az idõskori tanulás korlátainak mérséklése

Az idõskoritanulás

korlátainakmérséklése

Shannon CDC

A kiadvány egy olyan projektmunka ered-ményeit foglalja össze, melynek célja az volt,hogy áttekintse azokat, az idõskorúak tanulá-sát elõsegítõ sikeres kezdeményezéseket,melyek a négy partnerországban, Ausztriában,Magyarországon, Írországban és az EgyesültKirályságban valósultak meg.

A projekt különös hangsúlyt fektetett az idõs-kori tanulás korlátainak meghatározására, ésazok mérséklésének lehetséges módjaira. Akiadvány olyan gyakorlati példákat is bemutat,melyek az együttmûködésben résztvevõ orszá-gokban valósultak meg, s amelyek mind azelõbb említett akadályok leküzdését tûzték kicélul.

Reméljük, hogy a kiadvány hasznosnak bizo-nyul mindazok számára, akik szociális munkakeretén belül foglalkoznak idõsekkel, vagyakik tanulási lehetõséget biztosítsanak azidõskorúak számára.

CEDC, Unit C1, Grovelands Court,Groveland Estate, Longford Road,Exhall, Coventry CV7 9NETel: 024 7658 8440Fax: 024 7658 8441E-mail: [email protected]: www.cedc.org.uk

Shannon CDC

Az idõskori tanulás

korlátainakmérséklése

KöszönetnyilvánításA szerzõk ezúton fejezik ki köszönetüket:

l az Európai Uniónak a projekt megvalósításáhoznyújtott anyagi támogatásért

l Gerry Morgan-nak, az Egyesült Királyságban megvalósított Connection projekt munkatársának

l a budapesti kollégáknak: Dr. Boga Bálint, CsákayAnna, Csillagné Szamosi Júlianna, Csolti Ildikó,Gyenge Györgyné, Hadházy Csabáné, HarangiLászló, Kardos Anna, Király Istvánné, NagyFerencné, Sági Zenina, Sápi Józsefné, SzabónéSusa Ágnes, Dr. Tóth József, Vadócz Zsuzsa

l a bécsi kollégáknak: Christine Hochgerner;Claudia Hoffmann, Verein Zeitraum; Silvia Kahri,Ludwig Boltzmann Institut fürSozialgerontologie; Rosemarie Kurz, GEFAS; GertLang, Wiener Rotes Kreuz; Brigitte Pabst, WienerRotes Kreuz; Raimund Reisinger,Volkshochschule Hietzing; ElisabethWappelshammer, Verein „Fürs Alter Sorgen”.

A kiadványt a ROLBOP projektben közremûködõnemzetközi projekt team tagjai írták.

A kiadványt megjelenésre a CEDC munkatársaikészítették elõ: Sean Diamond (grafikai tervezés),Christine Knight (technikai szerkesztés) és CarolynSugden (szerkesztés).

Kiadja a CEDC

Unit C1, Grovelands Court, Grovelands Estate,Longford Road, Exhall, Coventry CV7 9NB

Copyright CEDC 2003

Minden jog fenntartva. A kiadványban szereplõ adatok másolása bármilyen módon és bármilyenformában a jogtulajdonos elõzetes engedélye nélkültilos, kivéve, ahol azt a törvény lehetõvé teszi, illetveahol a kiadványban erre vonatkozó utalás található.

Widening opportunities through learning

Tartalomjegyzék

A kiadvány bemutatása

Az együttmûködésben résztvevõ szervezetek

A projekt bemutatása

Az idõskori tanulás korlátai

Gyakorlati példák a tanulási korlátoklegyõzésére

Egyesült Királyság

Ausztria

Magyarország

Írország

A képzés

Összefoglalás

Irodalomjegyzék

4

5

7

8

10

11

16

21

25

30

33

34

A kiadvány bemutatása

Az Európai Unió Socrates Program– Grundtvig alpro-gramjának támogatásával négy ország öt szervezeteközött jött létre az az együttmûködés, melynek során a partnerintézmények az idõskori tanulással kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg egymással. A kiadvány e közös munka eredményeit mutatja be azérdeklõdõknek.

Reméljük, hogy összeállításunk hasznosnak bizonyulmindazok számára, akik szociális munka keretén belülfoglalkoznak idõsekkel, vagy akiknek az a feladatuk,hogy tanulási lehetõséget biztosítsanak az idõskorúakszámára. Bízunk benne, hogy azoknak az idõskorúaknak is sok ötlettel szolgál majd, akik állandótagként vagy önkéntesként vesznek részt az idõskoritanulással kapcsolatos kezdeményezésekben.

A kiadványban olyan fejezetek is olvashatók, melyek a téma elméleti hátterét mutatják be, illetve kiegészítõinformációkat tartalmaznak; például a projektbenrésztvevõ országokról nyújtanak bõvebb tájékoztatást.Igyekeztünk tömören és lényegre törõen fogalmazni,remélve, hogy ily módon bárki könnyen használhatjamunkánkat, és szem elõtt tartottuk azt is, hogyolvasóink jelentõs része valószínûleg nem angolanyanyelvû lesz.

A kiadvány felépítéseA kiadvány három fõ részbõl áll:

Az idõskori tanulás korlátai: melyben egy elméletibevezetõ olvasható, majd felsoroljuk azokat a korlátokat, melyeket azonosítottunk a projektsorán.

Gyakorlati példák: ebben a részben arról számolunk be röviden, hogy a résztvevõ országokban milyen tanulási lehetõségeket kínálnakaz idõskorúak számára, majd olyan projekteketmutatunk be, melyek az idõskori tanulás korlátainakmérséklését tûzték ki célul.

Képzési program: melyben felvázoljuk az általunkmegvalósított „képzõk képzésének” programját,illetve az ezzel kapcsolatos visszajelzéseket.

4

Az együttmûködésben résztvevõ intézmények

A partnerintézmények egy része 1994 óta áll folyam-atos munkakapcsolatban egymással, amikor is anyagitámogatásban részesültek az Idõsek Európai Éve alkalmából létrehozott „Korosztályok közötti szolidaritás elõsegítése az oktatáson és a képzésenkeresztül” elnevezésû program keretében. A kiadványban bemutatott projekthez egy új partnerintézmény is csatlakozott Magyarországról. Az alábbiakban az együttmûködésben résztvevõintézményeket mutatjuk be röviden.

Egyesült KirályságCEDCUnit C1, Grovelands Court, Grovelands Estate,Longford Road, Exhall, Coventry CV7 9NETel: +44 (0)24 7658 8440, Fax: +44 (0)24 7658 8441Honlap: www.cedc.org.ukKapcsolattartó személy: Chris Jones, Igazgató,Gazdasági- és közösségfejlesztésMobil: 07713 984678E-mail: [email protected]

A CEDC egy országos és nemzetközi szintentevékenykedõ civil szervezet az Egyesült Királyságban,és egyben a szóban forgó projekt koordinátora. A szervezet alapvetõ célja, hogy a tanuláson keresztülminél több lehetõséghez juttassa az érdeklõdõket. A CEDC független szervezet, mely nem részesül államitámogatásban; a tevékenységéhez szükséges anyagi forrásokat saját erõbõl teremti elõ. Megbízások alapjándolgozik az Európai Uniónak, minisztériumoknak,regionális és helyi önkormányzatoknak, valamintfejlesztési együttmûködések, az üzleti élet szereplõi, és civil szervezetek számára is. A CEDC három fõterületen fejti ki tevékenységeit: egészségfejlesztés, gazdasági és közösségfejlesztés – melynek keretében eza projekt is létre jött – és végül az oktatás ésélethosszig tartó tanulás. A szervezet kísérleti projekteket valósít meg, tanácsadást nyújt, ésképzéseket szervez szakemberek számára, hálózatokatmûködtet, valamint kiadványokat készít és terjeszt.

Bridging the Gap Intergenerational Service(A Generációk Közötti Szakadék Áthidalását TámogatóSzolgálat)North Tyneside Council, 126 Great Lime Street, West Moor, Newcastle-upon-Tyne, NE12 9BRTel.: +44 (0)191 200 8181, Fax: +44 (0) 191 200 8126Kapcsolattartó személy: Pip TenchE-mail: [email protected]

A Bridging the Gap egy a korsztályok együttmûködésétcélzó szolgáltatás, melyet az Észak-Tyneside TanácsSzociális Szolgálata mûködtet. Célja, hogy a generációkat közelebb hozza egymáshoz tematikus projektek keretében azért, hogy ezzel lehetõvé tegye a tanulási tapasztalatok megosztásánakkezdeményezését, továbbá azt is, hogy megvizsgálják arésztvevõk a fiatal- és az idõskorról kialakítottnézeteiket. A projektbe bevont önkéntesek 50 év felettiek, és elsõsorban középiskolás fiatalokkal dolgoznak együtt.

A Bridging the Gap tagja az Egyesült KirályságGenerációk Közötti Tanulást Szorgalmazó TanácsadóTestületének (UK Advisory Committee forIntergenerational Learning), valamint szorosegyüttmûködést alakított ki más országok hasonló profilú szervezeteivel, ezzel is elõsegítve a tapasztalatcserét és a jó példák átadását.

AusztriaEuropean Centre for Social Welfare Policy andResearchEuropäisches Zentrum für Wohlfahrtspolitik undSozialforschung(Társadalmi Jóléti Politika és Kutatások EurópaiKözpontja)Bergasse 17, 1090 WienTel: +43-1-319 45 05 24, Fax: +43-1-319-45 05 57 Kapcsolattartó személyek:

Charlotte Strümpel, E-mail: [email protected] Meinhard-Schiebel, E-mail: [email protected]

Tel: 0043664 125 31 09

A bécsi székhelyû intézmény egy olyan nemzetköziközpont, melynek tevékenysége az alábbi területekreterjed ki: társadalomtudományi kutatások megvalósítása, a hozzájuk kapcsolódó irányelvekmeghatározása, képzések és információszolgáltatás.Mindezek mellett tevékenységeik révén mint társadalmijóléti politikával foglalkozó kormányközi szervezet az Egyesült Nemzetekhez is szorosan kapcsolódik. Az „Idõsödés, Szociálpolitika és Szociális Ellátások” elnevezésû program keretében országos, valaminteurópai szinten végez olyan tanulmányokat, és szervezszakmai találkozókat, konferenciákat, melyek a szociálisellátás, az idõsödés, az önkéntesség és a generációkközötti tanulás különbözõ témaköreihez kapcsolódnak.

5

MagyarországBudapesti Mûvelõdési Központ1119 Budapest, Etele út 55.Kapcsolattartó személyek:

Brüll Edit, E-mail: brü[email protected], Tel: +36 1 371 2764Basel Péter, E-mail: [email protected], Tel: +36 30 474 3461

A Budapesti Mûvelõdési Központ (BMK) a fõvárosbanmûködõ mûvelõdési házak és civil szervezetekközmûvelõdési szakmai szolgáltató intézménye, fenntartója Budapest Fõváros Közgyûlése. A BMKtöbbek között szakmai találkozók és továbbképzésekszervezésével, információk közreadásával, kiadványokterjesztésével és különféle kulturális programokkal színesíti a helyi lakosság mindennapjait.

ÍrországShannon Curriculum Development Centre(Shannon Tantervfejlesztõ Központ)St Patrick’s Comprehensive School Shannon, Co ClareKapcsolattartó személy:

Sheila O’DriscollE-mail: [email protected]: +353-61-361993, Fax: +353-61-361151

A Shannon Curriculum Development Centre-t1972-ben alapították. A központ célja, hogy a nemzetiirányelvek kidolgozását oly módon segítse elõ, hogyfolyamatos tájékoztatást nyújt a középfokú oktatásrólés a második esélyt adó tanulási programokról –különös figyelmet fordítva az európai fiatalokmunkavállalásához kapcsolódó kérdésekre.

A Shannon Curriculum Development Centre 1972 ótavalósít meg projekteket különbözõ nemzeti irodák, azÍr Oktatási Minisztérium és az Európai Unió részére.Alapítása óta számos tantervfejlesztési kezdeményezésben vett részt, melyben szerepet kapotta tapasztalati tanulás. Ezen belül különös figyelmetszentelt a tanulási környezet helyi közösség bevonásával történõ erõsítésének, illetve helyi hálózatok létrehozásának, melyek az iskola és aközösség bevonásával jöttek létre. A központ az alábbiterületeken rendelkezik szakmai tapasztalatokkal: generációk közötti tanulás, interkulturális tanulás, társadalmi és környezeti tanulmányok, átmenet aziskolából a felnõtt életbe és a munka világába, vállalatitanulmányok, különbözõ értékelõ és kutató projektek.

Az együttmûködés alapjaA projekt egy olyan sokszínû szervezeti együttmûködésrévén jött létre, melyben egy állami szociális szolgáltatóintézmény, egy állami támogatással mûködõ felnõttoktatási intézmény, egy kutatóintézet és néhánycivil szervezet vett részt. Jóllehet, mindegyik szervezetfontosnak tartja az idõskori tanulás elé gördített akadályok mérséklését, azonban az eltérõ háttér miattmindegyik más-más úton jutott el eddig:

A CEDC elkötelezett támogatója annak a nézetnek,miszerint minden hátrányos helyzetû csoportotérintõ akadályt le kell küzdeni.

A Észak-Tyneside-i Felnõtt Szolgálatok (NorthTyneside Adult Services) nemcsak gondoskodnak azidõskorúakról, hanem szabadidõs programokat iskínálnak a számukra.

A Társadalmi Jóléti Politika és Kutatások EurópaiKözpontja érdeklõdik minden új fejlesztés éskutatás iránt, mely a tanulás korlátainak mérséklésétdemonstrálja. A Központ fõ kutatási területeinekegyike az idõskorúak helyzete, ezen belül pedig azidõsödõ nõk és azok tanulási lehetõségeinek vizsgálata.

A Budapesti Mûvelõdési Központ célja, hogytevékenységei között mind hangsúlyosabbszerephez jusson az idõskori tanulás támogatása.

