appendice/fÜggelÉk rubrica delle opere della letteratura

APPENDICE/FÜGGELÉK______Rubrica delle opere della letteratura odierna e della pubblicistica ungherese in lingua originale______

LÍRIKA

Székács László– BudapestPIRÍTÁS ( ’56/50 = áltört )

nem lehet, nemgyűlöletbőlpurgatórium játékpoklos vég-emléknem bizonyemléke kövesedikörökzöldje sorvad

nem lehet, nembabérra születettvigyázzátok, élesszétekvirágozzék kelyhébena szirmaiban szabad

s ne bogáncsfojtóhurokarcra temetésgáncs és göcsörtgyötrelempirított fájdalomdózsa-trónra tűzfeszítettszabadsága hősöknekemlék foszladék plecsni-üreslétmégis vértüskés

miért töviskoszorúmiért lator a keresztje

(2006.)

Tamás-Tarr Melinda – Ferrara (Italia)SZÜLETÉSNAPOM

Ma van az én születésnapom:Kétezerkettő december tizenkettő.Eltűnt bizony az ifjúságom,Gyorsan elrebbent negyvenkilenc esztendő…

Búslakodjam avagy örüljek?Mint a magyarhoz illik: sírva vigadok. Örvendjek, mert itt lehetek?Nem! Az eltűnt ifjúságom siratom.

Hej, de másként is kezdeném,Ha lehetne s még egyszer megszülethetnék!Vagy esélyem mérlegelném,S ezen rút világra tán meg sem érkeznék!…

Bizonyság: e valós létem,És ezt a tényt semmiképp nem tagadhatom:

Ide kellett megszületnem…S hogy miért pont én?… Ezt biz' fel nem foghatom.

2002.12.12.

PRÓZA

Szitányi György – Gödöllő SZŐRÖS GYEREKEIMII.

Feljöttek a magasföldszintről egy nagyon nevezetes,igazán közismert orvosdinasztia legifjabb (harmincas)tagjai és barátaik, egy orvosházaspár, hogymegnézzék a megmaradt csodálatos gyerekeket.Egyből kiszúrták Bencét. Hogy az nekik kell. Párom erre belopta a lakásba Bencét, hogy ő ajóságost nem adja. Amikor Bencéért jöttek, egyedülGyurci volt csíkos. Fogták a kicsit, aki annyiraragaszkodott hozzám, hogy amikor félt valamitől, anadrágom szárán is felszaladt a kezembe, és Bencenéven elragadták. Csodálatos gyerek volt, olyasmi, mint Bence, dehozzá képest hiperaktív. Ezért kakilt elsőként ahomokba. Elsirattam idegeneknek adott kisfiamat,csupán az vigasztal máig is, hogy többször hallottam,Bence néven is nagyon jól érzi magát. Nem sokkal az után, hogy elvitték, az emberiséghamarosan megtalálta a zeolit nevű követ, aminekzúzaléka nem csupán a homokot volt képes pótolni,hanem szagtalanította is mindazt, amit a homoksosem volt képes teljesen leplezni. Nálunk bevált.Nálunk maradt tehát az igazi Bence, és az egyetlenkislány, Lonci. Bence ezüstcirmos, egyébként teljesen közönségeseurópai házimacska volt, ikertestvére, Lonci, pedig azegyiptomi házimacskára hasonlított a legjobban. Loncikát elvitte egy kislány (nőstény talán még akutyának sem kell), de két nappal később, hogyan,hogyan nem, ott vernyogott a lábtörlőnkön. A velemegy magasságú tizenkétéves kislány (a bátyja mártizenöt évesen kétméteres volt) valószínűlegmegtudta szüleitől, hogy ez csak (?) nőstény. Visszalopta. Nem bántam, sőt örültem neki. Aranyos, egyéni fejevolt, senkire sem hasonlított, és úgy vettem észre, nem is akart másra hasonlítani. Az egyik hétvégén, amikor nem voltunk otthon, valakielcsórta Cirmost, a világ legrendesebb anyacicáját,elvitte, és valahol kidobta a kocsijából. Nyilván olyan valaki, akinek lábtörlője megsínyletteCirmos emésztésének következményeit. Pedig Cirmos nem akárki volt. Amikor tapasztalta,hogy gyerekeinek sorsát valóban jó apa kezeibehelyezte (a fentiek azt mutatják, hogy egy kicsittévedett szegény), és bejárta lakásunkat, ő is maradtvolna, de a párom ezt nem tűrhette. Utána évekig

84OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO X/XI NN. 53/54 NOV.-DIC./GEN.-FEBB 2006/2007

okolt, hogy Cirmost valaki(k) kipaterolta(ták) aházból, pedig Sipos úr is be akarta fogadni, meg az újlakók, de mind megakadtak a volna küszöbén. Sipos úr valóban vitte volna, de éppen lábadozottegy autóbalesetből, járókerettel mászkált, és el semtudta képzelni, hogy Cirmost valaki elragadja előle. Vannak, akik zsigerből félnek és irtóznak azállatoktól, mintha azokat nem ugyanaz teremtettevolna, mint őket. Ismerem a fajtájukat. Kidobásra ítélt törülközővelragadták meg Kázmért, a szarkát, mert féltették tőleékszereiket, és bizonyára valamiféle munkakesztyűvelfogták meg az én felejthetetlen Cirmosomat, amikorelragadták, hogy egy távoli, idegen vidéken kivágjákaz autójukból. Egy végtelenül illedelmes, szelíd és ápolt, tisztateremtményt. Láttam egyszer az M3-as főúton hózivatarbankidobott, gyönyörű farkaskutyát, amint kétségbeesvekereste drága gazdiját. Maradt tehát Lonci és Bence. Egymást nevelte a kétpici. Amikor nem velünk játszottak, ellenségesditjátszottak. Hol Lonci üldözte Bencét, hol Bence Loncit.Ez elég sokáig tartott. A szemöldökük fölött kikopott a szőr, mert amikorsikerült elkapni a menekülőt, összekapaszkodtak, éshátsó lábaikat rotációs kapaként működtetvemarcangolták egymást. Eleinte a frász jött ránk,ahogy dübörögve végigrobogtak az előszobán, aszobán, és vagy az erkélyajtóban, vagy alig valamivelelőbb, végre elkezdték tépni egymást. Egy ideig aggódtam, hogy a két kis vakarcs kivágtataz erkélyre, és leesik. A párom olyan határozottanállította a dolog képtelen voltát, hogy egyszer, amikornem figyelt, megnéztem, nincs-e szőrkopás ahomlokán. Kétségek támadtak bennem: a páromhomloka egyáltalán nem volt, és azóta sem lettszőrös. A szőrös gyerekek váltogatták a szerepet. Mindigmásik volt a menekülő. Tanulságos volt. Elvittük őket vidékre, száguldozzanak, amígszüretelünk. Száguldoztak. Nagyon élvezték, hogy alakás területének többszöröse állt rendelkezésre. Később rákaptak a gyerekek a pofozkodásra is.Leültek egymással szemben, és mancsaikkalpofozkodni kezdtek Eleinte behúzott körmökkel, demint hajdan anyám is intette húgomat, hogy ne üssönengem, mert sírás lesz a vége, velük is megtörtént,hogy a behúzott körmű incselkedésből végülkimeresztett karmú bunyó alakult ki. Ennek a vége azlett, hogy összeborultak birkózni, és haraptákegymást, ahogy jó testvérekhez illik. Ordítottak is,szóval sírás lett a vége. Amikor szétváltak, kezdődött a korábbról ismertüldözősdi. Lonci egyszer nem tudott megállni, és kiesett azerkélyről. A párom azonnal zokogni kezdett, de seholnem láttuk a földszinten, amiből arra következtettem,hogy ügyes légmunkával betornázta magát azalattunk lakók erkélyére. Sehogy sem akartak beengedni, hogy náluk nincs

