ANDRÉ KOSTOLANY

A PÉNZ ÉS A TİZSDE CSODAVILÁGA

KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 1990

Az eredeti mő címe: Kostolany's Wunderland von Geld und Börse.

Ullstcin Sachbuch

( Verlag Busse + Seewald GmbH, Herford

A szerzı magántulajdonú képeivel illusztrálva

Fordította: Kerényi László

A fordítást az eredetivel egybevetette és Szakmailag ellenırizte:

Sulyok-Pap Márta

( Kei c-n vi László, Budapest, 1990 Hungárián iranslation

TARTALOM

l;lıszó 15

TİZSDEI KISKÁTÉM A

tızsde az életem 23

Az ördög mőve: homo ludens Hajózás a vagyon és csıd között

ISBN 963 222 291 1

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó A kiadásért felel: Dalos Vilmos igazgató

zedte a Fényszedı Központ Kft. (900839/10) Nyomás, kötészet :

Zenemőnyomda, Budapest 90/430 54 Felelıs vezetı: Skodnitz Ferenc

K r>752 ■ Budapest, 1990 A szerkesztéséri felel: Losonci Nándorné

Mőszaki vezetı: dr. Martonné Vágó Magdolna Mőszaki szerkesztı: Várszegi Zoltánné

A borítógrafika: Németh János munkája Formátum: Fr/5 ■ Terjedelem: l l < . 4 A/5 ív

Betőtípus: Apolló

Esı és napsütés JO ...és az Izabella

tájfun - „Ma bika vagyok, kedvesem"

A tızsde: a világ nagyjainak csodaszere Í7 A

Bibliától máig - Nimbuszomnak következményei vannak

A tızsde szeszélyes logikája 44 A kereslet és kínálat posztuláluma Hogyan keletkezik egy tızsdeárfolyam? T(endencia) = P(énz) + pszichológia) Tıke rövid idın belül Állami befolyások ,,A matematika törte ki Franeiaország nyakát" A fanta/i.i is hozzátartozik

A kamatláb és a kormánydöntések befolyása 61 Infláció és köt ven v piar

Infláció és tızsde 64 Az adó és a

pénzpolitika hatása A 70-es évek eseményei

5

A tızsdei c i k l i k u s mozgás fázisai 71 A fázisokban történı helyes spekulációról Tapasztalatok

„reszketı" és „sokat tapasztalt kezőekkel"

Ut a sikerhez: anticiklikus cselekvés 78

Hittételcin 2 x 2 = 5 — 1- Rugalmas maradni Az elvhőség kifizetıdik l ' .nb. i j l)r. Jekill és Mr. Hyde között

„Aki «i kicsit túlbecsüli, az a nagyot nem érdemli" 90 A spekuláns: stratéga hosszú távon 9 3

Ágyúdörgésnél vásárolni, hárfaszónál eladni

Szakértık és csodarabbik 99

Az eleni/o gondolkodik a tızsde irányít - Nem tudomány, hanem mővészet

Mennyire1 értékesek az „elsı" kézbı l származó információk? 10 5

Informált tönkrement ? A beteg Tannenbaum úr - Tévedés következmények n é l kü l : az „Oceanic"

Az árfolyamtrendek (Charts): a részvény lázgörbéje 1 1 1

A nyerés elıfordulhat, de a vesztes szükségszerő Az árfolyamtrend szabályai Megszállottak és sarlatánok

„Információ be, információ ki": a tızsdei számítógépekrıl 118

Számítógép-párbeszéd A túl sok tudás gyakran káros Tanácsom így hangzik: Think! Gondolkozz!

Boom és krach: szétválaszthatatlan fogat 122

A TİZSDE TÖRTÉNETE... EGYBEN AZ ÉN TÖRTÉNETEM IS

Amerika fog fizetni... Az 1557-es katasztrófa 127 A

„Grand Parti" összeomlása

Tulipánkatasztrófa a 17. században I U

Valaki felsikított: Tőz! És mindenki kirohant

Az elsı modern tızsde: Amszterdam 1 1"5

A Kelet-indiai Társaság: állam az államban Hajótörés a Jóreménység fokánál „A zőrzavarok zőrzavara"

A londoni tızsde: egy végtelen birodalom idegközpontja 141

A Royal Exchange kezdete „Fekete elefántcsont" „A spekulálás ma divat, ezt teszi a miniszter, a hazafi"

A 18. század Bernié Cornleldje: John Law 149

„Adjátok nekünk pénzeteket és mi gazdaggá teszünk benneteket!" - Pánik a Rue Quincampoix n A párizsi tızsde a 19. században

Úton az elsı ipari forradalom felé 1 ^4

Szirének dalai a drágakövekrıl és értékes leniekrıl A spekuláció: az ipari fejlıdés motorja Tızsdeszenvedély, avagy a haladásért tenni

Fekete péntek 1869: tızsdekatasztrófa New Yorkban 159

A tızsde Pearl Harbourja

Visszapillantás a 19. századba: gründolási l á z 163

6 7

Sába királynıjének kincseskamrája ? A fuvallat elfújta az álmol A Pedera] Keserve System alapítása

SAULUSTÓL PAULUSIG

A nyugati v i l á g nyugtalan 20-as évei 171 Amerika: a prosperitás paradicsoma Európa: a „honey moon" évei „J'ti deux amours, naon pays et Paris" - Az elsı napom

.) ,,templomban"

A szerencsés bessz-játékos 182 l l )2(). október 22-e: a történelem Legnagyobb pénzügyi

katasztrófája Reménytelenség egy féktelen mámor után - Roosevelt, a megmenti") A/, amerikai tragédia kihatása Európára „Rendkívül fatális - jegyezte meg Schlich"

Nevetni, amikor mások sírnak? 194 A vártnál tragikusabb Í g y besszre spekuláló megtérése Új

korszak

„T ı/.sdés és ráadásul zenész is" 202 „A pénz múlandó - a mővészet örök" 204

A Wildenstein saga A győjtık köreiben

TİZSDE ÉS SZENVEDÉLY

Múló szerelem... 215 Mona l. isa a tızsdén ,,Most sertésoldalast kell vásárolni!"

Bulvárkomédia és áruhiány 222 A hölgy

elbővölı volt és kaeér... A gyızelmet elfújta a szél!

Mit kell tudniuk a nıknek a tızsdérı l? 226

A férfi szivet könnyen megnyerjük...

A tızsde „hısei" 229 A

miniszterelnök N i k i t a király A bankár Rosenberg

A PÉNZ ÉS A TİZSDE CSODAORSZÁGÁ BA N

Átmenet a mába: párizsi tızsdekaland I9W/40 239

A párizsiak tızsdepatriotizmusa „Istenem, mekkora tévedés!" Egy világ dılt bennem össze

Viharfelhık a csodáttrszág felett 245

I. hisztéria: infláció - II. hisztéria: régiségek Túl lehet-e járni az infláció eszén? - Infláció: a demokrácia ára - Megtakarítók pokla az adósok paradicsoma — III. hisztéria: arany Gondolatok az aranystandard-rend szerrıl

A valuta: bőneink és erényeink tükörképe 257 Spekuláció a vagyon megırzéséért 260

A vagyon növelésének mővészete Amivel spekulálni lehet - Befektetések: részvények, ingatlanok Befektetések: áruk, nyersanyagok Befektetési érték: képek Befektetések: régi

bútorok, porcelánok Befektetések : ékszerek, gyémántok - Befektetések: régi pénzek, bélyegek Végül egy jótanács

Ha a bankokból újra kávéházak lesznek... 27?

Amerikai bankok Európai bankok

Ki kit véd meg, és kitıl? 278 A svájci

számozott számlák Bankindiszkréció Amerikában

„Adóoázisok" - Eldorádók 283

Szerencsétlen adóáldozat, mi kell még? Fekete pénzbıl fehéret csinálni

A „látó" kereskedıkrıl: Úristen, mennyi fáradság! 286

Út a „minikapitalistává" váláshoz: befektetési alapban való érdekeltség 289

A tıke cs a munka movctségC Multinacionális vállalatok: Európa mőhelyei

Ha a befektetési alap menedzsere nevet, akkor az ügyfelek sírnak 293

„Vagy úgy s/olt a bróker , az sem rossz!" - A varázsszó: „teljesítmény"

Tızsdei csalás vegyes konszernekkel 297 Vakmerı konstrukciók A kártyavár összedıl

Oftshore alapok, made for Germany 302 Az új Midasz király: Bernié Cornfeld - Tızsdét és részvényeket, igen! Offshore alapokat, nem!

Ahogy a közönséget becsapják 308 A vérszívó módszer HedfiC (fedezeti) tranzakciók „És ha a

tızsde esik, akkor is lehet keresni!"

leírási társaságok Madc in Germany 313

Ki kit ejt á t? Miért hallgat a szövetségi kancellár?

Quousque tandem, Catilina, abutere... 315 Egészen ,,meghízható" : árutızsde-lebujok Csalás az NSZK-ban

Bőnrészesség tudatlanságból 318 Helmut Schx&idt és OttO 1.ambsdorff szavai - Mindenkit elcsábítanak Védjük a kártól a piacgazdaságot!

10

Szabad világ: a devizaprofik játékkaszinója 321 „..., de sajnos nagyon szorgalmasak is" Veszély a szabad

piacgazdálkodásban

„Dávid" Kostolany a „Góliát" Dresdner Bank ellen 324 Az aranymanipulációban vezet a Dresdner Bank Dr. Friderichs

elsápadt - „Hallgatni ezüst, Schreiber pedig arany"

„Marx mama csodálná az amerikaiakat" 328

Amit az európaiaknak tanácsolok „Papíron minden jónak tőnik..."

„Ez csak az elsı csapás volt..." i í 2

Mint hajdanában Franciaországban A dollár a mélypontról - Hogyan tovább?

Nehogy megfeledkezzetek Amerikáról! 336

Nem paradicsom életmővészek számára „...csak kommunista ne legyen!" Egy biztonsági paradicsom

Túléli-e a csodaország? ÍV)

Külsı és belsı veszélyek „A politikában minden lehetséges, és mindennek az ellenkezıje is" Miért vagyok mégis optimista?

AZ „ÉN" BIRODALMAM, AHOL - REMÉLHM SOHA NEM

MEGY LE A NAP

A tızsde mint passzió 347 A gonosz tızsde... 349

Tızsdelátogatókról és napi spekulánsokról 351

Tızsde-barométerem

11

A tızsde potyalcsıi 353 Hogy

nézne ki .) világ bolondok nélkül?

Szivem gyöngyszeme: a párizsi tızsde 356 linlékezés Daumier-r\\ és Zolára - „Itt vannak a zsandárok" ...és mosl IVaiH'ois Mitterrand A két táborra szakadt nép lilvilej>: reménység

A nem európai tızsdék 363 A tokiói tızsde A sydneyi tızsde A dél-amerikai tızsdék

A tel-avivi tızsde

Barbara Silbiger: Magyarország jósnıje 367 Misztikus jelek Budapestrıl

Az utolsó mohikánok kis kıre 370

Az elmúlt idık nem érdekelnek

A tızsde: egy birodalom, ahol - remélem - a nap sohasem nyugszik le 373

FÜGGELÉK

Mindig lelni, de sohasem megijedni: André Kostolany kis tızsdei egyszeregye $77

Tíz parancsolat 383 Tíz tiltás 384

„Nem tanítok, mesélek.

MICHEL DE MONTAIGNE

ELOSZO

Arisztotelésztıl Marxon keresztül II. János Fáiig e világ gondolkodói újra és újra szenvedélycsen fejtegettek egy kérdést: Erkölcsileg indokolt-e a pénz birtoklása, az utána való vágyakozás, vagy sem? Objektív ítéletet kimondani lehetetlen, az egyes emberek filozófiai beállítottságától függ-

Egy bizonyos: Az élvezet, a pénzkeresés vagy a pénz utáni vágyakozás nem mindig kifogástalan erkölcsileg, de a gazdasági elımenetel szempontjából mindkettı nélkülöz-hetetlen. Az elmúlt 60 év tapasztalata ezt eléggé bebizonyí-totta. Mindenesetre a „pénzkeresés" adta lehetıség nem azonos azzal az élvezettel, amit a „pénz birtoklása" nyújt. A motivációk teljesen különbözıek.

Természetes, hogy az ember pénz birtokosa akar lenni, hiszen ez hozzásegíthet a függetlenséghez, a kényelem he/., kisebb örömökhöz és gyakran a/ egészséghez.

Az emberek többsége számára a pénzkeresés a hétközna-pok kényszerősége, másoknak szórakozás, és nem csupán a pénz miatt. Azért, mert ez a szó autentikus értelemben „megérdemelt". (Csak a német nyelv nevezi a pénzjövedel-met megérdemeltnek. A franciák „nyerik", az angolok „aratják", az amerikaiak „csinálják", és a szegény magyarok „keresik".) A pénzkeresés élvezetté válik, ha a pénzt olyan tevékenységért kapják, ami nem kényszerő.

A tızsdespekuláns igazi gyönyört él át, ha nyereséget vág zsebre olyan ötletekkel, amelyek minden más véle-ménnyel ellentétben helyesnek bizonyultak. Az az elégté-tel, hogy igaza volt, még nagyobb öröm, mint maga a pénz.

15

Sokan örömöt lelnek abban, hogy gyorsan pénzt költsenek, így aztán állandó kényszert éreznek, hogy egyre többet is keressenek.

A rulettjátékos ellenben élvezi a nyerést. De már a máso-dik legnagyobb élvezet számára a vesztés, mert neki a hátborzongató izgalom a szórakozása, nem a pénz. Ezért találhatók a milliomosok között szenvedélyes szerencsejáté-kosok is, mindegy, hogy mekkora összeggel teszik próbára szerencséjüket.

Az ı szórakozásuk a sors kihívása. Ismerek valakit, aki-nek annyi pénze van, mint a pelyva, mégsem érvényesíti soha a menetjegyét a villamoson. Nem a megspórolt márka, hanem a kockázat izgatja, hogy az „ingyenes" utazást bün-tetés nélkül megússza-e.

Furcsa módon, ha rájuk mosolyog a szerencse, a játéko-sok a legnagyobb pöHcszkedık és hazudozók. A nyeréssel heneegnek, a vesztést elhallgatják. Minden egyes sikeres fogás után olyan diadalmasan néznek körül, mintha ık lennének a legnagyobb zsenik.

A/ Intellektuelek és a mővészek a gyakorlati elınyök mellett örömöt lelnek a pénzkeresésben, mert az sikerük hivatalos igazolása. Vannak persze olyan festık, írók, zené-szek, akik gazdagnak születtek. Legnagyobb dolog számukra mégis az, ha képeikért, könyveikért vagy kompozíciójukért magas honoráriumot kapnak. Egyik régi barátom stró-manokkal vásároltatta felesége képeit, mert a hölgy abban lelte örömet, hogy mővészetével pénzt kereshetett. A leg-gazdagabb és legszebb nı is élvezettel veszi fel a honoráriu-mot a modellfotózásért, hiszen ez mégiscsak a legjobb bizo-nyíték arra, hogy 8 valóban szép és kívánatos.

Kétségtelenül igaz, hogy honoráriumot kapni sokkal na-gyobb öröm, mint pénzt keresni. Én magam is tapasztaltam ezt. Amikor évekkel ezelıtt kiadtam egy könyvet, ami nagyon keresettnek bizonyult, nem az a tíz százalék írói honorárium okozta az örömömet, hanem a tízszeres összeg, amit az olvasók hajlandóak voltak a gondolataimért áldozni.

16

Végül is tanácsaimat éveken keresztül a világ legkülönbö-zıbb kávéházaiban ingyen osztogattam az érdeklıdıknek. Remélhetıleg ez a könyv hasonló örömet fog okozni.

Természetesen vannak olyan emberek is, akik lemonda-nak az erkölcsi sikerrıl és az elismerésrıl, akik csak pénzük gyarapításában lelik örömüket, hogy milyen okból és mi-lyen eszközökkel, az számukra mindegy. A keresık e fajtája számára a pénz olyan, mint szomjas embernek a tengervíz. Minél többet iszik a sós folyadékból, annál szomjasabb, mint ahogyan ezt már Schopenhauer is mondta, de a végén milliomosok lehetnek.

A milliomos szó definíciója azonban nagyon kényes, mert minden relatív. İ egy „gazdag milliomos" mondták egykor a bécsiek, „legalább 100 000 guldcnje van". f i z abban a/ idıben még paradox sem volt, mert a milliomos szó nem feltétlenül azt jelentette, hogy az illetınek ténylegesen egy-milliója van. „Milliomosnak" hívták és meg mindig annak hívják azt a gazdag embert, akinek a/ i l lı tisztelet kijár, mint ahogy ıt „Rothschildnak" vagy „Kr İZUSnak" hávják.

A milliomos New Yorkban nem ugyanazt a fogalmat jelenti, mint a mai Budapesten. Ott is vannak milliomosok, csak nem dollárjuk, hanem forintjuk van.