Az együttmûködõ szervezetek közös célja, hogy minéltöbbet tudjanak meg azokról a nehézségekrõl,melyekkel az idõskorú tanulók találkoznak, és hogy atapasztalatcsere révén új megoldási lehetõségekkelismerkedjenek meg, melyek segíthetnek az akadályokleküzdésében.

6

A projekt bemutatása

Projektünk három fõ gondolat köré épül:

az idõskori tanulás korlátainak összegyûjtése, és ahatékony segítségnyújtás kritériumainakmeghatározása,

a fenti megbeszélés eredményeibõl kiindulvaolyan gyakorlati példák összegyûjtése, melyekkísérletet tesznek az idõskori tanulás korlátainakmérséklésére,

egy rövid képzési program megvalósítása.

Az elsõ találkozó során áttekintettük, hogy az egyesországokban milyen nehézségekkel találkoznak azidõskorú tanulók, és – nem meglepõ módon –rengeteg hasonlóságot fedeztünk fel. Ugyanakkor azis természetes, hogy bizonyos akadályok különbözõmértékben jelentenek nehézséget más és máskörnyezetben.

Ezt követõen olyan, a partnerországokban megvalósult kezdeményezéseket és projekteket vizsgáltunk meg, melyek célja az idõskori tanuláskorlátainak mérséklése és az idõskori tanuláslehetõségeinek bõvítése volt. Kiadványunkban mindegyik partnerországból bemutatunk néhánypéldát, melyeket azonos formátumba foglaltunk,hogy ezáltal is könnyebb legyen az összehasonlításuk.

Mindhárom találkozó során idõskorúak is részeseivoltak a megbeszéléseknek. Az idõskorú résztvevõkegy része jelenleg is tanul, mások tagjai valamilyentársadalmi csoportnak, de nem szükségszerûenvesznek részt tanulási programban.

A budapesti találkozó részeként egy rövid „képzõkképzését” is tartottunk. A képzés célja az volt, hogyteszteljük néhány közös megállapításunkat, melyekaz idõskorúak tanulási folyamatba történõbevonására vonatkoznak. A képzés programja szintén megtalálható a kiadványban.

7

Az idõskori tanulás korlátai

A felnõttoktatással és az élethosszig tartó tanulássalfoglalkozó nemzetközi szakirodalomban (példáulMcGivney, 1999; Tett, 1993; Bond 1999; Grant, 1998;Owens, 2000; King et al, 2002; Belanger és Valdivielso,1997 és Taylor, 1999) széleskörû egyetértés alakult kiazokról a nehézségekrõl, melyekkel az idõskorúakakkor találkoznak, amikor második esélyt adó tanulásiprogramba kívánnak bekapcsolódni. A szakemberekmás-más meghatározó tényezõt azonosítottak ésemeltek ki, de abban teljesen egyetértettek, hogy ezeka tényezõk kapcsolatban állnak egymással, sõtátfedések is megfigyelhetõk közöttük. Az életkor, a munkahelyi beosztás, a jövedelem, a tanulmányokbefejezésének ideje, a társadalmi osztály, a fogyatékosság, a nem, a faji és az etnikai hovatartozás, valamint a társadalmi kirekesztettségmind meghatározó szerepet játszanak abban, hogy kimilyen eséllyel tud részt venni második esélyt adó tanulási programokban. Mindezek mellett olyan egyébtényezõk is felmerülnek, mint például az oktatásszervezésének módja, illetve az, hogy az oktatás mennyire felel meg a fiatalok és/ vagy a hátrányoshelyzetûek szükségleteinek és igényeinek. Yeats-etidézve: a Hajózás Byzantiumba címû költeményében a következõképpen jellemzi az ellenforradalmi Írországot:

„Vénnek nem jó e táj.… Egy éhes ember szánandó dolog, boton rongyos kabát csupán…”1

Yeats intése igaz lehetett az 1920-as 30-as évekÍrországára, de úgy tûnik, hogy arra is reflektálmilyenek manapság a nõk és a férfiak lehetõségei a második esélyt adó tanulás területén. A szakirodalomalapvetõen négy tényezõt különböztet meg, melyekmeghatározó szerepet játszanak abban, hogy kinekmilyen esélyei vannak az említett tanulási programokban való részvételre:

alkati (jellem, természet),

intézményi,

az egyén helyzetéhez kapcsolódó gyakorlatitényezõk

az egyén helyzetéhez kapcsolódó szociális, illetvepolitikai tényezõk.

A felsorolt tényezõk angol elnevezésébõl származómozaikszó: „DISC” (=dispositional, institutional, situational, contextual).

Az alkati tényezõk, korlátok, melyek az egyénviselkedésével vagy pszichés állapotával állnak kapcsolatban, az alábbiakat foglalják magukba:

motiváció, negatív tapasztalatok,

önbizalom hiánya,

vizsgáktól és bukástól való félelem,

tanulás iránti fogékonyság – a tanuló személyisége,nyitottsága,

fizikai és mentális egészségi állapot,

a kortárscsoport normáihoz viszonyulás,

a változtatással szembeni ellenállás,

kor, etnikai hovatartozás, nem és fizikai képességek.

Az intézményi korlátok, vagyis a rendszeren belüli korlátok közé az alábbiakat soroljuk:

az intézmény filozófiája – elképzelhetõ, hogy azidõsek ápolását végzõ intézmények nagyobbhangsúlyt fektetnek a kényelemre, mint a tanulásra;

információhiány: az intézmény hibájából kifolyólagaz érintettek nem értesülnek a nekik szóló tanulásilehetõségekrõl – például a jelentkezés módjáról, atanácsadás lehetséges formáiról, arról, hogy milyennyelven zajlik az adott program, illetve, hogy szükséges-e nyelvtudás;

szervezési kérdések: tandíjak, idõpontok, a kurzusok helyszínére való eljutás, különös tekintettel a fogyatékosokra.

Az egyén helyzetéhez kapcsolódó gyakorlati korlátokközé az alábbiakat soroljuk:

helyszín, fogyatékosság, idõ, jövedelem,

szûkös anyagi lehetõségek,

az idõskorúak csekély gazdasági húzóereje,

családi szerepek és elvárások,

a tanároknak az idõskorúakkal szemben tanúsítottviselkedése,

a tanulóként adott értékelés és visszajelzés hiánya,

a különbözõ tanulási stílusok felismerésénekhiánya,

társadalmi kirekesztettség – például a földrajzielszigeteltség következtében.

Az egyén helyzetéhez kapcsolódó szociális és politikaikorlátok közé az alábbiakat soroljuk:

társadalmi osztály,

az idõskorúak történelmi tapasztalata az oktatásról,

faji elõítéletek,

nemi elõítéletek,

a társadalom szemlélete a fogyatékosságról és azidõskorról.

8

1Jékely Zoltán fordítása, in: Klasszikus angol költõk a középkortól a XX. századig, 2. kötet, Európa Könyvkiadó, 1986, p. 546–547

A tanulmány elõkészítésének részekéntMagyarországon meghívtunk idõskorúakat azzal a céllal, hogy megkérdezzük tõlük, szerintük melyek az oktatás legmeghatározóbb akadályai.

Véleményük szerint a tanulás célja:

a világ jobb megértése,

jobb életminõség elérése,

jobb munkalehetõség,

önmaguk fejlesztése.

A tanulási korlátok közé az alábbiakat sorolták:

kevés információ,

megfelelõ képzési kínálat hiánya,

megfelelõ közlekedési feltételek hiánya,

anyagiak – kedvezmények hiánya,

nem megfelelõ módszerek használata,

fiatalok részvételével megvalósuló közös tanfolyamok hiánya,

igény arra, hogy a felvételi követelményeketcsökkentsék az idõskorúak esetében,

motiváció hiánya,

biztonság hiánya,

rossz egészségi állapot – a segítségnyújtás hiányaolyan helyzetekben, ahol idõs emberek másik idõsembert (pl.: beteg családtagot) ápolnak,

sztereotipikus elvárások – az idõskorúakkal szemben kialakult helytelen szemlélet.

A fent említett tényezõk jelentõs része összhangbanvan azokkal, melyeket az élethosszig tartó tanulásrólszóló szakirodalomban is olvashatunk. Az európai irodalmat áttekintve az is kiderül, hogy az eleveelõnyösebb helyzetbõl indulókat a munkaerõpiacon isjobban megbecsülik. Bellanger és Valdivielso (1997),Morgan et al (2000) és McGivney (1999) egyetértenekabban, hogy minél többet tanul valaki, annálvalószínûbb, hogy több lehetõség közül választhat.Tekintettel arra, hogy az idõskorúak körében jóvalgyakoribb az alacsony iskolázottság, mint a fiatalabbgenerációk esetében, így az elõbbiek lényegesenhátrányosabb helyzetben vannak. Mindezen túl, a tanulási lehetõségek tekintetében amúgy is elõnyösebbhelyzetben lévõ fiatalok számára sokszor a tanfolyamokis csekély, vagy egyáltalán semmilyen anyagi áldozattalsem járnak. A fizetett munkaerõ között az iskolázottabbak számára – azért, hogy folytassák tanulmányaikat – munkaidõ kedvezmény és pénzügyitámogatás is elérhetõ, oly módon, ahogyan a hátrányoshelyzetben lévõk számára nem. A szakirodalomból az iskiderül, hogy az idõsebb és alacsonyan képzettmunkavállalók változatlanul kimaradnak a második esélyt adó oktatásból. Taylor (1999, p.135) a németországi, a finnországi és az egyesült királyságbelirészvételi adatok áttekintése után arra akövetkeztetésre jut, hogy „az idõskorú tanulók, a fogyatékos tanulók, és különösen a munkásosztályból

kikerülõ, különbözõ életkorú tanulók csak kis számbanvannak jelen az oktatási intézmények bármelyikében”.A befektetés megtérülését támogató kapitalista szemlélet nagyobb valószínûséggel érvényesül a legjobban képzettek esetében, semmint, hogy azoktatási spektrum másik végén lévõk tanulási igényeitelégítsék ki.

Legkevésbé az ötven év felettiek vesznek részt másodikesélyt adó tanulási programban, akár a munkahelyükrévén, akár attól függetlenül. Mivel a magasabb státuszú és jól fizetõ állásokat inkább férfiak töltik be,ezért sok munkahelyen a nõk is hátrányos helyzetbekerülnek azáltal, hogy a munkavállaló elsõsorban a jólképzettek továbbtanulását kívánja támogatni.

A második esélyt adó tanulás a férfiasságról kialakulthagyományos felfogással sem egyeztethetõ össze. Egy Írországban végzett, a nemek és a tanulás összefüggéseit vizsgáló tanulmány szerint a férfiakáltalában nem támogatták, hogy férfi társaik újból tanuljanak, sokan pedig társaik elõtt is titkolták, hogyújra bekapcsolódtak valamilyen oktatási programba(King et al, 2002, p.121). Írország nem egyedülállóebben a vonatkozásban, hasonló eredmények születtekegy Nagy-Britanniában végzett felmérés során is. Úgytûnik, hogy a tanulás nem igazán „macho” dolog.

Európa oktatási intézményei számára az egyik legnagyobb kihívást a különbözõ nemzetiségûekoktatásba történõ bevonása jelenti, különös tekintettelazokra, akik nemrégiben érkeztek az adott országba.Cole (2000) vitába száll a nyugati államok válaszával,melyek általában fenyegetve érzik a biztonságukat abevándorlókkal szemben, ahelyett, hogy próbálnákmegérteni az elvándorlás történelmi tényezõit. Ezértnagyon fontos, hogy az oktatási szakértõk túllépjenekezen a fenyegetettség-képzeten, és képesek legyenekfelismerni, hogy milyen módon válhat értékessé éselfogadottá az újonnan érkezettek szociokulturális integrálása.

A második esélyt adó tanulással kapcsolatos információk (hol és hogyan) nehézkes elérése is sokszor gördít akadályokat a különbözõ tanulási programokba történõ bekapcsolódás elé. A tanulókhatékonyabb elérésére tett erõfeszítések, illetve alegkülönbözõbb tájékoztatási formák ellenére mégmindig vannak olyan potenciális célcsoportok, akikheznem sikerült eljutni. Ezek a csoportok olyan kihívás eléállítják az oktatási intézményeket, hogy azok áttekintsék az eddigi módszereket, és a megszólítás új,kreatív módjaival kísérletezzenek, bevonva a nehezenelérhetõ potenciális csoportot is, akik között sok azidõs ember.

A kapcsolódó szakirodalom részletesen tárgyalja azemlített korlátokat, melyek bemutatásához a DISCsegítséget nyújt. A szakirodalom áttekintése, illetve ahozzá kapcsolódó elemzések után érdeklõdésre tarthatszámot, hogy milyen új és kreatív kezdeményezésekszülettek a felsorolt nehézségek mérséklésére. Jóllehetsok minden történt már eddig is az ügy érdekében, demég mindig rengeteg a tennivaló.

9

Gyakorlati példák a néhány tanulási korlát mérsékléséreSaját tanulásunk egyik fontos része volt a bemutatásrakerülõ néhány gyakorlati példa azonosítása. Elsõtalálkozónkon kidolgoztuk azt a szempontrendszert,amely alapján kiválasztottuk a jó példákat. A következõtalálkozón a gyakorlati tapasztalatok megvitatása utánmegnéztük, hogy a hozott példák mennyire feleltekmeg a korábban megfogalmazott szempontoknak, éshogy mennyire bizonyultak sikeresnek a tanulási korlátok leküzdésében.

