biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése az ... · elesések, a krónikus immobilizáció...
TRANSCRIPT
Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése
az Európai Unió új társadalmi kihívásainak
a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen Azonosító szám: TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetése
az Európai Unió új társadalmi kihívásainak
a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen Azonosító szám: TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
MOZGÁSSZERVI
ZAVAROK ÉS
BETEGSÉGEK
2. RÉSZ
Bakó Gyula és Pétervári Erika
A Gerontológia Molekuláris és Klinikai Alapjai – 7. előadás
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Témavázlat
• Gyakori mozgásszervi betegségek idősekben – az
elesések, a krónikus immobilizáció és a rokkantság
okai
- Osteoarthrosis
- Rheumatoid arthritis
- Köszvény
- CPPD arthritis (álköszvény)
- Osteoporosis
• Immobilizáció és remobilizáció idősekben
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Rheumatoid arthritis (RA) idősekben
RA: krónikus, szisztémás autoimmun gyulladásos betegség,
amely számos szövetet és szervet érint, de elsősorban az
ízületeket támadja meg.
Az idős RA betegek aránya relatíve fokozatosan emelkedik a
RA betegpopuláción belül. Jellegzetesen 40 és 50 év között
kezdődik. (Létezik 60 év felett kezdődő formája is. Utóbbi
jellegzetes tünetekkel kezdődik.)
RA esetén a vérben reuma faktor (nem specifikus antitest)
mutatható ki.
Aktív fázisban We érték (vérsejtsüllyedés) magas, lázas a
beteg.
Ha kevesebb a reumás csomó (fibrózus szövettel körülvett
fibrinoid nekrózis) és enyhébbek a szisztémás tünetek, jobb a
prognózis.
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Rheumatoid arthritis (RA) idősekben
Ízületeket érintő klinikai tünetek:
• lassú, krónikus kezdet
• idősekben, a polymyalgia rheumaticához hasonlóan
gyakran jár izomfájdalmakkal
• testszerte ízületi és izommerevség, jellegzetes a
reggeli ízületi merevség
• végtagok görcsös fájdalma
• kezek, csuklók, alkarok diffúz oedemája
• deformitást és funkciókárosodást okozó synovitis
• a nagyízületek gyakrabban érintettek, de a kéz
kisízületeit érinti a legsúlyosabb formában.
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Köszvény, köszvényes arthritis
Definíció:
Krónikus gyulladásos arthritis, amelyet az ízületekben,
inakban és a környező szövetekben lerakódó Na-urát
kristályok okoznak. Visszatérő, akut, fájdalmas
gyulladásos rohamok jellemzik.
Okok:
A purin-anyagcsere terméke a húgysav.
Hyperuricaemiában a kicsapódó urát visszatérő
gyulladásos fellángolásokhoz, bármely szövetben
(kivéve az agyat) idegentest-granulóma (tophus)
képződéséhez vezet.
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Köszvény
Urát kicsapódás következményei: magas mortalitás
• vesékben
- vesekövesség (hyperuricaemia 1.000× növeli a rizikóját)
- parenchyma károsodás (krónikus sclerotizáló interstitialis
nephritis)
• ízületekben – visszatérő arthritis, tophusok, arthrosis
• arteriafal – atherosclerosis
• coronariák – ischemiás szívbetegség
Hyperuricaemia jelentősen növeli a köszvény kockázatát, de
nincs kizárólagos direkt okozati összefüggés az emelkedett
húgysavszint és a köszvény között (ritkán lehet hyperuricaemia
köszvény nélkül, szérum urát csökkentése rohamot válthat ki ).
Kevés ízületet érintő új esetben meg kell mérni a húgysavszintet!
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
CPPD arthritis (álköszvény)
CPPD: calcium pyrophosphate dihydrate deposition disease
Calcium pyrophosphat kristályok lerakódása az ízületekben
(basophil, romboid, kék-sárga, lineális kristályok, gyenge
kettőstörés polarizált fényben).
Gyakoriság: 65-75 év között 15%, 85 év felett 60%. Incidencia:
9/10.000.
Formái: sporadikus (idiopathiás), herediter, szekunder
(asszociált)
Gyakran kapcsolódik öregedéshez, hyperparathyreosishoz,
haemochromatosishoz. Valószínű asszociációt mutat
arthrosissal, amyloidosissal, hipermotilitás syndromával.
Klinikai jelei: akut vagy krónikus arthritis, az akut roham
többnyire a térdet, csuklót, vállat érinti.
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Osteoporosis
Definíció:
A csontrendszer szisztémás megbetegedése,
amelyben a csonttömeg megfogyatkozása, a
csontszövet mikroarchitektúrájának károsodása, a
csontsűrűség csökkenése a csontok fokozott
törékenységéhez vezet.
Diagnózis : csontsűrűség mérése alapján
(denzitometria).
Súlyos osteoporosis fogalma: a beteg egy vagy több
töréstől szenved (főleg csípő- és csigolyatörés).
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Az osteoporosis diagnózisa
Csont denzitometria:
–
2,5
–
1
Osteopenia Normál Osteoporosis
0
T-score
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Osteoporosis: epidemiológia
• 75 millió beteg Európában + USA-ban + Japánban.
• Incidencia: 9-15%. Magyarországon: 20%.
• A postmenopauzás nők 1/3-a érintett.
