augusztus 18. vasárnap kaposfest times · 2019-09-30 · melyik mű milyen érzéseket vált ki,...

Kaposfest Times augusztus 18. vasárnap

A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál napilapja

Elégiák és más apróságok A délelőtti Brahms-féle Brácsadalok három olyan művész közös játé-kát hozták, akik érezhetően más karakterekben, hangsúlyokban gondolkodtak, de itt közös nevezőre igyekeztek jutni. Diemut Poppen nem volt túlzottan visszafogott, de most igyekezett alárendelni telt, férfi as brácsahangját az énekszó-lamnak, Würtz Klára rendkívül pontosan, áradó zeneiséggel kísért, Károlyi Katalin manírok nélkül, gyönyörű ívekkel énekelt. Szépen, ragyogóan szólalt meg a két dal. Az utána következő Proko ev-szonáta mellbevágóan másféle zeneiséggel töltötte be a teret, de hogy ez létre is jöjjön, erre kellett két olyan elhiva-tott muzsikus, mint Josef Spaček és Baráti Kristóf. A nyitótétel különös és rendkívül nehéz dallamíveiben borzasztóan nehéz volt kiismerni magát az embernek, ha nincs ebben a zenei világban két nagyszerű idegen-vezetőnk. A két hegedűs pontosan a

megfelelő mértékben egészítette ki egymást, és valahol erről szólt ez a történet, ahogyan Proko ev is írta, nevezetesen, mivel hallott egy rossz, unalmas művet két hegedűre, ez inspirálta arra, hogy 10-15 percig el lehessen hallgatni egy jó darabban két hegedűt… A fi náléban a rengeteg különböző szín és fekvés megvaló-sítása tetszett nagyon, látszott az előadókon, hogy nagyon élvezik, amit játszanak. A Rahmanyinov-mű-ben a legnagyobb veszély a giccs határmezsgyéjének megjelenése, a zongora túlzott előtérbe kerülése le-het – amúgy is kiemelt szerepe van –, ezen például ilyen előadás segíthet, mint ez a ma délelőtti: feszes tem-pók, határozott ívek, nem eltúlzott agogikák, pontos együtt-mozdulá-sok, pontos csúcspontok, amelyekről rögtön tovább is indultak a játéko-sok. Nagyon szép volt.

Akkor az apróságok. A Boney M koncert miatt előrehozott délutá-

ni találkozáson csupa rövid mű szerepelt, és összességében fényes bizonyságát adták annak, amit már a Lehár-dallal kapcsolatban egyszer megemlítettem, hogy ha a népszerűbb, vagy könnyedebbnek tűnő dallamokat-műveket nívós és tiszta előadásban, artikulálva adják elő, akkor mindjárt egészen, de tényleg egészen másképpen szólnak. A teljesség igénye nélkül, nekem a Dubrovay-kompozíció szédületesen tetszett, lám, ilyen szinten is lehet humorizálni! A Meditáció gyönyörű-en, egységesen szólt, Quentin nagy-szerű pianista. Popper tánca lehet valóban légies és könnyed, nemcsak nagyon gyors. Őrület, hogy Lukács Miklós mit művel a cimbalommal, Jofre kedves altatódalának pedig mindjárt terem még gyönyörűbb íve, lélegzése, ha Várdai István csellóján szólal meg… A színvonal, ugye. Ez viszont nem apróság.

Kutasy Zsolt

English content Page 5 >

Folytatás a 3. oldalon. >

Brácsás vicc Mi a különbség a hagyma és a brácsa közö ?Ha a brácsát felaprítjuk senki se sír.

„Az improvizációban a zene az adott pillanat teremtménye”

Lukács Miklós cimbalomművészt aligha kell bemutatni a zeneszerető közönség számára – szeresse akár a klasszikus, akár a jazz- vagy világzenét. Otthonosan mozog a legkülönbözőbb kultúrák, korszakok és műfajok zenéjében. Nemcsak előadóként,

de zeneszerzői minőségben is komoly karriert futott és fut be, a kettőt pedig egyedülálló improvizációiban ötvözi. Bár a világ legjelentősebb zenekarainak szólistája, bejárta a világot és számos szakmai elismerés tulajdonosa, a Kaposfesten első alkalommal

lép színpadra. Azonnal kétszer, hiszen szólóban és a Cimbiózis Trió tagjaként egyaránt élvezhetjük játékát.

Ára: 200Ft

Kaposfest_2019_aug_18_240x330.indd 1Kaposfest_2019_aug_18_240x330.indd 1 2019.09.30. 11:48:302019.09.30. 11:48:30

Kaposfest Times 22019. augusztus 18., vasárnap

Támogatóink

Délelőtti beszélgetés Flohr Jánossal

Délutáni beszélgetés Kondor Katival

Kedves János, köszönöm, hogy teljesíted a kérésem és megosztod velünk gondolataidat a mögöttünk lévő koncertről!

