Zene az autóban

A fejezetet lektorálta: T_H

Ez is tipikusan egy olyan terület, ahol a biztos tudás nélküli "újoncot" önjelölt szakértők tömege próbálja - jószándékból! - megvezetni. Beültetnek a kocsijukba, majd közlik: "ezt figyeld, milyen jól szól!". Akinek nincs viszonyítási alapja, nem tudja megítélni, milyen

az, amit hall. Ha mégis kritikával él, a tulajdonos megsértődik. A legjobb inkább csöndben maradni, és megépíteni saját, jó rendszerünket. De hogyan?

Itt is van többféle irány, csakúgy, mint a teljes autó tuningjában. Van, akit a motor nem is érdekel, csak a kinézet. Éppúgy van, akit nem a zenei élmény érdekel, hanem hogy az autó "az utcának zenéljen". A laikus az ilyen autóra elismeréssel tekint - de odabent nem biztos, hogy élvezetes a hatás. A minőségi zene általában kevésbé hallatszik ki. Ennek fizikai/akusztikai okai is vannak (jól méretezett, nem bandpass láda, stb). Egy másik irányzat a hangnyomás-tuning, ahol kifejezetten a hangerő számít. További szokásos vélekedés a gyári (nagyon drága, de gyenge minőségű) beszerelés megtartása. Ez nem számít tuningnak, ezért nem foglalkozunk vele ebben az írásban. Véleményem szerint a tuning mindig egy jobbítást, minőségi teljesítménynövelést, a használhatóság és élvezetesség megtartása melletti erő-növelést jelenti. Az autóhifiben ez a high-end zenehallgatásnak felel meg. Az utcának zenélő autóknak is van létjogosultsága bizonyos körökben, amit nem is vitatunk, ezúttal azonban szeretnék kifejezetten a szépen szóló rendszerekről beszélni. Aki mégis kitartana a másik verzió mellett, annak is javaslom a fejezet elolvasását, különös hangsúllyal a bandpass (sávválasztó) ládán. A teljes rendszer felépíthető a leírtak szerint, és az "utcának szóló" műfaj követelményei szerinti bandpass ládát érdemes a csomagtartóba tenni. A hatás nem marad el! Azonban sokunk számára...

...a zenehallgatás arról szól, hogy az eredeti zenei élményt (vagy legalábbis azt, ami a felvételen van) minél hűebben reprodukáljuk. Ez még szobai rendszerekkel is igen nehéz, csak "közelíteni" tudjuk az optimumot - és itt persze nem a manapság divatos "házimozi" rendszerekről, hanem akár többmillió forintos, "hagyományos" sztereó-rendszerekről van szó. Nem is a hangerőről, hanem a hangminőségről beszélek.

Az autó egy egészen speciális eset, lévén szokatlan és nagyon hátrányos akusztikai környezet. Az autó egy zárt (vagy nyitott) kocsiszekrény, különböző tulajdonságú (keménység, felület, stb) anyagokkal határolva, különböző tárgyak által különböző nagyságú térrészekre felszabdalva (ülés, kapaszkodók, stb). Ne felejtsük el, hogy a zenehallgató személy körül nem szimmetrikusan helyezkedik el a rendszer! Igen gyakori, még a verseny-győztes autók között is, hogy az anyósülésről hallgatva nem azt az élményt adja a rendszer, mint a vezetőülésből.

Régebben szinte csak kalaptartó-hangszórók és -hangdobozok léteztek, ezért van, akinek az alap meggyőződése a mai napig az, hogy az autóban a zene hátulról szól. Már miért kellene hátulról szólnia? A koncertteremben vajon háttal ülünk a zenészeknek? Nem. A szobai hifi hangdobozait a fotelünk mögött helyezzük el? Nem.

Ebben a fejezetben egy olyan (sztereo - vagyis nem "házimozi", nem dolby surround) alaprendszert szeretnék leírni, amely alkalmas a zenehallgatásra, elemeit azonban a

legolcsóbbtól a legdrágábbig választhatjuk, azaz párszázezertől akár a pármillió (!) forintos árkategóriáig is eljuthatunk. Ennek a rendszerszemléletnek az az előnye, hogy az eleinte olcsó kategóriában vásárolt elemeket egyenként is jobbra cserélhetjük, mikor-hogy engedi a pénztárcánk. Ettől a rendszer működőképes lesz, sőt, az egyes elemek cserélgetésével megtapasztalhatjuk, hogy melyik egység mennyit javít az összhangzáson. Akár a kábel is.

Szeretném itt megjegyezni, hogy bár ez a fejezet nem az autóhifi-topicnak a kijegyzetelt változata vagy neadjisten egy-az-egyben másolása, mégis, amiket itt leírok, mindent a topic törzstagságának önzetlen segítőkészségének köszönhetek, nélkülük még ma is a Videoton hangdobozokat recsegtetném. Mint ahogy a tuning egyéb területein, itt is a felhasználóktól, és nem a kereskedőktől vagy szerelőktől kell tanácsot kérni. Az autóhifi (egyelőre!) elég bennfentes világ, így az anyagilag érdekelt felek is nemegyszer önzetlenül segítenek. Mégis, jobb kész elképzelésekkel megérkezni a boltba/beszerelőműhelybe.

Nézzünk először egy teljes rendszert, majd azután az elemeit külön-külön.

Egy alap autóhifi-rendszer

A felhasználó (a sofőr) felé a legfeltűnőbb részegység persze a fejegység ("a magnó"). A háttérben persze sokkal több minden dolgozik, és minden elem ugyanekkora fontossággal bír. Egy igazán jó rendszerben a fejegység hangszórókimeneteit semmire sem használjuk! A fej vonali kimeneteit (LINE, "RCA") használjuk fel. Erről - a saját erősítő feleslegességéről (50W? ugyan!) és az RCA kimenetekről - később részletesen írok. Szükség van egy erősítőre, mely alap esetben négycsatornás. Ebből két csatornát használunk az elülső hangszórók hajtására, kettőt pedig, "hídba kötve" (lásd később) a mélyláda hajtására. Máris látszik, hogy a további szükséges elemek: elülső hangszóró szett: mélyközép + "csipogó" azaz magassugárzó, illetve egy mélyláda vagy mélynyomó. Az elülső szett elemeit az úgynevezett hangváltón (vagy crossoveren) keresztül kötjük az erősítőkimenetre. A hangváltó gondoskodik arról, hogy minden hangsugárzóra a neki megfelelő frekvenciák jussanak (mély, magas, stb). Meglepő, de így van: nagyon fontos a kábelezés. Megfelelő keresztmetszetű ("vastag") és minőségű kábeleken kell a tápfeszültséget az aktív elemekhez (fejegység, erősítő) vezetni, külön biztosítóval. Ez a rendszer már szépen tud szólni, ha egyik eleme sem "kiugróan" rossz a többi részéhez képest. A további lehetőségek tárháza szinte végtelen, erről majd később

ejtek pár szót.