Beláttuk, hogy az egyes országok között a kultúrán túla rendszerek vonatkozásban is különbségek mutatkoznak. Például felismertük, hogy míg az idõskorúak sokszor hátrányos helyzetben vannak,addig azok, akik ezen túl még valamelyik kisebbséghezis tartoznak, további hátrányokat szenvednek el. Mígezzel a kérdéskörrel Ausztriában és az EgyesültKirályságban már behatóan foglalkoztak, addigÍrországban nemrég került az érdeklõdés középpontjába, Magyarországon pedig mindezidáigcsak nagyon kis figyelmet kapott. Hasonlóképpen, mígaz Európai Unió tagállamai nagy hangsúlyt fektetnek anemi szerepek vizsgálatára, és számos lépést tettek mára nemek közötti esélyegyenlõtlenség megszûntetésére,addig mindez Magyarországon még gyerekcipõben jár.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy a kiválasztott példáknémelyike nem felel meg maradéktalanul az általunkmegfogalmazott szempontrendszernek. Bemutatunkolyan példákat is, ahol úgy gondoljuk, hogy a projektsorán különös erõfeszítéseket tettek a korlátoklegyõzésére, mégis a program talán nem felel meg azösszes szempontnak. Az ilyen és ehhez hasonló projek-tek fõ célkitûzése az, hogy bátorítsák a partnerországokközötti tapasztalatcserét, és ezen belül a jó példák megismertetését. Mivel a társadalmi felépítésben rejlõkülönbségek miatt nagyon nehéz összehasonlítani azegyes országok eredményeit, ezért mi csak bemutatjukaz összegyûjtött példákat, és az olvasóra bízzuk, hogyösszevesse õket az általunk kidolgozott szempontrendszerrel, valamint az általunk megfogalmazott korlátokkal (ld. 6–7. oldal).Igyekeztünk olyan példákat kiválasztani, melyek kis változtatásokkal más helyszínen is megvalósíthatók.Bizonyos témák, mint például a nemi szerepekhez és a faji hovatartozáshoz kapcsolódó kérdések, egyesországokban nagyobb hangsúlyt kapnak, mint máshol.Nem ritka az sem, hogy a projektek országonkénteltérõ adminisztratív rendszerben mûködnek. Ezekretehát különösen kell figyelni, ha azon gondolkozunk,hogy mi is szeretnénk megvalósítani egy már kipróbáltprojektet. Például míg az Egyesült Királyságban a generációk közötti kapcsolatépítést elõsegítõ munkatöbb ponton kapcsolódik a gyermekvédelmi törvényhez, addig lehet, hogy a többi országban más a helyzet. A munkát könnyítendõ megkértük a bemuta-

tott projektek munkatársait, hogy sorolják fel a megvalósításhoz szükséges feltételeket is, mintpéldául állandó helyiség a szervezet számára, pénzügyiforrások vagy szakmai segítségnyújtás szükségessége.

Az alábbiakban bemutatjuk azt a szempontrendszert,melyet az elsõ találkozón a jó példák meghatározásáradolgoztunk ki. Úgy gondoljuk, nagyobbvalószínûséggel lesz sikeres a program, ha:

A szervezõk a tervezett tanulási program elindításaelõtt idõskorúakkal konzultálnak.

A tervezett tanulási program kidolgozásába idõseketis bevonnak, és biztosítják számukra a lehetõséget,hogy változtatásokat javasoljanak, amennyiben szükségesnek látják azokat.

A tanulási lehetõséget amennyire lehetségeselérhetõvé teszik – A program helyszíne könnyenmegközelíthetõ, és illeszkedik a célcsoport kulturális adottságaihoz (kellemes és kényelmeshelyszínek, például egyházi létesítmények, szabadidõközpontok, kávéházak). A tanulásilehetõséget ingyen vagy olcsón biztosítják.

A szervezõk érzékenyek a tanulói szükségletekkelszemben, és segítséget nyújtanak azoknak, akikkorábban nem vettek részt képzéseken és (alacsonyiskolázottságuk miatt) bizonytalannak érzikmagukat.

A tanítás módszere befogadó és mindenkit arészvételre bátorít, a tanulók meglévõ tapasztalataira és tudására épít.

A szervezõk a program tartalmát a tanulók valódiszükségletei, és nem az életkorukhoz, nemükhöz,etnikai hovatartozásukhoz vagy más jellemzõjükhözkapcsolódó feltételezések alapján dolgozzák ki.

A program értékeléssel zárul, így a szervezõk tanulhatnak a hibáikból.

A szervezõk lehetõséget biztosítanak arra, hogy arésztvevõk igény szerint magasabb szinten isképezhessék magukat.

A kezdeményezés új, innovatív jellegû az adottországban.

A program az idõskorúak közösségén belül ahátrányos helyzetûeknek is szól.

A fenti szempontok, illetve a korábban (6. oldalon)megfogalmazott tanulási nehézségek (DISC) viszonyítási pontot jelentenek az olvasó számára a következõ fejezetekben található példák tanulmányozásakor. A gyakorlatokat minden esetbenegy olyan áttekintés elõzi meg, melybõl megtudható,hogy az egyes országok milyen tanulási lehetõségeketbiztosítanak az idõskorúak számára.

10

Egyesült KirályságA felnõttképzési kurzusok hagyományosan elérhetõk azidõs tanulók számára. A tanfolyamokat, melyek többnyire szabadidõs tevékenységhez kapcsolódnak,általában helyi felnõttoktatási központok szervezik.Manapság azonban, amikor a korai nyugdíjazásellenére is sokan folytatják aktív életmódjukat, egyrenövekvõ igény mutatkozik a formális tanulásilehetõségek iránt. Ezeket elsõsorban az egyetemek éskülönféle önsegítõ szervezetek kínálják. Az EgyesültKirályságban például létezik a harmadik életkorúakegyetemének országos hálózata, melyen kortárssegítõkdolgoznak. Ezen kívül nagyon sok helyi klub ésegyesület is létezik, melyek társasági programokatkínálnak az idõskorúak számára. Egy részük hivatalosszervekkel is együttmûködik annak érdekében, hogyolyan tanulási lehetõségeket kínáljanak, melyekszorosan kapcsolódnak az idõskorúakat érintõtémákhoz, illetve az õ élethelyzetükhöz, mint példáulaz egészségmegõrzés, vagy a nyugdíjazás és annakelõnyei.

A lakosság körében egyre többen ismerik fel, hogy aszellemi frissesség segít az egészség megõrzésében is.Mára az is világossá vált, hogy Nagy-Britannianépessége egyre idõsödõ, ezért nem célszerû a korainyugdíjazás népszerûsítése, illetve a nyugdíjkorhatártelért munkavállalók nyugdíjazása sem. A brit kormányezért egy olyan törvényjavaslat elfogadásán dolgozik,amely betiltaná a munkahelyi diszkriminációt, s amelylehetõséget adna a munkavállalóknak, hogy eldöntsék,kívánnak-e dolgozni a nyugdíjkorhatár elérése után is.Mindezek mellett a törvény megszûntetné azt azáltalános gyakorlatot is, amely szerint sok munkahelynem teszi lehetõvé az idõskorú munkavállalók számára,hogy részt vegyenek szakmai továbbképzéseken. Míg azaktív életkorban lévõ munkanélküliek számos akkreditált képzési program közül választhatnak, addigazon idõs emberek számára, akik nem kívánnak, vagymár nem képesek továbbra is a munkaerõpiaconmaradni, a lehetõségek jóval korlátozottabbak.

Egyre elfogadottabb tény az is, hogy az idõskorúaksokat tudnak segíteni, ha a tanulásuk gyakorlati haszonnal is jár. Segíthetik saját közösségüket,miközben fizikailag és mentálisan is frissek maradnak.Mivel az idõsek általános mentális és fizikai állapotaegyre hosszabb ideig tartható jó állapotban, és mivelsokan már korán kérik nyugdíjazásukat, így az idõskorúak egyre nagyobb része kapcsolódik be különféle tanulási programokba, megcáfolva ezzel afiatalok idõsekrõl kialakított sztereotípiáit. Az információs technológia az egyik legkedveltebbtéma, de léteznek ennél még izgalmasabb kurzusok is,mint például a küzdõsportok.

A jelenlegi kormánynak eltökélt szándéka, hogy a helybéliek is bekapcsolódhassanak a döntéshozóifolyamatokba. Annak ellenére, hogy ez minden lakosszámára adott, a felkínált lehetõséggel elsõsorban anyugdíjasok élnek, akik több szabadidõvel rendelkeznek. Létezik egy olyan nemzeti tanterv is,

melyet a helyiek és e kezdeményezésben résztvevõkszámára dolgoztak ki. Jól látható tehát, hogy egyre többidõskorú kapcsolódik be olyan képzési programokba,melyek gazdaság- és közösségfejlesztõkezdeményezésekhez kötõdnek.

11

Példák

Mirõl szól a projekt?

A „Sohasem késõ!” elnevezésû kísérleti projekt célja azvolt, hogy támogatást nyújtson az idõskorúaknak a helyi közösségben történõ szerepvállaláshoz. A megvalósításhoz szükséges anyagi fedezetet a britOktatási és Képzési Ügyekért felelõs tárca biztosította, a projekt tartalmi kidolgozásáért és irányításáért aCEDC felelt. A tanulási és tanítási modulok olyan 50 évfelettieknek szóltak, akik szívesen osztották meg tudásukat más idõskorúakkal. A „Sohasem késõ!” címûprojekt képzõi és résztvevõi szélesebb körbõl kerültekki mint akik általánosan részt vennének tanulási programokban.

Hogyan mûködik?

A projekt megvalósítását társadalmi szervezet isvégezheti, nem szükséges oktatási intézmény (pl.:fõiskola) bevonása. A kísérleti szakasz során a tanulókmintegy fele valamely nemzeti kisebbséghez tartozott.Fontos volt tehát, hogy a segédanyagok elkészítésesorán a szervezõk figyelembe vegyék a kulturális sokszínûséget, ezáltal biztosítva azt, hogy mindenrésztvevõ számára jól használható anyagok szülessenek.

A segédanyagokat a CEDC munkatársai írták, majd egyhárom partnerintézménybõl álló bizottság is áttekintette õket. A résztvevõk elsõsorban gyakorlativonatkozásban hasznosították frissen megszerzett tudásukat, miközben megosztották egymássalismereteiket például az ázsiai konyhamûvészetrõl, a táncról és az információs technológiákról.

A munka eredményeként sok résztvevõ a közösségmozgatórugójává vált, és bekapcsolódott olyan tanulásiprogramok kidolgozásába és megvalósításába, melyekmás idõskorúaknak szóltak. Néhányan például idõsázsiaiakkal foglalkoznak, akikkel az állami támogatásokrendszerét és azok elérhetõségét próbálják megismertetni, illetve megértetni.

A CEDC szakmai találkozók és projektlátogatások során nyújtott segítséget a csoportvezetõknek. A kortárssegítõk képzéseken vettek részt, valamint

csoportvezetõjükkel és/vagy kortárssegítõikkel egyéniés csoportos tapasztalatcserére és értékelésre islehetõségük nyílt az egyes tanulási szakaszok végén.

A résztvevõk folyamatos segítségnyújtást kaptak, éslehetõségük nyílt arra is, hogy a CEDC által szervezett„Sohasem késõ!” napokon bemutassák elért eredményeiket, megvitassák a képzéssel kapcsolatosbenyomásaikat, valamint egyéni tanulási tapasztalataikat. Ennek eredményeként a segédanyagokjelentõsen módosultak.

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek

Mivel a képzési anyag országosan is elismert és akkreditált, ezért a projekt megvalósításához szükségesanyagi támogatás biztosítása nem jár komolyabbnehézségekkel.

A projektben résztvevõ idõskorúak közül többennehezen tudtak megbarátkozni a kortárssegítés gondolatával, és sokan aggódtak az oklevél megszerzése miatt is. Nagyon fontos tehát, hogy senkitse ijesszünk el az elején! Néhányszor elõfordult, hogyaz idõskorú tanulók csak a képzési program közepefelé jöttek rá arra, hogy valóban képesek elvégezni akurzust.

Fontos, hogy a program népszerûsítése érdekében azidõskorúak kapcsolatba kerüljenek kortárscsoporttal.Ennek következtében a hír gyorsan terjed, és a helyihatóságok gyorsan felismerik a pozitív hatást, melynekköszönhetõen készek arra, hogy más idõs emberekszámára is elérhetõvé tegyék a programot.

Eredmények, hosszú távú hatások

A fent bemutatott projekt kísérleti jelleggel jött létre,de az együttmûködés során született anyagok segítséget nyújthatnak hasonló kezdeményezésekkidolgozásához. A projektet országos szinten népszerûsítik, és a visszajelzések alapján már akadtakkövetõk is.

12

A projekt címe: Sohasem késõ! (It's never too late)

A szervezet neve: CEDC

Postai cím: CEDC, Unit C1, Grovelands Court, Grovelands Estate, Longford Road, Exhall, Coventry CV7 9NE

Kapcsolattartó személy: Chris Jones

Tel: +44 (0)24 7658 8440

E-mmail: [email protected]

Honlap: www.cedc.org.uk


A Magic Me olyan mûvészeti projekteket foglal magába,melyek keretében 9 év fölötti gyerekek találkoznakidõskorúakkal a közös munka és öröm kedvéért.

Hogyan mûködik?

A Magic Me projektek jelentõs része idõsekotthonában, idõsek napközijében, 50-es éveikben járókklubjaiban, valamint nyugdíjas klubokban valósul meg.A szervezõk a helyi iskolák közül kiválasztanak egyintézményt, ahonnan a gyerekek hetente egyszer ellátogatnak az otthonba vagy az idõsek napközijébe.Ott minden gyermek egy felnõtt párral dolgozik, így atalálkozók során igazi kapcsolat alakulhat ki. Amûvészeti feladatok mind a gyermekek, mind pedig afelnõttek ösztönzését szolgálják, és sokat segítenek aszemélyes beszélgetések kialakításában, valamint azötletek cseréjében is.

Jóllehet az egyes projektek eltérõek szerkezetük tekintetében, azonban mindegyiknél elengedhetetlenmind a fiatal, mind pedig az idõs résztvevõkfelkészítése. A fiatalok például egy olyan képzésenvesznek részt az elsõ találkozó elõtt, ahol felfedhetikaz idõskorúakkal kapcsolatos félelmeiket éselõítéleteiket. Ezen kívül olyan technikákat is megtanulnak, melyek hasznosak lehetnek, ha hallás-vagy beszédproblémákkal küzdõ idõsekkel találkoznak.

