ashida kim - a láthatatlan ököl (a nindzsa harcművészet titkai)
DESCRIPTION
Ashida Kim - A láthatatlan ököl (A nindzsa harcművészet titkai)TRANSCRIPT
www.szukitskiado.hu
A NINDZSA HARCHUVESZKT TITKAI
ASHIDA KIK
AUmwtmjw&üL
S Z Ű K Í T S KÖNYVKIADÓ A L A P Í T V A 1 9 2 9
A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:
THE INVISIBLE FIST - SECRET NINJA METHODS OF
VANISHING WITHOUT A TRACE
by Ashida Kim A Citadel Press Book
Published by Carol Publishing Group
Copyright © 1998 Ashida Kim Ali Rights Reserved.
Fordította SZÁNTAI ZSOLT
Borítófestmény: JANTNER JÁNOS
ISBN 963 9393 01 0
Hungárián edition © Szukits Könyvkiadó, 2005 Hungárián translation © Szántai Zsolt, 2005
Lektor: Pozsik László Tördelés: KARAKTERTAX BT., Szvoboda Gabriella
Színre bontás: A-SzínVonal 2000 Kft. Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor
Felelős szerkesztő: Tézsla Ervin
Debreceni Kinizsi Nyomda Kft. Felelős vezető: Bördős János
„Nem mondhatom el neked a körülírhatatlant, de megtaníthatlak néhány nem elhanyagolható művészetre - a láthatatlanságra, a szárnyak nélküli repülésre, a karddal vagy a kígyó méregfogával szembeni sérthetetlenségre -, amelyről már hallottál. Lásd tanulmányaid vezérfonalát!
A misztikus kaput keresve először is el kell látnod magad a cselekvéshez szükséges tárgyakkal, és láthatatlanná kell tenned magad, hogy észrevétlenül bejuthass oda, ahová indultál. Ezekben a dolgokban nem válsz mesterré egy nap alatt. Azután fel kell repülnöd a Mennyek Udvarába, egészen a legbelső részébe, ott meglepned Lao-ce urat reggeli közben, megkaparintanod aranyozott elixíres üvegcséjét, elpusztítanod azokat, akik ebben meg akarnak akadályozni, lerombolnod az égi várkastély falait, és visszatérned a földre halhatatlanul. A biztos siker érdekében, hogy elérhesd a célodat, nem kell mást tenned, csak követned a tanácsaimat."
Részlet Ko Hung Értekezés az alkímiáról, gyógyításról és hitről című művéből (Kr. u. 320)
Előszó
A láthatatlan öklöt nem lehet észrevenni. Figyelmeztetés nélkül sújt le, és nem állítható meg. Nem tudsz elbújni és elszaladni előle.
Miért? Egyes harcművészeti rendszerek azt tanítják: az
ütésnek oly sebesnek kell lennie, az ökölnek olyan gyorsan kell visszatérnie kiindulási helyzetébe, hogy az emberi szem ne tudja követni. Bármely valamirevaló önvédelmi iskola megtaníthatja, hogyan összpontosítsunk veszély esetén, miként hajtsunk végre teljes erővel, teljes elszántsággal - „megteszem, ha belehalok is" hozzáállással - egy technikát.
Ha a test képes gyorsabban mozogni, mint a szem, akkor reagálni is gyorsabban tud. A régi szemfényvesztők mondása - a kéz gyorsabb, mint a szem -egyformán igaz a támadóra és a védekezőre. Függetlenül attól, hogy milyen gyorsak vagyunk, hány órát vagy évet töltöttünk azzal, hogy gyakoroljuk, miként kell reagálnunk egy támadásra a megfelelő hárítással, nem tudjuk megütni vagy blokkolni azt, amit nem is látunk. Ezért az igazi láthatatlan ökölnek
7
olyannak kell lennie, hogy tényleg ne lehessen meglátni. A valóban láthatatlan ököl figyelmeztetés nélkül sújt le, és nem téríthető el. Senki nem rejtőzhet el előle, mert akik ismerik a titkát, azok nem hozzák mások tudomására. Ha valaki szembe találja magát vele, akkor csakis magának vagy rossz karmájának köszönheti végzetét.
Senki sem menekülhet a láthatatlan ököl haragja elől. Ez az ököl azokra sújt le, akik helytelen dolgokat hajtottak végre. A gonosztettek elkövetőinek minden okuk megvan a félelemre, mert ez az ököl, ezek az erők végül mindenképpen igazságot fognak szolgáltatni. Ha valaki el akarja kerülni a láthatatlan öklöt, akkor ne tegyen rosszat. Ebben az esetben is igaz a régi mondás: ha nem akarod, hogy leleplezzenek és megbüntessenek, ne kövess el bűnt!
A történelem egyes szakaszaiban azok, akik a harcművészetnek ezt az ágát gyakorolták, a Megtorlás Fekete Sárkányának Titkos Társasága tagjaiként váltak ismertté. Nem azért lettek híresek és retteget-tek, mert Robin Hoodként jártak a világban, és helyrehozták a hibákat, megbüntették a gonoszt cselekvőket. Nem. Ennek a társaságnak a tagjai egyszerű, hétköznapi külsejű és életű emberek voltak, akiket a rossz emberek gyakran áldozatnak, könnyű prédának véltek. Ezek a harcosok, ha nem tudtak elmenekülni a harc, a küzdelem elől, ha rákényszerítették őket a védekezésre, képesek voltak (és ma is képesek) egyszerű eszközeik és tudásuk felhasználásával elpusztítani támadóikat. Öltek, de csak azért, hogy
8
ők maguk életben maradhassanak. Nem tekintették dicsőségnek az élet elvételét, és az ősi szamurájtörvénynek megfelelően cselekedtek: öltek, azután továbbálltak. Amíg lehetett, kerülték az erőszakos megoldásokat. Alázatot ismerő, szelíd lelkű, önmegtartóztató emberek voltak; arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb harmóniában éljenek a földdel, a világgal. (Ennek érdekében sokan közülük még a naponta megtehető lépéseik számát is korlátozták, mert úgy gondolták, a sok járkálással, jelenlétükkel megzavarják a földet, a mindenség összhangját.)
E félelmetes harcosok első és legfontosabb szabálya a következő volt:
Ok nélkül ne okozz sérülést, soha ne kezdeményezd a küzdelmet, de soha ne futamodj meg a kihívás előli
A bűnözők, a rablók, a kalandorok, a hivatásos verekedők és az efféle szerzetek gyakran erőszakoskodnak, bűneik hosszú lajstromot megtöltenének. Amikor egy-egy bűnözőt holtan találnak, mindenki azt hiszi, valamelyik társa végzett vele, egy másik gonosz ember állt rajta bosszút, engedelmeskedve a „szemet szemért, fogat fogért" törvénynek. A tisztességes emberek tudják, hogy aki kardot ránt, maga is kard által vész el, ezért meg sem fordul a fejükben az, hogy egy ragadozótermészetű embert esetleg éppen az általa kiszemelt „préda" tett ártalmatlanná; senki sem gondol arra, hogy az ölte meg a vadászt, akinek a zsákmány szerepét szánták. Nincs ebben semmi furcsaság, hiszen mit is tehetnének a hétköznapi emberek? Mit csinálhatnának azok, akiket a bű-
9
nözők kihasználnak, megfélemlítenek, kirabolnak, akikkel erőszakoskodnak, akiken élősködnek? Hogyan is üthetnének vissza az öregek, a gyerekek, a nők, a gyengék? Igaz, némelyiküknek talán elég ereje lenne a védekezéshez, de ezt az adottságukat a legtöbb esetben képtelenek helyesen, gyorsan és főként hatékonyan használni. Ezeknek az embereknek azt szokták tanácsolni, hogy fegyverkezzenek fel. Ostobaság! A támadó könnyedén megszerezheti az önvédelmi fegyvereket, így ezek az eszközök csak bajt hoznak tulajdonosukra.
Mit tegyenek hát a gyengék, a jámborak? Törődjenek bele abba, hogy ahhoz a nyájhoz tartoznak, amelyet e kegyetlen farkasok időnként megtizedelnek? Reménykedjenek abban, hogy nem kerül rájuk sor, hogy megússzák? Reménykedjenek abban, hogy valamilyen csoda vagy a puszta véletlen folytán nem tartoznak majd azok közé, akiket lemészárolnak ama embernek látszó szörnyetegek, akik semmivel sem járulnak hozzá a közösség fejlődéséhez, akik parazitaként élősködnek másokon?
Az erejüket - ha egyáltalán rendelkeznek számottevő testi erővel - nem használhatják fel, fegyvert ragadniuk sem tanácsos, a belenyugvás pedig... Nem, ezt a lehetőséget is el kell vetniük! Kell lennie valamilyen módszernek önmaguk megvédelmezésére!
Amikor az úgynevezett „nyugati világ" megismerte a karatét, a kung-fut és a többi harcművészetet, az első dolog, amit a keleti mesterek megtanítottak az érdeklődőknek, az volt, hogy e módszerek segítségé
in
vei bárki legyőzhet bármilyen ellenfelet, és hogy ezt bizonyos esetekben fizikai kontaktus létesítése nélkül is meg lehet tenni.
Nem számít az életkor, nem számít az erőnlét, nem számítanak a testi adottságok. Aki ismeri az önvédelem művészetét, annak nem kell tartania az esetleges támadásoktól. Az ember eldöntheti a küzdelmet, mielőtt az elkezdődne. A harcművészetek ismerete hozzásegít minket ahhoz, hogy még egy váratlanul lecsapó, kifejezetten agresszív és kegyetlen ellenféllel szemben is helyt tudjunk állni, hogy ne roppanjunk össze a hirtelen ránk zuhanó lelki teher súlya alatt. Más szóval: aki ismeri a harcművészeteket, az nem veszti el a fejét, összeszedi magát, ellenáll és küzd.
A nindzsucu, a láthatatlan ököl az egyetlen olyan harcművészeti forma, amelynek lényege nem a küzdelem. A nindzsucut inkább a menekülés, a kitérés és a rejtőzködés művészetének nevezhetnénk. Mestereinek fő célja az egészség megőrzése, a hosszú élet és a türelem gyakorlása. A mögöttes logika teljesen világos: ellenfeleinkre, a ránk törőkre, a minket elpusztítani szándékozókra éppen azzal mérhetjük a legnagyobb csapást, ha meggátoljuk őket tervük kivitelezésében, vagyis megőrizzük testünk és lelkünk épségét. Hogy ezt milyen eszközökkel tesz-s/.ük, egészen más kérdés. A lényeg az, hogy elérjük a célunkat.
Valamennyi harcművészeti rendszer mesterei egyetértenek abban, hogy a legnagyobb harcos az,
11
aki küzdelem nélkül győz. Bruce Lee A sárkány közbelép című híres filmjében mutatta be ezt a felfogást. Amikor a hajón egy izomkolosszus küzdeni hívta, azt válaszolta, hogy az ő stílusa „a harc nélküli küzdelem", de ennek bemutatásához egy kis hajó fedélzeténél nagyobb térre van szüksége. Rávette a verekedőt, hogy egy csónakkal menjenek ki a közeli szigetre, és ott küzdjenek meg. Amikor ellenfele beszállt a mentőcsónakba, Lee hosszúra eresztette a rögzítőkötelet, és így ellenfele sorsa a továbbiakben egyedül az ő könyörületességétől függött; ő dönthette el, hogy a hánykolódó tengeren „felejti", vagy visszaereszti a hajóra. Egyetlen ütés nélkül győzött: túljárt ellenfele eszén.
A küzdelem nélküli harc fogásait a legtöbben a távol-keleti emberekkel kapcsolják össze, pedig -ahogy a Hanto Yo című, észak-amerikai indiánokról készült filmből is kitűnik - a világ minden pontján élhetnek valódi mesterharcosok. Ebben a történetben a főhős becsalta az erdőbe az ellenséget, hogy a törzs tagjainak módjuk legyen elmenekülni. Az üldözőit ezután egyedül győzte le: kifárasztotta őket, megroppantotta a lelküket, majd egyenként végzett velük. Láthatatlan harcos volt - a láthatatlan ököl elvei alapján küzdött. Legyőzhetetlennek és félelmet nem ismerőnek tartották, ám ennek ellenére mindig a békéről és az emberek közötti harmóniáról beszélt.
Az ősi Kína Saolin-kolostorainak szerzetesei szintén derűs nyugalmukról és békeszeretetükről voltak
12
ismertek, annak ellenére, hogy úgy tudtak küzdeni, akár „tíz tigris". Feladatuknak tekintették Kína megvédését az idegen behatolóktól. Ezért indították el 1900-ban a boxerlázadást.
Az olyan titkos társaságok tagjai, mint amilyen például a Fehér Lótusz, hagyományos harcművészetük részeként rituális mágiát is gyakoroltak. Annyira bíztak a kung-fu vastestet adó képességében, hogy sokan közülük úgy gondolták, még a puskagolyók sem képesek kárt tenni bennük. Mindig a harcművészetek mestereinek tekintették őket. Tanulmányaik középpontjában a légzéskontroll és az önismeret fejlesztése állt, filozófiájuk lényege az erőszakmentesség volt. Hitvallásuk is békés természetről tanúskodik: „Ha az életedet fenyegető veszéllyel kell szembenézned, ne mutasd az erődet. Ha egy mód van rá, inkább menekül] el, s ne küzdj."
Ha viszont nincs mód a menekülésre, akkor a rend, vagyis az eredendő jó és az eredendő gonosz közötti igencsak labilis egyensúly megszilárdítása, fenntartása vagy helyreállítása érdekében erőt kell használni. A valódi mesterek úgy tartják, hogy még ilyen esetben is „inkább elkerülni s nem megfékezni kell; inkább megfékezni, mint hárítani; inkább hárítani, mint ütni; inkább ütni, mint sebesíteni; inkább sebesíteni, mint megnyomorítani; inkább megnyomorítani, mint ölni; inkább ölni, mint megölettetni".
A szerzetesek mindegyike a testalkatának és jellemének megfelelően egy-egy állat stílusáról elnevezett rendszert tanulmányozott; mindegyikük tanult
13
meditálni. A meditáció az a forrás, amelyből belső erejük táplálkozik; a lélek ereje az, ami a test erejét táplálja. Aki kellőképpen megerősíti a lelkét, annak a teste is erősödik; akinek erős a teste és a lelke, az úgy képes menekülni vagy - ha rákényszerítik - küzdeni, mint senki más. Ez az a talaj, amelyben a különböző harcművészetek gyökereznek. A felfogás már akkor ősinek számított, amikor az egyes harcművészeti rendszereket megalkották.
Az ősi Kína egyik legrégebbi törzse a dzsain volt. Abban az időben nem ismertek náluk kiválóbb vadászokat és harcosokat. Úgy mozogtak, hogy még az állatok sem érezték meg szagukat; senki és semmi sem vette észre őket. Szagközömbösítő és -eltüntető eszközként nagy előszeretettel alkalmazták a füstöt. A tűz és a füst gyermekeinek tartották magukat; az idők során - mint megannyi későbbi iskola - misztikusnak tűnő szertartások leplébe burkolták nemzetségük titkait: tűzön jártak, pipáztak, parazsat haraptak, és más, mágikusnak tűnő ceremóniákat végeztek. Úgy gondolták, amíg harmóniában vannak a tűzzel, a füsttel és a természettel, addig élő ember nem árthat nekik. A „láthatatlan nép" tagjairól senki sem tudja, honnan származnak, hová lettek, eltűntek-e egyáltalán, vagy esetleg ma is köztünk járnak. És amit az ember nem lát, nem ismer, amiről nincs tudomása, azt nem is akarja elpusztítani...
A LÁTHATATLANSÁG MINT MŰVÉSZET
A nindzsucu a közhiedelemmel ellentétben nem fegyvertelen küzdelmi rendszer, s nem is a fegyverek mesteri ismerete. Ennek a rendszernek a lényege nem a harc, hanem a láthatatlanná válás mesteri tökélyre fejlesztése.
Az 1980-ban megjelent A nindzsa könyve című kötetben találhatjuk a következő állítást: „Nem létezik olyan titkos technika, amellyel valaki az emberi szem számára láthatatlanná válhatna." Tévedés! Igenis léteznek ilyen technikák, bár az igaz, hogy korántsem .mnyira misztikusak, mint sokan hiszik. A trükkök és fogások bárki által elsajátíthatók; ezek kivitelezéséhez is „csupán" rengeteg türelemre és gyakorlásra van N/.ükség, nem pedig varázserőre. A gyakorlatok többségét a legrégebben ismert harcművészeti iskola, a Sarkcsillag iskola mesterei dolgozták ki. A mód-i/rri 'ket azonban csakis azok tanulmányozhatják,
15
akik a kiképzésük során már eljutottak egy bizonyos szintre - akik beavatottá váltak.
A titkos tanok tudói természetesen tagadják, hogy léteznek ilyen technikák; csak azok előtt ismerik el létezésüket, akik már elsajátították az összes többi, alacsonyabb szintű tudást igénylő fogást. A tudás ösvényén haladó előtt csakis akkor tárulhatnak fel a valódi titkok, ha már elfogadta s hiszi, hogy e fogások hátterében sokkal több áll, mint holmi bűvészmutatvány, mint hitvány abrakadabra; csak azok ismerhetik meg a valódi igazságot, akik tudják, de legalább sejtik, mi a lényeg, mi a mesterek „mágiája".
Ezek a technikák az alapjai a láthatatlanság japán művészetének, a nindzsucunak, vagyis a csendes útnak. Bizonyos részleteik hasonlítanak más rendszerek és stílusok egyes elemeire. Mivel az ütések, rúgások, dobások, leszorítások, fogások és védekezések száma véges, az egyes stílusokat egymástól a kemény vagy lágy kivitelezés, bizonyos technikák erősebb kihangsúlyozása, a kombinációk változatossága, a költői vagy katonai jellegű kifejezésmód és a stratégia különbözteti meg. A lényeget tekintve azonban mindegyik ugyanazt tanítja, és mindegyik harcosokat nevel; mindegyik átad valamit a harcos lét titkából; mindegyik megismerteti a küzdelem öt elemét - az eltűnésre érvényes szabályokat -, ám a szándék, amely miatt ezt teszik, az egyes stílusok esetében eltérő.
Ebben a könyvben a fekete sárkány iskola kilenc módszerét próbáljuk bemutatni. Ezek a fogások abból a nyolc misztikus trigrammából vezethetők le, ame-
16
lyek a fi king, a Változások könyve alapját képezik. A tri-grammákat az öt elemnek megfelelően csoportosítjuk. A sárkány misztikus erőt képvisel, míg a fekete melléknév arra utal, hogy a rendszer rejtett vagy titkos.
Léteznek mások is, akik korszakokon át követték és alkalmazták a láthatatlanság technikáit - a rózsakeresztesek, a gnosztikusok, a varázslók, a boszorkányok és a sámánok. Némelyek úgy váltak láthatatlanná, hogy átrendezték testük szerkezetét, átalakították önmagukat, hogy a fény áthaladhasson rajtuk. Voltak, akik egyetlen pillanat leforgása alatt lebontották testüket, majd valamilyen biztonságos helyen ismét összeállították az elemeit. Voltak, akik meghajlították a fénysugarakat a testük körül, úgy, hogy egy csillogó, homályos felhő vette körül őket, és voltak olyanok is, akik elhitették másokkal a láthatatlanság gondolatát, hipnotizálva a környezetükben lévő embereket, így azok képtelenek voltak érzékelni, ami esetleg karnyújtásnyi távolságra, közvetlenül a szemük előtt volt.
Ma már nehéz eldönteni, hogy mindebből mi történt meg, és mi csupán kitaláció. A legendák és a valóság elemei összemosódtak az idő tengerében. Az viszont tény, hogy a fekete sárkány iskolának vannak olyan módszerei, amelyek lehetővé teszik a test eltüntetését. A legtöbb fogás alapja az, hogy a mester pislogásra, visszahúzódásra, elfordulásra készteti az ellenfelét, vagy valamilyen trükkel eltereli a figyelmet magáról, esetleg más, visszavonulni szándékozó személyről. E módszerek közül néhánnyal ideigle-
17
korlátozni lehet a z ellenfél látását, esetleg rö-neTidŐTe m e S l e h e t okítani, vid y
„ Í ^ I , I — * yvünkben tehát a láthatatlanná válás módjait
i s r n V e t J Ü k
1 S I ^ l í t t h a t a t l a n n á v a l á s művészete öt elemből áll: A
j^azas,
~~' fezekbe húzódás, ~ jtjukkanás, - ^ n é s .
. legalább alapszin_ten ismeri a kínai orvoslást és A^fját, tudja, hogy létezik öt elem (a föld, a víz, a
®oí. \evegő, a fa), arn ely köré ez egyes gyógyítási t ű z ' ereket é s gondolatmeneteket csoportosítják.
A hí támí lehet
í £ ; tnűvészetek esetében is ugyanez a helyzet $ és védekező t e c h n i k á k mindegyikét hozzá ^pcsolni valamely i k elemhez. 0t elem nevét a* ö t u j j segítségével szokták
g g yezm: A/
megje;
^ld a kisujj, %í2agyűrűsu j j ,
t ) |2 a középső ujj, ~~" jgvegő a mutatóuj j
a hüvelykujj.
őt elem közül mindegyik az anyag valamelyik
h a l # ^ l l a P ° t á t ( S Z Ü á r C Í ' légnemű, folyékony) vagy
18
valamilyen energia típust (egyenes, kör, spirális) jelképez. A modern kor tudósai nem sokra tartják az efféle allegorikus kategorizálásokat, a fizikai és egyéb tulajdonságok ilyetén meghatározását; szerintük így nem lehet megállapítani, hogy az anyag és az energia a lét két különböző állapota vagy esetleg ugyanannak a dolognak két fogalommal való jelölése.
Elődeink nem foglalkoztak az ilyen kérdésekkel. Lényegtelennek tartották, hogy az anyag teremthető- vagy az energia megsemmisíthető-e. A fontos az volt, hogy a dolgok hogyan hatnak egymásra. A régmúltban élt emberek a legtöbb esetben nem foglalkoztak a jelenségek behatóbb vizsgálatával, az okok és az összefüggések kutatásával; ők pusztán megfigyeltek, és feljegyezték a tapasztaltakat. E feljegyzések alapján létrehozták azokat a rendszereket, amelyeket ma hipotetikusnak neveznénk. Ám ezeket a rendszereket ugyanúgy lehetett tesztelni, mint ma a laboratóriumban a kísérletekkel kapcsolatos feltevéseket. Őseinknek nem volt szükségük bonyolult és terjedelmes szövegekre ahhoz, hogy megmagyarázzák a megfigyeléseiket - beérték azzal, hogy megfogalmaztak néhány egyszerű, de sok mindenre vonatkozó törvényt.
Könyvünk öt részre tagolódik. Azok az információk, az a tudás, amelyet most átadunk, régen a tora no maki, vagyis a titkos iratok anyagát képezték. Ilyen iratok (tekercsek) még ma is fellelhetők a haj lung r/iíban (a fekete sárkány iskolában). Ezekből az iratokból kiderül, hogy az öt elem mindegyike kapcso-
19
latban, sőt kölcsönhatásban van az összes többivel; kiderül, hogy együttesen jelképezik és alkotják azt a végtelen ciklust, amelynek állomásait a fejlődés, a változás, az enyészet és az újjászületés eseményei alkotják.
Az öt elem mindegyike az anyag valamelyik halmazállapotát jelképezi. Az emberek hosszú ideje úgy gondolják, hogy az anyag ugyanabban az időben a három halmazállapot közül csupán az egyikben létezik; úgy gondolják, lehetetlen anyagot teremteni vagy megsemmisíteni. Talán így van, de felmerül a kérdés: ez az elmélet mit mond arról, hogy az egyes állapotok milyen kölcsönhatásban vannak egymással? Az öt elem tana minderre magyarázatot ad, sőt utalást találhatunk benne olyan „nemrég" felfedezett dolgokra, mint például a plazmaállapot.
A föld az anyag legszilárdabb alakja. Van súlya, teret tölt ki.
A víz az anyag folyékony halmazállapota. A részecskéi nem oly szorosan helyezkednek el, és nem úgy kötődnek egymáshoz, mint a szilárd anyagoknál.
A levegő a gázhalmazállapotot jelképezi. A légnemű anyagok részecskéi távol vannak egymástól.
A tűz a plazmaállapotot reprezentálja. Az atomkutatással foglalkozók csak nemrég ismerték meg ezt az anyag és az energia közötti átmeneti állapotot.
A fa a részecskék mozgásának három formáját (egyenes, körkörös, spirális) szimbolizálja.
Egyértelmű tehát, hogy a tan mindennel foglalkozik: az anyaggal és az anyagtalannal, a léttel és a nemléttel, a két állapot közötti köztes léttel és ezek érzékelhetőségével.
