BIBLIA ÉSGYÜLEKEZET

2014. november A Biblia Szövetség folyóirata XXVI. évfolyam 3. szám

Ára: 350,- Ft

BSZ 25 HÁLAADÓ NAP

„Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él a népek között...“

(Eszter könyve 3,8)

XXVI. évf. 3. szám vezércikk 3

Kedves Ünneplõ Testvérek!Hálatelt szívvel, Istenünket magasz-

talva állunk meg õelõtte, amikor meg-emlékezünk szövetségünk 25 évérõl.Mindenekelõtt az élõ Isten szólítsonmeg Bennünket Igéje által:

„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak;vigadozzunk szabadításunk kõszik-lájának! Menjünk elébe hálaadással,ujjongjunk neki zengedezve.

Mert nagy Isten az Úr, nagy királyminden isten fölött.

Kezében vannak a föld mélységei,és a hegyek magasságai is az övéi.

Övé a tenger, és õ is alkotta, és aszárazföldet is az õ keze formálta.

Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunkle; essünk térdre az Úr, a mi alkotónkelõtt!

Mert õ a mi Istenünk, mi pediglegelõjének népe és kezének juhaivagyunk. Ma, ha meghalljátok sza-vát, ne keményítsétek meg szívete-ket…” (Zsolt 95,1-7)

A felolvasott Ige arra biztat bennün-ket, hogy örvendezzünk és vigadozzunkezen a mai napon Urunk munkáját látva.A zsoltáros is ezt tette, amikor az élõIsten alkotásait számba vette.

„Akik az Úrra néznek, azok felvidul-nak”. Akik látják munkálkodni hatal-mas Urunkat, azoknak megtelik a szíveörömmel és hálával. Visszatekintveláthatjuk Urunk munkálkodását szövet-ségünk életében is, ez a tény töltse beszívünket örömmel.

Negyed század egy szervezet életébenhosszú idõ, ez alatt felnõ egy új generá-ció. Akik egykor egyedül vagy fiatalházasként vettünk részt az alkalmakon,ma már cseperedõ, esetleg felnõtt gyer-mekeinkkel együtt vagyunk itt. Öröm-mel tapasztaljuk, hogy közülük sokan aszolgálatba is beálltak, táborok vezeté-sében vagy rendezvényeken segítõkéntis láthatjuk õket.

Sok minden történt az eltelt idõszak-ban. Ez a kerek évforduló arra késztet,hogy visszatekintsünk a mögöttünklevõ 25 évre. Erre biztat bennünketTúrmezei Erzsébet is:

Messzi évekre visszanézni,és számba venni ezer áldást,erõt, kegyelmet, megbocsátást:csodákra emlékezni jó!

Valóban sok csodát élhettünk meg azeltelt évek során. A szövetség megala-pítása is Urunk kegyelmes munkájánakaz eredménye. A fennmaradás és a mû-ködés anyagi feltételeinek biztosításaszintén Urunk gazdagságát dicséri. Acsendeshetek, az igei alkalmak, a test-véri kapcsolatok, a tiszta bibliai tanítás,a körzeti találkozók, a könyvkiadás, afolyóirat, a székházunk megléte – mind-mind hálára indít bennünket. Elsorolnisem tudjuk, mennyi mindent kaptunk ami Urunktól, mennyi csodát tett szövet-ségünk életében. Arra is alkalom ez amai nap, hogy ezeket számba vegyük ésdicsõítsük érte Urunkat.

Hisszük, hogy az õ kegyelme fedeziel vétkeinket és vezet bennünket a meg-szentelõdés útján.

Az Úrnak való hálaadás és az õ di-csõítése mellett kötelességünk az is,hogy megköszönjük azok szolgálatát,akik imádságaikkal, kétkezi munká-jukkal, anyagi javaikkal is támogattákszövetségünk munkáját, akik engedel-mes eszközök voltak Urunk kezében.Azokról is emlékezzünk meg, akik már

nincsenek közöttünk, akik elmentek aminden élõk útján. Azokra is gondo-lunk, akik az öregség, betegség terheimiatt nem tudnak közöttünk lenni. AzÚr adjon erõt nekik a próbatétel idején!

Isten igéje arra figyelmeztet bennün-ket, hogy „emlékezzetek meg elöljá-róitokról…” (Zsid 13,7). A szövetségeddigi vezetõire is hálás szívvel emlé-kezünk, akik Urunk szavára figyelvevezettek bennünket.

A Biblia Szövetség egyik feladata,hogy közösséget is kínáljon tagjainak,közösségi alkalmakat is szervezzen.Az Úrral való kapcsolatunk mellettnagyon fontos megtartó erõ a testvériközösség is. Hálásak vagyunk azért,hogy csendesnapjaink, csendeshe-teink, konferenciáink, körzeti alkal-maink ennek lehetõségét is kínálták.Ez a mostani alkalom is egy ilyenegyüttlét kíván lenni, ahol verset,zenét, bizonyságtételt hallgatva gya-koroljuk a testvéri közösséget és di-csõítjük Urunkat.

Szövetségünk életének, mûködésé-nek garanciája Jézus Krisztus kegyel-me és gondviselése, aki tegnap, ma ésörökre ugyanaz. A hálás visszatekintésután az Úr megtapasztalt segítségébõlerõt merítve induljunk tovább, és JézusKrisztusra nézve folytassuk utunkat!Segítsen ebben bennünket Füle Lajosszövetségi tag testvérünk verse is(Ében-Háézer – Mindeddig megsegítettbennünket az Úr! 1Sám 7,12):

Múltam, ha nézem, ámulva nézem.Ében-Háézer! Ében-Háézer!

A mát ha nézem, csodákat látvagyümölcsöt érlel bennem a hála.

Jövõm ha nézem, Jézusra nézek:Õbenne áll fenn minden ígéret!

Dr. Makrai Tibor elnök

„SZÁMBA VENNI EZER ÁLDÁST“(ELNÖKI KÖSZÖNTÕ. ELHANGZOTT PÉCELEN, 2014. SZEPTEMBER 13-ÁN,

A BSZ 25 HÁLAADÓ NAPJÁN)

XXVI. évf. 3. számBiblia és Gyülekezet4

„Azért, testvéreim, igyekezzetek méginkább megerõsíteni elhívásotokat éskiválasztásotokat, mert ha ezeket teszi-tek, soha nem buktok el.” (2Pt 1,10)

Ha elolvassuk a Péter apostol másodiklevelének 1,3-11. verseit, akkor megért-jük, hogy az apostollal a fiatal keresztyéngyülekezetek tagjai iránt érzett féltõszeretete íratja le a fenti idézetet. Féltiõket a botlástól, illetve a hitbeli bukástól.Péter, aki többször is elbukott a Jézustkövetés keskeny útján, tapasztalatbóltudta, hogy milyen keserves állapotbakerül a hívõ ember, amikor elbukik.

A magyar nyelvû Bibliában botlásnak,bukásnak fordított görög szó több jelen-tésû, jelenthet valamilyen erkölcsi bûn-be esést (házasságtörést, lopást, hazug-ságot, csalást stb.), de jelenthet hitbelielfordulást (megkeményedést, lázadást,zúgolódást, hitehagyást stb.), vagy ép-pen a korszellem világias gondolkodásá-nak rabságába esést. Márpedig az ilyenbotlások, bukások nemcsak a hívõember személyes hitéletét teszik tönkre,de bomlasztó hatással vannak az Istennépét alkotó gyülekezetre is.

A hitbeli bukás akkor következik be,amikor az újjászületett, megtért keresz-tyén ember elfeledkezik kegyelmi kivá-lasztásáról, isteni elhívatásáról, és amegtérésben történt megtisztulásáról.Péter azért figyelmeztet az ilyen ve-szélyre, mert a hívõ embert minden idõ-ben fenyegeti a feledékenység. Az isnagy baj, ha családi körben, hétköznapitennivalóink közben elfelejtünk fontosdolgokat, de az még nagyobb baj, ha amindennapi rohanásban, ezerféle prog-ramra készülve annyira megtelik gon-dolatvilágunk, hogy közben elfelejtke-zünk isteni elhívásunkról, kegyelmikiválasztásunkról, és megtérésünkkortörtént megtisztulásunkról.

Ez a feledékenység a hívõ embernélabból ismerhetõ fel, hogy elbizakodottlesz, bûneivel kapcsolatban hamis üdvbiz-tonságára (predestinációjára) hivatkozik,lelki élete langymeleggé válik, életvitelevilágias, beszéde, szórakozása, költekezé-se stb. olyan lesz, mint a „világ fiaié”.

Visszatekintve a BSZ negyedszáza-dára, a kezdetekre, tegyük fel a kérdéstmagunknak is, hogy bennünket (BSztagokat) nem fenyeget, és nem kísért mega Péter apostol által leírt feledékenység?

Ha igen, akkor érdemes odafigyelniarra, amit az apostol gyógyszerkéntkínál minden idõk hívõ emberének errea feledékenységre: „igyekezzetek méginkább megerõsíteni elhívásotokat éskiválasztásotokat”.

Elsõként mintha azt tanácsolná, hogynaponta gondoljunk isteni elhívásunkra,gondoljuk át, hogy az újjászületett hívõember nemcsak az üdvösségre, de – márföldi életében – mint mennyei polgár,szent életre hívatott el. Ezért figyelmeztetaz apostol, hogy állhatatosan gyakoroljuka kegyességet. Hitünk igaz emberségben(erkölcsi tisztaságban) mutatkozzon meg,gyakoroljuk az önuralmat, a mértékle-tességet, törekedjünk (áldozzunk elégidõt) Isten igazságainak megismerésére(a szent tudományra), gyakoroljuk atestvéri szeretetet, és legyünk embertszeretõk (!), hiszen erre hívattunk el.

A másik gyógyító tabletta a feledé-kenység ellen: naponta meg kell erõsítenikegyelmi kiválasztottságunkba vetett hi-tünket. Vagyis éljünk abban a meggyõ-zõdésben, hogy életünkben mindenkegyelembõl van; erõsödjek meg napon-ta abban a hittudatban, hogy kegyelem-bõl van a megtérésem, hogy üdvösségemegyedüli oka Jézus Krisztus keresztál-dozata, hogy mindvégig megtart ebben akegyelemben. Hogy üdvösségem egyet-len örök garanciája Jézus Krisztus sze-mélyében és ígéreteiben gyökerezik.

Amikor ezekrõl elfeledkeznek a hívõemberek, akkor hitéletük felhígul, ítél-kezõk lesznek, széthúzás támad közöt-tük, meghidegül bennük a szeretet, azazaz Úr szégyenére lesznek. Pedig õ aztakarja, hogy mi „dicsõségesen” men-jünk be országába, azaz tükrözve Jézusarcát, a helyreállított istenképûségünket.

A Biblia Szövetség fennállásának 25.évében legyünk hálásak azért is, hogyIsten Szentlelke az elmúlt idõszakbankülönösen is szívünkre helyezte a hatha-

tós isteni elhívásnak, az ellenállhatatlankegyelemnek drága tanítását, és megvilá-gította számunkra a kegyelmi kiválasztás-ról szóló kijelentését (Rm 8,28-30). Tehátezért is érthetjük helyesen, hogy Péterapostol mirõl írt a korabeli keresztyének-nek. Tehát mi is emlékezzünk naponta!

És tartsunk komoly bûnbánatot azértis, mert sokszor erõt vett rajtunk afeledékenység, s ennek következmé-nyeként az ítélkezés, a széthúzás, aszeretetlenség, a gõg!

Fogadjuk hát meg a SzentléleknekPéteren keresztül adott másik figyel-meztetését is, miszerint hibázunk, ha azelhívást és kegyelmi kiválasztást úgyhangsúlyozzuk, hogy közben nem be-szélünk arról, hogy elhívásunk éskiválasztásunk az evilági megszenteltéletre, szent életvitelre is történt! Azisteni elhívás és kegyelmi kiválasztástehát nem csak az üdvösségre, a túlvilá-gi dimenzióra vonatkozik, hanem erre aföldi életre is. Mert a hívõ ember szentélete (gondolkodása, életvitele, családiélete, közösségi léte stb.) Krisztus di-csõségét van hivatva tükrözni és fel-ragyogtatni a világban (társadalomban,munkahelyen, családban stb.).

Annak igazi jele, hogy valaki valóbanhiszi isteni elhívása tényét és kegyelmikiválasztásának valóságát, mindig amegszentelt élet. A szentségtelenül élõhívõ ember élete arról tanúskodik, hogyerõt vett rajta a hitbeli feledékenység.Az ilyen ember Krisztus gyalázatáravan, pedig arra hívatott el, hogyKrisztust dicsõítõ élete legyen.

