történelmi szemle, 1967 (10. évfolyam) · ősz folyamán a, konfliktu elmúltávas seml igaz....

H E N R I MICHEL

Új virradat*

A megszállás első félévében a franciákat olyan kegyetlenül lesúj tot ta had-seregük gyors és teljes veresége, annyira megbénította az ebből fakadó váratlan nehézségek sora, hogy nem tudtak túltekinteni egyéni és családi problémáikon. A hiedelmek, szokások, függetlenség régi világa hirtelen összeomlott; mindenki egyedül, magára hagyatva állt, a teljes tehetetlenség érzésétől bénultan, s csu-pán annak tudatában, hogy az események olyan forgatagába került, melynek sem irányát, sem végét nem lát ja .

Ilyen körülmények között Pétain marsall hatalomra ju tását nemcsak belenyugvással, de megkönnyebbülve és reménykedve fogadta mindenki. A fegyverszünet megkötését általános apátia közepette vették tudomásul. Csak az volt a fontos, hogy véget érjen az immár céltalan harc, s a vele járó felesleges pusztítás. Egy példátlan katasztrófa sú j to t ta néptől nem lehetett kívánni, hogy vezetői és tábornokai helyett egy világméretekben folyó háborút képzeljen el, melynek egyébként — vajon mennyi ideig? — továbbra is viselte volna terheit. Hála a fegyverszünetnek, az ellenség, melynek előretörését már semmi erő nem volt képes fékezni, magától megállt Franciaország közepén. Igaz, hogy az or-szág egyik fele elkerülhetetlenül megszállás alá került, de a megszálló váratlan „korrektsége" miat t ez sem bizonyult olyan súlyosnak, mint képzelték. Nem a fegyverszünetnek volt-e ez is köszönhető, s Pétain marsallnak, aki azt meg-kötöt te ?

Egyszóval 1940 nyarán - valami csodára várva - egész Franciaország Pétain híve volt. A marsall és — személye révén — az általa szervezett hadse-reg s az őt körülvevő emberek iránt érzett misztikus bizalom nem csökkent az ősz folyamán, a konfliktus elmúltával sem. Igaz, hogy Nagybritannia váratlan ellenállást tanúsít , de azért a német győzelem, ha már nem is azonnalinak, még-is kivédhetetlennek látszik. Alkalmazkodni kell tehát hozzá.

De a vichyi kormány lesújtott a franciák olyan kategóriáira, melyekkel szemben az 1940 júniusi vereség nem te t te feltétlenül szükségessé szankciók alkalmazását. Részrehajló belpolitikájával, melyre ugyan a vereség adot t alkal-mat, a megtorlás és a gyűlölködés szellemét idézte fel, s ezzel ellenségeket szer-zett magának. Az áldozatok főlega zsidók, a szabadkőművesek, akommunisták, a szocialisták köréből kerültek ki, de mint Robert Aron igen találóan ír ja: „ Franciaországban mostantól kezdve hovatartozásától, társadalmi helyzetétől függet-lenül mindenkit sújthatnak hivatalos szankciók, a franciák bizonyos kategóriái pe-dig a priori kiesnek a törvény védelme alól."

* Részlet ff. Michel: Vichy, 1940 (Paris , Rober t La f fo r t . 1966. 450 1.) с. mun-ká jából .

4*

3 2 6 H. MICHEL

Egyre nő a franciák száma, kiket a hatalom önkényessége nyugtalanít vagy felháborít. Másokat különösen a ,,Montoire-i kézfogás" botránkoztatja meg; úgy találják, hogy ez Franciaország marsallja, az államfő felesleges meg-aláztatása és a jövőre nézve veszélyeket rejtő kezdeményezés. A nacionalisták nem mindég helytelenítik a Nemzeti Felkelés kivételes törvényeit, s a kollaborá-ciós politika elleni gyűlöletükben egymásra lelnek, azok oldalán, akik e politika áldozatai. Ahogy múlik az idő, s mégsem történik semmi csoda; mikor a fegyver-szünet már csak a csalódás és a balszerencse keserű gyümölcseit termi, végül is morajlani kezd az általános elégedetlenség — alkalmas tápta la j egy ellenzék kialakulására, amely még keresi önmagát, de amely két út között választhat.

Egyesek csak a Németországgal való mind szorosabb együttműködésben látják a boldogulás ú t já t . Szemére vetik Pétain környezetének, hogy „maradi-ságból" fékezi azt. A francia kollaboránsok — spekulánsok, hatalmi vágyban szenvedő politikusok, a fasizmus és az antiszemitizmus fanatikusai, vagy paci-fisták, akik irtóznak a kiontott vértől, s úgy vélik, semmilyen ügy nem éri meg, hogy vér folyjék — csak egy klikkekre oszló, inkább a németek támogatásával, mint a lakosság beleegyezésével létező, lármás kisebbséget alkotnak. Boldogulni egyébként csupán a megszállott zónában tudnak.

Mások — mindkét zónában — a háború értelme, kimenetele, Francia-ország jövője iránt kezdenek érdeklődni. A megszállott zónában a megszálló mindennapos közelsége módot ad az eddig meglehetősen felszínes xenofóbia objektiválására. A meg nem szállott zónában olyan erők jelentkeznek, melyek helyes felhasználását sokan kívánják. Pétain marsall hatalmának elkerülhetet-len elismerése, a továbbra is belé helyezett bizalom azonban már nem határta-lan és fenntartás nélküli, hanem feltételes.

A két zónában földalatti tevékenység van készülőben, amelyre egyelőre a zűrzavar és összevisszaság a jellemző. A franciáknak valójában semmi tapasz-talatuk nincs a földalatti mozgalom terén; saját történelmükben hiába keres-nek olyan példát, melyet követhetnének. így hát csak tapogatóznak és a születő ellenállás 1940 végéig még semmi igazán tartós eredményt nem ér el. De az útirány már meg van adva, a közeledési kísérlet megtörtént, a tevékeny-ség megindult. A legkülönbözőbb politikai, felekezeti, foglalkozási csoportból összeverődő első ellenállók még nem nagyon tudják, hogy milyen módon járul-nak majd hozzá hazájuk felszabadításához. De dolgoznak érte a rendelkezésük-re álló eszközökkel, és úgy, ahogyan azt a körülmények engedik.1

Az első ellenállási tevékenység az ún. „br i t " rádió hallgatása. Minden este ugyanabban az órában, zárt spaletták mögött a rádiókészülékek köré gyűl-nek a hírekre éhes családok. A brit rádió hallgatása tilos: megesik, hogy feljelen-tik, vagy meglepik a hallgatókat, s azok törvény elé kerülnek. De a rendőrségi szabályrendeletek ilyen megsértése lelkesítő, s ugyanakkor nem túl veszélyes. Másnap mindenki terjeszti és kommentálja az előző este hallott híreket.

