1

Benkes Mihály,AZ ER SZAK A TÖRTÉNELEMBEN*

A köztudatban elfogadott célrendszer szerint, azaz közmegegyezéses célokérdekében tevékenykedik az egyes és a nemzetközi társadalom szerepl inektúlnyomó többsége. Az ilyen közösen kit zött célok a biztonság, a függetlenség ésa prosperitás, illetve a fenntarható gazdaság, a környezettudatos élet. Szintemindegyik célrendszerben el fordulnak m ködési zavarok, hibás elemek, továbbámegvalósításuk során konfliktusok keletkeznek, amelyek egyike-másika akut éskiterjedt válsághelyzeteket teremt. A célok elérésének nemcsak békés eszközei ésmódjai, hanem az er szak, az er alkalmazásának különféle formái léteznek.

Napjainkban – éppen az új, posztbipoláris világrendre való átmenetképlékeny, anarchikus viszonyai közepette – a felhalmozódott és az új késztetésekáltal felfokozottan jelentkez érdekellentétek miatt az er szak eszkalációjára kerülsor. Helyenként és id nként, amint a történelemben eddig is, a fizikai és fegyvereser szak utat talál és tör magának, hogy a megoldatlan kérdésekben változást,haladást érjen el. Egyfel l a terrorizmus, mint az er szakos cselekmények egyikkülönös válfaja vált az elégedetlen szerepl k fegyverévé, másfel l a nemzetközitársadalom ún. hagyományos szerepl i önállóan vagy közösségben (leginkább alegitim kormányzatok, az államok és intézményeik szerz déses viszony alapján,illetve a beavatkozásra való felhatalmazás keretében) ugyancsak a kényszerítéseszközeivel élnek.

Amikor az “er szakot” és ennek id szer megjelenési módozatait, így aterrorizmus kérdését vizsgáljuk, tudatosítjuk, hogy az emberiség történetében azer szak, az er alkalmazása, valamint annak különös és széls séges formákbantapasztalható el fordulása folytonosságot képez. Eközben rámutathatunk olyanugrópontokra (küszöbökre), amelyek ún. korszakos hatással bíró, mindmennyiségi mind min ségi szempontból a megel id kben ismert és“megszokott” er szak-megnyilvánulásoktól alapvet en különbözkövetkezményekhez vezettek.

Korszakos küszöböt jelez Nagy Péter cár modernizációs törekvése (1700–1721) vagy a Franciaországban lezajlott polgári forradalom (1789). I. Pétereurópai módon kiképzett reguláris hadsereget szervez, flottát épít, expanzíver szakos külpolitikáját a háborúk eszközével vívja. A franciaországi forradalomparadigmaváltást jelent az er alkalmazásában, majd a katonapolitikában. Anapóleoni háborúk dinamizálják Európa egészében a szerepl k széles körét(szimpatizánsok, ellenzékiek stb.). Mindkét esetben szokatlannak és eladdigismeretlennek t er szak alkalmazására került sor, hogy aztán – többnyire“ellenválaszok” révén – újabb és újabb er szakhullámok bontakozzanak ki a világtöbb pontján az emberiség különféle csoportjai között. A napóleoni

* Ez az elõadás és tipológia a történelemoktatás megsegítése céljából született, különös tekintettela 2001. szeptember 11-i Egyesült Államok-beli terrortámadás korszakos jelentõségére.

2

“hadm vészet” (1796–1815) szintén új korszakot nyitott a bels és küls er szakalkalmazása tekintetében.

Az er szak eszkalációja egyszersmind magával hozta az egyének általelkövetett és vállalt er szak elterjedését is, bár kétségtelen, hogy az er szakelkövetésében a modern korban sokáig a szinte korlátlan felhatalmazássalrendelkez államok/kormányok egyedüli szerepl ként léptek fel, s t egyszersmindmegrendel ként is megjelentek.

A történelem újabb korszakaiban – az elmúlt 2–3 évszázadban – nemutolsósorban a polgári fejl dés jegyében és a polgári rend körében megszületellenzékiség, ellenségesség következtében megindult és fejl dött a társadalmakbels életének és küls kapcsolatainak szabályozási procedúrája, melyhez azer szak alkalmazása szervesen hozzátartozott.

Az er szak kérdését a modern államiság körülményei automatikusanel térbe állították. A liberalizmus szellemi alapítói, s ennek jegyében a modernállam és a politika megjelenít i természetes módon alkották meg azt az érték- ésnormarendszert, amelyben a szuverenitások mindent eldönt helyet kaptak. Apolgári társadalomhoz vezet fejl dési mozzanatok egyik legfontosabb jelenségevolt az egyén szerepvállalása, el térbe állítása, melyet a “társadalmi szerz dés” isrögzített. Ez az alaptézis forradalmi jelent ség , minthogy az amerikai és franciaforradalmi változások közegén messze túlmutató, a kialakuló és fejl moderndemokratikus társadalom univerzális lényegét fejtette ki. (Emellett a “szuverén”abszolút voltának és a magántulajdon sérthetetlenségének igazolására atermészetjog alaptételeit használták.)

A jelen szempontjából is meghatározó jelent sége van annak, hogy ekkortájtalakult ki, valósult meg az ún. Európa-központúság. A napóleoni háborúkat lezáróbécsi kongresszus az európai egyensúlyon nyugvó új rendet vezette be, mégpedignemzetközi méretekben. Így a nemzetközi jogalkotás a civilizált keresztényállamok privilégiuma lett. Az európai dominancia elméleti és gyakorlati téren aFöld több távoli pontján, eltér kultúrák és vallások terrénumán is jelentkezett,mérvadóvá vált. Ha csupán az európai fejl dést vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogya demokrácia és a nacionalizmus terjedésével a kontinensen belüli kapcsolatokjellege is megváltozott.

A demokrácia az egyének el tt utat nyitott a politikai szerepléshez, arészvételi lehet séget kínálta fel, de egyben "elosztotta" a felel sséget olyantettekért, amilyen a háború indítása és viselése, avagy bármely legitim útonfoganatosított er szak végrehajtása volt.

A nacionalizmus pedig helyenként történelmi “helyreigazítást”eredményezett (l. a német és az olasz egység megteremtését), másutt viszontkrízis-állapotokat váltott ki (l. a soknemzetiség birodalmakat fenyegetönrendelkezési törekvéseket, melyek ugyancsak er szakkal társultak). Az államokhatalma ily módon is megnövekedett, s egyre jobban kikristályosították ajogállamiság intézményét. A fejl dés szerves részeként jelentkezett azimperializmus elmélete és gyakorlati kivitelezése.

A 19. századot a pozitivista elméletek uralták, konferenciák sora alakítottaaz elkerülhetetlenné vált nemzetközi kapcsolatok szabályait, köztük a

3

“háborúindítás” szabályait. A háború kérdése szükségszer en foglalkoztatta azállamok vezet it és polgárait. Az ipari forradalom “gépesítette” Európát,kialakult a t ke és a munka kett ssége, megjelent az osztályok köztiantagonizmus, egyúttal er sítette a “nyugati befolyás” kiterjesztését, abirodalomépítés/imperializmus gyarmatok létesítésével kapcsolódott össze.Mindezen változások szoros velejárójaként nagy nemzeti hader ket szerveztekmeg, gyakorlattá vált, hogy a szuverén (legitim) személy vagy testület döntéseitkövet parancsok egyben jogszabályok is. Ahogy – ezid tájt – a nemzetijogrendszerekben a szuverén akaratához köt dtek a jogszabályok, úgy akifinomuló nemzetközi jogban is a szuverén – tegyük hozzá: önz – államokakarata volt a mérvadó. (Ismert megközelítés, hogy “az állam saját léttel ésakarattal rendelkezik”.)

Mondhatjuk, hogy az ipari forradalom talaján élre álló európai, nyugatihatalmak lassan hozzászoktatták a világot, hogy a szuverének (állam, vagy legitimvezet ) akarata olyan szabályozást teremtett, amely felett a továbbiakban nincsellen rzés.

Nemzetközi méretekben a kapcsolatokat az “egyez akarat” formálta, ámnyitott kérdés maradt, hogyan kötelezhet ek az államok az “egyez akarat”jegyében a jogkövet , esetleg önkorlátozó magatartásra.

Felettébb érdekes tehát, ahogyan az európai eszmék és az európaiak általberendezett birodalmak mintegy maguk készítettek el egy átfogó méret nagyháborút, ami 1914 és 1918 között be is következett.

Az a szándék, hogy biztosítsák a békefenntartást, az 1919-esbékeszerz dések következtében nem vált valóra. A béke meg rzése és biztosításacéljából életrehívott Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) nem számíthatott azügy szempontjából kiemelt fontosságú államok (USA, SZU, Németország, Japánstb.) következetes és állandó részvételére, s ekként a növekv agresszióscselekedetekkel, magukkal az agresszorokkal szemben eredménytelen maradt.Tény az is, hogy a nemzetközi jog különös módon a feler söd szocializmus –konkrétan az “egy országban épített szocializmus” – egyik érvényesülési terepévévált, ha nem az osztályháború egyik eszközévé.

A Szovjetunió álláspontját két egymást váltó doktrína jellemezte a kétvilágháború között: egyfel l a forradalom egyetemes gy zelmének függvényébenegy átmenettel számoltak, amikor a nemzetközi jogot a szovjet-orosz államteoretikusai osztályközi jognak fogták fel, s ekként kompromisszumokszükségszer ségét fogadták el. Másfel l a sztalinista-rendszer kiépülésévelfeladták ezt a nézetet és csak a Szovjetunió célkit zéseit segít szabályokelfogadását tekintették érvényesnek magukra nézve. A 30-as évek végén aSzovjetunió szelektív módon kapcsolódott a nemzetközi joghoz, mondván, hogyaz nem képvisel minden államra kötelez , egységes jogrendszert. A szovjetalapállást az jellemezte, hogy a nemzeti önrendelkezés, az állami szuverenitás ésaz államok egyenl sége elvein túl minden más elvet elutasított.

A nemzetközi jog szocialista szemléletében ez a doktrína a másodikvilágháborút követ els években – Sztálin haláláig, s a desztalinizáció kezdetéig –megkeményedett, s ezzel jelent sen hozzájárult a hidegháborús viszonyok

4

bekövetkezéséhez. Viszont azzal, hogy a Szovjetunió antagonisztikus struktúrájúosztálytársadalom élet-halál harcát tételezte a második világháború történelmitanulságainak tudatában is, a világban komoly késztetés keletkezett aváltoztatásra, f ként a nyugati hatalmak által fenntartott gyarmatbirodalmakban.Terjedt a kapitalizmus/szocializmus paradigmaváltás többé-kevésbé er szakosúton történ megvalósíthatóságának, másként szólva a háborúelkerülhetetlenségének gondolatisága.

A Szovjetunión belül kezd változások következtében az '50-es évekmásodik felében vált elfogadottá, hogy az “átmeneti állapot”-felfogás helyébe a“békés egymás mellett élés nemzetközi joga” került, mint a stratégiai tervezésalapozó eleme. De ebben a formulázásban is megjelent az “államok által egyénileg,vagy kollektíven alkalmazott kényszer” fenntartása, amelynek révén az érintettállamok védelmezhetik a különböz társadalmi berendezkedés , a küzdelem ésegyüttm ködés stádiumában él világban a békét, magát a békés egymás mellettélést, a népek szabadságát és függetlenségét.

A békés egymás mellett élés politikája olyan alapelvekre támaszkodott, mintaz államok belügyeibe történ beavatkozás tilalma és az állami szuverenitás.

A békés egymás mellett élés az adott történelmi konstellációban aszocializmus és a kapitalizmus közötti osztályharc különös formája volt, ami nemzárta ki, hogy a szovjetizált országok köre ne nyújtson tev leges támogatást akülönféle “antikapitalista”, “antiimperialista” szervezeteknek, mozgalmaknakilletve egyéneknek. A blokkon belüli katonai beavatkozások lehet ségét, “jogát”ekkor a Szovjetunió azzal biztosította, hogy a szocialista országok közöttikapcsolatokat min ségileg új, a nemzetközi jogot szervesen kiegészítszabályrendszerként hirdette meg (l. az ún. Brezsnyev-doktrínát).

A szocialista blokk “mozgásiránya” serkent en befolyásolta a harmadikvilágot. A volt gyarmati világ új államai maguk is elítélték az eurocentrikusnemzetközi jogrendet, már csak annak függvényében is, hogy a fennálló szabályoknem segítették ket, nem tükrözték a megkívánt módon saját igényeiket.

A nyugati világ hatalmai szakadatlanul vállaltak háborúkat, intervenciós ésagresszív cselekedeteket, illetve támogatást adtak a perifériákon m köddiktatórikus rendszereknek, amennyiben azok elfogadták a Nyugat célkit zéseit éshegemóniáját (l. a gyarmati háborúkat, a koreai, a vietnami háborút, az izraeli-arabkonfliktusosság háborúit, a kommunista színezet vagy népi demokratikus er kelleni katonai diktatúrákat stb.). A Szovjetunió vezette szovjetizált blokk bizonyosszelektivitás jegyében, többnyire közvetetten jelent meg a harcoló felek másikoldalán. A szovjet szuperhatalom 1956-ban Magyarországon, 1968-banCsehszlovákiában, illet leg az afganisztáni hadjáratban (1979–1989) vállaltközvetlen fegyveres beavatkozást.

AZ ER SZAK

Az er szak a nemzetközi társadalom akut problémája, szerves része, és gyakranháború formájában jelentkezik. A háború és az államok közötti nyílt er szakminden formája – elvben – tömeges ellenérzést vált ki, ugyanakkor a tömegek nem

5

vagy nehezen képesek befolyásolni az er szak alkalmazását, a háború indítását(1945 óta az er szak tiltó szabályozás alá esik).

Az er szak fogalma

Az er szak a másokkal való kapcsolatokban alkalmazott tudatos és racionálistechnika, mely által egy személy vagy csoport a maga uralmi céljának eléréseérdekében sajátos eszközökkel kényszert gyakorol más egyén vagy csoport felett.(Javasolt definíció)

A történelem eddigi menetében els sorban a kényszer anyagi eszközeivelrendelkez állam az, amely a többi állammal való kapcsolataiban er szakotalkalmazott. Az er szakos összeütközések hagyományos eszközei a fegyvereser k.

Az államközi kapcsolatokban a kényszer alkalmazásának célja aszuverenitás megsértése (egy államnak egy másik állam területén végrehajtottbeavatkozása), amit a mai nemzetközi kapcsolatok egyik alapelve tilosnaknyilvánít. Intervenció csak abban az esetben elfogadható, amennyiben az egy államkormányának felkérésére történik.

Az er szak alkalmazása nem öncélú cselekmény, minthogy szándékolthatása, hogy a nemzetközi kapcsolatok egy szerepl jét döntéshozataliönállóságában korlátozza, bénítsa. (Az uralom így “az er szak fizetsége”.)

Az er szak indítékairól – Igen régen (i.e. V. század) Thukydidész adottátgondolt magyarázatot az er szak keletkezésér l, a nemzetközi kapcsolatokról.Athén és Spárta peloponnészoszi háborúja kapcsán általánosítható tézistfogalmazott meg. Eszerint a városokat az egyénekhez hasonlóan háromszenvedély, törekvés mozgatja: az érdek, a félelem és a dics ségvágy. A politikaihatalom logikája szerinte szükségszer en vezet az er szakhoz az alábbi szkémaszerint: az alávetettségt l való félelem a felfegyverkezéshez vezet; a fegyverekbirtoklása azok felhasználására, kipróbálására ösztönöz; a szolgaságba süllyedést lvaló félelem mások szolgasorba vetésének szándékát váltja ki, amit er szak általvalósítanak meg; az uralom spirálja el bb a hegemóniához, majd az összeomláshozvezet.

A hatalmi spirál képlete így írható le:félelem – fegyverkezés – vereség/gy zelem-komplexus – hegemóniáratörekvés – összet zés/háború.

A biológiai alapú indítékok folytonosan jelen vannak az er szakhoz folyamodás, aháború vállalása alkalmával. Az agykutatás és az agresszivitással kapcsolatosvizsgálatok azt mutatják, hogy az önfenntartás ösztöne minden egyénnélkimutatható. A támadó viselkedés – hajlandóság a másik megtámadására –lényegében az él lény rendelkezésére álló “eszköz”, hogy környezetével

6

kapcsolatot vegyen fel (sajátos “párbeszéd”), avagy a másokhoz fkapcsolatot ellen rizze. Természetesen a biológiai alapú gyökerek elevenségenagyban függ a társadalmi hierarchiáktól és a létez szabályrendszerekmilyenségét l. Az agresszív viselkedést módosítja a tapasztalat: megtanulható éselfelejthet .