Emlékezzünk tehát, és emlékeztessükegymást Péter apostol figyelmezteté-sére: elhívatásunkra és kiválasztá-sunkra! Meglankadó hitünkben erõsít-sük egymást, hogy ne csak megbánnivaló múltunk, de sokkal szebb jelenünkés jövõnk lehessen, ami után a BibliaSzövetség tagsága is – Krisztus „ikon-ját” (1Kor 15,49) hordozva – dicsõsége-sen menjen majd be Urunk országába!

Dr. Sípos Ete Álmos(Megjelent a BSz hálaadó napi

információs kiadványban)

ERÕSÍTSÉTEK MAGATOKAT ÉSEGYMÁST!

XXVI. évf. 3. szám Biblia és Gyülekezet 5

Minden élõlény hosszabb vagy rö-videbb idõ alatt jön létre, születikmeg. Így történt ez a Biblia Szövetségesetében is. A gyökerek messzirenyúlnak vissza. Az elmúlt századok-ban sok országban volt ébredés, ame-lyek hatása elérkezett hazánkba is:a hitben érett és bátor atyafiakerõteljesen hirdették az evangé-liumot, énekeket költöttek vagyfordítottak, ezzel ébresztették amagyar népet.

A II. világháború elõtt – de kü-lönösen utána, az átélt háborúsborzalmak hatására – nagy lelkiéhséget támasztott Isten. A zsúfolttemplomokban, a szabad terekennyitott szívvel várták és fogadtáktestvéreink az éltetõ evangéliumot.Ezekben az években sok ezer atyafijutott élõ hitre. A szolgálatokatfõként a CE Bethánia Szövetséglelkészi és nem lelkészi tagjai vé-gezték.

1948-ban a hatalomra jutott kom-munista párt meg akarta törni azébredést és a történelmi egyháza-kat. Fondorlatos módon ezt az egy-házi vezetõkön keresztül próbáltaelérni. Minden egyházi (és nemegyházi) szervezet mûködését bekellett szüntetni. Így oszlott fel atöbbivel együtt a CE Szövetség is.A pápai és sárospataki teológiaállami kézbe került. Külön enge-dély kellett ezután mindenféle gyü-lekezeten kívüli szolgálathoz. Eztrendeletileg szabályozta az egyházivezetés.

Ezeket a rendeleteket a hívõ atya-fiak általában figyelmen kívül hagy-ták, és a lehetõségeket kihasználvatitokban találkoztak.

Kb. két évtized elteltével a politikai ésegyházi nyomás enyhült. Ebben az idõ-szakban egy debreceni lelkészi konfe-rencián Borbély Béla testvérünk felszó-lalt, és javasolta az egyházi segítségetaz egyre növekvõ alkoholizmus elleniharcban. Bartha Tibor püspök ekkorBéla bátyánkat bízta meg a Missziómegszervezésével. Így indulhatott el azIszákosmentõ Misszió segítõ munkája.

Késõbb szintén Béla bátyánk javasolta,hogy Berekfürdõn kellene otthont épí-teni a megszabadult iszákosok részére.A püspöknek tetszett az ötlet, így fel-épülhetett a Megbékélés Háza is. Azépítkezésen sok hívõ testvérünk dolgo-

zott, gyülekezetek mozdultak meg,adakoztak és segítettek. A püspökötannyira megindított a hívõ nép szorgal-ma, segítsége, hogy engedélyt adottBorbély Bélának, hogy annyi csendes-hetet szervezhet Berekfürdõre, amennyi

szükséges. Így kezdõdött a berek-fürdõi csendeshetek idõszaka.

Ugyanakkor Sípos Ete Álmos irá-nyításával – a tápiószelei tanyán –már több éve tartott az ifjúságimunka, csakúgy, mint Biatorbá-gyon, a bárkákban, Liza néni felü-gyeletével.

Fekete Péterék és Tariska Zoltánékpéceli háza felépült, Fekete Pétert ésfeleségét azonban az Úr magáhozszólította. 1985-ben ebben a házbankezdõdött egy bibliaiskolai tanfo-lyam, aminek igazgatója éveken átPásztor Gyula volt.

1988-ban már olyan hírek érkez-tek, hogy újra megalakíthatók lesz-nek az egyházi és nem egyháziszervezetek. Azonnal tanakodnikezdtünk, hogy a hívõ nép szervezetemilyen legyen (alapszabály, név,mûködés)? Végül sok-sok tanács-kozás után megállapodás született,hogy Biblia Szövetség legyen a neve,az ébredést szolgálja, és a magyar-országi hívõ népet szeretné majdösszefogni.

Így alakult meg 1989. május 1-jénBudapesten a Biblia Szövetség.

Ebben az évben kapcsolatra lép-tünk a Liebenzelli Misszióval is.Svájcban részt vehettünk feleségem-mel egy Bibelbund (német és svájciBibliaszövetség) konferencián, majdAusztriában több ízben tárgyalhat-

tunk az ottani iratmissziós csoportvezetõjével, tanácsot és segítséget kérvetõle. Így tudtunk bábáskodni a hazaiEMO születésénél is.

Életem egyik kedves szakasza volt aza 18 év, amikor a BSZ keretében, mintalelnök, majd mint elnök szolgálhattam.

„Áldjad lelkem az Urat, és ne feleddel, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2)

Asztalos Zoltán(Megjelent a BSz hálaadó napi

információs kiadványban)

SZÜLETÉSNAPRA

PECZNYÍK PÁLKRISZTUSRA BÍZD MAGAD!

Elsuhant felettünk már negyed évszázad,látható lett rajtunk szeretet, alázat?

Ha mi Isten hívõ gyermekei vagyunk,úgy, szolgálatunkhoz erõt tõle kapunk.

Nem lehet közömbös, mi vesz körül minket,nem hagyhatjuk bajban hívõ testvérünket!

Krisztusra bízd magad, Szövetségünk népe,Menny felé haladva, lábnyomába lépve!

Szavaddal, munkáddal, tegyél bizonyságotUradról, ki vérén szerezte váltságod!Huszonöt éven át keze áldott, védett,

célja, hogy Atyjához emelhessen téged!Megtetted-e mindig, ami tõled tellett?

Megálltál-e szánón betegtársad mellett?Jézus szeme látta, mit nevében tettél,

megvigasztalt téged, ha kétségbe estél. Csak te tudod, hányszor bocsátott meg néked,

keresztfára verte ó-embered, vétked. Csak Jézusba rejtve lehetsz biztonságban,

ebben, a bûnökkel fertõzött világban. Nézz hittel Jézusra, megváltott hû népe,

nála vár szebb hazád, el nem múló fényben! És, ha véget ér itt földi vándorlásod,

ámulatba ejt majd szebb öröklakásod. Állj meg rendületlen hû Megváltód mellett,

Õ tette csodássá számodra a Mennyet!Ama dicsõ honban csak egyetlen nép lesz,

boldog: ki tartozhat hívõk seregéhez. Ragyogó fehérben, földöntúli fényben,

csodákat élhet át Isten közelében.

XXVI. évf. 3. számBiblia és Gyülekezet6

(Elhangzott a BSZ 25 hálaadó napiistentiszteletén.

Rövidített és szerkesztett változat.)„Akkor ezt mondta Hámán Ahas-

vérós királynak: Van egy nép, amelyelszórtan és elkülönülve él a népekközött, országod minden tartomá-nyában, és törvényei különböznek min-den más nemzetétõl. Nem teljesítik akirály törvényeit sem. Bizony, nem illikezt annyiban hagynia a királynak!”(Eszter 3,8)

A Biblia Szövetség 25 éves hálaadóalkalmán az vált hangsúlyossá ebbõl azigébõl, hogy „van egy nép”. Lássuk hát,hogyan él ez a nép, mi a jellemzõje,hogyan vesz részt a világban, mi a célja,küldetése, szolgálatának értelme! Nemcsak Ahasvérós király idejében voltigaz, hogy van egy nép, hanem Péterapostol is írt leveleket az akkor szét-szórtságban élõ népnek. Második leveleelején így fogalmaz: „akik velünkegyenlõ drága hitet nyertek az Úr JézusKrisztusban”. Ma is van egy nép, mertaz ige kijelenti, hogy Isten országlásaörökkévaló, ezért ez a nép mindig volt,van és lesz a világ végezetéig. Ígéretünkvan a seregek Urától arra, hogy ezt anépet õ gyûjti egybe, oltalmazza és õ isõrzi meg. Mi nem állítjuk azt, hogy ez anép a Biblia Szövetség tagsága, de aztmondhatjuk, hogy a Biblia Szövetségtagsága része ennek a népnek.

A Hámán szájából elhangzó mondatgúnyos volt ugyan, de lássuk meg bennea tényt és a dicséretet. Milyen jó az,hogy így látja az ellenség: van egy nép,amely elszórtan és elkülönítve él, törvé-nyei másak, mint az ország törvényei, ésa királynak nem illik így hagyni õket.Látja az ellenség, hogy van egy nép,amellyel számolni kell, amelyet nemlehet leírni. Ez a nép nem számarányá-ban hatalmas, hanem azért, mert hatal-mas ura van. Nem önmagában erõs,hanem Urától van ereje.

Teológus koromban mondta nekemvalaki, hogy „ti szemellenzõsek vagy-tok”. Azt válaszoltam neki, hogy „egy-részt bárcsak olyanok lennénk, akikcsak a keskeny utat látják, amely azéletre visz, másrészt örülök, hogyolyannak látsz bennünket”.

Lássuk hát, hogy mik jellemzik ezt anépet:

1. ELSZÓRTAN ÉLÕ NÉPAhogy a perzsa birodalomban minden

tartományban elszórtan élt Isten népe,úgy ma is az egész világon elszórtan él.Egysége nem a földrajzi helyzetébõladódik, hanem a könyörülõ Isten kivá-lasztó szeretetébõl. Nem könnyû szét-szórtságban lenni, de Isten nem odahelyez bennünket, ahol könnyû az élet,hanem ahol áldássá tud tenni bennünket.

Egyszer valaki olyan vidékre került,ahol nem éltek hívõ emberek, és meg-kérdezte tõlem: tiszteletes úr, hogykerültem ide. Arra bátorítottam, ne aztkérdezze, hogy miként került ide,hanem azt, hogy miért van itt.

Egy asszony a férje egészségi prob-lémái miatt a zempléni dombok közéköltözött, és boldogan mondta el, hogyõ a falu népe miatt van ott. A falubeliasszonyoknak hirdette Krisztus igéjét,és imádkozott, hogy Isten tartsa még ott.Nagyon boldog volt, amikor egy refor-mátus tábor telepedett le a közelben,mert átélhette, hogy olyan nép vettekörül, akikhez tartozott.

A sótartót sokan sószórónak nevezik.Sokáig bántotta a fülemet ez a kifejezés,de rá kellett jönnöm, hogy a sószórókifejezés sokkal jobb, mert a só nemazért van, hogy tartsák, hanem azért,hogy szórják, és megízesítse az ételt.

Amikor összegyûlik a szétszórtság-ban élõ nép – mint ahogy ma is össze-gyûltünk –, az annak a demonstrálása,hogy együvé tartozó nép vagyunk.Tavaly nagy élményben volt részem,

ugyanis a londoni magyar gyülekezet-ben hirdethettem az igét. Az egyik alka-lommal, búcsúzáskor odajött hozzámegy idõsödõ bácsi, és azt mondta, hogy5 órát utazott az alkalomra, 5 órát utazikmajd hazafelé is, de akkor is megérteeljönni, ha hazafelé meghal.

Amikor a feleségem még csak 6 évesvolt, a nyírbátori almáskertben, titokbangyûlt össze Isten népe. Amikor jöttek arendõrök, éppen õt kérdezték meg, hogymiért vannak ott. Õ pedig azt felelte:„azért vagyunk itt, hogy Jézusrólhalljunk és megtérjünk”. Bár nem tudta,hogy ezt nem lett volna szabad mon-dani, de Isten eltakarta ezt a népet.Milyen jó volt, amikor Hajdúszobosz-lón Vajda Mariska néni áldott igehirde-tését hallgattuk, és csak halkan mertünkénekelni, nehogy meghallják a szom-szédok. Vagy amikor Vencsellõn jöttössze Isten népe azért, hogy kifejezzük,mi együvé tartozunk.