85

macska. Nagyon megütköztek állatgyűlölőék, amikorbemutattam nekik az öklömnyi Loncit, aki személyesmegjelenésével valószínűleg telemacskaszőrözteerkélyüket, amivel nyilvánvalóan birtokháborítástkövetett el. Lonci az idegen erkélyen cincogott, és szürkeségemiatt azt a gyanút is ébresztette, hogy netán patkánytbocsátottam rájuk. Véresen kerültem elő a kalandból: amikor Loncikámfelocsúdott, kimeresztette karmait, és szabadulniakart. Mivel bízott ennek sikerében, máigdemonstrálható sérüléseket okozott már beválthátsóláb-technikájával a jobbomon. Jobb kezemmutató- és hüvelykujja közé csippentve keményen éshősiesen tartottam a grabancát, amíg át nemadhattam könnyező mostohájának. Mert anya csak egy van, és az történetesen Cirmosvolt. Elég gyorsan múlt az idő, és a cseperedő lurkókészrevették, hogy milyen remekül át lehet mászni aszomszéd erkélyre, ahol nem esett bántódásuk. Akkorsem esett volna, ha Klári néni, aki az említett orvoséknagymamája, illetve nagyanyósa volt, megérte volnaa süvölvények ekkorára növekedését, de korábbantörtént elhunyta következtében sosem tartózkodottotthon. Egy ilyen átmászósdival kombinált harci játékkövetkeztében Bence is leesett. Éppen a garázsunk elé, a még vékonyka első hóba,amiben azért mosakszunk meg, hogy szépek legyünk.Bence nagyon szép volt, de lent csak a nyomáttaláltuk. Látszott, hogy fetrengett a fájdalomtól, dehiába kutattuk a megfagyás határáig, nem került elő. Jellemző, állapította meg a párom, férfimacska.Sokkal tápászabb, mint Loncikám, persze, hogyleesett. Lábnyomai a szomszéd kert kerítéséig vezettek, dehiába szólongattuk, nem jött válasz. Másnap egésznap esett a hó. A párom Bencét leste, én a havatlestem, hogy nem barangol-e valamerre a szőrösgyerek, látom-e nyomát, de nem jelentkezett. A párom sírdogált, én morogtam. Késő éjszakáigkutattuk a nyomát, de sehol semmi. Lementünk,járkáltunk, kiabáltunk, én még suttogtam is, hátha azhasznál, de nem volt eredmény. A párom kiborult,hogy éppen ez a szegény jóságos, én pedighecceltem, hogy a lány lökte le, a karmolós Lonci,mert bosszúálló, mint minden nő. Szabin voltunk, szabadon idegeskedtünk ésidegesítettük egymást, hogy mi minden történhetettszegény Bencével, amikor déltájban valaki halkankaparászott az előszobaajtón. A szomszédasszonyvolt, hogy előkerült-e Bence, mert hozott neki valamifinomat. Szegényke, akivel beszélgettünk a lépcsőn,amikor Cirmos felhozta kölykeimet, majdnem frásztkapott, amikor a párom rárivallt: nem!

*2) Folytatjuk

VÉGIGKÍSÉRI ÉLETEM

Közvetlenül a forradalom előtti napokban apámmalsiettem esténként az Athenaeum Nyomda Miksa (ma

OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO X/XI NN. 53/54 NOV.-DIC./GEN.-FEBB 2006/2007

Osvát) utcai kapujához, hogy időben megkapjuk mi isvalamelyik lap esti kiadását. A nyomdánál mindighatalmas tömeg volt akkoriban, érződött, hogy valamikészül. Október 23-án este (éppen anyám születésnapjavolt) nem mozdultam ki hazulról. Magoltam az orosznyelv elnevezésű tárgyat, mivel Mitrovics Gabriellatanerő megígérte, hogy amennyiben 24-én, szerdán,nem felelek nála kiválóan, orosznyelvifogyatékosságaim és észrevehető gyűlölködésemmiatt megbuktat az első negyedévben. Féltem apámtól, aki szerintem túlzott érdeklődésttanúsított gimnáziumi eredményeim iránt, holott máraz első év elején megtudtam, hogy X-es, vagyisosztályidegen származású vagyok, és ne is akarjakjelentkezni egyetemre, mert a gimnázium hivatalbólnem fogja ezt a szándékomat támogatni. 23-án este anyám későn érkezett hazamunkahelyéről, és – mivel a politikához csupán annyiaffinitása volt, hogy gyűlölte a megszállókat –fogalma sem volt, mi az a rendetlenség az utcákon,és miért borult fel a villamos, ami miatt neki gyalogkellett jönnie. Másnap, 24-én Gerő Ernő őrjöngött a rádióban,hogy ellenforradalmi csőcselék van az utcákon, defelszámolják, két órán belül lehet menni dolgozni ésiskolába. Egy frászt, mondta apám, magával hívott, éspillanatokon belül a Nagykörút, valamint a Rákóczi útkereszteződésénél voltunk. Egy tank jött arra, oldalából ömlött a gázolaj, rajtamagyar forradalmárok kapaszkodtak, egyiküknélmagyar zászló volt, ám a tank közben köröskörül lőtteaz utcát. Benne akkor még oroszok voltak. A kíváncsinép csuklóvastagságú fácskák mögé húzódvaigyekezett elbújni a lövedékek mögül. Amikor a tankvégre elment, én az akkor még a Rákóczi útonbontott Sztálin-szoborból szerettem volnamegkaparintani egy darabkát. Apám rám rivallt, hogyvigyázzak, fényképeznek. Az ott készült fényképemet1989. végén láttam először az Egy népfelkelésdokumentumai című könyvben, amit megvásároltam,de azóta valaki ellopta tőlem. Nem az 56-os Intézetkiadványa volt, utánanéztem. Apám hazafelé menet nagyszüleimet látogatta meg,és a lelkemre kötötte, hogy egyenesen menjek haza,ne legyek felelőtlen. Jó orra volt, annál is felelőtlenebb voltam, mintgondolta, hiszen éppen akkor osztottak kétteherautóról géppisztolyt a Palace Szálloda előtt. Attólkezdve nagyon erősnek és félelmetesnek éreztemmagam. Aznap drága anyám lement kenyeret venni a Déri(ma Déri Miksa) utcai tejboltba, mert csak az voltnyitva, és a József utcáig nem akart elmenni. Mintutóbb kiderült, ott bele is lőttek a kenyérre váróktömegébe. Amikor a tejbolthoz közeledett egy tank,lehúzták a redőnyt, és megúszták, mivel fölöttükmentek át a golyók a redőnyön. 25-én pedig elindult aKossuth téri tüntetésre. Hála Istennek, nem jutott elodáig. Később ő is megtudta, hogy ez így volt jobb,ott a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről kaszáltáka tüntetőket az ávósok.

