1

II. Óbudai Képzőművészeti Tárlat

Óbuda – Aquincum, személyes utak egy antik világba

II. Óbudai Képzőművészeti Tárlat

Óbuda – Aquincum, személyes utak egy antik világba

5

Tisztelt művészetbarátok!

A tömegkultúra újkori térhódítása, kereskedelmi szemlélete és szükségszerű középszerűsége az iro-dalomtól a filmművészeten át a képzőművészetig számos területet átitatott. Számunkra, döntéshozók számára ez a nem túl örömteli adottság azonban szép kihívás, hisz egy klasszikusan kisebbségi igény, a magas kultúra szűk körű műértő közönségének igényei, illetve azok kielégítése mellett kell kiáll-nunk. Tekinthetjük ezt egyfajta kulturális küldetésnek is, s ha az, jó szívvel teljesítjük.Az „Óbuda-Aquincum, személyes utak egy antik világba” című tematikus képzőművészeti kiállítást lehet a városrészt népszerűsítő művészeti kiállásként értelmezni, bár elsődleges szándéka nem ez. Sokkal inkább a szellemi tér megnyitása, az idő kitágítása, a hely keretbe foglalása. Ebben az esetben tehát Óbuda gazdag történelmi hagyományának felvillantása, s a meghívott alkotók általi beemelése a jelen művészetének formavilágába nem valamiféle ravasz városmarketing eszköz, sokkal inkább ap-ropó, mely egy-egy művész városhoz fűződő személyes kapcsolatáról mesél. A vásznakon, különböző felületeken megjelenő újszerű nézőpontok értéket teremtenek, gazdagíthatják a közönséget, s ezért joggal tarthatnak igényt az általunk biztosított, szélesebb nyilvánosságra. A figyelemre érdemes tárgykultúra, így a részét képező festmények is sokkal nagyobb mélységet és szélességet képviselnek, mint a számukra előírt fizikai méret. Tényleges kiterjedésük a hozzáértő kö-zönség érzései, benyomásai alapján mérhető. Az Óbudáról kialakított kép sosem lesz teljes, ha csupán a számok nyelvén, vagy a kézzel fogható fizikai valóság adatai alapján rajzoljuk fel. Kell hozzá az Esernyős Galériában bemutatott másik dimenzió is, melyet e kiállításra beérkező pályaművek tárnak elénk. Óbuda a kétezer éves város – hallhattuk a településünk tekintélyes történetiségét érzékeltető szlog-ent. Most itt az lehetőség, hogy a képzőművészeti alkotások jelentette híd végre összekapcsolja bennünk gondolatainkat és érzéseinket saját városunk múltjával és jelenével. Csak rajtunk áll, hogy átkelünk e rajta.

Bús Balázspolgármester

7

„Óbuda – Aquincum, személyes utak egy antik világba”

II. Óbudai Képzőművészeti Tárlat

Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata 2016-ban rendezi meg – jelenlegi formájában – a második te-matikus tárlatát, amelynek Óbuda patinás Fő terén a nemrég megújult önkormányzati épületben ta-lálható Esernyős Galéria ad otthont.Ennek a kiállításnak a témája szorosan kötődik a III. kerület “szívének” is nevezhető Aquincumhoz és Óbuda különleges, antikvitásba visszavezető múltjához, gyökereihez.Az „Óbuda-Aquincum, személyes utak egy antik világba” címmel meghirdetett tárlat olyan egyéni, személyes művészi megközelítéseket kíván bemutatni, amelyek az antikvitás máig élő, tárgyi emléke-ivel és szellemiségével ható vagy talán éppen feledésbe merülő világához kapcsolódnak. Óbuda valóban sajátos hely. A régmúlt és a jelen drámai találkozása mutatkozott meg itt a 70-es évek “településfejlesztési” szisztémája és “városrendezése” során. Fiatalemberként magam is tanúja voltam a nagyszabású bontás és építkezés időszakának. A Flórián téri buszmegállóból nap mint nap figyelemmel követtem, ahogyan az ódon kisváros még római kori méretes mészköveket is őrző, apró házainak szisztematikus lerombolásával egyidejűleg a beton pa-nelek mára lassan ugyancsak múltat idéző kolosszusait felépítették a fényes, új jövő reményében. Az európai „világtörténelem”, az ókori kultúra nyomai itt még máig fellelhetőek, Aquincum kövei így ma is létező, valóságos és fontos kapcsolatot biztosítanak az emberiség egyik jellemző történelmi időszakához, az európai kultúra történetéhez, ezen belül pedig saját múltunkhoz is. Ezen a kortárs képzőművészeti kiállításon bemutatott művek az antikvitás jelenlétére, a múlthoz való viszonyra vagy tágabb értelemben az elmúlásra és megmaradásra irányítják a figyelmünket. Egyéni módokon reflektálnak a központ és a provincia, a teljesség és a periféria, a múlt és jelen, az elmúlás és megmaradás kérdésköreire és még számos sajátos jelenségre, amelyek Aquincumhoz, a hely szel-leméhez s Óbudához köthetők.