Másik módja a megkönnyebbülésnek a valódi érzelmeiket és gondolatai-kat nem szívesen leplező franciák számára a mozdulat vagy beszéd, mely nevet-ségessé téve a megszállót, megfosztja azt a győztesnek kijáró tekintély egy részé-től. Az olaszok, akikről egyetlen francia sem hajlandó elismerni, hogy megnyer-ték a háborút, könnyű célpontnak bizonyulnak abban a zónában, ahol a fegy-verszüneti bizottságok küldöttei — kissé hangoskodóan — kifejtik tevékeny-

1 Csak néhány kevéssé ismert tényre fogunk szorítkozni, u ta lva az Ellenállás teljesebb történetével kapcsolatban a m á r megjelent munkákra .

Ű J VIRRADAT 3 2 7

ségüket. Sarraz-Boumet, a közigazgatás főfelügyelője így ír ja le a jeleneteket, melyeknek t a n u j a volt:2

,,Állandóan tragikomikus incidensek zajlottak le, főleg az ősz folyamán. Grenoble egy igen forgalmas kávéházában egy francia néhány olasz tiszt belépésekor felállva, harsány hangon, gúnyosan kiáltotta: »Fel uraim, üdvözöljük győztesein-ket/« Chambéryben, Annecyben a fiatalság a sofőrök távollétében beszennyezte az ellenőrző bizottság kocsijait. Másutt a fiatalemberek és fiatal lányok tüntetően egy darabka makarónit hordtak a kabátjuk gomblyukában ; megint máshol a kávéház asztalára, ahol az olasz tisztek étkezés után össze szoktak gyűlni, egy tányérba tehéntrágyát helyeztek, a közepébe tűzött alpini-tollal; gyerekek lődöztek kanócos pisztollyal egy sofőrre, aki a revolverével válaszolt, szerencsére anélkül, hogy bárki is megsebesült volna: diákok sétáltak libasorban, botra tűzött alpini-kalapokkal, hátuljukra kötve a kalap tollát, Mindenütt rajzok, karikatúrák, graffito-k a hotelek falán, ahol a bizottságok megszálltak ; bőségesen osztogatott röpcédulák ellenfeleink számára nyilvánvalóan sértő dalokkal és szórejtvényekkel : »Tolla van, de nem ma-dár, puskája van, mégse lő\ ki az? « Néha — ami már súlyosabb — a fiatalok jó alaposan elvertek egy-egy sofőrt vagy titkárt, miután beléjük kötöttek a kávéházak vagy mozik kijáratánál."

Mikor a görögök, keveselvén az olasz támadás megállítását, ellentámadás-ba mentek át, nagy volt az öröm az említett vidékeken. Menton annektál t ré-szének határán, szabad területen táb lá t helyeztek el a következő felirattal: ,,Hellének, álljatok meg ! Itt kezdődik Franciaország."

A párizsiak élvezték a jó történeteket, melyek a „szürke-fehérek", a „bur-gonyabogarak", a „szürke egerek" nem túl előnyös oldalait muta t t ák be. Laval is jó pofozógép volt. Nevéről egy (lefordíthatatlan) szójáték jár t szájról szájra. Igen jellemző, hogy 1940 telén a tiszteletlenség már Pétaint sem kímélte; észre-vették, hogy anagrammája „ inapte" (alkalmatlan); és elnevezték „a hanyat lás hadvezéré"-nek.

Hogy lelket verjen Franciaországba, a megszállott zónában néha maga a közigazgatás tesz úgy, mintha a megszálló nem léteznék. Sarraz-Bournet így ír az olasz zónáról:3

,,Séez polgármestere felszólítást kap, hogy távolítsa el a községházából a fran-cia államfő és a köztársaság régi elnökei képét, a francia zászlót és jelvényeket ; ezt megtagadja és hagyja, hogy letartóztassák. Sollières plébánosa börtönbe kerül, mert megengedi, hogy a templomban november 11-én az emlékezés virágait osztogassák, három színünket jelképező papírból, kék, fehér, vörös szalagokkal díszítve, — né-hány hónap múlva újra letartóztatják, mert vasárnapi szentbeszédében utal az olaszok albániai nehézségeire és megerősíti híveinek a megtorlással kapcsolatos reményeit. A Barmans-i és a Villard-de-Lans-i tanítónő megengedi, hogy a gyere-kek az asztalok lapjába ilyen feliratokat véssenek: »Éljen Franciaország/« Letar-tóztatással, pörrel fenyegetik őket, ha a feliratokat azonnal el nem tüntetik. A volt frontharcosok titokban összegyűlnek és november 11-én, valamint július 14-én háromszínű kokárdákat osztogatnak."

Chartres prefektusa, Jean Moulin erélyesen tiltakozik a megszálló hatósá-gok törvénytelen határozatai ellen és a département polgármestereinek szinte illegálisan olyan utasítást ad, hogy bizonyos német plakátok ne kerüljenek ki-függesztésre a községházák falán. A Seine-et-Oise-i Coubronban a polgármester

2 Témoignage d 'un silencieux (Néma tanúvallomás), 81 — 82. 1. 3 Uo. 110. 1.

3 2 8 H. MICHEL

megállítja a községháza óráját , hogy megmutassa: nem fogadja el az „új időket" ; ellenzi a Marianne-mellszobor eltávolítását, visszautasítja a német plakátok felragasztását.

Bar-le-Ducben a Meuse-i prefektúra főt i tkára, Camille Ernest félárbocra ereszti a francia lobogót és a német parancsok ellenére megtagadja felvonását. Nyolc nap börtönre, 500 birodalmi márka pénzbírságra ítélik és kiutasí t ják a megszállott területről. A Seine-et-Oise-i Vigneux-ben a németek maguk kényte-lenek eltávolítani a községházáról a francia lobogót. Perpignanban szeptember 7-én a fiatalság „a német fegyverszüneti bizottsággal szemben ellenséges tüntetésre ragadtatja magát". A Lourdes-i prefektus és a Bayonne-i alprefektus minden mó-don késlelteti a számlák rendezését, melyeket a francia szállítók a Wehrmacht-nak benyúj tanak, hogy — mint a német jelentés mondja — ,,a megszálló had-sereggel szemben elégedetlenséget keltsenek és szabotálják a szállítást".

