1

A III. előadás: Az ősgyökök a héber és a magyar

gyökvázak és azok gyökszavainak összehasonlítása.

A gyökvázak eredete a természetben hallható hanghatások,

amik az emberős által felvett „kisfilmeket” örökítették át a

génjeinbe.

Az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészett kutatási területe azzal a

korszakkal kezdődik, amikor a beszéd még kezdetleges egyszótagúakból (ős-

gyökszavakból) állt. Mivel nem voltak még nyelvtani szerkezetek,

természetesen a mai „nyelvtípusok” (tonális, sémi, ragozó, stb.) sem

léteztek. Összefüggő gondolatfüzéreket, mondatokat sem alkottunk még.

Zöngés mássalhangzók és lágy, ajakkerekítéses magánhangzók sem voltak az

ősnyelv(ek) hangjai között. Mivel nemcsak a mai lágy magánhangzók, hanem

néhány mássalhangzó is az ősi torokhangokból keletkezett! – akkoriban a

magán-, és mássalhangzókat sem tudtunk volna még elkülöníteni.

A természet hangjai nemcsak az ember, hanem már az állatok számára is

örökletes, túlélési értelmeket hordoznak: hol csurog-zuhog a víz / az

élelemszerzés, lehetőségére / várható támadásra utaló / földrengés előjelei

/ dörög az ég / süvölt a szél /„ordít” a vulkán, stb. Az emberi beszéd ős-

gyökszavai a természetben hallható zajok-zörejek (ss, szsz, tk, kt, csrr, krr,

grr, pk, zm, bm, stb.) utánzási kísérleteivel kezdődtek. Az ős-gyökszavak még

csak 1 vagy 2 mássalhangzót tartalmaztak, amiket az előember elkapott,

ajakkerekítés nélküli Ȧ, E, I-szerű torokhangokkal ejtett együtt. A

beszédképességet (vízközeli életmód révén) a levegővétel akaratlagos

irányítása tette lehetővé. A gégeszerkezet átalakulásával, a laposodó

szájberendezéssel (ajakhangok, fog-ajakzáros hangok), az agyi

beszédközpont (Broca terület) fejlődésével párhuzamosan mindjobban

utánoztuk a környezet hanghatásait. A Homo Sapiens európai (neandertháli)

és afrikai alfaja némileg eltérő beszédképesség birtokában volt.

Az őshangok zöngétlen mássalhangzóit (T, P, J, K, H) a „jellegtelen” Ȧ, E, I-

szerű torokhangok segítették kiejteni. A zöngétlenek közül a susogó-sziszegő

hangok, és a fog-ajakzáros F is hiányzott még. A mai nyelvek hangstatisztikai

vizsgálataival bizonyítható, hogy az őshangok differenciálódása (a valódi

hangváltozások) időrendi sorrendben, de eltérő földrajzi helyeken jelentek

2

meg. És az N? Már zöngés ugyan, de nagyon ősi hang... ami kezdetben, még

az is, csak nyögésféle torokhang volt.

Megjegyzés: torokhangú gyököt a magyarban nem találunk – mert ha

nagyritkán ejtünk is torokmagánhangzót, írásban nem tudjuk jelölni őket.

Az egy-mássalhangzós ősgyökök és héber változataik:

A továbbiakban kék x-szel jelöljük az ősi, ajakkerekítés nélküli

magánhangzó-féléket és x-szel a mai (lágy) magánhangzókat.

Tx, Px, Hx, Jx, Kx, Nx és Tx, Px, Hx, Jx, Kx, Nx H: héber

H Tx: toe=el-, megtéved – Tx: te’á=határokat jelöl ki, tá=cella, rekesz, sejt,

tȧ’i=rekeszes, t’ó=(vadbivaly: tavi?). Magyar gyökszavak: te, ti, tó, tő, tű.

A Tx ősgyök kora: az öntudatra ébredés már megkülönböztetjük a

„másokat” (a külvilág élő és életelen ágenseit) – az „én”-től.

