R. A. Salvatore

A MEDVEAz első király legendája IV. kötet

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

R. A. Salvatore: The Bear

Copyright © 2010 by R.A. Salvatore All rights reserved

Hungarian translation © Seresné Héjj Katalin, 2012

Borítókép © Todd Lockwood, 2010

Térkép ©Joseph Mirabello

Korrektúra: Dobos Attila

Tipográfia: Ádám Krisztina

Kiadja a Delta Vision Kft.

Minden jog fenntartva

ISBN 978 615 5161 70 4

2

Tartalom

1. RÉSZ ELKESEREDETTEN1. GYÁVA ALAK!2. AZ ELKERÜLHETETLEN ÖRVÉNY3. ÍGÉRETEK ÉS REJTÉLYEK4. A RIDEG VALÓSÁG5. SÍRKAMRÁK6. ÜZLET A TÚLVILÁG KÜSZÖBÉN7. AZ IGAZSÁGKERESÉS KESERVEI8. A LÉNYEG

2. RÉSZ JAMESTON SEQUIN HÁROM VÁLASZTÁSA9. A BÁTORSÁG PILLANATA10. AZ ELSŐ ÚT11. A NYUGHATATLAN ÚRNŐ12. A MÁSODIK ÚT13. A REMÉNYSUGÁR14. ÖSSZEFOGÁS A MÁSIK ELLEN15. A HARMADIK ÚT

3. RÉSZ AZ EMBERISÉG ELŐREARASZOL16. TEST, SZELLEM ÉS LÉLEK17. A HARAGVÓ, IFJÚ TARTOMÁNYÚR18. KOCKÁZATVÁLLALÁS19. A KIRÁLY KEGYE20. A MEGEGYEZÉS MŰVÉSZETE21. FELDERÍTÉS ÉS FÜRGESÉG22. YESLNIK KIRÁLY HOSSZÚ, FORRÓ NYARA23. A KÖR BEZÁRUL24. KIHEZ KÖT A HŰSÉG?25. DE GUILBE FELISMERÉSE26. AZ UTAK TALÁLKOZNAK27. BLENDEN COE28. A CSATA ÖRVÉNYE29. A KIRÁLYI MENET

EPILÓGUS

3

1. RÉSZELKESEREDETTEN

Nem vagyok öreg. Hisz még alig értem férfivá! Mégis vénnek éselgyötörtnek érzem magam, mintha az életben már nem várna rám semmimás, csak a hosszú, üres várakozás a halálra. Hiszen elbuktam... ez azigazság, és ezelől nem rejtőzhetek el.

Persze én magam is látom a helyzet iróniáját. Hisz életem nagy részétpusztán azzal töltöttem, hogy megpróbáltam úrrá lenni a saját testemfelett, hogy ne folyjon a nyálam beszéd közben, vagy, hogy ne bukjak felegy olyan elemi szintű tevékenység közben, mint a séta.

Kiemelkedtem a mélységből, méghozzá messze túlszárnyalvalegmerészebb álmaimat, legnagyobb elvárásaimat, és elértem azt azállapotot, melyet tökéletes önuralomnak mertem nevezni - fizikai ésszellemi síkon egyaránt. Sőt, még ezen is túllépve, elsajátítottam adrágakőmágiát, hogy az végül egyszerűen a tudatom és akaratomkiterjesztéseként működött. A szakadékból egész a hegycsúcsig értem, éslétem értelme maga a mászás volt.

A mászás. Ez az értelmetlen, önámító utazás a semmibe... Hisz mit érmindez Jamestonnak, aki halott, csupán mert társamul szegődött? Mit éranyám, SenWi emlékének, amikor drága kardját elragadta tőlem egy Hou-lei harcosnő, kinek életfilozófiája a meggyalázása mindannak, amitanyám és atyám becsesnek tartottak? És mit ér Garibond Womaknak, aférfinak, aki fiaként nevelt fel, mégis megcsonkították és megölték, mertengem védett? Mit ér az egész? Mit ér akár csak egy kis töredéke is?Annyira szeretnék hinni valami nálam hatalmasabb dologban, valamimagasztos, nemes eszményben! Hinni akarom, hogy a Jhest Könyve,melyet atyám vetett papírra, hogy átörökítse a behri misztikusoktanításait, több, mint holmi önérdekű szellemi torna.

Hinni akarom, hogy Jameston Sequin nem tévedett, amikor elhagytaerdei kóborlásait, hogy mellém szegődjön az útra, amely valami többetjelentett.

Hinni akarok... ám képtelen vagyok rá.Egyetlen röpke pillanatig remélni merészeltem. A kivételes asszony, a

4

nagyszerű Gwydre úrnő lényének ragyogásában hinni mertem, hogylétezik valami nagyobb cél, és reménykedni tudtam egy jobb világban.Könnyed léptekkel indultam délnek, majd még könnyedebb léptekkel keletfelé, mert hittem, hogy egy nemesebb cél felé tartok.

Immár tudom, mi az igazság, és tisztán látom, milyen ostoba is voltam.Tudom, hogy az emberi természet nem nemes, hanem végtelenül önző.Ugyanúgy, ahogy a víz szintje ingadozik, úgy fognak a gátlástalanok -kiket nem köt az erkölcs, kik emberi együttérzésre képtelenek, hisz híjánvannak minden erkölcsi gátnak - felemelkedni, hogy uralkodjanak aközösséghez hű testvéreik felett. És ami még rosszabb, immár azzal abizonyossággal kell élnem, hogy tudom, minden diadal csupán átmenetiillúzió. Még Előőrsben is, melyet Gwydre úrnő jó tartományúrkéntirányít, idővel őt is más követi majd. Talán a tisztesség és nemes jellemkitart még egy következő nemzedéken át, talán kettőig is, de a végén kihalmajd, és végül a gonosz diadalmaskodik, amint a jó Gwydre helyébe egyártó szándékú - vagy pusztán együttérzésre képtelen - ember kerül. Akkora nemes jellemek uralmának utolsó fénysugarát is elnyeli az öröksötétség, és amit a sötétség egyszer elnyelt, azt soha többé ki nem eresztia karmából. Delavalt Yeslnik követte, Pryd nagyurat Prydae majdBannagran. A hanyatlás az előbbi esetben nyilvánvaló, az utóbbinál alegnagyobb jóindulattal is csak változatlannak mondható, de idővel ez islassan romlásnak indul majd.

Ez a dolgok szomorú természete: a jellemtelen, erkölcsi kötelmektőlmentes emberek biztosan felemelkednek. A Hou-lei legyőzi a Jhesta Tut,mert a Hou-lei nem ismer becsületet. A Hou-lei számára nem léteziktisztességes küzdelem, csupán győzelem vagy vereség. És a történelmet agyőztesek írják.

Így történt, hogy Affwin Wi beavatkozott a harcba, amikor MervalYahna nem tudott legyőzni, mert erősebbnek bizonyultam nála. Akkor mostemelt fővel várjam, hogy erkölcsi piedesztálra emeljenek az őjellemtelensége fényében? Mégis hogyan? Hisz nála van anyám kardja, ésa mágikus drágakövekből álló dísztű, melyet Artolivan atya adott nekem.Felháborodásom esendő fegyver az ő diadalával szemben, és nem fogjaJameston Sequint sem visszahozni az életbe!

Még ha tovább harcolunk is, még ha valami módon győzünk is...győzünk? Végül is nincs rá jobb szavam. Mégis, Yeslnik vagy Ethelbert?Vajon Honce jövője az ostoba Yeslnik és az ő kegyetlen seregei, avagy

5

Ethelbert és fizetett orgyilkosai kezében van?Itt nincs igazi győzelem, legalábbis Honce köznépe számára nem.

Bármelyik oldal nyeri is meg ezt a háborút, a nép máris drágán megfizetteaz árát, és valamelyik oldal győzelme sem jelent majd többet, mintmentességet egy újabb vérgőzös hadjárattól, de azt is csak ideig- óráig.Nem akarok hinni ebben, de mégsem találok más következtetést.

Ez az én ostobaságom, az én hamis reményem, a csapda, melybebesétáltam, mert elvarázsolt egy asszony, Gwydre úrnő, aki valóbankülönb a számos tartományúrnál, kik önzésük szülte követeléseikkelkilencágú korbácsként csépelik népüket. Nem látok reményt Honce jobbáválására.

Jamestonnak is az erdőben kellett volna maradnia... az jóvalcivilizáltabb.

Mi maradt hát számomra? Hová fordulhatnék? Csakis Cadayle-hoz ésszületendő gyermekünkhöz, hisz nem maradt semmi más. Ez nem az énháborúm, hisz nem végződhet olyan győzelemmel, aminek bármifélepozitív következménye lehetne. Még ha el is fogadnám, hogy mindendiadal csupán átmeneti, mert ilyen az ember természete, milyenlehetőségek állnak előttem? A piperkőc, vagy az uraság, aki orgyilkosokattart? A hiú Yeslnik, vagy Ethelbert, aki azoknak adja az aranyát, akikmeggyilkolták Jameston Sequint?

Bár megölhetném mindkettőt, és akkor vége lenne ennek az egésznek!Ám úgy sejtem, tudom, mi emelkedne hatalomra helyettük.

Öregnek és elgyötörnek érzem magam, és belefáradtam ebbe az egészbe.BRANSEN GARIBOND

6

1.GYÁVA ALAK!

Időről időre a felkelő nap felé pillantott, hogy biztos lehessen benne,tényleg észak felé tart, noha a legtöbbször rá kellett döbbennie, hogy nem.Céltalanul kóborolt, nem teljesen biztosan abban, hogy merre is jár, vagy,hogy - ami még rosszabb - miért is viszik még a lábai.

Még mindig a fekete selyemnadrágját viselte, de levette a jellegzetesfelsőrészt, és egy hétköznapi ingre cserélte, melyet egy elhagyatott házbantalált. Már a maszkot sem viselte, ami immár az Útonálló védjegye volt.Nem sokkal azután, hogy elüldözték Ethelbert dos Entelből különlegeskardja, és mágikus drágakövekből álló dísztűje nélkül, Bransen lerántottafejéről a maszkot, és a földre hajította, mintha ezzel örökremegszabadulhatna attól a másik énjétől, de a következő pillanatbanugyanolyan hirtelen dühvel kapta fel. Az a maszk, melyet hajdan feketeselyemingjének ujjából készített, akárcsak öltözéke többi darabja,édesanyjának Jhesta Tu-egyenruhája volt - ámbár azután, hogy Affwin Wi ésMerwal Yahna ilyen rútul elbántak vele, már nem is volt biztos benne, hogymit is jelentett ez a számára.

Ám bármilyen elkeseredett volt is Bransen, s bármilyen elveszettnekérezte is magát, semmiképp nem sértette volna meg anyja emlékét.

A menekülése utáni első napon csak kóborolt. Hamarosan talált egy kispatakot, ahol szomját oltotta. Késő délután már korgott a gyomra. Valahogykénytelen volt vadászni, így hát minden lelkesedés nélkül nekilátott, hogytaláljon hozzá valami szerszámot - esetleg egy botot, amiből dárdátfaraghatott volna, azonban hamarosan eltérült eredeti szándékától, ahogy akönnyű délutáni szellő gőzölgő ragu illatát sodorta felé.

Nem akart találkozni senkivel, de nagyon éhes lévén, képtelen volt nemelindulni az illat után. Az egy kisebb házcsoport előtt álló dombra vezette. Afalucska közepén tűz égett, rajta hatalmas üsttel, melyet két idős asszonyfelügyelt.

A dombon hasalva Bransen megfigyelte a falu többi lakóját is, akik ottvoltak a közelben. A legtöbben öregek vagy nagyon fiatalok voltak. Az őkorabeliek mind asszonyok voltak, sokan közülük várandósak, talán mégakkorról, amikor a kényszertoborzó csapatok eljöttek a párjukért. Akárcsak

7

oly sok más falu Honce-ban, ez is a hosszúra nyúlt háború elviselhetetlenfájdalmát sugározta.

A bizarr, rettenetes valósága ennek a feje tetejére állt világnak újulterővel csapta arcon az ifjút, ámbár ez sem volt más, mint egy újabbláncszem az őt elkeserítő események hosszú sorában. Felmérte a területet -azt kereste, hol osonhatna be észrevétlenül. Ahogy a nyugati égbolt felépillantott, arra a következtetésre jutott, hogy még vagy egy óra lehet hátra anappalból. A falusiak lassan kezdtek a tűz köré gyűlni, hogy kiélvezzék a jólmegérdemelt vacsorát. Várható volt, hogy egyre többen és többen jönnek előkis kunyhóikból, és Bransen azon töprengett, vajon mennyi ételt tud majd ígyelcsenni.

Végül nagyot sóhajtott, majd mintegy önmagát gúnyolva horkantott egyet,felállt a földről, leporolta a ruháját és lesétált a faluba. Számos kíváncsitekintet fordult felé, ahogy megjelent.

Többen csodálkozva kiáltottak fel, és sok anya óvón húzta félregyermekét. Bransen megértette a félelmüket - ő és Jameston több faluban ismegfordultak, melyet szökött katonákból álló rablóbandák dúltak fel.Megadó tartásban nyújtotta maga elé a kezét, így közeledett feléjük.

- Takarodj innét! - vetette oda neki az egyik öregember, és vasvillát lóbáltfelé. - Nincs itt semmi keresnivalód, szóval fordulj meg szépen, és menjinnét!

- Éhes vagyok és fáradt - felelte Bransen. - Reméltem, megkínáltok azételetekből.

- Azt hiszed tán, hogy dúskálunk az ételben, hogy csak úgy osztogathassuk?- mordult az öreg.

- Megdolgozom érte - ígérte Bransen. - Tetőt vagy falat javítok, fátgyűjtök, vagy bármit, amire szükség van. Nagyon éhes vagyok, barátom.

- Melyik seregbül szöktél? - szólalt meg ekkor egy idős asszony. Kampósorrú vénség volt, az orra leért egész a fogatlan szájáig, miközben az ajkafelfelé görbült. A nő tetőtől talpig végigmérte Bransent. - Úgy beszélsz, mintYeslnik emberei, de a ruháid inkább Ethelbertére hajaznak. Tehátmelyikbül?

- Ezeket a ruhákat úgy találtam. Az enyémek már elrongyolódtak -magyarázta Bransen.

8

Nem akarta, hogy jellegzetes nadrágja miatt Affwin Wihez vagy a nőgyilkos bandájához kapcsolják. Még ha egy effajta félreértés ezen a délividéken segítségére is lehetett volna, Bransen már a puszta gondolatától isirtózott annak, hogy bárki úgy tekintsen rá, mint a Hou-lei csapat egy tagjára.

- Tehát Yeslnik seregibül - következtetett az öregember. Vicsorgásából, ésabból, ahogyan még keményebben marokra szorította a vasvillát,nyilvánvaló volt, hogy ezt nem tartja túlzottan jónak.

- Nem szolgálok semmilyen sereget.

- De szolgáltál! - szólt erre az asszony.

Bransen a fejét rázta.

- Nem. Nem szolgálom sem Yeslniket sem Ethelbert nagyurat. A messziElőőrsből jövök.

- Arrul még sose hallottam - mondta az öregember.

- Odafenn északon van, a Korona-öblön túl, ahol Gwydre úrnő uralkodikmegértéssel és szeretettel.

- Sose hallottam rúla - ismételte az öreg, és a körülötte állók egyetértőénbólogattak.

Bransen csak ekkor gondolkodott el azon, milyen zárt kis közösség is ezitt, akárcsak a legtöbb szerte Honce-ban, s hogy ezzel szemben ő magamennyire világpolgárrá vált egészen rövid idő alatt. Visszagondolt a szerénykezdetekre Pryd városában, amikor még alig tudott keresztülbotladozni aprydi klastrom sáros udvarán. Akkor még álmában sem gondolta volna,micsoda utat jár majd be. Csak ebben a pillanatban kezdte el látni, milyenhatalmas utat tett is meg.

- Én nem vagyok részese ennek a borzalmas háborúnak - jelentette ki.

Az idős asszony szemei résnyire szűkültek.

- Mánpedig én nem hiszek neked!

- No és, hogy szerezted azt a sebet a fejeden? - szegezte neki a kérdést aférfi.

Bransen felemelte a kezét, és megérintette a homlokán a sebet; Affwin Wia húsból tépte ki a mágikus drágakövet.

- Én... én nekimentem egy ágnak.

9

- Még mindég nem hiszek neked! - sziszegte az öregasszony. - Gyerünk,fordulj meg, és kotródj innét, különben megszurkállak a botommal!

- Úgy biza! - lendítette a férfi is a vasvilláját Bransen felé.

Bransen meg sem rezdült.

- Indulj! - mordult megint az öreg, és közelebb lépett a vasvillával.

A mozdulatra az Útonálló reagált, méghozzá ösztönösen, tudatában semlévén annak, hogy mit tesz. Ahogy a vasvilla felé döfött, Bransenelőrelendült, kissé oldalra, éppen annyira, hogy az öregember nem tudottváltoztatni a fegyver állásán, hogy eltalálja. Amint elhaladt a vasvillaveszélyesebb vége mellett, az Útonálló félelmetes hatékonysággal vette fel aharcot.

A vasvilla feje alatt ragadta meg a fegyvert a jobbjával, azután a balkarjával gyors, erőteljes csapást mért a nyélre. Az ütés kettétörte a nyelet, ésaz öregember ott maradt, kezében egy rövid bottal, míg Bransen fogta a nyélvillás részét, és már újra távolabb is húzódott, még mielőtt a körülötte állókegyáltalán felfoghatták volna, mi történt.

Az öreg meglepett kiáltással nézett a kezében maradt, törött nyélre, deaztán a magasba lendítette, és bunkósbot módjára lóbálva Bransenre rontott.Egyszerre látszott rajta düh és rémület.

Bransen eldobta a kezében levő törött vasvillát, és magasba lendítette akarjait, épp amikor az öregember lesújtott a fejére. Az Útonálló könnyedénelkapta a botot feje előtt keresztbe tett kezeinek hajlatában, és ahogyszéthúzta a két kezét, ki is rántotta a fadarabot az öregember kezéből. Azsákmányolt fadarabot aztán rögvest megpörgette, először az egyik kezében,majd a háta mögött átvette a másik kezébe, és ott tovább pörgette, nagylendülettel.

Az öreg hátratántorodott, kezeit védekezőn az arca elé emelte, ésszánalmasan nyöszörgött hozzá. A többiek meg sem mukkantak, mindenkikábultan nézte az idegen szemkápráztató mutatványát.

Az Útonálló a feje fölé emelte a törött nyelet, amely még mindig szédítőgyorsasággal pörgött. Azután lejjebb eresztette, és a jobbjában pörgettetovább, majd a csípője körül is.

Bransen elmélyedt a gyakorlat ritmusában, és ezt a pillanatnyiösszpontosítást használta fel arra, hogy kizárja az elméjét elködösítő

10

sötétséget. Egyre csak pörgött és forgott a bot, míg végül a földbe döftemaga előtt. Ezután fél kézzel rátámaszkodott, és az Útonálló lábai alevegőbe lendültek. Félköríves rúgása pontosan szemen talált volna bármelyellenfelet.

Elegáns fordulattal ért talajt, és ugyanazzal a lendülettel kihúzta a botot aföldből, s újból pörgetni kezdte.

Már nem is volt nyitva a szeme; mélyen elmerült a transzban, és aharcművészeti tanokban, melyeket a Jhest Könyvéből szívott magába, amitmég atyja vetett papírra hajdanán. Ami egyszerű erőfitogtatásnak indult afalusiak előtt - Bransen remélte, hogy ezzel az egyértelmű figyelmeztetésselelejét veszi minden további próbálkozásnak, ami miatt kénytelen lett volnavégül megsebesíteni valakit -, az végül valami sokkal többé vált: valamikülönleges, eksztatikus élménnyé, melynek segítségével a felkavart ifjúkizárhatta elméjéből a külvilágot.

Bransen bemutatója még percekig eltartott: pörgött a bot, a harcos fel-fellendült a levegőbe, finom ívű mozdulatait megmegtörte, hogy energiájátbelevezesse egy-egy váratlan ütésbe vagy rúgásba.

Amikor a formagyakorlat végére ért, Bransen kiegyenesedett, mély levegőtvett és kinyitotta a szemét. Ekkor szembesült azzal a közel negyvenszempárral, melyek döbbenten meredtek rá.

- Az istenekre! - suttogta az egyik asszony.

- Hatalom - szólalt meg egy fiatal suhanc, szintén suttogva, mert ameglepetéstől képtelen volt hangosabban beszélni.

- Ki vagy te? - kérdezte a kampós orrú vénasszony, miután kisséösszeszedte magát.

- Nem olyan, aki számítana, sem olyan, akinek bármi számít - felelteBransen, és a földre dobta a botot. - Egy éhes ember vagyok csupán, akiélelmet koldul, és kész megdolgozni érte. Semmi több.

- Koldul? - visszhangozta kétkedőn egy ifjabb nő, kisgyermekével akarján. - Vagy talán fenyeget, hogy elvesz, ha nem kap?

Bransen alaposan szemügyre vette a nőt, és jól látta piszkos arcán aharagot. Valaha szép leány lehetett, egy vonzó fiatal nő kék szemekkel ésbúzakalászszín hajjal. Talán valaha lágy volt és gyengéden hívogató, akinekoldalán el lehetett rejtőzni a világ elől. Ám most a haja koszosán,

11

csimbókokban lógott az arca körül. A háború mély nyomot hagyott rajta,tekintetében mindössze egyvalami szikrázott: a gyűlölet - ezt lövellték felé avéreres, karikás szemek. Arcán nem maradt egyetlen lágy vonás sem; durva,megkérgesedett lelket tükrözött. Olyasvalakiét, aki túl sokat szenvedett éstúl keveset evett.

Bransennek nem voltak számára válaszai. Csupán tehetetlenül vállat vont,majd enyhén meghajtotta magát, és megfordult, hogy távozzék.

- No, most meg hová mész? - kérdezte a háta mögött a férfi.

- Amilyen messzire csak kell, hogy magam mögött hagyjam ezt a háborút.

- No, de mán nem mész el éhes gyomorral! - jelentette ki az öregasszony.Bransen erre megtorpant, és megállt, hogy szembenézzen vele. - Nemondhassa senki, hogy Hooplin Downs népe hagyott egy idegent korgógyomorral továbbállni! Jer vissza és egyél a raguból, osztán majd tanálunkvalami munkát, amivel megfizetheted!

- Akár kezdheted azzal, hogy új nyelet eszkábálsz a vasvillámnak - mondtaerre a férfi, mire többen jóízűen nevettek.

Azonban az iménti fiatalasszony a totyogó kisgyermekkel nem csatlakozotthozzájuk.

Láthatóan elégedetlen volt az események alakulásával. Magához szorítottaa gyermeket, és dühös tekintettel méregette Bransent. Ő kíváncsi tekintettelviszonozta a nő nézését. Megpróbált nyugalmat sugározni felé, de a nőindulata mit sem csillapodott.

A vasvilla megjavítása nem bizonyult nehéz feladatnak, hisz számosszerszám akadt a faluban, melynek már csak a nyele volt meg. Miután ezzel amegbízatásával hamar végzett, Bransen odébbállt, és ott segített, ahol csaktudott. Eltökélte, hogy bőségesen megfizeti munkájával azt, hogy nagylelkűenvendégül látták ily keserves időkben.

Az igazat megvallva alig-alig lehetett ragunak nevezni az ételt, melyetaznap este megosztottak. Néhány rothadt halat főztek meg egy üst vízben,némi gyökérzöldséggel együtt.

Ám Bransen számára ez az íz maga volt a remény - egy kis emlékeztető,hogy sokan... talán a legtöbben kedves és nagylelkű természettel bírnak.Olyan volt ez a remény, mint egy remegő kis gyertyaláng a végtelen éjsötétjében. Ezen merengve Bransen némán ostorozta magát borúlátásáért, s

12

megadó elkeseredéséért. Egyetlen röpke pillanatig úgy gondolta, hogydöntése, miszerint visszatér feleségéhez és elmenekül vele, végtelenül önző,sőt értelmetlen.

A falubeliek nem beszélgettek evés közben. Mindannyian komor arccalültek, a legtöbben a távolba révedtek, mintha lelki szemeik előtt más, jobbidők képe lebegne.

Akárcsak sokan mások szerte Honce-ban, ők is olyannak tűntek, mint akika saját kísérteteikkel harcolnak. Hallgatásuk hatalmas veszteségekről ésáldozatokról regélt, és az, ahogyan mindannyian lassan ízleltek mindenegyes falatot, az ínségnek oly rettenetes mértékéről árulkodott, amely csakmég jobban megerősítette Bransen meggyőződését, hogy rendkívül nagylelkűgesztust tettek vele szemben, midőn megosztották vele kevéskeelemózsiájukat.

Leszállt az éj, és véget ért a vacsora. A falusiak közösen rendbe tették atűz körüli kis teret. Ahogy Hooplin Downs lesoványodott, nyúzott arcú lakóikörülötte jártak, Bransen úgy érezte, mintha holtakat látna, kik sírjukbólkikelve valami bizonytalan végzet felé vonulnak.

Belesajdult a szíve, ahogy arra gondolt, milyen rettenetesen szenved a néps a föld, és hogy milyen borzalom, hogy mindezt két önző uraság idézteszántszándékkal erre a rengeteg ártatlan emberre. És akkor fájdult meg csakigazán a szíve, amikor azt is végiggondolta, mennyire hiábavaló is volt az apillanatnyi reménykedése. Hisz úgy tűnt, két ember akár el is pusztíthatja avilágot, méghozzá sokkal könnyebben, mint amennyibe egy seregnyi jószándékú embernek telne megóvni vagy helyrehozni azt.

Bransen hosszú ideig ült a tűz előtt, még jóval azután is, hogy a többiekszép lassan visszaszállingóztak a kunyhóikba. A tüzet bámulta, ahogy alángnyelvek lassan felemésztették a fadarabokat. Úgy látta a hasábokbólfelszálló füstöt, mintha az maga az elillanó életerő lenne, melyvégérvényesen utolsó útjára indul a holtak földje felé. Egy lépéssel továbbis képzelte ezt, és a lángokban a saját reményeit és álmait kezdte látni, amintapró szikrákká válnak, majd semmivé foszlanak az éj koromfeketesötétjében.

- Nem hiszem, hogy valaha is láttam volna bárkit is ennyi ideig ilyenmozdulatlanul és némán ülni - szólalt meg egyszer csak mellette egy nőihang, félbeszakítván elmélkedését a kilobbanó tűzszikrák felett. A nőhangjának metsző éle jobban kirántotta befelé forduló töprengéséből, mint a

13

szavak, amiket hallott. Felnézett, és azt a fiatalasszonyt látta maga előtt, akiolyan metsző éllel szegezte neki kérdéseit, amikor érkezett. A kisgyerekmögötte állt a sötétben, amitől úgy tűnt, az asszony kevésbé érezte magátsebezhetőnek, és ez érződött is támadó viselkedéséből. Minden munkátelvégeztem - felelt neki.

- Ó, tehát az ételt, melyet koldultál, megszolgáltad a munkáddal. - A nőszavaiból csak úgy áradt a gúny.

Bransen résnyire szűkült szemekkel felelt.

- Megtettem, amit tudtam.

A nő felhorkant.

- Egy fiatal férfi, aki erős és gyors, aki ilyen jól harcol... te... te csak ittülsz, és bámulod a tüzet!

Miközben beszélt, dühösen böködött felé az ujjával.

- A férjed a háborúban harcol - állapította meg Bransen halkan.

A nő megint csak horkantott; s e hangban egyszerre csengett tehetetlenség,düh és elesettség. Félrenézett, de azért válaszolt.

- A férjemet a földhöz szegezte egy palmarisi dárda - préselte ki magábóla szavakat.

Harag izzott a hangjában. - Talán még most is ott volna, ha az állatok nemtépik széjjel, hogy teletömjék a gyomrukat. Tudod, túl sok a halott, hogyeltemessék.

- Tudom.

- És te csak itt ülsz, mert elvégezted a munkád! - fortyant fel megint a nő. -Itt ülsz, épen és egészségesen, lélegzel és eszed azoknak az ételét, akiknekmaguknak sincs elég, miközben férfiakat és nőket mészárolnak le a dárdák,kardok és csatabárdok!

Bransen merőn nézett rá. A nő kissé változtatott a tartásán, kezét csípőretette, és pislogás nélkül viszonozta a tekintetét. Szeretett volna beszélni nekiBadden ősatyáról, és arról, hogy miként harcolt egy igazabb ügyért nemsokkal korábban Előőrsben, és arról, hogy Jameston meg ő miként mentettekmeg egy falut egy rablóbandává egybeverődött katonacsapattól. Szerettevolna az egészet az arcába vágni, és aztán csak toporzékolva üvölteni azegész végtelen hiábavalóságán, ám képtelen volt rá.

14

A nő testtartása, az arckifejezése, a hangjában izzó erő, melyet a fájdalomkovácsolt, gátat vetettek az ő haragjának, sőt gúnyt űztek önsajnálatából.Elvégre neki megvolt az élete, neki ott volt még a felesége...

- Melyik oldalon állsz, idegen?

- Nem számít - felelt Bransen, és kihúzta magát. - Mindkét oldal rossz.

Tudta, hogy be fog következni, mégsem tett semmit ellene. A pofonhangosan csattant az arcán.

- A férjem halott! - mondta az asszony. - Halott! A férfi, akit szeretek,nincs többé!

Bransen nem mondta, hogy sajnálja, de az arcán jól látszott, hogy érez -nem mintha számított volna.

- Szóval mindkét oldal rossz? - A nő hisztérikusan felnevetett. - Aztmondod hát, hogy nincs semmi értelmes oka annak, hogy így élünk, hogyjószerivel már csak a földet esszük és éjjelente hideg ágyban térünk álomra?Ez a válaszod? Ez a válasza egy bátor harcosnak, aki könnyűszerrel képeselkerülni egy vasvilla döfését, és kettétörni annak nyelét?

Bransen tekintete ellágyult.

- Azt kívánod, bár harcoltam volna, és megmentettem volna a férjed? -Próbált a hangjával megértést és együttérzést sugározni, de a kérdését még őmaga is nevetségesnek érezte. Lángolt az arca az újabb pofontól.

- Azt kívánom, bár téged szegezett volna földhöz az a dárda, és nem őt! -A nő ezzel hátat fordított neki. Bransen csak ekkor vette észre, hogy afalubeliek köréjük gyűltek, hogy hallgassák a beszélgetést. Rémülten néztek,néhányan talán zavartan, de Bransen azt is jól látta, hogy többen helyeslőénbólogatnak. - Hisz az egész csak a véletlenen múlik! - folytatta a nő,miközben fel-alá járkált a bámészkodók előtt. - Erről van szó, nem?

- Százan harcba mennek, és húszán meghalnak! Ha ezren mennek harcba,még többen meghalnak.

Ekkor metsző tekintettel újra Bransen felé fordult, és így folytatta:

- Csakhogy minél többen mennek, annál többen haza is jönnek, nem? HaYeslnik dárdáinak zápora ezer célpont felé oszlik szét, akkor minden egyesembernek több az esélye rá, hogy nem esik el. Miért nem voltál hát ott? -Ezzel felé vetődött. - Miért vagy itt? Miért nem állsz ott te is, dárdavetők és

15

íjászok céltáblájaként?

Ez alkalommal Bransen nem hagyta, hogy a nő megüsse, mert tudta, attólcsak még jobban elfajulhatna a helyzet, és veszélyessé válhatna mindenkiszámára. Elkapta hát a nő mindkét csuklóját, ahogy az ütésre emelte a kezeit,és visszanyomta őket az oldalához. A nő erre zokogásban tört ki, átkozta azélet igazságtalanságát. Bransen ösztönösen megpróbálta őt magához vonni,hogy megvigasztalja, de ő kitépte magát a kezéből, és olyan hévvel fordultmeg, hogy elvesztette az egyensúlyát, és a földre bukott. Ott félig ülőhelyzetben az egyik könyökére támaszkodott, a másik karjával eltakarta azarcát, és tovább zokogott.

Bransent az ösztönei újra vitték volna, hogy segítsen neki, de nem mertközeledni hozzá. Felnézett inkább a körben állók arcára - csak bámultak rávádlón. Ő tehetetlenül széttárta a kezét, és hátrálni kezdett.

Három asszony odalépett a nőhöz; közben az egyikük megállt, épp csakaddig, míg rámordult Bransenre:

- Menj innét!

Erre többen magukhoz tértek, és egyszerre mindenfelől ezt hallotta. Azasszony kitörése mély sebeket tépett fel.

Ezeket az embereket nem érdekelte az ő igazsága. Csupán az számítottnekik, micsoda igazságtalanság, hogy egy ifjú és láthatóan ereje teljébenlévő ifjú ott ül, és őt látszólag még csak nem is érintette az a keserű valóság,ami szétdúlta az ő otthonaikat.

Bransen még egy lépést hátrált, és újból feltartotta a kezét. Az arcántehetetlen, végtelenül szomorú kifejezés ült, amint lassan elsétált.

Visszatért a kihalt erdőbe, ahol sötét ösvényeken kóborolt tovább.Kalandja ebben a faluban csak megerősítette benne az érzést, hogy ő nemtartozik ide... sőt talán sehová sem. Cadayle-ra gondolt, az egyetlenmelegséget sugárzó pontra ebben a rideg és kietlen létben, és meg nemszületett gyermekükre. Talán mindkettejüket keserves nyomorúságrakárhoztatja a puszta jelenlétével? Talán jobban tenné, ha inkább az ifjúJameston Sequin nyomdokaiba lépne, és a magányos kóborlást választaná,nem pedig azt a hibás, sőt végzetes döntést követné, mely Jamestontvisszavezette a civilizációba?

Miféle férj az, aki Cadayle-t és kisbabájukat ilyen létbe rángatná?

16

E kérdés oly rettentő súllyal zuhant rá, hogy majdnem térdre rogyott. Aválaszok túlzottan fájók, s kegyetlenek voltak ahhoz, hogy képes legyenelviselni még csak futólag is a gondolatot.

Hová illik ő ebben a világban? Vajon hogyan illeszkedik be valaha isbárhová?

És ami a legfőbb: miért is akarna beilleszkedni?

17

2.AZ ELKERÜLHETETLEN ÖRVÉNY

Milwellis herceg vad csatakiáltással rontott be a pajtába. Az épület egyikfala lángokban állt, de a benn harcolók észre sem vették, olyan elkeseredetthévvel küzdöttek.

Az ifjú, vörös hajú harcos herceg belevetette magát az egyik közeliharcba; egy palmarisi férfi már a földön hevert vérbe fagyva, míg két társakétségbeesetten próbálta visszaverni a körülöttük rohangáló vörös sapkáspowrik rohamát. Az egyik katonának sikerült eltalálnia egy törpét, kardjajócskán beleállt annak testébe, de a törpe csak lesöpörte a fegyvert, és márisellentámadásba lendült: tüskés bunkósbotja iszonyú erejű csapásávalszétzúzta a férfi térdét. A katona földre rogyott fájdalmában, és egyedülMilwellis herceg közbelépése akadályozta meg a második, halálos csapást.

A herceg kardja lesújtott a powrira, és mély vágást ejtett a mellkasán. Atörpe hátratántorodott... de csupán egy lépésnyit, azután újból előrevetődött,még nagyobb lendülettel, arcán gonosz vigyorral. Milwellis hátrábbhúzódott - nem akart párharcba keveredni a törpével. Visszavonulásaközben állva maradt társát lökte a törpe felé.

Ez a katona is mélyen a powriba döfte kardját. Egy ilyen döfés a legtöbbellenféllel végzett volna, ám ez alkalommal nem így történt: nyombanmegérkezett az ellencsapás, pont a férfi szemei közé. A bunkósbot egyiktüskéje az agyába fúródott. A katona holtan rogyott össze, s zuhantábanfurcsa szögben rántotta magával a törpe fegyverét. Milwellis ekkor ismételőrelépett, és ez alkalommal egyetlen tiszta vágással elmetszette a harciaskis szörnyeteg torkát.

A herceg ezután ismét hátraugrott, és körülnézett, melyik harcbacsatlakozzék be.

Mellette az összezúzott térddel vonagló férfi a segítségéért könyörgött.

- Hallgass, te ostoba! - mordult rá, és a nyomorultat még oldalba is rúgta,hogy csendben maradjon. - Mássz ki innen!

A tűz eközben lassan felkúszott a mennyezetre is. Látszott, hogy a pajtaodaveszett.

Milwellis és az emberei ezt nagyon jól tudták, így igyekeztek az ajtó felé

18

utat vágni maguknak, azonban a megmaradt véressapkás törpék - a herceglegnagyobb döbbenetére - ugyanúgy harcoltak tovább, mintha számukra ezteljesen lényegtelen lenne. Egy újabb palmarisi került a földre, majd egymásikat is lemészároltak, bár az utóbbinak egy utolsó kardcsapással sikerültmagával rántani gyilkosát a halálba.

Milwellis az ajtó felé nyomult; nagy igyekezetében gondolkodás nélkülátgázolt összezúzott térddel fekvő katonáján. A tető épp mögötte omlott le,ezernyi szikra szállt az éjszakai égbolt felé. Milwellis odakinn gyorsanösszeszedte magát, lesöpörte a piszkot a ruhájáról, és arrébb sietett. Mindenlépésnél hangosan szitkozódott.

- Csak négy? - kiabálta magából kikelve. - Mindössze négy?

Ő közel húsz harcost elvesztett abban a pajtában, és minden egyes halottpowrira jutott öt levágott ember.

- Nyugalom, fiam! - kérlelte őt Panlamaris nagyúr. Az öreg Milwellisordítását hallva lovagolt oda.

- Négy, apám! Négy nyomorult powrinak sikerült azt a pajtát tartaniaellenünk egy fél éjszakán át, és vagy húszat megöltek a legjobb harcosaimközül!

- Valóban félelmetes ellenfelek - értett egyet a nagyúr. - Keserű lecke ez,melyet idejekorán megtanultam, még évtizedekkel ezelőtt, odakinn atengeren.

- Ők Honce átka - kapcsolódott be a beszélgetésbe az érkező nagydarabférfi, aki Abelle rendjének barna csuháját viselte. - Ne feledkezzünk megróla, hogy ki szabadította ránk a gonoszt!

Milwellis herceg nyíltan De Guilbe atya szemébe nézett, és bólintott.Arcát gyűlölet torzította el.

- Ez Gwydre úrnő műve - folytatta az atya. - Gwydre úrnőé és Artolivanatyáé, az eretneké, aki azt állítja, ő az egyház feje!

- A vérükkel fizetnek meg ezért! - esküdözött a herceg.

- Ehhez kétség sem fér - helyeselt Palmaris tartományúra, kinek valahanagyszerű városa jelenleg majdnem teljesen romokban hevert, mindösszeszáz powri tombolásának áldozataként. - Amint biztosítottuk Palmarisvárosát, és a véressapkásokat egytől egyig visszaszorítottuk a MasurDelavalig, ahol vízbe fúlnak, mint a patkányok, mi is hadba indulunk, és

19

romba döntjük Gwydre úrnő tartományát, Előőrsöt!

- Kérve kérlek, ne feledkezzetek meg az Abelle-nagytemplomról sem! -felelt De Guilbe. - Ahhoz, hogy én, aki hű szolgája vagyok Yeslnikkirálynak, és neked, nagyuram, elfoglalhassam az engem megillető helyetAbelle rendjének élén, a nagytemplomot kell székhelyemmé tennem, mely azutóbbi időkben rendem hatalmi központja lett. Nem felel meg helyetteegyetlen másik klastrom sem, bármilyen hatalmas is legyen.

- Még akkor sem, ha Yeslnik király megépíti neked a leghatalmasabbklastromot Delaval városában, és a gyülekezet nagysága is ezrekre rúgmajd? - kérdezett vissza a tartományúr.

De Guilbe atya nem rejthette el mosolyát - kétségkívül csábító volt alehetőség -, de gyorsan el is nyomta azt.

- Csupán akkor, ha eltakarítjuk az Abelle-nagytemplomot, mely fekélykéntmételyezi rendünk testét - jelentette ki. - Egy nagyobb klastrom valóbanelőrelépést jelentene az egyház számára, ám ez csupán akkor lehetséges, haa métely, mely a rend magját emészti, eltöröltetik a föld színéről.Máskülönben a métely tovább terjed, és Artolivan és serege hazugságaialáássák minden erőfeszítésemet aziránt, hogy a nyájat a helyes útratereljem, Yeslnik király és a Honce-t kormányzó tartományurakrendeleteinek betartására! Egyszerűen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azAbelle-nagytemplomot!

- Mégis, barátom, nem vethetjük az embereinket újból azok elé a falak elé,kitéve őket több száz szerzetes drágakőmágiája támadásának - emlékeztetteőt Milwellis. Miközben beszélt, atyjára pillantott, akinek az arca még azeset futó említésére is dühös grimaszba szaladt, és fogait csikorgatta.

- Nézz csak rá a városodra, melyet a lángok szinte a földdel tettekegyenlővé! - vágott vissza az atya.

- Csapdába ejtjük őket a saját patkánylyukukban, és elfoglaljuk az egészföldet körülöttük - felelt a herceg. - Fogságban tartjuk és elhallgattatjukőket!

- Ostromolni fogjuk az erődítményt, amíg kétségbeesett őrületükben akardjukba dőlnek! - morogta haragosan Panlamaris nagyúr. - A szárazföldrőlés a tengerről is! Kőzáport zúdítunk a falaikra!

De Guilbe és Milwellis mindketten úgy gondolták, ez puszta dühkitörés anagyúr részéről. Ahhoz, hogy valóban bevehessék az Abelle-nagytemplomot

20

hatalmas szárazföldi és tengeri seregre lett volna szükség, méghozzá olyanáron, hogy az semmiképp nem illeszkedhetett Yeslnik király terveibe,különösen most, hogy a vérszomjas powrik is bekapcsolódtak a harcba,méghozzá az ellenségeik oldalán. Azonban kétségkívül az értelmes, korostartományúr is tisztában volt szavainak értelmével. Ahogy Milwellis hercegatyjára nézett, a férfi acélos tekintetében szemernyi kételyt sem látott.

- Induljunk! - adta ki a parancsot a nagyúr, és hangjában még mindig haragvibrált. - Még jó néhány powrit el kell kapnunk!

* * *

A hajó belsejében sokkal jobban lehetett érezni a széles folyó áramlataiáltal gerjesztett hullámzást. Yeslnik arra számított, hogy hitvesét kabinjukhajóablakán kihajolva találja majd, amint épp a „halakat eteti”, ahogy aztzászlóshajójának - a hitvese tiszteletére frissen átkeresztelt OlymÚrhölgynek - parancsnoka, Juront kapitány gyakorta mondogatta.

Kellemes meglepetésként érte, hogy Olym nem az ablaknál volt, sőt nem istűnt úgy, mintha a közeljövőben oda szólítaná a szükség. Finom, sokatsejtető csipke hálóinget viselt, és az arcán játszó kihívó mosoly mégcsábítóbbá tette. Honce királynéja hites ura nyakába borult, amint azbelépett az ajtón. Karjaiba zárta a vézna férfit, és szenvedélyes csókokkalhalmozta el, miközben egyik kezével becsukta mögötte az ajtót.

- Powri hajók vannak a folyón - szólalt meg nagy nehezen Yeslnik két csókközött.

- Elpusztítjuk őket - intézte el a kérdést Olym, miközben egy heves csókkalaz ágyra nyomta.

- Reggelre Palmarisban leszünk - folytatta Yeslnik. - A város súlyosanmegrongálódott.

A törpék százakat mészároltak le.

- El fogod pusztítani őket - mondta erre minden tétovázás nélkül a nő, éshangjában nyoma sem volt kétkedésnek. Eközben lovaglóülésben ráült, éselkezdte félrehúzni ruhája fodrait.

- Hisz te vagy Honce királya. Te vagy Yeslnik, a Rettenetes. Mindenkireszket majd előtted!

A férfi ingét kezdte lerángatni, egyszerre igyekezett vetkőzni ésvetkőztetni, ahogy a szenvedély heve átsöpört rajta.

21

- „Yeslnik, a Rettenetes”... - A hiú ifjú király suttogva ízlelgette eszavakat a mámoros tombolás közben, és igencsak ínyére voltak. És mégjobban ínyére volt a vad szenvedély, mely nemrégiben elkapta hitvesét!

Nem is olyan régen még úgy somfordált vissza a távoli nyugatról,legnagyobb ellensége, Ethelbert nagyúr, Entel urának kapui elől, a teljeselkeseredettség küszöbén, hogy végig kellett néznie, mint csúszik ki kezeiközül a gyors győzelem lehetősége.

Rettenetes érzelmi hullámvölgybe került, bizonytalanná vált, nem tudta, milegyen a következő lépése, ahogy azt sem, mi értelme van bármilyenlépésnek. És ekkor onnan sikerült erőt merítenie, ahonnan a legkevésbészámított rá: hitvese ölelő karjaiból - attól az asszonytól, aki az elmúltnéhány esztendő során igen-igen hűvösen viselkedett vele, és ráadásulláthatóan elcsavarta a fejét a hírhedt gazfickó, az Útonálló, akit Yeslnikegyben nagybátyja, Delaval király meggyilkolásával is vádolt.

Ahogy Olym vadul meglovagolta, Yeslnik felidézte magában, mikéntmélyült el a szakadék köztük, miután ő oly rútul megszégyenült egy évvelazelőtt, egy prydi úton. A hintójukat powrik támadták meg, és egyedül azÚtonálló közbelépése mentette meg őket.

Persze aztán a gazfickó megszégyenítette őt, és kifosztotta a csapatot!

Olym akkor elfordult tőle, és ezért az Útonállóért kezdett rajongani!Yeslnik azóta őt vádolta házassága nehézségeiért, ám ebben a pillanatban,asszonya lábai közé szorítva végre megértette az igazságot! A hatalom és aveszély tüzelte ezt a nőt. Azt akarta - sőt, követelte -, hogy olyan férfi legyenmellette, aki gondolkodás nélkül összeroppantja ellensége koponyáját.

Olyan férfi, aki keményen tartja markában a kardot, és pengéje sokszorvöröslik az ellenség kiontott vérétől.

Olym úrnőnek egy királyra volt szüksége, nem egy parasztra! És ez anemes vad, aki oly örömmel és szenvedéllyel lovagolt a testén, amilyenrőlkorábban álmodni sem mert, bizony nem is érdemelt ennél kevesebbet!

Ő Yeslnik, Honce királya, és reszkessen minden nyomorult, aki nem esiktérdre előtte!

Ő Yeslnik, a Rettenetes! Emeljétek reá tekintetetek, és reszkessetek!

* * *

Mindig, amikor Palmaris népe azt hitte, hogy végre megszabadult a

22

mételytől, mely a Masur Delaval felől csapott le rá azon a retteneteséjszakán - mely a „hosszú, gyilkos sötétség” néven vonult be a legendákba -,újabb és újabb powri csoportok bukkantak fel. Nem számított, milyenesélyekkel indulnak a harcba, a törpék mindig ugyanazzal a legendás,őrjöngő hévvel küzdöttek. És az az arány, amit Milwellis herceg abban apajtában saját szemével láthatott, a legtöbb harcban ugyanekkora volt: a harcmásodik napjára majdnem negyven powrit öltek meg vagy fogtak el, deeddigre a palmarisi helyőrség majdnem kétszáz harcost veszített.

Miután visszavonult kastélyába, melyet többé-kevésbé megkímélt atűzvész, Panlamaris nagyúr minden egyes újabb jelentést gondterhelt,lemondó sóhajjal fogadott, amit minden egyes alkalommal pillanatokonbelül dühe lobbanása követett - ilyenkor mindig hatalmasat csapott erősöklével tölgyfa trónszékének karfájára. A nagyúr épp a legutóbb érkezettfutárt intette arrébb, aki arról számolt be, hogy egyetlen powri tizenegyembert ölt meg a piactéren, mielőtt sikerült legyűrniük.

Panlamaris gondterhelten dőlt hátra a székében, és félhangosan mormogvaátkozta Gwydre úrnőt; nem akarta, hogy a testőrség ott lévő tagjai, akiknekmár így is igencsak megcsappant eddigre a harci kedve, hallják őt.

Azonban a fia még ennyire sem volt diplomatikus:

- Miért nem vagy dühösebb, atyám? - tette fel a kérdést Milwellis herceg,miközben nagy ívű léptekkel a trónszék elé ment. - Hogy lehet, hogymeghallgatod a beszámolót ezekről a gyilkosságokról, és nem törsz s zúzolharagodban?

Az idős Panlamaris résnyire szűkült szemmel nézett a heves ifjúra.

- Ugyan, mi végre tennék így? A város sekély sírhantjai több százpalmarisit nyeltek el, és még sokkal, de sokkal többet fognak, mielőtt ez azegész véget ér.

- És most még tizeneggyel többet - horkant Milwellis.

- Fékezd azt a csípős nyelved, fiam! - mordult rá Panlamaris, majd zordtekintetét körbehordozta a helyiségben, elfojtva ezzel minden vigyorgást. -Nem tűröm, hogy bárki gúnyolódjék velem, főleg nem a tulajdon fiam!

Egy pillanatig úgy tűnt, a herceg vitába száll vele, de az ifjú inkább nyeltegy nagyot, és tisztelettudóan meghajolt.

Panlamaris tekintetébe némi vidámság költözött.

23

- Azt hiszed, fiam, hogy nem vagyok eléggé dühös?

Milwellis erre már képtelen volt tovább türtőztetni magát.

Egyik öklével a mellkasára csapott, és fogcsikorgatva így válaszolt:

- Én most nyomban a piactérre mennék, és a tulajdon kezeimmel fojtanámmeg azt a powrit!

- Könnyű halál egy powrinak - mondta erre Panlamaris, és apró,gyűlölettől izzó kacajjal ekként folytatta: - Talán én mégis dühösebb vagyok,mint te.

A herceg és a teremben lévők furcsálló tekintettel néztek a nagyúrra.

- Hány powri van a tömlöceinkben? - kérdezte Panlamaris.

- Huszonhét, nagyuram - felelte az egyik őr. - Huszonnyolc, ha ez amostani túléli a tömeg haragját.

- Kibírja az a patkány - szólalt meg erre egy másik. - Nehéz megölni azátkozottakat!

- Készítsetek elő huszonnyolc karót! - adta ki a parancsot a nagyúr.

Milwellis hercegre ezúttal olyan lecke várt atyjától, amilyenre soha nemszámított.

* * *

- Nem egy napom telt úgy, hogy ezeket a kis patkányokat irtottam -magyarázta később Panlamaris, miközben a város főterén az utasításainakmegfelelően előkészítették a karókat.

„Ne legyenek túl hegyesek!” - szólt a parancsa, mert egy hegyes karóakkora fájdalmat okoz, hogy az lerövidíti a szenvedést.

- Sose hittem volna, hogy egyszer újból harcolnunk kell ellenük - jegyeztemeg Harcourt, miközben csípőre tett kézzel figyelte a munkálatokat.Panlamaris bizalmas tábornoka nemrégiben tanácsadóként kísérte Milwellisherceget a keleti hadjáratban. - Sosem akartam volna már.

- Elkergetjük őket, ahogy hajdan tettük Durbury szikláinál - ígértePanlamaris. Ezután a fiához fordult, aki bár odafigyelt a beszélgetésre,tekintetével a piactéren zajló eseményeket követte. Éppen akkor rángatták kia térre az első powri foglyot. Letépték róla rongyos ruháit, kezeit és lábaitegy-egy lóhoz kötötték, és azok négyfelé húzták a törpe meztelen testét.

24

- Híj, mit műveltek mán, ti kutyák?! - kiabálta a powri, ám kiabálásahamarosan torz üvöltéssé vált, ahogy egy katona lassan belenyomott egykarót a fenekébe. Az üvöltés egyre hangosabb lett, és ez igencsak meglepteMilwellist, aki nem is gondolta volna, hogy egy törpének ilyen kínt lehetokozni. Ahogy a karó lassan belenyomódott a törpe beleibe, a felbolydulttömeg legvérszomjasabb tagjai is elsápadtak, és félrekapták a tekintetüket.

A kínzás pedig folytatódott. A törpe kínüvöltését végül hörgések váltottákfel, ahogy a karó elérte a torkát. A lovak rántottak egyet a törpén, ahogyirányították őket, és a karó hegyes vége egyszerre véres buborékokkíséretében kibukkant a törpe száján.

Ekkor több katona lépett oda, elvágták a köteleket, és a rakpartravonszolták a powrit, ahol felállították a háromméteres karót, és otthagytákrajta lógva a törpét.

- Meddig húzzák? - kérdezte Milwellis, és nagyon is tudatában volt, hogyhideg verejték gördül le a hátán.

Panlamaris vállat vont.

- Legalább néhány órát. Bár láttam már olyat, amelyik majd’ egy hétigéletben maradt.

Eközben kiráncigálták a térre a következő törpét, és a jelenet újbólmegismétlődött.

Mire a negyedik powrihoz értek, a tömeg undora mintha eloszlott volna,ehelyett mindenfelől kiabálás hangzott: az emberek a powrik fejére olvasták,hogy milyen szörnyűségeket műveltek a városban. Aznap a lenyugvó napsugarai huszonnyolc powrira estek, akik Palmaris városának déli és nyugatikapuiban, meg végig a kikötő mentén karóba húzva lógtak a magasoszlopokról... elrettentésként, hogy elriasszák a fajtájukat.

* * *

- Yeslnik király! - kiabálta Juront kapitány olyan hangon, ami igencsakmeglepte a királyt. Tudta, hogy már közelednek Palmarishoz, így nem leptemeg, amikor Juront hívta őt, csakhogy a férfi hangja nyugtalanul, aggódóncsengett. Egy gyors pillantást vetett hitvesére, majd sietős léptekkel indultkifelé a kabinból. Olym is követte.

Az ifjú király felmászott a fedélzetre, és ahogy elé tárult a város képe,nyomban látta a pusztítás nyomait - egyes részeket még mindig füstfelhő

25

borított. A látvány az első pillanatban megnyugtatta Yeslniket, aki kapitányahangszíne hallatán már attól tartott, hogy powrik támadták meg az OlymÚrhölgyet. A kapitány mellé lépett. A férfi a hajó jobb elülső részében állt,és mereven bámulta Palmaris dokkjait. Mellette állt az első tiszt, akithasonlóképp megdöbbentett a látvány. Úgy tűnt, a két férfi néhány pillanatigmég lélegezni is elfelejtett.

Amikor végre olyan helyre ért, ahonnan maga is láthatta, mit bámulnakemberei, Yeslnik maga is döbbenten felhördült - a kikötőben többtucatnyipowri karóba húzott teste látszott.

- Ah! Mi az? - kiáltott fel Olym királyné, ahogy melléjük lépett.

- Powrik, úrnőm! - nyögte ki Juront nagy nehezen.

- Csúf kis jószágok. Halottak? - ahogy ezt kérdezte, a kikötőhelyére siklóhajóról jól látszott, hogy az egyik powri éppen kapálódzott a kezével.

- Hamarosan, úrnőm - felelte Juront.

- Mi ez az egész? - kérdezte Yeslnik.

- Panlamaris nagyúr bosszúja, felség - felelte a kapitány. - Hevestermészet, aki már sok csatát megjárt. Nem a könyörületességéről ismert.

Yeslnik király igyekezett összeszedni magát. Olymra pillantott - aggódott,hogy a látvány túlzottan borzalmas hitvese érzékeny lelkének.

Ám az asszony ragyogó tekintettel mosolygott.

- Heves... - suttogta nyilvánvaló csodálattal. - Olyan ember, akitől félnikell.

Yeslnik megköszörülte a torkát, és kényszerítette magát, hogy egyenestartással álljon.

- Nos, igen. Minél több törpét megöl, annál jobb mindannyiunknak -jelentette ki.

Az Olym Úrhölgy nem sokkal később megérkezett a kikötőhelyére, és akiváló tengerészek ügyes, gyors mozdulatokkal kikötötték a hajót. Jurontkapitány a fedélzetről irányította a munkálatokat, és a királyi testőrség ishamarosan partra szállt, hogy biztosítsa az utat az uralkodói pár számára.Ám a sors úgy hozta, hogy valami szerencsétlen véletlen folytán az egyikkaróba húzott powri pont a pallóhíd mellett lógott. Ahogy Yeslnik és Olymelhaladtak mellette, hallották, ahogy a nyomorult nyöszörög. Egy vércsepp

26

épp Olym királyné mellett hullott a pallóra. A nő levegő után kapkodott, ésYeslnik király kissé arrébb húzta.

Azonban nem a borzadály uralkodott el az asszonyon, ez világossá vált akirály számára, amikor Olym a fülébe súgta:

- Neked nagyobb karókat kell állíttatnod!

Hangját alig-alig leplezett vágy tette fátyolossá, mely szenvedélyes órákatígért. Yeslnik megértette a szavak mögött rejlő üzenetet, és máris eltökéltemagában, hogy egész erdőnyit vágat ki Honce legmagasabb fáiból.

* * *

- Csendet! - adta ki a parancsot Shiknickel a hordóhajó legénységének. Akis powri hajó a nagy vitorlások keltette hullámokon ringatózott; nemhaladtak előre, mert nem merték erős lábaikat a pedálokra tenni, hogyelinduljanak. Körülöttük mindenfelé magas árbocú delavali hadihajókszelték a vizet; a hatalmas hajótestek erős örvényeket gerjesztettek.

A heves vérmérsékletű véressapkás törpék ritkán bújtak el a harc elől,bármilyen küzdelemről volt is szó, azonban ha ezúttal felfedték volnamagukat - ezt Shiknickel és társai is pontosan tudták -, akkor nem igazánlehetett volna harcnak nevezni, ami következik. Talán tudták volna használnihajójuk víz alá rejtett vágósarkantyúját, és kilyukaszthatták volna az egyikhajón, de mi végre? Általában ha meglékeltek egy hajót, a powrik hajójukkülső fedélzetére siettek, és ahogy a megtámadott vízi jármű megdőlt éselsüllyedt, ők kihalászták a vízbe zuhant matrózokat, felhasították a testüket,és megmártogatták mágikus sapkáikat a vérükben. Ám ez alkalommal tudták,hogy ha meg is lékelnének egy hajót, amint a külső fedélzetre tennék alábukat, a többi hadihajó íjászai nyílzáport zúdítanának rájuk, és hamarvégeznének velük.

Így aztán néma csendben ültek, és reménykedtek, hogy elég jól elfedi őketa víz, és észrevétlenek maradhatnak, amíg a Delavali hadihajók elúsznakmellettük - ugyanis a hordóhajók testének legnagyobb része a víz alatt volt.

A hordóhajó legénységi helyeinek első sorában két törpe, Mcwigik ésBikelbrin sokatmondó pillantást váltottak egymással. Tekintetük egyszerrevolt reménykedő, lemondó, aggódó és izgatott. Ők ketten száz esztendőttöltöttek egy kisebb powri csoporttal egy gőzölgően meleg északi tó egyikszigetére zártan. A tavat meleg vizű források táplálták, így élettől nyüzsgötta zord alpinadori tundrák kellős közepén. Hála a körülményeknek, néhány

27

váratlan barátságnak és számos rendkívüli eseménynek, ők ketten - és nekikhála társaik is - nemrégiben megmenekültek ennek a börtönnek a rabságából.Sorsuk ide vetette őket, erre a folyóra, messze nyugatra a tengertől, melyeneljuthattak volna a Julianthokra, ahonnan származtak, és most ellenségek ésáldozatok vették körül őket.

Ez volt az igazi powri élet, a katasztrófa peremén lebegve - ebbenmindketten egyetértettek, és erről árulkodott tekintetük, ahogy vigyorogvabólogattak. Egyszerre kavargott bennük a lelkesedés a még rájuk váróharcok, és a nosztalgia a szigeti lét békéje iránt.

- Elmentek, egytül egyig! - jelentette be nagy sokára Shiknickel.

- Akkó’ gyorsan irány Palmaris! - szólalt meg erre a legénység egyik tagja,majd még nevetve hozzátette: - Mán hogy a város maradéka!

Erre nagy éljenzés tört ki a legénység soraiban, hisz ez a csapat egyikevolt annak a hat hajó legénységének, melyek nemrégiben néma csendbenkikötöttek a hatalmas emberi város partjainál, és rohamukkal tűzbe és vérbeborították azt. A hat hajóból három visszatért egy második csapásra is -képtelenek voltak ellenállni a tehetetlen áldozatok látszólag végtelenforrásának. Shiknickel azonban, aki kellemesebben érezte magát a vízen,mint a szárazföldön, és kevésbé szeretett kockázatot vállalni, úgy döntött,nem csatlakoznak hozzájuk.

- Jó’ megadtuk nekik! - jegyezte meg Mcwigik. - Mán az egész földjükrűlsegítséget hínak, és mindez a nyomorúság csupán hat hordóhajólegénységitül!

A szavai még nagyobb éljenzést váltottak ki.

- Eegen! És nem vónék meglepve, ha még tíz hajó legénységivelelfoglalnók ezt az egész Honce nevezetű kócerájt! - toldotta meg egy másiktörpe a hátsó sorokból.

- A sapkám annyi vért szína magába, hogy a térdemig lógna a nagy súlytó’!- lelkesedett egy újabb.

Egy jó darabig folyt még a tréfálkozás és az önajnározás, a legénységminden tagja vigyorogva számolt be saját kalandjairól a mészárláséjszakáján, eldicsekedvén, hogy milyen pusztítást végzett Palmaris gyanútlanlakói között. Természetesen - mivel powrikról volt szó - minden beszámolóegyre nagyobb és nagyobb tettekről, egyre nagyobb és jobban szervezettellenálló erőkről, és egyre több halálos áldozatról szólt.

28

Egy idő után olyan nagyotmondásokat lehetett hallani, hogy Mcwigikhangosan felkiáltott, túlharsogva az egymást túllicitálni igyekvőket:

- Piha! Ha te annyit gyilkótá’ le, mint mondod, és ő csak feleannyit annak,amennyit mond, és ő is csak feleannyit, akkó biza ezek a hajók, amikelmentek mellettünk, szellemhajók voltak egytül egyig, vagy vízen lebegőszalmaszálak, mer’ ha ez mind így van, akkó’ mán nem él egy teremtett lélekse az egész átkozott Honce-ban!

Ez aztán minden eddiginél nagyobb hahotázást és éljenzést váltott ki, ámnem vetett gátat az újabb nagyotmondó történeteknek, melyek egyrehajmeresztőbbek lettek, miközben a hajó ütemesen haladt észak felé, immárjóval az ugyanarra tartó delavali flotta mögött, a Masur Delaval torkolata,és azon túl, a Korona-öböl nyílt vize felé.

- Jól gyakoroljátok be a meséiteket, fiúk, mer’ két hét múlva mán atöbbieknek mesélitek a Viharvert Szigeteken! - mondta nekik Shiknickel.

Erre újabb dübörgő éljenzés harsant - már amennyire hangoskodni mertekígy, hogy ilyen sok ellenséges hajó haladt előttük -, majd elénekeltek egyrégi nótát a Viharvert Szigetek sziklás partjairól.

Azonban Shiknickel kapitány nem csatlakozott az éneklőkhöz. Hátranézetta hordóhajó parancsnoki tornyából, és egy gyors pillantás után máris alegénység felé fordult - az arcán borzalom tükröződött.

- Mi lelt? - sietett hozzá Mcwigik.

Shiknickel az öklével dühösen belevágott a hajó oldalfalába, majd arrébbhúzódott, hogy odaengedje Mcwigiket.

- Hogy a döglött halak bűze rothassza...! - kiáltott fel néhány pillanattalkésőbb Mcwigik, mire végképp elhaltak a nóta utolsó foszlányai is, és alegénység több mint fele izgatottan ugrott fel ültéből.

- Karóba húzták őket! - magyarázta Shiknickel.

- Eegen! És legalább kerten a közel lévőkbül még életben vannak! -egészítette ki Mcwigik. A padlóra köpött, és arrébb állt, hogy a többiek is,élükön Bikelbrinnel, odavonulhassanak, és saját szemükkel lássák arettenetet: a karókon lógó powri testeket végig a dokkok mentén. Mindegyikköpött egyet, miután kinézett, és morogva ment vissza a helyére. A legtöbbenezt hajtogatták:

- Le kell vennünk ükét, és elvinni a szívüket eltemetni!

29

- Nekem jó cimboráim vannak köztük - dörmögte az egyik.

- És én mondom biza, még meglátom, ahogy a gyerekeik kikelnek aszívükbül!

A fedélzet hasonló morgásoktól visszhangzott, míg végül Shiknickelcsendre intette őket, arra emlékeztetvén a csapatot, hogy meglehetősen közeljárnak az ellenséghez. Arra is rámutatott, hogy az embereknek nyilván többkarójuk is kéznél lehet.

- Bah! Azt mán nem! Én nem futok el! Most nem! - mordult lel az egyikpowri.

- Tehát így akarják játszani, eh? - morrant Mcwigik.

- Fogadok, hogy hangosabb ordításra tudjuk bírni bármelyik embört, mintamilyen a fiúké vót, mikó’ beléjük szúrták a karót! - tette hozzá Bikelbrin.

- És te mit gondolsz? - fordult Mcwigik a kapitányhoz.

- Azt gondolom, nem látjuk egyhamar az otthonunkat - felelt Shiknickel. -Most nem - tette hozzá, arra a matrózra nézve, aki az imént mondta ugyanezt.

- Nem egyhamar - visszhangozta Mcwigik.

- Eegen. És üzenünk az előttünk haladóknak, és elküldjük az üzenetetegész a Viharvert Szigetekig! És osztán minden hajónkkal vízre szállunk! -jelentette ki Shiknickel. - Elfoglaljuk az öblöt, a partvidéket, és partraszállunk ahányszor esélyt látunk rá, hogy ezek a kutyák megfizessenek!

- Úgy hiszem, nyomban visszamegyünk Palmarisba, és leszedjük a fiukatazokrul a karókrul - fordult kérdő tekintettel Mcwigik a kapitány felé, mireaz eltökélten bólintott. - Szedjétek össze magatokat, fiúk, és gonduljátok ki,hogyan okozhatjuk nekik a legtöbb fájdalmat!

- No, én úgy hiszem, lehet még ottan egypár karó, aminek hasznátvehetjük! - mondta erre Bikelbrin.

A hordóhajón minden powri komor arccal bólogatott, és megfogadták,hogy bosszút állnak, és sokszorosan megfizetnek mindazért a borzalomért,ami a társaikkal történt.

* * *

- Honce királya érkezik - közölte Panlamaris nagyúr a fiával, De Guilbeatyával, Harcourttal és számos más parancsnokával.

30

- Ha minden igaz, amit hallottam róla, lélegzet-visszafojtva várom atalálkozást - jegyezte meg erre Harcourt szárazon.

De Guilbe atya egészen elsápadt az etikett ilyen nyílt megsértése hallatán -hogy ilyen hangnemben gúnyolódjék valaki egy királyon! Ám Panlamarisnagyúr csak halkan nevetett, és megveregette hűséges embere erős vállát. Őkketten már vagy húsz esztendeje harcoltak együtt, ifjúkoruk óta, amikor fiatallegényekként, gyermekkorukból alig kinőve együtt vitorláztak a tengeren,powrikkal, kalózokkal harcolva, kicsit kalózkodva maguk is. Harcourtnemrégiben Milwellis oldalán járta végig Honce-t, az ifjú hercegtanácsadójaként, mialatt az végigdúlta a Sáskakart és a Felidan-öbölpartvidékét. És ha Panlamaris ígéretes utódja képzését rá merte bízni erre aférfiúra, akkor elég jó lehetett a viszony köztük ahhoz, hogy megengedjenekmaguknak egy jóízű tréfálkozást, még ha épp Honce jövendőbeli királyánakterhére szólt is az. Harcourt és Milwellis ugyanis nem épp a legkedvezőbbvéleményt őrizték magukban a királyról Ethelbert dos Entel városának falaialól visszatérvén, hisz Yeslnik onnan futamodott meg, méghozzá akkor,amikor már biztosítottnak tűnt a győzelmük.

- Ó, egy igazi drágakő az úr! - helyeselt bizalmasa szavaira Panlamaris. -Ellentéte mindannak, ami nagybátyja, Delaval nagyúr volt.

- És te testvéredként szeretted Delaval nagyurat - jegyezte meg Milwellissavanyú arccal. Rajta is jól látszott, hogy a legkevésbé sem örül Yeslnikflottája váratlan érkezésének.

Igaz, ami igaz, Delavalt és Panlamarist ugyanolyan fából faragták,méghozzá nagyon is hasonlóból, mint Ethelbert nagyurat. Mind hatalmasharcosok voltak, bátrak a csatában, keménykezűek az uralkodásban, és mindkedvüket lelték a meghódított területek leigázásában. Ők még egy régiértékrendet képviseltek, egy olyan korból, amikor még tágasabb volt a világ.Bár egyikük sem fordult Abelle rendje ellen, mindhárman olyankor kerültekhatalomra, amikor a samhaisták zord hite uralta a lelkeket, és amikor a kardtöbbet nyomott a latban, mint a diplomácia.

- Delaval döntése szerint ő Honce királya - emlékeztette őket De Guilbeatya. - Rendemmel kapcsolatos merész lépései régóta szükséges lépéseksorát indították a gyengeséggel szemben, mely az utóbbi időkbenmegmételyezte a testvérek lelkét.

- Merész lépések! - horkant fel Panlamaris. Ő a saját szemével látta azeredményét ezeknek a merész lépéseknek, amikor serege megrohamozta az

31

Abelle-nagytemplom falát, amire válaszul olyan mágikus villámzáportkaptak a nyakukba, amilyet Honce még nem látott soha. - Új ellenségetszerzett ott, ahol barátra is lelhetett volna, nemde?

De Guilbe arca megmerevedett, vaskos karjait keresztbe fonta a mellkasaelőtt, és a falnak vetette a hátát. Hatalmas termetű férfi volt, majd kétméteresmagasságával és széles, erős vállaival. Pusztán az különböztette meg őt ahelyiségben összegyűlt idős, harcedzett katonáktól, hogy ő rendjének barnaszerzetesi csuháját viselte.

- Tehát most Artolivan mellé állnál? - szegezte kérdését a tartományúrnak.

Panlamaris megint dühös horkantást hallatott.

- Ő az előőrsi boszorkány mellett tette le a voksát, aki rászabadította apowrikat erre a partvidékre. Hozzátok csak elém Artolivant, és én örömmelkaróba huzatom őt is, akárcsak a powrikat.

- De hisz épp most utaltál rá...

Panlamaris félbeszakította:

- Yeslnik maga ellen fordította az egyházat, így egy szörnyeteget kaptunkcsak a nyakunkba.

Ezután egy hosszú pillanatig haragvó tekintettel meredt a szerzetesre, akimeghátrált a tekintete elől.

- Irány a dokkokhoz! - adta ki ezután a parancsot a nagyúr. - Köszöntsük akirályt, bár könnyen lehet, hogy épp a hajókorlát mellett térdel, és újratalálkozik az ebédjével.

Ezen megint jót nevettek Yeslnik kárára, majd a társaság Panlamarisszalaz élen kivonult a teremből.

Az Olym Úrhölgy már a kikötőben állt, és a hajóhíd is le volt eresztve,amikor Panlamaris és kísérete végigsétált a rakodópart hosszú pallóin. Adelavali kastély lovagjai néma csendben, kettős sorfalat alkotva álltak arakparton, alabárdokkal a kezükben, mereven előreszegezett tekintettel.

- Roppant tetszetős - jegyezte meg Harcourt vigyorogva.

Azonban Panlamaris nagyúr korántsem örült ennyire. A hajón ott állt magaYeslnik király, és a viselkedésében volt valami, ami nyomban nyugtalanítanikezdte a heves természetű nagy-urat. Valami magabiztosságot látott rajta -erre a következtetésre jutott magában. A király biztos léptekkel indult el

32

lefelé a hajóról, még csak a kötelet sem fogta meg, hanem gyorsan,határozottan közeledett.

Mögötte újabb testőrök érkeztek, majd Olym királyné, akit továbbidelavali harcosok követtek.

Yeslnik végigsietett személyes őrsége sorfala előtt, és egyenesenPanlamarishoz lépett.

- Tehát visszaszerezted a városodat?

- Természetesen. Powrik voltak. Erős kis dögök, de megkóstoltattamvelük, milyen az, ha a karó a fenekükbe mar!

Panlamaris a megjegyzés végét elharapta, ugyanis ekkor lépett Olymkirályné a férje mellé. Nem állt teljesen a férfi mellé, hanem egy lépésselhátrább, a baljánál. Ezt Panlamaris rögtön észrevette. Bár ez a gesztus csakhalványan tért el a szokásostól, de Panlamaris jól tudta, hogy néha alegenyhébb utalások bizonyulnak a legfontosabbnak.

- Ezek a törpék Gwydre úrnő hívei, úgy hallottam - jegyezte megPanlamaris De Guilbe atyára pillantva.

- Ez a hasznunkra lehet - felelt a király. - Gwydre úrnő még mindig azAbelle-nagytemplomban van?

- Igen. A legjobb hajóim közül három járőrözik a partszakaszon. Egyelőőrsi hajó sem törhet át a harcvonalukon!

- Ám a szárazföldi sereged visszavonult Palmarisba, úgy hallom.

- Visszavonult? - kérdezett vissza hangjában metsző éllel a tartományúr,de gyorsan meghunyászkodott, amikor látta, hogy Yeslnik arcamegmerevedik, és a szemei résnyire szűkülnek.

Panlamaris rádöbbent, hogy az ifjú király épp azon igyekszik, hogyelőnyösebb, hősiesebb színben tüntesse fel magát, ám még így is nehéz volttürtőztetnie magát, és illendően válaszolnia.

- Persze hagytál ott némi jelképes haderőt, és futárokat, hogyfigyelmeztessenek, ha ellenségeink kitörnek a maguk választotta börtönből -tette még hozzá Yeslnik.

Panlamaris nagyúr mély lélegzetet vett, kihúzta magát, és körbejárattaszúrós tekintetét a jelenlévőkön. Nem nagyon örült, hogy ennyi ember előttígy beszélnek vele, és főleg nem szívesen fogadta ezt egy olyan kis

33

taknyostól, mint Yeslnik, aki még soha nem mocskolta be a pengéjét olyanember vérével, aki védekezni tudott volna csapása ellen. Látta, hogy azemberei kényelmetlenül feszengnek, de annak is élénken tudatában volt,hogy a Yeslnikkel érkezett, jelentős létszámú, alaposan felfegyverzetttestőrség tagjai immár teljesen ellepték a dokkokat, és a hajókról is sokanfigyeltek - kétségkívül íjászok mind.

Tekintetét visszafordította hát az ifjú királyra, és keményen a szemébenézett. Ekkor érte a meglepetés, hogy valamiféle acélosságot látott ebben aszempárban, amire egyáltalán nem számított, és ami éles ellentétben álltmindazzal, amit Delaval piperkőc ifjú uráról hallott.

- Elég emberem van ott, hogy le tudjanak lassítani bármilyen kitörésikísérletet - felelte végül. - Azonban ilyesmire nem számítok. Azok mögött afalak mögött Artolivan atya és Gwydre úrnő életben maradhatnak, ám hakiteszik onnan a lábukat, embereim elfogják őket, és akkor végük - ezt ők isjól tudják. Persze a falaikról könnyűszerrel lövöldöznek a drágaköveikkel,és nagy pusztítást tudnak véghezvinni az odalenn tolongó katonák között,akik próbálnak áttörni a súlyos kapukon és bejutni az erődítménybe! Ámnyílt terepen mi végeznénk velük, és ennek nagyon is tudatában vannak.

Yeslnik király néhány pillanatig eltöprengett a hallottakon, majd bólintott.Láthatóan elégedett volt az érveléssel.

- Jó. Szándékomban áll továbbra is börtönük fogságában tartani őket, ésnyomorúságossá tenni az életüket odabenn. Ott fogjuk tartani őket, mígseregeink összegyűlnek, és délnek vonulnak, és ez alkalommal beleszorítjukEthelbertet a tengerbe.

Mennyire érzi majd magát biztonságban Artolivan atya és Gwydre úrnő,amikor teljesen magukra maradnak velem szemben, egyedüliként az egészvilágon?

- És az összes többi tartomány? - kérdezte Milvvellis herceg.

- Az összes tartomány hűséget fogad majd nekem, máskülönben kíméletnélkül a földdel teszem őket egyenlővé!

Palmaris heves vérmérsékletű, vörös hajú hercege Harcourt tábornokranézett. Az arcáról minden leolvasható volt; mindaz a düh és csalódottság,amit érzett. Hát nem most vonult végig a fél világon, átverekedve magátegészen Ethelbert dos Entel kapuiig? És nem arra érkezett, hogy rögtön hátatkell fordítania a városnak, mert Yeslnik a visszavonulás mellett döntött? A

34

király akkor dél felé indult, miközben Milwellis a partvonal mentén haladt.

A herceg elpusztított minden útjába kerülő épületet, úgy csatlakozott atyjaseregéhez az Abelle-nagytemplom kapui előtt. És most Yeslnik király készenállt rá, hogy megismételjék ezt a könyörtelen, mégis oly hiábavaló menetetHonce délkeleti csücskéig?

Yeslnik király hosszú pillanatokig nézte a herceget. Az ő arca leginkábbszórakozottságot, és némi meglepetést tükrözött. Végül felnevetett.

- Nem hibáztathatod a fiút a fásultságáért - jegyezte meg Panlamarisnagyúr.

- Ó, a fiad kiváló teljesítményt nyújtott - felelte Yeslnik, és a tartományúrarca csak úgy ragyogott a büszkeségtől, egészen addig, míg a király hozzánem tette - ... egészen addig a percig, amíg meg nem érkezett Ethelbert kapuialá.

Milwellis kényelmetlenül feszengett.

- Ott aztán elüldözték, és serege ostoba visszavonulása miatt én magam iskénytelen voltam elhagyni a csatateret, hogy újracsoportosítsam erőimet.

A jelenlevők mindegyike pontosan tisztában volt vele, hogy ez nem igaz.Mialatt Milwellis herceg egy rövid időre távozott, hogy találkozzonYeslnikkel, a seregét visszaverte az Ethelbert által fogadott bérgyilkosokelit alakulata. Ám a herceg hamarosan megérkezett, megfordította a hátrálósereget, és visszatért Ethelbert városának falai alá is. Az éj leple alatt mégnyílzáport is zúdítottak a városra, miközben Yeslnik serege már javábanvisszavonulóban volt.

Milwellis megint kényelmetlenül feszengett, és még morgott is kissé abajusza alatt.

Láthatóan dühítették a történtek.

Ám Yeslnik király csak mosolygott tovább, és szúrós tekintetét lassanjáratta apa és fia között.

Akkor és ott Panlamaris nagyúr megértette, hogy nem számított, mi történtvalójában aznap, azon a távoli csatamezőn. Csupán az számított, hogyYeslnik mit állított a történtekről.

- Te nem fogsz visszatérni Ethelbert kapui alá - szólalt meg Yeslnik,miután hagyta, hogy a kényelmetlen csendben mindenki feszengjen egy

35

darabig. - A keleti partvidéken a neved... nos, nem túl népszerű.

- De, királyom...! - kezdett tiltakozni Milwellis, ám Panlamaris gyorsan afia elé emelte karját, hogy csendre intse.

- Ezt a népszerűtlenségedet természetesen előnyödnek tartom - szólalt megújból Yeslnik, megelőzve ezzel a vitát. - A menetelésed és a visszatérésednagyszerű volt. Mégis jobban szeretném, ha haderőd az otthonodhoz közelmaradna, különösen most, hogy powrik garázdálkodnak a partvidéken. Tevissza fogsz térni az Abelle-nagytemplomhoz, hogy új lendületet adj azostromnak. Építsetek hatalmas katapultokat, és nap nap után zúdítsatokkőzáport a szerzetesekre! Hadd szenvedjenek! Ne engedjetek senkit se ki, sebe! Amint én és Bannagran, Pryd ura végzünk az ostoba Ethelberttel,csatlakozunk hozzátok, és egyszer s mindenkorra véget vetünk Gwydre úrnőés Artolivan atya fenyegetésének.

Úgy tűnt, Milwellist megnyugtatták e szavak, míg Panlamaris csak merőnnézte a meglepő személyiségváltozáson átesett ifjú Yeslnik királyt, minthacsak a veséjébe próbálna látni. Egyértelműnek tűnt a számára, hogy Yeslniktanácsadói az elhunyt Delaval nagyúr tábornokai voltak, és míg ez előnyöslehetett a háború alakulására nézve, jelentős mértékben megnehezítette a kispiperkőc manipulálását.

- Még rengeteg megbeszélnivalónk van - folytatta Yeslnik. - Két flottátkell irányítanunk, és három hadtest várakozik menetre készen. Csakhogyelfáradtam a hosszú utazásban, ezért vissza kívánok vonulni kis időre, hogypihenjek és tervezzek. A hadvezéreim veled maradnak, Panlamaris, éssegítenek megérteni, milyen szerep jut neked az előttünk álló nagy horderejűeseményekben.

Az idős nagyúrnak a szeme sem rebbent ennek hallatán.

- Előkészíttetted a lakosztályomat? - kérdezte még Yeslnik olyanmodorban, ami világossá tette, hogy itt csupán egyetlen megfelelő válaszlétezik.

* * *

- Láttad ükét? - kérdezte Shiknickel a kapitánytársát. Mindketten a sajáthordóhajójuk fedélzetén álltak, melyek Palmaris városától valamivelészakabbra lebegtek a vízen.

- Eegen, láttam. Én meg a fiúk aszondjuk, valamit tennünk köll Murkyhajóján is látták ükét, és mán az öbölbe’ járnak, hogy vigyék a hírt.

36

- Háború - jelentette ki Shiknickel.

- Ezer ember minden törpéért, akit karóba húztak! - értett egyet a másikkapitány. - Ha köll, az egész átkozott Viharvert Szigetet kiürítjük, éskivéreztetjük Honce-t, amíg az összes folyó vérvörössé lesz!

Ekkor lépett a fedélzetre Mcwigik Shiknickel mellé.

- És ezután mán nem engedjük, hogy a barátaid csak úgy szabadonhajókázzanak - tette még hozzá ez a kapitány, ami¬kor meglátta őt, hiszmindannyian tudtak róla, hogy a Gwydre úrnő zászlaja alatt hajózóvitorlásoknak szabad utat adtak. - Mostantul minden hajó, amit nem pedálhajt, el lesz süllyesztve! Mcwigik megdörzsölte szakállas arcát, de nem bírtellenkezni.

- Lassan mán teljesen sötét lesz - folytatta a kapitány. - Be akarsz mennima?

Shiknickel hátrapillantott a távoli Palmaris felé, melynek kikötőjében mostszámos hajó horgonyzott.

- Nem. Túl sokan vannak - felelte.

- Ejszen még néhányuk él! - tiltakozott Mcwigik.

- Egén. Jókora gerendákkal a beleikbe’. Mán ezeket a likakat semmi nemfoldozza be.

- Mánpedig én nem hagyom ott lógni ükét!

Shiknickel nagyot sóhajtott, és kapitánytársára nézett. Az így szólt:

- Akkó csak csendbe’ beosonunk, és levágjuk onnan ükét. Gyorsan be,gyorsan ki.

A hordóhajók legénysége jóval éjfél után szállt partra a folyóparton,Palmaristól kissé északra. Nem egy törpe azon morgolódott, hogy remélik,karóba húzott társaikat elrettentésnek, és nem csapdának szánták, mert nemvoltak többen negyvennél, az ellenség városában pedig ezrek laktak.

Ám Palmaris városa valóban abban a biztos tudatban volt, hogy apowrikat elüldözték, és karóba húzott társaik elrettentik őket. Néhányőrszem volt csak azon az éjszakán a dokkoknál, és ők sem figyeltek túléberen.

A powrik lerohanták őket, és gyorsan elnémították azokat, akik túlélték a

37

rohamot - rongycsomókkal tömték be a szájukat.

Ezután módszeresen munkához láttak a karóknál. Leszedték halotttársaikat, és azokat, akik már a halálukon voltak, egyetlen gyors csapássalátsegítették a másvilágra, mielőtt kihúzták belőlük a karót. Miközben néhánytörpe azzal foglalatoskodott, hogy a foglyul ejtett embereken használja akarókat, a többiek kivágták halott társaik szívét, hogy majd felhasználhassákazokat a temetési szertartásnál, melyben életre kelnek e holt társak utódai.

A hordóhajók nemsokára ismét a vízben voltak, a legénységük pedig gyorsiramban tekerte a pedálokat, hogy mielőbb elérjék a Korona-öblöt értékesrakományukkal. Tudták, hogy a következő napon partra kell juttatniuk aszíveket, hogy eltemessék őket és végrehajtsák a szertartásukat.

A rajtaütés mindenképp nagyszerű sikernek volt mondható, mégismindegyik törpe nehéz szívvel hagyta el a várost. Kegyes halálbanrészesítették vagy egy tucat társukat, és még négy szívet magukhoz vettek,ráadásul kétszer annyi emberen nyomban bosszút is álltak.

Azonban a város kialakítása ellenük dolgozott: más törpéket kénytelenekvoltak otthagyni karóba húzva a palmarisi kapuk mellett. Tudták, barátokathagytak hátra.

- Százszorosán megfizetünk nekik ezért! - fogadkozott mindegyik powri ahajón, és ezek nem csupán üres szavak voltak, ahogy azt egész Honcehamarosan meg is tapasztalhatta.

Palmaris utcái másnap reggel kiáltásoktól voltak hangosak, amikor a városarra ébredt, hogy több mint húsz embert húztak karóba az éjjel, méghozzáfejjel lefelé, néhányukat kétrét hajtogatva. Egyértelmű jele volt ez annak,hogy a rémálom Honce számára korántsem ért véget, sőt még sötétebb lett afenyegetés.

A legtöbben a folyó felé kémleltek, mintha hordóhajók egész flottájánakérkezésére számítanának, melyekből hatalmas powri sereg özönlik majd adokkokra. Ám amikor Panlamaris nagyúr is megérkezett, hogy sajátszemével lássa mi történt, ő az Abelle-nagytemplom felé fordítottatekintetét.

Gwydre úrnő felé.

Ő tette ezt vele! Ő szabadította rá a powrik gonoszságát az ő gyönyörűvárosára!

38

Mindenekelőtt ő lesz az, aki bűnhődni fog.

39

3.ÍGÉRETEK ÉS REJTÉLYEK

A rakodóparton katonák sorakoztak, és az íjászok célzásra emelték íjaikat,készen arra, hogy nyilaik záporával tisztára söpörjék a rakpartot. DawsonMcKeege Álmodozó Hölgye három zászló alatt érkezett Ethelbert dos Entelkikötőjébe: Gwydre úrnő tartományának zászlaján Előőrs szimbóluma, a kétkeresztbe fektetett bárd látszott, mellette ott volt Abelle rendjénekszimbóluma, az örökzöld jele, s harmadikként egy olyan zászló, amelymindenütt a békés szándék jele volt - egy egyszerű fehér lobogó. AzÁlmodozó Hölgyhöz kíséretként már egy mérfölddel korábban Ethelbert kéthadihajója csatlakozott, mindkettő a legjobb, nyílt tengerre való vitorlásegész Honce-ban. Mindkét hajónak magas fedélzete volt, és mindkettőhárom árbocrúddal, és azokon teljes vitorlázattál büszkélkedhetett. Ahogyközeledtek a városhoz, a híres enteli hosszúhajókból is csatlakozott néhány amenethez. Ezek hatalmas, partvidékre való hajók voltak, egyetlennégyszögletű vitorlával és az oldalukon harminc erős evezőlapáttal.

Az egyik vitorlás előresietett a város riasztására, így mire odaértek, többezer ember tolongott az utcákon és a dokkokra néző környező dombokon.

- Bizonytalanok és félnek - jegyezte meg Cormack. A magas, hosszú lábú,inas férfi, aki nem is oly rég még szerzetes volt, a koránál jóval fiatalabbifjú benyomását keltette szinte kisfiús, lefegyverző mosolyával, ragyogózöld szemével, szőke hajával, és egyenetlen szakállával, amilyet akamaszfiúk szoktak viselni. Bár már kilépett Abelle rendjéből, még mindig aszerzetesek jellegzetes barna csuháját viselte, mely nem volt ritka látványHonce-ban, ám annál meglepőbb volt, hogy a fején egy powri véres sapkájátviselte. Olyan magas volt, hogy akik nem ismerték, azok számára Cormacklehetett maga a két lábon járó ellentmondás: fiatal és ártatlan arc, egyszakállas gyerek, magas, akár egy óriás, aki egy nagy becsben álló rendöltözékét viseli, a fején pedig egy gyilkos powri sapkáját.

- Úgy van. Azt mondják, visszaszorították őket a falaik mögé, és nincsmögöttük más, csak a nyílt tenger - felelte Dawson McKeege, az idős,cserzett arcú tengeri medve. Az Álmodozó Hölgy csupán egyetlen helyenkötött ki azóta, hogy elhagyták a Szent Mere Abelle hatalmasklastromegyüttesét: egy kis városban a Sáskakar külső részén, melynekmindössze egy mólója volt. Itt töltötték fel a készleteiket, s emellett

40

beszerezték a legfrissebb híreket is.

És ezek a hírek a legkevésbé sem festettek rózsás képet Ethelbert nagyúrharcáról Delaval város és szövetségesei ellenében. - Úgy hiszem,számunkra szerencsés fordulat, hogy így meg vannak ijedve, figyelembevéve, hogy miért jöttünk. Ha azt gondolnák, győzhetnek, vajon egyáltalánbeengedtek volna bennünket a kikötőjükbe? Nem, hanem elsüllyesztettekvolna minket odakinn, a parttól távoli sötét, hideg vizeken.

Ezután tekintete a dokkokról Cormackra vándorolt, majd tovább annakfeleségére, Milkeilára, aki önfeledt csodálkozással bámulta a látványt. A nőszéles állcsontú, kerek arcában ülő szempár csak úgy itta magába Ethelbertdos Entel városának látványát, amin nem is lehetett csodálkozni, ha azember belegondolt, hogy az asszony élete nagy részét egy alpinadori kistörzs sámánjaként élte le. Ethelbert dos Entel hatalmasabb város volt, mintamilyet Milkeila valaha látott. Sőt mi több, magán viselte a déli építészetjegyeit - kupolák, kecses tornyok, többemeletes, sok kiszögelléssel bírófalak, ívesen lehajló ereszek gyönyörködtették a szemet, és a maguknemében legalább olyan impozáns látványt nyújtottak, mint a Szent MereAbelle-nagytemplom zömök sziklafalai.

Az asszony csodálkozva rázta a fejét, vékony fonatokba font fekete hajacsak úgy örvénylett mosolytól ragyogó arca körül. Még Cormack isizgatottan kuncogott Ethelbert dos Entel egzotikus szépsége láttán, pedig őegész ifjúkorát Belső-Honce-ban töltötte, és sokat hallott erről a városról,sőt még róla készült freskókkal is találkozott.

Az Álmodozó Hölgy besiklott a számára előkészített hajóállásba, és őkhárman a hajópallóhoz siettek, miközben a legénység és a kikötőmunkásokkikötötték a hajót.

Egyszerre vették észre az Íjászok és katonák sorfalát, mire aggódópillantásokat váltottak. A katonák sorfala között lépett elő a szerzetesekbőlés katonákból álló fogadóbizottság.

Dawson a tőle telhető legbarátságosabb hangon kiabált le nekik afedélzetről.

- Az Abelle-nagytemplomból jövünk, Artolivan atyától és Előőrstartományurától, Gwydre úrnőtől hozunk üzenetet.

- Úgy érted, a Szent Mere Abelle-ből - felelte a menetet vezető szerzetes.- Őszinte örömmel hallom szavaid.

41

- Hát tudjátok? - tört ki Cormacból, még mielőtt Dawson felelni tudottvolna.

- A jó hír gyorsan terjed, különösen, hogy számos testvérünk menekülYeslnik nagyúr és seregei kegyetlensége elől.

Cormack, Dawson és Milkeila ajkát szinte egyszerre hagyta el amegkönnyebbült sóhaj.

- Gyertek, s legyetek üdvözölve közöttünk! Én Destros atya vagyok, azenteli klastromból. Azért jöttem, hogy Ethelbert nagyúr elé kísérjelekbenneteket.

- Úgy érted: most, hogy arra a következtetésre jutottál, nem kell végeznedvelünk - felelte nevetve Dawson, miközben tekintetét végigjáratta az íjászoksorain, kiknek nyilai még mindig az Álmodozó Hölgy felé irányultak.

Destros válaszul lefegyverző mosolyt villantott feléjük.

Dawson és két társa ezután legyalogolt a kikötőbe.

- Messzire jöttetek Előőrstől - jegyezte meg Destros atya, miközben amenet lassan áthaladt a csodálatos város utcáin és hatalmas piacterein.Honce-szerte ismeretes volt, hogy Ethelbert nagyúr rendkívül kedvelteBehrt, a magasba nyújtózó Csatos Öv-hegységtől délre elterülő sivatagikirályságot. A saját városa, Ethelbert dos Entel e hegység lábainak északioldalán épült, a déli felén pedig Behr egyik legjelentősebb városa, Jacinthaállt.

- Gwydre úrnő nem ostoba - felelte Dawson. - Látja, hogy Honcedarabjaira hullik, és nincs kételye afelől, hogy a ti problémáitok hamarosanElőőrs gondjai lesznek.

- Biztosíthatlak, hogy uram, Ethelbert nagyúr tervei között nem szerepelsemmi, ami Előőrs északi vadvidéke ellen irányulna!

- Csakhogy azt beszélik, nem Ethelbert nagyúr áll nyerésre ebben aháborúban.

E megjegyzés hallatán Destros megtorpant, és körülötte az összesszerzetes és katona döbbent felháborodással nézett rá.

- Nem azért jöttem idáig, hogy szép szavakkal és színlelt hízelgésekkelkábítsuk egymást - folytatta Dawson. - Talán felhúzzátok ezen az orrotokat,de elhiheted, hogy hamarosan örülni fogtok, hogy az Álmodozó Hölgy

42

kikötött a városban.

- Micsoda diplomata vagy - súgta oda Cormack Dawsonnak akényelmetlen csendben.

A férfi válaszul rákacsintott, és jóízűen elmosolyodott.

Ethelbert nagyúr palotája korántsem tűnt olyan nagyszabású építménynek,mint a Szent Mere Abelle, mégis csodaszépnek látszott, és akárcsak akörülötte elterülő város, az is tele volt a különös déli királyság színes,egzotikus termékeivel. A tereket színpompás legyezők és paravánoksokasága törte meg mindenütt. A csarnokok fényesre csiszolt köveibőlbonyolult mintákat raktak ki, és az egész egy szemkápráztató színkavalkádvolt, melyből itt-ott kibontakozott egy-egy freskórészlet - mint valami régi,hiányos pergamen foszlányai. A látvány még a komor Dawsont is rabulejtette.

Hosszú időbe beletelt, míg Cormacknak és társainak feltűnt, hogy Destrosatya jócskán lelassította lépteit, hogy ők nyugodtan gyönyörködhessenek azenteli kastélyban. Csak akkor döbbentek rá, hogy egy kerülő úton vezetteőket, amikor beléptek a nagyúr tágas audienciatermébe.

Nem volt szőnyeg a padlón, mely a márványkőből faragott trónszékhezvezetett, a járólapok azonban egyértelműen kijelölték az utat. Ennek azútvonalnak mindkét oldalán finom mívű szökőkút ékeskedett - a kétszintescsobogók tetején kecses testű halszobrok száján bugyogott ki a víz, és ezcsodálatosan harmonizált a padló és a falak mozaikjával, a falak mentén állóparavánokkal, és a falakat borító kárpitokkal. Még az őrök is, a magukszéles selyemövvel megkötött kék-vörös öltözékében, hatalmas bojtokkalékes alabárdjaikkal, sokkal inkább tűntek a pompázatos látvány részletének,mintsem valódi védelmi erőnek.

Mégis, azok az alabárdok metsző kampókkal kiegészített, éles fejekbenvégződtek, és kétség sem férhetett hozzá, hogy valódi erőt képviseltek.

Cormack, Dawson és Milkeila izgatottan szívták magukba a látványt, ám ahajdanvolt szerzetes tekintete csakhamar megállapodott egy különös alakon -egy kis termetű nő volt az, kinek fekete haja és sötét arcbőre elárulta behriszármazását. Fekete selyemöltözetet viselt, és egy kard volt nála, amelyetCormack teljes bizonyossággal felismert. Az Ethelbert trónszékéhez vezetőemelvény jobb oldalán állt, egy férfi mellett, akinek külleme és öltözéke azövéhez hasonló örökségről árulkodott. Cormack ösztönösen megérezte,

43

milyen veszélyesek ők ketten - sokkal veszélyesebbek, mint a tartományúrvezérei, akik a trónemelvény másik oldalán csoportosultak. A férfi izomzatátnem lehetett jól látni, és a termete is átlagos volt, de Cormack tudta, hogyezek az izmok erősek és ruganyosak. A férfi feje kopaszra volt borotválva,sötét szemei felett sűrű fekete szemöldök ívelt, és rezzenéstelen arccal,pislogás nélkül bámulta őket - mintha a szemhéjak sem merték volnamegzavarni ezt az átható tekintetet.

- Nagyuram, engedd meg, hogy bemutassam neked Dawson McKeegétElőőrsből, aki Gwydre úrnő követeként érkezett - szólt Destros, miutánmeghajolt ura felé -, és bajnokait, Cormack...

Egy pillanatig habozott, majd Cormackhoz fordulva suttogva megkérdezte:- .. .a Szent Mere Abelle-ből? - Mire a férfi mosolyogva bólintott. - ... aSzent Mere Abelle-ből, és hitvesét, Milkeilát Alpinadorból. Egy rendkívülkülönleges és szokatlan látogató.

Ezt az utolsó megjegyzést Ethelbert nagyúr láthatóan elengedte a fülemellett, és egyre Cormackot bámulta.

- Mi az, amit viselsz? - szólalt meg, és az érkezettek éppen olyan öregnekés elgyötörtnek látták őt, mint Artolivan atyát.

- Parancsolsz, nagyuram?

- A fejeden - pontosított Ethelbert. - Csak nem egy powri sapkáját látomrajtad?

Cormack erre zavartan egyik lábáról a másikra állt, és a torkát köszörülte.

- De igen, Ethelbert nagyúr. Halálos küzdelemben nyertem el.

- Megöltél egy powrit és elvetted a sapkáját?

Cormack visszaemlékezett arra a végzetes napra a messzi Alpinadorbanlévő meleg vizű tó, a Mithranidoon egy szigetén, amikor megharcolt egyPragganag nevű törpével. Bár végül nem ölte meg a nyomorultat, aküzdelmet megnyerte. A többi powri végezte be a dolgot, és azután nekiadták Prag sapkáját, mivel a párviadal előtt ebben a trófeában állapodtakmeg.

- Legyőztem a törpét és a sapkája az enyém lett - felelte, és igyekezettrendkívül magabiztosnak hangzani. - Ezután pedig a klastromom vezetője,De Guilbe atya elrendelte, hogy állandóan viseljem.

44

- Bárki, aki képes legyőzni egy powrit... - Ethelbert eltöprengett. - Milyenfegyverrel harcoltál?

- Fegyvertelen küzdelem volt.

Erre az öreg tartományúr jóízűen felnevetett

- Bárkit, aki képes legyőzni egy powrit, ráadásul a puszta kezeivel, olyanembernek tartok, akit az én oldalamon akarok látni egy csatában! - Az uraságkijelentése hallatán a teremben többen is egyetértőén bólogattak.

Ethelbert hirtelen előrehajolt a székében, és Cormack felé bökött azujjával.

- De ha hazudsz... - És az ujját fenyegetőn rázta felé, zord tekintettel... ámképtelen volt tartani magát, néhány pillanat múlva zengő hahotázással dőltújra hátra. - Nos, ha hazudsz, akkor is magam mellett akarlak tudni, hogy asaját történetedhez hasonló mesékkel szórakoztass!

A teremben majdnem mindenki harsány nevetésben tört ki, beleértve ahárom vendéget is, akik megkönnyebbült pillantásokat váltottak egymással...mindenki, kivéve a fekete selyemöltözéket viselő harcosokat, akiknek mégcsak halvány mosoly sem derengett fel az arcukon.

- Hosszú hajóút áll mögöttetek - szólalt meg ismét Ethelbert, amikor elhalta zsivaj. - Elmondanátok, mi okból tettétek meg ezt az utat?

- Azért, hogy beszámoljunk neked a Szent Mere Abelle kikiáltásáról -felelte Cormack - , ámbár úgy tűnik, erről már kaptál hírt.

- Még az egyház sem hajlandó mindent lenyelni attól az ostoba Yeslniktől- felelt a tartományúr, és még a hangja is megfeszült, ahogy kiejtette agyűlölt nevet.

- Emellett azért is jöttünk, mert szorult helyzetbe kerültél... - jegyezte megközönyös hangon Dawson. - Akárcsak mi magunk, bezárva a Szent MereAbelle falai közé.

Ethelbert hallgatott, az arca elkomolyodott. Körülötte az emberei isteljesen feszültek lettek - pontosan úgy reagáltak, mint azok, akik adokkoktól a palotába kísérték őket, amikor a háború állásáról tett említést.

- Előőrs tartományúra, Gwydre úrnő nem fogja tétlenül végignézni, hogyYeslnik nyerjen - tette hát hozzá sietve.

- Tehát Gwydre úrnő az én ügyem mellé áll?

45

Dawson egy pillanatig homlokráncolva töprengett.

- Ennél kissé bonyolultabb az ügy, nagyuram. - Körbejáratta a tekintetét atermen. - Talán ha beszélhetnénk kissé bizalmasan... - tette hozzá halkabban,mire a jelenlévők megdöbbenésére, és Destros atya teljesmegrökönyödésére, Ethelbert nagyúr bólintott, és parancsot adott azembereinek, hogy intézkedjenek.

Dawson és Cormack gyors, mindent értő pillantást váltottak: a nagyúrtényleg olyan rossz helyzetben volt, mint hallották.

Ők hárman hamarosan egy kis szobában ültek Ethelbert előtt. A nagyurathárman vették körül: egy láthatóan sok csatát megjárt katonája és Destrosatya az egyik oldalon, a másikon a sötét bőrű behri asszony. A többiektőleltérően a behri nő nem ült le, és keze egy pillanatra sem távolodott eltúlzottan a csípője bal oldalán függő mesés kardtól, mely pontosan úgynézett ki, mint Bransen fegyvere.

- Jól válogassátok meg a szavaitokat! - figyelmeztette őket Ethelbertnagyúr a tárgyalás kezdetén.

- Nem azért hajóztuk át a fél világot palmarisi hadihajók és powrihordóhajók között, hogy udvariaskodjunk - felelte Dawson.

- Mit ajánl hát Gwydre úrnő?

- Nem csupán Gwydre úrnő, hanem a Szent Mere Abelle is - tette hozzáCormack.

Ethelbert fájdalmas arckifejezéssel arrébb helyezkedett székében. Így mégöregebbnek látszott, mint korábban.

- A háborúd nem áll túl jól - vette most át a szót Dawson. - Nagyszerűharcot vívtál Yeslnik ellen, akárcsak előtte a nagybátyja ellen, ám túl sokanvannak Delavalban, Palmarisban és végig a folyó mentén. Yeslnik ötvenezerembert tud csatasorba állítani, a te haderőd viszont talán a tizede ennek.

- Korábban is híresztelték már a vereségünket - szólalt meg ekkor anagyúr mellett ülő öreg katona. - Általában azelőtt, hogy megfutamítottukYeslnik seregét.

- Nagyszabású harc - vette vissza újból a szót Dawson -, és nemtiszteletlenül mondom ezt, távolról sem! Bárcsak Ethelbert nagyúr azonnalmegnyerte volna a háborút! Csakhogy nem így történt, és most sem így áll ahelyzet.

46

- Tehát? - fortyant fel Ethelbert. - Azt hittem, nem azért jöttél, hogycikornyás szóvirágokkal dobálózz!

- Így is van - felelte Előőrs öreg tengeri medvéje. - Nem győzhetsz, és eztte is jól tudod.

- Megölöm őt neked, hatalmas Ethelbert úr - szólalt meg a nő erős behrikiejtéssel, és egy lépést előrébb lépett.

Ethelbert felemelte a kezét, hogy csendre intse.

- Mit tudsz? - fordult vissza Dawsonhoz.

- Csupán amit te is. És kétség sem fér hozzá, hogy a mi helyzetünk semígéretesebb, leszámítva, hogy mi az anyatemplom hatalmas falai mögöttestünk csapdába, és a falakon belül számos szerzetes van, akik mágikusdrágaköveikkel képesek kívül tartani az ellenséget.

Csakhogy Yeslnik ezrei ellenében mi sem nyerhetünk.

- Egyedül nem - magyarázta Cormack.

- Tehát szövetséget akartok kötni. Ethelbert dos Entel és Előőrs együttYeslnik ellen.

- És Áldott Abelle rendje - tette hozzá Cormack. - Legalábbis a rendnekaz a része, akik hívek maradnak Artolivan atyához, ugyanis az a szóbeszédjárja, hogy Yeslnik létrehozott egy árnyékegyházat, hogy megdöntse az atyahatalmát.

Ennek hallatán Destros atya arca megmerevedett, de egy bólintássalnyugtázta a hallottakat, amin látszott, hogy nem lepte meg ez a fejlemény, éstalán az is, hogy ő maga Artolivant támogatja.

- Akkor tehát, amint azt a kinti audienciateremben is mondtam, azértjöttetek, hogy támogassátok ügyemet - összegezte Ethelbert.

- Részben - felelte Dawson. - Szövetséget ajánlunk, nem hűbéri esküt.

- Hogy érted?

- Gwydre úrnő egyenrangú társadként, és nem alattvalódként száll harcba,és Artolivan atya egyháza ettől az egésztől is független. Együttesen kellmunkálkodnunk, hogy megszabadítsuk a földet Yeslniktől, de nem azért,hogy Ethelbert királyt ültessük a helyére.

A szemközti oldalon ülők felháborodott zsibongásba kezdtek - mindenki,

47

kivéve Ethelbertet, aki hátradőlt székében, és megdörzsölte fáradt, ráncosarcát. Némi megfontolás után megrázta a fejét.

- Talán Előőrs maradhat külön - szólalt meg végül, de a többi tartománynem. Ez lehetetlen. E sokesztendőnyi háború után, amikor minden útjátseregek taposták, Honce többé nem lehet ugyanolyan, mint volt. Atartományurakat egységbe kell fogni.

- Igen, és Előőrs sem lenne különálló - felelt Dawson.

- Hát akkor? Mit akar tulajdonképpen Gwydre úrnő?

- Gwydre királynő - bátorkodott kijavítani Dawson, amitől a veleszemben lévő négy ember szeme kikerekedett a döbbenettől. -Természetesen Ethelbert független marad, és ura a tartományának - sietetthát hozzátenni. - A városod a tiéd, nagyuram, ez Honce hálás ajándéka abátor háborúért, amit megvívtál.

- Csendet! - kiáltott fel Ethelbert. - Azért járultál a trónom elé, hogy ahűbéreskümet követeld?

- Mi semmit nem követelünk, csupán segítséget ajánlunk Yeslnikkel vívottharcodban.

- Mindkettőnk hasznára?

Dawson bólintott. - Úgy van.

- Azonban a végén egy Gwydre királynővel? – Ethelbert hangjábankétkedés csengett. - Miért egyeznék bele mindebbe?

- Mert a másik lehetőséged az az, hogy a tengerbe szorítanak - szólalt megerre Cormack, mindenkit meglepve - vagy itt ragadsz, ellenséggelkörülvéve. Ha Gwydre királynőként kerül hatalomra, akkor Ethelbert nagyúra legmagasabb méltóságú úr lesz az egész birodalomban, független a sajáttartományában, és önálló minden ügyében, például a Behr sejkjeivel valótárgyalásaiban. Yeslnik király hatalomra jutása esetén nem ez lesz a helyzet.

- No de nem így lenne ez Ethelbert király uralma alatt is? - vágott vissza atartományúr.

- Ezzel a feltétellel nem győzhetünk - felelt Cormack. - Az egyetlenreményünk, hogy Yeslnik kegyencei közül néhányat a magunk oldaláraállíthatunk. Áldott Abelle rendje a segítségünkre lesz ebben, de Ethelbertneve nem örvend szeretetnek, sem tiszteletnek Honce középső és nyugati

48

tartományaiban. Mély sebeket vágott a háborútok Honce testén és lelkén -nincs család Honce-ban, amely ne gyászolna valakit. Azonban Gwydreúrnőre ez nem igaz.

Rá képesek lesznek úgy tekinteni, mint egy lehetséges kiútra a nép hosszúévek óta tartó szenvedéséből. Reménnyel fogadják majd, mint akimegmentheti őket a fájdalomtól, és talán hajlandóak lesznek Yeslnik királyellen fordulni, hogy érte küzdjenek.

Az öreg harcos Ethelbert oldalán már épp tiltakozni kezdett, de Ethelbertmogorván a szavába vágott:

- A köznép.

- Előőrs népe, és a te néped együtt gátat vethetnek Yeslnik seregeinek -szólalt meg Dawson.

- Tehát ti is pont olyan kétségbeejtő helyzetben vagytok, mint én! -tiltakozott Ethelbert.

- Nem. Mi egyszerűen hazahajózhatunk, és elfelejthetjük ezt az egészet -válaszolt Dawson.

- És a Szent Mere Abelle falai is bevehetetlenek - tette hozzá Cormack. -A testvérek az idők végezetéig biztonságban ellehetnek odabenn, úgyhogy haakarunk, mindannyian távol tudunk maradni ettől a ti háborútoktól.

Ethelberttől csupán egyetlen zord pillantást kapott válaszul.

- Vagy Gwydre úrnő és Artolivan atya könnyűszerrel megtehették volna,sőt még mindig megtehetnék azt is, hogy békét kötnek Yeslnikkel Előőrsfüggetlenségéért cserébe.

Hisz olyan föld az, amely nemigen érdekli őt, és nem is juthat odaegykönnyen, sem a szárazföldön, sem a tengeren - folytatta Cormacklátszólag magabiztosan, ámbár a lelke mélyén maga is kételkedett ebben. -Mi mégis ezt az utat választottuk.

- Persze, mert Gwydre úrnő sem különb, mint Delaval és Yeslnik - feleltEthelbert gonosz mosollyal.

- Annyival különb, hogy nem is gondolnád róla, hogy ő is egy tartományúr- felelt erre Dawson.

- Gwydre úrnő és Artolivan atya nagylelkűségből és kötelességtudatbólválasztották ezt az utat - beszélt tovább Cormack. - Képtelenek szemet

49

hunyni afelett, hogy Honce népe szenved, méghozzá pusztán egy nagyravágyóuraság terveinek megvalósulásáért.

Ethelbert e szavak hallatán mereven kihúzta magát, ezért Cormack sietvehozzátette:

- Tudjuk jól, hogy Delaval kezdte ezt a háborút, és hogy te magad mindentmegtettél, amit lehetett, és amit mi folytatni remélünk. Nem szívleljükYeslniket, sem első emberét, a kegyetlen palmarisi szörnyeteget. Szeretnénklátni Yeslnik bukását, és ennek ezt az egyetlen lehetséges módját látjuk,ámbár ez is meglehetőst kétségbeesett tervnek tűnik.

- De Gwydre úrnőért megtennétek? - kérdezett vissza Ethelbert.

- Azért tennénk meg, mert ez a helyes - felelte Dawson. - Ugyanezen okbólvívtuk meg harcunkat a samhaistákkal Előőrsben.

- Mégis azt mondod, kétségbeesett terv ez, és azt állítod, hogy akár el ishajózhatnátok, magatok mögött hagyva az egészet.

- Akkor igen szánalmas hősök volnánk - válaszolt Dawson.

- Hősök, hát hogyne! - vágott vissza az uraság maró gúnnyal.

- Barátként és szövetségesként jöttünk hozzád, Ethelbert nagyúr - vette át aszót Cormack. - Nyíltan, a béke zászlaja alatt érkeztünk. Ajánlatunk azegyüttműködés és a barátság, és neked lehetőséged van elfogadni vagyelutasítani ezt.

- No, és ha elutasítom?

- Akkor visszahajózunk a Szent Mere Abelle-be.

- És Yeslnik oldalára álltok?

Erre Cormack és Dawson egy emberként felelték:

- Soha.

Ez már elismerő bólintásra késztette a nagyurat, aki ezután egykézlegyintéssel elbocsátotta küldöttségüket.

- Térjetek vissza hajótokra, vagy maradjatok a palotámban, ahogykedvetek tartja.

Szolgálóim gondoskodnak számotokra megfelelő lakosztályokról, ésrendelkezésetekre állnak. Amint megvitattam tábornokaimmal a javaslatot,ismét találkozunk.

50

Ők hárman erre felálltak, meghajoltak és megfordultak, hogy távozzanak,ám ekkor Cormack tekintete ismét megakadt a behri harcos asszony kardján.Tétovázott.

- Az a kard... - szólalt meg végül - csodálatos darab.

A nő szemrebbenés nélkül, fenyegetően nézett rá.

- Affwin Wi Behr földjéről származik, ahol efféle pengéket készítenek -felelt helyette Ethelbert.

- Ez Jhesta Tu-penge, nemde?

- Az, hogy valamit a nevén nevezünk, nem jelenti, hogy értjük, miről szól -válaszolt a nő súlyos behri akcentusával. A szótagokat elharapta, amássalhangzókat pedig olyan erősen ejtette, hogy nehéz volt megérteniszavait. - És nem is kelt jó benyomást. Aki olyasmiről beszél, amit nemismer, arról látható, hogy ostoba.

Cormack erősen töprengett, hogy mit feleljen, mert nagyon szerette volnamegtudni, hogy az a bizonyos penge honnan származik. Azonban kistöprengés után meggondolta magát, mosolyogva meghajolt, és követtetársait, akik úgy döntöttek, inkább visszatérnek az Álmodozó Hölgybiztonságot nyújtó fedélzetére.

* * *

- Szemtelen bolondok! - háborgott Kirren Howen tábornok, aki Ethelbertmellett ülte végig a tárgyalást, amikor kettesben maradt urával. Bár ő is túlvolt már élete delén, még közel sem járt Ethelbert korához. Az őszülőharcos ügyelt rá, hogy hangjában inkább az ura iránti feltétlen támogatás,mintsem egyértelmű bírálat csengjen.

Ethelbert erre visszafordult a helyiség közepén álló pulttól, ahol éppenfinom likőrt töltött kettőjüknek a mesterien megmunkált üvegpoharakba,melyeket nemrégen kapott Behrből.

- Nézd meg ezeket! - mondta, barátja felé emelve a poharakat. - A falukonát látszik az aranybarna nedű. Mennyivel finomabb, mennyivel szebb, mintakármelyik bronzkupa, bármilyen csodás nőalakokat vagy mesésvadállatokat vésnek is belé!

Kirren Howen érdeklődve nézte az urát.

- Igen, nagyuram - felelt a hozzá intézett szavakra, majd elvette Ethelbert

51

kezéből a felé nyújtott poharat.

- Mégis egy újabb példája ez az ostobaságnak, s a magamutogatóhazafiaskodásnak, nem gondolod?

A tábornok láthatóan nem értette, hogy az ura hova akar kilyukadni.

- Behr szörnyetegei! - közölte egyszerűen, s szavait harsány nevetésselkísérte, ami mindent nyomban világossá tett. Természetesen a tábornok isazonnal rádöbbent, mire gondolt az ura. Hisz szerte Honce mindentartományában úgy tartották, hogy az áthatolhatatlan déli hegyláncoktól mégdélebbre fekvő sivatagi királyság barbár szörnyetegek otthona, akik csakúgy tesznek, mintha emberek volnának. Csakhogy Ethelbert nagyúr ésudvartartásának tagjai tudták az igazat.

- Láttad már valaha Affwin Wi táncát?

- Parancsolsz, nagyuram?

- Bizonyára láttad már harcolni.

- Természetesen.

- Talán a legnagyszerűbb kardforgató, aki valaha létezett, noha még csaknem is lenne szüksége kardra, hogy végezzen az ellenfelei többségével.

- Ezt valóban nem tagadhatom.

- Pontosan ilyen kecses a tánca is. Szerelmet ígér, finom és gyönyörű,ugyanakkor veszedelmes, sőt halálos fenyegetést rejt. Képes megfordulni féllábon állva lábujjhegyen, olyan lassan, hogy az ember belehal a vágyba,ahogy nézi, ugyanakkor képes olyan sebesen körbelendítem a lábát, hogy azember szívét akár egyetlen rúgással összezúzza. Ő maga Behr, érted? Olyannyers és tiszta, oly színes és sötét, olyan finom és halálos.

Ekkor kivágódott az ajtó, és két férfi rontott be rajta - két izmos harcos,akik szinte egymás lábát taposták nagy igyekezetükben, hogy bejussanak.

- Nagyuram - szólaltak meg egyszerre.

- Pillanatok alatt elsüllyesztem a nyomorult kis hajójukat, Ethelbertnagyúr! - fogadkozott egyikük, az enteli dokkok könyörtelen, hevestermészetű parancsnoka, Merész Myrick.

- Én pedig sorba rakom a fejüket az Abelle-nagytemplom kapui előtt! -vágta rá a másik, egy Tyne nevű, hatalmas erejű férfi.

52

- Nap mint nap hálát adok az Ősöknek, Áldott Abelle-nek, sőt még Behrnapistenének is érted, Kirren; bármelyik legyen is, aki meghallgatja azimáimat - fordult Ethelbert idősebb, higgadtabb tábornokához, és koccintottvele.

Ekkor egy újabb férfi sietett a helyiségbe. A másik kettőnél jóval kisebbtermete nem harcosra utalt.

- Bocsánatodat kérem, nagyuram! - szólalt meg Palfry, Ethelbertlegkedvesebb segédje, akit a nagyúr fiaként szeretett. - Megpróbáltamlelassítani őket...

- Azt mondtam, hívd ide ezt a kettőt, nem azt, hogy hergeld fel őket, Palfry!- mondta erre Ethelbert halkan kuncogva. - Hisz tudod, hogy Myrick és Tyneis milyen hevesek!

- Igen, nagyuram - sütötte le a szemét Palfry.

- Mit gondolsz, Kirren? - fordult tanácsadójához az uraság. - Hagyjuk,hogy Myrick elsüllyessze ezt az előőrsi hajót? És vajon csak öljük meg aköveteket, vagy vágjuk is le a fejüket, miként azt Tyne javasolja, hogykönnyebb legyen elküldeni őket?

Kirren Howen szemei elkerekedtek a csodálkozástól.

* * *

- Jó kis diplomata vagy te! - korholta Cormack újból Dawsont, amikorMilkeilával hármasban ismét az Álmodozó Hölgy parancsnoki kabinjábanvoltak.

Dawson felhorkant.

- Pont az mondja ezt, aki Ethelbert arcába vágta, hogy nem tudtamegnyerni a háborút?

- És vajon milyen más választásom maradt, miután Dawson kikiáltottaGwydrét Honce királynőjévé?

- Nem azért vitorláztam át a fél világot, hogy a szavaimat elemezgessem,szerzetes!

- Talán nem lenne ilyen heves, ha magunkkal hoztuk volna CallenDuwornay-t - jegyezte meg halkan Milkeila, és közben nem nézett ráegyikükre sem.

53

Erre mindkét férfi meglepett tekintettel fordult felé, majd egyszerre törtekki hangos nevetésben. Ezzel el is szállt a feszültség. Elvégre a Gwydre úrnőleghűségesebb tanácsadója, Dawson McKeege, és Callen, a híres-hírhedtÚtonálló anyósa között bimbózó szerelem nyílt titok volt szerte a Mirianon.

- Veszélyes játék volt - jegyezte meg valamivel később Cormack,miközben Dawson kinyitott egy üveg rumot, és fakorsót készített előmindhármuknak.

- Az egész világ lángokban áll - felelt a férfi, miközben elsőként Milkeilafelé nyújtott egy korsót. Valamiért mindig felderült a tudattól, hogy azalpinadori asszony mindkettőjüket az asztal alá bírja inni.

- És nem volt veszélyesebb, mint amit Cormack játszott - jegyezte megMilkeila, aki kissé még mindig törte a honce-i nyelvet. Ezután felemelte akupáját, belemártotta az egyik ujját, és lehunyta a szemét.

- Ezt meg miért csinálod? - kérdezte Dawson. - Tán csak nem egy kismágia, hogy elvegye az ital erejét?

Milkeila csak mosolygott, mint mindig, amikor Dawson hasonlóankiszámítható kérdést tett fel. Ezután nagyot kortyolt a rumból - majdnem egyhajtásra kiitta az egész, jókora korsót.

- Csal - fordult Dawson Cormackhoz.

- Mindenben - helyeselt Milkeila férje. - Ezért tartom magam mellett.

- Ó, azt jól tudom, hogy te miért tartod őt magad mellett, szerzetes. Túl sokidőt töltöttél egy férfiakkal teli klastromban.

Ahogy elhangzott e nyers megjegyzés, mindketten a nő felé fordultak, detudták, nem számíthatnak rá, hogy az asszony elpirul. Milkeila harcos volt,ügyesen bánt a dárdával, és még ügyesebben a sámánmágiával, magabiztosvolt, és jól érezte magát a bőrében.

- Inkább azon töprengek, hogy ő miért tart téged maga mellett - fejezte be aférfi a gondolatmenetet, és Milkeila felé emelte poharát. A nő rámosolygott,és viszonozta a köszöntést.

- Ebben az egyben egyetértünk - felelt közben Cormack.

- Helyesen beszéltél Ethelbert nagyúrral - jegyezte meg Milkeila. - Velenyíltan kell szólnunk az ügyünkről, mert észrevesz bármilyen megtévesztést,és többet tud rólunk, mint azt hinnénk.

54

- Hát ezt meg honnan veszed? - kérdezte Dawson.

Milkeila válaszul csak mereven nézett rá, majd a tekintete Cormackrasiklott.

- A behri asszony... - fogott bele a férfi a magyarázatba. - A kardja.

- Nagyon is hasonlított Bransenéhez - értett egyet Dawson.

- Talán az ilyen pengék Behrben gyakoriak - találgatott a szerzetes.

- Amikor legközelebb találkozunk vele, próbáljatok meg az inge bal oldalihajtókája alá pillantani - mondta Milkeila.

- És miért tennék ilyet, leszámítva persze a hölgy természetadta bájait? -ellenkezett Dawson.

- Nem vagyok biztos benne. Talán csak egy sejtelem, vagy nemitalálgatás... Minden esetre Ethelbert nem ostoba. Túlélte Yeslnik hatalmasseregének rohamát, és már többször is úgy tűnt, közel a győzelme.

- Ez igaz - helyeselt Cormack. - Bár most sarokba van szorítva, éshelyzete igencsak előnytelen, semmiképp ne becsüljük alá!

- Sem a körülötte levőket! - tette hozzá a nő. - Elvégre mind láttuk, milyenfélelmetes harcos az Útonálló, és ha Ethelbert testőrei hasonlóképességekkel bírnak, akkor ők is lenyűgöző tudású harcosok.

- Ha csak feleolyan jók, mint a barátunk, akkor akár ők magukkönnyűszerrel elsüllyesztik a hajómat. - Ezzel Dawson kiürítette a kupáját.

* * *

- Szívesen megtenném, nagyuram - lelkesedett Merész Myrick. - Egyetlenszavadba kerül, és íjászaim lesöprik a fedélzetről...

Ethelbert gúnyos nevetése beléfojtotta a szót.

- Nagyuram? - kérdezte tétován.

- Igen, hogyne, végeznünk kellene minddel egytől egyig - mondta azuraság, hangjában gúnyos éllel, mely öniróniától terhes, magányos kisnevetésbe olvadt. - Hisz elkövették a lehető legnagyobb bűntettet!

A három tábornok egyre zavarodottabban nézett egymásra, míg végülKirren Howen kérdezett vissza bátortalanul:

- Nagyuram?

55

- Igazat szóltak - magyarázta Ethelbert. Nem nézett rájuk, miközbenbeszélt, inkább a szoba egy távoli sarkát bámulta. - Ez a létező legnagyobbbűn - megmondani az igazat egy tartományúrnak. - Majd újabb szomorúnevetést hallatott. Ahogy a szájához emelte poharát, a keze erősen remegett.- Különösen egy öreg tartományúrnak - fejezte be a gondolatmenetet, ésrájuk emelte a tekintetét.

- Mit kívánsz, mit tegyek nagyuram? - kérdezte Myrick elkeseredetten.

- Gondolkodj! - hangzott az egyszerű felelet.

Myrick és Tyne zavart pillantásokat váltottak, de ahogy Kirrenre nézteklátták, hogy ő érti uruk szavait. Arckifejezése szomorúságról árulkodott.

- Tehát így veszítjük el a harcot - elmélkedett Ethelbert. - Jóvalcsekélyebb bukás, mint amire számítottunk, nem igaz, Kirren?

- Talán ez nem is bukás - felelt a tábornok. - Bízol az autonómiáravonatkozó ígéretükben, nagyuram?

Ethelbert eltöprengett egy kicsit, azután megint felnevetett, és vállat vont.

- Van más választásom? Úgy igazán?

- Igen, nagyuram! - szólt hevesen Tyne. - Küldd el őket! Vagy küldd visszacsak a fejüket!

- Ellenségeink nyugaton gyülekeznek - felelte Ethelbert. - Szövetségeseinktartományait északon, a part mentén végigdúlták. Nem remélhetünk erősítéstsem a Felidan-öböl, sem a Sáskakar felől. Yeslnik a földdel tette egyenlővéa tőlünk nyugatra fekvő városokat, így ha esetleg úgy döntenénk, hadbavonulunk, csapataink nem remélhetnek sem támogatást, sem ellátmányt. Mimarad hát nekünk? Hogy itt várjunk, míg a seregeik újból megrohanják avárost?

- Akkor talán mégis jobb megoldás megegyezni Gwydre úrnővel ésArtolivan atyával - állapította meg Kirren Howen.

Ethelbert bólintott. Egyszerre nagyon öregnek tűnt.

- Talán kérhetnénk több biztosítékot.

- Ethelbert király! - szólalt meg Merész Myrick.

Az öreg uraság erre megint felnevetett, de azután kihúzta magát, jobban,mint hetek óta bármikor.

56

- Arra nem fog sor kerülni - felelte tisztán csengő hangon, aztán magasbaemelte majdnem üres poharát. - Örvendjetek, barátaim! - szólt, és megvárta,míg a többiek is köszöntésre emelik poharaikat. - Hisz azzal az előőrsihajóval valódi reménysugár érkezett hozzánk, és ráadásul az az ostobaYeslnik maga ellen fordította az egyházat az ármánykodásaival. Immár nemegyedül kell vívnunk ezt a harcot!

Ezzel kiürítette a poharát, és a falhoz vágta. Csillogó szemeivisszatükrözték volna a szerteszét röppenő üvegszilánkokat.

- Menj, és hívd ide a vendégeinket, Myrick! És, Tyne, te hozd ide Destrosatyát és Affwin Wit! Mondd neki, hogy hozza magával azt a vademberMerwal Yahnát is!

A szólítottak zavartan néztek egymásra.

- Gyerünk, menjetek! - intett Ethelbert.

- Alkudj ki jobb feltételeket! - szólalt meg Kirren Howen, amikor ismétkettesben maradtak.

Az idős tartományúr bólintott, bár tudta, ők ketten sosem értenének egyetabban, hogy mik is ezek a jobb feltételek. A ravasz idős parancsnok mégmindig úgy tekintett rá, mint Honce királyára, akárcsak ő maga, még egyetlennappal korábban is... feltételezve persze, hogy találnak valami módot adelavali Yeslnik és túlerőben lévő serege legyőzésére. Mivel azon kívül,hogy a feledés homályába vész vagy Behrbe menekül, nem volt máslehetősége a teljes győzelemmel szemben, Ethelbert makacsul ragaszkodottálmához, hogy ő lesz majd egész Honce ura. Elvégre mi történne azembereivel, Kirren Howennel és szegény Palfryval, ha bármi más történik,mint hogy ez a lehetetlennek tetsző terv valósul meg? Nem, veszíteniYeslnikkel szemben egyszerűen elképzelhetetlen volt számára.

Ám így, hogy egy másik lehetőség is képbe került, felborítva mindenszámítást, egy lehetséges harmadik út, Ethelbert úgy érezte, hogy megfáradtöreg vállairól hatalmas súlyt emeltek le Dawson McKeege szavai, hamégoly nyers és durva megfogalmazással is. E gondolat teljesenfellelkesítette.

Ugyanakkor ez az új lehetőség azt is lehetővé tette Ethelbert nagyúrszámára, hogy végre leeresszen. Végre újból megengedhette magának, hogyöregnek érezze magát, mert ez az új lehetőség korántsem volt olyanborzasztó, mint a többi.

57

Kirren Howen azt akarta, hogy alkudozzon nagyobb hatalomért,jelentősebb szerepért, sőt talán küzdjön jól megérdemelt jogáért a trónra -arra az esetre, ha a szövetségükkel diadalt aratnak -, csakhogy Ethelbertet,bár el volt rá szánva, hogy befejezi, amit elkezdett, sokkal jobban érdekelteazoknak a sorsa, akiket tudta, hamarosan hátrahagy. Lelke nagyobbik része, amegfáradt aggastyán szerette volna elfogadni a követek minden feltételét, éslezárni az ügyet. Ám amikor Kirren Howenre nézett, ki már oly régótabarátja és hűséges társa volt, ki vele vitorlázott és mellette harcolt oly sokéven át, Ethelbert nagyúr kénytelen volt egyetértőén bólintani.

Amikor a többiek elkezdtek visszaszállingózni a helyiségbe, rákacsintotttábornokára.

- Jobb feltételek - súgta oda neki, hogy Kirren Howenen kívül más nehallhassa.

- Örvendünk, hogy megérkeztetek - szolalt meg azután, amikor mindenkiösszegyűlt. - Be kell vallanom, nem sokat tudok a ti Gwydre úrnőtökről, debiztos vagyok benne, hogy akár álló nap tudnátok regélni nekembecsületességéről s erejéről, ha lehetőséget kínálnék erre.

- Legalább egy napot - helyeselt Dawson.

Kirren Howen és a két másik tábornok homloka ráncba szaladt, hogyvalaki félbe merte szakítani urukat, de Ethelbert csak nevetve legyintett.

- Csakhogy erre most nincs időm - fűzte tovább a gondolatmenetet. - Dekérlek, Dawson, Előőrs küldötte, annyit árulj el nekem, hogy úrnőd is olyannyers és tiszteletlen, mint a küldöttje?

Ekkor először úgy tűnt, Ethelbertnek sikerült elbizonytalanítania Dawsont,mert az öreg tengeri medve csak habogott, és nem igazán tudott felelni.

