az iszlám, a könnyebbséget hozó vallás. hungarian. magyar

Az a vallás, amelyet Isten az emberek számára választott, olyan vallás, amely a leginkábbillik az emberek természetéhez, nem más, mint az Iszlám. Isten könnyûvé tette az embe-rek számára azt a vallást, amely szerint élniük kell. A vallás felemeli a határokat, megsza-badítja az embereket a nehézségtõl, és azoktól a szigorú elõítéletektõl és babonáktól, ame-lyek csak nehézségeket okoztak az emberek számára. Ez a vallás arról tájékoztatja az em-bereket, hogy nem kell semmi mást tenniük, mint mindig Isten felé fordulva Isten meg-elégedését keresni, és belenyugvással fogadni a sorsukat, melyet Isten elrendelt számukra,mert Isten végtelenül könyörületes, kedves és megbocsátó, Õ teremtett mindent azzal a cél-lal, hogy a megfelelõ emberekhez jusson, Õ minden Erõnek a Birtokosa. Isten a Koránbankijelenti, hogy a vallás könnyû, és könnyûvé fogja tenni azok számára a dolgokat, akik val-lásukat követik.

„Õ titeket választott ki. És Õ nem szabott ki rátok a vallásban semmi olyat,ami terhes lenne [nektek]: atyátok, Ábrahám vallását [szabta ki].” (Korán,22:78)

Prófétánk, (béke legyen vele) mindig azt tanácsolta a körülötte lévõ muszlimoknak, hogytegyék könnyûvé a vallást. Ennek eredményeképpen, az igaz muszlimoknak alá kell vet-ni magukat ennek a parancsnak, nem pedig szenvedni azoktól a következményektõl ame-lyek amiatt következnek be, hogy a könnyû dolgokat egyesek úgy szeretnék elvégezni, hogyazok minél nagyobb nehézséget okozzanak. Errõl Prófétánk (béke legyen vele) a következõket mondta: „Tedd könnyûvé a dolgokat az emberek számára, ne pedig nehézzé és nyugtasd meg õketjó hírekkel, és ne utasítsd vissza õket.” Ebben a könyvben Prófétánk (béke legyen vele) tanácsa szerint emlékeztetjük Önöket ar-ra, hogy milyen könnyû Isten vallása szerint élni. Ezen kívül ebben a könyvben el van ma-gyarázva az is, hogy az Iszlám olyan életmódot kínál az emberek számára, amely a termé-szetüknek legjobban megfelel, s amely kényelmet biztosít számukra és a boldogság leg-magasabb fokára emeli õket: A Korán erkölcsei szerinti élet a legjobb élet, amelyet az egyénvalaha is élhet.

A SZERZÕRÕL: A szerzõ Adnan Oktar, aki Harun Yahya írói álnévalatt publikálja írásait, Ankarában született 1956-ban. Az 1980-as évek-tõl kezdve napjainkig, számos könyvet adott ki politikai, vallási és tu-dományos témákban. Emellett, rendkívül jelentõs erõvel leplezte leaz evolucionisták csalásait, állításainak hamisságát, és a sötét szövet-séget a darwinizmus és a véres politikai rendszerek között.A szerzõ minden munkája egyetlen cél körül összpontosul: átadni aKorán üzenetét az emberiségnek, így bátorítani õket arra, hogy gon-dolkodjanak el a hittel kapcsolatos alapvetõ kérdéseken, mint példá-

ul Isten létezésén és egységén vagy a Túlvilágon, és hogy megmutassa a hitetlen rendsze-rek hazug alapjait és káros hatását.A szerzõ közel 250 könyvét a mai napig 57 nyelvre fordították le, munkásságát külföldönis széles olvasótábor követi.

A SZERZÕRÕL

A szerzõ Adnan Oktar, aki HARUN YAHYA írói álnév alatt publikálja köny-veit, Ankarában született 1956-ban. Általános és középiskolai tanulmányait An-karában végezte, majd az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen szépmûvészetet,az Isztambul Egyetemen pedig filozófiát tanult. Az 1980-as évek óta számos köny-vet adott ki politikai, vallási és tudományos témákban. Harun Yahya neve olyaníróként ismert, aki rendkívül jelentõs könyvekben leplezte le az evolucionistákcsalásait, állításaik hamisságát, és a sötét szövetséget a darwinizmus és a vérespolitikai rendszerek között.

Írói álneve a Harun (Áron) és a Yahya (János) nevekbõl adódott, a két prófé-ta emlékére, akik a hitetlenség ellen küzdöttek. A szerzõ könyveinek borítójánott látható Mohamed Próféta (béke legyen vele) pecsétje, ami szimbolikus érte-lemmel bír a könyvek tartalmát illetõen. A pecsét a Koránt jelképezi, Allah utol-só Könyvét, az utolsó Szavát az emberiséghez, és Prófétánkat (béke legyen ve-le), aki az emberekhez küldött utolsó próféta. A Korán és a Szunna vezetését kö-vetve Harun Yahya fõ célja, hogy a hitetlen filozófia utolsó érveit is megdöntse,és övé legyen az „utolsó szó”, teljesen elnémítva a vallás ellen felhozott kifogá-sokat. A Próféta (béke legyen vele) Pecsétje, aki a bölcsesség és erkölcsi tökéle-tesség legmagasabb fokát érte el, ezt a szándékot szimbolizálja.

A szerzõ minden munkája egyetlen cél körül összpontosul: átadni a Korán üze-netét az emberiségnek, így bátorítani õket arra, hogy gondolkodjanak el a hittelkapcsolatos alapvetõ kérdéseken, mint például Isten létezésén és egységén vagya Túlvilágon, és hogy megmutassa a hitetlen rendszerek hazug alapjait és károshatását.

Harun Yahya mûveit szívesen olvassák a világ számos országában, IndiátólAmerikáig, Angliától Indonéziáig, Lengyelországtól Boszniáig, Spanyolország-

tól Brazíliáig. Könyvei hozzáférhetõk angol, francia, né-met, olasz, portugál, urdu, arab, albán, orosz, szerb-

horvát, ujgur török és indonéziai nyelven is. A nagy népszerûségnek örvendõ könyvek szá-

mos embernek alapozták meg az Istenbe vetetthitét, másokét pedig elmélyítették. A gondola-

taiban rejlõ bölcsesség és az egyszerû, kön-nyen érthetõ stílus különös hangulatot köl-

csönöz ezeknek a könyveknek, ami

azonnal megragadja az olvasót. A könyveket a hatékonyság, a határozott ered-mények és a megcáfolhatatlanság jellemzi. Valószerûtlen, hogy aki végigolvasegyet, és valóban el is gondolkodik rajta, az továbbra is komolyan hihetne bár-milyen materialista, ateista, hitetlen filozófiai rendszerben. Vagy ha mégis, az csakérzelmi alapon képzelhetõ el, hiszen ezek a könyvek alapjaikban cáfolják meg amaterialista elméleteket. Harun Yahya könyveinek köszönhetõen minden mate-rialista filozófia vereséget szenved.

Kétségtelen, hogy mindez a Korán bölcsességébõl és fényébõl származik. Ha-run Yahyában nincs személyes büszkeség, csak szolgálni szeretne, segíteni ab-ban, hogy az emberek megtalálják az Istenhez vezetõ utat. A könyvek kiadása nemanyagi haszon érdekében történik.

Mindezeket a tényeket figyelembe véve azok, akik arra biztatják az embere-ket, hogy olvassák ezeket a könyveket, amelyek felnyitják a szív szemeit, és hoz-zájárulnak ahhoz, hogy Isten még elkötelezettebb szolgái legyenek, felbecsülhe-tetlen értékû szolgálatot tesznek.

Mindamellett, ahogy ez már korábbi tapasztalatokból is bebizonyosodott, csakidõpocsékolás lenne olyan könyveket népszerûsíteni, amelyek zûrzavart terem-tenek az emberek fejében, ideológiai káoszhoz vezetnek, és nem oszlatják el aszív kétségeit. Ilyen hatásokkal azok a könyvek bírnak, amelyek a hangsúlyt in-kább a szerzõ irodalmi érdemeire helyezik, mint arra a nemes célra, hogy meg-óvják az embereket hitük elvesztésétõl. Akik kételkednek ebben, egyértelmûenláthatják, hogy Harun Yahya egyetlen célja az, hogy a hitetlenséget legyõzze, ésa Korán erkölcsi elveit terjessze. A sikere, a hatása és a fontossága egyértelmû-en megmutatkozik az olvasó meggyõzõdésében.

Egyvalamit mindenképpen szem elõtt kell tartani: a folyamatos konfliktusok,kegyetlenség, és minden megpróbáltatás, amiben a muszlimoknak részük van, ahitetlenség ideológiájára vezethetõ vissza. És csak akkor vethetünk véget nekik,ha a hitetlenség ideológiáját gyõzzük le, és megbizonyosodunk arról, hogy min-denki tud a Teremtés csodáiról és a Korán erkölcsérõl, és aszerint tud élni. Ha avilág mai állapotát nézzük, amely az erõszak, korrupció és agresszió lefelé tar-tó spiráljába kényszeríti az embereket, egyértelmûvé válik, hogy ezt a szolgála-tot minél hamarabb és minél hatékonyabban el kell végezni, különben már késõlehet.

Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Harun Yahya könyvei vezetõ szerepet vál-laltak fel ebben. Isten engedelmével, ezek a könyvek eszközzé válhatnak, ame-lyek segítségével a huszonegyedik század embere is megtalálhatja a békét és aboldogságot, az igazságot és örömöt, amit a Korán ígér.

AZ OLVASÓHOZ- Ebben a könyvben és egyéb mûveinkben is különös hangsúlyt kap az evolúciós csa-

lás, ennek oka pedig az, hogy ez az elmélet mindenféle vallásellenes filozófia alapjalett. A darwinizmus, amely tagadja a Teremtést s ezáltal Isten létezését, 140 éven ke-resztül rengeteg embert fordított el a hittõl, vagy legalábbis kétségek közé taszítottaõket. Ezért nagyon fontos hitbeli feladat, hogy megmutassuk, ez a teória hazugság. Alap-vetõ szolgálattétel, hogy minden emberhez eljuttassuk ezt a lényeges információt. Ta-lán lesz olyan olvasónk, akinek csak egyszer lesz lehetõsége arra, hogy valamelyik köny-vünket elolvassa. Ezért úgy látjuk helyénvalónak, ha minden könyvünkben, még ha csakvázlatosan is, helyet adunk ennek a témának.

- Egy másik dolog, amire fel kell hívnunk a figyelmet, a könyvek tartalmával kapcso-latos. Az író minden munkájában a Korán segítségével világítja meg a hitbeli kérdé-seket, és arra hívja az embereket, hogy tanulmányozzák és integrálják életükben Istenszavait. Világosan megmagyaráz minden kérdést, ami Isten jeleivel kapcsolatban fel-vetõdik, olyan módon, hogy ne maradjon semmi kétség és kérdõjel az olvasó fejében.

- A könyvek tiszta, egyszerû és gördülékeny stílusa lehetõvé teszi, hogy héttõl hetven-hét éves korig mindenki könnyen megértse õket. Hatásos és egyszerû stílusú könyvek,melyek ugyanakkor az „egy szuszra” elolvashatóság kritériumának is megfelelnek. Mégazok is, akik határozottan elutasítják a vallást, kénytelenek elismerni, hogy a könyvektartalma igaz, hiszen hatással vannak rájuk a tények, amelyeket az írások felsorolnak.

- A könyvet, amit Ön a kezében tart, nemcsak egyedül, hanem másokkal együtt, kölcsö-nös beszélgetés keretében is forgathatják az olvasók, akárcsak az író egyéb mûveit. Akikhasznos információkra szeretnének szert tenni ezekbõl a kötetekbõl, igény szerint cso-portban is olvashatják õket, megbeszélhetik a felmerülõ kérdéseket, gondolatokat éstapasztalatot cserélhetnek.

- Az is óriási szolgálat, ha valaki segít, hogy ezek a könyvek, amelyek kizárólag Istenmegelégedéséért íródtak, másokhoz is eljussanak és közremûködik abban, hogy má-sok is megismerjék, elolvassák õket. Hiszen az író minden munkája rengeteg értékesinformációt tartalmaz és rendkívül meggyõzõ. Ezért az, aki a vallásról akar mesélni,a legnagyobb hatást akkor éri el, ha másoknak is javasolja ezeknek a könyveknek a ta-nulmányozását.

- Ezek a munkák, más szerzõk mûveitõl eltérõ módon, mellõzik az író személyes meg-gyõzõdését, a kétséges forrásokra támaszkodó magyarázatokat, nem találkozunk ben-nük szakrális témákat sértõ viselkedéssel, tiszteletlen, figyelmetlen hangnemmel, sempedig elszomorító, kétséget és reménytelenséget ébresztõ stílussal.

GLOBAL PUBLISHINGTalatpasa Mah. Emirgazi Caddesi Ibrahim Elmas Ismerkezi

A Blok Kat 4 Okmeydani - Istanbul / Turkey Phone: (+90 212) 222 00 88

w w w . h a r u n y a h y a . c o m - w w w . h a r u n y a h y a . n e t

AZ ISZLÁM:A KÖNNYEBBSÉGET

HOZÓ VALLÁS

„... Allah könnyebbséget akar néktek, nem pedig nehézséget…”

(Korán, 2:185)

HARUN YAHYA

T A R T A L O M

BEVEZETÉS

9

A KORÁN – ÚTIKALAUZ EGY

KÖNNYEBB ÚT FELÉ

11

ISTEN ELRENDELTE AZT,

AMI KÖNNYÛ

18

AZ ÉLET KÖNNYEBB A

KORÁN ERKÖLCSE ÁLTAL

66

A SÁTÁN

GYENGE TRÜKKJE

102

ÖSSZEGZÉS

107

A DARWINIZMUS BUKÁSA

110

BEVEZETÉS

Az a vallás, amely leginkább megfelel az ember természe-tének – az Iszlám, ezért adta Isten ezt nekünk. Isten szándé-kosan tette a vallást olyanná, hogy mindenkinek könnyû le-gyen eszerint élni. A lényeg az, hogy Isten megelégedettsé-gét kell keresni mindig, és sorsunkat Isten kezébe kell he-lyezni, mert végtelen kegyelmével úgyis Õ határozza meg asorsunkat.

Isten mindent valamilyen célból teremtett meg: Õ a ha-talom birtokosa. Bízzunk Istenben, aki minden teremtménytulajdonosa, Õ az, aki ellenõriz mindent, ami történik. Ez aztjelenti, hogy az embernek felesleges aggódnia, félnie, mertIsten mindent jobban tud. Isten parancsai az emberek javátszolgálják, és betartásuk nem okoz különösebb nehézséget.

Isten a Koránban kijelenti, hogy a vallás könnyû, éshogy Õ fogja könnyûvé tenni a dolgokat azoknak, akik ezta vallást követik.

„S megkönnyítjük neked az utat a legkönnyebbhez(legjobb cselekedethez).” (Korán, 87:8)„…Õ titeket választott ki. És Õ nem szabott ki rá-tok a vallásban semmi olyat, ami terhes lenne [nek-tek]: atyátok, Ábrahám vallását [szabta ki]…”(Korán, 22:78)Prófétánk, (Isten áldása és béke legyen vele), a vallás

9

követésére hív bennünket, és arra, hogy mondjuk: A vallás– könnyebbség (Sahih Bukhari).

Prófétánk (Isten áldása és béke legyen vele) mindig azttanácsolta az õt körülvevõ muszlimoknak, hogy a vallást úgygyakorolják, hogy az a lehetõ legegyszerûbb legyen. Ezértazok az igazhívõ muszlimok, akik engedelmeskednek enneka parancsnak, nem állítják be a könnyû dolgokat nehéznek,tengernyi szenvedést okozva ezzel. A Próféta (Isten áldásaés béke legyen vele) ezzel kapcsolatos egyik mondása a kö-vetkezõ:

„Tedd a dolgokat könnyûvé az emberek számára, s nempedig nehezebbé, és tedd õket nyugodttá kedvességgel,és ne szegülj ellent nekik.” (Sahih Bukhari)Prófétánk (Isten áldása és béke legyen vele) azt mond-

ta, hogy könnyû Isten vallása szerint élni, s errõl lesz szó eb-ben a könyvben. Az Iszlám olyan életmódot mutat be, amelyaz ember természetének legjobban megfelel, amelynek be-tartása kényelmes, s amelynek erkölcse szerint élve az em-ber megtalálja az igazi boldogságot. Ha valaki a Koránbantanított erkölcs szerint éli az életét, ez a legjobb életforma,amit csak élhet.

AZ ISZLÁM: A KÖNNYEBBSÉGET HOZÓ VALLÁS

10

A KORÁN MEGMUTATJA,HOGY MI A KÖNNYÛ

„Hanem Mi kinyilatkozánk néked ó Muhammad a Ko-ránt, hogy ne aggódj. Csupán csak emlékeztetõül annak,aki fél.” (Korán, 20:2-3)

Isten a történelem folyamán szent könyveket és pró-fétákat küldött a Földre, hogy az egyistenhitre hívják azembereket, és hogy elmagyarázzák nekik a könyveket. Istenazt akarta ezzel, hogy az emberiség megtalálja az igazságot,és tudást szerezzen a vallásról, elérje az abszolút valóságot,azaz a legmagasabb szintû létezési módot. Az utolsó könyv,amit Isten leküldött az emberiségnek, a Korán.

„…korábban, útmutatásként az emberekszámára. És leküldte a Furkánt. Bizony, akiknem hisznek Allah jeleiben, azoknak szigorúkínzás jár. Allah bizony Legyõzhetetlen, Megtor-ló.” (Korán, 3:4)A sokisten-hívõk és a vallással szemben állók – saj-

nos – igen nagy hatást gyakoroltak azokra a könyvekre, ame-lyeket Isten a Korán elõtt küldött le. Babonák és hamis hitférkõzött be ezekbe a könyvekbe. Ám Isten ítélete szerint azutolsó szent könyvbe, a Koránba nem kerül semmiféle ha-misítás, és Isten Maga gondoskodik arról, hogy a Korán

11

változatlan formában õrzõdhessék meg az Utolsó Ítélet Nap-jáig.

„Bizony, Mi leküldtük az Írást. És bizony, Miõrizõi vagyunk annak.” (Korán, 15:9)„Nem férkõzhet hamisság hozzá sem elölrõl,sem hátulról. [Az] küldte le, Aki bölcs és magasz-talt.” (Korán, 41:42)A hívõkben megvan a komfortérzés és a bizonyosság

arról, hogy tudják, a Korán érvényes lesz és megõrzõdik azÍtéletnapig. A Korán egy olyan könyv, amelynek parancsai-ra és elrendeléseire bárki bátran támaszkodhat, és szívébenés lelkiismeretében minden feltétel és kétség nélkül követ-heti azokat. Nagy áldás és kegyelem Istentõl az, hogy egyilyen megbízható könyvet küldött le az embereknek. A Ko-rán következõ soraiban Isten így értesíti a hívõket a Koránfontosságáról:

„És Mi leküldtük hozzád az Írást, hogy mindendolog világos magyarázatául szolgáljon, és hogyútmutatás és könyörület és örömhír legyen azokszámára, akik alávetik magukat [Nékünk].”(Korán, 16:89)Mindenki, aki ismeri a Koránt, és vezetõjének vá-

lasztja, a legkorrektebb és a legteljesebb módon tanulja megazt - többek között -, hogy mi Isten teremtésének a célja és


12

azt, hogy hogyan nyerjük el Isten megelégedését és kegyel-mét, hogyan jussunk be a Paradicsomba, milyen az élet a Pa-radicsomban és a Pokolban, és az ilyen ember tisztában vanazzal, hogy Isten teremtése egy titok és ismeri a legjobb er-kölcsöket.

Minden kérdésre, amit ember a vallással kapcsolatbanfeltehet, választ talál a Koránban. Isten ezt mondja errõl azegyik Korán-idézetben:

„S õk nem hoznak neked példát, hanem Mi el-hozzuk néked az igazat, s a szebb magyaráza-tot.” (Korán, 25:33)Mivel a vallással kapcsolatos összes kérdésre tartal-

maz választ a Korán, így nincs mirõl vitatkozni. Isten elmond-ja nekünk, hogy a Korán kinyilatkoztatásának egyik célja azvolt, hogy tisztázza azokat a kérdéseket, amelyekben az em-berek nem értettek egyet egymással:

„Mi csak azért bocsátottuk le az írást, hogy ki-nyilvánítsd nékik azt, miben õk különböztek, slegyen Útmutatásként, kegyelemként a hívõknépének.” (Korán, 16:64)A Korán nagy áldás és igaz útmutató, mely az egyis-

tenhitet hirdeti. Isten a Koránban olyan dolgokat közöl ve-lünk, amikrõl eddig fogalmunk sem volt, s amik felõl aze-lõtt semmiféle tudással nem rendelkeztünk. Isten a Koránon

Harun Yahya (Adnan Oktar)

13

keresztül megosztja velünk a Teremtés titkait is. Másrészt Is-ten a Koránon keresztül értesít bennünket a Sátán létezésé-rõl, alattomos természetérõl, tulajdonságairól, céljáról, ésleírja azokat a csapdákat, amelyek segítségével az emberekközelébe tud férkõzni, hogy azután könnyûszerrel lecsapjonrájuk. Ezen kívül a Korán megmutatja, hogy hogyan kell aSátán hatása alól kivonni magunkat. Minden, ami a Korán-ban a Sátánról le van írva, nagy segítség a hívõknek, hogytávol tudják tartani maguktól az alattomos és láthatatlan el-lenségeket, amelyek esetleg közelítenek hozzájuk.

A Korán könnyen olvasható könyv és mindenkihezszól. Ezért az Ítéletnapon, amikor az emberek számot adnakarról, hogy mit cselekedtek életükben, nem mondhatják aztkifogásként, hogy senki nem mondta meg nekik, hogy mi ajó és mi a rossz, vagy hogy nem voltak biztosak egyes dol-gokban. Isten, a Koránon keresztül felhívja az emberek fi-gyelmét a legjobb útra, és az életüket érintõ legégetõbb kér-désekre ad választ.

Ugyanazt a dolgot többféleképpen is elmagyarázza,hogy könnyebben megértsük. A Könyv használatára vonat-kozóan is kapunk információt Istentõl.

„Mert bizony elhoztuk nékik az írást, részletez-tük azt tudással útmutatásként, s kegyelemkénta népnek, kik hisznek.” (Korán, 7:52)


14

„Nézd, hogy jelenítjük meg a kinyilatkoztatáso-kat, hátha tán felfogják.” (Korán, 6:65)Isten e szavai ellenére vannak olyanok, akik hibásan

azt állítják, hogy a Koránt nem mindenki képes megérteni.Sokan azt gondolják, hogy hosszú évekig kell tanulni ahhoz,hogy valaki olvasni tudja, vagy megértse a Koránt, vagy hogyeszerint éljen. Azok, akik így gondolkodnak, sohasem olvas-ták a Koránt, vagy ha mégis, meg sem próbálták megérteniazt. Már elõre szántszándékkal feltették magukban, hogyúgysem fogják soha megérteni. Pedig a Korán - ahogy aztbenne is olvashatjuk - világos, mint a Nap. Olyan stílusbanvan írva, hogy mindenki számára - aki õszinte szívvel köze-lít hozzá - olvasható és érthetõ legyen.

Az, hogy a Korán nyelve könnyen érthetõ, nagy áldásaz embereknek. A Koránban Isten kijelentette, hogy leegy-szerûsítette a Koránt, hogy az emberek könnyen megérthes-sék azt.

„S hanem Mi megkönnyítjük ezt az írást a tenyelvedre ó Muhammad, hogy hirdess általa azõrizkedõknek, s figyelmeztesd általa a konok né-pet.” (Korán, 19:97)A kegyelmes és könyörületes Isten így tette könnyeb-

bé a vallás megértését az embereknek. Az embereknek egyet-len feladatuk van, helyesen értelmezni Isten szavait és asze-


15

rint cselekedni. Vannak olyanok, akik inkább járnak a nehe-zebb úton, hiába van könnyebb út. Ezek folyton olyan dol-gok után kutatnak, amelyek csak félrevezetik õket, s életük-nek a Koránhoz semmi köze nincs. Pedig a Korán az, amelya legjobb tankönyv a tanuláshoz, melyet az evilági és a túl-világi élethez egyedüli mentõövként használhatunk. Ezért ami Prófétánk (Isten áldása és béke legyen vele) így szólt Is-tenhez:

„Ó, Uram! Íme! Az én népem nem veszi figye-lembe ezt a Koránt.” (Korán, 25:30)Azok az igazhívõk, akiknek a szíve nem üres, és akik

alávetették magukat Isten akaratának, tudják, hogy a Koránta Mindenható és Bölcs Isten küldte le, és ez az az Útmuta-tó, amely az igaz útra vezet. Isten közli velünk, hogy a „Ko-rán gyógyító és nagy kegyelem a hívõk számára.” (Korán,17:82). A Korán szavain keresztül az emberek megtanuljáka jó erkölcsöt és a nekik legjobban megfelelõ életmódot, sminden kérdés megoldásra talál és minden kétséget bizony-ság vált fel.

Ez egy nagyon fontos szempont: Isten úgy teremtet-te az embereket, hogy ha az Iszlám alapelvei szerint élnek,boldog, békés, mentálisan és fizikailag egészséges szemé-lyiséggé válnak. Azoknak viszont, akik más utakat keresnek,és úgy akarják elérni a boldog, békés, mentálisan és fizikai-


16

lag egészséges állapotot, nekik ez sohasem fog sikerülni. Mégakkor sem, ha ezer és ezer, vagy millió és millió évig is fog-ják keresni. Az egyedüli dolog, ami által vezettetve az em-berek ezen és a másvilágon könnyebbséget nyernek - az Is-ten által az emberek részére leküldött Korán. A Koránban,az Egyedüli Igaz Könyvben, amely az embereket a sötétség-bõl a fénybe emeli, Isten a következõket jelentette ki:

„Alif, Lám, Rá. Ez az írás, mit kinyilatkoztat-tunk néked ó Muhammad, hogy kivezesd az em-bereket a sötétségbõl a világosságba Urunk en-gedelmével, a nagyszerû és áldott ösvényre.”(Korán, 14:1)Azok, akik Isten könyvének a fényét követik, és alá-

vetik magukat a benne található vezetõ szabályoknak, min-dig meg lesznek áldva a könnyebbség áldásával és szép éle-tük lesz ezen a Földön és a Túlvilágon is Isten akaratával.


17

ISTEN ELRENDELTE AZT, AMI KÖNNYÛ

Az emberek vallásos tudása általában azon alapul, hogy mithallottak kora gyermekkoruk óta. Mivel ezt a tudást nem azEredeti Igaz Forrásból merítették - ami a Korán - sok elõí-télet és babona hemzseg a fejükben, és a vallásról téves el-képzeléseik vannak. Ezek közül a legkárosabb az, hogy a val-lás nehéz. Azoknak állt érdekében teletûzdelni mindenfélebabonákkal a vallást, és bonyolítani a vallás gyakorlásánakkivitelezését, akik azzal próbálkoznak, hogy megakadá-lyozzák az emberek vallásgyakorlását, s így a vallást a lé-nyegétõl fosztják meg. Az újonnan kitalált praktikákkalszándékosan vagy akaratlanul próbálják eltávolítani az em-bereket a vallástól. Tudnunk kell, hogy a Koránban, és a Pró-fétai hagyományokban benne van minden, amit Isten fontos-nak tartott közölni az emberekkel. A Korán és a Prófétai ha-gyományok az a két dolog, ami megtanít minket arra, hogyaz õszinte embereknek a vallás gyakorlása nagyon könnyû.