Ugyanilyen fontos az idõskorúak felkészítése is. A projektben közremûködõ mûvészek, a gyakorlatokszervezõi vagy a gondozók közösen magyarázzák el aprojekt célkitûzéseit és kikérik a résztvevõkvéleményét. A beszélgetés során az idõskorúaknaklehetõségük nyílik arra, hogy megfogalmazzák a fiatalokkal kapcsolatos érzéseiket, félelmeiket,valamint a projekttel kapcsolatos elvárásaikat.

A londoni East End-et jellemzõ sokszínûség, mely aMagic Me kiinduló helyszíne is, többek között arra utal,hogy a projektek gyakran teremtenek kapcsolatot akülönbözõ kultúrák és az eltérõ szociális környezetbenélõk között. A projekteket vezetõ mûvészek ésmenedzserek képzéseken vesznek részt, és továbbisegítséget kapnak ahhoz, hogy színvonalas munkátvégezzenek.

A program megvalósításához szükséges elõfeltételek, eredmények,hosszú távú hatások

A Magic Me projekten belül kiadványok készültek, amelyek bemutatják a program munkáit és jó példáit. A kezdeményezés keretében a munkatársak képzéseketszerveznek, és tanácsadást végeznek országszerte,valamint részt vesznek olyan, az emlékezet-kiesésselkapcsolatos kutatásokban, melyek azt bizonyítják,hogy a mûvészet hogyan képes segíteni a kommunikáció új formáinak megtalálásában.

A mûvészek toborzására és felkészítésére a szervezetegy mûvészeti képzési programot dolgozott ki.

A szervezet a program népszerûségének köszönhetõenképes támogatásokból fedezni a programköltségeket ésa háttér támogató rendszert.

13

A projekt címe: A csodás Én (Magic Me)

Postai cím: 118 Commercial Street, London E1 6NF

Kapcsolattartó személy: Susan Langford

Tel: +44 (0)20 7375 0961



A Pénzügyi ismeretek címû tanfolyamot a Coventry-iVárosi Tanács Felnõttoktatási Szolgálata szervezi,melynek során alapvetõ pénzügyi ismereteket kívánmegtanítani az érdeklõdõ közönség számára.Tekintettel a támogatások és kifizetések jogcíménekállandó változására, a brit Oktatási és Képzési Ügyekértfelelõs tárca egy olyan alapot hozott létre, mely anyagitámogatást nyújt az említett témához kapcsolódó tanfolyamok megvalósításához.

Hogyan mûködik?

A tanfolyam tananyagát kezdetben két olyan kísérletiprojekt eredményei alapján állították össze, melybenösszesen hatvan, életkorukat tekintve 50 és 70 évközötti felnõtt vett részt. E két projekt során azt vizsgálták, hogy az idõskorúakat mely (pénzügyi)esetekaggasztják, és hogy a pénzintézetek milyen, az eligazodást segítõ tájékoztató anyagokat készítettek a szóban forgó korosztály számára.

A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a megkérdezettek számára a befektetési lehetõségekismeretén kívül még sok más dolog is problémát okozott. Kiderült az is, hogy a pénzintézetek tájékoztató anyagai túl szegényesek ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak az érintetteknek. A telebank szolgáltatás és az interneten keresztül történõ ügyintézés (vásárlás) ötlete ijesztõ volt azok számára,akik az információs technológiáról keveset vagy egyáltalán semmit sem tudtak. Ezek voltak tehát azok a fõ nehézségek, melyek a felmérés szerint problémátjelentettek az 50 év fölötti korosztály számára.

A megoldást keresve három, etnikai hovatartozásukatés pénzügyi helyzetüket tekintve különbözõ csoportlátott hozzá a képzési program kidolgozásának.Mentorok részvételével biztosítják, hogy a rászorulókolyanoktól kaphassanak segítséget saját közösségükönbelül, akikben megbíznak.


A projekt létjogosultsága és egy nagyobb körbentörténõ megvalósítása egyrészt a kísérleti projekt eredményeitõl, másrészt az Oktatási és KépzésiÜgyekért felelõs tárca támogatásától függ. Eddig egyhelyi építési vállalkozás, valamint a Munka- ésNyugdíjas Ügyekért felelõs tárca helyi kirendeltségemutatott érdeklõdést a hasonló jellegû képzési programok iránt. Azt azonban csak az elsõ kísérleti projekt tapasztalatai fogják megmutatni, hogy a továbbimegvalósításhoz milyen mértékû támogatás, illetve hozzájárulás remélhetõ.

14

A projekt címe: Pénzügyi ismeretek (Financial Literacy)

A szervezet neve: Felnõttoktatási Szolgálat (Adult Education Service – West District)

Postai cím: Alderman Callow School, Mitchell Avenue, Coventry CV4 8DY

Kapcsolattartó személy: Dave Crossan

Tel: +44 (0)24 7669 4837



A Bridging the Gap a Bourough-i Tanács generációkközötti kapcsolatépítést támogató szolgálata, melyetegy évtizeddel ezelõtt a Generációk közötti SzolidaritásEurópai Évéhez kapcsolódva (European Year ofSolidarity between Generations) (1993) alapítottak. A Szolgálatot egy koordinátor irányítja, akiegyüttmûködik a helyi iskolákkal és intézményekkel.

Hogyan mûködik?

A Szolgálat és az iskolák közötti együttmûködések azzala céllal jönnek létre, hogy egy iskolai részvétellel megvalósuló, elõre kidolgozott program mentén haladó projekt indulhasson útjára. A pénzügyi támogatás biztosított, és az önkénteseket olyan idõskorúak közül toborozzák, akik szívesen vesznekrészt a fiatalokkal együtt egy közös tanulási folyamatban, és akik élettapasztalataikkal gazdagítják a projekt egészét.

A projektek nagy része jelenleg a Személyes ésTársadalmi Fejlõdés és Történelem részleg által kezelttananyag köréhez kapcsolódik, habár a generációkközötti tanulást támogató folyamatokba korábban másrészlegek is bekapcsolódtak.

A projektek megtervezése, kidolgozása és megvalósítása a partnerintézmények feladata. A fiatalokés az idõskorúak számára külön felkészítõt szerveznek,majd ezután közösen beszélgetnek az elvárásaikról,félelmeikrõl és azokról az sztereotipikus elõítéletekrõl,melyek még a munka kezdeti szakaszában éltek bennük a másikról. Ily módon lehetõségük nyílik arra,hogy együtt fogalmazzák meg célkitûzéseiket, és hogymeghatározzák azokat a viselkedési formákat, melyek afiatalok és az idõskorúak közötti kapcsolatépítés soránelengedhetetlenek. Eközben megismernek különbözõgondolkodási és különbözõ tanulási stílusokat is. A könnyed bemelegítõ gyakorlatoknak köszönhetõen a résztvevõk gyorsan egymásra hangolódnak, megállapodnak az alapvetõ szabályokat illetõen, végülpedig eldöntik, hogy milyen téma köré épüljön a projekt. A résztevõk általában 10 héten át dolgoznakés tanulnak együtt.


A Bridging the Gap három országos díjat is kapott azelmúlt kilenc év során munkája elismerése jeléül, melyaz együttmûködõ partnerek elhivatottságának, azelkötelezett önkéntesek által végzett színvonalasmunkának, valamint a tanulók lelkesedésének éshitének volt köszönhetõ.

A tapasztalatok továbbadása céljából a Szolgálat szakmai képzéseket szervez, és elõadásokat tart olyankonferenciákon, melyeket az Egyesült KirályságGenerációk Közötti Együttmûködések Központja(Centre for Intergenerational Practice UK) vagy a Nemzetközi Csevegõ Fórum (International StorylineForum) szerveznek. A Szolgálat fontos feladatokat lát elaz említett szervezetek tanácsadói csoportjaiban is.

Az intézmény 1995 óta részesül európai pénzügyialapok támogatásában. A Tanács fontosnak tartja a generációk közötti kapcsolatépítést szorgalmazókezdeményezések felkarolását, ami meglehetõsenszokatlan. Remélhetõleg – a Szolgálat a nemzetköziegyüttmûködésekben és képzésekben betöltöttszerepének köszönhetõen – modellértékûvé fog válni.

Szükséges tehát, hogy az Európai Unió kapcsolódóprogramjai és az Örökségvédelmi program keretébenlehetõség nyíljon a helyi kezdeményezések folytatására,a nemzetközi kapcsolatok révén pedig tapasztalatcserére. A Bridging the Gap továbbra isfontos szerepet kíván játszani a generációk közöttikapcsolatépítésben és a generációk közötti tanuláselõsegítésében, melyek alapvetõ fontossággal bírnakmind a közösség, mind pedig az egész társadaloméletében.

15

A szervezet neve: A Generációk Közötti Szakadék Áthidalását Támogató Szolgálat (Bridging the Gap Intergenerational Service)

Postai cím: North Tyneside Council, 126 Great Lime Street, West Moor,Newcastle-upon-Tyne, NE12 9BR

Tel: +44 (0)191 200 8181, Fax: +44 (0)191 2000 8126

Kapcsolattartó személy: Pip Tench


Ausztria

Az idõskorú tanulók helyzete Ausztriában

Ausztriában hagyományosan magas színvonalú a felnõttoktatási szolgáltatás, és ezeknek nagy része az idõskorú tanulók elõtt is nyitva állnak. Az ausztriaihelyzet sajátossága, hogy ezek a tanulási lehetõségekáltalában egyházi vagy politikai szervezetekhez kötõdnek. A felnõttoktatási intézmények jelentõs részéta szocialista hagyományokkal rendelkezõ ún.népfõiskolák jelentik, melyek többsége városikörnyezetben mûködik, de országszerte léteznek bentlakásos képzési központok is, melyek elsõsorbanvidéken találhatók. Ez utóbbira példa a KatolikusKépzési Központ is (Katholisches Bildungswerk),melyet a katolikus egyház mûködtet. Egy felmérésszerint a népfõiskolai hallgatók mintegy 10%-a 60 évfölötti (Filla/Vater, 2000), de az idõskorúak az egyetemiképzésben is képviseltetik magukat. Történelem,mûvészettörténet és teológia szakon a hallgatók szintén mintegy 10%-a 60 éves elmúlt. (Amann, 2000).

A népfõiskolákon és az egyetemeken tanuló idõskorúak általában elég jól képzettek, magas ajövedelmük, és többségük a középosztályhoz tartozik.

Ausztria különbözik abban a többi országtól, hogy azidõskorúakat tömörítõ szervezetek valamely politikaipárthoz kötõdnek. Az osztrák nyugdíjasok mintegy50%-a tagja egy ilyen jellegû szervezetnek(Leichsenring/Strümpel, 2000), melyek a nehézkörülmények között élõ idõskorúakat is megszólítják. A tagok számára döntéshozói szinten kínálnak politikaiérdekképviseletet, valamint néhány tanulási és kulturális lehetõséget, amelyeket egyre inkább csak a jobb helyzetben élõ idõskorúak vesznek igénybe.Végül, de nem utolsó sorban, a szervezetek szabadidõsprogramokat szerveznek, amelyeket viszont elsõsorbana hátrányos helyzetben élõk látogatnak. Mindezekellenére a szóban forgó szervezetek alig tesznekerõfeszítést annak érdekében, hogy az érintettekbekapcsolódhassanak a szervezet életének irányításába.

Összefoglalva, az osztrák idõskorúak tanulását megnehezítõ körülmények közé az alábbiakat sorolhatjuk:

A politikai és a vallási kötõdés fontossága miatt azidõskorú tanulók csak olyan szervezetekkezdeményezéseibe kapcsolódnak be, melyekmegfelelnek politikai és vallási meggyõzõdésüknek.

A politikán és egyházon belül a hierarchiának régihagyománya van, de nincs jelen az állampolgárokaktív részvételének hagyománya(Leichsenring/Strümpel, 2000).

A szervezetek elsõsorban teadélutánokatszerveznek, és csak keveset tesznek annakérdekében, hogy elõsegítsék a hátrányos helyzetûidõsek aktív szerepvállalását.

Az oktatási programok egyre drágábbak – ezegyaránt érvényes általában és az idõskorúaknakszervezett képzésekre is (például részvételi díj aképzéseken vagy az egyetemi órákon).

Ausztriában az idõskorúak nagyon ragaszkodnaklakóhelyükhöz. Ha egy program messzebb található,akkor már nem szívesen mennek el (Filla/Vater,2000).

A felnõttoktatással foglalkozó intézmények nem tekintik komoly célcsoportnak az idõskorúakat.Kevesen tesznek erõfeszítéseket annak érdekében,hogy az õ igényeiknek megfelelõ programajánlatotállítsanak össze (Brugger, 1990).

Az elmúlt néhány évben számos olyan kezdeményezésszületett, melyek a fent említett korlátok mérséklését,az idõskorúak aktív részvételének elõmozdítását, és ahátrányos helyzetben élõ idõskorúak megszólításáttûzték ki célul. A továbbiakban ezek közül mutatunk benéhány figyelemre méltó példát.

16

Példák

Mirõl szól a projekt?A Kincskeresõ elnevezésû projektet a bécsi ortopédiaikórház fekvõbetegei számára dolgozták ki. A kezdeményezés hátterében az az elgondolás áll, miszerint a tartósan kórházi kezelésre szoruló betegekegy idõ után elvesztik érdeklõdésüket az õketkörülvevõ világgal szemben, depressziósak lesznek,kommunikációs nehézségeik támadnak, és szellemifrissességüket sem tudják megõrizni. A Kincskeresõcélja, hogy újraélessze, illetve fenntartsa a betegekmotiváltságát és érdeklõdését.

Hogyan mûködik?

A különbözõ kórtermekben fekvõ betegek írásosmeghívót kapnak a kincskeresõ játékra, a részvételhezazonban válaszolniuk kell a meghívóban szereplõkérdésre is. A kincs tulajdonképpen egy nagy torta,melyet a résztvevõk közösen fogyasztanak el a játékvégén a kórház kertjében. A játékosoknak egyrésztmûveltségi feladatokat kell megoldaniuk, másrésztpedig fizikai akadályokat kell leküzdeniük, és a kertbenkülönbözõ helyekre kell eljutniuk.

