az opera (részlet)

Claudio Monteverdi .................................... 6Pier Francesco Cavalli ............................ 14Jean-Baptiste Lully .................................. 19

Marc-antoine Charpentier ...................... 23John Blow ................................................ 26Henry Purcell .......................................... 28

Ta

rT

al

oM

v

Tartalom

Bevezetés .................................................................................... ix

2. A barokk opera: Vivalditól Händelig

antonio vivaldi .......................................... 38Giovanni Battista Pergolesi .................... 42andré Campra .......................................... 44Jean-Philippe rameau ............................ 46

Georg Philipp Telemann .......................... 53Georg Friedrich Händel .......................... 55John Gay .................................................. 69

3. Az opera megújítása: Glucktól Mozartig

Christoph Willibald Gluck ........................ 77Joseph Haydn .......................................... 87Giovanni Paisiello .................................... 91

domenico Cimarosa ................................ 92antonio Salieri .......................................... 94Wolfgang amadeus Mozart .................... 96

4. A romantika kora: Cherubinitől a bel canto operáig

Luigi Cherubini ...................................... 119Ludwig van Beethoven .......................... 122Gaspare Spontini .................................... 126François-adrien Boïeldieu .................... 128daniel-François-Esprit auber .............. 129Giacomo Meyerbeer .............................. 132Jacques Fromental Halévy .................... 135Hector Berlioz ........................................ 137Ernst Theodor amadeus Hoffmann ...... 145Louis Spohr ............................................ 146Carl Maria von Weber ............................ 148

Heinrich Marschner .............................. 154Franz Schubert ...................................... 156robert Schumann .................................. 158albert Lortzing ...................................... 160Otto nicolai ............................................ 162Friedrich von Flotow .............................. 163Peter Cornelius ...................................... 165Gioacchino rossini ................................ 167Gaetano donizetti .................................. 185vincenzo Bellini ...................................... 199Michael Balfe ........................................ 207

Opera DVD-n ................................................................ xiii

1. Az opera születése: Monteverditől Purcellig

I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims 9/2/09 5:47 PM Page v

Ta

rT

al

oM

vi

5. Verdi, Wagner és kortársaik

Giuseppe verdi ...................................... 213amilcare Ponchielli ................................ 248arrigo Boito ............................................ 250richard Wagner .................................... 252ifj. Johann Strauss ................................ 284ambroise Thomas .................................. 287Charles Gounod .................................... 290Jacques Offenbach ................................ 295Edouard Lalo .......................................... 302Camille Saint-Saëns .............................. 304Léo delibes ............................................ 306Georges Bizet ........................................ 308

Emmanuel Chabrier .............................. 313Ernest Chausson .................................... 315arthur Sullivan ...................................... 316Bedřich Smetana .................................. 320antonín dvořák ...................................... 324Erkel Ferenc .......................................... 326Goldmark károly .................................... 331Mihail Glinka .......................................... 333alekszandr Borogyin .............................. 336Mogyeszt Muszorgszkij .......................... 338Pjotr iljics Csajkovszkij .......................... 343nyikolaj rimszkij-korszakov ................ 349

6. Az átmenet operája: Puccini, Massenet és Debussy nemzedéke

alfredo Catalani .................................... 361Pietro Mascagni .................................... 362ruggero Leoncavallo ............................ 366Giacomo Puccini .................................... 370Umberto Giordano ................................ 387Francesco Cilea .................................... 390italo Montemezzi .................................... 392

Jules Massenet ...................................... 394andré Messager .................................... 403Gustave Charpentier .............................. 405Claude debussy .................................... 407Engelbert Humperdinck ........................ 410Frederick delius .................................... 414

7. A modernizmus kora

richard Strauss .................................... 424Hans Pfitzner ........................................ 440Lehár Ferenc .......................................... 443Ferruccio Busoni .................................... 446alexander Zemlinsky ............................ 450arnold Schönberg .................................. 454Franz Schreker ...................................... 458Erich Wolfgang korngold ...................... 461alban Berg ............................................ 464Paul Hindemith ...................................... 469kurt Weill ................................................ 474Ernst křenek .......................................... 480viktor Ullmann ...................................... 482Erwin Schulhoff ...................................... 485Leos Janáček .......................................... 486

Bohuslav Martinů.................................... 495Bartók Béla ............................................ 499kodály Zoltán ........................................ 501karoł Szymanowski ................................ 504Szergej rahmanyinov ............................ 506igor Stravinsky ........................................ 510Szergej Prokofjev .................................. 517dmitrij Sosztakovics .............................. 525Carl nielsen .......................................... 529ralph vaughan Williams ........................ 532Paul dukas ............................................ 534Maurice ravel ........................................ 536Manuel de Falla .................................... 539virgil Thomson ...................................... 542George Gershwin .................................. 545

I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims 9/2/09 5:47 PM Page vi

Francis Poulenc .................................... 554Olivier Messiaen .................................... 558Luigi dallapiccola .................................. 560Luigi nono .............................................. 562Luciano Berio ........................................ 563Salvatore Sciarrino ................................ 566Gottfried von Einem .............................. 568Bernd alois Zimmermann .................... 570Hans Werner Henze .............................. 572aribert reimann .................................... 576karlheinz Stockhausen .......................... 578Wolfgang rihm ...................................... 583ránki György .......................................... 585Ligeti György .......................................... 586Petrovics Emil ........................................ 589Szokolay Sándor...................................... 591

Eötvös Péter ............................................ 593vajda János ............................................ 595krzysztof Penderecki ............................ 597alfred Schnittke .................................... 598Benjamin Britten .................................... 601Michael Tippett ...................................... 614William Walton ...................................... 619Peter Maxwell davies ............................ 622Thomas adès .......................................... 625Gian Carlo Menotti ................................ 628Samuel Barber ...................................... 632Leonard Bernstein ................................ 634Philip Glass ............................................ 636John adams .......................................... 641Tan dun .................................................. 646

Ta

rT

al

oM

vii

8. Opera a második világháború után

Keretes írásokEgy este a velencei operában 11a kasztráltak 15Ferri, Siface és Farinelli 39a buffonista vita 49Primadonnák 61Gluck kontra Piccini 78az opera mint bábszínház 83Michael kelly és

az ír nagyotmondás 103nyitány az utolsó pillanatban 105Beethoven, akit távol tartottak

a premiertől 124a francia nagyopera –

a siker titka a túlzás 134Berlioz a világ ellen 140Barbaja, az impresszárió 169Malibran és desdemona 177rossini és a felbérelt alvók 181

a tenor tündöklése – egy elrettentő mese 193

verdi próbál 220addig nincs vége, amíg a kövér

asszonyság énekel 232Otello és az élesztő 244Bayreuth építésze 265a nibelung gyűrűjének

színpadra állításai 270–71Carmen megszaggatja a mellényt 311Muszorgszkij a pohár fenekére néz 340arturo Toscanini 364–65Tosca alábukik 376a Salome születése 426a krolloper 470Elfajzott zene 475Theresienstadt 483az opera mint képzőművészet 512