így kezdődik a néma, t i tkos harc, melynek során a közigazgatás és a la-kosság — jelentéktelen kis gesztusokkal ugvan, de ezek megsokszorozódva megteremtik a bizalmatlanság légkörét — olyan mélységesen ellenséges maga-ta r tás t tanúsít , mely végül is súlyos incidensekhez vezet. Egyedülálló, elszige-telt emberek spontán reakciói ezek; az ú j francia hatóságoktól bizonyára nem kaptak ilyen értelmű utasítást .

Ezzel egyidőben kezdenek terjedni a röplapok; eleinte kézírással, néha pos-tán szétküldve és ,,lánc"-rendszerrel továbbí tva: , ,Másolja le ezt a szöveget és küldje el x számú megbízható személynek" ; — később sokszorosítva, majd nyom-ta to t t formában. Többnyire a BBC híreit és a hallgatók ezzel kapcsolatos meg-jegyzéseit közlik, de egyre gyakrabban a megszállókkal, a vichyi kormánnyal és a háború alakulásával foglalkozó észrevételeket is.

Legtöbbjük a kollaboráció ellen irányul. Az egyik, melyet Bordeauxból terjesztettek 1940 novemberében és decemberében, a Der Stürmer című német lap 1940 őszi számaiból emel ki Franciaországgal és a franciákkal szemben sértő kitételeket (Párizs, a feslett város; a fehérekkel nyilvánosan egyesülő feketék és sárgák; a korhadt Franciaország, stb.) és így összegezi: , ,Hogyan értsük meg egymást azokkal, akik így vélekednek a franciákról ? " Mások a hitleri pogányságot idézik: „a kereszténység ellensége"; ,,a Maurras által hirdetett szent egoizmus nem keresztény alapelv" ... (levél Baudrillart-nak, 1940 decemberében).

Számos röplap Pétaint vádolja: ,,Egy szerződés (az angolokkal való meg-egyezés) nem egy darab papír, amit el lehet tépni, még ha valaki Franciaország marsallja is." A kortársak (főleg Poincaré) kijelentéseiből-arra következtetnek, hogy Pétain ,,1918 márciusa végén kapitulálni akart". A két háború között ,,a legkisebb vészjelet sem adta le honvédelmünkkel kapcsolatban. Megelégedett azzal, hogy^ örüljön az őt övező megbecsülésnek. Milyen jogon üldözi balsorsunk felelőseit? Ő is csak egy közülük." 1940-ben Pétain nem viselkedett szépen. Belé-pet t a Reynaud-kormányba, de éppen ellenkező politikát folytatot t , mint a mi-niszterelnök. Nem volt „egyenes". Ha más követi el ezt az „átállást", ,,minden francia egész egyszerűen árulásnak tekinti . . . " A dicséretek, melyekkel Pétaint a németek elhalmozzák, ,,azt bizonyítják, hogy tisztában vannak vele, milyen hasz-nos nekik ez az aggastyán, aki lenyeleti a franciákkal elnyomó, hazug politikájukat". Nem azt vetik Péta in szemére, hogy beismerte az összeomlást, hanem azt, hogy mindég hit t benne . . . „A belső felemelkedés elkerülhetetlen volt, de ezt elrontja és kompromittálja egy olyan politika, mellyel minden becsületes ember szembefordul."

A szent egoizmus totalitárius ihletésű eszméjét Pétain ,,megkísérti valóra-váltani". Indokínában ,,a japán agresszort támogatja a kínai áldozattal szemben.

ŰJ VIRRADAT 3 2 9

Történelmünk leyrútahb lapja az, amit most megírt." Pétain azt mondja, „hogy feláldozza magát Franciaországért ; valójában a francia becsületet áldozza fel gyáva egyéni koncepcióiért". (Következik egy kivonat Alphonse de Chateaubriant-nak a kollaboráció irányáról adot t interjújából.) ,,Ha a marsall, mint mondja, valóban Franciaországot képviseli, úgy el kell ismerni, hogy (Franciaország) megérdemelte a sorsát, s még rosszabbat is."

Egy 1940 októberében postán szétküldött röplap megállapítja: „Francia-ország ereje és nagysága abban állt, hogy a szabadság országának, minden elnyomott második hazájának tekintették." Nos, ma „a győztesek az angolokra, a zsidókra, az idegenekre akarják irányítani a franciák haragját". „Még Vichyben is Német-ország parancsol" — írja Jean Texcier a Notre combat-ban.

A megszálló csapatok kémelhárító i rodájának jelentései telve vannak röpiratok felfedezéséről szóló beszámolókkal és osztogatóik letartóztatásával. Tremblay-les-Gonesseben és Villepinteben (Seine-et-Oise), Lilieben és Mayenne-ben júliusban, Mantesban, Arpajonban augusztusban; Dourdanban, Párizs-ban, Poitiersben szeptember folyamán ; ismét Poitiersben, Bronoyban (Seine-et-Oise) októberben; Argenteuilben, Bezonsban, Meudonban, Marcoussisban, Villeneuve-le-Roiban, Saint-Cloudban, Yilliers-sur-Marneban, Sucy-en-Brie-ben, Sèvresben, Sainte-Geneviève-des-Boisban, Sannoisban, Versaillesban, Chatouban, Boissy-Saint-Légerben, Paray-Vieille-Posteban, Chamarandeban, Perpignanban, Aulnay-sous-Boisban, Mauvezinben november folyamán; Châ-telleraultban, Bordeauxban, Vigneuxben, Villeneuve-Saint-Georgesban, Gar-ges-lès-Gonesseban, Juziersben, Bezonsban, Vélizy-Villacoublayban, Limeil-Brévannesban, Boissy-Saint-Légerben, Chilly-Mazarinben, Dijonban, Saint-Jean-de-Luzben, Joeufben (Meurthe-et-Moselle), Cannesban, Perpignanban stb. december folyamán. H a t hónap alatt a mozgalom nagyon megerősödött, föld-rajzilag is kiszélesedett és a németek nyilvánvalóan csak egy részét fedezték fel.