8 9

Az „Óbuda – Aquincum, személyes utak egy antik világba” című kiállításra, a II. Óbudai Képzőművé-szeti Tárlatra egy szakemberekből álló, 5 tagú kuratórium körültekintő diskurzusa nyomán körvona-lazódott és alakult ki végül a kiállításra felkért művészek köre.A válogatás különféle alkotói módszerrel dolgozó, eltérő mentalitású művészeket gyűjtött egymás mellé, ezáltal változatos képet kínálva a nézőknek a felvetett téma sokoldalú megközelítésére. A leg-különbözőbb féle alkotói utak bemutatásának fontos célja az is, hogy ezzel a tematikus és meghívá-sos kiállítással egy évente megrendezendő rangos képzőművészeti találkozó hagyománya teremtőd-jön meg a jövőben. Ezúttal a hazai kortárs képzőművészet 26 jelentős alkotója 36 művét tekintheti meg a nagyközönség ezen a tárlaton. Különösen izgalmas megfigyelni, hogy a különböző generációkat képviselő művészek miképpen dolgoz-zák fel munkájukban az adott témát. Az Óbuda-Aquincum szellemi és tárgyi örökségéből kiinduló lelki, intellektuális, kreatív utak – amely a művész fiktív vagy valós utazása során egy antik világba vezetett – milyen tartalmakkal és tanulságokkal gyarapíthatja a jelenkori kortárs képzőművészetet. Talán e művek által – a kiállítás látogató közönség számára is – jól követhető, hogy a XXI. század alkotó embere szá-mára milyen súlypontok határozzák meg a klasszikus emlékek, az antik kultúra mai értelmezési környe-zetét. Mivel a kiállításon szereplő művek egyéni, autonóm művészeti alkotások, természetesen nem egy központilag meghatározott elvárás alapján fogalmazódtak meg, sietve teszem hozzá, hogy szerencsére. A művészek által szabadon felvetett kérdések és válaszok eleve a saját pályájuknak megfelelő, a saját életművükbe szervesen beleillő és kapcsolódó alkotásokként születtek meg.Mivel a kiállításra szóló tematikus felhívás valójában egy „hívó szó”, így jó esetben ez inspiráló hatá-sú is lehet egy képzőművész számára. Az alkotó saját koncepcióinak, munkaterveinek gyakorlatilag egyfajta kiterjesztését is eredményezheti egy tematikus meghívó vagy pályázat izgalmas tartalmi vonatkozása. A felhívás olyan témában “keresgél” vagy “kérdezősködik”, amely a környezetünkben van, a közvetlen közelünkben, igazából a mindennapjaink tárgyi valóságában létezik. Elhaladunk a kövek mellett egy autóbuszon, vagy rájuk lépünk, elautózunk, elsétálunk a töredékek felett vagy le-ülünk rájuk. És feltétlenül mégsem gondoltuk eddig, hogy a saját műtárgykészítési elképzeléseinkbe magunktól „belevezessük” ezeket az élményeinket. Természetesen vannak olyan művészek, akiknél ez pont fordítva igaz. A városi közlekedés során nézelődve vagy a célzott szemlélődő élménygyűjtés-nek köszönhetően az ókor tárgyi nyomai, látványelemei, mint egyfajta dokumentációs képtöredékek, vagy mint vizuális emlékek felismerhető módon is megjelennek a műveikben.

