riportokat,

cikkeket, videókat a rendezvénnyel kapcsolatban. Csapatunk hadnagyával, Nagy Jakubbal

interjút is készítettek.315

1849. április 1-május 21. Tavaszi hadjárat

A dicsőséges tavaszi hadjárat, ahogy emlegetni szokták. A frissen kinevezett Görgey

hadvezetésének köszönhetően két ütközetben sikerült visszaszorítani a támadó osztrák

csapatokat, Isaszegnél pedig győzelmet arattak felettük. A haditerv a következő volt:

Klapka elterelő műveletbe kezd, a VII. hadtesttel Hatvantól Gyöngyös felé kellett

támadnia, azt a látszatot keltve, hogy ott van a fősereg zöme. Mindeközben a tényleges

főerők, az I., II. III. hadtest Jászberényen, Nagykátán át megkerüli az ellenség jobb

szárnyát és Gödöllőnél hátba támadják őket és a VII. hadtesthez csatlakozva szétzúzzák a

császári erőket.316 Az eredmények ismertek.

Ahogy korábban már említettem az MHVSZ, ezen belül is Fülöp Tibor az „atyja” az

évről évre, a tavaszi hadjárat útvonalán szerveződő rendezvénysorozatnak. A kezdeti

kilenc huszár mára már több száz fős lovassággá nőtte ki magát. Vannak, akik csak

bizonyos szakaszokra csatlakoznak a hadjárathoz, de egy körülbelül ötvenfős társaság

mindig elejétől a végéig (Boldogtól Vácig) jelen van. A lovasok lóháton, a gyalogosok

gépjárművel. A rendezvény érdekessége, hogy hűen követi az 1849-es hadjárat menetét,

így minden csata arra a napra esik, amelyen 162 évvel ezelőtt történt.

2011-ben négy csatabemutatót is sikerült tartani a hadjárat anyaországra eső szakasza

alatt. Április 2-án Boldogon, 4-én Tápióbicskén (21. ábra), 6-án Isaszegen (22. ábra), 5-én

Vácott. Ezek közül az elmúlt években a tápióbicskei keltette a legnagyobb visszhangot és

vonzotta a legtöbb érdeklődőt. A kommentátori szerepet történészek töltik be. 2011-ben

Boldogon dr. Hermann Róbert, Tápióbicskén dr. Csikány Tamás alezredes, Isaszegen dr.

Katona Tamás vállalta ezt a szerepet.

315 http://tv2.hu/tenyek/video/fegyveres-csata-tenyek-ripor 2011. 04. 21. 11:23 elérés; http://www.szolnoktv.hu/hirek/?article_hid=13173 2011. 04. 21. 11:30 elérés; http://www.bombahir.hu/hirek/lengyel-legiosok-magyarorszagon 2011.04. 21. 11:59 elérés316 KOVÁCS, 1979. 367–370.

59

A mai körülmények között nehéz lenne az eredeti (1849-es) haditerv alapján

feleleveníteni az ütközeteket, így nem is ragaszkodnak a szervezők hozzá, évről évre

próbálnak kicsit mást mutatni a közönségnek. Ám vannak bizonyos mozzanatok, amelyek

elengedhetetlenek. Ilyen a szegedi fehértollas 3. és a veres sipkás 9. zászlóalj története.

Egyszerre érkeztek a hídhoz, és nem tudták eldönteni melyikük haladjon át elsőnek. Ekkor

a 3. zászlóalj parancsnoka kiragadta a 9-esek zászlóját a hordozó kezéből és átrohant a

hídon. A fehértollasok a parancsnokukat, a veres sipkások a zászlójukat követték.317

A közbeeső napokon megemlékezéseken, koszorúzásokon vesznek részt a

hagyományőrzők Jászdózsán, Jásztelken, Jászberényben, Nagykátán, Szentmártonkátán,

Kókán, Dányban, Dányszentkirályon, Gödöllőn, Szadán, Veresegyházán, Kerepesen,

Mogyoródon, Fóton és Dunakeszin.318

Ezen szakasz lezárásaként, április 9-én, a mátyásföldi repülőtéren sor kerül a „Czinkotai

Csetepaté” hadijátékra, amelyet Serf András, a Mátyásföldi Lovas Egylet elnöke szervez.

A bemutató apropója, hogy megemlékezzenek Aulich Lajos 1849. április 24-én, a Cinkotai

Egyházközség lelkészlakásának udvarán tartott toborzásáról.319

A hadjárat a következő héten, Felvidéken folytatódik, már az Első Izsai Lovas és

Hagyományőrző Egyesület szervezésében. Már az elnevezése is más, „Felvidéki hadjárat”.

