bevezetŐ(dante: isteni színjáték) polányi mihály chicagói egyetemen őrzött hagyatékának...
TRANSCRIPT
105
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
BEVEZETŐ
GECSEI KOLOS
Az emberélet útjának felénegy nagy sötétlő erdőbe jutottam,mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
(Dante: Isteni színjáték)
Polányi Mihály chicagói egyetemen őrzött hagyatékának egyik utolsó dobozában, a 44-esben található kilenc változó terjedelmű és témájú jegyzetfüzet az 1926–1947-es évekből. A bennük szereplő kézírásos jegyzetek kuszasága, fragmentáltsága csak az egyik oka lehet annak, hogy feldolgozásukat eddig miért kerülték a Polányi kutatók. A másik ok talán az a zavarba ejtő tematikus és műfaji sokszínűség, amely nehezen egyeztethető össze az elmúlt időszakban kialakult tudós-fi lozófus Polányi képével. A következőkben ezt a hiányt szeretnénk pótolni. A jegyzetfüzetek anyagából, valamint a 43-as dobozban rejtőzködő néhány kéziratból állítottunk össze egy válogatást az 1926–29-es időszakból.
Polányi életének egyik legnehezebb időszakát élte ezen évek alatt. Az anyagi nehézségek, a lakáskérdés, az oroszországi utazás élményei, a házastársi hűséget érő kihívások kezelése, a gyermekszületés mind-mind csak elmélyítették a Jung által leírt és Polányinál is jelentkező életközépi krízis tüneteit. Életdöntések helyett az élet értelmének mérlegelése
jellemzi ezt a válságot. Nem csoda, hogy az ebben a korszakban született írásaiban az önmegértésnek számos eszközét és az önkifejezésnek számos formáját kipróbálta Polányi. A tematikus és műfaji sokszínűség tehát ezzel a lelki-szellemi útkereséssel magyarázható. Valóban nem a racionális tudóst, hanem a szenvedélyeivel küzdő, önmagával viaskodó embert látjuk ezekben az írásokban.
Közzétételük mellett több érv is szólt. Egyrészt hiányt pótolnak, sokan tudtak róluk, de kevesen olvashatták, az eddig csak szakirodalomi hivatkozásként létező művek most válnak először olvasható szöveggé. Másrészt életrajzi jelentőségük sem vitatható, hiszen nagy mértékben árnyalják vagy színezik az eddig bennünk élő Polányi képet. A közétett írások fi lozófi ai jelentősége pedig abban áll, hogy kiváló bizonyítékai Polányi önrefl ektív alkatának, és annak, hogy ezekből az önrefl exiókból hogyan születnek meg a későbbi fi lozófi ájának alapfogalmai (pl.: stillschweigende Voraussetzungen).
106
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM A magyar és német nyelvű, erősen
javított, kézzel írt szövegek megfejtése nem kis feladatot jelentett. Minden eset-ben igyekeztünk eleget tenni a pontos-ság és az olvashatóság követelményének. Polányi esetleges lapszéli megjegyzéseit csak abban az esetben tüntettük fel, ha az a szöveg értelméhez kapcsolódott. Az egyes szövegek keletkezési körül-
ményeit és lelőhelyét a címhez írt láb-jegyzetekben közöltük. A lelőhely min-den esetben a chicagói hagyatékra utal (Michael Polanyi Papers. Department of Special Collections at the University of Chicago’s Joseph Regenstein Library). Itt szeretnénk köszönetet mondani a fordítás áldozatos munkájáért Horváth Krisztinának.
107
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
NAPLÓ – 19261
Az élet jelenleg a következőképpen mutatkozik meg számomra:
A következők ellen kell küzdenem: nemi tévelygés (Geschlechtsirrung) pozíció és fennmaradás miatti aggódás túl sok munka a testi állapot romlása önállótlanság gyakorlati kérdésekben (a partner terhelése) dohányzás, elpuhányodás (kései kelés) rendetlenség az elintézendő tennivalók halogatása nyafogás türelmetlenség, sóvárgás rendszertelenség
1 A szöveg a Sommer 1926 M. Polanyi címet viselő jegyzetfüzetben található. Datálása: Gastein, 1926.8.20. Lelőhelye: Box 44 Folder 1.
108
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
Az élet a gyakorlatban nem megváltást keres, hanem boldogságot.A boldogságra való törekvés a vallási ösztön hétköznapi formája, ami abból vezethető le, hogyha az ember egy bizonyos hatalmat a vagyon érdekében fenntart.
Mint minden szellemi alakulatnak, a boldogságnak is van formája és tartalma. Az élet tartalma a művészi téma jelentőségével, a formája a műalkotás jelentőségével állítható párhuzamba.
Egy jól sikerült műalkotás szép, egy sikeres élet boldog.Egy műalkotás ábrázolhat valami önmagában szép (virág), vagy valami önmagában
taszító dolgot (keresztre feszítés).Az olyan műalkotás, amelyben a művészi hatás van túlsúlyban és nem az ábrázolt
tartalom, művészileg nem egyedi, giccses.
109
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UMMinden embernek adatik valamennyi boldogság, amelyet nem önállóan szerez,
amely nem egyedi. A gyermeknek a játékban, a felnőtteknek a szerelemben, a gyönyörben, a szülői örömökben, a megbecsülésben.
A nem egyedi boldogságnak, az örömöknek az értékét csökkentik az őket megszakító szenvedések. Gyermekként az ember képes arra, hogy gyorsan váltson szenvedésről örömre, később ez egyre kevésbé megy tökéletesen. Az élet komolyabbá válik, az örömök elhalványulnak.
Ilyenkor egyre inkább érzi az ember annak szükségességét, hogy boldogságát élete tartalmának tudatos alakításával szerezze meg.
Az élethez való bölcs hozzáállás azon a hiten alapul, hogy minden élettörténés hozzájárulhat ahhoz, hogy kiváló, örömteli életet éljünk. Azt feltételezi, hogy mindenféle örömtelenséget el lehet hárítani, ha az életünket megfelelően alakítjuk.
Ezt a hitet sem igazolni, sem megcáfolni nem lehet, ez egy törekvés, amelyhez vagy önként csatlakozik az ember, vagy elzárkózik előle.
A sikeres életalakítás (a boldogság) néhány ismérve:
1. Hosszabb életszakaszok egységessége. Az élet folyamatosságának érzékelése. Az elmúlt élmények hozzáférhetőek. Tiszta emlékek.
Az emlékezet folyamatosságát blokkolják azok a dolgok, amelyeket az ember szégyell. Az élmények felidézését a korábbi életesemények nem egyedi boldogsága (örömök) nem gátolja, de nem is segíti elő. Ezzel szemben azok az életszakaszok, amelyek alakításában az ember tevékenyen részt vett, az emlékezet számára könnyen felidézhetőek.
2. A műalkotáshoz hasonlóan a boldog élet képes arra, hogy az élményeknek tartósságot kölcsönözzön. A boldogság a gyakorlatban nem az élet mulandóságának érzésén alapul (mint a tisztán vallásos), hanem a hosszú élet akarásán.
