LÁSZLÓ NOÉMI NOVÁK CSABA ZOLTÁN rovataDAN LUNGU

Őszben a nyár4. oldal

kívá n c s i d iá ko k l a p ja

2011. október

Tyúkparadicsom(részletek)

5. oldal

Időutazás az „átkosban”

11. oldalISS

N 1

22

2-1

91

0

A Laterna magica rovat pályázati felhívása

Íme, itt egy újabb lehetőség, remélem, magasra fokozza alkotókedveteket! A feladat: befejezni

az alábbi történetet, úgy, ahogyan gondoljátok. Egyetlen formai követelmény: 3500–4000 leütés

között kell lennie a beküldendő szövegnek.

A beérkező műveket folyamatosan bíráljuk el, lehet nyerni a jövő évi Cimbora Kaláka

Táborban részvételt, Cimbora-előfi zetést és meglepetés-ajándékokat!

Beküldési határidő: folyamatos (majd jelezzük, ha a lejártához közeledik), a pályaműveket

a farkaswellmann@gmail.com e-mail címre kell eljuttatni. Jó munkát!

CIMBORA – 2011. október, XXII. évfolyamSzórakoztató irodalmi, kulturális folyóirat 5–8 osztályos diákoknak

ISSN 1222-1910A Cimbora árát a Cimbora Alapítvány bankszámlájára várjuk:

Cont IBAN: RO14BRDE150SV01455331500,BRD. Sf. Gheorghe, Fundaţia Cimbora,Cod fiscal: 8259184

Főszerkesztő: Farkas KingaMunkatársak: Bogdán László, Csillag István, Forrai Tibor,

Keszeg Ágnes, Keszeg Vilmos, Kónya Éva, Köllő Zsolt, Vetró Bodoni Barnabás, Zsigmond Győző

A borítón Vetró Bodoni Barnabás rajza.Borítóterv, könyvtipográfia és nyomdai előkészítés: Csillag IstvánKiadja a sepsiszentgyörgyi Cimbora Alapítvány.Készült a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó nyomdájában.

Szerkesztőség: Cimbora szerkesztőség, Szabadság tér 7. szám, Sepsiszentgyörgy, 520055, Kovászna megye, RomániaE-mail: cimboramail@gmail.comWeb: www.cimbora.net

Kovászna Megye Tanácsa

If jú Cimboráim!

TÁMOGATÓINKCommunitas Alapítvány

Nemzeti Kulturális Alapprogram

Sepsiszentgyörgy Város Tanácsa

Román Kulturális és ÖrökségvédelmiMinisztérium

Bethlen Gábor Alap

A két kamasz egymás vállát fogva, „keményen” néz a lencsébe. Karoló

mozdulatukban annyi elszánt barátság, mintha soha nem akarnának megválni

egymástól. A kép a következők után készült:

Alkonyattájt, tegnap huszonhárom éve izgatottan léptek be a fészer

nyikorgó ajtaján. Csaknem vaksötét volt, csupán a réseken szűrődött be

némi fény.

(Mózes Attila: Vérszerződés)

Farkas Wellmann Endre

3

TartalomCimbirodalom

LÁSZLÓ NOÉMIŐszben a nyár. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4. oldal

DAN LUNGUTyúkparadicsom, III. fejezet (részletek) . . . . . . . .5. oldal

BORSODI L. LÁSZLÓ

Sebesség, fogadkozás; Maszat . . . . . . . . . . . . . . .8. oldal

Kézfogás az irodalommalVÉGH BALÁZS BÉLA rovata„Az én szívemben boldogok a tárgyak” GULYÁS PÁL: A lámpa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9. oldal

Időutazás az „átkosban”NOVÁK CSABA ZOLTÁN rovataProgramozott szórakozás – tilos a rock! . . . . . . 11. oldal

Történetek a palackból KESZEG VILMOS rovataA szolgát szerető lány balladája . . . . . . . . . . . . .12. oldal

Levéltár-búvárJÓZSA LAJOS rovataKétszáz éve is sokba került a tanulás . . . . . . . . .15. oldal

Gombavilág vidékein ZSIGMOND GYŐZŐ rovataFelfedezőúton a Fungus birodalmában . . . . . .16. oldal

Szín-térVETRÓ BODONI BARNABÁS rovata „Kezem a szívemet formázza”A szín-téren: GABRIEL OROZCO . . . . . . . . . . . . . . .18. oldal

BarangolóKÓNYA ÉVA rovataA pókvilág bajnokai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20. oldalA pókok magánélete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21. oldal

Történetes történelemEGRY GÁBOR rovataMozgó képek hőskora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25. oldal

Hegyen-völgyön (kul)túraKÖLLŐ ZSOLT rovataLátogatóban a Tordai-hasadéknál . . . . . . . . . . .26. oldal

Laterna magica FARKAS WELLMANN ENDRE rovata . . . . . . . . . . . .27. oldal

Pad alattCimbi naplója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31. oldal

SZÓCSAVARGÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32. oldal

Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32. oldal

Cimbi képtára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35. oldal

4

LÁszló Noémi

Őszben a nyár

Őszben a nyár vagy nyárban az ősz,síkos évszak, mélyül az égbolt,mintha a léleknek nehezebben,hosszabb utat megtéve kellene immár,hogy rövidülnek a nappalok, mennifölfele, túlra, át a Tejúton,miután itt lent mindent átkutatott,és most sem vinne magával semmit.

Semmi – a kései, boldog fénybenáttetsző-zöld ujjak a gesztenyefákon,tüskés héjban a föld-szerű, vad gömb,fej, has, láb, kutya, bárány, gomblesz majd pár pálcikavégen,áll a színes papíron vagy a sétányrólhazahordott lángszínű őszi levélen,mintha örökké élhetne ezután.

Semmi – szökőkút gyémántzápora,sárgán, bodros fejjel bólogató,napittas, tömzsi virágok,árnyékkal teleszórt, léptek zajait fürgén kottázó kavicsok és az estetóvatosan, puha szárnnyal átölelő,nyúlánk testű, tudós tiszafák –majdnem mindenük mérgez.

Felemás évszak, szoknia kell mostszemnek, szívnek a forró, színesnyári kavargás elcsendesüléséhez,a képből lenge levélként egyenkéntszöknek ki a vérbő árnyalatok, lágy,hűvös esőként hullnak a kékek, szürkék,zöldes-feketék, barnák földre és ágra és égre,kopogás, zuhogás, ropogás –

és a nyárnak vége.

Cimbirodalom

Csillag István illusztrációja

5

Cimbirodalom

Dan Lungu

Tyúkparadicsom(Raiul găinilor)

III. fejezet (részletek)

Körülbelül tizenöt évvel korábban azon a helyen, ahol most a kastély trónol, egy gödör ásítozott, a legalján pe-dig nagy, bűzlő pocsolya terpeszkedett. Ebbe a gödörbe, amely az ő utcájuk és a Negru Vodă utca kereszteződésé-nél kuporgott, folyt bele az összes háztartási szennyvíz. Mi több, az utca akkori lakói – ki amivel tudta, vödörrel, pléhfazékkal vagy kisszekérrel – ide zúdították bele az összes otthoni szemetüket, hagymahéjtól nyúlürülékig. Alkalomadtán a gödörben landoltak nagy ívben bele-hajított döglött tyúkok, kezelt búzaszemekkel megmér-gezett patkányok és a félreeső raktárak mélyén működő pálinkafőzdék seprője is. Egy-egy lelketlen lakó olykor ugyanide száműzte az épp világra jött macskakölyköket, s azok szívtépően nyivákoltak – mind elhalóbban – egész éjszaka, míg aztán végleg elhalt a hangjuk.

Míg a gödörnek az Akácos utca felőli szélét sövény fedte el, amelyen helyenként ösvényt vágtak a szemét le-hordásához, a Negru Vodă felől, ahol a lejtő nem volt any-nyira meredek, zavartalan rálátás nyílt az összes szennyre és szutyokra. Amennyire vonzotta a gyermekeket a gö-dörnek ez a szegélye, ahová szívesen jöttek el, hogy kö-veket dobáljanak az enyvszerű, hólyagzó vízbe, az anyák pontosan annyira aggódtak értük, és – ki-kitekintve a te-endők szorongató forgatagából – idegesen kiáltoztak utá-nuk. A gyerkőcök ilyenkor elbújtak az embermagasságúra nőtt bojtorjánbokrok mögé, amelynek lapátnagyságú, csiganyál borította leveleiből szívesen készítettek játéker-nyőt, amikor esett az eső, visszafojtották a lélegzetüket, csendben oldalba bökdösték egymást a könyökükkel, és oda-odakacsintottak egymásnak, amíg a rendcsinálás érdekében odaérkezett anyuka éber tekintete végigpász-tázott a bózoton, aztán a nő távozott, mert elszólították egyéb tennivalók. Egy kis idő múlva az „ördögfajzatok” (ahogyan Stegaru néni nevezte őket) előbújtak rejte-kükből, és a korábbi lóvátétel által megsokszorozódott vidámsággal folytatták a bűzlő víztükör bombázását kö-vekkel, vagy valami más, helyben kitalált játékot. A leg-merészebbek közülük leereszkedtek a mindenféle szemét tarkította lejtőn – volt ott minden, tojáshéjtól és rothadt

sárgarépától paszulyhüvelyig és különböző belsőségekig, spray-palackoktól és gyógyszerdobozoktól megperzselt tollakig, illatos forgácstól és fadaraboktól halpikkelyig és összegubancolódott drótokig –, óvatosan másztak lefelé, szárakba, gyökerekbe és a földből kiálló vasakba kapasz-kodva. Egyes dolgok annyira érdekesnek tűntek, főként a gyógyszerdobozok és az üres spray-palackok, hogy – az odafent maradtak kíváncsi pillantásainak kereszttüzében („vajon mit talált?”) – azonnal a zsebbe vándoroltak vagy elrejtőztek a trikó alá. Csupán a gyermekek számára isme-retlen, különös tárgyak váltak figyelmes vizsgálat tárgyá-vá. Megvizslatták egyik, majd másik oldalukról is, miköz-ben készült a verdiktum: érdemes-e megőrizni őket vagy sem? Ezek a pillanatok – az aprólékos vizsgálat, az azo-nosítatlan tárgy tapogatásának és szagolgatásának percei – szünetet iktattak be a nehézkes ereszkedésbe, és élénk érdeklődést csiholtak a fent lévők körében, akik nyomban feltételezéseket fogalmaztak meg, messziről próbálták ki-

6

Cimbirodalom

találni, miről is lehet szó, bevetve legalább találékonysá-gukat, ha már bátorságuk nem akadt az alászálláshoz. A tárgy szerencsés megtalálója, bár tisztán hallotta, milyen megjegyzések hangzanak el a magasban, semmit nem válaszolt azoknak, kimérten manipulálva őket és fokozva a feszültséget.

„Vasból van, de úgy néz ki, mint egy teknősbéka”, szó-lalt meg nagy későre.

„!???”„Amikor beledugom az ujjam ezen a lyukacskán,

valami csavarokat érzek...”, folytatta a vakmerő, füléhez emelve és megrázogatva a rejtélyes tárgyat.

„És zörögnek ezek a csavarok... azt hiszem, nincsenek jól megszorítva...”

Aztán orrához viszi a tárgyat.„!???”„És kutyapisi-szaga van ... azt hiszem.”A tárgy minden tulajdonságának részletes bemutatá-

sát követően a fent lévők feltételezései egészen más irány-ba alakultak, mindegyikük képzelőerejének és merészsé-gének megfelelően. Végül aztán, amikor a tárgy felért a tetőre, a jelenlévők mindegyike sorban megtapogatta, megszagolgatta és alaposan megforgatva szemrevételez-te azt. A végén egyetértettek abban, hogy nem, bizony nem tudják, mi az, de játékra kitűnő. Megtalálójának bir-tokában maradt, de elcserélhette bélyegre, vak kiscicára,

egy szelet, gyümölcslekvárral megkent, fekete kenyérre vagy arra, hogy felfedjenek neki egy titkot. Máskor, ugyan-csak megszakítva az alászállást, a felfedező hosszasan el-gondolkodott, majd súlyos, töprengő hangon visszaszólt: „Sok kicsi bemélyedés van rajta, egyik a másik mellett...”, „Vetélőhöz hasonlít...”, „Meggyszínű...”, „Egérszaga van...”. Mi lehet az? Miután hagyta, hogy a szegélyen maradot-tak teljesen belezavarodjanak mindenféle feltételezéseik-be, diadalmasan felhajította nekik az addig azonosítatlan tárgyat: egy banális kukoricacsutkát. Szívás!