Vannak művészek, akiknél a tematika egy sajátos kutatásra invitálja az alkotó intellektusát. Helyszíni szemlét tart Óbudán, közben pedig részletekbe menően tanulmányozza Aquincum fennmaradt em-lékeit. A szakmai kirándulás alatt pedig vázlatokat készít és fotográfiákkal dokumentálja a jelenlegi állapotokat, itt vagy ott, az építészet nagy történelmi időszakának romjai között.A jelenlegi épített környezet és a múlt emlékei együtt élnek velünk, kísérik saját korunkban hétköz-napjainkat és ezzel együtt, ahogy e kiállítás is bizonyítja az ünnepeinket is. Minden kiállítás az adott kor szűrőjén fennakadó drágaköveket, kristályokat és nemes anyagokat képes elénk tárni. Szembesül-hetünk azzal is, hogy hétköznapjaink egyhangú, ismétlődő ciklusait egy-egy ilyen kiállítás mégiscsak elválasztja, vagy még inkább felértékeli a mindennapi újjászületés és elmúlás melankóliájában. Hitet ad talán, figyelmet generál a figyelmetlenekben, érdeklődést az érdektelenekben, és valamiféle szeretet szerűséget akkor is, ha már úgy tűnik, hogy nincs is miért. A polarizált világ feszült ellentéte egy harmonikus társadalom utópiájával küzd jelenleg. Sokunk vá-gya szerint háborúskodás nélkül, a művészet segítségével és elsodró erejével leküzdhetőek ezek a bajok. Ha igazán akarjuk, akkor kigyógyulhatunk a társadalmi szintű „népbetegségünkből”. Ha elfo-gadjuk, akkor segít minket az egymást megértő közös együttlét romantikus vágya, a minden irányú és előjelek nélküli bizalom ígérete, a közös dolgaink érdekében való nyitott kompromisszum készség, a közös értékeink gondozása, óvása és megóvása és az új értékeink születésének feltétel nélküli segítése. Bizalom magunkban, bizalom egymásban, hit a saját munkánk fontosságában, hit a mások munkájának szükségességében. Nem olyan bonyolult mindez. Sokkal inkább nagyon is egyszerű. Az „Óbuda – Aquincum, személyes utak egy antik világba” című kiállítás, a II. Óbudai Képzőművésze-ti Tárlat azt az üzenetet is képes közvetíteni, hogy érdemes figyelnünk a művészetre, mert már na-gyon elfáradtunk mindannyian a megosztottságban való eligazodásban, a megfelelési kényszer szo-rításában, kimerültünk mindannyian a fájdalmasan szomorú és lehangoló, értelmetlen küzdelmektől, amelyeket a nézetkülönbségeink okoznak leginkább. Ezek a különbségek inkább összehozhatnának bennünket, erősíthetnének minket, ha képesek lennénk megbecsülni a másképpen gondolkodókat, ha elfogadnánk a többféle igazság létezését, ha a különböző igazságokban rejlő igazi és hasznos energi-ákat mind-mind a saját, közös hasznunkra tudnánk fordítani. Ha magunkra nézve is kötelezően meg tudnánk egyezni egy minimumban, ami alá többé senki sem csúszna, és amire mindannyian bátran építhetnénk.

10 11

A III. kerületi emberek, a képviselőtestület és személyesen a kerület polgármestere is a közös sike-rekben hisz, az egyéni értékek közös érdekének megfogalmazásában, a közös értékek közös ügyében és ennek az ügynek feltétlen támogatásában. Nem kérdezi, és nem vizsgálja a politikai vagy a világnézeti különbségeket, nem osztályoz, és nem ítélkezik. Hisz a művészet erejében. Nem csak hisz benne, de segíti a kortárs művészet nyilvánosság előtti bemutatkozását, támogatja a kiemelkedő művek díjazását és lehetőségeihez képest a lakosság, az alkotók örömére e misszió jegyében is, az önkormányzat közgyűjteményébe igyekszik beemelni a jelen kor művészetének jellemző darabjait. És egyúttal azt is megteszi, mert megteheti, hogy az elszomorodott és elszürkült valóságképünket jobb kedvűre színezze át. És megteszi, mert megteheti, hogy kimondja: nem kérünk a gyanakvásból és az ostobán demagóg kirekesztésből, egymás méregetéséből és a fájdalmas ármánykodásokból. És megteszi, mert meg akarja tenni, hogy példát mutat. Befogad minden érdeklődőt és feltölti remény-nyel mindazokat, akik megajándékozzák önmagukat a nyitottság luxusával. Minden éppen csak ennyire egyszerű! Legalább is itt, Óbudán.