Márkákat, gyártókat, típusokat szándékosan nem írok. Itt is, mint a tuningban bármikor, meg kell fizetni a minőséget. Ez nem olyan, mint a melegítőruha: a 2000 forintos kínai melegítő ugyanúgy funkcionál, mint a húszezres "márkás" mackónadrág. A tuningban, a hifiben ez nem így van. Olcsó pénzért nem lehet jót venni. "Olcsó húsnak híg a leve". Ha megoldható lenne olcsón jó hifit szerelni, senki sem venne drága felszerelést - ezen érdemes elgondolkozni! Első nekifutásra válasszuk a középkategóriát, esetleg a középkategória alsóbb szegmensét (de ne a legolcsóbbat mindenből). Lényeges a rendszer "egyenszilárdsága" ekkor is: egyetlen rossz komponens a teljes hangzást lerontja. Ugyanakkor: egyetlen, kiugróan jó minőségű komponenstől nem lesz kiugróan jobb a hangzás, hisz a többi elem "lehúzza" ezt a minőséget.

Saját tapasztalataim

A saját tapasztalataim lehangolóak.

1. a hifirendszer elemeit nem lehet a "helyszinen" (a boltban) kiválasztani! Alaposan utána kell nézni az interneten, a gyártó hivatalos oldaláról letöltve a rendelkezésre álló anyagokat (specifikáció, gépkönyv). Körbe kell kérdezni az ismerősöket,

hozzáértőket. Nemegyszer okoznak igazán neves gyártók csalódást. Vannak gyártók, amelyek "régi hírnevükre" alapoznak, és ma már erősen romlott a színvonaluk.

2. a saját beszerelés gyalorlat nélkül nem fog szépre sikerülni! Én magam tanultam, illetve gyakorlatot szereztem a következőkben: fa- és fémmegmunkálás kézi- és gépi szerszámokkal, elektronikai ismeretek, vezetékek kezelése és forrasztása, szobai hifirendszerek összeállítása, elektronikai műszerek kezelése, autóvillamosság, autószerelés, stb. Ennek ellenére, az első munkám kifejezetten amatőr benyomást kelt, mondhatni csúnya. Én, mint preciz és alapos ember, ezt szégyellem. Nem azért lett ilyen, mert nem adtam a szépségre, hanem egyszerűen ilyenre sikerült. Hiába az egyes területek magabiztos ismerete, ezeknek a rész-területeknek az összessége nem adja ki magát az autóhifi-beszerelői gyakorlatot! A beszerelést tehát bízzuk szakemberekre! Hogy ki a szakember, azt leginkább a jó hifirendszerek tulajdonosai fogják megmondani, "ajánlani". Ne essünk be az utcáról sehová, inkább egy-egy ismerősünk ajánlása alapján, és arra hivatkozva, találjuk meg a kiszemelt műhelyt. Lényeges az általános technikai tájékozottság, és a saját autó ismerete. Itt a kárpitok helyes megbontására gondolok például. Emellett elengedhetetlen a rátermettség és bizonyos "bátorság". Fúrógéppel esni az autónak? Nos, ha kell, hát kell...

3. olyan rendszerelemeket kell választani, amik kompatibilisek az azokat esetleg később lecserélő, jobb minőségű darabokkal. Egy, csak a saját típusával kompatibilis CD-tár miatt kár lesz egy nem annyira jó fejegységhez ragaszkodni...

A fejegység

Amit a kiválasztásakor nem kell figyelembe venni, az a teljesítménye. Egyre extrémebb teljesítményeket tüntetnek fel a gyártók, persze csatornánként. Vagyis, régebben 4x40W, ma már 4x45W, 4x50W, stb. Ezeknek az adatoknak nem szabad hinni. Akkora térfogatban, mint egy fejegység mérete, fizikai képtelenség elhelyezni a magnó vagy CD-mechanikát, a rádió tunerjét, RF-egységét, csatlakozókat, egyebeket és mindennek tetejébe még négy darab 50

wattos végfokot. Aki ebben kételkedik, nyisson föl egy 4x50 wattos szobai erősítőt, és nézze meg a benne található teljesítmény-egységeket, hűtőbordákat, stb.

Ezeket a watt-számokat azért sem kell figyelembe venni, mert a fejegység erősítőjét nem fogjuk semmire sem használni, a hangsugárzóinkat az erősítő(k) fogjá(k) hajtani. A hangszórókimenetek nem lesznek bekötve, még a hozzájuk való ISO csatlakozóért sem érdemes pénzt kiadni.

Ha mégisz használjuk a hangszórókimeneteket - illetve a táp csatlakozó miatt egyébként is - átalakító kábelre lehet szükségünk. Tájékozódjunk, hogy az autó hifi-előkészítése ISO szabványú, vagy saját szabványú? Az ISO csatlakozókat csak "össze kell dugni" a fejegységével, míg a saját szabványú csatlakozók átalakító közbeiktatásával köthetők a fejegységre.

Szolgáltatások: itt mindenkinek a maga ízlése szerint kell választania, a szolgáltatások olyan széleskörűek, hogy lehetetlen és felesleges is részletezni. Gyakori kérdés, hogy a tisztelt felhasználó az előlap világítását szeretné a műszerfalvilágításához igazítani, színben. Ez utólag már igen nehéz, ezért - akinek ez számít! - jobb előre tájékozódni. Fontos tudni, hogy ha külső CD-tárat is használnánk, mivel kompatibilis a kommunikációs csatlakozó (és persze az adatformátum). Vagyis milyen CD-tár használható. Nem jó olyan csapdába esni, hogy az ember megvesz egy közepes fejegységet a csak vele kompatibilis CD-tárral, mad fejegységet cserélne, más márkára - ez azonban nem tudja kezelni a tárat.