Énekesek kislexikona .................... 649Karmesterek kislexikona ........ 693

Kisszótár ................................................................................ 711Mutató ................................................................................................ 719

I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims 9/2/09 5:47 PM Page vii

Be

ve

ze

Té

S

ix

zene és dráma összefonódása egészen különleges hatást kelt, ám az operától mégissokan visszarettennek. ez részben az operaházak többsége által sugalmazott társa-dalmi kizárólagosság számlájára írható (leginkább az angol nyelvű országokban),részben pedig pusztán a műfaj szerteágazó változatosságának köszönhető. operákezrei születtek Monteverdi és társai négyszáz évvel ezelőtti, úttörő tevékenysége óta,és bár ezek jó része mára feledésbe merült, a teljes választék gazdagsága így is félel-metesnek tűnhet. Pompázatos késő reneszánsz operák, olasz melodrámák és modernpszichodrámák egyaránt szerepelnek az operaházak repertoárján, a felvételek hihetet-len bősége pedig még ennél is elképesztőbb. Jelenleg például több mint kétszáz teljesverdi-operafelvétel létezik, csupán a Traviatából vagy harminc.

Mindazoknak, akik csak most ismerkednek az operával, és azoknak is, akik már jól ismerik ezta mû fajt, operakalauzunk kiváló útmutatást nyújt ebben a kivételes zenei útvesztôben, tömörösszefoglalókat adva a zeneszerzôk életérôl, az operákról és a belôlük készült hangfelvételekrôl.A mûfaj teljes története megtalálható itt, az olasz késô reneszánsz kezdetektôl a legmodernebb idô-kig, többek között olyan kortárs zeneszerzôk nagyszerû alkotásaival, mint John Adams és TanDun. Mozart, Wagner, Verdi, Puccini, Strauss és a többi nagy zeneszerzô életét és mûveit éppúgytárgyaljuk, akárcsak a kevésbé ismert komponistákét, Aubertôl Zimmermannig.Egy mindent magában foglaló kézikönyv természetesen kezelhetetlen volna, ezért bizonyos,

általunk periferikusnak ítélt zeneszerzôket kihagytunk, és számos más operakomponista élet -mûvébôl is csupán a kulcsfontosságú alkotásokat taglaljuk részletesen. Donizetti például többmint hetven operát írt, mi azonban csupán azokkal foglalkozunk, amelyekkel lemezen, illetveszínpadon találkozhatunk. Richard Strauss pályafutását is csak harmadik operájával, a Salomévalkezdjük, mert ez a mû alapozta meg hírnevét a 20. század egyik legsikeresebb operaszerzôjeként.A legnagyobbak fent említett lajstromát megtoldottuk néhány méltatlanul elfeledett komponistávalis, mint például Zemlinsky, Busoni vagy Montemezzi, operákkal, amelyek több figyelmet érde-melnének – ilyen Cavalli Calistója –, ezenkívül néhány remekmûvel az opera féltestvérénekte kinthetô operett mûfajából.

a könyv felépítéseMivel az opera mûfajának fejlôdése lényeges az egyes zeneszerzôk megítélésének szempontjából,a könyv kronologikus sorrendben halad. Minden fejezet bevezetôvel kezdôdik, amely áttekintiaz adott korszakot, és megemlíti a késôbb részletesen tárgyalt legjelentôsebb szerzôket. A fejeze-teken belül, amennyire lehetséges, a zeneszerzôk idôrendben követik egymást, bár ott, ahol ez azenetörténeti össze függéseket jobban megvilágítja, az azonos nemzetiségû szerzôk egy blokkbanszerepelnek. Az egyes komponisták tárgyalása szintén bevezetôvel kezdôdik, ez vázlatos életrajzot,zenetörténeti hátteret, valamint a fontosabb alkotásokat foglalja magában. Ezeket az operákat aztánönállóan, részletesen is ismertetjük: itt a mû befejezésének és bemutatójának idôpontja, a szöveg-könyv szerzôjének neve szerepel, valamint az opera cselekményének összefoglalása olvasható. Ezta mû történeti-esztétikai értékelése, majd az ajánlott felvételek ismertetése követi.A könyv elején, közvetlenül a Bevezetés után, külön részben foglalkozunk a repertoár általunk

leg jelentôsebbnek tartott hatvan operájának egy-egy DVD-felvételével, a könyv végén pedig össze-állítás található énekesekrôl és karmesterekrôl, amelyben leírjuk, szerintünk ki melyik mû faj bana legjobb, és kinek mely felvételeit ajánljuk. Ugyanitt szerepel egy rövid szó jegyzék is: ez az ope-rával és az énekléssel kapcsolatos leggyakoribb zenei szakkifejezések magya rázatát tartalmazza.

Bevezetés

I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims 9/2/09 5:47 PM Page ix

az ajánlott felvételekrőlSzámtalan operafelvétel (és egyre több DVD) kapható az üzletekben. Fôként az utolsó néhányévtizedben jelentôsen bôvült a kiadott hanganyag mennyisége, új felvételekkel és régi anyagokújrakiadásával egyaránt: napjainkban nagy mennyiségben jelennek meg „történelmi”, archív fel-vételek a sztereó elôtti korból. A klasszikus zenei felvételek világában nem járatos zenehallgatójoggal gondolkodhat el azon, hogy az újabb, kristálytiszta, digitális felvételek miért nem szorítottákki a régieket. A válasz az, hogy bár az archív felvételek hangminôsége nem mindig tökéletes, a zeneimegvalósítás szintjén gyakran mégis túlszárnyalják az újabbakat.Bizonyos operákat a 20. század közepén számos nagy énekes volt képes a repertoárján tartani;

ilyen énekesek ma egész egyszerûen nem léteznek. Az 1950-es években például több tenorista istudott meggyôzô Otellót énekelni, ám az 1970-es évektôl a század végéig Plácido Domingónak,mondhatni, monopóliuma volt ez a szerep. Hasonlóképpen, Wagner Ringjének az 1950-es,1960-as években készült felvételein erôteljes és szenvedélyes alakításokat hallhatunk a szereposztásegészében, míg a mai felvételeken még a fôszereplôk éneklésében is szinte mindig találunk gyengepontokat. Ráadásul a régi felvételek sokszor olyan egységes érzetet keltenek, amellyel a modernstúdiófelvételek aligha kelhetnek versenyre, ugyanis gyakran épülnek sztárénekesek köré, akikegyik este Londonban, másnap Párizsban, harmadnap pedig egy New York-i stúdióban jelennekmeg, hogy felvételt készítsenek olyan emberekkel, akikkel azelôtt nem is találkoztak.A helyzet azért korántsem annyira sötét, mint azt egyes kritikusok sugallják. Vannak csodálatos