A Brahms Brácsadalokban nem a dramatikus erő, sokkal inkább a tolmácsolás őszintesége tetszett, az általam amúgy is nagyon kedvelt Károlyi Katalin énekművész szólójával. Határozott és erőteljes brácsást hallhattunk, akinek láthatóan többféle koncepciója is volt arra, hogyan is kísérje az énekest. A végtelen odaadással zongorázó Würtz Klárát kell még megemlítenem. Egy meg-lepetés: amikor megszólalt az első dal, amelyet Brahms barátjának boldog házassága alkalmából dedikált, rá kellett jönnöm, hogy Richard Strauss Négy utolsó énekét sem az őszi szél hordta ösz-sze… Ahogy ez a ciklus megszólal, ez a brácsadal ennek világos előképét jelenítette meg. A követ-kező mű Proko evnek egy igen meredek, általam nem ismert kompozíciója volt, amelyben a két,

általam nagyon respektált hegedűs, Baráti Kristóf és Josef Spaček – két teljesen különböző egyéni-ség –, a néha ismétlődő dallammenetekben a két mesterhangszer saját külön karakterét megmu-tatva muzsikáltak. Kivételesen szép kamarazene volt, amelyben mindketten átadták magukat ennek az igen hatásos darabnak. A harmadik

mű Rahmanyinov egyik elégiája, gyászdala. Mondtam is feleségemnek súgva, hogy milyen szép volna, ha most hangos taps nélkül csendben felállnánk, és kimennénk, hiszen a temetési szer-tartást sem tapsoljuk meg.

Esetleg bevillant-e valami zenén túli kép, esemény a ma délelőtt folyamán?

Jó megérzéssel kérdezel, mert mindannyian vol-tunk már gyászban, és én is nemrég éltem át… A Brahms-dalok óta rajtam van ez az elégikus han-gulat, és nemcsak azért, mert előre elolvastam a műsort, hanem felidéződött bennem az, amikor nehezen feldolgozható pillanatokat vagyunk kénytelenek átélni. Ezért volt egy keretes élmény a délelőtt a számomra elégikus bölcsődallal a Rahmanyinov-trióig.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.

Kedves Kati, mire gondolsz ezek után a darabok után?

Nem szeretek okoskodni arról, hogy mit hal-lottunk, hogyan játszották, vagy eff élék, mert nem vagyok zenetörténész, csak egészen kicsi korom óta megszállott komolyzene-rajongó, amivel otthon fertőztek meg, és számomra öt-hat éve ez az időszak (aug. 13-19) előre foglalt az évben. Pedig tudod, hogy gyakorlatilag az országot járom. Kezdettől fogva rájuk vagyok ragadva, éppen azt gondoltam, hogy értek valamennyire a műsorszerkesztéshez, és na-gyon örülök, hogy akadt egy nap, amikor ezek a kis darabok is sorra kerültek, egytől egyig el voltam tőlük ragadtatva. Pontosan úgy, mint ettől az egész héttől, egyszerűen isteni aján-déknak tekintem ezt az időt, és káprázatos, amit a két művészeti vezető, Várdai István és Baráti Kristóf, no meg Bolyki Gyuri művelnek itt minden évben. Minden esztendőben meg-jegyezzük a baráti társaságban, hogy ez ki-hagyhatatlan. Ami csak zárójeles megjegyzés, hogy még mindig kevés fi atalt látok……

Keveset?

Igen, legalábbis ahhoz képest, amennyit sze-retnék az összközönség létszámához képest, bár már sokkal jobb a helyzet, de még min-dig nem az igazi. Az a gyanúm, hogy ez nem a szervezésen múlik, sokkal inkább az ottho-ni nevelésen: engem beoltottak komolyzené-vel otthon és azóta szeretem ennyire. Külön-ben olvasgatom a Times-t, hogy másokból

melyik mű milyen érzéseket vált ki, én csak azt mondom, hogy én ettől a fesztiváltól úgy ahogy van lelkes vagyok. Most azért Dubro-vayt megemlítem neked, aki zseniális szerző, és ahol csak lehet, meghallgatom a darab-jait, ez a mai is hihetetlenül szellemes volt. Azonfelül, mint nőnek, nekem az is nagyon kedvemre való, hogy ennyi tehetséges fi atal művésznőt hívtak meg, akiknek a játéká-tól leesik az állam. Végül azt is jegyezzük meg, hogy ezt a sok-sok tehetség, muzsikus, mind-mind istenáldotta tehetség, ajándék, és a cimbalmosról még külön eszembe jutott egy régi kedves cigány cimbalmos barátom, aki elhunyt… és hogy közöttük mennyi kü-lönösen sok zenei tehetség virágzik föl! Ez tényleg isteni ajándék, és örülök, hogy Vár-daiék erre is fi gyelnek a zenei kínálatban. Ha nem kéne néha aludnunk is, én is minden nap hallgatnám a hotelben Sárköziéket. Te-hát én teljesen el vagyok ragadtatva!

Ennek szívből örülök. Nagyon köszönöm a gondolatokat!



„Az improvizációban a zene az adott pillanat teremtménye”

Lukács Miklós cimbalomművészt aligha kell bemutatni a zeneszerető közönség számára – szeresse akár a klasszikus, akár a jazz- vagy világzenét. Játékát több mint 50 lemezen hallhatjuk változatos és válogatott partnerek oldalán. Otthonosan mozog a legkülönbözőbb kultúrák, korszakok és műfajok zenéjében. Nemcsak előadóként, de zeneszerzői minőségben is komoly karriert futott és fut be, a kettőt pedig egyedülálló improvizációiban ötvözi. Bár a világ legjelentősebb zenekarainak szólistája, bejárta a világot és számos szakmai elismerés (Artisjus-, Gramofon- és Magyar Örökség díj) tulajdonosa, a Kaposfesten első alkalommal lép színpadra. Azonnal kétszer, hiszen szólóban és a Cimbiózis Trió tagjaként egyaránt élvezhetjük játékát. A 10. Kaposfest apropóján 10 művésszel készített 10 kérdéses interjúsorozat következő részében Lukács Miklós mesélt a zenészekre elvárásként nehezedő sokoldalúságról, a Kaposfesten őt érintő hangversenyek különlegességéről, példaképekről, tanárokról és persze a cimbalomról.