Az életet meghosszabbítja: az erőfeszítés, fájdalom, veszély, bizonytalanság. De csak akkor, ha ezekkel megfelelő szilárdsággal találkozunk. A hosszú tartam érzete akkor alakul ki, ha a szellemünk szenvedélyesen elébe megy az eseményeknek. Ha ez a szenvedély olyannyira fékezhető, hogy sikerül a nehéz időszak eseményeit belső képpé alakítanunk, akkor ezzel életünket meghosszabbítottuk.
3. Az önállóan megszerzett boldogság az erő, a biztonság, a személyiség érzését adja. Erőt érez az ember, mert egy művet alkotott. Biztonságot, mert a fájdalom és a veszély az alkotás építőkövei. Személyiséget, mert a mű a saját, esetlegesen adódott tulajdonságainkat és körülményeinket is magába olvasztja.
4. Az ecset, amellyel az ember saját életének képét festi, az akarata. Akarat alatt itt inkább alkotóerőt és nem erőfeszítést értünk. Az előbb említett erőfeszítés rombolja a személyiséget; csak akkor erősödik a személyiség, ha az erőfeszítés mindig az adott helyzetnek megfelelően változik.
110
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM A boldogságra való törekvés a gyakorlatban elismeri, hogy az ember ösztönösen
tulajdonra vágyik. Birtokolni akarja a másik nemet, az egészséget, a tiszteletet stb. A boldogságra való törekvés hagyja magát ezen erők, ösztönök által befolyásolni, anélkül, hogy alárendelődne nekik. A vitorlás, amit a szél sodor, megteheti, hogy széllel szemben hajózzon. Így néha szélirányban, néha a szél ellenében, mindig a szél által vitorlázunk, de a magunk által választott irányba.
***
Az élet, amire gondolok, félúton helyezkedik el a szent és mindennapi élet között. A mindennapi élet olyasmi, amelyben az élvezetek megszerzését a hagyományosan
elfogadott normák és a társadalmi gátlások korlátozzák. A mindennapi életet élő embert addig vezethetik ösztönei, amíg nem kerül összeütközésbe a szokásokkal és embertársai véleményével.
A bátor emberek kitörnek a mindennapi élet ezen korlátai közül. Így kialakul egy gátlásoktól mentes vagy féktelen életvezetés. Ily módon a mindennapi élet egészen személyessé is válhat.
A saját életem többnyire mindennapi volt. Olykor kispolgári-mindennapi, olykor féktelen-mindennapi.
Az eff ajta élet nem boldog, és az idő múlásával egyre jelentéktelenebbnek, tartalmatlanabbnak tűnik.
Fiatalkorában az ember élhet annyira mindennapi életet, amilyet csak akar, anélkül, hogy boldogtalannak érezné magát. A boldogságnak azok az adományai, amelyeket az ember nem önmaga szerez, amelyek nem egyediek, annyira teljesnek és tökéletesnek tűnnek, hogy kialakítanak egy világot, amit nem zavarnak a mellette felhalmozódó fájdalmak és szégyenletes események.
Ezenkívül az élet vonala kezdetben egyértelmű. Mindig két pont fekszik egy egyenesen, és csekély számú tárgy nem hozhat létre rendetlenséget.
Később eljön az az idő, amikor a nem magunk által szerzett, nem egyedi boldogság felett érzett öröm egyre ritkább és zavarosabb lesz, és boldogságunkat saját magunknak kell felépítenünk az adott körülmények között.
Az utóbbi időben az előzőleg vázolt módon lelkileg és testileg is neveltem magam. Habár ma már nem hiszek azokban a nézetekben, amelyekből egykor kiindultam, minden életszakaszban személyes életem gazdagodását látom. Életemet a megtörtént események egyre értékesebbé tették.
***
Az élet, amelyre gondolok, sem nem mindennapi, sem nem szent – lovaginak nevezhetnénk.
***
Mellesleg: a féktelen életkezdet könnyelmű, de bátor élethez is vezethet.
***
111
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UMMind a féktelen, mind a bátor élet eltérés a mindennapitól. Megóvja az embert attól
az érzéstől, hogy a körülmények határozzák meg sorsát. Az ember szilárd talajon akar állni, végső ellenállásba ütközni (külső keret), vagy tudni, hogy úgy történtek a dolgok, ahogy ő akarta (belső keret).
***
Élete későbbi szakaszának nagy részét házasságban tölti az ember. Két indok lehet a házasságra: a szerelem, mint sorsszerű érzelem és Isten akarata a katolikus házasságban.
Ha a kettő közül egyik sem érvényes, a házasfelek kapcsolata kényszernek tűnik. A házasság anyagi és erotikus előnyei tartják össze házassági közösségüket.
Az ember azonban szabadnak akarja magát érezni. Ezért az a jó házasság, amelyben a házastársak képesnek érzik magukat arra, hogy az anyagi és az erotikus kényszert időről időre megtörjék.
Ha mindkét fél akarja ilyen körülmények mellett a házasságot, az a legnagyobb boldogság, amit az ember elérhet, ha nem a szent utat választja.
***
Egy művelt akarat számára (von einem geschulten Willen) három lehetséges út adódik:
1. a szent élet2. az arisztokratikus élet (szamuráj)3. a szabadabb élet (a társadalmi korlátok felülbírálata)
112
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
AZ IGAZSÁGHOZ VEZETŐ ÚTRÓL2
(Vom Wege zur Wahrheit)
Mint fi lozófusjelölt, elsőként a következő kérdést teszem fel magamnak: hogyan maradjak az úton, hogyan óvjam meg magam attól, hogy belezuhanjak a szakadékba, amely mellett az út vezet?
Már azzal, hogy foglalkozom a kérdéssel, és friss erőmet e kérdéssel teszem próbára, megtettem az első lépést a szakadék felé, és lezuhanok, ha még idejében nem kezdek el elmélkedni. Hiszen nincsen egyetlen út és egyetlen igazság, csak számtalan út és számtalan igazság. Igazságok nemzetségéről vagy sokkal inkább igazságok közösségéről beszélhetünk, amelyek kettéválnak és elágaznak, hasonlóan az emberiséghez, amely civilizált népekből, vad törzsekből és e kettő szélsőség között a fejlődés különböző fokán álló népekből tevődik össze. És az utak az egyik oldalon olyanok, mint a percnyi pontossággal érkező gyorsvonatok útjai, a másik oldalon pedig, mint az őserdő úttalan ösvényei.
Ami az egyes korszakokat egymástól alapvetően elkülöníti, azok a hallgatólagos előfeltevések (stillschweigende Voraussetzungen), amelyekre e korszakok épülnek. Néha ezek, amennyiben később napvilágra kerülnek, olyan furcsának tűnnek, mint a fi xa ideák. Gondoljunk csak a bölcsek kövére, a déli kontinensre és az emberi gondolkodás többi elhagyott gyermekére. Ahogy egykor ezeknek a gondolatoknak, úgy kell ma a „természet titkának”, a „legmélyebb igazságnak”, a „világrejtvénynek” (minden) isteni útjukat járniuk. Velük együtt jár a csodált módszer, amely mindig az igazsághoz vezet, és amelyet Descartes és sokan mások is kerestek, illetve az abban való hit, hogy az igazságnak vannak szilárd, rögzített ismérvei.