A kincskeresés során a résztvevõknek lehetõségük nyílik arra, hogy találkozzanak és beszélgessenekazokkal a betegekkel is, akiket korábban még nem láttak. A játékban az ápolói személyzet is részt vesz,szükség esetén õk segítenek a kertben történõközlekedésben. Rövid idõn belül a résztvevõk feloldódnak, kapcsolatot alakítanak ki egymással ésélvezik a játékot. A kincskeresésnek köszönhetõen a résztvevõk megmozgatják testüket, lelküket és az agykülönbözõ területeit is aktivizálják (mint például arövid távú és hosszú távú memóriát).


Egy hasonló kezdeményezés megvalósításához a kórházszemélyzetének segítsége, megfelelõ környezet (kertvagy nagy terem), némi pénzügyi támogatás és kreativitás szükséges. Fontos továbbá, hogy a szervezõkpontos ismeretekkel rendelkezzenek a kognitív folyamatokról és az agy mûködésérõl, és végül kell egyjó forgatókönyv, amely izgalmas és felkelti a betegekérdeklõdését.


A gyakorlat hosszú távú hatásai között a résztvevõkközötti kommunikáció, illetve a résztvevõk tudati ésmentális állapotában fellépõ javulást kell megemlíteni.Ennek eredményeként a projekt kidolgozója, ChristineHochgerner olyan fekvõbetegek számára készül hasonló gyakorlatot összeállítani, akik még a kórtermetsem hagyhatják el. A bécsi kórházakban egyedülálló eza kezdeményezés.

17

A szervezet neve: Gersthofi Ortopédiai Kórház (Orthopädisches Krankenhaus Gersthof)

A projekt címe: Kincskeresõ (Rätselralley)

Postai cím: 1180 Bécs, Wielemanngasse

Kapcsolattartó személy: Christine Hochgerner



A projekt célja, hogy az Ottawai Egyezmény egészségrevonatkozó fejezete értelmében megerõsítse ésfelkészítse a nõket a fokozott szerepvállalásra. (Az egészséget ez esetben tágabb értelembenhasználjuk – fizikai, lelki egészség, egészséges életvitel). A kistelepülésen élõ idõs nõk rendszeresentalálkoznak és beszélgetnek arról, hogy a kor elõrehaladtával hogyan õrizhetik meg egészségüket. Az érintett asszonyok maguk is részt vesznek etalálkozók tervezésében és megszervezésében.

Hogyan mûködik?

A résztvevõk biztonságos környezetben tanulnak éstevékenykednek, a projektvezetõ maga is egy idõshölgy. A csoportvezetõk képzéseken vesznek részt,melyeket egyrészt a GEFAS- Styria, másrészt pedig aBécsi Egyetem Sporttanszéke szervez. A hálózatbanvaló együttmûködés és további szervezetek bevonásaszintén fontos elemei a projektnek. A munkában megjelent a generációk közötti kapcsolatépítés is, melyelengedhetetlen feltétele a generációk közötti szolidaritás létrejöttének.


A munka legfontosabb eleme az asszonyok lelkesedése.Ezen kívül természetesen szükség van jó hálózatiegyüttmûködésre, a közösségben aktív személyekbevonására, anyagi támogatásra és a csoportvezetõkképzésére.


A kétéves projekt célja, hogy megteremtse azokat afeltételeket, melyek között a projektben résztvevõ csoportok elhivatottan az önkormányzat és a GEFAS-Styria támogatásával folytathatják amunkájukat. Az „Érett almák” címû projekt két évrekapott anyagi támogatást, melynek felét Graz város és aStájer tartományi parlament, másik felét pedig azEgészséges Ausztriáért Alap biztosítja. Az 1996-banindult, idõs nõk számára létrehozott, „Pályaváltás azidõskorban” elnevezésû európai uniós projekt szinténtámogatja a fent bemutatott kezdeményezést, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az idõs nõkrõl pozitíváltalános kép alakuljon ki.

18

A szervezet neve: A Grazi Egyetem Idõskorral Foglalkozó Tudományokat és az Idõskorúak Tanulását Támogató Társasága (Gesellschaft zur Förderung der Alterswissenschaften und des Seniorenstudiums an der Universität Graz - GEFAS-Steiermark)

A projekt címe: Érett almák (Reife Äpfel)

Kapcsolattartó személy: Rosemarie Kurz


Honlap: www.seniorweb.at/reifeäpfel


A projekt célja, hogy támogatást nyújtson az idõskorúak regionális szinten történõ aktív szerepvállalásához, és hogy változtasson a jelenlegipolitikai kultúrán annak érdekében, hogy az idõskorúak hatékonyan kapcsolódhassanak be a poli-tikai életbe.

A résztvevõk olyan idõskorúak, akik helyi tervezõkkelegyeztetnek egy közösségi helyiség felújításáról.

A projekt munkatársai találkozókat szerveznek azérdeklõdõ idõskorúak számára, ahova elsõsorbanazokat az idõs hölgyeket várják, akik az önkormányzatáltal az alacsony jövedelmû, alacsony iskolaivégzettséggel rendelkezõ és magányosan élõ idõskorúak számára létrehozott szabadidõslehetõségeket koordinálják. Mindazonáltal nem csakidõskorúak vehetnek részt a találkozókon, hanemhasonló kezdeményezések irányítói és különbözõ politikai pártok képviselõi is (többségük önkéntesként). Az összejöveteleket az adott körzetkülönbözõ helyszínein tartják, mint például idõsekotthonában, templomokban, parkokban vagy aközségházán.

Hogyan mûködik?

A résztvevõ idõskorúak az alábbi tapasztalatokra tettekszert, illetve az alábbi munkafolyamatokba kapcsolódhattak be a projekt keretében:

a szerepvállalással kapcsolatos élettapasztalatokmegvitatása,

részvétel egy helyi park helyreállításával kapcsolatosmunkálatokban,

az információs igények meghatározása, szakértõkmeghívása regionális tervezés, ifjúság és szociálismunka témában,

a parkot látogatók kívánságainak és igényeinekfelmérése,

a kívánságok és az igények megvalósíthatóságánakmegvitatása kerttervezõkkel,

bekapcsolódás a regionális szintû politikai tervezésfolyamataiba.


Általában ellentmondás feszül a közéleti szerepvállalástelõsegítõ törekvések és a Bécset jellemzõ, nagy múlttalrendelkezõ, meglehetõsen tekintélyelvû politikaiirányítás között. Az idõsebb korosztály ráadásul többönkényuralmi rendszert is megtapasztalt, gondoljunkcsak a monarchiára, az osztrák fasizmusra vagy anemzeti szocializmusra. Ezért különösen nagyerõfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az idõskorúakfelkészüljenek és képessé váljanak a társadalmiszerepvállalásra. A projekt más környezetben történõmegvalósítása függ az adott ország/régió politikaikultúrájától is; a bemutatott projekt sikeréhez példáulnagyban hozzájárult a szervezõk szakmai tapasztalata ésa helyi politikusok érdeklõdése.


A szóban forgó projekt korábban megvalósult projektek eredményeire épült. A jövõben kapcsolatotkívánnak teremteni a bemutatott projekt és máskezdeményezésekben aktívan résztvevõ fiatalok között.

19

A szervezet neve: Idõskor & Tervezés (Alter & Planung)Osztrák Felnõttképzési Intézet (Österreichisches Institut fürErwachsenenbildung)

A projekt címe: A bécsi 15. kerületben élõ idõskorúak fóruma a politikai szerepvállalásról (SeniorInnenplattform für politische Partizipation im 15. Wiener Gemeindebezirk)

Kapcsolattartó személyek: Elisabeth Wappelshammer Heinz Blaumeiser

E-mmail: [email protected] [email protected]


A Terv60 az Egészséges Ausztriáért Alap számos olyankezdeményezéseinek egyike, mely a jó egészségiállapot népszerûsítését tûzte ki célul Ausztriában.

A két és fél évre tervezett kísérleti projekt kidolgozásáért és megvalósításáért a Bécsi VöröskeresztKutatóintézete a felelõs. A szervezõk olyan nyugdíjasoknak kínálnak tanfolyamokat, akik szívesenkapcsolódnak be hátrányos helyzetû, motivációra éstársadalmi kapcsolatokra vágyó idõsek számára tervezett projektek megvalósításába.

A szervezõk nem pusztán a nyugdíjasokért, hanem anyugdíjasokkal együtt kívánnak dolgozni. A munkaalapelve egyrészt az említett két célcsoport bevonása,másrészt pedig hozzájárulás a társadalmi struktúrákolyan adaptációjához, mely megfelel az idõskorúakszükségleteinek.

Hogyan mûködik?

Egy tizennégy fõbõl álló csoport tíz héten át, heti egyteljes napban részt vesz egy bevezetõ kurzuson,melynek végén kis csoportokban kidolgozzák saját projektjeiket. Emellett olyan tréningen is részt vesznek,mely a szükséges ismeretek és készségekelsajátításában segít, mint a projekt menedzsment, PRvagy vezetési ismeretek. A Terv60 munkatársai tanácsaikkal segítik a résztvevõk által kidolgozott projektek megvalósítását. Ez azt jelenti, hogy miután az idõskorú résztvevõk meghatározták a projektekalapvetõ paramétereit (helyszín, szervezõk, feladatok,felelõsségek), az említett munkatársak segítenek olyanszervezetek felkutatásában, melyek támogatni tudják a projekt sikeres megvalósítását.


Mivel a kezdeményezés nemrég indult útjára, ezértcsak a legszükségesebb feltételek meghatározása lehetséges, melyek a következõk: pénzügyi, szervezetiés politikai támogatás, képzett munkatársak, képzõk ésönkéntesek.


A bemutatott projekt pénzügyi támogatással jött létre,és jelenleg még viszonylag korai fázisban tart. Ennekellenére a szervezõk helyi önkormányzatokkal isigyekeznek felvenni a kapcsolatot annak érdekében,hogy a kezdeményezés bekerülhessen a Bécsben,illetve Ausztriában élõ idõskorúakat támogató programcsomagba.

20

A szervezet neve: A Bécsi Vöröskereszt Kutatóintézete (Forschungsinstitut des Wiener Roten Kreuzes)

A projekt címe: Terv60 (Plan60)

Postai cím: Sperrgasse 8-10, 1150 Bécs

Kapcsolattartó személy: Brigitte Pabst


Tel: +43 1 / 89 24 847-15

Honlap: www.wrk.at/forschungsinstitut www.plan60.at

MagyarországMagyarország lakosságának 20%-a (kétmillió polgár) 60éven felüli. Ez az arány a fõvárosban, Budapestenvalamivel magasabb, a társadalom folyamatosanöregszik. Az idõskorúak nyugdíjasok, kevesebb, mint10%-uk aktív keresõ vagy a nyugdíj mellettkeresõtevékenységet folytató. A budapesti idõsek kiadásaik 67%-át költik élelmiszerre, lakásrezsire ésegészségügyre, s csupán 5%-ot mûvelõdésre ésüdülésre.

Sajnos Magyarországon nem jellemzõ az idõsek tanulását támogató szemlélet. A 2001. évben megjelentfelnõttképzési törvény sem veszi figyelembe a nyugdíjastanulókat. A miniszterelnök vezetésével ebben a kormányzati ciklusban alakult újjá az Idõsügyi Tanács,mely többek között az idõskorú tanulás feltételeinekjavítását tûzte ki céljául. Az Egészségügyi, Szociális ésCsaládügyi Minisztérium új kezdeményezése az idõsekinformatikai eszközökhöz juttatásának és oktatásánaktámogatása.

Magyarországon a helyi közösségek mûvelõdését hagyományosan a – területi lefedettséggel mûködõ –közmûvelõdési intézmények szervezik. Az idõskorúakmûvelõdési kínálatában is a mûvelõdési házak programjai a meghatározóak. Budapesten közel 120mûvelõdési ház mûködik, majdnem minden ház kínálidõseknek szóló programokat. A programok nagy részeaz idõsek szórakoztatását szolgáló, nosztalgikus zeneirendezvény. A fõvárosi mûvelõdési házak 37%-ábanmûködik nyugdíjasklub, melyek a nyugdíjasoknakrendszeres találkozási lehetõséget és közösségiélményeket kínál. A klubok negyedében zajlanak rendszeresen ismeretterjesztõ elõadások, ahol arésztvevõk színvonalas elõadásokat hallhatnak azegyetemes és magyar kultúra különbözõ területeirõl, s kb. 5 százalékuk mûködtet amatõr mûvészeti csoportot, például dalkört vagy színjátszó kört.

A nyugdíjasok érdekképviseletével, mûvelõdésévelnéhány országos mozgalom, országos vagy helyi civilszervezet foglalkozik, melyeknek egy része ugyancsak a mûvelõdési házakban mûködik.

A területi szociális ellátás intézményei az idõsek napközi otthonai, melyek az idõsek nappali ellátásárólgondoskodnak. A szociális és egészségügyi ellátásokontúl egyre jellemzõbb, hogy ezen intézményekmûvelõdési programokat is kínálnak.

21

Példák


Az Alapítvány az idõsek aktivitását elõsegítendõmozgásjavító, egészségmegõrzõ tanfolyamot indítottegy nyugdíjas balett-mûvész, koreográfus vezetésével. A projektben olyan idõsebb hölgyek vettek részt, akikszívesen tanultak meg és mutattak be színpadi táncokat.

A saját intézményben tartott sikeres fellépéseken felbuzdulva más kulturális és szociális intézményben istartottunk elõadásokat, késõbb pedig külföldi meghívásokat is elfogadtunk.

A rendszeres összejövetelek összekovácsolták a csapatot, melynek tagjai sokszor még szabadidejüketis együtt töltötték.

A projekt révén az Alapítvány fontos szerepet vállalt azidõsekrõl kialakított társadalmi szemlélet megváltoz-tatásában.

Hogyan mûködik?