Akik behatóbban tanulmányozták a harcművészeteket, azok nem tartanak attól, hogy a bűnös szándékú, torz jellemű emberek is megismerhetik a titkokat. Nekik általában nincs türelmük ahhoz, hogy lassan, lépésről-lépésre haladjanak előre. Vannak közöttük olyanok, akik rövid előtanulmányok után máris a nehezebb technikák kivitelezésével próbálkoznak - vesztükre. Senki sem válhat tűzokádó sárkánnyá anélkül, hogy megtanulná, hogyan kell helyesen lélegezni. Márpedig minden harc, sőt az egész élet a légzéskontrolltól függ.
Könyvünk összeállítása során arra törekedtünk, hogy olvasóink szert tehessenek bizonyos ismeretekre, útmutatást kapjanak az önálló gyakorláshoz. Minden egyes lecke a következő alapköve. Mindenki úgy, olyan iramban építkezzék, ahogy az számára a legmegfelelőbb. Fontos megjegyezni, hogy azok, akik ilyen belső utazásokra vállalkoznak, gyakran új emberként térnek vissza. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy valamilyen mágikus erőre tesznek szert „odaát", hanem inkább arra, hogy magasabb szellemi szintre jutnak, és jobban becsülik, többre értékelik az életet, mint korábban. Az ilyen változások szembetűnőek.
A láthatatlanná válás olyan dolog, amire az emberek hosszú időn át vágytak. Csakúgy, mint a repülés,
21 20
a lebegés, a jövőbe látás, a telepátia, a gyógyítás és az elhunytakkal való kommunikáció, a láthatatlanság is érdekelte és izgatta a bölcseket, alkimistákat és jógikat, mivel ebben látták az erőszakmentes önvédelem lehetőségét. A küzdelemhez legalább ketten kellenek. Ha csak egyvalaki van jelen, akkor előbb-utóbb rá kell döbbennie, hogy dühének okozója és egyben célpontja ugyanaz a személy: ő maga. A mások tettei miatti dühöt is az ego gerjeszti; az ember ilyenkor másokban keresi a hibát, pedig jobban tenné, ha önmagába nézne. Nyugodt szívvel kijelenthetjük: lelki sérüléseinket mi magunk okozzuk.
Senki sem lát a jövőbe. Bizonyos dolgokat megsejthetünk vagy megérezhetünk, de a részleteket és az események majdani alakulását nem határozhatjuk meg pontosan. Teljesen mindegy, hogy jobb vagy rosszabb dolog történik-e velünk, mint amire számítottunk, amiben reménykedtünk, vagy amitől rettegtünk; a kellemes és a keserű csalódások végső soron ugyanazt eredményezik. Mi a helyes felfogás? Ne várjunk semmit. Ne ítéljünk el semmit. Minden napot tiszta lappal kezdjünk, ne hozzuk magunkkal tegnapi „jegyzeteinket". Ha semmire sem számítunk, akkor semmi sem fog meglepetést okozni nekünk.
A pszichológusok többsége egyetért azzal, hogy a valóság érzékelése relatív. Vannak olyan kérdések, amelyekre nem létezik helyes válasz, ám a helytelen válaszokból meg lehet állapítani, hogy egy-egy ember milyennek látja a világot. A pohár félig üres, vagy félig teli? A pesszimista ember félig üresnek lát-
22
ja, mert számára a nem létező rész a fontosabb. Ezzel szemben az optimisták félig telinek látják ugyanazt a poharat, mert nekik az a fontos, ami létezik.
Hogyan válaszol erre a kérdésre egy bölcs vagy egy nindzsa? A pohár túl nagy a benne lévő vízhez képest. Ez nem a nyílt válasz megkerülése, hanem annak bizonyítéka, hogy a feleletet adó személy képes a két nyilvánvaló lehetőség mellett egy harmadik meglátására. A buddhista koanoknak is az a céljuk, hogy a másképp gondolkodásra késztessék a tanulókat.
Valahogy így vagyunk a harcművészetekkel is. Vannak olyan módszerek, amelyek bárki által elsajátíthatók, amelyekhez erő, ügyesség vagy mindkettő szükséges, és vannak olyan stílusok is, amelyeknek létezéséről az emberek többsége nem is szerez tudomást.
A nindzsucu jelentése: csendes út. A módszert azért nevezték el így, mert gyakorlói nem hetvenkednek mások előtt, nem hirdetik tanaikat, nem mutogatják fogásaikat; csak azokkal osztják meg tudásukat, akik erre vágynak, és méltóak a tanulásra. A láthatatlan öklök nem valami titkos társaság, hanem olyan csoport, amelynek vannak titkai.
Miközben az olvasó a könyvben ismertetett módszereket tanulmányozza (ezek közül néhányat most ismerhet meg először a nagyközönség), ne feledkezzék meg arról, hogy meg kell nyitnia elméjét a tanítás előtt, és méltónak kell lennie arra, hogy a tudás gyökeret eresszen elméjében.
23
Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy minden esetben különbséget kell tennünk az álságos technikák (szemfényvesztő, semmire sem jó trükkök), a kitalációk, illetve a valódi, ténylegesen végrehajtható, stratégiai és/vagy taktikai szempontból fontos cselekvéssorozatok között. Emlékezzünk arra is, hogy az emberi test rendelkezik egy automatikus védelmi mechanizmussal, a testet gyorsabb mozgásra, nagyobb erőkifejtésre ösztönző adrenalin kiválasztásának reakciójával. Ezt az „adrenalinpumpát" a félelem hozza működésbe. Ha az amúgy is hatékony módszereket ilyen segédlettel hajtjuk végre, szinte biztosak lehetünk a sikerben.
Még egy utolsó gondolat, mielőtt az olvasó elindulna a csendes úton: az ember legnagyobb ellensége saját énjének sötét oldala, az az árnyéklény, amely szüntelenül lesben áll, és csak arra vár, hogy ránk borítsa feketeségét. Csak az kerülheti el a harcot, végső esetben pedig csak az számíthat győzelemre a mások elleni küzdelemben, aki ezt a belső ellenfelet legyőzi.
1
„Egy homokszem a szemben eltüntetheti a hegyet" Sidney Toler (Charlie Chan szerepében, 1937)
Minden jelentős harcművészeti iskola elsődleges feladata az, hogy tanulóinak megfelelő önvédelmi eszközt biztosítson. A legtöbb iskolában a tanulók éveket töltenek el azzal, hogy megszerezzenek bizonyos jártasságot, kialakuljon bennük a megfelelő erkölcsi hozzáállás. Mi már most, a könyv elején bemutatunk néhány olyan önvédelmi technikát, amely hatékonynak bizonyulhat, és kivitelezése nem igényel hosszú gyakorlást.
Az ellenfelek végleges vagy ideiglenes harcképtelenné tételét célzó legősibb technikák egyike a vakí-tás. Ennek legegyszerűbb módja az, ha homokot
25
A FÖLD KÖNYVE „Homok a szemben"
szórunk a velünk szemben álló arcába. A mozifilmekben gyakran látni ilyen jeleneteket; ezekben a történetekben általában a jellemtelen negatív hős folyamodik ehhez a húzáshoz. Igen, valóban nem a leglovagiasabb megoldás, de tisztességtelennek mégsem nevezhető. Hétköznapi emberek vagyunk, nem Grál-lovagok, döntsük hát el, mi előnyösebb számunkra: ha ilyen „aljas" trükköt alkalmazunk, vagy ha megvernek, esetleg megölnek minket?
Ez a módszer talán úgy alakult ki, hogy egy erős és egy gyenge ember küzdelme során a földre zuhant, és kétségbeesésében a homokba markolt, majd önkéntelenül támadójára hajította azt, ami a markába került.
De mire lehet jó egy maréknyi homok? A támadó legfeljebb pislogni fog néhányat, talán hunyorog egy kis ideig, de azután?
Azután? Nincs azután. Az ügyes védekezőnek néhány pillanat is elég ahhoz, hogy elmeneküljön, vagyis láthatatlanná váljon.
A módszer nagyon hatásos, egyszerű, erőszakmentes. A vakítópor anyagától függ, hogy a támadó csupán néhány másodpercre, vagy hosszabb időre, esetleg örökre elveszti-e a látását.
FEKETE TOJÁSOK
Az ősi fekete sárkány iskola nindzsái a vakságot előidéző porukat azonnali használatra kialakított speciális
26
tartókban hordták magukkal. Ezeket haj /annak, vagyis fekete tojásnak nevezték. A tokok ugyanis két végükön kifúrt, majd kifújt tojásokból készültek. (Vigyázat, az üres tojás héja még törékenyebb, mint a teli tojásé!)
Borotvával vagy éles késsel kissé tágítsuk ki az egyik lyukat, vagy vágjuk félbe a héjat, hogy majd meg tudjuk tölteni a vakítóporral. Hagyjuk a héjat teljesen kiszáradni.
Töltsük meg a tojáshéjat a saját titkos receptünk alapján készült porral. Minden iskolának megvan a saját receptje. Ez lehet valamilyen, a törzs lakhelyén őshonos fa hamuja, apróra őrölt csontszilánk, só, mosópor, homok vagy bármi hasonló. Vannak különleges összetevők, melyek tartalmaznak bizonyos gyomokat és alkaloidatartalmú növényeket, amelyek a könnyel érintkezve szikrázó-pattogó hatást keltenek. Egyes bors- és paprikafélék időleges vakságot okoznak, de használható a kard (kés) élezésekor keletkező fémreszelék is, amely a szaruhártya maradandó sérülését eredményezi.
Zárjuk le a tojáshéjat ragasztóval! Régen a nin-dzsáknak több ragasztókészítési receptjük is volt, de manapság bármilyen, a kereskedelemben kapható ragasztó megfelel a célnak. A tojáshéjat, benne a vakítóporral, könnyen elrejthetjük a markunkban. Zsebben nem tarthatjuk, ahhoz túlságosan törékeny, de éppen törékenysége miatt könnyen hozzáférhetünk tartalmához, amikor szükségünk van rá.
A tojáshéjat néhány réteg lakkal vagy fekete festékkel erősítsük meg. Egy kis kísérletezéssel köny-
27
nyen meghatározhatjuk, hogy mennyi lakkra vagy festékre van szükségünk.
Ezzel fel is szereltük magunkat a nindzsák egyik legősibb titkos fegyverével, a haj /annál.
ÁRNYÉK ÉS POR
Ejtsünk néhány szót az árnyékban való rejtőzködésről. Igaz, ez inkább az álcázás tudományának tárgykörébe tartozik, de kapcsolatban van a fekete tojással és a porbombával is.
A nindzsák megfigyelték, hogy minél könnyebb az anyag, amellyel megtöltik a fekete tojásokat, annál tovább lebeg a levegőben, így hosszabb ideig akadályozza az ellenfelet a látásban. Rájöttek, hogy erre a célra a legmegfelelőbb a hamu és a por.
Mi mindenre jó a tojás! A nindzsa a belsejét megette, így erőt merített belőle, a héját pedig - amely ekkor már fegyverré változott - megtöltötte annak a tábortűznek a hamujával, amely fölött megsütötte vagy megfőzte a tojás sárgáját és fehérjét. És mi mindenre jók a háztartásban található, esetleg takarítás közben összegyűjtött anyagok!
A nindzsa minden rendelkezésére álló tárgyat felhasznál céljai elérése érdekében. Nyitott szemmel jár, megfigyeli az árnyékok természetét, tapasztalatokat gyűjt. A tapasztalatgyűjtést sok esetben úgy kell elvégezni, hogy valamilyen egészen hétköznapi tevékenységgel álcázza valódi ténykedését. Az is
28
gyakran megesik, hogy le kell csillapítania az elméjét a támadás végrehajtása előtt; a lélek nyugalmának megerősítését pedig akár a később felhasználandó por és homok összegyűjtése, átszitálása közben is el lehet végezni.
Az árnyékban való rejtőzködés több, mint az inpo, a behatolás és az elbújás művészete. Aki árnyékban rejtőzködik (akár valódi árnyékról, akár képletes árnyékról legyen szó), annak lehetősége nyílik^ megfigyelésre és a váratlan támadás megindítására.
PORFELHŐ
A nindzsa több módon juttathatja célba a porbombát. Az első megoldás az, hogy összeroppantja a kezében tartott tojást, és annak tartalmát az ellenfél arcába dobja, mégpedig olyan mozdulattal, amilyennel a hira surikent, a nindzsák híres-hírhedt dobócsillagát szokás célba juttatni. A dobás végrehajtása előtt természetesen figyelembe kell venni, hogy ezúttal nem csillagot, hanem apró porszemcséket akarunk nagyobb távolságra eljuttatni. A mozdulat elsajátítása során a nindzsák száraz rongydarabokkal próbálnak eltalálni valamilyen emberfej méretű tárgyat. A rongy nagyjából ugyanolyan távolságra száll el, mint egy maréknyi (tojásnyi) por.
A másik megoldás: a nindzsa összeroppantja a kezében tartott tojást, tenyerét felfelé tartva felemeli a kezét, és a port az ellenfél arcába fújja. Ezzel a mód-
29
szerrel kisebb távolságra lehet eljuttatni a porlö-vedeket, de némi gyakorlással el lehet sajátítani a trükköt.
Porfúvás az ellenfél arcába
A harmadik módszerhez szükség van egy olyan gránátra, amely becsapódáskor füstfelhőt kelt. A nindzsa eltűnhet ebben a felhőben, és a fentebb ismertetett két módozat valamelyikét alkalmazva ideiglenesen megvakíthatja ellenfelét. (Ezt a módszert a régi időkben kevés nindzsa kedvelte, mert - érthető okok miatt - idegenkedtek az olyan eszközöktől, amelyek véletlenül idő előtt, esetleg a zsebükben vagy a ruhájukban is felrobbanhattak. Akkoriban a puskapor még nagyon megbízhatatlannak számított.)
A negyedik módszer viszonylag egyszerű. A nindzsa előkapja a tojást, felfelé hajítja, úgy, hogy nekiütközzék a mennyezetnek, széttörjön, és por- vagy homokesőt zúdítson az ellenfélre.
30
Az ellenfél látásának ideiglenes korlátozását követően a nindzsa gyakorlatilag észrevétlenül eltűnhet. A laikus megfigyelő az egész mozdulatsort úgy érzékeli és értelmezi, hogy a nindzsa földhöz vágott valamit, ami megvakította az ellenfelet. Sokan mágia alkalmazásáról suttogtak, pedig, mint látjuk, valójában nagyon egyszerű, ám ravasz cselfogásról van szó.
(Az egyik mozifilmben - címe: A kígyó és a szivárvány /The Serpent and the Rainbow/ - olyan módszert mutattak be, amelyhez hasonlót a nindzsák valóban alkalmaztak, de tényleg csak kivételes esetekben. A harcos nem egyszerű port juttatott az ellenfél arcába, hanem olyan porított hallucinogén szert, amely a bőrön keresztül is kifejtette hatását.)
Fogjuk kézbe a preparált tojást! Közelítsük meg az ellenfelet! (Némi gyakorlással ki lehet tapasztalni, hogy mekkora a bombánk „hatótávolsága".) Roppantsuk össze a kezünkben tartott tojást! Az ellenfél meghallja a halk hangot; egy pillanatra lekötődik a figyelme, nem tudja, mi történhetett. Figyeljük a szemét! Abban a pillanatban, amikor a kezünkre néz vagy felénk fordul, már el is vesztette a küzdelmet.
Miután összeroppantottuk a tojást, fordítsuk felfelé a tenyerünket, valahogy úgy, ahogy a bűvészek szokták, amikor előkapnak valamit a semmiből. Vegyünk mély lélegzetet, feszítsük meg a hasunkat, majd egyetlen erőteljes fúvással (mintha egy makacsul égő gyertyát akarnánk eloltani) juttassuk a port kezünkből az ellenfél arcába. A szemét vegyük célba! Ha ez sikerül, pislogni kezd. Ez csupán néhány ti-
31
zed-, esetleg századmásodpercig tart, de a gyakorlott nindzsának ennyi idő is elég ahhoz, hogy ténylegesen láthatatlanná váljék. Az ellenfél vaksága (a por összetételétől függően) 5^45 másodpercig tarthat, de számítanunk kell arra, hogy az illető tapasztalt és képzett, és esetleg ismeri a módját annak, hogyan nyerje vissza a vártnál hamarabb a látását.
Por fúvás
CSILLOGÁS
A varázslók és a bűvészek trükkje, hogy csillámport alkalmaznak, s ezzel teszik még hatékonyabbá a vakítóport. A csillámló szemcsék magukra vonzzák a közönség tekintetét, így elterelik a figyelmet a valóban fontos eseményekről.
Csillámpor helyett használhatunk apróra vágott alumíniumfóliát is. Ennek beszerzése, preparálása és
32
felhasználása nagyon egyszerű. Védekezés vagy támadás során azonban számításba kell vennünk azt a tényt, hogy a fóliadarabkák viszonylag lassan mozognak a levegőben.
Ha villódzó hatást szeretnénk elérni, vegyünk egyszerű csillámport - ez is nagyon jól megfelel a célnak -, amit újabban a hölgyek számára, kozmetikumként árusítanak. Ennek a pornak a részecskéi nehezebbek, mint a fólia, így gyorsabban érnek földet, viszont messzebbre eljutnak.
A nindzsa a vakítóporon, a csillámporon és a többi por alapú fegyveren kívül felhasználhatja azokat az eszközöket is, amelyek éppen a kezébe akadnak. Figyelemelterelésre kiválóan megfelel egy marék pénzérme vagy akár egy tányér leves, egy pohár ital is. A lényeg: az ellenfél arra a bizonyos tárgyra figyeljen, amíg mi eltűnünk.
Egykezes dobás
33
A dobás
A vakító és figyelemelterelő eszközöket minden esetben hirtelen mozdulattal dobjuk az ellenfél irányába. Ökölbe szorított kezünket, amelyben a port (pontosabban a tojást) tartjuk, először emeljük fel, azután lökjük a célpont felé. Kis gyakorlással kikísérletezhető a legcélravezetőbb mozdulatsor.
Porszórásnál az a lényeg, hogy a porfelhő az ellenfél és közénk jusson, így rövid időre eltakarjon minket. Ügyes csel, ha a tojást feldobjuk a mennyezet irányába. Ezzel arra késztetjük ellenfelünket, hogy felfelé nézzen. A por ezután természetesen a szemébe pereg.
A régi korok mágusai az eltűnésük által okozott zavart még azzal is fokozták, hogy valamilyen talizmánt, mágikus jelet, egeret, békát vagy madarat hagytak hátra. A trükk áldozatai önkéntelenül is arra gondoltak, hogy a varázsló átváltoztatta magát. A hátrahagyott állatok láttán az ellenfél néhány pillanatra mindenképpen elbizonytalanodik - ennyi idő pedig éppen elég ahhoz, hogy a mester eltűnjék a színről. (Ez a trükk az alapja annak a hiedelemnek, hogy a vámpírok képesek denevérré, a bűvészek tigrissé, a nindzsák pedig valamilyen más élőlénnyé változni.)
34
EGYSZERŰ KINCSEK
A modern korban nem muszáj tojást használnunk a porszóráshoz, megteszi a nejlonzacskó is. A tasakot akár liszttel is megtölthetjük. A száját kis szalaggal kössük össze, mert így gyorsabban kinyithatjuk. A zacskót akár körömmel is kilyukaszthatjuk.
Célravezető megoldás lehet az is, hogy a kavicsokkal vagy valamilyen porral töltött zacskót kiszakítá-sát követően két kézzel felfelé dobjuk (valahogy úgy, mintha vizet mernénk a tenyerünkkel); a tasak tartalma így fentről fog az ellenfélre hullani.
Homokdobás
Ha vészhelyzetbe kerülünk, tegyünk úgy, mintha attól tartanánk, hogy ütést kapunk. Guggoljunk le,
Homokdobás
35
és markoljunk fel a földről némi port, néhány kavicsot vagy esetleg egy kis fadarabot. „Lövedékünket" dobjuk az ellenfél arcába.
Ne feledjük: bármilyen tárgy alkalmas lehet arra, hogy elérjük vele célunkat, ami nem más, mint az ellenfél figyelmének elterelése, visszavonulásunk lehetővé tétele.
DOBÁSI TECHNIKÁK
A port hajítsuk a falra kifeszített vászonra, hogy lássuk a kialakuló mintázatot. Ha megváltoztatjuk kezünk mozgásának irányát, akkor észrevesszük, hogy a por másképpen kerül fel a vászonra. Válasz-szuk ki a leghatékonyabbnak tűnő mozdulatot! Ne feledjük: megfelelő körültekintéssel és elegendő gyakorlással még legerősebb ellenfelünket is legyőzhetjük!
Szeretnénk szétoszlatni egy tévhitet. A nindzsák technikáival foglalkozó „szakemberek" szerint óriási jelentősége van annak, hogy milyen a dobócsillagok és dobónyilak formája, súlya, hegye, éle stb. Aki azonban valóban ért a nindzsucuhoz, az tudja, hogy nem az eszköz, hanem a dobás a siker titka. Ha sikerül a dobás helyes technikáját elsajátítani, egy pénzérme is ugyanolyan halálos lehet, mint egy nyílvesz-sző. A hira suriken, a kés vagy a dobónyíl csak a pontos, megfelelő dobástechnika megtanulásához szük-
36
séges. Aki ezt elsajátította, annak a kezében bármiből lehet fegyver.
SPRICCELŐFLAKON
Az ellenfél arcára spriccelőflakon segítségével is rálőhetjük a port. A fegyver elkészítéséhez bármilyen, lágy műanyagból készült flakon megfelel. Szárítsuk ki, majd töltsük meg valamilyen porral.
Fontos a flakon nyílásának nagysága vagy a hozzáillesztett cső vastagsága. Kis kísérletezéssel bárki megtalálhatja a használt porhoz legjobban illő méreteket. A flakonon legyen valamilyen könnyen eltávolítható kupak. A nyílást esetleg viasszal is lezárhatjuk; a kemény viasz könnyen kilökődik a helyéről, amikor a fegyvert használjuk, vagyis amikor ösz-szenyomjuk a flakont.
A flakon használata
37
A palackot célszerű feketére vagy testszínűre festeni, így könnyebben elrejthető a ruházatban vagy a kézben.
Egy ilyen szerkezetet a legcélszerűbb a csípőn vagy az alkaron viselni; ez az egyik oka annak, hogy a nindzsák hosszú kesztyűt hordtak. Ha valaki a zsebében tartja a fegyvert, esetleg hosszasan kotorásznia kell, mire megtalálja, egy ilyen mozdulatsor pedig figyelmezteti az ellenfelet arra, hogy valami készül ellene.
A flakonra rövid zsinórt is köthetünk, amelynek másik végét a csuklónkra kell hurkolnunk. Ha ezt a megoldást választjuk, egyetlen mozdulattal a kezünkbe kaphatjuk, és kinyomhatjuk a tartalmát. Természetesen itt sok gyakorlásra van szükség.
SZÁJKÖD
Bizonyára az olvasó is hallott már a híres pankrá-torról, a fekete nindzsáról, Kendó Nagaszakiról. O a küzdelmei során egy olyan módszert is be szokott vetni, amelyet a nindzsucuban a fekete sárkány légzése néven ismernek. A küzdelem bizonyos szakaszában zöld porködöt fúj az ellenfelére, aki azonnal az arcához, a szeméhez kap, és gyakran térdre roskad. Érdekes megoldás, igaz?
Mivel Japánban rengeteg bambusz nő, természetes, hogy rájöttek: a kisebb nyilakat vagy a port bambuszból készített „pipaszár" segítségével is célba lehet juttatni. Egy rövidke bambuszdarabot megtöltöt-
38
tek porral, a két végét pedig viasszal lezárták. A fegyvert a nindzsa a szájában hordta.
(Ebben az esetben a technikát a föld-módszerek közé soroljuk, de a gyakorlott nindzsák - mint később bemutatjuk - a lövedék kiköpésének vagy kihívásának levegő-módszerét és víz-módszerét is ismerik. Az előbbi esetben levegőt, az utóbbiban pedig vizet juttatnak ellenfelük arcába.)
KASZUMI DZSÚDÓ
Tegyük fel, hogy titkos fegyverünk nélkül kell megvédenünk magunkat. Ekkor hogyan tűnhetünk el?
A nindzsáknak az ilyen esetekre is van megfelelő technikájuk. Ezt kaszuminak nevezik, ami homályosítást, ködösítést vagy cselt jelent. Most ennek földmódszerét mutatjuk be.
