NOVUM

BIOLÓGIA KÉPES SZÓTÁR

Szöveg: Corinne Stockley Fordította: dr. Merkl Ottó és Merkl Dóra

A B I O L Ó G I Á R Ó L

A biológia az élőlényekkel foglalkozó tudomány. Vizsgálatának tárgya a különböző élőlények felépítése és szerkezete, az életfolyamatok működése, illetve az élőlények közötti bonyolult kapcsolathálózat, amely biztosítja a fajok fennmaradását. Ebben a könyvben a biológiát hat fejezetre osztottuk, amelyeket különböző színnel jelöl tünk. E fejezetek témája a következő:

Ökológia és az élőlények

A z élőlények közötti bonyolult kapcsolatok, illetve a sejtek általános felépítése.

Növénytan I

A különböző növény­típusok je l lemző tulaj­donságai, a növényi test felépítése és működése.

Szaporodás és genetika

A szaporodás különféle típusai. Bevezetés a genetika tudományába.

Állattan

A főbb állatcsoportok testének felépítése, működése, az állatok viselkedése.

Általános biológiai tudnivalók

Jelenségek és folyama­tok, amelyek minden élőlényre jel lemzőek. A z élőlények osztá­lyozása.

Az emberi test

A z emberi test felépítése és működése, amely sok vonatkozás­ban a gerincesekre (lásd a 113. oldalon) is je l lemző.

T A R T A L O M

Ökológia és az élőlények

4 Élőlények és környezetük 6 A z ökoszisztéma 8 A z egyedfej lődés 10 A z élőlények felépítése 12 A sejt részei

Növénytan

14 Edényes növények 16 A szár és a gyökér 18 A z idős növény szára 20 A levél 23 A növények ingerelhetősége 24 A növények vízforgalma 26 A növények táplálkozása 28 A virág 30 A virágos növények

szaporodása 32 A mag és a csírázás 34 A termés 35 A vegetatív szaporodás

Állattan

36 A z állati test felépítése 38 A kültakaró 40 A z ál latok mozgása 42 A z ál latok táplálkozása 44 A z ál latok légzése 45 A z ál latok kiválasztása 46 A z ál latok érzékelése és

kommunikác ió ja 48 A z ál latok szaporodása és

fejlődése

Az emberi test

50 A csontváz 52 Csontok és ízületek 54 A z izmok 56 A fogazat 58 A vér 60 A vérkeringés 62 A szív 64 A szövetnedv és a nyirokrendszer 66 A z emésztőrendszer 68 A mir igyek 70 A légzőrendszer 72 A kiválasztórendszer 74 A központ i idegrendszer 76 A z idegrendszer működési

egységei 78 A környéki idegrendszer 82 A bőr 84 A szem 86 A fül 88 A szaporító szervrendszer 90 Szaporodás és fej lődés

Szaporodás és genetika 92 A szaporodás típusai 94 A z ivarsejtek keletkezése 96 Genet ika és öröklődés 99 Génmérnökség

Általános biológiai tudnivalók

101 Anyagszállítás a sejthártyán át 102 A táplálék és felhasználása 104 A z anyagcsere 106 Energiaháztartás és homeosztázis 108 H o r m o n o k 110 Emésztőnedvek és enz imek 111 A v i taminok és szerepük 112 A z élőlények osztályozása 114 Csoportosítás az é letmód alapján 115 Tárgymutató

K Ö R N Y E Z E T Ü K A Föld számos különböző régióra osztható, amelyek mindegyikének megvan a maga sajátos növény- és állatvilága. M inden növény és állat alkalmazkodott a környezetéhez (lásd az adaptív radiációt a 9. oldalon), és életüket az egymástól való kölcsönös függés hálózata kapcsolja össze. A környezetet számos tényező befolyásolja, p l . a hőmérsék­let, a csapadék és a fény (éghajlati, azaz klimatikus tényezők), a talaj f izikai és kémiai tulajdonságai (edafikus tényezők), valamint az élőlények aktivitása (biotikus tényezők). A növények, állatok és a környezetük közötti kapcsolatok vizsgálatának tudománya az ökológia.

Bioszféra A bioszféra a Földnek az a külső rétege (az óceánokkal és a légkörrel együtt), amelyben élőlények élnek. Határai a felső légkör (felül) és az élettelen kőzetek (alul).

Biomok A biomok a Föld felszínének fő ökológiai régiói. A z évszakok változása, a nappalok hossza, a csapadékeloszlás, valamint a leg­magasabb és legalacsonyabb hőmérséklet mindig az adott biomra jel lemző. A fontosabb biomok (lásd a jobb oldali térképet) a tundra, a fenyvesek, a lombhullató erdők, a trópusi erdők, a mérsékelt övi füves puszták, a szavanna (a trópusi puszták) és a sivatagok. Jellemző növényzetükről nevezik el őket, hiszen ez határozza meg a többi élőlény létét

is. Minden biom egy hatalmas élőhely. A z emberi tevékenység, pl. a trópusi

erdők kiirtása egyre károsabb hatással van az élőhelyekre.

Az erdőirtás nagy veszélyt jelent a trópusi esőerdők hatalmas

területeire, illetve az ott élő állatokra és növényekre

A jávai repülőbéka ujjaival köny-nyen rátapad a fák kérgére

A Föld fő biomjai

A térképen ábrázolt biomok

Tundra Nagyon hideg és szeles. Leggyakoribb növények: zuzmók' és törpecserjék, jellemző állat: pézsmatulok. Fenyvesek Egész évben alacsony hőmérséklet. Uralkodó növények: fenyők*, pl. lucfenyő. Leggyakoribb nagy termetű álla­tok: szarvasok.

Lombhullató erdők Meleg nyár, hideg tél. Uralkodó növények: lombhullató* fák, pl. bükk. Sokféle állat, pl. rókák.

Trópusi erdők Egész évben magas hőmérséklet, sok csapadék. Igen változatos növény- és állatvilág, pl. egzotikus madarak.

Sivatag Forró nappalok, hideg éjszakák,,nagyon kevés csapadék, jellemző növények: kaktuszok. Állatok: pl. ugróegerek, skorpiók.

Mérsékelt övi füves puszták Nyílt füves síkságok. Forró nyár, hideg tél. Uralkodó növények: füvek. Allatok, pl. prérikutyák.

Szavanna Főbb növények: füvek, de elszórtan fák is. jellemző állat: zsiráf.

jég

* Fenyők 112; lombhullató í zuzmók 114 (szimbionták).

É L Ő L É N Y E K ÉS

Bozót (macchia)

Magashegységek

Élőhely (habitat) Egy élőlény vagy élőlénycsoport természetes otthona. A nagyobb élőhelyeken belül kisebb élőhelyek találhatók, pl. a szavanna biomban egy itatóhely. A kicsi, nagyon specializált élőhelyek neve mikrohabitat, pl . egy korhadó akáciafa.

Társulás Azonos élőhelyen található növények és álla­tok csoportja. Valamennyien kapcsolatban áll­nak egymással és a környezetükkel.

Itatóhely és akácia a szavannán

Ökosz isz téma A z adott élőhelyen élő társulás, illetve a környezet nem élő része (pl. a levegő és a víz) együttesen. A z ökoszisztéma önfenn­tartó egység, vagyis a növények és állatok úgy működnek együtt, hogy minden szükséges anyagot előállítanak (lásd még a 6-7. oldalon).

Az ökoszisztémának a környezet, pl. a levegő és a víz is része

A társulás tag­jai az antilopok és a struccok

Szukcesszió Az a folyamat, amely egy új terület - pl . tűz utáni erdő, parLgon hagyott szántóföld, használatlan bontási terület - betelepülése után következik. A z évek során különböző növények (és az őket kísérő állatok) következnek egymás után, amíg ki nem alakul a zárótársulás. Ez a nagyon állandó társulás változás nélkül fennmarad, ha a körülmények (pl. az éghajlat) sem változnak.

Zárótársulás: lombhullató* fák, pl. tölgy, bükk, valamint rókák, borzok, poszáták stb.

• Lombhullató 8.

Ökológiai niche Egy növény vagy állat által elfoglalt hely az ökoszisztémán belül. A Gause-elv szerint két faj nem foglalhatja el ugyanabban az időben ugyanazt a nichet (ha ezt megpróbálják, az egyik kipusztul vagy elvándorol). A téli hónapokban például a nagy póling és a parti lile egyszerre fordul elő Nagy-Britannia folyótorkolatai körül, ahol férgekkel és csigákkal táplálkoznak. Valójában azonban eltérő nichet foglalnak el . A nagy póling a sekély vízben gázol, és hosszú csőrével az iszap mélyére nyúl le. A parti lile viszont rövid csőrével a part felszínéről szedi fel táplálékát. A két madárfaj tehát ugyanazon a területen is megmaradhat.

A nagy póling hosszú, hajlott csőrével mélyen lenyúl az iszapba

a part fel­színéről szedi össze a táplálékát

csőrével

A parti lile rövid

Átmeneti társulás: bokrok, nyulak, rigók stb.

Pionír társulás (az első társulás): füvek, rovarok, pockok stb.

Parlagon hagyott terület szukcessziója

5

A Z Ö K O S Z I S Z T É M A Minden ökoszisztéma növény- és állatfajok társulásából* ál l . E fajok kölcsönhatásban vannak egymással és a környezettel, és így önfenntartó egységet hoznak létre.

Egyszerű táplálékhálózat Táplálékhálózat A táplálékláncok bonyolul ta az ökoszisztémában. A lánc az élőlények egymásl kapcsolódó sorozata, ame mindegyik láncszem táplá lékül szolgál a következő­nek. A növények a foto­szintézis* útján szervet­len anyagból állítják elő táplálékukat (autotrófok); tehát mindig ők a lánc első tagjai. A z állatok maguk nem tudnak szervetlenből szer­ves anyagokat elő­állítani (heterotrófok),

jaguár

ezért a növényekre vannak utalva.

rovarok

levelek termések

A szén körforgása A szén állandó vándorlása az élőlényekben és a légkörben.

Szén-dioxid a légkörben

felhasználás termelés

Fotoszintézis* (szénhidrátok előállítása a növényekben)

Belső légzés* (növényekben és állatokban)

termelés felhasználás - felhasználás

Szenet tartalmazó élő növényi anyag (szén­hidrátok és fehérjék)

táplálkozás

tüzelőanyagok elégetése halál

Szenet tartalmazó élő állati anyag (szénhidrátok és fehérjék)

halál hulladékanyag termelése

Szenet tartalmazó elhalt élőlények és hulladék

halál termelés

Széntartalmú fosszilis tüzelőanyag (elpusztult élőlények maradványai); pl. kőszén, kőolaj, földgázt

Lebontok (pl. baktériumok) belső légzése*

* Belső légzés 106; fotoszintézis 26; társulás 5.

vízinövények

hernyók

csuklyásmajom

aguti

kapibara

pekári

hangyász

hoz lyben

It hálóza-táplálék-

Táplálkozási szint vagy energiaszint A z élőlények által elfoglalt szint a tápláléklán­con belül (lásd a táplálékhálózatot). A z egymást kö\ető szintek során az energiát adó tápanyagok nagy része elvész. Például a tehén az általa elfo­

gyasztott fűnek jóval több mint a felét azért bontja le, hogy energiához jusson. A tehén elfo-gyasztásával viszont az eredeti energiának csak kis része jut tovább (az a rész, amelyet a tehén a saját szöveteinek felépítésére fordított). Ez az energiaveszteség azt jelenti, hogy minél maga­sabb egy táplálkozási szint, annál kisebb az adott szinthez tartozó állatok egyedszáma, mivel több táplálékot kell fogyasztaniuk a szükséges energia biztosításához. Ez a folyamat egyed­számpiramissal ábrázolható.

Egyedszámpiramis Biomasszapiramis

Egyszerűsített tápláléklánc a táplálkozási szintekkel

Megjegyzések: 1. A mindenevők (pl. az ember) növényi és állati anyagot is fogyasztanak, ezért a T2 és a T3 (vagy a T4) szintre egyaránt elhelyezkedhetnek.

Termelők - zöld növények, amelyek maguk állítják elő a szerves anyagokat. TI táplálkozási szint.

Elsődleges fogyasztók -növényevők (pl. nyulak). Az energiát adó anyag közvetlenül a termelőktől származik. T2 táplálkozási szint.

2. Sok ragadozó (pl. a rókák) növényevőket és kisebb ragadozókat egyaránt fogyaszt, ezért. hol a T3, hol 0 T4 szinten helyezkedik el.

Másodlagos fogyasztók - ragadozók (húsevő állatok, pl. rókák, baglyok), ha növényevőket fogyasztanak. Az energiát adó anyag az elsődleges fogyasztóktól származik. T3 táplálkozási szint.

Az egyedek száma az egyes táplálkozási szin­teken

Az egyedek össztömege az egyes szin­teken (a csökkenés kevésbé szélsőséges, mint a bal oldali ábrán, mivel a maga­sabb szintek állatai nagyobbak)

Harmadlagos fogyasztók - ragadozók (húsevő állatok, pl. rókák, baglyok), ha kisebb ragadozókat fogyasztanak. Az energia a leginkább közvetett módon, a termelőket fogyasztó elsődleges, majd másodlagos fogyasztókon keresztül jut el erre a szintre. T4 táplálkozási szint.

A nitrogén körforgása A nitrogén állandó vándorlása az élőlényekben és a légkörben.

Nitrogén a légkörben

növényevő • állatok —

táplálkozása

Nitrogéntartalmú élő állati anyag (fehérjék)

termelés nitrát felvétele

halál

felhasználás

Denitrifikáló baktéri­umok belső légzése"

felhasználás

Nitrogéntartalmú szervetlen anyagok (nitrátok) a vízben és a talajban

Lebontok (pl. baktériumok) belső légzése* termelés

Nitrogéntartalmú szervetlen anyagok (ammóniumsók) a vízben és a talajban

termelés Nitrifikáló baktériumok belső légzése*

felhasz­nálás

Nitritek a vízben és a talajban

termelés Nitrifikáló baktériumok belső légzése*

Nitritek a vízben és a talajban

felhasználás

Nitrifikáló baktéri­umok belső légzése*

Nitrogéngyűjtő bak­tériumok és kék­moszatok belső légzése*. E baktéri­umok a talajban, a vízben és a pil­langósvirágúak gyökérgümőiben találhatók.

termelés

•Belső légzés 106.

Nitrogéntartalmú élő növényi anyag (fehérjék)

Nitrogéntartalmú elhalt élőlények és hulladékanyagok

szilárd hulladék

folyékony hulladék

felhasználás halál

7

mi i

A Z E G Y E D F E J L Ő D É S A z alapvető életjelenségek valamennyi élőlényre jel lemzőek.

Ilyen a légzés, a táplálkozás, a növekedés, az érzékelés, a mozgás, a kiválasztás és a szaporodás. A z egyedfejlődés az élőlény változásainak sora a keletkezésétől a haláláig (bizonyos esetekben ezek a változások drasztikusak, lásd

az átalakulást a 49. oldalon). A z alábbiakban néhány olyan kifejezés magyarázata következik, amelyek

az egyedfejlődést jel lemzik.

Évelők Több éven át élő növények.

A lágyszárú évelők (pl. a gyűszűvirág) minden növekedési időszak végén elvesztik a föld feletti részeiket,

majd újabb hajtásokat növesztenek. A fásszárú évelők (pl. a fák) min­

den évben másodlagos szöveteket* növesztenek a szár állandó szöveteiből.

Lombhullató Évelő növény, amelynek levelei minden növekedési időszak végén elvesztik klorofilltartalmukat*, és lehul­lanak (pl. a vadgesztenye).

A gyűszűvirág évelő növény

Kétévesek Két évig élő növények (pl. sárgarépa). A z első évben növekednek és tápanyagokat halmoznak fel. A második évben virágoznak, termést érlel­nek, majd elpusztulnak.

Örökzöld Évelő növény, amelynek levelei nem hullanak le a növekedési időszak végén (pl. a fenyők).

vadgesz­tenye

A sárgarépa kétéves növény

Egynyáriak Csak egy évig élő növé­nyek (pl. lobélia). Egy éven belül kihajtanak, virágzanak, termést érlel­nek, majd elpusztulnak.

nem képez másodlagos szöveteket* a föld felett (pl a lángvirág), ebben különbözik a fásszárú évelőktől (a fáktól és

a bokroktól).

A lángvirág lágyszárú növény

lucfenyő

Efemer Nagyon rövid ideig élő növény vagy állat. A z efemer növények olyan helyeken élnek, amely az év nagy részében nagyon forró és száraz. Mive l a növekedésükhöz megfelelő időszak nagyon rövid ideig tart, egyedfejlődé­sük is nagyon rövid és gyors. Efemer állatok pl. a kérészek. Kifejlett korukban csak egy-két óráig vagy egy napig élnek.

sivatagi növények

Anadrom Olyan halfaj, amely a tengerben él, de szaporodni felúszik a folyókba (pl. a lazac). Ez a vándorlás egyik formája. Ellentéte a katadrom (olyan halfaj, amely a folyókban él, de a tengerben szaporodik).

folyóban felfelé úszó lazac

'Klorofill 27 (pigmentek), másodlagos szövet 18.

A lobélia egynyári növény

Lágyszárú Olyan növény, amely

kérész

Vándorlás Évszakos mozgás egyik helyről a másikra. Általában azt jelenti, hogy az állat télen nem azon a területen keresi táplálékát, mint ahol nyáron szaporodik. A vándorlás sok állatfaj (főleg madár) egyedfejlődésé­nek része.

Nyugalmi állapot A felfüggesztett aktivitás időszaka (vagy időszakai) sok állat és növény egyed­fejlődése során. A növények nyugalmi állapota akkor követ­kezik be, amikor a körülmények nem teszik lehetővé a növekedést (általában télen). A z állatok általában akkor kerülnek nyugalmi állapotba, ha kevés a táplálék. Ennek formája lehet téli álom (pl. az emlősök* körében) vagy nyári álom (pl. a rovarok körében)

Téli álmot alvó pele

Életmód

A Föld igen változatos élőlények otthona, amelyek mindegyike a maga sajátos élet­módját folytatja. Ez az adaptív radiáció ered­ménye. A z élőlények a közös jel lemzőik alapján csoportosíthatók. Ez lehet rendszer­tani osztályozás, amely a közös eredeten alapul (lásd a 11 2-11 3. oldalon), illetve az életmód alapján történő csoportosítás (lásd a 114. oldalon).

Adaptív radiáció Fokozatos változás, -amelynek során egy nagyon régi ki indulópontból sok különféle élőlény alakul ki. Ennek folyamán specializálódás megy végbe, vagyis az élőlények alkalmazkodnak a környezetükhöz (pl. az úszó vagy repülő állatok áramvonalasak lesznek).

A lazac áramvonalas teste hatékonyabb úszást

tesz lehetővé

A méh fullánkja a ragadozók elleni védekezés eszköze

Védelmi módosulások Növényeken és állatokon kialakult védekező eszközök (pl. tüske, í fullánk). Ezek a módosulások az egymást követő generációk során alakultak'' ki, mivel az ilyen eszközökkel rendelkező állatok nagyobb eséllyel szaporodnak (és így továbbörökítik a módosulást). Ez a darwini természetes kiválogatódás (a darwinizmus) elve, amely a 19. század közepén született.

Mimikri Különleges alkalmazkodási forma, amely­ben egy növény vagy állat (az utánzó) hasonlít egy másik növényre vagy állatra (a modellre). Ennek általában a védekezésben van jelentősége (pl. sok védtelen rovar ful­lánkos rovarra hasonlít), de más oka is lehet (pl. a méhbangó szaporodási céllal méheket utánoz, lásd a 31. oldalon).

Modell Utánzó

zengőlégy (védtelen)

* Emlősök 113.

darázs (fullánkkal védekezik)

9

A madarak szárnya a

repüléshez alkalmazkodott

mellső végtag

vándorló ludak

A Z É L Ő L É N Y E K FELÉPÍTÉSE

Minden élőlény sejtekből ál l . A sejtek az élőlények alapegységei, amelyekben végbemennek az élet kémiai folyamatai. A legegyszerűbb élőlények csak egyetlen sejtből állnak (egysejtű élőlények), de a fejlettebb élőlények (pl. az ember) teste több mil l iárd sejtből épül fel. A soksejtű élőlények sejtjei sokfélék, és különböző feladatokat látnak e l . A z azonos típusú sejtek alkotják az élőlény különböző szöveteit, pl . az izomszövetet. Több különböző szövet építi fel a szerveket (pl. a gyomrot), és a különböző szervek együttesen szervrendszereket alkotnak (pl. az emésztőrendszert).

Az egysejtűek állati vagy növényi életmódot folytathatnak.

A sejt részei

Minden sejt ugyanazokból az alapvető egységekből épül fel, amelyek mindegyike sajátos feladatot lát el .

Protoplazma

A sejthártya, a sejtmag és a citoplazma.

Sejthártya A sejt külső burka (más néven plazma­membrán vagy plazmalemma). Féligáteresztő*, vagyis csak bizonyos anyagok számára járható át. Citoplazma A z élet szempontjából legfontosabb kémiai folyamatok színtere (lásd sejtszervecskék). Általában van egy sűrűbb külső és egy csepp-folyósabb belső rétege (lásd az ektoplazmát és az endoplazmát a 40. oldal ábráin).

Állati sejt keresztmetszete

vakuólum

citoplazma

sejtmag

sejthártya

Növényi sejt kereszt­metszete

plasztisz*

citoplazma

sejtmag

vakuólum

sejthártya

sejtfal (cellulózból áll, ami csak növényi sejtekben található)

Vakuólumok Folyadékkal telt üregek a citoplazmában. A z állati sejtekben kicsik és időszakosak, és vagy anyagok eltávolítására szolgálnak (lásd a Golgi-készüléket), vagy a sejtbe került folyadékot tartalmazzák (lásd a pinocitózist a 101. oldalon). A legtöbb növényi sejtben egy nagy, állandó vakuólum található, amelyet sejtnedv (ásványi só- és cukoroldat) tölt k i .

Sejtmag A sejt irányítóközpontja. Kettős külső burkán, a maghártyán belül sűrű folyadék (magnedv) található, amely egy vagy több magvacskát* tartalmaz, valamint a DNS-t*, vagyis a genetikai állományt. A DNS alkotja a kromoszómákat*, amelyek fonalas szerkezetű kromatin formájában vannak jelen a nem osztódó sejtben.

* DNS 96 (nukleinsavak); féligáteresztő 101 (diffúzió); kro­moszómák 96; magvacska, plasztiszok 12.

Sejtszervecskék

fejtszervecskék a citoplazmában található apró testek. Kulcsfontosságú

epük van a sejt kémiai folyamataiban

Lizoszómák Hatékony enzimeket* tartalmazó kerekded

gok. Bekebelezik és enzimeikkel lebont­ják az idegen testeket (pl. a baktériumokat). Külső hártyájuk általában nem engedi ki az enzimeket a sejtbe, mivel azok lebontanák annak tartalmát. Ha viszont a sejt megsérül, a l izoszóma hártyái eltűnnek, és a sejt megemészti magát.

Riboszómák Apró, kerekded részecskék, melyek általában az endoplazmatikus retikulumhoz kapcsolód­nak. Fehérjék épülnek fel rajtuk az aminosavakból (lásd a 102. oldalon). A sejt­magban a DNS által kódolt információ a mes-senger RNS mRNS) nevű anyag fonalai révén jut a riboszómákhoz. Ezek alapján a megfelelő módon összekapcsolódnak az aminosavak, és lél iejönnek a szükséges fehérjék. Az RNS* még két tormában létezik a sejtben. A riboszómák riboszomális RNS-ből és fehérjéből (lásd a magvacskát*) állnak. A transzfer RNS (tRNS) molekulái szállítják az

aminosavakat a riboszómákhoz.

Endoplazmatikus retikulum (ER) Lapos hólyagok rendszere, amelyek a sejthár­tyából fűződnek le, és a maghártyához (lásd sejtmag) kapcsolódnak. Nagy felületet biztosít a reakciók számára, folyadékot tárol, és részt vesz a folyadéktranszportban. A felszínén riboszómákat viselő ER a durva felszínű ER. A riboszómák nélküli ER a sima felszínű ER.

Golgi-készülék A Golgi-apparátusnak is nevezett sejtszer-vecske a sima felszínű ER speciális területe. Összegyűjti, módosítja és szétosztja a sejtben készülő anyagokat (pl. a fehérjé­ket és a kémiai reakciók melléktermékeit). A z anyagok hólyagokat töltenek meg, amelyek fokozatosan megduzzadnak, majd leválnak. A levált hólyagok (vakuólumok) ezután a citoplazmán és a sejthártyán át távoznak a sejtből.

sejthártya vakuólum sejtközpont

Allati sejt a citoplazmában lévő sejtszervecskékkel

sejtmag (a maghártya átmetszve; a kromoszómák nem láthatóak)

sima felszínű endoplazmatikus

retikulum

miboszószám

Drurva felszinű endoplazmikus retikulum

Enzimek 105; magvacska 12; RNS 96 (nukleinsavak).

Galgi-kézülék

magvacska

miokondrium

izoszóma

sejtköz­pont

Sejtszervecskék (folytatás)

Sejtközpontok (centriói umok) A z állati és a primitív növényi sejtek­ben található két test, amelyek fontos szerepet játszanak a sejtosztódásban (lásd jobbra). A citoplazma* sűrű területében (centroszóma) találhatók. Két kis, X-alakban álló hengerből ál l ­nak. A hengerek apró csövek (mikro-tubulusok) ki lencszer hármas cso­portjából tevődnek össze.

Magvacska Egy vagy több apró, kerekded test a sejtmagban. A riboszomális RNS (a riboszómák* alkotórésze) elemeit állítják elő, amelyek kiszállítódnak a sejtmagból, és a citoplazmában összekapcsolódnak.

Mitokondriumok Kettős hártyával fedett hosszúkás testek. A belső hártya redőket képez, így nagy felületet biztosít a kémiai reakciók számára, amelyek a mitokondriumok (a sejt „erőművei") belsejében mennek

végbe. A sejtbe lépő egyszerű vegyületek bontása itt fejeződik be, miközben energia szabadul fel. Lásd még az aerob légzést* a 106. oldalon.

Plasztiszok Apró testek a növényi sejt citoplaz-májában*. A leukoplasztiszok keményítőt, olajat vagy fehér-jéket raktároznak. A kloro-plasztiszok* klorofillt* tartalmaznak, és tápanya-gokat állítanak elő.

plasztisz (kloroplasztisz*)

A sejtosztódás

A sejtosztódás egy sejt (az anyasejt) szétválása utódsejtekre. A sejtosztódásnak két típusa van, mindkettő magába foglalja a sejtmag* osztódását (kariokinézis), amelyet a c i toplazma* osztódása (citokinézis) követ. A z első osztódási típus, a számtartó osztódás leírása ezen a két oldalon található. Ennek során új sejtek keletkeznek a növekedéshez, illetve a sérülés, betegség vagy egyszerű elhasználódás miatt naponta elpusztuló több mi l l ió sejt pótlására. A z egysejtű élőlények ivartalan szaporodása* is ilyen módon zajl ik. A másik osztódási típus során gaméták* (ivarsejtek) vagy spórák* keletkeznek. A gaméták egyesülése révén új egyedek jönnek létre (lásd a 94 -95 . oldalon).

Mitózis A z az osztódás, amikor a növényi vagy állati sejt növekedés vagy sejtpótlás céljából osztódik. Ez biz­tosítja, hogy a két utódsejt sejtmagjai azonos számú kromoszómával* (a kódolt öröklési információt hor­dozó testekkel) rendelkezzenek. A z utódsejtek kro­moszómaszáma azonos az anyasejtével, amely a diploid kromoszómaszám. Minden élőlény kro­moszómaszáma rá jel lemző, és minden sejtjük (kivéve a gamétákat*) azonos számú kromoszómát hordoz, amelyek párokba csoportosíthatók. E párok a homológ kromoszómák. A z ember kromoszóma­száma 46 (23 pár). A mitózist az érthetőség kedvéért négy fázisra osztják. A mitózis előtti időszak az interfázis.

Interfázis A sejtosztódások közötti időszak. A z interfázisok nagyon aktív időszakok, amikor a sejtek nem csak az élethez szükséges folyamatokat végzik, hanem felkészülnek összes alkotórészük megkettőzésére is (így a két utódsejt mindennel rendelkezik, amire szüksége van). Mielőtt a mitózis elkezdődik, a sejt­magban* lévő kromatin* fonalai megkettőződnek, így a felcsavarodásuk után minden kromoszóma* két kromatidát tartalmaz (lásd a profázist).

* Citoplazma 10; gaméták 92; ivartalan szaporodás 93; klorofill 27 (pigmentek); kloroplasztiszok 26; kromatin 10; kromoszómák 96; sejtmag 10; spórák 93; riboszómák 11.

magvacska

mitokondrium redők

A mitózis fázisai

1. Profázis A maghártya* eltűnik, és a sejtmagban* lévő kromatin* kromoszómákká* csavarodik fel. Korábban már mindegyik megkettőződött, így két azonos részből (kromatidából) állnak, amelyeket kis gömb (centromer) kapcsol össze. A két sejtközpont a sejt két ellentétes pólusára (végére) vándorol.

3. Anafázis A sejtközpontok megkettőződnek, majd a testvérkromatidák szétválnak, és a magor­sófonalak a magorsó ellentétes pólusaira húzzák őket.

centromer

kromoszóma* (kromatidapár)

sejtközpontok

pólussugarak (sugárirányú fehérjefonalak)

Csak két kromoszóma látható (az emberben 46 van)

2. Metafázis A sejt ellentétes pólusain lévő sejtközpontok­ból magorsófonalak indulnak ki, amelyek együttesen egy gömböt (magorsót) alkotnak. A kromoszómák* (páros kromatidák) a magor­só egyenlítője felé mozognak, és centromerjük a magorsófonalakhoz kapcsolódik.

centromer

4. Telofázis A magorsófonalak és a pólussugarak eltűn­nek. Új maghártya* képződik az utódkro­moszómák körül. Ezzel új sejtmagok* (utód­sejtmagok) keletkeznek, amelyekben a kro­moszómák kitekerednek, és újra fonalas tömeget (kromatint) alkotnak. A sejtközpontok szintén megkettőződnek, így a citokinézis után mindegyik új sejtben kettő lesz belőlük.

magorsót képező magorsófonalak

kromoszóma' (kromatidapár)

centromer

osztódási barázda (lásd citokinézis, lejjebb)

utódkro­moszómák (klcsavarodás előtt)

új sejtmagok

sejtközpontok

Citokinézis A sejt citoplazmájának* osztódása, amely­nek során két új sejt alakul ki a mitózis (vagy a meiózis*) során létrejött új sejt­magok* körül. A z állati sejtben osztódási barázda képződik a sejt egyenlítője körül, amely gyűrűszerűén összehúzódik, majd teljesen kettévágja a sejtet. A növényi sejtekben középlemez alakul ki, amelynek mindkét oldalán új sejtfal* képződik.

Citokinézis

Állati sejt (mitózis vagy meiózis* után)

Az osztódási barázda összehúzódik

A citoplazma* kettéosztódik, két új sejt alakul ki

Növényi sejt (mitózis vagy meiózis* után)

Középlemez alakul ki, két oldalán képződő új sejtfallal*

A citoplazma* kettéosztódik

• Citoplazma 10; kromatin 10 (sejtmag); kromoszómák 96; maghártya 10 (sejtmag); meiózis 94; sejtfal 10.

széthúzódó utódkro­moszómák

magorsófonál

E D E N Y E S N Ö V É N Y E K A moszatok és a mohák (lásd a 112. oldalon lévő osztályozási táblázatot) kivételével, minden növény az edényes növények közé tartozik. Különleges, folyadékszállító módosult szövet, a szállítószövet található bennük. A folyadékok mozgásáról a szállítószövetben lásd a 2 4 - 2 5 . o ldalon.

Szállítószövet Különleges szövet, mely végigfut

az edényes növények testén. Folyadékot szállít, és támasztja

a növényt. A fiatal szárakban elkülönült egységeket, edénynyalábokat képez; az idősebb szárakban ezek nyalábhengerré* kapcsolódnak össze. A fiatal gyökerek szállítószövete kissé eltérő, de később itt is nyalábhenger képződik. A z idősebb növények szállítószövetéről lásd a 18. o ldalon. A szállítószövetnek két fő típusa van: a farész (xilém) és a háncsrész (floém). E kettőt a kambium választja el egymástól.

A tulipán egyszikű* növény. Edénynyalábjai szór­tan helyezkednek el a szárban. A két-szikűekben* viszont az edénynyalábok elhelyezkedése szabá­lyosabb (lásd a szár-és gyökérmetszeteket, jobbra)

Fiatal kétszikű* szár keresztmetszete

farész

Fiatal kétszikű* gyökér keresztmetszete

Fiatal kétszikű* szár

elsődleges kéreg

edénynyaláb

háncsrész

kambium

farész

A valóságban az itt ábrázoltnál sokkal több cső látható

Az új növényben képződő szállítószövet elsődleges szövet. A farész elsődleges farész, a háncsrész pedig elsődleges háncsrész.

kutikulával borí­tott bőrszövet

Fiatal kétszikű* gyökér hosszmetszete

gyökérszőrök*

farész -

háncsrész

elsődleges kéreg

elsődleges kéreg

gyökérsüveg*

* Gyökérsüveg, gyökérszőrök 17; kétszikű, egyszikű 33 (sziklevél); nyalábhenger 18.

endodermisz

farész

kambium

háncsrész

bőrszövet

gyökérszőr*

bőrszövet

endodermisz

kambium

háncsrész

kambium

elsődleges kéreg

edény­nyaláb

A szállítószövet alkotóelemei

Farész (xilém) A növény vizet szállító szövete. Tracheidákból vagy tracheákból épül fel, amelyek között hosszú, vékony sejtek (rostok) támasztékot biz­tosítanak. A z idősebb szárakban a központi farész elhal, és tracheái eltömődnek. Ez a geszt*.

Tracheidák és tracheák A tracheidák a farészben lévő elhalt, vízszállító sejtek, amelyek ferde végfalakkal határolódnak el egymástól. A tracheák hosszú csövek, ame­lyekben a határoló végfalak eltűntek. Falukat a lignin nevű anyag erősíti.

Kambium Keskeny, vékony falú sejtek rétege a belső farész és a külső háncsrész között. Sejtjei osztódásra képesek, és további farészt, illetve háncsrészt hoznak létre. A z osztódásra képes növényi sejt­csoportok neve merisztéma*.

Háncsrész (floém) Ez a szövet szállítja el a levelekben előállított tápanyagokat a növény más részeibe. Elhalt rostacsövekből, a hozzájuk kapcsolódó élő kísérősejtekből, valamint támasztást biztosító más sejtekből áll.

Rostacsövek Hosszú oszlopokat alkotó sejtek a háncsrész­ben. Protoplazmájuk* hiányzik, de végfalaik megmaradtak. Ezek a rostalemezek, amelyek nyílásai lehetővé teszik az anyagok áramlását.

Az edényes növények egyéb szövetei Bőrszövet Vékony felszíni szövetréteg a növény minden része körül. Néhol, főleg a leveleken apró lyukak, gázcserenyílások* találhatók rajta. A z idősebb szárakon a bőrszövetet fellom*, az idősebb gyökereken pedig előbb exodermisz*, majd fellom váltja fel.

Elsődleges kéreg (kortex) A bőrszövet alatti alapszövetréteg a szárban és a gyökérben. Főleg parenchimából ál l , amely­re a nagy sejtek és a sok sejtközi járat jel lemző. A még növekedő növényekben támasztást szolgáló kollenchima található, hosszú, vastag falú sejtekkel. Ahogy a növény idősebb lesz, az alapszövetet más szövetek összenyomják és kiszorítják.

Endodermisz A gyökér elsődleges kérgének legbelső rétege. A z elsődleges kéreg sejtjei között (és nem bennük) átszivárgó folyadékot az endodermisz áteresztősejtjei vezetik a szállítószövet központi részébe.

Bélszövet Központi helyzetű szövet a szárban, de a gyökérben általában hiányzik. Rendszerint csak akkor hívják bélszövetnek, ha a szár nyalábhengert* fejlesztett. Parenchimából épül fel (lásd az elsődleges kéregnél), és néha tápanyagokat raktároz.

Kutikula A föld feletti bőrszövet által létrehozott vékony külső réteg, amelyet viaszos anyag (kutin) épít fel. Megakadályozza a túlzott párologtatást.

' Exodermisz 17 (felszívási zóna); fellom 19; gázcserenyílások 21 ; geszt 19; merisztéma 16; nyalábhenger 18; protoplazma 10.

háncsrész

rostacső Edénynyaláb metszete

kambium rostalemez farész

rost trachea

A S Z Á R ÉS A G Y Ö K É R

A gyökér és a szár a növény fő támasztó szervei, és a folyadék szállításában is fontos a szerepük (lásd a 14 -15 . és a 24 -25 . oldalon). Különböző részeik e két oldalon láthatók. További információ az idősebb gyökér és szár fejlődéséről a 18 -19 . oldalon olvasható.

Merisztéma A növény bármely része, amelyben új szövetek képződnek. Osztódó sejtekből áll. A gyökércsúcsban (az osztódási zónában) vagy a szár csúcsrügyében található merisztéma a csúcsmeriszté-ma.

A szár részei Hajtás A magból vagy a növény fő szárából kinövő új szár.

Rügy A szár apró kinövése, amelyből új hajtás vagy virág fejlődik.

Csúcsrügy A hajtás végén növő rügy.

Oldalrügy Hónaljrügynek vagy másodlagos rügynek is nevezik. A szár és egy oldalhajtás vagy levél nyél hónaljában helyezkedik el .

oldalrügy

szártag •

oldal­rügy -

• A szár, a levelek, a virág és a termés a növény föld feletti részei.

szar­csomó •

Szárcsomó (nódusz) A szárnak az a pontja, ahonnan egy vagy több levél nő ki.

Szártag (internódium) A szár két szárcsomó közötti szakasza.

csúcsrügy

oldalrügy

szárcsomó

szár

A gyökér részei

Gyökérsüveg Sejtréteg, amely védi a talajba nyomuló gyökércsúcsot.

Osztódási zóna Közvetlenül a gyökércsúcs felett lévő szakasz, ahol a sejtosztódás révén növekszik a gyökér.

Megnyúlási zóna Az osztódási zóna feletti gyökérszakasz. A sejtek vízfelvétel közben hosszanti irányban megnyúl­nak, mivel sejtfaluk* még nem elég kemény. A megnyúlás lejjebb nyomja a gyökércsúcsot a talajba.

Felszívási zóna A gyökér bőrszövetének* legfiatalabb rétege. Ebben a zónában nőnek ki a gyökérszőrök. A megnyúlási zóna felett található. Amikor a megnyúló sejtek fala megkeményedik, a legkülső sejtek végzik a felszívást. Ez a réteg később lassan lekopik, és helyét átveszi az elsődleges kéreg* legkülső rétege, a kemény sejtekből álló exodermisz.

Cyökérszőrök A felszívási zóna külső sejtjeinek nyúlványai. Vizet és ásványi anyagokat vesznek fel.

A gyökér részei

(Lásd még a 14. oldalon lévő gyökérmetszetet.)

a gyökér idősebb része

oldalgyökerek

felszívási zóna

hajszálgyökerek

megnyúlási zóna

növekedési zóna

gyökérsüveg

Gyökértípusok

Főgyökér A növény elsődleges gyökere, amely na­gyobb, mint a belőle kinövő oldalgyökerek vagy másodlagos gyö­kerek. Sok zöldségféle megvastagodott főgyökér.

Mellékgyökérrendszer Egyforma méretű gyö­kerekből álló rendszer. Főgyökér nem külön­böztethető meg. Valamennyi gyökér apró oldalgyökereket növeszt.

Járulékos gyökerek Közvetlenül a szárból kinövő gyökerek. Ilyenek nőnek a hagymák* (módosult szárak) vagy a dugvá-nyozott szárak aljáról.

Léggyökerek Szárból növő gyökerek, amelyek általában nem érik el a talajt. Néha kapaszkodásra alkal­masak, pl. a borostyán esetében. Sok léggyökér nedvességet vesz fel a levegőből.

Támasztógyökerek Különleges léggyökerek. A szárból nőnek ki, majd elérik a talajt, amely a víz alatt is lehet. Ilyenek támasztják meg pl. a mangrove fáit.

főgyökér (sárgarépa)

mellékgyökerek

járulékos gyökerek

borostyán léggyök­erek

mangrove támasztó-gyökerek

Bőrszövet, elsődleges kéreg 15; hagyma 35; sejtfal 10.

oldal­gyökér

A Z I D Ő S N Ö V É N Y S Z A R A

A több évig élő növények - a fák és a bokrok - növekedésük folyamán másodlagos szöveteket hoznak létre. Ezek új szövetrétegek az eredeti elsődleges szövetekhez* képest. A növény közepe felé új szilárdító- és szál­lítószövet* jön létre, kifelé pedig új védőszövet alakul ki. Az új szállítószövet létrejötte a másodlagos vastagodás, és ennek eredménye a fás szár.

Új központi szövet

Nyalábhenger A másodlagos vastagodás első lépése a nyaláb­henger kialakulása. A z edénynyalábok* kambiu­mai* összekapcsolódnak, és ez a kambiumgyűrű még több farészt* és háncsrészt* termel. így folytonos henger jön létre.

Másodlagos vastagodás A sok évig élő növények gyökerének és szárának átmérője a szállítószövet* folyamatos gyara­podása miatt fokozatosan növekszik. Minden évben új farész* (másodlagos farész) és új háncs­rész* (másodlagos háncsrész) képződik a köztük lévő kambium* osztódó sejtjeiből. Ez a folyamat kissé eltérő a gyökérben és a szárban, de az eredmény az egész növényben az, hogy a szál­lítószövet egy állandóan növekvő tömeget hoz létre, amely lassan kiszorítja a szár bélszövetét*. E tömeg zöme a farész, ezért röviden fának nevezzük. A háncsrész alig vastagodik, mivel

a kifelé nyomuló farész miatt elhal.

Évgyűrűk A fás növény szárának keresztmetszetén látható koncentrikus körök. Minden kör az egy év alatt képződött farész*, mely két területre oszl ik: a korai pasztára és a késői pasztára. A puhább és világosabb korai paszta a

növekedési időszak elején, gyorsan alakul k i ; sejtjei tág üregűek. A késői paszta

később keletkezik, sötétebb, és sejtjeinek ürege szűkebb.

A fa törzse és gyö­kerei növekedés

közben vastagodnak

A szár másodlagos vastagodása

a kambium összekapcsolódik

3 Még idősebb

farész

kambium*

kialakul a nyalábhenger

kambium*

5 . Sok évvel később

sok évgyűrű (másodlagos farész)

másodlagos háncsrész a központi bélszövet* csaknem eltűnt

* Bélszövet, háncsrész, kambium 15; edénynyalábok 14 (szállítószövet); elsődleges szövet 14; farész 15.

háncsrész*

farész*

2. Kicsit idősebb

kambium *

7. Fiatal szár

edénynyaláb*

farész*

háncsrész*

háncsrész*

kialakul a másodla­gos háncsrész első rétege

kambium*

4. Egy évvel később

kialakul a másodlagos farész első rétege (vagyis az első évgyűrű)

Egyéb új szövetek

A z új szállítószövet* mellett a növény a külsején is létrehoz új szöveteket, amelyek védő szerepet töltenek be. Ezek belülről kifelé haladva a felloderma, a fellogén és a fellom. A három szövet együttesen a peri-dermát alkotja.

Fellogén vagy parakambium A z idősebb növények szárának és gyökere­inek külsején kialakuló sejtréteg. Merisztéma*, tehát osztódó sejtekből ál l . Két új réteget hoz létre, a fellodermát és a fellomot.

Felloderma A fellogén belső oldalán létrejövő új sejtréteg. A z elsődleges kéreghez* kapcso­lódik, és másodlagos kéregnek is nevezik.

Fellom vagy para A fellogén külső oldalán létrejövő új sejtréteg. Sejtjei parásodáson mennek át, vagyis a szuberin nevű viaszos anyag itatja át őket. Ettől a külső réteg vízhatlanná válik. A fellom sejtjei lassan elhalnak, és átveszik a korábbi külső sejtréteg (a száron a bőrszövet, a gyökéren az exodermisz*) szerepét. A z elhalt fel lomsejtek tömege a héjkéreg.

A héjkéreg (vagyis a fák kérge) megvédi a fát a kiszáradástól és a betegségektől. Mivel nem nő és nem nyúlik, a törzs szélesedése során repedezik vagy leválik, és alatta új kéreg képződik.

nyírfa kérge tölgy kérge erdeifenyő kérge bükk kérge

Sokéves fa metszete

Paraszemölcsök A fellomban lévő kiemelkedő nyílások, ame­lyeken át a növény levegőzik. Belsejükben egy laza töltősejtekkel teli csatorna lehetővé teszi, hogy a gázok az elsődleges kéregbe* vagy abból kijussanak.

Geszt és szijács

Geszt A farész* legöregebb, belső része az idősebb növényekben. Tracheái* eltömődtek, és már nem szállítanak folyadékot, de szilárdságot biztosítanak.

Szijács A farész* külső része az idősebb növényekben. Tracheái* még folyadé­kot szállítanak. Szilárdító szerepe is van, és táp­anyagokat is tárol.

geszt szijács

* Bőrszövet, elsődleges kéreg, kambium 15; exodermisz 17 (felszívási zóna); háncsrész 15; merisztéma 16; szállítószövet; farész, tracheák 15.

A levágott fatörzset rönknek is nevezik paraszemölcs

(lásd alább)

töltősejtek

sejtek közötti tér

kambium*

háncsrész*

kéreg*

felloderma_

fellom

fellogén

évgyűrűk

periderma

A L E V E L A növények levelei (amelyek összessége a lombozat) a tápanyagok előállításának színterei. Ez a fotoszintézis folyamata révén megy végbe, amelyről további információ a 26 -27 . oldalon olvasható. A leve­lek alakja és mérete változatos, de két csoportba oszthatók. A z egyszerű levelek egyetlen levél lemezből állnak, az összetett leveleket pedig kis levélkék építik fel, melyek közös levélnyélen ülnek. A különböző levélalakokról lásd a 22. oldalt.

A levél belseje

Erek A levél belsejében lévő hosszú edénynyalábok* (lásd a jobbra lévő ábrát). Vizet és ásványi anyagokat, illetve kész táplálékot szállítanak. Bizonyos növények (pl. a füvek) erei hosszúak és párhuzamosak, másokon azonban a főérből (a levélnyél meghosszabbításából) oldalerek ágaznak szét.

Szivacsos parenchima Szabálytalan alakú sejtek és a gázok áramlását lehetővé tevő sejtközti járatok rétege. A sziva­csos és az oszlopos parenchima együttesen a mezofi l lumot alkotja.

Levét keresztmetszete

felső bőrszövet

összetett levél (vadgesztenye)

levélcsúcs

Az erek nagyított képe. A levél ereinek teljes rendszere az erezet

Levélnyél. Vannak levelek, amelyeknek nincs nyelük, hanem közvetlenül a szárhoz kapcsolódnak

Oszlopos parenchima A levél felső bőrszövete'" alatti réteg. Szabályos, megnyúlt paliszádsejtek­ből ál l , amelyek sok kloroplasztiszt* tartalmaznak.

alsó bőrszövet

szivacsos parenchima

oszlopos parenchima

légudvar

* Bőrszövet 15; edénynyalábok 14; kloroplasztisz 26.

egyszerű levél (magyal)

levélszél

főér

paliszádsejt

főér

erek

gázcserenyílás

edénynyaláb*

Gázcserenyílások A bőrszövet* felszínén lévő apró nyílások, ame­lyeken át párologtatás (transpirácló*) és gázok cseréje zajl ik. A gázcserenyílások általában a levelek alsó felszínén találhatók.

