bob proctor- Életcél jövőkép célok

_______________

1

Életcél, jövőkép, célokÍrta BoB Proctor

Van határozott ÉletcÉlod, amely irányítja a törekVÉseidet, a jöVő-

kÉpedet És a cÉljaidat?

„Mennyire mást mondanának az emberek, ha magukévá tennének egy határozott életcélt, és ki is tartanának mel-lette, még mielőtt az mindent felperzsel.”

Napoleon Hill: A siker törvényei

Nem számít, mit gondolsz arról, hogy miként és kinek az akaratából kerültél a földre – csak az a tény, hogy minden embernek különleges, egyedi tehetsége és adottságai vannak DNS-ébe kódolva.

Az életed folyamán nem csak úgy véletlenül szedsz fel min-denféle dolgokat. Azért fedezed fel, hogy miben vagy jó, mert fel kellett, hogy fedezzed – mint ahogy fel kellett fedezned az ujjaid vagy a vállad működését. Egyedi képességeid bele vannak drótozva a rendszeredbe ugyanúgy, ahogy a tüdőd is magától tudja, hogyan kell levegőt vennie.

Ezen konkrét képességeid és adottságaid alapján tudod meghatározni az életcélodat – azt, hogy miért vagy ezen a földön. Ami benned van, nincs egyetlen más ma élő emberben sem. Sőt, könnyen lehet, hogy a te saját hozzájárulásodat az emberiség történetéhez még soha senki nem másolta le.

Úgy bizony! Ez az életcél nagyon komoly dolog.Ha nem vagy képes meghatározni az életcélodat, semmi

sem lesz rendben. Olyan ez, mintha egy törött iránytűvel próbálnál boldogulni: azt hiszed, észak felé tartasz, miközben

2

ÉletcÉl, jövőkÉp, cÉlok

egyáltalán nem így van. Nem tudod biztosan, hogy merre is haladsz, s így csak céltalanul bolyongsz.

Ha az elmédben nincs meghatározva az életcélod, csak bolyongsz egy életen át, és sosem érzed igazán, hogy benne vagy az élet folyásában. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy felfedezd, amiben igazán jó vagy – és amit igazán szeretsz cs-inálni. Életed célja azt csinálni, amit szeretsz.

Egyesek majd azt mondják neked, hogy ők már tudják, mi-ben jók és mit szeretnek a legjobban, csakhogy sosem fognak ebből pénzt csinálni. Hát ezt meg honnan veszik? Amikor tisztázod az életcélodat, eszedbe se jusson ezzel a hamis kér-déssel foglalkozni. BÁRMIVEL lehet pénzt csinálni. Mi-helyst meghatároztad az életcélodat, nem is kell keményen elgondolkodnod azon, HOGYAN fogsz ezzel pénzt csinálni – mintha egy láthatatlan kéz vezetne, úgy indulsz majd el a jó irányban, és minden a helyére fog kerülni.

Az életed kulcsa, hogy ne elégedj meg azzal a „biztonsá-gos” dologgal, amivel pénzt szerezhetsz. A kulcs az, hogy azt csináld, amit szeretsz. Szeress bele ebbe a gondolatba. Ez a te életed! És a te életcélod.

szeress bele egy gondolatba

Amikor a „szerelem” szóra gondolunk, általában két ember szerelme jut az eszünkbe. Szeretik egymást, ugyanazokat a gondolatokat élvezik, érzéseik harmóniában vannak egymás-sal.

A szerelem összhang. Szerelem akkor jön létre, ha két lény egy hullámhosszon van. Ha tehát egy ember egy gondolatba szeret bele, a tudata és a tudatalattija összhangban van. És ami az elmében történik, az diktálja a test rezgését és hozza mozgásba a testet. Az első dolog tehát megengedni magad-nak, hogy beleszeress egy gondolatba – mi az, amit igazán szeretsz csinálni?

3


Alfred Adler, a pszichológus egyszer azt mondta: „Hálás vagyok a gondolatnak, amely felhasznált engem.” Ha belesz-eretsz egy gondolatba, onnantól kezdve az irányít téged, és nem te a gondolatot.