Milyen kapcsolat fűz a Kaposfest művészeti vezetőihez? Milyen zenésznek ismered Baráti Kristófot és Várdai Istvánt?

Idén játszom először a fesztiválon, de már régóta fi gyelemmel követem, milyen színes programkínálat van itt évről évre. Csak gratulálni tudok a két művésznek ehhez a nyitottsághoz. Még nem zenéltünk korábban együtt, de megismerkedésünk óta Várdai Istvánnal már közös zenekart tervezünk, amelynek én írom majd a zenéjét. Ha minden jól megy, jövőre el is kezdődnek a próbák.

Mi határozza meg számodra, hogy működik-e az együttjáték két zenész között?

Bármennyire is egyszerűnek tűnhet a kérdés, ehhez sokminden szükséges. A mai világban a zenészeknek olyan adottságokkal kell bírniuk, amelyek régebben nem feltétlenül voltak követelmények. (Persze számos művész gondolkodott már akkor is így.) Konkrétan arra gondolok, hogy ma már nem elég csak előadóművésznek lenni. Az csupán kiindulópont, alapkövetelmény. Folyamatosan keresni kell az új hatásokat, fi gyelni a különböző zenei stílusokat, inspirálódni belőlük és beépíteni őket a saját világunkba. Újabb és újabb kihívások után kell nézni, bővítve és színesítve mindezzel a repertoárunkat. Amellett, hogy a különböző műfajok találkozása ma már megszokott jelenség, fi gyelni kell a társművészetek alakulását, és érdemes minél több közös produkcióra törekedni. Ha két ilyen gondolkodású zenész játszik együtt, ott csodák tudnak történni a színpadon – bármilyen műfajról legyen is szó.

Milyen programmal készülsz a fesztiválra, és kikkel fogsz együtt zenélni? Van olyan darab, amit direkt a Kaposfestre tanulsz

meg, illetve lesz olyan partnered, akivel már hosszú évek óta együtt zenélsz, esetleg most először találkozol majd?

Két koncerten fogok szerepelni. Augusztus 17-én Enescu Airs dans le Genre Roumain című művére fogok improvizálni. A rögtönzésem elött természetesen elhangzik a darab Rosanne Philippens hegedűművész tolmácsolásában. Másnap, a „Kapostfest Túra” elnevezésű, hangulatkoncertekből álló program harmadik helyszínén fogunk játszani a Cimbiózis nevű triómmal. A nagybőgős Orbán Györggyel és a dobos Baló Istvánnal már hét éve zenélünk folyamatosan együtt, és idén jelenik meg a negyedik lemezünk.

Ha a zenetörténetből bárkivel együtt vacsorázhatnál, kit választanál, és miért?

Ez a kérdés sokkal hosszabb interjú tárgya lehetne. A teljesség igényével igen nehéz felsorolni, de néhányat azért kiemelek. Zeneszerzők közül elsősorban Johann Sebastian Bachhal ülnék le, hiszen ő minden utána következő zene és korszak alapja. Másrészt Bartók Bélával. Kíváncsi lennék, hogyan látná a mai magyar és nemzetközi zenei világ helyzetét. Persze az is érdekelne, sejtette-e életében, hogy milyen hatást fog gyakorolni a következő korszakokra. Véleményem szerint ő volt az első zeneszerző, aki megteremtette a mai világ egyik legnépszerűbb műfaja, a Worldmusic alapjait. Vajon mit szólna a zene alakulásához?

John Coltrane-nel és Miles Davisszel ugyancsak elköltenék egy vacsorát. Megkérdezném, hogyan látják a jazz jövőjét, és mit tennének most. És persze Rácz Aladár… Vajon elégedett lenne a cimbalom mai helyzetével?

Melyik zenei korszak vagy stílus áll hozzád a legközelebb, és miért?

Az egyik a barokk. A legtisztább és egyben legsokoldalúbb korszak volt, sok mindent követelt szerzőtől és előadótól egyaránt. Amúgy ezt a két szerepet akkoriban általában ugyanaz a személy töltötte be. A másik kedvencem a kortárs zene, mert izgalmas a folyamata, az

alakulása, és gyakran csak sejtjük, merre visz az adott út… Nagy kaland: a mai világunk tükörképe. Végül ott a jazz, amelyből az improvizáció és a saját hangok felfedezése a legfontosabb és leginspirálóbb számomra.

Ha a legjobb és legrosszabb tulajdonságaval kellene jellemezned a hangszered, hogyan jellemeznéd?