Az érintett települések: Nagysalló, Málas, Nagyölved, Szőgyén, Köbölkút, Bátorkeszi,

Búcs, Dunamocs, Pat, Izsa, Révkomárom, Komárom. A résztvevő csapatok száma jóval

kevesebb, mint az anyaországi hadjáraton, és csupán koszorúzásokat, megemlékezéseket

tartanak.320

Ekkor következne a komáromi ütközet. Két évvel ezelőtt, 2009-ben a Monostori

erődben sor került egy nagyszabású csatabemutatóra, ám a szervezők összetűzésbe

kerültek az önkormányzattal a rendezvény költségeit, illetve a résztvevők honoráriumát

illetően, így ez a helyszín kiesett a rendezvénysorozatból.

A Tavaszi hadjárat lezárásaként a honvédelem napjához (május 21.) legközelebb eső

hétvégén a Budai várban ünnepeljük annak visszafoglalását. A Kapisztrán téren egész

napos vásár és főzőverseny várja az érdeklődőket. A hagyományőrzők meglátogatják a

Budai vár szabadságharccal kapcsolatos emlékműveit. Hagyományosan Kerékgyártó

László, a Görgey Kör elnöke mond beszédet. A 2009 és 2010-es években, a Magyar

Kultúra Alapítvány Székházába, Antal Edit fotókiállításának megnyitójára vonultak a 317 Dr. Csikány Tamás beszéde alapján. Elhangzott: 2011. 04. 04-én a tápióbicskei csata alkalmából.318 http://www.mhvsz.net/letoltes/th-plak-2011.jpg. 2011. 04. 21. 12:44 elérés (továbbiakban: Tavaszi hadjárat programja)319 Serf András visszaemlékezései alapján320 Tavaszi hadjárat programja alapján

60

résztvevők a megemlékezések után. A kiállított darabokat a korábbi évek Tavaszi

hadjáratai alatt készült fényképekből válogatta össze a fotográfus, a köszöntőt, dr. Katona

Tamás mondta.

A Tavaszi hadjárattal párhuzamosan zajlik a Tavaszi Mennydörgés Rockhadjárat. A

különböző helyszíneken esténként meghívott zenekarok tartanak koncerteket. A másik

mellékrendezvény a Motorosok a Motorosokért Alapítvány motoros találkozója.321

1849. augusztus 5. Szőreg

Az ütközet a magyar seregek vereségével végződött, Dembiński szinte puskalövés nélkül

adta fel Szegedet. Visszavonulását a lengyel és az olasz légió, valamint Dessewffy

tábornok lovassága fedezte.322

1999-ben rendezte meg először a Nemzetközi Huszár- és Katonai Hagyományőrző

Találkozót az 1848-49-es Szabadságharc III. Honvédzászlóaljának Hagyományőrző

Egyesülete. A háromnapos rendezvénysorozat keretin belül zajlik a vesztes csatában

elhunyt honvédek emlékére szervezett hadijáték. Szállást az utóbbi két évben (2009, 2010)

egy Szőreg melletti katonai gyakorló pályán kaptunk. A nyári meleg ellenére szép

számmal jelennek meg hagyományőrző csapatok, és öltik magukra a nehéz egyenruhákat.

A csatabemutatót rendszerint az utolsó napon, vasárnap tekinthetik meg az érdeklődők.

2010-ben először,323 nem egy helyszínen zajlott az ütközet. Ahogy a szolnoki csatánál, itt is

utcai harcot imitálva vonultak egyik hadszíntérről a másikra.

Határon túl

Az elmúlt huszonhárom évben gyakran előfordult, hogy egy-egy hagyományőrző csapatot

meghívtak más országok rendezvényeire is. Elsősorban a környező országok

szervezésében, részt vettek már Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken megvívott csaták

felelevenítésén. A kishegyesi csatát például 2010-ben rendezték meg először, és a

Mátyásföldi Lovas Egylettel magam is kiutaztam rá. A felszerelést és ruházatot mi

szállítottuk, lovakat a helyszínen kaptunk. Gyalogosként a szegedi 3. honvédzászlóalj

hagyományőrzői vettek részt.

Erdélyben 2006 óta rendezik meg az Őszi hadjáratot a helyi hagyományőrzők, amelyre

szintén szoktak magyarországi csapatokat hívni. Lengyelországban, Németországban,

321 http://mhvsz.hu/ 2011. 04. 21. 14:41 elérés322 Dr. Katona Tamás beszéde alapján. Elhangzott 2010.08. 05-én Szőregen, a szőregi csata évfordulójának

alkalmából.323 A szolnoki ütközet ennek mintájára lett megszervezve.

