1

B.1 Tétel

Az információs gazdaság és információs piac helye a gazdasági szektorban: kialakulása,

működésének sajátosságai

Információs gazdaság

Az információgazdaság már korán kialakult, nem technológiai alapú tágabb értelmezése

szerint a gazdaság két, egyre jobban elkülöníthető, bár egymással elválaszthatatlanul

összefonódó területre osztható: az egyik az anyag és az energia, a másik pedig az

információ egyik megjelenési formájából a másikba való átalakításával foglalkozik.

Az információs szektor tulajdonképpen a gazdaság és a társadalom információs

szükségleteinek kielégítésére jött létre, és az információ előállításával, átalakításával,

feldolgozásával és elosztásával foglalkozik. Magában foglalja az e tevékenységek műszaki

feltételeit biztosító szervezeteket, és a velük kapcsolatos tevékenységeket és

foglalkozásokat is tartalmazza.

„Az információgazdaság első közelítésre felettébb heterogén tevékenységeket ölel fel, az

oktatás egészen más, mint a kutatás-fejlesztés, a számítógépes adatfeldolgozás nem

azonos az adatátvitellel, a rádió és a televízió elkülönül a könyv- és lapkiadástól. Mégis ezek

a tevékenységek mind, ilyen vagy olyan formában, információt nyújtanak és határaik egyre

inkább összemosódnak, különösen az új technikai eszközök, a telekommunikáció és a

számítógép nyújtotta lehetőségek kihasználása révén.”1

Az információgazdaság tovább bontható két alágazatra. Első információs szektorba sorolják

a közvetlen információs kibocsátásokat, azokat a médiumokat, melyeknek feladata az

információ előállítása, feldolgozása és továbbítása. Másodlagos információgazdaság

kategóriájába azokat a nem információs javakat termelő gazdasági médiumokat sorolják,

amelyek ugyan jelentős információs tevékenységet végeznek, de ezek munkálkodásának

végeredménye nem információs javakban testesül meg.

Az információs gazdaság megjelenése Magyarországon

A ’80-as évek elején Magyarország az ország hozzáadott értékének kb. 12%-a eredhetett az

elsődleges, 20%-a pedig a másodlagos információgazdaságból, így az információs

tevékenységek az ország összteljesítményének összesen 32%-át adhatták. Mára ezek a

százalékok – a hálózatosodás és modern informatikai vívmányok, valamint a

telekommunikáció ugrásszerű fejlődése révén – nagyságrendekkel nagyobbak, olyannyira,

hogy nélkülük a gazdaság fejlődése, vagy akárcsak szinten tartása a jelenlegi állapotban

elképzelhetetlen lenne.

A magyarországi információs gazdaság fejlődése a közép-európai fejlődés sajátosságait

mutatja, azaz a megkésettséget, a nyugati minták másolását, az alacsony tudatosságot, a

rossz hatásfokú intézményi struktúrát és a félreértelmezett információs politikát. Országunk

1 Varga Lajos: Az információgazdasági vizsgálatok előzményei és eredményei. In: Szabó József (szerk.):

Tanulmányok az információgazdaságról. OMIKK – KSH, Budapest, 1986, 11-14. o.

2

nem tud kitörni a folyamatosan újratermelődő deficites állapottól, aminek következménye az

elszalasztott lehetőségekben és a tartós leszakadásba való „tipródás”.

Magyarország az ’50-es évek legelején üzemszerűen alkalmazott már számítógépeket.

1983-tól megszületett a Számítástechnikai Kormányhatározat, mely lehetővé tette az

iskolaszámítógép-programot. 1986-ban a kormány megerősítette előzetes szándékát azzal,

hogy elfogadta az Elektronikai Gazdaságfejlesztési Programot. Az 1994-1998-as kormányzat

alatt az informatikai fejlesztés témájában elkészült szakanyagok nem kerültek elfogadásra,

de ettől függetlenül folytatódott az egyes területek informatizálása. 1999 decemberében

létrejött az eMagyarország, amely az eEurope első változatának a mintájára készült el, de

gyakorlatilag a magyar fejlesztésektől függetlenül kezelte az EU irányadó célkitűzéseit. 2000-

ben a Miniszterelnöki Hivatal megalakította az Informatikai Kormánybiztosságot mely az

információs politika kidolgozásán és végrehajtásán munkálkodott. Ezt követően 2000-2002

között a Széchenyi-terv (nemzeti fejlesztési terv) keretében indult meg az ország informatikai

és információra (is) épülő gazdasági felzárkóztatása az Európai Unióhoz. Ennek a

programnak a keretében (és azt informatikai fejlesztési programokkal erősen kiegészítve)

2001 májusában elkészült a Nemzeti Információs Stratégia (NITS) 5 éves programja,

melynek átfogó koncepciója a kormányváltás miatt 2003-ban már nem érvényesülhetett.