Az elsõ dolog, ami nagyon fontos, hogy tudjuk, az az,hogy Isten az embereket a semmibõl teremtette, mivel Õ az,aki mindennel rendelkezik az Univerzumban. Isten, aki azemberi lényeket mindenkinél jobban ismeri, és aki közelebbvan hozzájuk, mint a nyaki ütõerük, a vallást olyannak te-

18

remtette, ami legjobban megfelel az emberi természetnek. Is-ten a következõ Korán ájákban megmondja, hogy az embe-reket a legmegfelelõbb vallásra hívja, olyan vallásra, amelya legjobban megfelel az emberi természetnek.

„Fordítsd hát orcádat hanif gyanánt az [igaz]vallás felé: Allah eredeti elrendezése szerint,amelyben elrendezte az embereket! Allah te-remtését nem lehet megváltoztatni! Ez az igazivallás! A legtöbb ember azonban nem tudja.”(Korán, 30:30)Isten kedvessége és könyörületessége következében

az igaz vallások mindegyike le lett küldve az idõk folyamánés olyan parancsokat tartalmaztak ezek a vallások, amelye-ket könnyû betartani, mert Isten mindig könnyebbséget akarta híveinek. Ennek valóságosságát igazolja a következõ Ko-rán ája: „… Allah nektek megkönnyebbülést akar”. (Ko-rán, 2:185) Az, aki betartja az Isten által kijelölt határokat,az a legjobb életet éli, amit csak lehet, és olyan életet él, amelylegjobban megfelel az emberi természetnek.

Vannak emberek, akik nem tudják ezeket az igazságo-kat, azt gondolják, hogy kényelmesebb az életük akkor, haa vallás korlátait lerombolják. Azt gondolják, hogy szaba-dabbak lesznek akkor, ha nem kell törõdniük az erkölcsi ér-tékekkel. Azt feltételezik, hogy a vallás olyan szigorú sza-


19

bályokat tartalmaz, amely életüket túl bonyolulttá teszi. Pe-dig nagy hiba ezt gondolni, és azok, akik ezt gondolják, azértgondolják ezt, mert a Sátán félrevezeti õket.

Éppen ellenkezõleg, könnyû Isten vallása szerint él-ni, és teljesíteni az Õ parancsait.

Az igazi nehézséget az adja, ha valaki olyan ország-ban él, ahol a hitetlenek nem ismerik el az Isten által szabotthatárokat. Az ilyesmi borzalmas következményekkel járhat.

Elõször is azokban az országokban, ahol a vallástnem gyakorolják, vagy ahol nem vallásos emberek élnek, ká-osz van, zûrzavar, türelmetlenség, félelem, boldogtalanságés stressz. Aki nem fél Istentõl, bármilyen erkölcstelenségelkövetésére képes, mert nem ismer semmilyen határt sem-miben, s így eltorzult életet él. Aki Istent kizárja az életébõl,az nem mutat szeretetet az emberek felé sem, nem vállal sem-milyen áldozatot senkiért, s nem érez tiszteletet senki irántsem. Aki ilyen közösséghez tartozik, láthatja, hogy a tagoknem támogatják egymást lelkileg, és nem segítenek a mási-kon, ha bajban van. Boldog lehet-e az, aki ilyen haramiakö-zösség tagja? Nem. Amikor a vallás által felállított határo-kat lerombolják, a békés légkört felváltja a viszály, és az em-berek élete pokollá változik, éppen úgy, ahogyan azt a Sá-tán akarja.

A jelenkor deviáns magatartást tükrözõ jelenségei, a


20

drogkereskedelem, a prostitúció, a korrupció, és a csalás mindazzal kapcsolatosak, hogy az elkövetõk távol állnak a val-lástól, és ezzel együtt idegen nekik a lelki jóság és az erköl-csi értékek. Ilyen fordított értékrenddel rendelkezõ emberekhajlamosak azt gondolni, hogy azt tehetnek, amit csak akar-nak. Ám a lelki és fizikai leépülés, ami ily módon kialakul,elkerülhetetlen. Milyen szabadság az, ha valaki az Isten ál-tal kijelölt határok el nem ismerése miatt lett beteg, koravén,ha a haja és a bõre emiatt vesztette el fényét, és életerejét,ha kiuzsorázza testét, s nyomorba taszítottan él, mert bûn-ben él, prostitúció fogságában, alkoholfüggõségtõl és drog-függõségtõl ûzetve? Ha valaki nem ismeri el az Isten általfelállított határokat, nem tartja tiszteletben az erkölcsi nor-mákat, élete céltalanná válik, és kiüresedéssel végzõdik, fi-zikai sérüléseket és érzelmi megrázkódtatást okozva kivé-tel nélkül minden érintettnek. Ezek a következmények min-denki számára nyilvánvalóan láthatóak.

Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy az itt felhozottpéldák extrémek. Ám az igazság az, hogy aki távol áll a val-lástól és az Isten által kiszabott határokat félvállról veszi, bol-dogtalan és pokolian nehéz életet fog élni. S ne felejtsük el,hogy ha elsõ pillantásra nem is szembetûnõ egy ilyen talajtvesztett emberen az általunk az imént vázolt „extrém” pél-dák valamelyik jele, ez nem azt jelenti,hogy valóban könnyû


21

és boldog az élete. Lehet, hogy pillanatnyilag kényelmesebbkörülmények között él, de az biztos, hogy sohasem talál iga-zi lelki boldogságot és békét. A büntetés azért, mert távol-ságot tart saját maga és Isten parancsai közt, az lesz, hogyha eljön az ideje, nagy lelkiismeret furdalások közepette leszkénytelen átlépni a Túlvilágba, ahol csak kínzás és fájdalomlesz az osztályrésze.

Azok viszont, akik félnek Istentõl, és akik hiánytala-nul teljesítik az Õ parancsait, nagy elõnyben vannak ezen avilágon és a túlvilágon is. Az istenfélelem lelki megelége-dettséget, örömet okoz és annak biztos tudatát, hogy Istenakaratának alávetettük magunkat. Nagy jutalmat kap az, akiígy él, mert mindenben meglátja a szépséget. Aki Isten meg-elégedettségét keresi, és védi az Isten által megszabott ha-tárokat, annak Isten úgy kedveskedik, hogy nagy jutalmat ad.

„Gyõztesek a bûnbánók, az Õ szolgálói, az Õt di-csõítõk, böjtölõk, térdeplõk, leborulók, kik el-rendelik a jót, s véget vetõi a csalárdnak, s kikAllah korlátozásainak megõrzõi, hát hirdess ahívõknek.” (Korán, 9:112)Azok, akik Isten törvényeit sorozatosan megszegik,

vagy akik a hitet utálni valónak, a hitetlenséget pedig jónaktartják annak ellenére, hogy tudván tudják, hogy helytelenülcselekszenek, azoknak nagy nehézségekkel kell majd szem-


22

benézniük ezen a világon és a Túlvilágon is. Isten errõl ígyszól az egyik Korán-ájában:

„Ezek hát Allah korlátjai, s ki áthágja Allahkorlátjait, hát bizony magát kárhozza el.”(Korán, 65:1)Vannak olyanok, akik azt tartják, hogy vallásosnak len-

ni nehéz és az istenszolgálatot terhesnek fogják fel. Ezek azemberek saját maguk ellen cselekszenek. Igazak azok, akikbár nem érik fel értelmükkel a vallásosság lényegét, mégishisznek, s igazak azok, akik nem tartják a vallásos embertutálnivalónak.

Sokan hagyják figyelmen kívül az Isten parancsai ál-tal felállított határokat a szabadságra hivatkozva, másokvakmerõen megmásítják ezeket a határokat, ugyanakkor ne-hezítik a vallás betarthatóságát, s mindezt a vallásosság ne-vében. Ez is egy a Sátán csapdái közül. Azzal, hogy a nemtiltott dolgokra is azt mondják, hogy tilosak, azt gondolják,hogy nekik jutott az a privilégium, hogy más tiltásokat is be-vezessenek. Sõt mi több, még a saját maguk által lefektetettszabályokat sem tartják be, s így állandó lelkiismeret-furda-lás kínozza õket. Ezzel kapcsolatban Isten a keresztények-rõl szól, akik a keresztény vallást Jézus (béke legyen vele)halála után megváltoztatták.

„És a nyomukba küldtük a (többi) küldöttünket.


23

És a nyomukba küldtük Jézust, Mária fiát sadtuk néki az Evangéliumot és követõinek a szí-v ébe együttérzést és könyörületet helyeztünk.Ám a szerzetesi életet õk találták ki - nem Mi ír-tuk elõ nekik.” (Korán, 57:27)Isten figyelmezteti a hívõket erre a veszélyre, s kije-

lenti a Koránban, hogy akik túlzásokba esnek a vallásban,azok bizony elhagyják az igaz vallást.

„Mondd: Ó írás népe! Ne erõltessetek hitvallá-sotokban mást, mint igazat, s ne kövessétek a népvágyát, kik eltévelyedtek azelõtt, s eltévelyítet-tek sokakat, s eltévelyedének a sima útról.”(Korán, 5:77)A hívõnek követnie kell az Isten által a Koránban fel-

állított szabályokat, és tartózkodnia kell a tiltott dolgoktól.Isten úgy döntött, hogy mindent könnyûvé tesz a hívõknek,ezért azoknak, akik a vallást nehézzé akarják tenni, a visel-kedésükért felelniük kell az Ítélet Napján. Mindennél éke-sebb bizonyítékát és szép példáját adja a valláshoz való ra-gaszkodásnak a Próféta (Allah áldása és béke legyen vele)élete és szokásai. Az egyik hagyományban a Próféta (Allaháldása és béke legyen vele) emlékezteti a hívõket, hogy nelépjék át az Isten által szabott határokat, s ugyanakkor ne isessenek túlzásokba a teljesítésükkor. Õ is azt állította, hogy


24

a vallás könnyû. „A vallás egyszerû. Senki nem támadhat kegyetlenüla vallás ellen, mert legyõzettetik. (Ez is arról szól, hogyaz embernek alkalmazkodnia kell a vallás könnyûsé-géhez. Mert aki ellenáll, az támasz nélküli lesz.) Erõ-sítsétek meg magatokat a jó életvitelben és tartsátokbe a határokat.” (Ramuz al-Ahadith, 1. kötet, 98. ol-dal)Az emberek hajlamosak arra,hogy abba a hibába es-

senek, hogy a könnyû vallást nehéznek tüntessék fel. PedigIsten olyan parancsokat alkotott, és küldött le a Korán-ban,hogy az ember bármely szituációban és környezetbenkönnyen követheti. A következõ fejezetekben arról lesz szó,hogy milyen egyszerûek azok a szabályok, amelyeket Istenaz emberek számára azért állított fel, hogy elválasszák a meg-engedett dolgokat a tiltott dolgoktól.

Az étel kegyelmeA gondoskodó és mindennel ellátó Isten sok áldást ad. Õ ad-ja nekünk a színes gyümölcsöket, a változatos ételeket, azöldségeket, a húsokat, az italokat, a szárított gyümölcsöketés a mogyorót. Mindez jó az embernek. „Kérdeznek ó,Muhammad, mi engedett meg nékik, mondd: Megenge-dettek néktek a jók…” (Korán, 5:4) Isten megmondta ne-


25

künk, hogy mely ételeket kell tisztáknak tekintenünk ésmegengedettnek emberi fogyasztásra. Azok az ételek, ame-lyeket Isten megtiltott az embereknek, károsak az emberszámára, mint például a vér, a döghús és a sertéshús. Allahezt mondja az egyik Korán ájában:

„Mondd: ’Abban, ami kinyilatkoztatott nékem,nem lelem azt, hogy bármi is tilalmas lenne a táp-lálkozó étkéül – kivéve az elhullott állat [húsa],a [levágáskor] elfolyt vér és a disznó húsa – eztisztátalanság – , és a förtelmes [hús], aminek [alevágásakor] máshoz hangzik el a fohász, nemAllahhoz. Ám aki kényszerû helyzetben [eszikilyesmit], anélkül, hogy [a tilalmat] áhítozná,vagy át akarná hágni [az elõírást], azt nem ter-heli vétség.’Bizony, a te Urad megbocsátó és kö-nyörületes.” (Korán, 6:145)Nagy bölcsesség rejtezik abban a szóban, hogy tisz-

tátalan, amelyet e tiltott ételek megjelölésére használnak. Asertéshúsban valóban vannak az ember egészségére nézve ká-ros anyagok.

A sertéshús nagyon zsíros, és amikor megeszi valaki,a zsír bekerül a véráramába. Ettõl a fölösleges zsiradéktól avénák megkeményednek, a vérnyomás megemelkedik, és avégén szívrohamot kap az illetõ. A sertészsírban mérgezõ


26

anyagok, toxinok vannak, melyek megterhelik a nyirokcso-mók mûködését, mert a szervezet felveszi a küzdelmet a to-xinokkal, meg akar szabadulni tõlük. Gyermekeknél még ve-szélyesebb lehet a sertészsír fogyasztása, nyirokcsomó fer-tõzést vagy gyulladást lehet kapni tõle.

A sertéshús nagy mennyiségben tartalmaz ként is. Akénfelesleg felhalmozódik a porcszövetben, az izmokban ésaz idegekben, fertõzéseket okoz, vagy más betegségeket, me-szesedést, ágyéksérvet. Komoly bõrbetegségeket is okozhat,pl. trichina (a trichina egy olyan betegség, amelyet sertésekközvetítenek és életveszélyes az emberre nézve.) (Csak né-hány ismert káros tulajdonság lett itt felsorolva a sertéshús-sal kapcsolatban). Tehát csak azokat az ételeket együk, ame-lyek hasznosak és egészségvédõ hatásúak. Azokat viszont,amelyek károsak, kerüljük.

Isten úgy teremtette a világot, hogy legyenek megen-gedett és tiltott dolgok az ember számára. Az ember az egye-düli teremtmény, aki el lesz számoltatva a cselekedeteivel,az Isteni törvényeknek megfelelõen. Isten rendelése szerintvagy megtudjuk egy tiltott ételrõl azt az okot, ami miatt tilt-va van, vagy nem. Ahhoz, hogy az ember szíve elégedett le-gyen, Isten többféleképpen is fellebbentheti a fátylat a dol-gok mélyén rejlõ okokról.

Amikor Isten a Koránban megemlíti a tiltott ételeket,


27

tisztázza azt is, hogy hogyan kell az embereknek viselked-niük azokban a helyzetekben, amelyekbe kerülnek. Így azemberek nem zavarodnak össze váratlan helyzetben. Errõla Koránban Isten így szól:

„Hát egyetek abból, mit Allah néktek adott meg-engedettként, üdvösként, s adjatok hálát Allahkegyéért.” (Korán, 16:114-115)A szúrák végén néha van egy emlékeztetõ, hogy pél-

dául Isten a Megbocsájtó és Védelmezõ. Ez nemcsak reménytkeltõen hat a hívõkre, hanem vigasztalást is ad az emberi lé-nyeknek, akik gyenge teremtményeknek lettek teremtve,hibázhatnak, feledékenyek lehetnek, könnyen elcsábulnak,vagy akaratuk ellenére is cselekedhetnek dolgokat. De ami-kor õszintén megbánják bûneiket, Isten megbocsát nekik, ésvédelmébe veszi õket.

Könnyebbség adatott azoknak, akik imádkoznak

Az imádkozás a muszlimok egész életen át tartó kötelessé-ge, amelyet bizonyos, Isten által meghatározott idõben el-hanyagolás nélkül kell elvégezni. Vannak olyanok, akiknem tartják be vallási kötelezettségeiket, és idõs korukig ha-lasztgatják az imádkozás elkezdését. Pedig az imát és a töb-bi istenszolgálatot nagyon könnyû elvégezni.


28

Ha Isten valamirõl elrendelte, hogy az kötelezõ, ak-kor az egyén felelõssége az, hogy teljesítse Isten felé a kö-telességét. Cserébe ezért az ember reménykedhet abban,hogy Isten elfogadja az istenszolgálatát, s reménykedhet Is-ten kegyelmében, és a Kertekben. Isten kegyelmét és könyö-rületességét az is mutatja, hogy egyszerûvé tette a kötelezõistenszolgálat formáit. Azok, akik ennek ellenére nem tart-ják be Isten parancsait, nem mondhatják kifogásként azt,hogy nem volt elég erejük vagy hogy túl nehéz volt nekikimádkozni (kivéve azokat, akiket Isten megemlít a Korán-ban, mint akiknek semmiféle kötelezettségük nincs).

A rituális mosakodás elvégzéséhez õszinte szív szük-séges. Abban az esetben, ha valaki valóban nem talál vizet,amivel megmossa magát, annak Isten rendelkezésére bocsá-totta a tajammumot, azaz a víznek a homokkal, kõvel, hó-val való helyettesítését, mint alternatív megoldást, és a ta-jammumot bármely szituációban könnyen használhatjuk.Azok számára, akik valóban nem találnak vizet, azoknak Is-ten bemutatja az egyik Korán ájában, hogy hogyan kell elvé-gezni a tajammumot.

„Ti hívõk! Ha istentisztelethez álltok föl, akkormossátok meg [elõtte] az orcátokat és a kezete-ket könyékig, és simítsátok végig a fejeteket ésa lábatokat bokáig! Ha magömléstõl vagytok


29

tisztátalanok, akkor tisztálkodjatok meg! Habetegek vagytok, vagy utaztok, vagy valame-lyikõtök az illemhelyrõl jön, vagy asszonyokatillettetek és nem leltek vizet, akkor folyamodja-tok tiszta homokhoz, és dörzsöljétek meg azzalaz orcátokat és a kezeteket! Allah nem akarsemmi olyasmit kiszabni, ami terhes lenne nek-tek. Meg akar azonban tisztítani benneteket, éski akarja teljesíteni a kegyelmét irántatok. Ta-lán [még] hálásak lesztek.” (Korán, 5:6)A fenti Korán-ájából is kiderül, hogy Isten nem akar-

ja, hogy az istenszolgálat nehézséget okozzon az emberek-nek. „Isten mindent leegyszerûsített” – írja a Korán. Az Is-ten által megparancsolt istenszolgálat könnyû azoknak, akik-nek van hitük. A kegyelmes és könyörületes Isten adta ne-künk a legkönnyebb és a leggyönyörûbb istenszolgálati for-mát és életformát, mely hírül adja nekünk Isten kegyelmétés bizonyságot ad nekünk a Kertekrõl, amely azoknak lesza lakhelye, akik tartózkodnak a bûnöktõl.

Az imádság lerövidítéseháború idején

A Koránban meg van határozva, hogy bizonyos idõközön-ként imádkozni kell. Mohamed Próféta (Isten áldása és béke


30

legyen vele), idejében, amikor a hívõknek konfliktusuk voltaz istentagadókkal, Isten olyan kegyes volt a hívõkhöz,hogy minden harci cselekmény mellett az Isten által megha-tározott imaidõkben mégis el tudták végezni az istenimáda-tot. A Koránban benne van az is, hogy háború idején, ha ége-tõ szükség van erre, a hívõk lerövidíthetik imájukat:

„Ha a földet járjátok, hát nem vétek számotok-ra, ha lerövidítitek az imát attól félvén, hogy kikhitetlenek, zaklatnak titeket. Mert bizony a hi-tetlenek néktek nyilvánvaló ellenségeitek.”(Korán, 4:101)Ahogyan az ebbõl az ájából is kiviláglik, Isten elren-

delései és parancsai tele vannak haszonnal és bölcsességgelminden hívõ számára. Isten nem akar nehézséget alárendelt-jei számára. Isten a hívõk Jóakarója és Egyetlen Védelme-zõje.

A kegyelem adománya a böjtölésbenIsten megparancsolta a muszlimoknak, hogy Ramadán hó-napban böjtöljenek. Isten említett kivételes eseteket is, ami-kor nem kell böjtölni. Ezek közé tartozik a betegség és az uta-zás. Ezzel is kinyilvánítja Isten, hogy inkább könnyebbsé-get akar nekünk, mint nehézséget.

„Ramadán hónap az, melyben a Korán útmuta-


31

tásként leküldetett az emberek számára, a vezér-let és a különbségtétel nyilvánvaló bizonysága-ként. Aki közületek e hónapban [a lahelyén]van, az böjtölje azt végig, aki pedig beteg, vagyúton van, [annak] azonos számú más napon[kell pótolnia]. Allah könnyebbséget akar nek-tek, nem pedig nehézséget. Teljesítsétek hát [azelõírt napok] számát és magasztaljátok Allahnagyságát, azért amiért az Igaz Útra vezéreltbenneteket. Talán hálásak lesztek.” (Korán,2:185)A Korán soraiban, ahol Isten parancsairól van szó, ki-

világlik, hogy mit kell gondolnunk afelõl, hogy vajonkönnyebbséget akar-e Isten nekünk, vagy nem. Mivel a vá-lasz igen, ezáltal megérthetjük, hogy a vallás, azaz Isten pa-rancsainak betartása is könnyû. Azok, akik nem tartják be val-lási kötelezettségeiket, mert azt gondolják, hogy ez nehéz-séget fog okozni nekik, tévednek. Tévednek azok is, akik úgygondolják, hogy addig nem kell betartani a vallási elõíráso-kat, amíg nem ismerik eléggé a vallást.


32

Akik nem tartoznak felelõsséggel Isten elõtt

Isten könyörületességét az is mutatja, hogy azok az embe-rek, akik akadályoztatva vannak, nincsenek ugyanazokkal akötelezettségekkel megterhelve, mint a többiek. Isten aztmondja a következõ sorokban.

„S nem érheti szemrehányás a vakot, s nem ér-heti szemrehányás a csonkát, s nem érheti szem-rehányás a beteget (ha õk nem mennek hadba).S ki engedelmeskedik Allahnak, s az Õ hírnöké-nek, hát Õ bevezeti azt a mennyországba, mialatt folyók futnak, s ki megfordul, hát Õ meg-bünteti azt fájdalmas szenvedéssel.” (Korán,48:17)Azzal, hogy az imádat felelõsségétõl megszabadítot-

ta Isten azokat, akik erre nem képesek, Isten újabb bizonyí-tékát adta kegyelmének és végtelen könyörületességének. Akövetkezõ ájában arról van szó, hogy Isten nem akar sem-milyen nehézséget az embereknek és ez az Õ könyörületes-ségének és kedvességének a bizonyítéka.

„... Ha Allah akarta volna, akkor túlterhelt vol-na benneteket. Allah bizony Legyõzhetetlen,Bölcs.” (Korán, 2:220)


33

Isten kegyelme nemszándékos esküszegéskor

Az eskü nem ritka az emberek között, s elõfordul, hogy szo-kássá válik. Általában ígéretünk beteljesítése iránti szándé-kunkat szoktuk esküvel megerõsíteni. Az eskünkhöz való hû-ség, és az ígéreteink megtartása az igazhívõ ember jó tulaj-donságai. Isten is ezt parancsolja a Koránban. Azonban azember feledékeny teremtmény. Vannak olyan esetek, amikoraz emberek feledékenységük miatt elfelejtik, hogy mit kel-lene tenniük és mi volt az ígéretük. Az ilyen hiba természe-tes dolog, és az emberi gyengeségbõl ered. Ilyen esetben Is-ten nem számoltatja el az embereket a jóhiszemûen tett es-küjük miatt, vagy ha a feledékenységük miatt vagy túlvál-lalásból az esküjüket mégsem tudják erejükön felül teljesí-teni.

Leveszi ezt az elszámoltatást a hívõkrõl. Az eskük tel-jesítése az Ítéletnapon lesz elszámolva. Azonban ezzel nemérdemes visszaélni, mert a visszaesõ esküszegõkrõl és azok-ról, akik minden ok nélkül esküdöznek, Isten így ír az egyikKorán ájában:

„Allah nem kéri számon rajtatok az akaratlanultett esküvéseiteket, azonban számon kéri rajta-tok, amit a szívetek szerzett (ha szándékosan ha-misan esküdtetek). Allah Sokat Megbocsátó Bé-ketûrõ.” (Korán, 2:225)


34

Van egy másik engedmény is az esküvel kapcsolatban,amelyet Isten kegyelmébõl kaptunk. Isten elnézõ azokkalszemben, akik az Õ nevére esküsznek, eltökélt szándékkal,ám akik késõbb a körülmények alakulásának hatására eskü-jüket mégis kénytelenek megszegni, azonban ez mélyen le-sújtja õket, és bûnbánatot gyakorolnak.

„Bizony Allah megengedetté tette néktek a felol-dozást fogadalmatok alól. S Allah a ti fenségtek,s Õ a Mindenttudó, a Bölcs.” (Korán, 66:2)„Allah nem büntet meg benneteket az esküvése-itekben található üres fecsegésért. De megbün-tet titeket, ha esküvéssel pecsételt kötést köttök[és nem tartjátok be]. [A megszegett eskü] jóvá-tétele az, hogy tíz szûkölködõt kell táplálni úgy,ahogy a családotokat [szoktátok] –mértéktartómódon – táplálni, vagy ruhával [kell ellátni]õket, vagy egy rabszolgát kell felszabadítani.Akinek pedig nincs [erre módja], annak háromnapig kell böjtölnie! Ez a ti esküvéseitek jóvá-tétele, ha megesküdtök [s aztán megszegitek] azt.Tartsátok hát meg az esküvéseiteket! Így magya-rázza meg nektek Allah világosan a jeleit. Talánhálásak lesztek.” (Korán, 5:89)Ahogyan ez a fenti Korán-idézetbõl is látszik, Isten


35

mindkét esetben megmutatja a helyes, a vallásnak pontosanmegfelelõ utat. Mi a legjobb megoldás? A legjobb megoldásaz, ha valaki tiszteletben tartja a saját esküjét és megtartja aszavát. Azonban elõfordul, hogy valaki elfelejti az ígéretét,vagy megváltoznak azok a körülmények, amelyek között azilletõ a szavát adta, s így már lehetetlenné válik, hogy meg-tartsa azt. Mivel Isten mindenkinek a legjobbat akarja, köz-li velünk azokat a feltételeket, amelyek kompenzálják azt,ha valaki nem teljesítette az ígéretét, és kiutat kínál mindenhívõ számára.

Van egy szabály arra, hogy mit tegyen egy olyan hí-võ, aki nem tartja be az esküjét. Ennek az a célja, hogy az es-küt tevõ könnyítsen a lelkiismeretén. Kétszer is meggondol-ja az, akinek ilyen kompenzációt kell adnia amiatt, hogy nemteljesítette az esküjét, hogy megszegje-e az esküjét, vagy in-kább mégis tartsa a szavát. S a végén meg fogja találni a leg-jobb megoldást.

A fentiekbõl eddig azt kell megérteni, hogy Isten tu-datni akarja velünk, hogy az Õ vallása egyszerû. Az Iszlámminden idõben és minden szempontból könnyû vallás. Ami-kor valaki õszinte és hálás hívõ akar lenni Isten azon áldá-saiért cserébe, amelyeket adott nekünk, semmilyen nehéz-séggel nem fog szembesülni vallása gyakorlása során.