Végül is úgy vetıdik fel a kérdés: Kendelke/.ik-e az il letı egymilliós tökével vagy olyan járadékkal, ami egy jelentıs tıke hozamának felel meg? Aki a 19. szazadban Franciaor-szágban vagy Angliában egy embert milliomosnak neve-zett, nem azt mondta, hogy mekkora a tıkéje, hanem hogy mennyi jövedelme van. Ha az ember már egy bizonyos jövedelem vagy tıke felett rendelkezik, újabb kérdés vetı-dik fel: mekkorák a kötelezettségei, terhei és igényei?

Ezért az én definícióm: Milliomos az, aki tıkéjének vagy jövedelmének köszönhetıen mindenkitıl függetlenül ki tudja elégíteni igényeit. Akinek nem kell dolgoznia, sem fınöke, sem ügyfelei elıtt hajlongania, és aki mindenkinek, aki nincs ínyére, Goethe Götzét idézheti. Hz jelenti a legna-

17

gyobb luxust az életben. Az az ember, aki ilyen szuverén módon tud élni, az az Lgsuri milliomos.

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasóm a millio-mosnak ezzel <i sajátos definíciójával nem ért egyet. Termé-szetesen én sem voltam mindig ezen a nézeten, csak a magas életkoromnak köszönhetıen és sok évtizedes élettapasztala-tom alapján j u t o t t a m erre a következtetésre.

A milliomosjelöltek türelmetlenek. Nem akarnak a nagy pénzre évekig várni. Csak addig, míg fiatalok vagyunk - mondják , addig tudunk a milliókból profitálni, nem akkor, amikor már a tolószékhez vagyunk bilincselve. Nem a függetlenség .1 nagy cél, hanem ahogy Goethe mondja: „A szegénység a legnagyobb csapás, a gazdagság a legna-gyobb érték". Nemcsak az anyagi luxust akarják élvezni, hanem a pénz radioaktivitását is, tudniillik más szolgalelkő- ségét.

Némelyeknek a milliók hatalmat és státusszimbólumot is jelentenek. Barátokhoz, képmutatókhoz, bókokhoz juttat, vonzza az élısködıket és az ellenség irigységét. Inkább ezer irigyet, mint egyetlen sajnálkozót kívánnak. Irigységet pro-vokálni hozzátartozik a milliomosok nagy élvezeteihez.

Az elmúlt H) év tapasztalatai szerint három lehetıség van arra, hogy az ember rövid idı alatt milliomossá váljon:

1. spekulációval (ingatlanokkal, értékpapírokkal, áruk kal, vagy minden más eszközzel, amivel spekulálni lehet),

2. egy gazdag házastárs megtalálásával, i. szerencsés ötlettel a kereskedelemben vagy az iparban. Az ingatlannal való spekulációnál természetesen a perma-

nens infláció volt a nagy fogás és egy lerombolt ország újra felépítése is. A kis kamatú hitelek hozták a sikert. De ilyen alkalmak nem ismétlıdnek meg mindennap.

Hajókkal való kockázatos spekulációkkal vált Onassis a legjobban csodált milliomosok egyikévé. Az ı spekulációi olyan vakmerıén épültek a csillagászati összegő hitelekre, hogy gyakran a tönk szélén állt, amikor a fuvarozási ráták lecsökkentek. Az utolsó pillanatban gyakran egy kis hábo-

18

rú mentette meg, ami a fuvarrátákat ismét a magasba lendí-tette. (Sıt meg vagyok gyızıdve arról, hogy Onassis és több vájtfülő kollégája a bankoktól megvesztegetésekkel maga-sabb hitelekhez jutottak, mint a hajóik állagának értéke.)

Az új látványos sikerek listája hosszú, nemcsak az ötletek voltak helyesek és szerencsések, hanem a pénz utáni sóvár-gás is nagy hajtóerınek bizonyult. Annak lesz pénze, aki határtalan szenvedéllyel sóvárog utána. Úgy kell a pénz hipnózisa alá kerülnie, mint a kígyónak a bővölıjétıl. Sze-rencsére is szüksége van természetesen. Az üzemgazdász és a hasonló pseudo-tudományok tanulmányozása és tanulása fölösleges.

Ki lenne jobb példa arra, hogy hogyan lehet valaki tanu-lás nélkül is milliomos, mint a „gazdag Grün":

Mint szegény ember jelentkezett egy álláshirdetésre templomszolgának Bécsben. Abban az idıben egy templom-szolgának is tudnia kellett írni és olvasni. Mivel Grün analfabéta volt, nem kapta meg az állást. Bánatában a kis vigaszdíjat, amit az utazásért kapott, arra használta, hogy kivándoroljon Amerikába. Chicagóban üzleteket csinált. Az elsı kis megspórolt pénzébıl alapított egy vállalatot, ami idıvel egyre nagyobb és nagyobb lett. Egy vegyeskonszern megvásárolta Grün nagyvállalatát, és a szerzıdés aláírása-kor jött a meglepetés: Grün nem tudott aláírni. „Istenem - mondta a vevı ügyvédje , mi lett volna magából, ha írni és olvasni tudna!" - „Nagyon egyszerő: templomszolga".

De azoknak, akik tudnak írni és olvasni, legyen ez a könyv útikalauz a spekuláció országába, a pénz és a tızsde csodavilágába.

Aki ebbe a csodaországba lep, és csak a pénz körül forog a gondolata, aki itt csak az anyagiakat bálványozza, annak megpróbálom ebben a könyvben figyelmét egy másik világra irányítani - még akkor is, ha ez részben csak odavetett kis szellemes megjegyzésekbıl á l l .

Tapasztalataim szerint a tızsde olyan ajándék, amit ön-magamnak csináltam, egyéni szabadságom egy része. Ennek

I1)

a szabadságnak az átéléséhez hozzátartozik a zene, az iroda-lom és mindenekelıtt öröm az emberekben, éppen úgy a szerényekben, mint a nagyokban.

Ezért a következı hitvallást mindenképpen öntudatosan

és büszkén hirdetem: pénzügyminiszter: nem lehetek. bankár lenni: nem akarok. spekuláns és tızsdés: az vagyok!

TİZSDEI KISKÁTÉM

A TİZSDE AZ ELETEM

Spekulálni? — gyakran felteszik nekem ezt a kérdést. -Talán ez a személytıl függ.

Akinek sok pénze van, spekulálhat; akinek kevés van, annak nem szabad spekulálnia; akinek egyáltalán nincs, annak spekulálnia kell.

Manapság gyorsan és könnyen majdhogynem csak spe-kuláció útján lehet meggazdagodni. És ha már valaki speku-lál, hogyan is spekuláljon? Hol, mikor és mivel?

Az én „százéves" tapasztalatom a tızsdére korlátozódik. Ismétlem: százéves. Habár csak tréfálok, mégis egészen komolyan gondolom. 55 éven keresztül győjtöttem a ta-pasztalatokat a saját zsebem elınyére és terhére, és ehhez jön még azon kollégák 50 éves élet- és tızsdetapasztalata, akik már 70 tavaszt számláltak, amikor én még csak 20 voltam...

Mi lenne, ha mesélnék a tızsdérıl, errıl az elvarázsolt világról? La bourse, la borsa, la bolsa, die Börse, Serka... Párizstól Milánóig és Buenos Airesig, Frankfurttól Pétervá-rig ez a szó nınemő, és ez kétségtelenül több, mint csupán véletlen! Tulajdonképpen mi is a tızsde? Ez a „gonosz" tızsde, ami egyeseknek a vagyont, másoknak a csıdöt jelenti?

Sokaknak Monte-Carlo zene nélkül, egy kaszinó, ahol egy éjszaka alatt szép kis összeget lehet beseperni, izgató, ideg-csiklafadozó légkörben. Számomra ez az idegközpont, sıt a kapitalista gazdasági rendszer motorja. Az igazság valószí-nőleg a kettı között van, és valamivel bonyolultabb, mint hinni szeretnénk.

23

Spekuláltam már mindenféle értékpapírban, pénznemben, es áruban, a/.onnalra és határidıre, a Wall Streeten, Párizsban, Frankfurtban, Zürichben, Tokióban, Londonban, Buenos Airesben, Johannesburgban vagy Sanghajban. Spekuláltam részvényekkel, államkölcsönökkel, beleértve a kommunista országokéit is, átváltható értékpapírokkal, pénznemekkel tekintet nélkül arra, hogy stabilak vagy „lebegtetve" voltak, a cipıtalpam bırével, szójababbal és mindennemő gabonával, gyapjúval és gyapottal, a gépko-csim kerekei gumijával, tojásokkal, szalonnával, kávéval és kakaóval, amit en ugy szeretek: whiskyvel, a csokornyak-kendım selymevei, mindennemő fémmel, függetlenül attól, hogy nemes vagy nem nemes fémek voltak.

De szeretném hozzáfőzni, hogy nemcsak árfelhajtó vol-tam, mivel nemcsak arra spekuláltam, hogy az árak emel-kednek, hanem ugyanúgy arra is, hogy esnek. Röviden: mindenhol spekuláltam attól függıen, hogyan alakult a piac, vagy ahogy a gazdasági és a politikai helyzet ezt megkövetelte, konjunktúrában és depresszióban, infláció-ban és deflációban, fel- és leértékelésekben és - mindent túléltem. Mindent elıre meg kell sejteni, hogy minden egyes szituációt hajszálpontosan meg lehessen ítélni.

Egy diák egy tı/.sdes/.emináriumon feltette nekem azt a kérdést, hogy tanácsolnám-e a fiamnak, hogy spekuláns legyen. „Biztosan nem" - volt a válaszom. „Ha lenne fiam, zenésznek kellene lennie. A másodiknak festınek, a harma-diknak újságírónak vagy írónak. De a negyediknek-tettem hozzá mindenképpen spekulánsnak kellene lenni, hogy a másik harm.it eltartsa."

„Homo spekuláns" a spekuláns mégiscsak egy különös ember. Nem mindenki spekuláns, aki foglalkozásszerően a tızsdével foglalkozik.

A világon 100 200 ezer tızsdeügynök, befektetési ta-nácsadó, portfóliómenedzser létezik, a tızsdék parkettjén vannak nagyhangú segédek, és milliónyian a földön, akik a tızsdei fogadást foglalkozás szintjére emelték, akik a

számok között ide-oda cikáznak, vesznek-adnak, vesznek-adnak... f Aztán vannak pénzemberek, akik sok milliós tranzakció-kat visznek véghez. De a pénzember és a spekuláns fogal-mát ne keverjük össze!

A pénzember állandóan a feje búbjáig merül az általa kezdeményezett üzletekben, biztosítja magának a többsé-get, fúziókat tervez, trösztöket épít fel, új iparokat karol fél, és merı aktivitásból nagyon nyugtalan életmódot folytat. Ha vállalatot alapít, a tızsdéhez fordul, hogy a szükséges tıkét megszerezze. Azon társaságok ellenırzését is a tızs-dén keresztül nyeri el, amelyeket uralni akar. Vertikális trösztben egyesíti az egymást kiegészítı üzemeket vagy rafinált vegyestársaságokat állít össze. A cé l ja mindig egy bizonyos tranzakció, de az adásvételei nagy mozgásokat okoznak, amelyek az egész tızsdére kihatnak.

A spekuláns passzív szemlélıje azoknak a mozgásoknak, melyeket nem ı okoz, de belılük profitálni akar. Milyen fejedelmi foglalkozás! És úgy gondolkozik, mint Horatius: „Boldog az, aki az üzletektıl távol é l . " A közönséggel való kapcsolat nélkül, anélkül, hogy „alantas" munkával bepisz-kítaná a kezét, távol a kereskedelmi áruktól és poros raktá-raktól, távol az üzletemberekkel es üzletkötıkkel folytatott mindennapos vitáktól, a spekuláns teljes elmélyülésben töpreng: beburkolózva szivarja füstjébe, kényelmesen ül hintaszékében, és gondolkodik, távol a világtól és annak lármájától. Elérhetı közelségben tartja eszközeit, amelyek a lehetı legegyszerőbbek: egy telefon, egy rádió és néhány újság. De ebben is rejlik egy titok: tud a sorok között olvasni.

Nincsenek alkalmazottai, sem fınöke, nem kell ide-oda barátságosan köszöngetnie, nem kell ideges ügyfeleket elvi-selnie, mint a bankárnak vagy egy közvetítınek. Senkit nem kell valamire rábeszélnie, ı úriember, aki maga fölött és az ideje fölött szabadon rendelkezhet. Ezért nem megle-pı, hogy sok ember irigyli. Mégis vés/elvesen él , és meg

24

kell szoknia, hogy mini egy krokodil, nyitott szemmel aludjon.

Szelleme soha nem nyugszik meg. Mint egy orgonajáté-kos, egyidejőleg több regisztert húz, különbözı klaviatúrá-kat és pedálokat mozgat: részvényeket, kötvényeket, pénz-nemeket, nemesfémeket, nyersanyagokat stb., de mőveletei némelykor kiegészítik egymást. Az egyik kivédi a másik kockázatát. Ennek a módszernek megszámlálhatatlan variá-ciója van. Majdhogy soha nem található két teljesen azonos eset.

Mivel tranzakciói egy összefüggı rendszert alkotnak, egy laikusnak veszélyes a tısgyökeres spekulánst egy ilyen akciójában követni. Ugyanis nem lehet olyan egyszerően megállapítani, hogy mi célból kezdeményezte és milyen mértékben egészíti ki egy másikat. Ami érthetetlennek vagy ésszerőtlennek tőnik, az a valóságban tökéletesen felépített és egy elıre meghatározott rendszer szerint irá-nyított.

Mielıtt valaki a tızsdespekulációt valóban megérti és valamelyest is elsajátítja, sok tanulópénzt kell fizetnie. Ez-zel azt szeretném mondani, hogy a spekulációval nyert pénz fájdalomdíj. Hlıször jönnek a fájdalmak, azután a pénz.

Gyakran megdöbbentıek azok az okok, amelyek megren-dítı eseményeket váltanak ki a pénzügyek világából. Sok-szor nincsenek közvetlenül egymással kapcsolatban, mint például a szerelmi románcok, politikai becsvágy, személyes hiúság.

AZ ÖRDÖG MŐVE: HOMO LUDENS

A rossz nyelvek szerint az ördög azért teremtette a tızsdét, hogv megmutassa az embereknek, hogy Istenhez hasonlóan tıle is tudnak a semmibıl valamit teremteni. Ez tévedés! Nem az ördög ta lá l ta fe l a tızsdét. Spontán keletkezett, egy fa al . i t t, <iz utcasarkon vagy egy kávéházban, hogy aztán egy palotába költözzön. Mindazonáltal az ördög beavatko-

26

zott. A „homo sapiens"-bıl „homo ludens"-t csinált, aki a tızsdét gyakran játékteremmé változtatja.

Azonban ez a játékterem hatalmas szerephez jutott kapi-talista rendszerünkben. Mert ennek alapja a részvénytársa-ság, és a motorja a tızsdespekuláció. Spekuláció nélkül a nagy társadalmi iparágak (vasút, gépkocsi, olaj, elektronika, komputer és tucatnyi más) soha nem alakultak volna ki . Csak egy spekulatív árfolyamnyereség és nem a kamathozam reménye tudja az expanzióhoz szükséges pénzt a nagy és kis megtakarítók zsebébıl kicsalogatni. Ezeket a megspórolt pénzeket fogják aztán a tızsde segítségével a legkülön-bözıbb beruházási lehetıségeken keresztül a gazdaságban elosztani. Egyszóval, a tızsde eszköz a befektetések befa-gyasztására és mindenkori újra félhasználására, ha a befek-tetınek a tıkéjére ismét szüksége van. így tölt be a tızsde-spekuláció (legalábbis a kapitalista gazdasági rendszerben) lényeges funkciót. Akkor is, ha ezt spekulációs nyereség miatt teszi, de a tızsdejátékos mégis a gazdaság rendelkezé-sére bocsátja a tıkéjét. A milliónyi játékosnak és parazitának az értékpapírtızs-déken tehát megvan a jogosultsága. Es ha nem léteznének, ki kellene találni ıket. Minél több a parazita, annál na-gyobb és likvidebb a piac, és annál jobban felfogják és csillapítják a megrázkódtatásokat, ugyanúgy a hossz-, mint a besszmozgásoknál is. Minden egyes árfolyamcsökkenés-nél jelentkeznek új vevık, és így védik a piacot egy brutális zuhanástól. És minden egyes árfolyam-emelkedésnél jelent-keznek új eladók, így fékezıen hatnak a hosszmozgásokra. Egy nagy forgalmú piac mérsékeltebb mozgásokat jelez, mint egy kisebb forgalmú, hasonlóan egy gépkocsimotor-hoz, amely 16 hengerrel sokkal egyenletesebben megy, mint 4-gyel. Felfogják a sokkot.

Spekuláció mindig volt. Története olyan régi, mint maga az emberiség, és párhuzamosan mozog vele. Spekulánsok < már azelıtt voltak, mielıtt a tızsde világra jött volna. Ha a spekuláció történetét egy mondatban akarnám összefog-

27

Lalni, azt kellene mondanom: megszületett a „homo lu-dcns", játszott, nyert vagy vesztett, és soha nem fog meg-halni.