Zárósejtek Félhold alakú páros sejtek, amelyek a gáz­cserenyílás két oldalán találhatók. Alakjuk változ­tatásával nyitják és zárják a nyílást, így szabályoz­zák a víz és a gázok cseréjét. A zárósejtek az egyedüli bőrszöveti sejtek, amelyek kloroplasz-tiszokat* tartalmaznak. nyitott gázcserenyílás nagyítva levél keresztmetszete

a bőrszövet — szokásos sejtje

zárósejtek

Levél nyom A szárból a levélbe lépő edénynyalábok* összessége, amelyekből a levél főére lesz.

Elválasztóréteg A levélnyél tövénél lévő sejtréteg, amely az év bizonyos szakában leválasztja a levelet. Ez az abszclzinsav nevű hormon* hatására történik. A lehullott levél helyén maradó rész a levélripacs.

oldalrügy —. elválasztóréteg

edénynyaláb

Különleges levelek

Pálhalevél Apró, nyél nélküli levél egyes növények levélnyele tövénél.

Murvalevél Egyes növények virágkocsányá-nak tövén lévő levél.

pálhalevél

" Bőrszövet 15; edénynyaláb 14; hormonok 108; kloroplasztisz 26; oldalrügy 16; transpiráció 24.

Kacs Fonálszerű (vagy szár), amely egy támaszték köré tekeredik, vagy arra rátapad.

Levéltövis A kaktuszok módosult levele. Mive l kies' a felszíne, nagyon kevés vizet párologtat

levéltövis

kacs

zárt gázcserenyílás

levélnyom

levélrés

Az összetett levél típusai

Ezen az oldalon a levélkékből* álló összetett levelek típusai, a levélállások és a levélszél fajtái láthatók. A képek nem méretarányosak.

összetett Három levélke

Hármasán

indul ki egy pontból.

Karajosán hármas A hármasán összetett levél speciális típusa. Minden levélke három karéjra tagolódik.

Tenyeresen összetett A levélkék (5 vagy több) egy közös pontból indulnak ki

Szárnyalt A levélkék (levél szárnyak) egy­mással szemben, párosával állnak.

Kétszeresen/három­szorosan szárnyalt Szárnyalt levél szárnyalt levélkékkel.

lóhere

—levélkék

harangláb

háromkaré-jú levélke

vadgesz­tenye

levélkék

madár­berkenye

levél­szárnyak

páfrány

Levélállások

Szórt A levelek egyesével, csigavonalban ülnek a szár körül.

Átellenes A levelek párosával, a szár két ellentétes oldalán ülnek.

Keresztben átellenes A z átellenes levél­párok egymáshoz képest derékszög­ben állnak.

Levélörv Egy pontból ki induló körben álló levelek.

Tőlevélrózsa A szár tövénél növő levélörv.

Szárölelő Egy vagy két levél, amelynek alapja körbefogja a szárat

A levélszél

ÉP A levélszélen nincsenek beszögel lések.

Fűrészes A levélszélen fűrész­fogszerű kiszögel lések vannak. Karéjos is lehet.

Karéjos A levélszél karéjokat képez. Fűrészes is lehet.

orgona

fűrészes levélszél

kocsányos tölgy

— karéjok

Levélkék 20.

ez a rész kétszeresen szárnyalt

ez a rész három­szorosan szárnyalt

A pálmafák levele nagy és szárnyalt

ép levél­szél

hárs

füles gyíkpohár

a szár körül összenőtt levelek

tőlevél-rózsa

kankalin

levélörv

galaj

derékszög­ben álló párok

réti füzény

átellenes levélpárok

puszpáng

szórt állású levelek

varjúháj

A N Ö V É N Y E K I N G E R E L H E T Ő S É G E A növényeknek nincs idegrendszere, mégis reagálnak bizonyos ingerekre. Ez egyes részeik mozgásában, illetve növekedésében nyilvánul meg, ame­lyet tropizmusnak és nasztiának ne­vezünk. A pozitív tropizmus az inger irányába, a negatív tropizmus pedig az ellenkező irányba történő mozgás. A nasztia irány nélküli mozgás.

Hidrotropizmus A víz váltja ki. Egyes gyökerek például oldalirány­ban növekednek, ha a víz arrafelé található.

Geotropizmus A Föld nehézségi ereje váltja kl . Ez a gyökerek eseté­ben látható, ame­lyek mindig lefelé nőnek.

Fototropizmus A fény váltja ki. Amikor ez a fény a napfény, heliotropiz-musról beszé­lünk. A legtöbb levél és szár a fény felé hajlik vagy nő.

A nehézségi erő hatására lefelé növő gyökerek

A víz irányá­ba növő gyökerek

nyíllevél

A fény irányába hajló szárak

Növekedési hormonok Olyan anyagok, amelyek elősegítik és szabá-| lyozzák a növények növekedését. A merisz-témák* (állandóan osztódó sejtcsoportok) termelik őket. A z auxinok, a citokininek és a gibberellinek különböző növekedési hormonok.

A Vénusz­légycsapó mozgása ™

tigmonasztia. Ha egy apró állat (pl. rovar vagy béka) megérinti

a leveleket, összecsapódnak.

harmatfű Tigmonasztia Érintés váltja ki. A harmatfű mirigyszőrei * például ráhaj-lanak a rovarra, ha az hozzájuk ér.

Fotoperiodizmus A növény válasza a nappal és az éjszaka hosszára. Főleg a virágzásban nyilvánul meg. Számos tényezőtől függ, p l . a növény korától és a környezet hőmérsékletétől. A rövidnappa­los növények csak akkor virágzanak, ha a nap­pal rövidebb, mint az éjszaka; a hosszúnappa­los növények csak akkor, ha hosszabb. A virágzást egy hormon* váltja ki, amely csak akkor termelődik a levelekben, ha a nappal hossza megfelelő. Ez a hormon a florigén. A fotoperiodikusan semleges növények virágzását nem befolyásolja a nappalok hossza (lásd az alábbi ábrákat).

£ három növénynek eltérő a fotoperiodizmusa

Krizantém (rövid­nappalos növény)

Szarkaláb (hosszúnappalos növény)

Oroszlánszáj (fotoperiodikusan semleges növény)

* Hormonok 108; merisztéma 16. 23

érintésre érzékeny mirigyszőrök

A N Ö V É N Y E K V Í Z F O R G A L M A A növények folyadékforgalma a farészből* és a háncsrészből* felépülő szállítószövetben* zajl ik. A farész vizet és benne oldott ásványi anyagokat szállít a gyökerektől a levelekhez. A háncsrész a levelekből oda szállítja a táplálékot, ahol arra szükség van.

Transpirádó (párologtatás) Vízvesztés a levelek alsó felszínén lévő apró nyílásokon, a gázcserenyílásokon* keresztül.

Transpirációs lánc A növényekben zajló események folyamatos láncolata. Amikor a külső levélsejtek transpirádó révén vizet vesztenek, vakuólumaikban* az ásványi sók és a cukrok koncentrá­ciója magasabb lesz, mint a beljebb lévő sejteké. Ezért az ozmózis* révén víz mozog a külső sejtek felé, aminek hatására a szár és a gyökér farészének* csövei több vizet szívnak fel a hajszálcsövesség segítségével. A gyökerek ezután több vizet vesznek fel.

Hajszálcsövesség A z a jelenség, amikor folyadék mozog felfelé a vékony csövekben. A folyadékmolekulákat felfelé húzza a folyadék és a cső I molekulái közötti vonzóerő.

Gyökérnyomás Egyes növények gyökerében fellépő nyomás. A növényekbe a víz az ozmózis* segítségével lép be a talaj ból és halad át a gyökér sejtrétegein Azokban a növényekben, ahol gyökérnyomás is van, ez felkény-szeríti a vizet a farész* csöveibe, ahonnan már a transpirációs lánc révén jut feljebb. Más növényekben a víz mozgása a gyökérsejteken át csak a transpirációs lánc révén történik.

A gyökerek több vizet vesznek fel

* Farész 15; gázcserenyílások 21; háncsrész 15; ozmózis 1 01; szállítószövet 14; vakuólumok 10.

A víz „felhúzódik" a farész* csöveiben

A víz pótlódik a belső sejtekből

A víz elpárolog, és a vízgőz kilép a gázcserenyílason'

Transpirációs lánc

Guttáció A gyökérnyomással rendelkező növényeken látható jelenség. A trans-piráclós lánc „húzóerejéhez"

adódó nyomás hatására vízcseppek

válnak ki a hldatódának nevezett sejtcso­portok apró nyílásain, a levelek csúcsán vagy szélén.

Turgor A z egészséges növény sejt­jeinek az az állapota, amikor a sejtek már nem tudnak több vizet felven­ni. Ilyenkor minden sejt feszes. Ez azt jelenti, hogy az ozmózissal* a nagy központi vakuólum* sejtned­vébe* (ásványi sók és cukrok oldatába) jutott víz akkorára nyomja szét a vakuólumot, amekkorára csak lehet. A vakuólumban uralkodó turgornyomásnak a szilárd sejtfal* ellenirányú ereje (a falnyomás) szab határt. A sejtek feszessége teszi lehetővé, hogy a növény szilárdan és egyenesen ál l jon.

Turgor

gyökérsejtek

sejtnedvet* tartalmazó vakuólum*

több víz nem tud bejutni

falnyomás

Hervadás Túlságosan nagy melegben megfigyelhető jelenség. A növény a transpiráció révén több vizet veszít, mint amennyit fel tud venni, ezért a vakuólumok* turgornyomása csökken. A sejtek elvesztik feszességüket, és nem adnak támaszt a növénynek, amely ezért lekonyul.

Hervadás

hervadó növény

gyökér sejtek

nem lép be elég víz ~

Plazmolízis A növény szélsőséges állapota, amely a pusztulásához vezet­het. A növény nagy mennyi­ségű vizet veszít, nem csak a nagy meleg miatti transpiráció, hanem az ozmózis* révén is, amelyet a nagyon száraz vagy ásványi anyagokat nagy koncentrációban tar­talmazó talaj idéz elő. A sejtek vakuólumai* annyira összezsugorodnak, hogy a citoplazma* elválik a sejtfaltól*.

Plazmolízis

gyökérsejtek

a citoplazma* elválik a sejtfaltól*

a víz kilép a sejtből a talajba

" Citoplazma, sejtfal 10; gyökérszőrök 17; ozmózis 101; sejtnedv H) ivakuólumoki.

Cuttáció - víz válik ki a póru­sokon

csökkent tur-. gornyomás

összezsugorodó vakuólum*

pusztuló növény

turgornyomás

gyökér­szőr

egészséges növény

A N Ö V É N Y E K T Á P L Á L K O Z Á S A

A növények fotoszintéziséhez ' víz, fény és szén-dioxid szükséges. A liánok rendkívül hosszú, csavarodó szára vizet visz a levelekhez, ahol a fotoszintézis zajlik.

A legtöbb növény - az állatokkal ellentétben - képes maga előállítani azt a táplálékot, amely a növekedéshez kel l , és amely energiát szolgáltat. Azt a folyamatot, amelynek során egyszerű szervetlen anyagokból bonyolult szerves anyagok keletkeznek, fotoszintézisnek nevezzük.

Fotoszintézis Kémiai reakciók sorozata, melynek során a zöld növények elkészítik táplálékukat. Főleg a paliszádsejtekben* zajlik. A szén-dioxid a víz hidrogénjével reagál (a víz ásványi sókat is tartalmaz, lásd alább), mely­hez a kloroplaszti-szok által felvett napfényenergia szükséges. A folya mat során szerves anyagok keletkez­nek, és a víz oxigénje is távozik (lásd a 27. oldalon

szén- , dioxid

szén­dioxid

A növény nitrá­tokat és ásványi anyagokat (pl. foszfort és kalci­umot) is felvesz. A nitrátok a fehérjék előál­lításához szükségesek.

Fotoszintézis az erdei derécében

Levél metszete

napfény

vakuólum

a kloroplasztiszok elnyelik a napfényt

L gázcserenyílás'

bőrszöveti* sejt (kloroplasztiszok nélkül)

tápanyagok épulret fel a sejt belsejeber

Kloroplasztiszok Apró testek a növényi sejtekben (főleg a levelekben), amelyek zöld pigmentet (klorofillt) tartalmaznak. A klorofil l elnyeli a napfény energiáját, és felhasználja azt a fotoszintézishez. A kloroplasztiszok a fény erősségének és irányának megfelelően mo­zoghatnak a sejtben. Lásd még a 12. oldalon.

kloroplasztiszok gyenge napfény

a kloroplaszti­szok helyet változtatnak

* Belső légzés 106; bőrszövet 15; paliszádsejtek 20 (oszlopos parenchima); vakuólumok 10.

paliszádsejtek*

paliszád­sejt *-

erős napfény

víz

szén­dioxid

szén­dioxid

szén­dioxid

A fotoszintézis termékei A fotoszintézis folyamata a belső légzéssel*, tehát a táp­anyagok lebontásával összefüggés­ben történik. A fotoszintézis oxigént és szén­hidrátokat termel, amelyek a belső légzéshez szükségesek. A belső légzés szén-dioxidot és vizet termel, amely a fotoszintézishez kell.

Pigmentek Fényt elnyelő festékanyagok. A fehér fény több különböző szín keveréke. A pigmentek bizonyos színeket elnyelnek, másokat visszavernek.

A klorofill a levelekben található pigment. Elnyeli a kék, az ibolya és a vörös fényt, és visszaveri a zöldet. Ezért látjuk zöldnek a leveleket.

színspektrum színspektrum

4 szén-dioxid

víz

FOTOSZINTÉZIS

más pigmentek más fényt vernek vissza

oxigén

szénhidrátok

Legtöbbször az egyik folyamat gyorsabban zajlik, mint a másik. Ennek következtében a gyorsabb folyamat termékeiből fölös mennyiség termelődik, amelyet a növény kibocsát (az oxigént, a szén-dioxidot és a vizet) vagy elraktároz (a szénhidrátokat). Lásd a 2. és a 4. ábrát alul.

Más pigmentek, például a xantofil l, a karotin és a tannin, szintén jelen vannak a levelekben. Ezek visszaverik a narancs, a sárga és a vörös fényt, de a növekedési időszakban elfedi őket a klorofi l l . Ősszel a kloro­fill lebomlik, és a levelek őszi színeket öltenek. A növényi pigmenteket festékek és műanyagok színezésére is felhasználják.

Amikor a klorofill lebomlik, a levelek őszi színeket öltenek

Kompenzációs pontok Két időpont egy 24 órás periódus alatt (általában hajnalban és alkonyatkor), amikor a fotoszintézis és a belső légzés* folyamatai (lásd fent) pontosan egyensúlyban vannak.

A fotoszintézis pontosan annyi szén-hidrátot és oxigént termel, amennyit a belső légzés elhasznál, ez utóbbi pedig annyi szén-dioxidot és vizet, amennyi a fotoszintézishez kell.

2. Dél (erős fény, gyorsabb fotoszintézis)

3. Alkonyat körül (kompenzációs pont)

4. Éjfél (nincs fény, nincs fotoszintézis)

Belső légzés 106.

BELSŐ LÉGZÉS

szén­dioxid

• oxigén szén-dioxid oxigén szén­dioxid

oxigén szén-dioxid oxigén

1. Hajnal körül (kompenzációs pont)

víz

víz

víz

zöld levél felszíne

a klorofill visszaveri a zöld fényt

őszi levél felszíne

28

A V I R Á G A virágban találhatók a növény sza porítószervei. A hímnős virágban (pl. a boglárka vagy a pipacs virágjában) hím- és női ivarszervek egyaránt vannak. A z egylaki növényeknél (pl. a kukoricánál) kétféle virág található ugyanazon a növényen: porzós virágok, amelyek hímivarnak, és termős virágok, amelyek nőivarúak. A kétlaki növényeknél (pl. a fűznél) az egyik növényen csak porzós, a másik növényen csak termős virágok vannak.

Vacok A kocsány (amelynek végén a virág nő) kiszélesedett csúcsa.

Sziromlevelek Finom felépítésű, általában élénk színű szervek a szaporítószervek körül. Gyakran illatosak, hogy vonzzák a rovarokat. Együttesen a pártát alkotják.

Csészelevelek Apró, levélszerű szervek a szirom­levelek alatt. Együttesen a csészét alkotják. Egyes növényeken (pl. a boglárkán) körben megmaradnak a kinyílt sziromlevelek körül; máskor (pl. a pipacsnál) lehul­lanak.

Nektáriumok Általában a szirom­levelek tövénél lévő sejtcsoportok, ame­lyek nektárt (cukros folyadékot) termel­nek. Ez vonzza a megporzást* végző rovarokat. A sziromleveleken lévő sötét vonalak valószínűleg a rovarokat irányítják a nektár felé.

" Megporzás 30.

boglárka

nektárium a sziromlevél tövénél bimbó kocsány

a csészelevelek lehullottak

porzó

termő

sziromlevél

pipacs

kocsány

csészelevél

s^bimbó vacok

zárt szirom­

sziromlevél

csészelevél

termő porzó A sziromlevelek és o csészelevelek együtt a virág­takarót alkotják.

A női ivarszervek

Termő A női szaporítószerv, amelynek részei a magház, a bibeszál és a bibe. Egyes virágok­ban csak egy, másokban több termő található.

Magház A termő része, amely egy vagy több apró magkezdeményt* tartalmaz. A magkez­deményekben található a női ivarsejt. A magkezdeményt a köldökzsinór rögzíti a magház belső falán lévő placentához. Annak a pontnak, ahol a köldökzsinór a magkezdeményhez kapcsolódik, chalaza a neve.

Bibe A termő csúcsi része. Ragadós felszínéhez a megporzás* során hozzátapadnak a pollen* szemcséi.

A hím ivarszervek

Porzó A hím szaporítószerv. Részei a porzószál, és annak végén a portok. A portok pollenzsákokból épül fel, amelyek pollent* tartalmaznak.

Porzótáj A virág teljes hímivarú része, amely a porzókból áll .

Bibeszál A termőnek az a része, amely összeköti a bibét a magházzal. Sok virágnál szembeszökő a bibeszál (pl. a nárcisznál), máskor nagyon rövid (pl. a boglárkánál) vagy szinte hiányzik (pl. a pipacsnál).

Termőtáj A virág teljes nőivarú része, amely egy vagy több termőből ál l .

boglárka termői

sok apró termő

magház

bibeszál

bibe

placenta -

pipacs termője

egy nagy bibe termő

magház magház sok mag­kezdemény*

A magház helyzete

Felső állású magház A termő (vagy termők) a vacok csúcsán helyezked­nek e l ; a többi virágrész a termő tövétől indul ki.

tulipán • porzó

vacok •

Középállású magház A termő (vagy termők) a kehelyszerűen be­mélyedt vacokban helyezkednek e l ; a többi virágrész a kehely pereméről indul ki.

cseresznye

Alsó állású magház A magház (vagy magházak) teljesen besüllyednek a vacokba, de a bibe és a bibeszál nem. A többi virágrész a vacok csúcsáról indul ki.

vacok

bibe •

felső állású magház

középállású magház

porzó •

bibeszál

alsó állású magház

* Magkezdemény, pollen, megporzás 30.

porzószál portok

portok a pollen­zsákokkal

porzó

köldök zsinór

bibe egyetlen

vacok

29

nárcisz

porzó

Porzó

A V I R Á G O S N Ö V É N Y E K S Z A P O R O D Á S A

A szaporodás az utódok létrehozása. A virágos növények ivaros szaporodással* szaporodnak, melynek során a hím gaméta* (ivarsejt) a női gamétával egyesül. A virágos növényekben a hím gamétákat (pontosabban csak a gaméták sejtmagjait*) a pollen tartalmazza, a női gamétákat pedig a magkezdemények.

A rovarok fontos szerepet játszanak sok növény kölcsönös megporzásában (lásd a 31. oldalon)

Pollen (virágpor) A porzók* (hímivarszervek) által termelt apró szemcsék tömege. Minden pollenszemcse különleges, két sejtmagot* tartalmazó sejt. Amikor a pol lentömlő (lásd alább) eléri a magházat*, az egyik sejtmag (a generatív sejt­mag) kettéosztódik, és két hím sejtmagot hoz létre. A nem osztódó sejtmag a vegetatív sejt­mag.

Magkezdemények A magházban* (a nőivarszerv részében) talál­ható apró képletek, amelyekből a megter­mékenyítés után magvak lesznek. Belsejükben ovális embriózsák található, amelyet az integu-mentum nevű szövet vesz körül. Ez utóbbi csak egy kis nyílást (csírakaput) hagy nyitva. A megtermékenyítés előtt az embriózsák sejtmag­ja* több osztódáson megy keresztül (részletesen lásd a 95. oldalon). Igy több új sejt jön létre (ezek egy részéből lesz a mag tápanyagtartalé­ka), valamint két csupasz sejtmag, amelyek összeolvadnak. A z egyik új sejt a női gaméta* (ivarsejt), vagyis a petesejt.

porzó* (portok)

pollen­zsák vegetatív

sejtmag

pollen- • szemcse

generabv sejtmag

Megporzás a mák virágjában - hím sejtmagok

Megporzás Az a folyamat, amelynek során a pol lenszemcse bejuttatja a hím sejtmagokat (lásd a pollennél) a magházba*. A pollenszemcse a bibére* érkezik, és pollentömlőt hajt a korábban nem osztódott vegetatív sejtmag irányítása alatt (lásd a pol len­nél). A pol lentömlő áthatol a magház szövetén, és a csírakapun át belép a magkezdeménybe. A két hím sejtmag a tömlőben halad.

Megtermékenyítés A megporzás után az egyik hím sejtmag (lásd a pollennél) egyesül a magházban* lévő petesejttel, és létrehozza a zigótát* (az új növény első sejtjét). A másik egyesül a két összeolvadt sejtmaggal. A z így létrejött sejtből az endospermium* alakul ki.

integumentum Magház* keresztmetszete

magkezdemények

* Bibe, porzó 29; endospermium 33; hím sejtmag 92 (gaméták); ivaros szaporodás 92; magház 29; sejtmag 1 0 ; zigóta 92.

pollentömlő (a pollenszemcse mák magházának*

keresztmetszete

bibe* vegetatív sejtmag

pollentömlő

petesejt

csírakapu

az embriózsák sejt­magja osztódás után magkezde­

mények

mák \ magháza

Kölcsönös megporzás A z egyik növény pollenje megporozza az ugyanahhoz a fajhoz tartozó másik növényt. (Ha a pollen más fajú növényre jut, nem fejlődik tovább, azaz nem hajt pollentömlőt.; A pollent a szél vagy a nektárt* fogyasztó rovarok közvetítik.

Zsálya virágai

Méhek repülnek a virágokra, hogy nektárt gyűjtsenek

Pollen ragad • a méhek testére, és ledörzsölődik egy másik virágon

Ön megporzás A megporzás a növény saját pollenjével történik. A méh-bangó például hím vadméheket csalogat magához olyan módon, hogy a nőstény méh külsejét és illatát utánozza. Ha a kölcsönös megporzás nem sikerül (mert nem jönnek hím méhek), akkor a porzók* meghajlanak, és a pollent a bibére* juttatják.

Virágzatok és virágtípusok Virágzat Egy pontból ki induló virágok csoportja.

Fészekvirágzat Szorosan egymás mellett ülő virágok tömege.

Összetett ernyő Egyszerű ernyőkből összetevődő virágzat.

Nyelves virágok A fészekvirágzat külső, megnyúlt szirmú virágai.

Csöves virágok A fészekvirágzat belső, rövid szirmú virágai.

virágkáka

egyetlen virág

búzavirág

egyetlen virág

vadmurok

egyszerű ernyők

százszorszép

nyelves virágok

vetési margitvirág

Forrt szirmú virág A virág szirom­levelei össze­nőttek és csőszerűén megnyúltak.

Sarkantyús virág A virág egy vagy több sziromlevele hátrafelé nyúló sarkantyút képez.

Ajakos virág A sziromlevelek egy alsó és egy felső „ajkat" képeznek. A felső gyakran sisak alakú.

Pillangós virág A virág egyik szirom­levele a vitorla, két oldalsó szirma egy-egy evező, az alsó ' kettő pedig a csónakká forrt össze (ez rejti a porzókat és a termőt).

baracklevelű harangvirág

harangláb

sarkantyú

mezei zsálya

ajkak

• festő rekettye

csónak

• Bibe, bibeszál, magház 29; nektár 28 (nektáriumok).

• vitorla

evezők

csöves -virágok

forrt szirmú virág

méhbangó

a bibére* hajló porzók*

A MAG ÉS A C S Í R Á Z Á S A virágos növényekben a megtermékenyítés* után a magkezdeményből* mag fej lődik. A mag részei az embrió (amelyből az új növény lesz) és a tápláló szövet. A magház terméssé alakul, amelynek belsejében találhatók a magvak (vagy egyetlen mag). A termésekről lásd még a 34. o ldalon.

A magvak terjesztése A z érett magvak kiszabadulása a termésből. Ez két módon történhet, attól függően, hogy a termés felnyíló vagy fel nem nyíló.

Felnyíló termések A magvak még a termés lebomlása előtt kiszóródnak. A mák tokján például apró nyílá­sok keletkeznek, a magvak ezeken át kihullanak a szélben rázkódó termésből. Más termések, pl. a borsó hüvelye, maguktól

felnyílnak, és „k i löv ik" a magvakat. Sok esetben a magvak a szél, a víz útján, vagy más módon szállítódnak tovább.

felnyíló borsóhüvely

mák tokja

a magvak kirázodnak

Fel nem nyíló termések A termés leválik a növényről, és a magvak csak a termés lebomlása után szabadulnak ki. A juhar ikerlependéke vagy a pitypang „ejtőernyője" például a szél szárnyán, a bojtorján az állatok szőrébe akadva szállítódik. A termés később lebomlik, és a magvak kiszabadulnak. A z ehető terméseket lenyelik az állatok, az emésztetlen magvak pedig az ürülékük­kel jutnak a szabadba.

magvak

A bojtorján horgai beleakadnak az állatok szőrébe

Csírázás

Megfelelő körülmények között a mag kicsírázik. A maghéjat áttörve kilép a gyököcske és a rügyecske, és megindul a csíranövény fejlődése.

Föld alatt csírázó típus Bizonyos növények (pl. a borsó) sziklevelei a csírázás során a maghéjon belül maradnak, és csak a rügyecske emelkedik a talaj fölé.

maghéj

rügyecske csírázó borsó a rügyecske

a föld fölé emelkedik —

a gyököcske lefelé növekedik

gyököcske

* Magház 29; magkezdemény 30; megtermékenyítés 30.

A madárberkenye fel nem nyíló termését megeszik a madarak

A szamócát megeszik az állatok

A pitypang v

„ejtőernyőit" a szél szállítja

a sziklevelek a föld alatt maradnak

32

csírázó mag

mag (bab)

A mag részei

Köldök A z a hely, ahol a magkezdemény* a magházhoz* kapcsolódott.

Maghéj A magot befedő burok, amely az integumentum-ból* alakul ki.

a gyököcske helye (a rügyecske rejtett)

köldök

A magkezdeményen* lévő csírakapu még látható. Itt lép be a víz a magba

Rügyecske A magban lévő embriónak az a része, amelyből az új növény első hajtása fejlődik.

Gyököcske A magban lévő embriónak az a része, amelyből az új növény első gyökere fejlődik.

a maghéj eltávolítva

sziklevelek • sziklevelek

rügyecske

gyököcske

az egyik sziklevél eltávolítva

rügyecske

sziklevél

Endospermium A z embriót körülvevő és tápláló szövet a mag belse­jében. Egyes növényekben (pl. a borsóban) a sziklevelek az egész endospermiumot felhasználják az érés során; másutt (pl. a pázsitfüveknél) viszont kitart a csírázásig.

fiatal babszem kifejlett babszem keresztmetszete keresztmetszete

endospermium

Sziklevél A magban lévő embrió tar­tozéka. Egyes növényeknél (pl. a babnál) magába szívja és raktározza az endospermi­um összes tápanyagát. A szik­levelek száma lehet egy (egyszikűek, pl . a füvek) vagy kettő (kétszikűek, pl . a borsó).

Föld felett csírázó típus Bizonyos növények (pl. a bab) sziklevelei a csírázás során a föld fölé emelkednek, és az első lomblevelek alatt láthatók.

csírázó bab

a gyököcske lefelé növekedik

a rügyecske a föld fölé emelkedik

sziklevelek

a maghéj leválik

Csírahüvely Bizonyos egyszikűek (lásd sziklevél) első rügyecskéjét fedő burok. Védi a rügyecskét és a belőle kihajtó első levelet.

búzaszem

csírahüvellyel védett rügyecske

új levelek

csírahüvely

Csírakapu, integumentum 30 (magkezdemény); magház 29. 33

maghéj

gyóköcske

a sziklevelek szétnyitva ,

sziklevél sziklevél endospermium

lomblevelek

gyököcske

A T E R M E S A termés a növény magvait tartal­mazza. A valódi termések kizárólag a magházból* fej lődnek, az álter-mések képzésében más virágrészek is részt vesznek (pl. a szamóca esetében a vacok*). A termés külső része a termésfal (perikarpium). Ez gyakran külső (exokarpium), középső (mezokarpium) és belső rétegre (endokarpium) tagolódik. A z alábbi­akban néhány terméstípus látható.

Hüvely Többmagvú termés, amely hosszanti irány­ban két félre hasad (pl. a borsó).

Makk és dió Száraz, kemény héjú termés, amely csak egy magot tartalmaz (pl. tölgy és a dió.)

Csonthéjas Húsos termés, amelynek közepén kemény endokarpium-mal borított mag ül (pl. a szilva)

magvak

Bogyó Húsos termés, amely több magvat tartalmaz (pl. a paradicsom vagy a narancs). A citrusfélék „húsa" megduzzadt és folyadékkal telt szőrökből á l l .

Szemtermés Egymagvú, száraz termés, amelyben a termésfal összenőtt a maghéjjal (pl. a kukorica).

termésnedvvel körülvett paradi­csommagvak

búzaszemek

Almatermés Vastag, húsos külső rétegből és „csutkából" álló áltermés (lásd a bevezetőt), amelynek öt belső tüszőjében ülnek a magvak (pl. az alma).

mag tüsző

Ikerlependék Két apró, száraz, egymagvú termés, amelyekhez egy-egy szárny kapcsolódik (pl. a juhar).

juhar iker-lependéke

Mesterséges szaporítás

A mesterséges szaporítás a mező­gazdaságban és a kereskedelmi célú kertészetben alkalmazott módszer, amely a vegetatív szaporodáson (lásd a túlolda­lon) alapul. A tény, hogy új

növények nem csak magból nőhetnek ki, sokkal több növény előállítását teszi lehetővé, mint amennyi

természetes úton létrejöhetne.

Dugványozás A z a folyamat, melynek során a növény hajtásának darabját (a dugványt) levágják az anyanövényről, és a talajba ültetik, ahol új növény fejlődik belőle. A dugványt néha előbb vízbe helyezik, hogy a gyökerei gyorsabban fejlődjenek.

dugvány levágása vízbe helyezett dugvány elültetett dugvány

Magház 29; vacok 28.

grépfrút

mag

mag

szilva

kemény héj

mag

dió

borsó hüvelye

A V E G E T A T Í V S Z A P O R O D Á S A növények a magvak létrehozásán kívül ivartalan szaporodásra* is képe­sek. Ez a vegetatív szaporodás, amelynek során a növény egyik része másik növény közreműködése nélkül is képes új növénnyé alakulni .

félbevágott hagyma

járulékos gyökerek

rövid, vastag szár

Hagyma Húsos, tápanyagot raktározó pikkelylevelekkel körülvett rövid, vastag szár. A föld alatt képződik, és az elszáradó növény túlélését biztosítja a következő növekedési időszakig. Belőle nő ki az új hajtás. Ilyen pl. a nárcisz hagymája (lásd fent).

Hagymagumó Hasonló a hagymához, mert hártyás levelek burkolják, de a táp­anyagot maga a szár raktározza (pl. a sáfrány hagymagumója).

sáfrány hagy­magumója

járulékos gyökerek

Gyöktörzs (rizóma) Pikkelylevelekkel fedett vastag szár, amely vízszintesen vagy függőlegesen nő a föld alatt. Felfelé új hajtásokat, lefelé gyökereket növeszt (pl. a pitypang vagy a nőszirom gyöktörzse).

nőszirom gyöktörzse

Inda A növény tövéről induló, vízszintesen növő szár (pl. a szamóca indája). A z inda bizonyos pontokon gyökereket hajt, és ezeken a pontokon új növény fejlődik.

idős szamóca

új növény

Szárgumó Rövid, vastag föld alatti szár, amely táp­anyagokat raktároz, és a rajta lévő rügyek-ből új növények fejlődnek (pl. a burgonya gumója).

Oltás A z a folyamat, melynek során a növény hajtásának darabját levágják, és máshová erősítik. A levágott darab kerülhet ugyanan­nak a növénynek más részére, ugyanahhoz a fajhoz tartozó másik egyedre, vagy más fajhoz tartozó növényre. A levágott hajtás­darab az oltóvessző, amelyet az alanyra ültetnek át.

Szemzés Az oltás speciális fajtája, amikor csak egy hónaljrügyet és a hozzá tartozó szárdarabot (a szemet) ültetik át a másik növényre.

Oltás

Szemzés

* Ivartalan szaporodás 93; járulékos gyökerek 17.

. innen nő ki a hajtás

nárcisz hagymája

pikkely­levelek

szárgumó

burgonya

alany oltvány'

alany.

védőkötés

szem

rügy alany

védőkötés

félbevágott gyöktörzs

új rügy

gyökerek

A z állatok teste változatos felépítésű: lehetnek egysejtűek, de nagyon sok sejtből ál ló, bonyolult élőlények is. Osztályozásuk*, vagyis csoportokba sorolásuk nagymértékben a test­felépítésük bonyolultságán alapul. Ennek fényében szoktak beszélni alacsonyabb rendű és magasabb rendű ál latokról. A fontosabb elkülönítő bélyegek a szelvényezettség, a testüregek szerkezete és a váz alakulása.

a szelvények külsőleg láthatok

Végtag A testből kiálló függelék, p l . kar, láb, úszó vagy szárny.

Szelvényezettség A test elkülönült hosszirányú részekre, szelvényekre tagolódása, amely fejlet­tebb az egyszerű, tagolatlan testnél. Legegyszerűbb formája a homonóm szelvényezettség: ebben az esetben a szelvények nagyon hasonlóak egymáshoz. Mindegyik szelvényben a belső szervrendszereknek nagyjából

azonos részei találhatók, és ezek a szelvény belső válaszfalain át egymáshoz kapcsolódnak. Ilyen szelvényezettség található pl. a gyűrűsférgeknél. A fejlettebb típusú heteronóm szelvényezettség nem ennyire szembeszökő. A rovaroknál p l . a test három fő részre -fejre, torra és potrohra -oszlik. E részek valójában szelvénycsoportok (testtájak), de a szelvényeket belül nem határolja válaszfal; legfeljebb külső jegyek alapján különít­

hetők e l .

földigiliszta homonóm szelvényezettsége

* Osztályozás 112.

szelvény

A test szimmetriája

Kétoldali szimmetria A testrészek olyan típusú elrendeződése, hogy a test csak egy metszés­vonallal osztható két tükörképszerű félre. Ilyen a legtöbb maga­sabb rendű állat. A kétoldali szimmetriájú virágokat zigomorfnak nevezik (pl. az oroszlán száj virágját).

Sugaras szimmetria A testrészek sugaras elrendeződése a központi tengely körül (pl. a ten­geri csillagoknál). Ebben az esetben a test kettő vagy több metszésvo­nallal (néha különböző síkban) osztható fel tükörképszerű darabokra. A sugaras szimmetriájú virágokat aktinomorínak nevezik (pl. a boglárka virágját).

kétoldali szimmetria

csak egy metszésvonal hoz létre két tükörképszerű felet

tengericsillag

sugaras szimmetria

több metszésvonal hoz létre tükörképszerű darabokat

A Z Á L L A T I T E S T FELÉPÍTÉSE

sávos szitakötő

tor

végtag (láb)

fej

potroh

béka

36

Testüregek Csaknem minden soksejtű állatnak van egy folyadékkal telt testürege, amely kipárnázza a szerveket (a legfejlettebb állatoknál és az embernél más, kisebb üregek is vannak). A testüreg kifejlődése változatos, de a legtöbb állatban vagy cölómának vagy hemocölnek nevezzük. A váz nélküli állatok mozgásában a testüreg nagyon fontos szerepet játszik, mivel összenyomhatatlan „zsákként" biztosítja az izmok működését. Szerepe szerint ilyenkor hidrosztatikai váz.

Fecskendőféreg egyszt.űsített metszete (nem minden szerve látszik)

tapogatók^

száj

cölóma

vesécskék

nefridiopórus

Cölóma A gyűrűsférgek, a tüskésbőrűek* (pl. a tengeri csillagok) és a gerincesek* (pl. a madarak) fő testürege (másodlagos testüreg). Folyadékkal telt, így kipárnázza a szerveket. Vékony hártya (peritoneum) határolja, amely a testfalat béleli. A férgeknél és a puhatestűeknél a cölóma részt vesz a kiválasztásban. A vesécskék* (nefridiumok benyúlnak a cölómába, és eltávolítják a feleslege folyadékot. A magasabb rendű állatokban más, bonyolultabb szervek végzik ezt a feladatot.

pók egyszerűsített metszete (nem min­den szerv látható)

hemocöl

L

bélcsatorna szövőmirigy tracheatüdő

szájnyílás

Hemocöl A z ízeltlábúak* (pl. a rovarok) és a puhatestűek* (pl. a csigák) folyadékkal telt testürege (másodla­gos testüreg). A puhatestűekben nem annyira üreg, mint inkább szivacsos szövettömeg. A cölómától eltérően a hemocöl vérnyirkot tartalmaz, és így a keringési rendszer részének tekinthető. Bizonyos állatokban a hemocöl szerepet játszik a kiválasztásban. A rovaroknál például víz és salakanyagok szűrődnek bele, melyeket a belenyúló Malpighi-edények* vesznek fel.

bélcsatorna

Köpenyüreg A héjas puhatestűekben* található testüreg. A köpeny (a héjat bélelő bőrredő) és a test között fekszik. Ide ürülnek az emésztés és a kiválasztás salakanyagai. A vízben élő puhatestűek­nél ugyanitt találhatók a kopoltyúk*, a szárazföldi csigáknál pedig tüdőként működik.

tengeri csiga egyszerűsített metszete (nem minden szerv látható)

A vese a köpenyüregbe üríti a kiválasztás termekeit ^

kopoltyú* gyomor

köpenyszifó (vagy belégző szifo*)

száj

köpenyüreg

I— héjfedő (kemény lemez, amely elzárja a héj nyilasát, ha az állat vissza­húzódott)

itt jut ki a szilárd salakanyag, mely később a héj alatti hasadékon át távozik bélcsatorna

* Belégző szifó 44 (szifó); gerincesek 113; ízeltlábúak, tüskésbőrűek 13; kopoltyú 44; Malpighi-edények, tracheatüdő 45; nefridiopórus 45 (vesécskék); puhatestűek 113; tapogatók 46.

csáprágó

szem szív

Malpighi-edények*

A K Ü L T A K A R Ó

A z állatok külsejét bőr fedi, amelyen általában további képletek is találhatók. Sok esetben (pl. az embernél) a bőr számos rétegből áll (lásd a 8 2 - 8 3 . oldalon). A ge­rincesek kültakarójának függelékei (a szőr és a toll) lágyak. Sok ala­csonyabb rendű állat kültakarója kemény, és ha nincs belső vázuk (endoskeleton), támasztó szerepet is betölt (külső váz, exoskeleton). A kültakaró főbb elemei ezen az oldalon láthatók.

Kutikula A bőr által kiválasz tott élettelen, víz­hatlan külső réteg. A z ízeltlábúaknál*

fülbemászó

szkleritek (kutikula)

megkeményedik, és külső vázat képez; ilyen pl. a rákok héja és a rovarok páncél ja. A „kut ikula" elnevezést leginkább a rovarok páncéljára használják. Ez szén­hidrátalapú anyagból (kitin) és szívós fehérjéből (szklerotin) épül fel. A kitin­páncél szkleritekből (vékony, hajlékony részekkel összekapcsolt darabokból) ál l . (A „kut ikula" szót néha az emberi bőr szarurétegére* is alkalmazzák.)

Pikkelyek A pikkelyeknek két típusa létezik. A cson­toshalak (pl. a ponty) pikkelyei apró, cson­tos lemezek, amelyek a bőrben fekszenek. A hüllők* testét vagy legalább a végtagjait (pl. a teknősök lábát) fedő pikkelyek szaruképződmények.

tarisznyarák

Hátpajzs A teknősök és egyes rákok pajzsszerű pán­céllemeze. A teknősök hátpajzsa az elszarusodott bőr alatt lévő összenőtt csontleme­zekből ál l , a rákoké viszont meg vastagodott kutikula.

Plakoid pikkelyek Hegyes-, hátrafelé irányuló lemezek, amelyek a porcoshalak (pl. a ráják) testét borítják. Fogakhoz hasonlóak; a valódi pikkelyekkel ellentétben kiállnak a bőrből.

a hámból' kiálló plakoid pikkelyek

rája

irha*

hám*

Szárnyfedők A bogarak és néhány más rovar elülső pár szárnya. Vastag fedélként borít­ják és védik a repüléshez használt hátulsó szárnypárt.

Pajzs Bármilyen nagy, kemény külső lemez. A mozgásban szerepet játszó pajzsok

irha*

* Hám, irha 82; hüllők 113; ízeltlábúak 113; szaruréteg 82.

borítják a kígyók hasoldalát

kobra

teknős

hátpajzs

bogár

szárnyfedők

pajzs

átfedő pikkelyek pikkelyek

ponty

Tollak

A madártest külső hőszigetelő és vízhat­lan rétege tollakból ál l , melyek összessége a tollazat. A könnyű szerkezetű toll rostos anyagból (szaruból) épül fel. Tengelye a cséve, amelyből vékony fonalak, ágak nyúlnak ki. A kon­túrtollak (azaz minden toll, a pehelytol-lakat kivéve) ágain apró horgok sorakoz­nak. A szőrszálakhoz hasonlóan a tol-lakhoz is idegvégződések kapcsolódnak, valamint izmok, amelyek felborzolják őket a hő visszatartása érdekében (lásd a szőrmerevítő izmokat a 83. oldalon).

északi lombposzáta

A váll, a hát és a szárnyak tol­lait együttesen dolmánynak nevezik.

A madarak lábát általában nem borítják tollak, hanem apró szarupajzsok védik őket

csőrkávák - a csőr alsó és felső része

fedők - a szárny és a farok tövét borító tollak

kézevezők - a testtől legtávolabb eső szárnytollak

karevezők - a testhez közelebb eső szárnytollak

Evezőtollak A madárszárny azon tollai, amelyek részt vesznek a repülésben: hosszabb és erősebb kézevezők, illetve rövidebb karevezők

Pehelytollak A fiatal madarak borzas, időleges tollai. Ágaik hajlékonyak, de horgaik nincsenek. Bizonyos madaraknak felnőtt korukban is vannak pehely-tollaik, amelyek hőszigetelő réteget képeznek a test körül.

Tolltüszők Apró gödrök a madarak bőrén. Mindegyik tüszőből egy toll nő ki, ahogyan egy szál szőr a szőrtüszőből*. A tüsző alján lévő sejtek felfelé és kifelé nőve to l la fejlődnek, majd elhalnak, és csak a kemény szaru marad meg belőlük.

Az egyik ág horgai összekapcsolódnak a másik ág horgaival

* Szőrtüszők 83. 39

farktollak - a repülés irányát befolyásolják

A fartövön talál­ható a fartőmirigy, amelynek olajos váladékát a madár a tollaira keni

zászló - az ágak és a horgok által képzett egységes felület

-cséve

ág horog

pehelytoll

A Z A L L A T O K M O Z G Á S A A legtöbb állat képes arra, hogy az egyik helyről a másikra menjen (helyváltoztató mozgás), legalábbis élete egy részében (a növények csak egyes részeiket tudják mozgatni - lásd a tropizmust a 23. oldalon). A z állatok mozgása nagyon sokféle lehet. Sok állat az emberhez hasonlóan csontok és izmok rendszere segítségével mozog (lásd az 5 0 - 5 5 . oldalon). A z állatok mozgásszerveinek egy része ezen az oldalakon látható.

A halak úszóik segítségével jutnak egyik helyről a másikra

Egyszerű állatok mozgása

Álláb A z egysejtű állatok citoplazmájának* nyúlványa. A z ilyen nyúlványok szerepe vagy a mozgás, vagy a táplálék bekebelezése. A z utóbbi folyamat neve fagocitózls.

amőba (egysejtű élőlény)

sejtmag

1. A külső, merev citoplaz­ma* (ektoplazma) egy ponton elvékonyodik.

2. A belső, folyékony cito-piazma* (endoplazma) előrefolyik, és állábat képez.

sejtmag

3. Az ektoplazma újra kiegyenlítődik.

sejtmag

Az élőlény előrehaladt

1. Az amőba két állábat képez.

sejtmag*

2. Az állábak körülfolyjak a táplálékrészecskét.

citoplazma

3. Táplálék az emésztő űröcskében.

Egyes fehérvér­sejtek fagocitózissal kebe­lezik be az idegen testeket.

Csillók Apró „szőrök" sok egyszerű állat külső felszínén. Előre-hátra csapkodva hajtják előre az állatot. Csillók bélelik sok fejlettebb állat belső járatait is, p l . az ember légutait, ahol feladatuk az idegen részecskék eltávolítása.

papucsállatka (egysejtű élőlény)

táplálék az emésztő űröcskében.

sejtmag*

A sejtszájat bélelő ostorok befelé sodorják a táplálékrészecskéket

Ostor Bármilyen hosszú fonal a testen. Sok egysejtű élőlény felszínéről egy vagy több ostor nyúlik ki . Ezek előre-hátra csapva hozzák létre a sejt mozgását.

thhomonász ~-(egysejtű élőlény)

ostor

Csonklábak Egyes vízben élő férgek oldalából kiálló páros nyúlványok, amelyek segítségével az állat halad. Végükön sertecsomó található; néha e férgek testét is serték borítják.

csonkláb

serték

* Citoplazma, sejtmag 1 0 ; lüktető űröcske 4 5 .

csillák

lüktető űröcske*

citoplazma*

táplálék­részecske

százlábúféreg

40

sejtmag

Fagocitózis Mozgás

Úszás

Úszók A halak végtagjai. Feladatuk a test stabilizálása és az irányváltoztatás. Úszósugarak támasztják őket; ezek csontból vagy porcból* álló pálcák (attól függően, hogy milyen halban találhatók), amelyek kifelé irányulnak. A halak úszói páros úszók és páratlan úszók.

Repülés Mellizmok Két nagy, páros izom a mellkasban. Emlősökben* is megtalálhatók, de a madarakban különösen fejlettek. A nagy mellizom és a kis mellizom egyaránt a szegycsont megnagyobbodott részéhez, a tarajhoz csatlakozik. Az izmok felváltott, el len­tétes összehúzódása mozgatja a szárnyat.

Ajakoshal

farkúszó

Farok alatti úszó. Néha hosszabb, és előrenyúlik a has alá

hátúszó

mellúszó

hasúszó

Sok halon a hasúszók jóval hátrább állnak a mellúszóknál.