36

Az Isten által teremtettpróba nagyon könnyû

Azok az emberek, akik a vallást nem engedik be a szívük-be, bizonyos célokat jelölnek ki maguknak az életben. Az aközös ezekben a célokban, hogy a világi élethez kötõdnek.Sokan szeretnének orvos szakértõk lenni, vagy sikeres mér-nökök, vagy jó apák, gazdag üzletemberek, világhírû színé-szek, vagy ehhez hasonlók. Az emberek igyekeznek, kemé-nyen dolgoznak, sok esetben mindent feláldoznak azért,hogy sikereket érjenek el, boldogok legyenek, vagy kényel-mesebben éljenek. Úgy gondolják, hogy ezzel bizonyos stá-tuszt vívnak ki a maguk számára az emberek között. Ám ami-kor a munkába temetkeznek, elfeledkeznek arról, vagy szán-dékosan semmibe veszik azt, hogy mi az igazi oka és céljalétezésüknek ezen a világon. Hogy ilyesmi ne fordulhassonelõ, mindenkinek fel kell tennie magának a következõ kér-déseket, amelyekre adott válaszokat annak a fényében kellvizsgálni, hogy az élet egy napon bizony véget fog érni:„Miért vagyok én ezen a világon?” „Mi a célja az én életem-nek?” „Lehet, hogy én valóban egy sikeres építész vagyok,aki sok épületet tervezett már, aki gazdag, magas rangú ésjól ismert lett, de mit adott nekem ez a dolog? Mi az, ami-nek értéke lesz halálom után is? Mi az az általam hátraha-gyott dolgok közül, amely hasznos lesz számomra a másvilá-


37

gon? Létezésem valóban csak az evilági létre korlátozó-dik?” - ezek azok a kérdések, amelyeket mindenkinek fel kelltennie magának sokkal a halála elõtt.

Ezen a ponton meg kell említeni azt, hogy az embe-rek nyilvánvalóan szeretnek sikeres karriert befutni, amiértkeményen meg is dolgoznak. De nagyon fontos, hogy ne fe-lejtsük el azt, hogy bármivel foglalkozzunk is, az adott do-loggal való foglalkozás egyre közelebb visz bennünket éle-tutunk végsõ állomásához, a halálhoz. Az emberek nagy ré-sze elfelejti, vagy szándékosan nem vesz tudomást életénekvalódi céljáról, és életét olyan dolgoknak szenteli, amelyekmulandók, és lényegében csak puszta tárgyak.

Az az igazság, hogy mindenki nehézség nélkül fel tud-ja azt fogni, hogy Isten a világot és az embereket valamilyencélból teremtette. Ahogyan az a Koránban le van írva, az em-ber arra van teremtve, hogy Istent szolgálja. AVilágegyetemteremtésének célja pedig az, hogy legyen egy helyszín, ahola próbatétel lezajlik, ahol az Örökkévalóságba lépõ emberilények kategóriákba sorolása megtörténik. Isten a Koránbanerrõl értesít is bennünket:

„Ki megteremtette a halált és az életet, hogypróbára tegyen titeket, melyikõtök cselekszikjobban. S Õ a Legyõzhetetlen, a Felettébb Meg-bocsátó.” (Korán, 67:2)


38

Isten számos bizonyítékát adta az embereknek arra,hogy az evilág mulandó, tûnékeny, és hogy az igazi lakóhelyszámunkra a túlvilágon lesz, az örökkévalóságban.

Több száz fajta betegség létezik, és egy mikroszkópi-kus nagyságú vírus képes egy emberi lény életét veszélyez-tetni, pedig az ember milliószor nagyobb a vírusnál. Ezértvan az, hogy az embernek folyamatosan tisztán kell tartaniamagát, ennie, innia kell, pihennie kell és aludnia. Az egyénélete nagyon rövid, átlagban hatvan-hetven év, és az idõ mú-lásával az emberen megjelennek az elhasználódás jelei, ésminden ember kivétel nélkül meghal, és mindenkit itthagy,akit szeretett, és itthagy minden gazdagságot, vagyont és tisz-teletet, amit élete során felhalmozott, s végül, de nem utol-só sorban, az emberi test oszlásnak indul, miután meghalt,és eltemették. Ennek, és a többi ehhez hasonló dolognak elég-nek kell lennie ahhoz, hogy mindenki megértse, hogy az em-beri élet rövid és véges, melyben vannak befejezetlen dol-gok, s az életnek megvan az a tulajdonsága, hogy sohasemtudja kielégíteni az emberi lelket. Ezek a nagyon fontosigazságok óvják meg az embert attól, hogy túlságosan elme-rüljön az evilág dolgaiban. A Koránban Isten azt mondja ne-künk, hogy a világ nem cél nélkül lett teremtve, hanem va-lami ésszerû céllal:

„És nem játékból teremtettük az eget és a földet,


39

és ami a kettõ között van. Ha mulatságot akar-tunk volna szerezni Magunknak, Saját Magunk-tól is megszereztük volna azt, - ha [ezt] akartukvolna tenni.” (Korán, 21:16-17)Tény, hogy aki csak kicsit is gondolkodik, hamar rá-

jön, hogy a világ nem az a hely, ahol az ember örökké tud lé-tezni. Ez inkább csak a próba helye. Ez az élet nem az utol-só állomás, hanem csak egy kis megálló, és az embert elszá-moltatják minden egyes pillanatáról, amelyet ezen az átme-neti helyen töltött. A legfontosabb, hogy felelõsséggel Isteniránt tartozik, aki mindent a semmibõl teremtett.

Az, aki ezt végiggondolta, a következõ lépést is megtudja tenni a gondolkodásban: Isten próbára teszi az embe-reket, amikor különbözõ események történnek velük, hol jók,hol rosszak. Minden esemény, amit az ember egy nap folya-mán tapasztal, nem más, mint egy teszt annak megállapítá-sára, hogy hol lesz az embernek a lakóhelye a halála után. SIsten ezeket a próbákat nagyon könnyûvé tette mindenkiszámára, és Isten mindenkinek megmutatta azt a helyes utat,amelyet követnie kell, s tudatja vele, hogy mit kell tennie.

„Íme! Mi megteremténk az embert a besûrûsö-dõ cseppbõl, hogy megpróbáljuk azt, majd meg-tevénk néki a hallást, és a látást. Íme! Mi veze-ténk õt az úton, s vajon õ hálaadó, avagy hitet-len.” (Korán, 76:2-3)


40

Ahogyan az a Korán ájákban le van írva, Isten meg-mutatta a helyes utat az emberek számára az életükben, ésképessé tette õket a vallást és a jó erkölcsöt érintõ ismere-tek elsajátítására. Elkerülhetetlen, hogy mindenkit egyszer,még a halála elõtt elérjen az igaz hitre való hívás, s így min-denkinek lesz lehetõsége arra, hogy megtudja az igazat.Mindenki tudja, hogy ez a világ csak egy átmeneti hely, éshogy Istennek tetszõ módon kellene élni az örökkévalóság-ban elkövetkezõ élet kedvéért. Röviden, a próba nem azemberek óvatlanságát használja ki, és nem azt, hogy esetlegnem tudnák, hogy hogyan legyenek sikeresek. Isten mindentörténelmi korban küldött a küldöttein keresztül egy köny-vet, valamint értelemmel ruházta fel az emberi lényeket, ésígy mutatta meg nekik a helyes utat és így védelmezte megõket a rossztól. Azok számára, akik hisznek Istenben, és ma-radéktalanul alávetik magukat Neki, s akik egyedül Bennelátják az igazi társat és védelmet, és akik minden helyzetbenIstenhez fordulnak, és átadják magukat Neki, azoknak min-den, Isten által teremtett próba könnyû és élvezetes lesz. Azokszámára nem lesz nehézség, viszontagság, baj, szomorúságvagy szenvedés, vagy bonyodalmak ezen a világon, akik is-merik a hit titkát, és akik õszintén hisznek Istenben. Mindenhelyzet áldássá változik ezen a világon, amely által az em-ber még közelebb kerül Istenhez, és még jobban reményked-


41

het abban, hogy a Kertekbe juthat. Az õszinte hit elõfeltétele az, hogy felismerjük Istent

és megismerjük Õt. Minél inkább felismeri valaki Isten lé-tezését, és minél inkább ismeri hatalmát, annál istenfélõb-bé válik, és annál közelebb kerül Istenhez. Aki ismeri Istenmegbocsátó képességét, az soha nem lesz reményvesztett,vagy pesszimista a saját hiányosságai és hibái miatt. Aki hiszabban, hogy Isten az, aki mindennel ellát, az nem lesz pénz-sóvár. Tudja, hogy Isten ellátja õt élelemmel, s ezért ugyanaz ember dolgozik és tesz bizonyos erõfeszítéseket, de a hí-võ bizonyos abban, hogy végsõ soron kizárólag Isten az, akimeghatározza annak az áldásnak a mennyiségét, amelyet õkapni fog, és hogy õ maga semmilyen módon nem változ-tathatja meg azt. Ezért aki tud Isten létezésérõl és elismeriazt, annak a számára a világ tele lesz áldással, és az egészéletét úgy éli le, hogy a Teremtésben a szépséget és Isten meg-nyilatkozását látja meg. Röviden, azoknak az istenfélõmuszlimoknak, akik alávetették magukat Istennek, az Istenáltal teremtett próbatétel könnyû és élvezetes lesz.

Isten a megbocsájtóIsten végtelen kegyelme és könyörületessége nagy áldás azemberek számára. Az emberek feledékenyek, tehát bizo-nyos dolgokat képesek elfelejteni. Az emberek bármikor


42

bûnbánatot tanúsíthatnak és kérhetik Isten bocsánatát, mertIsten könyörületessége végtelen. Bárki, aki Istenfélelemtõlvezettetve õszintén kívánja azt, hogy bûnei megbocsáttatástnyerjenek, reménykedhet Isten megbocsátásában. Ahogyanaz a Koránban ki van jelentve: „Allah meg akar bocsájta-ni néktek…” (Korán, 4:27) Isten tudatja velünk azt, hogyaz Õ megbocsátó tulajdonsága örök:

„Aki valami rosszat tesz, vagy önmaga ellenvétkezik, [de] utána Allahhoz fohászkodik bo-csánatért, az Allahot megbocsátónak és könyö-rületesnek fogja találni.” (Korán, 4:110)Isten, mivel megbocsátó, újabb és újabb alkalmakat

biztosít az emberek életében arra, hogy bizonyítsa ezt amegbocsátó mivoltát. Az embernek viszont csak egy dolgotkell tennie: el kell ismernie a hibáját, és mindent el kell kö-vetnie azért, hogy az többé ne ismétlõdjön meg. Ezen kívülezt a bûnt meg kell vallani Istennek, és holtáig követnie kella lelkiismeretét. Isten a Koránban kimondja, hogy akik nemõszinték a bûnbánatban, azok bûneit Isten nem bocsátjameg, és fohászukat nem hallgatja meg:

„S nincs bûnbocsánat azoknak, kik a rosszatmûvelik mindaddig, míg nem jön egyikükhöz ahalál, s mondja: Íme! Én most megbánom (bû-neimet). És nincs (bûnbocsánat) azoknak, kikmeghalnak és (õk) hitetlenek. Ezek számára Mi


43

elõkészítettük a fájdalmas szenvedést.”(Korán, 4:18)Isten jósága, kegyelme és könyörületessége abban is

megnyilvánul, hogy megbocsátja az emberek bûneit, késlel-teti a büntetésüket és életük során számos esélyt ad nekik.Isten a Koránban így szól: Ha az emberek rögtön meg len-nének büntetve, amint a bûnt elkövetik, a Földön egyetlenegyteremtmény sem maradna.

„Ha Allah megbüntetné az embereket vétkessé-gükért, akkor nem hagyna a földön egyetlenélõlényt sem, ami mozog. Õ azonban haladékotad nekik egy megszabott határidõig. És ha eljöna határidejük, nem késleltethetik [azt] egy órá-val sem, és nem siettethetik.” (Korán, 16:61)Ez azt jelenti, hogy sohasem késõ megváltozni, ha az

ember bûnt követ el, és soha sincs késõ elkezdeni az Isten-nek tetszõ életet. Nem az számít, hogy az ember hány bûntkövetett el, s az sem számít, hogy a múltban mennyire élt Is-tentõl elrugaszkodott életet, csak az számít, hogy bûnbána-ta legyen õszinte, és váljon istenfélõvé ezután. Azok a bû-nök, amelyek egy ilyen mélyen átélt bûnbánat elõtt történ-tek, inkább csak rossz emlékek, melyek tanulságként szol-gálnak ahhoz, hogy belássuk, milyen hibába nem szabad töb-bé esnünk. Isten a Koránban kijelenti, hogy nem lesz elszá-


44

moltatás azoknak az istenfélõ muszlimoknak, akik, miutánmegkapták a figyelmeztetést, az igaz útra tértek.

„Feloldozza Allah mi már megtörtént, de kivisszaesik, elégtételt vesz Allah tõle. Allah aNagyszerû, Megtorló.” (Korán, 5:95)„Mondd azoknak, kik tagadnak, hogy ha végetvetnek (tetteiknek), megbocsájttatik nékik mivalóban elmúlott. S ha visszatérnek, hát bizonyaz elõdök adnak példát, (mi már elmúlott).”(Korán, 8:38)Kétségtelen, hogy ez egy nagy engedmény, melyet Is-

ten tett a vallásban.

Isten minden imádságra válaszol,és nagyon közel van mindenkihez

Azokban az országokban, ahol hitetlenek élnek, a tévhitekés a babonás elképzelések miatt körülményes és bonyodal-mas dolog az ima és a fohászkodás. Egyes konok emberekkülön idõpontokat jelölnek meg, amikor szerintük Isten el-fogadja az imát és a fohászt, míg más napszakokban õsze-rintük nem. Ezzel szemben az az igazság, hogy Istenhez min-dig lehet imádkozni, amikor csak akarunk. Vannak olyan val-lások, amelyek hite szerint Isten és az ember közé közvetí-tõket szükséges helyezni. Isten azonban a következõképpen


45

hívja fel az emberek figyelmét arra, hogy ezek az elképze-lések hamisak:

„Bizony, Allahot illeti meg az õszinte és kizáró-lagos hit. És akik Allah helyett gyámolítókat vá-lasztottak maguknak [mondván]: ’Csupán azértszolgáljuk õket, hogy közeli kapcsolatba hozza-nak minket Allahhal’- bizony, Allah ítélni fog kö-zöttük abban, amiben összekülönböztek! Allahnem vezérli az igaz útra azt, aki hazug és meg-átalkodik hitetlenségében.” (Korán, 39:3)Akik azt állítják, hogy ahhoz, hogy az emberek imád-

kozhassanak Istenhez, közvetítõre van szükségük, azok kö-zé tartoznak, akik a vallást nehéz dolognak próbálják beál-lítani. A Korán 50:16-ban errõl ez áll: „Mi teremtettük azembert és tudjuk, hogy mit súg Önnön énje magának. Kö-zelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütõere”. Isten köze-lebb áll az emberhez, mint bárki más. Imával nyugodtan for-dulhat az ember közvetlenül Istenhez, és Isten meghallja ahangját. A fohászkodó akkor kérhet segítséget Istentõl, ami-kor csak akar.

Az ember bármikor fordulhat Istenhez, ha ennek szük-ségét érzi. Nagy nehézségek idején, háborúban vagy beteg-ségben az ember úgy imádkozhat, ahogy tud. Fohászt küld-hetünk Isten felé akár menet közben, akár lépcsõrõl lejövet,


46

akár vásárlás közben, akár vacsorafõzés közben, akár TV né-zés közben, akár mozgólépcsõn állva, akár sorban állás köz-ben, vagy esti lefekvéskor, vagy akkor, ha felébredünk, vagyakkor, ha reggelizünk, vagy autóvezetés közben, rövidenszólva, bármikor és bárhol elmondhatja az ember Istennekazt, hogy mit szeretne. Ahhoz, hogy ezt megtegye, elég az,hogy röviden erre gondol, mert Isten mindent tud, még aztis, amit az illetõ a szívében rejteget.

Ezért, ha valaki Istenhez fohászkodik, tudnia kell,hogy Isten minden fohászra bizonyosan válaszol. Isten el-mondta nekünk, hogy Õ meg fogja könnyíteni a dolgokatazok számára, akiknek erre szükségük van, és akik Felé for-dulnak:

„S nem az (a legjobb), ki válaszol az elkárhozott-nak, midõn az Hozzá fohászkodik, s Õ leveszi arosszat, s megtesz titeket helytartókká a föl-dön? Van-e más isten Allahhal? Csak kevesenemlékeznek.” (Korán, 27:62)Ez a lehetõség is kétségtelenül Isten végtelen kegyel-

mérõl tanúskodik. A Korán több sorában is elõfordul az uta-lás arra, hogy Isten mennyire közel van az emberi lények-hez, s hogy Õ megvédi azokat, akik Felé fordulnak, és hogybizonyosan válaszolni fog mindenkinek, aki Hozzá fohász-kodik. Ezek közül az egyik így szól:


47

„Ha az Én szolgáim kérdeznek téged Felõlem,nos Én közel vagyok [hozzájuk], felelek a fohász-kodó fohászára, amikor Hozzám fohászkodik.Hallgassanak hát [az Én hívásomra] és higgye-nek Bennem. Talán az igaz úton fognak járni.”(Korán, 2:186)A hívõknek még egyszer Isten kegyelmére és áldásá-

ra kell gondolniuk, és úgy kell élniük, hogy az Istennek tet-szõ legyen. Isten, aki a Mindenség Birtokosa, és Minden Do-log Tulajdonosa, aki megmutatta nekünk végtelen kegyel-mét, és aki korlátlan lehetõségeket tárt fel számunkra, meg-ígérte, hogy mindenre válaszol, amit csak kívánnak az em-berek. És Isten sohasem szegi meg az ígéreteit.

Isten senkit sem terhel nagyobb teherrel, mint amit el tud viselni

Azok a helyzetek, amelyekkel az ember találkozik élete so-rán, függetlenül attól, hogy milyen nehéznek is látszanak ab-ban a pillanatban, mindig úgy vannak kimérve, hogy az em-ber kibírja õket. Isten, az emberi lények Teremtõje, lelketadott az embereknek. Tudja azt, hogy mennyit bírnak el, éshogy mekkora az a teher, amit már nehezen bírnak.

Isten a Korán több sorában kijelenti, hogy nem helyezsenki vállára több terhet, mint amennyit elbír, és senkivel


48

szemben nem lesz igazságtalan. „Allah nem terhel meg egyetlen lelket sem [sú-lyosabb teherrel], mint aminek elviselésére azképes.” (Korán, 2:286)„Akik azonban hisznek, és jótetteket cseleksze-nek - senkitõl nem követelünk többet, mint ami-re képes -, azoknak a Paradicsom lesz az osztály-részük, és örökké benne lakoznak majd.” (Ko-rán, 7:42)Minden esemény más és más, ami az emberekkel tör-

ténik, s amit türelemmel kell viselniük. Sokan belefáradnaka sok elõre nem várt eseménybe. Isten azonban éppen ekkorteszteli le a lelküket, és a lelki erejüket. Vannak ezen a föl-dön olyan emberek, akik egész életükben nyomorognak.Ekkor Isten a szegénység állapotában teszi próbára a türel-müket. Megint mások gazdagságban és jólétben élnek, õketis próbára teszi Isten abban, hogy mennyire hálásak Isten-nek, s mennyire jó az erkölcsük, és mennyire mohón ragasz-kodnak az evilági dolgokhoz. De végül is, a gazdagok és aszegények is olyan életet élnek, amely a legjobb számukraIsten akarata szerint. Függetlenül attól, hogy mennyi nehéz-ségen kell keresztülmennie egy szegény embernek, ha igazhívõ, akkor Isten segedelmével nincs olyan nehézség, ame-lyet ne tudna kezelni. S ugyanígy, bármilyen jólétben él is


49

egy hívõ gazdag ember, a gazdagság nem rontja el õt, és so-hasem lesz hálátlan Isten felé gazdagságáért. S végül az igazhívõ ember, legyen akár gazdag, akár szegény Isten iránti hû-sége és az Utolsó Naptól való félelme lehetõvé teszi azt, hogya Korán erkölcse szerint éljen, és olyan ember legyen, aki tel-jesíti a vallás parancsait. S így a hívõk alávetik magukat Is-ten akaratának, bármi is történik velük. Csak az Õ segítsé-gét kérik, és az Õ megelégedését keresik. Sohasem elégedet-lenkednek, ha nehézségekkel találkoznak, és sohasem hagy-ják el vallásukat, még akkor sem, ha a próbatétel rendkívülnehéz. Azoknak, akik Istenre hagyatkoznak, és bíznak ben-ne, Isten még a legnehezebbnek látszó dolgokat is könnyû-vé teszi, s ez is az Õ végtelen kegyelmének és könyörületes-ségének a jele. A 18. szúra 88. ájájában a következõre vilá-gít rá: „Aki pedig hisz és jótettet cselekszik, annak a ju-talma a legjobb lesz. És olyasmit rendelünk el neki, amikönnyen [teljesíthetõ].” Isten erre az igazságra más áják-ban is felhívja a figyelmet:

„Ami pedig az adakozót és az istenfélõt illeti, akiigaznak tartja a tanúságtételt, bizony annakmeg fogjuk könnyíteni a jócselekedetekhez [ve-zetõ útját].” (Korán, 92:5-7)Azok, akik nem vetik alá magukat Istennek, és akik

nem bíznak Benne, azok még a könnyû dolgokat is nehéz-


50

nek fogják érezni. Hálátlanságuk és Istentagadásuk, valamintamiatt, hogy távol tartják magukat a Korán erkölcsétõl, Is-ten megnehezíti dolgukat ezen a Földön.

„Ám, aki fösvény és [úgy véli,] nincs szüksége[Allahra], s meghazudtolja a tanúságtételt, Annak meg fogjuk könnyíteni a rosszcselekedet-hez [vezetõ útját].” (Korán, 92:8-12)

Isten minden nehézségbenad valami könnyebbséget

A Kegyelmes Isten azt a jó hírt közölte velünk, hogy akkor,amikor próbára teszi az embereket, minden nehézségben advalamilyen könnyebbséget. Isten a következõ sorokbanmondja el ezt a jó hírt:

„Nos, a nehézség bizony könnyebbséggel jár. Anehézség bizony könnyebbséggel jár.” (Korán,94:5-6)Amikor a Prófétára és a Koránban említett istenfélõ

emberek életére emlékezünk, az a meglepõ, hogy bármilyennehéz helyzettel találkoznak is, Isten mindig adott nekik va-lami könnyebbséget. Isten Mindent Legyõzõ tulajdonságá-val, minden út során könnyebbséget tár fel.

A Korán szép példákat mutat be azokról a hívõkrõl,akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat, és útra kellett kel-


51

niük a sok erõszak miatt, amit ellenük elkövettek, mialatt õkIsten nevében harcoltak. Ezeknek az embereknek el kelletthagyniuk a munkahelyüket, a házukat, a kertjüket, az összesvagyontárgyukat, és el kellett vándorolniuk idegen földek-re, amelyet egyikük sem ismert. Ha ezt egy kívülálló szemé-vel nézzük, valóban nehéz helyzetnek találjuk. Azonban aKorán 4. szúrájában Isten azt tudatja velünk, hogy a kiván-dorló hívõk számára Isten könnyebbé tette ezt a helyzetet ésmegáldotta õket:

„Ki elvándorol Allah útján, a földön sok tágasmenedékre lel. S ki házából kijön Allahhoz, ésaz õ Hírnökéhez menekülvén , majd utóléri õt ahalál, hát bére Allahra esik (hárul). Allah a Meg-bocsájtó, a Könyörületes.” (Korán, 4:100)Isten beváltotta a Prófétánk idejében élt hívõknek tett

ígéretét. A Próféta (Isten áldásai és béke legyen vele) társai,akik nem tartották fontosnak az evilági javakat, és akik ön-zetlenül alávetették magukat bármely nehézségnek Istennevében, jó ellátást kaptak és Isten a legjobb szállást adta ne-kik, amit csak lehetett. Munkájukat könnyebbé tette más em-berek munkájánál. Ez a könnyebbség és kegyelem, amelyeta Próféta (Isten áldásai és béke legyen vele) társai kaptak,meg van említve a Koránban:

„És emlékezzetek vissza, amikor még kevesen


52

voltatok és gyengeségetek miatt elnyomtak ben-neteket a földön, és amikor félnetek kellett,[ne]hogy elragadjanak benneteket az emberek!Õ akkor menedéket nyújtott nektek, megerõsí-tett benneteket az Õ segítségével és [mindenfé-le] jóval látott el titeket, hogy talán majd hálá-sak lesztek.” (Korán, 8:26)Más próféták életébõl vett példák is mutatják, hogy Is-

ten a hívõk számára milyen könnyebbséget adott. Például József próféta (béke legyen vele) életének

sok-sok történetét is nyilvánvaló példának hozhatjuk fel an-nak alátámasztására, hogy milyen könnyebbségek mutatkoz-tak a nehézségek idején. Miután testvérei kútba vetették, Jó-zsef prófétát (béke legyen vele), egy karaván találta meg.Azok, akik megtalálták József prófétát (béke legyen vele),eladták rabszolgának a vezír (miniszter) számára. Röviddelaz után Józsefet igazságtalanul megvádolták, és börtönbe ve-tették, pedig nem tett rosszat. József életének ezen esemé-nyeit szemlélve elsõ pillantásra úgy tûnik, nehéz élete lehe-tett. Ám Isten megjutalmazta õt, mert mindig jó erkölcsû éshálás volt, s a nehézségek között is könnyebbséget adott ne-ki. Annak ellenére, hogy Józseffel ilyen sok rossz dolog tör-tént, felküzdötte magát, és a kincstár vezetõjének neveztékki, majd fontos miniszter lett belõle.


53

Isten mindig támogatja a hívõket. Ez abból is látszik,hogy Mózes próféta is könnyebbséget tapasztalt a nehézhelyzetekben. Amikor Mózes próféta a valaha élt legke-gyetlenebb ellenséggel, a Fáraóval küzdött, Isten segítségé-vel és támogatásával felül tudott kerekedni rajta. Amikor Mó-zes úgy fohászkodott Istenhez, hogy adjon neki egy testvértsegítõként, Isten válaszolt a fohászára és elküldte neki Áront.Ezen kívül Mózest különleges és csodálatos képességekkelis felruházta, Isten képessé tette õt arra, hogy legyõzze a Fá-raó varázslóit. Mózes próféta nem feledte még a legnehezebbés leginkább próbára tévõ idõszakban sem, hogy Isten segít-sége a hívõkkel van. Amikor a Fáraó hadserege üldözte õt,és a Vörös-tenger elzárta elõttük az utat, Mózes próféta em-lékeztette társait arra, hogy Isten segítsége mindig velük van,és hogy Isten meg fogja mutatni nekik a kiutat.

„Nem! - mondta õ. - Velem van az én Uram! Ve-zérelni fog engem. És Mi azt sugalltuk Mózes-nek: ’Üss a botoddal a tengerre!’ És széthasadtaz, s mindegyik rész olyan lett, mint egy hatal-mas hegy. És hagytuk, hogy a többiek közeled-jenek oda. És megmentettük Mózest és minden-kit, aki vele volt. Aztán vízbefullasztottuk a töb-bieket.” (Korán, 26:62-66)Egy másik példa ennek illusztrálására a Próféta (Isten


54

áldása és béke legyen vele) életébõl való, ez akkor történt,amikor a hitetlenek üldözték a Prófétát, aki egy barlangbanrejtõzött el egy másik hívõvel. Az, hogy amikor a Próféta(Isten áldása és béke legyen vele) életét fenyegették a hitet-lenek, mindig volt vele egy hívõ, aki támogatta a Prófétát,újabb szép példája annak, hogy hogyan könnyíti meg Istenkönnyebbségekkel a nehézségeket.