Mivel a teljes rendszerünk erősített, így a vonali kimenetek ("Line", "RCA") száma nagyon fontos. Minimum két kimenetre (egy jobb, egy bal) szükség van, bár ekkor nem tudjuk az első-hátsó egyensúlyt (Fader) a fejegységről állítani. Ilyenkor a jobb és a bal kimenetet is kétfelé osztjuk egy-egy Y-kábellel (lásd kép), és így kapunk két bal és két jobb csatornát. Sok tuning tapasztalat birtokában én azt

mondom, a zsákutcákat mindenképpen el kell kerülni (későbbi fejlesztésnél ez puszkiadás!). Mondjuk azt, hogy négy RCA kimenet a minimálisan szükséges, ezzel lehet elindulni. A több csak jobb.

MP3: az mp3 formátumról azt kell tudni, hogy ez egy veszteséges tömörítést jelent. Ezért fér MP3-ból akár tízszer annyi zene egy CD-re, mint az eredeti CD-formátum fájljaiból. Az MP3 hangzás, minél jobb a hangrendszer, annál tetten érhetőbb. A sima rádió+hangszóró készletemen nem vettem észre különbséget. Szobai hifimen, illetve a kicsit fölfejlesztett autós rendszeremen már egyszerűen tűrhetetlenek az Internetről leszedett anyagok. Saját grabbeléssel (átalakítással), 256k vagy annál jobb mintavételezéssel talán jobb minőségű anyagok nyerhetők, de ez is hallatszik. Ami a fül számára az mp3 tömörítési vesztesége, az a szem számára az alacsony minőségű, szintén veszteségesen tömörített jpeg kép. Nézzünk egy (két) ilyen képet. Döntse el ki-ki maga, hogy melyik kép tetszik neki jobban. Gondoljuk végig, hogy a többszázezres hangrendszerhez nem megéri-e párezerért egy-egy műsoros CD vásárlása? Az írott CD-k is hallhatóan gyengébbek a gyáriaknál, de az mp3 az igazi zeneszerető számára "nem pálya". Na, nézzük azt az illusztrációt a veszteséges tömörítés szemléltetésére... zenében kinek melyik tetszene? (A képek eredetije 24-bites GIF)

JPG, 100%-os minőség: 70kB JPG, 18%-os minőség: 6kB

CD-tár

A CD-tár nem melegedik, ezért az ülés alatt, a kesztyűtartóban is elhelyezhetjük. Általában jár hozzá olyan hosszú kábel,

amely a csomagtartóig ér. Úgy kell felszerelni, hogy jól hozzáférjünk a magazinhoz. Az ülés alatti elhelyezésnél vigyázzunk az ülés ülőlapjának berugózásával (nehéz utas, nagy bukkanó). A tár semmiképpen sem lehet látható kívülről! (tolvajok). A CD-tárak közül a digitális jelátvitelűek jobbak: ilyenkor a DAC (digitál-analóg átalakító) a fejegységben van. A digitális jelek jobban védettek, könnyebben védetté tehetőek a zavarok ellen. (Ez, mármint a zavarvédelem egy külön fejezetet, mi több könyvet érdemelne, de nem vág az autótuning témájába). Ha a CD-tárból már analóg ("hang") jel jön a vezetéken, nagy hosszúságon, több zavarjelet tud fölvenni, szemben a digitális átvitelű CD-tárral. A betölthető CD-k számát tekintve érdemes több pénzért a tizes tárat venni. A fejegység egyetlen CD-jéhez képest a hat darab CD első ránézésre elég nagy előrelépés, én azonban pár nap alatt "kinőttem" a 6-lemezes tárat, és szinte naponta cserélem egyik-másik CD-t. Jellemző egyébként a szépen szóló rendszerekre, hogy a zene szeretetére nevel: érdekes módon nálam két CD marad mindig a tárban, és mindkettőn akusztikus hangszeres zene van - pedig korábban nem ezeket részesítettem előnyben.

Az erősítő

Az erősítőnek négycsatornásnak illik lennie, a fentebb leírt minta- (alap-) rendszerben. Persze lehet két darab kétcsatornás is, de ennek nincs sok értelme, csak több pénzbe kerül. Pontosítva: nagyon is van értelme, de ez az előny csak a nagyon jó minőségű rendszereknél érezhető. Az alsóbb kategóriákban nem annyira jellemző, hogy hallható változást adna. Ez az előny pedig a tápfeszültség stabilitása: két különálló erősítőnek két tápegysége van, így a mélyládát hajtó erősítő feszültségingadozásai nem zavarnak bele a másik erősítőre kötött csatornákba, hisz a másik erősítőnek is saját tápja van. (Tudni kell, hogy az erősítők belső áramkörei nem az autó fedélzeti 12..15V feszültségét használják, hanem egyedi, kapcsolóüzemű tápoktat alkalmaznak.)

Mitsubishi Eclipse-ben elhelyezett két darab erősítő. A példa a hátsó üléstámla mögötti elhelyezést mutat. Ez akkor helyes, ha a szellőzésük valahogyan (például hátulról,

ventilátorral) megoldott. (Vagy, ha az üléstámla nem kerül vissza)

A négycsatornás erősítő csatornáira elvileg bármit köthetünk persze, akár mind a négyre ugyanazt a csatornát is (de minek?), mindegyik csatornát külön-külön erősíti. Az általános használat természetesen a jobb-első, bal-első, jobb-hátsó, bal-hátsó csatornák erősítése. (Az utóbbi kettő hajtja a szubládát). A négycsatornás erősítők felhasználása annyira jellegzetes, hogy ezt a gyártók is figyelembe veszik. Vannak olyan erősítők, ahol az egyes szűrők csak bizonyos csatorna-párra használhatóak, mivel a felhasználók 99%-a eleve nem is akarja másképpen bekötni.