Páratlan úszók Azok az úszók, amelyek a hát és a has középvonalában húzódnak. Bizonyos halak (pl. az angolna) esetében egyetlen hosszú, folytonos úszóvá olvadtak össze, de a legtöbb halon megkülönböztethető a hátúszó, a farkúszó és a farok alatti úszó. A hátúszó és a farok alatti úszó az oldal­irányú mozgást szabályozza. A farkúszó részt vesz a hal előrehaladásában.

Páros úszók Azok az úszók, amelyek két párban állnak ki a hal oldaláról: a mellúszók és a hasúszók. A felfelé és lefelé irányuló mozgást irányítják.

Úszóhólyag Megnyúlt, levegővel telt hólyag a csontosha­lak többségének testében. A hal az úszás mélységének megfelelően változtatja a hólyagban lévő levegő mennyiségét. Igy a hal sűrűsége éppen akkora lesz, mint a vízé, ezért akkor sem süllyed e l , ha nem úszik.

* Emlősök 113; élőhely 5; porc 53; ujj 50.

úszóhólyag

kis mellizom (a szárnyat felfelé húzza)

taraj

nagy mellizom (a szárnyat lefelé húzza)

fiókszárny - rövid ujj*, néhány tollal. A légórvények leküzdésében vesz részt

hollócsőrcsontok

Járás

szegycsont

Ujjhegyen járás Járás a lábujjak hegyét borító patán (pl. a ló).

Ujjonjárás Járás az ujjak alsó felszínén (pl. a kutya és a macska).

Talponjárás Járás a lábfej egész alsó felszínén (pl. az ember).

A tevék ujjhegyen járó állatok, amelyek jól alkalmazkodtak élőhelyük­höz*. Széles, szőrös patáik nagy felüle­tűek. Ez eloszlatja a súlyukat, és megakadályozza, hogy a tevék elsüly-lyedjenek a finom sivatagi homokban.

A Z Á L L A T O K T Á P L Á L K O Z Á S A A különböző állatok különböző módon veszik fel a táplálékot, és ebben különböző testrészeik vesznek részt. Sok állat különleges belső szervekkel végzi a táplálék lebon­tását, például az emberéhez hasonló emésztőrendszerrel (lásd a 66 -67 . oldalon). A z alábbiakban a táplálko-zással és az emésztéssel kapcso­latos testrészekről lesz szó.

Csalánsejtek A csalánozók* (pl. a tengeri rózsák) tapogatóin* található különleges sejtek, amelyek a táplálék megragadását szolgálják. Minden csalán­sejtben egy hosszú, felcsa­varodott fonál, a csalánfonál helyezkedik e l . Amikor a tapogató valamihez hozzáér, a csalánfonál kivágódik, és hozzáragad az áldo­zathoz, vagy megszúrja azt.

/Szűrve táplálkozás A táplálék kiszűrése a vízből. A tengeri mak kok például mikroszko­

pikus élőlényeket (planktont*! szűrnek

ki sertékkel borított kacslábaikkal.

kivágódott csalánfonál

kacslábak

Diasztéma A z elülső és a hátulsó fogak közötti rés sok nö­vényevő állaton. Különösen fontos a rágcsálók (pl. az egerek) esetében. A résen át behúzhatják a pofabőrüket, így nem nyelik le azt az anyagot, amelyet éppen rágnak a metszőfogaikkal.

egér koponyája

A tengeri makkok kinyájtják kacslábaikat, amikor elborítja őket a víz

A cetek egy része (a sziláscetekl a szájpad­lásukról lelógó rojtos szarulemezekkel, a szilákkal szűri ki az apró világító rákok tömegét, a krillt.

nyitott száj csukott száj

rojtos szilák

Tépőfogak A ragadozó emlősök utolsó felső előzápfoga és első alsó zápfoga*, amely a hús vágására módosult.

Reszelőnyelv (radula) A puhatestűek* (pl. a csigák) szarusodott felületű szájszerve. Apró fogak borítják, melyekkel lereszelik a táplálékukat.

* Csalánozók 113; előzápfogak 57; plankton 114; puhatestűek 113; tapogatók 46; zápfogak 57.

A szürke bálna sziláin szűri át a tengervizet

tapogató* \ keresztmet­szete

csalánsejt

víz és táplálék be

diasztéma

víz ki

kríll

tengeri rózsa

Az ízeltlábúak szájszervei

A z ízeltlábúak* (pl. a rovarok) szájnyílása körül sok különféle szerv található. Ezek az állat táplálkozási módjától függően igen külön­bözőképpen néznek ki. A rovarokra jel lemző alapvető szájszervek a rágok, az állkapcsok, a felső ajak és az alsó ajak. A két első szájszerv sok más ízeltlábún (pl. a rákokon és a százlábúakon) is megtalálható (bizonyos ízeltlábúaknak két pár állkapcsa van).

A lepkék állkapcsai össze­olvadtak, és hosszú szívó­csövet (pödörnyelvet) alkotnak.

A házi légy alsó ajka pár-naszerűen kiszélesedett

A szájszervek tipikus elrendeződése (sáska)

Hypopharynx. Folyadék felvételére szolgál (a képen nem látható)

Felső ajak. A fej ízesülő nyúlványa, amely befedi és védi a többi szájszervet

Rágok. A táplálék megragadását és aprítását végzik. -

barázdák a nyelv alján

Állkapcsok. Legtöbbször a táplálék szájnyílásba juttatásában vesznek részt.

Alsó ajak. Legtöbbször a táplálék szájnyílásba juttatásában vesz részt.

Emésztőszervek

Begy A nyelőcső* kiszélesedett, vékony falú része a madarakban. Hasonló szervek egyes férgek­ben (például a földigilisztában) és rovarokban (pl a szöcskékben) is vannak. A táplálék itt tárolódik, mielőtt továbbhaladna.

Zúzógyomor Vastag falú, izmos kiszélesedés a nyelőcső* aljánál olyan állatokban, amelyeknek begyük van. Mive l ezeknek az állatoknak nincsenek fogaik, a táplálékot a zúzógyomor őrli meg. A madarak apró köveket nyelnek le, amelyek részt vesznek az aprításban; más állatoknál a zúzó-gyomor izmos fala vagy a falon lévő kemény, fogszerű képletek végzik a táplálék aprítását.

galamb

Bendő Bizonyos növényevő emlősök* (pl. a szarvas­marha) összetett gyomrának első kamrája, amelybe rágatlanul kerül a táplálék. Baktériumokat tartalmaz, amelyek lebontják a cellulózt*. Más állatok emésztetlenül ürítik ki a cellulózt, ezek az állatok azonban nem tehetik ezt, hiszen táplálékuk (a fű) nagy része ebből ál l . A részben emésztett táplálék átjut a második kamrába, a recésgyomorba, majd az állat visszaöklendezi azt, és megrágja (kérődzés). A z újra lenyelt táplálék közvetlenül a harmadik, majd a negyedik kamrába jut - a leveles és az oltógyomorba (amely a valódi gyomor).

Kérődző állat gyomra nak szerkezete

oltógyomor-Z

recesgyomor bendő

kloáka (az emésztőrendszer, a kiválasztás és az ivarszervek közös szakasza)

begy

zúzógyomor

kloákanyílás

Vakbél A z emésztőrendszer vakon végződő szakasza. Sok állatban (pl. a nyulakban) az emésztés fontos sza­kasza zajl ik benne (beleértve a cellulóz* lebon­tását baktériumok segítségével - lásd a bendőnél). Másutt, pl az embernél nincs külön feladata (lásd vastagbél*).

* Cellulóz 10 (sejtfal); ízeltlábúak 113; emlősök 113; nyelőcső 66; tapogatók 46; vastagbél 67.

állkapcsi tapogatók*

ajakta­pogatók

a középbél felé

leveles gyomor

A Z Á L L A T O K L É G Z É S E

A légzés bonyolult folyamata számos sza­kaszból áll (lásd a bevezetést a 70. oldalon). Lényegét tekintve az oxigén felvételét, majd a sejtekben a tápanyagok lebontása után fel­szabaduló szén-dioxid eltávolítását nevezzük légzésnek. E két o ldalon az állatok légzőszervei közül mutatunk be néhányat.

Kopoltyú

A kopoltyú a legtöbb vízi állat légzőszerve, amely sok véreret tartalmaz. A z oxigén a kopoltyút átjáró vízből jut a véráramba, a szén-dioxid pedig az ellenkező módon jut ki a testből. A kopoltyúknak két típusát külön­böztetjük meg: a belső és a külső kopoltyút.

Belső kopoltyú A testen belül elhelyezkedő kopoltyúknak szá­mos formája található meg a halakban, a legtöbb puhatestűben* (pl. a vízicsigákban) és a legtöbb rákban (az ízeltlábúak* legtöbb vízi fajt felsorakoztató csoportjában). A legtöbb hal kopoltyú üregében négy pár kopoltyú van, amelyeket a kopoltyúrések választanak el egymástól; ezeket a fejlettebb halakban (pl. a tőkehalban) a kopoltyúfedő takarja. A primitívebb halakban (pl. a cápákban) a kopoltyúrések a fej oldalán lévő keskeny nyílásokban végződnek. A halak kopoltyúja egy hajlott csontpálcából, a kopoltyúívből, sok vékony kopoltyúlemezből, illetve a belőlük kiágazó, még f inomabb kopoltyúlemezkékből ál l . Ez utóbbiak vérereket tartalmaznak.

a kopoltyúfedőt eltávolították

négy kopoltyú

A kopoltyútüskék a tőke­halak és más halfajok kopoltyúján lévő külön­leges függelékek. Feladatuk a plankton* kiszűrése a vízből

kopoltyú­lemezek

kopoltyú-lemezkék

kopoltyúív

Miután a víz végighaladt a

cápa kopoltyúin, ezeken a keskeny

réseken át távozik

Légzés kopoltyúval

1. A száj kinyílik a kopoltyúfedő bezárul

2. A száj bezárul, a kopoltyúfedő kinyílik

A víz beáramlik a kopoltyúüregbe, és végigmossa a kopoltyúle­mezekét

A víz a kopoltyúfedő és a testfal • között kipréselődik a külvilágba

Külső kopoltyú A test külső felszínén lévő kopoltyúk találhatók a legtöbb hal és kétéltű" fiatal egyedein, némely kifejlett kétéltűeken és sok rovar vízben élő fejlődési alakjain (pl. a tegzesek lárváin* és a kérészek nimfáin*). Szerkezetük az adott állat­csoporttól függ, de sok esetben a fej „rojtos" kinövései (pl. a fiatal ebihalakon).

ebihal A külső kopoltyúk lágyak és „ rojtosak "

Szifó Cső, amely vizet szállít a kopoltyúkhoz (belégző szifó) vagy azoktól el (kilégző szifó) számos alsóbb rendű vízi állatnál (pl. tengeri csigáknál, lásd a 37. oldalon). A lábasfejűek (karokkal rendelkező puhatestűek*) kilégző szifóját tölcsérnek* nevezik.

• Kétéltűek, ízeltlábúak 113; lárva 49; nimfa 49; plankton 114; puhatestűek 113; tölcsér 46.

kopoltyúrés

tőkehal

víz be

Egyéb légzőszervek

Légzőnyílás Bármilyen testnyílás, amelyen át oxigén és szén-dioxid cseréje zajl ik (pl. a bálnák légzőnyílása). A kifejezést leginkább az ízeltlábúakon* (pl. a rovarokon) található apró nyílásokra alkalmazzák.

Légcsövek* Vékony csövek a rovarokban és egyes pókok­ban, amelyek légzőnyílásokkal indulnak, majd a test belsejében keskenyebb csövekre ágazó hálózatot képeznek. A levegő oxigénje a csövek falán át a sejtekhez jut. A szén-dioxid ugyanezen az úton távozik.

Tracheatüdő Páros légzőszervek a skorpiókban (négy pár) és a pókok többségében (egy vagy két pár). Vérrel telt szövetlemezekből állnak, amelyek a könyv lapjaihoz hasonlóan helyezkednek e l . A z oxigén tüdőnként egy résszerű légzőnyíláson áramlik be, majd bejut a vérbe. A szén-dioxid ugyanezen az úton távozik.

Tracheatüdő

vérrel telt lemezek

Kiválasztás az állatoknál

Kiválasztás A felesleges folyadék - és vele sok káros anyag - eltávolítása. Fontos szerepe van a testfolyadékok állandóságának fenntartásában (lásd a homeosztázist a 107. oldalon).

Lüktető űröcskék A z egysejtűek kiválasztását végző apró vakuólumok*. A víz a vakuólumhoz csat­lakozó csatornákon át lép be. Amikor a vakuólum megtelt, összehúzódik, majd a sejthártya megnyílásával a víz kiürül a külvilágba.

Vesécskék Férgekben és számos puhatestű* (pl. kagylók) lárváiban* található kiválasztó-csövek. A fejlettebb férgekben a cölómából* (lásd a 37. oldalon lévő rajzot) gyűjtik a folyadékot. A z alacsonyabb rendű férgek és a puhatestűek lárvái még egy­szerűbb elővesécskékkel rendelkeznek. A folyadékot üreges lángzósejtek veszik fel, amelyek csillókat* tartalmaznak. A vesécs­kék és az elővesécskék kivezetőcsővel nyílnak a szabadba.

Malpighi-edények A z ízeltlábúak többségében (pl. a rovarokban) található hosszú csövek. A z oldott bomlástermékeket a hemocölből* a bélcsatornába juttatják. Lásd a 37. oldalon lévő rajzot.

* Cölóma, hemocöl 37; csillók 40; ízeltlábúak 113; lárva 49, puhatestűek 113; vakuólumok 10. ' Lásd még az ember légzőrendszerét a 70. oldalon.

papucsállatka

lüktető űröcske

a vakuólum* kiürül

csatornák

oxigén be

nyílás a test felszínén

léazőnyílás bolha légcső

szén­dioxid ki

vékonyabb légcső

testfal

elővesécske • lángzósejt a víz itt lép be

csillónyaláb kivezetőcső oxigén be

légzőnyílás

szén-dioxid ki

A Z Á L L A T O K É R Z É K E L É S E ÉS K O M M U N I K Á C I Ó J A Minden állat mutat valamilyen fokú ingerel-hetőséget, azaz válaszol a külső ingerekre, pl . a fényre vagy a hangrezgésekre. A z ember érzéke­lése általában véve elég jól fejlett, de egyes állatokban az egyes érzékszervek még fejlettebbek, pl . a a sólymok sokkal élesebben látnak. A z alábbiakban felsoroljuk az állatok fő érzékszerveit (és részeiket). Ezek a szervek „üzeneteket" (idegimpulzusokat) küldenek az agyba (vagy egyszerűbb idegközpontba), mely a megfelelőképpen reagál.

Érintés, szaglás és ízlelés

Csápok Ostorszerű, ízekből álló szervek a rovarok, a százlábúak, az ikerszelvényesek és a rákok fején. A rovarok, a százlábúak és az ezerlábúak fején egy pár, a rákokén két pár található. A csápok érzik az érintést, a hőmérsékletváltozást és a szagot vagy ízt adó kémiai anyagokat. Egyes rákok a csápjukkal úsznak is, vagy tárgyakra, illetve más állatokra erősítik magukat.

Az oroszlánsörény-medúza tapogatóival bénítja és fogja meg a halakat. A nagyobb példányok tapogatói több méter hosszúak is lehetnek

garnéla

a táplálék megra­gadására szol gáló ollók

a rákok potrohúnak utolsó darabja a telson

Tapogatók Hosszú, hajlékony testrészek pl . a csalánozók* közé tartozó medúzák és egyes puhatestűek* (pl. a polip) esetében. Többnyire a zsákmány felismerésének és megragadásának eszközei, bár a szárazföldi csigák két tapogatópárja közül a hosszabbik végén szemek ülnek. polip

tapogatók

Tölcsér. A polip ezen át fecskendezi ki a vizet, és így a rakétaelv alapján mozog

Tapintószőrök vagy bajuszszálak Számos emlős* (pl. a macska) arcából, az orr környékéről kiálló merev szőrök. Érintésre érzékenyek.

Tapogatók (ízeltlábúakon) A z ízeltlábúak, pl. a rovarok szájszerveinek nyúlványai (lásd a szöcske rajzát, balra).

A szagot vagy ízt adó kémiai anyagokat érzékelik. A kifejezést

különféle tapintásérző szervekre is alkalmazzák.

tapintóserték

timpanális szerv (lásd a 47. oldalon)

Tapintóserték Sok gerinctelen* állat (pl. a rovarok) kültakaróján lévő serték. A tövükhöz kapcsolódó idegvégződések a levegő mozgására vagy rezgésekre reagálnak.

* Csalánozók, emlősök, gerinctelenek, ízeltlábúak, puhatestűek 113; tor 36 (szelvényezettség).

A szöcskék egy pár hosszú csápot viselnek

csáp tapogatók

a garnela feje és tora* fejtorrá olvadt össze —

csáp

Hallás és egyensúlyérzékelés

Oldalvonalak Egy-egy folyadékkal telt cső a test két oldalán. A halakon fordul elő, és olyan kétéltűeken*, amelyek életük nagy részét a vízben tölt ik. A z állat velük érzékeli a vízáramlást és a nyomás változását, és így a saját helyzetét is.

harcsa

oldalvonal

a külső vízmozgás a csőben lévő folyadék mozgását idézi elő

apro nyílások a külvilág felé

bajuszszálak (tapintó- és ízlelőszervek)

idegvégződések érzékelik a folyadék mozgását

Timpanális szerv Hangérzékelő szerv bizonyos rovarok (pl. szöcskék) potrohán vagy lábán, illetve egyes szárazföldi gerincesek* (pl. békák) fején. Légzsákból ál l , amelyet vékony szövetréteg takar. A szervben lévő rostok a magas frek-

a fej oldalán lévő timpanális

iWL. szerv venciájú hang­rezgésekre érzékenyek.

Sztatociszta Számos vízi gerinctelen* állat (pl. medúzák) testében lévő egyensúlyérző szerv. Kis tömlőből ál l , amelyben sztatolitok (pl. homokszemcsék) találhatók. Amikor az állat helyzete megváltozik, a szemcsék e lmoz­dulnak, és ingerlik az érzékelősejteket.

Billér A legyek módosult hátulsó szárnypárja, amely a repülés közbeni egyensúlyozás szerve.

Összetett szem A legtöbb rovar és néhány más ízeltlábú* (pl. rákok) látószerve. Számos (akár több száz) önál ló látóegységből (ommatidiumból) ál l . A z ommatidium külső lencséje egy átlátszó pálcára, a rhabdomra vetíti a fényt, amelyet fényérzékeny sejtek vesznek körül.

összetett szem

facetta (egy lencserendszer felszíne)

Ilyen mozaikképet lát egy virágról az összetett szem

pigmentsejt*. rhabdom fényérzékelő lencserend­sejt szer

A z ommatidiumok mindegyike kissé más szög­ből látja a tárgyat, ezért más fényintenzitást vagy színt érzékel. A z agy ezekből az egyedi képekből mozaikképet rak össze. Ez megfelel az állat igényeinek, de nem olyan éles, mint az emberi szem által felfogott kép

biliérek

Kommunikáció

Ferómon Minden olyan kémiai anyag, amely választ vált ki a faj más egyedeiben. Ilyenek pl. a rovarok nemi csalogatóanyagai.

Ciripelés Testrészek összedörzsölése, amely éles hanggal jár, általában a másik nemű egyed figyelmének felkeltése cél jából. A tücskök a szárnyuk szélével cir ipelnek.

Alsó gégefő A z énekesmadarak hangképző szerve, amely a gégéhez* hasonlít, de a légcső tövénél helyezkedik el .

* Gerinctelenek 113; gerincesek 113; gége 70; ízeltlábúak, kétéltűek 113; kutikula 38; pigmentek 27.

Látás

béka

légy

ommatidium

vastag, átlátszó kutikula*

kristály-kúp

A Z Á L L A T O K S Z A P O R O ­D Á S A ÉS F E J L Ő D É S E A szaporodás az új élőlény létrehozása. A legtöbb állat ivaros szaporodással* szaporodik, vagyis a női ivarsejt, a petesejt egyesül a hímivarsejttel, a spermiummal. A z alábbiakban az állatok sza­porodási folyamatával kapcsolatos fontosabb kifejezésekkel ismerkedünk meg.

Elevenszülő Olyan állatokra alkalmazott kifejezés, ame­lyeknél mind a hím- és a női ivarsejtek egyesülése (a megtermékenyítés), mind az embrió* fejlődése a nőstény testén belül zajl ik (ekkor belső megtermékenyítésről beszélünk), az utód pedig elevenen születik.

Tojásrakó Olyan állatokra alkalmazott kifejezés, ame­lyeknél az embrió* fejlődése az anya által lera­kott tojásban (petében) zajl ik. Bizonyos esetek­ben (pl. a madaraknál) a hím- és a női ivarsejt a nőstény testén belül egyesül (belső megter­mékenyítés), és a tojás már tartalmazza az embriót. Máskor (pl. sok halnál) a sok lerakott

pete csak petesejtet (női ivarsejtet) tartalmaz, ame­

lyekre a hím spermi­umokat (hímivar­sejteket) bocsát rá (külső megter-

(mékenyítés).

' Tojásból kikelő ausztráliai

tajpánok. A legtöbb kígyó tojásrakó

Tojások és peték Tojásnak az olyan petesejteket nevezzük, amelyekben sok tartalék tápanyag (szik) található (pl. a madarak, a hüllők* és a cápák tojása). A z ilyen tojás nagymértékben elszigeteli az embriót* a külvi lágtól; a tojás kemény héján csak gázok haladnak keresztül (a salakanyagok a tojásban maradnak). A sok szik lehetővé teszi, hogy a kikelő állat elég fejletten lásson napvilágot. A peték (pl. a halak ikrái) csak kevés sziket tartalmaznak, és a faluk lágy, ezért gázok, víz és salakanyagok is áthaladnak rajta. A petéből kikelő fiatal állat nem nagyon fejlett.

Tojás metszete

Sárgája (foszforban és zsírban gazdag). Az embrió fokozatosan felszívja a környező szikzacs­kóval együtt (az emberi embrión látható a szikzacskó maradványa)

Fehérje. A tojásfe­hérje vizet és fehér­jéket biztosít ,

Amnion. Vékony szövetréteg, amely az amnionüreget határolja, ez pedig magzatvizet tartalmaz

tojáshéj

jégzsinórok. A fehér­jében talál­ható csavart szalagok, amelyek a rázkódástól védik a sárgáját és az embriót

Húgyhártya. Sok véreret tartalmaz, amelyek gázokat szállítanak az embrió és a külvilág között. Az emberi fejlődés korai szakaszában is megtalálható

oxigén be szén­dioxid ki

madár embriója*

A héjon és a légudvaron át gázcsere folyik

* Embrió 92; ivaros szaporodás 92; hüllők 113.

Újszülött . malacok szopnak. ' A sertés elevenszülő állat

Tojásból kikelő kiscsibe

Petevezeték A nőstény testében lévő cső, amelyen át pete­sejt (női ivarsejt) távozik a külvilágba. Egyes állatoknál (pl. a madaraknál) a petesejt kifelé haiadtában termékenyül meg (lásd tojásrakók)

Tojócső Számos nőstény rovar teste végéből kinyújtható szerv, amely a peték lerakására szolgál. Sok esetben hosszú és hegyes, így át lehet vele szúrni a növényi vagy állati szöveteket.

Spermatéka A spermiumok (hímivarsejtek) tárolá­sára szolgáló üreg a nőstény állatban. Előfordul számos gerinctelennél* (pl. rovaroknál) és néhány gerincesnél* (pl. a gőtéknél). A nőstény felveszi a spermiumokat, és addig tárolja őket, amíg a petesejtjei (a női ivarsejtek) fel nem készülnek a megtermékenyítésre.

Egyes hímnős (hím- és női ivar szervekkel egya­ránt rendelkező) állatokban (pl. a földigilisztában) spermatéka talál­ható. Az egyedek párzás közben „kicserélik" a spermiumaikat

Átalakulás (metamorfózis) Bizonyos állatok növekedése és fejlődése olyan közbülső alakokon megy át, amelyek nagyon különböznek a felnőtt állattól. A z ilyen változások sorozata a metamorfózis, melynek során a fiatal állat részleges vagy teljes átalakulással kifejlett egyeddé válik.

Teljes átalakulás (a pete és a kifejlett állat között két külön­böző szakasz van). Az így fejlődő rovarokat (pl. a lepkéket) endopterigótáknak nevezik.

Az Európa déli részén élő hím és a nőstény tarkalepke párosodik. A nőstény egy növényre rakja a petéit.

A petéből lárva kel ki. Sokféle neve lehet, pl. pajor (bogarak), nyű (legyek), hernyó (lepkék). Növekedés közben többször leveti a bőrét (a folyamat neve vedlés, és minden ízeltlábúra* jellemző)

Az utolsó vedlés (lásd a lárvánál) a bábot eredményezi. A báb bőre kemény védőréteget képez. Bizonyos lepkék bábját selyemből szőtt gubó is védi

A báb kemény bőre felhasad, és kibújik az imágó (kifejlett rovar). Az imágó párt keres, és a szaporodási ciklus megismétlődik.

Valamennyi rovar, sok tengeri gerinctelen* (pl. rákok) és a legtöbb kétéltű* (pl. a békák) átmegy valamilyen fokú átalakuláson (a közbülső formákra példa a lábatlan ebihal, amely a békák lárvája). A z alábbiakban látható a rovarok átalakulásának két formá­ja, a teljes és a nem teljes átalakulás.

Nem teljes átalakulás (fokozatos fejlődés szakaszokban). Az így fejlődő rovarokat (pl. a sáskákat) exopterigótáknak nevezik.

nimfa

A petéből nimfa kel ki, amely a kifejlett rovar kicsinyített mása. A hasonlóság azonban csak külsődleges, hiszen pl. az állatnak eleinte nincs szárnya, és sok belső szerve is hiányzik.

A nimfa számos vedlésen esik át (lásd a lárvánál). Minden alkalom­mal új szervek jelennek meg.

régi bőr

Az utolsó vedlés után kibújik az imágó (kifejlett rovar)

* Gerincesek, gerinctelenek, ízeltlábúak, kétéltűek 113. 49

A C S O N T V Á Z A z emberi csontváz több mint 200 csontból álló szerkezet, amely megtámasztja és védi a belső szerveket (a zsigereket), és tapadási felületet biztosít az izmoknak.

Koponya A z agyat és az arc szerveit védő tok. A z agykoponya és az arckoponya csontjaiból ál l , amelyek varratok men­tén kapcsolódnak össze. A felső áll­csont például két csontból nőtt össze.

Koponya varrat (ahol a cson­tok érintkeznek)

szemüreg

felső állcsont

állkapocs (egytengelyű ízülettel kapcsolódik)

Mellkas A mellkas 12 bordából, a hátcsigolyák­ból és a szegycsontból ál l . A bordák por­cos* szalagokkal (bordaporccal) kap­csolódnak a szegycsonthoz, de csak az első 7 pár kapcsolódik közvetlenül. A z utolsó 5 pár borda neve álborda. A felső 3 ezek közül közvetetten csatlakozik a szegycsonthoz - bordaporcuk a 7. bor­dapárhoz kapcsolódik. A legalsó 2 pár borda neve lengőborda; ezek csak a hátcsigolyákhoz kapcsolódnak.

Mellkas

bordaporc (lehetővé teszi a mellkas kiterjedését és összehúzódását a légzés során) szegycsont

borda

hátcsigolyák

álbordák

lengőborda

A csontváz részei

A nyakat 7 nyakcsigolya támasztja meg. Az első kettő az atlasz (fejgyám) és a forgó

koponya

állkapocs

kulcscsont

lapocka

felkarcsont

singcsont (a kisujj felőli

Farkcsont. 4 összenőtt fark­csigolya alkotja a keresztcsont alatt

Medenceöv. Mindkét fele 3 csontból áll: ezek a csípőcsont, a szeméremcsont és az ülőcsont

Az 5 kereszt­csonti csigolya a gerincoszlop alján kereszt­csonttá nőtt össze

oldalon)

kéztőcsontok (együttes nevük kéztő)

1 kézközépcsohtok (együttes nevük kezközép)

combcsont

térdkalács

lábtőcsontok (együttes nevük lábtő)

ujjpercek (az ujjak csontjai)

sípcsont

szárkapocscsont

lábközépcsontok (eavüttes nevük lábközép)

* Egytengelyű ízület 52; porc 53.

Az 5 ágyék­csigolya a hát alsó részén található

50

bordák

a bordák í 2 hátcsigolyához kapcsolódnak -

szegycsont

Gerincoszlop Összesen 33 csigolyából álló hajlékony csontlánc, amely védi a gerincvelőt*, meg­támasztja a fejet, és ízesülést biztosít a medenceövnek és a mellkasnak.

gerincoszlop •

mellkas

csigolya

Csigolyák A gerincoszlopot alkotó 33 csont. A z átlagos csigolya köz­pontja a csigolyatest, amelyhez csigolya­nyúlványok kapcsolód­nak. A csigolya közepén kerek csigolyalyuk lát­ható; a csigolyalyukak összessége a gerinc­csatorna, amelyben a gerincvelő* fut.

Átlagos csigolya (hátcsigolya) felülnézetben

Csigolyaív. Rövid összekötő darab

csigolyatest

Felső ízületi nyúlványok. A felül lévő csigolyával ízesülnek

Harántnyúlvány. Izomtapadási hely

csigolyalyuk

Alsó ízületi nyúlványok (itt nem láthatók). Az alul lévő csigolyával ízesülnek

haránt­nyúlvány

Tövisnyúlvány. Izomtapadási hely

Átlagos csigolya (hátcsigolya) oldalnézetben

csigolyák közötti rés

csigolya

borda kapcsolódási helye

csigolyatest

porckorong

gerinccsatorna

gerincvelő*

A csigolyák szerkezete A különböző csigolyák neve a szemben lévő oldalon látható. A felső 24 csigolya mozgatható, mivel porckorongok kapcsol­ják össze őket. Szerkezetük a fenti leírásnak megfelelő, kivéve a két legfelsőt, az atlaszt (fejgyámot) és a forgót. A z atlasz (az első csigolya) különleges ízülettel kapcsolódik a koponyához, amely lehetővé teszi a fejbiccentést. A forgón egy „pecek" talál­ható, amely a fejgyámba illik. A z így alko­tott forgóízület lehetővé teszi a fej forgó mozgását.

* Gerincvelő 74; ízületi szalagok 52.

Atlasz (felül­nézetben) ide illik a

• fognyúlvány

szalag*

fognyúlvány Forgó (felül­nézetben)

51

C S O N T O K ÉS Í Z Ü L E T E K

A csontok gyakran ízületekkel kap­csolódnak egymáshoz. Vannak rögzített ízületek, amelyek nem teszik lehetővé a mozgást; ilyenek pl . a koponya varratai*. Legtöbbjük azonban mozgatható, és nagy hajlékonyságot kölcsönöznek a test­nek. Ezen az oldalon a leggyakoribb típusaik láthatók. Hengerízületek Más néven egytengelyű ízületek. Működésük az ajtópántokéhoz hasonlít: csak egy síkban történő mozgást tesznek lehetővé. Ilyen pl . a térdízület.

Hengerízület (térdízület)

térdkalács*

combcsont*

sipcsont

Csúszóízü letek Más néven kéttengelyű ízületek. Két vagy több lapos felület siklik egymáson, ami nagyobb mozgékonyságot biztosít, mint az egytengelyű ízület. Ilyen pl. a csukló ízülete.

kéztőcsontok*

sima felületek csúsznak egymáson Gömbízületek

Más néven háromtengelyű ízületek. A leg­mozgékonyabb ízületek. A mozgatható csont gömb alakú vége beleil l ik a rögzített csont mélyedésébe. A mozgatható csont foroghat, vagy több irányba mozoghat.

Kötő- és támasztószövet

A testben sokféle kötő- és támasztószövet található. Védik és összekötik a sejteket vagy a szerveket. Alapjuk az élettelen sejt közötti ál lomány, amelyben eloszlanak a sejtek. A közöttük lévő különbség a sejt közötti ál lományon alapul. A z ízületekben számos típusuk fordul elő, és maga a csont is támasztószövet. Valamennyien fehérjeros­tokat tartalmaznak, amelyek lehetnek nem nyújthatók (kollagénrostok) vagy nyújthatók (elasztinrostok).

A z ízület különféle szövettípusai a vérel­látástól függően gyógyulnak. A csontban van­nak vérerek, ezért ha lassan is, de jól gyó­gyul. A porcban nincsenek vérerek, ezért nehezen gyógyul.

Csonthártya Vékony, rugalmas kötőszövetréteg. Minden csont felületét körülveszi, kivéve az ízületeket, ahol porc helyettesíti. Csontképzősejteket tartalmaz, amelyekből a növekedéshez és a gyógyuláshoz szükséges csontsejtek alakulnak ki.

Szalagok A z ízületek csontjait összetartó kötőszöveti szalagok. (Sok más szervet is hasonló szalagok tartanak a helyükön.) Legtöbbjük nem nyújtható, bár a csigolyák* közöttiek nyújthatók.

Szinoviális tok Síkosító folyadékot (ízületi nedvet) tartalmazó rugalmas zsák, amelyet nyújtható kötőszövet borít. A legtöbb mozgatható ízületben (pl. a térdben) ilyen tok található a csontok között. A z ilyen ízületeket szinoviális ízületeknek nevezik.

* Combcsont, kéztőcsontok, medencecsont, térdkalács 50; csigolyák 51; sípcsont 50; varratok 50 (koponya).

Csúszóízü letek (a kéztőcsontok* között)

2552

medencecsont* Gömbízület (medenceízület)

mélyedés

lekerekített vég

combcsont*

vérér a Havers- \ csatornában

lakúna csontsejttel

Volkmann-csator-na (kívülről befelé tartó vér­erekkel)

Csontszövet Nem nyújtható kötőszövet, amelyet foszfor- és kalciumvegyületek tömege keménnyé és ellenállóvá tesz. A z élő csontsejtek az élettelen anyag apró üregeiben (lakúnáiban) találhatók. A csontszövetnek két típusa van: a szivacsos és a tömör csontszövet.

Szivacsos csontszövet A rövid és/vagy lapos csontok­ban (pl. a szegycsontban) talál­ható csontszövettípus, és a hosszú csontok (pl. a comb­csont) végét is ez alkotja. Lapos

lemezek (csontgerendák) zegzu­gos hálózatából ál l , amelyek

üregét vörös csontvelő tölti ki.

Tömör csontszövet Minden csont külső részét ez a szövet építi fel. Kevesebb üreg van benne, mint a szivacsos csontszövetben. Csontlemezek koncentrikus rétegeiből ál l , amelyek a Havers-csatornákat veszik körül. Ezekben vérerek és idegek futnak a csontsejtekhez.

Csontvelő Lágy szövet, amelynek két típusa van. A vörös csontvelő, amely a szivacsos csontszövetben található, rengeteg vörösvérsejtet (és valameny-nyi fehérvérsejtet) hoz létre. A sárga csontvelő zsírraktár, amely a hosszú csontok üregében, a velőüregben található.

Inak Nem nyújtható kötőszöveti sza­lagok, amelyek az izmokat a cson­tokhoz kötik. A z izom körüli pólya folytatásai.

Porcszövet Nem nyújtható kötőszövet. Egyes ízületekben (a porcos ízületekben) ez a fő párnázóréteg a csontok (pl. a csigolyák*) között. A szinoviális ízületekben a csontok végét borítja, és ízületi porc a neve. A z orr végét és a külső fület is porc alkotja. A fiatal vázelemek is porcból állnak, de hamarosan csonttá alakulnak, mivel ásványi anyagok rakódnak beléjük (ez a folyamat a csontosodás).

Csontok és kötőszövet a térdízületben

térdkalács* (csonthártyával borítva)

* Combcsont, sípcsont, szárkapocscsont, szegycsont 50; csigolyák 51.

ízületi porc

sípcsont* (csonthártya val borítva)

szárkapocscsont* (csonthártyával borítva)

csonthártya

53

ízületi szalag

combcsont* (csonthártyával borítva)

zsírszövet

szinoviális tok

ín

csontgerendák a szivacsos csontszövetben (vörös csontvelőt tartalmaz)

csontlemezek

a középdarab kezdete

combcsont* (hosszú csont)

tömör csontszövet velőüreg (sárga

csontvelőt tartal­maz)

csonthártya

A Z I Z M O K A z izmok különleges, nyújtható szövetből (izomszövetből) ál ló szervek, amelyek az egész testben megtalál­hatók. Lehetnek akaratlagos (tudatunkkal befolyásolható) és akaratunktól független (tudatunkkal nem befolyásolható) izmok. Ezen az oldalon az izmok főbb típusai láthatók.

Antagonista izompárok Csaknem minden izom ilyen párokba ren­deződik. A pár tagjai egymással ellentétes irányban működnek. Egy adott mozdulat során a mozdulatot előidéző összehúzódó izom az agonista, az ugyanakkor elernyedő izom az antagonista izom.

Antagonista izompár (kétfejű és háromfejű karizom) működése

Az izmok típusai

Vázizmok A csontokhoz kapcsolódó izmok, amelyek együttes vagy egymás utáni öszehúzódása moz­gatja a testrészeket. Valamennyien akaratlagos izmok (lásd a bevezetőt), és harántcsíkolt izom­szövetből állnak (lásd a túloldalon). Egyeseket a helyzetük, alakjuk vagy méretük, másokat a működésük szerint nevezünk e l ; pl . a hajlítóizmok behajlítják a végtagot egy ízület­nél, a feszítőizmok pedig kiegyenesítik azt.

Szívizom A szív falát felépítő izom. Akaratunktól függetlenül működik (lásd a bevezetőt), és szívizomszövetből áll (lásd a túloldalon).

Zsigeri izmok A belső szervek (pl. a bél és a vérerek) falában találhtaó izmok. Akaratunktól függetlenül működnek (lásd a bevezetőt), és simaizom­szövetből állnak (lásd

a túloldalon).

Amikor a kar behaj­lik, a kétfejű karizom az agonista, a háromfejű karizom az antagonista

kétfejű — karizom

háromfejű karizom ~

kétfejű karizom

. háromfejű karizom

inak* orsocsont*

Amikor a kar kiegyenesedik, a kétfejű karizom az antagonista, a háromfejű karizom az agonista

Az arc 12 vázizmot tartalmaz, amelyek a bőrhöz kapcsolódnak' Mozgásuk idézi elő az arckifejezés változását

vázizmok

felkarcsont*

singcsont*

lapocka*

* Felkarcsont, lapocka, orsócsont, singcsont 50; inak 53.

Az izomszövet szerkezete

A test különböző izmai különféle típusú izomszövetből épülnek fel. A z izom­szövetet vérerek hálózzák be, amelyek energiát adó tápanyagokat szállítanak valamint idegek, amelyek működésre késztetik az izmokat.

Harántcsíkolt izomszövet Ez az izomszövet építi fel a váz­izmokat. Hosszú sejtekből (izom­rostokból) ál l , amelyek együtt izom nyalábokba rendeződnek. A rostok mikroszkóp alatt csíkosnak lát­szanak, és apró, megnyúlt hengerekből (miofibril-lumokból) épülnek fel. A z idegi utasítások hatására ezek húzódnak össze. A miofibri l lumok egymással összekapcsolódó f i lamentumokból (miofila-mentumokból) állnak, amelyek két típusát kétféle fehérje alkotja: az aktin (vékony fila mentumok) és a miozin (vastag f i lamen-tumok). A z izom összehúzódásakor a fi la-mentumok egymás mellett elcsúsznak.

Harántcsíkolt izomból felépülő vázizom

az izom külső • rétege (epimysium.

kötőszövettel (perimysium) körülvett izomnyaláb

filamentumok

hártyával (szarkolemma) körülvett izomrost

Szívizomszövet Különleges harántcsíkolt izomszövet, amely a szív izomzatát építi fel. Ál landó, ritmikus összehúzódásait egy olyan szövetterület jelei idézik elő, amelyek elektromos impulzusokat keltenek. Más idegimpulzusok csak gyorsítják vagy lassítják a szívverés ütemét.

(elernyedt)'

(összehúzó dott)

miozin filamentumok

aktin filamentumok

a filamentumok elcsúsznak egymás mellett

Simaizomszövet Ez az izomtípus építi fel a zsigeri izmokat. Rövid, orsó alakú sejtekből ál l . Összehúzódásá­nak módja nem pontosan ismert, de aktint és miozint tartalmaz, és idegek befolyásolják.

A mozgás irányítása

A legtöbb izom mozgását a testen végigfutó idegek impulzusai váltják ki. Erről további információ a 8 0 - 8 1 . oldalon olvasható.

Izomorsó Izomrostok csoportja (lásd a harántcsíkolt izomszövetet), amely köré egy érzékelő idegsejt (érző neuron*) végrostjai tekerednek. A végrostok a fő idegrost (dendron*) részei. A végrostok impulzusokat küldenek az agyba, így „tájékoztatják" azt az izmok állapotáról. Az agy ennek hatására kidolgozza a további akcióhoz szükséges változásokat.

Mozgató véglemez A z a pont, ahol az „utasítást szállító" idegsejt (mozgató neuron*) végrostjai találkoznak az izomrosttal (lásd a harántcsíkolt i zom­szövetet). A végrostok az egyik főág (axon*) ágai. Ez idegimpulzusokat szállít, amelyek öszehúzódásra késztetik az izmot. Minden impulzus meg­kettőződik, és lefut mindegyik ágon, így az egész izom sokszoros impulzust kap.

mozgató véglemez

* Axon 76; dendron 76 (dendritek); érző neuron, mozgató neuron 77.

mozgató neuron* axonja*

miofibrillum

A F O G A Z A T A fogak darabolással és rágással előkészítik a táplálékot az emésztésre. A fogak a felső állcsontban és az állkapocsban ülnek, amelyeket lágy szövet (íny) burkol. A z embernek élete során két fogkészlete van: egy időleges, amely 20 tejfogból, és egy állandó, amely 32 maradandó fogból áll .

A fog részei

Korona A fognak az ínyből kiemelkedő része. Zománc borítja. Ez az a rész, amely a legjobban ki van téve a károsodásnak és a fogbetegségeknek.

Gyökér A fog ezzel a részével rögzül a csontba. A metszőfogaknak és a szemfogaknak egy, a kisőrlőknek egy vagy kettő, a nagyőrlőknek kettő vagy három gyökere van. A fogakat a gyökérhártya rostjai tartják a helyükön. E rostok egyik vége a csonthoz, a másik vége a cementhez rögzül. Szerepük a fogakra nehezedő feszítés, nyomás semlegesítése.

Dentin A fog belsejében a második réteget alkotó sárgás anyag. Nem olyan kemény, mint a zománc, de ahhoz hasonlóan sok vonatko­zásban a csonthoz hasonlít. Kollagénrostokat* és citoplazmafonalakat* is tartalmaz. Ezek a fogbélüregben lévő fogbélsejtekből indulnak ki.

Fognyak

A fognak a korona és a gyökér közötti része.

Zománc Csonthoz hasonló anyag, bár annál keményebb (a test legkeményebb része). Élő sejtek nincsenek benne. Apatit (kalciumot, foszfort és fluort tartalmazó ásvány) kristályaiból ál l . Cement Csonthoz hasonló anyag, de nem olyan kemény, mint a zománc. Vékony réteget képez a gyökér felszínén, és a gyökérhártyá­val kapcsolódik a csonthoz.

Fogbél üreg A fog központi része, amelyet dentin vesz körül. Lágy szövet (fogbél) tölti ki, amely vér­ereket és idegeket tartalmaz. Ezek a gyökér alapján lépnek be, és a gyökércsatornán át futnak az üregbe. A vérerek tápanyagokat és oxigént szállítanak az élő szövethez, az idegvégződések pedig fájdalomérző receptorok*.

* Otoplazma 10; fájdalomérző receptorok 83; kollagén 52 (kötőszövet).

véső alakú korona

zománc

íny •

fognyak

dentin

cement

ideg

fogbél

cement egyszerű gyökér

vékony hajszálerek

gyökér-\ csatorna

gyökér

dentin

fognyak

zománc

korona

metszőfog

nagyőrlő

íny

fogbél

A fogak fajtái

Metszőfogak Éles, véső alakú fogak. Feladatuk a harapás és a vágás. Egy gyökerük van. Mindkét állkapocsban 4 található belőlük, a száj elülső részén.

Szemfogak Kúp alakú fogak, amelyek a táplálék tépését szolgálják. Mindkét állkapocsban 2 található belőlük, a metszőfogak mellett. Hegyes csúcsuk és egy gyökerük van. Sok emlősnél hosszúak és hajlottak.

Kisőrlők Tompa, széles fogak, amelyek feladata a rágás és az őrlés. Csak a maradandó fogazatban találhatók. Mindkét állkapocsban 4 található belőlük, 2 - 2 mindegyik szemfog mögött. Két éles csúcsuk és egy gyökerük van, kivéve a felső első kisőrlőket, amelyeknek kettő.

Maradandó fogazat

középső metszőfogak

oldalsó metszőfogak-

szemfogak

első kisőrlők

-második kisőrlők

- első nagyőrlők -

• második nagyőrlők

Metszőfogak (8 időleges metszőfogat pótolnak)

harmadik nagyőrlők - (bölcsesség fogak) -

Kisőrlők (8 időleges kisőrlőt pótol­nak)

Nagyőrlők Tompa, széles fogak, hasonlóak a kisőrlőkhöz, de nagyobb a rágófelszínük, amelyen négy csúcs található. Csak a maradandó fogazatban találhatók. Feladatuk szintén a rágás és az őrlés. A z alsóknak kettő, a felsőknek három gyökere van. Mindkét állkapocsban 6 nagy­őrlő helyezkedik e l , 3-3 a kisőrlők mögött. A leghátsókat bölcsességfogaknak nevezik.

Szemfogak (4 időleges szemfogat pótolnak)

Nagyőrlők (a hsőrlők mögött jelennek meg, de csak a maradandó fogazatban)

Bölcsességfogak Négy nagyőrlő (sorban a harmadik) a fogsor végén. Utolsóként jelennek meg, amikor az egyén már felnőtt (innen ered a nevük). Néha nem marad hely számukra, i lyenkor nem búj­nak elő, hanem a csontban maradnak. Egyes embereknek egyáltalán nincs bölcsességfoga.

metszőfog

egyszerű véső alakú gyökér korona

szemfog

egyszerű gyökér

• metszőfog felső első kisőrlő

nagyőrlő

három gyökér

négy csúcs

bölcsességfog

szemfog nagyőrlő

két gyökéi

két csúcs

felső első kisőrlő

A V É R A vér létfontosságú testfolyadék, amely vérplazmából, vérlemezkékből, vörösvérsejtekből és fehérvérsejtekből ál l . A felnőtt ember vérmennyisége mintegy 5,5 liter, amely a vérkerin­gésben* - a vérereknek nevezett csövek rendszerében - mozog. A vér részt vesz a hőszabályozásban, és fontos anyagokat szállít a plazmájában. A z elpusztult vérsejtek állandóan pótlódnak a vérképzés folyamatában.

A vér alkotórészei

Vérplazma A vér sejtes elemeit tartalmazó halvány folyadék (mintegy 90%-a víz). Oldott tápa­nyagokat visz a testi sejtekhez, elszállítja a kiválasztott salakanyagokat és a szén-dioxidot, szállít antitesteket a fertőzések ellen, valamint enzimeket* és hormonokat*, melyek a test­folyamatokat befolyásolják.

fehérvérsejt

Vérlemezkék Nagyon apró, korong alakú, sejtmag* nélküli sejttöredékek, amelyek a vörös csontvelőben* képződnek. A sérülések környékén gyülekeznek, ahol fontos szerepük van a véralvadásban.

