Uzon krónikásai . A folyosó iskolaújság melléklete, 2011. május 20.

Antal Béla emlékei...[..]Béla bácsi első története az iskoláról szólt, elmesélte, hogy Antal Zsigmond Tatrangi Sándor halálos ágya mellett és a temetésén kellett verset mondjon.Mint ahogy minden uzoni diák tudja, az uzoni iskolát Tatrangi Sándor és neje Benke Juliánna örökségükből építették.

Tatrangi Sándor és neje a mostani odafenti gyógyszertárnál laktak (mondta Béla bácsi). 1791-ben lebontották a házukat és azután épült gyógyszertár épülete, ami előbb óvoda is volt.

A református templom 1810 felé a templom várfala már nagyon duvadozott, amire rásegített az a nagy földrengés és az teljesen leduvasztotta (mondta Béla bácsi). A földrengéskor megsérült a templom is.Az újraépítésre 1987 közott került sor, ekkor feljavították a kertet és a templomot. A kertet Pál János adófék építette újra.

Béla bácsi nagynénje mondta neki, hogy a Pünkösti pap amikor eskette őket, akkor neki azt mondta, hogy szorítsák meg egymás kezét, mert ők hordták oda a legtöbb követ.Az emlékezeteiben az is ott volt, hogy a vásárt a templom körül tartottak, ahol sok mindent lehetett kapni.

Antal Béla (mesélés közben)

Az óvodaVajna János nagy gazda volt, de a kúriját eladta a Temesváriaknak, akiktől később 1830 körül, állam elvette a kúriat.

A mostani Temesvári Kúria

A háborúról

A háború idején Béla bácsi még 4-5 éves volt, de emlékezett dolgokra, amiket nekünk elmondott:“Az ukránokat kísérték a német katonák és a székely őrség tevékkel, lovakkal.”

Abban az időben építettek 10 bunkert. Kettő volt a temetőnél, egy az alsóhatárnál, egy a középső határnál.

Gábor Áront a Tatrangi Sándor temetőbe temették s utána Bereckbe vitték.Béla bácsiék emlékművet szeretnének emlékére állítani, azért mert ők találták meg a sírt.

Szerkesztették: Györbiró Norbert és Mihály Alpár Szilárd