A legbecsesebb szemetek közé sorolták a spray-pa-lackokat és azokat a kis, piros, aranyozott feliratú doboz-kákat, amelyekben eredetileg kínai kenőcs volt. Az előb-biek segítségével, amikor pontosan fordítva bántak velük, mint ahogyan rajtuk írta, vagyis tűzbe dobták őket, ha-talmas pukkanást lehetett előidézni. És egy-egy virgonc lángot vagy legalább parazsat, amelyre a legkisebb szél-fuvallat is tekergőző, rémisztő sárkányokat rajzolt, egy-általán nem volt nehéz találni: vagy az utca mező felőli végében titokban hevenyészett tüzeknél, amelyek körül számtalan rémmesét ötöltek ki, amelyektől a kicsik foga összekoccant, úgy remegtek, vagy a Hrib apó által a saját kertjében gyújtott tüzeknél, ahol egész gyermeksereg to-longott, hogy sült krumplit és kukoricát egyen, parázson pirított gombát és egyéb egzotikus finomságot, miközben az öreg háborús történeteit hallgathatta, főként, hogy az apó szavainak tökéletes aláfestést szolgáltattak pukkaná-saikkal a spray-palackok, amelyek kicsiben visszaadták az ágyúk hangját és valamennyit a robbanás izgalmasan veszélyes mivoltából is. Hrib apót a szülők sokszor ösz-szeszidták meggondolatlanságáért, főként az után, hogy egy alkalommal egy háborús jelenet kedvéért feláldozta saját szúnyogellenes spray-jét, amely majdnem teli volt még, mert meg akarta mutatni a gyermekeknek, mi a különbség a nagy és a kisebb ágyúk között. Az így ke-letkezett robbanás következtében a nyárikonyha ablakai több mint meggyőzően rezdültek meg, a krumplik gőzöl-gő darabokra szakadtak szét, és odatapadtak mindenre, ami útjukba került, a parázs pedig versenyre kelt a csil-lagokkal. A tyúkok olyan ijedten kezdtek kotkodácsolni, mintha földrengés lenne. A kutya, géppuskaropogáshoz hasonlóan ugatva, majdnem elszakította a láncot, úgy forgolódott. Apó lendületesen kiáltozott, a gyermekek számára teljességgel érthetetlen dolgokat. A gyerkőcö-kön szintén jókora lelkesedés vett erőt, de abba alapos ijedtség is vegyült. Még szerencse, hogy az öreg, némileg körültekintően, jól helyezte őket hadrendbe, valamennyi távolságra a hadi események gócpontjától, ami azonban

7

Cimbirodalom

nem akadályozta meg némelyiküket abban, hogy meg-perzselődött inggel térjen haza. És amikor Hrib apó más-nap a csűr bejáratánál, pontosan a bicikli mellett egy félig nyers krumplira lelt, tudta biztosan, az előző estén ott lévő gyermekek közül egyik sem fogja elfelejteni soha, mi a különbség a nagy és a kisebb ágyúk között.

A kínai kenőcsös dobozkák – amelyekben a vazelin állagára és színére emlékeztető balzsamot árusítottak, szúrós, mentolos illatút – szintén nagyon áhítottak voltak, jelentős csereértéket képviseltek a gyermekek közti foly-tonos adok-kapok során. Míg szüleik arra használták a kis kerek dobozkák tartalmát, hogy halántékukra vagy hom-lokukra masszírozzák migrén vagy hűlés esetén, a gyer-mekek támadó fegyverként vagy csupán szórakozásból vették igénybe. A kenőcsbe alaposan belemártott ujjal az ellenfél orrát vették célba, ha szórakozásról volt szó, illet-ve a szemet, ha a helyzet komolyabb volt, például bosz-szúállás esetén. Az érintettnél bekövetkező erős viszketés, a könnyek és a vöröslő szemek mind-mind nagyon kere-setté tették ezt a kenőcsöt, hiszen lám, még az irigylésre méltóan duzzadó izmú nagy langalétákat is keményen megríkatja, nevetségesen igyekeznek tenyerükbe rejteni

arcukat és kifolyik a taknyuk tőle, egyszóval teljesen leégnek. Hát akkor hogyne adna bárki akár egy csokoládét is egy ilyen kenőcsért? A dobozkákat meg lehetett fújni otthonról, a fürdőszobai polcocskáról is, ez esetben szinte teli voltak, de a vétkesre szigorú büntetés várt, ha elcsípik, vagy a szemétben lehetett rájuk találni, ilyenkor háromnegyedig vagy majdnem teljesen üresek voltak, viszont szinte semmiféle rizikót nem jelentettek.

Spray-eket és kenőcsöket azonban nem mindennap le-hetett találni a szeméttel és gyomokkal sűrűn tarkított lej-tőn, azonosítatlan tárgyakat sem. Az ilyen terméketlenebb napokon a merészek jóformán nem is álltak meg ereszke-dés közben, így eléggé gyorsan leérkeztek az orrfacsaró vízhez. Ott aztán útközben felszedett vagy a parton lévő fűzfáról tört, hosszú ágakkal bökdösték a nyúlós, ragacsos levet, bele-belecsobbantottak, a felszínén lévő hólyagokat kiszúrták, pokoli bűzöket szabadítva fel. Az odafent lévők köveket dobáltak, azzal a szándékkal, hogy lefröcsköljék a lentieket. Amikor nagy ritkán, egy-egy ügyesebb dobás nyo-mán, sikerült összepreckelniük a förtelmes folyadékkal va-lamelyikük trikóját, lábát vagy legalább tornacipőjük orrát, a fentiek örömujjongásban törtek ki és összeölelkeztek,

Vetró Bodoni Barnabás illusztrációi

8

Cimbirodalom

a sikert ünnepelve. A lentiek igyekeztek eltávolítani a bűzlő rondaságot magukról, bojtorjánlevéllel vagy rongy-darabbal. Aztán az ág hegyével megakasztottak és kiemel-tek a posványból egy-egy iszappal teli, szakadt műanyag zacskót, és azon voltak, hogy a fentiek irányába katapul-tálják azt, hátha sikerül őket is összefröcskölni mocsokkal. Ha az ág azonban nem hajlott megfelelőképpen, a végén csüngő súly miatt, a vakmerőknek pontosan az általuk kihalászott zacskó elől kellett kitérniük, mint a rajzfi lmek-ben, hirtelen, riadt mozdulatokkal. A fent maradottak ha-hotáztak, tüntetően a hasukat fogva, és elragadtatottan dobogtak a lábukkal. Erre a lentiek összesúgtak, elégedet-ten elmosolyodtak, aztán nekiálltak piszkálgatni az ágak hegyével a szappan- és nyersolajszagú pocsolyát, többé ügyet sem vetve a fentiekre. Egyszer csak egyikük megbök a bottal egy úszó szigetecskét, és például azt kiáltja: „Nini, egy döglött kutya!” És miközben a fentiek a meredély szé-lére tapadva arra összpontosítanak, hogy lássák, hol van a tetem, illetve minél többet megtudjanak róla, a lenti bátrak egyike végigoson a posvány szélén, a tüskebokrok között,

átkerül a másik partra, onnan fellopózik az elképzelhetet-lenül meredek kaptatón, átvág a sűrű akácoson, aztán egy félkört írva le az utcában, pontosan azoknak a háta mögött bukkan fel, akiknek a fi gyelmét a lentieknek kellett leköt-niük eközben, arról a fölöttébb érdekes témáról csevegve velük, hogy döglött kutya-e vagy sem az az úszó szigetecs-ke? A tetőre jutott vakmerő ezalatt óvatosan, a kerítések-hez lapulva odaér tehát a fentiek mögé, és minél többüket letaszítja a gödörbe. A lent lévők hasukat fogva nevetnek, a lábukkal dobognak. És a fentiek közül akit elérnek szu-tyoktól csöpögő ágaik hegyével, azt ellátják, ahogy kell, a bűzlő áldással.

Olykor megtörténik, hogy egyikük-másikuk erősen meg-ü ti vagy épp megvágja magát üvegdarabbal vagy kon zer-ves do boz zal, és ilyenkor a szórakozásnak azon nyomban vége szakad, a klikk szétrebben, mindenki rohan, amerre lát. A sebesült magára marad, és várhatóan megkapja a többi-eknek járó fejmosást is, de hát ilyen az élet, „a balfék viszi el a balhét”. (...)

Zsoldos Z. Csaba fordítása

Dan Lungu (1969) Neves író, emellett egyetemi előadótanár, szerkesztő,

Jászvásáron (Iaşi) él. Magyar fordításban eddig két köny-ve jelent meg: Egy komcsi nyanya vagyok! (Sînt o babă

comunistă, 2008), Hogyan felejtsünk el egy nőt (Cum să uiţi o femeie, 2010). Raiul găinilor című regénye 2004-ben jelent meg először, 2007-ben, majd 2010-ben újra kiadták, megjelent francia, német és szlovén fordítás-ban, hamarosan olaszul is olvasható lesz.

Sebesség, fogadkozás*

Mikor megyünk biciklizni? Biciklizni mikor megyünk? Biciklizni akarok! Mikor viszel ki biciklizni? Van elég ben-zinem, s elhajtok, mint Schumacher! Nem érsz utol, hiá-ba szaladsz! Elhúzok a vénasszonyok kontya mellett, és leverem a karjukról a kosarat. Sikoltozhatnak utánam!

A sisakkal szántom a levegőt, s lábamat oldalra tartva bokán rúgom a babakocsis nénit. Így jár, ha nem áll félre, amíg a járdán elszáguldok. S ha lemarad már Mercedes, Mazda, Toyota, kismama, vénasszony meg a szomszéd kislány, elengedem a kormányt, a kanyarokat élesen ve-szem, mert nem jöhet szembe senki, senki.

(Esetleg egy másik bicikli.)

* A Balázsolás című ciklusból

Maszat

Egész nap maszatolsz! A reggel csupa tejbegríz, lek-vár, délben meg a leves csöpög abroszról szőnyegre, asztalról cipődre. Pecsétes a gallérod, az inged, foltos a nadrágod, a zoknid, anya megint moshat.

Hiába mondom, hajolj a tányér fölé, ne billegtesd a széket, a kanalat, ne grimaszolj, ne szürcsölj, ne tur-kálj. Nem zavartatod magad, és megnyugtatsz:

- Este fogkrémet vacsorázok a fürdőszobában. Egyedül!

Borsodi L. LÁszló

Félpercesek

- Este fogkrémet vacsorázok a fürdőszobában.

9

Kézfogás az irodalommal

VÉGH BALÁZS BÉLA rovata

„Az én szívemben boldogok a tárgyak”

GULYÁS PÁLA lámpa

A lámpa olyan mélabúsanvetette árnyékát szobámra…Először csupán azt gondoltam:egy lámpa, egy parányi lámpa.

Aztán meghasadt a plafon,a padlón megjelent a mélység –felettem zúgó csillagok,alattam tátongó sötétség.

S a lámpa, a parányi lámpamegvakította a szemem –s olyan vagyok, mint vén Homérosz:nem látok, csak emlékezem.

Emlékezem az ős tájakra,melyekkel a lelkem tele –forog az Ókeánosz habja,süvölt Hádesz roppant szele!

Gulyás Pál verse elmúlt korok kultúráját idézi, a lámpa, a klasszikus világítóeszköz teremti meg a kapcsolatot a vers-beli jelen idő és a történelmi múlt között. Több irányban is kitágítja a vers és a befogadás horizontjait, átlépi a térbeli és időbeli határokat, kiábrázolva a költő objektív teret és időt legyőző képzeteit. Az így létrejövő mágikus térben ha-tártalan mélységek és magasságok idéződnek fel: „felettem zúgó csillagok, / alattam tátongó sötétség.” A megidézett kor pedig a mitikus, ókori görög világ: Homérosszal, a vak köl-tővel, az Iliász és az Odüsszeia szerzőjével, Ókeánosszal, a világóceán, a világot körülölelő hatalmas folyó mítoszokból ismert alakjával, valamint Hádésszal, az alvilág istenével, a

holtak urával, a földalatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istenével. A lámpa fényénél alkotó, íróasztala fölé hajló költő azonosul az így megidézett görög kultúrával, illetve annak szellemiségével és értékeivel: „Emlékezem az ősi tájakra, / melyekkel a lelkem tele –”.

A lámpának nemcsak lírai, hanem művelődéstörténeti vonatkozásai is vannak, a szövegen kívüli, ún. kontextuális jelentések a befogadáshoz kötődnek, részei az olvasói ta-pasztalatnak. A versbeli tárgy a 17. századi eredetű laterna magicára (’bűvös lámpára’) emlékeztet bennünket. Segítsé-gével üveglapra festett képeket vetítettek vászonra, az árny-játék sajátos formájaként. A vetített állóképek, a panorámák, a diorámák tulajdonképpen a mozgófénykép, később pedig a fi lm előzményei voltak. További asszociációként idézhet-jük fel az Ezeregyéjszakából ismert csodalámpát is, amely-nek mesebeli szelleme egy életen át szolgálja hűségesen gazdáját (Aladdint).