Fehérvérsejtek Nagy, színtelen sejtek, amelyeknek lényeges a szerepe a szervezet védekezésében. Több fajtájuk van. A limfociták például a nyirokszövetben* képződnek, és a nyirok­rendszerben, illetve a vérben találhatók. Antitesteket termelnek. A monociták a vörös csontvelőben* képződnek. A fagocitózis* révén „ lenyel ik" az idegen sejteket (pl. a bak­tériumokat). Egyesek közülük (a makrofágok) elhagyják a vérereket. Vagy a szövetekben mozognak (vándorló makrofágok), vagy egy szerven (pl. nyirokcsomón*) belül maradnak (hisztiociták).

TÜDŐ

vörösvérsejtek oxigénnel

vörösvérsejtek oxigén nélkül

A TEST TÖBBI RÉSZE

limfocita

különféle antitestek

Vörösvérsejtek Más néven vörösvértestek. Vörös, korong alakú, sejtmag* nélküli sejtek. A vörös csontvelő* ter­meli őket. Hemoglobint (vastartalmú, sötétvörös vegyületet) tartalmaznak. Ez a tüdőben oxigén­nel egyesül, és oxihemoglobinná válik, amely élénkvörös színt ad a vérnek. A vörösvérsejtek diffúzió* útján adják le az oxigént a testi sejteknek, majd a hemoglobinnal visszatérnek a tüdőbe.

monocita

baktérium -1 álláb*

bekebelezett baktérium

* Diffúzió 101; enzimek 105; fagocitózis 40 (álláb); hormonok 108; sejtmag 10; nyirokcsomók, nyirokrendszer 65; nyirokszövet 65 (nyirokszervek); vérkeringés 60; vörös csontvelő 53.

vörös-vérsejtek-

vérlemezkék

vérplazma

_ vörös- _ vérsejtek

ABO vércsoportok A vér osztályozásának fő módja. A z A vér­csoportú emberekben A antigén található a vörösvértesteken (és antl-B antitest a vér­plazmában). A B vércsoportúakban pedig B antigén és anti-A antitest. A z AB vércsoportú emberekben mindkét antigén megtalálható, de egyik antitest sem. A 0 vércsoportúakban egyik antigén sincs, viszont mindkét antitest megvan.

Rhesus- faktor vagy Rh-faktor A második legfontosabb vércsoportrendszer az ABO után. Azok az emberek, akiknek a vörösvértestjein Rh-antigén található, Rh-pozitívok. Akiknél ez nincs, azok Rh-negatívok. A z ő vérük nem tartalmaz anti-Rh antitesteket, de ezek azonnal termelődnének, ha Rh-pozitív vér kerülne a testükbe.

A szervezet védekezése

Antitestek A testfolyadékok (pl. a vérplazma) védőfehérjéi. A l imfociták (lásd a fehérvérsejteknél) termelik őket, hogy elpusztítsák a testbe került antigéneket. M inden antigén ellen más-más antitest termelődik, amelyek különbözőképpen hatnak. A z antitoxinok semlegesítik a mérgeket. Hozzákapcsolódnak a méreg molekuláihoz, és antigén-antitest komplexet képeznek. A z agglutininek hozzátapadnak a baktériumok­hoz, a l izinek pedig megölik őket úgy, hogy feloldják a sejthártyájukat.

méreg

antitestek

2. Antigén-antitest komplex

antrtoxin (antitest)

3. Összetapadt baktéri­umok (és antigének)

agglutinin (antitest)

antigén

4. Lizin (antitest)

lebomló ' baktériuml

Antigének Olyan anyagok (főleg fehérjék), amelyek antitestek termelődését váltják ki. A z antitestek harcolnak ellenük. A z antigének a baktériumok és a vírusok részei, vagy az általuk kiválasztott mérgek lehetnek. A z AB0 vércsoportrendszer antigénjei és antitestjei (lásd fent) a születéstől fogva jelen vannak a testben. Antitestjeik készek arra, hogy védekezzenek az idegen vércsoport-antigének el len.

Véralvadás Rugalmas tömeg (alvadék) kialakulása a vérből egy sérülésnél. Először a vér­lemezkék és a sérült érfal egy vegyületet (tromboplasztint) szabadítanak fel. Ennek hatására a protrombin (a vérplazma egyik fehérjéje) trombinná alakul át, amely enz im* . A trombin hatására a fibrinogen (egy másik plazmafehérje) f ibrinné (rostos anyaggá) áll össze. E rostok hálózata alkotja az alvadék vázát.

sebből folyó vér-

lebomló vérlemezkék

a vérlemezkék trombo plasztint termelnek

a tromboplasztin aktiválja a protrombint

a protrombin trombinná alakul

a fibrinogen a trombin fibrinné aktiyaliaa alakul fibrmogent

az alvadék lebomlik, amikor az ér begyógyul

fibrinszálak kialakul az alvadék

Szérum Sárgás folyadék, amely fibrint nem tartal­mazó vérplazma. A megfelelő antitesteket tartalmazó szérum emberbe injekciózva bizonyos fertőzések elleni időleges immu­nitást biztosít.

* Enzimek 105. 59

vérér méreg

í. Baktériumok antigénnel

A V É R K E R I N G É S A keringési rendszer vérrel töltött csövek (vérerek) hálózata. A vér­ereknek három típusa van: verőerek (artériák), visszerek (vénák) és haj­szálerek (kapillárisok). A verőereket és a visszereket vékony szövetréteg (belhártya) bélel i , a hajszálerek fala pedig csak ebből ál l . A vér egy irány­ba haladását a szív pumpáló mozgása, a verőerek és visszerek falában lévő izmok, illetve a rendszerben csökkenő nyomás idézik elő (a folyadékok a magasabb nyomású helyről az ala­csonyabb nyomású felé áramlanak).

A fontosabb anyagok haladása a keringési rendszerben

TÜDŐ

MINDEN MÁS SZERV ÉS SZÖVET

MÁJ

EMÉSZTŐ-SZERVEK

verőerek, arteriolák, hajszálerek

hajszáelerek, venulák, visszerek

oldott tápanyagok

emésztett táplálék

raktározott táp­anyagok egy része

a testi sejtek által fel­használt tápanyagok egy része

a testi sejtek által felhasznált táp­anyagok és oxigén

oxigén

szén-dioxid

belélegzett oxigén, kilélegzett szén­dioxid

salakanyagok

átadott salakanyagok

Verőerek (artériák) Széles, vastagfalú vérerek, amelyek a szívtől elfelé szállítják a vért. Összességük az artériás rendszer. A fő verőerekből kisebbek (arteriolák) ágaznak ki, az utóbbiakból pedig hajszálerek. A tüdőverő­ereket* kivéve oxigénben dús (élénkvörös színű) vér halad bennük. A verőerekben oldott táp­anyagok és salakanyagok is szállítódnak, ame­lyeket a visszerek visznek a szívbe, majd onnan a verőerekbe. A verőerek az arteriolákon és a hajszálereken át a sejtekhez viszik a táplálékot, és a veséhez a salakanyagokat.

Verőér (artéria)

külső réteg

nyújtható rostos szövet

belhártya

Visszerek (vénák) Széles, vastag falú vérerek, amelyek a szív felé szállítják a vért. Összességük a vénás rendszer. A hajszálerek felől érkező kisebb visszerekből (venulákból) tevődnek össze. A bennük lévő bil lentyűk megakadályozzák, hogy a vér a nehézségi erő hatására visszafelé folyjon. A tüdővisszereket* kivéve szén-dioxidban dús (sötétvörös színű) vér halad bennük, amely a sejtekből a hajszálereken át érkező salakanyagokat is hordozza. A z emésztő­rendszer és a máj felől jövő visszerek oldott tápanyagokat is szállítanak. Ez a szívben a verőereknek adódik át. Visszér (véna) külső réteg

billentyű (a bemártva és a rostos szövet redője)

Hajszálerek (kapillárisok) Keskeny, vékony falú vérerek, amelyek az arterio-lákból (lásd verőerek) kiágazva bonyolult hálóza­tot alkotnak. A z oxigén és az oldott tápanyagok a falukon át kijutnak a sejtekbe, a szén-dioxid és a salakanyagok pedig bejutnak (lásd a szövetned­vet a 64. oldalon). A z emésztőszervek és a máj hajszálerei felveszik a tápanyagokat is. A hajszál­erek végül apró visszerekké (venulákká) egyesülnek.

hajszálér

egyetlen réteg (belhártya)

* Májkapuér 69 (máj); simaizomszövet 55; tüdőverőerek 63 (közös tüdőverőér); tüdővisszerek 63.

nyújtható rostos szövet

simaizom szövet*

VESE

SZÍV

simaizom szövet*

A fő verőerek és visszerek A fej, a szív és a tüdő fő

-vérereinek neve a 62. oldalon látható

jobb kulcscsont alatti verőér

jobb kulcscsont alatti visszér

jobb fejvisszér

jobb felkari verőér

jobb felkari visszér

alsó üres visszér

májverőér

májvisszér

májkapuvisszér

felső bélfodri visszér

felső bélfodri verőér

alsó bélfodri verőér

jobb veseverőér*

jobb vesevisszér* jobb nemi szervi verőér

jobb nemi szervi visszér

jobb közös csípővisszér

jobb közös csípőverőér

jobb combvisszér

jobb combverőér

jobb nagy lábvisszér

Ez a rajz vázlatos. A sárga körökkel jelzett szervek nem a megfelelő helyen vannak.

bal kulcscsont alatti verőér

bal kulcscsont alatti visszér bal fejvisszér bal felkari verőér bal felkari visszér aorta* hasüregi verőér gyomorverőér lépverőér gyomorvisszér

lépvisszér

alsó bélfodri visszér hasnyálmirigy-visszér

bal veseverőér*

bal vesevisszér* bal nemi szervi verőér

bal nemi szervi visszér

bal közös csípővisszér bal közös csípőverőér

bal combvisszér

bal combverőér

bal nagy lábvisszér

bal elülső sípcsonti verőér

bal hátsó sípcsonti verőér

* Alsó üres visszér 63; aorta 63; veseverőerek, vesevisszerek 72 (vese).

Jelmagyarázat

szív

tüdő

máj

gyomor

lép

nemi szervek (lásd a 88. oldalon)

vesék

belek

hasnyálmirigy

A SZÍV A szív izmos szerv, amely vért pumpál a vérkeringésen keresztül. (A szív és a vérerek együttesen a szív-érrendszert alkotják.) Kívülről a szívburoktömlő veszi körül, amely a szívburokból és az általa bezárt szívburoküregből ál l . Ezt az üreget kevés szívburokfolyadék tölt i ki. Maga a szív négy üregre tagolódik - két pitvarra és két kamrára, amelyeket vékony szívbelhártya bélel.

A szív üregei

Pitvarok A két felső üreg. A bal pitvar oxigénben dús vért kap (lásd a hemoglobinnál*) a tüdőből a tüdővisszereken keresztül. A jobb pitvar oxigénben szegény vért kap a testből a felső és az alsó üres visszéren keresztül. Ebből a vérből a sejtek már elhasználták az oxigént, és helyette szén-dioxidot tartalmaz.

a szív helyzete

Kamrák A két alsó üreg. A bal kamra a bal pitvarból kapott vért az aortába pumpálja. A jobb kamra a jobb pitvarból kapott vért a tüdőverőéren keresztül a tüdőbe juttatja.

Jelmagyarázat

jobb közös feji verőér -

jobb belső nyaki visszér

jobb külső nyaki visszér

jobb kulcscsont alatti verőér.

jobb kulcscsont alatti visszér

jobb felkar-fejvisszér

jobb tüdőverőér

felkar-fejverőér

jobb tüdővisszerek

felső üres visszér

jobb pitvar

jobb kamra

alsó üres visszér

bal közös feji verőér

bal belső nyaki visszér

bal külső nyaki visszér

bal kulcscsont alatti verőér

bal kulcsaont alatti visszér

bal felkar-fejvisszér

aorta

tüdőverőér

bal tüdőverőér

bal tüdővisszerek

bal pitvar

bal kamra

izmos fal

sövény (vastag válaszfal)

aorta

* Hemoglobin 58 (vörösvérsejtek).

oxigénben dús vér

oxigénben szegény vér

62

A fő verőerek és visszerek A szívciklus

Aorta A test legnagyobb verőere*. Oxigénben dús vért kap a bal kamrából, és a test felé továbbítja azt.

Tüdőverőér A jobb kamrából induló verőér*, amely oxigénben szegény vért szállít a jobb kamrából. A szív után nem sokkal bal és jobb tüdőverőérre ágazik, amelyek a megfelelő tüdőfélbe tartanak.

Felső üres visszér A két fő visszér* egyike. Oxigénben szegény vért szállít a test felső részéből a jobb pitvarba. A test felső részének összes visszere belé öml ik.

A szívciklus azoknak a történéseknek a sorozata, amelyek együttese teszi ki a szív egy összehúzódását. Ennek hangja a szívverés; a szív percenként átlagosan 70-et dobban. Először mindkét pitvar összehúzódik, és vért pumpál a megfelelő kamrába, amelyek elernyedve fogadják a vért. Ezután a pitvarok ernyednek el , és a kamrák húzódnak össze, hogy kilökjék magukból a vért. Egy üreg elernyedése a diasztolés fázis, az össze­húzódás a szisztolés fázis. A kamrai szisztolés fázis után rövid szünet következik, amelynek során minden üreg diasztolés (elernyedt) fázisba kerül. A különböző billentyűk, ame­lyek a ciklus során nyílnak és zárulnak, az alábbiakban láthatók.

Alsó üres visszér A két fő visszér* egyike. Oxigénben szegény vért szállít a test alsó részéből a jobb pitvarba. A test alsó részének összes visszere belé ömlik.

Tüdővisszerek Négy visszér*, amelyek oxigénben dús vért szállítanak a bal pitvarba. Két jobb tüdő-visszér érkezik a jobb tüdőfélből, és két bal tüdővisszér érkezik a bal tüdőfélből.

Félhold alakú billentyűk Két bi l lentyű, amely félhold alakú zsebeiről kapta a nevét. A z egyik az aorta billentyűje a bal kamra és az aorta között. A másik a tüdőverőér billentyűje a jobb kamra és a tüdőverőér között.

Pitvar-kamrai (PK-) billentyűk Két bil lentyű egy-egy pitvar és a neki megfelelő kamra között. A bal PK-billentyű kéthegyű billentyű, mivel két vitorlája vagy csúcsa van. A jobb PK-billentyű háromhegyű billentyű.

zárt zsebek a tüdő­verőér billentyűjében

nyitott zsebek az aorta billentyűjében

zárt vitorlák a bal PK-billentyűben

nyitott vitorlák a jobb PK-billentyűben

A szívciklus

1. A pitvarok szisztolés, a kamrák diasztolés fázisban

a jobb PK-billentyű nyitott

oxigénben szegény vér lép be a kamrába

a bal PK-billentyű nyitott

oxigénben dús vér lép be a kamrába

2. A pitvarok diasztolés, a kamrák szisztolés fázisban

a tüdőverőér billentyűje nyitott

a jobb PK-bil lentyű zárt

oxigénben szegény vér lép be a közös tüdőverőérbe

az aorta billentyűje nyitott

a pitvarok megtelnek

a bal PK-billentyű zárt

oxigénben dús vér lép be az aortába

* Verőerek, visszerek 60.

a tüdőverőér billentyűje zárt

az aorta billentyűje zárt

A legkisebb vérerek, a hajszálerek* azok, amelyek a legközvetlenebb kapcsolatban vannak a test sejtjeivel, de a sejteket magukat még ezek sem érik e l . A z általuk szállított tápanyagok és az oxigén a szövetnedwel jutnak el a sejtekhez. Ez az anyag összeköti a vérkeringést* a test elvezető rendszerével, a nyirokrendszerrel.

Szövetnedv Sejtek közötti folyadéknak is nevezik. A sejteket veszi körül. A hajszálerek* falán keresztül szivárog ki (főleg a nagy nyomású végükön, ahol kiágaznak az arteriolákból*). Lényegében fehér­jékben szegényebb vérplazmának* tekinthető. Oxigént és oldott tápanyagokat szállít a sejtekhez, és szén-dioxidot meg salak­anyagokat visz el onnan. A z utóbbi anyagok be­lépnek a hajszálerekbe (főleg az alacsony nyo­mású végükön, ahol venulákká* állnak össze).

A sejtek számára szükségtelen fehérje­molekulák túl nagyok ahhoz, hogy belépjenek a hajszálerekbe. Ezek a salakanyagok egy részével együtt a nyirokhajszálerekbe (lásd a nyirokereknél) jutnak, amelyeknek a fala könnyebben átjárható.

A nyirokrendszer

Anyagok mozgása a szövetnedvben

a szív felől hajszálér*

nyirokhajszálér

mellkasi nyirokvezeték

a mellkasi nyirokvezeték által levezetett terület

a szív felé

* Arteriolák 60 (verőerek); hajszálerek, vérkeringés 60; kulcscsont alatti visszerek 61; venulák 60 (visszerek); vérplazma 58

oxigént és tápanyagokat szállító szövetnedv szén-dioxidot és salakanyagokat szállító szövetnedv fehérjék és némi salakanyag

nyirok

sejtek

nyirokér

nyirokcsomó

a nyak felé

nyirokcsomók csoportja —

nyirokerek •

kulcscsont alatti visszerek*

a jobb fő nyirokvezeték által levezetett terület

nyirokcsomók csoportja a hónaljban

jobb fő nyirokvezeték

vér

A S Z Ö V E T N E D V ÉS A N Y I R O K R E N D S Z E R

Nyirokrendszer Csövek (nyirokerek) és kis szervek (nyirok­szervek) rendszere, amelynek fontos szerepe van a testfolyadékok megújulásában és a betegségekkel szembeni védekezésben. A nyirokerek szállítják a nyirkot a testben, és a visszerekbe* ömlenek. A nyirokszervek a betegségekkel harcoló sejtek forrásai.

Nyirok A nyirokerekben haladó folyadék. Limfocitákat (lásd a nyirokszerveket), a szövetnedvből felvett anyagokat (főleg hormonokat* és enzimeket*), valamint zsírrészecskéket (lásd a nyirokereket) tartalmaz.

Nyirokerek Vakon végződő csövek, amelyek nyirkot szállí­tanak a test minden részéből a nyak felé, ahol a nyirok a vérbe ömlik. Belhártya* béleli őket, és bil lentyűk akadályozzák meg bennük, hogy a nyirok a nehézségi erő hatására visszafelé folyjon.

A legvékonyabb nyirokerek a nyirok­hajszálerek. Ilyen a centrális nyirokér* is, amely zsírrészecskéket vesz fel (ezek túl nagyok ahhoz, hogy a véráramba lépjenek). A nyirokhajszálerek nagyobb erekké kap­csolódnak össze, amelyek végül két csővé egyesülnek. Ezek a jobb fő nyirokvezeték, amely a jobb kulcscsont alatti visszérbe ürül) és a mellkasi nyirokvezeték, amely a bal kulcscsont alatti visszérbe ömlik.

Nyirokszervek

A nyirokszervek a nyirokrendszerrel kapcso­latos szervek. Valamennyien hasonló szövet­típusból (nyirokszövetből) épülnek fel, és limfocitákat (a betegségek ellen küzdő fehérvérsejteket) termelnek.

Nyirokcsomók vagy nyirokmirigyek A nyirokerek mentén található apró nyirok­szervek. Gyakran csoportokban állnak (pl. a hónaljban). Ezek a limfociták termelésének fő színterei. Szűrőrendszert is tartalmaznak, amely csapdába ejti a baktériumokat és az idegen sejteket. Ezeket a hisztiociták* kebelezik be.

Lép A legnagyobb nyirok­szerv. A test bal oldalán a rekeszizom* alatt helyezkedik e l . Vörös­vérsejtek vésztartalé­kát raktározza, és fehérvérsejteket (hisztiocitákat*) is tartalmaz, amelyek elpusztítják a bakté­riumokat és az elöregedett vérsejteket.

Csecsemőmirigy A mellkas felső részében lévő nyirokszerv. Gyerekekben elég nagy; legnagyobb méretét a pubertáskorban* éri el , majd visszafejlődik.

Mandulák Négy nyirokszerv: egy garatmandula az orr hátulsó részén, egy nyelvmandula a nyelv tövénél, és két szájpadi mandula a száj hátulsó részében.

garatmandula

szájpadi mandulák

a lép helyzete

* Belhártya 60; centrális nyirokér 67 (vékonybél); enzimek 105; hisztiociták 58 (fehérvérsejtek); hormonok 108; kulcscsont alatti visszerek 61; limfociták 58 (fehérvérsejtek); pubertáskor 90; rekeszizom 70; visszerek 60.

szájpadi mandulák

nyelv­mandula

nyelv

A Z E M É S Z T Ő R E N D S Z E R

A z elfogyasztott táplálék végighalad az emésztőrend­szeren, és az emésztésnek nevezett folyamat során egyszerű, oldható vegyületekre bomlik le (lásd még a 110 -111 . oldalon). A z egyszerű vegyületek felszívódnak az emésztőrendszer körüli vérerekbe, és így a test sejtjei­hez jutnak. Ott energiát szolgáltatnak, vagy új szövetek felépítéséhez járulnak hozzá. E különféle folyamatokról lásd még a 102-107 . o ldalon. A z emésztőrendszer fő részei ezen a két o ldalon láthatók. A hasnyálmirigy és a máj (lásd a 69. oldalon) szintén fontos szerepet játszik az emésztésben. Ez a két fő emésztőmirigy*, amelyek emésztőnedveket* termelnek. az emésztőrendszer

helyzete

Emésztőcsatorna Nevezik még emésztőtraktusnak vagy bélcsatornának is. A z emésztőrendszer összes elemének gyűjtőneve. Hosszú cső, amely a szájnyílástól a végbél nyílásig (lásd a vastagbelet) húzódik. Nagy része a test alsó részében, a hasüregben, a másodlagos testüreg* belsejében helyezkedik e l . A bélfodor tartja a helyén, amely a hasüreg bélésének (a hashártyának) kettőzete.

Garat A száj hátsó része mögötti üreg, ahol a szájüreg és az orrüregek* találkoznak. A falat lenyelésekor a lágy szájpad (a száj hátsó részén lévő szövetlemez) lezárja az orrüregeket, a gégefedő* pedig lezárja a légcsövet*.

Nyelőcső A gyomorba vezető cső. A lenyelt táplálék egy darabja a falat.

lágy szájpad

garat

nyelőcső

légcső*

orrüreg*

kemény szájpad*

falat (lenyelt táplálék) a szájüregben

nyelv

a lágy szájpad lezárja az orrüreget*

a falat végighalad a garaton

a gégefedő lezárja a légcsövet*

Az emésztőcsatorna

nyelőcső

a záróizom gyuru alakú izom

a gyomorkapu záróizma

a gyomorszáj záróizma

gyomor

remesebéi •

vakbél

végbél

ampulla

patkóbél

éhbél

csípőbél

A vastagbél részei a remese­béi, a vakbél, a végbél és a végbélnyílás előtti ampulla

végbél­nyílás

kiöblösödések

A vékonybél részei a patkóbei, az éhbél és a csípőbél

* Emésztőnedvek 68 (emésztőmirigyek); gégefedő 70; kemény szájpad 79; légcső 70; másodlagos testüreg 37; orrüregek 79 (orr).

Gyomorszáj A nyelőcső és a gyomor közötti izmos gyűrű. Elernyedésekor kinyíl ik, és átengedi a falatot.

nyelőcső

gyomorszáj

a gyomor — keresztmetszete

Gyomor A z emésztőcsatorna legtágabb része, ahol az emésztés kezdeti szakaszai folynak. Bélésén redőzet húzódik, amely kisimul, ha a gyomor megtelik. Bizonyos anyagok (pl. a víz) a falán át felszívódnak a vérbe, de a félig emésztett táplálék (kimusz) nagy része a vékonybélbe (a patkóbélbe) jut tovább.

Gyomorkapu A gyomor és a vékonybél közötti izmos gyűrű. Elernyedésekor kinyíl ik, de csak akkor engedi át a falatot, ha az részben már megemésztődött.

Vékonybél A z emésztés fő helyszíne. Csavarodott cső, amelynek három része a patkóbél, az éhbél és a csípőbél. Apró „uj jak" (bélbolyhok) tömege nyúlik az üregébe a falából. A bél-bolyhokban hajszálerek (apró vérerek) talál­hatók, amelyek felszívják a tápanyagok nagy részét, valamint egy centrális nyirokér, amely zsírrészecskéket (lásd a zsírokat a 102. oldalon) vesz fel. A hátramaradó félig folyékony salakanyag-keverék a vastagbélbe jut.

patkóbél

a vékonybél keresztmetszete

hajszálerek*

centrális nyirokér

visszér*

bélbolyhok felszívási felületet növelik) verőér*

Vastagbél Széles cső, amely a vékonybélből érkező salakanyagot fogadja. Részei a vakbél* (egy vakon végződő zsák), a remesebéi, a végbél és az ampul la. A remesebéi baktériumokat tartal­maz, amelyek lebontják a maradék tápanya­gokat, és fontos vitaminokat állítanak elő. A béltartalomban lévő víz nagy része a remese­béi falán felszívódik a vérbe. A hátramaradó félkemény tömeg (széklet) a végbélen, az ampullán és a végbélnyíláson (záróizommal ellátott nyíláson) át távozik.

Féregnyúlvány Apró, vakon végződő cső a vakbélen (lásd a vastagbelet). Csökevényes szerv, vagyis evolú­ciós elődeinknek szüksége volt rá, de ma már nincs szerepe.

Nyálkahártya Vékony szövetréteg, amely az egész emésztő-csatornát béleli (valamint más járatokat is, pl . a légutakat). A hám* (felszíni sejtréteg) speciális típusa, amely sok egysejtű külső elválasztású mirigyet* (nyálkamirigyet) tartalmaz. Ezek nyálkát választanak kl. Ez a síkosító folyadék az emésztőrendszerben megvédi a bélcsatorna falát az emésztőnedvek* hatásától.

Perisztaltika Összehúzódások hullámainak egymásutánja. O lyan szervek (főleg az emésztőszervek) falának izmai hozzák létre, amelyek anyagokat továbbítanak.

* Emésztőnedvek 68 (emésztőmirigyek); hajszálerek 60; hám 82 (felhám); külső elválasztású mirigyek 68; nyirokér 65; vakbél 43; verőerek 60; visszerek 60.

gyomor-Kapu

redőzet

egy bélboholy

izmok

nyirokér*

A M I R I G Y E K A mirigyek olyan szervek (néha sejtcsoportok vagy egyedülálló sejtek), amelyek különböző életfontosságú anyagokat ter­melnek és választanak el . A z emberi mirigyek két csoportba oszthatók: külső és belső elválasztású mirigyekre.

Külső elválasztású mirigyek

Más néven exokrin mirigyek. Vála­dékukat vezetéken át juttatják a fel­színre vagy egy üregbe. Ilyen a test legtöbb mirigye (pl. a verejtékmiri­gyek* és az emésztőmirigyek).

Emésztőmirigyek Külső elválasztású mirigyek; váladé­kaik, az emésztőnedvek az emésztő-szervekbe ürülnek. E váladékok enzimeket* tartalmaznak, amelyek lebontják a táplálékot (lásd a 110-111 . oldalon). A legtöbb mirigy apró, és az emésztőszervek falában helyezkedik e l , p l . a gyomormirigyek a gyomorban, a Liberkühn kripták a vékonybélben. Mások nagyobbak, és szabadon állnak, p l . a nyálmirigyek. A leg nagyobb mirigyek a hasnyálmirigy és a máj.

Nyálmirigyek (nyálat* választanak ki a szájüregbe)

Csak az egyik oldal van ábrázolva (a három mirigy a másik oldalon is megtalálható)

Stensen-vezeték (a fültőmirigy kivezető csöve)

nyílás a szájüregbe

nyelv

nyelv alatti mirigy (a száj alsó részébe nyílik)

Wharton-vezeték (az állkapocs alatti mirigy kivezető csöve)

állkapocs alatti mirigy

fültőmirigy

A két vezeték a Vater-ampullában egyesül

Ha az Oddi-gyűrű (izom­gyűrű) zárt, a májból érkező epe visszatorlódik az epehólyagba

* Enzimek 105; nyál 110; patkóbél 67 (vékonybél); rekeszizom 70; szalagok 52; verejtékmirigyek 83.

hasnyálmirigy­vezeték

közös epevezeték

A patkóbél* metszetén látható a vezeték nyílása

EPEHÓLYAC

közös májvezeték

epehólyag-vezeték

bal májvezeték

jobb máivezeték

jobb lebeny szalag'

rekeszizom*

MÁJ

bal lebeny

Máj A z emberi test legna­

gyobb szerve. Fő fela­datainak egyike, hogy

emésztőmirigyként epét választ el (lásd a 110-111 .

oldalon) a közös májvezetéken át. Másik feladata a felszívott

tápanyagok átalakítása és rak­tározása (lásd a 103. oldalon). A táp­

anyagokat a májkapuvisszéren (lásd a 61. oldalon lévő ábrát) át kapja. A vérben lévő szőlőcukor* (glükóz) mennyiségét szabá­lyozza. Lebontja az elhasználódott vörösvérsejteket, vitaminokat és vasat raktároz, és fontos vérfehérjéket állít elő.

HASNYÁLMIRIGY

Hasnyálmirigy Ez a nagy mirigy egyszerre külső és

belső elválasztású mirigy. Hasnyálat (lásd a 110-111 . oldalon) termel, amely a has­nyálmirigy-vezetéken át ürül ki. A Langerhans-szigeteknek nevezett sejtcso­portjai képezik a belső elválasztású részt, amelyek hormonokat* (inzulint* és glu-kagont*) termelnek.

Epehólyag A máj által termelt epét betöményített formában tároló hólyag. A z epe innen a patkóbélbe* jut, ha ott táplálék található. Belsejét redőzet borítja, amely kisimul, ha a hólyag megtelik. Szükség esetén az epe az epehólyag-vezetéken és a közös epeveze téken át ürül ki.

epehólyag metszete

redőzet

epehólyag-vezeték

Belső elválasztású mirigyek

Más néven endokrin mirigyek. Vezetékük nincs, váladékaik (a hormonok*) közvetlenül a vérbe (vagyis a mirigyben lévő vérerekbe) ürülnek. (A hormonokról lásd a 108-109. oldalon). A miri­gyek lehetnek elkülönült szervek (lásd alább), vagy más szervekben (pl. ivarszervekben) lévő sejtek.

Agyalapi mirigy Más néven hipofízis. A z agy aljánál lévő mirigy, amelyet közvetlenül a hipotalamusz* irányít (lásd még a hormonokat a 108. oldalon). Elülső (adenohipofízis) és hátulsó (neurohipoffzis) lebenyből ál l . Hormonjainak jó része trop-hormon, vagyis más mirigyek hormontermelését serkenti. Hormonjai az ACTH, a TSH, a STH, az FSH, az LH és a prolaktin, valamint a hipotala­musz által termelt oxitocin és ADH.

Pajzsmirigy A gége* környékén található nagy mirigy. Tiroxint és tirokalcitonint termel.

Mellékpajzsmirigy Két pár apró mirigy a pajzsmirigybe ágyazva. Hormonja a PTH.

agy

tobozmirigy

pajzsmirigy

mellék­pajzsmirigy (hátul)

mellékvese —

hipotalamusz*

agyalapi mirigy

elülső lebeny

hátulsó lebeny

hasnyálmirigy

Mellékvese A vese csúcsán elhelyezkedő páros mirigy. Külső kéregállománya aldoszteront, kortizont és hidrokortizont, belső velőállománya adrenalint és noradrenalint termel.

Tobozmirigy A z agy elülső részén lévő apró mirigy. Szerepe nem pontosan ismert, de melatonint választ e l , amely a nemi hormonok* termelését befolyásolja.

* Gége 70; glukagon, hormonok 108; hipotalamusz 75; inzulin 108; nemi hormonok 108; patkóbél 67 (vékonybél); szőlőcukor 102.

vese

idegek

A L É G Z Ő R E N D S Z E R

A légzés három folyamatból tevődik össze: a légcseréből (a levegő bejuttatása a tüdőbe, illetve kijuttatása); a külső légzésből (a gázok cseréje a tüdő és a vér között - lásd még a vörösvérsejteket az 58. oldalon), és a belső légzésből (a tápanyagok lebontása oxigén felhasználásával és szén-dioxid termelésével - lásd a 106-107 . oldalon). A z alábbiakban az emberi légzőrendszer fő részei láthatók. a légzőrendszer

helyzete

Légcső A fő cső, amelyen át a levegő a tüdőbe és a tüdőből áramlik.

Gége A légcső tetején lévő hangadó szerv. Két hangszalag található benne, amelyek a légcsőt bélelő szövet kettőzetei, és porcos* lemezekhez kapcsolódnak. A hangszalagok közötti nyílás a hangrés. Beszéd közben az izmok összehúzzák a porcokat (és velük a hangszalagokat). A z áramló levegő rezgésbe hozza a hangszalagokat, és így hang keletkezik.

A gégefedő elzárja a léacsövet, miközben táplálék halad le a nyelőcsövön

garat*

gége

nyelőcső*

A gége hátulnézetben (metszet)

hangszalagok (nyitva)

hangrés

porcos* lemezek

Mellhártya A tüdőt borító és a mellüreget bélelő szövetréteg. A két mellhártyaréteg közötti mel l ­hártyaüreget mellhártyafolyadék tölti ki. A mell­hártya és az üreg együttesen párnázó hatású mell hártyazsákot képez.

Tüdő Páros szerv, amelyben a gázok cseréje folyik. Számos csövet (hörgőket és horgocskákét), valamint léghólyagocskákat tartalmaz.

A tüdő (a vérerek nincsenek ábrázolva)

hörgőcske

mellhártya

mellhártyaüreg a mellhartya-folyadékkal

borda metszete

másod­lagos hörgő

harmad­lagos hörgő

rekeszizom

A tüdőt és a tüdőbe vezető csöveket csillákkal* fedett nyálkahártya* béleli

Rekeszizom Izomszövetből álló lap, amely elválasztja a mellüreget a hasüregtől. Nyugalmi állapotban kupola alakú, mert a hasüreg fala felfelé domborít ja.

* Csillók 40; gége, nyelőcső 66; nyálkahártya 67; porc 53.

jobb főhörgő

• légcső

légcső

gége

Hörgők A légcső elágazásai. A z első két ág a jobb és bal főhörgő. Ezek a vért szállító tüdőverőérrel* együtt lépnek be a tüdőbe. Ezután másodlagos és harmadlagos hörgőkre, majd hörgőcskékre ágaznak szét. Valamennyiüket vérerek kísérik, amelyek a tüdőverőérből ágaznak ki, majd a tüdővisszérben* egyesülnek.

Hörgőcskék A tüdőben lévő sok mil l ió apró cső. Mindegyikük vérerekhez kapcsolódik. A harmadlagos hörgőkből ágaznak ki, és léghólyagocskák csoportjaiban végződnek.

Léghólyagocskák Sok mi l l ió apró zsákocska, amelyek a véghörgőcskékhez (lásd horgocskák) csatlakoznak. Hajszálerek* (apró vérerek) veszik körül őket, amelyekbena vér szén-dioxidban gazdag. A szén-dioxid a hajszálerek és a léghólyagocskák falán kilép a kilélegzendő levegőbe. A léghólyagocskákban lévő belégzett levegő oxigénje belép a hajszálerekbe, amelyek a tüdővisszérré* egyesülnek.

harmadlagos horgocskák hörgő

hajszálerek*

léghólyagocska

Légcsere A légcsere a belégzésből és a kilégzésből ál l . Normális esetben mindkét folyamat automatikus, és a nyúltagyban* található légzőközpont irányítása alatt ál l . Ez akkor lép működésbe, ha a vérben túl magas a szén-dioxid szintje.

Belégzés Belégzéskor a rekeszizom összehúzódik és ellaposodik, így a mellüreg megnyúlik. A bordaközi izmok szintén összehúzódnak: felfelé és kifelé húzzák a bordákat, és szélesítik a mellüreget. A kiterjedés csökkenti a légnyomást a tüdőben, így a levegő beáramlik (vagyis kiegyenlítődik a külső és a belső nyomás).

Belégzés

oxigén be a bordaközi izmok összehúzódnak, í(jy felfelé és kifelé húz­zák a bordákat

Kilégzés Kilégzéskor a rekeszizom és a bordaközi izmok (lásd a belégzési) elernyednek, és mivel a mellüreg kisebb lesz, a levegő kiáramlik a tüdőből.

a bordaközi izmok elernyednek, így lefele és befele húzzák a bordákat

a rekeszizom elernyed

* Hajszálerek 60; nyúltagy 75; tüdőverőerek 63; tüdővisszerek 63.

a rekeszizom összehúzódik

a tüdőverőér* felől

léghólyagocskák csoportja

szén­dioxid ki

Kilégzés a tüdővisszér* felé

A K I V Á L A S Z T Ó R E N D S Z E R A kiválasztórendszer feladata a kiválasztás, vagyis a nemkívánatos anyagok eltávolítása a szervezetből. Részei az alábbiakban láthatók. A tüdő és a bőr szintén részt vesz a kiválasztásban (szén-dioxidot, illetve verejtéket távolít el).

A kiválasztórendszer részei

alsó üres visszér

vesevtsszer

aorta*

húgycső

Vese Páros szerv a test hátulsó részén, közvetlenül a bordák alatt. A kiválasztás fő szerve, amely kiszűri a nemkívánatos anyagokat a vérből, illetve szabályozza a testnedvek mennyiségét és összetételét (lásd még a homeosztázist a 107. oldalon). A vér a veseverőéren át lép be a vesébe, és a vesevisszéren át távozik.

Húgyvezeték Két cső, melyek vizeletet szállítanak a vesék­ből a húgyhólyagba.

Vese hosszmetszete

a 73. oldalon látható terület

a világos, belső rész a veloállomány, amely kúp alakú vese­piramisokból áll

veseveroer

vesevisszér

a vizelet a vese­medencében gyűlik össze

húgyvezeték

a sötét, külső rész a kéregállomány

Húgyhólyag Vizeletet raktározó zsák. Belsejét redőzet borítja, amely kisimul, amikor a húgyhólyag megtelik. Két izomgyűrű (a belső és a külső záróizom) szabályozza a húgyhólyag nyitását a húgycső felé. Ha a vizelet mennyisége elér egy bizonyos szintet, az idegek nyitásra késztetik a belső záróizmot, a külső záróizom azonban akaratlagos szabályozás alatt áll (kivéve a kisgyerekeket), és hosszabb ideig is zárva tartható.

Női húgyhólyag metszete

húgycső

húgycsőnyílás

húgyvezeték

a húgyvezeték nyilasa

redőzet

a húgycső záróizmainak helyzete

Húgycső A vizeletet a húgyhólyagból a külvilágba vezető cső (férfiakban ondót* is szállít - lásd a hímvesszőt a 88. oldalon). A vizelet távozása a vizelés.

Karbamid Nitrogéntartalmú bomlástermék, amely a felesleges aminosavak* lebomlása révén keletkezik a májban. A vérrel a vesékbe jut, hasonló, de kisebb mennyiségű vegyületekkel (pl. kreatininnel) együtt.

Vizelet A vesét elhagyó folyadék. Fő alkotórészei a felesleges víz, karbamid és ásványi sók.

* Alsó üres visszér, aorta 63; aminosavak (102) (fehérjék); ondó 92.

' húgyhólyag

húgyvezeték

veseverőér

vese

A vese szerkezete

Malpighi-test vázlata (metszet)

belépő arteriola (vér be)

kilépő arteriola (vér ki)

Nefron A vese apró szűrőegysége (vesénként egymil l ió van belőle). Részei a Malpighi-test és a kanyarulatos csatorna.

Malpighi-test Kiszűri a folyadékot a vérből Részei az érgomoly és a Bowman-tok.

Érgomoly Felcsavarodott hajszálerek* (apró vérerek) halmaza a Malpighi-test belse jében. A hajszálerek a belépő arteriolából* ágaznak ki, majd a Malpighi-testet elhagyó kilépő arteriolává egyesülnek.

Bowman-tok A Malpighi-test külső része. Kettős falú tok az érgomoly körül.

Kanyarulatos csatorna A Bowman-tokból kivezető hosszú cső. Három fő része van: az elülső kanyarulatos csatorna, a Henle-kacs és a végső kanyaru­latos csatorna. Sok hajszálér* (apró vérér) csavarodik köréje. Ezek a kilépő arteriola (lásd az érgomolyt) ágai, amelyek nagyobb vérerekké egyesülve elszállítják a vért a veséből.

Gyűjtőcsatorna Cső, amely vizeletet szállít a kanyarulatos csatornákból a vesemedencébe.

elülső kanyarulatos csatorna

J¡éregállomány

a vesemedence felé

Magyarázat a fenti rajzhoz

1. Szűrés. Amikor a vér áthalad az érgomolyon, a víz, az ásványi sók, a vitaminok, a szőlőcukor, az aminosavak* és a karbamid nagy része a Bowman-tokba jut. Ez a folyadék a szűrlet.

2. A szűrlet az elülső kanyarulatos csatornába jut.

3. Tubuláris visszaszívás. Amikor a szűrlet végighalad a kanyarulatos csatornán, a legtöbb vitamin és aminosav*, és az összes szőlőcukor a hajszálereken* át visszaszívódik a vérbe.

4. Bizonyos ásványi anyagok szintén visszaszívódnak. Ezek mennyiségét az aldoszteron* nevű hormon* szabályozza.

5. A víz nagy része is visszaszívódik. Ennek mennyiségét az ADH* nevű hormon* szabályozza.

6. Tubuláris elválasztás. Bizonyos anyagok (pl. ammónia és egyes gyógyszerek) a kanyarulatos csatornába lépnek ki a vérből.

7. A vizelet a gyűjtőcsatornába jut.

* ADH, aldoszteron 108; aminosavak 102 (fehérjék); arteriolák 60 (verőerek); hajszálerek 60; hormonok 108; venulák (visszerek).

belépő arteríola

kilépő arteriola

érgomoly

Bowman-tok

vénula*

hajszálerek

Ez az ábra a vese működését mutatja A számmal jelölt körök jelzik a nefronban zajló folyamatok helyét. Ezek magyarázata a kék keretben olvasható

a vesevisszér felé

a veseverőér felől

Henle-kacs

gyűjtő­csatorna

végső kanyam latos csatorna

Malpighi-test ,

velőállomány

A K Ö Z P O N T I I D E G R E N D S Z E R A központi idegrendszer a test irányítóközpontja. Összehangolja a szervezet minden f izikai vagy hormonális* működését. Két része az agy és a gerincvelő. A testben található sok mi l l ió ideg „üzeneteket" (idegimpulzusokat) szállít a központi területekre és vissza (lásd a 7 8 - 8 1 . oldalon).

agy Agy A test legtöbb tevékenységét irányító szerv. A z egyetlen

szerv, amely „intell igens" működésre képes, ami a múltbeli élményeken (raktározott informá­ción), a jelen eseményein és a jövőbe­

li terveken alapul. Sok mi l l ió neuronból*

(idegsejtből) ál l , amelyek érző, asszociációs és moz­gató területek szerint ren­deződnek. A z érző területek fogadják a test minden

részéről érkező informá­ciót (az idegimpulzu­sokat), az asszociációs területek pedig elemzik az impulzusokat, és döntéseket hoznak. A mozgató területek impulzusokat (utasítá­sokat) küldenek az izmokhoz és a miri­

gyekhez. A z impulzusok 43 idegpár (12 pár agyideg és 31 pár gerincvelői ideg) rostjain

futnak.

gerincvelő (a gerincoszlop belsejében)

Gerincvelő Idegszövetből álló hosszú fonal, amely az agy felől fut a gerincoszlop* belsejében. A test minden része felől érkező impulzusok haladnak át rajta. Egyesek továbbszállítódnak az agyba, mások nem hagyják el a gerincvelőt (lásd a tudattalan működést a 81. oldalon). A 31 pár gerincvelői ideg a csigolyák* közötti réseken át lép ki. A gerincvelői idegek kétféle rostból állnak: hátulsó vagy érző gyökérből, amelyet az érző neuronok* rostjai alkotnak, és elülső vagy mozgató gyökérből, amelyet a mozgató neuronok* rostjai alkotnak.

gerincvelői ideg

Neuroglia Merev sejtek tömege, amely támasztja és védi a központi idegrendszer idegsejtjeit (neuronjait*). Egyes sejtek fehér, zsíros anyagot (mielint) ter­melnek (lásd még a Schwann-sejteket a 76. oldalon). Ez beborítja az agyban és a gerincvelő külső rétegében futó hosszú rostokat (pályákat), és emiatt ezeket a területeket fehérállománynak nevezik. A szürkeállomány viszont főleg sejttestekből* és rövid rostokból áll, amelyeknek neurogliája nem termel mielint.

gerincvelő

agyfolyadék

szürkeállomány

gerincvelői ideg

hátulsó gyökér

elülső gyökér

fehérállomány

* Csigolyák, gerincoszlop 51; érző neuronok 77; hormonok 108; mozgató neuronok 77; neuronok 76; sejttest 76.

csigolya

gerincvelő

Az agy részei

Nagyagy A legnagyobb és legfejlettebb terület, ame­lyen számos mély barázda látható. Két nagyagyféltekéből ál l , amelyeket a kérgestest (idegrostokból* álló szalag) kapcsol össze. Külső rétege az agykéreg. Ez tartalmazza a legfontosabb érző, asszo­ciációs és mozgató területeket (lásd az agynál). A legtöbb fizikai működést irányítja, illetve az olyan gondolkodási tevékenységek központja, mint a döntés, a beszéd, a tanulás, az emlékezés és a képzelet.

Kisagy A z izommozgást és az egyensúly megtartását szabályozó terület; e két tevékenységhez a nagy­agyból kap információt.

Talamusz A z a terület, amely a bejövő impulzusok első, alapvető osztályozását végzi e l , majd továbbítja őket a nagyagy felé. Bizonyos kimenő impulzusokat is irányít.

koponya • hipotalamusz

agyalapi mirigy*

középagy

hid kérgestest nyúltagy

gerincvelő

védő agyburkok (kívülről befelé: kemény^ agyburok, pókhálóhartya, lágy agyhártya)

• agyfolyadék (kipárnázza az agyat és a gerinc­velőt, és oldott

Hipotalamusz A legtöbb belső testműködés

fő irányítója. Irányítja a vegetatív idegrendszert*, vagyis a tudattalan működéseket (pl. a táplálék mozgását a bél­ben) okozó idegsejteket, valamint az agyalapi mirigy* működését. Fontos szerepe van a homeosztázis*

(a szervezet belső egyensúlya)

fenntartásában.

Köztiagy A talamusz és a hipotala­

musz együttes neve.

tápanyagokat szállít)

Középagy A köztiagyat és a hidat összekötő terület. Impulzusokat küld a talamusz felé, illetve a nagyagyból a gerincvelő felé.

Nyúltagy Ez a terület végzi sok önkéntelen

működés „finomhangolását" (a hipotalamusz általános ellenőrzése alatt). Különböző részei más-más működést ellenőriznek, pl. a légzőközpont a légzést.

Híd Idegrostok* találkozási helye, amely összekapcsolja az agy részeit a nyúltagyon át a gerincvelővel.

Agytörzs A középagy, a híd és a nyúltagy együttes neve.