Bzéri vagyok meggyızıdve arról, hogy minden tızsdei depresszió Után, amikor az embert a részvényekkel és a tızsdével szemben utáhit fogta cl, újra olyan idık következ-nek, amikor a múlt minden sebe feledésbe merül, és a tızsde ismét magához csalogatja az embereket, mint a fény a pillan-gót. Ha ezt saját indíttatásra nem tenné meg az ember, akkor a magasan lej let t tızsdeipar és az elsı számú csalétek, a pénz gondoskodik majd errıl.

A „homo ludens"-t és a tızsdés speciális esetét az alkoho-listával hasonlítanám össze, aki erıs ittasság után a követke-zı napi másnaposságában elhatározza, hogy soha többé nem nyúl az italhoz. Késı délután mégis megiszik egy koktélt és aztán még egyet, és még egyet, és aztán éjfélkor ismét éppen olyan részeg, mint elızı este.

HAJÓZÁS A VAGYON ÉS CSİD KÖZÖTT

A spekuláció veszélyes hajózás a vagyon és a csıd között. Szükséges hozzá egy alkalmas csónak és egy ügyes kormá-nyos. Mit értek megfelelı csónak alatt? — Pénzt, türelmet, valamint idegeket. És ki az ügyes kormányos? Az, akinek tapasztalata van és önállóan tud gondolkodni. Balzac írta az „Elegáns élet"-rıl szóló traktátumában: az embernek három fajtája van: emberek, akik dolgoznak, emberek, akik gon-dolkodnak és emberek, akik semmit sem csinálnak. Az igazi spekuláns az, aki gondolkodik. Azonban sokan azt gondol-ják, hogy a spekuláns nem dolgozik.

Ezenkívül mire van még szüksége, hogy sikeres legyen? Von Moltkc porosz vezértábornagy szerint ugyanarra, ami a sikeres háborúvezetéshez is elengedhetetlen: gondolatok, pénz, türelem és természetesen szerencse is.*

A tızsdespekuláns foglalkozása sokban hasonlít az újság-íróéra. Mindketten a hírekbıl élnek, úgy, hogy 82 esemé-nyeket követik, elemzik és levonják belıle a következteté-seket. Az újságíró leírja és kommentálja ıket, a tızsdés pedig elolvassa azokat - de ı a sorok között is olvas, és csak azután cselekszik. Csakhogy: az újságíró újra és újra téved-het, és mégis újságíró marad. De ha a tızsdés túl gyakran téved, nem marad sokáig tızsdés... Legnagyobb tiszteletem az újságíróké, foglalkozásukat olyan elbővölınek találom, hogy most idıs koromban én is belefogtam. Azonban két-

ségtelen, hogy az újságíró kockázata nem hasonlítható össze a tızsdésével, mert ez utóbbi sorsa inkább egy kötéltánco-

séval hasonlítható össze. Egy dolog azonban mindkét foglal-kozásban megtalálható: mivel a tudásuk csak „parvum omnibus ex totó nihil",* szakmájuk megköveteli az éleslá-tást, általános mőveltséget, élettapasztalatot és a szakma

iránti olthatatlan szenvedélyt. Spekulánsnak vagy újságírónak születni kell, éppen úgy, mint filozófusnak - és legyen a filozófus a mellényzsebben! Minden pillanatban történik valami új a világon: háborús hírek a Közel-Keletrıl, ellenségeskedések és barátságok az arab államok között, kábítószer- vagy faji problémák Amerikában, a tömegtájékoztatási eszközök továbbfejlıdé-se, választások Japánban, sztrájkok Lengyelországban, for-radalom a nıi divatban, kutatás a tüdırákról stb. Mind-ezeknek az eseményeknek az összessége a világtörténés, a világtörténelem.

Az én kis életem a világtörténelem közvetlen közelében játszódott le, éppen azért, mert a tızsdébıl éltem. Minden nagy és kis esemény kihatott a tızsdére, a tızsde pedig a pénztárcámra. Paradox módon a tızsdével való elsı kapcso-lataim rossz és fájdalmas emléket hagytak bennem.

* Németül a négy G-aek nevezik (Gedanken, Geld, Geduld,

Glück) _____ 28

* Mindenrıl egy keveset, az egészrıl semmit.

29

ESİ ÉS NAPSÜTÉS

Marienbad, 1914 nyara. Akkoriban családunk kúrán a Cseh-erdı kellıs közepén fekvı idillikus fürdıhelyen tar-tózkodott. Meg nem tudtuk, de ez volt a császári-királyi Monarchia alkonya, és mindenki gondtalan könnyelmőség-ben élt, ami a nagy katasztrófákat megelızni szokta.

Bbbc a békés légkörbe, mint derült égbıl a villámcsapás értek a szarajevói pisztolygolyók. Hirtelen puskaporszagú lett a levegı.

Pánik kerített hatalmába mindenkit, a fürdıvendégek szétfutottak a kétfejő sas címerő monarchia minden irányá-ba. A szüleim elhatározták, hogy maradnak a kúra végéig. A fürdısétányon az emberek a katonai zenekar zenéje köz-ben vitatkoztak a barátokkal a párizsi, berlini és szentpéter-vári legújabb hírekrıl.

A komoly helyzet ellenére a tızsde semmit sem vesztett a vonzerejébıl. Az emberek rávetették magukat a bécsi és budapesti hírlapokra, hogy a legújabb tızsdeárfolyamokat követni tudják. Igazi spekulációs láz kezdıdött. Ezt a hullá-mot kihasználva néhányan meggazdagodtak (azok, akik árukkal spekuláltak), mások viszont, akik nagyban érték-papírokba fektettek, tönkrementek.

Az árutızsdén azokra az árukra vetették magukat az emberek, amik háború esetén külföldrıl már nem voltak behozhatok. Spekuláltak kakaóval, borssal, de rafiával is, a kender rostjával, ami a venyige kötözésére szolgál.

Imre lest véremet, aki akkoriban egy nagybank fiatal alkalmazón ja volt, ugyanúgy elkapta ez a láz, és néhány barátjával tafiaval spekulált. Eleinte minden jónak látszott.

30

De amikor Hindenburg tábornagy Kelet-Poroszországban Tannenbergnél megverte az oroszokat, minden áru ára erı-sen visszaesett, mert azt hitték, hogy a háborúnak hamaro-san vége lesz. Imre elvesztette az összes pénzét, és ezenkívül már régóta eladósodott a banknál. Amikor ebben a drámai helyzetben elkezdett öngyilkosságról beszélni, apámnak ki kellett az adósságát egyenlíteni, hogy a küszöbön álló tragé-diát elhárítsa. Azóta a rafia szót családunkban soha többé ki nem ejtettük.

Alig szüntették meg ezt a szerencsétlen spekulációt, a fronton és a tızsdén az események ismét megfordultak. A franciák megnyerték a marne-i csatát, és ettıl kezdve hosszú háborúval kellett számolni. A rafiarost újra elkez-dett emelkedni, de sajnos számunkra t ú l késın. így én már korán megtanultam, hogy a tızsdén a dolgok elıször mindig másként alakulnak, mint azt gondolják, és csak késıbb következik be az, amit reméltünk. Ha .1 tızsdén mégis nyerünk, akkor ez „fájdalomdíj", mert ahogyan említettem, elıször jönnek a fájdalmak, aztán a pénz.

A marienbadi világ a sétányzenével és a nemzetközi fürdıvendégekkel már régen eltőnt, éppúgy mint a buda-pesti tızsde. A testvérem és a szüleim is rég meghaltak. A mai roppant spekulációkhoz mérve az akkori raí iaspeku-láció mikroszkopikusán kicsinek tőnik. Az összeg, amit a testvérem elvesztett és az eset, ami csaknem tragédiába torkollott, nem volt nagyobb, mint ma egy Wall Street-i pénzeszsáknak egy vidám est utáni számlája. De a történet fájdalmas emlékként megmaradt.

Egy másik esemény kevésbé volt drámai, de éppolyan tanulságos.

Gyermekkoromban történt Budapesten. Pont abban a korban voltam, amikor a gyerekek játékgolyókkal játsza-nak. Az akkori Magyarország mindennapos életében a ga-bonatızsde egészen különös fényben pompázott: az ország a kenyérgabona, a kukorica és a zab nagytermelıje volt. Egész Európa legélénkebb piaca volt. Óriási forgalmat bo-

31

nyolítottak le i t l : táviratok a tengerentúlról, eladási és vételi megrendelések özönlöttek el a várost és szokatlan nyüzsgést kölcsönöztek ezáltal. Ezek az óriásüzletek lehetı-séget kínáltak kisebb mértékő spekulációkra, amiknek min-denki rés/esc- le in te t t , és ez volt az a valami, ami a magya-rok vidám mentalitásának igencsak megfelelt.

A gabonáról mindenki beszélt, és éppen úgy minden másról, ami az árfolyamát befolyásolni tudta. A játék fı eleme az idıjárás volt, az ég színe, a túl erıs napsütés, ami a termést veszélyeztette, vagy az esı, ami javítaná.

Az árfolyam úgy emelkedett vagy esett az idıjárás-jelen-téstıl függıen, mint a levelibéka a létrája fokán. A városban található számtalan kávéházteraszon, az utcasarkokon seré-nyen néztek a felhık után, különösen ha a nyár túl száraz volt. Mert ha nem esett az esı, a zabtermés veszélyben volt. Sıt a magas rangú katonák is aggódtak, mert akkoriban a zabnak olyan szerep jutott, mint amilyet a benzin egy modern hadseregben játszik. A pillanatnyi meteorológiai aggályokhoz új gond társult: a labdarúgás, amit a magyar tizenegynek az osztrák nemzeti csapat ellen kellett megvív-nia. A sport becsületére ment ki a játék, amit mindenki fontos személyes ügyének tekintett. Az oly nagyon várt sporteseményeknek sikerült még ennek a forró nyárnak a bénító, rekkenı hıséget is legyıznie.

Duplán voltam izgatott. Ez volt az elsı igazi meccsem, és ezenkívül erre az új szórakozásra kedvenc nagybátyám akart magával vinni.

A játék reggelen hanyatt-homlok ugrottam ki az ágyból, hogy az eget megvizsgáljam. De ó, az ég beborult! Rengeteg szürke felhıt hajtott az esıt hozó szél. A levegı nehéz volt és már csaknem hallani lehetett a mennydörgést. Elkapott a nyugtalanság éppen úgy, mint az unokatestvéremet, aki szintén a sportünnepségre akart jönni.

A helyzet egész délelıtt egyre csak rosszabbodott, és ugyanilyen mértékben nıtt a csalódottságunk. A megbe-szélt órában a nagybátyámmal mégis találkoztunk, és meg

voltunk róla gyızıdve, hogy ı éppen olyan szomorú lesz, mint mi. Mekkora meglepetés! Szemei ragyogtak, boldogan és elégedetten mosolygott és kezeit dörzsölte, mintha éppen egy jó csíny sikerült volna neki. Általában soha nem volt utálatos a gyerekekhez, még csak viccbıl sem. „Kedves fiaim, nézzétek csak, milyen egy nap, úgy esik, mintha dézsából öntenek, a fociméi csel lemondták!"

Az unokatestvéremnek és nekem g torkonion akadt a szó. Nincs meccs! És ı még egy szép napról merészeli beszélni. Ez érthetetlen volt számunkra. Még nagyobb kegyetlenség-gel folytatta: „Ez valóban remek, ez az esı pompás!" Hihe-tetlen. Aztán azt kiáltotta: „Ti a z t á n nem értetek semmit. Az esı szerencse! Holnap a zab esni fog a tızsden. Hetek óta erre vártam."

A nagybácsinak igaza volt. A következı napon .i zab árfolyama esett, a termés meg volt ment ve. Azok, akik besszre spekuláltak, besöpörhették a vári nyereségei és «i hadsereg is megnyugodott mindez a mérkızés árán. Ez a kútba esett szórakozás a tızsde lelkén szárad, de még aznap megesküdtem, hogy adott idıben bosszút állok ezért.

El is kezdtem a játékot. A gyapot árfolyam Ingadozása miatt remegtem, mialatt New Orleans fölött az eget kémlel-tem. A gabonaaratás elıtt közép-nyugaton vizsgáltam a szelet, mielıtt Chicagóban adtam vagy vettem volna.

Néhány évtizeddel a zabbal történt tapasztalatom után egyszerre megértettem, hogy a párizsi árutızsde miért tőnt idırıl idıre úgy, mintha ellógni a/ idıt. ügy napon megfi-gyeltem, hogy nagy cukorgyárak meghatalmazottjai egy-folytában ide-oda szaladgálnak. Sietve kiszaladtak, gond-terhelt arckifejezéssel szemügyre vették az eget, aztán gyor-san újra visszatértek a szürke épületbe; valóban nı a répa az esı hatására, amibıl a cukrot csinálják. Kitisztult az ég, emelkedett a cukor árfolyama, néhány csıcsepp, és az árfo-lyam esett.

Párizs már régen, az I. világháború elıtt - es senki nem

12 33

tudja, mién .1 nemzetközi spekuláció legjelentısebb cél-táblája az árutızsdén.

Szenvedélyes játék folyt a nagy inspirátorok karmesteri pálcája alat t , akiknek a „belle époque" szép napjai köszön-hetıek. Bz odáig fajult, hogy a kormánynak abban a pilla-natban kellett beavatkoznia, amikor a piac királyainak egyike, az egyiptomi cukorgyárak igazgatója, Crosmer csıd-be jutott. A tızsdekrachot követı éjjel a cukor 33-ról 16 frankra esett, ami a tranzakciókat ennél a szerfölött fontos élelmiszernél teljesen szétzilálta, és a viszonyok újjárende-zését követelte meg.

Mindig ugyanez a melódia - esı vagy napsütés. Ez ri százalékos hosszt jelent a cukornál, a gabonánál, minden nyersanyagnál, amit az idıjárási viszonyok befolyásolnak.

...ÉS AZ IZABELLA TÁJFUN

A termeszei néha meg brutálisabb módon avatkozik be, és egy szimpla eseménybıl drámát csinál. Ilyenkor nem az olyan rendkívüli eseményekre gondolok, mint a földrengé-sek vagy az árvizek, hanem a légköri folyamatokra, ame-lyek a Föld bizonyos területein majdnem mindennap felhív-ják magukra a figyelmet, és néha valódi financiális kataszt-rófák forrásai.

Egyes svájci bankok még ma is emlékeznek egy menny-dörgı pénzügyi csıdre az ötvenes évekbıl, amikor egy finanszírozási társaságnak be kellett szüntetnie a fizetése-ket, csak azért, mert a barométer esett.

A következı történt: Az egyik egészen nagy nyersanyag-kereskedıi csoport egy sokszorosan félhasználható mezı-gazdasági termeknél, a kopránál, a besszre spekulált. A kopra szárított kókuszdióbél, olyan bolyhos habot ad, ami bizonyos szappanmárkák jó minıségét biztosítja; ezen-kívül a kopra a margarin fı alkotórésze. Ez a társaság a holland „Unilever" trösztnek, legnagyobb ügyfelüknek, rendkívül nagy mennyiségő koprát adott el. Arra számított,

34

hogy a koreai háború befejezésekor valamennyi nyers-anyagnál általános bessz lesz, különösen a csendes-óceáni térségben. Tehát a termelıországok kopratermését a szállítás meghatározott idıpontja elıtt akarta olcsón félvásárolni, vagyis olyan felvásárlási áron, ami számára jelentıs nyere-séget biztosított. Ez a bessz spekuláció klasszikus sémája. Aztán egy napon az történt, hogy az „Izabella" tájfun csapást mért a Fülöp-szigetekre, a fı termelıországra, és a hullámok néhány órán belül minden szép kalkulációnak véget vetettek, hiszen majdnem az összes kopratermést megsemmisítették. A mi svájci társaságunk nehéz helyzetbe került, amikor a megígért árut be akarta szerezni, hiszen azt nem tudta megvenni, ami gyakorlatilag már nem létezett. A kopra hiánya az árat természetesen felhajtotta. Akiknek raktári tartalékaik voltak, kedvük szerint diktálhatták az árakat, és a társaságnak engedelmeskednie ke l le t t . A tranz akció veszteséggel zárult, ami meghaladta a t ízmi l lió svájci frankot.

„MA BIKA* VAGYOK, KEDVESEM"

Ez a közmondás azt juttatja eszembe, hogy meg kellene magyaráznom azt a szólást, ami az angolszász tızsdéken kívül is meghonosodott, bár eredetileg ott keletkezett. Azo-kat, akik besszre spekulálnak, „bearish"-nek vagy egysze-rően „bear"-nek, medvének nevezik. İ elad ma egy bizo-nyos összegért egy árut (vagy egy értékpapírt), ami még nincs is a tulajdonában és amit csak késıbb fog beszerezni. Saját vásárlását elhalasztja, mert azt hiszi, hogy az ár, amit másnap fizetnie kell, alacsonyabb lesz a mainál. Noha itt kissé sántít a közmondás arról az emberrıl, aki elıre ivott a medve bırére, még mielıtt elejtette volna, az értelme azonban ugyanaz marad: a „bearish"-tızsdés vadász módjá-ra eladja azt, amit még le sem lıtt.