Az er szakra való “lelki ráhangolódás”, a másik (az idegen) ellenségkéntvaló kijelölésére való hajlamhoz kapcsolódik, s ez egyben elég arra, hogy azer szak másikkal szembeni alkalmazását igazolt cselekményként könyveljük el.Er síti ezt a pszichés hatást az a nem múló gyakorlat, hogy mások kulturálisviselkedését csupán a másság alapján elutasítjuk, annak beható ismerete nélkül. Azismert utólagos védekezés – “parancsra tettem” – azt jelzi, hogy egyparancsadónak engedelmeskedve az egyének anélkül fordulnak az er szakalkalmazásához, hogy lelkiismereti kérdést okozna nekik a másokra kényszerítettszenvedés (l. St. Milgram vonatkozó kutatásait). Összegezve: a törvényesenkapott utasítások és az er szakra való bels késztetés mentesítik az egyént afelel sség alól, enyhítik azok b ntudatát, akik megszegik a másokkal szembenier szak tilalmának erkölcsi kötelességét.

Antropológiai kutatások bizonyítják, hogy a tárgyak kisajátításának vágyafolytonos imitációs viselkedésmodelleket teremt. Ilyen néz pontból az er szak akisajátítási vágy kielégítésére szolgál, miközben a más kultúrájú emberfenyegetésként t nik fel. A történelem konkrét eseményei tanúsítják, hogy egyáldozat megjelölése és az er szakra való felhatalmazás – így jártak el ahagyományos vallások is – a társadalmi béke fenntartását biztosította. Akeresztény vallás, amely arra szólít fel, hogy szüntessük be az er szakot, paradoxmódon az er szak kezelésének visszautasításával végülis teret enged annakelterjedéséhez. Hasonló diszfunkció figyelhet meg más vallások, így például aziszlám esetében is.

Az er szak strukturális eredet indítékait a tudományos szocializmusklasszikusai emelték a figyelem homlokterébe. Fr. Engels szerint egyfajtastrukturális er szak szükségszer en létezik minden társadalmi szerkezetben. Azok nyilvánvalóan a társadalmakban termel egyenl tlenség és annakmegkövesedése. A mély antagonizmusok elleni harc egyetlen hatékonyeszközeként az er szak kínálkozott.

Az államokon belül és az államok között kialakuló egyenl tlenségiviszonyok léte és elmélyülése a nemzetközi rendszerben is er szakot vált ki,strukturális er szakot jelent és er szakos megnyilvánulásokat igényel a fennállóviszonyok megszüntetése érdekében (l. pl. az oslói Nemzetközi BékekutatóIntézet vizsgálatait és más konfliktuskutatók eredményeit).

AZ ER SZAK FAJTÁI

Az ENSZ-alapokmány megalkotása óta a nemzetközi jog alapján az “önsegély”jegyében háromféle er szakos ellenintézkedés alkalmazása lehetséges: retorzió,represszália és önvédelem.

7

A retorzió – Hagyományosan egy állam jogszer cselekménye – bár“barátságtalan” és “hátrányt okozó tett” – amellyel egy másik állam jogsértéséttorolja meg különféle módon (diplomáciai kapcsolatok megszakítása; a külföldiekkiutasítása, illetve beutazásuk korlátozása; gazdasági és egyéb megszorítások). Aretorzió tehát legitim eszköz az állam kezében, hogy jelezhesse nemtetszését ésegyúttal hátrányos helyzetet idézzen el a célba vett állam számára. (Pl. adotthatalom tulajdonának kártérítés nélküli államosítása, nacionalizálása magávalvonhat gazdasági vagy egyéb retorziót.)

A represszália – Ez az intézkedési mód a törvényesség és jogellenesség határánvalósul meg. Lényegében olyan cselekmény, amelyet az állam azért alkalmaz, hogyezzel egy másik állam korábbi jogsért cselekményére, melyek a nemzetközijoggal ellentétesek voltak, “büntet ” jelleg választ adjon. Létezik“er szakmentes” (l. az ún. “békés” blokádot, vagy a “karantén” létesítését) ésfegyveres er szakkal végrehajtott represszália. Ez utóbbi csak akkor jogszer , haönvédelemként folyamodnak hozzá, másként mondva: békeid ben jogellenes afegyveres represszália. Napjainkban az ENSZ BT rendelhet el békés blokádot. Akarantén jogszer sége vitatott, mivel fegyveres er k és eszközeik alkalmazásávalvalósítható meg (l. az 1962-es kubai válság idején az USA által elrendeltkarantént).

Az önvédelem joga – Tipikus szokásjogi, hagyományos elem, amely a 19. századels harmadától vált elfogadottá (l. az 1837-es brit-amerikai incidenst a Carolina

zös ügyében). Eredetileg az önvédelem “olyan azonnali, mindent megelszükségszer ség, amely más eszközök igénybevételére nem hagy lehet séget, ésmegfontolásra sincs id ”. További feltételként kapcsolódik az a követelmény,hogy az önvédelem nem lehet túlzó vagy ésszer tlen. Az önvédelem jogánakgyakorlása alapvet en a szükségesség és arányosság feltételeit kell, hogy kövesse.

Az önvédelem alkalmazása azonban több szempontból vitatott, így felmerül,hogy csak fegyveres támadás esetén lehet az önvédelemhez folyamodni, illetvelétezhet-e preventív-megel önvédelem stb. A prevenció mellett szól, hogy amodern haditechnikák függvényében valós lehet egy olyan küszöbön állófegyveres lépés megel zése, melyre annak alkalmazásakor vagy azt követ en márnem lehetne az önvédelem jogán alapuló válaszlépéseket megtenni, különösen, haa támadás által sújtott állam területe kicsi. (1967-ben Izrael ilyen csapással élt avele szomszédos arab államokkal szemben.) A jogszer ség érdekébenmegszületett az ún. “feltartóztató önvédelem” gondolata.

A második világháborút követ en, különösen a nagyszámú új államjelentkezésével megszaporodott az állampolgárok védelme céljából alkalmazotter szak, mint önvédelem. Ilyen típusú incidensek: a 60-as évek folyamán a kongóiválságba való belga-amerikai, kés bb francia beavatkozásokat ezen a “jogcímen”hajtották végre, vagy lásd az 1975-ös amerikai akciót Kambodzsában, hogy egyamerikai teherhajó legénységét kimentsék, továbbá az entebbe-i incidenst, amikorpalesztin terroristák elfoglaltak egy Air France gépet és túszokat szedtek, és máshasonló incidenseket. Az ilyen ügyekben rendszerint komoly nehézség az

8

arányosság és a szükségszer ség elfogadtatása. (Néhány vitatott akció: 1986.április 15.: az USA bombázta Líbiát, feltételezve, hogy a Nyugat-Berlinbenamerikaiakat ért támadásban líbiai résztvev k is lehettek; 1993. június 26.: azUSA rakétákkal támadja az irakiak bagdadi f hadiszállását az akkori amerikaielnök, G. Bush elleni feltételezett merénylet ürügyén).

Hasonló a megítélés a kollektív önvédelem l. Az állami gyakorlatot alapulvéve ez az eljárás illetve cselekmény inkább egy átfogó, regionális biztonságirendszer alapja, semmint egyes önvédelmi jogok összessége egy meghatározottintézmény vagy szervezet kereteiben. Ezt példázza mind a NATO, mind azid közben megsz nt Varsói Szerz dés. Ezeknek szerz dései kimondták, hogy azegyik tagot ér támadást valamennyi tagállam ellen elkövetett támadásnaktekintenek. (L. a 2001. szeptember 11-i USA-ellenes terrortámadás nyománel állott helyzetet a NATO-tagállamok körén belül.)

Az er szak alkalmazásának területei

Gazdasági er szak – A világban jelent s egyensúlytalanságok halmozódtak fel.Tartós jelenség a fejlett és elmaradott országok/országcsoportok közötti szakadékelmélyülése (a világnépesség 1/4-e rendelkezik a világjövedelem 90–95%-val). A“gazdag-szegény” ellentét társadalmi károkat, népi frusztrációt, tudatideformációkat stb. vált ki az egyének, hátrányos helyzet csoportok és államokkörében.

Ebben a helyzetben a gazdaság egyes termékei illetve folyamatai(szervezetei) az er szak eszközeivé válhatnak (l. élelmiszer-fegyver, pénzügyi-monetáris fegyver, olajfegyver stb.).

Kulturális er szak – Más er szakformákhoz képest kevésbé t nik agresszívnek akulturális viszonyok körében megvalósuló er szak. Gyakran elválaszthatatlan aglobális, modernizációs, ún. univerzalizációs folyamatok “pozitív” hatásaitól. Akultúrák és civilizációk egymásmellettiségét sért , korlátozó uniformizációshatások esetében már számtalan konkrét cselekmény kapcsán kimutatható akényszer megjelenése. Megnyilvánul a tömegek nézeteinek, illetve a közvéleménymanipulálásában; a politikai és más elitek irányultságában, akik el nyt élveznek azinformációk birtoklásában (a domináns, hegemón szerepl khöz való csatlakozás,szövetségesi h ség, stb.); a nemzetközi társadalomban, amelyben összetettideológiai hatásrendszer létezik (pl. az emberi jogok, mint univerzális értékrend).

A kulturális er szak feletti ellen rzés nehézségekbe ütközik, hiszen igengyakori, hogy az uralkodó helyzet csoportok, államok hatalmi eszközökkelbiztosítják a szellemi-kulturális befolyás érvényesítését (l. A. Gramsci vagy L.Althusser vonatkozó elemzéseit).

A kulturális er szaknak kedvez területek viszonylag számosak, ezek közülkiemelkedik a média, a hírügynökségek világa, az ipari hatalmak és vállalatok“termékkínálata” (dömpingje), néhány világnyelv kizárólagos használata az életkülönféle szféráiban, így a kulturális területeken is.

9

A HÁBORÚ A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN

A háború

A háború állami hatóságok döntése alapján fegyverekkel folytatott, szervezett,kollektív tevékenység, amely egy másik állam akaratának ellenében kényszerítéstjelent, különböz jogi szabályok keretei közt és rendkívül nagy emberáldozattal éskörnyezeti rombolással jár. (Javasolt meghatározás.)

A háború tehát egyfajta közügyi jelleggel bír, minthogy szuverén politikaicsoportosulás nevében (ma: állam) folytatott kollektív tevékenység. (Amagánháborút a mai nemzetközi kapcsolatokban nem ismerik el.) Emberi akarateredménye, olyan er szakos cselekedet, amelynek célja, hogy az ellenfelet sajátakaratunk végrehajtására kényszerítsük (l. Clausewitz). Intézményesített technikátalkalmaznak, jogilag szabályozott, ami lehet vé teszi egy kérdéses ügy lezárását.A háború állandó demográfiai hatása, hogy a lakosság egy részének gyors éser szakos megsemmisülésével jár. A háború tudományos elemzése révéncsökkenthet , megszüntethet a háború mint társadalmi jelenség köré font mítoszilletve b völet. A háború társadalomtudománya – a polemológia – fontosfelismeréseket és összefüggéseket tárt fel eddig is.

Jellemz összefüggések a háború és a társadalmi élet között

Háború és gazdaság: a háború jelent s pénzalapok el készítését és befektetésétigényli, mivel költséges tevékenység (felgyorsult vagyonfelhalmozás jellemzi). Aháborút megel fázis a prosperitásé, minthogy termeléssel és a javakfelhalmozásával jár, s ily módon hatással van a gazdasági konjunktúrára (l.“háborús konjunktúra”). Ez az el készületi szakasz különösen hasznos a“semleges államok” számára. A háborút követ fázisban, amikor a károkhelyreállítása kerül napirendre, rövid ideig még érvényesül a konjunktúra-hatás,mígnem a stagnálással járó telítettség nem jelentkezik.

Háború és demográfia: a háború tudatos pusztító intézmény, amely –hagyományosan – els sorban a férfiak fiatalabb korcsoportjait sújtja. Sajátos, hogya társadalom fiatal népessége ugyanakkor sokkal inkább hajlamosabb az er szakra,a kényszerítésre, a zavargásokra, mint az id sebb korcsoportok.

Háború és etnológia: a háború a történelem korábbi korszakaiban ún.“szentség” jelleget kapott és a benne résztvev kben igényt ébresztett a társadalmatrendszerbe fogó rítusok iránt (áldozatok, felvonulások, emlékezések). Aháborúhoz kapcsolódó étosz tipikus formái a jelenig fentmaradtak (l. a másodikvilágháborúban érintett államok rítusait, a náci és fasiszta rendezvényeket, aszovjet Vörös Hadsereg ceremóniáit, majd a hidegháború idején ismétlszertartásokat az évfordulókon stb.).

Háború és pszichológia: a háború mélyen érinti mind az egyének, mind aközösségek tudatát és heves érzelmek forrásává válik. A harcoló katona

10

felmentést kap a legszilárdabb erkölcsi szabályok betartása alól (l. mások életénektisztelete).

A háborúban a sikeres harc jegyében a harcoló el bbre lép a társadalmihierarchiában, amiben a hasznosság elismerése és a kollektív hála jut kifejezésre.

A polemológia a fenti téziseken túlmutató eredményeket ér el, mégpedigazáltal, hogy a jelenség megértését segíti el . Ilyen ismereteket tartalmaz az ún.“eredend en háborús struktúrák” azonosítása, a jellemz adottságok jelzése egyesháborúkutatók szerint:– a demográfiára, a gazdaságra, a pszichológiára épül komplextársadalommodellekb l következtetni lehet a háborús kockázatok mennyiségifaktorára;– a geopolitikai törésvonalak háborúra predesztinált helyet jelölnek, amit az egyeszónákban a háború mindennapos volta és a kollektív tudatban rögzült emlékek isvalószín sítenek;– id beli tényez k magyaráznák a háborúk periódikusan visszatér kirobbanását atörténelemben. A pontos ciklusok bebizonyítása nehézségeket támaszt, de tény,hogy a háború nem a véletlen m ve.

A háború formái – A háború csoportosításának célszer módja a szerepl k és azalkalmazott eszközök alapján történ típusalkotás.

Háborúk a szerepl k alapjánNemzetközi háború: államok közötti háború, amely számos alakváltozáson mentkeresztül. A klasszikus felfogás szerint a háború az államok közöttikapcsolatoknak egy olyan epizódja, amelyet területszerzés céljából hivatásoshadseregek révén folytatnak. (Modellje II. Frigyes porosz király nevéhez f dik.)A napóleoni háborúval megváltoznak a körülmények. A sorozás intézményemegnövelte a bevethet emberek számát, emellett a tüzérségi t zer isnövekedett. A 20. századi történelemben megjelenik a totális háború fogalma. Azállam a hader n túl minden erejét mozgósítja és beveti a háborús cél eléréséért; ateljes fegyverkészlet felhasználásával – beleértve a tömegpusztító fegyvereket is –az ellenség megsemmisítésének céljával lép fel. Mindazonáltal tovább folynak abiztonsági és területi célokból vívott korlátozott háborúk is. (Ezekben két vagykisebb számú állam vesz részt. L. az arab-izraeli háborúkat, az iraki-iráni háborút,a Falkland-háborút stb.)

Polgárháború: egy államon belül a törvényes kormány és felkel k közöttiháború, amelynek indítékait a bels ellentétek és válságok képezik. Gyakori, hogykívülálló államok nyílt vagy burkolt módon beavatkoznak a polgárháborúmenetébe, s ezáltal kiszélesedik a háború, ily módon a polgárháború egy nagyobbnemzetközi konfliktusnak a nemzeti frakciókra való átvetítése is lehet, avagy lehetnemzeti függetlenségi háború.

Gerillaháború: a háborúnak az a válfaja, amelyet reguláris hadsereghez nemtartozó harcosok alkalmaznak katonailag jól szervezett és nagyobb létszámúellenséggel szemben igen változatos (politikai, nemzeti/etnikai, társadalmi, vallási

11

stb.) célzattal, városban vagy vidéken a meglepetés és megfélemlítés, illetvezaklatás módszereivel (l. a latin-amerikai, afrikai, ázsiai gerillaharcokat!).

Forradalmi háború: a fennálló politikai-társadalmi rend megdöntésére,megváltoztatására irányuló, társadalmi és nemzeti tömegeket felölel harcier szak.

Háborúk az eszközök alapjánA hadseregek felépítése különböz lehet, s így felmerül a hivatásos és a sorozotthadsereg közötti választás kérdése. Az ún. “népi hadsereg” az antikolonialistaharcban vagy a politikai elnyomás elleni küzdelemben vált megfelel “eszközzé”.(Ismert, hogy összességében a partizán és a gerilla-tevékenység pozitív, míg a“zsoldosok” alkalmazása negatív ítéletet kapott a történelem adott fejl désiszakaszaiban.)