Érző területek. A bejövő Impulzusokat tagadják. 1. Altalános érző terület. Az Izmokból, a bőrből és a belső szervekből fogadja az impulzusokat. 2. Elsődleges izérző terület. Impulzusokat fogad a nyelvből. 3. Elsődleges hallóterület. Impulzusokat fogad a fülből. 4. Elsődleges látóterület. Impulzusokat fogad a szemből. 5. Elsődleges szaglóterület. Impulzusokat fogad az orrból.

Mozgató területek. Minden apró rész egy bizonyos izomhoz küld impulzusokat.

Asszociációs területek. Értelmezik az impulzusokat, és döntéseket hoznak. Két területük: 6. A látás asszociációs területe. Felismeri a képet. 7. A hallás asszociációs területe. Felismeri a hangot.

* Agyalapi mirigy 69; homeosztázis 107; idegrostok 76; vegetatív idegrendszer 80.

agy (metszet)

Az agykéreg területei

A Z I D E G R E N D S Z E R M Ű K Ö D É S I E G Y S É G E I

M i n d az agynak, mind a gerincvelőnek (a központi idegrendszernek*), valamint a környéki idegrendszernek az alapegységei az idegsejtek vagy neuronok. Különlegességük, hogy elektromos „üzeneteket" (idegimpulzusokat) képesek továbbítani a testben. A neuron részei a sejttest, egy axon és egy vagy több dendrit. A neuronok­nak három típusa van: az érző, az asszociációs és a mozgató neuronok.

A neuron részei

az agyban vagy a gerinc­velőben található asszociációs neuron (lásd a 77. oldalon)

Sejttest A neuron sejtmagját* és a citoplazmájának* többségét tartalmazó rész. A z összes asszo­ciációs neuron, illetve az érző és mozgató neuronok egy részének sejtteste az agyban vagy a gerincvelőben található. A többi érző neuron sejtteste dúcokba* tömörül , vagy nagyon specializált receptorok* részét képezi az orrban és a szemben. A többi mozgató neuron sejttestei vegetatív dúcokat* alkotnak.

Idegrostok Egy neuron axonjai és dendritjei. A sejttest citoplazmájának* nyúlványai, amelyek idegimpulzusokat továbbítanak. A z érző és mozgató neuronok legtöbb hosszú idegrostját (amelyek testszerte futnak) a neuroglia* sejt­jei fogják közre. Ezek a Schwann-sejtek, amelyek mielinhüvelyt* hoznak létre a rostok körül.

Dendritek Idegrostok, amelyek impulzusokat továbbí­tanak a sejttest felé. A legtöbb neuronnak több rövid dendritje van, de az egyik típusú érző neuron csak egy megnyúlt dendrittel rendelkezik, amelyet gyakran dendronnak hívnak. E dendronok végződései recep­torokat képeznek szerte a testben, és a dendronok maguk a sejttestek felé futnak (amelyek a gerincvelő melletti dúcokban* találhatók).

receptort* képező végágak

Ranvier-befűződés (a mielinhűvely befűződése a Schwann-sejtek között) végágak-

tipikus mozgató neuron a szürkeál­lományban (tehát nincs mielinhüvelye)

Axon Hosszú idegrost, amely impulzusokat továbbít a sejttest felől. Valamennyi asszociációs és az érző neuron, illetve bizonyos mozgató neuronok axon-ja az agyban és a gerincvelőben fekszik. A többi mozgató neuron axonja a gerincvelőtől a vege­tatív dúcokhoz* vagy a végrehajtó szervekhez fut ki (lásd a mozgató neuronoknál).

* Citoplazma 10; dúcok 78; központi idegrendszer 74; mielin, szürkeállomány 74 (neuroglia); receptorok 79; sejtmag 10; vegetatív dúcok 81.

Schwann-sejt mielinhüvelye

dénáron

nagy távolság

sejttest

sejtmag*

axon

• dendritek

végágak

axon

végágak

sejtmag*

sejttest

axon

tipikus mozgató neuron

a végrehajtó szerveket ingerlő végágak

nagy távolság dendritek

végágak

sejttest

sejtmag*

tipikus érző neuron

a receptor* felől

A neuronok típusai

Érző vagy afferens neuronok Azok a neuronok, amelyek infor­mációt (idegimpulzusokat) közvetítenek a receptoroktól. Bizonyos érző neuronok egyetlen dendritje (dendronja) végigfut az egész testen, és kezdeti végződése impulzusokat indít el , amikor inger éri. E végződésekről (receptorokról) és a különböző érző neuronokról lásd még a 78 -79 . o ldalon.

nagy távolság

Szinapszisok Azok a területek, ahol az axon végágai találkoznak a szomszédos dendritekkel. Amikor az impulzus az axon végéhez ér, bizonyos vegyület (neurotranszmitter) szabadul fel és jut a kapcsolódásnál lévő résbe (szinaptikus résbe). Amikor ez az anyag eléri a másik oldalt, az impulzus a dendritekben halad tovább.

Szinapszis az axon ágán érkező impulzus

az axon végbunkója

neurotranszmitter jut a szinaptikus résbe

neurotranszmitter halmozódik fel a dendrit ágának végében

az impulzus továbbhalad

sejttest

az asszociációs -neuronok (csak egy van ábrázolva) elemzik az információt, és közreműködnek a döntésben

Mozgató vagy efferens neuronok Azok a neuronok, amelyek utasításokat (idegimpulzusokat) továbbítanak az agy vagy a gerincvelő felől. Egyes mozgató neuronok axonjának vége izommal vagy miriggyel (végrehajtó szervvel) teremt kapcsolatot. A z általuk szállított (az asszociációs neuronoktól kapott) impulzusok működésre késztetik ezeket a szerveket. A különféle mozgató neuronokról lásd még a 8 0 - 8 1 . o ldalon.

Asszociációs neuronok Más néven átkapcsoló neuronok vagy interneuronok. Különleges összekötő neuronok, amelyek hatalmas számban találhatók az agyban és a gerincvelőben. Feladatuk az impulzusok átvétele az érző neuronoktól, az információ értékelése és impulzusok továbbítása a mozgató neuronok felé a működés kiváltása cél jából.

a mozgató neuronok (csak egy van ábrázolva) impulzusokat szállítanak a karhoz és a rágóizmokhoz

nagy távolság

dendrit

* Receptorok 79. 77

az izmok felé

axon

axon

dendrit

az érző neuronok (csak egy van ábrá­zolva) impulzusokat hoznak a szemből és az ujjakból

axon

seittest

dendron

sejttest

A K Ö R N Y É K I I D E G R E N D S Z E R A test ingerelhetőségét (azt a képességét, hogy ingerekre reagáljon) az biz­tosítja, hogy az idegsejtek (neuronok*) rostjain „üzenetek" (idegimpulzusok) szállítódhatnak. Azok a rostok, amelyek az agyba és a gerincvelőbe viszik az impulzusokat, az afferens rendszer részei. Azok , amelyek az agyból és a gerincvelőből szállítanak impulzusokat, az efferens rendszer részei (lásd a 8 0 - 8 1 . oldalon). A z agyon és a gerincvelőn kívüli rostok idegeket alkotnak, amelyek összefoglaló neve a környéki idegrendszer.

Idegek Idegrostok, vérerek és kötőszövet* alkotta nyalábok. Minden ideg több rostnyalábból áll, és minden rost egy-egy idegsejt (neuron*) része. A z érzőidegek csak érző (afferens) neu­ronok* rostjaiból (dendronjaiból*), a moz­gatóidegek csak mozgató (efferens) neuronok* rostjaiból állnak, a kevert idegekben pedig mindkét típus jelen van.

kevert ideg

külső hüvely rostnyaláb

rostok (részben érző, részben moz­gató neuronokhoz* tartoznak)

nyalábhüvely rosthüvely

Az afferens rendszer

A z afferens rendszer azon idegsejtek (neu­ronok*) rendszere, amelyek rostjai a gerinc­velő felé, abban fel és az agyba szállítanak impulzusokat. A benne résztvevő idegsejtek az érző (afferens) neuronok*. A z impulzusok a receptorokból erednek, és az agyban érzetekként jelennek meg.

6. A nagyagyban lévő asszociációs neuron* tapintási érzetként értékeli az impulzusokat

5. A harmadlagos érző neuron axonja* impulzusokat továb­bít a nagyagy felé

a gerincvelő metszete

4. A másodlagos érző neuron axonja* impulzu­sokat ad át az agytörzs­ben lévő harmadlagos érző neuron dendritjeinek*

Az elsődleges érző neuronok sejttestei* dúcokba tömörülnek a gerincvelői idegek* hátulsó gyökerében

3. Az elsődleges érző neuron axonja* Impulzu­sokat ad át a másodlagos érző neuron dendritjeinek

- 2. Az elsődleges érző neuron dénáron ja* impulzusokat továb­bít a gerincvelő felé

Az „afferens" jelentése

„ valami felé vezető".

1. A bőrben lévő receptort (Meissner-féle tapintótest*) az érintés ingerli

Az idegimpulzusok által bejárt útvonal neve idegpálya. A fenti ábra az afferens rendszer egyszerűsített pályáját mutat­ja be. Minden neurontípusból csak egy van ábrázolva (a valóságban több is részt vehet a folyamatban).

* Asszociációs neuronok 77; axon, sejttest 76; dendron 76 (dendritek); érző neuronok 77; gerincvelői idegek 74 (gerincvelő); kötőszövet 52; Meissner-féle tapintótest 83; mozgató neuronok 77; neuronok 76.

a gerincvelő metszete /

Receptorok A z afferens rendszer részei, amelyek idegim­pulzusokat indítanak, amikor inger éri őket. Legtöbbjük az elsőrendű érző neuronok (lásd az ábrán) hosszú dendronjának* végződései vagy ilyen végződések csoportjai. Beágyazódnak a test szöveteibe, és gyakran valamilyen struktúra alakul ki körülöttük (pl. ízlelőbimbó - lásd a nyelvet). A test minden részén megtalálhatók, a felszín közelében (a bőrben, az érzékszervekben, a vázizmokban* stb.) és mélyebben is (a belső szervekben, a vérerek falában stb.).

Érzékszervek Sok receptort tartalmazó, erősen specializált szervek. Ilyen az orr, a nyelv, a szem és a fü l . A szemről és a fülről további információ a 84 -87 . o ldalon.

A z afferens rendszer felosztása

Központi és környéki idegrendszer. A test összes idegsejtje

Afferens rendszer. Az impulzusokat befelé és felfelé továbbító idegsejtek

Efferens rendszer. Az impulzusokat lefelé és kifelé továbbító idegsejtek (lásd a 80-81. oldalon)

Szomatikus afferens rendszer. Idegsejtek, amelyek impulzu­sokat szállítanak a testfelszín és a váz-izmok* receptoraitól

Vegetatív afferens rendszer. Idegsejtek, amelyek impulzusokat szállítanak a test mélyében lévő receptoroktól

Orr A szaglószerv. A két orrlyuk az orrüregbe nyílik, amelyet nyálkahártya* bélel. Felső részéből számos érzőszőrsejt nyúlik k i ; ezek a szaglósejteknek nevezett érző neuronok* dendritjei*. Ezek azok a receptorok, amelyeknek impulzusait az agy szagérzésként értékeli.

szaglóhagyma (idegsejtek tömege)

a szaglósejtek axonjai* átlépnek az orrüreg csontos felső falán

• az axonok* asszociá­ciós neuronokkal*

^találkoznak ^

szaglósejt sejttestje

érzőszőrsejtek (a szaglósejt dendntjei*)

a receptorok (a dendronok végződései) mpulzusokat küldenek

Nyelv

gége* csatornákban ülő ízlelőbimbók

szemölcsös felszín (a szemölcsök neve papilla)

• ujjszerű mikrobolyhok lépnek érintkezésbe a nyelven lévő anyagokkal

A z ízérzékelés fő szerve. Izmos szerv, amely számos ízlelőbimbót visel. Ezek az apró kiemelkedések tartalmazzák azokat a receptorokat, amelyek impulzusait az agy ízérzékelésként értékeli.

* Asszociációs neuronok 77; axon, sejttest; dendron 76 (dendritek); érző neuronok 77; gége 66; nyálkahártya 67; vázizmok 54.

lágy szájpad (lagy szövetlemez)

szájüreg

kemény szájpad (a száj csontos felső fala)

orrüreg

nyelv A nyelv kereszt­metszete

ízlelőbimbó

az agy felé

az agy felé

levegővel telt üreg

ízlelőnyílás

Az efferens rendszer

A z efferens rendszer az idegsejtek (neuronok*) második rendszere (lásd az afferens rendszert a 78-79 . oldalon). Idegsejtjeinek rostjai az agytól a gerincvelőn át a test felé küldenek impulzu­sokat. A benne résztvevő sejtek mind mozgató (efferens) neuronok*. A z általuk továbbított impulzusok működésre késztetik a vázizmokat* és a mirigyeket, illetve a belső szervek és a vérerek falában lévő izmokat. Ezeket összefoglaló néven végrehajtó szerveknek hívjuk.

Az efferens rendszer felosztása

Központi és környéki idegrendszer. A test összes idegsejtje

Afferens rendszer. Az impulzusokat befelé és felfelé továbbító idegsejtek (lásd a 78-79. oldalon)

Efferens rendszer. Az impulzusokat lefelé és kifelé továbbító ideg­sejtek. Az „efferens" jelentése „valamitől elfelé vezető"

Szomatikus efferens rendszer. Idegsejtek, amelyek impulzusokat szállítanak a testfelszín (a vázizmok*) felé. Akaratlagos működéseket okoznak

Vegetatív idegrendszer (zsigeri efferens rendszer). Idegsejtek, amelyek impulzusokat szállítanak a belső szervekhez. Öntudatlan működéseket okoznak.

Szimpatikus rész. Idegsejtek, amelyek impulzusai készenléti állapotba hozzák a testet, pl. gyorsítják a szívverést

Paraszimpatikus rész. Idegsejtek, amelyek impulzusai helyreállítják és fenntartják a normális körülményeket a testben, pl. lassítják a szívműködést.

A különféle működések

Akaratlagos működések Tudatos agytevékenység (akaratlagos döntés) eredményeképpen létrejövő működések, p l . a csésze felemelése. A z ilyen működésről mindig tudomást szerzünk. Csak a vázizmok* vesznek részt bennük. A z ilyen működést eredményező impulzusok a nagyagyból* indulnak ki, és a szomatikus efferens rendszer idegsejtjei szállítják őket.

A csésze felemelése akaratlagos működés

Az akaratlagos működés (szomatikus efferens rendszer) egyszerűsített idegpályája*

1. A nagyagy assza ciációs neuron ja* impulzusokat küld a felső mozgató neuron dendritjeihez*

AGY

Ezeken az ábrákon minden neurontí-pusból csak egy van ábrázolva (a valóságban több is van belőlük)

2. A felső mozgató neuron axonja* Impulzusokat küld lefelé a gerincvelőn

3. A felső mozgató neuron axonja* impulzusokat küld az alsó mozgató neuron dendritjeihez*

nagy távolság^ (az idegen belül) f

gerincvelői ideg* elülső gyökere

4. Az alsó mozgató neuron axonja* impulzusokat küld a gerincvelőtől elfelé

5 . A mozgató véglemez* által ingerelt izom mozgása

* Asszociációs neuronok 77; axon 76; dendritek 76; gerincvelői idegek 75 (gerincvelő); idegpályák 78; mozgató neuronok 77; mozgató véglemez 55; nagyagy 75; neuronok 76; vázizmok 54.

Önkéntelen működések Automatikus működések, amelyek az agy tudatos döntése nélkül jönnek létre. Két típusuk van. A z első a belső szervek folya­matos működése (pl. a szívverés), amelyről normális esetben nem veszünk tudomást. A z ilyen működését kiváltó impulzusok az agytörzsből és a hipotalamuszból* erednek, és a vegetatív idegrendszer idegsejtjei szál­lítják őket. Ezek a vegetatív működések. A z önkéntelen működések másik típusa a reflexműködés.

A szívverés vegetatív működés

A vegetatív működés (a vege­tatív idegrendszer szimpatikus részének) egyszerű­sített idegpályája*

1. Az agytörzs asszo­ciációs neuronjai* impulzusokat küldenek a felső mozgató neuron dendritjeihez*

AGY

2. A felső mozgató neuron axonja* impulzusokat küld le a gerinc­velőn

3. A felső mozgató neuron axonja* impulzusokat küld a vegetatív mozgató neuron dendritjeihez*

A vegetatív mozgató neu­ronok (szimpatikus rész) sejttestei (és dendritjei*) vegetatív dúcokat alkotnak a gerincvelő mellett

5. A vegetatív mozgató neuronok axonja* impulzu­sokat szállít a szervekhez

4. A vegetatív központi neuron axonja* impulzusokat szállít a vegetatív mozgató neuron dendritjeihez*

Reflexműködések Olyan önkéntelen működések, amelyek­ről tudomást szerzünk. A kifejezést leginkább a vázizmok* hirtelen működé­seire alkalmazzuk, p l . amikor elkapjuk a kezünket egy forró tárgytól. A reflexet kiváltó impulzusokat a szomatikus efferens rendszer ideg-sejtjei szállítják, és az egész idegpálya* „rövidre zárt", ún. reflexív. A z agyi reflexek (pl. a tüsz-szentés) esetében az agy kis része vesz részt ebben a pályában; a gerincvelői reflexekben az agy aktívan nem vesz részt, csak a gerincvelő.

A kéz elrontása a forró helytől reflexműködés

Egyszerűsített reflexív (gerincvelői reflex)

1. Inger éri a fáj­dalomérző receptort*

2. Az elsődleges érző neuron (lásd a 78. oldalon) dendronja* impulzusokat szállít a gerincvelőhöz

A másodlagos érző neuron (lásd a 78. oldalon) axonja* impulzusokat szállít az agyba, hogy „közölje", mi történik

nagy távolság (az idegen belül)

3. Az elsődleges érző neuron axonja* impulzusokat szállít az

asszociációs neuron*

dendritjei­hez*

nagy távolság (az ide­gen belül)

5. Az alsó mozgató neu­ron axonja* impulzusokat szállít a gerincvelőtől

4. Az asszociációs neuron* axonja* impulzusokat szállít az alsó mozgató neuron dendritjeihez*

6. A mozgató véglemez* által ingerelt izom mozgása

* Asszociációs neuronok 77; axon, sejttest 76; dendron 76 (dendritek); fájdalomérző receptorok 83; hipotalamusz 75; idegpályák 78; mozgató véglemez 55; vázizmok 54.

a gerincvelő metszete

nagy távolság (az idegen ' belül)

a gerincvelő' metszete

A B Ő R A bőr a test külső burka. Több szövetrétegből ál l . Külső ingereket vesz fel, véd a mechanikai hatások és a fertőzés el len, megakadályozza a kiszáradást, részt vesz a hőháztartásban, verejtéket választ ki, zsírt raktároz és D-vitamint* állít elő. A bőr összes rétegével és függelékeivel együtt a kültakarót alkotja.

A bőr rétegei A felhám rétegei

Fel hám A bőr vékony külső rétege, amely hámszövet­ből áll (a hámszövet a test vagy üregek fel­színét borító sejtréteg). Több rétegből áll (lásd a jobb oldali ábrán).

7. Szaruréteg. Lapos, elhalt sejtek, amelyeket szaru (rostos, vízhatlan anyag) tölt ki. A sejtek folyamatosan kopnak és leválnak.

2. Szemcsés réteg. Lapos, szemcsés sejtek, amelyek lassan elhalnak (a felhámban nincsenek vérerek, amelyek táp­anyagokat és oxigént biztosítanának), és átalakulnak a szaruréteg sejtjeivé.

3. Csírázó réteg. Két rétegből áll. A felső, a tüskés réteg, élő sejtekből áll, amelyek felfelé nyomódnak, és a szemcsés réteg sejtjeivé válnak. Alatta állandóan osztódó sejtekből álló alapréteg található.

tüskés réteg

bőrpapillák (az irha kiemelkedései)

alapréteg

irha

bőralja

Irha A felhám alatti, kötőszövetből* álló vastag réteg, amely a legtöbb beágyazott függeléket tartalmazza. Hajszálerek* (apró vérerek) hálóz­zák be, amelyek tápanyagokkal és oxigénnel látják el .

Bőralja Zsírszövetből álló réteg az irha alatt (zsírrak­tárként működik). Rugalmas rostok futnak benne, amelyek az irhához és az alatta lévő szervekhez (pl. az izmokhoz) kötik őket). Szigetelő réteget képez. Lásd még a jobbra lévő ábrát.

Melanin Barna pigment*, amely védelmet nyújt az ultraibolya sugárzás ellen azza l , hogy elnyeli a fényenergiát. A trópusi területeken élő embereknél a felhám valamennyi rétegében előfordul, ez adja bőrük sötét színét. A fehér bőrű embereknél csak a fel­hám alsó rétegeiben található melanin, de közvetlen napfény hatására több ter­melődik; ez okozza a lebarnulást a napon.

A fehér bőrű embereknél csak a felhám alsó rétegeiben talál­ható melanin

A sárga bőrű emberek bőrében melanin és karotin pigment* is található

A sötét bőrszínt a felhám minden rétegében nagy mennyjségben jelen lévő melanin okozza

* D-vitamin 111; hajszálerek 60; kötőszövet 52; pigmentek 27.

A bőr járulékos részei

1. Meissner-féle tapintótestek Idegrostok végződései körül kialakult testek Különösen sok van belőlük az ujjak hegyén és a tenyéren. Érintési receptorok*, azaz akkor küldenek impulzusokat az agyba, ha a bőr valamilyen tárgyhoz ér.

2. Faggyúmirigyek Külső elválasztású mirigyek*, amelyek a szőrtüszőkbe nyílnak. Váladékuk, a faggyú vízhatlanná és hajlékonnyá teszi a szőr­szálakat és a felhámot.

3. Szőrmerevítő izmok Különleges izmok, amelyek a szőrtüszőkhöz kapcsolódnak. Amikor a hidegben összehúzód­nak, a szőrszálak felmerednek, így a szőrzetben több levegő reked meg, és ez fokozza a szigetelő hatást (főleg a dús bundájú állatokban). A „ l iba-bőrösséget" is ezek okozzák.

4. Szőrtüszők Hosszú, vékony csövek, amelyek egy-egy szőrszálat tartalmaznak. A szőr a tüsző alján lévő szőrhagyma osztódása révén növekszik. A z idősebb sejtek elhal­nak, és szaru halmozódik fel bennük (lásd a szaru réteget).

5. Fájdalomérző receptorok Idegrostok végződései a legtöbb belső szerv és a bőr (a felhám és az irha) szöveteiben. Ezek a receptorok* akkor küldenek impulzu­sokat, amikor valamilyen inger (pl. nyomás, hő, érintés) túlzottá válik. Ez okozza a fájdalomérzetet.

6. A szőrtüsző idegvégződései Idegrostok végződéseinek speciális csoport­ja. Hálózatot képeznek a szőrtüsző körül. Ezek a receptorok* akkor küldenek impulzu­sokat az agyba, ha a szőr mozog.

* Hajszálerek 60; karbamid 72; külső elválasztású mirigyek 68; receptorok 79.

8. Pacini-féle végtestek Különleges testek, amelyek a bőr alsó rétegeiben és a belső szervek falában lévő idegrostok végződéseit veszik körül. Nyomást érzékelő receptorok*, azaz akkor küldenek impulzusokat az agyba, ha a szövetet könnyű érintés helyett erős nyomás éri.

7. Verejtékmirigyek Tekervényes külső elválasztású mirigyek*, amelyek váladéka a verejték. Vékony csövük (a verejtékcsatorna) a felszínre vezet. A verej­ték vizet, sókat és karbamidot* tartalmaz, amelyek a sejtekből és a hajszálerekből* lépnek be a mirigybe.

bőralja (nem tekintik a bőr részének)

irha (a vérerek nincsenek ábrázolva)

pórus (apró nyílás) felhám

szőrszál

verejtékcsatorna

•szőrgyö kér

szőrhagy ma

A S Z E M A szem a látás szerve. Akkor küld impulzusokat az agyba, ha a külső tárgyakról bejutó fénysugarak ingerlik. A z agy az impulzusokból képet alkot. A szem üreges, gömb alakú tok (szemgolyó), amely több rétegből és egyéb részből ál l . A koponya speciális mélyedésében (a szemüregben) ül , elölről a szemhéj és a szempi l la védi.

ínhártya. A „szemfe­hérje"; szívós, rostos és átlátszatlan. Véreret találhatók benne

vérerek

egyenes szemizom Uvegtest. Folyadékkal telt üreg. A folyadék hasonló a csarnokvízhez, de annál sokkal sűrűbb, kocsonyás. Feszesen tartja a szemet, védi a retinát, de a fényt csak kevéssé téríti el

Csarnokvíz. Cukrokat, sót és fehérjéket tartalmazó víztiszta folyadék, amely a szemcsarnokot tölti ki. Védi a lencsét, és táplálja a szem elülső részét. Folyamatosan elvezetődik és pótlódik

Szivárványhártya. Vérerekkel átszőtt átlátszatlan szövetkorong, \ közepén nyílással, a pupillával. Körkörös és sugárirányú

izomrostokat tartalmaz. Az előbbiek összehúzódása szűkíti a pupillát (erős fényben), az utóbbiak összehúzódása tágítja (gyenge fényben). Változatos mennyiségű pigmentet* tartalmaz, amely a szem színét okozza.

Pupilla. A szivárványhártya központi nyílása

szemlencse

Szaruhártya. Az inhártya átlátszó folytatása. Védi a szem elülső részét, és a fénysugarakat a szemlencse felé téríti

Kötőhártya. Vékony nyálkahártya* a szaruhártyát.

A szemhéjat béleli, és védi

retina

Érhártya. Vérereket és sötét pigmentet* tartal­mazó réteg. A pigment elnyeli a fényt, így megakadályozza a fényvisszaverődést egyenes szemizom

lencsefüggesztő rostok (lásd a szemlencsénél)

Sugártest. Simaizomszövetből* álló gyűrű a szemlencse körül. Ha összehúzódik, a szemlencse kisebb átmérőjű és vastagabb lesz (a függesztőrostok ellazulnak). Ha elernyed, a lencse nagyobb átmérőjű és vékonyabb lesz (a rostok megfeszülnek). A szivárványhártya izmaival együtt a belső szemizmokat alkotja

Szemlencse Átlátszó test a szemben, amelynek feladata - mint minden lencsének - az áthaladó fénysugarak fókuszálása, azaz eltérítése úgy, hogy a retina egy pontjára vetüljenek. A szemlencse több vékony rétegből áll, és lencsefüggesztő rostok tartják a helyén. Ezek a sugártesthez kapcsolódnak, amely változtatni képes a lencse alakját, így a fénysugarak mindig a retinára vetülnek, bármilyen távolságra is van a látott tárgy. Ez a képesség az akkomodáció. A fény fordított képet alkot a retinán, de ezt az agy visszafordítja, így a tárgyakat helyes állásban látjuk.

Akkomodáció a sugártest izmai összehúzódnak

fénysugarak a közeli tárgyról

fordított kép a retinán

a szemlencse lapos és vékony

a szemlencse rövid és vastag

a függesztőrostok ellazulnak

a sugártest izmai elernyednek

nagy távolság

a függesztőrostok megfeszülnek

* Nyálkahártya 67; pigmentek 27; simaizomszövet 55.

látóideg

Az ideghártya és részei

Retina A szemgolyó hátulsó részének legbelső rétege. Pigmentrétegből és idegsejtek (érző neuronok*) mil l ióinak rétegéből ál l . Ezek lán­cokat képezve szállítják az idegimpulzusokat az agyba. A lánc első sejtjei a receptorok*, vagyis végrostjaik (dendronjaik*) akkor indí­tanak impulzusokat, ha fénysugarak ingerlik őket. E rostokat az alakjukról pálcikáknak és csapoknak nevezik. A receptorok fotorecep-torok (azaz fényre érzékenyek).

A retina metszete érhártya sárgafolt

' pálcika (gyenge fény, ben is hatékony, de-nem reagál a színekre)

csap (színekre reagál, de csak-erős- fényben hatékony), .

a látóideg rostjai (az agy felé vezetnek)

ínhártya pigment­réteg

idegsejtek rétege

Sárgafolt Sárgás szövetből álló folt a retinán. Közepén kis központi árok mélyed be. Itt a legmagasabb a csapok (lásd a retinát) száma, és ez a legéle­sebb látás helye. Ha egyenesen ránézünk egy tárgyra, a fénysugarak a központi árokra vetülnek.

Vakfolt A retinának az a pontja, ahol a látóideg kilép a szemből. Nincsenek benne receptorok (lásd a retinát), így nem tud impulzusokat küldeni.

A szem körüli részek

Külső szemizmok Három pár izom, amelyek összekötik a szemgolyót a szemüreg falával. Összehúzódásuk mozgatja a szemet.

Külső szemizmok

szemüreg szemgolyó

egyenes szemizmok (két pár)

• ferde szemizmok (egy pár)

Könnymirigy Külső elválasztású mirigy* a szemüreg felső részén. Víztiszta váladéka, a könny a könnyvezetékeken át a felső szemhéj belső felszínére jut. A könny sókat és baktériumölő enzimet* tartalmaz, végig­mossa a szem felszínét, így nedvesen és tisztán tartja. A szem belső sarkánál távozik a szemből a két könnycsatornán át, amelyek az orrkönnyvezetékké egyesülnek. Ez az orrüregbe* nyílik.

könny­vezetékek

könny­csatornák

szemureg orrkönnyvezeték

* Dendron 76 (dendritek); enzimek 105; érző neuronok 77; külső elválasztású mirigyek 68; orrüreg 79 (orr); pigmentek 27; receptorok 79.

vakfolt

• retina

könnymirigy szempilla

szemhéjak

A F Ü L A fül a hallás és a helyzetérzékelés szerve. Három részre oszl ik - a külső fülre, a középfülre és a belső fülre.

Külső fül A bőrből és porcból* álló fülkagyló, valamint egy rövid csatorna (hallójárat). A hallójáratban különleges faggyúmirigyek* vannak, amelyek váladéka a fülzsír.

Középfül Levegővel telt üreg, amely három apró csontot (hallócsontocskát) tartalmaz. Ezek a kalapács, az ül lő és a kengyel.

Belső fül Egymással összekötött üregek sorozata, belül csövekkel és zsákokkal. A folyadékkal (perilimfa) töltött üregek (a csiga, az előcsarnok és a félkörös ívjáratok) alkotják a csontos labirintust. A másféle folyadékkal (endolimfa) töltött csövek és zsákok együttese a hártyás labirintus. Ennek részei a hártyás csiga, a zsákocska, a tömlőcske és a hártyás ívjáratok.

fülkagyló

Ovális ablak. A kengyel talpával fedett ovális alakú nyílás a koponyában

Dobhártya. Vékony szövetréteg

hártyás ívjáratok

hal­lójárat

kalapács üllő

külső fül

Eustach-kürt (fülkürt). Levegővel telt cső, amely a aarathoz* vezet. Kiegyenlíti a légnyomást a dobhártya két oldalán. Ha szükséges, a garat felé kinyílik

Előcsarnok. A belső fül központi ürege

Kerek ablak. " O i Vékony szövetréteggel 1 fedett kerek nyílás a koponyában

hártyás csiga

belső fül

A belső fül és a hallás

Csiga Spirális cső alakú üreg, a belső fül része. Perilimfát (lásd a belső fülnél) tartalmaz két csatornában, amelyek egymással összeköttetés­ben állnak. Harmadik csatornája a hártyás csiga.

Hártyás csiga Spirális cső a csigán belül. A zsákocskával áll összeköttetésben. Endolimfát (lásd a belső fülnél) tartalmaz. A benne található hosszú Corti-szerv különleges szőrsejtjei benyúlnak az endolimfá-ba, és hozzáérnek a fedőhártyához. E sejtek alapja idegrostokhoz (dendronok* végződései­hez) csatlakozik.

Felső csatorna. Perilimfával töltött csatorna. Felfelé fut a csiga csúcsáig, ott U alakban visszakanyarodik, és alsó csatornaként tér vissza.

fedőhártya

idegrostok

Alsó csatorna. Perilimfával töltött csatorna. A csiga csúcsától lefele fut.

hártyás csiga

Corti-szerv

szőrsejtek

* Dendron 76 (dendritek); faggyúmirigyek 83; garat 66; porc 53.

kengyel

zsákocska

csiga

tömlőcske

félkörös ívjáratok

ideg

középfül

A belső fül és a helyzetérzékelés

az otolitok az egyik oldalra csúsznak, így elhúzzák a kocsonyát és a szőröket

az idegvégződések (receptorok*) impulzu­sokat küldenek az agyba

endolimfa

kocsonya szőrsejtek zsákocska

Zsákocska és tömlőcske A hártyás ívjáratok és a hártyás csiga között fekvő két zsák. Endolimfát tartalmaznak (lásd a belső fülnél), és belső felületükön foltokban szőrsejtek találhatók. E sejtekhez idegrostok kapcsolódnak, illetve szőreik kocsonyás anyagba ágyazódnak. A kocsonya kalciumkar­bonát-szemcséket (otolitokat) tartalmaz. A szőrsejtek információt küldenek az agy felé a fej álló helyzetéről vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásáról.

az idegvégződések a kocsonya elmozdul (receptorok*) az endolimfa impulzusokat mozgására, és küldenek az agyba elhúzza a szőröket

Félkörös ívjáratok Három hurok alakú üreg rendszere. A belső fül részei, és a mozgás három különböző síkjában helyezkednek el , egymásra derék­szögben.

Hártyás ívjáratok Három hurok alakú cső a félkörös ívjáratokban. Endolimfát tartalmaznak, és kiszélesedő alapjukban (az ampullában) érzősejtek vannak. E sejtek szőrei a tömlőcske és a zsákocska szőrsejtjeihez hasonlóan kocsonyába vannak ágyazva, amely viszont nem tartalmaz otolitokat. A z érzősejtek a fej forgó vagy ból intó mozdulatairól tájékoztatják az agyat.

a) A hallójáraton bejutó hanghullámok (levegőrezgések) rezgés­be hozzák a dobhártyát.

b) A hallócsontocskák átveszik a rezgést, és az ovális ablakhoz vezetik (az emelőelven alapuló működés hússzorosára erősíti a rezgést).

c) Az ovális ablak rezgései hullámokat indítanak az előcsarnok perilimfájában.

d) A felső csatornában lévő perilimfa hullámai hullámokat idéznek elő a hártyás csiga endolimfójában.

e) A szőrsejtek megmozdulnak, mire az idegvégződések (receptorok*) impulzusokat küldenek az agyba (amely hangérzetként értékeli őket).

f) A hullámok fokozatosan elhalnak.

* Receptorok 79.

szőrsejtek

félkörös tvjáratok

A fej forog

87

ampulla

tömlőcske

A fej bólint

A S Z A P O R Í T Ó S Z E R V R E N D S Z E R

A szaporodás az új élet létrehozásának folyamata. A z ember ivaros szaporodással* szaporodik (lásd a 9 0 - 9 1 . oldalon). A folyamatban részt vevő szerveket nemi szerveknek, összességüket szaporító szervrendszernek nevezzük. Ezek az elsődleges szaporító szervek vagy ivarmirigyek (nőkben a petefészek, férfiakban a here), valamint egy sor járulékos szerv. A z ivarmirigyek sejtjei férfiakban és nőkben egyaránt belső elválasztású mirigyekként* is működnek, és sok fontos hormont* termelnek.

A férfi szaporítószervei

A férfi szaporító szervei oldalnézetben (csak egy here van ábrázolva)

Here A férfiak páros Ivarmlrlgye (lásd a bevezetőt). Spermiumképző csatornákat tartalmaz, amelyekben hímivarsejtek* (spermiumok) termelődnek a pubertáskor* után (a spermiumok kép­ződéséről lásd még a 94 -95 . oldalon). A két here a herezacskóban fekszik, amely a has alatt található (a spermiumok termeléséhez szükséges hőmérsékletnek alacsonyabbnak kell lennie a testhőmérsékletnél). A here androgén hormonokat* (lásd a 108-109. oldalon) is termel.

ondóvezeték húgyhólyag*

Ondóvezeték. A mellékhere

meghosszab­bodása, amely

spermát szállít a húgycsőbe*

a közösülés*során

Vezetékek és mirigyek hátulnézetben (a herék nincsenek ábrázolva)

húgyvezeték*

fítyma (laza bőr a makk körül)

Makk. A hímvessző csúcsa (legérzékenyebb része), vérerekben gazdag

húgyhólyag*

Kanyarulatos csatornákat tartalmazó szerv, amelyben a hímivarsejtek tárolódnak

Leydig-sejtek (a csatornák közötti sejtek)

Dülmirigy (prosztata) A húgycső* tövét veszi körül, és folyadékot ter­mel, amely az ondófolyadék* része

a dülmirigy vezetékének nyílása

Ondóhólyag. Folyadékot termel, amely az ondó­folyadék* része

az ondóhólyag vezetéke

Cowper-mirigyek. Nyálkát* termelnek

spermiumképző csatornák

Hímvessző A spermiumok (lásd a herénél) ezen a szerven át (a húgycsövön* keresztül) ürülnek ki a közösülés* során. Puha, szivacsos, merevedésre képes szövetből ál l , amelyben számos üreg (véröböl), vérér és idegvégződés (receptor*) található. Amikor a férfi nemi izgalmi állapotba kerül, a véröblök vérrel telnek meg, a vérerek pedig kitágulnak. Ettől a hímvessző kiegye­nesedik és merevvé válik.

húgycső*

* Belső elválasztású mirigyek 69; ejakuláció 92 (közösülés); hormonok 108; húgycső, húgyhólyag, húgyvezeték 72; ivaros szaporodás 92; ivarsejtek 92; nyálka 67 (nyálkahártya); ondófolyadék 91 (közösülés); pubertáskor 90; recep­torok 79; végbélnyílás 67 (vastagbél).

húgycső*

hímvessző

here

herezacskó vég bél nyílás*

here kereszt­metszete

Mellékhere.

A nő szaporítószervei

Petefészek A nők páros ivarmirigye (lásd a bevezetőt). Szalagok tartják a helyén a hasüreg alsó részén, a vesék alatt. A szalagok a medence falához kapcsolódnak. A női ivarsejtek* (petesejtek) rendszeres időközönként kiszabadulnak a petefészek tüszőiből a pubertáskor* után (a petesejtek képződéséről lásd még a 94 -95 . oldalon).

A női szaporítószervek belső részei

Vulva A női nemi szervek külső részének - a nagy- és kisajkaknak és a csiklónak - összefoglaló neve (lásd a jobbra lent lévő rajzot). A nagy- és kisajkak bőrkettőzetek (az utóbbiak az előzőkön belül találhatók), amelyek körülfogják a hüvely és a húgycső* nyílását. A csikló nagyon érzékeny szerv. A hímvesszőhöz hasonlóan merevedésre képes szövetből áll, és sok receptort* tartalmaz.

Petevezeték vagy méhkürt. Tüszőrepedés után a petesejtet a méhbe továbbítja

infundibulum (tölcsérszerű nyílás)

Tüszők A pubertáskor* után a petefészekben rendszeresen megjelenő szövetterületek. Minden tüsző egy érő petesejtet (lásd a petefészket) tartalmaz. A tüszők fokozato­san növekednek, és hormonokat* kezdenek termelni (lásd az ösztrogént a 108. oldalon). A tüszőképződés egy ciklusa során csak egyetlen érett tüsző (Graaf-tüsző) alakul ki.

petefészek • metszete

Méh Üreges szerv, amelyben a fej lődő utód (a magzat*) tartózkodik. Ide érkezik a petesejt (lásd a petefészket, illetve a menstruációs ciklust a 90. oldalon). Belső falát nyálkahártya* (endometrium) borítja. Izmos falában sok vérér található.

Hüvely A méhből a külvilágba vezető izmos csatorna. Itt távozik a petesejt (lásd a petefészket) és az endometrium (lásd a méhet) a menstruáció* alatt. Befogadja a hímvesszőt a közösülés* során, és szülőcsatornaként is szolgál. Bélése síkosító folyadékot termel.

A női szaporítószervek külső részei

a kisajkak kap­csolódásánál lévő „sisak"

szűzhártya (vékony bőrszegely)

• csikló

húgycsőnyílás

hüvelybemenet •

végbélnyílás*

• kisajkak

• nagyajkak

* Hormonok 108; húgycső 72; ivarsejtek 92; közösülés 91; magzat 91 (terhesség); menstruáció 90 (menstruációs ciklus); nyálkahártya 67; pubertáskor 90; receptorok 79; sárgatest 90 (menstruációs ciklus); szalagok 52; tüszőrepedés 90 (menstruációs ciklus); végbélnyílás 67 (vastagbél).

hüvely

a külvilág felé

t üszőrepedés'

Graaf-tüsző/ sárgatest*

a méhnyak X csatornája (a méh keskeny része)

petefészek

méhszáj

tüsző

folyadékkal töltött üreg érett N

petesejt

méh

méhkürtrojtok

rögzítőszalagok (a pete­fészket a méhhez kötik)

S Z A P O R O D Á S ÉS F E J L Ő D É S

A z ember ivaros szaporodással* szaporodik. Ennek fő folyamatai, illetve az emberi egyedfejlődés kezdeti szakaszai ezen a két oldalon olvashatók.

Pubertáskor A nemi szervek érése körüli időszak; lányoknál a 11-15 , fiúknál a 1 3-1 5 éves kor. A z egyén ekkor válik szaporodásképessé. A szervezetben ilyenkor fontos változások zajlanak le, ame­lyeket a hormonok* (lásd az ösztrogént és az androgéneket a 108-109. oldalon). A z ilyenkor megjelenő testi jellegzetességeket másodlagos nemi jellegeknek nevezzük, megkülönböztetve az elsődleges nemi jel legektől, vagyis a születéstől fogva meglévő nemi szervektől (lásd a 88 -89 . oldalon).

Menstruációs ciklus A méhnyálkahártya* (az endometrium) változá­sainak sorozata és felkészülése a megter­mékenyítésre. A z endometrium fokozatosan megvastagodik, és vérerekkel telítődik. Ha nincs megtermékenyített petesejt (női ivarsejt), akkor ez az új réteg lebomlik, és a hüvelyen* át elhagyja a testet (menstruáció). A menstruációs ciklusok nagyjából 28 napig tartanak, és folyamatosan követik egymást a pubertáskortól (11-15 éves kortól - lásd balra) a menopauzáig (általában 45 -50 éves korig), amikor a pete­sejtek termelése leáll. A menstruációs ciklus eseményei összhangban vannak a petefészek cikl ikus működésével. Ez utóbbi a petesejt érése a tüszőben*, majd a tüszőrepedés (a petesejt bejutása a petevezetékbe*) és a sárgatest lebom­lása. A sárgatest a felrepedt Graaf-tüszőből* képződik, és nem tűnik el , ha a petesejt megter­mékenyült. A z egész folyamatot hormonok* (lásd a 108-109. oldalon) csoportja irányítja.

Változások a pubertáskorban

hírtelen magas ságnövekedés

megjelenik az arcszőrzet

a gége* megna­gyobbodik (a hang mélyül)

az emlőmirigyek (tejtermelő miri­gyek) kifejlődnek

az egész test izmo­sabb lesz

a hím­vessző* megnő

a here* sper­miumokat (hímivarsej­teket) kezd termelni

szőr jelenik meg a nemi. szervek körül

a petefészek* petesejteket (női ivarsej­teket) kezd termelni, elindulnak menstruációs ciklusok

szőr jelenik i meg a nemi ' szervek körül

A menstruációs ciklus

A petesejt fejlődésnek indul a tüszőben

A méh­nyálkahártya * lebomlik

14-15. nap A petesejt kilökődik a Qraaf-tüszőből* (tüszőrepedés)

A méhnyálkahártya vastagodni kezd

27-28. nap

megtermé­kenyítésen petesejt a méhben*

sárgatest (progeszteront* termel)

megvastagodott ménnyálkahártya *

* Gége 70; Graaf-tüsző 89 (tüsző); here 88; hímvessző 88; hormonok 108; hüvely, méh 89; ivaros szaporodás 92; méhnyálkahártya 89; petefészek 89; petevezeték 89; progeszteron 108.

7. nap

a csípő kiszélesedik

szőr jelenik meg a hónalj-- ban a váll és

a mellkas szélesebb lesz

Közösülés Szeretkezésnek vagy nemi aktusnak is mondják. A hímvessző* behatol a hüvelybe*, majd egyik vagy mindkét fél csípője ritmikus mozgásba kezd. A folyamat csúcspontján ejakuláció következik be, vagyis ondó távozik a hím­vesszőben lévő húgycsövön* át a hüvelybe. A z ondó spermiumokból (hímivarsejtekből) és ondófolyadékból áll.

fénylő hártya

A spermium beha­tol a petesejtbe. Sejtmagja* egyesül a petesejt magjával

hímvessző* a hüvelyben

petevezeték*

petefészek

ondóvezeték* ondóhólyag*

' dülmirigy*

méh

here

Megtermékenyítés A z a folyamat, melynek során az ejakuláció után a spermiumok talál­koznak a petesejttel a petevezetékben*. Egy spermium áttöri a petesejt külső burkát (a fénylő hártyát). A két sejt sejtmagja* összeolvad, és így létrejön az új utód első sejtje (zigóta*). Ez az új sejt a méhbe* vándorol, és közben több sejtosztódáson* megy keresztül. A kialakuló sejtcsoport beépü a méh falába (beágyazódás), és ezután már embrió* a neve.

a „farok" kint marad

. ondó távozik a húgycsövön* keresztül

A terhesség

A terhesség a gyermek kihordásának időszaka. A megtermékenyítés és a szülés közötti időszak a terhesség időtartama (az embernél 9 hónap). A terhesség 2. hónap­jától kezdve a méh­ben* lévő utód neve embrió* helyett magzat. A szülést erőteljes izomösz-szehúzódások (tolófájások) vezetik be.

Méhlepény. A magzatot „táplálja". Oxigén és tápanyagok lépnek át az anya verőereiből* a méhlepény üregeibe, majd a magzati visszérbe. A szén-dioxid és a salakanyagok az ellenkező irányban távoznak, és az anya visszerel* szállítják el őket. A méhlepény progeszteront* is termel.

Bolyhok közötti terek. Az anya vérereiből szár­mazó vér tölti ki.

nyolc hónapos magzat

amnion (vékony szövetréteg)

párnázó magzatvizet tartalmazó amnionüreg

Choríonbolyhok. Ujjszerű nyúlványok, amelyek a köldökzsinórból jövő vérereket tartalmaznak

chorion (szövetréteg)

korábban az amnion és a chorion között rés volt

Köldökzsinór. Összeköti a magzatot a méhlepénnyel. Két verőeret* és egy visszeret* tartalmaz

* Dülmirigy, here, ondóhólyag, ondóvezeték 88; hímvessző 88; húgycső 72; hüvely, méh 89; petefészek 89; petevezeték 89; progeszteron 108; sejtmag 10; sejtosztódás 92 (embrió); verőerek 60; visszerek 60; zigóta 92.

az anya vérerei

A S Z A P O R O D Á S T Í P U S A I A szaporodás az új élet létrehozása. O lyan folyamat, amely minden élőlénynél lezajlik. Két fő típusa az ivaros és az ivartalan szaporodás. Ez utóbbinak különleges esete a nemzedékváltakozás.

ivaros szaporodás

A z ivaros szaporodás az összes virágos növénynél és a legtöbb állatnál előfordul. Ennek része a két - egy hím és egy női -gaméta (ivarsejt) összeolvadása. Ez a megtér mékenyítés, amelynek részletes leírása a 30. (virágos növények), a 91 . (emberek és emlősök) és a 48. (más állatok) oldalakon található. A két gaméta csak a szülőnövény vagy -állat kromoszómái­nak* felét tartalmazza (haploid kro­moszómaszám*). Ez a sejtosztódás különleges módja (meiózis*) révén lehetséges (lásd a 94 -95 . oldalon), és ez biztosítja, hogy amikor a két gaméta egyesül, az új egyed kromoszómáinak száma a szülőkével azonos lesz (diploid kromoszómaszám*).