A héber tov=jó. A magyar te-ti (a „nem-én”) lehet tó (a víz mindenesetre jó),

tő (mindaz, amin az „én” fennmaradása alapszik), vagy tű (ami ártalmas).

H Px: poe=béget, bőg, kiált – Px: pe=száj, nyílás, pi= -szer -ször,

pea=szél(e, a két ajak), vég(e: a feje), paróka, po = itt.

Magyar Px gyök nincs: pá (indulatszó), pia (idegen, cigány szó). A két héber

gyökváltozat közös értelme: itt a fej, a száj kinyílik-becsukódik.

H Jx nincs. Jx: jae=szép, odaillő, jaá=illett, megillette. Magyar Jx

gyökszavak: jó, jő (jön), ja=igen (német szó), jé! (indulatszó).

A héber és magyar Jx közös értelme: megfelelő (jó), meglesz neki (jön).

H Kx nincs. Kx: ki=okádék, hányás. Kx: (Az újabb k előragokat képez:

ki=azért, mert, hogy, ha, amikor, hanem, k’- =olyan, mint, kb, -kor, -ként.)

A magyar Kx gyökszavai: ki(felé), ki? kő. A héber Kx értelme: kifelé. A

magyaré: ki és mi van – odakínt?

H Hx nincs. Hx (lágy, alig hallható H lágy magánhangzóval): Ha- =a, az,

vajon? (kérdőszó), hu, hi=ő (hn, nn), hé! hi! hó! (ind.szavak). Magyar Hx:

(a, az), ha, hó, hó(nap), hő, hiu (padlás-zug, üreg), hiú (hiányos), hű(ség) és

indulatszavak. A héber Hx közös értelme: rámutat, megkülönböztet. A

magyaré hasonló: elkülönít.

3

H Nx: n’á=mozog, mozdul, megrezzen, vándorol, nóa=mozdulás,

ni’á=mozgatás, billenés, nú!=na! (menj már). Magyar Nx: nő, nő(l) és

ind.szavak: na! ne! no!

A héber Nx gyök közös értelme: meg- elmozdul. A magyar gyökszavak

jelentése konkrétabb: szaporodik, növekszik.

A fordított egy-mássalhangzós ősgyökök és héber változataik:

Figyelem! Csak az indulatszavaknál szabad (pl. kopp, durr) „gondolkodás

nélkül” elfogadni, hogy a mássalhangzó duplázás csak azt jelenti, hogy

erősebben kell ejteni.

A gyökszavaknál ez általában nem igaz! Nemcsak erősebben ejtjük pl. az R-

et az orr szóban, hanem egészen más, két-mássalhangzós gyököt kaptunk!

Az xR nem xRR! A magyar orront: szagot érez, (meg-)orrol: megharagszik. A

héber or=fény, or=bőr – orer=felébreszti (az orra, szagot érez), ellenkezik –

orer=megátkozza (a támadót).

xT, xP, xH, xJ, xK, xN és xT, xP, xH, xJ, xK, xN.

H xT: ut, at=lecsap, -ott, rávetette magát, et=kor, idő, időszak, ote=betakar,

ruhát ölt – xT: et (az újabb t-vel)=(író)toll - iti=ideiglenes – xT: ata, at (hn,

nn)=te, et=ásó (üt), et=és, -val, -vel, -t (tárgyrag), ot=csoda-, jel, betű – xT (az

újabb t-vel): iti=lassan, lassú. A négyféle (xT, xT, xT, xT) héber gyökváltozat

ősi jelenetet mutat be: ragadozó madár („te”) követi a „jelet”, ráveti magát,

leüti és (felszáll) vele. Magyar xT: át, ét(el), öt (ujj, karom), út, óta, utó (idő),

üt.

A magyar xT így mutatja be az ősi vadászatot: A ragadozó az úton „jelet” vesz

észre, át(ugrik), ráveti magát, öt (karommal) leüti és elfogyasztja...

H xP, xP nincs. Magyar xP: apa, ipa (após), epe, ép. (A finn apu=segítő,

appi=após.) A gyök értelme: Az apa, ipa segít. Az epe ártalmas, de az ép

emésztését segíti.