Ahogy a laterna magica vagy a lámpa bűvös szelleme fel-nagyítja és kivetíti a festett képeket, úgy vetülnek ki a versben költői képek formájában a szerző lelkébe és emlékezetébe ívódott görög kulturális emlékek. A versben felhalmozó-dó költői és a befogadásban jelenlévő olvasói tapasztalat a lámpa szimbóluma köré szerveződik. Ezt az összetett képet tudatosan építi fel a költő, a kezdősorokban már érzékelteti velünk, hogy nem közönséges tárgyról, világítóeszközről van szó, hanem érzelmek, hangulatok kötődnek hozzá: „A lám-pa olyan mélabúsan / vetette árnyékát szobámra…”. Így sejteti meg a későbbi történéseket, illetve előlegezi meg nekünk a csodákat. A továbbiakban a versben egyre fokozódik a szim-bólum művészi ereje, de, mint minden összetett költői kép-nek, ennek is maradnak rejtett jelentéstartalékai. Ezeket majd másféle tapasztalattal rendelkező olvasók fogják feltárni, ér-telmezői folytonosságot biztosítva a befogadásban.

GULYÁS Pál (Debrecen, 1899–1944., Debrecen)

Költő, irodalomtörténész. Gulyás István debreceni tanár fia. Félszemén hályoggal született, azért sok testvére közt s az iskolában is örök súrlódás volt az élete. Egy osz-tályba járt Szabó Lőrinccel.

A népi írók mozgalmához csatlakozott, csoportjukon belül az egyik legeredetibb színt képviselte.

10

Kézfogás az irodalommal

Függetlenül attól szeretem a Vincent van Gogh képei-ből áradó ragyogást, hogy a 19. századvég holland festő-zsenije milyen ürüggyel, milyen tárgy, környezet kapcsán jelenítette azt meg.

Sokan leírták, hogy Krumplievők című munkájában a sö-tét színekkel a szegénységet, a nyomort, a kilátástalanságot mutatja be. Szerintem ezen az alkotáson a lámpa központi fénye elsősorban a fásultságon, kimerültségen felülkereke-dő összetartozást, erőt, optimizmust jeleníti meg, amelynek visszaadásával kurta évtizednyi alkotói életszakasza során a művész tudatosan, megújuló sikerrel küzdött.

A Krumplievők 1885-ös keltezésű, Hollandiában ké-szült, az 1888-as év a festőt már a dél-franciaországi Arles-ben találja, ahol többek között Éjszakai kávézó című művét alkotta meg. Ennek a képnek is központi szereplője a lámpa, a fény, amely az éjszakában úgy árasztja el a te-raszt, hogy a mélykék, homályos környezetben egyrészt hívogató, sziporkázó csodává nemesül, de ugyanakkor megállásra, megtorpanásra is késztet. Miből származik ez a kettősség? Tudjuk, hogy a művész ezekben az években sokat iszik. Egy fárasztó nap után az abszint ürmös, ánizs-olajos, bódító illata a fényárban úszó teraszra csalogatja, de ugyanakkor érzi, tudja, hogy amikor átlépi a mester-ségesen megvilágított kis teret, szertefoszlik annak a lát-ványnak a varázsa, amely távolról annyira rabul ejtette, hogy képtelen lemondani az ábrázolásáról.

Csillagos ég című festményét 1889-ben hozta létre, röpke négy év alatt jutott el a petróleumlámpa bátorítást gerjesztő pislákolásának ábrázolásától a csillagok titokza-tos, távoli, elérhetetlen világáig.

Ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy Van Gogh valójában sohasem petróleumlámpát, teraszt vagy éjszakai tájké-pet festett, hanem különböző témák ürügyén azt a belső fényt próbálta megjeleníteni, amely eleve sajátja, hiszen azzal született.

Azért zseni, mert nem mímeli, hanem éli a ragyogást, és azért festőművész, mert verejtékes munkával megsze-rezte a kifejezésbeli eszközöket ahhoz, hogy ezt az érzést másokkal is megossza.

Muhi Sándor

A petróleumlámpától a csillagokig

Krumplievők (1885, olaj vászonra, Amszterdam, Van Gogh Múzeum)

Csillagos éjszaka (1889, olaj vászonra, Modern Művészetek Múzeuma, New York)

Éjszakai kávézó (1888, olaj vászonra, Modern Művészetek Múzeuma, New York)

11

NovÁk Csaba ZoltÁn rovata • Időutazás az átkosban

A kommunista pártok, hatalmuk megtartása érdeké-ben, igyekeztek ellenőrzésük alá vonni az emberek min-dennapjait is. A szabadidő eltöltése, a szórakozás sem ké-pezett kivételt ez alól. A pártvezetők még a zenei életet is befolyásolták. Olyan műfajokat, zenei stílusokat támogat-tak, amelyeket fel tudtak használni a kommunista ideológia terjesztésére, népszerűsítésére. Megszabták, melyek azok a témák, amelyekről írni, énekelni lehet. A hivatalos párt-ideológiával összhangot nem mutató irányzatokat nem támogatták, próbálták átalakítani, esetenként tiltották.

Különös gyanakvással fi gyelték az ellenségesnek tar-tott nyugati világból érkező zenei áramlatokat, irányza-tokat. Az ötvenes évektől jelentkező rock and roll, beat, majd rock különösen gyanúsnak számítottak, hiszen ele-ve magukban hordozták a másságot, a fennálló szoká-sok, trendek elleni lázadás szellemét. Az új zenei divat-hullámok terjedését még a két világ (a keleti és a nyugati) között fennálló szigorúan ellenőrzött határok, az ún. Vasfüggöny sem volt képes megállítani. A kommunista pártok vezetői nem tehettek egyebet, igyekeztek mérsé-kelni ezek hatását. Ahol lehetőség adódott, megpróbál-ták „megszelídíteni”, kihasználni, saját szolgálatukba he-lyezni ezeket a zenei műfajokat. Elsősorban azt várták el, hogy a zenekarok, előadók szövegeikben ne kritizálják a fennálló rendet, és magatartásukkal, öltözködésükkel se provokáljanak. A kommunista országokban cenzúrázott lemezkiadók működtek, csak az a lemez jelenhetett meg, amelyik átment a cenzor szűrőjén. A zenekarok többsége viszont igyekezett burkoltan, szavak mögé rejtve üzenni az embereknek.

Íme egy példa a zenei cenzúra működésére. A ma is népszerű Bikini zenekar vezetője, Németh Alajos mesél-te, hogy volt az egyik dalukban egy sor, amely így szólt: „vigyáznak jó hírnevükre a vének”. A cenzor kicseréltette a „vének” szót az „évek”-kel, érzékelve, hogy előbbi az idős pártvezetőkre utal. A turnék, koncertek kimondot-tan felső engedélyeztetés alapján jöhettek csak létre, és erős rendőri felügyelet alatt álltak. A párt informátorai szorgalmasan fi gyelték a koncerteket, és ha úgy látták, hogy az illető zenekar nem tartja be az utasításokat, letiltották azt. Magyarországot ebben az időszakban a három T („támogatott – tűrt – tiltott”) országának is nevezték. Ez azt jelentette, hogy a pártpolitika három kategóriára osztotta a zenekarokat. Voltak olyanok, amelyeket a párt támogatott (turnézhattak, lemezeket

adtak ki), egyeseket megtűrt (nem gátolta őket, de nem is támogatta), másokat viszont egyenesen tiltott. A ze-nekarok a titkosszolgálatok fi gyelmét sem kerülhették el. Különböző ígéretekkel (lemezkiadási lehetőségek), fenyegetéssel, zsarolással (például: a zenekar betiltása) a zenészek közül is néhányat beszerveztek informátornak. Ők a zenésztársaikról jelentettek a hatóságoknak.

Magyarországon a nyolcvanas évek elejétől a dik-tatúra egyre lazább lett, így a rockzene szabadabban virágozhatott. Nem így a Nicolae Ceauşescu vezette Romániában. A hatvanas években itt volt ugyan egy rövid időszak, amikor a pártvezetés úgy gondolta, hogy bizonyos keretek között engedélyezi a könnyűzene lé-tét. Ekkor még a rock is szóhoz juthatott, például a le-gendás Phoenix együttes. Több fesztivált is szerveztek.

Programozott szórakozás – tilos a rock!

A legendás Beatrice zenekar például hosszú éveken át nem adhatott ki lemezt és nem is turnézhatott.

A HBB tagjai az 1981-ben bemutatott, Szomjas György által rendezett Kopaszkutya című fi lmben főszerepet játszottak. A

lemezt betiltották, a fi lmet viszont nem, a zenei anyag csak 1993-ban láthatott napvilágot.

12

Időutazás az átkosban • NovÁk Csaba ZoltÁn rovata

Magyar viszonylatban ilyen volt a székelyudvarhelyi Siculus vagy a csíkszeredai Ezüstfenyő fesztivál. A nyolcvanas évektől Ceauşescu diktatúrája egyre szoro-sabb lett, egyre nehezebb napok vártak a hazai rockra és annak kedvelőire. A zenekarok megjelenését korlá-tozták, szövegeiket cenzúrázták. A ma is működő Iris zenekart például közvetlenül egy koncert után tiltották be. A román hatóságok egy idő után már a Magyar-országról érkező (főleg a magyar tartalmú) hangleme-zeket is tiltották, már a határnál igyekeztek elkobozni

azokat. A zenét és általa okozott szabadság-érzést vi-szont sohasem sikerült teljesen betiltani, megszüntetni. Az emberek lemezeket, kazettákat csempésztek, má-soltak, cseréltek és hallgattak, tovább éltetve lelkükben a szabadságnak ezt a kis oázisát.

(A sorozat munkatársa Egry Gábor történész)

Móricka sír a lépcsőnél, megkérdezi egy tanár: – Móricka, te meg miért sírsz? – Mert a fi zikatanárunk leesett a lépcsőn. – Szóval azért sírsz, mert ennyire szereted a fi zikatanárodat? – Nem, nem... azért sírok, mert mindenki látta, csak én nem.

***A székely stoppol a tehenével. Egyszer csak megáll egy ferraris. – Uram, önt el tudom vinni, de a tehenet nem. – Hagyja csak, kösse a kocsi után. A kocsis megteszi, és elindulnak. Mennek hússzal, amikor megszólal a kocsis: – Nem megyünk túl gyorsan? – Nem, mehetsz gyorsabban is, gyors ez a jószág.

Mennek már hatvannal, amikor megszólal a vezető: – Már lassítok, mert lógatja a tehén a nyelvét. – Merre lógatja? – Balra. – Akkor húzzon bele, mert előzni szeretne!

***Pista mondta horgász haverjének:– Képzeld, mi történt velem. Tavaly fogtam egy pontyot, és gondoltam, megtanítom a szárazon élni. Beletettem hát a kádba, majd az első nap egy percre kivettem a vízből, a második nap kettőre, aztán így tovább. Egy év múlva a ponty már remekül éldegélt a szárazon.– És most mi van vele?– A múlt héten beleesett egy vödör vízbe, és megfulladt.

Viccsarok

A ma is működő Iris zenakart közvetlenül egy koncert után tiltották be.

A vámosok, hatóságok különösen vadászták az István, a király című rockoperát.

aztán így tovább. Egy év múlva a ponty már

– A múlt héten beleesett egy vödör vízbe,

13

Keszeg Vilmos rovata • Történetek a palackból

A vagyoni különbség miatt egymástól tiltott szerelme-sek rátartisága, szülőkkel való dacolása vagy pedig a szü-lők éberségének kijátszása régi témája a művészeteknek. Balladaként azonban alig ismerjük feldolgozását. Először Kriza János közölte 1865-ben. Összesen öt változatáról van tudomásunk, mindegyik a Székelyföldről származik.

A történet szerint a pogány király leánya (Júliának, Liliának, Juditnak hívják) titkon szegény (jobbágy- vagy szolga-) legényt szeret. Amikor viszonyuk apja tudo-mására jut, az a legényt börtönbe veti, ahol húsát bé-kák szaggatják, vérét kígyók szívják. Ezután a büntetés második formájaként a vár tornyának tetejére teszi, ahol nap égeti, eső veri, hideg szél fújja. Amikor a lány kö-nyörületért esedezik, apja valóban levéteti a fi út a torony tetejéről, de csupán azért, hogy vesztőhelyre vigye. A hír hallatán a lány halálra búsulja magát. Egy másik válto-zat szerint a kegyetlen apa halálra bántalmazza a legény életéért könyörgő lányát. Ebben az esetben a legény kö-veti őt a halálba: leveti magát a vár fokáról, testét halál-ra zúzza: Ha ő meghólt énértem, / Én is meghalok őérte! A marosszéki változatban a börtönbe zárt legényt Judit csellel menti ki: Sütött neki egy pogácsát, / belé süté töm-löc kóccsát. Amikor az apa a torony tetejére száműzi, a szolga arra kéri a lányt, terítse ruháját a vár alá, hogy ő arra vesse magát a magasból.

A történetet a ballada több módon zárja le. Egyik vál-tozat szerint a két holttestet látva az apa megbánja ke-gyetlenkedését. Egy másik változatban az egyik halottat fehér márványkoporsóban az oltár elé, a másikat fekete márványkoporsóban az oltár mögé temetik. A két sírból egy-egy virágszál nő ki, amelyek összekapcsolódnak. Az apa leszakítja a két virágszálat, és a két fi atal a síron túlról átkot mond az apára.