- Gwydre úrnőt szereti a népe - bátorkodott megszólalni Cormack. - Avérvonala messzire nyúlik vissza, nagy és nemes tartományurakhoz. Őkegyes és nagylelkű.

- Ezek nem olyan tulajdonságok, melyek hasznunkra lennének a nyomorultYeslnik ellen - felelte Ethelbert.

- Ám olyanok, amik által sokak jó szívvel lesznek majd ügyünk iránt -ígérte Cormack.

- Igen, ezt már mondtátok - felelte az uraság, kétkedő hangon. - Nos,elfogadom...

58

türelmetlen viselkedéseteket, hisz cselekedni vágytok. Azonban afeltételeiteket nem fogadhatom el.

A három küldött ideges pillantásokat váltott.

- Tehát elküldesz bennünket? - szólalt meg végül Dawson.

- Ha így döntőtök. Tényleg azt vártátok tőlem, hogy adjam fel nektekHonce-t, még mielőtt elnyertem volna?

- A döntés Artolivan atyáé. És ha egyáltalán diadalmaskodhatsz Honce-ban, az nem kis mértékben az ő közreműködésének lesz köszönhető...

- És nem csekély mértékben Gwydre úrnőnek, vagy Ethelbert harcosainak,akik hosszú, keserves hónapok véres harcában is ellenálltak Yeslnik, éselőtte Delaval uralmának. Több mint tízezer harcos, tartományok tucatjaiból,akik mind az én lobogó alatt harcoltak, akik életüket adták Ethelbertkirályért. Talán hátat kellene fordítanom hűségüknek s áldozatuknak?

- Nem győzhetsz.

- Túszul ejthetném Gwydre úrnő és Artolivan atya követeit, ésfelhasználhatnám őket a Yeslnikkel folytatott tárgyalásokhoz. Kétlem, hogyez csekélyebb eredményt hozna, mint amit Előőrs küldötte, Dawson ajánl.

Ethelbert hagyta, hogy ez a nyomasztó gondolat egy kissé még ott lógjon alevegőben, és csak hosszú pillanatok múltán törte meg a feszült csendet egymosollyal.

- Csakhogy, barátaim, jómagam jobban gyűlölöm Yeslniket, mint ti. Teháta szövetséget szívesebben venném.

- Nem fordíthatjuk át a többi tartományurat, hogy kiálljanak a reménybeliEthelbert királyért! - emlékeztette Dawson. - Ahhoz már túl sok vér folyt.

- Akkor mondjátok nekik, hogy harcoljanak Gwydre úrnőért, vagy azAbelle-nagytemplom szerzeteseiért! - felelt Ethelbert.

Erre Destros atya kényelmetlenül kezdett fészkelődni a székében.

- Elnézésed kérem, atyám! A Szent Mere Abelle-ért - helyesbített azuraság, amit az atya meghajlással köszönt meg.

- Nem érdekel, milyen ígéreteket tesztek a kisebb tartományuraknak,csakhogy azok nem lesznek kötelezőek rám, a katonáimra vagy atartományomra nézve. Mert hol volt Gwydre úrnő, amikor Delaval

59

kikiáltotta magát Honce királyává?

- Samhaistákkal, trollokkal, goblinokkal és barbárokkal harcolt odafennészakon! - felelt Dawson.

- Egyedül én voltam az, aki gátat szabott Delaval erejének - folytattazavartalanul Ethelbert, mintha Előőrs harcai mit sem jelentettek volna. -Egyedül Ethelbert nagyúr mert fellépni a zsarnok ellen! Azt mondjátok, hogynéhány Yeslnikhez hű tartományúr talán az ügyünk mellé áll, Gwydre úrnőügye mellé- Csakhogy hány tartományúr lesz, akik most a jó Ethelbertnagyúrért küzdenek, de akkor átallnak a győzelemre esélyesebb oldalára?...Kérlek hát, jóember, ne hetvenkedj és ne lódíts! Határtalan hűséged úrnődiránt dicséretes, és csupa jót árul el róla magáról is. És szükségünk is leszilyen elkötelezettségre, ha diadalt akarunk aratni az aljas Yeslnik felett.Egyesítsük hát erőinket, és vigyük véghez a nagy feladatot!

Utána is ráérünk osztozkodni mindazon, ami megmarad.

- A többi tartományúr...

- Mondjatok nekik, amit csak akartok, csak fordítsátok őket Yeslnik ellen -felelte Ethelbert élesen. - A legtöbbjük nem ostoba, és meglehet, márisgyűlölik a piperkőc kiskirályt. Ő a nyomába sem érhet nagybátyjának,Dealval nagyúrnak. De én nem fogok hűbéri esküt tenni a ti Gwydreúrnőtöknek, sem az egyházatoknak. Azonban ígéretet teszek, hogy nem fogomseregeimet ellenetek fordítani, miután legyőztük közös ellenségünket,cserébe a ti hasonló ígéretetekért.

Dawson, Cormack és Milkeila aggodalmas, zavart pillantásokat váltottak.

- Talán vissza kellene térnetek a Szent Mere Abelle-be, hogybeszámoljatok a feltételeimről, és azután visszajönni, hogy tájékoztassatok,Gwydre úrnő és Artolivan atya elfogadják-e azokat.

Dawson felmordult a képtelen gondolat hallatán.

- Akkor dönts te magad, Dawson, Előőrs küldötte! - folytatta Ethelbert. -Itt és most.

Vagy távozzatok a kikötőmből!

Dawson napcserzette arca ráncba szaladt, ahogy fenyegető tekintettelméregette az agg tartományurat.

- Talán azt hiszed, hogy a te Gwydre úrnőd örül majd, ha megtudja, hogy

60

embere hagyta, hogy sértett büszkesége miatt kútba essen egy szövetség,melyre mindkettőnknek szükségé van? - érvelt tovább könnyedén Ethelbert,majd némi hatásszünet után megkérdezte:

- Akkor hát megegyeztünk?

- Minden igaz, amit mondtak rólad, nagyuram - felelte Dawsonlehiggadva. - És igen, szövetségre lépünk veled Yeslnik haláláig.

- Palfry, fiam - fordult erre Ethelbert a segédéhez. - Illő e szövetséget egylakomával megünnepelni. Nézz utána!

A fiatal apród meghajolt, és kisietett a helyiségből.

- Menjetek, és hívjátok ide hajótok legénységét! - mondta Ethelbert. - Együnnepség, és bőséges élelem jókedvre deríti majd őket a hazaút előtt.

- Én itt maradnék, jó uram - szólalt meg Cormack. - Hitvesemmel,Milkeilával együtt - tette még hozzá, és átkarolta a sámánasszonyt.

- A hitvesed? - kérdezett vissza az idős úr látható kétkedéssel. Hisz sokalkalommal volt már tanúja ilyen kevert házasságoknak, még ha azokáltalában egy honce-i és egy behri között is köttettek. Kevés járt sikerrel.

- Itt szolgálunk majd, engedelmeddel, mint Áldott Abelle rendjének ésGwydre úrnőnek a képviselői - ajánlkozott Cormack.

- Rendben van - felelt Ethelbert, majd egyszerre ravasz mosoly terült el azarcán. - Megengedem. De vajon tudtok-e harcolni?

- Tudunk.

Ethelbert bólintott, és intett, hogy távozzanak. Még mielőtt kiléptek volnaa szobából, máris három tábornokához fordult, akik nyomban közelebbhúzódtak hozzá.

- Indítsatok egy flotillát Jacinthába! Tájékoztatni kívánom behri barátaimataz események biztató fordulatáról.

- Talán végre küldenek még néhány harcost - jegyezte meg Myrick.

- Lehetséges - válaszolt Ethelbert, de a hangjában kétkedés csengett.Kirren Howenre nézett, és a férfi bólintott, hogy jelezze, megértette mi uracélja: menekülési útvonalat biztosítani, ha szükségessé válna, és egy újabblehetséges szövetségest bevonni, ha a Gwydre úrnővel alkotott szövetségükdiadalmaskodna Yeslnik felett.

61

Ethelbert szavaihoz híven Dawson legénysége aznap este Ethelbertkastélya előtt a piactéren megrendezett nagyszabású lakomán jóízűenbelakmározott. A tartományúr és parancsnokai is megjelentek azünnepségen, de csupán rövid ideig maradtak, mégis elég sokáig ahhoz, hogyCormack végre a behri harcos asszony közelébe kerülhessen. Meg is próbáltbeszélgetést kezdeményezni vele a kultúrájáról és a kardjáról, de a nő úgytett, mintha nem értené, és egyszerűen elfordult tőle.

Ám ez alkalommal a hajdani szerzetesnek sikerült bepillantania a nőfekete selyemblúzának hajtókája alá, elég ideig ahhoz, hogy felismerje amellkasára tűzött csillag alakú drágakő dísztűt. Talán a messzi délsivatagaiban több olyan kard is létezett, amilyen a nőé és Bransené volt, deilyen egyedi, mágikus dísztű aligha.

- Biztos, hogy Bransen kardja - magyarázta később Dawsonnak azÁlmodozó Hölgy fedélzetén, jóval azután, hogy a hold felkelt nyugaton.

- Honnan tudod?

- Az ő dísztűjét viseli - felelt helyette Milkeila.

- Akkor a fiú halott - állapította meg Dawson, hangjában őszinte, mélyszomorúsággal. - Az is lehet, hogy Ethelbert ölette meg. Jobb lenne, ha tiketten mégis velem jönnétek.

Cormack megrázta a fejét.

- Talán Milkeila...

- Nem, a férjem nélkül semmiképp.

- Akkor nem - zárta le Cormack. - Biztonságban leszünk, Destros atya igenjó hírnévnek örvend a rendemen belül, és hű Artolivan atyához.

- És meg akarod tudni, mi történt Bransennel - következtetett Dawson.

- Legalább ennyivel tartozunk neki.

- Akkor jobban teszitek, ha óvatosan jártok, és suttogva kérdezősködtök -tanácsolta a tengerész. - Ha Ethelbert ölette meg, akkor a tudás, melynekbirtokába juttok, könnyen a tenger mélyére taszíthat benneteket.

Dawson ezután vállon veregette Cormackot, és szorosan megölelteMilkeilát, mielőtt visszavonult volna a kabinjába, hogy megtervezze avisszautat.

62

- Csodálatos ez a város! - fordult Milkeila Cormackhoz, követve őt azÁlmodozó Hölgy korlátjához.

Váratlanul mosoly ömlött el Cormack arcán, és Milkeila nem is értette azokát, mígnem a férfi az állával délkelet felé bökött. Ott, messze-messze, aMiriani-óceán sötét vizének örvénye felett színek kavalkádja festette meg azégboltot - a legendás pirkadati fény, melyről Korona a nevét kapta: mágikusdrágakövek égi gyűrűje, melyet Isten megmutatott Áldott Abelle-nek, egyévszázaddal azelőtt. Ez az égi ajándék tartotta életben Cormack egyházánakalapítóját egy távoli, lakatlan szigeten, és ez segített visszatérnie Honce-ba:a szent ember mérföldeken át gyalogolt az óceán felszínén. Cormack perszehallott már az egyenlítő közeli fényjelenségről, és néhány alkalommal egy-egy darabkáját meg is pillanthatta a Szent Mere Abelle-ből, ám még sohanem volt alkalma a maga teljességében gyönyörködni benne... soha nem láttamég e fényjelenséget teljes valójában tündökölni, így soha nem is érezhettemég, ahogy az egekbe emeli lelkét.

- Csodálatos! - ismételte Milkeila áhítatosan.

- A fénykorona gyümölcsei tartották életben Áldott Abelle-t, és ezekfognak erőt adni nekünk is ezekben a sötét időkben.

Kezét a hajó korlátjára tette, és az asszony a kezére tette a kezét. Aszerelmesek ezután hosszasan nézték a fényjátékot, majd összefonódott atekintetük, és Isten varázslatának ígéretét hosszú, gyengéd csókkalpecsételték meg.

63

4.A RIDEG VALÓSÁG

Hagyta, hogy a szél vezesse útján, amint a háború pusztította földekenkóborolt, az utakon, melyekre korábban úgy tekintett, mint Honcefejlődésének és reményének jelképeire.

Az úthálózatot azért építették, hogy megnyíljon a kereskedelem - eztmondták -, no és azért, hogy a tartományurak seregei felvonulhassanak, ésmegszabadíthassák a földet a powriktól.

Akkor még kevesen sejtették, hogy ugyanezek az utak később arraszolgálnak majd, hogy háborús gépezeteket szállítsanak rajtuk tartományróltartományra, amint a két leghatalmasabb nagyúr, Delaval és EthelbertHonce-t, mint egyetlen királyságot, a saját uralmuk alá akarják hajtani.

Bransen egyik lepusztult falut kerülte ki a másik után - nem igazán vágyottrá, hogy megismétlődjön a beszélgetés, amit azzal az asszonnyal folytatott.Sőt, az igazat megvallva, azután, hogy találkozott Hooplin Downslakosaival, már senki mással nem vágyott beszélni ezekben a sötét időkben,csakis a feleségével, aki oly rettenetesen távol volt tőle.

Azért amikor egy-egy falucskába botlott, beosont - az Útonálló az éj leplealatt csent élelmet innen-onnan, ha tudott. Mivel észrevétlenül tudottlopakodni, már javában úton volt mindig, mire a napkelte pírja beragyogta akeleti égboltot. Mindig igyekezett hátrahagyni némi tűzifát vagy mást, amittudott, hogy így fizesse meg az akaratlan vendéglátást.

Minden reggel kicsivel melegebb lett, ahogy Honce déli részén márjavában tombolt a nyár. Még mindig nyugati irányba haladt, és egyre arraszámított, hogy az út végre északnak fordul. Csakhogy a magashegyvonulatok még mindig tisztán látszottak baloldalt, nap nap után.Ismeretlen vidékeken járt, ez nem az az útvonal volt, melyen Jamestonnalérkeztek Prydből.

Azokban az első órákban, miután elmenekült a városból, nyomban azután,hogy vereséget szenvedett Affwin Wivel szemben, bizonyára messzebbkóborolt dél felé, mint gondolta. A megtört Bransenben többször is felmerülta gondolat, hogy vissza kellene mennie a partig, és annak mentén futvamegtenni az utat, a partvonal keleti kanyarulata mentén, egészen az Abelle-nagytemplomig.

64

Mégis, valahogy különös módon magával ragadták a szeme elé tárulóújabb és újabb látképek. Bár nem tudta, azt az útvonalat követte, melyetYeslnik hadserege, amikor visszavonultak Ethelbert dos Entel falai alól -amikor a majdnem-király megfutamodott Ethelbert nagyúr rejtélyes behriorgyilkosai elől. Az orgyilkosok elől, akik meggyilkolták Delaval nagyurat,és elvették Bransen kardját és dísztűjét. Az orgyilkosok elől, akikmegfosztották őt a reménytől, hogy Honce jobbá tehető.

A következő néhány napban még nehezebb lett az utazása, mert elfogytak akis házak, ahonnan ételt lophatott - legalábbis ép, álló ház már nem maradtarrafelé. És nem voltak csirkék egyetlen udvaron sem, sem bárány, marhavagy bármilyen más jószág. A termést felégették vagy letaposták, a földtestén a csaták ezernyi sebe tátongott. Látta az ezernyi lábnyomot, a patáknyomát, és a számtalan szekér és harci kocsi által szántott mely nyomokat.

Lehajolt, és megvizsgálta a földet, s valódi, zsigeri borzadállyaltapasztalta, hogy azt szándékosan teljesen használhatatlanná tették. Alegnagyobb része a tájegységre jellemző fekete és vörös föld volt, deBransen apró, fehér pöttyöket is talált a földszemcsék között - mintha valakiszétszórt volna valamit a letaposott földön. A kezébe vett egy ilyen kis fehérszemcsét, megszagolta, majd megkóstolta. Nyomban elfintorodott, ahogymegérezte a szájában az erős sós ízt.

Valamelyik hadsereg szándékosan tette ezt. Hisz sokkal több volt ez, mintegy hadsereg menetelésének az eredménye. Valamelyik uraság - Yeslnikvagy Ethelbert - szándékosan tönkretette ezt a vidéket, elpusztította afalvakat, és lehetetlenné tette a megélhetést Honce délkeleti részének népeszámára. Arra következtetett, Yeslnik tehette, hisz a legfrissebb nyomoknyugat felé vezettek, viszont Ethelbert serege a nagyúr városában maradt akeleti parton.

Tehát Yeslnik nagyúr vonult vissza errefelé, és elpusztította maga mögöttaz egész vidéket. De hova lettek az itt lakók?

Bransen tekintete észak felé vándorolt, arrafelé, amerre Pryd városátsejtette, és elképzelte hajdani otthonát, melyet rongyos menekültektömkelegé lepett el - piszkos, éhes, elkeseredett emberek. Nagyot sóhajtott,ahogy eszébe jutott ez az eshetőség, de aztán csak megrázta a fejét, éstovábbment.

Nem sokkal később egy elágazáshoz érkezett. Az út egyik fele észak feléfordult, és a ledöntött útjelző táblákon látszott, hogy ez az út vitt Prydbe. A

65

másik út tovább haladt nyugat felé, es a jelzések szerint Delaval városbavezetett. A sereg láthatóan nyugat felé tartott, míg az északi úton nemlátszottak nagyobb csapatok nyomai.

Bransen a nap hátralevő részében északnak tartott, közel az úthoz, és az útmindkét oldalán végig kocsik és lovak nyomai után kutatott, vagy lassanporoszkáló menekültek léptei nyoma után. Nem látott semmilyen frissnyomot.

A következő reggelen is észak felé akarta folytatni az útját, hisz tudta, mégjó néhány nap járóföldnyire van Pryd városától. Kíváncsi tekintete azonbanújra meg újra délnek fordult.

Anélkül, hogy igazán megértette volna, miért teszi, s anélkül, hogyegyetlen pillanatra is megkérdőjelezte volna ezt a belső késztetést,megfordult, és elindult visszafelé. Gyors léptekkel haladt, míg újból elérteaz útelágazást. Egyenesen átvágott az úton, át az elpusztított földeken, el afüstölgő házromok mellett. Egy nagyobbacska községhez érkezett, vagylegalábbis annak a maradványaihoz, ahol heves küzdelem nyomaira bukkant.A hajdani városka legdélebbi pontján egy vártorony állt. A falai több helyüttleomlottak, a hézagos falak közül szürke füstkígyó szállt az ég felé.

Bransennek el kellett fordulnia, amikor odaért a toronyhoz, különbennyomban kihányta volna azt a kevéske ételt is, amit az elmúlt néhány napbansikerült szereznie. Ugyanis a korábban látott elhagyott romokkal szemben ezaz épületcsonk felfedte előtte az itt lakottak sorsát: a testek ott hevertek afalak között. Volt, akit nyilak, volt, akit éles pengék mészároltak le, de olyanis akadt, aki a tűzben égett meg. Egy egész csapatnyi holló rebbent felkárogva, amikor Bransen beljebb lépett. A halál bűze itt erősebb volt, mintahogy az ifjú harcos valaha képzelte volna. Ez alkalommal már nem bírtúrrá lenni feltörő hányingerén.

Mind odabenn voltak, férfiak és asszonyok, idősek és fiatalok... nagyon-nagyon fiatalok is. Az egyik sarokban egy tucatnyi gyermektestet talált,egymásba kapaszkodva. Még a legidősebb is aligha lehetett többnyolcesztendősnél. Még így is, hogy a hollók már ennyire megcsonkították atetemeket, jól látszott, hogy a kis testeket kardok és csatabárdok kegyetlencsapásai kínozták meg.

Hát hogyan süllyedhet egy ember ennyire mélyre? Miféle elvadultbarbárokká tette ezeket az embereket a háború, hogy minden emberi érzéstkiölt belőlük? A piperkőc Yeslnikre gondolt - biztosan tudta, hogy mindez

66

az ő műve. Ám akárhogy erőltette az agyát, képtelen volt az itt tapasztaltakatösszeilleszteni azzal a képpel, amit a férfiról eddigi találkozásaik soránkialakított.

Vajon Yeslnik valóban képes volt ilyesmire?

A válasz - a könyörtelen, rideg valóság - ott hevert a lábai előtt.

Egyszerre aggodalom lebbent lelkére, mint a toronyban károgó hollókfekete szárnyai.

Tudta, vissza kell jutnia Cadayle-hoz, s vele és Callennel azonnal el kellmenekülniük innen Előőrsbe. Olyan messzire kell kerülniük ettől anyomorúságos, feldúlt vidéktől, amennyire csak lehet.

Bransen már épp készült elhagyni az épületet, amikor meghallotta anyílvessző suhanásának ismerős hangját. Lekuporodott, az árnyékbahúzódott, majd harcművészeti jártassága, mágikus ismeretei, és belső ki-csi-kríje segítségével könnyedén felkapaszkodott a torony délkeleti sarkába.Ezen a részen már egyáltalán nem volt tető, így kinézhetett a falon át. Háromíjászt látott a hegyoldalban, egy mező túloldalán. Rádöbbent, hogy a nyilatnem neki szánták. A férfiak egy asszonyt vonszoltak. Az egyikük a hajánálfogva rángatta, a többiek rugdosták, és köpködték.

Bransen érezte, hogy a szíve hevesebben kezd verni, s az ujjaimegfeszülnek, harcra készen.

Ez nem az én harcom! - emlékeztette magát elszántan. Igyekezett maga eléidézni Cadayle képét, emlékeztetvén magát, hogy kedvese az ő gyermekéthordja a szíve alatt. Ő Prydbe ment, hogy átadjon egy üzenetet, majdEthelbert dos Entelbe, valami mélyebb igazság után kutatva... és elbukott.Elvesztett mindent - mindent, kivéve Cadayle-t, a gyermeküket, és Cadayleanyját. Most már csak irántuk tartozott felelősséggel. Egyedül irántuk, ésnem valami idegen nő iránt, akit haramiák vonszoltak egy idegen földön.

A halál szaga továbbra is körüllengte, és élesen emlékeztette a valóságra,ami ebben a pillanatban körülvette - és ez emlékeztette arra is, hogy nemmaradhat itt. Ösztönösen nyugat felé pillantott, ahol a nap már alacsonyanállt az égbolton. Ezután lemászott a falon, kisétált a toronyból, és gyorsléptekkel elindult észak felé. Már majdnem elérte az utat - minden lépésnélmakacsul azt ismételgette magában, hogy ez nem az ő harca, ez nem az ődolga.

Ám végül képtelen volt átkelni azon az úton. Megfordult, és dél felé vette

67

az irányt, a férfiak és a fogságukban levő nő után. Hátat fordított az északiútnak, s a felelősségnek, melyről kijelentette, hogy az számára az egyetlen...és az önámító hazugságnak, hogy képes elfogulatlan maradni.

Ahogy a lábai egyre falták a kilométereket, meglepetten tapasztalta, hogy acsoport, melyet követett, nem állt meg naplementekor, hanem még sokáigment az éjszakában. Végül aztán megpillantotta a tábortüzüket egy távolidomb déli oldalán. A talaj itt még egyenetlenebb volt, hisz elértek a CsatosÖv-hegység lábához.

Bransen kimerült volt és éhes, mégsem állt meg, míg egészen a közelükbenem osont, majdnem egészen a domb lábáig.

Hallotta, ahogy a nő kiabál valakivel, hogy hagyja abba.

- Most mán az enyim vagy, te némber! - kiabált vissza egy férfi. - Akkó’teszlek magamévá, amikó’ kedvem tartja!

- A férjem.. .- könyörgött az asszony.

- Ő mán a hollók gyomrába’ van! - kiabálta vissza a férfi, mire a nőmegint sikoltozni kezdett.

Bransen felkúszott a domboldalon, amilyen gyorsan csak mert. Igyekezetthalk és észrevétlen maradni. Ekkor vette észre, hogy odafenn mások isvoltak, ráadásul a dombtető kopár volt, és nem látott rajta szinte semmifedezéknek valót.

Kúszott tovább, haladtában az asszony egyre halkuló kiáltásai és támadójamorgásai kísérték. Ahogy átkémlelt a dombtetőn, meglátta őket egy égőtábortűz túlsó felén, egy farönk mögött, a férfit az asszonyon, amint éppbevégezte a dolgát. Ám alig tudott arra nézni, mert más, még meghökkentőbblátvány kötötte le a figyelmét. Több asszonyt és gyereket is látottmindenfelé. Néhányan a földre kuporodva aludtak, mások ide-odalődörögtek, üres tekintettel, kormosán, mocskosán.

Két fiatal fiúcska elkezdett verekedni, s az egyik hamar előnyre tett szert.A földre lökte a másikat, terpeszállásban megállt felette, és elkezdtekönyörtelenül ütlegelni. A közelben lévő felnőttek úgy látszott, észre semveszik a küzdelmet, és a többi gyerek körülöttük csak nevetett, ahogyfolytatódott a verés.

A fiúcska ökölcsapásai egyre csak záporoztak a másikra, azután - Bransenőszinte borzalmára - a gyerek még egy követ is felvett a földről, és egymás

68

után többször is a másik arcába vágott vele.

- Meg ne öljed! - mordult rá most egy férfi. - Csak sebesítsd meg!

Bransennek még a lélegzete is elállt. Kicsit arrébb az erőszaktevő felállt,leporolta magát, azután belerúgott a háton fekvő nőbe, és leköpte.

- Ne mán! Ne csinájjad! - kiáltott ekkor rá az, aki az imént rászólt akegyetlen gyerekre.

- Mostan én gyüvök vele!

Ezután elindult a farönk felé. Az övét menet közben kapcsolta ki, és úgytűnt, senki még csak ügyet sem vet rá.

- És ha megén' megpróbálsz elfutni, hidd meg, rosszabbul jársz! - vetettemég oda a nőnek a másik férfi, aki már kedvét töltötte rajta. Azután, csakúgy a rend kedvéért még egyet belerúgott, majd otthagyta, és elindult aközponti táborhely felé. Egy fiatalabb lány kikerekedett szemekkel nézte, őpedig rá- üvöltött: - Hozz ennem!

Ó, hogy igyekezett a leány, hogy eleget tegyen a parancsnak!

Bransen egyszerűen képtelen volt felfogni, mi zajlik a szeme előtt.Próbálta összeszedni magát, és arra összpontosított, hogy felmérje,mennyien lehetnek vele szemben. Csak három férfit látott - azokat, akiket atoronyból is -, majd észrevett egy negyediket, aki egy ölnyi tűzifával éppakkor tért vissza a táborhelyhez.

Ez nem a te harcod!- emlékeztette magát makacsul. - Nem mentheted megaz egész világot, te bolond! Ez az egész túlmutat rajtad! Ennek semmiértelme!

Már majdnem meggyőzte magát, hogy elsétáljon. Annyira csüggedt volt,hogy ott, abban a pillanatban majdnem megadta magát a sötétségnek. Ámmég mielőtt végére érhetett volna e belső harcnak, a sors kegyesenközbeszólt, ugyanis egy leány észrevette őt, felsikoltott, és izgatottanugrándozva feléje mutogatott.

Talán könnyedén eltűnhetett volna a szemük elől az erdőben, még mielőttakár egyikük is fegyvert bírt volna rántani, de ez a hirtelen fordulatkirángatta töprengéséből, és porrá zúzta szánalmas kifogásait, hogy miért iskellene távoznia. Felállt hát, és tett néhány lépést a tábor felé. Vagy húszszempár szegeződött rá.

69

Észrevette, hogy a férfi a rönk mögött felkel a megbecstelenített nőről, ésfelhúzza a nadrágját. Látta azt is, hogy az előbbi erőszaktevő egy bronzrövidkardhoz kap, míg a tűzifát hozó eldobja a fakupacot, kivéve kétnagyobbacska botot, melyek közül az egyiket odalökte a negyediknek.

Bransen odasétált. Biztosan nem ismertek rá személyében az Útonállóra:nem viselte jellegzetes egyujjas ingjét, sem a fekete maszkot. Ha gondoltvolna rá, talán magára ölti azt az öltözéket, és előnyére fordítja a hírnevét,de ekkor már késő volt.

- Hagyd őt békén! - szólt oda a férfinak, aki még mindig a farönk mögöttállt.

- Melyik klánhoz tartozó’? - kérdezte a kardot tartó férfi. - És mifélebolond vagy, hogy azt hiszed, csak így idesétálhatol a Huwaerd klánhoz?Kotródj innét!

- Klán? - visszhangozta Bransen kétkedve. - Én csak négy zsiványt látok,és egy tucatnyi tehetetlen foglyot.

Határozottsága némiképp megcsappant, amikor látta, hogy a fiatal leány,aki észrevette őt, odafut a férfihoz, azt kiáltja: - Apa! -, és a háta mögéhúzódik.

- Mi ez? - kérdezte Bransen. Észak felé mutatott, a távoli, kiégett torony ésa körülötte fekvő falu romjai felé. - Az volt a ti falutok?

- Mondta, hogy kotródj! - szólalt meg az egyik husángos férfi, és társávalegyütt fenyegetően közeledett.

- Ó, ez mán nem megy sehova! - szólalt meg a másik, és a husánggal bele-belecsapott a tenyerébe. - Úgy mán csak a társaival gyünne vissza!

A kardos férfi Bransen bal oldala felé helyezkedett. Azonban a másikférfi, aki épp csak elkezdte volna kedvét tölteni az asszonyon, jobban okotadott az aggodalomra - ő ugyanis lehajolt, és egy íjat vett elő.

- Nézzetek körül a fák között, hogy hol vannak a többiek! - adott parancsota kardos, mire a földön fekvő asszony kivételével az összes nő és gyermekszétszéledt a dombon, és a sötétséget kezdte kutatni.

- Akkó most mondd el, ki vagy! - fordult Bransen felé a kardos.

- És ha elmondom, számít bármit is?

A férfi kíváncsian nézett rá.

70

- Bransen Garibond vagyok, Pryd városából, fia Bran Dynardnak, Abbelerendje szerzetesének, és SenWinek, a Jhesta Tu-beavatottnak. Persze mindeznem jelent számotokra semmit, ebben biztos vagyok... kivéve, hogy Prydvárosáról bizonyára hallottatok.

- Akkó’ te Yeslnik királyér’ harcoltál! - kiáltott fel az egyik botot lengetőférfi.

Bransen felnevetett a képtelen gondolat hallatán, de gyorsan abbahagyta,és válaszolt.

- Én nem harcolok senkiért.

- Nem hiszem én, hogy ez igaz! - válaszolt a kardot tartó férfi, majdenyhén biccentett az íjász felé. Bransen jól látta a mozdulatot, így aztán nemérte meglepetésként, amikor a férfi kilőtt egy nyilat. Gyors, pontos lövésvolt, éppen Bransen mellkasára irányítva, de ő felrántotta a bal karját,miközben ő maga lebukott - így elütötte a nyílvesszőt a magasba, és azelszállt a sötétségbe.

Néhány pillanatig semmi más nem történt, csupán fenyegetően néztek rá.Ám azután az íjász egy újabb nyílvesszőért nyúl, és mintha csak erre a jelrevártak volna, a másik három egyszerre támadott. A kardforgató volt hozzá alegközelebb, ő pengéjét előreszegezve rontott rá, azonban ahogy Bransenfelé fordult, ő gyáván megtorpant, és egy lépést hátrált.

Bransen megfordult hát, hogy szembenézzen a két másik támadóval. Azokvadul lóbálták a botjaikat, és heves csatakiáltásokkal közeledtek, minthacsak le akarnák gázolni. Ő hátrálni kezdett, hisz ez tűnt a kézenfekvőmegoldásnak, de azután észrevette, hogy a két bot mozgása egy adott ritmustkövet, és ahogy a fadarabok felváltva lendültek ide-oda, már látta is, hogymilyen rés kínálkozik közöttük, melyen áttörhet.

A kardforgató kissé oldalt húzódott, hogy lépést tartson Bransenvisszavonulásával, és újból támadni készült, és a távolabb álló íjász isfelajzotta az íját.

Bransen hirtelen előrevetődött, egyszerre tekeredett ki és hajolt előre,hogy elkerülje a kétfelől lendülő ütéseket, és éppen elcsúszott a két fegyverközött. A két férfi elszántan próbálta utolérni, a szabad kezükkel hevesenhadonásztak, és közben a botokat is újból ütésre emelték.

Az Útonálló megtorpant, és gyorsan visszafordult jobb felé, egyenesen ajobb oldali visszakezes botütés felé. Kemény ütést mért a botot tartó kar

71

könyökére, az alkart pedig megrántotta. Mivel pontosan ki tudta számítani azaddigra mögé került férfi mozgását is, átlósan előrelendült, egyúttalmegrántotta a markában tartott alkart is, közben pedig elgáncsolta a férfit.Az ahogy elbukott, pontosan a társa ütésre lendülő botjának útjába esett.

Társának - becsületére legyen mondva - sikerült az utolsó pillanatbanvisszavenni a csapás lendületéből, de azért a becsapódás ereje eléggé hatottrájuk, így Bransen is be tudta fejezni a megkezdett mozdulatsort. Baljávalelőrenyomta ellenfele könyökét, miközben jobbjával hátrarántotta a kezét,ekképp fájdalmasan kiegyenesítve a férfi karját. A mozdulat lendületébőlnyert erővel nyomban sikerült is megpörgetnie a férfit a levegőben, hogy azvégül társa lábai elé zuhant. Mindeközben még a botot is sikerült kirántaniaa kezéből.

Bransen ezután kiegyenesedett, pördült és fellendült, és a frissenzsákmányolt bottal máris a másik támadó botjára ütött, gondosan ügyelve rá,hogy elég alacsony legyen az ütés, és eltalálja az ellenfél kezét is. Hogyüvöltött a gazfickó! A bot kirepült a kezéből, átkulcsolta a sérült ujjait, ésbotladozva hátrálni kezdett.

Az Útonálló gyorsan megfordult, hogy szembenézzen a kardforgatótámadásával.

Hallotta, hogy a háta mögött kilövik az íjat, és ösztönösen rézsútosan jobbfelé hajolt. Mint azt helyesen kikövetkeztette, az íjász valóban bal felécélzott, hogy ne találja el közeledő vezérét. Bransen ezt az elhajlómozdulatot átgördülésbe fordította. Amikor talpra szökkent, már alig kétlépés választotta el csupán az ellenfelétől. Ahelyett, hogy fölemelte volna abotot, kivédendő az ellenség kardcsapását, fellendítette a fadarabot alevegőbe, és teljes higgadtsággal ennyit szólt:

- Itt van.

A kardforgató tekintete ösztönösen követte a levegőbe lendülő botot.Ahogy visszafordította a tekintetét, már csak azt látta, hogy Bransenelőrelendül, és épp elég közel kerül hozzá ahhoz, hogy ledöfhesse -leszámítva, hogy nem maradt ideje arra, hogy cselekedjen. Bransenelőregörnyesztette a vállait, és a jobbjával hatalmas horogütést mért a férfiarcára. Pontosan az orra alatt találta el, és az ütés erejétől a férfi fejehátrabicsaklott.

A kardforgató lába alól kiszaladt a talaj, és nagy puffanással a hátára

72

zuhant. Bransen már azelőtt hátrahúzódott, hogy ellenfele elvágódott volna.A lábait megvetette a földön, és megpördült, hogy felvegye a harcot akövetkező támadóval - a férfival, akit az imént dobott a földre. A könyökevillámsebesen lendült fel. És pontosan arcon találta az újabb támadót.

A férfi felmordult, és megtántorodott - a lábaiból kiszállt az erő. Mégsemesett el, de Bransen máris megpördült, és baljával egy nagy ívű horogütéstmért az arcára. Ez biztos leterítette volna, csakhogy Bransennek állva voltszüksége rá, ezért elkapta a férfit, felegyenesítette, és élő pajzskénthasználva az íjász fék indult vele. Néhány lépés után a kábulatból magáhoztérő férfi kezdett volna ellenállni, de Bransen mindkét kezével tartottabőrzekéjénél fogva, így aztán gyorsan hátra tudta szorítani a kezét, miközbenegész egyszerűen lefejelte. Éles reccsenés és az orrából előömlő vér jelezte,hogy a férfi orra eltörött, Bransen pedig tovább nyomult előre a dombtetőirányába, továbbra is élő pajzsként használva az ellenfelet.

Az Útonálló ekkor rádöbbent, hogy nem lesz elég ideje elérni az íjászt,hisz az a két másik, akiket hátrahagyott, még nem volt harcképtelen. ígyaztán, ahogy a központi tábortűzhöz ért, hátralökte a kezében tartott férfit. Azszétlökte a fahasábokat, ahogy átbukott a tűzön. Az Útonállót még mindignéhány lépés távolság választotta el az íjásztól. Bransen lehajolt, és kézbevett egy nagyobbacska kődarabot. Ezután újból felegyenesedett, és acélzásra emelt íjra nézett.

- Természetesen egyetlen lövésed van - szólalt meg mosolyogva, éshatározott léptekkel elindult az íjász felé. - Talán megölsz vele, bár azterősen kétlem.

Látta, hogy a férfi igyekszik úrrá lenni keze remegésén - kétségkívülelbizonytalanította, ahogy Bransen könnyűszerrel leszerelte társait, egyiknyilát egyszerűen félreütötte, a másik elől pedig elhajolt, méghozzá úgy,hogy háttal állt neki!

Az Útonálló gúnyos mosollyal méregette a férfit, ugrott egyet balra, majdjobbra is, és elhajította a kezében tartott követ.

Az íjász felkiáltott, és kilőtte a nyílvesszőt, de közben már bukott is le, ésinkább a menekülésen járt az esze, mint bármi máson. A nyíl mégisveszélyesen közel suhant el, épp csak egy bajszálnyira Bransen feje mellett.

Túl közel volt, a nyíl pedig túl gyors. Esélye sem lett volna elhárítani alövést. Ekkor először suhant át rajta a gondolat, hogy csupán hajszál híja

73

volt, hogy meg nem halt. De már mindegy volt. Az íjász menekült. A férfi,akit az imént lefejelt, a földön fetrengett, és nem tűnt úgy, mintha hamarosanfel akarna állni. Bransen megfordult.

Így már csak két ellenfél maradt.

A kardforgató megtántorodott álltában, az arca csupa vér volt, a szemeimár kezdtek feldagadni az erős ütéstől. A másik, amelyiknél egy bot volt, abaljában tartotta fegyverét, jobb kezének összezúzott ujjait szorosan a testemellett tartotta.

- Komolyan ezt akarjátok? - fordult feléjük.

- Ki vagy te?

- Hiszen már mondtam.

- És miért vagy itt?

- Kíváncsiságból és undorból.

- Undorból? - visszhangozta a botot lóbáló férfi. - Láttad mán, mi lett azotthonainkbul?

Láttad a gyerekeim? Nyócan vótak, és mind a harci kocsik kerekei alattvégezték!

Bransen erre nem tudott mit felelni. Egy hosszú pillanatra lesütötte aszemét, és csendesen így felelt:

- Megyek a dolgomra. - Majd felnézett, és vészjósló hangon hozzátette: -És ha bármelyiketek megpróbál megállítani, vagy még egyszer meglátom,hogy úgy bántok a társaitokkal, mint holmi kutyákkal, végzek veletek!

Már készült volna hozzátenni, hogy aki vele szeretne tartani, azt szívesenlátja, de még mielőtt megszólalhatott volna, azon kapta magát, hogy fa- éskőzápor zúdul rá. Megfordult, és félreütötte a legveszélyesebbnek tűnőlövedékeket, és közben elkerekedő szemmel csodálkozott rá a támadóira.

A gyerekek dobálták felé a botokat, néhány közülük még égett is. És ottvoltak velük a rongyos asszonyok is, még az is, amelyiken az imént tettekerőszakot ott a farönk mögött. Ő talán még a többieknél is dühödtebbentámadt rá; amikor megpróbált elhajolni előle, úgy kapott utána a karmaival,mint valami dühöngő vadmacska. A nő arckifejezése volt alegnyugtalanítóbb Bransen számára - a teljes tagadásé.

74

Néhány kavics eltalálta, de egyik sem okozott komolyabb sérülést, a kéttalpon lévő férfi pedig még tétovázott. Jobban szerették volna, ha a nők és agyerekek provokálják ki a harcot.

Ám ez nem olyan harc volt, amit Bransen hajlandó lett volna megvívni.Lendületet vett hát, és elrohant a hegytető pereme felé. Menet közbenfélreütötte az egyik kölyök esetlen botcsapását, és arrébb lökte a gyereket,épp csak annyira, hogy el tudjon futni mellette. Elérte a peremet, miközbenminden lépését kövek és botütések újabb zápora követte. Elugrott, s közbenbefelé összpontosított, a ki-csi-kríjére, és felidézte magában a malachiterejét... és ellendült. Messzire szárnyalt, szinte lebegett - elnyelte a sötétség.A fák ágai közé érkezett, és ebben a közel súlytalan állapotban az egymásbafonódó ágakon folytatta útját, félig húzódzkodva, félig szökellve.

Mire meg mert állni, mire kilépett a mágikus transzállapotból, a tábortűz adombtetőn már távoli, pislákoló fénypont volt csupán, s a tiltakozó kiabálászaja halk sustorgás.

A zaklatott ifjú ekkor megpihent. A hátát egy fatörzsnek vetette, és úgyhelyezkedett, hogy ültében tisztán lássa a csillagos eget. Megpróbáltamegemészteni magában a történteket.

Igyekezett megértem az asszony ellentmondásos viselkedését, hogy a veletörténtek után is micsoda elemi gyűlölettel támadta. Gondolatban újravégigpörgette az eseményeket, és meg volt győződve róla, hogy nemtévedett, valóban azt látta, amit látott.

Az asszonyt akarata ellenére hurcolták magukkal, és ütlegekkel tettékengedelmessé, efelől nem lehetett kétsége.

Hát ennyire elkeseredettek volta ezek az emberek; ennyire kivetkőztekemberi mivoltukból, hogy az effajta viselkedés elfogadhatóvá váltszámukra? Annyira mélységes csapások, oly rettentő veszteségek érték őket,hogy a rend bármilyen csekély látszata, még ha azt kegyetlen erővel rúgóbakancsok kényszerítették is ki, valamelyes megnyugvást és biztonságérzetettudott adni?

Bransen szinte alig fogta fel ezt, mégis gyorsan megértette, hogy milyenigazság húzódik a látottak mögött: ez volt magának a civilizációnak a végsőösszeomlása. Ez a háború folyománya volt, méghozzá a legszélsőségesebbés legelkeseredettebb, erővel kikényszerített rend, mely a káoszból és kínbólnőtte ki magát. Ez volt a teljes tehetetlenség, mely a mindent elveszejtő

75

pusztulás nyomában járt!

Megpróbált valahogy rendet tenni a fejében - korábbi tapasztalatait és azaddig tanultakat hívta segítségül. A Jhest Könyvére gondolt. Eszébe jutottegy részletet, melyben ilyen tragédiákat írtak le. Felidézte, mit tett a háborúa saját életével. Előőrsben Badden ősatya hordái hasonlóképp feldúlták aföldeket, mégis, ott soha nem tapasztalt semmi hasonlót!

És a különbség abban rejlett, hogy Előőrsben a túlélők hittek Gwydreúrnőben, és a nemesség többi tagjában. Még akkor is, amikor mindentelvesztettek, egyedül az életüket nem, azok az emberek ott, Előőrsbenhihettek a társadalmukban, az úrnőben és udvartartásában és Abellerendjében - hisz tudhatták, hogy ezek ott vannak, megóvják őket, élelmetadnak nekik, és segítségükre lesznek az újjáépítésben. Ennek a népnek itt, adéli dombvidékeken nem volt meg ez a reménysugara. Hisz kihezfordulhattak volna? Yeslnik volt az, aki ezt tette, de ellensége, Ethelbert,akinek ezek az emberek hűséget fogadtak, nem tudott előjönni védőbástyáimögül, és megvédeni őket. Vajon akart volna egyáltalán?

Ezek az emberek elvesztették a szeretteiket, és az egész eddigi életüksemmivé foszlott.

A földjeiket felperzselték, a falvai lerombolták, és mivel az utolsóreménysugarak is szertefoszlottak, nem tudták, hogyan követelhetnék vissza,ami az övék. Akármilyen brutálisak és kegyetlenek voltak is ezek a férfiak,akik vezették a klánt, mégis, ők jelentették a biztonságot és akiszámíthatóságot azoknak a szerencsétleneknek. Ők maguk sötétnyomorúságot jelentettek, ugyanakkor ők voltak azok is, akik vezettékklánjukat a sötétségben.

Az ifjú harcos tudta, hogy visszamehetne, és könnyűszerrel végezhetnemind a négyükkel, és talán meggyőzhetné a többieket, hogy kövessék. Talánelvihetné őket Prydbe, vagy talán Ethelberthez.

Felnézett a csillagos égboltra, és csak a fejét rázta az egész végtelenhiábavalóságán.

Aznap éjjel ott aludt, fenn a fán, kimerültén a megpróbáltatásoktól, azérzelmi vívódástól, és attól, ahogy szembesülnie kellett a rettenetesvalósággal.

Hajnal előtt ébredt, és az volt az első gondolata, hogy elindul, egyenesenPryd városába.

76

Ehelyett mégis a Csatos Öv-hegység tövének lankái felé vette az irányt. Azelőző éjszakai összetűzés helyszínét elkerülte ugyan, de további klánok utánkutatott. Sokat talált elszórtan a hegyek között - elkeseredett embereket, akikklánokba tömörülve tengették napjaikat barlangokban, szirteken vagydombtetőkön... bárhol, ahol valamelyest védett helyet találtak.

Bransen nem ment egyiknek sem a közelébe, hisz a keserű élmény mégélénken élt az emlékezetében, de a nap hátralevő részében sorra mindetszemügyre vette közeli magas-latokról. Útja végén felmászott a hegyek közé,amilyen magasra csak tudott, ahonnan jól ráláthatott az egész környékre.

Több tucat tábortűz fénye pettyezte az éjszakai tájat - egy- egytáborhelynél általában egy vagy két tűz égett, de volt egy, ahol több mint tíz.

Bransen jól megjegyezte magának azt a helyet, és napkelte előtt odasétált.

Itt ugyanazt tapasztalta, mint azon az emlékezetes estén a dombtetőn, csaképpen nagyobb léptékben. Ügy tűnt, ez volt a környék legnagyobb klánja,legalább tizenöt fegyveres kiskirálysága. Férfiak és asszonyok voltakvegyesen, és kegyetlenkedve uralkodtak az ifjak, idősek és betegek felett.

Nem sokkal azután, hogy elhagyta ezt a kezdetleges lakóhely együttest avörös sziklaperem alatt, friss csata nyomaira bukkant. Talán pont az iméntmaga mögött hagyott klán, és egy kisebb csoport között zajlott a harc, akikvéletlenül botlottak beléjük.

A környéken szétszórt holttesteken varjak lakmároztak. Csak kevesenvoltak, akik valószínűleg küzdöttek, a többségük öregek, akik biztostehetetlen elszenvedői voltak a harcnak. Gyermekeket azonban nem látott,leszámítva egyetlen fiatal lány holttestét. Bransen visszapillantott a nagyklán táborhelye felé, és azon töprengett, hogy az ott látott gyerekek közülvajon hányan lehettek friss szerzemények.

A zaklatott ifjú aznap éjjel nem aludt a lepusztított vidéken. Képtelen lettvolna rá.

Visszasétált hát az útra, és ez alkalommal észak felé fordult azelágazásnál. Pryd felé vette az irányt, s még annál is északabbra - reményeiszerint -, az Abelle-nagytemplom és Cadayle felé indult.

77

5.SÍRKAMRÁK

- Nem annyira biztonságos, mint állítottad - zsörtölődött Yeslnik királyPanlamaris nagyúrral, amikor városszerte kiderült az igazság a gyilkoséjszakáról.

- Mit tudsz te a powrikról? - vágott vissza a nagyúr tompa hangon.

Yeslnik metsző pillantást vetett rá, amiért ilyen nyíltan meg mertekérdőjelezni szavát, sőt az igazat megvallva a körülöttük állók is, vegyesena két udvartartásból, mind kényelmetlenül fészkelődtek.

- Megharcoltál már eggyel is? - folytatta Panlamaris meghátrálás nélkül.Beszéde vontatottá vált, és hátborzongató hangon folytatta, mint egy bárd,aki gyermekeket riogat goblinokról és trollokról szóló történeteivel. -Döftél-e már egyetlenegyet is gyomron, hogy kiomlottak a belei, csak hogyamikor azt hiszed, bevégeztetett, az ocsmány kis szörnyeteg rád nevessen, ésrád vesse magát?

Yeslnik már kezdte volna letorkolni, de azután csak nyelt egy nagyot, éscsendben maradt.

- Eegen. Az a gonosz boszorkány Gwydre egy igazi démondaktilusztszabadított a városomra, és mindannyiunkra! - fűzte hát tovább agondolatmenetet a tartományúr, miközben kihúzta magát, és tekintetét lassankörbejáratta a termen. - Szemernyi kételyed se legyen, Yeslnik király - apowrik nem csupán Palmaris városa számára jelentenek fenyegetést.

Tekintete kelet felé vándorolt, Gwydre úrnő klastrombörtöne felé. Lelkiszemei előtt megjelent a kép, ahogy újból ostromra indulnak a nagytemplomellen, ám ezúttal sikerül áttörniük a falakat, és Gwydre úrnő térden állvakönyörög neki kegyelemért.

- No, és mit szándékozol tenni ezzel a problémával? - szólalt meg ekkorYeslnik király... nem is először - erre kellett rádöbbennie a nagyúrnak,amikor figyelmét újból a környezetére fordította. - A városodban igenjelentős személy vendégeskedik, maga a király - folytatta Yeslnik. - És tecsak úgy hagyod, hogy ezek a kis szörnyetegek belopózzanak ide az éj leplealatt, és itt randalírozzanak?!

- Ma éjjel nem lesz hadihajó a kikötőben - ígérte Panlamaris. - A powrik

78

a folyóról érkeznek, így figyelni fogjuk a folyót

- Gondoskodj róla, hogy ne térhessenek vissza, míg az én hajóm el nemhagyja a kikötődet!

- Igenis, felség - felelt a tartományúr szórakozottan. Lelki szemei előttmegint Gwydre úrnő képe lebegett, amint a láb előtt térdel, zokogvakegyelemért könyörög, egészen addig a pillanatig, míg ő a kardjávallemetszi a fejét.

* * *

Úgy nevezték, „a Sírkamra varázslat”. A powrik számára a teremtésaktusa volt, és évszázadokon keresztül az egyetlen módja fajukfenntartásának. Mcwigik, Bikelbrin és a többiek is szívét vették elesettbajtársaiknak, és eltemették azokat. Ezután rituális táncot jártak, éselénekelték mágikus erejű dalaikat, melyek a világ gyógyító erőit idéztékmeg, hogy új életet leheljenek a szívekbe. Néhány hét alatt új powri kelt ki asekély sírhantból. Először mind picike volt, de nagyon hamar megnőttek, ésugyanúgy néztek ki, mint az a törpe, amelyiktől a szív származott.

Mcwigik vezette az éneklést. Az első dal a régi időkről szólt, amikor avéressapkás törpék uralták Koronát. Számuk milliókra volt tehető, ésminden vidéken az ő királyságaik jelentették a legnagyobb hatalmat, BehrtőlAlpinadorig, sőt a hatalmas Miriani-óceánban fekvő szigeteken is. A törpékmondái szerint hajdan még azokat a földeket is megszelídítették a powriseregek, melyek ezekben az időkben vadvidéknek számítottak, amilyen ez isvolt, a Masur Delavalnál.

Ám a Sírkamra, minden mágikus csodatétele ellenére is, elkerülhetetlenhanyatlást hordozott magában. Az a törpe, akinek a szívét nem tudtákvisszaszerezni, végleg elveszett.

Sőt mi több, a Sírkamra csupán férfi powrikat teremtett; még egy törpe nőszívéből is fiúgyermek született, és bár rendkívül hasonlított elődjére,tagadhatatlanul férfi volt. A powri soha nem volt különösebben termékenyfajta, így aztán idővel nem maradt egyetlen nőnemű törpe sem.

Ezt siratta a dal, amint a törpék összeölelkezve, karjukat társaik válla köréfonva rítusuk második részét végezték. Azután a dal átcsapott hősi énekekbe,melyek a szívek visszaszerzéséért vívott vitéz harcokat írták le - nagyrészttengeri ütközeteket -, és azt, hogy az elszánt törpe faj milyen makacsulküzdött, hogy fajtájuk fennmaradjon. A powrik között nem lehetett nagyobb

79

hős annál, aki a jéghideg vízbe gázolt, és leúszott a mélybe, hogy hoteleketerősítsen egy elsüllyedt hordóhajóra, hogy meg lehessen menteni azodaveszett legénységet.

A rituálé végső eleme az volt, hogy a powrik isteneihez fohászkodtak,hogy egy asszonyt teremtsenek elő a sírkamrából.

Ezt a harcos éneke követte, a zümmögő hangon előadott ének a végső,beletörődő elfogadásról.

Áss el, barátom, jól, a hideg föld mélye vár, elragadt a halál, meg nem vénülök már.Megvívtam harcaim, vérben ázott sapkám, immár az örök álom nyugodt éje vár rám.

Ne ejts értem könnyet, de áss jó mélyre el, ne zavarj zokogva nyugodt álmomból fel.Megtettem, mit kellett, a helyem megálltam, de a másik győzött, s harcomban meghaltam.

Áss el, barátom, jól, a hideg föld mélye vár, elragadt a halál, meg nem vénülök már.Ne ejts értem könnyet, de áss jó mélyre el, ne zavarj zokogva nyugodt álmomból fel.

- Hijnye! Mán gyünnek is! - figyelmeztette Shiknickel kapitány adalnokokat, mire minden szempár a folyó felé fordult.

A törpék úgy döntöttek, hogy - mintegy utolsó kihívásként - a csoportosSírkamra varázslatot pontosan Palmarisszal szemben, a Masur Delavalnyugati partján hajtják végre, ahonnan még tisztán látszanak a város fényei.

- Megtanálják majd a fiúkat - kesergett az egyik törpe.

- Nema’! Ejszen ezek az ostobák nem tudnak semmit a Sírkamrárul -felelte Mcwigik.

- Te meg mit tudól arrul, hogy mit tudnak ezek? - ellenkezett a másik. -Ejszen majd száz esztendőt töltöttél azon az átkozott szigeten!

- Tudom én, hogy ha tudnák, akkó’ kivágták vóna a szívüket is azután,hogy karóba húzták a fiúkat. Kivágták és elégették vóna. Osztán megén’ jópárral kevesebben vónánk.

80

- Eegen - helyeseltek többen is, köztük Shiknickel.

- Akkó’ tüntessük el a nyomokat, és ne rakjunk kőhalmokat - javasoltaBikelbrin. - Ha nem tudják, hogy valamit eltemettünk ide, akkó’ nem isfogják keresni.

- Gyün a nyár, a föld puha. Látszani fog, hogy felásták - érvelt egy másik.

Ekkor Bikelbrin arcán csibészes mosoly villant fel. Mcwigikre nézett, ésmindketten Shiknickel felé fordultak.

A törpe kapitány felnevetett.

- Akkó’ hát eltemettük a hulladékot, eh? - jegyezte meg. - Ássunk lemegén’ a szíveknek ásott gödrök feléig! Én magam szépen bevacsoráltam...

Többet nem is kellett mondania. A törpék fél méter mélyen újból felástáka gödröket.

Amint az a Sírkamra varázslatnál megszokott volt, a szívek kétszer olyanmélyen voltak. A törpék egy jó réteg ürülékkel pakolták meg a lyukakat,azután visszahányták a földet a gödrökbe, elegyengették a talajt, ésszétszórtak egy-két kavicsot és ágakat, hogy elrejtsék a nyomokat.

- Jó kis kőhalom, bármelyik powrinak megfelölne! - közölte Mcwigikelégedetten, amikor végeztek.

- A hajók mán nincsenek messzi - figyelmeztette ekkor társait egyvízközelben lévő törpe.

A powrik erre visszavonultak északi irányba, arrafelé, amerre partratették a hordóhajóikat. Ám nem másztak azonnal a fedélzetre, hogy útnakinduljanak, mert a vitorlások nem sokat időztek a víznek ezen a részén. Az éjsötétje is a powriknak kedvezett, akik jól látták a vitorlákat a csillagoségbolt háttere előtt, míg az ő hordóhajóik szinte teljesen észrevehetetlenekvoltak a palmarisi tengerészek számára.

Shiknickel legényei közül nem egy sietett is erre felhívni figyelmet, ahogyegy sziklás partszakaszról figyelték a vitorlásokat. Bosszúra éheztek, ésnagyon szerettek volna hajójuk vágósarkantyújára szúrni néhány hadihajótmost, hogy eltemették elesett bajtársaik szívét.

Shiknickel azonban visszatartotta őket.

- A hajóink már úton vannak az öblön át - emlékeztette őket. - Hamarosanmegfizetünk a fiúkért, méghozzá sokszorosan, amint a hajóink ideérnek a

81

szigetrül. Rengeteg emberi vér vár ránk, hogy kiontsuk, és higgyétek meg, azén fegyvereim is mán égnek a vágytul, hogy harcoljanak, és minél többelvégezzenek!

Kényszerű óvatosságból csak némán éljeneztek, mégis tisztán látszott,hogy heves lelkesedéssel töltötte el őket kapitányuk kijelentése. Apalmarisiak túl messzire mentek: Honce népe, bár még maga sem tudott róla,ezzel háborút hirdetett a powrik ellen.

És a harcias kis törpék egytől egyig több mint lelkesen igyekeztek elegettenni a hadba hívó szónak.

* * *

- Igaztalanul bánsz velem, felséges uram! - tiltakozott De Guilbe atya,amikor hatszemközt beszélt a királyi párral. - Mélységesen sért, hogy egykalap alá veszel Artolivannal és bandájával.

- Tehát igaztalanul bánok veled? - kérdezett vissza Yeslnik kezét a szívéretéve.

Hangjában meglepettség és megbántottság csengett, és valahol mélyennémi fenyegetés is.

Világos volt, hogy azt várja, De Guilbe atya vonja vissza szavait; de aszerzetes, aki már öreg rókának számított a harcban és a politikábanegyaránt, és amúgy is nagydarab, heves ember volt, soha nem hátrált megsemmilyen küzdelem elől, és mindig kimondta, amit gondolt.

Ezúttal is csak elmosolyodott, és bólintott.

- Megvetéssel nézel rám, miként a hitvesed is.

Olym királyné felháborodott sóhajt hallatott, sőt még egy döbbent kiskiáltást is.

- Látom, hogy így van. És nem hibáztatlak benneteket érte, figyelembevéve, hogy milyen bánásmódot kellett elszenvednetek Abelle rendjétől -magyarázta az atya. - Alig néztél rám a dokkoknál, csak egy gyors mosolytvillantottál felém.

- Talán egy szinten lévőnek tartod magad Panlamaris nagyúrral? - kérdeztehitetlenkedve a király. - Vagy a fiával, aki Honce harmadát meghódította anevemben? Azt hiszed talán, hogy egy szerzetes, aki többé már nemArtolivan hírvivője, lehet olyan fontos a számomra, mint ők kerten?

82

- Még fontosabb is - közölte erre De Guilbe tényszerűen, kidüllesztvehordónyi mellkasát.

Yeslnik király a legkevésbé sem tűnt elragadtatottnak, Olym királynépedig unottan ásított.

- Egy hadsereg legyőzheti az ember testét, vagy úgy, hogy agyonzúzza,vagy úgy, hogy tétlenségre kényszeríti - magyarázta a szerzetes. - Nemkétséges, hogy hatalmas seregeid mindenhol kitűzik Yeslnik király ésDelaval város zászlaját. Csakhogy az egyház az, ami igazán kordában tartjaa parasztokat, nem az állam. Vagy talán azt akarod, hogy másról se szóljonaz uralkodásod, mint hogy egyik lázadást vered le a másik után?

- Túl sokat képzelsz.

- Túl sokat láttam. Honce népének, akárcsak bármely más földének,szüksége van arra a megnyugtatásra, hogy miután kitelik nyomorúságos létükezen a világon, egy jobb helyre kerülnek. Szükségük van rá, hogyreménykedhessenek az örök életben, és bízhassanak az isteniigazságszolgáltatásban. A samhaisták ezt megadták nekik, bár az eszközeiknémiképp nyersek voltak. Mégis, ez most már a múlté. A háború miatt, ésmágikus drágaköveink gyógyító ereje révén Abelle rendje vált az uralkodóegyházzá. Mi vagyunk az örökkévalóság őrei, és neked szükséged van ránk,hogy kordában tarthasd a parasztokat.

- Szándékomban áll megölni Artolivan atyát, ugye tudod?

- Én magam sem cselekednék másként, ha lehetőségem adódna rá.

Yeslnik erre nem felelt azonnal, csupán kissé hátraszegte a fejét, és úgytanulmányozta a férfit. Végül, hosszas csend után a királyné megjegyezte:

- Magának akarja az Abelle-nagytemplomot.

- Ühüm - értett egyet Yeslnik, mintha a nő épp fején találta volna a szöget.

- Nem várhatunk addig, amíg az Abelle-nagytemplom elesik - válaszoltaaz atya.

- Hogy micsoda? - kérdezett vissza Yeslnik.

- Már bejelentetted, hogy először Ethelbert kapui alá vonulsz majd.Uralmad alá hajtod a vidéket az Abelle-nagytemplom körül, hogy elzárdArtolivant és Gwydrét, az őket követő árulókkal együtt. Nem térsz vissza anyár vége előtt, az bizonyos, és nem fogod seregedet a mezőkön táboroztatni

83

télen. Emellett nem hinném, hogy könnyen le lehetne győzni azanyatemplomot, még ha százezer katonával vonulnál is ellene! A falaierősek, magasak, és a testvérek, kik e falak mögé húzódtak járatosak adrágakőmágiában, amint azt Panlamaris nagyúr is megerősítheti.

- Ez az ember nem hisz benned, hatalmas királyom - jegyezte meg Olym,de Yeslnik csendre intette.

- Az ostromot nem kezdheted egy esztendőn belül, és félek, még több iseltelik majd, mire végre sikerül áttörnöd azokat a falakat, és elbánsz azárulókkal.

Olym újból tiltakozni próbált, de Yeslnik megint leintette, a kézfejét a nőarca elé emelve.

- És neked nem áll rendelkezésedre az a néhány év. A népnek nyugalomkell.

Szükségük van rá, hogy hihessenek az örökkévaló...

- Panlamaris nagyúr már beszámolt kívánságodról, miszerint te óhajtanállenni a rend új feje - vágott szavába a király.

- És ez az ő óhaja is. Megérti ennek szükségszerűségét.

- És én nem?

- Soha még csak nem is utalnék ilyesmire, felség. Engem jól ismernek arenden belül.

Amikor hosszú évekkel ezelőtt engem választottak ki, hogy az alpinadorimissziót vezessem, az összes testvér hallott rólam, sőt még azelőtt is, azévek alatt, amikor vezető mesterként teljesítettem szolgálatot az Abelle-nagytemplomban. Nem egy testvérem van tisztában azzal, hogy Artolivanatya döntése, hogy semleges próbál maradni Honce történetének valaha voltlegnagyobb háborújában, ostoba vállalkozás volt. A háborúkban győztesekés vesztesek vannak, és már a legelejétől fogva napnál is világosabbanlátszott, hogy Delaval lesz Honce központja, s a város ura lesz egész Honcekirálya. Amint hazatértem északi küldetésemből, emellett törtem lándzsát.Megmondtam Artolivannak, hogy teljesítse rendeletidet, és legyenreménnyel aziránt, hogy a háború hamarosan véget ér, és te leszel azegyesített királyság ura.

- Talán nem voltál annyira befolyásos, mint hitted, nem? - vonta le akövetkeztetést Yeslnik éleslátóan.

84

- Nem, így, hogy az Abelle-nagytemplom tele van Artolivan talpnyalóival,ráadásul Gwydre úrnő és kísérete is ott van - ismerte be De Guilbe. - Havalaha volt érv az ellen, hogy egy tartományt asszonyszemély vezessen,akkor Gwydre úrnő maga is az!

A két férfi ezen jóízűen nevetett, de Olym nem csatlakozott hozzájuk, ígyaztán Yeslnik és nyomban utána De Guilbe is gyorsan elfojtotta a nevetéstnémi zavart köhécseléssel.

- Adni kell választási lehetőséget a klastromok szerzeteseinek Artolivanatya helyett - magyarázta De Guilbe. - Minden klastromban vita robban kiArtolivan rendelkezései kapcsán, és gyakran támadják azokat. Ha választástkínálsz Artolivannal szemben - De Guilbe atyát a palmarisi Szent Emlékezetklastromából -, akkor ezek a viták egyre kevésbé bírnak majd ugyanazzal azegyértelmű végkimenetellel. Egyre több és többi szerzetes hagy majd fel azellenállással, ahogy kérlelhetetlenül uralmad alá hajtod a földeket...

Egy pillanatnyi nyomatékos csend után az atya ekként folytatta:

- Emellett, felséges királyom, trónod nem isten áldása nélkül lesz tiéd.

Yeslnik szemei résnyire szűkültek.

- Mire gondolsz?

- Isten kegye nélkül senki nem vívhat ki ilyen címet - magyarázta DeGuilbe. - Tehát te nem egyszerűen Yeslnik király vagy, hanem az ÁldottYeslnik király.

Yeslnik eltöprengett kissé. Olymra nézett, de az asszony csak egyvállrándítással felelt a kérdő tekintetre.

- És te ezt tényleg el is hiszed? - kérdezte a király.

- Az nem számít. Csupán az számít, hogy biztonságod hatalmad érdekébena parasztok elhiggyék.

- Bízhatok benned, De Guilbe atya? Hisz még nem is ismerlek.

- Bízhatsz Panlamaris nagyúr értékítéletében. És biztos lehetsz abban,hogy azért hagytam el az Abelle-nagytemplomot, mert undorral töltött el,hogy Artolivan atya nem volt hajlandó elfogadni a nyilvánvalót, hogyYeslnik Honce ura, és mi, a szolgái, engedelmeskedni tartozunkrendeletéinek. Ennyit teljes bizonyossággal tudhatsz, királyom.

- Tehát hű vagy hozzám? - kérdezte a király, és előrenyújtotta a kezét. A

85

gyűrűjébe foglalt hatalmas drágakő csak úgy szikrázott a fáklyák rávetülőfényében. De Guilbe atya azonnal fél térdre ereszkedett, megfogta a kezet, ésmegcsókolta a gyűrűt. - Elképzelhető, hogy úgy döntök, áthelyezlek adelavali klastromba - jelentette ki a király. - Bölcs megoldás, ha a világi ésaz egyházi hatalom egymás közelében van, hisz gyakran szükségessé válhat,hogy szót váltsunk egymással.

- Oda megyek, ahová parancsolod - felelte De Guilbe, és még mélyebbenfejet hajtott.

- Egyelőre azt kívánom, hogy a Szent Emlékezet klastromában maradj!Jobban szolgálhatod az ügyemet itt, ahol a köznép egyszerre nyomorúságosés szomjazik a bosszúra.

Legalább őszig jómagam sem térek vissza Delaval városába, így addignem lesz ott szükségem rád. Delavali alattvalóim roppant hűségesek.

- Tehát akkor bejelenthetem, hogy én vagyok a Szent Emlékezetklastromának vezetője?

- Ezt a bejelentést én magam teszem meg, és ezzel együtt azt iskinyilvánítom, hogy a Szent Emlékezet klastroma Abelle rendjének átmenetihatalmi központja.

- Nagyra értékelem a belém vetett bizalmad.

- Bizalmam? - Yeslnik rideg mosolyt villantott télé. - Figyelni foglak,miként teljesítesz új hivatalodban. És ha elégedett vagyok, hivatalosan iskinevezlek Abelle rendje fejének...

Néhány pillanatra elhallgatott, s hagyta, hogy a másik ízlelgesse agondolatot, majd így folytatta:

- Halld hát az első parancsodat a tróntól, De Guilbe atya; találj új nevet azegyházadnak!

De Guilbe atya tekintetébe érdeklődés költözött.

- Valahol utalnia kellene az én nevemre - folytatta Yeslnik.

Az atya szemei elkerekedtek, de aztán meghunyászkodott Olym királynézord pillantása alatt, és csendben maradt.

- Igen, a királyéra - fűzte tovább Yeslnik a gondolatmenetet. - Az istenáltal felkent uralkodóéra.

86

Ezután széles, csibészes mosollyal nézett a döbbent szerzetes szemébe, sígy folytatta:

- Elvégre az, hogy én örököltem a trónt, több puszta véletlennél. Hisz éppte magad mondtad az imént.

- Csupán azt mondtam, hogy a parasztoknak hinniük kell...

- Talán nem értesz egyet?

- É... én... nos, én úgy hiszem, különbséget kell tenni egyházi és világidolgok között.

Úgy hiszem...

- Abelle szerzetesei régóta azt állítják, hogy létezik egy jóságos isten.Talán nem így van? Egy égi pásztor, ki óvja nyáját, s ki sokakat áldottgyógyító mágiája kegyeiben részeltet, és másként is jutalmaz, ha hiszik, hogyáltala érhetik el az örökkévalóságot?

- Igen, de...

- De? Atyám, ha valóban létezik ilyen isten, mint ahogy te hiszed, hogylétezik, akkor bizonyára neki is köze van ennek a legnagyobb ellentétnek azelsimításához. Honce, története során először egyetlen királysággáegyesült... vagy legalábbis hamarosan egyesül majd. Most először egyetlenkirály uralkodik majd Honce-ban, és ez a király én leszek. Ha az isteniakarat nem játszana ebben szerepet, akkor hogyan hihetnénk el, hogyállításaitok, miszerint az égi pásztor vigyáz a nyájára, igazak?

De Guilbe atya nem felelt - az igazat megvallva nem tudott valódiellenérvet felmutatni ezzel a számára oly idegen gondolatmenettel szemben.

- Így tehát én nem pusztán egy világi uralkodó leszek. Királyi hatalmamistentől való.

És ez az isten által szentesített király kinyilatkoztatja, hogy rendetektévútra került, s meg kell szűnnie, majd kegyelmességében újraalapítja arendet, méghozzá De Guilbe atya óvó tekintetétől vigyázva... - Itt néhánypillanatnyi hatásszünet tartott, majd még hozzátette: - Talán.

Ez a félreérthetetlen figyelmeztetés végképp kifogta De Guilbevitorlájából a szelet.

Yeslnik hangsúlyával, testtartásával egyértelműen világossá tette, hogy azatya próbaidőt kapott, és a heves természetű uralkodó nem gondolná túl nagy

87

áldozatnak, ha le kellene őt cserélnie valaki másra.

- A Szent Yeslnik Király Egyháza! - szólalt ekkor meg Olym királyné, éslelkendezve összecsapta a két kezét.

Yeslnik rámosolygott, de leintette az asszonyt.

- De Guilbe atya meg fogja találni a megfelelő elnevezést - mondta,egyszerre megnyugtatásként hitvesének, és figyelmeztetésként az atyának.

- Mindenképp, felséges királyom - felelt az atya mély meghajlással, éshajlongva kihátrált a teremből, amikor felegyenesedni készülvén látta, hogya király szórakozottan távozásra inti. Ahogy kilépett a helyiségből ésbehúzta maga mögött az ajtót, még hallotta a királyné hangját:

- Nagyszerű előadás!

Az atya nagy sóhajtással egyenesedett fel. Eltöprengett. Arra gondolt,megoldja majd.

Elvégre mit számít egy név? Mégis, minden magabiztos elhatározásaellenére azon kapta magát, hogy magában átkozza Artolivan atyát, miközbena kastély kijárata felé tart. Bárcsak Artolivan engedelmeskedett volnaYeslnik parancsainak! Elvégre Delaval tartományúra megnyerte a háborút -ehhez kétség sem férhetett.

Így aztán ahhoz, hogy az egyház visszanyerje elsőségét, neki nem maradtmás választása, mint kielégíteni Yeslnik király minden öntömjénező óhaját.

- Legyen hát! - szólalt meg végül a férfi, és minden haragját az Abelle-nagytemplomban hátrahagyott testvérei felé fordította, nem a szánalmaspiperkőc király ellen. Mormogva végiggondolt néhány lehetőséget, mígvégül az egyiknél megállapodott.

„A Szent Király Egyháza.”

Igen, gondolta De Guilbe. Ez elég kétértelmű ahhoz, hogy mindkét célnakmegfeleljen.

* * *

- Rohanjátok le őket könyörtelenül! - utasította a király Panlamarisnagyurat és fiát. Ha kell, vágjatok ki minden fát a város; és az Abelle-nagytemplom között, hogy megépíthessétek a katapultokat! Hajítsatokköveket, sőt élő jószágot és parasztokat a falaikra! Okozzatok fájdalmatnekik! És ne hagyjatok egyetlen egyet sem megszökni a hálótokból!

88

Palmaris hercege bólintott. Meglehetős elégedettséggel töltötte el arábízott feladat.

- A hajóim biztosítják majd a folyót, ti a tieitekkel őrizzétek az öblöt! -fordult a király Panlamarishoz. - Pusztítsunk el minden powrit, ami még ittmaradt, és főképp, ne engedjünk senkit kihajózni az Abelle-nagytemplomdokkjaitól!

- És Előőrsből sem - tette hozzá a tartományúr. - Ó, mi azért majd teszünkegy-két látogatást Gwydre úrnő kikötőiben...

- Ahogy akarod - felelte a király. - Azonban az elsődleges kötelességedaz, hogy biztosítsd az Abelle-nagytemplom ostromát, és hogy azokat anyomorult powrikat halálba küldd a hideg, sötét vizeken. Ha ezen kívülmarad időd Gwydre úrnő talpnyalóinak zaklatására Előőrsben, nos, akkoráldásom rá.

- Most aztán végeznünk kell a boszorkánnyal, meg azokkal az ostobaszerzetesekkel - felelte Panlamaris.

- Egyszerre csak egy kígyót... - felelt a király. - Egyszerre csak egyet. Ésez az egy most Ethelbert. Seregemet felduzzasztottuk a nyugati tartományokkatonáival. Utam során magammal viszem Bannagran nagyurat, és egyenesenEthelbert kapui alá lovagolunk. A városa az enyém lesz, még nyárközépelőtt!

Yeslnik elmosolyodott, amikor észrevette, hogy Milwellis hercegkényelmetlenül fészkelődik. - Bannagrannak sem lesz ugyanakkor részenagyobb dicsőségben, mint annak, aki büntetéssel sújtja az Abelle-nagytemplom áruló szerzeteseit - ígérte. - Palmaris lesz Honce másodikszámú városa, és úgy vélem, a hatalmas Panlamaris nagyúr fiának nem kellmajd atyja haláláig várnia, hogy saját tartomány ura legyen.

- No de, felség! - tiltakozott Panlamaris.

- Méghozzá Ethelberté - magyarázta Yeslnik. - Amint belekergettük asöpredéket a Mirianba, a városnak új úrra lesz szüksége. Talán a te fiad leszaz. És micsoda nagyszerű szövetséget alkothatnátok, Honce partvidékementén!

Milwellis izgatott, cinkos pillantást vetett apjára, de az nem viszonoztaezt. Nem.

Panlamarisban csupán az engesztelhetetlen harag dúlt Gwydre és

89

Artolivan iránt, amiért az a két nyomorult powrikat szabadított az ő hőnszeretett városára!

A király ezután megjegyezte, hogy fáradt, és visszavonult. Azonban amikorő és Olym királyné kettesben maradtak magánlakosztályukban, mindenneklátszottak, csak fáradtnak nem!

- Királyom - csicseregte az asszony. - Ó, szent királyom! Tégy magadévá!

Nem kellett kétszer kérnie.

Később, amikor az ágyban feküdtek egymás mellett, Yeslnik ezt kérdezte:

- Szerinted megfelelően kezeltem őket?

- Figyelmeztetted a szerzetest, aki nagyon önállóskodni akart, ésvisszaadtad a reményt Panlamarisnak és a fiának - válaszolt Olym. -Bölcsességed határtalan, és napról napra nő.

Mindened meglesz, amire vágysz. Bannagran, aki sokkal alkalmasabb,mint Milwellis, vezeti majd az ostromot Ethelbert ellen. És mivel ilyen dúsmézesmadzagot húztál el előttük, Panlamaris és a fia nem hagyják majd,hogy Gwydre úrnő és a szerzetesek megszökjenek börtönükből, az Abelle-nagytemplomból. Az ellenségeid immár jelentéktelen erővel bírnak csupán,és De Guilbe atya, ha mégoly ellenszenves csúszómászó is, ráijeszt majd atöbbi klastromra, hogy engedelmeskedjenek neked...

- ... Hogy megfelelően kezelted-e? - folytatta a nő incselkedve. - Nem,szerelmem.

Inkább mesterien! A világ a tied, a miénk, mire beáll az ősz.

90

6.ÜZLET A TÚLVILÁG KÜSZÖBÉN

Éjszaka közelítette meg, mert nem volt benne biztos, hogy a házbaköltöztek-e új lakók. Arra számított, hogy igen - legalábbis az alapján, amitútja legutóbbi néhány kilométere során látott. Alig egy esztendővel korábbana domb, melyen a ház állt, Pryd város peremének számított, és a dombtetőrőlel lehetett látni, messze a civilizáción túli vidékekre. Hogy megnőtt a város!Új kunyhók százai épültek, s egy egész erdőt kiirtottak! Bransen rádöbbent,hogy ez utóbbit pusztán biztonsági okokból tették. Senki nem szerzettnagyobb hírnevet ebben a nyomorult háborúban, mint Bannagran, Prydtartományúra, kinek seregei elűzték Ethelbert katonáit a mezőkről, és számosvárost mentettek meg az ellenséges dúlástól.

Amikor Jamestonnal átvágtak a városon, épp csak érintették - észak felőlközelítettek, és kelet felé mentek tovább. Bár arrafelé is több kunyhó állt,mint korábban, a vidék mégsem tűnt nagyon másnak. Ám itt, az út vonalán, atartomány délnyugati része irányában, igazán robbanásszerű növekedészajlott le.

Nem látott gyertyát égni a házban, ahogy megmászta a dombot. Emlékekszázai követték a küszöbig. A törött ajtó, és az odabenn honoló sötétség nagymeglepetésére arról árulkodtak, hogy a ház lakatlan maradt, bár hogy enneka régi lakók iránti tisztelet volt az oka, vagy valami átoktól való félelem azittenied feltételezhető sorsa miatt, vagy csupán az, hogy a város lakosságamegtizedelődött a hosszú, harcokkal teli hónapok során, mikor számos férfiés nő hadba vonult, ezt nem tudhatta biztosan.

Régen ez volt Callen Duwornay és lánya, Cadayle otthona. Itt kezdett őelőször udvarolni Cadayle-nak, az Útonálló álruhájában. Pontosan ezen ahelyen, itt az ajtóban ölte meg az Útonálló élete első ellenfelét, egy zsiványgazembert, aki Cadayle-t és az anyját fenyegette.

Vegyes érzelmek kavarogtak a lelkében, ahogy ott állt, és azt a helyetnézte, ahol megölte azt az ifjút. Tette jogos volt - sőt mi több, szükségszerű -az asszonyok védelmében, és nem érzett bűntudatot a gazfickó miatt. Ám avilág nagyobb összefüggéseibe helyezve ez az eset indította el életelavináját, és most minden gondolatát áthatotta a hiábavalóság éselkeseredettség érzése. Szembe kellett néznie a valósággal, hogy az út,amelyre rálépett, azon az éjszakán indult el, épp azon a helyen - de ma már

91

az akkor vállalt szerep, a magasabb rendű igazság védelmezőjének szerepenem tűnt többnek ostoba szélmalomharcnál. Bransen lassan továbbsétált.Képtelen volt elcsitítani lelkét, s elméjét. Elvégre helyesen cselekedett,hogy akkor, azon a régmúlt éjjelen idejött, hogy megvédje Cadayle-t ésCallent. Hát persze, hogy helyesen! Csakhogy mi végre? Mi volt az egésznekaz értelme?

Gwydre úrnő jutott eszébe, miközben Pryd tartomány mezőit rótta. A harcnem ért el idáig, néhány kisebb csetepatét leszámítva, így a város nemsokban különbözött az alig egy évvel korábbi állapotától, amikor ezt ahelyet még otthonának nevezte. Egyetlen esztendő telt el csupán, mégis, azifjú számára egy egész örökkévalóságnak tetszett. Alig tudta elhinni, hogybejárta ezt a nagy utat - fizikai és lelki értelemben egyaránt Prydből Delavalhatalmas városába ment, majd fel a folyó mentén egészen Palmarisig. Onnanaz Abelle-nagytemplomba ment tovább, majd a Korona-öblön keresztülElőőrsbe vitte az útja. Ezután - Előőrs úrnőjének szolgálatába kényszerülve- megjárta Alpinador elvadult, rideg tájait is.

Aztán visszafelé is megtette ezt a nagy utat, keresztül az öblön, majd délre,Pryd felé, egészen Honce keleti részéig, Ethelbert dos Entelbe. Mennyirekicsinek látta most Pryd városát, még az egyre szaporodó házikók és sátrakellenére is! Egész életét ebben a városkában töltötte, egészen addig avégzetes éjjelig, amikor Cadayle megmentése során Prydae nagyúr halálátokozta. Útja a száműzetéssel kezdődött, és azóta széltében-hosszában bejártaegész Honce-t, sőt többet is. Létezett vajon ember, aki nála többet utazott?

Ez a gondolat újból Jameston Sequint idézte fel benne, és a férfi tragikussorsát... és mindez csupán azért, mert elkísérte őt keletre!

Egy másik dombtetőn megállt. Innen már látszott észak felé a prydi kastélyés a klastrom, délkelet felé pedig Cadayle-ék háza, és valamivel arrébb egykis tavacska. Ott, a tópartján állt az ő első otthona, Garibond Womak háza.Itt éltek kettesben, míg a beteg, öregedő férfi az Abelle-klastromszerzeteseinek szolgálatába nem adta.

Egészen elárasztották az emlékek, ahogy ott üldögélt a dombtetőn.Próbálta valahogy belehelyezni ezeket az emlékképeket abba a képbe, amitjelenleg gondolt a valóságról. Kevés kellemes időszaka volt ifjúkorának, demost az a kevés szép emlék élénken izzott lelkében.

Eszébe jutott, ahogy hosszú órákon át ültek a tó partján Garibonddal, amíga férfi halat fogott vacsorára. Olyan élénken látta, mintha csak előző nap lett

92

volna. amikor először felütötte a Jhest Könyvét, a kötetet, amelyet atyjamásolt le, s amelyet Garibond rejtegetett hosszú időn át a szerzetesek elől.

Reandu testvér is eszébe jutott, és azok a napok, melyeket a klastrombantöltött, egy kis pincében. Akkor, hogy ép elméjét megőrizze, ő újraalkotta aJhest Könyvét - az írást egy kővel karcolta a falra. Ifjúkora rengeteg keménymunkával telt, hisz még a legegyszerűbb feladat is komoly kihívást jelentetta fiú számára, akit csak úgy ismertek városszerte, a Gólya, akinek az izmainem engedelmeskedtek agya parancsának. Ezekben az időkben sokatbántották a városbeli fiúk, sokszor kegyetlenül, sőt brutálisan.

Csakhogy ebben az ifjúkorban történt meg vele az is, hogy megismerhetteegy leány bátorságát s barátságát.

A reménytelenül rúgkapáló Bransen Garibond számára valódireménysugár volt Cadayle felé nyúló kezének képe, amint a leány lehajolt,hogy talpra segítse - mintha ezzel belehatolt volna a lelkében lakozósötétségbe, megérintvén addig reménytelen tehetetlenségben vergődő szívét.Érte nyúlt, elvárva, hogy fogadja el a segítő kezet.

Megint délkelet felé fordult, és újból megjelent előtte Cadayle-ék régiházának képe.

Ismét arra a végzetes éjszakára gondolt, amikor ő, a tejfelesszájú Útonállómegölte első ellenfelét, Bransen nem volt boldog ettől, noha kényszerbőlcselekedett. Ám aznap valóban jót tett. Az igazság nevében cselekedett, ésmegvédelmezte azokat, akik saját maguk képtelenek lettek volna védekezni.

- Az Útonállót akkor hívták életre... - suttogta maga elé a hajnali fényben,de végül csak összerezdült. Tudta, hogy ez csak részigazság.

Hisz valóban önzetlen cselekedet volt ez, valami magasztosigazságszolgáltatás nevében? Bransen halkan felnevetett - magánakbevallotta, mi az igazság az Útonállóval kapcsolatban.

Az ahogy meglelte belső erejét a Jhest Könyve által és a lélekkőnekköszönhető átváltozás révén - hogy az Útonállóvá vált -, sokkal inkábbszemélyes indíttatásból történt, s nem holmi önzetlen emberbarátságból.Tudta ezt jól, s nem kívánta megmásítani a történelmet puszta büszkeségből.Azért küzdött Prydae nagyúr zsarnoksága ellen, mert képessé vált irányítaniaz eseményeket, méghozzá oly mértékben, amilyet sérülten ifjúkorában sohanem tapasztalhatott meg. Mindaz a keserűség és harag tüzelte tetteit, amelyetaz ifjú évei során elszenvedett sérelmek keltettek lelkében - a kegyetlenkedő

93

kölykök állandó gúnyolódásai és ütlegei, és a szerzetesek vagy más felnőtteknem kevésbé megalázó szánalma és undora. Ó, hányszor volt kénytelenhallani a suttogásokat, hogy jobb lett volna neki, ha még csecsemőkorábanmegfojtják, amikor kiderült a fogyatékossága, vagy hogy Prydae nagyúr ésJerak atya csak szívességet tennének neki, ha gyors halállal vetnének végetéletének?

Igen, a harag vezérelte az Útonálló tetteit ezekben a kezdeti időkben, stávolról sem az emberszeretet.

Bransen lehunyta a szemét, és maga elé képzelte Cadayle finom kis kezét,ahogy lenyúl érte - érte, a Gólyáért, aki ott feküdt a sárban, miután akegyetlen kölykök ellökték. Ott, egyedül a dombtetőn, gondolatban elfogadtaa felé nyújtott kezet, és hagyta, hogy újból kiemelje a sötétségből, melyazóta gyűlt lelkében, hogy Ethelbert dos Entelben megtörtént a katasztrófa,hogy Jameston Sequin meghalt, hogy Affwin Wi elárulta, elvette kardját ésdrágakő dísztűjét, és azután is, ahogy megtapasztalta azt a rengetegborzalmat a háború dúlta déli vidékeken.

Akkor, ott a dombtetőn felállt, kihúzta magát, és egyenesen, szilárdan állt,bár nem volt nála hematit - a lélekkő, mely támaszt nyújtott volna neki.Érezte, ahogy életenergiája, a kicsi-kri erősen, kiegyensúlyozottan áramlikhomloka és lágyéka között.

Immár nem volt többé a Gólya, és tudta, soha többé nem is lesz az. Talán avilág megőrült körülötte, talán a rettenetes események és az egész zűrzavarnem állt az irányítása alatt, de akkor hajnalhasadáskor, ott a dombonBransen Garibond emlékeztette magát, hogy élete nagy részében ez azegyszerű cselekvés, hogy egyenes háttal, szilárdan álljon, hogy ennyireuralni tudja a testét - hogy ez volt minden, amire vágyott.

Ez a gondolat mosolyt csalt az arcára, még ha csak néhány röpkepillanatra is. Immár ép ember volt...

... és ez már nem volt elég.

Mert el volt veszve, és ezt pontosan tudta is. Élete útján jókoraértelmetlenségbe botlott, és ez csak gúnyolta a gondolatot, hogy célja lehetaz életnek. Járt a széles nagyvilágban, és azt találta, hogy az túl tágas,túlzottan is irányíthatatlan.., és túlzottan is csupán az elkerülhetetlennyomorúság és bánat körforgásáról szól.

Elindult lefelé a domboldalon, a tó felé. Arra gondolt, megnézi a régi

94

kőházat, amely egész kisgyermekkorában az otthona volt. Azonbanmegbotlott kissé, talán tudat alatt nem is véletlenül, és ez összezavarta, smegijesztette. Megrázta a fejét, és újból elindult, de szinte nyomban meg isfordult, és észak felé vette az irányt, egyenesen a prydi klastrom felé. Odakellett mennie, hogy tanácsot kérjen Reandu mestertől. Aszabadgondolkodású ifjúnak megnyugvásra volt szüksége.

Miként Belső-Honce más közösségei is a nyári évszakban, Pryd városkanépe is hajnal előtt kelt. Sokan jártak már az utcákon a pirkadati fényben,ahogy Bransen a hatalmas klastrom felé közeledett, és igyekeztek dolgukvégre járni, még a meleg, déli órák beköszönte előtt. Számos szempárfordult felé, ahogy higgadt nyugalommal sétált végig Pryd főutcáján, éshallotta, hogy mögötte többen összesúgnak: - Az Útonálló! Ezúttal halkabbvolt a suttogás, mint egy hónappal korábban, amikor Jameston Sequintársaságában kelt át a városon.

Még örült is ennek. Nem vágyott ünneplésre, és nem tudta volna elviselnia felé villanó reménykedő tekinteteket, hogy talán enyhíthet a parasztságnyomorúságán.

Igazán nem volt szüksége efféle felelősségre e sötét órán. Semmilyenfelelősségre nem vágyott, még saját magáért sem akart felelős lenni.

Az út végén besétált a klastrom udvarára. A kapu nyitva volt, és kinn azudvaron két szerzetes sepregetett. Egyszerre álltak meg és támaszkodtakseprűikre, amikor észrevették, hogy Bransen közelít. Az egyikük az ajtóhozlépett, és bekiáltott, hogy valaki kerítse elő Reandu mestert.

- Akár be is kísérhetnétek a lakrészébe - jegyezte meg Bransen, ahogyközelebb lépett.

- Talán jobb, ha idekinn találkoztok... legalábbis először - felelt aszerzetes.

Az Útonálló egy pillanatig eltöprengett a feleleten, majd pillantása Prydkastélya felé vándorolt, és fejcsóválva így felelt:

- Arra az esetre, ha Bannagran találna megérkezni, méghozzá futólépésben- következtetett, és a szerzetes nem ellenkezett.

- Nos, úgyis szép napunk van - folytatta Bransen. - Jobb is lesz idekinn anapsütésben.

Így hát nem is lepte meg, amikor Bannagrant látta besietni a kapun a

95

klastrom udvarára, még mielőtt Reandu megérkezett volna. A férfi nem voltegyedül. Legalább egy tucatnyi, bronzvértezetet viselő harcos vette körül, smindannyian kivont karddal közeledtek.

Bannagran ridegen mérte végig.

- Nem kaptam üzenetet Yeslnik királytól, hogy bűnbocsánatot nyertélvolna - szólalt meg figyelmeztetően.

Bransen érdektelen arccal nézett rá.

- Figyelmeztettelek, hogy vissza ne gyere!

- Semmi közöm nem volt Delaval király halálához - közölte higgadtan. -Előőrsben voltam és Alpinadorban, még csak a közelében sem jártamDelavalnak.

- Ezt már mondtad korábban is.

- Tudom, ki ölte meg.

Bannagran erre kihúzta magát, és vett egy mély lélegzetet.Bronzvértezetének szíjai megfeszültek izmos mellkasán. Metsző pillantásaszinte Bransen veséjéig hatolt, de ő csak állt ott. Hirtelen úgy érezte, avilágon semmi nem érdekli, és a legkevésbé sem félt a tartományúr áthatópillantásától.

- Bransen! - hangzott fel hirtelen Reandu mester hangja a kápolna felől, éső arra fordult. - Mi szél hozott Prydbe? Bizonyára az ártatlanságodbizonyítéka.

- Nem.

Reandu különös tekintettel nézett rá.

- Hol a bizonyítékod, fiú? - kérdezte Bannagran.

- Nem én öltem meg. Még csak a közelében sem voltam Delavalvárosának.

- Hát akkor ki ölte meg?

- Egy nő; egy asszony Behrből.

- És erre mi a bizonyíték?

- Semmi más, csak a szavam.

Bannagran néhány pillanatra elhallgatott, azután Bransenre, majd

96

Reandura nézett.

Ezután az őrséghez fordult.

- Fogjátok el!

- Azért jöttem, hogy beszéljek Reandu mesterrel - mondta Bransen.

- Ha ellenáll, öljétek meg itt helyben! - osztotta tovább Bannagran aparancsait.

A katonák szétszóródtak Bransen körül, és támadásra emelekvaskardjaikat. Kimért léptekkel közeledtek felé, és mind idegesen néztektársaikra. Láthatóan meg voltak ijedve, hisz néhányan szemtanúi voltak,milyen félelmetes ügyességgel harcol az Útonálló, és kétségtelenülmindannyian számos történetet hallottak Bransen harcbéli jártasságáról.Minden lépésük egyre rövidebb és rövidebb lett. Bannagran ekkor mégdühösebben mordult rájuk:

- Fogjátok el!

Egyik katonának sem kellett különösebb emlékeztető uruk erejéről ésakaratáról. Az egyik Bransen jobbján álló fegyveres behúzta vállait a pajzsamögé, és hirtelen támadásba lendült. Egyértelmű volt, merre halad, ésBransen könnyűszerrel kitérhetett volna előle.

Azonban nem tette. Hátat fordított a katonának, és bánatos tekintetétReandu mesterre emelte.

- Beszélnem kell veled - mondta, mielőtt a pajzs nekivágódott és ellökte.A földre is bukott volna, csakhogy egy másik katona is pajzsát előretartvarohamozott, és az ellenkező irányból találta el, mielőtt elesett volna, ígykiegyenesedett. A férfi maga előtt tolta Bransent, ahogy társa szembőlközeledett, és így maguk közé szorították.

- Hagyjátok abba! - kiáltott fel ekkor Reandu mester. - Hisz nem áll ellen!

Csakhogy a katonák, akik megadását bizonyára veszélyes cselvetésnekgondolták, ismét teljes erővel rohamra indultak. Sokan eltették kardjaikat,hogy szabadon maradjon egy páncélkesztyűs öklük, amellyel lecsaphatnakrá.

Ő összegömbölyödött, és igyekezett védeni a legérzékenyebb testrészeit,ahogy a csoport rávetette magát, és kemény ütések s rúgások záporoztak atestére.

97

- Bannagran! - hallotta Reandu kiáltását, ahogy a földre került, de aszerzetes hangja már nagyon-nagyon távolinak tetszett. Összegömbölyödvefeküdt, és a rúgásoktól már majdnem teljesen elvesztette az eszméletét.Érezte, hogy hasra fordítják, a kezét hátracsavarják, és egy vastag, durvakötéllel megbéklyózzák. Ehhez a kötélhez egy másikat erősítettek, amit aderekára erősítettek, hogy ezzel a háta mögött tartsák a kezét. Ezután egyhosszú botot csúsztattak át a könyökei alatt a háta mögött.

Két katona megfogta a botot két oldalról, és annál fogva durván talprarántották.

- Állj fel! - kiabált rá az őrség parancsnoka. Bransen botladozvaigyekezett engedelmeskedni, de a férfi az öklével hátulról rávágott a fejére.

Ekkorra már komoly tömeg gyűlt össze a prydi klastrom kapui előtt, éselkezdtek zúgolódni, és tiltakozva kiabálni, amiért így bánnak azÚtonállóval - azzal a férfival, aki reményt és igazságot hozott nekik a nem isoly távoli múltban. Azonban még több katona érkezett, és Bannagranfenyegető tekintettel fordult az emberek felé.

- Hagyjátok szabadon az utat! - adta ki a parancsot, amit egyidejűlegfigyelmeztetésnek is szánt az összegyűlt tömeg felé. Ezután a Bransent elfogócsapathoz fordult, akik még mindig ráncigálták, és durván ütlegelték őt.Mindent elkövettek, nehogy megállhasson a lábán, mintha csak attólfélnének, hogy bármelyik pillanatban kiszabadítja magát, és lemészároljaőket egytől egyig

- Hisz nem áll ellen, nagyuram! - könyörgött Reandu, de szavai süketfülekre találtak. A katonák elvonszolták Bransent Bannagran mellett, akigyűlölettel teli pillantással nézett utána-Reandu előresietett.

- Ne öljétek meg a fiút! Hisz gyerek még! - könyörgött.

Bannagran felé fordult.

- Azt mondta, tudja ki ölte meg Delavalt - felelt a szerzetesnek. - Ez azegyetlen esélye.

- Megkíméled hát az életét?

- Ezt a döntést nem nekem kell meghoznom.

- Pryd népe nem bocsátja ezt meg neked, Bannagran nagyúr!

A nemes úgy nézett rá, mintha ostobának tartaná, amiért azt hiszi, ez

98

érdekli őt.

Csakhogy Reandu más érvvel is előállt, méghozzá olyannal, amit márjóval nehezebb volt félresöpörnie.

- És te sem bocsátód meg magadnak.

Bannagran erre csak pislogott.

- Személyesen veszem kezelésbe egy lélekkővel - ajánlkozott Reandu.

- Amint biztonságosan elhelyeztük, lehetőséget kapsz, hogy meggyógyítsda törvényenkívülit.

Reandu ezzel már elégedettnek tűnt, csakhogy Bannagran még hozzátette:

- És minél többet gyógyítasz rajta, mi annál többet ütlegelhetjük anélkül,hogy megölnénk.

Ezzel a vad harcos, Pryd tartományúra, Honce Medvéje a földre köpött, éselfordult.

Ahogy a klastromudvar kapuja felé közeledett, néhány paraszt még mindigott csoportosult.

- Félre! - mordult rájuk, és a csoport nyomban riadtan rebbent széjjel.

Reandu mester ott maradt állva a klastrom udvarán, elgyötörten dörzsölteaz arcát, és igyekezett kissé megnyugodni. Számos testvér gyűlt összemögötte, és kérdések özönét zúdították felé arról, hogy vajon miért jött ideBransen, s hogy vajon tényleg kivégzik-e.

Reandu nem felelt senkinek, csak némán nézett Pryd kastélya felé. A tömegzajongásából tudta, hogy Bransent átvonszolták a hatalmas vaskapun, éshamarosan ezután le a várbörtönbe…

A hideg, nedves, koszos tömlöcbe, melyet a halál szaga lengett be.

* * *

- Remélem, kényelmes helyed van! - fordult Bannagran Bransenhezgúnyosan. A prydi kastély börtönőrei jól fel volt készülve ennek a veszélyesférfinak a kezelésére. Az Útonálló csuklói és bokái köré is láncot tekertek.A felső láncok úgy félméternyire elemelték a padlótól a karjainál fogva, mígaz alsók pont úgy rögzítették a lábát, hogy a kegyetlen gazemberek megtudták hajlítani a derekát, és egy központi gerendára erősítették. Elismervéna férfi megmagyarázhatatlan fizikai képességeit, a börtönőrök még egy

99

kegyetlen csavart is alkalmaztak ezen a bizarr hámon: a gerendába egymélyedést vájtak, pont ott, ah Bransen hasa volt, és ebbe a résbe egy kardotillesztettek. Azután úgy húzták meg a láncokat, hogy az Útonálló testepontosan illeszkedjen a gerendához. A legapróbb mozgás, sőt akár hahagyta, hogy súlya ránehezedjen a gerendára, kizsigereléssel fenyegette aszerencsétlen foglyot.

Ahogy ott lógott, kényelmetlen előrehajló testtel, Bransen csak úgyjuthatott némi enyhüléshez, ha behúzta a hasát és hátrafeszítette a vállát,hogy a bordái a gerenda szélére hurkolva a testsúlya nagy részét megtartotta.Azonban ezt a testhelyzetet nem bírta sokáig, így aztán pusztán az, hogy ígylógott ott, a szellemi és fizikai teljesítőképessége határait feszegette.

A nap már delelőre hágott odafönn, a kinti világban, ámbár Bransen aligvolt tudatában az időnek, amikor végül Bannagran a tömlöcbe lépett. Anagyúr körbesétálta őt, és alaposan szemügyre vette. Az Útonálló derékigmeztelen volt. Bannagran elismerően bólintott látván, hogy az ifjúnak ilyenhosszú ideig sikerült tartania magát anélkül, hogy összevérezte volna ahasát.

- Megköszöntem már a vendéglátást? - kérdezte suttogva Bransen, hogy neokozzon fájdalmat magának.

- Kedvedre van a szállás?

- Az evés kissé nehézkes lesz, de már aludtam egy keveset - vágott visszamakacsul az Útonálló.

Bannagran felhorkant és a fejét csóválta. A fogolyhoz lépett, és átnézett agerenda felett, hogy jobban szemügyre vehesse Bransen hasat.

- Még nem vérzel - állapította meg. - Elismerésre méltó.

- Még mindig mögém sétálhatsz, és eljátszhatod, hogy az egyik cafkádvagyok valami csűrben.

Bannagran válasza gyűlölettel teli pillantás volt, és egy hatalmas pofonBransen arcára.

- Ez nem játék, kölyök! - figyelmeztette. - Az életed egy hajszálon függ.

- Igazából egy láncon. Vagyis kettőn.

- És én fogom az egyik végét!

- Akkor engedd el, és legyünk végre túl rajta.

100

- Imádkozhatsz, hogy ennyire megkönnyítsem neked!

- Azt feltételezed, hogy igazságosságra vagy tisztességre számítok. Nos,megtanultam, hogy ilyesmit ne várjak Bannagran nagyúrtól.

A Medve újból arcon vágta, méghozzá jó erősen, hogy majdnem a pengéreesett.

- Miért jöttél vissza Prydbe? - faggatta Bannagran. Egy pillanatraelhallgatott, Bransen mellett a cellaajtó felé fordult, hogy meggyőződjönróla, kettesben vannak, majd még hozzátette: - Miért tetted ezt velem?

- Veled?

- Hisz figyelmeztettelek, méghozzá tanúk előtt, hogy ne gyere vissza, amígYeslnik nem dönt az ártatlanságod mellett!

- De hát tudod, hogy ártatlan vagyok!

- Az egyáltalán nem számít! - mordult rá Bannagran. - És ezt te is jóltudod!

- Csakhogy számítania kellene!

Bannagran megint csak felmordult.

- És ha ez nem számít, akkor nem számít semmi sem - folytatta Bransen. -Semmi. És nem számít semmi sem, amit velem teszel.

- Abban azért ne legyél olyan biztos! - Bannagran hangjában fenyegetéscsengett. Az Útonálló válaszul csak egy metsző pillantást vetett rá, szemébenvad düh izzott. Ezután kifújta a levegőt, és hirtelen elernyesztette testét,hagyván, hogy súlya a gerendára nehezedjen a derekánál, ahol a kard volt.Szinte azonnal keskeny vércsík jelent meg meztelen hasán, ahogy az élespenge bemetszette a bőrt.

Ám Bransen arckifejezése szemernyit sem változott. Ha érezte is afájdalmat, nem mutatta.

- Jhesta Tu-beavatott vagyok - magyarázta. - Az elmém és a testem egy. Kitudom zárni a kínt, bármennyire is igyekszel fájdalmat okozni. Te nembánthatsz engem, Bannagran.

Lemészárolhatsz, de nem okozhatsz fájdalmat. Nem hagyom.

- Őrült vagy! - vágott vissza Bannagran. Hangjában viszolygás csengett. -Bár mindig is fura szerzet voltál...

101

- Én vagyok a Gólya. Emlékszel? Az egész életem nyomorúságosszenvedésben telt, vagy háborúban... egészen addig, míg meg nem tanultamúrrá lenni a fájdalmon.

- Ennyire könnyen?

- Ennyire könnyen.

- Ha vissza akarod vonni könnyelmű kijelentésedet, tedd meg most,különben figyelmeztetlek, elérem, hogy kegyelemért könyörögj!

Bransennek a szeme sem rebbent.

- Bolond - mordult Bannagran. Ezután a fal mellett felállított asztalhozlépett, ahol változatos kínzóeszközök sorakoztak Gondosan megvizsgáltaőket, majd felemelt egy hosszú, fűrészes élű pengét.

- Tudod, mi az igazság - szólalt meg Bransen. - Tudod, hogy bármilyenkínzásnak vetsz alá, azzal magadban teszel kárt. Minden vágás a testemenBannagran lelkébe metsz bele.

- Ha azt hiszed, hogy egy kicsit is törődöm...

- Igen - fojtotta belé a szót Bransen. - Mik voltak az első szavaid, amikorbesétáltál ide?

Bannagran lehunyta a szemét, és megpörgette a kést. Azután Bransenrenézett, és az ifjú ekkor már biztosan tudta: a játszma véget ért. A nagyúrfelemelte a pengét, és közelebb lépett, hogy megölje, és egyszer smindenkorra véget vessen az egész ügynek.

Bransen felmérte a lehetőségeit. A láncok erejét már megvizsgálta,akárcsak azt, hogy milyen erősen rögzítették azokat a testére. Ha ellen akartállni, vagy szökést akart megkísérelni, annak most jött el az ideje. Deérdekelte az egész annyira, hogy egyáltalán próbálkozzon?

Ezt a nevetséges kérdést egyetlen fintorral hessentette félre, ahogy lelkiszemei előtt megjelent Cadayle - a várandós Cadayle - képe. Talán a világ epillanatban semmit nem jelentett számára, azonban Cadayle maga jelentettea mindenséget.

Ám még mielőtt kétségbeesett próbálkozásba kezdett volna, az ajtóbanfelcsendülő hang félbeszakította a jelenetet.

- Bannagran nagyúr, könyörgök, ne tedd! - Reandu mester hangjábanelkeseredett hév csengett, karjaival vadul hadonászott, szemében rettenet ült.

102

- Semmi szükségem a könyörgésedre, Reandu! - Bannagran gyűlölettelnézett Bransenre.

- Mi ez a borzalom? - kérdezte a szerzetes, ahogy közelebb lépvemegvizsgálta a Bransent tartó félelmetes szerkezetet.

- Az nem a te dolgod! - mordult rá a nagyúr.

- Tiltakozom!

- Menj vissza a klastromodba!

- Nem!

Bannagran fenyegető tekintettel nézett rá.

- Bannagran, nagyuram, könyörgök! Ez az ember semmi olyat nem tett,amiért ilyesmit érdemelne...

- Ugyanez elmondható a legtöbb korombeli férfiról és asszonyról Honce-szerte - szakította félbe Bransen. – Érdemelni? - nevetett. - Jártatokmostanában délen, ahol a civilizáció minden nyomát elnyelte a nyers erő?Ahol a gyengék az erősebbek rabszolgái, ahol a nőket úgy kezelik, mintholmi tárgyakat, és bármelyik férfi megkaphatja őket, aki csak akarja? Aholmár nem számít a tisztesség, mert a szükségletek kielégítése fontosabb? -Megint nevetett. - Érdemelni? Hát megérdemli bármelyikünk Delaval, ésmost az idióta Yeslnik, vagy akár Ethelbert önhittségét? Vagy az egész csakegy szerencsétlen, szomorú tréfa?

- No de, Bransen! - mordult Reandu.

- Tényleg nem érdekel, ugye? - szólalt meg Bannagran. - Talán mégörülnél is, ha most felmetszeném a torkod? - Honce Medvéjének arcángonosz mosoly jelent meg, és felemelt pengével újból közeledni kezdett.

Bransen csak visszamosolygott rá, és ellenállásnak vagy tiltakozásnaksemmi jelét nem adta.

- Könyörülj rajta! - könyörgött Reandu.

- El kell mondania mindent, amiről tudomást szerzett - közölte Bannagran.- Járt Ethelbertnél. Azt állítja, tudja, ki Delaval király gyilkosa. Mindenttudni akarok.

- És akkor megkegyelmezel neki?

- Talán, ha kedvemre való, amit mond - Bannagran ennél többet nem volt

103

hajlandó ígérni. - De a türelmem most már elfogyott.

- A pengéd csak kiszabadít - mordult Bransen.

- Bransen! - korholta Reandu. - Beszélj!

Az Útonálló hitetlenkedve nézett rá.

- Ha tényleg annyira nem érdekel semmi, mint állítod, akkor miért lennebaj, ha elmondanád Bannagrannak, amit tudni akar? - érvelt a szerzetes. - Miértelme van odadobni az életedet? Mit védelmezel?

E szavakon Bransen elgondolkodott. A töprengés olyan tisztán látszott azarcán, hogy még Bannagran is leeresztette a pengét, és úgy várakozott.Bransen újból Cadayle-ra gondolt.

Érte felelősséggel tartozott, és ezt nem dobhatta el magától!

- Delaval nagyurat egy nő gyilkolta meg - szólalt meg végül. - Egy behriasszony. Ő a Hou-lei és nem a Jhesta Tu beavatottja.

Bannagran és Reandu zavartan néztek egymásra.

- A Hou-lei egy még a Jhesta Tunál is régebbi rend - magyarázta Bransen.- Filozófiájuk lényege, hogy a harcos puszta eszköz, egy zsoldoskatona. A nőneve Affwin Wi. Egy kisebb csoport vezére. Ő törte bele a kardját Delavalkirály mellkasába, és azután az én kardomat követelte helyette. Hamegküzdesz vele, Bannagran, biztosan megöl téged. Akárcsak MerwalYahna, a partnere, aki még nála is erősebb, ám kevésbé ügyes.

Bannagran markáns vonású arcán kétség suhant át.

- Én mindkettőjükkel harcoltam már, ahogy veled is, nem is egyszer -folytatta Bransen közönyösen. - Bármelyikük legyőzne téged.

- Ezek Ethelbert orgyilkosai? - kérdezte Reandu. A szerzetes kétségbeesettelszántsággal igyekezett továbbgördíteni a beszélgetést.

- Akik kitörtek a városból, és megfutamították Milwellis herceg seregét. -Erre Bannagran szemei elkerekedtek, amiből Bransen tudta, hogy rátapintotta lényegre.

- Tehát azt mondod, csupán néhányan vannak? - kérdezte Bannagran.

- Talán eggyel vagy kettővel kevesebben, mint amit a két kezemen megtudok számlálni.

- És miért akarnál megküzdeni velük? - kérdezte a nagyút gyanakodva. -

104

Talán Yeslnik király pártjára álltái?

- Undorodom tőlük. Undorodom Yeslniktől, akárcsak Ethelberttől. Tőledis undorodom.

- Bransen! - hördült fel Reandu.

- Romba döntöttétek a világot - folytatta az ifjú, mit sem törődve azaggódó szerzetessel.

- Menetelő seregeitek gyermekeken tiportak keresztül. A déli vidékekenelpusztítottátok a civilizáció minden maradékát. Nyomorúságot hoztokminden férfira és nőre egész Honce-ban, és ez egyáltalán nem is érdekelbenneteket!

- Bransen, kérlek! - próbálta csitítani Reandu.

Az ifjú azonban rá sem hederített. Acélos tekintetét mereven Prydtartományurára szegezte.

- Azt kéritek, tűzzek zászlót a kardomra. Mind azt követelitek, döntsem el,ki mellett állok. - Gúnyosan felhorkant, és Reanduhoz fordult. - Amikorfiatalabb koromban a prydi klastromban éltem, ugyanilyen lett volna, haReandu mester megkérdezi tőlem, melyik ürülékkel és húggyal teli ágytálatválasztom: a jobb vagy a bal kezemben lévőt.

Reandu a szája elé kapta a kezét, és hátrált egy lépést. Bannagran feléfordult, mintha csak azt várná, hogy a heves vérmérsékletű férfiú ott helyben,abban a minutumban végez Bransennel. Azonban az ő - és Bransen -legnagyobb meglepetésére az ifjú könyörtelen őszinteséggel kimondottszavai inkább megnyugtatták Bannagrant. Néhány lépést még hátrált is.

- Tehát Bransen nem harcol senki másért, csakis Bransenért? - kérdezte anagyúr.

- Bransen egyáltalán nem akar harcolni - felelte ő. - Azonban ha kénytelen,akkor igen.

- Hamarosan háborúba vonulok - mondta Bannagran. - És Bransen azoldalamon vonul majd.

Az Útonálló döbbenten nézett rá a képtelen kijelentés hallatán. TalánHonce Medvéje eszét vesztette?

- Ugyanis ha így teszel, akkor garantálom, hogy te és családod Prydbenélhettek majd, méghozzá teljes jómódban. Callan Duwornay és leánya

105

visszatérhetnek, és magam gondoskodom róla, hogy többé soha semmiben neszenvedhessenek hiányt.

- Én Jhesta Tu-beavatott vagyok, nem a Hou-leié - felelte Bransen. - Énnem vagyok zsoldos.

- Miért nem?

Az egyszerű kérdés szíven találta.

- Hisz úgysem teszel mást, mint hogy ágytálakat ürítgetsz - csak hogy a tehasonlatodnál maradjak - folytatta Bannagran.

- Nem. Ha kívánságod szerint cselekednék, az azt jelentené, hogy egyszerűparasztok ellen használnám harci képességeimet. Olyan szerencsétlenekellen, akik kényszerből szolgálnak, és igazán nem érdemlik meg, hogyellenük emeljem pengémet.

Bannagran a fejét csóválta.

- Akkor hát harcolj csak és kizárólag ezzel az Affwin Wi nevűteremtménnyel! És a társával. Végezz azokkal, akik megölték Delavalkirályt, és biztos vagyok benne, hogy Yeslnik király megbocsátja mindenbűnödet. Ő fél ezektől a bérgyilkosoktól. Ezért is vonult vissza Ethelbertkapui alól. Csakhogy most eltökélt szándéka visszatérni a parti városba, ésleszámolni Ethelberttel. Ez alkalommal biztosan sikerrel jár. És ha ebben ahelyzetben az Útonálló megszabadítja őt az orgyilkosoktól, akiktől alegjobban retteg, hálás lesz majd, és kegyelmet nyersz. Viszonzásképp pedigén megengedem, hogy te és a családod Prydben élhessetek ezután, méghozzámint köztiszteletben álló polgárok. Bármelyik épületet otthonotokulválaszthatjátok, persze a prydi kastély kivételével, és én nektek adom azt.

Bransen nem felelt, és az arcán sem látszott, hogy megenyhült volna.

- Vagy hogyha tényleg nem érdekel semmi sem - folytat Bannagran -, akkormeghalhatsz itt, ebben a nyomorúságos tömlöcben.

Láthatóan elégedett volt szellemességével. Ekként fűzte tovább agondolatot:

- Talán egyszerűen csak hagyom majd, hogy itt éhezz és rothadj a sárban,és szép apránként a patkányok rágcsáljanak szét Vagy akár a legbizalmasabbembereimet megbízhatom, hogy vonszolják ki a rothadó testedet az erdőbe,és ott temessenek ahol soha senki nem talál majd rád. Aztán azt mondom májhölgyednek, hogy nem tudom, mi történhetett veled, és hagyom hogy egész

106

életét nyomorultul, hiábavaló várakozásban élje le,

- Meg is tennéd, mi? - vágott vissza Bransen megvetően.

- Azt állítod, nem érdekel az egész. De ismersz engem, Útonálló, és tudod,hogy engem még kevésbé érdekel. Útra kell kelnem, hogy újbólszembenézzek Ethelberttel.

Szándékomban áll túlélni ezt az utazást, és ha a pengéd segítségemre lehetebben, hát legyen.

Ha azonban úgy döntesz, nem kívánsz a hasznomra lenni, akkor semmiszükségem rád, és a legkevésbé sem ér kelsz.

- Fogadd el az egyezséget, Bransen! - suttogta Reandu elhaló hangon. -Áldott Abelle-re mondom, ember, úgy jöttem ide, hogy nem láttam számodrasemmilyen reményt. És most lehetőséget kaptál, és reményt. Talán részeselehetsz annak, hogy végre véget érjen ez a nyomorult háború!

Bransen fejében egymást kergették a gondolatok, és sehogy sem tudtarendbe szedni őket. Nem volt, ahová lehorgonyozzanak, mintha megszűntvolna a valóság. Bannagran meglepő javaslata teljesen készületlenül érte.Lehetséges lett volna? Lehetséges volna, hogy visszaszerezheti a kardját?Vagy a dísztűt, melyet Artolivan atya ajándékozott neki? És vajon Bannagranhű marad az ígéretéhez? Talán e tettével kivívhatja egy jobb élet lehetőségétCallen, Cadayle és a gyermekük számára?

A gyermeke...

Bransen gondolatai végre kapaszkodót találtak: a gyermeke.

Némán korholta magát feladásáért - azért, hogy kész lett volna eldobnimagától az életet. Mennyire önzővé tette az elkeseredés!

- Hogy is merészeltem? - szólalt meg hangosan.

- Hogy merészeled? - visszhangozta Bannagran kétkedőn. - Hogy nemerészelnéd? Ó, te ostoba! Hisz csodás ajándékot ajánlottam neked.Megölhetnélek kérdezés nélkül, itt és most, és a trón hős bajnokáváválhatnék általa. Mégis, én valami mást ajánlok.

Bransen gondolatai újból vad örvénylésbe kezdtek. A választás a saját éscsaládja sorsa szempontjából egyértelműnek tűnt. És tényleg, miért isérdekelte volna, hogy végül Yeslnik vagy Ethelbert győzedelmeskedik, ha eza nyomorult háború végre véget ér?

107

Megpróbálta végiggondolni, hogy mit jelentene mindez Gwydre úrnőszámára - az egyetlen tartományúrnak, akit méltónak tartott tisztségére.Csakhogy Bransen e pillanatban nem tudta, hogy Gwydre Ethelbert melléállt Yeslnik ellenében, sem azt, hogy ő és Artolivan atya visszavertékPanlamaris nagyúr ostromát, és ezzel kivívták maguk ellen Yeslnik ésPalmaris város haragját. Nem tudta azt sem, hogy Dawson McKeegeEthelbert dos Entelbe hajózott küldöttként, sem azt, hogy Cormack ésMilkeila még mindig Ethelbert udvarában voltak.

- Honnan tudhatom, hogy állod majd szavad? - kérdezte.

Bannagran elmosolyodott. Tudta, hogy nyert ügye van.

- Mit nyernék azzal, ha hazudnék neked? - kérdezett vissza. - Haérdekelne, hogy élsz-e vagy halsz, akkor már rég halott lennél.

- De ha sikerrel járok, nekem is megengeded, hogy Prydben éljek?

- Azért ne számíts vacsorameghívásokra a prydi kastélyban! - felelt anagyúr szárazon.

Bransen bólintott. Úgy érezte, nagyon is jól érti Bannagrant. Akeményszívű, könyörtelen férfit akár gonosznak is lehetett volna tartani,csakhogy akadt benne valami nemesség, valami becsület. Bannagrannak nemvolt rá oka, hogy hazudjon neki, sem arra, hogy féljen tőle.

- Megölöm Affwin Wit! És Merwal Yahnát! - jelentette ki végül.

Bannagran elmosolyodott.

- Hívom a börtönőrt, hogy szabadítson ki béklyóidból - közölte, majdBransen mellé sétált, megfogta hátulról a nadrágja korcát, és hátrahúzta, elaz éles pengétől. Szabad kezével kirántotta a kardot a gerendából, és nagyerővel a tömlöc falához vágta.

- Yeslnik nem fog örülni! - figyelmeztette Bransen Bannagrant, ahogy aférfi a tömlöc ajtaja felé indult.

- Yeslnik fél Ethelbert orgyilkosaitól - felelte a nagyúr. - Örülni fog.

- Ez az a bátor és nemes férfiú, akit te királynak nevezel - jegyezte meggúnyosan Bransen.

Bannagran megtorpant az ajtóban, és visszafordult. Az arckifejezéseeleinte haragot tükrözött.

108

Csakhogy mit is mondhatott volna erre?

109

7.AZ IGAZSÁGKERESÉS KESERVEI

- Könyörgök, feledjétek el! - fordult Destros atya Cormackh ésMilkeilához. - A nagyobb jó érdekében kérlek, hagyjatok fel személyesérdeklődésetekkel!

- Az az ember a barátunk volt, és része Gwydre úrnő terveinek! -ellenkezett Cormack. - Higgyem hát egyszerűen azt, hogy halott, és ne isérdekeljen, hogy mi történt vele? Ne legyen igazság szolgáltatva, ne legyenfelelősségre vonás a halála miatt?

Destros atya hosszú, gondterhelt sóhajt hallatott.

- Hisz hány százan, sőt hány ezren haltak meg így?

- Csakhogy ő itt járt - mondta Milkeila.

- Igen, ez a Bransen, ez a férfi, akit ti Útonállónak neveztek, valóban ittjárt Ethelbert dos Entelben, alig néhány héttel ezelőtt.

- És most Affwin Wi hordja a kardját - jegyezte meg Cormack.

- Már akkor is nála volt a kard, amikor bemutatták nekem, amikorEthelbert nagyúr elé vezették - felelte Destros. - Akkor nagyon is életbenvolt, és mégis, Affwin Wi a sajátjaként visel a kardot.

- És a dísztű a homlokán?

- Azért hívtak el engem és a testvéreimet arra a találkozóra. Napkövekvoltak nálunk, hogy meg tudjuk gátolni, ha az Útonálló bármilyen gonoszmágiát próbálna bevetni Ethelbert nagyúr ellen- Bizonyára megértitek, hogynem bízhattunk a hűségében - már ha volt neki.

Milkeila Cormack karjára tette a kezét. Azt a dísztűt jelenleg Affwin Wiviselte, és egyikük sem tudta elképzelni, hogy Bransen boldogulna nélküle.Hisz mindketten látták őt Alpinadorban úgy, hogy nem segítette drágakő amozgását. Tudták, hogy lélekkő nélkül Bransen magatehetetlen, dadogószerencsétlen.

- Előfordulhat, hogy Affwin Winek a birtokában volt egy másik lélekkő,atyám? - kérdezte Cormack halkan.

A szerzetes a fejét rázta.

110

-Nem tudok ilyesmiről. Ethelbert nagyúrnak a birtokában van néhánymágikus drágakő, és úgy hiszem, azok között van egy lélekkő is. Ám ismétfigyelmeztetlek benneteket, hogy ne kérdezzétek őt erről, és ez a beszélgetésmaradjon e védett falak között!

Cormack néhány pillanatig hallgatott.

- És Jameston Sequin? Magas férfi, sűrű bajusszal. íjat és háromszögletűkalapot hordott.

Az atya vállat vont, és tanácstalanul széttárta a karjait.

- Felejtsétek el a témát! - ismételte újra.

- Ha Affwin Winek köze volt Bransen halálához...

- Akkor jobban jártok, ha ti és Gwydre úrnő nem tudtok erről semmit -fojtotta belé a szót Destros.

Cormack ezt nem látta helyesnek, hisz annyira ellene való volt mindenigazságnak és tisztességnek, amihez oly kétségbeesett elszántsággal próbáltragaszkodni élete során.

Azonban el kellett ismernie, hogy Destros atya jó tanácsot igyekezett adni.Hiszen ha szembeszáll Affwin Wivel, és félelmei beigazolódnak akkorkönnyen lehet, hogy a nő megtámadja. És bárki győzedelmeskedik is, AffwinWi és csapata vagy Cormack és Milkeila, az Ethelbert és Gwydretartományurak közti szövetség, melynek megteremtésén oly elszánt hévvelmunkálkodtak, nyomban semmivé foszlik.

- Ethelbert nagyúr szereti ezt a nőt - magyarázta Destros atya,visszakanyarodva beszélgetésük elejére. - Támogatni fogja őt, és ebben nemszámít, hogy része volt-e a barátotok halálában. Ráadásul még azt semtudjuk biztosan, hogy tényleg meghalt-e!

A szerzetes egyre reménytelibb hangon folytatta:

- Valószínűbb, hogy Affwin Wi, aki a csapat vezéreként az ő vezetője islett, valamilyen küldetést bízott rá. Az ő követői is a néhány felderítő közöttvannak, akik néha elhagyják a várost. Ők Ethelbert nagyúr szemei és fülei,így rendkívül fontos szerep jut nekik. Könnyen lehet, hogy komolypróbatételek elé állítja az Útonállót, mielőtt különleges csapata teljes jogútagjává teszi.

Cormack és Milkeila nem tehettek mást, fejet hajtottak az érvelés előtt,

111

még ha magukban másként is gondolták. Ezután távoztak az enteliklastromból. Destros atya mosolyogva intetett utánuk, ahogy kisétáltak azaudienciaterméből.

Azonban ahogy kitették a lábukat a helyiségből, jóval sötétebb kifejezésült ki az atya arcára - ugyanis nem mondott el nekik mindent. Az utolsó nap,amikor Bransent látták a városban, Destrost Affwin Wihez hívatták, hogygyógyító drágaköveit az egyik súlyosan megsebesült emberén használja, akiaztán bele is halt a sérüléseibe. A helyiségen még látszottak a harc nyomai,és egy másik Hou-lei beavatott holtteste is ott hevert. Az Útonállót nem láttasehol, azonban kardja és dísztűje Affwin Winél volt, és Destrosnak nem iskellett túlzottan megerőltetnie a képzelőerejét, hogy kitalálja, mi történhetett.Bransen bízonyára harcolt Affwin Wi és követői ellen, és a félelmetesharcos megölte, aztán csendben megszabadult a holttesttől.

Destros soha nem volt kibékülve Affwin Wi és a többi behri harcosjelenlétével. Nem szűklátókörűségből táplálkozó előítéletei okozták ezt, hiszaz atya jóval nagyobb tudású volt, és jóval elnézőbb a déli királyságsajátjától eltérő tradíciói, sőt más vallásai iránt, mint a testvérei. Járt márJacinthában, a színes, nyüzsgő, vibráló városban a Csatos Öv-hegységtőldélre, és őszintén szerette a várost, a maga hangos, érzelmes lakóival együtt.Abelle rendje, akárcsak a honce-i köznép műveletlen, kultúra nélkülibarbároknak tartotta őket - csak úgy emlegették déli szomszédjaikat, hogy „abehri szörnyetegek”. Csakhogy Ethelbert népe, élükön Ethelbert nagyúrral,többet tudott róluk, és másképp gondolkodott erről.

Mégis, az atya nem igazán kedvelte a heves természetű Affwin Wit, és kiscsapatnyi zsoldosát. Egészen bizonyos volt abban, hogy megölték azt azÚtonálló nevezetű embert, és ezt nem Ethelbert nagyúr jóváhagyásával, demég csak nem is a nagyúr tudtával tették.

Csakhogy a gyakorlatias gondolkodású szerzetes, aki szívből vágyott rá,hogy ez a szövetség Ethelbert dos Entel, Gwydre úrnő, és az ő szeretettSzent Mere Abelle-je között létrejöjjön, nem akarta megosztani gyanúit sema nagyúrral, sem bárki mással.

* * *

Mire Yeslnik király utolérte Milwellis herceget és csapatát Viharfok kisvárosában, az Abelle-nagytemplomba vezető hegyfok lábánál, az ostromelőkészületei már jócskán előrehaladtak. Az emberek hosszú sorokbancipelték a hatalmas fahasábokat a városba, ahol napról napra egyre több

112

katona vert tábort. A kőhalmok is egyre csak nőttek.

Milwellis a parancsnoki sátor előtt állt. Előtte egy asztal hatalmasdomborzati térkép feküdt kiterítve. A térképen katapultok makettjeisorakoztak, és szépen megfaragott jelölők mutatták a lovasság- ésíjászcsapatokat.

- Ne kezdj lőni az ostobákra, míg a kikötő nincs biztosítva - adta ki aparancsot Yeslnik ahogy odaért.

- Atyám flottája rögvest a helyén lesz - felelt a herceg.

- Igen, a hadihajói már az öbölben vannak. De vigyázz, mert ha aszerzetesek úgy döntenek, menekülniük kell, akkor nagy számban indulnakmajd neki ördögi köveikkel! És a mágikus villámokkal szemben még alegerősebb hajóink is sebezhetőek.

Yeslnik és hitvese, aki valamivel férje mögött állt, észrevették, hogy amindig büszke herceg arcán fanyar mosoly suhan keresztül.

- Nem fognak kijutni a kikötőből - biztosította urát a herceg. - Adokkjaikat egy szűk járat védi magas sziklák között. Csak egyetlen úton lehetmegközelíteni, méghozzá sziklazátonyok között.

- Mégis, egy csónak a rend három nagyobb mágikus erő bíró szerzeteséveláttörhet az ostromgyűrűn.

- Már túl sokat vártak - felelte a herceg magabiztosan. - Magad ismegláthatod majd hű alattvalóid erejét holnap pirkadatkor.

Yeslnik Olymra pillantott, aki válaszul csupán vállat vont.

- Az érkezésedre vártunk - magyarázta Milwellis. - Nem láttuk szükségétgyorsan mozogni, mivel a szerzetesek és északi látogatóik sem igyekeznekkiszabadulni börtönük falai közül. Makacsul tartják magukat ahhoz a hithez,hogy a klastrom ellenáll mindennek, amivel előállhatunk, és talán igazuk islesz.

- Csakhogy amikor a világ többi része, beleértve Előőrsöt is, meghajolYeslnik király hatalma előtt, ezt a biztonságot inkább börtönnek érzik majd -mondta a király, mire Palmaris hercege tiszteletteljesen meghajolt.

- Úgy indulhatsz el Ethelbert városa ellen, hogy nyugodt lehetsz, Palmarisuralja az öblöt és partvidékét, és egyetlen ellenséged sem szökhet meg azAbelle-nagytemplomból - biztosította királyát a herceg.

113

A király nem aludt jól aznap éjjel, de nem azért, mert aggódott. Az ameglepetés nyugtalanította és izgatta, amit Milwellis ígért neki, így aztánamikor a herceg emberei a hajnali nap első fényénél érte jöttek, már ébren,felöltözve várta őket. Ő és Olym királyné egy sziklaszirten találkoztakMilwellissel, és e szikla az öböl sötét vizeire nézett. A víz felől erős szélfújt, de nem volt hideg. Messze lent a szirt tövét hullámok nyaldosták.

Milwellis bal felé mutatott, ahol egy hatalmas hajó alakja bukkant fel.

- Egy régi teherhajó - magyarázta a herceg. - Számos magas vitorlávalszereltük fel, és nagy oszlopokkal, melyek messze a hajótest alá nyúlnak.

A hajó közben megfordult, és egyenesen a keskeny vízi ösvény felé vetteaz irányt a magasba nyújtózó sziklazátonyok közt, jó háromszáz méterrel aroppant klastromépület falai alatt. Ennek a zátonyok között megbúvóútvonalnak a túlsó felén, erről az oldalról nem is láthatóan húzódtak azAbelle-nagytemplom dokkjai, ahonnan a hegytetőn álló erődítményt asziklákba vájt hosszú alagutakon keresztül meg lehetett közelíteni.

- A tenger felől támadtok? - kérdezte Yeslnik döbbenten, Hiszegyértelműen felvilágosították róla, hogy a klastrom a tenger felől jólvédhető, és szinte lehetetlen betörni ebből az irányból. - Hány harcos vanazon a hajón?

- Egy sincs - felelte Milwellis rendületlenül mosolyogva. - És a legénységis csak egy maroknyi férfi.

Yeslnik kíváncsi pillantással méregette a herceget, de többet nem szólt. Ahatalmas hajót nézte inkább, ahogy az beúszik a sziklák közé, és eltűnt aszemük elől. Szinte azonnal felvillantak az abelliánus szerzetesek villámai:a mágikus lövedékek hangos robajjal visszhangoztak, ahogy a szerzetesek adokk védelmére siettek.

