Az érzelmi nevelés feltételei mesepszichológia

1. Az érzelmi nevelés első feltétele, hogy a gyermek BIZTONSÁGBAN érezze magát. Hogyha kora gyerekkorától kezdődően minél többször biztosítjuk gyermekünket arról, hogy szeretjük, hogyha gyengédek és megértők vagyunk vele a helyzetek többségében, akkor lényegében az emberi kapcsolatok értékét tanulja meg!

2. Érzelmi készségeket nem lehet kognitívan fejleszteni, fölösleges magyarázni, pl. Jobban sikerülne, ha egy kicsit jobban érdeklődnél! Nem lehet parancsra érdeklődőbb, kiváncsibb lenni. Ugyanúgy, ha kijelentjük a gyermeknek, hogy legyen empatikusabb, együttérzőbb, ettől még nem változik a helyzet és ilyen helyzetekben a Már százszor megmondtam típusú mondatok aktiválódnak a szülőkben. A belátásos tanulás ezen a téren nem működik!

3. Az egymásra figyelés egy olyan készség, amit gyakorolni kell, meg kell tanulni, hogy a másik személy jelen van a világomban. Ha azt gondoljuk, hogy ha majd akarunk, akkor figyelünk a másikra, akkor sem fog ez könnyen, spontánul menni. Az ilyen mondatok, hogy Gyere, továbbhúzódok, hogy elférj vagy Lehúzom a zenét, mert látom zavar azt mutatják a gyermeknek, hogy tartsa szem előtt a másik személy érzéseit, figyeljen oda szükségleteire. Ha odafigyelünk a gyermek képzeletbeli barátjára, ami egy érdekes gyakorlási lehetőség ezen a területen, akkor azáltal valójában a gyermekünk számára üzenjük, hogy fontos számunkra!

4. Iskolapszichológusi munkám során többször beszélgettem a gyermekekkel arról, hogy mi az, ami a legjobban zavarja őket a szülei viselkedésében, érzelemkifejezésében. Amitől nagyon félnek, ha a szülő magyarázat nélkül ideges, indulatos, türelmetlen és nem mondja el azt, hogy mi váltotta ki benne ezt az érzést. Jó, ha kifejezzük negatív érzelmi állapotunkat,  de azt is mondjuk el, hogy milyen helyzet váltotta ki ezt belőlünk! A kritikus, vitatkozó szülők gyakori látványa nagyon megrémíti a gyermeket, figyeljünk oda arra, hol, hogyan és miről vitázunk a gyermek előtt! Válás esetén, ha a szülő nyíltan gyűlöli, kibeszéli a másik szülőt ez az érzelmi rombolás egyik legkegyetlenebb formája!

5. Legyen időnk családi mókára, hancurozásra, viccelődésre, fordítsunk figyelmet a minőségi időre. Gondoljuk át életünket és próbáljunk a Slow life mozgalom jegyében élni. Szenteljünk időt a sétára, legyen türelmünk megállni, nézelődni, homokozni, „pocsolyázni”, közös családi kirándulásokra, együttlétekre. Ezzel azt az érzést adjuk át gyermekünknek, hogy értékeljük a vele töltött időt és hogy jelen vagyunk ebben a kapcsolatban.

6. Ápoljuk a fontos kapcsolatainkat, barátainkkal, rokonainkkal, ismerőseinkkel, szakítsunk időt a közös játékra, beszélgetésekre. Hogyha a gyermek látja, hogy hitelesek vagyunk a kapcsolatainkban és amit ugyanazt mutatjuk ki, amit érzünk, akkor ez egy követendő út lesz számára is!

7. Fejezzük ki szeretetünket minél többször egymás iránt! Az ölelések, puszik, ababusgatás dajkálgatás, az ölelés mind-mind ennek módjai. „Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten maradáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz”- mondja Virginia Satir. Ez sem egy kipipálandó feladat, amelyben számolni kellene az öleléseket, de minél többször fejezzük ki a szeretetünket nemcsak gyermekünknek, hanem a számunkra fontos személyeknek is.

8. A verbális, nonverbális kommunikációnk legyen összhangban egymással, ellenkező esetben kialakul a kettős kötés (duble bind). A gyermek nem tudja értelmezni az ellentmondásos helyzetet és fokozódik a bizonytalanságérzése és növekedik érzelmi

kiszolgáltatottsága. Ha dühösek vagyunk, akkor ezt verbálisan és nonverbálisan is fejezzük ki, ha ezt nem tesszük meg, a gyermekünk ezt úgyis megérzi!

Részlet a Mesepszichológia című könyvből