A balladai történetmondás egyik sajátossága a szűk-szavúság. Bizonyára bennetek is felmerül a kérdés: a lány anyja miért nem lép közbe, hogy enyhítse az apa és a lány közötti konfl iktust? Róla valóban nem tudunk meg semmit a balladaváltozatokból.

Nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte kevés pél-dányban ismert a történet. Az angol történetben a ki-rálylány a konyhai cseléddel szerelmeskedik, teherbe esik. Apja elpusztítja a fi út, a lány pedig követi kedvesét a halálba. A dán balladákban ugyan herceg csábítja sze-

relemre a lányt, de az apa a gazdag udvarlót sem akarja elfogadni, elpusztítja, s a lány bánatában meghal. A két ifjú sírján itt is virág fakad. Az olasz balladában a király leányát 12 szolga szolgálja. A lány közülük választ szere-tőt, akit az apa börtönbe vet és megölet. A lány méreg révén végez magával.

A történetnek Európa-szerte van egy kegyetlen, a kö-zépkorra jellemző epizódja. Az apa a meggyilkolt legény szívét kivágja, megsütteti, lánya elé tálaltatja. A magyar balladában ez így fogalmazódik meg: Szívét, máját kivé-teti, / S Júliának hazaküldé. Az angol apa kivágja a szolga szívét, arany csészébe teszi, így viteti lányához. A dán balladában is a lánynak ebédként tálalják fel szeretője szívét. Eredetileg – a középkorban, legkorábban Fran-ciaországban – a házasságtörő szeretőt büntették ez-zel az eljárással, a bosszúálló férj feleségének adta át a kivégzett szerető szívét. Az általunk itt közölt ballada a motívumot később építette bele az apa és a lány közötti összeütközés történetébe.

A szolgát szerető lány balladája

14

A kegyetlen apa történetét írók is feldolgozták, így az olasz novellaíró, Boccaccio is. Tancredi, Salerno vá-ros fejedelme rajongva szereti leányát. Miután a lány korán megözvegyül, apja nem hajlandó őt újra férjhez adni. Ghismonda, az ifjú özvegy beleszeret apja fiatal fegyverhordozójába, Guiscardóba. Az apa egy alkalom-mal véletlenül szemtanúja titkos találkozásuknak. A fiút megöleti, szívét aranyserlegben küldi be Ghismondának. A lány – a kegyetlen bosszúra előre felkészülve – növé-nyekből mérget főz. Szerelme halálát látva, ennek segít-ségével végez magával.

*Itt említsük meg azt is, hogy egy másik balladánk

részben hasonló történetet mond el. Két uraság,

Sárosi Mihály és Betlen János együtt borozgat. Sárosi Mihály figyelmezteti szomszédját, hogy húga, Betlen Anna az ő szolgáját (kocsisát) szereti. Betlen János va-lóban együtt találja őket az istállóban, s haragjában: Kardját beléakasztotta: / Selyem szoknya elhasada, / Piros vére kicsordula. Anna ángyóját arra kéri, hogy megsebzett testét (vagy szívét) ürmös borban mossa meg, takarja gyolcsba, és – kegyetlen sorsát szemlél-tetendő – küldje Kolozsvárra. Ebben a történetben tehát árva lány esik a szerelem áldozatává, testvér-bátyja hajtja végre a kegyetlen büntetést, s a szolga megszabadul a számonkéréstől. A történet ebben a formában magyar alkotás, európai népeknél nem ta-lálható meg.

Történetek a palackból • Keszeg Vilmos rovata

Keszeg Ágnes rajzai

Giovanni Boccacio 1348 és 1353 között írta meg száz novellát tartalmazó művét, a Dekameront. A ke-rettörténet szerint 1348-ban Firenzében pestisjárvány dühöng, s tíz fiatal vidékre menekül a halálos betegség

elől. Unalmuk elűzéséért tíz napon keresztül mindegyi-kük egy-egy történetet mond el. A Dekameron ezt a száz történetet tartalmazza.

Pogány király leánya

Szép Júliám, szép leányom,Kertemben nyílt tulipánom,Ne szeresd te jobbágyodat!Nem szeretem jobbágyomat,Csak szeretem az ifiat,Szép ifiat, a lelkemet!Jaj, kimene öreg király,Megfogatá az ifiat,Fölteteté csonka torony,Csonka torony tetejére.Hej, kimene szép Júlia,Meglátá őt az ifiú:Hej, Júliám, szép Júliám,Kertbe nyíló szép violám,Menj be te is az apádhoz,Essél térdre eleibe,S mondd meg neki ilyen szókkal:Atyám, atyám, öreg királyVétesse be az ifiatCsonka torony tetejéből;Ne veresse az esővel,Ne fútassa hideg széllel,Ne süttesse a napfénnyel!

15

Józsa LaJos rovata / Levéltár-búvár

Hej, bemene szép Júlia,Térdre esék apja előtt,S monda neki ilyen szókkal:Atyám, atyám, öreg király,Vétesse le az ifi atCsonka torony tetejéből,Ne veresse az esővel,Ne fútassa hideg széllel,Ne süttese a napfénnyel!Jaj, kiméne öreg király,Levéteté az ifi atCsonka torony tetejéről,Kiviteté sík mezőre,Sík mezőnek közepére.Ott őt mindjárt megöleté,Szívét, máját kivéteté,

S Júliának hazaküldé.Hogy meglátá szép Júlia,Hogy megölték az ifi at,Fejét földre csüggesztette,Magát halni eresztette.Hogy meglátá öreg királyHogy haldoklik Júliája:Hej, Júliám, szép leányom,Kertembe nőtt tulipánom,Ha én ezt így tudtam volna, Dehogy megölettem volna:Fiamnak fogadtam volna,Királyságom, országomatMind-mind neki adtam volna...

Székelyföld. Gyűjtötte: Kriza János.

Kézdipolyáni Biró Antal földbirtokos és nemes em-ber halála után vagyona nagy részét székelyföldi sze-gény sorsú, de tanulni vágyó fi atalokra hagyta. Ladányi Boros József lemhényi lakos 1811-ben a Királyi Tanács-tól kért engedélyt, Biró Antal alapítványára hivatkozva, imígyen:

Felséges Királyi és Főigazgató TanácsNéhai méltóságos gubernális konsziliárius kézdipolyáni Biró Antal úr azon utolsó rendelésibe, melyet 1798-dik esztendőben, júliusnak 12-dik napján tett vala atyafi aira nézve, méltóztatott az udvarhelyi, csíki és kantai szeminá-riumokban neveltetett ifjakra és másokra nézve is fundá-ciót tenni. Minthogy pedig az ide zárt testamnetum szerint az említett úrhoz vérségi ágazatja vagyon Esztelneken ed-dig tanult fi amnak, bizonyítás szerint minden tekintetben érdemlő, és mint az említett gimnáziumban való tanulá-sát már elvégezte, magamnak is szándékom lévén tovább taníttatni. Tanuló fi amnak is arra kedve lévén. Esedezek mélységes alázatossággal a Felséges Királyi Főkormány-széknek, méltóztasson Ladányi Boros Elek nevű fi amat, akár a csíki, akár a kantai gimnáziumba kegyelmesen rendelni, vagy ha lehetséges, a könnyebbségre nézve a kö-zelebb levő kantai Szemináriumba felvenni.

Háromszéken, Kézdilemhényben lakó Ladányi Boros József

Egy szintén 1811-ben írt levél révén betekinthetünk az oktatás kétszáz évvel ezelőtti helyzetébe:

Inalta Universitas!A mostani szerfelett drágaságra nézve tetszett a Királyi Fő Igazgatótanácsnak a R. Chatolica fundációkba bévett ifjak iránt aztot határozni, hogy amely ifjak a kolozs-vári Nemes Konviktusba és Szemináriumba fundációkba bévétettek, nemkülönben a fehérvári, marosvásárhelyi, csíksomlyói és kantai szemináriumokban már azelőtt is ott voltak, azok kötelesek legyenek 10 Rénes Forintokat váltócédulával fölülfi zetni, és mivel némelyek közülük a közelebb elenyészett iskolai esztendőre resztántiáriusok volnának, azt is annyival inkább megadni, hogy külön-ben a fundációkba nem adminisztrálnak. Melyre nézve kegyelmeteknek kötelessége legyen ezen határozást ha-ladék nélkül a magok környezetében kihirdetni. Kolozs-vár, Ladislaus Csedő

A Franciaországgal vívott háborúk rengeteg pénzébe kerültek a Monarchiának: a hosszan tartó hadakozást a lakosság fi zette megemelt adók formájában. A tanulás is egyre több pénzbe került, támogatásra szert tenni pe-dig, sajnos, mind kevesebb fi atalnak sikerült...

(Az idézett szövegek forrása: a Román Országos Levéltár sepsiszentgyörgyi egysége)

Kétszáz éve is sokba került a tanulás

16

Gombavilág vidékein • Zsigmond Győző rovata

Gyertek velem, kedves cimborák, egy olyan világba, amely a miénk is, mégis oly keveset tudunk róla. És az a ke-vés is többnyire csak az illető élőlénynek – mert élőlényről van szó – egy bizonyos testrészéhez kapcsolódik csupán. Méghozzá fontos testrészhez, amelyről azonban más élőlé-nyek esetében alig szólunk, mert az illendőség ezt diktálja.

Nos, mi az, aminek inkább csak termőtestét, sza-porítószervét ismerjük, ha ismerjük? Mi az, amit sokáig annyira nem ismertünk, hogy barkochbázásunk elején már gondban lettünk volna az első kérdések föltevé-sekor? Mi az, ami se nem állat, se nem növény? Mi az, amiből rendkívül nagy és rendkívül kis méretű egyaránt van? Mi az, aminek átlagos összetétele: 91% víz, 3,2% fehérje, 0,5% zsír, 3,7% szénhidrát, 0,8% rost, 0,8% ásvá-nyi só, vitamin? Mi az, amit nem ültetnek, mégis terem? Mi az, amitől egyesek félnek, iszonyodnak, mások ked-velik, nagyrabecsülik, s még imádatáról is tudunk? Mi az, amiről azt tartjuk, hogy könnyű letaposni, de nem ajánlatos? Mi az, amiből mérgező, ehető és ehetetlen is van, s mégis azt mondjuk okkal, hogy mind jó, csak az ember goromba? Mi az, ami bennünk is van, a földön,

alatta és felette ugyancsak? Mi az, ami a szegénynek fa-lat kenyér (amúgy kenyér sem lehet nélküle, bor se, sajt se például), a gazdagnak meg a jólét fűszere? Pár évtize-de, miközben menedékhelyet, gyógyírt kerestem, nem előzmények nélkül ugyan, de egyszer csak megszólított és magával ragadott ez a világ, amelyet azóta is csodá-lok és kutatok.

Jól sejtitek, a gombák világáról van szó. A német Oscar Brefeld (1834–1925) kutatásai nyomán a 20. szá-zadban lett csupán elfogadott, hogy a gombák nem nö-vények, hanem független törzsfejlődés során kialakult élőlények (nem magvakkal, spórákkal szaporodnak, ha-nem ivarosan – például az óriáspöfetegnél kb. 5–6 billió spóra termelődik –, nincs bennük klorofi ll, sejtfaluk nem cellulózból, hanem kitinből van).

Több mint 2000 évig növénynek hittük tehát a gom-bát. Külön, sajátos és még mindig nagyon titokzatos, változatos és gazdag világ a gombáké, amelyek a termé-szet körforgásában elsősorban a takarítást, a lebontást végzik el a föld alatt, a földön és a föld felett egyaránt, akár szaprofi ta (korhadéklakó), akár parazita (élősködő), akár szimbionta (kölcsönösen előnyös társi) életmódot folytatnak mikro- vagy nagygombaként.

A gombák már régóta fontos szerepet játszanak az ember életében, táplálkozásában. Az első, gombát be-mutató ábrázolás egy, Kr.e. 1450 körüli időből származó egyiptomi királysír falfestményén található. Hippokra-tész (Kr.e. 460–375) már említ(i) gombákat és azok orvosi hatásait. Theophrasztosz (Kr.e. 372–287) elsőként sorolta a gombákat a növények közé, keletkezésüket a föld, a korhadó fák és egyéb rothadó dolgok fölösleges nedves-ségéből származtatva. (Ez a felfogás, mint említettem, majdnem 2000 évig érvényes volt.)

Az egyes gombafajok mérgező hatásáért sokáig az élőhelyet tették felelőssé. Így Plinius (Kr.u. 23–79) azt írta, hogy azok a gombák mérgezőek, amelyek kígyófészkek közelében, rozsdás vason vagy rongyokon nőnek. Ez a nézet is fennmaradt a középkor végéig. Matthiolus 560 körül megjelent első illusztrált füvészkönyvében a gom-bákat kígyókkal együtt ábrázolta. Ezek az elképzelések és az emberek félelme a gombáktól szükségszerűen ahhoz vezettek, hogy a gombákat a gonosszal hozzák kapcso-latba. Napjainkban is él még ilyen tévhit, ma is vannak még, akik jó cselekedetnek tartják, ha minden gombát széttaposnak, elpusztítanak.