61

Olaszországban is részt vettek megemlékezéseken, csatabemutatókon a régebbi

csapatok.324 A szegedi 3. honvédzászlóalj például 2004-ben képviseltette magát és Szeged

városát Rómában is, az utolsó magyar király, IV. Károly boldoggá avatására rendezett

istentiszteleten.325

Egy kicsit más korszak ugyan, de az 1805-ös austerlitz-i ütközet emlékcsatájára is több

alkalommal kiutaztak ’48-as, magyar hagyományőrző csapatok. Ezt a Napoleonista

Szövetség szervezi. A három kontinenst felölelő, közel két millió taggal rendelkező

szervezet, látványos, sok érdeklődőt vonzó csatabemutatókat szervez a fent említetten

kívül Borogyinóban, Wagramban, Waterlooban és Lipcsében. Az ő „hatáskörükbe”

tartozik a Magyarországon megrendezésre kerülő győri csata.326 Mind az MHVSZ, mind az

MHKHSZ tagja ennek a nemzetközi szövetségnek.327

V.2. Egyéb rendezvények

Az egyesületek a csatabemutatókon kívül rendszeresen vesznek részt megemlékezéseken,

koszorúzásokon, táblaavatásokon, falunapokon, állami ünnepségeken. Ezek vagy saját

szervezésűek, vagy az önkormányzatok kérik fel őket a megjelenésre.

A nemzeti ünnepeken – március 15., augusztus 20., október 6., október 23. – a csapatok

90%-a saját, helyi megemlékezésén vesz részt. A jobban felszerelt egyesületek, például az

isaszegi vagy az ózdi huszárbandérium, állami ünnepségekre is hivatalos.

Szüreti felvonulások, esküvők alkalmával is gyakran kapnak meghívást, csikós és

huszár öltözékben egyaránt.

A WLHE sajátos helyzetben van, hiszen nem csak a magyar, hanem a lengyel ünnepek

alkalmával is egyenruhát öltenek tagjai. Az összes lengyel nemzeti ünnepre, illetve

történelmi esemény kapcsán megemlékezésére328 kapunk meghívást, amelyeket a

magyarországi lengyel kisebbség (Polonia Węgierska) ugyanúgy megtart, mint az

anyaországban élők. Ezen kívül saját rendezvényeink is vannak. 2010. március 23-án, az

óbudai Amfiteátrumban szervezett a csapat nagyszabású, két korszakos hagyományőrző

bemutatót a Lengyel-magyar Barátság Napja alkalmából. A programot több száz fős

lengyel és magyar delegáció tekintette meg.

324 Fülöp Tibor, Abonyi Gábor, Bedől János, Serf András szíves közlései alapján325 Dr. Vass László szíves közlései alapján326 „Huszár” 1998. 46.327 Fülöp Tibor szíves közlései alapján328 Lengyel nemzeti ünnep: május 3. és november 11. Ezenkívül: március 23. (Lengyel-magyar Barátság Napja), április 13. (Katyń-i Mártírok Napja), június 27. (Szent László nap), szeptemberben több napos rendezvénysorozat az 1939-ben elesettek emlékére.

62

Az első rész egy vadászatot jelenített meg Nagy Lajos korából. Nagy Lajos édesanyja,

Łokietek Erzsébet lengyel származása, valamint óbudai kötődése miatt329 választottuk ezt a

korszakot. A második részben az 1848–49-es szabadságharc korabeli fegyvernemek

bemutatóit láthatta a közönség, a végén egy kisebb csataimitációval.

A hagyományőrző egyesületek szívügyüknek érzik a fiatalabb nemzedék nevelését,

oktatását. Épp ezért vállalnak rendhagyó történelem órákat általános iskolákban,

gimnáziumokban. Ilyenkor a történelmi háttér ismertetése után a gyerekek testközelből is

megismerkedhetnek a XIX. században használt fegyverekkel, egyenruhákkal. A lovas

csapatok óvodákban is tartanak huszárbemutatókat, hiszen ez a korosztály a

legfogékonyabb. A szegedi és tolnai hagyományőrzők is rendszeresen tartanak

gyermekeknek történelmi táborokat a kisiskolások számára.330 Egy héten keresztül,

különböző korok hagyományőrzői tartanak előadást az általuk képviselt időszakról, és saját

munkájukról.

Egy ízben a WLHE már egyetemen is rendezett hasonló programot. 2010. október 4-én

két huszár és egy ulánus, valamint két gyalogos és egy tüzér csapat részvételével

hagyományőrző napot tartottunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Karának kampuszán. Egész napos fegyveres bemutatók, és toborzó

műsor várta a hallgatókat, délután pedig Csikány Tamás előadását hallgathatták meg a

szabadságharcról és október 6-áról.

A fegyelem megszilárdítására, illetve a fejlődés elősegítésére, a különböző egyesületek,

illetve szövetségek kiképzéseket, illetve a már említett minősítési versenyeket szoktak

szervezni mindegyik csapatnem számára. Ilyen volt például a gyalogsági alaki kiképzés

Kerepesen, Szilasligeten, a Sárvári haditábor: gyalogos, lovassági és tüzér alapkiképzés és

minősítés. Az itt szerzett tapasztalatokat aztán csatabemutatókon, hagyományőrző

programokon, különböző megemlékezéseken tudja kamatoztatni, később tisztté válva

beosztottainak átadni.331

329 Łokietek Erzsébet birtokaihoz tartozott Óbuda. Ezért szerepel Óbuda címerében a lengyel sas.330 Sánta János és Tófalusi Zoltán szíves közlései alapján331 Dr. Vass László és Bolgár Attila szíves közlései alapján

63

VI. Jogszabályok

A hagyományőrzést igen komoly törvények szabályozzák. Az egyesületek működésére a

civil, közhasznú szervezetek jogszabályai vonatkoznak. A fegyverek használatát és tartását

viszont szigorú keretek közé szorítják.