A csatornák használata: két csatornát felhasználunk az első hangszórószettek meghajtására. Két másik csatornát hídba kapcsolunk. Ez azt jelenti, hogy a két csatorna egy-egy ellentétes polaritású csatlakozóját összekötjük (elméletben. A valóságban ezt egy kapcsolóval tesszük, de néha még erre sincs szükség). A másik két (értelemszerűen szintén ellentétes polaritású) csatlakozó adja az egyetlen mélysugárzó-kimenetet. Arról, hogy miért elég egyetlen mélysugárzó (vagy egyetlen mélyláda, bár több sugárzóval), később írok. Ezt a kapcsolási módot a bal oldali rajz felső részén mutatom be. Az alsó ábra a normál bekötést mutatja. A mélyek erősítésére használt csatornán be kell kapcsolni az aluláteresztő szűrőt, ami biztosítja, hogy a mélyhangszóróra csak a mélyhangok jussanak. Azt, hogy "honnantól számít mélynek", általában egy potméter segítségével be is állíthatjuk. (Ezt nevezik vágási frekvenciának). Ugyanennek az ellenkezője, a felüláteresztő szűrő is megtalálható, szintén

ki-be kapcsolható. Ez éppen a mélyhangokat tiltja le olyan csatornákról, ahová az nem való. Az aluláteresztő szűrő elnevezése Low Pass Filter, LPF. A felüláteresztő szűrő neve High Pass Filter, HPF. Miért van ezekre szükség? Ha a mélysugárzóra "rámennek" a magas hangok, akkor szétesik a "színpad", a hangzás "hátramegy" a láda irányába. (A láda "belepiszkít" a hangzásba). A magas hangszóróra a mélyeket ráküldve az akár tönkre is mehet: "elfüstöl". Arról nem is beszélve, hogy egyik hangszóró sem sugározza le a "nem neki

való" frekvenciákat, viszont ha ezek jelen vannak, a hangzás romlik. Akkor szólnak szépen, ha azokat a hangmagasságokat kapják meg, amire tervezték őket.

Általában mélyhangkiemelés (x-bass, loudness, stb) is létezik, szintén kapcsolóval állítgatható. Ezeket a kapcsolókat általában az erősítőn magán lehet állítgatni, távvezérlési lehetőség nincs. Vagyis egyszer kell "belőni", és utána "úgy hagyni". Magasabb (ár)kategóriában elterjedt a távirányítható erősítő. Ilyenkor a műszerfalra szerelhető panelről vezéreljük az erősítő paramétereit.

Az általános nézet szerint a legalsó (legolcsóbb) kategóriában nem sok különbség van az erősítők között, az esetleges ár-eltéréseket is inkább a név határozza meg. A közép- és felsőkategória az, ahol gondosabban kidolgozott, szép és eltérő hangzású darabokat kínálnak az egyes gyártók.

Annyit lehet esetleg spórolni az erősítőn, hogy az első hangszórókat először még (amíg nincs rá pénz) a fejegység első hangszórókimeneteiről (FRONT) hajtjuk, és a mélyek számára veszünk egy kétcsatornás erősítőt, bekötve ebbe a két hátsó (REAR) RCA kimenetet. Ekkor az lesz a probléma, hogy az újabb két erősítőcsatorna beruházásakor egy másik kétcsatornást veszünk, vagy ezt eladjuk, és egy új négycsatornást próbálunk szerezni. Kétszeri kiadás = több kiadás, ezért jobb lenne rögtön a négycsatornásat vásárolni, "kerül amibe kerül".

Az erősítőt fix, szilárd és egyenes, lapos alapra kell felszerelni, ez megoldható egy saját alaplap elkészítésével, melyet bárhová lecsavarozhatunk, majd erre tesszük az erősítőnket. Az erősítő elhelyezése a csomagtartóban az ideális a jó szellőzés és hűtés miatt. Hátsó ülés alá, kesztyűtartóba, lábtér oldalpanelja mögé nem szerelhetjük, de ez a használati utasításban is benne van.

A mélyládát a fejegységről hajtani TILOS. Aki elégedett a fejegységének a hangjával, erősítő nélkül, de szeretne egy kis mélyhang-támogatást, vegyen egy kétcsatornás erősítőt és egy mélyládát, vagy egy "aktív mélyládát" (ami ugyanazt jelenti, csak egybeépítve: az erősítő a hangláda belsejében, vagy ráépítve található meg). Az aktív mélyládák általában nem annyira jó minőséget adnak, mint egy izmos erősítő és egy jó mélyláda együtt.

Mégegyszer, mélyládát a fejegység hangszórókimeneteiről NEM hajtunk. Általában ezek nem hidalhatóak (tiltja a gépkönyvük is!), ha mégis, akkor sem bírják meghajtani a mélyeket, viszont a túlterheléstől a végfok akár tönkre is mehet. A három fő indok, amiért a fejegységre sohasem kötünk mélyládát:

1. a fejegységben általában nem megoldható a frekvenciavágás (mélyládára csak a mélyek menjenek)2. a fejegység kimenetei általában nem hidalhatóak3. a fejegység végfoka nem védett egy nagy mélynyomó által keltett ellenindukciós árammal szemben.

Az elülső hangsugárzók: komponens szett

Az elülső hangsugárzók feladata a mélyközéptől a magasig terjedő hangok lesugárzása. A mélyközép tartomány visszaadása a 10, 13cm-es hangszórók által nem túl jó, az általánosan elfogadott és közkedvelt méret a tizenhatos. Ez alatt igazi mélyközép hang nem nagyon fog megjelenni. A 16-os hangszóróval viszont a mérete a probléma. A gyári beépítési hely (ha van!) általában nem elég nagy, és nem elég mély. Ha csak a mélységével van gond, akkor szétnézhetünk az egyes nevesebb gyártók "alacsony" kivitelű hangszórói körében, illetve próbálkozhatunk kiemelő gyűrűvel. A mélyközép sugárzók általános beépítési helye az ajtóban van! Ehhez az ajtópanelt módosítani kell: egyszerűen csak kivágni, vagy meg is erősíteni, vagy éppen egyedi ajtópanelt építeni. Ez utóbbira akkor van szükség, ha a hangszóró sehogyan sem fér el, nemcsak a mérete, de az ajtókárpit alakja miatt sem. Akkor is szükséges lehet az átépítés, ha a méreteiből adódóan elfér ugyan a hangszóró, de a rögzítése nem elég stabil. Ezt, mármint az ajtópanel-építést, bízzuk szakemberre!