A lakosság más módon is kifejezi ellenséges érzelmeit. A német parancs-nokságra érkezett jelentések szerint a kávéházakban rosszindulatú megjegyzé-seket tesznek a megszállókra; egy thanni moziban a nézők a német híradó vetítése alat t tüntetnek; egy német jelentés Elzászból, 1940 augusztusában „a francia nyelv provokatív használatáról" értesít; Roquetoireban (Pas de Calais) a község asszonyai elhatározzák, hogy nem mosnak a német katonákra; Saint-Omerben, Lunévilleben a plébánosok szentbeszédeikben igen világos célzásokat tesznek az angol győzelemre. Lilieben számosan róják le kegyeletüket egy be-vetés közben lelőtt angol pilóta sírjánál. Néha németellenes rajzos feliratokat találni a falakon, mint Sèvresben, Biarritzban, vagy az úttesten, mint Houilles-ban. A châtelleraulti leánygimnázium növendékei a God save the king-et ének-lik, mialatt az udvarban a német katonák gyakorlatoznak, vagy pedig, mint Juvissyben, kézzel írt plakátokat ragasztanak a német plakátok mellé. Párizs-ban, az ABC-varieté nézőterén a közönség tiltakozik, mikor a műsort németül jelentik be. Châtelleraultban, Saint-Mandierben (Var) a november 11-i ünnep-ségeket használják fel arra, hogy a világháború halottainak emlékműveinél virágot helyezzenek el és hazafias beszédeket mondjanak.4 Nancyban a lotarin-giaiak gramofonon a Marche lorraine-t játsszák, ha német katonák lépnek a kávéházba. Bayonneban a nézők zajosan távoznak a moziból, mikor Hitler

4 Emlékez t e tőnek u t a l u n k a párizsi d iákok impozáns tün te t é sé re az A r c de Tr iomphená l . Vő. Ii. Josse c ikkét a R e v u e d 'H i s to i r e de la Deuxième Guerre mond ia l e 1962 júniusi s z á m á b a n .

3 3 0 H. MICHEL

képe megjelenik a vásznon; Caenben, 1940 augusztusában ugyanezen okból a teremben lévő német ka tonákat szidalmazzák.

Az elfogott röplapok szerzői és osztogatói javarészt olyan emberek, akik eddig semmilyen politikai tevékenységgel nem tűntek ki: Lilieben egy műszaki középiskola tanulói, másut t hivatalnokok, egy elmegyógyintézet ápolószemély-zete, egy nyugalmazott katonatiszt stb.

A németek kezdetben megtorló intézkedéssel fenyegetik a lakosságot, visszaeső bűnözés esetére. Majd komoly szankciókat léptetnek életbe. Szep-temberben 1 millió f rank péznbüntetést vetnek ki Poitiers városára. Máshol számos házkuta tás t tartanak—Ormcsson-sur-Marne-ban október 29-én hatvan-négyet — és egyre több és gyakoribb a letartóztatás, amit pénzbírság és börtön követ. Bar-le-Ducben bezárják a gimnáziumot.

Ez a frondőrködés csak ingerli a megszállót; nem nyugtalaní t ja különö-sen. De ugyanakkor veszélyesebb, a csapatok felszerelése, sőt maguk a csapa-tok ellen irányuló akciók is vannak; ezek megismétlődése végül is aggasztani kezdi a katonai parancsnokságot.

A harci területekről valóban igen sok francia szedett fel és re j te t t el gaz-dátlan fegyvereket. A németek időnként rábukkannak ezekre, vagy feljelentés ú t ján tudomást szereznek a készletekről: Belfort és Ville-du-Bois vidékén június végén, Sèvresben október, Fontenay-le-Vicomteban és Saclayban november, Sainte-Geneviève-des-Boisban pedig december folyamán.

A spontán ellenállás első megnyilvánulásai közé tartozik az a segítség, mellyel a foglyokat sikerült megszöktetni a Front-Stalag-okbó\, vagy a bizony-talanságban bolyongó francia és angol ka tonákat rejtekhelyhez ju t ta tn i és így megmenteni a hadifogságtól. Az Alsó-Loire vidékén egy paraszt három tisztet, tizennyolc ka tonát , két kocsit és négy lovat fogad be ilyen módon. Courcelles-par-Gifben egy szerelő megtalál és élelmez négy, erdőbe menekült szenegálit. Wissousban három francia ka tonát tud védelmezőjük a szabad zónába á t ju t t a t -ni, mielőtt őt magát feljelentenék és elfognák. Szeptemberben Párizsban való-ságos irodát lepleznek le, melynek rendeltetése a Dunkerque kiürítése után Franciaországban rekedt angol katonák távozásának megkönnyítése volt. Amiensben, ugyancsak szeptember folyamán megsemmisítenek egy kis sejtet, mely egy szomszédos tábor foglyainak szökését szervezte. Lilieben, október hóban két f rancia hadifogoly ugrik ki a Németországba induló vonatból; a la-kosság együttesen siet segítségükre: az egyik felöltözteti, a másik élelmezi, a harmadik elszállásolja, a plébános pedig pénzzel lá t ja el őket az útra .

így alakulnak ki, lépésről lépésre, a ,,szöktetési láncok", melyek Belgium-tól a demarkációs vonalig, sőt egész a spanyol határig érnek. Derék emberek, akik előzőleg ta lán nem is ismerték egymást, szorosan együttműködnek egy-egy mentési művelet végrehajtásánál. A demarkációs vonalat hamarosan ti tkos erecskék szeldelik át ; ezek „révészei" — akár önzetlenek, akár nem — az illegá-lis élet első „szakemberei".

A többi „szakember" kezd hozzászokni a német felszerelés megrongálásá-hoz. A t i tokban is könnyen és gyorsan elvégezhető telefonkábel-átvágások júniusban kezdődnek a Cőte-d'Oron, Nordban és Pas-de-Calaisban. Júliusban Doubsból, a Seine-Inférieureből, a Sommeból, a Cóte-d'Orról, Pas-de-Calaisból, Niévreből jeleznek ilyeneket a német jelentések; augusztusban Oiseból, Cher-ből, Haute-Marneból, Seine-Inférieureből, a Vogézekből, a Felső-Rajnától, az Alsó-Rajnától, a Sommeból, Aubeból, Loiretből, Seine-et-Marneból, a Cőte-d'Orról, Doubsból, Seine-et-Oiseból, Ainből, Charente-Inférieureből. Egy köz-

ŰJ VIRRADAT 3 3 1

ségben a lakosságnak kell őriznie a kábelt ; az egyik őr ú j ra elvágja, — tet ten-érik és halálra ítéük.