A való és a valótlan, vagy, ahogy a fogalmat inkább használják, a helyes és a helytelen között vannak fokozatok. Még a matematika tudományában is vannak szigorúan és kevésbé szigorúan veendő törvények. Az egyes tudományágak különböző igényeket támasztanak a pontosság kritériumával szemben. Éppúgy különfélék a tudományágak elvárásai az általuk létrehozott fogalmak világosságával illetve a használt módszerekkel kapcsolatban. Még egy és ugyanazon fi zikai mennyiséget is – a körülményeknek megfelelően – különböző pontossággal kell mérni. Egy lehetőleg egzakt egyezés mindenesetre cél a tudományban, de másrészről a túl nagy elvárások érzékenyen korlátozhatják. Felmérhetetlen lenne az a kár, amit a kritika olyanfajta általánosítása okozna, ami például a fi zikában szokásos: többek között a teljes orvostudománynak el kellene tűnnie.
2 A szöveg a Polányi verseit tartalmazó dobozban található három különálló lapon. A vége hiányzik. Keltezése nincs. Lelőhelye Box 43 Folder 8
113
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UMMinden tudomány a világ egy darabját kapja részéül, ezt kell teljesen bejárnia,
ezen kell naggyá nőnie: ez a világdarab a tudomány tárgya. Az eszközök, amelyekkel a tudomány a tárgyát minden oldalról a legjobban tudja megvilágítani, a tárgy természetéhez igazodnak. Fogalmait, módszereit és a helyesség kritériumait a tudomány lehetőség szerint a legpontosabban választja meg, oly módon, hogy ez a pontosság ne károsítsa a tudománynak azt a képességét, hogy bővüljön. Nincs alsó határ: azáltal, hogy ezt keressük, és lassacskán áttérünk olyan tárgyakra, amelyek feldolgozásához részletező fogalmakra van szükség, szinte észrevétlenül az esszéírás birodalmába jutunk, amely körül nincs kerítés…
114
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
[AZ EURÓPAI ÉRTELMISÉGRŐL]3
Kik vagyunk mi tulajdonképp, Európa modern értelmisége? Milyen emberek csoportját értjük ez alatt? Elsősorban értelmiség4 vagyunk, vagyis szellemi erők kifejtésére képes emberek, mélyen hullámzó érzésekkel, tehetős képzetekkel. Moderneknek pedig azért neveznek, mert tudatosan elhagytuk a hagyományos meggyőződéseket, a vallás, állam, család, női becsület és lovagiasság régi erkölcsi parancsait nem tiszteljük, hanem saját új életfelfogásunk szerint akarjuk érzéseinket és cselekedeteinket irányítani.
Hogy majd a modern értelmiség háború alatti erkölcsválságáról szólhassak, közbe kell itt vetnem ezen értelmiség általános erkölcsi helyzetének rövid vázlatát, hogy kitűnjön, hogy a háborús válság nem volt más, csak végzetes súlyosbodása annak a végtelenül nehéz erkölcsi állapotnak, melyben a háború előtt is voltunk már. Röviden kívánom csak érinteni ezt a nagy kérdést, és csak azon határok közt, melyekben az háborús lelkiismeretünk tisztázását elő fogja segíthetni.
Mert a 19. század minden nagy szelleme birkózott már ezzel a kérdéssel és hatalma válaszát otthagyta az utókornak; egyik név a másik után tolul elő példaképpen: Faust, Stendhal Julienje, Balzac Valentinje, Mme Bovary, Onegin, Raskolnikov, Ivan Karamazoff , Zarathustra, Peer Gynt, Strindberg Dr. Borgja, Vedekind Keith márkija és Franziskája, Tolstoj szelleme, mind egy-egy nagy válasz arra a kérdésre, mi lesz az emberből, ha elhagyva a szent hagyományokat, maga veszi kezébe a sorsát? Nem mérkőzni szeretnék tehát legnagyobbjainkkal, csupán röviden összevonni óhajtom itt azokat a tanulságokat, melyekre a következőkben szükségünk lesz.
***
A modern értelmiség fenti meghatározása világosan meghatározza tragikus erkölcsi vállalkozásunkat is. Mit vesztettünk el a hagyományokban? Minél gazdagabbak vagyunk érzésben, képzeletben, annál többet: a nagy szent hagyomány belső kényszer volt, mely minden érzést és gondolatot a bölcsőtől a sírig egybefoglalt. Művészi kényszer volt, mely összhangjába foglalta a magánynak, a párosulásnak, az egész társadalomnak, úrnak, szolgának, kutatónak, költőnek és természetnek minden lehetséges indulatát, ösztönét, képzetét. Minél gazdagabbak vagyunk, annál nagyobb zavar támad lelkünkben ezen művészi keret széteste után. Kényszerítő rend nélkül az indulatok és képzetek egész tömege egyenrangúvá válik és egymástól függetlenítve, elaprózódnak, elfakulnak. Százfelé irányított lelkünk elhatározásra, cselekvésre
3 Az eredetileg cím nélküli szöveg a chicagói hagyatékból, a német tudományos kéziratok közül került elő. Keltezése nincs. Lelőhelye: Box 43 Folder 3.
4 Lapszéli jegyzet: „hangsúlyozni”, „Francia forradalom scepticizmusa mint alap. Racionalizmus.”
115
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UMképtelen. Személyiségünk belső és külső képe elmosódik, önbecsülésünk elvész.
Nincs többé az élet egyöntetű menete, mely vigasztaló értelmet ad az elmúlásnak5, az örökös kapkodás nem ad erőt szembenézni a halállal: még a halál is elfakul.
De jaj, ne higgyük, hogy ez a színtelen, tétova élet a maga csendjében nyugalmat ad… Indulatok hiánya nem nyugalom! A lelki nyugalom: sajátos tartalma mély tartalom, nem hiány, a lélek saját összhangjának élvezete az. De jaj, a léleknek, melyben csend uralkodik, de összhangja nincsen, az üresség, idegesség nyomasztó érzése tölti be azt.
De jaj, a tévelygőnek akkor is, ha indulatai magasra csapnak! Tépelődés, iszonyú válságok kergetik körbe őt akkor.
***
Kielégülés nélküli csend és válságos indulatok két véglete közt látjuk inogni modern értelmiségünket, mely elvesztette a szent hagyományok belső kényszerének támogatását. Miért? Kérdjük, hát nem „irányíthatjuk érzéseinket és cselekedeteinket saját, új életfelfogásunk szerint?” Nem tagadjuk, teremtett is magának a modern értelmiség néhány új életfelfogást, és való, hogy sokaknak bizonyos szilárdságot is adtak ezek. De maradtunk sokan, kiket ez új felfogások a maguk gyengeségében meg nem hódítottak. Hát nekünk miért nincs saját, új életfelfogásunk? Kérdjük újra… Sajnos elvakultság azt hinni, hogy minden egyes közülünk új élet megteremtésére van hivatva.
Akár csak egyetlen érzésalakot teremteni is mily nagy alkotás! A tompa benyomások természetes sorát egyetlen, beható (intensiv – P.M. jegyzete) lelki állapotba olvasztani oly nagy feladat, melyet a lélek sajátos törvényei alapján esetről esetre egy-egy művész lángelméje oldhat csak meg. Ismert érzéseink: a honszeretet, féltékenység, felebaráti szeretet, nemesi büszkeség, stb. mindannyian számtalan művész kezétől megmunkált megoldásai ezen feladatnak a benyomások egy-egy sorozatán.