A bevetett fegyverzet, a felhasznált fegyver típusa szerint számos formátölthet a háború: hagyományos fegyverekkel vívott háborúk (ezek új és újtechnológiai, m ködési és hatékonysági küszöbökön keresztül fejl dtek); új típusúfegyverzet, fegyverrendszerek alkalmazása (“tömegpusztító fegyverek”: nukleáris,vegyi, biológiai). Ezek bevetését, akárcsak hadrendbe állítását és telepítésétegyöntet kollektív elítélés légköre övezi.

Az igazságos háború – Az er szak megjelenése és szerepe nyilvánvalóan apolitikai, gazdasági, kulturális és egyéb jogon kívüli tényez , egyszersmind azérvényes bels és nemzetközi jogrend állapotának is függvénye. Paradox módonaz er szak alkalmazásakor az érintett szuverének és alattvalóik keresték a tetteikigazolását alátámasztó érveket és “bizonyítékokat”. Az “igazságos háború”doktrínája igen korán megjelenik a történelemben (l. a Római Birodalomkrisztianizálását követ er szakmegnyilvánulásokat, amikor igazságosnakmin sült az er szak, ha az úgymond megegyezett az isteni akarattal).

Az igazságos háború viselését a rosszak, a kártev k megbüntetésévelmagyarázták, az engedetlenekkel szembeni végs megoldásként alkalmazták (l.Szent Ágoston felfogását). Igazságosnak min sült a háború a jogsért kkelszemben is (l. Aquinói Szent Tamás fejtegetését!). Eszerint megengedett volt,hogy er /er szak alkalmazásával helyreállítsák a békés állapotokat (bels leg atársadalmi rendet, küls kapcsolatokban az eredeti viszonyt). Az igazságosháborúval ellentétben az agresszió igazságtalannak min sült.

Új helyzet állt el a nemzetállamok kialakulásával, amikor a keresztényállamok egymással szemben háborút viseltek. Felmerült az államokszuverenitásának kérdése is, továbbá az az igény, hogy a háború megkezdése el ttkísérletet kell tenniük a feleknek a békés, tárgyalásos rendezésre.

A kiújuló konfliktusok egy kezdetleges er egyensúlyi állapotbankeletkeztek, mivel az érintett államok egymás mellett élésében nehézségekkeletkeztek. Ezen csak úgy lehetett változtatniuk a korabeli szerepl knek, ha ajogsért kkel szemben még az er szak alkalmazása el tt nyomást (kényszerítést)gyakorolnak (l. Vitoria és Suarez spanyol teoretikusok tanításait). Ezek a koraitörekvések az igazságtalanságok kiküszöbölésére akár a belpolitikában, akár a

12

küls , gyarmatosítási procedúrákban, illetve államközi viszonylatban erkölcsi-etikai megfontolásokból eredtek. Így az igazságos háborúnak adható felmentéstel feltételekhez kötötték (ártatlan emberek védelmét célozza, a szemben álló feletfigyelmeztetésben kell részesíteni, feltárva magatartásának, szándékainak sért ,igazságtalan voltát, az er szak foganatosítása el tt jóvátételi igényt kellbejelenteni stb.).

A 17. században lefolytatott vallási háborúk tanulságai folytán új irányt vettaz igazságosság megítélése. Grotius újraértelmezése szerint az önvédelem, atulajdon védelme, adott állam polgárait ért jogtalan tettek megtorlása adhatottalapot az er szakos megoldáshoz. Felmerült ekkor az is, hogy bizonyosfelel sségmegosztás lehetséges a szemben álló felek között, azaz mindkét oldalonkimutatható igazságos elem.

A vesztfáliai béke (1648) után az igazságos háború doktrínája nem élttovább az egyenl nek és szuverénnek elismert államok közegében. Háborúindításának jogkövetkezményei voltak, erkölcsi mérlegelésnek nem volt befolyásaaz elbírálásra. A háború és más er szak alkalmazása a pozitivista gondolkodásmódelterjedésével összhangban a jog által szabályozott állapotot jelentett (szemben azigazságos háború elvével, amely a kereszténység erejéb l eredt). Továbber södött az a felfogás, hogy az er szak alkalmazásának nem háborús módozataiis eszközként szolgálnak a konfliktusok rendezésében (l. a represszália, a békésblokád technikákat, ezeket a 19. században több esetben alkalmazták az ázsiai éslatin-amerikai térségekben).

Mindinkább kit nt az is, hogy az államok hatalmi elrendez dése döntbefolyással van az er szak alkalmazására (mindenekel tt a fizikai, eszköz- ésegyéb anyagi források megléte vagy hiánya, illetve a tartalékok kimerülésetekintetében).

Az igazságtalan háború kérdése – A 19. században kialakult nemzetközirendszer f jellemz je volt az ún. er egyensúlyi állapot. Ezt a rendszert bontottameg az els világháború, s napirendre került az “igazságtalan háború” kérdése. Aháború indítása és az er szak alkalmazása 1918-at követ en sem volt tiltott,azonban a Népszövetség – már érintett – rendszerének keretében az ügyeketel zetes kivizsgálás és rendezés céljából a Nemzetek Szövetsége Tanácsához bekellett terjeszteni (ekkor életbe lépett a három hónapos tiltás is).

Külön figyelmet érdemel a Briand–Kellog-paktum (1928), amely aháborúról való lemondást és a háború alkalmazásának elítélését foglalta általánosszerz désbe. Ez a paktum a mai nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi jogelveként is érvényben van. Elvben tehát a nemzetközi életben nem lehet háborútindítani. (Nyilvánvaló, hogy a történeti valóság tükrében számos értelmezésifeladat el tt áll a nemzetközi társadalom.) A második világháború bizonyítja, hogyháború indításának, az er szakhoz való folyamodásnak az elvi szabályozás nemképez áthághatatlan akadályt.

1945-öt követ en tudatosult a nemzetközi kapcsolatok alakítóiban, hogy ahelyes megközelítés módja az, ha a háború fogalma helyett a szélesebbértelmezésre alkalmas er szakfogalmat használja a nemzetközi szabályozás (l. az

13

ENSZ-alapokmány 2. cikkelyének 4. bekezdését). Az ENSZ, amelynek amegváltozott körülmények között a Népszövetséghez hasonlóan a békebiztosítását szánták (l. a San Franciscói Chartát), a támadó háborút a béke elleni

ncselekménynek min sítette, következésképpen nemzetközi jogi felel sségterhe alá vonta az elkövet ket. A világszervezet alapokmánya el írta, hogy azállamok kötelesek tartózkodni a status quo megsértését célzó vagy a nemzetközivita megoldásának eszközéül alkalmazott er szakkal való fenyegetést l vagy azer szak alkalmazásától. A korábbiaktól eltér en ugyancsak eltiltotta az államokataz er szak alkalmazásával járó represszáliától. Külön hangsúlyt kapott azönrendelkezés és a függetlenséghez való jog védelme, oly módon, hogy el írta:minden állam köteles tartózkodni minden ez ellen irányuló er szakoscselekményt l. Az ENSZ-alapelvek sorába bekerült az a kötelezettségvállalás,amely el írta a köteles tartózkodást egy másik állam területén zajló polgárháborúsvagy terrorcselekmény szervezését l, ösztönzését l, segítését l, az abban valórészvételt l, vagy saját területén ilyen cselekmények elkövetését el készíttevékenység elt rését l, amennyiben ezek a cselekmények er szak alkalmazásávalvagy azzal való fenyegetéssel járnak. (L. az 1970-ben kelt “A nemzetközi jogelveir l szóló nyilatkozatot”, amely az ENSZ-alapokmány értelmezését segítetteel .)

Az ENSZ-“határozatok” a tagállamok körén kívüli államoknak is szólnak (l.az 1992-ben hozott 757. számú BT-határozatot, amelyben Jugoszlávia ellenszéleskör szankciókat foganatosítanak “minden államnak” címezve.)Természetesen továbbra is nyitott maradt a betartatás és végrehajtás kérdése.

Az er szak alkalmazása a nemzetközi kapcsolatokban –A nemzetközi szabályozás története

A háborús jog els szabályai az els világháborút megel en

A középkorban el ször megjelent egy keresztény eredet pacifista kritika. Kés bbSzent Ágoston és Aquinói Szent Tamás nyomán kialakult az igazságos háborúdoktrínája. A háborús jog els szabályai: harcolók és nem harcolók közöttikülönbségtétel, tisztességtelen eljárások tiltása.

Az abszolút monarchia évszázadaiban formalizálódott a háború éskiszélesedett az igazságos háború fogalma. Nem indulhatott háború egy el zeteskérelem visszautasítása és hadüzenet bejelentése nélkül. A háború m vészetekodifikálás tárgyává lett.

A 19. sz. folyamán kialakult a nemzetközi szokások és a háborúravonatkozó szerz dések egyfajta összessége. A krími háborúhoz (1853–1856) ésaz amerikai Észak–Dél elleni háborúhoz (1861–1865) kapcsolódik a sebesültek éshadifoglyok helyzetének javítását szolgáló háborús humanitárius jog.

Szokásjog alapján elismerték a fegyveres hadm veleteket akkor is, amikornem jött létre elismert hadiállapot a felek között. Ilyen a jogtalan cselekményreválaszként alkalmazott megtorlás joga, az önvédelem joga, az idegen területentörtén fegyveres beavatkozás államok közötti szabályozása.

14

Nemzetközi szabályozás a két világháború között

A támadó háború betiltása a versailles-i békekötések és a NemzetekSzövetségének (Népszövetség) alapokmánya, majd a Briand–Kellog paktum(1928. aug. 27.) rendelkezései alapján fogalmazódik meg.

Felmerül a támadó háborút folytató állam felel ssége/felel sségrevonása.Az egykori szovjet álláspont szerint a Németországot és Japánt sújtó területiintézkedések (csonkítások) az 1939-ben agressziót végrehajtókkal szembeniszankciók.

A második világháborúhoz kapcsolódik a békével szembeni b ntetteketelkövet k egyéni büntet jogi felel ssége. A nürnbergi és tokiói bíróságokszentesítették ezt az elvet, és el is ítélték a felel sségben elmarasztalható legf bbvezet ket.

A nemzetközi szabályozás a második világháború után

Az ENSZ alapokmányának 2. cikkelye megfogalmazta az er szak alkalmazásánaktilalmát (4. §), követve és kiszélesítve a Briand–Kellog paktum szabályát.Ugyanakkor a San Franciscóban kibocsájtott alapokmányban nem említették afegyveres er szak új formáját jelent közvetett agresszió (felforgató tevékenység,küls destabilizálás, külföldi alakulatok titkos tevékenysége) és az antikolonialistafelszabadító háború fejleményét.

A hidegháború folyamán az ENSZ Közgy lése és a Biztonsági Tanács (BT)határozatainak egy csoportja kiegészítéseket és pontosításokat állapított meg azer szak alkalmazására vonatkozó szabályok körében. Ilyen a híres 242-es BT-határozat (1967. nov. 22.), amely a háború útján történ területszerzéselfogadhatatlanságát er sítette meg, továbbá a fontosabbak közé tartozik azagresszió definícióját tartalmazó 3314-es közgy lési határozat (1974. dec. 14.).

Az er szak alkalmazására vonatkozó jelenlegi nemzetközi szabályok

A nemzetközi kapcsolatokban az er szakkal való fenyegetést és az er szakalkalmazását tiltó elv. Ezt az elvet sért cselekedet az agresszió. A gazdasági,kulturális, ideológiai agressziók nem tartoznak az általános tiltás körébe, tehát amegtiltott magatartás a fegyveres er alkalmazása. (A fegyveres er t els kéntalkalmazó állam a feltételezett támadó. Fegyveres csoportok, irregulárisalakulatok, zsoldosok másik állam területére küldése egy állam részér l fegyveresagressziónak min sül közvetett agresszió, ahogy ezt a Nemzetközi Bíróság1986. június 27-i határozata rögzíti a Nicaragua kontra USA ügy kapcsán.)

Az er szak kilátásba helyezését és alkalmazását tiltó elv alóli elismert kivételek

15

Az ENSZ alapokmánya 51. cikkelye minden állam számára elismeri az önvédelemjogát. Viszont az államok gyakran keresnek igazolást az er szak alkalmazására.Az er szak legitimálására irányuló feltevéseket vita övezi.

A gyakoribb hipotézisek az alábbiak: a nemzetközi jog tiszteletben tartásátkikényszerít er szak-alkalmazás, ha azt egy állam egyoldalúan határozza elhatékony kollektív szint szervek hiányában; súlyosan veszélyeztetettállampolgárok életének és jogainak védelme egy idegen állam területén;humanitárius beavatkozás, amelynek célja a jogtalanságtól szenved lakosságvédelme, az áldozatok nemzeti hovatartozásától függetlenül; polgárháborúba valóbeavatkozás a legitim kormány, esetleg felkel k kérésére (ez utóbbi alegvitatottabb); fegyveres er szak alkalmazása néptömegek részvételével gyarmativagy idegen uralommal szemben.

Az er szak kilátásba helyezését és alkalmazását tiltó elv kijátszására irányulóelfogadott módszerek

Maga az ENSZ alapokmánya két megenged normát tartalmaz az elvi tiltásellenére: /1/ az 51. cikkelyben egyértelm en említett önvédelmet az alkalmazásiterület kiszélesítésével átfogóbban értelmezték; /2/ egy állam hivatalos hatalmánakbeleegyezése, amelynek területén végbemegy az er szak alkalmazása, lényegébenlegitimálja azt.

A fegyveres er szak alkalmazásának tiltása nem mindig von maga utánhivatalos jogi szankciókat, mivel a nemzetközi rend intézményi hiányosságai,illetve az egyes szabálysértések büntetlenségére irányuló állami akaratnyilvánításoknem teszik azt lehet vé.

A norma egy kívánatos viselkedést jelöl meg az államok számára, annakkövetése a nemzetközi közösség elismerésével jár. Ellenkez leg a tiltotthelyzetekben végrehajtott fegyveres er szak a nemzetközi társadalomszerepl inek (államok/kormányok, kormányközi szervezetek, közvélemény stb.)többségében elítél (negatív) reagálást vált ki.

A nemzetközi jog megsértésének áldozatává vált állam nehéz választás elékerül, egyfel l reagálhat diplomáciai technikával és t r, másfel l válaszolhatfegyveres er alkalmazásával, azaz “önbíráskodás” útjára léphet, amivel maga ismegsérti az er szak alkalmazásának tilalmát.

A háborúval ellentétben a béke-fogalom kielégít meghatározása komolynehézségbe ütköz feladat, mivel a történelemb l számtalan nem háborúshelyzetet ismerünk, amelyek azonban nem min sültek békének.

A TERRORIZMUS

A politikai célzatú terror nem újkelet jelenség. A terrorizmus eszközénekválasztásáról tartós vita folyik, minthogy politikai állásfoglalástól függ azer szakos akciók min sítése (pl. min sülhetnek szabadságharcos cselekménynekavagy “tisztán” terrorizmusnak). Ugyanakkor ezt a fogalmat használjuk a tulajdonelleni, vagy az emberek elleni támadásokra. Kérdés az is, hogy milyen mértékben

16

kell mérlegelnünk az elkövet k motívumait, szándékait. Általában jól elkülönítheta b ncselekményként elkövetett er szak a politikai indíttatású terroristacselekményt l, az akut esetekben viszont nehéz a háttér szerintimegkülönböztetés. Különösen megnehezíti a min sítést, hogy napjainkbanállamok, államok csoportja nyújt támogatást a nemzetközi terrorizmushoz.

A terrorizmus egyének vagy kisebbségek által alkalmazott, személyek,anyagi javak vagy intézmények ellen szervezett er szakos, többnyire politikaicélzatú akció/akciósorozat. (Javasolt definíció)

A terrorizmus olyan b ncselekmény, amely az állam ellen irányul, és egyesszemélyek, emberek csoportjai, tágabban a lakosság körében félelmet kelt.(Alternatív definíció)

A terrorizmus célkit zései igen változatosak (pl. autonómia megszerzése, afennálló rend gyengítése vagy megdöntése, egy állam gazdaságpolitikájánakbizonyos elemei elleni harc, az államgépezet er szakos fellépésének,“megkeményítésének” provokálása, ekként a demokratikus legitimitás alapjainakgyengítése stb.).

Általában a polgári lakosság és a kormányok megfélemlítésén keresztülelérhet destabilizálásról, továbbá a közvéleményre irányuló nyomásgyakorlásról,esetenként zavaró személyiségek eltávolításáról, illetve egy állami törekvésleplezésér l van szó.

A terrorizmus eszközének választásakor fontos érv lehet, hogy aveletek költségei alacsonyabbak.