Szeptemberben a kábelrongálások megkétszereződnek, Doubsban, Oiseban, Belfort vidékén, Meuseben, a Cőte-d'Oron, Saone-et-Loireban, Seine-et-Marneban, Seine-Inférieureben, Sommeban (hat alkalommal), Párizsban, a Felső-Rajnánál, Seine-et-Oiseban . . .

Októberben, novemberben és decemberben a já rvány általánossá válik; Franciaország egyetlen vidéke sem mentes tőle. Ugyanazt a kábelt gyakran több helyen és egymás u tán több napon á t elnyírják, mint Garancièresben (Seine-et-Oise); máskor hosszú darabokat tünte tnek el belőle: december 17-én Briey-ben 150 métert . Lille körzetében december folyamán ötvenegy telefonkábel-rongálást számoltak össze.

A szabotálok a megszállók hirdetményein és felszerelésén is gyakorolják magukat . Gyűlölik a német plakátokat . Précyben (Côte-d'Or) a Wehrmacht p lakát jának megrongálása a községnek 10 000 f rank pénzbüntetésbe kerül. Pontarlierben megtalálják aplakát rongálókat : kiskorúak, s az apákat ta r tóz ta t -ják le. Moselle vidékén a szabotálok szidalmazzák a horogkeresztes zászlókat és a Führer arcképét ! Egy családapát három hónapi börtönre ítélnek, mert de-cember 8-án Sèvresben, feleségével és gyermekeivel együtt letépett egy Churchillt karikírozó plakátot . Lilieben az iskolások késsel összeszurkálják Hitler képmását : az iskolaigazgatót, az aligazgatót és tíz tanulót bebörtönöz-nek. Bordeauxban, december 5-én „szabotázsért" agyonlövik Mourgues bor-kereskedőt. A kivégzést bejelentő hirdetményre ismeretlen kezek ezt í r ják: ,,Gyilkosok, hát ez a kollaboráció?"

A szabotálok ötletessége lehetővé teszi a rendelkezésükre álló kezdetleges felszerelés minél jobb felhasználását. Oiseban egy szál drótot feszítenek keresz-tül az úton: két német ka tona megsebesül. A művelet egyik végrehaj tóját halálra, a másikat tíz évre ítélik. Ez 1940 augusztus 6-án tör tént . A J u r a hegy-ségben, Andelot-en-Montagneban a váltóberendezés megrongálásáért augusz-tus 11-én letar tóztatnak egy vasutast . Cambrai vidékén, október eleje t á j án több német jármű gumija kap defektet az u takra szórt vasszögektől; ezt a külö-nös vetést Lille körzetében egy hét alatt negyvenegyszer megismétlik. Súlyosabb eset: a nantesi pályaudvaron az október 30-ról 3Í-re virradó éjjel vasdarabot találnak a váltóba szorítva, röviddel egy német szabadságos katonákat szállító vonat áthaladása előtt. Sommeryben (Seine-Inférieure) eltorlaszolnak egy alagutat.

Vajon hol a határa a szabotőrök merészségének ? Van-e német berendezés, mely teljes biztonságban lenne támadásaiktól ? Októberben étampesi fiatal-emberek borotvával elvágják a rekvirált lovak inait; Mantesban a vagonokat és mozdonyokat rongálják meg; Deux-Sèvresben, a Poitiers—Niort-i vonalon tönkreteszik a jelzőberendezéseket; Epinayban (Seine-et-Oise) felgyújtanak egy benzinraktárt ; Sannoisban megrongálják az autóparkot .

A megszálló csapatokon így lassan úrrá lesz a nyugtalanság, a bizony-talanság, sőt az elhagyatottság érzése. Hány német ka tona kellene ahhoz, hogy ellenőrizze az ellenséges érzelmű franciákat? — mikor talán minden francia az. Emellett úgy látszik, hogy az ellenállók a német katonák elleni merénylettől sem riadnak vissza.

A német jelentésekben gyakran- szerepelnek kimutatások a franciák és németek közt kávéházban vagy más nyilvános helyen lezajló verekedésekről. Sokszor az ital, vagy a nők miat t i vetélkedés vál t ja ki ezeket; Mantes egyik

3 3 2 H. MICHEL

kávéházában például dulakodás tör ki — és az; utcán is folytatódik — amiat t , hogy a felszolgálólány egy némettel áll érintkezésben.

A megszálló hatóságok azonban sokkal nyugtalanítóbbnak találják azo-ka t a támadásokat , melyeknek áldozatai német katonák. Woincourtban (Somme) június 28-án megölnek egy őrszemet. A doubsi Wancrayban július 21-én puskával rálőnek egy német hadnagyra. Rennesben, augusztus 1-én le-ta r tóz ta tnak két revolvert viselő diákot egy német őrállomás közelében. Augusztus 4-én az Orne-i Sourdon vasútállomásán megtámadnak egy őrszemet; két német ka tonát megsebesítenek a sommei Tilloloyban. La Manche vidékén leütnek egy fekete francia ka toná t , aki késsel t ámad a németekre. Haute-Saôneban, Héricourt mellett „civilek" t ámadnak meg német ka tonákat ; augusz-tus 13-án három őrszemre kerül a sor Párizsban, a Marinegruppen Befehlshaber által elfoglalt épület előtt; egy másik őrszem Royanban, a tengerészeti hivatal előtt lesz merénylet áldozata augusztus 15-én.

A magános német katonák tehát nincsenek biztonságban. Saját bőrén tapasztal ja ezt egy őrszem Coulommierben, egy alhadnagy Seine-et-Marneban, egy őrszem Aubervilliersben. Az augusztus 23-ról 24-re virradó éjjel a J u r a hegységben, a demarkációs vonal mellett a túloldali, meg nem szállt zónából ismeretlen egyének rálőnek a német őr járatra . És ugyanez a felsorolás, mint egy litánia, megismétlődik a német jelentésekben is: megtámadnak egy őrszemet a sommei Mérelessartban; megköveznek három katonát Paray-le-Monialban; egy őrjárat puskaport szagol Trappesban; egy őrszemet megsebesítenek a vas-úti hídon, Valentonban, egy másikat a brévannesi hídon; az Oiseben egy f ran-cia megtámad három német ka toná t ; letartóztatása után öngyilkos lesz; meg-támadnak éjjel Grègesben (Seine-Inférieure) egy altisztet; egy őrszemet, m a j d két másikat pedig a demarkációs vonal közelében, Cherben. Roubaisban egy — közelebbről meg nem jelölt — merénylet miatt le tar tózta tnak harminc személyt. Arnay-le-Ducban (Côte-d'Or) négy francia bántalmazza a Wehrmacht egy altisztjét. Captienneben (Gironde) több puskalövést adnak le egy német őrállomás irányába. Tehát a tün te tő jellegű merényletet, melynek merész végrehajtója „Fabien" volt 1941 augusztus 21-én, a metro Barbes-Roche-chouart-i megállójának feljáróján, sok hasonló eset előzte meg; ismeretlen te t te-seik, a bátor franciák neve nem jutot t el hozzánk.