Isten akarata az, hogy ez a nép szét-szórtságban él. Amikor a tanítványokfenn szerettek volna maradni a megdi-csõülés hegyén, és építési engedélytkértek a sátorhoz, Jézus nemet mondott.„A tábor ormán lakni nem lehet, Várnakreánk bûnterhelt emberek, Hirdetni kellaz áldott szent Igét, Jézushoz vinni mil-liók szívét, Széjjelhirdetni Jézus szentnevét” – írta errõl Ecsedy Aladár a szépéneket. Ezért, testvér, ne keseregj, hogyte Isten népének szétszórtságban élõtagja vagy, és nincsenek a faludbanhívõk. Isten azért tett oda, mert nemcsakmegáldani, hanem áldássá tenni is akar.

2. ELKÜLÖNÍTETT NÉPA Károli Biblia így fogalmazza meg:

„el van különítve”. Tehát nem arról vanszó, hogy õk maguk elkülönültek, mertkirekesztõek. Hanem azért vagyunkelkülönítve, mert az Örökkévaló Istenígy döntött, hogy ez a nép összegyûjtöttés el is különített nép legyen.

Van egy vallási csoport, akik azt vall-ják magukról, hogy nekik azért kellmég az imaházban is úgy kinézniük,mint a világ fiainak, hogy aki betér hoz-zájuk, az otthon érezze magát. Ezértlehet ott strandpapucsban és rövid-nadrágban igét hirdetni, viccmesélés

VAN EGY NÉP…

XXVI. évf. 3. szám Biblia és Gyülekezet 7

közben úrvacsorázni, hogy az oda beté-vedõ fiatal ne érezze, hogy ott külön-leges helyen van.

De mi fontosnak tartjuk, hogy érezzéka hozzánk érkezõk, hogy ez más, mertIsten országa is más, ahol vannakhatárok. Nem véletlen, hogy az Ige ígyfogalmaz: „átvitt bennünket az õ szerel-mes fiának országába” (Kol 1,13). Ez anép érintkezik a többiekkel, de nemolvadhat bele a környezõ népekbe, nemasszimilálódhat, hanem megtartja Uráhoztartozását. Ha a Biblia Szövetségre gon-dolunk, mi olyan nép szeretnénk lenni,akik megtartják az Ige örök üzenetét, aKrisztusban megjelent váltság titkát és areformátori örökséget. Imádkozzatokazért, hogy ebbõl soha ne engedjünk! ASzentírást sokan sokféleképpen értelmez-hetik, de a döntõ az, hogy Urunk mitakart kijelenteni rajta keresztül.

3. ISTEN SZAVÁRA FIGYELÕ NÉPEz így fogalmazódik meg a felolva-

sott igében: „törvényei másak, mint azország törvényei”. A hitetlen embermindig szembemegy Isten akaratával.Amire Isten azt mondja, hogy ne tedd,azt teszi, és amire parancsot ad, azt nemteszi. De a hívõ ember az Isten szavárafigyelõ néphez tartozik, aki Istennekenged inkább, hogysem embereknek.

Eddigi lelkipásztori szolgálatom alattnagyon sokszor tapasztaltam, hogy hívõembereket figyelmeztetni kellett arra,hogy mi Isten szavára figyelõ népvagyunk. A válasz sokszor az volt, hogy„ha mi így teszünk, mit szól ahhoz afalu”. És azt kellett erre mondanom,hogy ne azzal törõdj, hogy mit szól afalu, hanem arra figyelj, mit szól hozzáJézusod. A kívülállók hadd lássák, hogyez egy szent és elkülönített nép, amely-nek tagjai szeretik egymást, amelynekfiataljai tisztán házasodnak, amelyneköregjei szemében nem a haláltól való

félelem látszódik, hanem a hazaköltözésutáni vágyakozás. Ó, mennyire nem kellszégyellnünk, és örömmel kell vállal-nunk e néphez való tartozásunkat!

4. TÁMADÁS ALATT ÁLLÓ NÉPHámán mondata komoly támadást

indított Isten népe ellen. Mi ezzel szem-ben sokszor inkább elismert, megbe-csült nép szeretnénk lenni.

Amikor teológiára készültem, engemnem akartak felvenni oda. Ennek nemtanulmányi vagy magaviseleti oka volt.A vallástanárom nem adott nekem lel-készi ajánlást, mert azt mondta, hogy õbetánistáknak eddig sem adott, és ezu-tán sem ad lelkészi ajánlást. Aztán azértvettek fel mégis, mert nagyon alacsonyvolt a jelentkezõk száma, és félõ volt,hogy ha abból még lemorzsolódnak,végül nem marad osztály. A hívõ em-bernek vállalnia kell, hogy szálka lesz aHámánok szemében. Azt is vállalnunkkell, hogy az általunk képviselt igeilátás nem lesz kívánatos. Hámán ellen-szenvét az váltotta ki, hogy Márdokeusnem borult le elõtte. Ha ennek a világ-nak az ellenszenvét az váltja ki, hogy tenem futsz velük együtt, akkor az nembaj. Kérd Urad segítségét, ha ezérttámadnak téged!

5. LÉTEZÕ NÉPA legnagyobb örömhír, hogy ez a nép

van, és azért lehet, mert ahhoz az Isten-hez tartozik, aki a világ teremtése elõtteldöntötte, hogy ezt a népet a magafiaivá fogadja. Ez a nép azért van, mertIsten ezt a népet kiválasztotta, és eleveeldöntötte, hogy meg fogja keresni, elõfogja hívni, meg fogja igazítani, és megfogja dicsõíteni. Ezért örvendezhetünkma afelett, hogy van egy nép, amelynekmi is tagjai lehetünk. Ez a nép akkor isvan, amikor nem látszik. Amikor Illésúgy gondolja, hogy már senki sincs rajta

kívül, Isten megmutatja, hogy még hét-ezer ember van. Van egy nép, amelyetIsten tesz késszé, amelyben õ munkáljaa cselekedetet és akarást. Ezt a népet azÚr vezeti, õ a pásztora.

Tehát vallja a szívünk boldogan, hogyennek a népnek tagjai vagyunk. Mert azsovány vigasz lenne számunkra, hogyvan egy nép. A mi vigasztalásunk az,hogy ebbe a népbe tartozunk. Odatarto-zásunk pedig nem a jelentkezésünkönmúlott, hanem azon, hogy a Bárány véremegmosott bennünket és a ruhánkatmegfehérítette.

Ez a nép nemcsak a földi létre nézve,hanem az örökéletben is egy nép és egysereg marad. Amikor Nagyvarsánybanhívõ embert temettünk, mindig azzalfejeztük be a szertartást, hogy eléne-keltük: „Isten velünk, viszontlátásra!Hogyha itt tán nem is, ott, az égi honbanfenn…” Ebben a népben nincsenekgenerációs különbségek és problémák.Hatalmas élmény volt számomra, ami-kor fiatalon elõször megéreztem, hogymit jelent ehhez a néphez tartozni. Méggimnazista voltam, amikor magához hí-vatott Kálmán Sándor hajdúböszörmé-nyi lelkész. A könnyes szemû Sándorbácsi megölelt, és azt mondta: Ti vagy-tok az ébredés következõ nemzedéke.Akkor kezdtem megérteni, hogy mitjelent az, hogy van egy nép, amikor ez avilág és az egyházi vezetés által meg-vetett, de a hívõ emberek által nagyontisztelt ember ezt mondta nekem, azakkor 13 éves fiúcskának. Ezért nem aza döntõ, hogy hol szolgáltam, még csaknem is az, hogy hányan tértek meg aszolgálatomra, hanem az, hogy van egynép, amelyet az Úr a sajátjának tekint,és amelyet megtart. Ezért nagy ajándék,kegyelem és egyben felelõsség is, hogya körülöttünk élõk lássanak minket, ésdicsõítsék a mi mennyei Atyánkat.

Horváth Géza

XXVI. évf. 3. számBiblia és Gyülekezet8

(A BSZ 25 hálaadó napján elhangzott elõadásnak – a folyóirat terjedelmi korlátai miatt – rövidített

és szerkesztett változata) (Olvasásra: 4Móz 25,1-5.16-18; Jer6,16-19)

A Bibliát olvasva megfigyelhetjük,hogy Isten népe körében újra és újra fel-bukkantak hamis tanítók és próféták, akikmindig Isten nevében szólaltak meg (nohaegyetlen szavuk sem származott Istentõl),és a hallgatóságukat – megtévesztve –igyekeztek eltéríteni az élõ Istentõl.

Az egyháztörténet során ugyanezzel ajelenséggel találkozhatunk. Emlékez-zünk a bibliai hit és kegyesség azonmegrontására, ami a felvilágosodáshatása alá kerülõ, tévútra lépõ raciona-lista teológiai professzorok, lelkészek ésegyházvezetõk által vette kezdetét a pro-testantizmusban az ún. történet-kritikaimódszer bevezetésével. Az akkor meg-kezdett folyamat napjainkig tart a refor-máció felekezeteiben. Ebben nem világiemberek tevékenykednek, hanem olya-nok, akik az Egyház tagjainak valljákmagukat, és belülrõl teszik tönkre azapostoli-bibliai hitet, a gyülekezeti, ill.egyházi életet. Munkásságuk gyümölcseaz, hogy a történelmi egyházak tagjaisúlyos hitbeli nyomorúságokkal küz-denek. Ezt láthatjuk pl. abban, hogy aBiblia tekintélye csaknem megszûnt, ésalig képez hivatkozási alapot, a Szentírásfelõl nagyfokú a tudatlanság, a keresztevangéliumát a feledés homálya fenye-geti, a hívõk szeretetközösségébõl pedigsemmi sem látszik. Mindez azért történ-het így, mert az egyház a Bibliával, mintIsten ihletett és tévedhetetlen Igéjévelszembefordult, s ezzel megvetette azt is,akitõl az Írás ered.

Ámde manapság már nemcsak a tör-ténelmi egyházakban figyelhetõ megvilágszerte a hamis próféták és tanítókténykedése és annak gyümölcse, hanemaz ún. evangéliumi-evangélikál hívõkközt is, akik a XX. század közepéighatározottan ragaszkodtak a Bibliához,mint Isten ihletett és tévedhetetlen igé-jéhez és ellenálltak a liberális-neolibe-

rális teológiai és etikai gondolatoknak.Tevékenységükbõl fakadóan elõttünk,magyar keresztyének elõtt is új utakkínálkoznak…

I. ÚT A BIBLIAKRITIKÁBA

Mint tudjuk, a Biblia Szövetség tagsá-ga a Szentlélek által munkált hittel vall-ja a bibliai-reformátori bibliaértelme-zést: hisszük és valljuk a Biblia 66könyvének isteni ihletettségét. Ennél-fogva valljuk a Biblia abszolút tekinté-lyét, tévedhetetlenségét hit, erkölcs,történelem és tudomány kérdéseiben,igazságát mindabban, amit tanít, s elég-ségességét a nem hívõk hitre juttatás-ban, és a hitben élõk hitben és szeretet-ben való megerõsítésben. Valljuk, hogy

a Biblia középpontja Jézus Krisztus,illetve az õ evangéliuma, a keresztevangéliuma. Valljuk, hogy a Bibliátcsak a Bibliával lehet helyesen értel-mezni és magyarázni, valamint azt is,hogy a Biblia lezárt könyv, ezért nincsúj kijelentés Istentõl.

Mint a fentiekben utaltunk rá, a tör-ténelmi egyházakban a felvilágosodásóta súlyos támadás alatt áll a Biblia ezenfelfogása, és meggyõzõdésünk, hogyegyházaink nyomorúságának egyik leg-alapvetõbb oka éppen Isten ihletett éstévedhetetlen Igéjének megvetésébõlered.

Szomorúan látjuk, hogy az utóbbi60-70 esztendõben a bibliakritikavilágszerte befogadásra került biblia-iskolákban, teológiai szemináriumok-

ban, felekezetekben, szervezetekben,mozgalmakban. Ennek következtébenaz említett csoportok a lelki eltéve-lyedés-megromlás, világiasodás útjárasodródtak.

Francis Schaeffer leírja1, hogy az ún.evangélikálok (az angolszász területen akülönféle felekezetekbõl származó hívõkösszefoglaló neveként használatos) amúlt század negyvenes-ötvenes éveibenbefogadták bibliaiskoláikba, lelkész-képzõikbe a bibliakritikát alkalmazó ún.neo-ortodox teológiát, ami Barth Károlynevéhez fûzõdik. Francis Schaeffer utol-sóként írt könyvében2 bemutatja, hogymiben jelentkezett az egykor Bibliáhozhû evangélikálok körében az említettneo-ortodox teológia rombolása.