Mily beláthatatlan művészi alkotás tehát az élet egész új képének megteremtése! És erre minden egyes közülünk vállalkozzék? Oh, mily keserű elbizakodottság… bajtársaim, tegyünk le róla!
***
De nem lesz talán érdektelen egy gyors áttekintést vetni a modern szellem sokféle próbálkozására, melyekben lelki megnyugvását kereste és keresi nagyrészt ma is még: maguk tarkaságában hadd elevenítsék fel előttünk azt a lelki világot, melybe a háború zivataros világa betört.
Első áttekintésre feltűnik, hogy a modern erkölcsi próbálkozások általában kétfélék: társas és magányos életfelfogások. A régi hagyományokat mindenben tulajdonképpen csak a társas felfogások próbálhatják pótolni, amennyiben csak a magányosság terhétől is megszabadulni akarnak. Valóban, modern értelmiségünk szereplése a magánytól való menekülés képét mutatja. Saját mozgalmunk sohasem
5 Lapszéli jegyzet: „Magány és társadalomellenesség”.
116
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM volt, örökké csak „csatlakoztunk” a legtarkább mozgalmakhoz. Szocializmus,
vegetarianizmus, antialkoholizmus, eugenetika, mysticizmus, monismus, esperantizmus, syndikalizmus, mindegyik mozgalomra százával kaptak rá az erkölcs nélküli magánytól kimerült modern intellektuelek. Az ellenség elől menekülő lakosság nem kevésbé kényes a fuvareszközök megválogatásában, mint a maguk magányos erkölcsi szabadsága elől menekülő intellektuelek. Pedig mennyit kellett ezeknek a „csatlakozóknak” szenvedniők pld. a szocialistáknál, egyedül csak a munkásoktól, kiknek béremeléséért föláldozták magukat.
Az emberben lakozó erkölcsi erő művészi alakot, belső kényszert akar adni az életnek. Ezen belső kényszer híján magányos, ideges élő halottak vagyunk, minél több lakozik bennünk, annál inkább vagyunk azok. Lehet-e csodálni, hogy egy erkölcsi ürességben tépelődő lélek kritikát, érdeket, hivatást félredobva beleolvad a legközelebb eső életformába, mely kínálkozik neki?
A világháború válságai fognak erről örök bizonylatot letenni.
117
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
GANDHI6
Ez az ember mindenek előtt a párják megalázása, a gyermekházasság, a piszkos utcák és templomok, a teheneknek létrehozott öregotthonban folytatott barbár állatkínzás ellen, az asszony háremből való kiszabadításáért, a nők számára biztosított oktatásért és India két egymással összeveszített vallása közti megbékülésért küzd. Ebben a harcban Gandhi törekvései párhuzamosan futnak az angol uralom törekvéseivel – mint ahogy az őt vezető érzések szintén a nyugati élet iránt érzett szeretetéből származnak.
Gandhi ezen a legfontosabb hadszíntéren, ahol hazája hatalmi érdekekkel összefonódott ortodox hagyományát támadta, nagy sikereket ért el. India lakosainak tömegébe ültette el az újítás gondolatát. Ugyanazét az újításét, amely megragadta Törökország tömegeit, a Szovjetunió nemzeteit és más keleti népeket.
A véleménykülönbségek Gandhi és az angol uralom között szerintem nem döntő jelentőségűek, és részben saját törekvéseivel sem állnak teljesen rokonságban. Az ellentmondás véleményem szerint csak annyiban származik Gandhi gondolatköréből, amennyire kulturális természetű. Azért hogy a buddhizmus vallási erejét törekvései számára szabaddá tegye, hogy a kulturális alapot ne veszítse el, és hogy megtalálja a lelki hozzáférést a szegény néphez, Gandhi a saját vallási érzéséből egy fi nomított buddhizmust alkotott és ezt határozta meg mozgalma szellemi forrásaként.
Ez őt a nyugati kultúra kritikájához vezette. Szükségszerű egy ilyen kritika megléte, ha a vallási irányzatot a kulturális célok egyezése ellenére el akarta határolni az angol uralomtól.
A nyugati életnek ez a kritikája, ami kevés olyat hozott, ami ne lett volna már korábban a keleti bölcsességre alapozva kifejtve az európai gondolkodásban, Európát a háború után egy önvád által előkészített, fogékony lelkiállapotban találta és (Tagore írásaival együtt) nagyon gyógyítólag hatott – másrészről sajnos Gandhit kritikai törekvései reakciós megnyilvánulásokhoz vezették, mint például az orvosok, a vasutak, az angol nyelv elleni harc stb. Ezek a reakciós megnyilvánulások Gandhi ősi gyökerek utáni törekvésében lelhetik alapjukat. De ez a megalapozás nem veszi el a jelentőségüket. Ugyan Gandhi visszavonta az orvosokat és a vasutat érintő kritikáját, de a gondolati nehézség, amelyből a kritika kibontakozott, továbbra is megoldatlan marad, Gandhinak nem sikerült határt vonni nyugati élet jelenségeiben,
6 Az 1928 augusztusában keletkezett ún. Tátra jegyzetfüzetben található ez a szöveg. A megelőző feljegyzésekben Oroszország, India valamint a nyugati világ kapcsolatáról elmélkedik Polányi Katherine Mayo: Mother India című könyve kapcsán: „Katherine Mayo könyve és oroszországi utazásom végérvényesen meggyőzött nyugati világunk mélységes, örökös jelentőségéről. Oroszországot is betöltik a Nyugat ideáljai, éppúgy, mint Indiát.” Ennek szellemében fogalmazódott az itt közzétett Gandhi című írása is. Lelőhelye Box 44 Folder 2.
118
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
nem sikerült a rosszat elkülöníteni és a jót meghagyni. Ez az oka annak, hogy nem tudok Gandhi művének a nyugati világ számára átfogó jelentőséget tulajdonítani: a mi gondolatvilágunkhoz való hozzájárulása, amiről később még lesz szó, nagy értékű, de döntő kérdéseinket a továbbiakban is saját magunknak kell megválaszolnunk.
Különösek azok a bonyodalmak, amelyek Gandhit belevitték az Angliával való ellentétbe. Hiába is keresünk ennek a férfi nak az írásaiban – aki három éven át (1919–21) vezette a leghatalmasabb politikai mozgalmak egyikét – politikai programot vagy politikai jellegű programszerű követeléseket.
O’Dwyer ezredes áthelyezését követeli, „hogy elkerülhető legyen a mészárlás ismétlődése”, és a kalifátus visszaállítását (a mohamedánok érdekében). Ezen célok
119
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UMközül az első jelentéktelen, a második, tekintettel Törökország későbbi fejlődésére,
elhibázott.Valóban Gandhi vezette a nemzeti mozgalmat, de nem látható, hogy a mozgalom
céljai iránt nagy fi gyelmet tanúsítana.Becsvágyó értelmiségiek vékony rétege, akik Gandhi fellépése előtt szembeszálltak
Anglia politikájával, hagyták magukat a normál fejlődés útján megnyugtatni, illetve hagyták, hogy a birodalom felszippantsa őket. A nemzeti igazságosság és a nemzeti méltóság ideálja bizonyára Gandhit is megragadta, de sokáig hezitált önmagával harcolva, amíg végérvényesen Anglia ellen fordult. Az indiai lelkület fölötti hatalma akkoriban olyan nagy volt, hogy reménykedhetett abban, hogy a nacionalista pártot átvezesse egy vallási népmozgalomba, aminek a nemzeti ügyért vívott küzdelemben a néplélek megújítását kellett hoznia, és nem a céljai, inkább harcának módszere által kellett, hogy megteremtse az indiai nemzeti öntudatot.