Hossz-spekuláns.

35

A medvével ellentétben a „buli", a „bika" lendül a ma-gasba: 8 az, aki elırerohan, mint a saját erejét ismerı állat, mindent, ami útjába áll, szarvaival az égbe röpít. A Wall Street oszlopos folyosóin elegendı, ha abban az órában, ami a hangulatok vizsgálatára szolgál, mielıtt a függöny fel-emelkedik, valaki azt mondja: „Ma »bika« vagyok, kedve-sem", hogy megértsék, hogy a beszélgetıpartner hosszban szándékozik ügyleteket kötni.

Ezek a kifejezések nemcsak Londonban és New Yorkban szokásosak, hanem a világ minden tızsdéjén, ahol egy em-ber sem értené meg, ha valaki „bika" helyzetrıl beszélne, de ahol mindenki tudja, hogy egy „bullish" tendencia meg-nyugtató elıjel.

A világ összes tızsdéjén kihívóan szembeszállnak a „bul-lok" és a „bearek", és gyakran igazán vad módszerekkel harcolnak egymással. A harc megtízszerezi erejüket, a bika megkísérli a medvét a földre szorítani, aki maga részérıl arra a pillanatra vár, hogy mancsaival még biztosabban megfojthassa ellenfelét. A harc kimenetele nem egyedül az ellenfelek kitartásától függ, nem is csak az erejüktıl. Egé-szen más erık játszanak közre, amelyekre késıbb még visszatérünk, mégpedig stratégiai, taktikai, sıt világpoliti-kai jellegőek.

A spekuláció jegyében és a tızsde címerpajzsában tehát a bika és a medve az ellenséges testvérek állnak egymással szemben és mindkettı megkísérli a gyızelmet kivívni.

A TİZSDE: A VILÁG NAGYJAINAK CSODASZERE

Mi is tulajdonképpen a tızsdeismeret?

Eduárd Herriot francia államférfi és író mondta a kultúráról, hogy ez az, ami megmarad, ha már minden feledésbe me-rült. Hasonló ez a tızsdéhez. A tızsdés sem enciklopédia, aki éves mérlegeket, osztalékokat, árfolyamokat, üzleti je-lentéseket, statisztikákat tárol. Mindezt sokkal biztosabban ırzik egy könyvtárban vagy egy számítógépben. Igazi tızs-deismeret az, ami megmarad, amikor minden részletet elfe-lejtettünk. Nem kell mindent tudni, hanem mindent megér-teni, és a megfelelı pillanatban az összefüggéseket helyesen értelmezni kell és megfelelıen cselekedni. Minden ese-ményt úgy kell fogni, mint egy radarkészülék, az összefüg-géseket helyesen interpretálni, és: önállóan gondolkozni!

A BIBLIÁTÓL MÁIG

Ha a „spekuláns" kifejezést használom, akkor a szó nemes értelmére gondolok. Bemard Baruch, a híres amerikai pénz-ember, államférfi és négy amerikai elnök személyes pénz-ügyi tanácsadója, az amerikai kongresszus egyik vizsgálóbi-zottsága elıtt úgy festette le egyszer a foglalkozását, mint egy „spekulánsét".

A spekulánsok családjához a történelem sok híres szemé-lyisége tartozott. Az elsı spekulánst már a Bibliában is megtaláljuk. Egyiptomi József vo\t az, aki nyaktörı spekulá-ciókba bocsátkozott. A fáraó éppoly tehetséges, mint belátó pénzügyi tanácsadója a hét bı és hét szők esztendı ama álmaiból helyesen vonta le a konzekvenciákat. A bı eszten-dık alatt nagy gabonatartalékot halmozott fe l , hogy aztán

37

kilátás ,1 Nicolai-csatorna partjáról a hamburgi tızsdére 1825 körül

a szők esztendıkben magas áron újra a piacra hozhassa. Mindenesetre máig sem tudni, hogy vajon ı volt-e már négyezer évvel ezelıti a tervgazdálkodás apja, aki a fölösle-get elraktározta, Hogy a késıbbi termésdeficitet fedezze, vagy csak simán és egyszerően honni sóit qui mai y pense* - a történelem elsı spekulánsa volt, aki az árut felvásárolta, hogy késıbb drágábban eladhassa.

* Szégyellje magát, aki rosszra gondol - a francia Térdszalag-rend jelmondata.

18

A régi Athénban érmékben spekuláltak. (A spekuláció-nak ez a fajtája ma ismét divat, csak most „numizmatáknak" nevezik ıket. Sıt a keleti blokkban hetente egyszer hivata-losan találkoznak, hogy áruba bocsássák ıket vagy vásárol-janak.) A pénzembereket „trapezoi"-nak hívták, ami tra-pézmővészt jelent, mert ık egy kis trapéz formájú asztal mögött ültek, ahová érméiket közszemlére állították. Éppen úgy, mint ma. Ez a szó akár szimbólum is lehetne. A pénz-ügyek akrobatái talán nem igazi mővészek? Az egyik ókori pénzakrobatának a merész üzletei egy sor financiális kataszt-rófát és árzuhanást okoztak. Habár I'hormion neve nem vált halhatatlanná, de ı adta az ókor legnagyobb szónoká-nak, Démoszthenész ügyvédnek az alkalmat, hogy az elsı szenvedélyes védıbeszédet a spekulációért elmondja - bi-zonyára akkor nem voltak a szájában a híres kavicsok.

A régi Rómában, a földközi-tengeri térség pénzügyi cent-rumában is virágzott spekuláció. Gabonákban és árukban nagyban ment a spekuláció. Cato szenvedélyes politikája, aki Karthágót lerombolta, a spekulánsoknak sok gondot okozott abban az idıben. Karthágó volt az akkori világ éléskamrája, és amikor Scipio tábornok katonái bevonultak a lerombolt városba, kifosztották a raktárakat és gabonatá-rolókat. Több ezer tonna gabonához jutott Róma saját ter-mésén felül. Az árak elıször csúszni kezdtek, végül merede-ken a mélybe zuhantak. Sok spekuláns ekkor elvesztette vagyonát. Már a Forum Romanum néhány tızsdevendégé-nek fizetési nehézségeirıl beszéltek. (Az 1981/82-es évvel való összehasonlítás kézenfekvı. Az amerikai magaskamat-politika óriás csıdöt okozott minden nyersanyagnál, cégek százai váltak volna fizetésképtelenné, ha a kormány és más mamutvállalatok nem támogatták volna ıket.) A Forumon a Janus-templom közelében összegyőltek a gazdag polgá-rok, hogy megbeszéljék az üzleti tranzakciókat. Cicero, korának legprominensebb ügyvédje, itt szerezte be tippjeit az ingatlanokra, érmékre és az árukra való különbözı spe-kulációihoz.

39

Néhány pénzügyi kaland után sikerült egy tekintélyes összegei összegyőjtenie. Hírneve és személyisége ösztönzı-leg hatott a római spekulációra. Már akkor mondta, hogy a pénz a köztársaság Idegrendszere (centruma), és meg volt róla gyızıdve, hogy ■• spekuláció a vagyonképzés motorja. E szerint is cselekedett. Naponta találkozott a Forumon a római pénzarisztokratákkal és átutazó kereskedıkkel. Spe-kulált löldbirtokokkal, építési tervekkel és az adóbérlık rászedésével, egy akkor nagyon kedvelt befektetéssel. Sze-nátorként könnyen jutott a római várostervezést érintı belsı információkhoz, ami spekulációinál segítségére volt.

Sir ISOOC Newton, .i gravitáció törvénycinek halhatatlan felfedezıje is próbálkozott tızsdei spekulációval. Minden-esetre balsikerrel, olyannyira, hogy késıbb megtiltotta, hogy a tızsde szót kiejtsek elıtte.

Voltairt órákon át csevegett barátnıjével értékpapírokról és pénzrıl, ı is spekulál! gabonában és ingatlanban. Aztán spekulatív valutaüzérként vált híressé. Az örökösödési há-ború alatt Szászországban egy bankot alapítottak, aminek bankjegykibocsátással kellett a háborút finanszíroznia. A háború után ezek a bankjegyek 40%-ot vesztettek érté-kükbıl. Nagy Frigyes azonban 100%-os beváltást követelt ezüsttallérban minden porosz tulajdonában található bank-jegyért. Voltaire fel vásároltatta ezeket a bankjegyeket, bı-röndökben (már akkor!) Poroszországba csempésztette és onnan strómanjain keresztül Drezdától ezüsttallért köve-telt.

Beaumarchais, Casanova, Balzac szenvedélyes tızsdejáté-kosok voltak, Balzacnak nagyon sok pénzre volt szüksége az életviteléhez. Ezért írt regényeket, elbeszéléseket, esszéket, röviden mindent, ami pénzt hozott. így lett spekuláns is és gyakori vendég Rothschild bárónál, hogy tippekre tegyen szert. Spinoza filozófus és a közgazdász Dávid Ricar-do tudományos tevékenységük mellett lelkes spekulánsok voltak.

Hogy hagyhatnám ki a sorból Lord Keynest, századunk

legnagyobb közgazdászát, akinek portréja alá a brit kor-mány a következı szöveget tette: „John Maynard Lord Keynes, akinek sikerült munka nélkül egy vagyont szerez-ni."

NIMBUSZOMNAK KÖVETKEZMÉNYŐI VANNAK

Paul Gauguin legszebb képeit is tızsdei csıdjének köszön-hetjük. A párizsi tızsdén szerencsétlen alkuszi és spekulán-si ügyletei nagy tartozásokkal terhelték, így Tahitiba kellett menekülnie.

Tızsdemegszállott hírességekkel is van személyes tapasz-talatom. Habár én tızsdés voltam, a húszas évek végén a párizsi mővésznegyedben, a Montparnasse-on ütöttem fel tanyámat. A Café Dómé sőrő dohányfüstjében gyakran találkoztam a nagy japán festıvel, Foujitával. A két szıke-ség ellenére, akik kísérték, soha nem mulasztotta el elsıként megkérdezni: „Na kedves Kostokám, mi újság a tızsdén?" Egy másik sarokban Ernest Hemingway abbahagyta irodal-mi vitáját, hogy a Wall Street legutolsó híreit hallja.

Hát még Fritz Kreisler, a nagy komponista és hegedőmő-vész! Mélyen csodáltam ıt, mőveit és játékát, (ivakran beszélgettem vele személyesen, és szívesen hallgattam volna a zenérıl és a zenészekrıl is. İ pedig bölcsességemért gyö-tört, mert a legnagyobb problémája mindig az volt, hogy a piacon maradjon-e vagy mindenen túladjon-e? Bizonyára azt gondolta, hogy nekem a tızsdei disszonanciákra jobb fülem van, mint neki. Mindenesetre velem s/cm ben volt egy rendkívül nagy elınye. A délelıtti tızsdei veszteséget este újra „meg tudta keresni" hegedőjével.

Még ma is emlékezetes szamomra egy hosszú telefonbe-szélgetés jó barátommal, Kálmán Imrével, ı nemcsak a bécsi operettvilág egyik legnagyobbja volt, hanem szenvedélye-sen érdekelték a tızsdei tranzakciók. E beszélgetéskor (az 50-es évek elején) feltette nekem mint pénzügyi tanácsadó-jának a kérdést, hogy „befektetés szempontjából helyes volna-e, ha százezer dollár értékő részvényeit eladná (a ni. i i

40 41

vásárlóerı szerint félmillió dollár lenne), mert Cartier-nál alkalmi vétel kínálkozik, és feleségének, Verának egy bri-liánst vásárolhatna. Nolens volens, igent kellett mondanom, mert egy órával elıtte Vera felhívott Párizsból, és megkért (azzal az indokkal, hogy már mindegyik barátnıjének van egy különlegesen szép gyémántja, csak neki nincs), taná-csoljam férjének ezt a befektetést. (Vera érve nem is volt hamis.) Néhány nap múlva a győrő a szép Kálmán Vera finom uj j á t ékesítette'.

Értelemszerően talán jobb lett volna az IBM- vagy a XEROX-részvényeket megtartani. De természetesen felte-hetjük a kérdést, hogy az a kedvtelés, hogy egy olyan ritka győrő tulajdonosai lehetünk, azt hordhatjuk, és az irigység-tıl megpukkadó barátnıknek mutogathatjuk, nem jelent-e többet, mint egy tızsdei nyereség? Egyébként azt tapasztal-tam, hogy egy férfi számára sokkal veszélytelenebb, ha felesége vagy barátnıje ékszerekbe, szırmékbe stb. szerel-mes, mintha egy bankszámlába. Mert az ékszereknek és a szırméknek van határa, de egy bankszámlának soha.

A háború után az a nagy szerencse ért, hogy Svájcban találkozhattam Richárd Strauss-szal, aki bálványom volt a zenében es a barátja lehettem. Gyakran étkeztünk együtt Verenahofban, Badenben, Zürich mellett, és mohón figyel-tem, hogy elkaphassam a mester szavait a zenérıl. De hiába. Csak a pénzrıl volt szó, felesége, Paulina mindent tudni akart a tızsdérıl.

A tızsde jelensége izgatja az embereket. A következı történet tipikusnak tőnik. H. János, budapestije barátom gyakran volt vendégem a francia Riviérán. Nagy kultúrával rendelkezı ember volt, különösen a francia irodalomban volt jártas. Különleges örömet akartam szerezni neki, és meghívtam barátomat és szomszédomat, a francia írót és Goncourt-díjas M. C-t. Az utóbbi mőkritikus és a francia irodalom professzora volt Amerikában. Tulajdonképpen a francia elıtt magyar barátommal akartam dicsekedni, meg akartam neki mutatni, hogy még a kommunista Magyaror-

szágon is milyen jól informáltak a legújabb francia irodalom fejlıdésérıl. János barátom napokon át készült az irodalmi eszmecserére. Sajnos nem került sor a tervezett szépirodal-mi beszélgetésre, mert díszvendégem kérdésekkel bombá-zott az elektronikáról és az olaj értékérıl, az aranyárról és pénzpiacról. Szegény János barátom szóhoz sem jutott. Szomorúan ült az asztalnál. A betervezett irodalmi ebéd kudarcba fulladt.

Beletörıdtem nimbuszomba. Ezért óva intek minden vendégszeretı hölgyet attól, hogy engem olyankor hívja-nak meg, amikor mővészt, írót vagy más széplelkőt fogad-nak. Már a jelenlétem is megmérgezi a légkört... Tehát figyelem! Ez történik mindenkivel, aki tızsdésként profi hírében áll!

42

A TİZSDE SZESZÉLYES LOGIKÁJA

(j A tızsde logikus, de olyan speciális a logikája, aminek az átlagember gondolkodásmódjához kevés köze van.

Szeszélyes, mint egy szép asszony vagy az idıjárás. Ért hozzá, hogy ezer bővészmutatvánnyal csillogjon, hogy zsákmányát magához csalogassa, és abban a pillanatban, amikor az ember a legkevésbé számít rá, hátat fordít neki. Javaslom: hagyjuk a kedélyállapotokat hidegen figyelmen kívül, és mindenekelıtt ne keressünk semmire logikus ma-gyarázatot !

Hogy felfogjuk, a felfelé és a lefelé irányuló mozgások mechanizmusát kell megértenünk, hogyan keletkeznek, ho-gyan alakulnak és hogyan végzıdnek? A tızsdelogika sze-rint tehát nem követelmény, hogy a jó részvények emelked-jenek, és a rosszak essenek, ugyanúgy az sem, hogy a tızsdei árfolyamoknak rossz gazdasági helyzetben esniük, jóban pedig emelkedniük „kell". De az évek hosszú során természetesen emelkednek azoknak a kis vállalatoknak a részvényei, amelyek nagyok lettek (mint számos amerikai vállalat értekpapírjai, amelyek állandóan növekedtek), és az olyan vállalatok értékpapírjai, amelyek fokozatosan romla-nak, a mélybe fognak süllyedni. Néha egész üzletágak men-nek tönkre új technikai fejlıdés miatt.

De ezek hosszú távú mozgások. Hogy elıre lássuk ıket, nem kell hozzá jó tızsdésnek lenni, hanem futurológusnak, sıt prófétának. Mert teljesen tökéletes szakismeret birtoká-ban sem tehet elıre l á t n i , hogy egy egész szektor vagy vállalat honnan kap konkurenciát. így fordulhat elı pél-dául, hogy Amerikában egy ÚJ technológiai találmány egy

44

üzletágban csúcs-konjunktúrát hoz létre, amit egy lényege-sen olcsóbb japán termelés gyorsan letör. Tehát ahhoz, hogy hosszú évekre sikeresek legyünk, vízióinknak kell lenni. Az elmúlt évtizedekben volt nem egy barátom, akik-nek a technológiai területén olyan „jövendöléseik" voltak (pl. az IBM-et és a XEROX-ot illetıen), hogy attól meg is gazdagodtak. Itt-ott nekem is voltak ilyen látomásaim (a né-met külföldi kölcsönökkel a háború után vagy néhánv elektronikai értékpapírral). De ezek i hosszú t á v ú tenden-ciák a tızsde ciklikus mozgásaival nincsenek összefüggésben.