2002-ben létrejött az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, mely az Informatikai

Kormánybiztosság jogutódjának volt tekinthető és az információs társadalom fejlesztésére

volt hivatott. Ezen intézmény mellett létrejött a Kormányzati Informatika és Társadalmi

Kapcsolatok Hivatala is, mely az elektronikus kormányzati fejlesztéseket felügyelte. Ez

utóbbi intézmény 2004-től Elektronikus Kormányzati Központ néven működött tovább. A fő

cél továbbra is az ország digitális-információs felzárkóztatása volt, illetve a társadalmon belül

a „digitális szakadék” csökkentése, valamint a határon túli magyarság információs

társadalomba kapcsolása. A 2004-es Uniós csatlakozás után Magyarország

bekapcsolódhatott az „eEurope 2005” programjába, amivel lehetősége nyílt az Európai Uniós

országok által „közösbe adott” strukturális alapokat forrásként való felhasználására.

Információs piac

„A kereskedők fő feladata – Catal Hüyük árusaitól a TESCO igazgatójáig – mindig is a vevők

megtalálása, a kereslet kipuhatolása, a szerződések nyélbeütése, egyszóval az áru eladása

volt. Az információs technológiák azonban e folyamatokat is megváltoztatják. A tranzakciós

térben végbement számos változás leglátványosabbika az e-kereskedelem kialakulása és

terjedése. Az információs technológiáknak betudható új típusú viszony a vevő és eladó

között számtalan új intézményi formát generál az e-csomópontoktól a többcsatornás

vásárlásokig.”2

Az információs piac jellegének megfelelően nyitott fogalom. Ami az egyik felhasználónak

érték, az a másiknak talán nem jelent semmit. A közösségi tereknek az a lényege, hogy azok

a felhasználói csoportok tömörülnek egy adott érdeklődési kör köré, akiknek az adott termék

(információ) értéket jelent. Így kialakul egy szolgáltatói-fogyasztói réteg, melynél nincsenek

konkrét meghúzható határok, hiszen a szolgáltató fogyasztó is, és a fogyasztó egyúttal

szolgáltató is. Az információ = hatalom, ezért az is nyilvánvalóvá válik, hogy a „hatalmat”

meg kell fizetni. A kínálat és a kereslet egyensúlyba kerül, a termék (információ) annyiért kel

el, amennyit hajlandóak megfizetni érte. Mivel adott kör tagjai között zajlik a csere (az adás-

2 Szabó Katalin – Hámori Balázs: Információgazdaság – Digitális kapitalizmus vagy új gazdasági rendszer? Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006, 155. o.

3

vétel), ezért bizonyos időn belül az árak megállapodnak, ekkor beáll az ár-érték egyensúly.

Ekkor az információbrókerek sikeressége már a releváns információ-keresési/fellelési

stratégiájuk sikerességén múlik.

Online piac

Napjainkban az internet, mint költségcsökkentő és hatékonyságjavító technológiai változás

vesz részt a piaci struktúrákban és nagy hatással van a termékek árára, hiszen a webshop

jelleggel működő cégek jelentős megtakarítást érhetnek el azzal, hogy termékeik eladásához

nem kell drága bérleményeket fenntartaniuk, illetve a webfelületes piactér dinamikus

karbantartásához sok esetben elegendő néhány informatikai szakembert alkalmazni, így

nincs szükség a szakképzett eladók alkalmazására. Ennek hatására a vonatkozó költségek

és a „termelői árak” is csökkenhetnek. Ez kedvez az eladónak is és a vásárlónak is. Előnye

még a rendszernek, hogy nincs közvetítő és a vele járó jutalék sem terheli egyik felet sem,

így az „eladó” és a „vevő” termékforgalma közvetlen.

Ez a költségcsökkenés a termék árát sok esetben mégsem befolyásolja az eladó számára

negatívan, hiszen jelenleg az elektronikus piactereken a termék annyiért kel el, amennyit

még hajlandóak a vásárlók (a licitálók) megadni érte. Az eladók ezeken a piactereken sok

esetben maguk is vásárlók, így könnyedén és kötöttségek nélkül forgathatják árukészletüket,

értékeiket, hasonlóan, mint a pénzügyi brókerek. Ez mellett előny az is, hogy nincs

nyitvatartási idő, nincs ünnepnap. Tulajdonképpen nincsenek kötöttségek. A minőséget

maga a közösség garantálja, hiszen az a felhasználó, aki nem megfelelő minőségű terméket

árusít, azonnal pellengérre kerül, kiközösítik és akár ki is zárhatják a piactérről.

Kapcsolódási pontok

A meghatározó gazdaságirányítási és gazdasági rendszer mellett az információs piac

kapcsolatban van az informatikai eszközök piacával, a kommunikációs rendszerekkel és a

médiával.