Felfedezőúton a Fungus birodalmában

Oscar Berfeld korszakalkotó gombáskönyve.

17

Zsigmond Győző rovata • Gombavilág vidékein

A gomba elsősorban remény, lehetőség a jobb meg-élhetésre (olykor a túlélésre). Ízletessége, szaporasága és másféle haszna, esetleg szépsége is közrejátszhat ab-ban, hogy a gombászók akár messzire is elmennek érte, még ha esetleg üres kézzel kell is visszatérniük. Szeren-cséjét ugyancsak ki kell érdemelnie az embernek – és ezúttal a szerencsének, amely a szabadban, a kevésbé szennyezett természetben van, kézzelfogható jelképe a gomba. A gombászat, a mikológia napjaink egyik leg-rohamosabban fejlődő tudománya, amely még mindig sok felfedezendővel kecsegtet, helyzete ilyen szem-pontból az informatikáéhoz, a genetikáéhoz hasonló.

(fungus = a gomba latin elnevezése)

Érdekes gombák – gombás érdekességek

Vajon ki, mi tekinthető a legügyesebb gombater-mesztőnek?

Aligha múlhatók felül ilyen tekintetben az Attini törzs hangyái. Ezek az egyenlítői Amerikában élő han-gyák kizárólag saját termesztésű gombákból élnek. Elültetik, nevelik táplálékukat. Az előzőleg megásott fészekbe levelet hoznak, szétmorzsolják, összevegyítik gombafonallal. A növő gombát rendszeresen vágják, nyesik, hogy teremje meg azokat a nedvdús kinövé-seket, amelyek az egész boly élelméül szolgálnak. A

nőstény hangya olyan féltőn gondozza a szaporítan-dó gombát, hogy nem eszik belőle, ha az fogytán van, bármilyen éhes legyen is. Inkább megeszi saját tojása-it. Sőt, a lárvákkal is tojásait eteti addig, amíg azok dol-gozókká válva maguk gondoskodnak a gombatelepről. Esznek belőle és jól termővé teszik az egész hangya-boly érdekében. S hogy változatos legyen az „étlap”, többfajta gombát termesztenek ezek a leleményes hangyák.

Színre lép a gyilkos galóca

Novemberi lapszámunkban a gombák mumusával, a gyilkos galócával ismerkedhettek meg. Az is kiderül, az igazi gyilkos nem a galóca, hanem a tudatlanság. Valódi áttörést a mérgezések elleni küzdelemben csak türelmes és jól szervezett felvilágosító munká-val lehet elérni. Már az általános iskolában tanítani kellene azt a néhány alapvető szabályt, amelyek be-tartásával a gombamérgezés biztosan elkerülhető anélkül, hogy le kellene mondani a gombának mint értékes és ízletes tápláléknak a fogyasztásáról. A va-don élő gombák megismerése, gyűjtése a természet szeretetére és a környezeti érzékenységre nevelésnek is kiváló eszköze, de ezen felül egészséges, kellemes és hasznos időtöltés.

A gombatermesztő hangya

18

Szín-tér • Vetró Bodoni BarnabÁs rovata

„Kezem a szívemet formázza”

„Az emberek elfelejtik, hogy csalódást akarok okoz-ni. Szándékosan használom ezt a szót. Csalódást akarok okozni annak, aki arra vár, hogy ámulatba ejtsem. Döntés-hozatalnál valaki mindig csalódott, azért, mert azt hiszik, ismernek. A csoda csak így történhet meg.”

(Gabriel Orozco)

Monumentális festészettel foglalkozó művész fi aként nevelkedett, művészekkel körülvéve, a suliban megtanul-ta a festészet csínját-bínját, apjának is besegített, mert egy autóra hajtott. Aztán valamiért abbahagyta a festést. Ma szobrokat készít talált tárgyakból, az utcán fotóz, rajzol, ins-tallál. Azt híresztelték róla, hogy nem dolgozik műterem-ben, nincs is neki, de egy elég friss interjújában olvastam, hogy azért mégis van. Jegyzetfüzetbe rajzol, vagy amire éri, kollázsol. A nomád életmóddal felhagyott, kisfi a elkezdte a sulit, ezért le kellett horgonyozni valahol, és New York-i házuk egyik zuga pontosan megfelelt műteremnek.

A mű alakulása, létrejötte befolyásolja a végső ered-ményt – talán ezért nem akart studiót, asszisztenseket stb. Épp túl van egy New York – London – Bázel – Párizs egyé-ni kiállításturnén, ami azért nem semmi Mexikó leghíre-sebb élő művészétől.

Nagyon sok műve helyspecifi kus. Először van meg a tér, a hely, ehhez társulva születik a munka. Néhány eset kivételével munkái emberi léptékűek. Kisebb tár-gyak, rajzok, a hétköznapi tárgy és a műtárgy fogalma

„Kezem a szívemet formázza”

A szín-téren: Gabriel Orozco

(1962, Jalapa, Veracruz; New York, Párizs és Mexico City

az otthona, ott él és dolgozik)

A művész portréja

Mobile matrix (2006)

19

Vetró Bodoni BarnabÁs rovata • Szín-tér

közötti határt mossa össze egy picit általuk, a művészet és az élet közötti tér érdekli. Aztán vannak a híres, na-gyobb méretű munkái. A szétvágott, közepéből elvett, majd összeillesztett egyharmad szuper, aerodinamikus Citroën autó (La DS, 1993): használhatatlan, ugyanakkor gyönyörű csecsebecse. Úgy működik, akár az emlékezet: csak egy részt tart meg az egészből.

A kiásott, majd újra összerakott bálnacsontváz-szobor (Mobile Matrix, 2006), amelyhez húsz segéd kellett, akik 6000 ceruzát rajzoltak el, szabályos koncentrikus köröket, gyűrű-ket mutat fel, amelyek a bálna struktúráját hangsúlyozzák ki a csontokon. A pontok olyan helyekről indulnak és válnak kö-rökké, ahonnan egy-egy mozdulat kezdődik. A művész azért használ grafi tceruzát, mert a kontraszt látványában passzol a csontfehérrel a grafi tfekete. Alapgondolatként a „porrá leszünk” jut eszembe az alkotás láttán. Annyira egyszerű, logikus. Ez amúgy rendelés volt, a művész egyébként nem szokott rendelésre dolgozni, bálnája viszont egy könyvtár közepén trónol, onnan utazik híres kiállítóterekbe időnként.

A negyvenes éveit taposó, mexikói származású művész munkáival először, élőben 2002-ben a németországi XI. Dokumentán, Kasselben találkoztam. Katalógusokból, köny-vekből ismertem már, bírtam is a stílusát, de kiállítva addig nem láttam még. Egy hatalmas épület egyik nagy terében a talapzaton egy tárgyegyüttes hevert, handmade terrakotta tálak, edények szorosan egymás mellett. Sok száz.

Ezzel már Orozco munkáinak egyik jellegzetes vonását emeltük ki: azt hiszem, szereti az egyszerű, kézzelfogha-

tó, lényegi mondanivalójú melókat. Például a My Hands Are My Heart (Kezem a szívemet formázza) című, 1991-es munkája egyik nagyításán egy fi gura (maga a művész) összeszorított kezét láthatjuk, majd a másikon az így ke-letkezett, szívre emlékeztető agyagformát a tenyerében. Nagyon egyszerű és szép alkotás ez, gondolatiságában, képiségében egyaránt. Ott van az ember, az anyag, a tett, a folyamat, az eredmény. Porból lettünk, porrá leszünk. A lét és kreativitás szépsége, plusz a kód a környezethez, a gyökereihez, ugyanis Mexikóból származó agyagot hasz-nált. A kör, mint forma, nagyon jelen van munkásságában, a körforgás, mint gondolat, szintén: „Realista próbálok lenni. Olyan országból jövök, ahol temérdek alkotást szürrealista műnek nyilvánítanak. Ezen nőttem fel, és utálom ezt a fajta álomszerű, könnyed, poétikus praktikákat.” – vallja.

Fontosnak tartja, hogy legyünk befogadóak, nyitottak, hogy bármi megtörténhet, ne csak egy dologra összponto-sítsunk, teljesítsük ki saját egyéniségünket. Művei elgondol-kodtatnak, fi lozofi kus kérdések egyszerű helyzetekben, talál-kozások a térben. Mint mondja: „Van humor munkáimban, de nem játszom cinikus játékokat vagy nem fl örtölök a művészeti poronddal, nem jegyzem el magam a könnyelmű piaccal.”Mobile matrix (2006)

Kezem a szívemet formázza (1991)

20

Barangoló • Kónya Éva rovata

A pókvilág bajnokai

A Föld legnagyobb testű pókjai a dél-ameri-kai esőerdőkben élő góliát madárpókok: test-hosszuk 10 cm körül van, lábfesztávolságuk megközelíti a 30 cm-t (vörös térdű mexikói madárpók).

A környezethez való hasonulás (mimikri) baj-nokai az ausztráliai viráglakó karolópókok, amelyek még a színüket is képesek változtatni, hogy tökéletesen rejtve maradjanak a virá-gokra szálló rovarok elől.

A pókcsalád futóbajnokai a töl csér szerű há-lókat készítő zugpókok: sebességük közel 2 km/h, tehát testhosszuknak több mint har-mincszorosát képesek megtenni másodper-cenként.

A hálót szövő pókok közül a legnagyobb a dél-afrikai Nephila komaci arasznyi nősténye.

Az álcázás rekordere kétségkívül a zsákmá-nyához tökéletesen hasonlító hangyautánzó ugrópók, amely nemcsak a hangyák karcsú derekát, hanem még az „antennáit” is utá-nozza.

A legtöbb pók nyolc szemmel csodálkozik rá a világra, a legjobban látó ugrópókok állítólag a színeket is megkülönböztetik.

A hálószövés közelmúltban felfedezett és szem-mel láthatólag elégedett bajnoka a madagasz-kári Darwin kéregpók.

A legfurcsább megjelenésű pókok közé tar-tozó, légtornásznak sem megvetendő tüs-késpókok élénk színei is álcázó színek a tró-pusi esőerdőkben.

A tánc mestere, az ugrópókok családjába tar-tozó apró, alig 4–5 milliméteres ausztráliai pá-vapók előbb hosszan integet, majd a potrohán lévő színpompás lemezt felemelve akrobatikus tánccal bűvöli nőstényét.

21

Kónya Éva rovata • Barangoló

A különböző fajú apró pókok százezreinek közösen szőtt, több tucatnyi fát beborító,

hatalmas hálóját látva, Mohamed története is hihetőnek tűnik.

Arakhné szövőszékével, csörlőkerekével és guzsalyával egy 16. századi metszeten.

A dél-amerikai indiánok teremtésmítoszában istenük egykor pók alakját vette fel, és háló-

jában teremtette meg a Földet (falfestmény a mexikói Teotihuacan romvárosban).

A Pókhercegnő japán ábrázolása (Tsukioka Yoshitoshi, 1887).

A néphit szerint a Krisztust elrejtő keresztes pók jutalmul kapta a keresztet a hátára.

A hálóknál ezerszer súlyosabb harmatcsep-peket is elbíró, legszebb kerek hálókat a

keresztes pókok szövik.

Pókok a legendák világában

A görög (római) monda szerint egykor a pókot haragjában teremtet-te Pallasz Athéné (Minerva) istennő. A mitológiai Arakhné olyan varázs-latosan tudott szőni, mint senki más a Földön, és elbizakodottságában még az embereket a legelső szövő-székkel megajándékozó Athénével is versenyre kelt. A Zeusz szerelmi ka-landjait ábrázoló faliszőnyege olyan gyönyörű lett, hogy a művészetére féltékeny istennő a szőttest széttépte, magát Arakhnét pedig pókká változ-tatta, hadd szőjön-fonjon éjjel-nap-

pal, az idők végezetéig. A pórul járt lányra a pókok latin neve (Araneae) és a pókoktól való beteges félelem el-nevezése (arachnofóbia) emlékeztet, története pedig bizonyítja, hogy a hatalmasokkal már a mitológiai idők-ben sem volt ajánlatos ujjat húzni.

A mexikói indiánok hite szerint Pókasszony tanította meg szőni-fonni az asszonyokat, az ő lányai szőtték egykor az első szivárványt is. Vízözön-mondájukban pedig az Öreg Madárpók Anya szőtt hálószi-getet az emberek megmentésére.

A mohamedánoknak egyik szent állata lett a pók, mivel legendájuk szerint egyszer egy pók hálójával

fonta be annak a barlangnak a be-járatát, amelyben a menekülő Mo-hamed próféta elrejtőzött. A keresz-tény mitológiában hasonló módon mentette meg a keresztes pók Krisz-tust, illetve a Saul elől menekülő Dá-vid királyt is, amikor barlangokban kerestek menedéket.