Kaszumi (A)
39
Kaszumi (A)
Álljunk „Pihenj!" vagy készenléti állásba, szemben a támadóval; a kezek elöl vagy hátul összekulcsolva, a térdek enyhén behajlítva. A kudzsikiri, a nindzsa meditáció ujj tartásai közül a nyolcadik az, amikor az ujjak nyújtva vannak, a természet öt eleme fölötti hatalmat szimbolizálva. Ezzel mások felé is jelezzük: tudatában vagyunk az öt elemnek. A megfelelő pillanatban ezt a jelet fogjuk a támadónak bemutatni, úgy, hogy megkapja az üzenetet.
Kaszumi (B)
Amint a támadó előrelép, hogy megragadjon minket, térítsük el a karját azzal, hogy mindkét karunkat vállból fellendítjük. Hajlítsuk be a térdünket, hogy a
Kaszumi (B)
40
csípőnket és a fejünket védekezőleg lesüllyesszük. Kézhátunkkal az arcot célozzuk. A támadó észlelni fogja a kezünket, és amikor a közelébe kerül, fel fogja mérni, mekkora veszélyt jelent rá. Mivel a kezünk távolinak tűnik számára, valószínűleg késve fog reagálni a fenyegetésre.
Kaszumi (C)
Mindkét kezünk ujjaival egyszerre csapjunk felfelé, az ellenfél arcába. A szempillák érintésével önkéntelen pislogást váltunk ki. Ez az ideális eset. Tudni kell, hogy az ujj hegyek már a szemtől 4-5 cm-re is pislogást váltanak ki. Amit az ellenfél láthatna, ha a szeme nyitva volna, az mindössze a két tenyerünk lenne, kinyújtott ujjainkkal. Nem látná, hogy lebuktunk, vagy hogy térdünket behajlítottuk.
Kaszumi (C)
41
Kaszumi (D)
Jobb lábbal lépjünk keresztbe az ellenfél előtt, majd a jobb sarkunkon körbefordulva kerüljünk a háta mögé. Miközben kinyújtott karja alatt elhaladunk, üssünk a mellkasára vagy a torkára, lehetőleg az alkarunkkal. Ezzel a mozdulattal meggátoljuk a légzését.
Kaszumi (D)
Kaszumi (E)
Bal lábunkkal lépjünk a támadó mögé, s bal karunkkal öleljük át a nyakát fojtáshoz. Rögzítsük a fejét -jobb öklünket szorítsuk a tarkójára, majd fogjuk meg bal kezünkkel a jobb bicepszünket. így az ellenfél nyakát egy 4-es alakú rögzítésbe fogjuk. A nyomás - az agykéregre gyakorolt trauma miatt, mivel itt van a lá-
42
Kaszumi (E)
tás központja - ideiglenes vakságot okoz, ugyanakkor a fogás elzárja az agy vérellátását, s az áldozat elájul. Miután a nyomást megszüntetjük, ellenfelünk látása nem tér vissza azonnal. (Még körülbelül annyi ideig marad vak, amilyen hosszú a szorításunk volt.)
Ez a fogás a más harcművészetekben is ismert fojtás (altatófogás). Bizonyos esetekben az ellenfél fejét jobb tenyérrel előrenyomjuk, és rögzítjük a könyökhajlatunkban, így az alkarunk és a felkarunk a nyak mindkét oldalán összenyomja az artériákat, megakadályozva a fej vérellátását. Amikor az ellenfél elájul, láthatatlanná válunk a számára.
Ezt az eltűnési technikát használhatjuk bármely eddig megismert vagy később bemutatandó vakítási technikával együtt.
Mivel a technika spirális mozgást alkalmaz, A föld könyvében leírt fa-módszernek nevezzük. Három különböző mozgástípust különböztetünk meg: egye-
43
nes, körkörös, és spirális; az utóbbi az első kettő kombinációja. Az öt elem közül a föld - csakúgy, mint a tűz - egyenes vagy jang elem. Mivel minden technikában mind az egyenes, mind a körkörös mozgásnak megvan a lehetséges felhasználása, mindegyik vezérfonala e kettő, illetve ezek kombinációja.
A technika egyenes része az arcba csapás. A kéz felemelése egyenes, a karok és az ujjak egyenesek. A körkörös rész: az ellenfél mögé kerülés keresztező lépéssel. A fa elem szimbolizálja az egyenes mentén történő körkörös elmozdulást, ezért ez jelképezi a spirális mozgást, vagyis az univerzum valódi lényegét.
Célszerű ezt a trükköt kombinálni egy hangos kiáltással, amivel megriaszthatjuk az ellenfelet. A harcművészetekben ezt kiainák vagy léleküvöltésnek nevezik. A kiai során a hasfal megfeszül, a hang és a levegő kiáramlása erőt, bátorságot ad.
A BELSŐ TŰZ FELSZÍTÁSA
Tegyük fel, hogy sikerült eltűnnünk. Mit tegyünk most? Általában el kell rejtőznünk. Ehhez türelem szükséges, ezért a nindzsák kidolgozták a csend gyakorlatait: hogyan üljünk és lélegezzünk csendben, amíg az üldözés véget ér. Ennek az időnek a kitöltésére, az elme lenyugtatására és a test gyógyítására dolgozták ki a kudzsikiri légzőgyakorlatokat, a csi-kung japán megfelelőjét.
44
A test a lélek tárlója, ezért a föld elemhez tartozik.
A lélegzet a szellem. Sok kultúrában úgy tartják, hogy az újszülött nem élő mindaddig, amíg először lélegzetet nem vesz. Ekkor költözik csak a szellem a testbe, magával hozva mindazt a tudást, amely a vízkörnyezet helyett a levegő-környezetben való létezéshez szükséges.
Az elme az akarat, amely összeköti az előző kettőt. Mielőtt megtanulhatnánk, hogyan legyünk „tűz
okádó sárkányok", meg kell ismernünk a tüzet és a légzést. A régiek egész sor gyakorlatot kidolgoztak; ezek végrehajtása az én tudatos és tudat alatti részére is hatással van. A gyakorlatsor végrehajtásánál nagyon fontos a sorrend, mivel mindegyik szint az alatta lévőre épül. Ne siettessük a folyamatot, ne próbálkozzunk olyasmivel, amit nem alapoztunk meg kellőképpen!
Az első lépés a belégzés. A második az, hogy vonjuk ki a levegőből a testünk fenntartásához szükséges anyagokat. A tüdő ugyanúgy kivonja az oxigént a levegőből, miként a gyomor és az emésztőrendszer a szükséges tápanyagokat az ételből.
A görögök a levegőben lévő életerőt pneumának nevezték, a hinduk pranának, a kínaiak csmek nevezik. Bármilyen néven nevezzük is, ez nem csupán a levegőben lévő nitrogén, oxigén és más gázok molekuláit jelenti, hanem azt az elektromos potenciált is, amely az atomokat összetartja. Amikor az oxigén átalakul szén-dioxiddá, meghatározott energiamennyi-
45
ség szabadul fel. Ha elfogadjuk a modern fizika ama elvét, hogy az energia nem semmisülhet meg, akkor ennek az energiának valahol lennie kell. A csakrák-ban, vagyis a test energiaközpontjaiban, a bőr alatt található akupunktúrás pontokban és az aurában találjuk meg. Ez az éltető erő, az életenergia. Ilyen típusú kémiai reakció zajlik az izmokban, amely az izomrostok összehúzódását és így végső soron a test mozgását lehetővé teszi. Molekuláris szinten a szénhidrogének (cukor) elégetéséből nyert energia segítségével az adenozin-difoszfátból (ADP) adenozin-trifoszfát (ATP) keletkezik, ami az izmok energiaellátását biztosítja. Ezt nevezik Szent-Györgyi-Krebs-ciklusnak.
Ennek az első gyakorlatnak a célja tehát az, hogy a levegőből kinyerjük a gázokat, amelyek az élethez szükségesek, valamint a csz't, a mindenütt jelen lévő, mindent átható erőt. A harcművészetekben ezt használjuk a test megkeményítésére. A mesterek olyan szívóssá tudják változtatni magukat, hogy még a lándzsa, a kard, a nyíl, a kígyók foga, a tigris karma sem bír kárt tenni bennük.
Ezt az erőt meditáció révén tudjuk összegyűjteni.
Kudzsikiri (A)
Üljünk fél lótuszülésbe. A jobb láb behajlítva a test alatt, a jobb sarkunkon ülünk. A bal láb behajlítva, úgy, hogy a bal lábfej a jobb combon nyugszik.
46
Kudzsikiri (B)
Érintsük össze a középső ujjunk hegyét a hüvelykujjunkéval. Ez a összekapcsolja a karunkban lévő pszichikus csatornákat. Ez az első mudra, vagyis kudzsikiri ujjpozíció.
Lélegezzünk be lassan, mélyen az orrunkon keresztül, alulról felfelé teljesen megtöltve tüdőnket, mintha egy edénybe vizet töltenénk. Ez a kudzsikiri első lég-zőgyakorlata, a mélylégzés. A legtöbb ember tüdejének csak felső harmadát használja légzés közben.
Vezessük a levegőt mélyen le, a tan tienbe, a köldök alatt öt centiméterrel található pontba, amely a fizikai test egyensúlyi és tömegközéppontja, a kínai orvoslás aranykemencéje. Ezt a folyamatot nevezik a „tűz felszításának". Figyeljük meg, hogy az alhas kidomborodik, amikor belélegzünk. Ez ugyanaz a része a hasunknak, amelyet küzdelem közben, amikor az el-
lenféllel összecsapunk, meg kell feszítenünk. Szimbolikusan: az aranykemencében fog főni a jade nektárja (erről később még szót ejtünk), egészen addig, amíg gőze felszáll a fejbe, a titokzatos kamrába.
A szájon keresztül lassan lélegezzünk ki, minden levegőt préseljünk ki magunkból; enyhén nyomjuk össze az alhast. Űzzünk ki testünkből minden szennyeződést és negatív gondolatot. Ez az első relaxációs gyakorlat, amelyet sóhajtásnak neveznek. Tulajdonképpen nem más, mint egy közismert, természetes és intenzív stresszoldó technika.
Ezt az első gyakorlatsort természetes légzésnek nevezzük. Az emberek többsége a légzéshez csak a mellkas felső részét használja, és ezzel korlátozza az oxigénfelvételhez rendelkezésre álló tüdőrészt. A régiek azt tanították, hogy lélegezzünk a hasunkkal: lélegezzünk be teljesen és mélyen, engedjük, hogy a has kitáguljon az öv alatt, mintha megtelne levegővel. Ez megnyitja a tüdő alsó részét, így több oxigén tudja átjárni a vért. Azután hagyjuk a hasat leengedni, amint kilélegzünk. A gyakorlatot a meditációt megelőzően húsz percen át végezzük, majd ismételjük meg a meditáció befejeztével. (Figyelem! Kezdők csak három-négy percig folytassák a gyakorlatot, különben ún. hiperventiláció /túllégzés/ léphet fel náluk!)
A gyakorlat megnyugtatja az elmét, gyógyító hatással van a testre, javítja az emésztést. Segíthet, ha elképzeljük, ahogy a tiszta levegő beáramlik testünkbe, és a szennyezések kiáramlanak. Közben hallgassuk saját lélegzésünket, fokozatosan változtassuk
48
egyre lágyabbá, lassúbbá és csendesebbé - egészen addig, míg végül már nem halljuk. Ha ez sikerül, akkor képesek vagyunk az elrejtőzés végrehajtására.
Közben gondolatban vagy akár hangosan mondhatunk pozitív megerősítéseket, például: „Beáramlik a jó levegő, kiáramlik a rossz." Minden egyes ilyen gyakorlattal nyugodtabbak és frissebbek leszünk.
Mi köze mindennek a láthatatlanná váláshoz vagy a rejtőzködéshez? Tegyük fel, hogy ránk támad valaki, váratlanul és hirtelen, és lefog minket. Kezünk használhatatlan, rejtett zsebünkből nem tudjuk előkapni a fekete tojásokat. Ha a fentebb ismertetett gyakorlatoknak köszönhetően elegendő belső erőre, csz're tettünk szert, nem érhet minket különösebb baj. A harcművészetekben a csz't az öv alatti tan tienbe gyűjtik össze, majd az ökölbe vagy más testrészbe irányítják. Az ökölből így lehet halálos fegyver, a többi testrészt pedig így lehet ellenállóvá tenni a sérülésekkel szemben.
A FÉLELEM HASZNÁLATA
Amikor valaki megijed, felgyorsul a légzése. A felgyorsult légzés tovább fokozza a félelmet. A természetes légzés ezzel szemben megnyugtat - ez már önmagában elég ok arra, hogy gyakoroljuk, mi azonban az önvédelemben akarjuk és fogjuk hasznát látni.
Amint a félelem növekszik, érezzük, hogy a gyomrunk összeszorul, hogy vérünkben az adrenalin szint-
49
je a küzdési-menekülési reflexnek köszönhetően megemelkedik. Ez természetes, ösztönös reakció, amely minden emberben egyformán működik. Amikor ez történik, vegyünk egy mély lélegzetet, vezessük a levegőt mélyen le a „hasunkba", kiterjesztve és megtöltve azt, ugyanúgy, mint a meditációt megelőzően. Az adrenalin hatása lecsökken, így lehetőségünk nyílik arra, hogy megfelelően kontrolláljuk a reakcióinkat, tisztán érzékeljük és értékeljük a helyzetet, és spontán módon reagáljunk. Fújjuk ki a levegőnek körülbelül tíz százalékát, és feszítsük meg hasunkat. Ez segít megelőzni a sérülést és összeszedni a bátorságot. A szamurájok mondták régen: „Ha félsz, feszítsd meg a hasad, és támadj!"
Nézzünk egyenesen a támadó szemébe, összpontosítsunk a homlokára. Ezt a kis trükköt bűvészek és hipnotizőrök is használják. Az ellenfélből kisebbségi érzést vált ki, a csekélyebb akaraterővel rendelkezőket megfélemlítheti. Lélegezzünk be, és nézzünk mélyen a támadó szemébe. Ezzel szavak nélkül azt közöljük vele, hogy elfogadjuk a kihívást, és készek vagyunk megküzdeni vele. Ellenfelünk elbizonytalanodik, tétovázni kezd. Az is lehetséges, hogy elereszt minket, és lemond erőszakos terveiről.
Ha nem így történne, akkor, miután belélegeztünk, és megfeszítettük hasunkat, fújjunk erőteljesen a támadó arcába. Ne akarjuk „az összes gyertyát egyszerre elfújni", ne ürítsük ki teljesen magunkat. Annyi levegőt mindenképpen tartsunk vissza, amennyivel be tudunk vinni egy ütést, vagy el tu-
50
dunk futni. Egy rövid fújás is pislogásra késztetheti az ellenfelet.
A LÉGZÉSKONTROLL GYAKORLÁSA
A gyertya elfújása
Az alábbiakban az imént leírt technikához illeszkedő gyakorlási módszert mutatunk be. Álljunk stabil lovaglóállásba, karnyújtásnyira egy gyertyától. Koncentráljunk a lángra, amint belélegzünk. Anélkül hogy közelebb mozdulnánk, gyakoroljuk a gyertya elfújását a hasunkból induló kis, pöfékelésszerű fújásokkal. A célzást korrigálhatjuk, ha folyamatosan gyengén fújjuk ki a levegőt, és figyeljük, hogy a gyertyaláng mikor kezd remegni.
A gyertya elfújása
51
Ez a csi-kung légzéskontroll ellenőrző gyakorlata. Amikor egyetlen pöffentessél el tudjuk fújni a kartávolságban lévő gyertyát, akkor elsajátítottuk a technikát. Az ellenfél a fújást nem képes blokkolni vagy megakadályozni, és mindenképpen pislogni fog. Abban a pillanatban mozduljunk!
Amíg belélegzünk, döntsük el, hogy el akarunk menekülni, vagy inkább fájdalmat okozunk neki, esetleg lefogjuk. Ne legyünk határozatlanok, a tétovázásnak ilyenkor végzetes következményei lehetnek!
A haladók úgy gyakorolják ezt a technikát, hogy a gyertyát szemmagasságba helyezik. Eleinte csak gyengén fújjanak, hogy lássák, lélegzetük milyen hatást gyakorol a lángra. Egy méter távolságból már meg lehet lebbentem a lángot a be- és kilégzéssel. Gyakorolják egy ideig, majd egyetlen pöffentessél fújják el a lángot. A szemmagasságban lévő gyertya elfújása más, mint az asztalon lévőé.
Ne erőlködjünk, ne köpködjünk, és ne akarjunk kartávolságnál messzebb menni! A technika nagyobb távolságról is végrehajtható, de akkor könnyebben előfordulhat, hogy fütyülni vagy köpni fogunk.
KŐSÁRKÁNY
A Saolin-tanítás azt mondja: „A földsárkány kőből van. Nem mozdítható, mert gyökerei a földbe nyúlnak." A kősárkány- (föld-) technikák egyenes vonalú ütésekből, rúgásokból, levitelekből és dobásokból
52
állnak, amelyek eredményeként az ellenfél földre kerül, és a küzdelem földharccal fejezhető be. A szellem földi megjelenésének, a testnek a megértése, az anatómia megtanulása éppúgy szükséges, mint az életfontosságú, halálos pontok ismerete. Ezt jól demonstrálja az ököl a tarkón nevü technika, amely a gyógyításban is használható. A kősárkány csak egy kis része a nindzsák vastestet adó rendszerének, amely alkalmazóját a nehézségek és a fájdalom elviselésére teszi képessé.
A kung-fu klasszikus sárkányfej ökle a nindzsu-cuban vállütésként ismert. Az ujjakat behajlítjuk, a tenyérhez szorítjuk, a hüvelykujjal rájuk zárunk, hogy az ököl még keményebb legyen. A támadó-felület ebben az esetben a mutató- és a középső ujj bütyke.
A gyertya „kiütése" (A)
Helyezzünk el egy gyertyát a hasi idegközpont magasságában. Álljunk stabil lovaglóállásba. Jobb öklünk készenlétben a csípőn, tenyérrel felfelé. Nyújtsuk ki másik kezünket, mint a képen is látható, kézéllel felfelé, vagy tenyérrel előre, az ellenfél támadásának védését utánozva. Ez azért szükséges, hogy érezzük a megfelelő távolságot, és megtaláljuk az ellenfelet, hogy még teljes sötétségben is pontosan tudjunk ütni. A cél a szegycsont porcos nyúlványa a szegycsont végénél (hegyénél). Ha megüt-
53
jük ezt a pontot, csekély erővel, mondjuk négy kilónak megfelelő erejű ütéssel, a rekeszizom működése kihagy, és az áldozat a földre rogy. Semmilyen maradandó károsodás nem éri, hacsak nem sokkal erő-sebb az ütés. Lehet, hogy soha nem lesz szükségünk arra, hogy egy támadót így üssünk meg, de ki kell fejlesztenünk az ehhez szükséges gyorsaságot, meg kell tanulnunk koncentrálni, mert néhány, később bemutatásra kerülő technikának ez az alapja.
A gyertya „kiütése" (A)
A gyertya „kiütése" (B)
Üssünk ki a csípőtől, öklünket az utolsó centimétereken átfordítva, hogy az ütés csapódjék. Az ütésnek éppen egy kicsivel a láng előtt kell megállnia. Az a cél, hogy a lángot az ököl előtt összesűrűsödött levegővel oltsuk ki, anélkül hogy valójában érinte-
54
nénk. Ha ily módon, ütéssel ki tudjuk oltani a gyertyát, akkor egy átlagos termetű embert is képesek vagyunk egyetlen ütéssel leteríteni. A bal kar az ütés közben hátrahúzódik a bal csípőhöz, hogy kiegyensúlyozza a mozdulatot, és lendületével segítsen az ütésben.
Az ütés egyenes. (Hasonlítsuk össze A víz könyvében leírt köríves rejtett kéz technikával!)
A gyertya „kiütése" (B)
A VÍZ KÖNYVE z/A tudattalan medencéje"
„A vízsárkány a tudattalan elme medencéjében rejtezik"
Saolin-tanítás
Fegyverei: a mérgező permet, a mérgező vízipisztoly (ez valójában két, egymásba csúszó cső, amelyet ösz-szenyomva mérgező folyadéksugarat bocsáthatunk az ellenfélre), a modern folyékony könnygáz, az önvédelmi spray, valamint az olyan hétköznapi, de fegyverként is használható vegyszerek, mint például a szalmiák.
Fegyvernek nevezhetjük a légzéskontrollt is, amelynek segítségével a nindzsa sokáig képes víz alatt maradni. Érdemes megemlítenünk az öt érzelem és az öt vágy megértésének nevezett jelensé-
56
get is. Ennek alkalmazása során a nindzsa önszug-gesztió segítségével álomszerű állapotba meríti magát, kikapcsolja a tudatát, és szinte öntudatlanul, teljes mértékben az ösztöneire hagyatkozva cselekszik.
KÖPÉS A SZEMBE
Már láttuk, hogy a nindzsák alkalmazzák az ellenfélre való ráfúj ást, amelynek során levegőt préselnek ki kisebb-nagyobb erővel a tüdejükből. Ha továbblépünk ettől, eljutunk a köpéshez, amely gyakorlatilag nem más, mint a fújás egyik változata.
A köpést, a nyálnak a másik személy - az ellenfél - arcába juttatását a legtöbben sértő vagy dacra utaló tettnek tartják, és nem tartják támadásnak. Lehetséges, hogy a köpésnek eredetileg valóban ilyesmi volt a rendeltetése, ám ha megfelelő időben hajtjuk végre, méghozzá úgy, hogy utána rögtön igyekszünk az ellenfél látóteréből elmozdulni, gyakorlati haszna is lehet.
A köpés olyan technika, amely a víz elem körébe tartozik. Vannak, akik a sárkánylehelet víz-módja néven emlegetik. A bölcs harcművész sosem lesz fegyvertelen, ha ezt és az ehhez hasonló módszereket megismeri, begyakorolja és szükség esetén alkalmazza. Egy nemrég megjelent harcművészeti magazinban az egyik, kung-fuban járatos mester azt állította, hogy három méter távolságba tud célba köpni.
57
Szép teljesítmény - ha igaz az állítás. Tulajdonképpen a távolságnak nincs jelentősége, annál fonto-sabb viszont a célzás.
Ennél a támadási formánál a szem a legtökéletesebb célpont, mivel az ember testének ez az egyetlen olyan része, amely még néhány csepp nedvességre is reagál.
Bármilyen furcsán hangzik: ezt a technikát is be kell gyakorolni. Ne felejtsük el, hogy egy jó harcművész bármit képes fegyverként használni, és a fegyverekkel - tehát ez esetben a nyállal - mindig óvatosan kell bánni.
Nemcsak a célzást kell begyakorolni, hanem azt is ki kell kísérletezni, hogy a kiköpendő nyál milyen mennyiségű legyen. A szem - mint ezt később látni fogjuk - még a szél mozgására is reagál, s a pislogá-si ingert még a legerősebb tudat sem képes visszafojtani. Ebből az következik, hogy már viszonylag kevés nedvesség szembe juttatásával is elérhetjük a célunkat.
Gyakorlás során, amikor úgy gondoljuk, hogy fél méter távolságba elég jól tudunk célba köpni, térjünk vissza a gyertyához. Próbáljuk meg nyállal kioltani. Ha sikerül, akkor egyre távolabbról próbálkozzunk. Nem baj, ha nem mindig sikeres a dolog, a lényeg az, hogy a saját személyes terünkön, vagyis karnyújtásnyi távolságon belül jól tudjunk célozni.
Ha úgy látjuk, hogy támadás fenyeget minket, gyűjtsünk nyálat, vagy vegyünk a szánkba egy korty italt - ha esetleg kéznél van -, és várjuk a megfelelő
58
pillanatot. Nézzünk mereven az ellenfél szemébe, aki esetleg sértéseket vág a fejünkhöz. Természetesen nem válaszolhatunk ezekre a szavakra, hiszen már a szánkban tartjuk a folyadékot, de ez korántsem baj, mert az ellenfelet összezavarhatja, határozottságát megroppanthatja az a tény, hogy csendben tűrjük verbális támadásait. Ha szerencsénk van, és a támadónk nem túlságosan eltökélt vagy dühös, akkor pusztán ezzel a némasággal és merev nézéssel összezavarhatjuk.
Az ellenfél tehát valószínűleg megzavarodott, és mereven néz ránk. Amikor fenyegető vagy konkrét támadásra utaló mozdulatot tesz, köpjünk! Egy pillanatra elvakul, de nem szenved sérülést. Mire megtörli a szemét, és visszanyeri a látását, már a látókörén kívül kell lennünk, mert ekkor dühe a köpés miatt még nagyobb lesz.
Ha kívül kerültünk az ellenfél látókörén, eldönthetjük, hogy ellentámadást indítunk, vagy a bölcs harcosok megoldását választjuk: a harc elől kitérve elmenekülünk.