A tiltott dolgok közé tartozik például a nyolc centiméternél hosszabb élhosszúságú

vágóeszköz, másokra veszélyes tárgyat kilövő, vagy jellegzetesen ütés céljára szolgáló

eszközöket közterületen tartani. Tehát sem szablya, sem szurony, sem puska, de még íj

sem lehet a hagyományőrzők kezében, ha az utcán sétálnak.332 Ez nagymértékben

megnehezíti a szállítást egy budapesti rendezvény esetében, ha például a résztvevőknek

nem volt lehetőségük gépjárművel utazni, vagy csak messzebb tudtak leparkolni.

2011-ben a kormány módosító javaslattal élt a hagyományőrzők számára. Ezentúl

kifejezetten a nemzeti hagyományok ápolása céljából közterületen is maguknál tarthatnak

fegyvert, szabálysértés elkövetése nélkül. A csomagolásra vonatkozóan megmaradna a

jogszabály az eredeti változatában. Tehát illik megfelelő tokban szállítani a fegyvereket.

Kivéve, ha hagyományőrző céllal változtatja az illető a helyét (felvonulás, díszőrség, stb.),

akkor maradhat felfegyverezve.333

Ma a 2004. évi XXIV. törvény van hatályban,334 ezenkívül kiadták még a 253/2004.

(VIII. 31.) Korm. Rendeletet a fegyverekről és lőszerekről, 175/2003. (X. 28.), a 124/1993.

(IX. 22.) Korm. Rendeletet, a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről, 155/2003.

(X. 1.) Korm. Rendeletet a polgári célú pirotechnikai tevékenységek felügyeletéről.

2011 februárjában a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetsége levélben

kérelmet nyújtott be a Belügyminisztérium Szabályozási és Koordinációs Helyettes

Államtitkárságára a jelenlegi fegyverjogszabályok tizennégy legfontosabb problémájának

orvoslására. (x. számú melléklet)

Talán a legégetőbb probléma, véleményem szerint a használatra, a feketelőpor és

csappantyú tartására vonatkozó jogszabályok módosítása. A jelenlegi rendszer, mindössze

öt kilogramm lőpor tartását engedélyezi lövészegyesületeknek, ami nem elegendő egy

közepes verseny megtartásához sem, és biztonságtechnikai kérdéseket is felvet.

Lengyelországban több kiló, sőt tonna lőport ellőnek egy-egy csatabemutató alkalmával,

332 http://nol.hu/belfold/aki_hagyomanyt_oriz__jarkalhat_karddal_vagy_buzogannyal 2011. 03. 10. 15:40 elérés333 uo.334 2. § 4. elöltöltő lőfegyver: az olyan egylövetű- vagy ismétlőfegyver, amelynél a lőport és a lövedéket kizárólag a csőtorkolat irányából lehet a csőbe vagy a forgódobba betölteni, rendeltetésszerűen feketelőporral vagy gyárilag a feketelőpor kiváltására készült lőporral és hozzávaló csappantyúval működtethető;

64

ezzel szemben Magyarországon figyelni kell a mennyiségre, hogy az ütközet végére is

maradjon.335

Hazánkban a muzeális fegyverkehez használatos csappantyú engedélyköteles, ami

példátlan EU viszonylatban, hiszen maga a fegyver tartása nem az. A csappantyú minden

EU országban szabadon tartható, vásárolható 18 éves életkor felett. Jelenleg a muzeális

fegyveres lövészettel foglalkozni kívánó lőtereknek, lövészegyesületeknek külön engedélyt

kell kérniük a hatóságtól még akkor is, ha már minden típusú nagy kaliberű fegyverrel

történő lövészetre engedéllyel rendelkeznek.

A fent említett szövetség javaslata, hogy az elöltöltő-fegyveres lövészek engedélyt

kérhessenek és kaphassanak feketelőpor tartására, megszerzésére. Továbbá, hogy az

elöltöltő fegyverekhez használatos csappantyú típusok megszerzése és tartása 18. életév

felett ne legyen engedélyhez kötve. Minden olyan lőtér, mely engedéllyel rendelkezik nagy

kaliberű lövészet tartására, legyen automatikusan alkalmas elöltöltő-fegyveres lövészetre

is.336

A hagyományőrzők ezzel szemben előre csomagolt puskaport vásárolhatnak

pirotechnikusoktól, amelyet ún. startpatronnal tudnak begyújtani (xy melléklet).