H xH gyök nincs. A héber xH: ah=testvér, barát, ápoló, ahu=rét, nádas, ihá,

ihed=egyesítette, óah=bagoly (uhu). Magyar xH: ah! ahá! eh! oh!

(ind.szavak), éh(es), uhu.

A héber xH gyök értelme: közösség, közös élőhely. A magyar gyökszavak

(éh, uhu: fülesbagoly) értelme: Az éhes uhufióka kitartóan huhog.

4

H xJ nincs, xJ: ȧja=ragadozó madár, ȧje=hol van? ója=ajjaj! (ind.szó).

Magyar: aj! ej! ój! (ind.szó), éj, új (zsákmány). A héber-magyar xJ ősi

értelme: éjszakai vadászat.

H xK: aká=el-, benyomás, uká=gödör – xK: akó=zerge (kőszáli kecske) –

xK/Ch: ȧch=de, csak, bizony, éch?=hogyan?

A héber xK és xK bővített gyökszavainak végén eredetileg az O/U/W triász

kellett legyen – mert ez a W korábban vagy O vagy U, majd OU diftongus

volt. A W-t azonban már ők is, és a magyarok is ugyanúgy ejtik, mint a V-t.

Ma már a héberben is gyakori, hogy V-vel írják a szóvégi W-t: akáv=ölyv,

okev=figyelemmel kísér, nyomon követ, ȧkev=lábnyom, ikúv=nyomozás,

köbözés! – xKV: okev=akadályoz, feltartóztat, meggátol – xKV: ekev=mert,

mivel, következtében (az ok).

A magyar xK: (az) aki, ék-eke (be- le-, elnyom), ok, ük („köbözött” 3.

nemzedék). A héber gyökváltozatok s a magyar gyök ősi értelme: figyeli,

nyomon követi, „lenyomja”.

H xN: á(j)in=szem, (és az ájin betű neve), ani=szegény, éná=szemmelverés,

on=bűn, oná=idény, időszak, one=válaszol, megalázkodik, szenved,

uná=sanyargatott, megkínzott – xN gyökszavak: ani=én, ánu=mi,

aná=kéretik, é’(j)n=nincs, éni=én nem! one=erő, vagyon, gyász, oni=flotta,

hajóraj, onȧá=csalás.

Magyar xN: én, en-(magam), ön(maga), ín (erős), őn(hal, ragadozó), ón

(értékes ötvözőfém), ünő (fiatal nőstényszarvas).

A héber xN és xN gyök közös értelme: éntudat fenyegető környezetben. A

magyar xN gyök ősi értelme: éntudat, erő, vagyon, sanyargatás.

A két-mássalhangzós ősgyökök és a későbbi változataik:

TxT, TxP, TxJ, TxK, TxH, TxN és TxT, TxP, TxJ, TxK, TxH, TxN

A héber nyelvi rétegeire a kétféle betűk is ráutalnak: 1. van T és T hang és

betű, de az utóbbi már nem őshang, és a kiejtése is „keményebb”.

2. H-ból normál és lágy H-juk van (ami alig hallatszik) – valószínűleg

mindkettő őshang. 3. Az ősi K mellett egy fiatalabb K/Ch váltóhangot is

használnak.

5

H TxT: tȧát=(be)ültette – Tx1Tx2: t’ȧtúa=megtévesztés (az alapszó:

taut=tévedés) – TxT: tat=alatti, tut=eper, la-tét=ad-ni (tet-ni: tenni) – TxT:

tit=agyag, sár, tit’u=söprés.

A magyar TxT gyökszavai: tat (hajófar), tát (kinyit), tata (vén ffi), tét (tesz-et),

tető (teszet-ő), tetű (teszet-ü), (be-)tő(l)t.

A héber TxT gyökvariánsok közös értelme: alatt, alattomos, földi. A

magyaré: lefelé, rá-, beletesz.

H TxP nincs. TxP: tip=csepp, tip-tipá=ici-pici, tipá=nevelte, nedvességet

szívott, veregette (szopás), tupá=ápolt, gondozott. Magyar TxP: táp (etet),

tép (eszik).