Schaeffer felismerését a Bibliávalvaló kapcsolat megváltozását tükrözõtényekkel kívánom megerõsíteni:

1. Sok evangélikál megváltoztatta abibliamagyarázat normáját. Feladták akorábbiakban alkalmazott „a BibliátBibliával magyarázzuk” bibliai-refor-mátori teológia alapvetõ írásmagyará-zati elvét, és helyette valamely filozófiavagy ideológia fényében kezdték értel-mezni a Szentírást.

2. A Biblia bizonyos tanításait sok,magát evangéliumi hívõnek nevezõ em-ber a korszellemnek behódolva magya-rázza. Példaként említhetjük a teremtéstörténetének evangéliumi körökben je-lentkezõ kritikáját, ami szerint a Bibliateremtéstörténete nem azt írja le, hogymiként teremtette Isten a világot, mert – látásuk szerint – Isten a világot az evo-lúció által alkotta. Ezt a teista evolúciósnézetet hirdeti az amerikai székhelyû„biologos” nevû csoport, amelyikbenolyan neves evangélikál teológusokvesznek részt, mint Tim Keller, N. T.Wright, Alister McGrath vagy O.Guiness.

3. Figyelmen kívül hagyják a Szent-írásnak a bibliai elkülönülésrõl szólóegyértelmû parancsait. Mindnyájan tud-juk, hogy az Úr a maga számáraelkülönítette népét a környezõ kultú-rától, és megparancsolta nekik, hogy ne

ÚJ UTAK A KERESZTYÉNGYÜLEKEZETEK ELÕTT

XXVI. évf. 3. szám Biblia és Gyülekezet 9

elegyedjenek környezetükkel. Küldetés-ként szánta, hogy megszentelt élettellegyenek jelen a világban, hirdessék azevangéliumot, és Isten dicsõségét képvi-seljék környezetükben. Ezzel szemben amai evangélikál mozgalomról világszer-te a teljes elvilágiasodás állapítható meg.Ez az, amit Francis Schaeffer, IanMurray, John F. MacArthur, J. M. Boicea leginkább fájlalnak könyveikben.Különösen is tanulságos J. M. Boice2005-ben magyarul is megjelent köny-vének3 azon megállapítása, hogy azevangéliumi nép átvette a világ bölcses-ségét, teológiáját, módszereit, program-jait, s így elvilágiasodott.

4. Az újevangélikál irány egyre in-kább a posztmodern gondolkodás bûv-körébe kerül, aminek lényege, hogynincs végsõ igazság, csak részigazságokvannak. Sokan azok közül, akik koráb-ban meg voltak gyõzõdve arról, hogyJézus Krisztus a világ egyedüli üdvö-zítõje, mára elbizonytalanodtak. TimKeller nem merte egyértelmûen kijelen-teni egy TV-interjúban, hogy nincs másút az üdvösségre, csakis Jézus Krisztus.4

Ennek a biblikustól távol álló gondol-kodásmódnak egyik jellegzetes meg-nyilvánulása, hogy nem szabad kritizál-ni senkit és semmit, hanem el kellfogadni akkor is, ha mást vall vagy állít.

Nos, a Biblia által meghatározott hívõgondolkodásmód nem relativizálja azigazságot, hanem egyértelmû. Akiazonban megengedõ, az menthetetlenüláldozatává válik a relativista korszel-lemnek, és kritizálni fogja azokat is,akik bibliai módon gondolkodnak.

5. A Biblia Szövetség rendezvényeinés újságjában, a Biblia és Gyülekezet-ben, a korábbi évek során gyakran írtunkaz Egyházak Világtanácsa (késõbb:EVT – a római katolikus egyházonkívüli felekezetek közös szervezete)által vezetett ökumenikus mozgalomalapelveivel és gyakorlatával szembenmegfogalmazott kifogásainkról. Nos,mára ezek még idõszerûbbek lettek.

Az evangélikálok már szinte teljesenátvették az EVT-nek és tagegyházainakliberális missziológiáját. A szervezet1948-ban indult, és az eltelt 66 évbenteljességgel a liberális teológia hatásaalá kerülve elszakadt a Bibliától, areformátori hittõl, a missziótól, és egykeresztyén színezetû, szinkretista val-

lási tömörüléssé vált. Konferenciáinigeellenes etikai és teológiai állításoksokasága hangzik el.

Az ökumenikus mozgalomnak ezt amegállíthatatlan eltévelyedését a het-venes években az evangélikálok isérzékelték, ezért vált szükségessé egy újmozgalom elindítása. Billy Graham ésJohn R. Stott, valamint a vezetésük alattálló új-evangélikálok 1974-ben létre-hozták az ún. Lausanne-i Mozgalmat,amelyik az evangélikál egyházakat,szervezeteket kívánta összefogni, és fel-lelkesíteni a világ evangélizálása ésmisszionálása érdekében. Amilyen ör-vendetesen indult ez a mozgalom, olyanszomorú az, ami ma szemünk elé tárul.

A Lausanne-i Mozgalom ugyanis azalapítása óta eltelt 40 év alatt ugyanodajutott, ahová az EVT, amibõl annak ide-jén kivált. A Lausanne-i Mozgalomvezetõ teológusai már nem vallják aBiblia ihletettségét, tévedhetetlenségét éselégségességét. Teljesen magukévá tettékaz EVT-ben befogadott ún. szociálisevangéliumot, és a biblikus misszióhelyett együtt küzdenek a világ szociálisjólétéért, a környezetvédelemért, a világ-

békéért. Az eredeti evangélikál misszio-lógiai törekvés – ami a kereszt evangéli-umának hirdetésére összpontosított, ésvallotta, hogy nincs más út az üdvösség-re, mint Jézus Krisztus – lassan eltûnik atörténelem süllyesztõjében.

A missziológiai tanszékeken és a köz-gondolkodásban egyeduralkodóvá váltaz Egyházak Világtanácsa, az Evangé-liumi Aliansz, a Lausanne-i Mozgalom,valamint a római katolikusok által elfo-gadott, a missio Dei (Jézus = Egyház)gondolatából kiinduló, illetve a neo-marxizmussal (szociális evangélium:igazságtalan szociális struktúrák leépíté-se, az igazságosak kiépítése) és poszt-modernizmussal (nem a bibliai igazság,hanem a közös akció a fontos) színezettmissziológia. Ennek célja pedig azemberiség egysége, békéje és az Istenországának megvalósítása a Földön, ami-nek teológiai alapját Karl Barth – többponton okkal megkérdõjelezhetõ – „missio Dei”-elmélete adta. Ebbõl azelsõ látásra ártalmatlan nézetbõl – aminem tesz egyértelmûen különbségetJézus és az Egyház küldetése között,hanem egybemossa, már-már azonosítjaa kettõt – ered a kontextualizáció, azaz akultúrához való igazodás szükségessége(pl. ott kell találkozni a fiatalokkal, aholélnek, az õ érdeklõdési körükhöz kelligazodni, és olyan nyelven kell megszó-lítanunk õket, amit értenek).

A Hitvalló Közösségek TeológiaiKonventje – látva, hogy az EVT teljeseneltávolodott a biblikus missziótól ésevangélizációtól, sõt azt nyilvánvalóanmegtagadta – 1970-ben kiadta az ún. elsõFrankfurti Nyilatkozatot. Ebben rámuta-tott a biblikus misszió hét feladhatatlanelemére, és felhívta az evangélizációbanrészt vevõ missziós társaságokat, egy-házvezetõket, evangélizátorokat, misszi-ói oktatókat, hogy ezekhez tartsákmagukat.

Az EVT-ben és a Lausanne-i Mozga-lomban 1982 óta a legfõbb vezérelv atranszformáció fogalma, ami alatt aztértik, hogy az emberiséget magasabbkulturális színvonalra kell emelni, ésegy új világkorszakba kell átsegíteni –ennek munkálása pedig az Egyházküldetése. Ez az elképzelés pozitívfogadtatásra talált az amerikai evangé-likál missziói mozgalmak széles köré-ben, mivel köztük nagy elismertségre

XXVI. évf. 3. számBiblia és Gyülekezet10

tett szert a 20. század utolsó 25 évébenaz ún. Kingdom Theology. A missziócélja eszerint nem bizonyos emberekmegtérése és a bibliahû gyülekezeteképítése, hanem egy sokkal nagyobb ésizgalmasabb cél elérése: Isten földiországának felépítése. Az ún. posztmil-lenista nézetek ugyanis azt tanítják,hogy a föld, Jézus Krisztus visszatéréseelõtt „majdnem mennyországgá lesz”.Ezek a nézetek késõbb eljutottak Ame-rikából Európába, így hazánkba is, ahola teológiai oktatásban, szemináriumo-kon és az evangéliumi sajtóban is teretnyertek. A transzformációs misszioló-giát (missional theology) ma már evangélikál teológusok (pl. RolandHardmeier, Thomas Schirrmacher, dr.Michael Diener, a Gnadauer Verband,illetve a Német Evangéliumi Alianszelnöke), ill. bibliaiskolák (pl. MarburgBibelseminar, Institut für Gemeindebauund Weltmission) is képviselik és nép-szerûsítik. A transzformációs teológiabibliaértelmezése az ún. kontextuálishermeneutika jegyében áll.

Jelenleg már az evangélikál misszio-lógia sem vallja a Biblia abszolútigazságát, elégségességét és Jézus egye-dül üdvözítõ voltát.

Az újevangélikálok jellemzõje adominionizmus (C.P. Wagner) névenelhíresült eszkatológiai nézet, ami sze-rint az evangélikál keresztyénségnekmodern menedzsment-módszerekkel alehetõ legtöbb követõt kell maga melléállítania, a hívõknek pedig a világmegjobbításán kell dolgozniuk. A tanelfogadói azt gondolják, hogy Istenországa és uralma nem egy távoli naponfog megvalósulni Jézus Krisztus vissza-jövetele és az utolsó ítélet után, Istenszava által, hanem azt itt és most kellfelépíteni, megvalósítani az emberek-nek. Meggyõzõdésük, hogy minden hí-võ feladata politikai-gazdasági-egyházihatalmi pozíciókat megszerezni a kör-nyezetében. Ha ezt elég sok ember vég-zi, akkor kiterjeszthetik Isten uralmát akultúra minden területére. Különösenfontos ebben a munkában a kis csopor-tok létrehozása, ami biztosítja a „ke-resztyén üzenet” eljuttatását a társada-lom minden rétegéhez.

A dominionizmus erõsen össze-kapcsolódik az üdvuniverzalizmussal,vagyis azzal a meggyõzõdéssel, hogy

mindenki üdvözül. Elképzelésük szerintehhez nem szükséges az Úr JézusKrisztus evangéliumába vetett szemé-lyes hit, mivel Isten minden embertmegbékéltetett magával Jézus Krisztus-ban, s végül senkit nem küld a pokolra.Tanításuk szerint Jézus Krisztus akkortér vissza, amikor az emberek a földönelõkészítették számára a terepet, ezért amagukat evangéliumi hívõknek tartóemberek évtizedek óta azon fáradoznak,hogy egy keresztyén vallási világural-mat, vagyis egy szép új világot épít-senek ki a földön.

A dominionista mozgalom egyikkulcsfigurája Peter Drucker, a 2005-benelhunyt „menedzser-pápa” – aki egyéb-ként nem tartotta magát újjászületettkeresztyénnek. Különösen két újevagé-likál lelkész volt nyitott az õ tanításaira,akik készséggel alkalmazták módszereita gyülekezetépítésben: Bill Hybels ésRick Warren. Rick Warren nevéhezfûzõdik az ún. PEACE-terv, aminekcélja, hogy a világ vezetõ politikusainakés gazdasági tényezõinek segítségével,valamint egymilliárd keresztyén össze-fogásával világszerte leszámoljon alelki ürességgel, az egocentrikus kor-mányzással, az extrém szegénységgel, abetegségekkel, az analfabetizmussal,vagy a nem kielégítõ képzettséggel –nagy lépést téve ezzel a földi menny-ország megvalósítása felé.