A JÁDE-ITAL
A nindzsák technikáik kifejlesztése során a legapróbb tényezőket sem hagyták figyelmen kívül. Eme állítás igazolására bemutatunk egy gyakorlatot, amelyet „a vörös sárkány elmossa a hullámokat" néven ismertek.
59
A gyakorlatot ülve, meditációs testhelyzetben végezzük, ezért a belső, az életerőt keringtető cselekvések közé soroljuk. A kínaiak eredetileg fogmosási módszerként alkalmazták - és alkalmazzák ma is. Tehát üljünk le, helyezkedjünk el kényelmesen. A lábak keresztbe téve, a szem csukva, a hát egyenes, a fej kissé felszegve. Lágyan futtassuk körbe nyelvünk hegyét a fogak belső oldalán balról jobbra, összesen tizennyolcszor. Ezután ismételjük meg a gyakorlatot úgy, hogy a nyelv jobbról balra mozog - ezt is tizennyolcsszor végezzük el. A szánkban összegyűlt nyálat összesen harminchatszor toljuk előre, majd szívjuk hátra. Amikor ez is megtörtént, nyeljünk egyet. A gyakorlat masszírozza a foghúst, eltávolítja a lepedéket, tehát meggátolja a fogszuvasodást, ráadásul végrehajtása során rájöhetünk, hogyan tudunk könnyen nyálat gyűjteni a szánkba.
A kínaiak hite szerint a nyál a vörös sárkánnyal (vagyis a nyelvvel) történő „kezelés" hatására pozitív és negatív részecskékkel töltődik fel. Ez az oka annak, hogy mindkét irányba ugyanannyiszor kell végrehajtani a gyakorlatot. Könnyen észrevehető, hogy az említett számokat összeadva ( 1 8 + 1 8 + 3 6 ) hetvenkettőt kapunk. Ha a hetest és a kettest - a numerológiából ismert logikának megfelelően - ösz-szeadjuk, akkor kilencet kapunk, a kilenc pedig nem más, mint a sugendónak, annak a buddhista szektának az elsődleges száma, amelyet kapcsolatba szoktak hozni a japán nindzsucuval.
A kínaiak ezt a töltéssel rendelkező folyadékot (nyálat) jáde-italnak nevezik, és úgy hiszik, hogy megnyugtatja az elmét, gyógyítja a testet, és javítja az emésztést. (Ebben lehet némi igazság; elég, ha az emésztést elősegítő enzimekre gondolunk.) Elképzelésük szerint a lenyelt folyadék a mennyet, a földet és az embert, vagyis a létezés három szintjét képviseli, tehát bizonyos fokig filozófiai szerepe is van. A harcművészek a gyakorlatot az elme, a test és a lélek egyesítése néven ismerik.
VÍZKÖPÉS
Miután végrehajtottuk az előző gyakorlatot, térjünk át egy másik, ehhez hasonló „fegyverre". Ahelyett hogy saját testnedveinket használnánk fel és el, töltsünk tele vízzel egy kisebb poharat, vegyünk a szánkba kisebb kortyokat, és ezzel a vízzel próbáljuk kioltani gyertyánk lángját. Gyakoroljuk be a spricce-lést, az egyszerű köpést és a vízfelhő létrehozását. Ez utóbbinál arra kell törekednünk, hogy a szánkból kifújt víz minél nagyobb területet foglaljon el a levegőben, és így fátylat képezzen köztünk és ellenfelünk között.
Ne fröcsköljünk, inkább arra törekedjünk, hogy a víz megtisztítsa ajkunkat. A kisebb mennyiségeket sugárban vagy permetként bocsássuk ki, a nagyobbakat pedig úgy, mintha nem folyadékot, hanem valamilyen szilárd tárgyat juttatnánk ki a szánkból.
61 60
Ügyeljünk arra, hogy menet közben ne fogyjunk ki a szuszból.
Bármilyen folyadékot felhasználhatunk. Egy bögre kávé vagy tea, egy tányér leves is fegyverré válhat a harcművész kezében (szájában). Tegyük fel, hogy ketten támadnak ránk. Az elsőre fröccsentsünk folyadékot a szánkból, a másikhoz pedig vágjuk hozzá a bögrét vagy a tányért. Ugyanúgy nyerhetünk magunknak néhány másodpercnyi időt, mintha porbombáink egyikét vetettük volna be.
DOHANYLÉ
A technika továbbfejlesztett változatának is nevezhetnénk a dohánylé használatát. A bagórágás nem valami egészséges és nem is túlságosan gusztusos szokás, de önvédelmi szempontból megvannak a maga előnyei. (Az egyik westernfilmben Clint East-wood is „fegyverként" használja a bagólét. Ez a jelenet kiváló példa arra, hogy a „rossz" eszközt is fel lehet használni a jó cél elérése érdekében.) A szembe jutott nikotinos lé kellemetlen, égető és maró érzést kelt, és ideiglenes vakságot okozhat. A szag irritálja az áldozat orrát - aki ráadásul mocskosnak érezheti magát, és zavarodottá válhat, hiszen megalázták: leköpték.
62
SAVLEHELET
Ennél a pontnál meg kell említenünk egy híres hivatásos verekedőt, a Gyilkos Kán néven ismert brutális férfit. Gyilkos Kán mongolnak vallotta magát, de a mérkőzései előtt az arénában mindig végrehajtotta a japán szumóból ismert sószórási ceremóniát. A kritikus pillanatokban valamilyen zöld folyadékot köpött ellenfelei arcába. A lé marta a bőrt, és komoly fájdalmat okozott. Az áldozatok ösztönös mozdulattal az arcukhoz, szemükhöz kapták kezüket, s a százharminc kilós mongol ekkor szorította le őket a földre.
A nindzsucuban ez a fogás savlehelet vagy a sárkánylégzés víz-módja néven ismert. Végrehajtása nem is olyan nehéz, mint amilyennek tűnik. A nindzsa krétaszerű tablettát tart a szájában; a tablettát viaszréteg védi a feloldódástól. Amikor a nindzsa úgy dönt, hogy felhasználja, egyszerűen ráharap. A tablettát alkotó anyagnak nyálképző hatásúnak kell lennie, máskülönben nehéz lesz célba juttatni. A tablettákat különböző festékekkel színezik. A szer maró hatása nem lehet túlságosan erős, különben alkalmazója testében több kárt okozna, mint az áldozatéban.
Nem fontos maró anyagot alkalmaznunk. A savlehelet alkalmazásának elsődleges célja a zavarkeltés, és ezt más szerek alkalmazásával is elérhetjük. Tökéletesen megfelel például az a művérkapszula, amelyet a vicces holmikat árusító boltokban lehet kapni.
63
Ha ilyesmihez nem tudunk hozzájutni, tegyünk pici celofánzacskóba vízfestéket. A zacskót a nyelv alatt rejtsük el. A vízfestékeknek általában nincs mérgező hatásuk, viszont elég rossz ízűek ahhoz, hogy fokozzák a nyálkiválasztást.
A FELÖKLENDEZÉS MŰVÉSZETE
Szót kell ejtenünk egy, még az előbbieknél is undorítóbbnak tartható védekezési formáról, amelyet legtalálóbban célzott hányásnak nevezhetnénk. Valószínűleg mindenki megtapasztalta már a lámpaláz valamelyik formáját, tehát mindenki tudja, hogy stresszhelyzetben az ember gyomra összeszorul, émelyegni kezd. Ilyenkor az embernek uralkodnia kell magán, sok esetben le kell gyűrnie a hányingert. Nos, a nindzsák nem ezt teszik; ők nem fojtják el ingereiket, hanem szabad utat engednek nekik, eszközként használják saját gyengeségüket.
Harry Houdiniről azt tartják, hogy amikor pályája elején ócska lebujokban dolgozott, egy öreg kínaitól tanult egy trükköt, amelyet később sikeresen alkalmazott. A dolog lényege az volt, hogy lenyelte azt a tárgyat - kulcsot, pántot, kapcsot -, amely elengedhetetlenül szükséges volt szabadulómutatványa végrehajtásához. A lenyelt tárgyat aztán a megfelelő pillanatban felöklendezte, majd használta.
A tárgyak lenyelését és felöklendezését nagyon egyszerű módon begyakorolhatjuk. Fogjunk egy ki-
64
sebb burgonyát, esetleg egy „fekete tojást", erősítsünk rá vékony spárgát, és eresszük le a gyomrunkba. Noha a burgonya, a tojás és a spárga is megemésztődik, csakis azok fogjanak hozzá a technika gyakorlásához, akik már kellő önuralommal rendelkeznek, és valóban képesnek tartják magukat arra, hogy végrehajtsák a gyakorlatot. Vigyázat! Sok ember egyszerűen nem bír nagyobb tárgyat lenyelni; sokan pánikba esnek, amikor úgy érzik, hogy elzáródik a nyelőcsövük. A pánik pedig akár végzetes következményekkel is járhat!
Tehát aki képesnek érzi magát a gyakorlat végrehajtására, nyelje le a kisebb, emészthető tárgyat, majd a spárga segítségével hozza fel azt a gyomrából. Menet közben rá lehet érezni a dolog lényegére, és megfelelő mennyiségű gyakorlást követően már a spárgára sem lesz szükség.
A technika gyakorlása során a nindzsák ismét rákényszerülnek, hogy uralkodjanak testükön, hogy leküzdjék természetes reakcióikat; elérhetik, hogy az elméjük irányítsa azon testrészeik és izmaik mozgását is, amelyeknek más embereknél a tudatalatti parancsol.
A tárgyak felöklendezését követően rá lehet térni a harmadik fázisra: a gyomor tartalmának szándékos kiürítésére. A módszer valóban gusztustalan, de ne felejtsük el: ha az életünk a tét, akkor csak az számít, hogy bármilyen eszközzel kivédjük a támadást, biztonságba jussunk. Fintorogni és mosakodni csak az élők tudnak...
65
MÉREGFRÖCCSENTŐ ESZKÖZÖK
Hasonlóak a korábban már ismertetett spriccelő-flakonhoz. Az első fecskendő valószínűleg egymásba illeszkedő bambuszdarabkákból készült. A vékonyabbik végén nyílás volt, a vastagabbikat mocsárvízzel, olajjal vagy valamilyen más folyadékkal töltötték meg. Ha a vastagabbikat összenyomták, a vékonyabbik végén lévő résen keresztül a folyadék kilövellt az ellenfél irányába.
A modern korban a kémek egyik kedvelt fegyvere a savval töltött üvegfecskendő. Ezt az eszközt sokkal könnyebben el lehet rejteni, mint a lőfegyvereket, hatásuk pedig - a sav töménységétől függően - akár halálos is lehet. Az egyik hírhedt bankrabló, Willie Surfon úgy szabadult ki a börtönből, hogy lúgot fröcs-csentett őrei szemébe. A mosodában szerzett fehérítőszert teniszlabdákba juttatta, s ezekből spriccelte ki áldozataira. Vannak olyan országok, ahol a postásokat hígított szakmákkal töltött vízipisztollyal fegyverzik fel, hogy védekezni tudjanak a harapós kutyák ellen. Gyerekes eszköz, mondják sokan. Lehetséges, viszont hatékony, és vészhelyzetben ez a kulcsszó!
REJTETT KÉZ
A harcművészetben mindegyik elemhez tartozik egy jellemző ütésforma. Mivel a víz - szemben a lineáris földdel - körkörös elem, ebben az esetben az
66
ütésforma nem más, mint a rejtett kéz néven ismeretes, körkörös ütési technika.
Létezik néhány olyan technika, például az altatófogás, amely oxigénhiányt idéz elő az ellenfél agyában. Az áldozat ilyenkor elveszti tájékozódási képességét, villódzó foltokat lát (hasonló foltokat, mint akkor, amikor csillámport dobunk az arcába), bíborszínű ködöt. Nem sokkal a köd észlelése után bekövetkezik az eszméletvesztés. Az alábbiakban egy ilyen technikát fogunk bemutatni.
Zárjuk össze ujjainkat, szorítsuk ökölbe a kezünket, de úgy, hogy a középső ujjunk kézfejtől számított első ízülete kiemelkedjék. A többi ujjunkkal támasszuk alá a középsőt. Ezt a kéztartást bölényujj-ökölnek vagy főnixszemökölnek nevezik. A középső ujjúnkat úgy kell használnunk, mintha kopogtatnánk vele egy ajtón, egy asztalon - vagy egy homlokon.
A szemek között van egy felület, amelyet harmadik szemnek neveznek. Ezen a ponton fontos idegek találkoznak, amelyek közvetlenül az agy homloklebenyének központi barázdái előtt vannak. Ha a bö-lényujj ököllel lefelé irányuló kemény csapást mérünk erre a pontra, megzavarjuk a szemet az aggyal összekötő idegpályákon haladó impulzusok áramlását. A gyakorlott harcművész képes bezúzni a koponyát, széttörni a homlokcsontot, de ebben az esetben nem ezt teszi, hanem csupán megzavarja az agy működését. Az agy reagálni fog a fájdalomra, és csak ezt követően fogja fel a szemek által közvetített jeleket.
67
Az áldozat foltokat, csillagokat fog látni. A szemgolyók felfelé fordulhatnak; az ütés nyomán jókora vörös folt keletkezik, mely púppá dagadhat. (Ezt a púpot jegeléssel csökkenteni lehet.) Az áldozat ösztönösen a homlokához kap, így eltakarja a szemét.
Ha nem lefelé irányuló, hanem egyenes ütést mérünk a harmadik szemre, akkor rövid időre megbénulnak az ott összefutó idegek. A szem izmai meglazulnak, megnyúlnak, s az akár három-öt percre is használhatatlanná válik.
Bíbor köd keltése (A)
A bölényujj ökölben a középső ujj előbbre nyúlik, mint a többi. Alkalmazzuk a rejtett kéz technikát: a bal kezünkkel takarjuk el a jobb öklünket. így az ellenfél nem láthatja, hogy jobbunkból milyen fegyvert teremtettünk.
Bíbor köd keltése (B)
Fordítsuk bal vállunkat az ellenfél irányába, hogy kisebb célpontot nyújtsunk, és rejtsük el öklünket a szeme elől. Finoman hajlítsuk be a térdünket, ezzel felkészülve arra, hogy egy gyors lehajlással kikerüljünk a látóteréből, és süllyesszük le a tan tient, az egyensúlyközpontot. Nézzünk el a bal vállunk felett, és rögzítsük az ellenfél tekintetét, annak harmadik
68
Bíbor köd keltése (A) és (B)
szemét nézve. A homlokra ütés során a kéz először körívesen felfelé mozog, majd szintén körívesen lecsap az ellenfél harmadik szemére.
A rejtett kéz technika könnyen elsajátítható: a körkörös mozdulatsorra szinte rááll az ember keze.
Bíbor köd keltése (C)
Ahogy az ellenfél előrelendül, hogy megragadja a ruhánkat vagy a vállunkat az elöl lévő kezével, talál-
69
kőzzünk vele félúton, egy kissé előrelépve, majd fejünket leengedve közeledjünk hozzá. Söpörjük félre karját a bal tenyerünkkel, az arca felé irányuló, a korábbi készenléti állásból indított széles, köríves mozdulattal; ugyanakkor lendítsük a jobb öklünket kifelé és hátra széles ívben, hogy lendületet vegyünk az ütéshez. Ha a kopogtató technikát hajtjuk végre, lendítsük az öklünket felfelé, majd vágjunk vele lefelé, a homlokra. A nagy trükk ebben az esetben a kézvillanás a szem előtt (a bal tenyér eltakar minket), ami olyan hatásos lehet, hogy a támadó meg sem bír moccanni.
Bíbor köd keltése (D)
A bölényujjöklöt széles ívben, vízszintesen lendítsük, és csapjunk le vele az ellenfél jobb halántékára. Ez az ütés kábító jellegű, gyakran eszméletvesztést okoz, ha pedig túl sok erőt viszünk bele, csontot törhetünk. (A halántéknál a csontok sokkal vékonyabbak, mint a homlokrészen.) Ezzel a technikával jelentős fájdalmat, esetleg maradandó sérülést okozhatunk, ennek ellenére gyakoroljuk be, mert elképzelhető, hogy egy nap olyan támadóval kerülünk szembe, akit másképpen nem lehet megállítani.
Ez a technika hasonlít a bokszból ismert horogra. Az ököl az ellenfél elülső válla fölött halad el. Ha az ütésbe beleadjuk a vállunk és a csípőnk lendületét, nagyon erősre sikerülhet.
70
Bíbor köd keltése (C) és (D)
HARAKI
A harcművészeteknek van egy ága, amelyet csak kevesen gyakorolnak: ez a haraki. Az elnevezés szóösszetétel; a hara japánul a fizikai test központját jelenti, a ki jelentése pedig azonos a csíével.
A haraki magában foglalja a levegő begyűjtését (belégzést), leirányítását a központba, majd a testből való, kiáltással kísért kijuttatását. Hasunk a haraki végrehajtásakor megfeszül. Az üvöltés legyen erős: adjunk bele mindent, ne csak morogjunk, mint ahogy
71
sok karatés teszi a kiai helyett. A kilégzést akkor hajtsuk végre, amikor a megindított ütés vagy rúgás célba ér. (Kiválóan kivitelezett harakikat figyelhetünk meg például a töréstechnikai bemutatók során.) A kiáltásnak figyelemelterelő szerepe is van.
Köztudott, hogy a katonai kiképzések vagy a rendőrségi akciók során a mély, parancsoló hangnak óriási jelentősége van. (Később, A levegő könyvében ismertetni fogjuk a hipnotikus hang hatását is.) A különböző viták során, vagy éppen a csatatéren, ahol fiatal férfiakat parancsolnak a tűzvonalba, hogy végrehajtsák azokat a dolgokat, amelyekre a kiképzés során „beprogramozták" őket, a határozott, erős hangot semmi más nem tudja pótolni. Hogy milyen kapcsolatban van a víz elem a hanggal? A válasz egyszerű: mindkettő hullámokból áll.
A kiai hatékonysága bizonyított. Az ellenfél a hang hatására megtorpanhat, esetleg megijedhet, összerezzenhet, meginoghat. A kiáltás hatótávolsága nagyobb, mint az arcbafúvásos technikáké. Vannak olyan harcművészeti iskolák, amelyeknek alaptételei közé tartozik az az elképzelés, hogy a világon minden élő és élettelen dolog rezeg. A szilárd halmazállapotúak rezgése lassabb, a folyadékoké gyorsabb. Rezgési sebesség tekintetében a folyadékot a levegő követi, azt pedig a tűz. Valamennyi dolog közül a fa által szimbolizált üresség rezgése a legintenzívebb. Az emberek e rezgések közül sokat nem érzékelnek, legalábbis nem a megszokott módon. Tény, hogy vannak olyan hangok, amelyeket nem
72
hallunk, csak a bőrünket bizsergetik meg, és léteznek olyan sípok, amelyek sivítását csak a kutyák hallják.
Összegezve: a hang is lehet olyan eszköz, amelyet felhasználhatunk az ellenfél ideiglenes „elvakításá-ra", vagyis figyelmének elterelésére.
FORDÍTOTT LÉGZÉS
A karakthoz társított meditációs technika „fordított légzés" néven is ismert. Végrehajtása a következő: belégzéskor engedjük összehúzódni a hasunkat, kilégzéskor pedig hagyjuk, hogy kitáguljon.
Tehát minden pontosan fordítva történik, mint a normál légzés során. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk és begyakoroljuk ezeket a légzési technikákat.
A fordított légzést húsz percen keresztül végezzük. Fontos, hogy nyugodtan és vigyázva hajtsuk végre a gyakorlatot! A normális légzés során pozitív energiát, vagyis csit szívunk magunkba; ez az energia a test különböző részeibe jut. A fordított légzés esetében is ez történik, azzal a különbséggel, hogy mivel tudatosan irányítjuk a máskor ösztönösen végrehajtott folyamatot, lehetőségünk nyílik szellemi energiáink ellenőrzésére is.
A fordított légzés során a test bizonyos részei megfeszülnek, míg más részekbe vér pumpálódik. A jógából ismert lótuszülés végzése közben a lábak elein-
73
te elzsibbadnak, mert a vér a gerinc tövében gyűlik össze. A has megfeszítésével ez a vér felpumpálható az agyba. A nindzsucuban ezt a folyamatot a gőz fel-eresztésének nevezik. Az agyba áramló vér fokozza az elme erejét.
A modern tudomány hívei is elismerik, hogy az ember agysejtjeinek igen kis részét használja. Az olyan módszerek, amelyek az egyébként tétlenségre kárhoztatott agysejteknek adnak munkát, mindenképpen pozitívnak mondhatók.
A fordított légzés során az agyba oxigénben gazdag vér jut. Az agyban - a test más részeivel ellentétben - nincsenek bonyolult hajszálérhálózatok, ezért amikor a megszokottnál több friss vér jut belé, az ember úgy érzi, „kivilágosodik számára az égbolt" -vagy ahogy a Zen-szövegekben áll: „kinyílik előtte az Ezerlevelű Lótusz".
Természetesen az ilyen transzcendens élmények nem írhatók le tényszerűen. Legyen elég annyi, hogy a jelenség valós, az élmény hatására tisztábbá válnak a gondolatok, jobb lesz az ember általános közérzete, fokozódik ébersége.
A MENNYEI TÓ
Most, miután a természetes és a fordított légzéssel felélesztettük a tüzet, a esi kifinomodott az aranykemencében, majd a gerinc mennyei pillérén keresztül felemelkedett a titokzatos kamrába, már csak az ma-
74
radt hátra, hogy hagyjuk lecsapódni és visszatérni a tan tienbe, hogy teljessé váljék kis mennyei köre. Ez a folyamat az elme békéjét, a jó egészséget és a hosszú életet biztosítja.
A lecsapódást úgy idézhetjük elő, hogy nyelvünket a szájpadlásunkhoz érintjük. A kínai orvoslásban a száj üreget mennyei tónak nevezik; ez a jáde-ital forrása. A mennyei tó rést képez a test energiarendszerében, meggátolja a esi szabad áramlását. A szakadék csak ezzel a gyakorlattal hidalható át.
A gyertya eloltása kiáltással (A)
Gyakoroljuk a gyertya eloltását kiáltással. Helyezkedjünk lovaglóállásba, a célpont karnyújtásnyira legyen tőlünk. Lélegezzünk be lassan és mélyen, az aljától a csúcsáig töltsük meg a tüdőt levegővel.
A gyertya eloltása kiáltással (B)
Erőteljesen lélegezzünk ki, az alhasból indítva, egy egyetlen szótagból álló parancsszót kiáltva. Ajkunkkal irányítsuk a cél felé a kiáltást. Feszítsük meg hasunkat a kiáltáshoz. Gyakorlatilag bármely kirobbanó szó használható a kiaihoz: „Hal", „Üss!", esetleg maga a „Kiai!". Bármely egytagú kifejezés használható, amelyet egyetlen kilégzéssel kimondhatunk, és kiejtése nem jár az ajkak összezárásá-
75
A gyertya eloltása kiáltással (A) és (B)
val. (Az om szót inkább meditációink során ismételgessük.)
A gyertya eloltása kiáltással (C)
Gyakoroljuk a harakit Szorítsuk öklünket hüvelykujjunk köré, és emeljük ajkunkhoz. Koncentráljuk a cs/t, és összpontosítsunk a célpontra.
A gyertya eloltása kiáltással (D)
Mozgás nélkül lélegezzünk ki erőteljesen az alhas-ból, hangtalanul. Irányítsuk a kilégzést a lángra, és oltsuk ki azt, mint korábban is, de ez alkalommal a csendes kiait használva. Hasonlítsuk össze a testtartást és az arc kifejezését a korábbi gyakorlatokkal.
76
Látni fogjuk, hogy korábban a mellkas összenyomásával lélegeztünk ki, míg most az alhas egy rövid, erőteljes összenyomása adja ki a hangot.
A gyertya eloltása kiáltással (C) és (D)
ATŰZKÖNYVE „A tűzokádó sárkány"
A kéz középső ujja a tűz elemet jelképezi. Ebben található az akupunktúra szívmeridiánja, ennek hegyében ér véget a karban található jangjü pszichikai csatorna csakúgy, mint a kéz és a kar több idege.
Ebben a fejezetben a tűz elem fizikai megjelenéseit fogjuk tárgyalni úgy, ahogyan azt a nindzsucut gyakorló fekete sárkány iskola tagjainak is tanítják. Ezt az iskolát sokszor a „vad és félelmetes" vagy a „küzdőművészetek sötét oldalát gyakorló" néven emlegetik - tévesen. A dolgok megjelenési formája eltérő lehet, de a lényeg ettől még ugyanaz marad. Példa erre a közismert jang-jin szimbólum. Számos egymástól eltérő módon ábrázolják, de a jelkép a lényegét tekintve sosem változik. Vannak olyan alapvető nindzsatechnikák, amelyeket valamennyi iskola ismer és alkalmaz, csak a külsőségek, a körítések mások.
