bor4-1 7.5.2009 9:17 page 5 zene · bor4-1 7.5.2009 9:17 page 5 a kultÚrpont iroda hírei...

zene 2009/03

MÛVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK

KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE

PLATON ÁLLAMA A RÁDIÓBAN

LESZ-E KONCERTTEREMPÉCSETT?

3FOTÓ

:PET

ÔZS

UZS

A

MÛVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK

KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE

PLATON ÁLLAMA A RÁDIÓBAN

LESZ-E KONCERTTEREMPÉCSETT?

http://www.aho.hu

A Savaria Szimfonikus Zenekar hangversenye a Mûvészetek PalotájábanA Savaria Szimfonikus Zenekar hangversenye a Mûvészetek Palotájában

bor4-1 7.5.2009 9:17 Page 5

A KULTÚRPONT IRODA hírei

KALENDÁRIUM

ZENEI KÖZÉLETÜNK

Az elôadó-mûvészeti törvénytôl a dal-áruházigÖt éves periódust összegzett az április végi küldöttgyûlésén a Magyar Zene-mûvészek és Táncmûvészek Szakszervezetének vezetôje. Sok éves elô-készítô munka után megszületett végre az elôadó-mûvészeti törvény, sszintén óriási jelentôségû, hogy az ekhó alapján adóznak és fizetnek járu-lékot a mûvészek. Megalapították és kiosztották a Magyar Zenemûvészet ésTáncmûvészet kiemelkedô elôadómûvésze elismerést, létrehozták a szak-szervezet önsegélyezô alapját, és 140 millió forintos támogatást elnyervepróbáltak meg segíteni a cigányzenész kollégák foglalkoztatási helyzetén.

(Réfi Zsuzsanna)

És a zenekar játszik tovább…Rosszul kezdôdött az idei esztendô a Nemzeti Filharmonikusok számára,hiszen úgy tûnt, jelentôsen, 15%-kal csökken az állami támogatásuk. Azelvonás mind az énekkart, mind a zenekart nagyon hátrányosan érintettevolna, hiszen a fizetéseket 25-30%-kal kellett volna csökkenteni, s még az isfelmerült – amire az ötvenegy esztendôvel ezelôtti kezdetektôl nem voltpélda – hogy el kell hagyniuk programjukból a martonvásári koncerteket.

(Réfi Zsuzsanna)

Sok az eszkimó, kevés a fókaA budapesti Wagner-napok néhány év alatt kivívta a szakma és a közönségelismerését, a tavalyi, négy egymást követô estén megszólaló teljes Ring alegjobb kritikákat kapta. Az Operaházban a ritkaságnak számító Xerxes,illetve az Orfeusz mellett a Májusünnep nemzetközi sztárokat vonultat fel. Acsillogó felszín alatt azonban idôzített bombaként ketyeg a válság, amit újabbelvonások tetéznek. (Kiss Eszter Veronika)

TISZTELETJEGGYELPlatón állama a rádióbanA Rádiózenekar tagjai értetlenül állnak a tény elôtt, hogy – megkérdezésükés értesítésük nélkül – a rádió elnöke kiléptette zenekarukat a MagyarSzimfonikus Zenekarok Szövetségébôl. Levelet írtak, tiltakoztak akiléptetés ellen. Elmondták, hogy a zenekar továbbra is a szövetség tagjaszeretne maradni. A válaszban röviden közölték velük, ki az úr a háznál, sôtmeg is magyarázták, hogy miért. Kérésüket, pedig diktum-faktum leintet-ték, mint karmester a darabot. Ezt szokták meg, ezt értik. (Simó Pál)

Hátra arcSuch György a Magyar Rádió zrt elnöke a Rádiózenekarral történô egyez-tetést mellôzve megszüntette az együttes tagságát a magyar SzimfonikusZenekarok Szövetségében. A hiteles tájékoztatás érdekében mind a kilé-pési szándékot bejelentô, mind pedig a szövetségünk válaszaként küldöttlevelet teljes terjedelmében közöljük. (A Szerk.)

Rügyfakadás a Szolnoki SzimfonikusoknálMiközben az ország szimfonikus zenekarainak nagy részében leépítésekkeserítették meg a zenészek életét az elmúlt idôszakban, a Szolnoki Szim-fonikus Zenekar tagjainak száma majd' húsz fôvel növekedett, mi több, Szol-nok város önkormányzata úgy döntött, húszmilliós többlettámogatással jelzinem csak az együttes, de a külvilág felé is, milyen fontosnak tartja azegyüttes mûködését, gyarapodását és sikereit. A virágzó együttmûködésrôlés a mûvészeti tervekrôl Izaki Masahiro fôzeneigazgatót és Patkós Imremanager-igazgatót faggattuk. (Bilkei Éva)

Kulturális léptékváltás Pécsett Bár sok riasztó hírt lehetett hallani a jövô évi, pécsi rendezvényrôl, Ru-bovszky Rita, a Hungarofest Kht. vezetôje úgy véli, az utóbbi hetekbenvégre már egyre több pozitív fejleményrôl is beszámolhattak. Elkészült azEKF teljes programja, amelyet májusban, sajtótájékoztatón ismertetnek.Az egész éves sorozatban a sztárok mellett a civil kezdeményezéseknekis jelentôs szerepet juttat a szervezésben résztvevô Hungarofest, a nyitórendezvényre pedig uniós közbeszerzést írnak ki. (Réfi Zsuzsanna)

Koncertterem 2010 szeptemberére?Az EKF-vel kapcsolatos, a Pannon Filharmonikusokat is érintô kérdésekreaz együttes igazgatója, Horváth Zsolt válaszolt, aki az EKF MûvészetiTanácsának is tagja. (Réfi Zsuzsanna)

„Nem vízibalettezni kell most, hanem a felszínen maradni” Lassan végéhez közeledik Kollár Imre elsô évada a MÁV SzimfonikusZenekar élén. A dirigens ezalatt az idôszak alatt jobban megismerte azegyüttest, s már kitûzött céljaiból is sikerült néhányat megvalósítania. Bárúgy érzi, a zenekar nehezen fogadta el az általa bevezetett, állandóellenôrzés gyakorlatát, ma már az együttes is látja ennek az intézkedésneka hasznát, amit a jövôben is folytatni fog. (Réfi Zsuzsanna)

Az állandóság örömeFodor András nagybôgômûvész, szólamvezetô, jelenleg kottatáros 50 éve,1959. április 15-én lépett be a MÁV Szimfonikusokhoz. A zenekar 64 évestörténelmének nagy részét végigkövette, a hôskortól, amikor még vasútikocsin járták az országot a zenészek, egészen a mai napig. Szakszer-vezeti-, szólam- és turnévezetôként nagyon aktívan részt vett a zenekarmunkájában, s beutazta velük az egész világot. Legmaradandóbb élményeima is élénken élnek emlékezetében.

(Bilkei Éva)

Belehajózni a ködbeBatta András 2004 óta a Zeneakadémia rektora. Talán furcsán hangozhat,hogy 2008 végén egy mûvészeti intézmény vezetôjeként nyerte el húsz vál-lalat-, illetve cégvezetô közül a HVG és a jobline.hu Karrier-díját. Most aZeneakadémia eddigi legnagyobb külsô átalakítása elôtt áll. A tervekrôl, azelért eredményekrôl és a tennivalókról beszélgettünk a rektorral.

(Várkonyi Tamás)

Kitûnô részidôSzámtalan elismerés után idén a legmagasabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat is megkapta Geiger György, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránaktavaly nyugdíjba vonult elsô trombitása. A muzsikust, aki azóta sem mon-dott le az aktív zenélésrôl, e kitüntetés kapcsán kerestük fel.

(Bilkei Éva)

KRITIKA

HangversenykritikaAz Óbudai Danubia Zenekar, a MÁV Szimfonikus Zenekar, a Savaria Szim-fonikus Zenekar, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, a NemzetiFilharmonikusok, a Pannon Filharmonikusok, a Zuglói Filharmónia –Szent István Király Szimfonikus Zenekar, a Debreceni FilharmonikusZenekar és a Gyôri Filharmonikus Zenekar hangversenyeirôl.

(Fittler Katalin)

CD kritikaA Budafoki Dohnányi Zenekar CD-korongon örökítette meg a fennállásá-nak 15. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi hangversenyt. A tavalyáprilis 2-i koncerten nem kisebb mû elôadására vállalkoztak, mint MahlerV. szimfóniája. (Fittler Katalin)

ZENETÖRTÉNETReményi Ede hegedûmûvész életrajza – 10. Elérkeztünk Reményi utolsó hangversenykörútjához. Halálának leírásábanáltalában Kowalsky Henrik ezredes elbeszélését fogom követni, kiReményi egyik legközelebbi san-franciscói barátja és halálának, valamint ahalál elôzményeinek szemtanúja volt. De figyelembe veszem az amerikaiújságok híradásait, így fôképp a „New York Herald” részletes távirati jelen-tését is, valamint egyéb forrásokat.

(Közreadja: Rakos Miklós)

HANGVERSENYNAPTÁR

TARTALOM

2 XVI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

3

4

6

11

13

9

14

18

16

29

21

22

24

27

18

36

35

42

02-05 7.5.2009 9:15 (Black plate)

A KULTÚRPONT IRODA HÍREI

AZ EURÓPAI UNIÓ IFJÚSÁGI ZENEKARAÉS A MAGYAR RÉSZVÉTELAz EUYO (European Youth Orchestra – azEurópai Unió Ifjúsági Zenekara) 2009.április elején tartotta soros közgyûlését,ahol közzétették a 2009/2010-es zenekarnévsorát is. Ebben az évadban összesen 16magyar fiatal kap lehetôséget, hogy résztvegyen a zenekar munkájában. A zenekarmagyarországi meghallgatásait a KultúrPontIroda szervezi.

MI IS AZ EUYO?A zenekart 1978-ban alapította Joy és LionelBryer az Egyesült Királyságban. Céljuk egyzenekarba gyûjteni az Európai Unió legte-hetségesebb fiatal zenészeit. A zenekar min-den évben új összetételben turnézik, egykoncertkörutat szerveznek nyáron és egyet akövetkezô év tavaszán. A meghallgatásokra(melyeket országonként külön-külön szer-veznek) 14 és 24 év közötti fiatalok jelentke-zését várják az Európai Unió tagállamaiból.A zenekarba beválogatott legfeljebb 140 fiatalaztán világhírû karmesterekkel és szólisták-kal léphet fel a világ nagy koncerttermeiben.Minél több tehetséges fiatalnak igyekeznekbemutatkozási lehetôséget adni, ezért vi-szonylag nagy a zenekar létszáma (a nagyszimfonikus zenekarok általában 95-110 fô-vel lépnek fel, míg az EUYO nyári nyitókon-certjein a rendes tagokon túl a nyári iskolásokis ott zenélnek) – azonban ekkora zene-karnak nem könnyû megfelelô nagyságúkoncertszínpadot találni. A tagság egy sze-zonra szól, ezért minden évben minden zene-kari helyre felvételit tartanak, melyen a koráb-ban már bekerülteknek is részt kell venniük.

AZ EUYO MAGYARORSZÁGONA zenekar eddig egyetlen alkalommal lépett felMagyarországon: 2003-ban, 25 éves fennállá-sukat ünneplô turnéjukon látogattak el Bu-dapestre; a Tavaszi Fesztivál záró koncertjétadták a Budapest Kongresszusi Központban. Azidei közgyûlésen bejelentették: a jövôbenigyekeznek több koncertet adni Közép- és Ke-let-Európában, és az elkövetkezô 2-3 évbenvalószínûleg újra fellépnek hazánkban. AzEUYO magyarországi fôvédnökei Sólyom Lászlóköztársasági elnök és Bajnai Gordon minisz-terelnök. A tiszteletbeli bizottság magyar tagjaidr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter,valamint Balázs Péter külügyminiszter.

FELVÉTELI MAGYARORSZÁGON – A KULTÚRPONT IRODA SZERVEZÉSÉBENA zenekar tagjait az Európai Unió tagálla-maiból válogatják. Meghallgatásra az Uniótagállamának fiatal zenészei jelentkezhet-

nek, méghozzá bármelyik tagállamban.Jelenleg tagállamonként egy-egy meg-hallgatást tartanak minden évad elôtt, ajelentkezôk létszámától függôen akár többnapon át.Magyarországon az elsô meghallgatást a2004/2005-ös évadra szervezte a Kultúr-Pont Iroda, és azóta is minden évben vár-juk a jelentkezôket. Általában ôsszel zajlikaz információs kampány, decemberig vár-juk a jelentkezéseket, majd a létszámtólfüggôen rendezünk egy-, illetve többkörösmeghallgatásokat. Az évenkénti 80-100jelentkezô miatt általában indokolt egy elsôkör megrendezése is, ezen a hazai zeneiélet jeles képviselôi (karmesterek, a zeneifelsôoktatásban dolgozó hangszeres elô-adómûvészek) alkotják a zsûrit. A másodikkörben az EUYO szakemberei (általában azoktatási igazgató illetve az egyes szó-lamvezetô tanárok) elôtt zajlik a megméret-tetés. A 2009/2010-es évadra szóló meghallgatásegy körben, 2009. február 27-én zajlott aMÁV Szimfonikus Zenekar épületében. Amagyar jelentkezôket David Strange pro-fesszor, az EUYO oktatási igazgatója hall-gatta meg.

EREDMÉNYEK – TAGSÁGA sikeres felvételi többféle eredménnyelzárulhat:� Felvétel a tagok sorába:a zenekar tagjai részt vesznek a nyári éstavaszi próbafolyamban és a turnékon.� Tartalékos státusz:ha a felvett tagok közül valaki megbeteg-szik vagy más okból lemondja a turnét,akkor helyére a meghallgatást vezetôk a tar-taléklistáról javasolnak hasonló képességûzenészt.� Nyári iskola:ide minden évben meghívnak néhányígéretes tehetséget (5-10 fiatalt), akik a nyáriturné elôtti próbafolyamban a zenekarralegyütt vesznek részt és felléphetnek azenekarral együtt a turné nyitókoncertjén is(tehát ôk nem lesznek a zenekar tagjai).� Bátorítás:a tehetséges, de be nem kerülô fiatalokat atovábbi jelentkezésre bátorítják (mindenévben van néhány ilyen fiatal, ôket névszerint is megemlíti a meghallgatásokrólkiadott EUYO-összefoglaló).

MAGYAR SIKEREKA 2009/2010-es évadban a zenekar ren-des tagja: Szûcs Marietta (fuvola), Vanyó Gábor(trombita), Kugyelka Zsolt (ütôhangszerek)Tartaléklistára került: Farkas Tamás (kürt), Horváth Gábor (klari-nét), Kovács Balázs (harsona); Markovics Ta-más (harsona), Megyesi Krisztina (gordonka),Íde Ní Chonaill (fagott), Sándor Tamás (klari-nét), Sebestyén István (harsona), Standi Haj-nalka (hegedû), Szabó Ágnes (fuvola), Szaj-kó Géza (hegedû), Valkó Béla (gordonka)Meghívást kapott a nyári iskolába:Makkos Noémi (trombita)Bán Mátét (fuvola), Cseh Lászlót (trombita),Major Lillát (harsona) a zsûri a következôévben való jelentkezésre bátorította. A 2008/2009-es évadban a zenekar ren-des tagja volt: Mohai Bálint (fagott), SpáthViktor (trombita), Zámbó Kristóf Attila(nagybôgô).Tartaléklistára került: Acsai Tímea (fu-vola), Bartányi Flóra (nagybôgô), Kis Ber-nadett (brácsa), Matuska Réka (hegedû),Móga Éva (hegedû), Cordula Schnorr (fu-vola, pikkoló), Siket István (trombita),Valkó Béla (gordonka)Beleznai Annát (fagott), Bodnár Benedeket(klarinét), Kardos Tündér (klarinét), LudányiTamást (klarinét), Makkos Noémit (trom-bita), Standi Hajnalkát (hegedû), és SzimánImre Kristófot (nagybôgô) a zsûri a követ-kezô évben való jelentkezésre bátorította.

Fellépések 2009/2010-benA 2009 tavaszi turné 2009. április 25-tôl má-jus 8-ig tart. A zenekar lehetôséget kapott,hogy az osnabrücki „Classic con brio” fesz-tivál keretein belül tiszteletbeli elnöke,Hans-Gert Pöttering elôtt játsszon. Május 8-ánaz Európai Bizottság meghívására a zenekaraz Európai Operaközpont szólistáival közö-sen ünnepli az Európa Napot. A zenekar 2009/2010-es évada a 2009augusztusi próbaidôszakkal és turnévalkezdôdik, mely idén Haitzendorfból (Auszt-ria) indul. A turné állomásai Salò, Bolzano(Olaszország), Berlin, Rostock (Németor-szág), Amszterdam (Hollandia), Brno, Prá-ga (Csehország). A zenekart idén VladimirAshkenazy és Andrew Litton vezényli. A 2010-es tavaszi turné helyszíneirôl mégfolynak az egyeztetések.

XVI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 3

Magyarok az Európai Unió Ifjúsági Zenekarában

Bôvebb információ valamennyi hírrôl: www.kulturpont.hu/zenekar

02-05 7.5.2009 9:16 (Black plate)

KLASSZ TEHETSÉGEK GÁLAKONCERTJE. A Hungarofest Kht. KLASSZ Zenei Irodája és a Reneszánsz Év 2008 Programiroda az Oktatásiés Kulturális Minisztériummal együtt, 2008-ban hirdette meg elsô alkalommal a KLASSZ Tehetségek programot. A támogatottak március27-én a Müpa Fesztivál Színházában mutatkoznak be gálakoncerten.

FIATAL MUZSIKUSAINK NEMZETKÖZI SIKERE. Egyedüli magyar résztvevôként a Tallián András, Nagy Ibolya és Szabó Ferenc Jánosalkotta Trio Duecento Corde is indult Gdansk-ban az 5. Nemzetközi Johannes Brahms Kamarazenei Versenyen. A formáció másodikhelyezést ért el, elsô díjat nem adtak ki.

KURTÁG GYÖRGY MESTERKURZUS. A Közép-európai Egyetem 2009. június 19-24-e között Kurtág György Mesterkurzust szervez, melyreszeretettel várja az érdeklôdôket. Jelentkezni e-mailben lehet a [email protected] címen. További információk: www.sun.ceu.hu/kurtag

BÁRDOS SZIMPÓZIUM 2009. A Debreceni Egyetem Zenemûvészeti Karának Szolfézs-Zeneelmélet, Karvezetés Tanszéke 24. alkalommalrendezte meg szakmai találkozóját, a Bárdos Szimpóziumot, amelyre az alsó- és középfokú ének-zeneoktatás, szolfézs- és zeneelmélet-tanítás és a kórusvezetés szakemberei, valamint a pályára készülô fiatalok jelentkezhettek.

ÁTADTÁK A BARTÓK-PÁSZTORY-DÍJAKAT. Bartók Béla születésnapján, március 25-én adták át a negyedszázados múltra visszatekintôBartók-Pásztory-díjat a Zeneakadémián. Idén Erdei Péter és Vajda Cecília karnagyok, Gyöngyösi Levente zeneszerzô, valamint VásáryTamás zongoramûvész és karmester vehette át az elismerést.

MEGNYÍLT AZ ALFRED SCHNITTKE AKADÉMIA. Az 1998-ban elhunyt zeneszerzô munkásságának folytatására jött létre Hamburgban azúj zenei intézmény, amelyben koncertek, egy új kamarakórus, valamint hangszeresek és énekesek számára szervezett nemzetközimesterkurzusok kapnak helyet.

TRÓNÖRÖKÖSÖK A SZÍNEN. A klasszikus zenemûvészet új generációjának rendeztek koncertsorozatot az MTA Dísztermében. A sorozatharmadik estjét Baráti Kristóf hegedûmûvész adta.

AZ ELSÔ NÔI ZENEIGAZGATÓ OLASZORSZÁGBAN. A milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekar az elsô olasz együttes, amelynekélén maestra áll majd: a 2005-ben lemondott Riccardo Chailly helyére szeptemberben a kínai Xian Zhang érkezik.

MAGYARORSZÁGON AZ ESTERHÁZY MAGÁNALAPÍTVÁNY. Az Esterházy Magánalapítvány bejelentette új magyarországi projektjeit, melyekközött restaurálási munkálatok, mûvészeti díj alapítása, könyvkiadás és Haydn templomi zenéjének feldolgozása és publikálása is szerepel.Magyarországi tevékenységeit az Alapítvány a jövôben egy új, Magyarországon megalapított magánalapítványon keresztül bonyolítja le.

REICH PULITZER-DÍJAS. Steve Reich Double Sextet címû mûvéért kapta a Pulitzer-díjat. A darabot a zeneszerzô két, fuvola, klarinét,hegedû, cselló, vibrafon és zongora felállású szextettre komponálta.

SZEGEDI RÉGIZENEI NYÁRI AKADÉMIA. Szegeden idén augusztusban egy hétig a régizenéé lesz a fôszerep az Accademia Capricciosaés a Pásztortûz Kulturális és Hagyományôrzô Egyesület kurzusán. Az egyhetes, augusztus 2. és 9. között megrendezendô kurzuson egyénioktatásra és kamaraórákra is alkalom nyílik. Jelentkezési határidô június 15., bôvebb információk: [email protected].

ISMERETLEN SCHUMANN-KÉZIRATOT TALÁLTAK. Robert Schumann ismeretlen zongoramûve került elô Überlingen, egy Bodeni-tó mel-letti német kisváros könyvtárában. A Sejtelem (Ahnung) feltehetôen az 1830-as években keletkezett tucatnyi elveszett kompozíció közül való.

IFJ. HORVÁTH BÉLA ISMÉT ITTHON MUZSIKÁLT. Pinchas Zukerman tanítványa, a januárban a Carnegie Hallban is sikert aratott hegedû-és brácsamûvész a Roma Parlamentben lépett fel.

LÁSZLÓ MARGIT 55 ÉVE. László Margit, a Magyar Állami Operaház örökös tagja idén ünnepli tagságának 55. évfordulóját. Ebbôl az alka-lomból köszöntötték a szopránt pályatársai és a dalszínház vezetô munkatársai. Kovács János elsô karmester emlékeztetett arra, hogy LászlóMargit pályafutásának kiteljesedése egybeesett a dalszínház aranykorával. Lukács Ervin karmester kiemelte: híre volt annak a Rigoletto-elô-adásnak, amelyben Gilda szerepében debütált. Az énekesnô pedig felidézte, hogy Gildaként állt a kezdô Luciano Pavarotti mellett 1963-ban.

ÖT ÉV UTÁN ISMÉT EGYÜTT KONCERTEZIK ENNIO MORRICONE ÉS A GYÔRI FILHARMONIKUS ZENEKAR A világhírû olaszzeneszerzô és karmester májusban a Gyôri Filharmonikus Zenekarral indul afrikai és ázsiai turnéra. A szerzôdés értelmében a gyôriek 7 kon-certen lépnek fel a maestroval. A koncertturné mûsorán a szerzô legismertebb mûveit adják elô.

AMERIKA KEDVENC MEZZÓJA A ZENEAKADÉMIÁN. Susan Graham amerikai énekesnô és az Ensemble Matheus Haydn és Mozartmûveit szólaltatta meg a Zeneakadémia nagytermében a Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából.

MAGYAR MUZSIKUS LETT A BÉCSI FILHARMONIKUSOK SZÓLÓ BÔGÔSE. Rácz Ödön, a mindössze 28 éves nagybôgômûvész lett aBécsi Filharmonikusok szólóbôgôse. Zenész családba született, 9 éves korában kezdett bôgôzni majd a „Ki mit tud?” szólóhangszeres


KALENDÁRIUM

02-05 7.5.2009 9:16 (Black plate)

KALENDÁRIUM


kategóriájában 1996-ban nyert elsô díjat. A Zeneakadémia elvégzése után – ahol Járdányi Gergely növendéke volt – Bécsben folytattatanulmányait Alois Posch-nál. 2002-ben megnyerte a Bécsi Zeneakadémia szólistaversenyét, majd 2004-ben felvételt nyert a Bécsi Filhar-monikusokhoz. Több nemzetközi versenyen ért el helyezést, mielôtt 2009 márciusában elnyerte jelenlegi szólóbôgôsi állását.

REKORDOTT DÖNTÖTT A MANNHEIMI PARSIFAL. Mannheim Nemzeti Színháza 52 éve adja elô Wagner Parsifal címû operáját, németnyelvterületen még egy Wagner-mû sem szerepelt ilyen hosszú ideig a mûsoron. Hans Schüler rendezése az ôsbemutató, vagyis 1957.április 14. óta áll a színpadon.

BOLDOCZKI A PEKINGIEKKEL A MÛPÁBAN. A világszerte ismert és elismert Pekingi Szimfonikus Zenekar a budapesti MûvészetekPalotájában lépett fel Tan Lihua vezényletével. Grigorij Arutjunjan 1950-ben komponált, legendásan virtuóz, Asz-dúr trombitaversenyét a2008-ban Echo Klassik-díjjal kitüntetett Boldoczki Gábor játszotta, akit sokan ma a világ legjobb trombitásának tartanak.

DEBÜTÁLT A YOUTUBE SZIMFONIKUS ZENEKAR. Háromnapos közös gyakorlás után a New York-i Carnegie Hallban lépett fel elôszöra 96 zenészbôl álló nemzetközi YouTube Szimfonikus Zenekar. Játékuk a The Washington Post szerint nem igazán volt harmonikus,durva, egyenetlen zenét produkáltak, eltérô egyéni teljesítményekkel. "A zenekar valójában úgy hangzott, mintha sok különbözô emberbeszélt volna egymáshoz különféle nyelveken" - olvasható az újság kritikájában. A több mint 30 különbözô országból érkezett zenészeka koncertre otthon gyakoroltak, de online magánórákat is vehettek a világ leghíresebb zenészeitôl. Az eseményen Michael Tilson ThomasGrammy-díjas karmester, a San Franciscó-i Szimfonikusok zenei igazgatója dirigált.

KORTÁRS ZENESZERZÔK A MÁV SZIMFONIKUSOK MÛSORÁN. Orbán György és Kovács Zoltán kortárs magyar zeneszerzôk egy-egymûve hangzott el a MÁV Szimfonikusok elôadásában a Zeneakadémia nagytermében. Mindkét hangversenyt az együttes mûvészetivezetôje, Kollár Imre vezényelte.

WENINGER RICHARDÉ A WEINER LEÓ-EMLÉKDÍJ. Weiner Leó születésének 124. évfordulóján Weninger Richard hárfamûvész,karmester, a szegedi Weiner Kamarazenekar mûvészeti vezetôje vehette át a 2009-es Weiner Leó-emlékdíjat a Zeneakadémia rektori ter-mében.

ÁTADTÁK AZ ARTISJUS MAGYAR SZERZÔI JOGVÉDÔ EGYESÜLET DÍJAIT. Az év komolyzenei mûve kategóriában Csapó Gyula Ver-senymû brácsára és változó környezetre címû kompozíciója lett az egyik díjazott. A kategória másik nyertese Gyöngyösi Levente lettLukács Passió címû mûvével.

A KÜLÖNC HEGEDÛS BUDAPESTEN KONCERTEZETT. Gilles Apap francia hegedûmûvész a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembenlépett fel a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarral a szimfonikus körkép hangversenyén. Gilles Apap a többi között Mozart G-dúrhegedûversenyét játszotta el az esten, amelyet vendégként Kovács János vezényelt.

KOKAS KLÁRA 80 ÉVES. A világ számos országában elismert zenepedagógus, pszichológus április 24-én ünnepelte nyolcvanadik születés-napját.

NOVEMBER VÉGÉN ZÁR A ZENEAKADÉMIA. Addig még rendeznek hangversenyeket a Zeneakadémia nagytermében, aztán a Liszt Fe-renc téri zenepalota felújítása miatt másik helyre költözik az intézmény. Az ideiglenes helyet még keresik, sok tényezôt kell ugyanisfigyelembe venni, például azt, hogy az átmeneti szállás bérleti díja az egyetem költségvetését terheli. A Zeneakadémia felújításáról szóló,10,8 milliárdos szerzôdést tavaly októberben írták alá; az összegbôl 9,7 milliárd az uniós támogatás és 1,1 milliárd a magyar költségvetésiforrás. A projekt részeként elôször a Wesselényi utca 52-ben található kiegészítô épületet újítják fel és korszerûsítik, majd a Liszt Ferenctéri zenepalota rekonstrukciója követezik, amely a tervek szerint 2011 végére fejezôdik be.

EGYIDEJÛ HÄNDEL-KONCERTEK EURÓPA-SZERTE. Tizenkét európai város, köztük Budapest is megemlékezett Georg Friedrich Händel,a világhírû barokk zeneszerzô halálának 250. évfordulójáról. A zenemaratont ünnepi koncert nyitotta Halléban, Händel megkeresztelésé-nek helyszínén, a Marktkirchében. Itt több zenekar azokat a zenemûveket játszotta, melyek az 1784-es Händel-emlékünnepen is fel-hangzottak a londoni Westminster-apátságban. Ezután az éjfélig tartó programban Budapest mellett többek között Londonból, Varsóból,Lisszabonból és Koppenhágából közvetített koncertek szerepeltek. Az elôadásokat negyven rádióadó sugározta.

ESA-PEKKA SALONEN ELBÚCSÚZOTT A LOS ANGELES PHILHARMONIC-TÓL. Kéthetes Stravinsky-programmal köszönt el az angyalokvárosának filharmonikus zenekarától, a Los Angeles Philharmonic-tól igazgatója, a finn Esa-Pekka Salonen. Mint mondta, új irányt vesz azélete, többet fog komponálni.

NÔ AZ ÉRDEKLÔDÉS A MEZZO FESZTIVÁL IRÁNT. Komoly nemzetközi érdeklôdés kíséri a magyar szervezésû Operaverseny és Fesz-tivál a Mezzo Televízióval elnevezésû kezdeményezést; a párizsi Bastille Operában tartott elsô fordulóra 25 országból kétszáz énekes jelen-tkezett. A továbbjutottak a négy másik városban – Budapesten, New Yorkban, Gdanskban és a norvégiai Bergenben – rendezett meghall-gatás legjobbjaival mérkôzhetnek meg a májusi szegedi második fordulóban, a világ öt operaháza öt különbözô bemutatójánakszerepeiért. Az operák többségét magyar rendezôk állítják színpadra, mûvenként három versenyzôvel.

02-05 7.5.2009 9:16 (Black plate)

Öt éves periódust összegzett az április

végi küldöttgyûlésén a Magyar Zene-

mûvészek és Táncmûvészek Szakszer-

vezetének vezetôje. Mozgalmas idô-

szakot tudhat maga mögött a

szervezet, s ez az öt esztendô több

tekintetben is mûködésének egyik

legeredményesebb idôszaka. A káreny-

hítés és a kárelhárítás mellett ugyanis

rengeteg eredményrôl, a különbözô

területeken elért fejlôdésrôl lehet

beszámolni. Sok éves elôkészítô munka

után megszületett végre az elôadó-

mûvészeti törvény, s szintén óriási

jelentôségô, hogy az ekho alapján

adóznak és fizetnek járulékot a mûvé-

szek. Szintén nagyon fontosak a szer-

zôi jogi törvény módosításával kapcso-

latos eredmények. Emellett dr. Gyimesi

László a Mûvészeti Szakszervezetek

Szövetségének elnöke, a Magyar Zene-

mûvészek és Táncmûvészek Szakszer-

vezetének fôtitkára büszke arra is,

hogy megalapították és kiosztották a

Magyar Zenemûvészet és Tánc-

mûvészet kiemelkedô elôadómûvésze

elismerést, létrehozták a szakszerve-

zet önsegélyezô alapját, és 140 millió

forintos támogatást elnyerve próbál-

tak meg segíteni a cigányzenész

kollégák foglalkoztatási helyzetén.

Létrehozták a Magyar Élôzene Kht.-t,

mûködtetik a szakszervezet zenei

portálját, egy „internetes daláruházat”

www. dalok.hu címen.

A szakszervezetnek saját honlapja is

van, az mztsz.hu, s az utóbbi esz-

tendôkben kiteljesedett a Kôbányai

Zenei Stúdió Mûvészeti Szakiskola és

Szakközépiskola mûködése.

❙ Az elért eredmények közül gondolomÖn is az elôadó-mûvészeti törvényt tart-ja a leglényegesebbnek, hiszen ennek amegvalósításán közel nyolc esztendônkeresztül dolgoztak.

A törvényt valóban nagyon nagy jelentôsé-gûnek, parlamenti ciklusokon átívelônekérzem. Vannak ugyanis olyan kérdések,amelyek megoldásához több év szükséges.Ezzel a szabályozással az volt a célunk,hogy olyan állapotot teremtsünk, amelytöbbé-kevésbé megfelel a kor követelmé-nyeinek, a gazdasági realitásoknak, s ami alegfontosabb, biztosítja azt is, hogy az elô-adó-mûvészet elérhetô legyen a közönségszámára, s ezáltal mûködjön a mûvészfog-lalkoztatás is. Mint minden ilyen nagy rend-szer, ez a szabályozás is igen bonyolult. Atörvény alapjaiban változtatja meg az elô-adómûvészek életét, hiszen létrehoz egyolyan újfajta, állami kötelezettséget, amieddig, ebben a formában nem létezett. Ki-mondja azt, hogy a mûvészetre igenis szük-ség van, s hogy ezt támogatni kell.

❙ A mûvészek mellett szinte mindenkiérzi a hatását…

Így igaz. Nekünk érdekvédôknek egyéb-ként nagyon kell ügyelnünk arra is, hogy nedomináljon az a szándék, hogy mindez amûvészek érdekében is történik… Egyideig mindezt nem sikerült elég jól leplez-nünk, s ekkor sokan csak „szakszervezetitörvényként” emlegették a javaslatot. Eztegyébként én nem bírálatnak, hanem sok-kal inkább dicséretnek vettem. Nagyon lé-nyeges, hogy a közönség – amely eltartja azegész mûvészeti életet – minél sokszínûbbválasztékot kapjon. A törvény arra ösztö-nöz, hogy minél több helyre jusson el a kul-túra, hogy olyan településen is láthassanakaz ott élôk produkciókat, hallhassanak kon-certeket, ahol nincs színház, koncertterem.Továbbá arra is, hogy a mûvészeti szerveze-tek megszólítsák a fiatalokat, s lényegesnektartsák a kortárs mûvészeti alkotások létre-hozását, bemutatását. Minél fontosabbá vál-nak az elôadómûvészeti alkotások a közön-

ség számára, annál stabilabbá válik az intéz-ményrendszerük is. Így a mûvészet egyrenélkülözhetetlenebbé tudja tenni magát. Atörvény mindig az élô elôadásokat honorál-ja, ami azért is lényeges, mert ezeknek elké-pesztô ma a konkurenciája. Nyilvánvalóvákell tenni, hogy nem teljes az emberi életmûvészeti elôadások nélkül. Ez persze nemkönnyû feladat. Ezért is tartom nagyon jó-nak, hogy a törvény nem teszi ki az elôadó-mûvészetet a piaci viszonyoknak, de aztnem is zárja ki teljesen. Egyfajta védôbur-kot, esernyôt tart az egész rendszer fölé.Persze ösztönöz azért a bevételre is, hiszenmindez a piacgazdaság keretei között törté-nik. Ha valami tartósan veszteséges, akkorazért könnyen áldozatul eshet… Mostegyébként az a nagy kérdés, hogy az elô-adó-mûvészeti törvény végrehajtása meny-nyire lesz sikeres, de ez majd a gyakorlat-ban, a mindennapokban derül ki. Hasonlójelentôségû volt 1993-ban a közoktatási tör-vény, ami a mûvészet-oktatás helyét, szere-pét, fontosságát határozta meg. Ott is azvolt a nagy kérdés, hogy mindez a gyerekekszámára mennyire hozzáférhetô, hiszenerre épült egy egész intézményrendszer…Visszatérve az elôadó-mûvészeti törvényre,azért is szerencsénk volt a megszületésétilletôen, mert a kulturális tárca az elôzô cik-lusához hasonlóan – akkor a filmtörvénytkészítette el – ebben a négy éves periódus-ban is szeretett volna egy ilyen jogszabályt.Ezt elôször színháztörvényként emlegették,de aztán a mi javaslatainkat is megfogadva,kibôvítették a zenével és a tánccal… . Ab-ból a szempontból is szerencsénk volt,hogy bár a miniszter ezt a törvényjavaslatotéppen a kormányválság kitörését követôen,kisebbségi kormányzás alatt terjesztette elô,mégis sikerült elérni, hogy a honatyák többmint 60 százaléka elfogadja. Ezt valóbannagy eredménynek érzem.

❙ Az elôadó-mûvészeti törvény mégnemzetközi szinten is teljesen egyedül-álló, ezért is volt olyan nehéz az elké-szítése…


ZENEI KÖZÉLETÜNKSZAKSZERVEZET

Az elôadó-mûvészetitörvénytôl a dal-áruházigDr. Gyimesi László az elmúlt öt esztendô munkájáról – küzdelmekrôl és eredményekrôl – tartott beszámolót

06- 7.5.2009 9:08 (Black plate)

Ez adja a különlegességét… Olyan kerete-ket kellett kidolgozni, amelyek korábbannem léteztek. Nehéz ugyanis ezt a területetszabályozni, s kialakítani hozzá a finanszí-rozási rendszert is. Néhány országbanakadnak ugyan hasonló kezdeményezések,de olyan teljes körû szabályozás, mint amiénk, sehol sincs. Így van is iránta érdek-lôdés néhány országból, ezért készül a tel-jes angol nyelvû fordítása. Nagyon jó, hogykimondja végre, mindez állami feladat.Akárcsak az, hogy tulajdonképpen a mûvé-szeti élet saját magát szabályozhatja, erreszolgál az Elôadó- Mûvészeti Tanács intéz-ménye. Ez más területeken egyáltalán nemtipikus. De azért hozzá kell tennem azt is,hogy nem lett teljesen olyan a törvény, mintamilyennek nyolc esztendôvel ezelôtt sze-rettük volna. Persze, ha tökéletesre sikerülminden, akkor nem marad semmi, amitmég lehetne csiszolni…

❙ Talán a következô helyre sorolhatjukaz ekhót, amely szintén országoshatású…

Igen, s mi ezt a kettôt kezdetben együtt iskezeltük, hiszen elôször elôadómûvészi stá-tuszról, jogállásról volt szó, amikor ezen amûvész-törvény elképzelésen elkezdtünkdolgozni. Fontosnak tartottuk, hogy legyenmûvészeti területen a foglalkoztatási körül-ményeknek precízebb szabályozása. Ittkell, hogy megjegyezzem, a tervezetünk-ben szerepelt a munkanélküli ellátásra vo-natkozó passzus is, amit azonban végülmost nem sikerült a törvényhozáson ke-

resztülverekednünk. Nem baj, dolgozunkmég rajta… Amikor több évvel ezelôtt azelsô, a mûvészjogállásról szóló jogszabály-tervezetet visszadobta a kormány, azadózásra, azaz az ekhóra vonatkozó résztvégül elfogadta belôle. Az ekho a társada-lombiztosítás, az adózás kérdéseit szabá-lyozza, s ennek befogadása azt jelentette,hogy nem teljesen esélytelen a továbbiharc. Persze, ehhez is kellett szerencse,mint mindenhez. Az állam is meg akarta ol-dani ugyanis a színlelt szerzôdések ügyét,így számára is kapóra jött az ekho. Most aküldöttértekezleten résztvevô OKM-es szak-államtitkár, dr. Schneider Márta elmondta,az ekhót sem idén, sem a következô esz-tendôben nem fenyegeti veszély. Én pedigúgy látom, és abban bízom, hogy a késôb-biekben sem, hiszen eltörlésével munkahe-lyek szûnnének meg…

❙ Viszont egy másik törvénynél – igaz,komoly harcok árán – de sikerült el-érniük, hogy a tervezet ne változzon, sne hozza rosszabb helyzetbe a mûvé-szeket…

Bár tudom, a tagság számára ezt nehéz elfo-gadni, de néha már az is nagyon jelentôseredménynek számít, ha meg tudjuk ôriznia jelenlegi pozícióinkat. A szerzôi jogi tör-vénynek azt a változatát, amelyet mi is elô-nyösnek tartunk, nehéz csatározás árán,hosszú hónapok munkájával sikerült elfo-gadtatnunk a kormányzattal. Azért is volt ezolyan nehéz feladat, hiszen mindez mögötthihetetlen nagyságú üzlet rejlik… Ezzel ma-

gyarázható az is, hogy a szerzôi jogi törvénynéhány esztendôvel ezelôtt még szinte sen-kit sem érdekelt, most azonban nagy vissz-hangja van minden apróbb módosításnak, skülönbözô lobbik próbálják elfogadtatni aszámukra legkedvezôbb változtatásokat. Azegyre bôvülô technikai lehetôségeknek kö-szönhetôen ugyanis ez a terület egyre job-ban beépül a mindennapokba, egyre több afelhasználó, így egyre nagyobb piacot érint.Nem mindegy hát, hogy ezen a területen kimilyen helyet foglal el, és ki hogyan tudjaérvényesíteni az érdekeit… Egyébként semegyszerû a helyzet, hiszen emiatt a magyar-országi szabályozás miatt az Európai Unióbrüsszeli bizottságával is konfliktus alakultki. A szervezet ugyanis a monopolhelyzetûjogvédô intézményeket szeretné megszün-tetni. Ez a probléma nemcsak minket érint,hanem más országoknál is hasonló agond… Az elsô, nagy csatát tehát megnyer-tük, de látnunk kell azt is, hogy a háború-nak még nincs vége… Hiába értünk mostel egy gyôzelmet, fel kell készülnünk arra,hogy állandóan lesznek újabb és újabbpróbálkozások, nem lesz tehát egyszerûfeladat megóvni az alkotók és az elôadó-mûvészek érdekét…. Most, a küldöttgyû-lésen elfogadtuk azt a 2009-es, határozatijavaslatot, mely szerint szervezetünk támo-gatja az elôadómûvészek felvételei védelmiidejének a meghosszabbítását, valamint afelvételekhez fûzôdô jogok szélesítésétcélzó, európai uniós törekvéseket. Nagyonlényegesnek tartjuk azt is, hogy a készülômédiaszabályozásban legyen úgynevezett



Sólyom-Nagy Sándor, Dr. Gyimesi László, Brieber János

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

magyar kvóta, amelynek aránya a su-gárzott zeneszámok legalább egyharmadátérje el.