Viszont vannak rövid távon játszó játékosok, akik egyik napról a másikra, egyik hétrıl a másikra akarnak árfolyam-nyereséget csinálni. Számukra csak keveset ér a/, en elemzé-sem, mert az ingadozások rövid távon kiszámíthatatlanok és érthetetlenek. Mint már mondtam, a tızsde úgy viselke-dik, mint az alkoholista. Ittasan teljesen meglepetésszerően reagál, gyakran elsírja magát a jó hírek hallatán, és nevet a rosszon. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb tızsdés még azt sem tudja megítélni, hogy mely hírek jók és melyek rosszak.

így csupán a középlejáratú ciklikus mozgásban való spe-kulálás marad mint érdekes küzdıtér, amelynél legalább a befolyásoló faktorokat lehet tárgyilagosan eleme/ni és kéz-zelfogható érvekkel (helyesekkel vagy hamisakkal), vala-mint elképzelésekkel rendelkezni.

A KERESLET ÉS KÍNÁLAT POSZTULÁTUMA

A tızsdei logikában csak egy követelmény van: kereslet és kínálat. Még ma is élénken emlékszem legelsı, tızsdén töltött napomra (a párizsi tızsdén történt). Egy idıs úr (valószínő az én mai korombeli) odajött hozzám: „Fiatalem-ber még nem láttam önt itt. Kicsoda ön?" „Igen" — vála-szoltam —, „ma vagyok elıször a tızsdén, és X cégnél va-gyok gyakornok." — „Mivel az ön fınöke barátom, most valami rendkívül fontos dolgot tanítok meg önnek. Nézzen

45

körül, i t t minden egyetlen dologtól függ, attól, hogy több ostoba van-e, mint papír, vagy több papír, mint ostoba." (Ismerısöm valószínőleg rossz tapasztalatokat szerzett, mert minden részvényvásárlót „ostobának" nevezett.) Ezt a taní-tást soha nem feledtem el: minden a kereslettıl és a kínálat-tól függ. Az én egész tızsdeelméletem erre épült, természe-tesen hosszú évek személyes tapssztalataival alátámasztva. Ismerısöm szavait a következıképpen értelmezném: A tendencia attól függ, hogy az eladóknak fontosabb és sürgısebb-e papírjaikat értékesíteni, mint a vevıknek pén-zükkel papírokat vásárolni. Ha az értékpapír-tulajdonosok pszichológiai vagy anyagi nyomás alatt kényszerülnek pa-pírjaikat eladni, a pénztulajdonosok ezzel szemben ugyan vásárolni akarnak, azonban nem állnak vásárlási kényszer alatt, akkor az árfolyamok esnek. A tendencia elemzése abból áll, hogy azokat a különbözı befolyásoló tényezıket megítéljük, amelyek a keresletet és a kínálatot a jövıben meghatározzák.

HOGYAN KELETKEZIK EGY TİZSDEÁRFOLYAM?

Hogyan jön létre egyáltalán a tızsdei árfolyam? Vegyük a tızsdei tranzakció egy molekuláját nagyító alá! Egy X rész-vény 100-on áll. Egy potenciális vevı azt mondja: ez 100-on áll vagy gondolja, hogy 100-at ér —, tehát 90-ért akarom megvenni, ezért 80-at ajánlok. A másik oldalon az eladni akaró tömeg, l()()-on áll, tehát 110-ért akarom eladni, ezért 12O-at kérek. Vagyis a részvény 80-nál elérte a keresleti küszöböt és 120-nál a kínálatit. Ha a tızsdén csak egyetlen-egy molekula lenne, nem tudna egyetlen tranzakció sem végbemenni. De a tızsde számtalan molekulából áll. Egy másik pl. HS-ot kínál, ezzel szemben 115-öt kérnek. Egy további kész rá, hogy 9O-et fizessen a részvényért, a másik oldalon pedig az. eladó hajlandó 110-ért megszabadulni tıle. Egyelıre a vevık és az eladók ragaszkodnak a kínálati és keresleti árakhoz, mert egyik sem kényszerül vásárolni,

46

illetve eladni. Most azonban jön valaki, aki kényszer alatt áll (ez lehet pszichológiai, ha fél vagy mert pesszimista, vagy anyagi kényszer, mert pl. szüksége van pénzre), és el kell adnia, hangsúlyozom, hogy kell. „Ezért szenvednie kell", meg kell elégednie azzal az árral, amit a legtöbbet kínáló vevı fizetni hajlandó, ami a mi esetünkben 90. A tranzakció ezzel le van zárva, az árfolyam eszerint 90-nél áll 100 ellenében.

Az árfolyam-alakulás tehát attól függ, milyen kapcsolat-ban állnak a limitált eladási és vásárlási megbízások az áriimit nélküliekkkel (ez a legjobb árfolyamot jelenti). Ha például egy napon minden kínálat limit nélkül érkezik a tızsdére, és ezzel egy idıben a vevık megbízásaikat ala-csony árfolyamon határozzák meg, tızsdekrach keletkezik. Ellenkezı esetben, ha az eladók vonakodnak, és csak emel-kedı áraknál adnak eladási megbízásokat, míg a vevık egyidejőleg agresszíven alkudoznak, és mindenképpen vá-sárolni akarnak, ez azt jelenti, hogy nem határoznak meg árlimitet a vásárlási ajánlatukért: ekkor tözsdeboom keletke-zik.

Vevı és eladó, mindegyik a másik kényszerhelyzetébıl akar profitálni. Éppúgy, mint az uzsorás ékszerész, aki a szükségbe jutott vevıjének a gyémántgyőrőjéért a lehetı legalacsonyabb árat kínálja. Ugyanazért a kıért, amit egy érdeklıdınek az egekig magasztalt volna ( tőz , modern csi-szolás, hibátlan, nagy kereslet), most csak leértékelı jelzık-kel illet, tőztelen, régimódi csiszolás, természetellenes szí-nezés, kevésbé keresett). És: Ahogy az ékszerész a vevıt, aki belép a boltjába, „kitapogatja", ugyanúgy megpróbálja a tızsdések két pártja (vevı és eladó) tekintettel esetleges szándékaikra egymást „letapogatni".

Ezért van az, hogy a tızsdei napokon a tızsde nyitása elıtt közvetlenül az egészen nagy események után még egyáltalán nem lehet megmondani, milyen lesz. a tendencia; mert lehetetlen - mint ahogy már elmagyaráztam megálla-pítani, hogy hogyan fognak a tömegek az eseményekre

47

reagálni, és milyen megbízások érkeznek be az alkuszok-hoz.

Most pedig tekintsük át egy papír tranzakcióit egy tızs-denap alatt, és annak okait! A eladja papírjait, mert a bank a hitelt felmondta neki, amit ezekre a részvényekre vett fel. Ennélfogva nem várhat, hanem a lehetı legkedvezıbb áron el kell adnia ıket. H kereskedınek van egy esedékes váltója. Az általa remélt meghosszabbítást nem adták meg. Ezért el kell adnia a papírokat. C-nek jelzálog van a házán, ami esedékessé válik. A bank ugyan hajlandó azt meghosszabbí-tani, de csak lényegesen magasabb kamattal. Ez nem éri meg. így C eladja részvényeit. D-t elkápráztatja a határidıre lekötött pénzek és a fix kamatozású kötvények magas hoza-ma, és inkább eladja papírjait, hogy pénzét magasabb kama-tozással lekösse, t egy kis nyereséget ért el részvényeivel, amit most biztosítani akar. F-nek van egy egészen szemé-lyes pénzkötelezettsége (lánya férjhez megy, és neki ki kell fizetnie a megígért hozományt). G-nek már egy kis vesztesé-get is el kellett tőrnie, és ennek most határt akar szabni. H el akar adni, mert meg van róla gyızıdve, hogy késıbb olcsóbban tudja visszavásárolni a papírokat. / csupán azért ad el, mert az „általános" pesszimizmus megfertızte.

A vevıoldalon K vásárol, mert nézete szerint a részvény túl alacsonyan áll, és hosszú távon biztosan emelkedni fog. Egy további azért vásárol, mert házeladásból készpénzhez jutott és azt most értékpapírokba akarja fektetni. A követ-kezı pénzt örökölt és be akarja fektetni. Egy másik maga-sabb áron adta el a papírjait és most újra megveszi ıket, mert rövid tavon emelkedésre s/.ámít. Aztán valakinek azért kell vásárolnia, mert a nyugdíjpénztárban, amit ı kezel, túl sok a készpénz és e/t be kell fektetnie.

Az eladóoldalon a többség elsısorban anyagi, másodsor-ban pszichológiai nyomás alatt áll, tehát el kell adnia. A ve-vıoldalon a többség ugyan hajlandó vásárolni, azonban semmiképp nem á l l kényszer alatt, vagyis az esetleg kedve-zıbb árakat kivárhatja, Hbben a szituációban az árfolyamok

természetesen visszaesnek. I n n é k lı oka a magas kamat, illetve a tıkepiac rossz likviditása. A pénz a tızsde oxigénje. Likviditás nélkül a tızsde nem tud emelkedni. Hz olyan, mint amikor a magyar cigányzenész azt mondja: „Nincs pénz, nincs zene." Pénz, l ikv id i tás a tızsde fı befolyásoló tényezıje.

T(ENDENCIA) - P(ÉNZ) + PÍSZICHOLÓGIA)

De a pénz egyedül még nem hozza mozgásba a piacot, ha a befektetık pszichológiája negatív. Egy további befolyáso-ló tényezı tehát a pszichológia. Ha mindkét tényezı, a pénz és a pszichológia is pozitív, akkor emelkednek az árfolya-mok. Ha mindkettı negatív, akkor esnek. Ha az egyik tényezı pozitív, a másik negatív, a tendenciák semlegesítik egymást, ami azt jelenti, hogy egy színtelen, érdektelen, ingadozás nélküli tızsde alakul ki. Ezt „trading market"-nak nevezik, ami azoknak a tızsdejátékosoknak jelent ked-vezı szituációt, akik a kis árfolyam-ingadozásokat ki tudják használni.

Ha valamelyik tényezı jelentéktelen túlsúlyba kerül, enyhén emelkedı vagy enyhén süllyedı árfolyamokat ma-nifesztálhat, aszerint, hogy melyik tényezı erısebb. Ha aztán az egyik tényezı hirtelen megváltozik, és mindkettı vagy pozitív vagy negatív lesz, akkor jön a nagy hossz vagy bessz.

Az árfolyamok emelkednek, ha nagy és k i s megtakarítók vásárolni akarnak és tudnak. Venni akarnak, meri a pénzügyi és gazdasági helyzetet optimistán í té l ik meg, és venni tudnak, mert elegendı pénz van a zsebükben, vagy a kasz-szájukban. Ez a hossz-mozgás egész titka, még akkor is, ha minden fundamentális tény ez ellen szólna, még a hírek is a gazdaság helyzetérıl.

Ugyanaz a mechanizmus természetesen fordítva is kihat. A publikum pesszimista, a jövıt feketén látja, és kevés a pénze, mert azt más szektorokba tudta befektetni, pl. ingat-

48 49

tanokba, takarékpénztárakba, magasabb kamatú kötvé-nyek be, és másrészt hitelekhez is nehezen lehet hozzájutni. Ha a fantázia és a pénz negatív, az árfolyamok a kínálat nyomása alatt a mélybe zuhannak.

Nézetem szerint az általános tızsdetendencia számára tehát nem az egyes részvények, hanem a fantázia és a pénz tényezıi sokkal döntıbbek, mint a fundamentális tények. Sıt nagyon gyakran az árfolyam-alakulás ellentétes a funda-tnentális iránnyal. Hiszen egy gazdasági eufória magasabb kamatokat hoz, rosszabb likviditást, mert a vállalatoknak minden rendelkezésre álló pénzre szükségük van saját be-ruházásaik miatt. Emiatt aztán gyakran elıfordul, hogy egy gazdasági recesszió és a kamatok csökkenése alatt a tızsde emelkedik, habár a fundamentális tényezık, tehát a nyere-ség es osztalék, nem erre enged következtetni. Egy gazdasági boom periódusában, amikor a kereskedelem és az ipar virágzik, és <) rendelkezésre álló tıkét expanzióra használ-ják, a hatóságok (jegybank, kormány) restriktív intézkedé-sekhez folyamodnak, hogy a gazdaság túlfőtöttségét elke-rüljék. A leszámítolási kamatlábat megemelik és hitelmeg-szorítasokat léptetnek életbe. A pénzmennyiséget csökken-t i k . A bankok megemelik a hitelkamatot, csökkentik vagy végsı esetben még a megígért hiteleket is törlik stb...

TİKIÍ RÖVID IDİN BELÜL

A cégeknek több lehetıségük van arra, hogy újabb tıkéhez jussanak. Tıkéjüket kötvények kibocsátásával tudják meg-növelni. A kötvénypiac ebben a szituációban azonban gyakran már nem lelvevıképes, és a társaságok rá vannak kényszerítve, hogy tıkeszükségletüket átváltható kötvé-nyek emissziójavai elégítsék ki . Azonban a nagy mennyiségő átváltható kötvény halálos konkurenciát jelent a rész-vénypiacnak.

Az átváltható kötvényeken kívül más társaságok egészen egyszerően tıkeemelést eszközölnek, és így részvényeik

számát megsokszorozzák. Néhány cég a portfoliójából más társaságok részvényeit is eladja. Az eladók nyomást gyako-rolnak az árfolyamokra, és az azt követı árfolyamcsökkené-sek rákényszerítik azokat, akik részvényeikre hiteleket vet-tek fel, hogy a papírjaikat eladják.

Ennek az a következménye, hogy részvények óriási mennyisége kerül a piacra, és éppen akkor, amikor a kor-mánypolitika csökkenti a pénzmennyiséget. Mintha egy régi tızsdebarátom mondaná: több a részvény, mint a bo-lond.

Egy bizonyos idı után a gazdaság tempója lelassul, ezért a tıkeszükséglet is csekélyebb lesz, és mivel az új befekteté-sek rentabilitása nincs garantálva, ott mellızik vagy ha-lasztják ıket. A bankhitel utáni kereslet is alábbhagy. A kötvénypiac feszültsége enyhül, és a társaságok, ame-lyeknek friss tıkére van szükségük, jobb feltételek mellett, például kötvénykibocsátással szerzik ezt meg. Nem éri meg új részvényeket vagy átváltható kötvényeket kibocsátani, mert nem áll a részvényesek érdekében a tıke hígítása.

Ugyanakkor a gazdasági válság sokakban félelmet kelt, hogy elveszítik állásukat vagy jövedelmüket. Ezért buzgón spórolnak. A fogyasztás csökken, és a takarékbetétek nı-nek. Mivel az infláció veszélyét bizonyos mértékben és idıre kikapcsolták (a kereslet inflációfaktorára gondolok, nem pedig a. költséginflációra), ezért az illetékes szerv csök-kentheti a kamatlábat és megkönnyítheti a hitelfelvételt. Ha a tıkefelhalmozás az ipari beruházási szükségletet túllépi, akkor a megmaradt pénz a tızsdébe vándorol, hogy a már jegyzett értékpapírokba fektessék be.

A tızsde hasonló a használtautó-kereskedéshez. Ha a nagy autócégek mindig újabb és attraktívabb modelleket dobnak a piacra, és az autóügynökök különösen aktívak, sıt a vevıknek árengedményt is adnak, vagy bizonyos tartozékot díjtalanul adnak, olyankor esik a használt autók ára. Ezzel szemben ha az új autók szállítási ideje több hétre vagy hónapra rúg, ezenkívül az új modellek kevésbé tőn-

50 51

nek vonzónak, és árengedményrıl szó sem lehet, akkor a használt autók piacán a kereslet nagy lesz és az árak a magasba szöknek.

A tızsdén jegyzett részvények a tıkepiac használt autói. Ha a piacot elárasztják új, érdekes értékpapírokkal (pl. átváltható kötvényekkel), akkor a tızsdén már jegyzett részvények árfolyamzuhanása elkerülhetetlen. De ha az új kibocsátások a csökkenı kamatláb mellett egyre ritkábbak lesznek, akkor a fölösleges pénz a tızsdére áramlik, ami az elıbbi hasonlattal élve a „használt autó" piacát jelenti.

A tıke gyakran nem a gazdasági válság mint olyan miatt szenved, hanem sokkal inkább az olyan intézkedések miatt, amelyekkel a kormány a túlfőtött konjunktúra ellen küzd. Ennek következményeképpen a tızsde gyakran visszaesik a konjunktúra idejére, a gazdasági válság pedig a kormány intézkedéseit követıen csak késıbb jön. Éppily gyakran folyamodnak a kormányok intézkedésekhez, hogy felélén-kítsék a konjunktúrát. Ezekbıl az intézkedésekbıl elıször a tızsde profitál, az árfolyamok emelkednek, még mielıtt a gazdaság a kormányintézkedésekre kedvezıen reagál. Ez a tızsdén árfolyam-emelkedést okoz, ami a kívülállónak, aki ezt a mechanizmust nem ismeri, érthetetlennek és illogi-kusnak tőnik.