II. ÚT AZ AZ IGEELLENES KÖZÖSSÉGVÁLLALÁSOKBA

1. KÖZÖSSÉG A HAMIS MISZTIKÁVALAz evangélikálok nyitottsága a misz-

tika felé a Bibliával való korábbi kap-csolat megváltozásából ered. A hamismisztika az Úrral való – állítólagos –közvetlen belsõ kapcsolatot segíti,amire az ember bizonyos technikákalkalmazása által eljuthat, de ebben aBiblia igéibe vetett hit nem kap szere-pet, legfeljebb (!), mint az Isten megta-pasztalásának „bevezetõ” szakasza,amin túl kell lépni. Ezt tanúsítja az anéhány éve megjelent könyv5, amiben aszerzõk elemzik a 2010-ben, újevangé-likál-liberális összefogással megszerve-zett Csend Éve programot. A szervezõka csend kapcsán a meditációt propagál-ják, imádságon pedig azt értik, amikorJézus nevét a be- és kilégzés ütemére

mondogatják. Javaslataik között szere-pel a meditatív tánc, szívima, biblio-dráma és a keleti meditációból ismertlégzõ gyakorlat. Arra tanítanak, hogyhogyan lehet eljutni a bennünk élõ istenimaghoz, Istenhez, Jézushoz, és mikéntlehet megtapasztalni a Szentlelket.Példaként említik a protestánsgyûlölõjezsuita rend alapítója, Loyola Ignáclelkigyakorlatát, amit Tim Keller is nép-szerûsített New York-i gyülekezetében.Nem határolódnak el az okkult gondol-kodású Anselm Grüntõl sem, akivelKlaus Douglass is szimpatizál.

A bibliakritika befogadásával liberá-lissá lett felekezetek számos tagja telje-sen nyitott lett az Istennel való misztikuskapcsolatra. Õk és követõik ugyanarrainspirálnak: vedd fel személyesen akapcsolatot Istennel! Hogyan? Mivelszámukra a Biblia nem az Isten szava, ésaz imádságnak semmi értelme, ezért másutat javasolnak. Klaus Douglass „AzIsten szeretetének ünnepe” c. könyvébenezt írja: „Ha már megtalálta a megfelelõ[légzés]ritmust, menjen egy lépésseltovább: képzelje el, hogy fényt lélegzikbefelé. Fogadja magába Krisztus fényét,ami körülveszi Önt, aztán fújja kimagából a sötét felhõket. (...) Próbálja kielõször az ortodox egyház Jézus-imáját.A belégzésnél gondoljon erõsen Jézusnevére. Könnyedén lélegezze be: „ÚrJézus Krisztus” A kilégzésnél pedigengedjen ki minden Önben lappangósötétséget, és így folytassa a mondatot:„Könyörülj rajtam!”. Végezze a gyakor-latot néhány percen keresztül, és megfogja látni, mennyire jólesõ érzés fogjaeltölteni.” (111-118. oldal).

Sajnos azonban ettõl az iránytól azevangélikál tábor sem áll messze:– Tim Keller – saját szavai szerint is –

nagyra becsüli a római katolikusmisztikát, annak mély lelkiségét, éshelyesli misztikus elmélkedési techni-káikat. Ha õ tényleg kálvinista, akkorvajon miért nem utasítja el egyértel-mûen azt a hamis miszticizmust,amivel akár a római katolikus, akár azún. karizmatikus rajongó mozgalmak-ban találkozik?

– John Piper a honlapján számol bearról, hogy Isten megragadta, és köz-vetlenül szólt hozzá.

– Az evangélikálok által szervezett„Csend Éve” programsorozaton alig

XXVI. évf. 3. szám Biblia és Gyülekezet 11

volt olyan rendezvény, ahol ne azIstennel való misztikus kapcsolat-felvételre biztatták volna evangélikálatyafiak a résztvevõket.

– Az evangélikálokat is rabul ejti aCursillo-mozgalom református válto-zata, ami eredetileg spanyol rómaikatolikus lelkigyakorlat a harmincas-negyvenes évekbõl.

– Hazánkban az evangélikál MEKDSZrendezvényén pedig a Lectio Divina(monoton igeismétlés, várva az isten-tapasztalásra) kerül alkalmazásra.6

– Számos magyar protestáns lelkészépíti be gyülekezete gyakorlatába azimasétát, imalabirintust, szemlélõdõimádságot, ki-be légzés ütemére mon-dott imádságot, képek és tárgyakhasználatát az imádkozás elõsegíté-sére, Taizé-i imádságot, Jézus-imát,Cursillo-hétvégéket, a tudatos ülés ésállás gyakorlatát ima közben stb.

– Több, felekezetek közötti szervezet ispropagál élményközpontú tréningeket,mint pl. a gyülekezeti vezetõk képzésé-vel foglalkozó Barnabás csoport, vagy agyülekezeti gyermekmunkásokat képzõReménység Magjai Alapítvány.

2. KÖZÖSSÉG A LIBERÁLIS TÖRTÉNELMIEGYHÁZAKKAL

Egyáltalán nem csodálkozhatunkazon, hogy egyféle lelki rokonság ala-kult ki a bibliakritikát korábban befo-gadó történelmi felekezetek, valamintazt újabban befogadó evangélikálközösségek közt. A közeledést segítik aközösen szervezett rendezvények is (pl.ProChrist, Christustag 2014).

3. KÖZÖSSÉG A RAJONGÓ MOZGA-LOMMAL

A Bibliával való viszony megrendülé-se következtében egy másik gátszaka-dás is bekövetkezett: az evangélikálokhangadó része megbékélt a pünkösdi-karizmatikus körökkel, holott elõdeikragaszkodtak a Bibliához, mint Istenlezárt szavához, a Szentlélek Bibliáhozkötött munkálkodásához, és ahhoz abibliai alapigazsághoz, hogy Isten és azember közt ebben a korszakban nincsközvetlen kapcsolat, hanem csak azIgébe vetett hittel kapcsolódunk hozzá.

Két, erre vonatkozó dokumentumotidéznék az evangélikál mozgalom ber-keibõl:

a) Az egyik 1977-ben, Angliábankészült Evangélium és Szentlélek cím-mel. Ez a dokumentum a világméretûevangélikál-karizmatikus dialógus talánlegfontosabb irata – amiben az állás-pontok közelítése elkezdõdött. Az evan-géliumi oldal képviselõi közt találjukJames I. Packert és John R. Stott-ot.

b) A karizmatikusok és evangélikálokközötti kapcsolatban mintegy másodikeurópai határkõnek tekinthetõ az ún.Kasseli Nyilatkozat 1996-ból, amit aNémetországi Evangéliumi Aliansz és aSzabadegyházi Pünkösdi GyülekezetekSzövetsége teljes egyetértésben adott ki.Németországban a nyilatkozat kiadásaután felgyorsultak az események, és elin-dult az együttmunkálkodás a ProChrist7

evangélizációs mozgalomban. Az érem másik oldala a karizmatikus

mozgalom ún. harmadik hulláma8, amicélul tûzte ki, hogy az addig nekikellenálló evangélikálokat meghódítsák.

Az említett dokumentumok, és akarizmatikus mozgalom erõfeszítéseihatására az evangélikálok nagy részeszámára ma már nem tévtan az, amit arajongó mozgalom a Szentlélek szemé-lyérõl, munkájáról, a lélekkeresztségrõl,a nyelveken szólásról, a gyógyításokról,prófétálásról, a lelki hadviselésrõl, azún. torontói áldásról és az Istennel valókapcsolatról tanít. Ma már a legszél-sõségesebb nézeteket képviselõ PaulYonggi Cho, Kenneth Copeland, JohnArnott is evangélikáloknak számítanak,akikkel a Világ Evangéliumi Alianszvezetõi, mint evangélikálok látogattákmeg a közelmúltban Ferenc pápát.

Ebbe a sorba áll be az új-kálvinistaJohn Piper is, aki nagy elismerésselemlíti az extrém-karizmatikus Új Apos-toli Reformáció alapítóját, C. P. Wag-nert, a harmadik hullám atyját.

Jelenleg ott tartunk, hogy az újevan-gélikál lelki vezetõkben a minimáliskészség sincs meg a rajongás tévelygé-sének kritikus szemléletére. Azt han-goztatják, hogy ez csak feszültséghez ésszakadáshoz vezet, ezért szükségtelen.

Tény, hogy egyre kevesebb azonevangélikálok száma, akik továbbra isellenállnak a rajongó mozgalomnak –vállalva ezt a konfliktust. Az ellenállókegyik vezéralakja John F. MacArthur,akinek a „Karizmatikus Káosz” c. köny-ve magyarul is megjelent. Õ 2013-bantartott egy antikarizmatikus, ill. probib-likus konferenciát „Idegen tûz” címmel,ami az evangélikál világban mélyellenállást váltott ki. Ezen a konferen-cián újra megerõsítették, hogy látásukszerint a nevezett mozgalom továbbra istévúton jár, és a Bibliához hû evangé-likálokat az ellene való összefogásra, atõlük és tévtanaiktól való elkülönülésrehívták. MacArthur és mások – a ne-vezett konferencián – bibliai és egy-háztörténeti érvekkel igazolták, hogy azújszövetségi prófétálás, nyelveken szó-lás, jelek-csodák tételének ajándékavégképp megszûnt az apostoli korvégén, s ami ma ezekbõl látszik, az nemIsten Lelkétõl való.

Megfontolandók MacArthur szavai:„Legfõbb ideje, hogy az evangélikálokállást foglaljanak a Szentlélek szemé-lyével és mûvével kapcsolatban, és

XXVI. évf. 3. számBiblia és Gyülekezet12

visszanyerjék helyes látásukat. A Gyü-lekezet lelki egészsége forog kockán. Az utóbbi évtizedben a karizmatikusmozgalom hatása alá kerültek az evan-gélikalizmus legfõbb hangadói (main-stream-evangelikalen) és a mozgalomvilágszerte nyugtalanító módon ésrobbanásszerûen terjed. Ez a világleggyorsabban növekvõ vallási irányza-ta. Több mint fél milliárd ember tartjamagát karizmatikusnak. Ámde az evan-gélium, ami ezt az egyre nagyobbembertömeget hajtja-mozgatja, nem azigaz evangélium, s a lélek, ami mögötteáll, nem a Szentlélek. Amit itt látunk, azvalójában nem más, mint egy hamisegyház robbanásszerû növekedése, amiéppen olyan veszélyes, mint akármelyikmásik szekta vagy tévtan, ami korábbanvette támadás alá a keresztyénséget. Akarizmatikus mozgalom kezdettõl fogva

egy színjáték és hamisítás; nem válto-zott jóvá. Ideje, hogy Isten népe vála-szoljon minderre. Mindazoknak, akik azÍráshoz hûek, fel kell állniuk, és mindaztel kell vetniük, ami Isten dicsõségétmegtámadja. Arra vagyunk kötelezve,hogy Isten igazságát érvényesítsük,miközben a Szentlélekrõl szóló bibliaitanítást eltökélten védelmezzük. Haazzal az igénnyel állunk elõ, hogy mi areformáció követõi vagyunk, akkorugyanazon mértékû bátorságot és meg-gyõzõdést kell mutatnunk, mint õk, ésharcolnunk kell a hitért. Egy zárt front-nak kell létrejönnie azokkal szemben,akik hamisan hivatkoznak Isten Lelkére.Ez a könyv egy felhívás, hogy csatlakoz-zunk ehhez a fronthoz – Isten dicsõsé-géért!” (1Kor 14,8) (Fremdes Feuer,Betanien Verlag).

Itt jegyzem meg, hogy az új-kálvi-nizmus egyike azon evangélikál irány-zatoknak, amelyiknek élcsapata nemilleti kritikával, vagyis befogadta akarizmatikus gondolatokat, lelkiséget,

tanításokat. Ez olvasható a magyarwww.ujkalvinizmus.com oldalon: „…az újkálvinista gyülekezetekben a ka-rizmatikus ajándékok biblikus megélé-se a cél”. Nem is csoda, hogy az új-kálvinizmus több helyen úgy jelenikmeg, mint a „református karizmatiku-sok” mozgalma, ami önmagának el-lentmondó fogalom.

A Biblia Szövetség elsõsorban a Bib-liához való ragaszkodása, valamint sok-sok negatív tapasztalat hatására, kezdet-tõl fogva nem fogadja el a karizmatikustévtanokat, és elhatárolódik a karizma-tikusokkal való közösségvállalástól,szolgálattól.

4. KÖZÖSSÉG RÓMÁVALA Bibliával való kapcsolat fellazulá-

sának bizonysága az a szomorú tény,hogy az újevangélikálok fõ vonala nem-

csak a karizmatikusokkal vállal közös-séget, hanem azok nyomában immár arómai katolikus felekezettel is. A kariz-matikus mozgalom vezetõi már évti-zedek óta elmélyült kapcsolatokatigyekeztek kiépíteni a mozgalmat befo-gadó, és velük rokon jelenséget felmu-tató római katolikus egyházzal. Ígyminél inkább elmélyül a karizmatikusokés evangélikálok együttmûködése, an-nál inkább kerülnek közösségbe a rómaikatolikusokkal.