❙ Úgy tudom, hogy az elért eredményekközül akad egy, amely különösen kedvesaz Ön számára. Elsô alkalommal 2007.október 16-án adták át a magyar zene-és táncmûvészet kiemelkedô elôadómû-vésze címet a szakma tizenegy, kiválóképviselôjének. A díjat, amelyet hat mu-zsikus, két énekes és három táncmûvészvehetett át, a Magyar Zenemûvészek ésTáncmûvészek Szakszervezete alapítot-ta.

Azért döntöttünk emellett, mert néhány te-rületen megoldódott ugyan a legkiválóbbakdíjazása, a szakszervezeten belül azonbanelkezdtünk arról tárgyalni, hogy mi legyenazokkal az elôadókkal, akik szintén nagyonsok embernek szereztek felejthetetlenperceket, mégsem kaptak Kossuth-díjat, ki-váló mûvészi címet. S bizony akadnak köz-tük olyanok is, akiknek munkával töltött,hosszú pályafutásuk ellenére is méltatlankörülmények között kell élniük. Arról nemis beszélve, hogy jócskán vannak olyan mû-vészek, akik életük jelentôs részében együt-tesek tagjaiként tették kiválóan a dolgukat,egy társulatból kitûnni azonban – még haragyogó képességekkel is bír valaki –, na-gyon nehéz... Nem feledkezhettünk elazokról az elôadókról sem, akik mögöttsohasem volt intézményi háttér, így nemakadt senki, aki a különbözô díjakra felter-jessze ôket, és harcoljon azért, hogy meg-kapják az adott elismerést. Elkezdtünk teháttárgyalni arról, hogy hogyan tudnánk mi, aszakszervezet egy külön elismerést életrehívni ezeknek a mûvészeknek a számára.Azokra a kiemelkedô elôadókra gondol-tunk, akik még nem részesültek nyugdíjki-egészítô járadékra jogosító, magasabb szintûdíjban. A Magyar Zenemûvészek és Tánc-

mûvészek Szakszervezetének elnökségelétrehozott egy alapot, de ezt nem a tagdí-jakból, hanem a jogdíjalapból finanszíroz-zuk. Éppen ezért a díjazottak személyérôl is– az elnökség véleménye ismeretében – azenei jogdíjbizottság dönt. Magát az elisme-rést, a magyar zene- és táncmûvészet ki-emelkedô elôadója díjat ezekkel a feltéte-lekkel alapítottuk két esztendôvel ezelôtt. Atagszervezeteinktôl és a szakmai egyesüle-tektôl javaslatokat kértünk, s ôk ötvennéltöbb mûvészt terjesztettek fel erre a címre.Az MZTSZ véleményezte ezt a listát, majd ajogdíjbizottság elkezdett tárgyalni a mûvé-szekrôl, s egyre szûkítették a kört. Nagyonfontos szempont volt, hogy egy jelöltet csakakkor fogadtunk el, ha ezzel a döntéssel anyílt szavazás során mindenki egyetértett.Jelenleg ezt a címet Balassa P. Tamás kar-mester – zenemûvész, Berkes Balázs jazzbôgôs, Gaál Gabriella nótaénekes, GeigerGyörgy trombitamûvész, Jónás Mátyásprímás, Kovács Erzsi táncdalénekes, MiklósGyörgy zongoramûvész, Ungár Istvánszórakoztató zenész, Mátyus Zoltán –táncmûvész, Katona Györgyné Ripka Ilona– táncmûvész, Varga Erzsébet – táncmûvészviselheti.

❙ A www.dalok.hu – ról az elmúlt esz-tendôben 3600 dalt töltöttek le, s ennekaz összege közel 4 és félmillió forint…Hogyan jutott az eszükbe, hogy ilyenportált kellene készíteniük?

Már nem emlékszem pontosan, hogy kitôlis származott ez az elképzelés, de arra igen,hogy több zenész kollégától is jött hasonlóötlet – így a kitûnô klasszikus és rock gitá-rostól, Szekeres Tamástól is –, s ilyen mó-don egy hosszú folyamat fontos állomása aportál megszületése. Ez az internetes portáltúlmutat egy egyszerû „zenei áruházon”. Ittugyanis olyan zenei mûfajok is kaptakhelyet, amelyek bár értéket képviselnek, az

utóbbi esztendôkben egyre jobban kiesteka televíziók és rádiók érdeklôdési körébôl.Ráadásul az utóbbi idôszakban az a ten-dencia is megfigyelhetô, hogy a hagyo-mányos CD-terjesztést egyre inkább azinternetes kereskedelem váltja fel, és sajnosa felhasználók többsége illegális forrásbóltölti le a zenéket. Kialakult hát egy olyanhelyzet, amikor a zenészek azt mondják,mi alkotunk, de ezeket a mûveket nemtudjuk a nyilvánosság elé tárni. Ezért isdöntöttünk úgy, hogy életre hívjuk ezt ahonlapot, hogy legyen egy olyan portál,amely a magyar zenészek kezdeményezé-sére és igényei szerint épül fel, bevétele amuzsikusokhoz jut el, és amely természete-sen legális. Ahhoz, hogy a zenészek itt be-mutathassák mûvészetüket, nincs szükségnagy anyagi befektetésre, de még kü-lönösebb fáradtságra sem, hiszen nagyonegyszerûen fel lehet kerülni a dalok.hu-ra.Azt is nagyon lényegesnek tartom, hogy amuzsikusok nálunk teljes egészében meg-valósíthatják az elképzeléseiket, hiszen afeltett anyagnak egyedül csak a büntetô-törvénykönyv vagy az alkotmány megfe-lelô szakaszát nem szabad sértenie. Ahogyegy-egy dal megjelenik a portálon, máris avilág minden számítógépén hozzáférhe-tôvé válik.Mi azzal a tudattal kezdtünk neki a munká-nak, hogy számunkra biztosan veszteségeslesz, a lényeg azonban az, hogy a zenészekszámára bevételt termeljen. Az üzemel-tetési feladatokat így a szakszervezet köz-hasznú, non-profit társasága, a MagyarÉlôzene Mûvészeti (MÉZ) Kht látja el. Mármaga a kialakítás sem volt olcsó, hiszenilyen szoftverek nem léteznek, ráadásulennek a rendszernek nagyon sok kapcso-lódási pontja kell, hogy legyen, a ze-nészekkel, a felhasználókkal, bankokkal ésmobiltársaságokkal. Roppant bonyolultstruktúra, és rengeteg a hibalehetôség. Spersze közben folyamatosan bôvülnünk,fejlôdnünk is kell... A nehézségek ellenéresokan azt mondják, hogy mi ezzel a hon-lappal forradalmat csináltunk, hiszen ittmindenki megvalósíthatja azt, amit szeret-ne, anélkül, hogy különösebb kockázatotvállalna. A portál kapcsán azért azt is el kellmondjam, mi minden fogalmazódott mégmeg a céljaink között. Fontosnak tartjuk aztis, hogy nézzünk vissza a múltba, és azokataz értékeket, amelyek korábban nem kap-tak nyilvánosságot, ismét elôszedjük. Így alátogató számos izgalmas koncertfelvételt,élô elôadást is talál a felvételek között.

R. Zs.



Újabb öt esztendô

A Magyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezete 2009. április

29-i küldöttgyûlésén a jelenlévôk szavaztak a tisztségviselôkrôl. A szer-

vezet elnökének újabb öt esztendôre Sólyom-Nagy Sándort választot-

ták. A két alelnöki tisztet Varsányi Lászlóné és Brieber János tölti be to-

vábbra is, a fôtitkár pedig dr. Gyimesi László lett. Mind a négyen

régóta, húsz esztendeje dolgoznak együtt, hiszen a szakszervezeti

munkát 1989-ben kezdték meg közösen. Könyvvizsgálónak pedig Mak-

láriné Radics Esztert választották, aki 2000 óta látja el ezt a feladatot.

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

❙ Nehéz hónapokon van túl, hiszen akisebb költségvetés azzal járt volna, hogyismét csökkenteni kell az együttesek lét-számát, s koncerteket elhagyni. Miközbenaz elôadó-mûvészeti törvénynek kö-szönhetôen minden más együttesnek nôttaz állami támogatása…

Én is azzal a mondattal mentem be HillerIstván miniszterhez, hogy Magyarországonebben az esztendôben minden zenekar tá-mogatása növekszik, egyedül az NFZ-é csök-ken… S nem is kevéssel, hiszen, bár eleinte15%-ról volt szó, tekintettel azonban arra,hogy az elsô negyedév már eltelt, s mi addig– a tárca írásos tájékoztatása alapján – amegszokott módon éltünk, így az esztendôhátralévô részében még komolyabb meg-szorításokra köteleznek bennünket. Áprilisvégén már 35%-nál tartottunk…

❙ Mivel indokolták az elvonást? Kaptam a minisztériumtól egy levelet, ebbenértesítettek arról, hogy 15%-kal csökken aköltségvetésünk, erre készítsük el az üzletitervünket. Ez már eleve komolytalan fel-vetés, hiszen az éves tervezést már jóvalkorábban megtettük, s a szezon második fe-lében nem lehet levenni a költségekbôl. Sôt,már azt is tudom, hogy 2011-ben, Brüsszel-ben január 25-én koncertezünk… Két héttelkésôbb egy másik levél is érkezett az OKM-bôl, Csák Ferenc, akkor még kulturálisügyekért felelôs államtitkártól, e szerint mégkevesebb pénzt kapunk, ráadásul 300 millió

forintot a tôkeveszteségre kell fordítani. Majdegy szerzôdést is kaptam a tárcától, amelybenaz szerepelt, hogy a minisztérium június30-ig garantálja a tavalyi támogatási összeget,az év második felére azonban éves szinten15%-kal csökkentett büdzsével kell számol-nunk. Ezt én csak jogfenntartással írtam alá.Fura csapdahelyzetbe kerültem ugyanis, hi-szen ha nem írom alá, akkor még ezt a pénztsem kapjuk meg… De aztán ismét az eredetiszerzôdést kaptam vissza, azzal a megjegy-zéssel, hogy írjam így alá, s örüljek, hogy nemlesznek még további megvonások. Számomraez volt az utolsó csepp a pohárban. Miközbena Szimfonikus Zenekarok Szövetségének el-nökeként boldoggá tesz az ÖTM keret elosz-tása, az, hogy minden együttest magasabbállami támogatáshoz juttattunk, közben nemértem, hogy a nemzeti feladatokat ellátó,nemzetközi szinten is nagyra becsült NemzetiFilharmonikus Zenekar és Énekkar miért ke-rül rosszabb helyzetbe…

❙ Hogyan tudták volna csökkenteni a költ-ségeiket?

Drasztikus intézkedéseket kellett elôkészí-tenünk. Egyszemélyi felelôs vezetôként nemtehetek mást, mint a legutóbbi hivatalos infor-mációk alapján próbálom mûködtetni a rámbízott társaságot. Ilyen esetben többféleválasztási lehetôség van, az egyik az elbo-csátás. A legkevésbé fájdalmas módszer lennea lejáró szerzôdéssel bíró muzsikusok, anyugdíjasok elküldése, hiszen ezekben az

esetekben nincs munkaügyi konzekvencia.Pedig ez is nagyon problémás megoldás, hi-szen rendszerint azoknak van határozott idejûszerzôdésük, akik fiatalok, akiké a jövô. Anyugdíjasok között pedig kiváló mûvészekakadnak, van, aki nemrég kapott Liszt-díjat. Afúvós kar kilencven százaléka szintén szak-mai nyugdíjas. Ez tehát nem tûnt járhatóútnak. Létszámon gyakorlatilag nem lehet 233millió forintot – ennyi a 15% elvonás – meg-spórolni. A következô megoldás az volt, hogyhozzányúlunk a bérekhez, hiszen a költség-vetésünk 88%-a bér és bérjellegû kiadás. Miugyanis mindenkit a Munka Törvénykönyvealapján, jogszerûen, munkaszerzôdéssel fog-lalkoztatunk, emiatt a járulékokat is fizetjük.Az a baj, hogy a mi költségvetési támogatá-sunk a legendás, 2000-es fejlesztés kö-vetkeztében 2001-ben volt 1 milliárd 613 millióFt, de már 2002-ben 163 millióval kevesebbetkaptunk, akkor ugyanis a minisztériumelfeledkezett a 13. havi bérrôl...

❙ Így indult a gazdasági társasági életük... Igen, akkor viszont még nyugodtak voltunk,mert 78% jutott bérre és a bérjellegû kiadá-sokra. 2003-ban a Medgyesi-kormány fel-emelte a béreket, ekkor 1 milliárd 730 millióranôtt a támogatási összeg. Ez volt nálunk azutolsó bérfejlesztés… 2004-ben azonban ezt aplusztámogatást már elfelejtették odaadni, sattól kezdve a költségvetési támogatásunkévrôl évre csökken. Tavaly 1 milliárd 550 mil-liót kaptunk, de 2006-ban 1 milliárd 420 mil-


ZENEI KÖZÉLETÜNKNFZ

És a zenekar játszik tovább…Kovács Géza szerint muzsikálással is lehet a válság ellen küzdeni

Rosszul kezdôdött az idei esztendô a Nemzeti Filharmonikusok számára, hiszen

úgy tûnt, jelentôsen, 15%-kal csökken az állami támogatásuk. Az elvonás mind

az énekkart, mind a zenekart nagyon hátrányosan érintette volna, hiszen a

fizetéseket 25-30%-kal kellett volna csökkenteni, s még az is felmerült – amire az

ötvenegy esztendôvel ezelôtti kezdetektôl nem volt példa – hogy el kell hagy-

niuk programjukból a martonvásári koncerteket. A vészforgatókönyvekben az a

verzió is szerepelt, hogy az év végén több hónapos kényszerszabadságra küldik a

muzsikusokat, és nem tartják meg a meghirdetett hangversenyeket. Négy hónap

huzavona után azonban április végén végre eldôlt, mégsem csökken az állami

támogatás, a tárcától erre az évre is megkapják a tavalyi összeget. Az elmúlt

idôszak nehézségeirôl Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok fôigazgatója

beszélt, aki szót ejtett arról is, ideje átértelmezni hangversenyezési gyakor-

latukat és a közönségkapcsolati rendszerüket, ez ugyanis a válság nélkül is egyre

elavultabbá válik. A Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke emellett úgy

vélekedik, ma a zenének még inkább az a feladata, hogy menedékként szolgáljon.

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

lió Ft-ot. Akkor küldtem el hat nagyszerûembert a kórusból, és 9 hónapon keresztül aminisztérium minden hónap 20. napja utánutalta a támogatásunkat, a fizetésünket…Ennyi idôn keresztül rúgtuk fel a munka tör-vénykönyvét, de a zenekar játszott tovább, akórus énekelt… Egyre inkább a produkciósköltségvetést kellett csökkentenünk, hogy abéreket ki tudjuk fizetni. Ma már ebbôl, azalig 10%-ból hívjuk meg Gidon Kremert,vesszük meg a fuvolát, hirdetjük meg a bérle-teket, nyomtatjuk ki a füzeteket, plakátokat.Ez így tényleg tarthatatlan. S nem értjük, hogymiközben állítólag világszínvonalon teljesí-tünk, az államtól kapott pénzt nem herdál-tunk el, hiszen nincs szinte hónap, hogy vala-milyen kontrollon át ne esnénk. Kezdve aTB-ellenôrzésen át a számlák átvizsgálásáig…Mi ilyen drill alatt élünk. S közben a koncer-tünkön, a Musikvereinsaal-ban szétverik a há-zat, a lemezünk elhozza a Midem ClassicsAward-ot, hívnak bennünket a karintiai és atenerifei fesztiválra… A kórusunk is fájdalom-mentesen átesett egy minôségi cserén, hívjáksokfelé koncertezni itthon és a nagyvilágban,Kassán, Olaszországban is szerepelnek. Ak-kor hát mi velünk a baj?!

❙ Ráadásul hiába teljesítik az elôadó-mûvészeti törvény kritériumait, az sem be-folyásolja a támogatás nagyságát, hiszennem tartoznak abba a keretbe…

Nagyon kevesen tudják azt is, hogy miátlagosan évente 30-35 koncertet adunk vidé-ken, térítésmentesen. Úgy érzem a nemzetiintézmény mivoltunknak ezzel valóban ele-get teszünk. Tavaly ezek a hangversenyektöbb mint 60 millió ráfordítással jártak. KocsisZoltán is a havi fizetéséért vezényli azegyüttest, bárhol lépünk pódiumra vidéken…Amikor néhány héttel ezelôtt még az volt ahelyzet, hogy ez az utolsó szó, és csökken aköltségvetésünk, akkor kiálltunk a kórus és azenekar elé, s azt mondtuk, hogy vagy elkül-dünk embereket, vagy hozzányúlunk a mû-vészeti és a szolgálatteljesítési pótlékhoz, eh-hez azonban módosítani kell a KollektívSzerzôdést. S ekkor szembenéztek azemberek azzal, hogy ettôl kezdve mindenki25-30-40%-kal kevesebb bért visz haza. Nagylett rögtön a pánik… Azt a megoldást java-soltuk, hogy függesszük fel a nálunk jelentôsszerepet játszó ún. „szolgálatteljesítési pótlék”kifizetését. Volt tárgyalás, egyeztetés, de azálláspontok nem közeledtek. S mindez ráadá-sul kissé egymás ellen hangolta a zenekart ésa kórust is….Így kénytelen voltam egyolda-lúan felbontani a kollektív szerzôdés bérezés-re vonatkozó pontjait. S olyan kényszerintéz-kedést kellett hoznom, hogy júliustól minden

pótlék folyósítását felfüggesztjük… Felmerül-tek egyébként olyan megoldási ötletek is,amelyek szerint november-decemberbenminimálbérre kellett volna küldeni mindenkit,vagy a legrosszabb eset, az októbertôl fizetésnélküli kényszerszabadság, ami azt jelenti, akoncertjeinket sem tudjuk megtartani…

❙ Most azonban megkapták a pénzt…Igen, akárcsak a többi nemzeti intézmény, azOperaház és a Nemzeti Színház. Az ô tá-mogatásuk eddig sem volt veszélyben… Ígykihúzzuk valahogyan az év végégig, de azinflációs kiesést nem pótolja semmi… Ezértdrákói szigorra lesz szükség, s némileg át kellalakítani a nyári és az ôszi programot.

❙ Viszont változtatni kell a mûködésükön,hiszen Ön nyilatkozta a Muzsikának,hogy elkerülhetetlen a hangversenyezésigyakorlatuk és közönségkapcsolati rend-szerük újraértelmezése. Mit ért ezalatt?

Nem csak nekem meggyôzôdésem, hanem ahazai és a külföldi szakmában nagyon sokak-nak, hogy az a koncertezési gyakorlat, ame-lyet mi is folytatunk, s ami mentén a magyar-országi gyakorlat mûködik, az a válságnélkül is elavulttá vált volna. Erre találtak kiaz Egyesült Államokban, Nyugat-Európábanolyan új formákat, amelyek új közönség-rétegeket, generációkat vonnak be a zene-hallgatásba. Igazából nem kerülnek sokkaltöbbe, mint a hagyományos hangversenyek.Mindennek a lényege az, hogy a hangver-seny rendezôje, szervezôje és a közremûkö-dôk tegyék olyan élménnyé és a szó legjobbértelmében vett kalanddá a koncertlátoga-tást, amely minden másnál izgalmasabb ésegyben tartalmasabb szórakozást ígér. Krízisidején pedig, amikor az emberek sokkal job-ban megnézik, hogy mire adják ki a pénzü-ket, szükség van arra, hogy ezek a koncertekazt az érzést keltsék: lehet, hogy a hétköz-napokon megaláznak, segélyekbôl élek, ret-tegek attól, hogy kirúgnak, de az a két- két ésfélóra, amit a hangversenyen töltök, vissza-adja a méltóságomat, örömet okoz. Itt hosz-szan lehetne sorolni a különbözô metódu-sokat. Például a Chicagói Szimfonikusoknakis létezik ilyen sorozata, a „Beyond theScore”, „A partitúrán túl” címmel. Ez olyankoncertezési gyakorlat, amikor egy adottzenemû köré a társmûvészetek és a történe-lem számos elemét felsorakoztatják. Ha Pro-kofjev kisérôzenéjével vetítik az AlekszanderNyevszkij címû filmet, akkor kiállítás láthatóaz elôtérben a korabeli Szovjetunióról, a mûtörténetérôl, emellett fotótárlat és Sztálin ko-rabeli tárgyakból álló bemutató is várja a ven-dégeket. Így a koncertlátogató is részévé

válik ennek a világnak. Lehetôségük van azembereknek arra, hogy olyan szakembe-rekkel találkozzanak, akik errôl beszélnek,korabeli darabokat játszanak, és így tovább. Smindez nem is kerül olyan óriási összegbe.Nyugodtan lehet válogatni, társintézmények-kel együttmûködve tematikus élménnyéemelni a hangversenyeket. A másik ilyenmetódus, ami az ifjúsági hangversenyekbenés az egyre jobban elhalt Kodály-metódus-ban futott ki. Németországban és a skandi-náv országokban az „educatio” gyûjtôszóalatt különleges eszköztárat vonultatnak fel.Kamaraegyüttesek, duók, triók, látogatnak elaz iskolákba, s ott rendkívüli alkalmat te-remtenek arra, hogy a gyerekek találkozzanaka muzsikussal, a hangszerével és a zenével.Ezeket a gyerekeket elhozzák a próbákra akoncert fôpróbájára, s ettôl a komolyzenéhezfûzôdô korábban talán hûvös viszonyuk jóirányba változik.

❙ A Nemzeti Filharmonikusoknál is akad-nak ilyen kezdeményezések?

Mi is próbálunk például különleges helyszí-neken koncertezni. Most készülünk a KlasszIrodával a Haydn-maratonra a Millenárison,ami reggeltôl késô estig tart. Olyan eseménylesz ez, amelynek gerincét Haydn zenéjeképezi, de lesznek korabeli finomságok, jazz-zene, egyszóval olyan eseménnyé válik,ahová jó lesz elmenni családostul is. Hosszansorolhatnám mindazokat az eszközöket, ame-lyek feledtetik azt, hogy mi egy nagyon arisz-tokratikus, nagyon kevesek számára érthetôés nagyon drága mûfajt képviselünk. Azt kellmegértetni, hogy amit mi nyújtunk, az me-nedék. És amit elkérünk egy koncertjegyért,alig több, mint egy gyorsbüfé-menü, vagynéhány üveg sör ára… S ezt a bizonyos edu-catio-sorozatot is szeretnénk minél elôbbbeindítani. Eddig is beültettünk már zenekaripróbára, a kottapulthoz gyerekeket, hogyérezzék, hogyan születik a zene, fôpróbáink-ra is sokszor eljönnek. Megindító élmény volt,amikor tavaly, a Budapest Bábszínházzal Adiótörôt adtuk elô, s a fôpróbára állami gon-dozott gyerekeket hívtunk meg. Akkor érez-tük különösen, hogy mi az értelme annak,amit csinálunk... Emellett tagja vagyunkannak az elitklubnak, ami korunk slágere ésmegkerülhetetlen kommunikációs eszköze,az internet segítségével viszi el gyakorlatilagbárhová az élô koncert élményét. Minden-képpen valami újat akarunk, olyat, ami minéltöbb embert gyôz meg arról, hogy mássalnem helyettesíthetô, nagyon értékes, mégiskönnyen befogadható portékát kínálunk…

R. Zs.


ZENEI KÖZÉLETÜNKNFZ

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

A budapesti Wagner-napok néhány

év alatt kivívta a szakma és a kö-

zönség elismerését, a tavalyi, négy

egymást követô estén megszólaló

teljes Ring a legjobb kritikákat

kapta. Az Operaházban a ritkaság-

nak számító Xerxes, illetve az

Orfeusz mellett a Májusünnep

nemzetközi sztárokat vonultat fel.

A csillogó felszín alatt azonban

idôzített bombaként ketyeg a vál-

ság, amit újabb elvonások tetéznek.

Minderrôl a Grammy-jelölt

Fischer Ádámot, az Operaház fô-

zeneigazgatóját kérdeztük.

❙ Vállalhatatlan, ôrült feladatnak tartot-ta a Ring négy egymást követô napontörténô bemutatását az elsô, tavalyimegvalósítást megelôzôen. Most is ígylátja, amikor néhány hónap múlva két-szer is megismétlik ezt a nem minden-napi teljesítményt?

Most is ugyanazt gondolom: vállalhatatlan,ôrült feladat, de a gyakorlat azt mutatta,mégis megvalósítható. A Wagner-zeneolyan intenzív és érdekes, s olyan felfoko-zott érzelmi állapotba hozza az embert,

hogy nem vesszük észre a fáradtságot.Olyan erôket mobilizál, amire egy hagyo-mányos opera-elôadás vagy hangversenynem képes.

❙ Hol volt jobb vezényelni a Ringet?Bayreuthban vagy hazai pályán?

Természetesen itthon, persze ebbôl nemkell komoly következtetéseket levonni. Azttudjuk, hogy a bayreuthi akusztika nagyonnehézkessé teszi a zenészek számára azelôadást. Bayreuthot úgy alakították ki,hogy a közönség számára legyen tökéletesa hangzás, a köztes állomásokon, a zené-szeknél és a karmesternél sokkal rosszab-bak a viszonyok. Az ottani elôadásokbanéppen az a kihívás, át tudjuk-e állítani érzé-kelésünket, és meg tudjuk-e érteni, nekünkmit kell másképp hallani ahhoz, hogy az aközönség soraiban jó legyen. A MûvészetekPalotájában felüdülés Wagnert vezényelni,mert nemcsak a közönség, hanem a zené-szek és az énekesek is hallják egymást.Olyan a különbség, mint egy Mercedes ésegy Trabant között.

❙ Itthon kevés a jó Wagner-énekes. Egyilyen fesztivál inspirálhatja a fiatal

magyar énekeseket, vagy ez függetlenattól az elhivatottságtól, ami egy Wag-ner-szerephez kell?

Természetes, ha megpróbáljuk a legjob-bakat idehozni, és olyan Wagner-központtátenni Budapestet, amelynek befolyása van avilág Wagner-interpretációira, akkor min-denki odafigyel rá, és ez segíti azt, hogyegymástól tanuljunk. Evelyn Herlitziusthallgatva biztos minden énekes új ötleteketkap ahhoz, hogyan kell Wagnert énekelni,de én ezt nem szûkíteném le Magyarország-ra. Azt szeretném, hogy a mi Wagner-inter-pretációink hatása a külföldieknek ishasznos legyen. Vannak is erre utaló jelek,sokan jönnek ide a nemzetközi szakmábólazért, hogy ezeket az elôadásokat figyelem-mel kísérjék.

❙ A Wagner-napok nyilvánvalóan min-dig is a MûPához kötôdnek majd, de va-jon szeretné ebbe bekapcsolni az Opera-házat is?

Ha az a kérdés, hogy az Operaház is játszik-eWagnert, akkor természetesen igen. Arra isoda kell majd figyelnünk, hogy ne váljunkegymás konkurenciájává, de a Wagner-na-poknak egyértelmûen piacbôvítô szerepevan: nagyobb közönséget szeretnénk Wag-nernek megnyerni. Egy másik ponton vi-szont nemes verseny is kialakulhat. A Müpazenei adottságai ugyanis jobbak, mint azoperáé, az operának pedig a színpadi adott-ságai elôzik meg a Müpát.

❙ Elégedetlen az Operaház akusztikájá-val?

Nem errôl van szó. Ez a 125 éves ház a XIX.század közepének akusztikai elképzeléseiés igényei szerint épült. Ezzel nem azt mon-dom, hogy akkor itt már ne is játsszunkWagnert vagy még késôbbi mûveket. Énszemély szerint ugyan a XIX. század elsôfelét jobban el tudom képzelni az Opera-házban, mint a második felét vagy a XX.századi mûveket, de ez sem azt jelenti,hogy nem fogok Bartókot vezényelni azAndrássy úton.


ZENEI KÖZÉLETÜNKMÛVÉSZETEK PALOTÁJA

Sok az eszkimó, kevés a fókaFischer Ádám a Wagner-napokról, az Operaházrólés a társulati színház problémáiról

Wagner-napok 2008. (archív)

FOTÓ

:PET

ÔZS

UZS

A

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

❙ A rádiózenekar vezetôjeként természe-tes, hogy ezzel az együttessel vágott belea Wagner-napokba. Idôközben azon-ban az operaház fô-zeneigazgatója lett.Tervezi belevonni az Operaház együtte-sét is, vagy meghagyja ezt a rádió-zenekar privilégiumának?

Azt szeretném, ha akkora lenne az érdeklô-dés a Wagner-napok iránt, hogy egy zene-kar nem is lenne elég. A jövô évre már ebbeaz irányba tervezünk, a 2010-es új produk-cióba az Operaház zenekara is beszáll a rá-diózenekar mellé. A késôbbieket még nemtudom, de azt le kell szögezzem, hogy az énszememben a Wagner-napok a rádióze-nekarhoz kötôdnek. Amikor fô-zeneigaz-gató lettem az Operaházban, ezt világossáis tettem. Olyan ez, mint egy régi házasság-ból az újba áthozott gyerek, akivel többetkell foglalkoznom, mint eddig, hogy neérezze magát elhanyagoltnak. Ezzel a hely-zettel mind a régi, mind az új családnakmeg kell tanulnia együtt élni, és soha nemis éreztem, hogy bármiféle féltékenységlenne a két zenekar között.

❙ Meddig tervezi a Wagner-napokat?Rövid távon 2013-ig, Wagner születésénekkétszáz éves jubileumáig, de természetesenazt szeretném, ha utána is folytatódna. Sze-mély szerint addig akarom folytatni, amed-dig bírom. Az a tervünk, hogy olyan rangosfesztivállá nôje ki magát, ahová néhány évmúlva már a világ vezetô Wagner-kar-mestereit is meghívhatnánk.

❙ Hogy állnak az ifjú magyar karmes-terek Wagnerrel?

Az a nagy probléma, és nem csak Magyaror-szágon, hogy a közönség a Wagner- ésRichard Strauss-operákat általában a fô-zene-igazgatóktól várja, tehát egy fiatalabb kar-mester, ha csak nincs különleges szerencséjemondjuk azzal, hogy a karmester délutánnégykor jelent beteget, akkor nem is jut ilyenlehetôséghez. Nagyon örültem, hogy VajdaGergely Salzburgban egy ilyen szerencséshelyzetben beugorhatott a Bécsi Filharmoni-kusoknál. A karmesterség nyolcvan száza-lékban tapasztalat. Karajant idézve a karmes-terséghez negyven év karmesteri tapasztalatszükségeltetik, ahhoz, hogy az ember hatvan-éves korára elfogadható karmester legyen,húszévesen kell a pályát elkezdeni. Magyar-országon sok a tehetséges fiatal. Remélem,annak köszönhetôen, hogy megnyílt a világ,ôk is bekerülhetnek a nemzetközi körforgás-ba, és néhány évet külföldön is eltölthetnek,mielôtt visszajönnek. Ez lenne az egészsé-ges. Az a felfogás, amely szerint a magyar

zenei életnek az a feladata, hogy kinevelje afiatal generációt, majd ellássa munkával,ahhoz vezetett, hogy egyrészt belterjes lett azízlés, másrészt sok tehetség nem kapta megazt a lehetôséget, amitôl kiforrhatott volna.

❙ A leépítések és átalakítások talán legin-kább éppen a rádió együtteseit érintettékmostanában. Ez mennyiben befolyásol-ja a Wagner-napok apparátusát?

Szeretném, ha attól függetlenül, hogy kivolt tag, illetve szabadúszó kisegítô akkor,és ki most, azok játszanák az idén, akik ta-valy is játszották. A kórust illetôen szinténabban bízom, hogy ugyanolyan nívós lesz,mint tavaly, illetve mint a 2006-os Parsifal,annak ellenére, hogy megváltoztak a viszo-nyok mind a Nemzeti Énekkarnál, mind arádiónál. A Nemzeti Énekkarral nagyon sze-retek együtt dolgozni, ôk biztosan jönnek,ennek nagyon örülök.

❙ Amikor hagyományteremtô céllal beve-zette az újévi hangversenyeket, rögtönhozzácsatolta a délutáni ifjúsági kon-certeket. Ez nyilvánvalóan egy koncep-ció része.

Kétfelôl közelíteném meg a kérdést. Telje-sen nyilvánvaló, hogy ha azt akarjuk, hogyhúsz év múlva is legyen közönség, akkor ajövô nemzedéket idôben kell rászoktatni akoncertekre. A saját életembôl is tudom,mekkora élményt jelentett, amikor négy ésfél évesen meghallgattam az Üstdob szim-fóniát. Emiatt tehát magukat az ifjúságihangversenyeket általában is fontosnak tar-tom. Mégsem kizárólag ez motivált. Ez agyerekkoncert az újévi hangversenyekeszmei hátteréhez tartozik. Azt szerettemvolna, hogy az újév a gyerekkel kezdôdjék.A Teremtés is a gyerekekhez szól. Ugyan-úgy, mint a január elseje, az újjászületés jel-képe. Ehhez csatlakozik az évenként válto-zó országokkal megrendezett gyerekrajzkiállítás is, nagyon érdekes megfigyelni,hogy a dán és a belga gyerekek mit látnakugyanúgy és mit másképp a teremtésben.Ezzel részben a 2011-es újévre készülünk,amikor ez a hangverseny nyitja majd megMagyarország EU-elnökségét. Akkor azösszes rajzot kiállítjuk, hogy lássuk, mi az,ami minket összeköt. Volt persze egy olyanpraktikus célom is, a saját gyerekkori szil-vesztereimbôl kiindulva, hogy ha másnapegyütt mennek hangversenyre, a gyerek iskönnyebben megy ágyba, és a szülô is nyu-godtabb lelkiismerettel szórakozik.

❙ A Wagner-napokra is várja A gyûrûkura ifjú rajongóit…

Nekik viszont nem kell külön mûsort adni,erre a Ring pont megfelelô. Ezzel kapcsolat-ban is felmerült egy rövidített gyermekválto-zat mint kísérôprogram, ami Kinderring né-ven futott Bécsben, de ez jogi kérdéseket vetfel, amelyekrôl még folynak a tárgyalások.

❙ Az Osztrák–Magyar Haydn Zenekar-nál is vezetô pozíciót tölt be. Mivel ké-szülnek az emlékévre?

Húsz éve erre készülünk. Számos koncer-tünk lesz, köztük rengeteg A Teremtés ora-tórium. Haydn halálának kétszázadik évfor-dulóján, május 31-én Kismartonban fogjukjátszani, ahonnan nemzetközi rádió- és té-véközvetítés sugározza a világ számospontjára. Erre a napra meghirdettük a világTeremtés-napot, New Yorktól Szöulig – ter-mészetesen Budapesten is – nagyon sok he-lyen felhangzik majd.

❙ Miben marad el a magyar operaház anemzetközi élvonaltól, ha egyáltalánelmarad? Mentalitásban, anyagiakban?

Nem ezekrôl van szó. Nálunk az operaját-szás célja sincsen igazán megvilágítva. A re-pertoárszínház és a társulati színház a XX.század elsô feléig mûködött. Ez az, amimegnehezíti a fejlôdést. Nem azt mondomezzel, hogy meg kell szüntetni, de igenismeg kell reformálni. Olyan lehetôségeketbiztosít a mai világ, amit ez a rendszer nemtud kihasználni. Régen valóban fontos volt,hogy szerzôdtessenek egy bizonyos társula-tot, különben máshova mentek a mûvé-szek. Ma azáltal, hogy könnyen és gyorsanlehet utazni, sokkal nagyobb piacról lehetbevásárolni. Minden társulati színháználugyanez volt a probléma, Mannheimben isezt tapasztaltam. A társulatnak az az ára,hogy el kell látnom feladatokkal, ha pedigellátom feladatokkal, akkor mást már nemhívhatok. Nagy kérdés, mi a jó opera. Van,aki az érdekes rendezésekben látja, más anagyszerû énekesekben, megint más azenei megvalósításban. Valamiben azonbanlátnunk kell. Nem mondom, hogy a MagyarÁllami Operaház rosszabb vagy jobb, minta többi, de azt gondolom, nem szabad meg-engedni, hogy a társulat és a mûvészek fog-lalkoztatási érdeke írjon felül mindent.

❙ Bár az elmúlt években megígérték,hogy nem csökken tovább az Operaháztámogatása, most mégis elvonásra ké-szül a minisztérium, a költségek pedigegyre nônek. Mivel készülnek a válságkezelésére?