Nem lesz szükséged ösztönzésre vagy ambíció utáni kuta-tásra sem, hogy beteljesítsd az életcélodat. Már kora reggel ki fog lökni az ágyból, még jóval az ébresztőórád előtt. Amikor megtalálod az életcélodat és valóban elkezded azt csinálni, amit szeretsz, úgy érzed magadat, mintha újra 12 éves len-nél és a nyári vakáció első csodálatos napjára ébrednél. Az, ami az előző nap még kényszernek tűnt, mostantól nagyszerű lehetőség és felfedezés. Feltöltött az ambíció.

Megváltozott volna az időjárás?Órákkal korábban kelt fel a nap?Természetesen nem. Az egyetlen, aki változott az utolsó

tanítási nap és a nyári vakáció első napja között, az TE vagy. Ugyanez történik, ha az életcélod irányítja a tetteidet és hatal-masra növeli az ambíciódat. A benned élő adottságok arra voltak programozva, hogy kiálljanak a színpadra és dalra fakadjanak! Az ambíció a menedzsered, aki reklámozza az adottságaidat és hisz abban, hogy színpadra valók. Az pedig, amit te a színpadon nyújtasz, nem más, mint az életed célja.

törd le a negatíVumokat És találd meg az igazságodat

Az életcél adja meg az ÉRTELMÉT annak, amit csinálsz. Ideje hallgatnod erre a belső hangra és komolyan odafigyelni arra, ami természetesen jön, ami felpezsdít, ami minden egyes nap elején mozgásba hoz téged.

Eljött az idő, hogy komolyan és őszintén elbeszélgess saját magaddal. Senki sem ismeri nálad jobban az adottságaidat – ez egy veled született érzék. Nem érdekel, hogy mit mondtak

4


rólad korábban a szüleid, a gondviselőid, a tanáraid, a főnökeid és a legjobb barátaid – és téged sem szabad, hogy érdekeljen. Ezen az őszinteségi szeánszon nem szabad semmilyen negatí-vumot figyelembe venned, legyen az aktuális vagy múltbeli, valós vagy elképzelt.

Meg kell értened, hogy már a születésedtől kezdve negatív képek szállták meg az elmédet. Már az első iskolai dolgoza-todban is pirossal húzták alá, amit „rosszul” csináltál. Ez a piros jelzés foglalta el a teljes tudatos figyelmedet még ak-kor is, hogy csak egyetlen egy volt belőle az egész oldalon. Teljesen átirányította az energiádat, akár napokon keresztül is bosszankodhattál miatta és attól féltél, hogy legközelebb is hibázhatsz. Nagyon sokszor ez a folyamatos és tudatos kon-centrálás a negatívumokra és a kudarcokra akadályozza meg az embereket abban, hogy bármit is változtassanak az életük-ben.

Téged is értek kudarcok az életben. És engem is. Ha ku-darcot vallottunk, az még nem jelenti azt, hogy hibáztunk – csak nem voltunk összhangban azzal, amivel próbálkoztunk. Lehet a múltadban egy félresiklott kapcsolat, amiről úgy gon-dolod, hogy a te hibádból romlott meg. Újra meg újra lejátszod magadban a felvételt, és végiggondolod, amiket mondtál és tettél. Annyira belebonyolódsz már abba, hogy mit kellett volna másképp csinálnod, hogy nem veszed észre a lényeget: a kapcsolatból hiányzott az összhang, nem volt meg a rezgése.

Vagy érhettek kudarcok az iskolában. Hogyan is lehetnél színötös olyasmiből, amivel nem vagy összhangban? Én az általánosban halára untam magamat. Nem figyeltem oda, és nem kaptam valami jó jegyeket. Mivel az általánosban rossz jegyeim voltak, azt vártam magamtól – ahogy a tanáraim is – hogy a középiskolában is rosszak lesznek. És milyenek voltak az osztályzataim a középiskolában? Rosszak. A Kanadában elvégzett középiskola után választhattunk, hogy egy elmé-letibb képzést nyújtó főiskolára vagy egy szakképzést biztosító intézménybe menjünk. Emlékszem egy beszélgetésre az egyik tanárommal, akinek elmondtam, hogy az előbbit tervezem

5


választani, mire ő azonnal rávágta: „Ne oda jelentkezz, az nem fog neked menni. Inkább tanulj ki valami szakmát.”