Az új-kálvinisták vezetõi pozitívértelemben beszélnek a római katolikusfelekezet egyes gyakorlatairól, és köze-lednek Rómához. De hogyan is kez-dõdött ez? – Angliában 1967-ben tartottak az ang-

likán egyházon belüli evangélikálokegy konferenciát, ahol kijelentették,hogy az anglikán egyházat és a bennelévõ katolikus és liberális irányzato-kat elfogadják, és nem különülnek eltõlük. Ugyanõk 10 évvel késõbb meg-fogalmazták a Nottinghami Nyilat-

kozatot, amiben azt a célt tûztékmaguk elé, hogy a katolikus egyház-zal egyesülnek.9

– 1994-ben az Egyesült Államokbannéhány evangélikál vezetõ a katolikusegyház vezetõivel kiadványt jelente-tett meg, ami hangsúlyozza, hogyminden evangéliumi hívõ és katolikusember: testvér a Krisztusban.10

– 2011-ben a Vallásközi Dialógusértfelelõs Pápai Tanács, az EVT és aVilág Evangéliumi Aliansz (vagyisaz evangélikál keresztyénséget kép-viselõ világszervezet) ötévi teológiaimunka után közös dokumentumotadott ki „Keresztyén bizonyságtételegy sokvallású világban” címmel.(Tudjuk, hogy az EVT mintegy 500millió, a Világ Evangéliumi Aliansz600 millió – ez utóbbi teológiailagkonzervatív – keresztyént, míg arómai katolikus felekezet 1,2 mil-liárd embert képvisel. Ami annyitjelent, hogy ez a három szervezet avilágkeresztyénség 90%-át fogjaegybe.)

– 2014-ben Bad Blankenburgban négyföldrészrõl 14 teológus találkozott aVilág Evangéliumi Aliansz és a rómaikatolikus egyház részérõl. A tanácsko-zást Rolf Hille (a Világ EvangéliumiAliansz egyik vezetõ tisztviselõje) ésJuan Usma Gomez (a KeresztényEgység Pápai Tanácsának megbízott-ja) vezette. Az utóbbi közölte, hogyFerenc pápával egy új fejezet kez-dõdött a római katolikus és evangé-likál keresztyénség történetében. Apápa felszólította a katolikus híveket,hogy az evangélikálokat testvérkéntismerjék el. Kijelentették azt is, hogy2017 a reformáció emlékéve lesz, ésezt mindkét fél ki akarja használniarra, hogy a keresztyének egységéterõsítse. Jövõre egy közös dokumen-tumot adnak majd ki, ami a kétféle hitközös pontjait fogja hangsúlyozni. Világszerte szaporodnak az olyan

rendezvények, ahol római katolikusok,karizmatikusok és evangélikálok kar-öltve vonulnak fel (pl. a ProChrist al-kalom).

Könnyen észrevehetõ, hogy az evan-gélikálizmus a római katolikus egyházégisze alatt egyesülni látszó világegy-házba tart, aminek jelszava: „Egység akülönbözõségben”.

XXVI. évf. 3. szám Biblia és Gyülekezet 13

III. ELVILÁGIASODÁS

A Bibliával való kapcsolat fellazulásaés a különbözõ tévelygõ felekezetekkelvaló összefogás nyomán egyre inkábbkiteljesedik az evangélikálizmus elvilá-giasodása.

1. SZOCIÁLIS AKCIÓKAz elvilágiasodás figyelhetõ meg

abban, hogy az evangélikálok is egyreinkább magukévá tették a világ szociál-politikai napirendjét11. Az ún. szociálisevangélium eszméjét felvéve, a misszióegyik legfontosabb elemévé vált a kü-lönbözõ népek, népcsoportok, rétegekszociális megsegítésének programja, ill.az új, békés világrend kiépítése, amiháttérbe szorítja Jézus Krisztus evan-géliumának hirdetését. Magyarországonis ismert az újevangélikál ún. MikeásProgram, amiben a misszió egyenlõ azelmaradott országokban megvalósítottszociális segítségnyújtással.

A liberális történelmi felekezetek márrégóta „pengetik a környezetvédelemhúrjait” is. Nálunk is vannak bio-gyülekezetek, akik a zöld-ideológiátképviselik. Ott nem hiszik a teremtésvalóságát, a bûneset történetiségét, nemhangsúlyozzák az evangélium üzenetétJézus kereszthaláláról, nem beszélnekaz ember megváltásra szorultságáról,nem hívnak az Úr Jézus Krisztusbavetett hitre, nem hiszik a Biblia számoskijelentését, de a természetvédelem ésenergiatakarékosság mellett kardoskod-nak. Ezzel szemük elõl tévesztik azörökkévalóság perspektíváját. Márpe-dig az egyház elsõdleges hivatása nem az, hogy megvédje a természetet(1Kor 2,2; 2Kor 5,20).

Ugyanez az irány figyelhetõ meg azújevangélikálok között is: még 2009-ben hozták létre az Egyesült Államok-ban 86 újevangélikál vezetõvel azEvangélikál Klíma Szervezetet (azAmerikai Nemzeti Evangélikál Aliansznem támogatta, 22 tag ellene szava-zott!). Õk a hibrid autók használata mel-lett szálltak síkra, egy lelkész (Jim Ball)pedig akciót indított „Mivel utaznaJézus?” szlogennel. A szervezet front-emberei a következõk: Rick Warren (aLausanne-i Mozgalom vezetõségi tag-ja), Paul Cedar (a Mission AmericaCoalition vezetõje), a pünkösdista Jack

Hayford, az Üdvhadseregbõl ToddBassett, valamint Richard Stearns (aWorld Vision elnöke), Ron Sider (azUnsettling Crusade vezetõje) és DavidNeff (a Christianity Today lap kiadója).

Vajon milyen összefüggésben állmindez a keresztyén egyház küldetésé-vel? Hiszen elsõdleges feladatunk, hogya társadalmat elérjünk: imádsággal(különösen a felsõbbségért – 1Tim 2,1-2), szent életvitellel (Fil 2,15), biblikusgyülekezetek építésével, amik nem akörnyezõ kultúrához igazodnak, vala-mint a különbözõ társadalmi rétegekevangélizálásával.12

2. PSZICHOLÓGIAAz evangélikálok elvilágiasodását

jelzi, hogy feladták a bibliai lelkigondo-zást, illetve összevegyítették azt a világihumanista pszichológiával. A folyamategyik elemzõje, dr. Edward S. Williamsírja le13 ezt a történést: – 1961 májusában dr. John G. Finch, a

kiváló pszichológus elõadássorozatottartott a Fuller Teológiai Szeminá-riumon, az Egyesült Államokban,akinek pszichológiai elméleteit buz-gón felkarolták. A Szeminárium létre-hozott egy – kiváló pszichiáterekbõl,pszichológusokból és teológusokbólálló – bizottságot, hogy mûködjenekegyütt a pszichológia szakértõivel apszichológia és a teológia integrá-lására. Azt állítják, hogy ez az „integ-rálás” egyesíti a pszichológia legjaváta keresztyén alapelvekkel. Ez a fo-lyamat hatalmas befolyással volt akeresztyén tanácsadás fejlõdésére azUSA-ban és a világ többi részén is.

– Az 1960-as évek végének másik je-lentõs mozgalma volt a RosemeadPszichológiai Iskola megalapítása(Clyde és Bruce Narramore). Céljuk azvolt, hogy keresztyén szempontbólképezzenek klinikai pszichológusokat,elsõsorban a teológia és a pszichológiaintegrálását szem elõtt tartva. Jelentõsképviselõi: James Dobson, BruceNarramore, Gary Collins, Tim LaHayeés H. Norman Wright. Ezek azemberek önsegélyezõ könyveket írtak,amelyek keresztyén eszmékkel kevertpszichológiai elméleteket használtak.A keresztyén könyvesboltokban best-sellerré vált könyveik tanácsokatadtak, hogy miként éljünk sikeres

életet, hogyan foglalkozzunk a belsõfájdalommal, és hogyan gyõzzük le adepressziót. Az 1970-es években dr.Larry Crabb keresztyén pszichológusmegjelentetett két könyvet14, amiben akeresztyén pszichológiai tanácsadáselméletét igyekezett igazolni. Ez azUSA-ban hatalmas hatással volt akeresztyén tanácsadó mozgalomra.

3. ZENEA világiasodás bizonysága, hogy az

evangélikalizmus befogadta a világzenéjét, többek között a rockzenét is. Arajongó karizmatikus mozgalommal ésliberális felekezetekkel teljes egységbentörtént köreikben is a kortárs rock (pop,rap, techno) krisztianizálása. Szintenincs a világon olyan evangélikál össze-jövetel, istentisztelet, lelki konferencia,keresztyén fesztivál, ahol ez – dicsõítésnéven – teret ne kapna. Az újevangé-likálok egyenesen szükségesnek tartjákaz eredetileg keresztyénellenes kultu-rális találmány „megkeresztelését” ésalkalmazását.

Ez a fajta zene az evangélikál kö-zösségeket megnyitotta az érzelmitúlfûtöttséggel, rajongással, extatikusjellegzetességekkel jellemezhetõ kariz-matikus rajongás és az istentelen világfelé is. Megdöbbentõ, amikor mindeztIsten dicsõítésének nevezik, miközbensemmi más nem történik, mint a testizgatása és bizonyos emberek vagyzenekarok megdicsõítése.

A zene Istentõl ered, ami nem islétezne, ha õ nem teremtette volna meg.Csodás ajándék, de mégsem mindenzene jó és használható. Amiként abukott angyalok rossz tanításokat sugal-mazhatnak (1Tim 4,1), ugyanúgy rosszzenét is ihlethetnek. Az Istentõl eredõjót megronthatják. „A hívõ életébennincs helye semmiféle tudatállapototbefolyásoló gyakorlatnak, akár drogok,akár New Age meditáció, akár rockzeneáltal kínálkozik is az.”15

BefejezésMost, hogy sorra vettük a több-száz-

millió tagot számláló ún. újevangéli-kalizmus néhány ismérvét, és láttuk,hogy világszerte miféle utakra tévedt eza 60 évvel ezelõtt olyan egyértelmûen aBibliát valló és követõ irányzat, re-mélem, hogy értjük már miféle új utak

XXVI. évf. 3. számBiblia és Gyülekezet14

állnak gyülekezeteink és a Biblia Szö-vetség elõtt. Komolyan át kell gondol-nunk a kínálkozó lehetõséget, hogykívánunk-e az itt felvázolt utakon elin-dulni, vagy megmaradunk a hitbelielõdeink által is járt régi ösvényeken, azÚr útjain!

Néhány záró megjegyzés a) Az elmondott sok negatívum – ami

a hívõknek nem valamely kis szeletétérinti, hanem annak derékhadát – egy-felõl szomorúsággal tölt el minket, mertlátjuk, hogy a Sátánnak miként sikerültIsten népét megtéveszteni. Ugyanakkorvigyázásra is int: „aki áll, vigyázzon,hogy el ne essék!”

b) Olvasmányaim megerõsítették ben-nem azt a gondolatot, hogy az eltévelye-dés mindig „kicsiben” indul. PásztorGyula bácsi tanította annak idején a pécelibibliaiskolában, hogy a tévelygés kezde-tekor csak jelentéktelennek tûnõ a Bibliá-tól való eltérés, de késõbb egyre csaknövekszik az. Ahogy a váltón áthaladóvonat is, elõször még közel van az eredetisínpárhoz, végül teljesen eltávolodik attól.Ha a bibliai hittõl és élettõl való legkisebbeltérést észleljük közösségeinkben, akkora bibliai rend szerint szólnunk kell. Nemszabad engedni, hogy kibontakozzon ésmegerõsödjön a hamisság.

c) Azt is megfigyeltem, hogy a tévely-gés gyorsabban bontakozik ki és terjedel, mintsem gondolnánk. Az újevangé-likál mozgalom valamikor az ötvenesévek elején indult az USA-ban, s azótaaz eredeti evangélikalizmust teljesenelidegenítette önmagától. Vannak olya-nok, akik már éltek a létrejöttekor, ésimmár romlását is megélték.

d) Szomorú, de megtörténik az is,hogy korábban testvérként együtt dolgo-zó atyafiak kénytelenek elválni egymás-tól, mert útjaik másfelé vezetnek.Vannak, akik naivitásból, mások meg-gyõzõdésbõl, anyagi érdekbõl, hata-lomvágyból új utakra tévednek, és nem

hajlandók a régi ösvényeken maradni.Ilyenkor nincs más választás, mint a sza-kadás: „… szükség, hogy szakadásoklegyenek, hogy a kipróbáltak nyilván-valókká legyenek” (1Kor 11,19). Eztélték át Németországban az 1900-asévek elején, vagy hazánkban FeketePéter, Asztalos Zoltán, Sípos Ete Álmosés nemzedéke a pünkösdista-karizma-tikus rajongó mozgalom kapcsán.

e) Az elhangzottakból leszûrhetõ kö-vetkezõ tanulság már a jövõbe mutat:mindez ne az elzárkózásra késztessenbennünket, hanem arra, hogy az Úrbanmegerõsödve még jobban szánjuk odamagunkat a Biblia feltétel nélküli elfo-gadására, a bibliás szent életre! Erõsítsükmeg szeretetközösségeinket, és azokat agyülekezeteket, ahova helyezett minketaz Úr! Végezzük mindenkor és minden-hol bátran a kereszt evangéliumánakhirdetését! Tudnunk kell, hogy az ÚrLelke velünk van, és a legdrágább igaz-ságot bízta ránk a Bibliában. Keressünkúj lehetõséget arra, és éljünk a kínálkozóalkalmakkal, hogy a körülöttünk élõhitetlen világnak hirdessük a meghalt ésfeltámadott Krisztust! Hívjuk embertár-sainkat a benne vetett hitre és az õkövetésére! Biblia Szövetségként is jár-juk a régi utat, és csak azokkal fogjukössze, és vállaljunk közösséget, akikkelegyenlõ drága hitet nyertünk!