Bizonyos kedvez feltételek is közrejátszanak abban, hogy a terrorizmusteszközként vetik be az er szak alkalmazásakor. Így a demokratikus és liberálisberendezkedés államok/társadalmak gyakorlatában az uralkodó szemlélet(kultúra) nagy jelent séget tulajdonít az emberi életnek, a javak tulajdonlásának ésa társadalmi békének, s ezzel kedvez terepet kínál a terrorista akciókhoz. Aterrorizmusra adható rend ri ellenintézkedéseket ugyanezen körülményeknehezítik, késleltetik.

A média által er sen áthatott társadalmakban szintén el nyös feltételekhezjutnak a terroristák, minthogy a tömegkommunikációs eszközök által akarva-akaratlanul széles körben terjed a félelem.

A terrorizmus válfajai

Regionális vagy függetlenségi terrorizmus: elnyomott, el nem ismert nemzetek,etnikumok vagy kisebbségek által választott kényszerít mód (l. az ír kérdést, abaszkföldi, korzikai akciókat, Ázsia és Afrika számos országában az ún.szecesszionista–szeparatista er k harcát, továbbá az er szakba átcsapódekolonizációs folyamat egy-egy szakaszát).Széls séges terrorizmus (Európában és másutt is az ún. extrémistákszerepvállalása – Vörös Brigádok, Baader–Meinhoff-csoport)Az ún. gyermek-katonák fegyveres banditizmusa (Ázsia és Afrika válság sújtottaországaiban)

17

A közép- és közel-keleti válságból és konfliktusosságból, a bizonytalanságból éskétségbeesésb l ered terrorizmus (palesztin, iszlamista és egyéb Nyugat-ellenesterrorizmus)Több-kevesebb állami támogatást élvez terrorizmus (Líbia, Irán, Irak, Szíria,Afganisztán stb.) (gyakran az érintett államok külpolitikájának eszközekéntszolgál)Állami terrorizmus: az állam által manipulált csoportok és módszerek segítségévelvégrehajtott akciók a politikai ellenfelek, ellenzék eltávolítására (l. a görögtábornokok fellépését, Pinochet katonai diktatúráját és véres megtorló akcióit,Videla uralmát Argentinában, Mobutu és más diktátorok rémuralmát Afrikában, avörös khmerek rémuralmát Kambodzsában stb.)Szubjektív/egyéni terrorizmus: a magánszférában akuttá vált sérelmekhez,kiszolgáltatottsághoz, sikertelenséghez, stresszhez vagy különféle amagánszférában keletkezett ellentétekhez kapcsolódó eseti er szakos fellépés (l.az iskoláskorúak által elkövetett fegyveres gyilkosságokat az USA-ban, az“ámokfutók” váratlan akcióit stb.).Nemzetközi terrorizmus: a terrorista cselekmények láncolata, melyben különféleterrorista csoportok és szerepl k összekapcsolódnak, célpontjuk a nemzetközirendszert domináló er k/hatalmak és folyamatok megtörése. A terrorcseleményekállamok általi támogatása, avagy szupranacionális szerepl k általi kihasználásaközvetlenül a nemzetközi életet érint jelenséggé emeli a terrort.

Az államok magatartásának legf bb ismérvei a nemzetközi terrorizmussalszemben

1) Az államok általános kötelezettségei a terrorista akciókkal szemben:tartózkodás terrorista akciók és szervezetek szervezését l vagy bátorításától másállamok területén, illetve segítséget nyújtani abban, hogy oda eljussanak; ne t rjéka szervezett terrort saját államukban.

2) Az államok együttm ködése a terrorista cselekedetek megel zése céljából:információszolgáltatás; együttm ködési kötelezettség a terrorcselekménymegszüntetése érdekében, kizárni a lehetséges mértékben a terror alkalmazását; azállam rendelkezésére álló összes lehetséges eszközzel felszámolni a terrorizmusgyökereit, kiiktatni a motivációs elemeket.

3) Ellenintézkedések: tartózkodás az er szak alkalmazásától, a hozzá tartozónemzeti kisebbségek megvédése keretében; tartózkodás külföldi területekvédelmére irányuló er szakos lépésekt l, beavatkozás csak szükséges és arányosmértékben.

4) A nemzetközi társadalom reakciói: közös feladat kijelölése, vállalása;környezeti károk elhárítása, megel zése; ENSZ + államok missziós fellépése;békés represszáliák alkalmazása.

18

5) Az államok együttm ködése a terrorista cselekmények elfojtására: az érintettterroristák felkutatása; az értékelés/min sítés, a szankcionálás; az emberi jogokbiztosítása a terrorizmus ellenére is.

ESETI PÉLDÁK AZ ER SZAKCSELEKMÉNYEKRE1945-T L NAPJAINKIG

AMERIKA

Latin-Amerika a “forradalmak földrészeként” ismert, minthogy már a premarxistaforradalmak is emlékezetes vonulatot képeznek az újkori történelemben (l. az 1810–1830közötti függetlenségi háborúkat!).

A 20. században az 1959-es Castro vezette harc sikere vízválasztóvá vált. A kubaiforradalom utáni “marxista” forradalmak külön szakaszt ölelnek fel egészen a 80-as évekközepéig, amikor a hidegháború megsz nésével elcsendesülnek a dél-amerikai kontinenser szakos mozgalmai is. (Az amerikaiak grenadai intervenciója jelzi a megváltozotter viszonyokat.) Az ún. népi háborúk mellett Latin-Amerikában különös vonáskéntrögzíthetjük az indián felkeléseket, parasztlázadásokat és a szociális indíttatásúer szakosságokat, valamint a “narko-er szakot”. (Ez utóbbira vonatkozóan lásdKolumbia esetét!) A harci forma általában a gerillatevékenység. Sajátos vonás még, hogyaz ún. vietnami szindróma Latin-Amerikában nem következett be, holott a kommunistateoretikusok és stratégák egy “kontinentális forradalom” bekövetkezését feltételezték a 60-as évekt l kezdve.

Jellegzetes, kiemelked konfliktusok

Mexikó – 1910 a nagy forradalom1960–70-es évek gerillaharcok1990-es évek neozapatista felkelés

Motivációs jegyek: növekv bels egyensúlytalanság, a szövetségi hatalom gyengesége ésképlékenysége, a kábítószerkeresked k növekv hatalma, az indián slakosság válságos helyzete,a paraszti rétegek ellenállása, a katolikus egyház szolidaritása az ellenzéki er kkel, az újgeneráció érzékenysége a változtatások iránt, a nemzeti dimenzió térnyerése.

Guatemala – 1944 az “októberi forradalom”1954 az “ellenforradalom”1960–1983/84 gerillaharcok (1979-t l offenzív fejl dési

szakasz)Motivációs jegyek: er s nemzetközi hatások, a politikai élet súlyos torzulásai, etnikaikonfliktusok és hátrányok, a hatalom provokatív fellépése és a válság gerjesztése; a társadalomszétszakítottsága, az oligarchia és a hadsereg túlsúlya, a vidék részarányának túltengése agazdaságban, az indiánok felértékel szerepe a gerillaharcban, a vallás és a felszabadításteológiájának dimenziója.

Nicaragua – 1960-es évek végét l antiimperialista gerillaháború1979 szandinista gy zelem

19

Motivációs jegyek: szandinista hagyományok, kubai hatás, ismétl amerikaiintervencionizmus, az ún. kontrák ellenforradalmi tevékenysége, a rendezetlentulajdonviszonyok, a társadalmi helyzet romlása, instabilitás.

Kolumbia – 1948–1957 La Violencia (polgárháborús viszonyok)1957–1964 az “önvédelmiek” kudarca1964–1970 a gerillamozgalmak er södése1970–1980 a gerillaharc “fekete” esztendei, az M–19 (Movimiento

19 de abril) színre lépése1982–1986 kifulladási jegyek, kísérlet a dialógusra1987 visszatérés a fegyveres er szakhoz

Motivációs jegyek: a drogkereskedelem és a politika összekapcsolódása, a hatalomer szakossága, a liberális és kommunista eszmék befolyása, e mozgalmak kapcsolatkeresése,küls késztetés a perui Túpac Amaru és Sendero Luminoso mozgalmaktól, Kubától és Líbiától,az olaj-terrorizmus.

Peru – 1970–1979 az ellenzéki mozgalmak színrelépése1980–1987 fegyveres harc kezdete (Sendero Luminoso), változó

sikerrel1987–1988 városi gerillatevékenység1992–1994/98 a fegyveres mozgalom visszaverése, elszigetel dése

Motivációs jegyek: marxista–leninista, maoista ideológiai elemek, valamint José CarlosMariátegui gondolatainak elegyes hatása; a vezet Abimael Guzman – alias Gonzalo –doktrínája, miszerint Peru népe még fél-feudális, fél-koloniális viszonyok között szenved; azellenség: a bürokratikus kapitalizmus; a “falu” forradalmi küldetésének hirdetése; Túpac Amaruindián-mítosz.

Bolívia – 1960-as évekközepétõl a Che Guevara vezette forradalmi kísérlet,1967 a “forradalmi foyer”-terv kudarca1968–1969 elszigetelt felkelések1970-es évek a gerillák gyakorlatilag elt nnek, csupán néhány

kis csoport t nik fel a ‘90-es évek elejénMotivációs jegyek: forradalmi export fogadóországa, mérhetetlen szegénység, radikális indiánnépesség, “nemzet nélküli nemzet”, sz kkör korrupt uralkodó elit, kábítószerkereskedelem.

Chile – 1964–1970 városi gerillák a keresztény-demokrata kormányzatiérában

1973–1990 városi gerillák a katonai diktatúra alatt1990 visszatérés a demokráciához, a gerillák beszüntetik

tevékenységüketMotivációs jegyek: a városi lakosság magas részaránya (85%), városi nyomor, antikapitalistaindulatok ill. eszmeiség, katonai represszió, a Salvador Allende-kurzus eltiprása, az USAtámogatása a Népi Egység elleni katonai diktatúra és tömeges megtorlás kivitelezéséhez.

Argentina – 1970–1983 városi gerillatevékenység1976–1983 a kormány fegyveres er inek háborúja a gerillák és

szimpatizánsok ellen, 1976–1977: az argentintengerészet közel 2000 politikai foglyot élve azAtlanti-óceánba dobat

20

1992 támadás éri Izrael Buenos Aires-i követségét1994 támadás az argentin izraelita segélyszervezet ellen

Motivációs jegyek: guevarizmus, a peronizmushoz való visszatérés óhaja, a diktatúra-ellenesség,trockista eszmeiség, a Malvin-szigetekért folytatott háború 1982-ben.

Brazília – 1967–1969 Carlos Marighela vezette forradalmi harc; városigerillaakciók

Motivációs jegyek: a forradalmi er szak elve alapján kiváltani a hadsereg er szakos fellépését,eljutva az általános forradalmi válság szakaszába, a városi és falusi gerillák egyesítése; intenzívnépesedés és vad urbanizáció, tömeges nyomor, társadalmi “apartheid”, az slakosság üldözése,brutalizálása, a hatalom által foganatosított “konfliktus-megel er szak”, szervezett b nözés,korrupció.

Haiti – 1957–1986 A Duvalier-diktatúrával szembeni spontán megmozdulások

1986–1990/91 instabil átmenet, véres állampuccs és üldözések,megtorlások; menekültáradat az USA-ba

1991–1994 bels represszió és nemzetközi nyomásgyakorlás;teljeskör ENSZ-embargo elrendelése: multinacionálishader felhatalmazása a demokrácia támogatására azENSZ égisze alatt (1994. szept. 19.).

Motivációs jegyek: “Papa Doc” és “Bébi Doc” önkényuralma, társadalmi szakadék, USA-befolyás, a régi mulatt és az új fekete gazdag elit él sdisége, korrupció, gazdasági cs d.

Amerikai Egyesült Államok /USA/

Az Egyesült Államok ellentmondásos viszonyokat mutat. A kriminalitás lassan mindenmás fejlett ország mutatói fölé emelkedett. Ugyanakkor a demokrácia és az intézményistabilitás, a jogállamiság, valamint a szabadság megjelenít je és az els számú hatalom. A'80-as évtized után évente 23–25 ezer er szak általi halálesetet rögzítenek az USÁ-ban. Ezaz er szak már nem pusztán a hagyományos b nözéssel magyarázható, megjelent éser södik az ún. “konfliktuális kriminalitás”, azaz a hétköznapi er szak megnyilvánulásaaz amerikai népesség egy részében természetes jelenséggé vált.Magyarázó tényez k (államonként más-más fokon és formában jelentkez jegyek): a tüzelfegyverek elterjedése széles körben; egyenl tlen helyzet , különféle rasszokat átfogó;nyílt/szabad társadalom; az er szak-kultusz/a hétköznapi er szak; az intolerancia növekedése.

A konfliktualitás szerves jelenlétének különös forrása a fegyveres csoportok sokfélesége.A legfontosabbak: “városi gang”-ek: (pl. Los Angeles agglomerációjában: “fehér”,“fekete”, hippy és ázsiai bandák léteznek, kb. 140 ezer f t számlálnak, ugyanitt 8 ezerrend r áll szolgálatban). A legutóbbi évtized nagyobb városi bandaháborúi: 1965 – Watts,1967 – Detroit, 1990 – Miami, 1992 – Los Angeles.Motivációk: csonka családok magas részaránya, munkanélküliség, a társadalmi ésközrendvédelem hiányosságai, relatív nyomor léte, drogfogyasztás, paramilitáris csoportokkényszerítései, etnikai ellentétek, rasszizmus.

“Paramilitáris milíciák”: A városi bandák ellentéteként szervez dött félkatonaiszervez dések, amelyek a b r színe, az életmód és a vallás szerint csoportosíthatók(“fehér”, “vidéki”, “helyi”, “keresztény” stb.). Még a függetlenségi háború idején

21

alakultak meg az els “polgári” önvédelmi alakulatok, majd 1791-ben az alkotmánylegitimálta ezt az “er t”. (“A jól szervezett milícia a szabad állam számáraszükségszer ség.”) Napjainkban megéledt a milíciákat övez mítosz, miközben atörvénykezés oldaláról kísérlet történik a jelenség mérséklésére (l. az 1994-es Braddy-féletörvényt).

A leginkább érintett szövetségi államok: Kalifornia, Arizona, Texas, Florida,Colorado, Michigan, Ohio, Washington állam, mintegy 800–900 szervezet, amelyb l kb.300–400 az “igazi” milícia), a fentmaradók inkább laza, hazafias manifesztálók körei,egyletei, köztük neonáci csoportok és a “White Supremacists”, azaz a Ku Klux Klan.

Identitáskeres mozgalmak: A '70-es években volt a leger sebb e mozgalmak aktivitása.A legfontosabbak: a porto-ricói independentisták, a chicanók, baloldali széls ségesek,fekete mozgalmak, iszlámisták.

Az Amerikai Egyesült Államokban terjed bels er szak megnyilvánulásai közt adiákok ámokfutó tömeggyilkosságai új fejezetet jelentenek, mint ahogy az Oklahoma Cityelleni robbantásos támadás (1995. április 19.) is. Clinton elnököt és adminisztrációját ezarra sarkallotta, hogy új törvény alkotásával határozottabban felvegyék a harcot aterrorizmussal szemben. (Az FBI 1000 f s különleges ügynökhálózatot szervezett aszemélyes szabadság er sítése céljából.)

Kanada

Kanadát sem kerüli el az er szak és a terrorizmus, holott nemzetközi hírét inkább atoleranciával és a nyugodt növekedéssel együttjáró jóléttel alapozta meg. A legfontosabbfeszültségkelt elem Québec függetlenedési törekvése. Ez a “frankofon sziget” azangolnyelv óceánban a '60-as évek óta egyre er sebben “támadja” környezetét.Szervezeteik: Rassemblement pour l'indépendence nationale, RIN; Front de liberation duQuébec, FLQ. Különösen ez utóbbi hajtott végre támadásokat az “angol” hatalomszimbólumai ellen (katonai hely rségek, adminisztratív épületek támadása). Közben alegális lehet ségek terén is fokozatos nyomást gyakorolnak a québeci francia ajkúak, igenközel kerültek a választásokon, referendumon megvalósuló gy zelemhez.

AFRIKA

A fekete kontinens az er szakosság szinonimájaként ismert a közvéleményben. Valóságosalapja van ennek a min sítésnek, hiszen az Afrikában kialakított gyarmati rendszerekpéldátlan er szakot alkalmaztak (l. ennek széls séges eseteit, a rasszista elkülönítésen, afehér uralom brutális fenntartásán alapuló kolonializmusokat). Fekete-Afrikában amultietnicitás önmagában is az er szaknak kedvezett (l. a tribalizmus jelenségét). Adekolonizáció processzusa sem úgy ment végbe, hogy az er szak, a terror mindenüttelkerülhet lett volna. Ellenkez leg, a kirobbanó polgárháborús színezet bels harcokbaküls állami, nemzetközi közösségi és nem kormányzati (magánjelleg ) er k avatkoztakbe több esetben (pl. lásd a csádi, a zairei/kongói, a lusofon afrikai válságokat ésháborúkat). A nemzet nélküli nemzetállamok egymás közti háborúi hasonlóanvisszavezethet k a modernkori gyarmatosításra. Ekként a tradicionális konfliktusokraráépültek a gyarmati imperializmus során életrehívott, majd a Kelet/Nyugatszembenállásához kapcsolódó er szak különféle formái, köztük a terroristaakciók. Avégzetes bels harcok több esetben az új állami struktúra kapcsán robbantak ki (a lazább

22

szerkezet föderalista, avagy a centralizált unitarista berendezkedés érdekeltjei, a“tradicionalisták” és a “modernisták” csaptak össze).