Nem csak a pénzrôl van szó. Az Operaház-nak van egy bizonyos funkciója a magyar


ZENEI KÖZÉLETÜNKMÛVÉSZETEK PALOTÁJA

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

A Rádiózenekar tagjai értetlenül állnak a tényelôtt, hogy – megkérdezésük és értesítésük nél-kül – a rádió elnöke kiléptette zenekarukat aMagyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségébôl.Levelet írtak, tiltakoztak a kiléptetés ellen. El-mondták, hogy a zenekar továbbra is a szövet-ség tagja szeretne maradni. A válaszban rövi-den közölték velük, ki az úr a háznál, sôt megis magyarázták, hogy miért. Kérésüket, pedigdiktum-faktum leintették, mint karmester adarabot. Ezt szokták meg, ezt értik.Ami velük történik, azt meg azért nem értik ajeles zenészek, mert nem a kellô filozófiaiszemszögbôl nézik a dolgot. Nagymûveltségûelnökük ugyanis bizonyára a platóni filozófiahitvallója, és tanainak megvalósítója. Nem akar-ja ô kivonni ôket a zenei közéletbôl, elhajtani akoncerttermekbôl és helyette óvodákban, megszínházi árokban húzatni velük a talpalávalót.Ugyan! Csupán az ókori filozófus állam-utópiáját akarja megteremteni birodalmában.Tudnivaló, hogy a szöveg nélküli zenét Platónnem tartotta sokra: durvának, parasztinaknevezte. A hangszerek közül is csak a lírát és akitharát engedélyezte. (Reszkessetek, fúvósok!Mert a nagybôgôt kis jóindulattal csak-csak lírá-nak lehet nézni, de a fagott legfeljebb a pász-toroknak engedélyezett szirinxként, pásztorsíp-ként lesz használható – a legelôn. Jó lesz hamarmegtanulni a birkaterelés fortélyait!) És haegyszer a nagy filozófus a hangszeresek javátfeleslegesnek tartotta ideális állama számára,akkor Such mesternek is joga van hasonlószellemben eljárni velük szemben! Ehhez mégaz az alig 80% is sok, ami megmaradt a hajdanjobb idôket is megélt zenekarból. Such harmadik éve „racionalizál”, hajt végre„szerkezetátalakítást” és „reformokat”. Ugye,így szokták mondani, aminek a vége elvonás,leépítés, ellehetetlenítés? Jelen esetben a zeneiegyüttesek majd egymilliárdos parlamenti cél-támogatásából igyekszik minél többet „racio-nalizálni”. Úgy tûnik, nagy sikerrel, hiszen acég jelentôs „nyereséggel” zárta a 2008-as évet.Csak az a bökkenô, hogy a céltámogatás célja amuzsikálás, a magyar zenekultúra elômoz-

dítása lenne, nem pedig a nyereség növelése.Erre az évadra a színes szórólapon meghirde-tett 11 koncert közül 5 maradt el, nem beszélvea Budapesti Tavaszi Fesztiválon adandó hang-versenyrôl és egy rangos milánói turnéról.Közel 50%! Csak az a kérdés, hogy mindez arészvénytársaság nyereségére, vagy a zenekul-túra és a közönség veszteségére történik?Hovatovább viszont a Rádiózenekar lesz azegyetlen, amely nem képes nyilvántartásba vé-tetni magát, és az új elôadó-mûvészeti törvényelônyeit kihasználni. Suchék nem kívánják jogiszemélyként intézményesíteni az együtteseket,amelyek így az esélyt is elveszthetik a törvényáltal biztosított lehetôségek kihasználására. Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy Suchegy igazi, vérbeli demokrata a szó klasszikusértelmében, akár egy görög olimpikon. Történtugyanis, hogy a legdemokratikusabb módon,önkéntes alapon szerveztetett meghallgatást aRádiózenekar tagjainak, hogy bizonyíthassákmûvészi alkalmasságukat. És mit tesz Isten: anagy visszhangot kiváltott Wagner-produkciózenekari mûvészeinek harmada gyengének bi-zonyult, és nem felelt meg a vizsgán! Így aztánmost szabadon lehet válogatni, kit rúgjanak ki azenekarból. Elvégre ott a minôsítés: gyengevolt, nem felelt meg! Pedig eddig úgy tudtuk, aRádiózenekar Európa-szerte a legmagasabbanértékelt zenekarok egyike. De hiába, ha egy-szer olyanok tesznek rendet egy zenekar tájé-kán, akik maguk – érthetô okokból – nem túlgyakori látogatói a komolyzenei hangverse-nyeknek, és egy zenekar esetében legfeljebb aztûnik fel számukra, hogy a hárfás kevesebbetdolgozik. Utóbb azért, az idei Wagner-na-pokon a MÜPÁ-ban mégis megengedik a selejt-nek a játékot, hiszen különben fizetni kellene atömérdek kisegítôt, és akkor oda a nyereség.Na, igen. A demokrácia fogalmába viszont nemtartozik bele, hogy megkérdezzük a zené-szeket, akarnak-e tovább is a szakmai szövet-ség tagjai lenni. Ezt Such egymaga is el tudjadönteni. Fôleg akkor, ha az említett szövetségfolyóirata nem cenzúráz, nem vet gátat a véle-mények szabad kifejtésének és alkalmanként

azok is megszólalhatnak, akik bírálni meré-szelik, ami a Magyar Rádióban folyik. (Nemúgy, mint néhány ismert folyóirat!)Valami probléma mégis lehet Such antik kultúr-eszményével. Ô ugyanis a Rádiókórus harmincszázalékát is elzavarta, pedig Platón az énekléstkifejezetten pártfogolta. Hiába mondta a szak-ma minden képviselôje Kocsis Zoltántól azutolsó kóristáig, hogy nem lesz jó, ha az ének-kar nem fog tudni megfelelni eredeti feladatá-nak. Megoldjuk – legyintett, és lelkesen bólo-gattak hozzá a „látvány-sameszok”. Megoldották. Koncert alig van, de ha akad,profi kisegítôk tucatjait és amatôröket kell be-állítani. Április 10-én a Zeneakadémián KodályPsalmusában a tucatnyi amatôrrel megspékeltfelállás mellett a fél Nemzeti Énekkar is kelletta hangzáshoz. Oda juttatta a Rádióénekkartsaját intézménye, hogy már a Psalmust nemtudják egyedül elénekelni. A zenei együttesekprogramjáért felelôs szerkesztôk pedig mellé-teszik az ideológiát. Az a demokratikus, hasenkit sem különböztetünk meg profiként ésamatôrként! Mindenki énekeljen, ahogy tud,majd lesz valahogy. Majd kitalálunk hozzá jószlogeneket…Kodály pedig forog a sírjában. Ô lenne az elsô,aki tiltakoznék a kategóriák ilyen kontár össze-mosása ellen: pedig rá igazán nem lehet mon-dani, hogy nem volt híve az amatôr kórusmoz-galomnak! De mûvelt embernek nem fordulmeg a fejében, hogy akkor emeli a zenekultúraszínvonalát, ha az évekig tartó zenei tanulmá-nyokon, és mindennapos hangképzésen átesôprofi muzsikus mellé beülteti a szükségképpenképzetlenebb amatôrt. Kell az amatôr kórus,mert adja a zeneszeretô és zeneértô bázist. Éskell a profi, a lehetô legmagasabb mûvésziszínvonalon, hogy mutassa az irányt, és húzzamagával az ország zenei életét. Ami nem kell,az a nemzeti kincseket devalváló menedzser…Tessék mondani, miért nem számít hûtlen ke-zelésnek a nemzeti kultúrkincs elherdálása? Haönjelölt restaurátorként nekiesnék a Munkácsy-ouevre újjávarázslásának egy jó adag sósav al-kalmazásával, tíz percen belül értem jönne arendôrség. Nagy múltú zenei együtteseketmiért lehet következmények nélkül szétverni?

(Simó Pál)


ZENEI KÖZÉLETÜNK

szellemi életben, így aztán nem tehetjükmeg, hogy egyik napról a másikra az állam-tól kapott támogatást egy az egyben azelôadásokra fordítjuk, arra ugyanis esetlegtényleg elég lenne ez is. Amíg az intézményerkölcsi kötelességei nincsenek lefektetve,nem tudunk mit kezdeni. Az elôadásokontúl megélhetést kell biztosítanunk emberek-nek, erre pedig kevés ez az összeg. Tudom,hogy ez provokatív kijelentés, de így van.

Ez nem azt jelenti, hogy bármit el akarokvenni azoktól, akik kapják, mert azt mármegtanultam, hogy itt minden mindennelösszefügg, és nem lehet egy dolgot kiemel-ni belôle, az azonban látszik, hogy nemtudjuk ezt a pénzt kizárólag az opera-elô-adások minôségi fejlesztésére fordítani.Nagy kérdés az is, hány elôadásra van szük-sége Budapest közönségének, jelenlegazonban nincs Erkel Színház. Annak eldön-

tése, hogy kell-e két operaház, nem a mifeladatunk lenne, mégis mindenki tôlünkvár erre megoldást. A választ azonban tudnikellene, mert attól, hogy lesz-e, és ha egyál-talán lesz, akkor mikortól lesz újra két épü-let, nagyon sokban függnek a szerzôdések.Ha csak egy ház van, sokkal több az esz-kimó és kevesebb a fóka, valamint egyál-talán nem mindegy, hogy ez átmeneti vagytartós állapot. Kiss Eszter Veronika

Platón állama a rádióbanTISZTELETJEGGYELTISZTELETJEGGYEL

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

Such György a Magyar Rádió

zrt elnöke a Rádiózenekar-

ral történô egyeztetést

mellôzve megszüntette az

együttes tagságát a magyar

Szimfonikus Zenekarok

Szövetségében.

A hiteles tájékoztatás

érdekében mind a kilépési

szándékot bejelentô, mind

pedig a szövetségünk vála-

szaként küldött levelet tel-

jes terjedelmében közöljük.

A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövet-ségét 1994-ben tizenhárom hivatásos zene-kar és azok tagsága hozta létre egyesületiformában, az egyesülési jog szabad gyakor-lásáról szóló 1989. évi II. törvény alapján.Az alapító dokumentumot – többek között– a Rádiózenekar Mûvészeti Tanácsánakképviselôi írta alá.

A Szövetség deklarált céljai:

1. Egyeztetni a Szövetség tagjainak szak-mai érdekeit az egységes fellépés érde-kében.

2. A Szövetség tagjainak szakmai érdek-képviselete minden fórumon.

3. Közvetíteni a Szövetség tagjainak szak-mai érdekeit az állami, önkormányzatiés társadalmi szervek, a munkáltatók ésszervezeteik, valamint más gazdálkodószervek felé.

4. Feltárni a hivatásos szimfonikus zene-karok ismérveit és kidolgozni az ezzelkapcsolatos normarendszert.

5. Véleményt formálni és állást foglalni ahivatásos szimfonikus zenekarok illet-ve tagjaikat érintô jogszabályok terve-zeteivel kapcsolatban, befolyást gyako-rolni a zenekarokat érintô szabályozásifolyamatokra és döntés-elôkészítô me-chanizmusokra.

14

ZENEI KÖZÉLETÜNKRÁDIÓZENEKAR

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

15

RÁDIÓZENEKAR

ZENEI KÖZÉLETÜNK

6. Munkáltatói szervezetként közremû-ködni az ágazati kollektív szerzôdéskidolgozásában, és azt megkötni azágazat országosan reprezentatív szak-szervezetével.

7. Kezdeményezni és koordinálni mindenolyan kérdésben, melyek a hivatásoszenekarok illetve tagjaik jó hírnevénekés érdekeinek érvényesüléséhez bár-mely téren felmerülnek.

8. Kidolgozni és érvényesíteni a zeneka-rok mûködésével kapcsolatos piaci,etikai normákat.

9. Információk gyûjtésével és áramolta-tásával elôsegíteni a zenekarok mûkö-dését.

10. Információs, egyeztetô, döntés-elôké-szítô és döntési kapcsolatokat kiala-kítani és fenntartani az állami, társadal-mi szervekkel, érdekcsoportokkal ésgazdálkodó szervezetekkel, valaminta Magyar Zenemûvészek és Táncmû-vészek Szakszervezetének Elnökségé-vel mindazon a területeken, ahol a ta-gok érdekeinek érvényesítése eztindokolttá és szükségessé teszi.

11. Mûvészeti propagandamunkát végeznia zenekarok munkájának mûvészi ésanyagi támogatása érdekében.

12. Részt venni a Szövetség tagjainak szín-vonalas mûvészi feladatellátását támo-gató vállalkozásokban.

13. Elôsegíteni a zenekarok mûvészi fejlô-dését, felkutatni az ezt segítô anyagi ésmûvészi forrásokat.

14. Segítséget nyújtani a zenekarok nem-zetközi kapcsolatainak fejlesztéséhez,a tagság körében terjeszteni a külfölditapasztalatokat és lehetôségeket.

15. Kapcsolatot tartani a külföldi társszer-vezetekkel, kölcsönösségen alapulómegállapodások keretében segíteni azenekarok közötti közvetlen kapcsola-tokat.

16. Nemzetközi szövetségekben és fóru-mokon önállóan képviselni a Szövetsé-get, illetve a magyar zenekarokat.

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

Izaki Masahiro:

❙ Minek köszönhetô, hogy egy város,amely ráadásul annyiféle zenei együttesttámogat, mint Szolnok, egy ilyen recessziósidôszakban teljes mellszélességgel kiáll aSzolnoki Szimfonikus Zenekar hivatalosegyüttessé válása mellett, mi több, anya-giakkal is támogatja ezen törekvésüket?

Mindenkinek szüksége van valamire,amiben bízhat, ami eredményeket hoz.Nekünk szükségünk van a város támogatá-sára, a városnak pedig kell a siker és az él-vezetes produkció, ezen a téren pedig elégegyértelmû visszajelzéseket kapunk. Az egyévre tervezett tesztévbôl kettô lett, és azeredmény meggyôzte a városvezetôket. Avárosvezetés ismét talált egy olyan kultu-rális ágazatot, ami sikeres, ami az emberekvisszajelzése alapján is jó irányba mutat Azönkormányzat évek óta keresi a kitörésilehetôséget, amit most egyfajta globális kul-turális koncepcióban talált meg.

❙ Bár Szolnok város közönségérôl tudva-levô, hogy nagyon zeneszeretô, az ér-deklôdést azonban fenn is kell tartani.Ezt hogy érik el?

Azon túl, hogy minôséget kell produkálni –tekintve hogy olyan együttesekkel kell lé-pést tartanunk, mint például a Liszt FerencKamarazenekar –, úgy gondolom, sok mú-lik az elsô impresszión is. Ha az elsô pilla-natban meg tudjuk ragadni a közönséget aprogramválasztással, a színvonallal, a fellé-

pésünkkel, akkor már érdekelni fogja ôket,hogy mit csinálunk. Ha valaki egy szokatlanruhában jelenik meg, az biztos, hogy ilyen,vagy olyan reakciót kivált, és legközelebbmár várni fogják, hogy milyen újdonsággalhozakodik elô. A közönségünk tudja, hogyszinte minden koncerten valami újat, valamimeglepô produkciót fog kapni. Mindezazonban önmagában kevés lenne, ha nemlehetnének abban is biztosak, hogy az él-ményt nagyon magas színvonalon kapják.Nagyon fontos, hogy ezt a felkészültségetprodukálni tudjuk, hiszen a kettô csakegyütt mûködik.

❙ Milyen együttesnek találja a SzolnokiSzimfonikusokat?

Ez a zenekar negyvennégy éve dolgozikegyütt, van egy sajátos íze annak, amit csi-nálnak. Ebbe léptem én be, új ízeket, újimpressziókat hozva magammal. Olyan ez,mint amikor megkínálom ôket egy japánétellel, vállalkoznak arra, hogy meg is kós-tolják és rájönnek, hogy ez nem is rossz.Messzirôl jövök, de ezáltal közel kerülök azegyütteshez. Egy kicsit megváltoztatom alátásmódjukat.

❙ Csak a látásmódról van itt szó, vagyvalami jellegzetes japán ízt is lop a közösmunkába?

Nem gondolom, hogy különösebb japánhatást gyakorolnék rájuk, de az bizonyos,hogy a lehetô legmegfelelôbb pillanatbantalálkoztunk a zenekarral.

❙ A saját pályafutásán belül hogyanértékeli a közös munkát a Zenekarral?

Mielôtt idekerültem, már sok tapasztalattalbírtam, olyan zenekarokkal is dolgoztam,amelyekkel nem volt ilyen gyümölcsözô azegyüttmûködés. Ezekbôl tanul az ember.Számomra sok tanulsággal szolgál a zene-kar elé tárni az elképzeléseimet, és aztán ki-várni, hogy miben válnak partnerré és mitkell inkább elvetnem.

❙ Mik a mûvészeti tervei a közeli, vagy atávolabbi jövôben?

Az elsô lépés, hogy meg kell tapasztalnunk,mi a hatásosabb a közönség szempontjából.Azonban nem csak a közönségre gyakorolthatást tartom fontosnak, ugyanennyireszükséges, hogy a zenészeket is ösztönözzea munka. Amennyiben ôk olyan zenét játsz-hatnak, amely inspirálja ôket, akkor valamipluszt tudnak adni a közönségnek. Azenész azért választotta ezt a hivatást, mertszereti a zenét, idôvel azonban ebbe is,mint minden munkába, bele lehet fásulni.Ezért tartom szükségesnek, hogy idôrôl idô-re visszanyúljunk a gyökerekhez, rádöb-bentve ôket arra, hogy miért is szerettékmeg a muzsikát.

❙ Úgy gondolom, ritka az ilyen hozzáál-lás, tudniillik, hogy a zenészek fejével isgondolkodik, Magyarországon határo-zottan szokatlan az ilyesmi manapság.

Nem tudom elválasztani egy vonallal, med-dig munka és honnan élvezet a kapcsola-tom a zenekarral. Állandóan változik körü-löttünk a gazdasági, politikai helyzet, és ezta gondolkodásunkkal is követni kell. Pél-dául Magyarország sokáig kommunista el-nyomás alatt állt, de a Berlini fal leomlott,létrejött az Európai Unió, és mindezzelegyütt az emberek gondolkodásmódjánakis szükséges változni. Az egész világot sújtógazdasági válságban meg kell találnunkazokat a forrásokat, amelyekbôl továbbépítkezhetünk. A zeneszeretôk létszámaazonban nem csökkent, de erôfeszítéseketkell tennünk arra, hogy megragadjuk az ér-


ZENEI KÖZÉLETÜNKSZOLNOK

Rügyfakadás a Szolnoki SzimfonikusoknálAz együttes hivatalosan regisztrált szimfonikus zenekarrá válását húszmilliós többlettámogatással ösztönzi a városvezetés

Miközben az ország szimfonikus zenekarainak nagy részében leépítések

keserítették meg a zenészek életét az elmúlt idôszakban, a Szolnoki

Szimfonikus Zenekar tagjainak száma majd’ húsz fôvel növekedett, mi több,

Szolnok város önkormányzata úgy döntött, húszmilliós többlettámogatással

jelzi nem csak az együttes, de a külvilág felé is, milyen fontosnak tartja

az együttes mûködését, gyarapodását és sikereit. A virágzó együttmûködésrôl

és a mûvészeti tervekrôl Izaki Masahiro fôzeneigazgatót és Patkós Imre

manager-igazgatót faggattuk.

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

deklôdésüket. Ha a hagyományos eszkö-zökkel ez nem mûködik, akkor próbálko-zunk máshogy. Amikor idekerültem, aztgondoltam, az én feladatom az, hogy hatás-sal legyek a zenekarra, de aztán rájöttem,Szolnokra, az országra is hatással lehetnekazok a folyamatok, amelyeket közösenelindítottunk. Én nem elsô akarok lenni,hanem bizonyos szempontból az egyetlen,a kivételes.

Patkós Imre:

❙ Miért pont most jött el a pillanat, hogytagjai szeretnének lenni a Magyar Szim-fonikus Zenekarok Szövetségének?

Már egyszer próbálkoztunk ezzel, úgy tízévvel ezelôtt, de nem voltak meg a szük-séges feltételek. Most azonban a színház éselôadó-mûvészeti törvénnyel együtt a par-lament elé került egy, a zenekarokat érintôjogszabály is, amit a parlament elfogadott.Mi ezt a törvényt kb. tíz éve várjuk. Két évealapítottunk egy kft.-t, mert szerettünkvolna függetlenedni, önállóvá válni. Ahogyezt a törvényt elfogadták, a kft. alapító oki-ratát azonnal kiigazítottuk, módosítottuk.Késôbb a városi önkormányzat – amelyközszolgáltatási szerzôdést kívánt velünkkötni – elküldte a hivatal jogászait a szak-minisztériumba, hogy tisztázzák a jogi el-lentmondásokat, nehogy probléma legyen

az együttes jogállásával a regisztrációnál.Tisztában vagyunk azzal, hogy nem elégmegfelelni a törvénynek, hiszen ez a szak-mai érdekképviseleti szerv mégiscsak más-hogy kezel minket, ha megfelelünk az alap-vetô szempontrendszernek. A zenekartcsak akkor tudjuk a város támogatásábólmûködtetni, ha alanyi jogon állami normatí-vára is jogosultak vagyunk. Ehhez pedig azis szükséges, hogy a Zenekari Szövetségtagjainak sorába lépve ez a szervezet haté-konyan képviselje a mi érdekeinket is.

❙ Számokban hogy néz ki most azenekar helyzete?

Az együttes létszáma körülbelül húsz fôvelmegnövekedett, amióta a Maestro azegyüttes vezetôje. Így már olyan mûveket iseljátszhatunk, amelyeket korábban külön-bözô okokból nem állt módunkban mûsor-ra tûzni. Amikor Izaki Masahiro beadta afejlesztési koncepcióját a város vezetésé-nek, magasabb zenekari létszámot határo-zott meg célként. Többek között olyan mû-veket választott a programjára, amelyekindokolják ennek a létszámnak a létjogo-sultságát: pl. a klasszikus szimfónikus mû-vek nagy zenei élményt nyújtanak, demégis kicsit más, gazdagabb a repertoár, hanagy romantikus programokat is mûsorratûzhetünk, amelyet tizenkét prímes zenekarjátszik Van egy olyan közönség-réteg, ame-

lyet eddig nem tudtunk megszólítani a bér-let-sorozatokkal. Részükre – Szalay FerencPolgármester úr személyes kezdeményezé-sére – „elvisszük” a programjainkat a városkülönbözô templomaiba. Az egyházzeneisorozatnak köszönhetôen egy olyan közön-ség jöhetett létre, amellyel korábban egyál-talán nem találkozhattunk a koncertjeinken.Ezeknek a speciális – külsô igénynek meg-felelôen tovább gazdagodnak a zenekaronbelüli kamarazenei formációk is. Mindeh-hez az önkormányzati többlettámogatásolyan feltételeket biztosít, amelynek kö-szönhetôen talán nagyobb esélyünk nyílik anormatíva megszerzésére is.

❙ Milyen terveik vannak a jövôre nézve?Tervezünk egy közös lemezfelvételt Igoshi-na Valentina világhírû zongoramûvésznô-vel. Tavaly sokat töprengtünk, merjük-e aprogramra tûzni Rachmanyinov mûveit.Végül megléptük és nem bántuk meg. Azelsô próbán Igoshina Valentina felállt, és aztmondta: „gratulálok Maestro, most történtelôször, hogy megszakítás nélkül végigját-szhattam az elsô próbán a darabot, merteddig még senki nem tudta lekövetni elsôrea játékomat”. Felkérésünk van közös le-mezfelvételre Igoshina Valentinával és aSzolnoki Szimfonikus Zenekarral, IzakiMasahiro vezényletével.

Bilkei Éva


ZENEI KÖZÉLETÜNKSZOLNOK

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

❙ Nem jelent a programtervezésnél gondota Hungarofest számára, hogy még belesem kezdtek a koncertterem építésébe?

Egyrészt fontos megérteni, hogy az EKFnem beruházásfüggô, egy kulturális fôvárossikerességét mindenhol elsôsorban azzalmérik, hogy milyen sokszínû, minôségiprogramokat szervez az adott város. Úgygondolom, hogy Pécs igazán alkalmas arra,hogy az EKF kapcsán valódi kulturális lép-tékváltás történjen a városban. Ezért az EKFmissziójának éppen azt tartom, hogy a sta-tikus rendezvény- és fesztivál centrikuskultúrából kicsit levegôsebb kultúrafoga-lom felé vigye el Magyarországot. Amikortehát kulturális eseményrôl beszélünk,akkor én olyan rendezvényben gondol-kodom, például a nyitórendezvény kap-csán, amely egy minôségi, sok ezer embertvonzó program, ahol a résztvevôk szemé-lyesen is részeseivé válnak az eseménynek

és amelynek katartikus szerepe van. 2004-ben Lille volt Európa Kulturális Fôvárosa, afrancia településen valódi égi bált láthatott aközönség. A táncosokat hatalmas darukemelték a magasba, s az éjszakai égen ját-szották el angyalok és démonok harcát. Azelôadásnak nagyon erôs kulturális üzenetevolt. Visszatérve a koncertteremhez; a na-pokban hirdettek eredményt a Konferen-cia-és Koncertközpont közbeszerzésipályázatán, a vállalkozó a szerzôdéskötés-tôl számított 469 napra vállalja a kivitele-


ZENEI KÖZÉLETÜNKPÉCS

Az EKF-vel kapcsolatos, a Pannon

Filharmonikusokat is érintô kérdésekre

az együttes igazgatója, Horváth Zsolt

válaszolt, aki az EKF Mûvészeti

Tanácsának is tagja.

❙ Januárban még egyetlen beruházásrasem volt érvényes közbeszerzés, nemvoltak meg a generálkivitelezôk…. Jelen-leg hol tart az EKF ügye?

Jelenleg minden beruházás a kivitelezésitenderezés alatt áll. Ez azt jelenti, hogynapokon belül kiderül mindenki számára,hogy mely cégek és milyen határidôveltudják elkészíteni a beruházásokat..

❙ Bár abban, hogy a város elnyerje a kul-turális fôváros címet, komoly szerepetjátszott a Pannon Filharmonikusok,mégis úgy tûnik, az együttes által annyi-ra vágyott koncertterem nem készül elidôre. A projekt 6 milliárdos pályázatát

elsô körben érvénytelennek kellett nyil-vánítani, mert egyetlen pályamunkasem érkezett…Mi a helyzet most a kon-certteremmel? S ha nem készül el aterem, akkor az együttes eddigi játszóhe-lyén, az egyetem aulájában tartják azEKF koncertjeit?

A hangversenyterem legutolsó, érvényeskivitelezési tenderére 3 ajánlat érkezett,mindhárom pályázó vállalta, hogy a kiírásszerint elvárt 540 napon belül elvégzi ahangversenyterem kivitelezési munkálatait.A tender eredményhirdetése a beszél-getésünket követô órákban várható. Amiazonban rendkívül fontos: Pécs város Köz-gyûlése ma hozott határozatában felhatal-

Kulturális léptékváltásPécsettCélegyenesben az Európa Kulturális Fôvárosa programsorozat

Koncertterem 2010szeptemberére

Bár korábban sok riasztó hírt lehetett

hallani a jövô évi pécsi Európa

Kulturális Fôvárosa rendezvénysorozat

megvalósulásáról, Rubovszky Rita,

a Hungarofest Kht. vezetôje biztatóan

nyilatkozott lapunknak az utóbbi

hetek pozitív fejleményeirôl.

Az egész éves programsorozatban

a sztárfellépôk mellett helyi és civil

kezdeményezéseknek is jelentôs

szerepet juttatnak a szervezésben

résztvevô Pécs2010 Menedzsment

Központ és a Hungarofest,

a nyitórendezvényre pedig uniós

közbeszerzést írnak ki.

Nem j

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

zést. Amennyiben tartják az ígért ütemet,2010 szeptemberére lehet Pécsnek új kon-certterme.

❙ Fôként a Hungarofest elképzelései, vagyinkább a pécsi ötletek alapján állt összea program?

Mindenki teljes erôbedobással dolgozik aMûvészeti Tanács által meghatározott irány-vonalak mentén, pécsiek, budapestiek egy-aránt. Sok nemzetközi program szerepel akínálatban, amely szervezéséhez a Hunga-rofest utóbbi 12 évben – a kulturális rendez-vényszervezésben és a nemzetközi kapcso-latokban – szerzett tapasztalatára vanszükség, többek között ez indokolta szere-pének erôsödését.

❙ Az EKF-et körülvevô, negatív hangokonhogyan tudnak változtatni?

Úgy érzem, az utóbbi hónapokban sokatváltozott az EKF megítélése, megszûntekvégre a sorozatos negatív hírek. Februárbanaz Utazás 2009 Nemzetközi IdegenforgalmiKiállításon a Magyar Turizmus Zrt. és aPécs2010 Menedzsment Központ képvise-lôivel közösen beszéltünk az EKF turisztikailehetôségeirôl, amelynek úgy érzem, na-gyon jó hatása volt. Májusban sajtótájékoz-tatón mutatjuk be a teljes 2010-es prog-ramot, amelyrôl csak pozitívan tudok

nyilatkozni. Heteken belül megnyílnak aköltségvetési keretek is, így reklámfelüle-teket tudunk vásárolni, brossurák, prog-ramfüzetek, óriásplakátok készülhetnek.

❙ Hogyan is néz ki pontosan az EKFfinanszírozása?

Kormány-város szerzôdés született négytaggal: az Oktatási és Kulturális Miniszté-riummal, Pécs városával, a Pécs2010 Non-profit Kft-vel és a Hungarofest Kht-val. Aszerzôdésben lefektetett összegeket tartjamind a négy partner. A pénz nagyobbik ré-szét a Hungarofesten keresztül az OKM ad-ja, s jelentôs pénz származik a várostól is.Ez körülbelül mindennel együtt 2 milliárdforintos programkeret egész évre.

❙ Szó esett már arról is, hogy nem épül-nek meg a négycsillagos szállodák, ígynem jönnek az igényesebb turisták…

Jelenleg a pécsi szállodakihasználtság csu-pán 25% körüli, úgyhogy mindenképpentalálnak szálláshelyet Pécsett az igényesebbturisták is, sôt a környéken is nagyon jószálláshelyek vannak, ebben a tekintetbennem csak Pécsben, hanem a régióban kellgondolkodni. Az EKF egyik célja éppen aregionalitás, sok olyan kulturális-turisztikaicsomagajánlat van, ami az EKF programjaitis tartalmazza. Nem reális azt gondolni,hogy négy-öt éjszakát töltenek a vendégek

Pécsett, sokkal valószínûbb, hogy egy nap-ra érkeznek, megnéznek, meghallgatnakprogramokat, majd ellátogatnak a környéknevezetességeihez. Az EKF egy éve alattkörülbelül 100 rendezvény várja a látogató-kat Pécsett, s a programok száma biztosantöbb hétszáznál – ez valóban léptékváltástjelenthet nem csak Pécs, hanem a régió éle-tében is.

❙ A Pannon Filharmonikusok mellettmás hazai együttesek is megjelennek azEKF-en?

Igen, több zenekar is fellép, emellett külön-leges, „hármas” balett elôadással készülünk,a Gyôri, a Szegedi és a Pécsi Balett együttviszi színre Dante Isteni színjátékát. Többilyen fúziós program is akad, nagyon színesa paletta.

❙ Viszont úgy vélem, Pécsrôl nagyonhiányzik az opera…

Igyekeztünk a nagyon színes kulturálisörökséggel rendelkezô városban azokra aterületekre koncentrálni, amelyeknek meg-vannak a gyökerei. Pécsett fontos például abalett, ezért születik meg a nagyszabású Dan-te-est, de a képzômûvészet is lényeges, ígylesz Nyolcak és Bauhaus kiállítás. Kiemeltszerep jut a szimfonikus zenekari produk-cióknak, emellett nagyon erôs könnyûzenei



mazta a városvezetést a gyôztes ajánlat-tevôvel való szerzôdéskötésre, melyre 8napot követôen sor kerülhet. Ennek meg-felelôen 2010. szeptember végére várható aterem átadása. Valóban az EKF és Pécs vá-ros kulturális stratégiájának egyik prioritásaa zene, a terem elkészültéig a helyszínbenés a zenekar programstruktúrájában nemlesznek változások. Az EKF programjainakhangsúlya a város és régió másik, szinténnagyon kiemelkedô jelentôségû mûvészetiágára, a képzômûvészetre helyezôdik aterem elkészültéig. A hangversenyteremindokoltsága túlnyúlik az EKF-en, ezértnem is látom problémának a terem kivitele-zési csúszását. A Pannon Filharmonikusok2011-ben ünnepli fennállásának 200. évfor-dulóját, így méltó módon, talán szimboliku-san is a hangversenyterem felépülésévelegy új fejezet kezdôdik 2011-tôl Pécs városzenei életében.

❙ Hol tart a programtervezés? Milyenkoncerteket hallhatnak a Pécsre láto-

gatók? Milyen kiemelt produkciók szere-pelnek a tervekben?

A zenekar programtervezése a nagyzene-kari tervezéseknek megfelelôen két évreelôre folyamatban van, tavasszal hirdetjükmeg a szokásos módon a 2009/2010-es éva-dunk bérletsorozatait Pécsett és Budapestenegyaránt. A sorozatok Hamar Zsoltnak azelmúlt években megszokott változatos ésizgalmas mûsorszerkesztését folytatják. AzEKF támogatásának köszönhetôen olyanvendégmûvészekkel dolgozhatunk együtt,akik meghívása anyagi nehézséget jelen-tene a zenekarnak, ugyanakkor eljövetelüknem kizárólag a közönség, hanem a mu-zsikusok, és a zeneoktatásban részesülôkszámára is fontos, ugyanis a szerzôdésekszerint a mûvészek nagy része kurzusoktartását is vállalja a koncertek próbahe-tében. Vendégünk lesz a teljesség igényenélkül Oliver von Dohnányi karmester,Hanning Kraggerud hegedûmûvész, FazilSay zongoramûvész, aki saját szerzeményétadja elô.

❙ Sokak szerint a szocialista városvezetéserôsen megosztott a projekt személyi éspénzügyi kérdéseit illetôen, s követhetet-len hatalmi játszmáknak esik áldozatulaz EKF… Hogyan vélekedik errôl?

A városi Közgyûlésben az EKF-re vonatko-zó fontos döntések konszenzus menténszületnek, minden más a politikai szereplôkvilága, ezekben a kérdésekben nem tudokvéleményt alkotni.

❙ Ha megépülnek a kulcsprojektek, meny-nyire tudja majd 2011-ben ezeket azintézményeket fenntartani a város?

Minden egyes kulcsprojektnek megvan azelfogadott, úgynevezett megvalósíthatóságitanulmánya, amely tartalmazza egyrészt atervezett és szükséges állami finanszírozásmértékét, illetve azokat a bevételi kötele-zettségeket, amelyek a legracionálisabbmûködtetést tesznek lehetôvé. Ez mind-egyik beruházásnál más és más. A városvezetése ezek ismeretében hozta meg adöntést, hogy szükség van a beruházá-

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

és ifjúsági arca van a városnak, így az ilyenjellegû programokra is nagy hangsúlyt fek-tetünk. Pécs hagyományosan multikulturálisváros, a régióban találkozik a nyugat-euró-pai és a balkáni, a német és a török kultúra.Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Pécslesz Európa elsô Kulturális Fôvárosa, amelynyit a Balkán sokszínû kultúrája felé, nemvéletlen a szlogen-választás sem: Pécs, ahatártalan város. Nagy hangsúlyt fektetünkugyanakkor a civil kezdeményezésekre is,mint például az InfoPont hálózatok, vagy azÖnkéntes program. Szoros az együttmûkö-dés más kulturális fôvárosokkal is, ígyEssennel és Isztambullal, számos workshopés rezidens program van, amelyek már 2009folyamán megvalósulnak.

❙ Amikor a város elnyerte a kulturálisfôváros címet, spontán örömünnep törtki Pécsett. Mit tudnak tenni azért, hogyezt az örömteli várakozást, a lelkesedéstvisszahozzák?

Az EKF nagyon sok új munkahelyet teremt,ilyen például az imént említett InfoPont

hálózat is. Azok a fiatalok, akiket a város ki-képezett, munkához jutottak, nagy eséllyeltudnak majd az EKF után is kulturálisterületen elhelyezkedni. Nagyon pozitívnaktartom azt is, hogy az elôkészítô évekbensok pályázatot nyertek a helyiek, civil egye-sületek alakultak. A Bosch Alapítvánnyalmegállapodtunk továbbá egy ösztöndíj-programban, amely segítségével négy fiatalteljes kulturális menedzserképzést kap kül-földön. A helyi irodalmi ösztöndíjas prog-ram már három éve mûködik, Keserü Ilonatanítványai pedig a felvezetô évektôl kezdvedolgoznak a nagyszabású Táblakép progra-mon. Az EKF-nek köszönhetôen 2010 nya-rán egyedülálló, nemzetközi fúvószeneitalálkozót rendez Pécs, amelyre közel négy-ezren érkeznek. A városban rendezett kó-ruszenei találkozón, a Pécs Cantat prog-ramon pedig több tucat énnekar találkozikPécsett, eddig 3800 ember jelentkezett aprogramra. Már ezek a kulturális találkozókmeg fogják tölteni a várost, most körülbelül30-35 ezer fôs vendégéjszakával számolunk.A programsorban nagy szerepet kapnak az

olyan helyi kezdeményezések is, mintpéldául a Sétatér Fesztivál, a Helyi ÖrökségNap, a Mediterrán Napok, a Bordal Verseny– ezek mind-mind jelentôs részei az EKF-nek. Mindemellett nagynevû sztárok isszerepelnek, meghívjuk például Francia-országból a kortárs zene egyik legnagyobbsztárját, Nicolas Frize-t, aki Zsolnay perfor-mansszal készül, és az EKF vendége leszegy workshop erejéig Philippe Decouflé is.

❙ S ha nem hagyományos koncerttel,akkor mivel nyílik az EKF programso-rozat?

A programra európai uniós közbeszerzéstírunk ki, nagy európai kortárs mûvészetiprodukciókat szeretnék megversenyeztetni,hiszen az EKF az eddigi legnagyobb kultu-rális vállalkozása Magyarországnak, ésmindannyian, akik megbízást kaptunk aprogram összeállítására, kötelességünk,hogy a legjobbra törekedjünk és feltegyükPécset Európa kulturális térképére.

R. Zs.



sokra. A gazdasági világválság közepén –amelyet senki nem jelzett elôre – az avéleményem, hogy senki nem tudja biz-tosan tervezni a jövôt. Pécsett 200 éves aszimfonikus zenekari muzsikálás, mi-közben az egyik legméltatlanabb helyszí-nen játszik ma is a város zenekara, a ré-gióban nincs alkalmas terem arra, hogyakusztikailag megfelelô környezetben hall-janak komolyzenét az itt felnövô nem-zedékek. Azt gondolom, hogy a hangver-senyterem esetében regionális szintûdöntést hoztak, és nem az a kérdés, hogyhogyan fogja a város fenntartani, hanem az,hogy hogyan engedte meg magának eddiga város, a régió, s legfôképp az ország,hogy egy közel 1 millió lélekszámú régió-ban nem biztosítja az ehhez szükségesinfrastruktúrát.

❙ Milyennek találja az együttmûködést aHungarofesttel?

A Hungarofest nagy gyakorlattal rendelke-zô szervezet, felkészült kulturális szakem-berekkel, akik az operatív, lebonyolítómunkában is járatosak. Konstruktív ésegyüttmûködô a kapcsolat mind a zenekar,mind az EKF és a Hungarofest között.

❙ Rubovszky Rita úgy véli, a nyitóest nemkoncert lesz, hanem más típusú ren-dezvény. Mit szól ehhez?

Több nyitóesemény lesz 2010-ben. Azolimpiai megnyitókhoz hasonló szabadtéri,a város szinte egész lakosságát megmoz-gató megnyitón nem egy szimfonikus zene-kari produkció áll a középpontban. Méltómódon az Európa Kulturális Fôváros prog-ram fennállásának 25 éves jubileumi ün-nepségén a Pannon Filharmonikusok hang-versenye nyitja meg az EKF programokkövetkezô negyed századát január 22-én, aMagyar Kultúra Napján, többek közt JandóJenô, Kelemen Barnabás és Várdai Istvánközremûködésével.

❙ Mekkora büdzsével rendelkezik azegyüttes az EKF-es programokra?

Mivel a 2010-es programok hivatalos beje-lentése még nem történt meg, mint prog-ramgazda nem is tudok errôl tájékoztatástadni. Felkérések az EKF-nek köszönhetôenmár érkeztek a zenekarhoz, például Essen-bôl.

❙ Mennyiben hat a következô szezonjuktervezésére az EKF?

A Pannon Filharmonikusok elmúlt évekbelimûködése már megelôlegezte az EKF szel-lemiségét. Kiemelt fontosságú az együttesszámára, hogy folytassa a már megkezdettutat, és minden új projektjét ehhez igazítvaindítsa el. Ezek az utak és projektek a kö-vetkezô évben nem befolyásolják a fô nagy-

zenekari hangversenysorozatokat, hiszenabban a hangversenyterem hozhat vál-tozást. A terem üzemeltetése biztosan meg-újítja Pécs zenei életét.A tervezésünk tehát nem változik közvet-lenül az EKF hatásától. A 2010-es évben isfolytatódik Világsztárok Pécsett soro-zatunk, melyet az EKF hívott életre, és mára felvezetô években is támogatott. A soro-zat elnevezése kicsit eltér a lényegtôl,ugyanis kevésbé „sztárokról”, mindinkábba komolyzene világában elismert nemzet-közi ismertséget szerzett mûvészekrôl vanszó. Az EKF üzentét azonban mindenkép-pen hordozza a Pannon Filharmonikusoka döntéseiben is. Ennek megfelelôenszoros együttmûködést ápolunk a PécsiPüspökséggel – augusztus 23-án MahlerEzrek szimfóniáját adjuk elô a Pécsi Bazili-ka elôtti téren – és a Pécsi Tudomány-egyetemmel, hiszen a zene és a kultúra aváros & egyház & egyetem hármasságábanösszekötô kapocs Pécsett. Hasonlóképpena fiatalok, a gyerekek, a különbözô fo-gyasztói szokásokkal élô stíluscsoportokelérése is befolyásolja a programszerkesz-tést. A tudatos, a kulturális ipar szabály-szerûségeit is figyelembe vevô tervezés ésmûködés szintén az EKF szellemiségéttükrözi.

R. Zs.

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)


ZENEI KÖZÉLETÜNKPORTRÉ

❙ Tavaly, amikor a kinevezése kapcsáninterjút adott a Zenekar lapnak, aztmondta, a két évre szóló kinevezés kevésahhoz, hogy valóban érdemi változásokatfigyelhessen meg a közönség. Bár mégnincs túl az elsô szezonon, máris át-alakulóban az együttes. Milyennek találjaaz eddigi évadot?

Most a szakma és közönség is az elsô, nagyonkomoly lendületnek lehet a tanúja. Ebben ter-mészetesen az „új seprû jól seper” – igazságais benne rejlik. A megjelenésem friss energiá-val töltötte fel az együttest. Már a mûködésemelején nagyon határozottan igyekeztem azenekarnál felállítani egy mércét. Azt tartot-tam ugyanis a legfontosabbnak, hogy vilá-gossá tegyem, mi az, ami elfogadható és miaz, ami nem.