78
Az eltérések a legszembetűnőbben a katak végrehajtása során mutatkoznak meg. Ezeket a gyakorlatsorokat a harcművészetekkel foglalkozók közül sokan unalmasnak tartják, sokan pedig a karate olyan részének tekintik, amelynek egyetlen célja az övvizsgák sikeres letétele. Lehetséges, hogy bizonyos stílusok esetében valóban nincs komolyabb jelentősége a dolognak, az iskolák többségénél azonban létfontosságúnak bizonyulnak. Például a brazil capoeirában, amelyben a harcosok folyamatos, ritmikus mozgással próbálják megzavarni ellenfeleiket, vagy az említett nindzsaiskolában, ahol a kata dan-te elnevezésű gyakorlat során a harcos bemutatja azt a huszonegy kézmozdulatot, amelyek mindegyike alkalmas az ellenfél megbénítására, megnyomorí-tására vagy megölésére, korántsem tekinthető felesleges hókuszpókusznak. (A nindzsák ezt a gyakorlatsort többféleképpen is végre tudják hajtani; másként mutatják be a kezdők, a haladók és a mesterek. A lényeg minden esetben az, hogy a lehető legkisebb erőkifejtéssel és a lehető legpontosabb célzással ütéseket mérjenek a testen található életpontokra.)
A nindzsák - egyebek mellett a katák végrehajtásával - begyakorolják, hogy pontosan mekkora erőt vigyenek bele egy-egy mozdulatba. Ugyanazzal a technikával fájdalmat, sérülést, esetleg halált is lehet okozni; ugyanazokkal az ütésekkel felszíni, könnyebb sérüléseket, vagy éppen izomszakadást, csonttörést lehet elérni.
79
A katák egy-egy elemet szimbolizálnak. A víz-kata olyan mozdulatokból áll, amelyek végrehajtása során a harcos mintegy „körbefolyja" támadóját. A földkaták majdnem minden esetben hátrafelé irányuló, menekülő lépéssel kezdődnek. A levegő-katák során a harcos átlósan előre mozog. A fa-katák során a nindzsa nem ugrik, nem tesz lépéseket, nem kuporodik le, hanem megtámaszkodik, és legfeljebb csak oldalra fordul el.
A már említett kata dan-te során a harcos különböző módon tartja a kezét: sárkánykarmot, tigrismancsot stb. formál az ökléből. A kéztartásokat az elemeknek megfelelően is lehet kategorizálni: ismerünk tűz-kezet, levegő-kezet stb.
Az alábbiakban a tűz-kéz technikákat írjuk le.
Rejtett kéz
A tűz meggyújtása kifejezést a nindzsák olyan mozdulatra vagy mozdulatsorozatra használják, amellyel megindítják a esi áramlását, vagy felszítják az akarat tüzét. A gyakorlat alapja az a rejtett kéz állás, amelyet korábban már bemutattunk; most azonban ahelyett, hogy a bal vállunkat mutatnánk az ellenfélnek, nagy ütési felületet kínálunk a számára. Ezzel pszichésen próbáljuk eltéríteni őt támadási szándékától. A rejtett kéz állásnak ez a formája a harcművészetekben jártas ember számára jelzés, hogy ellenfele - ebben az esetben
Rejtett kéz
mi magunk - olyasvalaki, aki tudja, hogyan védheti meg magát.
Mivel a nindzsa saját dühének tüzét már régen kioltotta a meditációk során, a víz-technika alkalmazásával is legyőzhetné az ellenfelét (mind fizikailag, mind pszichésen „kiolthatná a tüzét"), tehát anélkül hogy küzdelembe bocsátkozna. Most azonban mégis úgy dönt, hogy „találkozik a tűzzel".
Az első lépés a küzdelemre való pszichés felkészülés, saját indulataink kontrollálása, az ellenfél dühének felszítása. Ezt részben azzal érjük el, hogy nyu-
81 80
godtan állunk a rejtett kéz állásban, várva, hogy a támadó mozduljon. Az öklöt a bal kezünkkel elrejtjük. Ebben az esetben a sárkánytenyeret máshol mutatjuk meg. Ne feledjük: a kínai mitológiában a sárkány a tűz elemet szimbolizálja.
„A sárkány kiterjeszti szárnyát" védés
Az ellenfél a támadását egy előrelépés közbeni jobbhoroggal indítja. A nindzsa ekkor három dolgot tesz egyszerre. Először: bal lábbal előrelép, hogy az ellenfél térdével találkozzék a saját térde, amivel blokkolja annak lépését, és sarkával leszorítja az ellenfél lábfejét a talajra. A lábfej belső részén sok ideg található, ezért az erre a pontra gyakorolt nyomás fájdalmas és zsibbasztó lehet. Ha térddel az ellenfél sípcsontjába rúgunk, szintén fájdalmat okozhatunk neki.
Másodszor: a nindzsa felfelé és kifelé lendíti a bal karját, mint a bölényujjököllel végrehajtott ütésnél is, csakhogy most az ütés a támadó alkarjának belsejét éri, nem a külső részt. Hasonlóan a lábhoz, az ellenfél alkarjának alkarral vagy kézéllel való megüté-se fájdalmat okoz, ráadásul a becsapódási ponttól lefelé elzsibbaszthatja a támadó karját, ha eltaláljuk az alkar felső részén végigfutó ideget. Cél lehet az ellenfél karjának eltörése is. Ebben az esetben a pontosság a lényeg, mert ha jó helyen találjuk el, akkor viszonylag kis, nagyjából két kilogrammnak megfe-
82
lelő erő elegendő. (Ez körülbelül akkora erő, amekkora egy 30x30 centiméteres fenyődeszka eltörésé-hez szükséges.)
Nem szükséges vállalni a küzdelmet, az is elég, ha gyorsan reagálunk, közelebb kerülünk a támadóhoz,
„A sárkány kiterjeszti szárnyát" védés
83
és megakadályozzuk, hogy végrehajtsa az eltervezett technikát. (A közelítés azért is fontos, mert bele-állunk az ellenfél ütésébe, amely így sokkal gyengébb lesz.)
Kéztőaz állon
84
Kéztő az állon
A harmadik dolog, amelyet ebben a mozdulatsorban tennünk kell, hogy a jobb alkarunkat az ellenfél szegycsontjához helyezzük, és kéztővel a támadó állára, felfelé olyan szögben ütünk, hogy ne lássa kezünket, tehát ne tudja hárítani az ütést. Amikor ebbe a támadásba beleállunk, az alkarunk természetesen az ellenfél mellkasára kerül, mivel ösztönösen el akarjuk tolni őt magunktól. A nindzsák felismerték ezt a természetes reakciót, és erre alapozták az ellenfél állát megcélzó kéztőütést. Az ütésbe itt sem kell túl sok erőt belevinni. Az ellenfél feje hátracsapódik. Mivel a célpont az állcsúcs, amelyben rengeteg ideg található, az ütés eredménye eszméletvesztés is lehet.
A szemek karmolása
A felütést követően a nindzsa ujjheggyel támadja ellenfele szemét. Ebbe az ütésbe sem kell túl nagy erőt belevinni. A támadó szeme még a legenyhébb érintés hatására is könnyezni kezd. A nindzsa körme végigkarmolja az arcot, feltépi a bőrt. A karmolás okozta sérülés csípő, égető fájdalommal jár együtt, ezért a mozdulatsor lángoló kéz néven is ismeretes.
E módszer elsajátítása során a nindzsának derékig vízben kell állnia. Előtte egy 30x30x2,5 centiméteres deszkadarab lebeg a vízen, amely fölött a szív ma-
85
gasságában egy nyaláb füstölőrúd van. A tanuló nindzsa a kezét kinyújtva, tenyérrel lefelé tartja. A kézfején meg fogja érezni a füstölőrudak melegét. Ekkor megfeszíti a hasát, sárkányökölbe zárja az ujjait, és lecsap a deszkára, amely kettétörik. (A deszka
A szemek karmolása
86
természetesen csak hosszas gyakorlás után fog eltörni.)
A nindzsa, amikor megfeszíti a hasát, „tüzet gyújt". Számít a támadásra. Jobb kezébe átáramoltatja a csit (Egyes nindzsák a bal kezet részesítik előnyben, mert úgy gondolják, az ellenfél figyelheti a jobb kezet, megláthatja, amikor azon a esi hatására kipirul a bőr, és ebből rájöhet, milyen ellenreakció várható.) A nindzsa ezt követően „feltöltött" kezével ütést mér az ellenfélre - pontosan úgy, ahogy gyakorlás közben a lebegő deszkára. Ütés közben erős kiáltást hallat. Ezzel a hanggal megzavarhatja, még jobban elbizonytalaníthatja az ellenfelet. A tanulóknak általában azt javasolják, hogy minden indulatukat áramoltassák át a kiáltásba és az ütésbe.
Magányos tűz tenyércsapás balról
Elképzelhető, hogy az előbbiekben leírt módon nem tudjuk használni a tűz-kezet, mert például az ellenfél már alkalmazott egy olyan rögzítést vagy fogást, amelyből először ki kell szabadítanunk magunkat. Ha így történne, vagy ha további ütések lennének szükségesek, akkor további, a kata dan-te formagyakorlatból ismert mozdulatokat kell végrehajtani. A karmolás után a gyakorlatsorban az a mozdulat következik, amellyel az ellenfél karját blokkoló kezünket végigcsúsztatjuk a támadó kar mellett, hogy fordított kéztőütéssel lesújtsunk a halántékára.
87
A fülre mért ütés nagyon hatékony. A tenyér levegőt nyom a fülbe; ez a levegő belülről „üti" meg az ellenfelet, anélkül hogy a bőrön bármilyen sérülés keletkezne. A fordított kéztőütés olyan szögben történik, hogy szinte lehetetlen kivédeni.
Magányos tűz tenyércsapás balról
A fordított kéztőütéssel az arc felső részét is megcélozhatjuk. Az ütés ebben az esetben az itt futó há-romosztatú ideget fogja eltalálni, aminek az lesz a következménye, hogy az arc elzsibbad. A kézben összegyűjtött hő átvihető az ellenfél arcára, ha megfeszítjük ujjainkat, és arcfogást alkalmazunk. (Ebben az esetben az is elég, ha valamilyen módon megfogjuk az arcbőr egy részét.)
Magányos tűz tenyércsapás jobbról
Amikor az előbb ismertetett módon végrehajtott, a fülre mért ütés után visszahúzzuk a kezünket, fordítsuk el a csípőnket és a vállunkat, és egy fordított kéztőütéssel támadjuk az ellenfél fejének bal oldalát. A célpont ebben az esetben is lehet a fül vagy a háromosztatú ideg.
A nindzsák ennek a technikának a végrehajtása során alkalmaztak egy érdekes trükköt. Kezüket jó előre szilvaborba mártották, és a mozdulatsor megkezdése előtt lángba nyúltak. Kezükön ekkor meggyulladt az erős, pálinkaszerű bor. Az ellenfél meghökkent a tűz láttán; nem látott mást maga előtt, csak cikázó lángokat. A nindzsa könnyedén végrehajthatta a technikát. Nem csupán ütést mért ellenfelére, de meggyújtotta annak haját, fejét, ruháját. A nindzsák jól tűrték a hőt, mert a lángoló kéz gyakorlatok során hozzászoktatták bőrüket a tűzhöz, és önszuggesztióval csökkentették fájdalmukat. (Elképzelték, hogy a vízen lebegő deszkára csapnak.)
89 88
Magányos tűz tenyércsapás jobbról
Hatékony lehet, ha az ellenfél fejének két oldalát egyszerre vagy majdnem egyszerre támadjuk. Ha az egyik ütést hárítja is, a másik mindenképpen célba talál.
90
„A sárkány összezárja szárnyát" karrögzítés
Amikor a tűz-kéz alkalmazása után az ellenfelet beborítják saját meggondolatlan támadásának lángjai, nyúljunk a bal karja alá, és ragadjuk meg a vállát - valahogy úgy, mintha egy részeget akarnánk tal-
„A sárkány összezárja szárnyát" karrögzítés
91
pon tartani. Ezután könnyedén oldalra tudjuk vezetni, és le tudjuk ültetni.
Sárkányszájütés a torokra
A következő lépésben elzárjuk a levegőt, amely az ellenfél támadásának tüzét táplálja. Üssük meg tenyérrel a szegycsontját. Az ütés hatására kipréselődik a levegő a tüdejéből. Csúsztassuk kezünket az álla alá, hogy mutató- és hüvelykujjunkkal megüthessük vagy megnyomhassuk a légcsövét. Ez az ütés vagy nyomás sosem erős, a célja inkább az, hogy végrehajtása után megfoghassuk a nyakat.
Hüvelyk- és mutatóujjainkkal gyakoroljunk erős nyomást a nyaki erekre. Ha sikerül, nem jut vér a támadó agyába, ezért másodpercek alatt elveszítheti az eszméletét. Ha nem sikerül a dolog, akkor sincs baj, mert annyit mindenképpen elérünk, hogy elvesszük a kedvét a további harctól.
Nem fontos elzárnunk a légcsövet, sőt nem is célszerű ezt tennünk, mert fuldokló ellenfelünk ösztönösen kapálózni kezd, és esetleg eltalálhat minket. Sokkal jobb, ha szabad kezünkkel végrehajtunk egy karfeszítést, s ujjainkkal elzsibbasztjuk a felkartól lefelé, a bicepsz belső oldalán futó idegeket. (Ezt nevezik a kis tűz meggyújtásának.)
Mindeközben térdünket feszítsük lábkulcsban a térdéhez, és billentsük ki egyensúlyából.
92
Sárkányszájütés a torokra
Ha látjuk, hogy ellenfelünk elájul a nyakszorítástól, eresszük el. Ebben az esetben nem szenved komolyabb sérülést.
93
A sárkány barackot lop
Hogy az ellenfélben tomboló tüzet kioltsuk, nagy ívben lendítsük el kezünket a torkától, és tenyérrel felfelé üssünk az ágyékába. A kéztő a szeméremcsont a közepén lévő kis kinövéssel ütközik. Ez a csont
A sárkány barackot lop
94
közvetlenül a húgyhólyag előtt található, ezért az ütés hatékony. Az ujjainkkal megmarkoljuk a heréket, és akkora erővel szorítunk, amekkora elegendő, hogy az ellenfelet térdre kényszerítsük. Egyszer az ilyen típusú technikákról nyilatkozva G. Gordon Lid-dy ezt mondta: „Ha megragadtad a tökét, tiéd a szíve és a lelke."
Régen a nindzsák ezt a technikát úgy gyakorolták be, hogy a középső (a tüzet szimbolizáló) ujjukkal a törzs alján, középen elhelyezkedő akupunktúrás pontot (tű az óceán fenekén) üssék meg. Ez a pont közvetlenül a prosztata fölött helyezkedik el, és mivel idegek tucatjai találkoznak itt, viszonylag kis erőkifejtéssel is óriási hatást lehet elérni.
Ezt a technikát nevezik még „a majom barackot lop" ütésnek vagy a szív elrablásának is.
Az ütést testközelből indítjuk, kicsi az íve, ezért az ellenfél nem láthatja kezünket.
Sárkányszárnyütés a hasi idegközpontra
Amikor az ellenfél meggörnyed saját gyűlölete poklától, az előbbiekben leírt, az életpontjait ért ütésektől, állítsuk fel őt egy, a hasi idegközpontra mért könyökütéssel. A gyomorszáj fölötti, a szegycsont alatti pontot célozzuk. A szegycsont végén elhelyezkedő, háromszög alakú csontnyúlványt könyékkel be lehet ütni a rekeszizomba. A rekeszizom fő idegét sokk éri. Ez az az ideg, amelynek feladata a légzés
95
irányítása. Amikor ütés éri, összezavarodnak a légzést irányító impulzusok, szünetel a rekeszizom működése, és az ellenfélbe beszorul a levegő. Ha nem viszünk túl nagy erőt az ütésbe, ellenfelünk megúsz-sza komolyabb sérülés nélkül. (Az ütés helyén zúzódás sem keletkezik, és a bordaközi izmok továbbra is
Sárkányszárnyütés a hasi idegközpontra
továbbítanak annyi levegőt, hogy ne következzék be komolyabb agykárosodás.)
Sárkányszájcsapás a jáde-párnára
Sárkányszájcsapás a jáde-párnára
Csípőnket elfordítva és a jobb lábunkkal hátralépve az ellenfelet egy biztosabb karkulcsba foghatjuk. A fe-
96 97
je olyan magasságba kerül, hogy egy lefelé irányuló könyökütéssel a koponyaalapra tudunk lesújtani. Ez is olyan közeli technika, amelyet az ellenfél képtelen észlelni és védeni. Az ütés ne legyen túl nagy (nyomást is alkalmazhatunk helyette). A koponyalapra mért ütés következtében az agy megrázkódik, belső zúzódások és szakadások keletkezhetnek. Ha ütés helyett nyomásos technikát kívánunk alkalmazni, akkor az ellenfelet földre kell vinnünk, és könyökünket a tarkójára szorítva sárba kell dörgölnünk az orrát.
A sárkány szárnyának eltörése
Ha támadás ér minket, a következő lehetőségek közül választhatunk:
- állhatunk egy helyben, elszenvedve az ütéseket; - visszavághatunk, küzdhetünk, kockára téve sa
ját és ellenfelünk testi épségét; - elmenekülhetünk; - lefegyverezhetjük a támadót. A lefegyverzés történhet verbálisan, mentálisan
vagy fizikailag. A fizikai lefegyverzés egyik példája az a módszer, amelyet a kata dan-téban favágásnak neveznek. Ez a technika egyaránt alkalmazható lábra és karra is, a csata körülményeitől és a támadó megfékezéséhez, legyőzéséhez szükséges erőtől függően. Az alapelv az, hogy az ellenfél ízületeit üssük, méghozzá akkor, amikor azok megfeszülnek. (Például karfeszítés közben.) Jelen esetben az ellenfél kö-
98
nyökét fogjuk a vállunkhoz, és az ízületre gyakorolt nyomással rögzítjük. A kézéllel végrehajtott rövid vágó ütés - mintha egy kis baltával vágnánk - elegendő ahhoz, hogy súlyosan megfeszítse vagy kificamítsa az ízületet. A könyökön alkalmazott feszítés elegendő fájdalmat okoz ahhoz, hogy engedelmességre vagy együttműködésre bírjuk az ellenfelet, anélkül hogy maradandó sérülést okoznánk.
A sárkány szárnyának eltörése
99
A sárkány vallanak eltörése
Túlfeszítjük a könyököt, majd megütjük a váll hátsó részét. A karkulcsnak köszönhetően egy mérsékelt erejű ütés is elegendő ahhoz, hogy a váll kificamodjék.
A váll nagyon sokféle módon kiugorhat a helyéről. Előrefelé ugyanolyan fájdalmas, mint bármely más irányba, de általában műtét nélkül visszahelyezhető.
A sárkány elkábítása
A harmadik vágó ütést a hetedik nyaki csigolyára visszük be. Ennek a hatása megközelítőleg ugyanaz, mint a könyökkel a koponyaalapra végrehajtott ütésnek. Kábító ütés, az ellenfél elveszti az eszméletét. Ismét megjegyezzük: ha nem alkalmazunk nagyobb erőt, akkor ritkán keletkezik maradandó sérülés, bár a csigolya kimozdulhat a helyéről, és meg-
nyomva a gerincvelőt időleges bénulást okozhat. (Nagyobb erőkifejtés esetén kificamítható a csigolya és elszakítható a gerincvelő.)
Kettős sárkány-taposórúgás
Engedjük el a karkulcsot, és ugorjunk az ellenfél hátára, hogy kipréseljük tüdejéből a levegőt. Hasonlóan, mint a hetedik nyaki csigolya támadásakor, itt is nagy erő szükséges ahhoz, hogy a gerinc eltörjön, vagy valamilyen belső szerv megrepedjen. Mivel nem megölni, csak elkábítani akarjuk az ellenfelet, ne alkalmazzunk nagy erőt! Ne felejtsük el: támadásunk hatásfoka nagy, mert az ellenfél talpunk és a talaj közé szorult.
Kettős sárkányökölütés a halántékra
103
Kettős sárkányökölütés a halántékra
A korábban már ismertetett, fülre mért kettős ütést alkalmazzuk, de most hátulról hajtjuk végre a technikát. Mindkét kezünkkel egyszerre csapunk a fülre. A fej lángba borítását a haj megragadásával és meghúzásával helyettesítjük. A fejbőr nem olyan érzékeny, mint a test bizonyos más területei, de sok támadót el lehet vezetni a hajánál fogva. Ahová a fej megy, oda megy a test is.
A sárkány meglovagolása
A lángoló kéz ütés utánzásának második művelete, hogy a hajat megragadva az ellenfél fejét a földhöz csapjuk. A homlok földhöz ütése a koponyaalapra mért ütéshez hasonlóan megrázza az agyat. Ez elegendő ahhoz, hogy az ellenfél csillagokat lásson - vagy szikrákat, ha a tűz szimbolikájához kívánunk ragaszkodni. Az ütés ne legyen erős; a célpont a két szemöldök között és fölött lévő harmadik szem legyen.
Az ütés hatására a homlokon dudor keletkezik, az arc elvörösödik, mintha tűzben égne, a szem becsukódik a fájdalomtól - a nindzsa láthatatlanná válik az ellenfél számára.
104
A sárkány meglovagolása
A sárkány keresztülszáll az égen
Vállát és csípőjét megragadva, hátralépve fordítsuk hátára ellenfelünket, ahhoz hasonlóan, mint ahogyan elsősegélynyújtáskor a hordágyra fordítanánk. Álló helyzetben ezt úgy hajtjuk végre, hogy az ellenfelet oldalra „dobjuk", mintha egy ajtót akarnánk kinyitni, amin keresztül elmenekülhetünk.
105
Vallanak és csípőjének egyidejű meghúzásával kibillentjük őt egyensúlyából. Ezt a fogást a parázs meg-kavarásának is nevezik, mert olyan, mintha meg akarnánk nézni, hogy maradt-e még tűz az eszméletlen ellenfélben.
A sárkány keresztülszáll az égen
106
Kettős sárkány-taposórúgás a mellkasra
Ismételjük meg a kettős sárkány-taposórúgást a fekvő ellenfélre. Kiszorítjuk a levegőt a tüdejéből, sérüléseket okozunk a belső szerveiben. A törzs első felének megtaposása, akár két lábbal, mint a képen is
Kettős sárkány-taposórúgás a mellkasra
107
látható, akár különálló taposórúgásokkal, valószínűleg súlyos sérülést okoz. Sajnos, vannak olyan szituációk (részeg, drogos vagy dühtől elvakult támadók esetében), amikor kénytelenek vagyunk ilyen brutális technikákhoz folyamodni.
A sárkány a földre ereszkedik
Ha térdünket vagy sípcsontunkat a földön fekvő ellenfél légcsövére helyezzük, és kissé lefelé nyom
ul sárkány a földre ereszkedik
108
juk - győztünk. Ebben az esetben több időre van szükség ahhoz, hogy az ellenfél elájuljon, mint mondjuk a nyakon alkalmazott egykezes szorításnál, de az előző testhelyzetből ezt a fojtásformát a legköny-nyebb végrehajtani.
Kettős sárkánykarom a fejen
Amikor az ellenfél elterülve fekszik a földön, a lángoló kéz ütéssel támadjuk az arcát. A technikát így
Kettős sárkánykarom a fejen
109
könnyebb végrehajtani, mint álló ellenféllel szemben, mert most csupán annyi a dolgunk, hogy karunkat előrenyújtva, csípőből előredőljünk. (Ha az ellenfél áll, mélyen le kell buknunk, és a védekezésre felemelt kezek alatt és között betörve, a figyelmet elterelve helyezhetjük el a két ütést.)
Kettős, fordított sárkánykarom a fejen
A lángoló kéz egyik változata a kettős, fordított tűzkéz-ütés. Az ellenfél védelmi vonalán belül kell
Kettős, fordított sárkánykarom a fejen
110
végrehajtanunk, egyszerre két pont ellen. Keresztezzük két alkarunkat a mellkas előtt védekezően, majd nyújtsuk előre mindkét karunkat, miközben a csuklók keresztezve maradnak, és így egyszerre üssük meg az ellenfél fejének mindkét oldalát. Kis gyakorlással megtanulhatjuk, hogyan tágíthatjuk a nyílást a két kéz között, és hogyan mérhetünk erős ütést a fülre.