énekesek, akik ma készítenek felvételeket – olyanok, mint Karita Mattila, Cecilia Bartoli, RolandoVillazón vagy Bryn Terfel –, és nagyszerû karmesterek, mint John Eliot Gardiner vagy DanielBarenboim, akik rendszeresen képesek régi, jól ismert mûvek új, friss és eleven értelmezésére.Mind ezen felül a korai operák iránti érdeklôdést erôteljesen élénkítik az egyre szaporodó histo -rikus együttesek gyakran átütô értelmezései, s ma több nagy Mozart-énekest ismerünk, mintbár mikor az 1950-es évek óta.Könyvünkben azokat a felvételeket ajánljuk, amelyeket a létezô összes megjelent lemez közül

a legjobbaknak tartunk. Ismertetéseink sorrendje a legtöbbször akár ajánlási sorrendnek is tekint-hetô, csakhogy az opera mûfajában ritkán áll egy felvétel egyértelmûen a másik felett: lehetséges,hogy bizonyos lemezeken az énekesek teljesítménye a mérvadó, míg egy másikon színesebbenjátszik a zenekar. Mindenesetre egyetlen felvételre sem mondhatjuk, hogy abszolút etalon volna:ez az egyik ok, amiért általában egynél több felvételt ajánlunk. Jelentôs operákhoz, amelyekbôlszámos felvétel készült, külön áttekintést is adunk, hogy felvázoljuk a különbözô lehetôségeket.A CD-leírások felsorolásainak standard formátuma a következô: elôször a szólisták szerepelnek,

majd a kórus és a zenekar következik, utána a karmester, végül pedig a felvételt készítô cég, valaminta lemezek száma.

Be

ve

ze

Té

S

x

I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims 9/2/09 5:47 PM Page x

KöszönetnyilvánításIlyen vagy olyan módon oly sokan járultak hozzá a könyv megszületéséhez, hogy lehetetlenvolna mindenkit megemlíteni. Mindamellett a legmélyebb köszönet illeti a következôket:Lorraine Bradshaw-t, akinek embersége megvilágító erôvel hatott rám több mint egy évtizeden át(és aki annak ellenére, hogy tíz éven keresztül hallgatta a világ legeslegjobb énekeseit, mégis JohnnyCash hangjától van a leginkább elbûvölve); Jonathan Buckley-t, akinek éles esze és bölcsességesegített az elsô kiadás létrehozásában, és akit lehetetlen Suzanne Hillen és fiuk, Bruno nélkülmeg említeni; Joe Stainest, akinek a negyedik kiadáshoz való felbecsülhetetlen hozzájárulása ismétmessze túlhaladta szerkesztôi munkakörét; és Andrew Lockettet, aki a Penguin Kiadó megbízásábólgondozza a Rough Guides sorozat katalógusát.Ezenkívül számos barátom van, akinek szeretnék köszönetet mondani az évek során adott taná-

csokért, a nekem nyújtott segítségért. Különbözô módokon, de mindegyiküktôl rengetegtámogatást, értékes ötletet és sok odaadást kaptam. Ha ôk nem álltak volna barátokként és segítô-társakként mellettem, ez a könyv sem született volna meg. Álljon itt tehát azon nevek listája,akiknek hálával tartozom: Neil Vint, Angelo Villani és Keith Burstein, a három legjobb, legtehet-ségesebb muzsikus, akiket valaha ismertem; David King „kintornás”; Jonathan és Malka Shin’ar,David Summerfield, Jill Watt, Jo Littlefair, Mandy Little, Simon Stovell, Dixie Stewart, Brianés Kath Watterson, mûvészek és egyben angyalok; Rosemary és a néhai Ernest Bradshaw; Andyés Angie Nelson, „Dagenham városán keresztül”; Roger és Debbie Wright-Morris; Avril Mewse(akinek neve mindent elárul); Kate Getliffe és Will Tipper; Andy Humphries; Juliet Hodgson ésAlex Smith; John Franklin, a legszelídebb huligán, akit van szerencsém ismerni; Ian és MicheleBatchelor, akiknek több köszönet jár, mint ôk maguk gondolják; a kedves Bruce Barnard, disz-nóságok tudós terjesztôje; Matthew Taylor exeteri öregdiák, Don Thorburn-Muirhead, GustavMinta, Henry Box és Dave Ascott; Alastair Teague, aki sokkal több dologban szolgált tanáccsal,mint egyszerû jogi kérdésekben; Jonathan Rich, sok mindenki ôrangyala (legutóbb Alexandráé);James Lloyd, akinek nincs szüksége erre a könyvre, és Ian Thompson, akinek lenne ugyan, de úgy -sem fogja elolvasni; a The Honourable Society of the Middle Temple kedves tagjai és a ThreeVerulam Buildings minden tagja. Végül szeretnék köszönetet mondani szüleimnek, Johnnak ésBette-nek, ha másért nem, azért, mert úgysem számítanának rá.A jelen kiadást – mint mindent, amit eddig írtam vagy amit ezentúl írni fogok – a gyerekeim-

nek: Joachimnak, Luciának és Amelie-nek ajánlom.

Matthew Boyden, 2007 áprilisa

Be

ve

ze

Té

S

xi

I-XXVI Opera H:Opera 4 ch0 Prelims 9/2/09 5:47 PM Page xi

és ez csak egyik példája annak a líra iránti tehet-ségnek, amely a Ruszalkát minden idôk egyikleginkább szívbe markoló tündérmese-operájáváavatja.

cFleming, Heppner, Zajick, Havlata, Urbanová;Kühn Vegyeskar; Cseh Filharmonikus Zenekar;

Mackerras Decca; 3 CD

Charles Mackerras kevés ennél jobb felvételt készített.Az 1998-as album a San Franciscó-i Opera ünnepelt produk-ciója nyomán készült, ennek sztárja Renée Fleming, és alig-hanem miatta készült a felvétel. A címszerepben nyújtott gyö-nyörû alakítása cáfolhatatlanul bizonyítja az opera átütô erejét:meggyôzôen lényegül át vízinimfává, ugyanakkor gyôzi tehet-séggel Dvorák zenéjének kemény wagneri követelményeit.Ben Heppnernek ez az egyik legszebb, lemezen rögzítettalakítása: a Herceg jellemzésébe intelligenciát éppúgy vegyít,

mint férfias erôt. Dolora Zajick túlszínezett Jezsibaba-tolmá-csolását nem mindenki találja majd ízlése szerintinek, és ez azalakítás a produkció egyetlen gyengéje. A Cseh FilharmonikusZenekar nagyszerû, a felvételen pedig elképesztôen jönnek kia legapróbb részletek is.

cBenacková, Novák, Soukupová, Ochman;Prágai Filharmonikus Kórus; Cseh Filharmonikus

Zenekar; Neumann Supraphon; 3 CD

Ha nem is annyira vonzó, mint Mackerras felvétele, ez azalbum is minden tekintetben siker, és a címszerepet GabrielaBenacková szépen és finoman énekli. Vera Soukupovábábszínházi boszorkányként élvezi mély hangokban dúskáló,erôt igénylô szólamát, a lengyel Wiesław Ochman kellôképpenhôsies Herceg. A Cseh Filharmonikus Zenekar és a PrágaiFilharmonikus Kórus remekül muzsikál, a hangzás friss ésvalószerûen kiegyensúlyozott.