Afrikában igen er sen politizálódtak az er szakmegnyilvánulások. Kedvez tlenfordulatot idézett el a modern fegyverek széleskör elterjedése (a fegyverviselésmindennapossá vált). A posztkoloniális államok (új államok) képlékenysége, a vezetelitek korrupt volta tág teret enged az etnikai és vallási alapú, valamint gazdaságiindíttatású er szaknak.

Az afrikai önkényuralmak, személyi diktatúrák a hadsereget vetették be mindenellenzéki, illetve konfliktusos helyzetben, de maguk a reguláris er k tagjai is“politizálódtak”. Gyakori volt, hogy katonai puccsokkal kísérleteztek a rivalizáló er k.Érzékelhet zavar kerítette hatalmába az afrikai rezsimeket és a népességet, amikor aszovjetizált blokk elt nésekor, a hidegháború megsz ntével rövid id n belül ismételten“leértékel dött” a fekete kontinens a nemzetközi világ számára. A “konfliktuális logika”feler södött; palotaforradalmak, szerapatista ellenállás, genocídium, szubjektíver szakosságok sorozata indult meg (l. Etiópia és Eritrea, Ruanda, Zaire körülményeit a'90-es években). A fegyverrel szerzett politikai hatalom kevésszer jelenti a békésviszonyokhoz való visszatérést, ellenkez leg, az er szak eszkalációjához teremt új alapot(az etnikai vérengzések, tisztogatások jelzik ezt az “ördögi kört”).

A kiemelked konfliktusok és jellemz esetei és jegyei

Niger – A fegyverek hatalma 1991–1994 között. “Se béke, se háború”.Motivációs jegyek: a tuareg-válság hatása (megszakított tradicionális életmód, a gyarmatosításokozta, majd a függetlenséghez kapcsolódó sokkhatás, a modernizáció káros hatásai, Afrika-közi, nemzetközi dimenziók, szomszédos afrikai rezsimek érdekeltsége), a különleges nyomor, anomád életmód válsága, idegen érdekek érvényesülése: iszlám légiók akciói, hatalmi-etnikaivetélkedés

Mali – A nomád rebellió földje, vérengzések 1991–1994/95 között.Motivációs jegyek: az ország északi és déli lakossága közötti tradicionális konfliktus: a nomád“fehér” etnikum és a negro-afrikai populáció ellenségeskedései, lázadásai és er szakosságai,szegénység (a szomszédos államokhoz való viszony, migrációs hullámok)

Mauritánia – A Maghreb-államok keresztez désében több bels és szomszédos konfliktusérintettje: a nyugat-szaharai konfliktus, az algériai válság, a mali tuareg lázadás, aziszlamisták és a negro-afrikaiak összecsapásai, bels összeesküvések, hatalmi harcok. A'70-es évek végét l folyamatos instabilitás, er szak, nem sz szociális feszültséggerjeszti az er szakot és a terrorista akciókat.

Libéria – Hét év háborúban, er szakban 1989–1997 között (150–200 ezer halott,százezres menekülthullám). Számos kiváltó okra vezethet vissza az er szak alkalmazása:a hagyományos tribalizmus, az uralkodó csoportok közötti akut és személyes gy lölet, azállamiság gyenge volta, feldarabolódás, bels tagoltság, a küls hatalmak cinikus“játéka”, a politikai-diplomáciai rendezés lejáratódása. A libériai zavargások különösvonása – miként Sierra Leonéban és másutt is – a gyermekkorúak nagy számban valórészvétele a fegyveres er szakosságokban, gyakran az id s korosztály tagjai elleni terrorkivitelez i. Szoros kapcsolat a Sierra Leonéban és Guineában zajló konfliktusokkal(menekültek, határkérdések, etnikum-közi, tribalista ellenségeskedések, gazdasági

23

kilátástalanság, a katonai elit önz , brutális hatalomharca, az iszlamisták és más vallásicsoportok ütközése).

Nigéria – Afrika egyik kiemelked adottságú helyi hatalmában nem sz nnek a belsellenségeskedések. A szövetségi államot történeti, regionális, vallási, etnikai gyöker és amodernizációhoz f negatív hatásokból ered bels ellenállási, elkülönülési,függetlenedési konfliktusok gyengítik. Különösen súlyos válság robbant ki 1967-ben,amikor a keleti régióban egyoldalúan kikiáltották a Biafra Köztársaságot. Három évesvéres háborúra került sor (1 millióan vesztették életüket, de a megjósolt népirtáselmaradt). A vallási konfrontációt súlyosbítja, hogy etnikumokhoz köt dnek és így amultietnicitáshoz kapcsolódó er szakot feler sítik (l. a jorubák harcát, közöttük az utóbbiévtizedekben az iszlám hódított teret, továbbá mélyítik az államon belüli Észak–Délkonfliktust).Motivációs jegyek: kb. 250 etnikum, három vallásközösség: növekv muzulmán vallás,keresztények, tradicionalisták, a vezet elitek m ködési hibái, korrupció, a hadseregnek juttatottkivételes szerep az egymást követ “köztársaságokban” (1960–1966, 1979–1983).

Ruanda (– Burundi/Kivu) – A Nagy-tavak vidékén zajlott a 20. század egyiklegvérengz bb tömeg-er szakossága 1994 tavaszán és nyarán (több mint félmilliómeggyilkolt áldozat és százezres nagyságú menekültáradat). Egyértelm en az“etnicitásban” jelölhetjük meg a tragédia f motívumát. Viszont a politikai afrikanisztikamár feltárta és elemezte a régióban alkalmazott kolonialista politika felel sségét, amelyetkülönösen a tuszi–hutu ellentétek kialakulásával lehet bizonyítani. A gyarmatosítókhozlojális, azokat kiszolgáló tuszi (tutsi) populáció a dekolonizáció után is megtartottaszellemi-kulturális és gazdasági primátusát a többségi, f leg falusi hutu társadalomhozképest. A “tutsitlanítás” a hutuk részér l vontatottan haladt el re az “1959-es hutuforradalom” évét l. A tuszik Ugandába menekültek, ahonnan 1990-ben felfegyverkezvevisszatértek, s inváziós er ik (kb. 60 ezer jól felfegyverzett tuszi) a Habyarimana-rezsimmegdöntését t zték ki célul. A hatalom – élvezve Franciaország, Belgium és a szomszédosZaire támogatását – ún. megel er szakot alkalmazott a tuszik ellen ( a kormányzatiterror egyúttal a hutu ellenzékre is kiterjedt), s káoszba, genocídiumba csaptak át azesemények. A gy lölet-háború még továbbgy zött id ben és térben (l. a zairei válságot,az ún. banyamulengék felkelését!).

Kongói Demokratikus Köztársaság / Zaire – Az 1996–97-es váratlan forradalom mögöttaz USA megváltozott politikája húzódott meg, valamint a bipoláris rend megsz nése.

Afrika hírhedt óriása, “motorja” a függetlenné válás pillanatától az er szakláncreakcióján ment keresztül, majd a kizárólagos hatalmat gyakorló Mobutudiktatúrájában (1965–1997) intézményesített terrort valósították meg. A Kongó-medencemultidimenzionális konfliktus térsége. A volt belga gyarmat (több tartománya) a“geológiai skandalum” földjének számított és kiváltotta a külhatalmak intervencionistapolitikáját.A kongói feszültségek forrásai: az EU-val azonos nagyságú terület, de népessége csak a tizede. Atermészeti-gazdasági adottságok egyenetlenül oszlanak meg. 250 etnikum él együtt, s közöttükállandósult a tribalista vetélkedés, harc (Shaba: lunda–balubakat ellentét, Kivu: slakosság ésruandai betelepül k konfliktusa stb.), a politikai kultúra és szervezettség alacsony szint , er sszecesszionista mozgalmak léteznek a “széls ” tartományokban, amelyekre a környez államok“szívóhatása” is hat (l. Katanga, Kivu, Fels -Kongó vidéket, ezek a Nagy Tavak régiójához,Ausztrál-Afrikához és Kelet-Afrikához gravitálnak), beivódott latens bizonytalanság, a

24

mobutista intézményesített terror, a hadsereg kegyetlenkedései. A személyiségekhez kapcsolódószervezett ellenzékiek sokasága: lumumbista-antilumumbista, Mobutu-ellenes, Kabila-ellenes újellenzék, bakongo mozgalom stb.; a tágabb régióban szakadatlanul folyó háborúk (l. Dél-Afrikabeavatkozásait és a lusofón afrikai sávban történt súlyos harcokat, terrorcselekményeket).

Csád – Három évtized polgárháborúban: Az északi iszlamizált népességgerillatevékenysége a központi hatalom ellen (Frolinat), a “déliek” visszavágása (1965–1979). Az észak-dél konfliktus új elemmel társul, a Líbia-pártiak és a Líbia-ellenesekcsapnak össze, a szomszédos afrikai hatalmak által támogatva (G. Wedeye-t Líbia,ellenfelét, H. Habrét Franciaország, az USA és Egyiptom segíti) (1979–1987). A Habré-rezsim túlkapásai (politikai ellenzék likvidálása) elleni új és sikeres felkelés (1987–1990).Vezet je az 1987-es harcok híres alakja I. Déby.Háttér: a csádi társadalom rendkívüli heterogenitása, egyes etnikumok politikai-történetikésztetettsége a lázadásra, az érdekstruktúrák összetettsége, keresztez dése (egyének, családok,klánok, etnikumok, régiók, egyéb érdekcsoportosulások, a falusi hagyományos társadalomválsága, az állam képlékenysége, olaj-faktor stb.). A csádi konfliktus megkülönböztet jegyei:helyváltoztató, “vándorló” háború a sivatagban; a harcosok magas fokú katonai képességei,taktikai békemegállapodások, az idegen szerepl k (Franciaország, Líbia, Szudán, Nigéria, USA,Izrael) folytonos és aktív beavatkozásai közvetlen és közvetett módon.

Uganda – A hajdani brit gyarmat a függetlenség évtizedei alatt a krónikus instabilitásországaként vált ismertté. Az alapvet probléma itt is az etno-geográfiai megosztottság: a“déliek” és “északiak” közötti antagonizmus. Ez a két blokk eltér kultúrát jelenít meg. Adéliek különféle bantu eredet népcsoportokat tömörítenek, és a keresztény hitre tértek, arégi monarchiákban szocializálódott, a szervezett és adminisztratív rendhez szokottpopulációt alkotnak. Az északiak között különféle nilotikus népcsoportokat találunk, akikanimisták vagy a muzulmán hit követ i, többségük a gyarmati rendszer idején földrajzilagés “politikailag” marginalizált helyzet volt. A függetlenségi évtizedeket az északi vezet k– M. Obote, Idi Amin Dada, Tito Okello – brutalitása és terrorja töltötte ki. Az elsdélinek, Y. Museweni (1986– ) elnöknek sikerült pacifikálnia a terület nagy részét.Fontosabb lázadások és azok háttere: “Északiak felkelése” a központi hatalom ellen (belsrivalizáció) – 1980-as évek; lázadások az ország nyugati részében 1994 után, szoroskapcsolatban a Mobutu-rezsim válságával; a “déliek” lázadásai, felkelései 1960 óta; muzulmánfundamentalisták expanziója a '90-es évek elejét l.

Szudán – Szudánban er s hagyománya van a rebellis magatartásnak (l. a déliek 17 évigtartó háborúját 1955 és 1972 között Anya Nya vezetésével). A nemzeti egységet többantagonizmus akadályozza: észak-dél konfliktus, az arab keresked k önállósági törekvéseiés hagyományai; a “fekete kérdés”, a fekete-afrikai populáció helyzete; a déliek belsrivalizációja. Így a '80-as években bels háború tört ki az iszlám törvények bevezetése(1983) miatt. A déliek támadást indítottak annak eltörlésére és szövetségre törekedtek aszocialista országokkal, a Mengistu-rezsimmel. Nimeri elnök kormánymilíciákfelállításával válaszolt, de csak nehezen tudta feltartóztatni a felkel k nyomulását.

Fordulatra a '90-es évek fordulóján került sor, amikor a küls és belskörülményekben radikális elmozdulás következett be. (1989-ben az iszlamisták elfoglaltákKhartumot, Irán az iszlamisták oldalán beavatkozott, a Mengistu-rezsim összeomlása(1991), a lázadó er k bels viszályai feler södtek).

25

Etiópia/Eritrea – A Mengistu-féle “marxista” rezsimnek 1991-bengerillamozgalom vetett véget. Az er sen központosított, militarizált, nagyfüggetlenségi hagyománnyal rendelkez országban a személyi diktatúra és azamharák dominanciája növelte a feszültséget. Az új rezsimben egy kisebbségietnikum – a tigrék – kezdte meg a kormányzást. A szövetségi berendezkedést ésdemokráciát hirdet vezetésnek számolnia kellett a különféle ellenzéki csoportokengedetlenségeivel és autonomista, szeparatista harcaival. 1998 májusában Etiópiavisszasüllyedt a konfliktusosságba, újabb er szakhullám indult, a tervezett nemzetiegység megvalósítása nem sikerülhetett.Háttér: változatlan erej etnikai eredet lázadások a központi hatalom ellenében, a“centrifugális” er k szintén támadják az állam központi er it, a keresztények és muzulmánokközötti feszültségek és ellentétek; spontán ellenállási mozgalmak jelenléte, monarchisták ésmodernisták antagonizmusa, az iszlamista befolyás er södése és terjedése, vitatott határ,szomáliak ellenállási er i id l id re aktivizálódnak.

Az eritreai függetlenség több évtizedes gerillaharc eredménye, melyet az EritreaiFelszabadítás Népi Frontjának politikai programja jegyében folytattak a ‘70-es évek óta.A gerillák vezetésének ideológiája menetközben eltávolodott a marxizmustól (1987) és amérsékelt arab országok, valamint a politikai Nyugat felé fordult a szervezet. Ebbenközrejátszott az Etiópiában kialakított ún. szocialista rezsim, valamint a szocialistaAlgéria válsága. 1993-ig, a függetlenség hivatalos életbeléptetéséig az Etiópiából valókiválásra irányuló harc három szakaszban fejl dött. 1960–1974: a gerillaharc eszközeiveltámadó felkel ket az Addis Abeba-i központi hatalom az éheztetés “fegyverével” issújtotta (30 ezer menekült került Szudánba). 1974–1977: ezekben az években Etiópiábanhatalmi harc dúlt, amit az eritreaiak kihasználtak, részben egybeestek a különféle lázadóer k érdekei, részben az etióp központ sokat gyengült a Szomália elleni háborúban. 1979–1991: az etióp központi hatalom totális háborút hirdetett a “rebellisek ellen”. A Mengistu-rezsim hét offenzívát indított (számíthatott a szovjet logisztikai támogatásra is). Anemzetközi rendszerben a szovjetizált blokkban bekövetkezett változások miatt az eritreaigerilláknak sikerült gy ztes er ként befejezniük a függetlenségi harcot. (A függetlenségetreferendum útján érte el Eritrea.) A ‘90-es fordulattal egyidej leg az iszlamizációfeler södött Eritreában is.

Szomália – A sokrét és kaotikusnak mondható országok csoportjához tartozik “AfrikaSzarvában” Szomália, ahol az er szak szinte folyamatos. (Csak Burmához,Afganisztánhoz vagy Etiópiához hasonlítható a bels viszonyok bonyolultsága.) Klánok ésazok “alosztályai”, továbbá különféle családi csoportosulások érdekellentétei alakítják,hívják életre a terrort, az er szakot. Stratégiai fekvése és szomszédaihoz fkapcsolatai az idegen beavatkozásoknak is tág teret nyit. Sziad Barré szocialistairányultságú uralma (1969–1991) alatt a tribalista szemlélet mély gyökereket vert. 1991után ez a tribalizmus – klánizmus – súlyos polgárháborúba torkollott. A káosz idején azUSA 1992 decemberét l a beavatkozás, er szak alkalmazása mellett döntött, az ENSZ ismegadta ehhez a felhatalmazást (l. az Onusom I. és II. m veleteket). Ezek a kísérleteknem jártak sikerrel. A társadalomnak szinte minden tagja a “harcból él”, harcos. Az államszerepe hosszú id re megsz nt, s az ország a nemzetközi ellen rzésen kívül került.