Nos, az utóbbi évtizedek világszertemegfigyelhetõ jelenségei arra indítanak,hogy ezen utolsó idõkben (!) határozottanbátorítsunk mindenkit: tartson ki a Bibliaisteni ihletettsége, tévedhetetlensége,elégségessége mellett! Engedjük, hogyaz Úr Lelke az igével formálhassa gon-dolkodásunkat! Tartsunk ki a theologiacrucis, a kereszt evangéliuma mellett!Kövessük a Biblia megszentelõdésrehívó és szeparációra szólító tanítását!Törekedjünk biblikus szeretetközösségek

építésére! Igyekezzünk a biblikus evan-gélizációt, missziót gyakorolni kultú-ránkban csakúgy, mint életünk mindenterületén! Így maradjunk meg az Úrban,csakis azokkal összefogva, akik ezen azúton járnak – nem engedve magunkatmás utakra terelni! Közben pedig epe-kedve várjuk a mi megváltó Urunkat,meghalt és feltámadott Jézus Krisztu-sunkat, aki megígérte, hogy visszatér, ésõ (!) fog új eget és földet teremteni!

*Jegyzetek: 1. Die Kirche Jesu Christi Auftrag

und Irrweg, Hänssler Verlag, 1981.; 2. „A nagy

alkalmazkodás, alcíme: a korszellem és az evan-

gélikálok” (angolul 1984-ben, németül 1988-ban

jelent meg); 3. James Montgomery Boice: Mi

történt a kegyelem evangéliumával? Presbiteri-

ánus Kiadó, Miskolc, 2005.; 4. http://www.

youtube.com/watch?v=_YkeKhA8BUw&

feature=youtu.be; 5. „Veszélyes csend – Hogyan

akarja a misztika meghódítani az evangéliká-

lokat?” (CLV, Bielefeld); 6. Honlapjukon leírják

a Lectio Divina lényegét, amiben a kiválasztott

bibliai rész nagyon lassú felolvasása misztikus

módon egyesíti õket az Atyával: http://www.

otlettar.mekdsz.hu/wiki/index.php/Lectio_Divina;

7. http://www.prochrist.hu; 8. A harmadik hul-

lám a Szentlélek harmadik nagy kiáradását jelöli

a karizmatikusok szótárában: elsõ a XX. század

elején, második a hatvanas években volt; 9. Peter

Masters: „Megállni az igazságért”, 9. oldal;

10. Evangelicals and Catholics Together, 1994.;

11. J. M. Boice: Mi történt a kegyelem evangé-

liumával? angol kiadás: 2001. 37 kk. oldal;

12. H.W. Deppe, www.apologet.de; 13. http://

www.refkossuthter.hu/index.php/letoeltesek/

konyvek/viewdownload/4-koenyvek/32-dr-

edward-s-williams-a-keresztyen-tanacsadas-

soetet; 14. The Basic Principles of Biblical

Counseling (A biblikus tanácsadás alapelvei,

1975) és Effective Biblical Counseling (Haté-

kony biblikus tanácsadás, 1977); 15. Soltész

Katalin: A keresztyén rockzene

Sípos Ete Zoltán

FÜLE LAJOSNAGYOKAT KÉREK

Én ISTENEM, nagyokat kérek:sok hálával áldozzam Néked,

és ne fertõzzön meg sohaa hálátlanság vírusa.

XXVI. évf. 3. szám Biblia és Gyülekezet 15

(A BSZ 25 hálaadó napján elhangzottelõadásnak vázlatos összefoglalása) A BSZ 25 éve évfordulóján két kü-

lönös aktualitása is van annak, hogy etémakörben beszélgetés induljon kö-zöttünk.

Egyrészt olyan jellegû ünnep ez, minta házassági évforduló. Valamikor be-léptünk e szövetség tagjai közé, elkö-teleztük magunkat a szervezet céljai ésegymás felé, most pedig elérkezett annakideje, hogy megvizsgáljuk, hogyanmûködik közöttünk az a valamikorielkötelezettség, hûségünk és állhata-tosságunk kiállta-e az idõ próbáját.

Másrészt ezeknek a szavaknak tartal-ma egyre értéktelenebb fogyasztóiszemléletû társadalmunkban, ahol azemberek lelkiismeret furdalás nélkülváltogatják partnerüket, munkahelyü-ket, közösségeiket, illetve érvényesü-lésük reményében árulják el, és hagyjákcserben családtagjaikat, kollégáikat ésismerõseiket. Sajnos ebbe a körbe egyretöbb keresztyén is beletartozik – avilágtrendet nemegyszer tudatosan,máskor naivan elfogadva.

Ezért szeretnénk tehát ma arról be-szélgetni, mennyire vagyunk elkötele-zettek, hûségesek, állhatatosak Istenhez,az õ igéjéhez, Jézus Krisztushoz,gyülekezetünkhöz, egyházunkhoz, aBiblia Szövetséghez, házastársunkhoz –riasztó jelenség számunkra a hívõemberek házassága megromlásánakjelentõs száma! –, barátainkhoz, csalá-

dunkhoz, munkahelyünkhöz, illetvemindazokhoz, akik között és ahol Istenkijelölte helyünket.

Ha a fogalmak között sorrendiségetkellene megállapítanunk, akkor azt akövetkezõ módon tehetnénk meg:

Elkötelezettség, elkötelezõdés =maga, a döntés

Hûség = a döntés megtartásaÁllhatatosság = a döntés megélése

Amikor hívõ emberré – azaz elköte-lezetté – lettünk, mindannyian meg-hoztuk életünk legfontosabb döntését

A megtérés alapja Isten hozzánk valószerelme volt, ami Jézusban jelent,testesült meg. Amikor ezt a csodálatosvalóságot felismertük, megszületett en-nek következményeként személyes vá-laszunk: Ezután egyedül Jézus Krisztuslesz életünk meghatározó szereplõje!

A Jézus melletti döntésünk egyrészt

egy személy melletti döntés, másrésztéletmód választás is volt, aminek ke-reteit Istennek a Bibliában megha-tározott törvényei szabják meg. Ennekaz életmódnak a Kijelentés adja meg akereteit és határait. Ezzel ez az életmódIstenhez alkalmazkodó életvitelt jelent,amelynek Krisztus áll a középpont-jában. Ez élesen szemben áll azzal, amitistentelenül él az ember, annak közép-pontjában ugyanis önmaga áll.

Isten törvényeket helyezett el a világ-egyetemben, ezt nevezzük teremtésirendnek. A kezdetekkor ebben a rend-ben élt a világ: meghatározta a férfi ésnõ kapcsolatát, ennek lapján dönthetteka család, de a szaporodás dolgában, aföld benépesítésében is, és ennek meg-felelõen végezte munkáját. De ennekrésze volt istentisztelete is. A bûn meg-jelenése a rend felforgatását, meg- éselvetését is jelentette.

Mindezekre nézve hoz újjászületé-sekor a megtért ember döntést: Isteneredeti terve, rendje szerint fogok élni.

HûségHûségünk Jézus személyéhez, a terem-

tési rendhez, vagyis a helyes istentisz-telethez való ragaszkodásban ölt testet.

A döntésünket azonban a Sátán megakarja ingatni. Sokféle eszköz áll ren-delkezésére az emberek, és különösen isa hívõk megkísértésére. Célja elérésérehasználhatja a korszellemet; a félelemés kétség ébresztését; a tudományt; ahazugságot. Mindezekkel kétségbe von-ja Isten eredeti rendjének, a Kijelen-tésnek igaz voltát, aktualitását. Hûtlen-ségre, feladásra, elengedésre csábít, azáltala elénk tárt, és a magunk választot-ta utakra igyekszik irányítani.

A hûség szó eredetileg azt is jelenti:HIT! Ezért a Sátán kísértésének lényegea hívõk eltántorítása a Krisztusba vetetthittõl.

A Szentírás azonban buzdít, hogy ma-radjunk meg a hitben, azaz hûségben:– „Nincs tehát már semmi kárhoztatá-

suk azoknak, akik a Krisztus Jézusbanvannak, ... akik nem test szerint já-

ELKÖTELEZETTSÉG, HÛSÉG, ÁLLHATATOSSÁG

XXVI. évf. 3. számBiblia és Gyülekezet16

runk, hanem a Lélek szerint.” (Rm8,1.4),

– „Az igaz ember pedig hitbõl él, de hameghátrál, nem gyönyörködik benne alelkem.” (Zsid 10,38),

– Pál apostol így vall: „Ama nemes har-cot megharcoltam, futásomat elvégez-tem, a hitet megtartottam.” (2Tim 4,7)

ÁllhatatosságNem más ez, mint a hit szabályai és

Isten rendje szerint folytatott minden-napi életvitel. Akár férfiként vagynõként, dolgozóként vagy tanulóként,

gyermekként vagy szülõként, a magyarnemzet és az egyház tagjaként.

Ez nem csupán szilárd elveket jelent –sok hívõ sajnos csak idáig jut el –,hanem sokkal inkább az arra valótörekvést, hogy ezen elvek szerintéljünk. Az állhatatosság az elveink, ahitünk próbája. Az erõs hit nem egyenlõa szerteágazó teológiai ismeretekkel –amelyek cseppet sem feleslegesek, sõtszükségesek –, hanem az ismereteinkfényében való életvitel.

Pál ezt írja az 1Kor 4,2-ben: „Már-pedig a sáfároktól elsõsorban azt köve-

telik, hogy mindegyikük hûségesnekbizonyuljon.”

Mindezek fényében emlékeztetünk,buzdítunk benneteket nemcsak a kegye-lemben, hanem a Kijelentés ismeretében,az ahhoz való ragaszkodásban, valamintaz odaszánásban való megerõsödésre!

Cseri Kálmán gondolatával: „A hûségazt jelenti, hogy a hívõ mindent arrahasznál, amire Isten adta neki. Egyáltalántudatos benne, hogy mindent Istentõlkapott, és rendeltetésszerûen használja azidejét, a testét, a képességeit, mindent.”

Sípos Aba Álmos

(A BSz 25 hálaadó napján családosoknak szervezett

délelõtti program összefoglalása. Elõadással készültek és a beszélgetést vezették

Móréh Tamás és felesége, Ágnes)A 40-60 éves kor körül fellépõ, ún.

életközépi válság nem ritka jelenség.Lényege, hogy az életkor elõrehaladtávalegyütt járó fizikai, családi, olykor egzisz-tenciális változások révén a házasfelekegyfajta krízis állapotba kerülhetnek.

Amíg a nõk életét a változó korral járókellemetlen tünetek nehezítik meg, a fér-fiaknak esetleg azzal kell szembenézni,hogy pályájukon már nem lesznek képe-sek elõbbre jutni, hiszen ott vannak azígéretes fiatalok, akik könnyebben meg-felelnek a mai kor sokféle kihívásának.

Nem könnyû megtalálni az új célokatés feladatokat akkor, amikor a gyer-mekek már saját életüket kezdik élni, ésmár nincs olyan módon szükségük aszülõkre, mint korábban.