Szurcsik JózsefFőkurátor Munkácsy-díjas képzőművész,a Magyar Képzőművészeti Egyetemtanszékvezető egyetemi docense

A II. Óbudai Képzőművészeti Tárlat kuratóriumának tagjai:

Balogh Péter ügyvéd, műgyűjtő, az Amadeus Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke

Nagy T. Katalin művészettörténész

Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész, a kuratórium elnöke

Tenk László Munkácsy-díjas festőművész

Völgyi Miklós műgyűjtő

12 13

BAKOS ILDIKÓAz én személyes útjaim az antik világba a művészet ösvényén vezetnek, ami nem csak a képzőmű-vészetet, építészetet és iparművészetet jelenti, hanem az irodalmat is. A sok óriás író és költő közül három költő szellemét idézem; Horatiust, Catullust, Vergiliust. Nagy hatással volt rám Catullus izzó szenvedélye, Vergilius Aranykort megidéző lírája, Horatius fanyar bölcsessége. Horatius összeköt legkedvesebb költőmmel, Berzsenyi Dániellel is.

Catullus és Lesbia, 13,5x13x3,3 cm, viaszveszejtéses bronz, 2016

Horatius-sorozat:Horatius csatába indul, 18,3x11,8x1,5 cm, viaszveszejtéses bronz, 2016Horatius és Vergilius, 17,3x21,3x5,5 cm, viaszveszejtéses bronz, 2016Horatius és Maecenas, 17x13x1,5 cm, viaszveszejtéses bronz, 2016

14 15

BAKSAI JÁNOSA kompozíció a rendezettség számomra fontosabb a formák csiszoltságánál. Ez nyilván a fotózási gyakorlatomból ered. Ha a kompozíció helyén van, a kép akkor tesz szert arra a képességre, hogy megszólítson.

Alapkő, 150x120 cm, olaj, vászon, 2016

16 17

BIKÁCSI DANIELAAmi foglalkoztat, az a tér drámai, minőségi lényege. Az ember által megjelölt hely, a terek, a tárgy jelenléte a maga anyagiságában és fogalmi absztrakcióként egyszerre. A tárgyi elem és a tér – a képi meditáció tárgya, természeti és művi, élő és élettelen ellentéte és azonossága.

Szarkofág, 85x140 cm, vászon-tojástempera, 2016

18 19

BOHUS ZOLTÁNÖtven éve végeztem a Murális Festő szakon Z. Gács Györgynél.Aztán negyvennégy évig tanítottam az Üveg szakon, és közben geometrikus kompozíciókat csi-náltam, nagyrészt üvegből. Egy idő óta ismét egyre több színt használok, ezért legújabb munkáim egyaránt tekinthetők színes plasztikáknak és háromdimenziós képeknek is.

Álom, 18x35,5x22 cm, üveg, 2016

20 21

BUKTA IMREBukta Imre művészete erős szálakkal kötődik a vidéken élő, mezőgazdaságban dolgozó magyar em-berek életmódjához és kultúrájához. Témáit a kezdetektől fogva a mindennapi dolgos élet tárgyai, helyszínei és szereplői adják, amelynek ábrázolására a legváltozatosabb eszközöket alkalmazza: fest-ményeihez szabadon használ fel mindenféle kezébe kerülő természetes anyagot (szőr, fa, kukorica, csempe, gyufaszálak, stb.), melyeket assemblage-szerűen épít egybe. Objektjeiben, installációiban, performanszaiban a paraszti tárgyi kultúra mindennapi eszközeit magától értetődő módon helye-zi egymás mellé, vagy épít belőlük egyedi gépi-képi szerkezeteket. Portréi, kompozíciói felfoghatók különleges szociológiai tanulmányokként, csakhogy a kívülálló és távolságtartó elemző nézőpont-jával szemben Bukta belülről látja és láttatja ezt a sajátos, édes-keserű felhangokkal terhes világot. Szemlélete hol ironikus, hol melankolikus, máskor (társadalom)kritikus vagy megengedő, de mindig kivételes empátiával közelíti meg alanyait.