ER

KE

LF

ER

EN

C

326 VERD I , WAGNER ÉS KORTÁRSA I K • Ö T Ö D I K F E J E Z E T

Erkel Ferenc1810. november 7., Gyula–1893. június 15., Budapest

Apozsonyi illetôségû Erkel család tagjai többnemzedékre visszamenôleg hivatásos muzsi-kusok voltak (Gyulára a zeneszerzô déd-szülei költöztek át Pozsonyból). Gyer-mekévei alatt Erkel többek között édes-

apja révén ismerkedett meg a bécsi klasszikusokkamarazenéjével. Három évet Pozsonyban töltött(1822–25), ez idô alatt a Beethovennel személyeskapcsolatot ápoló Heinrich Klein növendéke lett,és hallotta a verbunkost játszó Bihari János cigány-zenekarát is. 1828 és 1833 között Kolozsvárottadott zongoraleckéket. Itt került kapcsolatbaRuzitska Györggyel, aki rövid ideig a Farkas utcaikôszínház karmestere volt, majd 1836-tól az akkormár több mint másfél évtizedes múltra vissza-tekintô Zene-Conservatorium igazgatója lett.A korábban szintén Kolozsvárott élt RuzitskaJózsef Béla futása (1822) címû dalmûvének, a ma-gyar történelmi opera elsô jelentôs eredményénekhatására kötelezte el magát a magyar nemzeti operaügye mellett.

Erkel 1834-ben zongoristaként tûnt fel a pestiNemzeti Kaszinóban, majd a következô évben abudai Várban mûködô Nemzeti Játékszín kar-mestere lett. Nemcsak zeneszerzôként tekint-hetô a magyar nemzeti opera megteremtôjének,neve karmesterként is összefonódott a magyaroperajátszás történetével: 1837-tôl visszavonu-lásáig a magyar operajátszás fellegvárának, a Pesti

Magyar (a késôbbi Nemzeti) Színháznak a zene-igazgatója volt. (Jelképes mozzanat, hogy 1840.augusztus 8-án a Nemzeti Színház Erkel elsôoperájának, a Bátori Máriának a bemutatójávalnyitotta meg kapuit.) Hosszú pályája során Erkelvégig élénk figyelemmel követte a mindenkorioperaújdonságokat: a pesti közönségnek ô vezé-nyelte Donizetti és Bellini, majd az 1840-es évek-tôl Verdi, késôbb pedig Meyerbeer és Gounodoperáit, rendszerint alig néhány évvel az ôsbe-mutatót követôen.

1844-ben Erkel nyerte meg azt a pályázatot,amelyet Kölcsey Ferenc költeménye, a Himnuszmegzenésítésére írtak ki. 1853-ban az ô vezeté-sével alakult meg a Nemzeti Filharmóniai Társa-ság. 1875-ben Liszt Ferenc mellett tevôlegesenrészt vett a budapesti Zeneakadémia megalapítá-sában: az elnök Liszt mellett az intézmény igaz-gatójaként és zongoratanáraként mûködött. Mind-amellett zongoramûvészi pályája sem szakadtfélbe, bár Liszt pesti megjelenését követôen el-döntötte, nem kíván rivalizálni a korszak európaihírû zongoravirtuózával. 1884-tôl 1890-ig – ami-kor is visszavonult a nyilvános szerepléstôl – azOperaház fô-zeneigazgatója volt.

A Bellini és Donizetti (Norma, Beatrice diTenda, Boleyn Anna), valamint Saverio Merca-dante átkomponált romantikus operáit követô

209-356 Opera H:Opera 4 ch5 Verdi 9/2/09 5:15 PM Page 326

Bátori Máriával Erkel örökre beírta a nevét amûfaj magyarországi történetébe. A Bátori Máriá-nak a verbunkos és a népies mûdal jellegzetesfordulataival megrajzolt magyaros vonásai azon-ban még háttérbe szorulnak a hagyományos fran-cia–olasz operai elemekkel szemben. A HunyadiLászló (1844) már a primadonnakultusz utáni,férfi fôszereplôre épülô olasz romantikus törté-nelmi opera magyar változata. (A nemzetköziáttörés Liszt és mások erôfeszítései ellenére semsikerült.) A Bánk bán (1861) a 19. század legna-gyobb formátumú magyar operadramaturgjánakmûve, aki az olasz és francia opera fô irányait szemelôtt tartva írt hangsúlyozottan nemzeti jellegû,ugyanakkor drámaiságában egyetemes érvényûoperazenét. Erkel két fia, Gyula és Sándor, már aBánk bán hangszerelésében részt vett, a késôbbimûvek komponálásában pedig – valóságos mû-helymunka keretében – mind jelentôsebb mér-tékben mûködött közre.

Meyerbeer új, a korábbiaknál sokkal igénye-sebben kidolgozott opéra comique-jai késztettékErkelt arra, hogy a francia vígopera mûfaja feléforduljon, igaz, a prózai dialógusok helyét nálarövid recitativoszakaszok veszik át. Az elsô ilyenErkel-opera az 1862-ben bemutatott népi daljá-ték, a Sarolta, ennek – nagyrészt Czanyuga Józsefszövegkönyvével magyarázott – bukása egy idô-re elvette a zeneszerzô kedvét a folytatástól.1880-ban Tóth Ede librettójára írta meg a Név-telen hôsöket, amely ugyanezt a vonalat igyekszikföleleveníteni. (A Saroltát a szegedi NemzetiSzínház újította fel 1971-ben Vaszy Viktor átdol-gozásában, az ezredfordulón pedig a kolozsváriMagyar Opera mûsorán szerepelt, és Gyulán iselôadták.)