A héber és a magyar TxP gyök ősi értelme: kicsinyeket etet, ápol, felnevel.

H TxH és TxH nincs. TxH: tohu=pusztaság, üresség, tohe=csodálkozik,

álmélkodik, téȧh=határokat jelöl ki. TxH: tah=bevonta, rákente, bevakolta,

tí(j)ah=vakolat.

A magyar TxH egyetlen szava: tahó. A héber és a magyar TxH változatok

közös értelme: korlátolt, üres, csak álmélkodik.

H TxJ nincs. TxJ: t’ijá=eltévedés, hibázás – TxJ: tuja=tuja (fa-bokor, görög

eredetű szó). Magyar gyökszavak: táj (tátott), tej (te-ejend?), toj(ás) (tol-ás?

bevakolt?). A héber TxJ gyök és a magyar táj közötti értelmi kapcsolat: tá-,

tátott, de ehhez fel kell tételezni egy ősi J T hangváltozást. (Erre más

példák is vannak.) A héber tí(j)ah=vakolat és a magyar tej (fehér) és a tojás

(fehéren bevakolt) között szintén elképzelhető értelmi kapcsolatot.

H TxK: t’uká=nyomás, nehezedés – Tx1Kx2: tokéa=beveri, beledöf, kürtöl

(dug-á), tékȧ=kürtfúvás, teká=konnektor (bedugni), takúa=elakadt (szenvedő

igék) – TxK: tik=táska, aktacsomó, iratborító, miniszteri tárca – TxK/Ch:

toch=belseje, tartalom, a folyamán, tach=öltés (varrás), tuki=papagáj.

A magyar TxK gyökszavai: tik-tak (ütögetés hangja), teke (golyó, ütik), tóka

(faharang), téka (sublót, belerak), tok, tok(hal), toka, tök, tőke (pénz).

A két héber torokhangos gyök közös értelme: le-, belenyom, bedug, beledöf,

-fúj. A másik két héber gyök jelentése: benne van, tartalmaz.

A magyar TxK gyök értelme a négy héber változattal egyező: beleüt, belerak,

tartalmaz.

6

H TxN nincs. TNx: tnuá=mozgás, forgalom, és magánhangzó (visszaható

igékből) – TxN: toen=megrak, megtölt, állít-érvel, igény, taún=megrakott,

telített, szükséges, taȧná=követelés, igény – TxN: ten!=adj! (az alapige:

noten=ad) tuna=tonhal, t’nuá=ellenkezés, t’aná=párzási időszak,

toaná=ürügy (hamis érv), t’uná=baleset, tiná=elpanaszolta, megsiratta,

tȧn=sakál (üvölt) – TxN: tiná=neheztelés, t’éná=füge (lelóg), ton=tonna,

tónus, zenei hang, tin=iszap, tene=vesszőkosár, gyümölcstermés. Magyar

TxN: tan (feltöltődés), ton (hal), tanú (panasz), tinó (herélt szarvasmarha),

tűn(ik) (veszteség).

A héber TNx gyök értelme: mozgatás mássalhangzók „mozgatása”

magánhangzókkal (= gyökszavak képzése). A TxN, TxN és TxN gyökök közös

jelentése: szükség, feltöltés, követelés, veszteségek. E gyökváltozatok több

nyelvi rétegből származnak. A magyar gyökszavak két nyelvi rétegből.

Értelmük: feltöltődés, panasz, veszteség.

PxP, PxT, PxH, PxJ, PxK, PxN és PxP, PxT, PxJ, PxK, PxH, PxN

H PxP nincs. PxPx: pi’ȧpúa=bugyborékolás, forrás, terjengés, méreg

felszívódás (visszaható ige) – PxP: pip=rojt, bojt (szakáll?).

A magyar PxP gyökszavai: papa, pap-pópa-pápa (segítő vezetők) – papi-pép,

pipa (száj-ba) – pipi (hangutánzó) – popó, púp (búb).

A két héber tőszó nem gyökszavak – nincs közös értelmük. A magyar

gyökszavak a finn apu=segítő, pää=fej, fő, és a héber pe=száj (csücsörít)

fogalomkörébe tartoznak.