Nagy kuriózum a cimbalom. Bárhol játszom rajta a világban, imádják. Kevés olyan hangszer van, amelynek ennyi lehetősége lenne: kisérő-, szóló- és ütőhangszer egyben. A felhangdússága egyedülálló. A legkülönbözőbb műfajokba is könnyen integrálható, és integrálják is. A jövő hangszere. Rossz tulajdonsága nincs. Persze tudni kell a helyét és a lehetőségeit. Tényleg hihetetlenül szerencsésnek érzem magam a hangszeremmel.

Ha nem zenész lennél, milyen foglalkozást választanál szívesen, és miért?

Amióta az eszemet tudom, soha nem gondolkodtam másban, csak a zenében, úgyhogy fogalmam sincs, mit csinálnék…

Kik azok, akiktől a legtöbbet tanultál a zenéről?

A gyakorlatban édesapám, Szakály Ágnes, Földes Imre és Eötvös Péter segítették a fejlődésemet. Ami pedig egy örökké tartó nagy szerencsém, hogy a zenésztársaimtól is folyamatosan tanulok. Persze elvontabb értelemben is sokan voltak rám nagy hatással. Ilyen Palestrina, Bach, Mozart, Bartók, Webern, Stockhausen, Kurtág, Frank Zappa, valamint a már említett John Coltrane és Miles Davis.

Mi volt a legizgalmasabb kihívás, amivel zenészként meg kellett küzdened (akár a színpadon, akár próba vagy gyakorlás közben vagy más helyzetben)?

A legizgalmasabb pillanat számomra, amikor a klasszikus zenében eltűnik a zeneszerző és az előadó közötti határvonal, és úgy tudunk játszani, mintha közvetlenül a saját hangjainkat és érzelmeinket közvetítenénk. Az improvizációban a zene az adott pillanat teremtménye. Megismételhetetlen. Az adott momentumban meg kell találni és folyamattá kell tenni a megfelelő hangokat, amelyek a lelkünkből fakadnak. Egyfajta teremtés ez a pillanatban. Számomra nincs ennél izgalmasabb, mivel ez a jelenség folyamatosan változik, minden pillanatban valami új születik. Egyszerre tükörképe ez embernek és zenésznek.

Mi volt a legextrémebb vagy legszokatlanabb helyszín, ahol zenéltél?

Ed digi pályám alatt sok mindent tapasztaltam és láttam. Rengeteget tudnék mesélni az extrém helyzetekről, de legyen ez egy hosszabb beszélgetés tárgya…

Mona Dániel

> Folytatás az első oldalról.

Interjú Lukács Miklóssal



PROGRAMaugusztus 18. vasárnap

11:00 DÉLELŐTTI KONCERTHelyszín: Szivárvány Kultúrpalota (Noszlopy Gáspár utca 5-7.)

Johannes Brahms: A-dúr szonáta Op.100 No.2

Baráti Kristóf – hegedű

Würtz Klára – zongora

Bedřich Smetana: g-moll trió Op.15Langer Ágnes – hegedű

Julien Quentin – zongora

Anastasia Kobekina – cselló

Es koncert: “Kaposfest Túra”Rövid hangulatkoncertek 3 helyszínen

Az esti koncertprogramot a közönség rend-hagyóan három helyszínen hallgathatja meg, melyek az elhangzó darabok hangulatához illeszkedően kerültek kiválasztásra. Az első és második helyszínen párhuzamosan zaj-lik a koncertprogram 19:00 órától, melynek végeztével a közönség átsétál a harmadik helyszínre (műsorkezdés 20:00 órakor), ahol az előzőekben elhangzott zenei műsorokra refl ektál a fellépő együttes. Ezután ismét az első két helyszín programja következik 21:00 órától úgy, hogy a két helyszín közönsége felcserélődik. Az egyes helyszínek koncertjei közötti szünetben a sétára és helyfoglalásra 30-30 perc áll a közönség rendelkezésére.

A jegyek egységárasak, és mindhárom hely-színen (mind a bérleteseknek, mind a kon-certjeggyel rendelkezőknek) érkezési sor-rendben lehet helyet foglalni.

19:00 Első helyszín: Szivárvány Kultúrpalota (Noszlopy Gáspár utca 5-7.)

Bartók Béla: Nyolc népdal (I. II. III. V.)Károlyi Katalin – alt


Kodály Zoltán: Az hol én elmegyek; Csillagom, révészem

Károlyi Katalin – alt


Lige György: Öt Arany-dal (1952)Károlyi Katalin – alt


19:00 Második helyszín: Kaposvári Református templom (Somssich Pál u. 10., a Kossuth L. utca sarka)

Felix Mendelssohn – Bartholdy: Vonós Kvinte Op.87 No.2

Josef Špaček – hegedű

Rosanne Philippens – hegedű

Lars Anders Tomter – brácsa

Razvan Popovici – brácsa


20:00 Harmadik helyszín: Vigasságok Tere (7400 Kaposvár, Fő u. 10)

Cimbiózis Trió műsoraLukács Miklós és a Cimbiózis Trió

Lukács Miklós – cimbalom Baló István – dobOrbán György – nagybőgő

21:00 Első helyszín: Szivárvány Kultúrpalota (Noszlopy Gáspár utca 5-7.)