❙ Aki könnyûnek találtatott, azt már el isküldték az együttestôl…

Valóban volt néhány olyan muzsikus, akitôlkénytelenek voltunk megválni. De azoknak,akik nem tudták átugrani a lécet, elôszörlehetôséget adtam a javításra. Aki elkezdett

szorgalmasan gyakorolni, jobban odafigyelt ajátékára, azzal nem történt semmi. Úgy vélem,jelenleg mindenki érzi azt a zenekarban, hogyigényesebben, nagyobb felkészültséggel kellmár az elsô próbán is megjelenni, mintahogyan ezt korábban tették. Azt hiszem, las-san kezdik ezt megszokni a zenészek, shallják azt is, hogy így jobban szól a zenekar,jobb a közös muzsikálás. Persze a módszerek,amivel mindezt elértem, nyilván sokkot, rosszérzéseket okoztak az együttesben…

❙ Hány tagtól váltak meg?Olyan embereket küldtünk el, akik szakmaivagy rendes nyugdíjban voltak már. Nemhúsz-harminc, hanem csupán öt-hat ilyenmuzsikusról van szó. Nem az volt a cél, hogyelküldjünk embereket, hanem az, hogy javít-suk a mûvészi minôséget, s ezért meghúzzukazt a szintet, amit az együttes tagjai közül min-denkinek teljesítenie kell. Elôször keményellenállást váltott ki mindez, de mostanra úgyérzem, megnyugodtak a kedélyek. A muzsi-kusok is érzik, tapasztalják estérôl estére,hogy jobban játszunk. Egyébként pedig, akijól muzsikál, annak nincs félnivalója. Énpedig csak teszem a dolgom. Hiszen azért jöt-tem ide, hogy még pontosabb, még jobblegyen az együttes. Annak is örülök, hogy jókülsô visszajelzéseket kapok, hiszen olyanvendégkarmesterek, akik tavaly is jártak ná-lunk, dicsérik a zenekart. Kocsis Zoltánpéldául azt mondta, elindult az együttesbenaz átalakulás folyamata, s ezt azért tartja hite-lesnek, mert lassan történik. Hiszen, ha azegyének fejlôdnek, akkor az összjáték isjobbá válik, ehhez azonban idô kell. Azértnehéz jól játszani, mert sok külsô körülménybefolyásolhatja a muzsikusok koncentrá-cióját. Akkor fordítható több figyelem a tar-talomra, a jó együttes játékra, ha a zenész fö-lényes biztonsággal tudja elôadni a darabot.

❙ A rendszeres minôségellenôrzéshez ki-alakított egy rendszert, amelyben a szó-lamvezetôk is részt vesznek. Ennek szem-pontrendszere azért azt jelzi, hogyhosszabb idô munkáját kell értékelniük…

Így igaz, s nekem is az volt a módszerem,hogy bementem a szólampróbákra, egyénileg

mindenkitôl kikérdeztem a mûvet. Jó pár al-kalom után döntöttem arról, hogy kinek ér-zem elégtelennek a teljesítményét. Mindeztvégigbeszéltem a zenekarral, a muzsikusokezt a rendszert ugyanis túlságosan kemény-nek ítélték. Ezért kialakítottuk közösen ezt amásik struktúrát. Az volt a kérésük, hogyelôször ne egyénileg adják elô a darabokat,hanem pultonként játsszanak, akkor mégisnyugodtabbak a zenészek. S ha ezzel nem va-gyok elégedett, akkor kérjem csak külön-külön az adott darabot. Ezzel a változtatássalmár a zenekar is elfogadta az eljárást. Tudjáka muzsikusok is, hogy minderre szükség van.A Rádiózenekarnál folytatott per kapcsán be-bizonyosodott, hogy a munkáltatónak jogavan ezt kérni. Kötelessége is az állandó minô-ségi kontroll.

❙ Persze, csak ennek többféle módja léte-zik, s a muzsikusok általában azt szeret-nék, hogy hosszabb idô álljon rendelkezé-sükre a javításra...

Még egyszer hangsúlyozom, fôként olyanemberektôl váltunk meg, akik már egyébkéntis nyugdíjban voltak. Két olyan zenész voltmindössze, aki nem ebbe a kategóriába tarto-zott. Esetükben azonban azt éreztem, hogysem a felkészültségük, sem a hozzáállásuknem megfelelô. Nem tûnt úgy, mintha ezenváltoztatni akarnának. Tizenöt embert figyel-meztettem, ebbôl tizenhárom elkezdett gya-korolni. Érzem rajtuk, hogy akarnak, és min-den elkövetnek azért, hogy jobb legyen ateljesítményük. Ezt pedig értékelem. Ezekneka muzsikusoknak hagytam is idôt. A zeneka-ron pedig hallatszik, hogy valami történt.

❙ Akkor végül a folyamatos ellenôrzés kér-désében egyetértésre jutott a zenekarral?

Igen. Nekem hosszú távon az lenne azelképzelésem, hogy nagyobb felelôsségetadok a szólamvezetôknek. Nem akarok ugya-nis én bejárni az összes szólampróbára. Havalaki rosszul játszik, nem tudja a darabot,kilóg, azt szûrje ki a szólamvezetô. Fontosnaktartom, hogy demokratikus módon mûködjöna rendszer. A próbán sem azzal kívánokfoglalkozni, hogy második hegedû utolsópultjában mi történik…

„Nem vízibalettezni kell most,hanem a felszínen maradni” Kollár Imre szerint kezdenek végre kitisztulni az együttesben a fülek

Lassan végéhez közeledik Kollár Imre

elsô évada a MÁV Szimfonikus Zenekar

élén. A dirigens ez alatt az idôszak

alatt jobban megismerte az együttest,

s már kitûzött céljaiból is sikerült

néhányat megvalósítania. Bár úgy

érzi, a zenekar nehezen fogadta el az

általa bevezetett, állandó ellenôrzés

gyakorlatát, ma már az együttes is

látja ennek az intézkedésnek a hasz-

nát, amit a jövôben is folytatni fog.

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

❙ Most, hogy már megtörtént az elsô nagyrosta, azokkal, akik maradtak, nagyjábólelégedett?

A meghallgatásokat nem fogom abbahagyni.A karmesternek ugyanis állandóan figyelniekell. Ha ez az új, szólamvezetôs rendszer elin-dul, akkor nekem nem kell mindig ottlennem, de néha azért így is be kell mennema próbákra…

❙ Mikortól mûködik ebben a másik rend-szerben a meghallgatás?

Ez még kérdés, hiszen most több szólamve-zetôt, emellett harmadik koncertmestert ke-resek. Ha meg is találom a megfelelô mu-zsikusokat, nekik is idôt kell hagyni abeilleszkedésre. Emellett meg kell ismerniükaz én igényeimet és a kollégáik teljesítô-képességét…

❙ Mi lesz a következô lépése az együttes-építésben?

Igyekszem egyre több olyan automatizmustbeépíteni a zenekarba, amibôl tovább lehetlépni. Ne nekem kelljen foglalkoznomazzal, hogy a ritmusok pontosak legyenek,váljon ez alapvetôvé, akárcsak a megfelelôdinamika. Ez azonban óriási munka. Emel-lett most egyre nagyobb figyelmet fordítokaz intonációra, s kezdenek végre az együt-

tesben a fülek kitisztulni. Olyan ez, mintamikor elhangolódik a zongora, s az em-bernek annyira hozzászokik a füle, hogycsak akkor veszi észre, amikor jön a han-goló. Hiszen egyébként minimálisak a kü-lönbségek… Ez is figyelem kérdése. Mostsokkal tisztább lett a fúvóskar, mint amilyenkorábban De mindig van még mit javítani,bár azt is el kell mondjam, sok szólam váltjobbá az utóbbi idôben.

❙ Milyen saját hangot akar kialakítani aMÁV Szimfonikusoknál?

Hát, ha azt el tudnám mondani… Él bennemegy kép, de ez szavakkal leírhatatlan, hiszenazt sem lehet részletezni, hogy hány színbôlvan összekeverve egy zenekar. Nemcsakhangzást, hanem zenei ízlést is szeretnék azegyüttesnél kialakítani. Arról legyen felismer-hetô a zenekar, hogy mi így játszunkBeethovent, Mozartot. Nem is akarok egyéb-ként nagyon az eddigi repertoártól eltérni.Ahogy mi elôadunk valamit, annak kelljellemzônek lennie az együttesre.

❙ A zenekar és az Ön kapcsolatát meny-nyire tette tönkre a rendszeres meghall-gatás?

Azt gondolom, ezen még nem vagyunk túl.Amikor idekerültem, sokan megkérdezték,

hogy szeretnek-e a muzsikusok, amire az volta válaszom, hogy nem, de nem is azért va-gyok itt. A kuratóriumnak is megmondtam,népszerûtlen intézkedéseket kell hozzak, dehozzáfûztem azt is, ha két év multán sem fog-nak szeretni, akkor már baj van. Én azt re-mélem, hogy már oldottabb a kapcsolatunk,mint volt, de ennek az az oka, hogy jobbanszól az együttes, s nem kell mindenért szól-nom, ugyanis néhány dologra már automa-tikusan figyelnek. Abban is bízom, hogy ôk isérzik, jobbak a koncertek.

❙ Viszont a folytonos meghallgatás állandóstressznek teszi ki a zenészeket…

A fúvósok minden koncerten megmérettet-nek. Ezt az állandó stresszt értem is, meg nemis… Az iskolások is állandó stressz alatt áll-nak, mert folytonosan dolgozatot írnak? S aszólisták, a színészek is estérôl-estére bebi-zonyítják, mit tudnak… S nem szólómûveketkérek a zenészektôl, hanem azokat a zenekariállásokat, amelyeket a hangversenyen iselôadnak.

❙ Sok a vita a minôsítés kapcsán, és sokanfontosnak tartanák azt, hogy a kiemelke-dô teljesítménynek a fizetésnél is legyenlátszata. Tudja valamivel honorálni a jójátékot?



❙ Mi vitte rá, hogy ötven éven keresztül aMÁV Szimfonikus Zenekarnál maradjon?

Kezdettôl fogva kiemelt megbecsülésben volt ittrészem, mindössze egyetlenegyszer akartamelmenni. Egy kategóriával feljebb léptem volnaaz Állami Hangversenyzenekarnál. Egyenlôeséllyel indultunk, de éppen az itteni megbe-csültségem okán végül nem engem választot-tak, akkor ugyanis még az volt a szabály, hogyha munkahelyet váltott az ember, nem kapha-tott annál kevesebb fizetést, mint az elôzô mun-kahelyén. Azért a pénzért pedig, amit nekemkellett volna adni az ÁHZ-ban, két frissen vég-zett zenészt tudtak felvenni. Ez volt az egyetlenkísérletem arra, hogy elhagyjam a MÁV Szimfo-nikusokat. Akkor rájöttem arra, hogy tulajdon-képpen szeretem, amit csinálok, sôt, a zenekarvezetése is szereti, akkor hát minek ugráljak?Így aztán közös megelégedéssel együtt munkál-kodtunk mindenféle vonalon, nem csak ahangszer mellett – kezdetben még tuttistaként,aztán szólamvezetôkénet – hanem idôvel a ze-nekari mûködtetéssel kapcsolatos megbízásokis utolértek. Voltam szakszervezeti titkár,ügyelô, hangversenyrendezô. Sohasem csinál-tam problémát abból, mit bíztak rám. Mindig azlebegett a szemem elôtt: ez a zenekar is meg-érdemli azt, amit a többi, ezért mindig szívesentettem érte. Közben persze én is megtaláltam aszámításomat. Ilyen egyszerû az oka annak,

hogy itt maradtam. Amikor betöltöttem a hat-vanat, 1997-ben, alig vártam, hogy elmenjeknyugdíjba. Azt gondoltam, enyém lesz a világ,hiszen hiányzó ember mindig akad a zeneka-roknál, és akkor rendelkezésre állok majd. Ezmûködött is egy darabig, egészen addig, amíg aMÁV Szimfonikus Zenekar vezetôségénekeszébe nem jutott, hogy van egy kottatár,amelynek sosem volt fôállású kezelôje. Föl-vetették, hogy nem lenne-e kedvem elvállalniezt a posztot. Ahogy az elmúlt jó néhány évti-zedben más felkérésekre, erre sem mondtamelsô pillanatban nemet. Soha életemben nemfoglalkoztam ilyen formában kottákkal, de úgygondoltam, próbáljuk meg. Így aztán az, amit anyugdíjba menetelemkor elképzeltem, hogymostantól az összes színpadon játszani fogok,egyre inkább háttérbe került, hiszen ha az em-bernek nincs naponta kezében a hangszer,bizony kijön a gyakorlatból.

❙ Nem hiányzik a játék?Van, amikor hiányzik, de ezen sokat segít, hogygyakorlatilag most is itt élek a zenekar közelé-ben. Hallom, amit csinálnak, sôt, sokszor kár-örömmel hallgatom, amikor egy kekeckedôkarmester játszatja el velük századszorraugyanazt. Egyszóval szép lassan egyre többmeghívást utasítottam vissza. Zenészkörökbenpedig a helyettesítôk keresése mindig úgy

Az állandóságörömeFodor András nagybôgômûvész,

szólamvezetô, jelenleg kottatáros

50 éve, 1959. április 15-én lépett be

a MÁV Szimfonikusokhoz. A zenekar

64 éves történelmének nagy részét

végigkövette, a hôskortól, amikor

még vasúti kocsin járták az országot

a zenészek, egészen a mai napig.

Szakszervezeti-, szólam- és turné-

vezetôként nagyon aktívan részt

vett a zenekar munkájában, s be-

utazta velük az egész világot.

Legmaradandóbb élményei ma is

élénken élnek emlékezetében.

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)



Remélem, hogy a mûvészeti törvény kapcsántöbb pénzt kap a MÁV Szimfonikus Zenekar,s akkor jut rá valamekkora összeg. Persze,még nincs mit szétosztani, de ha lesz, szeret-ném a jókat kiemelni.

❙ A tavalyi interjúban arról is beszélt, hogyazt kellene jobban eladni, aminek bir-tokában vannak, … Ez ügyben történtmár elôrelépés?

A sajtó máris többet foglalkozik velünk, s énis sokfelé járok tárgyalni, de az általam elindí-tott folyamatok eredménye csak két-háromesztendô múlva fog látszódni. Azt azonbanörömmel tapasztaltam, hogy nyitott kapukatdöngetek. Szükség is van ma már erre. Egymûvészeti vezetônek napjainkban már nemelég csupán jó koncerteket adnia.

❙ Elég lesz ez az egyéni arculathoz, azéletben maradáshoz? A MÁV Szimfoniku-sok hogyan próbálja megtalálni a sajáthelyét a hazai, zenei palettán?

Ez nagyon nehéz kérdés. Mindenki arrólbeszél, hogy összetéveszthetetlennek, nélkü-lözhetetlennek kell lenni, s el is jut egy pon-tig, a saját arculat keresgélése terén… De úgyvélem, ilyet senki sem tud létrehozni. Háromirányba lehet ugyanis elindulni. Lehet csakbarokkot játszani, ez elég speciális terület, és

sokan csinálják. Vagy a modern zene mellettvoksolni, bár akkor számolni kell a törzs-közönség csökkenésével… A harmadik útpedig az, ha a könnyûzene irányába mozdulel az együttes. De ez egyben azt is jelenti,hogy rengeteg mindenrôl lemond. Nekemegyébként belefér a koncepciómba, hogytöbb könnyûzenét játszunk, úgy vélem ugyan-is, ez befektetés. Úgy néz ki, hogy mûködik…Sokan, akik a könnyûzene miatt jönnek el,késôbb más hangversenyünket is meghall-gatják. Nem gondolom azonban, hogy olyanarculatot tud most bármelyik szimfonikuszenekar is felvenni, ami drasztikusan más,mint az eddigi, vagy felmutatni valami olyanterületet, amellyel speciálisan csak ô foglal-kozna…

❙ Viszont most minden együttes elkezd azelôadó-mûvészeti törvény kritériumrend-szer alapján gondolkodni, s igyekszikezért többek között növelni a közönség lét-számát. Mit tud tenni ezért a MÁV Szim-fonikus Zenekar?

Most sem lehetünk elégedetlenek, hiszen teltházas koncerteket adunk a Zeneakadémiánés a Mûvészetek Palotájában is. Jövôre pedigaz Operett Színházba megyünk tovább,amelynek mérete és elhelyezkedése is ideálisa számunkra. Hangvetôkkel az akusztika is

jobbá tehetô, viszont sajnos drágább, mint azeddigi terem. Hozzá kell azonban tennem aztis, hogy a mostani idôszak nem a legmegfele-lôbb idô az álmodozásra, a nagy tervezgetés-re, a bôvítésre. Nem vízibalettezni kell, ha-nem fennmaradni a víz felszínén. A mostaniidôszakban ez a feladat. A mûvészeti vezetôimunkám jelentôs részében arról szól, hogyhogyan tudunk életben maradni kevesebbpénzbôl is. Remélem, azért lesznek majd jobbidôszakok! Hiszen nem tehetek mást, hosszútávra tervezek az együttes-építésben is. A ze-nekari igazgatóval, Lendvai Györggyel mind-kettônknek akadnak jócskán hosszú távú ésmerész ötletei, csak mecénás kellene…

❙ Milyen lesz a jövô évad?Annyi izgalmas koncertet adunk, hogy nehézegy-egy hangversenyt kiemelni. Lesz példáulMozart-estünk Ránki Dezsôvel, a HalottakNapján Fauré Requiemjét is elôadjuk, deWagner-esten is muzsikálunk Németh Judit-tal, s a MûPában dirigálni fogom Ravelgyerekoperáját. Takács-Nagy Gábor is rend-szeresen dolgozik a zenekarral. Ô is nagyonigényes muzsikus és tûzzel, energiával látneki minden tennivalónak! Örülök annak,hogy számíthatunk rá, s bízom benne, hogylelkesedését át tudja ültetni a muzsikusokrais. R. Zs.

mûködik, hogy az az elsô a sorban, akiremindig lehet számítani. Így aztán én szép lassanlemaradtam a listáról. Ezzel szemben a kottake-zelésben egyre inkább megtaláltam a szá-mításomat. Mostanra olyan is elôfordul, hogy aNemzetei Filharmonikus Zenekar kottatárábólkérdeznek rá, hogy nincs-e meg nálam, ami ne-kik hiányzik. Amikor elkezdtem a kottákkalfoglalkozni, megtetszett ez a munka. Szép,izgalmas feladatnak bizonyult számomra, ésvégül szerzôdést kötöttünk. Ebben aszerintjelöltem ki, mit vállalok, hogy végiggondoltam,mit vártam volna el én, mint aktív muzsikus egykottatárostól. Ennek az eredménye mindaz, amimost itt, a kottatárban látható. Mind a mai napigörömmel csinálom, és mindig igyekszemkitalálni valamit, hogy egy kicsit még jobbanmûködjön a rendszer.

❙ A muzsikus korszakára visszatekintve mi alegemlékezetesebb emléke?

Erre a kérdésre két dolog jut eszembe. Az egyikegy Pablo Casals nemzetközi csellóverseny, amita zenekar kísért végig, és ahol Tsutsumi nyertDvorák csellóversenyével. Ôrületesen játszottael azt a darabot. A Sosztakovics csellóversenyenegy Homicer nevû szovjet állampolgár lett amásodik, aki pedig valami elképesztô energiá-val muzsikált. Tsutsumi a bensôséges, lírai szép-ségû, Homicer pedig az agresszív, energikus

elôadásmódot választotta. A másik maradandóélmény, ami gyakran még álmomban is elôjön,az a karmesterverseny, amelyiken KobayashiKen-Ichiro nyert. Azt a versenyt is mi kísértükvégig. Akkor még nem volt CD-felvétel alapjánselejtezô, reggel kilenctôl délután kettôig,délután háromtól este hétig nyüstöltek minket,és a végén majd leszédültünk a székrôl, hiszenbizony volt olyan karmester is, aki Beethovenelsô szimfóniáját nem tudta elindítani, de húszpercig ott kellett kínlódni vele. A zenekar a vé-gére totálisan szétesett. Egyszercsak megjöttKobayashi, akkor még huszonöt évvel fiatalab-ban. Elôttem van, ahogy a szemébe lógó hajá-val, mint egy mokány ló, elôre hajtott fejjel jött,összetett kezében, mintha imádkozna, a partitú-ra és a karmesteri pálca, jellegzetes, tipegô lé-pésekkel sietett a dobogóra. Letette az Egmontnyitány partitúráját, köszönt – ráadásul ma-gyarul –, felemelte a kezét, és beintett, s a zene-kar abban a pillanatban újra zenekarrá vált. Mégmost is végigfut a hátamon a hideg, ha eszem-be jut ez a jelenet. Az volt az elsô gondolatom,hogy ha nem ez az ember nyeri meg a versenyt,akkor nincs igazság a földön. Persze megnyer-te, és azóta is nagy élvezettel fogadjuk, amikoregyütt dolgozhatunk vele. Szép élmények gar-mada jut még eszembe. Ha a fél világot nem is,a negyedét biztosan bejártam a zenekarral. Min-dig szerettem az emberekkel foglalkozni, sze-

retek tenni a kollégákért, jó érzés, ha meg van-nak elégedve a munkámmal. Sok turnét vezet-tem, amiket mind a mai napig emlegetnek. AGördülô Opera korszakából ugyan már kima-radtam, de még én is aludtam abban a hálóko-csiban, amelyikben 1949-ig járták az országot azenészek. Minden tiszteletem az övék, ezekbe ahálókocsikba összesen hét ágy volt bezsúfolva.

❙ Mikor próbálta ki?A zenekarnak sokáig az is a feladata volt, hogyvidéki koncertekre járjon a zeneakadémiai bér-leti sorozaton játszott darabokkal. Volt olyanhét, hogy két-három napot is vidéken töltöt-tünk. Éjszaka vittek minket a helyszínre, reg-gelre megérkeztünk, mondjuk Zalaegerszegre,délelôtt próbáltunk, este elôadás, aztán vissza ahálókocsiba, és másnap Nagykanizsán ébred-tünk. Általában így voltak párosítva a vidékinagyvárosok, amiket sorra végigjártunk. Voltakakkoriban még ifjúsági koncertek is szombatdélután minimum egy, vasárnap kettô, ezekmindig telt házasak voltak. Gyakorlatilag ezeknevelték ki a mostani közönséget. Ezért féltemegy kicsit az elkövetkezô évtizedek zenekarait,hogy nem lesz közönségük, mert ezt kiirtottáka gyakorlatból, jószerivel a zeneoktatássalegyütt. Ma már csak saját szervezésben csinálilyesmit a MÁV Szimfonikus Zenekar is, igaz,nagy sikerrel. Bilkei Éva

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

❙ Sok évtizedig olyan rektorok álltak aZeneakadémia élén, akik elsôsorbanutazó, koncertezô muzsikusok voltak.Ön az elsô, aki menedzser-szemléletrealapozza az intézmény vezetését. Miértvolt fontos ez a szemléletváltás?

Amikor 2004-ben átvettem a rektori posztot,olyan intézmény élére kerültem, amelybena tartalom rendkívül magasrendû, hiszen ta-nári karát számos kiváló pedagógus erôsíti,a növendékek tehetségesek, intenzív mû-helymunka folyik, sokoldalúan képzô tan-terv alapján. Ezzel a magasrendû tartalom-mal szöges ellentétben állt az intézménymûködése, társadalmi megítélése és fôleganyagi helyzete. Mivel rektort csak azegyetemi körbôl lehet választani, az illetô-nek azon képzés szakemberének kell len-nie, amivel az egyetem foglalkozik, vagyisvégzettségét illetôen a Zeneakadémia ese-tében a rektor nem lehet profi menedzser,„csak” muzsikus. Én zenetörténészkéntdiplomáztam, majd szereztem doktori fo-kozatot, így meg kellett tanulnom azokat adiszciplínákat, amelyek a menedzseléshezszükségesek. Úgy gondoltam, hogy ha márnem lehetek egy csapásra jogász, köz-gazdász és marketingszakember, legalább amenedzselés elengedhetetlen elemeivellegyek tisztában. Az elsô évek ezzel az „ön-átképzéssel” teltek – kicsit talán nagyobbsúlyt is helyeztem erre, mint a Zeneaka-démia zenei-szakmai, pedagógiai oldalára.De megérte foglalkozni a menedzseri disz-ciplínákkal, mert a Zeneakadémia ma sok-kal jobban mûködik, sokkal többre képes,mint öt évvel ezelôtt.

❙ A Zeneakadémia vezetése tulajdonkép-pen meglepôen késôn, majdnem másfélévtizedes késéssel követte a piaci viszo-nyok változásait. A rektori kinevezéseelôtti másfél évtizedben köztudottan ne-hézkesen mûködött az intézmény, adós-ságot is felhalmozott. Sikerült rendezni aZeneakadémia sorait?

Ha a gazdasági területet nézem: ma mártudjuk, mi mibe kerül, tervezhetôvé vált aköltségvetésünk, nem improvizatív; nemsodor már minket az ár – legalábbis nem azaz ár sodor bennünket, amit magunk ger-jesztünk, hanem külsô problémák. Ha tehát

válság és megszorítások nehezítik az országéletét, az a hajónkat kicsit eltéríti a fô irány-tól, de mi magunk saját magunknak mársokkal kevesebb akadályt generálunk, mintöt éve – ez nagyon fontos változás. Fontosaz is, hogy öt évvel ezelôtt komoly mínu-szokkal zárt a Zeneakadémia – örvendete-sen sokat sikerült ledolgoznunk a hátunkoncipelt deficitbôl.Mûködés szempontjából is történtek örven-detes változások. Tisztább és átláthatóbblett a szervezet, sok fiatal munkatársat sike-rült felvenni az utóbbi években, és ezekközött külön öröm, hogy jó néhányukkorábban a Zeneakadémián végzett. Épül acsapat – nem azt mondom, hogy a végénjárunk az útnak, mert még messze nem mû-ködünk tökéletesen, de egyre nagyobb el-kötelezettséget érzek az akadémia nem mû-vész, nem tanár munkatársai oldaláról is.Mindez együtt lehetôvé tette azt, hogy kül-sô támogatásokhoz jussunk, a szponzori tá-mogatói réteggel, a magyarországi – sôtnemcsak magyarországi – üzleti réteggel ismeginduljanak a párbeszédek. Ugyanisnyilvánvaló, hogy az üzleti világ csak akkortámogat valamit, ha teljesen transzparensenlátja, hova megy a pénz; tehát megéri-e az atámogatás, megfelelô értéket támogat-e.Ehhez kell a jó mûködés, ehhez kell az,hogy bármikor ki tudjuk nyitni az ajtót, ésmeg tudjuk mutatni: ezt értük el, ezt mégnem értük el, de errefelé haladunk.

❙ Mit tart az elmúlt öt év legnagyobb sike-reinek?

Kezdetben a Zeneakadémia neve és elis-mertsége, világhíre vonzotta a támogatókat.Ahogy azonban lassanként felnôttem a fela-dathoz, az én személyemen keresztül is biz-tosítékokat láttak arra, hogy jó irányba me-gyünk, és most már számos olyan felület,projekt, egyes tanszékek, egy-egy nagy mû-vész van a Zeneakadémián, amelyeket/aki-ket a támogatók a rektor személyétôl füg-getlenül is elônyben részesítenek. Ezmindenképpen a sikerek közé tartozik. Alegnagyobb siker, hogy sikerült az EurópaiUnió támogatását elnyernünk, aminekugyancsak az volt az elôzménye, hogy betudtuk vinni a magyar társadalom köztuda-tába a Zeneakadémián folyó oktatási-

XVI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

PORTRÉ

Belehajózni a ködbeEredmények, tervek – versenyképes képzésa Zeneakadémián

Batta András 2004 óta a Zeneakadémia

rektora. Talán furcsán hangozhat,

hogy 2008 végén egy mûvészeti

intézmény vezetôjeként nyerte el húsz

vállalat-, illetve cégvezetô közül a HVG

és a jobline.hu Karrier-díját. A zsûri

azokat a kiemelkedô szakembereket

kereste, akik a legsikeresebb életpá-

lyát futották be, munkájukban átlag

feletti teljesítményt nyújtva, de

különösen azokat emelte ki, akik

mérhetô eredményeket tudtak felmu-

tatni. A díj odaítélésének indoklásában

szerepel többek között a szervezeti

átalakítás sikeressége, a zenekari

képzés megújítása, a népzenei szakcso-

port, a zenepedagógiai tanszék meg-

alakítása, önálló, sikeres hangverseny-

sorozat meghonosítása, a nemzetközi

kapcsolatrendszer bôvítése, a szpon-

zori kör szélesítése, a gazdasági

helyzet konszolidálása. Mindezek

mellett azonban még sok a tennivaló

és sok a bizonytalanság, hiszen a

belsô átalakítás után a Zeneakadémia

eddigi legnagyobb külsô átalakítása

elôtt áll. Az elért eredményekrôl,

a tervekrôl és a tennivalókról Batta

Andrással beszélgettünk.

ZENEI KÖZÉLETÜNK

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

mûvészi munkát is – hiszen sokak számáraa Zeneakadémia elsôsorban koncerthely-színt jelent –, vagyis hogy ezek a hangver-senyek nem létezhetnének az itt folyó okta-tási munka és eredmények nélkül. Nagyonbüszke vagyok az Alma Mater Koncertekre.Ezzel a sorozattal sikerült visszanyúlni agyökerekhez, hiszen a Liszt Ferenc téri épü-letet a Liszt Ferenc által elgondolt pedagó-gia szellemében építették meg – halála utánbô húsz évvel – úgy, hogy az is az oktatás ésa hangversenyezés szerves egységét szol-gálja. Ebbôl jött az ötlet, hogy alakítsunk kiZeneakadémia-centrikus hangversenyéle-tet, tehát a legtehetségesebb növendékeink,a zenekar, a kórus, a kamaraegyüttesek mu-tatkozzanak meg, de ne csak a növendékek,hanem a tanárok vagy a Zeneakadémiánegykor végzettek és hozzá közel állómûvészek is. Mára sikerült kijelölni azokataz utakat, amelyek fiatalos hangverseny-élethez vezethetnek. Ennek alapja a nagy-zenekar megújítása volt, valamint a kamara-zenéé, az intézmény Weinertôl Kurtágig ésDevich Sándorig ívelô hagyománya szelle-mében, hiszen ma már Rolla János e tan-szék vezetôje. A kórust is felkaroltuk, ígyErdei Péter személyében olyan karnagyavan a Zeneakadémia kórusának, hogy az alegjobb hivatásos kórusokkal vetekszik. Rolla Jánoson keresztül sikerült példáulbevonnunk a Liszt Ferenc Kamarazene-kart, amely nemcsak elôkészítô tagozatosnövendékek koncertjén, hanem diplo-makoncerteken, DLA-s hallgatók fellépé-sein, valamint a Zathureczky Versenyen isközremûködik ebben a tanévben. Terveinkközt szerepel a Nemzeti Filharmonikusokés a Zeneakadémia zenekarával közösenelôadni Beethoven kilenc szimfóniáját,Kocsis Zoltán vezényletével, továbbá olyanzenekart létrehozni, amely frissen végzett,ösztöndíjas helyeket betöltô akadémisták-ból állnak. Az ezen az elven mûködô kórustmár jövô tanévtôl létrehozzuk.Ugyanakkor a kivételes tehetségek kiállítá-sa, felmutatása régóta a Zeneakadémiaegyik fô profilja. Márciusban például BandaÁdám, a csodálatos hegedûmûvész – demég a Zeneakadémia hallgatója – adottnagy sikerû hangversenyt a Kocsis Zoltánvezényelte akadémiai zenekarral. Felemelôérzés együtt látni a közönséget, a szólistát,mint nagy individuumot és egy univerzálisvezetô muzsikust, egy zsenit, Kocsis Zol-tánt, aki egy hétig foglalkozott az együttes-sel és a szólistával. Ilyenkor térré válik azidô a Nagyteremben – ahogy a Parsifalbanmondják –, mert a múlt, a jelen és a jövôegyetlen koncertbe sûrûsödik. Egyben ez

adja ennek az intézménynek a folyamatos-ságát is. Az ember ilyenkor átéli azt az él-ményt, amit az újabb és újabb tehetségek, abefutott mûvészek és ezek találkozásai je-lentenek. Ilyenkor a rektor azt érzi, hogyvalami csodálatos, örökérvényû dolognak arészese, és külön öröm, hogy ennek a folya-matnak az irányításában még részt is vehet.

❙ Az érthetô, hogy egy ilyen jellegû hang-versenysorozat jó képet fest az intéz-ményrôl, de hogyan kapcsolódik ez aképzéshez?

A hangszeres tanárok – érthetô okokból –szólistákat nevelnek, hiszen az általuk kép-viselt minôség és oktatási színvonal fokmé-rôje az, hogy hány szólistát nevelnek ki, anövendékek milyen zenei versenyeketnyernek meg. Ráadásul – ahogyan az elôbbemlítettem – a tradícióban is van egy na-gyon erôs ág, ami a mûvészképzésre kon-centrál a Zeneakadémián. Ez egészen LisztFerenc tevékenységéig nyúlik vissza, akimesterkurzusokat tartott, mesterosztályokatvezetett. Növendékei Európa minden szeg-letébe követték, méghozzá a legjobbak:Tausig, Bülow, Sauer, Busoni, Stavenha-gen. Ez a mesterképzô jelleg Hubay idejénis jellemzô volt – ô az Akadémia 50. jubileu-mán már büszkén mondhatta a rá jellemzôeleganciával: „Grande École”, azaz nagyiskola.De már korábban szembe kellett volna néz-ni azzal a ténnyel, hogy nem mindenkibôllesz szólista! A statisztika is azt mutatja,hogy öt-tíz éven belül mindössze két-háromolyan muzsikus kerül ki a Zeneakadémiá-ról, aki a késôbbiekben biztosan szólistapályát fut be, aki Európa nagy hangverseny-termeiben, nagy együtteseivel fog kiállni.Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogymellettük rengeteg kiváló muzsikus van,akiknek a zöme zenekarban helyezkedikmajd el. Tehát ha mi csak a hangszeres tu-dást és a szólistarepertoárt sajátíttatjuk el aZeneakadémián, sok-sok növendékkelteszünk rosszat, mert nekik bizonyos dol-gok hiányozni fognak az eszköztárukból,amikor egy zenekarba bekerülnek. Elég ne-héznek bizonyult a korábbi évtizedekben afôtárgytanárok gondolkodásába beépíteniezt a szemléletet, de feltétlenül szükség voltrá, hiszen ha az életre akarunk nevelni,akkor gondolnunk kell erre az eshetôségreis. Egyébként az együttes játéknak a mû-vészképzésben is nagy a szerepe, hiszen anagy mûvésznek nem derogál a zene többterületén mûködni, a kamarazenétôl azenekari muzsikálásig. Évek óta azon dol-gozunk, hogyan lehetne a zenekari képzést

valóban értelmessé és az oktatás szervesrészévé tenni a Zeneakadémián.Kezdetben inkább projekteket forszíroz-tam, mondván, legyen egy évben négy-ötzenekari koncertünk, amelyekre nevesvendégmuzsikust vagy zeneakadémiai ta-nárt hívunk, és így mutatjuk meg, milyentehetségesek a növendékeink. Kezdetbenezt a dolgot a PR és a külcsín szempontjábólhangsúlyoztam, ami sok eredményt hozott,mert a kezdeményezésre felfigyelt a zene-szeretô társadalom. Viszont – nagyjából kétév után – fel kellett ismernem, hogy mindeznem elég. Akkor lesz ennek az elképzelés-nek igazi tartalma, ha folyamatos mûhely-munkával biztosítani tudjuk; tehát nemcsakkampányszerûen, egy-egy koncertre hoz-zuk össze a növendékeket, hanem rendsze-res zenekari képzést nyújtunk átgondolt, ka-marazenekari és nagyzenekari repertoárral.

❙ Hogyan fogadták ezt a hallgatók és atanárok? Hiszen a zenekari gyakorlatsokáig afféle kényszermunkának számí-tott a tantárgyak között.

Azt látom, hogy a tanároknak is egyre na-gyobb kedvük van részt venni ezekben aprojektekben, hiszen a felkészítés soránrájuk is fontos szerep hárul, akár úgy, hogya fôtárgytanár egy szólammal foglalkozik,akár úgy, hogy vállalja egy-egy hangszer-csoport gondozását. Úgy látom, hogy a kö-zös siker – mert ezek nagyon sikeres pro-jektek lettek – megérinti a Zeneakadémiaközvéleményét, a tanárokat és a növendé-keket is, hiszen nagyszerû élményekbenlehet részük, fantasztikus muzsikusokkalzenélhetnek együtt! A zenekarral dolgozottmár Schiff András, Peter Schreier, míg Ko-csis Zoltán és a kortárs zenei projekteketvezetô Rácz Zoltán visszatérô mûvészeink.A velük végzett egyhetes munka felér egymesterkurzussal, a végén pedig a Zeneaka-démia nagytermében, esti, telt házas kon-certen léphetnek fel együtt – ez a tanárok ésa növendékek számára egyaránt emlékeze-tes kell hogy legyen.Azt sem szabad elfelejteni – amit már sike-rült a köztudatba bevinni, megéreztetni –,hogy óriási nagy a piac, és ezen világszertenagy harcok dúlnak. Egy zeneakadémia maszolgáltat. Úgy kell szolgáltatni, hogy azoka szolgáltatások, amelyeket nyújtunk, piac-képes legyenek. Ellenkezô esetben a vevôk– hogy ilyen csúnyán nevezzem a zenei pá-lyára készülôket – nem itt akarnak majd ta-nulni, hanem másik helyre mennek, és ottvásárolnak tudást. Mert zenei tudást adunkel; és a vevô csak azt fogja nézni, hogy tud-eazzal a tudással mit kezdeni, amit nálunk



06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

kapott. Ha sokoldalúak vagyunk, és a szó-listától a zenekari, kamarazenekari zené-szig, a szakma minden csínját-bínját megtudjuk tanítani – ez még egyelôre nem befe-jezett tény, noha sokkal elôrébb tartunk,mint egy évtizede –, akkor ide fognak jönni.Ehhez jön a korszerû infrastruktúra; hogymegfelelô körülmények között gyakorlásilehetôséget, kollégiumi elhelyezést, bizton-ságot és olyan kulturális közeget tudjunkbiztosítani, amelyben szabadon járhat a Mû-vészetek Palotájába vagy az Operaházba.Ha mindezt tudjuk, versenyképesek va-gyunk; ha ezekbôl akármelyik is hiányzik,nem leszünk azok, mert szerte a világon afelsôfokú zenei képzést nyújtó intézmé-nyek – anyagilag sokkal jobb lehetôségek-kel, sokkal nagyobb tôkével – ugyanerretörekednek. Úgy építik fel magukat, mintegy céget, és érthetô okokból én is erre tö-rekszem a Zeneakadémián. „Brand” a lelkemindennek…

❙ Tükrözôdik már a versenyképességretörekvés például a külföldi érdeklôdés-ben?

A Zeneakadémiának nyolcszáz hallgatójavan: hétszáz magyar és száz külföldi. Aztszeretnénk, ha külföldrôl a legjobbak jön-nének ide; ha válogathatnánk a japán,kínai, dél-koreai, európai, amerikai növen-dékek között. Már az arab országokból ismutatkozik érdeklôdés, noha az ottaniközépfokú képzésnek még komoly hiá-nyosságai vannak. Ennek a vágyálomnak amegvalósulásához mindenekelôtt kell egyolyan weboldal, ami mindenki számáraelérhetô, ami sok nyelven közvetíti akínálatunkat. Másrészt az üzletvitelt kellfejleszteni, amely projektre létre is jött egyszervezetünk, a Business DevelopmentUnit (üzletfejlesztési egység). A munkát,amit ôk végeznek, már ötven éve el kellettvolna kezdeni, de az ismert magyar törté-nelmi viszonyok miatt ez nem volt lehetsé-ges. Az amerikai egyetemek ezt száz évecsinálják, és légiónyi embert foglalkoztat-nak csak az üzletvitelre. Magyarán arra,hogy a terméket eladják szerte a világban,felkeltsék iránta a potenciális vásárlókérdeklôdését. Egy zenei intézmény eseté-ben ez azt jelenti: elmenni és bemutatni anagy tehetségeket, nagy tanárokat, mester-kurzusokat tartani, közös projekteket ve-zetni évtizedeken át. Mindennek köszönhe-tôen kialakulnak azok a csatornák, amelyekrévén az adott intézmény bekerül az ok-tatáspiaci köztudatba. Ugyanakkor a buda-pesti Zeneakadémiának nem a nulláról kellindulnia, hiszen a jobb helyeken ismerik az

itt végzett Fischer Annie, Reiner Frigyes,Ormándy Jenô, Széll György, Solti György,Kocsis Zoltán, Marton Éva, Perényi Miklósvagy Schiff András nevét. Viszont mindeznincs benne annak a zenei pályára készülô,tizenöt-tizennyolc éves fiatalnak az oktatás-piaci képében, aki például Malajziában, SanFranciscóban vagy Brazíliában tanul. Azokaz intézmények vannak benne, amelyek-nek nem kevés pénz-, idô- és energiaráfor-dítással sikerült ezt elérniük.

❙ Az európai uniós támogatás elnyerésé-vel nemrég a Zeneakadémia jelentôsösszegekhez jutott hozzá. Mire fordítjákezt a pénzt?