A mélyközép sugárzók fizikai helye, tegyük fel, megvan. A bekötésük igen nehéz. Be kell fűzni a kábeleket abba a kábelcsatornába, ami az A-oszlop és az ajtó között van már gyárilag is (központi zár és egyéb dolgok vezetékei számára). Ez néha lehetetlen, ilyenkor egyedi kábelcsatorna "gyártódik": ne vacakoljunk vele otthon, erre van a beszerelőműhely. Újabb érv, amiért érdemes hozzájuk fordulni.

A magassugárzók helye gyakran csak kisérletezéssel található meg véglegesen. Néha egészen extrém megoldások adják a meglepően jó eredményt, például a szélvédő felé fordított sugárzók, vagy az egyik sugárzó bekötésének (+/-) megfordítása (!). A magassugárzók általában a műszerfal magasságába, vagy még följebb kerülnek. Így fog a színpad pontosan előttünk elterülve, jó esetben kiterjedésében az "autón kívülre" kerülve megjelenni. A "koax" vagyis kétutas hangszórók, neadjisten oválok semmiképpen sem jók, ugyanis a magashangok nem fognak az ajtókárpit alsó részébe, a lábszárunk mellé beépített hangszórókból a fülünkig, fejmagasságba feljutni, főleg nem minőségi hangzással. Jó hifirendszerben sem két-, sem három-, sem négyutas koax hangszóró, sem pedig semmilyen oválhangszóró nem vesz részt.

1 pár keresztváltó, "mélyközép" és "csipogó"

Védőrácsok nélkül. A csipogót nem szokták ilyen alacsonyra (térdmagasság) szerelni,de soha nem lehet tudni, hátha ez esetben így adódott a legjobb hangzás. A tulajnak

mindenesetre így tetszett, és általában ez a legfontosabb szempont.

A magasak és a mélyközepek a hangváltóba vannak bekötve, amely általában valahol a műszerfal mögött kap helyet. A hangváltóból már csak egyetlen érpár (két vezeték, egy + és egy -) megy az erősítőig, a megfelelő csatornába bekötve (pl Jobb-első). A hangváltó választja szét a frekvenciákat a magas és a mélyközép sugárzók számára. Minden hangszóró csak a "számára tervezett" frekvenciákat sugározza. A keresztváltó lehet

egy dobozban, vagy lehet minden sugárzó számára külön dobozban elhelyezve.

A mélysugárzók

A mélysugárzó(ka)t, mint írtam, mindenképpen erősítővel kell hajtani, mégpedig két csatorna hídba kapcsolásával szokás. Ez azt jelenti, hogy egy hangszórót két csatorna együttes teljesítménye szólaltat meg. Erre utal például a kétcsatornás erősítők dobozán a "2x60W / 1x120W", vagy a négycsatornásoknál "4x80W / 2x160W". Eddig arról volt szó, hogy a hangképet elölről várjuk, erre most azt állítom, a mélyláda helye a csomagtartóban van. Hogy van ez? A válasz

az, hogy a mélyközepek az első szettből szólnak, hátul a mély és a szubbasszus szól. Az emberi fül érzéketlen a mélyhangok irányára, nem is tudja megállapítani, hogy honnan szól. Ez az alapja annak is, hogy a dolby surround és/vagy "házimozi" rendszereknek egyetlen mélysugárzója van, aminek az elhelyezése bizonyos határokon belül tulajdonképpen tetszőleges. Ugyanez az oka annak, hogy jó erősítőt, jól beállítva kell használni, ugyanis a mélyhangok csak akkor "jönnek előre" (vagyis csak akkor tudjuk becsapni a fülünket), ha a mélyláda tényleg csak a mélyhangokat sugározza. Ha

más is belehallatszik, példáula torzított elektromos gitár középmagas hangjai, mélyebb énekhangok, stb., akkor a hangzás "hátramegy", az egész rendszerünket elrontottuk. Ilyenkor az LPF vágási frekvenciájának kisebbre állítása, precízebb (drágább...) erősítő használata segíthet. A mélyhangzás lehet, hogy akkor fog "előre jönni", a szinpadkép részeként, ha a mélnyomón fázist fordítunk. (+/- csere).

A mélyládák fajtái: zárt láda, reflexláda, bandpass láda, szub-cső, vagy láda nélkül szerelt mélynyomó, ami szintén reflex- vagy zárt ládát jelent, a csomagtartóból kiképzeve. A ládák lehetnek saját építésűek, vagy boltban vásárolt kész ládák.

A zárt láda szó szerint egy zárt láda. A reflexládán van egy reflexnyílás is, amely általában kör alakú, és a kör alakú nyílás befelé egy csőben folytatódik. Ez a reflexcső. Ez a két láda (zárt és reflex) a leggyakrabban alkalmazott változat. A bandpass láda egy szilárd belső fallal két kamrára osztott doboz, ahol a két kamrát a hangszórók "kötik össze". A kamrák egyike végülis egy zárt láda, míg a másik egy reflexcsövön keresztül nyílik a kültérbe. A hangszóró tehát nem dolgozik kifelé, csak a reflexcsövön keresztül. Ezekkel a bandpass (sávválasztó) ládákkal nagy érzékenység érhető el, de kifejezetten egy adott frekvencián erősek, tehát nem túl széles sávúak. Így adott zenei stílusra kiválóak lehetnek, összetettebb zeneiségű darabokat nem szólaltatnak meg hűen.

Bandpass láda. Látható, hogy a hangszórók egy közös, belső térbe

dolgoznak. (természetesen ellenfázisban, a membránok tehát

nem egymás ellen nyomnak). Reflexláda. Látható a

reflexcső. Zárt láda.