Ezután egy hatalmas erejű robbanás következett, és - bár ezt Yeslnik nemtudta - ezt magán a hajón idézték elő. A robbantást úgy irányították, hogy ahajótest jobb oldalát kiszakítsa, méghozzá pontosan a vízfelszín alatt.

Yeslnik kíváncsi tekintettel fordult Milwellis felé.

- A hajó elsüllyedt - közölte a herceg, és úgy tűnt, felettébb örül atörténteknek.

Yeslnik csak nézte némán tovább.

- A dokkbejárat legsekélyebb és legkeskenyebb részénél - magyarázta a

114

herceg -, ahol a maradványai - itt átlósan maga elé emelte a kezét, mintegymondandóját szemléltetendő - elállják majd a ki- és bevezető utat mindennagyobb méretű hajó elől. A hajó minden szegletét fémmel erősítettük meg,így a szerzeteseknek hosszú hetek kemény munkájába kerül majd, hogyeltakarítsák a roncsot, és a dokkjaik újból megközelíthetővé váljanak bármiszámára, ami nagyobb egy kis evezős csónak

- Briliáns! - kiáltott fel Yeslnik, ahogy megértette a helyzetet. - Hisz ezzelszabaddá tetted számos hadihajónkat, és azok nyugodtan járhatnak Előőrspartjai mentén! Sőt, lejöhetnek egészen Ethelbert dos Entelig, ha esetlegszükségem lenne rájuk, hogy végre elbánjak azzal az engedetlentartományúrral.

- A legfontosabb feladatot bíztad ránk, felséges uram - mondta Milwellis,és ebben a diadalittas pillanatban Yeslnik elnézte neki ezt a túlzást. -Gwydre úrnő és Artolivan atya nem menekülhetnek az Abelle-nagytemplomból! Egy módon távozhatnak, ha megadják magukat Yeslniknek,Honce királyának!

Yeslnik alig bírta magába fojtani lelkesedését. Mögötte Olym királynéizgatottan tapsolt. Győzelmi tervének egyik része, hogy elszigetelje és ezzelmegfossza erejétől Gwydre úrnőt, Artolivan atyát és az Abelle-nagytemplomot, immár biztosítottnak látszott. Ezután már csak annyit kelletttennie, hogy beszorítja Ethelbert erőit a tengerbe, és úgy vélte, Bannagranvezénylete alatt ez a terv is megvalósulhat.

Yeslniknek csupán annyi teendője maradt, hogy életben maradjon, ésmegkaparintsa a teljes, vetélytárs nélküli királyi hatalmat Honce felett.

Igazán nagyszerű reggel volt.

* * *

A Szent Mere Abelle szerzetese, Pinower testvér egy függőlegesen felfelévezető járatból mászott elő egy kis párkányra a reggeli levegőre, épp félútona hatalmas sziklahomlokzaton - ez volt az öblöt védő egyik hatalmas sziklafala. Az ifjú szerzetes látta, hogy a többi őrhelyet is elfoglalják társai, akikhasonló sziklajáratokból másztak elő. Az egyik legelső dolog, amit aklastromot alapító szerzetesek több mint fél évszázaddal korábban megtettekaz volt, hogy kivájták ezeket a járatokat a szorost védő két sziklába, hogylétrehozzák ezeket az őrhelyeket. Ekkor először úgy tűnt, hasznukat is veszikaz utódok.

115

Pinower alig akart hinni a szemének, amikor látta, hogy egy hatalmas hajóúszik be a szorosba. A hajó könnyedén siklott a fodrozódó víztükrön. Afedélzet nem volt zsúfolásig tömve íjászokkal, és hajítógépeknek sem láttasemmi jelét. Talán azt hitték, hogy csak úgy behajózhatnak a dokkjaikhoz?Pinower tekintete a klastrom jó hatvan méterrel a feje felett magasodófalaira vándorolt. Lelki szemei előtt látta a falak mögött megbúvó négy,hatalmas katapultot.

A hajó eközben bevette az utolsó kanyart, és egyenesen előre haladttovább a sziklák között. Pinower nem gondolhatott másra, mint hogy ahatalmas hajótest az, ami tömve van katonákkal, akik biztosan megpróbáljáke fedezékben kivárni az ő támadásukat. Pinower felhördült - megpróbáltafelmérni, mekkora lehet a hajótest.

Teljesen képtelennek tűnt a helyzet. A palmarisi tengerészeknek tudniukkellett, hogy nem állhatnak meg a Szent Mere Abelle erejével szemben!

- Húzzátok fel a fehér zászlót! - fohászkodott magában a szerzetes aláthatatlan ellenségért. Azt gondolta, béketárgyalásra jöttek. Ó, mennyiremegkönnyebbültek volna mindannyian, ha valamiféle egyezség köttetik!

A hajó a sziklák lábához ért.

A Szent Mere Abelle katapultjait gyors egymásutánban lőtték ki, a négy,hatalmas kőtömb szinte egyszerre lendült a levegőbe. Ám a katapultokat márévek óta nem használták, így a kövek minden gondos célzás ellenére is avízbe csobbantak- három a hajó előtt, egy tőle jobbra.

A sziklák között kiáltások visszhangoztak, és Pinower előrenyújtotta akezét, tenyerén egy grafittal, a villámlás kövével.

- Húzzátok fel a béke zászlaját! - követelte a szerzetes. A vele szemköztiszikláról máris lesújtott az első villámcsapás, és kettéhasította az egyikvitorlát. A második csapás a Pinower alatti szikláról érkezett, és afőárbocot találta el, ami nyomban lángra is kapott.

Pinower újra hallotta a katapultok hangját, és mintha csak erre a jelre vártvolna, a saját grafitkövére összpontosított. Érezte, hogy összegyűlik azenergia, az ujjai csak úgy vibráltak, és nagy erejű villámcsapást sikerültkilőnie, ami még őt magát is elvakította. Villáma lángba borította afővitorlát.

Egy újabb kőtömb csobbant a vízbe a hajó orra előtt, egy másik elrepült ahajótest felett, de a másik kettő telibe találta a hajót, és átütötte a fedélzetet.

116

Pinower felnyögött - arra számított, hogy odalentről félelem és fájdalomkiáltásait hallja majd.

Azonban semmi ilyesmi nem történt, csupán a hajó szétroncsoltmaradványa úszott lassan a dokkok felé. Az egyik vitorla még mindig égett,egy másik szakadtan lógott.

Ekkor a szerzetes észrevett némi kis mozgást a hátsó fedélzeten - egymaroknyi ember mászott át épp a hajófar korlátján. Ám ez nem fejvesztettmenekülés volt! Mozdulataik pontosak, jól begyakoroltak voltak.

Pinower szemei elkerekedtek, ahogy ebben a pillanatban megértette, mitörténik.

Elkezdett kiabálni társainak, hogy hagyják abba a villámok kilövését, és akatapultoknak is, hogy hagyjanak fel a tüzeléssel, de szinte azonnal elfojtottaa hangját egy újabb villámcsapás robaja. Ezt még továbbiak követték. Akék-fehér villámok olyan fényes szikrázással záporoztak a hajóra, hogyPinowernek el kellett fordítania a tekintetét. Akkor nézett megint oda,amikor a hajó jobb oldalát hatalmás robbanás vetette szét, egy nagyvízbuborék fröccsent fel, és lángok törtek elő a hajóroncsból.

Ne, ne, ne! - formálták Pinower ajkai hangtalanul a szavakat. Látta, ahogyegy kis evezős csónak gyors tempóban elhagyja az öblöt. Majdnem pontosanalatta a hadihajó az oldalára dőlt, és megállt.

A szerzetes lemászott a járaton, és végigsietett a keskeny alagutakon, hogymielőbb tájékoztathassa elöljáróit a történtekről.

Hallotta, hogy társai lelkes éljenzéssel ünneplik a sikert, de tudta, mi azigazság.

Az ellenség elérte a célját ezen a reggelen.

Az összes főbb személyt Artolivan atya lakrészében találta. Ott voltak aSzent Mere Abelle vezető szerzetesei, Premujon atya az előőrsi Pellinorklastromából, Gwydre úrnő, és persze Artolivan atya is.

Pinower halkan belépett, és elfoglalta helyét szemben az elöljárókkal.

- A merészségük elkeseredettségre vall - beszélt épp Artolivan atya, kineka hangja ezen a reggelen különösen reszketed volt. Alig bírta nyitva tartani aszemét, és minden mozdulata kényelmetlenségről árulkodott.

- És irányítatlanságra - tette hozzá az egyik mester. - Nem vetettek be

117

íjászokat, hogy a testvéreink kénytelenek legyenek lehúzódni az állásaikmögött, sem katapultot vagy más lövegeket, hogy megtisztítsák az utat.

- Megállították a hajót? - kérdezte Gwydre úrnő. Mialatt feltette a kérdést,Pinower felé fordult, akárcsak a legtöbben.

- Pontosan ott, ahol az ellenségeink el akarták süllyeszteni - felelt őkomoran.

Premujon atya készült rákérdezni, mire gondol, de inkább hallgatott.

- Nem támadás volt - magyarázta Pinower. - Egy ronccsal akartak gátatemelni.

- Okos - mondta erre Artolivan atya, bár nem tűnt úgy, mintha sikerültvolna teljesen meggyőzni. - Tehát a szoros járhatatlan?

- Nagyon nagy hajó volt, és úgy tűnik, úgy tervezték meg, hogy egybizonyos szögben süllyedjen el. Kétlem, hogy bármely nagyobb méretű vízijármű elférne mellette.

- Megpróbálnak bezárni minket arra a helyre, melyet amúgy sem állszándékunkban elhagyni - jegyezte meg Premujon atya. - És közben a sajáttámadási útjaikat csökkentik.

- Akkor hosszú, teljes ostromzárra készülnek - következtetett Artolivan, éstovábbra sem tűnt úgy, mintha különösebben zavarná az események ilyeténalakulása.

Miért is kellett volna aggódnia, döbbent rá Pinower, amikor a szerzetesekamúgy sem terveztek kitörni a nagytemplomból, és teljesen biztosak voltakbenne, hogy akármeddig képesek visszaverni az ostromot. Ugyanakkor azt isjól látta, hogy Gwydre úrnő és Premujon atya tekintetében aggodalom ül.Hisz előőrsi látogatóik otthona az öböl túlpartján feküdt!

Különösen Gwydrén látszott, hogy a legkevésbé sem örül a reggelieseményeknek.

Erre Artolivan atya is felfigyelt, mert egyenesen Előőrs úrnőjére nézett,miközben kijelentette:

- Az éj leple alatt testvéreink kivonulnak a roncshoz, hogy megállapítsák,miként lehet eltakarítani az útból. Meggyengítik az összeillesztéseket, ésköteleket kötnek a darabokra, hogy tetszés szerint széthúzhassuk amaradványokat...

118

- ... Nem is olyan rossz ez a hír - fűzte tovább gondolatait az idős atyaimmár hangosabban, bár hangja még így sem volt erőteljesnek mondható. -Attól a perctől kezdve, hogy megtagadtuk Yeslnik parancsát tudjuk, hogysikerünk az Ethelbert nagyúrhoz küldött követek eredményességétől függ. ASzent Mere Abelle bevehetetlen erődítmény, azonban befolyásunk afalainkon túlra nem terjed ki.

- Én Előőrs népéért aggódom - jegyezte meg Gwydre úrnő. - Bárcsakhazatérhetnék, és vezethetném őket e sötét időkben!

- Megtaláljuk a módját! - ígérte Artolivan, Premujon atyát megelőzve. - Ésabban is biztos vagyok, hogy az embered, Dawson utat talál majd hozzánk adélről hozott üzenettel.

Pinower testvér a szája elé kapta a kezét. Támadt egy ötlete.

Aznap éjjel nem sütött a hold, és az éj sötét leple alatt egy csapatnyiszerzetes gyülekezett a Szent Mere Abelle dokkjainál. Mindannyiuknálmalachit volt, a levitáció köve, valamint grafit, szerpentin és rubin is. Kettenjó félméteres, meghajlított vasrudat is tartottak, mindkét rúd egyik végérenagy erejű magnetitet erősítettek, a mágnesesség kövét, mely jó szolgálatottehetett, ha fémszögeket kellett kihúzni valahonnan.

Mindannyian levetették a gyapjúcsuhájukat, és a rakodópart legvégéhezmentek.

- Ne feledjétek, ne szedjétek szét! - mondta a csapatot vezető szerzetes. -Most csupán megvizsgáljuk a roncsot, és meggyengítjük, hogy rövid időnbelül megszabadulhassunk tőle, ha a szükség úgy kívánná, hogy megtisztítsukaz átjárót.

A fiatal szerzetes nem a legmagasabb rangú tagja volt a csoportnak, hiszott volt köztük Pinower testvér is, immár ő is ágyékkötőben, kezében egymalachittal, a derekára kötött tasakban számos válogatott kővel. Egy nagy,fekete hátizsák is volt nála, benne élelem, és hétköznapi ruhák.

A testvérek aktiválták a köveket, és a vízre léptek. Egyes sorbanközelítették meg a roncsot, minden nehézség nélkül, és elsőként hagyták,hogy a mérnöki tudományokban járatos testvéreik alaposan szemügyrevegyék. Pinower egy rövid ideig velük maradt, mert ő - aki a csapatból aleginkább járatos volt a drágakőmágiában - tudta, hogy milyen veszélyeketrejt magában a drágakövek víz alatti alkalmazása. A grafit például hiábaszórt villámot a szabadban, a víz alatt valószínűbb, hogy egy energia gömböt

119

teremt, mely könnyedén megcsaphatja, megbéníthatja vagy akár meg is ölhetióvatlan használóját.

A csapat a szerzetesekre oly jellemző fegyelemmel dolgozott. A mérnökökmegmutatták a főbb összeeresztéseket és támpilléreket, amelyeket el lehetetttávolítani, és a szerzetesek a megfelelő pontoknál lemerültek, hogymeglazítsák a szegecseket. Ügyes csapatmunkával sikerült szerpentin pajzsothasználniuk, hogy elzárjanak egyes fadarabokat, melyeket azután a rubintokmágikus tüzével elégettek.

- Biztos vagy benne, hogy ma éjjel kell elindulnod? - kérdezte a csoportvezetője Pinowert, mialatt a hajóroncs közelében a vízen álltak, az egyikkinyúló árbocrúd mellett. - A villámainkat tompítják a hullámok, de néhánybiztosan látszik, hisz a fény messzire ellátszik a sötét vizeken.

- Biztonságban utat találok majd - nyugtatta meg ő a társát. - Most a bátorhelytállásnak van itt az ideje, miként Artolivan atya is tette, amikorellenszegült Yeslniknek. Az elveket választotta a kényelmes megoldáshelyett, és ezzel bennünket is emlékeztetett rá, hogy vannak fontosabbdolgok, mint ezek a földhöz ragadt, halandó testek...

A legelső napomon itt az Abelle-nagytem... a Szent Mere Abelle-ben, sokévvel ezelőtt, a testvér, aki bevezetett a rendbe, azt mondta, hogy tekintsünkúgy fizikai testünkre, mint egy járműre, mely végigvisz bennünket egy evilági létnél nem hosszabb úton. A titok az - így mondta -, hogy ezt aporhüvelyt örök utazásunk ezen állomásának végén tiszta szívvel, éplélekkel hagyjuk el. Az elvek a kényelmes megoldás helyett, testvér. Ez alényeg, és hagyni, hogy a dolgok a maguk rendje szerint bekövetkezzenek.Mert csak egyvalaminek vagyunk igazán urai: annak, ami a szívünkbenlakozik. De Guilbe atya a kényelmes megoldást választotta. Mivel Yeslnikoly közel áll a győzelemhez, úgy gondolta, hogy rendünknekengedelmeskednie kell parancsának, és hűséget kell fogadnunk neki. DeGuilbe atya véleménye szerint rendünk tovább virágozhatna Yeslnik királyuralma alatt...

Csakhogy Artolivan atya jobban tudja, jobban érti az igazságot, azt, hogykik vagyunk, és miért vagyunk itt. Ő tehát az elvek útját járja. Soha nemvoltam még büszkébb a rendünk és egyetlen félelmem, ahogy utamraindulok, nem a saját sors iránti aggodalom, hanem az, hogy mi lesz az ittmaradókkal, ha elbukom küldetésemben.

A másik szerzetes mosolyogva bólintott. A tekintete elismerést, sőt

120

csodálatot tükrözött.

- Nem buksz el, testvérem! - mondta. - Áldott Abelle kísér utadon. Lépteidbiztosak lesznek, mert tudod, a helyes utat járod.

Pinower örült e szavaknak. Válaszul rámosolygott az ifjabb szerzetesre, ésvállon veregette. Ezután lábával dobbantott a vízfelszínen, mintha csakhangsúlyozni akarná szavait:

- Még ha ez az út a tenger felszínén vezet is!

Ezzel Pinower testvér gyors léptekkel elindult. Hamarosan maga mögötthagyta testvéreit és a hajóroncsot, és egyenesen a Korona-öböl felé tartott, aSzent Mere Abelle-től kelet felé. Tudta, hosszú mérföldeken át kell majdgyalogolnia, míg talál egy megközelíthető partszakaszt, és tudta azt is, hogyaz a távoli tengerpart útjának csupán a kezdetét jelenti majd.

Érezte, hogy hatalmas felelősség nyomja a vállát, ahogy futva igyekezett avíz felszínén, de ez a súly nem rántotta a mélybe. Épp ellenkezőleg, Pinowertestvér azért tudta oly kitartóan egyik lábát a másik elé helyezni, ésdrágakőmágiája azért működött mindvégig, mert tudta, milyen sokak sorsafügg attól, hogy neki sikerül-e eljutnia keletre, és megtalálnia DawsonMcKeege Álmodozó Hölgyét.

Próbált nem gondolni arra, milyen következményekkel járhat, ha elfogják,mert Pinower testvér soha nem volt egy bátor ember, sem egy harcos alkat.Jól emlékezett a jelenetre, mely a Szent Mere Abelle falai előtt játszódott le,amikor Fatuus testvért és a palmarisi Abelle-klastrom többi elfogottszerzetesét félelmetes kegyetlenséggel meggyilkolták, amiért nem voltakhajlandók megtagadni Artolivan atya egyházát.

Pinower testvér biztos volt benne, hogy hasonlóan kegyetlen végzet várnará is.

Ám mégis rendületlenül futott tovább, ahogy Fatuus testvér istovábblépdelt a Szent Mere Abelle kapui felé, bár számos dárda döfte áttestét. Ennek a szerzetesnek a végső bátorságára gondolt - arra, ahogy nemvolt hajlandó megtagadni a hitét még a halála pillanatában sem. Ebből agondolatból merített erőt.

Továbbfutott a hullámok hátán, el az éles szirteken és magas sziklákonmegtörő hullámok mellett. Malachit mágiája zavartalanul, erősen áramlott,és fenntartotta a víz felszínén. Az áramlatok nem bírták a mélybe rántani, deminden hullám a hátára emelte, majd ledobta magáról.

121

Nem messze keletre a Szent Mere Abelle-től, ahogy elmúlt az éj és akeleti égbolton megjelentek a hajnali nap első sugarai, Pinower testvérvitorlák sötét sziluettjét vette észre.

Palmarisi hadihajók lehettek - legalábbis ettől tartott -, teli hosszúíjjalfelszerelt íjászokkal.

Akkor nagyon sebezhetőnek érezte magát, ahogy a hullámok felemelték,hisz tudta, hogy körvonalait esetleg észrevehetik a mozdulatlan sziklatömbökháttere előtt, és tudta azt is, hogy ha észreveszik, nyomban nyílzápor zúdulrá.

Pinower mégis rendületlenül futott tovább, és amikor a reggeli nap fénye akeleti horizonton beragyogta a partokat, közelebb húzódott a sziklákhoz, ésahol az ellenség közel volt, ott inkább a sziklatömbök takarásában haladttovább. Végül talált egy helyet, ahol kijutott a partra, egy hosszan elnyúló,lankás mezőn. Nem vesztegette az időt, nyomban átöltözött a magával hozotthétköznapi ruhákba. Csak ezután érezte, hogy erőt vesz rajta a kimerültség ahosszú futástól, és a drágakőmágia huzamos ideig tartó alkalmazásától.Gyorsan keresett hát egy védett zugot és lepihent.

Jóval dél után ébredt. Ahogy felkelt, tekintete nyugat felé vándorolt, aklastromra, mely már oly régóta az otthona volt. Imádkozott Áldott Abelle-hez a küldetése sikeréért. Nem maga miatt, hanem mindazokért, akikszámítottak rá. És valóban, ha valaki itt helyben alkut ajánlott volna neki,hogy az életéért cserébe Dawson bizonyosan megkapja az üzenetet, akkorgondolkodás nélkül elfogadta volna azt.

Hisz ez az egész egyáltalán nem róla szólt, hanem a Szenti Mere Abelle-ről, Artolivan atya rendeletéinek integritásáról, az egyházukfüggetlenségéről, és számos olyan ember legyőzéséről, akik márbebizonyították, hogy érdemtelenek arra a címre, amelyet oly elszánt hévvelkövetelnek maguknak.

Emellett a Szent Mere Abelle-ben és a Honce-szerte a többi klastrombanraboskodó foglyokról is szólt. És szólt valami magasabb rendű igazságrólis, egy igazságosabb világról, hisz ha ilyen hely nem létezik, akkor mit is éraz élet?

Imádkozott Áldott Abelle-hez, és imádkozott Fatuus testvérhez.

Tudta, nem bukhat el.

* * *

122

Milwellis első katapultja másnap reggel lépett működésbe - a hatalmaskőtömb a mezőn ért földet, pontosan a Szent Mere Abelle magasra nyúlófalainak tövében. A klastromban meg-remegett a föld, és többen a falakonrémült kiáltást hallattak Gwydre úrnő határozott léptekkel szelte át az udvart- egy magányos alak, magas és karcsú, világosbarna, divatosan rövidrevágott hajjal, elegáns, mégis egyszerű köpenyét szorosan összehúzva a testekörül.

Körülötte a szerzetesek és szolgák felbolydult hada rohangált fel-alá -utóbbiak nagyrészt a mindkét háborús fél táborából való hajdani foglyokközül kerültek ki. Mindenki kiáltozott, volt, aki parancsokat osztott, s volt,aki egyszerűen csak kiabált, hogy mindenki húzódjon fedezékbe.

Gwydre úrnő ügyet sem vetett ezekre a kiáltásokra, és amikor a következőkőtömb is becsapódott, immár jelentős törmeléket zúzva le aklastromegyüttes falának tetejéből, az asszonynak még csak a szeme semrebbent. Előőrs úrnője számára nem volt ismeretlen a háború. Azuradalmához tartozó teljes falvak estek áldozatul korábbi harcoknak,melyekben minden embert és jószágot válogatás nélkül legyilkoltak a gonoszBadden ősatya troll és goblin hordái. Érezte már a halál szagát, a bomlásrothadó bűzét, és éveken át a katasztrófa peremén élte mindennapjait. Többkellett néhány katapultnál ahhoz, hogy felzaklassa őt.

A mellvédhez vezető létrához ment, és felemelte a köpenyét, hogyszabaddá tegye a lábait. Higgadtan mászott fel a létrán, miközben a kiáltásokegy harmadik lövedék érkezésére figyelmeztettek. Ez a kőtömb nem messzeattól a helytől csapódott a falba, ahol ő kapaszkodott felfelé, és a létraveszélyesen meg is billent, és billegett jó darabig, mielőtt újból egyensúlybakerült.

Az asszonynak ezúttal sem rezdült egyetlen arcizma sem. A mellvédrefelérve végignézett a hosszú lejtőn Viharfok irányába. Kezével elárnyékoltaa szemét, hogy jobban szemügyre vehesse a katapultok sorát.

- Úrnőm, könyörgök, keress fedezéket! - kérlelte az egyik szerzetes, akiazért sietett hozzá, hogy elkísérje valami biztonságosabb helyre.

- Csak egy gyáva alak lő ilyen messziről - felelte az asszony. Eközben egynegyedik kőtömb is a levegőbe emelkedett, de a lövés rövidre sikerült, aszikla a mezőn ért földet, és néhány lépésnyire a fal előtt megállt. Gwydrecsak nevetett a szánalmas lövésen. - És én nem félek egy gyáva alaktól,testvér.

123

Egyenesen a szerzetes szemébe nézett, hogy az jól lássa derűs, nyugodtmosolyát.

A férfi kihúzta magát, és viszonozta az asszony mosolyát. Ekkor márbelőle is ugyanaz a nyugalom áradt, és ez hamarosan mindenkire átragadt azudvaron. A szerzetesek és a szolgálók immár higgadtabban igyekeztek adolgukra, mialatt újabb és újabb kőtömbök emelkedtek a levegőbe. Afalakra őrszemeket állítottak, akik jelezték, amikor újabb lövedék érkezett,és lekiáltottak a veszélyeztetett területen tartózkodóknak, hogy keressenekfedezéket.

A zűrzavart tehát sikerült megfékezni, amint azt Gwydre remélte, és aközhangulat olyannyira helyreállt, hogy lassacskán tréfás fogadásokatkezdtek kötni arról, hogy soron következő lövedék hova fog érkezni.

Gwydre úrnő a délelőtt nagy részét a falakon töltötte, sőt ő maga is kötöttnéhány fogadást a szerzetesekkel, egészen addig, míg Premujon atya megnem jelent a létra tetején.

- Artolivan ma nincs túl jól - tájékoztatta az atya. - Könnyen lehet, hogynem tud felkelni.

- Megnevezett valakit, aki szószólója lesz?

- Pinower testvér messze keleten jár. Talán Jurgyen testvér...?

- Úgy értem, kijelölte az utódját?

- De, úrnőm, az atya nem haldoklik!

- Mindannyian haldoklunk, atyám - felelt az úrnő higgadtan. - Ki kellneveznie az utódját.

- A rend vezető atyáit egy bizottság választja ki, nem örökletes a cím -magyarázta Premujon.

- Tisztában vagyok vele, miként azzal is, hogy a vezetők ilyen találkozójátnem lehet összehívni egykönnyen.

Megfordult, és a mező felé nézett, mert a szerzetesek kiáltásai veszélyrefigyelmeztették. Azonnal észrevette a lövedéket, mely éppen röppályájavégéhez közeledett.

Mozgása olyan lassúnak tűnt, mintha az idő néhány pillanatig feleolyangyorsan haladt volna.

124

- Úrnőm! - kiáltott fel Premujon atya, majd megragadta a karját, ésmegpróbálta arrébb rángatni.

Gwydre ellenállt. Végül a hatalmas kőtömb becsapódott a falba, éppenalattuk. A fal úgy megrázkódott, hogy majdnem mindketten elestek.

- Én nyertem! - kiáltott fel az úrnő lelkesen, és az udvaron hatalmaséljenzés harsant. Az asszony Premujon atyára kacsintott. - Annyira vonzócélpont vagyok!

- Úrnőm? - kapkodott döbbenten levegő után a szerzetes.

Gwydre ezután elindult az atya mellett a létrához, hogy lemásszon.

- Hívasd össze a mestereket! - utasította az atyát. - Ebédeljünk ma együtt.

- Te hová mész?

- Beszélek Artolivan atyával.

Az úrnő később csatlakozott Premujonhoz és a Szent Mere Abellenagytemplom többi vezetőjéhez, amikor a klastromegyüttes hatalmasétkezőjében épp felszolgálták az ebédet.

Megvárta, míg a szolgálók körbehordták az ételt és az italt, és csak azutánállt fel a hosszú asztal közepénél, hogy köszöntésre emelje a kupáját.

Erre a többiek is felálltak, és szintén köszöntésre emelték kupáikat, dezavartan néztek egymásra, hisz egyikük sem tudta mire vélni ezt a váratlangyűlést. A kősziklák egész délelőtt záporoztak a Szent Mere Abelle-re, ésnéhányan meg is sérültek, szerencsére senki sem komolyan.

- Beszéltem Artolivan atyával - magyarázta Gwydre úrnő - Jól van.Emeljük hát poharunkat arra, hogy továbbra is egészségnek örvendjen!

- Éljen! - zengték a szerzetesek egyszerre, és az atya égésségére ürítettékpoharukat. A legtöbben ezután már ültek volna le, csakhogy az úrnő állvamaradt, továbbra is magasba emelve kupáját.

- Arra az esetre, ha ez megváltozna, Artolivan atya kinevezte utódját, akivezeti majd Áldott Abelle rendjét - folytatta az úrnő.

Erre izgatott morajlás futott végig a termen; ki halkabban, ki hangosabbansuttogott, ahogy a szerzetesek meglepett beszélgetésbe fogtak.

- Ha Isten elszólítaná őt tőlünk, az előőrsi Premujon atya veszi át aklastrom és a rend vezetését.

125

- Ez példátlan! - jegyezte meg az egyik szerzetes, majd Jurgyenre nézett,akit a legtöbben Artolivan atya legbizalmasabb tanácsadójának tartottak.Sok más tekintet is Jurgyen felé fordult, mialatt a szerzetesek helyetfoglaltak.

- Artolivan atya rendelkezett így? - kérdezte Jurgyen.

- Ő. És bízom benne, hogy nyomban meglátogatod, és magad ismeggyőződsz erről - felelte Gwydre úrnő.

Ám Jurgyen meglepte őt, igazi erős jellemről téve tanúbizonyságot.

- Nincs szükség rá, jó úrnő! - felelte ékes szóval. - Mindannyianmegbízunk a hírnökben.

Ezután Jurgyen felállt, és köszöntésre emelte korsóját. Példáját mindenkikövette. - És ki kételkedne Artolivan atya döntésének bölcsességében?

Az ifjú szerzetes hangjában őszinteség csengett, és a helyiségben alegtöbben helyeslően bólogattak. Látszott, hogy nem lesz vita a kérdésből. Aszerzetesek eldöntötték, hogy a közös és legfőbb célért munkálkodnak,félretéve személyes büszkeségüket.

Gwydre úrnő Premujon atyára nézett. A férfi nyugtalanul fészkelődön, éslátszott, hogy rendkívül felkavarták a történtek ám végül viszonozta az úrnőmosolyát, és ő is köszönésre emelte kupáját. Gwydre úrnő alakította így adolgokat, ezt mindannyian tudták. A falakról egyenesen Artolivan atyahálótermébe sietett, és követelte, hogy a férfi nevezzen ki egy örököst, éshogy ez az örökös az őáltala kiválasztott férfiú, az előőrsbéli atya legyen,akit ismer, s akiben évek óta megbízik.

Amikor Premujon atya erre rákérdezett - sőt valójában megvádolta ezzel -az ebéd után, ő nem tagadta előtte a szerepét.

- Szüksége volt rá, hogy levegyék a felelősséget idős vállairól -magyarázta. - Nekem pedig arra volt szükségem, hogy olyasvalaki kerüljöna helyére, aki erős bír maradni az előttünk álló, embert próbáló időkben.Rád volt szükségem, Premujon, egy előőrsi társra, aki már sok nehézségetátélt, és nem fog meginogni, amikor szembe kell néznie Yeslnikkel.

Artolivan atya, aki bízott Gwydrében, és nyugodt volt, amiért közösválasztásuk Premujonra esett, azon az éjjelen nagyon jól aludt. Álmabékésebb volt, mint évek óta bármikor, mióta csak elkezdődött a háborúDelaval és Ethelbert között.

126

Másnap reggel békésen halt meg.

127

8.A LÉNYEG

- Tehát a mi ifjú hősünk végre megtalálta az ügyet, melyért harcolhat -köszöntötte Reandu mester Bransent, amikor aznap valamivel későbbbelépett a prydi klastromba.

Az Útonálló furcsádon méregette őt, hisz egyáltalán nem volt ínyére aszerzetes gúnyos hangja.

- Bransen harcolni fog... nos, Bransenért - fűzte tovább a gondolatotReandu. - Meg vagyok lepve, hogy nem alkudoztál keményebbenBannagrannal. Talán kérhettél volna némi aranyat is, cserébe aszolgálataidért.

Bransen továbbra is merőn bámulta a szerzetest. Megpróbálta megérteni,mi lehet a hirtelen változás oka. Hát nem Reandu kérlelte, hogy fogadja el azegyezséget, melyet Bannagran ajánlott? És most mégis, mintha zavarta volna,hogy Bransen így tett. Néhány hosszú pillanatra összekapcsolódott atekintetük.

- Haragszol rám, Reandu testvér? - szólalt meg végül Bransen. - Vagytalán magadra?

- Mindkettő - felelt a szerzetes. - És az egész világra.

- Néhány órával ezelőtt magad mondtad, hogy fogadjam el az ajánlatot, éssegítsek véget vetni ennek a háborúnak - emlékeztette Bransen. - Miváltozott azóta?

Reandu megdörzsölte az arcát.

- Azzal, hogy Bannagrannak segítesz, egyben Yeslniknek is segítesz.

- Yeslnik vagy Ethelbert, a kettő egy és ugyanaz. Mindkettő egyarántérdemtelen.

Ám Reandu lassan, megfontoltan megrázta a fejét.

- Mi változott? - kérdezte ismét Bransen.

- Yeslnik király előőrse ma érkezett. A király már nincs messze - mondtaReandu. - Felkelt, és körüljárta a szobát, hogy meggyőződjön róla,négyszemközt vannak.

128

- Yeslnik király háborút hirdetett a Szent Mere Abelle ellen.

- Szent Mere Abelle?

- Az Abelle-nagytemplom - magyarázta Reandu. - Abelle-t Artolivan atyaés a mesterek szentté avatták, és az anyatemplom új nevet vett fel ennektiszteletére. Ezzel egyidejűleg azt is kinyilvánították, hogy ellenszegülnekYeslnik királynak, mire ő válaszul törvényen kívülinek nyilvánította azegyházat. Ismered De Guilbe atyát?

Bransen felhorkant a kellemetlen ember említése hallatán.

- Tehát ismered - állapította meg Reandu.

- Tehát bajt hozott - következtetett Bransen. - Nem meglepő.

- Yeslnik királlyal együtt érkezik még ma.

Reandu elhallgatott, és hagyta, hogy Bransen magában megemészthesse ahallottakat.

- Tehát ha Yeslnik király törvényen kívülivé nyilvánította az egyházat, ésDe Guilbe atya vele utazik...

Elhallgatott, és kérdőn nézett Reandura, aki némán bólintott.

- ...akkor De Guilbe kikerült a rendből - fejezte be Bransen.

Reandu szemöldöke ráncba szaladt.

- A Szent Király Egyháza.

- Nem - helyesbített Bransen. - A rend, a te rended, mely most De Guilbevezet, és nem Artolivan.

Az elcsigázott Reandu mester az arcát dörzsölte, és elfordította a szemét.

- Tehát most már neked is számít, melyik oldal diadalmaskodik - vonta lea következtetést Bransen. - Korábban leginkább az érdekelt, hogy érjenvéget a háború, csakhogy most emelkedtek a tétek. Immár Reandu mesterszemélyes próbatételéről szól a játszma!

A szerzetes visszafordította rá a tekintetét. Kormoly arckifejezésébennyoma sem volt ellenkezésnek.

- Talán vissza akarod vonni a tanácsot, melyet nekem, alázatos szolgádnakadtál? - kérdezte Bransen. Egyszerűen képtelen volt megállni, hogy ebben azavarba ejtő pillanatban ne csengjen a hangjában némi önelégültség. - Talán

129

áruljam el Bannagrant és meneküljek Ethelbert zászlaja alá? Vagy csakadjam meg magam újra neki, és térjek vissza a béklyóihoz és pengéihez?

- Nem, természetesen nem - felelt Reandu. - Nem, Bransen. Most semadnék más tanácsot neked.

- Nem akarod, hogy Yeslnik nyerjen - jegyezte meg az Útonálló szárazon.

Reandu szemei elkerekedtek, és idegesen nézett körbe. Azután mérgesenfelhördült, a lélegzete is hevesebbé vált. Bransen látta jól, hogy vívódik, sdühös magára ezért. Talán Reandunak nem tetszett, amit a saját bátorságárólés meggyőződéséről megtudott?

- Amikor a háború csupán a parasztság vérének ontásáról szólt, Reandumintha kevésbé lett volna zaklatott - jelentette ki. - De most, holmi ostobahűségtől vezérelve valami szentté avatott halott és egy értelmetlen egyháziránt, most már kezd törődni a dolgokkal?

- Mindig törődtem vele, Bransen - felelt a szerzetes, és hangjábanmegbántottság érződött. - Mindig is törekedtem rá, hogy enyhítsem másokszenvedését...

- Ha a háború még ma véget érne, Yeslnik lenne a győztes, s De GuilbeHonce új vallási vezetője, akkor vajon Reandu elfogadná az ítéletet?

A szellemes kérdés hallatán Reandu csak felnyögött. Fájdalom és zavarlátszott rajta.

- Nem adtam volna más tanácsot neked akkor sem, ha tudtam volna, hogyellenségeskedés van kialakulóban a Szent Mere Abelle és Yeslnik királyközött - felelte végül, és hangjába visszatért az erő. - Kötelességem, hogyolyan tanácsot adjak neked, mely a te és családod javát szolgálja. Nemhagynám, hogy Bransent Bannagran kivégezze Yeslnik király trónja előtt,ahogy azt sem követelném tőled, hogy találj e háborúban valami magasabbrendű célt és küldetést.

- Még ha te magad pontosan ezzel a kihívással szembesülsz is?

- Talán - felelt a szerzetes vállat vonva. - Nem látom tisztán az utat magamelőtt, de meg fogom keresni a helyes ösvényt a magam számára, ésmindazoknak, akik tőlem várnak iránymutatást.

- De Guilbe vagy Artolivan? - szegezte neki a kérdést Bransen. - Alighanehéz a választás.

130

Reandu újból körülnézett, mintha csak arra számított volna, hogy a királyiőrség bármikor rájuk törhet.

- Mit tudsz?

- De Guilbe hitvány alak - közölte Bransen. - Egy könyörtelen vadállat,aki gyorsan megbüntet bárkit, aki nem ért egyet vele Ismered a történetét?

- Tudom, hogy Artolivan atya kérésére ment alpinadori missziós útjára.

- Ahol börtönbe vetette azokat, akik nem voltak hajlandóak fejet hajtani azakarata előtt és az ő hitére térni, és háborúba szállt azokkal, akikbebörtönzött testvérei kiszabadítására érkeztek. A klastromerődje falánaktövében gyilkolta őket halomra. Úgy véled, ez megfelelő módja a mágikusdrágakövek használatának? Aztán amikor az egyik testvér nem állhattatovább a szükségtelen vérontást, és szabadon engedte a foglyul ejtettalpinadoriakat, ekként békét hozva a szigetre, De Guilbe elrendelte, hogykorbácsolják eszméletlenre, és egy rozoga ladikban bocsássák vízre, hogyott érje a halál. Csakhogy ő nem halt meg! Nem, sőt ő volt az, akimegmentett engem ott, a hideg északon, Az a férfi, az a Cormack nevűszerzetes az egyik leglelkiismeretesebb ember, egy igazi jellem, aki előttinkább tisztelegnie kellene a rendeteknek, nem megkínozni!

Bransen maga is elcsodálkozott azon, hogy milyen hévvel ecseteltemindezt, és meglepte, hogy rájött, milyen mélyen érinti érzelmileg Cormackés az egyház küzdelme.

Önkéntelenül is öngúnytól visszhangzó kis nevetéssel nyugtázta ezt aszámára is váratlan felismerést.

- Én Előőrs tartományúra, Gwydre úrnő kérésére menti északra -magyarázott tovább.

- Igen, hogy megküzdj Badden ősatyával. Az erről szóló hírek eljutottak aprydi klastromba. Hőstetteid komoly érdemet jelentenek számodra ÁldottAbelle rendjének szemében, efelől biztosíthatlak.

- És amikor szembeszálltam Badden ősatyával, számos szövetségessel azoldalamon harcoltam, köztük a szerzetessel, akit De Guilbe halálba küldött.Ám De Guilbe nem volt mellettem, sem a többiek, akik az ő vezénylete alattálltak. Nem, ők elmenekültek a harc elől.

Reandu csak bámult rá.

- És amikor Gwydre úrnő kegyelmet adott annak a szerzetnek, akit De

131

Guilbe száműzött, és amikor a pellinori klastrom vezetője, Premujon atya isaz úrnő döntése mellé állt, akkor kezdődött el a harc az egyház és De Guilbeatya között. Az Abelle-nagytem… a Szent Mere Abelle-ben ugyanisArtolivan atya is a De Guilbével szembeni oldalra állt, méghozzá eléghatározottan.

- És úgy véled, hogy Yeslnik felé fordulása önös érdekből történt, nempedig a lelkiismerete szavára - következtetett Reandu.

- Tette sértett büszkeségében gyökerezett - biztosította Bransen. - Semmitöbbről nem szólt az egész, hacsak arról nem, hogy rájött, tettei révén elesetta lehetőségtől, hogy Artolivan utódjává váljék.

Reandu elrágódott ezen egy ideig, majd kijelentette a nyilvánvalót.

- Nem tetszik neked, hogy Yeslnik De Guilbét választotta, ahogy soha nemrokonszenveztél magával Yeslnikkel sem, ha jól emlékszem. A híreim talánelbizonytalanítottak a Bannagrannal kötött egyezségeddel kapcsolatban?Elárulod, és egyszerűen elszöksz?

- Nem - felelt Bransen pillanatnyi tétovázás nélkül. - Volt szerencsémugyanis a másik lehetséges jelölthöz, Ethelbert nagyúrhoz, és ő sem nyerte eljobban a rokonszenvem. Az én harcom személyes, Affwin Wivel kellmegküzdenem, aki ellopta a kardom, és egy csillag alakú dísztűt, melyetmaga Artolivan atya adott nekem. Bannagrannal tartok, de nem törődöm anagyobb összefüggésekkel. A lelkemben nincs sem jóság, sem gonoszság.

- Nem hiszek neked.

Bransen kezdett volna ellenkezni, de valami visszatartotta. Volt valami aszerzetes tekintetében, ami rávilágított szavai érelmére: Reandu nem hittneki, mert többre tartotta.

Ettől Bransen egészen elszégyellte magát. Tagadni akarta hogy Reandumester véleménye bármit is számítana neki. Emlékeztette magát ifjúkorakeserves éveire, amikor egy kis lyukban élt a prydi klastrom pincéjében,amikor Reandu, Bathelais és a többi szerzetes gyakorlatilag bebörtönözvetartották, és a legmegalázóbb, legmocskosabb feladatokat bízták rá. Őürítette ennek az embernek az ágytálát éveken keresztül, és a Gólya gyenge,ügyetlen lábaival ez azt is jelentette, hogy annak a tartalma nemegyszer rajtalandolt.

Ebben a percben azért idézte fel ezeket a kellemetlen emlékeket, hogymegóvja magát a bűntudattól, csakhogy az igazság makacsul át- meg

132

átszökött azon a falon, melyet oly gondosan építgetett magában: Reandugondoskodott róla, és valóban törődött vele, hisz abban a kritikuspillanatban, amikor Bathelais mester készült őt halálra sújtani, midőnigyekezett megmenteni Cadayle-t Prydae nagyúr erőszaktevésétől, Reandumegállította Bathelaist.

- Nem fogom elárulni Bannagrant - szólt végül. - Nekem Affwin Wivelvan dolgom.

Az, hogy te miként döntesz, sokkal fontosabb a világ számára.

- Sokan reménnyel tekintenek az Útonállóra.

- A rended szétdarabolódott, és mindenkinek döntenie kell, melyik oldalonáll. Az Útonálló csupán egyetlen ember. - Egy pillanatra elhallgatott, éslesütötte pilláit. Lehunyta a szemét, s bezárta lelkét. - Az útonálló csupánegy halott, akit behri harcosok megöltek keleten.

* * *

- Testvér, kezdd meg a szertartást! - rendelkezett Premujon atya.

- Ez nem kis dolog - felelt Jurgyen testvér elkeseredetten.

- Ám szükségszerű.

Jurgyen a fejét rázta.

- Nem befolyásolhatjuk az előőrsi kikötők sorsát. Bármilyen ismereteketszereznénk is, az csupán részleges lenne, és nem változtatna…

Premujon atya lehunyta a szemét. Az arca merev maszknak tűnt, ígyJurgyen testvér roppant bölcs módon elhallgatott.

- Testvér - szólt ismét az atya, miután néhány mély lélegzetet vett. - Azöböl hemzseg a palmarisi hadihajóktól, s meglehet, hogy delavali hajóktólis. Gwydre úrnő el van vágva a népétől, és könnyen meglehet, hogy őklesznek a kritikus tömeg a Yeslnik király elleni harcban.

- Nem befolyásolhatjuk a sorsot...

- A tudás hatalom! - fojtotta belé a szót Premujon. Még fel is emelte ahangját - nem haragból, inkább csak a hatás kedvéért -, és vállon ragadtaJurgyent. - Hisz a kezünkben van a létező leghatalmasabb fegyver! Látjuk atávoli eseményeket és ismerjük az események végkimenetelét, már hetekkelazelőtt, hogy az ellenségeink megtennék az ellenintézkedéseiket. Gyorsabbak

133

lehetünk!

- Artolivan atya nem értett egyet veled - bátorkodott megjegyezni Jurgyen.- Ezt a vitát vele is lefolytattad, ehhez kétség sem fér. Ő mégsem gyűjtötteössze a testvéreket, és nem nyomott lélekövet a kezükbe, hogy küldjék szét alelkeiket. Rendünk ediktumai...

- És te ezen vitatkozol velem, holott te magad akartad testvéreink lelkévelszerteküldeni az üzenetet Artolivan atya haláláról a többi klastromba.

- Van, amikor vállalni kell ezt a kockázatot - ismerte el Jurgyen. - HiszÁldott Abelle szentté avatásáról is küldtünk hírt, s a háború hírét is elvittükhozzátok a messzi északra. És most megint el kell mennetek, hogy hírtvigyetek Előőrsbe a háború alakulásáról, és a gyülekező haderőkről -magyarázta Premujon. - És azért is, hogy ismereteket gyűjtsetek északon,hogy Gwydre úrnő nyugodt szívvel folytathassa tovább a harcot Yeslnikellen.

- Többet kérsz hát, mint egy egyszerű, egyszeri lélekutazást, melyben amásik oldalon arra képzett testvéreink fogadják lelkünket.

- Igen.

- Borzasztó nagy a kockázat! Sokan belehalnak!

- Tudom.

- Mégis kitartasz e mellett az őrültség mellett, csak hogy Gwydre úrnőmegkönnyebbüljön - jegyezte meg Jurgyen.

- Igen, kitart - szólt egy hang az ajtó felől. A beszélő, Gwydre; úrnőbelépett a szobába.

Jurgyen testvér lehunyta a szemét, és leszegte a fejét. - Azért, és azért is,hogy hírt kapjunk róla, mi történik az öbölben - folytatta az úrnő. - Olyaneseményekről szerezhetünk így tudomást, melyek meghatározhatják, mikéntcselekszünk mi itt, a Szent Mere Abelle-ben.

Premujon atyára nézett, és állával az ajtó felé bökött. Premujon megértetteaz üzenetet, és magukra hagyta őket.

- Kérlek, mondd el, ami a lelkedet nyomja! - fordult az asszony aszerzeteshez. - Csak őszintén.

Jurgyen kétkedőn nézett rá.

134

- Már több mint egy esztendeje vívok háborút, testvér - beszélt továbbGwydre. - Megéltem, hogy egész falvakat dúltak fel Előőrsben, és mindenférfit, asszonyt meg gyermeket vad trollok mészároltak le. Most pedig ittállok a katapultlövedékek záporában.

Biztosíthatlak, szavaiddal nem bántasz meg!

- Nem lenne szabad megkockáztatnunk a szellemutazást olyan gyakran,ahogy erre utasítást kaptam. Az, hogy ilyen rendszerességgel küldjünktestvéreket az öböl túlfelére, egyszerűen őrültség.

- Szükség van rá.

- És ezért emelted Premujon atyát a vezető atya rangjára - mondta vádlónJurgyen.

- Artolivan atya maga választotta őt megbízottjául, ami rendjén való olyanesetben, ha a Mesterek Tanácsa nem tud összeülni.

- Artolivan atya a te kérésednek tett eleget! - vádaskodott tovább Jurgyen.- Gwydre úrnő arra kérte őt, hogy Premujon atyát nevezze ki.

- Ilyesmit hallottál?

- Erre a következtetésre jutottam.

Gwydre tehetetlenül felnevetett.

- Nos, ha ott lettél volna, elismerem, hallottál volna ilyesmit.

Jurgyen szemei elkerekedtek a váratlan vallomástól.

- Ez volt a logikus választás - magyarázta az asszony. - Senki másnaknincs az itteniek közül több tapasztalata. Senki nem szolgálta hívebben arendet, és senki nem tett tanúbizonyságot nagyobb találékonyságról.

- Találékonyságról? - visszhangozta a szerzetes döbbenten. Azonbanmeghökkenése csak egy röpke pillanatig tartott, azután végiggondolta,hogyan alakult Gwydre úrnő és Áldott Abelle rendjének közös története.Háborúja a samhaistákkal nem teljesen derült égből villámcsapáskéntkezdődött. Az egyik ok, ami Badden ősatyát ellene fordította, az intimkapcsolata volt egy abelliánus szerzetessel. Gwydre szerelmes lett apellinori klastrom egyik szerzetesébe, és Premujon atya a kezdetektől tudottgyengéd érzelmeiről. - Találékonyságról - ismételte újra, immárelmosolyodva. Úgy gondolta, igazán találó a kifejezés.

135

- Ő megért engem - folytatta az úrnő -, és megfelelőképp kiegészítidöntéseimet.

- És természetesen követi a parancsaidat.

- Nem - felelte Gwydre habozás nélkül. - Ez a makacs ember, soha!

- Parancsot adott, hogy készítsek elő meditációs szobákat, és küldjem elszámos testvérünket szellemutazással szerte a világ minden pontjára, dekülönösképp a Korona-öböl túlpartjára összegyűjteni a ismereteket,amelyeket igényelsz.

- Mert tudja, hogy ez a helyes taktika. Csapdában vagyunk itt, testvér,miként csapdában van Ethelbert is a maga városában, míg ellenségeinkszabadon járják a földeket és szelik át a tengereket! Tudnunk kell mindenlépésükről, hogy megfelelő ellenlépéseket tehessünk.

- És neked tudnod kell hőn szeretett Előőrsödről.

- Tudni akarok róla! - ismerte el a nő. - Te nem akarnál az én helyemben?

Az egyszerű, logikus szavak szíven ütötték Jurgyent, és a férfi elszégyelltemagát ellenséges érzései miatt. Ostobának érezte magát, amiért sátánicselszövéssel vádolta ezt az asszonyt!

- Azt azonban nem akarod, hogy hírt adjunk Artolivan atya haláláról? -bökte ki hirtelen, ahogy rádöbbent, hogy mielőbb szeretne témát váltani.

- Ó, nem. Azt nem tehetjük. Nem, amíg Yeslnik ilyen látványos előnnyelbír. Ez a hír csak erősebbé tenné De Guilbe atyát ebben a veszedelmesidőszakban. Ha Artolivan atya nincs többé, akkor azok a szerzetesek, akikszerte a vidéken válaszút előtt állnak, könnyedén De Guilbe feléfordulhatnak. Hisz mellette áll Yeslnik kardja. Ő az egyszerűbb választás.

- Nem nagyon hiszel a szerzetesekben! - mordult fel Jurgyen.

- Értem az emberi gyengeséget, testvér. Értem, hogy még a bátorembereknek is szükségük van valami reményre, hogy meg tudják állnihelyüket a harcban. Most a klastromok Honce-szerte hatalmasbizonytalansággal kénytelenek szembenézni. Olyan időket élünk, amelyek azellentmondásokról, s a nehéz döntésektől szólnak. Nem ez az a pillanat,amikor hírt kell adni Artolivan atya haláláról, aki oly bátran szembeszegültYeslnik zsarnokságával.

Jurgyen ezen eltöprengett néhány pillanatig, aztán egyetértően bólintott.

136

- Azt szeretnéd, hogy a legtöbben északra menjenek, holott a legfontosabbtörténések tőlünk délre zajlanak? - kérdezte.

- Ez nem az én harcom volt, és Honce népe engem nem ismer - magyaráztaGwydre. - Ám most már az én harcom is, és magának Artolivan atyának aterve szerint úgy mutatnak majd be Yeslniknek és Ethelbertnek is, mintlehetséges uralkodót. Vagy nem így van?

- De igen.

- És a legvégső reményünket Előőrs biztonsága jelenti, mert ha Yeslnikmeghódítja a tartományomat, akkor milyen alapon pályázhatnék Honcetrónjára? Csak azért vagyok Gwydre úrnő, mert Előőrsnek vagyok atartományúra. Anélkül nem lennék más, csupán Gwydre.

Jurgyen újból érezte, hogy arcát zavart pír önti el. Azért hitte, hogy igazavan, amikor vitába száll Gwydre úrnő terveivel, mert úgy vélte, az asszonynem gondolta át azokat teljesen.

Azonban különös módon, amikor a zavara elszállt, úgy érezte,megnyugtatja Gwydre úrnő előrelátása. Még Premujon atya kinevezését ismás fényben látta, ami kedvezőbb volt az asszonyra nézve. Igen, Gwydremanipulálta Artolivan atyát, és erős nyomást gyakorolt rá, hogy az általajavasolt örököst válassza, de az igazat megvallva, azok alapján, amit apellinori klastrom kedves és bölcs vezető atyjával kapcsolatban eddigtapasztalt, nem tudta igazán ellenezni Artolivan atya döntését.

A testvér nem vitatkozott tovább. Még aznap éjjel összegyűjtötte a SzentMere Abelle szerzeteseit, és kiválasztotta közülük mindazokat, akik aleginkább járatosak voltak a drágakőmágiában és a szellemutazásban.Tolmácsolta feléjük Premujon atya utasításait –

melyek egyben Gwydre úrnő utasításai is voltak -, s méghozzá olyanhévvel, mintha saját gondolata lett volna mind.

- A tudás hatalom – mondta a testvéreknek. – Egy fegyver, melyetfelhasználhatunk, hogy ellássuk végre a baját ennek a hamis királynak,Yeslniknek, és az áruló De Guilbének.

És aznap éjjel neki is láttak dolgozni ezen a fegyveren – anyagtalanszellemlények indultak útnak az árnyak közt, néma csendben.

* * *

Mivel Bannagran ragaszkodott hozzá, Bransen távol maradt a prydi

137

klastromból, és jócskán látótávolságon kívül tartózkodott, amikor másnapYeslnik és hatalmas kísérete megérkezett Pryd városába. A király teljespompával utazott, hintóját drágakőberakások és aranyozott levelekdíszítették. Harsonák adták hírül érkezését. Az éles szólamok felrázták avároska lakóit, és a városőrség végigment minden mellékutcán, ésmegparancsolta az ottaniaknak, hogy igyekezzenek a főúthoz, és éljenzésselköszöntsék királyukat.

Delaval hadserege Yeslnik hintója mögött menetelt. Nyolcas sorokbanhaladtak, és a menetoszlop mérföldeken át kígyózott a hintó mögött. Aszabályos menetoszlopban haladó katonák léptei egyszerre koppantak amacskaköveken, a szakaszok között lépdelő dobosok által diktált ütemre.

Reandu mester Bannagran mellett állt a prydi kastély kapuja előtt. Aszerzetes egészen megmerevedett, ahogy a csillogó hintó a kastély kapujaelé gördült, és feszélyezettsége nem kerülte el Bannagran figyelmét.Szolgálók siettek a hintó ajtajához, kinyitották, egy kis lépcsőt helyeztek elé,és lesegítették Yeslnik királyt, majd Olym királynét is. Más szolgálók akirályi hordszékekkel siettek oda, de Yeslnik arrébb intette a sajátját, ésgyalog sietett a várakozó tartományúrhoz, még mielőtt Olym leült volna.

- Panlamaris nagyúr és Milwellis herceg ostrom alá vették az árulókat azAbelle-nagytemplomban - szólt a király, mielőtt Bannagran akár csakköszönthette volna. - A szárazföldön és a vízen is. Az áruló Artolivan és aza szörnyeteg Gwydre úrnő ott ücsöröghetnek majd a patkánylyukukban, ésonnan nézhetik végig, ahogy körülöttük megszületik a királyságom!

Bannagran tiszteletteljes meghajlással nyugtázta a fontos híreket, deezúttal nem hajtotta le a fejét, ahogy korábban szokta, hanem elnézte, ahogya négy székhordozó - rabszolgák voltak mind, Ethelbert seregéből - elviszika bepúderezett, hiú királynét. Az asszony mögött egy hatalmas termetűszerzetes érkezett. Nagydarab volt, igazi emberóriás, aki talán tíz évvellehetett idősebb nála, ám erős, ruganyos lépteiben nyoma sem látszott annak,hogy már túl van élete delén.

- Ez itt Reandu mester? - kérdezte a termetes szerzetes határozottan éshangosan.

- Igen - felelt Yeslnik, és az arcán fanyar mosoly terült el, miközben intetta szerzetesnek, hogy vegye át a társalgás vezetését. A hatalmas férfi egyetlenpillanatig sem tétovázott, egyenesen Reanduhoz lépett, és fenyegetőn fölétornyosult.

138

- Artolivan atya elárulta Honce-t - jelentette ki.

Reandunak a szeme sem rebbent. Eleget tudott a történtekről ahhoz, hogykikövetkeztesse, De Guilbe áll vele szemben.

- Az Abelle-nagytemplom...

- Mostanság, úgy tudom, Szent Mere Abelle-nek hívják - javította kiReandu.

De Guilbe hátrált egy lépést, habár aligha hunyászkodott meg, sőt: úgyfestett, mint aki készül kirobbanni.

- Csak szégyent hoznak Abelle nevére, hogy így visszaélni vele evészterhes időkben!

- Úgy véled, atyám, rendünk alapítója nem méltó a szent névre? - kérdezettvissza Reandu ártatlanul.

- A szentté avatásnak van egy bizonyos rendje, mester, melyet Artolivanatya nem tartott be, és erre semmi más oka nem volt, csak hogyelhatárolódjon Yeslnik királytól.

Mindketten jól tudjuk, miért épp ezt az időpontot választotta Abelleszentté avatására. És ennek az idejekorán megtett lépésnek a cinizmusa sértiAbelle emlékét!

- Talán ezt jobb lenne négyszemközt megvitatnunk, atyám.

De Guilbe rámordult.

- Az egyház ügye egyben Honce ügye is! Bármit teszünk is, azt SzentYeslnik királyunk nevében tesszük.

Reandu meg sem próbálta elleplezni megütközését.

- Szent király? - visszhangozta.

- Az ég akarata, hogy urunk diadalt arasson diadal után, és hogy ígyalakuljon a helyzet - fogott bele a magyarázatba De Guilbe atya. - ÁldottAbelle indította el ezt a folyamatod és most, kevesebb, mint száz évvelkésőbb immár küszöbön áll Honce egyesítése. - Megfordult, és meghajoltkissé Yeslnik felé. - Méghozzá ennek a férfiúnak, e szent királynak azuralma alatt És nekünk, akik a világi helytartói vagyunk, el kell fogadnunk,lelkünkbe kell zárnunk ezt az igazságot. Artolivan úgy hitte, elérkezett azidő, hogy rendünk egy magasabb szintre lépjen, és ebben igaza is volt.

139

Csakhogy ő a múltba, és nem a jövőbe tekintett. Most annak van itt az ideje,hogy a Szent Király Egyháza egy emberként álljon e férfiú mögé, akielnyerte és egyesítette Honce-t, És a mi erős támasztékunk révén az egészvilág békességet nyer.

- A Szent Mere Abelle vezető atyja és az ott élő mesterek nem értenénekegyet veled, atyám - felelte Reandu.

- Csakhogy szavuk jelentéktelenné vált, és ezt a saját makacsságuknak ésárulásuknak köszönhetik!

Reandu legszívesebben az arcába kiabálta volna ennek az ostobaszerzetesnek, hogy hallgasson, de nem szólt semmit, inkább Bannagranranézett némi támogatásért. Csakhogy Pryd tartományúra lassan megrázta afejét, ezzel mintegy arra intve őt, hogy maradjon csendben.

Reandu mélyet sóhajtott, hogy visszanyerje nyugalmát. Emlékeztettemagát, hogy szavai hatással lennének az alatta szolgálatot teljesítő mindentestvérnek, és magának a prydi klastromnak a sorsára. A szíve azt súgta,harcoljon De Guilbe állításaival szemben, hogy büszkén, erősen tartson kiaz elvei mellett, csakhogy az agyával könnyedén meg tudta becsülni, milenne ennek az ára. És mit nyerhetne vele?

- Nos, amint Honce tartományurai, úgy az összes klastrom is döntésrekényszerült - vette át a szót Yeslnik király, miközben intett De Guilbeatyának, hogy lépjen vissza mögé. - Vajon hol áll majd a prydi klastrom,amikor Bannagran Ethelbert dos Entel kapui alá vezeti a seregeimet, ezalkalommal azért, hogy végképp leszámoljunk a törvényenkívüli nagyúrral?

Reandu újból Bannagranra nézett, és Honce Medvéje a király elé lépett.

- Reandu mester és testvérei természetesen az én oldalamon vonulnakmajd - felelte szárazon. - Drágaköveik Pryd katonáit szolgálják majd, ahogytették eddig is, kérdés nélkül e hosszú, megpróbáltatásokkal teli hónapokalatt.

- Nos, remek - szólt Yeslnik, bár hangjában kétkedés csengett. - És monddcsak, ami a foglyokkal kapcsolatos rendeletet illeti...

- Azok a foglyok, akik a harcmezőn estek fogságba, s hajdan is Yeslnikkirályt szolgálták, ismét az én csapataimban szolgálnak - biztosítottaBannagran.

- No és, akik Ethelbertért harcoltak?

140

- Kivégeztettek mind egy szálig - hazudta Bannagran. - parancsod világosés érthető volt. Nem maradt senki a prydi klastromban, sem másutt Prydvárosában, aki Ethelberthez lenne hű.

- Rendben van - felelte Yeslnik. - Ezek szerint Reandu mester már döntött,méghozzá helyesen.

- Bannagran nagyúr oldalán vonulunk majd, felséges királyom - mondtaReandu, de közben le sem vette a szemét De Guilbe atyáról, és a dühöspillantás, amivel az viszonozta a tekintetét, egyértelműen elárulta, hogy aférfi nem hisz a rendtársának.

- Tízezer katonával egészítem ki a csapataidat, Bannagran nagyúr - szólaltmeg ismét Yeslnik. - Kelet felé vonulj, ne délre! A déli vidékek elvadultak,arrafelé nem lelsz utánpótlást sem. Azzal a feladattal bízlak meg, hogy győzdle Ethelbertet. Szerezd meg számomra a városát, és én jelentősenmegnövelem tartományod határait.

Bannagran meghajolt, ami nagyban hozzásegítette, hogy el tudja rejteni azarcára kiülő lekicsinylést. Ennek az ostromnak már hónapokkal korábbanmeg kellett volna történnie, amikor Yeslnik, Bannagran és Milwellisegyesített seregei elérték Ethelbert dos Entelt.

Azonban így, egy tízezer fős kiegészítő haderővel Bannagrannakszemernyi kétsége sem volt afelől, hogy diadalt tud aratni a város felett.

- Azonban óvakodj Ethelbert orgyilkosaitól! - folytatta Yeslnik. - AzÚtonálló...

- Az Útonálló nem áll Ethelbert szolgálatában, ahogy korábban sem állt -szakította félbe Bannagran.

Yeslnik hitetlenkedve nézett rá.

- Hisz megölte Delaval királyt!

- Nem, királyom, ebben tévedtünk.

- A kardjának egy darabja a nagybátyám mellkasában maradt! Azt apengedarabot magam adtam át neked!

- Nem, felséges királyom, az nem az ő pengéje volt - folytatta Bannagran. -A penge az Affwin Wi nevű orgyilkos kardjából való, akit Ethelbert nagyúrbérelt fel.

- Honnan tudhatnád mindezt?

141

- Én itt közelebb vagyok Ethelbert csapataihoz - magyarázta Bannagran. -Affwin Wiről és zsoldoscsapatáról mindenütt suttognak errefelé, és nemkételkedem a hírek igazában. A törött penge, melyet tőled kaptam, valóbanhasonlított az Útonálló kardjára, csakhogy a pengébe vésett díszítőelemeknem voltak azonosak azzal. Erre Reandu mester hívta fel a figyelmemet,amikor alaposabban megvizsgálta a fegyvercsonkot.

Ahogy szavai végére ért, Reandura emelte a tekintetét, és ekként tettYeslnik, De Guilbe, és minden férfi és asszony, aki csak hallotta a nagyúrszavait.

- Ez így igaz - erősítette meg a szerzetes. - Meggyőződtünk róla. Azorgyilkosok, akik megölték tiszteletre méltó nagybátyádat, Ethelbert nagyúrszolgálatában álltak, de Bransen Garibond, az Útonálló néven ismert férfinem volt közöttük.

A döbbenten tátogó Yeslnik király mögött Olym királyné felsóhajtott, éslátható megkönnyebbüléssel kezdte legyezgetni magát. Yeslnik fenyegetőpillantást vetett rá, mire a nő előrenyúlt, és megnyugtatásul a karjára tette akezét. A király eközben visszafordult Bannagranhoz és Reanduhoz.

- Az Útonállót ettől függetlenül el kell fogni, egyéb bűnei miatt is. Azlenne a leghelyesebb, ha láncra verve vonszolnád elém vagy a levágott fejéttennéd a lábam elé.

Reandu szemei elkerekedtek, amikor látta, hogy Bannagran bólint e szavakhallatán.

- Kevesen vannak a világon, akik kiismerték ezt a behri orgyilkost -dadogta a szerzetes.

- Talán az Útonálló...

Bannagran felemelt kézzel elhallgattatta a szerzetest.

- Az Útonálló véres ellensége ennek az Affwin Wi nevű szerzetnek - fogottbele magyarázatába a nagyúr. - A nő és a rendje úgy tűnikellenségeskedésben áll azzal a szektával, melyet az Útonálló mondsajátjának. Nagyon valószínű, hogy végezni fog a nővel, és ezzel megoldja ami gondunkat.

Yeslnik király gyanakvó tekintettel méregette.

- Úgy tűnik, elég sokat tudsz róluk...

142

- Megbíztál vele, hogy találjam meg - emlékeztette Bannagran. - Ehhezmindent meg kellett tudnom róla, amit csak lehetett. Nagy hatalmat jelentismerni az ellenséget! Tudom, hogy hol van, és tudom azt is, merre tart. Ésútja arra vezet, hogy megvívja harcát Affwin Wivel. És bármi lesz is e harcvégkimenetele, az csak megerősíti a helyzetünket, azaz a királyságodat.

- Egyszer már hagytad elmenni, és én megbocsátottam neked - emlékeztettea király. - Másodszor már nem bocsátok meg, ha az Útonálló megszökik.

Bannagran bólintott.

- Tízezer katonát bocsátok a rendelkezésedre a te ötezres haderődmegerősítésére - mondta Yeslnik. - Biztosítsd az utat Pryd minden falván átegészen Ethelbertig, és aztán ejtsd csapdába a nyomorultat a tengerpartiodújában! A kapui előtt csatlakozom hozzád, együtt beleszorítjuk a tengerbe,és akkor vége.

- Örömmel, felséges királyom - felelte Bannagran. - Csupán egy rövidkehaladékot szeretnék kérni a katonák számára.

Yeslnik arcára kíváncsiság ült ki.

- Hogy érted ezt?

- Szükségük lenne egy hét pihenőre, tisztességes koszttal itt, Prydben. Hiszfel s alá meneteltek a partvidékek között. Sokaknak annyira bedagadt alábuk, hogy nem bírnak cipőt húzni rá.

- Egy hét? Egy hét, hogy az a szörnyeteg Ethelbert tovább erősíthesse avédelmét? Azt már nem! Menj, és végezz vele, méghozzá nyomban!

- A felderítőcsapatok még ma éjjel útnak indulnak – ígérte Bannagran.

- És a többiek?

- Amint megfelelően hadrendbe tudom állítani a csapatokat.

- Ma este! - követelte Yeslnik. - Vagy holnap reggel!

- Az katasztrófához vezetne - felelt Bannagran hűvös nyugalommal. - Nemismerem az embereidet, sem a parancsnokaikat. Ha elindulnék a megfelelőelőkészületek nélkül, az könnyűszerrel vezetne súrlódásokhoz, sőt talán mégösszetűzésekhez is a sorainkon belül!

- Ethelbert fejét akarom! - követelőzött Yeslnik.

- Kétségtelenül. És két nap felkészülés után gyorsan és hatékonyan

143

vonulunk majd hadba.

Yeslnik úgy nézett ki, mintha szeretne a lábával toporzékolni, mint valamidühös kisgyerek; még a karját is durcásan keresztbe fonta a mellkasa előtt.Csakhogy Bannagran nem engedett, és végül elérte, amit akart.

Yeslnik király nem sokkal ezután ismét úton volt nyugat felé, maga mögötthagyva az immár Pyrd tartományurának vezényletére bízott katonáksátorvárosát. Reandu legnagyobb megkönnyebbülésére De Guilbe atya is akirállyal tartott.

- Nem fogod megölni Bransent - mondta Reandu, amikor kettesben maradtBannagrannal.

- Megegyeztünk. Amint megszabadít Affwin Witől...

- Yeslnik király akkor is a kivégzését fogja követelni.

- Valóban ezt várja majd tőlem, csakhogy soha nem fogom tudni igazánutolérni az Útonállót.

- Azt mondtad neki, hogy letelepedhet Prydben a családjával együtt.

Bannagran halkan nevetett.

- Mit vársz tőlem, szerzetes?

Reandu legszívesebben azt kiabálta volna, hogy Bannagrannak dacolniakellene Yeslnikkel, és követelnie, hogy Bransen neve tisztázódjon, ehelyettazonban nem tett mást, mint hogy apró, ideges sóhajt hallatott. Hisz igazábólnem volt válasz Bannagran kérdésére.

Yeslnik királyt nem győzte meg az igazság.

A szerzetes egy kurta bólintással elköszönt, és elindult, ám mielőtt azajtóhoz ért volna, Bannagran utána szólt.

- Mondd meg Bransennek, hogy álcázza magát, és néhány napig ígykövesse a sereget!

Ne beszéljen senki mással, csak veled vagy velem! Mától számítva három,vagy talán négy napig!

Reandu elgondolkodott egy pillanatra, és az arca is felderül a dac láttán,amit Bannagran mutatott a türelmetlen ifjú királlyal szemben. Azonban nemnézett vissza. Így, hogy Yeslnik tízezer embere vonul majd a saját seregükmellett, akik meglehet, megkapták a maguk parancsát az Útonállóra

144

vonatkozóan, Bannagran figyelmeztetése, hogy Bransen álcázza magát,nagyon is helyénvalónak tűnt.

* * *

- Remekül illik rád. Miként atyádra is hajdan... - szólt ReanduBransenhez, miután az ifjú felöltötte a tőle kapott barna, szerzetesi csuhát. -Még amikor velünk éltél oly hosszú idővel ezelőtt, akkor sem gondoltamvolna, hogy valaha is egy abelliánus szerzetes barna csuhájában látlak majd.

- Legalább annyira kényelmetlen, amennyire nem gyakorlatias - felelteBransen.

- És kétségkívül számodra még kényelmetlenebb, mindazon eszmék miatt,melyeket jelképez.

- Számodra is azzá válik majd, amint De Guilbe bejelenti, hogy ő azegyházatok új feje.

Ez a visszavágás láthatóan szíven találta Reandut; a válla meggörnyedt.

- Kevés követője akad majd - felelte, de a hangjában csekély erő vagymeggyőződés csengett.

- De még kevesebben lesznek, akik inkább Reandut követik Yeslnik királybitójára - vágott vissza Bransen, s nem hagyta, hogy a szerzetes ilyenkönnyen kitérjen a kérdés elől. - Immár nem lep meg, milyen gyorsan válthitet egy ember, ha dárdát szegeznek a szívéhez.

- A cinizmusod megkapó - jegyezte meg a szerzetes fanyarul.

- Csak mert tudod, hogy igazam van.

Reandu hirtelen kihúzta magát. Gyors léptekkel a szoba egyetlen ajtajáhozment, becsukta, és utána visszafordult Bransenhez.

- Valóban?

Az ifjú csak vállat vont, mintha a válasz magától értetődő volna.

- Félek - ismerte el a szerzetes. - Félek, hogy De Guilbe fog győzni, ésakik a Szent Mere Abelle-ben harcolnak, az életükkel fizetnek majd abátorságukért.

- Valószínű, hogy így lesz. De nem mindenki, efelől biztosíthatlak!Cadayle is ott van, és Yeslnik soha nem foghatja el őt!

- Mert érte hajlandó harcba szállni az Útonálló!

145

Bransen szeme résnyire szűkült.

- És Honce többi része nyugodtan odaveszhet?

Bransen felhorkant.

- Honce többi részének sorsára nincs befolyásom...

- Honce asszonyai és gyermekei, a tehetetlen öregek - firtatta Reanduegyre hangosabban, egyenes tartással -, őket nyugodtan eltaposhatjákYeslnik vagy Ethelbert seregei, Bransent nem érdeklik. Az már nem BransenGaribond dolga, hogy szerencsétlen parasztok ezrei szenvedik el e rettenetesháború borzalmait... az a többezernyi Garibond Womak, aki egyszerűen csakpróbálná élni az életét minden nagyobb gond-baj nélkül, már nem a tedolgod!

- Nem rakhatod rám ezt a terhet! - felelte az ifjú, hangjában metsző éllel.

- Valóban nem kellene - felelte Reandu. - Az a Bransen, akit én ismertem,magától felvállalta volna.

Ezzel megrázta a fejét, kinyitotta az ajtót, és intett az Útonállónak, hogytávozzék.

Az ifjú nem mozdult meg rögtön. Csak állt ott, és Reandut bámulta.Legszívesebben rákiáltott volna a szerzetesre, hogy beláttassa vele,mennyire vak a nyilvánvaló igazságra - hogy nem volt semmi, amit ő,Bransen tehetett volna; hogy ezek az események rajta felül álltak, sőt mindenember felett; hogy ami történt,, az az emberi lét nyomorult természetébőladódó igazság. Mit is számított, ki nyeri meg ezt az ostoba háborút? Mitszámítótól hogy melyik nemes - Delaval, Ethelbert, sőt akár Gwydre -foglalja el az egyesített Honce trónját?

Mit számított egyáltalán az, hogy Honce egyesül? Kétségtelenül Gwydrelenne a legjobb választás... de ugyan, mi végre?

Hisz ő sem lehetne több, mint illanó fénysugár az emberiségi sötétvalóságának égboltján.

Ám Bransen nem kiáltotta mindezt oda Reandunak. Az Útonállócsendesen, az abelliánus szerzetesek öltözékének álcájában elhagyta a prydiklastrom kis szobáját, és tizenöt nappal később együtt menetelt azzal atizenötezer emberrel, akiknek lépteitől megrázkódtak Pryd városának utcái,ahogy hadba indultak Ethelbert dos Entel ellen.

146

* * *

Bannagran Pryd kastélyában kifelé bámult szobája ablakán, mely éppen aklastromra nézett. Az Útonálló ismét felbukkant az életében, és ő ismét nemölte meg a törvényen kívülit.

Miért e könyörület ez iránt az ifjú iránt? Minden esetben találhatott volnagyakorlatias indokokat, de jól tudta, hogy azok csak részválaszok lennének ekérdésre. Mi volt hát a Gólyában, ami ily gyakran megfékezte Bannagrant?A tisztelet?

Talán. Hisz senki nem vitathatta, hogy a kitartó ifjú hatalmas nehézségeketküzdött le élete során, és ugyanígy senki sem vitathatta, hogy vitéz harcosvált belőle. Csakhogy Bannagran úgy vélte, többről volt szó egyszerűtiszteletnél, ám ezelőtt még soha nem szánt rá időt, hogy elgondolkodjékezen a kérdésen.

Túloldalt, az Abelle-klastromban az utolsó gyertyaláng is kihunyt, aklastrom összes kis ablakára sötétség borult. Reandu és a testvérek utolsóéjszakai pihenésükre tértek itt, Prydben, és Bannagran tudta, hogy talánmindörökre. Igazából nem hazudott Yeslnik királynak, amikor kijelentette,hogy Reandu mellette lesz, amikor keletnek vonul, sem abban, hogy aszerzetesek jó szolgálatot tesznek majd Pryd és Delaval hadseregének.

Csakhogy a teljes igazságot sem mondta el Yeslnik királynak. HiszBannagran elég jól ismerte Reandut ahhoz, hogy megértse, a szerzetes sohanem árulná el Áldott Abelle rendjét ezért az újért, a Szent KirályEgyházáért, amit ez a hústorony De Guilbe meghirdetett. Nem.

Reandu és a legtöbb szerzetes (azok biztosan, akik foglyokként csak azértcsatlakoztak a klastrom szerzeteseihez, hogy megmeneküljenek a halálosítélettől) úgy nem maradnának Pryd városában. A Szent Mere Abelle-beszöknének, vagy máshová, ahol kívül esnek Yeslnik közvetlenfennhatóságán.

Ez a gondolat rendkívül felzaklatta Bannagrant, bár maga is jócskánmeglepődött, ahogy töprengése során erre a következtetésre jutott. Nem voltcsaládja, sem felesége, és az igazat megvallva Reandun kívül egyetlen másbarátja sem. Igen, Reandu a barátja volt. Nem olyan barát, mint a hízelgő,nagyratörő ifjú nemesek, akik az udvartartásához tartoztak, akik mindig anyomában jártak és minden tréfáján túlzott lelkesedéssel nevettek. Nem isolyan barát, mint az a rengeteg asszonyszemély, akiket az ágyába vitt, és akik

147

lelkesen igyekeztek elnyerni a szívét, s vele a Pryd úrnője címet. Reandunem akart tőle semmit, bár sok értelemben a szerzetes többet követelt tőle,mint bárki más emberfia. Yeslnik elvárta tőle, hogy a parancsait kövesse, deReandu mindig arra emlékeztette, hogy a szívét kell követnie, és ez sokkaltanehezebb volt.

A tartományúr visszagondolt az előző napon a tömlőcben lejátszódottjelenetre. Vajon megölte volna Bransent, ha Reandu nem avatkozik közbe?Bizonyosan azzal a szándékkal tartott felé, hisz eléggé haragudott azÚtonállóra ahhoz, hogy megtegye... De nem! Rá kellett döbbennie, hogy nemölte volna meg az Útonállót. Nem akarta megölni Bransent.

Miért volt ez az egy annyira más, mint az összes többi, aki az útjábatévedve haragra gerjesztette? Miért pont ez az ember, akinek a tetteiBannagran legkedvesebb barátjának, Prydae nagyúrnak a haláláhozvezettek?

Honce Medvéjének arcán bánatos mosoly jelent meg. Egyszerrerádöbbent, hogy valamiféle rokonságot érez Bransennel, hisz az ifjú,akárcsak ő maga, fizikai adottságainak áldozata. Bransent fogyatékossága aGólya testének csapdájába zárta élete nagy részében, és ez meghatároztaéletének fő csapásirányát. És vele magával sem volt ez másként. Tizenötesztendős korában az ifjú Bannagran erősebb volt, mint bárki Prydvárosában. Ez, és a harci művészetekben való jártassága felkeltették Prydtartományurának figyelmét. Így aztán a nagyúr a kastélyába hívatta ésfelfogadta, hogy barátja és harcostársa legyen a fiának, Prydae-nek.

Bannagran így indult el a maga útján. Ő és Prydae együtt vettek részt akiképzéseken, együtt lovagoltak, és már húszéves koruk előtt együttharcoltak igazi csatákban. Bannagran, a testőr idővel bizalmas barát lett, ígyegész felnőtt életét a prydi kastélyban töltötte a herceg mellett, akiből időveltartományúr vált.

Nagy tetteket vitt véghez, és komoly hírnevet szerzett. Úgy váltközismertté, mint Honce Medvéje, Pryd bajnoka, és Honce tartományurai isfelfigyeltek rá a keleten folytatott powri háborúkban.

Nagyszerű élete volt, tele kalanddal, borral, asszonyokkal és elismerőünnepléssel.

Miért érezte hát olyan üresnek magát? Olyan céltalannak? Immár ő voltPryd tartományúra, és a közösség virágzott az ő vezetése alatt. Ő volt a

148

parancsnoka Yeslnik király főseregének, az emberei szerették, és készekvoltak követni akár egy démondaktilusz barlangjába is, ha azt kéri tőlük.

Ám különös módon mindez nem számított.

149

2. RÉSZJAMESTON SEQUIN HÁROM VÁLASZTÁSA

Reményvesztettség. Ez a szörnyű igazság csapdája, a végsőhiábavalóság kegyetlen, tagadhatatlan felismerése. Lábaim immár erősek,de bizonytalan, sáros talajon állok. Tartásom egyenes, de lelkem nemlátja az egyenes utat, mert elnéztem a horizont felé, és bizony csaksötétséget láttam. Nem holmi démondaktilusz, sem góblinok, trollok vagypowrik miatt, hanem az örök emberi gyarlóság okán.

Gyengeségből...Büszkeségből istennek mondják magukat, irigységből megölik szomszédjaikat, haragból elpusztítják a termő mezőt, lustaságból magára hagyják az éhezőt, fukarságból mindent maguknak akarnak, kapzsiságból mindig túl sokat markolnak,vágyaik útján elkárhoznak.

A Jhest Könyve társam volt - a szavak, melyeket atyám másolt papírra, abölcsesség, melyet a Jhesta Tu beavatottjai halmoztak fel az évszázadoktorán, elmélkedéseik a világ egyszerű igazságairól... A könyv, a társammég mindig bennem él. A gondolatok, melyeknek úgy hittem, melyeknekmár azt hittem felfedtem értelmét, most, ahogy nő a tapasztalatom, egyreúj titkokat tárnak fel előttem.

Egyszer olvastam egy passzust. Gyengeségből - ez volt a címe, és abbólegy olyan világ képe rajzolódott elém, mely nem érdemes a megváltásra.Azután én lettem az Útonálló, és oldalamon Cadayle-lal ezt a passzust úgyértelmeztem, mint egy figyelmeztetést saját korlátaim, és valami sötétebb,vészterhesebb lehetőség iránt.

Most félem, mint az elkerülhetetlent.Most már valami elemi félelem lakozik bennem, félelem attól, hogy

nincs állandó jóság, hogy nem is létezhet soha. Atyám nagy reményekkeltért haza Behrből, kezében a Jhest Könyvével, ajkán a Jhesta Tu dalával,oldalán SenWivel.

És megölték őt az optimizmusáért, az idealizmusáért, és azért, mert

150

remélni merte, hogy létezhet egy jobb út.Hány órán, hány napon, hány héten és hónapon át dolgozott keményen,

hogy lemásolja azokat a szavakat? Hányszor kellett eldobnia egy lapot,mert egyetlen szimbólum hibásan sikerült?

A gyenge pergamenre vésett bölcsesség oly könnyedén elvész! És vajonegy jövendőbeli király kitartó erőfeszítéssel összegyűjti és elpusztítjamajd mindet? És vajon az eszmék összes követőjét, kiknek lelkébe ismélyen be van vésve a Jhest Könyve, elfogják és lemészárolják majd?

Elkerülhetetlen, hogy így történjen.És azután mi marad?

Mit ér a művészet, s az igaz kardcsapás, milyen aprókat lép a haladás, ha egyetlen ember gonosz ármánya, irigysége, vágya s mohó kapzsisága porrá hamvasztja elei munkáját, s meggátolja mások előrejutását?

Innen fakad hát reményvesztettségem - hogy az igazság és jóság csupánillúzió, egy illékony, halvány tünemény. Egy Yeslnik király semmissé tesziGwydre úrnő minden eredményét; egy De Guilbe atya elűzi Cormackigazságszomját. Egy-egy Gwydre vagy Cormack győzelmet arathat, devégül egy Yeslnik ül a trónra, vagy egy De Guilbe lopja el az egyházlelkét. És azután mindent elural a sötétség, az igazságot szétzúzzák, ésSenWi emléke velem együtt sírba száll, miként Bran Dynard emlékétGaribond Womak hamvaival együtt hordta szét a szél.

Ez csupán egy körbe-körbe vezető út. Hát a jó emberek munkája nemelég másra, mint hogy ideig-óráig ellipszissé formálja ezt a kört? Sokáignem mertem elhinni, hogy így van, de most már nem látok máslehetőséget.

Akkor meg mi értelme van bárminek is?Nem tudom. A lábam meg-megcsúszik a sárban. Pryd városában az

Útonálló önzőember volt. A hideg északon, Gwydre úrnő kísértésbe ejtő

bizakodásának fényében az Útonálló magasabb rendű célra lelt.Csakhogy a keletre vezető úton, Jameston Sequin halálával és Affwin Wi

151

árulásával könyörtelen emlékeztetőt kaptam arról, hogy milyen kört jár azemberi sors.

Talpam alatt a sár újból megcsúszik.Tudom, hogy vissza akarom szerezni anyám kardját. Ezért harcolni

fogok. Tudom, hogy vissza akarom szerezni a dísztűt, melyet magaArtolivan atya bízott rám. Harcolni fogok azért is. Ez a két bizonyosságmozgat, és a harmadik - az, hogy

Cadayle vár rám. Bárcsak rendbe tehetném a világot!De jönne egy másik Yeslnik, hogy követelje a trónt!És egy másik De Guilbe, hogy elbitorolja az egyházat.És egy abelliánus rubint, melynek lángjai porrá hamvasztják a

Jhest Könyvét.Mindez ott les ránk valamikor, valahol, azon a sötét horizonton.

BRANSEN GARIBOND

152

9.A BÁTORSÁG PILLANATA

- Csak pisálj a gatyádba! - morogta Engren, a katona, ahogy egyik társa asátorban keresztülmászott rajta kifelé igyekezvén. - Melegen tart.

- Nyár van - szállt vele vitába egy harmadik férfi a sátorban. - És nemakarom, hogy még jobban bűzölögjön, mint most!

- Fogjátok be mind a ketten! - mordult rájuk Cawley Andadin, ahogyfélrehajtotta a sátorponyvát. - Elegem van mán, hogy úgy élünk, mint azállatok!

- Ejszen nem is vagyunk mások! - vágott vissza Engren. - Katona vagy...egy kutya, semmi több. Döfj a dárdával, száradjon rajtad az ellenség vére,és bűzölögj a húgytól és a sártól egész évben.

- Egy hónap, és Alvégen leszünk - felelte Cawley, a Delavaltólészakkeletre fekvő szülőfalujukra utalva. Nem volt már fiatal ember, és aföldön fekvés bizony súlyos terhet rótt öreg csontjaira. Nagy nehezen féltérdre emelkedett, majd egy nagy nyögéssel álló helyzetbe tornázta magát. -Végre otthon, úgy, hogy vége ennek az egésznek! Ethelberttel végeznek,Yeslniket Honce királyává koronázzák, és akkor nem lesz már több harc. Azasszony nem állhatja a húgyszagot!

- Egy hónap, eegen - visszhangozta Engren jellegzetes, fanyar hangján. -Egy hónap, és halomra mészárolnak minket Ethelbert kapui előtt. És ha aMedve valahogy mégiscsak módot találna rá, hogy győzzünk, akkor az lesz ajutalmunk, hogy tovább vonulhatunk az Abelle-nagytemplom ellen. Kerüld kiEthelbert dárdáit... kerüld ki a szerzetesek villámcsapásait egykutya mind,és sose lesz vége. Mán kezdem azt gondolni, hogy a halál az egyetlen módja,hogy megszökjünk ebbül az egészbül.

Cawley már nem figyelt rá. Így is elég nyomorultul érezte magát, anélkül,hogy hagyta volna Engren állandó panaszkodásának még tovább rontani ahangulatán. Jó néhány hetet otthon tölthetett Alvégen a feleségével és ötgyermekével, és bár elég nehéz szívvel kelt megint útra, Cawley azzaltartotta magában a lelket, hogy valószínűleg ez az utolsó hadjáratuk. Yeslnikkirály megmondta, hogy Ethelbert ellen mennek, és Bannagran, HonceMedvéje lesz a parancsnokuk. Egészen Ethelbert dos Entelbe vonulnak,hogy véget vessenek a háborúnak. Cawley csapata, tízezer delavali

153

harcossal egyetemben, Pryd ötezer legendás veteránjával összefogva.Figyelembe véve Bannagran hírnevét, kinek tetteit áhítatosan emlegetteszövetséges és ellenség egyaránt, Cawley hitte, hogy sikerrel járnak, és hogyez alkalommal az Ethelbert nagyúr nevű tövist végleg kihúzzák Honcetalpából.

Ráadásul velük voltak a szerzetesek, legfőképp Reandu mester. Aszóbeszéd egy másik szövetségest is emlegetett, egy kis termetű férfit, akirőlsokan hitték, hogy maga az Útonálló az.

Ez alkalommal valódi ostromra készültek - legalábbis Cawley eztmondogatta magában

-, és nem olyan megmagyarázhatatlan visszavonulásra, mint a múltkor,amikor egészen Delavalig húzódtak vissza. Ez alkalommal végére járnak adolognak.

Távolabb húzódott a kihunyófélben lévő tábortüzektől, a bokrok közé,hogy könnyítsen magán. Néhány pillanattal később a szeme sarkából mozgástvett észre, de azt gondolta, bizonyára egy- másik katona az, aki hasonlóokokból vonult félre.

Már éppen gombolta be a nadrágját, amikor egy csuklyát húztak a fejére,és kirúgták alóla a lábait. A nyaka köré vékony kötelet hurkoltak, elfojtva alélegzetét, hogy ne tudjon kiáltani. Megpróbált felnyúlni és meglazítani akötelet, de ekkor ujjak nyomását érezte mindkét hónaljában, és valamiszámára érthetetlen okból a karjaiból hirtelen elszállt minden erő, ésteljességgel érzéketlenné váltak.

Pillanatokon belül arccal a földön feküdt. Megpróbált ütni, vagy rúgni, deekkor valaki ránehezedett felülről, és egy lágy női hang a fülébe suttogta: -Aludj, aludj...

Valamivel később érezte, hogy lazul a kötél szorítása, majd azt, hogy atestét arrébb vonszolják. Hosszú ideig az eszmélet- vesztés pereménegyensúlyozott. Ahhoz túl gyenge volt, hogy kiabáljon, de teljesen nemvesztette el az érzékelését. Elrablói egy fa törzséhez ültették, a kezeithátrarángatták, és csuklóit összekötözték a törzs másik oldalán.

Ezután lekerült a fejéről a csuklya, és ekkor Cawley meglátta a nőt aholdfényben, pontosan az arca előtt. Abban a pillanatban, hogy amandulavágású szempárból és a fekete hajzuhatagból rádöbbent, hogy egybehri szörnyeteg áll előtte, tudta, hogy a sorsa megpecsételtetett.

154

Sok szóbeszéd járta Ethelbert nagyúr kegyetlen orgyilkosairól.

A nő lefegyverző mosolyt villantott rá, ezután rögtön keményen arconvágta. Már épp szóra nyitotta volna a száját, de nagyon gyorsan elhallgatott,amikor megérezte, hogy valami fémkaromszerű eszköz feszül a lágyékának.

- Ha kiáltasz, fájdalmas lesz a halálod! - fenyegette meg a nő azzal ajellegzetes, különös kiejtésével. Cawley elkerekedett szemekkel bámult rá,és némán lenyalta a vért felsebzett ajkáról.

- Érted?

Cawley bólintott, és továbbra is ugyanolyan elkerekedett szemmel nézte anőt.

- Merre vonul a seregetek?

- Keletnek - zihálta.

A nő megint arcul csapta, és a világ elkezdett forogni körülötte. Cawleyalig bírta elhinni, hogy ez az apró termetű nő ilyen gyorsan képes mozogni,és ekkorát tud ütni. És hogy a helyzet még rosszabb legyen, a fémkarmot iserősen a herezacskói nyomta.

- Ethelbert dos Entelbe? - faggatta tovább a nő.

Cawley csak felhördült, és bólintott.

- Azért mentek, hogy megöljétek Ethelbert nagyurat?

- Nem - zihált a férfi. - Én csak egy katona vagyok. Azt teszem, amitmondanak nekem.

A nő mögött ekkor megszólalt egy férfihang, valami Cawley számáraismeretlen nyelven.

- Hányan vagytok? - kérdezte tovább a nő.

Cawley ennyit hebegett:

- Sokan.

A nő erre megütötte, újra meg újra.

- Ötezren Prydből - tört ki a férfiból, ahogy a nő egy pillanatra hátrábbhúzódott. - A többi Yeslnik király embere.

A nő ezúttal egyenesen orrba vágta, hogy még a feje is hát vágódott, neki afa törzsének.

155

Eltartott néhány pillanatig, míg Cawley szemei előtt megállt a világ.Érezte a törött orrából csorgó vér sós ízét a szájában.

- Yeslnik nem a király. Ethelbert a király - javította ki a nő.

- Érdekel is engem, ki az átkozott király! - tört ki végül Cawley, egyszerreerőt és bátorságot merítve abból a tényből hogy így is, úgy is hamarosanhalott lesz, bármit mondjon is.

A nő hátralépett és kihúzta magát. A válla fölött hátrapillantott a férfira,akit Cawley továbbra sem látott, és mondott neki valamit azon a nyelven,amit ő nem értett. Ezután visszafordult hozzá és rávillantotta azt a rémisztőmosolyát, amitől egyszerre mindent megértett.

A szemei elkerekedtek, és kiáltásra nyitotta a száját.

A nő oldalt fordult, és közben leguggolt olyan mélyre, mintha a földönülne. A lába kivágódott, tökéletesen irányzott rúgása rettenetes erővelcsapódott Cawley torkába. A katona feje ismét a fa törzséről csapódottvissza, és a végtagjaiban valami furcsa zsibbadás áradt szét.

Egy darabig eltöprengett ezen a különös érzésen, mielőtt rájött, az okozzaezt, hogy már nem tud lélegezni.

Ekkor meglátta a férfit, aki a nőhöz hasonló éjfekete öltözetet viselt. Azelsétált mellette. Ő egy pillanatig nem értett semmit, nem érzett semmit, deészrevette, hogy a karjai a teste mellé zuhantak és ő oldalra dől, miutánvalaki elvágta a kötelet. Semmit nem érzett, ahogy a földre zuhant. Egyrepróbált levegőt venni, de nem tudott.

A férfi odalépett hozzá, és Cawley érezte, hogy készül véget vetni azéletének, de a nő közbeavatkozott. Nyersen rászólt a férfira, de szavaitinkább Cawley-hoz intézte.

- Hagyd lassan meghalni! Hadd tudja, hogy haldoklik.

Cawley tisztán hallotta e szavakat, és látta, ahogy a férfi és a nő elsétál, deez aligha nyújtott vigaszt a fuldokló, lebénított férfinak. A feleségére gondoltés a gyerekeikre. Arról álmodott, hogy egyszer majd a mezőn dolgozik afiaival, és aztán hazaérve az asszony finom tökös pitével várja... vagyinkább almás pitével... igen, almás pite lesz - döntötte el magában -, hiszAlvégen senki nem tud finomabb almás pitét készíteni, mint MaiseyAndadin... A csillagfényes égbolt képe lassan elsötétedett a szemei előtt...

* * *

156

Bransen érzett valamit... Nem volt benne biztos, hogy mi lehetett az, deazért szakította félbe a meditációját, mert annyit biztosan érzett, hogy valamiszokatlan történik a sötét, csendes éjszakában. Lótuszülésbe font lábait némacsendben nyújtotta ki, és egyetlen hang nélkül állt fel. Összehúzta a szemeit,és tekintetével a tábortüzeken túl elterülő sötét erdőt kezdte fürkészni.

A drágakőberakásos dísztűre gondolt, és a macskaszem nevű különlegesachátra, melynek segítségével látott a sötétben. Ó, mennyire szerette volna,ha e pillanatban lett volna nála egy ilyen kő!

Lehunyta a szemét, és felidézte magában a kő erejét, és mágikuskiáramlásának érzését.

Már majdnem képes volt a levitációra a malachit nélkül is, és amikorkinyitotta a szemét, megpróbálni hasonlóképp használni a macskaszemmágiáját. Meglepetésére azt tapasztalta, hogy a sötétség már nem is olyanmély. Gyors léptekkel indult el. Ahogy kiért a sátrak látótávolságából,elkezdett kibújni a kényelmetlen szerzetesi csuhából, de aztán meggondoltamagát: ha esetleg Bannagran emberei elfognák, nem lenne szerencsés, hafelismernék, hogy ő az Útonálló.

Még a terjedelmes gyapjúgúnyában is halkan és méltóságteljesen mozgott,könnyedén suhant az árnyak rejtekében. Minden hangot tisztán hallott magakörül, és érezte a különféle állatok szagát. Nem volt biztos benne, hogy mizökkentette ki elmélkedéséből, és tudatos énje nem is sejtette, merre tart, derendületlenül haladt tovább, teljességgel bízva az ösztöneiben.

Egy katonára bukkant, aki a porban hevert, merev testtel.

Bransen hamarosan kikövetkeztette, hogy egyetlen, torokra mért ütésterítette le a férfit, de az előtt az egyetlen halálos előtt több ütést is mértekrá. A törött orrából folyó vér rászáradt az arcára. Egyetlen pillantást kellettcsak vetnie a fára, hogy lássa a haj- és vérnyomokat a törzsön, úgyderékmagasságban, és Bransen máris megértette, mi történt ezen a helyen. Aföldön heverő férfi nem lélegzett. Bransen kitapintotta férfi légcsövét, ésgyengéden masszírozni kezdte, és közben legbelül igazán boldog volt, amiértReandutól kapott egy lélekkövet. Ennek a mágiáját használta fel - melegenergiahullámokat küldött le a férfi légcsövén, begyógyítva a sebzett torkot,és visszahívva a szellemet a meggyötört testbe.

Hosszú idő telt el, de Bransen nem hagyta abba a munkát. Érezte, hogy aférfi halványan lélegezni kezd, ezért még nagyobb elszántsággal folytatta

157

tovább a gyógyító kezelést.

Csak amikor a férfi köhögni kezdett, akkor döbbent rá, hogy mennyire nemtudatosan cselekedett. Észrevett egy embert, aki bajban volt, és az ösztöneicselekedtek helyette.

Sebezhető helyzetbe hozta magát, hagyta, hogy a hematit ereje itt, az erdőmélyén ragadja magával, amikor az ellenség ilyen nyilvánvaló közelségbenvolt.

Tudta, hogy mindezt egyetlen ember tehette, és ez még inkább felzaklatta.Miért volt ez a férfi még mindig életben? Affwin Wi nem követett el effélehibákat, így hát Bransen tudta, hogy ez valószínűleg nem holmi véletlen.

Talán neki állított csapdát? Talán megpróbálja nyílt terepre csalogatni?

A szerencsétlen katonára nézett, és még egyszer utoljára gondolataival ahematit mélyére hatolt, hogy egy újabb hullám gyógyító energiávalkönnyítsen kissé a férfi helyzetén.

És miközben így cselekedett, az Útonálló kinevette saját magát azért amakacsságért, amivel az őt körülvevő világot igyekezett figyelmen kívülhagyni.

Mert ez volt az igazság arról, hogy ki is ő, bármennyire is igyekezett azÚtonálló ezt tagadni. Hazudhatta volna magának makacsul, hogy nem azértsietett a sebesülthöz, hogy mentse az életét, hanem azért, mert fontos híreketremélhetett tőle.

Ez a nem is oly csekély különbség nem kerülte el az ifjú harcos figyelmét,és amikor a katona végre kinyitotta a szemét, és tekintetét ráemelte a férfira,aki visszahozta őt az életbe, azt látta, hogy a barna, szerzetesi csuhát viselőidegen morcosan ráncolja a szemét.

A katona hátrahőkölt, és védekezőén összegörnyedt, továbbra is köhögve.

- Ki vagy te, és kit szolgálsz? - kérdezte Bransen.

- Cawley Alvégből. Yeslnik királyt szolgálom, és Bannagran nagyúrseregével vonulok! - préselte ki sérült torkán a szavakat a férfi.

- Nyugodj meg, jóember, a veszély elmúlt - biztosította Bransen. Cawleyfokozatosan kiegyenesedett, és nyíltan nézett rá.

- Ketten vótak, legalább - zihálta. - Egy nő, egy behri szörnyeteg. Elkapott,és megrugdalt.

158

- Mit viselt?

- Feketét, mint az Útonálló... mint te - Cawley elharapta a mondatot, éselfordította a szemét. És Bransen ebben a pillanatban rádöbbent, hogy talána szerzetesi álcája a legrosszabbul őrzött titok ebben a hadseregben.

Néhány perccel később Cawley botladozva igyekezett vissza a sátrába. Akezét fájó torkára szorította, és boldog volt, hogy él. Bransen, akithátrahagyott, már rég az erdő mélyén járt. Szerzetesi csuháját hamarosan egyágra akasztotta.

Immár vadászott. Ő volt az Útonálló; szemét maszk takarta. Már tudtamiért zökkent ki a transzállapotból; megértette, mi az az érzés, amifelriasztotta.

Tényleg Affwin Wi volt az... és az anyja kardja, és a dísztű, melyetArtolivan atya adott neki. Lélegzete felforrósodott, az ereiben hevesenlüktetett a vér, ahogy átvágott az erdőn, és igyekezett meglelni a nő nyomát.

* * *

- Újfent igazad volt - fordult Merwal Yahna Affwin Wi-hez, amintészrevették az Útonállót, aki a fák között osont a domb aljában, ahovápontosan azért másztak fel, hogy ebben a látványban részük lehessen. -Megmentette a katonát, semmi kétség.

- És a katona szavára hallgatva utánunk indult.

Merwal Yahna előhúzta egzotikus fegyverét.

- Menjünk hát, és végezzünk az arcátlan fickóval?

Affwin Wi a fejét rázta.

- Hasznunkra lesz, hogy eltántorítsuk Ethelbertet, ha valamimeggondolatlanságra szánná el magát.

- De veszélyes... - Merwal Yahna elharapta a mondatot, amikor a nő zordtekintete rávillant.

- Megint meg akarsz küzdeni vele - mondta a férfi vádlón. - Egyedül.

- Megölöm majd, ha szükségét látom - biztosította a nő könnyed hangon.

- Az effajta hősködős becsületjáték a Jhesta Tu sajátsága, nem a Hou-leié- emlékeztette őt Merwal Yahna.

- Becsület? - visszhangozta a nő. - Inkább szórakozás.

159

* * *

Bransen még mindig mozgásban volt, bár léptei már jócskán lelassultak,mire a keleti égbolton felragyogtak a hajnali nap első sugarai. Fürgénfelmászott egy magas fára, és a vidéket fürkészte.

Csakhogy a nő már elment - ezt a lelke mélyén jól tudta.

Bransen az egyik ágnak vetette hátát, és eltöprengett az elszalasztottlehetőségen. Harag lobogott a lelkében, hisz semmire nem vágyott jobban,mint hogy szembenézhessen a Hou-lei harcossal, és visszaszerezze tőle akardját és a dísztűjét... no meg hogy megölje - ismerte el magában -, azért,amit Jameston Sequinnel tett.

Ám haragját lassanként lecsitították a Cadayle és születendő gyermekükfelé kanyarodó gondolatai. Vajon képes legyőzni Affwin Wit? Még haegyedül van is? Ámbár tudta, kevéssé valószínű, hogy lehetősége nyílna úgymegküzdeni vele, hogy Merwal Yahna ne legyen mellette.

Megesküdött, hogy bosszút áll, és hogy visszaszerzi az értéktárgyait, deahogy ott ült a hajnali napfényben, Bransenben kétségek merültek fel azelszántságával és magabiztosság kapcsolatban. Mert bármilyen nagybecsűvolt számára a kard, vajon megér annyit, hogy az életével fizessen érte... sőt,nem pusztán az életével, hanem Cadayle és a gyermeke jövőjével?

Valahol messze északnyugaton felharsant egy kürt, és több másik felelt rá.A sereg ébredezett, és Bransen tudta, hamarosan útnak indulnak.Visszanézett arra, amerről jött, és próbálta megbecsülni, vajon milyenmesszire lehet szerzetesi álruhájától. Azután megrázta a fejét, és a másikirányba indult. Úgy döntött, nem megy vissza a csuháért, inkább utolériBannagran menetét.

Immár úgy, mint az Útonálló.

* * *

Cormack és Milkeila óvatosan léptek be Ethelbert nagyúr termeibe. Mégmindig nem igazán tudták hova tenni magukban az idős, ám roppantenergikus tartományurat. Az uraság hívó szavát Destros atya egyikszerzetese tolmácsolta feléjük, és ez némiképp megnyugtatta őket, de a fiatalszerzetes modora, és hogy úgy sürgette őket, némiképp izgatottá is tettemindkettőjüket.

Ahogy beléptek a helyiségbe, Ethelbertet három tábornoka társaságában

160

találták. Velük tartott Destros atya és egy szerzetes is, a nagyúr trónusa előttpedig ott állt Merwal Yahna és Affwin Wi. A veszedelmes zsoldosok láttánCormack és Milkeila, akik kézen fogva léptek a terembe, jó erősenmegszorították egymás kezét.

Ethelbert szigorú pillantást vetett Destrosra, amivel egyértelműen jelezte,azt kívánja, hogy távozzék.

Cormack úgy érezte, hogy Affwin Wi metsző pillantása szinte a veséjéighatol, miközben elsétált a nő mellett, hogy megálljon a nagyúr és közvetlenudvartartásának tagjai előtt.

- Úgy tűnik, tervetek úgy hull kútba, miként az esőcseppek zápor idején -szólt köszöntésképp Ethelbert nagyúr.

- Nagyuram?

- Azt akarnátok, hogy Pryd urával, Bannagrannal szövetkezzünk, de ez azember, akit úgy emlegetnek „a Medve”, éppen most vonul ellenünk - adottmagyarázatot Ethelbert az előbbi megjegyzésére.

Cormack Affwin Wire nézett.

- A hölgy kevesebb mint egy hét járóföldre találta meg őt, többezresseregével. Talán három vagy négy hadtest is van. A legtöbben Yeslnikkatonái... tehát nem lesz egyezség Bannagran nagyúrral. - A hangja elhalkult,ahogy még hozzátette: - Csak vér. Rengeteg vér.

- Rengeteg delavali vér - jegyezte meg Merész Myrick. - Lemészároljukőket mind egy szálig a kapuink előtt!

Cormack próbálta megemészteni a hallottakat, miközben a teremben levőkatonák és szerzetesek Ethelbert dos Entel városát éljenezték. A lármaközepette Ethelbert, Affwin Wi és Merwal Yahna rezzenéstelen arccal néztea követpárt.

- Talán északra kellene lovagolnotok, hogy csatlakozzatok Gwydreúrnőtökhöz a Szent Mere Abelle-ben - javasolta Ethelbert. - Ha ittmaradtok, elvárjuk tőletek, hogy teljes szívvel vegyetek részt a támadókelleni harcunkban.

Cormack először nem volt teljesen biztos benne, mit is kellene mondania,így csak a fejét csóválta. Az ösztönei azt súgták, nem annyira rossz hír ez,mint Ethelbert hitte.

161

- Ne mondd ezt, uram, kérlek! - felelte végül. - Yeslnik király isBannagrannal jön?

Affwin Wire nézett, ahogy feltette a kérdést, és a nő megrázta a fejét, ésígy felelt:

- Visszaszaladt a kastélyába. Máskülönben holtan hagytuk volna hátra azúton.

- Akkor hát ez a mi esélyünk! - bökte ki Cormack, és közben tekintetétvégigjáratta Ethelberten és a tábornokain. - Ki kell mennünk Bannagrannagyúr elé, méghozzá a lehető leggyorsabban, hogy harcra kényszerítsük, alehető legtávolabb Ethelbert dos Entel falaitól!

- Bizonyára elment az eszed, ifjú szerzetes - felelte Ethelbert, és afejcsóválva hallgató tábornokok láthatóan egyetértettek urukkal.

- Nem, nagyuram! Ez a legjobb lehetőségünk - kockáztatta meg Cormack,és egyre határozottabb lett, ahogy magában, felmérte az összes lehetőséget. -Pryden kívül, az otthonától távol Bannagran is meglátja majd, hogy a seregeegyáltalán nem lelkesedik egy csatáért.

- Azt akarnád hát, hogy hagyjam itt védtelenül a várost, miközben egyolyan hadsereget üldözök, mely több mint kétszerese, de lehet, hogyháromszorosa is annak a seregnek, melyet én felállítani remélhetek?

- Színtiszta őrültség lenne elhagyni e falak védelmét - jegyezte meg KirrenHowen. - Hadd jöjjön csak Pryd Medvéje! Kinn ragad majd a falaink alatt,és nap nap után halálos nyíl-záport zúdítunk a seregére!

- Még ha igaz is, amit mondasz - fogott bele mondandójába Cormack, degyorsan megváltoztatta a hangsúlyát, és átfogalmazta a szavait a felé villanóharagos tekintetek láttán - , még ha sikerül is feltartóztatnunk éslemészárolnunk Bannagran embereit, ugyan mit nyerünk vele? Mi a tervünkazon túl? Hogyan ragadhatnánk el a kezdeményezést Yeslniktől, hogyanfordíthatnánk meg az ellenünk ható erőket?

- Talán Gwydre úrnő és Artolivan atya megadják majd erre a választ,nemde? - kérdezett vissza Ethelbert. - Ha az a javaslatod, hogy lovagoljunkki és ütközzünk meg velük a nyílt mezőn, akkor őrült vagy.

Cormack Milkeilára nézett támogatásért, és az asszony erősenmegszorította a kezét.

- Tudtuk, hogy ez kockázatos lépés lesz, Ethelbert nagyúr - szólalt meg a

162

barbár asszony. - Ha nem a nyílt mezőn, akkor Pryd városában kellett volnaszembenéznünk Bannagran nagyúrral, és az sem lett volna könnyebb. Az,hogy menetel a serege, lehetőséget ad a számunkra, hogy szükség eseténvisszavonuljunk, amennyiben megfelelően készítjük elő a találkozót.

- Itt vannak a falak és egy védett öböl - szólalt meg Kirren Howen. - Nemtudnék jobb helyet arra, hogy megtegyük kétségbeesett ajánlatunkatBannagrannak.

- Kétségbeesett ajánlat - visszhangozta Cormack. - És annak is fog tűnni,ha úgy tesszük meg, hogy Bannagran serege táborozik a kapuink előtt.

Egyenesen Ethelbert nagyúr szemébe nézve folytatta:

- Könyörgök, nagyuram, ne késlekedj! Nézz szembe Bannagrannal, mégmielőtt célja látótávolságba kerülne, s mielőtt feltételezhetné, hogyszövetségre tett ajánlatod pusztán kétségbeesésből született. Ha úgy hiszi, ezaz utolsó esélye Ethelbert nagyúrnak arra, hogy megóvja életét s rangját,akkor biztos lehetsz benne, hogy nem lesz könyörületes, és nem fogjaelárulni Yeslnik királyt. Menj, és nézz szembe vele, könyörgök! Tárgyaljhatalmi helyzetből, ne kétségbeesésből!

A szoba hátsó feléből jajveszékelés hangzott fel, mire minden szempárarra fordult, és Cormack arca ráncba szaladt, ahogy felismerte Palfryt,Ethelbert nagyúr kedvenc szolgálóját.

A gyerekképű ember előbotorkált az árnyékból, és a terem másik ajtajáhozsietett. Kezét a szájára szorította, mintha rettentő hányinger kínozná.

- Mész hát, és szót emelsz Gwydre úrnőért? - szegezte neki nyíltan akérdést Kirren Howen.

- Igen.

- Még akkor is, ha mi nem megyünk? - kockáztatta meg a kérdést atábornok. - Ha mi itt maradunk Ethelbert dos Entelben, Cormack és Milkeilaakkor is Bannagran elé mennek.

- Én... mi elé megyünk.

Kirren Howen erre kinevette.

- Félbe fog hasítani azzal a hatalmas csatabárdjával.

Cormack kényelmetlenül toporgott.

163

- Mindabból. amit Bannagran nagyúrról hallottam, komoly, becsületesférfiúnak tűnik.

És egy becsületes ember tiszteletben tartja a békezászlót.

- Megölnek benneteket, mielőtt a közelébe jutnátok - szólalt meg ekkorAffwin Wi, mire minden tekintet meglepetten felé fordult. A nő előhúzta akardját - Bransen kardját -, és Cormack közelében a levegőbe emelte. Ővisszatartotta a lélegzetét. Azon töprengett, vajon a nő arra célzott-e, hogylegszívesebben itt és most megölné?

- Az Útonálló - beszélt tovább a nő. - Az, akit ti Bransennek hívtok. Aférfi, akit a barátotoknak neveztek... - kicsit arrébb lépett, hogy Ethelbertnagyúrra nézhessen - Az embereim végigjárták Bannagran hadoszlopait,ahogy parancsoltad. Nem vagyok meglepve, hogy arról tájékoztattak, ez azÚtonálló Bannagran seregével menetel.

Cormacknak, akárcsak a teremben mindenkinek elkerekedett a szeme adöbbenettől.

Milkeila még erősebben szorította párja kezét.

- Úgy fogadtuk őt, mint szövetségest és tanítványt - beszélt tovább AffwinWi zord hangon, szavait ezúttal Cormackhoz intézve. - És ő elárultbennünket.

Howen halkan szitkozódott, és dühösen az asztalra csapott.

- Az Útonálló ismeri a védelmi rendszerünket! És most már Bannagrannagyúr is!

- Mit mondasz erre? - szegezte a kérdést a nagyúr Cormacknak.

- Bransen Pryd városából való - felelte ő remegő hangon. Csak hebegett-habogott.

Igyekezett valami magyarázatot találni erre a meglepő hírre, ésmegpróbálta összeilleszteni azzal a korábbi gyanújával, hogy Affwin Wimeggyilkolta Bransent, Hogy elvegye tőle a kardot és a dísztűt.

- Nem tudhatta! - szólalt meg Milkeila váratlan felismeréstől lelkesen.Erre mindenki felé fordult, és a saját megdöbbenésük tükörképét látták azövén is. - Nem tudhatott Gwydre úrnő Ethelbert nagyúrnak tett ajánlatáról!

- Tényleg így van - tette hozzá Cormack. - Bransen még az előtt elhagyta anagytemplomot, hogy a terveink megszülettek volna, sőt még azelőtt, hogy

164

Abelle-t szentté kiáltották ki, és anyatemplom új nevet kapott. Nem tudhatta,hogy te, Ethelbert nagyúr, szövetséget kötsz Gwydre úrnővel és Artolivanatyával.

- Az ellenségeimmel tart! - makacskodott Ethelbert.

- Meg fog ölni az erdőben, mielőtt Bannagran közelébe mehetnél - vetettemég oda Affwin Wi.

Ez az egyetlen képtelen mondat megszilárdította Cormack eltökéltségét.

- Nem! - válaszolta. - Bransen soha nem fogna fegyvert rám vagyMilkeilára, semmilyen tartományúr, király vagy atya parancsára! Ahogy nemdöntene úgy sem, hogy Artolivan atya ellen harcol, és semmiképp nem állnaDe Guilbe atya oldalára. Nem. Én sokkal jobban ismerem Bransent annál,hogy ilyes akárcsak egy pillanatra elgondolkodjam.

- Az ellenségeimmel tart - ismételte meg újból Ethelbert nagyúr szárazon,és ez a hangsúly elgondolkoztatta Cormackot.

A volt szerzetes még egy pillantást vetett szeretett hitveséi és azalpinadori sámánasszony mintha csak olvasna a gondolataiban, mosolyogvabólintott.

- Ezekben az időkben bátor emberek kellenek, Ethelbert nagyúr - folytattahát Cormack.

- Jobb, hogy Bannagran kelet felé vonul, távol Yeslnik befolyásától,amikor elébe megyünk.

Tiszteletben tartja majd a békezászlót, és mindannyian remélhetjük, hogyBransen csak növeli majd a bizalmát irányunkba. Mert, hogy Bransencsatlakozni fog hozzánk, afelől nincs kétségem. És Bransen szava nemkeveset nyom a latban a prydi emberek számára, ahol hősként tartjákszámon, vagy a prydi szerzetesek beleértve Reandut, a mestert, aki a prydiklastromot irányítja Jerak atya régóta húzódó betegsége miatt.

Ethelbert e szavak hallatán Destros atyára nézett.

- Azt beszélik, Jerak atya szelleme és elméje már rég elhagyták élő testét -erősítette meg a szerzetes.

- Nem lesz jobb lehetőségünk - tette még hozzá Cormack, és hagyta, hogyegyre erősebb izgatottsága érezhető legyen a hangján.

- És Bannagran nagyúr nem lesz keletebbre, sem távolabb az ostoba

165

Yeslniktől, mint azon a napon, amikor a kapuink elé ér - emlékeztette KirrenHowen.

- Ahol ajánlatodat egy szövetségre nem tekinti majd másnak, mintelkeseredett próbálkozását annak a tartományúrnak, kinek sorsamegpecsételtetett - vágott vissza Cormack. - Ethelbert nagyúr, könyörögvekérlek! Most van itt az idő! Beszéljünk Bannagrannal, és győzzük meg, hogyváltoznak a szelek, és van jobb lehetőség Honce számára, mint Yeslnikuralkodása!

Kirren Howen megint készült visszavágni, de Ethelbert felemelt kézzelcsendre intette őt, és valamennyiüket. Ezután az idős nagyúr hosszú ideigelüldögélt ott, töprengésébe mélyedve, majd felállt a trónszékéből, lelépett atrónemelvényről, és Cormack elé állt, szemtől szembe a férfival.

Cormack látta, ahogy Kirren Howen is, hisz az idősebb tábornokvisszafogta két ifjabb társát, Myricket és Tynet: valami megváltozottEthelbert nagyúr viselkedésében. Mintha csak egy hatalmas sóhajjalelfogadta volna a sors e fordulatát.

- Nem vezethetem ki a seregemet e falak közül - szólt a nagyúr. - MertBannagran okos hadvezér, aki hamar felmérné az erősségeinket és agyengéinket, és végezne velünk, még mielőtt visszafordulhatnánk, hogymegvédjük a várost. Milyen borzalmas ura lennék népemnek, ha Ethelbertdos Entel jámbor, bennem bízó lakóit ennyire védtelenül hagynám akegyetlen Yeslnik fenyegetésével szemben?

- Bannagran tiszteletben tart majd egy békeajánlatot - bátorkodottmegjegyezni Cormack.

- Kétségkívül. Csakhogy ezzel egyidejűleg, az erkölcsnek szintén nemellentmondva, úgy helyezné el csapatait, hogy könnyűszerrel meggátolhassavisszavonulásunkat, ha esetleg a tárgyalás nem hozna eredményt. És én úgyhiszem, nem fog megállapodás születni.

Cormack már készült volna felelni, de észrevette, hogy Ethelbert folytatnikívánja mondandóját.

- Valóban kétségbeesett elkeseredés szülte e tervet, melyet Gwydre úrnőkészített, és ugyanilyen Artolivan atya makacs és igazságos ellenállása -folytatta a nagyúr. –

Biztosíthatlak, hogy bátorságukat nagy becsben tartom. Mennyivelegyszerűbb lett volna mindkettejüknek elfogadni, hogy Yeslnik a király. Ha

166

Artolivan atya követte volna Yeslnik parancsát, és szabadon engedte volnaaz ő embereit, míg kivégzi az enyémeket mindenütt Honce-szerte, akkorkönnyen lehet, hogy ez a háború már a végéhez közeledne, és Yeslnikhatalmas seregei máris a kapuimat ostromolnák, vagy talán már be is törtekvolna a városba!

- De, nagyuram! - tiltakozott Merész Myrick, de Ethelbert felé fordult ésránevetett, majd Kirren Howen felé biccentett - Te tudod - szólt idősebb,bölcsebb hadvezéréhez, és az egyetértőén bólintott; ő valóban megértette uraborúlátó szavait.

- Hálás vagyok Artolivan atyának - folytatta Ethelbert. - A bátorsága és azellenállása reményt adott jó barátomnak, Destros atyának. És Gwydre úrnőis igazán mély benyomást tett rám. Csakhogy nem vezényelhetem ki aseregeimet, mert félek, e terv valóban a végsőkig elkeseredett. De igen, ifjúCormack: a terv megér egy próbát.

- Megengeded hát, hogy követségbe menjek?

- Sőt, magam is veled tartok!

Kijelentése általános döbbenetét keltett a teremben.

- Ne. nagyuram! - kiáltott fel egy emberként Myrick és Tyne.

Ethelbert ismét elfordult Cormacktól, hogy a parancsnokaira nézzen.Tekintete végül Kirren Howenen állapodott meg, aki állát a kezéretámasztva gondolkodott ura meglepő kijelentésén. Ő láthatóan még nemdöntött, miként is viszonyul mindehhez.

- Én és egy megbízható, válogatott testőrcsapat - folytatta Ethelbert. - Egykicsi, de ütőképes csapat.

Erre Affwin Wi és Merwal Yahna is bólintott, bár Cormack láttaizgatottságukat. Nem értettek egyet Ethelbert döntésével, de nem az őszerepük volt beleszólni ebbe.

- Büszkeséggel töltene el, ha kilovagolhatnék veled, nagyuram, barátom -szólalt meg Kirren Howen, mire mindkét ifjabb hadvezér hitetlenkedvefordult felé.

- És én még büszkébb volnék, ha mellettem lennél! - felelte Ethelbert, ésCormacknak egyszerre úgy tűnt, mintha az idős tartományúr egyre inkábbfelélénkülne, sőt már-már jó kedélyűvé vált, mintha egyszerre feltárult volnaelőtte egy út, melynek révén félretolhatja az idős vállait nyomó súlyos

167

terhet. Még a tartása is egyenesebb lett.

- Csakhogy ez nem lehetséges - jegyezte meg Kirren Howen halkan, mireEthelbert bólintott. Látszott, hogy ők ketten teljesen jól értik egymást. Azidős hadvezér tekintetéből csak úgy sugárzott az ura iránti tisztelet. Igen -gondolta Cormack. - Valami megváltozott.

Hisz még Kirren Howent is meglepte ura döntése, sőt Cormack aztgyanította, hogy magát Ethelbertet is.

- Ifjú védenceink roppant ígéretes tehetségek, nem gondolod? - kérdezteEthelbert, és Kirren Howen mosolyogva bólintott. - Csakhogy nem eléghiggadtak, hogy elboldoguljanak Yeslnikkel, ha esetleg mégis támadásrakerülne sor.

- A végsőkig harcolnék ellene! - jegyezte meg hetykén Myrick és a kétidős katona, tartományúr és parancsnoka egyszerre nevettek fel a helyzetiróniáján, hogy épp az egyik érintett támasztotta alá megállapításukat,méghozzá ilyen hévvel.

- Ifjú, büszke Myrick. Ha én nem leszek többé, erre nem lesz szükség -felelte neki Ethelbert. - Ez a harc köztem és Delaval nagyúr között folyt, nemEthelbert dos Entel és Delaval városai között. Tartományaink között sohanem volt ellenségeskedés. Nem, Delaval arroganciája volt az, amielindította ezt a háborút, és annak az idióta unokaöccsének a féktelenambíciói szítja most tovább. Haragja középpontjában Ethelbert áll, az emberés nem a város.

Ezt az akadályt igyekszik elhárítani útjából. Megkísérlek béketárgyalástfolytatni Bannagrannal, ifjú Cormack barátunk kétségbeesett elszántságtólfűtött terve szerint, és ha nem sikerülne megállapodnunk, megpróbálok majdvisszatérni városomba, ugyanis itt óhajtok meghalni, és nem valami mástartomány egyik harcmezején. Ám ez akkor már nem fog számít:

- Nagyuram! - hebegte Myrick elszomorodva.

- Neked élned kell, meg kell érned azt a kort, mint nekem- mondta neki atartományúr.

- Magam is veled tartanék, nagyuram, ha megengeded - lépett elő Destrosatya. - Amint az imént mondtad, Artolivan atya bátor döntést hozott, és nemlennék méltó képviselője rendemnek, ha én magam itt maradnék egy ilyenfontos...

168

- Engedélyezem - szólt Ethelbert. - Az enteli klastromnak képviseltetniekell magát. Ám már most megparancsolom, hogy lágyíts szavaidon, haesetleg a tárgyalás kudarcba fulladna!

- Hogy. uram?

- Nem fogom hagyni, hogy Ethelbert dos Entel sorsa és Kirren Howenhelytartó tárgyalási pozíciója romoljon egy makacs szerzetes miatt. - Majdahogy tekintete visszavándorolt Cormackra, még ravaszul hozzátette: - Hiszúgy tűnik, máris van egy makacs szerzetes, akivel meg kell birkóznom.

- Én már nem vagyok a rend tagja, nagyuram - felelte Cormack.

- Legalábbis ezt állítod... - felelte Ethelbert, és láthatóan nem volt errőlmeggyőzve.

* * *

- Nem lesz belőle király - mondta Merwal Yahna Affwin Winek, amikorkettesben voltak a kastély számukra fenntartott szárnyában. - Nincs gyomra aharchoz.

- A szél sok irányból fújhat - felelte Affwin Wi. - De most még alegenyhébb szellő is ellene fúj.

- Ma éjjel is táncolsz neki? - A férfi hangja csupa rosszindulat volt. -Hogy kellemes álmok ringassák, arról, aki valaha volt, s hogy ideig-óráigelfeledhesse a kegyetlen valóságot, hogy milyen gyönge most?

- Öreg már.

- Túl öreg.

Affwin Wi kíváncsian nézett rá.

- No és, te mit tanácsolnál?

- Végeztünk itt - erősködött Merwal Yahna -, ezen a földön, ahol a nálunkalantasabbak úgy tekintenek ránk, mintha szörnyetegek lennénk.

- Úgy beszélsz, mintha neked nem lenne már gyomrod a harchoz.

- Ethelbertből nem lesz király, bárhogy alakul is a sorsa.

Affwin Wi arcán gonosz mosoly áradt szét.

- Miért gondolod, hogy Ethelbertre számítok?

Merwal Yahna felelni akart, de nem jött ki hang a torkán - egyszerre

169

megértette, hogy az okos asszony szavai milyen lehetőségekre utalnak.

Hisz ők nagyobb hatalomra és vagyonra tehetnek szert, még akkor is, haEthelbert nem.

A behri harcos boldog volt, hogy ilyesmit hall Affwin Witől, hiszszüksége volt a megnyugtatásra, hogy a nő minden érzelem nélkül, csupánjátékszerként használja Ethelbertet. Némán korholta magát a féltékenységmiatt, ami feltüzelte haragját.

Szenvedélyesen zárta karjaiba a nőt.

És amikor az ágyra hemperedtek, természetesen Affwin Wi volt felül...

* * *

- Hazug lennék, ha nem vallanám be, mennyire megleptél - szólt KirrenHowen Ethelberthez valamivel később, amikor kettesben maradtak a nagyúrlakosztályában, és jófajta italt kortyolgatva beszélgettek.

- Miként saját magamat is.

- Tehát Cormack meggyőzött.

Ethelbert vállat vont; ezt igazán nem akarta beismerni.

- Több mint tízezren vannak, állapította meg Affwin Wi.

- Talán kétszer annyian is.

- Ráadásul Bannagran vezeti őket, Honce Medvéje - tette hozzá KirrenHowen tábornok

-, nem pedig az az ostoba és gyáva Yeslnik.

- És katonáik jó vérteket viselnek, melyeket Delaval kimeríthetetlenaranytartalékai biztosítanak számukra. Sőt, könnyen meglehet, hogy egyhadiflotta is közelít a partvonal mentén, és az a vérszomjas szörnyetegMilwellis is visszatér. Azt hiszed, azt túlélhetjük?

Kirren Howen rábámult.

- Őszintén!

- Nem, nagyuram - ismerte be a hadvezér. - Amikor Yeslnikmegfutamodott a harcmezőről azt reméltem, jó alkupozícióba kerültünk, ésvégre véget vethetünk ennek a háborúnak. Csakhogy ez minden számításszerint most nem történhet meg. Most elszánt, és legalább annyi esze van,

170

hogy elbújjon, míg erősebb férfiak teljesítik a parancsait. A Medve pedignem fog megfutamodni, és a falaink sem állíthatják meg hatalmas seregét.

- Elküldhetném Affwin Wit, hogy végezzen vele.

- Úgy neki és maroknyi csapatának végig kellene verekednie magát Prydés Delaval legjobb harcosain, sőt ha nem hazudik, akkor talán még azÚtonállóval is szembe kellene néznie, és azután megküzdeni magávalBannagrannal. Megpróbálhatnád, de...

- De minek? - fejezte be helyette Ethelbert a mondatot. - Pryd serege márigen tapasztalt és jól összeszedett, a megfelelő vezetéssel. MindannyiukatBannagran felügyelete alatt képezték ki. - Nagyot kortyolt az erős jacinthaiitalból, és halkan felnevetett. - Nem győzhetünk, és nem tarthatjuk megállásainkat. Hogy is mondta a vendégünk, Cormack? Ez a bátor emberekideje?

- Az én jó barátom, Ethelbert nagyúr ilyen - mondta az idős katona, és errea nagyúr megint felnevetett.

- Nem élt ember a földön, akinek jobb élet jutott, mint nekem - felelte anagyúr. - Mindazt, amit megélhettem, ennek a városnak, az otthonomnakköszönhetem. E város évtizedeken át hűséggel és szeretettel szolgált engem,és én igen rossz atyja lennék városomnak, ha most gyáván megbújnék a falaimögött. Talán Gwydre úrnő terve sikerrel jár, és az egész világ szebb korravirrad, de még ha nem is így lenne barátom, Ethelbert dos Entel akkor isjobban jár, ha én elmegyek. Ez az igazság, mellyel kénytelen voltamszembenézni, és ezt te sem tagadhatod!

A hadvezér úgy ült ott, mintha kőmaszk lenne az arca helyén.

- Ezért aztán bátor emberré kell válnom - folytatta Ethelbert. - Most eljöttaz a pillanat, amikor Ethelbert nagyúrnak kell szolgálatot tennie a városnak,mely annyi éven át hűségesen szolgálta. Nem félek, és nem is szomorkodom.Ha látnom kellene, amint e falakat ledöntik Yeslnik hajítógépei, vagy amintdiadalmenetben bevonul a kapukon, az, Kirren, öreg barátom, bizonykeservesen megríkatna.

- Tudom, mi a feladatom, nagyuram - biztosította urát Kirren Howen. - Haesetleg nem térnél vissza, vagy ellenségeink seregei a kapuink elé érnének,én... - egy pillanatra elhallgatott, nagyot sóhajtott és kiitta a poharát - énmegadom a várost Honce királyának.

Válaszul Ethelbert köszöntésre emelte poharát.

171

10.AZ ELSŐ ÚT

- Arról van szó, hogy zavarba akarsz hozni? Vagy feldühíteni? - szegezteneki a kérdést Bannagran Bransennek, aki immár az Útonálló ruhájábansétált közöttük, nem a barna, szerzetesei csuhában, melyet Reandutól kapott.