Sárkánytenyérü tés
Kéztőütéssel vagy tűzkéz-ütéssel támadjuk az ellenfél orrát, amely rendkívül érzékeny pontnak számít. Az orr eltalálása után az ellenfél erős fájdalmat érez, a szeme könnyezni kezd. Kisebb erejű ütés általában nem elegendő az orrcsont eltöréséhez, viszont az orrvérzés már ilyenkor is bekövetkezhet. (Az orrban lévő erek igen sérülékenyek.) A vérző orrú ellenfél általában letesz arról, hogy folytassa a megkezdett támadást.
Keresztező lépés
Átlépünk a test felett a keresztező lépéssel, kitérve az ellenfél elől. A kata dan-téban ez a lépés a „tánc" végét jelzi.
A nindzsáknak meg kell ismerniük a testen lévő akupunktúrás pontokat, amelyeket harc közben támadni érdemes. Ilyen pont például a jobb oldali alsó borda alatti rész, amely az ott elhelyezkedő máj vészpontja. (A kínai gyógyászatban úgy tartják, hogy amikor az ilyen vészpontok érzékennyé válnak, akkor a hozzájuk tartozó szerv működése rendellenes. A harcművészetekben azért fontos a vészpontok ismerete, mert az ezekre mért ütésekkel vagy rúgásokkal a nindzsa sérülést idézhet elő ellenfele különböző szerveiben. Az ilyen technikák végrehajtását követően külsérelmi nyomok nem mutatkoznak az ellenfélen,
112
Keresztező lépés
viszont az érintett szervek megrepedhetnek, és belső vérzés következhet be.) A májvészpont támadásának hatékonyságát az ökölvívók is ismerik, csakúgy, mint a bal oldali legalsó borda alatt található lép-vészpont érzékenységét. A nindzsák mind a tizenkét szerv vészpontjának helyét ismerik.
A vészpontok ismerete, valamint a támadó agyában lejátszódó folyamatok megértése teszi képessé a nindzsát arra, hogy eredményesen vegye fel a harcot,
113
hogy hatékonyan megvédje magát. Ha elég erős az akaratereje, ha rengeteg tanulással és gyakorlással fejleszti a mozgását, erősíti magabiztosságát, tűzzel tudja fogadni a tüzet, vagyis ahelyett hogy porrá égne a támadó gyűlöletének poklában, ő lesz az, aki éget, perzsel és megsemmisít. (A megsemmisítést, mint ahogy eddig is láttuk, nem szó szerint kell érteni; a tapasztalt és bölcs nindzsa megelégszik azzal, hogy csupán akkora erőt vigyen a mozdulataiba, amekkora feltétlenül szükséges. A nindzsa nem akarja megölni az ellenfelét, csupán annyit kíván elérni, hogy kiszabaduljon a veszélyes szituációból.)
A LÉLEGZET MINT FEGYVER
John Gilbey könyvében, A világ titkos harcművészeteiben elmesél egy történetet egy harcművészről, aki titkos fegyverével, a szájszagával is képes volt kiütni ellenfeleit. Mint írja, ez a mester rájött, hogy a fizikai konfrontáció nem neki való, ezért kitalált egy ravasz fogást: a gyomrából felböfögött bűzzel védekezett. Az erős szagok megterhelik az agyat, az orr fölött elhelyezkedő szaglólebenyeket, amelyek gyakorlatilag védtelenek az ilyen támadásokkal szemben. Gilbey megkérte az említett mestert, mutassa be neki a trükköt. A mester böffentett, Gilbey pedig elvesztette az eszméletét.
A bűztámadás sokban hasonlít az arcot célzó ütéshez, azzal a különbséggel, hogy ez közvetlenül az
114
idegrendszerre és az agyra fejti ki hatását, így gyakorlatilag védhetetlen.
A kínai gyógyászatban fontosnak tartják a böfö-gést; úgy vélik, csak ezzel a módszerrel lehet eltávolítani a gyomorból az ott összegyűlt, ártalmas gázokat. Mivel a gyomor jin, vagyis üreges szerv, felfújható. Vegyünk mély lélegzetet, és közben nyeljünk -vagy fordítva: nyelés közben lélegezzünk be. A gyomor záróizma, amely megakadályozza, hogy emésztés közben a gyomortartalom (a táplálék és a keletkező többféle gáz) visszaáramolják, ilyenkor szétnyílik. (Ha valakinek sehogy sem sikerül a szándékos böfö-gés, igyon szénsavas üdítőitalt, és a has enyhe megfeszítésével, szabályozva adja ki magából a felesleges gázokat.)
A bűz harci célokra történő alkalmazása nem ismeretlen dolog. A gladiátorok például napokig nem fürödtek a viadalok előtt, hogy a közelharcot még kellemetlenebbé tegyék ellenfeleik számára. Visszataszító szagú olajok felkenésével és fokhagyma fogyasztásával elérhető, hogy az ellenfél rosszul érezze magát, undorodjék tőlünk, vagyis: összezavarodjék és elbizonytalanodjék.
CSENDES KIAI
A karatéban a kiai eredménye, hogy a has megfeszül, és a dinamikus megfeszülés hatására a levegő nagy része kiszorul a tüdőből. Ha megtanuljuk, ho-
115
gyan lökjünk ki a hasból egy „levegőgolyót", akkor még az egészen távol lévő gyertyákat is elolthatjuk.
Álljunk lovaglóállásban, arccal a gyertya felé, kartávolságnyira attól, nyitott szájjal. Lélegezzünk be mélyen. Hasunkat hirtelen húzzuk össze, és lövelljünk csi't a lángra. Közben ne adjunk ki hangot. Ha a levegő kiáramoltatása közben sikerül megnyitnunk a gyomor záróizmát, nem levegő, hanem fegyvernek minősíthető, bűzös gáztömeg jut ki a szánkból.
4
A LEVEGŐ KÖNYVE „Az elme kardja"
A láthatatlan ököl célja az emberi elme elködösítése, vagyis az, hogy a nindzsa elbizonytalanítsa, cselekedeteinek és terveinek átgondolására kényszerítse az ellenfelét, anélkül hogy komolyabb fizikai erőt vagy fegyvereket alkalmazna.
A cél elérése érdekében a nindzsa valamennyi elemet megvizsgálja, így a levegőt is. Az égi sárkány technikák tartalmazzák a többi harcművészet számára sem ismeretlen ugró és repülő rúgásokat, a repülő sárkány szárnycsapásait utánzó körkörös ökölmozdulatokat, valamint a mérgező leheletet, amelyet szintén ebben a fejezetben mutatunk be.
A levegő szimbólumként az elmét képviseli, ezért ide tartoznak még az elmekapu technikák. (Ezek: a pszichológia gyakorlati alkalmazása, a hipnotizálás és az illúziókeltés.) Az egyik gyakorlatsor a szél meg-
117
lovaglása néven ismeretes, és a telepatikus képességek fejlesztésére szolgál.
A TRANSZ
Ezt a technikát a pszichikai hatásokra fogékony embereken tudjuk legjobban gyakorolni. Válasszunk ki egy önként jelentkezőt. Üljünk csendben egy percig, hogy megteremtsük az ellazult állapotot. Amikor az alanyon látszik, hogy ellazult, transszerű állapotba került, egyszerűen közöljük vele, hogy egy bizonyos szó elhangzását követően nem fog látni minket. Várjunk egy kicsit. Az alany pislogni fog néhányat, és visszatér a transzból. Ezután mondjuk ki a szót, és lépjünk ki a látóteréből. Ekkor már nincs transzban, mégsem fog látni bennünket - olyan érzése támad, mintha a szeme láttára váltunk volna semmivé.
A mutatvány kulcsa az, hogy az alany, mielőtt közöljük vele utasításunkat (vagyis megmondjuk neki a „varázsszót", amelynek hallatára „megvakul"), transszerű állapotban legyen, a teste és a szelleme ernyedjen el. Ügyeljünk arra, hogy az utasítás, amelyet közlünk vele, ne legyen több kilenc szónál.
Az alany később valószínűleg azt fogja mondani, hogy végig követte az eseményeket, és a nindzsa valóban eltűnt előle. A közönség természetesen tudni fogja az igazat.
Vajon mi készteti rá az alanyt, hogy letérjen arról a mentális ösvényről, amelyen korábban haladt, és
118
teljesítse a nindzsa utasítását? Talán az, hogy úgy hiszi, a mester valamilyen titkos hatalommal bír; ezért szívesen belemegy a játékba, mert azt reméli, menet közben ő is megismerheti a rejtélyt. A transzba esésben tehát jelentős szerepe van az alany ön-szuggesztiójának és hitének. Amikor pedig már ernyedt állapotban van, szinte mindenre rá lehet venni.
Az is lehetséges, hogy a folyamatnak és a jelenségnek egészen más a magyarázata, de ennek a nindzsa szempontjából nincs különösebb jelentősége. Ha létezik olyan technika, amely hatékonynak bizonyul, akkor azt meg kell tanulni, és szükség esetének be kell vetni. Azokban a helyzetekben, amikor a testi épségünk, esetleg az életünk kerül veszélybe, nem válogathatunk az eszközök között, nem kutathatjuk a miérteket és a hogyanokat - meg kell tennünk azt, amiről tudjuk, hogy segítségünkre lehet a bajból való kijutásban.
A HIPNÓZIS
Mind a fizikai, mind a mentális technikák elsajátításához rengeteg türelemre, eltökéltségre és gyakorlásra van szükség.
Az egyik mentális eszköz a hipnotizálás.
119
Transz előidézése (A)
Az alany és a nindzsa egymással szemben helyezkednek el, mindketten meditációs térdelőpózt vesznek fel. A nindzsa mereven az alany szemébe néz. Ezzel arra készteti, hogy néhányszor mély lélegzetet vegyen; ennek hatására az alany ellazul. A nindzsa ekkor lágy, halk, hipnotikus hangon beszélni kezd. Nem foglalkozik a külső, zavaró tényezőkkel - ezzel arra készteti a vele szemben térdelő embert, hogy ő se vegyen tudomást a külvilágról.
Transz előidézése (A)
A nindzsa erősen az ellazulásra, az alvásra gondol. Közben beszél, olyan hangokat és szótagokat hangsúlyoz, amelyek hangzásuk révén nyugalmat sugároznak magukból. (Például olyan szavakat mond, amelyekben benne van az om - nyugalom - szó, vagy olyan pisszegő, sziszegő hangokat hallat, mint az
120
anyák, amikor gyermeküket altatják.) A megfelelő hangok alkalmasak a félelem eloszlatására. A nindzsa az alannyal egyszerre lélegzik, majd fokozatosan lassabban, mélyebben szívja be a levegőt. Ezzel arra kényszeríti a vele szemben térdelő embert, hogy hasonlóképpen cselekedjék. Közben mintegy kisugározza az elméjéből az ellazultsággal és az alvással kapcsolatos gondolatokat.
Transz előidézése (B)
A nindzsa egy egyszerű mozdulattal utasítja az alanyt, hogy hunyja le a szemét. A mozdulat lefelé irányuló legyen, a kéz közvetlenül az alany arca előtt mozogjon. Az alany ebben az esetben önkéntelenül be fogja hunyni a szemét - azután már nem is nyitja ki, amíg a nindzsa nem akarja.
Transz előidézése (B)
121
Az alany transzállapotba került. Bízik a nindzsá-ban, hiszi, hogy nem fog ártani neki, nem zavarja meg semmivel. Lehunyt szemmel térdel. A nindzsa ekkor azt csinálhat vele, amit akar: nem hall, nem észleli a külvilágból érkező jeleket. Rálépett arra az útra, amelyen csakis a nindzsa irányításával haladhat.
Transz előidézése (C)
A nindzsa ezután elvégez egy egyszerű ellenőrző gyakorlatot, hogy meggyőződjék arról, az alany hipnózisban van. Az alany kétkedés és ellenszegülés nélkül végrehajtja a parancsait. A nindzsa utasíthatja a hatalmába került embert, hogy tegye tűzbe a kezét.
A szuggesztiós kapcsolat létrejött; az alany mindent meg fog tenni, amire a nindzsa utasítja. Vigyá-
Transz előidézése (C)
122
zat! Ez a különös kapcsolat a bizalmon alapszik - az alany hiszi, sőt tudja, hogy a mester nem fog ártani neki -, a bizalom pedig olyasvalami, amivel soha, semmilyen körülmények között nem szabad visz-szaélni. A nindzsa még ebben a helyzetben se térjen le a helyes útról, máskülönben tragikus következményekkel kell számolnia.
A nindzsa ellenőrzi, milyen szintű az alany engedelmessége. Utasítja, hogy emelje fel a kezét, azután eressze le. Közben elmondja neki, hogy könnyű, nagyon könnyű a karja, szinte lebeg a levegőben. Az alany kezének és karjának mozgásából meg lehet állapítani, milyen erős a szuggesztiós kapocs. Ha a kísérlet az első néhány alkalommal sikertelen, tovább kell erősíteni a kapcsolatot, vagyis halk, de határozott hangon addig kell beszélni az alanyhoz, míg az fenntartás nélkül mindent elhisz, amit hall. Ha sikerül a gyakorlat, a nindzsa dicsérje meg partnerét, esetleg jutalmazza meg erőfeszítéseiért.
Ezután a nindzsa közli az alannyal, mit vár el tőle a transzállapot befejezése után.
Amikor ez is megtörtént, a nindzsa arra utasítja az alanyt, hogy felejtsen el mindent, ami kapcsolatban áll a hipnózissal - egészen addig, amíg utasítást nem kap az emlékek felidézésére. Ezután háromig számol, esetleg tapsol egyet, és magához téríti az alanyt.
A transz megszakítása után kérdéseket tesz fel, hogy meggyőződjék arról, az illető valóban végre fogja hajtani a hipnózis során kapott utasításokat. Arról is meg kell bizonyosodnia, hogy az alany való-
123
ban elfelejtette-e a hipnózissal kapcsolatos élményeit. Miután mindez megtörtént, megköszöni az együttműködést, és közli, hogy véget ért a kísérlet. Mindketten felállnak.
AZ UTASÍTÁS
Ha valaki öt percig elernyedt testtel ül, majd hirtelen feláll, kissé megszédül. (A szívnek fel kell gyorsulnia, hogy a vér feljusson a fejbe.) Ez a szédülés majdnem minden esetben a látás elhomályosulásá-val jár együtt; az ember néhány pillanatig képtelen a tájékozódásra.
Amikor az alany a felállást követő bizonytalan állapotban van, a nindzsa adjon neki utasításokat. Az alany ezeket is ellenkezés nélkül végre fogja hajtani, de mivel a hipnotikus kapocs egyre gyengül, az idő múlásával engedelmessége fokozatosan csökken.
Kilépés a látótérből (A)
A nindzsa kiad egy vizuális parancsot (ugyanazt a kézmozdulatot végzi, amellyel a hipnotikus kapcsolat során előidézte a szem lehunyását). Elhúzza a kezét az alany arca előtt, ezzel pislogásra, a szem lehu-nyására készteti. Amikor az alany lehunyta a szemét, a nindzsa villámgyorsan kilép a látóteréből.
124
Kilépés a látótérből (A)
A korábban már ismertetett szemlezáró mozdulatokkal ellentétben ezt nagyobb távolságból is lehet alkalmazni, mivel a korábban már hipnotizált alany emlékezni fog arra, mit kell tennie akkor, amikor ezt látja.
A nindzsa kiadhat egy rövid, lehetőleg egyszavas parancsot is, amellyel visszajuttatja az alanyt a transszerű állapotba. Ez a parancs lehet értelmes szó, de lehet valamilyen zagyvaság is - a lényeg az, hogy ugyanaz legyen, amit korábban a nindzsa belehipnotizált az alanyba, aki tudja, hogy a „varázsszó" elhangzását követően mit kell tennie.
Kilépés a látótérből (B)
Az alany tekintete üvegessé válik - ez jelzi, hogy transszerű állapotba került. Előfordulhat, hogy meg-
125
szédül, elveszti egyensúlyérzékét. A nindzsa ekkor kiad egy ellenőrző parancsot, majd kilép az alany látóteréből, és közben visszahozza őt a valóságba.
Kilépés a látótérből (C)
A hipnotikus szuggesztiónak engedelmeskedő alany a nindzsa titkos utasításainak megfelelően teljesen visszanyeri öntudatát, körülnéz, a nindzsát keresi, aki - úgy látszik - hirtelen eltűnt. Egészen addig nem fogja újra látni a nindzsát, amíg az úgy nem dönt, hogy visszatér, esetleg újabb utasítást ad.
Befejezésül hajoljunk meg az alany előtt, köszönetünket fejezve ki az együttműködéséért.
Ismét közelebb kerültünk ahhoz, hogy képesek legyünk ködöt bocsátani az emberek elméjére.
Kilépés a látótérből (C)
AZ ÖNKÉNT JELENTKEZŐK
A varázslók és hipnotizőrök nagy előszeretettel tesznek mágikus kézmozdulatokat az alany teste fölött és körül. E mozdulatok többsége csak a közönség megtévesztésére jó. A hipnotizőrök vizuális parancsokat és utasításokat is alkalmaznak, míg a hittel gyógyítók úgy vélik, hogy a testet finom mágneses mező veszi körül, és ezt a mezőt gyógyító energiával feltöltött tenyerükkel és ujjaikkal befolyásolni tudják. A későbbiekben még szólunk erről a mezőről.
A színpadi hipnózis esetében a misztikus művészetek mestere kiválaszt egy csapat önként jelentkezőt a közönség soraiból. Ezeknek az embereknek a többsége extrovertált személyiség, olyanok, akik imádnak a figyelem középpontjába kerülni, akik szeretik a tapsot, a sikert. Félénk emberek nem vállal-
127 126
koznak önként, őket csak ritkán lehet felcsalogatni a színpadra.
A színpad a varázsló birodalma, az átlagos színházjáró kényelmetlenül érzi ott magát. Az átlagember hiszi - vagy hinni akarja -, hogy a mágus titkos erők ismerője és birtokosa; ő az a személy, aki az adott helyzetben dominánsnak számít. És ez valóban így van.
A mágus az, aki kedve szerint választhat az önként jelentkezők közül. Azt, hogy kit hívjon fel a színpadra, ki lesz majd megfelelő alany a számára, nagyon egyszerűen eldöntheti. Eleve azok közül választ, akiken látja, hogy érdeklődve figyelik őt, a ténykedését. Az ilyen emberek nyitottabbak, és hajlamosabbak hinni a varázslatokban. A színpadra hívott alanyok közül azután már csak azokat kell kiszűrni, akiken látszik, hogy szántszándékkal dacolni akarnak az ő akaratával, versenyre akarnak kelni vele, esetleg le akarják leplezni a trükkjeit. Őket visszaküldi a helyükre. Aki a színpadon maradt, minden esetben engedelmes statisztaként fog viselkedni.
A mágus a mutatvány elején közli, hogy senkinek sem fog sérülést okozni, senkit sem fog megszégye-níteni - abban az esetben, ha együttműködik vele. Ezt mindenki elfogadja. A mágus ezt követően rábírja alanyait, hogy ostobán táncoljanak, ugráljanak, reagáljanak az elképzelt hidegre vagy melegre, utánozzanak bizonyos személyeket stb. A rábírás során egyszerű módszereket alkalmaz: elhúzza kezét a
128
már megpuhított lelkű és fogékony alany előtt, fáradtságot, álmosságot szuggerál neki, halkan, monoton hangon beszél, visszafelé számol, vagyis összehangolja magát az alannyal.
A közönség eközben szintén ellazul, hiszen - elméletileg - mindenki együtt érez a kiválasztott személy-lyel, aki közülük való, akit az ő csoportjukból emelt ki a „nagy ember". A teremben mindenki fogékonnyá válik arra, hogy elhiggye, amit a színpadon lát.
Ha a mutatvány után megkérdeznénk az önként vállalkozókat, majdnem mindegyikük az állítaná, hogy tényleg ellazult, de nem érezte, hogy bármiféle bűvölet hatása alatt állt volna. Azt, hogy mi az igazság, képtelenség megállapítani, de nem is ez a lényeg. Az adott szituációban az a legfontosabb, hogy közösen jól szórakozzanak.
A mágusok sok esetben ujjcsettintéssel térítik magukhoz az önként jelentkezőket. Ha csukva a szemük, a hangra kinyitják; ha nyitva a szemük, akkor pislogni kezdenek, mintha éppen akkor ébrednének.
CSETTINTÉSES VÉDELEM
A nindzsa ezt a technikát úgy alkalmazza önvédelemre, hogy az ellenfél vagy a támadó arcába csettint, s így pislantásra kényszeríti. A szem idegvégződései a legérzékenyebbek; az idegrendszer jelentős része a fej és a szem védelmére irányuló válaszreakciókért felelős.
129
Ujjcseüintés (A)
A támadó egy fenyegető és parancsoló kézmozdulatot tesz, egy vagy két ujjal a nindzsa szeme felé bök. (A bokszolok a ringben néha a kesztyűjük hüvelykujjával homályosítják el ellenfelük látását.)
Ujjcsettintés (A)
Ujjcsettintés (B)
Tereljük el a támadó kezét! Ne üssük el, mert az csak fokozhatja az ellenállást; egyszerűen lendítsük meg a kezünket. Az ujjaink legyenek készenléti helyzetben, egészen addig, amíg el nem érjük az ellenfél látóvonalát, körülbelül az orra szintjénél. Ezt váll-blokknak hívják.
130
Ujjcsettintés (B)
Ujjcsettintés (C)
Csettintsünk az ujjunkkal olyan közel az ellenfél orrához, amennyire csak lehet! Mint a függőleges ütésnél, a lényeg itt is az, hogy a lehető legközelebb
Ujjcsettintés (C)
131
kerüljünk a támadóhoz, de ne tűnjünk fenyegetőnek. Egészen eddig ütőtávolságon kívül helyezkedtünk el. Amikor közelítünk, alkalmunk nyílik a támadásra, de ellenfelünk is könnyebben elérhet minket.
Ujjcsettintés (D)
Azonnal fordítsuk lefelé a tenyerünket, és bökjünk a mutató- és a középső ujjunkkal a támadó szemébe, hogy megvakítsuk a „két sárkány keresi a gyöngyöt" technikával, amelyet ujjbökés néven is ismernek. Ne legyen merev az ujjunk! Egyrészt szükségtelen, másrészt sérülést okozhat mind az alkalmazójának, mind az ellenfélnek.
Ha a támadó nem pislantott a csettintés hatására, akkor egy célt tévesztett ütéssel ezt előidézhet-
Ujjcsettintés (D)
132
jük. Egy könnyebb ütés megnedvesítheti a szemet, és ideiglenes fájdalmat okozhat. Ha merev ujjal bökünk, komoly kárt tehetünk a szemben. Ha még agresszívebb technikát alkalmazunk, és döfünk, akkor kifordíthatjuk a helyéről a szemgolyót.
A szem megérintése után azonnal húzzuk visz-sza a kezünket. Ahhoz, hogy ezzel a technikával elérjük a célunkat, gyakoroljuk az ellenfél látóteréből való kikerülést. Csak akkor nézzünk vissza, és akkor ellenőrizzük, milyen sérülést okoztunk ellenfelünknek, amikor már ütőtávolságon kívül vagyunk.
SZEMBE CSAPÁS
Ennek a technikának alapja ugyanez az önkéntelen pislantás.
Ezzel a technikával az amerikaiak (és utánuk a világ) először a Longstreet című sorozatban találkozhattak. Több részben is a híres harcművész, Bruce Lee volt a sztárvendég. Ót mint a kung-fu szakértőjét mutatták be, akihez azért fordult Longstreet, hogy önvédelmet tanuljon, miután egy dokkmunkás megverte. Longstreet urat, a New Orleans-i ügyészt egy bomba megvakította, de ő tovább folytatta a rosszak jó útra térítését és a gonosztevők megbüntetését. Lee különböző technikákat mutatott be neki, dobásokat, földreviteleket, térd- és könyökütéseket,
133
amelyeket annyit gyakoroltak és finomítgattak, amennyi egy hatvanperces adásba belefért. Természetesen a technikákat úgy alakították át, hogy egy vak ember is alkalmazhassa azokat. Egyetlen olyan technika volt, amelyet nem használt: a szembe csapás. Nem akarta veszélyeztetni ellenfelei látását, mert már elvesztette a sajátját. Végül mégis rákényszerült a dologra. A kikötőben ismét összetalálkozott régi ellenfelével, és néhány elhibázott mozdulat után arra kényszerült, hogy mégis bevesse az általa gyűlölt technikát. Nyert.
Mi ebből a tanulság? Előfordulhat, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amelyben olyan módszerhez kell folyamodnunk, amelynek alkalmazásától egyébként tartózkodunk vagy viszolygunk. Ezért nem árt, ha mindent megtanulunk, mindent begyakor-lunk. Megeshet, hogy a testi épségünk vagy esetleg az életünk múlik azon, hogy elég elszántak vagyunk-e.