Kényelmes és célszerű pókotthonok

Kerek vagy zegzugos hálóik nem-csak pihenő vagy áttelelő helyként szolgálnak számukra, hanem zsák-mányt szerző csapdaként is. A kerek

A pókok magánélete

22

Barangoló • Kónya Éva rovata

A legnagyobb hálókat a világ legellenállóbb biológiai anyagából készítik a Darwin kéreg-pókok mintegy 2 cm méretű nőstényei.

A vízszintes hálók közepére szőtt gubanc a magasban repülő madarak elől rejti el készí-tőiket (karéjos keresztes pókok).

Az arasznyira megnövő madagaszkári arany gömbpók rigónagyságú madarakat is csapdá-ba ejt fák közé kifeszített, hatalmas hálóival.

Az aknászpók földbe ásott otthonának pókfo-nálból és földből készített ajtaját megemelve lesi áldozatait.

Az álarcos pók fején viselt, dugószerű képződ-mény föld alatti üregének mindenhová magá-val cipelt ajtajául szolgál.

A búvárpók (vízipók) vízi növényekhez rögzí-tett, sűrű szövésű, harang alakú hálójában ül-dögélve lesi, illetve fogyasztja az apró rákokat, rovarlárvákat.

hálók az egyes pókfajokra jellemző, nemzedékről nemzedékre öröklő-dött minta szerint készülnek: előbb a sugárirányú küllőket rögzítik, azu-tán következik a hálók körkörös be-szövése. Nem könnyű elhinni, de a szövőmirigyeikből kipréselt, alig néhány ezredmilliméter vastagságú selyemfonal az ugyanolyan átmérő-jű acélhuzalnál is erősebb.

A legszebb kerek hálókat a ke-resztes pókok szövik, a legnagyob-bakat a Madagaszkár szigetén élő, nemrég felfedezett Darwin kéreg-pókok. Folyók fölé kifeszített hálóik felülete a 3 négyzetmétert, a folyó-

medrek felett átívelő fonalaik hossza a 25 m-t is megközelíti.

A hálót nem vagy ritkán szövő madárpókok, farkaspókok, ugrópó-kok, karolópókok növények alján fészkelnek vagy talajba ásott üre-gekben élnek, onnan lesik áldoza-taikat: rovarokat, apró rágcsálókat, hüllőket, békákat, madárfiókákat.

Az aknászpókok még a csapó-ajtót is feltalálták, hogy otthonuk biztonságosabb, vadászatuk ered-ményesebb legyen. Az egyetlen, víz alatt élő pókot, a mérgező csípésű búvárpókot akár a búvárharang fel-találójának is tekinthetjük.

A legjobb szülők közé tartozó pók-anyák a petéiknek és a kikelt kispókok-nak puha gubókat (kokonokat) szőnek, hogy a széltől is óvják csemetéiket. A biztonságban felcsepe re dett aprósá-gok hosszú fonalak vé gére kapaszkod-va távolodnak el a szülői háztól. Közle-kedési eszközük a derült őszi napokon a szélben lengedező ökörnyál.

A világ legtürelmesebb vadászai

A pókok életük legnagyobb részét táplálékszerzéssel, azaz – ragadozók

23

Kónya Éva rovata • Barangoló

A hálóval elejtett zsákmány gyakran jóval méretesebb, mint maga a vadász (kabócát

fogyasztó déli fehérsávos keresztes pók).

A lesben álló ugrópókok villámgyorsan vetőd-nek a gyanútlanul közelgő prédára, látványos

ugrásaik hossza testméretük húszszorosát is elérheti.

Az észak-amerikai lasszóspók egy kb. 5 cm hosszú, a végén ragacsos cseppecskével

ellátott pókfonalat himbálva csalogatja, majd ejti foglyul a közelében röpködő apró

lepkéket, legyeket.

A lesből támadó ausztráliai hálóvető (gladi-átor) pók maga készítette fegyverét, a mellső lábai között kifeszített, kisméretű lepkehálót

veti áldozataira.

Az európai és észak-amerikai csupaszpók ragacsos anyaggal leköpve bénítja meg,

tapasztja földhöz zsákmányát.

A darázspókok fekete–sárga csíkozású pot-roha a madár-ellenségek elleni védekezésül

szolgál.

lévén – vadászással töltik. Az éhezést sokáig elviselő ízeltlábúak akár he-teken, hónapokon át mozdulatlanul várják, hogy ragacsos hálójuk foglyul ejtse az arra tévedő rovarokat. A há-lót nem szövők viszont a vadászat legváltozatosabb módjait tökéletesí-tették a látványos ugrásoktól a lasz-szóvetésen át a halálos köpésekig.

Zsákmányuk elől többnyire föld-barna, levélzöld vagy a földre hul-lott, megsárgult levelekhez hasonló sárgásbarna színük rejti el őket. A környezethez vagy más állatokhoz – például kellemetlen ízű rovarok-hoz – való hasonulás (mimikri) a

madár-ellenségek elleni védekezés-ben is segít.

Mivel minden egyes pók átlag 2000 rovart (legyet, szúnyogot, moly-lepkét stb) fogyaszt el évente, a Föld számunkra leghasznosabb élőlényei közé tartoznak.

Halálos szerelmek

A pókszerelmek gyakran érnek tragikus véget, amint azt az igen hamar özvegyi sorsra jutó fekete özvegy neve is mutatja. A hímek-nél általában jóval nagyobb pók-

hölgyeknek ugyanis van egy igen kellemetlen szokása: néha a párzást követően, máskor már előtte felfal-ják az óvatlan udvarlókat.

A szegény pókfiúk változatos úton-módon próbálnak életben maradni. A koronás keresztes pók hímje például óvatosan nász-szá-lat fon nősténye hálójának szélére, majd fajukra jellemző ritmusban rezegteti, míg szíve hölgye felfog-ja: nem préda közeleg, hanem éle-te párja. Az ugrópókok néha órá-kon át tartó integetéssel, tánccal bűvölik választottukat, míg má-sok, az előrelátóbbak, pókfonál-

24

Barangoló • Kónya Éva rovata

A fekete özvegyek gyanútlan párja a leggyak-rabban lakodalmi ebédként vagy vacsoraként végzi.

A hím farkaspók pókhálóba csomagolt ínyenc-falattal kedveskedik a termetes pókhölgynek.

A kistermetű pókfi úk fajukra jellemző ritmus-ban rázogatják a hálót, hogy a nőstény meg-tudja: nem a vacsora érkezett, hanem leendő gyermekeinek apja.

A hálót nem szövő ugrópókok lelkes integetés-sel hívják fel magukra a nőstények fi gyelmét.

A hosszú, törékeny lábú kaszáspókok földbe vagy a fák kérge alá rejtik kokonjaikat.

A gondosan becsomagolt táplálék és a kispó-kok számára szőtt selyemgubó (kokon) köze-lében pihenő, élénkvörös mintázatú fekete öz-vegy a legveszélyesebb mérgű pókok egyike.

ba csomagolt ajándék rovarokkal érkeznek, hogy nőstényük éhségét csillapítsák, figyelmét magukról eltereljék.

Bár az elfogyasztott pókhímek-nek ez nem vigasz, az uruguayi far-kas pókoknál a hímek falják fel a pár-zást követően a nőstényeket. Igaz, nem válogatás nélkül: a fi ataloknak – legalábbis a kutatók szerint – meg-kegyelmeznek.

Csak a rokonszenves kaszáspók-ok családjában marad, ritka kivétel-ként, az apa is a családjával, hogy

féltő gonddal óvja, tisztogassa iva-dékait.

Ne féljünk a pókoktól

A pókok megítélése igencsak el-lent mondásos. Vannak, akik a szor-gal mukat értékelik, mások szerint a mohóságot, a gonoszságot jel-képezik, és sokan szinte betege-sen iszonyodnak az igen hasznos és többnyire teljesen ártalmatlan ízelt lábúaktól – noha a mintegy

80 000 pókfaj közül csupán 25 ve-szélyes az emberre, és azok többsé-gét is óceánok választják el tőlünk. A népi hiedelemvilágban varázs-erővel bíró, szerencsénket szövő állatnak tartott pókok békés rovar-evők, amelyek legfeljebb védekezés gyanánt támadnak emberre, ha úgy érzik, nincs hová menekülniük. Nem kell félnünk tőlük, legjobb azonban, ha róluk álmodunk. Az álmosköny-vek szerint ugyanis minél nagyobb pókot lát az ember álmában, annál nagyobb szerencséje lesz.

25

Egry GÁbor rovata • Történetes történelem

Mozgó képek hőskora

A közönségnek vetített mozgókép, vagyis a mozi tu-dományos kíváncsiságból született (miként lehet fotókból mozgóképet csinálni?), de kezdettől fogva szórakoztatni akart. Már a előde, a pénzbedobós nickelodeon* is szóra-kozást ígért némi aprópénzért, és a fi lm – a nagy esemé-nyek, mint Viktória angol királynő 1901-es temetésének megörökítése mellett – megnevettetni vagy megríkatni akarta nézőit. Ezek helyett hamarosan a néma-, majd ké-sőbb a hangosfi lm került a leggyakrabban a fi lmszínházak-ba. A nagy drámákat (Shakespeare Ahogy tetszik című da-rabjából már 1912-ben fi lmet forgattak) még több könnyű vagy romantikus, sőt horror-jellegű fi lm egészítette ki. A két világháború között már hatalmas termést produkáltak a nagy fi lmipari központok, Berlin, Róma, Hollywood. De ekkor még a fontos központok közé tartozott Budapest is, és komoly fi lmgyártás zajlott Kolozsváron is.

Ez azonban nem jelentette azt, hogy minden közön-ség elé kerülhetett. Az egyébként igencsak jó üzletnek számító mozik műsorát sokszor korlátozták a hatóságok, akik fenntartották maguknak a jogot, hogy eldöntsék, mit is lehet vetíteni a fi lmszínházakban. Ennek érdekében például Romániában minden elkészült vagy behozott fi l-met regisztrálni kellett, és egy bizottság adott engedélyt a vetítésre. Az engedély három évig volt érvényes, per-sze, csak akkor, ha közben ki nem derült, hogy valami okból – ez többnyire vallás vagy állam elleni izgatás és az erkölcsök veszélyeztetése volt – mégsem való az alkotás a nézők szeme elé.

Noha a bürokratikus engedélyezés nehezebbé tette a mozik életét, a közönség – tekintettel a hatalmas fi lmter-mésre – soha nem szűkölködött szórakoztató, humoros, romantikus, zenés és drámai fi lmekben. Közülük rengeteg Magyarországon készült. Például Resica, Oravicabánya és Stájerlakanina három mozijában 1930 áprilisában 60 fi lmet vetítettek (olyan címekkel, mint Szerelem a hó-ban, Erkölcstelen nő, Harc Berlin ellen, Riff-Raff lovagok, A házasság igájában, Kokott naplója, Puszták törvénye), köztük tíz Magyarországon készültet. Jó részük, persze, mára feledésbe merült.

A városi mozik mellett (1930-ban Nagyszebenben 3, Kolozsváron 6, Brassóban 2 működött) a fi lmeket kisebb városokban, sőt falvakban is játszották. A forgalmazók

egy-egy tekercset vittek magukkal, és közösségi helyisé-gekben rögtönzött vetítéseket tartottak. Bizonyosan ez adta az ötletet is, hogy hasznos tartalmúnak ítélt fi lmeket ne csak mozik, hanem társadalmi szervezetek is levetítse-nek a falvakban, mint például a Katolikus Nőszövetség.

Közben a fontos események is visszatértek a mozikba. A fi lmek előtt híradókat vetítettek, a néhány perces kisfi l-mekből álló összeállítások a politika, a kultúra, a közélet és a gazdaság eseményeiről (mint például: nemzetközi tárgyalások, nagygyűlések, koncertek, gazdasági kiállí-tások, sport- vagy technikai rekordok) adtak hírt eredeti felvételekkel és kommentárral. Persze, ezek sem kerül-hették el a cenzúrát, annál is inkább, mert a világháború közeledtével egyre nagyobb szerepet kapott bennük a propaganda. Furcsa módon ez akár érthetőnek is tűnhet – hiszen miként a mozifi lmek sem a valóságot mutatják be, úgy a korszak propaganda-hírei is sokszor csak szer-zőik vágyait tükrözték.

Az első fi zetős előadást a Lumiére fi vérek rendezték Párizsban, 1895. december 28-án, lényegében életképekből

* A nickelodeon ötcentes mozi. Nevét a nickel (az ötcentes pénzérme elnevezése) és az odeon (görögül: színházterem) szavak összetételéből kapta.

26

Hegyen-völgyön kul-túra • Köllő Zsolt rovata

A Tordai-hasadék sziklacsodái közöttRemélem, előkészítettétek a túrabakancsot, a háti-

zsákot, indulhatunk a beígért túrára.Kezdjük utunkat Erdély egyik legismertebb, legláto-

gatottabb helyével, a Tordai-hasadékkal.