- Hisz te fogadtad fel az Útonállót, vagy nem? - kérdezett vissza Bransenkissé talán eltúlzott ártatlansággal.

- Vagy csupán, mint egy gyerek, tudni akarod, milyen messzire mehetsz,mielőtt megbotoztatlak.

Bransen unott tekintete már-már arra kísértette Bannagrant, hogy ténylegehhez az eszközhöz folyamodjék.

- Nem vagyok az alattvalód, Bannagran.

- Bannagran nagyúr! - javította ki heveskedve az egyik prydi nemes, demaga Bannagran intette csendre az embert.

- Azt állítod, Prydben kívánsz letelepedni - emlékeztette a tartományúr. -Akkor mindenképp az alattvalóm lennél.

- Ebben a hadjáratban én... - Bransen egy pillanatra elhallgatott, ésgondosan megválogatta szavait, mielőtt folytatta volna, végül Reanduranézve így fejezte be a gondolatot - a zsoldosod vagyok. Igen, ez rá amegfelelő szó. Az erdőben ráleltem egy katonádra, és megmentettem azéletét, úgyhogy talán meg is vitathatnánk, mi lesz a fizetségem.

Bannagran vicsorgásba hajló mosolya nem éppen egyetértésről árulkodott.Ezt Bransen is tudta jól, mégis tovább erőltette a kérdést.

- Azért akarod, hogy veled tartsak, mert félsz Affwin Witől, amit jól isteszel. Én azért akarok veled tartani, mert befejezetlen ügyem van Ethelbertorgyilkosával. E feladat erejéig óhajtok a szolgálatodban állni, és az igazatmegvallva te magad sem kértél többet. De talán többről is lehetne szó...

- Nincs időm a homályos fejtörőidre! - fortyant fel Bannagran.

- A zsoldosod vagyok - magyarázta Bransen. - Affwin Wit azért fogomlegyőzni, mert muszáj, és mert a saját önös érdekeim ezt diktálják, de semEthelbert nagyúr katonái, sem maga a vén bolond ellen nem táplálok

172

ellenséges érzéseket. Egy uraság éppen olyan szörnyű, mint a következő. Ezpersze kétélű állítás. Nem fogok Ethelbert legyőzéséért dolgozni semmifélehűségből irántad, vagy az iránt az idióta Yeslnik iránt, de ez nem jelenti azt,hogy tetteim nem Ethelbert bukásához járulnak hozzá.

- Akkor hát gondolj a Pryd városa iránti hűségedre! - szólak meg Reandumester. - Valaha az volt az otthonod, Bransen. Ez csak jelent valamit...

- Nem jelent semmit - szakította félbe Bransen nyersen. - Az volt kínzásomés a keserű tanulságok helye.

- Nem hiszek neked - felelte a szerzetes.

- Sok hiú reményt táplálsz, testvér, és nem egyet közülük pusztán ez aborzalmas csuha is megmutat, melyet oly büszkén viselsz.

Reandu erre csak a fejét csóválta, és nagyot sóhajtott.

- Tehát nem szolgálsz sem tartományurat, sem királyt, de azért harcolnálEthelbert ellen - tisztázta Bannagran. - Aranyért, ha jól sejtem.

Bransen elmosolyodott.

- A bal fülüket óhajtod, vagy az egész fejüket? - kérdezte. - Egy királyiaranytallér minden egyes darabért, amit eléd teszek. Most ne vágj már ilyensavanyú képet, inkább nézd azt, hogy mekkora értéket jelentek a csapataidszámára!

- Vajon miért nem követeli ezt minden katona? - kérdezte ugyanaz a nemesúr, aki az imént is rászólt Bransenre.

- Miért érdekelne, ha ezt követelnék?

- Tényleg nyomorult egy gazember vagy - vetette oda a nemes.

- Én? - kérdezett vissza Bransen ártatlanul. - Én voltam talán, akivégigtiporta a földeket Prydtől délre, és kergette az ottaniakat a hegyek közé,egy elvadult létbe? Én vagyok talán, aki a földet istentől eredő jogonmagának követeli, és ennek nevében hadseregeket küld az ártatlanföldművesek ellen, akik nem vágynak másra, mint hogy néha jóllakjanak, éséjszakánként meleg ágyban alhassanak? Én vagyok a gazember?

- Arra sem vagy méltó, hogy embernek nevezzenek - vágott vissza anemes.

Bransen ránevetett.

173

- Akkor állat vagyok. Félsz az állatoktól? - mondta, és fenyegetőenméregette a férfit.

- Gondolkodj a feltételeimen, Bannagran nagyúr! - mondta ezután, jólkihangsúlyozva a férfi titulusát. - Biztosíthatlak, ez lesz hadjáratodlegjövedelmezőbb befektetése.

Mindenki meglepetésére Bannagran nem kezdett rögtön ellenkezni, sőtarckifejezése és testtartása is arról árulkodott, hogy komolyan fontolóravette az ajánlatot. Láthatóan azt mérlegelte, miként vehetné legjobbanhasznát ennek a különleges fegyvernek, melyet mindenki úgy ismert, „azÚtonálló”.

Bransen biccentett és távozni készült, de az iménti nemes szavaivalmegálljt parancsolt neki.

- Bannagran nagyúr még nem bocsátott el! - mordult rá Az Útonálló nagylendülettel visszafordult.

- Minden egyes alkalommal, amikor ez a bolond hozzám szól, toldd meg afizetségem egy ezüsttel! - mondta Bannagnnak. - Vagy megfelezem a díjamat,ha megengeded, hogy az ő feje legyen az első trófeám!

Bannagran bosszúsan intett a nemesnek, hogy hallgasson majd egy intésselelbocsátotta Bransent és Reandut.

* * *

- Magának Bannagran nagyúrnak az utasítására! - az ebet a karóhozBransen, miközben előrenyújtotta a kezét, Reandu mester a felé nyújtotttenyérre bámult, majd ismét Bransenre, mialatt több szerzetes kisebbcsoportokba verődve sugdolózott.

- Egy napkő, egy malachit, egy magnetit, egy lélekkő és egy macskaszem -ismételte meg Bransen, amikor a szerzetes még mindig nem mozdult.

- Olvastam a nagyúr parancsát - felelte Reandu szárazon.

- És mégis tétovázol.

- Nem származhat ebből semmi jó - mondta Reandu, miközben tarsolyábana kívánt kövek után kutatott.

- És erről a katonák és falusiak halmokban álló tetemei győztek meg? Vagya földig rombolt falvak és a feldúlt mezők?

174

- Elviselhetetlen szarkazmusod próbára teszi a türelmemet!

- Szarkazmus vagy igazság? - vágott vissza Bransen. - Talán arról van szó,hogy Reandu mesternek nincs meg a bátorsága, hogy rányissa a szemét azigazságra ahelyett, hogy a szerzeti munkájában keresne menedéket?

- Én nem a háborúról beszéltem! Talán ebben a kérdésben jobbanegyetértünk, mint gondolnád. Nem, én arról a gonosz megállapodásrólbeszéltem, amelyet Bannagran nagyúrral kötöttetek.

- Gonosz? - felelte Bransen megbántottságot színlelve. - Ha a nagyúrhallaná, miként beszélsz a döntéséről, könnyen lehet, hogy a lendülő bárdrossz végénél találnád magad.

- Elég legyen, Bransen! Azért mondom, hogy gonosz, mert pontosan ezt akifejezést tartom helyénvalónak. Hát most már orgyilkosnak tartod magad?A férfi, akit én Pryd városában ismertem, nem volt az.

- Mégis öltem embert Pryd városában.

- Cadayle-t védted. Az nem ugyanaz.

- És most ellenséges katonákat fogok ölni - érvelt Bransen. - Hát nemerről szól a háború?

- Nem, nem erről!

Reandu olyan hangosan válaszolt, hogy a körülöttük álló szerzetesek közültöbben döbbenten hördültek fel. Reandu dühösen feléjük fordult, és intettnekik, hogy hagyják őket magukra.

- Akkor talán ez az út, ami elvezet az igazsághoz, nem? - felelt Bransenhalkabban, miután a szerzetesek szétszéledtek.

- Egy dolog a tisztességért harcolni...

- Elég ostoba megfogalmazás - vágott a szavába Bransen.

- ... és valami egészen más áldozatokra vadászni - fejezte be Reandu, nemhagyva kizökkenteni magát.

- Ahogy Ethelbert elküldte az orgyilkosait, hogy végezzenek Delavalnagyúrral?

- Igen! Már akkor tudtam, abban a pillanatban, hogy az orgyilkos nemlehetett Bransen Garibond, még a rendkívül meggyőző bizonyíték és Yeslnikkirály kinyilatkoztatása ellenére sem. Azonnal tudtam, hogy Bransen, a fiú,

175

akit én Gólyaként ismertem, és az ifjú, aki erőssé és biztos léptűvé vált, nemtehetett ilyesmit.

- Ha azt gondolnám, azzal véget vethetek a háború és most végeznékBannagrannal, vagy akár Reanduval is! Ha azt hinném, véget vetek vele aháborúnak, magamat is megölném.

- Akkor hát mégis érdekel!

Ez az ellentmondás egy pillanatra elbizonytalanította Bransent, de hamarvisszanyerte a lélekjelenlétét, és így felelt:

- Nem, testvér. Csak olyasmivel törődöm, amin hatalmaban áll változtatni.Nem tudok véget vetni ennek a háborúnak, így aztán nem is érdekel,legfeljebb annyiban, hogy biztosítsa a jövőmet azzal az arannyal, amit mostremélhetek.

- Tehát az egész csak Bransenről szól?

- Igen. Bransenről és Bransen családjáról. Nem állíthat meg ezt azőrületet, és nem menthetem meg a falusiakat attól, hogy a katonák bakancsaisárba tiporják őket. Nem adhatom vissza a civilizált életet az immárelvadult délnek, és nem lehelhetek újból életet Jameston Sequ...

Bransen hirtelen elhallgatott, és lehunyta a szemét. Jócskán meg kelletküzdenie azért, hogy visszanyerje az önuralmát. Reandu mester a válláratette a kezét.

- A bűntudat az, ami erre a gonosz egyezségre vezetett? - kérdezte halkan,gyengéden, mintha csak megint ahhoz az esetlen fiúcskához beszélne, akiévekkel korábban ott a prydi klastromban az ágytálakat ürítette.

Az Útonálló lerázta a válláról a kezét. Gondolatai Jameston körülkeringtek - a férfi körül, aki törődött vele annyira, hogy mellé szegődjönveszélyes útján; aki mentora volt, ha csak rövid ideig is. A férfi, akitbarátjának nevezhetett. Jameston élettörténetére gondolt. Ő arra használtaerdei jártasságát, hogy aranyat keressen vele Előőrsben és Alpinadorban.

Olyasmit tudott, mely nagy értéket jelentett a tehetős nemesemberekszemében, így megfizették őt, méghozzá szépen. Talán ő, Bransen mást teszezzel? És vajon ha nem találja ki ezt a zsoldos-dolgot, megkapta volna aköveket, melyekre szüksége volt, hogy legyőzhesse Affwin Wit?

- A világban háború dúl - felelt immár ismét határozottan. - És aháborúban emberek halnak meg. Ezt nem gátolhatom meg, így meg sem

176

próbálom. De ha már mindenképp meghalnak, akkor jobb, ha az én kezemáltal, hogy ezzel gyűjthessek némi aranyat a családom számára. Tévedsz hát,mert valami jó fog kisülni ebből. Megtöltöm a zsákom arannyal, ésgondoskodni fogok vele a hitvesemről, anyjáról, és születendőgyermekemről. Nem fogok paraszti sorban élni. Nem, és a családomat semdöngöli majd a földbe seregek menetelése, mert a gazdagokkal ilyesminemigen esik meg!

Reandu megpróbált lekeverni neki egy pofont, de Bransen elkapta aszerzetes kezét, és könnyűszerrel lefogta.

- Te talán különb vagy? - szűrte a fogai között. - Talán a te szerzeteseidnem Bannagran katonáit gyógyítják, hogy azok visszatérhessenek aharcmezőre, és újból gyilkolhassanak?

Talán nem fogtok halálos villámokat szórni az ellenségre Bannagrannagyúr nevében?

- Gyógyítani fogjuk a sebesülteket... mindkét hadseregből - felelte Reandu.

- Azokat fogjátok gyógyítani, akiket Bannagran hozzátok küld kezelésre, ésbiztosíthatlak, hogy nem Ethelbert nagyúr emberei lesznek azok, hacsak nemaz a terve, hogy megkínozza őket, ha felgyógyultak. A tetteid Bannagrannagyurat szolgálják, és ezáltal Yeslnik királyt, aki kinyilatkoztatta, hogyrended vezetői mind eretnekek. Tehát valójában, Reandu, te gyáva, Abelledrágaköveit arra fogod használni, hogy De Guilbe atya ügyét támogasd, akimég rended nem túl magas mércéje szerint sem nevezhető jellemesnek, sembölcsnek vagy könyörületesnek.

Reandu ajkai szóra nyíltak, mintha vissza akarna vágni a súlyos vádakra,de Bransen beléfojtotta a szót.

- Ez az igazság, és ezt te sem tagadhatod! Gyávaságból, vagy erkölcsiérdektelenségből, azt az oldalt választottad, amelyik Artolivan atyávalszemben áll, és miközben meggyőzöd magad, hogy csak Artolivan atya régenkiadott rendelete szerint cselekszel, tudni fogod, mi az igazság. MenetelésedBannagran oldalán az ő ügyét segíti, valamint Yeslnik és De Guilbe atyaügyét.

- Ez a vita most nem rólam szól - ellenkezett Reandu - hanem rólad, és a teválasztásodról.

- Csak mert Reandunak nincs bátorsága kiállni a meggyőződése mellett.

177

- Te nem vagy orgyilkos!

Bransen néhány hosszú pillanatig merőn nézte a szerzetest, majd gonoszulfelkacagott.

- Azért számold majd meg a füleket a zsákban, mielőtt ilyesmit állítasz -mondta, aztán elsétált.

* * *

Könnyedén suhant az ágak között, miként a szellő. Hatalmas, szintesúlytalan szökkenésekkel lendült ágról ágra. Sötét éjszaka ölelte körül, őmégis jól látott, hisz képes volt használni a macskaszem erejét. A drágakőmágikus ereje sokszorosára erősítette a csillagok fényét, és Bransenkényelmesen tudott haladni az ágak között.

Egy magas fenyő tetejénél egy hegygerinc tárult elé, és egy széles völgydél felé.

Észrevette egy tábortűz fényét, majd valamivel errébb még egyet.

- Vajon menedéket kereső parasztok, vagy Ethelbert felderítői? - suttogtamaga elé.

Egy villanás hívta fel magára a figyelmét. Visszapillantott északkelet felé,hogy megjegyezze a helyzetét. Nem lett volna bölcs dolog hagyni, hogyelfogják egyedül eltévedve. Bransen ezután visszafordult dél felé, és újból amessze alatta fekvő völgyet kezdte figyelni. A malachitra összpontosított,megidézve a kő levitációs erejét. Ezután elrugaszkodott a fáról, és messze,messze lendült a szellők könnyű szárnyán.

Valamivel később az Útonálló elkapta egy magas tölgyfa felső ágát, ésahogy közelebb húzódott a törzshöz, egész makkzápor zúdult a földre. Sokkis állat felriadt a közeli bokorban, de ő ügyet sem vetett rájuk, hisz biztosvolt benne, hogy észrevétlenül érte el a fát.

Egy ideig még a fák lombjai között maradt, ágról ágra lendülve haladttovább.

Hamarosan meglátta a közelben egy kihunyóban lévő tábortűz narancsizzását. Észrevett egy őrszemet is, egy bőrvértezetet viselő nőt, kezében egyhosszú nyelű, kis fejű csatabárddal.

Egy fának támaszkodott, nem messze attól, amelyiken ő állt. Bransen arcángonosz mosoly áradt szét. Katonák, nem parasztok!

178

Elhaladt az őrszem mellett, és egy kissé megrázta az ágat, épp csakannyira, hogy a zaj felkeltse a nő figyelmét, de ne gondoljon másra, mintvalami nagyobb széllökésre, vagy talán egy mókusra.

Az őrszem figyelme hamarosan el is lankadt, miként arra Bransenszámított, és az Útonálló könnyedén elsuhant felette, egészen egy ágig, melya kis táborhely fölé nyúlt. Négy további katonát látott - két férfit és két nőt.Volt, aki bőrvértezetet viselt, az egyik férfi deréktól felfelé meztelen volt, smind a kis tábortűz körül nyüzsögtek. Az egyik épp zabkását szürcsölt egyBronztálból, a másik egy farönkön ült, és egy fenőkővel élezgette tompa,kicsorbult fegyverét.

Az Útonálló elosont felettük, és nagy ívben megkerülte a táborhelyet.További őrszemeket keresett. Végül úgy tért vissza eredeti leshelyére, hogymeggyőződött róla, összesen öt ellenfél lel kell szembenéznie.

Öt arany.

Visszahúzódott az erdőbe, ám ez alkalommal néma csendben haladt el azőrszem felett.

A nő félálomban még mindig a fa törzsének támaszkodott. Bransenfelidézte a Jhest Könyvének orgyilkosságról szóló fejezeteit, az áldozatotgyorsan elnémító csapás fontosságát.

Teljesen elengedte a malachit erejét, mielőtt leugrott az ágról, elvégregyorsan, nagy erővel akart földet érni. Könnyedén megtehette volna, hogy akezeit összekulcsolja maga előtt derékmagasságban, hátrarántja a nő fejét, ésegyetlen mozdulattal eltöri a nyakát - gyors, könnyű, és nagyon halk ölés lettvolna.

Ám ő nem így tett. Inkább az őrszem háta mögé ugrott, meglepve áldozatát,de mielőtt a nő kiálthatott volna, az Útonálló, esésének lendületétkihasználva, öklével tarkón ütötte.

A nő némán zuhant a földre, épp csak egy halk nyögés hallatszott, és azÚtonálló meg volt győződve róla, ez nem lehetett elég ahhoz, hogy atáborozók felriadjanak rá. Így aztán nem is lepte meg, hogy amikor közelebbment a táborhelyhez, a másik négyet pontosan úgy találta, ahogy azelőtt láttaőket, azzal a különbséggel, hogy időközben az egyik nő lefeküdt.

Gyorsan körülnézett, és megpróbálta megállapítani, melyik lehet alegveszélyesebb ellenfél, és miként közelítheti meg. Ezután visszahúzódottaz erdőbe, behunyta a szemét, és magában lejátszotta a megfelelő

179

támadásokat, figyelembe véve az ellenfelek számát és elhelyezkedésüket -épp, ahogyan a Jhest Könyve tanította.

Ezután három hosszú lépéssel nekilendült, méghozzá a malachit erejétfelhasználva, hogy magasabbra szökkenhessen, és hosszabbak legyenek azugrásai.

A zabkását szürcsölő nő meglepetten felkiáltott, és elejtette a tálat- Azegyik férfi, aki épp indult, hogy könnyítsen magán, megtorpant, ésvisszanézett a válla felett. A másik férfi felpillantott a régi kardról, melyetélezgetett, épp időben, hogy lássa amint az Útonálló pontosan előtte érföldet. Fellendítette a pengét, hogy megragadja a kardmarkolatot, de helyettecsak egy láb jutott... a szájába. A feje hátrabicsaklott, ő maga pedig alevegőbe emelkedett. A tűz mellett ért földet; épp a hátára esett, és nagyotkiáltott, ahogy a lángnyelvek a testébe martak.

Az Útonálló ekkor már nem volt ott. A tűz közelében ülő nő felé futott. Azfelpattant, előrántotta a tőrét, és előredöfött vele.

Csakhogy Bransen hirtelen kitért oldalra, és bukfencet vetett. Nemegyszerűen a talpára érkezett, hanem rögtön fel is ugrott. Ismét a malachitbólnyert erőt ahhoz, hogy a magasba lendüljön. Ezután hagyta elülni a mágikusenergiát, miközben ő a hálózsákjába gabalyodott nő felé lendült. Annaksikerült legalább a kezét védekezőn maga elé emelnie, amint támadója felésuhant. Az Útonálló térddel előre érkezett, és a becsapódás erejekiszorította a levegőt a nő tüdejéből.

Ezután a nő azt érezte, hogy ütések záporoznak rá, könnyedén áttörve avédelmét, egymás után sorozva meg a fejét s az arcát, vad hévvel. Amikormegpróbált visszaütni, pusztán azért, hogy visszaszorítsa ellenfelét, vagylegalább lelassítsa a támadást, az Útonálló elkapta kinyújtott karját, oldaltfordult, hogy a lábát a karja alá feszíthesse, majd keményen odavágta acsuklójánál fogva, hogy a nő könyöke hatalmasat reccsent.

Ezután nyomban megint talpra ugrott, és már meg is pördült, hogy fogadjaa másik nő támadását, de az, akinek az imént a karját törte, olyan fájdalmaskiáltást hallatott, hogy Bransen térdei megremegtek, és a lábai majdnemösszecsuklottak.

„Nem vagy orgyilkos” - hallotta Reandu mester hangját fejében.

A felé döfő tőr eltalálta az alkarját, véres sebet ejtve rajta, és az Útonállóösztönösen elhátrált. A nő, hallva társa fájdalomkiáltását, vad hévvel

180

támadott, és újból előredöfött a tőrével. Mielőtt azonban a fegyver túl közelérhetett volna hozzá, az Útonálló fellendítette a lábát, éppen eltalálva afegyvert tartó kezet, és a tőr ellendült, fel a fák lombkoronái közé.

Az Útonálló még feljebb lendítette a lábát, egészen a feje fölé. A katonanem igazán értette, miért tesz így, de gondolkodás nélkül tovább rohamozott,közben vadul morgott, s a társai után kiáltozott.

A következő pillanatban az Útonálló lábfeje lesújtott, pontosan a nő arcaelőtt, és bár csak súrolta őt, már ez is megtörte a támadása lendületét.Védekezésre emelte a kezét, de Bransen lába újabb rúgásra lendült, éppcsak egy kissé más szögben, mint az előbb, és az útját álló kezeketfélresöpörve pontosan állon találta a nőt. Annak fogai nagy erővel koccantakössze, többől szilánkok pattantak le, és az elharapott szájból vér fröccsent.

A nő kábán tántorgott, és keményen küzdött, hogy megőrizze azegyensúlyát.

Védekezőn maga előtt tartotta a kezeit, mégis, szinte követni sem tudtaellenfele mozdulatait, ahogy az Útonálló ütései gyors egymásutánbanzáporoztak rá.

Három balegyenes érte egymás után, amelyektől hátratántorodott.Megőrizte ugyan az egyensúlyát, és visszaütött, de csak a levegőt találta el -az Útonálló addigra már nem volt azon a helyen. Leguggolt a nő előtt, azegyik lábát kinyújtotta, és előrelendítette. Hátulról kaszálta el a nő lábait, abokája magasságában. Ezután felugrott, magasan a nő fölé, és úgy ért földet,hogy fél térde nagy erővel a mellkasába csapódott, és kiszorította belőle alevegőt.

Az Útonálló azonban nem fejezhette be a mozdulatot. Zajt hallott a hátamögül, ezért felpattant, és gyorsan megfordult. A keze épp időben lendültegy gyors keresztütésre, hogy eltérítse a felé hajított kést. A férfi dühösrohammal támadott, igyekezett derékon ragadni az Útonállót, azonban őfélrehajolt és egy bordák közé irányzott oldalrúgással megállította arohamot. A férfi a fájdalomtól meggörnyedve hátrált néhány lépésnyit, majdharcra emelte ökleit, ahogy látta, hogy az Útonálló támadásba lendül.

Bransen egy balkezes ütéssel nyitott. Ellenfele keresztezte alkarjait, úgyigyekezett blokkolni az ütést. A második ökölcsapást ugyanígy hárította.

Az Útonálló harmadszor is ütött - ezúttal egy balhoroggal támadott.Ellenfele ezt az ütést is ugyanúgy hárította, ám egy brutális, hirtelen

181

csavarral az Útonálló egy jobbhoroggal beakasztotta kezét a másik karjaimögé, és nagy erejű csapást mért a férfi állkapcsára, hogy annak oldaltbillent a feje, kiegyenesedett, és hátratántorodott. Egy lépést oldalra is tett,mintha még mindig az ütés erejétől tántorogna.

Ahogy az Útonálló a szemébe nézett, üres tekintet bámult vissza rá.Bransen nevetve elfordult. Hallotta, hogy a férfi motyog valamit, majdérezte a légáramlatot, amint arccal előre a földre bukott. A kardforgató a tűztúlsó oldalán volt, összegörnyedve markolászta megégett vállát ésmellkasát. A szemei elkerekedtek, ahogy meglátta Bransen rászegeződőtekintetét.

Egy kiáltássál felpattant, és futásnak eredt.

Bransen tekintetét ezüstös csillanás vonta magára. Ahogy arra fordultlátta, hogy az a tőr hever a földön, melyet az imént ő rúgott a magasba. Alácsúsztatta a lábfejét, fellendítette a fegyvert kitartott kezébe, egyetlenegybefüggő mozdulatsorral elkapta, majd fellendítette, és a pörögve szállókés a szökni igyekvő férfi combjának hátsó részébe fúródott. Az egyetlenfájdalma ordítással a tőrhöz kapott, amitől esetlenül bukdácsolni kezdett ésfélig akaratlanul, félig önszántából egy bokorba zuhant.

Bransen szemügyre vette a művét. A tőrrel harcoló nő halkan, szinteteljesen kifulladva nyöszörgött, mintha csak épp annyi levegő jutna atüdejébe, amennyi életben tartotta.

Azonban a hálózsáknál a másik nőnek sikerült kibogoznia magát, és félkönyökre támaszkodni.

Az Útonálló meglepte, amikor keményen megragadta a hajánál fogva, éshátrarántotta a fejét. A nő szemei elkerekedtek, amikor meglátta, hogyBransen a jobb kezét a füle mellé emelte, és az ujjait megmerevítette,felkészülvén, hogy halálos csapással sújtson le védtelen torkára.

Felnézett a maszkkal fedett arcra, és tudta, eljött a vég.

- A kisbabám - suttogta, hisz tudta, az élete véget ért. Az arcareménytelenséget tükrözött, a teste elernyedt; megadta magát a sorsnak.

Bransen Garibond látta ezt, és pontosan értette, mi megy végbe a nőfejében.

Rettenetesen elszégyellte magát.

Bele akarta mélyeszteni az ujjait a nő torkába, hogy joggal követelhesse az

182

első aranyát.

Elég érzéketlen akart lenni ahhoz, hogy képes legyen belevájni a kezét anő torkába. Úgy érezte, csakis akkor, a mögött a vegyes érzelmekből állítottvédőfal mögött szabadulhat meg igazán a fájdalmától és bánatától...

Elengedte a nő haját, és hátratántorodott. Levegő után kapkodott.

- Légy átkozott, Yeslnik király! - hördült fel. Elfordult, és térdre rogyott.Egyszerre azon kapta magát, hogy négykézlábra ereszkedve hány. - Légyátkozott, Ethelbert nagyúr! - köhögte, ahogy gyomra kivetette magábólmaradék tartalmát. - Legyetek mind átkozottak! - kiáltott bele az éjszakába,amikor újra fel tudott állni. Hátravetette a fejét, karjait szélesre tárta, ésteljes tüdejéből ordított egy nagyot, amíg csak bírta, belesűrítve mindenfájdalmát ebbe a kiáltásba.

Gyűlölte őket, egytől egyig azért, amit az apjával és az anyjával, és amitGaribond Womakkal tettek. És legfőképp azért gyűlölte őket, amit vele,Bransennel tettek, itt és most, amiért ennek a képtelen háborúnak az őrületeide vezette őt, egy gyilkos rá nem illő álcájában.

Orgyilkost csináltak az Útonállóból - egy nemtörődöm, érzéketlengyilkológépet, semmi mást.

- Légy átkozott! - mondta a hálózsákban heverő nőnek, aki most felült, éshitetlenkedve nézett rá. - Legyetek átkozottak mind! - mondta neki.

Az megrázta a fejét, és csak tátott szájjal, döbbenten bámult tovább.

Nem sokkal később Bransen Garibond az erdőben botladozott, és sokkalinkább érezte magát a Gólyának, mint a magabiztos, erőteljes Útonállónak.Kezében egy drágakövet markolászott, a lélekkövet, melynek segítségévelmind az öt „áldozata" sérüléseit enyhítette.

Nem kereste meg az öt aranyát, sőt még csak foglyul sem ejtette akatonákat (mert félt, hogy Bannagran még kivégeztetné őket). Még csak kisem fosztotta őket!

Ám tényleg jót cselekedett, így, hogy a lelkiismeretére hallgatott? Nemlesznek ők is ott a harcban, amikor Bannagran serege körülzárja Ethelbertet,hogy csatlakozzanak a küzdelemhez, es meghaljanak így is, úgy is, vagy akárhogy megöljenek több prydi és delavali katonát? Ezek a kérdések feletteálltak. Már-már a józan értelem is messze felette állt. Akkor sokkal jobbanbotladozott, mint valaha, esetlen lépteivel nemegyszer a földre bukott.

183

Először azt hitte, csak a zavarodottság teszi, de ahogy tovább botladozott,egyre lassabban, kezdett rádöbbenni, hogy valami nagyon nincs rendjén.

A ki-csi-krí vonala nem volt egyben - érezte, ahogy az energiaszálmegremeg és szétszóródik. Mély lélegzetet vett, kihúzta magát amennyirecsak tudta, és megpróbált gyalogolni.

Újra ő volt a Gólya.

A nő képe, ahogy hátrahúzott fejjel a gyermeke után sóhajtott, akit sohatöbbé nem láthat, kísértette, szinte fojtogatta, miközben Reandu szavaivisszhangoztak a fülében.

Utazása, amely Jameston Sequin első útját ismételte, egy sötét és mélygödör szélére vezette őt, és a Gólya elborzadva döbbent rá, hogy bizonybelezuhant ebbe a gödörbe.

184

11.A NYUGHATATLAN ÚRNŐ

- Eegen, úrnő, eegen, méltósága! - hangzottak a kiáltások a víz felől,visszhangot verve a Szent Mere Abelle hátsó falai alatti sziklákon.

- Javaslom, térj vissza a klastromba, úrnő - fordult Giavno testvérGwydre úrnőhöz, amikor az asszony megjelent a falakon, és sztoikusnyugalommal, makacsul nézte a roncson túl azt az egy palmarisi hadihajót,mely a klastrom dokkjait védő magas sziklák között látszott.

Gwydre mögött Premujon atya az úrnő karjáért nyúlt, mintha csak fizikailendületet akarna adni Giavno ésszerű szavainak.

Ám az úrnő elhúzódott tőle.

- Hallanom kell - mondta.

- A te kis városod, az az Előőrs Kapuja lángokban áll, úrnő! - kiabálta azegyik tengerész. - Szépen kifosztottuk. Most nálunk vannak az asszonyaid, ésjó kis cafkák, mondhatom! Gyere, csatlakozz hozzánk, és ha csak feleolyanjó vagy, mint a parasztjaid, örömmel látunk!

- Megerősítették? - kérdezte Gwydre tömören.

- Parancsolsz, úrnőm?

- Előőrs Kapuját tényleg kifosztották?

Giavno lehunyta a szemét, és gyors imát mormolt Szent Abelle-hez.

- Igen - mondta. - Nem tudjuk, mekkora a kár, de az egyik testvérünk, akiszellemutazással átjutott az öblön, látta, hogy Előőrs Kapuját tényleg komolytámadás érte.

- És amit a nőkről állítanak?

Giavno megrázta a fejét, és tehetetlenül széttárta a karjait.

- Nem tudom.

- Igaz lehet? - fordult ekkor Gwydre barátjához, Premujonhoz. Az atyanem tudott mit felelni, de az arca mindent elárult - Küldjétek ki még többtestvért szellemalakban az öböl túlpartjára, végig Előőrs partjai mentén! -követelte az úrnő.

185

- Már így is komoly terheket helyeztünk rájuk - figyelmeztette Premujon. -Ez egyáltalán nem könnyű feladat. Kevés testvér képes rá, hogy egy ilyenúthoz energiát nyerjen egy lélekkőből, és még kevesebben vannak, akiktöbbször egymás után képesek rá.

- Tudni akarom, mi lett Előőrs sorsa! - felelt az asszony rendkívülhatározottan.

- Nehéz feladat - szólalt meg Giavno is -, és rendkívül veszélyes.

- Tisztában vagyok a kockázatokkal, de akkor is meg kell tudnom, mitörtént az otthonommal - felelte az úrnő szárazon. Ezután újból az öböl feléfordult, és a távoli vitorlákat bámulta. Amikor újabb gúnyolódó kiáltásokértek el hozzájuk a hullámok hátán, megfordult, a létrához ment, és lemászotta falról.

- Nehéz idők ezek - mondta Premujon atya a láthatóan megrázott Giavnotestvérnek.

Nem is kellett befejeznie a gondolatot, mert tudta, hogy a Szent MereAbelle-ben mindenki erre gondol: bármilyen nehéz is a jelenlegi helyzet,csak rosszabb lesz.

Sokkal rosszabb.

Mintha csak ez lett volna a jel, ebben a pillanatban megrázkódott az udvar,ahogy Panlamaris nagyúr egyik katapultjának lövedéke becsapódott a falba.Tudták, ez volt a kezdőakkordja egy újabb ostromnak, így aztán ők iskövették Gwydre úrnőt, és a falakat elhagyva a klastromegyüttes erődítettközponti épületébe húzódtak, hogy átvészeljék az újabb záport ebben aszűnni nem akaró viharban.

* * *

Dawson McKeege letépett egy darabot a száraz füstölt halból,csámcsogva megrágta, majd a fedélzetre köpte, miközben dühösen morgott.Hisz ő is hallotta a gúnyolódást a palmarisi hadihajóról, melyet szeretettúrnőjéhez intéztek.

- Le kéne rohannunk őket, és a tengerbe hajigálni a kutyákat! - jegyeztemeg az egyik matróz, ahogy elment a kapitány mellett.

- Négyet ölök meg egyszerre neked, kapitány! - kiáltott fel egy másik.

Dawson egy újabb falatot kezdett rágcsálni a rágós halból, és közben

186

szüntelenül morgott magában. Ó, mennyire tehetetlennek érezte magát! AzÁlmodozó Hölgy gyorsan megtette a visszautat Ethelbert dos Entelből.Elsuhant néhány kisebb halászhajó mellett a Sáskakar mentén, és vitorlábafogta az erős mirián szeleket, melyek sebesen elrepítették a Korona-öbölbe.Persze nem tartott sokáig, mire felismerték, hogy gond van, hisz az öböl vizecsak úgy hemzsegett a hadihajóktól - a palmarisi és delavali flottától.

Az Álmodozó Hölgynek rövid volt a tőkesúlya, így aztán a partvidéksekély vizei menedéket jelentettek számukra a jóval nagyobb hadihajók elől,egyrészt azért, mert így elérhetetlenek maradtak a jóval nagyobb merülésűhajók számára, másrészt pedig azért, mert a partvidék több szakasza ideálisrejtekhelyeket kínált. Ennek ellenére is csak éjszaka bontottak vitorlát, mertha meglátták volna az Álmodozó Hölgyet, bizonyosan egyre nagyobb számúellenséges csapat szegődött volna a nyomába, és az északi partokhoz szorultvolna, ahonnan semerre nem volt menekvés.

Légvonalban nem voltak túl messze a Szent Mere Abelle dokkjaitól és azazt védő öböltől, de Dawson tudta, hogy a csalóka vízi út az egyenetlensziklazátonyokkal legalább egynapi küzdelmes hajóutat jelentene, és ahhoz,hogy az öbölbe jusson át kellene verekednie magát legalább két hadihajón,melyek mindegyike kétszer akkora, mint az Álmodozó Hölgy.

A tengeren nem juthattak haza, és legalább kétnapi útjukba került volna azis, hogy találjanak egy megfelelő kikötőhelyet, ahonnan gyalog elérték volnaa nagytemplomot. És még akkor is milyen akadályokkal, mennyi ellenségeskatonával kellett volna szembenézniük?

- Ember a vízben! - hangzott váratlanul a kiáltás. Többen a hajó jobboldali korlátjához rohantak, és mindenki izgatottan mutogatott.

Dawson zavartan nézett körül, hisz egyetlen hajó sem látszott a közelben.Talán az egyik matróza esett volna bele a tengerbe ilyen nyugodt vizeken?Aztán amikor ő is a korláthoz lépett, megértette, miről van szó. A szemeielkerekedtek a csodálkozástól. Az „ember a vízben” kifejezés nem is voltteljesen igaz - állapította meg magában -, hisz ez leginkább egy ember volt avízen - igazság szerint valaki futott a vízfelszínen.

- Őrült szerzetes - jegyezte meg az egyik matróz.

- Pinower testvér! - mondta izgatottan egy másik, hisz az Álmodozó Hölgylegénysége jól ismerte a testvért.

A szerzetes nagy lihegve elérte végre az előőrsi zászlóshajót.

187

- Esetleg kérhetnék egy kötelet? - kérdezte két zihálás között.

* * *

- Egész örülök, hogy nincsenek asszonyaink - szólt Gnurgle, a powrikapitány hordóhajója első tisztjének, ahogy a palmarisi legénység gonoszgúnyolódását hallgatták. - Ezeknek a hosszúlábúaknak folyton csak rajtuk járaz eszük!

A másik a tenyerébe köpött, és csibészesen a kapitányra kacsintott.

- Akarod ezeket a rühes kutyákat? - kérdezte.

Gnurgle a vizet kémlelte. Három másik hadihajót látott nem messze attól,amelyiknek a legénysége így kiabált. Az ő osztagában csak három hordóhajóvolt, és ezek az ellenfelek nem azok a kisebb hadihajók voltak, melyek olyjellegzetesek voltak itt a külső partvidékeken.

- Nem. Shiknickel és a csapata a folyónál vár ránk - határozott. - Ha olyattalálunk, ami egyedül hajózik, azt elsüllyesztjük, és kardélre hányjuk alegénységit. De nem szállunk szembe ilyen sokkal, amíg nem találkoztunk atöbbiekkel.

Ennek hallatán az első tiszt a vízbe köpött. Láthatóan nem volt elégedett adöntéssel, de azért csak visszafogottan morgott.

- Akkó’ parancsot adok az indulásra - mondta, és elindult a hajótestbe, apedáloknál ülő powrik sorai közé. - Minél hamarább a folyónál leszünk,annál hamarább onthatunk egy kis vért. A sapkám mán egész fénytelen.

- Eegen. Indítsd a hajót, de széles ívben kerüljünk! - adta ki a parancsotGnurgle, mert elég jól ismerte vérszomjas első tisztjét, és mindenképp elakart kerülni egy „véletlen”

összeütközést. Különösen nem akart harcba bocsátkozni ezekkel ahadihajókkal, melyeknek a fedélzete íjászokkal volt tele. Rendeskörülmények között nem latolgatta volna így az esélyeket, de Shiknickelüzenete nagyon is bizakodó volt, és rengeteg jó vérontást ígért a folyópartmentén.

A türelem ez alkalommal egy fényesebb sapka ígéretével kecsegtetett.

* * *

Dawsonnak minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne kiáltson feltöbbször is, különösen, amikor ő és Pinower testvér cakkos szélű sziklák

188

közelében haladtak, nagy hullámverések közepette, mely azzal fenyegetett,hogy a vízbe mossa őket. A tengerész minden erejével kapaszkodottPinower kezébe, és roppant kényelmetlenül érezte magát ettől a mágikusvízen járástól. Így, kéz a kézben gyalogolva Pinower ki tudta rá isterjeszteni a malachit mágikus erejét, ám tudta, ha elereszti a szerzetes kezét,a sötét hullámok nyomban elnyelik.

Mire végre elérték a nagytemplom dokkjait védő öblöt, a hajnal elsősugarai már beragyogták a keleti horizontot, és mire tényleg elérték adokkokat, már ragyogóan sütött a reggeli nap.

* * *

Ám a nap fénye sem ragyoghatta túl a Dawson lelkében fellobbanóörömöt, amikor végre, nem sokkal később találkozott Gwydre úrnővel ésCallen Duwornay-vel. Először úrnőjéhez sietett, és kézcsókkal köszöntötte,majd Callenhez rohant, és erősen magához ölelte az asszonyt. Szenvedélyescsókba bonyolódtak, mely olyan hosszú ideig eltartott, hogy Gwydre úrnőtkuncogásra késztette, míg Callen lánya, Cadayle zavartan elpirult.

- Mondtam, hogy visszajövök érted - szólalt meg Dawson, amikorabbahagyták a csókolózást, bár egyikük sem mutatta jelét, hogy ki akarnánakbontakozni az ölelésből.

- Soha nem kételkedtem benned.

- Elvitted a követeimet? - kérdezte Gwydre úrnő, mire végre a pároselhúzódott egymástól.

- Igen, már Ethelberttel vannak, és úgy néz ki, nyertünk egy szövetségest.

Gwydre úrnő megkönnyebbülten sóhajtott fel, akárcsak mindenki más ahelyiségben, köztük Giavno testvér és Premujon atya.

Dawson látta, hogy Cadayle reménykedőn néz rá, de a kérdés, amitől félt,nem tőle, hanem a mellette álló Callentől érkezett. - No, és Bransenről vanvalami hír?

Dawson megpróbált higgadt maradni, de ahogy megnyúlt az arca, azmindent elárult a körülötte állóknak. Végül nagy nehezen kinyögte:

- Nem láttuk, de Cormack és Milkeila biztosan megtalálják. Többenaggódó pillantásokat váltottak Dawson habozását látva, és e tekintetek végülmind Cadayle-on állapodtak meg.

189

- Nem láttad, de valamit csak hallottál róla... - erősködött Callen, ésamikor Dawson továbbra is habozott, még hozzátette: - Nem lenne bölcsdolog, ha most kezdenél hazudni nekem.

Az öreg tengeri medve a sarkán hintázott zavarában.

- Aggódunk érte, de nem hallottunk róla semmit, és az igazat megvallvanem is nagyon mertünk túl sokat kérdezősködni. Ethelbert testőre, egy behrinő, olyan kardot hord, ami nagyon hasonlít Bransenére. Azt gyanítjuk, hogyők ketten találkoztak. A fiú pont úgy néz ki, mint az a nő abban a Jhesta Tu-ruhában, így azt reméljük, valahol kinn jár és neki dolgozik.

- De attól féltek...? - faggatta Cadayle.

- Nem tudunk biztosat - közölte Dawson. - Cormack és Milkeila megfogják tudni, mi történt vele, ha ezt ki lehet egyáltalán deríteni Ethelberturadalmában.

Cadayle még tovább faggatózott volna, de Callen megszorította a karját,hogy elcsitítsa, majd fejével Gwydre úrnő és Premujon atya felé intett,nagyon is világosan célozva rá, hogy mennyire is aggódnak Bransenért, másfontos ügyeket is meg kellett vitatni.

- Tehát Ethelbert velünk van, és ez nem lebecsülendő fejlemény - szólaltmeg Gwydre úrnő. - Csakhogy a felderítőink azt jelentették, hogy Yeslnikújból Ethelbert dos Entel ellen vonul, minket pedig csapdába ejtett itt, hogyannak a nyomoruk Panlamarisnak a seregei ostromolnak a szárazföld és avíz felől egyaránt.

- És azt kiabálják, hogy megtámadták Előőrsöt - jegyezte meg Dawson.

- Így is van - erősítette meg az úrnő. - A testvérek szellemutazássalfelderítették.

- És nekünk nem szabad megfeledkeznünk a népünkről - mondta Dawson.

- Mégis, mit tehetnénk innen? Nem ülhetünk ölbe tett kézzel itt a falakmögött, várva, hogy talán a dolgok majd kedvezően alakulnak.

Cormack megkísérel majd tárgyalni a prydi Bannagrannal, miként aztjavasoltuk - emlékeztette Premujon atya. - Ő nagyszerű követ, ésmeggyőződésem, hogy Reandu mester is támogatja majd a javaslatunkat.

- Valószínű, hogy Bannagran könnyebben meggyőzhető lesz, haújraélesztjük Ethelbert korábbi szövetségeit az innen keletre fekvő

190

partvidéki területeken - érvelt Gwydre. - Vonjuk be őket is aszövetségünkbe. A bátor Pinower testvér bebizonyította, hogy Milwellishálója nincs is olyan szorosra vonva, mint azt ő hiszi. Ha jól sejtem, hajóm aközelben várakozik.

- Egy rejtett kis öbölben pihen - erősítette meg Dawson.

- Ideje hát, hogy útnak induljak - döntötte el az úrnő, mire többen rémültenhördültek fel. - Ne féljetek! Nem nyíltan vonulok ki, és nem leszek egyedül.

- Még ha minden szerzetes és volt fogoly is elkísérne innen a Szent MereAbelle-ből, Dawson legénységével együtt, az sem lenne elegendő - feleltePremujon atya. - Úrnőm, könyörögve kérlek! Személyed túl fontos ahhoz,hogy megkockáztasd.

- De hát nem ücsöröghetek idebenn, hallgatva Panlamaris katapultjait ésaz ellenség tengerészeinek gúnyolódását, miközben a világot körülöttünkmeghódítják!

- De ha most kimész és elfognak, akkor semmi remény nem marad Yeslnikellen - emlékeztette Premujon. - Egyáltalán semmi.

Gwydre úrnő tehetetlenül beletúrt rövidre vágott hajába. Nem tudott mitfelelni. Igazán úgy érezte, csapdába esett, és ki van szolgáltatva azesemények sodrásának.

Mindannyian így éreztek.

* * *

Jurgyen testvér feltépte a gyenge ajtót, és félrelökte a súlyos, sötétfüggönyt, ahogy a kiáltozó Auchance testvérhez sietett, aki összegubózvafeküdt a földön. Nem tudta elcsitítani a szerencsétlen fiatalembert, még csakki sem tudta nyújtóztatni magzati pózba rándult testét.

A szerzetes szemébe nézett, és csak üres tekintetet látott.

Auchance valahova nagyon-nagyon messze nézett.

Jurgyen látott már ilyet korábban, így aztán lehunyta a szemét, és szorosanmagához ölelte testvérét. A szerzetes egy másik ember testébe került, talántöbb száz kilométernyire, és a lelke csatába bonyolódott azért az idegentestért. És egy ilyen helyzetben egy szellemutazást végző semmiképp nemnyerhetett, hisz egy átmeneti győzelem is szellemi megszállást jelentettVolna, amit nem lehetett fenntartani (emellett nem is volt szabad, hiszen ezt

191

a rend a drágakőmágia legerkölcstelenebb praktikái között tartotta számon).

Auchance testvért elűzte az idegen szellem, és ahogy a kő mágiájatompulni kezdett, lelke visszatalált a saját testébe, ide, a Szent Mere Abelleegyik meditációs szobájába. Ám az élmény megtörte őt - ezt Jurgyen testvérsaját keserves tapasztalatából tudta.

Több más szerzetes is érkezett mögötte. Ő kihátrált a kis helyiségből, ésutasította társait, hogy vigyék az ifjú Auchanc a gyógyítótermekbe.

- Kötözzétek le! - adott utasítást, és a többiek egyetértő bólogattak, hiszmind tudták, hogy társuk könnyen megsértheti magát a várhatóanbekövetkező tombolásos rohamok közben.

Ezután Jurgyen testvér elviharzott. Tudta, hogy Auchance talánmeggyógyul, de még az is megeshetett, hogy meghal. És nem volt semmi,amit ő, vagy bármely más szerzetes tehetett volna ezzel a betegséggelszemben, és ez a tehetetlenség csak még jobban felszította indulatát, ahogyGwydre úrnő lakrésze felé igyekezett. Hangosan dörömbölt az ajtón, ésbeviharzott, még mielőtt az úrnő válaszolt volna a dörömbölésre.

- Na de, testvér! - mordult fel Gwydre.

- Hányán fognak még meghalni kielégíthetetlen kíváncsiságod miatt, hogyminél többet megtudj a te szeretett Előőrsödről? - harsogta a szerzetes. -Vagy pusztán azért, hogy megerősítsék a tragédiák hírét, melyekről apalmarisi tengerészek kiáltoznak nekünk nap mint nap? Ez őrültség!

- Nem, testvér - felelt az úrnő, és nagyon ügyelt rá, hogy a hangja higgadtmaradjon.

Intett Jurgyennek, hogy foglaljon helyet mellette, hisz épp a kandallómellett melegedett. Az esti levegő fagyot hozott, és bár a nyár már közelgett,az öböl felől hideg szelek fújtak ezen az estén.

A szerzetes a székhez lépett, de nem ült le.

- Legalább annyira aggódom a testvérekért is - biztosította Gwydre. - Éscsodálom hősiességüket, hogy szellemutazásra vállalkoznak.

- Úgy beszélsz, mintha lenne bármi más választásuk!

- Nincs több, mint egy katonának, aki az ellenséges vonalak ellen menetel.

Jurgyen felszűkölt a megdöbbentően egyenes válasz hallatán, és a székrerogyott. Mégis megőrizte elszántságát, hogy visszafogja haragját. Elvégre

192

testvérei csak rá számíthattak, hogy véget vessen ennek a szellemutazásosőrültségnek - így hitte.

- Még egy szellemutazót elvesztettünk - tájékoztatta az úrnőt. - Sorainkmár így is ritkák.

- De képeztek újabbakat? - kérdezett vissza Gwydre, bár szavai inkábbparancsként csengtek, mintsem kérdésként.

- Hát tényleg az a szándékod, hogy elpusztítsd az egész rendet?

- Talán jobban szeretnéd, ha De Guilbe atya lenne a vezetőtök, a SzentKirály Egyházának égisze alatt?

Ez beléfojtotta a szót a szerzetesbe, így csak hallgatott, s elfordult.

- Dawson McKeege ma érkezett meg a Szent Mere Abelle-be - folytattaGwydre. - A bátor Pinower vakmerő kísérlete, hogy futva átszelje a vizet,ma nagyszerű hírekkel és reménnyel gazdagított minket.

Jurgyen vonakodva bólintott.

- Ez az egyetlen reményünk - magyarázott tovább Gwydre. - Előbbszerzünk tudomást a távoli eseményekről, mint az ellenségeink, így miléphetünk gyorsabban. A testvérek szellemutazásainak segítségével talánjobban el tudjuk helyezni a seregeinket egy csatában, vagy tudomástszerzünk a csapdákról, melyeket Yeslnik állít nekünk. Nem becsülheted aláennek értékét, testvér. Melyik parancsnok ne akarna tudni az ellenfélseregeinek mozgásáról?

- Gyorsabban léphetünk... - morogta Jurgyen - Hiszen még e kapukat semhagyhatjuk el.

Mielőtt Gwydre válaszolhatott volna, kiáltás hangzott a folyosóról, melymagára vonta mindkettőjük figyelmét. Giavno kifulladva érkezett.

- A Pisztráng-öböl - zihálta.

- A Pisztráng-öböl? - visszhangozta Jurgyen zavartan.

- Az előőrsi Pisztráng-öböl? - kérdezte Gwydre is, felpattanvakarszékéből. - A halászfalu?

Giavno bólintott, miközben továbbra is igyekezett levegőhöz jutni, ésGwydre felnyögött, azt gondolván, hogy a falu rettenetes sorsra jutott apalmarisi matrózok fegyverei által.

193

- Győzelem - nyögte ki végre nagy nehezen Giavno.

Erre már Jurgyen is felugrott ültéből.

- Hatalmas diadalt arattunk - szólalt meg újra Giavno, mire végre sikerültannyira összeszednie magát, hogy már alig lihegett. - A harcosaid csapdátállítottak a palmarisi hajóknak - magyarázta. - Sokan Előőrs Kapujánakmenekültjei közül a Pisztráng-öbölbe mentek, így fel voltak készülve.

- Honnan tudsz erről? - kérdezte Jurgyen testvér, és miközben ezt kérdezte,az úrnőre szegezte a tekintetét.

- Ott voltam - magyarázta Giavno. - Szellemtestben.

Ezt hallván Gwydre Jurgyen felé bólintott.

- Figyelmeztettem őket a palmarisi flotta érkezésére - magyarázta továbbGiavno, és alig bírta magában tartani ujjongó örömét. - Én...

- Szent Abelle-re! - hördült fel Jurgyen, és felmutatta az örökzöld jelét,egyházuk jelképét.

- Három palmarisi hadihajót fogtak el - tért rá Giavno a részletekre. - Ahárom hajó legénységét megölték vagy fogságba ejtették.

- Ez nagyszerű hír - mondta Gwydre, és amikor Jurgyenre nézett, látta,hogy a szerzetes is lelkesen bólogat.

- És van még több is, úrnőm! Az előőrsiek szervezik a hadjáratot délre!Hatalmas hajóhad, tele harcosokkal. Meggyőződésük, hogy úrnőjük mellett ahelyük.

- El fogják őket süllyeszteni az öbölben! - kiáltott fel Jurgyen.

- Próbáltam figyelmeztetni őket, de nem mertem túl közel merészkednianélkül, hogy visszatértem volna beszámolni a hírekről.

Gwydre úrnő bólintott, és Jurgyenre nézett. A szerzetes lélegzet-visszafojtva habozott néhány pillanatig, hisz jól tudta, milyen kockázatrautalt Giavno. Szellemalakban járni épp elég veszélyes volt, de információtközölni ebben az alakban azt is jelentette volna, hogy a szellemutazónakeléggé közel kell merészkednie egy másik lényhez, gyakran túl közel ahhoz,hogy ellen tudjon állni a megszállás szinte legyőzhetetlen kísértésének.Giavno ez alkalommal sikerrel járt, de elméje épségét tette kockára ezzel azutazással.

194

Ám Jurgyen nem tagadhatta, hogy micsoda lehetőségek rejlenek ebben -pontosan az, amiről Gwydre úrnő beszélt. A padlóra fordította tekintetét, ésaz arcán átsuhanó mosoly a saját magával szembeni rosszallásról árulkodott.

- Indulj útnak ismét, amint képes vagy rá, testvér! - fordult ezutánGiavnóhoz. - Szépen kérlek! Te, és sokan mások, velem együtt.

- Te is útnak indulnál szellemalakban? - kérdezte Gwydre. Jurgyen aszemébe nézett, és hagyta, hogy az úrnő lássa rajta beismerést, hogy nemvolt igaza.

- Megfelelő útmutatással mi, szerzetesek elirányíthatjuk az előőrsi flottát -magyarázta. - Talán így sikerül elkerülniük Yeslnik király hadihajóit.

- Ti jelentitek seregeink számára az erőt - mondta az úrnő a kétszerzetesnek. - Szent Abelle szerzetesei olyan hatalom birtokába juttatnakbennünket, melyről az ellenségeink még csak nem is álmodhatnak, s mellyelversenyre sem kelhetnek! Menjetek hát méltósággal, büszkén, és nagyonóvatosan, kérlek benneteket! Segítségetekkel gyorsan tudomást szerzünk azeseményekről, melyekről az ellenség napokig, vagy talán hetekig sem, és ezhozza meg számunkra a szükséges előnyt.

195

12.A MÁSODIK ÚT

Reandu mester a szerzetesi csuhát viselő hármasról az események másikmegfigyelőjére, Pryd tartományurára nézett, aki fenyegető tekintettel figyelte,amint a kis csoport elhagyja a sereg táborhelyének szerzetesek számárafenntartott részét.

- Tudja - jegyezte meg a prydi klastrom egy alacsonyabb rangú szerzeteseReandunak érdes, ideges hangon.

Reandu mély lélegzetet vett, és lassan elindult a nagyúr felé, ezzel magáravonva annak figyelmét.

- Nem érkezett hír Bransenről - mondta neki, ahogy mellé ért.

Bannagran nem nézett rá, hanem egyre a távolodó szerzetescsapatotfigyelte, akik egyáltalán nem voltak szerzetesek.

- Elszöknek? - kérdezte halkan, tompán.

- Nem kérhetem tőlük, hogy szálljanak harcba a testvéreikkel.

- Így aztán megengeded nekik, hogy a testvéreik mellett küzdjenekellenünk?

- Nem, nagyuram - felelte Reandu, és hevesen gesztikulálva igyekezettlecsillapítani a lobbanékony tartományurat. - Nem, ilyesmire soha nemkerülhet sor! A háború számukra véget ért. Találnak majd egy klastromot...

- És ezt higgyem is el?

- Csatlakoztak a rendhez.

Bannagran ekkor a szerzeteshez fordult, s tekintetében vad indulat izzott.

- Megengedtem neked, hogy csatlakozzanak a rendetekhez, hogy ne kelljeneleget tenni Yeslnik király parancsának, hogy végezzünk a foglyokkal -emlékeztette. - Azzal hálálod meg a kegyelmet, hogy elárulsz?

- Nem árulta...

- Ethelbert oldalára állnak az első adandó alkalommal! Fegyvereket adnaka kezükbe, és visszatérnek, hogy prydi társaink gyilkolják!

Reandu minden szóra a fejét rázta.

196

- A szavukat adták. A háború számukra véget ért. Csupán arra vágynak,hogy visszatérhessenek családjaikhoz. Ezzel csak egyetértesz?

- Próbára teszed a türelmemet, szerzetes!

- Tudom, hogy emberséges vagy.

Bannagran tekintetében még nagyobb düh lobbant, de aztán a feszültségvalahogy elillant, és az izmos harcos immár inkább érdeklődve fürkészte aszerzetest. Reandu ezt sokkal nyugtalanítóbbnak találta.

- Vagy talán Reandu mester az, aki azon töpreng, hogy hátat fordít Yeslnikkirály ügyének? - kérdezte Bannagran kimérten.

Reandu erre a sarkán kezdett hintázni. Nem pislogott, s nem is felelt.

- Igaz hát - állapította meg Bannagran. - Azért döntöttél úgy, hogy ezt ahármat is magaddal hozod, és úgy válogattad ki a többieket is, beleértvesaját magadat, hogy ti vagytok azok, akik el akarják hagyni Yeslnik királyügyét. Itt hagynál engem, és itt hagynád prydi társaidat a csatamezőn, adrágakőgyógyítás eszköze nélkül?

- Nem - felelt a szerzetes szárazon. - Nem, végig mellettetek leszünk aharc során, hogy segítségére legyünk a prydieknek, és mindenkinek, akigyógyításért fordul hozzánk.

- De megtagadnád Yeslnik királyt?

- Én Áldott Abelle rendjét szolgálom, melynek vezetői a Szent MereAbelle-ben vannak, Észak-Honce-ban - felelt a szerzetes merészen. - Nemhallottam semmi jót erről a férfiról, De Guilbe atyáról, akit Yeslnik királyennek az új egyháznak, a Szent Király Egyházának fejévé tett. Nem kérhetedtőlem, hogy tagadjam meg a hűséget, éppúgy, ahogy Bannagran sem tagadnámeg soha a Prydae nagyúr iránti hűséget, ha ő még mindig élne.

- Bátor beismerés - felelte Bannagran. - Kiköttethetnélek négy ló közé, ésmegugrathatnám őket a négy égtáj felé, pusztán ezek miatt az áruló szavakmiatt.

- Inkább választanám azt, mint hogy megtagadjam Artolivan atyát.

Bannagran úgy nézett rá, mintha a szerzetes eszét vesztette volna, ámcsupán néhány pillanatig. A nagydarab, izmos tartományúr hamarosan jóízűkacagásban tört ki. Ezután csak a fejét csóválva elfordult.

- Bannagran nagyúr! Sem én, sem egyetlen testvérem nem hagyunk el a

197

harcban, ha eljön az ideje - szólt utána Reandu, és eltökélt szándéka volt,hogy be is tartja ezt az ígéretét.

Bannagran nem állt meg. Menet közben nézett vissza a válla felett, s úgykérdezte:

- Hát a harc után?

Reandu nem tudott mit felelni. Csak némán bámult rá, s a szavak ott lógtaka levegőben, a kettőjük közé feszülő csendben. A szerzetes még a nagyúrtávozása után is ott állt egy darabig, és Bannagran után nézett, aki lassantávolodott a sátrak és katonák sorai között.

Különös módon arra döbbent rá, hogy nem lepte meg a férfi látszólagosközönye. Bannagran a hadjáratba adta szívét-lelkét, nem Yeslnik királynak,és Reandu meg volt győződve róla, hogy a nagyúr gyűlöli a piperkőcszínlelőt. Mégis, Reandu épphogy csak nem mondta ki nyíltan, hogyArtolivan mellé állt, aki most már nyíltan küzdött Yeslnik ellen, és ígymegtapasztalni Bannagran közönyét, ennek tükrében, egyáltalán nem volt kisdolog.

Reandu lehunyta a szemét, és eltöprengett az előtte álló lehetőségeken -immár nem először, és erősen gyanította, hogy nem is utoljára. HűségeArtolivanhoz és Áldott Abelle rendjéhez kötötte - az igazihoz, és nem ahhozaz árnyékegyházhoz, melynek megteremtésén Yeslnik király fáradozott. Aprydi klastrom szerzetesei is szinte egytől egyig egyetértettek a döntésével,hisz örömujjongással fogadták Reandu mester okos lépését, amikor elkerülteYeslnik király parancsát, mely szerint ki kellett volna végezni a klastrombantartott foglyokat.

Ám Reandu elkötelezettsége Pryd városa felé volt a legerősebb, Pryd voltaz otthona; a családja ott élt, amióta csak az eszét tudta, immár generációkóta. Emellett a szerzetes megtanulta tisztelni és csodálni Bannagrant is.Hogy is hagyhatná el az otthonát és urát?

De hogyan is maradhatna, ha ez azt jelentette, hogy hűséget kell fogadniaannak a rettenetes De Guilbe atyának és ennek az újonnan kreált egyháznak,melynek már a neve is isteni szintre emelte azt a nyomorult Yeslniket?

- Majd szépen letisztul minden - suttogta maga elé, miközben gondolatbanemlékeztette magát, hogy a Yeslnik király és Artolivan atya közötti játszmamég távolról sincs eldöntve.

Valószínűleg idővel megegyezésre jutnak, hisz nincs olyan hadsereg,

198

melynek sikerülhet bevenni egy olyan hatalmas erődítményt, amilyen a SzentMere Abelle. Emellett ha a tartományurak utolsó csatája is véget ér,senkinek nem áll majd érdekében, hogy folytatódjék a háború állam ésegyház között.

Mindazonáltal, ezek a megnyugtató gondolatok nem tudtak ¡gazánlehorgonyozni Reandu szívében, mert a mester sajnos több mint elégszemélyes tapasztalattal rendelkezett a királyról ahhoz, hogy tudja, nem lehetarra számítani, hogy a férfi helyesen dönt, főleg akkor, ha a kérdés főként aköznép jólétét érinti.

Mégis úgy érezte, azért érdemes reménykedni.

Ekkor hallotta meg a kiáltást - Mester! -, és a sürgető hangból rájött, hogyifjú testvére már valószínűleg szólongatja egy ideje. Körbenézett, míg végülfelfogta, hogy ifjú társa és több más szerzetes egy domb tövébencsoportosulnak, és egy közeli facsoport felé mutogatnak izgatottan. Reandumegértette, miért is olyan izgatottak, és az ő szeme is elkerekedett adöbbenettől, amikor észrevette Bransent.

Az ifjú harcos rendkívül elgyötörtnek tűnt, bár sérülésnek nem látszottrajta nyoma.

Reandu kénytelen volt azt hinni, hogy mégis valami súlyos fizikai sérüléstszenvedett el, hisz egyik kezét a homlokához szorította, és remegő léptekkeljárt - nem teljesen úgy, mint hajdan a Gólya, de semmiképp nem az Útonállólendületes, kiegyensúlyozott lépteivel.

Reandu odasietett hozzá, de Bransen nem állt meg, rá sem nézett, sőtegyáltalán semmilyen formában nem vett róla tudomást.

- Mi történt? - kérdezte Reandu, amikor észrevette, hogy a lélekkő az, amitBransen a homlokához szorít.

- É... é... én... - válaszul csak ennyit dadogott, és ahogy megrázta a fejét,nyál fröcskölt a szájából. Arrébb botladozott.

Reandu csak tátogott döbbenten. A Gólya visszatért, és makacsulmegmaradt, annak ellenére is, hogy Bransen egy lélekkövet szorított ahomlokához! Reandu sietve Bransen mellé lépett, karon fogta, és nemengedte, hogy az ifjú harcos ellökje a segítő kezet, bár erősen próbálkozott.

- Bransen, mi történt? - faggatta. Közben több szerzetes odasietett, hogysegítsenek.

199

- P... ppp... pi... pihennem kell - nyögte ki végül nagy nehezen, és megintmegpróbált elhúzódni, ám addigra már egy másik szerzetes is megfogta akarját. Ő és Reandu gyorsan be.

vitték Bransent egy sátorba, és egy tábori ágyra fektették.

Az ifjú egy ideig nyitott szemmel feküdt, és oldalra bámult bár látszott,hogy valahova a távolba mereng, s lelki szemei előtt más képeket lát, nemReandut, vagy bármi mást a sátorban. Reandu újra meg újra szólongatnipróbálta, hogy valamiféle magyarázatot kapjon, de az ifjú harcos nem szóltegy szót sem.

Nem sokkal később a kimerült Bransen mély álomba zuhant.

- Hozz egy szövetcsíkot! - utasította Reandu a másik szerzetest, aki sietvetávozott, és hamarosan visszatért egy darab gyapjúval. Reandu feltekerte azanyagot, és Bransen homlokára kötötte vele a lélekkövet, hogy a helyénmaradjon, pont úgy, ahogy Bransen azelőtt viselte, mielőtt Artolivan atyaneki ajándékozta az elveszett csillag alakú dísztűt.

Reandu elbocsátotta a többi szerzetest, de ő maga nem tartott velük. A naphátralevő részében Bransen ágya mellett ült, és időnként egy másiklélekkővel lágy gyógyító energiákkal kezelte az ifjút. Végül késő éjszakalett, és Reandu felállt, hogy elmenjen némi vacsoráért, mielőtt aludni tér.

- Ig... ggg... igazad volt - szólalt meg Bransen, ahogy a szerzetes elfordult.Reandu visszafordult, és látta, hogy az ifjú kinyitotta a szemét. -Büszkeséggel tölt el, hogy ezt mondom? - beszélt tovább Bransen, és szavaiújból tisztán, érthetően csengtek, bár nem oly határozottan, mint korábban,mielőtt útnak indult előző éjjel.

- Hogy érted? - kérdezte Reandu, miközben visszament, és leguggolt ahátán fekvő ifjú mellé.

Bransen elfordította a tekintetét.

Néhány pillanattal később Reandu megértette, mi történt.

- Nem tudtad megtenni - állapította meg, és arcán széles mosoly áradt szét.

Bransen visszafordult hozzá, de nem viszonozta a mosolyát.

- És ennek te örülsz?

- Jobban, mint ahogy azt el tudod képzelni, barátom.

200

Bransen kíváncsi tekintetet vetett rá.

- Talán azt hiszed, ujjonganék, ha letérnél az erkölcs útjáról? - magyaráztaReandu. - Azt hitted, örülnék, ha megtudnám, hogy te, akit csodálatos,nagylelkű embernek ismerlek gyermekkorod óta, épp olyan durva ésnemtörődöm vagy, mint oly sokan ezek közül az úgynevezett vezetők közül?

- Talán nem vagyok olyan bátor, mint gondoltam.

- Bátor? - Ez alkalommal Reandu nem tudta elfojtani a nevetést. - Te nemvagy orgyilkos, Bransen Garibond, sem az a másik éned, akit Útonállónaknevezel. Soha nem is voltál orgyilkos.

- Badden ősatya nem értene egyet veled.

- Badden ősatya megölésével ártatlanok százait mentetted meg - felelteReandu a legcsekélyebb tétovázás nélkül. - Azzal a tetteddel véget vetettélegy háborúnak, és az az ember igencsak kiérdemelte, hogy végezzenek vele.De ez az egyezség, amit Bannagrannal kötöttél... nem, Bransen, ez nem volttisztességes, erkölcsös megállapodás. Ezt te is tudtad jól, és amikor eljött azigazság pillanata, amikor nem bírtad tovább ámítani a szíved. Tudtad, hatovábbmész azon az úton, alapvetően és végérvényesen más emberréváltozol, és te a helyes utat választottad. Nem is lehetnék boldogabb!

Bransen merőn nézte a szerzetest.

- Megint megnyomorodtam - mondta, és a hangja még mindig remegett.

- Mi történt? Megsebesültél talán?

- Nem.

- És mikor kezdődött? Harcba bonyolódtál?

- A harc akkor már véget ért, én győztem, és nem sérültem meg -magyarázta Bransen.

Maga elé emelte a kezeit, és úgy bámulta, mintha merő vér lennemindkettő. - A markomban tartottam a nőt - mondta, és ökölbe szorította abalját. - Hátrarántottam a fejét, ott volt tehetetlenül...

Innen nem volt nehéz Reandu mesternek összeraknia a képet. A szerzetesmester szentül hitte, hogy a Gólya azért tért vissza, hogy megmentseBransent a legrosszabb ösztöneitől, és ő nagyon örült ennek. MegragadtaBransen kezét, és gyengéden megszorította.

201

- És most megint ugyanaz a nyomorék vagyok, mint régen - fejezte beBransen, s a hangja alig volt több halk suttogás.

- Talán nem te magad állítottad, hogy a Jhesta Tu-edzés volt az, amimegszabadított a Gólyától, és attól, hogy használnod kelljen a lélekkövet?

Bransen látható kíváncsisággal nézett rá, bár ezt semmi pénzért nem lettvolna hajlandó beismerni.

- És azok a tanok mit mondanának Bransennek ebben a helyzetben? Talána Jhesta Tu beavatottjai orgyilkosok?

- Nem - suttogta az ifjú, elgyötört harcos.

- Nem éppen ez az, amit az ő hitük megvet?

- Az egész egy hazugság - motyogta Bransen, és lesütötte a szemét.

Reandu mester tudta, hogy az ifjú szégyelli magát, és meggyőződése volt,hogy ez igazán remek hír.

A szerzetes aznap este már nem mondott semmit, de még hosszú ideigBransen mellett maradt, míg a felzaklatott fiatal ember végre álombaszenderült.

Bransen másnap reggel energikusan lépett ki a sátorból. A lélekkőbiztonságosan a homlokára volt rögzítve, és fekete selyemálarca még anyakában lógott. Bár nem járt teljesen stabilan, láthatóankiegyensúlyozottabbak voltak a léptei, mint az előző napon.

- Jól aludtál? - érdeklődött Reandu mester, miközben odasietett hozzá.

Bransen bólintott.

- Az jó, mert hosszú menetelés vár ránk, Bannagran nagyúr parancsaszerint. Úgy értem, ha ezen az úton akarsz tovább jönni.

- Visszaszerzem a kardomat, és a dísztűt, amit Artolivan atya adott nekem- felelte Bransen. - Azután elmegyek innen, távol ettől a helytől, távolYeslnik Honce-ától.

Reandu ennek hallatán kérdőn felvonta a szemöldökét.

- Tehát átengeded neki ezt a földet?

- Ez már eldöntött ügy.

- És hova menekülsz majd? Alpinadorba? Vagy talán Behrbe, a Jhesta Tu

202

honába?

- Vagy talán Előőrsbe - felelte Bransen. - A vad északi tájakra, ahová nemnyúlik el Yeslnik hadseregének keze. Elmegyek Cadayle-ért és Callenért, ésaz öblön át elhajózunk. A világ számára az Útonálló halott lesz.

- Halott?

- Igen.

- Hát ezt akarod?

- Igen.

- És azok, akikkel jót tesz az Útonálló, csak elégedjenek meg azzal anyomorúságos élettel, ami az osztályrészükül jutott, csak mert az Útonállónem törődik vele, hogy a bajnokuk legyen?

- Nem érdekel - jelentette ki Bransen. - Egyedül rám tartozik, hogy milyenutat választok, és egyedül a feleségemért és a családomért tartozomfelelősséggel.

Reandu csak egy kicsit mosolyodott el, és erőt vett magán nehogyszélesebbre húzódjon ez a mosoly, hogy Bransent gúnyolja. Ám az igazságaz volt, hogy a szerzetes egyáltalán nem hitt Bransennek, bár meg voltgyőződve róla, hogy az ifjú komolyan gondolja mindezt. Mert bár hevesentiltakozott ellene, valójában Bransen törődött Honce köznépének sorsával.

Reandu ezen a ponton nem látta értelmét, hogy tovább erőltesse a témát.Hitte, hogy ezen a legújabb önámításán is Bransennek magának kellátverekednie magát, akárcsak az előzőn.

Egy kurta meghajlással Bransen elindult némi reggelit szerezni, magárahagyva Reandut a szerzetesek táborhelyének közepén, és bár a mester magais éhes volt, úgy döntött, ez alkalommal jobb, ha hagy Bransennek némitávolságot. Az ifjúnak magának kellett rájönnie, hogy mi lakik valójában aszívében és az elméjében, és csak ő adhatta meg saját maga számára aválaszokat.

A sereg hamarosan útnak indult, méghozzá gyors menettempóban, ahogyReandu ígérte.

Kelet felé haladtak tovább, pontosan azt a dombhátat megkerülve, aholBransen két éjszakával azelőtt járt. Ezután délkeletnek fordultak, és egyenesvonalban haladtak tovább Ethelbert dos Entel még mindig távoli városa felé.

203

A nap alábukott nyugaton, és épphogy csak megálltak tábort verni, amikorBannagran harci kocsija a szerzetesek közé dübörgött.

Reandu a köszöntésére sietett. Mielőtt a szerzetes megszólalhatott volna,Bannagran rászólt, hogy szálljon fel a kocsira.

- Tárgyalás lesz - magyarázta a tartományúr. - És azt akarom, hogymellettem légy.

- Tárgyalás? Kivel?

- Mássz fel a kocsira! - ismételte meg Bannagran.

Reandu egy intéssel odairányította a tartományúr figyelmét egy közelifacsoport felé, ahol Bransen álldogált.

Bannagran csettintett a gyeplővel, és a fogat máris útnak indult, nyomábannyolc másik harci szekérrel. Nem a szerzetesek táborhelyén át haladtaktovább, és vissza sem fordultak, ahogy arra Reandu számított volna. Ehelyetta facsoport felé vették az irányt, ahol az ifjú harcos álldogált egyedül.

- Tárgyalás lesz Ethelbert nagyúr követségével, köztük talán azokkal is,akiket keresel - magyarázta Bannagran immár Bransennek.

Ő odasietett, és Bannagran a közvetlenül utána érkező harci kocsi feléintett, majd újra elindította fogatát, ezúttal vissza arrafelé, amerről érkezett.Alighogy Bransen feltette a lábát a második harci kocsira, az márisdübörögve a nagyúr után lendült.

A maradék hét sorban követte őket, hogy a föld csak úgy remegett aszáguldó lovak patái, s a dübörögve gördülő kerekek alatt. A katonák soraiközül mindenünnen éljenzés hangzott fel, amerre csak elhaladtak csillogóbronzvértjeikben, ahogy az egész világ megremegett jöttükre. Bár nem őfogta a gyeplőt, Bransent mégis egészen megrészegítette az erő, amit ott fennérzett. Soha nem vívott még harcot magaslatról, és nem is igazán küzdöttmég harci kocsisokkal, de egyszerre megértette, miért menekül el oly sokgyalogos katona egy ilyen páncélozott harci kocsinak már a pusztalátványától is.

Átszelték a hatalmas tábort, és a déli és keleti út elágazásánál a csapatokelé kerültek. A déli úton mentek tovább, továbbra is Bannagrannal az élen.

- Ő a tartományúr - fordult Bransen az őt szállító harcoshoz. Szintekiabálnia kellett, hogy túlharsogja a harci kocsi dübörgését. - Nem nekikellene középen vagy a menet vége felé lennie?

204

- Nem, Bannagran nagyúrnak semmiképp! Ő soha nem használja pajzskéntaz alatta szolgálókat. Bannagran nagyúr mindig elöl jár a harcban, és mindigő az, ki utolsóként hagyja el a harcmezőt.

Ezért szereted őt - gondolta Bransen, de hangosan nem mondott semmit.Bármilyen rossz hangulatban volt is, és bármilyen közös múltra tekintettek isvissza, kénytelen volt elismerni, hogy ő maga is tiszteli Bannagrant.Összehasonlította ennek az uraságnak a tetteit a piperkőc Yeslnikével, akikétségkívül mindig másokat küldött a harcba, míg ő maga hatalmas seregeháta mögött bújt meg, többsornyi válogatott testőrrel körülvéve.

Biztosan Bannagran is tudta, mi az igazság az ostoba királyt illetően, ésmégis, teljességgel hihetetlen módon, ez az ember hűséges maradt akoronához! - ezen töprengett.

Bannagran fogata lehúzódott jobbra, egy füves területre, melyet magasranőtt tölgyfák sorának lombkoronája árnyékolt Rég lehullott makkok ropogtaka kerekek alatt, és a lágy szellő felkavarta az avart. A nagyúr mögött haladóhárom fogat azonnal követte a vezért, míg a következő három gyakorlottpontossággal továbbdübörgött az úton, túl a találkozóponton. A másik kettőmár korábban, északabbra lehúzódott. Ahogy a fogata megállt, Bransenleugrott, és az útra sietett, hogy megnézze, hová tart a másik három kocsi.Azok az út következő, emelkedős szakaszának megtétele után a legmagasabbponton megálltak. Kettő félrehúzódott, míg a harmadik megfordult, hogyszükség esetén hírt vihessen a táborba.

Álljatok készenlétben - szólt oda Bannagran egyik fogathajtó harcosa kéttársának, akik a harmadik és negyedik fogattal tartottak.

- Ha Ethelbert nagyúr valami ármányt tervez, azt gyorsan ellene fordítjuk.

Bransen észrevette, hogy a férfi felemelte a hangját, hogy ezt az utolsófogadalmát Bannagran is mindenképp hallja.

- Ethelbert nagyúr nem tervez semmiféle ármányt - válaszolta a nagyúrteljes bizonyossággal, és hangján tisztán érződött, hogy bosszankodik kissé.

A három fogathajtó elkezdte megvitatni, hogy mi várható az előttük állótalálkozón, miközben Reandu Bannagran mellett maradt, aki a fasortávolabbi végébe sétált, és merengve délnyugat felé nézett. Bransenközelebb húzódott hozzájuk, és valahol titkon remélte, hogy talán meghallhatvalamit.

- Biztos megadják magukat - mondta épp Reandu. - Már nem sok harci

205

kedv maradt Ethelbert embereiben. Tudják, hogy nem győzhetnek.

- Ethelbert nagyúr büszke férfi - felelte Bannagran.

- Ezért jön hozzád. Soha nem adná át a kardját Yeslniknek. Csakhogyabban nincs semmi méltóságon aluli, ha Honce Medvéjének, és Prydseregének adja meg magát, azután, hogy te és követőid ilyen hírnévre tettetekszert, méghozzá nem is érdemtelenül ebben a háborúban. Talán nemBannagran volt az, aki megfutamította Ethelbert nagyurat Prydből, amikor őmár úgy hitte, hogy megnyerte a csatát?

Bannagran nem felelt, de Bransen tudta, hogy a férfi arcán ülő fanyarkifejezés valódi szerénységet takar.

Ez az ember volt az, aki oly nyomorúságossá tette Garibond Womak életét- emlékeztette magát Bransen. Ez volt az a férfi, aki eljött érte, hogykasztrálja őt valami értelmetlen samhaista rituálé keretében, ahol az őgenitáliáit feláldozták volna, hogy Prydae nagyúr újból termékennyé váljon.És amikor Garibond térdre vetette magát Bannagran előtt, hogy Bransennevében kegyelemért könyörögjön, a harcos őt vonszolta el a kisfiú helyett.

Később, amikor Jerak atya, a prydi klastrom vezetője eretnekneknyilvánította Garibondot, akkor ezt az embert, akinek Bransen a fogadott fiavolt, s kit az ifjú apjaként szeretett, máglyán égették el. És ők mindkettenbűnrészesek voltak ebben! Mindketten!

Reandu és Bannagran is részt vett abban a kivégzésben, még ha magában adöntésben nem is volt szerepük.

Bransennek újra meg újra emlékeztetnie kellett magát erre az igazságra.

Nyughatatlanság lett rajta úrrá, a homlokán verejték gyöngyözött. A világtúl durva, és túl aljas volt - még ezek a férfiak is, akikkel szemben nemtagadhatta, hogy rokonszenvet érez, különösen Reandu iránt, részei voltakennek.

- Ezt sose feledd. - hallotta a saját hangját, bár nem akart hangosanbeszélni. Ahogy megszólalt, Bannagran és Reandu is felé fordult.

- Mit ne feledjek? - kérdezte a nagyúr tömören.

- Azt, hogy közös történetetek van Ethelbert nagyúrral - dadogta Bransen,és ezúttal hangja gyengeségét nem a Gólya dadogása okozta, hanemkétségbeesett próbálkozása, hogy valamit rögtönözzön. - Ethelbert nagyúrtalán becsületes férfiú, de ő volt az, akibe Bannagran bárdjának hideg vasa

206

mélyen belemart

- Talán? Talán becsületes férfiú? - ismételte Bannagran.

- Az orgyilkosaira gondol - magyarázta Reandu.

- Az, hogy Hou-lei-harcosokat alkalmaz, kétségessé teszi a becsületét -jelentette ki Bransen.

A nagyúr fürkésző pillantással nézett Bransenre, majd láthatóanelvesztette érdeklődését, és elfordult. Reandu mester azonban továbbra is őtnézte, bólintott, majd mintha csak egy hirtelen ötlettől vezérelve tenné, a fákfelé mutatott.

Bransennek csupán néhány pillanatig tartott rájönnie, mire gondolt aszerzetes. Az ifjú harcos ezután bólintott, és arcán ravaszkás mosoly jelentmeg. Amikor Bannagran visszafordult hozzá, Bransen épp a malachit erejétmegidézve lecsökkentette a súlyát és egyetlen ugrással a magasba lendült.Ügyesen érkezett egy közeli fa alsó ágára. Lenézett, oda, ahol a háromfogathajtó épp előkészítette a találkozó helyszínét, arrébb sepregetvecsúszós makktakarót. Bransen továbbhaladt az ágak között egy megfelelőrejtekhelyre, ahol számításai szerint várhatóan Ethelbert követei állnakmajd.

Hallotta, hogy Reandu odalenn biztosítja Bannagrant, hogy így nagyobbbiztonságban lesz, mire a bajnok csak gúnyosan felhorkant.

Bransen eközben odafenn arra gondolt, igencsak meg lennének lepve őkketten, ha tudnák, mi van a szíve mélyén. Ugyanis ha összecsapásra kerül soraz alatta levő tisztáson, egyáltalán nem volt biztos, hogy beleavatkozna, ésha mégis, még neki magának sem volt a leghalványabb sejtelme sem arról,hogy melyik oldalon.

Persze azon az oldalon, mely jobban szolgálná az érdekeit - mondogattamagában makacsul, ám még saját maga számára sem meggyőzően.

Alig telepedett le az egyik ágra, amikor az egyik előreküldött fogatdübörögve visszaindult az úton, és a mezőre érve felkavarta a port és aszétszórtan heverő gallyakat, makkokat.

- Ethelbert nagyúr az személyesen! - kiáltotta a fogathajtó.

- Bannagran nagyúr! Ethelbert nagyúr személyesen jött el tárgyalni!

Bransen látta, hogy Bannagran és Reandu összenéznek - láthatóan

207

mindkettejükre mély benyomást tett a hír.

A fogathajtó odavetette a kantárszárat az egyik szolgának, es ura elésietett.

- Hányan vannak vele? - kérdezte Bannagran.

- Csupán egy kisebb csoport, de biztos, hogy a menet közepén maga azidős Ethelbert nagyúr az.

- Legyetek résen! - mondta Bannagran fennhangon, mondandóját egyarántszánva a körülötte állóknak és a fán ülőnek. A fogathajtónak még továbbiparancsot is adott: - Szedd össze a hátrahagyott fogatokat, és hozd őketközelebb; elég közel ahhoz, hogy támadni tudjanak, ha mégis valami csapdalenne!

- Igenis, nagyuram, de csak néhányan vannak Ethelberttel. Két szerzetes,két nő, és egy másik férfi, Behrből, ha jól sejtem. Épp olyan fekete selymetviselnek, mint az Útonálló.

Odafenn a fán Bransen megmerevedett. Óvatosan előrekúszott az ágon, éserősen meresztgetve a szemét elnézett dél felé az úton, éppen amikor aküldöttség megjelent a dombtetőn, és lovaikkal óvatosan elléptettekBannagran két előreküldött harci kocsija között.

Valóban maga Ethelbert nagyúr közelgett egy hatalmas fehér ménen, biztoskézzel vezetve a tüzes jószágot Bransen észrevette Affwin Wit és MerwalYahnát is, ahogy arra számított a fogathajtó elmondása alapján. Higgadtanléptették lovaikat uruk oldalán.

Azonban hogy ki lehetett a másik három, azt ebből a távolságból nem tudtabiztosan megállapítani. Valóban két szerzetes tartott még a társasággal, ésegy nő, aki az északi barbár sámánok öltözékét viselte, ugyanolyan tollakbólés fogakból fűzött ékszerekkel, amilyeneket Milkeila hordott.

Egyszerre úgy érezte, alig kap levegőt. Valóban Milkeila volt az, és azegyik szerzetes kétséget kizáróan Cormack! Milkeila és Cormack Ethelbertnagyúrral! Milkeila és Cormack az orgyilkos Affwin Wi és aljas embere,Merwal Yahna társaságában lovagolva!

Mit jelenthetett ez?

Bransen béklyók után kutatott, mert meg volt róla győződve, hogy barátaicsakis kényszerből tarthattak ilyen társasággal, pedig látta, hogy nincsenekvasra verve, sőt úgy tűnt, meglehetősen jól érzik magukat Ethelbert oldalán.

208

Kis időre elvesztette őket szem elől, ahogy az ágak takarásába értek, dehallotta, hogy lovak megállnak a tisztás szélén, és a hat lovas leszáll anyeregből. Felsorakoztak egymás mellett, és néhány lépéssel hátramaradvakövették a nagyurat, aki közvetlenül Bannagran előtt állt meg.

- Jó színben vagy - köszöntötte. - És bár ellenségek vagyunk... vagyvoltunk, tudnod kell, hogy folyamatos elismeréssel követtem nyomonténykedésedet.

- Túlzottan nagylelkű vagy - felelte Bannagran, de a hangja túl komolyancsengett e szavakhoz.

Ethelbert nagyúr ezen csak nevetett.

- Hát nem élvezhetünk pár percnyi kellemes, kulturált csevegést? -kérdezte.

Bannagran kényelmetlenül fészkelődni kezdett, majd így szólt: - Igaz is.Nem felejtettem el közös hadjáratunkat a Sáskakar mentén, amikor a tengerigüldöztük a powrikat.

Bocsásd meg szavaim élességét! Belefáradtam már a háborúba.

- Ahogy mindannyian. Nincs mit megbocsátanom.

- Igazán nagyvonalú vagy - válaszolta Bannagran könnyed meghajlással.

- Persze, meg vagy lepve, hogy személyesen jöttem el - vette át újból aszót Ethelbert. - Amint kétségkívül az is meglepett, hogy béketárgyalásrahívtalak. Talán úgy tűnhetne, itt már nincs mit mondani.

Bannagran bólintott.

- Ám a helyzet megváltozott - folytatta Ethelbert, és a jobbján állószerzeteshez fordult.

- Ő Destros atya az enteli klastromból.

A szerzetes meghajolt.

- Ez pedig mellettem Reandu mester a prydi klastromból. felelteBannagran.

- Aki Artolivan atyát követi? - kérdezett vissza a másik.

Bransen Reandu viselkedését figyelte, és észrevette, hogy egy pillanatrahomlokráncoló rosszallás suhan át az arcán, ahogy észrevette azt is, hogy ezEthelbert nagyúr figyelmét sem kerülte el.

209

- A rend szakított Yeslnik nagyúrral - folytatta Ethelbert.

- Yeslnik királlyal - helyesbített Bannagran. - És az egyháznak csupán egyrésze fordított hátat az ő biztos győzelmének. Ostoba lépés.

- Vagy inkább elvhű. Mit mondasz, Reandu testvér?

Ethelbert metsző tekintete alatt Reandu egészen összehúzódott, és mégjobban, amikor látta, hogy Bannagran is rosszalló pillantással fordul felé.

Ethelbert tovább beszélt.

- Destros atya és látogatóim a Szent Mere Abelle-ből úgy tájékoztattak,hogy ez az új egyház, melyet Yeslnik óhajt, tanaiban és elveiben alighasonlít Áldott Abelle rendjéhez.

Kétségkívül inkább politikai szövetségről van szó, mint mélységes hitbőlgyökerező megállapodásról.

- Nem ismerem e civakodás részleteit, és nem is érdekel - szakította félbeBannagran.

- Nem érdekel? - visszhangozta a másik hitetlenkedve, szinte gúnyosan. -Ellenséged soraihoz egy igen erőteljes csoport csatlakozott ezáltal. Ez ígytéged is minden bizonnyal érint, Bannagran nagyúr. Ahogy ez az elpártolássem csupán az egyházat érinti, bár az már önmagában is el kellene, hogygondolkodtasson. Nem, Cormack és szépséges társa, az alpinadori Milkeilanemcsak Artolivan atya követeiként hajóztak Ethelbert dos Entelbe, hanemElőőrs tartományúra, Gwydre úrnő képviseletében is.

Bannagran igyekezett úgy tenni, mintha nem tettek volna rá mélybenyomást a hallottak, ezt Bransen jól látta odafentről. Ezzel szemben őmaga letaglózva állt a meglepő hírek hallatán, és épp csak annyira tudtaösszeszedni magát, hogy jól megkapaszkodjon, nehogy leessen a fáról.Gwydre úrnő és Artolivan atya szövetséget kötött Ethelbert nagyúrral? Hátnem tudták, hogy Ethelbert pontosan ugyanolyan gazember, mint Yeslnik?Nem tudták, hogy Ethelbert gyilkosokat és haramiákat fogadott fel, és hogyJameston Sequin, Gwydre úrnő barátja Ethelbert orgyilkosainak váltáldozatává? Bransennek mélyeket kellett sóhajtania, hogy összeszedjemagát, de rá kellett döbbennie, hogy túl későn, mert Affwin Wi és MerwalYahna hirtelen megmerevedtek Ethelbert oldalán. A nő előhúzta a kardját -Bransen kardját! -, és felé emelte.

- Hogyan? - hebegte Ethelbert, és egy lépést hátrált, majd ahogy

210

tekintetével követte Affwin Wi pengéjének irányát, meglátta Bransentodafenn az ágak között.

- Miféle árulás ez, Bannagran nagyúr? - tiltakozott az idős tartományúr. -Én egy becsületes férfinak gon...

Elhallgatott, ahogy Bransen leugrott az ágak közül, és könnyed mozdulattalföldet ért Bannagran oldalán.

- Bransen! - kiáltotta Milkeila és Cormack egyszerre.

- Árulásról szó sincs - biztosította Bannagran a tárgyalópartnerét.

- Add vissza anyám kardját! - követelte erős, határozott hangon Bransen.

Affwin Wi végtelenül gonosz mosollyal nézett rá.

Bransen nem hátrált meg, hanem viszonozta a mosolyt.

- Add vissza a kardot és a dísztűt, amit elloptál tőlem!

- Úgy érted, elvettem - mondta Affwin Wi. - Amihez jogom volt, mintrangban feletted állónak, és mint harcosnak, aki legyőzött, áruló!

Bransen látta, hogy Bannagran és Ethelbert is zavartan néznek. Reandu,aki mellette állt, elkezdte halkan győzködni, hogy hallgasson, és lépjenhátrább.

Az odébb álló Cormack és Milkeila arcán zavar és bizonytalanságlátszott, és az érzelmeknek olyan kavalkádja, hogy Bransen alig-alig tudtaértelmezni, mit lát.

- Attól féltünk, meghaltál - mondta Cormack. - De nekünk azt mondták...

- Csupa hazugságot, ehhez nem fér kétség - felelt neki Bransen, de közbenvégig Affwin Wit nézte. - Elvégre ez a Hou-lei gyakorlata.

- Ez az ember a te nevedben beszél, Bannagran nagyúr? - kérdezteEthelbert nagyúr.

- Hallgass, te ostoba! - mordult rá Bannagran Bransenre, és fenyegetőnfelé mozdult.

- Béketárgyalásra jöttetek, Gwydre úrnő követeiként - beszélt el BransenBannagran feje mellett, szavait Cormackhozés Milkeilához intézve. - Azért,hogy Ethelberttel szövetkezzetek?

- Tartsd kordában az embered, Bannagran nagyúr! - szólt Ethelbert

211

figyelmeztetően.

Bannagran sokkal nagyobb termetű volt Bransennél, keményen megragadtaaz ifjút a karjánál fogva, és visszarántotta.

- Vajon Gwydre úrnő akkor is ilyen lelkesen támogatná ezt a szövetséget,ha tudná, hogy Ethelbert nagyúr orgyilkosai ölték meg Jameston Sequint? -kérdezte Bransen tompán.

Cormack és Milkeila ennek hallatán láthatóan megdöbbentek, és kérdőpillantásuk Affwin Wi, Merwal Yahna és Ethelbert nagyúr között járt. Mégennél is sokatmondóbb volt a másik szerzetes reakciója - Destros atya arcánfélelem ült, mintha csak tudta vagy legalábbis sejtette volna Jamestonsorsának sötét titkát.

- Ez nem rólad vagy a barátodról szól, fiú - mondta halkan BannagranBransennek, miközben erővel visszafogta, de ezzel csak még nagyobbellenkezést váltott ki belőle. - Nem kértem, hogy szólj!

Mintegy szavait nyomatékosítandó, még néhány lépéssel hátrább toltaBransent. Reandu mester odasietett, és belekarolt az ifjúba. Suttogvakérlelte, maradjon csendben.

- Gyilkos! - vágta az ifjú Ethelbert nagyúr képébe, majd Affwin Wiszemébe nézve megismételte: - Gyilkos! Visszaszerzem tőled anyám kardját,még ha haldokló tested utolsó szorításából kell is kitépnem!

Affwin Wi és Merwal Yahna a fenyegetés hallatán egy emberként indultakelőre, de Ethelbert nagyúr elkiáltotta magát, még mielőtt túl messzireérhettek volna:

- Megállj!

Az idős tartományúr dühös tekintettel maga mögé intette a két harcost, éshatározottan ráparancsolt Affwin Wire, hogy tegye el a kardot.

- Ezekről a dolgokról én semmit sem tudok - mondta EthelbertBannagrannak, noha megjegyzését egyértelműen Cormacknak ésMilkeilának, és szintúgy Bransennek szánta, bár nem tudhatta, mennyit érvele. Ezután egyenesen Cormackhoz fordult, és így folytatta: - Ki fogjukderíteni, mi az igazság, ezt megígérem.

Egyszerre nagyon öregnek tűnt, ahogy így folytatta:

- Annyian halnak meg feleslegesen a háború zűrzavarában...

212

- Mit akarsz, Ethelbert nagyúr? - szakította félbe Bannagran. -Béketárgyalást kértél, hát eljöttem. Tiszteletben tartom a fehér zászlót.

- Akárcsak én.

- Csakhogy fogytán a türelmem, főleg ezeknek az új felfedezéseknek, és aharcosaid fenyegetéseinek tükrében.

- Fenyegetésről szó sincs - biztosította Ethelbert. - Nem azért jöttem, hogyfenyegesselek, hanem hogy ajánlatot tegyek.

- Akkor hát tedd meg az ajánlatodat!

- Csatlakozz hozzánk! - közölte Ethelbert egyszerűen.

Reandu néhány lépéssel ura háta mögött még mindig halkan csitítgatta azÚtonállót, de ennek hallatán ő is döbbenten elhallgatott, és Bransennelegyütt értetlenkedve fordult a meglepő javaslatot tevő nagyúr felé.

- Jól ismerlek, Bannagran, Pryd bajnoka - folytatta az idős nagyúr. -Láttalak harcolni, egyszerű katonaként és hadvezérként is, és tudom, nemállhatod az olyanokat, mint Delaval nagyúr taknyos unokaöccse.

- Vigyázz, mit mondasz Yeslnik királyról! - mordult Bannagranfigyelmeztetően.

- Yeslnik király! - horkant fel Ethelbert. - Hisz még arra sem áll készen,hogy egyetlen aprócska tartományt elvezessen, nemhogy egész Honce-t! Haegyszerű parasztgazda volna, a termése kipusztulna, a jószágai éheznének.Nem tudna egy horgászzsinórt a Miriani-óceánba vetni úgy, hogy utána neessen.

Bannagran nem igazán értékelte a viccelődést, arcán nyoma sem volt amosolynak.

Rezzenéstelen arccal bámult Ethelbertre, és egyáltalán nem látszott rajta,hogy mit gondol.

- Többről van szó, mint az alkalmasság kérdéséről - szólalt meg Cormack,és Ethelbert mellé lépett. - Itt már etikai és erkölcsi kérdésekről van szó.Gwydre eldöntötte, ki mellé áll…

- Te Gwydre úrnő nevében is szólsz? - kérdezte Bannagran.

- Igen.

- És Artolivan atya nevében is?

213

- Igen - felelt helyette Destros atya hátulról.

- Az ő nevében én szólok - helyesbített Ethelbert.

- Mindketten - összegezte Cormack, más lehetősége nem lévén. Ezután őés Ethelbert éles pillantást váltottak, de aztán Cormack makacs kitartássalfolytatta mondandóját:

- Gwydre úrnő nem akart beavatkozni ebbe a viszályba - magyarázta avolt szerzetes. - Ő azért hajózott délre, hogy hírt hozzon Badden ősatyalegyőzéséről Előőrsben, és arról, hogy az északi térségben végképp ÁldottAbelle rendje lett a lelkek pásztora. Azért érkezett, hogy segítsen elsimítaniaz itteni ellentéteket, és gyógyírt találni Honce sebeire.

- Bölcsebb szándék, mint amit végül ti választottatok - biztosítottaBannagran a volt szerzetest.

- Yeslnik... király parancsának erkölcstelensége döntötte el a kérdést -magyarázta Cormack. - Ez a démondaktiluszi kegyetlenségű követelés, hogyazokat a foglyokat, akik Ethelbert nagyurat szolgálták, gyilkoljuk meg. Ez agonosz rendelet egyértelműen eldöntötte, milyen utat kell Artolivan atyánakválasztania.

Bransen elszakította a tekintetét barátjáról, Cormackról, és ehelyettReandu mestert kezdte figyelni, akinek a szeme sem rebbent Cormackmagyarázatát hallva, sőt lelkesen hallgatta, amint a férfi beszámolt Gwydreúrnő és Artolivan atya találkozóiról, melyek arra a következtetésre vezettékőket, hogy Yeslnik, ez a mások sorsával szemben oly érzéketlen embersemmiképp nem lehet Honce királya.

Bransen rádöbbent, hogy Reandu mester legszívesebben hangoséljenzésben tört volna ki Cormack merész szavai hallatán, sőt azt gondolta,könnyen lehet, hogy a mester nem bír majd uralkodni magán, és így is tesz.Ennek a nyilvánvaló ténynek a jelentősége pedig teljesen összezavarta azÚtonállót.

- Ez nemcsak az én seregemben szolgáló embereket illetően volthátrányos, hanem a te katonáidra nézve is - tette hozzá Ethelbert.

Bannagran nem tűnt különösebben meggyőzöttnek.

- Talán a te katonáidnak nem kellett nehezebb harcokkal szembenézniükegy olyan ellenség ellen vonulva, mely tudta, hogy a megadás egyet jelent ahalállal? Talán az, hogy kegyelmet és biztonságos hazatérést ajánlhatott, nem

214

volt értékes tárgyalási pozíció egy olyan hadvezér számára, aki nem híve azértelmetlen vérontásnak, ha a csatát értelmetlen mészárlás nélkül is meglehet nyerni?

- Új szelek fújnak, s ezek nem Yeslniknek kedveznek - makacskodottCormack is. - Egész Előőrs, Áldott Abelle rendjének szerzeteseivel együtt,Ethelbert nagyúr mellé állt.

- Egész Előőrs? - visszhangozta Bannagran gúnyos nevetéssel. - HiszPalmaris városa önmagában több katonát tud állítani, mint Gwydre úrnő, ésegyáltalán nem minden szerzetes követte az áruló Artolivan atya szavát.

Ahogy ezt kimondta, Reandu felé fordult, és a szerzetes meghunyászkodvaösszehúzta magát a nagyúr metsző pillantása előtt.

- Artolivan atya nagyobb úrnak tartozik elszámolással, mint bármelyhalandó király - vágott vissza Cormack.

- Ó, valóban? - kérdezett vissza Bannagran. - Talán Badden ősatyaeltévelyedett kegyencei nem ugyanezt állították őróla?

Ez - amint azt Bransen is jól látta - elbizonytalanította Cormackot, de aszellemes férfi hamar feltalálta magát. Kihúzta magát, és így szólt:

- Az, hogy Gwydre úrnő és Artolivan atya úgy döntött, hogy Yeslnik ellenfordulnak, egész Honce javát, Honce népének a javát szolgálja!

- Akkor hát egymás mellett lesznek eltemetve - felelte Bannagrangúnyosan.

- Ők nem holmi személyes érdekből harcolnak - folytatta Cormack, ahogysikerült összeszednie magát. - Bannagran nagyúr könyörögve kérlek...

Ám Honce Medvéje csak nevetett szavain, így végül Cormack feladta.

- Ez az egész csakis a személyes érdekekről szól. Erről szólt Delaval ésEthelbert nagyurak harca, és erről szól Ethelbert nagyúr harca Yeslnikkirállyal. Akárcsak Artolivan vagy De Guilbe atya harca, vagy akár Reandumesteré. Hisz mindannyiunknak erről szól a küzdelem, te bolond! Kíméljmeg a nagy szavaktól, a nemes célokról vagy a magasabb eszmékről! Egyember igenis önös érdekből döfi át lándzsájával egy másik torkát, nem holminemes szándéktól vezérelve. Ugyanígy, egy tartományúr is önös érdekbőlkeres szövetségeket vagy kezd háborút a tartománya kiterjesztésére.Bizonyára a te Gwydre úrnőd is kinézett magának valami szép kis földetBelső-Honce civilizált vidékein, cserébe Ethelbert nagyúrnak nyújtott

215

önzetlen segítségéért. Ámbár nemsokára meg fogja bánni ezt a szövetséget. -Ezzel megfordult, és nyugat felé nézett. - Bizonyára hallottatok róla,mekkora haderővel érkeztem, és ez csak az egyik Yeslnik király három nagyseregéből. Elsöprő túlerővel álltok szemben.

- De ha te csatlakoznál hozzánk... - szólalt meg Cormack, ám aztánrádöbbent, hogy a beszélgetés e veszélyes pontjánál Ethelbert nagyúr nemszólalt meg, csak merőn nézett Bannagranra.

- ... kevésbé lenne biztos a háború végkimenetele? - fejezte be helyetteBannagran nevetve.

- Honce népének érdekében - erősködött Cormack.

- Úgy érted, hogy még évekig eltartson a háború - felelte Bannagran. - Ésazért, hogy azok, akik túlélik a seregek átvonulását, azok ugyanúgy járjanak,akár Ethelbert, akár Yeslnik nyeri el a trónt.

Erre Ethelbert nagyúr arca megmerevedett - láthatóan sértésnek vette eszavakat. Ám ismét Cormack volt az, aki megszólalt.

- Egyik sem fogja!

Kijelentésének hevessége még Bannagrant is elhallgattatta, és a nagyúr kishallgatás után csak enyhe iróniával mondta:

- Mondd el, mi lesz!

- Amikor a háború eldől, Honce-nak nem királya, hanem királynője lesz!

- Egy királynő? Esetleg a te Gwydre úrnőd?

Cormacknak a szeme sem rebbent - egyenes tartással, merevenelőreszegett állal állta Bannagran tekintetét.

- Tehát valami vadászasszony Előőrs vadonjaiból eljött, és meghódítjaHonce-t? - Bannagran hangja csak úgy csöpögött a gúnytól. Ethelberthezfordult. - És te egyetértesz ezzel?

Ethelbert habogott kissé, majd megrázta a fejét, és elkezdte magyarázni,hogy a részletekről még nem született megállapodás, de Bannagran nevetésebeléfojtotta a szót.

- Ó, milyen elkeseredett lehetsz, Ethelbert nagyúr! - szólalt meg végülHonce Medvéje.

- Fáj, hogy megtört emberként kell lássalak! Téged, aki valaha hatalmas

216

vezető voltál, méghozzá oly hosszú ideig! - Megcsóválta a fejét, és megintfelnevetett.

- Tiszteletben fogom tartani a békezászlódat, bár meglehet, szívességettennék neked, ha a fejedet venném, és véget vetnék ennek az egész őrületnekitt és most.

Affwin Wi, aki Ethelbert mögött állt, ennek hallatán nyomban a kardjáértkapott, és a nő mögött Bannagran emberei ugyanígy tettek.

Ethelbert feltartotta a kezét, hogy lecsitítsa lobbanékony zsoldosát.

- Felfedted kétségbeesett elkeseredettséged, Ethelbert nagyúr - folytattaBannagran. - Az lenne a legbölcsebb lépés mindannyiótok részéről, hamegadnátok magatokat, és elfogadnátok Yeslnik király uralmát, aztánimádkoznátok, hogy kegyelmezzen nektek.

Cormack ismét válaszra nyitotta a száját, de Ethelbert mellé lépett, és akarjával átnyúlt előtte, ezzel kissé hátrább taszítva őt.

- Ismerlek téged, Bannagran, Pryd bajnoka. Láttalak már csatában, sőtegyszer még az életedet is megmentettem Prydae nagyúrral és számoskatonátokkal egyetemben, amikor egy pataknál powrik csapdájába estetek.

- Az már régen volt.

- De nem annyira régen, hogy elfelejtettem volna Honce Medvéjét, Prydaebajnokát.

Ismerem a fegyvered, és így ismerem azt is, mi lakik a szívedben. És aszíved mélyén nem szenvedhetsz egy olyan ostoba alakot, akinek pengéjétmég soha nem szennyezte olyan ember vére, aki védekezni tudott volna veleszemben.

Szavait néma csend kísérte, minden tekintet kérdőn szegeződöttBannagranra - kivéve Bransenét, aki a többiek arcát fürkészte,különösképpen Reanduét. A szerzetes teljesen mozdulatlanul állt, sőt még alélegzetét is visszafojtotta.

- Emlékszem arra a napra keleten, amikor Ethelbert nagyúr nem húzódottmeg, félelemtől reszketve, hanem előretört, hogy biztosítsa a prydioldalszárnyat - felelte Bannagran hosszú hallgatás után. - Az e nap irántitiszteletem jeleként megengedem, hogy békében távozz, és visszatérjvárosodba. A saját érdekedben jól gondold meg, mit teszel!

217

- Gondolkozz holnapig! - javasolta Ethelbert. - Ez egy nagyon fontosdöntés, barátom!

- Egyetlen éjszaka nem változtatja meg mindazt, ami eddig történt.Tekintsd hát személyes szívességnek egy olyan ember felé, aki egyszermegmentette az életedet. Reggel visszatérek a béketárgyalás fehér zászlajaalatt.

A nagyurak ezután néhány hosszú pillanatig csendben nézték egymást,majd Ethelbert megfordult, hogy távozzon. A kísérete követte őt... mindenki,Affwin Wi kivételével.

- Útonálló! - kiáltotta, miután Bannagran is elindult a másik irányba.

Bransen ellépett Reandu mellett, és szembenézett a nővel.

- Gyere, és vedd el a kardod! - gúnyolódott Affwin Wi.

Bransen tekintete acélos elszántságot tükrözött, ahogy nekiindult, deReandu odasietett hozzá, és megragadta a karját. Ez önmagában még nem lettvolna elég, hogy megállítsa az elszánt ifjút, de Bannagran is visszafordult,elállta az útját, és dühösen rámordult:

- Fehér zászló alatt jöttek. Ne merészelj vérbosszút kezdeni Pryd zászlajaalatt!

- De kihívott... - Bransen hirtelen elhallgatott, mert látta, hogy ellenkezésenem vezet sehova. Elnézett Bannagran válla felett, végigmérte Affwin Wit ésMerwal Yahnát is, aki szorosan a nő mögött állt.

- Hagyd! - mondta Bannagran még figyelmeztetőbb hangon.

- Azért kell neki a kardom, mert a sajátját beletörte a te hőn szeretettDelavalod mellkasába - feleselt Bransen, csak hogy ingerelje a nagyurat, ámBannagrannak a szeme sem rebbent. Bransen visszafordult hát AffwinWihez. A nő azzal a megszokott, gonosz mosollyal méregette. Bransen tudta,hogy nem számít, mi lesz a háború végkimenetele. Bármilyen szövetségköttetik, s bármilyen megadási feltételek születnek, ő és Affwfi Wi megfogják vívni a harcukat. S jól tudta azt is, hogy csak az egyikük éli majd túl.

218

13.A REMÉNYSUGÁR

A férfiak remegő lábakkal cipelték a hatalmas kőtömböt a mezőn át - ezena délelőttön immár a tizediket. A karjuk fájón lüktetett, az ujjaik már feketékvoltak a vérhólyagoktól, melyeket a kövek törtek rájuk. Meg kellett volnaállniuk, de nem tehették, mert Panlamaris nagyúr éberen figyelt. Őrjöngő dühtüzelte, így nem habozott kemény fenyítést alkalmazni. A katapultoknakpedig működniük kellett álló nap, és ha a kőhordóknak ehhez nagyonmesszire kellett menniük, az sem számított.

Panlamaris a panaszaikra mindössze annyit felelt, hogy menjenekgyorsabban.

Milwellis egyre növekvő aggodalommal figyelte az eseményeket. Az apjanapról napra izzóbb haraggal, egyre megszállottabb gyűlölködéssel fordultGwydre úrnő felé. Ő volt az oka, hogy vérlob ült az idős nagyúr szemein - őszabadította rá a powrikat szeretett Palmarisára.

- Igyekezzetek azzal a lövedékkel! - kiabált rá a nagyúr az egyik csapatra,akik azon küzdöttek, hogy egy hatalmas, ormótlan kőtömböt felcipeljenek aViharfoktól felfelé vezető emelkedőn. - A hajítógép már készen áll.Siessetek, vagy megkóstolhatjátok a kardom hideg vasát!

Az ideges és kimerült kőhordók megpróbáltak gyorsabban haladni, deettől csak az történt, hogy mozgásuk összhangja megszűnt, a tartócölöpök túlmesszire kerültek egymástól, a kőtömb a fűre esett, és elkezdettvisszagurulni Viharfok felé.

- Idióták! - kiáltotta Panlamaris nagyúr, és kivont karddal elkezdett feléjükmasírozni.

Milwellis elé vágott, hogy megállítsa.

- Atyám! - kiáltott rá. - Atyám, ne!

Panlamaris félresöpörte őt, és töretlen lendülettel haladt tovább a kőhordócsapat felé, akik kétségbeesett elszántsággal azon igyekeztek, hogy újbólráhelyezzék a kőtömböt a tartórudakra.

- Megértették, nagyuram - szólalt meg fennhangon Harcourt parancsnok.

Panlamaris a férfi felé fordult, akárcsak Milwellis, aki közben igyekezett

219

visszanyerni az egyensúlyát. Azután mindketten lenéztek a lejtőn, és látták,hogy a kőhordó csapat bőszen dolgozik, és éppen sikerült visszatenniük akőtömböt a tartórudakra, majd szapora léptekkel újból elindultak felfelé.Ekkor megértették, mire céloz Harcourt.

- Azt hiszed, azért fenyegettem őket, hogy gyorsabban dolgozzanak -vetette oda Panlamaris. - Talán csak meg akartam ölni az egyik ökröt!

- Atyám, könyörgök... - szólalt meg Milwellis, de hirtelen beléfagyott aszó, ahogy a nagyúr fenyegető tekintettel felé fordult.

- Ez a Gwydre boszorkány eresztette rá azokat a szörnyetegeketPalmarisra - szólalt meg a nagyúr halk, mégis félelmetes hangon. - Azotthonodra! - Hevesen a földbe vágta a kardját, és az félig bele is süllyedt atalajba. - Az otthonodra! Powri patkányok szállták meg az otthonodat!

Ezzel sarkon fordult, és meglátta, hogy számos elcsigázott katonája tágranyílt szemekkel bámul rá a távolból.

- Minden katapult tüzeljen! - kiabált feléjük. - Töltsétek meg ezt azátkozott helyet kövekkel!

- Értelek, atyám, de... - szólalt meg Milwellis, és néhány lépést tett atyjafelé. Csakhogy szó szerint beléfojtották a szót – és az idős tartományúrfélelmetes erővel ragadta torkon a herceget.

- Az otthonodat! - kiabálta bele az arcába, majd ellökte magától. - Nemakarom, hogy könyörögj! Azt akarom, hogy az a boszorkány könyörögjön!Hogy térden csúszva esdekeljen!

Igen, akkor aztán elbánok vele! Kedvemet töltöm rajta, az összes létezőmódon, és amikor végeztem vele, leköpöm, és belerúgok, és aztánfelhasítom testét a kardommal, a lágyékától a torkáig! - A szemei résnyireszűkültek, és még ennyit mondott a fiának. - Most pedig menj, és érd el, hogyfussanak azok a kőhordók, és menjenek azok az átkozott katapultok,különben beleraklak egy átkozott kosárba, és téged hajíttatlak a klastromfalának!

Milwellis elfehéredett, és hátrált egy lépést. Nem tudta, mit kezdjen ezzelaz őrjöngő démonnal, aki hajdan az apja volt. Igazság szerint nem látta mégPanlamaris soha korábban ennyire magából kikelve, ilyen őrjöngőndühöngve. Elnézett az apja mellett. Tekintete a mindig higgadt Harcourtotkereste, és azt látta, hogy a parancsnok ugyanolyan zavartan és döbbentenáll.

220

- Lódulj! - kiáltotta Panlamaris, és Milwellis letaglózva indult a dolgára.

- Nagyuram - bátorkodott megszólalni Harcourt néhány pillanattal később.Ezután odasétált öreg barátjához, és halkan, hogy más véletlenül sehallhassa, így szólt: - Milwellis herceg méltó örökös. Nagy hírnevet szerzettmagának és a palmarisi csapatoknak.

- Elkapom azt a boszorkát! - toporzékolt tovább a tartományúr.

- Nem helyénvaló így zavarba hozni Milwellist azok előtt az emberekelőtt, akiknek oly remek parancsnoka volt... - figyelmeztette Harcourt, deaztán Panlamaris lesújtó pillantása belefojtotta a szót.

A nagyúr nem szólt semmit, csak kihúzta kardját a földből és kimértléptekkel arrébb sétált. Nem sokkal később már egy másik kőhordó csapattalkiabált, akiket túlzottan lassúnak ítélt meg, ámbár a kimerült emberek úgyfestettek, mintha pillanatokon belül összerogynának álló helyükben.

Azonban Panlamaris nagyurat mindez nem érdekelte. Neki egyedül azszámított, hogy a katapultok tovább tüzeljenek, őrült iramban.

* * *

Bájos kislány volt, alig múlt tízesztendős. Tele volt élettel, szeretettel.Bár igaz, hogy a munka a birtokon kemény volt, még a gyermeknek is, hiszatyja és bátyja oda volt a háborúban és ő anyjával és nagynénjeivel műveltea földet, ő mégis boldog volt, ahogy a dolga után járt a Zöldmező kis városamelletti mezőn.

Gyönyörű nyári nap volt a fákkal és legelőkkel övezett kis városkában; aMasur Dealaval ezüstkígyóján vidáman csillogott a fény nyugat felé. Egytisztább napon még Delaval városának magas falai is látszottak a távolbandél felé, főleg ha reggel esett, és a hatalmas város fehér falai nedvességtőlcsillogtak.

Ám ezen a napon nem így volt, mert az égen súlyos fellegek ültek, ésidőről időre finoman szitált az eső is. Ez azonban mit sem vont le a kislányjókedvéből. Szökdécselve igyekezett a mezőn át a távoli földekre, ahol tökötakart gyűjteni a kosarába, melyet vidáman lóbált. Még mielőtt odaért volna,megtorpant, ahogy észrevett valakit a növények között. Azt gondolta, egymásik gyerek az, talán épp az ő korabeli, mert ugyanolyan magas volt, mintő, bár a végtagjai és a törzse az övénél jóval vaskosabbak voltak.

- Hej, vegyél szamarat! - kiáltotta a mondatot, melyet régebben oly

221

sokszor hallott az apjától. Egy régi tréfa volt ez a környéken, egy butuskagyerekekről szóló viccből, akik mindenféle ügyes-bajos dolgokat intéztek apiacon.

Az idegen megfordult, és a kislány még jobban megdöbbent, ugyanis - bártényleg épp olyan magas volt, mint ő - az arcát sűrű szőrzet fedte, mint afelnőttekét, és az öltözéke is rendkívül furcsa volt.

A lányka nem tudta még, mit jelent egy powri sapka. Soha nem hallott avéressapkás törpékről.

Mosolygott, még akkor is, amikor a fűrészes penge keresztülmetszette atorkát.

* * *

Mindenütt, végig a Masur Delaval keleti partjai mentén, powrihordóhajók siklottak partra, és belőlük lelkes törpék özönlöttek elő, késsel akezükben. Ami csínytevésnek indult, mostanra nyílt háborúvá vált, és egypowri háborúban nem létezett olyasmi, hogy ártatlanok vagy civilek.

Az egyetlen céljuk az volt, hogy megöljenek bárkit, akivel csaktalálkoznak - hogy embereket öljenek meg álmukban, vagy végigüldözzékőket erdőn s mezőn, és úgy mészárolják le mindet, egytől egyig. Azt aparancsot kapták, hogy kerüljék el Palmarist és Delavalt, a két nagyvárost,és helyette a számos kis falura összpontosítsanak, melyek közül sok nem isvolt több néhány házból álló épületegyüttesnél. Végig kellett söpörniük azemberek vidéki területein, beüldözni őket a nagyvárosokba, azutánvisszatérni a folyón át a Korona-öbölbe, s a Miriani-óceánba. Azt tervezték,hogy újra meg újra lecsapnak a folyó, az öböl és a tengerpart mentén.Eltökélt szándékuk volt, hogy megfizetnek az embereknek, amiért powrikathúztak karóba Palmaris városában.

Ezer halott nem elégíthette ki a vérszomjukat. Tízezer halott nemelégíthette ki a vérszomjukat. Tízezer halott embergyerek nem elégíthette kia vérszomjukat...

* * *

Az ellensúly lezuhant, a kerekek megpördültek, az ostrom, gép hosszúkarja recsegve, nyikorogva fellendült, és a hatalmas kőtömb suhanva szeltea reggeli égboltot. A legénység nagy éljenzésben tört ki, már ahogy a kőellendült, mert ez alkalommal már biztosak voltak a találatban. Éshamarosan meg is érkezett a megerősítés - a hatalmas robaj, mellyel a

222

kőtömb a Szent Mere Abelle vastag, ellenálló kőfalába csapódott. Ekkor atüzérség tagjai egy emberként fordultak Panlamaris nagyúr felé, aki - mint azutóbbi időben mindig - szemöldökráncolva állt a helyén, és idős arcáramerevült gyűlölettel bámulta a távoli klastrom épületegyüttesét.

Nem messze tőle Milwellis herceg tapsolt, tisztelgésképp a csapat felé,akiknek napok óta először sikerült ténylegesen eltalálnia a távoli épületet.

- Folytatni! - vakkantotta Panlamaris. - Omlasszátok a tengerbe!

- Türelem, nagyuram! - szólt a mellette álló Harcourt parancsnok. - EgészHonce-ban nincs annyi kő, hogy leomlaszthatnánk vele azokat a falakat.

- De igen, van, és mi ide fogjuk hozni őket! - mordult fel Panlamaris. - Ésminden órában, éjjel és nappal lőni fogjuk őket, míg az egész leomlik, vagymegtelik kővel! Elkapom azt a boszorkát!

- Yeslnik király mindösszesen azt parancsolta, hogy tartsuk őket ostromalatt - emlékeztette Harcourt. Ő és Milwellis álló nap azon igyekeztek, hogylecsitítsák kissé a nagyúr őrjöngő dühét. Még soha nem látták őt ilyenállapotban, és úgy tűnt, a dühe végtelen.

- Nem kell nekem tanács az olyan kölyköktől, mint Yeslnik! - füstölgöttPanlamaris. - Hadd játssza csak a királyt, de csak mert abból Palmarisnakelőnye származik, és csak mert jobb, mint az a boszorka odafenn, és jobb,mint Ethelbert nagyúr. Azt tesszük tehát, amit kér...

egészen addig, amíg ez megegyezik azzal, amit mi magunk is akarunk.Most pedig többet akarok, mint itt ülni, és várni, amíg az az átkozottboszorkány, aki rászabadította a powrikat a városomra, odabenn pihen.

- Nem pihenhet - mondta Harcourt. - Az ostrom kimeríti majd, akárcsak ahajítógépek alkalmankénti találata.

- Alkalmankénti? - visszhangozta a nagyúr hitetlenkedve s egybendühösen.

- Ezzel meggyengítjük a falaikat, és azzal együtt az ellenállásukat is -próbálta magyarázni a parancsnok.

- Mindennap és minden éjjel, alkonyattól pirkadatig tüzelnünk kell, hogy abecsapódások folyamatos robaja olyan legyen számukra, mint egy menetelőhadsereg robaja - makacskodott Panlamaris. - Azon tanakszom, vajon mitszól majd Gwydre úrnő, amikor Előőrs elesik? Hát amikor Ethelbert atengerbe szorul? Vajon akkor mennyire találják majd őrjítőnek seregünk

223

villámrobaját Artolivan atya és a vele tartó bolondok?

- Hátha előmerészkednek?

Panlamaris vállat vont.

- Ha így tesznek, végzünk velük. Ha nem, akkor bemegyünk, és úgyvégzünk velük.

Harcourt idegesen rezzent össze ennek hallatán, akárcsak Milwellis, akiépp a beszélgetésnek ezen a pontján csatlakozott hozzájuk. Mindkettenhallottak a legutóbbi támadási kísérletről, ami igencsak rosszul sült el.Drágakőmágiájuk segítségével a szerzetesek a palmarisiak rohamátkétségbeesett, fejvesztett menekülésbe fordították, és rengeteg palmarisikatona maradt ott holtan a mezőn.

- Az íjászaink és dárdavetőink nem tudták eltalálni őket a falaik mögött, deaz ő mágikus villámcsapásaik igencsak megtizedelték a mi sorainkat -bátorkodott Harcourt emlékeztetni urát. - Hát még több palmarisi vértakarnál ontani ezek ellen a bevehetetlen falak ellen? Könyörögve kérlek,nagyuram, hagyd, hadd legyen az Abelle-nagytemplom a börtönük, mialattYeslnik király meghódítja körülöttük az egész világot! És hadd maradjonazután is ez a börtönük!

Panlamaris válasz helyett csak egy újabb szitokáradatba kezdett Artolivanés a szerzetesek ellen, és abba sem hagyta, amíg De Guilbe atya oda nemsétált hozzájuk.

- Azt gondoltam, mostanra már félúton leszel Delaval városa felé -üdvözölte Milwellis.

A szerzetes csak azért utazott idáig Prydből, hogy átadja Yeslnik királybeszámolóját, és az volt a terv, hogy már az érkezését követő napon indul istovább, hogy megkezdje az új rendnek, a Szent Király Egyházánakmegszervezését Delaval város utcáin.

- Nagy élvezet látnom, ahogy e hatalmas kőtömbök dübörögve záporoznakaz ostoba Artolivanra - felelte a nagydarab szerzetes. - Ha végre elfoglalomméltó helyemet a nagytemplomban, meglehet, meghagyom majd ezeket akőtömböket a falak mentén és az udvaron, hogy örök emlékeztetőülszolgáljanak testvéreim számára: az egyház nem létezhet az állam nélkül, éshogy e kettőt összeköti Honce királyának istentől való tisztségé.

- Törmelékből kell majd újjáépítened ezt a helyet! - fogadkozott

224

Panlamaris nagyúr.

- Artolivan jócskán felbőszített téged, atyám - jegyezte meg Milwellissokat tudón. Hisz bármilyen hivatalos vagy filozofikus magyarázatot isigyekezett találni De Guilbe az egyház elárulására, egyértelmű volt, hogytetteit személyes indítékok vezérlik. Ha megkapta volna azt a tiszteletet, amitúgy gondolt, kiérdemelt, soha nem fordult volna el Artolivantól.

De Guilbe nem igazán tudta fenntartani mogorva, zord arckifejezését, hisztényleg egyértelmű volt a helyzet. Szárazon ennyit mondott hát.

- Ez így van.

A nyugati úton a távolban némi felbolydulás vonta magára a figyelmüket.

- A te kocsid? - kérdezte Harcourt parancsnok az atyát.

De Guilbe megrázta a fejét, és továbbra is a nagy sebességgel közeledőfogatot bámulta.

Abból, amilyen vakmerő iramot a fogathajtó diktált, látta, hogy valaminincs rendjén.

Ahogy a fogat átgördült az őrség első sorai között, máris felverték ahatalmas tábort a kiáltások:

- Powrik!

- Megint? Jaj, ne! - hördült fel Milwellis.

- Átkozott boszorkány! - morogta Panlamaris a bajusza alatt, azért eléghangosan ahhoz, hogy a mellette állók is jól hallják.

Ezután mindhárman arra vártak, hogy a kis csoport a fogathajtóval együttfutva odasiessen hozzájuk.

- Powrik! - kiabálta az egyik férfi. - Egy egész hadseregnyi szörnyetegkúszik elő a folyóból, végig Delaval városa felé!

- Az Ősökre! Csak ezt ne! - nyögte Milwellis.

Panlamaris nagyúr az öklét rázta a Szent Mere Abelle-re, és Gwydreúrnőre szórta átkait.

- Visszahívtak, nagyuram - magyarázott tovább a hírnök. - Yeslnik királyazt akarja, hogy tisztítsd meg a partot a szörnyetegektől, mialatt a hadihajókleszámolnak a hordóhajóikkal.

225

- Az én harcom itt van - felelte Panlamaris.

- Yeslnik király... - kezdett vele vitatkozni a hírnök, de Panlamarisgyűlölettel teli pillantást lövellve felé félbeszakította.

- Ha még egy szót szól, tegyétek be az egyik katapult kosarába, éshajítsátok be Gwydre úrnőhöz! - harsant a nagyúr parancsa.

A hírnök elfehéredett, és néhány lépést hátrált, de nem szók többet.

- A városok segítségére kell sietnünk - érvelt Harcourt. - így, hogy ahadaink itt állomásoznak, védtelenek lesznek a véressapkásokkal szemben.

- Palmarisnak van saját helyőrsége - felelte a nagyúr, hiszen valóbanmegfelelő védelmet hagytak hátra.

- De a kisebb városok...

Panlamaris zord tekintettel fordult öreg barátja felé, és először úgy tűnt,egyszerűen elhessegeti a kérdést, jelentéktelennek tartva a kisebb városokat.Ám azután valami rést tört az őrjöngő harag álarcán.

- Menjetek hát! - mondta Harcourtnak és a fiának. - Csak a hajítógépeketés a legénységüket hagyjátok itt! A többieket vezessétek a partra, éssöpörjétek tisztára a terepet Palmaristól Delavalig!

- Annál többre lesz szükséged, ha a szerzetesek előmerészkednek -jegyezte meg Milwellis.

- Gyáva kutyák, továbbra is bujkálni fognak. Gyűjtsetek össze nekemminden helybélit Viharfokról meg a környező falvakból, és húzzatok rájuksisakot! A szerzeteseknek nem kell tudniuk róla, hogy elvonultok!

Milwellis kétkedő tekintetét ekkor Harcourt felé fordította, de az idősnagyúr rájuk kiáltott: - Menjetek! - és ők nem mertek sem ellenkezni, semhabozni tovább.

Amint a nap nyugovóra tért, Milwellis herceg, De Guilbe atya és a SzentMere Abelle tövében állomásozó nyolcezer fős sereg több mintháromnegyede útra kelt, és erőltetett menetben haladtak Palmaris és apartvidék irányába. Palmaris idős, haragvó tartományúra végignézte, ahogyelvonultak, azután nem foglalkozott velük tovább. Ismét a magas, füveshegyoldal tetejében álló klastromegyüttesnek szentelte minden figyelmét, ésa hajítógépei szüntelenül szórták a kőtömböket a falakra, egész éjjel.

Eltökélte, hogy addig marad, míg meg nem büntette Gwvdrét és

226

Artolivant.

* * *

Jurgyen testvér soha nem érezte magát kényelmesen, mialattszellemalakban járt, ezért nagy sebességgel igyekezett haladni, hogymielőbb letudhassa kötelességét. A víz felszínén haladt, és mivel nemnehezítette fizikai teste, nem érhette támadás, ám ő ennek ellenére is nagyonjól el tudta képzelni az öböl sötét víz felszíne alatt ólálkodó szörnyetegeket,melyek csak arra vártak, hogy a felszínre ússzanak, és belőlelakmározzanak.

Így ment ez végig, ahogy szellemútját járta. Elhaladt néhány palmarisihadihajó mellett, széles ívben elkerülve őket, amint azok teljes vitorlázattálszelték a habokat visszafelé, nyugati irányba. Talán észrevették volna azelőőrsi flottát?

Jurgyen testvér idegesen, mégis elszántan a hajók után eredt, és fellebegettaz egyiknek egészen a hátsó hajókorlátjáig. Nem mert közelebb menni, merttöbb matróz is állt ott, kedélyesen italozgatva. Érezte, hogy vonzzák őt atestek - megkísértette a megszállás csábítása.

Óvatos maradt hát, ám tudta, nem szolgálhatja jól Premujon atyát ésGwydre úrnőt, ha nem próbálja meg kideríteni, mi okból hajózik nyugatra apalmarisi flotta. A beszélgetés - unatkozó matrózokról lévén szó - főlegkocsmai tréfákból állt, de egy mondat megütötte Jurgyen fülét.

- A folyóba’ csak úgy hemzsegnek a powrik!

Jurgyen sokáig rágódott magában, ahogy próbálta értelmezni a hallottakat,mialatt folytatta útját észak felé a Korona-öbölben. Azután, ahogy egy újabbhajórajba botlott - ez alkalommal Delaval zászlaja alatt haladó vitorlásokba-, mely szintén teljes vitorlázattal igyekezett nyugat felé, egyszerre mindenteljesen világossá vált számára.

Gyorsan visszafordult hát, és amilyen sebesen csak tudott, a Szent MereAbelle-ben várakozó teste felé szállt. Pillanatokon belül elérte az egekbemagasodó falakat, hisz a visszatérés mindig sokkal könnyebb volt, mint atesttől eltávolodni. Azonban ahogy közeledett a klastromegyüttes felé,ösztönösen irányt változtatott, és elhaladt a Szent Mere Abelle mellett.