„Ha ti nem segítetek neki [Allah segíteni fog] -hiszen Allah már akkor segített neki, amikor ahitetlenek elûzték õt [Mekkából] másodmagá-val. [Emlékezzetek arra], amikor õk ketten abarlangban voltak [és] amikor õ azt mondtatársának: ’Ne csüggedj el! Allah velünk van.’Allah ekkor leküldte reá a sakínáját és seregek-kel segítette meg õt, amelyeket ti nem láttok. Ésa hitetlenek szavát a legmélyebbre utasította,amíg Allah szava a legmagasztosabb. Allah ha-talmas és bölcs.” (Korán, 9:40)Valójában, ha az ember a maguk mélységében szem-

léli a dolgokat, és a dolgok belsõ értelmét kutatja, megfigyel-heti, hogy Isten hogyan könnyíti meg minden pillanatban azember életét. Akik észreveszik ezt a realitást, azok az Isten-félõk, akik Isten kezébe helyezik a sorsukat, és akik tudják,hogy ha találkoznak is nehézséggel, ez a sorsuk, és akik hû-


55

ek Istenhez, s akik tudják, hogy Isten az õ jóakarójuk, s akikmindig Isten által vannak vezéreltetve. Isten a Korán egyikájájában errõl azt mondja, hogy az ilyen embereket Isten ak-kor szórja teli áldással, amikor õk azt a legkevésbé várják,és könnyebbé teszi feladatuk teljesítését.

„Ha az (asszonyok) elérték a kiszabott (várako-zási) idejüket, akkor vagy tartsátok meg õketmegfelelõ módon, vagy váljatok el tõlük megfe-lelõen. És kérjetek föl magatok közül két - igaz-ságosságáról ismert - tanút tanúságtételre, éstegyetek tanúságot Allah színe elõtt! Intés ezannak, aki hisz Allahban és a Végsõ Napban. Akiféli Allahot, annak Õ kiutat talál, és onnan gon-doskodik róla, ahonnan nem is számít rá. AkiAllahra hagyatkozik, annak Õ elégséges. Allaheléri a szándékát. Allah mértéket szabott min-dennek.” (Korán, 65:2-3)„A tehetõs tehetsége szerint fizessen! Akinekpedig pontosan kiméretett az ellátása, az an-nak megfelelõen fizessen, ahogyan Allah adottneki! Allah nem követel többet senkitõl, mintamennyit adott neki. Allah könnyebbséget fogadni a nehézség után.” (Korán, 65:7)Isten elmondja nekünk a Korán ájáiban, hogy Õ meg-


56

könnyíti a dolgokat azok számára, akik õszintén meghajtjákmagukat Isten parancsai elõtt. Azok, akik hisznek ebben, so-hasem mutatnak gyengeséget a nehézségek során. A Korán94. szúrájában Isten azt a jó hírt közli velünk, hogy mindenszenvedésben lesz könnyebbség, és Õ az, aki felemeli az em-berek válláról a terheket.

„Nem tártuk-e ki a kebled, s vettük-e le rólad aterhet (vétket), mely hátadat nyomta? S növel-tük-e a hírneved? Nos, a nehézség bizonykönnyebbséggel jár.” (Korán, 94:1-6)

Isten olyan könnyebbséget éstámogatást nyújt a hívõknek, melyszemmel nem látható és azérzékekkel nem érzékelhetõ

Ennek a könyvnek az elején már beszéltünk arról, hogy Is-ten a világot azért teremtette, hogy legyen egy helyszín,ahol Isten próbára teheti az emberek Istenbe és az Örökké-valóságba vetett hitét. Itt azok, akik jó, és azok, akik rosszcselekedeteket cselekszenek, kívülrõl tekintve ugyanolyankívánalmaknak megfelelõen élnek. Mégis, a hívõk életemerõben különbözik az istentagadókétól. Mint azt már em-lítettük, Isten mindig azoknak az életét könnyíti meg, akikhisznek Benne, s még a legreménytelenebbnek látszó hely-zetben is ad kiutat. Isten így segít a hívõknek.


57

Az is érdekes, hogy Isten úgy segít, hogy az ember aligveszi észre, és hogy a segítség - Isten segítségével - abbólaz irányból érkezik, ahonnan nem is várnánk. A következõfejezetekben felsoroljuk az Isteni segítség formáit. Ezeketa Korán is megemlíti.

Isten az angyalai által küld segítségetIsten különbözõképpen segíthet a hívõknek. Ezek közül egylehet az, ha Isten angyalokat küld a hívõknek, amikor szük-ségben vannak. Isten a Koránban értesít bennünket az egyikilyen segítségrõl, a Próféta (Isten áldása és béke legyen ve-le) idejébõl:

„[Említsd meg,] amikor azt mondtad a hívõk-nek: ’Talán nem lesz elegendõ számotokra, haaz Uratok háromezer angyallal támogat benne-teket, akik [az égbõl] küldetnek le [hozzátok]?’[De elegendõ], sõt ha kitartók és istenfélõk lesz-tek, még ha azonnal is jönnek ellenetek, Uratokakkor is megsegít benneteket ötezer megjelöltangyallal. Allah csupán azért tett így, hogy öröm-hír legyen számotokra, és megnyugvást leljen aszívetek. Ám a gyõzelem csakis Allahtól, a Le-gyõzhetetlentõl, a Bölcstõl ered.” (Korán, 3:124-126)Más ájában Isten megmutatja, hogy Õ olyan seregek-


58

kel segít a hívõknek, amelyeket azok nem is láthatnak:„Ti hívõk! Emlékezzetek Allah kegyére, melyetirántatok tanúsított! [Emlékezzetek arra], ami-kor csapatok jöttek hozzátok, Mi pedig [pusztí-tó] szelet és [égi] csapatokat küldtünk rájuk,amelyeket ti nem láttatok. Allah átlátja azt, amitcselekesztek.” (Korán, 33:9)Isten tudatja velünk, hogy a hívõk mindig gyõzedel-

meskednek, és ez igen bátorító ígéret a hívõk számára. Devan egy másik figyelemreméltó dolog: minden támogatás Is-tentõl származik, és kétségkívül Õ Minden Hatalom Birto-kosa. A hívõk tudják, hogy ez az igazi gyõzelem, és hogy asegítség igazándiból Isten kezében van. A hívõk sohasem fe-lejtik el, hogy azok az angyalok, akiket Isten a hívõk meg-segítésére küld, meg vannak említve az Isten által elõre le-küldött jó hírekben. Ezekben szó van arról, hogy Isten segít-sége és támogatása angyalain keresztül nyilvánul meg. Te-remtõnk errõl a Koránban így szól:

„[És emlékezzetek arra], amikor segítségért fo-hászkodtatok az Uratokhoz! És Õ meghallgatottbenneteket, [mondván]: ’Meg foglak segítenibenneteket ezer angyallal - szorosan egymásmögött.’És Allah csupán azért rendelkezett így,hogy örömhír legyen [az számotokra] és nyuga-


59

lom töltse el szíveteket! A gyõzelem egyedül Al-lahtól jön. Allah hatalmas és bölcs.” (Korán, 8:9-10)Azok hívõk, akik tudják, hogy Isten annak segít, aki-

nek akar, és úgy, ahogy csak akar, sohasem veszítik el Isteniránti bizalmukat, és meg tudják õrizni nyugalmukat még alegnehezebb, és valóban legnagyobb megpróbáltatást je-lentõ helyzetekben is. Ebben az elmeállapotban élik le éle-tüket s ez a spirituális értelemben vett legjobb élet, amit él-ni lehet.

Isten olyan képet fest a hívõkrõl az ellenségei szemében, mintha sokkalnagyobb számban lennének, mint a valóságban vannak

Isten akaratából a hívõk száma mindig kevesebb volt, minta hitetleneké. Azonban a gyõzedelmes oldal mindig a hívõ-ké volt, s nem azoké, akik nagy számban voltak jelen. A hí-võk, Isten adta bölcsességüknél, éleselméjûségüknél, és er-kölcsösségüknél fogva mindig sikeresebbek voltak, mint ahitetlenek. Sõt mi több, Isten úgy döntött, hogy a hívõket min-dig nagyobb számúnak mutatja, mint ahányan azok valójá-ban vannak, s ez a hitetlenekben a fenyegetettség érzését tá-masztja fel és félelmet kelt. Ezt Isten a Koránban a Próféta


60

(Isten áldása és béke legyen vele) korából származó példá-val világítja meg:

„És [emlékezz arra], amikor az összecsapásotoksorán kevésnek mutatta õket néktek, titeket pe-dig megkevesbített az õ szemükben, hogy Allahdûlõre vigyen egy olyan dolgot, aminek megkellett lennie. Allahhoz térnek vissza a dolgok[döntésre]. Ti hívõk! Ha [a hitetlenek] egy csa-patával találkoztok össze, álljatok helyt és em-lékezzetek meg gyakorta Allahról! Talán boldo-gulni fogtok.” (Korán, 8: 44-45)Határozottan isteni csoda benyomását kelti a hitetle-

nek szemében az, amikor azt tapasztalják, hogy a hívõk csa-pata csupán maroknyi, mégis így meg tudja õrizni hidegvé-rét. Isten ekképpen vitte sikerre a hívõket a harcban.

Ugyanezekben a sorokban Isten arról tájékoztatja Mo-hamed Prófétát (Isten áldása és béke legyen vele), hogy a hí-võk seregének erejét sokszorosára növeli, ha akarja. Meg-ígéri a hívõknek, hogy nagyobb erõt fog adományozni ne-kik, és gyõzedelmessé teszi õket cserébe türelmükért:

„Ó próféta! Buzdítsd a hívõket a harcra! Haakad közöttük húsz állhatatos, azok kétszáz fö-lött is gyõzelmet aratnak, és ha akad közöttükszáz, akkor azok ezer hitetlen fölött is gyõzelmet


61

aratnak, mivel olyan nép az, amely nem ért[semmit]. Allah most könnyített rajtatok, miveltudja, hogy gyengeség lakozik bennetek. Ha te-hát akad közöttetek száz állhatatos, azok kétszázfölött aratnak gyõzelmet, és ha akad közöttetekezer, azok kétezer fölött aratnak gyõzelmet -Allah engedelmével. Allah az állhatatosokkalvan.” (Korán, 8:65-66)Ahogy az a fenti ájákból is kitûnik, Isten támogatta a

hívõket, a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) idejé-ben, amikor háborúztak, mégpedig úgy, hogy a hitetlenek sze-mében azt a benyomást keltette, hogy a hívõk számbeli fö-lényben vannak. Azért volt ez így, mert Isten mindig a hívõkoldalán áll és õket támogatja. Függetlenül attól, hogy a hi-tetlenek milyen sokan vannak és milyen erõsek, mert Istena Minden Erõvel Rendelkezõ. Isten mindent megtehet, amitcsak akar, pusztán egy szavába kerül: Legyen! Azok, akikmeghajlanak Isten akarata elõtt és bíznak Benne, és akik el-fogadják az Õ végtelen erejét, mindig vigaszt találnak ebben.

Isten bizalommal és nyugalommal tölti el a hívõk szívét

A Korán 8. szúrájában Isten tudomásunkra hozza azt a spi-


62

rituális támogatást, amelyben részesíti a hívõket, éppen ak-kor, amikor azt várják, hogy nehéz helyzetbe fognak kerül-ni, s errõl a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) korá-ból a következõ példát hozza fel:

„[És emlékezzetek arra], amikor álomba burkoltbenneteket - Tõle jövõ biztonság gyanánt, és[amikor] vizet küldött le reátok az égbõl, hogymegtisztítson benneteket azzal, és elûzze rólatoka Sátán tisztátalanságát, hogy erõt öntsön a szí-vetekbe és szilárddá tegye a lábatokat.” (Korán,8:11)A Korán ájában található „álomba burkolt” kifejezés

minden bizonnyal egy spirituális állapotra utal, amely az em-ber éber állapotával ellentétes. Isten azokban idézte elõ eztaz állapotot, akiknek õszintén szükségük volt erre, és e spi-rituális támogatás eredményeképpen a hívõk a lelki béke, abizalom érzését élték át és belenyugodtak Isten által eleveelrendelt és meghatározott sorsukba.

Valójában a lelki béke érzése és a bizalom a hívõk éle-tének minden aspektusát áthatja. Azok az emberek, akik hû-séggel viseltetnek Isten iránt, és hisznek a Túlvilágban, nemesnek pánikba, és nem szomorodnak el, nem aggódnak, haéri õket valami, mert tudják, hogy Isten Minden Dolog Tu-lajdonosa. Tudják, hogy Isten a legelõnyösebb módon teremt


63

mindent a számukra úgy, hogy ezen a világon és a Túlvilá-gon is a legnagyobb haszonra leljenek.

„Ha Allah támogat titeket, akkor nincs senki akilegyõzhetne benneteket! Ám ha magatokra hagytiteket, akkor ki támogathatna benneteket Raj-ta kívül? Allahra hagyatkozzanak hát a hívõk.”(Korán, 3:160) A fenti Korán-idézet szerint a hívõknek olyan hitük

van, hogy életüket Istenre hagyatkozva élik. Függetlenül at-tól, hogy milyen nehézséggel találkoznak, tudják, hogy ez anehézség csak átmeneti. Mindig észben tartják, hogy azÖrökkévalósághoz képest ez a földi élet nagyon rövid idõ-keret. Ha ezen a világon nehézséggel találkoznak, tartson azbár élethossziglan, mégis véget ér 50-60 év után. S ha vala-ki az 50-60 évet Isten akaratába való belenyugvással és er-kölcsösen éli le, azt Isten az örök élettel jutalmazza meg azÖrökkévalóságban, mely a földivel biztosan összehasonlít-hatatlan. A hívõknek a Túlvilágon soha sem kell aggódást,szomorúságot, szûkölködést, vagy más nehézségeket átélni-ük, éppen ellenkezõleg, elnyerik azt, amire a szívük legjob-ban vágyik, a végtelen gyönyörûség kellõs közepén találjákmagukat.

S így, mivel a hívõk bizonyságot kapnak e realitásról,nyugodtan Isten kezébe helyezik magukat, és az egyenes és


64

meghatározott úton haladnak és szembe tudnak nézni bármelyszituációval. A lelki komfortérzés és az afelett érzett öröm,hogy ezt tudják, a legnagyobb könnyebbséget adja ezen a vi-lágon.

Mindig észben kell tartanunk, hogy minden szív ésminden erõ Isten kezében van. Isten olyan helyzetet teremt,amilyet csak akar, s úgy, ahogyan csak akarja, és amikor csakakarja. Isten akarata nélkül nem lehet senki sem sikeres, akimegnyugvást és reményt keres. A vallás csak azoknak jelentkönnyebbséget, akik tudják, hogy minden Isten tudomásá-val történik. Ha Isten felé fordulunk minden cselekedetünk-ben, és minden fáradozásunkért csak Istentõl várunk jutal-mat, akkor Isten segítségét és támogatását fogjuk élvezni alegkülönbözõbb módokon.

„Ám Allahnak [engedelmeskedjetek], Õ a tipártfogótok, és Õ a legjobb támogató.” (Korán,3:150)


65

AZ ÉLET KÖNNYEBB AKORÁN ERKÖLCSE ÁLTAL

„Allah könnyíteni akar rajtatok - hiszen az ember gyen-gének teremtetett.” (Korán, 4:28)

Az önzetlenség, a becsületesség, a könyörület, a sze-rénység és a mértékletesség, az õszinteség, a barátságos vi-selkedés, a szegények etetése, az ígéretek betartása, a köl-csönkért tárgy idõben való visszaadása, a tisztelettudó vi-selkedés, a megfontoltság, az érzelmek kinyilvánítása, az ér-zõ szív, a megbocsátás, a háládatosság, a türelem, a bátor-ság, a tisztelettudó, higgadt viselkedés, mások nem becsa-pása, nem megcsalása, nem ócsárlása és más erényes tulaj-donság - csak néhány azok közül a jó erkölcsöt elváró kö-vetelmény közül, amelyeket a Korán tartalmaz, s amelyeketIsten megparancsolt.

Mindenki tudja azt, hogy milyen az a jó erkölcs, ame-lyet Isten elvár, hiszen ezt diktálja a lelkiismeret. A Sátán úgyállítja be a dolgokat, némely ember szemében, mintha a jóerkölcsök szerinti élet nehéz, vagy lehetetlen lenne. Pedigha valaki jó erkölcsök szerint él kompromisszumok nélkülegész életében, az annyira egyedi és kimagasló teljesítmény,amire csak a próféták és társaik képesek. A tudatlan embe-rek, akik nem ismerik a jó erkölcsöket, hasonlatosak egy spár-

66

gához, amely egy óvatlan pillanatban bármikor elpattanhat.Elõfordulhat egy máskülönben higgadt emberrel is, hogymérges lesz, és valósággal kivetkõzik magából akkor, ha úgyvéli, hogy valaki az érdekeit valamivel megsérti. Egyenesenközönséges, sõt agresszív is lehet ilyenkor, s még kis dolgok-ban sem tud türelmes lenni. Mai társadalmunkban az embe-rek általában ilyenek. Sajnos ez elég eltorzult erkölcsi szint.

Mivel a többség hasonló negatív erkölcsi színvonalonáll, s nem ritka az önzés, a saját érdekeik védelmében másemberen való keresztül gyaloglás, a csalás, az õszintétlen-ség, a képmutatás, a törõdés hiánya, a gúnyos viselkedés, azönteltség, a gorombaság, a féltékenység, stb., ez mind olyantulajdonság, amelyet normálisnak tartanak, pedig ezek a tu-datlan emberek viselkedésmintái.

Ha valakit megkérünk, hogy jellemezze sajátmagát, le-het, hogy úgy érzi, hogy hitvány és értéktelen ember. „Nagy-ravágyó, önzõ és féltékeny perszóna vagyok.” Úgy érezhe-ti, mintha ezek a kellemetlen személyiségjegyek meghatá-rozó elemei lennének jellemének. Azonban a legtöbb emberszemet huny saját és mások hasonló hibái felet.

Nem tükrözi a valóságot az a mondás, hogy „Amilyenhétévesen, olyan hetvenévesen”. Rossz beállítottságra vall,ha valaki így gondolkodik. Egy ember teljes életén keresz-tül nem dominálhatnak és nem tekinthetõk elfogadhatónak


67

ugyanazok a rossz szokások, a helytelen és morálisan elíté-lendõ viselkedési sémák, sem pedig a félrecsúszott értékrend.Ezen változtatni lehet és kell, s nem tekinthetõk állandóak-nak.

Isten eredendõen vallásosnak teremtette az emberisé-get. Természetes, hogy mindenki örül annak, ha azt látja,hogy az emberek jók. Ellenkezõ esetben zûrzavar van.

Bediuzzaman Said Nursi arra hívja fel figyelmünket,hogy könnyû vallásos életet élni, viszont hit nélkül csak a ne-hézség jut osztályrészünkül. Munkájának címe: A sugarak.

„…Isten Egyedülvalóságának kijelentése rövid és avallásgyakorlás sem nehéz dolog. Ez egy határozott ésfélreérthetetlen cselekvéssor, mely azonnali hatásteredményez, és egyenes jellemet formál. A hitetlenségútja viszont hosszú, bonyolult és veszélyes. Ebben azõszinte és bölcs Univerzumban, ahol minden a leg-könnyebb és a legrövidebb úton van megoldva a hívõkszámára, s ahol a hit és Isten egyedülvalóságának ki-jelentése ugyanannyira szükséges és lényeges, mint aNap, itt a hitetlenség és az Istennel való szövetség tel-jesen összeegyeztethetetlen, mert a legkényelmesebbés a legcélravezetõbb, a legrövidebb és a legbizton-ságosabb út és erkölcs - Isten útja”. (BediuzzamanSaid Nursi, The Risale-i Nur Collection, The RayCollection, 15th Ray)


68

Egy másik munkájában az író így fejezi ki ugyanezt:„A hitetlenség útján való járás ugyanolyan, mint a je-ges úton való járás, vagy mintha egy omladozó bányá-ban járnánk. Elég undorító és nehéz ezen az úton tu-datosan végigmenni. Azonban az, akinek a hozzáállá-sa nemtörõdöm, utánzó, az nem veszi észre ezt a ne-hézséget. Viszont a hit útján való járás olyan, mint a vízen valósiklás, vagy mint a levegõben, a fényben való repülés.Minden elõnyt megad annak, aki efelé hajlik…” (Be-diuzzaman Said Nursi, Epitomes of Light, 2nd Chap-ter, p. 71.)Az ember érezhet bizonyos örömöket hit nélkül is. Ám

ezek az örömök rövid életûek és csak szomorúságot és szen-vedést vonnak maguk után. Még ha az ember bõségben ésgazdagságban, szép körülmények között és élvezetekbenbõvelkedõ életet él is, ha nincs hite, szomorúságot fog érez-ni emiatt, mert tudja, hogy egyszer mindezt el fogja veszí-teni. Minden, amit birtokol, végülis elveszik, vagy azokmiatt a helyzetek miatt, amelyekbe ezen a Földön kerül, vagypedig azért, mert egy napon neki is szembe kell néznie az el-kerülhetetlennel, a halállal. Így hát nincs lehetõség arra, hogyaz ember megtapasztalja az igazi békét és örömöt, ha nemhisz az Örökkévalóságban és nem veti alá magát Isten aka-


69

ratának. Bediuzzaman Said Nursi így fejezi ki, hogy az em-ber mivé lesz, ha nincs hite és nincs jó erkölcse:

„Az élet hit nélkül, vagy lázadó hittel nem hatékony.Az ilyen élet csak fájdalommal, szomorúsággal ésbajjal fog járni, felszínes, röpke élvezetet hoz.” (Be-diuzzaman Said Nursi, The Risale-i Nur Collection,The Words Collection, 13th Word). A jó erkölcs mértéke a jónak és a rossznak, és ennek

követése a legkönnyebb és a legjobb mindenki számára.Akik a hit útját választják, azok számára a földi életnekegyenes folytatása lesz az Örökkévalóság öröme, élvezeteés boldogsága. Még ha tudják is, hogy vannak bizonyos hi-ányosságok, élik tovább életüket, tudván, hogy ez csak idõ-leges, és ha valami hiányzik ezen a világon, meg van nekikígérve a másvilágon. És hogy megszerezzük a végtelen ál-dást, nem kell mást tennünk, mint a Korán szerint élnünk, ésa lelkiismeretünkre hallgatni, s akkor elnyerjük a Paradicso-mot, a végtelen szépség és a kifogyhatatlan áldás kertjét Is-ten akarata szerint.

Azok, akik hallgatnaklelkiismeretükre, mindig gyõznek

Gondoljunk csak arra, hogy mennyi autó száguld egy autó-pályán. Mindegyikben különbözõ kultúrájú és más-más


70

szakmájú, más-más vérmérsékletû ember ül, akik más-másiskolai végzettséggel rendelkeznek, s mindegyik másképpnéz ki. Tehát egymástól teljesen különbözõ emberek ugya-nazon az autóúton mennek.

Képzeljük el, hogy ezek közül az autók közül kettõ ba-lesetet szenved. Tegyük fel, hogy mi tisztán látjuk, hogy azegyik autóban van egy súlyos sérült, aki eszméletlen állapot-ban van. Van olyan autós, aki csak egy pillantást vet a moz-dulatlan testre, és továbbhajt akkor, amikor egy másik azon-nal megáll, és segít a sebesültön, elszállítja õt a legközeleb-bi kórházba és segít rajta, ahogy csak tud.

E két ember között az a különbség, hogy az egyik hall-gatott a lelkiismeretére, a másik pedig nem. Az, hogy ki mi-lyen kultúrából jött, s milyen iskolai végzettsége van, mit dol-gozik, milyen rasszhoz tartozik, s milyen származású, sem-milyen jelentõséggel nem bír. Kivétel nélkül mindenkinekvan lelkiismerete, amely megsúgja neki, hogy mi a helyes.Mindenkinek mindig az elsõ reakciója az, amit a lelkiisme-rete diktál, s ami szerint cselekednie kell, mert a jó lépést sug-allja, s ezért nagyon könnyû meghallani a lelkiismeret hang-ját. Ha valaki ezt a hangot követi, békés és nyugodt élete lesz.Ám ha becsukja a fülét, és nem hallgat erre a hangra, akkorkifogásokat keres önigazolásul, akkor már egy másik kis hangszólal meg a fejében, amely a lelkiismeretével ellentétes ta-


71

nácsokat fog adni, és ha ezeket követi, olyan nehézségeketfog tapasztalni, amik elõl nem lesz menekvés.

A lelkiismeret Istennek olyan ajándéka, amely meg-könnyíti az életünket. Aki elfogadja ezt az áldást, és hallgata lelkiismeretére, képes lesz megkülönböztetni a jót a rossz-tól minden helyzetben, és ez a képessége mindig örömöt fogokozni neki és Isten megelégedését fogja elérni vele ezen avilágon is és a Túlvilágon is.

Isten a Koránban közölte velünk, hogy meg leszünkmentve, ha a lelkiismeretünk hangjára hallgatunk.

„A lélekre (az emberre), és arra, aki arányossáformálta és megmutatta neki a bûnét és az isten-félelmét (a küldöttek által): valóban üdvözült az,aki megtisztította [a lelkét].” (Korán, 91:7-9)A fenti idézet tisztán érzékelteti azt, hogy békére ta-

lál az, aki a lelkiismeretére hallgat. Ha valaki nem hallgat a lelkiismeretére, az a követke-

zõ sorokban leírt következményekkel számolhat: „S bizony kudarcot vallott az, aki beszennyez-te azt.” (Korán, 91:10)Annak az embernek a lelkiismerete, aki nem gyako-

rolja a vallást és az erkölcsöt, amelyet Isten elfogad, egy bel-sõ harcnak az eredménye, melynek során kiderül ugyan,hogy mi a jó és mi a rossz, ám a bûnös ember bûnös csele-


72

kedetei éjjel és nappal szorongatják õt. S ez az, ami lerom-bolja az ember személyiségét ezen a világon és a Túlvilágon.

Az Istennek való alávetettség és aNeki való hûség könnyûsége

Mindenkinek az életében elõfordulnak olyan szerencsétlen,kedvezõtlen helyzetek, amelyek az egész életére kihatnak.Azokon, akik nem a Korán erkölcsei szerint élnek, csügge-dés, aggodalom és félelem lesz úrrá, ha kis vagy nagy jelen-tõségû kellemetlen eseménnyel kell szembenézniük. Ami-kor ezekbe a kegyetlen lelkiállapotokba hajszolják bele ma-gukat, ezt saját elhatározásuk szerint teszik, figyelmen kí-vül hagyva egy fontos tényt. Isten így fogalmaz errõl a Ko-ránban: „Nem Isten az, aki kétségbeesésbe hajszolja az em-bereket, az emberek hajszolják kétségbeesésbe saját ma-gukat.” Akinek nincs erõs istenhite, még ha van is hite, deúgy él, hogy nem veszi figyelembe azt a valóságot, amelyetIsten a tudomására hozott, az mindig búskomorságban él, ki-ül arcára az unalom, maga körül nyomott hangulatot teremt,folyton aggódik, mindig ideges valami miatt, a félelem pré-dájául esik, és gyakran gyengesége miatt elsodorja õt vala-milyen bûn.

Akik tudják ezt az igazságot, azok védve vannak at-tól, hogy bármi miatt is a félelem, az aggodalom, vagy a szo-


73

morúság kerítse õket hatalmába ezen a világon. Akinek hi-te van, az tudja, hogy mindent Isten teremt, és hogy mindenfel van írva a Jól Õrzött Táblára. Minden ember a sors útjátköveti. Amit Isten ad az embereknek, az mindig jót rejt ma-gában, s az az út, amelyet Isten elõírt a hívõknek, annál nincselõnyösebb és bölcsebb út.