Bartók Béla: Nyolc népdal (I. II. III. V.)Károlyi Katalin – alt


Kodály Zoltán: Az hol én elmegyek; Csillagom, révészem

Károlyi Katalin – alt


Lige György: Öt Arany-dal (1952)Károlyi Katalin – alt


21:00 Második helyszín: Kaposvári Református templom (Somssich Pál u. 10., a Kossuth L. utca sarka)

Felix Mendelssohn – Bartholdy: Vonós Kvinte Op.87 No.2

Josef Špaček – hegedű

Rosanne Philippens – hegedű

Lars Anders Tomter – brácsa

Razvan Popovici – brácsa


KÜLÖNPROGRAMAUGUSZTUS 18.

Műismertető előadás 9:30 órától Tóth Endre zenetörténésszel a Kapos Hotel Rotary termében.

Kaposvári városi séta Bocska Ágnes, a Tourinform iroda vezetőjének segítségével 14 és 15.30 óra között.

21.45 órától a Holdraszállás 50-ik évfordulója tiszteletére távcsöves bemutató és előadás.

Jegyvásárlás a kaposvári Tourinform irodában.

AUGUSZTUS 19.19 órától Bolyki Balázs és a Bolyki Soul and Gospel Kórus koncertje a

Nagyoldogasszony-Székesegyházban (Kaposvár, Kossuth tér).



PROGRAM187th August, Sunday

Review of Saturday morning’s concert. While Friday morning was all about contrasts, Saturday morning revealed some remarkable consistencies. Did you notice just how well-matched these ensembles were, whether performing Brahms songs, a Prokofi ev sonata, or Rachmaninov’s elegiac explorations? This matched playing is quite an achievement, as some Festival players have performed together for years, and others, just for days . . . or hours. Károlyi-Poppen-Würtz’s Brahms demonstrated a delightfully modest three-way, gemütlich equilibrium between voice, viola and piano. Špaček-Baráti are an astoundingly sympathetic violin duo when it comes to playing Prokofi ev, even down to details of bowing velocities, vibrato speeds, shift techniques, and – one had to smile - bodily choreography. Rachmaninov’s fi rst Trio élégiaque, played by Volodin-Philippens-Koncz, revealed three diff erent technical approaches, but an exceptionally consistent projection of passion and pathos. They moved in lock-step to meet the Russian’s elegiac episodes, then on to achieve a thunderous climax before sinking together into the work’s funereal tail-piece.

Review of Saturday afternoon’s concert. Despite its thirteen items, this concert of engaging lollipops and pot boilers seemed to be over in a fl ash. After sixteen “minute waltzes” for

piano duet (Quentin-Berecz) by Brahms -- in turn joyous, stately, and pensive – the In Medias Brass Quintet provided repeated displays of virtuoso playing, no more grippingly so than in Dubrovay’s Witch’s Galop, which laced bravura with liberal doses of bravado. From the second half, cellist Anastasia Kobekina particularly impressed with Rachmaninov’s Andante (from his Cello Sonata) and David Popper’s Dance of the Elves, while the collaboration of Rosanne Philippens (violin) and Miklós Lukács (cimbalom) over Enescu’s Airs of the Romanian Genre was spellbinding. Ágnes Langer, JP Jofre and István Várdai suitably topped and tailed these audience favourites of the night. Try as they might, the audience could not tempt any players into encores. I guess, nearly all the works were ideal encores, to start with.

Turn the page!. Pianists often have page-turners, but for most other players turning the page can be a fraught experience. Some Kaposfest players fl ick or fl ip the printed page in a moment of rest (Philippens); others spread out their score over two or more music stands (Tishchenko), or use fold-outs on the one stand (Baráti); still others use an electronic score, either tapping the screen to turn (Koncz), or sneak out a small foot pedal (Špaček). As on Youtube, some devices can even follow where you are in the music, and turn pages automatically. But there is no perfect solution, except for playing completely from memory. Which can raise other problems!

Preview of Sunday’s concerts. The day begins with a fi nal festive nod to Brahms, with his second Violin Sonata in A (Baráti-Würtz), followed by

Bedřich Smetana’s Piano Trio in G minor, played by Ágnes Langer (violin), Anastasia Kobekina (cello) and Julien Quentin (piano). Smetana’s three-movement Trio is unusual in that its movements are of a uniformly increasing tempo – moderato assai, allegro ma non agitato, presto – and a frequently edgy mood, reportedly expressive of his grief at the recent deaths of two daughters, and his own illness. Fortunately, Smetana lived for a further three decades.

There are three components to the evening’s musical “Kaposfest Tour” which progressively occurs in the Cultural Palace, the Protestant (Reformed) Church, and the Square of Festivities (10 Fő utca): A. Eleven Songs, with Katalin Károlyi (alto) and Klára Würtz (piano): four by Bartók, two by Kodály, and then Five Arany Songs by György Ligeti. B. Mendelssohn’s second String Quintet in B fl at, with Špaček- Philippens-Tomter-Popovici-Kobekina. C. Cimbiózis Trio, with Miklós Lukács (cimbalom/dulcimer), István Baló (percussion) and György Orbán (double bass). Lukács’s brilliant improvisations upon Airs by Enescu have clearly whetted audience appetites for more.

Cameos: Alexei Volodin and Julien Quentin have been among the most frequent pianists on the Kaposfest stage in recent days. You can read and hear more at www.harrisonparrott.com/artists/alexei-volodin and www.julienquentin.com/

[email protected]

Malcolm Gillies

11:00 MORNING CONCERTVenue: Rainbow Culture Palace (Noszlopy Gáspár street 5-7.)