A résztvevõket egy beszélgetést és egy egészségiállapotfelmérést követõen választottuk ki.

A balettmester egy olyan rendszeres programot dolgo-zott ki, melynek elve a fokozatosság és a folyamatosságvolt. A csoport hetente két alkalommal tart próbát.

A foglalkozásokat, a próbákat és a fellépéseket évesprogram alapján szervezzük.

A csoport négy új táncot tanul meg évente, és két-három fellépést vállal havonta.

A résztvevõk egyenrangú partnerként kezelik egymást,és a változások is demokratikus módon történnek.

A résztvevõk lelki és fizikai állapotát szakorvos figyelifolyamatosan, a fellépések megszervezése, illetve a forrásteremtés a menedzser feladata, a fellépõ ruhákelkészítésében pedig egy varrónõ segédkezik.


Egy hasonló jellegû projekt sikeres megvalósításához azalábbiakra van szükség:

jól mûködõ szervezet, amely támogatja akezdeményezés létrejöttét,

civil szervezet, mely a munkát koordinálja, és apénzügyi hátteret biztosítja,

jól képzett szakemberek,

jó kapcsolat az idõskorúakkal, szükségleteikismerete,

az idõsek aktivitását és motiválását célzó pro-gramok,

érdekes programok, utazások és fellépések,

a kezdeményezés minél szélesebb körben történõnépszerûsítése.


Az Alapítvány a Táncegyüttes programjait hosszú távonkívánja támogatni. Az együttes 1999 óta mûködik,havonta mintegy tíz összejövetellel. Mûsoraik azintézmény állandó programjai között szerepelnek.

22

A szervezet neve: Kötõjel Szociális és Egészségügyi Alapítvány

A projekt címe: Akácvirág Nagymama Táncegyüttes létrehozása, mûködtetése

Kapcsolattartó személy: Kardos Anna

Tel/Fax: +36 1 34-29-576



A projekt célja, hogy lehetõséget nyújtson az idõsebbkorosztálynak az új információs és kommunikációstechnikák elsajátítására, s ezáltal új utakat nyisson megelõttük az ismeretszerzés és a mûvelõdés területén.

A képzés során a résztvevõk elsõsorban az elektronikuskommunikáció használatát sajátítják el. A mintegy 25órában megismerkednek az Internettel, valamint megtanulják az e-mail küldésének és fogadásának technikáját. A program tartalma Budapest kulturáliséletének és a természeti környezet adta közmûvelõdésikínálatának virtuális feltérképezésére épül. A résztvevõk életkora meghaladja az 55 évet.

Hogyan mûködik?

A képzés öt hétig tart, heti egyszeri négy órásfoglalkozásokkal, melyeket a Központ – tekintettel a résztvevõi igényekre – hétköznap délelõttönként tartszeptember vége és május eleje között. A tanfolyamvezetõ az idõskorúak képességeit figyelembe véve segíti a tananyag elsajátítását, különöstekintettel azokra a technikákra, melyek a szóban forgókorosztály számára nehézséget jelenthetnek, mintpéldául az egér vagy a billentyûzet használata. A Központ jegyzetet is biztosít a résztvevõk számára,ezáltal lehetõvé téve számukra a tanfolyamon kívüliismétlést, gyakorlást. A jegyzetet a munkatársak a résztvevõi észrevételek figyelembe vételével folyamatosan frissítik. A tanfolyam vizsgával zárul, s a résztvevõk ünnepélyes keretek között veszik át a kurzus elvégzését igazoló oklevelet.

A résztvevõknek a tanfolyam befejezése után is vanlehetõségük konzultációra.

A Központ létrehozott egy olyan honlapot is, melyena tanfolyammal kapcsolatos információk olvashatók.


Egy hasonló projekt megvalósításához az alábbiakravan szükség:

számítógéptermek,

a célcsoporttal foglalkozó szakember,

az idõsek szükségleteit és képességeit ismerõoktatók,

kidolgozott tananyag, jegyzetek,

pénzügyi forrás (intézményi, pályázati, szponzori) a géppark mûködtetésére és az oktatók honoráriumára.


A tanfolyam része a Központ állandó programkínálatának, ezért rendszeresen kerül meghirdetésre. Tekintettel az érdeklõdõk nagy számára,a jelentkezéseket már a tanfolyam kezdete elõtt háromhónappal le kell adni. A budapesti hálózat megszervezése hét további mûvelõdési ház bevonásávalkerült kidolgozásra, és az országos hálózat is kiépítésalatt áll.

A Központ ezen kívül országos találkozót szervez arésztvevõk, az oktatók és a program szervezõi számára.

23

A szervezet neve: Budapesti Mûvelõdési Központ

A projekt címe: Kattints rá, Nagyi!

Kapcsolattartó személy: Szabóné Susa Ágnes

Tel: +36 1 371 2876

Fax: +36 1 371 2761


Honlap: http://kattintsranagyi.bmknet.hu


Az Õszidõ Nyugdíjasklub, mely szombatonként tartjaösszejöveteleit, az elmúlt 20 év során a XI. kerületbenélõk egyik legkedveltebb találkozóhelyévé vált.

A klubnapok lehetõséget nyújtanak az idõseknek minda régebbi baráti kapcsolatok ápolására, valamint újbaráti kapcsolatok létesítésére, mind pedigtájékozódásra és új ismeretek megszerzésére.

A klub programkínálatában az alábbiak szerepelnek:

zenetörténeti elõadások, melyeket videó- éshangfelvételek kísérnek;

mûvészettörténeti elõadások a magyarmûvészettörténet jelentõs korszakairól és azegyetemes mûvészettörténet fontos példáiról;

Európán kívüli országok történelmérõl, földrajzárólés kultúrájáról szóló foglalkozások, melyekettörténelem- és földrajztanárok, illetve kulturálisantropológusok vezetnek;

kézmûves foglalkozások és filmvetítések a nevesebbünnepek alkalmával;

történelmi sorozat, mely a magyar történelem vitásés érdekes korszakait tekinti át. A történelemtanáráltal vezetett foglalkozások során a klubtagoknaklehetõségük nyílik saját tapasztalataik ésvéleményeik megvitatására.

4-6 hetente múzeumlátogatással egybekötöttbudapesti séták;

évi 3-4 alkalommal egynapos kirándulás.

Hogyan mûködik?

A nyugdíjasklub programkínálata a résztvevõk igényeiés elvárásai alapján alakult ki.

A klub szeptember 1. és június 30. között, szombatdélutánonként tartja összejöveteleit a Központ társalgójában.

Az elõadók, a képzõk és a kirándulások vezetõi mindenesetben elismert szakemberek.

Az egyes programokon résztvevõk létszáma általában40-50 fõ. A szervezõk teával és süteménnyel várják az érdek-lõdõket.


Egy hasonló jellegû kezdeményezés megvalósításáhozaz alábbiakra van szükség:

állandó helyszín,

egy, a programokat koordináló szakember,

képzett szakemberek (elõadók stb.),

pénzügyi forrás.


A nyugdíjasklub programjai részét képezik a Központállandó programkínálatának.

A tematika akár formális képzés jellegû programokkalis bõvülhet.

A klub saját technikai felszereléssel rendelkezik.

24

A szervezet neve: Budapesti Mûvelõdési Központ

A projekt címe: Õszidõ Nyugdíjasklub

Kapcsolattartó személy: Vadócz Zsuzsa

Tel: +36 1 371 2779

Fax: +36 1 371 2761


Honlap: www.bmknet.hu

ÍrországÍrországban az idõsek jelentõs részének, de különösena gazdaságilag elmaradott területeken és a falusikörnyezetben élõknek, kevés lehetõségük volt életüksorán a tanulásra. Az OECD elsõ, 1966-ban készültÍrországról szóló tanulmánya lehangoló képet festettegy egyenlõtlen oktatási rendszerrõl. Míg az alapfokúoktatás ingyenes volt, addig a középfokú oktatásértfizetni kellett. A tanulmányból kiderül, hogy a vizsgált55 000 tanulóból 17 500 fiatal (31%) már az alapfokúiskolában befejezte tanulmányait. A 37 000 középfokúiskolában továbbtanuló diák közül 13 500 (36%) idõelõtt szakította félbe tanulmányait anélkül, hogy a minimális képzettségi elismerést megszerezte volna.A fennmaradó mindössze 10 000 tanuló (18%) szerzettérettségit, és közülük is csupán 2000 (3,6%) tanulttovább valamelyik egyetemen (Keogh,1994, p. 273). Ez utóbbiak – kevés kivételtõl eltekintve – általábantehetõs földbirtokos vagy magasan képzett családokgyermekei voltak, és õk tették ki az egyetemi hallgatóság 85%-át.

1966 szeptemberében a középfokú oktatás is ingyenessé vált, ami komoly hatást gyakorolt az érintettkorosztály oktatásban való részvételére. A 15 és 19 évközötti korosztály középfokú oktatásban való részvételejelentõsen megváltozott két évtized alatt: míg 1961-benalig 10%-uk tanult középfokú oktatási intézményben,addig ez a szám 1981-re már meghaladta a 30%-ot(Keogh, 1994, p.277). Mindazonáltal a középfokúoktatás a jelentõs növekedés ellenére is még mindigbizonyos rétegek kiváltsága maradt, ami a leglátványosabban az egyetemi képzésben jelentkezett. Itt a társadalom 16%-ának gyermekeialkották a hallgatóság 46%-át.

A fenti áttekintés megvilágítja, hogy az idõskorúak a tanulási lehetõségek és hozzáférés tekintetében a történelem során hátrányos helyzetbe kerültek. Az 1966 elõtti generáció, de fõként azok, akik szakmunkás vagy félig képzett családból származnak,különösen hátrányos helyzetben vannak. Sokakszámára az 1916-os kiáltványban megfogalmazottkövetelések, miszerint a haza minden gyermekénekazonos bánásmód jár, hamisan csengtek. Közülük ugyanis sokan, de fõként azok, akik az iskolai tanulmányaikat az 1940-es, illetve az 1950-es évekbenfejezték be valamelyik alapfokú iskolában, emigrálnikényszerültek, másokat pedig tartalékosnak soroztakbe, hogy a második világháború után részt vegyenekNagy-Britannia újjáépítésében. Mások az EgyesültÁllamokba, vagy Ausztráliába emigráltak. Akik maradtak, azok hamarosan saját bõrükön érezhettékazokat a gazdasági sokkhatásokat, melyeket egyrészt az1973-as és az 1979-es olajválság, másrészt pedig azEurópai Gazdasági Közösséghez való csatlakozástkövetõ mezõgazdasági termelésfokozás okozott.

A társadalomban egyetértés alakult ki azzalkapcsolatban, hogy a fent említett generáció nagyban

hozzájárult Írország és Nagy-Britannia gazdaságánakfelvirágoztatásához. Sokan elismerik, hogy az ír oktatási

rendszernek adósságai vannak azzal a generációvalszemben illetve, hogy Nagy-Britannia is sokkal tartozikazoknak az ír férfiaknak és nõknek, akik évekenkeresztül az újjáépítési munkálatokat végzõ hadseregtartalékosai voltak. Ezt az adósságot azonban még törleszteni kell.

25

Példák

Mi jellemez egy olyan csoportot, amely az elhunytak hozzátartozóinaknyújt segítséget?

Ez egy olyan, aktív nyugdíjasokból önkéntes alaponszervezõdõ csoport, melynek tagjai személyesen nyújtanak segítséget a helyi közösségben mindazoknak,akik nemrég vesztették el társukat, gyermeküket,szüleiket vagy testvérüket.

A csoport minden hónapban találkozik. Helyi egyházivezetõk és a hatóság segítségével összeállítanak egylistát azoknak a nevével, akik az elõzõ hónap soránhunytak el, és a lista alapján azonosítják a közeli hozzátartozókat. Ezt követõen a csoporttagok megállapodnak a látogatásokban.

Az önkéntesek személyesen keresik fel az elhunyt hozzátartozóit otthonukban. Magukkal viszik az erre acélra készült igazolványukat, majd elmondják, kik õk,és miért jöttek. Megkérdezik a hozzátartozót, megengedi-e, hogy bemenjenek hozzá. Amennyiben ahozzátartozó beleegyezik, úgy bemennek, és megkérik,hogy beszéljen az érzéseirõl, illetve arra ösztönzik,hogy meséljen az elhunyt életérõl és elhalálozásáról. A látogatás idõtartama nagyban függ a hozzátartozótól,ezért az önkénteseknek nagyon kell figyelniük a hozzátartozó jelzéseire, igényeire, különös tekintettelarra, hogy meddig maradhatnak.

A beszélgetés végén a segítõ megkérdezi a hozzátartozót, hogy szeretné-e, ha máskor is meglátogatná. Amennyiben igen, úgy megbeszélnekegy következõ idõpontot. A segítõ általában háromszormegy el, s ha úgy érzi, hogy a hozzátartozónak továbbisegítségre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza fájdalmát, akkor felajánlja neki, hogy találkozzon szakemberrel is. Ha a hozzátartozó igényt tart egy ilyenjellegû segítségre, akkor megszervezi számára a találkozót.

Évente egyszer közös megemlékezést tartanak az egyházkerületben elhunytak tiszteletére. A megemlékezés alapvetõen vallási jellegû, de ettõlfüggetlenül nyitva áll bármilyen vallású, illetvefelekezeten kívüliek elõtt is.

Azoknak, akik segítõként szeretnének részt venni a csoport munkájában, elõször egy tizenkét hetesképzést kell elvégezniük, mely hetente egy este kétóráselfoglaltságot jelent. Ezen kívül a leendõ segítõknekegy hétvégi gyakorlaton is részt kell venniük. A képzéssorán a résztvevõk azt is megvizsgálják, hogy õk magukhogyan élik meg egy ismerõs elvesztését, gyászát.

A havonta ismétlõdõ találkozók során további segítséget kapnak az önkéntesek. A soron következõlátogatások megtervezése mellett, lehetõségük nyílikarra is, hogy elmeséljék, és közösen megbeszéljék egy-egy látogatás benyomásait, tapasztalatait. Az önkéntes csoportot gyakorlott tanácsadó segíti, aki alátogatások elõtti képzéseket tartja.