Az emberek többsége hisz a sorsban, bár kevéssé ér-ti azt. Azt gondolják, hogy csak bizonyos dolgok vannak meg-írva a sors könyvében, úgy mint a hajszín, a testmagasságvagy a családi körülmények. Mások azt gondolják, hogy megtudják változtatni a sorsukat, ha eléggé elszántak. A helyzetaz, hogy az ember minden pillanata, az egész élete, mindenesemény, ami történt, vagy történni fog vele, minden kimon-dott szó, minden pillantás, minden hang benne van a sorsá-ban. Az is meg van írva, hogy e könyvnek e sorait ezen a na-pon ebben az órában ki fogja olvasni. Isten tudott errõl a pil-lanatról már millió és millió évvel azelõtt, hogy Ön meg lettteremtve. Lehet, hogy mielõtt ezt a könyvet olvasná, már sokminden történt Önnel. Az is lehet, hogy már majdnem el-kezdte olvasni, amikor egy barátja becsengetett Önhöz, ésazt mondta: „Helló” – és Ön letette a könyvet, és 2-3 óráigelõ sem vette. Ez mind be van vésve Isten végtelen memó-riájába szóról szóra, és az Ön sorsa, a könyv sorsa és a ba-rátja sorsa már réges-régen elõre meg van határozva. Errõl


74

Isten a Koránban így ír: „Nem bocsátkozhatsz bele valamilyen ügybe ésnem hirdethetsz arról hirdetést, és nem követ-hettek el semmilyen cselekedeteket anélkül - habelemerültök abba -, hogy ne lennénk tanúi. Ésnem kerülheti el a te Urad figyelmét egy por-szemnyi súly sem a földön, sem az égen. És nin-csen ennél sem kisebb, sem nagyobb, ami nelenne nyilvánvaló Írásban [följegyezve].”(Korán, 10:61)Isten létezése idõtõl és helytõl független. A helytõl és

idõtõl való függés az emberekre jellemzõ. A múlt, a jelen ésa jövõ egyetlen pillanat Isten számára. Nekünk, a jövõ éviszületésnapunk a jövõ idõben következik be. A valóságbanIsten számára ez egy átélt dolog. Isten tud arról a pillanat-ról. Isten azt is tudja, hogy mi mit fogunk viselni a követ-kezõ születésnapunkon, hogy kikkel leszünk, és mit fogunkcsinálni azon a napon… Isten minden apró részletet tud ar-ról, hogy mit fogunk tenni 2-3-10 vagy negyven év múlva.Isten tájékozott több milliárd ma élõ ember minden pillana-táról, valamint az eddig, az Univerzum teremtése óta vala-ha is ezen a Földön élt emberek minden pillanatáról, s azo-kéról is, akik ezután élni fognak az idõk végezetéig. Isten avégtelen idõt elenyészõen rövid idõ alatt teremtette meg, ez


75

azt jelenti, hogy az egész létezõ idõt a másodperc töredékealatt teremtette meg.

Ha egy hívõ olyan magasra fejlesztette hitét, hogy tel-jesen biztos abban, hogy Isten végtelen bölcsességével át-fog minden eseményt, és abban, hogy az emberek a saját sor-suknak csupán megfigyelõi, ezzel nagyon nagy áldást és ké-nyelmet szerez magának.

Az az igazhívõ, aki õszintén aláveti magát Isten aka-ratának, és úgy fogja fel a sorsot, mint egy leckét, ami elõvan készítve neki, és lelkesedéssel, hálával és bizonyos tá-volságtartással szemléli sorsát, az ugyanolyan örömöt, ké-nyelmet, és a forgatókönyvíróba (Istenbe) vetett bizalmat fogérezni, hogy a végén minden jóra fordul, mintha csak egy mo-zifilmet vetítenének le elõtte, miközben õ egy kényelmes ka-rosszékben ül.

Aki elfogadja Istent közeli barátjának és gondviselõ-jének, s örül minden eseménynek és minden beszélgetésnek,amit Isten teremtett, az a rá kiszabott sorsának is örül.

Isten azért teremtette az élményeket és a látnivalókataz emberek életében, hogy ezzel is próbára tegye õket. Tör-ténhetnek megrázó dolgok is, félelmetes események, melyeknéha sok gyötrelmet okoznak. Tudnunk kell, hogy mindenesemény a legapróbb részletekig meg van tervezve, és ben-ne Isten létezésének a bizonyítékára lelhetünk.


76

Gondoljunk csak József prófétára. Több évig rabos-kodott a börtönben, habár nem követett el semmi törvény-beütközõt. Nagy odaadással vetette alá magát a sorsnak,melyet Isten kiszabott rá, s a börtönre nem úgy tekintett, mintvalami nehézségre. Lényegében úgy fogta fel, mint egyolyan eseményt, amely sok áldás és szépség felé nyitja megaz utat.

Ha egy hívõt nehézségek érnek, ez által jobban összetudja hasonlítani a jót a rosszal, s így az áldásos idõszak örö-mét nagyobb intenzitással tudja átélni.

Nyilvánvaló, hogy egy rózsakert látványa felett érzettöröm különbözni fog egy emberben attól függõen, hogy azilletõ lát-e mindennap rózsakertet, vagy éveken keresztülsemmi mást nem látott, mint betonfalakat.

Annak, aki már megtapasztalta a nehézségeket és a kel-lemetlenségeket, jobban fog esni a kényelem és a szépség.Az, akit ártatlanul ítéltek börtönbüntetésre, és így kellett elvi-selnie a börtönélet viszontagságait, nagy örömet lelhet asorsában akkor, ha arra gondol, hogy mindez a nehézség Is-ten elismerését váltja ki és jutalommá változik majd számá-ra az Ítéletnapon. S végülis, mivel tudja, hogy most éli mega sorsban elõírtakat, és rajta kívül senki sem tud az õ sorsánváltoztatni még egy másodpercet sem, ezért lemondással ésbelenyugvással tudja elviselni a sorsát.


77

Az a hívõ, aki alá tudja vetni magát a sorsának, bizo-nyára azon fáradozik majd, hogy mindent megtegyen, amicsak lehetséges az adott szituációban.

A beteg ember nyilván el fog menni az orvoshoz, befogja venni a gyógyszert, és minden, a betegségével kapcso-latos szempontot figyelembe fog venni. Azért tesz így, mertamikor orvoshoz ment, kapott egy tudást a betegségérõl ésa lehetséges kezelésrõl. Tudja, hogy a gyógyszer, amit be-szed, Isten teremtménye, és a kezelés, amin keresztülmegy,része a sorsának, amit Isten a hívõ számára elõírt. Ezért bár-hogy is alakul a betegsége, nem lesz elkeseredett, ideges, szo-rongó, vagy pesszimista. Bízvást bízhat Istenben, tudván azt,hogy Isten akarata a legjobb számára.

Nagyon fontos azt tudni, hogy minden esemény mö-gött ésszerûség áll. A hívõk hisznek abban, hogy még a lát-szólag rossz események is hasznosak lehetnek számukra, snyugodtan rábízhatják magukat Istenre. Ez a tulajdonság csaka hívõkre jellemzõ. Prófétánk errõl az egyik hagyománybanígy számol be:

„Milyen figyelemreméltó a hívõk viselkedése! Szá-mukra minden rosszban van valami jó, nem úgy, minta hitetlenek számára. Ha valami jó történik velük,hálát adnak Istennek, s ez jó nekik, de ha valami rossztörténik velük, azt elviselik, és ez is jó nekik.” (SahihMuslim)


78

Isten az egyetlen bíró az Univerzumban, és Õ a Vég-telen Erõ Birtokosa. Azoknak, akik tisztában vannak enneka valóságosságával, nincs más út, mint alávetni magukat Is-tennek, és Rá hagyatkozni. Minden esemény, minden személyés minden beszéd, minden hang, amivel az ember találkozik,Isten ellenõrzése alatt áll. Ahogyan azt a Próféta (Istenáldása és béke legyen vele) mondta, minden, ami Istentõl jön,szépség és áldás a hívõ számára. Isten a Koránban beszélazokról a hívõkrõl, akik minden bizalmukat Istenbe helyez-ték, Isten valóságosságáról szerzett tudásuk alapján.

„Én Allahra, az én Uramra és a ti Uratokra ha-gyatkozom. Nincsen egyetlen élõlény, amelyneküstökét meg ne markolná. Bizony, az Uram azegyenes úton van.” (Korán, 11:56)Azok, akik nem bíznak Istenben, azt feltételezik, hogy

õk mindennel meg tudnak birkózni, és minden eseményt irá-nyítani tudnak. Ezek az emberek állandó félelemben, szomo-rúságban és aggodalomban élnek, és kivétel nélkül pesszi-misták.

Ez a tévhit ahhoz hasonlít, mintha egy nézõ azon iz-gulna és idegeskedne egész idõ alatt, míg a filmet nézi, hogyõ hogyan tudná megváltoztatni annak a filmnek a végét, amitéppen néz. Ennek a képzeletbeli nézõnek a belsõ felindult-sága teljesen céltalan és felesleges, s ugyanígy felesleges és


79

szükségtelen felindultságot mutatni sorsunk szemlélése köz-ben. Ha valakit igaztalanul megvádolnak, azt Isten úgyis lát-ja. Isten azért teremti az ehhez hasonló helyzeteket, hogy pró-bára tegye az embereket. Mivel az ember olyan lény, aki hi-bákat szokott elkövetni, és csak reménykedhet abban, hogyIsten elfogadja a fohászait, és bocsánatkérését, s elnyeri Is-ten kegyelmét és a Paradicsomot, s így nincs oka arra, hogyszomorú és bánatos legyen. Isten bizonyosan küld segítsé-get a hívõknek, és könnyebbséget ad nekik. Ez Isten határo-zott ígérete. Azoknak, akik hibáztak, Isten a következõketmondja egy Korán ájában:

„[Így van] ez. Ha valaki oly mértékben büntet,amilyen bûnt elszenvedett, aztán [ismét] erõszaktétetik ellene, Allah minden bizonnyal megsegí-ti õt. Allah elnézõ és megbocsátó.” (Korán, 22:60)Ebben az esetben egyetlen út van a hívõk számára, akik

ismerik Isten hatalmát és barátságosságát – alávetni magu-kat Isten akaratának, mert ez a legjobb és a legkönnyebb út.Ha nem ezt teszi valaki, akkor olyan erõket szabadít magá-ra, amiket majd aligha tud kezelni.

Bediuzzaman a „Szavak” címû mûvében elmagyaráz-za azokat a nehézségeket, amelyeket sajátmagának okoz azember azzal, ha nem bízik Istenben.

„Az ember gyámoltalan és sokféle szerencsétlenség-


80

nek van kitéve. Sokféle dologra van szüksége, és egycsomó dologra pedig egyenesen rá van szorulva, te-hát vannak dolgok, amelyek nélkülözhetetlenek számá-ra. Az ember gyenge, az élet terhei pedig súlyosak. Hanem támaszkodna a Tündöklõ Ragyogású Mindenha-tóra, és nem helyezné Belé minden bizalmát, és nemvetné magát alá Neki teljes bizalommal, akkor a lel-kiismerete mindig nyugtalan lenne. Hiábavaló szen-vedések, fájdalmak és megbánások fojtogatják majdõt és mardossák, mérgezik belülrõl, mígnem szörnye-teggé változtatják.” (Bediuzzaman Said Nursi, The Ri-sale-i Nur Collection, The Words Collection, 6thWord). Ezeket a tanácsokat nem azért adjuk, hogy az embe-

rek megvigasztalódjanak, vagy másokat meg tudjanak vi-gasztalni. Sem pedig azért, hogy egy katasztrófát átélt em-bert felvidítsunk, és hogy az átélteket könnyebb legyen fel-dolgoznia. Azért mondjuk ezt, mert ez a valóság, mert ez azélet rendje, s mert Isten ilyennek teremtette az evilágot és atúlvilágot. Az biztos, hogy aki ennek ellenkezõjét hiszi,vagy ezzel ellentétesen cselekszik, sajátmagát csapja be.Így a tudatlan emberek nem bíznak Istenben még akkorsem, ha jól megy a dolguk és kényelemben élnek, s ezért ál-landó feszültségben, félelemben, rettegésben élnek, s nagyon


81

nehéz így az életük. Holott aki hisz, bármilyen körülményekközött éljen is, annak sokkal könnyebb, kényelmesebb és bol-dogabb élete van.

Isten a hívõkrõl a Koránban a következõket mondja: „Allah barátainak nem kell félniök és nem fog-nak szomorkodni. Akik hittek és istenfélõk vol-tak, azoké az örömhír az evilágon és a túlvilágon.Allah szavait nem lehet megváltoztatni. Nagydiadal lesz ez.” (Korán, 10:62-64)

A jutalom azért, ha Isten elégedettségét keressük

Ha nyitott szemmel járunk a világban, észrevehetjük, hogya legtöbb ember egész életén keresztül próbálja barátai, fõ-nökei, munkatársai, szomszédai, tanítványai, gyermekeielismerését, rokonszenvét, szeretetét kivívni. Az ilyen men-talitású ember életében mindig van valaki, akinek a kedvé-re akar tenni, s ezért mindenre képes, s ehhez igazítja élet-módját, öltözködési stílusát, beszédmodorát, eszerint választ-ja ki a zenét, amit hallgat, egyszóval, teljesen behódol ne-kik. Ez hosszútávon elég bonyolult, unalmas, fárasztó és ki-merítõ egy élet. S ráadásul, aki más emberek elismerését ke-resi, annak mindig el kell nyomnia a saját személyiségét. Az-zal, aki ezt teszi, könnyen elõfordulhat, hogy nem tudja rá-


82

szánni magát arra, hogy rámutasson a többiek helytelen cse-lekedeteire, hogy ne lógjon ki a többiek közül, nehogy ki-közösítsék. Mindig kicsit másként kell cselekedniük, mintahogyan a lelkiismeretük diktálja, mert attól félnek, hogyegyedül maradnak, és elveszítik azokat, akik közel állnakhozzájuk. E miatt a viselkedés miatt elõbb-utóbb kezdikmagukat kényelmetlenül érezni, ám értelmük elõbb-utóbbfeladja, olyannyira, hogy már nem lesznek képesek különb-séget tenni a helyes és a helytelen, a jó és a rossz között sem,sem pedig a szépség és az utálatosság között.

Aki egyszerre több embernek keresi a kedvét, vagyidõrõl idõre más és más ember kedvét keresi, amiatt is baj-ba kerülhet, hogy amíg az egyiknek kedvére tesz, a másikatmagára haragítja. Kedvére tesz a barátjának, de közben ma-gára haragítja a családját, ami addig fajulhat, hogy akár elis veszítheti õket, vagy fordítva: nem törõdik a barátaival,csak a családjával, s ekkor a barátai hagyják õt faképnél. Másesetben jó benyomást akar kelteni a fõnökében, de a mun-katársai megvethetik amiatt, hogy pedálozik. Tehát az ilyenmagatartással csak sajátmagunk alatt vágjuk a fát. Rengetegkellemetlenség, feszültség, elégedetlenség és konfliktus vára szélkakasokra.

Ezért egy õszinte muszlim csak Isten megelégedésétkeresi. Neki teljesen mindegy, hogy más emberek mit fog-


83

nak mondani róla, mert neki csak egy a fontos, Isten paran-csai. Ha Isten megelégedését keresve cselekszik egy jómuszlim, akkor nyugodt lehet a szíve, mert mindig a helyesutat fogja választani. Isten a Koránban elmondja nekünk,hogy mi a különbség a fenti két hozzáállás között, ha vala-ki Isten megelégedését keresi, vagy ha valaki néhány viszály-kodó között vergõdik:

„Allah példabeszéddel él: Egy férfit egymássalcivódó részestársak birtokolnak, egy másik pe-dig egyetlen emberé. Vajon egyformák-e õk apéldabeszédben? Dicsõség Allahnak! De nem! Alegtöbben közöttük nem tudják [ezt].” (Korán,39:29)Ezekbõl a sorokból is látható, hogy az ember életének

csupán csak egy irányvonala lehet, mégpedig az, hogy Istentetszését elnyerje cselekedeteivel. Bediuzzaman is kiemeli,hogy csak akkor lesz életünk igazán könnyû, ha azon igyek-szünk, hogy Isten megelégedését elnyerjük.

„Cselekedeteiddel keresd Isten megelégedését. HaIsten elégedett, nem fontos az sem, ha a világ felzúdulellened. Ha Isten elfogad egy cselekedetet, de minden-ki más ellenzi azt, ne törõdj vele. Ha az Õ megelége-désére cselekedtél, akkor Isten elfogadta ezt a csele-kedetet, még akkor is, ha nem fordultál Istenhez azzal


84

a kéréssel, hogy fogadja el ezt a cselekedetet. Az Õ Böl-csessége annyira határtalan, hogy képes elsimítani adolgokat. Idõvel aztán Isten meggyõzi a többieket cse-lekedeted helyességérõl, ez már az Õ dolga. Az is azÕ dolga, hogy elintézze, hogy az emberek elfogadjákés jóváhagyják ezeket a cselekedeteket.” (Bediuz-zaman Said Nursi, The Risale-i Nur Collection, TheFlashes Collection, The 21st Flash)Bediuzzaman jól látja, hogy ez a kulcs az õszinteség-

hez és a lelkiismeretességhez. Bárki lehet õszinte és odaadómuszlim, s nem kell mást tennie, mint hogy Isten megelége-dését keresi. Vannak azonban olyanok, akik e helyett az em-berek megelégedését keresik, s ezzel menthetetlenül a kép-mutatás csapdájába esnek. A képmutatás olyan nagy bûn, amiromba dönti az evilágot és a túlvilágot is. Aki mindig másokkedvét keresi, sohasem fog olyan visszajelzést kapni, ami-lyet szeretne. Az emberek sohasem tudják megfelelõképpenértékelni a kemény munkát, amit befektetett, de még ha elis ismerik a munkát, nem biztos, hogy fizikailag képesek vi-szonozni. Az egyedüli Ítélõ Bíró és Mindennek a Birtoko-sa, Isten az, aki a legjobb dolgot adja viszonzásul a jócsele-kedeteinkért, a Végtelen és gyönyörû Paradicsomot, amely-ben minden megtalálható, amire csak vágyik az ember. Is-ten csak annak adja a Paradicsomot, aki az Õ megelégedé-


85

sét keresi. Isten kijelentette, hogy csak azok lesznek meg-mentve, akik engedelmeskednek az Õ akaratának:

„Azt vezeti általa Allah, ki az Õ megelégedésétkeresi a béke útján. Õ kivezeti õket a sötétség-bõl a világosságba az Õ engedelmével, s ráveze-ti õket az egyenes ösvényre.” (Korán, 5:16)Ha valaki csak Isten parancsainak engedelmeskedik,

Isten elhozza annak a legkönnyebb, legjobb és legélvezete-sebb életet ezen a világon és majdan a túlvilágon is.

Az önzetlenség könnyû,az önzés – nehéz

A tudatlan (hitetlen) társadalmakban az emberek általábanelsõként a saját érdekeikre és vágyaikra gondolnak. Még mi-elõtt bármibe is fognának, azt szuggerálják be maguknak,hogy az én jólétem, jókedvem és kényelmem az elsõ. Azilyesfajta gondolkodású embereknek az önzetlenség nagyonnehéz. Olyan szemszögbõl tekintenek a világra, ami szerintaz egoizmus „menõ”, „trendi”, más szavakkal – kiemelke-dõen jó tulajdonság, az önzetlenség pedig naivságnak van be-állítva.

Az igazság az, hogy akik önzetlen cselekedeteketvisznek véghez azért, hogy elnyerjék Isten megelégedését,azok számára az önzetlenség nagy ajándék és az istenszol-


86

gálat egyik könnyû fajtája. Isten a hívõk önzetlenségérõl ígyszámol be a Koránban:

„S enni adnak az ételbõl – holott szeretik azt –a rászorulóknak, az árvának és a fogolynak.’Csupán Allah arcáért adunk enni nektek, nemakarunk tõletek sem jutalmat, sem pedig köszö-netet. Mi bizony egy Urunktól eredõ komor ésvégzetes naptól félünk.’Allah megóvja õket an-nak a napnak a szörnyûségétõl, és derût és bol-dogságot áraszt rájuk.” (Korán, 76:8-11)A hívõ tudja, hogy azokért az önzetlen cselekedetekért

cserébe, amiket tett, Isten megelégedését és áldását nyeri elaz örökkévalóságban, ahol az igazhívõt „ragyogó fényességveszi majd körül, és ahol csupa élvezet lesz az osztályrésze”– ahogyan azt a Korán mondja, és azok a dolgok, amiket fel-áldozott, elvesztik fontosságukat. Ebben az életben, amelycsak ideiglenes, rövid, és tele van hiányosságokkal, az em-ber legkedveltebb vagyontárgya is értéktelenné válik, ésszépsége elhalványodik Isten megelégedettségével és a Pa-radicsommal összevetve, amelyet Isten jutalomként ád. A hí-võk, akik ebben hisznek, nem várnak elismerést, sem pedighálát más emberektõl a kedvességükért, akármilyen nagy szí-vességet tettek is nekik.

Isten bõséget és áldást ígér ezen a Földön is, és az ön-


87

zetleneknek többet garantál, mint amit azok feláldoznak. Eztaz ígéretét Isten a Koránban így írja le:

„Ki az, ki szép kölcsönt ad Allahnak, hogy Õ [atúlvilágon] sokszorosan megtöbbszörözze aztneki? Allah szûken és bõven mér [az ellátás-ból], és Hozzá fogtok majdan visszatérni.” (Ko-rán, 2:245)„Akik vagyonukat Allah útján költik el, azok ha-sonlatosak a maghoz, amely hét kalászt hozott,minden egyes kalászban száz mag van. Allahmegsokszorozza [az adakozás jutalmát] annak,akinek akarja. Allah Bõvelkedõ, Mindent Tudó.Akik vagyonukat Allah útján költik el – s aztánrészükrõl nem követi adakozásukat sem [an-nak] felhánytorgatása, sem [a megajándékozottember] sértegetése – azok jutalma az Uruknálvan, nem kell félniük, és nem fognak szomorkod-ni.” (Korán, 2:261-262)Azok, akik nem hisznek Istenben, vagy az örökkéva-

lóságban, akármit kell is feláldozniuk, azt nagy veszteség-ként élik meg. Pedig, ha hívõk lennének, tudnák, hogy ez nemveszteség, hanem éppen ellenkezõleg – nagy elõny és nye-reség. A hitetlenek a kicsinyesség és az önzés fojtogató szo-rításában élnek, és minden fillérhez görcsösen ragaszkodva


88

próbálják megtartani kétes ügyletekkel megszerzett vagyo-nukat. Állandó stresszben élnek emiatt még akkor is, ha há-zörzõként ki sem mozdulnak otthonról. Ósdi bútoraik van-nak és harmadnapos, félig romlott ételt esznek és száraz ke-nyeret, s barátaik látogatását berzenkedve fogadják. E visel-kedésükkel azt érik el, hogy értelmileg látványosan leépül-nek, és ruházatukat tekintve pedig szemmel láthatólag leron-gyolódnak. Önkínzó életmódjuknak sehogy sem tudnak vé-get vetni, mert nem hajlandók tisztességes és normális éle-tet élni, s ezzel kizárják magukat a bõséges élet kényelmé-bõl.

Legyünk megbocsátók, mert ez a legjobb nekünk és ez által számtalanelõnyre tehetünk szert„Õ az, aki elfogadja szolgáitól a megbánást és meg-bocsátja a rossz cselekedeteket. Õ tudja, mit tesz-tek.” (Korán, 42:25). Ebbõl a Korán-idézetbõl is látszik, hogy Isten megbo-

csájtó. A hívõk, akik Istennek tetszõ erkölcsnek vetik alá ma-gukat, meg tudnak bocsájtani akkor is, ha rosszindulattal ta-lálkoznak. Kedvességükkel távol tudják tartani a bûnt. Az is-tenfélõ hívõk legszebb tulajdonságai közé tartozik az, ha va-laki szemet tud hunyni az ellene elkövetett bûnök felett, s


89

mindent türelemmel visel, le tud mondani a bosszúállásról,és végérvényesen meg tud bocsátani a bajkeverõnek. Ezértcserébe Isten szeretetét és elismerését kapja. Isten a Korán-ban így ír errõl:

„Akik adakoznak a jómódban és a nyomorbanis, akik megfékezik haragvásukat, és elnézõkaz emberekkel. Allah szereti a jótevõket.” (Ko-rán, 3:134)Ha egy ellenünk elkövetett bûnre kedvességgel fele-

lünk, sajátmagunknak és másoknak is békét teremtünk. Nemnehéz így viselkedni, és ez igen magasrendû erkölcsi érzék-re vall, s fõleg akkor van nagy értéke önmagunk féken tar-tásának Isten elõtt, ha bensõnkben forr a harag, a gyûlölet,a bosszúvágy és a vérszomj. Bizony, még ilyen esetekben iskézben lehet tartani a minket elragadni készülõ indulatokat,ilyenkor kell gyakorolni a türelmességet. Úgy lehetünk úr-rá az ilyen helyzeteken, hogy a haragot és a megbántottsá-got levetkõzve megtöltjük szívünket barátságos érzésekkel,szeretettel, tisztelettel és békével. Isten errõl a Koránban akövetkezõket mondja:

„A jótett nem egyenlõ a rossz cselekedettel. O-lyasvalamivel hárítsd el azt, ami jobb [annál], ésíme, hû barát lesz az, akivel viszály állított szem-be. Ám csupán azoknak adatik ez meg, akik tü-


90

relmesek és akik nagy szerencsét mondhatnakmagukénak.” (Korán, 41:34-35)A jó erkölcsökért cserébe Isten jó és könnyû életet ad

az embereknek. Azokat, akik nem tudnak, vagy nem akar-nak megbocsátani, sok-sok ellenség veszi körül, akik mindegytõl-egyig utálják õt, míg az, aki megbocsájt, békesség-gel áldott környezetben élheti le az életét, és a jóakarók ba-rátsága melegítheti a szívét.

A szerénység könnyû és kényelmes életet hoz

Az önteltség és a fennhéjázás csak szenvedést és nehézsé-geket okoz, a szerénység pedig békét és nyugalmat. Aki ön-telt, úgy gondolja, hogy minden tulajdonságnak, amivelrendelkezik, saját maga a forrása. Az ilyen gondolkodásmódteljesen hibás, mert Isten végtelen kegyelmébõl eredõ ado-mány például az ember agya is, amiért cserébe hálásnak kel-lene lennie Isten irányában. Õ e helyett azonban inkább a fel-fuvalkodottságot választja, s önteltségében felvág intelligen-ciájára. Azt a hamis képzetet sulykolja be magának, miköz-ben elefánttá nagyítja ezt a szubjektivitáson alapuló nem mér-hetõ tulajdonságát, hogy õ több mint a többiek, ezért a kör-nyezetében lévõket alacsonyabb rendûekként kezdi kezelni,és lenézését minden módon – arckifejezéssel, mozdulatok-


91

kal, hanghordozással, majd pedig megalázó helyzetek kita-lálásával – hangsúlyozza. E viselkedése következtében azemberek ellenszenvesnek fogják õt találni, és könnyen meg-utálják. Lesznek olyanok is, akik tiszteletet éreznek iránta,habár eltaposta õket. Ám ez a tisztelet, amelyet iránta mu-tatnak, nem valódi, nem õszinte és nem szívbõl jövõ, hanemegy eltorzult lelkületû beképzelt ember arroganciája ellenivédekezés csupán. Így az öntelt embereknek sohasem lesz-nek barátai, akik igazi, õszinte és szívbõl jövõ szeretettel ra-gaszkodnak hozzá. Mindig olyanok fogják körülvenni, akikcsak képmutatásból mutatnak tiszteletet és megbecsüléstiránta.

Van egy másik dolog is, amivel maga alatt vágja a fátaz öntelt egyén, s ez az, hogy mindig tévedhetetlennek és hi-bátlannak akarja beállítani magát. Nem állít mást, mint azt,hogy minden helyzetben, mindig õ a legintelligensebb. Nemfogja tudni beismerni azt soha, ha bármiben is hibázott. Ezazért veszélyes, mert az ilyen személy bármilyen szörnyû-ségre képes azért, hogy a többiek ne vegyék észre, hogy õhibázott. Egyszerûbb esetben hazugsághoz folyamodik,vagy más, közönséges és alantas eszközt használ hibái elfe-désére.