Romance for Sale, 40x55 cm, akvarell, grafit papíron, 2016

22 23

FEHÉR LÁSZLÓHa egy művész nem ad hozzá a dolgokhoz valami újat, nem vet fel új szempontokat és nem tágítja a művészet fogalmát, akkor semmit sem ad, és misztikus gesztusa jelentéktelen a művészet szem-pontjából.

Aquincumi séta, 120 cm, olaj-vászon, 2016

24 25

FILP CSABAMegközelítésem nem a „központ-provincia”, illetve a „múlt-jelen” ellentétpárjain alapul. Ismerem Aquincum antik oldalát, a katonavárosi amfiteátrumnál lakom. Ismerem, vagyis inkább be-szélni tudok róla, hozzátenni sokkal kevesebbet. Munkámon egy antik falfestmény részletét látjuk, mintha egy eredeti művet éppen kicsomagolnának. Így idézi a múltat. Akár csak Aquincumban, a többit nekünk szükséges belelátnunk.

Trompel’oeil antik falrészlet, 105x80 cm, olaj, vászon, 2016

26 27

GAÁL JÓZSEFAz antik világ öröksége az európai művészetre a hagyomány és megújulás kettősségével hatott eddig. Klasszikus és formabontó iránya határozta meg kultúránkat, mitikus mélysége és kanonizálódott for-mai tökéletessége kikerülhetetlen. Eredet az elrugaszkodáshoz, út a hagyomány visszaszerzéséhez. A hiány és a teljesség kettősségét jól szimbolizálja az antik torzók titokzatossága. Költőiség jellemzi a fragmentumokban létező antik maradványokat, örök idealizmus fenségessége és a maradványból áradó mulandóság érzete egyszerre hat a befogadóra.

Antik torzó I.-II. diptichon, 100x70 cm, olaj, vászon, 2016

28 29

GÁBOR ISTVÁNÁltalános iskolában már rajzbakokon, igazi rajzteremben dolgozhattunk, bár a gombfestékek nagyon nehezen oldódtak.A Képzőművészeti Gimnáziumban Visky Balázs László tanár úr megtanított az olajfestékkel bánni.Főiskolán Szentiványi Lajos, aki igazi kolorista festő volt „saját színelmélettel”, megismertetett a paletta minden színével.Már csak egy szín hiányzott a palettámról, amivel a mostani Mesterem ajándékozott meg. Kisebb tubusban is elfér, és ha jól használom örökké tart. A tubusra egyszerű betűkkel van írva: SZERETET

Fragmentum az M11-es úton, 160x100 cm, vegyes, 2016

30 31

GERBER PÁLMűfaji heterogenitással dolgozom. Emellett osztom azt az álláspontot, miszerint: „Egy művésznek önmagához képest is szabadnak kell lennie, azaz önmagától is állandóan meg kell szabadulnia, hát még a pillanatnyi stílusirányzatoknak a követésétől.” Hogy a művésznek mindig magát kell érvényesí-teni vagy időről-időre magától is függetlennek kell lenni – a két felfogás között jelentős a különbség. A forma szerepét nem vitatom, sőt messzemenően tudomásul veszem, használom, ugyanakkor ez nem tévesztendő össze azzal a formához fűződő, azt ájultan tisztelő, de kiüresedett viszonnyal, amit formalizmusnak nevezünk.Lábasba rejtett zokni, zokniba rejtett kagyló, kagylóba rejtett szamárság, szamárságba rejtett érte-lem. Azaz ezen a területen rendre ellent kell mondani az álintellektualizmus változatos formáinak és az ebből fakadó művészeti gyakorlatnak, de az úgynevezett „ösztönös”, ám valójában csak korlátolt művész ideájának is anélkül, hogy az ösztönt és az értelmet munkánkban szembeállítanánk, vagy egymáshoz képest alárendelt szerepbe sorolnánk.