Gandhi Dél-Afrikából hozta magával a politikai harc általa felfedezett fajtáját: a szavahihetőség eszközével vívott és ellenállásmentes harcot. Abból indult ki, hogy az emberek embertársaik érzéseitől olyan módon függenek, hogy embertársaikat, ha náluk nemesebb lelkűnek mutatkoznak, feltétel nélkül elfogadják.
Túl nagy volt a kísértés – hogy Indiát a lelki nagyság harcába vezesse – ahhoz, hogy Gandhi ellen tudott volna neki állni. Így nehéz belső küzdelem után úgy döntött, hogy szakít Angliával és a nacionalista párt élére áll.
Ezt követte a Gandhi-féle erők kibontakozása: aktív megvetése az erőszaknak, az ellenségnek (eltűrés), a saját tömegnek (önfegyelem), a gondolkodásbeli erőszaknak (szavahihetőség, őszinteség), az ítéletekbeni erőszaknak (önkritika). Az emberi közösség fejlődése a Gandhi-féle mozgalom által egy alapvető példaképpel lett gazdagabb, akiből még hosszú ideig meríthetünk bátorságot és erőt a haladáshoz. A mozgalom kívülről sikertelennek tűnő végkimenetele ugyanannyira nem vonja kétségbe a létjogosultságát, mint ahogy a keresztrefeszítés Krisztus tanítását vagy Lilienthal lezuhanása a siklóernyőzés elvi lehetőségét.
Manapság szokás Gandhi jelentőségét sikertelenségére való tekintettel lebecsülni. Hogy elkerüljük ezt a tévedést, mindenekelőtt a sikertelenség okait kell feltárnunk. A sikertelenség elsősorban abban állt, hogy Gandhi nem elég mélyen érdeklődött politikai céljai iránt. Az igazmondásának az áldozata lesz Gandhi, aki különösen határozottnak mutatkozik a kalifátus kérdésében, és amelyről semmit nem tud mondani, hiszen csak a mohamedánokkal való szövetsége miatt vetette fel, és maga is csak kevéssé érdeklődik iránta. Másik követelése, Dyer és O’Dwyer áthelyezése szintén groteszk viszonyban állt a harci eszközök bevetésével.
Mivel Gandhi számára a célok nem jelentősek és egyedül harci eszközeinek (Kampfmittel) fejlesztése fontos számára, mozgalmának a politikai sikeresség szempontjából való megítélése nem helyes. Ha Gandhi valóban akarta volna céljai elérését, akkor ugyanúgy keresztülvitte volna akaratát, ahogy ez Dél-Afrikában megtörtént. De Indiában nem voltak olyan kirívó igazságtalanságok, mint amilyenek ellen Dél-Afrikában kellett küzdeni, ő maga közben érettebb lett és
120
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM határozott ellenségeskedésre még kevésbé kész, végsősoron pedig hiányzott belőle a
könnyelműség, hogy egy olyan összekuszálódott és általa nem megfelelően átlátott kérdésben, mint India Angliához való viszonya, felszólaljon.
A Gandhi-féle mozgalom egy további veszélye a nacionalistákhoz fűződő nem őszinte viszonyából nőtt ki. A nacionalisták saját számszerűleg jelentéktelen pártjuknak egy vallási tömegmozgalommá való átalakítását először nagy sikerként könyvelhették el, akkor is, ha az alsóbb rétegek erői, amelyeket Gandhi előhívott, veszélyt jelenthettek számukra. Ők hallatlan fellendülésként élték meg, hogy az indiai nacionalizmus hirtelen képes lett arra, hogy fenyegesse az angol impériumot. De végsősoron teljességgel távol álltak Gandhi valódi eszméitől.
A leghitványabb európai és amerikai módszerek politikai tanítványai az igazságra való fi gyelem nélkül hagyták, hogy Gandhi vezesse őket, de hamarosan fel kellett ismerniük, hogy ez nem járul hozzá a sikerükhöz. Gandhit politikai tehetetlenség miatt pácban hagyták. A nacionalista mozgalom újra elvált tőle. Sikerei ennek következtében talán valamivel jobbak lettek, de jelentőségük majdnem elveszett. Sőt Angliára való veszélyessége, a hatalom elveihez való visszatérése ellenére, 1920 után jelentősen csökkent.
121
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
TECHNIK A ÉS KULTÚRA7
(Technik und Kultur)
Nincsen harc a technika és a természet, a civilizáció és a kultúra között. Csak a következő ellentétről beszélhetünk: az új technikai előrelépések és a régi technikai vívmányok közöttiről. Minden, amit mi kultúraként birtoklunk, beleértve azt, amit természetnek nevezünk, az a technikán és a civilizáción alapul. A teljes vidéki élet, a vetés és az aratás, a szántó és a kert, ezek az előző évek verejtékkel megszerzett technikai újításai, és újra és újra fenyegetik őket a nomád kultúrák. (Mezopotámia történelme.) Minden, amit mi a természet gyümölcsének nevezünk, még a föld legsivárabb helyein is a technika vívmánya. Neveljük a mérgező növények szépségeit. Trópusokat nevelünk a téli kertben a saját élvezetünkre, a jól táplált, fegyverek által félelemmentessé tett ember hidegtől és a szárazságtól megóvva élvezi a természetet. Többnyire ez a fajta természet egy mesterséges termék. Egy ragadozó állatoktól és rablóktól megszabadított, pályák, autók és utak által hozzáférhető szállodák és éttermek, ünnepélyek és koncertek által otthonossá tett természet. De legyen ez a Szahara pusztasága vagy a nyílt tenger, az ember nézőpontja (betrachten) a technika terméke. Valószínűleg nincsen egyetlen olyan természetbarát sem, aki a természetet képes lenne akár csak fél órán keresztül is meztelenül élvezni a dzsungelben.
Mire tehát ez a lázadás a technika ellen a kultúra nevében? Egészen egyszerű a válasz, hiszen az új technika új, és ennek következtében még nincs nagy jelentősége. Először is (éppenséggel) mindent rosszul csinál az ember. A téves ugyanazt jelenti, minthogy a művészetet kevesebb nemességgel, az életet kevesebb állhatatossággal, az egészet kevésbé értékesen alakítanánk. Újszerű érzékelési (Sinneseindrücke) benyomások tömege jelent meg. Mindenekelőtt a sebesség. A zúgás, a szemünk előtt elfutó táj, amit a vonatból látunk, a hegyek, faluk, városok isteni egybefonódása, amit a repülőről. A magasság, a zuhanás és az újra felkelés. A lélek új erői: iskolás fi úk négy keréken a keresztúton, zúgó autókkal szelik át az utcákat, halálos veszélyek között egyensúlyozva. Minden városban autót vezető emberek százezrei. Nem hiúzszemű, halált megvető bátorságú emberek.