Tudnunk kell azt, hogy az emberek esendõek, sérülé-kenyek, bármikor hibákat véthetnek és ezen a világon éle-


92

tük minden pillanata próbatétel. Mivel senki sem tökéletes,hibák bármikor elõfordulhatnak egy óvatlan pillanatban.Hibáink rejtegetése értelmetlen, szükségtelen és hiábavalófoglalatosság, ami emellett temérdek idõt és energiát emésztfel a hasznos cselekedetek helyett. Napnál is világosabb, hogyIsten úgyis lát mindent, és tudja, hogy az emberek gyengékés tele vannak hiányosságokkal. Soha nem az a fontos, hogyhogy nézünk ki más emberek szemében, hanem az, hogy mi-lyen helyet foglalunk el Isten színe elõtt, mert ez az, ami azember életét könnyûvé teszi és békéssé, s ekkor minden baj,nyomorúság és szenvedés messze elkerüli.

Bizony, a legkellemetlenebb helyzetekbe hozza ma-gát az, aki a többieknél különbnek képzeli magát csak azért,mert van egy-két olyan tulajdonsága, amely másokból hiány-zik. A Sátán sugallata ez.

Amikor Isten megteremtette Ádám Prófétát (béke le-gyen vele), megparancsolta a Sátánnak és az összes angyal-nak, hogy boruljanak le elõtte. Az angyalok – mivel õket szó-fogadóknak teremtette Isten – azonnal leborultak. Azonbana Sátán kitartott amellett, hogy nem fog leborulni, és a kö-vetkezõ kifogást hozta fel:

„Én jobb vagyok, mint õ” - mondta az -, „engemtûzbõl teremtettél, õt pedig agyagból.” (Korán,38:76)


93

Ahogyan ebbõl a Korán-idézetbõl is látszik, a Sátánfelsõbbrendûnek gondolta magát más teremtményeknél ésarra vetemedett, hogy fellázadjon Isten ellen.

A Korán megemlíti azokat is, akik eldobták maguktólaz igaz vallást, mert magasabb rendûnek képzelték magukatmásoknál. Például a zsidók és a keresztények azt hangoztat-ták, hogy „Mi vagyunk Allah fiai és az Õ szerettei.” (Ko-rán, 5:18), s így tértek ki az igaz vallásból. Pedig minden em-beri lény, õket is beleértve Isten sebezhetõ teremtményei.Mindenki bízik Istenben és megy azon az úton, amelyet azIsten által meghatározott sors számára kijelölt. Senki nem tudmagában semmilyen tulajdonságot kifejleszteni s ez által fel-sõbbrendûséget elérni. A tehetség Isten adománya, melynem jogosít fel arra, hogy bárki is pöffeszkedjen. Csak azalapján lehet magasabb vagy alacsonyabb kategóriákba so-rolni az embereket, hogy mekkora erõfeszítéseket tesznek is-tenszolgálataikkal arra, hogy Istenhez közel kerüljenek, éshogy mennyire istenfélõk.

Ha valaki ezek után még mindig úgy képzeli magáról,hogy õ kivételes és felsõbbrendû, olvassa el Isten szavát er-rõl:

„…Mondd: Hát miért büntet õ titeket bûneite-kért. Sõt! Ti halandók vagytok azokból, mit Õteremtett. Annak bocsájt meg, kinek akar, s azt


94

bünteti, kit akar. Allahé Mindenhatósága azegeknek földnek s mi a kettõ között, s Hozzá ve-zet a menet.” (Korán, 5:18)Ha valaki azt hirdeti magáról, hogy õ tökéletes és

nem követ el soha semmilyen hibát – ez nagy súllyal nehe-zedik a többiekre, olyan, mintha ólmot cipelnének. Azért vanez, mert az ilyen ember elvárja, hogy kivételezzenek vele,kivételes pozícióra törekszik úgy, hogy kényszeresen figye-li a viselkedését, s kérkedésével, hatásvadász allûrjeivel s be-teges nagyzási hóbortjával, nagyra törõ képzelgéseivel ter-hére van környezetének. Ha egy megbeszélésre megy, kikeni-feni magát, bedobja a macsó figurát, s úgy tartja a beszédet,mintha õ találta volna fel a spanyolviaszt, s mindent elkö-vet, hogy minden tekintet õreá szegezõdjön. Nem gyõzi ma-gasztalni rendkívüli kivételességét és kiválóságát, s fel-sõbbrendûségének teljes tudatában úgy választja meg mégaz ülõhelyét is, hogy abból még egy kívülállónak is kitûn-jön, hogy õ nem egy közönséges halandó. Soha nem tud úgyviselkedni egy társaságban, hogy közben ne feltûnõsködjön,így viselkedése azt a benyomást kelti, mintha állandóan tû-kön ülne. Egyetlen mozdulata sem természetes, vagy õszin-te. Bármit tesz is, elõre ki van számítva, és el van tervezve,s úgy van szabva, hogy szemtelenül tolakodó egóját még in-kább elõtérbe tolja. Aki így viselkedik, önteltségéért keser-


95

vesen meg fog fizetni. Bármit is akar az ilyen viselkedésselelérni, soha nem éri el. Elõbb-utóbb leleplezõdik, hogy mi-lyen kegyetlen és céltalan játékot ûz, s ezzel kivívja az em-berek haragját és utálatát. Retardáltságukra mi sem jellem-zõ jobban, mint az, hogy ha elveszik tõlük gonosz játékukkellékeit, magukba roskadnak, és haragszanak az egész vi-lágra. Isten a Koránban is szól arról, hogy az öntelt embe-rek sohasem érhetik el a céljukat:

„Akik vitába szállnak Allah jeleirõl, anélkül,hogy valamilyen bizonyítékot kaptak volna,azoknak a keblében nagyravágyás lakozik, denem fogják elérni [céljukat]. Allahnál keressmenedéket! Õ az, aki [mindent] tud és lát.” (Ko-rán, 40:56)Az öntelt emberek, mivel eljátsszák Isten szeretetét,

sohasem tudják elérni kitûzött céljukat, bármi legyen is az.Allah ezt így fejezi ki a Koránban:

„Ne fordítsd orcádat megvetéssel az emberek-nek, s ne járj a földön hetykén. Íme, Allah nemszeret egy büszke kérkedõt sem.” (Korán, 31:18)A szerények viszont sohasem tapasztalják meg az ön-

teltek kényszeredett önáltatását. Természetesen mindenkiszeretne mindenben jó lenni és minden jót birtokolni. Ámakiknek az egyetlen céljuk az, hogy az evilági vágyaikat ki-


96

elégítsék, és csak ezzel vívjanak ki elismerést és tiszteletetembertársaik szemében, azok nagy veszteséggel számol-hatnak. Aki ellenben alázatos, az evilági dolgokat azért sze-retné, hogy Isten megelégedésére jócselekedeteket cseleked-hessen. Ha sikereket ér el, vagy egy jó tulajdonságra teszszert, tudja, hogy ez nem az õ érdeme, hanem Isten áldása,aki annyira kedves volt hozzá, hogy ezt adományozta neki.Megköszöni Istennek, hogy ezt adományozta neki, hogy si-kert adott s szépséget, és azt az áldást, hogy ilyen jó sora van.Nem szomorkodik, ha az áldások közül valamit elveszít. Tud-ja, hogy Isten próbára teszi õt, s bízik Istenben. Mindegy ne-ki, hogy siker éri õt, vagy sikertelenség, nem hódol be a szép-ség elõtt, s nem viszolyog a csúfság láttán. Tudja, hogy min-dezek a dolgok csak arra valók itt a Földön, hogy próbárategyék õt, és õ nyugalomban és békességben él ennek a tu-dásnak a birtokában.

Bediuzzaman röviden így foglalja össze az öntelt ésa szerény ember közötti különbséget:

„Aki túl sokat képzel magáról, annak sok nehézségbenés szerencsétlenségben lesz része. Aki pedig szerény,az boldogságban és kegyelemben részeltetik..” (Bedi-uzzaman Said Nursi, The Risale-i Nur Collection,The Letters Collection, 23rd Letter)


97

A könnyûség és a béke az õszinteségben gyökerezik

Amikor a hitetlenek sarokba szorítva érzik magukat, rögtöncsaláson törik a fejüket. Ebben látják a könnyen járható ki-utat, az egyedüli menekvést. Azonban az õszintétlenség ésa hamisság olyan dolog, ami visszaüt, és a legnagyobb kín-szenvedések okozója annak, aki ilyet tesz. Aki hazudik, azállandó félelemben él amiatt, hogy esetleg leleplezik, ésretteg a megaláztatástól. Ráadásul a lelkiismerete állandó-an mardossa és marcangolja, s emiatt lelkiállapota állandó-an feszült és helyzete egyre zûrzavarosabbá válik. Ha azegyik ember hazudik a másiknak, a köztük lévõ viszonyõszintétlenné és képmutatóvá válik. Tulajdonképpen ekkormár nem is érdekli igazán az, hogy a másik mit is mond. Alegapróbb dolgokban is okoskodnak. Ha az egyik megkér-dezi, hogy hogy áll az újonnan vásárolt ruha, elõre tudja, hogynem fog õszinte választ kapni. Az ilyen álságos kapcsolat so-hasem jelenthet õszinte és szívbõl jövõ köteléket, mert ele-ve hazugságon és képmutatáson alapszik.

Ezért mondjuk azt, hogy a valóban istenfélõ ember-nek az õszinteség nagyon fontos. Isten a Koránban megpa-rancsolja az embereknek, hogy legyenek õszinték.

„Ti hívõk! Féljétek Allahot és helyénvaló szótszóljatok.” (Korán, 33:70)


98

A becsületesség és az õszinteség a hívõknek bizalom-mal teli, kényelmes és jó életet hoz. A hívõ, ha hibázik, nemkendõzi el a hibáját a többiek elõtt, mert tudja, hogy Isten lát-ja õt, és minden pillanatban hallja szavát, és Istenhez fordul-va megbánja vétkét. Ha az egyik hívõ megtudja egy másikhívõrõl, hogy hibázott, ezt a legkíméletesebb és legõszintébbformában kell a tudomására hozni. Hiszen tudja azt, hogy atöbbi hívõ nem fogja kihasználni az õszinteségét. S ennek el-lenkezõje is igaz, bármilyen bûnt követett is el a múltban va-laki, a hívõk örülnek annak, hogy jó útra tért, és bíznak ben-ne, ha látják õszinteségét, és jóravalóságát. Ez azért van, mertegy õszinte ember, akinek nincs mit rejtegetnie, s nem titok-zatoskodik, az valójában bizalmat érdemel, és az õt körül-vevõ emberek igyekeznek minél kedvesebbnek lenni hozzá.Az a közösség, amely befogadja az ilyen embereket, áldottés jó. Az emberek elkerülhetik a megalázottságot és azt, hogykényelmetlenül érezzék magukat akkor, ha õszintének kelllenniük, hiszen Isten vidám, bizalomteljes és felszabadult lég-kört teremt az õszinte emberek között. Az ezért járó jutalmata hívõk a Túlvilágon kapják meg, ami sokkal jobb, s ez a jóhír megnyugtatja a hívõket.

„Allah azt mondta: ’Olyan nap ez, amikor azigazaknak hasznára válik igaz mivoltuk.’Kert-jeik lesznek [majdan], amelyek alatt patakok


99

folynak és örökre ott fognak idõzni. Tetszését le-li bennük Allah [akkoron] és õk is tetszésüket le-lik benne. Nagy diadal lesz ez.” (Korán, 5:119)

A jó erkölcs fenntartása kényelmesés könnyû mindenki számára

Ebben a fejezetben néhány példával illusztráltuk azt, hogya Korán erkölcseinek gyakorlása valódi könnyebbséget ésboldogságot hoz. Még lehetne további példákat felhozni azitt felsoroltakon kívül is. Ha valaki megszabadult egy rossztulajdonságától és egy jó tulajdonságra tett szert helyette, an-nak már van is egy indoka, hogy miért legyen boldog. Ha egyféltékeny természetû ember, aki korábban megengedte ma-gának, hogy elsodorják az indulatai, s most örömöt talál aszépségben, vagy abban, hogy más emberek milyen jók,vagy sikeresek, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az ember so-kat fejlõdött az erkölcseiben. Ha korábban irigységgel és fél-tékenységgel töltötte el egy barátjának a jó kinézete, s mostazt váltja ki belõle, hogy csodálattal imádkozzon Istenhezamiatt, hogy Isten e teremtménye milyen tökéletes, és léte-zését Isten áldásának az egyik formájának tartja, akkor eznem más, mint a jó erkölcs kifejlõdése ebben az emberben.Vagy például, ha valaki a legkisebb baleset miatt is begorom-bul, annak sokat kell tanulnia ahhoz, hogy megértse, hogy


100

mi a türelem értéke Isten szemében, és boldogságban és bé-kében élhet, mert türelmes és belenyugvó lesz, aki minde-nekelõtt bízik Istenben, még a legnagyobb nehézségek ide-jén is. Amikor türelmet mutat a nehéz helyzetekben, attól leszboldogabb, hogy az ezért járó isteni jutalomra gondol. És va-lóban, hinni Istenben, és az Isten által teremtett sorsban, aParadicsomban és a Pokolban az a nagy titok, amely az em-bert a legnagyobb boldogság, a béke és a nyugalom állapo-tába juttatja. Azok, akik ezt az állapotot más utak követésé-vel szeretnék elérni, nagyot tévednek, és hit nélkül ezeket azáldásokat sohasem fogják elérni.


101

A SÁTÁNGYENGE TRÜKKJE

Isten minden embert próbára tesz ezen a Földön. És amilyenerkölcsöt és hûséget mutatnak az emberek ezen a Földön,aszerint határozza meg, hogy hol fognak lakni, az ÖrökÉletben, a Pokolban vagy a Paradicsomban. Ilyen próbát te-remtett Isten teremtményei számára. Ez a próba rendkívülkönnyû és kényelmesen végre lehet hajtani. Mint ahogyanazt már korábban is említettük, az egyén kötelessége az, hogyaz életét aszerint élje le, ahogyan azt Isten kívánja, s ez a kö-telesség békét és boldogságot hoz a világnak is. Ahogyan aztmár korábban említettük, az ember kötelessége Istennektetszõ módon leélni az életét, azaz boldogságban és békes-ségben élni ezen a világon. A próbának az a lényege, hogyIsten megteremtette a Sátánt is, aki a hit ellensége, a hit el-len küzdõ negatív erõ. Ahogyan azt Isten megemlítette a Ko-ránban, az, ha valaki bogarat tesz az emberek fülébe, s gya-núsítgat minden alapot nélkülözve, elhintve ezzel a hitetlen-ség magját, vagy egyes emberek tetteit és kijelentéseit hasz-nálja fel arra, hogy a közösségen belül ellentéteket szítson,a Sátán próbálkozása azzal, hogy letérítse a hívõket az egye-nes útról, s eltérítse õket a vallástól és a jó erkölcstõl, s at-tól, hogy engedelmeskedjenek Isten parancsainak. Hogy ezt

102

elérje, minden lehetséges eszközt felhasznál, és mindenfé-le csapdákat állít az embereknek. Az, hogy a Sátán az em-berek ellensége a következõ helyen van megemlítve a Ko-ránban:

„Oh, ti, akik hívõk lettetek! Lépjetek be teljesena szilmbe (az iszlámba), és ne kövessétek a sátánnyomdokait! Bizony, õ nyilvánvaló ellensége-tek.” (Korán, 2:208)A Sátán csapdáiba sohasem esnek azok, akik hívõk,

mert tudják, hogy hogyan lehet elkerülni azt, s így könnyenel is kerülik. Isten megmondta nekünk a Koránban, hogy aSátán trükkjei nem fognak a hívõkön, s rájuk semmilyen ha-tással sincsenek. Ezt Isten a következõ sorokban jelenti kinekünk:

„És miután a dolog eldöntetett, a Sátán aztmondta: ’Allah megígérte nektek az Igazságígéretét. Én is ígéretet tettem nektek, de én meg-szegtem [azt] nektek. Nekem nem volt hatal-mam fölöttetek. Én csak szólítottalak titeket, ésti meghallgattatok engem. Ne gyalázzatok hát!Gyalázzátok saját magatokat! Nem segítheteknektek, és ti sem lehettek az én segítségemre. Bi-zony, én tagadom azt, hogy korábban [Allahmellé] társítottatok engem.’A vétkeseknek fáj-


103

dalmas büntetés lesz az osztályrésze.” (Korán,14: 22)A Sátán nem rendelkezik kényszerítõ erõvel, ellenben

a hívõ az, aki erõt tud szembeszegezni vele. Ez bizony nagykönnyebbség.

Egy másik Korán-idézet is említi, hogy a Sátánnaknincs kényszerítõ ereje:

„Iblis pedig bizonyította, hogy igaz az õ véleke-dése róluk. És követték õt, - kivéve a hívõk egycsoportját. Pedig nem volt hatalma fölöttük.[Ez csupán azért történt], hogy megkülönböztes-sük azt, aki hisz a túlvilágban, attól, aki kétség-ben van felõle. A te Urad minden dolog õrizõje.”(Korán, 34:20-21)Isten óriási elõnyt biztosított az embernek: garantál-

ta, hogy a Sátánnak nem lesz semmilyen hatása az emberre.A Sátan csak suttogja a gonoszságokat és az erkölcstelensé-geket az ember fülébe, azonban nincs ereje az emberek fö-lött, és semmilyen konkrét erõt nem képesek alkalmazniannak érdekében, hogy az embereket rákényszerítsék arra,hogy meg is tegyék ezeket a gonosztetteket. A Sátán csap-dái gyengék és könnyen észrevehetõk. Az embernek nem kelltúlságosan megerõltetnie magát ahhoz, hogy megszabadul-jon a Sátán befolyásától. Bárki, aki csak egy kicsit is gon-


104

dolkodni tud, és nyitott szemmel jár a világban, az nem foga Sátán nyomdokaiba lépni.

A Sátán a világi életet vonzónak és szépnek festi le.Azt is el tudja érni, hogy az embernek fiatal korában az a ha-mis képzete alakuljon ki, hogy az életének sohasem lesz vé-ge, és bevonja õt az evilági élvezetekbe és szenvedélyekbe.Azonban egy értelmes és intelligens személy hamar rájön acsalárdságra, és a Sátán nem tud kifogni rajta. Az, aki tud-ja, hogy egy napon mindenki elkerülhetetlenül meg fog hal-ni, hogy minden, ami vonzónak tûnt ezen a világon, - mú-lékony, és ha összevetjük a földi tökélelen és hiányos dol-gokat a Paradicsommal, - már szerte is foszlik a Sátán csap-dája.

Vagy, elõfordulhat, hogy a Sátán önteltségre próbál rá-venni vagy hiábavalóságokat sugdos. Ekkor arra kell gon-dolni, hogy mindenkiben akadnak hiányosságok is, és min-denki sebezhetõ, és ha meghalunk, testünk a föld alatt lesz,és ott oszlásnak fog indulni. Így már könnyen megszabadul-hatunk attól, hogy a Sátán eszközévé váljunk gonoszabbnálgonoszabb körmönfont terveinek megvalósításában.

Nyilvánvaló, hogy csak az istenfélõ emberek találnakmenedéket Allahnál, hogy az, aki ily módon meg tudja ma-gát szabadítani a Sátán fondorkodásaitól, az csakis mélyenhívõ ember lehet, aki õszintén vágyik arra, hogy ne a Sátán


105

befolyása alatt éljen, és akinek az a célja, hogy Isten meg-elégedését és kegyelmét elnyerje, és a Paradicsomba jusson.Ha valaki nem fél Istentõl, és nem veti alá magát Neki, és nemtörõdik azzal, hogy Isten megelégedését elnyeri-e, vagynem, annak nagyon könnyû lesz egyenesen a Sátán karjai-ba sétálni. Isten azt mondja, hogy a Sátánnak nincs ereje azistenfélõ emberek fölött:

„’A hatalmadra!’ - mondta amaz. ’Bizony, min-dannyiukat félrevezetem, - kivéve kiválasztottszolgáidat közöttük!” (Korán, 38:82-83)Viszont, azoknak az embereknek a sorsa, akik válaszol-

nak a Sátán hívására, és barátkoznak vele, a következõkszerint van leírva a Koránban:

„'Bizony, eltántorított engem az intéstõl, miutánaz eljött hozzám!' A Sátán [mindig] cserben-hagyja az embert.” (Korán, 25:29)


106

ÖSSZEGZÉS

Mint ahogy minden más ember a világon, Ön is óráról órá-ra, percrõl percre, másodpercrõl másodpercre egyre közelebbés közelebb lesz élete végéhez. Ez az elkerülhetetlen való-ság. Egy napon az Ön élete is valahogyan végetér, és számotkell adnia Istennek minden cselekedetrõl, amit itt a Földönvégzett.

Lehet, hogy Ön mostanáig távol állt a vallástól, mertnehézséget látott benne. Nem gyakorolta a Korán erkölcsét,és az is lehet, hogy sok bûnt követett el. Ám az a fontos, hogyettõl a pillanattól kezdve tanúsítson bûnbánatot Isten elõtt éstegyen meg mindent, ami a legjobb a túlvilági élet szempont-jából, és keresse a könnyebb utat. Isten engedelmével való-sággá válik, hogy más és jobb élete lesz, mint ami van.

A „jó élet” kifejezés elsõ hallásra furcsának hathat. Atöbbség úgy gondolja, hogy a jó élet fogalmába olyan élettartozik, amely aggódás, szomorúság, félelem és idegességnélküli, és olyan, mint egy álom. A valóság azonban olyan,hogy ezt úgysem fogják elérni. Ilyen irreális világban akar-nak élni azok, akik távol tartják magukat a vallástól.

Csak azok, akik a Kertekbe szeretnének kerülni, sezért Isten megelégedését keresik, akik félik Istent, és alá-vetik magukat Isten parancsainak és tiltásainak, csak azok

107

tapasztalhatják meg az életet a maga teljességében és érhe-tik el a boldogságot. Allah azt igérte a hívõknek:

„Aki jótettet cselekszik, lett légyen õ férfi, avagynõ, és [amellett még] hívõ, azt bízvást jó életrefogjuk majd életre kelteni! És a fizetségüket alegjobb tetteik szerint fogjuk viszonozni.” (Ko-rán, 16:97)Ahogy már errõl volt szó, az a vallás, amit Isten adott

az emberek számára, nagyon könnyû és nem igényel semmifáradságot. Sõt, felszabadítja az embert az összes nehézség-tõl, bajtól és szenvedéstõl az életben. Aki a vallás szerint él,sikereket ér el, és a legjobb mindenben, mert Isten védelmealatt áll, és – ahogy az a Koránban is meg van említve – a leg-jobb életet éli.

Ezért Önnek a legjobb, ugyanakkor a legkönnyebb éle-tutat kell választania. Ilyen életutat könnyû elérni, ha a Ko-rán erkölcse szerint él, mert a Korán Isten szava, azé, aki Öntteremtette, és mindent ezen a Földön. Ha félreteszi az eddighallott tanításokat, amelyeken felnõtt, s azoknak az embe-reknek a hatását, akikkel egy társadalomban él, ha félrete-szi az újságokat és kikapcsolja a TV-t, ösztönösen rögtön avallás felé fordul, ami Isten szava, és gondoljon arra, hogymilyen könnyû a Korán tanításai szerint élni.

Ne felejtse el, hogy ha figyelmen kívül hagyja azt a


108

tényt, hogy a vallás által nyerünk könnyebbséget az életünk-ben, s ha elfordulunk a vallás által nyújtott elõnyöktõl, ak-kor végtelen és váratlan fájdalmakban lesz részünk a Túlvi-lágon.


109

A DARWINIZMUS BUKÁSA

A darwinizmust, vagy más szavakkal az evolúció elméletétazért hozták létre, hogy tagadhassák a Teremtés tényét, ámkiderült, hogy ez az áltudományos fércmû nem más, mint ha-landzsa. Ezt az elméletet, mely fennhangon hirdeti, hogy azélet az élettelen anyagból alakult ki, az a tudományos tényzúzza ízzé-porrá, hogy kiderült, a Világegyetem és az élõ-lények tisztán látható tervezés eredményeképpen jöttek lét-re. Így a tudomány megerõsítette azt a tényt, hogy a Világ-egyetemet és a benne élõ élõlényeket Isten teremtette. A pro-paganda, amit napjainkban világszerte azért folytatnak, hogyaz evolúció elméletét életben tartsák, a tudományos tényekeltorzításán, a dolgok félreértelmezésén, hazugságokon éshamisításon alapszik, melyet a tudomány álruhájába bújtat-tak.

Azonban még ez a propaganda sem képes arra, hogyelrejtse az igazságot. Tény, hogy az evolúció elmélete a tu-dománytörténet legnagyobb csalása, melyet az utóbbi 20-30évben terjesztenek tudományos körökben. Fõként az 1980-as éveket követõ tudományos kutatások rávilágítottak arra,hogy a darwinizmus teljesen megalapozatlan, és számos tu-dós ezt a tényt hangoztatta. Elsõsorban az Egyesült Államok-ban sok tudós a tudomány számos ágából, úgymint a bioló-gia, a biokémia, a paleontológia, rájött arra, hogy a darwi-

110

nizmus nem vállalható, és az élet eredetét a teremtéstényével magyarázták.

Több munkánkban is megvizsgáltuk már tudományosrészletességgel az evolucionizmus teóriájának összeomlását,és a teremtés bizonyítékait, és továbbra is vizsgáljuk. Mivelazonban ez a dolog nagyon fontos, itt is hasznosnak tartjuka kutatási eredmények összegzését.

A darwinizmus tudományos összeomlása

Ennek a tannak a gyökerei az ókori Görögországig nyúlnakvissza, az evolúció elmélete viszont csak a 19. századig ve-zethetõ vissza. Ennek az elméletnek a fõ forrása CharlesDarwin: „A fajok eredete” címû könyve, melyet 1859-benadtak ki. Darwin a könyvében tagadja azt, hogy Isten a Föl-dön élõ fajokat külön-külön teremtette, és azt hangoztatja,hogy minden fajnak közös õse volt, és az idõk során kis vál-tozások mentek végbe bennük, ami által kialakultak a ma élõfajok.

Darwin elméletét nem alapozta meg semmilyen kon-krét tudományos lelet, sõt elismerte, hogy csak egy feltéte-lezés volt. Túl mindezen, Darwin egy hosszú fejezetet szen-telt a könyvében annak, hogy elismerte, sok sarkalatos kér-déssel szembesült, amelyekre nem tudott választ adni. A fe-jezetnek a következõ címet adta: „Az elmélet gyenge pont-jai”.


111

Darwin nagy reményeket táplált az új tudományosfelfedezésekhez, és úgy gondolta, hogy majd azok megold-ják ezeket a homályos problémákat. Várakozása ellenére atudományos kutatások mindinkább elmélyítették és kiszéle-sítették ezeket a problémákat.

A darwinizmus bukását a következõ témakörök alap-ján fogjuk áttekinteni:

1) Ez az elmélet nem tudja megmagyarázni az élet ere-detét a Földön.

2) Semmilyen tudományos tény nem támasztja alá azevolúciós mechanizmust, melyet ez az elmélet hirdet, mertnincs semmilyen evolúciós erõ, mely ezt kiváltaná.

3) Az ásatási leletek pontosan az ellenkezõjét bizonyít-ják annak, amit az evolúció elmélete állít.

A következõ fejezetben ezt a három pontot fogjuk ki-fejteni általános körvonalakban.