A csöveket a profi hifisták nem ajánlják, de autója válogatja, hogy esetleg helyhiány vagy egyéb okok miatt nem kell-e ez mellett döntenünk, illetve hogy milyen lesz a végső hangzás. A free-air hangszóró kalaptartóba építése a "szedán" autóknál lehet hatékony, ilyenkor a teljes

csomagtartó mélyládaként üzemel, ehhez a térfogathoz kell méretezni a hangszórót. Ha reflexcsövet is használunk, akkor reflexláda lesz a csomagtérből, ha nem, akkor zárt láda. Ilyenkor is érvényes, hogy a ládának merevnek kell lennie, ezért az eredeti kalaptartót be kell táblázni vastag rétegelt, vagy MDF lemezzel. Az MDF lemez hangdoboz építésre a legmegfelelőbb - és nem is drága - anyagválasztás. Ne feledjük, hogy - legalábbis szedán autók esetén - a hangszórók legtöbbször a karosszéria vágása után férnek csak el. Ez megfontolandó.

1999-es Subaru Impreza kalaptartója beépítve. Mint írtuk, nem szokásos a szélessávú (koax) hangszórókat hátulra telepíteni. (A két szélső sugárzó kétutasnak látszik). A jobboldali kép a

kalaptartót mutatja végső állapotában.

Mielőtt bárki maga kezdene hangládát építeni, érdemes 1-2 szakkönyvet elolvasni. A hangdoboz méretezés kb olyan bonyolult - ha nem bonyolultabb! - mint egy motor méretezése. Ráadásul, mivel az autó egy speciális akusztikai tér, nem elég magát a ládát méretezni: a végső felhasználáskor fog eldőlni, hogy az egyébként (szobában) szépen szóló hangdoboz mit produkál a kocsiban. Azt is vegyük figyelembe, hogy a láda teljes megépítése az összes anyagköltséggel (faanyag, ragasztó,

kárpit, stb.) nem biztos, hogy olcsóbb lesz egy készen megvásárolható ládánál.

Az index.hu fórum Autóhifi topicjának egybehangzó véleménye szerint a mélyláda-vásárláshoz nem lehet tanácsot adni, minden rendszer és autó más és más ládát követel. A megoldás a következő: ki kell építeni a teljes rendszert: fejegység, erősítő, kábelezés - majd ezután ellátogatni egy, vagy lehetőleg több autóhifi beszerelő és árúsító műhelybe. Itt a komoly(nak látszó) vevők számára lehetőség van több láda kipróbálására. A hangzás nemcsak ládáról ládára változik, de lehet, hogy még annak elhelyezése és forgatása is drasztikus változásokat fog okozni jó, vagy rossz irányba. Ne vegyük meg a legelsőt, hisz ekkor még nincs viszonyítási alap, az addigi vacak hangszórókhoz képest minden jobban fog tetszeni. Több láda meghallgatása után már lesz összehasonlítási alapunk, és ki tudjuk választani a legszimpatikusabb darabot.

Kábelezés

Igen, a kábelezés is fontos, ha nem a legfontosabb (!) része a hifi rendszernek. Aki nem ért az elektromossághoz, az elektronikához, az egyszerűen kérem higyje el, hogy így van. Akik pedzegetik ezt a szakmát, általában azt mondják, a vezeték az vezeték, egy valamilyen ellenállású drót, csak a keresztmetszet számít. Sajnos ez sem igaz. Persze, igaz, ha például egy villanykörtét kell üzemeltetni. Azonban az erősítő és a fejegység közötti (RCA,

"interconnect"), az erősítő és a hangszóró közötti kábelek nem egyenáramot vezetnek. A vezetékek helyettesítő képe pedig csak szupravezetők esetén "vezeték", és csak elméleti vezetékek esetén "ellenállás". A valóságban több L, C ("tekercs" és "kondenzátor", azaz induktív és kapacitív) összetevőjük van. A vezetéknek a két vége között van ellenállása, szórt induktivitása, szórt kapacitása. Igaz, ezek elenyésző mértékben jelentenek sávszűrést, fázistolást, az emberi fül azonban mindent meghall, még azt is, ami műszerrel nem mérhető.

Nézzük a kábelezést az elejétől a végéig.

Szükség van jó minőségű akku-sarukra, a gyári gépkönyben (fejegység, erősítő) leírt keresztmetszetű, vagy annál inkább "vastagabb" vezetékek a tápellátás számára. A tápot külön-külön húzzuk be az akksitól a fejegységig, erősítőig. Minden tápvezetéket biztosítóval kell ellátni, a lehető legközelebb az akku-saruhoz. Igaz, hogy a készülékekben is van biztosító, azonban bármely tápkábelünk kidörzsölődhet, azonnali zárlatot okozva (ha egy testelt fémtárgy (karosszéria!) dörzsölte ki). Ekkor az autó porrá égése ellen véd a biztosító. A Biztosító(társaság) persze nem véd... csak az elektromos biztosító, köznapi

nyelven a biztosíték. A készülékek test kivezetéseit (mínusz) a karosszériára is köthetjük, de lehetőleg egy közös ponton. Ha más ponton kötjük a karosszériára a "minusz" vezetékeket, könnyen úgynevezett földhurok alakulhat ki, ami búgó zajként jelentkezik a rendszerben. Ha közös pontra kötjük ezeket, de nem az akksira, még így is lehet földhurkunk. (Búgás). Ha viszont mindent az akksiig húzunk (a testet is), akkor azonban nagyobb a valószínűsége annak, hogy a vezetékek zajt szednek föl (sípoló hang: generátor, gyújtás, stb). Itt is igaz, hogy fontos a kontaktusok minősége. Egyik választásunk a forrasztás (hidegben, zárványhibák esetén megnőhet az átmeneti ellenállása, illetve rideggé válik, hosszú távon porlad), vagy a célszerszámmal(!) való saru-csatlakozás összeszorítás (roppantás). Kombinált fogóval szorítgatni-hajlítgatni nem érdemes.

Jó szerszám nélkül bele se kezdjünk

tápkábel készletek...

Tehát megvan a táp, biztosítóval, testcsatlakozásokkal.

Az erősítőt a fejegységgel az RCA (interconnect) kábelek kötik össze. Ezek minősége is számít. A szobai hifi vezetéke is használható elvileg, de reménykedjünk abban, hogy az autó-felhasználásra készült kábelek szélesebb hőmérséklettartományra vannak hitelesítve mind vezetési minőség, mind mechanikai tulajdonságok (rideggé válás!) tekintetében.