Csappantyút csak jogi személy birtokolhat. Az ágyúkhoz is hasonlóan előre gyártott

ágyútöltet használata engedélyezett.

A korábban említett problémán kívül a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek

Szövetsége a szállítási, tárolási és megszerzési engedélyek kérdéskörét is felülvizsgálná. A

jelenlegi szabályok szerint, amint a lőfegyvertartó elhagyja a hatóság által engedélyezett

tároló helyet, gyakorlatilag folyamatosan kézben kellene tartania fegyverét. Emellett

módosítaná a megszerzési engedélyhez szükséges rendszer bonyolultságát.

335 http://www.kapszli.hu/law.php 2011. 04. 22. 14:29 elérés336 uo.

65

Összegzés

Szakdolgozatom első részében törekedtem az 1848–49-es szabadságharcban résztvevő

fegyvernemek történetét összefoglalni, és fényt deríteni azokra az okokra, amik

szükségessé tették a magyar kormány számára egy 10.000 főből álló honvédsereg

megteremtését. Foglalkoztam, a mai napig is érdeklődés tárgyát képező honvéd elnevezés

kialakításáról és annak honvédő szerepéről. Tárgyaltam továbbá a tüzérség létrehozásának

körülményeit és a huszárezredek helyzetét, hazaszökésük viszontagságait a szabadságharc

kirobbanása előtt, és kezdetén.

Foglalkoztam a forradalom fegyvereivel, a csapatok egyenruháival és felszereléseivel.

Ennek elengedhetetlen szükségét éreztem, hiszen a hagyományőrzők is az eredeti minta

alapján tudják megalkotni saját készleteiket.

Az 1848-as események után az utókor „honvédei” életének bemutatásában a

hagyományőrzés jelentőségét, fontosságát, a benne rejlő lehetőségeket hangsúlyoztam.

Nincsen kézzel fogható kezdete ennek a mozgalomnak, de ha mégis meg kellene jelölni

egy időpontot és egy személyt, Fülöp Tibort, a Tavaszi hadjárat „szülőatyját” választanám,

és az első Tavaszi hadjáratot, 1989-ben, hiszen ez volt az első olyan rendezvénysorozat

Magyarországon a nyolcvanas években, amely a szabadságharc hagyományaira épül, és

amelynek keretein belül a résztvevők nyíltan leróhatták tiszteletüket a ’48-as hősök előtt.

Általánosságban elmondható, hogy 1994-ig csak lovas csapatok alakultak. Ekkor jött

létre az első tüzér egyesület Nagykátán, a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat. Őket

követte a Dabasi Hagyományőrző Honvédtüzér Közhasznú Alapítvány Kovács Sámuel

Tüzércsapata, az 1848-49-es Szabadságharc Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző

Egyesülete, a Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat, a Bitskey Gáspár Hagyományőrző

Tüzércsapat és a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület.

Ezek a hagyományőrző egyesületek, mint civil szervezet működnek, élükön elnökkel és

elnökséggel. A többi tag a közgyűléseken fejtheti ki véleményét. Ezek alkalmával történik

egy újabb tag felvétele, vagy egy újabb szabály bevezetése is. Ötvenegy százalékos

többség szükséges az új javaslat elfogadásához. Emellett minden tagnak megvan a katonai

rangja is az egyesületen és a szövetségen belül, feljebbvalójának engedelmességgel és

tisztelettel tartozik.

A felszerelésről, egyenruházatról hol egyénileg, hol egyesületi szinten gondoskodnak. A

kilencvenes évek elején a hadsereg készleteinek leselejtezése miatt könnyebben juthattak

fegyverekhez, mint napjainkban. Manapság fegyverbörzéken, hagyatékokból, interneten

66

tudnak beszerezni egy-egy újabb darabot. Egyenruhát szabómestereknél, iparművészeknél

tudnak készíttetni a hagyományőrzők. A minőségi posztó beszerzése jelenti a problémát,

mivel a mai divat szerinti ruháknál nem használnak ilyen összetételű anyagokat.

A korhű felszerelés beszerzése már lehetővé teszi a csapatok számára a részvételt egy-

egy hadijátékon, felvonuláson, koszorúzáson. Egy évben akár minden hétre juthat egy

rendezvény, a WLHE például évi hatvanon vesz részt.

Ezek közül van, amelyik saját szervezésű, ilyenkor gondoskodni kell a megfelelő

feltételekről. Étel, ital, hangosítás, pirotechnikus, több napos esetén szállás biztosítása

szükséges.

A hazai szervezésen felül külföldre is hívják a magyar hagyományőrzőket, akár más

korszakok bemutatóira is. A legnagyobb európai szervezet a Napoleonista Szövetség,

amely nevéhez hűen, Napóleon korának egyenruháiban eleveníti fel a császár megvívott

csatáit.

Magyarországon a hagyományőrzők fegyverhasználatát szigorú jogszabályokhoz kötik.