Az elsõ leküzdhetetlen lépés: az élet eredete

Az evolúció elmélete azt állítja, hogy minden élõ faj egy élõsejtbõl fejlõdött ki, amely 3,8 milliárd évvel ezelõtt alakultki a Földön. Hogyan lett egyetlen sejtbõl millió bonyolult-nál bonyolultabb faj, és ha volt is ilyen evolúció, miért nemlátjuk ennek nyomait a kövületekben, - ezek azok a kérdé-sek, amelyekre az elmélet nem ad választ. Azonban minde-nekelõtt meg kell kérdezni: mi az eredete ennek az elsõ sejt-nek?


112

Mivel az evolúció elmélete tagadja a teremtést és min-den más, természetfeletti beavatkozást, úgy tartja, hogy azelsõ sejt véletlenül alakult ki, a természet törvényeinek be-tartásával, mindenféle tervezés, terv, vagy elrendezés nélkül.Az elmélet szerint az érzéketlen és tudatlan élettelen anyagmaga hozott létre egy élõ sejtet a véletlen egybeesések ál-tal. Egy ilyen kijelentés azonban a biológia megtámadhatat-lan szabályainak legtöbbjével homlokegyenest ellenkezik.

„Az élet élettõl származik”Darwin a könyvében sohasem tért ki az élet eredetére. A tu-domány leegyszerûsített felfogásából adódóan, mely azadott történelmi kort jellemezte, feltételezésre alapozta azt,hogy régebben csak egyszerûbb fajok léteztek. A középkor-ban azt bizonygatták az emberek, hogy élõlények kialakul-hatnak az élettelen anyagokból is, spontán generációval, sez a nézet általánosan elfogadott volt. Azt hitték, hogy a bo-garak az ételmaradékokból keletkeznek, és az egerek pediga búzából. Érdekes kísérleteket végeztek, hogy bebizonyít-sák ezeket az elméleteket. Tettek egy kis búzát egy piszkosrongydarabba, és azt gondolták, hogy kis idõ elteltével az ege-rek megteremnek benne.

Hasonlóképpen, a nyüvek kifejlõdése egy darab rohadthúson azt a képzetet keltette, hogy spontán generáció történt.Azonban késõbb megértették, hogy a kukacok nem spontánmódon jelentek meg a húson, hanem a legyek petéjébõl kel-


113

tek ki, és a legyek vitték oda lárva korukban és annyira ki-csinyek, hogy az ember szabad szemmel nem is láthatjaõket.

Még akkor is, amikor Darwin „A fajok eredete” címûkönyvét írta, a tudományos világban az a vélekedés, hogy egybaktérium élettelen anyagból is létrejöhet, általánosan elfo-gadott volt.

Azonban, 5 évvel Darwin könyvének kiadása utánLouis Pasteur bejelentette azokat a tudományos eredmé-nyeket, amelyet hosszú kutatás után kapott, s amelyek meg-cáfolták a spontán generációt, mely Darwin elméleténeksarokköve volt. Az 1864-ben Sorbonn-on tartott elõadásavégsõ gyõzelmet hozott neki, melynek során Pasteur aztmondta:

„Ez által az egyszerûen elvégezhetõ kísérlet haláloscsapást mér a spontán generáció elméletére, mely ez után akegyelemdöfés után sohasem fog feltámadni haló porai-ból.” (Sidney Fox, Klaus Dose, Molecular Evolution and TheOrigin of Life, New York: Marcel Dekker, 1977, 2.o.)

Az evolúció elméletének védelmezõi sokáig támadtákezeket a felfedezéseket. Azonban, a tudomány fejlõdésetisztázta az élõ sejt felépítését, és az az elképzelés, hogy azélet a véletlen egybeesések eredménye, egyre inkább elfo-gadhatatlanná vált.


114

Hiábavaló erõfeszítések a huszadik században

Az elsõ evolucionista, aki újra az élet eredetével kapcsola-tosan kezdett kutatásokat végezni a XX. században, Alexan-der Oparin volt, az ismert orosz biológus. Különbözõ tanté-teleket fejlesztett ki az 1930-as években, és próbálta azt bi-zonyítani, hogy egy élõ sejt a véletlen folytán is ki tud ala-kulni. Ezek a tanulmányok azonban kudarcot vallottak, ésOparin kénytelen volt beismerni a következõket:

„Sajnos, a sejt eredete a leghomályosabb problémá-ja az élõ szervezetek evolúciójáról alkotott elképzelésünk-nek.” (Alexander I. Oparin, Origin of Life, (1936) NewYork, Dover Publications, 1953 (Reprint), 196.o.)

Oparin evolucionista követõi olyan kísérletek kiötlé-sében és elvégzésében mesterkedtek, amelyekrõl úgy látszott,hogy megoldják ezt a problémát. A legismertebb kísérletetStanley Miller amerikai tudós végezte, 1953-ban. Gázokatösszevegyített, majd azt állította, hogy elõ tudja állítani azta közeget, amely a Föld õsi légkörére volt jellemzõ. Ezt a gáz-keveréket energiával látta el, majd néhány olyan szerves mo-lekulát (aminósavat) szintetizált, amely a fehérjében is elõ-fordul. Alig néhány év telt el mielõtt közzétette, hogy a kí-sérlet, amelyet úgy mutatott be, mint egy fontos lépést az evo-lúció rögös útján, egyszerûen érvénytelen, mert az a gáze-legy, amit használt, igen messze esik attól, ami a Földön va-laha is tapasztalható volt. („New Evidence on Evolution of


115

Early Atmosphere and Life”, Bulletin of the American Me-teorological Society, 63.szám, 1982. November, 1328-1330.o.)

Hosszú hallgatás után Miller elismerte, hogy az a kö-zeg, amelyet a légkör utánzására használt, minden valósá-got nélkülözõ volt. (Stanley Miller, Molecular Evolution ofLife: Current Status of the Prebiotic Synthesis of Small Mo-lecules, 1986, 7.o.)

Az evolucionisták minden erõfeszítése a huszadikszázadban arra vonatkozóan, hogy megmagyarázzák az életeredetét, csütörtököt mondott. A San Diego Scripps Intézetgeokémikusa, Jeffrey Bada cikkében, melyet az Earth folyó-iratban publikált 1998-ban, elismeri ezt a tényt:

„Ma, amikor a huszadik századot magunk mögött tud-hatjuk, még mindig azzal a megoldatlan kérdéssel kell szem-besülnünk, hogy hogyan alakult ki az élet a Földön.” (Jef-frey Bada, Earth, 1998. Február, 40.o.)

Az élet komplex struktúrájaAz elsõdleges ok, ami miatt az evolúció elmélete ilyen

zsákutcába futott az élet keletkezését illetõen, az, hogy méga legegyszerûbbnek tartott élõlények is hihetetlenül össze-tett felépítéssel rendelkeznek. Egy élõlény egyetlen sejtje bo-nyolultabb, mint bármely, ember által alkotott termék. Jelen-leg, még a világ legfejlettebb laboratóriumában sem tudnakelõállítani egyetlen élõ sejtet sem szerves kémiai anyagokfelhasználásával.


116

Egy sejt spontán kialakulásához számtalan feltételegyidejû teljesülése szükséges, és ezért véletlenszerû egy-beesést végképp nem lehet valós magyarázatként felhozni ar-ra, hogy miképp jött létre egy sejt. Annak a valószínûsége,hogy a sejt építõköve, egy átlagos, 500 aminósavból álló fe-hérje véletlenül szintetizálódjon, 1 a 10950-bõl. A matema-tika annak a valószínûségnek a bekövetkeztét, amely kisebb,mint 1 a 1050-bõl, gyakorlatilag a lehetetlen fogalomköré-be utalja. A DNS molekula, amely a sejt magjában találha-tó, és amely a genetikai információt tartalmazza, hihetetle-nül nagy adatbázis. Ha azt az információmennyiséget, ame-lyet egy DNS molekula tartalmaz, le akarnánk írni, akkor egy900 kötetes enciklopédiában férne el csak, melynek mindenkötete 500 lapot tartalmaz.

Nagyon érdekes kérdés merül fel ezen a ponton: EgyDNS molekula csak bizonyos specializálódott fehérjék je-lenlétében képes önmagát reprodukálni. Azonban, ezeknekaz enzimeknek a szintézise csak a DNS-ben kódolt informá-ció segítségével tud végbemenni. Úgyhogy egymástól függ-nek, ezért mindkettõnek ugyanabban az idõben kell léteznieahhoz, hogy a szaporodás végbe tudjon menni. Márpedig ezolyan végtelen egymásrautaltsági körforgást eredményez,amelynek eredményeképpen kimondhatjuk, hogy az életnem jöhetett magától létre. Leslie Orgel, a Kaliforniai SanDiego-i Egyetem evolucionista professzora 1994. szeptem-berében elismeri ezt a tényt a Scientific American folyóirat-ban:


117

„Teljesen valószínûtlen, hogy a bonyolult felépítésûfehérjék és a nukleinsavak hirtelen spontán generálódjanakugyanabban az idõben és térben. Egymás nélküli létezésükis lehetetlen. S így már az elsõ pillantásra bárki kikövetkez-tetheti, hogy az élet nem jöhetett létre sajátmagától kémiaiúton.” (Leslie E. Orgel, The Origin of Life on Earth, Scien-tific American, 271. szám, 1994. Október, 78.o.)

Semmi kétség, hogy ha az élet eredetét nem lehet a ter-mészet törvényeivel megmagyarázni, akkor egy természet-feletti lény teremtõ ereje az a tény, amit elfogadhatunk. Eza tény teljesen érvényteleníti a teremtést tagadó evolúció el-méletét.

Az evolúció képzeletbeli mechanizmusai

A másik fontos dolog, amely bebizonyítja Darwin teóriájá-nak az ellenkezõjét, hogy semmilyen erõ létezése nem bizo-nyított, amely az evolúció jelenségét kiváltaná, azaz nem lé-tezik olyan erõ, amely az egyre fejlettebb élõlények kiala-kulása felé hajtaná az életfolyamatokat. Darwin az evolúció-val kapcsolatos állításait a „természetes kiválasztódásra” ala-pozta. Könyvét is errõl nevezte el, ebbõl is látszik, hogy mi-lyen nagy fontosságot tulajdonított ennek a dolognak: „A fa-jok eredete a természetes kiválasztódás útján”.

A természetes kiválogatódás úgy tartja, hogy azok azélõlények, amelyek erõsebbek és jobban alkalmazkodtak a


118

lakóhelyükön tapasztalható természeti feltételekhez, az éle-tért folytatott küzdelemben túlélõk lesznek. Például az aszarvas, amelyik gyorsabban fut egy vadállat támadása ese-tén, túl fogja élni a támadást. E szerint az elmélet szerint aszarvasnak kellene a leggyorsabb és legerõsebb állatnaklenni a világon. Azonban kétségtelen, hogy ez a mechaniz-mus nem fogja átváltoztatni a szarvast egy másik élõlénnyéés nem lesz belõle például ló.

Így hát megállapíthatjuk, hogy a természetes kiválo-gatódás mechanizmusának nincsen evolúciós ereje. Darwinis biztos volt ebben a tényben, és kijelentette a „Fajok ere-dete” címû könyvében: „A természetes kiválogatódás sem-milyen kedvezõ egyéni differenciálódást vagy variáció kép-zõdést nem okoz.” (Charles Darwin, The Origin of Species:A Facsimile of the First Edition, Harvard University Press,1964, 189.o.)

Lamarck hatásaNos, hát hogyan is jöttek létre ezek a figyelemreméltó va-riációk? Darwin erre a kérdésre a tudomány akkori állásá-nak megfelelõ, elég primitív szinten próbált választ adni.Chevalier de Lamarck (1744-1829), francia biológus, akiDarwin elõtt élt, úgy tartotta, hogy az élõlények azokat a tu-lajdonságaikat örökítik át utódaikba, amelyeket életük so-rán megszereztek. Azt feltételezte, hogy ezek a tulajdonsá-gok, amelyek összegyûltek és egyik generációból a másik-


119

ba szállnak új fajok kialakulásához vezetnek. Például, azthangoztatta, hogy a zsiráfok az antilopoktól származnak,mégpedig úgy, hogy az antilopok sokáig nyújtogatták a nya-kukat azért, hogy a magasabban lévõ leveleket is elérjék, sezért a nyakuk generációtól generációig egyre hosszabb lett.

Darwin más példákat is felhozott. A Fajok eredete cí-mû mûvében például azt mondta, hogy vannak olyan med-vék, amelyek táplálékukat a vízben találták meg, s ezért azidõk során bálnává alakultak. (Charles Darwin, The Originof Species: A Facsimile of the First Edition, Harvard Univer-sity Press, 1964, 184.o.)

Azonban, az öröklõdés törvényei, melyeket GregorMendel (1822-84) fedezett fel, s melyet a huszadik század-ban virágzó genetika tudománya is igazolt, teljesen rombadöntötte azt az elképzelést, hogy a szerzett tulajdonságoktöbb, késõbbi generációra vetítve örökölhetõk lennének. Ilymódon a „természetes kiválasztódás” címszóval fémjelzettagyszülemény kiesett a tudomány fejlõdése során a „kiskedvencek” közül.

A neo-darwinizmus és a mutációkA darwinisták, hogy ebbõl a zsákutcából kijussanak, egy újelméletet találtak ki, a „modern szintetikus teóriát”, vagy köz-keletû nevén a neodarwinizmust. A neodarwinizmus az1930-as évek végén jelent meg. Ez az elmélet a természetes


120

kiválasztódás elméletéhez hozzátette a mutációkat, amely azélõlényekben a gének torzulásának a következménye olyankülsõ behatásra, mint a sugárzás, vagy reprodukciós hiba,mint „kedvezõ variációk elõidézésére alkalmas” változást atermészetes mutáció mellett.

Ma a neodarwinizmus modellje az, amely az evolúcióhelyére lépett a világ közfelfogásában. Ez az elmélet úgy tart-ja, hogy az élõlények milliói hosszantartó folyamat eredmé-nyeképpen alakultak ki, miközben ezeknek a szervezetekneka különbözõ szervei (pl. füle, szeme, tüdeje, és szárnyai) mu-tációkon mentek keresztül, ami tulajdonképpen egy geneti-kai rendellenesség. Azonban, létezik egy nyilvánvaló tudo-mányos tény, amely teljesen aláaknázza ezt az elméletet. Amutációk sohasem segítenek egy élõlénynek abban, hogy fej-lettebbé váljon. Ellenkezõleg, a mutáció mindig hátrányáraválik az élõlénynek.

Ennek oka nagyon egyszerû. A DNS láncnak nagyonbonyolult felépítése van, és a véletlenszerû behatások csakrontanak rajta. B.G. Ranganathan amerikai genetikus ezt akövetkezõképpen magyarázza:

„Elõször is, el kell hogy mondjuk, hogy a valódi mu-tációk nagyon ritkák a természetben. Másodszor: a mutáci-ók károsak, mivel inkább csak véletlenszerûek, szinte sohas-em mutatnak célirányos változtatásokat a gének felépítésé-


121

ben. Ha egy igen bonyolult felépítésû struktúrában véletlen-szerû változások zajlanak le, ezzel a rendszer inkább káro-sul, és nem javul. Például, ha egy földrengés ráz meg egy ma-gas fokon struktúrált rendszert – egy épületet – ezzel csak vé-letlenszerû változások következnek be az épület vázában, sa földrengés következtében az épület struktúrája több, mintvalószínû, hogy kárt fog szenvedni, és nem egy fejlettebbstruktúra fog kialakulni.” (B.G. Ranganathan, Origins?,Pennsylvania: The Banner Of Truth Trust, 1988)

Nem meglepõ, hogy nem tudunk felmutatni semmilyenpéldát olyan mutációra, amely hasznos lenne, s amely látha-tóan a genetikai kód fejlõdésével járna. Ilyennek megfigye-lésére mostanáig nem adódott lehetõség. Bizonyított, hogyminden mutáció károsan hat az adott élõlényre. Meg kell ér-tenünk, hogy az a mutáció, amelyet az evolúciós folyamatmozgatórugójaként állítanak be, az nem más, mint olyan ge-netikai esemény, amely károsan hat az élõlényekre és meg-nyomorítja õket. (A mutáció leghétköznapibb hatása az em-bereknél a rák.) Természetesen egy destruktív (romboló ha-tású) folyamatot nem foghatunk fel az evolúciós folyamatkulcsfontosságú tényezõjeként. Másrészrõl, a természetes ki-választódással – egymagával – nem fognak a darwinizmushirdetõi nyulat, ezt maga Darwin is elismerte. Ez a tényelénk tárja a valódi helyzetet, azaz azt, hogy a természetben


122

az evolúciós folyamat, mint olyan, nem létezik. Mivel az evo-lúciós folyamat nem létezik, ilyen, csupán a fantázia szüle-ményeként elképzelt folyamat sohasem mehetett végbe.

A kövületek tanúsága: nincsenek köztes formák

A legtisztább bizonyítékai annak, hogy az a forgatókönyv,amelyet az evolúció elméletének hívei próbálnak ránk erõl-tetni, nem történt meg – a kövületek.

Az elmélet kiagyalói szerint minden élõlény egyetlenközös õstõl származik. A korábban létezett fajok idõvel másfajokká alakultak át, és minden faj így alakult ki. Más sza-vakkal ez az átalakulás fokozatosan, évmilliók alatt történt.

Ha ez így történt volna, akkor számos köztes faj léte-zett volna ez alatt a hosszú átalakulási folyamat alatt.

Például félig hal félig kétéltûek éltek volna a múltban,amelyek fokozatosan szerezték volna meg a kétéltûek jelleg-zetességeit, a már meglévõ halakra jellemzõ jellegzetessé-geik mellé. Vagy kellett volna, hogy létezzenek olyan féligkétéltû félig madár élõlények, amelyek a madarakra jellem-zõ jellegzetességeiket fokozatosan szerezték meg már meg-lévõ kétéltûekre jellemzõ jellegzetességeik mellé. Emiatt egyideig átmeneti állapotban kellett volna létezniük, mialatthibás, tökéletlen és béna egyedek tömegei látták volna mega napvilágot. Az evolúció hívei hivatkoznak is ezekre a kép-zeletbeli teremtményekre, és hiszik, hogy a múltban létez-


123

tek is ilyen „átmeneti életformák”.Ha ilyen állatok valaha is léteztek volna, akkor mil-

liónyi, de akár milliárdnyi lett volna belõlük, evolúciós fej-lõdési stádiumuk számtalan variációjában. De ami még en-nél is fontosabb, e furcsa teremtmények maradványai elõt-tünk állnának kövületek formájában. Darwin a „Fajok ere-dete” címû könyvében így magyarázza ezt:

„Ha az elméletem igaz, számtalan köztes állapotúolyan élõlény élhetett egymással párhuzamosan, melyekugyanabba a csoportba tartoznak, és a legszorosabb kapcso-latban vannak egymással. Ebbõl következik – és kézenfekvõ,hogy a kövületek között ezeknek az életformáknak megtalál-hatónak kellett volna lenniük.” ((Charles Darwin, The Ori-gin of Species: A Facsimile of the First Edition, Harvard Uni-versity Press, 1964, 179.o.)

Darwin reményei kútba estekAzonban, az evolúció hívei bármennyire is igyekeztek ilyenkövületeket találni az egész világra kiterjesztett kutatásaiksorán a XIX. század közepétõl, mindezidáig egyetlenegy át-meneti állapotban lévõ élõlényt sem tudtak felmutatni. Azösszes kövület az evolúció hívei várakozásainak ellenkezõ-jét bizonyítja, azaz azt, hogy az élet a Földön hirtelen, és amaga teljességében jelent meg.

Egy híres brit paleontológus (õslénykutató), Derek V.Ager, elismeri ezt a tényt, annak ellenére, hogy õ maga is az


124

evolúció-hívõk közé tartozik:„Felmerül a kérdés, hogy ha részletesen megvizsgá-

lunk egy kövületet, akár az elõre összeírt szempontok szerint,akár a fajok tulajdonságai szerint közelítünk is a kérdéshez,ugyanazt a választ kapjuk: nincsen fokozatos evolúció, ha-nem egy-egy csoport robbanásszerû megjelenését figyel-hetjük csak meg egy másik csoport rovására.” (Derek A.Ager, „The Nature of the Fossil Record”, Proceedings of theBritish Geological Associations, 87. szám, 1976, 133.o.)

Ez azt jelenti, hogy a kövületekben minden élõ faj hir-telen jelent meg, a maga teljesen megformált alakjában,mindenféle köztes formák és fejlõdési stádiumok nélkül. Ezpontosan az ellenkezõje annak, amit Darwin feltételezett. Kikell mondanunk, hogy ez az egyik legfényesebb bizonyíté-ka annak, hogy minden élõlény teremtve lett. A teremtés azegyetlen magyarázat arra, hogy hogyan jelenhettek meg azélõlények hirtelen a maguk teljes fejlettségében mindenrészletre kiterjedõen bármiféle közös evolúciós õs közremû-ködése nélkül. Ezt a tényt el is ismerte a széles körben ismertmegrögzött evolucionista hírében álló biológus, DouglasFutuyma is:

„Teremtés és evolúció – ez a két elmélet létezik, amelyaz élõlények eredetét próbálja elmagyarázni. Elméletileg kéteshetõség van, az élõlények vagy teljes kifejlettségükben je-lentek meg a Földön, vagy nem. Ha nem, akkor ez azt jelen-ti, hogy korábban létezett fajokból kell kialakulniuk soroza-


125

tos változásokkal tarkított folyamat során. Ha pedig telje-sen kifejlett állapotban jelennek meg, akkor egy mindenha-tó intelligens lénynek teremtenie õket.” (Douglas J. Futuy-ma, Science onTrial, New York: Pantheon Books, 1983.197.o.)

A kövületek azt mutatják, hogy az élõlények teljesenkifejlett formában bukkantak fel a Földön. Ez azt jelenti, hogya fajok eredetére vonatkozóan Darwin feltételezésének ép-pen az ellenkezõje igaz - nem evolúció volt, hanem Terem-tés.

Az emberi evolúció meséjeAz evolúció pártján állók legtöbbet hangoztatott dilemmá-ja az ember származása. A darwinizmus azt tartja, hogy azember emberszabású majmoktól származik. Az állítólagosevolúciós folyamatban – amelyet úgy tételeznek fel, hogy 4-5 millió évvel ezelõtt kezdõdhetett, léteztek bizonyos átme-neti formák a mai modern ember és az õket korban megelõ-zõ õsök között. E teljesen a képzelet szüleményeként létre-jött elmélet szerint az õsemberek négy fõ kategóriába sorol-hatók:

1. Australopithecus 2. Homo habilis3. Homo erectus4. Homo sapiens

Az evolúció elméletének hívei az ember elsõ majomszerû


126

õsének az Australopithecus-t tartják, aminek fordítása dél-Afrikai majom. Ezek az élõlények nem mások, mint régen éltmajomfajok, amelyek már kihaltak. Két híres – angol és ame-rikai – anatómus (Lord Solly Zuckerman és Charles Oxnardprofesszor) végzett átfogó kutatásokat különbözõ Australo-pithecus példányokon, és kimutatták, hogy ezek a majmokegy közönséges majomfajhoz tartoztak, melyek már kihal-tak és egyáltalán semmilyen hasonlóságot nem mutattak azemberekkel. (Solly Zuckerman, Beyond The Ivory Tower,New York: Toplinger Publications, 1970, 75-94.o.; CharlesE. Oxnard, „The Place of Australopithecines in Human Evo-lution: Grounds for Doubt”, Nature, 258. szám, 389)

Az evolúció hívei az emberi evolúció következõ ál-lomását a homo névvel illetik, ami azt jelenti, hogy ember.Állításuk szerint a homo sorozathoz tartozó élõlények sok-kal inkább fejlettek, mint az Australopithecus. Az evolúcióhívei egy tetszetõs, de a valóság alapjait nélkülözõ tábláza-tot is szerkesztettek az evolúció bemutatására, speciális sor-rendben elhelyezve benne a különbözõ kövületeket. Még egy-szer hangsúlyozzuk, hogy ez a táblázat még köszönõvi-szonyban sincs a valósággal, hanem kizárólag a képzelet já-tékának tekinthetõ, mivel semmi sem bizonyítja, hogy bár-miféle evolúciós kapcsolat létezne a táblázat osztályba so-rolt elemei között. Az evolúciós tanok egyik XX. századbe-li „kiváló szaktekintélye” Ernst Mayr elfogadja, hogy „a Ho-mo sapiens eredetére valójában nagyon nehéz kielégítõ ma-


127

gyarázatot adni.” (J. Rennie, „Darwin’s Current Bulldog:Ernst Mayr”, Scientific American, 1992. December)

Akkor, amikor az evolucionisták körvonalazni sze-retnék az Australopithecus > Homo Habilis > Homo erectus> Homo sapiens, lánc kapcsolódását, azt állítják, hogy ezeka fajok egymással õs-leszármazott kapcsolatban vannak,azaz egymástól eredeztethetõk. Azonban a paleo-antropo-lógusok legutóbbi kutatásai azt támasztják alá, hogy az Aust-ralopithecus, Homo Habilis, és a Homo Erectus ugyanabbanaz idõben éltek a világ különbözõ tájain. (Alan Walker,Science, 207. szám, 1980. 1103.o.; A.J. Kelso, Physical An-tropology, 1. kiadás, New York: J. B. Lipincott Co., 1970,221.o.; M. D. Leakey, Olduvai Gorge, 3. szám, Cambridge:Cambridge University Press, 1971, 272.o.)

Ezen kívül a humán kategóriába soroltak bizonyosszegmensei, úgy mint a Homo Erectus a jelenkort megelõ-zõ évekig élt, a Homo Sapiens Neandarthalensis (a Nean-dervölgyi õsember) és a Homo Sapiens Sapiens (a modernember) pedig együtt élt ugyanazokon a területeken. (Time,1996. November)

Ez a helyzet kétségtelenül azt mutatja, hogy nem va-lós az az állítás, mely szerint ezek a fajok egymás õsei let-tek volna. Stephen Jay Gould, a Harvard Egyetem paleon-tológusa rámutat e gordiuszi csomóra emlékeztetõ ellentmon-dásos és józan ésszel fel nem oldható helyzetére, annak el-lenére, hogy õ is az evolúcionista tanok hirdetõje:


128

„Mire következtethetünk abból, ha leszögezhetjük,hogy ez a három különbözõ hominid (emberszabású) nemegymás õsei? Sõt, azt is nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogye három fajra vonatkozóan nem lehet felállítani semmilyenevolúciós leszármazási.” (S. J. Gould, Natural History, 85.szám, 1976, 30.o.)

Röviden szólva, az ember származásának evolúciósmegközelítése, mely különbözõ rajzok témája – a félig ma-jom, félig ember teremtmények, melyek idõrõl idõre felbuk-kannak a médiában és egyes tankönyvek lapjain, nem más,mint propaganda, nem más, mint kitalált történet, amineksemmi tudományos alapja nincs.

Az Egyesült Királyságban a leghíresebb és leginkábbelismert tudományos kutató Lord Solly Zuckerman évekenát tartó kutatómunkát folytatott, és 15 éven át tanulmányoz-ta az Australopithecus kövületeit, és a végén arra a követ-keztetésre jutott – annak ellenére, hogy maga is az evolucio-nista tanok legfõbb zászlóshajója volt – hogy semmiféle le-származási vonal nem lelhetõ fel az emberszabású majmokés az ember között.

