balladás
TRANSCRIPT
BALLADÁSBALLADÁS
Arany János balladáitól aArany János balladáitól a
- ig- ig
A balladaA ballada
• Epikus népköltészeti és műköltészeti műfaj • Népballada – műballada
• Mindhárom műnem jellemzőit magában hordja
• Sűrített cselekmény
• Szaggatott, homályos, sodró erejű elbeszélés
• Az események s azok előzményei, okai többnyire a szereplők megszólalásaiból derülnek ki
• Drámai párbeszédek, lírai monológok
Három mHárom mûûnem nem metszéspontjábanmetszéspontjában
• Tragédia dalban elbeszélve. (Greguss Ágost)• Drámai és lírai elemekkel átszőtt elbeszélő
költemény. (Új Magyar Irodalmi Lexikon)• Az az őstojás, amelyből a líra, dráma és epika
kifejlődött. (Goethe) • Epikus, mert: történetet mond el• Lírai, mert: lélekről, lelki folyamatokról vall• Drámai, mert: párbeszédes, feszültségteli,
jelenetekre bontható
A mA mûûfaj eredetefaj eredete• Nem őstojás• A középkori hősének után jelenik meg XIV. század• A középkor végi népi elbeszélő költészet műfaja (világi
irodalom) észak-francia, vallon területről származik• Eredeti népballada: legrövidebb epikus műfaj
– 20-120 sor– Csak énekelt formában élt– Dallama versszakokra tagolódik– Nem volt külön előadója, mint a hőséneknek– Csoportosan, közösen vagy épp magányosan
énekelték
A mA mûûfaj elnevezésefaj elnevezése
• A népballadák dallamai közt sok a táncdal • Sok helyütt táncoltak is e dallamokra • ballare (olasz: táncolni) szóból ered a név?
• Ezt a szót azonban nem használták, nem ismerték a műfaj keletkezésétől a 17.sz.-ig
• Angolok, franciák, magyarok körében semmi nyoma a ballada táncolt formájának, sőt:
• Itt kifejezetten nem táncolható dallamtípusok élnek
• A 17. századi angol irodalomban összekapcsolják a rövid, epikus ének fogalmát a ‘ballade’ névvel
• Ballade (fr. Tánc, táncdal): középkori francia versforma – három versszak és egy ajánlás (többnyire a ‘Hercegnek) lásd: Villon
• A ballade műfaj a középkori délfrancia táncénekből származik – eredetileg májusi körtáncok kísérődala a tavaszünnepeken eredetileg férfiak nem vehettek részt a lány szólóénekét egy-két előénekes adta elő, majd a kórus refrénnel válaszolt
Villon: Ballada tűnt idők asszonyairól
Mondjátok, hol van, hova lett Flóra, a szép nõ, Róma fénye? Archipiada hol lehet S Thais, vele egy anya vére? Hol a tapsra, szóra, zenére Tó fölött ébredő Echó Emberfölötti tünde lénye? No de hol a tavalyi hó? Hol a bölcs Heloise, kinek Olyan drága volt az erénye, Hogy Abélard-t, a szerzetest, A bosszú végül kiherélte? Hol a királynő, kinek kénye Zsákba dobatta a mohó Buridánt a Szajna vizébe? No de hol a tavalyi hó?
Haremburgis? és a remek Blanche királynõ, dalok sziréne, Nagylábú Berta s a szívek Allisa és Beatricéje, S Johanna, kit, Rouenben, élve Tűzbe vitt az angol bakó: Hová jutott, Szent Szűz, mi végre; No de hol a tavalyi hó?! Ajánlás Herceg, ha egy hete, egy éve, Ne keresd, hol a szép s a jó, Hogy a refrén vissza ne kérdje: No de hol a tavalyi hó?!
IsmétlésekIsmétlések
• Gyakori sor- és versszakismétlések • Sokszor egy-egy szó, részlet, szereplő
megcserélése adja a balladai cselekmény fejlődését
• A csoportos előadásmód bizonyítéka? • Más-más költi az egyes sorokat, s a hosszú
ismétlések gondolkodási időt biztosítanak a rögtönzéshez (?) a nézet megcáfoltatott.
Anyám, édësanyám, Csohánlegén voltam, Lefeküdtem vala A patak partjáro.
Sárig es kit kígyó Bébújt kebelëmbe, S aki azt kivëszi, Félkarját mëgëszi. Talám, édësëanyám, Talám kend kiveszi.
Mindsábbot ellëgyek A félkarom nélkűl, Inkábbot ellëszëk A legényëm nékül.
Mënj elé, te fiam, Mënj el te apádhoz Mënj el te apádhoz, Talám ő kivëszi.
Apám, édësapám, Csohánlegén voltam, Lefeküdtem vala A patak partjáro.
Sárig es kit kígyó Bébújt kebelëmbe, S aki azt kivëszi, Félkarját megëszi. Talám, édësapám, Talám kend kiveszi.
Mindsábbot ellëgyek A félkarom nélkűl, Inkábbot ellëszëk A legényëm nékül.
Mënj elé, te fiam, Mënj el te bátyádhoz, Mënj el te bátyádhoz, Talám ő kivëszi.
Mátkám, édës mátkám, Csohánlegén voltam, Lefeküdtem vala A patak partjáro.
Sárig es kit kígyó Bébújt kebelëmbe, S aki azt kivëszi, Félkarját megëszi. Talám, édës mátkám, Talám kend kivëszi.
Mindsábbot ellëgyek Az én babám nélkül, Inkábbot ellëszëk A félkarom nékűl.
Jere ide, mátkám, Jere, hogy vëgyem ki! Mátkám, édës mátkám, Sirítsd a fejedët.
/Anyám, édesanyám – Csángó népballada/
TematikaTematika• Alapvetően társadalmi – lélektani problematika• Az ember lélekállapotokban való ábrázolása• Az ember egymáshoz fűződő viszonylatok
összeütközéseiben való ábrázolása• Szeretet – szeretetlenség• Hűség – hűtlenség• Féltékenység• Házasságtörés és annak megtorlása• Megesett lány sorsa• Kényszerített házasság• Erőszakkal elválasztott szeretők• A szerelem társadalmi akadályai• Szegények gazdagok
Európa közös népköltészeti Európa közös népköltészeti mmûûfajafaja
• Hasonló történetek /történetvariánsok
• Hasonló tipizáló formulák (pl. hasonló kezdés)
• Hasonló ismétlő formulák (versszakok, sorok, refrén)
• De! Tematikai különbségek:
• Lélektani tematika: francia, olasz, magyar vidéken
• Tréfás ballada: angolok, franciák
• Hősi és Tündérballadák: skótok, skandinávok
A mA mûûballadaballada
• A romantika hatására a XVIII-XIX. század• (nemzeti múlt kutatása s az iránta való
vonzódás, népköltészet ihletforrásként való kezelése, népköltészet utánzása)
• Bürger, Goethe, Schiller, Heine• Németek: inkább balladának nevezett rövidebb
epikus költemények balladai vonások nélkül• Angolok: James Macpherson (=Osszián)• Magyarok: Kölcsey, Vörösmarty • ARANY JÁNOS