A történelmi drámák sorát a Dózsa Györgyfolytatja, bemutatója a Nemzeti Színházban volt1867-ben. Szövegkönyvét Szigligeti Ede írtaJókai Mór azonos címû „verses történelmi szo-morújátéka” (1837) nyomán. A Dózsa Györgyzenéjében jól érzékelhetô hangsúlyeltolódáskövetkezik be: az operai zárt számok és szóló-részletek helyett az együtteseké lesz a vezetô sze-rep. (A Dózsa Györgyöt 1994-ben rövid ideigjátszották a budapesti Erkel Színházban, azótaismét hiányzik a magyarországi operatársulatokmûsoráról.) E mûvet a történelmi operák sorá-ban követte a Brankovics György (1874), amely1962-ben Kókai Rezsô és Romhányi Józsefátdolgozásában szerepelt az Erkel Színház mûso-rán. Itt még erôsebb a korábbi törekvés: a nagyívû kórustablók valósággal magukba olvasztják azárt operai számokat. Valamelyest érzôdik awagneri énekbeszéd hatása, és nô a vezérmotí-vumos szerkesztésmód jelentôsége is Erkel, pon-tosabban Erkel fiainak zenei gondolkodásában.

Ugyanakkor tény, hogy a visszatérô motívumoktudatos alkalmazása Erkelnél már a Hunyadi Lászlópartitúrájában megjelenik.

A kései István királynak Dobsa Lajos I. Istvánkirály címû, 1880-ban bemutatott tragédiája volta forrása, az opera szövegét Váradi Antal írta.Az Erkel Ferenc vázlatainak ismeretében dol-gozó, de azoktól végül messze eltávolodó ErkelGyulának köszönhetô, hogy a Wagner-hatás ittmég erôteljesebb. Utolsó színpadi alkotását Er-kel az újonnan megnyílt budapesti Operaházfelavatására szánta, a bemutatóra azonban csakegy évvel késôbb, 1885-ben került sor. 1996-ban az eredetileg négyfelvonásos mû kétfelvo-násnyira rövidített változatát Hary Béla vezény-letével mutatta be a Kolozsvári Magyar Opera, E

RK

EL

FE

RE

NC

327Ö T Ö D I K F E J E Z E T • VERD I , WAGNER ÉS KORTÁRSA I K

Erkel Ferenc

REDDOT/AKG-IM

AGES


és az operát ebben a verzióban 2000-ben Gyulánis elôadták.

Az 1930-as években tervbe vették az Erkel-operák korszerûsítését, ennek során a HunyadiLászló és a Bánk bán átdolgozására sor is került.Az ezredforduló táján kezdôdött meg az Erkel-operák kritikai összkiadása az MTA Zenetudo-mányi Intézetében: elsô eredményei a BátoriMária partitúrájának 2002-es, valamint a HunyadiLászló 2006-os közreadása volt. A 2010-es Erkel-évben várható a Bánk bán eredeti változatánakoperaszínpadi bemutatója.

Hangfelvételek áttekintéseA Hunyadi László és a Bánk bán részleteinek KomorVilmos vezényletét és többek között a legendásOsváth Júlia elôadását rögzítô archív felvételét aHungaroton 2000-ben jelentette meg. A Bátori Máriát2001-ben vették fel a Kolozsvári Rádió stúdiójában,a fôbb szerepeket Molnár János, Albert Tamás,Sárkány Kázmér, Martin János és Ardó Mária énekel-te, a kolozsvári Állami Magyar Opera ének- és zene-karát Mossóczy Vilmos vezényelte. (A felvételt CD-n aMusica Hungarica adta ki 2001-ben.) Szintén Kolozs-várott készült a Brankovics György Mossóczy Vilmosáltal dirigált felvétele, ezen Molnár János, BándiJános, Szakács Levente, Jordán Éva, Sándor Árpádhallható (Musica Hungarica, 2003).

A Magyar Rádió felvételei között található a SzabóMiklós tolmácsolásában felcsendülô „Dózsa esküje”,amely hagyományos LP-n fel-felbukkan még olykorantikváriumokban. A „Szereti Ön Erkelt?” címû, 1980-asHungaroton-kiadvány részletet tartalmaz továbbá azismertebb Erkel-operákon kívül a Névtelen hôsökbôl,és szerepel rajta Brankovics György monológja.A rádió Erkel-felvételeibôl a Magyar Rádió Közön-ségszolgálatán rendelhetôk gyûjtôk számára CD-másolatok. A Dózsa Györgyöt jelenleg csak a kolozs-vári Magyar Opera tartja mûsorán, a tervek szerint ezlesz az Erkel-operákat bemutató hangfelvétel-sorozatkövetkezô darabja.

Az István király kétfelvonásos kolozsvári változataképezte a késôbbi hangfelvétel alapját (Musica Hun-garica, 2000). Magánkiadásban 1993-ban részletekjelentek meg CD-n (ezen Istvánt Martin János, Imreherceget Daróczy Tamás, Gizella királynét TakácsTamara énekli, a Magyar Rádió Szimfonikus Zene-karát és Kórusát Kovács László vezényli): a CD nemkerült kereskedelmi forgalomba, ez azonban koránt-sem jelenti azt, hogy lelkes gyûjtôk ne bukkanhatná-nak rá. 2007-ben megjelent az István király egy élôelôadását rögzítô DVD is: rendezôje Koltay Gábor,a fôbb szerepekben Szendrényi Katalin, TakácsTamara, Mukk József, Póka Balázs hallható, a kar-mester Kovács László.

Hunyadi LászlóKeletkezés: 1842, 1845 (nyitány), 1847–50,

1862–64 (utólagos kiegészítések)Ősbemutató: Pest, Nemzeti Színház,

1844. január 27.Szövegkönyv: Tóth Lőrinc nyomán Egressy Béni

CselekményI. felvonásA Nándorfehérvárra hazatérô Hunyadi Lászlót híveifigyelmeztetik: Cillei Ulrik egy elfogott levelébenBrankovics György szerb fejedelemnek ígéri a Hunyadifiak fejét. Megérkezik V. László, német zsoldosait avédôk nem engedik be a várba. A királyt kísérô Cilleiösszeesküvését Rozgonyi segítségével sikerül lelep-lezni; miután fegyverrel támad Lászlóra, megölik.A megrémült király színleg megbocsát. Erôteljes kó-rusfinálé hangzik fel, a Hunyadiak öröméneke: „Meg-halt a cselszövô, nem dúl a rút viszály.”

II. felvonásSzilágyi Erzsébetet fia, Hunyadi László kivégzésénekvíziója kísérti. A Temesvárra érkezô V. László eloszlatjaaggodalmait, ám közben szemet vet László jegyesére,Gara Máriára. Gara nádor hatalomvágyból Lászlóellen fordul, lányát a királynak szánja, aki esküt tesz:nem fog bosszút állni Cillei haláláért.

III. felvonásA budai Várban Gara ráveszi a Mária után sóvárgó ki-rályt, végeztesse ki Hunyadit. László és Mária lakodalmafélbeszakad, amikor fegyveresek elhurcolják Lászlót.