A hangszórókábelek széles választékban kaphatók, ezek vezetik a jelet az erősítőtől a hangszóró-szettekig. Ezek területén rengeteg megoldás van, az egyedi készítésű kábelektől a tucattermékeken át a drága tömegtermékekig. Minden kábelnek megvan a saját hangja. Érdemes a szobai rendszeren tesztelni őket beszerelés előtt, hisz sokszor igen nehézkes a kábelezés cseréje: kárpit-bontás, szőnyeg-felszedés, stb...

A hangszóróvezetékeket érdemes ráforrasztani a hangszórókra, ha ilyen a kiképzésük, akkor a keresztváltókra is. A polaritás (+/-) minden hangszórónál számít!

A kábelezésre a szokásos összes előírás vonatkozik: nem szabad megtörni őket, nem szabad felületek közé szorítani (hátsó ülés és annak tartója közé), nem szabad éles lemez-szélek között, furatokon át vezetni (vagy csak gumikarikával), stb.

Ha az erősítő a csomagtartóban van, a jel-kábelt (RCA) és a tápkábeleket érdemes az ellentétes oldalon levő küszöbökben vezetni, hogy ne csatolódhasson át a táp zavara a jelkábelekre. A zajokat az autó saját kábeleiről is össze tudja szedni a jelkábel, erre is figyeljünk. A generátor és gyújtás zavarjele rajta lehet az autó féklámpa-, világítás és egyéb kábelein is, a modern autók digitális buszos rendszeinek zavarairól már nem is beszélve.

Miből áll a szerelés menete végülis?

Nos, nem egyszerű...

A fejegység beszerelése a gyári, nem szabványméretű rádiók helyére igen nehéz. Ezek sokszor a fedélzeti computerrel (a központi kijelző vezérlőjével) egybe vannak integrálva, eltávolításuk után nem funkcionál száz százalékosan a fedélzeti kijelző... Beépíthetjük máshová is, ekkor ugyebár látszatra két rádiónk lesz... ha az újat "le tudjuk titkosítani", akkor a tolvajok látva a gyári fejet, otthagyják az autót. A beépítéshez gyakran egyedi adapter kell, hogy ne maradjanak ronda lyukak, rések.

A komponens szettek 16-centis darabjait az ajtóba kell építeni, a hangszóró mögé elvben zárt doboz kell kerüljön. Maga az ajtó nem zárt! Gyakorlatban a 16-os komponens szettek mélyközepei általában szépen szólnak egyszerüen az ajtóba/ajtópanelbe szerelve (doboz

Akkusaru...

nélkül). Az ajtópaneleket MDF-lemezből, rétegenként készítik, de készülhet üvegszálas erősítésű műanyagból, stb.

A panel, készítés közben.A szinteket üvegszállal fogják "összehozni".

kész panel, bőrözve, egyedi márkanév-felirattal

A magassugárzókhoz általában valamilyen kis állványka (tartó) is jár, néha nem. Ha az A-oszlopon adja a legjobb hangzást, illik az A-oszlop belső borítását egyedi darabra (megintcsak üvegszál, vagy egyéb jól munkálható anyag) cserélni, ebbe illeszteni a sugárzót.

magassugárzó az A-oszlopon, egyedi konzolban elhelyezve.

 

Az előzőekben vázolt egyedi utastéri adaptereket, újonnan épített darabokat az utastér színével harmonizáló kárpittal szokásl bevonni, flokkolni, bőrözni vagy kárpitozni, vagy az előbbi kép alapján teljesen egyedi variációk is elképzelhetőek (fa, stb).

A vezetékek korrekt bekötéséhez meg kell botnani a műszerfalat (törnek a kis műanyag pöckök), az ajtókárpitokat (szintén tudni kell, hol feszegessük). Felszedni a szőnyegeket, ehhez leszedni a szőnyegeket leszorító elemeket: küszöbdíszlécek, lábtér határoló paneleket, stb. Meg kell találni a kábelek útját a gépháztól (táp) a csomagtérig (jel, hangszórókábel). Ehhez esetleg fúrni is kell.

Műszerfal lebontva. Számomra riasztó látvány.. vissza tudjuk szerelni az egészet

zörgésmentesen?

Sorja nem maradhat, acél forgács (fűrészpor) nem maradhat. Átvezető gumigyűrűk kellenek. A csatlakozóval szerelt vezeték nem fér át a vezeték méretéhez igazított furaton. Vagy utólag kell szerelni a kábelvégeket (táp, hangfal), vagy akkora furat kell, amin átfér a szerelt kábel (például az interconnect). Az erősítőnek kell egy panel, azt el kell helyezni olyan helyre, ahol nem éri mechanikai hatás (csomagtérben dobálódó tárgyak), jól szellőzik. Ha CD-tár is

van, érdemes akkora panelt gyártani, amire azt is fel tudjuk csavarozni. A csomagtérben rögzíteni kell a mélyládát. Az összes rögzítőcsavar átmenőcsavar kell legyen, ezeknek a meghúzásához persze két ember kell (egy az autó alatt, egy pedig a csomagtérben szerel). Fúrás előtt odafigyelni az elektromos és fék(!!!) vezetékek pozíciójára (a kocsi alatt!).

Az összes kábelvéget forrasztani, egyedileg szerelni (roppantó szerszámmal) kell, ha a helyükön vannak. A kábelezés után nem árt a kábeleket testzárlatra leellenőrizni egy multiméterrel. A teljes szerelést biztosító nélkül kell végezni, és csak ha készen vagyunk, kárpitok-ülések a helyükön, szerszámok elrakva, autó kitakarítva, akkor, a zárlatveszélyekre odafigyelve, tesszük be a biztosítót, és helyezzük áram alá a rendszert.

A kábeleket a villamossági rendszer tuningjánál leírtak szerint kábelkötegelővel, kábelszigetelő gégecsővel vagy bandázzsal zárlatvédjük, rögzítőkkel a kasztnihoz erősítjük (ne "lógjanak", főleg a gépházban és a csomagtartóban ne). A biztosító-házakat is rögzíteni kell. A megbontott kárpitelemeket zörgés-mentesen, az eredeti rögzítőfülekkel, vagy esetleg lemezcsavarokkal erősítve (ha ez nem disszonáns az autó belterével) kell rögzíteni.