A németek büntető rendszabályokat foganatosítanak: községekre kive-t e t t pénzbírságot, kijárási t i lalmat, túszok internálását. Az esetleges vissza-eső bűnösök megrémítésére fenyegető hangú plakátokon ismertetik a szigorú intézkedéseket, melyek néhány megtévedt ember hibájából a lakosságot súj t -ha t ják . A szabotázsakciók és merényletek így a nagy nyilvánosság elé kerül-nek. A tettesek letartóztatásával nem sokra mennek; az első ellenállók semmi-lyen csoportba nem tartoznak, egymástól elszigeteltek, egyik nem tud a másik-ról. A születő ellenállás csupán néhány francia spontán reakciója, akik meg me-rik tenni azt, amiről sokan csak álmodnak anélkül, hogy a megvalósításra el-határoznák magukat . A példa ragadós, de semmilyen tényleges szervezet nem hangolja még össze ezeket az egyéni akciókat.

Egyébként ki is hangolhatná össze őket? Igaz, hogy a fegyverszüneti hadsereg speciális csoportjai megtar to t ták vagy újraszervezik az információt az északi zónában. De a tisztek, akik ezt ellátják, kizárólag csak hírszerzéssel foglalkoznak, a szabotázs és merénylet nem az ő esetük; Saint-Cyrben kapo t t nevelésük lehetetlenné teszi az ilyesmi elkövetését. Veszélyes és rendszertelen, kissé nyugtalanítóan forradalmi jellegű, katonailag mindenképpen hatástalan

ŰJ VIRRADAT 3 3 3

akcióknak tekintik. Azokon a szervezeteken, melyek természetüknél fogva is keretei lehettek volna ennek a tevékenységnek a szakszervezeteken és pár t -szervezeteken - 1940 folyamán teljes letargia vesz erőt; feloszlatta őket a vichyi kormány, vagy feloszlottak maguktól. Csak a kommunista pá r t fejt ki nagy aktivi tást illegális sa j tó ja útján ; ennek terjedelme és rendszeressége erősen impresszionálja a lakosságot. Fölötte lebeg a szenvedés glóriája is, mivel vezetőit

-k ike t a német—orosz paktum helyeslése miat t a Daladier-kormány letartózta-to t t — számos kérelem ellenére sem engedte szabadon sem a megszálló hatóság, sem a vichyi kormány, sőt az utóbbi Dél-Algériába deportálja a szabad zóná-ban bebörtönzött kommunista vezetőket és azokat az északi zónában internál-taka t , akiket kérésére a megszállók kiadtak. De a kommunista pá r t hivatalos irányvonala 1939 óta nem változott : a most folyó háborút továbbra is az im-perialisták harcának tekinti, amihez a népeknek, mivel a SzU semleges állás-pontot foglalt el, semmi köze. A kommunisták, — minthogy ők az áldozatok — szivük mélyéből gyűlölik a megszállókat, de még nem vet ték fel ellenük nyíl tan a harcot, noha néhány elszigetelt, a pártvezetőségtől többé-kevésbé elszakadófélben lévő tag már sa já t maga lép fel kezdeményezően.

A közvélemény által felfedezett első ellenállási csoportosulások azok, amelyek az első illegális újságokat kiadják és terjesztik. így jelenik meg augusztus folyamán Párizsban a Conseils à l'Occupé (Tanácsok a megszállás a la t t élőknek), Jean Texcier-től és Eaubonneban (Seine-et-Osie) a Quand-même (Csak azért is); szeptember folyamán Versailles-ben a La Vérité Française (A francia igazság); október folyamán a Vogézekben a France, libère-toi (Franciaország, szabadítsd fel magad), Párizsban a Pantagruel, a L'Université, libre (Szabadegyetem), a Révolution française (Francia forradalom), a Notre droit (A mi jogunk), az Arc ( íj), Roubaixban az Homme libre (Szabad ember); november folyamán Strassburgban а Г Alsace (Elzász) és Marseilleben a Liberté (Szabadság); december folyamán Párizsban a, Libération (Felszabadulás) és az első Résistance (Ellenállás).

A megszállókat gyűlölő franciák nagyjából mindenütt kezdenek egymásra ismerni és összehangolódni. A családi, baráti, foglalkozási kapcsolatokból — de a véletlen találkozásokból és beszélgetésekből is t i tkos összejövetelek, gyűlé-sek, tervek alakulnak. A kezdeményezés alulról jön. Mindenki legjobb meggyő-ződése szerint vállalja a felelősséget. Mindenki szeretne kilépni az elszigetelt-ségből, szeretne rátalálni a vele egy gondolkozású franciákra és szeretne velük együtt vállalkozni valamilyen akcióra, melynek módozatait és pontos célját még senki sem ismeri, de mindenki érzi, mennyire sürgetően szükséges a cselek-vés azért, hogy megváltozzék a franciáknak a kegyetlen nemzeti szerencsétlen-ségből fakadó, sorsába beletörődött vesztesre jellemző gondolkozásmódja.5

A rendes közigazgatási szervek mellett, a megszállók vagv a vichyi kormány által kinevezettekkel szemben tehát ú j Szervezet van kialakulóban: pillanatnyilag egymást nem ismerő, embrionális sejtekre korlátozódik, melyek még távol állnak attól, hogy a nemzet egészét magukba foglalják, de fokról-fokra fejlődnek és igyekeznek egységes szervezetté alakulni.

Az első csoportosulások nagy része csak rövid életű ; sok csoport egymásba olvad, rendszerint azok köré tömörülve, akiknek sikerül egy újságot kiadni,

5 De a kezde t nehéz. November l t - é n Lyonban egy röp lapo t kö röznek a Bölcsész-k a r o n : „Mindenki a v i lágháború h a l o t t a i n a k emlékművéhez !" A megado t t ó rában h á r o m diák van jelen. ( Idézve F. és li. Badarida: A keresztény hi tval lás kezde te i c. művéből , R e v u e d 'h is to i re de la Deuxième Guerre mondia le , 196C j a n u á r .