A tömegeknek ugyanis az alkalmazkodás a rögeszméje, nem pedig a kreativitás. Tudom, neked is sok tanácsot adtak már jót akaró emberek, akik azt mondták, hogy maradj csak meg a mostani állapotnál – még akkor is, ha ettől pocsékul érzed magadat. Az ő szemükben a változatlanság biztonsá-gosabb, kevésbé tolakodó, kényelmesebb – és nem kényszeríti őket arra, hogy elgondolkozzanak az életükön.

Hallgattam arra a tanáromra. Alkalmazkodtam ah-hoz, amit a tömegek gondoltak rólam, és elmentem a szakmunkásképzőbe. Alig telt el egy hónap, és már be is dug-tam az ujjamat egy körfűrész alá. Miért vallottam kudarcot?

Rossz irányba mentem.Nem volt életcélom.Nem hallgattam saját magamra, nem hallottam meg a ben-

nem lévő igazságot. Sőt, azt hittem magamról, hogy egyál-talán nincs bennem semmi különleges. Évtizedeken keresztül éltem úgy, hogy azt hittem, nincs bennem semmi különleges.

Fel kell ismerned, hogy milyen egyedi adottság vagy te magad. Az életnek egy egyedi megtestesülése. Ha azokra a rejtélyekre és látványosságokra gondolsz, amik tökéletes összhangot képezve egyesülnek benned csak azért, hogy leírhasd a saját nevedet, máris elkezded látni, hogy milyen csodálatos és összetett személyiséged van. Ehhez add még hozzá azt, hogy képes vagy:

olajfestményeket festeni, autómotort szerelni, ezrek életét megkönnyítő szoftvert írni, kotta nélkül zongorázni, sokjegyű számokat összeadni és kivonni, nyilvánosan beszélni, hozzái-gazítani egy frizurát az illető egyéniségéhez és életviteléhez, fatönkökből székeket és asztalokat faragni, papírra vetni az el-médben összeálló tervet, amelyből építészeti remekmű kelet-kezik

...és máris felfedezheted azt az abszolút lenyűgöző egyedi-séget, ami csak TEBENNED rejlik.

6


nem azÉrt Vagy a földön, hogy Valaki más álmát Éld

Mit szeretsz csinálni? Ne zavarjon téged az, amit mások mondanak erről – ez az, amiért élsz. Ahogy már elmagyaráz-tam: ha nem az életcélodat követed, szinte biztos, hogy nem jó irányban építkezel. De az is ugyanolyan fontos: ha úgy érzed, hogy megtaláltad az életcélodat, ne engedd, hogy mások véle-ménye eltántorítson, ne hagyd, hogy ők mondják meg, melyik irányban kell építkezned.

Amikor már öt éve dolgoztam a Nightingale Conantnél, támadt egy ijesztően remek ötletem: önállósítom magamat.

Pont ugyanazt akartam csinálni, mint közeli barátom és mentorom, Earl Nightingale, de a saját nevem alatt és az évek során személyesen összegyűjtött tudás és ismeretanyag alapján. Így hát szereztem egy magnetofont – tudod, abból a régimódi fajtából a nagy gombokkal és a piros „Felvétel” gomb-bal. Beteszed a kazettát és elkezd forogni, amíg te beszélsz a mikrofonba. Leültem és felvettem a saját gondolataimat a személyiségfejlődésről.

Szükségem volt visszajelzésre, ezért hát felhívtam egy jó barátomat, és elmondtam neki, hogy szeretném vele mego-sztani egy remek ötletemet. Elmentem hozzá a kazettával és a magnóval, elkezdtem lejátszani neki, és.... hát, Joel Gold-smith kifejezése, a „mennydörgő csend” tökéletesen leírta a helyzetet. Ahogy forgott a kazetta, egyre csak nőtt a nyomás a szobában – a barátom szégyellte magát helyettem. Végül kikapcsoltam a készüléket, és eldadogtam, hogy „Hát, csak volt ez az ötletem”.