H PxT: paut=kicsi, apró, paot=kisgyerek – PxTx: pet’á=hirtelen,

p’tiá=meglepetés – PxT: pat=kenyér, morzsa, peti=együgyű, balga,

pitȧ=csábító, lángos, lepény, putá=elcsábított, pot=szeméremdomb. Magyar

PxT gyökszavak: pata (szétnyílik), pát (felhasad), pete (apró), piti (szleng:

kicsinyes), pite (finom lepény), pót- (a helyére). A héber több, a magyar két

nyelvi rétegből kapta a gyökszavait. Az elkülöníthető közös értelem: kicsi-

apró, együgyű, elcsábul.

H PxH nincs. PxH: puh=fúj, szellent, pah=bádog (lemez, kanna), átvitt

értelemben: kelepce, csalódás – PxH: pohe=tétlenkedik, lézeng. Magyar PxH:

pihe, puha – piha (fuj!), pfű! (ind.szavak). A két PH gyökeinek közös értelme:

fújás, könnyedség, váratlan kellemetlenség.

7

H PxJ nincs. PxJ: píja=szájacska, szopóka, szipka – púja=fuj! (indulatszó) – és

a pijeh (ez bővített szó)=bekormozta.

A magyar: puja (kisgyerek: cigány szó), a pej („kormos”: feketecsíkos ló). Bár

kifejezetten rokonértelműek, de mivel mindkettő jövevény, a magyarban

nem gyökszavak.

H PxK nincs. PxKx: pek’ȧ=virágbimbó, felrepedés, poké’ȧ=megrepedő,

elpattanó, megszűnő (jog), pki’ȧ=göngyöleg (göngyölődő) – visszaható igék

származékai.

PxK: pik=reszketés, remegés, piká=pecek, dudor, paká=kiszögellés,

puká=gáncs, akadály – PxK/Ch: piká=bugyog, fakad, pach=kanna, kancsó,

puch=dunyha, szemfesték.

Magyar PxK: páka (gyékényé: felreped), pika (szúr), pikó (tüskés hal), puki

(fakad) – piké (szövet), pók (göngyöleg) – pék (jövevényszó). A héber

gyökváltozatok három, a magyar PK gyökszavai két nyelvi rétegből

származhatnak Közös értelem: felreped, kifakad, szúrós – puha göngyöleg.

H PxN nincs. PxN: pin=fog(a), tű, pecek, fasz (szleng), pone=el-, hozzáfordul,

pné- = arculata, felszíne, pen!=nehogy! puná=kiürített, sarok, szöglet.

A magyarban: pina (üres), poén (csúcs: jövevényszó), póni (ló, kicsi marad),

pun (nép) lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Punok A magyarban ez

mind jövevényszó, tehát nem gyök-, hanem tőszavak. A héber PxN ősi

értelme: fog(a). Szleng szó a héber pin=fasz, aminek párja a magyar pina

(üres hely).

HxH, HxT, HxP, HxJ, HxK, HxN és HxH, HxT, HxP, HxJ, HxK, HxN

H HxH nincs. Lágy H-val, HxH: hah!=óh! ó jaj! (ind.szó), hahu, hahi (hn,

nn)=az, amaz (az+ő: összetett szavacskák) – Normál HxH: hóah=tövis,

hasadék, hah=orrkarika. A magyarban csak indulatszavak vannak: hahó!,

hehe, hihi, höhö, hohó!, húha! hűha! – a HxH gyök nem fejlődött ki. A héber

gyökszavak közös értelme: az, ami beleszúrt.

H HxT nincs. HxTx: hit’á=megtévesztette (műveltető ige, az alapige:

toe=téved) – HxT: hat (rá), het, hitá=fél, félelem, hote=parazsat piszkál

(veszélyes) – HxT: hat=(állati, 6 db) metszőfog, hitá=búza (fog alakú),

het=bűn, vétek, hote=bűnöző, hut=fonál, cérna, szál, zsinór (ami megfog).

https://hu.wikipedia.org/wiki/Punok

8

Magyar gyökszavak: hat (rá), 6, hát(a), hát... (egy) hét, 7 (gonosz, hétfejű

sárkány), hit (fogva tart), huta (kohó), hűt (megijeszt, megöl). A négy héber

gyökvariáns jelentései (fog, 6 metszőfog, hat rá, hit-becsapás, a hátára

(támad), (7 nap) bűne, kihűti (megöli) – közös értelmük a magyar HT

gyökszavak által szintén „leforgatott” ősi vadászjelenet.