Gaméták vagy ivarsejtek Azok a sejtek, amelyeknek egyesülése az ivaros szaporodás során új egyed létrejöt­téhez vezet. Különleges típusú sejtosztódás révén keletkeznek (lásd a 94 -95 . oldalon). A z állatoknál és az alacsonyabbrendű növényeknél a hím gaméta neve spermium, ami a spermatozoon (állatokban) vagy a spermatozoid (növényekben) kifejezés rövidebb formája. A virágos növényekben ezek csupán sejtmagok* (és nem teljes sejtek), amelyeket hím sejtmagoknak nevezünk (lásd még a 30. és 95. oldalt). A női gaméta neve petesejt. A spermium kisebb, mint a petesejt, és „farka" (ostora*) van.

Zigóta A z új egyed első sejtje. A hím és a női gaméta egyesülésével jön létre (lásd az ivaros szaporodást).

Ivaros szaporodás az emberben

1. A spermium megtermékenyíti a petesejtet, így létrejön a zigóta. 2. A sejt mitózis* útján kettéosztódik. 3. A sejtek ismét osztódnak.

4. A sejtek folytatják az osztódást. Létrejön a szedercsíra, majd a hólyagcsíra, amely beágyazódik a méh* falába.

Embrió A fej lődő egyed. Egy sejtből (a zigótából) jön létre sejtosztódások sorozata révén (lásd a 12-13 . oldalon). Embernél a osztódások először sejtcsomót (szedercsírát) hoznak létre a zigótából, majd egy nagyobb, üreges sejt­golyót (hólyagcsíra). A beágyazódás* után ezt már embriónak hívjuk. A z embrió növekedése során a sejtek differen­ciálódnak, vagyis bizonyos sejttípusokká fejlődnek tovább, pl. idegsejtekké.

nyolchetes emberi embrió

* Beágyazódás 91 (megtermékenyítés); diploid kromoszómaszám 12 (mitózis); haploid kromoszómaszám 94; kromoszómák 96; meiózis 94; méh 89; ostor 40; sejtmag 10.

Ivartalan szaporodás

A z ivartalan szaporodás a szaporodás legegyszerűbb formája, amely számos egyszerű növénynél és állatnál előfordul. Több típusa ismeretes, p l . a számtartó osztódás*, a vegetatív szaporodás*, a bimbózás és a spóraképzés, de ezek két fő jellegzetessége azonos. Egyrészt csak egy szülő kell hozzá, másrészt az utód genetikailag mindig azonos a szülővel.

Bimbózás A z ivartalan szaporodás egyik típusa, amely számos egyszerű növénynél és állatnál előfordul, pl . a hidránál. Egy sejtcsoport kinő az élőlény oldalából, és új egyeddé fejlődik. Vagy leválik a szülőről, vagy (a telepes* állatoknál, pl. a koralloknál) kapcsolatban marad vele, bár önellátó lesz.

A pöfeteggomba spórái a termőtest nyílásán át szóródnak ki

Spóraképzés Spórák termelése egyszerű növények, pl. a mohák és a gombák esetében. A szél vagy a víz által szétszórt spórákból új egyedek fejlődnek. A spóráknak két típusa van. A z egyik típusú spórák meiózis* (lásd a 94 -95 . oldalon) során jönnek létre, amely az ivaros sza­porodás jellegzetessége. A z új növény nagyon eltér a szülőtől (lásd a nemzedékváltakozást). A gombák másik típusú spórái viszont a szokásos sejtosztódás (mitózis*) (lásd a 12 -13 . oldalon) révén keletkeznek. A spórákból olyan gombák fejlődnek, amelyek teljesen azonosak a szülővel (ami az ivartalan szaporodás fontos jellege). Bár mindkét esetben csak egy szülőre van szükség, valódi ivartalan szaporodásról csak a második esetben beszélhetünk.

hidra

bimbó képződik a szülőn

a bimbó leválik a szülőről

egyszerű gomba • (kenyérpenész)

spóratok (spóratartó) metszete

gombafonalak hálózata (micélium)

. spórák képződnek

a spórák szétszóródnak

Nemzedékváltakozás Több egyszerű növénynél (pl. moháknál) és állatnál (pl. medúzáknál) előforduló sza­porodási folyamat. Allatoknál az ivaros sza­porodás révén létrejött forma váltakozik az ivartalanul létrejöttei. A növényeknél viszont a váltakozás az ivaros szaporodás két stádiu­ma között történik. A z egyik növényi test (a gametofiton) ivaros szaporodással létre­hoz egy másikat (a sporofitont). Ez azután spórákat (lásd a spóraképzést) termel, ame­lyek új gametofitonokká fejlődnek. A spórák azonban ugyanúgy meiózissal* jönnek létre, mint a gaméták (lásd a 94 -95 . oldalon), és a spórák (valamint a gametofitonok) kro­moszómáinak* száma csak fele az eredeti kromoszómaszámnak. A gametofitonok mitózis* útján (lásd a 12 -13 . oldalon) ga-métákat termelnek, hiszen ekkor nincs szük­ség a kromoszómák újbóli megfelezésére.

Nemzedékváltako zás a moháknál

archegónium (női ivarszerv) metszete

Az archegónium mitózis* útján női gamétákat termel. Ezek fogadják a hím gamétákat, amelyek a levél-rózsaban össze­gyűlt esővízben „úszva" érkeznek hoz­zájuk

Gametofiton (a fő növényi test). Haploid kromoszó­maszáma* van

Az előtelepből új gametofiton fejlődik

t A spórák szétszóródnak. Mindegyikből fonalas előtelep fejlődik

Spóratartó (tok). Meiózissal* spórákat hoz létre, amelyek haploid kromoszómaszámúak '

A gaméták egyesülnek, és kialakul a sporofiton (a gametofitonon növő nyel és tok). Diploid kromoszómaszáma* van

* Diploid kromoszómaszám 12; haploid kromoszómaszám 94; kromoszómák 96; meiózis 94; mitózis 12; számtartó osztódás 12 (sejtosztódás); telepes 114; vegetatív szaporodás 35.

a bimbó növekszik

vízzel töltött levélrózsa

vízzel töltött levélrózsa

Az antheridi-um mitózis* útján hím gamétákat termel. Ezeket a víz az archegóni-umoknoz sodorja, ahol „odaúsznak" a női gamétákhoz

felrepedt' spóratartó

itt távoznak a spórák

A Z I V A R S E J T E K K E L E T K E Z É S E A z élőlények testében sok sejt osztódással új sejteket hoz létre a növekedéshez és az elpusztult sejtek pótlására (lásd a 12 -13 . oldalon). Létezik azonban egy másik típusú sejtosztódás is, a meiózis. Közvetlenül meiózissal keletkeznek az állatok gamétái* (ivarsejtjei) és a növények spórái*. A gaméták az ivaros szaporodáshoz* szükségesek. A gaméták létrehozása (beleértve a sejtosztódást és a gaméták ezt követő érését is) a gametogenezis.

Meiózis A sejtmagnak* az ivarsejtek létrehozását célzó osztódása (lásd a bevezetőt). Két önál­ló osztódásból ál l : az első főszakaszból (redukciós osztódásból) és a második fősza­kaszból (mindkettőt a c i toplazma* osztódása követi). Ezek különböző fázisokra tagolhatok (mint a mitózis* esetében). A meiózis (még­pedig az első főszakasz) biztosítja, hogy az utódsejtmag kromoszómáinak* száma feleakkora legyen, mint az eredeti sejtmagé. A z eredeti szám a dip lo id kromoszómaszám (lásd a mitózist a 12. oldalon); a felezett mennyiség a haploid kromoszómaszám*.

A meiózis első főszakasza

A rajzok állati sejtet ábrázolnak, de csak négy kromoszóma* van feltüntetve.

Profázis (korai szakasz)

A sejtmagban* lévő kromatin* fonalai felcsavarodnak, és kromoszómákat* alkotnak. A kromoszómapárok (homológ kromoszómák) egymás mellé sorakoznak, és bivalens párokat képeznek. Minden kromoszóma előzőleg megkettőződik, és így két kromatidát tartalmaz (a négy kromatidából álló csoport neve tetrád). A sejtközpontok* a sejt ellentétes pólusaira vándorolnak.

centromer (a két kromatida összekötőhelye)

sejtközpont*

a homológ kromoszómák (mindegyik egy kromatidapár) tetrádokat alkotnak

Átkereszteződés (a profázis korai szakaszában történik)

A tetrádok kromatidái a kiazmának nevezett helyeken keresztezik egymást. Két kromatidadarab (minden párból egy) letörik és kicserélődik. Ez okozza a gének* keveredését, ezzel elősegíti, hogy az utódok sohasem lesznek teljesen azonosak a szüleikkel; azaz mindig új változatok jönnek létre.

a kromatidák átkereszteződnek

a kromatidák darabjai kicserélődnek

Profázis (késői szakasz)

A homológ kromoszómák (melyek egy-egy kromatidapárt tartalmaznak) a sejt egyenlítői síkjába rendeződnek.

pólussugarak*

homológ kro­moszómák

sejtközpont*

Metafázis A maghártya* eltűnik, a két sejtközpont* magorsót képez (lásd a mitózis metafázisát a 13. oldalon). A kromoszómák* (kromatidapárok) centromerje a magorsófonalakhoz kapcsolódik.

fonalakból álló magorsó

a centromer a magorsófonalhoz kapcsolódik

homológ kromoszómák

sejtközpont*

* Citoplazma 10; gaméták 92; gének 97; kromatin 10 (sejtmag); kromoszómák 96; maghártya 10 (sejtmag); mitózis 12; ivaros szaporodás 92; pólussugarak 13; sejtközpont 12; spórák 93 (spóraképzés).

Anafázis Telofázis

A homológ kromoszómák (még mindig egy-egy kromatidapár) elválnak egymástól (lásd a gamétatisztaság törvényét a 98. oldalon), mivel a magorsófonalak széthúzzák őket.

rövidülő magorsó­fonalak

• homológ kromoszómák

A magorsó eltűnik, a sejtközpontok* megkettőződnek. Közben végbemegy a citokinézis (a citoplazma* osztódása). Két új sejt alakul ki, amelyekben az eredeti kromoszómaszám fele található (mindegyik két kromatidából áll). Általában rövid interfázis* (közbülső időszak) következik, ilyenkor a maghártyák* újraképződnek, a kromoszómák pedig kitekerednek és fonalas tömeget (kromatint*) alkotnak.

új maghártya* szétcsavarodó kromoszómák

A meiózis második főszakasza

A második főszakasz az első főszakasz során létrejött sejtekben megy végbe. Pontosan úgy zajlik, és olyan fázisokra osztható, mint a mitózis* (amikor a sejtmag* a növekedéshez és az elpusztult sejtek pótlásához szükséges osztódások során osztódik), és ugyanúgy a citoplazma* osztódása követi.

Hím gaméták keletkezése

A meiózis második fősza-kasza során négy sejt jön létre (az álla­toknál sper-matidáknak nevezik őket)

Érés után spermiumok keletkeznek az állatokban és az egyszerűbb növényekben

A meiózis első főszakasza után létrejött sejtek ismét osztód­nak (lásd a meiózis második főszakaszát). Állatoknál ezeket spermatidáknak nevezik, amelyek hím gamétákká* (ivarsejtekké), vagyis spermiumokká érnek. Az egyszerűbb növényeknél a négy sejt vagy spermiummá, vagy a nemzedékváltakozásban* résztvevő spórákká* érik. A virágos növényekben a négy sejt sejtmagjai* újra osztód­nak (mitózis*). A létrejövő sejteknek (pollenszemcséknek*) két sejtmagjuk van (az egyik később ismét osztódik, és két hím sejtmagot* hoz létre).

Csupán az a különbség, hogy minden osztódó sejtmag haploid kromoszómaszámú* (lásd a meiózisnál), így a létrejövő új gaméták* (ivarsejtek) szintén haploidok. A második főszakasz eltérő attól függően, hogy hím vagy női gaméták jönnek-e létre, és a gaméták végső érése a második főszakasz után eltérő az állatoknál és a növényeknél (lásd alább).

Női gaméták keletkezése

A meiózis első főszakasza során két sejt jön létre (haploid kromoszómaszámú* sejtmagokkal)

Az első pólustest elhal

A második pólustest elhal

Erés után petesejt keletkezik az állatoknál

A meiózis második fősza-kasza során két sejt jön létre

A meiózis első főszakasza során keletkezett két sejtből az egyik (az első pólustest) elhal. A másik ismét osztódik (lásd a meiózis második főszakaszát). A keletkező két sejtből az egyik (a második pólustest) elhal. Állatoknál a fennmaradó sejt (ootida) női gamétává* (ivarsejtté), vagyis petesejtté érik. A virágos növényeknél a neve embriózsák, amelynek sejtmagja* még három alkalommal osztódik (mitózissal*). A nyolc új sejtmag közül hat körül új sejtek keletkeznek, kettő csupasz marad. A hat sejt közül az egyik a petesejt (lásd a magkezdeményt a 30. oldalon). A petesejt képződése az egyszerűbb növényekben nagyon hasonló.

* Citoplazma 10; gaméták 92; interfázis 12; hím sejtmagok 92 (gaméták); kromatin 10 (sejtmag); kromoszómák 96; maghártya 10 (sejtmag); mitózis 12; nemzedékváltakozás 93; pollen 30; sejtközpontok 12; spórák 93 (spóraképzésl.

A meiózis első fősza­kasza során két sejt jön létre {haploid kromoszomaszámú * sejtmagokkal)

Egyetlen fennmaradó sejt (ootida az álla­toknál, embriózsák a növényeknél)

két új sejt (a citoplazma* osztódott)

két új sejtközpont*

G E N E T I K A E5 Ö R Ö K L Ő D É S

A genetika a biológiának az öröklődéssel foglalkozó ága. A z öröklődés a tulajdon­ságok átadása egyik nemzedékről a másikra. Ebben a kromoszómák meghatározó sze­repet játszanak. A kromoszómák hordozzák a géneket, vagyis az élőlények megjelenését és egyéb tulajdonságait meghatározó „kódol t " utasításokat. A z öröklődésről to­vábbi információ a 98. oldalon olvasható.

Kromoszómák Minden sejt sejtmagjában* állandóan jelen lévő alkotórészek, bár csak akkor láthatók önálló képletként (különféle méretű és alakú pálcikaszerű testekként), amikor a sejt osztó­dik (és festékkel meg van festve). Minden kromoszóma egyetlen DNS-molekulából (lásd a nukleinsavakat), valamint fehérjékből (hisztonokból) ál l . A DNS-moleku la sok gén láncolata.

A testben minden sejtmag* ugyanannyi kromoszómát tartalmaz

homológ kromoszómák párjai

Minden fajra* jel lemző az egy sejtre eső kromoszómaszám, amely a diploid kromoszómaszám (ez az embernél 46). Ezek homológ kromoszómapárokba rendeződnek.

Nukleinsavak Két fajtájuk van: a DNS (dezoxiribo­nukleinsav) és az RNS (ribonukleinsav) Mindkettő megtalálható minden sejt sejtmagjában* (az RNS a citoplazmá-ban* is jelen van - lásd a riboszómákat

a 11. oldalon).

A nukleinsavak szerkezete

A nukleinsav-molekulák igen nagyok, és sok egységből (nukleotidból) tevődnek össze. A DNS-moleku la két láncból ál l , amelyek egymás köré csavarodva a kettős spirálnak nevezett alakzatot veszik fel (amely olyan, mint egy megcsavart létra). Az RNS-molekula egy nukleotidláncból áll és olyan, mint egy hosszában félbevágott és megcsavart létra.

Bázisok (nitrogénből, szénből, hidrogénből és oxigénből álló vegyületek). Öt fajtájuk van:

A = adenin T = timin (párt alkotnak a DNS-ben) C = guanin C = citozin (párt alkotnak a DNS-ben) U = uracil (csak az RNS-ben található, a DNS-ben timin helyettesíti)

dR, R = cukor (szénből, hidrogénből és oxigénből álló vegyület). Dezoxiribóz (dR) a DNS-ben, ribóz (R) az RNS-ben.

* Citoplazma, sejtmag 10; faj 112; foszfátcsoport 107 (ADP).

a gén nukleotidpárok sorozata

egyetlen nukleotid

P = foszfátcsoport*

RNS egyetlen nukleotid

DNS

Gének „Kódolt" utasítások készletei, amelyek felépítik a kromoszómában lévő DNS-molekulát (az emberben egy DNS-moleku la mintegy 1000 gént tartalmaz). Minden gén nagyjából 250 „létrafok" sorozata a D N S „létrájában". Mive l a „létrafokok" sorrendje változó, minden gén különböző „kódot" tartalmaz, amely az élőlény egy bizonyos jellegét határozza meg, p l . a vércsoportot vagy egy hormon* összetételét. A z ivari kromoszómák kivételével a homológ kromoszómák (lásd a kromoszómákat) párjaiban hordozott gének maguk is párosak, és a két kromoszómában ugyanabban a sorrendben sorakoznak (minden génpár egyik tagja egy-egy kromoszómában). E génpárok ugyanazt a jelleget irányítják, és azonos utasításokat adhatnak. Utasításaik azonban el is térhetnek egymástól; ebben az esetben az egyik gén (a domináns gén) utasításai elfedik a másikét (a recesszív génét), kivéve ha intermedier öröklésmenet­ről van szó. A z ilyen nem azonos génpárok tagjait alléleknek nevezik.

homológ — kromoszómák

hajszínért felelős gének ugyanazon a helyen (lókuszon)

D domináns gén (sötét hajért felelős)

a Dd egyén a hajszínre nézve heterozigóta, azaz a két gén utasításai eltérőek

d recesszív gén (világos hajért felelős). A recesszív géneket általában kisbetűvel jelölik

homológ kromoszómák

az egyén a hajszínre nézve homozigóta, azaz a két gén utasításai azonosak

A két példában előforduló egyének genotípusa eltérő a hajszínre nézve, azaz az utasítások készlete nem azonos (DD és Dd), de a fenotípusuk azonos (sötét hajúak)

Intermedier öröklésmenet Olyan helyzet, amikor az ugyanazon tulajdonságot irányító génpár tagjai eltérő utasítást adnak, de egyikük sem domináns (lásd a géneknél), vagyis egyik sem nyilvánul meg egészen. Például a dominancia hiánya a tehenek vörös és a fehér színét okozó gének között azt eredményezi, hogy bizonyos tehenek aranyderes színűek lesznek.

Az intermedier öröklésmenetet a kertészek is felhasználják, amikor ugyanabból a növényfajból különböző színű változatokat hoznak létre. Ezt a különböző színű virágok kölcsönös megporzásával érik el.

fehér kamélia piros kamélia rózsaszín kamélia

Kodominancia Olyan különleges helyzet, amikor az ugyan­azon tulajdonságot irányító génpár tagjai eltérő utasítást adnak, és mindkettő megnyilvánul az eredményben. A z emberi ABO vércsoportot* például az A csoportért, illetve a B csoportért felelős gének egyenlő dominanciája okozza.

Ivari kromoszómák A homológ kromoszómák egyik párja minden sejtben (a többi kromoszómát autoszómának nevezik). Kétféle ivari kromoszóma van, a nevük X és Y kromoszóma. A z Y kromo­szóma hordozza a férfiasságot meghatározó gént, ezért minden két X kromoszómával rendelkező egyén nő lesz.

X kromoszómák

Y kromoszóma (rövidebb, és sok génje hiányzik - lásd nemhez kötött öröklődés a 98 oldalon) |

férfi

X kromoszóma

* ABO vércsoportok 59; hormonok 108. 97

mindkét gén a sötét hajért felelős

nő

A gének öröklődése

Minden új élőlény örökli a kromoszómáit* (és génjeit*) a szüleitől. A z ivaros szaporodás* során a spermium* és a petesejt* (az ivarsej­tek) - amelyek egyesüléséből létrejön az új egyed - csak a teljes kromoszómaszám felé­vel (haploid kromoszómaszámmal - lásd a 94 -95 . oldalon) rendelkezik. Ez biztosítja, hogy a két ivarsejtből létrejött zigóta* (az első új sejt) kromoszómaszáma teljes lesz (lásd a kromoszómákat a 96. oldalon). A z örök­lődés alapvető törvényszerűségei minden esetben igazak, amikor a sejtek ivarsejtek létrehozása céljából osztódnak.

A gamétatisztaság törvénye A gaméták* (ivarsejtek - lásd a 94 -95 . oldalon) kialakulásához vezető osztódáskor a homológ kromoszómák* mindig elkülö­nülnek egymástól. Igy e kromoszómák azonos helyein lévő gének* is szétválnak. A z utódnak ezért mindig páros génjei vannak (a pár két tagja egy-egy szülőtől származik).

homológ kro moszómák*

génpárok* a női szülő sejtjében

egy gén a hím szülő ivarsejtjében

egy gén a női szülő ivarsejtjében

új génpárok az új homológ kromoszómákban az utód első sejtjében

A független kombinálódás törvénye A különböző kromoszómákon lévő gének* által meghatározott tulajdonságok egymástól függetlenül öröklődnek. Igy az utódokban ezeknek a tulajdonságoknak különböző kombinációi fordulhatnak elő.

az anya sötét, göndör hajú

a haj színét meghatározó génpár*

D = a sötét haj génje* (domináns*) d = világos haj génje* (recesszív*) C = göndör haj génje (domináns) c = egyenes haj génje (recesszív)

a haj hullámosságát meghatározó génpár*

az apa vilá­gos, egyenes hajú

az egyetlen lehetséges 5 Ö t é t

genkombinaao q ö n d ö r

az apa ivarsejt- n a : jelben

sötét, egyenes haj

világos, göndör haj

világos, egyenes haj

Nemhez kötött öröklődés A két női ivari (X) kromoszóma* sok páros gént* tartalmaz (mint minden kromoszóma*), de a hím ivari (Y) kromoszómából a legtöbb gén hiányzik, amely az X kromoszómán meg­van. Ezért az X kromoszóma bármely recesszív* génje gyakrabban nyilvánul meg a férfiakban. Azokat a géneket, amelyeknek nincs párja az Y kromoszómában, nemhez kötött géneknek nevezzük.

Példa: egy látással kapcsolatos gén* az X kromoszómán* található

színvak anya (mindkét gén recesszív)

a lányok nem szín­vakok, de hordozzák a recesszív gént

C = a normális látás génje* (domináns*) c = a színvakság génje (recesszív*)

normálisan látó apa

XX lehetséges utódok

a fiúk színvakok

XY XY

" Domináns 97 (gének); ivaros szaporodás 92; homológ kromoszómák 96 (kromoszómák); petesejt 92 (gaméták:; recesszív 97 (gének); spermium 92 (gaméták); X és Y kromoszómák 97 (ivari kromoszómák); zigóta 92.

ivarsejtek

négy lehet­séges utód

négy különböző génkombiná-cio az anya ivarsejtjeiben

DdCc

G É N M É R N Ö K S É G A génmérnökség a DNS* szándékos megváltoztatása a sejtmagon* belül azért, hogy módosítsunk egy élőlényt vagy egy élőlény populációját. Célja az, hogy olyan új termékeket állítsunk elő, amelyek hasznosak a tudomány, a mezőgaz­daság, az orvostudomány vagy az ipar számára. A genetikailag módosított élőlények új felhasználási lehetőségeit folyamatosan fedezik fel.

Klónozás A gén mérnökség fő módszere. A kívánt géneket* mesterségesen sokszorozzák meg úgy, hogy a géneket tartalmazó D N S -molekulákat más élőlényekbe, pl. gyorsan sza­porodó baktériumokba juttatják be, amelyek azután azt a DNS-t fogják termelni. A leg­gyakoribb módszer az alábbiakban olvasható.

Klónozás

7. Egy bizonyos kívánatos gént* tartalmazó cél-DNS-t eltávolítanak a donor sejtből.

DNS

donorsejt

2. Egyes baktériumok plazmidot tartalmaznak, amely a baktérium kromoszómájától* független DNS-gyűrű. A plazmidok képesek bejuttatni magukat más sejtekbe. Egyesek ellenállóvá teszik a sejtet bizonyos antibiotikumokkal (baktériumokat elpusztító gyógy­szerekkel) szemben. Plazmidokhoz az őket tartalmazó baktériumok feldarabolásával lehet jutni.

3. A plazmid-DNS és a cél-DNS fonalait úgy kezelik, hogy a végük ragadós legyen. Ha összehozzák és melegítik őket, egymáshoz kapcsolódnak. Az új DNS neve rekombináns DNS.

4. Az új plazmidok bejuttatják magukat olyan baktériumokba, amelyek nem ellenállóak az antibiotikummal szemben.

5. Amikor a baktériumtelep növekszik, antibiotikummal kezelik. Az új plazmid nélküli baktériumok mind elpusztulnak az antibiotikumtól. A plazmidot, tartalmazó baktériumok folytatják a szaporodást.

sejttör­melék

normál kromoszómák

az antibiotikummal szembeni ellenállást hordozó plazmid

ragadós végek

életben maradnak és elszaporodnak 6. A telep végül kizárólag olyan baktériumokból fog állni, amelyek hordozzák az antibiotikummal szemben ellenálló plazmidot a cél-DNS-sel együtt. Ez a telep megsokszoroz­ható, és így nagy mennyiségű kívánt génhez lehet jutni.

A génmérnökség felhasználási lehetőségei

Gyógyszergyártás Genetikai lag módosított gyógyszeripari termékek előállítása állatok vagy növények segítségével. Létezik például olyan genetikailag módosított juh, amelynek teje alfa-1-antitripszint tartalmaz, olyan gyógyszert, amely a cisztás fibrózisban szenvedő betegeket gyógyítja.

Fehérjegyártás Orvosi szempontból hasznos fehérjék (pl. inzulin* a cukorbetegek, antihemofíliás globulin a vérzékenyek kezelésére) termelése különleges „baktériumgyárakban".

Növények tulajdonságainak javítása Egyes növények sejtmagjába* idegen géneket* juttatnak be, így növelhető az ellenállásuk a betegségekkel, a vegyi anyagokkal és az időjárással szemben. Egy példa erre a technikára az alábbiakban látható.

Egyes lepényhalak vérében olyan fagyálló vegyület található, amely segítségével a fagypont körüli vízben is életben maradnak.

A vér ilyen tulajdonságáért felelős gén* kivonható és bejuttatható a paradi­csomnövényekbe. Az ilyen növényeken termő paradi­csom jobban ellenáll a fagynak és a hónak, így könnyebben ter­meszthető az időjárás szélsőségei között is.

* DNS 96 (nukleinsavak); gének 97; inzulin 108; kromoszómák 96; sejtmag 10.

elpusztulnak

cél-DNS

A génmérnökség felhasználási lehetőségei (folytatás)

Állatok klónozása Egy állat genetikailag azonos másolatának (klónjának) létrehozása. A tudósok 1997-ben kivettek egy sejtet egy nőstény juhból , és kromoszómáit* (az egész sejtmaggal együtt) bejuttatták egy másik juh petesejtjébe*, amelynek saját sejtmagját előzőleg eltávolították.

A petesejtet behelyezték a második juh méhébe, majd öt hónap múlva megszületett a Dol lynak nevezett bárány. A kísérlet bebizonyította, hogy ivaros szaporodás* nélkül is létre lehet hozni egy magasabb­rendű élőlényt.

Klónozással* létrejövő juh

petesejt* az A állatból

haploid kromoszómaszám'

spermium* a B állatból

megtermékenyített" petesejt", amelyből új juh lesz

diploid kromoszómaszám * A és ü állatból

petesejt* az A állatból (kromoszómái* eltávolítva)

kromoszómák a 8 állatból bármely testi sejtjéből

Diploid kromoszóma­szám. Genetikailag azonos a B állattal, az A állatból nincsenek génjei

A genetika és a jövő

Emberek klónozása Elméletileg embereket is létre lehet hozni azzal a módszerrel, ahogy a Dol ly nevű juh létrejött. A génmérnökség technikája már annyira fejlett, hogy az ember több mil l iárd sejtjének bármelyike felhasználható egy új ember létrehozására. Ám ahogyan az egypetéjű ikrek megjelenése, jelleme és szellemi képességei kissé különböznek, úgy egy ember klónja sem hajszálpontos máso­lat, hanem egy azonos géneket* hordozó személy, hiszen a klón egy nemzedékkel később jön a világra. E módszer lehetséges felhasználási területe a meddő házaspárok kezelése (olyan házaspároké, akiknek természetes úton nem lehet gyermekük).

Géntérképezés Egy élőlény genomjában (genetikai kód­jában) lévő nukleotidok* sorrendjének megállapítása. A tudósok már feltérképezték egy élesztősejt genomját, és most az emberi genom hárommil l iárd nukleotidjának térképezésén dolgoznak. A feladat végrehajtása a végéhez közeledik. A munka eredménye lehetővé teszi majd az emberi kromoszómában* lévő összes gén* azonosítását, és feladatának megismerését.

Genetikai diagnózis Betegségek megállapítása a gének* vizs­gálatával. A tudósok már azonosítani tudnak bizonyos genetikai zavarokat, amelyek a nukleotidok* rendellenes sorrendjében jelentkeznek. így például a Huntington-kór (fokozatos testi és szellemi leépüléssel járó betegség) ma már a magzatban* is kimutat­ható. A z ilyen kutatások révén lehetővé válhat annak a génnek a kimutatása, amely az egyént fogékonnyá teszi bizonyos rák­betegségekkel szemben. A z azonosítás után kezeléssel megakadályozható, hogy a rák kifej lődjön.

Szervek megújítása Olyan gének bejuttatása, amelyek a szerveket önmaguk gyógyítására késztetik. Egy új módszer arra készteti a „bypass" műtétre szoruló páciens szívét, hogy új vérereket növesszen.

Amikor az embrió* szíve növekszik, egy bizonyos gén* utasítást ad a verőerek* létrehozására. Az utasítások megszűnnek, mihelyt a szív eléri végleges nagyságát. A tudósok olyan módszeren dolgoznak, amellyel újra bejuttat­ható ez a gén az elzáródott verőerű szívbe. A gén lehetővé tenné, hogy a szív új vérereket fejlesszen az elzárt verőér köré, így nem lesz szükség nagy szívműtétre.

* Diploid kromoszómaszám 12 (mitózis); gének 97; embrió 92; haploid kromoszómaszám 94 (meiózis); ivaros szaporodás 92; klónozás 99; kromoszómák 96; magzat 91 (terhesség); megtermékenyítés 91 ; nukleotidok 96 (nukleinsavak); petesejt 92 (gaméták); spermium 92 (gaméták); verőerek 60.

haploid kromoszómaszám

diploid kromoszómaszám *

nincsenek kromoszómák

vérér

petesejt", amelyből új juh lesz

Ivaros szaporodással* létrejövő juh

A N Y A G S Z Á L L Í T Á S A S E J T H Á R T Y Á N Á T A z anyagok mozgása a testben, különösen pedig a sejthártyán át történő vándorlása nagyon fontos az élőlények számára. A tápanyagoknak be kell jutniuk a sejtbe, a felesleges és káros anyagoknak pedig ki kell jutniuk onnan. A legtöbb szilárd és folyékony anyag oldatokat képezve mozog a testben, vagyis az oldott anyag folyékony oldószerben (az élőlényekben vízben) van feloldva.

Diffúzió Egy anyag molekuláinak mozgása a na­gyobb koncentrációjú helyről az alacso­nyabb koncentrációjú helyre. A folyamat kétirányú, hiszen ahol az oldott anyag kon­centrációja alacsony, ott az oldószeré maga­sabb, így annak molekulái az ellenkező irányba haladnak. A mozgás akkor áll le, ha a koncentráció kiegyenlítődik. Sok anyag, pl. az oxigén és a szén-dioxid diffúzióval vándorol a sejthártyán át.

Sejthártya*. Minden sejthártya féligáteresztő (szelektíven áteresztő), azaz bizonyos anyagokat átenged, másokat nem.

Az oxigén (oldott anyag) koncentrációja magasabb, mint a sejt belsejében

A víz (oldószer) koncentrációja alacsonyabb, mint a sejt belsejében

A vízmolekulák kifelé diffundálnak (elég kicsik ahhoz, hogy átjussanak a sejthártyán)

Az oxigénmolekulák befelé diffundálnak (elég kicsik ahhoz, hogy átjussanak a sejthártyán)

Ozmózis Egy oldószer molekuláinak mozgása a féligáteresztő hártyán át (lásd balra lent), ami csökkenti az oldott anyag koncentrációját a hártya másik oldalán, és kiegyenlíti a két oldal koncentrációját. Lényegében a diffúzió egyirányú változata. Akkor lép fel, ha az oldott anyag molekulái túl nagyok ahhoz, hogy átjussanak a hártyán. A z ozmózisnyomás az a nyomás, amely a zárt térben, pl. a sejtben lép fel, amikor az oldószer ozmózis révén bejut.

A szőlőcukor (oldott anyag) sejthártya* koncentrációja a sejten kívül alacsonyabb (a folyadék a sejthez képest hipotóniás)

Ha az oldott anyag koncentrációja a sejten kívül magasabb,a folyadék a sejthez képest hipertóniás

(ekkor a víz kifelé mozog)

A víz (oldószer) molekulái addig haladnak befelé (ozmózis), amíg a koncentráció ki nem egyenlítődik (akkor a kinti folyadék és a sejt izotóniás lesz)

a sejt belseje

a szőlőcukor molekulái nem tudnak kilépni

Aktív transzport E folyamat akkor fordul elő, ha anyagokat kell „pumpá ln i " az alacsony koncentrációjú helyről a magasabb felé, vagyis az ellenkező irányba, mint amerre maguktól haladnának a diffúzió révén, pl. amikor a sejteknek nagy mennyiségű cukrot kell felvenniük, hogy lebonthassák. A folyamat valószínűleg úgy zajl ik, hogy különleges „hordozó­molekulák" felveszik az oldott anyag molekuláit, majd áthaladnak velük a sejthártyán*, és eleresztik őket. A művelethez energia szükséges, mivel a magától zajló folyamattal szemben történik. A z energiát az ATP* szolgáltatja.

Pinocitózis Folyadékcsepp felvétele a sejthártya* betűrődésé-vel, majd lefűződésével (vakuólummá* alakulásával). Erre a legtöbb sejt képes.

* ATP 107; sejthártya 10; szövetnedv 64; vakuólumok 10. 101

szövet­nedv*

szövet­nedv*

A T Á P L Á L É K ÉS F E L H A S Z N Á L Á S A Táplálékra minden élőlénynek szük­sége van. A benne található anyagok kellenek a sejtek működéséhez, a szövetek kialakulásához és helyreál­lításához, és lebontásuk biztosítja az energiát (lásd a 104-107 . oldalon). A különböző anyagok közül a szén­hidrátokat, a fehérjéket és a zsírokat tápanyagoknak, az ásványi anyagokat, a vitaminokat és a vizet pedig táplálékkiegészítőknek nevezzük. A növények a fotoszintézis* révén maguk állítják elő tápanyagaikat, miközben ásványi anyagokat és vizet vesznek fel. A z állatok minden anyagot kívülről szereznek, és emésztés útján bontják le azokat (lásd a 110-111.oldalon).

Szénhidrátok Szénből, hidrogénből és oxigénből álló vegyületek. Bonyolultságukat tekintve sokfélék (lásd a „Kifejezések magyarázata" című részt a 111. oldalon). A z állatok összetett szénhidrá­tokat vesznek fel, amelyeket az emésztés során szőlőcukorra (egyszerű cukorra) bontanak le. A szőlőcukor elégetése (a belső légzés*) b iz­tosítja az életműködésekhez szükséges energia túlnyomó részét. A növények más anyagokból állítanak elő szőlőcukrot (lásd a fotoszintézist a 26. oldalon).

Fehérjék Aminosavakból (egyszerűbb egységekből) felépülő anyagok. Szénből, hidrogénből, oxigénből, nitrogénből és néha kénből állnak. A legtöbb fehérje több száz, sőt több ezer aminosavból ál l , amelyek peptidkötéssel kapcsolódnak össze egy vagy több lánccá (polipeptiddé*). A fehérjék sokféleségét az aminosavak különböző sorrendje adja. Vannak közöttük szerkezeti fehérjék (az új sejt alapvető alkotórészei) és katalitikus fehérjék (enzimek*), amelyek fontos szerepet játszanak a sejtek folyamatainak irányításában.

A növények a felvett anyagokból aminosavakat, majd ezekből fehérjéket állítanak elő. A z állatok az elfogyasztott fehérjét az emésztés során egyszerű aminosav-molekulákká bontják le (lásd a 110. oldalon). Ezeket azután a vér szállítja a sejtekhez, ahol a szükséges fehérjékké kapcsolódnak össze (lásd a riboszómákat a 11. oldalon).

Zsírok Szénből, hidrogénből és kis mennyiségű oxigénből álló vegyületek. A növények a felvett anyagokból állítanak elő zsírokat, amelyek zömét a magvaikban tárolják tartalék tápanyagként. E zsír szőlőcukorrá (lásd a szénhidrátoknál) alakítható, amely energiát szolgáltat a fej lődő növény számára. A z állatok zsírsavakká és glicerinné emésztik a zsírokat (lásd a 110. oldalon). Ha ezeket le kell bontani energianyerés céljából, akkor az a májban történik. A z ilyenkor keletkező anyagok egy részét a máj szőlőcukorrá tudja alakítani, más részét viszont nem. Ezek másutt olyan anyaggá alakulnak, amely a szőlőcukor lebontásának későbbi szakaszát képviseli.

A z energiaszolgáltatáshoz nem szükséges zsírsavak és a glicerin azonnal visszaalakul­nak zsírrészecskékké, és az új zsír a test különböző részein tárolódik, p l . a bőr alatt (lásd a bőralját a 82. oldalon).

Az állatokhoz hasonlóan az ember sem tudja maga előállítani a tápanyagokat, ezért táplálékot kell fogyasztania. Ez lehet növényi eredetű (pl. gyümölcs és zöldség, lásd az ábrán), vagy állati eredetű (pl. hús és tej)

* Belső légzés 106; enzimek 105; fotoszintézis 26; polipeptidek 111.

Növényi rost Bizonyos élelmiszerekben (pl. korpában, lencsében, babban) található anyag. Zömmel cel lulózból ál l , amely a növények sejtfalát* alkotó szénhidrát. Más szénhidrátoktól eltérően a legtöbb állat (és az ember) nem képes megemészteni a cellulózt, mivel hiányzik belőlük az ehhez szükséges celluláz nevű emésztőenzim*. Egyes állatokban (pl. a csigákban) ez megtalálható, más állatok (pl. a szarvasmarha) más módszerrel emésztik meg a cellulózt (lásd a bendőt a 43. oldalon). A nagy tömegű, durva rost biztosítja, hogy a bél izmai „megragadhassák" és továbbíthas­sák a táplálékot az emésztőcsatornában.

Vitaminok A z állatok számára létfontosságú anyagok, bár csak kis mennyiségükre van szükség. Sok vita­min legfontosabb feladata az, hogy koenzim-ként* működik, vagyis a kémiai reakciókat katalizáló enzimek* része. A vitaminok és feladataik felsorolása a 111. oldalon olvasható.

Ásványi anyagok Természetes szervetlen anyagok, p l . a kalcium és a foszfor vegyületei. A növényi és az állati szövetek (pl. a csontok és a fogak) fontos összetevői. A z enzimeknek* és a vitaminoknak is alkotórészeik. A nagyon kis mennyiségben szükséges elemek (pl. a réz és a jód) a nyomelemek.

Glikogén (vagy állati keményítő

- összetett szénhidrát). A májban és az izmok­

ban tárolódik

Növényekben, ha nincs rá szükség azonnal

Allatokban, ha nincs rá szükség azonnal

Szőlőcukor (egyszerű szénhidrát)

Allatokban, ha ener­giára van szükség

Növényi magvakban. Állatokban akkor, ha a glikogénraktár „megtelt"

Allatokban, ha energiára van szükség (lásd még a zsíroknál)

Zsírok Fejlődő növényekben. Állatokban szinte soha

Allatokban, viszont növényekben ritkán. Akkor fordul elő, ha nincs szénhidrát vagy zsír.

Aminosavak

Allatokban emésztéskor Fejlődő növényekben. Állatokban ritkán

* Belső légzés 106; emésztőenzlmek 110; koenzimek 105 (enzimek); sejtfal 10.

felépíti átalakul

energiát szolgáltat a belső légzés* során

lebomlik

Keményítő (összetett szénhidrát).

Az állatok növényi anyagként veszik fel

Növények­ben akkor, ha energiára van szükség. Állatokban az emész­téskor

Fehérjék

Állatokban és növények­ben (lásd a fehérjéknél)

A Z A N Y A G C S E R E

A z anyagcsere az élőlény belsejében zajló bonyolult, szabályozott kémiai folyamatok összefoglaló neve. E folyamatok két egymással ellentétes reak­ciócsoportra oszthatók: a katabolizmusra és az anabolizmusra. E reakciók intenzitása az élőlény belső és külső környezetének változásait követve vál­tozik, és fontos szerepet játszik az állandó belső egyensúly fenntartásában (lásd a homeosztázist a 107. oldalon).

Katabol izmus Azon reakciók összefoglaló neve, amelyek a szervezet anyagait lebontják (lebontó folyamatok). Ilyen pl. az emésztés az állatokban, amely az összetett anyagokat egyszerűbbekké bontja le (lásd a 110. oldalon), illetve az egyszerű anyagok további lebontása a sejtekben (belső légzés*). A katabolizmus mindig energiát szabadít fel (az emésztés során ez hő formájában jórészt elvész, de a belső légzés során fel­használódik a test működéséhez). Ez annak

ellenére így van, hogy a katabolizmus,

mint minden kémiai reakció, energiát igényel. A szükséges

energiát a reakció során termelt sokkal

több energia fedezi. Ennek maradéka felszabadul, és az eredmény mindig

energianyereség.

A kitartó testmozgás, pl a kerékpározás az alapanyagcsere

15-szörösére emeli az anyag­csere intenzitását. Gyorsul

a szívverés, és több oxigén jut a szervezetbe. E változá­

sok lehetővé teszik, hogy a táplálék gyorsabban bontódjék le, és felsza­baduljon a szükséges többletenergia. Ennek egyik mellékhatása a testhőmérséklet

emelkedése, amely miatt a test több verejtéket termel.

Anabol izmus Azon reakciók összefoglaló neve, amelyek a szervezet anyagait felépítik (szintetikus folyamatok). Példa erre az aminosavak össze­kapcsolása fehérjékké (lásd a 102. oldalon). A z anabol izmus mindig energiafelvételt igényel mivel a folyamatok révén felszabaduló kevés energia soha nem elegendő (az eredmény mindig energiaveszteség). A szükséges többletenergiát a katabolizmus nyeresége biztosítja.

A z anyagcsere intenzitása A z adott szervezetben zajló anyagcsere­folyamatok általános intenzitása. A z embernél ez egyénenként változik, sőt ugyanannál az egyénnél is a különböző körülmények között. Fokozódik a stressz alatt, a testhőmérséklet emelkedésekor és testmozgáskor, ezért az egyén anyagcsere-intenzitásának pontos mértékét az adja, amikor a pihenő, az erő­kifejtéstől már hosszabb ideje tartózkodó, normális testhőmérsékletű ember anyagcseréjét mérik. Ez az alapanyagcsere, amelynek mértékét kilojoule/négyzetméter/órában adják meg (mérését és kiszámítását lásd a túloldalon). A magas alapanyagcseréjű emberek sokat ehet­nek anélkül, hogy elhíznának, mert a sejtekben folyó katabolizmus gyorsasága miatt nem sok zsír raktározódik bennük. A reakciók gyorsasá­ga gyakran „túlzott" (vagyis az anabolizmus által fel nem használt) energia formájában jelentkezik. A z ilyen emberek úgy tűnnek, mintha állandóan „idegesek" lennének. A z alacsony alapanyagcseréjű emberek könnyen elhíznak, és gyakran nem elég „energikusak". A z anyagcsere intenzitását több hormon* (különösen az STH, a tiroxin, az adrenalin és a noradrenalin) befolyásolja (lásd még a 108-109. oldalon).

* Belső légzés 106; hormonok 108. 104

Kilojoule Az energia mértékegysége (kJ). A biológiában a katabolizmus által termelt hőenergia mértékeként használják, és ezzel fejezik ki az alapanyagcsere intenzitását (lásd az anyagcsere Intenzitását). A z alapanyagcsere kiszámításához ismerni kel l , hogy a külön­féle anyagok lebontásakor mennyi ki lojoule keletkezik, és meg kell mérni az oxigén­felhasználást ellenőrzött körülmények között.

A z egyén alapanyagcseréjének (BMR) mérése (BMR = kjm - 2h - 1)

7. Ismert tények (a kaloriméter nevű eszközben történt mérések alapján): a) Ha 1 liter oxigén használódik fel szénhidrátok lebontására, 21,21 kj energia keletkezik (amennyi 5,050 gramm víz hőmérsékletét 7 °C-kal emeli). b) Zsíroknál ez az érték 19,74 kj. c) fehérjéknél ez az érték 19,32 kj.

Kiszámítás (példa):

7. Megmértük, hogy az egyén 1,5 liter oxigént használt el 5 perc alatt.

2. Tehát 18 liter oxigént használna el 1 óra alatt (1,5 x 12).

3. Tudjuk, hogy az 1 liter oxigén felhasználásával lebom­ló táplálék 20,09 kj energiát termel.

4. Tehát a 7 8 liter oxigén felhasználásával lebomló táplálék 361,62 kj energiát termel (20,09 x 18).

5. Tehát az egyén 361,62 kj energiát termel a táplálék lebontásával 1 óra alatt (18 liter oxigén felhasználásával - lásd a 2. pontot).

6. Az alapanyagcserét azonban a testfelszín négyzetméterére számított, 1 óra alatt termel energia mennyiségében adjuk meg.

7. A testfelszín kiszámítását négyzetméterben standard tábálázatok segítségével végezhetjük el. 8. 361,62 osztva a testfelszínnel (pl 2m'-rel) = 180,81 kjm'tí.

2. Első számítás: 1 liter oxigén felhasználásával lebomló táplálék (általában) által termelt energia a három fenti érték átlaga, vagyis 20,09 kj (feltéve, hogy az egyén egyenlő mennyiséget evett a három tápanyagfajtából).

a dob forog

3. Spirométerrel (respirométerrel) megmérjük az egyén teste által adott idő alatt felhasznált oxigén mennyiségét (lásd az ábrát).

Görbe rajzolódik, miközben a henger felfelé és lefelé mozog

A görbe általános lefutása emelkedő (a henger lefelé mozog, mivel az oxigén térfogata csökken)

Az egyén ezen a csövön lélegzik ki a hengerbe

Enzimek Különleges fehérjék (katalitikus fehérjék), amelyek minden élőlényben megtalálhatók, és nélkülözhetetlenek az élet kémiai folya­matai során. Katalizátorként működnek, azaz felgyorsítják a reakciókat anélkül, hogy maguk megváltoznának. Sok enzimet koen-zimek segítenek, amelyek molekulái az egyik (enzim által katalizált) reakció termékeit elszállítják a következő reakcióhoz.

A z enzimeknek számos típusa van. A z emésztő enzimek például az összetett tápanyagok lebontását irányítják egyszerű, oldható molekulákká (lásd még a 110-111 . oldalon). A légzési enzimek az ilyen egy­szerű anyagok további lebontását irányítják a sejtekben, energia felszabadítása céljából (lásd a belső légzést a 106. oldalon).