Feketelőporos fegyvereikhez csak előrecsomagolt tölteteket vásárolhatnak, és 6 mm-es

startpatronnal gyújthatják meg, csappantyút csak jogi személy birtokolhat. Ezzel szemben

a környező országok nagy részében már korlátlan mennyiségben juthatnak az egyesületek

puskaporhoz.

Méltán hinnénk, hogy ez a fajta látványos, élményszerű, kézzelfogható és szemléletes

népnevelési forma aktív támogatásra ösztönzi az állami döntéshozókat. A sorozatosan

előadott élő történelemóráknál hatásosabb oktatási módszert elképzelni sem lehet. Az

eddigi tapasztalatok alapján az a gyerek, aki aktív részese volt valamilyen dicsőséges

történelmi cselekedet újrajátszásának, öntudatában és magyarságtudatában megerősödve

szemléli a világot. A katonai hagyományőrzés állami támogatása tehát lehetőséget teremt

az állami oktatási feladatok könnyítésére is. Viszonylag kevés plusz állami

feladatvállalással sokban segíthető általa a magyar iskolai rendszer munkája. Az elmúlt két

évtized tapasztalatai alapján elmondható hogy a katonai hagyományőrzés nem tudta

betölteni ezt a szerepét.

A legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvényeket az eseményekben érintett

önkormányzatok és helyi civil szervezetek aktív részvételével szervezték meg az országos

szövetségek. A leglátványosabb és legjelentősebb rendezvény, a Tavasz Hadjárat

eseménysorozaton 34 önkormányzat, 6 művelődési ház, 13 társszervező helyi egyesület, 10

zenei, 15 gasztronómiai egyesület közös szervezésében zajlott le. Az eseményekbe sikerült

67

bevonni a helyi lakosságot és állami intézményeket, iskolákat is, így közösségek aktív

részvételével egész napos folyamatos programsorozatok születtek.

Elmondható hogy napjainkra önkormányzati szinten már a település fontos

eseményének tartják azokat katonai hagyományőrző rendezvényeket, amelyek a település

életével kapcsolatos történelmi események alakalmából születnek és aktívan támogatják

azok megrendezését.

A WLHE tagjaként, a továbbiakban is részt kívánok venni hagyományőrző

eseményeken, történelmi helyszínek felkutatásában, valamint annak eredményeinek minél

szélesebb körben történő megismertetésében.

68

Irodalomjegyzék

1. A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig, 1848–1849. Szerk.: BONA

Gábor. Bp., Zrínyi, 1998.

2. BARCY Zoltán–SOMOGYI Győző: A Szabadságharc Hadserege. Corvina Kiadó, 1988.

3. CSIKÁNY Tamás: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban, Tinta Kiadó,

2000.

4. CSIKÁNY Tamás: A szabadságharc foglalata. IN: „Saját kezébe, ott, ahol…” Az 1848-

49-es forradalom és szabadságharc hadtörténelmi levéltárban őrzött katonai irataiból.

Szerk.: FARKAS Gyöngyi. Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 1998.

5. HERMANN Róbert: 1848–1849 A szabadságharc hadtörténete. Korona Kiadó, Budapest

2001.

6. KEDVES Gyula: A Szabadságharc Hadserege I., 1. A lovasság. Sygnatura 1992.

7. KEDVES Gyula: A szabadságharc fegyverei I. Haditechnika 1993/2.

8. KEDVES Gyula: A szabadságharc fegyverei II. Haditechnika 1993/3.

9. KEDVES Gyula: Forradalom és szabadságharc. In: „Fényesebb a láncnál a kard…”

Emlékkiállítás az 1848–49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára.

Hadtörténeti Múzeum, 1999. 7–33.

10. KEDVES Gyula: Fegyverek a szabadságharcban. IN: „Fényesebb a láncnál a kard…”

Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára.

Hadtörténeti Múzeum, 1999. 47–55.

11. MÁDAI Nándor: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás, Budapest, 1997.

12. Magyarország története 1848–1890. Szerk.: KOVÁCS Endre. Akadémia Kiadó,

Budapest, 1979.

13. PÁSZTI László: A magyar honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban.

Doktori disszertáció. Kézirat. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos

Hadtudományi Kar Hadtudományi Doktori Iskola. Témavezető: dr. Csikány Tamás

alezredes, tanszékvezető egyetemi docens. 2009.

14. SÁGVÁRI György: Honvédegyenruhák. In: „Fényesebb a láncnál a kard…”

Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára.

Hadtörténeti Múzeum, 1999. 41–45.

15. URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség megszervezése 1848 nyarán. Budapest,

1973.

69

16. WYSOCKI, Józef: Együtt a szabadságért, 1848–1849. Wysocki tábornok emlékiratai.

Zrínyi Kiadó, Budapest, 1993.

17. ZACHAR Péter Krisztián: Ellenforradalom és szabadságharc. L’Harmattan Kiadó,

2008.