Antagonizmusok a nomádok és letelepültek, a vidékiek és városlakók, az “északiak”és “déliek” között; a S. Barréhez h és az ellene lázadók, az új milíciák fiataljai éshagyományos klánikus rend hívei között; az iszlamisták és a világiak között.Ellenségeskedés folyik a hadsereg különféle fegyvernemei és hely rségei között, a számos

26

milícia között is; a m ködésképtelen állam három zónája között is konfliktus fejl dik ki:Mogadishu és a déli régió, a “Szarv” kiszögellése, a valamikori Szomáliföld északon.Afrika Szarva ekként szinte vonzotta a küls intervenciós akciókat, törekvéseket.

Dél-Afrika – Afrika déli részén az apartheid-rendszer keretében az állami er szakváltozatos formáit valósították meg. A “fehérek” féktelen terrorizmusára nem sz ésnemkülönben sokrét er szak volt a válasz (drog- és fegyverkereskedelem, útonállás,taxisháború, farmok és személyek elleni rablótámadások stb). A nemzetközi társadalomáltal “kirekesztett” rasszista fehér rezsimben csak az afrikaaner közösségen belül, mintegy130 “extrémista civil önvédelmi” szervezet létezett. A rasszizmus élharcosai, aktivistáijelen voltak minden állami és kormányzati intézményben. Szemben velük a “feketeellenzék” er i, köztük az afrikai széls ségesek (zuluk, pánafrikanisták), továbbá aradikális iszlamisták. Az egész világ véres bels leszámolástól tartott, amikor aposztbipoláris körülmények között a diktatórikus rezsimek elvesztették mozgásterüket.Dél-Afrikában mégis viszonylagos békés rendszerváltásra került sor, a korábbi súlyosatrocitások és terrorcselekmények után (l. a sowetói vérengzést). Az 1994-es sorsdöntválasztáson a jobboldali fehér széls ségesek (Freedom Front) csupán 2,2%-ot értek el,más széls ségesek pedig megtagadták a választásokon való részvételt. A fehér populációranehezed afrikai nyomás megfélemlít hatása “egyengette” a megbékélés útját.Háttér: az európai és afrikai népesség elkülönítése, az slakosság brutalizálása, jogainaknagymérv korlátozása, jogfosztottsága, terrorizálása, rasszista üldözése; az ellenrasszizmus, akriminalizáció; etnikai töltet konfliktusok, az afrikaiak kizsákmányolása, a dél-afrikainyersanyagforrások stratégiai értéke.

Angola – A hidegháború korszakának egyik “legforróbb” konfliktus-övezetének azegykori Portugál-Afrika számított. Angolában a felszabadító harcok kezdetét l (1961)szakadatlan er szakosságokra került sor, amelyek a fekete kontinens legvéresebbtörténéseihez mérhet polgárháborúba torkollottak (a '90-es évek elején ENSZ-közlésszerint naponta ezret meghaladó áldozatot követeltek a gyilkos összecsapások). Csak 1994októberét l következett be érzékelhet megbékélés, de ezt a folyamatot is újabbösszet zések szakították meg (l. az 1998 nyarának harcait). Az er szakcselekményekszakaszai: 1961–1975: az els polgárháború – az MPLA, FNLA és az UNITA er inekpermanens harcai. 1987–1988: klasszikus háborús szakasz külföldi segítséggel (l. Dél-Afrika, Kuba, USA, SZU és a környez afrikai kormányzatok beavatkozásait!). 1993–: amásodik polgárháború – az UNITA stratégiai el retörése egy átmeneti békeperiódus után(l. 1988. decemberi New York-i szerz dést), kiújuló gerillaharcok. 1998. október:visszatérés a háborúhoz.Motivációs jegyek: az ország bels geopolitikai megosztottsága észak-déli vonalon 200–250 km-es litorális sáv és a magasan felv bels területek között; a polarizált és militarizált lakosságicsoportok; idegen érdekeltségek és hatalmak beavatkozásai; a nyersanyagkiaknázáshoz fremények (l. az olajtermelési profitokat), multietnicitás, a hármas konfrontáció mellettmegjelen etnikai lázongások (pl. a bakongo elégedetlenség Északon); szeparatista mozgalmak.

Mozambik – A Mozambiki Felszabadítási Front (Frelimo) hosszú függetlenségi harcaiután az anyaországi rezsim összeomlásakor elnyeri politikai-jogi függetlenségét az ország(1962/64–1974/75). 1977–1992 között gerillaháború dúlta fel az országot, melyet aFrelimo-ellenes Renamo visel a központi hatalom ellen. Jelent s nemzetközi vonatkozás aKelet/Nyugat-konfliktualitás, valamint a Frelimo apartheid rezsim-ellenessége. (Kb.egymillió civil áldozat, négy és félmillió országon belüli menekült.) A Frelimo

27

“kiigazítási” kísérletével, liberalizációval, a Nyugat felé nyitással kísérelte meg akonfliktus megállítását (1983–1984).Háttér: A Frelimo marxista–leninista paradigmaváltása, a hagyományos vezet k és helyihatalmak marginalizálódása, a paraszti népesség átszervezésének hibái; Dél-Afrika és Dél-Rhodézia beavatkozása a Frelimo-hatalom ellen; a Renamo támogatása; etnikai dimenzió;rosszul végrehajtott választások, amelynek eredményeként a Frelimo “kiesik” a hatalomból;súlyos szociális gondok, krónikus bels bizonytalanság, kriminalizáció, fegyverkereskedelem,parttalan korrupció; a Renamo zimbabwei lázadókkal való kapcsolata.

NYUGAT-ÁZSIA

E kiterjedt területen állandósultak az ellentétek, képlékenyek az államok. Két nagytörésvonal jellemzi e régiót. 1. A radikális iszlám aktivizmus oldala (er s afgán jelenléttelsúlyosbítottan) Kasmírtól Tadzsikisztánig; a kínai Xinjiangtól Keletre, Irántól Nyugatra, avolt szovjet-ázsiai területek északra. 2. Szeparatista-autonomista mozgalmak(kisebbségek követelései) a központi hatalommal szemben (kasmíri, szikh, tamil és másetnikumok).További meghatározó jegyek: a demográfiai tényez jelent sége az emberi, társadalmi, vallási,nyelvi indítékokon nyugvó konfliktusosságok feler södésében. Az er szak alkalmazására indította vallási terjeszkedés jelensége is (iszlám/hindu, buddhizmus), kapcsolódva a szeparatizmushoz(pl. Kasmírban, Tadzsikisztánban, Sri Lankán). A kereszténység – bár elenyész arányban vanjelen – szintén életre hívott kisebb gerillacsoportokat India észak-keleti részén. Drámai ellentétfeszül Pakisztán és India között. Itt található a világ drogkereskedelmének egyik központja(Pakisztán – Afganisztán – Tadzsikisztán/Irán)

Válság és konfiktusgócok Indiában

Kasmír – bonyolult, “kusza” geográfiai viszonyok: indiai, pakisztáni és kínai részek;történeti alapkonfliktus: kisebbségi indiai uralom a többségi muzulmán lakosság felett). Akasmíri konfliktus egyidej leg “államközi” (India/Pakisztán) és polgárháborús-belsharcot ölel fel (l. az 1989-es Jammu és Kasmír-beli felkelést). Különös befolyással bír aziszlám militarizmus felívelése a térségben (l. az 1979-es iráni fordulatot, az 1989-esafganisztáni mudzsahedin gy zelmet a SZU intervenciós hadserege felett. Az er kmegosztottságát mélyíti a “nacionalisták” és az “irredentisták” szembenállása; azer források kimerülése, a fegyveres er szak alkalmazásának perspektívátlan volta, azer szak és terror új módozatainak terjedése.

Pendjab – India egységére a szikh terrorizmus különös fenyegetést jelent. A szikhekterületeket követelnek és identitásukat kívánják helyreállítani. Fellépésüket a “szikhizmus”XV. századig visszanyúló külön vallásuk doktrínáira alapozzák: eszerint a szikhazonosság alapján – ez nyelvi, társadalmi és vallási közösséget jelent, azaz egyfajta szikhnacionalizmust – külön közösséget kell megszervezniük (l. az alapító Nanak Dev guruútmutatását). A kés bbiekben fektették le az “öt K” követelményét, mint a szikhizmusjelképeit: Kesha (a hajat tilos levágniuk), kanga (fés ), kara (vas karperec), kechha (rövidnadrág), kirpan (t r). (A kirpan viselési engedélyét az indiai alkotmányba foglalták.)

A konfliktualitás szakaszai: 1973–1978: növekv feszültség Pendjabban; 1978–1984: véres összecsapások, az Akali Dal aktivitása (városi kasztokon belül kialakított“gerilla” sejtek); 1984: szakadás és vérengzés az Akali Dalon belül, az extrémistákátveszik a vezetést. Indira Gandhi meggyilkoltatása. 1985–1989: Pendjabban kiszélesedik

28

a terror. Az “elnöki központi hatalom” újbóli helyreállítása er alkalmazásával. (Azáldozatok száma átlépi az évi 2–3 ezer f s határt.)A konfliktusosság f bb jellemz i: a válság India legfejl bb tartományában alakult ki, aszeparatizmus mellett valóságos szikh polgárháború alakult ki, a függetlenségi eszme er sebbenáthatja a diaszpórában él szikheket, mint a pendjabiakat, a központi hatalom “túlreagálása” aszikh kérdésben. A szikh “szent háború” jegyei: különleges katonai szervezettség, növekvprofesszionalizmus, a mozgalom bels meghasonlása, tipikus gerilla-hadviselés a regulárishadsereggel szemben, kiszélesed akció-terület.

Észak-Kelet India (hét szövetségi állam) – E régióban viszonylag elszigetelten m ködneka szeparatizmus er i. Vegyes kultúrájú népek, népcsoportok gy jt területe: himalájai,tibeti, nepáli, hindi, bengáli és más népcsoportok egymásmellettisége igen változatosvallási-nyelvi tagoltságban (kb. 300 törzs, többségük tibeti-burmai eredet ; hinduk,buddhisták, muzulmánok, animisták és keresztények). A konfliktusok egyikmozgatórugója a migráció magas szintje. A támadások egy része kapcsolódott amaoizmushoz, illetve a kisebbségi keresztények törekvéseihez (l. a karen és kachingerillákat Burmában és egyes indiai keresztény közösségek er szakcselekményeit atérségben). Az indiai központi hatalom stratégiája mérsékelte az idegen er kbeavatkozásának mértékét. Neuralgikus pontok: Assam, Nagaland, Manipur, Tripura,Mizoram, Meghalaya, Arunachel Pradesh.Háttér: szeparatizmus, autonomizmus, nacionalizmus, tribalizmus, kommunotarizmus, azer szak ritualizációja, az indiai egység és központi hatalom tagadása, identitás-hiány.

Pakisztán – A térség egyik nyughatatlan szövetségi államegyüttese, ahol a geográfiaimegosztottság, az éghajlati zónák különbsége, a kulturális sokféleség, a represszívpolitikai rendszer és a plurális iszlám identitás a kiváltója az er szakosságoknak.Pakisztán lakossága ún. “katonanemzetet” alkot, a szüntelen er szak különböz formábanjelentkezik: 1. közösségi természet er szak (indiai/helyi közösségek); 2. konfesszionálistermészet er szak (szunniták és siiták között); 3. regionalista természet er szak (etnikaiés szociális, gazdasági stb. csoportok szemben a föderalizmussal és a központihatalommal).

Afganisztán – Évtizedes instabilitás, bels harcok és küls intervenciók jellemzik Kelet“Lengyelországát” (idézet Marx Károlytól, utalva az ország körüli folytatólagos hatalmiharcokra). Válságkorszakok, gerillaharcok: 1970-es évek: a polgárháború kezdete, amonarchia megdöntése Daud vezetésével (1973), kommunista állampuccs Tarakivezetésével (1978), újabb “palotapuccsok” (1979), Babrak Karmal szovjet katonaitámogatást kér. A szovjet befolyás ellenében aktivizálódnak az iszlám ellenzékiek. 1979.február – 1989: Szovjet intervenció. Célmeghatározások: védelmi, megel lépés aziszlám fundamentalizmus ellen; hosszútávú nemzetközi-regionális támadó stratégia anemzetközi er viszonyok átalakítására; szovjet expanzionizmus. A mudzsahedinekgy zelme a SZU felett (USA támogatással). 1989. febr. – 1992. ápr.: a szovjet invázióscsapatok kivonása, feler söd polgárháború (tribalizmus) Nadzsibullah proszovjetrendszere ellen. 1992. ápr. – 1996: etnikumközi harcok, a talibánok mozgalmánaktérnyerése 1994 szén, a konfliktus új dimenzióba csap át. A külhatalmak aktivizálódnak(Pakisztán, Irán, Oroszország, Üzbegisztán, Szaúd-Arábia, India, valamint kisebbmértékben EU, USA, Kína, Japán). E változások nyomán az afgán régiók egyesítésének“ígéretével” a talibánok elérik nemzetközi elismertetésüket az ENSZ-ben (1998).

29

A talibanok új politikai-katonai er t alkottak, tagjai a Korán magániskoláibólkerültek ki, s az afgán tradicionalista iszlám mozgalomhoz csatlakoznak. Mint amodernista iszlámisták ellenfelei f leg vidéken lépnek fel, mint a vallás “tanulói”.

A szovjet kivonulás után Mohammad Omar mollah iránymutatása alapján azortodox muzulmán viszonyok helyreállítóiként, a pakisztáni béke és egység harcosaikénttevékenykednek (a fegyveres terror felszámolása, a kereskedelem megindítása, stabilizációstb.). Átmeneti népszer ségük azonban visszaesik az iszlám obskurantizmus és az“ópiumkultúra” beindítása láttán. A talibánok szövetségre lépnek Osama ben Ladennel,igénybe veszik támogatását, és mozgásteret adnak a terroristaképzési programjához. (Atalibanok er szak-uralma mögött is tagolt csoportok, eltér irányzatok húzódnak meg:Pakisztán-pártiak és ellenz k; Irán-ellenesek, azaz siita-ellenes csoportok stb.).

Az afgán szindróma fontos eleme az ún. “internacionalista” természete: feler södika paniszlamista forradalom logikája (a ‘70-es években Hekmatyar pastun vezetkapcsolatot tart Peshawarral, irániakkal, líbiaiakkal, szaudiakkal és igénybe veszi atitkosszolgálatok, valamint az önkéntesek segítségét. A ‘90-es évekt l “afgán” katonaisegítség érkezik Kasmírba, Tadzsikisztánba, Azerbajdzsánba, Csecsenföldre, továbbá azarab országokba a dzsihád irányítására, köztük arab veteránok is.

KELET-ÁZSIA

A második világháborút követ en a dekolonizáció, illetve a hidegháború jegyében többgerilla és felszabadító háború folyt a térségben.

A kínai-amerikai konfrontáció tükröz dött a Kínai Népköztársaság (KNK)megalakulásában, a koreai és az indokínai háborúban (1945–1954: “francia szakasz”,1964–1975: “amerikai szakasz”). De Vietnam kambodzsai pacifikációs m veletei (1979)és a kínai-vietnami háború (1979–1980) szintén kapcsolódik a hidegháborúprocesszusához. Ezeket a nyílt háborúkat vette körül számos olyan konfliktus, amelyben aKelet/Nyugat szembenállás és harc jegyei mutathatók ki (l. Burma, Thaiföld, Malajzia,Fülöp-szigetek). A kelet-ázsiai felkelések kiváltó okát a gyarmati rendszerben jelölhetjükmeg (l. még a dél-kelet-ázsiai szigetországok, köztük a holland gyarmatok történetét!).Többnyire a kommunista ellenállási és felszabadító mozgalmak teljesítették a függetlenségcélkit zését, nyilvánvaló szövetségi vagy támogató rendszer keretei közt. Az ún. “Aranyháromszög” létezése is motiválta az érintett országokat és hatalmakat, hogy az eralkalmazásához folyamodjanak (l. a Burma keleti sávja, Kína, Laosz és Thaiföldhatárvidékeinek körzetét).

A fontosabb konfliktus-övezetek

Burma – Az Arany háromszög (az ópiumtermelés) egy részét is magában foglalóországban fél évszázadon át folytak a különféle felkelések és harcok.1942–1945: a japán megszállás elleni gerillatevékenység (kommunista és brit inspirációjúfegyveres ellenállás)1948 végét l 1958-ig: folytatódó kommunista felkelés; a karen, môn és rohingjagerillaharc; a Kuomintang-er k beszivárgása, valamint a kisebbségi etnikumok lázadásaifémjelzik ezt az évtizedet.1958–1975: A Ne Win diktatúrája elleni harcok (kommunista és karen gerillák fegyveresakciói) a vietnami háborúval egyid ben zajlottak, f ként az Arany háromszög felettiellen rzés megszerzése céljából.