Ahogy mentem hazafelé, az autóban hirtelen rádöbbentem: hagyom, hogy ellopja az álmomat! Az én ÁLMOMAT! Csak nem fogom hagyni, hogy ellopja az álmomat! És ekkor végre beugrott az elmémben: MEG TUDOM CSINÁLNI.

Ha őrá hallgatok, lemaradok az életcélomról. Továb-bra is lettek volna céljaim és építettem volna hosszú távú

7


jövőképemet, de abszolút rossz irányba haladtam volna.Ha ugyanis nem az életcélodat követed, MINDEN rossz-

felé halad.Ha rátalálsz a megfelelő életcélodra, könnyen kialakítod a

megfelelő jövőképet.Ha megvan a megfelelő jövőkép, gyorsan felismered a

megfelelő célokat.

az ÉletcÉl elVezet a jöVőkÉphez, a jöVőkÉp elVezet a cÉlokhoz

Miután megtaláltad az életcélodat, hogyan fejezed ki? Az-zal, hogy kialakítod a jövőképedet és azt meg is tartod.

A jövőkép az, amit az életeddel teszel. A jövőkép az élet-célod beteljesülésének a stratégiája. Ennek a stratégiának a megvalósításához számos rövid távú célt alakítasz ki, amelyek biztosítják, hogy rajta maradj az úton.

Van Goghtól idézek: „Megálmodom a festményemet, és aztán megfestem az álmomat.”

Tudjuk jól, hogy Van Gogh tisztában volt az életcéljával.A jövőképe tehát a festmények elkészítése volt, amelyek

mind-mind egyediek voltak. A jövőkép vászonra vitele rövid távú célok sorát jelentette.

Sokat dolgozom együtt egy fiatal nővel, aki honlapokat állít össze. Legtöbbünk számára egy honlap összeállítása oly-an munka, amitől veszettül elkezd fájni a fejünk, és inkább el-rohanunk valami mást csinálni. A honlapok bonyolult dolgok, és ellentétben egy házzal, simán megépítheted az egészet úgy, hogy kifelejted belőle a vízvezetéket – számos honlap egyálta-lán nem funkcionális.

De amikor ez a hölgy nekiáll dolgozni egy honlapon, me-gérzi, hogy mit szeretne az ügyfele, és már látja is a fejében a honlap teljes tervrajzát. Aztán már csak ezt kell követnie.

8


Ott van a fejében a jövőkép – ő csak annyit tesz, hogy a kész holnap jövőképét lefordítja rövid távú célok sorára, amit ő és a programozó fognak végrehajtani.

A jövőkép a hétköznapi céljaink és az életünk nagy célja közti kapcsolat kulcsa.

koncentrálj a jöVőkÉpedre, aztán terVezd meg az utadat

A nyáron meghívtak egy esküvőre a Tennessee állambeli Gatlinburgbe. Volt pár szabad napon, és mivel a feleségem és én szeretünk időt tölteni együtt, azt javasoltam Lindának, hogy repülő helyett menjünk autóval. Örömmel ráállt, és már el is kezdte összeszedni az úthoz szükséges térképeket. Megterveztük az útvonalunkat, amely Torontóból Detroiton, Cincinnatin, Lexingtonon és Louisville-en át vezetett Gatlin-burgig.

Vagyis megterveztük a jövőképünket, hogy eljussunk A pontból B pontba.

Amikor az út elején beszálltunk a kocsiba, vajon melyik városra gondoltam? Detroitra. Először Detroitig kellett eljut-nom: ha kihagyom Detroitot, komoly esély van rá, hogy egyál-talán nem is találunk oda az esküvő helyszínéhez.

Detroit állt a listám első helyén – ez volt a CÉLOM. Miután teljesítettük Detroitot, Cincinnati lett a célom és így tovább, egészen a végső úti célig, Gatlinburgig.

Vannak, akik azt mondják nekem, hogy feladták a nagy álmaikat, mert sehogy sem sikerült közelebb kerülniük a megvalósításukhoz, akármennyire is igyekeztek.