Ettől kezdve összemosódnak bennem a napok. Nem nézem meg történelmi anyagokban, mikor ésmi történt, bennem egyetlen csoda az egész. Valamikor néhányan meg akartuk támadni a JózsefTelefonközpontot. A Bacsó Béla (korábban egészben,most részben Német) utcán mentünk, amikorvalahonnan, valószínűleg éppen a telefonközponttól,közénk lőttek. Nekem akkorra már egy fiatal „bácsi”,aki volt katona, kibiztosította a géppisztolyomat, miveléletem tizenhatodik évében ez számomramegoldhatatlan feladat volt. Azt elmulasztottamegmutatni, hogyan tette működésképessé afegyvert, amint azt is, hogy megmutassa, hogyanlehet elbiztosítani. Miközben berohantunk egyikiskolatársamék házának pincéjébe, kiderült, hogy ez ajószág meglehetősen veszedelmes. Lőtt akkor is, hacsak hozzákoccant valamihez. Attól kezdve én isféltem magamtól, annyira veszedelmes voltam. Annaka háznak a pincéjében tökéletes sötétség volt.Beleütköztem valakibe. Ki vagy? A Varga. Az ki? Atollas. Akkor már tudtam, ki, de megnyugodtam, hogyaz igazi nevét nem tudtam meg. Féltem attól, hogyleverik a forradalmat, és belőlem pedig kiverik, kikkelvoltam. A Varga név pedig eléggé gyakori. Valahol a Déri utcánál keveredtünk elő a pincéből. Otthon nem kerestek. Apám vagy nem volt otthon(később megtudtam, hogy valamelyik munkástanácsotszervezték az igazgatójával, aki Petőfi-körös is volt),vagy ha otthon volt éppen, azt hitte, anyámmal és ahúgommal vagyok a pincében. Ők pedig azt hitték, alakásban vagyok apámmal. Nem csapódtam egyik csoporthoz sem. Főfoglalatosságom az volt, hogy a kiürült paradicsomosüvegeket töltöttem házmesterünk benzinjével, és akoktélokat kivittem az egyik pincehelyiségnek akörútról nem látható, szinte teljesen védett kijáratán aszemközti utcasarokra. Hiába lestem, sosem tudtammeg, kik vitték el, de mindig eltűntek. Lakott a házban egy orvostanhallgató, akinekgyerekkorában levitte a lábát egy repesz. Ő ésegyetemi csoporttársa látta el a közeli sebesülteket.Valamikor egy téren kötöttem ki. Ma már gyanús,hogy annyira közel voltam a Corvin közhöz, de minthavalóban a Markusovszky (vagy Markusovszki, nemtudom) téren lett volna az a néhány fiatalember,akivel találkoztam. Akkoriban már többen átálltak azellenségtől. Sőt, már a biztonságot is képtelen voltamkomolyan venni. Nagy Imre állandóan le akarta tétenivelünk a fegyvert, de a kijárási tilalmat mindigkésőbbre halogatta. Ezt komikusnak találtam. Közbenmár elterjedt a híre, hogy moszkovita, és csak anépharag tette meg a kommunista exminisztertminiszterelnökké, le is fogják váltani, amint béke lesz.Ezen a téren megint lefényképeztek, és másnapra elis készült a fotóamatőr által készített kép. Alegnehezebb volt érte elmenni. Éppen két átállókatonával vagyok egy képen. Az egyikük feltartottkezekkel barátságosan mosolyog, a másik, aki egyszót sem szólt, a hangját sem hallottam soha,lövésre készen állt ott, hogy ha orosz békét akarnékkötni, vagyis belelőnék az átállóba, megtorolhassa.


Pedig láthatta, hogy nem rendesen fogom a fegyvert:a dobtár a tenyeremen pihent, és még céloztam isvele, ami szükségtelen. Ha lőni készültem volna, megkellett volna markolnom, mert így kirepült volna akezemből.

Erről a képről persze nem tudott apám. Megőriztem.Szép pillanat, de – végül is gyerek voltam, ha méretremár apányi is – megmaradt bennem a dologcéllövöldei érzete. Éppen azt játszottam, hogy akatona szíve egy spárgán lóg, és mint a Városligetbena hurkapálcát, nekem itt azt a spárgát kell eltalálnom. Amikor a Köztársaság téri pártházat ostromolták,oda akartam menni, de nem tudtam a közelébeférkőzni sem. Ezzel „a buli első felvonása” (így mondtuk később)számomra véget is ért. Amikor megtudtam, hogy Maléter többedmagávaltárgyalni ment a ruszkikhoz, éppen otthon volt apám.Kérdeztem tőle, hogy a katonák tanulnak-etörténelmet, mert Török Bálint is, Károlyi Mihály iselkövette ugyanezt. Apám legyintett, és azt mondta,Clémenceaunak volt igaza, aki azt mondta, hogy apolitika komoly dolog, nem katonáknak való. November 4-én apám nagyon nehezen tudott belémlelket verni. Pedig tudott verni. Vasárnap is volt,hajnal is volt, nekem éppen elég bajom volt, hogyhétfőn megint megyek iskolába, semmi kedvem nemvolt felkelni. Csakhogy bekövetkezett, ami az akkorieszem szerint is várható volt, de a remény akkor haltmeg bennem. Este, a kijárási tilalom alatt, kisettenkedtem, és aRákóczi téri vásárcsarnok Vásár utcai kapujának baloldali kerékvetője árnyékába tettem azt aveszedelmes, magától is lövöldöző fegyvert. Ez volt azén fegyverletételem. A Szabad Európa és még néhány adó biztatott,hogy tartsunk ki, mert jönnek segíteni. Nagyon sokanbíztak ebben, és feláldozták magukat a semmiért.Irtózatos mészárlás folyt néhány napig. Ahol mégnem voltak kibontva a pincékben a háború alatthasznált menekülőutak, kibontották a falat. Akkortalálkoztam egy volt, általános iskolaiosztálytársammal, akin a rendőrségről származó kabátés fegyver volt. Mintha idegen lett volna, úgykérdezett tőlem valamit mélyen a szemembe nézve,válaszoltam, apró biccentéssel elköszöntünk, és

87

tudtuk, hogy mi most nem találkoztunk, hiába isszembesítenének. Azóta nem láttam. Szélespofacsontú srác volt, Sallai a neve, keresztnevére nememlékszem. November 7-én már a Víg utcai rendőrkapitány-ságon voltak az oroszok. Úgy zárták el az utcáttankokkal két oldalán, hogy kerékpárral sem lehetettközlekedni. De különben is veszélyes volt, mertamikor nagyon berúgott valamelyik, kijött az utcáralövöldözni. Csak sokkal később kezdtem álmodni arról, hogy atéren készült fényképet életnagyságúra nagyítják, fárakasírozzák, az én alakomat kivágják, és oda kellállnunk többünknek, és aki az oldaltengelyénelfordítható képbe beleillik, azt felakasztják. Mindenalkalommal arra ébredtem, amikor beleillettem aképbe, hogy ordítok. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy MansfeldPétert, aki velem egyidős volt, amikor betöltötte atizennyolcadik évét, felakasztották. A „második felvonás” idején véget ért az acsodálatos erkölcsi tisztaság, ami jellemezte aforradalmat. Feltörték a Rákóczi téri csarnokot, éskifosztották. A Divatcsarnokot szintén. Bizonyára másüzleteket is. Apám megtiltotta, hogy elfogadjunkvalamit is abból, amit loptak. Vallásos család voltunk,betartottuk. Egyetemre csak 1965-ben mehettem, amikor márnem volt bűn a származásom. Néhány évvel ezelőtt Gödöllőn járt PongrátzGergely. Előadta szokásos történetét az általa állítólaglelőtt ruszki kiskatonáról, és sírósra vékonyította ahangját, ahogy ilyenkor szokása volt. És hazudott. Aztmesélte, hogy november 25-éig tartotta a Corvin közt(ahol november 9-én már senki sem volt, csak akimeghalt), és akkor átjött 300 (azaz Háromszáz)emberével a Rákóczi téri csarnok mögötti utcába, ésmég ott harcolt két hétig. Éppen hárman ültünk ateremben, akik akkor mi a fővárosban éltünk.Döbbenten néztünk össze. Nekem kissé elborult azagyam, ki akartam menni hozzá, hogy felelősségrevonjam, de azok ketten, szintén dühöngve bár,visszatartottak. Azon az utcaszakaszon, aminek Pongrátz akkor méga nevét sem tudta, csak a Széna téri ünnepihazudozására tanulta meg, a Víg utcában, mi voltunk,amíg voltunk. A csarnok mögötti útszakasz pedigolyan rövid és keskeny, hogy ott háromszáz embercsak akkor férne el, ha négyzetméterenként legalábbnégyen állnának feszes vigyázzban. A hazugságok és a hamisítások miatt kiléptem az56-os Szövetségből is, a Történelmi IgazságtételBizottságból is, egyedül Pataki László (Pitekáj) 1956 amiénk elnevezésű közösségét vallom a magaménak. Két plecsnit kaptam, de egyiket sem kértem.Amikor folyamodni kellett volna azért, hogy kapjak azállamfőtől kitüntetést is, kiemelt nyugdíjat is, nemfolyamodtam. Göncz Árpád ismer annyira régről ésszemélyesen, hogy ha ki akart volna tüntetni az ittleírtakért, megtehette volna önszántából is. Hogykisnyugdíjas létemre jól jönne havonta akár csakpárszáz forint is, kétségtelen. Ha van értékeannak,amit tettem, nemzetemért és hitemért tettem.