***7 Egy fedőlap nélküli vegyes támájú jegyzetfüzetben található ez a szöveg, amelynek első
bejegyzése 1925.05.22-én, az utolsó pedig 1929.02.17-én keletkezett. A szöveg lelőhelye Box 44 Folder 2. Keletkezési körülményeinek megértéséhez hozzájárul az alábbi, közvetlenül a szöveg előtt álló, 1928. december 17-ei bejegyzés. „Elolvastam Benda La Trahison des Clercs című könyvét. Ez a könyv a fordulópontja annak a krízisnek, amelybe az utóbbi 8 év változása vitt. Növekvő és végül alapvetővé váló meggyőződés, hogy az emberi szellem legfontosabb megtestesülése a civilizáció. A könyv egy fázisba lendül visszalengő külső sorsommal. Lehetőség a technikában nagy tetteket végrehajtani, csak az enyészetet megértve. Fáradtság, magányra és meditációra vágyakozás.”
122
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM Tűz, acél, hajó – meglehetősen költői csengésű elnevezései találmányoknak. Az
elektrolízis, az alumínium és az automobil még nem rendelkeznek ezzel a jelentéssel, mert túl újkeletűek. Ez minden kétséget kizáróan hátrány. Hátrány és feladat. Az életünket méltóvá tenni arra, hogy nemsokára ezeket az új készülékeket is felszentelje.
Ha a harangzúgás Schillernél8 ilyen magasztos jelentést nyerhetett azáltal, hogy az élethez sok szállal kapcsolódik, ehhez hasonlóan a vasúti sínek keringője is lehet még költői, ha az újfajta életkép és az ő ebben elfoglalt szerepe megfoghatóvá válik.
***
A hadvezér alakja költőinek tűnik, mert sok idő volt megcsúnyulására. A természetkutatót csak az Arrows with-ben idealizálták jobban – (talán Tycho Brache az istenhez vezető út?)
***
A széles tömegek: róluk van szó, nem rólunk, polgári származásúakról. Az orosz sztyeppe – a varsói színes kirakatok – az élet változatossága, sokszínűsége. Érdekes lenne egy összehasonlítás, hogy a munkások hányféle különböző állást töltöttek be ötven évvel ezelőtt és ma a gazdaságban. Az igények növekedésének a foka. Az érzékelési benyomások gazdagsága. A nagyvárosi tömeg, ami saját magát ünnepli.
***
A technika nem a huszadik században kezdődik, hanem az ember kialakulásával. Homo faber. A Prométheusz monda Schiller harangjáig mutatja az iszonyatokat és a tett nagyságát, amit a tűz megszerzése jelentett.
Az emberi élet szabályozása, kulturális értékeinek megőrzése a hagyomány által következik be. A hagyományos élet személytelen élet, mert nem egyedi esetként élik meg. Minden szakasza már előre tartalmazza az egész folyamat lezajlásának az ízét. Az ember az ittlétét (Dasein) szükségszerűnek érzi, föl sem merül az a kérdés, hogy az embernek bele kell egyeznie saját életébe. A megszokott élet védelme tehát a legjobb életforma, az alázatosság, a boldogság megóvása.
De az ember nem csak a boldogságnak erre a fajtájára hajlik, hanem a birtoklás, a tudás, az alkotás örömére, az ittlét szabadságára és gazdagságára. Menekül a fájdalomtól, küzd az igazságtalanság ellen, verseket ír és fi lozofál. Így újra és újra felrobbantja a már biztonságba helyezett élet kereteit.
Ez az, amit haladásnak neveztünk – korábban azt feltételezve, hogy ez egy veszélytelen, harmonikus folyamat. Ma hajlik rá az ember, hogy ezt a folyamatot
8 Utalás Schiller: Das Lied von der Glocke című 1799-ben írt, egyik leghíresebb költeményére. (szerk.)
123
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
csupán materiális haladásnak tekintse, és ezzel egyszerre az értékét is megkérdőjelezi. „A kultúra feloldódása a materiális haladás által.” Ez nem helyes. 1.) A haladás nem csupán materiális, hiszen magában foglalja a tudás és a dolgok megélése általi gazdagodást (művészi élmények, művészet). 2.) Az ugyan igaz, hogy a haladás feloldólag, sőt megsemmisítőleg is hathat, de ez csak az emberi feladat nagyságát és nehézségét igazolja, ami abban áll, hogy az életet újra és újra a szeretet, az igazságosság és a kultúra szellemével megtöltsük, annak ellenére, hogy homo faber emberi szerveinek állapota állandóan változik. Ez a feladat félresikerülhet, de a puszta tény, hogy megtaláltuk, hogy ki van tűzve, nem sodorhat minket kétségbeesésbe.
124
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM Jajveszékelés lenne, ha az ember morális egyensúlya betegségeivel, a szabadsággal
és gazdagsággal összeegyeztethetetlen lenne. Ezekből a gondolatokból vezethetjük le azokat, amelyek az egyensúlyt egy elmúlt természetes állapotba (aranykor) helyezik. Ezt a gondolatot szerette például Rousseau, amikor ezt először kimondta az ember teremtését megérteni próbáló nézetek között. Azóta az ősember képe szétvált technikailag különböző korszakok sorozatává, amelyeknek legtávolabbi részei az állatias ittléthez (Dasein) kapcsolódnak.
Olyan tehát nem létezik, hogy az ember természetes állapota, mivel a faj, amelyhez tartozunk, technika nélkül (meztelenül az őserdőben) egyáltalán nem tud létezni – és nyilvánvalóan nincsen olyan ember, akinek szándékában áll egy ilyen (egyedüli igaz) visszatérés a természethez.
Lehetséges, hogy létezik a technikának és a népsűrűségnek egy bizonyos foka, amelynél az ember morálisan a legjobban fejlődik, ez viszont éppenséggel nem valószínű. Azután meg kellene vizsgálni, hogy az előző 10 vagy 100 vagy 1000 vagy tízezer év technikai haladását vissza lehetne-e fordítani. Ez logikus lenne, de gyakorlati értelme nyilvánvalóan nem lenne.
Egyébként a technikai fejlődések között van egy valóban jelentős, ami ma a legnagyobb morális átalakulásokat hozza maga után. Ez a nemi betegségek kiirtása és a születésszabályozás javítása – ez materiális szempontból felszabadítja a nemi kapcsolatot. Száz év múlva a Margit-trgédiát csak kommentárokkal fogják megérteni.
125
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
NAPLÓ – 19299
Az okszerűséghez, stb. – Jogi tényállás bizonyítása, esküdtszék, kontradiktórikus (a tárgyaláson az ítélet előtt mindkét felet meghallgató) eljárás. Matematikai ítéletek, készség arra, hogy megállapításokat tegyünk, anélkül hogy a tartalmukat korlátoznánk. A gondolatot ki kell fejteni, és eközben mint valami újdonság tűnik fel. Az a priori ítéletek kérdése Mach – szimmetria elv. Annak a kérdése, hogy a természeti törvények érvényesek-e a halálunk után (a halálunkig!?) semmi esetre sem gyakorlatiatlan kérdés, metafi zikai megfontolásokkal is összefügg. De az ember csak akkor hisz, ha bármilyen szempontból a hithez igazodik, különben a hit tartalmatlan (esetleg indirekt). Az érvényesség más formái, műélvezet, metafi zikai pontosság (?).
Az ember kísérletezik. Valamikor abbahagyja. Önkényesen. Az eredmény jelentősége szerint különbözőképpen. (Arany higanyból.) A tapasztalat: létezik az ismétlődéseknek egy véges, gyakorlatilag belátható száma, ami további érvényességre enged következtetni.