Ezek az emberek abban hibáztak, hogy már akkor Gatlin-burgöt keresték, amikor még ki sem álltak a torontói garáz-sukból. Ráírják a gatlinburgi céljukat egy Cél Kártyára, amit kaptak tőlem, vagy feljegyzik a naplójukba. Ami teljesen rend-

9


ben van, csakhogy ha nem tervezed meg azt is, hogy miként jutsz el oda onnan, ahol vagy – ha nem tervezed meg előbb a Detroitba jutást és aztán az egymás után következő állomá-sokat – könnyen Montrealban találhatod magadat.

Meg KELL tervezned az útvonaladat.Gondold végig, hogy mit kell tenned a kiindulópont és

a célállomás között, és alakíts ki ebből célokat. Miután pe-dig megtervezted az útvonaladat, sose feledkezz meg három alapvető szabályról.

az első: csak azért, mert megtervezted az útvonaladat, még nem kapcsolhatod be az automata vezérlést. Amikor egy pilóta elérte az utazási magasságot, átkapcsol automata vezérlésre, és hagyja, hogy a sok-sok év alatt kidolgozott fizi-kusi és mérnöki szaktudás és informatikusi számítás irányítsa a gépet a cél felé. De még a robotpilóta mellett és manuálisan kell felemelni és letenni a gépet. És még a robotpilóta mellett és az egyik szemedet állandóan a műszerfalon kell tartanod, és oda kell figyelned, hogy milyen váratlan eseményekkel tréfál meg a természet.

nem bízhatod magadat a robotpilótára, hogy eljuttasson oda, ahova menni akarsz. Személyesen kell részt venned a folyamatban, és koncentrálnod kell rá.

A második: ne hagyd, hogy annyira lekössön a jövőképed megvalósítási lépéseinek a részletes kidolgozása, hogy a végén aztán ki sem állsz a garázsból. Tudod jól, hogy miről beszé-lek – te is ismersz ilyen embereket a környezetedben. Annyira elmerülnek a tervezésben, a jövőjük grafikonjának és tábláza-tának a megrajzolásában, hogy SOSEM látnak hozzá. Ez nem más, mint a félelem egyik álarca. Nem kell tökéletesnek lennie a tervednek. Kerüljenek a helyükre az alapvető elemek, és már indulhatsz is.

a harmadik: annyira azért ne koncentrálj a detroitba jutásra, hogy észre se vedd a tájat. Beazonosítottad az életcé-lodat, elindultál felé – élvezd már egy kicsit az utat is! Elvégre pont ezért csinálod az egészet, vagy nem?

10


amikor a jöVőkÉp nem működik

Semmiképpen se téveszd össze az életcélodat a jövőképeddel. A naprendszerben a nap az egyetlen stabil elem, amely körül a bolygók forognak. Az életcélod a nap. Nem mozdul – nem változik. A jövőképed és a köztes célok a bolygók, amelyek az életcélod körül forognak.

Sokan mondják, hogy ÚGY ÉRZIK, megtalálták az életük célját, de valahogy nem akarnak helyükre kerülni a dolgok, amelyek révén elérhetnék. Ebből tévesen arra következtetnek, hogy nem jól határozták meg az életcéljukat.

Bár lehet, hogy valóban így van, az esetek többségében nem az életcél tekintetében tévedtek – hanem a jövőkép az, ami nem viszi őket előre.

Ha igazán rá vagy hangolva a belső hangodra, ha igaz maradtál magadhoz, ha nem hagyod, hogy bármely negatív gondolat eltántorítson a valódi életcélodtól, ha megjegyezted, hogy a te egyedi képességeid a véredben vannak – akkor min-den rendben van az életcéloddal. Csak szakítanod kell egy kis időt, hogy megvizsgáld a kialakított jövőképedet.

Képzeld el, hogy Chicagóban vagy, és hogy a célod eljutni Detroitba. Rá is taposol a gázra. Mész az úton, megállsz egy kávéra, visszaszállsz a kocsiba, mész tovább, és egyszer csak megpillantasz egy táblát, amin ez áll: „Nashville, 186 mér-föld”.

Mire te: „Hát ez meg mi a franc? Én Detroitba megyek. Nashville az ellenkező irányban van!”

