lukianosz hetérák párbeszédei
Post on 27-Jan-2016
25 Views
Preview:
DESCRIPTION
TRANSCRIPT
2014
Lukianosz
Hetérák párbeszédei
Fordította:
Jánosy István
A fordítás alapjául Lukianosz összegyűjtött műveinek Karl Jakobitz
gondozásában megjelent kiadása (Lipsiae, Teubner, 1871-1896) szolgált.
Megjelent a Magyar Helikon 1974. évi Lukianosz Összes művei című kiadvány 2. kötetében.
Az istenek és halottak beszélgetéseivel egy időben keletkezett és azonos
műfajú hetéra-dialógusok a görög újkomédia és a hellénisztikus életkép-
darabok műfajához kapcsolódnak. Ennek megfelelően a szituációk és
problémák között alig akad olyan, amely sajátosan Lukianosz korára
jellemző.
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 2
1 GLÜKERA ÉS THAISZ
GLÜKERA Emlékszel arra az akarnanai katonára, aki azelőtt Habrotonon {1} szeretője volt, aztán az
enyém? Tudod, az a ficsúr, akinek bíborszegélyű köpenye volt... vagy már nem is emlékszel
rá? THAISZ Hogyne emlékeznék rá, kis Glükerám, tavaly a Démétér ünnepén együtt lumpoltunk. Mi van
vele? Látom, akarsz róla mesélni valamit. GLÜKERA Gorgona lett a kedvese, az az undok! Megjátszotta, hogy a barátnőm, és alattomosan
elcsábította tőlem. THAISZ És most már nem a tiéd? Gorgonát tette kedvesévé? GLÜKERA Bizony, Thaisz. Nagyon fáj nekem ez! THAISZ Bizony ez nagy baj, kis Glükerám, de nem meglepő. [427] Velünk, hetérákkal, ez gyakran
megesik. Ne vedd nagyon a lelkedre, ne gyűlöld érte Gorgonát! Annak idején Habrotonon
{2} sem haragudott meg miatta rád: pedig barátnőd volt. Csak azon csodálkozom: hova tette
a szemét, mi tetszik neki Gorgonán? Nem látja, hogy alig van haja, homloka fölött tisztára
kopasz?! A szája kékesfekete, olyan, mint a hulláké, nyaka túl hosszú, cingár, kidagadnak
rajta az erei, és nagy, hosszú orra van. Csak a sudár alakja szép, s igézetesen tud mosolyogni.
GLÜKERA
Azt hiszed, Thaisz, hogy az az akarnanai a szépségéért szereti? Nem tudod, hogy az anyja,
az a méregkeverő Krüszarion, ért a thesszaliai boszorkányok bűvös igéihez? Még a holdat is
levarázsolja. Azt mondják, éjszaka seprűn lovagolva röpdös. Ő babonázta meg a katonát,
bájitalt adott neki, s most az ujja köré csavarja.
THAISZ
Ne félj, kis Glükerám, csavarsz te még az ujjad köré mást! Fütyülj a katonára!
2
MÜRTION, PAMPHILOSZ, DÓRISZ
MÜRTION
{1} Hallom, hogy nősülsz, Pamphilosz! A hajótulajdonos Pheidón lányát veszed el, sőt azt
mondják, már el is vetted. Hát az a sok eskü, amit nekem esküdtél, az a sok könny most már
[428]
mind semmi?! Hát el tudod felejteni Mürtionodat, Pamphilosz, épp most, amikor már a
nyolcadik hónapban vagyok?! No én aztán bevásároltam a te szerelmeddel! Mi maradt
nekem belőle? A nagy hasam?! S hogy nemsokára gyereket szoptathatok, ami a
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 3
legszörnyűbb gond egy hetérának? Megállj, ha megszülöm, azért sem fogom kitenni, hanem,
ha fiú lesz, Pamphilosznak nevezem el, ő lesz a vigaszom szerelmedért! Meglásd, ha egyszer
találkozik veled, a szemedre lobbantja: milyen hűtlenül otthagytad boldogtalan anyját!
Különben elég csúf feleséged lesz, nemrég a Theszmophoriákon láttam az anyjával, dehogy
sejtettem akkor, hogy miatta vesztem el Pamphiloszt! Hát csak előbb nézd meg az arcát, a
szemét! Később aztán ne jajongj, hogy túl vizenyős kék a szeme, s hozzá még bandzsa,
keresztbe néz. PAMPHILOSZ Meddig hallgassam ezt az összevissza locsogást, Mürtion, lányokról, {2} nősülésről,
hajótulajdonosról, meg miről?! Nincs nekem menyasszonyom, se pisze, se szép. Erről én nem
tudok. De még arról sem, hogy az alópekéi Pheidónnak (gondolom, őt említetted) egyáltalán
eladó lánya van. Különben sem valami nagy barátja az apámnak. Emlékszem, nemrég
pörösködtek valami hajóügyben. Nem akarta megfizetni apámnak a talentumot, amivel
tartozott. Az öregem erre bepörölte őt a hajóstörvényszéken, és nagy nehezen behajtotta
rajta, ha nem is az egész talentumot - amint apámtól hallom. Ha épp nősülni akarok, akkor
azt hiszed, Pheidón lányát vettem volna el és nem Démeasznak, a tavalyi sztratégosznak a
leányát, anyai unokanővéremet? De honnan veszed mindezt?!... Vagy magad találtad ki,
újabb árnyakkal csatázva, féltékenységedben ? [429]
MÜRTION
{3} Hát nem nősülsz meg, Pamphilosz?