Nem véletlenül - Jurgyen ugyanis emlékezett a korábbi ostromra, és arra,hogyan törték meg a támadást.

227

Nem sokkal később a testvér kinyitotta a szemét, és felállt térdelőhelyzetéből. Olyan gyorsan fordult sarkon, és sietett ki a helyiségből, hogymég a törékeny ajtó egyik sarokvasát is kitépte a helyéből, és fél térdrebukott.

Ám mindezzel mit sem törődött. Izgatottan szaladt, és közben Gwydreúrnőért és Premujon atyáért kiáltozott.

Nyomban összegyűltek mindannyian, hisz mindenki tisztában volt Jurgyenbeszámolójának fontosságával. Már jóval elmúlt éjfél, de a helyiségbensenki - sem Gwydre, sem Premujon, Giavno, Pinower vagy a többiek - nemmutatta az álmosság legapróbb jelét sem. Különösen azután, hogymeghallgatták Jurgyen beszámolóját!

- Ez lehet a mi esélyünk! - csillant fel reménykedve Gwydre úrnőtekintete.

- Egy tucat testvért küldünk a vízen át, hogy szóljanak az előőrsi flottának,teljes sebességgel haladjanak - mondta Premujon atya. - Ha elég gyorsanérkeznek, szétzúzhatjuk a palmarisiak ostromgyűrűjét!

Az úrnő fejcsóválva gondolkodott, majd így felelt:

- Igen, küldd ki a testvéreket, és az Álmodozó Hölgyet is útnak indítjuk. Atestvérek szellemalakban elvezetik oda, ahol találkozhat a többi hajónkkal,és így biztonságos kikötőhelyre vezetheti őket, a Szent Mere Abelle-tőlkeletre.

Dawson lelkesen bólogatott.

- De mi nem várunk még napokig, amíg megérkezik az erősítés -magyarázott tovább Gwydre. - Hisz legalább háromszáz harcedzett katonavan közöttünk, és számos testvér, aki magas szinten űzi a drágakőmágiát.

- Jurgyen testvér becslése szerint Panlamaris még így is legalább ezerfőshaderővel rendelkezik - tétovázott Premujon atya. - És ha kivonulunk, akapun túl, végig a hegyről lefelé vezető úton katapultlövedékek záporoznakmajd ránk.

Gwydre ravaszkás mosolya azonban elárulta, hogy ő már talált megoldásterre a problémára.

- Nem fogunk kisétálni a kapun, atyám - felelte.

Ekkor Giavno testvér hangos nevetésben tört ki, mire minden szempár felé

228

fordult.

- Úgy megyünk majd, ahogy Dawson érkezett hozzánk Pinower testvérkíséretében - magyarázta a szerzetes, aki már értette, mire gondol az úrnő.

A helyiségben levők zavart pillantásokat váltottak, majd egyre többekarcán ragyogott fel mosoly, és sokan egyetértőén bólogattak, ahogymegértették a tervet.

- Nem gondolhatod... - kezdett ellenkezni Premujon atya.

- Ó, dehogynem! - fojtotta belé a szót Előőrs úrnője.

És Dawson McKeege még ezen az éjszakán búcsút vett Callentől, ésPinower testvérbe karolva újból átszelte az öböl sötét vizét. Hat másikszerzetes is velük tartott, hogy az Álmodozó Hölgy fedélzetén velük utazzon,és a hajó fedélzetéről induljanak szellemutazásukra, hogy felderítőként őkirányítsák a vitorlás átkelését az öblön. Ezalatt Jurgyen testvér és egycsapatnyi másik szerzetes szintén szellemalakban útra kelt, át az öblön, hogyráleljenek az előőrsi flottára, és tolmácsolják nekik a parancsot, hogyvegyék az irányt délnek, illetve segítsék útjukat azzal, hogy jelzik nekik,merre helyezkednek el a palmarisi és delavali hadihajók, melyek éppnyugati irányba tartottak az öblön át.

Amikor ezzel végeztek, és Pinower testvér másnap reggel visszatért ahírrel, hogy az Álmodozó Hölgy útnak indult, a csapat nagy lendülettelvetette bele magát a közvetlen haditerv kidolgozásába.

229

14.ÖSSZEFOGÁS A MÁSIK ELLEN

- Nem várhatod tőlem, hogy komolyan vegyem őt, vagy a javaslatát -mondta Bannagran Reandunak. - Ethelberten tisztán látszik, mennyirekétségbeesett. Fél, és tudja, hogy a háború hamarosan véget ér, ezért próbálbennünket a saját oldalára állítani. Már nem maradt más ütőkártyája.

- Az ő ügye egyben Gwydre úrnő ügye is - emlékeztette Reandu.

- Úgy érted, Artolivan atyáé...

Reandu erre kihúzta magát. Láthatóan képtelen volt vitatni e tényt. Az,hogy ennyire elkötelezett hittel fordult Artolivan atya és a Szent MereAbelle felé, egyértelműen hátrányára vált a Bannagrannal folytatottegyezkedéseiben, de nem bánta. Reandu mester nem volt hajlandómegtagadni esküjét, bármilyen árat is kellett fizetnie ezért.

- Te azt akarnád, hogy csatlakozzam Ethelberthez! - szólt Bannagranvádlón. - Azt akarnád, hogy fordítsam Pryd seregét Yeslnik király ellen,Ethelbert és a te egyházad oldalán.

- Úgy véled talán, hogy Yeslnik méltóbb a királyi címre, mint Ethelbert? -kérdezte Reandu nyersen. - Komolyan úgy gondolod?

- Úgy gondolom, a világ rendjében nincs helye annak, hogy véleményemlegyen.

- A világ rendje nem volt kíváncsi Delaval, sem Ethelbert vagy Yeslnikvéleményére! - vágott vissza a szerzetes. - Nem jelent meg semmiféle égihírnök Delavalnak azzal, hogy követelje magának a trónt. És nincs az az igazés jóságos Isten, aki valaha ilyesmit kérne attól az idióta Yeslniktől.

Bannagran kemény pofonjától Reandu több lépéssel hátrább tántorodott.Valahogy sikerült visszanyernie az egyensúlyát, ám aztán csak állt, egyikkezét fájó állkapcsához szorította, és hitetlenkedve bámult HonceMedvéjére.

Bannagran - akin legalább annyira úrrá lett az elborzadt döbbenet, mintReandun - többször belefogott, hogy mondjon valamit, de minden egyesalkalommal csak morgott valamit, és a fejét rázta.

- Nem beszélhetsz így Honce királyáról! - magyarázta végül, bár még saját

230

maga számára is üresen csengtek e szavak. - Én hűséget fogadtam neki.

- Gyakran nevezel barátodnak.

- És ezt minden egyes alkalommal roppantul megnehezíted a számomra.

- Nos, ha a barátod vagyok, akkor muszáj, hogy őszintén beszélhessekveled... és én most így tettem.

Ezután nyomatékosan megdörzsölte sajgó állkapcsát.

Bannagran körülnézett, és látta, hogy többen is kíváncsian figyelik őket.Bár a beszélgetést nem hallhatták, a pofont kétségkívül mindenki jól látta.Pryd tartományúra fenyegető tekintettel járatta szemét a nézelődőkönmindaddig, amíg azok vissza nem húzódtak a legközelebbi fasor mögé.

- Tudom, milyen árulásra készülsz - suttogta ezután Bannagran, amintbiztos volt benne, hogy egyedül maradtak. - És felbátorított Ethelbert nagyúrérkezése. Tudom, hogy meg fogsz szökni az első adandó alkalommal,azokkal a testvérek együtt, akiket magaddal hoztál, és nincs kétségem afelől,hogy Ethelbert emberei újra csatlakozni fognak urukhoz.

- Nem fognak - ellenkezett Reandu. - Erre a szavukat adták. Számukravéget ért ez a háború, ezt megígérték, és ezen Ethelbert érkezése semváltoztat.

- Majd meglátjuk. De ha nem Ethelberthez állnak, akkor elmennek majdveled az anyatemplomba, Artolivan atyához, ahová hűséged igazából köt.

- Ezt nem tagadom, soha nem is tagadtam. Én Áldott Abelle rendjénekszerzetese vagyok. Ez az utam, mindenekfelett ezt követem. És ez az út aSzent Mere Abelle-be vezet, Artolivan atya oldalára, és nem De Guilbe atyanyomdokaiba. Az az ember istent nem ismerő, elvtelen törtető, aki aszemélyes hatalmat és diadalt a rend igazsága felé helyezi!

- Sokan bölcsnek gondolnák emiatt.

- Gyáva alak! - makacskodott Reandu. - Rendünk rövid történelme alattszámos testvérünk inkább feláldozta az életét, mintsem hogy hátat fordítsonÁldott Abelle-nek.

Magamtól sem várok kevesebbet.

- Csak mert azt reméled, hogy a túlvilágon elnyered jutalmad e hatalmasáldozatért. A samhaisták nem értenének egyet veled.

231

- Nem, barátom. Nem a túlvilág vagy Abelle ígéretei mozgatják tetteimet,még ha ezek valóban csábító ígéretek is, melyekben szívemből hiszek. Nem.Számomra az elvek azok, melyeket még ennél is fontosabbnak tartok. ÁldottAbelle legnagyobb ajándéka a jobb élet ígérete mindazok számára, akikkövetik rendje tanait. A legnagyobb ígéret a testvériség - a közös haszon,egy közös ügyért munkálkodva.

Bannagran erre nevetésben tört ki, ami Reanduba fojtotta a szót.

- Te tényleg hiszel ebben? - kérdezte a nagyúr.

- Eléggé ahhoz, hogy ha válaszút elé állítasz, hogy tagadjam meg választottutamat és hitemet, vagy viseljem el hatalmas bárdod halálos csapását, azutóbbit választom.

- Legalábbis ezt mondod, amíg a penge a torkod felé nem lendül.

- Ezt mondom, amíg hangom mindörökre el nem némul - Reandu kihúztamagát, és szemrebbenés nélkül nézte Bannagrant.

Egy pillanatig úgy tűnt, mintha a nagyúr válaszolni készülne, de azután abivalyerős harcos csak horkantott egyet, és elsétált. Mentében egyre a fejétcsóválta.

Reandu mester megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Tudod, hogy igaza van - érkezett egy hang felülről, és Reandu, bárösszerezzent a váratlan hangtól, a legkevésbé sem lepődött meg. Lehunyta aszemét, és felsóhajtott.

Bransen a földre huppant, pontosan a szerzetes előtt.

- Az idealizmusod ostoba, sőt gyerekes, annak fényében, hogy milyensötétség uralkodott el egész Honce-ban.

- Csakhogy e nélkül az idealizmus nélkül az életem üres lenne - felelt amester.

Bransen kételkedve bámult rá.

- Talán bíráskodni akarsz felettem? - kérdezte Reandu. - Éppen te, akigyilkosnak gondoltad magad, és majdnem elpusztítottál mindent, amitelértél, ezzel a nevetséges önáltatással?

Ez az egyszerű igazság Bransenbe fojtotta a szót.

- Bransen, az orgyilkos - mondta Reandu, gúnyosan megnyomva minden

232

egyes szótagot. - A gaz Útonálló, aki könyörtelenül gyilkol!

Bransen végül úrrá lett zavarán, és egy vállrándítással túllépett a sértésen.

- Valaha én is hittem. Aztán meggyilkolták Garibondot.

Így, hogy Bransen megfordította a beszélgetés irányát, Reandu volt az, akivédekező álláspontot vett fel.

- És aztán újra vettem a bátorságot, hogy hinni kezdjek - folytatta az ifjú. -És akkor meggyilkolták Jameston Sequint. A tapasztalataim azt mutatják,hogy az ostobák útját követed, ahogy Bannagran mondta.

- Úgy érted, keserű csalódás gyengítette szívedet és elszántságodat.

- Gyáva alaknak nevezed De Guilbe atyát, de az árnyak rejtekébenmaradsz. Azon töprengek, vajon miért nem merte szemtől szembe gyávaalaknak nevezni Reandu De Guilbét még Prydben?

- Azért, mert ilyen nyíltan magamra idézni a haragját ostobaság volna, ésnem válna hasznára az általam szolgált ügynek - felelt a szerzetes alegcsekélyebb tétovázás nélkül. - És mert más emberek sorsa is függ tőlem,és nekem kell őket biztonságba vezetnem. Ezt nem dobhatom csak úgy odaYeslnik torz igazságszolgáltatásának karmai közé! És igen, Bransen, DeGuilbe atya gyáva, elvtelen törtető, aki most esélyt lát arra, hogy elbitoroljaArtolivan atya jogos hatalmát.

- Így aztán Bannagran, Pryd bajnoka is gyáva - következtetett Bransen.

- Csak cinikus - helyesbített Reandu.

- Ez a te szótáradban ugyanaz.

Reandu egy pillanatig elgondolkodott ezen, azután bólintott.

- És vajon Bransen Garibond is egy gyáva alak?

- Úgy érted, magadra hagy-e magasztos ügyedben?

Reandu mesternek még a szeme sem rebbent a kérdésre.

Bransen egy ideig eltöprengett saját szavain, azután levette a lélekkövet ahomlokáról, majd a tarsolyából előszedegette a többi mágikus drágakövet is,amelyeket Reandutól kapott, és a szerzetes felé nyújtotta az összesei.

- Képtelen vagy rászánni magadat, hogy hasznot húzz az ártatlanok véréből- felelt Reandu, és nem nyúlt a kövekért. - Így, minekutána tudod, hogy ittnem tehetsz szert semmilyen nyereségre, azt mondod, hogy ez már nem a te

233

harcod. Bransen el fog futni.

Az ifjú nem húzta vissza a kezét.

- Elfuthatsz ez elől a harc elől, Bransen - folytatta Reandu -, de sajátmagad elől nem. A drágakövek a tieid, mindörökre. Semmit nem kérekértük, de azzal az elvárással adom őket neked, hogy egy nap bevallod majdmagadnak az igazságot.

Bransen nagyon lassan visszahúzta a kezét. Nem akarta elfogadni aköveket, de tudta, hogy nélkülük nincs esélye legyőzni Affwin Wit ésvisszaszerezni a kardját, sem a dísztűt.

Azok nélkül pedig könnyen lehet, hogy nem is bírná megtenni az utatvissza a feleségéhez.

- Végeztem ezzel a háborúval - közölte szárazon. - Ezek szerint hátszámodra én is gyáva alak vagyok.

Amikor Reandu nem felelt azonnal, Bransen megfordult, és elsétált.

- Te vagy a legbátrabb ember, akit valaha is ismertem, Gólya - hallotta aháta mögött Reandu halk szavait, és ennek súlya, együtt a finom utalássalarra a magatehetetlen lényre, aki hajdan volt, majdnem ledöntötte a lábáról.

Ám az Útonálló makacsul továbbvonult. Nem is lassított, csak jóvalazután, hogy kiért a táborból, és már messze járt az északi úton.

* * *

- Ki az? - kérdezte Bannagran Reandutól, ahogy elnézték a közeledőEthelbertet és kíséretét. Ugyanaz a csoport volt, mint az előző napon,egyetlen szembeszökő kivétellel - még egy férfi volt velük, aki Yeslnikkirály seregének jellegzetes színeit viselte. Nem volt vasra verve, de azarckifejezése, és az, ahogy a két veszedelmes behri harcos közrefogta,mindent elárult.

Amikor a kis csapat befordult a tisztásra, a harcosnő keményenmegragadta a foglyot a csuklójánál fogva, és addig csavarta a karját, amígarca fájdalmas grimaszba nem torzult.

Bannagran körbepillantott a tisztáson, a harcosokon és íjászokon. akiknekelőzőleg saját maga jelölte ki a helyét. Mivel nem volt benne biztos, mikéntfogadja majd Ethelbert nagyúr a szövetségi ajánlat elutasítását, de tudta,hogy a nagyúr kíséretében ott van a két veszedelmes orgyilkos, Bannagran

234

minden eshetőségre felkészült.

- Egy ajándék? - kérdezte Bannagran. - Vagy talán fogolycserét kínálsz?

- Ezt a férfit az úton találtuk - mondta Ethelbert. - Téged keresett.

Ezután Affwin Wihez fordult, és bólintott, mire a nő előrelökte a láthatóanrémült szerencsétlent.

- Azért jött, hogy visszahívjon réged - folytatta Ethelbert. - Üzenetethozott, hogy powrik özönlötték el a Masur Delavalt. és végigdúlják a folyómenti településeket.

Természetesen muszáj volt elfognunk. Ezekben a vészterhes időkbenkülönösen tartok a kémektől, ezt meg kell értened.

Bannagran Ethelbertről a küldöncre nézett.

- Így igaz, Bannagran nagyúr - szólalt meg ekkor a férfi, érezhető delavalikiejtéssel. - Több százan vannak a kis patkányok, és már rengeteg embertmegöltek!

- Úgy tűnik, a te Yeslnik királyod birodalmát támadás érte, meg mielőttmegalakulhatott volna - jegyezte meg Ethelbert.

- Yeslnik király elrendelte, hogy a lehető leggyorsabban térj vissza, aseregével együtt - tette még hozzá a küldönc. Majd hátrápillantottEthelbertre, aki bólintott, hogy előreléphet. A férfi egy pergamentekercsetvett elő az övéből, és átnyújtotta Bannagrannak. A pecsét fel volt törve azíráson, de a két fele nagyon is hasonlított a királyi pecsétre.

Bannagran átadta az írást Reandunak, aki halkan felolvasta neki.

- ... a lehető leggyorsabban - fejezte be a szerzetes az olvasást néhánypillanattal később.

Bannagran eltöprengett kissé, míg magában emésztgette a híreket.

- Kényelmes fordulat Ethelbert nagyúr számára... - jegyezte meg végül -,hogy így hátat kelljen fordítanom a városodnak, most, hogy már majdnem akapuk előtt állunk.

Ethelbert tekintete a küldöncre vándorolt.

- Talán az Ősök, vagy épp Áldott Abelle, a kegyeikbe fogadtak - felelte. -Ám annyi bizonyos, hogy magam sem szívlelem a powrikat, és ez nem az énkreálmányom.

235

- Nem mondhatom, hogy nem értek egyet - felelt Bannagran, de azértóvatosan hozzátette: -, már ha ez az ember az, akinek mondod, és szavaiigazak. Máskülönben mégis a te kreálmányod.

- Ez esetben csak még dühödtebben vonulnál a kapuim ellen - érvelt azidős nagyúr szárazon.

- Több küldönc is van, nagyuram - vetette közbe az elfogott férfi. - Alegtöbben kelet felé tartanak az úton. Még ezen a napon el kell érniük ahadoszlopod végét, ha nem érték el máris.

- Es akkor visszafordulsz - következtetett Ethelbert - csak azért, hogyazután még egyszer vissza kelljen fordulnod, hogy ellenem vonulj, ha jólsejtem. Úgy hiszem, az embereid fele elhullik pusztán a menetelésfáradalmaitól, míg az enyémek pihennek s felkészülnek.

Bannagran szúrós tekintettel nézte őt, de nem felelt.

- Vagy mi is Bannagran nagyúrral vonulhatnánk - jegyezte meg Cormack -,egyesítve erőinket a powri martalócok ellen.

Ethelbert és Bannagran is úgy nézett rá, mint aki elvesztette a józan eszét.

- Adjatok nekik sátrat és élelmet! - adta ki Bannagran a parancsot azembereinek, majd Ethelberthez fordult. - A vendégeim maradhattok, amígmegerősítést nyer ez a történet. Talán nyertek egy újabb haladékot, még hacsak időlegesen is.

A nagyurak közös engedélyével Cormack és Milkeila nem maradtakEthelbert nagyúrral és kíséretével, hanem Bannagrannal és Reandu mesterreltartottak. Cormack nem adta fel azt az elképzelését, hogy egyesítsék a kéthaderőt a közös ügy érdekében.

- Ez lehetne az esélyünk rá, hogy véget vessünk ennek a nyomorultháborúnak - győzködte Bannagrant esdekelve. - És talán ez lehetne alehetőség Honce egész népe számára, hogy eszükbe jusson, hogy testvérekmind, és van elég ellenség a nagyvilágban anélkül is, hogy egymástöldökölnék.

- Ugyan, ki vagy te, hogy eldöntsd? - kérdezte Bannagran, és választ semvárva arrébb sétált.

- Nem annyira lehetetlen ötlet ez - jegyezte meg Reandu, amikor egyedülmaradt Cormackkal és Milkeilával. - Jómagam szívből örülnék egy ilyenmegoldásnak.

236

- Ámbár a saját megoldásod meglelése, mármint az egyház gondjánakmegoldása már nehezebb ügy - felelte Cormack. - Te Yeslnik oldalánvonulsz, így De Guilbe atya mellett állsz.

- Ismered őt?

- Ő vezette a missziónkat Alpinadorban. Igazság szerint a velem folytatottküzdelme, és elszántsága, hogy kiátkoztasson a rendből, sőt kivégeztessen abűneim miatt... szóval a kettőnk ellentéte volt a kiváltója a Premujon atyávalés a pellinori klastrommal való összetűzésének, és végül ez vezetett ahhoz,hogy Artolivan atya ellen fordult, mert ez a két vezető atya helyesnek ítéltetetteimet.

Reandu néhány pillanatig némán bámult rá, majd bólintott, amikor eszébejutott, hogy Bransen is mesélt neki az alpinadori harcokról.

- De Guilbe atya nem egy igazságos isten hangja - bátorkodottmegjegyezni Milkeila.

- Azt tanácsolom, gondold meg, mit teszel, Reandu mester! - szólalt megújból Cormack. - Artolivan atya és a Szent Mere Abelle testvérei úgyszóltak rólad, mint fénysugárról a sötét éjszakában.

Reandu arcán tisztán látszott, hogy kétkedik a férfi szavaiban.

- Ez az igazság! - erősködött Cormack. - Azért küldtek Ethelbert dosEntelbe, hogy tető alá hozzam a szövetséget Ethelbert nagyúrral, de ezönmagában nem elegendő. Nem, feladatomnak része volt az is, hogyelmenjek Pryd városába, és rábírjalak, mutasd meg Bannagran nagyúrnak,hogy a mi ügyünk az igaz ügy, míg Yeslnik a helytelen úton jár. Te egybecsületes férfiú vagy, ezt tartja rólad Artolivan atya és Pinower testvér is,és mint ilyen, te biztosan megérted Gwydre úrnő igazságát. Épp ezértelszomorít, hogy Yeslnik király és De Guilbe atya szolgálatában talállak.

- Nem állok De Guilbe pártján - mondta saját magát is meglepve Reandu.Alig tudta elhinni, hogy hangosan kimondta ezt a gondolatot. Cormackszámára legalább annyit elárultak maguk a szavak, mint a puszta tény, hogy amester szándékosan nem használta De Guilbe titulusát - ilyesmit ugyanis egyrégóta szolgáló, magas rangú egyházi személy soha nem tett volnavéletlenül.

Zaklatottan, félelem és remény közt őrlődve folytatta:

- Én Bannagran nagyurat szolgálom. És Pryd városát, az otthonomat. Ha ők

237

háborúba vonulnak, akkor testvéreimnek, s nekem kötelességünk velüktartanunk, és gyógyítani a sebeiket. Ám bármi legyen is a kimenetele ennek ahadjáratnak itt keleten, nekem nem áll szándékomban visszatérni a prydiklastromba. Az én utam a Szent Mere Abelle-be vezet, és bizony mondom,ezek mézédes szavak ajkaimon! Hűségem, miként mindazon társaimé, akikcsatlakoztak hozzám ezen az úton - és ez a prydi klastrom összes testvére -,Artolivan atyához köt, Áldott Abelle rendjének vezető atyjához.

A pár arca egyszerre derült fel ennek a meglepő, mégis örvendetesvallomásnak a hallatán.

- Beszélj hát Bannagrannal, aki tartományurad és barátod is!

- Ő nem fogja elárulni Yeslnik királyt Ethelbert nagyúrért - felelteReandu, és amikor Cormack érvelni készült, hozzátette: - sem a te Gwydreúrnődért, akit nem is ismer.

- De vajon megengedi, hogy Ethelbert nagyúr felvonultassa a seregét, ésrészt vegyen a powrik elleni harcban? - kérdezte Milkeila.

- Tehát igaz a hír a powri támadásról?

- Igen, a futár tényleg Yeslnik királytól érkezett - felelt Cormack. - Ésnemcsak Yeslnik leveléből, hanem az ember szavaiból is világosan látszik,hogy a powrik elözönlötték a Masur Delaval partjait.

- Azt beszélik, hogy Gwydre úrnő utasítására rohanták le Palmaris városát- jegyezte meg Reandu, de Cormack minden szavára csak a fejét rázta.

- Kételyt látok az arcodon, testvér - tette hát hozzá Reandu.

- Alpinadorban egy csapat powri harcolt az oldalunkon, amikor Baddenősatya ellen küzdöttünk, mert az ő létüket is veszélyeztette. Lehetséges, hogymost ők is ennek a haderőnek a részévé váltak. Ám a futár szavai alapjánúgy tűnik, mintha a Viharvert Szigetek teljes népe Honce partvidékéreözönlött volna. Ez nem Gwydre úrnő műve. Ő soha nem szabadítana ilyenveszedelmet a vidékre!

- Bransen, az Útonálló is megerősítheti szavainkat - tette hozzá Milkeila. -Ő ott volt velünk, amikor megvívtuk a harcot Badden ősatyával. AMithranidoon taván élő powrik mentették meg, amikor lezuhant a gleccsertetejéről.

Reandu arcára hitetlenkedés ült ki e meglepő hír hallatán.

238

- Bransen elment - felelte. - Feltételezem, hogy északnak indult, hitveséheza Szent Mere Abelle-be. - Egy pillanatra elgondolkodott, és a fejét csóválta.- Tényleg így volt?

Powrik oldalán harcolt?

- Közös ellenséggel szemben meglepő szövetségek tudnak születni -jegyezte meg Cormack. - Talán most ismét születhet egy olyan szövetség,mely emlékezteti Honce népét, hogy mindannyian testvérek vagyunk.Próbáld meggyőzni Bannagran uradat, kérve kérlek! A sors lehetőségetkínál, hogy begyógyítsuk egy háború dúlta föld sebeit...

Reandu tekintete a távolba vándorolt, Bannagran parancsnoki sátra felé. Aszerzetes gondoskodott róla, hogy ott legyen a sátorban a tartományúroldalán, amikor a sereg hosszú menetoszlopa mentén megérkeztek az újabbfutárok, megerősítvén a híreket, és a parancsot, hogy Bannagran vonuljonvissza a seregével.

Reandu megragadta a megfelelő pillanatot, és igyekezett meggyőzniBannagrant, hogy fogadja el Ethelbert nagyúr ajánlatát, és vonuljanak honce-i szövetségesek oldalán hadba a közös ellenséggel szemben.

Honce Medvéje egyszerű, gyors választ adott:

- Hallgass!

Bannagran azon nyomban engedelmeskedett a hívó parancsnak. Még aznapdélután tábort bontottak.

* * *

Ethelbert csapata gyors iramban lovagolt délnek, és már néhány órán belülmegérkeztek Ethelbert dos Entelbe. A nagyúr azon nyomban maga elé kéretteparancsnokait, és beszámolt nekik a helyzet alakulásáról.

Myrick és Tyne Affwin Wivel értettek egyet, és kérlelték urukat, hogymaradjanak a helyükön, és hagyják, hogy a powrik segítsék ügyüket.Azonban Kirren Howen hallgatott, míg az arca merő kétkedés volt.

- Felidézted magadban a harcokat a partvidék fekete szikláinál -következtetett Ethelbert, és idős parancsnoka bólintott.

- Prydae nagyúr, és a bajnoka, Bannagran jól harcoltak - felelte KirrenHowen. - Öröm volt az oldalukon küzdeni, mert még a csapataik is jobbanharcoltak mindenki másnál, még Delaval katonáinál is - leszámítva persze a

239

mi embereinket. Nem lep meg, hogy Bannagran, Honce Medvéje ilyenelszántságra sarkallta az embereit.

- Azt állítják, hogy powrik rohamoznak végig a folyó mentén - mondtaEthelbert.

- Szükségük van ránk - bátorkodott megjegyezni Cormack. Többen isszúrós tekintettel fordultak felé, de Ethelbert nem nézett rá, egyre KirrenHowent nézte.

- Ha Bannagran nagyúr beleegyezett volna, hogy biztosítjamenetoszlopunkat, akkor talán tényleg jó lehetőség lehetett volna, hogygyógyírt hozzunk Honce sebeire.

- Valóban - felelt fáradtan az idős tartományúr. - Az lett volna.

Hangsúlyának véglegessége belefojtotta a szót a tiltakozni készülőMyrickbe és Tynebe, mielőtt még megszólalhattak volna.

- Akkor hát tedd azzá! - tett még egy utolsó próbát Cormack.

- Ha powrik özönlenek elő a Masur Delavalból, akkor a Miriani-óceánpartvidéke nem biztonságos - mutatott rá Kirren Howen.

- És Bannagran nagyúr garanciája nélkül nem kockáztatnám Ethelbert dosEntel egyetlen lakójának életét sem - tette hozzá Ethelbert. - Még Bannagranbecsületszavával együtt is, amit ugyebár nem adott erre, bolond lennék, ha acsapataimat egy harcmezőre vezényelném az áruló Yeslnik jóval nagyobblétszámú seregei mellé. Te nagyon bizakodón szemléled a világot, szerzetes,de én a felelősség szemével nézem a helyzetet.

- Ha nem vonulunk ki, hogy segítségükre legyünk a powrik ellen, akkoramint legyőzik őket, Yeslnik visszaküldi ellenünk többezres seregét, ésakkor nem is reménykedhetünk a győzelemben - emlékeztetett Cormack.

- Akkor talán reménykednünk kellene benne, hogy a nyomorult kisvéressapkás szörnyetegek Yeslnik elég emberét ölik meg ahhoz, hogy azvisszatartsa a nagyurat a támadástól. Vagy akár eleget ahhoz, hogy annyielőnyre tegyünk szert, hogy mi pusztíthassuk el őket.

Cormack tovább akart vitatkozni, ez világosan látszott feszülttesttartásából, ezért Milkeila megfogta, és gyengéden megszorította a karját.

- Nem velem kell alkudoznod, testvér - folytatta Ethelbert. - Az aszándékod, hogy eltántorítsd Bannagran nagyurat annak az ostoba

240

Yeslniknek az oldaláról. Menj hát, de gyorsan, és érd utol a menetoszlopát.Ha a dolgok úgy alakulnak, hogy Honce Medvéje hátat fordít az idiótakirálynak, akkor itt, Ethelbert dos Entelben mindig számíthat egyszövetségesre. Mi nem felejtjük el azokat az időket, amikor Bannagran ésPrydae nagyúr oldalán harcoltunk.

Ahogy befejezte, Kirren Howen felé fordult, és a parancsnok teljesegyetértéssel bólogatott.

Azért ez is valami, döntötte el magában Cormack.

Nem sokkal ezután. Ethelbert és Destros atya áldásával ő és Milkeilaútnak indultak vissza, északnyugati irányba.

* * *

Még két ember nézte, ahogy távoznak, de Affwin Wi és Merwal Yahnanem biztatta őket, és jó szerencsét sem kívánt.

- Nem bízom ebben a Bannagranban - jegyezte meg Merwal Yahna.

- Bízni? - visszhangozta a nő olyan hangsúllyal, mintha már a gondolat isnevetséges lenne.

- Ha Ethelbert és Bannagran, és így vele együtt Yeslnik egyesítik erőiket apowrik ellen, akkor ez az ifjú király elégtételt követel majd Delavalhaláláért - magyarázta a férfi. - Igazi szövetséget pedig csak úgy köthetnek,ha legalább valami színlelt igazságszolgáltatásra sor kerül.

Affwin Wi ránevetett.

- Ne félj, Ethelbert nem fordul ellenem!

- Kétségbeesett ember - ellenkezett Merwal Yahna. - Ideje lenneelmennünk. Jacinthába.

Am a nő csak a fejét rázta.

- Ez a megbízás roppant jövedelmező, és ráadásul szórakoztató is. Talánfélsz ezektől a barbároktól? Odahaza Behrben a Jhesta Tu vadászik ránk.Előbb néznék szembe Yeslnik egész seregével, mint hogy megint Jacinthautcáinak árnyai közt bujkáljak! Nem megyünk sehova!

- Ha békét kötnek, minket fognak feláldozni érte! - figyelmeztette a férfi.

Affwin Wi arcán gonosz mosoly villant.

- Békét?

241

- Akkor hát ne legyen béke! - mondta ki a férfi, kinek számára társa arcanyitott könyv volt.

Őket kettejüket ismét Ethelbert nagyúrhoz kérették, még aznap késődélután, a lehetőségek további megvitatására.

Affwin Wi három megmaradt követője, a Bransennel vívott harcbansúlyosan megsérült Moh Li vezetésével nem sokkal napnyugta után elhagytaEthelbert dos Entelt, és Cormackék nyomába eredtek.

242

15.A HARMADIK ÚT

Minden egyes lépés távolabb vitte a kardjától, anyjának, SenWinekművészi munkájától és örökségétől. Ez a gondolat egyre visszahúzta, mintvalami láthatatlan kötél, ő mégis makacs elszántsággal menetelt tovább.Inkább arra gondolt, ami vár rá: Cadayle-ra, a szerelmére, és születendőgyermekükre.

A gondolatai mégis ide-oda csapongtak. Cormack és Milkeila látványa, ahíreik Gwydre, Ethelbert és Artolivan atya szövetségéről, mélyebbenfelzaklatták, mint amire számított, vagy amit megértett volna.

- Ez nem az én harcom - ismételgette magában eltökélten, és közbenpróbált egyre gyorsabban és gyorsabban haladni. Amikor átvágott egyerdőn, bevette magát a lombok közé.

Az volt a terve, hogy végigszalad az ágak között, mint azon az éjszakán,amikor elment, hogy Ethelbert felderítőire vadásszon.

Ám ezúttal egyáltalán nem volt olyan méltóságteljes a mozgása - adrágakőmágia nem áramlott benne olyan erősen és zavartalanul. A ki-csi-krívonala is meg-megremegett, és néhány pillanatra fel-feltört benne a Gólya.Rettenetes pillanatok voltak ezek, ilyenkor attól félt, hogy mindenösszeszedettsége elvész, és magatehetetlenül zuhan majd a földre.

Mégis rendületlenül haladt tovább. Ami gyorsaságban hiányzott, aztpótolta kitartással, hisz késő éjjelig menetelt, és már a hajnali nap elsősugarainál ismét útra kelt. Nem ismerte az utakat errefelé, ezért egyenesenészaknak tartott. Az öböl felé igyekezett, hogy aztán nyugatnak fordulvaelérje a Szent Mere Abelle-t. Számos falu mellett elhaladt, melyeket nemromboltak porig úgy, mint a déli vidékeket vagy a partvonal mellettifalvakat, ahol Milwellis perzselte fel maga mögött az utakat éppen úgy, mintYeslnik, amikor visszavonultak Ethelbert dos Entelből, Bransen ellenállt akísértésnek, hogy bemenjen bármelyik faluba is. Magányos volt, ám más útvárt rá - emlékeztette magát egyre. Most Jameston Sequin második útját járta- hitte, ez a helyes út, ahol saját magára, a saját szükségleteire összpontosít,a világ egy távoli szegletében, ahová elbújhat az emberiség őrülete elől.Jamestontól eltérő módon azonban neki ott lesz Cadayle, a gyermekük, ésCallen - mi másra vágyhatna még? Mi többet ajánlhatna számára ez a

243

zűrzavaros, borzalmakkal terhes világ?

Ennek a szemléletnek a jegyében Bransen csekély bűntudatot érzett csupánazokon az éjjeleken, amikor beosont egy-egy faluba, hogy élelmet csenjen.Egy ilyen alkalommal egy nagy pitére bukkant, amit egy kis tanyaházablakába tettek hűlni. Az egészet elvette. Az övé volt, mert így akarta, éskülönben is, miért érdekelte volna, mire vágynak a ház lakói...

Legalábbis erről próbálta meggyőzni magát, de nem sokkal azután, hogyevett egy szelettel a finomságból, visszavitte a maradékot azablakpárkányra, ahonnan elvette.

- Nem is volt olyan jó - mormogta távozóban, és nagyon igyekezett el ishinni ezt a gyenge kifogást.

Egy verőfényes reggelen végre elért a tengerpartra, és nagy lelkesedésselfordult nyugatnak, remélvén, hogy nincs túl messze a Szent Mere Abelle-tőlés Cadayle-tól. Semmire nem vágyott jobban, mint hogy kedvese karjai köztmegpihenhessen, és hogy az öblön át mielőbb visszatérjenek Előőrsbe, aholő és családja végre megfeledkezhetnek az egész világról, miként aztJameston is tette oly sok éven át.

Bransen hitte, hogy Jameston ott követte el a végzetes hibát, hogylemondott visszavonult életmódjáról. Az erdőjárónak ott kellett volnamaradnia Előőrs vadonjaiban, az erdős vidéken, melyet otthonának nevezett,és hagyni, hogy a szánalmas kis uraságok jelentéktelen csetepatéi maguktólvérbe fulladjanak.

Mert végül is mit számított az egész? Bármelyik tartományúrdiadalmaskodott is, és bármelyik vallás - akár a samhaista, akár azabelliánus -, akár Előőrsben, akár bármilyen királyságban... mit számított?Ahogy nem jelentett semmit az sem, hogy végül Honce, Behr vagy Alpinadorszerezte meg az elsőséget. Még Gwydre úrnő is - aki sokkal jobb vezetőjevolt népének, mint egy olyan önző pojáca, mint Yeslnik - csupán átmenetikönnyebbséget hozott volna a világba.

Hitte, ha Gwydre diadalmaskodik, hamarosan jön majd egy másik Yeslnikvagy Prydae vagy Ethelbert, aki magának követeli a trónt, és akárcsakelődei, a nép véráldozata árán.

Bransen nem kerülhette el a következtetést: az egész csak egy szomorú...egy végtelenül szomorú vicc.

* * *

244

Premujon atya szobájába szinte óránként érkeztek az újabb es újabbjelentések. A Szent Mere Abelle szellemalakban utazó testvérei elérték aKorona-öböl túlpartját, és átadták az előőrsieknek az üzenetet, hogyhajózzanak át. Figyelemmel kísérték emellett Dawson haladását, és adelavali és palmarisi hadihajók folyamatos visszavonulását is. KövettékMilwellis herceg kemény menetelését vissza a Masur Delavalig, és különösfigyelmet szenteltek a hátramaradt csapatoknak is, akik Panlamarisvezénylete alatt maradtak, merthogy a felbőszült nagyúr folytatta anagytemplom ostromát.

A szellemutazásokon járó testvérek tudomást szereztek mindenről, amiHonce-nak ezen a részén történt - a hajók és hadtestek elhelyezkedéséről, sőtmég Panlamaris agyondolgoztatott csapatainak kimerültségéről is.

- Inkább kitörnek majd nyugat felé és hazamenekülnek - érvelt Giavnotestvér a haditerv megvitatása során aznap délután. - Ha a keleti szárnyukatnagy erejű támadásnak vetjük alá, a drágakőmágiánk használatával, akkormegfutamítjuk őket, és egy nagyobb, nyugaton várakozó haderő márkönnyűszerrel lemészárolhatja őket.

- Ezt tanácsolod hát? - kérdezte Gwydre úrnő nyomatékosam Giavno atorkát köszörülte; láthatóan kényelmetlenül érezte magát.

- Harcászati szempontból ez tűnik az óvatos megoldásnak.

- De a szíved is ezt diktálja, testvér? - erősködött Előőrs úrnője.

Giavno testvér nagy lélegzetet vett, mielőtt válaszolt volna, de aztán csakelfordította a tekintetét.

- Jó ember vagy - szólalt meg erre ismét Gwydre, és a teremben többekzavartan vonták össze a szemöldöküket.

- Nem szeretném lemészárolni Panlamaris seregét, vagy bárki mástHonce-ban - magyarázta az úrnő. - Csak kergessük el őket innen, futamítsukmeg őket, de mindig ajánljunk kegyelmet mindenkinek!

- Úrnőm, hadd emlékeztesselek, hogy kétszeres túlerővel állunk szemben!- jegyezte meg Jurgyen testvér.

- Teljesen váratlanul éri majd őket a támadás - nyugtatta meg Gwydre. -Ráadásul minden jelentés arról számolt be, hogy elgyötört, kimerültcsapatról van szó, melyet az összeomlás határáig dolgoztattak már. Legyenaz első rohamunk látványos - csupa tűz, hatalmas robbanás és félelmetes

245

csatakiáltás. Megtörnek majd, és elmenekülnek.

- Panlamaris nagyúr soha nem futamodna meg - ellenkezett Jurgyen.

- Akkor megöljük őt - közölte erre Premujon atya, és ez az egyszerű,tárgyilagos válasz Áldott Abelle rendjének vezető atyja szájából, méghozzáolyan egyszerűséggel kimondva, mintha csak egy ágytál kiürítéséről lenneszó, nem egy szerzetes megdöbbenését vívta ki. - Ne feledjük, hogybevonódtunk a harcokba, és immár mi is háborúban állunk! - magyaráztaPremujon. - Nem ezt szeretnénk, de nem is mi akartuk, hogy így alakuljon ahelyzet.

Előőrsben hosszú hónapok keserű tapasztalata tanított meg arra, hogy egyilyen élethalálharcban az erőszak csökkenése nem jelenti azt, hogy azemberek nyomorúsága is csökken. Nem. A háború természete az, hogy akíméletlen és gyors megoldás gyakran a legkönyörületesebb is.

- Amellett, hogy kegyelmet adunk mindenkinek, aki megadja magát -mondta Giavno, mire az atya mosolyogva bólintott.

- Akkor hát vágjunk bele! - szólalt meg Gwydre. - Holnap hajnalbanPanlamaris nagyúr katapultjai végleg elcsendesednek.

Minden korábbi fogoly, aki a klastromban élt, közel négyszáz ember -férfiak és nők vegyesen - megerősítette hűségesküjét Áldott Abelle rendjeiránt, és mind készen álltak, sőt lelkesen várták, hogy kivonulhassanak, ésGwydre úrnő zászlaja alatt harcolhassanak. Egész nap másról sembeszéltek, mint Fatuus testvérről, aki Panlamaris vonalai elől elsétálvarengeteg dárdatalálatot szenvedett, de mégsem nyughatott, amíg el nem érte anagytemplom kapuit, ahol boldog mosollyal az arcán tért meg igaz, örökotthonába. Eltökélt szándékuk volt, hogy harcolni fognak a rendért, Gwydreúrnőért, és legfőképp Fatuus testvér emlékéért.

Az átkelés még aznap éjjel megkezdődött. Vízen járó szerzetesek kétsorban kísérték a harcosokat a partokra, a Szent Mere Abelle-től keletre ésnyugatra. Pinower és Giavno testvér személyesen kísérték Gwydre úrnőt, ésígéretet tettek, hogy az oldalán harcolnak, a legutolsó lélegzetvételükig. Akivonulás eltartott egészen a sötét éjszaka első néhány órájában, és nemsokkal éjfél után a kétszáz harcos és a negyven szerzetes, oldalukon Gwydreúrnővel, csatarendbe álltak, és újra átismételték a tervet, miközbennyugaton, Panlamaris sorainak másik oldalán egy feleekkora csapatukstratégiai állásokat foglalt el, megfelelő visszavonulási útvonalat biztosítva.

246

* * *

Bransen még sokáig haladt a part mentén azután, hogy a nap lebukott ahorizont nyugati peremén. Egyszer csak déli irányban észrevette egy nagytábor sötétbe burkolózó, mégis tisztán kivehető körvonalait. Először arragondolt, hogy egyszerűen kikerüli, és folytatja útját nyugatra, ahol márlátszottak a Szent Mere Abelle körvonalai a csillagfényes égbolt háttereelőtt, nem is olyan messze tőle. Tudta, hogy a macskaszem segítségével mégezen az éjszakán odaérhet, akkor is, ha megenged magának itt egy kis kitérőt.

Hamar rájött, hogy egy katonai táborba botlott, és ezután már gyakran aklastrom felé vándorolt a tekintete - arra következtetett, hogy az itt táborozokellenségei annak a helynek...

a helynek, ahol Cadayle és Callen pihent. Még mindig nem akart résztvenni a háborúban, de persze azt semmiképp nem akarta, hogy makacselszántsága veszélybe sodorja hitvesét, és születendő gyermekét.

Úgy döntött hát, hogy a nagytemplomba megy, méghozzá a lehető legtöbbinformációval erről a keleti hadtestről. Még a maszkját is az arcáraillesztette, ismét visszatérve a Pryd városában használt alteregójához.

Az Útonállónak nem okozott nehézséget, hogy elosonjon a külső őrszemekmellett.

Végig a földön járva, sőt még fenn a faágak között is erősen kitartott acsíje, és pillanatnyi megingás nélkül, összeszedetten használta adrágakőmágiát. Számos szerzetest is észrevett a katonák sorai között, és attóltartott, hogy a nyomorult De Guilbe rövid idő alatt számos követőre tettszert. Egyetlen tábortüzet vett csak észre - egy egészen apró kis tüzet, melyetgondosan elrejtettek a távolból esetleg figyelő tekintetek elől.

Az ágak között kúszott oda, egészen közel a kis csoporthoz, akikkörbeülték a tábortüzet. És ekkor egyszerre még a lélegzete is elakadt! Atűznél ülők között felismerte Pinower testvért a Szent Mere Abelle-ből,valamint Giavno testvért, sőt magát Gwydre úrnőt is!

Bransent mintha villámcsapás érte volna, egyszerre beléhasított a félelem,hogy esetleg a Szent Mere Abelle elesett. Valami furcsa, hörgő hang szakadtfel a tüdejéből, és észre sem vette, hogy a földre esett. Erre nyombanfelbolydult a tábor, és mindenki a fegyvere vagy a drágaköve után kapott. Aháta mögött kiáltás harsant:

- Állj, vagy meghalsz!

247

Megadóan széttárta a karjait.

- Bransen Garibond vagyok - nyögte ki nagy nehezen, ahogy a katonákkörbefogták.

Dárdáik vasán meg-megcsillant a hold fénye.

- Bransen! - szólalt meg egyszerre Pinower és Giavno.

Giavno odasietett az Útonállóhoz, és vállon veregette.

- Nagyszerűen alakult hát az éjszaka! - lelkendezett, és a lelkesen bólogatókatonák és szerzetesek sorai között a tábortűz felé vezette az ifjút, Gwydreúrnő és Pinower testvér felé.

- Örvendetes találkozás - szólalt meg az úrnő is.

- Áldott Abelle kegyelme ránk ragyog ezen az éjszakán! - lelkendezettPinower.

- Igen, és úgy tűnik, az Ősök szellemei is kegyelmükbe fogadtak - jegyeztemeg Gwydre, mire mindkét szerzetestől csupán lesújtó pillantás volt aválasz, és amikor e pillantások rávillantak, az úrnő szája széles, csintalanmosolyra húzódott.

- És a nagytemplom? - faggatózott Bransen. - No és Cadayle és Callen?

- Jól vannak a vastag falak mögött, melyeken Yeslnik nem bír áttörni -biztosította az asszony.

- De ti mégis idekinn vagytok az éj leple alatt.

- A szövetség Ethelbert nagyúrral megköttetett. Azért vagyok idekinn, hogyegyéb szükségleteinkről gondoskodjak...

- Bannagran nagyúr, Pryd tartományúra táborából jövök, aholbéketárgyalás folyt Ethelbert nagyúr, Cormack és Milkeila részvételével -magyarázta Bransen.

- Remek hír! - jegyezte meg Pinower testvér. - Reméljük, hogy Bannagrannagyúr a mi ügyünk mellé áll.

- Mit mondott? - kérdezte az úrnő.

- Azt mondta Ethelbert nagyúrnak, hogy menjen haza - felelte Bransenszárazon. - És az ügyedet jobban szolgálná, ha egyáltalán nem léptél volnaszövetségre azzal a gyilkos vén bolonddal.

248

Erre mindhárman izgatott pillantásokat váltottak, majd egy emberkéntfordultak Bransen felé.

- Ethelbert orgyilkosai ölték meg Jameston Sequint - közölte Bransen.Gwydre halkan felsikoltott, de gyorsan a szája elé kapta a kezét, miközbenGiavno istenéhez fohászkodott, az örökzöld jelét mutatva. A táborbanmindenütt izgatott suttogás kezdődött, és az öröm, amit az Útonállóvisszatérése okozott, hamar szertefoszlott a megdöbbentő hír hallatán.

- Jameston Sequint? Meggyilkolták? Ethelbert nagyúr parancsára? -kérdezte néhány hosszú pillanat múltán az úrnő, ahogy egy kissé összeszedtemagát.

- Nem tudom, és nem is érdekel, hogy Ethelbertnek köze volt-e hozzá -felelt Bransen. - Holtan találtam Jamestont egy elhagyatott tanyaházban, ésnincs kétségem afelől, hogy kinek a fegyvere sújtotta halálra. Az az ember,egy behri harcos, zsoldosként Ethelbert szolgálatában áll, és néhány behriorgyilkos társa is vele tart, köztük egy Affwin Wi nevű nő, aki meggyilkoltaDelaval királyt.

- Honnan tudod mindezt? - faggatta Pinower testvér.

- Ott voltam, az udvarukban. A törött penge, melyet Delaval királymellkasában találtak, Affwin Wi, Ethelbert első számú orgyilkosa kardjánakdarabja volt.

Pinower, Giavno és Gwydre üres tekintettel néztek össze - mindhármukatmeglepték a hírek. Pinower tért először magához a dermedt döbbenetből, ésjobban szemügyre vette Bransent.

- Megint viseled a fejkendődet - jegyezte meg kérdő hangsúllyal.

- Hogy ott tartson egy lélekkövet a homlokomon.

- De a dísztű, amit Artolivan atya adott neked...

- Azt Ethelbert orgyilkosa letépte a homlokomról. Most annál a nőnél van,akárcsak a kardom.

Mintegy a táborban eluralkodó nyomott hangulat szellemmásaként, atábortűzből az egyik fahasáb ebben a pillanatban pattanó hangot hallatvalassan elgurult, és az amúgy is csekély fényt adó tűz már szinte teljesenkialudt.

- Alig sikerült élve elmenekülnöm - tette még hozzá Bransen

249

- Affwin Wi megtanulta a Jhesta Tu harci művészeteket, és a társai isnagyon jó harcosok.

- Ethelbert nagyúr meg akart öletni? - nyögte ki nagy nehezen Gwydreúrnő, bár úgy érezte, mintha gombóc lenne a torkában.

- Kétlem, hogy egyáltalán tudott volna róla. Személyes ügyem volt ezAffwin Wivel.

- És ez Bannagran nagyúr táborában történt? - kérdezett tovább az úrnő.

Bransen felkuncogott, visszarúgta az elgurult fahasábot a tűzbe, ésletelepedett mellé. A lángokba bámulva beszámolt utazásáról, melyet aháború dúlta déli vidéken tett, s mely visszavezette Prydbe. Elmondta,hogyan menetelt Bannagran és Reandu mester oldalán, tizenötezer harcostársaságában vissza keletre.

- Így aztán otthagytam őket - fejezte be valamivel később.

- Az ő harcuk nem az én harcom, és többé már nem érdekel, melyik oldalveszít.

- Ezt merészeled mondani Gwydre úrnő arcába? - mordult rá Giavno. -Hát nem szégyelled magad?

- Szégyellni? - visszhangozta Bransen gúnyos kacajjal. - Pont te beszélsznekem a szégyenről, akt háborúba vonulsz?

- Bransen, mi történt veled? - kérdezte az úrnő, majd felállt, és intett atöbbieknek, hogy hallgassanak. Ezután az ifjú mellé lépett. - Sétálj egyetvelem! - kérte gyengéden. - A zaklatottságod mély aggodalommal tölt el.

Bransen kétkedő pillantást vetett rá, de felállt, és kart karba öltveelsétáltak - ugyanis az ifjú nem tiltakozott, amikor az úrnő baráti mozdulattalbelékarolt.

- Ethelbert nagyúr szövetséget kötött velünk - mondta a no, amintkisétáltak a tűz fényköréből, ahol már sűrű erdő vette körül őket. -Mindkettőnknek szükségünk van erre, ha vissza akarjuk szorítani ezt a népetsanyargató Yeslniket. Gondoskodni fogok róla, hogy visszakapd a kardodat.

Bransen csak sóhajtott egy nagyot, mert látta, hogy az úrnő egyszerűen nemérti a helyzetet.

- És a dísztűt is - folytatta Gwydre. - Biztosan azt akarod, hogy visszakapde tárgyakat.

250

- Ezt nem tagadom - mondta az ifjú. - Ám nem érdekel annyira, mintgondolod.

- Mi van veled, Bransen? - faggatta az úrnő. - Mi történt veled? Nemugyanaz az ember vagy, aki útnak indult a Szent Mere Abelle-ből. Igazságszerint sokkal inkább hasonlítasz...

- Arra az emberre, akit mikor először találkoztál vele, az embered,Dawson csellel vett rá, hogy a szolgálatodba álljon?

- Igen - ismerte be az asszony.

Bransen sokáig törte a fejét ezen a következtetésen, és tudta, igaz. Mitörtént hát vele?

Hagyta, hogy elkapja a remény.

- Nem vagyok zsoldos - mondta, és felkuncogott, de a hangjában végtelenszomorúság visszhangzott, ahogy beszámolt arról az éjszakáról, amikorBannagran táborából indult útnak, hogy trófeát gyűjtsön, némi aranyért.

- Hát persze hogy nem vagy az.

- Hiszen te is annak használtál, vagy nem? - vágott vissza az ifjú harcos. -Gwydre úrnő zsoldosaként szolgáltam, sőt az orgyilkosaként, amikorelmentem, és végeztem Badden ősatyával.

- Tudod jól, mi az igazság Badden ősatyát illetően! - tiltakozott azasszony. - Tudod, hogy helyes és jó tett volt végezni vele.

- Személyes érdekből mentem - vitatkozott vele Bransen. - Zsoldosként.

- És bevallottad nekem, Hogy megértetted a magasabb igazságot Előőrsháborújában, és önként is mentél volna, minden jutalom nélkül -emlékeztette őt Gwydre, és ettől megingott kissé a makacssága. - Azelőttsem a hasznot kergetted, mielőtt megértetted a magasabb igazságot. Aszabadságodért mentél, és a családod javáért, és ez egy nemes ügy, nemhitvány zsoldos kincshajhászás. Ugyan, Bransen! Nem lehet ilyen sötét akedved azért, mert attól félsz, nem vagy jobb, mint azok, akik Ethelbertnagyúr aranyáért gyilkolnak.

- Nem számít - felelte Bransen a legcsekélyebb tétovázás nélkül.

- De igenis számít!

- Nem! - kiabált Bransen, majd elfordult, és fogcsikorgatva odébb lépdelt.

251

Csak arra maradt energiája, hogy uralkodjon magán, nehogy végsőelkeseredésében hangosan felkiáltson. - Nem számít, mert semmi semszámít. A háború a világ természetes rendje, és mindig a gátlástalanokfognak felemelkedni, és uralkodni.

Az ifjú lassan továbbsétált, de Gwydre úrnő megállt. Amikor Bransenvisszafordult és ránézett, látta, hogy az úrnő mereven kihúzta magát, csípőretette a kezét, és zord tekintettel nézett utána.

- Nem rád értettem - szabadkozott. - Tudom, hogy te bölcs ura vagyElőőrsnek, és kétségem sincs afelől, hogy remek királynője lennél egészHonce-nak, és a néped élete jobbá válna a tetteid által.

- Hisz épp most mondtad, hogy ez nem számít.

- Mert te is halandó ember vagy csupán, és az élet oly gyorsan tovaszáll.A nyomorúság örök körforgását meg lehet szakítani ideig-óráig, de végetvetni neki lehetetlen.

- Én nem így gondolom.

Bransen vállat vont. Mindegy volt neki. Hogyan is lenne érdemes ilyenáron megvívni ezt a háborút - vagy bármilyen háborút -, ami csupán ilyenidőszakos nyereséget hozhat?

- Nagyszerű, nemes ügyünk egy bolond szélmalomharca - jegyezte meghalkan, és megadó hangsúlya csak még nyomatékosabbá tette a szavait. -Még ha Bannagran köpönyegforgatónak bizonyulna is, és Yeslnik ellenfordulna, és még ha diadalmenetben vonulnánk is Delavalba, ahol Honcekirálynőjévé koronáznánk, mindig jönne egy új Badden ősatya vagy egyYeslnik király, egy Prydae nagyúr vagy egy De Guilbe atya, hogy elvegyetőled a címedet. Most már értem, hogy a Jhesta Tu beavatottja miért él egytávoli, hegyi erődben, messze az emberek hatalmi harcaitól. Erejükkel éstudásukkal átalakíthatnák a világot, csakhogy ők is felismerték ennekhiábavalóságát. Jameston Sequinnek is az északi erdőségekben kellett volnamaradnia.

- Igaz ügyért küzdött - makacskodott Gwydre.

- Igaz, és reménytelen ügyért. Egyetlen jó lélek egy igaztalan ellenséggeltelezsúfolt várral szemben.

- Ma nyerhetünk - Honce-ért. Hiszem, hogy az ifjú Yeslnik király hibátkövetett el Áldott Abelle rendjének kiadott parancsával. Túl messzire ment

252

a jóravaló testvéreknél, amikor árulást és kivégzést követelt tőlük, és ők...

Elhallgatott, amikor látta, hogy Bransen egyre csak a fejét rázza, minthamindez egyáltalán nem számítana.

- Milyen út áll hát Bransen előtt? - kérdezte ekkor. - Nem kényszeríthetlek,hogy vonulj az oldalamon, és bízom benne, hogy, sosem állnál Yeslnikmellé.

- Igen, abban bízhatsz - biztosította az úrnőt az ifjú harcos. - A Szent MereAbelle-be megyek, hol kedvesem ölelő karja vár. Megállapodásunk szerinthajóval eljuttatsz oda, ahová szeretném, és én Előőrsbe szeretnék menni.

Az asszony felelni készült volna, de Bransen belefojtotta a szót.

- Nem azért, hogy szolgáljalak - magyarázta -, hanem hogy találhassak egyhelyet, ahol a családom és én békességben élhetünk, távol a világzűrzavarától.

- Elfutsz hát, és megbújsz az erdőben?

- Jameston Sequinnek jó volt.

- Meglehet, hogy Cadayle anyja immár Dawson McKeegére is a családtagjaként tekint - figyelmeztette Gwydre. - Ugyanis egymásba szerettek.

A hír meglepte Bransent, de végül csak kuncogva vállat vont, éstovábbsétált.

- Nem tudlak Előőrsbe vinni - ismerte el az úrnő. - Főleg nem egy terhesasszonnyal az oldaladon.

- A szavadat adtad.

- A Korona-öbölben csak úgy hemzsegnek a palmarisi és delavalihadihajók - magyarázta az asszony. - Nincs biztonságos út.

Bransen az ajkát rágta.

- Akkor hát mit teszel?

- Cadayle oldalán maradok a Szent Mere Abelle-ben, ameddig csakArtolivan atya megengedi - felelt az ifjú gyorsan, hogy még csak át segondolhassa, mert ebben a pillanatban egyedül az volt számára a fontos,hogy világossá tegye Gwydre úrnő számára: nem áll szándékában harcolni.

- Artolivan atya halott - közölte erre az úrnő, és ő fájdalmasan felnyögött.- Békésen ment el, természetes körülmények között. Jelenleg Premujon atya

253

áll az Áldott Abelle rendjének élén. Méltó utód, és remek ember.

- És ha egyszer az utód méltatlannak bizonyul? - kérdezte a nyughatatlanifjú.

- Tehát elfutsz és elbújsz - jegyezte meg Gwydre úrnő könnyedhangnemben.

- Örülhetsz, hogy így teszek, és nem folytatom a harcot Bannagran oldalán,Ethelbert ellen, ahogy megállapodtam vele.

- Olyan harc ez, melyet megfordítani remélünk.

Bransen megrázta a fejét, és nem törődött az egésszel... vagy legalábbisúgy tett, mintha nem törődött volna vele.

- Amikor megtudtam, hogy szövetségre léptél Ethelbert nagyúrral, irántadvaló hódolatom jeléül felbontottam a Bannagrannal kötöttmegállapodásomat, és eljöttem - hazudta Bransen, és közben az asszonymosolyán világosan látta, hogy az úrnő átlát szavain.

- És most megint ugyanaz a Bransen vagy, aki először érkezett Előőrsbe -felelte Gwydre. - Tele cinizmussal...

- Inkább az igazságot elfogadva - helyesbített ő.

Ez alkalommal Gwydre volt az, aki a fejét rázta.

- Annyira felnőttél! Mondd meg nekem, Útonálló, ha visszamehetnénk azidőben addig, amikor először jöttél Előőrsbe, de mindazzal a tudással afejedben, amit az elmúlt hónapok alatt szereztél, akkor csatlakoznál hozzám,és harcba mennél Badden ősatya ellen?

Megint a régi kérdés, döbbent rá Bransen. Gwydre úrnő mércéje BransenGaribond jelleme számára.

- Nem - felelte, és a hangja erőteljesen csengett... nem is próbálta mégcsak magában sem megállapítani, hogy vajon a meggyőződés ereje beszélbelőle, vagy a puszta makacsság.

A szeme sem rebbent, amikor Gwydre úrnő vitába szállt vele, és azarcába vágta, hogy nem hisz neki. Ez nem ugyanaz a beszélgetés volt, mintamit hónapokkal korábban folytatott az asszonnyal Pellinorban, amikorkijelentette, hogy valóban csatlakozott volna ügyéhez a aamhaistákellenében, ám a saját lelki békéje érdekében nem engedhette, hogy azasszony azt higgye, most megismétlődik az a beszélgetés.

254

- Nem is érdekel, hogy Ethelbert megölette Jamestont? - kérdezte tompán.

- Nem tudod, hogy ez igaz-e. Hisz te magad mondtad, hogy könnyen lehet,személyes ügye volt ez Affwin Winek. - Gwydre végtelen szomorúsággalnézett az ifjú makacs arcára. - Hát persze hogy érdekel. Sequin mesterhalála mély fájdalommal tölt el. Nagyszerű, különleges ember volt, ésbüszke vagyok, hogy a barátomnak nevezhettem.

- Mégis túllépnél ezen, annak a szövetségnek a kedvéért, melyre olynagyon szükséged van, még akkor is, ha tudnád, hogy Ethelbert tudott azorgyilkosai tettéről?

Gwydre súlyos, fájdalmas sóhajt hallatott, és Bransen tudta, hogy ezalkalommal elevenébe talált, és sikerült megbántania, bár azt maga semértette, mi végre. Az asszony többször is válaszra nyitotta a száját,hiábavaló kísérleteket téve rá, hogy megmagyarázza, Jameston halálánakkörülményei igenis számítanának, de végül beismerte, hogy a helyzet sokkaltöbbről szól Jameston Sequin sorsánál.

- Én egész Előőrs népének sorsáért felelős vagyok. Vagy ötvenezerlélekért, akik mind belefáradtak már a háborúba - magyarázta. - Yeslnikkirály máris elkezdte ostromolni a partjainkat. Azt várnád tőlem, hogyeldobjam Előőrs utolsó reményét?

- Ha Ethelbert nagyúr az utolsó reményetek, akkor máris vesztettetek -közölte Bransen szárazon.

- A szövetség Előőrs, Ethelbert és a Szent Mere Abelle között kiegyenlítiaz erőviszonyokat, hisz több tartományurat is a mi oldalunkra állíthat.Kevesen követnék Yeslnik királyt, ha hinni tudnának egy másik lehetőségben- egy másik uralkodóban, aki talán legyőzheti őt a harcmezőn.

- Ha tényleg enyhíteni akarsz az emberek nyomorúságán, akkor egyszerűenadd meg magad Yeslniknek. Hadd érjen véget a háború; hadd menjen visszaDelavalba, te pedig haza, Előőrsbe.

- És hagyjam, hogy teljes Honce-t a saját felségterületének tartsa.

- Miért érdekelne ez, ha nem ostoba büszkeségből? Azt hiszed talán, hogyaz az idióta Yeslnik tényleg eleget fog tudni távoli tartományod ügyes-bajosdolgairól ahhoz, hogy tényleg beavatkozzon?

- Belső-Honce népe elkeseredett segélykiáltásokat hallat. Nem fordíthatoknekik hátat!

255

- Csakis azok kiáltanak segítségért, akik a saját kis birodalmukat építgetik- vitázott vele Bransen. - A többieknek mindegy, hogy Yeslnik, Ethelbert,Gwydre vagy immár Premujon uralkodik felettük. Nem érdekli őket.Egyedül azt akarják, hogy véget érjen a háború.

- És ha Yeslnik király biztosítván hatalmát Honce-ban úgy dönt, hogyHonce nem elég neki? - kérdezte Gwydre. - Ha hajóhadat küld Behr ellen,hogy még nagyobb hatalmat szerezzen? Vagy ha átvonul Előőrsön, hogyleigázza az alpinadori törzseket?

- Nem tudhatod, hogy így tesz.

- De azt tudom, hogy könyörtelen, aljas ember. Azt akarná, hogy aszerzetesek végezzenek ki minden foglyot, akik Ethelbert seregébenszolgáltak!

- És neked minden tetted a köznép javát szolgálja? - kérdezte Bransengúnytól csöpögő hangon. - Mindebből semmi nem szolgálja Gwydre úrnőérdekeit?

Az asszony úgy nézett rá, mintha megütötte volna.

- A rosseb egye meg! - dühöngött Bransen, de indulata harcosanhabogásba fulladt. - Ha egy kicsit is érdekelne, ki szerzi meg azt azértéktelen trónt, akkor talán harcolnék. De mivel nem így van... - Mindenidegszálával összpontosítania kellett hogy ki bírja nyögni ezt az egyetlenmondatot. Néhány szótagot csupán fájdalmas erőlködéssel sikerültkipréselnie magából, míg másokat félig elharapott, ahogy állkapcsaakaratlanul össze-összerándult.

- Hazudhatsz nekem, Bransen Garibond, de saját magadnak nemhazudhatsz! Hallgasd csak a szavaidat! Nem azt mondják, ami a szívedbenlakik. Ez a te bajod! Ezért vagy kénytelen megint a homlokodra erősítvehordani egy lélekkövet! Ha a lelkedben nincs békesség, akkor a tested és azelméd is széthullik.

- Nem tudsz te rólam semmit! - vágott vissza azonnal az ifjú.

Gwydre néhány hosszú pillanatig szó nélkül bámulta.

- Talán nem. Talán tévedtem, amikor olyan nagyra tartottam BransenGaribondot.

- Talán így van. Visszavonod hát a menleveledet, Honce királynője?

256

Gwydre savanyú ábrázattal nézett rá, és válaszul csak megrázta a fejét. Azarcán jól látszott az undor, amit Bransen nem tudott hová tenni.

Nem is követte az úrnőt, amint az visszasétált a szerzetesekhez. Észak feléindult, a partra, majd nyugatnak fordult. Minden egyes lépésnél dühöngverágta az ajkait.

Amint a Szent Mere Abelle látótávolságába ért, észrevette az ostromlóhaderő első nyomait is. Egy magas sziklaszirtről vizsgálta a terepet, mely atenger felől megmászhatatlan volt, és a másik három irányból meglehetősenmeredek ösvények vezettek rá. Felmászott egy fára, hogy jobban körültudjon nézni a környéken, és fel tudja mérni a helyzetet.

A hegyoldalban, a kapuk előtt katapultok sorát látta, és miközben figyeltea gépezeteket, az egyik hatalmas kőtömböt lendített a levegőbe. Az nagyívben repült a fal felé, de nem érte el azt. Ártalmatlanul ért földet a fal előttimezőn, több tucat hasonló sorsra jutott lövedék mellett.

Az éjszaka kellős közepén jártak, éjfél és hajnal között, és Panlamarishajítógépei mégis tüzelnek?

A látvány riadalommal töltötte el Bransent, hisz Cadayle ezek mögött afalak mögött volt.

Egy újabb sziklatömb lendült a levegőbe, és az ifjú arca fájdalmasfintorba torzult, ahogy elképzelte riadt kedvesét, amint remegve bújik összeCallennel, amikor a lövedék hatalmas robajjal a klastromfalba csapódott.Majdnem felkiáltott félelmében.

Egy pillanattal később már boldog volt, hogy nem így tett, ugyanis valamimozgás hívta fel magára a figyelmét odalenn, nem messze a fától, amelyenéppen ült. Megdermedt, és lefelé kémlelt. Megfigyelte, hogy a mozgásforrása egy kis csapatnyi katona, egyértelműen a palmarisi seregből, akik akörnyéken járőröztek. Arra gondolt, bevárja őket, de aztán hallotta, hogy egyújabb sziklatömb is a falba csapódott. Cadayle-hoz kellett jutnia!

Az Útonálló sietve leereszkedett a fáról. A malachit erejét használta, hogytompítsa és irányítsa az esést. Leért a legalsó ágra, épp mielőtt az egyikbőrvértes katona észrevette. A férfi úgy tízlépésnyire volt a fától, ami azÚtonálló számára egyetlen hosszú, drágakőmágiával könnyített ugrástjelentett csupán. A kiabáló férfi felé lendült, aki ezt látván magasba emeltecsatabárdját. A katona két kézre markolta a fegyverét, ahogy rettegve látta,hogy az Útonálló miként lendül felé, olyan ugrással, amire élő ember nem

257

lehet képes. Esetlen mozdulattal suhintott támadója felé.

Az Útonálló fél lábbal, könnyedén félrerúgta a fegyvert, miközben a másiklábával a férfi vállán landolt, aki felnyögött, és egyensúlyát vesztvemegtántorodott. Az Útonálló nem fogta vissza a mozdulat lendületét, csakegy oldalirányú szaltóba vezette. Guggolásban ért földet.

A férfi, akit megtámadott, már korántsem járt ilyen szerencsésen.Egyensúlyát vesztve botladozott, sérült vállát markolászta, majd végül egygyökérben megbotolva a földre zuhant.

Az Útonálló abban a pillanatban mellette termett, de nem mért rá haláloscsapást... Nem volt rá szükség, hiszen a szerencsétlen katona éppen acsatabárdja élére esett. Fájdalmasan megvonaglott, a bordái mentén hosszú,ám nem túl mély vágás tátongott.

Bransen felegyenesedett, majd megpördült, hogy szembenézzen egy másikkatonával, aki előretartott lándzsával rohamozott. Az Útonálló megint alevegőbe lendült, magasabbra, mint amire bárki képes lehetne, és amikorbehajlította a lábát, a lábfeje magasabbra került legújabb ellenfele fejénél.A katonanő magasba emelte a lándzsát, úgy próbált védekezni, de azÚtonálló már el is érte. Könnyedén ért földet, és nyomban újból a magasbalendült. Megint a nő fölé emelkedett, és egy köríves rúgással mellkasonrúgta, éppen a torka alatt. A nő úgy zuhant hátra, mintha őt is az egyikhajítógépből lőtték volna ki. A fegyvere ártalmatlanul koppant a talajon.

A bokrok közül újabb kiáltások hallatszottak, és még több katona érkezett,de Bransen Cadayle-ra gondolt, és úgy döntött, nem harcol. Futásnak eredthát a távoli klastrom felé. A léptei hosszabbra nyúltak, amint ráhangolódotta malachit erejére. Úgy szökellt, mint valami vadászó macska, vagy egymenekülni szarvas. Könnyedén lerázta az üldözőket, sőt még az utána hajítottlándzsák sem érték el.

Minden gondolata Cadayle körül forgott, így az Útonálló egyáltalán nemlassított, és amikor elérte a nagytemplom falát, a malachit erejétvégigáramoltatta a végtagjain, és akik a távoli lombok rejtekéből nézték,vagy a szerzetesek, akik a falakról köszöntötték éljenezve, úgy láthatták,mintha egyszerűen felszaladt volna a falon.

Bransen lerázta magáról a vállát veregető kezeket, a baráti öleléseket, ésleugrott az udvarba, majd továbbrohant a szoba felé, melyen az indulásaelőtt Cadayle-lal osztoztak.

258

Azt a megkönnyebbülést, amit hitvese láttán érzett, kinek szemeielkerekedtek, és szája széles mosolyra húzódott a váratlan viszontlátásörömében, csak az a végtelen nyugalom múlta felül, amit a nő szorosan ölelőkarjai között érzett. Egymás karjában aludtak el, könnyek s nevetésközepette, és Bransen úgy érezte, örökre itt tudna maradni, elrejtőzve ekarok ölelésében.

Nem sokáig tartott e békés állapot. Alig néhány óra múltán CallenDuwornay rontott be a szobába. Kiabált, és izgatottan hadonászott akarjaival.

- Elkezdődött! - kiabálta. - Ó, elkezdődött! Micsoda nagyszerű látvány!

Bransen izgatottan felült.

- Micsoda?

- Hát Gwydre harca. Nem tudtad? Végigsöpör a mezőn, úgy biza! Ó,gyertek már, nézzétek!

Bransen és Cadayle kikászálódtak az ágyból, gyorsan felöltöztek, és azudvaron át az elülső falakra igyekeztek, ahol csatlakoztak a Szent MereAbelle-ben maradt kevesekhez.

Bransen vére hevesen dübörgött az ereiben, már ahogy a csatakiáltásokathallotta, még mielőtt a létra tetejére ért volna, szóltak a kürtök, és mágikusvillámcsapások szelték a reggeli levegőt. Mire elérte a mellvédet - csakannyira lassított le, hogy felsegítse Cadayle-t az utolsó fokokon -, már többhelyütt sűrű fekete füstfelleg terjengett a hajnali fényben.

- Elégetik a katapultokat! - magyarázta az egyik szerzetes, aki a mellvédenállt. Fiatal fiú volt még, alig érte el a serdülőkort és magas hangja is csakmegerősítette ezt a benyomást.

A testvér egyre csak beszélt, de Bransen nem figyelt rá. Felmászott a faltetejére, és onnan kémlelte a lenti eseményeket. Odalenn már javában dúlt aharc, és igazán nem volt kiegyenlített a küzdelem. Gwydre és csapata keletfelől rohamozott, a felkelő nap irányából.

Bransen könnyedén el tudta képzelni a képet, és azt, hogy milyen riadalomlehetett úrrá Panlamaris emberein, ahogy megpróbálták felvenni a harcot azellenféllel, miközben a szemből jövő napsugarak elvakították őket. Sajnálatfogta el, és keményen küzdött, hogy elnyomja magában.

- Minden áldott nap és minden áldott éjjel szenvedtünk a katapultjaiktól -

259

emlékeztette Cadayle.

Bransen bólintott. Panlamaris seregének egy nagyobb csoportja kitörtnyugat felé, és fejvesztve menekültek. Ekkor Bransen meglátta a hatalmasembert, magát a tartományurat, amint üvöltözik velük, és a kardját lóbáljafeléjük.

A falakon a szerzetesek lelkes éljenzésbe kezdtek, ami csak továbberősödött, amikor a palmarisi sereg egyik csoportja feléjük sietett, fel ahegyen, és mind sírva könyörögtek kegyelemért.

- Mindenkinek kegyelmet adunk! - kiabálta több szerzetes. - Ezek afélrevezetett harcosok a fivéreink és nővéreink!

Bransen egyszerre úgy érezte, hogy a legenyhébb fuvallat is ledöntheti alábáról.

- Menj! - mondta Cadayle a fülébe, túlharsogva a felfordulás hangzavarát.

Bransen felé fordult, és hitetlenkedve nézett rá.

- Ez a te harcod - mondta a nő. - A mi harcunk, jobban, mint valahabármelyik, amit megéltünk.

- Végeztem a harccal! - kiabált rá Bransen, és erre sokan a körülöttükállók közül elhallgattak. Többek megütközve, döbbenten kapkodtak levegőután. Elvégre ez volt itt az Útonálló, aki végre közöttük állt, az egyiklegnagyobb bajnoka kétségbeesett harcuknak! - Nem számít - mondtaBransen. - Már semmi nem számít.

- Nem gondolhatod, hogy Gwydre királynő olyan rossz lesz, mint Yeslnikkirály - jegyezte meg Callen, és minden szavából sütött, hogy igaziparasztasszony volt Pryd városából. - Hát mi a ménkű ütött beléd, fiú?

- Hát nem látjátok? - kérdezte Bransen. Elhúzódott Cadayle-tól, és immáraz összes körülötte állóhoz intézte szavait, akiknek legtöbbje nyíltmegütközéssel, sőt némelyek megvetően nézték. - Hisz még ha Gwydrétültetjük is Delaval trónjára, az is csak időszakos könnyebbséget hozhat; egyrövidke menedéket csupán a nyomorúság örök körforgásában!

- Bransen! - kérlelte Cadayle.

- Ez az igazság - mondta neki. Megint hozzá lépett, és kezébe fogta a kezét.- Erre a felismerésre jutottam, bármennyire fáj is. Az ember örökkéhiábavalóan törekszik, de egyszerűen nincs jobb út!

260

- Hogy mondhatsz ilyeneket?

- Túl sokan voltak, akik mást hittek, és hiába haltak meg. Az apám és azanyám...

- Azt mondod, hiába, he? Csakhogy anyád megmentette ezt a lányt, akitölelsz! - szólalt meg mögöttük Callen.

- Garibond és Jameston - sorolta tovább Bransen, és igyekezett nemfigyelni rá. - Mind halottak, és mi végre?

- És mit akarnál, mit tegyünk? - kérdezte Cadayle.

- Elszökünk északra. Az erdőbe, mely egykor Jameston Sequin otthonavolt, ahová nem ér el ez az őrület!

- Azt akarod hát, hogy remeték módjára az erdőben éljünk;

- Megszabadulva a tartományuraktól, az egyháztól és a háborútól! -makacskodott Bransen.

Cadayle erre elhátrált tőle, elhúzta a kezét, és az egyiket a szája elé kapta.

- Gwydre úrnő tiszteletben fogja tartani a megállapodásunkat, és hajóvalel... - kezdte magyarázni az ifjú, de beléfagyott a szó, amikor Cadaylepofonja csípősen csattant az arcán.

- Hát ezt tennéd a gyermekünkkel?

- Cadayle! - suttogta Bransen.

- Üsd meg újra! - szólt Callen szárazon.

Cadayle egy pillanatra az anyjára nézett, de csak futólag.

- Miért keltél fel valaha is? - fordult Bransenhez.

Az ifjú láthatóan megzavarodva nézett rá.

- Amikor a sárba lökték a Gólyát - magyarázta Cadayle. - Miért keltél felújra?

- Micsoda zagyvaság ez...

- Nem zagyvaság! - fojtotta belé a szót Cadayle. - Ha az egész nem számítsemmit, akkor miért vette a fáradságot valaha is a Gólya, hogykikecmeregjen a sárból? Ha semmit nem lehet elérni, akkor miért nemmaradtál fekve a sárban, és vártad ki a halált, ott a puha, fekete semmiben?

261

Bransen úgy nézett rá, mint akit villám sújtott. Ezután körbejáratta atekintetét, de a körülötte állóktól is csak kemény, zord pillantásokat kapott.

- De hisz egy mókuskerék az egész! - erősködött. - Körbe- körbe járunk,ugyanazokon a rettentő helyeken újra meg újra.

- Inkább azt mondanám, olyan, mint egy tojás - szólalt meg ekkor Callen,mire minden szempár rá szegeződött. - Egy guruló tojás, ami azt illeti. Ó,igen, az út néha visszakanyarodik ugyanoda... talán túl gyakran is. De azértgurul tovább előre, amíg vannak férfiak és nők, akiknek bátor a szíve, ésnemes ügyet szolgálnak. A világ jobb hely most, mint akkor volt, amikor asamhaisták a kígyónak adtak, efelől ne legyen kétséged! És jobb hely voltakkor, mint mikor az anyám még kislány volt, és Pryd fele éhen halt!

Cadayle ekkor megragadta Bransent az inggallérjánál fogva, és közelebbhúzta magához, mintegy kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.

- Most előttünk van egy esély, méghozzá olyan, amit érdemes megragadni.Menj, és lökd hát előre a mókuskereket, vagy akárhogy is hívod! Tedd megértem és a gyermekért a méhemben! És magadért, szerelmem!

Ezzel gyengéden megsimogatta az arcát, és bár a férfi először megpróbáltaelhúzni a fejét, végül nem állt ellen az érintésnek.

- Soha nem fogod megbocsátani magadnak, ha elfutsz.

- Vagy te nem fogsz megbocsátani nekem - felelte szárazon az ifjú.

Cadayle ezen eltöprengett egy pillanatra, majd szerelmes, együtt érzőpillantást vetett rá, és újból gyengéden megsimogatta az arcát.

- Soha nem tudnálak nem szeretni, én Gólyám - felelt aztán. - De ne heverjtovább a sárban! Kelj fel! Ez a mi harcunk. Mindannyiunké. És csak aztkívánom, bár veled tarthatnék, fegyverrel a kezemben, harci énekkelajkaimon! Gwydre úrnő megérdemli a kardodat.

- Nincs kardom - emlékeztette Bransen.

- Kerítsetek egy kardot az Útonállónak, ti birkák! - kiáltotta el magátCallen, mire többen is elindultak.

Bransen az anyósára nézett, mire Callen csak vállat vont.

Ő nem tehetett róla, ez a harcias, nyughatatlan asszony megintmegmosolyogtatta.

262

- Artolivan atya egyháza kiállt Yeslnik ellen - beszélt tovább Cadayle. -Kiálltak a könyörületesség és igazság oldalán, és nem csekély árat fizettekérte. Hát most fordítanál nekik hátat?

Az ifjú szerzetes odasietett, Bransen kezébe adott egy kardot, ésreménykedve bólintott.

Bransen a lelkes ifjútól Cadayle felé fordult, aki ekkor előrenyúlt. Egyvékony, fekete szövetdarabot tartott a kezében.

Felkötötte a maszkot a férfi arcára, és a fülébe súgta: Menj! Ezután a kezétnyújtotta felé, éppen úgy, mint akkor régen, amikor ott feküdt a sárban.

Bransen megfogta a felé nyújtott kezet, és gyengéd csókot lehelt rá. Ezutána többiek felé bólintott, önbecsmérlő kis horkantást hallatott, majd leugrott afalról.

Sokan döbbenten kiáltottak ezt látva, de Cadayle nem. Ő a mellvédhezsétált, és lenézett a férjére, az Útonállóra, aki pók módra, sebesen szaladtlefelé a falon. Körülötte újult erővel harsant fel az éljenzés.

* * *

- Kelj fel, te átkozott kölyök! - kiabált Panlamaris el-elfúló hangon.Megpróbálta megrúgni a katonát, aki a földön feküdt összegörnyedve, de azelkeseredett nagyúr megtántorodott a mozdulat közben, és majdnem elesett.

A katona odébb kúszott, és közben kegyelemért könyörgött.

Panlamaris utána köpött, de még ezzel sem találta el. A nagydarab, idősnagyúr megfordult, és közben oda sem figyelve kört húzott a kezében lógókarddal a véres földön. Az embereit kereste, hívogatta egyre, de végül nemmaradt senki mellette... senki, aki felelt volna a hívó szóra.

Legyőzték, a seregét megfutamították a harcmezőről. Az idős nagyúr tudta,milyen ez.

Hisz annyiszor látott már ellenséget ilyen helyzetben!

Keleten a nap immár felkelt, és Gwydre úrnő csapata újra hadrendbe állt.Zord arccal néztek előre, a lobogóik magasan lengtek, és minden asszony ésférfi Palmaris város urát bámulta.

- Gyertek hát! - kiabálta nekik Panlamaris, esetlenül megemelve a kardját.A mozdulat majdnem ledöntötte a lábáról. Körülötte a vér a földön a sajátvére volt. A karjain s a mellkasán mindenütt sebek tátongtak, egy dárda az

263

oldalába fúródott, és minden lélegzetvételénél megvonaglott.

- Legyőztünk, Panlamaris nagyúr - felelte Előőrs úrnője, és csapatávalegyütt néhány lépésnyire megközelítette a férfit. Pinower és Giavno testvérkét oldalról közrefogták, mindketten felemelték a kezüket, és Panlamaris felétartottak egy-egy grafitot - a villámcsapás kövét.

- Te gonosz boszorkány! - mennydörögte az idős tartományúr, és felemeltea kardját, mintha el akarná hajítani.

Gwydre oldalán egyszerre villant a két villám, mindkettő eltalálta a férfit,és többlépésnyire hátralökték.

A makacs öregember azonban nem bukott fel. Megtartotta az egyensúlyát,és kiköpött még egy kis vért. Gyűlölettel telt tekintetét Gwydrére emelte, ésújból a magasba lendítette kardját.

Ekkor egy fekete alak suhant át előtte, még mielőtt a szerzetesek újabbcsapásra emelhették volna a kezüket, és Palmaris tartományúra isméthátratántorodott. Ezúttal az arcán nem látszott más, mint színtiszta döbbenet,mely sokkal inkább annak a felismerésnek szólt, hogy eljött a halál pillanata,nem annyira annak, hogy az Útonálló megjelent a harcmezőn.

Ugyanis ahogy elhaladt a nagyúr előtt, az Útonálló kis körben megperdült,és a könyökét hátralendítve pontos csapást mért a fenyegetőző idős uraságlégcsövére.

Panlamaris néhány pillanatig különös tekintettel nézte, miközben a karjaernyedten aláhullt, és a kard kiesett a kezéből Végül arccal a véres sárbazuhant - holtan.

- Köszöntelek itthon, Útonálló! - szólalt meg Gwydre úrnő.

Bransen visszapillantott a Szent Mere Abelle falára, ahonnan szinte magánérezte Cadayle figyelő tekintetét. Immár rálépett Jameston Sequin harmadikútjára - az útra, amely Jamestont a halálába vezette.

Ezt várta tőle a felesége, ezt várta meg nem született gyermeke, és eztkövetelte a Gólya.

264

3. RÉSZAZ EMBERISÉG ELŐREARASZOL

Tudtam, attól a pillanattól, hogy kinyitottam a szemem - vagyis inkábbmár abban a pillanatban, ahogy a szemeim kipattantak -, hogy valamimély nyugtalanság uralkodott el rajtam. Eltartott néhány pillanatig, mígegyáltalán rádöbbentem, hogy hol vagyok, ott a csendes szobában, az éjsötétjében. Milyen végtelenül megnyugtató érzés volt, hogy hallottammagam mellett az ágyban Cadayle egyenletes lélegzését!

A szobánkban voltunk a Szent Mere Abelle-ben, a Panlamaris nagyúrcsapatára mért csapás utáni éjjelen. Várható volt, hogy a következőnapon már dögmadaraktól hemzseg a mező, hatalmas sírgödrök lesznekmindenütt, és mindent beleng majd az a rettenetes szag, mely oly jellemzőlett szerte a háború dúlta vidéken.

És azután?Beszéltek egy közeledő flottáról, tele előőrsi harcosokkal, akik készek

Gwydre úrnő oldalán hadba menni. Beszéltek róla, hogy üldözőbe veszikMilwellis herceget és, ó, ha még egy ilyen diadalt tudnának aratni, mintaz előző napi, akkor vajon nem futamodna meg és bújna el DelavalbanYeslnik király?

Mindenki a háborúról beszélt. Csak erről folyt a szó, a szerzetesek és aközemberek körében egyaránt, és bár beszámoltam róla, hogy mi történtdélen es Prydben, Gwydre, Premujon, Pinower és a többiek továbbra isreménykedtek benne, hogy Bannagran az ő oldalukra áll. Különben -figyelembe véve remek képességeit, és azt a tizenötezer katonát, akiknekparancsolt -, könnyedén elsöpörhette volna Gwydre seregét, ésmindazokat, akik Honce-ból mellette harcolnának, akárcsak Ethelberthaderejét, ha ő előmerészkedne.

Ez a rettenetes igazság vezetett ahhoz a felismeréshez, mely felrázotttompaságomból.

Bannagran, Pryd ura. Olyan egyszerű embernek tűnt - erős kar, egyenesbeszéd. Ő volt a tökéletes parancsnok, és ő volt a tökéletes sorkatona.Nem számított, milyen szerepet osztottak rá.

Azon töprengtem, vajon az számít-e, hogy mely ellenség lemészárlására

265

kap parancsot.Ez volt a felismerésem: Bannagran más volt, mint Affwin Wi. Persze,

sok hasonlóság volt közöttük, hisz mindketten azzal töltötték az egészéletüket, hogy harcra gyakorlatoztak, és mindketten elszánt buzgalommalszolgálták urukat. Csakhogy míg Affwin Wi személyes érdekből, sőt jófizetségért tette ezt, Bannagranról ugyanez nem volt elmondható.

Ugyanis Bannagran számára az, hogy Prydae nagyurat, Yeslnik királytvagy valaki mást szolgált, az a kötelességtudatból eredt - abból a hitből,hogy neki ez a helye a világban, ez a célja a létezésének.

A Hou-lei-tradíció színtisztán a zsoldoslétről szól, így alapvetőenerkölcstelen. Az igazi Hou-lei-harcos maga az érzelemmentes, fizikaitökéletesség. Vajon állítható-e Bannagranról, hogy ő volna a behri Hou-lei honce-i megfelelője?

Nem.Egy pillanatig sem haboztam e következtetésben. Túlzottan is sok tette

árulkodott az ellenkezőjéről. Ha Affwin Wi lett volna Pryd tartományúra,ő biztosan nem hagyott volna életben, amikor nemrégiben elfogtak... sőt,lehet, hogy csak megnyomorított volna, annyira, hogy esélyem se legyenfelgyógyulni, és azután Yeslnik elé vonszol, hogy kiélvezhessék akivégzésemet.

Affwin Wi nem engedte volna meg a prydi klastromban fogva tartottkatonáknak, hogy magukra öltsék a szerzetesi csuhát, és ezzelmegmeneküljenek Yeslnik király halálos ítéletétől.

Ebből következik tehát a kérdés: miért engedi meg egy ilyenlelkiismeretes, talpig becsületes ember, hogy bábuként használja egyolyan erkölcstelen valaki, mint Yeslnik?

Ez a dilemma elkísért, miközben lassan kikászálódtam az ágyból, és aszoba ablakához sétáltam, mely a klastrom fekete falára és az öböl sötétvizére nézett.

Amikor először kinéztem az ablakon, egyszerre megleltem a választ, hiszmielőtt kitártam volna az üvegablakot, akaratlanul is a tükörképemrepillantottam.

Mert amikor sötét, őszinte pillantást vetek a tükörbe, ott látomBannagrannak, Pryd urának válaszát is: mindig a bajnok, sosem az úr -

266

igazság szerint mindkettőnkkel ez a helyzet. Merünk szolgálni, éskülönösen bátran szolgálunk, ha a kötelesség úgy kívánja, mint amikorBannagran hadba megy Ethelbert ellen, és Bransen Badden ősatya ellenvonul.

Csakhogy amikor utunkat nem határozza meg valaki más, valaminagyobb hatalmú személy, akkor Bannagran leblokkol, és Bransen...

Soha nem fogom elfelejteni, milyen képet vágtam, akkor abban aszobában a Szent Mere Abelle-ben, a hajnal előtti sötétségben. Teljesenmeztelen voltam - a valóságban is, és átvitt értelemben is. Az éjszakasötétjében, a hosszú árnyak közt nem volt hová rejtőznöm.

Mert az igazság és bátorság pillanatában én megfutamodtam. Magárahagytam Reandut, Cormackot, és Milkeilát; hátat fordítottam Gwydreúrnő ügyének és mindannak, amiről úgy hiszem, helyes, pusztán azért,mert abban a pillanatban gyáva voltam.

És azzal, hogy Bannagran ezt a gonosz és - ahogy Jameston mondta -agyalágyult Yeslnik királyt követi, ő is gyáván cselekszik. Persze aharcmezőn soha nem bizonyulunk gyávának, sem én, sem ő, de afelelősség terén mindketten - ennyire hasonlóak vagyunk.

Vajon Bannagran kész lenne bevallani saját magának ezt az igazságot?Ezen töprengtem.

Es ha igen, vajon rászánná-e magát, hogy Yeslnik király ellen vonuljon?Jameston halála óta - bár makacsul az ellenkezőjét állítottam - csupáncéltalan kóborlás volt az életem.

Keresztül a délvidéken, Prydbe, majd Bannagrannal keletre, és későbbészakra, a Szent Mere Abelle-be - ezek az utak az önáltatás és azöntagadás egyfajta keverékét jelentették, és közben végig fittyet hánytama nagyvilágra, felsőbbrendűként felhúzott orral, és színlelt közönnyel.

Jameston halála óta most először - ahogy elnéztem a tükörképemetabban a sötét szobában, és hallgattam Cadayle egyenletes lélegzését -végre pontosan tudtam, melyik az én utam.

És tudtam azt is, mit jelent, ha elbukom - mind Honce, mind pedig sajátmagam számára.

BRANSEN GARIBOND

267

16.TEST, SZELLEM ÉS LÉLEK

Cormack bölcsebb volt, mintsem hogy megkérdőjelezze Milkeilaösztöneit. A sámánasszony észrevett valamit, ami nem volt rendjén - valamimozgást, vagy egy hangot talán. Óvatosan körüljárta a táborhelyüket, egyre asötétséget kémlelve. Egyik kezében tölgyfa botját tartotta, a másikbanfogakból fűzött láncát.

A fáknak és a fűnek kántált, megparancsolva nekik, hogy fedjék fel előtte aközelben járók titkait.

Ám többször is félbeszakította a dalát, és zavart tekintettel nézettCormackra.

- Azt mondják, nincs errefelé betolakodó.

- De te nem hiszel nekik?

- Valaki vagy valami van itt - jelentette ki a sámán. Tekintetét újravégigjáratta a tájon. - Tisztán érzem.

A nő a tűzhöz lépett, és újra kántálásba fogott. Ez alkalommal a tüzetszólította, felerősítette, fényesebbé tette lángolását.

Cormack is mellé lépett, és előhúzta tőrét, bár az sokkal inkább voltegyszerű kés, mellyel gyújtóst lehetett aprítani, mintsem komoly fegyver.

- Tudod, merre... - kérdezte volna, de hirtelen elhallgatott, es megpördült.Érezte, hogy a nyakán feláll a szőr.

- Érezted? - suttogta Milkeila, aki szintén megfordult.

- Vagy hallottam - felelt a férfi, maga sem lévén biztos abban, melyikérzékszerve árulta el neki, hogy valaki vagy valami a közelben van.

Cormack testvér - hallotta a gondolataiban. Nem tisztán szavakat hallott,csak mintha egy ismerős hang visszhangzott volna a fejében. Ösztönösenhátrahőkölt, és megerősítette mentális védelmét, hogy meggátolja amegszállást. Miközben ezzel foglalkozott, alig-alig tudatosan, magábanvégiggondolta a helyzetet, és azonosította a hangot.

- Giavno testvér! - mondta hangosan, és Milkeila kíváncsi arccal fordultfelé.

268

- Szellemutazáson - magyarázta neki a férfi hangos sóhajjal, és bólintott,ahogy megértette, mi történik. - Információ után kutat, melyről jelentést tehetGwydre úrnőnek.

- Akkor hát be kell számolnunk neki.

- Igen, mindenről - helyeselt Cormack, és belefogott. Aztán hirtelenelhallgatott, és inkább kérdezett. - Dawson visszatért a Szent Mere Abelle-be?

Igen - hallotta a választ a fejében.

Immár tudta, honnan kezdjen bele a mondókájába, és beszámolt róla, hogymi történt velük azóta, Ethelbert oldalán - a találkozójukról Bannagrannal ésBransennel, és Jameston Sequin elvesztéséről.

- Még nem adtuk fel a reményt, hogy fegyverszünetet köthetünk Bannagrannagyúrral - fejezte be pár perccel később. - Olyan embernek tűnik, akirelehet észérvekkel hatni, és Reandu testvér nem támogatja De Guilbe atyaügyét, ebben biztos vagyok.

Érezte Giavno helyeslését, és azt, hogy társa szellemalakja búcsút vesztőlük. Egy pillanattal később Milkeilára nézett, és közölte vele, hogyegyedül vannak.

Csakhogy nem így volt.

* * *

Szellemutazásától kimerültén, és fáradtan pusztán az erőkifejtéstől, hogyellenálljon Cormack testvér megszállásának, Giavno szelleme eltávolodott atáborhelytől. Nem volt benne biztos, hogy végig akar haladni Bannagrantábora felett, hogy megtudjon a nagy hatalmú úrról, amit csak lehet, vagyinkább egyenesen visszatér a Szent Mere Abelle-be, hogy jelentést tegyenCormack híreiről, és a következő napon térjen vissza a másik ügyben.

Alig távolodott azonban el a pártól, máris kitérőre kényszerült.

Már azelőtt megérezte őket, mielőtt meg is látta volna alakjukat, élő testükolyan erővel vonzotta szellemalakját. Elhelyezkedésük és testtartásukfigyelmeztette - a két alak az ágak között kúszott Cormack és Milkeila felé.

Banditák?

Giavno közelebb lebegett. Bár nem merte megkísérelni, hogybeleolvasson a gondolataikba, érezte gonosz szándékukat, és látta kivont

269

fegyvereiket.

Visszasietett hát a táborhelyre, és gyors figyelmeztetést küldött a párnak.

Orgyilkosok! Meneküljetek!Cormack kérdezni próbált valamit, de Giavno nem állt meg. Még egyszer

elküldte a figyelmeztetést: Orgyilkosok! Meneküljetek! - Majd láthatatlanszellemalakját ismét az erdő felé irányította.

* * *

Ishat Parzun egy vastag ágon kuporgott, és igyekezett úgy nyújtózni, hogyjobban körül tudjon nézni a tűz halványuló fényénél. Magasba emelte azöklét, így jelzett társának, hogy álljon meg. Megnyalta kiszáradt ajkait.Tudta, Affwin Wi nem örülne, ha nem járna sikerrel.

Nyolcfős csapatuknak már a felét elvesztették. Egyet Milwellis lovagjaiöltek meg, kettőt a Jhesta Tu Útonállója, egyet pedig a magas felderítő,Jameston Sequin.

Affwin Wi nem tűrne el újabb kudarcot.

Ám ez a feladat elég egyszerűnek tűnt. Ishat és Wahloon már több sikeresorgyilkos küldetést teljesítettek együtt, és ez a két idegen nem tűnt túlkülönleges harcosnak - legalábbis a két Hou-lei-harcos harci jártasságáhozviszonyítva.

Mégis, az orgyilkos figyelmeztette magát, hogy haladjon lassan, ésóvatosan araszolt csak előre az ágon, lassan közelítve a tűz irányába.

Az áldozatok mozgolódtak! Tudták!

Ishat Parzun talpra ugrott hát, és intett Wahloonnak, hogy ő is jöjjönelőrébb. Ishat futásnak eredt, és átszökkent egy másik ágra, körívbenhaladva a pár jobb oldalán. A férfi, Cormack felkiáltott és a karjához kapott,és ebből Ishat tudta, hogy Wahloon eltalálta egy sbur’a’tu’wikinnel, egy kisdobócsillaggal, a kedvenc fegyverével.

Immár Whaloonra irányult a pár figyelme, és Ishat továbbsiethetett,biztosra véve, hogy könnyű ölés lesz. Kicsit arrébb szaltóba lendült, ésmegkapaszkodott egy fentebbi ágban.

Meglendült, és erősen szorította az ágat, ahogy az meghajolt a súlya alatt.Ezután irányt változtatott. Az egyik kezével el akarta engedni az ágat ésmegperdülni, hogy az ág legnagyobb kilengését kihasználva felülről ugorjon

270

rá az áldozatokra.

Bele is fogott a mozdulatsorba, fellendült, azután vissza, es fordulnikészült.

Ekkor érkezett az a valami. Olyan érzés volt, mintha egy bunkósbottal jólfejbe vágták volna. Ishat Parzun korábban meg soha nem szenvedett el efféletámadást, és az, ahogy egy másik lélek hirtelen félelmetes erővel szállta mega testét, olyan rettenettel töltötte el, hogy hirtelen azt sem tudta, hol van.

Valahol a távolban egy sámánasszony figyelmeztető kiáltása harsant. Őteljesen elveszítette az uralmat a teste felett, és lezuhant az ágról. Talpraesett, de előrebukott. A lábfejei esetlenül aláfordultak, és az arca a földöncsattant.

Ám Ishat nem érezte a becsapódást, sem azt, hogy vér ömlik szétzúzottorrából, sem a fél szemében lüktető fájdalmat az összezúzott szemgödörben.Nem; ebben a rettenetes pillanatban belülről kínozta mindennél gyötrőbbfájdalom, amint egy árnyalak valami sokkal érzékenyebb részébe mart, minta teste - amint a betolakodó szellemalak azért küzdött, hogy kiszorítsa asaját tulajdon testéből.

* * *

Egyedül Milkeila kiáltásának és lökésének volt köszönhető, hogy Cormackkikerült a feketébe öltözött alak útjából. Felsértett karjában fájdalom izzott;megbotlott, és fél térdre bukott, ahogy az orgyilkos elsuhant mellette, éshatalmas puffanással földet ért. A férfi esetlen földet érése teljesenérthetetlen volt Cormack és Milkeila számára, mert azt gondolták, ezek azidegenek legalább olyan nagyszerű harcosok, mint a méltóságteljesen küzdőÚtonálló.

Azonban a szerzetes nem hagyta, hogy a figyelmét elterelje ez amegmagyarázhatatlan esemény. Mivel a tábor túlsó oldalán átsuhanó alaktóltovábbi lövedékekre számított, arrébb gurult, es valamivel odébb állt csaktalpra, oldalt fordulva. Észre is vette a másik támadót, de mielőtt azeldobhatta volna a következő dobócsillagot, a kis tábortűz felrobbant, és egyfénylő nyaláb pontosan a támadóba csapott. A levegőben szikra és pernyeszállt, és a fekete harcos oldalirányban a levegőbe vetődött. CormackMilkeilára pillantott. Hát persze, hogy az ő műve volt! A nő arccal a tűznekállt, a föld ősi szellemeit szólította kántálásával, és a lángnyelvekmeghajoltak előtte.

271

- Gyere! - szólt oda neki Cormack. - Gyorsan! Nem tudjuk hányan vannakmég!

Odasietett a nőhöz, és együtt szaladtak a fák közé. Egyedül egy suhanóhang a füle mellett volt az, ami elárulta Cormacknak mennyire közel volt akövetkező lövedék.

Alighogy elérték a fákat, Milkeila megperdült, majd magasba emelte abotját és a láncát.

Cormack látta, hogy egy energiahullám indul el az asszony felől - olyasmi,mint a fényjáték egy forró felület felett. A hozzájuk legközelebb lévőorgyilkos a földön vonaglott, és láthatóan nem volt magánál, ám a másikférfi ügyes mozdulattal máris talpon volt. Előrelendült, de valamivisszarántotta. A fű rátekeredett a lábára, és ahogy az egyik lábátkiszabadította, egy darab földet tépett ki a rántásával. Szinte azonnal sikerültvisszanyernie az egyensúlyát, de ekkor egy ág hajolt felé, mintha meg akartavolna ragadni.

És pontosan ez történt. Cormack pedig csak állt, és ámuldozott rajta, hogyhitvese milyen csodálatos összhangban van az őket körülvevő növényzettel.

Milkeila mágiája erős volt, méghozzá drágakövek nélkül, és Cormacknakörök bánata maradt, hogy rendje nem volt hajlandó a Yan Ossummisztériumait tanulmányozni, és nem igyekeztek azt az Áldott Abelle általrájuk hagyományozott drágakövek erejével egyesíteni.

Ezután már Milkeila is vele tartott a fák árnyai közé, de alig léptek az erdősűrűjének takarásába, amikor az asszony megtorpant, és megrázta a fejét,miközben hátranézett arra, amerről jöttek.

* * *

Ha Giavno testvér láthatta volna a saját testét mérföldekkel arrébb, aSzent Mere Abelle-ben, látta volna, hogy könny áztatja az arcát. Amegszállás sötét ereje és érzelmi zűrzavara elnyelte őt és felkavart,összezavart mindent, amit valaha jónak vagy rossznak hitt.

Ám ennek ellenére is képtelen volt megállni. Talán Cormack és Milkeilamiatt, talán az egész háború sikeréért vagy kudarcáért, most nem adhatta felezt a harcot. így aztán támadott, teljesen beleveszve a pillanat hevébe,izomról izomra szerezve meg az irányítást a test felett.

A testet, amit megszállt, egy pont után sikerült birtokba vennie, eléggé

272

ahhoz, hogy megérezze a vállába markoló kezet, ahogy az orgyilkos társaodasietett hozzá, és durva mozdulattal talpra rántotta.

- Ishat! - hallotta, ahogy a férfi rámordult, és egy pillanatra Ishat szemeinát látta, hogy felemeli a karját. Egy kis kerek dobófegyvert tartott a kezében.

Giavno testvér próbált kiáltani, hogy „Cormack” - ám semmilyen értelmeshangot nem volt képes kipréselni szétzúzott ajkain. Azonban sikerült elégerőt összegyűjtenie ahhoz, hogy az egyik karját fellendítse, és állon vágjavele a férfit, épp amikor az dobásra emelte a kezét.

A lendülettől Ishat a megtántorodó társa felé dőlt - legalábbis addig, amígaz gyorsan és ügyesen vissza nem nyerte egyensúlyát, és egy mozdulattal átnem dobta Ishatot a dereka felett.

Reszketve, egyensúlyt vesztve Giavno és Ishat egyszerre rettentek vissza,amikor a test arccal előre a tűzbe zuhant.

Giavno és Ishat egyszerre szenvedték el a beléjük hasító pengeélesfájdalom hullámait, és a testből kiáltás szakadt fel, ahogy a benne küzdő kétlélek egyszerre érezte meg a kínt. A karok és a lábak kétségbeesettkapálózásba fogtak, elkeseredetten küzdve azért, hogy kiszabadulhassanak alángok közül Ő ... ők együtt aztán kigördültek a porba, és vadul hemperegnikezdtek, hogy eloltsák a ruhába maró lángokat.

- Ishat! - kiabálta a másik férfi.

* * *

Az orgyilkos földre bukott társához sietett. Ő is vadul csapkodni kezdte alángokat, és megpróbálta ide-oda görgetni a sebesültet, hogy kioltsa aruhájába kapott tüzet.

Ezalatt Cormack felkészült a harcra, mert Milkeila meggyőződött róla,hogy az ellenfelek csak ketten vannak.

A fekete ruhás alak felemelte társa karját, azután felkiáltott, és védekezőnmaga elé kapta a kezét, amikor Cormack oldalról rávetette magát,szorítófogást alkalmazva. Nagy erővel vágódott az orgyilkosnak, és akisebbik behri harcost maga alá gyűrte. Miközben a földnek csapódtak, aszerzetes úgy helyezkedett, hogy halálos fojtófogást tudjon alkalmazni.

Cormack nem volt járatlan a harcban. Hisz épp eme jártassága volt alegfőbb oka annak, hogy őt is beválogatták De Guilbe atya csapatába, akikaz alpinadori misszióra indultak sok évvel korábban. A powri sapkát,

273

melyet viselt, úgy szerezte, hogy legyőzött egy véressapkás törpétpusztakezes harcban, ami nem volt csekély teljesítmény egy embertől!

Cormack nem tudta, hogyan érhetne fel tiszta küzdelemben bármelyikorgyilkossal is, bár gyanította, hogy nem eléggé, ha bármelyikük is közelolyan jó harcos, mint Bransen. Ez a nyugtalanító gondolat hajtotta, amikorugrásra lendült, és amikor fojtó szorításba zárta az ellenfelet. Semmi másranem összpontosított, mint hogy a lábát a férfi torkára kulcsolva tudja tartani.

Sikerült is így tennie, hisz minden erejét beleadta a szorításba. A férfihátranyúlt, vagy legalábbis megpróbált, de a fű most újból ráfonódott, ésmég jobban leszorította.

Cormack pontosan tudta, hogy Milkeila avatkozott be, és még erősebbrefonta a szorítást, minden erejét beleadva a mozdulatba. Egyetlen gyorspillantást vetett szeretett hitvesére, és látta, hogy az asszony a láncát csörgetia levegőben, az arca előtt, és így parancsolja a fűnek, hogy szorítsa le aférfit.

- A másikat - kiáltott oda a nőnek, mert addigra már biztosan megvetette alábát, és tudta, hogy harca a végéhez közelít.

A leszorított orgyilkos kiszabadította az egyik kezét, és rávágott Cormacklábára, de az ütése túl gyenge volt, és túl későn érkezett. Cormack oldaltgördült, és eközben lábával torkon rúgta a férfit. Az orgyilkos eszméletétvesztette.

A hajdani szerzetes megborzongott, és elfojtotta a szánakozását;folyamatosan emlékeztette magát, hogy ez az ember legalább annyiraveszélyes volt, mint Bransen.

* * *

A fájdalom nem múlt el, bár a lángok kialudtak, hisz a kín már másforrásból táplálkozott. Kegyetlen harc volt ez, izom az izom ellen, izmoksaját maguk ellen. Giavno testvér és Ishat vad hévvel küzdöttek a sérülttestben, Ishat ösztönösen hárította Giavno minden próbálkozását, amellyeligyekezett átvenni az uralmat testének bármely kis része felett.

Közönséges esetben egy megszálló szerzetes ilyen helyzetben kilökődöttaz idegen testből, hisz az akaraterejét eléggé elgyengítette a cselekedet felettérzett borzalom ahhoz, hogy a célba vett testhez kötődő lélek kiűzze őt.

Azonban Giavno tisztában volt vele, hogy ez alkalommal mi forog kockán,

274

ezért elszánt, dühödt erővel küzdött, és célzottan küldte parancsait a testnekazokra a pontjaira, ahol a leggyengébbnek gondolta Ishatot. A kezek ökölbeszorultak, az egyik karon az izmok összehúzódtak - a bicepsz és a tricepsz is-, ahogy mindkettő teljes erővel próbálta elhajlítani a kart. Az izmokegyáltalán nem voltak összhangban, teljesen elvesztek az egymásnak szegülőakaratok összefeszülésében annyira, hogy a szövetek felhasadoztak, és afelkar végighasadt.

Ezután egy második nagy összecsapás következett Ishat állkapcsában - afogak összecsikordultak, a két fogsor szorosan egymáshoz préselődött. Aküzdelem egy pontján Giavnónak sikerült uralmat szereznie a felsőtest felett,és Ishat szája kinyílt, eléggé ahhoz, hogy Giavno kiöltse a férfi nyelvét.Ezután Ishat újból visszaszerezte az uralmat. Alig volt tudatában amozdulatnak, amellyel ismét szorosan összezárta az ajkait, s így leharapottegy darabot a nyelve végéből.

És ez így ment tovább, összecsapás összecsapást követett, a fájdalom holélesebbé, hol tompábbá vált, a két szellem ide-oda csapongott, ahogy a kétlélek az uralomért küzdött.

Giavno végig vakon harcolt, feketeség és fájdalom vette körül, és valamikülönös érzés, mintha elkeveredett volna Ishat személyiségével, minthaeggyé olvadt volna vele.

Sikerült megszereznie az uralmat az egyik szem felett, amelyik még nemvolt annyira feldagadva, hogy ne lehessen kilátni rajta, és abban apillanatban, ahogy felnézett, Milkeila alakját látta a test felett, és látta, ahogya nő botja lesújt.

És ekkor egy pillanatra minden érzékelése elveszett. Fehéren izzó tűzlobbant szellemében, ami gyorsan semmivé foszlott, és Giavnót elnyelte azörvény. Megint nem hagyta el a testet, hanem valamiféle vonzás ragadtamagával, egy rántás az ő... Ishat mellkasában.

Ezután hirtelen hidegség áradt el benne. Fényözönt látott a távolban, ésakörül teljes sötétséget, mintha egy sötét csövön nézett volna keresztül. És afényesség egyre nőtt, és egyre közeledett felé. Nem érzett semmit és tudta...

Már nem tudott semmit.

Giavno testvér - vagyis azoknak az emlékeknek, gondolatoknak éstapasztalatoknak az elegye, melyek a Giavno testvér nevű férfi szellemétalkották - egyszerre szabadnak érezte magát, ahogy szelleme elhagyta Ishat

275

haldokló porhüvelyét.

Azután nem érzett semmit, csak ürességet. A végtelen űrt.

A nemlétet.

A szerzetes szemei felpattantak, ő pedig ösztönösen oldalra vetődött, ésnekivágódott a kis meditációs szoba falának a Szent Mere Abelle-ben.Megpróbálta megérteni mindazt, amit látott, és összhangba rendeznimindazzal, amit Áldott Abelle-ről tudott, illetve az örökkévalóság ígéretével- megpróbálta, de minden túlságosan is gyorsan kavargott az elméjében.Megpróbálta Pinower testvért szólítani, vagy Premujon atyát, de a hangok,melyek elhagyták ajkát, nem álltak össze értelmes szavakká. Egy olyantestvér hebegését hallatta, aki beleőrült a szellemutazásba.

Egy röpke tiszta pillanatban Giavno testvér megértette, mi okozza a bajt,és ebből kikövetkeztette, hogy az épelméjűségének az a fajta elvesztése várrá, mely túlzottan is gyakori volt azok között a testvérek között, akik ilyenveszélyes mértékig kihasználták a lélekkő erejét.

Nem bírt kiáltani, képtelen volt egy összefüggő mondatot kipréselnimagából, mert nem volt egyedül.

Ishat - vagy legalábbis valami része annak a szellemnek, aki Valaha abehri Ishat volt - visszajött vele, és most ösztönösen küzdött ellene a testefeletti uralomért.

Giavno felállt, az ajtóhoz fordult, és nagy nehezen kivonszolta magát afolyosóra. Több testvér is nyomban köré gyűlt. Látta a fel-felvillanó képeketide-oda csapongó, gyorsan pislogó szemein át. Megragadták, támasztnyújtottak neki, és a nevén szólongatták.

Megpróbált felelni, és sikerült is az egyik testvér nevét kimondania, deamikor megpróbált többet is mondani, csak értelmetlen zagyvaság hagyta ela száját.

Tudta, miként a körülötte állók is tudták, hisz láttak már ilyet azelőtt.

Ez a küzdelem nem ugyanolyan volt, mint amikor Ishat testéért harcoltak.Ez nem olyan harc volt, mely Giavno testéért folyt volna. Fizikai valójátnem fenyegette az a veszély, hogy az izmok egymás ellen feszüléseszétszaggatja a testet. Ám Giavnónak minden gondolatát átitatta az alecsupaszított vadság, az a fékezhetetlen rettegés, melyet Ishat Parzunelveszett lelke érzett.

276

Giavno feláldozta elméje épségét, hogy megmentse Cormackot ésMilkeilát.

* * *

- Mi volt ez? - kérdezte Milkeila, miközben kikerekedett szemekkelbámult a földön fekvő, immár mozdulatlan alakra. A nő Cormackra nézett,aki végre el merte engedni a másik orgyilkos nyakát. - Nem ütöttem ekkorát.

- Giavno testvér - magyarázta a férfi. Talpra kecmergett, majd kitapintottabehri harcos nyakában lüktető eret. - Még él - jelentette ki. - Éppen hogy. -Ezután kedvese mellé lépett, és ő is a megégett, összevert testhez térdelt.

- Giavno testvér - jelentette ki ismét, miután gyorsan megvizsgálta a testet.Még a férfi ingét is kitárta, és ahogy lehúzta azt, meggyőződéssel bólintott -meglátta ugyanis a mély sebeket és zúzódásokat a férfi felkarján. - Harcotvívott vele ebben a testben. Bátor ember...

az életünket köszönhetjük neki.

A férfi nehezen préselte ki magából a szavakat, mert tudta, mit jelentmindez - tisztában volt vele, hogy Giavno talán rendkívül nagy árat fizetettezért a harcért, és gyógyíthatatlan sérüléseket szerzett.

Felállt, lehunyta a szemét, és boldog volt, amikor Milkeila szorosanátölelte.

A másik orgyilkos mozgolódni kezdett, így a nő kibontakozott az ölelésbőlés a férfi felé indult, aki közben köhögve felült.

Már épp készült, hogy elkapja, amikor Cormack megelőzte, és keményenarcon rúgta a férfit, aki ismét elterült a földön.

- Cormack! - kiáltott fel Milkeila.

- Giavnóért! - A zaklatott férfi csak ennyit bírt mondani. Ezután mélylélegzetet vett, és nekilátott, hogy a hasára gördítse a férfit, és kezeit a testemögé csavarja. - Kellene valami kötél, vagy egy darab ruha - szólalt megismét, és úgy akarta befejezni a mondatot, hogy

„különben meg kell ölnünk", csakhogy Milkeila már hozzá is látott, hogykerítsen valamit.

Egy közeli fához lépett, melynek törzsén vadszőlőindák tekeregtek. Ővalamit suttogott a fának, gyengéden megsimította a fa törzsét, nagyon picitmeghúzta az indát, és a következő pillanatban az indaköteg a lába mellé

277

hullott. Ő továbbra is halkan beszélt a növényhez, miközben gyengédmozdulatokkal feltekerte, majd Cormackhoz vitte. A férfi mellé helyezte azindát, és a Yan Ossum szellemeihez kezdett fohászkodni.

Az inda erre magától elkezdett kitekeredni. Felaraszolt a férfi csuklójára,és körbefonta azt, mire Cormack meglepetten hátrább lépett. Az inda egyretöbbször tekeredett körbe az orgyilkos csuklóján, majd a vége felkúszott anyakára, és szorítóhurkot font a szerencsétlen torka köré.

- Ebből nem szabadul ki - biztosította Milkeila a férjét. - Siessünk PrydbeBannagran nagyúrhoz!

Cormack kétkedőn nézett rá.

- Ha Bannagran tudomást szerez erről a támadásról, ha felismeri afoglyunkat, amire minden bizonnyal sor kerül, akkor hogyan biztosíthatjukafelől, hogy Ethelbert nagyúr becsületes és méltó a szövetségére?

- És mi magunk hogyan hihetjük ezek után? - kérdezett vissza a nő.

- Akkor hát emeljünk szót Gwydre úrnő nevében - döntött Cormack. -Nem fogunk Ethelbert nagyúr nevében szólni,

- Akkor hát Gwydre úrnő és Artolivan atya nevében beszélünk - értettegyet Milkeila. - És Honce népe érdekében.

A férfi a földön ismét mocorogni kezdett, így a páros a két karjánál fogvatalpra rántotta. Gyors tempóban indultak útnak, és magukkal vonszolták abehri orgyilkost is.

Két nap múlva érkeztek Pryd városába, alig egy órával azután, hogyBannagran serege megérkezett.

* * *

- Az öblön át tiszta az út, és Dawson három napon belül partot ér - mondtaGwydre úrnő izgatottan, miközben besietett Premujon atyaaudienciatermébe. Nyomban elhallgatott azonban, amikor észrevette, milyenfeszült csend van a teremben. A szájához kapta a kezét, hogy elfojtsasikolyát, ahogy észrevette Giavno testvért, akit egy padra fektettek az atyaszéke mellett. Pinower és Jurgyen testvér a szerzetes mellett guggoltak,miközben Premujon atya és a klastrom több vezető mestere körülötte álltak.A legtöbben komoran csóválták a fejüket.

- Mi történt? - kérdezte az úrnő, és odasietett a csoporthoz.

278

- A szellemutazás veszélyei - magyarázta Jurgyen testvér, és egyenesen anő szemébe nézett. Gwydre nem látott a tekintetében megvetést, sem vádat,csupán végtelen szomorúságot. - Megőrült, és kétség sem fér hozzá, hogy amegszállás bűne az ok.

- Tudtok rajta segíteni?

Jurgyen vállat vont, és Pinower felelt helyette.

- Elküldtünk Bransenért. Talán az ő képességei a mi drágaköveinkerejével egyesítve áttörhetik a falat, melyet Giavno emelt maga köré.

- Rettenetes veszteség - mondta Premujon atya -, de nem az utolsó, amireszámítani lehet. - Ezzel odébb lépett, és elterelgette Pinowert és Jurgyenttársuk rángatózó teste mellől. - Előőrs serege közeledik - fordult ezután aszerzetesekhez. - Fel kell készülnünk, és eléjük kell mennünk kelet felé.Hatalmas, és életbevágóan fontos menet vár rátok, testvéreim. Menjetek hát,és aludjatok! Hosszú éjszakánk volt.

- Ez az ember a barátom - hebegte Pinower. - Nem hagyhatom itt...

- Azzal adnád meg neki a tiszteletet, hogy hátat fordítasz az ügynek,melyért ő ily hatalmas áldozatot hozott?

Pinower lesütötte a szemét, és hatalmasat sóhajtott - egyszerre minthateljesen elernyedt volna.

- Nem, atyám.

Premujon megölelte, és valamit súgott a fülébe, aztán gyengéd mozdulattalaz ajtó felé tessékelte.

Jurgyen testvér utána sietett, és a karjánál fogva támogatta. Ahogyelhaladtak Gwydre úrnő mellett, még őt is megnyugtatóan vállon veregette.Mialatt ők ketten az ajtó felé haladtak, Bransen, Cadayle és Callen léptek ahelyiségbe.

Bransen elment mellettük, és Giavnóhoz sietett. A két szerzetesmegtorpant, és utána nézett. Mindketten az örökzöld jelét mutatták.

Az Útonálló nyomban Giavno mellé guggolt, és Premujon atya, akimellette állt, intett a két szerzetesnek, hogy hagyják el a termet.

- Tudsz rajta segíteni? - lépett az úrnő az útonálló mellé.

Bransen kétkedve nézett rá. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna,

279

leoldotta a homlokáról a selyemkendőt, és kezébe vette a lélekkövet, melyetReandu mestertől kapott.

Erősen marokra szorította, és érezte, ahogy a kő mágikus ereje átjárjatestét. Ezután Giavno testvér homlokára helyezte a követ. A férfi szemeszinte azonnal felpattant, és rángatózni kezdett.

Az Útonálló érezte, hogy szelleme összekapcsolódik Giavnóéval. Lelkiszemei előtt megjelent saját ki-csi-kri vonala, mely vékony fénysugárkéntfutott a fejétől a lágyékáig.

Azután a hematit örvénylésében meglátta Giavno ki-csi-kri vonalát is -érezte, hogy több ponton is töredezett, ki-kitör belőle az energia, amitől azegész vonal vibrál és remeg.

Bransen megszakította a kapcsolatot, és zavartan hátrahúzódott. Ahogykinyitotta a szemét látta, hogy Gwydre és Premujon reménykedve néznek rá.

- Nem is tudom - ennyit mondott csupán, és Cadayle-ra nézett. A fiatal nőbiztatóan bólintott, mire ő újra a kő energiájába mélyedt, és ismétmegkereste Giavno ki-csi-kríjét.

Úgy érezte, mintha az egész csupán néhány pillanatig tartott volna, pedigaz egész délelőtt eltelt, mire az Útonálló újból kinyitotta a szemét, éselőmerült a lélekkő spirituális élményéből. Gwydre már nem volt ateremben, sem Callen és a szerzetesek többsége, de Cadayle és Premujon ottültek egymás mellett egy közeli pádon.

- Bransen, mit tudtál meg? - kérdezte az atya, amikor észrevette, hogyBransen visszatért testen kívüli lélekutazásáról.

- Giavno testvér odabenn van - hallotta Bransen a saját hangját, bár mégmindig arra összpontosított, hogy értelmezni próbálja mindazt, amit a sötétzűrzavarban tapasztalt. Azután egyszerre megértette. - Csakhogy nincsegyedül.

- Megszállás? - kérdezte Premujon, miközben felállt, akárcsak Cadayle. Anő a férjéhez sietett.

Bransen bizonytalanul rázta a fejét.

- De Guilbe egyik áruló szerzetese? - kérdezősködött tovább az atya, deBransen megint csak a fejét rázta.

Nem volt biztos a dolgában. Vissza kellett mennie, hogy megpróbálja

280

elválasztani Giavno testvért ettől a másik lélektől, legalább annyira, hogyvalami hírt kaphasson a szerzetestől. Ám mindenekelőtt pihenésre voltszüksége.

- Vacsora után - mondta hát. - Az éjszaka csendjében.

- Gwydre úrnő még napkelte előtt útra akar kelni - szólalt meg Cadayle. -Vele kell menned.

Bransen bólintott. Tudta, hogy hitvesének igaza van. Megesküdött erre, ésmiután Cadayle szerelemtől vezérelt pofonja kirántotta az önsajnálat éscinizmus mocsarából, eltökélte, hogy Gwydre úrnő oldalán fog harcolni,minden erejével - a családjáért. Azonban ahogy visszapillantott Giavnóratudta azt is, hogy vissza kell térnie ide, és a drágakőmágia és a Jhesta Tu-misztériumok segítségével ismét útra kell kelnie a szellembirodalomba,hogy megpróbálja megtalálni az eltévedt lelket. Ezt követelte a barátság,melyet Giavno iránt érzett, és az is, hogy érezte, valami több rejlik itt,valami nagyon lényeges.

* * *

- Meglep, hogy a prydi kastélyba jöttetek, és nem a klastromba - jegyeztemeg Bannagran, amikor Cormackot, Milkeilát és a foglyukat bevezették anagyúr audienciatermébe. - De látom, legalább ajándékot hoztatok.

- Én követel eressz szabadon! - szólalt meg a behri férfi.

Bannagran arcán mosoly villant, és intett az egyik őrnek, aki odalépett, ésannak rendje s módja szerint páncélkesztyűjével fejbe vágta a foglyot. Aharcos makacsul tovább ellenkezett, de Bannagran figyelmeztetően felemelteaz ujját.

- Ez Ethelbert egyik orgyilkosa, ha nem tévedek - állapította meg a nagyúr.

- Az hiszem, Wahloon a neve - felelt Cormack. - Bár lehet, hogy behrinyelven másképp mondják.

- Wahloon, Hou-lei! - szólalt meg a behri harcos büszkén, állátelőrevetve.

Bannagran csak rávicsorgott, majd ismét intett az őrnek, aki megintmegütötte a férfit.

- Tehát beláttátok e háború igazságát - állapította meg Bannagran. -Ethelbert nagyúr nem győzhet, ezért elárultátok őt, hogy a kegyeimbe

281

férkőzzetek.

Nem kérdés volt ez, hanem kijelentés, méghozzá egyre sötétebb, egyreindulatosabb hangon.

Cormack Milkeilára nézett, és a nő csak vállat vont. Amikor a követ ismétvisszafordult Bannagranhoz, azt látta, hogy a nagyúr felállt, és fölétornyosult - bár Cormack jóval magasabb volt nála. Szemeiben gyűlöletizzott.

- Azt gondoljátok, árulással elnyerhetitek a rokonszenvemet? - füstölgöttBannagran.

- Árulással?

- Az, hogy más oldalra akartok állni, csakis a saját lelkiismeretetekretartozik. De így megtéveszteni egy tartományurat.

- Nem, Bannagran nagyúr! - szakította félbe Milkeila, és Cormack szívbőlörült ennek, mert látta, hogy ez a hatalmas dühgörgeteg egyre nagyobblendülettel rohan felé, mint a hegyről legördülő lavina. És mivel e lavinamaga Bannagran nagyúr volt, minden bizonnyal halálosnak bizonyult volna.

- Követként érkeztünk, és továbbra is a szövetség ügyében járunk -folytatta a nő.

- Gwydre úrnő Pryd ura, Bannagran oldalán - tette hozzá Cormack. -Mellettük Áldott Abelle rendje, támogatván ügyüket Yeslnik király ellen.

- Követek, ajándékkal - jegyezte meg Bannagran.

- Mely nem árulás révén került a birtokunkba - magyarázta Cormack. -Legalábbis nem a mi árulásunk révén. Ez az ember és egy társa az idevezetőúton támadtak ránk. Ha árulás történt, akkor az...

- Ethelberté volt - fejezte be helyette Bannagran.

- Ethelbert nagyúr! - kiabálta Wahloon, és ezzel kiérdemelt egy harmadiksúlyos ütést, mely Cormacknak döntötte.

Bannagran egyetlen intésére az őrség két tagja sietett a férfi mellé, éselvonszolták.

- Akkor hát Ethelbert nagyúr megpróbált megöletni benneteket? - kérdezteBannagran. - Talán nincs annyira elkötelezve a ti Gwydre úrnőtök iránt, mintazt gondoltátok.

282

- Ha Ethelbert volt - jegyezte meg Milkeila.

- Ez az ő egyik orgyilkosa, vagy nem?

- De igen - felelt Cormack. - Mindazonáltal semmi értelme, hogy Ethelbertnagyúr próbált volna megöletni bennünket. Hisz az ő ügyét képviseljükBannagran nagyúr felé, mely talán az egyetlen reményét is jelenti.

- Akkor?

- Nem tudom - mondta Cormack.

- Esetleg Ethelbert udvara megosztott? - kérdezte Bannagran, és Cormackválasz helyett csupán széttárta karjait.

Bannagran gonosz kis nevetést hallatott.

- Hamarosan megtudjuk - ígérte, és intett az őröknek, hogy vigyékWahloont a tömlöcbe.

- Bannagran nagyúr, tiltakozom! - szólt Reandu mester fennhangon. Aszerzetes éppen akkor lépett be az ajtón, amikor a behrit a két őrelvonszolta.

Bannagran a kezébe temette az arcát, és felsóhajtott.

- Követként érkeztek hozzánk, fehér zászló alatt! - folytatta Reandu,miközben Cormack mellé sietett.

- Ez az ember a véremet szívja - súgta oda Bannagran Cormacknak ésMilkeilának, még mielőtt Reandu odaért.

- Bizonyára emlékszel Cormackra és hitvesére - fordult a nagyúrReanduhoz, mielőtt az újabb szóáradatba foghatott volna. A szerzetes apárra nézett, készen arra, hogy bármelyik pillanatban kirobbanhasson, dearckifejezése hamar érdeklődővé vált, amikor észrevette, hogy ők kettennincsenek megkötözve.

- Az orgyilkost mi hoztuk, foglyunkként - magyarázta Cormack.

Reandu mester ekkor már kíváncsi tekintettel fordult Bannagran felé.

- Hosszú történet, melyet vendégeink elbeszélhetnek neked a klastromban- mondta Bannagran, és egy intéssel újabb embereket szólított, hogy kísérjékki az egész társaságot.

- Nagyuram, könyörgök, fontold meg az ajánlatunkat! - kérlelte mégCormack. - Gwydre úrnő nemes lelkű, okos asszony, és Áldott Abelle

283

rendje igaz ügyet képvisel!

Elfulladt a hangja, ahogy elrángatták a trónszék elől.

- Kérlek, nagyuram! - kiabált még vissza Cormack.

- A feladatom az, hogy powrikat öljek, szerzetes! - kiáltott vissza nekiBannagran. - Nincs ennél igazabb ügy!

Majd még egyszer utánuk szólt, ezúttal Reanduhoz intézve szavait:

- Tartsd őket a klastromban! Hamarosan hívatlak, amint beszéltem afogollyal.

- Beszélsz vele? - kérdezte a szerzetes gyanakodva, hisz ő már láttaBannagran tömlöcét.