ÁLLAMI BEFOLYÁSOK

Az állam jelentıs anyagi eszközökkel rendelkezik a kon-junktúrapolitika befolyásolásához. A gazdaságirányítók kapcsolótábláján különbözı gombok találhatók: költségve-tési, adó- és pénzpolitika, a diszkontláb emelése vagy csök-kentése, hitelmegszorítások vagy liberalizáló intézkedések. Ebben a kérdésben még kimerítıen állást fogok foglalni. A nyugati vezetés eddig sajnos tehetetlen volt az ár- és bérkérdésben, és ez újabban rendkívül komplikálttá tette az Infláció problémáját. Mindenesetre minden okos speku-lánsnak meg kellene jegyezni egy szabályt: soha ne szegül-jünk e l l en azoknak az irányelveknek, amelyek a rendszert

52

mozgásban tartják! Elıbb-utóbb úgyis érvényre juttatják akaratukat, mert ık rendelkeznek az erısebb fegyverrel.

Korábban, mielıtt az említett inflációs problémák ilyen akuttá váltak volna, az állam bizonyos biztonsággal tudta irányítani a konjunktúrát. A mai infláció, amely már nem tiszta pénzprobléma, hanem szociális és mindenekelıtt pszi-chológiai probléma, sokkal mélyebb elemzést szükségeltet-ne, olyat, amely túllépne ennek a könyvnek a terjedelmén.

Itt szeretnék a sok közül két példát bemutatni, hogy illusztráljam, hogyan forog a két kerék egymástól függetle-nül. 1946 és 1949 között az Egyesült Allamokban a hadi-termelésrıl a békés célokat szolgáló termelésre való átállás óriási ipari fellendüléshez vezetett. A nyereségek folyama-tosan emelkedtek. Ezzel egy idıben a Wall Streeten a tızs-dei árfolyamok mégis estek. A hadiiparról a békebelire való átállás minden rendelkezésre álló tıkét felszippantott, és nem maradt pénz értékpapírok vásárlására. A közönség félelemmel, szkeptikusan és bizalmatlanul szemlélte a háború utáni évek gazdasági lehetıségeit. Ennek következmé-nyeképpen befektetett tıkéjükért magasabb hozamot köve-teltek. Tehát mindkét tényezı, a pénz és a pszichológiai negatív volt.

Az amerikai ipari átalakulás több szakaszban ment vég-be. A békegazdaság elsı fellendülése után a stabilizáció periódusa következett. A gazdaság expanziója lelassult, a gazdaságnak kevesebb pénzre volt szüksége, a megtakarí-tott tıke újra felhalmozódott. A be nem fektetett tıke a tızsde felé vette útját, az árfolyamok erısödni kezdtek. A pénz és a pszichológia tényezıi újra pozitívak lettek.

Németországban másként ment végbe ez a folyamat. A nagy újjáépítés periódusa az 1948-as pénzreformmal kez-dıdött. Akkoriban még kevés tıke á l l t a tızsde rendelkezé-sére, az értékpapírok a lassú árfolyam-emelkedés ellenére sem mozdultak el a viszonylag alacsony árfolyamszintrıl, habár a pszichológiai tényezı teljesen pozitív volt.

Az ipari expanzió 1953 után óriási méreteket öltött.

53

A boom minden rendelkezésre álló tıkét felszívott, és a tızsdének már nem jutott semmi. Az újságokból minden reggd azt a különös paradoxont állapíthattam meg, hogy a társaságok kitőnı sikereket könyveltek el, az osztalékok növekedtek, de a részvények árfolyamai szakadatlanul csökkentek.

A nyugatnémet kormány ugyanis meghozta a szükséges intézkedéseket, hogy a boom periódusában elhárítsa az infláció veszélyét. A hitelmegszorítások a vállalatokat új részvények és kötvények kibocsátására kényszerítették. A legnagyobb német vállalatok 8% fölötti kamatozású köt-vényeket dobtak a piacra. Ez abban az idıben rendkívül magas kamatláb volt. A tızsdét elárasztották értékpapírok-kal, de - az általános optimizmus ellenére — nem volt elegen-dı tıke a megvásárlásukhoz.

A részvénypiac kilátástalannak tőnt. Amikor lelassult az expanzió és csaknem stagnálás következett be, a Szövetségi Bank lazított a hitelpolitikáján, kinyitotta a pénzcsapot, ami a tıkepiacot megfelelı módon ellátta.

Ezzel az „oxigénlökettel" újra erıs lett a piac, és a papírok értéke olyan gyorsan emelkedett a magasba, hogy más tızsdék ilyet még nem éltek át. Az évekig mesterségesen alacsonyan tartott hosszpotenciál — fundamentális alapokon nyugodva — az árfolyamok igazi robbanását okozta, mert a pénz és pszichológiai tényezık egyidejőleg váltak pozitív-vá. Ehhez csak pénz volt szükséges, mint már megállapítot-tam, a tızsde oxigénje. Mindig is ígv volt és így is marad, míg tızsdék lesznek. „Pénz, még egyszer pénz és mindenek-elıtt pénz." TrivulziÓS marsall híres szavait mottóként minden tızsdekapu fölé be kellene vésni: „denari, denari e poi denari".

Ezzel szemben a „pszichológia" faktor - alaposan szem-ügyre véve - különbözı tényezık terméke, amelyek a tızsdére hatást gyakorolnak. Tegyük fel, egy társaság nye-reségét és osztalékát csökkentik, az adót felemelik stb., tehát csup.i negatív intézkedési vezetnek be. De ha a közön-

ség a jövıt optimistán értékeli, beletörıdik a rossz hírekbe, mert meg van gyızıdve róla, hogy az elıbb említett negatív befolyások csak átmenetiek. A P ( = pszichológia) tényezı ebben az esetben pozitív marad, minden rossz fundamentá-lis hír ellenére.

Ez bebizonyosodott már drámai politikai eseményeknél is. Gyakran elıfordul, hogy egy társaság részvényei egy sztrájk ellenére sem esnek vissza, egyszerően azért, mert a közönség a sztrájkot veszélytelennek í té l i meg. Amikor 1939-ben kitört a háború, a párizsi tızsdén hónapokon át hossz volt, mert az emberek az inflációtól való félelmükben értékpapírokba menekítették pénzüket. A francia publi-kum azt gondolta, hogy a részvények, vagyis a dologi értékek jobb befektetések, mint a francia készpénz. A rész-vényekrıl tehát optimistább véleményük volt, mint a fran-cia pénzrıl.

Ezenkívül sokan voltak azon a nézeten, hogy a háború csak rövid ideig fog tartani. Azután pedig minden marad a régiben...

Az például minden logikának ellentmond, hogy közönsé-ges svájci, angol vagy francia aranyérmék, melyek még csak ritkaságnak sem számítanak, 50-100%-kal aranyértékük fölött állnak. Ennek ellenére a közönség kifizeti az árat, mert azt hiszi, hogy ott kell porosodni néhány darabnak a fiókjában. Itt szintén lélektani tényezırıl van szó különö-sen az utolsó háború óta —, melynek a józan gondolkodás-hoz köze nincs. Nem a háború vagy a béke ténye <iz abszolút döntı a tızsdetendenciában, hanem a közönség lélektani reakciója.

r>r>

„A MATEMATIKA TÖRTE KI FRANCIAORSZÁG NYAKÁT"

Egy részvény «n nyereség arány megítélése (az USA-ban „price/earningfl ratio"-nak nevezik) tisztán a lélektantól függ. Blıfordulhat, hogy a piac, illetve az elemzık egy és ugyanazon részvénynél L5 : l-hez való ár-nyereség arányt alacsonynak ítélik, mely ítélettel a papír alulértékeltté vá-lik. Más alkalommal ugyanannál a részvénynél ezt az arányt túlértékeltnek tüntetik fel. Ezekbıl az ítéletekbıl azonban nem vonható le semmilyen következtetés a további fejlı-désié nézve, mert az „alul-, illetve túlértékeltség" megállapí-tások nem aritmetikus axiómák, hanem relatív megítélések, amelyek nagymértékben a pszichológiától függenek. Ezért kell mindig mosolyognom, ha megfigyelem, hogy elemzık százait hipnotizálta meg az árarány. Azoknak, akik a „price/ earning! ratio"-t a tızsdeanalízis egyszeregyének tekintik, sohasem lenne szabad IBM-, XEROX- és sok más részvényt vásárolni, meri e számítás alapján ezek a részvények az adott pillanatban mindig túl magasan álltak.

A Wall Strcet-i szakemberek szerint ezekhez az értékpa-pírokhoz egyáltalán nem lenne szabad nyúlni, mert elvileg a „price/earnings ratio" alapján nulla alatt kellene állniuk. Sok érdekes tızsdei fogást csináltam már éppen az olyan társaságok részvényeivel, amelyek abban a pillanatban, amikor megvettem ıket, veszteséggel dolgoztak. Ha aztán ezek a társaságok újra nyereséget érnek el (az angolban ezt „turn around situation"-nek = megfordul a helyzet-nek nevezik), az árfolyamok hirtelen a magasba szöknek. Meg-gyızödesem szerint a tızsdén a matematikával nem lehet elırejutni. Az árfolyamokat nem lehet mérırúddal mérni, a tızsdealakulást pedig matematikai számításokkal elıreje-lezni.

I t t Idézek egy gúny versel, amit egy párizsi újság 260

56

évvel ezelıtt John Law-nak címzett, miután szisztémájával egész Franciaországot nyomorba döntötte:

„Skócia híres fia nyugszik ott, ki páratlan jól számolgatott, zseniális számtanával csıdbe ment a franciákkal."

A FANTÁZIA IS HOZZÁTARTOZIK

Nem a matematika dönt az árfolyam-alakulásról, hanem a várakozások. Sıt ha egészen pontosan szeretnénk meghatá-rozni, akkor azt kell mondanunk, hogy a várakozások vára-kozásáról van szó; mert ha én ma 100-ért veszek egy rész-vényt, azzal a szándékkal, hogy jövıre sokkal magasabb árfolyamon el tudom adni, egyidejőleg figyelembe kell ven-nem az azt követı év vásárlójának várakozását is. Egyszóval ez várakozás a négyzeten, vagyis fantázia.

A következı történettel illusztrálni szeretném, hogyan kalandozik a spekuláns fantáziája a jövıben. Közvetlenül a háború végén Olaszország egyedülálló helyzetben volt. Ma-gát az országot alig érte közvetlenül háborús kár. A gyárak legnagyobb része sértetlen maradt, de nyersanyaghiány miatt nem tudtak termelni. Nyersanyagot pedig nem tudtak vásárolni, mert nem volt pénzük. Az Egyesült Államokkal zseniálisan kiokoskodott szisztéma segítette ki Olaszorszá-got a zsákutcából. Bérmunkaszerzıdés alapján Amerika nyersanyagot szállított Itáliába: gyapjút, gyapotot, mősely-met. Az olasz gyárakban történt feldolgozás után a készáru egy része fizetségképpen visszakerült az Egyesült Államok-ba, míg a megmaradt hányadot a belföldi piacra dobták, sıt más európai országba is exportáltak.

1946-tól újra felvirágzott az olasz textilipar, és a milánói tızsde is újjászületett, fokozatosan ismét helyreállt az a szenvedélyes légkör, mely Milánót a háború elıtt Európa egyik legaktívabb részvénypiacává tette, ahol a legintenzí-

57

vebben spekulállak. Bz az újjáéledés mégis többé-kevésbé csak a textilfeldolgocásn és -kereskedelemre korlátozódott, valamint a vele rokon iparágakra, amelyek direkt vagy indirekt a textiliparral kapcsolatban álltak: áruházak, tex tilgépek és így tovább.

Amikor az Egyesült Államokból a kontinensre jöttem, ahol Európát egy bizonyos pesszimizmussal ítélték meg, egészen meglepıdtem, mert a gyapotból, selyembıl és gyapjúból készült áruk egész özönével voltak ellátva a dómközeli elegáns milánói boltok. Azonnal kedvem kereke-dett a spekulálásra. Egyik barátomtól, egy milánói tızsde-ügynöktıl tanácsot kértem.

„Túl késı van már a beszálláshoz" - mondta. „A jó dolgok már túl magasra emelkedtek. Túl drágák ahhoz, hogy még érdemes lenne ıket megvenni. Azoknak, amelyek még nem drágák, nincs is okuk arra, hogy emelkedjenek." Frissen jöttem az Egyesült Államokból, és még nem voltam elég bizalommal az európai viszonyokhoz. Barátomnak job-ban kellett tudnia, mint nekem. Megelégedtem megállapítá-sával és kényszeredetten beletörıdtem abba, hogy ezt a „kalácsot" nem kóstolhatom meg.

Néhány héttel késıbb felkeltette figyelmemet a „Neue Zürcher Zeitung" egyik cikke. A Kaiser Frazer nagy kali-forniai autócég éppen szerzıdést kötött a torinói Fiattal, miszerint az olasz cégnek 100 ezer motort kell bérmunka-szerzıdésben évente elıállítani.

Ögy, mondtam magamban, szóval ez az eljárás a textil-anyagok óta tehát iskolává vált. Mi következik most? Való-színőleg az autók. Néhány perc elég volt, hogy kieszeljem a tervem. Tızsdenyitáskor megkérdeztem ügynökömet: „Mondja, melyik a legrosszabb autórészvény?" „Bizonyára a legjobbra gondol? A Fiat." „Nem, a legrosszabbra. Nézzen utána, kérem. Engem valóban a legrosszabb érdekel, akármilyen furcsának tőnik is ez Önnek."

58

„Jó" - mondta, és eltőnt a tömegben. Néhány perc múlva visszatért.

„Isotta-Fraschini (I. F.) lenne az. A cég közvetlen a csıd szélén áll. A név felelevenítette bennem azokat a háború elıtti hosszúra nyújtott gépkocsikat, amiken a filmcsillagok és pénzemberek szívesen utaztak. I. F., a luxus kezdıbetői, most tehát a pénzügyi nehézségekkel küszködı ipart jelen-tette?"

„Biztos Ön benne?" Másodszor is eltőnt a sokadalomban. „Igen, több mint biztos, az I. F. majdnem csıdben van." „Jó, akkor veszek egy pakettal." Olyan arccal, mely sokat elárult hitetlenkedésérıl, végül

végrehajtotta a kb. 150 lírás árfolyamon álló vételi megbízá-somat.

Miután kielégítettem spekulációs kedvem, elhagytam a tızsdét és néhány nap múlva a várost is. Hónapok teltek el, míg újra Milánóba utaztam. Ügynököm azonnal felhívott: „Gratulálok barátom, ahhoz a kitőnı tipphez. Honnan vet-te?"

„Csak azt ne mondja, hogy nem tudott semmirıl. Hihetet-len, Isotta 450-en áll. Bizonyára el akarja adni?"

„Semmi esetre!" Utasítottam, hogy vegyen még Isotta-rész vény eket.

Ezúttal azonnal cselekedett. Megpróbálta meglepetését palástolni, és végrehajtotta a megbízást.

Mivel engem is meglepett, hogy ezt a légbıl kapott ötletet ilyen gyorsan siker koronázta, elkezdtem az árfolyammoz-gásokat követni.

Ez a részvény egyedi eset volt. Egyedül emelkedett a magasba, mert a többi részvény, beleértve a Fiatét is, csak-nem változatlan maradt. A 150 lírás árfolyamon vásárolt papírokat kb. 1500-on passzoltam el, miután idıközben 1900 lírára emelkedtek.

A csodát meg lehetett magyarázni. Az ötletem helyes

59

volt. A gazdasági újjáépítés során egyik gazdasági ág követ-kezett a m.ísik után a sorban. Olaszországnak jó híre volt az autóiparban és érdekelt volt abban, hogy meg is tartsa. Itt-ott feltőntek külföldi pénzemberek és iparosok csoport-jai, átvilágították a már tönk szélén álló iparvállalatokat, terveket dolgoztak ki arra, hogyan lehetne újra talpra állítani ıket. Egy ilyen csoport vette át az I. F.-et is, hogy az átszervezés után újra felfuttassák. A cég mint olyan ma már nem létezik, mivel egy másik céggel összeolvadt. De szá-momra, mint az egyik legmerészebb és legsikeresebb speku-lációs objektumom, emlékezetes marad.

A KAMATLÁB ÉS A KORMÁNYDÖNTÉSEK BEFOLYÁSA

A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása nemcsak a tızsdére, hanem az egész gazdasági életre hatással van. Amikor a takarékbetétek nınek és a kamatláb csökken, akkor a ban-kok könnyebben adnak ügyfelüknek hiteleket. Ügyfeleik új befektetéseket tervezhetnek, annál is inkább, mivel a befektetések az olcsóbb kamatoknál rentábilisabbak. Az üz-letvezetık egyszerre rózsaszínőbbnek látják a jövıt, mely-nek az a következménye, hogy újabb beruházások tervét készítik el.