3 3 4 H. M I C H E L

tehát a legerősebbnek és legtevékenyebbnek bizonyulnak. 1940 vége előtt mindkét zónában kialakul a legellentétesebb politikai látókörrel érkező franciák összefogása; ebből később „ellenállási mozgalmak" keletkeznek, ha most még más is a nevük: az északi zónában a Petites Ailes (Kis szárnyak), az Organisation civile et militaire (Polgári és katonai szervezkedés), a Libération-Nord (Észak felszabadítása), a Défense de la France (Franciaország megvédése); a déli zóná-ban a Libération-Sud (Dél felszabadítása) és a Vérités-Libertés (Igazság-sza-badság).

Tagjai nem mindég szakítottak véglegesen a vichyi kormánnyal. Sokan megőrzik Pétainnel szemben azt a csodálattal teli bizalmat, melyet az egész nemzet tanúsí t i ránta. De a Montoire-i találkozó rést ü tö t t a bizalomba s a rés egyre szélesedik. A Pétain marsallhoz való ragaszkodás feltételessé válik. Ezentúl tet tei alapján fogják megítélni; néhány ikonoklaszta már hozzá is lát a bálvány ledöntéséhez.

Az úgynevezett brit rádió hallgatása viszont tudatossá teszi, hogy létezik a francia kormánynak és hadseregnek egy csírája Londonban, mely fo lyta t ja a harcot, nyíltan, az angolok oldalán. A fegyverszünetet és főleg az összeomlás-ba való beletörődést helytelenítő franciák végre megtalálják azt a lobogót, ami alá felsorakozhatnak: „gaullisták" lesznek.6 Ézalatt nem a de Gaulle tábornok személyéhez való csatlakozást értik, akit nem is ismernek, még csak nem is a mozgalmába való belépést, melyet lehetetlen elérniök; de egész szimbolikájuk-kal — a lotaringiai kereszttel, a győzelem (Victoire) V betűjével — kifejezésre akarják ju t ta tn i t i l takozásukat a megszállók és a kollaborációs politika ellen, bizalmukat Franciaország jövőjében s Németország összeomlásáról vallott meg-győződésüket, valamint azt az elhatározást, hogy minden tőlük telhetőt meg-tesznek a haza felszabadítása érdekében.

Londonban a Szabad Franciák (Les Français Libres) a fronde- és a gaullista érzület létezéséről a Lisszabonon keresztül érkező franciaországi levelekből szereztek tudomást . De jelentőségét nem áll módjukban pontosan kiértékelni. De Gaulle tábornok 1940 őszén küldi első megbízottait a megszállott Franciaországba és a szabad zónába, hogy információkat szerezzenek, hogy híveket toborozzanak. Tehát a spontán mozgalmakkal párhuzamosan — velük néha összekeveredve — kialakulnak az első hálózatok, melyeken keresztül a francia csoportok elismerik de Gaulle tábornok tekintélyét és teljesen szakíta-nak a vichyi kormánnyal. A legelső közülük a Confrérie Notre-Dame (a Notre-Dame társulat); — első üzenetei decemberben jutnak el Londonba.

1940 — 41 telének hossszú éjszakáján, a francia nép aggodalma, könnyei és szenvedése közepette egy nagy csoportosulás körvonalai bontakoznak ki a ,,június 18-i felhívás" perspektíváinak megfelelően: „Franciaországot nem győzték le, mert a háborúnak még nincs vége; a franciáknak az a kötelességük, hogy ne essenek kétségbe hazájuk sorsán, hogy ne kompromittál ják magukat a megszállókkal és hogy szembeszálljanak velük minden rendelkezésükre álló eszközzel, bármilyen gyöngék legyenek is azok."

Új virradat készül — fénye még fakó, de már színes attól a vértől, mely a haj-nal előhírnöke.

6 A gaul l izmusnak nincsenek pol i t ika i h a t á r a i : Marceau P iver t , a Szocialista munkás - és p a r a s z t p á r t f ő t i t ká r a is f e l a j án lo t t a de Gaulle t á b o r n o k n a k „pol i t ika i dina-m i t j á t " .

ŰJ VIRRADAT

с

3 3 5

E SZÁMUNK SZERZŐI

1966-ban a Revue d'Histoire de la deuxième Guerre Mondiale szerkesztősége, élén Henri Michel professzorral, magyar számot jelentetett meg, helyt adva négy legujabbkori magyar történész munkájának. A Történelmi Szemle — cserébe — örömmel ajánlotta fel hasábjait a francia kollegák tanulmányainak,

E számunk francia szerzőiről rövid tudományos életrajzot közlünk.

J E A N B f i R E N G E R

A s t r a s s b u r g i e g y e t e m b ö l c s é s z k a r á n a k a d j u n k t u s a . S z ü l e t e t t 1934. o k t ó b e r 2-án, R o u e n b a n . T a n u l m á n y a i t a So rbonne -on és a bécs i e g y e t e m e n végez te . 1960-tól t ö r t énész . 1966-ban d i p l o m á t s z e r z e t t m a g y a r n y e l v b ő l a z Eco le N a t i o n a l e des L a n g u e s Or ien ta l e s -on . Készü lő d i s s z e r t á c i ó j á n a k c íme: Finances et politiques autrichiennes de 1657 à 1699 (Oszt-r á k p é n z ü g y e k és o s z t r á k po l i t i ka 1657-től 1699-ig).

M u n k á i : Mémoire de D.E.S. (inédit) sur la Conférence secrète de l'Empereur Leopold T r , de 1655 à 1683 (D. E . S. [ k i a d a t l a n ] m e m o á r j a I . L i p ó t császár t i t k o s t a n á c s -k o z á s á r ó l 1665—1683) . — Une tentative de rapprochement entre la France et l'Empereur: le traité de partage secret de la succession d'Espagne ( F r a n c i a o r s z á g és a c sászá r közeledési k í sé r l e t e : t i t k o s s ze rződés a s p a n y o l ö rökség fe losz tásá ró l . 1668. j a n u á r 19.). R e v u e d ' H i s t o i r e d i l p o m a t i q u e . P á r i z s . 1965. 291 — 314. 1. — Le droit d'Etat hongrois dans la seconde moitié du XVIIe siècle (A m a g y a r á l l a m j o g a X V I I . s zázad m á s o d i k fe lében) . E t u d e s f i nno -ougr i ennes , Pá r i z s , 1965. I I / 2 . k ö t . 135—166. 1. — Les relations franco — hongroises pendant le règne personnel de Louis XIV. ( F r a n c i a — m a g y a r k a p c s o l a t o k X I V . L a j o s u r a l k o d á s a a l a t t ) . L ' I n f o r m a t i o n H i s t o r i q u e . P á r i z s . 1967. 101 — 108. 1. — La Hongrie des Habsbourg au XVIIe siècle: République nobiliaire ou monarchie limité (A H a b s b u r g o k M a g y a r o r s z á g a a X V I I . s z á z a d b a n : n e m e s i k ö z t á r s a s á g v a g y m é r s é k e l t m o n a r c h i a ) . R e v u e H i s t o r i q u e , 1967. — Jókai Mór, Historien, d'après le roman Erdély Aranykora ( J ó k a i Mór , a t ö r t énész , a z E r d é l y a r a n y k o r a c. r egény a l a p j á n ) . E t u d e s f inno-ougr i ennes , 1967.