- Egy orgyilkosnak kijáró kellő tisztelettel, ígérem! - felelt a nagyúr, ésmég mielőtt a szerzetes válaszolhatott volna, az egyik őr Bannagran intésérebevágta az orra előtt a súlyos tölgyfa ajtót.

* * *

Amint szelleme belépett Giavno testvér birodalmába, Bransent elkapta azegymásnak ellentmondó gondolatok, vágyak és érzelmek kavargó örvénye.Nem holmi belső vívódás volt ez, amivel minden ember megtapasztal, ésnem egyszerűen tanácstalanságból, ellentmondó kötődésekből vagy aváratlan következményektől való félelmekből táplálkozott. Nem. Ez azűrzavar sokkal inkább gondolatok és vágyak kusza összevisszasága volt,melyek egymás mellett örvénylettek, látszólag ügyet sem vetve a közvetlenülmellettük kavargó, nekik ellentmondó eszmékre, olykor-olykor még eggyé isolvadva velük.

Káosz, gondolta Bransen. Színtiszta káosz. Megpróbált tovább kutakodni,de azon kapta magát, hogy teljesen eltévedt, és amikor megpróbáltamegvizsgálni a zavar forrását, újra elkeveredett, egy teljesen más irányba.

Visszasietett hát a lélekkő kapun át a saját testébe, és kinyitotta a szemét.Felállt, megdörzsölte az arcát, és megrázta a fejét.

- Mit tudsz? - kérdezte Pinower testvér, megriasztva Bransent, aki nemtudta, hogy a szerzetes időközben belépett a sötét szobába. - Mit láttál?

Az ifjú mély lélegzetet vett, és megpróbált valami értelmes választ adni akérdésre.

284

Hogy mit is látott? A disszonáns gondolatok kusza örvényében érezteGiavno testvér személyiségét - azét az emberét, akit elég jól megismertalpinadori és előőrsi utazásuk során.

Emellett a sivatagi homok kavargásának, és hatalmas, fényesmárványépületeknek rózsaszín, fehér, sőt néhol aranykupoláinak képei isfelvillantak előtte - apró szemcsék Behr déli királyságából. Tudta ezt jól,hisz nagyon hasonló építészeti stílust látott - még ha kisebb léptékben is -Ethelbert dos Entelben.

- Járt Giavno testvér valaha Behrben? - kérdezte fennhangon, bár inkábbmagához beszélt.

- Alpinadorban igen, de soha nem járt Pollcree-től délebbre, úgyhallottam - felelte Pinower testvér, és a hangjától Bransen ismétösszerezzent.

- Szellemutazásban - pontosított Bransen. - Lehetséges, hogy a lelkeelszállt egész a déli sivatagokig?

Pinower testvér töprengve összeráncolta a homlokát, azután megrázta afejét, és vállat vont.

- Nem kapott ilyen feladatot. Ma éjjel az volt a feladata, hogy megtaláljaCormackot és Milkeilát, és megtudja, hogy haladnak. Semmi több.

Az Útonálló eltöprengett a szerzetes szavain, és eszébe jutott a legutóbbialkalom, amikor találkozott Cormackkal és Milkeilával. Olyan embereketkísértek, akik már láthattak olyasmit, amivel Giavno testvér örvénylőemlékei között találkozott. Lehetséges tehát, hogy valóban volt ott egy másiklény is, csapdába esve a megőrült szerzetes elméjében? Az előtte fekvőtestre bámult- Giavno aludt, de álmát távolról sem lehetett elégedettpihenésnek nevezni. Remegett, rángatózott, és néha felkiáltott vagyvédekezőn fellendítette a karját.

- Szellemek párviadala - suttogta Bransen.

- Hogyan lehetséges?

Az ifjú Pinowerhez fordult.

- Vagy egy tudat darabkái - próbálta megmagyarázni. - Az elméje felettiuralomért küzdenek. Legalább egy másik tudat van még odabenn, és a csatamaga Giavno testvér őrülete.

285

- Hogyan lehetséges ez? Talán egy másik testvér elméje az, aki szinténszellemutazáson járt? Biztos nem Cormack!

- Nem - felelte Bransen. - Úgy hiszem, Giavno testvér megszállt valakit,könnyen lehet, hogy a messzi délen, és akaratlanul is visszahozta magávalannak a személynek egy darabkáját a Szent Mere Abelle-be. Mindkettencsapdába estek ebben az egy elmében, és most az uralomért küzdenek, báraz is meglehet, nincsenek is tudatában a másiknak.

Majd arcán felragyogott a felismerés.

- Talán mindig ez történik, amikor egy szerzetes beleőrül egyszellemutazásba. A megszállás aktusában ott van a habozó bizonytalanság,és ezt a célpont biztosan érzi, és azonnal hátrahúzódik a behatoló elől. Ígyaztán könyörtelen akaraterőharc kezdődik, két egyedi személyiség között. Ez,atyám, az igazi őrület. Két elme, két szellem, két lélek öntudatlanösszekeveredése. Nem tudom.., Elhallgatott, ahogy Pinower testvér azörökzöld jelét mutatta. Még a hajnal előtti halvány derengésben is jól látta,hogy a vér kiszalad a férfi arcából.

- És az az elme, amely még mindig Giavno, tud bármit a délifejleményekről? - kérdezte Pinower testvér alázattal, némi hallgatás után.

Bransen megint ránézett.

- Gwydre úrnő egy órán belül indulni akar - emlékeztette a testvér.

Ő bólintott, és megint visszaült a nyugtalanul alvó szerzetes mellé.

- Ne, Bransen! - korholta Pinower. - Félelem volt benned amikor kijöttél.Ne tedd kockára a saját szellemi épségedet Giavno testvér őrületében!

- Tudom, hogy ez alkalommal találni fogok valamit - felelte Bransenhiggadtan, és magabiztos mosolyt villantott a szerzetesre...

... egy mosolyt, mely nem volt több puszta álarcnál. Hisz valójában féltvisszatérni a disszonáns, kaotikus szellemörvénylésbe.

Csakhogy muszáj volt megtennie.

286

17.A HARAGVÓ, IFJÚ TARTOMÁNYÚR

A magaslatról özönlöttek alá, át a parti fövenyen, bosszúért kiáltva, vadulrázva fegyvereiket, pajzsaikat csattogtatva. Az alant elterülő kisvárosban,ahol minden férfi, nő és gyermek holtan vagy haldokolva hevert, a közelhatvan powri megigazította sapkáját - mindegyik csak úgy fénylett a frissvértől -, és gonosz vigyorral várakozott.

A támadás fő csapásirányának egyik oldalán, az egyik magaslatonMilwellis herceg állt harci szekerén. Arra számított, ez a csata is úgy alakulmajd, mint az előző kettő. Jelentősek lesznek a veszteségei - úgy kétszázhalálos áldozatra számított -, ám végül megsemmisítik ezt a powri csapatotis.

- A szemükben félelem ül - jegyezte meg az egyik lovas a közelében, ésmindenki tudta, hogy a palmarisi katonákról beszél, nem pedig a törpékről,akiket semmi nem zökkenthetett ki nyugodt magabiztosságukból.

- Ki kell tartaniuk - jelentette ki Milwellis fennhangon. - Agyalogosainknak nem szabad megfutamodniuk a harcmezőről.

Több felől is bólintást kapott válaszul, ugyanis ez alkalommal is -akárcsak a korábbi csaták során - ez volt a stratégiájuk döntő eleme. Agyalogosok - a legtöbben parasztok, könnyen feláldozható katonák -lerohanták a várost és kikergették a ellenséget. Azután, amikor pusztaszámbeli fölényükkel visszavonulásra kényszerítették a powrikat, akkorcsapott le oldalról Milwellis veterán lovasaival és harci kocsisaival, hogyvégső diadalt arassanak az ellenség felett. Ezer gyalogos rohamozott a kisfalu felé. Számítani lehetett rá, hogy a powrikat, még ha tizenöt az egyhezarányban is, de végül lemészárolják.

Milwellis elég ravasz és könyörtelen volt ahhoz, hogy tudja: csak avégeredmény számít.

A vidéket egyszerre betöltötték a csata zajai - a vas és a bronz csengése, afájdalom, a borzalom és a gyűlölet kiáltásai. A lovak izgatottan fel-felnyerítettek, patáikkal a földet kalapálták a várakozás hevében, ésMilwellis tudta, hogy az állatok viselkedése csupán visszatükrözi lovasaikés hajtóik izgalmát. Nem számított, hány csatát vívott már, vagy hányellenséget győzött le, ez az érzés - a hideg verejték, a görcsbe ránduló

287

gyomor, a félelem - soha nem változott. A herceg felidézte első csatáját, egykis csetepatét a palmarisi folyó túlpartján élő vad törzzsel. A folyó mélyebbés nyugodtabb volt azon a nyugati partvidéken, és jobban kedvezett az őnagyobb hajóiknak. Atyja azt javasolta, építsenek egy újabb dokkot, ésbővítsék ki a várost abba az irányba. Emellett a magasabban fekvő síkság,közvetlenül a város mellett, remek átjárót kínált az erdőséghez, melynekfáira a város hajóácsai szemet vetettek, és a termékeny mezőkhöz, melyekrévén Palmaris a másodikból Honce első városává válhatott volna.

Milwellis nagyon fiatalon vezette ezt a hadjáratot, bár az igazat megvallvaígy, felnőtt fejjel kénytelen volt bevallani magának, hogy abban a helyzetbenő egy báb volt csupán, sőt meglehet az egész küldetés nem szólt másról, minthogy növelje az ő elismertségét a városban. Azon a napon a „csata” nemvolt nagy küzdelem. Egyik fél sem vesztett egyetlen embert sem, mielőtt avademberek az erdőbe menekültek... mégis, Milwellis élénken emlékezett afélelemre, s a homlokán gyöngyöző hideg verejtékre. Akkoriban ezt agyávaság és a kudarc biztos jelének hitte, de legnagyobb meglepetéséreatyja megnyugtatta, hogy az a férfi, aki nem tapasztal magán efféle jeleketegy harc előtt, az nem annyira bátor, mint inkább ostoba.

Ebben a pillanatban éles kiáltás hasított a levegőbe, kizökkentve aherceget merengéséből. Magában nevetett is - úgy tűnt, azt az első harcotminden küszöbön álló csata előtt felidézte magában.

- Powrik nyugat felé - szólt le az őrszem a fáról. - Kitörnek!

- És a vitorlák? - kiáltott fel neki Milwellis.

- Északon - felelt a férfi. A herceg bólintott; a csapda a helyén volt.

- Ahogy a csatába mentek, töltse el orrotokat a lángokban álló Palmarisszaga! - kiáltotta Milwellis az embereinek. - Szemetek előtt lebegjenlerombolt épületeink, lemészárolt gyermekeink képe! Fületek hallja aPanlamaris kürtjét, és erősítse lelketeket a tudat, hogy ezek a powrik, kiketma eltaposnak a lovaitok patái vagy harci szekereitek kerekei, többé nemontják már családjaink vérét!

Hatalmas éljenzés harsant, a lovak izmai megfeszültek, ahogy fegyelmezettgazdáik még visszatartották őket.

- Állj, Milwellis herceg! - harsant ekkor egy kiáltás valahonnan hátulról.A herceg megfordult, és látta, hogy egy katona siet feléje, bősz integetéssel.- Harcourt tábornok üzeni, hogy küldd előre a csapatokat a terveknek

288

megfelelően - hadarta -, de te maradj itt, és várd meg őt!

- Micsoda ostobaság ez? - háborodott fel Milwellis, majd nézett, és látta,hogy a csapata is hitetlenkedve bámul a zilált külsejű küldöncre. Milwellisolyan vezetőként szerzett hírnevet magának, aki élen járt a harcban, ésbátorsága nagy elismerést vívott ki neki csapatai körében.

- Állj félre, vagy át. gázolunk rajtad!

- Nem, nagyuram - felelt a férfi. Milwellis felmordult, és kezébe vette akantárszárat, indulásra készülve, majd egyszerre ledermedt a mozdulatközben, ahogy felfogta, hogy az ember nagyuramnak szólította. Döbbentarccal fordult ismét a küldönc felé.

Körülötte a lovak ügetve elindultak, és a harci szekerek is tovagördültek -Harcourt parancsnok ugyanis, amennyire csak öreg lábai engedték, sebesenközeledett, és indulásra ösztökélte őket.

- Hogyan szólítottál? - fordult Milwellis a férfihoz, amitől az elfehéredett,és úgy látszott, nyomban elájul.

Mire Harcourt Milwellis mellé ért, a lovasság nagy része már távozott, éshatalmas robajjal viharzott a számukra kijelölt úton, hogy a visszavonulópowrik elé vágjanak.

Milwellis azonban még mindig csak állt, és tátott szájjal, pislogás nélkülmeredt a hírnökre.

Így maradt még akkor is, amikor Harcourt végre mellé ért.

- Milwellis, barátom. Rossz hírek érkeztek északról - mondta.

- Atyám? - Milwellis ajkai hangtalanul formálták a kérdést, és még mindigcsak a hírnököt bámulta.

- A csapatát lerohanta Gwydre úrnő - felelt az öreg. Egyik kezétmegnyugtatóan Milwellis vállára tette, de a herceg lerázta magáról. -Barátom, nagyuram. Panlamaris nagyurat, Palmaris urát lemészárolták.

Milwellis őrjöngő dühvel felkiáltott, és harci szekeréről felkapta az egyikdárdát.

Egyedül Harcourt gyorsasága akadalyozta meg, hogy fel ne nyársalja velea küldöncöt.

- Nem! - ordította Milwellis. - Ez lehetetlen! Az az átkozott előőrsi

289

boszorkány!

Harcourt intett kísérete néhány tagjának, hogy vezessék el az ijedthírnököt, majd minden figyelmét a lobbanékony ifjúra fordította.

- Most már te vagy Palmaris tartományura - szólt. A hangja higgadt volt,bár némi megrökönyödés is érződött benne. - Nem viselkedhetsz így. Azembereknek félniük kell téged, de szükséges az is, hogy szeressenek,különben nem fognak mindent megtenni érted.

- Hisz csak parasztok, és azt teszek velük, amit akarok.

- Ezek katonák, nagyuram, nem egyszerű parasztok. A katonák a te lobogódalatt rohamozzák a powrik sorait, és Ethelbert áruló embereit. Nagyuram,ezek a katonák szerették atyádat. A fájdalmuk, melyet a halála felett éreznek,mély, akárcsak a tiéd.

Milwellis már készült vitába szállni az öreggel, de amikor ránézett látta,hogy könnycsepp gyűlik a szeme sarkában. Harcourt évtizedeken át harcoltPanlamaris oldalán, már azelőtt is, hogy Milwellis megszületett, és valóbansoha nem mutatott mást ura iránt, mint szeretetteljes hűséget.

- Kérlek, tolmácsold a hírnöknek, hogy elnézését kérem! - szólalt megekkor Milwellis komoran. - Azután engedd haza Palmarisba egy kis tasakpénzzel, a fáradozásaiért.

- Bölcs döntés, nagyuram.

- És most hozd a fogatod! Menjünk csatába, és számoljunk le ezekkel amocskos kis szörnyetegekkel, hogy mielőbb visszafordíthassam a seregemaz Abelle-nagytemplomhoz, és elégtételtételt vehessek azon a gazboszorkán!

- A biztonságod a követező napokban különösképp fontos, nagyuram -mondta Harcourt. - A város nem veszíthet el két szeretett tartományurat ilygyors egymásutánban!

- Aggodalmad igazán megejtő - felelt Milwellis gúnyosan. - Igazán. Mostmenj, hozd a harci szekered, és végezzünk néhány powri martalóccal!

Harcourt bólintott, és a fogatáért intett.

* * *

- Vitorlák észak felül - fordult Bikelbrin Mcwigikhez, miközben rövid,görbe lábaikon a tőlük telhető leggyorsabb iramban vonultak. Sapkáik

290

fényesen ragyogtak ezen a napon, és Milwellisnek már három katonájávalelbántak - másfél jutott egyre, bár még ekkor is minden egyes lépésnél azonvitatkoztak, ki mérte a halálos csapást a harmadik emberre. És bár a powrikvoltak olyan vad természetűek, mint bármelyik faj a Korona-öböl mentén, ésképesek voltak olyan végtelen makacssággal bátrak lenni, mint egydémondaktilusz, mégsem voltak kimondottan öngyilkos hajlamúak...legalábbis az esetek döntő többségében.

- És sokan gyünnek - felelte Mcwigik. - Nem lesz könnyű elpucolni.

- Megéri egyáltalán megpróbá'ni? A szívünket sokkal nehezebb lesz afolyó mélyirül előkotorni!

- Akarsz tán egy karót a valagadba?

Bikelbrin válaszul csak sóhajtott, és ennyit mondott:

- Az utolsót akkor is én öltem meg!

- Te mán csak egy holttestre csaptál! Túl lassú vagy azzal a bárddal.

- Hát persze! Csakhogy amikó’ végzünk itten a gyilkolászassal, és otthulleszünk, hidd meg, a te véredet is kiontom, Mcwigik o’ Cingarron Lea!

Elhangzott hát, nyíltan: a legmesszemenőbb beismerése volt ez annak,hogy a sorsuk megpecsételtetett.

Ekkor Mcwigik fújtatott egy nagyot, felkiáltott, és előretántorodott.

- Dárdák! - szólt oda Bikelbrin a barátjának, de amikor felé nézett, látta,hogy pajtása hátából egy dárda nyele mered elő. A szemei elkerekedtek,ahogy elnézett Mcwigik mellett, és a társa is megfordult. Látták, hogy egyharci szekér száguld feléjük. A vörös hajú fogathajtó ékkövekkel kirakottbronzpáncélt viselt, és éppen dobásra lendített egy újabb dárdát.

Mcwigik ekkor már a levegőben volt - a barátja lökte félre.Végigbucskázott a parti fövenyen, és minden egyes fájdalmas fordulatnáldühödten szitkozódott. Végül arccal előre érkezett a folyópart sarába, félig-meddig a vízbe.

Megpróbált felkelni.

A feje felett hallotta Bikelbrin fájdalomkiáltását.

Nagy nehezen térdre és könyökre küzdötte magát.

Felette vadul nyerítettek a lovak; patáik robajlása mennydörgésre

291

emlékeztetett. Az egyik bestia fájdalmasan felnyihogott, és ebből Mcwigiktudta, hogy barátjának sikerült bevinnie néhány találatot. Bikelbrin morgottés szitkozódott, és társa hallotta, amint a harci szekér nagy huppanássaláthajt Bikelbrinen. Az csak tovább szitkozódott.

- Gyere, te véres hajú halászfattya! - kiabálta a törpe, és hangján tisztánérződött a kín.

Mcwigik tudta, hogy a barátja haldoklik. Kényszerítette magát, hogyfeljebb kapaszkodjon; hátranyúlt, és egyik kezével megragadta a dárdanyelét. Lehunyta a szemét, és miközben Bikelbrin utolsó átkát is elharsogta,ő is felkiáltott fájdalmában, ahogy kirántotta a dárdát a hátából. A sötétvízbe ejtette a fegyvert. Megpróbált felállni, de épphogy csak fél térdre bírtaküzdeni magát. Ahogy felemelte a fejét, forgott körülötte a világ.

A szédület homályán át látta ellenségét. A vörös hajú ember félelemnélkül, egyenesen hozzá sietett. A kezében tartott kardról vér csöpögött.

Bikelbrin vére! - döbbent rá Mcwigik.

A powri felé hajította acél rövidkardját, mire a férfi felkiáltott, éshátratántorodott.

Azonban nem esett el, és amikor ismét felegyenesedett, bár a fél arcatiszta vér volt, határozott léptekkel tovább vonult az immár fegyvertelen,teljesen legyengült í powri felé.

- Ejszen csak egy eltaposni való béka vagy! - mondta Mcwigik, mielőttszitokáradatát elvágta a pallos csapása.

Nem érezte a vizet, ahogy arccal előre a Masur Delavalba zuhant.

Az utolsó hang, amit hallott valahonnan a távolból, egy férfi kiáltása volt.

- Az arcod, nagyuram! - kiabálta egy férfi a gyilkosának.

* * *

- Tartsd magad a tervhez! - suttogta Harcourt újra meg újra Milwellisneka következő néhány napban. Mindenfelől visszatértek a felderítők, és sorrajelentették Palmaris új tartományurának, hogy nem gyülekeztek ellenségeserők sehol a már több súlyos csapást elszenvedett városa körül.

Milwellis arca minden egyes jelentésnél grimaszba torzult, és újra megújra elnézett észak felé.

292

- Elő kellene jönnie - felelte tanácsadójának minden egyes alkalommal,Honce királyára utalva szavaival, aki minden jel szerint bezárkózott erősfalakkal övezett városába, melyet katonai sátrak tízezrei vettek körül.

- A habozása a te javadra válik - válaszolta neki Harcourt az egyik ködösreggelen, a folyóparton. - Több mint félúton vagyunk Delaval városa felé.Végigsöpörtünk a folyón szárazföldön, s megtisztítottuk a lakott vidéket apowriktól.

- Az emberek dicshimnuszokat zengnek Honce királyáról - emlékeztetteMilwellis.

- De még hangosabban dicsőítik a megmentőt, Palmaris urát... téged! ÉsYeslnik király hallja e dicshimnuszokat, ebben biztos lehetsz. Immár kevésének dicsőíti Bannagrant, és számos Milwellist.

- Yeslnik király végül a riválisát fogja látni bennem - jegyezte megMilwellis.

- Rá fog jönni, hogy te vagy az egyetlen reménye.

- És mégis, ez a parasztember, ez a Bannagran parancsol a serege nagyobbrészének.

- Hol van most Bannagran? - kérdezte Harcourt. - Itt van a veszély, avéressapkások, és Bannagran nem ért még ide, a harcmezőre. Yeslnik királyminden másnál nagyobbra tartja a saját biztonságát, és te, Milwellis nagyúr,ezt biztosítod számára. Minden egyes győzelmeddel, minden egyespowrival, amit elpusztítunk, Palmaris csillaga feljebb emelkedik.

- Atyámat Yeslnik ellenségei győzték le - jegyezte meg Milwellis tompán.

- Annál több okod van rá, hogy a megkezdett úton haladj tovább, ésbiztosítsd a teljes Masur Delaval régiót - felelte Harcourt, bár hangjánérződött a fájdalom, ahogy urára emlékezett. - Fel kell másznod atyád szélesvállára, és magasabbra kell jutnod, mint ő. Tetteid most Honce egészétszolgálják, s nem csupán Palmarist, és ezzel biztosíthatod magadnak, hogy telégy Honce második embere. Az egész partvidéket megszerezheted Palmarisszámára, a mi városunktól végig az öböl mentén, le egész a Sáskakarig,egészen Ethelbert dos Entelig.

Ez volt atyád álma, és ez válhat most valósággá számodra!

Milwellis hosszú ideig nézte a hűséges parancsnokot. Nagyra értékelte aférfit. Tudta, hogy Harcourt is őszinte, mély fájdalommal gyászolja atyját,

293

akárcsak ő maga, és tudta azt is, hogy az idős parancsnok semmire semvágyott jobban, mint hogy visszaforduljanak Palmaris irányába, majdkeletnek vonuljanak az Abelle-nagytemplomhoz, hogy megfizessenek azárulóknak. Ám Harcourt egyetlen pillanatra sem ingott meg. Szavai előremutattak, és figyelmét az előttük álló feladatra irányította Csak Palmarisjavát nézte, és most, hogy Milwellis volt a tartományúra, csak az ő javát.

- Olyan vidékre érkeztünk, ahol Bannagran érkezése várható - mondtaMilwellis. - Szűkítsük össze a hadoszlopot, és haladjunk gyorsabban. Habármennyi powrinak sikerült a belső vidékek felé elmenekülnie, haddfoglalkozzon csak vele Bannagran. Én el akarok érni Delaval városába méga hét vége előtt.

Harcourt néhány pillanat alatt átgondolta a kapott parancsokat, majdszéles mosoly terült el arcán, és az ifjú nagyúr felé bólintott.

- Bölcs döntés.

- Yeslnik király Palmaris zászlaját látja majd meg legelőször, még mielőttészrevenné a prydi parasztokét - biztosította Milwellis a parancsnokát. -Tudni fogja, ki volt az, aki megóvta biztonságát magas falai mögött.

Harcourt mosolya szívből fakadt. Bár égette lelkét a fájdalom öregbarátja, Panlamaris elvesztése miatt, mégis szárnyára vette az új remény,ahogy megtapasztalta a férfi rőt hajú fiának ravaszságát és ambícióját.Panlamaris nagyúr halott volt, de Palmaris városára még nagyobb,fényesebb jövő várt.

Elérkezett Milwellis nagyúr órája, aki mindenki másnál magasabbraemelkedik majd - efelől Harcourt teljesen biztos volt.

294

18.KOCKÁZATVÁLLALÁS

Bransen úgy érezte, mintha egymásba gabalyodott gyökereken suhannakeresztül - mintha két fűzfa ágai gabalyodtak volna össze, s ruganyos ágaikaddig-addig csapkodtak és tekeregtek volna, hogy végül lehetetlenség voltmegállapítani, hol végződött az egyik fa, és hol kezdődött a másik.

Időnként ki tudta tapintani, hogy melyik ág melyik fához tartozott -Giavnóhoz, vagy épp Ishathoz (már tudta, hogy a másik férfi neve Ishat) -, dea testét elhagyott szellemnek még így is komoly kihívással kellettszembenéznie, hisz jelenleg ő sem volt több, mint egy fűzfa a szélben.Megpróbált úrrá lenni a gondolatain, megpróbálta megőrizni saját elméjeegyedülálló mivoltát, miközben az ő szelleme is bele-belekapaszkodottegyüttesükbe, összefonódott Giavnóval és Ishattal. Azt azonban pontosantudta, hogy mit akar elérni: ha segíteni tudott volna Giavnónak, hogyvisszanyerje öntudatát, és megvesse a lábát térben és időben, és abban afelismerésben, hogy ez az ő teste, az ő helye. Akkor talán a szerzetes szerttehetett volna annyi előnyre a küzdelemben, hogy ki tudja űzni a behri férfit.

Bransen odabenn teljesen elveszítette az időérzékét - az egyik gondolatgyors egymásutánban követte a másikat. Minden pillanatban szellemiéberségre volt szüksége, hogy elkerülje a felé tekergő szellemindákat,mielőtt azok ráfonódhattak s magukhoz ránthatták volna. Időről időresikerült találnia egy-egy jellegzetes fonalat, egy tudatdarabkát, melyrőltudta, hogy Giavno testvérhez tartozik. Ilyenkor halkan ráparancsolt aférfira, hogy szedje össze magát, hogy ismerje fel a saját énjét, és azt, hogyez az ő jogos helye. Azután, ahogy Giavnónak ezek a meglepően tisztatudatszálai megint semmivé foszlottak, Bransen mindig figyelmeztette, hogynem lelhet más helyet, és ha itt nem győzedelmeskedik, akkor elnyeli azüresség.

Az Útonálló szemhéja felpattant, az ifjú hátrahőkölt, és ettől lecsúszott aszékről, hogy alig bírta meglelni az egyensúlyát. Néhány botladozó lépésttett, majd megállt, és zihálva igyekezett visszanyerni lélegzete normálisritmusát. Újra meg újra emlékeztette magát, hogy ki is ő valójában, hogy holvan, és hogy mit tett épp az imént, ahogy a szükség megkívánta.

Hosszú idő telt így el, míg csak állt, és próbálta összerendezni azinformációmorzsákat.

295

Őszintén meg volt lepve azon, hogy mennyi mindent megtudott, hiszamikor mindez a tudomására jutott, alig fogta fel.

Tudott Cormack és Milkeila legutolsó küldetéséről Bannagranhoz, és aHou-lei orgyilkosok támadásáról. Giavno testvér megmentette barátaitodalenn délen, ezt biztosan tudta. A szerzetes feláldozta magát régibarátjáért, Cormackért. Bransen érezte, hogy az őrült szerzetesben ottkavarog az önzetlenség, a nagyobb jó eszméje, és az, hogy elégtételt adjon.

Ismerte a két férfi történetét, és tudta, miként árulta el Giavno CormackotDe Guilbe atya ítélete szerint a távoli Alpinadorban, hisz ő volt az, akivégrehajtotta az ítéletet, s majdnem halálra korbácsolta Cormackot.

- Elnyerted a megváltást - szólt a szerzeteshez, aki vele szemben ült, és afejét őrült módjára ingatta jobbra-balra. Bransen kinézett az ablakon, ésmeglátta a napot. Gwydre és Pinower pár rég elhagyták a Szent MereAbelle-t, és úton voltak kelet felé a Korona-öböl déli partvonala menténarra a helyre, ahol találkozniuk kellett Dawson McKeegével és az előőrsihajóhaddal. Bransennek fájt a tudat, hogy ismét búcsút kell mondaniaCadayle-nak. ahogy végiggondolta, milyen út áll előtte. Ám hitvesevilágosan megmondta, mit gondol a helyzetről - ez az ő háborújuk volt, azövé és Bransené, és olyan háború, amiben érdemes volt küzdeni és győzni.

- Harcolj jól, Giavno testvér! - szólt, és tiszteletteljesen meghajolt aszerzetes előtt, majd kisietett a helyiségből.

- Te is - felelte Giavno, bár nem elég hangosan ahhoz, hogy Bransenmeghallja. A szerzetes néhányat pislogott, ahogy kezdte felfogni akörnyezetét.

- A Szent Mere Abelle? - mondta, vagy legalábbis kezdte volna mondani,ám ekkor Ishat ismét támadásra lendült az elméjében, és a szerzetes fejemegint oldalra billent, értelmetlen halandzsázásba kezdett, és az egész világújból egymásba fonódó éntöredékek kusza szövedékévé, disszonánsgondolatok sokaságává vált.

* * *

A csók tele volt ígérettel, reménnyel és kétségbeeséssel, ésvágyakozással, a csendesebb idők után, de - amint Cadayle kitartóanismételgette - egy jó királynő uralma alatt.

- Bannagran a kulcs mindenhez - mondta Bransen, amikor utoljára

296

szétváltak ajkaik, és néhány centire eltávolodott csinos kis feleségétől.

- Úgy tűnik, őt ez nem érdekli - felelt Cadayle, hisz Bransen beszámoltneki a délről szerzett hírekről.

Bransen csak mosolygott.

- Ismerem őt. Tudom, milyen ember.

Cadayle kicsit még hátrább húzódott, és töprengőn nézett Bransenre.

- Ismerem a félelmeit - folytatta az ifjú. - Ez a kulcs mindenhez,mindannyiunk számára.

A félelem az az érzés, mely legtöbb tettünket vezérli.

Nem úgy tűnt, mintha sikerült volna meggyőznie a nőt.

- A Jhest Könyvében, a Jhesta Tu bölcsességének tárházában az állt, hogya haláltól, a nagy ismeretlentől való félelem az, ami a legtöbbeknek mindentettét mozgatja. Akár istenes cselekedetekre, akár alantas tettekre sarkalljaaz embert - mint anyád és a samhaisták esetében -, a semmitől való végtelenfélelem az, ami egy jólelkű ember szívét is megrothasztja.

Bannagran végignézte, ahogy anyádat bekötözik abba a zsákba egykígyóval. És hagyta.

Reandu mester is hagyta.

- Nem akadályozhatták meg.

- Pryd népének legalább a fele végignézte, és hagyta, sőt éljenzett hozzá!Talán néhányan az igazságtételt látták benne, bár Callen bűne aligha volt olysúlyos, hogy ilyen könyörtelen megtorlást érdemeljen. Nem, a legtöbbenazért tűrték el, sőt azért támogatták, mert féltek. És nem a közvetlenmegtorlástól, hanem az örök ürességtől, amire kárhoztattak volna, ha nemtámogatják a gonosz Bernivvigart. Ezzel tartotta a markában őket, és mivelmagának a halálnak parancsolt, szorítása csak még erősebb lett.

- Azt hiszed talán, hogy Bannagran nagyúr, Honce Medvéje, a valaha voltlegnagyszerűbb harcos fél a haláltól? - kérdezte Cadayle kételkedve.

Bransen félig bólintott, félig vállat vont.

- Nem pont azt - felelte. - Ám sok tekintetben Bannagran, a hős gyávább,mint Delaval vagy Ethelbert nagyúr, vagy akár az idióta Yeslnik.

- Csakhogy Yeslnik összeroskad és sikítozik, mint egy kislány ha

297

fenyegetik, míg Bannagran csak mosolyog és támad - ellenkezett Cadayle.

- Igen, de felelősség nélkül. Mert ő attól fél.

Cadayle hosszasan eltöprengett ezen, és próbálta elfogadni a hallottakat,de végül csak legyintett, és ennyit kérdezett:

- No és azt hiszed, a mi oldalunkra tudod állítani őt?

Bransen gondolatban így felelt: Vagy a sajátjára, ám hangosan inkább eztmondta:

- Ha nem, akkor a legtöbb, amit remélhetünk, hogy elmenekülhetünkElőőrsbe, ahol elég messze leszünk Yeslniktől ahhoz, hogy ne tartsaérdemesnek üldözni bennünket. Még ha meg is győzöm Bannagrant, hogyügyünk helyes és igazságos, akkor is Yeslniké a nyerő pozíció.

Cadayle elmosolyodott, és előrehajolt, hogy még szorosabban ölelhessekedvesét.

- Nem - súgta a fülébe. - Gwydréé. - Majd gyengéden megcsókoltaBransent, és így folytatta: - Ugyanis Gwydre úrn... királynő maga melletttudhatja a férjemet, és bizony jaj annak, aki fegyvert mer ragadni azÚtonálló ellen!

Ezután újra meg újra megcsókolta, és amíg a csók tartott, olyan érzés volt,mint az örökkévalóság - egy hívogató, meleg, puha fészek. Ám amikor végetért - túlzottan is hamar -, Bransen úgy érezte, mintha épp csak egyszívdobbanásnyi idő telt volna el, és az igazat megvallva már tényleg sohatöbbé nem akart elválni Cadayle-tól. Az egyik kezét lejjebb csúsztatta, ésmegsimogatta a nő hasát, hogy érezze a méhében fejlődő gyermeket.Micsoda egy év volt!

Amikor Bransen nem sokkal később kisietett a Szent Mere Abellekapuján, immár világosan látta, mi forog kockán ebben a játszmában: aboldogság ígérete, szemben a teljes pusztulással.

Ahogy a falon kívül volt, ismét elmélyedt a malachit erejébe. Könnyűvévált, óriásléptekkel szelte a távolságot, könnyedén át. lebbenve mindenakadály felett, és rövid idő alatt hatalmas utat tett meg. Csak az előtte állófeladatra összpontosított, ami jelenleg az volt, hogy minél gyorsabbanhaladjon, és meglelje a drágakőmágia végső határait, és a kő erejétlendületes lépteibe áramoltassa, mindezt a lehető legkevesebb testi ésszellemi erőfeszítés árán Úgy érezte, órákig tudna így futni, sorra maga

298

mögött hagyni a kilométereket, akár egy egész napon át.

Gwydre és serege hajnal előtt indult útnak, míg Bransen akkor lépett ki aSzent Mere Abelle kapuján, amikor a nap már nyugvóra hajolt a nyugatiégbolton. Mégis, mivel lépteit megkönnyítette és megnyújtotta adrágakőmágia, még azelőtt elérte az úrnő táborát, hogy leszállt volna az éj.

A katonák és a szerzetesek melegen üdvözölték, sőt még némi éljenzés isfelharsant a soraik között, amit ott és akkor, abban a hangulatban, frisstervekkel a fejében egészen szívbe markolónak érzett. Öngúnytól csengő,halk nevetés hagyta el ajkait, ahogy észrevette Gwydre úrnőt, és az asszonyezt minden bizonnyal úgy értelmezte, mint az ő jellegzetes szerénységét anyilvános ünnepléssel szemben.

Csakhogy Bransen ebben a pillanatban nem gondolta magát méltatlannakerre az ünneplésre. Kacaja annak szólt, hogy hetekkel és hónapokkalkorábban képtelen volt elfogadni az efféle ünneplést. Ő volt az Útonálló,népének hőse, és nem puszta harci tudásának köszönhetően - bár kétségkívülaz volt az eszköze, hogy idáig jusson -, hanem mert kiállt értük a kegyetlentartományurakkal szemben. És ő nem szerénysége miatt volt képtelenelfogadni az effajta ünneplést, hanem gyávaságból - azzal ugyanis, haelfogadta volna az éljenzést, el kellett volna fogadnia azt afelelősségvállalást is, aminek az éljenzés szólt.

- Hogy van Giavno testvér? - kérdezte Pinower, miközben ő Gwydre felélépdelt.

- Érezhetően jelen van, és harcol - felelte Bransen. - Megpróbáltam eléggondolatát kibogozni ahhoz, hogy legalább néhány röpke pillanatraöntudatára ébredjen, de hatalmas a zűrzavar odabenn, és attól tartok,egyedül Giavno testvér találhat utat a kuszaságban...

- Viszont sok mindent megtudtam tőle - folytatta az úrnő felé fordulva.

- Jó hírek délről? - kérdezte az asszony reménykedve.

- Lehetséges. Emellett bizonyosságot szereztem olyan roppant fontosfejleményekről is, amelyek a győzelem vagy a teljes katasztrófa irányába iselbillenthetik a jelenlegi helyzetet.

Érted jöttem - tette még hozzá, és kinyújtotta a kezét az úrnő felé.

- A Szent Mere Abelle-be vinnél? - kérdezte az úrnő látható fenséggel.

Az ifjú a fejét rázta.

299

- Délre.

- Dawson két napon belül kiköt a sereggel.

- Nincs idő késlekedni, és most a seregedre sincs szükség. Sőt, epillanatban a sereged semmi mást nem érne el, mint a biztos pusztulást.

- Mi ez az egész, Bransen? - kérdezte Pinower testvér.

- Pryd uráról, Bannagranról van szó, és Cormackról meg Milkeiláról, megaz ő hősies erőfeszítésükről, mellyel igyekeznek a nagyurat elfordítaniYeslnik királytól.

- Bannagran mellénk állt? - kérdezte Gwydre, és Pinower islélegzetvisszafojtva várta a választ.

- Nem, de úgy gondolom, mellénk fog.

Gwydre kíváncsian nézett rá.

Tehát elvinnéd a vezetőnket Bannagran udvarába, holott még nem állt elYeslnik király szolgálatától - kérdezte a szerzetes hitetlenkedve. - Úgy, hogymég nem kötött békét, vagy legalább fegyverszünetet Gwydre úrnővel? Szépkis trófeát adnál a kezébe!

- Igen - felelte Bransen, majd az úrnőhöz fordult, és a szemébe nézveújból megismételte: Igen. Meg foglak védeni, és épségben visszahozlak.Ismerem Bannagran nagyurat, és minden harcunk ellenére biztosan tudom,hogy becsületes ember. Őszintén és tisztességgel fogad majd bennünket egybéketárgyalásra, és hiszem, hogy amikor belátja, igaz ügyért küzdünk, ésmegismeri királynőnket, felismeri majd Yeslnik ostobaságát. Most jött el ami időnk!

- Nem mehet! - jelentette ki Pinower testvér. - Én vagyok a felelős abiztonságáért, és én nem engedem.

- Elmentem Alpinador gleccserei közé, hogy megküzdjek a világlegveszedelmesebb emberével, a te nevedben - emlékeztette Bransen azasszonyt. - Elvittem neked Badden ősatya fejét, érted, s a népedért. És mostis a te ügyedet támogatom, tudod jól.

- Nem is kérdőjelezem meg a hűségedet.

- A véleményedet kérdőjelezzük meg - jegyezte meg Pinower testvér.

Az Útonálló ravasz mosolyt villantott az úrnőre.

300

- Nem tévedek. Ismerem Bannagrant. Van számára egy üzenetem, és ez azüzenet te vagy. És egy tükörrel együtt el is viszem hozzá.

- Rébuszokban beszélsz! - tiltakozott a szerzetes, de az úrnő egy intésselelhallgattatta.

- Rám bíztad, hogy nyerjem meg neked a háborút - emlékeztette a nőtBransen.

Gwydre úrnő ekkor már elfogadta a felé nyújtott kezet, Pinower testvérhangos tiltakozása ellenére.

- Meddig leszünk távol? - kérdezte Gwydre.

- Csupán néhány napig - ígérte Bransen.

- Hiszen Pryd városa egyheti út innen! - tiltakozott a zaklatott szerzetes. -Legalább!

Bransen rákacsintott.

- Érdemes lenne megtanulnod jobban használni a drágaköveiteket -mondta, és elvezette Gwydrét.

- Készen állsz a repülésre, úrnőm?

- Repülésre?

- Nos, talán a szökellés megfelelőbb kifejezés.

- Szökellés? - visszhangozta a nő. Eközben Bransen elmerült a malachiterejében, és a kő levitációs erejét az asszonyba is átáramoltatta. Erősenszorította a nő kezét, miközben ugrásra lendült. Ezzel az egyetlenszökkenéssel jó tízlépésnyi távolságba kerültek a szerzetestől. Könnyedénértek földet, és Bransen ismét elrugaszkodott, egy még hosszabb ugrásra.

Mindenki, aki látta őket szarvas módjára szökellni, döbbenten tátogott.Néhányan kuncogtak, és többen - beleértve Pinower testvért is - az örökzöldjelét mutatták.

Mire Gwydre úrnő újra ura volt lélegzésének, már nem is látszottakcsapatának tábortüzei. Bransen azt kérdezte tőle, készen áll-e a repülésre, ésaz asszony úgy vélte, a szó tökéletesen leírta az élményt, hiszen lábai aligsúrolták a talajt az ugrások végén, és még olyankor is végtelenül könnyűnekérezte magát. Egyre csak suhantak, minden szökkenéssel tíz hosszú lépésttudva maguk mögött.

301

A hold felkelt keleten, és az éjszakai égbolton nem látszott egyetlen felhősem. Ők pedig csak suhantak tovább. A hold magasba emelkedett, szinteelőttük lógott a levegőben, ragyogásával elhomályosítva a csillagoksokaságát. Ők pedig egyre csak hagyták maguk mögött a mérföldeket.

Milyen messze jöttünk? - kérdezte az úrnő, amikor Bransen végül megálltegy fenyősor alatt, ahol a vastag törzsű fák tűleveles ágai megfelelőfedezéket kínáltak.

- Elég messzire.

- Nem vagy fáradt?

- Késő van, és szükségem van alvásra, de maga a közlekedésnek ez aformája nem különösebben fárasztó. Igazán áldottak Abelle drágakövei.Minden lépés könnyű, és messzire visz.

- Így rövid idő alatt mérföldeket tehetnének meg a seregeim, ésbekeríthetnénk Yeslnik királyt - tűnődött Előőrs úrnője.

Bransen rávigyorgott.

- Ez a mozgás legalább annyira köszönhető Jhesta Tu-képzettségemnek,mint a drágakőmágiának. Kétlem, hogy találnál ötöt, vagy akár kettőt aszerzetesek között, akik képesek lennének a malachitot így használni.

- Igazán megnyerő a szerénységed - gúnyolódott az asszony, de aBransenre villantott mosolya őszinte volt. Az ifjú meghajolt. - Mikor érünkPrydbe?

- Talán holnap még nem, de holnapután már biztosan.

Az asszony bólintott, de az ajkát rágta.

- Bannagran tiszteletben fogja tartani a békezászlót - nyugtatta megBransen. - Akárcsak Ethelbert esetében.

- Azt mondod, neki nemet mondott. Gúnyolta őt, és azzal az ígérettelbocsátotta útjára, hogy hamarosan földig rombolja szeretett városa falait.

- Így igaz.

- Engem is csak elhesseget majd... már ha szerencsénk van.

- Lehetséges - felelte Bransen, és Gwydre különös, csalódott pillantássalfelelt szavaira, hogy az ifjú tudja, azt remélte, ellenkezik majd. Csakhogy őnem így tett. Csupán mosolygott és vállat vont.

302

- Lehetetlen alak vagy!

- Aludj jól, úrnőm. Hosszú... szökellés vár még ránk holnap. Ezzelfelemelt egy lehajló ágat, és beinvitálta az asszonyt az ág alatt megbúvóbarlangszerű résbe.

- Én inkább idekinn maradok, a hold és a csillagok alatt - mondta a nőlegyintve, és hátat fordított a fatörzs menedékének. Egy füves kis tisztáshozlépdelt, és a hátára feküdt. A kezeit összekulcsolta a feje alatt, és láthatóanjól érezte magát.

Bransen csodálattal bámult rá. Annyi egyszerű, igaz érték sugárzott azasszonyból!

Ahogy Bannagranra gondolt, miközben elnézte Gwydrét, meg voltgyőződve róla, hogy a Pryd tartományurának sokkal nehezebb dolga lesz, haőt akarja elküldeni, mint amilyen Ethelberttel volt.

Már a hajnali nap első fényénél útra keltek, és ezúttal még az előzőnapinál is gyorsabban haladtak. Hiszen így, hogy a nap fényesen ragyogott azégbolton, Bransennek nem kellett semennyi mágikus energiáját amacskaszemre pazarolnia - a drágakőre, melynek segítségével látott asötétben. Így aztán jobban meg tudta tervezni a lépteit, és ami még főbb,jobban ki tudta számítani, hova ér földet. Emellett már Gwydre úrnő semcsak utasként tartott vele, hanem sokkal jobban részt vett a mozgásban,mozdulatait összehangolta Bransenével.

Nevetve mesélte el az ifjúnak, hogy ez az utazás gyermekkora játékairaemlékeztette, amikor kislányként vígan ugrándozott és táncolt a kertben.

Kora délután Bransen már pontosan tudta, merre járnak, ugyanismegismert egy kisvárost, ami gyalogtempóban háromnapi járóföldre feküdtPrydtől északra. Immár mezőket szeltek át. Nem rejtőzködtek, egyenletestempóban haladtak, és többször hallották az őket észrevevők döbbentkiáltásait.

Ők ügyet sem vetettek a felbolydulásra, gyors iramban szökelltek tovább.Pontosan tudták, hogy ezek az emberek, ha akarnák, sem bírnák utolérni őket.

Aznap éjjel az előző éjszakainál korábban álltak meg. Bransen tudta, hogymár csak néhány órányira vannak Pryd városától és nem akart az éj leplealatt érkezni.

- Emellett azt sem akarom, hogy kimerültén menjünk oda magyarázta

303

Gwydrének, ahogy újból letelepedtek a csillagfényes égbolt alatt. -Kipihentnek és éles eszűnek kell lennünk a tárgyaláson, mert egyáltalán nemlesz könnyű feladat meggyőzni őt.

- De szerinted lehetséges?

- Ha nem így gondolnám, soha nem tettelek volna ki ilyenkényelmetlenségnek. - Ezzel rákacsintott, és elvackolta magát réten.

- Bransen, miért? - kérdezte tőle az úrnő, még mielőtt lehunyta volna aszemét. Az ifjú felkönyökölt.

- Miért?

- Miért történt benned ez a változás? Hogyhogy így tele vagy reménnyel éselszántsággal?

- Már elmondtam, amikor visszatértem Badden fejével...

- Az már régen volt - szakította félbe a nő. - Talán hónapokban mérve nemannyira rég, de évezredekre, ha azt nézzük, mi mindent megtapasztaltálazóta. Ám még akkor sem, amikor láttam, hogy szembesültél vele, létezikigaz ügy, mely valami nagyobb jót szolgál, közel sem voltál annyirafellelkesülve, mint ez a harcos, aki most előttem áll.

- Talán helyteleníted?

- Egyáltalán nem!

Bransen nevetett.

- Három nagyszerű asszonyon múlt, Gwydre úrnő - felelte.

- Az egyik nyilván a csodás feleséged.

- A másik az édesanyja.

- Ezzel Dawson biztosan egyetértene.

- És te - fejezte be a felsorolást Bransen.

Gwydre úrnő nem pirult el, de nem is válaszolt.

- A különbség közted és Yeslnik között, különös tekintettel azoknak azéletére, akik felett uralkodtok, túlzottan nagy, még ahhoz is, hogy ez acsökönyös Bransen Garibond át tudjon siklani felette - magyarázott háttovább az ifjú. - Amikor pellinorban beköszöntött a tél, te megosztottadalattvalóiddal a saját otthonod melegét. Etetted őket, tűzifát gyűjtöttél nekik,

304

és gondoskodtál róla, hogy biztonságban legyenek. Hasonló helyzetben úgyhiszem, az éhes Yeslnik felfalná a saját alattvalóit.

- Bransen, ne!

- Legalábbis megetetné húsukkal a feleségét - folytatta az Útonállóvigyorogva, azonban a következő pillanatban elkomolyodott, és arcavisszatükrözte a helyzet komolyságát. - Honce egyetlen személy uralma alákerül, efelől nincs kétségem. A Delaval és Ethelbert között folyó háborúbrutális kegyetlensége gondoskodott róla, hogy csak ez lehessen avégkimenetel.

Immár kevés tartomány lenne képes megállni a saját lábán, még akkor is,ha figyelmen kívül hagyjuk azt a mélységes ellenérzést, mely az egyestartományokban egy-egy uraság ellen kialakult. Ha Yeslnik lesz a király,uralmát folyamatos háború háborgatja majd, mert alatta a nép szenvedni fog,így a tartományuraknak állandó lázongással kell majd küzdeniük. Még azegyház is a köznép ellen fordul majd, mert biztosíthatlak róla, hogy DeGuilbe atya kellemetlen, gonosz ember.

- Magam is eleget láttam belőle, hogy tudjam, igazad van. Arról viszont énbiztosíthatlak, hogy Premujon atyával más a helyzet.

Bransen egyetértőén bólintott, majd lesütötte a szemét. Elmerengett kissésaját szavain, és vállat vont.

- Ezért érdemes küzdeni - mondta végül halkan, majd az úrnőre emelte atekintetét. - Ezért érdemes meghalni is.

305

19.A KIRÁLY KEGYE

- Powrik! - toporzékolt Yeslnik, és dühösen áthajított egy párnát a szobamásik felébe. - Mindig van valami, ami beárnyékolja a dicsőségemet! Nembírnák végre elfogadni az isteni kinyilatkoztatást, és hagyni, hogymegkapjam, ami engem illet?!

- Hamarosan, szerelmem - duruzsolta Olym királyné. Az asszony épp afésülködőasztalánál ült, és az arcát púderozta.

- Olyan kellemetlen! - siránkozott a király.

Olym letette a púderesdobozt - az halkan koppant a fésülködőasztalon -,és elfordította elterebélyesedett testét, hogy jobban lássa a férjét.

- Mindig is az lesz - mondta neki. - Mindig lesz egy powri vagy valamiparaszt, esetleg egy kellemetlen tartományúr, aki gondot okoz. Ez a dolgokrendje, és ezért van ott Bannagran és Milwellis. Neked nem kell a rendtartásrészleteivel foglalkoznod, csupán a fényűzéssel, amihez ez a rend hozzájuttattéged - azaz minket, Honce királyát és királynéját. Tehát powrik dúlják afolyó partvidékét, és parasztokat ölnek. Juj! Vérzik a szívem!

Ezzel megrebegtette szempilláját, és színpadias mozdulattal szívére tette akezét, ám pillanatokon belül felhagyott e csúfondáros pózzal, és komolytekintettel nézett hitvesére. - Miért törődnék ezzel, s miért törődne vele akirály? Az ostoba törpék nem bánthatnak bennünket e falak mögött. Bárreménykedtem, hogy a nyarat idén Palmarisban tölthetjük, a város még úgyisromokban hever, úgyhogy elég lesz, ha a jövő nyáron megyünk.

Yeslnik hatalmasat sóhajtott, válla előregörnyedt, és az egész teste egészelernyedt.

Odasétált asszonyához, mialatt a nő visszafordult a tükörhöz, és újbólkézbe vette púderesdobozát. A férfi masszírozni kezdte az asszony nyakaalatti vastag részt, mire ő abbahagyta a szépítkezést.

- Mindig tudod, mit mondj, hogy jobb legyen - mondta Yeslnik halkan,miközben Olym füléhez hajolt, és finoman csókolgatni kezdte a nyakát.

A nő folytatta a púderezést.

- Igen, királyom, és úgy tűnik, neked mindig emlékeztetésre van szükséged

306

- felelte távolba révedő hangon.

- Ma reggel gyorsan el kell készülnöm, hogy útnak induljak - Olym szemeicsodálkozva kikerekedtek, és a tükörben kíváncsi tekintettel kezdte fürkésznia férfi arcát.

- Nem hagyhatom, hogy Bannagran és Milwellis élvezze ki a kisszörnyetegek legyilkolásának minden pillanatát - magyarázta Yeslnik, ésahogy a nő arcán széles mosoly ragyogott fel, még hozzátette: - Úgyszeretem a vér szagát érezni kardomon!

Bár terebélyes asszonyság lett, Olym királyné így is gyorsan és kecsesentudott mozogni, és ekkor így is tett - felpattant székéről, és Yeslnikhezsimult. Magával sodorta a királyt, át a fél szobán, és egymásba gabalyodvaterültek el a párnákkal teli ágyon. Valamivel később Yeslnik királyizgatottan szaladt végig a Delaval kastélyának mellvédjén - egészenfeltüzelték a hírek. Az északkeleti bástyához rohant, hármasával szedte alépcsőfokokat, ahogy felmászott a tetejére. Az őrszemei köszöntötték, ésmáris izgatottan mutogattak északkeleti irányba, ahol egy nagy tábor látszotta folyó közelében.

- Bannagran nagyúr eljött.

- Nem, felséges királyom - javította ki az egyik őrszem, mire a királydühös pillantást vetett rá.

- A palmarisi herceg az, felség - magyarázta ekkor egy másik. -Megtisztította a folyópartot és a folyót a powriktól! - Ezzel a férfi a folyófelé mutatott, mozdulatával a ködös messzeségben horgonyzó flottillárairányítva Yeslnik tekintetét

- Milwellis? - dörmögte Yeslnik, miközben végiggondolta, mekkoratávolságot és micsoda megpróbáltatásokat kellett legyőznie a férfinak, hogyilyen gyorsan ennyire messze jusson. - Készítsétek a fogatomat! Készüljön asereg! Ma kivonulunk!

Ezzel lesietett a toronyból. Milyen nagyszerűen alakult ez a reggel! Máralig várta, hogy beszámoljon Olymnak a hírekről, és azon töprengett, vajonmarad-e elég ideje az előkészületek mellett, hogy még egyszer kiélvezze azasszony ölelését...

Nem maradt, hisz serege, mely be volt zárva Delaval város falai közé,miközben mindenfelől érkeztek a hírek a povvri támadásokról, már többmint kész volt a menetelésre.

307

Hamarosan feltárultak hát Delaval városának keleti kapui, és a menetnagyszabású parádéval indult útnak - lovak, harci szekerek és gyalogosokvégtelen sora. A menet közepén ott utazott Yeslnik és Olym, egy aranyozott,páncélozott hintóban, körülvéve a királyi sereg legnagyszerűbb lovasaival,kiknek dárdája hegyén vidáman csillogott a reggeli napfény.

Közvetlenül e csoport után utazott De Guilbe atya egy legalább ennyiredíszes hintóban.

Mindkét oldalról szerzetesek vették körül, és minden lépésnél szenténekeket kántáltak.

Ahogy közeledtek a tábor felé, a katonák sorai között izgatott duruzsoláskelt szárnyra - mindenütt azt suttogták, hogy valóban Milwellis az, ésfélelemmel vegyes csodálattal beszélték, hogy milyen messzire jött,méghozzá milyen gyorsan, és hogy elbánt a nyomorult powrikkal. Yeslnikparancsot adott a kocsisnak, hogy hajtson gyorsabban. És még mielőtt a napaz égbolton delelőre fordult volna, ő és hitvese már ott ültek a díszes hintótetején, ahova két trónszéket állítottak, és onnan a magasból nézték aközeledő herceget. Ő nagyszerű harci fogaton érkezett, oldalán Harcourtparancsnok, egy hasonló harci szekéren.

- Nem gondoltam, hogy eljössz ilyen messze délre, méghozzá ilyengyorsan, végigverve a powrikat az úton - köszöntötte Yeslnik a herceget,miközben az érkezők leléptek a fogatokról, és átadták a gyeplőt az odasietőszolgáknak.

- Azok csak jelentéktelen kis férgek Palmaris seregének - felelt Milwellis,miközben odalépett a hintó mellé, a király és a királynő elé és alá. DeGuilbe atya mellé lépett, és egy biccentéssel üdvözölte. - Minden lépésselújabb hordáikat mészároltuk le, és a tetemeiket otthagytuk a folyópartonrothadni, vagy - ezzel elnézett jobb felé, a Masur Delaval irányába, aholhadihajói árnyékként követték seregét - belefojtottuk őket a sötét, hidegvízbe.

Milwellis körülnézett, és úgy tűnt, elrejtett egy mosolyt.

- Királyom - kérdezte -, úgy véled, bölcs dolog ily szembetűnő helyenlenned?

Yeslnik zavartan ráncolta a homlokát. Olymra nézett, és az asszonynyomban felcsattant.

- Talán úgy gondolod, a parasztok közé kellene vegyülnie?

308

- Nem, természetesen nem, királyném - felelt Palmaris tartományura. -Csupán aggódom, hogy egy ellenséges íjász könnyen célba veheti ott fenn,akárcsak téged.

Erre már mindketten ideges fészkelődésbe kezdtek, és Yeslnik létráértkiáltott.

- Szörnyen fájó volna egy ilyen veszteség - folytatta Milwellis, bárYeslnik nem igazán figyelt rá.

- Hisz azt mondtad, a powrikat lemészároltátok - mordult Yeslnik,miközben elvörösödött képpel lemászott a létráról még a felesége előtt.

- Így van.

- Akkor meg miféle íjászoktól kellene tartanom?

- Úgy tűnik, az Abelle-klastromból még nem ért el ilyen messze délre a hír- jegyezte meg Harcourt Milwellishez fordulva, mire Yeslnik és Olymaggódó pillantást váltottak, és De Guilbe atya is odébb lépett, hogy jobbanlássa a két férfit.

- Gwydre úrnő előmerészkedett, felséges királyom - jelentette Milwellis.

- Micsoda? - hebegte Yeslnik. - Megmondtam, hogy tartsátok őketfogságban a falaik mögött! Hát még a legegyszerűbb parancsot is képtelenvagy követni, Palmaris herceg...

- Palmaris nagyúr - bátorkodott félbeszakítani Milwellis, és szavainaksúlya valóban igazolta illetlenségét.

- Hol van atyád? - kérdezte De Guilbe atya.

- Holtan fekszik az Abelle-nagytemplom előtt - felelt Milwellis. - Mimegfordultunk, ahogy parancsoltad - tette még hozzá Yeslnikre nézve. - Afolyó felé vonultunk, hogy felszámoljuk a powri fenyegetést. És nem sokkala távozásunk után, az előőrsi boszorkány támadott.

- A kis powri kegyencei révén irányította a támadást! - szólalt meg DeGuilbe.

Yeslnik csak morgott, Olym felhördült, és Milwellis bólintott - eszeágában sem volt ellenkezni.

- Atyámat lemészárolták a falak előtt, csapatait legyőzték. '

- Bizonyára nem engem hibáztatsz - mordult Yeslnik, és még a lábával is

309

dobbantott, hogy nyomatékosítsa szavait.

- Nem, természetesen nem, felség - szólalt meg nyomban Harcourt, ésMilwellis hálás volt ezért. Boldog volt, hogy tanácsadója hozzájuttatta egypillanatnyi időhöz, hogy összeszedje magát, mielőtt valami felettébbtiszteletlent mondott volna Honce királyának.

- A powrikkal végezni kellett - beszélt tovább Milwellis. - Ez volt azegyetlen lehetséges út, különösen, hogy Pryd ura, Bannagran nem érkezettmeg a folyóhoz.

Ahogy befejezte a mondatot, a szeme sarkából Harcourtra pillantott, és azöreg helyeslőn rákacsintott.

- Az Abelle-klastromtól a Masur Delavalon támadó powrik ellenvonultam, hogy szolgáljam atyám és királyom népét, és megvédjem Delavalvárosát - folytatta Milwellis. - Atyám halála egyedül Gwydre úrnő műve, ésbosszúból fejét fogom venni, esküszöm! Mint Palmaris tartományúra, nemelégedhetem meg kevesebbel.

- Igen, az már a te városod, úgy vélem - felelte Yeslnik. Elhallgatott, és azajkán kezdett dobolni az ujjaival, közben bólogatva gondolkodott. - Atyádnagyszerű ember volt.

Nagybátyám, Honce királya gyakran emlegette őt, mint kiválószövetségest, és jó barátot.

Milwellis tudta, hogy ezek csupán üres frázisok, de elfogadta Yeslnikszavait, még ha tévesek voltak is. Elvégre Milwellis ambícióinak az iránt,hogy dicsőséget hozzon városának, kedvezett az, hogy Honce királya ilyenkedvezően szól Panlamarisról.

- Atyám is mindig hasonlóképp szólt Delaval nagyúrról - felelte hát.

- Delaval királyról - javította ki Yeslnik kurtán, szigorúan.

A Milwellis mellett álló Harcourt rövid meghajlással így felelt:

- Már azelőtt is így volt, hogy királyi palástot öltött, felséges királyom -magyarázta az idős tábornok. - Panlamaris nagyúr már régen is, hosszúéveken át úgy tekintett nagybátyádra, mint nagyszerű, erős szövetségesre.

Ez a magyarázat láthatóan kielégítette Yeslniket, de Milwellis továbbra isfeszülten bámulta a hiú embert.

- Hol van Bannagran nagyúr? - kérdezte Milwellis. - Az én seregemnek

310

ellenségeken és harcokon át vezetett az útja, míg Bannagrannak mindösszeaz üres földeken kellett átvonulnia.

Yeslnik felelet helyett hosszan, némán bámulta, ami nem sokat árult elBannagranról, de azt világosan megmutatta, hogy a király nem örült a másiktartományúr késlekedésének.

- Mire volt hát jó az én erőltetett menetem? - méltatlankodott továbbMilwellis. - Mi a leghatalmasabb ellenségeink őrjöngő dühét vontukmagunkra az Abelle-klastromnál.

Panlamaris nagyúr az életével fizetett ezért, ahogy igyekezett megtisztítania folyót és a partvidékét azoktól az átkozott powriktól. Palmaris súlyos áratfizetett Yeslnik király birodalmának megóvásáért, míg Pryd ura, Bannagranhátradőlve pihent!

Egy pillanatig úgy tűnt, mintha a király letorkolni készülne a zúgolódóMilwellist, de hamar megnyugodott.

- Amint Bannagran nagyúr végez Ethelberttel, visszavonom tőle seregemparancsnokságát - ígérte.

Milwellis csak legyintett.

- Felejtsd el Ethelbert nagyurat e sötét időkben! - mondta. -Veszedelmesebb ellenségeid Gwydre úrnő és az Abelle-nagytemplomszerzetesei! A fogságba vetett katonák is csatlakoztak hozzájuk, legalábbisígy mondják, akik megmenekültek a harcmezőről. És biztos vagyok benne,hogy az előőrsi boszorkánynak más trükk is van még a tarsolyában!Ethelbert az egérlyukában üldögél, és ott is fog maradni. Küldj ellene egyflottát, hogy ne jusson el hozzá utánpótlás vagy zsoldosok Behrből, de aztmondom, elsőként foglalkozz a közvetlen veszély kiiktatásával!

- De Ethelbert nagyúr adott parancsot az orgyilkosnak, aki meggyilkoltanagybátyámat! - szállt vele vitába Yeslnik.

- És te visszazavartad az egérlyukába - felelte Milwellis. - erősítsd meguralmadat Honce központi részén, felséges királyom, így, hogy Gwydre úrnőszabadon járkál, méghozzá ennyire közel Palmarishoz, Prydhez ésDelavalhoz!

Az utolsó szavak hallatán a mindig aggodalmas Yeslnik megmerevedettkissé.

- Az abelliánus szerzetesek a drágaköveikkel meg tudják gyengíteni magas

311

falaidat, ebben bizonyos lehetsz - folytatta Milwellis.

- Nekünk is vannak szerzeteseink, akik majd ellenállnak! - kiáltott rá akirály, és a termetes De Guilbe atyához fordult támogatásért, aki nagyon islelkesen szegte előre az állát, és karjait büszkén fonta keresztbe a mellkasán.

- Ha összegyűjtenéd az összes szerzetest, aki hű De Guilbe atyához, Honceminden klastromából, még azzal sem járnál csak a közelében sem Artolivandrágakőmágiában járatos szerzetesei tudásának. A legtöbb idősebb szerzeteselmenekült vagy elbujdosott, hűségük erősen köti őket az Abelle-nagytemplomhoz. És a világ összes többi klastromának együtt sincs olyansok, sem olyan különleges erejű drágaköve, mint az Abelle-nagytemplomnak. Én ezt a Szent Emlékezet klastromának szerzeteseitőltudom, és te is tisztában vagy vele, De Guilbe atya.

Yeslnik király igencsak elképedtnek látszott, hogy ilyen nyersőszinteséggel beszélnek vele. Ismét De Guilbére nézett, és látta, hogy az atyapökhendi kiállása semmivé foszlott, sőt az igazság e pillanatában mintha aférfi egészen összetöpörödött volna. Milwellis igazat szólt, és ezt ajelenlevők mindannyian tudták.

- Úgy véled hát, hogy ez a néhány száz szerzetes és rab, egy előőrsiboszorka vezetésével fenyegetheti királyságom erejét? - kérdezte Yeslnik, ésigyekezett, hogy a hangjában a lehető legtöbb szkepticizmus csengjen.

- Ez nevetséges! - háborgott De Guilbe atya.

- Úgy vélem, komoly nehézségeket okozhatnak - felelt Milwellis nagyúrhűvösen. - Hisz powriból csupán néhány száz kúszott elő a partra, és bizonysúlyos gondot okoztak Palmaris városának, és minden kikötőnekszékvárosod és az enyém között. Gwydre és Artolivan pedig agyafúrtabbaka powriknál, és veszélyesebbek is szerzetescsapatukkal ésdrágakőmágiájukkal. Nem fognak csak úgy találomra mészárlásba fogni, éselüldözni az embereket, hogy Yeslnik királyhoz meneküljenek biztonságért.Nem. Ők nagyon is körültekintően választják majd ki, hogy hol harcoljanak.Talán a hozzád leghűségesebb tartományurak ellen vonulnak, és aklastromok ellen, melyek De Guilbe atya Abelle-tanai felé fordultak. Ésahogy legyőzik azokat a klastromokat, hány embert térítenek vissza, és hányújabb drágakővel erősítik tovább mágikus fegyvertárukat? Világos, mit kelltenned, mit kell tennünk, felséges királyom - fejezte be színpadiasan. -Palmaris serege felvonult, és felvonult Delavalé és. A boszorkány előjött azegérlyukból, tehát vissza kell kergetnünk oda, és aztán porrá zúzni körülötte

312

az Abelle-nagytemplom falait!

Szavait hosszú, néma csend követte. Milwellis szemrebbenés nélkül nézteYeslniket, és a király nemegyszer kapta el a tekintetét, és nemegyszer emelteujjait az ajkához, idegesen dobolva velük.

- Két hadtestet bocsátottam Bannagran nagyúr rendelkezésére - szólaltmeg végül Yeslnik. - Neked hármat adok... nem is, négyet! Négyet amaradék nyolcból, hogy lecsapj Gwydre úrnőre, és leszámolj vele, és hogyporig rombold az Abelle-nagytemplomot, hogy De Guilbe atya az énképemre formálva építhesse újra. Bár Milwellis nagyúr továbbra isrezzenéstelen arccal nézett, mégis nagyot nyelt a meglepő, és rendkívülörvendetes döntés hallatán. Négy hadtest! Húszezer katona a palmarísi ezrekmellé! Ekkora haderővel végigsöpri a vidéket, letarol mindent s mindenkit,aki az útjába áll.

Még a nagytemplomot is. Amikor azt követelte Yeslniktől, hogy pusztítsákel az anyatemplomot, azt inkább szimbolikus, mint valós értelemben mondta.Hisz leomlaszthatja-e bármely hadsereg azt a hatalmas erődítményt?

Milwellis nem tudta a választ, de most, hogy több mint huszonötezerkatona került a parancsnoksága alá, egyszerre ez már nem is tűntlehetetlennek.

- Végezz a powrikkal, már ha még maradt belőlük - parancsolta Yeslnik -,azután nyerd meg a háborút, bármibe kerüljön is! Öld meg ezt a Gwydreboszorkát! Vonulj egészen Előőrsig, ha kell! És amikor elérkezik a diadalperce, menj Bannagran nagyúr segítségére, és végezz azzal a veszettkutyával, Ethelberttel! Zúzd porrá az Abelle-nagytemplomot! Ezek aparancsaim számodra, Milwellis nagyúr és parancsnok! E perctől te vagylegbizalmasabb parancsnokom. Bebizonyítottad a powrik elleni harcban,hogy mit érsz, és városod is példát mutatott hűségéről, mindazzal, amitelszenvedett a királyságomért. Míg Bannagran késlekedik, Milwelliscsillaga

fényesen

ragyog!

Kinevezlek Delaval

város

hadparancsnokának, mely a leghatalmasabb hadsereg, ami valaha is

313

létezett. Nyerd meg a háborút, Milwellis nagyúr, és jutalmad nagyobb lesz,mint amiről valaha is álmodtál!

Az ura mellett álló Harcourt tábornok majdnem elájult e szavak hallatán.Nyílt csodálattal nézett ifjú urára, aki oly ügyesen manipulálta Yeslnikkirályt, Palmaris javára.

Tudta, hogy ezzel véget ért Milwellis kiképzése, s hogy a hercegbőligazán Milwellis nagyúr vált. És úgy sejtette, hogy ennek a nagyúrnak acsillaga magasabbra emelkedik majd még Panlamaris nagyúrénál is.

- De arra ügyelj, hogy ne hagyj tiszta utat egyetlen seregnek sem Delavalvárosa felé! - tette még hozzá Yeslnik.

Harcourtnak nagyon össze kellett szednie magát, hogy ne nevessen fel akirálynak e nagyon jellemző mondatán. Ezt az embert még mindig húszezerkatona vette körül, és velük együtt húzódhatott olyan városfalak mögé,melyek az Abelle-nagytemplom falaival vetekedhettek, és mégis, mégmindig ott volt lelkében a félelem.

Nem számít, gondolta Harcourt, és Milwellis is egyetértett, ezt világosanjelezte az öregre villantott gyors félmosoly. A két férfi ebben a pillanatbanúgy látta, Palmaris legdicsőségesebb napjainak néznek elébe.

314

20.A MEGEGYEZÉS MŰVÉSZETE

Az Útonálló és Gwydre úrnő másnap késő délelőtt érkeztek Prydbe. Nemköszöntötte őket éljenző tömeg, sőt aligha ismerte fel őket bárki is. Az úrnőérdekében - aki jelenleg idegesen lépdelt az oldalán - Bransen még arra isügyelt, hogy elrejtse ismert öltözékét.

Észrevette, hogy Gwydre is igyekezett minél inkább álcázni magát, még haerrefelé nem is igen ismerte senki sem. Utazóköpenye csuklyáját annyiraelőrehúzta, hogy az nemcsak a haját, hanem az arca nagy részét is eltakarta.

Hogyan is ne lenne ideges? - kérdezte magától Bransen, ahogy átvágtak azészaki mezőkön, egy végtelennek tetsző sátortáboron.

- Hányan lehetnek? - suttogta Gwydre a csuklya mélyéről. - Prydhatalmasabb erővel bír, mint gondoltam.

- A legtöbben Delavalból vannak - magyarázta Bransen. - Megtudtam,hogy Yeslnik igen jelentős haderőt bízott Bannagranra, hogy eltöröljeEthelbertet a föld színéről.

- Rengetegen vannak - mondta Gwydre aggódó hangon.

Bransen megfogta az asszony kezét, és erősen megszorította.

- Ha Előőrsben minden férfi és minden asszony fegyvert ragadna, akkorsem remélhetném, hogy győzelemre vezetem őket egy ilyen hatalmas seregellen. Rengetegen vannak. El sem tudtam volna képzelni...

- Yeslnik ennek a haderőnek a többszörösét is képes előállítani - hallottaBransen a saját szavait, és amikor az asszony még erősebben megszorította akezét, egészen ostobának érezte magát, hogy épp most kellett megosztaniavele ezt a nyugtalanító tényt.

- Nem győzhetünk - suttogta Gwydre.

- Győznünk kell! - felelte ugyancsak suttogva Bransen. Megállt, Gwydrérenézett, s megvárta, amíg a nő viszonozza a pillantását. Némán álltak ígynéhány pillanatig, megacélozván lelkűket - ahogy a régi mondás tartotta.

- Ez a haderő biztos el tudta volna söpörni Ethelbert nagyurat - jegyeztemeg Gwydre, miután továbbindultak.

315

- A város védelme erős, és elkeseredett emberek védik, akiknek hátamögött már csak a tenger van. Bannagran legyőzné őt, de az ő serege issúlyos árat fizetne érte, bármilyen hatalmas is. Persze ha sikerrel járunk,Bannagran már soha többé nem fog a Miriani-óceánhoz vonulni.

- Miért fordultak meg? Miért vannak megint itt, Honce szívében?

- A powri harcok miatt hívták vissza őket, ezt tudtam meg Giavnotestvértől. Feltöltik a készleteiket, és felkészülnek az újabb menetre, deezúttal nyugatnak, a folyó felé, és nem keletre.

- Mit gondolsz, ez kedvez a mi ügyünknek? Mármint a powri támadás.

Bransen nem tudott mit felelni, azonban kételkedett benne, hogy Bannagrankülönösképp örömmel fogadta volna, hogy visszarángatták a hadjáratáról.De hát hamarosan úgyis megtudják - emlékeztette magát, ahogy átkeltek afőúton, és feltűnt a prydi kastély.

- Lám-lám, már azt hittem, elszöktél tőlünk, Útonálló - fogadta őket azegyik katona a négytagú őrségből. A főkapu előtt álltak, és bár az nyitvavolt, így is igencsak tiszteletet parancsoló látvány volt. - Nem mintha sokanakarták volna, hogy velünk gyere.

- Nem erről volt szó - hazudta Bransen. - Csupán fontosabbelintéznivalóim akadtak.

- Bannagran nagyúr parancsára?

- Nem volt időm beszélni vele. Azonban most fontos hírekkel érkeztem.Kérlek, jelents be, és küldess Reandu mesterért!

A férfi néhány pillanatig gyanakodva méregette, de azután bólintott atársai felé, és eltűnt odabenn. Néhány perccel később Bransen azon kaptamagát, hogy megint Pryd tartományurának audienciaterme felé lépdel.

Bannagran arcán komisz mosoly jelent meg, ahogy meglátta őt, ésfejcsóválva ekként köszöntötte:

- Olyan vagy, mint a bibircsók, amit az ember újra meg újra levág alábujjáról.

- Bocsásd meg a távollétem! - felelte Bransen.

- Bocsássam meg? Azt hiszed talán, hogy dühös voltam, amikor tudomástszereztem róla, hogy megint elszöktél? - horkant fel gúnyosan a nagyúr. - Azthittem, végre félretehetem a késem, és a bibircsók nem nő vissza többé.

316

Bransen elkapta a mellette álló Gwydre aggódó tekintetét, így biztatóanrákacsintott.

- És kit hoztál magaddal? Talán az egyik Duwornay asszonyt?

Gwydre arcáról nem szállt el az aggodalom, de Bransen felé intett, ésmegnyugtatón bólintott, így aztán hátravetette csuklyáját.

Bransen Bannagranhoz fordult, aki a terem másik felében ült. Látni akartaa reakcióját, és a férfi valóban elkerekedett szemmel nézett, azután láthatóérdeklődéssel előrébb dőlt.

- Callen Duwornay? - kérdezte, és elkezdett felállni.

- Egy előhírnök - javította ki Bransen -, aki azért jött, hogy szavát vegyeBannagran nagyúrnak, tiszteletben fogja tartani a béketárgyalás fehérzászlaját.

- Béketárgyalás? Miről hebegsz itt, Gólya?

Bransen ügyet sem vetett a sértésre.

- Visszatértem Bannagran nagyúr életének talán legfontosabb találkozójaelőtt.

- Csak nem megint Ethelbert?

- Nem - felelte Bransen, és ravaszkásan mosolygott, hogy még jobbanbosszantsa a másikat.

- Akkor hát Artolivan atya - következtetett Bannagran, és ha mélybenyomást tett is rá a lehetőség, semmi jelét nem mutatta. - Azt gondoltamvolna, ő már túl öreg...

- Artolivan atya meghalt - szakította félbe Gwydre úrnő.

Ez aztán a férfi torkára fagyasztotta a szót. Egy lépéssel közelebb lépett,és sötét arcán immár izgatottság látszott.

- Szavadat adod hát? - kérdezte Bransen.

Bannagran gyanakvó tekintettel méregette, de azért bólintott.

- Bocsásd el az őrséget! - utasította Bransen. - Mindenkit.

Bannagran egy hosszú pillanatig metsző tekintettel méregette, de azutánintett az őröknek, hogy hagyják el a helyiséget. Bransen követte őket a súlyostölgyfa ajtóig, és bereteszelte azt utánuk.

317

- Tehát azt állítod, Artolivan atya halott - fordult Bannagran az asszonyfelé.

- Most az előőrsi Premujon atya áll Áldott Abelle rendjének élén. Ő voltaz, aki megáldotta a sereget, az én seregemet, amikor elsöpörtük Panlamarisnagyúr seregét a Szent Mere Abelle előtti mezőkről.

Ekkor kerekedett el csak igazán Bannagran szeme.

- Bannagran nagyúr, bemutatom neked Előőrs tartományurát, Gwydreúrnőt - szólalt meg ekkor Bransen, útitársa mellé lépve.

- Idemerészkedtél, esküdt ellenséged udvarába, fegyvertelenül? - kérdezteBannagran.

- A világ legveszedelmesebb fegyverét tudhatom magam mellett -biztosította az asszony. - És egy tisztességes férfiú becsületszavát, vagynem?

- Ez még a jövő zenéje - felelte Bannagran. - Egyvalami azonban biztosannem vagyok: ostoba. Idejössz hozzám, hogy kiállj Ethelbert nagyúr ügyéért,akinek az orgyilkosai megpróbálták megölni a futárokat, akiket te küldtélhozzá? Ezt érted becsületen?

Hangos dörömbölés szakította félbe a beszélgetést, amit nyomban azutánReandu mester hangja követett:

- Bannagran nagyúr! Beszélnem kell veled és Bransennel!

Bransen Bannagranra nézett engedélyért. A nagyúr csak nevetett alehetetlen helyzeten, és intett az ifjúnak, hogy kinyithatja az ajtót.

- Élvezettel fogom nézni az arcát, amikor elmondod neki, hogy a szeretettArtolivan atyja halott - jegyezte meg Gwydre felé fordulva, de még mielőttelszórakozhatott volna saját tréfáján, az úrnő teljes komolysággal vágottvissza:

- Nem fogod.

Bransen kinyitotta az ajtót, és azon Reandu, Cormack és Milkeila sietettbe. Még mielőtt belebonyolódtak volna Bransennel egymás üdvözlésébe,Cormack észrevette Gwydre úrnőt, mire mindhárman zavartan elhallgattak.

Bransen bezárta mögöttük az ajtót.

- Ja, igen. Térjünk hát vissza az Ethelbert nagyúrral kapcsolatos

318

beszélgetésünkre! - vette magához a szót ismét Bannagran.

- Kérdezd csak meg a követeidet, úrnő. Ethelbert orgyjlkosai,megpróbálták végezni velük, és ugyanezek az orgyilkosok ölték meg Delavalnagyurat is, aki mindig baráti érzésekkel viseltetett Pryd iránt. És te mostideállítasz, remélve, hogy meggyőzhetsz, harcoljak az ő ügyéért?

- Nem - felelt az asszony, és bár Bannagran minden egyes szónál egyrejobban felemelte a hangját, és sokkal közelebb ment hozzá, hogy kisebbnekérezze magát, az úrnő nem hátrált el.

- Honce-ért! - vágta a férfi arcába. - Azzal a reménnyel érkeztem, hogymeggyőzhetlek, harcolj azért, ami helyes!

- És Bannagranért - jegyezte meg Bransen, de senki nem figyelt rá; mindenszempár a két tartományúrra szegeződött, erre a két impozáns, erős alakra,akik alig néhány centiméterre álltak egymástól, és olyan indulattal, oly izzóhévvel bámulták egymást, hogy senki nem lepődött volna meg a helyiségben,ha egy közéjük ejtett gallyacska magától lángra lobbant volna.

- Honce-ért! - ismételte meg Gwydre. - Honce népéért. Mindazokért,akiket elfeledtek az önös érdekek harcában!

- A parasztokért? - kérdezte Bannagran lekezelőn, de az asszony dühösenrámordult.

- Hát milyen választása volt Honce népének, lett légyen szó akárparasztról, akár nemesről, ennek a két nagyúrnak a dolgában?

- Hogy melyiket válasszák.

- Ó, csakugyan?

- Ez is több, mint amit megérdemelnek.

- Ezt te magad sem hiszed.

- Nem ismersz - emlékeztette Bannagran, de az asszony mosolya jócskánelbizonytalanította.

- Mégis milyen jogon... Ethelbert és Delaval, aztán most ez a nyavalyásYeslnik is, milyen jogon követelik e föld trónját, pusztán attól, hogy sajátmagukat gondolják a legerősebbnek? Nem szól erről semmilyen törvény,nem kérték ezt a tartományurak, és nem szolgálja a tartományok javát sem.Nem. A hatalom kísértéséről szól ez az egész, semmi másról. Hogy királylehessen belőlük - erre áhítozik mindhárom. Arra, hogy kiterjeszthessék

319

személyes hatalmukat, és semmi többre, és ezért az őrültségért már tízezrektestén lakmároztak dögevő madarak, már minden termés elpusztult, és azöregek s az ifjak éhesen vacognak. Zsarnokok ők, mind a hárman!

- Ó, és Gwydre más?

Erre a nő csak dühös, zord pillantással felelt, s a szemei vészjóslónvillogtak.

Bannagran sötét szemei viszonozták a dühös villanást. Az arcán mosolyjelent meg, ahogy mély lélegzetet vett... egy mély lélegzetet, mert ettől azasszonytól bizony elakadt a lélegzete.

- Abelle-re mondom... - hallotta Reandu suttogását Bransen.

- Rá fogsz jönni, hogy olyasvalaki vagyok, akt nem szereti, ha gúnyolják,Bannagran nagyúr - közölte Gwydre immár visszafogott, egyenletes hangon.- Jó szándékkal jöttem ide, hogy egy jellemes emberhez folyamodjam ebbenaz ügyben.

- Azzal a reménnyel jöttél, hogy fejet hajtok előtted, és átadom többezresseregem, hogy elorozhasd a győzelmet a harcba belefáradt tartományurakelől, és így magadnak követelhesd Honce-t - válaszolt Bannagran. - Neszépítsd kedves szavakkal, úrnő! A vér szaga attól még mit sem változik.

- És mégis, az egyház az én oldalamon áll.

- Ha azt hiszed, ez mély benyomást tesz rám, akkor talán el kellenebeszélgetned azokkal a felderítőiddel, akik azt mondták, rokonszenvvelviseltetem az egyház iránt, legyen szó akár az abelliánusokról, akár asamhaistákról. Nem fogom megsiratni Artolivan atyát, efelől nyugodtlehetsz. Ahogy befejezte a mondandóját, Reandura nézett, és látta, hogy aférfi elfehéredik, amikor igazán felfogja szavainak jelentését.

- Akkor mégsem vagy olyan bölcs, amint Bransen hiszi, aki pedig igazánfelmagasztalta előttem a jellemedet - felelt Gwydre. - Ugyanis Artolivanbölcs, megfontolt férfiú volt, akit olyan nagylelkűséggel és bölcsességgeláldott meg az ég, mely hatalmasabb volt az ostoba ifjú királyénál, akit terabszolgamód követsz E szó - „rabszolgamód” - hallatán a büszkeBannagran még jobban kihúzta magát, megfeszítette vállait, és a szemeirésnyire szűkültek.

- Ó, a nagyszerű Bannagran nagyúr! - gúnyolódott tovább Gwydre. -Honce hatalmas Medvéje, aki a piperkőc Yeslnik király lába nyomát

320

szaglássza!

- Vigyázz a szavaidra, úrnő! - mondta Bannagran halkan.

- Hányszor kell még diadalt aratnod, Honce Medvéje, hogy igazságotszolgáltass bárkinek, aki a taknyos kis Yeslnik korbácsát nyögi?

- Egyetlen győzelem, amit Előőrs úrnője felett aratok, elegendő lesz.

A teremben álló másik négy aggódó pillantásokat váltott, de Gwydrének aszeme sem rebbent.

- Csalódást okozol - mondta az asszony kimérten, és minden eddigi közülmintha ez ütötte volna leginkább szíven Bannagrant. Nem is annyira aszavai, mint a hangja, mely tele volt őszinte szánalommal - ezt Bransen és atöbbiek is tudták jól.

Bannagran nem felelt, még csak nem is pislogott, és összerezzenésén isgyorsan úrrá lett.

- Megengeded, hogy Pryd városában töltsem az éjszakát, vagy azonnalinduljak? - kérdezte Gwydre.

- Jogomban állna börtönbe vetni.

- De, nagyuram! - hördült Reandu, és Bransen egy lépést előlépett, többmint készen arra, hogy közbelépjen, ha kell halálos támadással.

Azonban Gwydre mindkettejüket leintette, ahogy egyetlen mozdulattaloldalt emelte a kezét.

- Több jellem van Bannagranban, mint amit elismerni mer - szólt.

A nagyúr csak nevetett rajta.

- Természetesen itt maradhatsz a kastélyban - mondta. - Nem is hagynámmásképp, Előőrs úrnője. Én tiszteletben fogom tartani a béketárgyalást. -Ezután Bransenhez fordulva így folytatta: - Viszont te Reandu mestervendége leszel, a prydi klastromban. Semmi szükségem itt orgyilkosokra!

- Nem hagyom magára Gwydre úrnőt! - makacskodott Bransen.

- De igen - szólalt meg Gwydre, és amikor ő szúrós tekintettel nézett rá, azasszony kedvesen intett neki, hogy menjen nyugodtan.

- Egy szolgáló a szobádba kísér, úrnő - mondta Bannagran.

- Napkeltekor útnak indulsz.

321

- Boldogan - értett egyet az asszony.

* * *

Pryd kastélyának oldalsó konyhaszintje alatt, a kőből és sárból épült,füstös kamrákban, ahol a patkányok uralkodtak csótány alattvalóikon, anéhány emberi roncs - rabok és őrök egyaránt - vegetált. Wahloonelvesztette már minden időérzékét, minden emberiességét.

A megvert és éheztetett férfit a csuklójánál lógatták fel, a fémpántokfájdalmasan vájtak a kezébe... fájdalmasan, de amikor a fegyelmezett harcosengedte. Wahloon Affwin Wi irányítása alatt tanulta ki a Hou-lei, a behriharcos rend útját. Akárcsak leszármazottaik, a Jhesta Tu tanítványaiesetében a Hou-lei diszciplína is mindent magába foglalt. Célja a szellem ésa test egyensúlya volt, egy különleges filozófiai keretrendszer beágyazva,ami az ő esetükben a lelkiismeret teljes megsemmisítését jelentette. Alelkiismeretre ugyanis úgy tekintettek, mint a harcos gyengéjére. Ezkülönböztette meg egymástól a Jhesta Tut és a Hou-leit. A Hou-lei harcosugyanis a harc eszköze volt. Se több, se kevesebb. Egy tökéletes,fegyelmezett fegyver.

Szellem és test együtt. A szellem uralta test - ha erre volt szükség.

Wahloon nem érezte a fájdalmat, sem az ostorcsapások sebeit, melyek ahátán tátongtak. Nem érezte a zúzódásokat az arcán, sem a vágásokat akezein és a csuklóján, sem teste feszülését, ahogy ott lógott a föld felett.Hagyta, hogy a vállizmai megnyúljanak, és megfelelőképp kitekeredjenek,hogy ne álljanak ellen a súlynak.

Többször megpróbálta már kicsavarni a csuklóit a karperecszerűbéklyókból, de nem járt sikerrel. Nem volt semmi, amiben megtámaszthattavolna a lábát, és egyensúly, hogy valamiképp megmozdíthassa a tárgyakat.Szüksége volt valamire, amire ráállhat.

Fáklyafény hasított a szemébe, így vette észre a mozgást. Bannagran egyikbarlanglakója lépett be a kamrába, egy púpos hátú, torz alkatú férfi,bozontos szakállal, mocskosán. Mindössze két ferdén álló, sárgászöld fogavolt, és csak egy jó szeme. Apró kis emberke volt, görbe hátát és torz alakjátcsak meg jobban kiemelte az a térdéig érő, ujjatlan, zsákszerű gyapjúing,melyet viselt. Egy tányér ételt hozott - rothadtat, férgeset. Ám még ezt anyomorúságos, sovány eledelt sem Wahloonnak szánták, hanem abörtönőrnek, aki gonosz vigyorral mártotta zsíros ujjait a tálba, és a

322

férgektől lüktetni látszó masszát a szájába lapátolta.

- Ó, csak nem éhesek vagyunk, büdös bogaram? - kérdezte.

Wahloon válasza egyetlen rúgás volt, mely, ha mégoly gyenge ésszánalmas volt is, arra éppen elégnek bizonyult, hogy a tál tartalmát abörtönőr arcába borítsa.

Wahloon felnyögött, és hagyta, hogy a lábai ismét ernyedten aláhulljanak.Teljesen gyengének tűnt a fájdalomtól s az éhségtől.

A börtönőr őrjöngött dühében. Előrelépett, hogy öklével megüsse amagatehetetlen embert... aki nem is volt annyira magatehetetlen.

Wahloon lábai egyszerre előrelendültek, és a börtönőr nyaka körékulcsolódtak. A harcos összezárta a lábait. Egyszerre visszaköltözött testébeaz erő. A csípőjét kissé megtekerte az egyik irányba, azután vissza a másikirányba, és a börtönőr magatehetetlenül csapódott ide-oda. Megpróbáltkiáltani, de csak hörögni volt képes. Vadul hadonászott a kezével, és aharcos lábait markolászta, de a behri nem érzett fájdalmat. Az őr megpróbáltbeleharapni a harcos lábába, de az az álla alá szorította a lábszárát, és nemhagyta kiszabadulni.

Wahloon átfordult, hogy a láncok keresztbe tekeredtek egymáson, és őarccal a fal felé került, majd meghajlította a derekát, és előre lefelé rántottaa börtönőrt. A kis torzszülött meglepetésére a rab ezután eleresztette, majdmegvetette lábát a púpos háton, és altestét előrelendítve nagy erővel akőfalnak lökte a börtönőrt.

Annak sikerült annyira megfékeznie a lendületét, hogy falba csapódott tarfeje nem hasadt szét, mint egy érett görögdinnye, így is csúnyán vérzett aseb, ami keletkezett rajta.

Ahogy Wahloon ellendült tőle, megpróbált oldalra húzódni, de mégmielőtt akár egy lépést is lehetett volna, a harcos csupasz talpa lendült felé,és keményen torkon rúgta, amitől ismét a falnak csapódott. Ekkor márhörögve botladozott az emberke Wahloon elé lendült, és villámgyorsantöbbször megrúgta - felhúzott térdei gyors egymásutánban újra meg újra abörtönőr arcába csapódtak.

Az térdre rogyott, miközben Wahloon hagyta, hogy a testevisszatekeredjen a másik irányba. Ezt a lendületet használta ki arra, hogyfelhúzza a lábait és átszaltózzon, majd kiegyenesedve páros lábbal rúgtameg a kábultan térdeplő börtönőr fejét és nyakát, amitől az arccal előre a

323

földre bukott.

Az emberke felnyögött, és megpróbált még egyszer felemelkedni -egyetlenegyszer, azután végképp elernyedt. Immár mozdulatlanul feküdt, éscsak halkan nyögdécselt.

Wahloon visszaperdült a másik irányba, megállt a földön heverő alakhátán, és végre megszabadulhatott az elkínzott vállaira nehezedő nyomástól.Keményen toppantott néhányat a lábával a férfi fején, hogy biztos lehessenbenne, nem mászik arrébb, aztán kihasználva, hogy így magasabbra nyúlhat,elkezdett munkálkodni a bilincsein, ami igazán nem volt nehéz feladat egyHou-lei képzést kapott harcos számára.

Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy magára ölti a börtönőrélősködőktől hemzsegő, gyapjúzsákszerű ingét, de azután undorodvafintorgott, és megrázta a fejét. Amúgy is tudta, hogy a környéken nyüzsgőőrszemek igencsak szánalmas harcosok. Ha felismerik, reszketni fognak afélelemtől, és akkor csak még szórakoztatóbb lesz végezni velük.

* * *

- Sötét napok ezek! - kesergett Cormack miután visszatértek a prydiklastromba.

- És nem jön a napfelkelte.

- Gyere velünk, testvér! - javasolta Cormack. - A Szent Mere Abellebe!Áldott Abelle útját fogjuk követni, a magas, vastag falak védelmében, ahovánem férkőzhet be Yeslnik király.

- Előőrs serege mindjárt megérkezik, ha nincsenek itt máris, és most adnádmeg magad az elkeseredésnek? - szólalt meg Bransen a szoba túlsó feléből,ahol egy, a kastélyra néző nyitott ablak párkányán üldögélt.

- Ethelbert nem fog előmerészkedni - mondta erre Cormack. - Sőt,figyelembe véve, hogy az ő orgyilkosai támadtak meg Milkeilát és engem,nem is vagyok biztos benne, hogy szeretném, ha elhagyná a városát.Bannagran válaszát pedig magad is hallhattad.

- Úgy gondolom, a találkozó jobban alakult, mint reméltem.

Erre a szobában tartózkodók mindhárman kíváncsi tekintettel fordultakBransen felé.

- Nem ejtette foglyul Gwydre úrnőt - magyarázta Bransen. - Sőt, el sem

324

küldte azonnal.

Ő pedig nem hátrált meg, amikor Bannagran kivillantotta a foga fehérjét,sőt valójában ő bizonyult harciasabbnak, és ez még Bannagran figyelmét isfelkeltette.

- Arra számítottál, hogy Bannagran nagyúr akár be is börtönözheti? -kérdezte Milkeila.

- Ez is egy lehetőség volt.

- És mégis ide hoztad? - kérdezte Cormack, és tekintetében harag villant.

- Nem tagadom, kétségbeejtő a helyzetünk. Tudok Ethelbertről, bár nemvagyok benne biztos, hogy tudott róla, hogy az orgyilkosai üldözőbe vettekbenneteket. Nem hiszem, hogy olyan erős fogása lenne Affwin Win, ahogyazt hiszi.

- Csakhogy most Bannagranról beszélgetünk, és Gwydre úrnőről, valamintarról, hogy úgy döntöttél, elhozod ide a Szent Mere Abelle biztonságotnyújtó falai közül - jegyezte meg Cormack.

- Magától jött ki a falak mögül, először, hogy elsöpörje a színrőlPanlamaris nagyurat a hajítógépeivel, azután azért, hogy keletre vonuljon, ésott találkozzon az előőrsi hajóhaddal.

Én csupán arról győztem meg, hogy jöjjön el Prydbe, és ismerkedjék megszemélyesen azzal a hadvezérrel, akinek a segítségét oly nagyon óhajtja. Ésamint mondtam, úgy vélem, elég jól alakult a találkozó... jobban, mintreméltem.

- Hisz a nagyúr elutasította - emlékeztette Cormack.

- És most a kastélyában van, mint a vendége - felelte Bransen. - Te nemláttad?

- Mit nem láttam?

- Gwydre úrnő felkeltette az érdeklődését - magyarázta Reandu mester. -Az esze, a bátorsága, a megjelenése. - Bransen felé bólintott. - Igen, az úrnőszavai mély vágást ejtettek, máskülönben legalábbis elküldte volna őt.

- Felkeltette az érdeklődését - visszhangozta Bransen, és visszabólintott. -A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy Gwydre nyers szavaielgondolkodtatták, és így már nem is annyira kényelmes neki a szerep, hogyő legyen az ostoba Yeslnik üresfejű bábja.

325

- Csakhogy nem az a köpönyegforgató fajta - mondta erre Cormack.

- Nem, most talán nem - felelte Bransen. - Némely magvaknak idő kell,hogy szárba szökkenjenek.

- És ez alatt az idő alatt Yeslnik meghódítja a világot.

- Nem - felelte Bransen derűs nyugalommal. Ellépett az ablaktól, ésmegvárta, míg a többiek mind rá figyelnek, majd így szólt - Yeslnik királycsak ott lesz majd úr, ahol a seregei maradnak.

- Biztosan beszorítja Ethelbert nagyurat a tengerbe, ehhez nem fér kétség -ellenkezett Cormack.

- És én remélem, hogy az ember nem tud úszni - felelte Bransen. - Nincskétségem afelől, hogy Yeslnik király seregeivel nem bírhatunk el. Csakhogynekünk van egy fegyverünk, ami neki nincs! - Itt tartott egy kis hatásszünetet,és a másik három kíváncsian előrébb hajolt. - Mellettünk állnak aszellemutazó testvérek - magyarázta. - Tudni fogjuk, merre járnak Yeslnikseregei, és hogy hová tartanak. Így aztán majd üldözhet minket hiábavalóan,keresztül-kasul egész Honce-ban. Amikor csak a katonái meghódítanak egytartományt, és továbbállnak, mi mindig odamegyünk majd a nyomában, ésreményt viszünk az embereknek. És ha egyetlen hadtestet is védtelenül hagy,vagy valahová kisebb haderőt küld, mi ott leszünk, és szétzúzzuk őket. Ésezalatt a Szent Mere Abelle végig ott áll majd, rettenthetetlenül ésmeghódítatlanul, mint egy reménysugár Yeslnik király ellenében. Ugyanis azidő Yeslnik ellen dolgozik, és a katonái mind jobban bele fognak fáradni azörökös menetelésbe. És amint parancsnoka, Bannagran fokozatosanfelismeri, hogy az ember egy bolond, egyre gyakrabban jutnak majd eszébeGwydre úrnő szavai és ígéretei.

- Valóban így hiszed? - kérdezte Cormack.

- Igen. Sőt, még ennél is többet. Úgy hiszem, ez a legrosszabb a lehetségeskimenetelek közül. A találkozó Bannagrannal még nem ért véget. Nem azérthoztam át Gwydre úrnőt fél Honce-on, hogy hagyjuk Bannagrannak ilyenegyszerűen kikerülni azt, hogy szembe kelljen néznie döntéseivel.

Bransen arcán ravasz mosoly villant, visszasétált az ablakhoz, és lábátátemelte a párkányon.

- Igazság szerint arra gondoltam, meglátogatom Pryd tartományurát e későiórán.

326

- Várj! - kiáltott utána Reandu, ahogy Bransen kimászott az ablakon. - Mitörtént veled?

Amikor utoljára elváltunk.

Amikor már odalenn állt a füvön, az ablak alatt, Bransen visszafordult, ésfelnézett a mesterre.

- A háború közepén békére leltem.

Ennyiben is hagyta a kérdést, bár még rengeteg gondolat suhant át azagyán. A hangjában erő csengett, és erősnek is érezte magát, bár nem mertevolna megkockáztatni, hogy levegye a homlokára kötött lélekkövet - túl sokforgott kockán ahhoz hogy megkockáztassa a Gólya visszatérését. Mégistudta, hogy a testi ereje belső nyugalmát tükrözi vissza; újonnan megleltcélját és felismerését.

Érdemes volt... most már hitt benne.

Barátai felé bólintott, majd elindult, keresztül az udvaron. Nem afőkapuhoz ment, hanem az oldalfalhoz, amely elválasztotta a prydi klastromterületét a kastélyétól.

Halkan a falhoz lépett, és megvizsgálta az előtte magasodó építményt. Aprydi kastély nem volt nagy - valójában egyetlen szilárd, zömök központitorony volt, mellette három kisebb, egyszintes épületszárnnyal. Bransenmeglehetősen jól ismerte az épületet, főleg magát a tornyot. Észrevette, hogya harmadik - legfelső - emelet egy keskeny ablakréséből világosság szűrődikki. Megismerte, hogy ez az a szoba, mely hajdan Prydae nagyúr, és mégőelőtte az idős Pryd nagyúr lakosztálya volt. Bannagran is bizonyára eztválasztotta ki a maga számára, feltételezte, így azután a legapróbbfuvallatnyi zajt is mellőzve az udvar sarkához osont, ahol a két legközelebbiszárny a torony aljában összeért. Ott aztán belemélyedt a malachit mágikuserejébe, és pók módjára elkezdett felmászni a falon, előbb az alacsonyabbszárny tetejére, majd miután megbizonyosodott róla, hogy a két őrszem nemvette észre, fel a toronyra. A kő repedéseibe kapaszkodva mászott felfelé,erős marka könnyűszerrel talált fogást, és ez elegendő is volt, hogy a szinteteljesen súlytalanná vált testét megtartsa. Félúton felfelé elhaladt egy ablakmellett, és benézett rajta. Egy lépcsősort látott, ahol réges-régen Prydaenagyurat üldözte, és ahol Bathelais mester megpróbálta megölni őt egydrágakővillámmal, azonban Reandu bátorsága megmentette.

Az ifjú számára úgy tűnt, mintha egy egész élettel korábban lett volna

327

mindez - hisz oly izgalmas, kalandokkal teli esztendő állt mögötte.

- Egy év - suttogta maga elé Bransen. - Egyetlen év...

Ó, hogy mennyi minden megváltozott!

Nosztalgikus hangulata egy pillanat alatt szertefoszlott, amikor észrevettegy alakot felfelé mászni a lépcsőn. Gyorsan hátrahúzódott az ablaktól,nehogy észrevegyék - egy sötét alak a világosabb égbolttal a háttérben. Alépcsőn haladónál ugyanis nem volt fáklya.

Nem volt nála fáklya...

Mi lehetett ennek az oka? Bransen próbált valami logikus magyarázatottalálni erre. A lépcsők meredekek voltak, sötétek és veszedelmesek. Miértakarna bárki felmászni rajtuk az éj sötétjében, mindenfajta világítás nélkül?

Visszatartotta a lélegzetét, ahogy meghallotta a lépéseket. A könnyedléptek halkan koppantak - biztosan nem csizma keltette a zajt. Óvatosankissé arrébb hajolt, hogy jobban belásson az ablakon, ami előtt éppen akkorment el a sötét alak. Semmi mást nem látott belőle, mint nadrágba bújtlábszárát.

Fekete selyemből készítették a ruhadarabot...

Bransennek emlékeztetnie kellett magát, hogy lélegezzen. Arra gondolt,hogy rögtön beugrik az ablakon a Hou-lei-harcos mögött, de ehelyett inkábbelébe vágott, gyorsan felmászva kinn a falon. Eszébe sem jutott ezúttal, hogylopakodjon, így épp hogy megtett néhány métert, máris kiáltás harsant a lentiudvarból. Ő azonban ügyet sem vetett rá, csak mászott egyre felfelé, amígvégül be nem nézett Bannagran szobájába a torony tetején.

Bannagran egy kényelmes karszékben terpeszkedett a kandalló előtt, kezeügyében egy nyitott, és majdnem teljesen üres üveg állt. Akár aludhatott is,de legalábbis bóbiskolt.

Mögötte - Bransennel éppen szemközt - kinyílt az ajtó, és a feketébeöltözött orgyilkos osont be rajta. A Hou-lei-harcos meg is torpant ott, hisz azajtó mellett késekkel teli állvány állt.

Elvett egyet, és lassan a mit sem sejtő nagyúr felé lopódzott.

Bransen egy pillanatra fel sem fogta, mit lát; a gondolatai ezernyi iránybarajzottak egyszerre. Vajon Bannagran halála Gwydre úrnő és Honce javátszolgálná? Elfogadható igazságszolgáltatás lenne ez annak a férfinak, aki

328

megölte az apját? Hagynia kellene? Képes lenne megállítani?

Mire sikerült elhessegetnie az ezernyi kérdést, Bransen arra volt kénytelenkövetkeztetni, hogy túlzottan is sokáig habozott, s hogy a döntés már nem aző kezében van.

Vagy talán mégis.

- Bannagran! - kiáltotta, miközben az ablakon át a szobába lendült egyelőreszaltóval, melynek végén talpra ugrott, és rohanni kezdett a karszékbenüldögélő férfi felé.

Bannagran szemei elkerekedtek az ijedségtől, ahogy Bransen berontott ahelyiségbe.

Védekezőn maga elé kapta a karjait és... Bransen átlendült felette - átlósanátszaltózott a széles karosszék felett. Az ifjú az orgyilkos előtt ért földet, akinyomban felé csapott a késsel.

Egyedül az ösztönei mentették meg az Útonálló életét, ahogy hirtelenmegtorpant, és oldalt kapta a fejét, éppen elhajolva a penge útjából. Azorgyilkos könnyed mozdulattal változtatott a fogásán, és visszakézből megintfelé suhintotta a kést. Az Útonálló megint elhajolt, de ez alkalommal a jobbkarjával felfelé ütött közben, a kés hatókörén belülre, így alkarja azorgyilkos alkarjára csattant. Ugyanabban a pillanatban a bal karját elhúzta amellkasa előtt, és kézfejével előreütött, hogy a két karja egy erőteljeslendülettel kereszteződött egymáson.

Elégedettsége, mellyel nyugtázta, hogy mozdulata hatására a kés kirepül azorgyilkos kezéből, rövid ideig tartott - csupán addig, míg egy erős rúgásfájdalmasabbik végére kerülve rá nem döbbent, hogy ellenfele szándékosanhagyta veszni a kést, hogy tiszta támadási felülethez jusson.

Bransen hátratántorodott. Igyekezett megállni egyenesen, és fenntartani avédekezését.

A szemébe könnyek gyűltek, ahogy a fájdalom hullámai megzúzottgyomrából indulva elárasztották az egész testét. Az orgyilkos látta, hogyellenfele sebezhetővé vált, és nagy hévvel támadott - kifeszített tenyerei,térde és lábszára mintha egyszerre csattantak volna Bransen testén.

A puszta rémület volt az, ami kiszorította a fájdalmat az Útonállótudatából. Vad elszántsággal lendült ellentámadásba, és blokkolta azütéseket. Hamar rátalált a megfelelő ritmusra. Hosszú pillanatok múltak el,

329

mire rádöbbent, hogy sikerült felvennie a tempót ellenfele villámgyors,pontos mozdulataival.

Az Útonálló alig merte elhinni, hogy nem szenvedett el súlyosabb, akárvégzetes ütést, ahogy kettejük küzdelme visszaterelődött egy kimértebb,kiegyensúlyozottabb mederbe.

Wahloon jó volt - nagyon jó, így meg tudta tartani kezdeményező szerepét.Előrenyomult, ujjait döfésre görbítette. Jobbhoroggal támadott, és amikorütése nem ért célt, engedte továbblendülni a kezét. Kívülről egészen úgylátszott, mintha belecsavarná magát a földbe, hisz ahogy megpördült, le isguggolt.

Bransen ösztönösen felugrott, méghozzá éppen időben, így Wahloon lábaártalmatlanul elsöpört alatta. Bransen fél lábon kecsesen landolt,egyensúlyát megtartva, előretartott bal lábbal. Ahogy talajt érzett a lábaalatt, nyomban megcsavarta a csípőjét, és kirúgott jobb lábbal, de azorgyilkos, aki gyorsan felemelkedett, mindkét kezével blokkolta a rúgást, ésBransen csak annyit tehetett, hogy nem engedte neki, hogy elkapja a lábátMégis, miközben visszahúzta a lábfejét, sikerült annyira megőriznie alélekjelenlétét, hogy meg tudja fordítani a mozdulat lendületét, éselőrelendítette a felsőtestét. Gyors, váltott kezű ütésekkel sorozta megellenfelét.

Wahloon hátrahajolt az ütések elől, nyitott kézzel védte az ütéssorozatot ésvágott vissza az Útonállónak, de ő csak nyomult előre egyre - eltökéltszándéka volt, hogy megőrzi előnyét.

Végül is elérte, hogy az orgyilkos elhátráljon, és némiképp kizökkenjenegyensúlyából.

Wahloon hátraszaltóba lendült, és ahogy vízszintesbe ért a teste, kirúgott.A rúgás a felkarján találta el Bransent, és lelassította előrenyomulását. Azorgyilkos közben átfordult és földet ért, és nyomban újabb szaltóba lendült -ezúttal oldalirányba, magasan, át a párnázott székek felett.

Bransen elhessegette meglepetését, sőt csodálatát, amivel améltóságteljes, kiegyensúlyozott visszavonulást figyelte, és gyorsan folytattaaz üldözést. Előregörnyedt, és nekiment a széknek, hogy az csúszva, forogvaaz orgyilkos felé suhant. Az egy újabb elegáns szaltóba lendült, ezúttalelőrefelé, miután arra a pontra érkezett, ahonnan a szék indult, ami így mögé,és a felé rohamozó ellenfele mögé került.

330

Mindkét férfi őrült erővel és döbbenetes sebességgel támadott: a kezeik éslábaik egyetlen örvénylő masszává olvadtak egybe, ahogy hatalmascsapásokat mértek egymásra.

* * *

Bannagran - akit kijózanított a felfordulás és a döbbenet - a két küzdő feletfigyelte.

Megpróbálta követni a mozdulataikat, de hamarosan azon kapta magát,hogy csak áll, és tátott szájjal bámulja e tánc szépségét, erejét és vad hevét.Sokkal inkább hallotta, mintsem látta az ütéseket.

Az Útonálló földet ért egy pördülésből, a lába kivágódott a behri harcoslába felé. Az éppen csak annyira fordította el a lábát, hogy a rúgás ne zúzzaszét az ízületet. A harcos ezután úgy vetette magát Bransenre, mintha nem isérte volna rúgás, épp miközben ő megpróbált felemelkedni. A kezei úgycsaptak le, mint a saskarmok - döftek és megragadtak.

Bannagran oldalra botladozott, lassan kerülte meg a harcolókat, akandalló előtt eloldalazva, remélvén, hogy az ajtóhoz tud jutni. Hallottakintről a kiáltozást, és tudta, az őrség már úton van.

És tudta azt is, hogy az Útonálló épp az imént mentette meg az életét.

* * *

Bransen kezei kis ívű, körkörös mozdulatokat írtak le a feje felett, ahogyismét felállt - ezzel eltérítette Wahloon legtöbb ütését. Az orgyilkosfolyamatos egyenes ütései meglepték, mert biztos volt benne, hogy haellenfele egy-két horogütéssel próbálkozott volna, akkor bizony fájdalmastalálatokat szenved el. Csakhogy Wahloon különös módon összpontosított,és minden ütése Bransen homlokát célozta.

Minden ütés vagy minden odakapás?

Ez a gondolat igencsak szíven ütötte, miközben végre felállt, és folytattáka korábbi, kiegyenlítettebb párharcot. Az orgyilkos a homlokát célozta. Leakarta tépni a fejpántot és a drágakővet a homlokáról!

Wahloon előreugrott és újra szakozott. Már a levegőben volt amikorBransen is szaltóba lendült. Fejjel lefelé voltak mindketten, amikor a lábaikösszecsapódtak a levegőben, ahogy előrerúgtak. Bransen ahogy földet ért,máris megperdült, és egy köríves rúgást mért ellenfelére. Wahloon ispontosan ugyanezt tette, és a két láb a levegőben csapódott egymásnak.

331

Bransen elrugaszkodott a jobb lábáról, közben megcsavarta a csípőjét, ésjobbal rúgott ki, mielőtt földet ért a bal lábára. Wahloon ugyanígy tett, és akét férfi jobb lába a levegőben összeakadt, bokamagasságban. Mindkettenrárántottak, és ezzel a lendülettel csapódtak egymásnak. Közben mindkettenfolyamatosan ütéseket váltottak egymással.

Wahloon megint, újra meg újra Bransen fejpántját vette célba.

És Bransen hagyta neki. Az Útonálló a ki-csi-krijébe mélyedt, ésgondolatban elválasztotta magát a lélekkőtől, még mielőtt Wahloon kicsapókeze letépte volna azt a homlokáról. Bransen megtántorodott, látszólagegyensúlyát vesztve, és ekkor Wahloon lecsapott - egy félelmetes erejűköríves rúgásba lendült, ami biztosan levitte volna Bransen fél koponyáját,és hátratörte volna a fejét...

Csakhogy míg Wahloon rászánt egy pillanatot, hogy fellendüljön ésmegperdüljön, addig az Útonálló eltűnt.

Bransen guggolásba ereszkedett, olyan mélyre, hogy a feneke már a földetsúrolta.

Érezte, hogy az életenergiája fonala megremeg - szét akart esni -, de őerősen tartotta.

Hatalmas erővel és lendülettel vágódott fel, és egy erős egyenes ütésseleltalálta az éppen földet érő Wahloon ágyékát. Az orgyilkosnak valahogysikerült hátrarántani a testét, és hatalmas erőfeszítés és önfegyelem révénsikerült talpon maradnia. Ám ez hiba volt. Bransen tovább emelkedettfelfelé, és amikor felállt, a levegőbe lendült, egy újabb szaltóba. Ahogymegperdült, két lábbal kirúgott, és mindkét lábfejével eltalálta ellenfelét. Atalpai nagy erővel vágódtak a férfi vállaiba, és a rúgások ereje hátralökte őt,Bannagran székének oldalához.

A kába orgyilkosnak még tovább romlott a helyzete, hisz amintkeresztülbukott a széken, egyenesen Bannagran nagyúr lábai elé esett, akiaddigra kihúzott egy füstölgő fahasábot a kandalló már hamvadó tüzéből.

Bannagran egy súlyos csapással fogadta az elé zuhanó orgyilkost. Afahasáb felrepesztette Wahloon koponyáját, és hirtelen megtörte alendületét. A férfi furcsán rángatózni kezdett, végül megremegett, ésmagatehetetlen rongykupacként zuhant a földre.

Ott aztán mozdulatlanul fekve maradt.

332

Bannagran felnézett Bransenre, majd el az ifjú válla felett az ajtónberobbanó őrökre.

Egyetlen intéssel visszaparancsolta őket, amikor azok az Útonállóraemelték a lándzsáikat.

- Felteszem, a hálámra számítasz - fordult aztán Bransenhez.

Bransen kimerültén zihált, mindene fájt, és azon igyekezett, hogy egybentartsa széthullni készülő energiavonalát. Csak egy vállrándításra futotta azerejéből, mielőtt fél térdre rogyott.

- Tüntessétek el a szemem elől ezt a bolondot! - parancsolta Bannagran azőröknek, akik erre ismét felemelték lándzsáikat, és két oldalról közrefogtákBransent. - Ne azt a bolondot, hanem ezt! - mordult rájuk a nagyúr, és alábával meglökte a halott orgyilkos fejét.

Erre az őrök odasiettek, és elkezdték elvonszolni Wahloon testet,Bannagran pedig visszalökte a fadarabot a tűzbe, melyen még ott vöröslöttaz orgyilkos vére, és még néhány agyvelődarab is rátapadt. A nagyúr a fejétcsóválta, miközben Bransen talpra küzdötte magát.

Ahogy a tekintete oldalra vándorolt, észrevette a földön Bransenfejkendőjét, és a szürke lélekkövet, Bannagran odasétált, és felvette őket aföldről, ám mindeközben egyetlen pillanatra sem vette le a szemét aveszedelmes Útonállóról.

Bransen értük nyújtotta a kezét, de Bannagran gúnyosan horkantott, ésközelebb vonta magához a tárgyakat.

- M... mmm... megölt volna - emlékeztette Bransen remegő, Gólya-szerűhangon.

- Megmentettem már vagy ezer embert, és már vagy százan megmentettek -felelte Bannagran. - Ez a háború. Elárultad Ethelbert orgyilkosát, mert ezszolgálta az érdekedet. Ne is tettesd, hogy barátság vagy rokonszenv vezetetterre!

Bransen lehunyta a szemét, és megpróbálta visszanyerni belsőegyensúlyát.

- Van bármi mondanivalód, mielőtt elvitetlek az őrökkel? Vagy csakdobjalak vissza, ki az ablakon, hogy le legyen rólad a gondom?

- Kiérdemelted ezt az erőfeszítésemet? - felelt Bransen kérdéssel a

333

kérdésre. - Érdemes harcolni Pryd tartományurának életéért?

- Micsoda ostobaság ez?

- Vajon érdemel-e annak az embernek az élete bármennyit az én időmbőlés erőfeszítéseimből, aki megölte atyámat? - folytatta Bransen. Kinyitotta aszemét, és zord pillantást vetett Bannagranra. - Vajon tényleg az aszörnyeteg vagy, akinek oly makacsul mutatkozni igyekszel, Bannagran, Prydura?

- Az apád? Garibond Womak? - Bannagran felnevetett. - Hát még mindigitt tartunk, Útonálló?

Ezzel megvetően horkantott, és elsétált, hogy magához vegye hatalmascsatabárdját a kandalló mellől. - Túl régóta túrom már a nyavalygásodat! Azapád, a barátom, Prydae... úgy tűnik nincs túl sok mondanivalónkegymásnak. Gyere hát, és végezzünk ezzel!

Megszabadulok végre tőled, vagy...

- ...meghalsz - fejezte be helyette Bransen. - És ez nem ébreszt félelmet abátor Bannagran szívében, ugye?

- Egyszer mind meghalunk, ostoba!

- Igen. Csakhogy te nem azért nem félsz, mert annyira bátor vagy. Hosszúidőmbe telt, míg megértettem ezt veled kapcsolatban.

- Látom, újabb ostobaságoknál tartunk - mondta Bannagran, miközbenvisszaállította karszékét a helyére, ami így kettejük közé került.

- Nem félsz a haláltól, mert gyáva vagy - közölte Bransen vádlón.

- Most mondd... - felelt a nagyúr szórakozva.

- Ismerlek téged. Bannagran, mert ismerem saját magamat. Ha rám nézel,tükörbe nézel.

A nagyúr ezen csak még hangosabban kacagott.

- Gyávák vagyunk mindketten - makacskodott Bransen. - Egyikünk semvette soha a bátorságot, hogy vezető legyen. Azért vagyunk szolgák, mertfélünk.

- Én Pryd tartományúra vagyok. Azt hittem, tudod.

- Yeslnik szolgája vagy, ahogy hajdan Prydae nagyúr szolgája voltál, éselőtte Pryd nagyúré! Vezethetsz seregeket, de nem vagy vezető.

334

- Fecsegsz itt összevissza!

- És én... képes vagyok legyőzni szinte bárki Honce-ban. Ám akárcsakBannagran, amikor nem szolgálok egy tartományurat, csakis saját magamatszolgálom. Pryd városának Útonállója nem vállalt felelősséget a köznépért,akik bajnokának tartotta magát. Az igazat megvallva... - Ezen a pontonlesütötte a szemét, és öngúnytól zengő nevetést hallatott. Amikor újrafelnézett, némileg meglepődve látta, hogy Bannagran érdeklődve figyeli.Talán az ital tette, vagy az, hogy megmentette őt, de bármi volt is az ok,Bransen tudta, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhatja kicsúszni a kezei közül.- Az igazat megvallva nem törődtem az igazságtalansággal, amit a barátod,Prydae nagyúr alatt elszenvedtek. Hány szüzet vonszolt a hálótermébe. És azÚtonálló nem mentett meg egyet sem, csak a szerelmét, Cadayle-t. Mégamikor ételt és pénzt loptam, hogy visszaadjam az embereknek, azt is csakazért tettem, hogy bosszantsam a tartományurat!

- Ezért a beismerésért akár ki is végeztethetnélek!

- Már rengeteg alkalommal a fejemet vehetted volna, Bannagran nagyúr.Okkal vagy ok nélkül, de mindenképp Yeslnik király áldásával. Valójábanpont az ezzel kapcsolatos habozás volt az, ami ide vezetett most, Gwydreúrnővel az oldalamon.

- Egy bolond vállalkozásra.

Bransen a fejét rázta.

- Jobb ember vagy, mint a szerep, amit játszol - a kutyáé, aki mindenfélemutatványt előad az elkényeztetett gyerek, Yeslnik kedvéért.

- Hát megint itt tartunk - szakította félbe Bannagran. - Már megadtamválaszomat annak az asszonynak, aki téged pórázon tart. Jól látszik rajtatok akétségbeesett elszántság. Igazán azt hitted, hogy bevonulsz Prydbe, és a sajátoldaladra állítasz, hogy elcserélek egy urat egy másikra? - Feltartotta akezét, es lehunyta a szemét, azután hevesen megrázta a fejét, és fenyegetőtekintettel nézett az Útonállóra. - Megmondtam neked, már nemegyszer, hogyfővesztés terhe mellett távozz innen!

- Könyörgök, hallgass meg, Bannagran nagyúr! Épp most mentettem megaz életedet, és mindössze annyi jutalmat kérek, hogy hallgass végig.

- Pontosan tudom, mit akarsz mondani, és a mondandód untat, akárcsak temagad. Azt akarod, hogy forduljak Yeslnik ellen, és kétségbeesettenreméled, hogy Gwydre úrnőt ültethetjük Honce trónjára... Gwydre úrnőt, aki

335

nem tud semmit a Korona-öböltől délre fekvő földekről, sem az itteninépről, ahogy róla sem tudnak itt semmit. Gwydre úrnő - ez is csak egy név.Yeslnik király már diadalt aratott, ezt te is jól tudod. A legjobb tanács, amita te drágalátos úrnődnek adhatok az az, hogy kössön békét, és esedezzenbocsánatért. Az ügye elbukott.

- Ez az, amit az úrnő soha nem fog megtenni - hangzott fel az ajtóból egynői hang, mire mindketten odafordultak. Az ajtóban Gwydre úrnő állt.Egyszerű hálóköntöst viselt, semmi mást, rövid haja összevissza állt a fején,mintha csak az imént ébredt volna.

- Akkor nem szolgálod az ügyet, melyért küzdesz, úrnő - felelteBannagran. - Több katonám van nekem magamnak itt Prydben, mint amennyitte és Ethelbert együtt fel tudtok vonultatni, és az én haderőm mindösszeharmada annak, amit Yeslnik király fel tud sorakoztatni ellenetek, sőtkevesebb, mint a harmada.

- Ez egyáltalán nem számít - felelt az asszony rezzenéstelen arccal. - Én azigaz utat járom. Nem mehetek másfelé, és az igazság azt kívánja, hogyYeslnik király bukjon el. Ez az egész nem rólam szól, Bannagran nagyúr,ahogy nem is rólad vagy Bransenről. Itt Honce népéről van szó, a gazdákrólés halászokról, a gyermekekről és a bölcs öregekről. Ők kiáltanaksegítségért, és bár jajszavukat elnyomja a hadseregek robaja, én hallomőket. És hallja Bransen is. Vajon Bannagran hallja a nép segélykiáltását?

Honce Medvéje felnevetett, az asszonyhoz sétált, és megállt előtte.

- Értük, Gwydre úrnő? Vagy inkább szólítsalak Gwydre királynőnek? -kérdezte maró gúnnyal.

- Nem rólam szól a történet - felelt az asszony halkan.

- Nem-e?! - kiabálta az arcába Bannagran. - Alázatot színlelsz, ésnagylelkűséget, és újabb ezreket küldesz a halálba, minezt pusztán azért,hogy királynő lehess!

Gwydre erre pofon vágta őt. Bransen visszafojtott lélegzettel figyelte azeseményeket.

Bannagran csak nevetett, és amikor Gwydre felemelte a kezét, hogy újbólmegpofozza, elkapta a csuklóját. Az asszony tántoríthatatlan volt. Ezúttal abal kezét emelte ütésre, de Bannagran azt is elkapta, és vasmarokkalszorította, majd magához rántotta a nőt.

336

Azután megcsókolta.

Bransen megpróbált tiltakozva kiáltani, de nem bírt magából egyetlenhangot sem kipréselni. Előrelendült, épp amikor az úrnő kiszabadítottamagát Bannagran markából.

Feltartott kézzel megálljt intett Bransennek.

- Tűnés kifelé! - vetette oda Bannagran Bransennek a válla felett, ésodavetette mellé a padlóra a fejpántot a kővel. - Ugyanarra, amerről jöttél!

- Nem hagyom itt, Gwy...

- Bransen, menj! - szólt Gwydre halkan.

- És te, úrnő, jobb lesz, ha te is visszatérsz a szobádba, mielőtt még azegyik őrszem meglát, ily közszemlére tett bájakkal, és... nos, azt teszi, amitegy férfi ilyenkor tesz.

- Ez nem rólam szól, Bannagran nagyúr - mondta még egyszer Gwydre,miközben az ajtó felé indult, ahol tényleg állt egy őrszem, aki kéjsóvárvigyorral figyelte mozgását. Az asszony azonban ügyet sem vetett rá.

- Nem csinálok királynőt belőled! - szólt utána Bannagran.

- Akkor csinálj magadból királyt! - vágott vissza Gwydre, és kisétált aszobából.

Bannagran erre nem tudott mit felelni. Csak állt ott, teljesen dermedtem ésaz ajtó felé bámult. Bransen mögötte hasonlóképpen ledermedt a mozdulatközepén, ahogy elkezdte a kendőt a fejére kötni.

Végül Bannagrannak sikerült úrrá lennie magán. Megfordult, és haragvótekintettel nézett Bransenre. Az ifjú tréfásan tisztelgett, az ablakhoz lépett, éseltűnt az éjszakában.

Az Útonálló több mint egy órán át kóborolt az éjszakában, míg végül a tópartján kötött aki, nem messze a háztól, ahol hajdan Garibonddal élt.Halásztak, tanulmányozták az apja által papírra vetett Jhest Könyvének atanításait, és csendes-szép pillanatokat töltöttek együtt ezzel a férfival, akifogadott apja lett, akinek kevésre volt szüksége, és ki soha semmit nem kért,csak adott.

A szép emlék nem sokáig tudta elterelni a gondolatait. Azon kapta magát,hogy a sötét vizet bámulja, és azon tanakszik. hogy vajon mi vitte rá Gwydreúrnőt, hogy ilyesmit mondjon Bannagrannak.

337

- Bannagran király - mondta ki hangosan, csak hogy hallja, hogymegpróbáljon megbarátkozni vele. Ám képtelen volt rá.

Akárhányszor suttogta is el ezt, az mindig hamisan csengett a fülének - hisza szíve még mindig fájt Garibond halála miatt, és Bannagran mindenkegyetlen tette miatt. Bransen azt gondolta, már túl van mindezen. Hisz nemazért jött ide, oldalán Gwydrével, hogy békét kössön ezzel az emberrel?Nem azért jött, hogy megtanítsa Bannagrannak az igazságot, ami soktekintetben ugyanaz volt, amit saját magáról is megtanult? Miért zaklatták hátfel mégis ennyire az úrnő szavai?

Azért, mert azzal a céllal érkezett, hogy Bannagrant megnyerje Gwydreúrnő ügyének, a jó ügynek. Azért jött Prydbe, hogy esélyt adjonBannagrannak a megváltásra, és egy lehetőséget, hogy a helyes utat kövesse.Csakhogy ez más volt, hisz ha Bannagran a saját ügyéért harcol, abban nincsönzetlenség, sem vezeklés vagy bűnbánat. Ennek hiányában hogyan tarthatnáő a férfit méltónak a királyi címre? És ennek fényében vajon ő, Bransen,képes volna szívvel-lélekkel Bannagranért harcolni, ahogy eldöntötte hogyGwydre úrnőért fog? Nem talált választ ezekre a nyugtalanító kérdésekre.Márpedig tudta, választ kell lelnie.

A vizet bámulva a fejéhez emelte a kezét, kioldotta a fejkendőjét, és félkézbe fogta a lélekkövet.

Mély levegőt vett, azután még egyet - félt az úttól, mely előtte állt.Giavnóra gondolt, és arra, hogy a férfi talán örökre elveszett, és azutánemlékeztette magát arra is, hogy Bannagran, bár nem volt járatos adrágakövek használatában, egy rendkívül fegyelmezett, erős férfi volt.

Neki mégis tudnia kellett...

Lehunyta a szemét, és ökölbe szorított kezét - benne a lélekkővel - aszemei elé emelte.

A kőből áradó energiára összpontosított, a hívogató mélységre. A puhaszürkeségben Bransen kiutat talált, és szelleme elhagyta a testét, s szabadonszárnyalt a sötét éjszakában.

Egyenesen a prydi klastromba repült, fel a torony oldalán, ugyanarra azablakpárkányra, ahol az éjjel már korábban is járt.

Bannagran szétvetett végtagokkal, horkolva feküdt a párnás székben, azimmár elsötétült kandalló előtt. A kezei kétoldalt lelógtak, a lábaitelőrenyújtóztatta. Még mindig rajta volt sáros csizmája, és a hatalmas

338

csatabárd is a keze ügyében pihent, a szék oldalának támasztva. A földön kétüveg hevert, az egyik teljesen üresen, a másik is majdnem kiürítve.

Bransen felépített az elméjében egy képet - egy tekercset, melyetArtolivan atya mutatott neki korábban, ami leírta Yeslnik parancsát, hogy azEthelbert csapataiból ejtett foglyokat mind ki kell végezni. Nem volt bennebiztos, mi volt a pontos szövegezése a pergamennek, de tisztánmegfogalmazta magában: Ethelbert embereit ki kell végezni - ez volt az agondolat, melybe kapaszkodva utat talált az alvó férfi elméjébe.

Bannagran felhorkant és megmozdult, és Bransen elméjébe hirtelenbelobbant egy kép - Gwydre úrnő egy sokat megmutató hálóingben - jóvaltöbbet, mint amire Bransen emlékezett.

Ezután még több kép következett az asszonyról, de Bransen nem állt meg,hogy eltöprengjen ezen.

Megint belevágott Bannagran álmába: - Végezzétek ki a foglyokat! Errehatalmas dühlobbanás érkezett válaszul, számtalan gondolattal kísérve arról,hogy ez megharagítaná a parasztokat, hogy egy ilyen tett elcsüggesztené asaját katonáit, hogy egy ilyen rendelet csak félrelökné az egy megmaradtegyházat, és végül - s Bransen számára ez volt a legfontosabb -, hogy ezegyszerűen nem helyes.

A rendelet becstelen tettre adott parancsot.

Itt volt hát az Útonálló válasza - annyira gyorsan és világosan. Bannagran,Honce nagy Medvéje, a rettenthetetlen, vad harcos, aki már ellenségszázaival végzett - amint azt Bransen gondolta - becsületes ember volt...Nem is kevéssé, figyelembe véve, milyen haragot gerjesztett benne agondolat.

Bransen érezte, hogy ez az összetett elme erősen vonzza. Megint eszébejutott Giavno, de éppen csak futólag. Ám nem tudott ellenállni Bannagranálmai hívogatásának.

Yeslnik! - kiáltotta gondolatban, mert szeretett volna kendőzetlen választkapni, egy mélyről jövő, őszinte gondolatot még mielőtt a pillanat előtt, hogyBannagran megérezné a rettenetes behatolást, és ösztönösen harcba szállnaellene.