VI : III, 94*70 cm, OSB-fa-festett, 2016

32 33

HORVÁTH DÁNIEL Romokból rakjuk össze önmagunkat nap, mint nap. Minden pillanatban a múltunk fragmentumaiból áll össze a jelenünk. Az identitásunk, a kultúránk más identitások, más kultúrák romjaira épült. És mi egy kép? Egy részlet, egy fragmentum, a valóság romja.

Rom, 140x140 cm, olaj, vászon, 2016

34 35

JAGICZA PATRÍCIAFestő programom törzse a csendéletfestés száraz, kortárs interpretálása. Inspirációul közvetlen környezetem szolgál: képeim rejtvények, személyes emlékek, élmények, hangulatok és gondolatok sokaságának egy-egy tárgykompozícióba sűrített lenyomatai. Csendéleteim elemei szoros tartalmi viszonyban állnak egymással, a „minden összefügg mindennel” elv mentén a képeimen megjelenő tárgyak egymásra is utalnak, így a véletlen szerepe a játékosság ellenére visszaszorul. A rózsaszín ásványvizes kupak visszatérő motívum festészetemben, jelen esetben csordultig megtöltve vízzel nemcsak a medencét szimbolizálja, hanem Aquincum fürdő alaprajzát alkotják.

Fürdő, 70x200 cm, olaj, vászon, 2016

36 37

KÓSA JÁNOS Hosszabb ideje a közép-kelet európai XIX. századi történelmi festészet adja képeim kiindulópont-ját. Többek között Munkácsy, Makart és Matejko motívumait használom munkáimon. Ezeket az ön-állósított részleteket próbálom egységes képi szövedékként a saját mondandóm szolgálatába állítva megjeleníteni. Egy olyan térben jelennek meg a figuráim, amely egyszerre funkcionál modellkészítő, makettező műhelyként, ugyanakkor ez a tér a Munkácsy képekről ismert szalon is, ahol egyúttal film-stúdió is működik, mely animációs filmekhez készít felvételeket. Általában női figurák tesznek-vesz-nek ezekben a műhelyekben, a modellező asztalokon nagyrészt gyermekkoromból fontos emlékek modelljei és egyéb makettek jelennek meg. Jelen esetben gyerekkori „katonázások” emlékeként az aquincumi légió harcosait, mint ólom vagy műanyag katonákat jelenítettem meg. Az akadémizmus-nak, a történeti festészetnek egy újfajta szemléletmódját próbálják felmutatni ennek a sorozatnak a képei, amelyek tulajdonképpen elmélkedésekként is felfoghatók a festészet lehetőségeiről a mai világban.

Légió, 150x130 cm, olaj, vászon, 2016

38 39

KÓTAI TAMÁSA korA jelennek van-e iránya? Van-e múlt és lesz-e jövő? Csak jelen van és az iránya folyton változik? Akkor, ha van múlt és lesz jövő azok is folyamatosan változnak? Ha táplálék a múlt, csupa kulináris élmény a jövő? Mindenkori jelenemben, mely egyszerre múlt és jövő, katartikus élményként révedem a múlt foszlányait és szövöm össze jelenem perceivel, hogy élvezhessem a jövő gondolatát.

Ördögi Kör, 60x110 cm, akril, vászon, 2016

40 41

OROSZ ISTVÁNVannak dolgok, amiket el tudok képzelni és le tudok rajzolni. Vannak, amiket el tudok képzelni, ám nem tudok lerajzolni. Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel.

Fal I., 35 x 46 cm, 50 x 70 cm, rézkarc, 2010Fal IX., 54 x 39,5 cm, 50 x 70 cm, rézkarc, 2016

42 43

PALKÓ TIBORKépeim nem divatmajmolóak, lelkileg sem súlytalanok, nem eleve szalonokba, irodákba készülően könnyeden elegánsak és nem is trendek után kapaszkodóan talajtalanok, a hétköznapi gondok sa-rát pedig, nem elvont világfájdalmas, szociológiailag tudományosan meghatározott aggodalmakra váltom. Talán elértem művészi karrierem ahhoz a szakaszához, amikor már nem a lázadás, a magát megmutatni akaró művészi én, hanem az – életre és művészetre egyaránt vonatkoztatható – sajátos minőség vált meghatározóvá alkotói értékrendemben.