Zavarban vagy, és egy kicsit már aggódsz is. Talán fel is húztad egy kicsit magadat. De azért mész tovább ugyanab-ba az irányba. Eltelik egy óra, és eléd kerül egy újabb tábla: „Nashville, 102 mérföld”. Most már komolyan bosszant a do-log.

„Hogy történhetett ez meg?” – kérdezed magadtól. De még mindig mész tovább.

11


Ha most egy valós helyzetről lenne szó, te nem mennél tovább. Már az ELSŐ jelére annak, hogy rossz irányba tar-tasz, rátaposnál a fékre, és még az autópályán visszafordulnál. Átszelnéd a sávokat elválasztó homokvonalat, és még azzal sem törődnél, ha látnád a kiírást, hogy „csak hivatalos célból használható”.

„Ez igenis hivatalos cél” – morognád magadban, miközben besorolsz a többi kocsi közé. „Elvégre egy ÓRÁN ÁT rossz irányba mentem!”

Miért van az, hogy a VALÓS életben egy pillanatig sem habozva azonnal irányt váltanál – ám amikor a kialakított JÖVŐKÉPEDRÓL van szó, haladsz tovább a rossz irányban még akkor is, ha tudod, hogy nem arra kéne menned?

A megoldás kulcsa, hogy észre kell venned a „jelzőtáblákat”, amelyek próbálják felhívni a figyelmedet arra, hogy irányt tévesztettél. Tudod, mik ezek az apró jelek – minden nap jelentkeznek ezek a belső érzések, amelyek igyekeznek irány-ban tartani téged. Ha nem jól haladsz a célod felé, ha nem a jövőképed irányába mész, rossz érzéseid támadnak saját magaddal és a cselekedeteiddel kapcsolatban.

Ez az, ami tisztán jelzi, hogy nem az életcélod felé hal-adsz. Ezt kiáltja neked az ösztönös elméd – az ösztönöd egy csodálatos mentális izom, amely megmondja, hogy merre kell menned. Része az univerzum rendjének, és határozott oka van a létezésének.

Nem mindegy, hogy a jövőképed felé haladva téglafalnak rohansz – ilyenkor bekapcsolnak az ösztönöeid – vagy el-lenállásba ütközöl. Ha ellenállást tapasztalsz, felütheti a fejét az a régi, makacs paradigma, amely azt súgja, hogy biztosan eltévedtél, hiszen ha jó irányba mennél, az nem lenne ilyen nehéz.

Ezek a régi „feladós” programozások egyáltalán nem állnak kapcsolatban az ösztöneid forrásával, és ha már jobban megis-mered a belső hangjaidat, te is meg tudod különböztetni az ösztönt a fecsegő paradigmától.

12


Az ellenállás nem rossz és nem negatív. A jó dolog, amit keresel, ott van – sőt, az is keres téged. A cselekedeted reakciót vált ki, és ez a reakció ellenállást provokál. Jusson az eszedbe, hogy a repülőgép még csak fel sem tudna szállni a földről, ha nem lenne ellenállás. Ha szem előtt tartod az életcélodat, az elvezet ahhoz, amit kívánsz. A rezgés törvénye és a vonzás törvénye értelmében pedig mindaz, amit kívánsz, ugyancsak tefeléd tart. Küzdd át magadat az ellenálláson és Henry David Thoreau szavaival élve „váratlan sikereket érsz el”.

amikor nem azt teszed, amit kÉne

Még egy dolgot szeretnék elmondani az életcél felismeréséről. Elég sokakkal előfordul, hogy nehezen tudnak koncentrálni arra, amire születtek, mert egész nap dolgoznak, ami minden idejüket leköti, és úgy érzik, tulajdonképpen jó irányba haladnak, hiszen szinte minden számlájukat ki tudják fizetni. Az, hogy napi nyolc órás állásban vagy és nincsenek adósságaid, még nem jelenti azt, hogy már tisztában vagy az igazi életcéloddal. Ám ez a tény gyakran akadályozhatja az időd és a tehetséges jobb és teljesebb kihasználását.

Egyesek megakadnak és félnek lépni, mert nem látják, hogy az életcéljuk teljesítéséből miként tudnák kifizetni a számláikat. Ráadásul gyerekkoruk óta arra programozták őket, hogy járt utat járatlanért el ne hagyjanak.