• Hogyan juthatunk el oda? Legegyszerűbb, ha eluta-zunk Tordáig (amennyiben nem éppen odavalósiak va-gyunk, persze), onnan alig 10 kilométerre található a lát-nivaló. Gépkocsival, autóbusszal a Torda és Topánfalva közötti úton Szentmihály (Mihai Viteazul) falut elhagyva Mészkő (Cheia) felé kell letérni. Az Aranyos hídján átjut-va a szoros közvetlen bejáratáig lehet menni, és már a környező Szőkedombról is nagyon szép a kilátás.

A Tordai-hasadék kialakulásában a Hesdát-pataknak volt jelentős szerepe, amely végigkanyarog a néhol 300 méter magas sziklafalak között. A területet bejárni az egy-kori EKE-menedékháztól induló ösvényt követve lehet. Rövid táv után a sétaút elején jelképes összeget kell fizet-ni. Az út jól járható és követhető, természetesen a patakon való átkelést biztosító hidak és a kiépített út ellenére nem árt az óvatosság, a természeti-táji sajátosságok tisztelete, a körültekintés, hiszen az ösvény elhagyása a területet nem ismerők számára komoly veszélyeket jelenthet.

A szoros bejáratától számítva a sziklás rész kb. más-fél kilométer, a jelenlegi ösvényt még 1851-ben rob-bantották az osztrákok, addig szinte lehetetlen volt az átkelés. Az ösvényen haladva sziklaformák, szirtek, meredek falak, barlangok és csodálatos növények kép-viselik az állandó látnivalót, no meg természetesen a Hesdát-patak, hol kanyargó, hol gyorsan rohanó, majd lassabban folydogáló, máshol kis tóvá öblösödő vizé-vel. Az út közepe táján iható vizű forrásból olthatjátok szomjatokat, majd ezt követően az egyik legszebb rész következik: a Galambos-sziklafallal, az Élelt-toronnyal, a felette őrködő Hili-odúval.

Ezután a barlangköz következik, egymással majd-nem szemben a két Balika-barlang található (a tatár és török támadások idején ide menekült a környék lakossága, a bejáratot elzáró kőfalak egy része ma is látható). A falakban egyébként több mint 30 feltárt barlang van, ezek főleg régészeti szempontból ér-dekesek, a legnagyobb közülük a 75 méter hosszú Porlik-barlang.

A Tordai-hasadékhoz számos történet, monda is kapcsolódik, ezek közül a legismertebb az, amelyik szerint a szikla Szent László imája nyomán hasadt ket-té, hogy a király megmenekülhessen.

A Tordai-hasadék

Az Élelt-barlang és a Hili-odú

A Balika-barlang

27

Farkas Wellmann Endre rovata • Laterna magica

Kedves Cimborák!

Az új tanév, remélem, mindenki számára új lehető-ségeket hoz – itt, a Cimbora Laterna magica rovatában is... Örömmel várjuk írásaitokat, nemcsak a szeptemberi számunkban meghirdetett pályázatra, hanem folyama-tosan, minden hónap minden napján. Hiszen tudjátok, a rovat csak általatok lehet színes és izgalmas. Kalandra fel tehát!

Jock Evelinnek köszönöm a verseit, azzal a tanáccsal, hogy művészi kidolgozottságukban ugyan nem tökéle-tesek, de érdemes tovább dolgoznia, hiszen érzékenysé-ge és gondolatainak érettsége sokat sejtető. Továbbá pe-dig köszönjük egri cimboráink írásait, bízva abban, hogy idén sem felejtik el megosztani gondolataikat a Cimbora olvasóival.

Legyetek jók és írjatok! (F. W. E.)

Angol már az egész világ

All day, all nightAngol már az egész világ.Angolul beszél a magyar gyerek,Kínai, orosz és egyebek.Levelezőtárs? Csakis angol.Hisz minden magyar angolul komol.Facebook, Yahoo, Msn, Hi5,Ránk férne egy alapos lájk.Gyertek, srácok, gitározni,De csakis angol számot játszani.Ha a végén nem vigyázunk,Angol birtok lesz világunk.Nem hagyjuk, ne féljen senki,Kis angol beszéd nem árt neki.Ó, barátom, oda nézz!Forever and always.Ha angolul megtanulok, Angliába megyek,S a munkám mellett a magyarnak is adok helyet.Kitűzöm célnak azt a kiváló tervet,Hogy megtanítom az angoloknak a magyar nyelvet.Ha sikerül, Angliában is sok lesz az olyan,Aki magyarul beszél és magyarul írogat.

Vagányság

Hogy mi egy gyereknek a vagányság?Hogy népzene lenne? Szamárság!Most az emo a divat,Ha nem vagy az, mindenki szivat.Hajad legyen fekete, na meg a breton,Az a lényeg a hajadon.Bal oldalon, ha lehet,Ott fog jól állni neked.Vegyél kézre emo kesztyűt,Kezedbe pedig ne seprűt!Csakis fekete, dedikált gitárt,S játszd rajta Andy Sixx dalát.Fújd kívülről a brokeNCYDE-ot,S add rá a legerősebb hangot!Beszélj mindig vagányan,Nem pedig túl lágyan,De túl kemény se légy soha,Mert nem ez az emo-sok stílusa.Légy vagány, tarts velünk,Hisz mi az emo-k útjain tekerünk.

JoCk Evelin

28

Laterna magica • Farkas Wellmann Endre rovata

Egy napsütéses őszi reggelen rettenetes sikoltozás-ra ébredtem fel. Ellenség támadt ránk…

- Tudjátok, kik zavarták meg a reggelt?- A törökök!- Nos, kedves olvasóim, tegyétek el az idei nap-

tárt, s gondolatban repüljetek vissza az 1552-es esz-tendőhöz!

E sorok írója: Vidróczki Ádám, 16 éves legény.Mi történt hát azon a nevezetes napon? Sosem

felejtem el...A családomat a házunk pincéjében rejtettem el a

vad terek elől. Jómagam felvettem apám öreg, rozsdás kardját, és kimentem a falumat védeni. Mivel még nem forgattam mesterként a kardot, a pogány kutyák ha-mar leütöttek, és a sötétség rejtelmébe keveredtem.

Hatalmas fejfájást éreztem, csak úgy sajgott min-den tagom, mikor magamhoz tértem.

- Hol vagyok?Kedves, drága falucskámat felégették, a házak szét-

dúlva. Családomat sírva kerestem, de hiába, ők már a Mennyei Atyáé lettek. Ekkor rádöbbentem, hogy egye-dül maradtam a nagyvilágban.

Térdre zuhantam és tiszta szívemből zokogtam, amikor árnyék vetődött fölém.

Felnézve egy testes, szakállas embert pillantottam meg. Ez az ember nem volt más, mint a hírneves Dobó István. Így szólt hozzám:

- Drága gyermekem, ne itasd itt az egereket, inkább szegődj mellém, úgysincs már semmi keresnivalód itt!

- Kapitány urammal tartok! – vágtam rá habozás nélkül.

Dobótól egy gazda nélkül maradt erős, de szelíd hátaslovat kaptam. Matyi névre hallgatott.

Két teljes napi lovaglás után megérkeztünk a gyö-nyörű Szigetvárra. A zászló vidáman lobogott a várfo-kon, jelezvén, hogy a várúr itthon tartózkodik. A kastély kívülről komor falakkal körülvett, alatta egy mélységes vizesárok, mely fölé sötéten magasodtak a bástyák. Beérkezvén gyerekek nevetése és hozzám hasonló if-jak kardjainak pengése, vidám kurjongatás hallatszott, ahogyan bajvívás közben buzdították egymást. Török Bálinttal még nem találkoztam, mert szokása szerint a jó ebéd után szundított egyet. A konyhából enyhe füst

és sült hús fi nom illata csapta meg az orromat. Össze-futott a nyál a számban. Korgó gyomrom odavonzott. Egy termetes, ősz hajú, piros képű asszonyság moso-lyogva kínált sülttel, cipóval és borral. A nagy tölgy-faasztalhoz telepedtem, ahol egy vörös hajú legényke falatozott jóízűen, arcán friss sebhely éktelenkedett.

Beszédbe elegyedtem vele. A neve Daru Pista. Elúj-ságolta, hogy Bálint úr ifjakat keres a vitézi iskolájába. Kedvem támadt vállalni a kiképzést. A jelentkezők kö-zül a legjobbakat akarták kiválasztani, ezért egy próbát tartottak, amely lovaglásból, kardvívásból, íjászatból és birkózásból állt. Pistával verhetetlenné fejlődtünk a birkózásban. A vívás már kicsit nehezebbnek bizo-nyult, de ebben is learattuk a babérokat. Az íjászat je-lentette viszont a legnagyobb gondot, a pontos célzás nagy fi gyelmet igényelt, de gyakorlat teszi a mestert, mint mondják.

A lovas bajvívástól a torkomban dobogott a szívem, volt is mitől tartanom, mivel az ellenfelem rögtön le-lökött a lovamról, végül ezen a próbán is túljutottam. Nagy örömünkre kiválasztottak minket is.

Két hónappal később...Éjszaka volt, a hold kéken világította meg a szi-

getvári udvart. A tücskök sem ciripeltek, egy hang sem hallatszott, és erre a nagy csendre ébredtem fel álmomból. Sietős léptek zaja, körülbelül négyen le-hettek. Mivel kíváncsi embernek születtem, utánuk osontam. Gazdám szobájához érkezvén, betört ajtó, felforgatott ágy, kitárt ablak tárult szemem elé. Török Bálint eltűnt. Az ablakhoz erősített hágcsó a felkava-rodott vizesárokba lógott, ahonnan sáros lábnyomok vezettek az erdő felé.

Azonnal kiráztam Pistát az ágyából, és elhadartam neki a történteket. Ki fogjuk szabadítani urunkat, bárho-vá is vitték! Már öt napja szakadatlanul vágtattunk dél felé, közben elhagytuk az országot. Lovainkat kínozta a szomjúság, ezért egy sebes vizű hegyi folyónál megáll-tunk itatni egy vízesés alatt. Fáradtan a földre rogytunk, mint két zsák, és azonnal elnyomott az álom.

A fák közül erősen szemembe tűző napsütésre éb-redtem, Pista sehol. A vízeséshez futottam, hátha mo-sakszik. Lélek sem járt ott. A vízre bámultam, amely-

KovÁCs ÁdÁm (Eger, 6. osztály)

Török Bálint vitézzé nevelt

29

Farkas Wellmann Endre rovata • Laterna magica

nek habjait pirosra festette valami. Vér volt! A vízfolyás mellett felkapaszkodva megpillantottam a parton fek-vő barátomat, kinek mellén nagy seb tátongott. Ha-lottan feküdt! A szívemet rettenetes harag szorította össze, és éreztem, hogy valaki áll a hátam mögött! Egy félszemű török torz vigyorral, kezében véres tőrrel.

Harcolni kezdtünk, küzdöttem, de úgy tűnt, hiá-ba, mert a földre tiport. Utolsó erőmet összeszedve a lábába vágtam kardommal. Ordított, de még mindig szúrni akart. Tőrömet a szívébe szúrtam. Megbosszul-tam a barátom halálát. Felvettem a török ruháit, majd zsebeit átkutatva egy különös pergament találtam, amelyből megtudtam, hogy Bálint urat foglyul ejtették és Konstantinápolyba hurcolják, a Héttoronyba.

Napokon keresztül vágtattam, ügettem, poroszkál-tam, léptettem, míg végül a pogányok városába értem. Óriási meglepetés volt a város mesés szépsége és gaz-dagsága. A Héttoronyba akadály nélkül bejutottam az álruhának köszönhetően. Sikerült megismerkednem egy Juszuf Mohamed nevű börtönőrrel, aki pár száz aranyért mindenre kapható volt.

A terv a következő: az útra előkészített csónakkal a parton várakozom, Juszuf pedig pontban éjfélkor le-hozza a tömlöcből a nemes foglyot. A forró éjszakai szél szellemként suttogott a fülembe, semmit nem lehetett látni, csak a csillagokat és pislákoló fáklyafényeket.

Az orromban a tengervíz sós illatát éreztem. Két sötét árnyék közeledett felém. Az egyikben felismer-tem gazdám alakját, és öröm járta át szívem, hogy újra épségben láthatom.

Hirtelen a sziklák mögül janicsárok rontottak ránk, Juszuf elárult. Már olyan közel a szabadulás, nem ad-hatjuk fel: összecsaptunk velük. Ügyességemnek hála, levágtam vagy öt törököt, Bálint urat magammal rán-tottam a csónakba és elrugaszkodtunk a parttól.

Nyílvesszők hasították körülöttünk a levegőt, egy Bálint úr karjába talált.

- Evezz, evezz, evezz!Izmaim acélként megfeszültek és húzták az evező-

ket, dárdaként fúródtunk a tenger sötétjébe. A fényes csillagok vezettek és a jószerencse, de biztosan tudtuk az utat, hisz várt ránk az otthon és a szabadság.