30

1975–1990: E szakasz a burmai gerillák “fényes korszaka”, minthogy a régióban kedvezküls feltételek jöttek létre (véget ért a vietnami háború, kivonultak az amerikaiak;kialakult a szovjet-kínai ellentét; Vietnam fokozott feladatként kezelte a Hármas Szövetségügyét, bevonult a népirtó vörös khmer rezsim megdöntésére Kambodzsába). Megélénkülta szeparatizmus, meggyengült a központi hatalom.1990–1998: a szovjetizált blokk megsz nésével a központi hatalom az országelszigeteltségének megszüntetésével, a bels rend helyreállításával rátért a konszolidációútjára (egyedül a karen gerillák folytatták a harcot). A kommunista mozgalom jelent senlehanyatlott.

Kambodzsa – A dél-kelet-ázsiai geopolitikai adottságok miatt és az amerikaiak vietnamiháborújának eszkalációjával összefüggésben Kambodzsa sorsa összekapcsolódott avietnami eseményekkel, miként Laoszé is. A kommunista mozgalom befolyása éstérnyerése a térség realitása volt.1970–1978: a Lon Nol-rezsim megdöntése, a köztársaság kikiáltása és a vörös khmereksikerei (vietnami támogatással 1975 tavaszán bevonulnak Phnom Penh-be). A vöröskhmerek tisztogatásainak kezdete, a Pol Pot-rezsim parancsára közel több milliónyi lakostinternálnak illetve gyilkolnak meg. A vörös khmer ultranacionalizmus jelszavávalfegyveres támadások érik Vietnam határvidékeit, amire Vietnam hosszas kivárás utánkatonai invázióval válaszolt (1978. dec. 24.), hogy felhasználja a kambodzsaigenocídiumot.A kambodzsai konfliktus szintjei: helyi konfliktus (az USA-barát rezsim megdöntése);regionális konfliktus (Vietnam és az ASEAN-országok, illetve Kína között); nemzetközikonfliktus (a SZU, az USA és KNK közötti rivalizáció; a “relokalizáció” 1989-ben avietnamiak kivonulásával kezd dik meg).

Laosz – Az indokínai háborúk, valamint a “narkokonfliktusok” egyik szerepl je, több éssokszín felkelés indult az ország területén japán- és franciaellenes, kommunista,neutralista és köztársasági, etnikai és újabban antikommunista mozgalmak következtében.

Az els háború: a ‘60-as, ‘70-es években az USA vietnami háborújában a 2.világháborúban Európában ledobott bombák összmennyiségét meghaladó masszívbombázás sújtotta az országot, miközben a CIA közrem ködésével kommunistaellenesharcra készítették fel a hegylakó etnikumokat. Ez a “titkos háború” megbukott a PathetLao er ivel szemben (1975). Közel 100 ezer áldozat és 250 ezer hegylakó menekült jeleztea ritkán lakott terület lakosainak tragédiáját.

A “második” háború (1976–1985): A “kommunista” rendszer kiépítése, a lao népiforradalom els éveiben az USA, Thaiföld és Kína által burkoltan támogatottkommunista-ellenes gerillatámadások és felkelések láncolata tartotta háborús állapotban alao államot. Az ellenzéki er k a Kelet/Nyugat szembenállásra, valamint a kommunista- ésVietnam-ellenességre alapoztak, de összecsaptak a kínai-párti és Kína-ellenes er k is.Minden esetben fontos szerepet töltöttek be az etnikumközi ellentétek is. A fegyvereser szak széles körben terjedt és mindennapossá vált, gyakori volt a banditizmus is, agazdasági célzatú rabló életmód.

Laosz az ún. Hármas Szövetség tagjaként hozzájárult az egyesített Vietnambiztonságához, s mint ilyen, a Mekong vonalán “ütköz ” zónát alkotott Thaiföld felé, ahola több százezres menekültek tartózkodtak. (Közülük kerültek ki az antikommunistagerillák és a bérgyilkosok. Ez utóbbiak a szocialista országok szakért ire kit zött vérdíjértöltek.) Ismét felszínre került a lao állam széttagoltsága (Észak, Dél és Közép). Az

31

amerikabarát felkelések f leg délen robbantak ki. Kína az északi határvidék fel l kereste abeavatkozás lehet ségeit, mivel a vientiane-i központi hatalom eltávolodott a maoista úttólés szorosra f zte kapcsolatait a hanoi vezetéssel. Az instabil helyzet “kis államra” adiaszporából indított ellenzéki akciók is szinte elviselhetetlen terheket róttak.

Vietnam – A harcok és háború földje fél évszázadon át, a francia kolonialistarestaurációs er szak leküzdése után a világ legfejlettebb haderejével szemben kellettfelvenniük a harcot az ország északi felén m köd kommunista rendszer vezetése alattireguláris és polgári–önvédelmi er knek. Háború dúlt az USA-barát déli rezsimmel is. Ígya vietnami háború egyidej leg államok közötti és bels harcokat jelentett. Ilyenkörülmények között fokozódott a bels represszió és a kriminalizáció, ezek a háborúvégét l (1975) mindinkább feler södtek. Az új, “békés” periódusban kiszélesedett azellenzékiek köre (a dél-vietnami ellenforradalmi próbálkozások, a “reformisták”csoportjai, a buddhista egyház).

A hanoi vezetés elleni akciók a passzív formáktól egészen a terrorcselekményekigterjedtek. A háborúk alatt megélénkül etnikai mozgalmakat és gerillákat a kormányer kés a népi milicisták képesek voltak legy zni, likvidálni. Az ország egyesítését megvalósítókommunista vezetés nagy tekintélynek örvendett és egyben rettegett er t vonultatott fel, abels rend fenntartásán túl képes volt Kambodzsa pacifikálására is. A vietnamitársadalom a hadigazdálkodásnak és a háborús er feszítéseknek alárendelt életmódot ésmagatartásformát alakított ki, melyben a kollektív és egyéni helytállás és önvédelemtermészetesen kapcsolódott az er szak alkalmazásához. A kommunista uralom“észrevétlenül” lépte át azokat a korlátokat – és alkalmazott terrort saját lakosságakörében –, amelyek alapvet en sértették a szabadságjogokat, az emberi jogokat. A hanoivezetés kiigazítási és reformlépései ellenére is megjelent a '90-es évek elején egykislétszámú ún. “ellenforradalmi, reakcionárius” er (kb. 1500 f ), mely harcot hirdetett.Az új alternatívákat keres csoportosulások ereje azonban egyel re nem számottev .Az újkelet ellenállás motívumai: a pártállami elnyomás, a szociális problémák akuttá válása, arobbanásig feszült tömeges szegénység, gazdasági anarchia, prostitúció, korrupció, a vidékilakosság elvándorlása, “vad urbanizáció”, közmunkákra kényszerítés, demográfiai nyomás,etnikai és közösségi autonómia-igények, a buddhista vallás szabad érvényesülése.

Kína – A népi (kommunista) Kína 20. századi történetét a bels és küls er kösszecsapásai során alkalmazott intenzív, megsemmisít er szak alkotja. A KNKmegalakulása utáni években 100 ezer f s vagy ezt meghaladó létszámú “banditahadseregek” terrorizálták az ország lakosságát. A maoista diktatúra stabilizációja soránújabb er szakhullámok söpörtek végig az országon (ezek célpontjai változatosak: akritikai értelmiség, egyes határvidéki etnikumok, az új generáció egyes rétegei, a máskéntgondolkodók, a lázadó állampolgárok, stb.). A gondosan és szisztematikusan kiépítettrepresszív rendszer “érinthetetlensége” legutóbb az 1989. tavaszi Tienanmen-téri tüntetésés lázadás vérbefojtásakor leplez dött le. Kínában azonban elszórtan mutatkoznakzavargások (l. a tibeti és a Xinjiang-beli eseményeket).Az instabilitásra utaló jegyek: a kriminalitás er södése, a szociális feszültség növekedése (1992–1993-ban a rendbontások 50%-a, kb. 12 ezer “incidens” szociális problémára voltvisszavezethet ), az ún. ellenkultúra képvisel inek megjelenése, geográfiai és etnikai alapúelégedetlenségek, függetlenedési törekvések, az “összkínai identitás” megbomlása; az er szakoskínaiasítás/asszimiláció; az iszlám er södése (egyel re 50 millió muzulmán).

32

Kína megkerülhetetlen válságövezete Tibet. “Nagy Tibet” területén 1950 és 1990 közötttöbb mint egymillió tibeti esett áldozatául a “pax sinicá”-nak, a harcok, az éhinség, azüldöztetés következtében. Az eredend en a buddhista inspirációjú passzív ellenállásátcsaphat a teljes függetlenségért folytatandó fegyveres ellenállásba. Egy tibeti háborúinternacionalizálódása kétségtelenül nagy veszélyforrás.

Fülöp-szigetek – Dél-Kelet-Ázsia legkevésbé ázsiai országában a békétlenségfolytatólagos. A kiváltó okok inkább a regionalizmusban, mint vallási különböz ségekbenkeresend k, bár ez a tényezõ sem elhanyagolható (l. a muzulmán mozgalom aktivitását).Emellett a halmozott elmaradottság táplálja az er szakosságokat (“fél-feudális” zárványoka társadalom nagy részét kitev paraszti lakosság életviszonyaiban). A Fülöp-szigetekkonfliktusosságának különös vonása az állam által gyakorolt lázadás-ellenes katonaier szak folyamatossága és a kommunista gerillák több évtizedes aktivitása. Ezt amilitarizált rezsimet magánmilíciák támogatják. A nemzetközi terrorizmus ázsiaimegjelenésének egyik “relé-állomásaként” m ködött ez az állam. Az információk sajátosösszefüggései arra vallanak, hogy az ázsiai térségben el fordult terrorcselekményeknemzetközi szint terrorizmus láncszemeit alkotják.• Feltehet , hogy a World Trade Center elleni els támadást Ramzi Ahmed Yousseftervezte.• Ugyanez a személy állhatott a Fülöp-szigetek Légiforgalmi Társasága Boeing 747 típusúgépe elleni támadás mögött (1994. dec.).• Az 1995. januárjában a pápa elleni manilai merénylettel kapcsolatba hozták AbuSayyafot, akinek csoportjához tartozott R.A. Youssef, s akit 1995 elején Pakisztánbantartóztattak le az amerikai hatóságok.• A Fülöp-szigetek belügyminisztere 1995 májusában nyilvánosság elé tárja, hogy egyiszlamista világszervezet nemzetközi felel sévé Janjalanit nevezték ki Abu Nidal helyett.Fülöp-szigeteken éltek más vezet i az iszlamista mozgalmaknak, így Mohammed JamalKalifa, aki a mozgalom anyagi forrásainak biztosításával foglalkozott.• Egyiptomi terrorcsoport hajtotta végre a davaoi katedrális elleni merényletet, feltehet enAbu Sayyal közrem ködésével (nem kizárt, hogy a Hamas és más széls séges libanoni ésszudáni szervezetek támogatásával).• Líbiában alakították meg azt az iszlám világszövetséget, amely az iszlámmegismertetését t zte zászlajára (székhelye: Szaúd-Arábia). Ez a szervezet Jordániában,Pakisztánban, Szomáliában és Boszniában is nyújtott anyagi és logisztikai-képzésisegítséget a muzulmán széls ségeseknek.

Indonézia – A világ legnagyobb muzulmán állama több mint kétezer szigetet felölelrégió válsággóca. A holland gyarmati rezsim felszámolása, az indonéz nemzetifüggetlenség ügye tagolt belpolitikai viszonyokat hozott létre. A “sukarnoizmus”doktrínája (NASAKOM, 1959) hosszú konfrontatív átmenet nyomán teret adott akommunista párt híveinek. Ezt a hatalmi túlsúlyt a Suharto-féle puccs és az 1960 és 1966közötti antikommunista üldözés felszámolta (becslés szerint 3,5–4 millió áldozat).Suhartót három évtizedes uralma végén 1998. május 21-én politikai válság közepettemozdítják el elnöki posztjáról. Két modernista párt állt az események mögött, továbbátöbb nem kormányzati szervezet, a szakszervezetek, az egyetemisták, és más pártok. Azindonéz lakosság viszonyai a '90-es évek közepére elviselhetetlen szintre süllyedtek.Indonéz hagyományként a hadsereg politizáltsága is megmaradt. Az indonéz békeközponti kérdése a multietnicitáson (kb. 300 népcsoport) alapuló viszályok mérséklése,

33

megszüntetése volt. Komoly hatással bírtak az egyházak (muzulmánok, hinduk éskeresztények), illetve azok földrajzi megoszlása, elhelyezkedése a szigetek világában. Ejegyek alapján a régi módon végrehajtott egyesítési, homogenizációs politikának aposztbipoláris átmenet idején már nem volt realitása (l. Kelet-Timor harcát 1974 óta; IrianJaya/Nyugat Irián elszakadási küzdelmét a '70-es évekt l kezdve).

MAGHREB, KÖZEL-ÉS KÖZÉP-KELET

E régiókban kialakult konfliktusokat gyakran csupán a vallási fanatizmus “termékeként”említik, holott az er szakcselekmények a történeti fejl dés összetettségéb l ésantagonizmusaiból kibontakozó logikus események. A 20. század els felében reménykeltváltozások kezd dtek az arab országokban. A “pozitív élmény” a nasszerizmusmegjelenésével és mozgósító erejével (arab nemzet, arab nacionalizmus) érte elcsúcspontját. Az izraeli ellenséggel szemben elszenvedett 1967-es vereség azonban lezártaezt a korszakot. A nyitott, megoldatlan kérdések (f ként a palesztin-ügy) a terrorizmus, agerillaharc irányába “tolta” a szerepl ket, el bb helyi, regionális térben, majd mindinkábba tágabb nemzetközi méretekben is. Az állami terrorizmus is fémjelzi az 1960-as és 1970-es éveket (l. Líbia, Szíria, Irán és más arab államok reményeit). A konfliktualitáselmélyülése kapcsolatban áll az USA által követett stratégiával (l. az Izraelnek nyújtotttámogatást, valamint az afganisztáni válsággóchoz való viszonyulását, és a Camp David-ikülönalkura épített külpolitikai vonalat az arab-kérdés rendezésére vonatkozóan – 1978.szept. 17.).

A Maghreb olyan dimenziót jelez, amelyben három egymástól eltér utat bejáróarab állam (Algéria, Marokkó, Tunézia) tömöríti a régió lakosságának 70%-át.Marokkóban a társadalmi feszültségek mellett a drog szerepe, a monarchia körüli politikaiküzdelmek, illetve az iszlám tradicionalizmus és a modernista er k ütközése “biztosította”az er szak forrását. A határos Nyugat-Szaharában viszont egyértelm en az önrendelkezésmegszerzéséért folyamodtak a fegyveres er szakhoz. Marokkó és a Polisario Front 1975után kiújuló harcokba bonyolódott, ez utóbbi szocialista irányultságot vett fel, monarchia-ellenessége a függetlenségi célkit zés “velejárójaként” fejl dött ki. (L. a SahraniKöztársaság kikiáltását 1976-ban és az elhúzódó konfliktusokat az 1997-es Baker-féleENSZ-megbízotti rendezési terv – 1997 – kimunkálásáig.)

Algéria a francia ultrákkal vívott gyarmati háborút követ en kaotikus fejl désiszakaszokat élt át, ezek közt az FLN harmincéves pártállamisága, szocializmusa semjelentett kiegyensúlyozott viszonyokat. S t, az állampárt gyengülésekor véreser szakhullám öntötte el az országot (l. az 1990-es évek elején bekövetkezetter szakosságokat, ezekben becslés szerint 70–80 ezer ember esett áldozatul). Akrízishelyzetért felel s er k közt volt az iszlám mozgalom több csoportja és azokfegyveres szervezetei. A válságot az algériai társadalom “frakcionizmusa” tovább növelte.

Tunéziában iszlamista befolyás és er s politikai represszió valósult meg 1957-t l, sváltozások csak az 1987-es állampuccs után kezd dtek, amit az iszlamisták is támogattak(gazdasági liberalizmus, modernizációs lépések).