A gazdaság kedvezı hírei azonban bizonyos késedelem-mel válnak ismertté, és gyakran megtörténik az is, hogy a tızsde sokkal hamarabb megteszi az elsı lépést, mint ahogy ezek a kedvezı hírek kiszivárognak. Az emelkedı kamatok-nak azonban elıbb vagy utóbb drámai a hatásuk, nemcsak a pszichológiára, hanem a gazdaságra is általában. Mert a magasabb kamatok hatására lemondanak a tervezett befek-tetésekrıl vagy késıbbre halasztják ıket. Mindezt olyan idıpontban, amikor az üzleti élet hírei és a tızsdei árfolya-mok még mindig kedvezıek. Ezért tızsdei döntéseimnél nem tulajdonítok nagy jelentıséget a társaságok mérlegki-mutatásainak. Elıször is a mérlegeket manipulálják vagy legalábbis kozmetikázzák ıket, úgy, ahogy az a vezetésnek tetszik. Még akkor is, ha a számok helyesek, nyilvánosságra hozásukkor már a múlté.

A pénz és a pszichológia tényezıje a tızsdetendencia számára sokkal döntıbb, mint a fundamentális körülmé-nyek. Az ember azonban csak a pénzlaktort tudja egzakt módon követni, mert a pszichológiai faktor kiszámíthatat-

60 61

lan. Ahhoz, hogy legalább 30 napra elıre lássunk, jósnak kellene lennünk. Bár Léteznek bizonyos szimptómák, me-lyekkel a közönség pszichológiai reakciói felbecsülhetık. Erre majd késıbb visszatérek.

A rövid lejáraiú hitelek kamatlába nagymértékben a kormánypolitikától függ, attól, hogy milyen mértékben és milyen kamatláb mellett bocsásson a központi bank pénzt a piac rendelkezésére. Hz a kormány konjunktúrapolitikájá-nak egyik fegyvere.

Mivel az elmúlt évtizedben a különbözı kormányok különbözı konjunktúrapolitikát voltak kénytelenek alkal-mazni, éppen ezért a legsúlyosabb komplikációk jöttek létre. Például az Hgyesült Államok 1971 nyarán az olcsó pénz politikáját választotta, hogy a gazdaságot ismét moz-gásba hozza és a munkanélküliséget megszüntesse.

Németország ellenben a stabilitás erdekében kénytelen volta drága pénz politikáját követni. Ennek következtében milliárdnyi mennyiségő dollár kelt át az Atlanti-óceánon, hogy az USA-nál magasabb kamatot nyújtó Németország-ban helyezzék el. Mindannyian ismerjük ma a következmé-nyeket. Ugyanez a probléma tíz évvel késıbb eHenkezı irányban ismétlıdött meg. Reagan elnök megválasztása után a rövid lejáratú hitelek kamatait az USA történetében példanélkülien magasra emelték, mert az új gazdaságpoliti-ka elsıdleges célja az infláció leküzdése volt.

INFLÁCIÓ ÉS KÖTVÉNYPIAC

Nos, most szeretnék visszatérni a kötvénypiacra. Ha ugyanis sok pénzük van a bankoknak, és ezért a vállalkozó ügyieleiknek könnyebben nyújtanak olcsó hiteleket, akkor sok társaság esik kísértésbe, hogy pénzszükségletét olcsó bankhitellel fedezze, ahelyett, hogy magas kamatlábú köt-vényt bocsátana k i . így csökken a kötvények kínálata. Másrészt sok tıkés hajlik arra, hogy hosszú lejáratú köt-vényt vásároljon, ha a banknál a rövid határidıre lekötött

pénzükért alacsonyabb kamatot kapnak. Bzek a kötvények magasabb kamatozásúak, azonkívül hosszabb idıre bizto-sítva van a befektetett pénz.

Ez annál is inkább érvényes, mert a biztosabb pénzstabi-litás kisebb kockázatot jelent. Évek óta úgy számítják a tıkebefektetéseknél a hosszú lejáratú kötvények kamatozá-sát, hogy a kötvények névleges kamatából az éves inflációs rátát levonják.

1971-ben például a dollárkötvényeknek kereken 9% volt a kamatuk. De az inflációs ráta meghaladta a 6%-Ot, így a pénzbefektetı ebben az esetben csak 3%-os reálkamatozás-sal számolhatott. Tehát az inflációs ráta különösen nagy jelentıséggel bír a kötvénypiac alakulására.

Ha az inflációs ráta csökken, nı a kereslet a hosszú lejáratú kötvények iránt. Hz a kereslet még inkább felerısö-dik az úgynevezett kamatarbitrázs-üzletekkel. Hivatásos pénzmenedzserek százai vásárolnak nagy kamatozású hosz-szú lejáratú kötvényeket, melyeket rövid lejáratú hitelekkel finanszíroznak. Mindez emelkedı tendenciához vezetett a kötvénypiacon és a hosszú lejáratú hitelek kamatai csök-kentek.

Az elmúlt ötven év tapasztalata bizonyítja, hogy a rész-vénypiac 3—12 hónapos eltolódással a kötvények tendenciá-ját követi. Számomra érvényes a tézis: Részvény hossz csak akkor lehetséges, ha a fix kamatozású értékpapírok már korábban emelkedtek. Ha azonban a kötvénypiac zuhan, néhány hónappal késıbb elkerülhetetlenül esni kezd a rész-vénypiac is. Az idıtáv, melyben a részvénypiac a kötvény-piachoz alkalmazkodik, a pszichológiai faktortól függ, azaz attól, hogy meddig tart még az optimista vagv pesszimista hullám, miközben már a pénz kamat faktor éreztette hatá-sát. Ezt nevezem a ciklus utolsó fázisának. Mivel a pszicho-lógiai tényezıt nem lehet pontosan követni, én a hosszú lejáratú kamatláb alakulását tartom a tızsde döntı baromé-terének.

62 63

INFLÁCIÓ ÉS TİZSDE

A mai infláció problémája rendkívül komplex, ezért ebben a könyvben több helyen és különbözı összefüggésekben foglalkozom vele.

Mert éppen akkor, amikor az ember egzakt ítéletet akar az elmúlt évek és napjaink tızsdei alakulásáról mondani, elengedhetetlen, hogy az infláció problémáját állandóan a szemünk elıtt ne t a i tsuk és egyértelmően meg ne vizsgál-juk.

Az árinflációnak, minden nemzet elsı számú problémájá-nak több oka is van, melyek jelentıségükben az ország mindenkori adottságai szerint változnak:

1. A költséginfláció az állandóan emelkedı bérek és szol gáltatások, valamint energiaárak miatt. Habár a mai piac gazdaságot szabadnak mondjuk, valójában nem „szabad", mivel a gazdaság két legfontosabb elemét, a bért és az energiát két hatalmas kartell diktálja: a szakszervezetek és az olajországok.

2. A kereslet, amely bizonyos szektorokban az árakat a magasba hajtja és túllép az ipar kapacitásán.

3. Azok a milliárdok, amelyeket a keleti blokk országai nak és a fejlıdı országoknak kétes hitelek formájában gya korlatilag ajándékoznak, melyeket azok soha nem tudnak visszafizetni.

4. Az inflációs pszichózis, vagyis a várható infláció. Örök igazság, hogy már az inflációs várakozás is elıhívja automa tikusan magát az inflációt is.

Nehéz megitékú, me)y okok vannak túlsúlyban. Azt hiszem, az inflációs pszichózis az egyik legerısebb. Ezenkí-

64

vül az arányok is gyakran eltolódnak. A legkülönfélébb vélemények léteznek arról, hogy mi volt elıbb: a tojás vagy a tyúk. A bérek azok, amelyek az árakat a magasba hajtják vagy az emelkedı bérek csak a magas árak következménye? Itt nem létezik megfellebbezhetetlen ítélet. Gazdaságfilozó-fiai és csaknem megoldhatatlan problémákhoz közeledünk. A bérköveteléseket az egyre erısebb szakszervezetek vetik fel és egyre több népréteg kívánsága, hogy az emelke-dı életszínvonalból részt kapjon, illetve az adott életszínvo-nalat megtartsa.

Bınek a bér ár spirál a következménye. A kormányok és parlamentek tehetetlenül á l l nak e jelenség elıtt. Legalábbis a szabad világban, ahol a demokrácia jó adag demagógia nélkül nem létezhet. Bzért koncentrálnak a kormányok majdnem mindenhol a „kereslet" inflációs faktorára, amit amennyire lehet, szeretnének megfékezni. Egy, a szocialisták által kormányzott országban mondta nekem egy négyszemközti ebéd során az egyik miniszter: „Mivel egészen magunk között vagyunk, felhívom a következıre a figyelmét. Önök könnyen harcolhatnak az infláció ellen, mert megengedhetik maguknak a munkanélküliség luxusát. De hogyan engedhetnénk meg egy szocialista országban a munkanélküliséget? Igazat szólva, ez az egyetlen kényszer, ami lehetıvé teszi a munkavállalók kordában tartását. Ez a lehetıség számunkra sajnos lehetetlen." Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a tojás és a tyúk probléma vitájában nehéz megfelelı választ adni.

A keresleti infláció és az infláció pszichózis elleni harc-ban a kormányoknak két fegyver áll a rendelkezésükre: az adó- és a pénzpolitika. Reagan elnök új po l i t ikája jelentıs hangsúlyt kap azáltal, hogy a keresletet bı kínálattal pró-bálja kielégíteni. S ezzel elértem ahhoz a ponthoz, ami minket tızsdéseket különösen érdekel.

65

AZ ADÓ ÉS A PÉNZPOLITIKA HATÁSA

Ha a kormány a lakosság vásárlóerejét magasabb adókkal szívja fel, akkor liberálisabb lehet a hitelpolitikában, így elkerülheti a kényszerintézkedéseket és engedélyezheti az alacsonyabb kamatokat. A tızsde számára ez a kedvezıbb helyzet.

Ha azonban a kormány nem akar politikai, szociális vagy más okokból kifolyólag magasabb adót kivetni, hanem in-kább a pénzmennyiséget csökkenti, hitelmegszorításokat vezet be és felemeli a kamatokat, ezenkívül megszünteti az inflációs pszichózist és megbünteti azokat, akik az inflációra spekulálnak, olyankor a tızsde számára a lehetı legveszé-lyesebb helyzet áll elı. Autóra emlékeztet, mely meredek lejtın gurul lefelé. Két módon lehet az autót lassítani: vagy visszakapcsolunk egy alacsonyabb sebességbe, mely az adópolitika megfelelıje, vagy fékezünk, ami restriktív pénzpolitikaval azonos. Ha a vezetı üresbe kapcsolja autóját és csak fékkel próbálja azt megállítani, akkor hamarosan csikorognak a fékek. Pont így csikorog a tızsde is, ha a kormány hitelmegszorításokkal próbálja az inflációt megál-lítani.

A 70-ES ÉVEK ESEMÉNYEI

Tisztán politikai okokból minden kormánynak könnyebb a pénzpolitikát irányítani, mert a döntések egyedül tıle függnek.

Ezzel szemben az adó- és költségvetési intézkedésekhez szükséges a parlament hozzájárulása, vagy Amerika eseté-ben a kongresszusé, ahol a demagóg fontolgatások nagy szerepet játszanak. Míg egy adótörvény nagy nehezen végre hatályba lép, például az USA-ban évekig tart; mialatt a kongresszusi képviselık összevissza vitatkoznak, a kúszó infláció vágtatni kezd.

Amikor 1467 elején Johnson elnök adóemeléssel akarta az Egyesült Államok Inflációját megfékezni, ezért a kongresz-

66

szus elé terjesztett egy erre vonatkozó törvényt, ezzel egy ideig csökkenteni tudta és alacsonyan tartani a kamatlába-kat, és növelni a pénzmennyiséget. A tızsde sem örül a magas adóknak, de sokkal kevésbé veszélyesek, mint a magas kamatok.

A kormány pénz-, kamat- és hitelpolitikája nagyon pon-tosan követhetı. Igaz, nem is csinál belıle titkot. Johnson elnöknél senki sem lehetett ıszintébb, amikor 1967 elején elmagyarázta: „I will do everything in my power to reduce interest rates".* Az Egyesült Államok elnökének ilyen meg-jegyzésére egy tızsdésnek hanyatt-homlok a Wall Streetre kellett rohannia. A hossz-mozgás, mely ezután jött, annál viharosabb volt, minthogy a kongresszusnál már két éve megrekedt az adóemelés.

Az emelkedı mozgást követı reakció, vagyis a bessz csak akkor éreztette hatását, amikor Nixon elnök új adminisztrá-ciója véghez tudta vinni különösen szigorú pénzpolitikáját.

Elméletem szerint elıre látható volt, hogy a Johnson-eufória után újra nehéz idık jönnek a Wall Streetre. De az összeomlás csak akkor következett be, amikor a pszicholó-giai faktor negatív lett és annál hevesebben, mivel az elızı spekulációs hullám túlságosan magas volt.

Nyolc évig szolgált az egyre növekvı pénzmennyiség (részben a vietnami háború következményeként, amit nem az adókból finanszíroztak) három óriásmotor főtıanyagául, melyek a Wall Streetet magas fordulatszámra hozták — az ügynöki hálózat a maga százezer ügynökével a központi motor; a befektetési alapok és a vegyes konszernek pedig a segédmotorok.

A spekulációs mechanizmus a következıképpen mőkö-dött: az ügynökök eladták a közönségnek a befektetési alap részjegyeit. A befektetési alap pénztáraiban levı pénzzel

* „Mindent elkövetek ami hatalmamban áll, hogy a kamatlábak csökkenjenek."

67

ugyanezek .1 brókerek vegyes társaságok részvényeit vették meg, bogy magukba olvasszák ıket.

A 100 ezer közvetítıbıl á l ló hadsereg megtette a magáét, még idıben elhíresztelték az alap- és vegyeskonszern-operációk forró t ip | i je i t . Szájról szájra terjedtek a tippek, profik, potya/ok, egy napra spekulálók vetették rá magukat a részvényekre, melyeknek árfolyama ırületes gyorsasággal emelkedett függılegesen egyre feljebb — mindez a végtelen pénzmennyiség segítségével. Nemcsak a hagyományos tızsdeközönséget fertızte meg ez a légkör, hanem a nyugdíjpénztárakat, templomokat, egyetemeket, sıt a szak-szervezeteket is, melyek az állandóan emelkedı árfolya-mokból mind profitálni akartak. Ezen intézmények eddigi vagyonkezelıit elzavarták, helyükre új és fiatal menedzse-reket ültettek, akik az iskolapadból egyenesen a Wall Streetre költöztek, hogy ott a milliárdokkal zsonglırködje-nek. A Wall Street gigantikus kaszinóvá vált, melyben a játékláz napról napra szenvedélyesebb és gátlástalanabb lett.

Miután Nixon elnök átvette hivatalát, legfıbb kötelessé-gének tartotta, hogy elejét vegye az inflációnak (mint nem régen Reagan hivatalba lépésekor, 1981-ben). Mivel demok-ratikus kongresszussal volt dolga, egyetlen fegyvere a pénz-politika, vagyis a kamatlábak emelése volt. Nixon elnök nem titkolta szándékait, hamarosan hivatalba lépése után bejelentette új pénzpolitikáját. Ez figyelmeztetés volt min-den tızsdés számára, hogy a Wall Streetre nagyon nehéz idık jönnek. Két évvel azelıtt Johnson elnök éppígy keltette fel megjegyzésével a közönség figyelmét, amikor a kamatlá-bakat csökkentette.

Johnson biztatása és Nixon figyelmeztetése egyértelmő volt. A Féder,íl Keserve Board radikálisan korlátok közé szorította a pénztömegeket, a kamatlábak emelkedtek, a hitelrestrikciók egyre szigorúbbak lettek és a kötvénypiac jelentısege is csökkenni kezdett. Az elsı motorok, amelyek kiestek, a vegyes konszernek voltak. A növekvı pénzhiány

mellett egy második ok is nehéz helyzetbe hozta ıket. A kongresszus egy új törvénye megtiltotta a vegyes kon-szerneknek a fináncakrobatikus bővészmutatványokat (az adótrükköket).

A vegyes vállalatok árfolyam-összeomlása a befektetési részjegyek árfolyamzuhanását vonta maga után.

A befektetési alapok portfoliójukból részvényeket adtak el, mindegy volt, hogy melyiket és milyen áron, azért, hogy az esetleges részjegy-visszafizetésnél, amit ,1 közönség visz-szakövetelhetett, készpénz legyen a kasszában.

Az általános huzavona folyamán 1 brókerek is nehézsé-gekbe kerültek. A rendszer fıtengelye kezdett akadozni. Sok bróker nem tudta már kiadását fedezni, elvesztették forgótıkéjüket, fel kellett mondaniuk személyzetüknek, sıt sok esetben saját cégüket is fel kellett számolni. Mindez erısítette az általános elégedetlenséget, a publikum mélysé-ges pesszimizmusba esett. A pszichológiai tényezı is hirte-len negatívra változott. Körülbelül 9 hónapig tartott ez a folyamat.