Összesen tizenegy milliárd forintról van szó– ennek kilencven százaléka uniós pénz, tízszázaléka a magyar állam önrésze. Fejlesz-tésre kaptuk, aminek az egyik – legköltsé-gesebb és egyben leglátványosabb része –az infrastrukturális fejlesztés. Ebbe beletar-tozik a Liszt Ferenc téri épület teljes gépé-szeti és mûszaki felújítása, modernizálása,kezdve a légkondicionálástól a fûtésig, a lif-tekig, közönségforgalmi terek, vécék, mû-vészszobák korszerûbbé tételéig, 21. száza-di igényeknek megfelelôen. Másik oldalonviszont meg kell ôrizni a több mint százévesbútorokat, a nagyterem, a tanácsterem, akisterem arculatát: sôt, nemhogy megtartania mostani állapotot, hanem visszaállítani azeredetit. Egyszóval, nagy restaurációsmunka kezdôdik. Rendelkezésünkre áll egyúgynevezett segédépület – egy régi iskola-épület a Wesselényi utcában –, amibôl mo-dern, hallgatóbarát, gyakorlási lehetôségeketnyújtó, kép- és hangfelvételekre, nagy-elôadások tartására alkalmas helyszíntszeretnénk varázsolni; itt helyezzük majd ela Zeneakadémia hivatalait is. Terveinkszerint huszonöt kis szoba várja majd a gya-korolni vágyókat éjjel-nappal, online feli-ratkozási lehetôséggel. A fôépületnek pedigfel kell lélegezni, mert egyrészt az intéz-mény iszonyatos mennyiségû részlege vanide bezsúfolva, másrészt ez olyan kincs, amia hangversenyezés és a magasrendû zeneiképzés, a mesterképzés otthona kell hogylegyen. A két ház jól ki fogja egymástegészíteni: a Wesselényi utcai rész elsôsor-ban bachelor-képzésé lesz, a nagy épületpedig a master-képzésé.

❙ Az új épület fenntartása újabb pénz-összegeket igényel. Tudják már, mibôlfinanszírozzák majd a két helyszínfenntartási költségeit?

Írtunk egy megvalósítási tanulmányt, amelyaz uniós támogatás elnyeréséhez volt szük-

séges. Abban szerepel egy úgynevezettköltség–haszon fejezet, amelyben az uniósszabályok alapján próbáltuk meg felvázolnia fönntarthatóságot, de egy tanulmány és azélet nyilván nem ugyanaz. A mostani és akövetkezô év feladata lesz, hogy kiszámít-suk, hogyan lehet kigazdálkodni az újépület fenntartási költségeit. Az biztos,hogy hozzáadott állami támogatás nélkülrendkívül nehéz helyzetbe kerülnénk,hiszen a hangversenyélet és az oktatásegyüttes mûködtetése már eleve olyanpluszköltségeket jelent, amihez az államioldalról és a magántôke oldaláról is komolytámogatásra van szükség. Azt pedig tudjuk,hogy nincs olyan hangversenyélet, ami ön-magát el tudja tartani – és úgy tûnik, Ma-gyarországon nem is lesz az elkövetkezô tízévben. Ez ott lehetséges, ahol száz-száz-ötven eurót lehet elkérni egy koncertjegyért– de még ott is komoly szponzori tevékeny-ség áll a háttérben! Nálunk a fizetôképeskereslet behatárolt, de meggyôzôdésem,hogy megoldható lenne drágább jegyeket isértékesíteni. Ha megtaláljuk a helyes arányta nonprofit és a profitszerzô rendezvényekközött, ki lehet alakítani egy olyan pénzü-gyi egyensúlyt, ami „el tudja vinni” legalábbnullszaldósan ezt a vállalkozást. Hiszennem a profitszerzés az elsôdleges célunk,hanem a tanítás és hangversenyrendezésegyüttes lehetôségének a megteremtése.

❙ A fôépület rekonstrukciós munkálataiidején a teljes apparátusnak ki kell köl-töznie onnan. Hogyan fogják tudni át-hidalni azokat a nehézségeket, amelyeka fôépület nélkülözése okoz majd?

Nagyon nehéz idôszak vár ránk, ez biztos,hiszen a tervek szerint késô ôsszel kezdô-dik a Liszt Ferenc téri épület felújítása. AWesselényi utcai épület viszont csak 2010nyarára készül el, ezért szükségünk lesz egyátmeneti épületre; most azon fáradozunk,hogy ezt a mi céljainknak megfelelôen ala-kíttassuk át.

❙ Mi lesz a már nagy lendülettel beindultAlma Mater Koncertekkel?

Megható módon több lehetséges kon-certhelyszíntôl kaptunk felajánlást: a Mûvé-szetek Palotájától, a Francia Intézettôl, vala-mint nagyon barátian viszonyult hozzánk azÓbudai Társaskör, a Kossuth Klub, a NádorTerem és a Thália Színház is, tehát számosoldalról kapnánk támogatást, lehetôséget, deaz sem jó, ha a sorozat szétdarabolódik.Ami biztos: nem szabad abbahagyni. Akerületben is volna egy lehetôség, amitazonban még nem tudtunk valóra váltani:



06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

az Eötvös utcában létrehozták a TerézvárosiKözösségi Házat, aminek még keresik akulturális funkcióját, és amiben mi komolyszerepet tudnánk játszani. Szeretnénkhasznossá tenni ezt az átmeneti idôszakot,és kicsiben kipróbálni az Alma Mater-hang-versenyéletet. Ahogy elkezdtük a nagyte-remben és a kisteremben, most más-máshelyszínen rendeznénk meg úgy, hogy akét-három éves „kísérlet” után, miutánvisszaköltözünk, komoly hangversenyüze-met lehessen mûködtetni.

❙ A szavaiból úgy érzem, sok a jövôt illetôbizonytalanság, a még nem eldöntött tény.

Csak bizonytalanság van! Ma olyan a hely-zet, mint amikor ködben hajózik az ember:tíz méternél tovább nem lehet ellátni. Ígyazt is nehéz megmondani, hogy három évmúlva meddig tudunk eljutni, noha azt tud-

juk, hogy meddig szeretnénk. De látnivaló,hogy az oktatás és a hangversenyezés mû-ködtetése, tervezése párhuzamosan halad afelújítás elôkészületeivel. Az elmúlt öt év-ben végig úgy éreztem magam, mintha úgykellene kereket cserélni egy autón, hogy azközben százhúsz kilométer per órás sebes-séggel robog. Nem lehet megállni, nincs idôa nyugodt tervezésre, az elképzelések fel-építésére. Amerikában a mienkhez hasonlóprojekt esetében azt mondják, hogy erre ki-lenc évet kell szánni. Kilenc évbôl hat évigazzal foglalkoznak, hogyan lehet megterem-teni a financiális hátteret (fundraising), támo-gatókat szereznek (természetesen ekkorramár minden terv megvan, mert a támogatócsak akkor ad, ha látja a konkrét építési ter-veket stb.). Hat év után, miután megszerez-ték a nagy összegû pénzt az új intézmény-hez, elkezdôdik maga az építkezés, és

kilenc év múlva elkészül. Dallasban jártamabban az irodában, aminek az új texasi ope-raház felépítésének az elôkészítése a fel-adata. Ott éveken át ezzel foglalkoznak, desokkal hosszabb idô jut a forgatókönyvpontos meghatározására, mint magára a ki-vitelezésre. Ez Magyarországra soha nemvolt jellemezô, és az ország bizonytalansá-gai miatt – amit a globális válság csak fel-erôsít – az intézmény is bizonytalan, és azintézmény vezetôje is bizonytalan. Egyet le-het tenni – visszatérve az elôzô hasonlathoz–: behunyni a szemet, és arra kormányoznia hajót, amerre az elôre irányt érzem. Egyetnem szabad: megtorpanni, mert akkor vég-képp nem történik semmi. Egyenesen ésbátran bele kell hajózni a ködbe – remény-kedünk, hogy elôbb-utóbb feloszlik, ésvalamelyik kikötôbe biztonságban megér-kezünk. Várkonyi Tamás


ÁLOM

Ha alszom, álmodom. Ez nálam egyre megy. Gyakran azt, hogy ifjú vagyok és sportoló. Helybôl ugrom vagy tíz métert, de nem

ám csak úgy a föld felett, hanem négy méter magasan. Egy ugrással két világcsúcs. Ez aztán az álom.

No de jön a reggel, a reális világ, a kijózanodás – még hogy négy méter magasan … Így van ez általában. De most másképpen

történt. A reggel ugyanúgy jött, mint egyébként, ám vele egy váratlan vendég is érkezett, Kossuth díjnak öltözve. Lehetséges ez?

Hiszen nem vagyok sem 50 éves (sajnos) sem 75 (hál’ Istennek.) De mégis itt van. – „Biztos hogy jó helyen jár? – Biztos. Ide

küldtek – jó helyre ”. Hiszen ez egy álom, egy nappali, nyitott szemû álom – és egyenesen felém tart. Sôt, belém kapaszkodik!

Elôkelô idegen. És milyen súlya van. Ez legalább négy és fél méter…nappal!

Mondhatom, nagyon megrendültem. Micsoda dolog…! Trombitásnak Kossuth díj? Szerencsémre gyorsan terjedt a ritka vendég

híre és így hamar jött a nyugtató segítség is. Sokan megkerestek. Szavahihetô emberek bíztattak, hogy milyen jól áll nekem a

jövevény.

Mintha már régen hozzám tartozna. Így hát megnyugodtam. Még szoknom kell, de már nem idegen, csak elôkelô.

Örömmel viselem a terhét. Geiger György

Kitûnô részidô

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

Számtalan elismerés után idén

a legmagasabb állami kitüntetést, a

Kossuth-díjat is megkapta

Geiger György, a Magyar Rádió Szim-

fonikus Zenekarának tavaly nyugdíjba

vonult elsô trombitása. A muzsikust,

aki azóta sem mondott le az aktív

zenélésrôl, e kitüntetés kapcsán

kerestük fel.

Más a nyugdíjas éveit legalábbis enyhén visz-szafogott életmódban tölti, Geiger György,a Rádiózenekar tavaly nyugdíjba vonult el-sô trombitása azonban nagyon is kiveszi arészét az élet pezsgésébôl. A soroksári mû-vész ma is fáradhatatlanul koncertezik, fo-tóz, sôt, az utóbbi idôben egyre többet ír.Van is mirôl, hiszen a professzionális ze-nészként eltöltött negyvennégy éves karriernem szakadt meg, ma is sûrûn koncertezik,elsôsorban Maros Éva hárfamûvésszel, aki-vel közösen két lemeze is megjelent már. Atrombitálást részben sportteljesítménykéntkezeli, de úgy érzi, még jócskán vannakerôtartalékai olyasfajta részfutamok tel-jesítésére, amelyek az elmúlt évtizedekbenbôséggel megadattak neki. – Futok tovább, nem hallom meg az utolsókört jelzô csengôt. A részhajrák alatt többekközött a különleges koncerteket és a tíz,számomra írt trombitaversenyt értem –mondja Geiger György, akinek „részhajrái-ba” a munkásságáról írt, saját fotóivalillusztrált könyvét is nyugodtan beleszá-míthatjuk.

A mûvészt saját bevallása szerint is rendkí-vüli szerencsével, húszévesen vették felelsô munkahelyére, az Operaházba, elsôtrombitásnak. – Az akkori tanárom, akiszólamvezetô volt a zenekarban, egyedü-liként ellenezte a felvételemet, hiszen tisz-tában volt azzal, milyen kevés még a ta-pasztalatom. De miután felvettek, megkellett feleljek a kihívásnak, kétszeres se-bességre kapcsolva kellett fejlôdnöm– meséli a trombitamûvész, akit pályája alattszámtalan kitüntetéssel halmoztak el. 1980-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 1983-ban, valamint még további 3 alkalommal(1992, 1994, 1996) Artisjus-díjjal jutalmaztákaz új magyar zenemûvek megismertetéseérdekében végzett munkáját. 1997-benMalek Miklós trombitaversenyének bemu-tatásáért és felvételéért neki ítélték a Ma-gyar Rádió EMeRTon-díját, 1999-ben pedigDohnányi-díjat kapott a Rádiózenekar Azév muzsika szavazásán. 2000-ben ÉrdemesMûvész lett, idén pedig megkapta a Kos-suth-díjat. – Úgy gondolom, hogy ez az elis-merés nekem, a hatvannégy éves trombitás-nak már más, mint az eddigiek. Erre márnem mondhatja azt a miniszterelnök, amita Liszt Ferenc-díj átadásakor súgott a fü-lembe, hogy ez még nem a lehetôségek vége– mondja a mûvész. Joggal merül hát fel akérdés: ha ez az elérhetô lehetôségek vége,akkor hova tovább? – Ha az ember jó tech-nikával fújja a trombitát, akkor nem olyankimerítô számára a játék – teszi hozzáGeiger, akinek Játszom a trombitával címûlemeze is erre a könnyedségre utal. Hogylehet-e tanítani ezt a technikát, az már máskérdés. – Annyi bizonyos, hogy nehéz ezt

tanítani, ugyanakkor nem lehet sikereket,vagy kudarcokat pusztán a hangszerre, afúvókára fogni. Én például még egyszázéves rézdarabbal, a Magyar KirályiHangszergyártó által készített fúvókávaljátszom, és hiszem, hogy ez sokkal keveseb-bet számít, mint az, amit az ember magaad hozzá a muzsikáláshoz. – Geiger György,1979 óta tanít a Liszt Ferenc ZenemûvészetiEgyetem szaktanárképzô tagozatán, nagyöröm számára, hogy tanítványai mindegyi-ke zenész lett, és vannak közöttük külö-nösen kiemelkedôk, mint például a BerliniFilharmonikusok szóló trombitása, aLuxemburgi Rádió zenekara és a MagyarÁllami Operaház elsô trombitása.Bár szülei annak idején egy divathangszer, aharmonika felé próbálták terelgetni, a sorsszerencsés véletlene folytán mégis a trom-bitánál kötött ki. – Tekintve, hogy Soroksá-ron népi hangszer a trombita – amit az isjól mutat, hogy a Rádiózenekarnál har-minc év alatt négy trombitásból három so-roksári volt –, az ember azt gondolná, hogyszámomra is adta magát ez a hangszer, énmégis harmonikázni tanultam, hamarkiderült azonban, hogy ezzel nem lehet to-vábbtanulni. Sokszor elmeséltem már, hogyha annak idején nem Galambos János,hanem mondjuk Kovács Dénes viszi meg-javíttatni a cipôjét apám mûhelyébe, akkorén ma lehet, hogy hegedûs vagyok. Apámvégül Galambos Jánostól, a Rádiózenekarkitûnô tehetségû szólótrombitásától kért ta-nácsot, s ô javasolta nekem a trombitát– mondja a Soroksár díszpolgárává avatott,fáradhatatlan mûvész, aki, mint utalt rá, mégtovábbi részhajrákra is készül. Bilkei Éva



A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR I. OBOA PRÓBAJÁTÉKOThirdet helyettesítésre

A próbajáték helyszíne, idôpontja: a zenekar próbaterme (1088 Budapest, Múzeum u. 11).

2009. május 20. szerda, 15.30 óra

A próbajáték anyaga:–Mozart: C-dúr oboaverseny I. tétel kadenciával vagy–R. Strauss: Oboaverseny–Zenekari anyag

Budapest, 2009. március 31. Lendvai Györgyügyvezetô igazgató

A jelentkezéseket a pályázók rövid szakmai önéletrajzával és elérhetôségévelkérjük eljuttatni a zenekar titkárságára postán (1088 Budapest, Múzeum u. 11.),

vagy e-mailben ([email protected]) 2009. május 11-ig. A zenekar minden jelentkezôt a beérkezéstôl számított öt napon belül értesít,

hogy meghívja-e a próbajátékra.

A zenekari állások részletes listája és kottaanyaga a titkárságon átvehetôa jelentkezés elfogadása után 2009. április 6-tól.

Zongorakísérôt a zenekar nem biztosít.

További információ a zenekar titkárságán.

(A mûvész elmondása szerint volt munkahelye, a Rádiózenekar vezetôi nem keresték meg a kitüntetés alkalmából. (A szerk.)

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)


KRITIKA

Óbudai Danubia Zenekar2009. március 7.

Az Akadémia-bérlet 3. estjén José Curavezényelte az Óbudai Danubia Zenekart.Mint a dirigenstôl megtudtuk, a koncertbôlfelvétel is készült (ezzel magyarázta, hogyminden mûsorszám elôtt hangol a zenekar,amiért is a hallgatóság türelmét kérte). Nap-jainkban, amikor mind kisebb mértékbenelégséges az érvényesüléshez a tehetség, alelkiismeretes munka eredményeképpmegszületô értékes produkció, rendkívülörvendetes a közös szereplés lehetôsége asokoldalú mûvésszel. Akik felvételekrôl is-merik énekhangját, akkor is örvendtek sze-mélyes fellépésének, ha ezúttal dirigál – aközvetlenség élménye pótolhatatlan, s azidôrôl-idôre (a MûPa megnyitása óta örven-detes gyakorisággal) hazánkban fellépôneves vendégmûvészek pezsdítôleg hatnaka koncertlátogató kedvre. Ami, valljuk meg,szinte szenvedélybetegségig fokozódhat. ADanubia Zenekarnak van törzsközönsége –rendszeres hallgatóinak ezúttal a karmesterszemélye (látványa) jelentett többlet-ajándékot – és aki továbbra is a hallgatni-valóra tudott koncentrálni, felmérhette, aváltozatos mûsorokon felnôtt, gazdag re-pertoárral rendelkezô zenekar érzékenyenreagál az újdonságokra (stílusra, hangula-tokra, s ez esetben, karmesterre).A dirigensnek „testhezálló” mûsort hallhat-tunk, melyben jól érvényesült a tempera-mentuma. Rimszkij-Korszakov Spanyolcapriccióját Bizet elsô Carmen-szvitjekövette, majd Raveltôl a Spanyol rapszódiazárta az elsô részt. A második részben ízelí-tôt kaptunk az argentin zenébôl. BuchardoArgentin képek címû szimfonikus költemé-nye után Piazzolla-mûvel folytatódott aprogram: Tangazo – Variations on BuenosAires, és Piazzolla egykori tanárának, Alber-to Ginasterának Estancia címû balett-szvit-jével ért véget.A couleur localtól az egzotikumig – ezt acímet is adhatták volna a koncertnek. Foko-zatosan haladtunk az ismerôstôl az ismeret-len felé – a táncritmusok uralma jellemezteaz estet. Oldottság és feszültség játéka, gyö-nyörködtetô szólók, amelyeket szinte feled-tet a sodró lendületû fokozások egymás-utánja. Cura számára a feszes tempótartásvolt a legfontosabb; ügyelt arra, hogy soha-se inogjon meg a muzsika ritmikus váza. Ahangzás intenzitásának növelésére rajzosmozdulatokkal tett kísérletet, irányítása lát-tató erejû volt (aligha tudta az a lelkes hall-gató, aki a ruhatár felé menet lelkesedett,hogy mennyire fején találta a szöget mon-

dásával: „ilyet én még soha nem láttam”). Elátvány részben a színpadhoz szokott elô-adómûvész önkifejezése, részben a közön-ségnek szóló koreográfia. A zenészek keve-set láthattak ebbôl, hiszen viszonylag ritkántudtak csak felnézni, számukra a lelkesítôlégkörben maradt az önkifejezés lehetô-sége. Az intenzív szólamok hatványozód-tak, s a tétel-zárlatok óriási dinamikával kul-mináltak. Elôtte viszont – miként a Ravel- ésDebussy-mûben, vagyis, az Európaszertelegismertebb mûsorszámokban – feltûnt arészletezô arányosítás hiánya; Cura úgyvezette az együttest, hogy alig-alig törôdötta pillanatról-pillanatra megszületô hangzás-sal; végig a „cél”, a hatásos befejezés lebeg-hetett a szeme elôtt (abban aztán nem isvolt hiány!). Mindenesetre, a játékosokkönnyedén vették e mûsor akadályait, ki-nesztéziai örömet jelentettek számukra abelefeledkezôs fokozások, a lehetô leghan-gosabbnak a tovább erôsítése már-már ki-hívás volt, amelynek meg akartak felelni.Sikerült.

MÁV Szimfonikus Zenekar 2009. március 10.

A MÁV Szimfonikus Zenekar „listavezetô”az idei Magyar Szimfonikus Körképben,magasra srófolt jegyáraival. Ezen belül nema felsô határt kifogásolom, hanem azt tar-tom indokolatlannak, hogy a legolcsóbbjegy meghaladja a sorozat – négy koncertkivételével – valamennyi estjének leg-drágább helyárát. Vélhetôen a sztárvendégiránti várható érdeklôdésben bíztak; rész-ben joggal (megteltek az emeletek, csak aföldszinten maradtak üres székek). Március10-én Kollár Imre vezényelt, Varnus Xavérvolt Hidas Frigyes Orgonaversenyénekszólistája, s ôt hallhattuk Saint-Saëns III.(„Orgona”) szimfóniájában is. A mûsor nyi-tószáma, Schubert Befejezetlen szimfóniája,szervetlenül kapcsolódott a programba.Nem indokolta ezt az elôadás színvonalasem. Tény, a vonóskari hangzás (s itt elsô-sorban a hegedûkre gondolok) sokat javult,de valamiféle „ünnepi megmérettetéshez”aligha alkalmas. Kollár Imre az együtt-töl-tött fél év után még ismerkedik a zenekar-ral; „fogást keres” hangzó produkcióikon ajobbítás érdekében. Aprólékos gondosság-gal irányít – ugyanakkor, ennek eredményenem mindig realizálódik. Mintha a részle-tekre irányuló figyelem egyszersmind gátol-ná a nagyobb egységekkel való törôdésben.Miközben látható-hallható a precizitásravaló törekvés, egyre-másra hallhatók olyan

„pontatlanságok”, amelyektôl korábbannem kellett tartani. A szép indítások vágyapéldául bizonytalankodást eredményez, azelbátortalanodás következménye a pontat-lanság a szólamon belül és a késett hangin-dítás a szólisztikus fúvósállásokban (akkorindul a hangképzés, amikor meg kelleneszólalnia a hangnak!). Feltûnôen sokat bi-zonytalankodtak a Schubert-mûben a reze-sek – hogy a következô mûvekben majd ké-nyes állások szép megoldásával próbáljákfeledtetni a gyenge kezdést. Schubert, akinek megítélését idôrôl-idôremódosítja a történész-szakma, a klasszikaés a romantika határmezsgyéjén foglal he-lyet (pontosabban, némely vizsgált össze-függésben egyértelmûen az egyik, míg másszempontból egyértelmûen a másik stílusbasorolható). A Befejezetlen szimfónia ko-runk koncertlátogatói körében ismert-ségnek és kedveltségnek örvend. Mindket-tô okán megérdemelné a hallgató, hogyegy-egy élô elôadáson többletet kapjon,akár csak egyedi részlet-megoldást, amit aszereplôk ajándékaként ôrizhet emlékeze-tében. Ebbôl az interpretációból a távolság-tartó fegyelem áradt, ami azt eredményezte,hogy feltûntek olyan apróságok is, amelye-ket készséggel „jóváír” akár a szakmabelihallgató is, ha élet hatja át a zenélést. Amegannyi hitelességi kérdés és szemponthálójában tájékozódni próbáló hallgatóSchubert esetében (ahol korhûségre valótörekvés legfeljebb billentyûs mûveinél mu-tatkozik meg) szívesen átadná magát a ha-tártalan gyönyörködésnek – ehelyett csu-pán „átismételhette” felcsendülésekor amûvet. Schubertet nem nehéz szeretni – demintha errôl most valamennyien megfeled-keztünk volna.Hidas Frigyes Orgonaversenyének ôsbemu-tatójára a MüPa orgonaavató hangverse-nyén került sor, akkor Lukács Ervin vezé-nyelte. A szólista személye változatlan, s amûvel (és a szerzôvel) való találkozását fel-elevenítô, keresetlen szavaival hozzájárultahhoz, hogy valóban érdeklôdô közönségjusson ez alkalommal is a mûnek. Érdekes ahangszerelése; a vonóskart a hegedûk és abôgô képviseli, s fôszereplônek érezhetimagát a rezes kar. A szólóhangszer a nyitó-tételben párbeszédet folytat az egyes hang-szercsoportokkal, a másodikban ô a pro-tagonista, akihez fokozatosan társulnak akísérô együttes résztvevôi. A finálé a leg-inkább komplex tétel; a virtuóz szóló ön-magában élmény, a hatásos fúvósállások ésa melodikus vonósszólamok tovább fokoz-zák a hatást. A mû sajátos hatást kelt azáltalis, hogy a nélkülözi a szakrális jelleget; az

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

esztrádos hangszínek, a kétségkívül profánritmika korántsem igényel templomi kör-nyezetet. Jó volt ezen a helyen hallani.Saint-Saëns Orgonaszimfóniáját újabbantöbb együttes is mûsorra tûzi (voltaképp ér-demes lenne repertoáron is tartani!). A kétmonumentális tétel mindegyike több rész-bôl épül, szinte már-már a szimfonikus köl-teményre hajazva; amire kifáradna azanyag, jön a következô. Nagy a pontatlan-ság veszélye; nincs idô felkészülni az idô-rôl-idôre bekövetkezô faktúra-váltásokra; segy-egy fogató-szakasznak oly pregnánsankell indulni, hogy kihívást jelentsen a kö-vetkezô szólamok számára. Az igyekezetérezhetô volt, a megvalósítás viszont ko-rántsem kiérlelt. „Lötyögések” a polifon sza-kaszokban, lelki görcsök – a fokozások és aharsány csúcspontok itt is, miként a Hidas-mûben, megváltásnak tûnhettek. Ilyenkorlelkesen formál az együttes, éppen ezért akulminációk sikerültek a legmeggyôzôbb-re. És talán a lelkesedés is hozzájárulhatottahhoz, hogy a dinamikai kontroll ne mû-ködjön; a jó akusztikájú teremben a jól fel-épített fokozások tetôpontja néha szinte le-taglózó volt. A Saint-Saëns mûben nagyonmegdolgoztatta muzsikusait Kollár Imre –becsületükre legyen mondva, nem kíméltékmagukat!Varnus Xavér ritkán lép fel zenekarral. Aközös koncerten sikerült úgy az együttmû-ködés, hogy reménykedünk: lesz még foly-tatása.

Savaria Szimfonikus Zenekar 2009. március 17.

A Magyar Szimfonikus Körkép idei soroza-tának (eddig) leglehangolóbb rendezvé-nyére március 17-én került sor. Azon nemcsodálkoztam, hogy a koncert elôtt egy órá-val kezdôdô beszélgetésre („Elôhang”) ke-vesen jöttek (van, aki nem tud róla, másoknem érnek rá, stb.) – de hogy még a föld-színt sem telt meg, az több mint elszomorí-tó! Megint kiderült, hogy „mostohagyerek”ez a sorozat a MüPa gazdag kínálatában;mintha nem lenne igazi „gazdája”. A prog-ramajánlók nagy választékában szinte el-sikkad a szerény összefoglaló – ráadásultöbb estjéhez még csak szórólapot sem kapa hallgató. (Akkor sem, ha – mint ebben azesetben – mûsorváltozás történt.) Tehát,nemcsak érdemi propagandája nincs,hanem még a jogosan elvárható tájékoz-tatás is akadozik (tény, az információs pult-nál szerepelt az aktuális program és aszólista neve.) Aki nem elhivatott érdek-

lôdô, ilyen tálalásban sohasem fog felfigyel-ni az egyébként mindenki számára értékeslehetôségeket tartalmazó sorozatra!Ôszinte örömünkre, helyünkbe jön a nagy-világ, sztárok váltják egymást a pódiumon.Ugyanakkor: idejön az egész ország; a jelen-tôs hazai zenekarok seregszemléjérôl vanszó és mintha hirtelen mindenki meg-feledkezne ama magyarság-tudatról, aminéha a magyar termékek vásárlásában, más-kor magyar(kodó) érzésekben mutatkozikmeg. (Definiáltak már áruként mûvészi pro-duktumokat, szellemi termékeket…)Nem irigyeltem a Savaria SzimfonikusZenekart (többségük önsorsrontó muzsi-kus: az est folyamán gyakran pásztázták anézôteret…), a csekély érdeklôdés alighalehet inspiráló hatású. Alpaslan Ertüngealpvezényletével léptek fel, aki 2001-tôl állan-dó vendégkarmesterük, 2006 óta mûvészetivezetôjük is egyben. Nyilvánvalóan a „nagyfalatra” koncentráltak, Szkrjabin II. szim-fóniájára. A zenekar értékét felmérhetjükazon, ahogyan e kihívásra válaszolt; kidol-gozott szólamokból állt össze a hangzás, ajátékosok állandó kontaktust tartottak akarmesterrel. Amilyen dicséretes itt a tel-jesítmény-centrizmus, annyira elszomorító,hogy egyébként a szerzôi szándékok kife-jezésre juttatása kevésbé inspirálja ôket. Wagner Tannhäuser-nyitánya nem a „be-melegítés” funkciójának esett áldozatul; ez-úttal szokatlan, de még inkább furcsahangzás-elképzeléssel valósult meg. Kon-cepciónak tekinthetô ez a karmester részé-rôl – de nehéz lenne megindokolni, miértválasztott olyan „absztrakt” modellt, amelyszinte függetlenedett az operától. Tehát,olyan „szûz szemmel” olvastatta a nyitánykottáját, mintha nem lenne tudomásukarról, hogy egy operával „kapcsolatos”;mintha teljességgel híján lennének színpadiasszociációknak, mûismeretnek. Az érzel-mi-indulati töltés hiánya volt jellemzô,indifferens elôadást hallottunk, széles dina-mikai skálán, néha szép impresszioniszti-kus színekkel. A vonós-szólamok precízekvoltak, de a hegedûk feltûnôen gépiesen-mechanikusan játszottak.A kötelezôen választandó magyar darabKovács Zoltán mûve volt, Álomtáncok cím-mel, Varga Gábor klarinétmûvész szólójá-val. Egykori zeneakadémiai évfolyamtársá-nak mûvét kedvvel, oldottan vezényelte adirigens, a gesztus-dallamok nem tévesztet-ték el hatásukat a szólista elôadásában. Ittérzôdött, hogy a bartókos hangzások isme-retében játszanak az elôadók; a vonósok ki-fejezetten kedvvel szólaltatták meg az ún.Bartók-pizzicatókat.

Taps – mindig jut. Sajnos, gyakran nemvisszajelzés értékû. Ezúttal a fegyelmezettzenekari munkáért, a lelkiismeretes felké-szülésért, és a bevállalt nagy feladat ered-ményes megoldásáért járt elsôsorban.

Budapesti Filharmóniai TársaságZenekara 2009. március 22.

Két Bartók-koncertet elôzött meg nagyvárakozás a Budapesti Tavaszi Fesztiválkeretében. Március 22-én elsôsorban A kék-szakállú herceg várát vártuk (különös tekin-tettel a két énekes-sztárra, Polgár Lászlóraés Komlósi Ildikóra) – az est második részé-nek mûsorán A csodálatos mandarin szere-pelt. Nem történt megbetegedés, lemondás,így a Budapesti Filharmóniai TársaságZenekarának hangversenye, Kovács Jánosvezényletével, élményt ígért. Azok részérôl,akik már több nagyszerû szcenírozott kon-certet (illetve, néha fél-szcenírozottnakvagy épp koncertszerûnek nevezettet) értekmeg a Bartók Béla Nemzeti Hangverseny-teremben, várakozás elôz(het)te megMundruczó Kornél rendezését (ami kizáró-lag az egyfelvonásosra vonatkozott). A fô-városi közönség (kiváltképp az operaláto-gató) edzettnek mondható – de nemeléggé. Ami akkor és ott történt, meg-bocsáthatatlan! Ha csak egyvalaki vásároltmunkával megkeresett pénzbôl jegyet,akkor is visszaélés történt a mûvészet-be/mûvészekbe vetett bizalommal! Bartó-kot hallgatni ment a közönség, s legyen bára 20. századi klasszikus némely alkotásaközismertnek mondható, ott még nem tar-tunk, hogy mesterségesen kelljen ébren tar-tani (zenétôl független látvánnyal) a pub-likum figyelmét. Bartók duális zenéje, minta zeneirodalom megannyi remeke, kimerít-hetetlenül gazdag, nemcsak megunhatat-lan, de egyszersmind kiismerhetetlen is!A látvány-világ csak annyiból érdemes írás-ban megörökítésre, hogy lehetetlenné tettea mûre való figyelést. Sovány vigasz, hogybehunyt szemmel is hallgatható a zene –mert ahhoz nem kell fesztivál, élô kon-cert… A koncepció része, hogy a zenekara színpadon helyezkedik el, ezúttal nemfellépô-ruhában (tehát, akik gyakran a ze-nekari árokban ülnek, a világot jelentôdeszkákon szedett-vedett öltözékben feszít-hettek). Volt olyan muzsikus, aki a tet-szôleges ruhaválasztást nem a hétköznapi,hanem az elegáns-ünnepi felé vitte el… –bár ebben a közegben semmin sem tudottváltoztatni ezzel. Tehát, színesben, szándé-koltan tarkában ültek, elkerítve (igen, kerí-


KRITIKA

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

tés mögött) a muzsikusok, elôttük a diri-gens. Mögöttük a látvány, amibôl, szeren-cséjükre, nem kellett részesedniük. A kétszólista úgy helyezkedett el, hogy véletlenülse láthassa a karmestert. Elôttük kutyaól.Hitem szerint minden tevékenységnekmegvan a megfelelô környezete, amióhatatlanul is segíti a minôségi produkciólétrejöttét. Éppen ezért, nem csodálkoz-hatunk, ha ott és akkor felejthetô teljesít-mény sikeredett. A helyszín láttán bárkinagy biztonsággal arra tippelhetett volna,hogy mielôtt rendcsinálásra kerülhetettvolna sor, rumlis buli másnapján, a lelkeszenekar próbál – jobb híján, áldatlan körül-mények között. Ez történt.A mûalkotás (ez esetben Bartók egyfelvo-násosa) korántsem megvágatlan dokumen-tarista jelenetsor a mindennapi életbôl. Ilymódon a mûvészi típust megjelenítô sze-replôk átlag-figurákká devalválódtak, akik-re szintén ráhúzhatóak közhelyes megál-lapítások. Polgár László számára szokatlanlehetett mostoha körülmények között fel-lépni – Komlós Ildikó pedig újraénekeltetudott (ám ezúttal korántsem átélt) szere-pét. Személyességnek, felszikrázó, feszülôindulatoknak nyoma sem volt – nem oko-zott annyi megrendülést sem, mint egy ke-resztút stációi mentén való séta, kora ta-vaszi szikrázó napsütésben. Annyi figyelmességet azért elvárt volna ajóérzésû hallgató, hogy legalább az immárfeleslegessé vált látvány-„díszletet” eltaka-rítsák a szünetben. De nem; ott virítottmindvégig. De már azért is hálásak lehettünk, hogy lát-vány-akciók nem zavarták a zenehallgatást;így a leltár: egy indifferens Mandarin-elô-adással több… Azért szomorú ez, mertugyanennyi energia-ráfordítással, a parti-túra-ismeretben kétségkívül verhetetlendirigenssel, a sokszor-játszott mûvet újfényben is képes lett volna felragyogtatni azenekar. A körülmények ismeretében eztnem rajtuk kérhetjük számon!

Nemzeti Filharmonikusok2009. március 25.

Apró meglepetéssel kezdôdött március 25-én, Bartók születésnapján a Nemzeti Filhar-monikusok estje: a nyitószám Debussy-mûvolt, a Játékok. Pedig aligha jelentett volnaproblémát a Bartók Új Sorozat készítôinekegy szerzôi est végigjátszása. A születésnap-tól eltekintve, Debussy ezer színben villód-zott, árnyalatok kavalkádja kápráztatta el ahallgatót. A csoda folytatódott Bartók két

hegedûrapszódiájával. Kelemen Barnabáspompás szólóját hallgatva, fôképp a ritkánhallható második jelentett egészen kivételesélményt. (Akárki rájöhetett, miért szerepeloly ritkán a hangversenyek mûsorán ez amû.) Töltekezett a közönség az élménnyel: nem-csak pódiumérett, de megörökítésre méltóankidolgozott, ugyanakkor „élô” produkcióthallhatott. Szép példájaként annak, hogy afelkészülés során (után) nem törvényszerûenfáradnak/fásulnak bele a játékosok azelôadásba. Sôt, immár felszabadulva a meg-valósításhoz szükséges összpontosítás ter-hétôl, felszabadultan muzsikáltak. KelemenBarnabás „boszorkányos” hegedûs; lassan-ként neki is az a tempó válik természetes-nek, ami Kocsis Zoltánnak – éppen ezértsohasem éreztük túlhajszoltnak a tempót,jóllehet érezhetôen nagyon gyors volt; aszólista nemcsak gyôzte, de örömét is leltea kihívásban. A jól sikerült megoldásokérezhetôen inspiráló hatással voltak mind aszólistára, mind a zenekarra; a túlfûtöttséghatására meggyôzônek éreztük a gyorstempókat is.Szünet után a koncertmûsoron ritkán sze-replô Négy zenekari darabban gyönyörköd-hettünk. A formálás biztonságát és plasztici-tását kell kiemelni; ahogyan Kocsis bármelytempóban megadja a szükséges idôt az újformarész, tematikus szakasz indításához. Adallamfordulatok mindig megformáltak, stöbbségükben ott lüktet valami rejtett tán-cos lejtés. Ebben az elôadásban nem voltközömbös hang, mindennek funkciója volt.A finálé szerepét ezen az esten a Cantataprofana töltötte be (Fekete Attila és GurbánJános szólójával, Nemzeti Énekkar közre-mûködésével). Itt már nem könnyû behó-dolni Kocsis kétségkívül következetestempóválasztásainak. Mert ha a pontosmegszólaltatás feladatával meg is birkóztakaz énekesek és a hangszeresek, alapos mû-ismeret hiányában a hallgató egykönnyenfeladhatta… Talán a gondolatnyival lassabbtempó lehetôvé tette volna a szólistákszámára, hogy ne csak (dicséretes módon)érthetô szövegmondással énekeljenek, ha-nem mintegy átélten deklamálva megjelenít-sék az átváltozás csodáját. Hasonlóképp, azénekkarnak is inkább teljesítôképességét,semmint produkcióját értékelhetjük ezúttal.Intellektuálisan tisztában lehettek a kar-mester elképzelésével, kétségkívül egyet-értve azzal – ám a karakteres hangkép-zéshez nem mindig bizonyult elégségesneka rendelkezésre álló idô (vagy csupán AntalMátyás kórus-centrikus „törôdése” hiány-zott?).

Napjainkra elfogadott a nézet, hogy Bartóka 20. századi zenetörténet legnagyobbjai-nak egyike (ha éppen nem A Legnagyobb).Ez az est hozzájárult ahhoz, hogy érzékilegis meggyôzôdjünk eme állítás igazáról.

Pannon Filharmonikusok 2009. március 27.