18. ŻYGULSKI, Zdisław-WIELECKI, Henryk: Polski mundur wojskowy. Krajowa Agencja

Wydawnicza w Krakowie, 1988.

Folyóiratok:

1. Ármádia. 2000. 1. évfolyam, 2. szám.

2. CSIKÁNY Tamás: A honvédtüzérség megszervezése és szervezeti fejlődése 1849-ben.

Aetas 1998/2-3. 57–73.

3. CSIKÁNY Tamás: Az 1848–49-es szabadságharc lovastüzérei. Militaria Modell

Magazin 1993/2. 14–15.

4. CSIKÁNY Tamás: Tüzérség a XIX. század elején. Rubicon 1997/7. 26–27.

5. CSIKÁNY Tamás: A magyar honvéd tüzérség megszervezése és alkalmazása az

1848/49-es szabadság-harcban. Új Forrás 1998/6. 128–133.

6. Huszár. Az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetség folyóirata. Történelmi Lovas

Egyesület, Törökbálint, 1993–1999.

7. KASSAY Bertalan: Az 1848-49-i magyar tüzérség megalakítása és szerepe a

függetlenségi harc hadműveleteiben. Magyar Katonai Szemle, 1935. 10. szám.

Internetes hivatkozás:1. BONA Gábor: A szabadságharc honvédsége. In:

http://www.jamk.hu/ujforras/980621.htm 2011. 02. 12. 14:03 elérés

2. EÖTVÖS Péter: Az Augustin féle gyutacsos perkussziós fegyverekről. In:

http://magyarhuszar.hu/site/gallery/lomester/agustin/agustin.pdf 2011. 02. 22. 12:50

elérés

3. KEDVES Gyula: A szabadságharc fegyverei. In:

http://wysocki.hu/irasok/dok/szabadsagharc_fegyverei.pdf. 2011. 02. 22. 13:53

4. http://magyarhuszar.hu/site/letolt/fegyverhasznalat_lohatrol.pdf 2011. 04. 23. 22:21-

es elérés

5. http://bazhuszar.hu/

6. http://www.banderium.hu/

70

7. http://debrecenihuszarok.hu/

8. http://isaszegihuszar.hu/

9. http://jaszlovasbanderium.fw.hu/

10. http://kiskunhuszar.uw.hu/

11. http://ksamuel.gportal.hu/

12. http://lovas.infornax.hu/

13. http://nol.hu/belfold/aki_hagyomanyt_oriz__jarkalhat_karddal_vagy_buzogannyal

14. http://ozdihuszar.uw.hu/

15. http://papaihuszar.hu/

16. http://sfkornyek.szabadsagharcos.org/kaliforniai_magyar_huszarok.html

17. http://sites.google.com/site/tuzerek/about-us/a-kezdetek

18. http://szegediharmasok.extra.hu/

19. http://tolnaihuszar.hu/

20. http://tv2.hu/tenyek/video/fegyveres-csata-tenyek-ripor

21. http://www.banderium.hu/

22. http://www.bombahir.hu/hirek/lengyel-legiosok-magyarorszagon

23. http://www.fehervarihuszarok.hu

24. http://www.gyenesihuszarok.hu

25. http://www.hagyomanyorseg.hu/

26. http://www.kapszli.hu/law.php

27. http://www.mikeczbanderium.hu/

28. http://www.sandorhuszar.fw.hu

29. http://www.szekelyhuszar.ro/

30. http://www.szolnoktv.hu/hirek/?article_hid=13173

31. http://www.tvpaprika.hu/Musoraink/H/Huszarkonyha

32. http://wysocki.hu/

33. www.pelikanradio.hu

71

Mellékletek

Táblázatok

1. táblázatHuszárezred Nadrág Mente Csákó Gombok

1. Császár sötétkék sötétkék fekete sárga2. Hannover világoskék világoskék vörös sárga3. Ferdinánd sötétkék sötétkék szürke sárga4. Sándor vörös sötétzöld világoskék fehér5. Radetzky vörös sötétzöld vörös fehér6. Württemberg búzavirágkék búzavirágkék fekete sárga7. Reuss világoskék világoskék fűzöld fehér8. Coburg vörös sötétzöld vörös sárga9. Miklós vörös sötétzöld fekete sárga10. Vilmos világoskék világoskék fűzöld sárga11. Székely sötétkék sötétkék fekete fehér12. Nádor búzavirágkék búzavirágkék fekete fehér

2. táblázatEzred Ruha Csákó Gombok Zsinór Prém

13. Hunyadi búzavirágkék - fehér vörös-fekete fekete14. Lehel Sötétkék fűzöld sárga vörös fehér15. Mátyás Szürke piros sárga vörös fekete16. Károlyi búzavirágkék fehér fehér vörös szürke17. Bocskai Világoskék Világoskék fehér fehér fekete18. Attila Világoskék piros sárga vörös fekete