FRANCOIS BOUDOT

E g y e t e m i t a n á r s e g é d , a Comi té des T r a v a u x H i s t o r i q u e s e t Sc ien t i f iques ú j k o r i t ö r t é n e t i s z e k c i ó j á n a k és a Comi t é d ' H i s t o i r e de la seconde gue r r e m o n d i a l e gazdaság i és t á r s a d a l m i b i z o t t s á g á n a k t i t k á r a . A C e n t r e d ' H i s t o i r e d u Synd ica l i sme igazga tó-t a n á c s á n a k ós a F é d é r a t i o n N a t i o n a l e des coopé ra t i ve s o r szágos b i z o t t s á g á n a k t a g j a .

Önál ló m u n k á i : La coopération en France (A s z ö v e t k e z e t e k F r a n c i a o r s z á g b a n ) . P á r i z s . 1956; — La doctrine coopérative devant les réalités (A szöve tkeze t i r e n d s z e r a g y a k o r l a t b a n ) . Char le ro i . 1958; — T á r s s z e r z ő k é n t í r t m u n k á i : Recueil des Actes du Comité de Salut public (A K ö z j ó l é t i B i z o t t s á g o k m á n y g y ú j t e m é n y e ) . P á r i z s . 1955; — La France sous l'occupation ( F r a n c i a o r s z á g a megszá l l á s a l a t t ) . P á r i z s . 1959; — La doctrine coopé-rative et l'Alliance coopérative internationale (A szöve tkeze t i r endsze r és a N e m z e t k ö z i Szöve tkeze t i Szöve tség) . Pá r i z s . 1956; — ezenfe lü l c ikkek a z a l á b b i f o l y ó i r a t o k b a n : R e v u e d ' h i s t o i r e de la seconde gue r re m o n d i a l e , R e v u e d ' H i s t o i r e E c o n o m i q u e e t Sociale, A n n a l e s , L e M o u v e m e n t social , L a R e v u e d e s E t u d e s coopé ra t i ve s , C o o p é r a t i o n .

J E A N BOUVIER

A t u d o m á n y o k d o k t o r a , a lillei bö lc sészka r ú j k o r i t ö r t é n e t i t a n s z ó k é n e k p ro fes szo ra , a X I X — X X . század i f r a n c i a g a z d a s á g t ö r t é n e t , kü lönösen a b a n k t ö r t é n e t spec i a l i s t á j a .

3 3 6 E SZÁMUNK SZERZŐI

F ő b b m u n k á i : Le Crédit Lyonnais de 1863 à 1882; la formation d'une banque de dépôts (A Crédit L y o n n a i s 1863—1882 k ö z ö t t ; egy l e té t i b a n k k ia lakulása) . Pár izs . 1961. 2 kö t . — Le krach de l'Union Générale 1878 — 1885 (Az U n i o n Générale csődje 1878-1885). P . U . F . 1959. — Le mouvement du profit en France au 19e siècle: matériaux et études (A p rof i t a l aku l á sa a X I X . századi F r anc i ao r szágban : anyagok és t a n u l m á n y o k ) . Pár izs . 1965; F . F o r e t és M. Gillet közreműködésével . — Les Rothschild (A Rothsch i ldok) . Pár izs . 1967.

THOMAS SCHREIBER

Szüle te t t B u d a p e s t e n , 1929-ben. 1955 ó ta f r a n c i a á l lampolgár . A pár izs i egye tem bölcsészkarának ós az I n s t i t u t d ' é t u d e s po l i t iques-nak egykori ha l lga tó j a . A f r anc ia televízió és rádió kü lpo l i t ika i szerkesztője . A népi d e m o k r a t i k u s országok problémáiva l foglalkozik, számos könyve és m o n o g r á f i á j a je lent m e g : Le christianisme en Europe Orientale (A keresz ténység K e l e t - E u r ó p á b a n ) — Hongrie (Magyarország) — L'évolution politique et économique de la Hongrie depuis 1956 (Magyarország pol i t ika i és gazdasági fej lődése 1956 óta) s t b .

"4 H E N R I MICHEL

A t u d o m á n y o k doktora , a Centre N a t i o n a l de la Recherche Scient i f ique osztály-veze tő je , a Comité d 'h i s to i re de la deux ième Guerre Mondiale f ő t i t ká r a és a R e v u e d 'h is-to i re de la 2ème Guerre Mondiale szerkesztője . Több, m i n t húsz éve foglalkozik a 2. világ-h á b o r ú t ö r t é n e t é n e k k u t a t á s á v a l . Számos m u n k á j a je len t meg az Ellenál lásról , t öbbek közö t t : Histoire de la Résistance française (A f ranc ia ellenállás t ö r t éne t e ) . — Tragédie de la Déportation (A depor tá lás t r agéd iá j a ) , Olga Wormser re l . — Les mouvements clan-destins en Europe (Fö lda la t t i m o z g a l m a k E u r ó p á b a n ) . — Jean Moulin, l'unificateur ( J ean Moulin, az egyesí tő) . — Vichy, année 40 (Vichy, 1940). — Számos f r anc ia és kül-földi fo lyói ra t m u n k a t á r s a ; a liègei (1958), a milánói (1961) és a bécsi (1965) nemzetközi konferenc iák e lőadója , a „ H a r m i n c év t ö r t é n e l m e " c. te levízió-adások tö r t éne lmi veze-tő je , számos párizsi és vidéki kiál l í tás szervezője. — H . Michel a f r a n c i a Akadémia ós a t á r sada lom- ós á l l a m t u d o m á n y i a k a d é m i a t a g j a , a Becsüle t rend lovag ja .