Szabadi 50 – a méltán népszerû hegedû-mûvész jubileumi koncertjére az MTA Roo-sevelt téri Dísztermében került sor. Ebbôlakár kamarakoncertre is gondolhatnánk –de nem! A Pannon Filharmonikusok – Pécs,Hamar Zsolt vezényletével Mendelssohn ésSibelius hegedûversenyét, valamint Beetho-ven Hármasversenyét játszotta az ünnepeltszólójával, az utóbbi mûben Onczay Csabaés Gulyás Márta közremûködésével. Szaba-di Vilmos nevének említésekor a koncertlá-togató elsôsorban a kamaramûvészre gon-dol – versenymûvek szólistájaként inkábbfelvételein hallhatjuk. A program eléggériasztónak hat (nem állítható párhuzamba anépszerû maraton-rendezvénnyel, ahol vál-tott elôadók gondoskodtak hallgatnivaló-ról); ugyanakkor, biztosak lehettünk abban,hogy a közremûködôk tudták, mire vállal-koznak. Zsúfolásig megtelt a Díszterem;más kérdés, hogy összezsúfoltan kellett ját-szani a szereplôknek is (ennek leginkább aHármasverseny látta kárát). A BudapestiTavaszi Fesztivál rendezvénye iránt érdek-lôdôk, Szabadi Vilmos mûvészeténekrajongói, s a fôvárosban is rendszeresenteltház elôtt fellépô pécsi zenekar rendsze-res hallgatói – ha elôbb nem, az est végénbizonnyal mindhárom halmazba tartozónakérezhette magát az érdeklôdô. A BTF rangotadott az ünnepnek, s a szólista ugyancsakkitett magáért. Terhelhetôség szempont-jából jól vizsgázott a zenekar is. Az egy-szerre ünnepélyes és meghitt légkört átha-totta a zeneszeretet; érzôdött ez annakellenére, hogy – eltekintve a körülmények-tôl – egyébként igencsak lett volna kifogá-solnivaló. Most az erôpróbában a vállalko-zás gesztusát értékeltük. Aligha irigylésreméltó a zenekar helyzete; kockáztatni kel-lett a próbák beosztását illetôen – és az erô-vel való gazdálkodás sem kis feladat!A Mendelssohn-mû felfokozott tempóját ajátékosok jobban bírták, mint amennyire aközönség lehetett képes átélni a szép zenét– belefeledkezésre legfeljebb a lassútétel-hez való átvezetés gyönyörû hangon meg-formált ütemei adtak lehetôséget. Már-márvehemensnek hatott a tündér-léptû kom-pozíció (a lelkesedés hevében néha túl


KRITIKA

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

„vastagra” sikeredett a zenekari kíséret).Hamar Zsolt egyszerre hajtotta és fegyel-mezte a játékosokat; tôle szokatlan mennyi-ségû tükör-mozdulattal akarta bebiztosítania pontosságot (ami sikerült is, legfeljebb ke-vesebb volt a szépen megformált részlet…ilyen tempóban…). Ezen a koncerten a leg-nagyobb élményt a Sibelius-koncert lassújajelentette: volt miben gyönyörködni, s idô ishozzá! Szabadi fáradhatatlannak bizonyult.A szünet után érezhetôen csökkent a lelke-sedés, ismét bebizonyosodott, hogy a Hár-masverseny: nehéz mû. Már mûfajából adó-dóan is – hiszen a szólisták mindegyikénekegyszerre kell megcsillogtatni saját szóla-mát, kamarazenei érzékenységû kapcsolat-ban lenni szólista-partnereivel, ráadásul be-leilleszkedni a zenekari hangzásba. Ezúttalkomoly gondot jelentett a merész tempó-választás, s azt sem bizonyult hatékonymegoldásnak, hogy a szólistacsoport néhamegpróbált „visszavenni” belôle. Meg-bosszulta magát a helyszûke; nehéz lettvolna állandó kontaktust teremteni a szólis-táknak. A dinamikai arányok szabályozásamegoldhatatlan feladatnak tûnt. Aki nemismerte/szerette korábban e mûvet, kész-séggel hitelt ad a gyakori szakmai fanyalgá-soknak. A szeretetteljes légkörben azonbanelégségesnek tûnt a hosszútáv végigfutása.És hogy Szabadinak még ráadásokra is fu-totta az erejébôl, az ékes bizonyítéka, hogya mûvész jól gazdálkodott erejével – remél-hetjük, hogy még sokáig gyönyörködhe-tünk játékában.A zenekar szempontjából csak azért kevés-bé felhôtlen a kép, mert a sok „teljesítés”közben háttérbe szorulhat a mûvészi igé-nyesség, a mindenkori játszanivalóra figye-lés. Nagyon meg kell(ene) gondolni, hogymeddig lehet elmenni a csábító lehetôségekkihasználásával – nehogy a közelmúltbanészlelhetô minôségi javulás abbamaradjon.Mert a stagnálás igénytelenedéshez vezet,amit viszont aligha engedhet meg magánakaz együttes, 2010-hez közeledve… A leg-keményebb munka közben sem szabadnamegfeledkezni arról, hogy a zenész játszik ahangszerén!

Zuglói Filharmónia – Szent IstvánKirály Szimfonikus Zenekar 2009. március 28.

Felesleges volt „Napoleon ante portas!”címmel hirdetni a Mátyás-templom március28-i koncertjét; a két Haydn-mise (SzentMiklós-mise és Paukenmesse – Mise hábo-rús idôkben) önmagában is elégséges vonz-

erônek bizonyult volna. A BTF keretében aZuglói Filharmónia – Szent István KirálySzimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus,szólistákkal (Geszthy Veronika, HalmaiKatalin, Szappanos Tibor és Cser Péter)adta elô a két misét, Záborszky Kálmánvezényletével.A Haydn-év beharangozásai egyikének istekinthetô e koncert; és valljuk meg, nem kisélmény misét – templomban hallgatni. Pon-tosabban, mise-mûfajú kompozíciót olyanhelyszínen, amelyre eredetileg szánták (ahitelességtôl persze még így is távol vagyunk,hiszen eredetileg a mise-szertartás kereteiközött csendült fel a mise-kompozíció).Éppen ezért, a helyszínbôl adódóan, átér-tékelôdik minden. Módosulnak az elvá-rások (azaz, minden koncert-termi finomsá-got többletként értékelhetünk), ugyanakkora templomi környezet sajátos többletet adaz élményhez. Látjuk vagy nem az elôadó-kat, az atmoszféra kisugárzása erôs. Egy-szersmind templomi emlékképeinkkelvetjük össze az élményt, tehát a produkciómentesül a koncerttermi elvárások szigorá-tól. Vagyis, mindennek örülünk, ami szép –ugyanakkor a hiányosságok felett nagyvo-nalúan átsiklunk.Záborszky Kálmán értô kottaolvasásraszoktatja (immár hosszú ideje) zenekarajátékosait. Követhettük a periódusok ütem-párokból felépülô elô- és utótagjait, formai-lag mindig biztonságban érezhettük ma-gunkat. A klasszikus keretek tehát adottak –a tartalmi kidolgozottság ehhez képest min-dig többletként hatott. Sajnos, az arányokatilletôen korántsem lehetünk elégedettek; aszépen formált dallamok és a harmónia-basszus közti tér kitöltése alkalmankéntesetleges volt. A szólista-választás szimpa-tikus; ami meglepô: Geszthy Veronika szö-vegmondási problémái (miközben tónus-ban és megformálásban ideális szopránnaktûnik). Halmai Katalin szolíd alt, SzappanosTibor tenorjának fénye és átütôereje min-den megszólalásakor jelentôséget kölcsö-nöz szólamának, Cser Péternél megtörik anagy hangközugrásokat átívelô gesztus.A kórus megbízható, ám hiányzik az az el-hitetô erô, amely meggyôzné a hallgatótarról, hogy tudják, mikor-mit énekelnek.Nagyon professzionálisnak kell lenni egykórusnak ahhoz, hogy ne hiányoljuk a hívôközösségek (hangilag összehasonlíthatat-lanul gyengébb minôségû) énekét, amikor-is mindig-minden megtörténik: a tétel-szö-vegek nem formális-sematikusak, hanem ahitéletet megerôsítendô, katartikus hatá-súak. A Gloria dicsôítését, a Credo szilárdbizonyosságát újra átélni: elementáris

élmény. A zenekar a maga részérôl szépenformált frázisokkal járult hozzá az élmény-hez, a Paukenmessében remekelt a szóló-csellista, szépek voltak a fúvósállások;egyáltalán, ilyen elôadással vélhetôlegmaga a szerzô is elégedett lett volna.Ugyanakkor nem tagadhatjuk: mindez kon-certteremben „kevés” lenne; de itt és mostelegendô volt ahhoz, hogy a nemzetközihallgatóság egyöntetû elégedettséggeltávozzék a koncert végén.

Debreceni Filharmonikus Zenekar2009. április 4.

Úgy látszik, sokan megszívlelték a „járt utatjáratlanért…” tanácsát – mással aligha ma-gyarázható a csekély érdeklôdés a BTFáprilis 4-én a Thália Színházba meghirdetett„Haydn-Schönberg” estjére. Lehetett tudnielôre a mûsort: Haydntól a Krisztus hétszava a keresztfán (akinek a Hoboken-mûj-egyzékszámból nem derült ki, az a kórusközremûködésébôl kitalálhatta, hogy azoratórium-verzióról van szó), Schönbergtôlpedig az Öt zenekari darab. Erre a szokatlanprogramra a Debreceni FilharmonikusZenekar és a Debreceni Kodály Kórus vál-lalkozott, Kocsár Balázs vezényletével. Deaz igazi meglepetéssel a helyszínen szem-besültünk; ugyanis a két mûvet egymásba-ágyazottan szólaltatták meg. A nagyon régi és a nagyon új közöttiszivárványhíd-feszítés nem újkeletû; elég,ha a reneszánsz misék kortársi proprium-tételekkel való elôadására gondolunk, vagyolyan „végigkomponált” hangversenymû-sorokra, ahol reneszánsz átiratok váltakoz-nak kortárs-tételekkel. Ezúttal tehát a kétbécsi (iskolateremtô) mester zenéje találko-zott. Kísérletnek mindenképp érdekes volt,ha a reveláció erejével nem is hatott.A helyszínen osztogatott mûsor ismertetôjepersze megelégedett az eredeti zenekariverzió keletkezéstörténetével – betétlapjaadott tájékoztatást a tételek elhangzásánaksorrendjérôl (hogy milyen meggondolásbólszármazott az ötlet, s hogy kié – azt örökhomály fedi). Kulinárisan fogalmazva, a két bécsi iskola„csúsztatott palacsintája” került feltálalásra.Erénye lehet a változatosság – sem aHaydn-mûbe, sem a Schönberg-opuszbanem lehetett belefáradni. Hátránya, hogyígy voltaképp egyik mûrôl sem alkothatottmagának fogalmat, aki most ismerkedettvelük. Mert a legizgalmasabbak vélhetôen aváltakozások voltak.A zenekar, lelkes koncertmesterével, maxi-


KRITIKA

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

mális pontosságra törekedett, és a kottábaírottak megvalósítására. Vonatkozott ez adinamikára is – csak épp valahogy a„miértek” hiányoztak a váltások mögül.Szolgai követése volt az utasításoknak, nempedig értô közvetítése a rögzíthetô szerzôikívánságoknak. A kórus a Thália színpadá-nak mélyérôl „takarásban” szólt, vélhetôenmaguk is mostohán érezhették magukatebben az elhelyezésben – ráadásul, távol aszólistáktól (akiket annak ellenére, hogyelöl foglaltak helyet, idônként kíméletlenülelfedett a zenekar!). Korántsem irigylésre méltó a zenekarijátékosok feladata, a stílusváltásokkal – bárezt talán nem is mérték fel, annyira a ját-szanivalóra koncentráltak. Sôt, olyannyira,hogy néha a karmesterre sem jutott a figyel-mükbôl (bár, vélhetôleg, felnézés nélkül istudták, mit szeretne kérni/kapni…).A Debreceni Filharmonikus Zenekar ezúttalis lelkiismeretes felkészültséggel játszott –azonban elôadásuk elsôdleges funkciója afeladat-teljesítés volt. Mintha ôket nemhatná át az általuk életre hívott zene – már-pedig ettôl rövidzárlat keletkezik, s aközönséghez sem jutnak el a mûvek!A Schönberg-mûvel kapcsolatban még na-gyobb a hallgató tanácstalansága. Aki „félt”a hírbôl ismert újító zenéjétôl, azt kellemesmeglepetés érte (nem is olyan borzasz-tó…), aki ennek a zenének a „szokat-lanságára” volt kíváncsi, az csalódhatott(semmi különös)… Megkockázatom: egy-egy tétel a Haydn-kartételek között kife-jezetten üdítô hatású volt, disszonanciáivalérdekes-izgalmas. Más kérdés, hogy differ-enciáltabb kidolgozásban a színskálája mégváltozatosabb lehetett volna. Mindenképperénye a hangversenynek, hogy hallgatóiközül senkiben nem keltett ellenérzéstSchönberg zenéje iránt (remélhetjük csak:máskor nemcsak elmennek olyan hang-versenyekre is, amelyek mûsorán Schön-berg-mû szerepel, hanem felfigyelnek aSchönberg-mûvekkel való ismerkedés lehe-tôségeire is...). Remélhetôleg a zenekarijátékosok is elôbb-utóbb ráéreznek azilyesfajta darabok sajátos ízére. És biztos:eme tapasztalat birtokában nyitottabbaklesznek a repertoárbôvítés mindenfajtaújításai-kísérletei iránt.

Gyôri Filharmonikus Zenekar2009. április 6.

„Opera és mise egy estén” – ezt a figyelem-felkeltô címet kapta a Gyôri FilharmonikusZenekar Magyar Szimfonikus Körkép

sorozatbeli koncertje. Április 6-án OrbánGyörgy Missa Decimáját és MascagniParasztbecsületét tûzték mûsorra, Med-veczky Ádám vezényletével. A Körkép:egyedülálló lehetôséget kínál arra vala-mennyi résztvevô zenekarnak, hogy legelô-nyösebb profilját mutassa. Ezzel a lehetô-séggel nyilvánvalóan nem akart élni azegyüttes (mûsorának összeállítója), haneminkább azt választotta, hogy olyan mûvekettûz mûsorra, amelyek megszólaltatásáhoznem mindig rendelkezik megfelelô appará-tussal. Orbán György Tizedik miséje (csak-úgy, mint a korábbiak) elsôsorban kórus-mû. Ezúttal a Nemzeti Énekkar és MegyesiSchwartz Lúcia énekéhez társult a zenekar.Élmény és feladat az ilyen vállalkozás; azélmény elsôdlegességéig még több próbáralett volna szükség, a feladat többé-kevésbémegoldottnak mondható. Orbán zenéje jólénekelhetô (nem véletlenül szólaltatjákmeg mûveit elôszeretettel a kórusok!), s apregnáns motívumok a hangszeresek szá-mára is élvezetes játszanivalót kínálnak. Azegésznek a hangzásképe kidolgozat-lanságról árulkodott. A biztos (közös!) tem-póérzet hiányzott leginkább; amikor márbillent az egyensúly, hiába próbálta tü-körmozgású irányítással összerázni a kar-mester. Néha a technikailag egyszerû-köny-nyû kísérôformulák úgy elgépiesedtek,hogy a játékosok már-már megfeledkezteka metrumról (ami pedig volt; énekszóla-mokban, vagy épp valamelyik másik, dal-lamjátszó zenekari szólam anyagában!). Akórus szokás szerint remek; de például aszopránszólam szólisztikus részleteiben ez-úttal bántóak „kiszóltak” hangok – sze-rencsére a rákövetkezô tutti-tömbök feled-tették az ilyen kellemetlenségeket.A Parasztbecsület megállta volna a helyét,mint Wiedemann Bernadett doktorandusz-koncertje. Neki volt lehetôsége „körbe-járható hangképet” adni jelenlegi tudásáról-felkészültségérôl. A zenekarnak – nohaszámos játékosa vett/vesz részt a gyôri szín-házi együttes munkájában – jogosan nem akíséret az erôssége. Ami a javukra írható, aza vonós-szólamok egységes tónusa, a fú-vós-szólók kidolgozottsága – ám ezek aszempontok üresen konganak; voltaképpbármely középszerû (átlagos) együttes tel-jesítményérôl elmondhatók. Munkájuk érté-ke abban rejlik, hogy engedték érvényesül-ni az énekeseket, mindig harmonikushátteret biztosítva számukra. Véleményemszerint ilyesmire kár elfecsérelni egy értékesbudapesti fellépési lehetôséget – de a mér-leg másik serpenyôje sem üres: operaked-velôk hangos tetszésnyilvánítása olyan si-

kert biztosított, amilyet kevésbé tetszetôsprogram bármilyen kidolgozott elôadásávalsem arattak volna. Mert a koncertközönségáltalában visszafogottabb, mint az opera-barátok lelkes tábora. Akik ráadásul lelkesfigyelemmel követik kedves énekeseik fel-lépéseit, továbbá mind az ismert, mind aszámukra ismeretlen kínálatot. A Paraszt-becsületet hangversenyszerû elôadásbanhirdették; a közelmúlt megannyi színre-vitele ismeretében felemás megoldás volt,hogy a szólisták többsége oratorikusanénekelt (felállva, amikor rákerül a sor, kot-tából – rosszmájúak erre mondják: „leszö-gezett lábbal”), míg volt, aki a manapságszokásos gyakorlat mellett voksolt; minthaoperaszínpadon lenne, úgy jött be a szín-padra, s mozgással-mimikával próbáltahozni a figurát. Sokat nem változtatott ez ahangzáson, csak épp újabb adalékát adjaannak, hogy korántsem lett „kitalálva” aprodukció. A zenekar ezúttal nem reflektor-fénybe került, hanem mindösszesen közre-mûködött, azt viszont korrektül. Nekik amunka jutott abból, ami a közönségnekélvezet, az énekes közremûködôknekpedig siker. Medveczky Ádám pedig fárad-tan, ám fáradhatatlanul mosolyogva fogadtaa hosszas tetszésnyilvánítást.

MÁV Szimfonikus Zenekar 2009. április 7.

Miklósa Erika 2006 óta, amióta évadonkéntad egy önálló hangversenyt a MüPában,rendszeresen a MÁV Szimfonikus Zenekarkíséretével lép fel. Idei együttes kon-certjükre a zenekar Mesterbérletében kerültsor, április 7-én. Másképp – ezzel a címmelszerepelt az est a koncertkalendáriumban,ugyanez a MüPa mûsorkalauzában a ze-nekarra és az énekesnôre egyaránt vonat-kozott, a szórólap pedig kizárólag az estfôszereplôjére vonatkoztatta. A végered-mény: Makláry László vezényletével olyanest született, ahol a zenekar egyértelmûen akíséret alárendelt szerepét kapta. Nagymeglepetés nem érhette a hallgatót, hiszenMiklósa nem elôször kirándul könnyedebbmûfajok területére – a hagyományos kon-certlátogató számára inkább partner-vendégei jelentettek újdonságot, az opera-barátok körében már ismerôs SzegediCsaba és Nyári Zoltán, valamint az elsôsor-ban a musicalek és operettek világábanjáratos színész-énekes: Dolhai Attila. Észre-vehette, aki figyelte a megadott programot:a mûsor a szórólaphoz képest is módosult –így is jócskán hosszúnak bizonyult. Gálaest-


KRITIKA

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

hangulata volt, megcsodálhattuk MiklósaErika két ruhakölteményét, Nyári Zoltánfergeteges tánc-bravúrját, feltûnt DolhaiAttila énekében az érthetô-szép szöveg-mondás. Miklósa Erika pazarlóan bánt/bá-nik hangjával, amiért a középregiszter el-erôtlenedésével fizet, s már sejteti a fáradástegy-egy kontrollálatlan-kontrollálhatatlanmagas hang is idônként. Rossini, Mozart, Puccini, Verdi, JohannStrauss, Kálmán Imre, Bernstein, Gersh-win, Webber – és ráadásként Lehár népsze-rû dallamai; áriák, duettek, a Vágyom egynô után esetében pedig tercett. Megter-vezett látvány-világ, ám annál kevésbékidolgozott hangzás. A MÁV SzimfonikusZenekar egészen nagyszerû kísérô – deezúttal nem érezhette át munkájafelelôsségteljes voltát. Makláry kiváltképpa mûsor második részében volt otthon; azoperarészleteknél korántsem volt konkrét(megvalósítandó) elképzelése. Eljátszottáktehát a zenészek a szólamukat – s annyi. Jóesetben a koncertmester nagyon figyelteaz énekest/énekeseket, s ennek következ-tében olyankor is tudta követni a zenekar,amikor szabadabban énekelt, példáulkiszélesítve egy frázisvéget. A zenekaritagok biztos szólamtudás birtokában pon-tosan játszottak, s mivel korántsem voltismeretlen számukra a program, szintemaguktól beálltak az arányok, s ha ahangszerelés finomságai nem is érvénye-sülhettek, érdekes hangszínekben, tónu-sokban bôvelkedett a kíséret. Apró nyelvipéldával érzékeltetném, mi okozotthiányérzetet: nem elôadták, hanem leját-szották a mûsorszámokat. Így a legtöbbesetben nem a „felcsendül”, hanem az„elhangzott” érzete volt erôsebb. Kikap-csolódásra alkalmas volt a rendezvény,feltöltôdésre, gyönyörködésre kevésbé.Elmondhatjuk: mûfajközi barangolásonvettünk részt – másképp.

Pannon Filharmonikusok2009. április 9.

Vendégkarmesterrel lépett fel április 9-én aBartók Béla Nemzeti Hangversenyterem-ben a Pannon Filharmonikusok – Pécs: azangliai születésû, több mint negyedszázadaSvájcban élô Howard Griffithsszel. Az estszólistája a pécsi születésû Várdai Istvánvolt. A tavasz megszentelése címû bérletisorozat 3. estje Wagner-nyitánnyal kezdô-dött (A bolygó hollandi), Elgar e-moll gor-donkaversenyével folytatódott, s Men-delssohn Olasz szimfóniájával fejezôdött be

– pontosabban, ráadással, melyet megérde-melten követelt ki a közönség.Az egész elôadást valami szokatlan felszaba-dultság jellemezte; a túlzott igyekezet gör-csei nélkül, ugyanakkor, mindig zenérefigyelôen. Hangulatok sorjáztak már anyitányban is – a folyamat egészének voltbelsô felépítettsége, az egymásra-következôformarészek kapcsolódtak egymáshoz, akárfolytatásról (fejlesztésrôl, kibontakoztatás-ról) volt szó, akár kontraszt-anyagoktalálkozásáról. Csak a fokozások csúcspont-jához közeledve tûnt fel a vonósok (elsôsor-ban hegedûsök) játékának az a sajátossága,hogy míg vonókezelésük általában cél-irányos, a hangképzés erôtlensége nehezítia kívánt intenzitás elérését. A könnyed-ele-gáns futamoknál hasznos technika elégte-len, amikor súlyos-erôteljes hanghatás el-érése a cél. A remek szólista kétségkívül az egészegyüttest inspirálja, elsôsorban a vonó-sokat. Ennek köszönhetôen a verseny-mûben kidolgozott hátteret biztosítottak aszólistának; míg a hegedûsök elsôsorban amelodikus anyagok megszólaltatásábantûntek ki a megformált tematikus anyagokegymásutánjából kialakított folyamatoksorán, a mindig szép hangon játszó, meg-bízható brácsaszólamhoz érzékeny-diffe-renciált csellószólam társult. Öröm volthallani, hogy ösztönösen végigélik a har-móniai történések menetét. Howard Griffiths jól felkészült együttest ka-pott – oldott mozdulataival elérte, hogyvalamennyi szólam megkeresse (és több-nyire meg is találja) helyét a születôegészben. Talán kicsit szokatlan volt ez a fajta figye-lem némely hangszercsoportnak; aMendelssohn-szimfónia vitális nyitótételeután csökkent a lassú tételben jelenlétükintenzitása; a III. tételre hallhatóan bele-fáradtak az ilyen típusú aktivitásba. Azoldottságot „lazítás” váltotta fel, ami meg-mutatkozott abban, hogy az egyszerû formasematikussá vált. A finálé, amely ismétösszetettebb munkát igényelt, ismét kihív-ást jelentett számukra; s ha a nyitótétel szín-vonalát nem is érték el, hangulatosankerekítették le a ciklust. Ezúttal tehát nemcsupán ismert mû újrajátszásáról/újrahall-gatásáról volt szó, hanem ki-ki korábbanrejtve maradt szépségeket találhatott.Valljuk meg: ez az élôzene-hallgatás semmimással nem pótolható lehetôségeinekegyike!Talán az volt az est legnagyobb élménye,hogy a hangszercsoportok mertek játszani;ettôl vált sokszínûbbé a hangzás, s attól,

hogy gyakran mertek belefeledkezni is atuttikba – a kontrollról gondoskodott a diri-gens.Várdai István fellépéseiben az elôadászenei értékein túl megunhatatlan élménytjelent attitûdjének ôszintesége. Azt ugyanisnem lehet megjátszani, hogy valaki számáraa darabon kívüli világ megszûnik! Bele-feledkezve benne él a mûvekben; pon-tosabban, fokozatosan teremti egész világ-gá a kompozíciókat. Errôl tanúskodik amosolya, mely korántsem csupán a tetszés-nyilvánításnak szól – kiragyog belôle az azöröm, amelyet a hangzó életre hívott szép-ség vált ki.

Nemzeti Filharmonikusok2009. április 17.

Április 17-én Sztravinszkij-estet kaptunkKocsis Zoltán vezényletével a Nemzeti Fil-harmonikusoktól és Olli Mustonentôl.Ígéretes volt maga a mûsor is – és remek azelôadás. Mindkét rész a Fanfár egy új szín-ház felavatására címû, mintegy félpercestrombita-duóval kezdôdött, az elsô részbena Cirkusz-polkát követôen a Zongoraversenyhangzott el, a másodikban pedig a másikkét zongorára és zenekarra komponált mû(a Movements és a Capriccio) között a Négynorvégos csendült fel. A finn zongora-mûvészrôl szóló ismertetôben azt olvashat-tuk, hogy „felfogása szerint minden elô-adásnak – bármely korban született mûrôllegyen is szó – olyan frissességet kell árasz-tania, mintha egy kortárs zeneszerzô új mû-vének bemutatóját hallanánk”. Hangzatosprogram – utólag be kell vallani, nem ma-radt adósunk! Azok közé a pianisták közétartozik, akiket rossz nézni – a látványszinte eltereli a figyelmet a hangzásról. Úgytûnik, ez az ára annak, hogy valóban min-dent megszólaltasson, amit értô kottaolva-sással ki lehet olvasni a partitúrából. Nemvolt egyetlen közömbös-jellegtelen hangjaegyik mûben sem: lebilincselôen intenzívjelenléttel szólaltatta meg szólamát. Köl-csönösen inspirálták egymást muzsikus-partnereivel – hogy Kocsis Zoltánnak iskedvére lehetett a szólista-produkció, azelsô rész végén ráadás-számmal fejezte ki: aCirkusz-polkában felidézett Schubert-mû-vet (Katonainduló) négykezesként szólal-tatta meg Mustonennel.De az idézett mondat elmondható a koncertegészérôl: a zenekar is úgy játszott, hogylehetetlen lett volna nem intenzíven figyel-ni. Kocsis ideális tempókat választott: soha-sem volt hajszolt, ugyanakkor olyan infor-


KRITIKA

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

máció-sûrûséggel tudta megtöltetni, hogyaz elsô hangtól az utolsóig sikerült meg-ôrizni a feszültséget. A ritkán hallható dara-boknak korántsem csupán a ritkaság-ér-tékük miatt járt a figyelem: az értôinterpretációnak köszönhetôen hihetetle-nül sokat tudtunk meg Sztravinszkijról. Ahangszerelés mûvészete – ezt az alcímet iskaphatta volna a koncert. Mindaz, amiegyébként olvasható a szakirodalombanSztravinszkijról, hangzó valósággá vált.Sajátos élményt jelentett a Négy norvégos –

az inkább feldolgozásnak, semmint sajátkompozíciónak tekinthetô tételek anyagamár-már „gyanúsan” egyszerû; ám a szerzônem tagadta meg önmagát: egy-egy hang-szerelési ötlet, fricska lépten-nyomon lelep-lezi… Máskor a „humorban nem ismerünktréfát” intellektuális sziporkázása tetteélménnyé az aszimmetrikus ütemeketcsakúgy, mint a hangsúlyokat, amelyekrôlnéha csak utólag derült ki, hogy komolyanveendôk, vagy vicc volt csupán…Sztravinszkij a kiismerhetetlen szerzôk közé

tartozik; még ismert darabjait is újmegvilágításba képes helyezni egy-egykiváló interpretáció, korábban rejtve maradtaspektusokra világítva rá – hogy vannakritkán játszott darabjai a szerzônek, aztsejteti: nem egykönnyen adják meg ma-gukat… Szerencsénk volt ezzel a koncert-tel: a változatos program mindenkinekadott új élményeket, s aligha távozott olyanhallgató a terembôl, akit ne fertôzött volnameg a szellemes muzsika.

Fittler Katalin


KRITIKA

Újrahallgatva… – Mahler V. szimfóniája

A Budafoki Dohnányi Zenekar CD-koron-gon örökítette meg a fennállásának 15.évfordulója alkalmából rendezett ünnepihangversenyt. A tavaly április 2-i koncertennem kisebb mû elôadására vállalkoztak,mint Mahler V. szimfóniája. Hollerung Gábor zenekarnevelô program-jának kezdettôl fogva egyik jellegzetessége,hogy „bevállalós”: olyan mûveket is elôsze-retettel tûz mûsorra, amelyek maradéktalanmegvalósítására aligha van remény. De hát,van-e olyan egyáltalán, hogy „maradékta-lan”?! Optimizmusát igazolta az idô, s két-ségtelen, hogy ennek a mûsorpolitikánakköszönhetôen sokat fejlôdött a zenekar.Talán többet, mint ha módszeresen, a foko-zatosság elvének szem elôtt tartásával ada-golta volna a feladatokat…Az is kétségtelen, hogy ily módon számosfiatal muzsikus találkozott közvetlenülremekmûvekkel – olyan kompozíciókkal,amelyek megszólaltatásában való aktívrészvételre hivatásos zenekari muzsikusoktalán egész életükben hiába várnak.Természetes tehát, hogy a kerek számúévfordulót is emlékezetessé akarta tenni;ezt a produkciót örökíti meg a felvétel,amely, mint a kísérôszövegben írta: „hitünkszerint híven reprezentálja az elmúlt 15évben felhalmozódott szakmai tudást,zeneszeretetet és mûvészi elhivatottságot”. Ajándék tehát ez a CD, a zenekarnak maga-magának, s közönségének, amely társa voltaz úton. Pillanat-hangfelvétel is egyben,tényszerû dokumentálása, hogy meddigjutottak az úton. Ebben az esetben indokolt,

hogy koncertfelvétel készült:az elszálló hang megrögzítése– egyébként a Mahler-diszkog-ráfia nyomasztóan hatna rang-jával-súlyával… Eszerint kellhallgatni.Persze, a felvételkészítés tényeóhatatlanul befolyásolja a játé-kosokat; a szólisták alighamernek annyit kockáztatni,mint bármely koncerten, s álta-lában minden egy picit vissza-fogottabb… jólfésültebb, haúgy tetszik…A Dohnányi Zenekarról el-mondható, hogy élménysze-rûen, legtöbbször vezetô kar-mestere, Hollerung Gáborvezényletével játszik; az ô lel-kesedésére és lelkesítésére van szükség,hogy felizzon a hangulat. Ezúttal nagy szük-ség volt erre! (Mindazonáltal, nem irigylésreméltó az 1. trombitás helyzete, aki szólis-taként indítja a nyitótételt…)A vonóskar fegyelmezett, s ha dinamikailagköveti is a karmesteri utasítást, intenzitássalgyakran marad adós. Ezt egyértelmûen afelvételkészítés miatt kialakult biztonságikontrollal magyarázom – ugyanis egyarántelôfordul technikailag igényes és külö-nösebb problémát nem jelentô helyeken.Utómunkálatokkal arányokon lehet mó-dosítani – de az intenzitást utólag pótolni,odavarázsolni nem lehet! Kiváltképp a kife-jezéstelen halk hangzások zavaróak – azene hatásába vetett hit nem vezethet oda,hogy a személyes jelenlétet akár csak pil-lanatokra is feladják az elôadók! Ami kon-certen elsikkad, többszöri meghallgatás

során a felvételen feltûnik: a bôgôszólampasszivitása (a funkciós basszus érzetethiányolom). Ami ebbôl az interpretációból hiányzik: afájdalom lehetôsége. Ha az Adagietto egy-szerûen „szép” – az kevés; üres esztétikaikategória ahhoz az érzelmi intenzitáshozképest, amire ez a zene képes, ami mini-mum katarzist vált ki a hallgatóból! Bár amûgondra nem lehet panasz, érzelmileg„diétás” ez az elôadás; nemcsak erejükkel-energiájukkal, de érzelmeikkel is takaré-koskodtak a játékosok. Érdemes lenne repertoáron tartaniuk ezt akompozíciót, hiszen ez után a megméret-tetés után, „kisebb téttel” minden bizonnyalképesek lennének mind a hallgatóságnak,mind a maguk számára – intenzív átéléssel– megrendítô zenei élményt okozni.

Fittler Katalin

CD-KRITIKA

06- 7.5.2009 9:09 (Black plate)

ZENETÖRTÉNET


A „Budapesti Hírlap” miután felsorolta amûsor számait, ilyen kritikát fûz hozzá: „Reményi elsô hangversenyekor már elmond-tuk mindazt, ami mondanivalónk van e jelesmagyar mûvészrôl. Afféle rendes zenebírálatotírni róla nem lenne sem igazságos, sem okos.Reményi Ede még a mi nemzedékünk szemé-ben sem puszta hegedûs, akinek bele lehet ka-paszkodni a G-húrjába, hogy miért recseg olygyakran (ez a kellemetlen mellékzörej nekemis feltûnt, de nem vagyok hegedûs, s így nemtudom megmondani, vajon e jelenség oka ahegedûben, vagy a vonókezelésben volt-e),akinek szemére szabad hányni sok minden-félét, amivel nem értünk egyet. Reményi Edema is mindenekfölött derék, lelkes magyar em-ber, aki a szomorú napokban apáinkat vi-gasztalta édesszavú muzsikájával, aki a Petôfiszobornak megvetette alapját, aki minden ha-zafias célra szórta az aranyat, míg maga sze-gény maradt. E szép és nagy érdemek tisztele-tét fejezte ki ma az az ôszintén tapsoló, szívbôléljenzô közönség, juttatva hódolatából az elô-adómûvésznek is, ki kétségkívül a ma élô elsôkközül való.”A „Pester Lloyd” A. B. jelzésû kritikusa pedigezt írja (a magyar fordítás a német nyelvû cikkután található): „Dass patriotische Empfindung und persön-liche Sympatie das rein künstlerische Interesseüberwogen, das zeigte sich heute sehr deutlichin der Phfisiognomie des Saales, in welchemunsere musikalische Gesellschaft vollständigfehlte. Das ist bezeichnend für eine Erschein-ung wie Reményi, um die mehr die poetischeErinnerung als echte, vollgiltige Kunst ihrenverklärenden Schein gebreitet. Sein Spiel hatheute keine neuen Seiten gezeigt, eine sehrachtenswert, in mancher Hinsicht brillanteTechnik, energische, nur oft unruhige Bogen-führung, eine Intonation, die bei schwerigenKunststücken unerschütterlich bleibt, umgleich darauf in der einfachen Kantilene da-neben zu rutschen, und ein Vortrag von einerganz eigenen Freizügigkeit, die einmal inter-essiert, ein andermal verletzt, aber nur seltenden Geist der Komposition wiederspiegelt.Über Reményi ist einmal das Schlagwort ge-fallen, dass er „der Zigeuner unter den Virtuo-sen” ist. Das stimmt wohl schon deshalb nicht,

weil ihm die sinnliche Gut abgeht. Nach derWillkür des Ausdrucks und nach der ganz be-sonderen Art, wie er sich ein Stück geistig undtechnisch zurechtlegt, ist er eher ein musikali-scher Bohemiens zu nennen, was nicht das-selbe ist. Diesen Eindruck gewann man auchheute aus dem Vortrage des geistreichen, ele-ganten „Concert Romantique” von Godardund den 3 Transkriptionen Chopinscher undSchubert’scher Stücke, die er recht dankbarfür sein Instrument, wenn auch nicht ohnesanfte Vergewaltigung selbst besorgt hatte. Angelungenen Details fehlte es nicht, so ganz be-sonders in Schubert’s „Ständchen” mit der indie Ferne sich verlierenden , in feinstem Pianoabgestuften Schlussmelodie. Wieder bewegtesich Reményi auf seinem eigensten Gebiete, alser uns ungarisch kam. Des „Hôsi Magyar”, einStück altungarischer Tanzmusik, in welchemnur der zwischen Tonika und Dominantefortwährend schwankende„Figura” ein zu breiter Raum gewidmet war,sein mit überreichen Passagenzierrat be-hängtes „Repülj fecském” und endlich die Zu-gabe des wirkungsvoll für die Geige appretierteVolkslied „Szomorú fûz ága” mit den hüb-schen Flagolet-Variationen entfesselten stür-mischen Beifall. Reményi wurde immerwieder gerufen und lebhaft akklamiert undverstand sich endlich doch zu einer aller-letzten Zugabe, einem amerikanischemFreiheitshymnus aus eigener Feder, dessenMelodie, marschartigt in Oktaven daher-schreitend, ihre nahe Verwandschaft mit der„Marseillaise” nicht verleugnet.”

(Hogy a hazafias érzés és a személyes szimpá-tia felülmúlta a pusztán mûvészi irányúérdeklôdést, ez jól látszott a terem arculatán,amelybôl teljes mértékben hiányzott zenei tár-sadalmunk. Ezt fémjelezte az a jelenség,ahogyan Reményi költôi emlékezetével egyko-ri, igazi mûvészetérôl adott világos képet. Manem mutatott újat játéka, de elôadása nagyontiszteletreméltó volt; némely esetben briliánstechnika, energikus, és gyakran nyugtalanvonóvezetés jellemezte, és olyan intonáció,amely a nehéz technikai trükkök bemu-tatásakor is megingathatatlan maradt, hogyaztán ismét egyszerû kantilénába váltson át,

tükrözve az elôadás szabadságát, amely néhaérdeklôdést keltett, máskor megbántottságotfejezett ki, ugyanakkor ritkán adta vissza akompozíció szellemét. Egyszer azt mondtákReményirôl, hogy „ô a cigány a virtuózokközött”. De ez egyáltalán nem így van, hiszenakkor az érzelmi értékek elvesznének nála.Ahogy kénye-kedve szerint alkalmaz egészenkülönleges kifejezésmódot, ahogy szellemi éstechnikai szempontból elôkészít egy darabot,ennek alapján inkább zenei bohémnek kellenenevezni, ami a cigány-hasonlat esetében nemstimmel. Ezt a benyomást keltette ma Godardszellemes és elegáns „Concert Romantique”-jával, és három Chopin- és Schubert-átiratá-val, amelyek megszólaltatásáról – hangszeré-nek hála – nem éppen szelíd erôszak nélkülgondoskodott. Nem hiányoztak az eredeti mó-don megformált részletek, különösen Schubert„Ständchen”-jének végén, a piano legfino-mabb árnyalatával tovatûnô, befejezô motí-vumnál. Reményi ismét otthonosan mozogvahozott izgalomba bennünket, amikor magyarmuzsikát játszott. A „Hôsi Magyar”, ami régimagyar táncmuzsika, és amelyben szélesskálán mozog az ide-oda táncoló „Figura” atonika és a domináns között, a „Repülj fecs-kém” túldíszített menetei, s a végül ráadás-ként elhangzó, igen hatásos, hegedûre átírtnépdal, a „Szomorú fûz ága”, a kedvesenmegszólaltatott flageolet-variációval, hatal-mas tapsvihart aratott. Reményit újra megújra visszahívták, és igen élénk tetszésnyilvá-nításban részesült, ezért végül még egy utolsóráadást kellett adnia: egy saját maga általkészített amerikai Szabadság-himnuszt,amelynek oktávmenetekben mozgó dallamanagyon hasonlít a „Marseillaise”-re.)

Két héttel reá, vagyis április 14-én volt Remé-nyi harmadik, utolsó budapesti hangversenye,és pedig a Népszínházban, az „Otthon” (azírók és újságírók köre Budapesten) javára,mely akkor alakult. A hangversenyt egy unal-mas angol bohózat elôzte meg. Mégis, a hang-verseny kitûnôen sikerült, jobban, mint azelôtte való kettô. A „Budapesti Hírlap” IV. 15-ikiszáma ezt a hírt közli a hangversenyrôl: „A hegedûkirály, aki egy hónap alatt Magyar-ország összes babérait összeszedte, ma búcsú-

Reményi Ferenc:

Reményi Ede hegedûmûvész életrajza– 10. rész(Az 1891. áprilisában, Budapesten adott hangversenyekrôl szóló beszámoló folytatása)

36-41 7.5.2009 9:11 (Black plate)

ZENETÖRTÉNET


zott el a fôváros közönségétôl. Két korábbihangversenye csak fokozta iránta az érdek-lôdést, amihez hozzájárult, hogy a helyárakalig voltak felemelve. Reményi mûvészetét márkét ízben méltattuk, s itt csak annyi írni-valónk van, hogy ma rendkívüli tetszés köztjátszott. A zsúfolt ház minden megjelenésekorzajos tapssal fogadta, s minden szám után 2-3-szor kihívta. Különösen tetszettek a „Szentir-may-Reményi féle dalfûzér”, a Sylvia-keringô(Delibes), a magyar népdalok a „Repülj fecs-kém”-mel. Utóbbit frenetikus tapssal fogadták.

A „Budapester Tagblatt” recenziója így hang-zik (a fordítás a cikk után olvasható): „Jenes hauptstädtische Publikum, welchesheute alle Räume der Volkstheaters füllte,scheint es sich zur Aufgabe gemacht zu haben,dem Virtuosen Reményi ein gutes Angedenkenan die Haupstadt mit auf den Weg zu geben.Das Abschiedskonzert ersetzte, was etwa diebeiden früheren Konzerte an Wärme desBeifalls mangeln liessen. Der Applaus ge-mahnte an längst entschwundene Zeiten, daman nicht ins Theater ging, man sich zuamüsieren, sondern um Gelegenheit zu su-chen, seinen politischen und patriotischen Ge-fühlen auf irgend eine Weise Ausdruck zu ge-ben. Um die Illusionen vollständig zu machen,ertönte sogar zum Schlusse, nach minutelan-gen Beifall der immer stürmischer werdendeRuf: „Wir wollen der Rákóczi-Marsch hören!” Allein, da man der Vorhang hinabliess, gingdas Publikum ohne weiteres ruhig nachHause. Und das ist eben der Unterschied zwi-schen einst und jetzt. Nicht Reményi hat sichalso verändert, sondern das Publikum. Remé-nyi spielte auch heute mit herrlichem Feuerseine wildleidenschaftlichen und gleich daraufwieder tiefmelankolischen Weisen, er gab auchheute seine schönsten Virtuosenkünststückenzum Besten, er is auch heute noch der „Alte,allein die Jungen” von ehedem sind alt gewor-den und die heutige Jugend hat weniger ge-räuschvolle Ideale. Dennoch kann Reményimit seinen Abschiedskonzert zufrieden sein.Was das heutige Budapester Publikum einemVirtuosen geben kann, das hat es ihm geboten.”