Isten segítségével kimaradtam a kommunistákáldozatai és a hősi halottak közül. Vigyázott rám, ezaz én kitüntetésem. Az utcában, illetve a közelben hősi halált haltGáspár Pistát, Kőgler Gusztit és testi-lelki barátját,Tivadart meg a többieket Isten nyugtassa. Értük,lelkükért Halottak napján éppúgy gyertyát gyújtok,mint 1956-ban.

(Dr.) Szitányi György- Gödöllő -

Tamás-Tarr Melinda― FerraraMINDENHOL IDEGEN

Nagy visszhangja volt 13 évvel ezelőtt a nagypresztizsű, olasz Dante Intézet egyik megyeiszekciójától átnyújtott első helyezett Dante-díjnak:egy irodalomkritikai tanulmányért kapta egy magyartanárnő pályázó. A hír nemcsak az olaszországi sajtót,hanem a magyarországit is bejárta. Érdekes, életeelső irodalmi pályázata volt, olasz honbantartózkodása majdnem tizedik évfordulója alkalmából. Nem akarta elhinni! Csodálatos érzés lehetett neki,márcsak azért is, mert megelőzte „bennszülött”vetélytársait. Ezután még két alkalommal lett Dante-díjas, de már csak második és harmadik helyezett(első és második díjat ez esetekben nem osztottakki!), de még mindig a dobogón találta magát! Eztkövették még ugyanebben az esztendőben a milánóiFabbri Kiadó gondozásában megjelent GiornalistaOggi (Újságíró Ma) c. szakmai lapban a beküldöttcikkére, valamint egyéb újságírói munkáira kapottnyilvános dicséretek. Ezeken felbuzdulva írni kezdettkülönféle országos és megyei napilapokba, aholpublikálták is írásait, bár egy fillért sem kapott értük,de örült a lehetőségnek, mert neve ismertté vált,bizonyította képességeit és reménykedhetett... Zenekonzervatóriumi és kiegészítő egyetemi (2-2 évjogi és bölcsész) tanulmányai, időnkénti ingyeneskirakatórái, valamint alkalmi fordítói és magánoktatóitevékenysége mellett a csizmaországban a szélrózsaminden irányába szétküldözgette szakmaiönéletrajzait remélve, hogy talál állást. Azt hitte, hogyneve ismertté válásával neki is, mint olasz (vetély)társainak, sikerül elhelyezkednie, tisztességesfizetéssel kompenzálják munkáját. De nem így lett –a legfantáziadúsabb okokkal utasították elmunkafelvételi pályázatait; még egy egyszerű eladóimunkakörben sem alkalmazták, mégsegédmunkásnak sem kellett -: az IDEGEN mindigháttérbe szorult. Háttérbe, elsősorban a férfiak,másodsorban a helyi honleányok mögött. Bár adiszkrimináció törvényileg tiltott, ennek ellenére agyakorlatban rendszeresen élnek vele: idegen eredet,női mivolt, családi állapot, anyaság, iskolai végzettség– amelyet vagy sokalltak, vagy keveselltek -, azéletkor. Az olasz állampolgárság, a kiegészítő tanulmányok,a szakmai továbbképzi tanfolyamok elvégzése, atöbbféle szakmai tapasztalat sem számítottak.Mindenhol az olasz „bennszülötteket” helyeztékelőtérbe. Sokrétű tanulmányaival, tevékenységeivelpárhuzamosan otthon, magyar hazájában isfolyamatosan próbálkozott. Ott pedig azért nem

kellett távmunkásnak (újságírás, fordítás, távoktatás,szakmai tanácsadás stb.), mert huzamosan külföldönélő magyar állampolgár – kettős állampolgár (sic!!!)–. Tehát, otthon is IDEGEN. Mint szellemi szabadfoglalkozású alkalmanként többértelmiségi munkakörben dolgozott és dolgozik,emellett, minden anyagi forrás nélkül non-profitkulturális vállalkozásba vágott, csak azért, hogyrendszeres szellemi elfoglaltsága legyen. Ennek és amagyarországi időnkénti publikálásainakeredményeként felvételt nyert mind az olasz, mind amagyar újságírószövetségbe, s most folyamatban vana Magyar Írószövetségbe való felvételi kérelménekelbírálása. Megélni persze ezekből nem lehet, csakanyagilag ráfizetni. Ezért még most is, több mintötvenévesen folyamatos fizetett álláskereséssel is töltidrága idejét. Eredménytelenül. Számára több mint kétévtizede sehol sincs hely. Tehát nem talált állást sem Ferrarában, sem másolasz városban, sem pedig Magyarországon.Szabadúszóként viszont hol van, hol nincs folyamatoskenyérkereső megbízása. Legtöbbször nincs... Ha nemlenne férjes, már régen hontalanná vált volna.Nyugdíjra sincs jogosultsága egyik országban sem: amagyar honban az illetékes hazai intézmény addighúzta-halogatta információ kérésére ésnyugdíjkérelmére adott válaszokat, hogy az alatt azidő alatt módosultak a minimális nyugdíj feltételei is,a hiányzó évek pótlására pedig nincs semmilehetősége. Olasz honban pedig az alkalmi,szabadúszó foglalkozása miatt nincs lehetősége, hogymunkája után megérdemelt nyugdíjat kaphasson. Azotthoni és az olaszországi ledolgozott éveketfigyelembe véve 33 éves munkaviszonya lehetne,amiben benne vannak a 4 éves felsőfokú nappalitanulmányai is. Igaz is: «Mit is akar? Van családja, van férje, akieltartja. Kell ennél több?» - kérdezték a helyiek... Igenis kell: mert a nőnek a családi, anyaielkötelezettség és kötelességek mellett a háztartásfalain kívüli szakmai tevékenységre, elismertségre,önálló egzisztenciára is szüksége van. A háztartásibörtönélet, rabszolga-robot az eltartott státusz nemnyújt szellemi kielégülést és felfrissülést. Ez megfelelőéletforma az iskolázatlanoknak, a szellemilegambiciótlan nőknek, de nem a tanult, magasaniskolázott, szellemileg kreatív értelmiségiasszonyoknak... Az sem jelentéktelen epizód, hogyvolt munkanélküliséggel fenyegető, stresszel teliidőszak is életében, az akkor 58 éves vezető pozíciójúférjét kényszerszabadságra küldték s a segélypénztárjó egy év elteltével küldte csak meg a fizetésénekegyharmada alatti összeget. Ha nem lett volna egy kismegtakarított pénzük, nem tudom miből élhettekvolna meg azon időszak alatt és miből állhatták volnaa gyermek egyetemi tanulmányaival járókiadásokat?.... A munka és az egyetlen rendes fizetésnélküli napokban különösen jól jött volna egymásik kereset... Csak a 23 évvel ezelőtti években volt neki biztos,végtelen időre szóló munkaviszonya. Amióta


Olaszországban él, örülhet, ha alkalmanként egy-egykisebb-nagyobb bevételhez jut. Ha ez rendszereslenne, nem is lenne oka aggódásra... De ez mársenkit sem érdekel. Ez másoknak nem fontos, csak azelkeseredett érdekeltnek. Hosszú 23 esztendőn át tartó eredménytelenküzdelem az élete. Miért? Mert nem voltak ésnincsenek megfelelő atyafisági és baráti, ismerősikapcsolatai, mert nem nyalt egyik politikai irányzatnaksem. Otthon pedig azért nem, mert már nem tartozika szülőhaza testéhez, hosszú idő óta külföldön élőmagyar állampolgár, akinek a magyar állampolgár-sága egy fabatkát sem ér otthon sem, csak akkorszámít valamit, ha ki kell cserélnie a lejárt útlevelét,vagy, ha viszi haza a forintnál erősebb eurót. Azt azeurót, amit keservesen, két évtizedes bizonytalanalkalmi honoráriumokból gyűjtött össze, összes-ségében viszont, az anyagi biztonság szempontjábóljelentéktelen összeg. De a hazai pénzintézeteknekmár nem fontos, lényeg, hogy kasszájukba masírozverejtékes eurója...