IV. felvonásMária felkínálja a szökés lehetôségét a bebörtönzöttLászlónak, aki azonban bízik a király esküjében. A bu-davári Szent György téren gyászinduló hangjaira kísérikvérpadhoz Hunyadi Lászlót. Szilágyi Erzsébet több-ször megpróbál fia közelébe kerülni, de a porkolábokmindannyiszor eltaszítják. A fia sorsáért aggódó anyaéneke túlharsogja a kitörô vihar tombolását. A bakóháromszor sújt le, László mégis sértetlen marad. A tör-vény értelmében szabadon kellene engedni, de Garanádor parancsára a bakó negyedszer is lesújt, ésHunyadi László feje a porba hull.

dA Hunyadi Lászlót, a magyar nemzeti operaelsô igazi remekmûvét, a bemutatót követônégy évtizedben 250 alkalommal adták elô,

ezzel a Nemzeti Színház messze leggyakrabban ját-szott operája lett. Az azóta is töretlen népszerûségegyik oka a nemzeti zene és a nemzeti történelemötvözésében rejlik. Történelmi témára épült a korolasz romantikus operatípusa is, amely hatással voltErkel elgondolására: az 1840-es években az egészE

RK

EL

FE

RE

NC



kontinens, így Pest közönségét is sokkolták Doni-zetti vérpadjelenettel záruló mûvei (Marino Faliero,Boleyn Anna). A cselekmény a 15. századi Magyar-ország Hunyadi János katonai gyôzelmével és azoperában is szereplô Mátyás uralkodásával fémjel-zett aranykorának egyik jelképes fordulatán alapul.Hunyadi László lefejezése örökösen idôszerû sors-tragédia, amely joggal tart igényt a magyar opera-látogató együttérzésére.

Operadramaturgiai szempontból igen szeren-csés, ahogy az I. felvonásban zajló politikai dráma(fináléjában a „Meghalt a cselszövô” szövegkezdetûkórussal, amelynek dallama új szöveggel ellátvakisvártatva széles körben elterjedt) a II. felvonástóla hangulati és zenei egységesség sérülése nélkülátvált a szereplôk személyes drámájára. A mozga-tóerôt itt az V. László–Gara Mária szerelmi száljelenti, amit az Antonio Bonfini krónikájáhozmint ôsforráshoz ragaszkodó Egressy Tóth Lôrinc– különben jelentôsen meghúzott – Két Lászlócímû drámájából vett át. A Hunyadi László cselek-ménye így végig a veszélybe került fôhôs körülforog, ez a szerkezet a francia történelmi nagy-opera mintájára utal (Auber Portici némája, RossiniTell Vilmosa, Meyerbeer Hugenottákja). Szinténfrancia operai hagyományokat követ Erkel a kéttenor (V. László és Hunyadi László) szerepelteté-sével, illetve az ifjú Mátyás alakjának nôi ének-hanggal történô életre keltésével (az eredetibenszoprán-, az átdolgozásban mezzoszoprán szerep).

Az opera nagyszabású tömegjeleneteit (az I. fel-vonás kórusai, a királyi eskü, a Magyar tánc, amelyutóbb Palotás néven vált ismertté, a gyászinduló,a viharjelenet) olyan magánszámok ellensúlyozzák,mint László áriája az I. felvonásban, Erzsébeté aII.-ban; Gara, majd a király jelenete és áriája;Erzsébet és fiainak mozarti derût sugárzó tercettje;valamint László és Mária szerelmi, majd búcsú-kettôse, amelyben a bel canto váz magyaros szí-nezetet kap. A bemutatót követôen Erkel többbetétáriát is komponált. 1847-ben Hollósy Kor-néliának írta Mária cabalettáját, az idetartozókoloratúrát utóbb (1862–64) Erkel Gyula vezettebe a partitúrába, de feltehetôleg egy másik ka-dencia is készült Désirée Artot vendégszereplésealkalmából. Szilágyi Erzsébet eredetileg Scho-delné Klein Rozália hangjára szabott drámaiszoprán szerepe Anne de La Grange pesti fellé-pésekor (1850) gazdagodott az énekesnô nevétviselô bravúráriával. László I. felvonásbeli áriájátStéger Ferenc tiszteletére egészítette ki Erkel1859-ben. Két fontos zenekari tétel is késôbbkerült a partitúrába: a dráma fôbb mozzanataitösszegzô nyitány (1845) és az esküvôi jelenetbenelhangzó Magyar tánc (1848–49).

Az opera zenéjének legfôbb erénye, hogy Er-kel biztos kézzel ötvözi benne az olasz, a francia ésa magyaros (verbunkos) zenei elemeket. A szerves

összetartozást az emlékeztetô motívumok bizto-sítják. A Hunyadi Lászlóban több visszatérô mo-tívum is elhangzik: többek között az, amelyiketSzabolcsi Bence örömmotívumnak nevez, illetveaz a zenekari szövetben többször is felhangzó mo-tívum, amely a Rákóczi-indulóra emlékeztetô ku-rucos fordulataival a címszereplô alakját idézi fel.

cMolnár, Gáti, Sass, Gulyás, Sólyom-Nagy,Kalmár; A Magyar Állami Operaház Zenekara és

Kórusa; Kovács Hungaroton; 3 CD

A Hunyadi Lászlót 1935-ben Radnai Miklós, Oláh Gusztávés Nádasdy Kálmán zenei, illetve dramaturgiai átdolgozásnakvetette alá: ennek során a szöveget prozódiai okokból átírták,és számos részletet kihagytak. Ezen az 1984-ben készültfelvételen Németh Amadé rekonstrukciója hallható, amelyetaz addig létezô egyetlen kottakiadvány, az 1896-os zongora-kivonat alapján állított össze (az átdolgozott részekben továbbrais megtartották Nádasdy szövegét, a visszaállított részekétFodor Ákos gondozta). Erkel zenéje fél évszázad után isméta maga hiánytalan teljességében szólal itt meg, reprezentatív-nak mondható elôadásban.

Bánk bánKeletkezés: 1860Ősbemutató: Pest, Nemzeti Színház,

1861. március 9.Szövegkönyv: Katona József nyomán Egressy Béni

CselekményI. felvonásMíg II. Endre a Szentföldön harcol, Gertrúd, a dalmá-ciai Meránból származó királyné udvartartásával avisegrádi palotában mulat. A békétlen magyar urak,élükön Petúr bánnal, összeesküvést szônek ellene,amibe Bánk bánt, a királyt távollétében képviselônádort is bevonnák. Közben Ottó, a királyné öccseGertrúd beleegyezésével és Biberach támogatásávalBánk asszonyának elcsábítására készül. Melinda mél-tóságát megôrizve ellenáll; az intrikus Biberachnakmégis sikerül Bánk féltékenységét fölkeltenie.