Az amerikai kormány ezután radikálisan megváltoztatta politikáját, mivel a gazdasági likviditásválság következett be. A PENN-central csıdjének és néhány nagy iparvállalko-zás pénzügyi nehézségének hatására a kormány felülvizs-gálta pénzpolitikáját. Ezen változások befolyására viharos hossz tört ki a Wall Streeten, és a vesztesegek legnagyobb része kiegyenlítıdött a Dow Jones-indexen. De ez az eufó-ria csak addig tartott, míg a kamatlábak újra nıni nem kezdtek.

A különbözı elemzık a nemzetközi pénzügyi válságot és Nixon új gazdaságpolitikáját je lö l ték meg okként. Mind-emellett a kamatok erıs visszaesése isméi új impulzust adott a piacnak, az árfolyamok 197 5-ig emelkedtek, és a Dow-Jones-index történelmi csúcsérteket ( l (H)r>) ert el.

Mégsem volt elég meggyızı ez a fellendülés. A pénzügyi Szodomát és Gomorrát még nem számolták fe l , meg nem bőnhıdtek meg a vegyes konszernek gazdálkodásukért, a

68 69

felelıtlen pénzügyi szakemberek bőneikért és az alapok vezetıi butaságukért. Csak akkor történt ez meg, amikor további események is bekövetkeztek: olajválság, Water-gate-botrány és különösen a radikális pénzmennyiség-lefö-lözés, amelyet a FederaJ Reserve Board diktált. Ezek az események a tızsde totális összeomálásában, néhány pénz-ügyi konszern nehézségében és a likviditási válságban érték el tetıpontjukat, ami csaknem egy új 1929-hez vezetett. De csak majdnem, mert az USA-vezetés és Arthur Burns, a Fedcrel Reserve Board elnöke szerencsére rádöbbent, hogy nem lehel tovább játszani a tőzzel, erre felülvizsgálták pénzpolitikájukat cs a lehetı leggyorsabban friss pénzt pumpáltak a piacba.

A tızsde érezte meg elsıként ezt az új fordulatot, és az árfolyamok 1975-ben gumilabdaként pattantak fel a magas-ba. Újra egy igazolás arra, hogy a tızsdének és a gazdaság-nak is nélkülözhetetlen a pénz és a likviditás.

1974 remélhetıleg jó lecke volt a gazdasági vezetık és a kormány számára, hogy ne ismétlıdjenek meg ilyen krízi-sek. A 70-es évek eseményei megmutatták azt is, hogy a tızsdemozgásnak milyen fázisai játszódnak le, a gazdaság és a munkaerıpiac kárára is. Mialatt Nixon az infláció ellen küzdött, az európai kormányok a munkanélküliség ellen akartak harcolni, és az egész gazdaságot felvirágoztatni. így nem akartak kamatemelést, mint ahogy ma sem.

Mivel az amerikai és az európai gazdaságpolitika politi-kai, pszichológiai és szociális okokból nem párhuzamosan megy végbe, mindig sor kerül ilyen divergenciára. (Reagan elnök óta hasonló helyzetben vagyunk: míg az európaiak fel akarják virágoztatni a gazdaságot, addig Amerika min-den áron elejét akarja venni az inflációpszichózisnak.) Az egyes európai országok között is megfigyelhetık ezek a különbözı törekvések.

A TİZSDEI CIKLIKUS MOZGÁS FÁZISAI

Tapasztalataim szerint a tızsdén minden egyes ciklikus mozgás (legyen az részvény, kötvény, nyersanyag, nemes-fém, amivel spekulálni lehet) három fázisból áll:

1. a korrekció fázisa, 2. az alkalmazkodó vagy kísérı fázis, 3. a túlzás fázisa. Vegyünk példaként egy fellendülést a lefelé irányuló

mozgás harmadik fázisa után. Az új elsı fázis alatt az árfo-lyam (ami túl mélyre zuhant) olyan színvonalra javul, ami bizonyos mértékben reális és jogos is. A második fázisban az árfolyam a folyamatos eseményekkel párhuzamosan ala-kul ki. Amennyiben ezek kedvezıtlenek az áru számára, az árfolyam jogosan visszaesik. Ha pozitívak az események, az árfolyamjegyzést fellendülés kíséri. A második fázis bizo-nyos pontján fennáll a veszélye annak, hogy további pozitív események kedvezı hatása miatt automatikusan a harmadik fázisba esik vissza. A „bull"-piac ezen fázisában az árfolyamok óráról órára egyre magasabbra ugranak. Az árfolyamok és hangulatok kölcsönösen fokozzák egymást. Az emelkedı árfolyamok rózsás kedvet teremtenek, mely ilyenkor még jobban lendít rajtuk. Nincs már jelentıségük, hiszen kizárólag tömeghisztériától függnek.

Ilyen hangulatban mondta egyszer Sir Isaac Newton, aki mint már említettem, szenvedélyes spekuláns volt és az összes pénzét elveszítette a londoni szappanbuborék csıd-kor : „Az égitest útját centiméterre és másodpercre ki tudom számolni, csak azt nem, hogy merre lendíti az ırült tömeg az árfolyamot."

70 71

I gy cinikus besszmozgásban az alacsony árfolyamok mély pesszimizmust okoznak a harmadik fázisban, ami újra csak az ár.ik.i t nyomja, és ilyenkor az árfolyamok hullanak, mint ısszel a Legyek. Az utolsó lázis bessz- és hosszhulláma mindig addig t a r t , míg valamelyik irányból meg nem töri az ördögi kört egy pszichikus elektrosokk. Ha nem jön az elektrosokk, bár az ellenirány érvei már rendelkezésre áll-nak, akkor ez az utolsó, tisztán pszichológiai fázis lassan kitombolja magát. Egy napon minden felismerhetı ok nél-kül megfordul a piactendencia azon publikum és szakértık legnagyobb meglepetésére, akik nem voltak felkészülve rá. Nos, megkezdıdik a ciklikus ellenmozgás (a mi esetünkben a lefelé irányuló mozgásban a korrekció, az alkalmazkodás és a túlzás). Ez a tızsde örökös körforgása, mint ahogy a természetben is a dagályt az apály követi.

A FÁZISOKBAN TÖRTÉNİ HELYES SPEKULÁCIÓRÓL

Hogyan is viselkedjen a spekuláns ebben a három fázisban? A harmadikban, tehát a bear markét (lanyha piac) túltelített fázisában vásároljon, és akkor se ijedjen meg, ha az árak továbbra is esnek. Mert már a budapesti gabonatızsdén is megmondták az öreg tızsdések: „Akinek nincs búzája, amikor az visszaesik, annak akkor sem lesz, amikor emelke-dik." A fellendülés elsı fázisában vegyen még, mert a mélypont túlhaladott. A második fázisban tulajdonképpen csak nézı legyen, csak passzívan figyelje a mozgást és készüljön f e l le lki leg arra, hogy a harmadik fázis általános eufóriájában kiszáll a piacból.

Természetesen nagyon nehéz egy spekuláns számára a bessz harmadik, túlzás fázisa ellen tenni, vagyis az általános konszenzus e l len cselekedni és vásárolni, amikor a kollé-gák, a tömegtájékoztatási eszközök és a szakértık azt taná-csolják, hogy eladjunk (és vica versa). Sıt az is, aki ismeri ezt a teóriát és követné is, az utolsó pillanatban a tömegpszi-chózis nyomása alatt megváltoztatja véleményét, és azt

mondja, hogy ugyan elméletileg most kellene beszállnom, de a szituáció ezúttal mégis más. Csak késıbb derül ki, hogy ezúttal is az anticiklus cselekvés le t t volna a legjobb. Edzettnek, hővösnek, sıt cinikusnak kell lenni ahhoz, hogy kivonjuk magunkat a tömeghisztéria hatása alól. De ez a siker feltétele. Ezért sikerül a tızsdén csak a kisebbségnek eredményesen spekulálni. A többség vesztes.

A spekulánsnak tehát bátornak, elkötelezettnek és bölcs-nek kell lenni.

Természetesen felvetıdik most a kérdés, hogyan lehet megállapítani, hogy most éppen melyik fázisban vagyunk. Ehhez nincs tankönyv, mint ahogy tökéletes spekuláció sincs. Nincs olyan módszer sem, amiben vakon meg lehetne bízni. Ha olyan egyszerő lenne, akkor nem lennének többé bányászok a bányákban és favágók az erdıkben. Mindenki a tızsdén keresné meg a megélhetésre valót. Csak az a nagy tapasztalat létezik, amit kifinomult érzéknek hívunk. Még a legtapasztaltabb, a minden hájjal megkent spekuláns is tévedhet. Sıt gyakran tévednie is kell, hogy összegyőjtse a szükséges tapasztalatokat. Egy tızsdespekuláns, aki életé-ben legalább kétszer nem ment tönkre, méltatlan erre az elnevezésre. Mindannyian egy sötét szobában vagyunk, de bizonyosan jobban téjékozódik az, aki már évek óta ebben a szobában tartózkodik, mint az, aki csak röviddel ezelıtt lépett be.

TAPASZTALATOK „RESZKETİ" ÉS „SOKAT TAPASZTALT KEZŐEKKEL"

Két fajtája van az értékpapír-tulajdonosoknak, spekulán-soknak és tızsdejátékosoknak. „Sokat tapasztaltaknak" és „reszketı kezőeknek" nevezem ıket. A „sokat tapasztaltak-nak" van pénzük, türelmük és jó gondolkodási készségük. Ez annyit jelent, hogy van saját tıkéjük, mindegy, hogy mekkora, és nincs adósságuk. Ha az egyik például 10 000 márka vagyonnal rendelkezik, ezzel szemben 5 000 márka értékben értékpapírja van, és nincs adóssága, akkor van

72 73

pénze. A türelmes embernek jó idegei vannak, és nem kezd el kapkodni minden kis eseményre. Hogy vannak jó gondo-latai, úgy értem, hogy bár intellektuálisan helyesen vagy helytelenül cselekszik, a lényeg, hogy megfontoltan és kép-zelıerı vei.

A „reszketı kéz" az a fajta, akinek kevés pénze, kevés türelme van és nincsenek jó gondolatai. Ez alatt azt értem, hogy a saját tıkéje kisebb, mint az adóssága. Még akkor sincs pénze, li.i bár 40 milliója van, de abból 30 millió adósság. Ha az illetınek nincs türelme, akkor az azt jelenti, hogy gyengék az idegei, és nem érti, hogy a tızsde miért nem automatikusan úgy reagál minden eseményre, ahogy az ı logikája szerint kellene. Nem tudja, hogy egy bizonyos idıbe beletelik, míg egy eseményre reagálnak, vagyis amíg ezt a közönség meg nem érti, helyesen értelmezi és aszerint cselekszik. Nem tudja, hogy egy eseményre a reakció bizo-nyos idıt vesz igénybe, ami annyi, míg a publikum helye-sen nem értelmez, helyesen interpretál és aszerint cselek-szik. Vagy nincs képzelıereje és nem a fejével gondolkodik, hanem tisztán emocionálisán. Ha mások vesznek, ı is vesz, ha eladnak, ı is elad. İ a tömeg része, és velük együtt cselekszik. Különben: egy adósság nélküli milliomos is le-het „reszketı kező", ha nincs idegzete és elképzelése, vagyis ha emocionálisán cselekszik.

Tehát a kérdésnek az a lényege, hogy milyen kézben vannak a papírok. Ha a „sokat tapasztaltak" a tulajdonosai a részvények nagy részének, akkor a tızsde még akkor is képes robbanó fellendülésre, ha a hírek kedvezıtlenek. Ha viszont a „reszketı kezőeknél" van a papírok zöme, már az elsı rossz hírnél bekövetkezhet a csıd.

Az elsı esetet „keresleti" piacnak, a másodikat „kínálati" piacnak nevezem. Az a mővészet, hogy tudjuk, milyen a piac, „keresleti"-e vagy „kínálati"? Egy rutinos tızsdésnek ez a kisujjában van, akkor is, ha nem mindig tudja azt szavakban kifejezni vagy definiálni. Természetesen vannak

szimptómák, utalások és bizonyos jelek, amik egyik vagy másik szituációra következtetni engednek.

Amennyiben csökkenı árak mellett bizonyos ideig nagy a forgalom, akkor az azt jelenti, hogy rengeteg részvény kerül a „reszketı kezőek"-tıl a „sokat tapasztaltakéhoz. Sıt elérkezhet egy olyan pillanat is, amikor a „reszketı kezőek" kiárusítottak mindent és a részvények a „sokat tapasztaltak" „biztos" páncélszekrényeiben fekszenek. A papírok csak késıbb, növekvı áraknál kerülnek elı errıl a rejtekhelyrıl. Mert túlnyomórészt a „sokat tapasztaltak" vásárolnak csökkenı áraknál, és ık még akkor sem esnek pánikba, ha az árfolyamok tovább esnek, hiszen van pén-zük, türelmük és jó gondolkodási készségük.

Tehát ha az egyre növekvı forgalom mellett az árak továbbra is esnek, akkor az annak a jele, hogy közelítünk ahhoz a szinthez, ahol a következı fellendülés kezdıdik. Gyakran indokolatlan mélységrıl van szó, amirıl egyedül a közönség hisztériája és a részvénytulajdonosok általános kiárusítása tehet, melyrıl korábban beszéltem már, mint a csökkenés harmadik fázisáról.

Ilyen szituációban a „reszketı kezőek" elkótyavetyélik a legjobb és a Iegellenállóbb értékpapírjaikat, azokat is, amiket korábban tartalékként ırizgettek.

Amennyiben az árfolyamok egy ideig mégis esnek a kis forgalom mellett, úgy ez rossz perspektíva a piac számára. Mert ebben az esetben még a „reszketı kezőeknél" vannak a részvények, akik a piac felélénkülésére várnak, azonban további árfolyamzuhanásnál hirtelen, félelemtıl megszállva túladnak a részvényeiken, sıt valósággal elherdálják azo-kat. Teljesen hamis számos elemzı és bróker azon vélemé-nye, hogy az árak visszaesésének nincs jelentısége kis forgalom mellett. Fı érvük az, hogy a nagyközönség nem ad el. De ez még nem jelent semmit, mert ebben az a lényeg, hogy a papírok még a „reszketı kezőeknél" vannak. Ha nem adnak el, az még korántsem jelenti azt, hogy már holnap,

74 75

egy hét vagy egy hónap múlva nem fogják áruba bocsátani papirj.iik.it.

Hl nonbin .1 ptpirok szakadatlanul emelkednek az egyre nagyobb forgalom mellett, akkor ez is nagyon rossz perspektíva a jövıre nézve. Minél nagyobb a forgalom, annál sebezhetıbb .1 piac. A tızsde ugyanis a fellendülés Úgynevezeti harmadik fázisába ér. Az elemzık és a brókerek azt állítják, hogy az árfolyam-emelkedések kedvezıek a nagy forgalom mellett. Teljesen hamis ez az álláspont! Úgy vélekednek, hogy az a jó, ha a nagyközönség vásárol. Ez igaz arra a napra, amelyen vesznek. De valóban olyan jó, ha a nagyközönség, vagyis a „reszketı kezőek" vásárol-nak? Mert vásárolni fognak a következı héten is? Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy már a következı hónapban újra a piacon les/.nek a papírok, hogy a „reszketı kezőek" újra nem tartják részvényeiket? Valószínőleg igen... De mikor a pi. ic k i s forgalommal növekszik, olyankor az rend-kívül kedvezı. Ámbár az elemzık azt állítják, hogy ez a piád helyzet semmitmondó. Világos, mert a brókerek csak a nagy jutalékokban érde-keltek, és ezért a k is forgalmú piacot érdektelennek tartják. De tény. hogy a papírok még mindig a „sokat tapasztaltak" kezében vannak, és még nem mentek át a „reszketı kezőekébe". Az araknak tovább kell emelkedniük, hogy a „sok.it tapasztaltak" készen legyenek a „reszketı kezőek-nek" eladni l papírokat. A végeredmény: i nagy forgalom mellett emelkedı árfo-lyamú piac kedvezıtlen, mert egy ponton a piac „kínálati-vá" válik; a kis forgalom mellett emelkedı árfolyamú piac kedvezı, de a kis forgalom mellett a csökkenı árak kedve-zıtlenek, nagy forgalom mellett csökkenı árak kedvezıek, mivel közeledik ahhoz a ponthoz, ahol „keresletivé" válik. „Kínálati" a piac a fellendülés harmadik fázisában. De egy gombostőszúrásra szétrobbanhat, mint egy léggömb.

„Keresleti" a piac a lefelé mozgás harmadik fázisának végén is, ilyenkor robbanhat jó hírekre, vagy azok nélkül.

76

A múlt tucatnyi példája támasztja alá ezt a teóriát. Paradox, mégis le kell végül szögezni, hogy a kis forgalom növekvı árak mellett utalás a tendencia folytatására, míg aztán egy ponton a hipnotizált közönség általánosan részvényvásár-lásba kezd.

A nagyközönség pszichológiai nyomás alatt cselekszik. A mélyponton néhány „sokat tapasztalt" kezében összpon tosulnak az értékpapírok, a csúcsponton pedig számos kis kézben oszlanak meg az értékpapírok. Grafikusan egy meg-fordított piramissal ábrázolhatnánk.

77