Szembe csapás (A)
Álljunk rejtett kéz pózba, vállunkat fordítsuk a támadó felé - így kisebb célpontot kínálunk fel neki. Bal tenyerünk a jobb öklünket takarja; tegyünk úgy, mintha jobbunkban valamilyen fegyver lenne.
134
Szembe csapás (A)
Szembe csapás (B)
Amikor az ellenfél üt, térítsük el a karját előretolva, és engedjük, hogy lesújtson az elöl lévő vállunkra, így olyan helyzetbe kerülünk, hogy az elöl lévő
Szembe csapás (B)
135
kezünkkel üthetünk. Lendítsük ki és körbe a bal kezünket, mintha a tűz-kezet alkalmaznánk. A korábban már bemutatott példában a támadó a bal kezével ütött, most azonban a jobbját használja. Az általunk alkalmazott technika látszólag ugyanaz, a különbség mindössze annyi, hogy az ütés a támadó védelmi vonalán belül történik, így blokkolja a lefelé irányuló támadást. Csuklónk a kaszumi technikának megfelelően be van hajlítva, az ujjak elrejtve (visszahajlítva), ún. csirkenyakökölben. Az ököl hátulsó részével ütünk.
Szembe csapás (C)
Hirtelen állítsuk meg a bal kéz ívét, és csapjuk az ujjhegyek hátsó részét oldalról a támadó szemébe, így sokkal kevésbé valószínű, hogy sérülést okozunk
Szembe csapás (C)
136
neki, viszont biztos, hogy pislogásra kényszerítjük. Ezt a technikát használhatjuk, amikor próbaképpen akarunk támadni, vagy el szeretnénk tűnni. A mozdulatsort követheti egy meglepő főnixszemököl technika.
A szembe csapást az ujjak hirtelen gyorsulása miatt nehéz blokkolni vagy eltéríteni. A kar mozgása áttevődik a kézfejre, amely úgy fog csapódni, mint az ostor vége. Mivel kis távolságból indítjuk, kezünk nem látható.
Hagyjuk, hogy gyorsan visszapattanjon a kezünk, és az ellenfél ütőtávolságán kívülre kerüljön. Készüljünk fel arra, hogy szükség esetén ismét kilendítsük, vagy valamilyen komolyabb támadást tudjunk indítani.
A mozdulatsor a karatéból ismert fordított ököl technikára emlékeztet, amelynél a támadó felület az ujjak első két ízülete. A mozdulat sebessége miatt a technika megtévesztő, ezért például már a profi bokszban sem engedélyezett. (Annak idején Mu-hammad Ali sokszor alkalmazta. Nem csupán azt érte el vele, hogy megtévesztette az ellenfelét, de fel is bőszítette, vagyis óvatlanabbá tette.)
A GYERTYA ELOLTÁSA CSAPÁSSAL
A fentiekben ismertetett technika alkalmazásával sokkal könnyebben fog menni a gyertya lángjának eloltása.
137
A gyertya eloltása (A)
Álljunk rejtett kéz állásba, a vállunkat fordítsuk a gyertya felé. A csuklónkat lazítsuk el, és hagyjuk, hogy a bal kezünk lazán eltávolodjék a jobb öklünktől. Feszítsük meg a hasunkat.
A gyertya eloltása (A)
A gyertya eloltása (B)
A csuklónk hátsó részével célozzuk meg a lángot, és csapjunk felé. Kezünk, ha ökölben van, 10-15 centiméterrel rövidebb, mint ha nyújtva lennének az ujjaink. Amennyiben a csuklónkat lefelé hajlítjuk, akkor „kardunk" már 20-25 centiméterrel rövidebb, mint akkor, amikor megfeszítjük a csuklónkat, és kinyújtjuk az ujjainkat. Ennek figyelembevételével mérjük fel a célpont (a gyertyaláng) távolságát, és
határozzuk meg, hogy milyen sebességgel fogjuk mozgatni a kezünket.
A gyertya eloltása (B)
A gyertya eloltása (C)
Csapjunk ki ujjainkkal a láng felé, és egy gyors, legyintő mozdulattal oltsuk el. Amikor kinyújtjuk a kezünket, a könyökünk nem egyenesedik ki teljesen. Ujjaink hátulsó (köröm felőli) részével megsuhinthatjuk a gyertyát - vagy ellenfelünk halántékát, fülét. Ha ez sikerül, biztosak lehetünk abban, hogy akkor is meg tudjuk majd ütni az orrát, ha gyakorlott a hárításokban, az ütések eltérítésében. E technika kulcsa az, hogy a legtöbb ember lehajol vagy blokkol, amikor érzi, hogy valami közeledik az arca felé.
Végül rántsuk vissza a kezünket.
138 139
A gyertya eloltása (C)
FÚVÓCSÖVEK
Néhány nindzsa rövid fúvócsövet használ, amely-lyel pici nyilakat lő az ellenfelére, annak szemébe. Sokan a tűköpést kedvelik, amelynek során a nyelvet úgy hajlítják meg, hogy a közepén kis csatorna keletkezzék. A kilövésre szánt tűt ebben a vájatban helyezik el. A vassulyomköpés a könnyebb módszerek közé tartozik, mivel a lövedékek viszonylag nagyok. Vigyázat! A gyakorlatlan nindzsa könnyen saját fegyverei áldozatává válhat! Elég, ha csupán egyetlen pillanatra megfeledkezünk arról, mit tartunk a szánkban. Belegondolni is rossz, mi történik akkor, ha az ember lenyel egy-két tűt vagy hegyes, háromágú fémdarabot...
A nindzsák a régi Japánban általában akkor alkalmazták a lövedékköpéses technikák valamelyikét,
140
amikor lefogták őket, és le akarták tépni maszkjukat, hogy felfedjék arcukat. Ha a lövedékeik célba találtak, még arra is lehetőségük nyílt, hogy megszökjenek, vagy egyszerűen eltűnjenek.
A KIÁLTÁS
Ha érezzük, hogy támadás fog érni bennünket, okosan tesszük, ha megpróbálunk lelkileg az ellenfél fölé kerülni.
A haraki, a leieküvöltés
A nindzsának fel kell készülnie arra, hogy támadás éri. Levegőt továbbít a tan tienbe, és megfeszíti a hasát. Ezután parancsoló hangon rákiált az ellenfél-
Haraki
141
re, hogy megállítsa, vagy - éppen ellenkezőleg - mozgásra késztesse. Közben, ha az ellenfél közel áll hozzá, erőteljesen az arcába fúj.
A kiai alkalmazásakor a legtöbb iskola szerint a „Ha!" szót kell kiáltani. (Ez a szív hangja.) A haraki alkalmazásakor nem hallható értelmes szó, itt pusztán a hanghullámokkal kell elérnünk a kívánt hatást. (A hatás fokozható, ha a levegőn kívül bűzfelhőt is küldünk ellenfelünkre.)
Ha sikeres volt a kiáltás, az ellenfél meghátrál, méghozzá anélkül, hogy akár egyetlen ujjal is hozzáértünk volna.
5
Eddig négyet írtunk le az öt elem közül: a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt. Az elemek bemutatása ebben a sorrendben történik, mert így helyezkednek el a kézen az ezeket szimbolizáló ujjak. A kudzsi-kiríben, a nindzsák meditációs ujjösszefűzési gyakorlatában az első az ujjak hegyének összeérintése. Ezzel összekapcsoljuk a fizikai csatornákat és az aku-punktúrás meridiánokat a jó egészség és a hosszú élet eléréséhez. A kisujj a földet szimbolizálja, a gyűrűsujj a vizet, a középső ujj a tüzet, a mutatóujj a levegőt; az ujjak ebben a sorrendben egyesülnek. A hüvelykujjak a fa elemhez kapcsolt meridiánokat és csatornákat képviselik és kapcsolják össze; ezeket utolsóként érintjük egymáshoz. Ezután a tenyereket nyomjuk össze, hogy a sárkány- és a tigrisüre-
143
A FA KÖNYVE „Hatalom az elfelhősödött
elméjű emberek felett"
get összekapcsoljuk, és létrehozzuk az imádkozó kéz mudrát.
Az öt elemből kettő, a föld és a tűz a kínai iskolák szerint hatásukat és természetüket tekintve lineárisak. A föld szilárd, akár a hegy, és nem mozdítható vagy szakítható el gyökereitől, a tűz előrehaladó, pusztító erő, amelyet a levegő (az akarat) hajt, és a vágy, vagyis a fa táplál. Az öt elem törvényének ez az elve képezi a katonai stratégiák és a kínai holisztikus orvoslás alapját.
Ha a kategorizálásban tovább követjük a kínai mintát, az ellentétek párba állításából az következik, hogy a másik két elem, a víz és a levegő, természetét tekintve körkörös. Ez tisztán látható, ha megfigyeljük a víz folyását az akadályok körül, vagy azt, ahogy a szél a nyitott térségeken átfúj. Mind a kettő a legkisebb ellenállás irányába halad, a föld és a tűz viszont a legnagyobb ellenállás felé tart; az egyik pár visszautasítja a változást és mozgást, a másik mozog, és mindent megváltoztat, ami az útjába kerül.
Az ezek között az erők közötti egyensúlyt a spirál szimbolizálja, vagyis az egyenes tengely mentén lezajló körkörös mozgás. Azok, akik ezeket az alapelveket először megfigyelték, az ilyen típusú mozgást a fához kapcsolták. A fa felfelé nő, ágai és levelei mindig az ég irányába emelkednek, gyökerei viszont lefelé nyúlnak. Ennek a két ellentétes iránynak a találkozási pontja a föld felszíne - csakúgy, mint a szintén spirálisan mozgó forgószél esetében. A fa évgyűrűi azt mutatják, hogy fejlődése körkörös. Tehát
144
egyszerre zajlik le a felfelé és lefelé irányuló, valamint a körkörös mozgás, e kettő együtt pedig azonos a spirális elmozdulással. A modern tudomány ugyanezt a jelenséget figyelte meg az élőlények elektromágneses tulajdonságaiban.
Azok, akik keresik és követik a csendes utat, felismerik, hogy a tűz - az indulat - önmagában kevés. Az embernek fel kell fedeznie önmagában a vizet, vagyis az empátiát, meg kell értenie, hogy egy bizonyos személy miért vált olyan kiegyensúlyozatlanná, hogy fizikai erőszak alkalmazásához folyamodik. A megértéshez szükség van a levegőre, vagyis az elmére, és persze a földről, a psziché és a materiális valóság közötti fizikai hídról sem szabad megfeledkezni.
A fa az összes olyan elemet magában foglalja, amelyek kölcsönhatásából kialakul a világegyetem spirális szerkezete. A fa az „alacsonyabb rendű" elemek kombinációja, azoknak az elveknek a legmagasabb szintű megjelenési formája, amelyek ismeretében bármely téma, orvoslási, filozófiai vagy harci rendszer leírható. Az ősi nindzsamesterek szimbolikájában a fa jelenti a természettel való harmónia kifejezését és a legmagasabb szintű technikákat.
Annak, aki meg akarja ismerni a fa szintjét, először meg kell tennie a belső utat, vagyis meg kell ismernie önmagát, az erőszak természetét, és az erőszakosság ellentétét, a könyörületet. Rá kell jönnie, hogy az ellenség nem más, mint önmaga egyik tükröződése, egy olyan énmás, amely még nem ismeri
145
saját motivációit, az univerzumban neki szánt helyet. Más szóval: ismerjük meg önmagunkat, hogy megérthessünk másokat. Ha értünk valakit, akkor már nem lesz nehéz kiszámítani a lépéseit - a kiszámítható lépések ellen pedig viszonylag könnyű védekezni.
HATALOM ÖNMAGUNK ÉS MÁSOK FELETT
Minden nagyobb vallás ugyanazt az üzenetet tanítja. A karate minden stílusában a végső cél a megvilágosodás, vagyis annak megértése, hogy mit miért teszünk, és a világ miért olyan, amilyen. Akik folyamatosan és tudatosan haladnak a megvilágosodás felé, azok sosem lehetnek magányosak, eltéve-lyedettek. Az emberekben szerencsére megvan az igény arra, hogy megértsék világukat. Akiknek ez sikerül, azok tökéletességre törekszenek, mind mesz-szebbre nyúlnak, és talán felismerik, milyen lehetőségek rejlenek bennük.
Ábrahám Lincoln egyszer azt mondta: „Isten nem teremthetett egy olyan tökéletes teremtményt, mint az ember, csak a pillanatnyi létezésnek. Nem, az ember az örökkévalóságnak készült."
Sokan haladnak a megvilágosodás felé. Vannak, akik még éppen csak elindultak, mások pedig akár tanítók is lehetnének. Léteznek, akik tekintettel vannak másokra, és léteznek olyanok is, akik akadályokat gördítenek a többiek elé. A nindzsának végig kell
146
haladnia az úton, meg kell ismernie önmagát, és meg kell értenie, hogy semmiben sem különbözik másoktól. Ha ez sikerül neki, akkor képes lehet arra, hogy uralkodjék önmagán, ha pedig ez is sikerül, akkor mások fölött is hatalma lehet.
Az egyik kínai filozófus felismerte, hogy az emberek többsége minden figyelmét a mindennapoknak, az életben maradásnak szenteli, ezért nem nyílhat alkalma, nincs ideje arra, hogy elinduljon a meditáció csendes útján. Aki azonban a nindzsucuval kíván foglalkozni, annak mindenképpen meg kell tennie ezt.
A BÉKE ÚTJA
A nindzsa elszánt és kiváló harcos, de eredményeit főként annak köszönheti, hogy megértette önmagát, és önmagán keresztül másokat is. Ha megértünk másokat, akkor akarva-akaratlan megkedveljük őket, de legalábbis képesek leszünk arra, hogy könyörületesen bánjunk velük. Ezért a valódi nindzsa szerint bármiféle harcnak csupán egyetlen jó pillanata van: amikor véget ér. Egyesek szerint az erőszak nem a lehetséges válaszok egyike, hanem az egyetlen elképzelhető reakció. Ok nem tudják, hogy mások megtámadásával a saját végzetük beteljesülését siettetik.
Kardtól vész el, ki karddal él. A karma egyik alapvető elve az, hogy mindazt, amit másoknak adunk,
147
háromszorosan kapjuk vissza. Valamennyi vallás alapelvei között megtalálható az „azt tedd másokkal, amit magadnak is szeretnél" elv valamilyen megfogalmazása. Egyértelmű, hogy az ember csakis akkor élhet békében, harmóniában és biztonságban, ha nem árt másoknak, mert akkor mások sem fognak ártani neki.
Az emberiségnek csakis akkor lehet hosszú és boldog jövője, ha mindenki felismeri ennek az alapvető és logikus tételnek az érvényességét. Fel kell fognunk, hogy az univerzumot éppen alkotórészeinek sokfélesége teszi egészségessé és kiegyensúlyozottá, így nem szabad arra törekednünk, hogy mindenkit a magunk képére formáljunk. Fogadjuk el, hogy vannak olyanok, akik a belső úton még nem jutottak el ennek felismeréséig, és a lehető legkönyörületesebb eszközök alkalmazásával próbáljuk őket eltéríteni attól, hogy megváltoztassanak minket, vagy kárt tegyenek fizikai, szellemi testünkben.
AZ AKARAT MEGZABOLÁZÁSA
A viselkedés megváltoztatásának azok a technikái, amelyeket az önbizalom kifejlesztésére használunk, nem korlátozódnak a harcművészetekre. Minden önképző könyvben fellelhetőek, mindenféle témakörben, a súlyleadástól a dohányzásról való leszokásig. A sikerhez csak az szükséges, hogy a megfelelő utasításhoz kössük a vágyott eredményt, hajtsuk végre
148
a parancsokat, legyünk türelmesek. Az eredmény nem marad el.
A nindzsamesterek azt tanítják: ha az ellenfél dühös, elolthatjuk benne a harag lángjait, és kényszerít-hetjük, hogy túl nagy eredményt várjon a támadástól, vagy annyira felbőszüljön, hogy egyszerűen képtelen legyen végrehajtani tervét. Ezt a „tűzoltást" végre lehet hajtani a támadó kigúnyolásával és félelmeinek kihasználásával. Ebben az esetben a levegőt (az elmét, az intellektust) vetjük be a tűz (a harag, az indulatok) ellen. A lángok kiolthatok a víz (empátia, érzelmek) felhasználásával is. Ebben az esetben a nindzsának színleg rokonszenveznie kell ellenfelével, ki kell fejeznie szimpátiáját, türelmes tanácsokat kell adnia. Mindezzel lehetőséget ad az agresszor-nak arra, hogy méltósággal visszavonulhasson - önmagának pedig arra, hogy fizikai harc nélkül megvédje magát.
Az alábbiakban ismertetendő technikákban nincs semmi misztikus, csak a mai, túlságosan racionális világban tűnhetnek titokzatosnak. Ha sikerül kezünkbe venni érzelmeink és tudatunk irányítását, akkor ezekkel a módszerekkel is elérhetjük célunkat. Fel kell fognunk és el kell fogadnunk, hogy a sárkány bennünk lakozik, és amikor szükség van rá, azonosulhatunk vele. Ha megfelelő önuralommal és önbizalommal rendelkezünk, bármilyen feladatot végre tudunk hajtani, bármilyen próbatételt képesek vagyunk kiállni.
A nindzsucu tanulmányozása során a legfontosabb az, hogy megismerjük önmagunkat, és végre-
149
hajtsuk azokat a változtatásokat, amelyek a tökéletesedés érdekében szükségesek. Fontos továbbá az is, hogy ne térjünk le a járt útról, híven kövessük az előírásokat, a mintákat, mert - megfelelő mennyiségű gyakorlás után - csakis így érhetjük el a vágyott eredményeket.
Az ősi kínai mesterek végigjárták az önmegismerés útját, komoly belső munkát végeztek önmaguk tökéletesítése érdekében. A nyugati világ alkimistái nem ismerték fel, hogy a kínaiak okkultnak tartott munkáikban nem az ólom, az arany és a higany különböző felhasználási módjait írták le, nem jöttek rá, hogy ezek a fémek valójában csak szimbólumok voltak, és hogy a régi mesterek nem aranycsinálással foglalkoztak, hanem a belső szellemi és fizikai energiák összegyűjtését, keringtetését, megmunkálását és felhasználását tekintették fő céljuknak. A misztikusnak, varázslatosnak tűnő írások és megfigyelések valójában mindig az emberre, a lélekre és a testre vonatkoztak, nem pedig a materiális világ különböző elemeire; a mesterek az emberi elmével, nem pedig túlvilági és okkult jelenségekkel foglalkoztak.
MÁGIKUS SZERTARTÁSOK
A rituális mágiának nevezett módszer alapjaiban véve nem más, mint a modern pszichológusok által is fontosnak tartott vizualizáció, pozitív vagy negatív kisugárzás tradicionális módon történő végrehajtása.
150
E technika alkalmazása során olyan gondolatokat sugárzunk másokra, amelyekkel elősegítjük céljaink megvalósulását. Fontos, hogy ne „programozzunk" negatív gondolatokat, mert mindazt, amit mások fejébe idézünk, egyszer majd háromszorosan kapjuk vissza. A vizualizációk során figyelmet kell szentelnünk a részleteknek is, és körültekintően kell eljárnunk. Előfordulhat, hogy az az ember, akinek ma sérülést kívánunk, a jövő héten a barátunkká válik, és akkor meg kell küzdenünk az önbizalom és a belső nyugalom egyik legnagyobb ellenségével, a bűntudattal. Meg kell értenünk, hogy ezekkel a kívánságokkal nem átkokat vagy áldásokat osztogatunk, csupán elképzelünk valamit, aminek a valóra válását fontosnak tartjuk - vagyis gondolatban megfogalmazzuk, letisztázzuk céljainkat. A világos célért pedig mindig könnyebb küzdeni, mint a fel nem ismertért.
A tradicionális módon végrehajtott rituálék elején tisztító vagy űző szertartást hajtanak végre, a padlóra rajzolnak egy jelet (általában az öt elem szimbólumának nevezett pentagrammát), amely megvéd a démonoktól. Sokan arra gondolnak, hogy ezek a démonok valamiféle külső lények. Tévedés! A démonok valójában az ember lelkében lakozó negatív tulajdonságok, az önzés, a kapzsiság, az irigység, a kegyetlenség szimbólumai. Legelőször ezeket kell legyőzni ahhoz, hogy önmagunk urai lehessünk.
A rituálékhoz általában szükség van valamilyen mantrára vagy varázsigére, egy talizmánra, és valamilyen mozdulatsorra. Sokan az öt elem szimbólu-
151
mait is előveszik. (Víz: csésze; tűz: vessző; levegő: kard; föld: érme; fa: lemniszkáta, azaz a fektetett nyolcas ábrája, mely a végtelent jelképezi.) A varázsigék és a tárgyak semmilyen mágikus erővel nem rendelkeznek! Az egyetlen dolog, amelyben energia lakozik, maga az ember. A rossz- vagy jóindulatú szellemekhez intézett fohász valójában önmagunknak, a saját énünknek szól.
A szertartások végrehajtásának száma növeli a siker esélyét. Ha a varázslás másokra irányul, a siker, a hatás időtartama függ a végrehajtó személyétől, gyakorlatától, elméjének rendezettségétől. Az ige addig hat, ameddig az azt kimondó személy az adott kérdésre összpontosít.
Vannak olyan varázslatok, amelyek bizonyos emberekre nem fejtenek ki hatást. Az erős érzelmek, mint a düh vagy a félelem, megakadályozhatnak egy tisztán mentális erőfeszítést. A legnagyobb erő a szeretet. Az az igézés, amelyet a szeretet motivál, nem fulladhat kudarcba.
Ne felejtsük el: a varázslás, a varázserő, a mágia csupán fogalmak, amelyek jobb híján azt a képességet jelölik, melyet minden emberi lény birtokol.
AZ AURA
Ahogyan az elektromágneses és gravitációs erők megtartják a Föld körül a légkört, úgy a belső energiák is megtartanak az emberi test körül egy bizo-
152
nyos töltéssel rendelkező gázrészecskékből álló aurát. Ez hasonlatos ahhoz a „szagréteghez", amelyet jobbára csak a kutyák érzékelnek.
Vannak emberek, akik képesek érzékelni az aurát. Ennek az elektromágneses térnek a részecskéi rendelkeznek bizonyos töltéssel, hiszen atomokból állnak, amelyeket elektronok, protonok és neutronok alkotnak. Ha elfogadjuk, hogy az idegi impulzusok -bár kémiai kölcsönhatások keltik őket - alapvetően elektromos természetűek, akkor logikusan következik, hogy induktív teret keltenek, amely túlterjed az ideg fizikai kiterjedésén.
Az aura tehát létezik és érzékelhető, sőt megfelelő légzéssel, a hangulat megváltoztatásával átalakítható.
A következő mentális gyakorlat célja az, hogy az aurát a légzőgyakorlat során erősebb töltéssel rendelkező részecskékkel telítsük. Ha ez sikerül, a burok opálossá válik, olyan lesz, mint egy üveg, amelybe füstöt fújunk. Ennek következménye az lesz, hogy láthatatlanná válunk önmagunk számára. Ha pedig hiszünk ebben, akkor automatikusan olyan mentális jeleket bocsátunk ki magunkból, amelyek lehetővé teszik, hogy mások is elhiggyék: láthatatlanok lettünk.
E módszer alkalmazása során felmerülhet egy probléma. Ha valaki nem látja a saját kezét vagy lábát, akkor könnyen beleütközhet a környezetében lévő tárgyakba. A nindzsák ezért begyakorolják a vak technikák végrehajtását is.
153
Paradoxnak tűnhet, de tény: ha elhitetjük magunkkal, hogy láthatatlanok vagyunk, ha sikerül annyira beszűkítenünk a tudatunkat, hogy nem látjuk a saját testünket, akkor képesek lehetünk arra, hogy mások számára is érzékeihetetlenné váljunk.
A LÁTHATATLANSÁG VARÁZSLATA
A most következő gyakorlat végrehajtásával láthatatlanná válhatunk, jelenlétünket sem szemmel, sem más, ún. hatodik érzékkel nem lehet észlelni. Testünk alakja, tömege, felépítése azonban nem változik, a padló deszkái ugyanúgy megreccsenhetnek a talpunk alatt, mint normális esetben, tehát továbbra is óvatosan kell mozognunk. Nem úgy válunk láthatatlanná, mint H. G. Wells regényének hőse, akinek a gyomrában látható volt a megemésztetlen étel; minket köd vagy füst vesz majd körül. Viszont a mi testünk is vet árnyékot, mi is hagyunk lábnyomokat.
Ez az állapot mindaddig fennmarad, amíg úgy akarjuk.