Látható, hogy a teljes beszerelés olyan mérvű szakmai tapasztalatot jelent, ami kifejezetten csak az autóhifi beszerelő műhelyekben áll rendelkezésre. Ami nekik két-három óra, az nekünk akár két nap is lehet! Ne feledjük a szerszámokat: dekopír fűrész, fúrógép, forrasztópáka, hőlégfúvó, kábelvég szerelő célszerszámok, kábelvégek, csípőfogók, hőzsugorcső, szigetelőszalag, gyorskötöző pántok, a kárpitszereléshez cérnakesztyű, stb.. ha ezek - és még sok más - nem állnak rendelkezésre, a project bukása garantált.

Beállítás

Bekötés után be kell állítani az egységeket. Ez egyetlen "magnó" esetén nem nagy dolog, az ember tekergeti a mélyhangkiemelést és ennyi. Ez volt eddig! Egy autóhifi rendszer viszont akkor van jól beállítva, ha a fejegységen mindent nullára állítva (a hangerőt persze nem), a loudness, x-bass és egyebek ki vannak kapcsolva, majd az erősítő csatornáinak gain ("hangerő") potméterével, a vágási frekvenciák variálásával kísérletezve előáll a kívánt hangzás. Esetleg be lehet kapcsolni az erősítőn a mélyhangkiemelést, de erre sem mindig van szükség - és így a jó! A beállítást ne FM rádióadón, hanem egy jól kevert CD-n végezzük! A rádióadók nagyon loudness-esek, vagyis rengeteg magasat és mélyet nyomnak. Ha ehhez állítjuk a rendszert, akkor egy "normális" műsorforrás (CD, jó minőségű kazetta) színtelennek fog tűnni.

Első hallgatáskor az ember élvezi, hogy már van basszus az autóban, és erre helyezi a hangsúlyt. Ne essünk túlzásba. A túl sok basszus élvezhetetlenné teszi a zenét. Majd ha már hetekig közlekedtünk az autóban, és találtunk a fejegységen egy olyan mély/magas beállítást, ami mellett nem fárasztó, hanem élvezetes a zenehallgatás, akkor érdemes az erősítőt addig hangolni, amíg a fejen mindent megint nullára visszaállítva éppen jó a hangzás.

A kellemetlen hangzás igen gyakori az első időkben. Meg kell várni a hangszórók bejáratódását. Tudnivaló, hogy a hangváltókban legtöbbször többféle magasszint (csillapítás) közül választhatunk. Lehet a választás módja "jumper", kapcsoló, vagy több kimenet közül való választás (arra csatlakozunk, amelyik tetszik). A térhatáson adott esetben sokat segíthet a magas(ak) fázisfordítása (+/- csere)

Profibb felszerelések

Már a fenti elrendezéssel is lehet amatőr hi-fi (nem hangnyomás-, hanem hangzásbeli!) versenyeken indulni, persze csak a szabályzatok feltételeinek (EMMA, HUMMA) megfelelve. A tökéleteshez jobban közelítő hangzást érhetünk el néhány egyéb felszerelés segítségével:

Bitumenes lapok felragasztásával csökkenthetjük a kocsi oldallemezeinek a káros rezgéseit, azaz csillapítást adhatunk nekik. Ezek a lapok nem drágák, nem is túlságosan nehéz a felszerelésük, bár ügyességet és türelmet (kárpit-bontás!) igényel.

Kondenzátor alkalmazásával "egyenesebbé" tehetjük a tápfeszültséget. Mindenki látott már olyat, amikor a hátsóablakfűtés és a reflektor is be volt kapcsolva, a hűtőventilátor rákapcsolódása pillanatában kicsit tompult a világítás: a hirtelen áramlökést nem tudta kiszolgálni az elektromos rendszer! Ugyanez a jelenség történik, amikor az amúgyis hangos zenében egymást követő, kiugró mélyhangok következnek. Egy-egy nagyobb impulzus

erősítése hirtelen áramváltozást jelent. Ezt próbálja fedezni a minél magasabb indítóáramú akku, illetve az erősítő közelébe telepített kondenzátor. Persze nem százforintos sima mikroelektronikai alkatrészre kell gondolni, hanem fél- vagy egyliteres üdítősüveg méretű, elektronikusan szabályozott töltésű és akár digitális feszültség-kijelzésű tápellátó kondenzátorra. Ez biztosítja a hirtelen

feszültségigényt. Hatása: stabil mélyek, nagy hangerőn is!

Hangprocesszor segítségével a zenét digitális jelekké, "számokká" alakítjuk (ha eredetileg nem digitális jelet használtunk), majd ezeket most már tetszés szerint manipulálhatjuk. Mindez nem lehetetlen, az eszközt DSP-nek (Digital Sound Processor) nevezik. Használata nagyon könnyű (mármint a tervezőmérnök számára): az erősítés egyetlen szorzási művelet, fázisfordítás egy előjelcsere, a kisebb fázistolás egy szimpla késleltetés, stb. A DSP nem olcsó, használatát az audiofil hifisták általában elvetik: mintha éppen a zeneiséget szüntetné meg. A képen 5.1-es rendszerű DSP látható...

Minden sugárzó külön erősítése: a komponens szettek minden hangsugárzóját külön-külön is erősíthetjük, ez több erősítőt jelent, vagyis több pénzt. Ehhez persze olyan szettet kell vennünk, ami alkalmas erre. Több mélysugárzót használó ládák vagy egyéb mélyhang-megoldások esetén minden mélynyomóra külön erősítőt alkalmazhatunk.

Feszültség-kijelzővel, töltés-szabályozó elektronikával

DVD, Playstation, navigációs rendszer, stb: ma már ez is lehetséges, illetve szokásos. LCD képernyők építhetők a hátsó utasok számára a fejtámlákba, az első utas számára a műszerfal tetejére. Vezetés közben ne nézzünk tévét! Amikor egy műhelyben vagy boltban azt látják, hogy ilyesmire van pénzünk, esetleg megpróbálják "megszórni" a bevásárlókosarunkat jó sok hangszóróval és erősítővel, egyebekkel. A hifi-elrendezések aranyszabályait ekkor is meg kell tartani. Ezek a drágább rendszerek már 5.1-es hangrendszert jelentenek.