• Jellegzetes kezdet:
- nőkben: 40-50 évesen
- férfiakban: 60-65 évesen (nagyobb “csúcs-
csonttömeg”)
• 50 éves nő élethosszig tartó csípőtáji törésből
származó halálozási rizikója megegyezik az
emlőrákéval (2,8%) és nagyobb az endometrium
carcinomáénál (0,7%)!
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Osteoporosis: epidemiológia
Combnyaktörés
•1990: 1,7 millió (2050: 6 millió). Mo.: 16.000/év
•földrajzi eloszlás: észak >>> dél
•Közép-Európa : 1-2,5 millió / év
• nő:férfi = 2:1
• túlélés: 90% 6-12 hónap, össz-halálozás: 5-25%
• költség ek:
-1990: 10 milliárd USD / 250 ezer eset
-2040: 82 milliárd USD / 500 ezer eset
Csigolyatörés : nehezebb diagnosztizálni
•prevalencia: >65 év - nő:férfi = 2:1
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Osteoporosis rizikótényezői:
csonttömeget meghatározó tényezők
Genetikai tényezők (75-80%)
• Kaukázusi és ázsiai rassz: több törés
• női nem dominanciája
• D vitamin receptor polimorfizmus
Kor
Hormonális tényezők (menopausa , ösztrogén v. androgén)
Életmódi faktorok
• táplálkozás (alacsony Ca, fehérjehiány)
• alkohol, dohányzás
• fizikai inaktivitás/immobilizáció, vékony alkat
Másodlagos tényezők (betegségek )
• endokrin, anyagcsere (glucocorticoid túlsúly, diabetes mellitus)
• GI malabsorptio, máj-, veseelégtelenség
• rheumatoid arthritis
• gyógyszerek (diureticumok, antacidák, heparin)
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Energia/fehérjehiány
Osteoporosis
Csontképzés
Csontképzés nem
kompenzálja a csontvesztést
CSONTVESZTÉS
Közvetlen
hatás
Közvetett
hatás
Csontreszorpció
Szekunder
hyperparathyreosis
Ca bevitel
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Az osteoporosis kezelése és
megelőzése
• Megfelelő kalciumbevitel az élet során (1.000-1.500 mg/nap;
sajt, tejtermékek, broccoli, szardinia)
• Megfelelő D vitamin ellátás az élet folyamán (400-1000
NE/nap)
• Folyamatos fizikai aktivitás (izomerősítő és/vagy aerob, ill.
koordinációs gyakorlatok)
• Alkohol, dohányzás, más rizikótényezők elhagyása
• Szekunder osteoporosisok kezelése (pl. steroid kezelteknél)
• Hormonhiány korai felismerése és kezelése (menopauzális,
perimenopauzális hormonpótló kezelés)
• Osteopenia korai, pontos differenciáldiagnózisa,
a progresszió megelőzése (szelektív ösztrogén receptor
modulátorok, biszfoszfonátok, calcitonin)
• Elesések lehetőség szerinti kerülése
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Immobilizáció és remobilizáció
idősekben
Immobilizáció idősekben
Kezelési lehetőségek
Remobilizáció idősekben
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Immobilizáció idősekben
Az életkortól és az említett korfüggő változásoktól
függetlenül az idős ember is képes lépcsőn járni, guggoló
helyzetből felállni, egyenes iránytartó járásra, fél lábon is
megállni és elvégezni minden, mozgást igénylő napi
tevékenységet.
Azok az idős emberek, akiknek mozgásképességét akut
betegség korlátozza, vagy tartósan ágyban fekvőkké
váltak, nagyon hajlamosak az izomtömeg és izomerő gyors
elvesztésére. Ennek aránya elérheti a napi 1,5 %-ot.
A veszteség a legnagyobb mértékű azokban az izmokban
melyek a felülést, felállást, megállást biztosítják és így a
mindennapi élethez elengedhetetlenek.
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Kezelési lehetőségek
• Az ízületek rendszeres átmozgatása, tornáztatás
• A beteg helyes fektetése
• Óvatos, fokozatos mobilizálás
• Légzőtorna, expectoránsok alkalmazása
• Megfelelő folyadékbevitel és táplálás
• A hólyag rendszeres és teljes kiürítése,
hólyagkatéter mielőbbi eltávolítása
• A bőr tisztántartása, decubitus prevenció
• Aktív környezet, kapcsolattartás
TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011
Remobilizáció idősekben
Egyes geriáterek véleménye szerint egy napi ágyban fekvés 2 hét
alatti tréninggel hozható helyre.
Ezért minden kórházban fekvő, súlyos krónikus beteg esetében
egyénre szabott ápolási és „edzésprogramot” kell kidolgozni az
erőnlét megtartására.
Időskorban a fizikai aktivitás minél további fenntartása
elengedhetetlenül fontos, mind a „munka” specifikus, mind az
izomerősítő edzésekkel.
A fizikai aktivitás optimális gyakoriságáról, intenzitásáról, tartamáról
és a kívánatos izom-fittness megőrzésének és fenntartásának
optimális módjáról még nincs egységes álláspont.
Jelenleg legelfogadottabb, hogy heti 3-4 alkalommal, 30-60 percig
tartó intenzív, sietős gyaloglás a legalkalmasabb, melynek során
10 percenként csökkentjük az iramot kb. 5 percig.