E hosszú 23 év alatt végre adódott neki két nagyfordítói megbízás. Több mint húsz év alatt ezekkelötre emelkedik a nagy és tisztességesen megfizetettmunkák száma. Az egyik 2-3 évre szóló műfordítás.Hazájából, egy neves intézettől kapott erre felkérést.Ha majd Bruxelles elfogadja a tervet, akkor már jövőáprilisban beindulhat a nagy munka... Nem azintézettől, nem tőle függ a tisztességes honoráriumotbiztosító munka!... Csapattársaival Bruxelles kezébenvan... A másik egy Bécsből jövő felkérés: egytörténelmi szövegű könyv magyarról olaszra fordítása.Ez a munka már folyamatban is van... Hogy jelenleg hogyan érzi magát? Errőltanúskodjanak a kilencvenes évek elején, eredetilegolaszul írt – több helyen is publikált - versei, amelyekmondanivalója sajnos még most is nagyon aktuális:

HONTALAN

Mikor valaki mondja:«Szerencsés vagy,két hazád van!» -nem is tudja,mennyire bántezen megállapítása...

Két haza!Bár ezt mondhatnám!De nem így van -s gyötör a hontalanság.

Igaz, kettős az én jogállapotom:magyar s olasz állampolgár vagyok...De Magyarország már csakkülföldinek tart engemet,s itt ezen a félszigetenmég nem vagyok olasz egyed.

89

Két haza!...De groteszk egy helyzet!Valójában nem vagyokmás csak gyökértelen ember:Nem tartozom mára magyarok földjéhez, -s új hazámbanItáliábannem eresztettem gyökeret...

ÓH, FERRARA

Óh, Ferrara, te a Pó-síkságCsipkerózsika álmát szunnyadószép Este-város, engedj magadhoz,s ne légy oly kegyetlen hozzám!...

Te rideg s kíméletlen vagya nem ferrarai polgárokkal,akárcsak velem, ki mindent megteszhogy hozzád méltó leányod lehessen.

De te nem óhajtasz engem,sőt, még számításba sem veszel,s évek-évek után sem jut nekem más,mint a sorozatos megaláztatás.

Egy hiú hercegnő vagy, nem más,s a gőgödtől még meg is vakultál,százados, lelketlen lényedjégszívű vidékiek teremtménye.

KÖNYVISMERTETÉS

Victor Sebestyen (Sebestyén Viktor) BUDAPEST 1956

Az első felkelés a szovjet birodalom ellen

Rizzoli, Milano, 2006., 264. old. 22,00 Eu

Az Európai Unió egyik élénk és modernfővárosában, Budapesten néhány középület mégmindig magán viseli a golyók nyomait. 1956-osforradalom, az ötven évvel ezelőtti, a szovjet tankokáltal vérbe fojtott nagy magyar tragédia. Ez a kisnemzet néhány fegyverrel, molotov bombával akezében akart szembeszállni a világ egyikszuperhatalmával. A szovjet csapatokkalszembeszálló szenvedélyes magyarok megleptékNyugatot, s a közemberek szíve Magyarországsorsáért remegett. Néhány napig úgy tűnt, hogyvalóban győz a forradalom. De ennek az álomnakhamar vége lett: szovjet csapatok szállták megMagyarországot. A felkelést brutálisan elfojtották,Budapestet szétlőtték, teljesen feldúlták és ezrekestek el a harcokban. A «ideiglenesenMagyarországon állomásozó szovjet csapatok» meg-


szállása a fasizmus alóli felszabadulást követően mégharminc évig tartott. A Szovjetunió bebizonyította,hogy birodalmának fenntartása érdekében kész abarbarizmus eszközeihez fordulni. Nyugat viszontcsak nézte, nem tett semmit, a nyugati államfők akisujjukat sem mozdították meg.A kommunizmus összeomlásával napfényre kerültek aforradalommal kapcsolatos dokumentációk, amelyekismeretében egyre világosabbá válik, hogy a XX.század második felében Magyarország Kelet ésNyugat között a nagy küzdelmek viszályterülete volt.A legnagyobb hatalmak szorító markának egyegyszerű játékszere volt. Magyarország sorsát 1956-ban nem a Budapest utcáin harcoló hősök, hanembűnözők, sarlatánok döntötték el. Minden fontosdöntés a két nagyhatalom fővárosában, Moszkvábanés Washingtonban született. Éppen ezért ezen könyvszíntere Magyarországtól a Szovjetunióig és azEgyesült Államokig terjed ki.A közelmúltban előkerült oroszországi archívumokdokumentumai bizonyítják hogy Sztálin örökösei akezdeti nagy félelem után ugyanúgy viselkedtek, mintminden más imperialista hódító despota. Kreml vörös«cárjai»* mindent megtettek, hogy megtartsákhatalmi pozícióikat, de nem tápláltak illúziókat, hiszennagyon jól tudták, hogy a rendszert a kommunizmusbölcsőjében is kimondhatatlanul gyűlölik az emberek.1989 előtt a Kreml emberei nem engedhették meg,hogy bármelyik csatlós ország kiváljon a szocialistatáborból. Nyikita Hruscsov és Moszkva vörösmágnásai szerint a legigazságosabb cselekedet voltBudapest megszállása, a forradalom vérbe fojtása.Sok véráldozat árán kis időt nyertek...Az Amerikai Egyesült Államok 1956-os szerepéről isérdekességek kerültek a felszínre. A CIAdollármilliókat költött propagandára a demokráciaevangéliumának terjesztése érdekében. Kétségkívül amagyarokat bátorította a fellázadásra, de amikor aforradalmároknak segítségre volt szükségük,Washington mosta kezeit. 1956-ban sok magyar úgyérezte, hogy az USA elárulta őket, és a magyar népetmagára hagyta.Az orosz – akkor szovjeteknek nevezett – csapatokKreml gyilkosainak parancsára civil magyar embereketöldöstek.Ebben a történetben a hidegháború, a titkoskémkedések jelentős szerepet töltöttek be. Hatalmasösszegeket fordítottak a titkosszolgálatitevékenységre mind Keleten, mind Nyugaton és úgytűnt, hogy a kémek keményen dolgoztak. Ennekellenére meglepő, hogy a titkosszolgálati ügynökségekmennyire nem tudták, hogy mi történik a csatlósállamokban, jegyzi meg a szerző. (Megjegyzésem:Valóban nem tudtak ezekről? Talán tudták, de úgytettek, mintha nem tudnának. Nehéz elhinni, hogyegy jól kiépített kémhálózatban ne szerezzenektudomást ilyen tragédiákról!) A szerző szerint aszovjetek a rendszerükben érzékelt néhány földrengésellenére sem tartottak a magyar helyzettől. Sem aCIA, sem az MI6 vagy más nyugati kémhálózat nemjelzett semmiféle tragikus helyzetet 1956 Magyorszá-