(A fôvárosi publikum, amely ma a Népszín-házat teljesen megtöltötte, úgy látszik fela-datának érezte, hogy a virtuóz Reményi útra-valóul szép emlékeket vigyen magával afôvárosról. A zárókoncert pótolta az elôzô két koncert al-kalmával elmaradt meleg fogadtatást. A taps arég tovatûnt idôkre emlékeztetett bennünket,amikor az emberek nem jártak színházba ki-kapcsolódni, hanem politikai és hazafias jel-legû csoportosulásokban vettek részt, ilyen mó-

don juttatva kifejezésre érzelmeiket. Hogy tel-jes legyen az illúzió, a percekig tartó taps utánegyre hangosabbá vált a kiáltás: „A Rákóczi-indulót akarjuk hallani!” Mivel leengedték a függönyt, a publikum szónélkül, nyugodtan ment haza. És éppen ez akülönbség a múlt és a jelen között. Nem Remé-nyi változott meg, hanem a közönség. Reményima is tüzesen, vad érzésekkel játszott, majdrögtön utána ismét mélyen melankolikus dal-lamokat szólaltatott meg, most is a legjobbanjátszotta legszebb, virtuóz darabjait, még ma isô az „egyetlen öreg a fiatalok között”, bár meg-öregedett, és a mai fiatalságnak kevésbé hang-zatos ideáljai vannak. Mégis, Reményi elége-dett lehet utolsó koncertjével. Amit a maibudapesti publikum egy virtuóz mûvésznekadhat, azt Reményinek megadta.)

A „Pester Lloyd” recenziója nincs kezemben,de Reményi Károly IV. 18-án kelt levele szerintgúnyos kárörömmel utalt arra, hogy milyfurcsa és érthetetlen dolog, hogy az annyiralelkesítô magyar hegedûs, midôn még hozzá„örökre” búcsúzik Budapesttôl, még csak egyárva koszorút sem kapott. Hubay Károly ugyaniseléggé ügyetlenül, azt kürtölte ki a lapokban,hogy Reményi ezüst babérkoszorút fog kapni afôvárosi zenészkörök részérôl. Hogy Reményikapott-e utóbb, a búcsúhangverseny után ilykoszorút, arról nincs tudomásom. Aki e há-rom hangverseny egymás mellé állított hírlapikritikáját olvassa, jó képet nyer arról, hogyvan-e, s mennyi az értéke a sajtóvélemények-nek. Hiszen láttuk, hogy egy és ugyanazonhangverseny mily különbözô méltatásban ré-szesült aszerint, hogy milyen viszonyban álltaz illetô újság a Reményi személyében és játé-kában megnyilvánuló nemzeti, hazafias esz-mével. Míg a magyar újságok többé-kevésbémelegen írnak róla, s éppen Reményi mûvésze-tének magyar voltát találják dicsérendônek,addig a német nyelvû pesti hírlapok referenseitnem csak hogy hidegen hagyja ez a körül-mény, hanem bizonyos kaján, gunyoros, ki-csinylô, fitymáló hangon szólnak e magyarelemrôl mint olyanról, amely az igazi, vagyisnemzetközi mûvészetet elferdíti, vagy legalább-is szûk korlátok közé szorítja. Jól mondjaÁbrányi „Életembôl és emlékeimbôl” címû mû-vének „Reményi Edérôl” szóló fejezetében azilyen világszempontos magaslatról dörgô Jupi-terekrôl, hogy a világ fennállása óta éppen azképezi fôleg a zenemûvészek legkimagaslóbbérdemét, ha saját nemzetük géniuszának azománcával képesek frissíteni a világirodalomtalaját, mely idôk múltán épp úgy ki van tévea kiszáradásnak, mind a föld humusza. A teremtô mûvészek, ha Isten kegyelmébôl hi-vatottak, akkor saját nemzeti érzületüket és

kifejezési módjukat törekednek érvényre jut-tatni. Mit tesz a végrehajtó mûvészek egyete-messége? Akik a zeneiskolák pedagógikusporát képtelenek lerázni saruikról, vagy akikpregnánsabb egyediséggel nem bírnak, azokkiváló gépek lehetnek, de lelkesíteni sohasemfognak. Ellenben, akiknek homlokára márbölcsôjében hosszú csókot nyomott a Múzsa, segyszersmind az illetô haza Nemtôje is, azolyan végrehajtó mûvész játékából nemzeté-nek kitörülhetetlen ôs véralkata és kifejezésisajátsága mindig ki fog csillámlani. Ezen felül az egyéni sajátosság is mindennagy mûvészt megkülönböztet a többitôl. Haez nem így lenne, akkor a mûvészek csak síne-ken kimérten mozgó gépekhez volnának ha-sonlók, kiket mesterdalári normatívumok, ésnem a szabad géniusz ihletettsége irányítaná.Rámutat Ábrányi Lisztre, ki nem egyszer mu-tatta meg, hogy ugyanegy klasszikus mûvetmiként lehet épp ellenkezô elôadási, idômérté-ki vagy dinamikai modorral úgy értelmezni,hogy mindig elragadó hatást gyakoroljon. Eza hatás a fô. Az, hogy minô eszközökkel, elô-adási modorral éri el a mûvész e célt, kevesethatároz. Mint ahogy a háborúban sem az afontos, hogy mily taktikai elv szerint harco-lunk, hanem hogy gyôzzünk. S Reményivelszemben akármit is kifogásoljon a szôrszálha-sogató kritikus, azt az egyet el nem vitathatjatôle, hogy minden hangversenycsatából gyôz-tesen kerül ki. Ennek egyszerû a magyaráza-ta: Reményi nem azért hegedül, hogy a hege-dû-hangszert, mint ilyent mutassa be, összestechnikai sajátosságaival, hanem a zenekölté-szetet mutatja be a hegedûn, s ezzel szól a szí-vekhez. Ha pedig a magyar zene talajára lép,s annak páratlan szépségeit magyarázza, méga távoli világrészek hallgatói is elbûvölve érzikmagukat. A magyar ember pedig azt érzi,hogy az ô játékában benne van az egész ma-gyar nemzet búbánata, ábrándossága, komolyméltósága, hôsisége, s kedélyének szilajsága. Sennek hódol azután ellenállhatatlanul, mertha nem tenné, önmagát tagadná meg.De van még más is – így szól tovább Ábrányi–, mi az ô magyarországi népszerûségét indo-kolja, s ez az ô hárompróbás magyar hazafiúiérzelme. Mert ennek életében, s fôleg ama 16év alatt, mit (1860–76) nagyrészt körünkbentöltött, annyi számtalan jelét adta, hogy azok-kal szemben a magyar nemzet csak a hálát-lanság bélyegét sütné magára, ha elfelejtené,és nem viszonozná általános rokonszenvéneknyilvánításával.

Így vélekedett Ábrányi néhány évvel Reményi-nek utolsó magyarországi szereplése után mû-vészetének és érzelmeinek magyaros jellegérôl.Evvel szemben egészen bizonyos, hogy az álta-

36-41 7.5.2009 9:11 (Black plate)

lam idézett, német nyelvû kritikákat oly egyé-nek írták, kiknek Magyarország csak lakóhely,s jó üzleti spekulációk színhelye, de nem hazá-ja, vagyis nem népe e földdarabnak, melyhezminket a vérség, a származás, a hagyományerôs és mindenekfelett drága kapcsai fûznek.Annyit azonban megállapíthatunk az egy-mástól eltérô híradásokból, hogy Reményinektöbb hónapra terjedô, magyarországi séjourja(tartózkodása), melynek folyamán mintegy 50hangversenyt adott, általában véve szépenfolyt le, legalábbis erkölcsi sikerekben gazdagvolt. A vidék a régi lelkesedéssel, szeretettel éstisztelettel fogadta, és a fôváros közönsége is,bármennyire megváltozott is a hosszas távollétalatt, mindinkább felmelegedett, s végül zajos,tüntetô tapsokkal búcsúztatta el.

REMÉNYI EDE UTOLSÓ ÉVEI AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN (1891–98)HALÁLA ÉS TEMETÉSE. CENTENÁRIUM(1928)

Gwendolyn Dunlevy Kelley amerikai hölgy,Reményi halálára írt költeménye, Eölbey-ThyllMargit fordításában:

„The strings are muteAnd the bow is stilledForgone is the master-hand.Yet the chords he stirredInt he hearts once thrilledFind echoes in every land.”

(Immár némák a húrok,Megállott a vonó,A mesterkéz kihûlt. De szívünk húrjainMég csendül a dallamS visszhangzik mindenütt.)

Az 1891–1898 közti idôszakReményi utolsó magyarországi hangverseny-körútja után Párizson át Amerikába, az Egye-sült Államokba utazott ki. Úgy látszik, család-ját egy ideig még Párizsban hagyta, mígvégleges letelepedését Amerikában el nem ha-tározta. Esetleg leányának mûvészi kiképzésétis még Párizsban akarta elvégeztetni. Vanugyanis egy újságcikk („Egy távollevôrôl”,Magyar Hírlap, 1896. jan. 24.), amelyben egylevelezô Párizsból 1896. január 21-én ezt írja:„Harmadfél éve, hogy az egész Reményi-csa-lád elhagyta Párist, hol állandóan tartózko-dott volt, s Amerikába vitorlázott, úgy tetszikörökre. Reményi Edét egy hosszabb idôre szólószerzôdés kötötte, míg Adrienne kisasszonydebütálni akart, túl az óceánon.”Midôn aztán Reményi családját is átvitte azEgyesült Államokba, azt nem Chicagóban,

mint tervezte volt, hanem New Yorkban telepí-tette le, és pedig a 85. utcában, West 73. számalatt.Eleinte csak egy hosszabb szerzôdésrôl volt szó,de ebbôl állandó tartózkodás lett. Eltekintverövid idôzésétôl a szabadságharc után,1878–84-ig 6 évet töltött már az Unióban,melynek szabadságszeretô, törekvô népétnagyon megszerette, s ahol ôt is szerették, be-csülték és tisztelték. Most harmadszor kerülttehát oda, és nem is távozott többé az Unióföldjérôl. Második hazája lett, ahol minden-képpen jól érezte magát. Nem bölcsôje volt, desírja, mert itt halt meg 1898-ban. Keveset tudunk a 7 évrôl, mely halálát meg-elôzte. Nehéz, küzdelmes évek voltak ezek,mert bármily nagy is az Unió területe, s bármi-lyen népszerû is volt Reményi, mûvészem-bernek ott is nehéz pusztán hangversenyzésbôlmegélni, ha nincs fix állása, vagy állandószerzôdtetése. Családja fenntartásának gond-ja súlyosan nehezedett reá annál inkább, mertfelesége majdnem állandóan beteg volt, s gyer-mekeirôl is – kik 1891-ben már 18 évesekvoltak, s addig Párizsban nevelkedtek –, gon-doskodnia kellett. Tibort, ki komoly természetûvolt, s úgy látszik, inkább tudományos pályák-ra bírt hajlammal, fôiskolai tanfolyamokrakellett járatni. Adriennek kitûnô zenei hallásaés jó hangja volt. Belôle tehát énekmûvésznôtszeretett volna nevelni. Már Párizsban képez-tette ez irányban Marchesi asszonynál, majdDuvernoynál. Egy amerikai hír szerint márhangversenykörutat is hirdetett leányával.Bizonyos azonban, hogy nem lett belôle nevesénekesnô; férjhez ment von Ende német szár-mazású, amerikai zenetanárhoz. Mint 60 évnél idôsebb embernek, tehát szünte-lenül robotolnia kellett, hogy megkeresse min-dennapi kenyerét. Többször utazta be azUniónak különösen nyugati részét, s csakidônként tért vissza new-yorki otthonába,rövid pihenôre. Azért még mindig gyakoroltaa jótékonyságot. 1895-ben például játszott anew-yorki Magyar Társulat javára: ô és SeidlAntal magyar születésû karmester voltak ahangverseny hôsei, mely 2500 dollárt jövedel-mezett a jótékony célra. Az örökös gond, a túlfeszített s izgalmas mun-ka végre az ô vasegészségét is kikezdte, s erejétlassanként megôrölte. Egy new-yorki nekrológszerint, melyet a Budapesti Hírlapnak ottanimagyar tudósítója küldött be 1898. V. 29-én,életének utolsó évében kétszer is a halál szélénállott. Egy ízben Davenportban, Iowa állam-ban, másodszor Spokanéban, a messze nyu-gaton fekvô Washington államban esett oly be-tegségbe, melybôl fiatalabb ember is aliglábadt volna ki. De Reményi szívós természetemind a kétszer gyôzött. Egy amerikai újságíró

szerint, egy évvel halála elôtt szívbántalmaivoltak, s utána gyakran kellett ülve játszaniaa hangversenyeken. Stockinger Ferenc new-yorki fôkonzul 1898. V. 31-én, atyámhoz írtlevelében írja: „Néhány hónappal ezelôtt lát-tam utoljára, mielôtt az utolsó körútra indult.Valami másfél évvel ezelôtt cokorkórbannehéz beteg lett, azóta tejjel és fekete kétszer-sülttel (az elôbbi tudósító szerint almával, tejjelés Graham-kenyérrel) táplálkozott. Egyéb-iránt, korára nézve testileg-lelkileg csodálato-san jól bírta magát; kedves hegedûjén épp olytûzzel, hévvel játszott, mint 30 évvel ezelôtt.”Azért talált ô közben elég lelki nyugalmat ésihletet, hogy komponáljon is. Szerzett a többiközt egy habanerát, és a Magyar Nemzeti-vagy Király-himnuszt. Az amerikai életrajzszerint (lásd: Gwendolyn Dunlevy Kelley –George P. Upton: Edouard Reményi, 1906,2000, University Press of the Pacific, Honolulu)e nagyszabású mûvét, mely ének- és zenekar-ra volt írva, Mátyás király kolozsvári szobrá-nak ünnepélyes leleplezése alkalmával akartaszemélyesen, egy legutolsó látogatás folyamánbemutatni hazájában. A „Budapesti Hírlap”már többször említett tudósítója szerint viszonta Millennium alkalmára komponálta volna emagyar Király-himnuszt. Ô is felemlíti, hogyReményi leghôbb vágya volt még egyszer ha-zamenni, és otthon bemutatni e szerzeményét,melyrôl azok, kik hallották, a leglelkesebb elis-merés hangján nyilatkoztak. Esetleg e him-nusz eszméje már 1891-iki, utolsó magyaror-szági idôzése alatt is megfogant, hiszenhallottuk, hogy akkor zenei testamentumátakarta nemzetének hátrahagyni. Mindeneset-re semmi egyéb mûvérôl nincsen tudomásunk,mely ilyen rendeltetésnek megfelelt volna. Bárha korának elôrehaladása, betegségei ko-molyan figyelmeztették Reményit arra, hogy amulandóság örök törvényének ô is alá vanvetve, azért a harcot az elmúlás ellen nem ad-ta fel. Lelkének minden energiájával küzdöttellene. Ô nem akart tehetetlen, elernyedtaggastyánná vénhedni, ô élete végéig ruga-nyos, tevékeny, mûködô mûvész akart lenni, sha be is látta, hogy valaha el kell hagynia a vi-lágot, amelynek szépségeit az ô mûvészi érzé-kei annyira tudták élvezni, úgy hegedûjével akezében, lobogó lánggal a szívében, dörgôtapsvihar közepette óhajtott meghalni. Több kijelentése van feljegyezve, amelybôl ki-csendül a mûvészi, még meg nem tört poten-ciának boldog érzése. És több ízben megjöven-dölte halálát, úgy, amint az be is következett. 1914-ben Pásztor Árpád jeles írónk kint jártaz Unióban, és felkereste Reményi özvegyétAcron városkában. A hangulatos interjúból,mely az „Est”-nek 1914. IV. 23-iki számábanjelent meg, az özvegy halála alkalmából,


ZENETÖRTÉNET

36-41 7.5.2009 9:11 (Black plate)


ZENETÖRTÉNET

„Reményi Edéné emlékei” címmel, egyelôrecsak a következô részletet idézem: „Ede né-hány nappal végsô útja elôtt boldog volt. Gya-korlás közben mondogatta nekem: Mamá-kám, mamákám, mintha szárnya nône azujjaimnak.”Mary Dunlevy Kelley asszony egy megkapó,intim jelenetet ír le az amerikai életrajzban.

„Sohasem fogom elfelejteni zenei géniuszánakegyik legmagasabb röptét. Szerettem volnafiamnak hegedût venni, és Reményi kiválasz-tott kettôt, hogy ezek közül én válasszak. Azilletô hangszerüzlet az elsô emeleten volt, ésmiközben felmentem a lépcsôn, hegedûhan-gokat hallottam. Belépvén, Reményit találtamott. Ô a helyiség egyik oldalán, egy hegedû-szekrény közelében ült. A hegedûk közt tôle isvolt egy-kettô eladásra elhelyezve. Kivette e he-gedûknek egyikét, és valósággal becézte – bú-csúképpen. Felkért, hogy foglaljak helyet, és ômaga is leült ismét. Szótlan volt; szórakozott-nak látszott. Hegedûjébôl lágy, zümmögôhangokat csalt ki. Hosszabb idô múlva ígyszólt: „Most Önnek fogok játszani, de igazán.”És így is tett. Félig behunyta szemét, s Bachnakvalamelyik fúgáját játszotta el. Folyvást növek-vô ragyogással s bensôséggel bogozta a szöve-vényes mû szólamait. A nagy, négyszögletûszobában a mûvészen kívül csak két személyvolt jelen. Mozdulatlanul hallgattuk a játéká-ban elmerült mûvészt. Úgyszólván levegô utánkapkodtunk, mikor befejezte a felettébb komp-likált és gyönyörû zenedarabot. Ô úgy tûnt felnekem, mintha a szépség túlvilági biro-dalmából tért volna vissza e földre. Én valaho-gyan megpróbáltam szavakban kifejezni érzé-seimet, mire ô felkiáltott: „That is mu-u-u-sic!”(Ez ze-e-e-ne!) Ily betûzéssel szokta ô jelle-mezni az amerikai emphatikus (érzelmilegszínezett) beszédmodort. És hozzátette:„Oh igen, tudok játszani!” Egy úr, aki jelenvolt, és akirôl késôbb tudtam meg, hogy Tho-mas Tivadar hangversenymester, visszhan-gozta: „Igen, ô tud játszani!” Mikor pár nap-pal késôbb elhagytam New-Yorkot, nemsejtettem, hogy utoljára láttam és hallottamReményi Edét.”Tehát Reményi halála pillanatáig tudott mû-vészien játszani, s egyáltalán nem volt elöre-gedve, amint azt néhány rosszakaratú kriti-kusa sejtetni engedte. Cukor Mór ügyvéd és konzul elbeszéli, hogy1898 kora tavaszán egy fogadás alkalmával,melyet a „New-York Hungarian Literary So-ciety” rendezett Reményi tiszteletére, mielôtt aNyugatra – utolsó földi célja felé – elutazott,Reményi így szólt hozzá: „Kedves barátom! Eza darab fa (tudniillik a hegedûje), s ennekelôdje voltak leghívebb, legközelebbi társaim

egész életemben. Ha sírtam, ôk zokogtak, haörültem, ôk nevettek. Ôk osztoztak bánatom-ban és örömömben. Tudom és érzem, hogy hi-vatásom teljesítése közben fogok meghalni,hogy utolsó földi utamra értékes társaimmalfogok elindulni, tolmácsolva lelkem legmé-lyebb gondolatait, és kifejezve leglágyabb éslegbensôbb megsejtéseimet. Igen, kedves fiam,én hegedülve fogok meghalni.” Hasonlóannyilatkozott Stockinger fôkonzul elôtt is. Re-ményi tehát akarta, érezte és tudta, hogy ôt ahalál a hangversenyteremben, vonóval a kezé-ben fogja elérni. Míg ô Amerikában diadalt diadal után ért el,s barátainak és csodálóinak számát egyregyarapította, addig ô hazája számára márúgyszólván halott volt. Csak egyesek emlékez-tek még reá. Így például id. Ábrányi Kornéligen melegen emlékezik meg róla, 1897-benmegjelent „Életembôl és emlékeimbôl” címûmemoárjában, külön fejezetet szánva neki,melybôl már idéztem is. A tömeg, a nemzetmár elfelejtette. Találóan jellemzi ezt a „Ma-gyar Hírlap”-nak egy párizsi levelezôje, aki amillenniumi ünnepek elôestéjén, 1896. ja-nuár 21-én „Egy távollevôrôl” cím alatt töp-reng azon, vajon a magyar nemzet fiai közülkik lesznek ott a nemzeti ünnepen, és kiklesznek távol? A kérdésre ô maga felel: „Nemlesz ott Bem hegedûse, Reményi Ede (ez helyte-len, mert Reményi sohasem volt Bem hegedû-se, hanem Klapkáé és Görgeyé), a legnagyobbmagyar hegedûs, csak tovább csinálja, szöviazt a kábító legendát, amely az egyéniségéhezforrott. Vajon ki tudja, hol van Reményi Ede,melyik partján a végtelennek? A földön van-e,vagy a Marsban él-e még, vagy az égben ját-szik-e, az Istennek lévén udvari zenésze? Az ôapró, kemény, csakugyan viharedzett alakjá-val hova veszett? Madagaszkárban van-e,vagy Transvaalban, a nagy gömb valamelysötét és képtelen helyén?Hol van Reményi Ede, ez a Sue regényébôlvaló ördögi hegedûs, ez a fantasztikus globe-trotter (világjáró)? Mert hogy ezt kérdezzük,hogy keressük, talán megérdemli ez a magyarember, aki a maga csakugyan magyar szívév-el a magyar dalt sétáltatja a föld körül, a „Re-pülj fecském” hangjaival fonva át a földgöm-böt. Talán megérdemli hogy keressük ôt, kivégigküzdötte a forradalmat s a hegedûjévelemelt szobrot a forradalom költôjének? Nemúgy tetszik-e, hogy ennek a „Repülj fecském”-nek végzetes jelentôsége van, s amikor meg-komponálta, Reményi a maga indulóját írta.Igen, mintegy magához dalolt: „Repülj fecs-kém!” „Repülj fecském!” És vajjon hová repült?Hová lett ô is, a családja is? A millenniumiünnep Reményi Ede rajongó hazafiságát ráfogja-e bírni, hogy elôkerüljön, hírt adjon

magáról? Ámde ki tudja, vajjon egyáltalántudomással bír-e arról, mi van készülôben ahárom hegy hazájában? Valahol elveszve avégtelenben, talán újság, semmiféle hír semkerül hozzá, nem látja csak a maga megbar-nult Stradiváriusát, egy csodálatosan kék egetmaga felett, nem hallja, csak valamely egzoti-kus közönség, különös formában: lándzsák,pajzsok, bambusz és pálmaágak agitálásábanmegnyilatkozó tapsát és tetszésnyilvánítását.”

REMÉNYI EDE HALÁLA SAN FRANCISCÓ-BAN, 1898 MÁJUS 15-ÉN

Elérkeztünk Reményi utolsó hangversenykör-útjához. Halálának leírásában általábanKowalsky Henrik ezredes elbeszélését fogomkövetni, ki Reményi egyik legközelebbi san-franciscói barátja és halálának, valamint ahalál elôzményeinek szemtanúja volt. De fi-gyelembe veszem az amerikai újságok híradá-sait, így fôképp a „New York Herald” részletestávirati jelentését is, valamint egyéb forrá-sokat. A lényeges eltérésekre rámutatok. 1897–1898 telén Reményi igen nyomott han-gulatba volt. Az a tudat, hogy megöregedett, éssem saját, sem családjának jövôje biztosítvanincs, hogy fiatalos nemtörôdömséggel min-den alkalmat elmulasztott vagyont szerezni,súlyosan ránehezedett. Akkoriban egy élelmesvaudeville-vállalat (zenés és táncos varieté-tár-sulat) elsôrangú mûvészeket szerzôdtetett, igenelônyös feltételek mellett. Reményi kénytelenvolt a vállalathoz szegôdni, mert ez volt a leg-folytonosabb és a legjövedelmezôbb szerzôdés,melyet köthetett. Azonban ezáltal hosszú idônát teljesítendô, fárasztó, nehéz munkára kö-tötte le magát. És úgy érezte, géniusza be vanfogva Mammon szekerébe, és talán soha többéfel nem szállhat az igazi mûvészet tisztalégkörébe. De ô azért törhetetlen bátorsággalnézett e vállalkozás elébe, és kijelentette bará-tai elôtt, hogy a vaudeville-színpadon is lehet-séges a zenemûvészet magasztos hivatását tel-jesíteni, vagyis a tömegek lelkét megmozgatni.Hogy ô erre igenis képes, ezt ô meg fogja mu-tatni, és emberek ezreinek tapsa fog tanúságottenni mellette. „Evvel meg fogom alkotniéletem szenzációját” – mondogatta emfatiku-san.Korát és gyengülô egészségét semmibe semvette. Bízott önmagában. Szerette állítani,hogy ô még most is gyorsabban tud járni, mintsok fiatal ismerôse. Szorgalmasan gyakorolt ésúgy érezte, hogy ujjai mozgékonyabbak mintvalaha. Eljárt intim, baráti körökbe. MaryDunlevy Kelley asszony írja, hogy Reményigyakran jött el new-yorki lakására; olykor késôeste jött, néha magával hozta hegedûjét, és ját-szott úgy, ahogy ô szeretett játszani.

36-41 7.5.2009 9:11 (Black plate)

1898. március 13-án indult el New-Yorkból aturnéjára. Sem ô, sem családja nem sejtette,hogy két és fél hónap múltán holtan fog visz-szatérni a messze Nyugatról. Március havá-ban Bostonban lépett fel. A vaudeville-színházközönsége közt volt nagyon sok zeneértô is, deazért a hallgatók jó része bizonyára nemérezte ki mûvészetének finomságait. Úgy ját-szott, mintha önmagának, vagy csupa zeneér-tônek játszott volna, kedvvel és lendülettel. Aturné közbensô állomásait nem ismerjük, csaka legutolsót, San Franciscót. Itt az „Orpheumszínház”-ban kellett fellépnie május 15-én.Már az elôzô napon rosszul érezte magát,szenvedett. Le kellett feküdnie szállodai szobá-jában, orvos és ápolónô voltak körülötte. Deazért még nem sejtette, hogy olyan közel vanmûvészpályájának fináléjához. Nem akartmég félre állni. „Játszani fogok egész életem-ben, játszani fogok a halálomban is. Kezeimmég hajlékonyak, s karjaim még mindig erô-sek” – így erôsködött a szobájában egybegyûltbarátai elôtt. Az elôadás napján már maga-san járt a nap, midôn megkérdezte az ápoló-nôtôl, hogy hány óra van, s hozzátette:„Tizenegy órakor próbát kell tartanom a zene-karral.” Orvosa, dr. Andersen Winslow azon-ban megtiltotta, hogy felkeljen. De Reményimosolyogva így szólt:„Egész éjjel az ágyban maradtam, mert akkoraz volt a megfelelô hely számomra, de ma azén helyem ott van a színpadon, a hegedûvel akezemben, és meg fogom alkotni életem szen-zációját.” „Nem fogadott szót sem orvosának, sem bará-tainak” – írja Kowalsky ezredes, hanem ma-gára öltötte híres köpenyét, hóna alá vette he-gedûjét, és éppen készült indulni a színházba,midôn egy küldöncfiú egy nagy csokor szegfûthozott neki a lányomtól. Reményi megcsodál-ta a csokrot, és magán kívül volt örömében.Kijelentette, hogy nem mehet el anélkül, hogylevelet ne írna a leányomnak. Leült tehát, éskövetkezôket írta leányomnak: „Igen kedvesMiss Mabelem: Egy millió (de számlálja ismeg!) szíves köszönet bájos, leányos virágkül-deményéért. Meg fogom kísérelni, hogy fel-emelkedjem hegedûmmel az elküldôhöz, és aküldött virágok szépségéhez. (Will try to comeup with my violin to the sender and the beau-ty of the flowers.) Köszönöm , és tartsa mindigbarátjának Reményi Edét.”Ez volt Reményi utolsó levele, egy szellemes bókgyengéd, nôi ajándékért, mely szívét örömmeltöltötte el. A biztos diadal tudatában indult elvégsô földi ténykedésének színhelyére. Midônaz elôadás folyamán reá került a sor és a mû-vész megjelent, viharos tapssal üdvözölték.Meghajolt, és látszott rajta, hogy a fogadtatásrendkívül jól esett neki. Két vagy három

klasszikus darabot játszott, s midôn a közön-ség ráadást követelt, e kívánságnak a népszerû„Old glory” (A csillagos lobogó) elôadásávalfelelt meg. Reményi úgy játszott, mintha való-sággal meg volna ihletve. Midôn játékával mindmagasabbra emelkedett, s elérkezett a darabtetôpontjához, 3000 fônyi hallgatóját a szószoros értelmében magával ragadta. Felugrál-tak üléseikrôl, és a darab végén a brávók viha-ra zúgott végig a házon. A fülsiketítô tetszészajpercekig tartott. Reményi és kísérôje, Rosner E.P. elôléptek, és midôn a tetszés újból kitört, Re-ményi elkezdte játszani Delibes „Sylvia”-balett-jébôl a „Pizzicati” részletet. De alig végzettnéhány ütemet, midôn elôrehajolt, mintha va-lamit mondani akarna a zenekar egyik tagjá-nak. Pillanatnyi szünet állt be, mire a mûvészlassan arcra bukott. Az egyik zenész felfogtaôt, éppen mielôtt a dobogót érintette volna, ésmegôrizte attól, hogy lebukjék onnan. Vége volt mindennek. Elvitték a színpadról, ésorvosok igyekeztek életre kelteni, de mindeniparkodásuk hasztalan volt. Úgy látszik, anagyszerû fogadtatás erôt vett rajta. A mûsorelsô része után így szólt egyik barátjához aszínfalak mögött: „Bámulatos! Csodálatosközönség! Nagyszerû!”A fentiekben a „New York Herald” sürgönyihíradását követtük, mely a halál esetét azamerikai újságokkal közölte. Minthogy Ko-walsky leírása némileg eltér ettôl, azt is köz-löm. Midôn a mûvész megjelent, nagy ováció-val fogadták. Hallgatósága ismerte ôt, éslelkesen tüntetett érzelmeivel. Percekig tartott,míg megkezdhette játékát. „Legkedvesebbbarátom” –, így látszott szólni hegedûjéhez,mikor állához emelte, és büszkén nézett reá.Elsô darabját talán jobban játszotta, mintvalaha. A tetszés, mely következett, annak jelevolt, hogy a közönség tudatában volt ennek.Reményi ismételten hajlongott, aztán belekez-dett második darabjába. Ez a „Pizzicati” volt,Delibes „Sylvia” címû balettjébôl. Az utánakitörô tetszés sem volt kevésbé meleg. Azutánegy harmadik darabot játszott, mellyel újbrávókat és tapsot aratott. A viharos közkívá-natra, rövid habozás után, mert fáradt volt,újból megjelent, és beleegyezett, hogy eljátsszaaz „Old glory”-t (Stockinger fôkonzul szerintaz amerikai nemzeti himnuszt, a mindenamerikai által szeretett „Liberty Hymn”-t, asaját átiratában). De alig játszott el négyütemet, midôn teste egyszerre csak megre-megett, és vonója kiesett kezébôl. Csend állottbe. A mûvész ijedten nézett maga elé,megérezte, hogy elérkezett életpályája végéhez.Utolsó gondolata hegedûje volt. Mindkét karjá-val körülfogta, és oly gyöngéden ölelte magá-hoz, mint egy anya a gyermekét. Lebukott aszínpadra, a hegedût megóvták az eltöréstôl,

sôt a sérüléstôl is. A holt mûvészt kivitték egyszomszéd helyiségbe, és ott legközelebbi bará-tai, és ôszinte csodálói szeretettel gondoskod-tak róla. De hiába volt minden. Értesítéstküldtek a családnak, és intézkedtek, hogy aholttestet New-Yorkba szállíthassák. Egyelôrebebalzsamozták, és Schmidt Valerián halottimaszkot készített róla. A maszkot átadtákWells F. Marion szobrászmûvésznek, akirészben már elkészítette Reményi mellszobrát,midôn halála bekövetkezett. Lássuk, hogyan jutott el a gyászhír a család-hoz, a mûvész new-yorki otthonába. (IttPásztor Árpád interjúját követjük.) Reményikörútjának minden koncertje után meg-sürgönyözte, hogy miképpen sikerült. Remé-nyiné az ágyban feküdt este, mikor csengetésthallott. Odaszólt fiának: „Biztosan Edesürgönye.” Tibor lement, de túl hosszú ideigmaradt ott. Mi lehet? Reményiné nyugtalan-kodni kezdett. Fia végre bejött, s csak ennyitmondott: „Papa est mort.”A következô percben már egy riporter rontottbe a szobába. Amerikai riporter, kalappal afején. „Engem, vagy az apámat?” – kérdiTibor. „Hiszen az apja meghalt” – kiabál ariporter. Az özvegy elájult.

Gyászszertartás San Franciscóban ésNew–Yorkban. TemetésA bebalzsamozás San Franciscóban, a hirtelenhalál okozta hatósági lépések, és az érintkezésa new-yorki magyarsággal néhány napot vettigénybe. Még San Franciscóban, május 20-ánment végbe a gyásszertartás elsô része. SanFrancisco legnagyobb termében, a ravatal kö-rül gyûltek össze az ottani magyar egyesületektagjai, a város zenészei és zenebarátai. Száztagú zenekar játszotta a gyászzenét. KowalskyHenrik, az elhunyt hû barátja mondott emlék-beszédet, s azután elvitték a koporsót a pálya-udvarra, ahonnét a tetem az ottani magyarkolónia intézkedésére, vasúton New-Yorkbaszállíttatott. Mihelyt ugyanis Reményi halálá-nak híre eljutott New-Yorkba, nyomban megér-lelôdött a magyarság körében az a terv, hogyReményi tetemét New-Yorkba hozzák, és ott amagyarság rendezze a végtisztességet. „Köte-lességünknek tartottuk ezt – így írja „ReményiEde temetése” cím alatt a „Budapesti Hírlap”1898. június 4-iki számában new-yorki magyartudósítója –, nemcsak azért, mert Reményibena magyar géniusznak utolsó, köztünk,Amerikában élô magyar képviselôjét siratjuk,de azért is, mert be akartunk állani szülô-hazánk mandatáriusainak (megbizottjainak),s mint ilyenek róni le a kegyeletet, mellyel Ma-gyarország Reményi emlékének tartozik.” A Magyar Társulat, Magyar Egyesület, MagyarÖnképzô Egyesület, a Yorkvillei Magyar Társu-


ZENETÖRTÉNET

36-41 7.5.2009 9:11 (Black plate)

lat és Betegsegítô Egyesület megalakították te-hát az emlékbizottságot, melyhez aztán a Ma-gyar Daloskör, és az Elsô Magyar Társulat ésBetegsegítô Egyesület, valamint kolóniánk többjeles tagja, és a new-yorki zenevilág képviselôiis csatlakoztak. E bizottság, melynek KármánMór pedagógus öccse, Kleinmann Manó, aMagyar Társulat elnöke lôn elnöke, BraunMárkus hírlapíró a jegyzôje, és Sommer Leó dr.a magyar népzenekarok impresszáriója apénztárosa, szerezte be a temetési költségekfedezésére a szükséges pénzt, és gondoskodotta végtisztességrôl, mely méltó volt az elhunyt-hoz és a magyar névhez. Reményi nagybetegözvegye és gyermekei készséggel beleegyeztek amagyarság e kegyeletes akciójába. Május 26-án érkezett meg a holttest New-York-ba, és itt a Yorkvillei Magyar Egyesület helyisé-gében állították fel a ravatalt. Reményi azegyesületnek tiszteletbeli tagja volt, és utoljáraannak lakomáján jelent meg nyilvánosan,honfitársai között. Május 28-án délután volt abeszentelés a római katolikus vallás szertartá-sa szerint. Május 29-én, vasárnap délelôtt 11órakor ment végbe a nyilvános gyásszertartása Lenox Lyceumban (Madison Avenue és 59.Street), New-York egyik legnagyobb termében.E terem zsúfolásig megtelt gyászoló közönség-gel, és a páholyokban ott voltak a new-yorki

zenevilág és társaság legkiválóbb tagjai. AYorkvillei Magyar Egyesület kb. 200 tagjakísérte a halottas kocsit a Lyceumig; a tervezettnagy, zenés kíséretet ki kellett hagyni, mert ar-ra – vasárnap lévén – a rendôrség nem adottengedélyt. A Lenox Lyceum bejáratánál akoporsót átvették a „pallbearer”-ek (koporsó-vivôk), szemfedélvivôk, amint itt azokat neve-zik, kik a temetéseknél a koporsót kísérik. Eközvetetlen gyászkíséretben részt vett a new-yorki zenevilág színe-java, és Reményi legkö-zelebbi barátai, összesen harmincan, ezekközt Ingersoll G. Róbert ezredes, Amerika leg-nagyobb szónoka, Griffin H. Róbert, Mac Mil-lan Emerson, Chapman T. Henrik bankár,Sousa Fülöp János, az ismert indulószerzô,Stockinger Ferenc osztrák-magyar fôkonzul,Klein Brúnó Oszkár, az ismert zeneszerzô,Vojnich Miksa magyar zeneszerzô, JoseffyRafael zongoramûvész, Luckstone Izidor zon-goramûvész, aki Reményit világkörüli útján iskísérte, Englander Lajos magyar származásúoperett-szerzô, Goff W. János törvényszékifôbíró, Percel Vilmos, dr. Sommers Leo, Maton,Sonta, Purzel, Bournel, Cornelius, Coimvins,Neustadt, Fotis, Kovács Vilmos, Murphy, Klein-mann, Kiss János, Cukor Mór ügyvéd és kon-zul, Edison Tamás a nagy feltaláló, a magyaregyesületek elnökei, stb. Mialatt ezek a terem

dobogója elôtt felállított ravatalhoz kísérték akoporsót, megszólalt a „Musical ProtestiveUnion” tagjaiból alakult zenekar, melyThomas Ludomirnek ezen alkalomra írtgyászindulóját adta elô. A Lyceumot zsú-folásig megtöltötték az elhalt mûvész tisztelôi.Két gyermeke, Tibor és Adrienne a ravatal kétoldalán foglaltak helyet. Az özvegy betegségemiatt nem vehetett részt a gyásszertartáson,férjét holtan nem láthatta, és így nem is bú-csúzhatott el tôle. A gyászinduló után a Ma-gyar Daloskör (Hungarian Singing Society)férfikara, melyet Ringelmann tanár vezényelt,a magyar nemzeti himnuszt énekelte. Azutánkövetkezett a zenei program legmegkapóbbrésze: az erre az alkalomra egyesült öt magyarcigányzenekar gyászzenéje. Hazai Náci ját-szotta el a „Kitették a holttestet az udvarra”címû népdalt, Horváth Miska a „Szomorúfûzfá”-t, Balogh Mátyás a „Lehullott a rezgônyárfa levelé”-t, s végül Oláh Pál a „Repüljfecském”-et, Reményi átiratában. Ez utóbbi-nál nem maradt szem szárazon; mindenki azelhunyt mesterre gondolt, ki oly utolérhetetle-nül játszotta ezt a poétikus darabot.

Közreadja: Rakos Miklós

(Következô számunkban folytatjuk)


ZENETÖRTÉNET

36-41 7.5.2009 9:11 (Black plate)


HANGVERSENYNAPTÁR

BUDAPESTI FILHARMÓNIAITÁRSASÁG ZENEKARA

Május 25.Kodály bérlet/5

Dvorák: Déli boszorkányHôsi énekSmetana: Hazám – három részlet:Cseh erdôkön és mezôkönSárka, MoldvaVez.: Kovács János

Május 26.Mahler bérlet/6

Dvorák: Déli boszorkányHôsi énekSmetana: Hazám – három részlet:Cseh erdôkön és mezôkönSárkaMoldvaVez.: Kovács János

BUDAFOKI DOHNÁNYISZIMFONIKUS ZENEKAR

Május 8. péntek 19.00Klauzál Gábor Budafok-TétényiMûvelôdési Központ

Ligeti: Concert RomanescVilla-Lobos: Bachianas Brasileiras Dvorák: VIII. szimfóniaVez.: Rodrigo de Carvalho

Május 16. szombat 19.30Zeneakadémia

Bach: Máté passióBudapesti Akadémiai KórustársaságVez.: Hollerung Gábor

DEBRECENI FILHARMONIKUS ZENEKARMájus 12.Debreceni Egyetem Aula

Haydn: ÉvszakokKm.: Debreceni Kodály KórusVez.: Ella István

Május 14. 14.30Csokonai Színház Játsszunk zenét!