H HxP nincs. HxP: hupá=fedett, bevont, esküvő(-i sátor), hipá=lámpaernyő,

hip’á=befedte, fedezte, védte – kiagyalta, rágalmazta.

A magyarban: háp-háp (kacsahang), hipp-hopp (hirtelen) – hupi(-kék: ütés).

A héber HxP gyök értelme, jó és rossz értelemben egyaránt: betakarás.

A HxP gyök a magyarban, mivel csak a hupi-kék szavunk van, nem fejlődött

ki. De a szleng „betakarlak”=megverlek jelentés így is rokonságot teremt a

két nyelv között.

H HxJ nincs. HxJ: hajá=volt – HxJ: háj=élő, eleven, nyers, haje=életerős, fürge,

hajá=élet, élt, vad(állat), hujá=felélesztett, életben hagyott. A magyar HxJ

gyökszavai: haj, háj (zsír), héj, hajó, héja (madár), híja (van), (a régies) hiu:

üres – és indulatszavak: haj! hej! hijj! A héber HxJ gyökszavak közös értelme:

élő, eleven.

A magyar HJ gyökszavai: haj, háj, hajó, héj – nem rokonszavak a héberrel.

Közös értelmük: befed. A héja és híja (van) a hijj! (elzavar, haragszik)

ind.szóból eredhetnek.

H HxK nincs. HxKx: hakȧá=kificamodás, hokȧá=megbélyegzés (igemódok, az

alapige: ki(א)=kihány) – HxKx: hakȧá=hányás – HxK/Ch: hachi=a leg...

héch?=hogyan?

HxK: hek=öl(e), benső, hok=szokás, szabály, törvény, hiká=utánozta –

HxK/Ch: hech=íny, szájpadlás, hachá=remélte, abban bízott, hiká=várt

(vmire), horgászott, haká=halászhorog. A héber HK gyökváltozatok,

igemódok értelme: társas kapcsolatok szabályai, következményei. A HxK/Ch

gyök értelme: ennivalóra vár.

Magyar HxK gyök nem alakult ki. Csak egy hangutánzó szavunk van: hukk

(csuklás, hányás), aminek a héber hakȧá=hányás a rokonszava.

H HxN nincs. HxNx: heníȧ=indította, mozdította, késztette (műveltető ige) –

HxNx: hin’á=szépít, díszít, hanaá=élvezet, haszon, honȧá=csalás – HxN:

9

hén=ők (hn), azok, hiszen, héna=ide, hine=íme, itt van, hon=vagyon, tőke –

HxN: hone=táborozik, hen=kellem, báj, hen-hen=köszönet.

A magyar HxN gyökszavai: hon, hón(alj), hőn (szeret), hun (hol?), hun

(táborozó nép). A héber HxN gyök értelme: ők, azok, itt vannak, van nekik és

a HxN-é: táborozás, kellemes körülmények. Ez felel meg a magyar

gyökszavak jelentésének. Tehát a magyarban is két HxN gyök volt? Igen, és

valószínűleg ugyanabból a két nyelvi rétegből.

JxJ, JxT, JxP, JxH, JxK, JxN és JxJ, JxT, JxP, JxK, JxH, JxN

H JxJ nincs. JxJ: j’já=Isten(?) A magyarban nincs gyökszó, csak indulatszavak:

jaj! júj!

H JxT: jaát=beborította – JxT: jaut=illő, helyes. A magyarban csak egy

kétértelmű tőszó van: (oda-, el-) jut és jut(neki).

H JxP nincs. JxP: jipe=szépítette. A magyarban nincs JxP gyök, még

magányos tőszó sincs.