Ezen kívül Zuckerman készített egy besorolást az ál-tala tudományosnak gondolt dolgokról a kevésbé tudomá-nyosnak tartott dolgok felé haladva. Zuckerman besorolásátkövetve láthatjuk, hogy a leginkább tudományos dolgokazok, amelyek konkrét adatokkal dolgoznak, a fizika és a ké-mia tárgykörébe tartozó tudományterületek. Ez után követ-


129

keznek a biológiai tudományok majd a társadalomtudomá-nyok. A besorolás végén, ahol a legkevésbé tudományosanelfogadott dolgok találhatóak, olyanok vannak, mint „érzék-szerven túli észlelés” – melybe beletartozik a telepátia és ahatodik érzék – a legvégén pedig az emberi evolúció. Zu-ckerman meg is indokolja ezt a besorolást:

„Amikor jobb kéz felé haladunk a táblázatban az ob-jektív valóságtól az egyre inkább feltételezéseken alapuló bio-lógia tudománya felé – ebbe beletartozik az érzékszervekentúli érzékelés és az emberi kövületek történetének értelme-zése – ahol egy hithû evolucionista számára minden megen-gedett – s egy ilyen elvakult evolucionista buzgólkodása ké-pes igaznak beállítani több, egymással teljesen ellentmon-dó dolgot is.” (Solly Zuckerman, Beyond The Ivory Tower,New York: Toplinger Publications, 1970. 19.o.)

Az ember evolúciós fejlõdésérõl szóló mese kezdsemmivé válni, de néhány kövület elõítéletes értelmezésenapvilágra került néhány embernek köszönhetõen, akik va-kon hittek az õ elméletükben, és máig is ragaszkodnak hoz-zá.

A darwini képlet!Minden mûszaki evidencia mellett, amellyel eddig foglalkoz-tunk, vizsgáljuk meg most azt is, hogy milyen babona az, ami-re hivatkoznak az evolucionisták, és világítsuk meg egypéldával, ami annyira egyszerû, hogy még egy kisgyermek


130

számára is könnyen érthetõ:Az evolúció elmélete azt állítja, hogy az élet kialaku-

lása a véletlen mûve. Ha igaz lenne ez az állítás, akkor aztis igaznak kellene elfogadnunk, hogy az élettelen és tudat-talan atomok sejtekké állnak össze, majd pedig különféle élõ-lényekké – s köztük emberré – szervezõdnek. Gondolkod-junk csak el ezen. Akkor, amikor halmazt alkotunk azokbólaz elemekbõl, amelyekbõl az élõlények állnak, olyanokból,mint a szén, a foszfor, a nitrogén és a kálium, gondolatbanmindössze egy halom anyagot kapunk. Nem számít, hogy mi-lyen kezelésen megy keresztül ez a halom anyag, az atomok-ból álló halom sohasem válhat semmilyen élõlénnyé. Ha sze-retné a kedves olvasó, végezhetünk egy kísérletet is e tár-gyban, vizsgáljuk meg az evolucionisták szemével, mi is az,amit annyira harsányan hirdetnek anélkül, hogy kiejtenék aszájukon azt a szót, hogy darwini képlet.

Tegyük fel, hogy az evolucionisták egy nagy hordó-ban összekevernek olyan anyagokat, amelyek általában elõ-fordulnak az élõlényekben (mint például a foszfor, a nitro-gén, a szén, az oxigén, a vas és a magnézium) és olyanarányban keverik össze õket, ahogyan elõfordulnak. Tegyükfel, hogy olyan anyagokat is adnak hozzá ehhez az elegyhez,amelyek normális feltételek között nem léteznek, de az evo-lucionisták mégis úgy gondolják, hogy szükségesek lehet-nek. Tegyük fel, hogy annyi aminósavat adnak hozzá a hor-dó tartalmához, amennyi természetes körülmények között


131

magától nem tudna keletkezni, - és ahogyan más fehérjék is- ezek mindegyike 10-950 db aminósavból áll. Tegyük fel,hogy olyan hõkezelést adnak ennek a keveréknek és olyanpáratartalmi viszonyok között tartják, amilyenek közt csakakarják. Hagyjuk, hogy kevergessék vagy olyan technoló-giai eljárást alkalmazzanak, amilyet csak akarnak. Enged-jük meg nekik, hogy a legképzettebb és legtehetségesebb tu-dósaikat tegyék ezek mellé a hordók mellé. Tegyük fel, hogyezek a szaktekintélyek évmilliárdokig vagy év-trilliárdokigvárakoznak ezek mellett a hordók mellett. Hagyjuk, hogyolyan körülményeket és feltételeket alakítsanak ki, amilyetcsak akarnak ahhoz, hogy az emberi élet számára kedvezõlegyen. Teljesen mindegy, hogy mit csinálnak, nem tudnakelõállítani ezekbõl a hordókból egy embert sem, viccesenszólva: nem állíthatnak elõ egy olyan professzort, aki elek-tronmikroszkópon keresztül vizsgálgatja a saját sejtjeit.Senki nem tud elõállítani zsiráfot, oroszlánt, kanárimadarat,lovat, delfint, rózsát, orchideát, liliomot, szegfût, banánt, na-rancsot, almát, datolyát, paradicsomot, sárgadinnyét, gö-rögdinnyét, fügét, olajbogyót, szõlõt, õszibarackot, pávát, fá-cánt, tarka lepkét. Egyetlen teremtmény sem képes arra, hogyilyen, és ehhez hasonló élõlények millióit elõállítsa. Igazá-ból semmilyen élõlény egyetlenegy sejtjét sem tudják elké-szíteni.

Röviden, az öntudattal nem rendelkezõ atomok nemképesek együvé állni, hogy sejtet alkossanak. Nem tudnak


132

döntést hozni arról, hogy most ezt a sejtet ketté kell oszta-ni, s nem tudnak elõször egy professzort gyártani, aki elek-tronmikroszkóppal – amelyet elõzõleg fel is kellett találni –vizsgálja a saját sejtjeinek felépítését, hogy minden jól mû-ködik-e, s ha kell, beavatkozik. Az anyag tudattal nem ren-delkezõ dolog. Az anyag csak Isten felsõbbrendû Teremté-se által kel életre.

A szem és a fül mûködésének technológiája

Van egy másik kérdés is, amely megválaszolhatatlan az evo-lúció elméletével, mégpedig a szem és a fül felfogóképes-ségének csodálatos mivolta.

Mielõtt áttekintenénk a szemrõl szóló fejezetet, vála-szoljunk röviden arra a kérdésre, hogy hogyan látunk. Egytárgyról a visszaverõdõ fénysugarak a szem retinájánakszemben lévõ részére esnek. Itt ezek a fénysugarak elektro-mos jelekké alakulnak át a sejtek segítségével, és az agy hát-só részének egy kis helyére érkeznek, amelyet a látás köz-pontjának nevezünk. Ezeket az elektromos jeleket fogja felez a központ képként, több folyamat eredményeképpen.Gondoljuk csak végig a dolgokat.

Az agy teljesen el van szigetelve a fénytõl. Ez azt je-lenti, hogy a koponya belsejében teljes sötétség uralkodik,és egy mákszemnyi fény sem juthat be a látóközpontba. Ígya látóközpont közvetlenül sohasem érintkezhet a fénnyel, s


133

az eddig ismert legsötétebb helyek egyike. Ennek ellenéreennek a sötét helynek a segítségével látjuk a körülöttünk lé-võ, ragyogóan fényes világot.

Az a kép, amely a szem belsejében készül, annyira élesés pontos, hogy még a huszadik század technológiája sem voltképes a nyomába érni. Veheti például a kedves Olvasó azt akönyvet, amit éppen olvas, majd emelje fel a fejét, és néz-zen körül.

Látott-e valaha ilyen éles és pontos képet, mint ez, bár-hol másutt? Még a leginkább fejlett televízió képernyõ a vi-lág legképzettebb képalkotó szakembere segítségével sem tudolyan éles képet létrehozni. Ez egy háromdimenziós, színes,és rendkívül éles kép. Több, mint 100 éve mérnökök ezreipróbálkoznak, hogy elérjék ezt a kép-élességet. Gyárakat,óriásvállalatokat alapítottak, mérhetetlen sok kísérletet foly-tattak, tervek és tervrajzok készültek ebbõl a célból. S ismétcsak azt tudjuk mondani, hogy nézzen a kedves Olvasó a TVképernyõre, és nézzen újra bele abba a könyvbe, amit a ke-zében tart. Látni fogja, hogy mekkora a különbség az éles-ség és a pontosság tekintetében. Ezen kívül, a TV képernyõ-je kétdimenziós képet mutat, míg a szem háromdimenziós,képmélységet is tükrözõ képet ad.

Hosszú éveken keresztül mérnökök ezrei próbálkoz-tak a háromdimenziós televízió feltalálásával, amely olyanképminõségû látást tenne lehetõvé, amely a szem sajátja. Per-sze, sikerült is nekik kiépíteni a 3 dimenziós televíziós rend-


134

szert. Azonban lehetetlen élvezni a vetítést speciális 3D sze-müveg nélkül, s ez így csak egy mesterséges 3 dimenziós térlétrehozása. A háttér sokkal elmosódottabb, az elõtér pedigolyan, mintha papírmaséból lenne. Soha semmilyen módonnem lehet olyan éles és olyan pontos képet alkotni, mint ami-lyenre a szem képes. A fényképezõgép és a filmfelvevõhasználatakor egyaránt veszítünk a kép minõségébõl.

Az evolucionisták azt hangoztatják, hogy az a mecha-nizmus, amely ezt a különleges képminõséget hozza, csupána véletlen mûve. Nos, ha azt állítaná valaki a kedves Olva-só elõtt, hogy a televízió a szobájában a véletlen eredménye-képpen jött létre és hogy az atomjai merõ véletlenségbõl áll-tak össze egy olyan eszközzé, amely képalkotásra alkal-mas, vajon Ön mit gondolna? Hogyan tudnák az atomok meg-tenni azt, amire emberek ezrei nem képesek?

Ha egy olyan eszköz, amely primitívebb képet tud al-kotni, mint a szem, nem tud magától létrejönni, akkor vilá-gos és kézenfekvõ, hogy a szem és az a kép, amelyet a szemlát, nem a véletlen mûveként alakult ki magától. Ugyanez ahelyzet a füllel is. A külsõ fül összegyûjti a rendelkezésre ál-ló hangokat a fülkagyló segítségével, és a középfül felé irá-nyítja azokat. A középfül a hangrezgéseket továbbítja, fele-rõsítve azokat, és a belõ fül az agy felé küldi ezeket a rezgé-seket úgy, hogy közben lefordítja azokat elektromos jellé.Ugyanúgy, ahogyan azt a látásnál is bemutattuk, a hallás je-lensége az agyban, a hallóközpontban történik.


135

A szemnél vázolt folyamat hasonló a fül esetében is.Azaz, az agy el van szigetelve a hangoktól, ugyanúgy, minta fénytõl. A koponya nem engedi át a hangokat az agyba. Ép-pen ezért, akármilyen zajos vagy hangos is a környezet, ma-gában az agyban teljes csend uralkodik. Ennek ellenére azagy mégiscsak felfogja a hangokat. Ön, a teljesen hangtalanagyával, szimfóniákat hallgat, és minden hangot meghall akörnyezetébõl, bármilyen nagy is legyen a tömeg. Azonban,ha ugyanabba a pillanatban egy érzékeny mûszerrel meg le-hetne mérni a zajszintet az agyban, akkor teljes csendet ta-lálnánk ott. Ennek ellenére meghalljuk a legélesebb hango-kat is agyunk segítségével.

El lehet képzelni, hogy mekkora erõfeszítések kellet-tek ahhoz, hogy olyan hangokat hozzunk létre, és reprodu-káljunk, amelyek hûek az eredetihez. Az ilyen erõfeszítésekeredményeképpen az ember megalkotta a hangrögzítõ esz-közöket, a magas fokú hanghûséggel rendelkezõ rendszere-ket, és olyan rendszereket, amelyek alkalmasak a hangok fel-fogására. Annak ellenére, hogy rendelkezünk ezzel a tech-nológiával, mely több ezer mérnök és szakember együttesmunkájának és kísérletezésének eredménye, egyetlenegyolyan hangfelfogó eszközt sem lehetett létrehozni, amelyolyan tiszta és torzítás nélküli hangfelfogást tett volna lehe-tõvé, mint a fül. Gondoljunk csak a zeneipar legnagyobb vál-lalataira, amelyek a legmagasabb technológiai szinttel ren-delkezõ Hi-fi rendszereket gyártják. Még ezekben a hangrög-


136

zítõ eszközökben is, amelyekben a hangokat bizonyos vesz-teséggel tudják rögzíteni, vagy amikor a kedves Olvasó be-kapcsolja ezeket a Hi-fi készülékeket, a zene kezdete elõttrecsegõ hangot hall. Azonban az emberi test olyan techno-lógiával készült, és a hallás érzékszerve annyira kifinomult,hogy tisztán és élesen halljuk a hangokat. Az emberi fül ahang felfogása elõtt semmilyen sistergést nem hall, és sem-milyen atmoszférikus változások nem befolyásolják, mintahogy azt egy Hi-fi centernél tapasztaljuk, hanem inkábbugyanolyan tisztán és élesen halljuk meg azokat, mint ami-lyenek. És ez így van az ember teremtésének pillanatától fog-va.

Mindezidáig semmilyen ember alkotta vizuális vagyhangrögzítõ eljárás nem rendelkezik olyan fokú érzékeny-séggel, mint a szem és a fül.

A látás és a hallás rejtélye mögött nagy Igazság rejtõ-zik.

Ki rendelkezik azzal a tudattal, amely látja és hallja az agy segítségével a külvilágból érkezõ jeleket?

Ki az, aki látja ezt a csábításokkal teli világot agyának egyrejtett zugával, s ki az, aki szimfóniát hallgat és hallgatja amadárcsicsergést és megszagolja a rózsát?

Az ember szeme, füle és orra érzékeny a különbözõ in-


137

gerekre, s ezeken keresztül áramlanak az agyba az elektro-kémiai ideg-impulzusok. A biológiai, biokémiai és fizioló-giai tárgyú könyvekben részletes információt lehet találni ar-ról, hogy hogyan megy végbe a képalkotás az agyban. Azon-ban egy fontos dolgot sohasem szabad elfelejteni: Ki az, akiképként, hangként és illatokként vagy bõrérzékelésként fog-ja fel ezeket az elektrokémiai ideg-impulzusokat az agyban?Az agy tudatossága az, amely felfogja mindezt úgy, hogy nemis igazán érzékeljük, hogy szükségünk van fülre, szemre vagyorra. Ki az, akihez ez a tudatosság tartozik?

Természetesen nem az idegekhez, s nem a zsírréteg-hez, s nem az agyat felépítõ neuronokhoz tartozik. Ez az asarkalatos pont, amelynek értelmezése miatt a materialistadarwinisták, akik azt hiszik, hogy minden kizárólag anyag-ból épül fel, - nem tudnak helyesen válaszolni ezekre a kér-désekre. A tudatosságért az Isten által teremtett lélek a fele-lõs, amely számára nem szükséges szem, ahhoz, hogy lás-son, sem pedig fül ahhoz, hogy hallja a hangokat. Ezen kí-vül nem szükséges agy, hogy gondolkozzék.

Aki most ezt a félreérthetetlen tudományos tényt ol-vassa, elgondolkodhat a Mindenható Isten hatalmán, szíveIstenfélelemmel kell, hogy megteljen, és Nála kell, hogy me-nedéket keressen, mert Õ az, aki a teljes Univerzumot egygombostûhegynyi szurokfekete lyukká tudja változtatni,hogy azután kibontakoztassa belõle ezt a ragyogó színes fény-árnyék játékával rendelkezõ, háromdimenziós világot.


138

A materialisták hiteAz az információ, amit eddig bemutattunk, azt mutatja,hogy az evolúció elmélete nem kompatibilis a tudományoskutatások eredményeivel. Az, ahogyan ez az elmélet magya-rázza az élet eredetét, teljes ellentmondásban áll a tudo-mánnyal, s azok az evolúciós folyamatok, amelyeket hirdet,nem mehetnek végbe, mert semmiféle evolúciós erõt nem le-het kimutatni, s a kövületek is azt bizonyítják, hogy semmi-féle köztes változat nem létezett soha. Ezért, ebbõl termé-szetesen az következik, hogy az evolúció elméletét el kell vet-nünk és a tudományosan megalapozott elméletek sorából kikell iktatnunk. Ugyanúgy, ahogyan sok más, addig tudomá-nyosnak tartott elmélettel, mint például a földközéppontúvilágképpel is történt, ki kell iktatni a tudománytörténetbõl.Ennek ellenére az evolúció elmélete makacsul tartja magáta tudományos palettán. Némelyek úgy tartják, hogy az evo-lúció elméletét érõ bármely kritika nem más, mint a tudományelleni támadás. Miért van ez?

Ennek oka az, hogy ez az elmélet némely körök nél-külözhetetlen dogmatikus hite. Ezek a körök a materialistafilozófia vak elkötelezettjei, és azért fogadták be a darwiniz-must, mert ez az egyetlen materialista irányzat, amellyel ma-terialista alapokon meg lehet magyarázni a természet mûkö-dését.

Érdekes, hogy ezt a tényt õk idõrõl idõre be is isme-rik. Richard C. Lewontin a Harvard Egyetemrõl, aki egy jól


139

ismert genetikus volt és az evolúció tanait mindig fennhan-gon hirdette, azt hangoztatta magáról, hogy õ „az elsõ és alegnagyobb materialista, és csak azután tudós”:„Nemcsak az történik, hogy a tudományos módszerek és in-tézetek így vagy úgy arra kényszerítenek bennünket, hogy el-fogadjuk a világ jelenségeinek materialista magyarázatát.Ezen kívül, ezek által a módszerek által, és intézetek által ar-ra vagyunk kényszerítve, hogy elsõdlegesen anyagi eszközök-re hagyatkozzunk, amikor vizsgálati rendszert alkotunk, ésnéhány elgondolási sémát kövessünk, amely csak és kizáró-lag az anyag oldaláról közelíti meg a dolgokat, függetlenülattól, hogy ez mennyire mond ellent minden ösztönösen adottválaszunknak. Szembetûnõ, hogy mennyire igyekeznek misz-tifikálni azt, hogy õk Istennel kapcsolatosan teljesen avatat-lanok. Ezen kívül, a materializmus egy totálisan dogmati-kus eszmerendszer, mivel nem engedik, hogy isteni beavat-kozás kerüljön a képbe.” (Richard Lewontin, „The Demon-Haunted World”, The New York Review of Books, 1997. Ja-nuár 9. 28.o.)

Ezek azok a kézenfekvõ magyarázatok, amelyek vi-lágossá teszik számunkra azt, hogy a darwinizmus egy olyandogma, amelyet csak azért tartanak életben, mert a materia-lizmus elméletét egyedül ez támasztja alá. Ez a dogma úgytartja, hogy nincs olyan élõlény, amely megõrzi a génállo-mányát. Azzal érvel, hogy az élettelen és tudattalan anyaghozta létre az életet. Azt állítja, hogy a különbözõ élõlények,


140

például a madarak, a halak és a zsiráfok, a tigrisek, a boga-rak és a fák, a virágok a bálnák és az emberek az anyagokegymásra hatása által keletkeztek. Az élet keletkezését a csa-padékképzõdésre, a villámlásra stb. vezetik vissza. Ez a fel-fogás ellentmond az értelemnek és a tudománynak egyaránt.A darwinisták úgy folytatják a védekezést, hogy „nem en-gedik, hogy Isteni magyarázat kerüljön valahogy a képbe”.

Azok, akik nem a materialista elõítélettel keresik azélõlények eredetét, azoknak világossá válik a magától érte-tõdõ igazság: Minden élõlényt a Mindenható Teremtõ terem-tett, aki a Legbölcsebb Mindentudó. Ez a teremtõ: Isten. Õaz, aki a nemlétbõl teremtette az egész Univerzumot, és a leg-tökéletesebbre tervezte, s aki megformált minden élõlényt.

Az evolúció teóriája a világtörténelemlegnagyobb szemfényvesztése

Bárki, aki bármely ideológia hatásától mentes, aki csak a sa-ját eszét és logikáját használja, az tisztán megérti, hogy azevolúció elméletébe vetett hit, amely a társadalmakban a ba-bonák elterjedéséhez vezet, a tudomány és a civilizáció is-merete hiányában, teljes képtelenség.

Ahogyan azt a fentiekben kifejtettük, azok, akik azevolúcióban hisznek, azt gondolják, hogy néhány atom,vagy molekula, amelyet egy tartályba tesznek, gondolkodó,ítélõképességgel rendelkezõ professzorokká és egyetemihallgatókká áll össze. Olyan tudósokká, mint Einstein vagy


141

Galileo, vagy olyan mûvészekké, mint Humprey Bogart,Frank Sinatra és Luciano Pavarotti, vagy, ha a többi élõlénytis számba akarjuk venni – antilopokká, citromfákká és szeg-fûkké. Ezen kívül a tudósok és a professzorok, akik ebben aképtelenségen hisznek, mind képzett emberek. Indokolt ki-jelenteni errõl az elméletrõl, hogy ez „a történelem leginkábbfülbemászó elmélete.” Soha azelõtt nem volt semmilyenmás hit vagy elképzelés sem, amely ennyi ember józan íté-lõképességét elrabolta volna, s amely ennyire gátolta volnaõket abban, hogy intelligens és logikus módon gondolkod-janak, s amely által olyan fátyol ereszkedett volna a szeme-ik elé, mintha vakok lennének, s így az igazság felismeré-sére teljesen képtelenekké lettek. Ez még rosszabb és hihe-tetlenebb vakság, mint Afrika némely részein a totemimádat,vagy Sába népe napimádó vallása, vagy Ábrahám Próféta(béke legyen vele) népének hite, akik olyan bálványokatimádtak, amelyeket a saját kezükkel alkottak, vagy MózesPróféta (béke legyen vele) népének hite, akik az aranybor-jút imádták. Tény az, hogy Isten a Koránban rámutatott er-re az értelem vesztésre. Több kinyilatkoztatott verssorban isle van írva, hogy az emberek értelme le lesz zárva, és hogyaz embereknek nem lesz erejük arra, hogy meglássák azigazságot. Ezek közül némelyeket idézünk:

„Akik hitetlenek, azoknak egyre megy, hogy intet-ted-e õket, vagy nem intetted: nem hisznek. Lepe-csételte Allah a szívüket és fülüket, s tekintetüket


142

lepel fedi. Szörnyû büntetés lesz az osztályrészük.”(Korán, 2:6-7)„Számos dzsinnt és embert teremtettünk a gye-hennára. Van szívük, de nem értenek vele; sze-mük, de nem látnak vele, és fülük, de nem hallanakvele. Olyanok õk, mint az állatok! Nem! Õk még té-velygõbbek! Ügyet sem vetnek õk [semmire].” (Ko-rán, 7:179)Isten, a Korán 15. Szúrájában pedig azt adja tudomá-

sunkra, hogy ezek az emberek annyira el vannak varázsol-va, hogy akkor sem hinnének, ha csodák szemtanúi lenné-nek.

„És ha kaput nyitnánk nekik az égben és ha nap-hosszat felhághatnának azon keresztül, azt monda-nák: ’Csak elkápráztatták a mi szemünket, vagy in-kább olyan emberek vagyunk, akikkel varázslattörtént.’” (Korán, 15:14-15)Szavakban lehetetlen kifejezni azt, hogy mennyire

megdöbbentõ, hogy ez a szóbeszéd mennyire széles körök-ben ejti rabságba az emberi elméket, és tartja távol az em-bereket az igazságtól, és már 150 éve nem sikerült megtör-ni. Valahol érthetõ lenne az, ha csak egy, vagy esetleg né-hány ember hinne ilyen képtelen eseménysorban és a hozzákapcsolódó ostoba és minden logikát nélkülözõ kijelentések-ben. Az a furcsa, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják,hogy csak és kizárólag az a hit az egyedül létezõ magyará-


143

zat a világ jelenségeire, hogy az öntudattal nem rendelkezõ,élettelen atomok hirtelen úgy határoztak, hogy összeállnakés megszerveznek maguk között egy Univerzumot, amelyszámtalan alrendszerrel, osztályba sorolással és ésszerû fo-lyamattal rendelkezik, s amely legvégül - öntudattal rendel-kezõ élõlények helye lesz. Ezen belül az öntudattal nemrendelkezõ, élettelen atomok létrehoznak egy Földet is,mely minden sajátságában alkalmas az élet fenntartására,majd - olyan élõlényeket is, amelyek számtalan komplexrendszerrel rendelkeznek a szervezetükben…

Tény az, hogy a Korán megemlíti Mózes Próféta és aFáraó esetét, azért, hogy megmutassa, hogy azok, akik ate-ista filozófiákat támogatnak, trükkökkel befolyásolnak má-sokat. Amikor Mózes Próféta a Fáraónak az igaz vallásról be-szélt, Fáraó azt mondta Mózes Prófétának, hogy találkozzonaz õ varázslóival. Amikor Mózes odament, megkérte a va-rázslókat, hogy elõször mutassák be, hogy mire képesek. Azalábbi Korán verssorokból láthatjuk, hogy mi következettezután:

„[Mózes] mondta: ’Dobjatok ti elsõnek!’És miutándobtak, megbûvölték az emberek szemét és félelem-mel töltötték el õket. Hatalmas varázslattal álltakelõ.” (Korán, 7:116)Ahogyan látható, a Fáraó varázslói mindenkit csapdá-

ba tudtak csalni, kivéve Mózest és azokat, akik hittek ben-ne. Azonban Mózes igazsága megtörte beszédüket, és


144

„visszatartották magukat attól, amit kifõztek”.„És Mi azt sugalltuk Mózesnek: ’Dobd el a boto-dat!’ És íme [a bot] már el is nyelte az õ szemfény-vesztésüket. Így az igazság [gyõzelme] következettbe és meghiúsult, amit õk cselekedtek.” (Korán,7:117-118)

Ahogyan azt az ájákból láthatjuk, amikor az emberek rájöt-tek arra, hogy az a tanítás, amit hallottak, cselvetés volt, samit láttak, az nem más, mint illúzió, a Fáraó varázslói min-den hitelüket elvesztették. Napjainkban is elõfordul, hogy ha-sonló tanítások hatására nevetséges állításokban kezdenekel hinni az emberek akkor, ha azokat tudományos köntösbenmutatják be, és felteszik az életüket arra, hogy ezeket az ál-lításokat védelmezzék elhagyva amúgy is babonáktól hem-zsegõ eredeti vallásukat, s még akkor is ilyen megalázóhelyzetben maradnak, ha a teljes igazság a maga káprázatostisztaságában megjelenik elõttük, s ha a tanításban rejlõ va-rázslatot megtöri. Malcolm Muggeridge, ateista nézeteketvalló filozófus, aki hatvan esztendõs koráig az evolúcióvédelmezõje volt, végül is felismerte az igazságot, és ígybeszélt arról, hogy szerinte az evolúció elmélete a közelijövõben meg fog bukni:

„Meggyõzõdésem, hogy az evolúció elmélete, fõleg an-nak mostani elterjedésének mértéke, és az, amihez ezt alkal-mazzák, a jövõben nevetség tárgya lesz a történelemkönyvek-ben. Utódaink csodálkozni fognak, hogy ilyen gyenge és


145

kétséges feltételezéssel rá lehetett szedni az embereket, fel-használva azok hiszékenységét.” (Malcolm Muggeridge,The End of Christendom, Grand Rapids: Eerdmans, 1980,43.o.)

Ez a jövõ már nincs messze. Akkor majd az emberekmeg fogják látni, hogy a véletlen nem egy istenség. S ekkormajd az emberek úgy fognak tekinteni az evolúció elméle-tére, mint a legnagyobb csalásra, és a legszörnyûbb tanítás-ra, ami csak létezett, amióta világ a világ. A tudatlanság kö-de lassan felemelkedik, és a hályog lassan lehullik az embe-rek szemérõl. Akik ennek a torz tanításnak meglátták azigazi arcát, csodálkoznak, hogy hogyan is tudtak eddig hin-ni benne.

„…Dicsõség Néked! Mi nem tudunk mást,csak amit Te tanítottál nekünk. Te vagy [min-

denek] tudója, a bölcs." (Korán, 2:32)


146