A hit nem önkényes, de mindig történetileg meghatározott, logikus, nem kierőszakolható. Felemelkedik és hanyatlik. A hitetlent kitaszítják. (De: a kohóépítés példája szemben a vízturbina-építés példájával.) Kolombusz és a Föld gömbölyűségének valósága. Telepátia. Szuggesztió. Hogyan, ha indiai fakír kísérleteket csinálnak? Akkor a saját szemünknek sem hiszünk.
***
Freienwalde, 1929.02.10. – Mivel az emberi dolgokban való hit (Glaube) hatással van a tárgyra, ezért a megfi gyelésnek a hit igazolásában alárendelt szerepe van. A törvényalkotás a legprimitívebb formájában – fogalomalkotás. Pavlov kutyája is reagál összefüggésekre, tehát fogalmakra, anélkül, hogy gondolkodna. A fogalmakban való hitet nem másként birtokolja, mint az anyai táplálás létezésében való hitet, ami után vakon születetten tapogatózik. A fogalomalkotást ösztönösen – a tudatos szférába kell emelnünk.
Mikor arra törekszünk, hogy fogalmainkat vagy törvényeinket megindokoljuk, átsiklunk afölött, hogy ezek mindig hiányosan megalapozottak maradnak – és a lehetetlen felé extrapolálnak, az abszolút módon megalapozott törvény felé.
Karli írja: a társadalom a második bűnbeesés. Ez helyes, egyáltalán nincsen semmiféle kiindulási pont társadalmi cselekvéshez. Mivel eleve az ember szabad
9 A három feljegyzés a Technika és kultúra című írás után következik, az első keltezés nélküli. Lelőhelyük: Box 44 Folder 2.
126
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM döntésére van bízva, hogy mit tekint eleve adottnak. Aszerint, hogy milyen mértékben
tekintem adottnak a társadalmat, vagyok üzletember, politikus, próféta, szent. Nincs kiindulási pont ahhoz, hogy értékeljem az áldozatot, amelyet másra róttam rá.
Nincs támpont ahhoz az áldozathoz, amelyet őszinteségből hozok. Abban a pillanatban, amikor az ember nem a kereszten szenvedő Krisztust követi, minden megengedett, mert az isteni elv korlátozása nem tartható fönn egy elvi határon sem.
Mivel a társadalomban minden többé kevésbé megfontolás tárgya, az ember nem cselekedhet abszolút alapelvek szerint. Mind az időnek, mind pedig a térnek megfelelően, amelyek fölött hatást gyakorlok, a kiindulási pont mindig különböző lesz. Az idő vonatkozásában létezik egy analógia, a bevétel, amihez a költekező embere jövőbeni kiadásait szabályozza. Hasonló a térbeli távolság problémája. Charity begins at home? If not at what distance?
Az öregasszonyt agyon kell ütni ahhoz, hogy Raszkolnyikov meg tudja valósítani a gondolatait. A kisgyermeket a halálba kell üldözni azért, hogy a véréből egy új világot lehessen megváltani? (Szintén Dosztojevszkij)
A döntések egyre szörnyűségesebbek lesznek. A Th e Doctor’s Dilemma egy valószerűtlen, de jelentős előjátéka az eljövendő morális válságoknak. Háború? Keletkezés vagy pusztulás?
Shaw látja azt az embert, aki nem tudja, miből él: talán bordélyrészvényekből. Minden ember a társadalomnak az össztulajdonából él. Valóban: ez a részvénytulajdon személytelensége által „mindenki vétke” lesz. (Dosztojevszkij)
Kant úgy gondolja, hogy ha helyemben mindenkinek úgy szabadna cselekednie, ahogy én cselekszem, akkor helyesen cselekszem. De mi az, hogy az én helyzetem? Mennyiben kell nekem vele azonosulnom? Éppenséggel ez a döntő. És mindenkire ugyanez illik? Végső soron nem vagyok én valami egyedi egy világban, amelyben önkényesen elhatárolok egy területet, amit az én adott helyzetemnek tekintek.
Továbbá: mit adok a kéregetőnek? Tisztán matematikailag, hogyha mindenki úgy cselekszik, ahogy én: 1/10000 Pfennig. Az én helyzetem éppen az, hogy nem mindenki cselekszik úgy, ahogy én.
***
Új tárgyilagosság – a nyilvános életben annyit jelenthetne, mint a kísérleti természettudományok felfedezése a megismerés számára.
***
A gazdaságosság nyilvánvalóan nem életelv. A bölcsőtől a sírig vezető lépések számát minimalizálni értelmetlenség.
***
De a valótlanságokat és az emlékkliséket törölni a szellemi életünkből. Az egész kacatot, ami Semper ideális szobájában áll. A „könyvek könyvét” számtalan összetevőjével együtt, a szavak Bábelét kiirtani.
***
127
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
Tárgyilagosság, igen, - de tisztítható lelkület? Higiéniailag tisztítható lelkiismeret? Nem, mi szerves piszok vagyunk, és nem lehet minket gépileg jobbá tenni. A hús és a vér nem elavult anyagok.
***
De a jól ápolt tévutakat be kell temetni. Egy Bernard Shaw, egy H. G. Wells, egy Alain tárgyilagossága nem cinizmus. Szomorúságot, vágyat, hűséget, gyászt és ünnepélyességet akar. Vagy ezt kellene akarnia. De nem a világnézeti hullámzásokat. Nippes a katolicizmusról, caesarizmusról, szocializmusról, – szólamok gyűjteménye, utánérzés.
***
1929.02.17., Freienwalde – Világos. Az embernek sok barátja van, ők adják az élet anyagát. Ők tartják össze életünket, elfedik a gyengeségeinket, megóvnak minket a hidegtől. A barátok között van néhány különleges, felejthetetlen. Az asszony, akitől az ember gyerekei születtek, a saját gyerekek. Minden barátság közül a családhoz fűződő barátság a legbensőségesebb. Teljesen máshogy viszonyulunk egymáshoz pénz, munka, gond, ápolás kérdésében, mint más barátokhoz. Megosztjuk a dicsőséget és a szégyent. Egy jól megalapozott családnak nincsen szüksége külső védelemre. Az egyes tagjainak meglehet a legnagyobb mozgástere anélkül, hogy ez veszélyeztetné az együvé tartozásukat. Minél nagyobb mozgásteret élvezhetnek anélkül, hogy a családban a barátságot veszélyeztetnénk, annál inkább gazdagítják a családot.
128
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM Ez a gazdagodás megismétli azt a folyamatot, ami a család alapításakor lezajlott.
Mégpedig ezt: egy fi atalember és egy lány lelki tulajdonát egybegyűjti, hogy közösen dolgozhassa fel. Minél tartalmasabbak mindketten, minél több tapasztalatot, meggyőződést, gondolati erőt hoznak magukkal, annál jelentőségteljesebb a kapcsolatuk. Az összecsiszolódás nagy munkájának a fázisa következik. Az egyre magasabbra csapó erotika tüzében kell a magukkal hozott anyagot, az új eseményeket, a gyerekeket egy közös életérzéssé olvasztani. A feltétlen bizalom az előzőben és a végérvényes kötöttség kioltja egymást. A családalapításnak ez az ideje a világtól való időleges elzárkózást követeli meg. De ha az új oltvány benőtt, ha belőle új erős ágak és jó gyümölcsök sarjadnak, akkor az embernek el kell vennie a zsineget, amellyel az oltványt rögzítette, s azután az ágak szabadon megnyithatják magukat a szélnek, amely a világon keresztül jár. Ha az ágat rángatja, a törzs is csak halkan mozdul.