H JxH nincs. JxH: jȧh=Isten, jȧeh=illő, illik, megillet, szép, jaeh (kiejtés:

jae)=szemétlapát (eszköz). A magyarban csak egy tőszó van: juh, valószínűleg

ősmagyar szó.

Esetleges héber (bővített) rokonszavai a jihum=párzási inger és a

jáhȧsz=leszármazás.

H JxK nincs. JxKx: jaká=kificamodott (pl. jak-szarv) – visszaható ige. A

magyarban csak egy, idegen eredetű szó van: jak (szarvasmarha fajta).

H JxN: jȧen=strucc (afrikai eredet) – bővített szavak: jonkim=emlős,

jonek=szopó, csecsemő, új hajtás. A magyar tőszó: jön (jő), lehet a héber

jȧen rokonszava.

KxK, KxT, KxP, KxH, KxJ, KxN és KxK, KxT, KxP, KxH, KxJ, KxN

H KxK nincs. KxKx: kiȧkéȧ=krákogás, köhécselés (visszaható ige),

kiȧká=kotkodácsolt, lerombolta, kiirtotta (alapszó lehet az aká=baj,

elnyomás), kȧaká=tetoválás

KxK: kik=ricinus (hánytató) – KxK/Ch: kuch=sírüreg, szikla – K/ChxK/Ch: kȧch-

káchȧ=így, úgy, kȧach=perec. A héber KxK gyökváltozatok ősi értelme:

kotkodácsolás, köhögés veszély, pusztulás. A magyar KxK származékok

10

idegen szavak: kaka, kakaó, káka, kék, kuka (=szemetes, de műszó!) – és a

hangutánzó: kuka (egy kukk-ot se).

H KxT: k’át=(bibliai) bagolyfajta (2 nagy szem) – KxTx: keetȧ=szakasz, részlet,

kit’á=elvágta, felosztotta, csonkította, kitúa=félbeszakítás, levágás,

amputálás (műveltető igéből) – KxT: kat=nyél, fogó – KxT: kat=kicsiny,

kut=megutált (kisebbség?) – K/ChxT: kat=falka, csoport, kaszt, szekta,

kitá=osztály, katonai raj.

A magyar KxT gyökszavai: két (szét vagy össze), köt (össze), (gémes)kút (nyele

van). Mindkét nyelv KT gyökeinek közös értelme: egészet szét-, kétfelé –

részeket összefog.

H KxP nincs. KxP: kupá=halom, kosár, leszedett (hab), persely, pénztár –

K/ChxP: kipa=kupola, cella, kis sapka, pálmalevél, lomb.

Magyar KxP: kap, kapa, (nyereg)kápa, kapu, kópé, kopó (eb), köpü (vajköpülő

edény), kúp, kupa, kupé. A két nyelv gyökeinek közös értelme: kúpalakú,

ráborul.

H KxH nincs. KxH: kah! khí (hn, nn)=fogd, vidd! (felszólító mód) – KxH:

kehe=tompa, életlen, elvásott – K/ChxH: kohe=köhög, köp, kah! kóah=erő,

képesség, érvényben van – K/ChxH: kahá=elhomályosodott, meggyengült

(fény), kehe=tompa, sötét (szín), kihá, kihe (hn, nn)=elgyengült,

elhalványodott. Egy magyar tőszó van: kohó – ami héber kóah=erő

rokonszava lesz. A négy héber gyökváltozat értelme: tompa vagy gyenge:

fény / szín / beteg ember.

H Sem KxJ, se más héber gyök nincs. A magyarban a kaja cigány szó – a kéj

pedig a héber (bővített): kájic=nyár és kijef=”éli világát” szlenges rokonszava.