Ahhoz, hogy valaki önkéntesként részt vegyen a projektben tudnia kell figyelmesen hallgatni, jólbánni az emberekkel, és könnyen kapcsolatotteremteni velük. Ezen kívül fontos az önbizalom és amagabiztosság is. A felsorolt képességek nem köthetõksem iskolai végzettséghez, sem pedig nemhez, korhoz,társadalmi osztályhoz vagy etnikai hovatartozáshoz.


Jóllehet a bemutatott kezdeményezés egy adottterületen valósult meg, azonban lehetõség van arra is,hogy más speciális érdeklõdésû csoportok, mintpéldául nyugdíjasok csoportja, szakszervezetek vagyszociális / kulturális csoportok is átvegyék a programot.


A bemutatott projekt egy kisebb területen valósultmeg; elindulása óta (1999) az önkéntesek több mintezer hozzátartozót kerestek fel otthonukban (1414).

26

A projekt címe: Segítségnyújtás az elhunytak hozzátartozóinak(Bereavement Support Group)

A szervezet neve: Megbocsátás Zárda (Convent of Mercy)

Postai cím: Fergus Drive, Shannon, County Clare

Kapcsolattartó személy: Sr Jo Cantwell

Tel: +353 (0) 61 471637

Az észak-leitrim-i férfiak csoportjánakbemutatása

Az észak-leitrim-i férfiak csoportja 1966-ban alakultközösségfejlesztõ szervezet. A csoport azzal a céllal jöttlétre, hogy segítséget nyújtson az Írország észak-nyugati részén található, gyéren lakottterületeken egyedül élõ férfiaknak, akiknek jelentõsrésze fokozatosan a társadalom perifériájára szorul. A falvak elnéptelenedése, a mezõgazdasági hanyatlás,az emigráció és a falusi területeken található szolgáltatások csökkenése mind hozzájárultak ahhoz,hogy az itt élõ férfiakon úrrá lett a csüggedés, illetve azelszigeteltség és a kirekesztettség érzése. Mindez persze negatívan hatott az egészségi állapotukra és aközérzetükre is. A 35 és 65 év közötti férfiak csaknemfele (48%) 15 évesen vagy még ennél is fiatalabbanfejezte be az iskolai tanulmányait. Az ország észak-nyugati felében Leitrim megyében volt a legmagasabbaz öngyilkosságot elkövetõk aránya, akiknek túlnyomótöbbsége (84%) férfi volt. Jóllehet a csoport nemcsakaz idõsebb férfiakat várja, a résztvevõk jó része mégisaz idõsebb korosztályhoz tartozik.

A csoport egy államilag finanszírozott közösségimunkahely mintájára jött létre. A projektben mintegy15-20 férfi vesz részt évente, akik heti húsz órábanfizetett munkát vállalnak. A résztvevõket közvetlenül ésszóbeszéd útján toborozzák; mostanáig mintegy ötvenen kapcsolódtak be a csoport munkájába.

A folyamat ugyanolyan jelentõséggel bír, mint avégeredmény mind a szerevezõk mind pedig arésztvevõk számára. A gyakorlatok célja, hogy erõsítséka résztvevõk önértékelését, személyes felelõsségérzetétés a csoportmunkát. A férfiak számos helyikörnyezetvédelmi projektbe kapcsolódtak be – példáulbio-gazálkodás –, melyek más helyi szervezetek ésközösségek együttmûködésével jöttek létre. Ezen kívülrészt vettek különbözõ társadalmi és egészségügyikezdeményezésben, melyek az írás-olvasás, számolás,fõzés, higiénia, egészségmegõrzés és személyiségfejlesztés témakörére épültek.

A csoport munkáját a Békét és Megbékélést TámogatóSpeciális Program (Special Support Programme forPeace and Reconciliation) is segítette. A programnakköszönhetõen a csoportnak lehetõsége nyílt arra, hogy

részt vegyen az ún. határokon átívelõ „mobilszámítástechnikai képzés” kezdeményezésben.Tekintettel arra, hogy a térségben elszórtan jöttek létrea lakóhelyek, és hogy tömegközlekedés szinte egyáltalán nem létezik, Észak-Írországból egy olyan,számítógépekkel felszerelt teherautó érkezett, melyegyben a tanfolyam helyszínéül is szolgált.

A résztvevõkkel szembeni elvárások között szerepel,hogy legyen kedvük új tapasztalatok megszerezésére,és hogy bízzanak magukban, illetve a többiekben. A szervezõk arra is ösztönzik õket, hogy aktívan vegyenek részt a munkában, és ha már tagjai a csoportnak, akkor szívesen fogadják az új tagokat.

A régi és a jelenlegi tagok számára találkozóhelykialakítása van folyamatban, mely lehetõséget fog nyújtani mindenkinek arra, hogy tartsák a kapcsolatot.

A férfiak egy olyan kutatást is végeztek, melynek soránhozzájuk hasonló helyzetben lévõ férfiakat vizsgáltak.Arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgált férfiakközül sokan társadalmilag elszigetelõdtek, szegényeskörülmények között élnek, alacsony jövedelemmel rendelkeznek, kevés az önbecslésük és kevés ismeretükvan saját jogaikról. A vizsgálat során az is kiderült, hogysokan közülük, noha egyedülállók, mégis családtagjaikfõ eltartói.

Írországban fokozatosan bõvül az a hálózat, mely férfiak csoportjait tömöríti, s melynek az Észak-leitrim-iférfiak csoportja is tagja. A Malelink szintén egy hasonló hálózat, mely Észak-Írország és a szomszédosországok férfi közösségeit tömöríti(www.themalelink.org).


A bemutatott projekt olyanok számára lehet hasznos,akik vidéki környezetben elszórtan élõ lakossággalfoglalkoznak.


A bemutatott kezdeményezés igen munkaigényes, meg-valósításához folyamatos anyagi háttér szükséges.

27

A projekt címe: Az észak-leitrim-i férfiak csoportja (The North Leitrim Men's Group)

Postai cím: Bee Park Community Centre, Manorhamilton, County Leitrim

Kapcsolattartó személy: David Spence

Tel: +353 (0) 72 55347


Az Aughoo-Boho határokon átívelõcsereprogram háttere

A csereprogram az Age Action West nevû, Írország nyugati részén idõs emberekkel foglalkozó civilszervezet kezdeményezése. Írországot 1921-ben osztották fel, úgy, hogy harminckét megyéjébõl hat azEgyesült Királyság része maradt. E hat megye lakosságaa 20. század végéig nagyon megosztott volt: dominánsrészük továbbra is az Egyesült Királysághoz kívánt tartozni, mely észrevétlenül ellenõrizte a kormányzásminden szintjét, és mely a lakosság egy részét elõnybenrészesítette a másikkal szemben. Ezek a belsõ ellentétek harminc éven át tartó erõszakhullámhozvezettek, melynek következtében 1966. június 11. és1999. június 13. között 3 637 ember vesztette életét(McKittrick et al 1999). Ez idõ alatt számos szervezettett kísérletet arra, hogy elõsegítse a baráti viszonykialakulását egyrészt az egymással szemben állóközösségek között az említett hat megyében, másrésztpedig egész Írország területén. Jóllehet 1998. áprilisában a hat megye között nagy nehezenmegteremtõdött a béke a Belfasti / "Jó Péntek" (GoodFriday) egyezmény aláírásával, mely a végrehajtó hat-alom megosztásáról rendelkezett, a megbékélés és azegymáshoz való közeledés elõmozdítása azonbantovábbra is nagyon fontos feladat maradt. Tekintettelarra, hogy az idõsebb korosztályt jórészt érintették azÍrországon, de fõként a hat megyén végigsöprõviharok, érthetõ, hogy õk fontos szerepet játszhatnak amegbékélési folyamatban.

Aughoo egy írországi, Boho pedig egy észak-írországifalu.

A szóban forgó csereprogram volt az eddigi háromközül az elsõ, melyet az Age Action West irányított. Azelsõ program keretében egy olyan találkozó valósultmeg, mely a Mayo megyei Knock-ban mûködõ St JohnCare Centre és a Shankill út mentén fekvõ kizárólagprotestáns Glencairn Day Centre között jött létre. Az elõbbi arról ismert, hogy itt található az egyikleghíresebb és évrõl évre egyre több római katolikushívõt vonzó Mária-kegyhely, az utóbbit pedig azérttartják számon, mert az elmúlt harminc év során dúlóerõszakhullám következtében itt vesztették a legtöbbenéletüket.

A csereprogramok elõtt a csoportok egy trénerközremûködésével beszélgetnek a program céljáról ésa benne rejlõ lehetõségekrõl, miközben a szervezõbizottságok a találkozó programját dolgozzák ki, és amegvalósítással kapcsolatos kérdéseket gondolják át.

A találkozásokra általában hétvégén kerül sor. Elõszöraz egyik csoport látogatja meg a másikat, aztán fordítva.A találkozás során a résztvevõknek lehetõségük nyílikarra, hogy meséljenek egymásnak, és hogy megismerjék a két település történelmét. Ez a tanulás,a megértés és az egymáshoz való közeledés ideje.Ugyanakkor a találkozások nemcsak múltidézésreadnak lehetõséget, hanem mindemellett a résztvevõkolyan témákról is beszélgetnek, mint például az idõsekhelyzete és lehetõségeik, illetve az õket érõ kihívásokaz Ír sziget különbözõ részein. Végül lehetõségük nyílikarra is, hogy megnézzék a fogadó csoport lakóhelyét éskörnyékét.

Mostanáig 48 fõ közvetlenül, további ötven pedigközvetett módon kapcsolódott be a programba. Azutóbbiak általában a résztvevõk ismerõsei, akikszívesen vállalnak el bizonyos feladatokat.

A megvalósíthatóság (replikáció) lehetõsége más környezetben

A bemutatott projekt azon területen élõk számára lehetgondolatébresztõ, ahol a lakosság konfliktust, erõsza-kot élt meg.


A csereprogramok keretében egyszeri találkozások jönnek létre. Természetesen lehetõség van folyamatoskapcsolattartásra is – például az információs technológiák segítségével.

28

A projekt címe: Aughoo-Boho határokon átívelõ csereprogram (Aughoo-Boho Cross-Border Exchange Programme)

A szervezet neve: Kezdeményezések az Idõsekért – Írország (Age Action Ireland)

Postai cím: 30-31 Lower Camden Street, Dublin 2

Tel: +353 (0) 475 6989

Fax: +353 (0) 475 6001


A „Biztos otthon” program háttere

Az Írországot az 1930-as és az 1960-as évek közöttelhagyó emigránsok túlnyomó többsége gazdasági emigráns volt. A mindössze 13-14 éves ír fiatalok elsõsorban Nagy-Britannia nagyvárosaiban telepedtekle, kisebb részük az Amerikai Egyesült Államokba,illetve más országokba utazott. Az 1950-es évek fordulópontot jelentettek az ír emigráció történetében:ekkor mintegy 400 ezer ember hagyta el az országot(Lee, 1989 és Keogh, 1994). Többségük munkahelyhiányában kényszerült emigrálni, akiknek a keresetéreteljes mértékben rászorultak az itthon maradt családtagok. Az 1950-es, 1960-as és 1970-es években azemigránsok által átutalt összegek óriási mértékû hozzájárulást jelentettek az ország gazdaságának: õkugyanis két évtized alatt több mint 300 millió fontotjuttattak a családjaiknak kisebb összegekben. Ez a pénzpedig nemcsak a tengerparti települések helyi gazdaságát tartotta életben Donegal-tól Kerry-ig, hanemsegített a nemzeti eladósodás megakadályozásában is.

Az emigránsok többsége nem volt felkészülve arra,hogy mi vár rájuk az ismeretlenben. Történeteiketkésõbb Írország egyik legnevesebb írója, John B Keaneörökítette meg Many young men of twenty (Sok huszonéves fiatalember) címû színdarabjában. Ez a sok„huszonéves fiatalember” ma sok 60-70 éves idõs férfi.

A „Biztos otthon” program 2000-ben jött létre azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson azoknak a külföldönletelepedett emigránsoknak, akik sohasem tudtak teljesen integrálódni a választott hazájukban, és akikszeretnének visszatérni szülõföldjükre, de anyagiak éshelyismeret hiányában nem lennének képesek rá támogatás nélkül. Becslések szerint az érintettek jelentõs része egyedülálló (özvegy, elvált, különélõ vagysohasem kötött házasságot), s csak kisebb részük házas.

A fejlesztésekért felelõs munkatárs olyan önkénteseknek tart képzéseket, akik a potenciális hazatérõket segítik a végsõ döntéshozatalban. Az önkéntesektõl elvárják, hogy megértést tanúsítsanakaz emigránsok élményeivel szemben, illetve, hogylehetõleg õk maguk is rendelkezzenek hasonló személyes tapasztalatokkal.

Minden jelentkezõben él egy elképzelés hajdaniotthonáról, de ritkán gondolkoznak el azon, hogy azhogyan is fog kinézni a valóságban. Mivel sokanrózsaszín szemüvegen keresztül látják a régmúltat,ezért a „Biztos otthon” munkatársai szigorú kérdéssorozatnak vetik alá õket, hogy lássák, valóbanképesek lennének-e visszatérni.

Ha valaki a hazatérés mellett dönt, akkor a gyakorlatielõkészületek lebonyolításában londoni önkéntesek, amegérkezés után a letelepedésben pedig ír önkénteseksegítenek.

Amennyiben szükséges, akkor az Írországi TelepülésiJóléti Szolgálat (Community Welfare in Ireland) fogadjaa hazatért honfitársakat, akik tájékoztatást kapnak atelepülés különféle programjairól is, ezzel igyekeznekaktív életmódra ösztönözni õket. Ezt heti látogatásokkövetik, és figyelemmel kísérik a letelepedés,beilleszkedés folyamatát.

A projekt kezdete óta 158-an tértek vissza Írországba,és mindannyiuknak sikerült letelepedni.