II. felvonásA haza sanyarú sorsán töprengô Bánk egykori meg-mentôjével, Tiborccal találkozik. Biberach jelenti Bánk-nak, hogy Ottó ármánya beteljesült: elrabolta az aléltMelinda becsületét. A sebzett Melinda Bánk keze általszeretne meghalni. A nagyúr elsô felindulásában meg-átkozza hitvesét, majd miután rádöbben, hogy Melin-da „ártatlanul bûnös”, gyermekével együtt Tiborcrabízza. Ô maga Gertrúd lakosztályába siet, hogy szá-mon kérje mindazt, amit a királyné az ország és ôellenevétett. Gertrúd tôrt ránt, ô azonban kicsavarja kezébôl E

RK

EL

FE

RE

NC

329Ö T Ö D I K F E J E Z E T • VERD I , WAGNER ÉS KORTÁRSA I K


a fegyvert, és megöli vele a királynét. (Az eredeti válto-zatban a felvonás végén a király hazatér, és tetemrehívja a békétleneket.)

III. felvonásMelinda Tiborc kíséretében hazafelé tart a Tisza part-ján. Feldúlt lelkiállapotában gyermekével a viharoshabokba veti magát. A Gertrúd ravatalához hazatérôII. Endre párbajra hívja a tettét beismerô Bánk bánt,amikor megérkezik Melinda és gyermekének gyász-menete. A tragédia láttán a király megbocsát azösszeomlott Bánknak.

dA Bánk bánmegírásának gondolata közvetlenüla Hunyadi László bemutatója után, több mintmásfél évtizeddel az opera elkészülte elôtt me-

rült föl. De Erkel más librettókat is fontolóra vett.A levert szabadságharc utáni politikai helyzetugyanakkor csak az 1850-es évek végére kedve-zett a bemutatónak, korábban pedig Melinda sze-repének várományosa, Hollósy Kornélia sem tar-tózkodott Magyarországon.

Erkel harmadik operája több szempontból isaz érett mester összegzô alkotásának tekinthetô.Szerkezetbeli és tematikus megfelelések kapcsol-ják mind a Bátori Máriához, mind a Hunyadi Lász-lóhoz. Másrészt a Bánk bánban Erkel imponálócéltudatossággal aknázza ki az idegen és magyarzenei stílusokban rejlô dramaturgiai lehetôsége-ket. Gertrúdot és körét jelképezi az I. felvonás-ban uralkodó francia–olasz hangvétel, szemben agyilkossági jelenetben kulmináló, rendkívüli ze-nedrámai sûrûségû II. felvonással, ahol a magyarhang válik meghatározóvá. A verbunkos, ez azeredendôen hangszeres tánczenei idióma, a nem-zeti sajátosságok megôrzése mellett magával ra-gadóan dallamos és énekelhetô operai nyelvvélényegül át, és mindez hatalmas elôrelépés Erkelelôzô két operájához képest; nem véletlen, hogya kortársak egyöntetû lelkesedését váltotta ki.Az opera legemlékezetesebb számai közé tartozikPetúr bán Keserû bordala (szövege Vörösmartytólszármazik); Bánk francia–olasz románca az I. és a„Hazám, hazám” kezdetû ária a II. felvonásban;Melinda és Bánk kettôse; a gyilkossági jelenet, ezutóbbi során Gertrúd fokozatosan átveszi Bánkmagyar zenei anyagát; valamint a Tisza-parti je-lenet. Melinda ôrülési jelenetét, amelyben azidôérzékét elvesztô hôsnô az opera korábbi pil-lanatait idézi vissza, egyedülálló hangszeres appa-rátuson megszólaló verbunkos kamarazene kíséri(viola d’amore, angolkürt, hárfa, cimbalom és a fu-rulyát helyettesítô piccolók). A jelenet és az archai-záló hangszerelés francia operai elôképe Meyer-beer Dinorah címû operájában keresendô: Erkel1860-ban mutatta be Pesten. A kórustételek azolasz operák hangján szólnak, nemkülönben Bánk

és Tiborc kettôse, amelyet Erkel így jellemzett:„Garibaldi Styl”. A nyitány helyét elfoglaló rövid„Preludio” nem a cselekmény egyes mozzanataitidézi fel, hanem a Verdi-operákhoz hasonló mó-don teremt drámai atmoszférát.

1940-ben mutatták be a Bánk bánnak a Hu-nyadi Lászlóéhoz hasonló, ám annál nagyobbmérvû átdolgozását, amely egyaránt érintettea zenét (Rékai Nándor), a szcenikai elemeket(Oláh Gusztáv) és a szöveget (Nádasdy Kálmán).Muszorgszkij és Borogyin kevéssel azelôtt be-mutatott történelmi operáihoz igazodva az ere-detileg zárt számos szerkezetet a pszichológiairealizmus jegyében próbálták megszakítatlan ze-nei folyamattá alakítani. Bánk tenor szerepétbariton fekvésbe helyezték (ugyanakkor készültegy tenorverzió is, amely 1953-ban KenesseyJenô újabb átdolgozása után került színpadra).Az át-, illetve újraszövegezések következtébenEgressy szövegének aránya alig öt százalékra csök-kent, Petúr alakjának – a Katona-drámában két-ségtelenül nagyobb – jelentôségét pedig Bibe-rach zenei anyagának (!) felhasználásával növelték.Az átdolgozást többen is bírálták. Napjainkbanaz összes Erkel-operát mûsoron tartó KolozsváriMagyar Opera az egyetlen intézmény, amely meg-szakítás nélkül ôrzi az eredeti változat hagyomá-nyát (a Bánk bán véglegesnek tekinthetô – rész-ben áthangszerelt – partitúráját Erkel az 1866-osbemutató alkalmából küldte el Kolozsvárra).

cSimándy, Ágay, Komlóssy, Melis, Réti, Faragó,Sólyom-Nagy, Palócz; A Magyar Állami Operaház

Kórusa; A Filharmóniai Társaság Zenekara; FerencsikHungaroton; 2 CD

Az 1969-ben készült, mára klasszikusnak minôsülô felvétel,amelyen az opera 1940-ben átdolgozott változata hallható, kor-szakos alakításokat rögzít a maguk fénykorában. A címszerepeténeklô Simándy József egész mûvészi pályája összefonódottBánk bán alakjával. Emlékezetes továbbá Ágay Karola Melinda,Komlóssy Erzsébet Gertrúd és Melis György Tiborc szerepében.Az elôadás egészét Ferencsik János személyében egy nagyformátumú karmester-egyéniség tartja kézben.

cMolnár, Kertesi, Marton, Gáti, Daróczy, Kálmándi,Gurbán, Airizer; Magyar Fesztiválkórus; Budapesti

Szimfonikusok; OberfrankAlpha Line Records; 3 CD

A Bánk bán Erkel- és Egressy-féle eredeti verzióját alapul vevôfelvétel megjelenése idején, 1993-ban, mindenképp mérföld-kônek számított (a partitúrát Bácskai György, a szövegeta Nádasdy-változat egyes részleteinek megtartásával magaa karmester, Oberfrank Géza rekonstruálta). A számûzötteredeti változat felmutatása ugyanis lehetôséget biztosítottaz átdolgozott változat és a tényleges mû esztétikai értékeinekösszevetésére. Sajnálatos módon a hitelességre törekvô elô-adói gesztushoz nem társul átütô erejû zenei kivitelezés.Az egyetlen, valóban kiemelkedô énekesi teljesítmény KertesiIngrid törékenységében megindító Melindája.