Johannes Brahms: Violin Sonata No.2 in A major Op.100

Kristóf Baráti – violin

Klára Würtz – piano

Bedřich Smetana: Piano Trio in G minor Op.15

Ágnes Langer – violin

Julien Quentin – piano

Anastasia Kobekina – cello

Evening Concert: “Kaposfest Tour”BBrief Mood Concerts at Three Locations

In this unconventional program the audience is invited to three diff erent locations that were chosen to refl ect the mood of the pieces performed. Beginning at 19:00, one of the two concerts can be attended at the fi rst two locations. Then we ask the audience to move to the third location for the second event of the evening (beginning at 20:00) where the artists refl ect on the pieces performed in the fi rst two locations. After that the fi rst two concerts are repeated from 21:00 so both halves of the audience can attend the one concert they didn’t get to in the fi rst turn.

The tickets are priced the same and the sea-ting is in order of arrival for both ticket and pass buyers.

19:00 First Stage: Venue: Rainbow Culture Palace (Noszlopy Gáspár street 5-7.)

Béla Bartók: Eight Folk Songs (I. II. III. V.)Katalin Károlyi – alto


Zoltán Kodály: Two Hungarian Folk Songs

Katalin Károlyi – alto, Klára Würtz – piano

György Lige : Five Arany Songs (1952)Katalin Károlyi – alto, Klára Würtz – piano

19:00 Second Stage: Venue: Kaposvár Protestant Church (7400 Kaposvár, Somssich Pál u. 10, the corner of Kossuth L. street)

Felix Mendelssohn: String Quintet Op.87 No.2

Josef Špaček – violin, Rosanne Philippens – violin, Lars Anders Tomter – viola, Razvan Popovici – viola, Anastasia Kobekina – cello

20:00 Third Stage: Venue: Square of Festivities (7400 Kaposvár, Fő u. 10)

Cimbiózis Trio’s ConcertMiklós Lukács and the Cimbiózis Trio

Miklós Lukács – dulcimerIstván Baló – percussionGyörgy Orbán – double bass

Orbán György – nagybőgő

21:00 First Stage: Venue: Rainbow Culture Palace (Noszlopy Gáspár street 5-7.)

Béla Bartók: Eight Folk Songs (I. II. III. V.)Katalin Károlyi – alto


Zoltán Kodály: Two Hungarian Folk Songs

Katalin Károlyi – alto, Klára Würtz – piano

György Lige : Five Arany Songs (1952)Katalin Károlyi – alto, Klára Würtz – piano

21:00 Second Stage: Venue: Kaposvár Protestant Church (7400 Kaposvár, Somssich Pál u. 10, the corner of Kossuth L. street)

Felix Mendelssohn: String Quintet Op.87 No.2

Josef Špaček – violin, Rosanne Philippens – violin, Lars Anders Tomter – viola, Razvan Popovici – viola, Anastasia Kobekina – cello



hegedű

Langer Ágnes

1992-ben, Budapesten született, és hat évesen kezdett el hegedülni. Korai sikerei után Ágnes harmadik díjat és közönségdíjat nyert 2009-ben a szibériai Yankelevich International Competition versenyen, majd második helyezett lett a 2016-os Spivakov International Competition versenyen. 2017-ben visszatért Magyarországra, hogy részt vegyen a Bartók Világversenyen Budapes-ten, ahol harmadik díjat nyert, valamint olyan különdíjakat, melyek koncertmeg-hívásokat is magába foglalnak a 2018/19-es évadra.

Baráti Kristóf

Baráti Kristóf generációjának egyik legki-emelkedőbb magyar hegedűse. 2017/18-as évadban debütál a Hollywood Bowl-ban az LA Philharmonic zenekarral, a Munich Philharmonic zenekarral Valery Gergiev vezényletével, és visszatér a Londoni Fil-harmonikusokhoz, hogy Vladimir Jurowski karmesterrel fellépjen a Royal Festival Hall-ban. 2014-ben Kossuth-díjat kapott.

Josef Špaček

Josef Špaček generációja egyik legjelentő-sebb hegedűsévé nőtte ki magát. Tanulmá-nyait Itzhak Perlman, Ida Kavafi an, Jaime Laredo és Jaroslav Foltýn keze alatt folytatta a New York-i Julliard School, a Philadel-phia-i Curtis Institute of Music és a prágai Prague Conservatory intézményeiben. Az International Queen Elisabeth Competition verseny díjazottja volt, és érmeket nyert az újzélandi Michael Hill International Violin Competition, a dániai Carl Nielsen International Violin Competition és a New York-i Young Concert Artists International Auditions versenyeken.

Rosanne Philippens

A skandináv államokban igen keresett mű-vésznő szólistaként és kamarazenészként is rendszeresen fellép a nagyobb koncertter-mekben és koncertsorozatokon. Philippens emellett elhivatott színműigazgató, nemrég debütált az Orchestre National de Lyon zenekart vezetve Vivaldi-Piazzolla Négy Évszakának előadásával. Szólókoncertjein és kamarakoncertjein Philippens rend-szeresen fellép fesztiválokon és Európa koncerttermeiben olyan művészekkel, meg-alkotta meg a saját koncertsorozatát, a „The Amsterdam Salon Pop-Up” sorozatot, ahol magas minőségű koncerteket tartanak nagy gonddal kiválasztott, szokatlan helyszíne-ken, a szalonok meghitt hangulatát idézve.

zongora

Würtz Klára

Szuggesztív és szuverén játékával Würtz Klára világszerte elnyerte a közönség fi gyel-mét és szeretetét. Milánóban a Nemzetközi Ettore Pozzoli zongoraverseny győztese. Turnézott Japánban, több száz koncertet adott az Egyesült Államokban, Mexikóban, Indonéziában, Kínában és Európa számos országában lépett fel.