Prokofjev: Péter és a farkas Km.: Failoni Donatella

Május 21. 19.30, Bartók terem Mûsor: Mendelssohn: ÉliásVez.: Vashegyi GyörgyKm.: Debreceni Kodály Kórus,Kálmán László, Cser Krisztián, Halmai Katalin, Schök Atala

Május 21. Balatonfüred Haydn:TeremtésKm.: Debreceni Kodály kórusVez.: Vásáry Tamás

Június 19. 19.00Miskolci Operafesztivál

GálamûsorVez.: Ivan Angeluov

Július 17., Budapest, Margitsziget Verdi: AidaVez.: Kocsár Balázs



Július 22., Gyula Várszínház Erkel Gála Vez.: Kocsár Balázs

Augusztus 11., 13.Budapesti Operaház

Donizetti: Lammermoori Lucia Vez.: Kocsár Balázs

Augusztus 15. Debrecen, Kossuth tér

Bánk bán keresztmetszetVez.: Kocsár Balázs

DUNA SZIMFONIKUSZENEKARMájus 15. péntek, 19.00 Duna Palota Tavaszi bérlet 7. elôadás

Mozart: g-moll szimfónia K.183Mozart: G-dúr hegedûverseny K.216Csajkovszkij: 6. szimfónia h-moll op.74Km.: Baráti KristófVez.: Izaki Masahiro (Japán)

Május 16, 23, június 6, 13, 20, 27,július 4,11, 18, augusztus 1, 8, 15,19, 22, Duna Palota 20.00Duna koncert

Berlioz: Rákóczi indulóDelibes: Coppelia – Csárdás ,Haydn: Rondo all OngareseHaydn: Búcsú szimfónia IV. tételLiszt: 2. magyar rapszódia Strauss: Cigánybáró nyitány Kodály: IntermezzoBrahms: 5. magyar táncKálmán: Ördöglovas – palotásMonti: CsárdásStrauss: Éljen a magyar!Strauss: Radetzky induló

GYÔRI FILHARMONIKUSZENEKARMájus 10. 15.30Budapest, Plébániatemplom

Haydn: Missa CellensisVez.: Rácz Márton

2009. június 11. 19.00Gyôr, Richter-terem

Beethoven: Házavatás – nyitány, op. 124.Két románc – G-dúr, op. 40. – F-dúr, op. 50.III. (Eroica) szimfónia, Esz-dúr, op. 55.Km.: Nagy Zsuzsanna – hegedûVez.: Medveczky Ádám

Június 20. 19.00Seeboden, Ausztria

Mendelssohn, Nicolai, Weber,Ponchielli, Strauß mûveiVez.: Hans Schamberger

Június 27. 19.00Gyôr, Bazilika

Burkali Theodor: Szent László HimnuszVez.: Medveczky Ádám

Július 10. 21.00Gyôr, Hotel Klastrom udvar

Mozart, Haydn mûveiVez.: Jean-Pierre Faber

MÁV SZIMFONIKUSZENEKARMájus 9., szombat 11.00 Stefánia PalotaSzedjük szét és rakjuk össze!

Unokák és Nagyszülôk Hang-versenyeiBeethoven: V. szimfóniaVez.: Jankó Zsolt

Május 12., kedd 17.00Nemzeti Múzeum

Gioacchino Rossini: Bevezetô, téma és variációkBeethoven: V. szimfóniaKm.: Sándor János – klarinétVez.: Rodrigo de Carvalho

Május 23., szombat 11.00 Stefánia PalotaZenés képeskönyv a világteremtésérôl

Unokák És Nagyszülôk Hang-versenyeiJoseph Haydn-ra emlékezünkhalálának 200. évfordulójánHaydn: A teremtés – keresztmetszetVez.: Kollár Imre

Május 28., csütörtök 19.30Olasz Kultúrintézet

Respighi, De Falla, BeethovenKm.: Cyprien Katsaris – zongoraVez.: Notis Georgiou

Június 5., péntek 19.30Zeneakadémia Nagyterem

Lukács Miklós Bérlet –Haydn: A teremtésKm.: Szabóki Tünde, BricknerSzabolcs,Bretz Gábor, MR ÉnekkarVez.: Kollár Imre

Június 12., péntek 19.30Zeneakadémia NagyteremBúcsúzzunk együtt aZeneakadémiától!

Brahms:I. zongoraversenySchumann:IV. szimfóniaKm.: Jandó JenôVez.: Lukács Ervin

Június 26. péntek 18.00Festetics Palota TükörteremFestetics Bérlet

Mozart: D-dúr divertimento K.251Mozart: D-dúr fuvolaverseny K. 314Haydn: f-moll szimfónia No. 49.„La passione”Km.: Drahos BélaVez.: Takács-Nagy Gábor

Július 9. csütörtök 19.30Bartók Béla Nemzeti Hang-versenyterem

Beethoven: IX. szimfóniaKm.: Manastuni Daikuwo UtaukaiKórus (Japán)Vez.: Kobayashi Ken-Ichiro

MISKOLCI SZIMFONIKUSZENEKAR Május 16. 19.00Miskolc Városi SportcsarnokFilmfónia – A legnagyobb kassza-sikerek legjobb filmzenéi

Miskolci Szimfonikus ZenekarVez.: Kovács László

Június 11. 18.00Mûvészetek Háza

„Bartók+Bécs” Miskolci NemzetköziOperafesztiválFranz Schmidt: A hétpecséteskönyvMiskolci Szimfonikus ZenekarKm.: Váradi Zita, Megyesi SchwartzLúcia, Szappanos Tibor, CserKrisztián, a Budapesti IfjúságiKórus és a Vass Lajos KamarakórusKarigazgatók: Gerenday Ágnes ésSomos CsabaVez.: Kovács László

Június 16. 20.00, Jégcsarnok„Bartók+Bécs” Miskolci NemzetköziOperafesztivál

A Miskolci Operafesztivál NonprofitKft, a Kassai Állami Színház és aKolozsvári Magyar Opera közösprodukciója – „EmlékezésBeethovennel az 1989-eseseményekre”Ludwig von Beethoven: Fidelio(részletek) és a IX. szimfóniaKm.: Rálik Szilvia, Horváth Mária(Románia), Peter Berger(Szlovákia), Palerdi András Vez.: Nicola Luisotti

Június 21. 19.00„Bartók+Bécs” MiskolciNemzetközi OperafesztiválZárógála

Részletek Mozart és R. StraussoperáibólMiskolci Szimfonikus ZenekarKm.: Ingrid Kaiserfeld, Rácz Rita, Komlósi Ildikó, Jörg SchneiderVez.: Carlo Montanaro

Június 25. 17.00, MiskolciNemzeti Színház Szabadtéri színpad

Promenád koncertMiskolci Szimfonikus ZenekarVez.: Kovács László

NEMZETI FILHARMONIKUSZENEKARMájus 27. szerdaBBNH Ferencsik-bérlet/6

Május 28. csütörtökBBNH Klemperer-bérlet/6

Az „Európa szívében” zenekaricsereprogram keretébenMartinu: I. szimfónia, H. 289Mahler: I. (D-dúr, „Titán”) szimfóniaKm.: Cseh Filharmonikus ZenekarVez.: Zdenk Mácal

ÓBUDAI DANUBIA SZIMFONIKUS ZENEKARMájus 15. péntek, 19.30Mûvészetek Palotája, Bartók BélaNemzeti Hangversenyterem

Opera estZenekari részletek és áriákGlinka: Ruszlán és LudmillaPuccini: Manon Lescaut, TurandotMascagni: ParasztbecsületVerdi: AidaBizet: CarmenR. Strauss: Rózsalovag – szvitVez.: Kesselyák Gergely

Június 6. – 19.30Zeneakadémia, Nagyterem

Stravinsky: TüzijátékStravinsky: MenyegzôProkofjev: V. szimfóniaVez.: Héja Domonkos

PANNON FILHARMONIKUSOKMájus 13. szerda 19.00

Cella SeptichoraFülszövegVendég: Milan Turkovic fagottmûvészHamar Zsolt karmester

42-43 7.5.2009 9:13 (Black plate)

❙ Most végre bôkezûen oszthatták atámogatást…

Elôször is szeretném hangsúlyozni, milyennagy eredménynek számít, hogy idénvégre emelt keretrôl dönthettünk. Ez pon-tosan azt jelenti, hogy az eddigi, 1 milliárd10 millió forinthoz képest 1 milliárd 660millió forintot oszthattunk szét, tehát 650millió több let támogatás érkezik a zeneiegyüttesekhez, mû helyekhez. Mindez azelôadó-mûvészeti tör vénynek köszönhetô.Tudni kell azt is, hogy 2009 átmeneti év atá mogatási rendszerben, hiszen idén még akorábbi elosztás szerint kapnak pénzt azegyüttesek, a tör vénynek a finanszírozásravonatkozó pontjai még nem hatályosak. Akuratóriumban azonban úgy döntöttünk,megpróbáljuk ér vényesíteni – a zeneterületén – a jogsza bály ban megfogalma-zott támogatási el ve ket. Azért is olyanóriási dolog a támogatás nö vekedése,hiszen mindannyian tudjuk, mi lyen gaz-dasági környezetben élünk, s a töb biszférában már az is eredménynek szá mít,ha az állami támogatás nem csökken je len -tôsen. Lényeges, hogy a szakma érezze, akulturális tárca nagyon fontosnak tartottaen nek a keretösszegnek az emelését. Idénazon ban változott az ÖM-keret össze té te le.

❙ Eddig a korábbi BM-keret hagyo má -nyait vitték tovább…

Igen, de korábban ez a keret megbontatla -nul állt az önkormányzati zenekarok, ének -ka rok rendelkezésére, most azonban kétrész re oszlott. Az eddigi támogatási összegmellett megjelent ugyanis egy másik összegis. Az eddigi támogatási rendszernek az aré sze, amelybôl az igénybejelentés alapjánkap tak támogatást a zenekarok, ének ka rok,1 milliárd 10 millióról 1 milliárd 360 millióforintra nôtt. Ez most kiegészült egy „b.”kerettel, ami 300 millió Ft-os összeget tar -talmaz, s erre pályázni lehetett. Ez egyolyan új, támogatási lehetôség, ami eddignem létezett. Azok a kiemelt mûvészeti tel-

jesítményt felmutató hivatásos zenei mûhe-lyek jelent kez hettek, amelyek professzio -nális feladatot látnak el, de nem tudtak be -t agozódni az „a.” részbe. Tulajdonképpen a„b.” keret a törvény szerinti másodikkategóriához ha sonlít.

❙ Hogyan lehetett ebbôl a 300 millióstámogatási összegbôl részesülni?

Pályázatot írtunk ki, és a jelentkezés egyikfontos feltétele az volt, hogy a jelentkezôhivatásos ze nei mûhelyek az önkormány -za tokkal közhasznú megállapodást kös se -nek. Ezzel nem akartunk külön terhet róniaz önkormány za tokra, csupán lebonyolítófeladat jutott ne kik. Érdekes helyzetet te -remtett a pá lyá zat, mert olyan önkormány -zatok vállaltak szerzôdéskötést ze ne ka -rokkal, énekkarokkal amelyek ed dig nemrendelkeztek ilyen típusú megálla po dá -sokkal. Így mindenki jól jár, hiszen a ze ne -karok állami támoga tás hoz jutottak, azönkormányzatok pedig ki váló prog ra mo -kat kapnak, a megálla po dások ugyanismind két fél számára tar tal maz nak hasznosdolgokat. Koncerteket adnak, több vidékihelyszínen hangsúlyosabban is megjelen-nek a „b.” keretnek kö szönhetôen a kima-gasló értéket képviselô zenei együttesek.

❙ Csodálkozva fedeztem fel a Sanyi ésAranka Színházat is a támogatottaksorában…

Igen, ez a teátrum egy kortárs, nagyon ér de -kesnek ígérkezô opera elôadás megva ló sí -tásához kért támogatást. Ebbe a „b” keretbemás típusú zenei formáció is belefért, merta kiírás olyan mû helyeknek szólt, amelyekfontos kultu rá lis feladatot látnak el. S mivelitt az elosztást követôen maradt még 79mil lió forint, a kiírást meg fog juk ismételni.

❙ Támogatási összeget nem szabad nemszétosztani, mert akkor a következô év -ben a tárca csökkentheti... Mikor jelent -kez hetnek az együttesek, mûhelyek?

ZENEI KÖZÉLETÜNKFINANSZÍROZÁS

Hatszázötven millióforint többlettámogatásAz OKM nyáron is pályázatot hirdet a zenei mûhelyek számára

Idén az eddigi elosztási elvek alapján,

de a kritériumrendszer követel -

ményeit is figyelembe véve osztották

szét az ÖM-keretet, ami az elôadó-

mûvészeti törvénynek köszönhetôen,

a tavalyi támogatási összeghez

képest jelentôsen, 650 millió forinttal

nôtt. A keret átalakulásáról, az el -

osztási elvekrôl, a megmaradt pénz

további sorsáról az Oktatási

és Kulturális Minisztérium mûvészeti

fôosztályának vezetôje,

Nagyné Varga Melinda beszélt.

4oldalasmelleklet:04-05 5/7/09 11:41 AM Page 6


Részben azért nem tudtuk szétosztani a ke -ret összeget, mert szokatlan volt ez a forma,és kevés idô állt rendelkezésre a köz hasz núszerzôdések megkötésére. Most mó dosítjuka rendeletet, hogy egy újabb for dulóvalmegismételhessük a pályázati ki írást. A ter-vek szerint minderre júniusban kerülne sor,s a támogatási összeget a kö vet kezô szezonprogramjaira fordíthatnák a tá mogatásbanrészesülô zenekarok, ének karok..

❙ Visszatérve az „a.” keretre – ami a jö -vô ben az elsô kategóriának fog meg fe -lelni –, hogyan tör tént ennek az el -osztása?

Már tavaly is elfogadta azt az elvet a ku ra -tórium, hogy – bár még nem hatályos atörvény – próbáljuk meg annak szel le mé -ben megítélni a támogatásokat. Nem voltnagy vita a grémiumon belül, s mind az „a.”,mind a „b.” keret esetében szakmai kon -szenzus született. Arra törekedtünk, hogyfontos szempontokat, az önkormány zatoktehervállalását, az elôadásszámot, az ifjúsá-gi koncertek rendszerét, a kortárs és a ma -gyar mûvek elôadását is figyelembe ve -gyük. Szerencsére rendkívül jó a szakmaiku ratórium összetétele, tagjai a legala po -sabban ismerik ezt a területet, ezenkívül akérdôívek, a beérkezô adatok alapján teljeskép tárul fel a ma gyar zenei élet rôl. Egyet -len más szakmai területrôl sincs ilyen átfogókép. Ebbôl a szempontból is elmondhatom,hogy na gyon jól, pon to san elôkészítetteljárási rend alapján szü le tett meg a döntésijavaslat. Lé nye ges volt az is, hogy próbáljukmeg min denütt emelni a támogatás össze -gét, még ha kis mér ték ben is. Fontos az is,hogy be került pél dául az „a.” keretbe egy újze nekar, Békés me gye együttese, s ôk iskaptak tá mo gatást. Jó nak tartom azt, ha egy

eddig kevésbé ellátott terület együttese is betud kerülni a rend szerbe, s a továbbiakbanre giszt rálni tud.

❙ Korábban komoly viták folytak arról,hogy félhivatásos együttesek is bekerül-jenek-e ebbe a keretbe…

A tárca igyekszik a helyi kez de mé nye zé se -ket támogatni. Bár az önkormányzati támo-gatás nem mindenütt emelkedett, de tud -juk, a városokban fontos szerep jut ezek nekaz együtteseknek. Azzal, hogy nôtt a keret,le hetôségünk volt arra, hogy ezeket a ze -nekarokat, énekkarokat is bent tudjuk tarta -ni a rendszerben. A kisebb-nagyobb vá ro -sok ban élôk kulturális komfortérzetéhezugyanis a helyi együttesek is hozzájárulnak.

❙ Nem kell feltétlenül mindenütt közpon -tos ítani, fontos az is, hogy az adott kö -zösség a sajátjának érezze az együttest.

Ennek szerepe lesz majd az elôadó-mû vé -szeti törvényben, az adókedvezményre vo -natkozó résznél. A helyi vállalkozó va ló -szí nûleg a saját városa színházának,ze ne karának juttat támogatást, ha ezenadomány után jelentôs adókedvezménytvehet igény be, úgy érdeke lesz a regisztráltelôadó-mûvészeti szervezetet támogatni. Are giszt rált szervezetek ilyen típusú ado -mányt jegybevételük 80%-áig fogadhatnakbe. Így ez az adomány a helyi elôadó-mûvészeti szer ve zetek bevételét fogja majdnövelni, s a tá mogató még inkább a sajátjá-nak érezheti majd a város színházát, ze ne -karát vagy ének karát.

❙ A kisebb együttesek közül, amelyekmost az „a.” keretben jelennek meg, va ló - s zí nûleg többen nem tudják majd tel je -

síteni az elôadómûvészeti törvény ál talmeghatározott I. kategória fel t é te leit…

A jövôben két kategória szerint történik azel osztás, s valóban lehet, hogy néhányegyüttes a második kategóriába kerül. Ezértlesz nagy szerepe a nemsokára megalakulóElôadó-mûvészeti Tanácsnak, mert a re -giszt rációból, amit május végén zárunk le,vala mint abból, hogy milyen kategóriákbaké rik magukat a zenekarok, megállapítja aTa nács, hogy az egyes kategóriákra milyenösszegeket kell elekülöníteni. Ez azért fon -tos, mert látni fogják, milyen súlyú együtte-sek szerepelnek az elsô kate gó riá ban, sehhez képest milyen összeg kell, hogy sze -repeljen a másodiknál, hogy az oda kerülôpályázati for rásból a többiek is ré szesülnitudjanak. Egy általán nem biztos, hogyrosszabbul fog járni egy-egy zenekar, ha akettes kategóriába kerül. Így ugyanis nemkell a jobb pozícióból induló zene ka rok kalversenyeznie.

❙ Ez már most is megfigyelhetô, hiszenugyanolyan nagyságú együttesek közülaz, amelyik a „b.” keretbe került, akármagasabb összeget is kaphatott, mint az„a.” keretbe jutott hasonló társa…

Igen, ugyanakkor nem szabad elfelejteni,hogy az „a.” keretbe tartozó együttesekhosszú távú, legalább ötéves szerzôdésselren delkeznek, így mûködésükre nagyobbga ranciát jelentett ez a fajta önkormányzatikö telezettségvállalás. A most kialakult ano -má liák feloldásában lesz nagy szerepe azElô adó-mûvészeti Tanácsnak. Ha a tagjailátják, kik, hol kaptak helyet az együttesekkö zül, olyan javaslatot tesznek a ke ret -összegekre, hogy ne legyen aránytalanság,és se az egyik, se a másik jelentôs értéket

Önkormányzati és ÖM támogatások változása 2007–2008–2009-ben a szövetség tagzenekarainál


kép viselô zenekar, énekkar ne essen ki atá mogatási rendszerbôl..

❙ Mindenhol arányos növekedés, de ígyis akadnak együttesek, ahol annyival ke -ve sebbet ad az önkormányzat, hogy ki -sebb lesz az együttes büdzséje, mint ta -valy…

Jelenleg talán nincs szinkronban a önkor-mányzatok helyzete és az állami támogatásle hetôsége. Nem mindegyik önkormányzattudja megengedni magának azt, hogy emel-jen ebben az évben, sôt, csökkenés is meg fi - gyelhetô. Nagy szerencse, hogy a központikeret lehetôséget ad a növelésre. Így pró - bálunk jobb pozícióba hozni zen e ka ro kat.

❙ Van olyan együttes is, ahol közel dup -lájára növelték az ÖM-támogatást. ADa nubia zenekar tavaly 53, idén 90milliót kapott.

Nagyon fontosnak tartotta a kuratórium,hogy ez az együttes nagy figyelmet fordítaz után pótlás nevelésre, s lehetôséget ad afiatal mûvészeknek a zenekari gyakorlatmegszerzésére. Ezen az alapon úgy gon -dol tuk, a Danu bianak és a Dohnányinak,le he tô sé get kell adni, hiszen mindkét ze -nekar nagy hang súlyt helyez a fentieken kí -vül a fiata lok megnyerésére, közönség ne -

velésre is. A Da nubiánál honoráltuk azt is,hogy az ön kormányzati támogatásuk jelen-tôsen nôtt. Próbáltuk ezzel is érzékeltetni,hogy meny nyire fontosnak tartjuk az ottfolyó munkát.

❙ Két éven keresztül nem kapott támoga -tást az ÖM-keretbôl a BFZ, azzal az in -dok lással, hogy az együttes külön ke ret bôlrészesül komoly összegû tá mogatásban.Idén azonban kapott 10 millió Ft-ot.

A Fesztiválzenekar fô támogatója, a Bu da -pes ti Önkormányzat a zenekar idei rend-kívül nagyszámú és rangos külföldi meg hí -vá sainak megvalósításához nyújtott betá mogatási kérelmet. Ennek megvalósu lá -sá hoz kívánt hozzájárulni javaslatával aszak mai testület.

❙ A Budapesti Filharmóniai TársaságZene karának sorsa is évrôl évre kérdé -ses, de most úgy látom, az ô támogatá-suk is nôtt.

Így igaz, s a törvény jövôre még több le he -tô séget ad, hiszen az Elôadó-mûvészeti Ta -nács javaslatokat tehet arra, hogy ki emel -kedô mûvészeti tevékenységet folytatómûvészeti együttesekkel a tárca kössönkülön, több évre szóló sze r zô dést.

❙ Milyen esélyt lát arra, hogy ennyi tá -mogatási összeg marad jövôre is az ÖM-keretben?

Nyáron elkezdôdik a költségvetési törvényelô készítése. A szakterület ezekkel a bá zis -adatokkal kezdi el az egyeztetéseket. Azegyeztetési folyamat végét még nem látjuk,s ígéretet senki sem tud tenni…

❙ Eközben a zenekarok két-három évreelôre szeretnék látni a költségvetésüket,hogy tervezni tudjanak, mûvészeket fel -kérni… Eddig csak olyan intézményekesetében volt garantálva több évre a tá -mogatás összege, mint a MûPa vagy azOperaház…

Ebben az évben a tárcához tartozó szer ve ze -teknek sem könnyû a helyzetük, mert ugyannagyobb biztonságban érezhették ma gukat,de náluk a támogatás emelkedése – az ön -kor mányzati fenntartású zene ka rok kal,ének karokkal ellentétben – nem vár ható, agaz dasági helyzetet figyelembe véve ne he -zebb lett a helyzetük. Természetesen azlenne a cél, hogy több évre tervezhetôvétegyük a tárcához tartozó elôadó-mûvészetiszervezetek támogatását.. Talán erre is leszmajd lehetôség…

R. Zs.


Balatonfüred Város Önkormányzata Osztrák-Magyar Haydn Zenekar 12 000 000

Balatonkenese Város Önkormányzata Weiner-Szász Kamarazenkar 25 000 000

Budapest Fôváros Önkormányzata Új Magyar Zene Egyesület 30 000 000

Budapest Fôváros Önkormányzata Vox Pannonica Egyesület Tomkins Énekegyüttes 8 000 000

Budapest IX. kerület Ferencváros Önkormányzat Modern Art Orchestra 8 000 000

Budapest IX. kerület Ferencváros Önkormányzat Sanyi és Aranka Színház 8 000 000

Budapest XI. kerület Újbuda Önkormányzat Budapest Jazz Orchestra 8 000 000

Budapest XVII. kerület Önkormányzat Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara 48 000 000

Gödöllô Város Önkormányzata Talamba Ütôegyüttes 3 000 000

Karancsság Község Önkormányzata Rajkó Mûvészegyüttes Kht. 12 000 000

Miskolc Megyei Jogú Városi Önkormányzat Reményi Ede Kamarazenekar 8 000 000

Pilisborosjenô Község Önkormányzata Marcato Stúdió Zenei Egyesület 2 000 000

Solymár Nagyközség Önkormányzata Bartók Mûvészegyüttes 15 000 000

Szentendre Város Önkormányzata Magyar Virtuózok Kamarazenekar 25 000 000

Törökbálint Város Önkormányzata Duna Szimfonikus Zenekar 9 000 000

221 000 000

Az oktatási és kulturális miniszter 8/2009. (III. 4. ) OKM rendelete alapjána 2009. évi elôirányzat pályázati úton megszerezhetô támogatási részének (b. keret) elosztása az egyéb hivatásos zenei elôadó-mûvészeti szervezetek számára a hangversenyprogramok,

operaelôadások, bel- és külföldi vendégszereplések, ifjúsági koncertek, kortárs zenei bemutatók megrendezéséhez, hangfelvételek elkészítéséhez, archiválásához



NÉ

VÖ

NK

OR

MÁ

NY

ZAT

2008

ÖN

K20

08 Ö

M

ÖN

K 2

009

ÖM

200

9

Bé

késc

sab

ai S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Bé

késc

sab

a vá

ros

– –

15 0

00 0

00

3 00

0 00

0

BF

ZB

ud

ape

st F

ôvá

ros

446

171

000

– 44

7 51

9 00

0 10

000

000

Bu

daf

oki

Do

hn

ányi

Ern

ô S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Bu

dap

est

XX

II. k

erü

let

Bu

daf

ok-

Tété

ny

80 0

00 0

00

100

000

000

70 0

00 0

00

130

000

000

Bu

dap

est

i Vo

nó

sok

Bu

dap

est

XI.

kerü

let

Újb

ud

a 1

000

000

3 00

0 00

0 1

000

000

4 00

0 00

0

De

bre

cen

i Filh

arm

on

iku

s Ze

ne

kar

De

bre

cen

Me

gye

i Jo

gú

Vár

os

196

032

917

102

000

000

196

032

870

126

000

000

De

bre

cen

i Ko

dál

y K

óru

sD

eb

rece

n M

eg

yei J

og

ú V

áro

s11

2 95

5 23

8 54

000

000

11

2 95

4 53

9 63

000

000

Eg

ri S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Eg

er

Me

gye

i Jo

gú

Vár

os

9 45

0 00

0 3

000

000

10 1

00 0

00

3 50

0 00

0

Gö

dö

llôi S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Gö

dö

llô V

áro

s 9

000

000

4 00

0 00

0 5

000

000

4 50

0 00

0

Gyô

ri F

ilhar

mo

nik

us

Zen

eka

rG

yôr

Me

gye

i Jo

gú

Vár

os

222

357

000

110

000

000

222

781

000

142

000

000

Kap

osv

ári S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Kap

osv

ár M

eg

yei J

og

ú V

áro

s13

800

000

3

000

000

12 8

00 0

00

3 50

0 00

0

Ke

cske

mé

ti S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Ke

cske

mé

t M

eg

yei J

og

ú V

áro

s20

000

000

5

000

000

25 0

00 0

00

6 00

0 00

0

Mag

yar

Tele

kom

Szi

mfo

nik

us

Zen

eka

rB

ud

ape

st IX

. ke

rüle

t F

ere

ncv

áro

s5

000

000

5 00

0 00

0 5

000

000

14 0

00 0

00

MÁ

V S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kari

Ala

pít

ván

yB

ud

ape

st IV

. ke

rüle

t Ú

jpe

st

5 00

0 00

0 33

000

000

7

000

000

44 0

00 0

00

Mis

kolc

i Szi

mfo

nik

us

Zen

eka

rM

isko

lc M

eg

yei J

og

ú V

áro

s36

3 01

8 00

0 11

4 00

0 00

0 34

5 00

0 00

0 15

0 00

0 00

0

Nyí

reg

yház

i Can

tem

us

Kó

rus

Nyí

reg

yház

a M

eg

yei J

og

ú V

áro

s 34

050

000

17

000

000

35

804

000

24

000

000

Ób

ud

a D

anu

bia

Szi

mfo

nik

us

Zen

eka

rB

p. I

II. k

erü

let

Ób

ud

a-B

éká

sme

gye

r13

000

000

53

000

000

63

000

000

90

000

000

Orf

eo

Ze

ne

i Ala

pít

ván

y O

rfe

o k

amar

aze

ne

kar

Bu

dap

est

I. k

erü

let

Bu

dav

ári

3 50

0 00

0 3

000

000

3 50

0 00

0 6

000

000

Orf

eo

Ze

ne

i Ala

pít

ván

y P

urc

ell

kóru

s B

ud

ape

st I.

ke

rüle

t B

ud

avár

i 3

500

000

3 00

0 00

0 3

500

000

5 00

0 00

0

Pan

no

n F

ilhar

mo

nik

uso

kP

écs

Me

gye

i Jo

gú

Vár

os

325

935

000

117

000

000

327

108

000

160

000

000

Pe

st M

eg

yei S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Pe

st M

eg

ye20

729

000

5

000

000

21 1

69 0

00

6 00

0 00

0

Salg

óta

rján

i Szi

mfo

nik

us

Zen

eka

rSa

lgó

tarj

án M

eg

yei J

og

ú V

áro

s4

000

000

3 00

0 00

0 4

000

000

3 50

0 00

0

Sze

ge

di S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Sze

ge

d M

eg

yei J

og

ú V

áro

s32

5 69

8 00

0 10

3 00

0 00

0 30

2 16

0 00

0 13

5 00

0 00

0

Szo

lno

ki B

artó

k B

éla

kam

arak

óru

s Sz

oln

ok

Me

gye

i Jo

gú

Vár

os

21 0

00 0

00

2 00

0 00

0 30

737

000

3

000

000

Szo

lno

ki S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Szo

lno

k M

eg

yei J

og

ú V

áro

s43

000

000

36

000

000

62

840

000

36

500

000

Lisz

t F

ere

nc

Kam

araz

en

eka

r Sz

oln

ok

Me

gye

i Jo

gú

Vár

os

11 0

00 0

00

12 0

00 0

00

11 0

00 0

00

24 0

00 0

00

Sava

ria

Szim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Vas

Me

gye

164

372

000

100

000

000

121

901

000

130

000

000

Tata

bán

yai S

zim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Tata

bán

ya M

eg

yei J

og

ú V

áro

s7

942

000

3 00

0 00

0 5

957

000

3 50

0 00

0

Vác

i Szi

mfo

nik

us

Zen

eka

rV

ác V

áro

s10

800

000

3

000

000

10 8

00 0

00

4 00

0 00

0

Ve

szp

rém

i Me

nd

els

soh

n K

amar

aze

ne

kar

Ve

szp

rém

Me

gye

i Jo

gú

Vár

os

8 70

2 00

0 5

000

000

8 70

0 00

0 9

000

000

Zug

lói S

zen

t Is

tván

Kir

ály

Szim

fon

iku

s Ze

ne

kar

Bu

dap

est

XIV

. ke

rüle

t Zu

gló

54

922

500

9

000

000

48 6

16 0

00

17 0

00 0

00

Öss

zese

n:

2 53

5 93

4 65

5 1

010

000

000

2 53

5 97

9 40

9 1

360

000

000

A h

ely

i ö

nk

orm

án

yza

tok

ré

szé

re a

z ö

nk

orm

án

yza

ti é

s e

gy

éb

hiv

atá

sos

zen

ei

elô

ad

ó-m

ûv

ész

eti

sze

rve

zete

k m

ûk

öd

ésé

re

ad

ha

tó 2

009.

év

i e

lôir

án

yza

t (a

. k

ere

t) e

losz

tása

az

ok

tatá

si é

s k

ult

urá

lis m

inis

zte

r 8/

2009

. (I

II. 4

.) O

KM

re

nd

ele

te a

lap

ján


Május 14. csütörtök 19.30PNSz

Borodin: Polovec táncokMozart: B-dúr fagottverseny, K. 191Stravinsky: Le sacre du printemps Vez.: Hamar ZsoltKm.: Milan Turkovic – fagott

Május 15. péntek 19.30PTE Aula

Vez.: Hamar ZsoltStravinsky: Le sacre du printemps Km.: Amadinda Ütôegyüttes

Május 16. szombat 19.30 MÜPA Bartók Béla NemzetiHangversenyteremMagyar Szimfonikus Körkép

Szôllôssy András: Harmadikconcerto Mozart: B-dúr fagottverseny, K. 191 Stravinsky: Le sacre du printemps Vez.: Hamar ZsoltKm.: Milan Turkovic – fagott

Május 23. szombat, 18.00, ANK Segítség, komolyzene!

Sztravinszkij: La sacre du printempsVez.: Hamar ZsoltKm.: László Csaba – szín-mûvész

Május 30. szombat, 18.00 (rossz idôben 18.30ZenePark) Szent István tér

Zenekari PIKNIK

Június 3. szerda 19.00 Cella SeptichoraFülszövegVendég: Jandó Jenô zongo-ramûvészHamar Zsolt karmester

Június 6. 04. csütörtök 11.00 ZenePark

Brahms: I. (c-moll) szimfónia,op. 68Vez.: Hamar Zsolt

Június 6. 4. csütörtök 19.30PTE Aula

Beethoven: Coriolan – nyitány-Beethoven: c-moll zongora-verseny, op. 37Brahms: I. (c-moll) szimfónia, p. 68Vez.: Hamar ZsoltKm.: Jandó Jenô – zongora

SZEGEDI SZIMFONIKUSZENEKAR

Május 8-9. péntek-szombat 19.00Szegedi Nemzeti Színház:

Berlioz: Faust elkárhozásaVez.: Gyüdi Sándor/Kardos Gábor

Május12. kedd 19.30Szegedi Nemzeti Színház

AMERIKAI ESTGershwin: Egy amerikai PárizsbanPaul Creston: FantáziaGershwin: Kék rapszódiaszólista: Kovács László – zongoraGershwin dalok – Kovács László hangszerelésé-benVez.: Kovács LászlóKm.: Gyivicsán György – harsonaFekete Kovács Kornél – trom-bitaFarkas Zsófi – énekHárs Viktor – bôgôPusztai Csaba – dob

Május 17. vasárnap 11.00Szegedi Nemzeti SzínházMatinéhangverseny/4

„HAYDN, A TRÉFAMESTER”Haydn: Üstdob szimfónia 103(Esz-dúr) – II. tétel; Búcsú szimfónia, 45.(fisz-moll)Vez.: Gyüdi SándorMûsorismertetô: Meszlényi László

Május 21–22. csütörtök-péntek 19.00,május 23. szombat 15.00május 24. vasárnap 19.00Szegedi Nemzeti Színház

Cilea: Adriana Lecouvreur

Május 2 1. csütörtök 19.000Dóm

Egyházzenei hetek – hangversenyMuffat: Missa „In labore requies”Vez.: Gyüdi SándorKm.: Vaszy Kórus

Május 28. csütörtökSZTE ZMK Diplomahangversenyek

Vez.: Gyüdi Sándor

Június 14. MiskolcOperafesztivál

Bartók: Zene húros-, ütôhangszerekreés cselesztáraBartók:A kékszakállú herceg váraVez.: Pál Tamás

SAVARIA SZIMFONIKUSZENEKAR

Május 8., 19.30Bartók TeremÚj szimfónia bérlet 8.

Wagner: Tristan és Izolda elôjáték Izolda szerelmi halálaMahler: Dal a FöldrôlVezényel: Alpaslan Ertüngealp

Május 22., 19.30Bartók TeremMesélô zene bérlet 8.

R. Strauss: Don Quixote, op. 35Szkrjabin: 3. Esz-dúr szimfónia, op. 55Km.: Fenyô László – gordonkaVez.: Alpaslan Ertüngealp

MAGYAR TELEKOMSZIMFONIKUS ZENEKAR

Május 26. kedd 19.30, ZAKFischer Annie bérlet

Haydn: C-dúr notturno Nr.3Hob.II.32Mozart: F-dúr zongoraverseny Nr.1Mozart: B-dúr zongoraversenyKV.456Haydn: C-dúr szimfónia Nr.97Km.: Csalog GáborVez.: Takács-Nagy Gábor

Június 7. vasárnap 19.30,ZAKRomantikus bérlet

Bartók: TáncszvitRachmanyinov – Kocsis: Nyolc dalDvorák: Szláv táncok op.46Km.: Fekete Attila – énekVez.: Kocsis Zoltán

Június 14. vasárnap 11.00 Telekom ZeneházManó bérlet

Zenés évszakok – Nyár

HANGVERSENYNAPTÁR


A MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK,VALAMINT A MAGYAR ZENEMÛVÉSZEK ÉS TÁNCMÛVÉSZEK

SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZÖS LAPJA, A NEMZETI KULTU-RÁLIS ALAPPROGRAM ÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG

MINISZTÉRIUMA, VALAMINT A FÔVÁROSI KÖZGYÛLÉS

KULTURÁLIS ÜGYOSZTÁLYA TÁMOGATÁSÁVAL.

ALAPÍTOTTA: POPA PÉTER

A szerkesztôség címe:MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE

1068 Budapest, Városligeti fasor 38.Telefon: 342-8927 – Fax: 322-5446

e-mail: [email protected]

Felelôs kiadó és szerkesztô: POPA PÉTER

Nyomdai kivitelezés: 1021 Budapest, Tárogató út 26.

Telefon/fax: 200-7330e-mail: [email protected] • www.publicitas.hu

Felelôs vezetô: A Kft. ügyvezetôjeISSN: 1218-2702

Az interjúkban elhangzott véleményekkel és kijelentésekkelszerkesztôségünk nem feltétlenül azonosul.

Észrevételeknek, helyesbítéseknek készséggel helyt adunk.

A MAGYAR SZIMFONIKUSZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK TAGJAI:

DUNA SZIMFONIKUS ZENEKARDuna Palota és Kiadó Kulturális Kht.

Próbaterem: 1038 Budapest, Csobánka tér 5.Tel./fax: (+36-1) 355-83301051 Budapest, Zrínyi u. 5.

Bérletvásárlás, jegyrendelés: Bokor Erzsébet 06/20 937-1399

www.dunaszimfonikusok.huE-mail: [email protected]

Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar Kht.

Cím: 1221 Budapest, Tóth József u. 47.Levélcím: 1775 Budapest, Pf. 122

Mûvészeti titkárság: 1074 Budapest, Rottenbiller u. 16–22.Telefon: 322-1488 • Fax: 413-6365

E-mail: [email protected]

Debreceni Filharmonikus Zenekar4025 Debrecen, Simonffy u. 1/c.

Tel.: (52) 500-200 • Fax: (52) 412-395E-mail: [email protected]

www.dfz.hu

Gyôri Filharmonikus Zenekar9021 Gyôr, Aradi vértanúk u. 16.


www.gyfz.hu

Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht.

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.Postacím: 1364 Budapest, Pf. 49Tel.: 411-6610 • Fax: 411-6699

E-mail: [email protected]

Magyar Állami Operaház Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

1061 Budapest, Andrássy út 22.Tel.: 331-2550 • Fax: 331-9478

http://www.bpo.hu

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar 1094 Budapest, Páva u. 10–12.Tel.: 215-5770 • Fax: 215-5462

E-mail: [email protected] • http://www.telekomzenekar.hu

MÁV Szimfonikus Zenekar1088 Budapest, Múzeum u. 11.

Tel.: 338-2664 • Tel./fax: 338-4085E-mail: [email protected]

www.mavzenekar.hu

Miskolci Szimfonikus Zenekar3525 Miskolc, Fábián u. 6/a.

Tel.: (46) 323-488 • Mobil: 30/219-8497 E-mail: [email protected] • www.mso.hu.

Óbudai Danubia Zenekar1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 5., I.em 4., kapucsengô: 26.

Levélcím: 1399 Budapest, Pf. 716Tel.: (+36-1) 373-0228 • Tel./fax: (+36-1) 269-1178

E-mail: [email protected] www: danubiazenekar.hu

Pannon Filharmonikusok – Pécs 7621 Pécs, Király u. 19.


www.pannonfilharmonikusok.hu

Szegedi Szimfonikus Zenekar6720 Szeged, Széchenyi tér 9.

Korzó ZeneházTel.: (62) 426-102

E-mail: [email protected] •www.symph-szeged.hu

Savaria Szimfonikus Zenekar9700 Szombathely, Rákóczi u. 3.

Tel.: (94) 314-472 •Fax: (94) 316-808E-mail: [email protected]

www.savariaorchestra.hu

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar

1145 Budapest, Columbus u. 11.Tel./Fax: (36 1) 467-0788; 467-0788;

E mail: [email protected]// www.szentistvanzene.hu

42-43 7.5.2009 9:14 Page 43 (Black plate)

bor4-1 7.5.2009 9:17 Page 4

bor4-1 7.5.2009 9:17 page 5 zene · bor4-1 7.5.2009 9:17 page 5 a kultÚrpont iroda hírei...

Documents