Líbia, mint a politikai er szak export r állama, s a nemzetközi terrorizmus bázis-országa,az arab egyesülés széls séges képvisel je játszott szerepet a konfliktuskeltésben 1969-et

34

követ en. A Kadhafi-rezsim célkit zései világosak voltak: Izrael-ellenesség, USA-ellenesség; az arab forradalmat eláruló arab kormányzatok elleni fellépés, azokdestabilizálása, a “világforradalom” jegyében a felszabadító mozgalmak megsegítése. Anemzetközi rendszerben bekövetkezett változások azonban ezt a rezsimet is a nyitásrakésztették, s t az USÁ-val való kapcsolatok normalizálására.Közel-Keleten Egyiptomot az interkonfesszionális feszültségek gyengítik, miután a CampDavid-i alkuval felmondta az összarab szolidaritás dogmatikus vállalását. Vele szembenIzrael, az alku másik szerepl je viszont egyértelm en a konfliktusosságra épített és azer szak alkalmazásához alakított állam, amelynek a diaszpóra terheit is kénytelenülvállalnia kell. Az izraeli-arab háborúk, a megszállt arab területek és a szomszédos“keményvonalas” arab államok er szak-válaszai, a palesztin területeken szervezkedellenállási – terrorista harcmódot követ – er k, az Izraelen belül létrejött békepártiakáltal kiváltott széls jobboldali reflexek, továbbá a nemzetközi er tér változásai illetve azarabközi konfliktualitás, együttesen egy masszív er szakgócot eredményezett az izraeliállam megalakulása óta (1948). A konfliktusosság f bb síkjai: palesztin–izraeli, palesztin–arabközi, palesztin–jordániai, palesztin bels konfrontációk. A palesztin ügy különösvonása a “mártíromság” vállalása a terrorcselekmény elkövetésekor.

A világ legneuralgikusabb pontján az USA, mint a Nyugat vezet ereje – abipolaritás megsz ntével pedig mint egyedüli tényleges világhatalom – ambivalens módonviszonyul a konfliktushoz. Különösen bizonytalanná vált a 2001. szeptember 11-i sikeresterrortámadást követ en, miközben igen hatásosan szervezte meg a támadással gyanúsítottszervezetek elleni katonai csapást Afganisztánban. E lépés egyszerre irányult a “terhessé”vált talibán rezsim ellen és a nemzetközi terrorizmus aktuális központja és arab képvisel iellen. (Izrael O. ben Laden mellett J. Arafatot teszi felel ssé az er szak eszkalációjáért,amit az USA vezetése csak vontatottan fogadott el.) Az USA hosszabb távon viszont márbizonyította, hogy e megfontolásai “taktikai” jelleg ek (l. a Golf-háború menetét!). Aziszlám dzsihád olyan harcmodor – a ‘80-as évek óta az er szakcselekmények izraelikatonai és civil célpontok, célcsoportok ellen folynak –, amelyre pusztán katonai válasszalnem lehet megoldást adni. Ezek az iszlám fegyveres akciók 1994 óta feler södtek ésmegadták a lehet séget az izraeli jobboldali köröknek a háborús eszközök korlátlanbevetésére (l. a 2001. december eleji történéseket, a palesztin “kormányközpont” ellenikatonai megsemmisít csapásokat).

Irak a közel- és közép-keleti “játszmában” – Irán mellett – kulcsszerepet játszik. 1980–1988 között az els Golf-háború éppen Irak és Irán között zajlott le. A perzsa és arabellentétre alapozva, az “iszlamisták” és a “kommunisták” összecsapására került sor. Aháborúban Szaddam képviselte a “világi” oldalt az iszlám forradalom obskurantizmusávalszemben, élvezve az USA támogatását. (Az áldozatok száma több milliót ért el.) Akonfliktus “szerves” része volt a mindkét oldalon foganatosított állami terrorizmus. Ahelyi konfliktus áldozatai kiegészültek a kurdokkal, akik állam nélkül a szomszédállamokban elkülönítetten élnek. Ez magyarázza, hogy a második Golf-háborúban (1991)a kurdok felkelést szerveztek. Hasonlóan a kurdokhoz a siiták is a felkeléssel kísérleteztek(három siita ellenzéki–ellenállási szervezet vette fel a harcot a központi hatalomdiktatúrája ellen). A felkelések megbuktak egyfel l a kurdok elleni állami terrorizmusmiatt (Törökország, Irak), másfel l az arab tribalista–klánikus megosztottságon (l. aszunniták átpártolását a ‘90-es évek közepén). A Saddam Hussein-féle totális represszióhatására az ellenzékiek megosztottsága állandósult.

35

EURÓPA

Európa kett ssége és megosztottsága (Kelet és Nyugat) különböz pályára terelte a kétrégió politikai történetét. Eltér típusú er szakcselekményekre került sor. A Nyugat akutkonfliktusai közül kiemelkedik az ír kérdés, a baszk, a korzikai és alacsonyabbhatékonysággal a breton vagy katalán autonómia-harcok. Az öreg kontinensen fejl dött kia modern kapitalizmus elleni ideológia jegyében az olyan szervezett terrorizmus, amely azállam tisztvisel it, a magánszféra kulcsembereit, valamint a közszereplésben kit ntszemélyiségek likvidálását hajtotta végre (l. a Vörös Brigádok és a RAF szenvtelengyilkosságsorozatait). Az európai politikai, földrajzi, gazdasági és kulturális dimenziókolyan tág és összetett világot jelentenek, amelyben univerzalizációs érvény tendenciákkeletkeznek és zajlanak (l. a nemzetállamiság, a nemzeti kisebbségek, a civilizációs–kulturális sokféleség, az egyenetlen fejl dés, a geopolitikai, illetve környezeti feltételekeltérésének, az államon belüli és az államok közötti konfliktualitás történetiszervesülésének kereteiben kialakult “európaizáció” jelenségét).

Európa legrégibb és legtöbb áldozatot követel ún. bels konfliktusa az észak-írországi válságviszonyok hatására alakult ki (l. az angol kolonizáció hatását, az írekmarginalizálódását, az Egyesült Királyságban kialakuló ír nacionalizmust, a protestánsokpolitizálódását és felkelését, a brit állami er szakot, az ír ellenállás katonai feltételeinekmegteremtését stb.).

Az ír kérdés aktuális magja a háború utáni fiatal katolikus generációkezdeményezése, hogy a polgári jogok egyenl sége valósuljon meg katolikusok ésprotestánsok között a tartomány státuszának megváltoztatása nélkül (l. az 1967–1968-asmegmozdulásokat). Az els véres összecsapásra 1969-ben Belfastban került sor, s eztkövet en napjainkig húzódik az er szak és terror láncolata, ideértve a brit hadseregintervencióit is.

Az észak-ír társadalom mintegy apartheid-viszonyok között élt, minthogyközösségei az elkülönítés körülményei között voltak. Elkülönítésüket a relatív szegénységés nyomor, a protestáns fóbia, a “demográfiai kártya” (a katolikus népességszaporulatközel kétszerese a protestáns közösség-belieknek), a meghonosodott er szak, aterrorcselekmények intézményesülése mélyítette el. Az ír konfliktusban egyaránt megjelenta városi és vidéki gerilla-tevékenység (az IRA id nként az Ír Köztársaság területére iskiterjesztette katonai-terrorista akcióit). Számottev er t jelentenek a protestánsparamilitarista egységek, amelyekkel párhuzamosan protestáns politikai “front” is létezik.

Európa nyugati felében a másik akut válságot a baszk nacionalizmus “termeli”, skét államot érint (Franciaország, Spanyolország). Az ETA a ‘60-as évekt l kezdvefokozta tevékenységét, f leg a francoista Spanyolországban. Alapvet en autonomista-nacionalista, militáns elégedetlenségr l van szó, mely a kedvez változások ellenére is (aspanyol demokratizálódás, a hidegháború megsz nése) ismételten brutalizálódott 1996óta.

Franciaország esetében is rögzíthetünk szecesszionista mozgalmakhoz kapcsolódóer szakos, terrorista cselekményeket (l. a baszk, a korzikai vagy breton akciókat). AzAction directe terrorszervezet (1979) nem teljesedett ki. Ugyanakkor a franciatársadalomnak és államnak az “importált er szakkal” is szembe kell néznie (abevándorlók, az intenzív turizmus, a marginális csoportok harca, a drogkereskedelem, aszéls séges ideológiák megjelenése, Franciaország hatalmi szereplése a nemzetközipolitikában stb.)

36

Európa “igazi” terrorista szervezetei a Német Szövetségi Köztársaság ésOlaszország területén alakították ki bázisaikat. A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) harcothirdetett az NSZK-beli amerikai csapatok jelenléte ellen, valamint a monopolkapitalizmusképvisel i, szerepl i ellen (l. még a Baader-Meinhof-csoport tevékenységét ésfelszámolásukat 1972-ben). De m ködtek más terrorista csoportok is, így a Június 2.Mozgalom, amely az anarchista eszméket követte.

Olaszországban a maffia felel sségi körében elkövetett er szak mellett szinténszéls séges terrorizmus létezett. 1980-ban a kommunista igazgatású Bolognában ajobboldali Fegyveres Forradalmi Rohamosztag hajtott végre bombamerényletet a civillakosság ellen (83 halott, 200 sebesült).

Az ún. Vörös Brigádok tevékenységüket a “kommunista foglyok” kiszabadításávalindokolták a közvélemény el tt (valójában a soraikból letartóztatottak szabadonengedéséért folytattak emberrablásokat, gyilkoltak). A Vörös Brigádok akciói alkalmasakvoltak az olasz baloldal, illetve az er s Olasz Kommunista Párt lejáratására. Az AldoMoro-gyilkosság bizonyította, hogy az olasz politikai életben kialakuló bels kooperációhívei, mint a Kereszténydemokrata Párt elnöke is, a megbízók érdekeit keresztezték (1978.május 9. – megtalálják Moro miniszterelnök holttestét Rómában). A Vörös Brigádokáldozatai: 428 halott 1969–1988 között. Az európai er szakcselekmények új jelenségekénta bipoláris rend megsz nésekor a jobboldali terrorizmus aktivizálódott (1992-ben kb. 3ezer xenofób akcióra került sor az egyesült Németországban).Motivációs jegyek, a nyugat-európai jelenségek: nacionalista konfliktusok (IRA, ETA), a ‘70-esés ‘80-as évek baloldali terrorizmusa, a jobboldali terrorizmus és a ‘90-es években történtmegélénkülésük (Franciaország, Belgium, Olaszország, Spanyolország és Németország), újtípusú és hátter terrorizmus megjelenése (l. a Tokióban elkövetett metró-merényletet az Aumszekta, és az Oklahoma City elleni bombamerényletet széls séges milicisták részér l. Ezekkelösszhangban jelent meg a Nap Templomának Rendje szekta Európában, a rasszista Ra Ra-csoport Hollandiában, továbbá az állatvéd extrémisták Nagy-Britanniában (Animal LiberationFront).

Európa új államaiban, államszövetségek utódállamaiban az újonnan jegyzettkisebbségek, a cigány-helyzet, a relatív elnyomorodás, a gazdasági b nözés, a korrupcióterjedése stb. együttesen új konfliktusokat indított el.

A kelet-közép-európai biztonságot veszélyeztet kisebbségi-nemzetiségi kérdésösszekapcsolódik a határok kérdésével, és az emberi jogok állami szint megsértésével. (L.a Szovjetunió utódállamaiban kirobbant harcokat, a Balkán-háborúkat, továbbá aviszonylag nyugalmi állapotú országokon belüli diszkriminatív kormányzati uralmieljárásokat Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, Bulgáriában, Macedóniában ésmásutt.) Oroszország kirívó válsága a csecsen-földi háború, melyben Moszkva hatalmi,presztízs és gazdasági érdekei alapján masszív állami katonai intervenciókat folytat (azafgán válság újabb szakaszában pedig az USA-val egyeztetett módon nemzetközilegitimációra tesz kísérletet, támaszkodva a hidegháborúban kialakult népekönrendelkezési alapelvének kihirdetésekor hagyott “joghézag” adta lehet ségre.

Az újabb kelet , a posztbipoláris periódusban jelentkez konfliktusok kezelésekorimperatívuszként merül fel a regionális és nemzetközi biztonság els bbségénekkövetelménye (l. a különféle fegyveres küzdelmek, összecsapások és háborúk eseteit,amelyekben a pacifikáció több esetben az illegalitásba kényszerítette a lázadó,szabadságharcos, avagy terrorista er ket, csupán a “félig béke, félig háború” helyzetétteremtve meg. (Ilyen a kaukázusi szubrégió, az azeri-örmény konfliktus, a moldáv krízis,az ukrán identitás kérdése, a balti államok multietnicitása stb.).

37

Következtetés: A társadalomtudomány szemszögéb l dönt en két szoros összefüggéströgzíthetünk az er szakcselekmények terjedésével kapcsolatban. Ezek: a konfliktusosságés az er szak, valamint a válság és az er szak kölcsönhatásai. Az er szak“befogadásához” az érintett populáció bels késztetésén túl nagyban hozzájárul anagyhatalmi politika, amely a terrorizmus különféle válfajait taktikai megfontolásokbólintegrálta célkit zéseinek megvalósítása érdekében. Az els összefüggés kapcsán azer szak “eszköz”-jellegére kell felfigyelnünk, míg a második esetben a fennállórendszer(ek) ún. deficites m ködéséhez kapcsolódik az er alkalmazásának gyakorlata. Ajelenhez közeledve feler södött az öncélú terror. Ugyanakkor az univerzalizációsfolyamatok keretében – magában a posztbipoláris korszakra való átmenet szakaszában – akultúrák és identitások válsága, kaotikus “újrarendez dése” feler söd ben van. Így azer szak, mint olyan, szintén paradigmaváltáson megy keresztül. A jelenség olyanküszöbértékeket ért el, amelynek alapján felmerülhet az a tételezés, hogy az emberiség“civilizációs válságba” jutott, azaz már nem pusztán a nemzetközi társadalom szerepl iközötti érdekellentétek áldozatai vagyunk. E ponton nyilvánvalóan túljut az emberiség,viszont meglehet sen tisztázatlanok az “átjutás” konkrét politikai-hatalmi, gazdasági,kulturális és mentális formái és fokozatai. Nyilvánvalóan a világrend változása domináljaéletünket, amelyben a tradicionális, “klasszikus” strukturáló jegyekhez az er szak, sannak különös megnyilvánulása, a terror is, ismételten mint “problémamegoldó” elemtársul. Az er szak visszaszorításához az er szak alkalmazásához kell folyamodnunkkülönféle dimenziókban. (L. az állami terrort, a nemzetközi terrorizmust; a nemzetköziközösség által vállalt er szak alkalmazását, illetve a béketeremt háborúk bevezetését, akülönféle motivációjú tudatos terrorista cselekményeket egészen az egyének, s t agyermekkorúak “szerepvállalásáig”.) Végül megjelent az a “szerepl ” is (l. média,akciófilmek stb.), mely esetenként széls séges és dömping-jelleg tevékenységével azer szak kultuszát építette fel, amely “szellemi ópiumként” kerül piacra, miként atradicionális drogáru. A történelemtanítás viszont a kortárs civilizációk bomlásifolyamataiban a megmaradáshoz és “er rekapáshoz” szükséges készségek fejlesztéséttekinti átfogó céljának.

IRODALOM

20. századi egyetemes történet I-III. köt. (szerk.: Diószegi István, Harsányi Iván, NémethIstván), Korona, Bp., 1999

S. Anderson – S. Sloan, Historical dictionary of terrorism. Metuchen, Scarecrow Press, 1995Les Aspects juridiques du terrorisme international, ed. by Hague Academy of International Law.

Center for Studies and Research. Dordrecht , M. Nijhoff, 1988J-M. Balencie – A. de La Grange, Mondes rebelles : guerres civiles et violences politiques. Paris,

Michalon, 1999Benkes Mihály, Az egyesülõ Európa. In: Balogh L.-Benkes Mihály: Az európai fejlõdés politikai

dimenziói, Maecenas, Bp., 1996Benkes Mihály, A dekolonizáció alternatívái, Korona, Bp., 1999Benkes Mihály, Szuperhatalmak kora 1945-1992, Korona Kiadó 2000Faragó J., Az olasz helyzet : Válság, terrorizmus, alternatívák. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1978W. Laqueur, The age of terrorism. London, Weidenfeld and Nicolson, 1987Lukács András, Bioterror : új háború titkos fegyverekkel. Bp., Sprinter, 2001

38

Mészáros S., Csecsenföldön : háború, béke. Bp., Tekintet Alapítvány, 1997M. Morstein, A terrorkeresztapa : A terrorizmus, a kábítószer és a fegyverkereskedelem gyilkos

kapcsolata. Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1991A NATO : történet, szervezet, stratégia, bõvítés (szerk.: Valki L.). Bp., Corvina Kiadó Vállalat,

1999B. Netanjahu, Harc a terrorizmus ellen : hogyan lehet legyõzni a nemzetközi terrorizmust?

[Pécs], Alexandra Kiadó, 1997Un nouveau paradigme de la violence ? (szerk.: M. Wieviorka). Paris, L'Harmattan, 1997M. N. Shaw, Nemzetközi jog, Bp., Osiris, 2001