3. táblázat

1. huszárezred Császár

2. huszárezredHannover

3. huszárezredFerdinánd

72

4. huszárezredSándor

5. huszárezredRadetzky

6. huszárezredWürttemberg

7. huszárezredReuss

8. huszárezredCoburg

9. huszárezredMiklós

10. huszárezredVilmos

11. huszárezredSzékely

12. huszárezredNádor

73

74

Képek

1. ábra: 1842 M Augustin gyutacsos puska

2. ábra: 1837 M gyalogsági tiszti szablya 3. ábra: huszárkarabély részei

4. ábra: 6 fontos ágyú

12. ábra: Máté Endre, a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület

főhadnagya, 2010.03.23. Budapest (Fotó: Katona Márton)

13. ábra: Dr. Vass László, az 1848-49-es Szabadságharc Szegedi III.

Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület alezredese, 2009.04.23.

Komárom

14. ábra: Tófalusi Zoltán, a Rády József Huszárbandérium ügyvezetője,

2011.04.04. Tápióbicske (Fotó: Antal Edit)

15. ábra: Papst József, a Dabasi Közhasznú Honvédtüzér Alapítvány honvéd tüzér századosa, 2009. 11.14.

Dabas (Fotó: Dessewffy Zsolt)

75

16. ábra: Vitkó Egon, az Ózdi Huszárbandérium századosa, 2011.04.04

Tápióbicske (Fotó: Antal Edit)

17. ábra: Szkenderovics Zoltán, a Kiskun Huszár- és Honvéd

Hagyományőrző Egyesület hadnagya

18. ábra: dr. Boronyák Tibor, az Asbóth Sándor Huszárbandérium századosa

19. ábra: a Rózsa Sándor Szabadcsapat zászlósa és közhuszárja, 2011.04.03.

Jászberény (Fotó: Antal Edit)

76

20. ábra: hagyományőrzők a pákozdi csatában

21. ábra: hagyományőrzők a kápolnai csatában, 2010.02.27. (Fotó: Antal Edit)

22. ábra: hagyományőrzők a szolnoki csatában, 2011. március 5.

77

23. ábra: a Wysocki Légió a szolnoki ütközetben, 2011. március 5. (Fotó: Cozy Harper)

24. ábra: Hagyományőrző honvédek a tápióbicskei csatában, 2011.04.04. (Fotó: Antal Edit)

25. ábra: hagyományőrző huszárok a tápióbicskei csatában, 2011.04.04. (Fotó: Antal Edit)

78

26. ábra: szemlézés a csata előtt, 2011.04.04. Tápióbicske (Fotó: Antal Edit)

27. ábra: Lovasroham, 2011.04.06. Isaszeg (Fotó: Antal Edit)

28. ábra: Tóth Viktor, a WLHE ulánusa a kishegyesi csatában, 2010.07.17. (Fotó: a szerző)

79

Táblázatok forrásaTáblázat Forrás Letöltés ideje1. SÁGVÁRI GYÖRGY: Honvédegyenruhák. In: „Fényesebb a

láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999. 43.

2. SÁGVÁRI GYÖRGY: Honvédegyenruhák. In: „Fényesebb a láncnál a kard…” Emlékkiállítás az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára. Hadtörténeti Múzeum, 1999.44.

3. http://www.mikeczbanderium.hu/articles.php?cat_id=7 2011.04.26. 18:04

Képek forrásaÁbra Forrás Letöltés ideje1. MÁDAI NÁNDOR: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás,

Budapest, 1997. 39.2. MÁDAI NÁNDOR: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás,

Budapest, 1997. 64.3. KEDVES GYULA: A Szabadságharc Hadserege I., 1. A

lovasság. Sygnatura 1992, 19.4. http://www.port.hu/pls/me/media.popup_top?

i_area_id=24&i_object_id=1637323&i_media_id=288444&i_is_picture=4&i_is_video=15&i_org_id=

2011.04.26. 17:35

5. KEDVES GYULA: A Szabadságharc Hadserege I., 1. A lovasság. Sygnatura 1992, 24.

6. CSIKÁNY TAMÁS: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban, Tinta Kiadó, 2000. 17.

7. MÁDAI NÁNDOR: Fegyverrel a szabadságért. Magánkiadás, Budapest, 1997. 70.

10. http://picasaweb.google.com/FehervariHuszarok/20080315Szekesfehervar?feat=directlink#

2011.04.21. 19:02

13. http://szegediharmasok.extra.hu/ 2011.04.15. 19:2317. http://kiskunhuszar.uw.hu/ 2011.04.23. 19:3018. http://www.gyenesihuszarok.hu/hu/tagjaink/kapcsolattartok/dr-

boronyak-tibor

2011.04.10. 20:01

20. http://pakozd.enterpartner.hu/index.php?id=131 2011.04.26. 17:5522. http://www.baon.hu/galeria/48572 2011.04.01. 15:30

80