Az ábrában az informatikai eszközök piaca foglalja magában a teljes számítógépes piacot,

beleértve a hardvert és szoftvert, írógépeket, másolókat, adatátviteli rendszereket és

eszközöket, stb.

A kommunikációs rendszerekbe értjük bele az összes olyan csatornát, amelyen információ

áramlás valósulhat meg.

Az ábrán a mellérendelés (az oldalirányú kapcsolat) azt fejezi ki, hogy a mellérendelt

rendszerek az információ elérés és az adatátvitel technikájában jelentkeznek, de nem

keltenek új információs igényt. Az információs igényre, az információ tartalomra a

4

fölérendeltségben látható gazdaságirányítási rendszer, illetve a gazdaság működése bír

meghatározó jelleggel.

Ugyanakkor az ábra azt is kifejezi, hogy a gazdaságirányítás és a gazdaság információs

rendszerének részét képező információs piac, informatikai eszközök piaca és

kommunikációs rendszerek működése visszahat a gazdaság működésére.

Az információs piac szerkezete

Ez a kép tovább nem egyszerűsíthető, de ezen szereplőkkel már értelmezhetőek (és

modellezhetőek) a piaci folyamatok. A valóságban a kép ennél bonyolultabb, hiszen ez az

egyszerű modell minden piacra igaz, és nem szerepelnek benne az információs piac

specifikumai, amelyek az információ speciális szerepéből következnek.

Az információ olyan áru, hogy - ellentétben a klasszikus értelemben vett árutól - csak

megosztható, teljesen át nem adható, hiszen az átadó is az információ birtokában

marad.

Az információ - ellentétben a hagyományos áruval - sok esetben szűkítést jelent. (A

fazekas az agyagból fazekat csinál, míg az informatikus a sok információból kiszűri a

használhatót).

Az információ - mint áru - vásárlás előtt nem „tekinthető” meg, értéke csak akkor derül

ki, amikor az adás-vétel létrejött.3

3 Forrás: http://edok.lib.uni-corvinus.hu/255/1/Z14_Holl%C3%B3__Mark%C3%B3.pdf Itt lehet még utána olvasni részletesebben a témának.

5

Információs piac Magyarországon

Az 1989-es rendszerváltás előtt gyakorlatilag nem létezett információs piac. Ez az állítás igaz

még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy ágazati információs központok, valamint a

vezető szakkönyvtárak a rendszerváltás előtti években jelentős árbevételekre tettek szert a

különböző vállalatok számára végzett információs szolgáltatásokkal.

A gazdaságirányítás rendszere volt olyan, hogy az információktól nem az üzleti lehetőséget

várták, hanem elsősorban a tudomány és a műszaki fejlesztés támogatására a műszaki

illetve tudományos tartalom feltárása volt a cél.

Az információk piacát a versenyhelyzet teremtette meg, amikor az idő paraméter szerepe

megnőtt, és esetenként a túlélés múlt azon, hogy ki mikor szerzett tudomást egy-egy üzleti

lehetőségről. Azonban abban az időben nem volt piac, nem volt rendezett csatornája az

információk áramoltatásának, hiszen a korábbi időszakban ezt a csatorna funkciót a

könyvtárak közötti kölcsönzés illetve kommunikáció töltötte be. A rendszerváltás után a

könyvtárak elvesztették mind az „információs csatorna”, mind az információgyűjtő- feldolgozó

funkciójukat, és nem vette át ezt a szerepet semmi. Az üzleti meglátások realizáláshoz nem

alakult ki az információs rendszer. az 1990-es évek elején nagyon sok egyéni vállalkozó

vagy mikrovállalkozás próbált információszolgáltatásokkal megjelenni, azonban ezek - döntő

többségükben - nem bizonyultak életképesnek Az okok elsősorban abban kereshetők, hogy

• nem alakultak ki egyértelműen azok a területek, amelyekről szolgáltatásszerűen lehetett

volna információt adni.

• a vállalkozói kör nem rendelkezett tapasztalatokkal, hol, hogyan lehet információhoz jutni.

• az információ szolgáltató vállalkozók jelentős része úgy gondolta, hogy elég egy pc-t

beszereznie, (ez viszonylag nem nagy beruházás) és már számítástechnikai alapismeretek

is elég alapot nyújtanak egy üzleti információs szolgáltatás viteléhez.

• a legnagyobb probléma az volt, hogy azok a döntéshozók sem láttak tisztán információs

kérdésekben, akik kellő tőkével vagy hatáskörrel rendelkeztek az információs rendszer

kialakításához. Az egyik ilyen nézet az volt, hogy

• a vállalkozók „nem férnek hozzá” az információkhoz, ezért az informatikai eszközök

beszerzésével, távadatátviteli vonalak fejlesztésével technikailag kell az információ

hozzáférést biztosítani a vállalkozók számára.