Móréh Tamás és felesége Ági lebilin-cselõ õszinteséggel számolt be arról, az

említett nehézségeket hogyan tapasz-talták meg, mindezek közepette pedigIsten megtartó szeretetét és kapcsolatukelmélyülését.

Elõadásukat csupán azért nem ismer-tetjük most bõvebben, mert a 2015tavaszán tartandó péceli családi naponújra ezt a kérdéskört szeretnénk elõvenni.

*Már most hívunk és biztatunk min-

denkit, hogy ezt az alkalmat semmi-képpen ne hagyják ki! Természetesenszeretettel várunk olyan házaspárokatis, akik még messze vannak az említettkortól! Az alkalomhoz gyermekprog-ramokat és ebédet is biztosítunk majdazoknak, akik három munkanappalelõtte elérhetõségeink egyikén beje-lentkeznek

VÁLTOZÁSOK, VÁLSÁGOK ÉLETÜNK DEREKÁN

Huszonöt esztendõ egy szervezetéletében mindig emlékezésre ad okot.Ilyenkor visszatekinthetnek a megtettútra – egy keresztyén szervezetnélmindezt hálaadással tehetik.

A Biblia Szövetség Tanácsát is ez acél vezérelte, amikor a szervezet 1989.május 1-jén történt megalakításánakhálaadó nappal történõ megemléke-zésérõl határozott. Az idõpont kiválasz-tása immár hagyományként illeszkedika BSz ilyen jellegû rendezvényeinek

sorába, hiszen 1995-ben a székház épí-tése közbeni, majd az 1997-es átadásiünnepsége, a megalakítás 15. és 20. év-fordulója is az õszi idõszakban történt.

A 2014. szeptember 13-át megelõzõhéten példa nélküli mennyiségû csapadékhullott, ez különösen is megnehezítette azelõkészítést. Pénteken is szakadó esõbenállítottuk fel az ajándékként használatbakapott hét rendezvénysátrat, amiket éjsza-ka viharos szél tett próbára. Szombatonreggelre viszont Isten elzárta az ég csa-

tornáit, így esernyõk nélkül, de izgalom-mal készültünk a vendégek fogadására.Területfoglalási engedélyt kaptunk azönkormányzattól a kapubejárat elõttiparkolóra, ahol a kitelepített sátor alattregisztráltak az érkezõk (volt olyanidõszak, hogy másfélszáz ember várako-zott türelmesen a hosszan kígyózó sor-ban), akiket egységesen „felszereltek" afogadósátorban szorgoskodó önkénte-seink: kék karszalag igazolta az ebédrejogosultságot, névkitûzõ segítette az is-

HÁLAADÓ NAPUNK KRÓNIKÁJA

XXVI. évf. 3. szám Biblia és Gyülekezet 17

merkedést, tartalmas programfüzet atájékozódást, ezen kívül hasznos aján-dékok tették emlékezetessé az ittlétet.Önkéntes munkatársaink irányították aforgalmat (ehhez a polgárõrségtõl iskértünk segítséget), õrizték a Rádaykastély parkolójában a gépkocsikat, hord-ták fel a rendezvénysátrakba az ajándéksüteményt, gyümölcsöt, árusításra szánthasználati tárgyakat, könyveket, amiketazután az oda beosztott segítõk szortíroz-tak, rendeztek.

Tekintettel a várható több száz ven-dégre, a református gyülekezet készsé-gesen adta át templomát és gyülekezetiházát, az evangélikus gyülekezet atemplomát, a református óvoda vezetõjeaz intézmény helyiségeit, a Ráday kas-tély fenntartója pedig a kastélyparkot.

Az érkezõ kisgyermekeket az óvodábakísérték, ahol gondos óvó nénik és lelkesönkénteseink vigyáztak rájuk, játszottakvelük. A gépkocsik a kastély parkjábanparkolhattak, vendégeink pedig a ref.templomban készültek az istentiszteletre,ahol tíz órakor Horváth Géza lelkipásztorigehirdetésével kezdõdött a hálaadó nap.Ezután (a választható programok alapján)volt, aki az evangélikus templomban a30+ fiatalokhoz csatlakozott (téma: Áll-hatatosság, elkötelezettség, hûség, elõ-adó: Sípos Aba Álmos). A tízen-húszonéves fiatalok északír testvérekkel talál-kozhattak (angol nyelvû program – fordí-tással, vezette: Brian Boyd és felesége,téma: Mit jelent az, hogy Isten minden-tudó?). A családosok találkozóját szü-

lõknek, nagyszülõknek szerveztük azegyik rendezvénysátorba (vezette MóréhTamás és felesége, Ági, akik az emberiélet derekán bekövetkezõ változásokról,válságokról beszélgettek a résztvevõk-kel). Akik a református templombanmaradtak, azoknak Sípos Ete Zoltán akeresztyén gyülekezetek számára napja-inkban felkínált új utakról, lehetõsé-gekrõl beszélt.

Ezt követte a közeli iskola étkezdé-jében az ebéd, utána már minden prog-ram a BSz udvarán, székházában zajlott:a süteményes, gyümölcsös sátorban, ahasznált cikk jótékonysági bazárban, akönyvsátrakban és természetesen aszabadtéren. Íjaztak, diót törtek kicsik-nagyok, és ismerkedtek, barátkoztak,beszélgettek vendégeink.

Tizenöt órakor kezdõdött a közösségialkalom (mûsorvezetõ Zila Teodóra),ahol igeolvasás, imádság (VicziánMiklós dr.), köszöntõ (Makrai Tibordr.), bizonyságtétel (Tamás Balázs ésTamásné Szabó Csillag Virág), szavalat(Pecznyík Pál, Kálmán István), BrianBoyd igei, a Palásthy család (szülõk éshárom gyermekük) zenés-énekes kö-szöntõje, Alföldy-Boruss Dezsõ hang-szeres játéka, az Alföldy-Boruss Csillaszervezte és vezette, a BSz tagjaibólfelálló (és ezt erõsítõ Bp. KelenföldiRef. gyülekezeti énekkar) ének és zene-kar szolgálata, a záró imádság és áldás(Cs. Nagy János) és közös éneklés tettekülönlegessé és emlékezetessé a hálaadónap délutánját.

Örvendezõ szívvel adhatunk mégnapok távolából is hálát Istennek azünnepen kapott áldásaiért: az ígéért, atanításért, a testvéri találkozásért, azemlékezés lehetõségéért, a közösségértés a számtalan segítõ kézért.

Száztíz önkéntes szorgoskodott azelõkészítésen, a programszerû lebonyo-lításon és a nem kis megpróbáltatástjelentõ utómunkán. A már lassan éjsza-kába nyúló szendvics vacsoránál, amég akkor is székházunkban szor-goskodó, mintegy 30 csillogó szemû ésfáradt munkás megpihenve hallgatta akinti égiháborút. A szakadó esõ hála-adó zene volt számunkra: Isten reggelbefoltozta a napok óta lyukas esõfel-hõket, és istentisztelet alatt már nap-sütés ragyogta be a templomteret, ebéd-idõben szemerkélt ugyan egy kicsit, ésamikor késõ este az utolsó padot isbehoztuk a szabadtérrõl, mintegy in-tésre, ismét megdördült az ég.

Mi pedig mindazokkal, akik a BibliaSzövetség negyedszázada alatt az Is-tentõl elkészített áldások részeseilehettünk, akik közösen szolgálhat-tunk, élhettünk az ige gyümölcseivel, atestvéri közösség szeretetével, Sámuelpróféta szavaival és hálás szívvel em-lékezünk a BSz negyedszázados közösútjára és 2014. szeptember 13-ára:„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!"

Maradjon Jézus Krisztus irgalmasszeretete hívõ népünkön, és tegyen így a Biblia Szövetséggel is!

Biblia Szövetség Magyarország, Pécel 2014. szeptember 12.

Kedves Magyar Biblia Szövetséges Testvérek!Különösen ebben a korrupcióval és erkölcstelenséggel teli, tájékozódni képtelen világban értékeljük igazán, hogy Isten megbízható igéje által vezet.Az ebben való bizonyosság tudata köt össze bennünket – a Bibelbund Deutschland-ot (Németországi Biblia Szövetség) és a magyarországiBiblia Szövetséget – immár sok éve. Örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy Magyarországon is élnek testvérek, akik készségesen szánják oda magukat a Biblia üzeneténektovábbítására és védelmére. Veletek együtt egy országhatárokon és nyelvi akadályokon túli nagy család tagjai vagyunk, és megtapasztalhattuk,hogy egyedül az Isten Igéjébe vetett bizalom bizonyul maradandónak.A jövõben is szeretnénk veletek közösen állást foglalni minden Biblia-ellenes támadással szemben.A Bibelbund Deutschland elnökeként kívánok Nektek továbbra is bátorságot, hogy akkor is álljatok ki Isten Igéje mellett, amikor az az egyházban, vagy a társadalomban ellenállásba ütközik.Kívánok bölcsességet, hogy megtaláljátok a helyes szavakat és érveket a kételkedõk és keresõk továbbsegítéséhez.Valamint kívánom számotokra Isten áldását, hogy mindannyian megtapasztalhassátok azt, hogy emberek hitre jutnak és megváltozik az életük.Bár a mai jubileumotokon nem tudunk személyesen jelen lenni, a Bibelbund Deutschland részérõl együtt adunk hálát a magyarországi Biblia Szövetség eddigi 25 évéért.

Üdvözlettel: Michael Kotsch elnök (fordítás német nyelvrõl: Foit Rainer)

XXVI. évf. 3. számBiblia és Gyülekezet18

HÍREK – KÖZLEMÉNYEK

MEGHÍVÓ2014. november 8-ára, a Miskolc, Ref. Egyházkerületi Székházban és 2014. november 15-ére, a Budapest–Pasaréti Ref. Gyül. templomában

10 órakor kezdõdõ Biblia szövetségi csendesnapra

Tervezett program: Jézus, mindenkor mindenem1. Jézusban a múltam: békességem büntetése rajta van (Ézs 53,3-5.9-10)

2. Jézusban a jelenem: megtart (Mk 4,35-40)3. Jézusban van a múltam és jelenem (bizonyságtétel)

Ebédszünet

4. Jézusban a jelenem és jövõm: a gyülekezet (Ef 1,9-12)5. Jézusban a jövõm: az üdvösség (Jn 14,1-4; 1Thes 4,13-18)

Szeretettel várunk minden érdeklõdõt!

Halottaink: V Kálmán Sándorné (1927) Kunmadaras,

VMikó László (1930) Budapest,

V Uhri Imre (1933) Budapest.

Szolgáló testvéreinktõl búcsúzunk ezekkel a sorokkal. Olyanoktól, akiknek

élete, munkája értelmét a Jézus Krisztusban megnyert fiúság adta, akiket elhívott

a lelki vetésbe-aratásba, akikre sokat bízott, akiknek élete sokak számára lehetett

ezért áldás forrása. Emléküket megõrizzük, adjon az Úr vigasztalást szeretteik,

gyülekezetük számára!

*

Szomorú szívvel, de a feltámadásba vetett bizalommal emlékezett a gyá-

szoló gyülekezet szeptember 12-én, Mikó László testvérünk búcsúztatásán, a

Budapest-Újpest-Belsõvárosi református templomban. A Biblia Szövetségnek

egyik alapítója, a Szövetség Tanácsának hosszú éveken át tagja, az újpesti

körzet vezetõje volt. Mindnyájunkat megszégyenített odaszánásával, szervezõ-

készségével. Szerelmese volt a lelki énekeknek. Évekig õ volt a Biblia

Szövetség házi fotósa, a tanácsülések jegyzõkönyvvezetõje, neki is köszön-

hetõ, hogy dokumentálni tudjuk a korábbi idõszak eseményeit.

Gyülekezetének presbitereként, missziói gondnokaként, egyházmegyéjének

tanácsosaként, majd pedig a Magyar Református Presbiteri Szövetség missziói

titkáraként számos gyülekezetben megfordult. Nemcsak Magyarországon,

hanem a határainkon túl is. Mindenhol biztatott, bátorított, hirdette Krisztus

örömüzenetét. Errõl az örömrõl vallott a betegágyán is, nem a bajairól, testi

nyomorúságáról beszélt, hanem a Krisztusban nyert boldogságról és azokról a

feladatokról, amik az Úr gyermekeire várnak ebben a világban.

Laci bátyánk 84 esztendõt töltött közöttünk. Sokan szerették õt, amit a bú-

csúztatására összesereglett hívõk sokasága is bizonyít. A reménység embere

volt, és azzal a reménységgel távozott közülünk, hogy Isten ügye sohasem vall

kárt. Emléke legyen áldott, élete és szolgálata p