gán, nem említve azt a tényt, hogy a szovjet kormányellen valójában a legerőszakosabb felkeléskirobbanása érlelődött Európában.«Miért éppen Magyarország, miért éppen 1956?» –kérdezi Sebestyén Viktor. Máris itt van a válasza:evidens a magyarázat, ugyanis az ötvenes évek elsőéveiben Magyarország a keleti blokk elnyomódiktatúrája alatt élt. A despota Rákosi Mátyás ésapparátusa nyolc esztendeig nyomta el az országot,akit Sztálinnal és Mao Tse-Tunggal szembeállítva egyszörnyetegnek tartottak. Alexis de Tocqueville szerinta despotizmus az első reformok idején jut el amaximális sebezhetőség fokára. 1956-ban a rezsimjelentősen meggyengült, amely elegendő volt, hogy afontos szerepet játszó terrort a magyar politikaiéletben felváltsa a harag és a gyűlölet. A legfontosabbaz a tény, hogy Magyarország kulturális, történelmi ésnyelvi szempontból különbözött a keleti blokknemzeteitől. A második világháború után aSzovjetunió csatlós államaivá vált országokellenérzéssel voltak iránta, ugyanis ezeket anemzeteket gyarmatoknak tekintette, s ennekmegfelelően is bánt velük. De ezek egyikében nemvolt olyan erős és mély a gyűlölet az oroszok iránt,mint Magyarország lakosságában. Ugyanis a vesztesMagyarországot ellenségnek tekintették az oroszok,és ez a tény erős pszichológiai faktort jelentett. Annakellenére, hogy húsz esztendeig a fasiszta uralomfojtogatta a magyar népet, a második világháborúután a lengyelekkel és a csehekkel ellentétben aSzovjetunió megszállta Magyarországot. Ezmagyarázza mindkét fél részéről az októberi tizenkétnap mérhetetlen brutalitását és gyűlöletét.Ami Kádár Jánost illeti, elárulta a forradalmat, azoroszok bábjaként lett az ország vezető embere ésbebiztosította Nagy Imre felakasztását. Harminckétévig volt hatalmon, s érdekes módon sokak számáraautomatikusan népszerű és tisztelt személyiség volt.Egy 2002-es felmérés szerint a magyaroknépszerűségi skáláján a második helyen végzett jóvalmegelőzve Nagy Imrét. Ha nem is bocsátottak megneki, de azért az elért eredményeit elismerték.A forradalom 12 napja megrendítette az egészvilágot. Nixon az ötven évvel ezelőtti forradalmat a«szovjet birodalom végének» látta.A fentiekről a Bevezetésben olvashatunk. Ezutánkövetkezik a java... Mégpedig Moszkvától, 1944október 9-től kezdődik a magyar tragédiatörténetének, egy vereség diadalának bemutatásaharmincnégy fejezeten át.... A könyv három részretagolódik: az első 18 fejezet az első részt alkotja,Preludium címmel. A második részben Forradalomcímmel a 12 nap eseményeit 13 fejezetben tárgyalja.A harmadik rész három fejezetben Következményekcímmel, 1956 november 7-től tárgyalja az elkövetkezőeseményeket. Ezekben a fejezetekben olvashatjuk,hogy Kádár ettől az időszaktól kezdve megmutattabrutális oldalát és hazug voltát. Publikusan biztosította többször is az ország népét,hogy nem fog intézkedéseket tenni Nagy Imre ellen.De, mint tudjuk, nem így történt... Nagy Imre elrab-


lása Andropov ötlete volt, amelyet az akkori KGBfőnöke, Szerov nagy lelkesedéssel fogadott. A Kremlelvtársai: Malenykov, Szuszlov Averiky Arisztov, akik agyarmattartó hatalmi pozícióik átvételére Budapestentartózkodtak, szintén be voltak avatva a tervbe....Nagy Imre elrablásának körülményeiről is olvashatunkezekben a záró fejezetekben. Megtudjuk milyenalattomos, hazug és átverő szerepe volt Kádárnakáldozatainak kiszemelésében s azok megtorlásában,mi szerepe volt a KGB-nek, ÁVÓ-nak azelkövetkezendő eseményekben. Az Utóiratban pedig anemzetközi visszhangról szerzünk tudomást, majd akádári rezsim 32 éves berendezkedésének forradalomutáni lépéseiről. Kádár évekig a leggyűlöltebb embervolt, aki életének utolsó hónapjaiban elismerte amegtorlások gyanánt végrehajtott emberöléseket,kivégzéseket. A pszichológus Mérei Ferenc, aki abudapesti diákmozgalom egyik vezetője volt , aki1956 után négy évet ült így vélekedett: «1960-tól„kollektív amnézia” támadta meg a magyarokat.»(Megjegyzésem: Sajnos sokaknál még most is tart.)E könyv a magyar forradalom küzdelmeit, intrikáit,hősiességét tárja fel, Simon Sebag Montefiore szerintegy mesteri alkotás.

*A szerző ezt a kifejezést használja.Ez első könyve. A könyv eredeti címe: «Twelve Days,Revolution 1956».A szerző Budapesten született, nem sokkal az 1956-osforradalom előtt... A «Times» és a «New Statesman»boszniai és kelet-európai levelezője, az «EveningStandard» vezércikkírója volt.Forrás:http://www.osservatorioletterario.net/budapest1956.pdf

(Dr. Bonaniné) Tamás-Tarr Melinda

ESSZÉ

GONDOLATOK A ZICHY-KÓDEX KAPCSÁN

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár BudapestGyűjteményének féltett kincsei közé tartozik Angelodal Cortivo (1462-1536)1 kódexe, mely egykoritulajdonosairól a Zichy-kódex nevet kapta. A kódex1485-1536 között keletkezett Velencében. Papírraíródott, s Angelo dal Cortivo halála után azunokaöccse, illetve még egy eddig ismeretlen kéz írt,és rajzolt a kódexbe. A kódex vegyes tartalmú: a cinquecentóból és aseicentoból származó költeményeket2, jobban mondvaleginkább ezeknek azokat a részleteit tartalmazza,melyek Angelo dal Cortivo számára kedvesek voltak,Francesco di Giorgio Martini (1439-1502) építészetitraktátusának legelső szövegváltozatát3,, az ehhezszorosan kapcsolódó rajzokat, és a valószínűsíthetően1 A név lehet esetleg Cortino, valódi alakja még nem tisztázott, aszakirodalom sem egységes ez ügyben, van aki Cortinoként, vanaki Cortivoként említi.2 A versek velencei és ferrarai költők munkái.3 Marco Biffi professzor tanulmánya szerint valószínűleg afennmaradt kéziratok közül ez az első változat. Bizonyítja ezt a

91szöveg elemzésével, illetve a szöveget illusztráló rajzokkal.