Gyakorlás során maradjunk mozdulatlanok, meditáljunk. Ürítsük ki tüdőnket, vagyis a kilégzést ne kövesse belégzés. Annyi ideig maradhatunk láthatatlanok, amíg kibírjuk levegővétel nélkül. A legtöbb ember esetében ez negyven szívdobbanásnyi idő, vagyis körülbelül harminc másodperc, megfelelő gyakorlással azonban eljuthatunk száz szívdobbanásnyi ideig is.
154
Jobb kezünk mutatóujját helyezzük az ajkunkhoz, és suttogjuk el: „Shhh!", mintha csendre intenénk valakit. A kínai orvosok azt tartják, hogy ez a hang segít megszabadulni félelmeinktől. (A kisbabákat, a balesetek sérültjeit is hasonló hangokkal nyugtatják. Ez az a hang, amellyel gyermekkorunkban „beprogramoznak" minket a relaxációra; ez az a hang, amelynek hallatán később is megnyugszunk, automatikusan elhisszük, hogy minden rendben van.)
Az ajak megérintése a világon mindenhol csendet kérő gesztus. Egyes iskolák azt tanítják, hogy a mutatóujj helyett a hüvelykujjat emeljük a szánk elé, azonban ez nem kérő, inkább követelő jellegű mozdulat.
Az ujj hegyet az ajkunkon tartva hajtsuk végre a csendes út mudrát. Háromszor lélegezzünk be lassan, mélyen és halkan. Ez a három légzés a mennyet, a földet és az embert jelképezi. A belégzések előtt képzeljünk el három vonalat, majd mindegyik kilégzés során mindig eggyel kevesebbet.
A harmadszorra beszívott levegőt nyeljük le. Érintsük a nyelv hegyét a szájpadláshoz, és gondolatban idézzünk fel egy rövid, nyugtató kifejezést vagy imát. Gondoljunk arra, hogy „ellazultam", vagy „a tudat mélyebb, egészségesebb szintjére kerültem" - így mentálisan kapcsolatba kerülhetünk a relaxációs folyamattal. (A transzból való kiszállás során a „jobban vagyok" vagy a „visszatérek öntudatomhoz" gondolatot kell agyunkban keringtetni.)
155
Ez a mentális kapcsolat segít abban, hogy elszakadjunk a mindennapoktól, a stressztől, és menedékre leljünk önmagunkban.
Hajtsuk végre a nyolc csatorna mudrát. Ez összekapcsolja a test energiacsatornáit, az akupunktúrás meridiánokat, a nyirok- és a vérrendszert. Ezt az ujj-kulcsolási tartást a kudzsikiriben arra használjuk, hogy a test bizonyos rendszereit összekapcsoljuk egymással. (A nyolc csatorna felfut a háton, le a test elején, körben a derékon, le a karok belsején, fel a karok külső részén, le a lábak külső részén, fel a lábak belső oldalán, és a tan tienbe csatlakozik. Ez az oka annak, hogy a meditáció kezdetekor mindig a harára vagy a tan tienxe koncentrálunk.)
Keresztbe tett lábbal kell ülnünk. A csatornák egyesítését célzó mudra akkor a leghatékonyabb, ha középső ujjúnkat a hüvelykujjunkhoz érintjük, és kezünket tenyérrel felfelé a térdünkre helyezzük. Nem kell a keringésre gondolni ahhoz, hogy az végbemenjen, bár vannak iskolák, amelyek az erő áramlásának tudatos irányítását tanítják. Elegendő, ha elég hosszan ülünk - így is mindent megtanulhatunk, amit tudnunk kell.
A hátat egyenesen kell tartani, a vállat kihúzva. A szem félig lehunyva, az orrunk hegyét nézzük. Lassan és mélyen lélegezzünk be, töltsük meg csfvel a tan tient. Képzeljük el, hogy meleg, kicsi, barátságos láng lobog a hara aranykemencéjében; tűz, amely megtölti a testet melegséggel és élettel. Hagyjuk, hogy a szánkban összegyűlő nyál jáde-itallá vál-
156
jék, megtöltse a szájüreget, majd elpárologjon a belső tűzben. Ez a felhő lényege.
Feszítsük meg a harát, hagyjuk, hogy a felhő felemelkedjék a gerinc mentén a koponyába, ahol arany harmatcseppekké válva lecsapódik. Ez a belső desztillációs folyamat pontosan úgy hat, mint az, amit arra használnak, hogy a gyógynövényekből elixírt készítsenek. A harmatcsepp a jáde-ital finomított esz-szenciája.
Bár itt allegorikus szimbólumokban beszélünk, a felsoroltaknak létezik a kémiai megfelelőjük is, amelyek mentális képekkel aktiválhatok. Ezek az élet eli-xírjei.
A FELHŐ (KÖD)
Lélegezzünk ki lassan, erőltetés nélkül. Képzeljük el, hogy a kékesfehér pára vagy köd, amely a belső desztillációs folyamat gőze, kiáramlik a kilégzés során. Közben suttogjuk: „Shhh!" Hagyjuk, hogy a gőz alászálljon, és eltakarja a lábunkat, lágy örvényléssel párát vagy ködöt formáljon az alsótestünk körül, akár egy lábmelegítő takaró. Erezzük az ellazulást a test minden részében, ahogy a köd lassan beburkolja a fizikai testet. Jó érzés ellazultnak lenni.
Ismételjük meg ezt az eljárást kilencszer, s engedjük, hogy a felhő teljesen elnyeljen minket, áthatolhatatlan gömböt alkosson az aurán belül. Képzeljük
157
azt, hogy az auránk egy palack, amelyet feltöltünk gőzzel.
A felhő keltése (A)
Hajtsuk végre a csendes út mudrát, a mutatóujját az ajakhoz érintve, a kisujjat kitartva, a gyűrűs- és középső ujjat pedig a tenyérbe hajlítva!
A felhő keltése (B)
Lélegezzünk be, és vezessük a levegőt az aranykemencébe. Keringtessük nyolcvanegyszer, a kilenc légzést használva, megtartva a nyolc csatorna mudrát mind a két kézzel!
A felhő keltése (A) és (B)
158
A felhő keltése (C)
Képzeljük el, hogy pára távozik minden kilégzéskor, és alászáll, hogy ködöt hozzon létre, amely a test köré ülepszik, aztán emelkedni kezd, majd elpárolog, szétszéled a szélben! Képzeljük azt, hogy a felhő sűrűsödik, és megtölti az aura palackját.
A felhő keltése (D)
Képzeljük el, hogy a felhő részévé válunk, ahogy körülveszi a testünket, elrejti alakunkat. Képzeljük el, hogy testünk egyre könnyebb, végül pedig elszáll a terjedő köddel. A forma megszűnik - nem látható többé.
Képzeljük el, hogy a felhő szétterjed, már nem látható, eggyé válik a világegyetemmel. Az idő és a tér
A felhő keltése (C) és (D)
159
elveszti jelentőségét. A test láthatatlanná válik, túljut a kézzelfogható valóságon, oda, ahol bármi lehetséges - az álomállapotba. (Ausztrália őslakói ismerik az ún. álomidőt. Érdemes lenne alaposabban tanulmányozni gondolataikat.) Az emlékezetet kapcsoljuk hozzá a képzelethez. Ezután bármilyen eseménysort végig tudunk futtatni agyunkban, képesek leszünk arra, hogy előre megismerjük a végkifejleteket. A megoldások képekben, szimbólumokban fognak megjelenni előttünk.
LÁTHATATLANSÁG
A ködbe burkolt személy mozgása lassú, de tetszése szerint cselekedhet - láthatatlanul. A meditációban a gyakorlás kezdeti szakaszában ez a mozgás mint belső mozgás ismert, azonos a test gyógyításával, méregtelenítésével, a esi összegyűjtésével és keringtetésével. Fizikai értelemben a mozgás azonos a szél meglovaglásával. Olyan lassan, csendesen és spontán módon kell mozognunk, hogy eggyé váljunk a természettel, beleolvadjunk a háttérbe, és ezáltal észrevétlenek, láthatatlanok maradjunk. Ha ez sikerül, csak akkor válunk láthatóvá, amikor úgy döntünk, hogy kilépünk a ködből.
A csend nagyon fontos. Ha úgy tudunk lélegezni, hogy nem halljuk magunkat, akkor képesek lehetünk olyan csendesen mozogni, hogy láthatatlanok maradjunk.
160
A lassúság is fontos. A felhő belsejében lezajló gyors mozgás megzavarná a gáznemű anyagot. A mozgást célszerű vízben gyakorolni.
A láthatatlanul indított támadások hatékonysága minimum 50%-kai nagyobb, mint a normál támadásoké, mert az ellenfelet felkészületlenül érik. Ellenfelünknek ebben az esetben nincs esélye arra, hogy védekezzék, elmozduljon, blokkoljon, vagy megfeszítse a testét. A láthatatlanul végrehajtott mozdulatokat, támadásokat finoman, csekély fizikai erővel is végre lehet hajtani.
Persze nem fontos mozognunk a ködben. Megtehetjük, hogy egyszerűen leülünk, és élvezzük a pihenést, az egyedüllétet. Ebben az állapotban fel lehet gyorsítani a sérülések gyógyulását.
Ezt az alapjában véve meditációs gyakorlatot számtalan módon végre lehet hajtani. Akinek sikerül, az komoly és hatékony mentális technikák birtokába kerülhet.
VISSZATÉRÉS A FÖLDRE
A ködöt lassan, fokozatosan fújjuk szét. Lélegezzünk ki lassan, és közben suttogjuk a „húúú" szót. Ez a föld hangja, ennek segítségével térhetünk visz-sza a földre, másképpen fogalmazva: így nyerhetjük vissza öntudatunkat.
A kifújt levegő és a hang szétoszlatja a ködöt, lassanként láthatóvá válunk. Az önhipnózisból nem
161
szabad gyorsan, hirtelen visszatérni. Az is elképzelhető, hogy a köd megszüntetése nehéz. Legalább annyiszor kell elsuttognunk az ködoszlató szót, ahányszor kimondtuk a ködteremtő igét.
Megfelelő gyakorlással elérhetjük, hogy - a koncentráció fokától függően - egy, két vagy három kilégzéssel is szétoszlathatjuk a ködöt. Visszatérés után melegséget érzünk majd, kipihentek leszünk.
Hozzuk létre képzeletünkben a három, egymás fölött elhelyezkedő vízszintes vonalat, a hármas szám kínai ideogrammáját, majd távolítsuk el őket felülről lefelé, egyenként, ahogy mind mélyebbre merülünk, azután a „felébredés" során helyezzük vissza őket alulról felfelé. Nyeljünk egyet, lazítsuk el a nyelvünket, ami eddig összekapcsolta a test jen mo és to mo csatornáit. Sóhajtozva pihenjünk, vagy maradjunk meditatív állapotban, esetleg hajtsunk végre néhány további gyakorlatot. Az imént leírt módon hozzuk vissza magunkat a valóságba.
Amikor ez megtörtént, zárjuk le a gyakorlatot egy szóval. Az om vagy az ámen ugyanúgy megfelel a célnak, de más lezáró szót is használhatunk.
A KÜZDELEM KÖDÉBEN
A leírt módon létrehozott ködöt használjuk a harcban. Hatalmunk lesz az elfelhősödött elméjű emberek felett. Amikor támadás ér minket, képzeljük el, hogy a felhő a daránkban van. Feszítsük meg hasunk
162
alsó részét, és fújjunk böffentésnyi levegőt az ellenfél arcába. A esi a levegővel együtt kijut a szabadba. Képzeljük azt, hogy egy gyertya lángját kell eloltanunk. Ez a láng az ellenfél két szemöldöke között, a szemöldök vonalától valamivel feljebb helyezkedik el. A hipnotizőrök is ezzel a harmadik szem technikával rögzítik alanyaik tekintetét. Nem kell olyan erősen fújni, hogy az ellenfél pislogjon, az is elég, ha odagondoljuk a felhőt a feje köré. A felhőt, amely elhomályosítja, majd eloltja akaratának gyertyalángját. ..
A felhő kivetése
Kilégzés közben, ahogy levegőt fújunk az ellenfélre, feszítsük meg még jobban a has alsó részét. Tágítsuk ki mellkasunkat, és hajoljunk előre. A pöffentést
A felhő kivetése
163
követően egy hosszú „haaa"-val fújjuk belső tüzünk forróságát az ellenfél arcába. Villantsuk ki a fogunkat, és úgy nézzünk az ellenfélre, mintha lángba borult volna a feje. Ereznie kell lélegzetünk melegét, fel kell fognia, hogy hajlandóak vagyunk elfogadni a kihívását, képesek vagyunk halálig küzdeni. Ettől egy pillanatra megtorpan, átvillan az agyán a kérdés: érdemes folytatni a megkezdett támadást? Ha megváltoztatja alapállását, vagy hátrálni kezd - nyertünk. Ha nem mozdul, akkor ugorjunk feléje, vagy meneküljünk el addig, amíg megpróbálja eldönteni, hogy mit tegyen.
Sárkánymancsököl
A régi korokban a nindzsák gyakran finom gesztusokkal azonosították magukat, mozdulatokkal, kéztartásokkal utaltak képzettségi szintjükre. Ezeknek a gyakorlatban annyi hasznuk volt, hogy megfélemlítették az ellenfelet, vagy figyelmeztették, hogy egy képzett harcos készül lecsapni rájuk.
A sárkánymancsökölnél a középső és a gyürűsujj behajlik a nyitott tenyérbe, a kisujj és a mutatóujj alkotja a sárkány szarvait. A hüvelykujjat behajlítjuk és rögzítjük, hogy erősítse az öklünket. A csapást tű-ujjal mérjük a dim mak idegpontokra, a gyűrűs- és középső ujjal lefelé söpörve. Üthetünk még kézéllel, mint a kardkézcsapásnál, vagy tenyér belső oldalával, mint a kéztőcsapásnál. A hüvelykujjat beakaszt-
164
Sárkánymancsököl
hatjuk az ellenfél szájába vagy szemébe, a kis- és mutatóujjal beleszúrhatunk a szemébe.
Ezt a kéztartást Tibetben lámakéz, a nindzsucu fekete sárkány iskolában láthatatlan ököl néven ismerik.
Alló tenyér
Az arc elé emelt kézzel a dzsúdóban fojtást háríthatunk el. Ha nyitott tenyérrel csata közben arcul csapjuk magunkat, megtorpanásra késztetjük az el-
165
*
lenfelet. Elgondolkodik, mi oka lehet annak, hogy magunkat ütjük, pislogni kezd - ennyi idő pedig a nindzsának éppen elég arra, hogy eltűnjék.
Lámakéz
A tibeti kung-fu lámakéz technikája a nindzsucu elfeledett formáinak, és az egyesek által Sangri-lának nevezett rejtett birodalom titkos tanításainak forrása. A lámakéz valójában az ellenfél (bármilyen ellen-
Az álló tenyér A lámakéz
166
fél) azonnali, fizikai kontaktus nélküli legyőzésének
művészete.
AZ ELMEKAPU TECHNIKA
A nindzsa azért tökéletes harcos, mert elég akarattal és tudással rendelkezik ahhoz, hogy felhasználja a láthatatlan ököl módszereit.
Számos kiváló harcművészeti rendszer létezik; mindenkinek el kell döntenie, hogy mely stílusokat vagy technikákat tudja a legjobban használni. Ahogy Bruce Lee mondta: „Fogadd magadba mindazt, ami hasznos!" Mindenki másvalaminek a befogadására képes. Nem állt szándékunkban a nindzsucut más harcművészetek elé vagy fölé helyezni, és elismerjük, hogy az bemutatottakon kívül számos módja van a láthatatlanná válásnak.
A pszichológia az ősi nindzsaszövegekben az elmekapu technika elnevezést kapta. A mozgásérzékelésre épülő sárkány technikától eltérően ez gyakorlatilag teljes egészében vizuális. A kudzsikiri meditációs technika végrehajtása során a esi a mennyei oszlop (a gerinc) kilenc kapuján át felemelkedik a titokzatos kamrába, vagyis a koponyába, és úgy kering ott, ahogy a harmadik szem irányítja. A vezérlést a mentális képzeleten keresztül végezzük. Egyszerűen elgondoljuk, hogy mit csináljon az ellenfél, és ő azt fogja tenni. Ami elképzelhető, az végrehajtható. Ez a módszer nagyon sokban emlékeztet a tantrikus tanítások-
167
ra, valamint azokra a problémamegoldó gyakorlatokra, amelyek során az álomállapotot használják fel.
Azok, akik ezzel a technikával eltűnnek, általában a szemöldökük közötti harmadik szemre néznek. Azok, akik szemtanúi voltak ilyen jelenségnek, azt tapasztalták, hogy a helyiségben pislákolni kezdtek a fények, azután sötétség öntötte el a szobát, és csak a jógi homlokán izzott egy világosságfolt. Miután ez is kihunyt, a sötétség összesűrűsödött. Hogyan lehetséges ez? Először is: amit nem látunk, azt nem rejthetjük el. A sárkány technika a szemre hat, köddel veszi körül alkalmazóját, az elmekapu technika viszont lehetetlenné teszi a látást. Alkalmazói minden esetben jártasak a hipnózisban és az illúziókeltésben. Másodszor: fizikai szinten e technika alkalmazása nagyon egyszerű. A szem a pupilla összehúzódásával és kitágulásával reagál a fény erősségének megváltozására. A pupilla reakciója eltart bizonyos ideig; ez alatt az idő alatt az ember nem lát tisztán. Tehát egy lámpa le-oltásával vagy leverésével, esetleg egy éles fény felvillantásával a nindzsa bizonyos időt nyer - időt, amelyet kihasznál arra, hogy eltűnjék.
DÉMONOK
A nindzsucu démonmaszk iskolájának tanítása szerint hasznos az ellenség megfélemlítése. Ezt a legegyszerűbben egy félelmetes arckifejezéssel vagy hanggal lehet elérni. (Gondoljunk a csintalankodó
168
gyerek szülőjének zord arcára, vagy arra a torz sikolyra, amellyel a harcművészek támadásaikat kísérik.) Régen gondosan megtervezett kosztümöket és csontokból összerakott maszkokat használtak, amelyeket általában vörösre festettek.
Démonmaszk léleküvöltéssel
A fekete sárkány iskola tanításai szerint a lélek-üvöltés több célt szolgál: megfeszíti a nindzsa testét, és elbizonytalanítja, jobb esetben megbénítja vagy
Démonmaszk léleküvöltéssel
169
megrémíti az ellenfelet. A képzés során a mesterek arra biztatják a tanulókat, hogy egyetlen kiáltásba sűrítsék össze minden félelmüket és dühüket.
Képzeljük el, hogy egy tűzgömb pattan ki a hasunkból, amely lángokba borítja és elpusztítja azt, amitől félünk. Ha kiadjuk magunkból ezt a tűzgolyót, megszabadulunk a negatív gondolatoktól és érzelmektől, megnő a bátorságunk. Ha sikerül elképzelnünk, akkor az ellenfelünk is látja, érezni fogja dühünk hevét, és megretten.
ELTÉRÍTÉS
A mesterek az imént felsorolt dolgokat eltérítésnek vagy félrevezetésnek nevezik. Trükkök, amelyeknek az a céljuk, hogy megnyissuk az ellenfél védelmi vonalát, megroppantsuk a figyelmét. Ha ezt sikerül elérni, akkor a nindzsa támadást indíthat, vagy láthatatlanná válhat.
Ez a lényeg: az ellenfél összezavarása. Dobjunk valamit az őrszem mellé, hogy elinduljon megvizsgálni a hang forrását. Nézzünk el a velünk szemben álló támadó válla fölött, hogy azt higgye, áll valaki a háta mögött, és megforduljon. Két ellenfél esetén egyszerre támadjuk mindkettőt, hogy egyik se tudja, a következő pillanatban mire számíthat. Teljesen mindegy, mit teszünk - a cél az, hogy néhány pillanatra elterelődjék rólunk ellenfelünk figyelme, és így alkalmunk nyíljék arra, hogy kijussunk a látóteréből.
170
TÜRELEM ÉS CSEND
Nem félünk attól, hogy ezeket a gyakorlatokat rosszul fogják használni, mert azoknak, akik ezt tennék, nincs elég türelmük vagy kitartásuk megtanulni őket. Aki ismeri a sárkány titkát, de nem elég felkészült, tehát nem elég magabiztos, nem lesz képes végrehajtani e technikákat. A mudrát is meg lehet ismerni, meg lehet vizsgálni a láthatatlanság titkát, de aki nem tette meg mindazt, amit leírtunk, annak esélyes sincs arra, hogy végre tudja hajtani a gyakorlatokat.
Bizonyos dolgokat csak rengeteg gyakorlással lehet elsajátítani; aki pedig gyakorol, az közben megérti a lényeget, és nem fogja rossz célra használni a megszerzett tudást.
Mindenki hozza ki magából a legtöbbet! Mi csupán az irányt mutattuk meg, mindenki találja meg a célhoz vezető utat. A legfontosabb az önbizalom fejlesztése, annak a tudatnak a kialakítása, hogy az ember szükség esetén képes megvédeni magát, és ha nagyon kell, akkor láthatatlanná is tud válni. A nindzsák nem alkotnak klubokat, nem szerveződnek hadseregekbe. A nindzsák közössége egyformán gondolkodó barátokból áll, akik segítik egymást.
A láthatatlanság titka a csend, a test és a lélek csendje, továbbá nyugalom és a magabiztosság. Aki nyugodt és magabiztos, az akár egy marék homokkal is képes megvédeni magát, erőszakmentesen
171
vagy minimális erőszak alkalmazásával ki tud kerülni a veszélyes helyzetekből.
Sajnos, mindig lesznek olyanok, akik szerint erőszakkal mindent meg lehet oldani. Az erőszakos cselekedeteknek több motivációja is lehet. A nindzsa egyik célja ezeknek az okoknak a megértése. Lehet, hogy valakinek valóban jó vagy jónak vélt oka van arra, hogy másokra támadjon. Lehet szánni, sajnálni, de akkor és ott, az adott pillanatban csak és kizárólag a védekezésre szabad gondolni. A nindzsa védi az életet, így a legvégsőkig elmegy, hogy elkerülje a küzdelmet. A nindzsa azonban legfőképpen a saját életét védi, ezért harcban képes és hajlandó elmenni a legvégsőkig.
A nindzsa névtelenül beleolvad a tömegbe, csendben marad, nem vonja magára a figyelmet. Láthatóan láthatatlan. Amikor azonban valami miatt mégis ráterelődik mások figyelme, és ez nemkívánatos a számára, mindent megtesz azért, hogy ismét visszaolvadjon a láthatatlanok közé. Még a leggyengébb, legszelídebb ember is megtalálhatja a védekezés pasz-szív, erőszakmentes módját.
A legenda szerint Mijamotó Muszasi, a középkori Japán egyik leghíresebb hőse azt vésette kardja markolatának egyik oldalára: A Kard, amely öl; a másikra pedig azt: A Kard, amely életet óv. Ez a két mondat akár a láthatatlan ököl mottója is lehetne.
Tartalomjegyzék
ELŐSZÓ 7
BEVEZETÉS: A LÁTHATATLANSÁG
MINT MŰVÉSZET 15
1 A FÖLD KÖNYVE
„Homok a szemben" 25
2 A víz KÖNYVE
„A tudattalan medencéje" 56
3 A TŰZ KÖNYVE
„A tűzokádó sárkány" 78
4 A LEVEGŐ KÖNYVE
„Az elme kardja" 1 1 7
5 A FA KÖNYVE
„Hatalom az elfelhősödótt elméjű emberek felett" 1 4 3
„Nem mondhatom el neked a körülírhatatlant, de megtaníthatlak néhány, nem elhanyagolható művészetre, a láthatatlanságra, a szárnyak nélküli repülésre, a karddal vagy a kígyó méregfogával szembeni sérthetetlenségre, amelyekről már hallottál."
Részlet Ko Hung: Nei Pien (Értekezés az alkímiáról, gyógyításról és hitről) című művéből; i. sz. 320.
Minden nindzsákat övező legenda közül talán a láthatatlanság képességéről szóló a legérdekesebb. A titokzatos japán harcosokról szóló történetekben szinte mindig felbukkan az a részlet, amikor a nindzsa egyszerűen köddé válik az ellenség orra előtt. De vajon mágikus képesség-e ez? Ashida Kim, a nindzsucu nemzetközileg elismert mestere könyvében egyértelmű választ ad: szó sincs varázslatról. A láthatatlanná válásnak számtalan módszere létezik, ám mindegyik megegyezik abban, hogy a megtévesztésre épül, és kellő figyelemmel, összpontosítással és gyakorlással bárki elsajátíthatja őket.
SZUKITS
I Í H Í M
5 | % 5 *
www.szukitskiodd.ht í^k V
1 7 9 0 , -