Múlt-darab / bársony ráncai kisimulnak, 143x106 cm, olaj, vászon, 2016

44 45

PAPAGEORGIU ANDREAA mindennapokból kiragadó képi világot keresve indultam el festő pályámon. Most a hétköznapok csodáit keresem. Képeim midíg belső élményekből születnek, személyes környezetem és az engem körülvevő emberek, illetve önmagam állandó megfigyelésének lenyomatai.A mindennapos környezet elemei, fák a kertben, kis növények kaspói, vagy éppen a házak az utcán megszemélyesednek, élővé, mozgóvá vállnak, bekapcsolódva a kép dinamikájába. A színek intenzitá-sa átírja és megkülönbözteti a látványt a megszokott valóságtól.

Séta Óbudán, 55,5x37 cm, papír, vegyes, 2016A megszokás szépsége, 15,5x38 cm, papír, vegyes, 2016

46 47

SOMODY PÉTERAz ars poetica pár mondatban lehetetlen kihívás számomra. Ha mégis valamit a képpel, a képekkel szembeni elfogultságomról mondanék, az leginkább az, hogy nagyon bízom a látás, a meglátás vagy ránézés utján keletkező benyomás erős, tiszta és mélyrehatoló szellemi hatásában. Abban, hogy a kép inspirál, irányokat mutat, nem szavakban kifejezhető, de nagyon pontos sejtéseket ad az emberi lélek, agy és ösztön számára. Ez nem csak a festményekre, hanem szinte mindenfajta képre vonatko-zik. Én a magam részéről a festmény megszállott híve vagyok.

Nagyharsányi forma, 140x80 cm, akrillakk, vászon, 2015

48 49

SULYOK GABRIELLAA vonalról: a vonal a legtalányosabb természeti képződmény. A fény, a ritmus, a mozdulat, a tánc – mind rajzolatok. A látóhatár végtelen vonaljáték. A vonalat úgy rajzolnám, ahogy a hal úszik, ahogy a víz a parttal összeér. Valószínű csukott szemmel rajzolnék.

Fényút Aquincumba, 55x58 cm, tus-kréta-papír, 2016

50 51

SZABÓ ÁBEL„ A festészet a világ dolgainak újbóli megismerése”

Genius loci, 130x100 cm, olaj-vászon, 2016

52 53

SZABÓ FRANCISKA„Nemcsak új értékekre, hanem az értékek folytonosságára is ügyelnünk kell… az új látás hátterében is ősi megértések és megérzések rejtőzködnek.” (Kepes György)

Pallas Athene Nyíregyházán, 80x80 cm, olaj, vászon, 2016Oktatásból kivonva – Pallas Athene, 80x80 cm, olaj, vászon, 2016

54 55

SZEMADÁM GYÖRGYMeggyőződésem, hogy a képzőművészet méltósága éppen eszközeinek viszonylagos szegényessé-gében rejlik. A művész pedig csak akkor mondhatja művésznek magát, ha ebben a kevésben meg tudja jeleníteni a Mindenséget; az anyagban a szellemet.

Világító torony, 70x50 cm, olaj-vászon, 2016

56 57

SZOTYORY LÁSZLÓBeismerem, hogy engem kizárólag az késztet festésre, ami lenyűgöz, amit gyönyörűségesnek talá-lok. Pl. a kritikai attitűd, az irónia soha. Egyszóval, csak a rajongás! Ez érvényes minden témámra, (mániámra), az autós országutakra, a repülőkre, a női portrékra, a farkasokra, borzongató parkok-ra és Itáliára, Itáliára, a ciprusaival és templomaival, az antik és a mai Itália minden emlékére. Sokszor gondolok rá, hogy így ezekkel a képekkel olyan dolgokat is elárulok magamról, amiket különben nem hangoztatnék. Hogy a legegyszerűbbeket mondjam, az állandó romantikát és állan-dó vágyakozásokat. Mert hiszen a legintimebb, legszemélyesebb vágyak vezetik ilyenkor az ember kezét. De már azt is tudom régen, hogy erre az ember festés közben nem lehet tekintettel, nem óvatoskodhat. Lesz, ami lesz.