A megvalósíthatóság (replikáció) lehetõsége más környezetben

Az írországi emigránsok hazatelepülése során szerzetttapasztalatok néhány évtized múlva az Európai Uniómás tagállamaiban is hasznosak lehetnek. Jelenlegugyanis az Unió tagállamaiba tömegesen érkeznekolyan külföldiek, akik gazdasági vagy politikai okokmiatt kénytelenek elhagyni hazájukat. Elképzelhetõazonban, hogy évek múltán õk is szeretnének visszatérni szülõföldjükre.


A bemutatott projekt Írország sajátos történelmihelyzetébõl adódóan jöhetett létre. A program folyamatosan mûködik, és már az ország más részén ismegvalósult.

29

A projekt címe: „Biztos otthon” program (The "Safe Home" Programme)

Postai cím: St Brendan's Village, Mulranny, County Mayo, Írország

Tel: +353 (0) 98 36287, 98 36134

Fax: +353 (0) 98 36287


Honlap: www.safehomeireland.com

A képzés

A kétnapos képzésnek kettõs célja volt:

Az idõskorú tanulókkal foglalkozó szakemberekmeglévõ tudásának, módszertárának gazdagítása,illetve az elsajátított módszereknek a gyakorlatbantörténõ alkalmazása idõskorú tanulók segítségével.

A Budapesten élõ idõskorúak tanulási korlátainakfelmérése.

Résztvevõk és munkamódszerekA kétnapos képzés elsõ napján olyan szakemberekkeldolgoztunk, akik idõskorú tanulók csoportjait vezetik,illetve képzõként a szakma elismert képviselõi. A képzõk képzését a nemzetközi projekt team vezette.

A témákat kis csoportokban dolgozták fel a résztvevõk,a csoportok pedig minden esetben megosztottákmunkájuk eredményét a többi résztvevõvel.

A második nap délutánján olyan idõskorú tanulók csatlakoztak a szakértõi csoporthoz, akik aktívrésztvevõi különbözõ mûvelõdési házak által szervezettnyugdíjas kluboknak, illetve idõseknek szólóképzéseknek.

A délutáni foglalkozáson a szakértõi csoport vált azidõs tanulók képzõjévé, akik nagyrészt kisebb csoportokban dolgoztak, mint ahogyan azt képzõik tették a délelõtt során. Ily módon mindenkineklehetõsége nyílt arra, hogy elmondja ötleteit, gondolatait a munka bemutatása során.

A képzés során az interaktivitás megvalósításáratörekedtünk, elõadás formájában csak a külföldikövetendõ példák bemutatása történt.

A program

1. nap (fél nap)

Közös munka a szakértõkkel

14.00 Bevezetés

15.00 Mi a tanulás? Melyek a korlátai? Mi(k) jelenti(k) alegnagyobb nehézséget az Ön lakóhelyén?

16.30 A sikertelen kezdeményezések jellemzõi

17.00 Milyen módszereket alkalmazzunk az idõskorúakképzése során? (interaktív módszerek)

2. nap

9.00 Négy sikeres példa bemutatása

10.30 A délutáni foglalkozások megtervezése éselõkészítése

Közös munka a szakértõkkel és az idõskorú tanulókkal

13.00 Ebéd – a csoport és a délutáni foglakozásonrésztvevõ idõskorú tanulók számára

14.00 Munka az idõskorú tanulókkal – a szakértõktervezik

17.00 Értékelés

Az utolsó foglalkozás során megkértük az idõskorú tanulókat, hogy gyûjtsék össze, szerintük melyek a tanulás korlátai, és hogy õk milyen lehetõségeket látnak azok mérséklésére. Kérdésünkre az alábbi válaszokat kaptuk:

Kevés információ áll rendelkezésre

– Meg kell találni a megfelelõ csatornákat ahhoz,hogy sikeresen elérjük a tanulni vágyókat (pl. azegészségügyi elõadásokat patikákban, háziorvosirendelõkben, kerületi újságban, helyi tévébenvagy nyugdíjas klubok honlapjain kell meghirdetni).

– Sok szórólap helyett pontos, összegzett információra van szükség.

Nem megfelelõ a képzési kínálat

– A szervezõknek az idõsek szükségleteire kellépíteniük a tervezett képzéseket.

30

Nem megfelelõ a közlekedés

– Lakóhelyhez közel (helyben) kell szervezni aprogramokat.

– A programok kezdetét és végét össze kell hangolni a tömegközlekedéssel.

Anyagiak – kedvezmények hiánya

– A tanulási programok pénzügyi támogatásávalcsökkenne a résztvevõkre esõ költség.

– A szponzorálás megteremtése szinténcsökkenthetné a költségeket.

Rossz módszerek használata

– Interaktivitás szükségessége, az elõadás helyettpárbeszéd kialakítása.

– Képzett elõadók bevonása.

Idõnként nehézséget okoz az idõskorúak számára,hogy közös tanfolyamon vegyenek részt fiatalokkal

– Esetenként külön kell választani a fiatal és azidõs résztvevõket az eltérõ haladási ütem miatt(pl. nyelvtanulás). Mindazonáltal nagyonhasznosak azok a közös programok, melyek agenerációk közötti kapcsolatépítést segítik elõ.

Gyakran nagy a tudáskülönbség az egyes idõskorútanulók között

– Fontos lenne egymás segítése.

– Bemutató foglalkozásokra lenne szükség, hogyaz érdeklõdõknek még a beiratkozás elõttlehetõségük legyen felmérni, melyik programraszeretnének jelentkezni.

– Az azonos érdeklõdésûek számára érdemeslenne szakklubokat/tematikus klubokat indítani.

Motiváció hiánya

– Az emberek motiváltabbá válnak, ha sikerül õketmeggyõzni arról, hogy a tanulás által azéletminõségük is javul.

– Helyben szervezett és tanuló központúprogramokra van szükség.

Biztonság (szociális, köz-,, lelki) hiánya

– A barátok vagy a csoporttársak segítsége éstámogatása növelheti az érintettekbiztonságérzetét.

Rossz egészségi állapot

– Adott esetben a szervezõknek kellenegondoskodni arról, hogy a segítségre szorulók iseljuthassanak a programok helyszínére.

– Hasznos lenne összekapcsolni az oktatási és azegészségmegõrzõ lehetõségeket.

Beteg a családban

– Azok az idõsek, akik beteg családtagjaikatápolják, nehezen tudják megoldani, hogyelmenjenek otthonról. Ilyenkor a többi családtagsegítségére lenne szükség, hogy a szóban forgóidõskorú szabadidõs, képzési programonvehessen részt.

Testi és szellemi leépülés idõskorban

– Szükség van a folyamatos munkára ésa tanulásra. A rendszeres fizikai és szellemitevékenység frissen tartja a testet és a lelket.

– A tanulók számára fontos, hogy bizonyíthassáktudásukat és képességeiket, ezért a trénereknekaz idõsek erõsségeire kellene építeniük a képzéssorán.

Az idõsek tanulási igényei nem elismertek

– Az idõskorúakkal szemben élõ sztereotípiákleküzdésének fontossága.

31

TapasztalatainkA résztvevõk kis csoportokban válaszoltak a kérdésekre,majd egy nagy papírlapon rögzítették a legfontosabbgondolatokat, s ennek segítségével számoltak bebeszélgetéseikrõl a többieknek. Az volt az érzésünk,hogy ez a módszer is nagyban hozzájárult a tanulásikorlátok mérsékléséhez, mivel a résztvevõkneklehetõségük nyílt arra, hogy saját tapasztalataikathasználják kiindulási pontként. Az értékelés során azidõskorúak és a szakértõk az alábbiakat fogalmaztákmeg a módszerrel kapcsolatban:

Kiemelkedõen fontos, hogy minden esetben rövid,pontos és könnyen érthetõ instrukciókat adjunk atanulóknak.

A csoportmunka során új kihívást jelentett arésztvevõknek, hogy összegezzék másokvéleményét. Mivel a lényeg kiemelése gyakranokozott nehézséget, ezért az elõadásmód nem voltmindig megfelelõ.

A szakértõk véleménye szerint a csoportmunkajobban sikerült, mint az azt követõ összefoglaló.

A választási lehetõségek felkínálása nagybanmegkönnyítette az idõsek válaszadását.

Nehéz vagy lehetetlen volt megváltoztatni a márkialakult véleményeket.

Az idõskorú résztvevõk szívesen kapcsolódtak be agyakorlatokba, hiszen lehetõségük nyílt arra, hogybeszámoljanak személyes tapasztalataikról. Ennekkövetkeztében elõfordult, hogy csak nehezen tudtuktartani az idõt, miközben arra is törekedtünk, hogymindenkire annyi idõt szánjunk, amennyit õ igényelt.

A kiválasztott gyakorlatoknak és a módszereknekköszönhetõen minden résztvevõnek alkalma volt arra,hogy hozzászóljon a beszélgetéshez.

A kétnapos munka sikerességét tükrözi, hogy azegyüttmûködõ szakértõk a képzés módszereitkitûnõnek találták az értékelésük során. A technikákelemzésekor kiemelték a játékosság szerepét, amelykitûnõ eszköze a feszültség oldásának, és a kellemes, jóhangulat megteremtésének.

Az idõskorúak egy része úgy vélte, hogy az említettmódszereket más összetételû csoportokkal történõmunka során (pl. romák, fogyatékosok), illetve más jellegû témák feldolgozásához is fel lehet használni.

A szakértõk végül kiemelték a tervezés fontosságát és apontos instrukciók szükségességét.

32

Összefoglalás

A kiadványban bemutatott együttmûködés keretébenátgondoltuk, hogy milyen szempontok szerinthatározhatunk meg jó példákat, hogy az idõskorúakmilyen tanulási nehézségekkel találkoznak, és hogy azegyes projektek milyen feltételek mellett valósíthatókmeg más környezetben.

A feladat nem volt könnyû és tisztában vagyunk azzal,hogy, idõnként vitatható a megoldás. Mindemellett aztgondoljuk, hogy megbeszéléseink és a tapasztalatcseresorán sok értékes tudnivalóval lettünk gazdagabbakmindannyian. Reméljük, hogy az eredményeket bemutató könyvünk az olvasóközönség számára a gyakorlatban is hasznosíthatónak bizonyul.

A következõ lépés egy képzési program összeállításalesz. Elkötelezettek vagyunk az irányba, hogy minéltöbb ötletünket bemutassuk a készülõ képzési programban, és ezzel mi is hozzájáruljunk az idõskoritanulás korlátainak mihamarabbi mérsékléséhez.A következõ évben megjelentetünk egy képzési programot, melyet elsõsorban szakembereknek, illetvekortársaikkal aktívan foglalkozó idõskorúaknak szánunk. A képzési program számos, a jelen kiadványban is tárgyalt kérdésre is kitér, és segítségetnyújt a résztvevõknek ahhoz, hogy új megközelítésilehetõségeket találjanak az alábbi témákhoz:

információ,

az idõskorúak bevonását célzó programok,

módszertan,

harc a sztereotípiák ellen,

kisebbségi csoportokkal történõ foglalkozás,

értékelés.

33

Irodalomjegyzék

Az európai helyzetet tárgyaló mûvekBelanger, P and Valdivielso, S (eds) (1997) The emergence of learning societies: who participatesin adult learning? London, Pergamon and UNESCOInstitute for Education

Bond, M (1999) ’What about the men? Reflections froma picket line on returning to learning’ in Studies in theEducation of Adults, Vol 31, No 2

Cole, P (2000) Philosophies of exclusion: liberal political theory and immigration, Edinburgh UniversityPress

King, P, O’Driscoll, S and Holden, S (2002) Gender andlearning Dublin, AONTAS

McGivney, V (1999) Excluded men: men who are missing from education and training Leicester, NIACE

Morgan, M, Hickey, B, and Kellegan, T with Cronin, A,and Millar, D (1997) Report to the Minister forEducation on the International Adult Literacy Survey– results for Ireland Dublin, Government Publications

Owens, T (2000) Men on the move: a study of barriersto male participation in education and training initiatives Dublin, AONTAS

Taylor, R (2001) ’Lifelong learning in higher educationin Western Europe – myth or reality?’ in AdultEducation and Development, Institute forInternational Co-operation of the German AdultEducation Association

Tett, L (1994) ’Where have all the men gone?’ Adultparticipation in community education in ScottishJournal of ACE, Vol 1 No 2

WRC Social and Economic Consultants Ltd (1999)Factors affecting participation and non-participationby older unemployed adults in education and training (unpublished) Dublin Department ofEducation and Science

Yeats, W B ’Sailing to Byzantium’ in Martin, A (1992)W B Yeats Collected Poems Vintage, London

Az ausztriai helyzetet tárgyaló mûvekBrugger, E (1990) Probleme bei neuen Formen derBildungsarbeit mit älteren Menschen, In: Filla, Wilhelmu.a. (Hrsg.) Beiträge aus Theorie und Praxis. S. 67-76,Wien – Baden: Verlag Grasl.

Filla, W /Vater, S (2000) Bildung. In: BMSG (Hrsg.)Ältere Menschen – Neue Perspektiven. Seniorenbericht2000: Zur Lebenssituation älterer Menschen in Österreich. S.344-365. Wien: BMSG.

Leichsenring, K/Strümpel, C (2000) Gesellschaftlicheund politische Partizipation älterer Menschen in Österreich. S.472 – 503. Wien: BMSG.

Amman, A (2000) Bericht zur Lebenssituation ältererMenschen – eine Synthese. In: BMSG (Hrsg.) ÄltereMenschen – Neue Perspektiven. Seniorenbericht 2000:Zur Lebenssituation älterer Menschen in Österreich.S.586-609. Wien: BMSG.

Az írországi helyzetet tárgyaló mûvekKeogh, D (1994) Twentieth-century Ireland nationand state Dublin, Gill & Macmillan

North Leitrim Men’s Group (2001) Research project: a study of the situation of single rural men Leitrim,North Leitrim Men’s Group

34

az idõskori tanulás korlátainak mérséklése

Documents