kiadásra szánt mintakönyv-illusztrációkat, a Brentafolyó első és második szabályozásának rajzát. A kódex kapcsán egy kis bepillantást szeretnénknyújtani főként művelődéstörténeti vonatkozásbanabba a korba, melyben a kódex keletkezett. Areneszánsz, olaszul rinascimento kialakulása, mintminden „irányzat”, az élet egészére hatott: átformáltaaz embereket ugyanúgy, mint a művészetet. Afestészetben és az irodalomban korábban bontakozottki a földi életre irányuló, emberközpontú humanistaszemlélet, mint az építészetben, mivel ott ehhez mégúj technikák, módszerek kellett, hogy kialakuljanak.Mindezek ellenére a reneszánsz szemlélet építészetimegfogalmazása már át- meg átszőtte a trecentokulturális életét is. Az ábrázoló művészetben az antikszellem már a 12. századi toszkán építészetben,illetve a 13. századi szobrászatban elindult. Ugyanez aköltészetben a 12. században, a Carmina Buranalegszebb részeit író legnagyobb latin költővel (akivalószínűleg lombardiai volt) indul el. Bár Dante Isteniszínjátéka a költészet monumentális szintézise, s aközépkor gondolatvilágának megkoronázása, mégis azúj távlatok felé tekint, s a reneszánsz szellemet issugározza magából. A reneszánsz műveltség legnagyobb cselekedete –nagyobb még a világ fölfedezésénél is, hogy „világrasegíti”, felfedezi az individualizmust, melynekfejlődése önmaga és mások egyéniségénekfelismerésétől függ. A görög-római ókor a 14.századtól a műveltség forrása és támasza, a lét céljaés eszménye lett. Már a középkorban is, jóval areneszánsz kezdete előtt, éreztette befolyását azItálián kívüli területeken is. Itáliában mégis máskéntébred újra az ókor, mint máshol. Ők sajátnagyságukra emlékeznek vissza, s az így kialakulómodern olasz szellemiség iránymutató példaképe letta Nyugatnak. Az olaszok nagy és általános vonzalmaaz ókor iránt tehát a 14. században kezdődött el,amikor a városi lét arra a fejlettségre jutott, hogy anemesek és a polgárok együttélése és valóságosegyenlősége révén egy egyetemes társadalom alakultki. Ez a társadalom érezte aztán a művelődésnek aszükségességét, s nemcsak szabadideje, de eszköze isvolt hozzá. A quattrocento társadalmában az egyed(az ember) és a közösség viszonyának átalakulásávalegyütt szükségszerűen jelentkezett az elvilágiasodás.Ezáltal lehetőség nyílt az érvényesülésre, az egyéniképességek kibontakozására. Ez ösztönzően hatott azemberre, aki így célratörő és dinamikus lett, és akülönleges tehetségek képességei univerzális jellegetis ölthettek. Ezáltal a reneszánsz nem az antik kultúra,hanem a társadalmi élet és a kultúra újjászületése. Niccolò merchese († 1441) határozottan aztkívánta, hogy alattvalói gazdagabbak legyenek másnépeknél. Így vált Ferrara Európa első modernvárosává, ahol elsőként keletkeztek – a fejedelmekszorgalmazására – a nagy és szabályosanmegtervezett városrészek. A városnak nagy létszámútisztviselőkara volt. Mesterségesen ideirányították azipart, s az egész Itália területéről menekülőgazdagokat rávették a letelepedésre, a palotákfelépítésére. (Például a kivándorolt firenzeiekFerrarában egész gyarmatot alkottak.) A d’Este-


udvart a mecénásság tette világhírűvé, mely egyrésztaz egyetemre, másrészt az udvari és államiszolgálatra terjedt ki. Itáliaszerte köztudott volt, hogyFerrarában a katonák a zsoldjukat, az egyetemtanárai pedig a fizetésüket mindig megkapják azesedékes napon. A katonáknak nem volt szabad apolgárok és a falusi nép tulajdonához önhatalmúannyúlni. Ám Ferrara híres volt arról is, hogybevehetetlen kastélyában hatalmas mennyiségűaranypénz van. A ferraraiakban kialakult azuralkodóház iránti modern alattvalói lojalitás:kötelességérzetté alakult bennük az uralkodószemélyes megcsodálása. Kezdetben az ókori művészeti (főként építészeti)maradványok voltak fontosabbak az írottaknál, akárlatin, akár görög nyelvűek is voltak, ezért eleinte amár régóta ismert anyagok jártak kézről-kézre. Csak a15. századtól kezdődtek el az új felfedezések, illetve agörögből való fordítások, a másolatok készítése, s azezekhez kapcsolódó könyvtáralapítások. A 15-16.századra koncentrálódott a tudományos foglalkozás agörög nyelvvel. 1520-ban, a görög kolónia kihalásávalez egy időre abbamaradt. Firenzén kívül Rómában ésPadovában csaknem mindig, Bolognaban, Ferraraban,Velencében, Perugiaban, Paviaban és egyéb itáliaivárosokban legalább időnként voltak fizetett tanítói agörög nyelvnek. (Ferraraban tanult meg rövid időalatt igen kiválóan görögül a mi Janus Pannoniusunkis, ami tanárának fiát Battista Veroneset is igencsakmeglepte.) Az arab nyelv leginkább az orvostudománymiatt volt fontos, s főként Velencében virágzott a velevaló foglalkozás. Túlnyomórészt az arab Avicennaműveinek szövegeit javítgatták, illetve fordítottákolaszra. Az ókor az élet minden területét „behálózta”. Példaerre az is, hogy mikor a ferrarai Alfonso hercegházasságot kötött Lucrezia Borgiaval, apja, Ercoleherceg személyesen mutatta meg az előkelővendégeknek az öt Plautus vígjáték bemutatásáraszánt 110 jelmezt, hogy láthassák, egyetlen jelmezsem szerepel kétszer. Bár Plautus színdarabjai ebbenaz időben népszerűek voltak, sokszor a nézők afelvonásközökben játszott balettokat ésnémajátékokat élvezték jobban. A ferrarai udvarbanszokássá vált, hogy minden komédiával együttjárjon a„maga” balettje (moresca) is, hozzátéve, hogygyakran magukhoz a némajátékokhoz is tartozott egy-egy balett. Ilyen előadás szórakoztatta például 1491-ben Alfonso d’Este első házasságkötésekor4 avendégsereget, illetve korábban, 1487-benkivilágítással és tűzijátékkal volt kibővítve. Emellett sevége, se hossza nem volt a „mitológiaikocsikázásoknak”, aminek ékes bizonyítéka Borsod’Este korának legfontosabb művészeti alkotásában, aPalazzo Scifanoiaban látható fríz, mely ezzel atartalommal foglalkozik. A reneszánszban az irodalom át- meg átszövi afejedelmi udvarokat. Bojardo eposza egy-egyelkészült részét folyamatosan felolvasta Ercole hercegudvarában. Míg Torquato Tasso személyéhez az udvarféltékenyen ragaszkodott, addig Ariosto Ippolito

4 Anna Sforzával

d’Este muzsikusai és szemfényvesztői között „húztameg” magát, ameddig Alfonso d’Este szolgálatábanem állhatott. A tudomány és a művészetekfontosságának tudatában élő Itáliában nem meglepő,hogy a legmagasabb körökbe tartozó nők műveltségelényegileg megegyezett a férfiakéval. Lányok és fiúkegyformán részesültek az irodalmi és nyelvészetioktatásban. Még a fejedelmi lányok is virtuózkészségig jutottak el a latin beszédben és írásban.Más nőknek legalább a férfiak olvasmányában kellettrészt venniük, hogy követni tudják az ókorravonatkozó tárgyi adatokat, mivel leginkább ezekrőlesett szó társalgás közben. Ám részt vettek az olaszköltészetben is többek között vallásos canzonek,szerelmi szonettek megírása és rögtönzésekformájában. Ezekkel több nő is nagy hírt szerzettmagának.. A legnagyobb dicséret, ami ekkoriban anőket érhette, az volt, hogy férfias eszűnek és férfiaslelkűnek nevezték őket. A reneszánsz építészek is sokat merítettek az antikkorból, a római architektúra számos szerkezetimegoldását mentették át, használták felmotívumkincsét, amiből új mondanivaló, új tartalomszületett, saját képére formálva ezáltal az antikvitásgondolatait, eszméit. Az építészeti alkotásokközéppontja az ember lett: azaz ember a tartalma ésa lényege a maga alkotta térnek, mely az őméltóságát ünnepli. Mivel az ember környezete urakívánt lenni, könnyedén szeretett volna mindentáttekinteni. Ennek érdekében a tereket, épületeket jólfelfogható arányokkal komponálja meg, materiálisrendet teremtve általa maga körül. A kor tipikustérbeli rendje a központos (centrális) elrendezés volt.A templomok teremszerűek, jól áttekinthetőek,„marasztalóak” lettek. Az épületek homlokzatain ismegjelentek az arányok és a ritmusok: a zártkompozíciók, a harmonikus rend, a részek egymáshozés az egészhez viszonyított törvényszerűségei. Azépítészek szerint az ember, a kozmosz, a zeneihangzatok számszerűen is kifejezhetően hasonlóarányai uralkodnak a világban. Megjelent a reneszánsz világi építészet egyiksajátos épülettípusa, a palazzo, ami a hatalmireprezentáció szimbólumává vált, s kialakulásánakgazdasági, társadalmi és politikai okai is voltak. Az itáliai korareneszánsz építészethez Európaországai közül elsőként Magyarország zárkózott fel. AzAnjouk óta létező komoly politikai kapcsolat a 15.század hetvenes éveiben még jobban elmélyült CorvinMátyás uralkodása alatt. A török elleni védekezésérdekközössége 1474-ben IV. Sixtus pápa, a nápolyikirály, Aragóniai I. Ferdinánd, Federigo Montrefeltrourbinói herceg, I. Ercole d’Este ferrarai herceg ésCorvin Mátyás, Magyarország királyánakszövetségéhez vezetett. Az ókori építészetről főként materiális jellegűemlékek maradtak fenn, így (mondhatni szinteérdemein felül) felértékelődött Vitruvius Dearchitectura című munkája. Vitruvius műveenciklopédikus jellegű, és szervesen hozzánőtt az