Csakhogy ebben a kontextusban igenis el KELL hagyni a járt utat. Képzeld el magadat az út végén: szerinted örülni fog-sz annak, hogy biztonságban a végére értél? De közben nem csináltad meg mindazt, amiről álmodtál, és ahelyett, hogy újra átélnéd az izgalmas, személyiségfejlesztő élményeidet, azon fogsz morfondírozni, hogy vajon mi minden történhetett volna, ha lelépsz az útról és saját kezedbe veszed a jövődet.

Másfelől pedig vannak olyanok is, akik rátaláltak az életcé-ljukra, és ezért fittyet hánynak a biztonságra és mindent abba-

13


hagynak, hogy az életük magasabb célja után menjenek – még a számláikat sem fizetik ki.

Bár tisztelem ezt a hozzáállást és hiszek abban, hogy azok, akik ezt az utat választják, végül talpra fognak állni, mégsem ajánlok olyan drasztikus lépést, hogy holnap reggel hagyd ott az állásodat. Nem tudsz ugyanis az életcélod felé haladni, ha nem látod el az alapvető szükségleteidet. Az évek során lát-tam nem egy embert, aki kilépett a munkahelyéről azért, hogy több ideje és energiája jusson a nagy tervének, az elméjében kialakított álmának a megvalósítására. Pár hét után rádöb-bentek, hogy nem tudják ellátni a szükségleteiket, azon nyo-mban elkezdtek aggodalmaskodni, és mindent elrontottak.

Ha a szükségleteid el vannak látva, szabadon mozoghatsz, szabadon cselekedhetsz. A szabadság a spirituális erő tiszta megnyilvánulása. Ha élvezed a szabadságot, nem nyomasz-tanak korlátozó aggodalmak. Nem fekszel álmatlanul az ágyadban és tervezgeted a menekülési utadat a boldogtalan életedből – mert már szabad vagy.

Elengedhetetlen, hogy mielőtt bármilyen súlyos lépést ten-nél, gondold át és döntsd el, hogy mire van igazán szükséged. Mi kell a túléléshez: fizetni a lakbért, táplálkozni, kifizetni a villanyt és a vizet? Mire van SZÜKSÉGED – nem mit AKARSZ – a szabadságod biztosításához az elmédben és a valóságban. Számold ki.

Amikor megvan a szám, kapcsolj ki pár órára, aztán vedd újra elő, és csökkentsd tovább egy kicsit. Mit tudnál még el-hagyni belőle? Legyél őszinte: mi az, ami nélkül egy ideig tudnál élni? Tapasztalataim szerint első körben az emberek többet tartanak szükségesnek, mint ami valóban kell nekik. Most csak az abszolút elengedhetetlen dolgokról beszélünk, arról, hogy mi kell az aggodalom elkerüléséhez.

Találd meg ennek az anyagi szükségletnek a fedezetét. Le-hetséges, hogy a mostani munkahelyeden részmunkaidőben dolgozz tovább? Akár azon az áron, hogy átmész a cég egy másik osztályára? Tudsz találni magadnak egy egészen más

14


állást, ami elég szabadságot és rugalmasságot tesz lehetővé ahhoz, hogy minden nap dolgozz egy pár órát a valódi élet-célodon?

mekkora az ambíciód?

Mit vagy hajlandó beáldozni vagy elviselni ahhoz, hogy ráállj a megfelelő pályára? Bármennyire könnyen is alakítottad ki az életcélodat, igenis szükség lesz áldozatokra, hogy meg-szerezd. Ahhoz, hogy valami jó beférjen az életedbe, előbb helyet kell neki csinálni. Ez törvényszerű.

Az „áldozat” szóról egyeseknek talán valami ótestamentu-mi rítus jut eszébe, kecskékkel és nagy késekkel... de én nem ilyen áldozatról beszélek.