• hálózatokat kell építeni a kommunikáció meggyorsítására.

• elég a felhasználókat képezni, és akkor megtalálják a számukra szükséges információkat.

Ezzel szemben teljesen összeomlott az információs rendszer, hiszen összeomlott az a

gazdasági rendszer is, amelyet kiszolgált. A piacorientáltság, a vállalkozások előtérbe

kerülése, az új gazdasági rend teljesen más jellegű adatgyűjtést, feldolgozási szempontokat

és információszolgáltatási rendszert igényelt volna, mint az korábban megszokott volt.

Sajnos az információs rendszerek információs oldalával nem foglakoztak a befolyással vagy

tőkével bíró illetékesek.

Több próbálkozás volt olyan rendszerek fejlesztésére, amelyek klubszerű működést tűztek

célul, valahogy olyan módon, hogy minden tag beviszi és módosítja a saját információját, és

6

láthatja (módosítási jog nélkül) a mások által bevitt információkat. Ismereteink szerint az ilyen

elven működő rendszerek mindegyike tönkrement. Az információ szolgáltatási és

felhasználási kultúra hiánya miatt sokan befizették az esetenként jelentős tagdíjat, de nem

adtak magukról semmi információt, csak a mások adataira voltak kíváncsiak. Általában

hamar kiderült, hogy ezek a cégek vannak többségben, és a rendszerek információ nélkül

maradván, lassan elhaltak.

Azok a próbálkozások sem jártak több sikerrel, amelyek keres-kínál aktuális információs

rendszerek kialakítását célozták meg. A problémát nem a fizetési módok különbsége okozta

(egyes rendszerekben az adatbevitel volt ingyenes és a lekérdezésért kellett fizetni,

másoknál fordítva, az adatbevitelért fizettek az adattulajdonosok, és a lekérdezés, illetve a

keresés volt ingyenes, megint másoknál fizetni kellett az adatbevitelért és a lekérdezésért

egyaránt stb.), hanem az, hogy az adatgyűjtés és feldolgozás időigényes volt, csak azok az

üzleti ajánlatok kerültek be a rendszerbe, amelyeket más módon nem tudtak realizálni, és

végül a felhasználói kört jelentő vállalkozóknak nem vált szokásává azzal kezdeni a napot,

hogy megkutassák az információs rendszert. (Az már csak adalék, hogy a számítógépes

rendszer segítségével esetlegesen létrejött üzleteket már nem jelentették be az

üzemeltetőnek, és ezért nagyon sok „holt” információ futott a rendszereken. Egyes

felmérések szerint az üzleti adatbázisok adatai 40-80%-ban nem voltak aktuálisak. Ez az

arány még azokat a leglelkesebb felhasználókat is visszariasztotta a számítógéptől, akik

nem riadtak vissza az adatátviteli költségektől.)

Az információs piac kialakulását és beindulását a következő tényezők stimulálták:

• Fokozatosan kialakultak a vállalkozás-fejlesztés intézményei.

• Elsősorban az MVA (Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány) hálózat tagjai, a helyi

vállalkozói központok képzett informatikusai egyre szakszerűbb segítséget tudtak adni a

vállalkozóknak a problémájuk megfogalmazásában illetve az ezzel kapcsolatos információs

feladatok meghatározásában.

• A nemzetközi multinacionális cégek a maguk módszertanával és céginformációs

rendszereivel megjelentek a hazai piacon.

• Elkészült a cégbíróságokat összefogó rendszer, amely hiteles és aktuális információkat ad

a bejegyzett cégekről.

• A KERSZÖV CD-s Jogtár, Céghírek és Telefonkönyv sorozata már biztosít egy minimális

adathátteret, amely segítségével egy rutinos tanácsadó már üzletet tud kötni.

• Az Internet terjedésével, nagy tömegű információhoz lehet jutni, akik gyakorlatot szereznek

az információkeresésben, szolgáltatás-képesek az információs piacon.

• A jogi szabályozás egyértelművé tette a személyes adatok védelmét és a közhasznú

adatok nyilvánosságát. Ezzel - bár a szabályozás nem teljes körű és sok még a nyitott

kérdés - már megindult a rendeződési folyamat.

Az országban már érződik a stabilizáció hatása. A vállalkozások számának növekedése

helyett már inkább egyfajta dinamikus egyensúly kialakulása érezhető, a vállalkozások

száma már nem növekszik, egy középérték körüli oszcillációt érzékelhetünk. A

vállalkozásfejlesztés intézményrendszere már nem az új vállalkozásokat preferálja, hanem a

7

sikeres kisvállalkozások felfejlesztését középvállalkozássá. Ez is megfelelő kormányzati

információs hátteret követel, amelynek a szükségességét egyre többen ismerik fel.