H KxN nincs. K/ChxNx: kaná=leigázta, kni’á=megadás, behódolás,

kin’á=alázat (visszaható igéből) – KxN: kane=nád, szár, cső, légcső,

káin=lándzsahegy, kén=fészek, kiná=siratóének, kun=gyászol, sirat,

kone=vásárol, elsajátít, birtokol, koni=kúpalakú – K/ChxN: kȧn=itt, kén=igen,

igaz, helyes, becsületes, kaná=alapzat, állvány, oltvány, kiná=el-, megnevez,

kiná=tetű. Magyar KxN: kan (birtokol), kéne (kellene), ken, kén (eredete?),

kín (gyász) – kun (nép). A magyar KxN gyökszavai leigázás, birtoklás – kín és

gyász jelentésekben egyeznek a héberrel. A héber K/ChxN gyökváltozat

11

azonban eltérő (más nyelvi rétegből beérkező): igaz, helyes, megalapozott

értelmet hordoz.

NxN, NxT, NxP, NxH, NxJ, NxK és NxN, NxT, NxP, NxH, NxJ, NxK

H NxN nincs. NxNx: n’in’á, n’un’á=ringat, ringatott, ingat, -ott, lenget, -ett,

ráz, -ott / n’inu’ȧ=mozgatás, ringatás, rázás, hadonászás (műveltető igék) –

NxNx (szenvedő igék): n’aná=válaszoltak rá, meghallgatták, beleegyeztek,

teljesítették / n’ane=megkínzott. (Az alapigék: one=válaszol, m’-)ane=kínoz).

Magyar indulatszavak: nana! (fenyegetés), nini (mozog)! nono! (nehogy!) –

egy tőszó van, a néni, ami valószínűleg a héber n’in’á=ringat rokonszava.

H NxT nincs. NxTx: nit’á=eltévedt, tévelygett (visszaható ige –az alapige:

toe=téved), n’tíá=elültetés, natú’ȧ=bevert (pl. szög), el-, beültetett

(műveltető alakok),

NxT: note=elültet, palántál – NxT: naot=lakhely, helyes, megfelelő, hajlandó

– NxT: note=hajlik, hajlamos, el-, odafordul, ragoz, n’tiá=elhajlás, hajlam,

irányzat, ragozás.

A héber gyökváltozatok közös jelentése a szükség és a hajlam kapcsolata. Egy

magyar tőszó van: nóta, ami a héber note=hajlik rokonszava.

H NxP nincs. NxP: nipá, nupá=átszitál, átszitált. (Úgy vélem, hogy az ősi

értelem a napfény átszitálása volt a leveken, a lombon!) Magyar gyökszavak:

nap, Nap, nép. A héber gyökszó azóta átvitt értelmet kapott: homogén anyag

elválasztása a törmeléktől. A magyar gyökszavak értelme: a Nap, amikor

felkel és lesűllyed, elválasztja a nappalt az éjszakától. A nap a jelenben

létezést választja el a múlttól és a jövőtől. A nép pedig egy összeszokott

közösséget – az idegenektől.

H NxH nincs. NxH: nah=meg-, pihen, nyugszik, nihá=pihenés, nyugalom,

nóah=kedves, kényelmes, barátságos – NxH: nohe=vonzódik hozzá, követi,

siratja, n’hi=jajszó.

Magyar tőszavak: néha, néhai (halott) – és a no-ha (=ámbár, ami összetett

szó). A héber gyökök közös értelme: a kellemes jelenünk, a fájó és a már

elnyugodott múltunk.

H NxJ nincs. NxJ: noj=dísz, szépség. A a héber noj valószinűleg utólagos

rokonszava magyar nej (nő-je) szónak.

12

H NxK nincs. NxKx: nek’ȧ=ficam, üreg – NxK: no’ek=nyög, feljajdul,

n’aká=teve, naki=tiszta, ártatlan, niká=kitisztult, megtisztította, ártatlannak

tekintett

NxK/Ch: niká=megverte, levonta, leszámítolt váltó, nache=rokkant,

nach’e=levert, lehangolt. A magyarban nincs NK gyök, a -nak, -nek ragon

kívül még a neki.

A héber gyökváltozatok értelme: testi károkozás, fájdalom – erkölcsi és

anyagi „megtisztítás”. Az ősi értelem a teve viselkedésének és tartási

körülményeinek megfigyeléseiből ered. (Lásd még:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Teve ).

@Krizsa Katalin, 2019. 10. 21.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Teve