Igen, nem azt kellene inkább kérdezni, vajon van-e elegendő erő, hogy kialakuljon a szabad személyiség? Nem csupán a nem létező függeléke a visszahozhatatlan ifjúságnak? Aki 40 éves korára valóban megtalálja saját maga számára az élet értelmét, az a házasságot alá fogja tudni rendelni ennek, anélkül, hogy ezzel aláásná azt. De csak akkor van könnyed alap átformálni a házasságot, hogy az út szabad legyen, ha az élet jó és tart valahová.
129
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
[LELKI GYAKORLATOK]10
Ismered-e, barátom, a kutatás útvesztőjét, azt a halott levegőjű vidéket, melynek folyton változó fényében gyötrelmes tévelygés emészti el a gondolkodót?
Tudod-e mi az: eredményhez jutni? Ismered-e azt a pillanatot, melyben a nyomor legmélyéről izzó fényáradat gyanánt sodor bennünket önkívületbe a siker? Érezted-e, hogy az évek során hogyan pusztít el bennünket kétségbeesett nagyravágyásunk? Hogy őrjít a siker fénye, és hogy semmisít meg az a pillanat, mikor a siker tévesnek bizonyult? Azokhoz szólok kik testvéreim e kínokban.
Csak az remélheti, hogy ez áldozatok árán végül igazsághoz jut és nem hamis dologhoz, aki először is minden pillanatban leszámolt azzal az eshetőséggel, hogy vállalkozása alapjában hamisnak fog bizonyulni, mert csak így maradhat minden
10 Cím és dátum nélküli személyes feljegyzések. Lelőhelyük: Box 43 Folder 1, illetve az utolsó Box 43 Folder 8.
130
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM pillanatban éber a maga erőszakosságával szemben, másodszor is nem felejti el, hogy
a szerencsés vállalkozása még a siker delelőjén is talán csak régi igazság új útjának fog bizonyulni, mert aki ezt nem hajlandó – szükség esetén – bármikor beismerni, tartalmilag helyes, de formailag hamis eredményt fog kihozni.
***
Lelki gyakorlat. Aki gondolatban le nem vetette még magát egy szikláról, és az utcán felnyitva szemét megtörve és hálásan nem köszöntötte a fényt, melynek megtartatott, aki ekkor a puszta életen felül mindenről lemondani tudott és fürkészve ki nem taposta szívéből az utolsó bujdosó bizalmat, aki ezután nem értett hozzá, hogy a kínok közt, melyek tépik, megérezze a legapróbb nyugtalanság ébredését is, és lelki szemének rezzenése nélkül meg nem ragadta ezt, hogy előrántsa a homályból és új iszonyúságot leplezzen le a régiek mellé, az nem fog nyugalmat találni.
***
Nagyravágyók lelki gyakorlata. Aki még soha vergődéseiből menekülve gondolatban a halálba nem vetette magát, és azután felnyitva szemét nem köszöntötte a fényt, melynek megtartatott, hogy megtörve lemondjon mindenről a puszta léten felül, aki kegyetlen szemmel fürkészve ki nem taposta ekkor szívéből az utolsó bujdosó bizakodást is, aki felriadt vágyainak rémítő falkáját puszta kézzel megfékezni nem tudta, vagy ezután nem értett hozzá, hogy a kínok közt, melyek tépik, megérezze a legapróbb nyugtalanság ébredését is és lelki szemének rezzenése nélkül megragadva ezt, elő nem rántotta a homályból, hogy új iszonyatot leplezzen le a régiek mellé, az nem fog nyugalomra találni.
***
Megszülettem és tanultam, s végre itt vagyok, homlokomon ezredéves szellemünk ragyog… Háromezer esztendőnek minden hitét felkutatták, könyveikbe bekötötték és ölembe tették, háromezer esztendőnek minden tettét lefestették és elémbe tették. Öreg lettem, hagyjatok.
Ősi örök rettegések, dörgő válaszok, akaratok, vágyak, javak: emberöltők hullámain ladikom ringatták. Én reszketve minden tagban súlyos fejjel gyerekmódra ültem, a tenger csúf utálat elölte a lelkem, végre nyugalomra vágyom.
131
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM
VERSEK11
Tiefe Stille herrscht im Raum
Die leisen Winde, sie fl üstern herum.Am Firmament, dem endlos weitenGlänzen die Sterne, wie ferne Ewigkeiten.
In tiefen Schlaf ist alles schon gesunkenNur ich bin wach und meine Seele FunkenSie glänzen durch die Asche der GedankenDie mich umfangen halten, mich anzaubern.
Und wie ich stehe tief in mich versonnenDer Zeiten denke die verkommenVergessene Weisen, Melodien klingenUmrauschen mich mit ihren Flügelschwingen
Von grauer Vorzeit Glanz und PrächtenVon Ruhen und Ehre, zaubervollen NächtenErzählen Sie – Zu spät. Verhaucht der KlangEin tief Geheimniss bleibt des Lebens Drang
Gewitterregen
Blendende Blitze – Sengender SegenBrechende Wolken – Heiliger Regen
Rasselnde Blätter – Trockene ZungenQuellende Tränen Gierig verschlungen
11 Lelőhelyük: Box 43 Folder 8. Az egyik vers keltezése 1926.3.9. Tartalmi, hangulati hasonlóság és az íráskép alapján feltételezhető, hogy a többi szöveg is ebben az időszakban keletkezett.
132
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM Off ener Herzen
Blutende WundenTilgen in Gottes Büchern die Schulden
(cím nélküli)
Das Leben war dem Menschen nur bewusstAls Ring der stumm bestimmten TatenNur stumpf fühlte es der Sachen Leid und LustIn Nacheinander unbestimmten Fürchten:Und formlos wirkt es in widerspenstiger Welt,Unmerklich häuft es die Tage zum Tode,Zurück dann seine starre Leiche fälltIn die Fluten unbewussten Treibens.
Wir schauen schlecht aus
Ich bin so unendlich nicht aufgelegt,’S widersteht mir ein jegliches Wesen …Bald träume ich, bald bin ich aufgelegtUnd kann weder sprechen noch lesen.
Warum sind mir Hände und Haare so rauhMein Gesicht so schmutzig und fahl …Der Himmel so niedrig und hängt so grau– Die Gasse so tonlos und kahl.
Es reibt mich diese zerfranste ManschetteUnd wie mir der Kragen nur steht …Die Sachen sind Glieder einer rostigen KetteUnd alles ist längst zu spät.
Verdorrter Worte und Ziele BallastUns schwer auf die Lidern fällt …Unsre Götter die sitzen beim Teufel zu GastVertranken den Wein der Welt!
09. III. 26.
133
PO
LÁ
NY
I A
RC
HÍV
UM(cím nélküli)
Und überall sich Worte drängen:Alle wahrUnd Taten sich keimlos mengenSatz um SatzUralte Kinder sich regenSich einsame Greise bewegenWo Tat und Ton uns dumpf verlässt.