Az etruszk farkasra emlékezve, 95x130 cm, olaj, vászon, 2016

58 59

TÖLG-MOLNÁR ZOLTÁNHa figyelmesek vagyunk, az „antik világ” ( RÓMA ) mindenkinek ad valamit.Én négy betűt kaptam : SPQR ( senatus populusque Romanus ) és kaptam, az IDŐT,az időnket, az időmet,amit szeretnék kiérdemelni.u:i. : papír és gipsz, múlnak velem, de kapom az emlékezni tudásuk ajándékát.

„Csavarodott idő”, 26x28x5 cm, gipsz, 2016Töredék, 22x16x0,5 cm, gipsz, 2016Senatus populusqere Romanum, 23x98x2 cm, papír (cellulóz), 1996

60 61

UJHÁZI PÉTERAquincum – Óbuda, Óbuda – BékásmegyerMegpróbáltam Aquincumra gondolni mint egy nagy Birodalom fontos határvárosára, amely veszélyes de önálló vidék, vidéki művészekkel… Ezt akartam kimutatni ezzel a két munkámmal: „Óbudai ember”, „Óbudai edény”.

Óbudai ember, 222x30 cm, kollázs – fotó, papír, akril, 2016Óbudai edény, 26 x 32ø cm, samottos kőedény 1200c̊ , mázfeletti festés 780 c̊ , 2016

62 63

VEREBES GYÖRGY„A festészet számomra a legerőteljesebb lehetősége annak, hogy az érzékelt világ látványát, hangjait, illatát, tapintását egy belső szemlélés tárgyává tehessem. A festővászon térré alakul, a színek fénnyé válnak, az ecsetet tartó kéz táncmozdulatokat lejt. A festés folyamata ugyanaz az élmény, ami a nap mint nap megszülető valóságra nyitja rá a lezárt szemhéjakat. Minden arcban a saját arcom látom.”

Hypnos, 110x140 cm, olaj, vászon, 2016

TARTALOM

Polgármesteri köszöntő ......................................................................................................................................3

Kurátori bevezető ................................................................................................................................................5

A II. Óbudai Képzőművészeti Tárlat kuratóriumának tagjai.......................................................................11

Bakos Ildikó ........................................................................................................................................................12

Baksai János ...................................................................................................................................................... 14

Bikácsi Daniela ................................................................................................................................................. 16

Bohus Zoltán ..................................................................................................................................................... 18

Bukta Imre .........................................................................................................................................................20

Fehér László ...................................................................................................................................................... 22

Filp Csaba .......................................................................................................................................................... 24

Gaál József ......................................................................................................................................................... 26

Gábor István ..................................................................................................................................................... 28

Gerber Pál ..........................................................................................................................................................30

Horváth Dániel ................................................................................................................................................. 32

Jagicza Patrícia .................................................................................................................................................34

Kósa János  ........................................................................................................................................................36

Kótai Tamás .......................................................................................................................................................38

Orosz István ......................................................................................................................................................40

Palkó Tibor ........................................................................................................................................................ 42

Papageorgiu Andrea ........................................................................................................................................44

Somody Péter ....................................................................................................................................................46

Sulyok Gabriella ...............................................................................................................................................48

Szabó Ábel.........................................................................................................................................................50

Szabó Franciska................................................................................................................................................ 52

Szemadám György ...........................................................................................................................................54

Szotyory László ................................................................................................................................................56

Tölg-Molnár Zoltán ...........................................................................................................................................58

Ujházi Péter .......................................................................................................................................................60

Verebes György ................................................................................................................................................. 62

Felelős kiadó: Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, Bús Balázs polgármesterFelelős szerkesztő: Szurcsik József képzőművész

Műtárgy fotózás: Sulyok Miklós fotóművészGrafikai tervezés és nyomdai munkálatok: gallaidesign.hu

CCXVI – 2016 ősz

68