Yeslnik!Nyomban érezte a fellobbanó ellenérzést, mintha a sajátja volna, és egy

339

röpke pillanatig azt gondolta, hogy ellene irányulj behatoló szelleme ellen.Csakhogy nem - döbbent rá -, hisz Bannagran még nem került tudatába abehatolásnak, így ez az ellenérzés, melyet ennyire tisztán érzett, Honcekirályának szólt Gwydre! - vágta oda Bransen, és Bannagran megintmozgolódni kezdett, kissé még a fizikai síkon is. Bransen érzett valamimelegséget... nem is melegséget, inkább heves izzást.

Cadayle-ra gondolt... nem tehetett róla, képtelen volt nem rá gondolni!

És aztán már csak Bannagrant érzékelte. Ott volt ő, a gondolatailángoltak... csakhogy nem Gwydre okozta ezt. Nem. Ez az izzás ennek arémálomnak szólt - a behatolásnak.

Bransen visszahúzódott, és elfutott. Fegyelme minden morzsájátösszeszedte, és minden emlékét Giavno testvérről, hogy ellenálljon annak azelemi késztetésnek, hogy maradjon, hogy birtokoljon - ellenállt a megszálláskísértő démonának, mely már oly sok szerzetest elpusztított, és elfutott.Szelleme kiszállt az ablakon, keresztül a kastély udvarán, át a falon, és ki atóhoz, a fénysugár felé, mely a lélekkő volt.

Ahogy fizikai testében eszméletére ébredt azon a tóparti kövön, a kezeiremegtek, és száját tátva levegő után kapkodott. Ösztönösen visszapillantotta távoli kastély felé, mintha azt várta volna, hogy Bannagran kivonul akapun, és egy egész sereggel érkezik, hogy felkutassa és megölje erőszakostettéért.

Bransen fokozatosan megnyugodott, és rendet tett a képek és gondolatokörvényében - végiggondolta a rettenetes ellenérzést a kivégzési parancsok ésmaga Yeslnik kapcsán, és a vágy hevének erejét, mely Gwydre úrnőemlítésére ébredt a férfiban.

Bransen nem tért vissza Pryd klastromába aznap éjjel, hanem aludt egyetott a csendes tóparton. A tó nyugalma éles ellentétben állt azzal azűrzavarral, amely kavargó gondolatait korbácsolta.

* * *

Másnap reggel Gwydre úrnő a trónszékén találta Bannagrant a prydikastély legalsó szintjén, a legfőbb audienciateremben. A nagyúr szakállasállát a kezén támasztotta, és sötét arcán megdöbbenés látszott.

- Tiszteletben tartod hát a béketárgyalás fehér zászlaját? - kérdezte a nő,és amikor a férfi nem felelt, még hozzátette: - Még ezen a reggelen elhagyoma várost, és elindulok észak felé.

340

Bannagran felemelte a fejét, és úgy nézett fel rá, mintha fel sem fogtavolna a nő szavait.

Gwydre kíváncsian méregette.

- Tudod, a béketárgyalás fehér zászlaja... - szólt újra.

- Menj, ahová akarsz!

- Nagyúr?

- Visszafordított keletnek - felelte Bannagran, amitől Gwydre csak mégjobban összezavarodott, és az arcára még nagyobb csodálkozás ült. Egyhosszú pillanatig elgondolkodott, majd visszakérdezett.

- Yeslnik király?

- Többé már nincs rám szükség a Masur Delavalnál - tájékoztattaBannagran. - Tehát mehetek vissza újból Ethelbert dos Entelbe acsapataimmal. Tessék, úrnő. Vidd a csapataidat Ethelberthez, és talánlecsaphatsz Yeslnik király egy kisebb haderejére, mindkettőnk számáratávol az otthontól.

- Miért mondod ezt el... - A nő hangja elhalt. - Odaküldtek, hogy leigázdEthelbertet, majd visszahívtak, oly hamar, és most még egyszervisszaküldenek?

- Minden megtett mérfölddel tíz embert veszítek. Az élelem igencsakmegcsappant, ahogy kétszer átvonultunk. Pryd és Ethelbert dos Entel közöttminden falu népe elmenekül ha csak hírt hall egy közeledő seregről...bármilyen seregről, és elég ügyesek is, kevés élelmet hagynak hátra az éhesszájaknak.

- És elmondanád ezt Yeslnik királynak is, de ő, felteszem hallani sem akarróla.

Bannagran tehetetlenül elmosolyodott.

- Vajon Bannagran tábornok javasolna-e egy ilyen menetelést éppenilyenkor? - kérdezte Gwydre.

- Nem.

- Csakhogy Ethelbert nagyúr veszélyes ellenfél.

- Távozz, úrnő! - kérte Bannagran.

- Tudod, hogy ez az ember, akit követsz, nem érdemes a királyi címre -

341

mondta Gwydre. Bannagran felnézett, dühösen bámult rá, de a nő nem hátráltmeg. - Tudod jól.

Pontosan tudod, hogy az uralma végig egy merő katasztrófa lesz,bármilyen rövid ideig tartson is.

- Távozz, úrnő! - ismételte Bannagran, ez alkalommal parancsoló hangon,amiből az asszony tudta, hogy ezúttal talán túl messzire ment.

- Talán visszatérek hozzád az elkövetkező hetekben - mondta a nő, ésBannagran úgy nézett rá, mintha eszét vesztette volna. - Amikor már jobbanmeg tudod ítélni tetteimet a te Yeslnik királyodéhoz mérve. Amikor márlátod, ki vagyok valójában, mit teszek és hogyan.

Akkor is tiszteletben tartod majd a béketárgyalás fehér zászlaját,Bannagran nagyúr?

Bannagran felhorkant, megrázta a fejét, és halk, tehetetlen nevetésthallatott.

- Feltéve, hogy olyan mondanivalóval érkezel, amit érdemes meghallgatni,úrnő.

Gwydre hamiskásan mosolygott.

- Én mindig.

Ezzel meghajtotta magát, és elsétált - át a kastély kapuján, keresztül azudvaron. Épp akkor érkezett a prydi klastromba, Reandu mester elé, amikorBransen is megérkezett a tóról.

- A tárgyalásnak vége - tájékoztatta a szerzetest.

- Remélem, eredményes volt!

- Meglátjuk - kezdte az úrnő, de Bransen közbevágott:

- Igen.

Gwydre és Reandu kíváncsi tekintettel fordultak felé.

- Mit tudsz? - kérdezte Előőrs úrnője.

- Ismerem Bannagrant - felelte Bransen meglehetőst rejtélyesen, és bár atöbbiek továbbra is kíváncsian bámulták, nem magyarázta meg szavait.

Végül az úrnő vállat vont, és Reanduhoz fordult.

- Lehet, hogy idővel visszatérek.

342

- Ez igazán tanácsos lenne - jegyezte meg a még mindig mosolygóBransen, és a másik kettő ismét kíváncsian fordult felé.

- Lehet, hogy mi már nem leszünk itt - felelte Reandu mester. - Aztbeszélik, hogy Bannagran nagyurat visszarendelték keletre, hogy megküzdjönEthelbert nagyúrral.

- Így van - erősítette meg Gwydre. - Ám kétlem, hogy ő menni fog. Azesemények Honce szívében hamar megváltoznak majd, és Yeslnik király ráfog döbbenni, hogy itt van szüksége Bannagran nagyúrra, Pryd városában,hátvédként.

- Mindannyian belefáradtunk már a menetelésbe és a háborúba - mondtaReandu.

- Ó, egyáltalán nem! - felelte Bransen vigyorogva.

- Gyere! - szólt neki az úrnő. - Sok a teendőnk.

Ezzel elindultak észak felé, hatalmas, drágakőmágiával könnyítettléptekkel szelve a mezőket.

343

21.FELDERÍTÉS ÉS FÜRGESÉG

- Lelkesek - mondta Gwydre úrnő az összegyűlt parancsnokoknak. Ő ésBransen arra tértek vissza az öböl partjára, hogy Dawson és az előőrsi flottahorgonyt vetett a part közelében, és közel ötezer előőrsi katonát tett partra.Ahogy nyugat felé vonultak, hogy a Szent Mere Abelle-től délre elfoglaljákállásaikat, hír jött, hogy Milwellis megint menetel, ezúttal vissza északnak afolyó mentén, méghozzá sokkal nagyobb sereggel, mint amit akkor vezetett,amikor elhagyta a Szent Mere Abelle előtti harcmezőt.

Ezért aztán a szerzetesek szellemalakban útnak indultak, és a következőnéhány napon figyelemmel kísérték az ifjú tartományúr haladását. Követték apalmarisi flottát is, mely gyors iramban haladt kifelé a folyótorkolaton,kétségkívül azért, hogy ismét ostrom alá vegyék a Szent Mere Abelle-t.

Mindegyik szellemutazó testvér, aki visszatért testébe, meg volt rendülvea látványtól.

Többezrednyi katona menetelt ellenük elszántan, jókedvűen, indulókatdalolva.

- Visszapakolhatunk a hajókra, és ismét vízre szállhatunk- javasoltaDawson. - Lehet, hogy elvihetnénk a fiúkat Ethelbert városába, delegalábbis a palmarisi hajók elé kerülhetnénk.

- A tengeren megütközhetünk velük - mondta az egyik kapitány, és atöbbiek egyetértettek. Ezek az emberek itt az egymástól elkülönülő előőrsivárosok hajdani vezetői voltak, és jobban hasonlítottak az alpinadoritörzsfőkhöz, mint Belső-Honce tartományuraihoz.

- Csak három hajónk van, ami felveheti a versenyt az övéikkel - vágottközbe egy másik vezető. - És olyan nagy hajón még sose mentünk harcba. Énbiza’ megküzdök velük a szárazföldön, és a fiaim kettőt, sőt hármat levágnakmindenki helyett, akit mi veszítünk. De nem a tengeren, Dawson. Erre még tesem vállalkozhatsz, márpedig azt itt mind tudjuk, hogy soha nem járt még evizeken jobb tengerész, mint Dawson McKeege.

Az úrnő Dawsonra nézett, hogy ő feleljen.

- Nem küzdhetünk meg velük a tengeren - ismerte el Dawson. - Még az islehet, hogy a powrik megint lerohanják őket... úgy legyen!

344

- A hadihajóik egyáltalán nem izgatnak, leszámítva, hogy katonákatvihetnek a szárazföldre - helyeselt Gwydre.

- Mi, szerzetesek figyeljük majd őket - ajánlkozott Pinower testvér, és azúrnő bólintott.

- A közvetlen fenyegetést Milwellis nagyúr és hatalmas serege jelentik -mondta nekik Gwydre.

- Az első soraik máris elkanyarodtak a folyótól - erősítette meg Pinower.

- Kétségkívül a Szent Mere Abelle felé - felelt az asszony.

- Többre van szükség, mint amekkora sereget vezet, hogy megtörjék aSzent Mere Abelle falait.

Bransen ezen csak nevetett, mire minden szempár felé fordult.

- Nem mehetünk oda vissza - magyarázta. - Nem, ha győzni akarunk. Nem,ha reméljük, hogy jelentős szövetségeseket nyerhetünk meg ügyünknek. így,hogy te és kémkedő testvéreid támogatnak bennünket - fordult Pinowerhez -,és hogy tudjuk, igaz ügyért harcolunk, sokkal könnyebben mozoghatunk, mintMilwellis lomha serege.

- És sokkal kevesebb veszteséggel - helyeselt Gwydre. Ahogy Bransenrenézett, a körülöttük állók számára nyilvánvalóan látszott, hogy kölcsönösbizalom van kettejük között.

Úgy festettek, ők előre látták, hogy erre a menetelésre sor fog kerülnifelkészültek rá, sőt örömmel fogadták.

- Különösen, ha ezért mi magunk is teszünk - felelte az Útonálló, ésközben az arca elé húzta a maszkot. - Napnyugta után visszatérek.

- Égő gyertyával várlak - ígérte az úrnő.

Bransen játékosan tisztelgett, majd elmélyedt a malachit mágikus erejében,és kecses könnyedséggel, mint valami szarvas, tovaszökellt.

- Mozgékonyság - jegyezte meg Gwydre úrnő halkan, és a körülötte állókérdeklődve hajoltak közelebb, miközben kifejtette, mire gondolt. -Mozgékonyság és információ. Tudni fogunk az ellenséges hadmozdulatokról,mielőtt ők tudomást szereznek a mi lépéseinkről.

Elfoghatjuk őket, ahogy kedvünk tartja, de ők nem érhetnek a nyomunkba.

Nyomatékosan körbehordozta a tekintetét a köré gyűlteken, majd így

345

fejezte be:

- Ezért fogunk mi győzni!

* * *

Megnyújtják a harcvonalaikat, mélázott Bransen sokat tudó mosollyal. Aszellemutazásról visszatért testvérek erről számoltak be. A köznéptőlszármazó hírek szerint az ifjú tartományúr felvonulása a folyó felé, majdvégig, Delaval városáig, nagyszerűen megszervezett menet volt.Szabályosan felosztotta a folyópartot, és módszeresen, gyorsan tisztáraseperte mindegyik földdarabot.

Ám a Jhest Könyve megtanította Bransent, hogy a magabiztosság lehet egyvezető legjelentősebb szövetségese, de a legsúlyosabb kudarca is. Amiótakelet felé fordult seregével, Milwellis nagyúr hagyta, hogy a növekvőizgalomban meggyengüljön az alakulata.

Mivel láthatóan nem számított várakozó ellenségre, elkövette azt a hibát,hogy hatalmas serege előőrseit túlzottan előre küldte a főerőtől - a főerőtől,melynek sorai kilométereken át húzódtak az út lapos kövein. Milwellisminden felderítőjét észrevették a szellemutazó szerzetesek, és az Útonállóelfogta őket egytől egyig... és így a hatalmas haderő vakon sétált a csapdába.

Bransen a hasán feküdt egy kis domb tetején, északra az úttól, húsz,drágaköveket szorongató szerzetes társaságában. A domb lábánál, Bransenmögött száz válogatott katona várakozott elbújva a magas fűben - alegerősebb, legkiválóbb előőrsi harcosok, és néhány katona, aki Ethelbertnagyúr csapataiból esett fogságba, és egyre növekvő gyűlölettel figyelteMilwellis vérontását, és azt a pusztítást, amit az véghezvitt otthonaikon,testvéreiken.

A Bransen mellett hasaló szerzetes fészkelődni kezdett, de Bransenleintette, hogy maradjon nyugton, és kelet felé kémlelt, ahol egy néhánytanyaházból álló kis falucska húzódott meg a dombok lankái között.

Gwydre serege ott bújt meg, harcra készen.

- Egyedül? Biztos vagy benne? - suttogta oda Bransennek a mellette fekvőszerzetes.

Nem ez volt az első alkalom, hogy a férfi aggodalmának adott hangot.

Bransen ekkor elnézett nyugat felé, a fasor felé, melynek vékony csíkja azút túloldalán folytatódott. Mosolyogva bólintott, tudván, hogy nagyon jól

346

választották ki a helyszínt.

- Gyors, kemény csapás legyen, látványos robbanásokkal - súgta oda aszerzetesnek válaszul. Az bólintott, és ezután mindketten visszafordultakkelet felé, hogy nézzék, amint a közeledő hadoszlop a tanyaházak felémenetel.

Bransen egy újabb mosolya, és egyetlen határozott bólintása mozgásbalendítette a szerzetest. Az ő jelzésére pedig a harcosok megkezdtékcsendesen felfelé mászni a domb túlsó oldalán. Bransen nyugat felé fordult,és a fák felé kezdett araszolni.

A szerzetesek vezették a támadást, drágakövekkel a kezükben. Adomboldalból egyszerre hangos csatakiáltás harsant, és egyszerre megindulta szerzetesek és harcosok özöne lefelé - hangosan kiabáltak, és egymáshozütögették a fegyvereiket.

Milwellis katonái az úton riadtan igyekeztek valahogy hadrendbe állni; akürtök összevissza fújták a riadót. Ahogy az első villámcsapások elérték azutat, még nagyobb lett a zűrzavar, anélkül, hogy tényleges sérüléstszenvedett volna bárki is. Milwellis katonái messzebb kelet felémegfordultak, majd - amint az várható volt - ismét visszafordultak Gwydrerohamozó seregének hangjaira.

Bransen a leshelyéről nézte, mint bontakoznak ki odalent az események.Mérlegelte a helyzet alakulását, és egyre arra figyelmeztette magát, hogylegyen türelemmel. Az ő időzítésén múlott szinte minden. A jobb kezébenforgatta a két drágakövet, a szerpentint és a rubint, és erősen érezte, ahogyazok összeköttetést találtak a baljában tartott malachittal.

Milwellis csapatai gyorsan elkezdtek hadrendbe állni, hála a katonákharcedzettségének - minden csapat, kivéve azt, amelyiket közvetlenül ért aszerzetesek és a válogatott harcosok rohama. Ők épp Bransen alatt voltak,keletre a fasortól. További harcosok érkeztek, kelet és nyugat felől, hogytámogassák az ostrom alá vett csapatot.

Bransen a homlokához emelte ökölbe zárt kezeit, s mire újból leengedteőket, testét finom, kékesfehér ragyogás vette körül.

A magast szökkent - ugrása a malachit erejétől hatalmas volt és pontosan afák elé érkezett, az tattól nem messze. Ahogy földet ért, előidézte a rubinerejét - egy hatalmas, tüzes robbanás lövellt ki a testéből minden irányba,lángba borítva a teljes növényzetet.

347

Megint felszökkent, és ahogy földet ért, újabb tűzcsóvák robbantak előtestéből. Ezután egy harmadik hatalmas ugrásra lendült, és látta, hogy előtteaz úton Milwellis katonái között eluralkodott a teljes zűrzavar - mindelborzadva, rettegve kiáltoztak, és tülekedve mentették az irhájukat.Néhányan felé dobták dárdáikat, de mivel menekülés közben hajították el afegyvereket, azok még csak meg sem közelítették őt. Voltak olyanok is, akikegyszerűen eldobták a kardjukat, és futásnak eredtek.

Ez alkalommal Bransen még azelőtt aktiválta a rubin erejét, mielőtt földetért volna, épp a kardforgatók hatótávolságán túl és tüzes szakadékot vágottMilwellis seregének soraiba.

Könnyedén ért talajt, és próbált nem odafigyelni a meggyulladt katonákordításaira. Nyomban ismét fellendült, déli irányba, hogy a lángcsóvatámadást kiterjessze az út másik felére is.

Három hatalmas ugrással később, túlhaladva az úton s az ínségen,visszafordult.

Mosolya immár komor volt, de mégis mosoly ült az arcán, hisz sikerültelvágnia az erősítés útját, és Gwydre kelet felől támadó serege mindentelsöpört, ami az útjába került.

A szerzetesek és az előőrs megtartották a kivívott pozíciót. Egyre nagyobbhalomban tornyosultak körülöttük a holttestek, de a fegyvercsattogás nemhagyott alább, és a villámcsapások is rendületlen erővel folytatódtak. AzÚtonálló az előőrshöz sietett, hogy segítségükre legyen, ahogy az ellenségeskatonák százai, akik korábban áthaladtak ezen a támadási ponton, futvaérkeztek, menekülvén Gwydre főereje elől.

Ezek a csapatok sokáig szervezetlenül vonultak vissza, és őkkönnyűszerrel kardélre hányták őket. Ahogy egy elszántabb csapathadrendbe szerveződött, és szabályos rohamba kezdett Bransen megintfellendült, és megidézte az eddigi legnagyobb tűzgömbjét, éppen eléjük azútra, és a döbbent rémület zűrzavarában a csapda körülöttük is bezáródott.

A legtöbben fejvesztett menekülésbe kezdtek, de ezeket mindlemészárolták. Mások eldobták fegyvereiket, térdre borultak, és kegyelemértkezdtek könyörögni.

- Forduljatok meg! - kiabált oda Bransen a saját csapatának, mert Gwydreserege közben beérte őket, és immár teljesen irányítása alá vonta a keletirészt.

348

Nyugat felől Milwellis hadereje elkezdett visszaszivárogni ott, ahol alángcsóva támadás rést vágott soraikon, de az Útonálló és szövetségeseiszembeszálltak velük, és a lángoló fák közötti elkeskenyedő rés felészorították őket. És abban a szűk járatban tomboló dühüknek és mágiájuknaksemmi nem állhatott ellen.

* * *

Jó másfél kilométerrel hátrább Milwellis nagyúr Harcourt parancsnokmellett lovagolt.

Mindketten hallották, ahogy kelet felől a csetepaté izgalma végiggyűrűzötta seregen.

Ügetésre fogták lovaikat, átvágtak a gyalogosok sorain, és előrelovagolta,amíg elérték a menekülő csapatokat, és meglátták a mezőn át a lángokbanálló fasort.

- Gwydre úrnő! - kiabálták a katonák.

- Az Abelle-nagytemplom szerzetesei! - magyarázták rémült arccal mások.

- Szétverték a csapatunkat! - üvöltötte valaki.

Milwellis Harcourthoz fordult, ifjú arcán jól látszottak a pánik első jelei.

- Most van itt a te pillanatod, nagyuram! - adott tanácsot a tábornok.

És így is volt.

Milwellis elég csatát látott már ahhoz, hogy megértse, mit jelent egymegfutamodás, és milyen katasztrófába torkollhat, ha egy hadsereg rettegvekereket old - elvégre ő maga is alkalmazta már ezt a taktikát az ellenségeshaderőn Pollcree-ben, és az ellenség azután már nem tudott talpra állni.

Gwydre igazán súlyos csapást mérhetett volna rá ezzel. Úgy vélte, azasszonynak nem lehet jelentős a hadereje, csakhogy ez jelenleg nemszámított.

Milwellis kivonta kardját, és magasba emelte, hogy azon ragyogva csillanta reggeli nap fénye. Parancsot adott a kürtösöknek, hogy hangosan fújják aharci indulót, és vágtára fogta a lovát. Letért az útról dél felé, majd hirtelenészaknak fordult.

- Eljött a mi időnk! - kiáltotta zengő hangon. - Ellenségeink elhagytákklastrombörtönük falainak védelmét! Nem érhetnek fel velünk! Nem

349

állhatnak ellen nekünk! Támadunk nyugat felől! Álljatok csatasorba, éstámadás! Vonjátok fel pajzsaitokat, és örvendjetek - itt és most megnyerjük aháborút!

Ahogy befejezte, Harcourtra nézett, és nyugat felé bökött az állával. Aparancsnok ügetésre fogta a lovát, hogy segítse a hadrendbe állását ehatalmas embertömegnek.

Ám Milwellis nem csatlakozott hozzá. El volt rá szánva, hogy nem engedGwydre úrnőnek döntő csapást mérni a hadseregére, így Palmaristartományúra az ellenkező irányba lovagolt, kelet felé, sürgetve amegfutamodottakat, hogy kövessék őt, és minden földdarabra védőketállított, emlékeztetve a harcosokat, kik is ők, és kinek a szolgálatáraesküdtek fel.

* * *

Az Útonálló vezette a rohamot - elfutott néhány menekülő katona mellett,és még többeket üldözött fenyegetően.

Ám ekkor meglátta Milwellis nagyurat harci ménjén, amint csapataitfeléjük hajszolja.

Ó, mennyire szeretett volna odarohanni, és ott helyben megküzdeni aférfival, hogy már ennyire az elején lefejezze a seregét!

Csakhogy nem vállalhatta fel ezt a kockázatot, mert Milwellis mögötthatalmas sereg özönlött feléjük - hatalmasabb mint amit Bransen valaha is elbírt képzelni. Úgy közeledtek, mint egy óriási sáskaraj, keresztül a mezőkön,és akkora területet foglaltak el, hogy Bransen szinte nem értette, hogyanlehetséges, hogy a föld nem omlik be a rengeteg katona súlya alatt.

- A tűzcsapdához! A tűzcsapdához! - kiabálták harcosok és szerzetesekegyaránt, miközben össze-összecsaptak az ellenféllel, és közbenösszegyűjtötték saját társaikat. Ő újra meg újra a távolban ügető Milwellisrepillantott, remélve, hátha esély kínálkozik a személyes összecsapásra.

Csakhogy nem kínálkozott ilyen lehetőség. Gwydre úrnő és Pinowertestvér már ott várták a tűzcsapda túlsó oldalán.

- Nyomban el kell tűnnünk innen - fordult Bransen az úrnőhöz. - A tüzeklassan kialszanak, és Milwellis herceg nagy hévvel üldöz bennünket.

Senki nem szállt vitába vele, hisz ez már réges-régen eldöntetett. Egygyors csapás, és még gyorsabb visszavonulás.

350

Gwydre úrnő északkelet felé tekintett, ahol egy nagyobb haderejük vonultvissza épp a mezőről.

- A rabok azok, a Szent Mere Abelle-ből, több húszas csapatban -magyarázta. - Ki kell itt tartanunk elég ideig ahhoz, hogy biztonságbakerülhessenek.

Bransen Pinower testvérre nézett.

- Meg akarod próbálni? - kérdezte a szerzetes, és Bransen bólintott.

Pinower azonnal elkezdte félkörbe állítani a szerzeteseket.

- Grafitot! - adta ki az utasítást, és a tűzcsapdától valamivel hátrábbhosszú vonalat alkottak, miközben Dawson és Gwydre úrnő egy pajzsfalathúztak embereikkel éppen a hasadéknál.

Milwellis feléjük özönlő serege már ott is volt. Egy pillanatra megtorpantaz áradó tömeg, és dárdafelleg lepte el az eget. Egyszerre vonták fel apajzsokat mindannyian, mégis számos szerzetes és katona bukott fel ordítva.

Palmaris és Delaval seregei zengő csatakiáltással rontottak előre.

A pajzsfal újból felemelkedett, de a végtelennek tetsző emberáradattalszemben egészen leheletnyi, törékeny védvonalnak tűnt, amit úgy söpörnekmajd el, mint a pergament a szélvihar. Az utolsó pillanatban Dawsonparancsszót kiáltott, és egyszerre lebomlott a pajzsfal, majd a szerzeteseksora - középen Bransennel - egymás kezét fogva a katonák elé lépett.

A testvérek egy emberként mélyedtek el a grafitköveik erejében, ésegyetlen hatalmas villámnyalábot lövelltek maguk elé. Bransen rögtönzött -saját villámával kinyúlt, balra és jobbra irányította. Villámcsapásaikeresztezték a többiekét, egybefonták őket, miáltal egy villámhálóváalakultak a különálló villámok.

- Folytassátok! - kiabálta Pinower testvér. - Hagyjátok, hogy a kövekmágikus ereje átjárjon benneteket!

A szerzetesek követték is a parancsot, és amint egy kifáradt, egy újabb állta helyére.

Bransen azonban nem ingott meg. Az ő energiája volt az összekötő erő, ahálót összetartó vezérfonal, és a levegő csak úgy remegett sorfaluk előtt,elnyelve Milwellis közeledő seregének első sorait. Az ellenséges katonákbotladoztak, felbuktak, és még azok is, akiknek sikerült valahogy talpon

351

maradniuk, a legnagyobb elszántságuk és erőfeszítésük ellenére sem tudtakelőrébb menni. Egyre több harcos torlódott fel egymás mögött, de az erősvillámháló nem foszlott szét, és az újabb katonák is hamarosan megállásrakényszerültek - reszketve, vacogó fogakkal zuhantak a földre.

A szerzetesek mögött ekkor Gwydre visszavonulást parancsolt délkeletfelé.

Bransen a parancsszó hallatán elmerült a lélekkövébe, és a gondolataitelküldte minden irányba a mellette álló szerzetesek felé. Érezte, ahogy amágikus erő átáramlik mindannyiukon, és a kezeiken kilépve betölti előttüka levegőt. Hallotta, hogy Pinower testvér értük kiált, hogy csatlakozzanakGwydre visszavonulásához. Azután hallotta, hogy Pinower már csak értekiált, de a szerzetes hangja egyre távolabbról csengett, hisz nyílván ő iscsatlakozott a visszavonulókhoz. Ám az Útonálló kitartott, és valahogysikerült sértetlenül fenntartania a hálót. Néhány pillanatig úgy érezte, minthameg tudta volna tartani a mellette állt szerzetesek energiáját - mintha a sajátmágiájával ellopta volna az övékét.

És valóban ez is történt. Nem tudta persze fenntartani túl sokáig, deamikor végül egyetlen nagy energiacsapássá alakítva kieresztette azenergiát, arra nyitotta ki a szemét, hogy kupacokban hevernek körülötte aminden ízükben reszkető emberek, és hosszasan sorakoznak a teljesenösszezavarodott, ide-oda támolygó katonák, így akik mögöttük érkeztek,azoknak hosszú kerülőúton ki kellett kerülniük a társaikat ahhoz, hogy rátudjanak támadni.

Vagy száz dárda lendült felé, ahogy a villámcsapástól kába katonákmögött érkezők dühödt tehetetlenséggel támadtak neki, de az összes fegyverártalmatlanul hullott a földre, ahogy Bransen ismét elmélyült a malachiterejében, és hatalmas ugrásokkal délkeleti irányba menekült.

Szinte rögtön utolérte Pinowert és a többi szerzetest, miközben Milwellishadereje nagy lendülettel indult az üldözésükre. Bransen tisztában volt vele,hogy a villámháló senkit nem ölt meg, mégis okosnak gondolta magát, hiszamikor a haditerven dolgoztak, elhatározták, hogy a délkelet felé fekvődombok lábánál húzódó kis erdőn keresztül vonulnak majd vissza.

És ez az erdő ott volt, nem messze előttük, és tudták, hogy ha a fák közéérnek, Milwellis nem tudja elkapni őket...

Ugyanis az utolsók, akik az erdőbe értek - Bransen és Pinower testvér -

352

lángba borították a növényzetet.

* * *

Lován ülve Milwellis nagyúr nem tehetett mást, mint hogy vad gyűlölettelbámulta a lángba boruló erdőt, mely elvágta útjukat.

- El fogjuk kapni őket, nagyuram! - biztosította Harcourt. - Most már láttuka trükkjeiket, és menekülésüket távol az Abelle-nagytemplomtól folytatják,mely egyetlen menedékük lehetne.

- Kicsi és gyors csapat.

- Csakhogy mi kelepcébe csaljuk őket, ne aggódj!

Milwellis bizalmas barátjára nézett, és bólintott.

- Küldj egy hosszú hadoszlopot egyenesen kelet felé - adta ki a parancsát.- Nem juthatnak át észak felé. Elvágjuk őket az Abelle-nagytemplomtól!

Milwellis nagyúr nem kedvetlenedett el még akkor sem, amikor visszatértaz útra és az eredeti csatamezőre. Úgy háromszáz embert veszíthetett, de eznem számított. Az ellenség kijátszotta a kártyáit, és immár nem védték azAbelle-nagytemplom erős falai.

Már csak idő kérdése volt...

* * *

A férfi megtántorodott, de talpon maradt. Ahogy az arcát fogta, kezei közülvér szivárgott.

Bannagran, aki előtte ült, tudta, nem lett volna szabad megütnie a hírnököt.Elvégre szegény ördög csak ennyi volt - egy küldönc. Ám mivel Yeslnikkirály távol volt, be kellett érnie a hírhozóval.

Lenézett a kezében tartott, galacsinná gyűrt pergamenre - Yeslnik királylegújabb parancsára. Az a bolond megint visszahívta! „Hagyj fel ahadjárattal Ethelbert dos Entel ellen!

- így szólt az üzenet. - Térj vissza Pryd városába, és védd a középsőterületeket, míg a bátor Milwellis nagyúr elfogja és elpusztítjaellenségünket, Gwydrét!”

A földre hajította a pergament, és felbőszültén nézett Reandu mesterre, akimindez idő alatt mellette állt. A szerzetes egy lépést hátrált... végül is őolvasta fel az üzenetet a nagyúrnak. És abból ítélve, hogy a hírnök még

353

mindig a trón előtt tántorgott, ő nem jól fogadta az üzenetet.

- Gondolod, hogy Yeslnik egyáltalán tudja, hogy el sem hagytuk Prydet,mióta utoljára meggondolta magát? - kérdezte Bannagran.

- Azt gondolom, sok minden történik, gyors egymásutánban - felelteReandu. - A király egy változó helyzet szükségleteire válaszol.

- Igen, pusztán válaszol - felelte Bannagran, és hangjában lenézés csengett.- Úgy változtatja a terveit, ahogy a széljárás változik.

- Gwydre előjött a Szent Mere Abelle-ből – emlékeztette Reandu.

- Ó, igen! És a bátor Milwellis nagyúr elfogja és elpusztítja őt.

A helyiségben senkinek nem kerülte el a figyelmét mindaz a gúny és düh,mely Bannagran hangjában csengett. Számos tekintet kíváncsian fürkészte őt.Ő azonban csak nevetett saját magán, megcsóválta a fejét, és a reszketőküldönc felé intett.

- Gyógyítsd meg! - utasította Reandut.

A szerzetes sietett engedelmeskedni a nagyúr parancsának, míg az újból azösszegyűrt üzenet felé fordította a figyelmét. Vajon miért ingerelte felennyire a parancs, főleg, hogy saját döntése szerint amúgy sem indult útnakEthelbert dos Entelbe? Bizonyára a végtelen ostobaság zavarta, hisz Yeslniképp ekkor vonta vissza harmadszor a hadjáratra adott parancsát... de nem, ezmost több volt Yeslnik megszokott gyengeségeinél - ezt el kellett ismernie -,különösen, figyelembe véve azt a szinte nem is tudatos dicséretet, mellyelMilwellis nagyurat említette. Régóta tekintettek már rájuk kettőjükre úgy,mint a Yeslnik király kegyeiért versengő két nagyúrra, és míg Bannagranlegtöbbször igyekezett elkerülni ezt a látszólag nevetséges feltételezést, azegyre fokozódó versengés azért az ő gondolataiba is befészkelte magát.

Hát tényleg érdekelte volna, kit részesít kegyeiben Yeslnik? Vagyegyszerűen csak a büszkeségéről volt szó, és eltökéltségéről, mellyel leakarta körözni riválisát?

- A bátor Milwellis - mormogta az orra alatt, és visszaemlékezett ahadjáratnak arra a napjára ott a messzi keleten, amikor egy nagy csapatfogollyal érkezett Yeslnik táborába. Azt várták tőle, hogy végezze ki őket, ésamikor ő kitért e parancs elől, a király a feladattal az éppen akkor érkezőmásik parancsnokot bízta meg - a palmarisi Milwellis herceget. És ő őszinteörömmel hajtotta végre e parancsot, ezt Bannagran jól hallotta.

354

A nagyúr a pergamenre köpött. Megdörzsölte szakállas állá es lehunyta aszemét, ám ekkor csak Gwydre úrnő képét látta maga előtt.

355

22.YESLNIK KIRÁLY HOSSZÚ, FORRÓ NYARA

Ezen a meleg, nyári napon Pollcree városát teljesen kihaltan találták. Erreszámítottak is, hisz egy hadsereg - bármilyen hadsereg - közeledése elemirémületet váltott ki Honce sokat szenvedett népéből a kegyetlen háborúhosszú, keserves évei után.

Pollcree népének szerencséjére, ez alkalommal Gwydre úrnő seregeérkezett a falujukba, és egyáltalán nem állt szándékukban bármilyen bajtokozni. Még szerencsésebbnek mondhatta magát a falu, hisz aszellemutazásokon járó szerzetesek pontosan tudták, hol rejtőzködikPollcree népe.

A tervet követve Bransen volt az, aki először érkezett arra a helyre - egyjól elrejtett barlangegyütteshez, úgy másfél kilométernyire a falutól délre.Csendben közeledett, az árnyak rejtekében, és közben körültekintőenfelmérte a terepet. Számos rejtett bejáratott vett észre. A legnagyobbhozment, a hosszú domboldal közepénél.

- Tegyétek le dárdáitokat! - kiáltott oda, ahogy közeledett. - Nem vagyokellenség! Az Útonálló vagyok Pryd városából, belefáradtam a nagyurakharcába, akik magukénak mondják az uralmat olyan földek felett, mely nemaz övék!

Nem látszott mozgás az árnyak közül, a bokrok mögül, melyeket a bejáratelé halmoztak, de Bransen tudta, hogy odabentről őrszemek figyelik.Továbbra is nyíltan közeledett, magabiztosan, hitt abban, hogy bármilyenfelé irányzott dárda vagy nyíl elől el tud hajolni.

- Üdvözöltök, vagy lapultok tovább? - kérdezte fennhangon - Hisz tudom,hogy itt vagytok ezekben a barlangokban, és bujkáltok az újabb átvonulóseregek elől.

Ekkor már lassabban araszolt előre, a kezeit ártalmatlanul maga elétartotta. Suttogást hallott: - Öld meg! -, majd dulakodás zajait, éstiltakozásokat.

- Mit nyernétek azzal, ha megöltök? - kérdezte, és kihúzta magát. -Fegyvertelenül jöttem hozzátok, békés szándékkal, hírekkel, és azzal aszándékkal, hogy a túszotok leszek, ha szükségét látjátok.

356

Ekkor már a bokor elé ért, ott megállt, és fülelt. Ám nem jött ki hang abarlangból, és nagyon is jól el tudta képzelni, ahogy odabenn jó néhányőrszem egy emberként fojtotta vissza a lélegzetét.

- A vezetőiteket érdekelni fogja, amit mondani akarok - jegyezte meg, éselkezdte eltávolítani az álcaként szolgáló bokrokat.

- Nem! - harsant ekkor egy kiáltás Bransen fölül, a jobb keze felől.Felnézett, és megpróbálta elrejteni a meglepetését, amikor meglátta a kétőrszemet - egy férfit és egy nőt - jó öt méterrel a feje fölött egykiszögellésen. A férfi kezében kard volt, a nőében egy íj, mellyel pontosanfelé célzott.

Bransen magasba emelte a kezét.

- Ne arra! - utasította a férfi, és intett neki, hogy felfelé induljon.

Ő egy pillanatig fontolóra vette, hogy használja a malachit erejét, ésegyetlen ugrással a páros előtt teremjen, de bölcsen úgy döntött, mégsemtesz így, hisz azzal könnyedén megijeszthetne őket, s a nő talán véletlenülkilőné a nyilát. Így aztán gyors tempóban felmászott inkább, és hamarosanott állt előttük, és nyugodtan veregette le a port a kezéről.

- Az Útonálló Prydből? - kérdezte a nő, és úgy látszott, ez nem tett rákülönösen mély benyomást. A férfi azonban így szólt.

- Hallottam rólad.

Bransen udvariasan meghajolt.

- Miért jöttél? - kérdezte a nő élesen.

- Híreket hozok... arról, hogy egy sereg közelít, méghozzá egy olyan sereg,melytől nem kell félnetek. Emellett arról is, hogy nagy események zajlanakHonce-ban.

- Ó, arról túlontúl sokat is tudunk! - mondta erre a férfi.

Bransen ismét meghajtotta magát.

A nő íjával egy nyílás felé intett a hegyoldalban, melyet alig lehetett látniaz előtte álló hatalmas kőtömbtől. Bransen a mutatott irányba indult, s a nőfelajzott íjjal követte.

Amint a szeme hozzászokott a barlang sötétjéhez, amit csak néhány fáklyafénye világított meg, és itt-ott néhány kósza napsugár, mely azon a néhány

357

nyíláson beszűrődött, olyasmit látott, amihez mostanság túlzottan iskénytelen volt hozzászokni Honce-szerte mindenütt: egy rettenetes háborúszerencsétlen polgári áldozatait, kiknek legtöbbje nagyon fiatal vagy nagyonöreg volt. Mindegyikük arca nyúzott volt, és minden szempárban félelemlakozott - méghozzá olyan félelem, melyhez mélységes beletörődés társult,és ez még szívszaggatóbbá tette a látványt.

Az sem kerülte el a figyelmét, hogy számos fegyver fordult felé.

- Nem vagyok az ellenségetek - mondta.

Egy idős asszony keresztülverekedte magát a tömegen. Sovány volt,rettenetesen sovány, görbe háttal, ám hajlott kora ellenére is - Bransen úgysaccolta, vagy kilencvenesztendős lehet - a haja még mindig sötét volt, alignéhány ősz tinccsel.

- Akkó’ meg mén vagy itt? - kérdezte, és ahogy Bransen fürkésző tekinteterászegeződött, még hozzátette: - Az én nevöm Eireen, és Pollcree az énfalum.

- Talán Pollcree úrnőjéhez van szerencsém?

- Ejszen Pollcree csak egy falu, nem egy tartomány - javította ki a nő. -Része Binyard nagyúr földjeinek, de persze ő mán halott, a seregeszétszélödt, és az egész birtok romokban van.

- Akkor hát Pollcree kormányzója vagy, nyilván - felelte Bransenmeghajolva.

- Ez jó lesz, mán amennyire egy cím jó lehet.

- Én Gwydre úrnőnek, Előőrs tartományurának seregei előhírnökekéntjöttem, aki szövetségre lépett a Szent Mere Abelle szerzeteseivel...

- A minek a szerzeteseivel?

- Az Abelle-nagytemploméval - magyarázta Bransen. - Most már SzentMere Abelle-nek hívják azok a szerzetesek, akik Artolivan atya emlékénekszellemében, az ő kívánságára cselekszenek.

- Emlékére? Hát mán meghótt ő is?

Bransen bólintott.

- Békében ment el, úgy, hogy előtte kinevezte az utódját, és új missziótbízott testvéreire. - Ezzel hátrább lépett, hogy szélesebb közönséghez

358

szólhasson. - Azt, hogy lépjenek fel a háború ellen, és mindazok ellen, akikdárdák előremeredő hegyei mögül követelnek maguknak egy területet. Aszerzeteseknek a köznépet kell szolgálniuk, nem pedig támogatni a seregeket,melyek minden irányba vonulnak, és tönkreteszik a földet.

- Ejszen nem magad mondád, hogy épp egy ilyen seregbül gyüttél te iselőfutárkint? - kérdezte Eireen.

- Csakhogy ez olyan sereg, mely békében lépett Pollcree területére, jókormányzó asszony. Mi nem leromboljuk, hanem kijavítjuk otthonaitokat. -Erre izgatott suttogás hangzott mindenfelől a barlangban, és egyre többengyűltek köréjük.

- Küldd ki a megfigyelőidet, ők megerősíthetik szavaim! Ötezer férfi és nődolgozik most azon, hogy kijavítsa otthonaitokat, és végezze a munkát amezőn... nos, amennyire két nap alatt lehetséges, mert ennél több időnknincsen, ugyanis Milwellis nagyúr hatalmas erőkkel üldöz bennünket. Újbólútnak akarunk indulni, jóval azelőtt, hogy errefelé közelítene, hogy elkerüljePollcree-t, s ne vonuljon át szép kis városkátokon.

- ...Hamarosan maga Gwydre úrnő is megérkezik. Igen, tudunk erről arejtekhelyről, és engem sem a véletlen vezérelt ide. Szerzetesekkel érkezikmajd, akik meggyógyítják sebeiteket, és élelmet hoz Pollcree népének.Vadászaink mostanában sokat dolgoztak, és bőséggel ejtettek vadat.

- És mibe kerül nekünk mindez?

- Semmibe.

Eireen kétkedő arccal nézett rá, akárcsak sokan mások.

- Gwydre úrnő le fogja győzni Milwellis nagyurat, és Yeslniket, akikirálynak mondja magát - biztosította őket Bransen. - És ő irányítja majdHonce-t, ahogy előtte Előőrsöt - alattvalóit híven szolgálva, gondoskodvánegészségükről és jólétükről, tudván, hogy ettől lesz erős és virágzó a földmindenki számára.

- Azt mondtad, a háború ellen vagy.

Bransen vállat vont.

- Biztos lesz néhány bolond, aki nem adja meg magát.

- Örült vagy.

- Illettek már rosszabb gúnynévvel is.

359

Ekkor odakintről felhangzott egy kisebb csoport zaja - katonák éshordárok érkeztek, szerzetesek társaságában. - Ám mindez nem számít -fejezte be Bransen. - Pollcree számára a jelen kedvező fordulatot hozott,bárhogy alakulnak is végül a dolgok. Kérlek, gyertek, és ismerkedjetek megGwydre úrnővel! Hozzátok a betegeket és a sebesülteket, és készítsétek előtábortüzeiteket, mert megérkezett a régen hiányzó, jól megérdemelt eleség!

Mi választása volt itt Pollcree népének? Hisz nem voltak ők hadsereg, ésazt a néhányat közülük, aki képes lett volna harcolni, egytől egyiglemészárolta volna még egy akkora csapat is, amekkora Gwydre úrnőtkísérte a barlangokhoz ezen a meleg, nyári napon. És ha maradt is bennükellenállás vagy kétely, az hamar tovaszállt, amint a szerzetesek belefogtakgyógyító munkájukba, és lélekköveikkel kezelésbe vették a betegeket és asebesülteket, és ugyanakkor a hordárok halomba rakták az ételt - a jó, frisseleséget - a barlangok bejáratai előtt.

Eireen tényleg küldött felderítőket a városkába, és azok izgatottan,arcukon széles mosollyal tértek vissza, és beszámoltak róla, hogy valóbansokan dolgoznak a tetők és falak javításán s a termés betakarításán. Hirtelenmindaz, ami eddig egy katasztrófával fenyegető aratási időszaknak tűnt,egyszerre ígéretes esemény lett, még így is, hogy az idény nagy része végetért.

A találkozás kritikus pontja jóval dél után következett be, amikor Bransentalált egy rejtett hátsó kamrát az egyik barlangban, és benne vagy ötvenegészséges, fiatal férfit és nőt.

- Gwydre úrnő! - kiabálta. - Ezt látnod kell.

Erre az előtte álló csoport több tagja leszegte a fejét, s az arcokrakétségbeesett elkeseredés ült - már átélték ezt korábban.

Gwydre, Pinower testvér és Dawson a hevesen tiltakozó Eireentársaságában érkezett, mögöttük a városbeliek egy jókora csoportjával.

- Nocsak-nocsak, mi van itt? - kérdezte Dawson.

- Dezertőrök - következtetett Bransen.

- Nem vihetitek el őket! - kiabált rá Eireen Gwydrére, de ő feltartotta akezét, és határozottsága megtorpanásra késztette az idősebb asszonyt.

- Belefáradtatok a háborúba, és ki is hibáztathatna benneteket ezért? -fordult ekkor az úrnő a riadt csoporthoz. - Nem kérdezem, melyik oldalon

360

harcoltatok, hisz ez most aligha számít. - Ezután a szerzeteshez fordult. -Pinower testvér! Hívd ide társaidat, és gondoskodjatok ezekről aszerencsétlenekről.

- Nem harcolok többet! - kiáltotta az egyik nő hátulról.

- Nem - felelt Gwydre, még mielőtt a többiek is rázendítettek volna. -Nem is kérem ezt tőletek. Nincs miért félnetek tőlem vagy az enyéimtől.Nem hódítókként érkeztünk, és nem is mint valami rablóhorda! De gyertekmár elő ebből a lyukból! Van itt élelem, bőségesen jut mindenkinek!

- És milyen áron? - kérdezte metsző hangon az egyik férfi az úrnőközelében.

- Azon az áron, hogy elvárom tőletek, folytassátok a munkát itt Pollcree-ben! - felelte ő a legcsekélyebb tétovázás nélkül. - Fegyveretek legyen azeke, a kapa, vagy a kalapács, ha kell. Ez az ára annak, hogy részesüljetek agyógyító mágiából és az élelemből. Mit mondotok?

Keveset mondtak, és óvatosan mozogtak, akárcsak a falu többi lakója,mivel ilyesmire igazán senki nem számított. Hisz immár hosszú évek óta -akárcsak Honce többi városának - el kellett szenvedniük egyik hadseregátvonulását a másik után, s hogy ifjaikat elragadják, hogy Ethelbertért, vagyDelavalért, avagy Yeslnikért harcoljanak - ez igazán nem is számított.

Ám Gwydre úrnő állta a szavát. Szerzetesei és katonái két napon átszántottak, vetettek, kalapáltak, fát vágtak, gyógyítottak, és ételt osztottak, ésazután, amint Milwellis a falu felé indult észak felől, búcsút intettekPollcree-nek, és a hadsereg délkeleti irányba vonult tovább.

És az igazat megvallva, az úrnő és hadserege jóval több magvat elvetett,mint ami a földbe került.

Azután csak tovább folytatták a munkát, ahogy az egyik nyári nap követte amásikat, szerte Honce központjának északi régiójában.

* * *

Milwellis nagyúr napbarnított arcán izzadság gyöngyözött, ahogy tekintetétvégigjáratta a szeme előtt elterülő mezőn. Gwydre úrnőnek itt kellett volnalennie! Minden egyes jelentés, mely a haladásáról számolt be, erre a helyremutatott, méghozzá olyan időzítéssel, mely lehetővé tette Milwellis számára,hogy ő érkezzen elsőként.

Csakhogy az asszony nem volt ott!

361

- Biztosítottam Yeslnik királyt, hogy a csatát ekkor és itt fogjuk megvívni -jegyezte meg halkan, az oldalán lovagló Harcourt parancsnok felé fordulva.

- Az ő hadereje kisebb és mozgékonyabb - felelt az öreg.

Ez azonban kevéssé nyugtatta meg Milwellist. Immár hetek múltak elnyárközép óta, és ő azóta üldözte az úrnőt. Időről időre megesett, hogybevonult egy városba, és azzal kellett szembesülnie, hogy Gwydre úrnőhadserege már néhány nappal - sőt volt olyan eset, hogy csupán néhányórával - korábban távozott, és szellemmód eltűnt a vidéken.

Minden kelepcét, amit nekik állított, kikerültek vagy a visszájárafordítottak, és mindig ugyanúgy harcoltak - gyors rajtaütés, csekélyveszteséggel bármelyik oldalon is (ám az is inkább Milwellis soraiban),majd gyors menekülés.

Milwellis körbehordozta tekintetét hatalmas hadseregén - a fáradt, izzadtarcokon. A pusztítás, melynek nyomait itt látta, nem véráldozat volt, mégisnagyon is kézzelfoghatóan érződött.

- Gondolod, hogy Gwydre is annyira belefárad ebbe, mint én? - mondta.

- Te belefáradsz?

Milwellis komoly arccal, nyíltan nézett Harcourtra, és megrázta a fejét.

- A nép kezdi a szívébe zárni. Ellátják a seregét és éltetik, amikor átvonulvalamerre.

- Így nekünk továbbra is példát kell statuálni velük, mint árulókkal! -jelentette ki De Guilbe atya, miközben melléjük lovagolt. A hatalmas emberláthatóan kényelmetlenül érezte magát így lovon, a rekkenő hőségben;minden szavánál lihegett.

Milwellis komoly tekintete rá szegeződött. De Guilbe csak nemrégibencsatlakozott ismét hozzájuk, a türelmetlenkedő Yeslnik követeként.

- Minden házat porig kellett volna égetned Pollcree-ben! - folytatta aszerzetes tántoríthatatlanul. - Méghozzá úgy, hogy nem egy család mégodabenn van! Hisz vendégül látták az ellenségedet!

- Ezt épp fordítva közelíted meg, atyám - válaszolta Harcourt.

- Egyáltalán nem! - vitatkozott De Guilbe. - A kapcsolat kölcsönös. Azzal,hogy elfogadják Gwydre feléjük nyújtott kezét, elutasítják Yeslnik királyét,így büntetést érdemelnek. Honce minden városának összes lakója meg kell,

362

hogy tanulja: Gwydre úrnő érkezése balvégzetet jelent. Meg kell tanítanunknekik, hogy kerüljék el, sőt küzdjenek ellene!

- Elég, De Guilbe! - fojtotta belé a szót Milwellis. - MegbüntettükPollcree-t.

- Hisz mindössze Pollcree klastromának négy szerzetesét végezték ki! -emlékeztette a szerzetes. - Jó is, hogy ezt a példát említed.

- Vékony jégen táncolsz, atyám! - szólt ekkor Harcourt figyelmeztetően. -Azt akarnád, hogy sanyargassuk Yeslnik király alattvalóit, miközbenGwydre úrnő eteti őket?

- Miért, mit értetek el a ti puhány megközelítésetekkel? Amikor Gwydreúrnő átvonult Pollcree-n, még hetekkel ezelőtt, semmit nem tettetek, hogymóresre tanítsátok őket, és a boszorka most éljenzések közepette tért visszaa városba!

Ezzel az egyszerűen kimondott ténnyel Harcourt nem tudott mit kezdeni,így csak elfordult. Az atya széles, napbarnított arcán felsőbbségesmosollyal, ügyetlenül megfordította heréltjét és tovaügetett.

- Ennek az embernek minden szava méreg! - füstölgőit Harcourt.

- Mégis, talán van némi igazságmorzsa ezekben a kéretlen prédikációkban- jegyezte meg Milwellis, és őt magát legalább annyira meglepték szavai,mint idős tanácsadóját, akinek még a szája is tátva maradt meglepetésében.

- Hisz azt akarná, hogy támadjuk meg az Abelle-nagytemplomot, miközbenGwydre szabadon kószál!

- Nem erre gondolok. Ám amit a falusiakat illetően mond...

- Pollcree-ről?

- Amikor De Guilbe kivégeztette a négy testvért Pollcree-ben, a hatodik ésa hetedik nem csatlakozott a soraihoz?

- Ó, hogyne! És biztosan számítani lehet majd a hűségükre akkor is,amikor beindul a nyílzápor - érkezett a szarkasztikus válasz.

Milwellis egyetlen zord pillantással elvágta a beszélgetés fonalát. - Hollehet? - váltott témát ezután. - Már itt kellene lennie, mégsem látszanak sehola csapatai. Így aztán kénytelenek vagyunk tovább menetelni a hőségben és asárban, úgy, hogy minden fordulónál újabb és újabb embereket vesztünk.

363

- Gwydre is menetel.

Azonban Milwellis csak a fejét rázta. Elege volt. Hisz értette, hogy mi akülönbség a kettő között, ahogy tisztán látta azt is, hogy milyen két irányzatalakul a saját seregén belül. A delavali alakulat már bele volt fáradva aháborúba - túl régóta voltak már távol otthonuktól, és azért harcoltak, mertnem volt más választásuk. Néhányan nosztalgiával suttogtak a tábortüzekkörül Delaval nagyúrról, de ezek olyan férfiak és asszonyok voltak, akikmár nagyon régen nem láthatták az otthonukat, és itt a távolban márelveszítették szem elől a harc igazi célját.

Velük éles ellentétben állt Milwellis palmarisi serege - férfiak ésasszonyok, akik látták porig égni az otthonaikat, s látták, mint ölik halomraszomszédaikat a kegyetlen powrik. Ők személyesen Gwydre úrnőt vádoltáka borzalmas támadásért. Ők egyet akartak csupán, akárcsak maga Milwellis:végre szemtől szembe megharcolni Gwydrével, és bosszút állni Palmarismegtámadásáért. Persze nekik is melegük volt, és fáradtak voltak, de az őküldetéstudatuk ugyanolyan erős volt, és egytől egyig készen álltak harcolni,ameddig csak le nem győzik az előőrsi boszorkát.

Milwellis nem félt attól, hogy a saját palmarisi katonái lemorzsolódnak,és tartott tőle, hogy Gwydrének sem kell ilyesmi miatt aggódnia a sajátfrissebb előőrsi csapatai kapcsán.

Aznap délután, valamivel később Milwellis nagyúr egy kis faluba vonultserege élén - a falucska nem állt többől, mint egy tucat lakóházból, ésegyetlen közös helyiségből. Hangosan, nyíltan megvádolta őket, amiértsegítettek Gwydre úrnőnek, és azzal is, hogy figyelmeztették őt aközeledtéről. Egyetlen tagadás sem csengett olyan hangosan, hogy megálltavolna a helyét az ő vádjaival szemben.

Porig égette a falut, és megölt minden férfit, akit csak talált a nagyonöregtől egészen a legfiatalabbakig, akiket még aligha lehetett férfinakmondani.

- Legyen hát - jegyezte meg a füstölgő Harcourtnak, ahogy kifelélovagoltak a faluból. - Próbáljuk meg De Guilbe atya módszerével.

* * *

- Bízom benne, hogy tiszteletben fogod tartani a béketárgyalás fehérzászlaját - mondta Bransen, miközben bevonult a kastélyba.

- Ezt meg fogod kérdezni minden egyes alkalommal, amikor Gwydre úrnőt

364

Prydbe hozod? - kérdezte válaszul Bannagran.

- Ezt követeli az illem.

- Hozd be, és távozz! - mondta erre a nagyúr, és intett, hogy induljon.Azonban az arcán mosoly ült, mint eddig mindig, ahányszor csak Bransenelhozta hozzá az úrnőt látogatóba. És az elmúlt három hétben, amiótanyárközép elmúlt, ezek a látogatások jóval gyakoribbá váltak.

- Ez alkalommal más feladatom is van - felelte Bransen. - Mást is megkell kérdeznem tőled.

Bannagran arcán kíváncsisággal vegyes aggodalom ült, ahogy ránézett, ésBransen igazán boldog volt, hogy látta az aggodalmat is.

- Ma éjjel el kell mennem valahová - magyarázta Bransen -, és attóltartok, talán nem térek vissza. Ha esetleg így történne, arra kérnélek, juttasdvissza Gwydre úrnőt a csapataihoz.

- Hová mész? Talán valami tervet forralsz Yeslnik vagy Milwellismeggyilkolására?

Az Útonálló megrázta a fejét.

- Személyes ügyről van szó, amivel eddig nem foglalkoztam, de ez hibavolt. Ha sikerrel járok, holnap ilyenkor visszatérek. Ha nem, akkor tudd,hogy Ethelbert nagyúr tömlöcében senyvedek, vagy még valószínűbbenmeghaltam.

- A kardodért mész.

Bransennek a szeme sem rebbent.

Pryd tartományúra erre felnevetett.

- Akkor hát minden, amit itt mondtál, hogy Gwydre úrnőt szolgálod, megHonce népét, puszta hazugság - vetette a szemére.

Bransen csak megfeszítette a hátát, de nem felelt. Megértette Bannagrangondolatmenetét, és valóban, saját maga is több napja vívódott már ezen akérdésen.

- Miért vállalnál ekkora kockázatot, amikor Gwydre úrnő ügye keservesárat fizetne a kudarcért, ám a haszon egyedül Bransené, s nem Honce-évolna.

Bransen nem így látta a dolgokat. Többről volt itt szó, mint a kardról és a

365

dísztűről, vagy arról, milyen személyes megnyugvást hozna, ha újbólmagánál tudhatná azokat. Azokkal a tárgyakkal biztosan jobban tudnászolgálni Gwydre úrnő ügyét. Sőt mi több, Bransen már azt is megértette,hogy ezt meg kell tennie ahhoz, hogy végére érjen az útjának.

Emellett pedig jócskán ideje volt, hogy rendbe tegye az ellentmondásosviszonyt Ethelbert nagyúrral.

- Az éjszaka igen kellemetlen - hangzott fel Gwydre hangja az ajtó felől. -A csípős bogaraknak egészen megjött az étvágyuk a melegben.

- Fáradj be! - köszöntötte Bannagran.

Gwydre besétált, de hamarosan megtorpant, és a tekintetét a nagyúrrólBransenre fordította.

- Talán egy fontos beszélgetésről maradtam le?

- Nem - felelte Bransen, de Bannagran közbeszólt:

- Az embered épp azt magyarázta, hogy hamarosan indul hogy levadásszaEthelbert nagyúr orgyilkosait.

Gwydre úrnő szemei elkerekedtek, és tátott szájjal nézett Bransenre.

- Meg kell tudnunk, mik Ethelbert nagyúr szándékai - mondta az ifjú.

- Ül, vár és figyel - felelt az asszony. - Akárcsak a legtöbb más nagyúr. -Ezzel ravasz pillantást vetett Bannagranra, aki erre csak vállat vont. -Komoly eredményeket értünk el.

Milwellis és Yeslnik nagyúrban egyre nagyobb a dühödt tehetetlenség, ésezzel együtt egyre ostobább lépésekre szánják el magukat. A vidék ellenükfordul. Kockáztatnád...

- A vidék tele van öregasszonyokkal és gyerekekkel - szakította félbeBannagran. - Elismerem, elég hatásos volt, ahogy körbetáncoltad Milwellishaderejét, de ha elfog, elpusztít.

- Csak ha Honce többi tartományúra túl gyáva kiállni azért, ami jó Honce-nak - vágott vissza az asszony pillanatnyi tétovázás nélkül.

- Az egér, aki félreugrik egy vágtató ló útjából, nem gyáva - felelteBannagran.

- Én egy várost látok, amely hatalmas hadsereggel bír, és egyparancsnokkal, akiért mindenki rajong. Aligha van itt szó egérről, uram.

366

A szemük egyre jobban izzott minden szónál, és Bransen rádöbbent, hogyez nem egy új beszélgetés, hanem sokkal valószínűbb, hogy ugyanez aszóváltás zajlik Gwydre úrnő minden egyes látogatásakor, mint valamirituálé... egy udvarlási rituálé.

- Nem megyek, ha nem adsz rá engedélyt - szakította félbe a vitát Bransen.Erre mindketten úgy fordultak felé, mintha meg lennének lepve, hogy mégmindig ott van.

- Mit akarsz tenni? - kérdezte az asszony.

Bransen nagyot sóhajtott, és szinte szégyenlősen vállat vont.

- Beszélek Ethelberttel, és megpróbálom visszatéríteni hűségéhez, ésrávenni, hogy adja vissza a tárgyakat, melyeket jogtalanul vettek el tőlem.

- És ha megtagadja a kérésedet? Szándékodban áll megvívni Ethelbert dosEntel teljes helyőrségével, hogy eljuss ehhez az orgyilkos nőszemélyhez?

Bransen megrázta a fejét - ez volt az őszinte válasz, hisz tudta, hogy erresosem kerülne sor. Affwin Wit nem kellene sarokba szorítani ahhoz, hogyhajlandó legyen párbajt vívni vele.

Hisz még örülne is a lehetőségnek. Elvégre ez volt az ő útja, a harcos útja- a Hou-lei és a Jhesta Tu útja.

- Kiérdemelted, hogy bízzak az ítéletedben - szólt Gwydre. - Legalábbennyivel tartozom... sőt sokkal többel. Légy higgadt és bölcs, ifjú barátom!Honce nem engedheti meg magának, hogy ilyen időkben elveszítse azÚtonállót.

Bannagran erre csak elvigyorodott, de Bransen ügyet sem vetett rá,azonban Gwydre felé fejet hajtott, és elismerő mosolyt villantott.

- Térj vissza hozzám, amilyen gyorsan csak tudsz! - utasította az úrnő. -Mindenekelőtt ezt a feladatot bízom rád.

Bransen megint bólintott, és útnak indult. Feltett szándéka volt, hogyköveti ezt a parancsot.

* * *

- Tehát mély benyomást tett rád, ahogy körbetáncoltam Honce-t? -kérdezte Gwydre, amint Bransen magukra hagyta őket. Bannagranmosolyogva felemelkedett székéből, és az asszony elé lépett.

367

- Annyi minden tesz rám mély benyomást veled kapcsolatban - felelthalkan a férfi, és megcsókolták egymást.

Azonban Bannagran hátrább húzódott az ölelő karok között. Még mindigvigyorgott, ám ezúttal már csibészesen, és megjegyezte;

- De még mindig úgy gondolom, hogy Yeslnik király végezni fog veled.

Gwydre hátratántorodott, mintha arcul csapták volna, de ez csak egyetlenpillanatig tartott.

- Csak akkor, ha Bannagran egy gyáva alak - vágott vissza és a hatalmasnagyúr erre már hangosan nevetett.

368

23.A KÖR BEZÁRUL

Merwal Yahna az egyre mélyülő árnyak rejtekében maradt, miközben aküldönc izgatottan fecsegett az őröknek, akik bekísérték a kapuból.

- Behrből - magyarázta az asszony, és a beszédén hallatszott, hogy Honceközépső részéből származott, minden bizonnyal Pryd városából. - ÉsBannagran nagyúr egyet fogva tartott a tömlöcben. - Elkerekedett szemekkelfordult a másik oldalán álló őrhöz, úgy magyarázott tovább. - Csakhogy azmegszökött, és megpróbálta megölni magát Bannagran nagyurat!

- Ethelbert nagyúr hallani fog erről - biztosította az őr. - És meg fogfelelni Bannagran felelősségre vonó kérdéseire!

Merwal Yahna körbepillantott. A kastély valamivel távolabb látszott azúton. Előhúzta a fegyverét, és előugrott az árnyékból.

Néhány pillanattal később három testet vonszolt egy fészerbe és betakartaőket gabonás zsákokkal.

* * *

- Aludj, fáradt kedvesem! - suttogta Affwin Wt Ethelbert nagyúr fülébe,miközben a mutatóujját szakértő mozdulattal a nyaka oldalába nyomta.

Az öregember kinyitotta a szemét, és próbálta megérteni a rejtélyt. Ezen azéjszakán szeretkeztek, és ő hosszú-hosszú ideje most először volt képes eférfias tettre. Affwin Wi adott neki valami erős gyógyfüvekből készültfőzetet, hogy hozzásegítse e tetthez, és az csodálatosan bevált.

Ám most, már utána, Ethelbert az ágyában feküdt, a teste teljesenmegbénult, a karjai és a lábai nem engedelmeskedtek az agya parancsának,és még csak beszélni, kérdezni, tiltakozni sem volt képes.

- Aludj, fáradt, öreg kedvesem! - mondta Affwin Wi, és szép arcán gonoszmosoly áradt el.

Ethelbert rábámult: a szemével kérdezte, amit nem volt képes kimondani.

- Napod leáldozott - magyarázta a nő. - Feladtad az ambícióidat. Immárnem vár rád semmi.

A nő ujjai még mélyebbre nyomódtak, és Ethelbert szeme előtt

369

elhomályosodott a világ.

- Ezt érted teszem - mondta Affwin Wi.

Addig a néhány pillanatig, amíg még tudatánál volt, Ethelbert merőnbámulta a nőt.

Amikor a férfi teste megmerevedett, Affwin Wi hátradőlt, és hosszú-hosszú ideig szemlélte.

Végül felkelt az ágyból, és lassan felöltözött. Meglepte, milyen nehéz aszíve. Élesen emlékeztette magát, hogy Ethelbert csupán egy eszköz volt,melyből hasznot húzhatott, és semmi több.

Most kellett végeznie vele, mondta magának makacsul. Hisz a férfi ténylegfeladta az ambícióit. Bárhogy alakult is a háború sorsa, Ethelbert nagyúr elvolt szánva rá, hogy csak egy jelentéktelen szereplője legyen azeseményeknek.

- Nem kellett volna üldözőbe vennünk a küldötteket - szólt MerwalYahna, ahogy előlépett a szoba árnyai közül. Ezután Affwin Wiről a halottEthelbert ágyon fekvő, meztelen testére vándorolt a tekintete. - Lefeküdtélezzel a ráncos, vén szörnyeteggel? - kérdezte, és elfintorodott, mintha valakielhúzott volna egy bűzösborz-tetemet az orra előtt.

- Valaha nagy ember volt - felelte a nő. - Megérdemelt ennyit, mielőttmeghalt.

- Újból nagy emberré válhatott volna, ha hagyjuk, hogy összefogjonBannagrannal, Pryd urával.

Affwin Wi a fejét rázta. Már megvitatták egyszer a kérdést. Épp ez vezetteőt aznap éjjel Ethelbert hálótermébe, kezében az afrodiziákummal és abénító méreggel.

Párosuk kifogyott a lehetőségekből. Kétségkívül az őrség többi tagja ishallott valamit a futár elbeszéléséből.

- Nem kívánok visszatérni Behrbe - közölte Affwin Wi.

- Akkor hová? Bannagranhoz, miután az egyik emberünk megpróbáltvégezni vele?

Vagy Yeslnik királyhoz? Tudja, hogy a te kardod vágta ki a nagybátyjaszívét?

370

- Talán Kirren Howen ambiciózusabbnak bizonyul, mint Ethelbert -mondta Affwin Wi.

- Talán nagyobb dicsőségre vágyik. Vagy ha ő nem, hát Myrick vagy Tyne.

- És ha megtalálják a testeket? Vagy meghallják Ishat és Wahloontörténetét?

- Jókedved igazán sokat segít ezen az éjszakán, mikor egy ember, akifontos volt nekem, itt fekszik holtan - felelte a nő gúnyosan.

Merwal Yahna nem felelt, csak állt és bámult, akárcsak Affwin Wi. Háttényleg úgy sarokba szorították magukat, hogy nem húzhatnak hasznot ahelyzetből? Vajon tényleg csak a Behrbe vezető út maradt nyitva előttük?

Merwal Yahna fokozatosan azt vette észre magán, hogy Affwin Wire néz aválaszért, ahogy mindig is tőle várta az iránymutatást. Aztán amikor a nőarcán fanyar mosoly derengett fel, kíváncsivá vált.

- A futár - szólalt meg Affwin Wi. - Hozd a testét ebbe a szobába!

Merwal Yahna arcán nyomban felragyogott a mosoly, hisz a terv rögvestnyilvánvalóvá vált számára, és teljesen logikus volt. Bannagran árulása,hogy egy orgyilkost küld futárnak álcázva, éppen jó szolgálatukra lehetettKirren Howennél, különösen, ha azt akarták, hogy a férfi nagyobb győzelmethajszoljon.

* * *

Egy karaván számára hosszabb ideig tartott volna az út Pryd városából aSzent Mere Abelle-be, mint Ethelbert dos Entelbe, de csupán amiatt, hogy akanyargós út arrafelé sokkal nehezebb terepen vezetett. Bransen azonbanmentes volt az efféle kötöttségektől, hisz a malachit mágikus erejével sokkalkönnyebben tette meg az utat. Jóval hajnal előtt volt, hogy meglátta Ethelbertnagyúr hatalmas kikötővárosának távoli fényeit, hogy megérezte a Miriani-óceán illatát, és meghallotta a hullámverés robaját.

Ahogy lefeküdt aludni egyet, befészkelődve egy hatalmas fa mohásgyökerei közé, emlékeztette magát, milyen áldott állapot ez, hogy ilyenszabadságot élvezhet. Ő, a szerencsétlen Gólya, aki alig tudta kiküszködnimagát a prydi klastrom kis udvaráról, most képes volt néhány nap alattátszelni teljes Honce-t! Ő, az esetlen, egyensúlyát vesztett kölyök, akitbármelyik gonosz gyerek leggyengébb lökése is a porba döntött, mostpárharcra hívhat egy olyan harcost, mint Affwin Wi!

371

A tarsolyába túrt, és végigtapogatta a benne levő drágaköveket -mindegyiknek rákapcsolódott az erejére, elég ideig ahhoz, hogybeazonosítsa az egyes köveket, és közben megpróbálta végiggondolni,milyen taktikákra lesz szüksége, hogy kiegyensúlyozott küzdelmet vívhassona nő ellen. Még ha Merwal Yahna nem is kapcsolódott volna be - bárBransen meg volt győződve róla, hogy be fog -, az előny Affwin Winél volt,hisz nála volt Bransen kardja, és a dísztű is. Vajon mennyire tanulta meghasználni a drágakövek erejét?

Milyen szintre juthatott velük?

Ebben a harcban, közelgő összecsapásuk mágikus részében az övé volt azelőny - ezzel nyugtatta magát, ahogy lassan magába ölelte a várva várt álom,melyre már annyira szüksége volt.

Másnap korán ébredt, de nem ment rögtön a városba. Ahogyvégiggondolta az előtte álló napot, megértette, hogy nem küzdhet megAffwin Wivel itt. Túl sok szövetségese lehet a nőnek körös-körül,láthatatlanul, csak a megfelelő pillanatra várván, hogy lecsaphassanak rá.

És még ha győzne is, Ethelbert városában, egy látványos küzdelem végén,könnyen lehet, hogy a fél helyőrségen át kellene verekednie magát, hogyelmenekülhessen. Vagy ami még rosszabb, ha ennyi tanú előtt győzné leAffwin Wit - talán maga Ethelbert előtt -, akkor utána hogyan beszélhetne azidős nagyúrral Gwydre úrnő ügyében? Ez ugyanis - korholta magát - nemelhanyagolható része volt itteni küldetésének.

Nem sokkal dél után óvatosan közelebb merészkedett a városfalakhoz.Keleti és északi irányba haladt, amíg egy sziklás partszakaszhoz nem ért,ahonnan déli irányba jó kilátása nyílt a dokkokra. Ethelbert nagyúr enyhítetta védelmi vonalain - ezt figyelte meg útja során.

Elvégre Bannagran és Yeslnik közvetlen fenyegetése elmúlt, így aztánEthelbert dos Entel népe visszatért a hétköznapi élet kötelességeihez:művelték a földeket a városfalakon kívül, és halásztak a Miriani-óceánon.Bransen észrevett néhány felfegyverzett katonát is végig a városfalon.Levette a hátizsákját, és elővette belőle a környék jellegzetes ruhadarabjait -bő, agyonhordott, ütött-kopott darabokat. Sötétebb bőre itt jó szolgálatot tettneki, hisz Ethelbert nagyúr alattvalói közül sokan vezethették visszaleszármazási vonalukat a déli behri vidékre.

A malachit erejét használva kelt át a kis öblökön és kerülte ki az élesebb

372

sziklakiszögelléseket, ahogy könnyűszerrel elkerülte az útjába akadó egy-kéthalászt is.

Elosont a fal sarkánál, néhány lépést a vízen át tett meg, azután felmászotta dokk cölöpjein, és elvegyült az ott tolongó halárusok és vevőik között.Minden különösebb esemény nélkül érkezett meg Ethelbert kastélyánakahhoz a szárnyához, melyben Affwin Wi és erősen fogyatkozó csapatánakmegmaradt része lakott.

Itt azonban megállt - egészen földbe gyökerezett a lába, ahogy egyszerreelárasztották a kétségek. Vajon képes legyőzni ezt a nőt, ezt a behriorgyilkost? És vajon volt-e joga ekkora kockázatot vállalni így, hogyGwydre úrnő ügye ennyire tőle függött, lévén, hogy bizonyos feladatokategyedül az Útonálló volt képes végrehajtani? Hisz ki más lett volna képesilyen gyorsan és titokban eljuttatni az úrnőt Prydbe hétről hétre?

Ezek a nyugtalanító gondolatok kavarogtak Bransen fejében és szívében,míg aztán még mélyebb veszélyforrások is felsejlettek előtte. Hisz mi lenneCadayle-lal? Hát a gyermekükkel? Hogy lehet ennyire önző, hogy felvállaljaezt a kockázatot egy ilyen kényes helyzetben?

- Erre szükség van - suttogta maga elé halkan. - El kell rendezni ezt azügyet, Gwydre királyságáért, és Ethelbertért. - Elhallgatott, de magában mégtovább fűzte a gondolatot: És saját magamért.

Hisz erről volt szó. Bransen tudta, hogy nem szolgálhatja jól Gwydrét, ésaz asszony ügyét, legjobb képességei szerint, amíg ez a kard - a sajáttulajdon kardja - ott függ a feje felett, sötét árnyat vetve mindenre, aminek azigazában hinnie kellett.

Bransen úgy érezte magát, mint a vízcsepp az ablaktáblán, mintha gyorsiramban hullott volna alá az elkerülhetetlen és szükségszerűen hiábavalóvégbe. Képes lett volna élni Gwydre Honce-ában, sőt még BannagranHonce-ában is, ha arra került volna sor. Örömét tudta volna lelni jövendőéletében Cadayle-lal és a gyermekükkel, a közelükben pedig Callennel ésDawsonnal.

Ám ezek csupán töredékei voltak Bransen Garibond élete teljes képének,létezése céljának, és mindannak, amit öröksége megkövetelt tőle. Nemlehetett hű önmagához, ha megtagadta volna az Útonállót, sem az anyjának ésapjának - mindkét apjának! - tett fogadalmához, ha nem rendezi le ezt azügyet. Mélyet sóhajtott, s megacélozta elszántságát, de mielőtt akár egy

373

lépést is tehetett volna, a feje fölött kiáltás harsant.

- Te! - kiáltott rá Affwin Wi. Bransen épp időben nézett fel ahhoz, hogylássa, amint a nő felemeli a kardját, és elvetődik a néhány méterrel felettelevő erkélyről.

Pusztán a reflexeinek köszönhette, hogy sikerült egy cigánykerékkeloldalra vetődnie, majd egy másodikkal teljesen körbeérni, miközben AffwinWi kecses mozdulattal, gördülve földet ért. Körülöttük mindenki feléjükfordult, és közben fentről Bransen hallotta Merwal Yahna kiáltását.

Itt nem szabad! - üvöltött némán minden idegsejtje. Ám ekkor már ott voltAffwin Wi, és vad rohammal támadt rá. Ő a levegőbe lendült, és gyorsegymásutánban kétszer kirúgott a lábával. Alig sikerült elkerülnie a nő felédöfő kardját, ahogy a nőnek is épphogy csak sikerült félrehúzódnia a kettősrúgás elől, ahogy elbukfencezett mellette.

Bransen ahogy földet ért megpördült, és közben köríves rúgással támadott,hogy lefoglalja a rendkívüli ügyességgel mozgó nőt, aki szinte rögtön talpraugrott, máris fordított a lendületén, és újból támadásba lendült.

Bransen megfordult, és bevetődött egy kis kertbe, mely Affwin Wiéklakrésze alatt volt.

Átgördült a homokban két kisebb fa között, és úgy szökkent talpra, hogy anagyobbiknak a törzse - mely vastagságban akkora volt, mint egy emberalkarja - épp elválasztotta az őt üldöző ellenféltől.

Affwin Wi erőteljes csapást mért kardjával, mellyel ki is döntötte a fát.

Amint arra Bransen számított.

Ahogy a kard tiszta vágással könnyedén kettészelte a fát, ő egy körívesrúgással arrébb lódította a megcsonkított törzset. Miután körbefordult,szemtől szembe érkezett Affwin Wivel, aki nagyon is lelkesen rohamozottfeléje. Ő előrelendítette mind a két kezét, és kétmaroknyi port dobott a nőarcába.

Ezután visszahúzódott a közeli sikátorba. Fellendült a kastély falára, jobblábával érintve azt, és onnan még magasabbra lendült, bal lábbal avárosfalon dobbantva. Ezután megint a jobb láb következett, majd megint abal, míg végül elérte a kastély falának tetejét.

Eredetileg át akart lendülni a falon, de észrevette, hogy bal felől egyőrszem épp kardot ránt. Ezért aztán egy ugrással előtte termett, elég közel a

374

férfihoz, hogy meggátolja abban, hogy lendületet tudjon venni. Bransenbaljával elkapta a férfi csuklóját, miközben jobbja egyenesen előrevágódott,és nyitott tenyerével keményen mellkason ütötte a szerencsétlen őrszemet.Az hátra- tántorodott - minden erő kiszaladt a tagjaiból, ahogy igyekezettlevegőhöz jutni, így Bransen ügyesen elcsenhette a kardját.

Hallotta, hogy Affwin Wi üldözőbe vette, és gyorsan közelít. Nem voltkétsége afelől, hogy a nő is épp olyan játszi könnyedséggel feljut a falon,mint ő, bár Bransen mozgását a malachit ereje könnyítette. Ezért aztán nemidőzött tovább. Elnézést kérőn biccentett a kába katona felé, majd avárosfalon át elhagyta Ethelbert dos Entelt. A közeli hegyek felé vette azirányt, majd hatalmas szökellésekkel haladt tovább. Mögötte kiáltásokharsantak, és nyilak záporoztak, ám ő sokkal gyorsabb volt, ráadásulszabálytalanul mozgott, így hamarosan átszelte a város előtt nyugati iránybanhúzódó síkságot.

Affwin Wi a nyomában volt.

Bransen látta ezt, és szívből örült neki. Ugyanolyan hosszú, szökellőléptekkel folytatta útját északi irányba; maga mögött hagyta a döbbententátogó földműveseket, és az őt üldözni igyekvő városőrség kiáltásait is. Mégaz a néhány utána hajított dárda, vagy kilőtt nyílvessző sem ért a nyomába.Hamarosan minden üldözőt maga mögött hagyott, kivéve Affwin Wit, demég a nő sem tudott volna lépést tartani hatalmas ugrásaival, ha ő nemakarta volna. Bransen észak felé megkerülte a várost, hogy magasabb,ismerősebb terepre érjen, míg végül egy sziklaszirten kötött ki, ahonnan nemis olyan régen még Jameston Sequinnel együtt néztek le Ethelbert dos Entelvárosára.

Ez volt hát a hely és az időpont, melyet Bransen választott.

A tarsolyába nyúlt, és előszedte a drágaköveit. Átválogatta őket,megtapogatta mindet, belekóstolt mágikus erejükbe. Látta, hogy Affwin Wihatározottan közeledik, és mögötte észrevett egy másik alakot is, aki hasonlóöltözéket viselt, és felettébb igyekezett utolérni a nőt.

A kételyek megint kezdtek előszivárogni, de Bransen elnyomta őket.

Hisz nem holmi ablaktáblán legördülő, semmibe hulló vízcsepp volt! Ővolt az Útonálló, Sen Wi és Bran Dynard fia, Garibond Womak gyermeke, aJhesta Tu-misztériumok és az abelliánus drágakőmágia gyakorlója!

- Ostoba vagy, hogy ide merészkedtél - szólt a nő, miközben óvatosan

375

közeledett felé.

- Megpróbáltad megöletni Cormackot és Milkeilát, sőt magát Bannagrannagyurat is! - vágott vissza Bransen. - Régóta gondolkodom már ezen. Vajonmilyen előnyt remélhetett volna Ethelbert nagyúr abból, ha megöleti Gwydreúrnő két követét?

Affwin Wi ránevetett.

- Csakhogy nem Ethelbert nagyúr tette - fejtegette tovább Bransen. - SemCormack és Milekila, sem Jameston Sequin esetében. Te álltál e tettekmögött, a behri orgyilkos! Sokáig nem értettem az egészet. - Kisséfélrebillentette a fejét, és kíváncsi tekintettel fürkészte a nőt.

- Miért?

Affwin Wi azonban csak mosolygott tovább.

- Talán féltél, hogy véget ér a háború? Mert ha szövetség köttetett volna,akkor Bannagran és Gwydre is magasabban állt volna annál a nagyúrnál, akitéged védett? Ezért próbáltál végezni velük?

- És most végzek veled. - Ennyit mondott csak fenyegetőn a nő, és rohamralendült.

Hevesen hadonászott a Jhesta Tu-pengével, jól begyakorolt,kiszámíthatatlan mozdulatokkal.

Az Útonálló jobbra szaltózozott, és védekező tartásban ért földet. Jobbkezében a kardot függőlegesen fölfelé, a vállához közel tartotta, mígbaljával előrenyúlt.

Affwin Wi bukfencezett egyet, miközben az Útonálló eltűnt oldalra, ésahogy talpra érkezett, épp a megfelelő helyen volt ahhoz, hogy gyorsanmegpördüljön és Bransen keze felé vágjon.

Ő könnyed mozdulattal leejtette a kezét, és kardjával előredöfött, delágyabb fogással tartotta fegyverét, hogy úgy kapja el a nő lendülő pengéjét,ahogy egy eldobott tojást kap el az ember. Amint a pengék párhuzamosanálltak, a csuklóját elfordította, és igyekezett kitépni anyja kardját ellenfelemarkából.

Csakhogy Affwin Wi is fordított a csuklóján, az ő mozdulatával ellentétesirányba, így elérte, hogy a pengék hamarabb összeérjenek, mint amireBransen számított, így a nő mozdulata volt az, ami majdnem kitépte a kardot

376

az ő kezéből!

Az, hogy mégis sikerült megtartania fegyverét, erős szorításának voltköszönhető, de Affwin Wi tovább támadott, mintha mindvégig erre számítottvolna. Elvágta a penge útját, és előredöfött. A finom ívű pengét ügyesenmegcsavarta - ahogy Bransen is a saját kardját -, hogy elcsúsztassa az ifjúkardjának keresztvasa mellett.

Az Útonálló érezte a szúrást és látta a vért, de megint csak elég gyorsanreagált, és sikerült elkerülnie, hogy komolyabb sebet kapjon. Megint másszögbe fordította a fegyverét, és előrelendítette. A nő kardjához koccanópenge nem okozott kárt.

Affwin Wi egyre csak támadott - vad erővel és rutinos mozdulatokkalvagdalkozott. Az Útonálló leguggolt, és ő is hasonló hévvel forgatta a sajátpengéjét. Fém csattogott a fémen, méghozzá olyan gyorsasággal, hogy a hangolyan volt, mint egy harang egyetlen hosszú kondulása.

A folyamatos kardforgatás közepette Bransen igyekezett valamifélejellegzetes mintázatot felfedezni a nő mozgásában, és próbálta a mozdulataitösszevetni mindazzal, amit a Jhest Könyvéből tanult. És ez hiba volt - erredöbbent rá, amikor emiatt nem védett ki egy ütést és újra megsebesült akarján, majd elmulasztott elhajolni a nő egy újabb döfése elől.

Kétségbeesett igyekezettel bukott le oldalra, de a remek penge - az őédesanyjának csodálatos kardja - belevágott a bal válla külső felébe. Oldalttántorodott, és a nő nyomban utána mozdult. A pengéik újból összecsaptak,őrületes erővel.

Ezután már nem próbálta felismerni ellenfele mozdulatait, és nem gondoltmár a Jhest Könyvére sem. Már egyáltalán nem gondolkodott. Immár csupánaz ösztönei vezették, előre- és hátradöfött, vágott vagy elhajolt szükségszerint, és mindketten ugrások, előrelendülések és vetődések változatoskombinációit hajtották végre.

Affwin Wi egy hatalmas vágással támadott, de az Útonálló kardja márisott volt, és függőleges tartásban blokkolta az ellenfél pengéjét.

Csakhogy a kardot kiengedte a szorításából az ifjú!

A nő örökké magabiztos arcán ekkor zavar suhant át, miközben megpróbáltváltoztatni a vágás irányán, ahogy a két penge egymásnak csattant, amitőlBransen megpördült. Azonban az ifjú fegyvere nem repült ki a kezéből, csakegy hurkot írt le a levegőben, mert az Útonálló elég okos volt ahhoz, hogy

377

elegendő ellennyomást fejtsen ki a markolatra. Bal lábával jobbra előrelépett, félig megfordult, és elkapta a pörgő kardot bal kezével, fordítotttartásban.

Pillanatnyi tétovázás nélkül, abban a hitben, hogy ezzel övé a győzelem,hátradöfött a pengével.

Legnagyobb megdöbbenésére a penge nem érte el a nőt. Ahogy ráébredt asebezhetőségére, az Útonálló bölcsen elrejtette meglepetését, hogy a cselesmozdulat nem hozott eredményt, és túl is tette magát ezen. Nem is volttudatában annak, hogy mit tesz, amikor elmélyedt a malachit erejében, és alevegőbe ugrott, majd oldalra vetődött. Még csak a lábát sem húzta fel,mégis könnyűszerrel ellendült nemcsak Affwin Wi, hanem a nő felfelé döfőkardja felett is.

Ahogy földet ért, és megfordult, hogy szembe nézzen a nővel, azt látta,hogy az is hasonló ugrással vetődik át felette, és a feje jó három méternyirevan a földtől.

- A dísztű - hallotta a saját suttogását. Egyáltalán nem örült afelismerésnek, hogy a nő máris ilyen magas szintre jutott adrágakőmágiában!

Újból fellendült, és így tett Affwin Wi is. Ahogy a levegőben elsuhantakegymás mellett, magasabban, mint egy álló ember, pengéik ismétösszecsaptak, és a csapás erejétől mindketten megperdültek, ahogy földetértek. Ám egyikük sem maradt sokáig a földön, hanem nyomban ismét alevegőbe lendültek. Halálos táncuk új dimenzióba lépett.

Ugrottak és szakoztak, vetődtek és kinyújtóztak, különféle szögekbensuhantak el egymás mellett, és minden egyes alkalommal olyan erővelcsaptak össze a pengék, hogy mindketten megperdültek.

Az egyik ilyen összecsapás alkalmával Bransen, kinyújtózva, arccal lefelésuhant, Affwin Wi egy ügyes védekezése után, ahogy közeledett a föld felé,behúzta a lábát. Erősen megvetette a talpát, és ezután hátravetődött, amilyengyorsan csak tudott. Azt gondolta, hogy elkapja a nőt, még mielőtt azbelelendülne a következő ugrásába.

Csakhogy Affwin Wi nem lendült a levegőbe. Ismét mintha egy lépésselelőtte járt volna, a nő eleresztette a dísztű malachitjának mágiáját, ésszilárdan megvetette a lábát a talajon, hogy elkapja őt a következőugrásánál.

378

Az Útonálló a legutolsó pillanatban vette ezt észre, így ő is eleresztette amalachit erejét, és az eredeti célja előtt valamivel ért földet. Sikerült magaelé emelnie a kardját, és kivédeni egy újabb hatalmas kardcsapást, demegint csak ez volt az, amit Affwin Wi akart. Ugyanis nem Bransent vettecélba, hanem a kardját.

A Jhesta Tu-kard búgó hangot adott, ahogy a másikhoz csattant - valódiszépség volt, egy kecses és erős ezüstacél penge, melyet több ezerszermeghajtogattak, hogy a használat csak még élesebbé tette. Az Útonállónaknem volt más választása, mint megkísérelni egy erős blokkolást. A merevpóz és a hatalmas erő is ellene dolgozott, ahogy Affwin Wi lesújtott.

Hallotta a fém feccsenését, látta a szikrákat, ahogy a pengékösszeütköztek, így ösztönösen lehunyta a szemét és hátraugrott. Ahogykinyitotta a szemét, látta, hogy már csak egy kardcsonkot tart, a pengekétharmad része épp pörögve lendült a levegőben oldalra.

Affwin Wi feléje tartotta a kardját, jelezvén, hogy győzött. Bransennevetést hallott oldalról, és ahogy arra nézett, Merwal Yahnát látta ott állni,csípőre tett kézzel.

Bransen hátrálni kezdett, de hamarosan elfogyott a mozgástere, ahogy asziklaperemhez ért. Immár nem volt mögötte más, mint a jó hétméternyimélység.

- Igen, elszökhetsz - mondta neki Affwin Wi, miközben lassan közeledett. -De tudd, hogy elkaplak és végzek veled! - E szavakkal rémisztőgyorsasággal felé vetődött. A kardot magasba emelte, egy olyan csapásra,melynek kivédésében vagy kikerülésében Bransen nem is reménykedhetett.

Csakhogy ő nem hátrált meg. Kiemelte kezét a tarsolyából, és megidézte akezében tartott drágakő erejét. Egyre erősebben halmozta fel az energiát, éselőrevezette, feltöltvén a követ, mire a keze már a magasban volt. Azutánszabadjára engedte. A mágnesesség köve, a magnetit előrevágódott akezéből. A mozgásának lendületét felerősítette a célpont - az Affwin Wikezében tartott kardmarkolat - vonzása. Ahogy a kő eltalálta, a kard alevegőbe repült, közben pedig pörgött, egyre pörgött, és vele repült AffwinWi három ujja is. A nő arcán jól látszott a megrázkódtatás, ahogyhátratántorodott. Merwal Yahna felkiáltott, de túl messze volt ahhoz, hogy asegítségére lehessen.

Bransen már lendült volna előre, de megtorpant, mert Affwin Wi egyetlen

379

pillanat alatt úrrá lett elborzadásán és fájdalmán, s az egészet egyetlenhatalmas dühkitörésbe vezette. A szerpentinkő energiapajzsa fénylett felkörülötte. Irányt változtatott, es újból előrevetődött.

Bransen megértette, mi a szándéka, és elfutott. Ismét a malachit erejéthívta segítségül, és leugrott a szirtről. Könnyedén landolt egy hatalmas falegközelebbi ágán. Visszanyerte az egyensúlyát, és ahogy megfordult, látta,hogy Affwin Wi támad. A nő teste körül a rubin lángnyelvei izzottak. Úgynézett ki, mint egy élő tűzgolyó, egy lángokat lövellő elementál.

Nem volt menekvés... legalábbis semmiképp nem egy nyári fa könnyenlángra kapó ágai között.

Bransen a lélekkövet használva ekkor a nő tudatát támadta meg -igyekezett megzavarni az összpontosítását. Ezzel egyidejűleg amágiasemlegesítő napkőből lövellt elő egy energianyalábot. Ám Affwin Witovábbra is élő tűzgolyóként közeledett, magasra lendülve a malachiterejével, alább nem hagyó sikollyal. Bransen annyit tehetett mindössze, hogykétségbeesetten levetette magát az ágról.

Ahogy az eggyel lejjebb lévő ághoz csapódott - ezúttal kevésbé kecsesmozdulattal, inkább arra figyelve, hogy elkerülje a komolyabb sérüléseket -,felfigyelt rá, hogy a nő sikolya valahogy megváltozott. Csak miutánelhajlította az ágat, és ennek segítségével földet ért a fa alatt, akkor ébredtrá, mi is a forrása ennek az újfajta sikolynak.

A kín.

A lángokkal körülölelt harcos elsuhant a hely mellett, ahol korábbanBransen állt, és beleütközött az összefonódó faágakba. Őrült módjárahadonászott, miközben átesett ezen az ágszövedéken, míg végül hatalmascsattanással a hátán ért földet.

Bransen kétségbeesett támadása a napkővel Affwin Wi mágiájánakegyetlen részét vette el - a szerpentinpajzsot. Így aztán a dísztű rubintjánaklángnyelvei ezúttal a nő testét mardosták. Ő kínjában üvöltve ide-oda gurulta földön.

Bransen elborzadva rohant oda hozzá, és elkeseredett elszántsággalpróbálta kioltani az utolsó makacs lángnyelveket. A lélekköve energiájábamélyedt, és igyekezett gyógyító hullámokat előhívni belőle, de amikor akezét a minden ízében remegő nő testére tette, a bőre egyszerűen levált azérintése alatt.

380

Bransen borzadállyal vegyes undorral hőkölt hátra.

Egy ordítás térítette magához - egy önmagából kivetkőzött emberállatiasan vad üvöltése -, még éppen időben ahhoz, hogy lássa, amintMerwal Yahna a feje fölé emelt nuncsakuval ráront, miközben vadul pörgetia halálos fegyvert.

A férfi arcán nem volt az értelemnek nyoma sem - látszott, hogy nemtétovázik, nem gondolkodik. A másodpercnek abban a töredékében, ahogyfelnézett a férfira, Bransen látta, hogy Merwal Yahnát annyira hatalmábakerítette a harag és a fájdalom, hogy egyet akart csak: végezni vele -agyoncsapni abban a pillanatban, ahogy ott térdelt a reszkető, haldoklóAffwin Wi mellett.

Bransen meglátta a dísztűjét, és kitépte a felhólyagzott bőrből, miközben anála lévő malachit energiájába mélyedve felugrott a magasba egyhátraszaltóval. Jó hét méterrel magasabban, egy faágon landolt.

Merwal Yahna a fa tövéhez futott, és minden lépésnél átkokat szórt rá.Mint egy megvadult állat, elkezdte ütlegelni a fa törzsét egzotikusfegyverével - előre-hátra, minden csapásnál szilánkokat hasítva ki atörzsből.

- Te lejön! Én megöl! Lejön! Meghalsz! - kiabálta.

- Elég! - kiabált neki vissza Bransen néhány pillanattal később, amit arrahasznált, hogy a dísztűt ismét a homlokára illessze. Immár érezte adrágakövek mágiájának áramlását a testében. - Ennek vége, Merwal Yahna.Ideje, hogy félretegyük személyes ellentéteinket, és elkezdjünk munkálkodnitartományuraink érdekében, Honce javára...

- Gyere le! - kiabálta egyre a kopasz férfi, és tovább ütlegelte a fát.Tomboló dühe láthatóan nem csillapodott. - Én megöl téged! - Ezt kiáltoztaegyre, miközben nem hagyott fel az ütlegekkel sem. Bransen próbáltértelmesen beszélni vele, de nem járt sikerrel.

Végül Merwal Yahna elkezdett felmászni, és Bransen megértette, hogymuszáj lesz megküzdenie vele. A fejét csóválva nézte, hogy halad felfelé aférfi. Amint Merwal Yahna elérte annak az ágnak a tövét, amelyikenBransen állt, ő végigszaladt az ágon, a malachit erejével könnyítve súlyán.Így az ág nem is hajlott meg alatta. A sziklaszirt felé igyekezett, aholelkezdődött a harc. Az Útonálló minden lendületét beleadta, és ellendült. Ó,csak átlendülhetne azon a sziklaperemen, és elérhetné a kardját... - gondolta.

381

Nem sikerült neki. Bármilyen nagyot ugrott is, bármennyire összpontosítottis a drágakő erejére, a távolság túl nagy volt. A szikla oldalának csapódott,megkapaszkodott, és megpróbált felmászni, de az ütközés kissé elkábította,így lecsúszott, majdnem egészen a földig, mire végre sikerült rendesenmegkapaszkodnia.

Csakhogy túl későn - ezt pontosan tudta, ahogy a háta mögött egészenközelről felharsant Merwal Yahna üvöltése.

Bransen a homlokán levő dísztűre összpontosított - a foglalat anyagára,amely a hat drágakövet a helyén tartotta. Amikor megfordult, Merwal Yahnamár csak alig kétlépésnyi távolságra volt tőle, és a halála perce közelgett.Bransen minden mágikus energiáját egyetlen hatalmas energiakilövellésbesűrítette.

A villámcsapás elvakította és sokkolta őt, ahogy bizonyára MerwalYahnát is. Egyetlen döbbent szempillantás alatt elhalt a dühödt üvöltés, és ahatalmas erő robbanásának hangja másodperceken keresztül visszhangzotttovább. Amint a látása visszatért, Bransen észrevette, hogy a másik már nemáll előtte.

Semmi más nem maradt ott, ahol a férfi Bransen energiacsapása előtt állt,mint egy pár fekete selyemcipő. Ahogy az ifjú tekintete hátrább vándorolt,úgy tízméternyire észrevette Merwal Yahnát is, háttal egy fa törzsénekdőlve, füstölve, s vadul rángatózva.

Bransen letaglózva odatámolygott a férfihoz, és mellé térdelt. Eltökéltszándéka volt, hogy őt már nem hagyja meghalni. Eldöntötte, hogy magávalviszi Merwal Yahnát Ethelbert nagyúr bírósága elé, mint Cormack ésMilkeila megtámadásának, és Jameston Sequin megölésének tanúját.

Igen, bólintott, de közben Merwal Yahna balja váratlanul fellendült, állontalálva őt, amitől hátraesett. Az Útonálló ekkor azon küzdött, hogymegfékezze a lendületét, és újból talpra álljon, tudván, hogy Merwal Yahnabiztosan folytatja a támadást. Jobbjával kitapintott valami keményet éssimát... egy botot, Merwal Yahna elejtett fegyverének végét. Ülésbeemelkedett, majd talpra ugrott, miközben a behri harcos is felállt -bizonytalan, remegő lábakon... de ezek a lábak elég erősek voltak ahhoz,hogy az őrjöngő férfi Bransenre vesse magát.

Ő is felugrott, ugrás közben szaltót vetett és megcsavarta a testét. Ahogyelemelkedett a földtől, a csuklója egyet villant, és lendületbe hozta a

382

nuncsakut. Szabad kezébe fogta a másik botot, és mindkét kezével mélyenlenyúlt, ahogy ellendült Merwal Yahna felett. Amikor elsuhant felette,Bransen nagy erővel keresztezte a kezeit, a jobb vállát előrelendítetteközben, és így felgyorsult a lendülete, amint a földre huppant, és MerwalYahnát is magával rántotta.

Egy pillanatig azt gondolta, hogy a közelben eltörött egy vastag ág. Csakamikor Merwal Yahna súlyos, élettelen teste rázuhant, akkor döbbent rá,hogy azt a reccsenést hallotta, amikor a férfi nyaka eltörött az ő ugrásánaklendülete alatt, az egzotikus fegyver rántására.

Elcsigázottan mászott ki a férfi teteme alól, és talpra küzdötte magát.Hosszú időn át vizsgálta a két elesett harcost, és közben mélységes sajnálatlett rajta úrrá. Mennyi jót tehettek volna ezek ketten? Ilyen méltóságteljes,nagyszerű harcosok... Arra gondolt, hogy talán egymás mellé kellenetemetnie őket.

Egy pillanattal később azonban rideggé vált az arca, amint JamestonSequinre gondolt.

Merwal Yahna ölte meg a barátját, méghozzá a legtisztességtelenebbmódon - nem párharcban, sőt még csak nem is szemtől szembe. MerwalYahna nuncsakujával lyukat ütött egy falba, és azon keresztül JamestonSequin hátába.

Bransen lenézett az egzotikus fegyverre, mely a jobb kezében lengett. Afegyver egyik szárát átcsúsztatta az övén, csípőre tette a kezét, és újbólvégignézett Merwal Yahna holttestén, és Affwin Wi szétroncsolódotttetemén.

Jameston Sequinre emlékezett...

.. .és otthagyta őket a keselyűknek.

A levitáció képességét használva az Útonálló ezután felmászott asziklafalon, vissza a nővel vívott harc helyszínére. Könnyen megtalálta akardot, de amikor lehajolt, hogy felvegye, megtorpant. Ott volt ugyanis amagnetit is, beágyazódva a kardmarkolatba, odazárva egy letépett ujjat is.Bransen keresett egy faágat, és azzal piszkálta le a követ és az ujjat afegyverről. Ezután a szeme elé tartotta a kardot. Sokáig nézte a csodásmarkolatot, az elefántcsont és ezüstacél bonyolult mintázatát, melyet úgyalakítottak ki, hogy egy csuklyás kígyót formázzon.

Ez a finom mívű mestermunka megsérült a magnetit becsapódásától; mély

383

horpadás éktelenkedett a kígyó tekergőző nyakának egyik oldalán. Aveszteség fájdalmas hullámai csaptak át Bransen lelkén a gondolatra, hogysérülést okozott anyja tökéletes kardján, ezen az odaadással és szeretettelkészített remekművön.

Ezután úgy fogta meg a kardot, ahogy harc közben szokta, és bemutatottvele egy sor vágást és hárítást. A pengét forgatva hatalmas, megkönnyebbültsóhajjal nyugtázta, hogy a fegyver tökéletesen kiegyensúlyozott maradt.

Tehát ő is elhelyezte a kézjegyét anyja kardján.

Bransen visszanézett Ethelbert dos Entel városa felé. Immár elérkezett azideje, hogy Gwydre úrnő bimbódzó királyságán is rajta hagyja a kézjegyét.

* * *

- Köszönöm, hogy fogadtok, de nekem magával Ethelbert nagyúrral kellbeszélnem! - szólt Bransen, ahogy megállt a parancsnok előtt. Az idősebbetkét ifjabb parancsnok vette körül, és az őrség egy komolyabb csapata,ugrásra készen várva a parancsát.

- Azt állítod, tudomásod van a háború eseményeiről, és hogy Gwydre úrnőnevében szólsz - felelte Kirren Howen. - Miért is ne fogadnánk?

- Mondhatni a legkevésbé sem tökéletes körülmények között hagytam elvárosotokat.

- Elüldöztek - szólalt meg Myrick, az egyik fiatalabb parancsnok, mireKirren Howen és harmadik társuk dühös, szigorú tekintete villant felé,élesen emlékeztetve őt, hol a helye.

- És most visszatértem hozzátok - felelte ő, és közben végig Myrickrenézett. Ezután visszafordult Kirren Howenhez. - Ethelbert nagyúrhoz.Bizonyára hallottatok Gwydre úrnő északon aratott győzelmeiről.

- Hallottam hírét, hogy folyton sikerül egy lépéssel a palmarisi Milwelliselőtt járnia.

Nem hallottam döntő győzelemről, leszámítva azt az egyet, amikorlegyőzte Panlamaris nagyurat.

- Azóta is több kisebb győzelmet aratott - ismerte el Bransen -, de márúton van a nagyobb diadal felé. Gwydre úrnő nevét örömmel és áhítattalsuttogják Honce északi vidékein. A palmarisi Milwellis napról naprabosszúsabb, a serege egyre elgyötörtebb, és egyre inkább szenved a

384

honvágytól. Azonban Gwydre úrnő seregével más a helyzet. Ők hisznekügyükben, úrnőjük ügyében!

A parancsnokok figyelmesen meghallgatták szavait, valahogy mégis úgytűntek Bransennek, mintha gondolatban messze járnának.

- Győzni fog! - jelentette ki magabiztosan.

- Bannagran nagyúr elutasította szövetségi ajánlatunkat - mondta KirrenHowen. - Ha jól emlékszem, te magad is ott voltál, az ő oldalán.

Myrick és Tyne ennek hallatán összekulcsolták karjukat a mellkasukon, ésegy röpke pillanatig Bransen arra számított, mindhárman egyszerre fognakrárontani.

- Így aztán meglepett, hogy visszatértél városunkba, és Gwydre úrnőmellett emelsz szót - folytatta az idős parancsnok. - Vagy talán mindkét oldalmellett küzdesz?

- Csakis és kizárólag Gwydre úrnő embere vagyok - jelentette ki Bransenhatározottan.

Akkor nem tudta, de ez a kijelentése mentette meg az életét azon a sötétnapon ott, Ethelbert dos Entelben. - A helyzet Bannagran nagyúrral továbbrais tisztázatlan - folytatta.

- De hát az ő oldalán vonultál a városunk ellen - a figyelmét miképp nemkerülhette el a vádló hangsúly.

- Személyes okokból tartottam vele, és semmiképp nem Yeslnik királyért,akit szívből utálok.

- Megbízhatunk benned?

Bransen mosolyogva meghajolt.

- Honce-ban megváltozott a helyzet, és én azért jöttem, hogytájékoztassalak benneteket ezekről a változásokról. Tudnotok kell, hogyGwydre úrnő meg fogja nyerni ezt a háborút.

Vajon hol fog akkor majd állni Ethelbert nagyúr, és a városotok? Persze,erről neki kell döntenie.

- Hol van Bannagran?

- Pryd városában, többezres seregével.

- És hol van Gwydre?

385

Bransennek el kellett rejtenie a mosolyát, mert majdnem rávágta - pusztánhogy lássa a három parancsnok arckifejezését -, hogy ő is Prydben van.

- Milwellis nagyúr is ugyanezt kérdezi, mert úrnőm mindenütt ott van, mégsincs sehol.

- Válaszolj a kérdésre! - követelte Myrick.

- Elmondtam nektek az üzenetet, bár magával Ethelbert nagyúrral akartambeszélni.

- Ezt nem engedhetjük! - makacskodott Kirren Howen.

- Akkor hát adjátok át üzenetemet, és engedelmetekkel távozom.

- Az üzenetedet? - visszhangozta a parancsnok kétkedőn. - Azért jöttél,hogy elmondd nekünk azt, amit régóta tudunk, hogy Milwellis körbe-körbekergeti Gwydrét az északi vidékeken?

- Azért jöttem, hogy elmondjam nektek, a háború Gwydre úrnő javárakezd fordulni.

Tudnotok és értenetek kell ezt. Úrnőm barátságát és szövetségét ajánlottanektek, és ti elfogadtátok az ajánlatát. Ilyen egyezség viszonzandó.

- Hogyan? Azt akarná, hogy merészkedjünk elő, miközben Bannagran Prydvárosában állomásozik, egy akkora hadsereggel, mely legalábbháromszorosa a miénknek?

Bransen vállat vont.

- Én átadtam az üzenetet, úgyhogy most távozom.

Mielőtt bárki felelhetett volna, az Útonálló meghajolt, és gyorsan elindult.Bár az ajtónál álló őrök már mozdultak, mintha megállítani készülnének,Kirren Howen nyugalomra intette őket.

Bransen szívből örült, hogy eljöhetett onnan, ahogy annak is, hogy a kardotés a dísztűt elrejtette Ethelbert dos Entel falain kívül. Mindössze annyitakart elérni egyelőre, hogy elültesse a bogarat Ethelbert nagyúr fülében,hogy jobban figyelje a háború alakulását, és talán hogy előcsalogassa, hogymég nagyobb nyomást tudjanak gyakorolni Yeslnik seregeire.

Legalábbis erről próbálta meggyőzni magát, ahogy átvágott a városon.Ekkor már nem rejtette el mosolyát, hisz a rejtélyes utalást a „személyes”okokra Bannagrannal való menete kapcsán nem véletlenül tette.

386

Azt akarta, hogy Ethelbert nagyúr tudja. Az uraság már biztosan elkezdetttanakodni, hogy merre lehetnek a zsoldosai, különösen, hogy ő visszatért avárosba, és a nagyúr bizonyosan hallotta a híreket arról is, hogy Affwin Wiés Merwal Yahna miként vették üldözőbe aznap délelőtt a városba érkezettembert. Biztos volt benne, hogy Ethelbert nagyúr felismerte benne azt aférfit, amikor oly váratlanul megjelent az udvarában.

Ethelbert parancsnokai ügyesen nem fedték fel a lapjaikat. Nem említettékaz üldözésről szóló pletykákat, sőt Kirren Howen egyáltalán semmilyenmódon nem hozta szóba a zsoldosokat. Mégis biztosan mindegyikük oldalátfúrta a kíváncsiság.

Igen, teljes őszinteséggel állíthatta, hogy Gwydre úrnő érdekében mentEthelbert dos Entelbe, azonban nem tagadhatta azt sem, hogy személyesérdekei is fűződtek a látogatáshoz.

Azt akarta, hogy Ethelbert nagyúr tudja. Azt akarta, hogy amikormegtalálják Affwin Wi és Merwal Yahna testét nem messze a városfaltól,Ethelbert nagyúr tudja, hogy ő, az Útonálló végzett mindkettejükkel.

Miután újból magához vette értékes tárgyait, szándékosan Ethelbert dosEntel nyugati kapuja előtt haladt el, sőt még tisztelgett is az őrség egytagjának a mesés, híres karddal - a homlokához bökött vele, ahová márvisszahelyezte a dísztűt.

Elmosolyodott, amikor látta, hogy az őrszem visszasiet a városba,kétségkívül azért, hogy szétkürtölje a híreket.

Azt akarta, hogy Ethelbert nagyúr tudja.

* * *

- Az Ősökre mondom, sötét nap ez a mai - szólalt meg Tyne, amikorBransen elment.

- Ő tette, a nővel együtt - erősködött Myrick. - El kellene kapnunk, éslehántani a húst a csontjairól! Ilyen árulást nem szabad...

- Elég volt, Myrick! - vágott a szavába Kirren Howen. - Affwin Wivégzett a hírnökkel, és ő ölte meg Ethelbert nagyurat is. Az Útonálló nemvolt itt. Vagy azt hiszed, képes lett volna teljesen elkerülni Affwin Wit?

- És hol van most Affwin Wi és Merwal Yahna? - kérdezte Myrick. -Valakit épp elüldöznek a falainkról? Az Útonállót?

387

- Ha az Útonálló tette volna, Affwin Wi a kardja hegyére tűzve vonszoltavolna vissza a tetemét Ethelbert dos Entelbe - erősködött Tyne.

Kirren Howen megdörzsölte az arcát. Egyszerre végtelenül öregnek ésfáradtnak érezte magát. Még el sem temette szeretett urát, még nem engedtekiszivárogni sem a hírt, hogy Ethelbert halott, és ez a rengeteg értelmetlenösszeesküvés-elmélet csak még nagyobb súllyal nyomta a vállát e sötétórákban.

Az őrség egy tagja izgatottan rohant be a terembe.

- Parancsnok! - kiabálta zihálva.

- Mit jelentsen ez? - mordult rá Myrick.

- Nála van a kardja! - kiáltotta a katona.

- Mi? - kérdezett vissza a három parancsnok egyszerre.

- Az Útonállónál - magyarázta a férfi. - Nála van Affwin Wi kardja!

Kirren Howen arca kifejezéstelenné vált. A világ egyszerre valahogy túlzavarossá, és sokkal, de sokkal veszélyesebbé vált.

388

24.KIHEZ KÖT A HŰSÉG?

Kirren Howen lenézett Affwin Wi szénné égett testére, mely annyira elvolt torzulva, hogy majdnem felismerhetetlenné vált.

- Ez az Útonálló műve - jelentette ki Merész Myrick. - Kétség sem férhozzá.

- Úgy tűnik - felelte Kirren Howen.

- Tehát neki is része volt Ethelbert nagyúr meggyilkolásában! - kiáltott felMyrick.

Kirren Howen egy dühös pillantással emlékeztette, hogy halkabbankellene beszélnie. Elvégre az őrség vagy egy tucatnyi tagjával érkeztek, és aparasztasszonnyal, aki felfedezte a testeket.

Mindannyian a közelben álltak, épp annak a fának az árnyékában, ahováBransen, majd később Affwin Wi leugrott.

Mindkét parancsnok arra fordult, és látták, hogy kíváncsi pillantásokvetülnek rájuk.

Ugyanakkor az is világosan látszott, hogy a csapat nem teljesen értetteMyrick szavait. Ennek láttán Kirren Howen megkönnyebbülten felsóhajtott.Nem volt teljesen biztos benne, hogyan akar továbblépni ebben a kérdésben.Még nem hagyták, hogy Ethelbert nagyúr halálhíre kijusson a kastélyból, éső szívesebben tartotta volna titokban, míg rá nem jönnek, hogyan is halt meg.Valahogy nem stimmelt a nyilvánvalónak tűnő történet arról, hogy egy nő,akit Bannagran küldött beosont, és meggyilkolta a nagyurat.

Hol voltak az őrök, akik elhagyták a kaput ezzel az orgyilkossal, hogy - abeszámolók szerint - Ethelbert nagyúr színe elé kísérjék? És mi a helyzetBransennel, az Útonállóval, aki a nagyúr halála utáni reggelen azért érkezett,hogy beszéljen Ethelberttel? Vajon ez puszta csel volt a részéről, hogyelterelje magáról a gyanút? Ám ha ez volt a helyzet, miért jelent megnyilvánosan a városban? Hisz bizonyára ki tudott volna osonni a városbólolyan csendben, ahogyan beosont! Kirren Howen valahogy nem láttaértelmét ennek az egésznek.

- Mihez kezdjünk? - kérdezte Myrick jóval halkabban. - Bevonuljunk Pryd

389

városába, megbosszulni urunkat?

- Megbosszulni? Túl messzire mész a feltételezéseidben. Azt gondolni,hogy harcba szállhatnánk Bannagrannal, őrültség.

- Akkor mi legyen?

- Meg kell tudnunk az igazat erről a gaztettről.

- Hisz tudjuk az igazat! - makacskodott a türelmetlen, hirtelen haragúMyrick.

- Nem tudunk semmit - hűtötte le idősebb társa. - De megtudjuk!

* * *

- Elmondtam neki, merre jártál, és mit tettél - szólt Gwydre úrnőBransennek, amikor elhagyták Prydet az ifjú érkezése utáni reggelen.

Bransen kétkedve nézett rá, mintha el lenne rá szánva, hogy emlékezteti őt,nem igazán érdekli, mit gondol róla Bannagran. - És ő azt mondta,kétségkívül értékes harcosokat veszített ügyünk a két behri harcosszemélyében, ha Ethelbert mellénk áll?

Gwydre felnevetett, és ez mutatta, hogy Bransen nem is járt túl messze azigazságtól.

- Így van - ismerte el. - De ami főbb, úgy tűnt, Bannagranra mélybenyomást tett az az egyszerű tett, hogy legyőzted azt a két harcost, és az,hogy ilyen messzire elmentél, hogy megbosszuld egy elesett barátodat.

- És nem is emlékeztetett rá, hogy ő nem bosszulta meg elesett barátjátazzal, hogy kivégzett engem? - kérdezte Bransen gúnyosan, mire az asszonymegint csak nevetett. Igazán jókedvűnek tűnt ezen a reggelen.

- Bannagran nagyra tart téged. Tiszteli azt, hogy milyen utat jártál be, ésazt, hogy hová jutottál.

- Most már egészen bűntudatom van azért a sok ábrándképért, melybenvégeztem a szörnyeteggel.

- Látom, Bransen szarkazmusa határtalan.

- Talán szeretnéd, ha mást mondanék?

Gwydre úrnő rábámult.

- Itt vagyok, nem? Tulajdonképpen én vezettelek ide! Hát nem elég ennyi,

390

demonstrálandó Bannagran nagyúrba vetett hitemet?

Gwydre annyiban hagyta a kérdést, és ezután csendben folytatták útjukat amegszokott hatalmas szökellésekkel, végig a vidéken. Gwydremeglepetésére Bransen ezúttal kelet felé vette az irányt, és nem északra, aserege felé. Amikor végül megtalálta a kellő pillanatot, hogy kifaggassa azifjút úti céljukat illetően, ő azt felelte, elérkezett az idő, hogy találkozzékEthelbert nagyúrral.

- Bízol benne, hogy nem fog megölni azért, amit a harcosaival tettél?

- Olyan ostobának gondolsz, hogy megadom neki az esélyt erre?

* * *

Kirren Howen beletúrt a hajába, miközben nekidőlt a falnak ott afészerben, nem messze a város főkapujától. Előtte a földön két őr holttestehevert, feltehetően ugyanannak az orgyilkosnőnek az áldozatai, aki megölteEthelbert nagyurat is.

Az agyafúrt öreg parancsnok észrevette, hogy ezzel a kettővel botokvégeztek, sőt az egyiknek nyakát is szegték, míg Ethelbertnek elvágták atorkát. Egyre furcsábbá vált az ügy.

Myrick felvetette, hogy ezzel a kettővel valószínűleg az Útonálló végzett,mialatt a nő Ethelbertet gyilkolta meg.

Destros atya és Tyne ebben a kérdésben vitába szálltak vele, és KirrenHowen számára világossá vált, hogy Destros atya osztozott kételyeibenezzel az elmélettel kapcsolatban.

Kihallgatták a többi őrt is, akik a kapunál álltak, amikor a nő megérkezett,és azokból a hírmorzsákból, amiket megosztott velük, teljesen másféleárulás képe bontakozott ki, mely Bannagran ellen irányult.

- Vidd őket a klastromba, és vizsgáld meg alaposabban a sebeiket! -utasította Destrost.

- Azután térj vissza hozzám a kastélyba, ha már tudod, milyen fegyvervégzett velük, és amikor már meg tudod becsülni, milyen tudás kell egyeffajta fegyverhez!

Myrick tiltakozni kezdett.

- Nagyszerű parancsnok vagy, Merész Myrick - szakította félbe KirrenHowen -, de minden szavad tapasztalatlanságodról árulkodik. Itt most egy

391

város sorsáról van szó - egy városéról, mely immár csak a mi felelősségünk.Egyetlen elhamarkodott lépés teljes katasztrófához vezethet. Nem. Nekünkmost nyugodtnak kell maradnunk, és megtudnunk mindent, amit csak lehet.

- De... - kezdett volna vitatkozni ismét a férfi.

- Ismerem a fájdalmad, barátom - szakította félbe Kirren Howen. - És nekételkedj benne, hogy magam is szeretném Ethelbert nagyúr gyilkosát látni alegrettenetesebb kínhalál közepette elpusztulni. Csakhogy számos fontoselöntés áll előttünk, és a legkevésbé sem mondhatni, hogy elegendő ismeretállna rendelkezésünkre ahhoz, hogy meghozzuk őket. - Ezzel Destrosrapillantott, és biccentett a fejével. A szerzetes pedig kisietett, és behívtatársait, hogy segítsenek neki a halott őröket az enteli klastromba vinni.

Kirren Howen alig tért vissza a kastélyba, amikor az izgatott Destrosbesietett, hogy beszéljen vele.

- Az Útonálló visszatér! - tört ki belőle.

Kirren Howen döbbenten bámult rá.

- Itt van?

- Hamarosan.

- Honnan tudod?

- Szellemutazással meglátogatott, és megkért, beszéljek Ethelbertnagyúrral, hogy ma este, napnyugtakor tárgyaljon vele.

- Elfogjuk, amint beteszi a lábát a városba.

Destros atya a fejét csóválta.

- A kapukon kívül akar tárgyalni, egy elhagyatott kunyhóban az erdőszélén, nem messze innen.

Kirren Howen szemei fenyegetőn összeszűkültek.

- Elhozza Gwydre úrnőt, hogy beszéljen a nagyúrral.

Erre aztán elkerekedtek az öreg parancsnok szemei!

- Ethelberttel akar találkozni?

- Nem tudja, hogy urunkat megölték.

- Vagy gyakorlott hazudozó.

392

Destros a fejét rázta.

- A szellemutazás, és az ilyen formában történő eszmecsere során test,szellem és lélek összekapcsolódik, nagyuram... - elhallgatott, és különöstekintettel nézett Kirren Howenre, miként a parancsnokot is készületlenülérte, hogy ezzel a címmel illették. Szellemalakban nincsen megtévesztés -összegezte Destros atya. - Az Útonálló nem hazudott. Nem tudja, hogyEthelbert nagyurat megölték.

Hogy jobban belegondolt, Kirren Howent nem is lepte meg igazán ez ahír. Túl sok bizonytalan pontja volt eddigi feltételezésüknek, és bennefolyamatosan ott munkált a kétely a történet apró részleteivel kapcsolatban.

- Elmegyünk, és találkozunk az Útonállóval és Gwydre úrnővel - mondtaEthelbert dos Entel új tartományúra.

- Talán küldened kellene valakit magad helyett.

- Talán Ethelbert nagyúr így tett volna?

Erre a kérdésre szükségtelen is lett volna válaszolni, különösen, hogyEthelbert nagyúr személyesen utazott el Bannagran seregéig abéketárgyalásra, teljesen kiszolgáltatottan.

Mégis, Destros és Kirren Howen is megkönnyebbülten sóhajtottak fel,amikor a megbeszélt találkozón a várostól nem messze tényleg csak Bransenés Gwydre úrnő várta őket abban a romos kunyhóban. Ugyanott, aholJameston Sequint megölték.

- Én magával Ethelbert nagyúrral óhajtok beszélni - közölte rögtönGwydre úrnő.

- Én szólok a város nevében - felelt neki Kirren Howen.

- Nem akarom, hogy szavaimat tévesen közvetítsék a nagyúr felé.

Destros atya erre kényelmetlenül fészkelődni kezdett, ami nem kerülte elBransen figyelmét. Amikor az úrnő tovább beszélt volna, feltartott kézzelmegállította, és metsző tekintettel az atyát fürkészve ennyit kérdezett:

- Mi az?

- Az emberednek meg kell válaszolnia néhány kérdést - szólalt meg KirrenHowen, elütve ezzel a kérdést, és elérve, hogy Bransen rá nézzen. - Egybehri férfit és nőt illetően.

393

- Affwin Wi és Merwal Yahna - felelte Bransen. - Én öltem meg őket.Mindkettejüket.

Destros atya ennek hallatán a szája elé kapta a kezét. Gwydre úrnő metszőpillantást vetett Bransenre, de Kirren Howennek a szeme sem rebbent.

Bransen ekkor a kis kunyhó egyetlen helyiségének hátsó fala felé mutatott,egy lyukra, úgy fél méterrel a föld felett.

- Jameston Sequint pontosan ott gyilkolták meg - mondta, és ezúttalGwydre volt az, aki a szája elé kapta a kezét, nehogy felkiáltson. - Ő volt atársam, és Gwydre úrnő barátja - magyarázott tovább az ifjú. - Igaz barátvolt, és valódi élő legenda Előőrsben. Merwal Yahna Affwin Wiparancsára végzett vele, ő maga pedig elvette tőlem anyám kardját és ezt adísztűt - mutatott a homlokára -, melyet maga Artolivan atya ajándékozottnekem. Azért jöttem el, hogy visszaszerezzem őket, és Affwin Witisztességes harcot vívott velem, akárcsak Merwal Yahna. Mindkettenhalottak.

Beszámolójának száraz, tényszerű hangvétele már önmagában elfojtottaKirren Howen esetleges tiltakozásait, és a reakciójából Bransen és Gwydreazt is jól látták, hogy a férfi nem igazán kedvelte Ethelbert orgyilkosait.

- Ethelbert nagyúr Ethelbert dos Entel bajnokainak nevezte őket - szóltKirren Howen figyelmeztetőn. - Óvatosnak kellene lenned egy effajtabeismeréssel!

- Akkor joggal feltételezhetjük, hogy Ethelbert nagyúr volt az is, akielküldte őket, hogy végezzenek Cormackkal, Milkeilával, és Bannagrannagyúrral is? - vágott vissza Bransen.

Kirren Howen erre felnyögött. Ugyanaz a történet, amit az őröktől hallott,akik ott voltak a kapunál, amikor Bannagran „futára” megérkezett.

- Akkor hát ez igaz?

- Igaz - felelt Bransen. - És egy másik jó barátunk is keserves árat fizetettezért a támadásért.

- Ha úgy gondoltátok, Bannagran üldözése városotok biztonságátszolgálhatja, akkor szemet hunyhatunk meggondolatlan lépésetek felett -vette át a szót Gwydre. - Mindannyian elkeseredett lépésekre kényszerültünke nehéz időkben. De most már tényleg beszélnem kell Ethelbert nagyúrral. Adolgok északon gyorsan változnak, és...

394

- Meghalt - szólalt meg ekkor Kirren Howen tompán, és ahogy a kétdöbbent szempár rámeredt, még hozzátette: - Meggyilkolták. Ahálótermében. Nem tudom, ki tette, de megtaláltuk az ágyánál Bannagranfutárának a holttestét. Affwin Wi végzett vele, aki Ethelbert holtteste mellettbukkant rá.

Bransen és Gwydre egy hosszú percig üres tekintettel nézett egymásra, deaztán az ifjú egyszerre felkuncogott, és ennyit mondott:

- Milyen kényelmes.

- Hogy érted ezt? - kérdezte Kirren Howen.

- Te, vagy Ethelbert nagyúr voltatok, akik Affwin Wi orgyilkosaitCormack és Milkeila után küldtétek? Vagy maga Bannagran nagyúr ellen?

Kirren Howen hallgatása mindent elmondott, és mindketten tudták, hogyugyanarra a következtetésre jutottak.

- Tehát most teljes egészében te képviseled a várost? - kérdezte Bransen.

Az öreg bólintott, mire Bransen félrelépett, és Gwydre felé biccentett.

- Nincs sok időm - kezdett bele az asszony. - Bannagran nagyúr megingottYeslnik király iránti elköteleződésében. Azt nem tudom, ellene fordul-e, deazt nem hinném, hogy harcolni fog érte. Északon hatalmas seregek csapnakmajd össze. Most nem annak van itt az ideje, hogy Ethelbert harcosaivárosuk falai mögött lapuljanak.

- Vagy talán épp most van itt annak az ideje? - vágott vissza KirrenHowen. - Hagyni, hogy mások a vérüket ontsák, míg mi megerősítjük avédelmünket?

- Honce sorsa kétséges - válaszolt az úrnő. - Ha Yeslnik nyeri meg aharcot, azt gondolod, hogy a falaitok távol tudják tartani? Nem számít,mekkora csapásokat sikerül rá mérnem északon, tudod, hogy aki ott nyer,erősebben fog kikerülni az ügyből.

- Tehát ha Gwydre úrnő győz, akkor is szükségem lesz a falaimra?

Az úrnő széles, őszinte mosollyal az arcán, pillanatnyi tétovázás nélkülválaszolt.

—- Nem. Ethelbert dos Entel harcosai már sokszorosan kiérdemelték,hogy békében éljenek. Egész Honce hálás, hogy Ethelbert nagyúr erősbástyaként kitartott a Delaval városából áradó sötétséggel szemben.

395

- Számon kérem rajtad az ígéreted, úrnő, akár kivonulunk, akár nem -felelte Kirren Howen, mire Gwydre úrnő bólintott.

- Akkor mi indulunk - jelentette ki ezután az úrnő. - Északon nagy afelfordulás.

Az illendő meghajlások után ő és Bransen kisétáltak a házból.

- Jó szelet, Előőrs úrnője! - szólt még utánuk Kirren Howen. Őszinte,szívből jövő jókívánság volt ez, melyet a világ minden tengerésze használt.

Ezután Bransen és Gwydre kéz a kézben útnak indultak, méghozzá amegszokott hatalmas szökellésekkel, ahogy a drágakőmágia átáramlott atestükön. Észak felé tartottak, hogy ismét csatlakozzanak Előőrs seregéhez,és újból megkezdjék munkájukat Honce tartományaiban. Immár jócskánbenne voltak a nyárban, a hőség is egyre nagyobb lett, így Milwellishiábavaló hajszája még keservesebbé vált az üldözőknek.

Gwydre és Bransen is tudta, hogy már közeleg az idő, amikor véget lehetvetni a háborúnak.

* * *

- Ha Bannagran nagyúr nem mozdul Pryd városából, akkor nekünk semmuszáj itt maradnunk - magyarázta Kirren Howen Myricknek, Tynenek ésDestrosnak nem sokkal látogatóik távozása után.

Myrick tiltakozva rázta a fejét.

- Oszd meg velünk a kételyeidet! - mondta neki az öreg.

- A feladatunk az, hogy megvédjük a várost, Ethelbert nagyúr emlékére.

- Azt akarnád, hogy csatlakozzunk Gwydre úrnőhöz Yeslnik hatalmasserege ellen? - kérdezte Tyne, és az ő hangjából is érződött, hogyfenntartásai vannak. - Minden jel szerint Yeslnik, Milwellis és Bannagranmind hatalmas, jól kiképzett és felszerelt harcosokból álló seregeknekparancsolnak. Delaval város haderejét nem szabad alábecsülni.

- És én nem is teszem - felelte Kirren Howen.

- Mégis azt akarod, hogy csatlakozzunk Gwydre úrnő kétségbeesetttervéhez. Higgyük tehát, hogy nem volt része urunk meggyilkolásában?

- Igen - szúrta közbe Destros atya, válaszként a kérdésre.

- Talán csatlakozunk hozzá - mondta Kirren Howen -, talán nem.

396

- Nagyuram? - kérdezte egyszerre Myrick és Tyne.

- Melyik oldalhoz csatlakozunk majd? - tette fel ő a szónoki kérdést. -Nos, amelyik nyer, természetesen. Azt tudjuk, hogy nem követelhetjükmagunknak az egész királyságot...

most nem, hogy elveszítettük Ethelbert nagyurat. Emellett már nincs isannyi tartalékunk, hogy ilyen álmokat dédelgethetnénk. Nekünk mostEthelbert dos Entel érdekét kell szem előtt tartanunk. Se többet, sekevesebbet. Tehát megállapodást fogunk kötni bárkivel, aki győz, és végigbiztosítjuk a hazavezető utat.

Ennek hallatán Destros atya arcára rosszallás ült.

- Klastromod aszerint dönthet, ahogy te és testvéreid jónak látjátok -biztosította Kirren Howen. - Nem teszek semmilyen lépést ellenetek, sőttámogatni fogjuk, hogy eljussatok a Szent Mere Abelle-be, ha erre kerülnesor.

Ezzel körbenézett, és köszöntésre emelte a poharát.