Elterjedt tévhit, hogy az „áldozat” valaminek az elveszté-sével jár. Ebben az esetben nem veszítesz semmit. Ha azért áldozol be valamit, hogy magasabb szintre juss – közel élet-ed céljához és küldetésedhez – akkor csak valami kevésbé értékesről mondasz le azért, hogy egy értékesebb dolgot hozz a helyére.

nem juthatsz a lÉtra tetejÉre, ha nem mozdulsz el az aljáról

És ez igaz az élet minden vetületére. Gondolj csak azokra, akik új kapcsolatot keresnek, de még nem engedték el teljesen az előzőt. Nézd meg azokat, akik fogyókúrába kezdtek, de egyszerűen nem képesek lemondani a reggeli túrós táskáról. A mai gazdasági helyzetben pedig rengetegen vannak, akiket leépítettek, és úgy keresnek új állást, hogy még magukkal ci-pelik a régi negatív emocionális terhét.

Mit lennél hajlandó beáldozni, hogy egy új élet felé indulj, hogy megvalósítsd az álmodat – hogy minden nap azt tehesd,

15


amit szeretsz?Vezérfonalként azt szoktam mondani a növendékeimnek és

a szemináriumaim résztvevőinek, hogy elsőként azokról a dol-gokról mondjanak le, amelyek nem létfontosságúak, második körben pedig azokról, amelyek nem szükségesek az életcéljuk eléréséhez.

Nem fogod veszélybe sodorni sem a saját életedet, sem a téged körülvevőkét.

Nem fogod kockára tenni az egészségedet.Viszont lemondhatsz egy kedves időtöltésedről vagy hob-

bidról, hogy több időt szentelhess az álmod megvalósításának. Bevállalhatsz egy átmeneti pénzzavart, hogy a remek ötleted beinduljon. Hetente egy vagy két szabad estét is beáldozhatsz, hogy a céljaidhoz közelebb vivő oktatásban vagy képzésben részesülj.

Mekkora az ambíciód, mennyire akarod elérni a kifejezett vágyadat? Az ambíció a vágyad kifejezése – ez hajt téged. Bi-ztos emlékszel arra, amit az imént mondtam: az ambíció a menedzsered, aki kivisz az élet színpadára. Az üzemanyagod. Az önbizalmad forrása. Sokszor szoktam úgy fogalmazni, hogy az önbizalom a stílussal párosult erő. Arnold Palmer sz-erint az önbizalom a koncentrálás és a maró éhség keveréke.

Óriási különbség van éhség és kapzsiság között. Az éh-ség megérti, hogy a forrásaid végtelenek, és hogy azért vagy a földön, hogy Isten munkáját végezd – elvégre Isten a teremtő, és Isten munkája a teremtés. Ezért van meg mindenkiben az éhség, amely minden nap egyre jobban kifejezi ezt az erőt.

A kapzsiság ezzel szemben azt sugallja, hogy a források végesek, és hogy nem kaphatjuk meg a magunk részét, ezért másoktól vesszük el. Nem érdekel, hogy mi történik a másik-kal – mindenki csak magára gondoljon.

Ha összhangban vagy a törvénnyel, a kapzsi gondolkodás NEM létezik.

16


Tekintsük át, hogy miről beszéltünk:kialakítjuk az életcélunkat.felépítjük a jövőképünket.kijelöljük a köztes céljainkat.

Lényegbevágó, hogy a cél olyasmi legyen, amit akarsz. Nem lehet biztosra menni, és arra pályázni, amiről azt GON-DOLOD, hogy el tudod érni. Ez nem elég – akarnod kell. És azért akarod, mert a jövőképed irányába visz. Nem csak arról van szó, hogy egy jobb kocsit szeretnél vagy egy kicsivel több készpénzt – a célod olyasmi, amit teljes szívedből kívánsz. És segít a jövőképed irányába haladni.

A jövőképedet hosszú távú tervként fogalmaztad meg, hogy minden nap azt csinálhasd, amit szeretsz, az életcélod jegyében – mert az az életcélod, hogy azt csináld, amit igazán szeretsz.

Most már összeállt a három elem. Nincs többé kifogás. Akármi is történt veled eddig a pillanatig, az már a múlté. Engedd ki az elmédből. Ereszd el. Örvendezz. Öleld át maga-dat és fedezd fel, hogy mit szeretsz igazán csinálni.

Megadtam neked az iránytűt – ne térj le a pályáról.

© 2003, Bob Proctor

bob proctor- Életcél jövőkép célok

Documents