ER

KE

LF

ER

EN

C



lôgárda fölé magasodott. Két év múlva, miutánnem tudta a mûvet színre vinni, Muszorgszkij ne-kilátott az átdolgozásnak: új szereplôként fellép-tette Dimitrijt és Marinát, kihúzta a Vaszilij Bla-zsennij-székesegyház elôtti jelenetet, és megírta aKromi erdôbeli epizódot. Halála után Rimszkij-Korszakov tett erôfeszítéseket arra, hogy az operátemészthetôbbé tegye, így egyengetve a darab útjátaz orosz repertoárba. Nemcsak újrahangszerelteaz egész partitúrát, hanem „javított” a ritmikán,a metrikán, a harmonizáláson, sôt az énekszólamo-kat – az opera legbensôbb lényegét – is megpró-bálta nyugatiasabbra formálni. Azóta Muszorgszkijátdolgozott verziója visszatért a nemzetközi reper-toárba, és 1976 óta minden felvétel a zeneszerzô1872-es változatán alapul.

Rimszkij-Korszakovot a legjobb szándék ve-zette annak idején, mert lehetetlennek látszott,hogy Muszorgszkij Borisz Godunovja valaha isnépszerûvé váljék. Zord, gyakran kietlen alkotás,amelynek élesen körvonalazott alakjai tablószerûjelenetekben szenvedik el kínjaikat – igaz, e tab-lókat visszatérô motívumok kapcsolják egymás-

hoz. Mindezeken túl pedig az énekes szólamokeltökélten kerülnek bármiféle behízelgô hatást.Muszorgszkij az orosz beszéd hanglejtésére szabvadallamait nagyon is részletes elôadói utasításokkallátta el a partitúrát annak biztosítására, hogy azénekesek tartsák magukat az általa gluhónak (oro-szul „tompán”) nevezett stílushoz – olyan ez,mint az énekbeszéd: a kifejezés nyomatékosításaérdekében az énekesnek némileg el kell homá-lyosítania a leírt szólamot, bizonyos szótagokatpedig túl kell hangsúlyoznia. A gluho végletesformájában Borisz baljóslatú látomásait jellemzi,de igen sokszor színezi az opera többi énekszá-mát – még a koronázási jelenet kvázi népdalát is.A hatás ma is szívszaggató, gyötrelmes; nehéz el-képzelnünk, mit kezdett vele az akkori közönség.

Az énekszólamokat aránylag kezdetleges har-móniai paletta támasztja alá, és hangszeres ellen-pontozás híján a zenei tájkép gyakran spártai jel-legû. Bár a koronázási jelenet hatásos és színpad-szerû, különösen híres a valódi és az imitált ha-rangok epizódja, maga az opera igen távol esikBorogyin csábító színeffektusokkal teli Igor herce-gétôl. A Borisz Godunov hangulatát, atmoszféráját

MO

GY

ES

ZT

MU

SZ

OR

GS

ZK

IJ


Még az orosz társadalomban is, ahol a férfiasság fok-mérôjének számított, ki mennyire bírja a vodkát, szó-beszéd tárgya lett Muszorgszkij alkoholfogyasztása.Repin híres festménye ijesztô pontossággal érzékel-teti, mennyire kapatosnak hatott Muszorgszkij mégjózanon is. Alkoholizmusa hozzájárulhatott zenéjénekrendkívüli eredetiségéhez, de ahhoz is, hogy megany-nyi mûve töredékben maradjon. Végül ez végzettvele: a zeneszerzô halálát egy különösen kemény ivá-szatra következô, súlyos epilepsziás roham okozta.

Muszorgszkij azonban még illuminált állapotbanis olyasmire volt képes, amire józanul is kevesen.Orvosa, Vaszilij Bertensson leírja, mi történt, ami-kor Ravellit, a jeles tenoristát olasz áriakoncert-re, Muszorgszkijt pedig zongorakísérôül kérte fel.„A koncert elôtti napon Ravelli azt mondta, szeretnemegismerkedni a kísérôjével, és megkért, vigyem elhozzá másnap, hadd próbáljanak együtt. El is men-tem Muszorgszkijhoz, szerencsére józan állapotbantaláltam, bele is egyezett a próbába. A jelzett idôbentehát odasiettem, hogy Ravellihoz vigyem. Rémüle-temre részeg volt, mint a csap. Hiába gyôzködtem,hiába kérleltem, a részegek jellegzetes makacssá-gával csak azt hajtogatta: »Nem, uram, pillanatnyi-lag nem áll módomban; estére rendben leszek.«Akkortájt egy kicsi, rendetlen szobában lakott.

A piszkos asztalon egy kevés vodka volt a palackalján, meg némi nyomorúságos ételmaradék.Muszorgszkij nagy nehezen felállt, az ajtóig kísért,sôt olyan meghajlással köszönt el tôlem, amelyXIV. Lajos udvarában talán nem állta volna meg ahelyét, de egy merev részegnek föltétlenül dicsô-ségére vált… És pontosan hétkor csakugyan meg-jelent a Kononov-teremben, a koncert színhelyén.

Sajnos azonban hosszan elidôzött a társalgóban,így végigkóstolta az asztalra kirakott összes italt, ésegyre jobban berúgott. Az én olasz tenorom viszontegyszerre rájött, hogy kissé túlerôltette a hangját,tehát kénytelen lesz a mûsort a szokásosnál egy félvagy talán egész hanggal lejjebb elôadni. Na, márcsak ez hiányzott!

Átrobogtam Muszorgszkijhoz, és megkérdeztem,képes-e Ravelli kérésének eleget tenni. Ô felállt akarosszékbôl, és nem minden lovagiasság nélkülmegnyugtatott: »Miért is ne?« Hogy nagyobb hiteltkölcsönözzön a szavainak, azt ajánlotta, vegyékazonnal át – fél hangerôvel – az egész mûsort.Feltehetôen ekkor hallotta elôször Ravelli olaszanyagát, mégis teljesen elkápráztatta a tenoristát:pallérozottan játszott, hibátlanul transzponált, úgy-hogy amaz végül megölelte, megcsókolta, és nemgyôzte hajtogatni: »Micsoda mûvész!«”

Muszorgszkij a pohár fenekére néz


az opera (részlet)

Documents