- Ez nem a mi harcunk, hanem Gwydréé és Yeslniké - magyarázta. - De ajó Ethelbert nagyúrért és Ethelbert dos Entelért talán a sajátunkénakmondhatjuk, amikor a diadal pillanata elérkezik az egyik fél számára, ésakkor csatlakozva talán még döntő szerepünk is lehet a diadalban...

Esélyeink így megduplázódnak, és a jelentőségünk megnő egy ilyenhelyzetben, mert nemcsak hogy csatlakozunk az egyikük ügyéhez, de ezzelhátat is fordítunk a másikénak. Így aztán valószínűleg kedvező feltételekettudunk végül kialkudni a városunk számára.

A két ifjabb parancsnok arcán mosoly áradt szét, és mindkettenköszöntésre emelték poharukat.

- Bátorság, barátaim! - zengett Kirren Howen hangja. - Ha az Útonállóbizakodása nem alaptalan, és Yeslnik királynak van oka az aggodalomra,akkor mi is hasznot húzunk az ügyből. Állítsunk hát össze egy gyors ésütőképes csapatot! Nem akarom, hogy elfogjanak minket a falainkon kívül,és nem vagyok hajlandó harcba bocsátkozni, hacsak nem mi magunk döntünka harc mellett.

- Ethelbert dos Entelre! - szólt Merész Myrick, és újból köszöntésreemelte poharát.

- Ethelbert nagyúrra! - tette hozzá Tyne, és poharát a barátjáéhoz

397

koccintotta.

398

25.DE GUILBE FELISMERÉSE

- Nem találjuk őket sehol, nagyuram - jelentette a felderítő.

- Távozz! - felelte erre Milwellis, és amikor a férfi megpróbált mondanimég valamit, a nagyúr fenyegető tekintettel fordult felé, mire a szerencsétlennevetséges esetlenséggel meghajolt, és elszaladt.

- Mindig ugyanaz a nóta - jegyezte meg Harcourt. - Okos a némber.

- Túl okos - felelte Milwellis. - Mindig túl okos! Hogy lehetséges ez?Miként tudja ez a boszorka ennyire kiszámítani minden mozdulatunkat,minden csapdánkat és cselvetésünket?

Talán kémek vannak közöttünk?

- Folytasd, kérlek! - szólalt meg ekkor egy harmadik hang, és ahogy őkketten a hang irányába fordultak, látták, hogy De Guilbe atya közelít, mindenhosszú lépésénél bólogatva.

Mindketten - de különösen Harcourt - harcias tekintettel méregették aférfit, mert annak az ajkán fanyar kis mosoly játszott, mintha csak élveznédühödt tehetetlenségüket.

Figyelembe véve, hogy egyre nagyobb volt a rivalizálás Yeslnikudvarában, ahol számos erős személyiség - köztük Milwellis és De Guilbe -versengtek az uralkodó kegyeiért, a feszültség érezhetően nőtt, a hangos ésarrogáns szerzetes szinte minden egyes lépésével.

- Folyamatosan erről beszélnek Yeslnik király udvarában - beszélt továbbDe Guilbe amikor egyik férfi sem szólalt meg.

- Nem szükséges idekinn rejtegetnetek ostobaságotokat.

- Szólj! - felelt neki Harcourt.

- Nyilvánvalóan nem maradt titok, hogy Gwydre úrnő macska-egér harcotjátszik veletek Honce-szerte. Amikor elhagytátok Delaval városát azzal ahatalmas haderővel, azt gondoltuk... mindannyian azt gondoltuk, hogy csupánnapok kérdése, és elvégzitek a feladatotokat. Nem számítottunk hetekre, ésfőleg nem hónapokra. Mégis, lassan véget ér a nyár, és Gwydre még mindigszabadon kószál.

399

Harcourt és Milwellis aggódó pillantásokat váltottak.

- És persze ez a szerencsétlen helyzet arra kényszeríti Yeslnik királyt,hogy erős kézzel fogja a másik hadtestét, Bannagran nagyúr seregét, és ezmegnyugvást és haladékot ad Ethelbertnek - folytatta az atya drámai hangon.- Kudarcotok az egész királyságban elégedetlenséget szül.

Harcourt dühösen felmordult. Úgy tűnt, a következő pillanatban rá is rontDe Guilbére, de Milwellis felfigyelt valami másra is. Valami hátsószándékra az atya locsogása mögött.

- Mit akarsz, szerzetes? - kérdezte meg hát nyersen Palmaris ura.

Harcourt kíváncsian fordult ura felé, míg De Guilbe meglepetést színlelt.

- Mit akarok?

Milwellis azonban egyetlen intéssel beléfojtotta a szót.

- Azért jöttél, hogy jelentést készíts Yeslnik királynak - érvelt Milwellis.

- Őfelsége türelme fogytán van.

- És vajon a jelentésed Milwellis vagy Bannagran nagyúrnak kedvezmajd? - kérdezte Milwellis.

- Mi köze van ennek az egésznek Bannagranhoz? - vágott közbe Harcourt,de nyomban fel is ragyogott az arca a felismeréstől, ahogy elnézte De Guilbeatya mosolyát.

- Bizonyára egymás ellen akarsz felhasználni bennünket, a saját javadra -jelentette ki Milwellis.

- Súlyos vád ez, nagyuram.

- Csupán logikus következtetés, ugyanis a helyedben magam sem tennékmásképp - felelt a tartományúr, mire az atya mosolya még szélesebbrehúzódott.

Azonban nagyon hamar el is komorodott.

- Azt akarom, hogy Gwydre úrnő vereséget szenvedjen - mondta. - Aztakarom, hogy Artolivan atyát tiporják sárba, és vele minden követőjét is.

- Az Abelle-nagytemplomot akarod székhelyedül, bárhogy kecsegtetnek isegy delavali anyatemplom ígéretével - felelte Milwellis. - Ha Yeslnik királykiürítene minden kőbányát Honce-ban, és egy akkora klastromot építeneneked, ami mellett a Csatos Öv-hegység is eltörpül, te akkor is az Abelle-

400

nagytemplomot akarnád székhelyedül.

De Guilbe Harcourtra nézett, és arcára visszatért a mosoly.

- Hogy lehet egy ilyen fiatal ifjú ennyire éleslátó? - kérdezte aparancsnokot.

- Mit akarsz? - kérdezte újból Milwellis.

- Talán Milwellis nagyúr irányába fordítani Yeslnik király kegyét?

A tartományúr erre nem felelt; még csak a szeme sem rebbent.

- Tudni akarom, hogy egyetértesz velem abban, hogy az Abelle-nagytemplomot le kell győzni, és nekem ott kell felállítanom a székhelyemet,nem Delavalban vagy bárhol másutt, ha komolyan azt akarjuk, hogy a SzentKirály Egyháza irányítása alá tudja vonni a külvidéki klastromokat - felelt aférfi komoly, határozott hangon.

- Semmi nem okozna nagyobb örömöt számomra, mint bevonulni azAbelle-nagytemplom udvarára, és bosszút állni atyám haláláért.

- Tudom - felelt az atya. - És pontosan ezért jöttem most hozzád. Nem mintYeslnik király kéme, hanem mint barát.

- Barát? - visszhangozta Harcourt kétkedőn.

- Szövetséges - helyesbített De Guilbe.

Milwellis bólintott - kezdte érteni a helyzetet.

- Amikor Gwydre úrnőt legyőzzük, és Ethelbert nagyúr a tengerbe szorul,az Abelle-nagytemplom erődítménye diplomáciai megoldást igyekszik majdelérni.

- Milyen más választásuk lenne? - válaszolt az atya.

- És Yeslnik királynak tanácsos lesz engednie ennek a szándéknak, hisz aző seregei is kimerültek, és Honce mindenütt romokban hever - folytatta anagyúr.

- De vajon bölcsen tenné, ha engedne ennek a békekötési szándéknak?

- A maga szempontjából igen - ismerte el Milwellis. - De a teszempontodból nem.

- No és a tiédből?

- Nem, az enyémből sem.

401

- Akkor hát megállapodtunk? - kérdezte De Guilbe, és kezét nyújtott, amitMilwellis elfogadott.

- Az Abelle-nagytemplom és Palmaris városa remek szövetséget alkotmajd - jegyezte meg a szerzetes.

* * *

Kevés dolog létezett, ami meglephette, vagy megrázhatta volna De Guilbeatyát. A férfi bejárta már a világot, harcolt powrik és barbárok ellen,szélsőséges éghajlati viszonyok között vezette társait. Áldott Abellerendjében talán soha nem volt még keményebb ember, aki gyakran kegyetlenvolt és gyakorlatias, aki nem habozott használni a korbácsot (amit Cormackis tanúsíthatott), és aki a katonák, szerzetestársak, és ártatlan polgárokhalálának hírét épp csak egy vállrándítással fogadta, egészen addig, amíg eza háborút abba az irányba mozdította, ami az ő rendről alkotott képe volt.

Nem egy szerzetestársa jegyezte meg az évek során, hogy mentalitásasokkal közelebb állt egy samhaistáéhoz, mint egy abelliánus szerzeteséhez,és ő tudta, hogy sok tekintetben igazuk volt. Szembefordulása Artolivanatyával legalább annyira filozófiai, mint identitásbeli kérdés volt. De Guilbeszemében az egyház elpuhult Artolivan gyengéd irányítása alatt, és ez csakisaz egyház végét jelenthette.

Az egyház.

Elvégre ez volt a kulcs az egészhez. Ez volt az egyház kötelessége,bármely egyház volt is hatalmon - hogy rendet tartson a félelmetes tömegsoraiban. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Yeslnik lesz Honce királya, vagyhogy Delaval vagy Ethelbert dos Entel városa elvész, Abelle rendjének felkellett volna hagyni a semlegességgel, és a győztes oldalára állni.

Az, hogy Yeslnik erkölcsös vagy jó ember volt-e, De Guilbe számáraegyáltalán nem számított. Az, hogy parancsa, miszerint ki kell végezni azEthelbert seregéből ejtett foglyokat helyes, vagy igazságos volt-e, nemjelentett semmit. Hosszú távon nem. Egy olyan egyház jövője szempontjábólnem, amely tovább virágzik abban a királyságban, melyet Yeslnik ural.

Mégis, minden keménysége ellenére De Guilbe atya is arra eszmélt, hogydöbbenten kapkod levegő után, amikor végre felfedte Gwydre úrnőrettenetes titkát.

- Mit tudtál meg? - kérdezte Harcourt, amikor a láthatóan komolymegrázkódtatást átélt szerzetes besétált Milwellis nagyúr sátrába azon a

402

sötét, esős éjjelen.

A szerzetes arca falfehér volt, és a fejét csóválta minden egyes szónál, ígyfelelt:

- Felrúgtak minden erkölcsi gátat és szabályt! Elkeseredettelszántságukban felhagytak minden óvatossággal!

Milwellis széttárta a kezét, arcáról és egész testtartásáról csak úgysugárzott az értetlenség.

De Guilbe ekkor felmutatott egy szürke követ - egy lélekkövet.

- Szellemutazás - magyarázta. - Ritkán alkalmazott gyakorlat... vagyis azvolt. Egy felettébb veszedelmes, gyakran erkölcstelen gyakorlat. A hajdanifegyelmezettebb egyházban, még Artolivan felemelkedése előtt aszellemutazást csak rendkívüli vészhelyzetekben alkalmaztuk, amikor azanyatemplomnak ki kellett hirdetnie egy lényeges rendelkezést, vagy a lehetőlegsürgősebben szét kellett küldenie egy borzasztóan fontosfigyelmeztetést... egy borzasztóan fontos hírt! Ha egy testvér eltévedvebolyongott az erdőben egy sötét, fagyos éjjelen, még akkor sem hagyhatta eltesti alakját, ha ez az életébe került!

- Nemigen van időnk az egyháztörténetre, atyám - jegyezte meg Harcourt,de Milwellis gyorsan elhallgattatta, és izgatott kíváncsisággal fordult DeGuilbéhez.

- Yeslnik király helyesen döntött, amikor rád bízta a seregeit - folytatta aszerzetes. - Delavalba vonulásod tökéletes taktikai lépés volt, amint azt arengeteg powri tetem is bizonyíthatja, és idekinn is ugyanilyen helyes taktikaszerint ténykedtél. Beszéltem a parancsnokaiddal, és egyikben sem volt azelmúlt hónapok során alkalmazott taktikádat illetően morzsányi kétely sem,és egyik sem látott benne hibát. Ám a boszorkányt mégsem sikerült kézrekerítened.

Újból a magasba emelte a lélekkövet, és Milwellis nagyúr szemeielkerekedtek.

- Ennyire egyszerű lenne a megoldás? - kérdezte hitetlenkedve. - Aszerzetesei test nélküli alakban mindvégig itt keringtek körülöttünk?Kihallgatták a terveinket, tudtak minden tervezett lépésünkről?

De Guilbe bólintott.

- Ez az egyetlen lehetséges magyarázat.

403

- És csak most jutottál erre a következtetésre? - kérdezte Milwellis. -Hogyan lehetséges, hogy te, vagy a többi szerzetes, akik már hetek óta velemvonulnak, nem oldották még meg ezt az egyszerű talányt? Ha tudtak erről alehetőségről, miért hallgattak? És De Guilbe atya miért nem küldöttfigyelmeztető üzenetet már hetekkel ezelőtt Delaval városából?

- Mert bennem - de az alacsonyabb rendű szerzetesekben semmiképp -még csak fel sem merült ez a lehetőség - felelt az atya hűvösen,magabiztosan. - Te ezt nem értheted, hogy milyen rendkívüli, milyen kirívóeset ez... Igazán nem számítottam rá, hogy Artolivan atya, minden hibájaellenére, ily hamar belemegy egy ilyen őrültségbe!

- Őrültség? Hát kételkedhetünk a hatékonyságában?

- Őrültség! - makacskodott az atya. - A régi idők értelmesebb egyházábana szerzeteseket arra utasították, hogy tartózkodjanak ettől a szentségtelen ésalattomos technikától. Nem volt ez alól kivétel.

- Hisz épp az imént mondtad, hogy voltak kivételek - emlékeztetteHarcourt.

- A legszélsőségesebb esetekben, és csak nagyon különleges, korlátozottmódon alkalmazva. Csakhogy most az ép elme minden törvényénekellentmondva a végletekig kihasználják ezt a technikát.

- És ezzel biztosítják a túlélésüket - mondta Milwellis. - A te régiegyházad úgy hangzik, mintha bölcsebb volna. És e nélkül a bölcsességnélkül már hetekkel korábban lemészároltam volna őket.

- Jobb is lett volna! - kiabálta az arcába De Guilbe. - Jobb is lett volnanekik! Te nem érted, mit jelent a szellemutazás, sem azt nem tudod, milyenveszedelmes kísértéseket rejt magában! Egy testetlen szellem vágyakozikegy test után... sőt kiköveteli, és így arra buzdítja a szerzetes szellemét, hogyvállalkozzék a megszállás gonosz, kárhozatot hozó tettére. Csak találgatnitudok, hogy az Abelle-nagytemplom szerzetesei közül hány lehet mostanrahalott, vagy hány veszíthette el ép elméjét ennek az elkeseredett, ördögitettnek okán... lelkűket és ép elméjüket elvesztve, vagy holtan gonosz tettükmiatt, az Ősök előtt számot adva tetteikről!

- Az Ősök előtt? - kérdezett vissza Harcourt, és a szemei is egészenelkerekedtek, hallván az atya utalását a samhaista istenekre.

- Nekik is megvan a maguk helye - felelte De Guilbe. - És az nem az ahely, ahová Abelle egy igaz hitű követője kerülni akar.

404

Harcourt megint válaszra nyitotta a száját, de Milwellis beléfojtotta aszót.

- Ha mindaz, amit mondasz, igaz, akkor miként lehet, hogy mégis arra akövetkeztetésre jutottál, hogy az a boszorka Gwydre a szellemutazásthasználja?

- Ez az egyetlen lehetséges magyarázat - felelt a férfi teljesmagabiztossággal.

- És be tudod bizonyítani? De Guilbe bólintott, és ismét maga elé tartotta alélekkövet.

- Csak a legszélsőségesebb körülmények esetén... amilyen ez is.

Milwellis arcán ravasz mosoly jelent meg, fehér fogai elővillantak rőtszakálla alól, melyet mostanság meglehetősen elhanyagolt. Harcourthozfordult.

- Ezzel elkapjuk őket.

* * *

- Tudja - biztosította Bransen Gwydre úrnőt, Pinower testvért, és a többivezetőt, pontosan ugyanakkor, amikor De Guilbe atya megosztottafelismerését Milwellis nagyúrral. - Odakinn volt ő is szellemalakban. DeGuilbe atya felismerte a kémeinket.

- Egyik testvér sem osztja a véleményedet - mondta erre Pinower.

- De nem is mondanak ellent nekem - felelte Bransen. - Csak annyitismernek el, hogy nem tudják megerősíteni a szavaimat. Nem is várnámtőlük, hogy felismerjék De Guilbe atyát. Okos volt és óvatos.

- Te mégis felismerted? - még Pinower hangjában is kétkedés csengett,amit Bransen a legkevésbé sem vett zokon.

- Én egy olyan dimenzióját is használom a drágakőmágiának, amit ti nem,Pinower testvér - mondta erre Bransen tényszerűen. - A kövek energiáijobban a részemmé olvadtak, mint azt te akár elképzelni bírod.

- Mert a Jhesta Tu beavatottja vagy? - kérdezett vissza a szerzetes, és ahangja egyre fanyarabb lett. Bransen szavait egyértelműen szeretett rendjeelleni támadásnak vette.

- Mert különleges kapcsolatom van a kövekkel, főleg a lélekkővel -

405

pontosított Bransen.

- Ti arra használjátok a lélekkövet, hogy gyógyítsatok vele, vagyalkalmanként a segítségével elhagyjátok halandó testeteket. Nekemlétezésem alapvető eleme. Ez a kő - ezzel megkocogtatta a homlokára tűzöttdísztű központi kövét - az életenergiám vonalának csúcsára van helyezve,amit a Jhesta Tu ki-csi-krínek nevez. Ez nem valami idegen elem, hanemrésze az Útonállónak.

Gwydre Pinower és Bransen között járatta a tekintetét, de a szerzetesneknem volt több kérdése, sem oka rá, hogy kételkedjék abban, amit Bransen akőről mondott, vagy ami főbb, De Guilbe atyáról.

- De Guilbe tudja - mondta nekik Bransen ismét határozottan. - TehátMilwellis is tudja.

- Akkor a játéknak vége - jegyezte meg Dawson McKeege. A gyűlésenrésztvevők mindegyikének arcán végtelen elkeseredés suhant át, mikorvégiggondolták, mit jelent De Guilbe atya felfedezése, és hogy általaelveszítik titkos taktikai fegyverüket.

- Jó - hangzott egyszerre a meglepő kijelentés Gwydre úrnőtől. Elsétáltdöbbenten tátogó parancsnokai mellett, majd megállt, és elnézett délnyugatfelé. - Kezdek belefáradni ebbe a macska-egér harcba. A nyár a végéhezközeleg, és az embereimnek vissza kell térniük a családjaikhoz Előőrsbe,hogy felkészülhessenek a kemény télre.

- Akkor hát egyszerűen távozol a harcmezőről, és meghagyod Honce-tYeslniknek? - kérdezte döbbenten Pinower testvér, ám a tekintet, amitválaszul kapott, nem kevésbé volt meglepett.

- Aligha. Kifárasztottuk, elcsigázottá tettük őket. Megtörtük alelkesedésüket. Most van itt az ideje, hogy megküzdjünk velük, méghozzáott, ahol mi akarunk, és végre befejezzük ezt az ostoba háborút.

- Öt az egyhez az arány! - figyelmeztetett Dawson. - És ez csak Milwellisserege. Ha Yeslnik is előmerészkedik, akkor tíz emberük jut majd mindenegyes katonánkra.

- Jó - mondta ismét az asszony, mire sokak szemöldöke meglepettenfelszaladt. - Akkor egy helyen és egy időben teszünk pontot az ügy végére.

- Mit nem mondol? - kérdezett vissza Dawson, és még a tájszólása iselőjött, ahogy kikelt magából.

406

- Azt akarod, hogy egyszerűen mészároltassuk le magunkat? - toldotta megPinower testvér is.

Gwydre úrnő magabiztos mosolya azonban beléjük fojtotta a szót.

- Tervet szőhetünk, vagy futkoshatunk is Milwellis és Pryd városa között...Találjatok egy helyet, nem messze Prydtől, ami kedvező lehet számunkra aharchoz.

- Yeslniknek tizenötezer katonája van Prydben - tiltakozott Dawson.

- Csakugyan? - ennyit felelt mindössze az asszony, rendíthetetlenülmosolyogva. Ezután arrébb sétált, és intett Bransennek, hogy kövesse.

- Hatalmas kockázatot vállalsz - szólalt meg az ifjú, amikor márnégyszemközt voltak. - Nem kaptál semmilyen ígéretet Bannagrantól.

- De Guilbe atya már tud a taktikánkról, így az nem jelent többé előnyt.

- Honce hatalmas, és mi gyorsabban tudunk mozogni, mint...

- De minek? - fojtotta belé a szót Gwydre.

- A városok és falvak népe megszeretett. Hálatelt szívvel említik nevedet,és átkozzák Milwellist... sőt, az igazat megvallva Yeslnik királyt is egyretöbben átkozzák fennhangon!

- Csakhogy az emberek, akikről beszélsz, nem harcosok, sőt nem egyközülük kénytelen volt megtapasztalni, milyen következménnyel jár, havalaki velünk rokonszenvezik. Úgy látom, hogy ez a Milwellis nagyúr, akinem véletlenül vált hírhedtté, mint kegyetlen szörnyeteg, csak még dühösebbés frusztráltabb lesz, ha tovább kell kergetnie minket, és végül a földdel teszegyenlővé minden falut, ami a legcsekélyebb kedvességet tanúsítjairányunkba, vagy nem lázad fel és áll hadrendbe az érkezésünk láttán. Te elbírnál viselni egy ilyen rettenetes terhet, Bransen Garibond? Mert én nem.

- Nagy reményeket fűzöl Bannagranhoz. Kiérdemelte?

- Van választásom?

- Most azonnal elmenekülhetnénk Előőrsbe. Nem tudnák időbenhadrendbe állítani a csatahajóikat, hogy megállítsanak bennünket. Ha anyomunkba erednének, az is csak a pusztulásukhoz vezetne. Alig akadHonce-ban olyan, aki megtapasztalta már az előőrsi kemény telet.

- Yeslnik egy idióta, de vele ellentétben Milwellis nem az. Amennyiben

407

hajóra szállnánk, ő azon nyomban felsorakoztatná a hadihajóit a MasurDelaval torkolatának védelmére, és seregével a Szent Mere Abelle-tkezdené ostromolni. Emellett rábírná Yeslnik királyt, hogy indítson útnakegy másik hadsereget, és egyszer s mindenkorra szabaduljon meg Ethelbertnagyúrtól. Ebben az esetben pedig hogyan számíthatnék Bannagranbátorságára...? - Az asszony elhallgatott, és nagyot sóhajtott.

- Akkor hát Milwellis és Pryd városa között - felelte Bransen cinkoskacsintással, mosolyogva.

* * *

- Vidd el ezt az üzenetet! - utasította Bannagran az alá beosztott delavaliseregek parancsnokát.

A magas, vékony férfi gyanakodva pillantott a kezébe nyomottpergamentekercsre.

- Az a szándékom, hogy véget vessek ennek a nyomorult háborúnak -magyarázta Pryd tartományúra.

- Akárcsak Yeslnik királynak - felelte a parancsnok. - Vagy Gwydreúrnőnek, felteszem.

- Talán azt gondolod, a seregem szívesen elvonulna vissza, egészenEthelbert dos Entelig?

- Ha egyszer Yeslnik király ezt óhajtja!

Bannagran erre csak felhorkant, és egy intéssel elbocsátotta a férfit, deelőtte még rámordult:

- Vidd el az üzenetet!

A parancsnok azonban rendíthetetlenül állt és várt.

- Pontosan meg kell mondanod, mi áll benne.

- Miért? - kérdezte a nagyúr mindentudó mosollyal. - Mert félsz, hogy hanem az van benne, amit a drága Yeslnik királyod hallani óhajt, akkor fejedetvéteti?

A parancsnok megpróbálta megőrizni nyugalmát, de a szeme rebbenése, ésa vállának enyhe meggörnyedése elárulta őt.

- És ez az az ember, akiért azt akarnád, hogy az életemet adjam? - kérdezteBannagran. - És ez a király, akiért meghalnál?

408

- Nagyuram!

- Vidd el az üzenetet - mondta ismét Bannagran kimért hangon, fenyegetőn-, vagy én magam veszem a fejed, begyömöszölöm a levelet a szádba, és úgyküldöm el!

A férfi erre elfehéredett, és szó nélkül elviharzott.

- Gondoskodj róla, hogy problémás csapatának a vezetőit is magávalvigye! - fordult ekkor Bannagran halk szóval Reandu mesterhez, aki atrónszéke mellett állt.

A szerzetes bólintott.

- És küldjem be a következő csapatot, hogy Bannagran nagyúr szót tudjonváltani velük?

Bannagran bólintott.

- A szerzeteseid már úton vannak kelet és észak felé ugyanezzel azüzenettel? - kérdezte.

- Három példányban írtam le neked, nemde? - felelte Reandu mosolyogva.- Összeszedem a csapatot... bár már mind ismerik a lelkesítő beszédedet.

- És a legtöbben kedvelik is.

A szerzetes megveregette Bannagran erős vállát, és kisietett az ajtón.Bannagran hátradőlt trónszékében, és megdörzsölte elnyűtt arcát. Azonbanmegtorpant a mozdulata, amikor tapsot hallott a terem hátsó sarkából. Ahang irányába fordult, és még látta a drapériák lebbenését, amint az Útonállóbesétált a látóterébe.

A teremben néhány őr felbolydult, de Bransen ügyet sem vetett rájuk,ahogy Pryd tartományúra elé sétált.

- Már nem is vesződsz vele, hogy bejelentesd magad? - dörrent a nagyúr.

- Úgy szerettem volna értesülni a tetteidről, hogy nem befolyásolom őket.

- Hol van Gwydre?

- Épp erről akarok beszélni veled. - Bransen helyet foglalt akandallópárkányon, a trónszék közelében. - Végigjártam Prydet ma reggel -magyarázta. - Úgy fogadtad a Yeslnik által rád bízott katonákat, mintha asaját tartományod polgárai volnának. És szétosztottad őket a saját katonáidszállása és a városiak otthonai között.

409

- Azért jöttél, hogy elmondd, amit már hetek óta látsz? - kérdezteBannagran. - Talán a mezőn kellett volna őket elviselhetetlenül melegsátrakba zsúfolnom, miközben Yeslnik kiadta nekem a parancsot, hogyvonuljak hadba, majd hogy maradjak, majd ismét hogy induljak útnak, ésazután újból, hogy forduljak vissza?

- Amely parancsokból egyet sem hajtottál végre.

- Végül csak ott vagyok, ahol Yeslniknek legjobban szüksége van rám.

- Nem kell Ethelbert nagyúr miatt aggódnod - mondta Bransen.

Bannagran megpróbált úgy tenni, mint akit nem izgat az ifjú mondandója.

- Ethelbert halott - magyarázott tovább Bransen. - A parancsnokai azthitték, az a hírnök végzett vele, akit te küldtél.

Ettől aztán igazán meghökkent a nagyúr.

- Gwydre úrnő és én velük találkoztunk, amikor legutóbb távoztunk innen.- Bransen csak nevetett a helyzet képtelenségén, de ahogy hallotta, hogy akis kastély ajtajánál felfordulás támadt, egyszerre halálos komolyság ült azarcára. - Gyengíted a Yeslnik király iránti hűségüket, és növeled Bannagranés Pryd városa iránti szeretetüket.

Bannagran nem tiltakozott, még csak a szeme sem rebbent.

- Hányan mentek vissza Delavalba az elmúlt hetekben? - kérdezteBransen. - Úgy az egyharmada?

- Kevesebb.

Bransen felemelte a kezét, és halkan megtapsolta a másik férfit. Ezutánamilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan el is tűnt a falikárpit mögött, amintvagy negyven delavali katonát kísértek a terembe.

Bannagran nagyúr beszéde igazán zene volt az Útonálló füleinek.Bannagran nem követelt hűséget, még csak bebörtönzéssel sem igazánfenyegetőzött, mégis világosan érthetővé tette a katonák számára - az összesférfi és nő számára, akik immár vezetőjükként bíztak benne -, hogy most márteljes mértékben úgy tekint rájuk, mint Pryd város helyőrségének katonáira.

- Mi vagyunk a legnagyszerűbb sereg, aki ebben a háborúban aharcmezőre lépett - mondta nekik a nagyúr. Talán nem is olyan rég a büszkedelavali harcosok ezt sértésnek vették volna, de most azzal fordultakfeléjük, hogy ők is részei ennek a kiváló seregnek.

410

- Gondosan figyeltelek benneteket az elmúlt hónapokban - folytattaBannagran -, végig a lelkesedést megtépázó menetelések során, melyekvégül nem zárultak harccal, csak további meneteléssel, és ti nem inogtatokmeg, nem hagytátok, hogy kétségek legyenek úrrá rajtatok.

Égi kegyelemben volt részem, hogy a legnagyszerűbb csapatokat kaptammeg, hogy a saját katonáimmá tehessem őket...

- Ám egyetlen pillanatig se kételkedjetek - szólt egyszerre élesen, ésközben székéből felemelkedve ujjával előrebökött -, hogy ha méltatlannakítéltelek volna benneteket, elküldöm mindannyiótokat, ahogy a többiekkeltettem. Pryd helyőrségében nincs helye a gyengéknek, vagy a gyengeakaratúaknak. Azonban benneteket csapatomba fogadlak, és megtisztelveérzem magam, hogy a vezéretek lehetek.

Ahogy Bransen kilesett a falikárpit mögül, nem tudta elrejteni csodálattalteli mosolyát.

Hisz világosan látta az igazságot minden egyes harcos arcán, akiBannagran nagyúr előtt állt.

Harcolni fognak érte.

Akár meg is halnak érte, ha kell.

Érte, és nem Yeslnik királyért.

411

26.AZ UTAK TALÁLKOZNAK

Amikor Bannagran hírvivője elhagyta Pryd városát, egy másik küldött -Milwellis nagyúré - éppen akkor érkezett Delavalba.

- Gwydre úrnő sikeres elkerülő taktikájának rejtélye megoldódott -jelentette Milwellis embere. - Palmaris tartományúra felfedte azerkölcstelen praktikát: szellemutazó testvérek lelkét áldozza fel, miközbenmenekül, egyre csak menekül tőle rettegve.

- És ez mit is jelent? - kérdezett vissza Yeslnik király, és közben próbáltanem mutatni, mennyire szórakoztatja a helyzet, a hírnök ugyanis majdkiugrott a sarujából izgatottságában.

- Palmaris dicső tartományúra immár hamarosan elkapja a némbert, és azészaki vidékek be lesznek biztosítva. Most már a markunkban van! - Ésahogy ezt kijelentette, szinte fülig ért a mosolya. - Most, hogy már ismerjüka taktikáját, csellel elértük, hogy hatalmas hibát vétsen. Úgy hiszi, hogy azoldalszárnyunkat védtelenül hagytuk, így aztán ő most dél és nyugat feléigyekszik, éppen ennek a városnak az irányába!

Yeslnik szemei ennek hallatán kikerekedtek, és sokkal inkább félelem,semmint lelkes várakozás ült bennük.

- Gyors iramban haladva meg akarja előzni Milwellis nagyurat, hogy aztánészak felé fordulhasson, és lecsapjon Palmaris városára - pontosítottgyorsan a férfi -, mert nincs elegendő hadereje, hogy megküzdjön Milwellisnagyúrral, ahhoz meg végképp nincs, hogy fenyegetni próbálja Delavalmagas falait.

Yeslnik igyekezett leplezni, mégis, a teremben mindenki tisztán láttavégtelen megkönnyebbülését e szavak hallatán.

- Tehát Milwellis nagyúr végre megfordul és elkapja - szólt a király,igyekezvén visszanyerni a méltóságát. - Elég sokáig tartott neki, míg módottalált, hogy kezelje ezt az apró kis kellemetlenséget, amit Gwydre jelent.

- A némber roppant fürge, és bár a titkos információforrását felhasználjukellene, teljesen nem tudjuk megvakítani - felelt a hírnök.

- Hogy értsem ezt?

412

- Nem lesz könnyű feladat elfogni őt egy hatalmas sereg számára, ésMilwellis nagyúr nem óhajtja túlzottan feldarabolni a seregét egy ilyenveszélyes ellenséggel szemben.

- Hisz az imént mondtad, hogy már a markotokban van! - mordult felYeslnik.

- Így is van, királyom. Amint te is elővonulsz.

Yeslnik erre nem tudott mit mondani. Az arcán döbbenet ült.

- Vonulj fel teljes dicsőséges pompáddal - magyarázott tovább Milwellisembere - egyenesen, az itt jelölt úton! - Ezzel pergamentekercset vett elő, ésszéttekerte. Honce térképe volt a kezében, és fel voltak rajta tüntetve alegfőbb haderők: Milwellis, Yeslnik, Gwydre és Pryd város csapatai. -Csapdába került - folytatta a férfi. - Ahogy elhalad a várt úton, Milwellisnagyúr megfordítja a seregét, és tőle keletre és északra meghosszabbítja aharcvonalait. Amint te kivonulsz, a nyugati út is le lesz zárva. Dél felé pedigott van Pryd városa Bannagran nagyúrral. Gwydre úrnőnek nincs hováfutnia. Mielőtt Yeslnik bármit is mondhatott volna, Olym a háta mögöttfelkiáltott:

- Dicsőség Yeslnik királynak!

Yeslnik gömbölyded hitvesére nézett.

- Ez a te pillanatod, szeretett bajnokom - mondta neki az asszony halkan. -Gwydre kelepcébe sétál Delaval teljes hadereje előtt, és nem lesz hovámenekülnie. Megadja magát, vagy lemészárolja egy harcos, és a győzelmedhíre futótűzként terjed majd el az egész királyságban. Akkor aztán végképpsenki nem mer majd ellened szegülni!

- Hát nem tudna Milwellis egyedül elbánni ezzel a boszorkával? - kérdéselegalább annyira szólt Olymhoz, mint a küldönchöz. Olym erre felálltszékéből, Yeslnikhez sietett, és a fülébe súgta.

- Vigyázz, szerelmem! Ha a diadal egyedül Milwellisé lesz, nem fog majdtöbbet akarni Palmarisnak és saját magának? Ő a te parancsnokod. Necsinálj belőle királyt!

Yeslnik még a gondolatba is belesápadt. Visszafordult a futárhoz, gyorsanösszeszedte magát, majd elnézett a férfi feje mellett, és a trónszékétől azajtóhoz vezető szőnyeg két oldalán sorakozó parancsnokaihoz intézteszavait.

413

- Készüljön a sereg! - parancsolta fenségesen, határozottan.

A teremben erre hatalmas éljenzés harsant. A küldönc mosolya isszélesebbre húzódott, újra meg újra meghajolt, és minden egyesmeghajlással ezt ismételgette:

- Felséges királyom!

* * *

- Megint különálló tartományok? - kérdezte Bransen hitetlenkedve. - Eztüzented Yeslnik királynak, Milwellisnek és Ethelbert dos Entelnek?

- Kevesebb nagyobb tartomány - felelt Reandu Bannagran helyett, aki csakült, és hűvös tekintettel nézett Bransenre.

- Független királyság Yeslniknek, Ethelbert dos Entel tartományurának,Gwydrének, Bannagrannak és Milwellisnek? - értetlenkedett továbbBransen, és minden szónál a fejét csóválta.

- Összekötve egyetlen közös egyházzal, Áldott Abelle egyházával - sietetthozzátenni Reandu.

- Talán inkább kockáztatással és a szövetségtől való félelemmel - vágottvissza Bransen.

- És miután felállt az új rend, vajon ki vonulna ki ellen? Ez nem a háborúvége, csupán egy szusszanásnyi szünet a sok kiskirály számára, amígeldöntik, melyik riválissal bánnak el a legkönnyebben!

- Yeslnik király soha nem egyezik bele - mondta Reandu mester.

- Akkor miért javasoltál ilyen ostobaságot? - kezdett bele a kérdésbeBransen, de aztán félbehagyta a mondatot, ahogy lassan megértette, mirőlvan szó.

- Mert Milwellis nagyúr ambiciózus ember, és Ethelbert nagyúr, vagyismost már az utódja meglehetősen ideges - magyarázta Reandu.

Bransen hosszasan eltöprengett a hallottakon.

- Az hát a célod, hogy éket verj Milwellis és Yeslnik közé - vonta levégül a következtetést. - Arra számítasz, hogy ez árulásra szítja Milwellist,vagy csak azt akarod, hogy Yeslnik őt is és téged is más, fenyegetőbbmegvilágításban lásson?

- Bármelyik megtenné - felelte Bannagran.

414

- Így hát nem számítasz arra, hogy a javaslatod elfogadják.

- Természetesen nem.

- De miért? - kérdezte Bransen egyszerűen. Bannagran úgy bámult rá,mintha a válasz nyilvánvaló volna, és valóban az is volt, csak Bransenszerette volna kimondva hallani.

- Gwydre úrnő már megkezdte felvonulását - szólt Bransen. - Kétlem,hogy időben odaérhetek, hogy eltérítsem ettől az úttól, amit választott, ésMilwellis igencsak igyekezni fog, hogy elvágja a menekülési útját.

- Tájékoztatnotok kellett volna a menetről, mielőtt belefogott - mondtaBannagran, és Bransen számára világos volt, hogy a férfi erősen küzd, hogyvalami módot találjon a veszedelmesen ellentmondásos tervekösszehangolására.

- Nem volt időnk. Milwellis tudomást szerzett arról, honnan származik azelőnyünk, és ha késlekedünk, gyanakodni kezdett volna, hogy tudunk afelfedezéséről, és onnantól gyanakvással figyelte volna mindenmozgásunkat. - Bransen nagyot sóhajtott, és ő is erősen törte a fejét, mikéntlehetne feloldani a tervek ellentmondását. - Talán délnek fordíthatnám, ésakkor átvonulhatna Pryd tartományon, ki a déli nyílt terepre, Milwellis ésYeslnik előtt.

- Úgy hiszed, Yeslnik előmerészkedik Delaval városából? - kérdezte anagyúr.

- Milwellis tudja, hogy egyedül nem bír elfogni bennünket. A csali jóllátszik, a horog gondosan el van rejtve.

Bannagran Reandura nézett, azután a távolba bámult, s belemerült atervezésbe.

- Te gyorsan meg tudsz tenni nagy távolságokat Gwydre úrnővel - fordultidővel Bransenhez.

- A drágakőmágiának és Jhesta Tu-képzettségemnek köszönhetően.

- Utol tudnád érni Reandu szerzetesét az északi úton?

- Castingay testvér - tette hozzá Reandu. - Ma reggel indult útnak.

Bransen vállat vont.

- Azt hiszem, könnyűszerrel utolérem. El tudod őt juttatni gyorsan

415

Milwellis táborába? - kérdezte Bannagran.

Bransen kíváncsi pillantással nézett rá, de nem felelt.

- Tégy így! - utasította Bannagran. - És mondd meg Castingay testvérnek,okvetlenül tájékoztassa Milwellis nagyurat arról, hogy Yeslnik király ismegkapta ugyanezt a javaslatot, és hogy arra számítok, a király el fogjafogadni, bár bizonnyal visszavonja majd a csapatait Milwellis és Bannagranparancsnoksága alól.

Bransen, aki még mindig zavartnak tűnt, bár már kezdte kapizsgálni adolgot, Reandura nézett.

- Castignay testvér nyíltan halad az úton - mondta a szerzetes.

- És amikor ezzel végeztem? - kérdezte Bransen Bannagrantól. - Térjekvissza hozzád?

Vagy Gwydréhez? Fordítsam délnek, Pryd városa felé?

- Ez a lehetőség mindig nyitva áll - felelte Bannagran, és a hangja ismétmagabiztosan csengett, sőt az ajkai mintha enyhén mosolyra görbültek volna.- De most még nem. Térj vissza hozzám sietve, de előbb derítsd fel aDelavalba vivő utat! Hadd lássuk, vajon Yeslnik előmerészkedik-eMilwellis hívására. Hadd tudjuk meg, van-e gyomra a harchoz!

- És mit fog tenni Bannagran? - bátorkodott megkérdezni Bransen.

- Eldöntöm, hol akarom megnyerni a háborút - válaszolta Honce Medvéje.

* * *

Delaval városa nem látott ilyen parádés menetet az ott élők emlékezeteóta. Harsonások állták végig a város főutcáját a kastélytól egészen a városkeleti kapujáig. Minden sor, minden oszlop tökéletes összhangban vonult, acsizmáik egyszerre koppantak a macskaköveken.

Egy gyalogos hadtest vezette a menetet, húszfőnyi szélességű, háromszázfőnyi hosszúságú menetoszlopban. Ezután következett az elit lovasság,ragyogó bronzvértezetben - lovak és lovasaik fel voltak páncélozva, dárdáikhegye csak úgy csillogott a reggeli napfényben.

Ezután a harci szekerek következtek, mennydörgő robajjal. Soraik közéegy sor aranyozott hintó ékelődött, és a legdíszesebben maga a király ült. Ahintó tetején ült egy aranylevelekkel ékesített trónuson, és néha intett azezernyi embernek, akik a széles utca oldalán tolongtak, hogy búcsút intsenek

416

neki.

A delavali kastély magas erkélyéről Olym királyné nézett a menet után, ésYeslnik ügyelt rá, hogy látványosan köszöntse őt. S miután így tett, bárki, akia tömegben nem éljenzett elég hangosan, számíthatott rá, hogy az emberekkörül járőröző katonák vasbotja emlékezteti rá, hogy hol a helye.

A király mögött kíséretének hintói következtek, utánuk pedig a többi harciszekér.

Mögöttük még három gyalogos hadtest vonult, soraik egybeolvadtak asózott hallal és más ellátmánnyal megrakott kocsik hosszú sorával, és amenet kilométereken át kígyózott az úton.

Mire Yeslnik seregének legvége is áthaladt a városkapun, a nap máralacsonyan állt a nyugati égbolton, és a király már rég maga mögött hagyta avárost, és már kilométerekkel előbbre járt az úton.

Amint áthaladtak a városkapu alatt, Yeslnik visszahúzódott páncélozotthintójába, és személyi testőrsége - több tíz veterán harcos - a közelébenmenetelt, áthatolhatatlan gyűrűt vonva köré az út során, és később, mégaznap éjjel a táborban. A végső diadala napja már közelgett, és ő nem volthajlandó kockázatot vállalni.

Azonban a nagyszámú őrség ellenére is igazán magányos volt.Rettenetesen hiányzott neki a felesége. Az asszony volt számára az erőezekben az utóbbi hetekben - ő ösztökélte a dicsőség egyre magasabbszintjei felé, emlékezetes szerelmes éjszakákkal jutalmazva bátorságát. Ezvolt hónapok óta az első alkalom, hogy távol voltak egymástól - döbbent ráa király, ahogy aludni tért, és azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogyképtelen rá.

Olym volt az egyetlen barátja. Elküldetett a nő hintójáért. Szüksége voltrá, hogy maga mellett tudja, hogy bátorságot merítsen belőle ebben ahatalmas csatában, csakhogy az asszony érkezésére nem lehetett számítanilegalább másnapig.

Ő volt az egyetlen barátja. Ez a nyugtalanító gondolat elkísérte az ágyábais. Felidézte magában nagybátyja udvarát. Delaval nagyúr megbízható,hűséges harcosokkal vette körül magát. Férfiakkal és asszonyokkal, akiketbarátjának nevezett. Yeslnik esetében más volt a helyzet. Két legfőbbparancsnoka, Milwellis és Bannagran a saját tartományaik urai voltak.

Talán Delavalba kellene hívatnia őket? Talán Bannagrant meg kellene

417

tennie a helyőrség parancsnokának?

Nem, inkább Milwellist - döntötte el -, hisz Bannagran túl öreg volt már,és túl mogorva ahhoz, hogy osztozzanak a javakban, melyekben neki, mintHonce egyeduralkodó királyának része lesz. Hisz bármennyire szerette isOlymot, a csinos ifjú hölgyek gondolata a legkevésbé sem volt kedve ellenvaló. Igen - gondolta -, amikor végez ezzel a Gwydre üggyel, meghívja majdMilwellist Delaval városába, mint fő tanácsadóját, a helyőrségeparancsnokát, és barátját.

Akart egy barátot... sok barátot - döntötte el. Egy egész udvarnyi nemestgyűjt majd maga köré - ifjú, zabolátlan férfiakat, és együtt élvezik majd asok csinos, ifjú hölgy társaságát. Amint erről ábrándozott ágyában, afenyegető tekintetű Olym képe jelent meg előtte, egészen felborzolván akedélyeit.

Ám Yeslnik király elhessentette magától ezt a képet. Ő volt Honce királya.Neki minden kívánságát teljesíteni fogja mindenki. Olymnak el kell eztfogadnia.

Ő volt Honce királya...

Ám magányos ember volt.

* * *

- Ez egészen elképesztő volt, Útonálló! - lelkendezett Castingay testvér,amikor végére értek szökellő futásuknak, és megpillantották az alattukelterülő völgyben Milwellis nagyúr hatalmas táborát. - Bárcsak Reandumester a rendelkezésemre bocsátott volna egy malachitot, hogymegkíséreljek ekként visszatérni Prydbe, amint itt elvégeztem a feladatomat!

- Nem akarjuk, hogy Milwellis és De Guilbe atya tudomást szerezzenek adrágakőnek e tulajdonságáról - felelte Bransen. Gondolatban még azt ishozzátette, hogy Castingay testvér jobban tenné, ha soha nem kísérelne megeffajta szökellést egyedül. Bransennek egyedül az adottságai és képzettségekülönleges együttese, a Jhesta Tu-ismeretek és a drágakőmágia ötvözeteadta meg ezt a szabadságot. Bármelyik szerzetes, aki hozzá hasonló módonfutna, minden lépésnél ilyen hatalmas ugrásokkal, bizonyosan összezúzná abokáját földet éréskor egy fán, vagy egy vastag falon.

- Tudod, milyen kötelesség vár itt rád? - kérdezte Bransen.

Castingay testvér válaszul felemelte a Pryd címeres pecsétjével lezárt

418

pergamentekercset, és ennyit mondott:

- És Yeslnik király el fogja fogadni Bannagran nagyúr javaslatát.

Bransen bólintott, bár még mindig nem volt benne biztos, hogy mi isBannagran szándéka ezzel, vagy hogy miként fog sikerülni a terve.

- Maradjak Milwellis nagyúrnál, vagy térjek vissza Prydbe? - kérdezte aszerzetes.

Bransen végiggondolta, hogy legvalószínűbben mi vár Milwellisre, majdígy felelt:

- Kerülj távol ettől a tábortól amilyen gyorsan csak tudsz. A következő hétharcot és halált hoz. Kövesd a rothadó tetemek bűzét, ha úgy döntesz,csatlakozni akarsz a harchoz, vagy keress egy kis falut a közelben, aholmeghúzódhatsz, amíg eltart a zűrzavar. De ne maradj Milwellis mellett,hacsak nem De Guilbe atyához húz a szíved, avagy nem érzel késztetést,hogy a saját prydi testvéreid ellen harcolj.

- Úgy hiszed, Milwellis nagyúr Bannagran nagyúrral fog háborúzni? -kérdezte döbbenten Castingay.

Bransen csak mosolygott és vállat vont. Nem volt ugyan biztos benne, deigazán, szívből remélte, hogy erre fog végül sor kerülni.

Úgy hagyta ott a férfit, hogy annak egyenes útja vezetett Milwellistáborába, és nyomban továbbindult délkeleti irányba. Még hosszúkilométereket tett meg, mielőtt letelepedett egy nagy fenyő alacsonyra lógóágai között egy kis éjszakai pihenésre... egy másik hatalmas hadsereg,Delaval város helyőrségének látványával a távolban.

Mégis, legnagyobb meglepetésére, Bransen mélyen, jóízűen aludt. EgészHonce mozgásban volt, ezt tudta jól. Mindenki koruk legnagyobb csatájárakészült. Ám mégis, különös módon nem izgult, és nem is félt. A Gwydrénektett ígéretére gondolt, és szeretett hitvesére és születendő gyermekükre.Végül valóban sikerült olyan utat találnia, melyet érdemes volt járni...kétségkívül véres és nehéz út volt ez, de helyes és becsületes. Az ő számáraezt az ígéretet jelentette Gwydre.

Azon az éjszakán Bransennek megerősödött a jövőbe vetett hite - a sajátjövőjébe, és a szépséges vidékébe, melyet otthonának nevezett.

Bárcsak túlélné a harcot...

419

27.BLENDEN COE

Yeslnik király a hintója tetején ült, és ujjaival aranyozott trónszéke tölgyfakarfáján dobolt. Előtte a földön állt a Bannagranra bízott egyik hadtest, ahetedik légió parancsnoka, Descarde kapitány. Mellette ott állt egy nemes akirályi udvarból, egy tanácsadó, aki felolvasta Bannagran nagyúr levelét, ésegy közeli hintó tetején, Yeslnik jobbján ott ült Olym királyné, aki végremegérkezett a városból.

- Jó, hogy kivonultál, felség - szólalt meg Descarde. A férfi dadogvakereste a szavakat, amint megpróbálta valahogy lerázni magáról ezt a terhet,hogy egy láthatóan kedvezőtlen fogadtatású javaslatot kellett közvetítenie. -A lehető leggyorsabban visszatérhetek Bannagran nagy... - A hangja elhalt,ahogy Yeslnik Olymhoz kezdett beszélni, ügyet sem vetve a katonára.

- Hallottad ezt, királyném? - szólt a király. - Véget akar vetni a háborúnak,ezt mondja Bannagran... a férfi, akit olyan hatalmas bajnoknak gondolsz.

Körülötte - úgy, hogy Yeslnik nem vette észre - többen is kényelmetlenülfészkelődni kezdtek, elvégre igazán nem férhetett kétség Prydtartományurának legendás alakjához, akinek hőstettei híresek voltak adelavali helyőrség körében.

- Egyszerűen csak abbahagyjuk! Milyen nagyszerű! - harsogta Yeslnik. -És mivel győzelmem közel, itt az ideje, hogy felosszam királyságom számoskisebb királyság között.

Ó, hát nem csodálatos? Persze úgy, hogy Bannagran is megkapja asajátját!

A Yeslnik oldalán álló tanácsadó nevetni kezdett a gúnyos szavakon.

- Talán már túl sok háborút látott - felelt a királyné. - Hallottam márilyesmit, hogy hatalmas harcosok gyáva nyulakká váltak. Nagy veszteség ez,de nem számít, hisz végre már közel a királyság megteremtése. Sót, drágakirály uram, talán jobb is, hogy egy valaha hatalmas tartományúr, aki ilyenközel székel Delaval városához, elveszítette a harci kedvét.

Yeslnik király felnevetett és bólintott, majd tekintetét újra Descardekapitányra fordította.

420

- Óhajtod, felség, hogy visszatérjek Bannagran nagyúrhoz, éstájékoztassam, hogy az ajánlatát elutasítod? - kérdezte a férfi.

- Ó, annál többet óhajtok - felelte Yeslnik drámai hangsúllyal. - Aztakarom, hogy menj vissza Prydbe! Vigyél magaddal váltólovakat, vágtasséjjel és nappal, és számolj be alattvalómnak a helyzetről. Gwydre ésszánalmas kis serege egyenesen a seregem felé rohannak, észak felől elzárjaútjukat a nagyszerű Milwellis parancsnok, és Bannagran feladata, hogyugyanezt tegye déli irányból a többezres sereggel, melyet én bocsátottamrendelkezésére. Mondd meg neki, hogy induljon, és csatlakozzon a Gwydrétlemészároló seregekhez, különben eltávolítom Pryd éléről, és kegyvesztettlesz mindörökké. Talán most még biztosíthat magának egy helyet bizalmasparancsnokaim sorában, sőt talán azt is megengedem neki, hogy csatlakozzonEthelbert nagyúr erőinek végső felszámolásához, de nem tűröm el atétovázását! Most nem!

A kapitány meghajolt.

- Menj! - kiáltott rá ekkor Yeslnik, megrészegülve saját büszkeségétől,hatalmától és dicsőségétől.

- Bannagrant folyamatos ostorozással kell kordában tartani - jegyezte mega királynőjének.

Olym válaszul csak kuncogott, és felvonta a szemöldökét, mire Yeslnikdühös pillantást vetett rá, hisz pontosan értette, merre kanyarodtak azasszony kéjsóvár gondolatai.

* * *

- Érdekes javaslat - jegyezte meg Harcourt Milwellisnek.

A nagyúr nem válaszolt rögtön, előbb alaposan átgondolta, milyenkövetkezményekkel járhat Bannagran különös, váratlan ötlete. Yeslnikbizonyosan őrjöngeni fog... különösen most, amikor küszöbön áll egyiklegfőbb ellenségének teljes elpusztítása.

Persze könnyen lehet, hogy Bannagran erről nem is tud.

- Gyorsan kell cselekednünk! - utasította parancsnokát. - El kell fogni ésmegsemmisíteni Gwydrét, még mielőtt eléri a delavali csapatokat, már ha ezlehetséges.

Harcourt kíváncsian nézett rá - nyilvánvalóan várta a folytatást.

421

- És mivel valószínű, hogy Bannagran nem jön elő... - folytatta Milwellis.

- Minden dicsőség Palmarisé lesz - fejezte be a mondatot ura helyett azöreg, és közben egyetértőn bólogatott.

- No és, ki is lenne rá alkalmasabb, hogy bekebelezze Előőrs tartományt,mint Palmaris ura, Milwellis? - fűzte tovább a gondolatmenetet a nagyúr. -Úgy, hogy hajóink uralják az öblöt és biztosítják a kereskedelmi utakat, azerdei nép komoly szükséget szenved majd.

- Bannagran habozása a kezünkre játszik - helyeselt Harcourt. -Lehetséges, hogy akár háborút is vállalna Delaval és a saját tartományaközött? Csodás lehetőség! De haladjunk csak lépésről lépésre, barátom.Zúzzuk szét Gwydre seregét, méghozzá gyorsan, hogy senkivel ne kelljenosztoznunk a dicsőségben! Ezután hagyjuk, hogy Yeslnik király mondja meg,merre tovább - legyen az az Abelle-nagytemplom vagy a távoli Ethelbertdos Entel. Én leszek a jó és hűséges herceg. - Ezután a kezében tartottpergamenre pillantott, és még hozzátette: - Bannagran pedig végtelenhabozásával a feledés homályába merül.

Milwellis arcán fanyar mosoly jelent meg. Dél felé nézett, amerre Előőrsseregét sejtette a távolban, melyet hamarosan, talán épp ezen a szép napon,legyőz majd.

- Érdekes javaslat - fordult vissza ismét Harcourthoz, aki egyetértőenbólintott, de a lelke mélyén hangos üdvrivalgással fogadta Milwellis nagyúrgondolatmenetét.

* * *

- Ez lesz a csatatér - határozott Gwydre úrnő, amint az őt üldöző hatalmashaderő egyre közelebb ért hozzá azon a napon. Egy dombtetőn állt, és keletfelé nézett, ahol a lefelé lejtő lanka egy tágas mezőbe torkollott, melyenfoltokban juhar- és szilfaligetek látszottak.

- Blenden Coe - jegyezte meg az egyik szerzetes, aki erről a környékrőlszármazott. - Más jelentős csatákat is vívtak már itt.

- Azt gondoltam, hogy magasabb területet keresünk majd, ami sziklásabbés jobban védhető - jegyezte meg Pinower testvér.

Gwydre úrnő is ebben bízott, de választását Yeslnik király haderejénekközelsége hatására kénytelen volt gyorsan megtenni. Határozottan, tudatosansétált bele a csapdába, és mindvégig tudta, hogy a túlélésük Pinower testvér

422

szerzeteseinek mágiáján múlik, és hogy csakis akkor lehet a győzelemrebármilyen esélyük, ha Bannagran melléjük áll. A nagyúr hadereje az általukelfoglalt területtől nem messze délre állomásozott.

Az asszony abba az irányba nézett, ahogy gondolatai Pryd tartományúrafelé kanyarodtak, és ez nem maradt észrevétlenül.

- És ha nem jön el? - tette fel végül Pinower a Bransen kivételévelmindenkit foglalkoztató kérdést.

- Akkor hozzá menekülünk - felelte Gwydre. - Nem fog megállítanibennünket.

- Bannagran el fog jönni - biztosította őket az Útonálló. - Milwellistsietségre ösztökélte egy üzenettel, Yeslniket pedig megtorpanásra késztette.Ez volt a szándéka, mert külön-külön akar megküzdeni velük.

Dawson sóhaját hallva az úrnő és Bransen is a férfi felé fordultak,arcukon meglepetéssel és kíváncsisággal.

- Nem lehet megmondani, hogy egy ilyen férfi mit lép, amikor a saját bőreforog kockán - jegyezte meg Dawson. - Persze jó barátod, amikormeglátogatod, de vajon elég erős lesz-e az a barátság, amikor ötvenezerharcos üldöz majd a városa felé?

Gwydre békítőén emelte fel a kezét, és egy pillanatra borzasztóan öregnekés fáradtnak látták mindannyian, akik körülötte álltak. Rettentő nagykockázatot vállalt, és szembenézve a gyülekező seregekkel - melyekbármelyike számban jóval a saját hadereje felett volt - csak remélhette, hogyhazardírozása sikerrel jár. Otthagyhatta volna ötezres seregét Előőrsben,távol Yeslnik királytól. Oda, abba a távoli és zord vadonba igazán nem lettvolna olyan könnyű tízezreket küldenie ellene. Hátrahagyhatta volna a rabokseregét és a szerzeteseket a Szent Mere Abelle vastag falai között. Hiszlétezhetett-e olyan sereg, mely valaha is képes lett volna betörni abba ahatalmas erődítménybe?

- Ez nem rólunk szól - vetette közbe Bransen, és Gwydre mellé lépett, akiszívből örült a támogatásának. - Honce népéért vagyunk itt, és azért, merttudjuk, milyen nyomorúság vár rájuk, ha magukra hagyjuk őket, és Yeslnikkirály kénye-kedve szerint rendelkezik felettük.

- Ez lesz a csatatér - szólalt meg ismét az úrnő, visszanyerve eltökéltségét.- Készítsétek elő gyorsan! Milwellis herceg nagy lendülettel fog érkezni, ésbiztosan nem áll meg, hogy bevárja Yeslnik királyt. Minden dicsőség őt

423

illeti - így hiszi, és Yeslnik még legalább egynapi járóföldnyire van.

- Az emelkedőt én védem testvéreimmel - magyarázta Pinower, a lankaközepe felé mutatva.

- A lovasságuk a domb lábánál minden bizonnyal rohamra indul majd -jegyezte meg Bransen.

- És akkor fogjuk őket a legkeményebben támadni - felelte Pinoweregyetértőén.

- Mi van még? - fordult Gwydre úrnő Bransenhez, amikor Pinowerelsietett. Az ifjún jól látszott, hogy meg van lepve az úrnőelbizonytalanodásán. - Nem efféle harchoz vagyunk szokva mi Előőrsben -vallotta be a nő. - A seregek arrafelé még a néhány száz főt is ritkán érik el,most meg ezrekkel állunk majd szemben.

Bransen nagyot nyelt. Csak ebben a pillanatban döbbent rá, hogy reámagára mekkora felelősség nehezedik ebben a helyzetben. A Jhest Könyvéregondolt, a csodás kötetre, melyet ifjúkorában vésett az elméjébe. A könyvnagy része a közelharci stílusokról, és a hozzájuk kötődő filozófiákról szólt,de számos kötetét szentelték a nagy csatáknak, s a nagy háborúknak.

Bransen körbehordozta tekintetét a tájon. Lelki szemei előtt látta a harcot,méghozzá madártávlatból.

- Farönkök - szólalt meg hirtelen.

- Farönkök? - visszhangozta egyszerre Gwydre és Dawson értetlenkedve.

* * *

Futótűzként terjedt a hír Yeslnik király soraiban: Gwydre úrnő megállt, ésmegfordult, hogy szembeszálljon Milwellisszel, mielőtt a csapdájuk rázárultvolna.

- Menjünk hát gyorsabban - követelte Olym királyné, amikor a hír elérte akirályi párt, akik mindketten a saját hintójukon utaztak. - Látni akarom avérüket!

- Gyorsabban! - értett egyet a király. - És hol van Bannagran? Üzenjetekneki, hogy induljon el ő is! Nem szökhet meg az előőrsi boszorka!

Yeslnik király egy órán belül választ kapott parancsára, mert a mezőn délfelől megjelent egy sereg, mely méreteiben valamivel több, mint a fele voltaz ő haderejének. Fejük felett Pryd városának farkasos címerével ékes

424

zászlók lobogtak.

- Gwydrének vége van! - kiáltott fel lelkesen a király e kép láttán, ésörömmámorban úszva magasba lendítette az öklét. Mert hová ismenekülhetett volna a nő, három ekkora seregtől körbezártan, melyekmindegyike nagyobb volt az övénél?

Nem sokkal később egy harci szekerekből álló egység dübörgött keresztüla mezőn, és a Bannagran nagyurat éltető kiáltások jócskán megelőzték aférfit, amint az Yeslnik hintójához hajtott.

- Tartottam tőle, hogy el kell vonulnom egészen Prydig, hogyelőcsalogassalak a barlangodból - szólt a király köszönés helyett. Láthatóanelégedett volt magával, ahogy a magasból lenézett Bannagranra.

- Futárt küldtem hozzád, egy ajánlattal - felelte Bannagran. Nem hajoltmeg, és nem tett semmiféle utalást Yeslnik címére, ahogy azt a protokollmegkívánta volna. Yeslnik csak habogott, ahogy kereste a szavakat.

- Öt tartomány, és a háború vége - emlékeztette Bannagran.

- A háború a mai napon véget ér! - kiáltott rá Yeslnik. - Gwydre úrnőt itt,a szemünk előtt győzik le Milwellis nagyúr seregei és a mieink, ha nemkéslekedünk.

- Még ha így is lenne, azzal csak tovább nyújtanánk a háborút.

- Ethelbert? - kérdezte Yeslnik lenéző mosollyal.

- És Abelle szerzetesei, no meg maga Előőrs - Bannagran ittnyomatékosan elhallgatott, kemény tekintettel nézett a királyra, majdhozzátette -, és...

- Mit mondasz? - kérdezte a király.

- Mit felelsz? - kérdezett vissza válasz helyett Bannagran.

Yeslnik megint csak habogott.

- Mit felelek? - kiabálta hitetlenkedve, dühösen.

- Még egyszer, utoljára kérem - mondta Bannagran higgadtan. - Hagyj felezzel a háborúval, és oszd fel Honce-t, amint javaslom.

Yeslnik király remegett a dühtől.

- Honce az enyém! - sivította. - Az enyém! Delavaltól Ethelbert dosEntelig, a Csatos Övtől Előőrsig egyedül az enyém! Hogy merészeled?!

425

Honce az enyém!

- Meglátjuk - felelte Bannagran, és egy kurta főbólintás után összeszokottcsapata megfordította a harci szekereket, és vágtába ugratták a lovakat.

- Micsoda? - kiabált Yeslnik, miközben a csapat tovaszáguldott. - Árulás!Állítsátok meg őket!

És valóban, a király néhány embere már mozdult, hogy kövesse aparancsot. Különösen egy volt, aki hangosan vezényelt a csapatának, éskiabált Bannagran után, hogy adja meg magát.

Pryd tartományúra ekkor kiemelt egy dárdát a lábához készített fegyverekközül.

Dobása, mint mindig, erős volt és pontos. A dárda átütötte a rendelkezőtiszt mellkasát, és a férfi testén átfúródva a háta mögött ért földet. Bár akatona még állt, a karjai élettelenül csüggtek a teste mellett.

Az ék alakzatban vágtató harci kocsik, élükön Bannagrannalkeresztülvillámlottak az összezavarodott delavali katonák szétszóródó soraiközött, és visszatértek délre, a saját csapataikhoz.

- Felséges királyom? - kérdezte több csapatparancsnok is hátulról, afogatokról.

- Küzdjetek meg velük! Öljétek meg! - A döbbent és ijedt Yeslnik csupánennyit bírt mondani. Felugrott trónszékéből, lemászott a hintó oldaláhozkészített létrán, és eltűnt a becsapódó páncélozott ajtó mögött.

Több csapatparancsnok szemöldöke szökött a magasba - férfiaké, akikhajdan Delaval nagyúr hozzáértő parancsnoklása alatt harcoltak. Aztánsietve szétszóródtak az alakulataik irányába, megfordították a sereget,felkészítették az íjászokat, és védekező négyszögeket állítottak, miközben amező egészen elfeketedett a harcosok soraitól, akik Pryd, és nem Delavalzászlaja alatt meneteltek, és akik pillanatnyi habozás nélkül támadásbalendültek Honce Medvéjének parancsára.

Még a föld is beleremegett, ahogy rohamoztak. Egyenesen nekimentekYeslnik király oldalszárnyának. Bannagran vezette őket, harcedzett veteránharci szekeres csapata élén.

Az eget nyílzápor festette feketére.

A mezők vértől vöröslöttek.

426

A levegőt betöltötték a csatakiáltások - a harag, a fájdalom, a félelemüvöltései.

* * *

Nem volt hiány a találgatásban a Blenden Coe mezejére néző nyugati hegyvonulaton, amikor a magasabban fekvő északi területek elsötétültekMilwellis nagyúr hatalmas seregétől.

A vállt vállnak vetve, hosszú sorokban közeledő katonák már pusztalétszámukkal is gúnyt űztek Gwydre úrnő tervéből, vagy bármely ésszerűreménykedésből, hogy győzelmet arathatnak.

Az az ellenséges sereg északon megvetette a lábát, hosszú dárdáikat aföldbe döfték, és várakozó tartásban megálltak, miközben nyugaton anagyobbik hadtest mozgásba lendült, és az északi lejtőről leözönlöttekBlenden Coe mezejére. Összesen tizenöt csapat állt fel négyszög alakzatban- három alakzat szélességű, öt hosszúságú téglalapban.

- Vigyázzatok az északi vonalakkal! - figyelmeztette őket Gwydre.

- Itt fenn ez nehéz terep, és az íjászaink és szerzeteseink készen állnak,hogy lecsapjanak rájuk, ha megpróbálnak lerohanni bennünket - biztosítottaDawson. Nem mondta ki, de az a horkantás a mondata végén elárultaGwydrének, hogy ugyanazt gondolta, mint ő: így, hogy ez a hatalmas,mindent elsöprő haderő egyenesen feléjük vonult, vajon mi szüksége lehetettMilwellisnek arra, hogy bármilyen taktikai oldalvédet állítson?

Mintegy a földön zajló események tükörképeként, az égboltot viharfelhőkborították el, melyek a fürge, késő nyári szelek hátán érkeztek, és pillanatokalatt eltakarták a késő délelőtti napot.

- Ha elég jól sikerül a csapásunk, álljatok készen, hogy áttörjünk ésmeneküljünk! - mondta Gwydre Dawsonnak és az összes többiparancsnoknak, akik körülállták. - Délre, Prydbe.

- Ha Bannagran nem jön el hozzánk, mi megyünk hozzá - mormogtaDawson a bajsza alatt, és akárcsak Gwydre, ő is dél felé fordult.

Milwellis elülső alakulatai ekkor már félúton jártak a jó másfél kilométerhosszú mezőn - mindenütt pajzsok, dárdahegyek, páncélcsattogás és akoppanó bakancsok hangja. Odafenn a viharfelhők mintha visszatükröztékvolna a földön zajló eseményeket: az égbolt elsötétült, épp úgy, ahogy amező. Az alakzatok közé lovassági csapatok, néhány harci szekér, és több

427

tucat lovas ékelődött be. Az oszlopok mentén haladtak, szorosabbrarendezték az alakzatokat, parancsokat és biztató szavakat kiabáltak.

- Akkor gyerünk! - mormogta Dawson, amint az első sor megállt azemelkedőn túl, Blenden Coe nyugati felén. Visszapillantott a válla felett amásodik alakulatra, és amikor így tett, észrevett egy gyorsan közeledő lovasta nyugati úton.

Dawson megkocogtatta Gwydre vállát, és amikor az asszony felé fordult,a férfi a távoli lovas felé intett. Mindketten továbbra is kíváncsian nézteknyugat felé, amikor keleten kitört a vihar, és a három elülső alakulat vadcsatakiáltásokkal rohamra lendült.

- Lőjetek! Lőjetek! - kiabálták a parancsnokok végig a hegygerincenfelsorakozott íjászok mögött, és az előőrsi íjászok egyszerre ajzották felíjaikat, és gyilkos nyilaik egyszerre lendültek a levegőbe.

Csakhogy a pajzsok fala a legtöbb lövedéket megállította, és a nyílzáporcsupán csekély pusztítást vitt véghez az ellenség soraiban.

Az élen haladó alakulatok mögött palmarisi íjászok csoportjai siettek ahelyükre, és megpróbálták viszonozni a tüzet, de mivel alacsonyabbanálltak, még nem érhették el Gwydre állásait. Mivel Milwellis úgy vélte, ezaz ellenség egyetlen előnye, parancsnokai tovább hajtották az elsőalakulatokat.

Rohamra indultak felfelé a domboldalon; vadul kiáltoztak, ésfegyvereikkel döngették pajzsaikat.

És ekkor kitört egy második vihar is - egy villámzápor, de nem odafentről,hanem a földről, amint a Szent Mere Abelle szerzetesei előbújtakfedezékükből, és Milwellis sorait bénító villámcsapásaikkal ostorozták.

És a legnagyobb erővel a szerzetesek sorának közepén az Útonálló szórtaa mágikus lövedékeket, és míg azok, akiket a szerzetesek villámai találtakel, csak megsérültek, azok, akik az Útonálló erejének útjába kerültek, többémár nem keltek fel a földről.

Egyik villámcsapás a másik után sújtott le a szoros alakzatokra,elektromos töltést áramoltatva végig a fémpántos páncélokon, mint valamipókháló egymáshoz kapcsolt szálain.

A férfiak tántorogtak és botladoztak, ahogy az összehangolt támadásbólösszezavarodott, tántorgó kuszaság lett.

428

Újabb és újabb villámok csaptak le a dombhátról, és Gwydre újabbnyilakért kiáltott. A levegő ismét megtelt halálos lövedékekkel, és ezalkalommal - mivel az ellenséges csapatok összeszedettsége csökkent, ahatás sokkal nagyobb volt.

- Lőjetek! Lőjetek! - kiáltották Gwydre és a parancsnokok az íjászoknak,mert ez volt az egyetlen reményük odalent a testvéreknek, akik ekkor felfeléfutottak a domboldalon, és csak néha álltak meg, hogy egy-egy gyengevillámot lőve az ellenség sorai közé fenntartsák a zűrzavart Milwellis elsősorai között. Az Útonálló ott szökellt a visszavonuló szerzetesek között,felsegítette az elbukókat, támogatta, akinek szüksége volt rá. Amikormegállt, és visszafordult, hogy kilőjön egy villámot, a megcélzott területenminden üldözés megszűnt.

Mégis, az ellenséges nyilak felüldözték a szerzeteseket a dombon, éstöbben is a földre buktak. Odalentről lovasok váltak ki a támadók soraiból,csupán néhányan. Keresztülügettek a füves részen, szembeszegülve anyílzáporral, és lemészároltak néhány szerzetest.

Odalent valamivel távolabb az alakzatok második sora módszeresenelvonult a visszavonuló első vonal mellett, és folytatta az előrenyomulástfelfelé a dombon.

- Még nincsenek itt mind - mondta Gwydre Dawsonnak, amikor a férfimegfordult, hogy újabb parancsokat adjon ki.

Dawson felé fordult, és megrázta a fejét.

- Most vagy soha! - mondta. - És ha egyáltalán nem tesszük meg, akkormind elvesztünk.

Gwydre úrnő lehunyta a szemét, és hosszú, mély lélegzetvételekkeligyekezett lehiggadni. Most már azt gondolta: bolond volt, hogy folytatta amenetelést. Vissza kellett volna térnie a Szent Mere Abelle-be... vagyElőőrsbe!

* * *

- Gyerünk előre, gyorsan! - mondta Milwellis Harcourtnak és De Guilbeatyának, ahogy végignézték, amint a csapatok második sora felvonult adombon. A győzelem immár biztosítva volt. - Ott akarok lenni, amikorGwydre úrnő az életéért könyörög!

A másik két férfi vele nevetett a régóta várt lehetőségnek örvendve, és

429

mindketten épp készültek vágtára fogni a lovaikat, amikor a távoli nyugatidombgerinc felett különös látványra lettek figyelmesek: számos lángolófarönk gördült lefelé egyetlen hosszú vonalban.

Minden rönk végeinél egy-egy ember futott, akik az ötletes akadályokhozrögzített köteleket fogták. A futók nem haboztak és nem is lassítottak, hanemegyenesen a felvonuló ellenség sorai közé rontottak, maguk között húzva afarönköket. Azok - mivel olajjal voltak átitatva - egytől egyig lángoltak, ésahogy lendületet vettek a domboldalon, hamarosan lehagyták az őket vontatóembereket, és pattogva gördültek le a dombról. Ó, hogy szétugrottak akatonák a tűz elől! A dombtetőn újabb farönkök jelentek meg, ahogy az elsősorozat legördült a síkságra, és azok után még továbbiak következtek.

És e görgő lángfergetegek mellett ismét felvonultak az abelliánusszerzetesek, drágakövekkel a kezükben, és miközben az ellenségszétszóródott és összezavarodott, villámcsapásaik alatt sokan reszketverogytak a földre.

- A szörnyetegek! - kiáltott fel De Guilbe atya.

Milwellis nagyúr dühödten felmordult.

- Tovább! - utasította Harcourtot, mintha egyes-egyedül akarnámegfordítani az áradatot.

A hadvezér azonban elkapta a lova kantárját, és visszatartotta urát.

- Szemfényvesztő hetvenkedés - magyarázta az öreg parancsnok. Régitengerészkifejezés volt ez. Azt a technikát jellemezték vele, mely akardforgatók egy bizonyos fajtájára volt jellemző, aki eltúlzott, hatásosmozdulatokkal terelte el a figyelmet gyakran kevéssé hatékonymanővereiről. - Nyugodj meg, nagyuram! Ez a kis bemutató sokkal inkábblátványos, semmint hatásos támadás, ebben biztos vagyok.

Így aztán vártak, és figyelték az eseményeket, amint Gwydre csapataielőrenyomultak a dombtető irányából nyilaikkal és mágikus villámaikkal. ABlenden Coe felett szálló fájdalomkiáltások nagyrészt Milwellis embereitőlszármaztak, és úgy tűnt, nagyon-nagyon sokáig hangzanak.

Csakhogy - amint azt Harcourt előre megmondta -, nagy léptékben nézveez egyáltalán nem volt sorsfordító csapás. Gwydre csele sokat megöltMilwellis emberei közül - talán né- hány százat is -, de a nagyúr seregeitovább özönlöttek, feltartóztathatatlanul, és még a szétvert csapatok is hamarelkezdtek újból hadrendbe állni, és előrenyomulni.

430

- Szemfényvesztő hetvenkedés - ismételte Milwellis Harcourt feléfordulva, és hangjában tisztán érződött a megkönnyebbülés. - Vajon hánytrükkje van még ennek a némbernek?

- Nem elegendő - biztosította Harcourt.

431

28.A CSATA ÖRVÉNYE

Minden, amit annak érdekében tett, hogy megerősítse katonái hűségét -különösképp azokét, akiket pont az a király adott a parancsnoksága alá, akiellen épp harcoltak -, meghozta az eredményét. Ezt Bannagran jól tudta márazokban az első, zűrzavaros pillanatokban, amikor a két sereg összecsapott.Azon dolgozott, hogy ezek a katonák Pryd városára otthonukként tekintsenek.Földeket adott nekik, ahol házakat építhettek ahelyett, hogy sátrakban kellettvolna élniük, és lehetővé tette, hogy a családjaik is odaköltözhessenek.

Kipihentek voltak és jóllakottak, és egy olyan emberért harcoltak, akitmegszerettek, és egy városért, melyre immár mindannyian otthonukkéntgondoltak, így Pryd seregei nagy erővel rontottak neki Yeslnikoldalszárnyának, elszánva arra, hogy egyszer s mindenkorra véget vetnekennek az átkozott háborúnak.

Csakhogy Delaval harcedzett katonáival álltak szemben, akik jóval többenis voltak náluk, így Yeslnik serege nem tört meg, s nem futamodtak meg.

Így aztán Bannagrannak és harci szekeres csapatának egyszerre kellett ottlennie mindenhol, és ő ott is volt - dübörgő robajjal érkezett mindig arra apontra, ahol Pryd harcvonala a leginkább ingatagnak és sebezhetőnek tűnt.És ezekkel a nagy erejű harcosokkal, és már-már isteni erejű vezetőjükkelszemben senki nem állta a sarat. Senki sem mert megmaradni a harcmezőnHonce Medvéje előtt.

Am az ellenség egységei erősek voltak és fegyelmezettek, és megpróbáltákkelet és nyugat felől bekeríteni a kisebb prydi sereget. Bannagran tudta, hogymég ha a csatát megnyeri is, nem sok tartaléka marad, hogy Milwellisnagyúrral is megvívja a harcot.

A küzdelem tetőpontján, amikor húszasával estek el az emberek, egyszerretöbb kürt harsant. Minden harcos - delavali és prydi egyaránt - a hangirányába fordult, és látták, hogy egy új csapat csatlakozik a harchoz: vadrohammal érkeztek északkelet felől.

- Megjött Milwellis! Megjött Milwellis! - kiabálták a királyi pár hintóikörül tömörülő férfiak és nők, és a piperkőc király erre a hírreelőmerészkedett, majd ismét felmászott hintója tetejére. Mosolya kis híjánhatalmas füléig ért, ahogy északkelet felé kémlelve azt látta, hogy egy

432

hatalmas sereg érkezik sietve, bizonyára azért, hogy összecsapjonBannagran védtelen oldalszárnyával.

- Szét fogják zúzni az ellenséget! - kiáltotta az egyik parancsnok aközelből. - Még a nagyszerű Bannagran sem lesz képes összetartani így avonalait! Gyorsan végzünk vele!

- Halál Honce Medvéjére! - kiáltott fel egy másik parancsnok.

- Milwellis eljött! - kiabálta Yeslnik király, és körülötte mindenki hangoséljenzésben tört ki. - Most meghalsz, Bannagran, te áruló!

A delavai csapatok éljenzésben törtek ki a sereg feltűnése láttán, hisz kimás is érkezhetett volna, mint Milwellis, Palmaris tartományúra?

Az újonnan ékezett sereg odaért a csata színterére, s az éljenzésfolytatódott. Yeslnik lelkesen ugrándozott... és végtelenmegkönnyebbüléssel. Ám az éljenzésbe fokozatosan kétkedő megjegyzésekkezdtek vegyülni a parancsnokai felől.

- Könnyűlovasság? - kérdezte az egyik.

- Milwellis nehézvértezetet használ - jegyezte meg egy másik.

Yeslnik király arcáról is lassan leolvadt a mosoly, ahogy alaposanszemügyre vette az újonnan érkezett sereget. Néhány parancsnoka felmászotta fákra, mások hintókra kapaszkodtak fel, és mind izgatottan kémleltekészakkelet felé.

- Milwellis elég bölcs volt, hogy könnyítsen a haderején, mielőtt ügyünksegítségére siet - szólalt meg ismét Yeslnik, ahogy körülötte egyre többkétkedő megjegyzés hangzott fel.

- Nem Milwellis nagyúr az, felséges királyom - bátorkodott végülkimondani az egyik parancsnok, és Yeslnik tekintetében megdöbbenés, haragés félelem keveredett, amint a férfira nézett.

- Hanem Ethelbert nagyúr! - toldotta meg egy másik, ahogy társaösszehúzta magát a király fenyegető tekintetének súlya alatt. - A teljeshaderejével vonult fel!

Erre kiszaladt Yeslnik arcából a vér. Gyorsan megfordult, és a feleségérenézett támaszért - az asszonyra, akitől oly sok bátorítást és lelkesítést kapottaz elmúlt hónapokban.

Ám a nő elkerekedett szemekkel állt, a kezeit döbbenten tátogó szája elé

433

kapta, és amikor észrevette, hogy Yeslnik őt nézi, borzalmas sikolythallatott, majd gyorsan visszahúzódott páncélozott hintája menedékébe.

Yeslnik visszafordult a közeledő sereg felé.

Reszketett. Izzadt. Megpróbált parancsot kiáltani az embereinek, hogycsoportosítsák újra és vonják szorosabbra a hadtesteket...

...ám csupán szerencsétlen vinnyogás jött ki a száján.

* * *

- Barát vagy ellenség? - kérdezte a Bannagran melletti harci szekérhajtója, amikor felismerték az újonnan csatlakozottakat.

- Ethelbert dos Entel népe gyűlöli Yeslniket - szólt a csapat egy másiktagja.

- Bannagran nagyurat is gyűlölik - felelt erre a társa.

- Kövessetek! - adta ki a parancsot Bannagran, majd harci szekerével hátatfordított a csatának, és Ethelbert nagyúr közeledő csapatai felé vágtatott.Hatalmas csatabárdját a feje fölé emelte, amint elég közel ért, hogy jóllássák egymást, és integetni kezdett nekik, hogy távolodjanak el az őseregének oldalszárnyától, és forduljanak Yeslnik előrenyomuló seregénekkeleti széle felé.

A mezőn ismét felharsantak a harsonák - nem a jellegzetes honce-i kürtök,hanem az egzotikusabb, gazdagabb hangzásvilágú hangszerek, melyekméltóságteljes dallama gyakorta hangzott fel Behrben, Jacintha széles utcáifelett. Megjelent Kirren Howen is, harci ménje hátán, bizalmasparancsnokaival körülvéve. Üdvözlésre emelte kardját Honce Medvéje felé,majd északnak fordította seregét, pontosan a jelzett irányba.

Ekkor Bannagran agyán átfutott a gondolat, hogy ez a Gwydre úrnő igazánnagyszerű diplomata... és az Útonálló is, bár ezt fájt beismernie!

Bannagran körül éljenzés harsant. Ő nem vesztegette az idejét, azonnalvisszafordult, és most, hogy a váratlanul érkezett szövetségesekmegfordították a csata menetét, Honce Medvéje még vadabb hévvel tértvissza a Yeslnik király elleni harchoz. Dárdák röppentek, fogata emberekettaposott a sárba, a híres harci szekerének kerekéből előmeredő pengékszabdalták az ellenséget, hatalmas csatabárdjának minden erős csapásávalegész csoportokat vágott le.

434

Senki nem állt meg Bannagran és a fogata előtt; többen voltak, akikelmenekültek, mint akik elestek, és Yeslnik sorainak egysége teljesenmegbomlott középtájon.

Bannagran rohamától keletre Ethelbert dos Entel seregének támadásaelsöpörte Yeslnik seregének oldalszárnyát, ahogy vágtatva indultak rohamra,dárdazáport zúdítva az ellenségre, gyors lovaikról kaszabolva amegzavarodott gyalogosokat, és percek múltán immár Yeslniket fenyegette akörbekerítés veszélye, nem Bannagrant.

* * *

- Ó, az árulás! - kiáltott fel Yeslnik király színpadiasan, amikor nemcsakaz vált világossá, hogy ősellenségei Bannagran támogatására érkeztek,hanem az is, hogy a keleti város hadereje hamar szétzúzza az ő seregénekészaki szárnyát.

- Vágtass az élre, királyom! - esdekelt az egyik közeli parancsnoka. - Mostvan itt az idő, amikor a nagy emberek megfordíthatják a csata irányát!

- Hogyan? - kérdezte Yeslnik hitetlenkedve.

- A soraink kezdenek megtörni - magyarázta egy másik parancsnok. - Aparasztokat összezavarta Bannagran árulása, és ennek az új, vadul küzdőseregnek az érkezése. Szükségük van rá, hogy maguk mellett lássanak, hogyvissza tudjanak fordulni Yeslnik király ügyéhez.

- Jelenléted erőt önt beléjük, és visszairányítja őket a harchoz -kapcsolódott be egy harmadik is.

- És akkor győzünk? - érdeklődött Yeslnik szinte meghunyászkodva, ésmiközben beszélt, tekintete a kocsiban ülő Olym felé vándorolt. Figyelmétnem kerülte el az asszony komolysága.

A három parancsnok összenézett. Vagy dicsőséggel halunk meg - ismerteel végül az egyik, mire Yeslnik felkiáltott.

- Hitvesem itt van, a halál mezején! - mondta izgatottan, főként azért, hogyleplezze félelmét.

- Vigyétek Delavalba a királynét! - kiáltotta el magát erre az egyikparancsnok, mire nyomban felbolydulás támadt az asszony hintója körül.Friss lovakat kötöttek a kocsi elé, és kíséretet rendeltek mellé, akétségbeesett meneküléshez.

435

- Most, felséges királyom! - figyelmeztette az első parancsnok. - Avonalaink széthullanak. Ideje előrelovagolni!

Mögötte megjelent egy istállófiú, aki a király hófehér harci ménjét vezettekantáron - a paripát, melyen a király be szokott vonulni a csatatérre, miutána harc véget ért.

Yeslnik elfehéredett.

- Nem itt - dadogta.

Számos szempár fordult erre felé.

- Nem. Majd a vastag falak mögött - folytatta Yeslnik. Rögtönzött - azéletéért. Hisz pontosan tudta, hogy ha most kilovagol oda a csatamezőre,Honce Medvéje lemészárolja. - Igen... igen, visszavonulunk Delavalba.Mindannyian. Újraszervezzük csapatainkat, és kordában tartjuk ezeket azárulókat. Milwellis nagyúr pedig majd a hátukba kerül, és a falainkon zúzzaszét őket!

Lelkesedését nem osztotta senki - sem a parancsnokok, sem Olym, akiszúrós tekintettel nézett rá a másik hintóból. Ó, hányszor látta már szegényYeslnik ezt a pillantást!

A királyné még oda is kiáltotta:

- Menj, és mentsd meg a csatát!

- Hallgass, asszony - hallotta a király a saját hangját, és maga is alig hitteel, hogy e szavak tényleg elhagyták az ajkát. Bár ez nem számított. Nemmost. Nem így, hogy Honce Medvéje elszabadult, és ott kinn tombolt,miközben a gaz Ethelbert nagyúr és orgyilkosai is biztosan a közelbenjártak. - Delavalba! - adta ki Yeslnik a parancsot a körülötte állóknak. -Megfordulunk és visszavonulunk!

- Felséges királyom! Ha így teszünk, végünk - szólalt meg ismét az elsőparancsnok. - Az embereink fele itt hal meg a harcmezőn, vagyszétszélednek Honce-ban, és kevesebb, mint a negyede tér valaha is vissza avárosba.

- Gyerünk! Gyerünk! - kiabálta válaszul Yeslnik, és már el is tűnt ahintóban, becsapva maga mögött az ajtaját.

Nem sokkal később Bannagran nagyúr a legkevésbé sem volt meglepődve,hogy látta felszállni a port, amint Yeslnik király eszeveszett menekülése

436

kavart fel.

* * *

- Ideje futni, úrnőm! - mondta Dawson McKeege, amikor a legutóbbi cselhatása elmúlt, a lángoló farönkök kiégtek, és a velük szemben álló hatalmassereg sérülten bár, de nem helyrehozhatatlan károkat szenvedve újbólcsatasorba állt, és feltartóztathatatlanul vonult feléjük.

Gwydre úrnő ösztönösen dél felé pillantott, mintha azt várná, hogy feltűnikarról egy hatalmas sereg Bannagran vezetésével, és a segítségére siet.

Csakhogy nem érkezett senki. Az asszony visszafordult Dawsonhoz, ésbeletörődőn bólintott. Tudta, mit kockáztat: amíg ő, és csapata egy részemegmenekül, a csata végkimenetele katasztrófát jelent ügyük számára. Ésmost, hogy Bannagran nem jött el, és nem is lehetett rá számítani, hogy eljön,ügye elveszett.

Ebben a pillanatban lettek figyelmesek Pinower testvér kiabálására - aszerzetes futva igyekezett feléjük. Két lovast kísért, Cormackot és Milkeilát.

- Bannagran kivonult! - kiáltotta Cormack már messziről. - MegütközikYeslnikkel odébb, a nyugati úton!

- Akkor nekünk is arra kell mennünk - jegyezte meg Dawson, és Gwydrebólintott.

Komor arcán mintha halvány remény derengett volna fel. - Csatlakozunkhozzá, és együtt megharcolunk mindannyiukkal!

- Hogy áll a harca? - kérdezte az úrnő.

- Nem tudjuk - felelte Milkeila.

- Minket egyenesen ide küldtek, még mielőtt elkezdődött volna a harc -tette hozzá Cormack. - De már elkezdődött a csata, ez biztos. Hallottuk azelső összecsapás zaját, miközben ide igyekeztünk.

- Akkor hát siessünk! - mondta Gwydre. - Talán még nem dőlt el a csatasorsa.

- Nem - szólalt meg ekkor egy újabb hang, és Bransen sétált oda hozzájuk.Odabólintott újonnan érkezett barátaiknak, és gyorsan megszorítottaMilkeila kezét, miközben elment mellette, és Gwydre úrnőhöz lépett. - Mégnem. Nem okoztunk elég nagy kárt Milwellis seregében.

437

A hangja furcsán nyugodt volt, hanghordozása meglepőbb volt még annális, amit mondott.

- Ha visszavonulunk Bannagran felé, akkor Milwellis is követ bennünket -folytatta az ifjú. - És azzal, úgy, hogy Yeslnik többezres serege ott leszelőttünk, teljesen elvesztünk.

A reménykedő mosolyok helyére minden arcra szomorúság költözött, mertnehéz lett volna vitába szállni ezzel az érvvel, amikor ilyen hatalmas seregnyomult feléjük.

- Akkor mit akarsz, mit tegyek? - kérdezte Gwydre higgadtan,tárgyilagosan, mintha pontosan tudta volna, mi lesz a válasz.

- Azt akarom, hogy mondd a szemembe, ez a háború megéri a rengetegszenvedést - felelte Bransen, mire a körben állók szemöldöke a magasbaszaladt. - Azt akarom, ígérd meg nekem: az, hogy te kerülsz a trónra, megéri,hogy ennyi ártatlan élet oltasson ki, hogy ennyi család élje át a veszteségfájdalmának pokoli kínjait, ha a harc bevégeztetik!

- Bransen - fogott bele az asszony, a szavakat keresve. - Mit vársz, mitmondjak?

Hogyan lehetnék rá érdemes, hogyan lehet bárki érdemes arra, hogy ilyenszenvedést vállaljanak érte?

- Úgy, hogy megígéred, hogy Gwydre királynő Honce-a ugyanolyan lesz,mint Gwydre úrnő Előőrse - felelte Bransen. Megragadta az asszony vállát,mélyen a szemébe nézett, és így folytatta: - Ígérd meg, hogy gondoskodnifogsz róluk, mindenkiről, az egész uralkodásod alatt. Ígérd meg, hogy jobbáteszed az életüket, még az ország legtávolabbi zugában élő alattvalóidnak is.Hogy véget vetsz ezeknek az átkozott háborúknak, és békét teremtesz atartományurak és királyságok között!

- Összevissza beszélsz, fiam - szólalt meg Dawson.

- Nem! - kiáltott rá Bransen. - Nem. Hallani akarom. Hinnem kell ebben!Tudnom kell, mielőtt...

- Mielőtt? - kérdezte Gwydre.

- Annyi férfit és nőt megöltem ma - merengett Bransen. - Hétköznapiembereket, akik nem érdemeltek halált. Férfiakat és nőket, akik azért vannakitt, mert nem volt más választásuk, mint hogy küzdjenek egy ügyért, amelyetnem is értettek, és amely iránt nem is voltak elkötelezve. Akár a palmarisi

438

harcosok téves irányba áramló haragjáról, akár Yeslnik toborzóinaktehetetlen áldozatairól beszélünk, egyikük sem azért harcol, hogy támogassaegy gonosz király ügyét. Nem. Azért harcolnak, mert ha nem tennék, máglyánvégeznék!

- A világ már csak ilyen - jegyezte meg Dawson.

- Többé már nem! - kiáltott hevesen Bransen, és indulatosan fordultGwydre úrnő felé. - Ígérd meg! - kiáltott rá, és közben könnyek patakzottak aszeméből. - Diadalt aratunk, méghozzá itt és most, és sokan... rengetegenmeghalnak, de csak akkor, ha Gwydre úrnő az, akinek hinni remélem.

Dawson megint csitítani próbálta az ifjút, de ez alkalommal Gwydre úrnőfeltartott kézzel elhallgattatta. Először szigorúan nézett Brasnenre, majdaztán ellágyult az arca, ahogy gyengéden előrenyúlt és megsimogatta az ifjú,ártatlan arcot.

- Az vagyok - suttogta. - Saját magam számára nem akarok semmit. Honceszámára mindent akarok.

- És megéri ez a fájdalmat és a szenvedést?

- Ki tudhatja, Bransen? De biztos, hogy jobb lesz, mint egy Yeslnik király.

- Ennél többre van szükségem.

- Kijátszottuk a kártyáinkat. Nem nagyon fényes a lapjárás, de vankülönbség a győzelem és a vereség között, méghozzá hatalmas különbség,Honce minden népe számára.

- Ígérd meg!

- Ígérem - mondta az asszony, majd előrehajolt, és arcon csókoltaBransent.

- Cadayle-ért - suttogta az ifjú.

- Megígérem - felelte Gwydre.

Az Útonálló hátralépett, és mély lélegzetet vett. Ezután körbejáratta atekintetét a körülötte állókon.

- Ne hátráljatok meg! Tudni fogjátok, amikor elérkezik a győzelmetekpillanata.

Ezzel otthagyta őket - Dawsont, Pinowert, Cormackot és Milkeilát -, akikértetlenül néztek össze. Pinower és Dawson is tehetetlenül, teljes

439

értetlenséggel emelte fel a kezét.

- Miről van szó? - kérdezte Dawson az úrnőtől.

Az asszony elfordult, és lenézett Blenden Coe mezejére, ahol Milwelliscsapatai veszedelmesen közeledtek; három érintetlen egység, amelyekhatározottan nyomultak előre a domboldalon, és nem állt az útjukbansemmilyen igazán jelentős erő... sem trükkök, sem elegendő katona.

- A becsületről - felelte öreg barátjának. - Arról, ami helyes. Alelkiismeret parancsáról, és az áldozat erejéről.

* * *

Bransen lenézett Blenden Coe-ra. Különös módon Affwin Wi jutott azeszébe. Vajon milyen titkokat tanult meg, amikor a Jhesta Tu-misztikusokkörében élt a Felhők Útján?

Vajon a válaszok élete nagy kérdéseire, szabadságkeresésére ott rejlettek,azon a távoli, titokzatos helyen?

Némi sajnálkozás nyilallt az ifjú szívébe. Talán el kellett volna menniedélre Cadayle-lal és Callennel, amikor legelőször elhagyták Prydet. Talánerősebbnek kellett volna lennie meggyőződéseiben, és elszántabban kellettvolna atyja nyomdokaiba lépnie, hogy megtudja, vajon a lenyűgöző kötet,melyet oly végtelen csodálattal övezett gyermekkorában, s mely egészéletében iránytűként szolgált számára, valami nagyobb egység része volt,vagy csak ő tulajdonított neki több reményt, mint amennyi a Jhesta Tutényleges tudása volt.

Visszapillantott Gwydre úrnőre... Gwydre királynőre.

Vagy talán ez volt a sorsa? Magában elismételte az asszony ígéreteit -szavát adta, hogy amit nyerhetnek, megéri a keserves árat, amit fizetni kellérte.

Ezután belemélyedt a dísztű mágikus erejébe - teljesen átadta magát neki,mélyebben eggyé vált vele, mint eddig bármikor. Felragyogott körülötte aszerpentin védőpajzs, és elnyelték a lángok - dühös, hatalmas, fehéren izzólángnyelvek. Elővonta kardját - anyja kardját -, magasba emelte, és ahogy azabelliánus malachit magasba emelte a testét, az Útonálló előugrott adombhátról.

Lesuhant a domboldalon, reménysugarat csempészve Gwydre csapatainakszívébe, és hamarosan Milwellis emberei meglátták benne a halál lángoló

440

hírnökét.

A központi hadtest előtt érkezett a mezőre, lábaiból hatalmas fénycsóváklövelltek elő.

Az első sorokban vonulók riadtan kiáltottak, és félrevetődtek, ahogy a tűzizzása elérte őket.

Számos dárda lendült Bransen felé.

Ám ő már ott sem volt - hatalmas szökelléssel újból a levegőbe lendült.Elsöpörte az összezáródó első sorokat, majd a szorosra vont hadoszlopkellős közepébe érkezett. Újabb lángrobbanás következett, és a lángoksokakat elnyeltek, akik közel álltak az Útonálló földet érési helyéhez.

Az alakulatban sokan kiáltoztak, és a katonák sorain teljes káoszuralkodott el, mely megsokszorozódott, ahogy az Útonálló továbbsuhant -lángok lövelltek felőle minden irányba, miközben kardjával halálospontossággal csapott le a megriadt férfiakra és nőkre, akik immár csakkétségbeesetten próbáltak elmenekülni az útjából.

A rubin mágikus ereje ismét kirobbant, és még többen haltak meg. Ezutánaz alakulat hátsó végére ugrott és megfordult. Kardjával az íjászok sorátvette célba, akik a központi alakzat és az attól északi irányban elhelyezkedőkövetkező között sorakoztak - és a kardjából villám csapott elő.

Az íjászok egy emberként rogytak össze.

A másik irányból ekkor nyílzápor zúdult felé, ahogy Bransen az íjászokmásodik sora felé fordult. A nyilak ott röpködtek körülötte, de ő meg semérezte szúrásaikat, annyira el volt mélyülve a dísztű mágikus erejében.

Egy második villámcsapása azt a sort is leterítette.

Az Útonálló arrébb szökellt, észak felé, és minden egyes ugrás után,ahányszor csak földet ért, pusztító erejű tűzgolyót lövellt.

Az egyik földet érésekor látta, hogy egy dárdát döfnek felé, de már nemtudott arrébb húzódni. Őrjöngő dühvel és tagadással lelkében kiáltott fel, ésbár a dárda a testébe fúródott, tűzgömbjével ellökött mindenkit maga körül,köztük a dárdát döfő harcost is. Az Útonálló ezután nyombantovábbszökkent, és nem hagyott vérnyomot maga után, mert amikor a dárdafelsebezte a testét, egyúttal lyukat ütött a szerpentin védőpajzson is, és alángok kiégették a sebhelyet, alighogy ellendült a véres fegyverről.

441

Nem érzett fájdalmat. A dísztű lélekköve segített megőriznie az erejét.Továbbszökellt, ezúttal a másik irányba, immár a harmadik alakulatot vévecélba.

Odafenn a dombtetőn Gwydre úrnő látta, hogy elérkezett az ő ideje, ésmegkezdte a rohamot.

* * *

- Az Ősök! - harsant egy kiáltás.

- A boszorkány oldalán harcolnak!

- Végünk van!

- Ez maga Abelle, kikelt a sírjából!

- Egyre elkeseredettebb kiáltások hallatszottak Milwellis seregének soraiközül. Azok, akik a csapatokat vezették, elmenekültek; húszasával hevertekmindenfelé a lángok közt haldoklók és a holttestek a domboldalban, ahalálos villámcsapásokat elszenvedett íjászok tucatjai vonaglottak kínban,és újabb húszakkal végzett az Útonálló lángoló pengéje.

A visszavonulók nem álltak meg, hogy újabb alakzatba rendeződjenek,hisz az Útonálló üldözte őket, a maga teljes lángoló, diadalmas hatalmával.

- Állítsátok meg! - kiabált De Guilbe atya Milwellis mögül, aki Harcourtmellett ült a lován. - Állítsátok meg! - kiabálta ismét az atya, ahogy újabbtűzgömb robbant, katonákat repítve szét. Volt, akinek a teste lángolt, volt,aki eszeveszett rettegéssel menekült. A szerzetes újra és újra kiáltott,miközben egyre többen ordítoztak az Ősökről, vagy arról, hogy maga Abellekelt ki sírjából, hogy Gwydre úrnő segítségére siessen.

Milwellis megfordult, és félelemmel vegyes haraggal egyenesenbelekiabált a szerzetes arcába:

- Hogy lehet?

Ezután Harcourthoz fordult, aki szintén nem tudott válaszokkal szolgálni,mert ő, akárcsak a nagyúr, akár mindenki más a harctér mindkét oldalán,sosem látott még ilyen elsöprő erejű, zabolátlan mágikus erőt. Az Útonállóúgy szökellt a mezőn, mint valami isten, keresztülvágta magát a katonáksorain, pusztító útját holttestek szegélyezték.

- Ez mágia! - kiabálta Milwellis visszafordulva De Guilbe atyához. - A timágiátok!

442

Neked kel megállítanod!

Harcourt ebben a pillanatban vállon ragadta urát, és megrázta. Milwellisdöbbenten nézett a férfira... addig, amíg észre nem vette, hogy Harcourtszinte eszét vesztve előremutogat.

Feléjük tartott ugyanis az Útonálló, a maga rettentő s egyben csodálatosvalójában.

- Íjászok, alakzatba! Körém! - kiáltotta Milwellis, és olyan parancsolóvolt a hangja, hogy számos íjász és dárdavető engedelmeskedett neki. -Lőjetek! Végezzetek vele! -

üvöltötte Milwellis nagyúr, mire elszórt nyílvesszők röppentek alevegőbe. - Nem! Együtt, ti ostobák! Nyílzáport neki, hogy leterítsétek!

* * *

Az Útonállót teljesen elnyelte a mágia és a tombolás. Minden különösebbirányválasztás nélkül mozgott, de hatalmas céltudatossággal. Ahol csakellenséges csoportot látott, odaszökkent, és tűzgolyót robbantott;körbeforgott, döfött és vágott... ölt.

Minden lángkilövellés, minden csapás megölt egy darabot a lelkéből, ezttudta jól, mégis megtartotta a Gwydre úrnőnek tett ígéretét, mely egymegújuló Honce ígérete volt.

Megint a levegőbe lendült, és csak akkor vette észre a felé lebbenő feketefelhőt. Ott, még a levegőben kilőtt egy tűzgolyót, mely a legtöbb lövedéketeltérítette, másokat megsemmisített.

Ám néhány átjutott a lángokon, és Bransen érezte, hogy a testébevashegyek fúródnak, és nyílvesszők mélyednek bele.

Bizonytalanul ért földet, de ösztönösen újra fellendült. A harcmező szélefelé igyekezett, próbált távol kerülni a nyilaktól, hisz máris a levegőben voltegy újabb sorozat.

Földet érése után egy facsoport közé lendült.

Immár össze volt zavarodva, és életenergiájának vonala, a ki-csi-krí isingadozott. Már csak arra vágyott, hogy teljesen a lélekkőbe merüljön, hogysaját magát gyógyíthassa. Nagy erővel csapódott egy fának. Sikerültmegkapaszkodnia, és megtartania magát a fán, jó kilenc méterrel a talajfelett. Akkor már csak a maga mögött hagyott fakoronákban izzottak lángok.

443

Megpróbált teljes egészében belemerülni abba az egyetlen kőbe, amimegmenthette, mert ekkor már érezte - méghozzá az összes többinélerősebben - azt a sebet, melyet akkor szerzett, amikor az a dárdafelnyársalta. A belei kibuggyantak a hasfalán, életenergiájának vonala meg-megreszketett, összeomlással fenyegetett, és a fájdalom veszélyeztette azösszpontosítását.

Cadayle-ra gondolt.

A háta mögött hallotta Gwydre ellentámadásra hívó harci kürtjeit.Remélte, eleget sikerült tennie.

* * *

- Állj! - harsogta a parancsot újra meg újra Bannagran, amint fel s aláhajtott harci szekeres csapata élén, végig a serege sorai mentén.

Immár teljessé vált a visszavonuló seregben a fejetlenség, miután Yeslnikkirály megfutamodott a csatamezőről. A serege az önjelölt uralkodó mögötttolongott, az emberek elhajították fegyvereiket és futva menekültek, vagytérdre rogyva esedeztek kegyelemért.

Kegyelemért, melyet Bannagran kész volt megadni, hisz ez volt, amireGwydre tanította, és ez volt saját ébredező szívének vágya is.

Ahogy a parancsai végigvisszhangoztak serege sorai között, amint akatonák és a parancsnokok szájról szájra adták azokat, Bannagran keletnekfordult, és vágtára ösztökélte fogatát.

- Nyugalom! A csatát megnyertük! - kiáltotta, ahogy közeledett KirrenHowen serege felé. Igencsak meglepő volt hallania, hogy ezek az emberek akeleti városból őt éljenezték, amint elhaladt a soraik között. A háromparancsnok elé érve megállította fogatát.

- Kegyelem mindenkinek - szólt Kirren Howenhez.

- Túl sokat kérsz - felelte Ethelbert dos Entel új tartományura. - A csatátmegnyertük, és az embereim, akik már régóta nyögik e háború poklát, mostelégtételt vesznek.

- Nem, nagyúr - szállt szembe vele Bannagran. - Ez most itt Honce-rólszól. Az egész.

Kirren Howen és két társa úgy bámultak Bannagranra, mintha az pofonvágta volna őket.

444

- Yeslniknek vége - magyarázta Bannagran. - Nem élheti túl ezt a napot.Ideje, hogy begyógyítsuk Honce sebeit.

- Valóban a hatalmas és könyörtelen Bannagran szólt? - kérdezte KirrenHowen nagyúr.

A hatalmas harcos, Honce Medvéje elmosolyodott, és megrázta a fejét. -Talán Gwydre úrnő szól belőlem - ismerte el. - De ez a helyes, és ezszolgálja a jövőt.

Kirren Howen kihúzta magát a nyeregben, mire parancsnoktársai éskatonái is kíváncsian fordultak felé.

- Te leszel a király, igaz? - kérdezte.

Bannagrannak a szeme sem rebbent.

- És Gwydre a királynéd?

Bannagran még mindig nem felelt.

- Mi vár hát Ethelbert dos Entelre?

- Csillogó, csodás város lesz a Miriani-óceán partján, és teljestámogatását élvezi majd Delavalnak, Prydnek, Előőrsnek, és Áldott Abelleegyházának - ígérte Bannagran.

Kirren Howen hosszasan eltöprengett szavain.

- Bizalmas parancsnokaim és barátaim - szólalt meg végül, mire Myrickés Tyne hozzá hajoltak. - Terjesszétek a parancsot, hogy mindenki kegyelmetkap!

Rettentő hosszúnak tűnt a csend, ami követte megdöbbentő parancsát.

- És lássátok el a sebesülteket! - folytatta a nagyúr, és Bannagranra nézett,miközben még hozzátette: - Mindkét oldalét.

Bannagran Kirren Howen lova mellé léptetett fogatával, és kezet nyújtottaz öregnek.

- Nem felejtettem el régi szövetségünket keleten, a powrik elleni harcban -mondta.

- Én sem - felelte Kirren Howen, és megszorította Bannagran kezét.

* * *

Bransen mintha valahonnan nagyon-nagyon messziről hallotta volna a

445

Milwellis körül felharsanó üdvrivalgást, ahogy a nagyúr parancsot adott rá,hogy újabb nyílzáport zúdítsanak a facsoportra.

Az ifjú erősen kapaszkodott a fába, és a lélekkőre összpontosította mindenfigyelmét, hogy szilárdan tartsa életenergiája vonalát. Sikerültkörbepillantania, és látta, hogy mögötte lángolnak az ágak, és körülöttemindenütt nyilak suhannak. Látta azt is, milyen mészárlást vitt véghez ezen arettenetes napon.

Százakat megölt, és további százakat megsebesített.

Gwydre úrnő szavaiba kapaszkodott, az ígéretébe, és abba a gondolatba,hogy a gyermeke már egy jobb világra születik. Hinnie kellett, hogy akeserves ár, amit fizetett ezért, megérte az áldozatot. Felnyögött, ahogy egyújabb nyílvessző fúródott mélyen a vállába, de még mindig ott volt a lélekkőmágikus ereje, és az életben tartotta.

Egyetlen hangot még hallott a többiek felett, és a szavak mélyebb sebetejtettek rajta, mint amire bármilyen nyílvessző képes lett volna. Milwellisvolt az, aki ekként biztatta seregét:

- A démon halott, és most a boszorkány ostobán támad!

Bransen nem látott túl sokat a harcmezőből a fájdalom, a könnyek és a füstködfátylán át, a lángolva remegő levelek között, de gyorsan megértette, hogyMilwellisnek valamiképp sikerült egyben tartania a seregét. Még egypillantást is tudott vetni a háta mögé, a domb nyugati lejtője felé, Gwydreharsonáinak hangja irányába. Ott jött ő, rohammal érkezett lefelé a hegyről,és Bransen tudta, hogy eléggé meggyengítette Milwellis seregét ahhoz, hogyaz úrnő át tudjon törni az első sorain.

Csakhogy amint visszafordította tekintetét az ellenség felé, rádöbbent,hogy ez nem lesz elegendő. Aligha. Mert a több ezer katona Milwellis körülszilárdan megvetette a lábát, és maga a tartományúr a csataménjénméltóságteljesen magaslott közöttük. És miközben új alakzatba rendezte,biztató szavakkal buzdította őket.

Bransen reszkető kézzel nyúlt a tarsolyába, és amikor előhúzta az öklét,egy drágakő lapult a markában.

A lélekkő tiltakozott, amikor elfordította róla a figyelmét, és ő tudta, hogyha elvonja összpontosítását a gyógyító mágiáról, azzal a biztos haláltválasztja.

446

Tudta, de tudta azt is, hogy nélküle Gwydre sorsa megpecsételtetett.

Ez volt az ár. Ez volt a jutalom.

* * *

- Most már a markunkban van! - harsogta Milwellis nagyúr. Magasbaemelte páncélkesztyűs öklét, és az emberei teli torokból éljeneztek.

Éles, reccsenő hang szakította félbe az üdvrivalgást, és épp amikor készültkiadni a parancsot a támadásra, Milwellis nagyúr azt érezte, hogy a sajáttulajdon ökle, a saját páncélkesztyűje csapódik az arcába, méghozzáhatalmas erővel.

És a páncélkesztyűből, átütve azon, és a kezén is, süvítve érkezett alövedék, mely szétzúzva az arccsontot, átröpülve a férfi agyán átütötteMilwellis koponyáját és sisakját.

A nagyúr hátradőlt, majd arccal a sárba zuhant. Már halott volt, mielőttföldet ért volna.

- Nagyuram! - kiáltott fel Harcourt, miután lerázta magáról az elsődöbbenet bénultságát. - Atyám, vedd kezelésbe! - kezdte volna kiáltani DeGuilbe felé, de amikor a szerzetesre nézett, elakadt a szava.

Mert De Guilbe Milwellis mögött ült a lován. Ekkor egészen különössévált az atya tekintete, és a torkát különös kis kuncogás hagyta el. Lenézett asaját mellkasára, ahol barna csuháján vörös folt terebélyesedett, amint avére előömlött a magnetit ütötte lyukon.

Furcsa pillantást vetett Harcourtra.

- Meghaltam - közölte.

És így is volt.

* * *

Odafenn a fán Bransen nem láthatta keze munkájának eredményét, mert atekintete ekkor már befelé fordult.

Cadayle-t látta maga előtt, a gyönyörű Cadayle-t, amint lehajol a sárbaérte, a szegény Gólyáért, akit megint a földre taszítottak. Érezte a belőleáradó melegséget, a csókját... a szerelmét. Érezte szőke hajának érintését azarcán - egy puha menedéket, ahol elbújhatott a fájdalom elől.

Hallotta Gwydre ígéretét.

447

És tudta - valahogy tudta - talán a kiáltásokból, hogy Abelle, vagy talán azŐsök tényleg Gwydre úrnő segítségére siettek.

Valahogy tudta, hogy áldozata nem volt hiábavaló.

Reményteli szívvel hagyta ott a csatamezőt.

448

29.A KIRÁLYI MENET

Yeslnik kibámult kastélya tornyának magas ablakából, a mezőre, melycsak úgy feketéllett a hatalmas, ellene összevont seregektől. Kevesebb mintkét hadteste maradt, hisz a fejvesztett menekülésben sokan meghaltak, mégtöbben elszöktek, és - legalábbis ezt beszélték - sok ellene fordult, éscsatlakozott Honce Medvéjének seregéhez.

- Milwellis - suttogta. Talán a szélhez könyörgött... azért imádkozott, hogyPalmaris tartományúra megjelenjen, és zúzza szét a kapui elé gyűltseregeket. A folyó felé nézett, ahol saját városának és Palmarisnak a flottájaösszegyűlt, de a hajók messze kinn maradtak a vízen, távol Bannagrannyilainak hatósugarától.

Megdörzsölte az arcát.

- El fog jönni - bíztatta őt Olym, amikor megfordult. - Harcourt majdelmondja.

Az alig néhány pillanattal azelőtt érkezett hírekre utalt, melyek szerint apalmarisi Harcourt parancsnoknak, Milwellis emberének valahogy sikerültBannagran és Gwydre több tízezres seregét megkerülve bejutnia a városba.

- Mikor támad Milwellis? - kérdezte Yeslnik a parancsnoktól, amint aférfi belépett az ajtón.

Az öreg megtorpant, és furcsa pillantást vetett Yeslnik felé.

- Milwellis nagyúr halott - válaszolta -, és a seregét szétverte Gwydreúrnő és valami démondaktilusz, melyet mindenütt az Útonállókéntemlegetnek.

- Micsoda? - sivította Yeslnik, és minden ízében remegve felpattanttrónjáról. - Hisz ezredeket bocsátottam a rendelkezésetekre!

- A dögevő madarak nagy lakomát ülnek Blenden Coe-nál - felelteHarcourt. - A sereg megtört, és a csata véget ért, még mielőtt Bannagrannagyúr további ezrekkel megérkezett, hogy Gwydre úrnő mellé álljon,oldalán Ethelbert dos Entel harcosaival, akik mindkettőjüket támogatták.

- De valamid csak maradt? - kérdezte könyörgő hangon Yeslnik. - Látomaz armadát a folyón!

449

- Hajóink legénysége csekély létszámú, és semmiképp nem elegendő, hogyösszecsapjon Honce Medvéjével.

- De te bejutottál ide, úgyhogy megszökhetünk - mondta erre Yeslnik,belekapaszkodva az utolsó reménysugárba.

Harcourt ezen csak nevetett.

- Bannagran nagyúr, akinek átadtam a kardomat megadásom jeleként, magaküldött be - magyarázta, és Yeslnik a trónszékére rogyott. - Azt követeli,hogy add meg magad. Delaval városa, és egész Honce az övé, Bannagrankirályé - itt egy kissé elhallgatott, mély lélegzetet vett, és még hozzátette: -és Gwydre királynőé, hogy a ménkű csapjon bele!

- Nem! - üvöltötte Yeslnik, és öklével tölgyfa trónusa karfáját csapkodta. -Nem!

Végeznünk kell velük! Végezned kell velük!

Harcourt ránézett. Az arcán szánakozás ült... nem az erélytelen Yeslnikkirályt sajnálta, hanem úgy tűnt, egész Honce-t. - Minden elveszett - ennyitmondott komoran, majd meghajolt, és kisétált a teremből. Yeslnik hosszúpillanatokig mozdulatlanul ült, mintha odafagyott volna, majd felugrotttrónjáról, és kisietett a teremből, a hosszú lépcsősor tetejére.

- Nem hagyhatsz itt! - kiabált a már messze lenn járó férfi után. -Megtiltom! Azt parancsolom, hogy végezz velük!

Yeslnik ekkor érezte, hogy valaki erősen megmarkolja a vállát, és ahogymegfordult, Olymot látta maga előtt.

- Te végezz velük! - sivította, miközben öklével püfölte a férfi mellkasát. -Erősítsd meg a seregedet! Védd a falakat, amíg el nem mennek! Te puhánybolond! Ott kellett volna maradnod a harcmezőn, ahogy a parancsnokaidmondták, hogy odakinn legyőzd Bannagrant!

- Miközben te elmenekültél? - kiabálta Yeslnik.

- Én vagyok a királynéd! Meg kell védened engem!

És a nő újra meg újra ütött... csakhogy most, életében először, Yeslniknem volt hajlandó eltűrni többet. Ökölbe zárta a kezét, fellendítette, éskeményen arcon vágta Olymot.

Ezután felváltva pofozta és ütlegelte a nőt, és amikor ez sem csillapítottaféktelen dühét, megragadta a hajánál fogva. Nemcsak egy marék hajat, de

450

egy hajtűt is kirántott a fejéből.

Aztán a tűvel csapott le - mellkason szúrta Olymot... újra meg újra döfésreemelte a kezét; minden dühét felesége bőrének felsértésén töltötte ki.

Az asszony sikítozott, könyörgött, megpróbálta átkarolni őt.

Yeslnik azonban csak dühödten hörgött, és örült, hogy halálos sebet ejtettaz asszonyon.

Azután egyre csak hörgött tovább, amíg rá nem döbbent, hogy képtelenmegtartani az asszony ránehezedő, tehetetlen testének súlyát, és hogy asarkai éppen a hosszú lépcsősor tetejének pereme felé csúsznak.

* * *

Cormack és Milkeila aznap délután nem tartott Gwydrével ésBannagrannal Delaval város falaihoz. Amint a csata véget ért, Bannagran ésGwydre megfordították seregeiket, és üldözőbe vették Yeslniket, hogyegyszer s mindenkorra véget vessenek a háborúnak. Sokakat hátrahagytak,hogy gondoskodjanak a sebesültekről, és halotti máglyákon égessék el aholtakat. Így hát Cormack es Milkeila is Blenden Coe-nál maradt, hisz olysok sebesültet kellett ellátni, és annyi megválaszolatlan kérdés volt még.

Két nappal később történt, ugyanazon a reggelen, amikor Harcourtmegérkezett Delavalba, hogy a páros végre talált néhány szavahihető tanút,aki elvezette őket egy kiégett facsoporthoz. Ők ketten begyalogoltak akormos fatörzsek és gyökerek közé. Mindaz a hadizsákmány, melyet BlendenCoe-nál az életben maradottak ejthettek, értéktelen ócskaság volt csupánahhoz a csodás kardhoz képest, melyet Milkeila a földön talált a levelekközött, egy magas juharfa alatt.

A nő sokáig csak állt ott, és igyekezett összeszedni magát, mielőtt föl mertvolna nézni...

Az Útonálló sírjára.

* * *

- Halott - mondta a fiatal, csinos szobalány Harcourtnak, amikor a férfivisszasietett a lépcsőhöz, és látta, hogy a király ott hever, összezúzott testtel.- Mindketten halottak.

- Mitévők legyünk? - kérdezte egy másik odasiető szolga kétségbeesetten,és a rossz hír gyorsan terjedni kezdett.

451

- Kinyitjuk a kapukat - mondta Harcourt, mire minden szempár rászegeződött. - És imádkozunk, hogy a hódítók nagylelkűek legyenek.

Delaval városkapuit még aznap kinyitották, amikor a nap lenyugvóban volta nyugati égbolton, miközben egy távoli mezőn Cormack és Milkeila sírvaletérdeltek, és búcsúcsókjaikkal illették a hőst, aki megnyerte a csatátBlenden Coe-nál.

A palmarisi Harcourt a kapunál fogadta a királyi menetet. Yeslnik királykardját Bannagran nagyúr... vagyis Bannagran király felé nyújtotta.

Bannagran elvette a kardot, és az oldalán álló Gwydre királynőre nézett.Ezután Reandu mester és Ethelbert dos Entel közvetlenül mögötte érkezőtartományúra felé is vetett egy pillantást, akik mind egyetértőén bólintottak.

Bannagran elfogadta Yeslnik kardját, de cserébe visszaadta a pengét,melyet Harcourt Blenden Coe-nál átadott neki.

És ebben a pillanatban felharsantak Pryd kürtjei, és Delaval harsonáifeleltek szavukra.

Bekapcsolódtak Előőrs és Ethelbert dos Entel kürtjei is, és odébb, afolyón felharsantak a palmarisi kürtök is. Ekkor a Delaval városábanuralkodó zavarodottságba és félelembe egyszerre reménykedés vegyült.

* * *

Nem úgy, mint sokak, akik elhagyták Blenden Coe-t, hogy Delavalbamenjenek és részt vegyenek Bannagran és Gwydre hivatalos esküvőjén éskoronázási szertartásán, Cormack és Milkeila kerülő úton haladtak.Északnak, majd nyugatnak tartottak, a Masur Delaval partja felé, nemmessze délre Palmaristól.

Vállalkozásuk ostobaságnak tűnt még maga Cormack számára is, akiragaszkodott hozzá, mert el volt szánva rá, hogy legalább megpróbálja.Különös barátainak ennyivel mindenképp tartozott.

Hogy a powri sapkában volt valami mágikus erő, amit viselt, vagy csak amegfelelő ismereteknek volt köszönhető, amit Milwellis néhány katonájátólszereztek, vagy csupán a vak szerencsének - vagy esetleg e háromkeverékének -, azt nem tudhatta, de ahogy Cormack a folyó menténgyalogolt, azonnal észrevette az ismerős arcot, bár azt megroncsolta ahalálos csapás, és már jócskán rothadásnak is indult.

Mégis, minden kétséget kizáróan felismerte a törpét.

452

- És Bikelbrin is itt van, idefenn! - kiáltott felé néhány perccel későbbMilkeila a folyó menti emelkedőről. - El sem hiszem, hogy megtaláltuk őket!

Cormack csípőre tett kézzel állt, úgy nézett le a powrira, akivel barátságotkötött.

Egyszerre úgy érezte, mintha a világ összeomolva maga alá temette volna.Szemeiből könny buggyant elő. Siratta Mcwigiket és Bikelbrint, Bransent ésJameston Sequint, és mindenkit, aki meghalt, megnyomorodott vagyelvesztett valakit ebben a szörnyű háborúban.

- Temessük el őket? - kérdezte Milkeila, mert nem volt biztos benne, miértis ragaszkodott Cormack ehhez a kutatáshoz.

A szerzetes megrázta a fejét. Előhúzott egy kést az övéből, és leguggolthalott powri barátja mellé.

- Cormack! - kiáltott rá Milkeila, amikor a másik vágni kezdett, de a férfinem hagyta abba, és mire a nő mellé ért, már fel is állt, kezében Mcwigikszívével. A szerzetes ezután módszeresen Bikelbrinhez ment, és ugyanúgy aző szívét is kivágta.

- Mit művelsz? - kérdezgette egyre Milkeila, miközben követteCormackot, aki talált egy tisztást, nem messze a folyótól, ami megfelelt acéljainak. Gyengéden a földre helyezte a két szívet, és elkezdett gödröt vájnia késsel.

- Segíts! - kérte a nőt.

- Eltemeted a szívüket?

- És aztán énekelni fogunk - felelte Cormack. Milkeila erre abbahagyta azásást, és gyanakvó tekintettel kezdte őt méregetni. Aztán szó nélkül folytattatovább a munkát. Ahogy elkészültek a gödörrel, belehelyezték a két törpeszívét.

Cormack ezután visszaszórta rájuk a földet, majd vállon fogta Milkeilát,és összekarolva lehajoltak. A férfi belekezdett egy dalba, melyet réges-régen tanult, egy messzi-messzi helyen, és Milkeila kötelességtudóan veleénekelt, bár nem tudta a szöveget.

Cormack úgy gondolta, nem is számít ez, elvégre úgysem ismerték arituálét. Vajon így is megszületik majd két új törpe a barátaik szívéből?

- Ez a Sírkamra? - kérdezte Milkeila, amikor végeztek.

453

A férfi bólintott.

- Miért? - kérdezte a nő.

- Nem tudom - felelt Cormack őszintén. - Talán hogy visszafizessek egyadósságot?

A pár ezután elálldogált egy jó darabig, kéz a kézben, Mcwigik ésBikelbrin sírjánál.

Azután végre maguk mögött hagyhatták a múltat, és elindulhattak Delavalvárosába, a jövő felé.

454

EPILÓGUS

Bransen Garibond, Pryd hercege bedobta a horgot a tó nyugodt vizébe, ésa kőnek dőlt.

Ez volt a kedvenc horgászhelye egész Prydben - egy kis patak itt torkollotta tó vizébe, épp az öreg ház mellett, ahol apja a gyerekkorát töltötte. Annaka háznak az ablakából - mely immár az ő háza volt - az apja gyakran elnézte,ahogy örökbefogadó apja, Garibond Womak hasonlóképp horgászott.

Legalábbis ezt állította anyja és nagyanyja is, és Bransen nagyon is eltudta képzelni, hogy így lehetett. Valahogy kötődött ehhez a helyhez, mely - aPryd-kastéllyal együtt - immár élete harmincöt esztendeje óta az otthonavolt. Itt békét talált. Itt a világ olyan volt, amilyennek lennie kellett egyolyan királyságban, amit a Medve Honce-a néven emlegettek az Úr III.esztendejében.

- Apám! - hallotta kamasz fia kiáltását, miközben Dynard futva igyekezettfeléje a ház felől. A verandán üldögélő Callen McKeege kíváncsian felállt,de az öreg Dawson, aki immár jócskán a kilencvenes éveit taposta,egyáltalán nem látszott észrevenni a felbolydulást.

- Üzenet Ursalból! - kiabálta Dynard, a Medve Honce-a királyiszékhelyére utalva, melyet hajdan Delavalként ismertek.

Bransen már tudta, még mielőtt a fia egy szót is szólt volna.

- A kastélyba! - utasította a fiút, és Callen, sőt még Dawson is velüktartottak.

Ott találták Cadayle-t, aki már régóta Pryd úrnője volt. Épp számos kertjeegyikét csinosítgatta. A mosolya mit sem halványult az évekkel, bár aszeméből kihunyt a ragyogás, amióta elvesztette szeretett férjét.

- A király halott - mondta Bransen az anyjának.

Cadayle lehunyta a szemét, és hatalmasat sóhajtott. Akárcsak Bransent, őtsem lepte meg a hír, hisz a királyságban mindenki tudta, hogy az öreg király,Honce Medvéje nem sokkal éli túl hitvese, Gwydre királynő elvesztését.

- Mi lesz most? - kérdezte Dynard.

- Jó, hogy volt gyerekük - felelt Cadayle. - Prydae lesz a király. Jó ember,

455

úgy hiszem - tette még hozzá reménykedőn.

- Nem láttad már tizenegy éve - emlékeztette Bransen. - Az abelliánuscentenáriumi ünnepség óta.

- Majdnem veled egykorú - felelte Cadayle. - Te mindenkinél jobbanismered. Talán úgy hiszed, tévedek?

Bransen csak vállat vont.

- Hát termetre épp akkora, mint az apja, az már szent igaz! - jegyezte megCallen.

- Igen. De vajon örökölte-e az anyja aranyszívét? - szólt az öreg Dawson,mert valóban, ez volt a kérdés nyitja.

Immár három évtizede a Medve Honce-ának népe békességben élt svirágzott. A történelemnek e röpke, ragyogó pillanatában az ország mindenpolgára fontos volt, és sem a király és a királynő, vagy a tartományurak, semCadayle, Pryd úrnője, sem Cormack, Előőrs tartományura és hitvese,Milkeila úrnő, sem az enteli rész tartományurai, vagy a kisebb tartományokurai nem ültek a kincseiken, ha a népük szenvedett. Mert Bannagran királyés Gwydre királynő Honce-ában nem ez volt a szokás!

Hosszú uralkodásuk alatt egyetlenegyszer szállt szembe velük egyfeltörekvő tartományúr, és még ott is, a városban, mely valaha Gwydreúrnőt hibáztatta a powrik gyilkos támadásaiért, a helyőrség és a parasztságegy emberként lázadt fel és tagadta meg, hogy az áruló nagyúrért küzdjön,amikor Gwydre királynő a flottája élén megérkezett.

Ám ez már egy teljesen másik világ volt, miután Gwydre és Bannagranuralma véget ért.

- Prydae méltó fia lesz az anyjának - mondta Bransen bólogatva. - Vagy énaz atyám méltó fiaként előveszem nagyanyám ragyogó kardját.

- Ne beszélj ilyeneket, kölyök! - morgott Callen, de Cadayle csitította.

- Nem, csak folytasd! - mondta Pryd úrnője a fiának. - Ha a világnakvalaha szüksége lesz rád, felelj a hívására!

Bransen, az Útonálló fia bólintott, és bár szilárdan hitte, hogy nemcsalatkozik majd abban, amit Prydae király uralmától remélt, hitt abban is,amit a saját elszántságáról állított.

Hisz az apja és az anyja fia volt, és tudta, küzdeni fog, amikor csak

456

szükség lesz rá.

Ha a cél megéri az árat, amit fizetni kell.

* * *

A Szent Mere Abelle-ben Reandu rendfőnök atya, Áldott Abelleegyházának vezetője őszinte szomorúsággal fogadta Bannagran halálhírét.

Hisz régebb óta ismerte a királyt, mint bárki élő emberfia, és tanújalehetett Pryd tartományúra hatalmas fejlődésének azokban a hónapokban,melyek a trónra kerülését megelőzték.

A Medve Honce-a nem egykönnyen heveri majd ki Gwydre királynő ésBannagran király elvesztését, méghozzá ilyen gyors egymásutánban. Tudta, ará háruló felelősség - gondoskodni róla, hogy uralkodásuk fényessége nefulladjon sötétségbe a következő napokban - nem csekély.

Reandu ott volt Ursalban, amikor Gwydre királynő meghalt - békébenment el, szeretteitől és kedves barátaitól körülvéve. Még Cormack nagyúr ésMilkeila úrnő is ott voltak, hisz királynőjük betegségének hírét hallvanyomban odahajóztak Előőrsből.

Reandu kibámult az ablakán - valaha ez volt Premujon atyadolgozószobája, és előtte Artolivan atyáé -, és hagyta, hogy képzelete a falrarajzolja élete emlékezetes pillanatait.

Eszébe jutott Cadayle és Bransen, az Útonálló - a kis Gólya, a sérültgyermek, aki egy pincében élt Prydben, ágytálakat ürítgetve... ez a gyermek,aki oly váratlanul toppant Reandu életébe, és kit élete ily elkerülhetetlenülsodort abba az irányba, hogy nagy dolgokat vigyen véghez kora jelentősharcaiban.

A sajnálkozás egy pillanatra komorságot festett a rendfőnök atya arcára,de gyorsan tova is suhant. Elvégre nagy tetteket vittek véghez. Végül jobbátették a világot, ez tagadhatatlan volt - hisz élő bizonyítéka volt e ténynekminden tanya a Medve Honce-a székében s hosszában: megérte az áldozat.

- És a munkánk folytatódik tovább - jegyezte meg végül fennhangonReandu.

- Ahogy mindig is fog, atyám - felelt szavára a mögötte álló Pinowermester. - Ahogy mindig is fog.

457