Julien Quentin

A francia zongorista, Julien Quentin sokszínű és érzékeny játékával hódította meg a színpadot, érett és higgadt stílusáról híres. Mély zeneisége és hangszínének tisztasága, hibátlan technikai tudással párosulva rendkívül keresett szólistává és kamarazenésszé teszi. Nemzetközi turnéi alatt eljutott Amerikába, Ausztráliába, Japánba, a Közel-Keletre és Európa számos országába, fellépett többek között a párizsi Louvre-ban, a szentpétervári Mariinsky Theatre-ban, valamint a Carnegie Hall színpadán is.

cselló

Anastasia Kobekina Anastasia Kobekina Yekaterinburgban, Oroszországban született. Tanulmányait a moszkvai Central Music School intéz-ményében folytatta. 2012-től a Kronberg Academy mesterképzésén tanul Frans Helmerson keze alatt. Tanulmányait a Steigenberger/Rath ösztöndíj támogatásá-val folytatja. Számos nemzetközi verseny nyertese. 2012-ben Anastasia megnyerte a híres csellista, Boris Pergamenschikov után elnevezett ösztöndíjat. Anastasia egy Gio-vanni Baptista Guadagnini által, 1743-ban készített csellón játszik.

alt

Károlyi Katalin

Károlyi Katalin repertoárja főleg a barokk operára, a 19–21. századi kamarazenére és a kortárs zeneirodalomra épül. A számára komponált egyik legjelentősebb zenemű Ligeti György Síppal, dobbal, nádihegedű-vel cimű ciklusa, amelyet megszólaltatott a Carnegie Hall, Royal Albert Hall, Walt Disney Concert Hall LA, Concertgebouw koncerttermekben is.

brácsa

Lars Anders Tomter

Lars Anders Tomter korunk egyik legki-emelkedőbb brácsaművésze. „Az északi brácsaóriás” (The Strad) Norvégiában, Hamar-ban született. Lars Anders Tomter kitűnik a brácsisták közül alapos és mély újzenei ismereteivel, ő adta elő többek között Ragnar Söderlind, Erkki-Sven Tüür, Rolf Wallin és Anders Eliasson neki írt brácsaversenyeit a világpremier bemutató-koncerten. Bartók brácsakoncertjének in-terpretációjáért különdíjat nyert az 1984-es budapesti International Viola Competition versenyen.

Razvan Popovici

Razvan Popovici Bukaresten született, zenész családban. Később Salzburgan, Pá-rizsban és Freiburgban tanult. Ő alapította a Chiemgauer Musikfrühling Fesztivált Németországban, SoNoRo Fesztivált Bukarestben és a SoNoRo Arezzo Feszti-vált Toszkánában. A világ számos pontján fellépett és előadott.

cimbalom

Lukács Miklós

Lukács Miklós a világ egyik legtöbbet fog-lalkoztatott és legsokoldalúbb cimbalom-művésze. A kortárs zene, jazz és a külön-böző népek zenéi tökéletes szimbiózisban állnak művészetében. Több cimbalommű született a képességeire komponálva. Mun-kásságát eddig a Magyar Örökség, Magyar Művészetért, valamint kétszeres Artisjus és Gramofon díjjal jutalmazták.

trió

Cimbiózis Trió

Lukács Miklós 2013-ban hozta össze saját trióját, Baló István dobossal és Orbán György bőgőssel. Lukács ötlete volt a Cim-biózis név, hisz, mint mondja “a köztünk létrejött szimbiózis kulcsfontosságú”. Az elnevezés pontosan takarja a zeneszerzői fi lozófi át, mivel a kamarazene-szerűen felépített darabokban mindhárom zenész egyenrangúan szólal meg.



5. nap: Alkoholos és mentes koktélok Szeretem a német zenét meg a romantikát, a német romantikát, azt nagyon szeretem. Ha valaki ilyen zenét játszik nekem a pódiumon, meg vagyok véve. Nagyon hat rám, ahogy mindig ott lapul ezekben a szomorúság valahol távol, még akkor is, amikor épp vidám a téma, derűs a hangvétel. Mintha azt üzennék általánosan kihallható bölcsességgel, hogy felelősség nélkül nincs boldogság. Még nagy szerelmes érzések mögött is ott a sötétebb tartalom. Mintha intelemféle lenne, miszerint nincs örökké tartó érzemény, vagy csak annyi, hogy miközben szétvet bennünket a belülről tomboló tűz, az magánügy, barátaim. Érzemény ide, lángolás oda, nem árt körülnézni ilyenkor is, ki tudja, mi történik körülöttünk. Kell fi gyelni másra is, embertársainkra is, környezetünkre, családra, társadalomra, mert ha zuhanunk, nélkülük nagyon fájdalmas lesz majd.