Cimbi

Hol volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, egy kis falucska. Itt lakott a falu szélén két özvegyasz-szony. Az egyiknek fia, a másiknak lánya volt. A két fiatal, ahogy felcseperedett, úgy lettek egyre kedve-sebbek egymásnak.

Egy tavaszi napon kimentek a mezőre virágot szedni. A tarkabarka virágtenger közepén aranyló tu-lipánokat találtak. Már éppen le akartak egyet szakíta-ni, amikor egyik pillanatról a másikra a leányt felkapta egy szárnyas oroszlán, és elrepült vele. Hosszas töp-rengés után a legény elindult megkeresni a párját.

A háromszögű erdő közepénél járt, amikor meg-pillantott egy barlangot. A bejáratnál egy törpe őrkö-dött, akinek szeméből sugárzott a gonoszság. Amerre nézett, pusztító villámok csaptak le. Az ifjú a jószí-vűség erejével visszaverte a villámokat, és átsétált a barlangon.

Következett a második barlang, amelynek előteré-ben egy emberfejű lóval találta szemben magát, aki

mindenféle furfangos kérdéssel bombázta az ifjút, és csak arra várt, hogy kimondja az igen vagy a nem szót. Ha elvéti a választ, és kimondja, akkor élete végéig egy verembe lesz bezárva. De őt nem akármilyen fából fa-ragták, elővette a szinonimaszótárát, és könnyedén legyőzte a barlang őrét.

A harmadik barlangot, amelynek falait tükrök bo-rították, a tizenkét fejű sárkány őrizte. A sárkány úgy okádta a tüzet, mintha a vulkánok fia lenne. A tűz fé-nye vakító csillogással verődött vissza a tükrökön, így lehetetlenné téve az átjutást. A legény gondolt egyet, és elővette összecsukható seprűjét, rápattant, és el-kezdett körözni a tizenkét fejű fölött. A sárkány addig nézte, amíg nyaka úgy összegabalyodott a nagy ál-mélkodásban, hogy nem tudott tüzet fújni. A barlang elsötétült, és hősünk tovább folytatta az útját.

Végre megérkezett a manókirály országába. A ki-rály mérgében fel s alá rohangált. Bosszantotta, hogy a legény ilyen ügyesen túljárt az őrzői eszén.

Hidvégi Rebeka (Eger, 6. osztály)

Az aranyló tulipánok

30

Laterna magica • Farkas Wellmann Endre rovata

- Jó napot, manók királya! A kedvesemet keresem, engedd őt szabadon!

- Azt már nem! Le akarta tépni az aranyló tulipá-nomat, ezért bűnhődnie kell.

- A párom semmi rosszat nem akart, csak megbű-völték azok a gyönyörű virágok. Addig el nem megyek, míg vissza nem kapja a szabadságát.

- Ha ennyire akaratos vagy, ki kell állnod egy pró-bát. Elvesztettem az aranyló tulipánok színezésére való festékes dobozkát. Ha azt megtalálod, elenge-dem a lánykát.

A legény leült egy kőrakás tövébe, és törte, egy-re csak törte a fejét. Egyszer csak a távolban aranyló színek villantak fel. Gondolt egyet, megnézi mi az, és elindult. Épphogy megtett három sárkány-kilomé-ternyit, amikor meglátta a huszonnégy fejű sárkány barlangját, amelyből csak úgy áradt ki a csodálatos aranyló fény. Amint közelebb ért, hallja, hogy elkese-redve nyög a sárkány.

- Miért nyögsz?- A múltkorában, amikor a manókirály vára mel-

lett mentem el, a toronyszoba ablakából kiesett egy dobozka, pont akkor, amikor egy óriásit ásítottam, és meglepetésemben félrenyeltem. Azóta már a tűzoká-dás sem olyan, mint régen. A gyönyörű piros és vörös lángcsóváim helyett aranyszínű tüzet fújok. Micsoda szégyen!

- Ne búsulj tovább, majd én segítek rajtad!Jó erősen hátba verte, és egy szempillantás alatt a

sárkány huszonnegyedik fejéhez tartozó torkából ki-repült a manókirály elveszett dobozkája.

A király boldogan szorította markába az aranyló tulipánok színezésére való festéket tartalmazó doboz-kát. Hálából visszaadta a leány szabadságát, a huszon-négy fejű pedig hazarepítette.

Otthon hetedhét országra szóló lakodalmat csap-tak. Ott volt a falu és a manókirályság apraja, nagyja.

• Aki túlságosan szereti a virágot, az még rossz ember is lehet.

• A hiba olykor a hibakereső készülékében van.

• Mutass be a szüleidnek, s én megmondom, ki vagy.

• A szerelmed szép, az ellenséged csúf marad – csak ne menj hozzájuk túl közel!

• Nem a világ bonyolult, te vagy körülményes.

• Mennyit kell még tanulnom, hogy hallgatni tudjak?

• Az elégedettség hizlal.

• Az ismétlés az unalom apja.

• „Na látod” – mondták az oroszlánnak, amikor úgy látták, hogy már megszokta a rácsot.

• A világot túl közelről vagy túl messziről érdemes megfi gyelni.

• Ha teljesen mindegy, válaszd azt, amelyik jobban mindegy.

• Sakkozni bokszolókkal, bokszolni sakkozókkal szeretek.

• Sakkozni bokszolókkal, bokszolni sakkozókkal Sakkozni bokszolókkal, bokszolni sakkozókkal szeretek.

Vicces aforizmák

31

Pad alatt

Cimbi naplójaSzijasztok!

Elöször is köszönöm, hogy kinyomtatátok a cimbinaplója füzetet. Másodsorba szólok, hogy a nyomdába jól kilötek veletek mer minden második lap üressen van. Aszt irja hogy javiccsák ki a hibákot a szövegbe. Mijen hibákot? Még a magyartanárnéni is megmonta hogy szép hibátlan a szö-veg. Mozsmár mindenki író úrnak szóllit a zosztájba, és ami még fontosab, hogy több mind kétszáz lájk van a napló-nak a fészbukkon. Persze lehet, hogy rosz a rencer mer én vagy háromszásszor nyomtam meg a teccik gombot. Na de mind1, van még mit dolgozni a nobeldíjjig...

Közben arra gondoltam hogy kelene irjunk a miniszter-nek hogy a napló legyen a háziolvasmány. Asztot legalább aki akarja elolvassa saki akarja nem. De a töbi könyvet mu-száj olvasni. Pedig olyan vastagok. Ez legaláb vékony.

A másik dolog amit mondani akartam, hogy a hugom bekerült a zovodába. Elöször liliom volt a jele de a zovonénik egy hét után kicserélték a jelét riasztóra. Azétt met nem eszik és a legváratlanab pilanatokban kezd el ordítani. Én persze örvendek, inkáb a zoviba ordiccson mind itthon. Azér valahol megértem szegény hugicámat. Hányatot gyermekkora volt. Eccer a lecsótól eccer a spenótól. Asztot tuggyátok hogy apucinak mi vót a jele? Harang. Nagyot ütöt spontosat.

A ziskoláról is van mondanivalom. Már montam hogy épitetek új sporttermet. Asztot mongyák hogy ez nagyon modern terem ezétt nem kosárpája vagy focipálya van benne, hanem golf. Az olyan játék hogy a jukakba kell ten-ni a labdákot. Én betömtem vagy 6 jukat első tornaórán, kaptam is egy nagy tizest, de osztán kiderült, hogy eldu-gult a csatorna. A tornatanár se tutta melyik lyuk a golfé melyik a vizé. Az bisztos hogy elázot a golfpálya, de azóta legalább van uszómedence. Persze nem fürödhetünk ma-gunkra, a tornatanár mindig velünk van. Az alsó szájprém-jét használja uszósapkának. A medence egyébként sokal jobb, mind a golfpája, mindenki köszöni nekem. Amúgy a tornatanár igen elbőcsült, miota megvan az új terem, egész nap szemüvegbe jár. UV szürősbe met sérti a par-ketta csillogása.

Ne haraguggyatok hogy töbet nem írok, de most álmos vagyok, met év elején sok a lecke, sok a tanulnivalo és na-ponta alig 2-3 órát tudok alunni. A törcin, a románon s néha a matekon. A földrajztanár úgy ordit, hogy azon nem.

Szijasztok, éjjen a csengö, éjjen a hoszú szünet!

Almaszedő alapember

Csillag István rajzai

32

Verses talány (scharade)Verses formában megfogalmazott rejtvény a scha-

rade, amely egy szót vagy nevet értelmes részekre bont-va mutat be.

Inget zárhat az eleje.Nevek előtt van a vége.Se nem növény, se nem állat,De élőlény együttvéve.

Fogas kérdésMelyik ló füstöl?

Szócsavargó • Zsigmond Győző / Keresztrejtvény • Forrai Tibor

Csil

lag

Istv

án ra

jzai

Híres elődeink

Vízszintes: 1. Biedermeier festő, Kézdimárkosfalva szülötte, az első festő, aki meg tudott élni műveinek eladásából (1810–1898). 13. Már előre. 14. Templomi énekvezérre jellemző, azzal kapcsolatos. 15. Nógatás. 16. Becézett Attila. 18. Forgórész! 19. Szenvedés. 20. Szántóeszköz. 22. Fémes ásvány. 24. Nem ennek. 25. Textilanyag. 28. ...szakadtából fut, menekül. 29. Terem vége! 31. Nagy Konstantin szülővárosa. 33. Osztrák és olasz autójel.34. Mázol. 36. A lemezjátszó egyik őse. 39. Szegény, mint a templom... (szólás). 40. Angol sör-fajta. 41. Azon a helyen. 43. Függ. 44. Görög betű. 46. Sírköveken gyakran szereplő szó. 48. Véd. 49. Mount...,

a Csomolungma másik neve. 52. Biztató szó. 54. Híres erdélyi magyar színész volt.

Függőleges: 1. Meseíró, újságszerkesztő, a Cimbo-ra első főszerkesztője (1859–1929). 2. Forma. 3. Skála-hang. 4. ... Gardner, filmsztár. 5. Bankba tett pénz. 6. Saját kezűleg. 7. Ilyen hamar? 8. Jobbra-balra mozgat. 9. Üres kút! 10. Frizura része, hajtincs. 11. ... Fallaci, olasz írónő. 12. Parasztköltő volt, önéletrajzi regénye a Fekete bojtár vallomásai (1897–1969). 17. Román női név. 21. Kutya. 23. A majom a Tarzán-filmekben. 26. Névelő. 27. Gyümölcskocsonya. 30. Megőrző. 32. Téli csapadék. 35. Sivatag Izraelben. 36. Péksütemény. 37. Eső hull belőle. 38. Angol tagadás. 42. Angol királyhű nemes. 45. Holland város. 47. Kopasz. 50. Tetejére. 51. Tangens. 53. Hézagos jog!

Megfejtések:Verses talány (scharade): gomb + a = gomba

Fogas kérdés: a tapló

Csil

lag

Istv

án ra

jzai

33

Forrai Tibor • Keresztrejtvény

34

Keresztrejtvény • Forrai Tibor

CIMBI KÉPTÁRA

Arakhné története a képzőművészetben

KÓNYA ÉVA

Francesco del Cossa festményén reneszánszkori ruhákba öl-tözött hölgyek fi gyelik a szövés versengő művészeit (Athéné diadala, 1467)

A 20. században festett Arakhné álmodozó, szo-morú tekintetű lány, aki szövőszéke mellett ülve talán éppen megsejti a közelgő tragé di át ( John William Wa ter ho u se: A lü di ai Arakh né, 1916)

A 20. században festett Arakhné álmodozó, szo-

Diego Velázquez barokk stílusban festett, mozgalmas képén Athéné istennő Arakhné Zeusz szerelmi kalandjait ábrázoló faliszőnyegét szemléli (Fonók, 1644–1648)

Peter Paul Rubens látomásában a felháborodott istennő ve-télőjével támad a riadt lányra (Minerva megbünteti Arakhnét, 1636–1637)

Diego VelázquezAthéné istennő Arakhné Zeusz szerelmi kalandjait ábrázoló faliszőnyegét szemléli (

A már pókhálót szövő Arakhné Paolo Veronese gyönyörű fal-festményén, a velencei Dózse-palotában (1520)

A késő reneszánsz korban alkotó Jacopo Tintoretto festményén sötét háttér előtt ragyog fel az elmélyülten szövő leány és a fi gyelő istennő alakja (Athéné és Arakhné, 1579)

w w w . c i m b o r a . n e t

A novemberi

Cimborában

w w w . c i m b o r a . n e t

Fekete Vince meseparódiája

a pisztolyszemű királykisasszonyról

Megtudhatjátok, melyik az a gomba, amelyet mindenképpen ismernie kell

minden gombásznak

A Barangolóban a téli égbolt

csillagképeiről olvashattok

amelyet mindenképpen ismernie kell minden gombásznak

Barangolóban a téli égbolt