E N E R G I A H Á Z T A R T Á S ÉS H O M E O S Z T Á Z I Minden élőlénynek energiára van szüksége. A z energiát a sejtek belsejében zajló kémiai reakciók állítják elő, amelyek összessége a belső légzés, szövetlégzés vagy sejtlégzés. A sejtek különféle egyszerű tápanyagokat tartalmaznak, amelyek az emésztés termékei az állatokban (lásd a 110 -111 . oldalon) vagy a fotoszintézis* termékei a növényekben. Ezek az anyagok energiát hordoznak, amely akkor szabadul fel, amikor a belső légzés során lebomlanak. A lebomló anyag csaknem minden esetben a szőlőcukor (lásd a szénhidrátokat a 102-103 . oldalon). A légzés két formája az anaerob és az aerob légzés.

Anaerob légzés

A belső légzésnek az a típusa, amely nem igényel szabad oxigént (a test által felvett oxigént). Minden sejtben zajl ik, és kis mennyi­ségű energiát szabadít fel. A legtöbb élőlény­ben a glikolízis nevű reakcióláncból ál l , amelynek során a szőlőcukor piroszőlősawá bomlik le. Normális körülmények között azon­nal aerob légzés követi, amely oxigén jelen­létében lebontja a mérgező savat. Ez a lebon­tás termeli az energia zömét. Különleges körülmények között azonban az aerob légzés nem következik be azonnal , ebben az esetben az anaerob légzés következő szakasza zajl ik le (lásd az oxigénhiányt).

Bizonyos mikroszkópikus élőlényekben (pl. az élesztőben és egyes baktériumokban) az anaerob légzés minden szakasza végbemegy. Ez az erjedés, amely oxigén nélkül is elegendő energiát biztosít számukra.

Rövid, intenzív erőkifejtés során (amilyen pl. a százméteres síkfutás) a sejtek gyorsabbon használják fel az oxigént,

mint ahogy az felvételre kerül. Ez tejsav felhal­

mozódását ered­ményezi, ami izomgörcsök­höz vezet.

Aerob légzés A belső légzésnek az a típusa, amely csak szabad oxigén (a test által felvett oxigén) jelenlétében zajlik. A z anaerob légzést követi, és a legtöbb élőlény ezen az úton jut hozzá a szükséges energia zöméhez. A vér által szállított oxigén bejut a sejtekbe, és a mitokondriumokban* reakcióba lép az anaerob légzés által termelt piroszőlősavval. A reakciók végterméke a szén-dioxid és a víz, közben kémiai energia szabadul fel, amely az ATP-ben tárolódik.

A z aerob légzés jó példa az oxidációra, amely az anyagok lebomlása oxigén jelenlétében.

A légzési reakciók lépéseinek összefoglalása

A hosszabb, kevésbé intenzív

erőkifejtés során (pl. kocogáskor) a sejtek

hosszabb ideig kielégíthetik oxigénigényüket, de a tejsav

lassan így is felhalmozódik.

6 0 2 + C 6 H 1 2 0 6 -» 6 C 0 2 + 6 H 2 0

oxigén szőlőcukor szén-dioxid víz

Oxigénhiány Olyan állapot, amely szélsőséges erő­kifejtéskor lép fel az aerob légzéssel rendelkező élőlényeknél. Ilyenkor a váz­izomsejtek gyorsabban használják fel az oxigént, mint ahogy fel tudják venni, így nincs elég_oxigén a mérgező piroszőlősav lebontásához, amely a légzés első, anaerob szakaszában keletkezik. Ehelyett a piroszőlősav további anaerob reakció során sokkal kevésbé káros tejsavvá alakul. Amikor ez elkezd felhalmozódni, akkor mondható, hogy a szervezetben oxigénhiány lépett fel. A tejsavat a keringés elszállítja a májba, ahol az lebomlik.

* Fotoszintézis 26; mitokondriumok 12.

A D P (adenozin-difoszfát) és ATP (adenozin-trifoszfát) Két anyag, amely adenozinból és két vagy három foszfátcsoportból ál l . A foszfát-csoportok maguk foszfor-, oxigén- és hidrogénatomokból épülnek fel. A foszfátcsoport, egyedül vagy további foszfátcsoportokkal láncot képezve, más molekulákhoz kapcsolódhat.

Amikor aerob légzés történik, a fel­szabaduló kémiai energia olyan reak­ciókra fordítódik, amelyek során az ADP-molekulák ATP-vé alakulnak át egy harmadik foszfátcsoport felvételével. A z ilyen reakciók végbemeneteléhez felvett energia tulajdonképpen ATP formájában raktározódik. Ezt az anyagot bármely sejt könnyen tárolja. Különösen nagy mennyi­ségben fordul elő olyan sejtekben, ame­lyeknek sok energiára van szükségük (pl. az izomsejtekben). Amikor az energiára szükség van, az ATP visszaalakul ADP-vé. Ez utóbbi reakció során a tárolt energia felszabadul, és felhasználhatóvá válik a sejt működései számára.

3 A D P és ATP

ribóz*

adenin

foszfátcsoportok •

adenozin-difoszfát (ADP)

adenozin-trífoszfát (ATP)

Az ATP átalakulása ADP-vé

A folyamat visszafordítható

A krokodil tátott száján át adja le a hőt

Homeosztázis

A homeosztázis a stabil belső környezet (vagyis az állandó testhőmérséklet, a testnedvek állandó összetétele és nyomása, a folyamatos anyagcsere* stb.) fenntartása a szervezet által. Ez létfontosságú ahhoz, hogy a szervezet megfelelően működjön.

A homeosztázishoz az szükséges, hogy a szervezet felismerje a normálistól való eltérést (amelyet megváltozott külső és belső tényezők okoznak), és hogy helyesbítse az ilyen eltéréseket. Ez a leghatékonyabb formában a madarakban és az emlősökben* (így az ember­ben is) zajl ik. A z eltérések felismerése a szabá­lyozó szervek információjának visszacsatolása révén történik. A vérben lévő szőlőcukor szintjét például folyamatosan érzékeli a hasnyálmirigy. A z eltérések helyesbítése negatív viszacsatolás-sal érhető el , vagyis olyan visszacsatolással, amely „hírt ad " az eltérésről, és működésbeli változást idéz elő. Ha például a szőlőcukor szintje túl magas, a hasnyálmirigy több inzul in* termelésével reagál, ami csökkenti a szőlőcukor szintjét (lásd még az antagonista hormonokat a 108. oldalon).

A homeosztázis fenntartására irányuló reak­ciók zömét hormonok szabályozzák, amelyeket viszont az agyban lévő hipotalamusz* irányít. Jó példa a hipotalamusz jelentőségére a testhőmérséklet ellenőrzése. A madarak és az emlősök homoioterm (meleg vérű) állatok, vagyis a külső körülményektől függetlenül állandó a testhőmérsékletük (az embernél 37 °C körüli), ellentétben a poikiloterm (hideg vérű) állatokkal. A hipotalamusz hőközpontja érzékeli a testhőmérséklet változását, és impulzusokat küld vagy a hőleadás, vagy a hőtermelés központjába (ezek is a hipotalamuszban találhatók). Ezek azután idegimpulzusokat indítanak e l , amelyek különböző hőleadó vagy hőtermelő működéseket váltanak ki a testben.

A pingvinek homoioterm állatok. Annyi hőt termelnek, amely melegen tartja a saját testüket, illetve tojásukat és fiókájukat is

* Anyagcsere 104; emlősök 113; hipotalamusz 75; inzulin 108; ribóz 96.

adenin + ribóz = adenozin

A D P adenozin-difoszfát

P foszfátcsoport

E energia

ATP adenozin-trífoszfát

H O R M O N O K A hormonok különleges kémiai „hírv ivők", amelyek a szervezet különféle működéseit szabályozzák. E két oldal az ember és roko­nai által termelt hormonokkal foglalkozik. A növények is termelnek hormonokat (fitohormonokat) (lásd az elválasztóréteget a 21 . o ldalon, a fotoperiodizmust és a növekedési hormonokat a 23. oldalon). A z emberi hormonokat belső elválasztású mirigyek* termelik. Egyesek csak a test bizonyos részeire (célsejtekre vagy cél­szervekre) hatnak, mások általánosabb vála-szokat váltanak ki. A hormontermelés fő szabályozója a hipotalamusz* (az agy része). Ez sok mirigy elválasztását szabályoz za , főleg az agyalapi mirigyen* keresztül, amely maga is sok más mirigyre hat. A hipotalamusz az agyalapi mirigy elülső lebenyét szabályozó anyagokkal irányítja, a hátulsó lebenyt pedig idegimpulzusokkal . A hormontermelés na-gyon fontos a home-osztázis* szempontjából.

Szabályozó anyagok Különleges vegyületek, amelyek számos hormon ter­melését, így tehát sok fontos életfolyamatot irányítanak. A hipotalamusz* (az agy része) küldi őket az agyalapi mirigy* elülső lebenyébe. Két típusuk van. A releasing faktorok (RF) serkentik a mirigy bizonyos hormonjának termelését, az inhibiting faktorok pedig gátolják. A z FSHRF (FSH releasing faktor) és az LHFR (LH releasing faktor) az FSH és LH hormonok kibocsátását, és így a pubertáskor* bekövetkeztét serkentik. Sok r e g ú l a l o

tényező fontos a homeosztázis* szempontjából.

Antagonista hormonok Olyan hormonok, amelyek egymással ellentétes hatást váltanak ki (pl. a glukagon és az inzulin). Amikor a vér szőlőcukorszintje túl alacsonyra zuhan, a hasnyálmirigy glukagont termel, hogy növelje a szintet. A szőlőcukor magas szintjére válaszként a hasnyálmirigy inzulint ter­mel , ami csökkenti a szintet (lásd még a homeosztázist a 107. oldalon).

Hormonok

ACTH (adrenokortikotrop hormon) vagy mellékvesekéreg-serkentő hormon

TSH (tiroidea-stimuláló hormon) vagy pajzsmirigyserkentő hormon

STH vagy GH (szomatotrop hormon) vagy növekedési hormon

FSH (follikulusz-stimuláló hormon) vagy tüszőserkentő hormon

LH (luteinizáló hormon) vagy sárgatestserkentő hormon

PRL (prolaktin) vagy LTH (laktotrop hormon) vagy tejelválasztást serkentő hormon

Oxitocin

ADH (antidiuretikus hormon) vagy vazopresszin

Tiroxin

TCT (tirokalcitonin) vagy kalcitonin

PTH (paratiroid hormon) vagy parathormon

Adrenalin Noradrenalin

Aldoszteron

Cortizon Hidrokortizon vagy kortizol

Ösztrogén (női nemi hormon) Progeszteron (női nemi hormon)

Tesztoszteron (férfi nemi hormon)

Casztrin

CCK (kolecisztokinin)

PZ (pankreozimin) vagy szekretin

Enterokrinin

Inzulin

Glukagon

A termelődés helye

Agyalapi mirigy (69. oldal) elülső lebenye

Hatások

Serkenti a mellékvese kéregállományának hormontermelését

Agyalapi mirigy (69. oldal) elülső lebenye Serkenti a tiroxin termelését a pajzsmirigyben (69. oldal)

Agyalapi mirigy (69. oldal) elülső lebenye Serkenti a növekedést az aminosavak fokozott felhalmozódásával és fehérjékbe való beépítésével

Agyalapi mirigy (69. oldal) elülső lebenye Nőkben a LH-val együttműködve serkenti a petesejt érését a tüszőben (89. oldal), és a tüszők ösztrogéntermelését a menstruációs ciklus kezdeti szakaszában (90. oldal). Férfiakban serkenti a spermiumok termelését (92. oldal)

Agyalapi mirigy (69. oldal) elülső lebenye Serkenti a tüszőrepedést (90. oldal), a sárgatest (91. oldal) kialakulását, illetve az ösztrogen és a progeszteron termelését a sárgatestben. Az ösztrogénnel és a progeszteronnal együtt serkenti a méh (89. oldal) nyálka­hártyájának megvastagodását. Férfiakban serkenti a tesztoszteron termelését.

Agyalapi mirigy (69. oldal) elülső lebenye Nőkben a LH-val együttműködve serkenti sárgatest hormontermelését (90. oldal). Megindítja a tejelválasztást a szülés után.

Hipotalamusz (75. oldal). Az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében halmozódik fel

Serkenti a méh (89. oldal) izmainak összehúzódását a szülés során, valamint a tej kiürülését szoptatáskor.

Hipotalamusz (75. oldal). Az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében halmozódik fel

Serkenti a víz visszaszívását a gyűjtőcsatornákból (73. oldal) a vérbe a vesében.

Pajzsmirigy (69. oldal) Serkenti a tápanyagok lebontásának ütemét, tehát energiát szabadít fel, és növeli a testhőmérsékletet. Fiatalokban az STH-val együttműködve szabályozza a növekedés és fejlődés ütemét, jódot tartalmaz.

Pajzsmirigy (69. oldal) Csökkenti a kalcium és a foszfor szintjét a vérben azzal, hogy csökkenti felszabadulásukat a csontból (ahol tárolódnak).

Mellékpajzsmirigy (69. oldal) Növeli a kalcium szintjét a vérben azzal, hogy növeli felszabadulását a csontból (ahol tárolódik). Csökkenti a foszfor szintjét.

Mellékvese (69. oldal) velőállománya. Idegvégződésekben is. Izgalom vagy veszély hatására szabadul fel

Arra serkentik a májat, hogy energianyerés céljából több szőlőcukrot bocsásson a vérbe. Növelik a szívverés ütemét, a légzés szaporaságát és összehúzzák az ereket.

Mellékvese (69. oldal) kéregállománya Növeli a nátrium és a víz mennyiségét a vérben azzal, hogy fokozza visszaszívásukat a vese kanyarulatos csatornáiból (73. oldal).

Mellékvese (69. oldal) kéregállománya Fokozzák a tápanyagok lebontásának ütemét, így az energia felszabadulását, és növelik az ellenállóképességet a stresszel szemben. Csökkentik a gyulladást.

Főleg a petefészek tüszői (89. oldal) és a sárgatest (90. oldal). A terhesség során a méhlepény (91. oldal) is

Az ösztrogen a pubertáskor (90. oldal) idején fokozza a másodlagos nemi jellegek kialakulását (pl. az emlő növekedését), majd fenntartását. Mindkettő felkészíti a tejmirigyeket a tejtermelésre, és az LH-val együttműködve serkentik a méh (90. oldal) nyálkahártyájának vastagodását. A progeszteron uralkodóvá válik a menstruációs ciklus (91. oldal) vége felé és a terhesség folyamán, amikor fenntartja a méh nyálkahártyáját és felkészíti a tejmirigyeket.

Főleg a here Leydig-sejtjei (88.oldal) A pubertáskor (90. oldal) idején fokozza a másodlagos nemi jellegek kialakulását (pl. a szakáll növekedését), majd fenntartását.

A gyomor sejtjei Serkenti a gyomornedv (110. oldal) termelését.

A vékonybél sejtjei Serkenti az Oddi-gyűrű kinyílását, az epehólyag összehúzódását és az epe kiürülését (69. oldal) a patkóbélbe (67. oldal).

A vékonybél sejtjei Serkenti a hasnyálmirigy hasnyáltermelését (110. oldal) és kiürülését a patkóbélbe (67. oldal).

A vékonybél sejtjel Serkenti a bélnedv (110. oldal) termelését.

Hasnyálmirigy (amikor a szőlőcukor szintje a vérben túl magas)

Serkenti a májban a szőlőcukor glikogénné alakulását (103. oldal). Gyorsítja a sejtek szőlőcukor-felvételét.

Hasnyálmirigy (amikor a szőlőcukor szintje a vérben túl alacsony)

Serkenti a májban a glikogén lebontását szőlőcukorrá (103. oldal), emeli a vércukorszintet.

E M É S Z T Ő N E D V E K ÉS E N Z I M E K A z emberi test valamennyi emésztőnedve* (amelyek az emésztőmirigyekből* a bélcsatornába ömlenek) enzimeket* tartalmaz, amelyek a táplálék lebontását irányítják egyszerű oldható vegyületekké. Ezek az emésztőenzimek, amelyek három csoportra oszthatók. A z amilázok (diasztázok) elősegítik a szénhidrátok* lebontását (amelynek végeredményei monoszacharidok, lásd a „Kifejezések magyarázata" c ímű részt a túloldalon). A proteázok (peptidázok) elősegítik a fehérjék lebontását aminosavakká* azza l , hogy megtámadják a peptidkötéseket (lásd a fehérjéket a 102. oldalon). A l ipázok elősegítik a zsírok lebontását glicerinre és zsírsavakra (lásd a zsírokat a 102. oldalon). A z alábbi táblázat felsorolja a különböző emésztőnedveket enzimeikkel és enzimeik hatásával együtt.

Emésztőnedv neve: nyál

A termelődés helye: nyálmirigyek*. Emésztőenzim: nyálamiláz (ptialin). Hatás: megkezdi a keményítő és a glikogén szénhidrátok* (poliszacharidok, lásd a 103. oldalon) lebontását. Termék: kevés dextrin. Lásd az 1. megjegyzést.

Emésztőnedv neve: epe

A termelődés helye: máj. Az epehólyag* tárolja, és a vékonybélbe ürül (lásd a CCK-t a 108. oldalon). Összetevők: epesók és epesavak Hatások: az emulgeálás folyamata során kisebb cseppecskékké (és átmeneti termékekké) alakítja a zsírokat.

Emésztőnedv neve: gyomornedv

A termelődés helye: a gyomor falában lévő gyomormirigyek*. A gyomorba ürül (lásd a gasztrint a 108. oldalon). Emésztőenzimek (és még egy összetevő): 1. Pepszin (proteáz). Lásd a 2. megjegyzést. 2. Rennin (proteáz). Csak gyerekekben. 3. Sósav 4. Gyomoriipáz. főleg gyerekekben. Hatások: 1. Megkezdi a fehérjék* (polipeptidek) lebontását. 2. Kalcium jelenlétében megolvasztja a tejet, hogy lebont­hassa annak fehérjéjét (a kazeint). Lásd a 3. megjegyzést. 3. Aktiválja a pepszint (lásd a 2. megjegyzést), felnőttek­ben megolvasztja a tejet (lásd a 3. megjegyzést), és megöli a baktériumokat. 4. Megkezdi a tej zsírjának* lebontását. Termékek: 1. Rövidebb polipeptidek. 2, 3. Megalvadt tej. 4. Átmeneti vegyületek.

Emésztőnedv neve: bélnedv

A termelődés helye: a Liberkühn-kripták* a vékonybél falában (lásd az enterokrinint a 108. oldalon). Emésztőenzimek: 1. Maltáz, szacharóz, laktáz (amilázok). 2. Enterokináz. Lásd a 2. megjegyzést. 3. Béllipáz. 4. Nukleáz. Hatások: 1. Lebontják a maltózt, szacharózt és laktózt (diszacharidokat). 3. Lebontja a fehérjék* maradékait (dipeptideket). 4. Lebontja a zsírrészecskéket*. 5. Lebontja a nukleinsavakat*. Termékek: 1. Szőlőcukor, gyümölcscukor, galaktóz (monoszacharidok). 2. Aminosavak* 3. Clicerin és zsírsavak (lásd a zsírokat a 102. oldalon). 4. Bázisok*, foszforsav és cukrok (lásd a 96. oldalon).

Emésztőnedv neve: hasnyál

A termelődés helye: hasnyálmirigy. A vékonybélbe ürül (lásd a szekretint és a PZ-t a 108. oldalon). Emésztőenzimek: 1. Tripszin (proteáz). Lásd a 2. megjegyzést. 2. Kimotripszin (proteáz). Lásd a 2. megjegyzést. 3. Karboxipeptidáz (proteáz). Lásd a 2. megjegyzést. 4. Hasnyálamiláz (amilopszin) 5 . Hasnyállipáz. Hatások: 1, 2, 3. Folytatják a fehérjék* (hosszabb és rövidebb polipeptidek) lebontását. 4. Folytatja a szénhidrátok* lebontását. 5. Lebontja a zsírrészecskéket*. Termékek: 1, 2, 3. Dipeptidek és valamennyi aminosav*. 4. Maltóz (diszacharid). 3. Clicerin és zsírsavak (lásd a zsírokat a 102. oldalon).

Megjegyzések.

1. Ebben a szakaszban kevés dextrin keletkezik, mivel a táplálék rövid ideig tartózkodik a szájban. A legtöbb szénhidrát változatlanul halad tovább.

2. A proteázok inaktív formában termelődnek, így nem emésztik meg a bélcsatornát (amely maga is fehérjéből* áll, mint a test nagy része). Amikor a bél üregébe jutottak (a védő nyálkahártyán* kívülre), aktív formává alakulnak át. A sósav az inaktív pepszinogént pepszinné alakítja, az enterokináz a tripszinogént tripszinné, majd a tripszin a kimotripszinogént és a prokarboxipeptidázt kimotripszinné és karboxipeptidázzá változtatja.

3. Nagyon fontos, hogy a rennin és a sósav megolvassza a tejet, különben a folyékony tej túl gyorsan áthaladna az emésztőrendszeren, és nem lehetne megemészteni.

* Aminosavak 102 (fehérjék); bázisok 96; gyomormirigyek, Liberkühn-kripták 68 (emésztőmirigyek); 110 emésztőnedvek 68 (emésztőmirigyek); enzimek 105; epehólyag 69; fehérjék 102; nukleinsavak 96;

nyálkahártya 67; nyálmirigyek 68; szénhidrátok 102; zsírok 102.

Kifejezések magyarázata

Poliszacharidok A legbonyolultabb szénhidrátok*. Valamennyien mono-szacharidok láncai. A szervezet által felvett legtöbb szén­hidrát poliszacharid, pl. a keményítő (a fő poliszacharid az ehető növényekben) és a glikogén (az állati eredetű táplálékban). A keményítőről és a glikogénről lásd még a 103. oldalon.

Diszacharidok Két monoszacharid-molekulából álló vegyületek. Vagy a poliszacharidok közbülső lebontási termékei, vagy a szervezet készen veszi fel őket, pl. a nádcukrot és a tejcukrot. (A nádcukor a cukorrépában és a cukornád­ban, a tejcukor a tejben található.)

Monoszacharidok

A legegyszerűbb szénhidrátok*. Csaknem valamennyien a poliszacharidok lebontásának termékei, bár a gyümölcscukrot (fruktózt) a szervezet készen veszi fel (pl. gyümölcsökből), vagy a nádcukor lebontásával jut hozzá. A szénhidrátok lebontásának végterméke mindig szőlőcukor (a gyümölcs­cukrot és a galaktózt a máj szőlőcukorrá alakítja).

Polipeptidek A fehérjék megjelenési formái. Aminosavak* molekuláinak százaiból vagy ezreiből álló láncok (lásd a fehérjéket a 102. oldalon).

Dipeptidek Két aminosavmolekulából összetevődő vegyületek. A polipeptidek lebontásának közbülső termékei.

Vitaminok és szerepük A-vitamin (retinol)

Forrás: máj, vese, csukamájolaj, tojás, tejtermékek, margarin, zöld és sárga gyümölcsökben és zöldségekben (főleg paradicsomban és sárgarépában) lévő pigment* (karotin), amely a bélben A-vitaminná alakul.

Szerepe: fenntartja a hámsejtek* egészséges működését, segíti a növekedést, különösen a csontokét és a fogakét. Fontos a szürkületi látás során, mivel részt vesz a retina* pálcikáiban lévő rodopszin (fényérzékeny pigment*) kialakulásában. Növeli a fertőzésekkel szembeni ellenállóképességet.

C-vitamin (aszkorbinsav)

Forrás: zöld növények, burgonya, paradicsom, citrusfélék (narancs, citrom, grépfrút).

Szerepe: szükséges a növekedéshez és a szövetek (különösen, a bőr, a vérerek, a csontok, a fogíny és a fogak) egészséges működéséhez. Fontos koenzim* sok anyagcserefolyamat során, főleg a fehérjék* lebontásakor és az aminosavak* új fehérjékké (különösen kollagénné -lásd a kötőszöveteket az 52. oldalon) kapcsolódásakor. Növeli az ellenállóképességet a fertőzésekkel szemben, és gyorsítja a sebek gyógyulását.

B-vitamin komplex

Legalább 10 vitamin csoportja, amelyek általában együtt fordulnak elő: A fontosabbak: Tiamin (aneurin) (Bt) Riboflavin (B2) Niacin {nikotinsavamid) (B3) Pantotensav (BS) Piridoxin (B6) Cianokobalamin (kobalamin) (B12) Folsav (Bc vagy M) Biotin (néha H-vitaminnak nevezik) Lecitin

Forrás: élesztőben és májban mind előfordul. A B12 kivételév­el mind előfordul a teljes őrlésű gabonatermékekben, a búzacsírában és a zöldségekben, pl. a babban. (A B12 nem fordul elő növényekben.) A B2 és a Bl2 különösen tejter­mékekben található. A legtöbb megtalálható a tojásban, az olajos magvakban, a halban, a sovány húsokban, a vesében és a burgonyában. A B6-ot, a folsavat és a biotint a bélbak­tériumok is előállítják.

Szerepük: Legtöbbjük szükséges a növekedéshez és a szövetek egészséges működéséhez, pl. az izmokhoz (Bl, B6), idegekhez (Bl, 83, 86, B12), bőrhöz (B2, B3, B5, B6, B12), hajhoz (B2, B5). Többjük segíti a szervek egészséges működését (BS, 86, lecitin). A folsav, a biotin és a lecitin kivételével fontos koenzimek* a táplálék energianyerést célzó lebontása (a belső légzés*) során. Többen (főleg B2, 86, B12) koenzimek a növekedéshez, és a védelmi vagy szabályozó szerephez szükséges fehérjék* felépítésekor. A B12 és a folsav fontos a vérsejtek képzésekor, a BS és a 86 a neurotranszmitterek* létrehozása során.

D-vitamin (kalcitéról)

Forrás: máj, csukamájolaj, zsíros halak, tejtermékek, tojássárgája, margarin, különleges anyag (D3 provitamin) a bőrsejtekben (napfény hatásara D-vitaminna alakul).

Szerepe: Lényeges a kalcium és a foszfor felszívódásához, illetve a csontokba és a fogakba való beépüléséhez. Együttműködik a PTH* hormonnal.

B-vitamin komplex

Legalább 10 vitamin csoportja, amelyek általában együtt fordulnak elő: A fontosabbak: Tiamin (aneurin) (Bt) Riboflavin (B2) Niacin {nikotinsavamid) (B3) Pantotensav (BS) Piridoxin (B6) Cianokobalamin (kobalamin) (B12) Folsav (Bc vagy M) Biotin (néha H-vitaminnak nevezik) Lecitin

Forrás: élesztőben és májban mind előfordul. A B12 kivételév­el mind előfordul a teljes őrlésű gabonatermékekben, a búzacsírában és a zöldségekben, pl. a babban. (A B12 nem fordul elő növényekben.) A B2 és a Bl2 különösen tejter­mékekben található. A legtöbb megtalálható a tojásban, az olajos magvakban, a halban, a sovány húsokban, a vesében és a burgonyában. A B6-ot, a folsavat és a biotint a bélbak­tériumok is előállítják.

Szerepük: Legtöbbjük szükséges a növekedéshez és a szövetek egészséges működéséhez, pl. az izmokhoz (Bl, B6), idegekhez (Bl, 83, 86, B12), bőrhöz (B2, B3, B5, B6, B12), hajhoz (B2, B5). Többjük segíti a szervek egészséges működését (BS, 86, lecitin). A folsav, a biotin és a lecitin kivételével fontos koenzimek* a táplálék energianyerést célzó lebontása (a belső légzés*) során. Többen (főleg B2, 86, B12) koenzimek a növekedéshez, és a védelmi vagy szabályozó szerephez szükséges fehérjék* felépítésekor. A B12 és a folsav fontos a vérsejtek képzésekor, a BS és a 86 a neurotranszmitterek* létrehozása során.

E-vitamin (tokoferol)

Forrás: hús, tojássárgája, leveles zöldségek, olajos magvak, tejtermékek, margarin, teljes őrlésű gabonatermékek, búzacsíra, magvak, növényi olajok.

Szerepe: nem pontosan Ismert. Védi a membránokat azoktól a vegyületektől, amelyek hozzákapcsolódhatnak és rákot okozhatnak.

B-vitamin komplex

Legalább 10 vitamin csoportja, amelyek általában együtt fordulnak elő: A fontosabbak: Tiamin (aneurin) (Bt) Riboflavin (B2) Niacin {nikotinsavamid) (B3) Pantotensav (BS) Piridoxin (B6) Cianokobalamin (kobalamin) (B12) Folsav (Bc vagy M) Biotin (néha H-vitaminnak nevezik) Lecitin

Forrás: élesztőben és májban mind előfordul. A B12 kivételév­el mind előfordul a teljes őrlésű gabonatermékekben, a búzacsírában és a zöldségekben, pl. a babban. (A B12 nem fordul elő növényekben.) A B2 és a Bl2 különösen tejter­mékekben található. A legtöbb megtalálható a tojásban, az olajos magvakban, a halban, a sovány húsokban, a vesében és a burgonyában. A B6-ot, a folsavat és a biotint a bélbak­tériumok is előállítják.

Szerepük: Legtöbbjük szükséges a növekedéshez és a szövetek egészséges működéséhez, pl. az izmokhoz (Bl, B6), idegekhez (Bl, 83, 86, B12), bőrhöz (B2, B3, B5, B6, B12), hajhoz (B2, B5). Többjük segíti a szervek egészséges működését (BS, 86, lecitin). A folsav, a biotin és a lecitin kivételével fontos koenzimek* a táplálék energianyerést célzó lebontása (a belső légzés*) során. Többen (főleg B2, 86, B12) koenzimek a növekedéshez, és a védelmi vagy szabályozó szerephez szükséges fehérjék* felépítésekor. A B12 és a folsav fontos a vérsejtek képzésekor, a BS és a 86 a neurotranszmitterek* létrehozása során.

K-vitamin (fillokinon vagy menakinon)

Forrás: máj, gyümölcsök, olajos magvak, gabonafélék, zöldségek, főleg káposzta, karfiol, spenót. Bélbaktériumok is előállítják.

Szerepe: lényeges a májban képződő protrombin* (a vérolvadáshoz szükséges anyag) előállításához.

* Aminosavak 102 (fehérjék); belső légzés 106; fehérjék 102; hám 82 (felhám); koenzimek 105 (enzimek); neurotranszmitterek 77 (szinapszis); pigmentek 27; protrombin 59 (véralvadás); PTH 108; retina 85; szénhidrátok 102

A Z É L Ő L É N Y E K O S Z T Á L Y O Z Á S A A z osztályozás (klasszifikáció) az élőlények csoportokba rendezése közös tulajdonságaik alapján. A legtöbbet használt klasszikus osztályozás főleg szerkezeti tulajdonságokra a lapozza a csoportokat. A z osztályo­zási (rendszertani) táblázatok először a legnagyobb csoportokat (országokat) sorolják fel, majd e csoportokon belül az egyre kisebb és kisebb alcsoportokat.

Callicore cyllene

Agrias claudina

Ezek a lepkék olyan ritkák, hogy nincs köznapi (magyar) nevük, csak latin nevük

A z országok után elsőként következő csopor­tok az állatoknál a törzsek, a növényeknél a tagozatok. Ezután következnek az osztályok, a rendek, a családok, a genuszok (régebbi nevükön nemek) és a fajok. A faj olyan egyedek csoportja, amelyek egymás között szaporodnak, viszont a szaporodást tekintve elkülönülnek más csoportoktól. Ha ezt lehetetlen megállapítani, akkor a fajokat morfológiai alapon, azaz külső megjelenésük alapján különítik el .

Egyes tagozatoknál és törzseknél, főleg azoknál, amelyek csak kevés fajból állnak, elegendőek a fenti csoportok. Máskor azonban közbülső csoportok is beiktatód­nak, így altörzsek, alosztályok, alrendek, alcsaládok.

M ind a növények, mind az állatok osztályozásában vannak vitatott területek. A legtöbb tudós ma öt országot ismer el (lásd a 113. oldalon), régebben azonban csak négyet; ezek az állatok (beleértve a Protistát is), a növények (beleértve a gombákat és a moszatokat is), a Prokariota (vagy Monera) és a vírusok voltak. A z alábbi ábra a növények országának tagozatait tünteti fel.

Nevezéktan

A z állatok elnevezése. A fajok nevét latinul adják meg, így minden biológus ugyanazt a rendszert követheti a világ bármely részén. Ez azért szükséges, mert ugyanazt a fajt a külön­böző országokban más-más köznapi névvel illetik. A z Alosa pseudoharengus heringfajnak például hat különböző neve van az elterjedési területén.

Minden faj neve két szóból ál l , a kettős nevezéktan szabályai szerint. A z első szó azt a genuszt (nemet) je lö l i , amelybe az adott faj tartozik, a második szó pedig a genuszon belüli fajra vonatkozik. A z állatok latin neveinek szabályaira a londoni Természet­tudományi Múzeumban székelő Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Bizottsága ügyel. A legtöbb név a faj valamilyen sajátos bélyegére (pl. méretére, alakjára, élőhelyére) utal. A sörényes hangyász latin neve például Myrmecophaga trídactyla (myrmeco = hangya, phag = enni, tri = három, dactyl = ujj). Ez utal a táplálékra, amelyet megeszik, és az elülső lábán lévő három nagy ásókaromra.

sörényes hangyász

A növények tagozatai A növények országát a következő tagozatokra osztják:

Chlorophyta zöld­moszatok

Bryophyta mohák

Pterídophyta harasztok

Coniferophyta nyitvatermők _

Minden tagozat osztályokra osztható, de itt csak a legnagyobb tagozat, az Anthophyta osztályai vannak feltüntetve.

Osztályok Egyszikűek egy sziklevelük* van (pl. a pázsitfüvek)

Kétszikűek két sziklevelük* van (pl. a rózsa)

112 * Sziklevél 33.

Callicore mengeli

Anthophyta zárvatermők

A Homo sapiens helye a klasszikus osztályozásban

Több mint másfél millió állatfajt ismerünk. Az alábbiakban látható, hol helyezkedik el közöttük az ember.

Országok* Allatok

soksejtűek*, sejtfaluk*\ nincs, fotoszintézisre*

nem képesek

Növények soksejtűek, sejtfaluk' cellulóz*, fotoszinte­

tizálnak*

Gombák van sejtfaluk* (de nem cellulózból*),

fotoszintézisre* nem képesek

Protista egysejtűek*, állati és

növényi tulajdon­ságúak egyaránt vannak közöttük

Prokariota sejtmag* nélküli

élőlények (pl. bak­tériumok)

Törzsek Gyűrűsférgek ízeltlábúak Gerinchúrosok Csalánozók féregszerű, szelvényezett belső vázuk zsákszerű hengeres, test, ízeit merev pálca test, egy

szelvényezett lábak, kemény (gerinchúr) nyílással test külső váz*

Tüskésbőrűek Puhatestűek fonálférgek Laposférgek tüskés bőr, lágy test, féregszerű, féregszerű,

tapadó lábak, kemény héj szelvénye- lapos test sugaras szim- zetlen test

metria

Altörzsek

Osztályok

Fejgerinchúrosok halszerű test, gerinchúr

végig a testen

Kétéltűek Hideg vérűek, vékony

bőr, vízben és szárazföldön élnek

Előgerinchúrosok zsákszerű, szelvényezetten

test, gerinchúr csak a farokban vagy a lárvákban*

Gerincesek csontból vagy porcból álló belső váz (a gerincoszlop nélküli álla­tokat gerincteleneknek nevezik)

Madarak Meleg vérűek, toll,

szárny, tojásrakók*

Halak hideg vérűek, pikkelyek,

úszók, kopoltyúval lélegeznek

Emlősök meleg vérűek,

szőr, tejmirigyek

Hüllők hideg vérűek, pikkelyes bőr,

tojásrakók*

Rendek Denevérek szárnyuk

van, éjszaka aktívak

Ragadozók húsevők,

nagy, hegyes fogak

Cetek csak vízben élő emlősök

Patások patáik vannak

(párosujjú és párat­lanujjú patások)

Főemlősök mozgékony kéz- és

lábfej, szembe állítható hüvelykujj

Rágcsálók 20 további folyamatosan rend

növő metszőfogak*

Családok

Genuszok (nemek)

Csuklyásmajomfélék újvilági (Dél-

Amerikában élő) majmok

Cerkóffélék óvilági (Eurázsiában

és Afrikában élő) majmok

Australopithecus kihalt emberfélék, kis agyko­

ponya, durva arckoponya

Emberfélék felegyenesedett

járás, rövid arcko­ponya, kis fogak

Homo nagy agykoponya, finom arckoponya

Emberszabásúmajom­félék

Óvilágban élő majmok

8 további család

Fajok Homo habilis kihalt emberfaj

Homo erectus kihalt emberfaj, magasabb

és nagyobb agyú, mint a Homo habilis

Homo sapiens a mai ember

(más kihalt formák)

' A vírusok nem szerepelnek a klasszikus osztályozásban. Fehérjeburokba zárt nukleinsavból* állnak, és csak más sejtekben képesek „élni" és szaporodni. Ezért nem tekintik őket élőlényeknek, bár az élőlények sok tulajdonságával rendelkeznek.

Más osztályozási rendszerek Kiadisztikus osztályozás A klasszikus osztályozáshoz hasonlóan, ez a rend­szer is csoportokat helyez nagyobb egységekbe

A klasszikus osztályozás csak egy az élőlények (kiadókba), amelyek közös tulajdonságokon csoportosítására használt rendszerek közül. Egy alapulnak. A kiadok azonban az ősi formákat másik fontos módszer a kiadisztikus osztályozás, és minden leszármazottukat is tartalmazzák.

* Cellulóz 103 (növényi rost); egysejtű 10; fotoszintézis 26; külső váz 38; lárva 49; metszőfogak 57; nukleinsavak 96; sejtfal 10; sejtmag 10; soksejtű 10; tojásrakó 46.

C S O P O R T O S Í T Á S A Z É L E T M Ó D A L A P J Á N

A z alábbiakban olyan kifejezések magyarázata olvasható, amelyekkel csoport ba sorolhatjuk a hasonló életmódot folytató élőlényeket (további kifejezéseket lásd még a 8. oldalon). Ezek a nevek nem rendszertani kategóriákat jelölnek, ellentétben az osztályozás során használt csoportokkal (lásd a 112-113 . oldalon).

Növények Xerofita

Víz nélkül is hosszú ideig életben maradó növény (pl. a kaktuszok).

Hidrofita

Vízben vagy nagyon vizes talajon élő növény (pl. a nád).

Mezofita

Átlagos nedvességi viszonyok között élő növény.

Halofita

Nagyon sós talajon élő növény (pl. a sóvirág).

Pozsgás Olyan xerofita növény, amely húsos szárában vagy levelében vizet tárol (pl. a varjúháj). Epifita Olyan növény, amely más növényen (pl. fán) nő, de azt csak támasztékul használja (pl. számos orchidea). Szaprofita Korhadó anyagokon élő, nem fotoszintetizáló* növény (pl. egyes orchideák). A gombák is ilyenek.

Allatok Ragadozó Mas állatokat (a zsákmányt) megölő és elfogyasztó állat (pl. az oroszlán, ragadozó madarak).

Korhadékevő Lebomlott növényi és állati anyagokat fogyasztó állat (pl. a földigiliszta).

Dögevő

Elpusztult állatokat fogyasztó állat (pl. a hiénák, keselyűk).

Territoriális Szárazföldön vagy vízben kijelölt területet (territóriumot) egyedül vagy csoportosan védő állat (pl. számos hal, madár és emiós). Ez a viselkedés általában a párválasztással vagy a szaporodással kapcsolatos. Abisszális (mélytengeri)

A tenger nagyon mély részein élő állat (pl. a pelikánangolna).

Szesszilis (helytülő) Többnyire ugyanazon a helyen tartózkodó (de nem állandóan rögzült) állat (pl. a tengeri rózsák). Parazitoid Olyan élősködő állat, amely végül elpusztítja a gazdáját (pl. a fürkészdarazsak). Lásd még a parazitát a jobb oldali oszlopban.

Társas Olyan állatfaj, amelynek közösségében az egyedek csoportjai (a kasztok) között munkamegosztás történik, és a különböző kasztok külsőleg is különböznek. Ilyenek pl. a hangyák, a méhek és a termeszek, ahol egyesek táplálékot gyűjtenek (dolgozók), mások harcolnak és védekeznek (katonák), ismét mások szaporodnak (a királynő és a hímek). Egyik egyed sem létezhet a többiek nélkül. A magasabb rendű tarsas allatok csoportjaiban (pl. az oroszlánfalkában) sokkal lazább a kapcsolat.

Növények és állatok Rovarevő Főleg rovarokat fogyasztó állat (pl. a sün) vagy rovarfogásra módosul növény (pl. a kancsóka).

Parazita Más növény vagy állat testén vagy testében élősködő növény vagy állat, amely nem pusztítja el a gazdáját (pl. a fagyöngy és a bolhák). Lásd még a parazitoidot a bal oldali oszlopban.

Mutual isták Két faj, amelyek egymással szoros kapcsolatban élnek, és a kapcsolatból hasznuk származik, de önálló életre is képesek (pl. egyes korallszirti halak és a tisztogatóhalak).

Szimbionták Két faj, amelyek egymással olyan szoros kapcsolatban élnek, hogy önálló életre (legalábbis az adott helyen) nem képesek. Ilyenek pl. a sziklákon élő zuzmók, amelyek valójában egy gomba- és egy moszatfajból létrejött képződmények. A moszat fotoszintézis* révén táplálékot állít elő a gomba részére, amely egyébként nem élne meg a csupasz sziklán. A gomba fonalai vizet és védelmet biztosítanak a moszat

Kommenzalisták Olyan fajok, amelyek egymással szoros kapcsolatban élnek, de csak az egyiknek van haszna a kapcsolatból, a másik számára a kapcsolat közömbös. Ilyen pl. a pásztorgém, amely a legelő patások által felriasztott rovarokat szedi össze; jelenléte azonban a patások számára nem jelent sem előnyt, sem hátrányt.

Telepes Olyan növény (pl. a barnamoszatok) vagy állat (pl. a sziva­csok), amely egymással szoros kapcsolatban álló sejtekből áll, ezek azonban nem képeznek elkülönült szerveket. A telepképző állatok (pl. a koraitok) bimbózással* szaporod­nak, de nem válnak el egymástól, és így hatalmas, összefüg­gő telepeket hoznak létre. Egyes madarak (pl. a szula) szintén telepesen fészkelnek, de az egyedek között alacsony szintű a kapcsolat (csak azért élnek együtt, mert így nagyobb biztonságban vannak).

Pelágikus A víztest felső részében (és nem az aljzaton vagy nagy mélységben) élő növény vagy állat, kezdve az apró planktontól a hatalmas cápákig és bálnákig. A Közepes és nagy termetű pelágikus élőlények mind állatok.

Plankton Vízben élő apró állatok (Zooplankton) és növények (fitoplankton) tömege, amely a tengerben vagy a tóban sodródik, rendszerint a felszínhez közel. A plankton sok halnak és cetnek a tápláléka, ezért fontos szerepe van a vizek táplálékhálózatában*.

Litorális Tó vagy tenger parti sávjában, az aljzaton élő növény vagy állat. Néha szárazra kerülhet, máskor elönti a víz (pl. tarisznyarákok, tengeri fű).