És ha egy német romantikus mű szomorú, akkor nagyon az, amögött aztán nincs rejtett vidámság semmi. Brahms muzsikája meg mintha mindig a bánatról szólna. Két brácsa-dala (amelyeket szintén Joachim Józsefnek írt), más-más körülmények közt jött létre. Az egyiket még akkor írta, amikor a hegedűművész friss házasként boldog időszakot élt át, a másikat pedig akkor, amikor már rég megromlott a kapcsolat. Az intim hangulat, a fi nomság, a szépség hatásos, de optimizmus vagy derű az nincs benne.

Az ezután következő szonáta, Proko ev két hegedűre írt alkotása a nehezen befogadható művek közé tartozik, nagy kamarazene-rajongónak kell lenni ahhoz, hogy éppen kéthegedűs szonátára legyen gusztusa az embernek. Nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen mű hallgatása élvezetes, befogadása pedig egyszerű lehet. Az előítélet azonban rögtön összeomlik, mert néha vad, néha humoros a hangvétel, a két hangszer pedig néha még populárisnak, netán poposnak nevezhető hangzást is produkálna. Nem hátrány, ha a nagy klasszikus zeneszerzők a tengerpartra mennek

nyaralni, ha ilyen friss és találékony darabokkal térnek vissza ihletett dolgozószobájukba.

Kezdem megszeretni a délelőtti koncertek ízét. Ilyenkor azért kipihentek vagyunk, hat még a reggeli kávé és az előző napi élmények. Közben lapozgatjuk a fesztivál kiadványát, barátokkal beszélgetünk, új ismeretségeket szerzünk, ráhangolódunk az elkövetkező programokra. Ezt a könnyed légkört sokszor érezzük már a pódiumon is, ha másképp nem, egy kis ízelítő erejéig. Ez olyan, mint egy jó koktél. De ha 20 éves, ír malátawhiskeyt szeretnénk, azt általában este kapjuk meg.

Gondoltam, Rahmanyinov elégikus triója is komoly ital, a szerző nem hazudtolja meg magát, áradnak a határtalan hangulatok és a végtelen dallamok a csak nála érezhető, megrendítő érzékenységgel. Később megtudtuk Bősze Ádámtól, hogy nem ez a szonáta volt a gyászdarab, de amit írtam, arra a műre is igaz volt: Rahmanyinov az érzelmek átélésének a mestere.

Most, szombaton este azonban maradtunk a könnyebb ízeknél, sok kisebb művel, részletekkel, és ez most nagyon üdítően hatott. Több, mint tíz zeneszerző és többféle stílus (barokk, romantika és kortárs) szerepelt a programban.

Ami Brahms bevezető 16 keringőjét követte, az maga volt az örömzenélés, a kísérletezési kedv és a játékosság ünnepe. Az In Medias Brass rézfúvós kvintett ugyanis megmutatta, hogy nem is választja el olyan sok minden a különböző korokat és kultúrákat egymástól. Telemann fenséges triószonátája után hirtelen Dél-Amerikában találtuk magunkat, és feszes latin ritmusokat hallottunk kibontakozni a fi úk játékából. Fiatal, lelkes és profi zenészek ők, akiknek nincsenek széles és felesleges gesztusaik, csak az érződik, hogy szeretik, amit csinálnak.

Az ezután következő két kortárs magyar mű (Tűzkő Csaba és Dubrovay László alkotásai) amellett, hogy feszegette a rezesek hangképzési határait, behozta a nagybetűs Zenei Humort a pódiumra. Szellemes, ironikus és igen szórakoztató zenék ezek, amelyek élettel telítik meg újra a koncerttermet. Még több ilyen kortárs zenét!

A szokatlan hangulatok után aztán visszamegyünk az időben, egészen a slágerekig, mert Kreisler Szerelmi bánata, vagy a Massenet- Meditáció, az igazi sláger. És nem elcsépelt, nem indokolatlan, mert ebben a sokszínű kavalkádban, amelyet egytől egyig tehetséges fi atalok adnak elő, mindenki remekül érzi magát.

Érezni a produkció mögött megbújó sok-sok munkát, a lelkes energiát, a kedvességet és a bájt is. Itt és most tényleg tanúi vagyunk annak, hogy két vagy három zenész hogyan működik együtt, milyen erőkkel hatnak egymásra és így olyan ez, mintha ott, előttünk születne meg a zene.

Enescu szólóhegedűre írt négytételes alkotásának előadása megkoronázta az estét. A két hegedűvel előadott tétel után ugyanis Lukács Miklós improvizált cimbalmon a hallottakra. Nagy kontraszt, mégis igazi hasonlóság, mert elképesztő módon rezonáltak egymásra a hangszerek, láthatóan még Rosanne Philippens arcára is kiült a meglepetés és az öröm, ahogy hallgatta az előadást. Már azt vártam, hogy, egyszer csak megfeledkezik magáról és hangosan azt kiáltja: wow! Nem lepődött volna meg senki, mi, a közönség is kimondtuk magunkban ezt mindenféle nyelveken, és a „hűűűűűű” után még számtalan ű-t kellene leírni, úgy lenne jogos. Szertelen, gyermekien ujjongó energiák szabadultak fel a nézőtéren, és ez is kamarazene volt. A legjavából.

Szatmári Róbert


augusztus 18. vasárnap kaposfest times · 2019-09-30 · melyik mű milyen érzéseket vált ki,...

Documents