92


európai kultúrához. Az emberi ismeretek akkori fokánezeknek a totalitását igyekezett összefoglalni. Műveaz egykor fennséges görög-római világ egyetlenfennmaradt építészeti forrása. Vitruvius életérőlvalamivel többet rudunk, mint építészetiműködéséről5; szülei jó nevelése következtébentechnikai és bölcseleti ismeretekre tett szert, sszolgálta Julius Caesart és Augustust ishadmérnökként. Felügyelte a hadigépek építését éskarbantartását, ellenőrizte a vízvezetékeket. A De architectura című könyvét az őt követőszázadokban vagy egekig magasztalták, vagyelutasították, de sosem tudták figyelmen kívül hagynigondolatait az építészetről. A népszerűség okailehettek: a mű komplexitása, egyedisége, a tárgyaltanyag elrendezése, beosztása, szintézise (egyszerreépítészetfilozófiai, építészetesztétikai könyv, miközbenpraktikus kézikönyvként is használható), illetve azépítészeti traktátus műfajának a klasszikusarchetipusa. Tárgyalási metodikája és szerkezetemodellé vált: az általánostól az egyedi felé halad,mindeközben az építészet gyakorlatát és elméletét isfelismeri, és tisztázza az építészeti fogalomrendszert.Az összes épített konstrukciót hármas követelményszabályozza: a tartósság (firmitas), a célszerűség(utilitas) és a szépség (venustas). Ezek akövetelmények a mai napig használatosak. A részek egymáshoz és az egészhez való viszonyáta szépség eredményezi, amit Vitruvius atermészetben meglévő harmonikus viszonyokbólszármaztat. Ennek legmegfelelőbb modellje az emberitest, melyet analógiaként használt a szimmetriameghatározásában is. A templomépítészetet tárgyalóharmadik fejezetben foglalkozik az emberi testarányaival, mely szerint az egészséges testalkatúember, ha oldalra kinyújtott karokkal, lábát terpesztveáll, berajzolható a két legegyszerűbb, ugyanakkorlegtökéletesebb geometriai idomba, a négyzetbe és akörbe. Ez a reneszánsz gondolkodók számára akozmosz és az ember kapcsolatát világította meg. A mű Itáliában a 14. század közepén bukkant felújra, s igen gyorsan terjedt el, melyben igen nagyszerepe volt Petrarcanak. Boccaccio is birtokolt egykötetet a műből. Eleinte másolták, ami Leon BattistaAlberti működésével megszűnt puszta másolás lenni.Ő már meg akarta haladni az eredetit, hogy erkölcsiigazolást adjon saját elméletének. Szintén latinul írtművében arra törekszik, hogy mindent tökéletesebbencsináljon elődjénél. A 16. században Francesco di Giorgio Martiniplatonikus arányelmélete is vitruviusi indíttatású. Őegyszerre kutatta és interpretálta a vitruviusiszöveget. A cca. 1475-ben keletkezett Trattato-jábanmár olaszul idézi Vitruvius szövegét. GiorgioMartiniben egyszerre van jelen a filológus és azépítész, vagyis nem pusztán Vitruvius-fordítást készít,hanem saját traktátust. Giorgio Martini igazireneszánsz emberként nemcsak építész volt, de festő,

5 Csak a fammi bazilika révén van róla ismeretünk, de ennek

a maradványait eddig még nem sikerült azonosítani. 93

szobrász és mérnök. A Brunelleschi, Alberti,Michelangelo, Peruzzi, Leonardo nevével fémjelzettcsoport tagja ő is. 1477-től Federico da Montrefeltro(1444-1482) urbinói udvarában szolgált, s készítettreliefeket, intarziákat, érméket, illetve hadigépeket.(Az urbinói herceg a fejedelmek egyik legkiválóbbjavolt. Állama és udvara kiválóan volt megtervezve ésmegszervezve, mely udvar egyben katonainevelőintézet is volt más nagyurak fiainak nevelésére.A gondolkodók „Itália világosságának” nevezték. Fia,Guidobaldo udvarát, mint a legfinomabb társaséletfőiskoláját tette halhatatlanná művében BaldassareCastiglione.) Ez az udvar műhelye volt a vitruviusitanoknak. Angelo dal Cortivót is nagyon érdekelte azépítészet, bizonyára ezért másolta bele a kódexbeGiorgio Martini traktátusát, ám a hozzá tartozórajzokat több kéz készítette el. A kódex más helyein ismeglévő rajzok – geometriai szemléltető ábrák,betűminták, keleti ornamentikák, ókori rómaidíszítőelemek (pl. reliefek), oszlopok, épületek ábráistb. - nem egy időpontban készültek, nem is egyember munkái. A vitruviusi emberarány ábrázolásatöbb verzióban is megtalálható a kódexben.Csodálatos módon a lerajzolt római kori díszítések amai napig fennmaradtak Itália több városában is,többek között Ferraraban vagy Piero dellaFrancesca6,, illetve Andrea Mantegna freskóin. Pierodella Francesca nagyhatású műve, a De prospectivapingendi általános művészeti vonatkozása révén azépítészethez is kapcsolódik. Az arezzoi San Francescotemplomban lévő freskósorozatán, illetve AndreaMantegna padovai Eremitani templomban láthatóképein a háttér ábrázolásában, a katonák ruházatántűnnek fel a római kori díszítések, épületek, romok,páncélok, szobortöredékek. Mindezek bizonyításáraálljon itt most néhány kép!

Rajz a Zichy-kódexből6 Piero della Francesca Lionello d’Este meghívására 1450-igudvari festőként dolgozott Ferraraban, mely megbízástfeltehetően Leon Battista Alberti ajánlására kaphatta, s egyfreskót is festett a Castello-ban, ami azonban azátalakításoknak esett áldozatul néhány évtizeddel később.Festészetének hatását ezen kívül még néhány ferraraiminiatúra őrzi. Ezután Federigo da Montrefeltro urbinoiudvarában dolgozott, ahol találkozhatott Giorgio Martinivelis, mivel Montrefeltro udvara a Vitruviust követő építészetitanulmányok keletkezési helye volt.


Rajz a Zichy-kódexből

Andrea Mantegna freskórészlete a padovai Chiesadegli Eremitani-ból (N.d.R. feltételezhetőn a balranéző Janus Pannoniusszal)

Piero della Francesca: Storia della vera Crocecímû freskójának részlete az arezzoi Chiesa diSan Francesco-ban.

Szabó Ágnes- Budapest -


appendice/fÜggelÉk rubrica delle opere della letteratura

Documents