* Bimbózás 93; fotoszintézis 26; táplálékhálózat 6. 114

T Á R G Y M U T A T Ó

ABO vércsoport 97 ABO vércsoportrendszer 59 abisszális 114 abszcizinsav 2 7

ACTH 69, 108 adaptív radiáció 4, 9 adenin 96, 7 07 adenohipofízis 69 adenozin 107 adenozin-difoszfát 107 adenozin-trifoszfát 107 ADH 69, 73, 108 ADP 7 07 adrenalin 69, 7 04 adrenokortikotrop hormon 108 aerob légzés 106, 107 afferens neuronok 77, 78 afferens rendszer 78, 79, 80 agglutininek 59 agonista izom 54 agy 74, 76

agyalapi mirigy 69, 75, 108, 109 agyburkok 75 agyfolyadék 74, 75 agyi reflexek 81 agyidegek 74 agykamrák 75 agykéreg 75 agykoponya 50 agytörzs 75 ajakos virág 31 ajaktapogatók 43 akaratlagos izmok 54 akaratlagos működések 80 akaratunktói független izmok 54 akkomodáció 84 aktin 55 aktinomorí 36 alacsonyabb rendű állatok 36 alany 35 alapanyagcsere 104, 105 alapréteg 82 alapvető életjelenségek 8 alcsalád 112

aldoszteron 69, 73, 108 alléi 97 almatermés 34 alosztály 112 alrend 112 alsó ajak 43 alsó állású magház 29 alsó csatorna 86 alsó gégefő 47 alsó ízületi nyúlványok 51 alsó mozgató neuron 80, 81 alsó üres visszér 61, 62, 63, 72 altörzs 112, 113 alvadék 59 amilázok 110 amilopszin 110 aminosavak 72, 73, 102, 103, 110,

111 ammóniumsók 7 amnion 48, 91 amnionüreg 91 ampulla (belső fülben) 87 ampulla (végbélben) 66, 67 anabolizmus 104 anadrom 8 anaerob légzés 106 anafázis 13, 95 androgén hormonok 88 aneurin 111

antagonista hormonok 107, 108 antagonista izmok 54 antheridium 93 Anthophyta 112 antibiotikumok 99 antidiuretikus hormon 108 antigén 59

antigén-antitest komplex 59 antihemofíliás globulin 99 antitestek 58, 59 antitoxinok 59 anyagcsere 104, 107 anyagcsere intenzitása 104, 105 anyasejt 12 aorta 61, 62, 63, 72 aorta billentyűje 63 apatit 56 archegónium 93

arckoponya 50 artériák 60 artériás rendszer 60 arteriolák 60, 64 aszkorbinsav 111

asszociációs neuronok 76, 77, 78, 79, 80, 81

asszociációs területek 74, 75 atlasz 50, 51 ATP 101, 106, 107 Australopithecus 113 autoszóma 97 autotróf 6 auxinok 23 A-vitamin 111 axon 55, 76, 77, 78, 79, 80,81

ágak 39 ágyékcsigolya 50 ál borda 50 álláb 40, 58 állati keményítő 103 állatok 112, 113 állkapcsi tapogatók 43 állkapocs 43, 50 állkapocs alatti mirigy 68 áltermések 34 ásványi anyagok 102, 103 átalakulás 49 átellenes levélállás 22 áteresztősejtjek 15 átkapcsoló neuronok 77 átkereszteződés 94 átmeneti társulás 5

B B12-vitamin 111 B1 -vitamin 111 B2-vitamin 111 B3-vitamin 111 BS-vitamin 111

"Si

B6-vitamin 1 7 7 bölcsességfogak 57 cs báb 49 bőr 82 cs bajuszszálak 46, 47 bőralja 82, 83, 102 bázisok 96, 110 bőrpapillák 82 család 112, 113

Bc-vitamin 111 bőrszövet 14, 15, 17, 19, 20, 21, 26 csalán fonál 42

beágyazódás 91,92 Bryophyta 112 csalánozók 42, 46, 113

begy 43 B-vitamin komplex 111 csalán sejtek 42

bélbolyhok 67 csápok 46, 85

bélcsatorna 66 csarnokvíz 84

belégzés 71 r csecsemőmirigy 65

belégző szifó 37, 44 csésze 28

belépő arteríola 73 csészelevelek 28

bélfodor 66 CCK 108, no cséve 39

bélfodri verőér 61 cél-DNS 99 csiga 86

bélfodri visszér 61 cellulóz 103 csigolyák 51, 52, 53, 74

belhártya 60, 65 cellulóz 10, 43, 103, 113 csigolyaív 51,

béllipáz 110 célsejtek 108 csigolyalyuk 51,

bélnedv 109 célszervek 108 csigolyanyúlványok 51

belső elválasztása mirigyek 68, 69, 88 cement 56 csigolyatest 51

108 centrális nyirokér 65, 67 csikló 89

belső fül 86, 87 centriólum 12 csillák 40, 45, 70

belső kopoltyú 44 centromer 13, 94 csípőbél 66, 67

belső környezet 107 centroszóma 12 csírahüvely 33

belső légzés 6, 7, 27, 70, 102, cerkóffélék 113 csíra kapu 30, 33

103,104, 105, 106, 111 cetek 113 csíranövény 32

belső megtermékenyítés 48 chalaza 29 csírázás 32, 33

belső nyaki visszér 62 Chlorophyta 112 csírázó réteg 82

belső szemizmok 84 chorion 91 csónak 3 7

belső váz 38 chorionbolyhok 91 csonklábak 40

bélszövet 15, 18 cianokobalamin 111 csont 52

bendő43, 103 ciripelés 47 csontgerendák 53

bibe 29, 30, 31 citokinézis 12, 13, 95 csonthártya 52, 53

bibeszál 29 citokininek 23 csonthéjas termés 34

billentyűk 63 citoplazma 10, 12, 13, 25, 40, 56, csontképzősejtek 52

billér47 76, 94, 95, 96 csontlemezek 53

bimbó 93 citozin 96 csontos labirintus 86

bimbózás 93, 114 combcsont 50, 52, 53 csontosodás 53

biom 4, 5 combverőér 61 csontsejtek 53

biomasszapiramis 7 combvisszér 61 csontszövet 53

bioszféra 4 Coniferophyta 112 csontváz 50

biotikus tényezők 4 Corti-szerv 86 csontvelő 53

biotin 111 cortizon 108 csőrkávák 39

bivalens kromoszómák 94 Cowper-mirigyek 88 csöves virág 31

bogyó 34 cölóma 45, 37 csúcs 57

bolyhok közötti terek 91 C-vitamin 111 csúcsmerisztéma 16

borda 50 csúcsrügy 16

bordaközi izmok 71 csuklyásmajomfélék 113

bordaporc 50 csúszóízületek 52

Bowman-tok. 73

D

darwinizmus 9 dendrit 76, 77, 78, 79, 80, 81 dénáron 55, 76, 77, 78, 79, 85, 86 denevérek 113 denitrifikáló baktériumok 7 dentin 56 dextrin 110 dezoxiribonukleinsav 96 dezoxiribóz 96 diasztázok 11 0 diasztéma 42 diasztolés fázis 63 differenciálódás 92 diffúzió 58, 101 dió 34

dipeptidek 110, 111 diploid kromoszómaszám 12, 92, 93,

94, 96, 100, diszacharidok. 110, 111 DNS, 10, 96, 97, 99 dobhártya 86, 87 dolmány 39 domináns gén 97, 98, dögevő 114 dúc 76, 78 dugványozás 34 durva felszínű endoplazmatikus

retikulum 11 dülmirigy88, 91 D-vitamin 82, 111

E

ebihal 49 edafikus tényezők 4 edényes növények 14 edénynyaláb 14, 15, 18,20,21 efemer 8 efferens neuronok 77, 78, 80 efferens rendszer 78, 79, 80 egyedfejlődés 8 egyedszámpiramis , egyenes szemizmok 84, 85 egylaki növények 28 egynyáriak 8

egysejtűek 10, 113 egyszerű ernyő 31 egyszerű levél 20 egyszikűek 14, 33, 112 egytengelyű ízületek 50, 52 ejakuláció 91 ektoplazma 40 elasztinrostok 52 elevenszülő 48 előcsarnok 87, 86 előgerinchúrosok 113 előtelep 93 elővesécskék 45 előzápfog 42 első főszakasz 94, 95 első pólustest 95 elsődleges érző neuron 81 elsődleges farész 14 elsődleges fogyasztók 7 elsődleges gyökér 17 elsődleges hallóterület 75 elsődleges háncsrész 14 elsődleges ízérző terület 75 elsődleges kéreg 14, 15, 17, 19 elsődleges látóterület 75 elsődleges nemi jellegek 90 elsődleges szaglóterület 75 elsődleges szövetek 14, 18 elsőrendű érző neuronok 79 elülső gyökér 74, 80 elülső kanyarulatos csatorna 73 elülső lebeny (agyalapi mirigyé) 69,

108, 109 elülső sípcsonti verőér 61 elválasztóréteg 21, 108 emberfélék 113

emberszabásúmajom-félék 113 embrió 32, 48, 91, 92, 100 embriózsák 30, 95 emésztés 66 emésztő Oröcske 40 emésztőcsatorna 66 emésztőenzimek 103, 105 emésztőmirigyek 66, 68, 69, 110 emésztőnedvek 66, 67, 110 emésztőrendszer 42, 66 emésztőtraktus 66 emlőmirigyek 90 emlősök 41, 43, 46, 107, 113

endodenvisz 14, 15 endokarpium 34 endokrin mirigyek 69 endolimfa 86,87 endometrium 89, 90 endoplazma 40

endoplazmatikus retikulum (ER) 11 endopterigóták 49 endospermium 33, 30 energiaszínt 7 enterokrinin 110, 108 enzimek 11, 58, 59, 65, 68, 85, 102,

103, 105, 110 epe 68, 69, 109 epehólyag 68, 69, 109, 110 epehólyag-vezeték 68, 69 epesavak 110 epesók 11 0 epifita 114 epimysium 55 erek (növényeknél) 20 erezet 20 erjedés 106 Eustach-kürt 86 evező 31 evezőtollak 39 E-vitamin 111 exodermisz 15, 17, 19 exokarpium 34 exokrin mirigyek 68 exopterigóták 49

E éhbél 67, 66 életmód 9 élőhely 4, 5, 41 ép levélszél 22 érgomoly 73 érhártya 85, 84 érzékszervek 79 érző gyökér 74

érző neuronok 55, 74, 76, 77, 78, 79, 85

érző területek 74, 75 érzőidegek 78 érzőszőrsejt 79 évelők 8

évgyűrűk 18,19

huj

F

fa 18 facetta 47 fagocitózis 40, 58 faggyú 83

faggyúmirigyek 83, 86 faj 96, 112, 113, fájdalomérző receptorok 56, 81, 83 falat 66 falnyomás 25 farész 14, 15, 18, 19, 24 farkcsigolya 50 farkcsont 50 farktollak 39 farkúszó 41 farok alatti úszó 41 fartőmirigy 39 fás szár 18 fásszárú évelők 8 fedőhártya 86 fedők 39 fehérállomány 74 fehérje (tojásban) 48 fehérjegyártás 99 fehérjék 102, 103, 110, 111 fehérvérsejtek 58, 59 fejgerinchúrosok 113 fejgyám 50, 51 fejlődés 90 fejtor 46 fejvisszér 61 fel nem nyíló termés 32 felhám 82, 83 félhold alakú billentyűk 63 féligáteresztő hártya 101 féligáteresztő 10 felkarcsont 50, 54 felkar-fejverőér 62 felkar-fejvisszér 62 felkari verőér 61 felkari visszér 61 félkörös ívjáratok 86, 87 felloderma 19 fellogén 19 fellom 15,19 felnyíló termés 32 felsőajak 43 felső állású magház 29

felső állcsont 50 felső csatorna 86,87 felső ízületi nyúlványok 51 felső mozgató neuron 80, 81 felső üres visszér 62, 63 felszívási zóna 17 fenotípus 97 fénylő hártya 91 fenyők 4 fenyvesek 4 ferde szemizmok 85 féregnyúlvány 66, 67 feromon 47 fészekvirágzat 31 feszítőizmok 54 fibrin 59 fibrinogén 59 filamentumok 55 fillokinon 111 fiókszárny 41 fitohormonok 108 fitoplankton 114 fityma 88 floém 15,14 florigén 23 fogak 56 fogazat 56 fogbél 56 fogbélsejtek 56 fog bél üreg 56 fognyak 56 fognyúlvány 51 follikulusz-stimuláló hormon 108 folsav 111 fonálférgek 113 forgó 50,51 forgóízület 51 forrt szirmú virág 31 foszfátcsoport 96, 107 fosszilis tüzelőanyag 6 fotoperiodikusan semleges

növények 23 fotoperiodizmus 23, 108 fotoreceptorok 85 fotoszintézis 6, 20, 26, 27, 102, 106,

113, 114 fototropizmus 23 főemlősök 113 főér20, 21

főgyökér 17 főhörgő 70, 71 föld alatt csírázó típus 32 föld felett csírázó típus 33 fruktóz 111 FSH 69, 108 FSH releasing faktor 108 FSHRF 108 független kombinálódás törvénye 98 fül 86 fülkagyló 86 fülkürt 86 fültőmirigy 68 fülzsír 86

fűrészes levélszél 22

G

galaktóz 110, 111 gaméták 12, 30, 92, 93, 94, 95, 98 gamétatisztaság törvénye 98 gametofiton 93 gametogenezis 94 garat 66, 70, 86 garatmandula 65 gasztrin 110, 108 Cause-elv 5 gázcserenyílások 15, 20, 21, 24, 26 gége 47, 69, 70, 79, 90 gégefedő 66, 70 gének 94, 96, 97, 98, 99, 100 generatív sejtmag 30 genetika 96 genetikai diagnózis 100 génmérnökség 99, 100 genom 100 genotípus 97 géntérképezés 100 genusz 112, 113 geotropizmus 23 gerincesek 37, 47, 49, 113 gerinchúr 113 gerinchúrosok 113 gerincoszlop 51,74 gerinctelenek 46, 47, 49, 113 gerincvelő 51, 74, 75, 76 gerincvelői idegek 74, 78, 80 gerincvelői reflexek 81

h i 8 j

gerinccsatorna 5 1 H hátsó sípcsonti verőér 61

geszt 15, 19 H

hátulsó gyökér 74, 78 CH 108 hátulsó lebeny (agyalapi mirigyé) 69,

gibbe re Ilinek 23 habitat 5 108, 109 glicerin 102, 110 hagyma 17, 35 hátúszó 41

glikogén 103, 110, 111 hagymagumó 35 Havers-csatornák 53 glikogénraktár 103 hajlítóizmok 54 héjfedő 37 glikolízis 106 hajszálcsövesség 24 héjkéreg 19 glukagon 69, 108 hajszálerek 60, 64, 67, 71, 73, 82, 83 heliotropizmus 23 glükóz 69 hajszálgyökerek 17 helytülő 114 Golgi-apparátus 11 hajtás 16 helyváltoztató mozgás 40 Colgi-készülék 11 halak 113 helyzetérzékelés 87 gombák 112, 113 hallás 86 hemocöl 37, 45 gömbízületek 52 hallás asszociációs területe 75 hemoglobin 58 Craaf-tüsző 89, 90 hallócsontocskák 86, 87 hengerízületek 52 guanin 96 hallójárat 86, 87 Henle-kacs 73 gubó 49 halofita 114 here 88, 90, 91, 109 guttáció 25 hám 38, 67 herezacskó 88 guttáció 25

hámsejtek 111 hernyó 49 hámszövet 82, hervadás 25

GY háncsrész 14, 15, 18, 19, 24 heteronóm szelvényezettség 36 GY hangrés 70 heterotróf 6 hangszalag 70 heterozigóta 97

gyógyszergyártás 99 haploid kromoszómaszám 92, 93, 94, híd 75 gyomor 66, 67 95, 98, 100 hidatóda 25 gyomorkapu 66, 67 harántcsíkolt izomszövet 54, 55 hidrofita 114 gyomorlipáz 110 harántnyúlvány 51 hidrokortizon 69, 108 gyomormirigyek 68, 110 harmadlagos érző neuron 78 hidrosztatikai váz 37 gyomornedv 109, 110 harmadlagos fogyasztók 7 hidrotropizmus 23 gyomorszáj 66, 67 harmadlagos hörgők 70, 71 hím sejtmag 30, 92, 95 gyomorverőér 61 hármasán összetett levél 22 hímivarsejtek 88 gyomorvisszér 61 háromfejű karizom 54 hímnős 28, 49 gyökér (növényeké) 16 háromhegyű billentyű 63 hímvessző 88, 89, 90, 91 gyökér (fogé) 56, 57 háromszorosan szárnyalt 22 hipertóniás oldat 101 gyökércsatorna 56 háromtengelyű ízületek 52 hipotalamusz 69, 75, 81, 107, 108, gyökérgümő 7 hártyás csiga 86, 87 109 gyökérhártya 56 hártyás ívjáratok 86, 87 hipotóniás oldat 101 gyökérnyomás 24, 25 hártyás labirintus 86 hisztiociták 58, 65 gyökérsüveg 14,17 hashártya 66 hisztonok 96 gyökérszőrök 14, 17, 25 hasnyál 69, 109 hollócsőrcsontok 41 gyököcske 32,33 hasnyálamiláz 110 hólyagcsíra 92 gyöktörzs 35 hasnyállipáz 110 homeosztázis 75, 104, 107, 108 gyűjtőcsatorna 73, 109 hasnyálmirigy 68, 69, 109 Homo 113 gyümölcscukor 110, 111 hasnyálmirigy-vezeték 68, 69 Homo erectus 113 gyűrűsférgek 113 hasnyálmirigy-visszér 61 Homo habilis 113

hasúszók 4 1 Homo sapiens 113 hasüreg 66, 70 homoioterm 107 hasüregi verőér 61 homológ kromoszómák 12, 94, 95, hátcsigolyák 50 96, 97, 98 hátpajzs 38

96, 97, 98

119

homonóm szelvényezettség 36 homozigóta 97 hónaljrügy 16 horgok 39 hormonok 21, 23, 58, 65, 69, 73, 74,

88, 89, 90, 97, 104, 108, 111 hosszúnappalos növények 23 hőközpont 107 hőleadás 107 hörgőcskék 71, 70 hörgők 70, 71 hőtermelés 107 húgycső 72, 88, 89,91 húgycsőnyílás 72, 89 húgyhártya 48 húgyhólyag 72, 88 húgyvezeték 72, 88 Huntington-kór 100 hüllők 38, 48, 113 hüvely (termés) 34 hüvely (női nemi szerv) 89, 90, 91 hüvelybemenet 89 H-vitamin 111 hypopharynx 43

I

idegek 78 idegpálya 78, 80, 81 idegrostok 75, 76 idegvégződések 83 ikerlependék 34 imágó 49 inda 35

infundibulum 89 ingerelhetőség 46, 78 inhibiting faktorok 108 integumentum 30, 33 interfázis 12, 95 intermedier öröklésmenet 97 intemeuronok. 77 internódium 16 inzulin 69, 99, 107, 108 irha 38, 82, 83 ivari kromoszómák 97, 98 ivarmirigyek 88, 89 ivaros szaporodás 30, 48, 88, 90, 92,

93, 94, 98, 100

ivarsejtek 12,89, 92 ivartalan szaporodás 12, 35, 92, 93 izmok 54, 55 izomnyalábok 55 izomorsó 55 izomrostok 55 izomszövet 54 izotóniás oldat 101

ín 53, 54 ínhártya 84, 85 íny 56

ízeltlábúak 37, 38, 43, 44, 45, 47, 49, 113

ízérzékelés 79 ízlelőbimbó 79 ízlelőnyílás 79 ízületek 52 ízületi nedv 52 ízületi porc 53 ízületi szalag 53

J

járulékos gyökerek 17, 35 jégzsinór 48 jelleg 97 jobb fő nyirokvezeték 64, 65

K

kacs 21 kacslábak. 42 kalapács 86 kalcitéról 111 kalcitonin 108 kaloriméter 105 kambium 14, 15, 18, 19 kamra 62, 63

kanyarulatos csatornák 73, 109 kapillárisok 60 karbamid 72, 73, 83

karboxipeptidáz 110 karéj 22 karéjos levélszél 22 karéjosan hármas levél 22 karevezők 39 kariokinézis 12 karotin 27,82, 111 kasztok 1 1 4 katabolizmus 104, 105 katadrom 8

katalitikus fehérjék 102, 105 katalizátor 105 kazein 110 kemény agyburok 75 kemény szájpad 66, 79 keményítő 103, 110, 111 kengyel 86 kéreg 19

kéregállomány (mellékvese) 69, 1 kéregállomány (vese) 72, 73 kerek ablak 86 keresztben átellenes levélállás 22 keresztcsont 50 keresztcsonti csigolyák 50 kérgestest 75 keringési rendszer 60 kérődzés 43 késői paszta 18 kétéltűek 113, 44, 47, 49 kétévesek 8 kétfejű karizom 54 kéthegyű billentyű 63 kétlaki növények 28 kétoldali szimmetria 36 kétszeresen szárnyalt levél 22 kétszikűek 14,33,112 kéttengelyű ízületek 52 kettős nevezéktan 112 kettős spirál 96 kevert idegek 78 kézevezők 39 kézközép 50 kézközépcsontok 50 kéztő 50

kéztőcsontok 50, 52 kiazma 94 kilégzés 71 kilégző szifó 44 kilépő arteriola. 73

kilojoule 105 kortizon 69 K-vitamin 7 7 7

kimotrípszin 110 kölcsönös megporzás 30,31 kimotripszinogén 11 0 köldök 33 kimusz 67 köldökzsinór 29, 91 L kis mellizom 4 7 könnycsatorna 85 kisagy 75 könnymirigy 85

lábasfejűek 44 kisajkak 89 könnyvezetékek 85 lábasfejűek 44

kísérősejtek 75 köpeny 37 lábközép 50

kisőrlők 56, 57 köpenyszifó 37 lábközépcsontok 50

kitin 38 köpenyüreg 37 lábtő 50

kiválasztás 45, 72 környéki idegrendszer 76, 78, 79, 80 lábtőcsontok 50

kiválasztórendszer 72 környezet 4 lágy agyhártya 75

kivezetőcső 45 kötőhártya 84 lágy szájpad 66, 79

klód 113 kötőszövet 52, 78, 82, 111 lágyszárú 8

kladisztikus osztályozás 113 középagy 75 lágyszárú évelők 8

klasszifikáció 112 középállású magház 29 laktáz 110

klasszikus osztályozás 112 középdarab 53 laktotrop hormon 108

kloáka 43 középfül 86 laktóz 110

kloákanyílás 43 középlemez 13 lakúna 53

klón 100 közös csípőverőér 61 Langerhans-szigetek 69

klónozás 99, 100 közös csípővisszér 61 lángzósejt 45

klorofill 12, 26, 27 közös epevezeték 68, 69 lapocka 54

kloroplasztisz 12, 20, 21, 26 közös feji verőér 62 laposférgek 113

kobalamin 111 közös májvezeték 68, 69 lárva 44, 45, 49, 113

kocsány 28 közösülés 88, 89, 91 látás 84

kocsonya 87 központi árok 85 látás asszociációs területe 75

kodominancia 97 központi idegrendszer 74, 76, 79, 80 latin név 112

koenzimek 103, 105, 111 köztiagy 75 látóideg 84, 85

kolecisztokinin 108 krill 42 lebeny (májé) 68

kollagén 111 kromatida 12, 13, 94, 95 lebontó folyamatok 104

kollagénrostok 52, 56 kromatin 10, 12, 13, 94, 95 lebontok 6, 7

kollenchima 15 kromoszómák 10, 12, 13, 93, 94, 95, lecitin 111

kommenzalisták 114 96, 97, 98, 99, 100 légcsere 70, 71

kompenzációs pontok 27 kulcscsont 50 légcsövek 45, 66, 70

kontúrtollak 39 kulcscsont alatti verőér 61, 62 léghólyagocskák 70, 71

kopoltyú 37, 44 kulcscsont alatti visszér 61, 62, 64, 65 légzés 44, 70

kopoltyúfedő 44 kutikula 14, 15,38,47 légzési enzimek 105

kopoltyúív 44 kutin 15 légzőközpont 71, 75

kopoltyúlemez 44 külső elválasztása mirigyek 67, 68, 69, légzőnyílás 45

kopoltyúlemezkék 44 83, 85 légzőrendszer 70

kopoltyúrések 44 külső fül 86 léggyökerek 17

kopoltyútüskék 44 külső hüvely 78 lencsefüggesztő rostok 84

kopoltyúüreg 44 külső kopoltyú 44 lengőborda 50

koponya 50, 51 külső légzés 70 lép 65

korai paszta 18 külső megtermékenyítés 48 lépverőér 61

korhadékevő 114 külső nyaki visszér 62 lépvisszér 61

korona 56, 57 külső szemizmok 85 leukoplasztiszok 12

kortex 15 külső váz 38, 113 levél 20

kortizol 108 kültakaró 38, 82 levélállások 22 kültakaró 38, 82 levélcsúcs 20

ei

leveles gyomor 43 levélkék 20, 22 levél nyél 20 levélnyom 21 levélörv 22 levélrípacs 21 levélszárnyak 22 levélszél 22, 20 levéltövis 21 Leydig-sejtek 88, 109 LH 69, 108, 109 LH releasing faktor 108 LHFR 108

Liberkühn-kripták 68, 110 lignin 15 limfociták 58, 59, 65 lipázok 110 litorális 114 lizinek 59 lizoszóma 11 lókusz 97

lombhullató erdők 4 lombhullató fák 4 lombhullató 5, 8 lomblevelek 33 lombozat 20 LTH 108

luteinizáló hormon 108 lüktető űröcske 40, 45

M

macchia 4 madarak 113 mag 32, 33 magasabb rendű állatok 36 maghártya 10, 13, 94, 95 magház 29, 30, 33, 34 maghéj 32, 33 magkezdemény 95, 29, 30, 32, 33 magnedv 10 magorsó 94 magorsó 13, 95 magorsófonalak 13, 95 magvacska 10, 11, 12 magvak terjesztése 32 magzat 89, 91, 100 magzatvíz 91

máj 68, 69 májkapuvisszér 61, 69 májverőér 61 májvezeték 68 májvisszér 61 makk (termés) 34 makk (hímvesszőnél) 88 makrofágok 58 Malpighi-edények 37, 45 Malpighi-test 73 maltáz 110 maltóz 110 mandulák 65 maradandó fogak 56 második főszakasz 94, 95 második pólustest 95 másodlagos érző neuron 78, 81 másodlagos farész 18 másodlagos fogyasztók 7 másodlagos gyökerek 17 másodlagos háncsrész 18 másodlagos hörgő 70, 71 másodlagos kéreg 19 másodlagos nemi jellegek 90, 109 másodlagos rügy 16 másodlagos szövetek 8, 18 másodlagos testüreg 37, 66 másodlagos vastagodás 18 meddő 100 medencecsont 52 medenceöv 50, 51 megnyúlás! zóna 17 megporzás 28, 29, 30, 31 megtermékenyítés 30, 32, 48, 49, 90

91, 92, 100 méh 89, 90, 91, 92, 109 méhkürt 89 méhkürtrojtok 89 méhlepény 91, 109 méhnyak 89 méhnyálkahártya 90 méhszáj 89

meiózis 13, 92, 93, 95, 94 Meissner-féle tapintótest 83, 78 melanin 82 melatonin 69 mellékgyökerek 17 mellékgyökérrendszer 17 mellékhere 88

mellékpajzsmirigy 69, 109 mellékvese 69, 109 mellékvesekéreg-serkentő hormon 1 mellhártya 70 mellhártyafolyadék 70 mellhártyaüreg 70 mellizmok 41 mellkas 50, 51

mellkasi nyirokvezeték 64, 65 mellúszók 41 mellüreg 70 mélytengeri 114 menakinon 111 menopauza 90 menstruáció 89, 90 menstruációs ciklus 90, 109 merevedésre képes szövet 88, 89 merisztéma 19, 15, 16, 23 mérsékelt övi füves puszták 4 messenger RNS 11 mesterséges szaporítás 34 metafázis 13, 94 metamorfózis 49 metszőfog 113, 56, 57 mezofillum 20 mezofita 114 mezokarpium 34 micélium 93 mielin 74 mielinhüvely 76 mikrotubulusok 12 mimikri 9 mindenevők 7 miofibrillumok 55 miofilamentumok 55 miozin 55 mirigyek 68

mitokondrium 11, 12, 106 mitózis 12, 92, 93, 94, 95 modell 9 Monera 112 monociták 58 monoszacharidok 110, 111 moríológia 112 moszatok 112 mozaikkép 47 mozgató gyökér 74 mozgató neuron 55, 74, 76, 77, 78.

80

mozgató területek 74, 75 noradrenalin 69, 104, 108 oldalrügy 16, 21 mozgató véglemez 55, 80 növekedési hormon (embernél) 108 oldalvonal 47 mozgatóidegek 78 növekedési hormonok (növényeknél) oldatok 101 mRNS 17 23 oldószer 7 01 murvalevél 2 7 növekedési zóna 17 oldott anyag 101 mutualisták 17 4 növények 14-35, 112, 113 ollók 46 M-vitamin 7 7 7 növények tulajdonságainak javítása 99 oltás 35

növényevők 7 oltógyomor 43 növényi rost 103 oltóvessző 35

N nukleáz 110 oltvány 35 N nukleinsavak 96, 110, 113 ommatidium 47 nukleotid 96, 100 ondó 72, 91

nádcukor 7 7 7 ondófolyadék 88, 91 nagy lábvisszér 6 7 ondóhólyag 88, 91 nagy mellizom 4 7 NY ondóvezeték 88, 91 nagyagy 75, 80 NY

ootida 95 nagyagyféltekék 75 orr 79 nagyajkak 89 nyakcsigolya 50 orrkönnyvezeték 85 nagyőrlők 56, 57 nyál 68, 110 orrlyuk 79 nasztia 23 nyalábhenger 14, 15, 18 orrüregek 66, 79, 85 nefridiopórus 37 nyalábhüvely 78 orsócsont 50, 54 nefrídiumok 37 nyálamiláz 110 ország (osztályozás) 112, 113 nefron 73 nyálka 88 ostor 40, 92 negatív tropizmus 23 nyálkahártya 67, 70, 79, 84, 89, 110 oszlopos parenchima 20 negatív viszacsatolás 107 nyálkamirígy 67 osztály 112, 113 nektár 3 1 nyálmirigyek 68, 110 osztályozás 36, 112 nektáriumok 28 nyári álom 9 osztódási barázda 7 3 nem 712, 113 nyelőcső 43, 66, 67, 70 osztódási zóna 16,17 nem teljes átalakulás. 49 nyelv 66, 68, 79 otolitok 87 nemhez kötött gének 98 nyelves virág 31 ovális ablak 86, 87 nemhez kötött öröklődés 98 nyelvmandula 65 oxidáció 106 nemi aktus 91 nyirok 64, 65 oxigénben dús vér 62 nemi hormonok 69, 108 nyirokcsomók 58, 64, 65 oxigénben szegény vér 62 nemi szervek 88 nyirokerek 64, 65, 67 oxigénhiány 106 nemi szervi verőér 61 nyirokhajszálér 64 oxihemoglobin 58 nemi szervi visszér 61 nyirokmirigyek 65 oxitocin 69, 108 nemzedékváltakozás 92, 93, 95 nyirokrendszer 58, 64, 65 ozmózis 25, 24, 101 neuroglia 74, 76 nyirokszervek 65 ozmózisnyomás 101 neurohipofízis 69 nyirokszövet 58, 65 neuron 74, 76, 78, 80 nyomelemek 103 neurotranszmitterek 77, 111 nyugalmi állapot 9 ö niacin 111 nyúltagy 71, 75

ö nikotinsavamid 117 nyű 49 nimfa 44, 49

nyű 49 ökológia 4

nitrátok 7 ökológiai niche 5

nitrifikáló baktériumok 7 o ökoszisztéma 5, 6

nitritek 7 o önkéntelen működések 81

nitrogén körforgása 7 Oddi-gyűrű 68, 109

önmegporzás 31

nitrogéngyűjtő baktériumok 7 Oddi-gyűrű 68, 109 öröklődés 96

nódusz 16 oldalgyökerek 17 örökzöld 8

összetett ernyő 31 összetett levelek 20, 22 összetett szem 47 ösztrogén 108, 109

P Pacini-féle végtestek 83 pajor 49 pajzs 38 pajzsmirigy 69, 109 pajzsmirigyserkentő hormon 108 pálcikák 85, 111 pálhalevél 21 paliszád sejtek 20, 26 pankreozimin 108 pantoténsav 111 papilla 79 parakambium 19 parásodás 19 paraszemölcs 19 paraszimpatikus rész 80 parathormon 108 paratiroid hormon 108 páratlan úszók 41 páratlanujjú patások 113 parazita 114 parazitoid 114 parenchima 15 párologtatás 24 páros úszók 41 párosujjú patások 113 párta 28 patások 113 patkóbél 66, 67, 68, 69, 109 pehelytollak 39 pelágikus 114 pepszin 110 pepszinogén 110 peptidázok 110 peptidkötés 102, 110 periderma 19 períkarpium 34 perilimfa 86, 87 perimysium 55 perisztaltika 67 peritoneum 37

petefészek 88, 89, 90, 91, 109

peték 48 petesejt 30, 48, 49, 89, 90, 91, 92,

95, 98, 100 petevezeték 89, petevezeték 49, 90, 91 pigment 26, 27, 47, 82, 84, 85, 111 pikkelyek 38 pikkelylevelek 35 pillangós virág 31 pinocitózis 101 pionír társulás 5 piridoxin 111 piroszőlősav 106 pitvar 62, 63

pitvar-kamrai billentyűk 63 placenta 29 plakóid pikkelyek 38 plankton 42, 44, 114 plasztiszok 10,12 plazmalemma 10 plazmamembrán 10 plazmid 99 plazmolízis 25 poikiloterm 107 pókhálóhártya 75 polipeptidek 102, 110, 111 poliszacharidok 111, 110 pollen 29, 30, 31, 95 pollentömlő 30, 31 pollenzsák 29 pólussugarak 13, 94 pólustest 95 porc 41, 50, 52, 70, 86 porckorong 51 porcos ízületek 53 porcszövet 53 portok 29, 30 pórus 83

porzó 28, 29, 30, 31 porzós virágok 28 porzószál 29 porzótáj 29 potroh 36

pozitív tropizmus 23 pozsgás 114 pödörnyelv 43 PRL 108 profázis 13, 94

progeszteron 90, 91, 108, 109

prokarboxipeptidáz 110 Prokariota 112, 113 prolaktin 69, 108 prosztata 88 proteázok 110 Protista 112, 113 protoplazma 10, 15 protrombin 59, 111 Pteridophyta 112 PTH 69, 108, 111 ptialin 110

pubertáskor 65, 88, 89, 90, 108, lé puhatestűek 37, 42, 44, 45, 46, 11M pupilla 84 PZ 108, 110

radula 42 ragadozók 7, 113, 114 rágcsálók 113 rágok 43 rákok 44

Ranvier-befűződés 76 receptorok 76, 77, 78, 79, 83, 85, J

88, 89 recésgyomor 43 recesszív gén 97, 98 redők 12 redőzet 67, 69, 72 redukciós osztódás 94 reflexív 81 reflexműködés 81 rekeszizom 65, 68, 70, 71 rekombináns DNS 99 releasing faktorok 108 remesebéi 66, 67 rend 112, 113 rennin 110 repülés 41 reszelőnyelv 42 retina 84, 85, 111 retinol 111 rhabdom 47 Rh-antigén 59 Rhesus-faktor 59 Rh-faktor 59 Rh-negatív 59

124

Rh-pozitfv 59 riboflavin 111 ribonukleinsav 96 riboszóma 11, 12, 96, 102 riboszomális RNS 11,12 ribóz 96, 107 rizóma 35 RNS 11, 96 rodopszin 111 rost 15

rostacsövek 15 rostalemez 15 rosthüvely 78 rostnyaláb 78 rostok 15, 78 rovarevő 114 rögzítőszalagok 89 rönk 19

rövidnappalos növények 23 rügy 16, 35 rügyecske 32, 33

s sárga csontvelő 53 sárgafolt 85 sárgája 48 sárgatest 89, 90, 109 sárgatestserkentő hormon 108 sarkantyú 31 sarkantyús virág 31 Schwann-sejtek 76 sejt 10

sejt közötti állomány 52 sejtfal 10, 13, 17, 25, 103, 113 sejthártya 10, 11, 101 sejtközpont 11, 12, 13, 94, 95 sejtlégzés 106 sejtmag 10, 11, 12, 13, 30, 40, 58,

76, 91, 92, 94, 95, 96, 99, 113 sejtnedv 10, 25 sejtosztódás 12, 91, 92 sejtszáj 40

sejtszervecskék 11,12 sejttest 74, 76, 77, 78, 81 serték 40

sima felszínű endoplazmatikus retiku-lum 11

simaizomszövet 54, 55, 60, 84 singcsont 50, 54 sípcsont 50, 52, 53 sivatagok 4 soksejtűek 10, 113 sósav 110 sövény (szívben) 62 specializálódás 9 spermatéka 49 spermatidák 95 spermatozoid 92 spermatozoon 92

spermium 48, 88, 92, 90, 91, 95, 98, 100

spermiumképző csatornák 88 spóra 12, 93, 94, 95 spóraképzés 93 spóratartó 93 sporofiton 93 Stensen-vezeték 68 STH 69, 104, 108, 109 sugaras szimmetria 36 sugártest 84

sz szabályozó anyagok 108 szacharóz 110 szacharóz 110 szagérzés 79 szaglóhagyma 79 szaglósejtek 79 szájpadi mandula 65 szájüreg 66, 79 szalagok 51, 52, 68 szállítószövet 15, 18, 19, 24 számtartó osztódás 12,93 szaporító szervrendszer 88 szaporodás 48, 88, 92 szaprofita 114 szár 16 szárcsomó 16 szárgumó 35 szárkapocscsont 50, 53 szarkolemma 55 szárnyalt levél 22 szárnyfedők 38 szárölelő levél 22

szártag 16 szaru 39, 83 szaruhártya 84 szaruréteg 38, 83, 82 szavanna 4, 5 szedercsíra 92 szegycsont 41, 50, 53 széklet 67 szekretin 108, 110 szelvények 36 szelvényezettség 36 szem (mesterséges szaporításnál) 35 szem (érzékszerv) 84 szemcsarnok 84 szemcsés réteg 82 szemfog 56, 57 szemgolyó 84, 85 szemlencse 84 szemtermés 34 szemüreg 50, 84, 85 szemzés 35 szén körforgása 6 szénhidrátok 102, 103, 110, 111 szeretkezés 91 szerkezeti fehérjék 102 szérum 59 szervek 10 szervek megújítása 100 szervrendszerek 10 szesszilis 114 szifó 44 szijács 19 szik 48

sziklevelek 32, 33, 112 szikzacskó 48 szilák 42 szimbionták 114 szimpatikus rész 80, 81 szinapszisok 77 szinoptikus rés 77 szinoviális ízületek 52 szinoviális tok 52, 53 szintetikus folyamatok 104 sziromlevelek 28, 31 szisztolés fázis 63 szív 62

szivacsos csontszövet 53 szivacsos parenchima 20 szivárványhártya 84

szívbelhártya 62 szívburok 62 szívburokfolyadék 62 szívburoktömlő 62 szívburoküreg 62 szívciklus 63 szív-érrendszer 62 szívizom 54 szívizomszövet 54, 55 szkleritek 38 szklerotin 38

szomatikus afferens rendszer 79 szomatikus efferens rendszer 80, 81 szomatotrop hormon 108 szórt levélállás 22 szőlőcukor 69, 103, 102, 110, 111 szőrgyökér 83 szőrhagyma 83 szőrmerevítő izmok 83 szőrszál 83 szőrtüsző 39, 83 szövet 10 szövetlégzés 106 szövetnedv 64, 65, 101 szövőmirigy 37 sztatociszta 47 sztatolitok 47 szuberin 19 szukcesszió 5 szülés 91 szűrés 73 szürkeállomány 74, 76 szűrlet 73 szűrve táplálkozás 42 szűzhártya 89

T

TI táplálkozási szint 7 12 táplálkozási szint 7 T3 táplálkozási szint 7 T4 táplálkozási szint 7 tagozat 112 talamusz 75 talponjárás 41 támasztógyökerek 17 támasztószövet 52 tannin 27

tápanyagok 102 tojás 48 tapintóserték 46 tojásrakó 48, 113 tapintószőrök 46 tojócső 49 táplálékhálózat 6, 114 tokoferol 111 táplálékkiegészítők 102 tollak 39 táplálékláncok 6 tollazat 39 táplálkozási szint 7 tolltüszők 39 tapogatók 37, 42, 46 tolófájások 91 taraj ( szegycsonté) 41 tor 36, 46 társas 114 tölcsér 44, 46 társulás 5, 6 tőlevélrózsa 22 TCT 108 tömlőcske 86, 87 tejcukor 111 tömör csontszövet 53 tejelválasztást serkentő hormon 108 törzs (osztályozás) 112, 113 tej fogak 56 tövisnyúlvány 51 tejmirigyek 109 trachea 15,19 tejsav 106 tracheatüdő 37, 45 telepes 93, 114 tracheida 15 téli álom 9 transpirado 21, 24, 25 teljes átalakulás 49 transpirados lánc 24, 25 telofázis 13, 95 transzfer RNS 11 telson 46 tripszin 110 tenyeresen összetett levél 22 tripszinogén 110 tépőfogak 42 tRNS 11 térdkalács 50, 52, 53 trombin 59 terhesség 91 tromboplasztin 59 terhesség időtartama 91 trophormon 69 termelők 7 tropizmus 23 termés 34 trópusi erdők 4 termésfal 34 T5H 69, 108 természetes kiválogatódás 9 tubuláris elválasztás 73 termő 28, 29 tubuláris visszaszívás 73 termős virágok 28 tundra 4 termőtáj 29 turgor 25 territoriális 114 turgornyomás 25 territórium 114 tüdő 70, 71 testtájak 36 tüdőverőér billentyűje 63 testüregek 37 tüdőverőerek 60, 62, 63, 71 testvérkromatidák 13 tüdővisszerek 60, 62, 63, 71 tesztoszteron 108, 109 tüskés réteg 82 tetrád 94 tüskésbőrűek 37, 113 tiamin 111 tüsző 89, 90, 109 tigmonasztia 23 tüszőrepedés 89, 90, 109 timin 96 tüszőserkentő hormon 108 timpanális szerv 46, 47 tiroidea-stimuláló hormon 108 tirokaldtonin 69, 108 u tiroxin 69, 104, 108, 109 toboz mirigy 69

ujj 41

ujjhegyen járás 41 ujjonjárás 41 ujjpercek 50 uracil 96 utánzó 9

utódkromoszómák 13 utódsejtek 12 utódsejtmagok 13

u úszóhólyag 41 úszók 40, 41 úszósugarak 41

ü üllő 86 üvegtest 84

V

vacok 28, 29, 34 vakbél 43, 66, 67 vakfolt 85 vakuólumok 10, 11, 24, 25, 26, 45 valódi termések 34 vándorlás 9 vándorló makrofágok 58 varratok 52, 50 vastagbél 43, 66, 67 Vater-ampulla 68 vázizmok 54, 55, 79, 80, 81 vazopresszin 108 védelmi módosulások 9 vedlés 49 végbél 66, 67 végbélnyílás 66, 67, 88, 89 végbunkó 77

vegetatív afferens rendszer 79 vegetatív dúcok 76, 81 vegetatív idegrendszer 75, 80, 81 vegetatív központi neuron 81 vegetatív mozgató neuron 81 vegetatív működés 81

vegetatív sejtmag 30 vegetatív szaporodás 34, 35, 93 véghörgőcskék 71 végrehajtó szervek 76, 77, 80 végső kanyarulatos csatorna 73 végtag 36 vékonybél 66, 67

velőállomány (mellékvese) 69, 109 velőállomány (vese) 72, 73 velőüreg 53 vénák 60 vénás rendszer 60 venulák 60, 64, 73 vér 58 véralvadás 58, 59 vércsoport 97 verejték 82, 83 verejtékcsatorna 83 verejtékmirigyek 68, 83 vérerek 58, 59, 60, 61 vérképzés 58 vérkeringés 58, 60, 64 vérlemezkék 58, 59 véröböl 88

verőerek 60, 63, 67, 91, 100 vérplazma 58, 59, 64 vese 72, 73 vesécskék 37, 45 vesemedence 72, 73 veseverőér 61, 72, 73 vesevisszér 61, 72, 73 virág 28 virágpor 30 virágzat 31 vírusok 112, 113 visszacsatolás 107 visszerek 91, 60, 63, 65, 67 vitaminok 102, 103 vitorla 31 vizelés 72 vizelet 72, 73 Volkmann-csatoma 53 vörös csontvelő 53, 58 vörösvérsejtek 58 vörösvértestek 58, 59 vulva 89

w Wharton-vezeték 68

X

xantofill 27 xerofita 114 xilém 14 xilém 15 X-kromoszóma 97, 98

Y

^-kromoszóma 97, 98

z zápfog 42 záróizom 66, 67, 72 zárósejtek 21 zárótársulás 5 zászló 39 zigomorf36 zigóta 30, 91, 92, 98 zománc 56 Zooplankton 114 zuzmók 4 zúzógyomor 43

zs zsákocska 86, 87 zsigerek 50 zsigeri efferens rendszer 80 zsigeri izmok 54, 55 zsírok 102, 103, 110 zsírsavak 102, 110 zsírszövet 53, 82

[127J

Az illusztrációk forrásai:

Simoné Abe l , Dave Ashby, M i k e Atk inson, Craig Austin (The Garden Studio), Graham Aust in, Bob Bampton (The Garden Studio), John Barber, Amanda Barlow, Dav id Baxter, Andrew Beckett, Joyce Bee,

Stephen Bennett, Roland Berry, Andrzej Bie lecki , Gary Bines, Der ick Bown , Isabel Bowr ing, Trevor Boyer, Wendy Bramall (Artist Partners), Derek Brazel l , John Brettoner, Paul Brooks (John Mart in Artists), Peter Bul l ,

Mark Burgess, Hi lary Burn, Andy Burton, Liz Butler, Mart in C a m m , Lynn Chadwick , Peter Chesterton, Sydney Cornford, Dan Courtney, Frankié Coventry (Artist Partners), Patrick Cox , Christine Darter,

Sarah De Ath (Linden Artists), Kevin Dean , Peter Dennis, Richard Draper, Brian Edwards, M iche l le Emblem (Middletons), Carol ine Ewen, Sandra Fernandez, James Field, Denise Finney, D o n Forrest, Sarah Fox-Davies,

John Francis, Mark Frankl in, Nigel Frey, Judy Friedlander, Sheila Galbrai th, Peter Geissler, N ick G ibbard , Wi l l i am Gi les , M i c k G i l l ah , Victor ia G o a m a n , Dav id Go lds ton, Peter G o o d w i n , Victoria Gordon ,

Jeremy Gower , Terri Gower , M i randa Gray, Terry Hadler, Edwina Hannam, Alan Harris, Brenda Haw, Tim Hayward, Nicholas Hewetson, Phi l ip H o o d , Chris Howel l -Jones, Christ ine Howes ,

Carol Hughes (John Mart in Artists), Dav id Hurrel l (Middletons), Roy Hutchison (Middletons), Ian Jackson, Elaine Keenan, Roger Kent, A z i z Khan, Co l i n King, Deborah King, Steven Kirk, Jonathan Langley,

Richard Lewington (The Garden Studio), Jason Lewis, Ken Lilly, Steve Lings (Linden Artists), M i c k Loates (The Garden Studio), Rachel Lockwood , Kevin Lyles, Chris Lyon, Kevin Madd ison , Janos Marffy,

Andy Mart in, Josephine Mart in, N ick May, Rob M c C a i g , Joseph M c E w a n , Dav id M c G r a i l , M a l c o l m McGregor , Doreen McGu inness , Dee McLean (Linden Artists), Richard Mi l l ington, Annabel M i lne ,

Sean M i lne , Dav id More (Linden Artists), Dee Morgan, Robert Morton (Linden Artists), Dav id Nash, Susan Neale, Louise Nevett, Mart in Newton, Barbara N icho lson , Louise N ixon , Dav id Nocke ls (The Garden

Studio), Richard Orr, Steve Page, Dav id Palmer, Patti Pearce, Justine Peek, Liz Pepperell (The Garden Studio), Julia Piper, G i l l i an Piatt (The Garden Studio), Maur ice Pledger, Cynthia Pow (Middletons),

Russell Punter, Dav id Q u i n n , Charles Raymond (Virgil Pomfret Agency), Barry Raynor, Phi l l ip Richardson, Jim Robins, M ichae l Roffe, M iche l le Ross, M ike Saunders (Tudor Art), John Scorey, Coral Sealey,

John Shackel l , Chris Shields (Wi lcock Riley), John Sibbick (John Mart in Artists), Penny S imon, G w e n Simpson, Annabel Spencerley, Peter Stebbing, Sue Stitt, Roger Stewart, Ralph Stobart, A lan Suttie, John Thompson-Steinkrauss (John Mart in Artists), Sam Thompson, Stuart Trotter, Joyce Tuhi l l , Sally Voke

(Middletons), Sue Wall iker, Robert Walster, David Watson, Ross Watton, Phil Weare, W i g w a m Publishing Services, Sean Wi lk inson, Adrian Wi l l iams, Adam Wil l is , Roy Wiltshire, Ann Winterbotham, Gera ld W o o d ,

James Woods (Middletons), Dav id Wright (Jillian Burgess), John Yates.

Fényképek:

Cover (clockwise from top left): C laude Nuridsany & Mar ie Perennou / Science Photo Library; Dave Rober ts / Science Photo Library; Dr Yorgos N i k a s / Science Photo Library; C l in ica l Radiology

Department, Salisbury District Hospital / Science Photo Library; K .H . Kjeldsen / Science Photo Library; BSIP Duc loux / Science Photo Library; Claude Nuridsany & Mar ie Perennou / Science Photo Library;

Manfred Kage / Science Photo Library; Mehau Kulyk / Science Photo Library; (middle) Dav id Scharf / Science Photo Library.

A kiadó minden tőle telhetőt megtett, hogy kiderítse a szerzői jogok tulajdonosait, egyben szeretne elnézést kérni, ha bárki kimaradt volna.

A fordítás alapjául szolgáló kiadás: The Usborne Illustrated Dictionary of Biology Copyright © 2000 Usborne Publishing Ltd.

Usborne House, 83-85 Saffron Hi l l , London EC1 N 8RT, England, www.usborne.com

Szöveg: Corinne Stockley, szerkesztő: Kirsteen Rogers, tervezők: Karen Tomlins és Verinder Bhachu, rajzolók: Kuo Kang Chen és Guy Smith.

Tudományos tanácsadók: dr. Margaret Rostron és dr. John Rostron

Magyar kiadás: © Novum Kiadó, 2002 Felelős kiadó: Jankovics László

Fordította: dr. Merkl Ottó és Merkl Dóra Szakmailag ellenőrizte: Kiss Klára

Kiadóvezető: Tóth-Kása Ottilia Olvasószerkesztő: Geller Tibor

Műszaki szerkesztő: Meseldzija Dragana Tördelés és borítóterv: Meseldzija Zorán

Nyomdai előkészítés: Novum Kft. Készült a Novum Nyomdában, Szeged

Felelős vezető: Budincsevich József

ISBN 963 9334 25 1

Minden jog fenntartva. A jogtulajdonos előzetes engedélye nélkül tilos a kiadványt adatrögzítő rendszeren tárolni, elektronikus, mechanikus, fénymásolási,

hangfelvételi vagy egyéb eljárással sokszorosítani.