PAMPHILOSZ
Elment az eszed, Mürtion? Részeg vagy talán? Pedig tegnap nem is voltunk nagyon
részegek!
MÜRTION
Ez a Dórisz rémített meg a hírrel. Elküldtem, hogy gyapjúkelmét vegyen a hasamra, és
könyörögjön Lokheiához szerencsés szülésért. Azt mondta, Leszbiával találkozott. De me-
séld el, te, Dórisz, mit hallottál, ha ugyan nem te magad találtad ki az egészet!
DÓRISZ
Törjenek pozdorjává, úrnőm, hogyha hazudtam. Ahogy a Prütaneionhoz érek, találkozom
Leszbiával. Mosolyogva újságolta, hogy szeretőd, Pamphilosz, feleségül veszi Pheidón
leányát. S hogy sehogy sem akartam hinni, azt mondta: csak menjek be az utcájukba, és
nézzem meg: ott már minden tele van koszorúkkal. Fuvoláslányok... nagy zenebona...
lakodalmas dalt énekelnek...
PAMPHILOSZ
És te oda is mentél, Dórisz?
DÓRISZ
Igen. És minden úgy volt, ahogy Leszbia mondta. [430]
PAMPHILOSZ Most már értem a tévedést, Dórisz. Leszbia nem hazudott {4} neked egészen és te is igazat
mondtál Mürtionnak. De hiába a nagy ijedelem, nem nálunk volt a lakodalom. Most jut
eszembe: mikor tegnap hazamentem tőletek, anyám említette: „Pamphilosz, a te barátod,
Kharmidész, a szomszéd Arisztainetosz fia megnősül és tisztességes életet él. Te meddig
szaladgálsz még holmi hetérák után?!" Én nem törődtem a zsémbelésével, inkább
lefeküdtem. Másnap már kora reggel elmentem hazulról, így semmit sem láthattam abból,
amit utóbb Dórisz látott. Ha nem hisztek nekem... Dórisz, menj el még egyszer és nézd meg
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 4
alaposan... ne csak az utcát, hanem a kaput is: figyeld meg, melyiken van a koszorú. Majd
meglátod, hogy a szomszédén. MÜRTION Az életemet adtad vissza, Pamphilosz! Ha az történt volna, én fölakasztottam volna
magamat! PAMPHILOSZ Hát nem az történt, Mürtion. Nem vagyok én olyan őrült, nem felejtem el Mürtiont, aki most
épp az én gyerekemmel viselős. [431]
3 PHILINNA ÉS AZ ANYJA
ANYA {1} Megháborodtál, Philinna? Mi lelt tegnap a lakomán?! Diphilosz ma reggel sírva jött
hozzám, és elmondta, milyen csúnyán bántál vele. Leittad magadat, a lakoma kellős közepén
felálltál és táncoltál, noha megtiltotta, majd összecsókolóztál Lampriasszal, a barátjával, és
amikor Diphilosz ezért megharagudott, otthagytad, Lampriaszhoz mentél, őt ölelgetted.
Diphilosznak már-már az járt az eszében, hogy felakasztja magát emiatt. Éjszaka sem aludtál
vele, tudom: hiába sírt, faképnél hagytad, és egy másik ágyra feküdtél a közelben, sőt még
énekeltél is, csak hogy bosszantsd. PHILINNA {2} Azt persze nem mesélte el, mama, hogy ő mit csinált velem! Különben nem fújnál egy
követ vele, a pimasszal, aki faképnél hagyott, és összeszűrte a levet Thaisszal, a távollevő
Lampriasz kedvesével. Mikor látta, hogy az mennyire bosszant - intettem neki, hogy ne
tegye -, megfogta a leányt a fülénél, a fejét hátranyomta, és olyan vad, hosszú csókot adott
neki, hogy Thaisz alig bírta a száját kiszabadítani. Én sírtam, ő meg nevetett rajtam, sokat
sugdosott Thaisz fülébe, nyilván rólam, mert Thaisz rám nézett és csúfondárosan
mosolygott. Mikor észrevették, hogy jön Lampriasz és már megelégelték a csókolózást, azért
csak odaheveredtem Diphilosz mellé, hogy ürügye ne legyen a továbbiakra. Ekkor Thaisz
felállt, feltűrte a ruháját, hogy a combja egész kilátszott - mintha csak neki volna szép lába! -,
és vad táncba kezdett. Mikor abbahagyta, Lampriasz csak hallgatott, nem [432] szólt egy szót
sem. Diphilosz ellenben nem győzte magasztalni Thaiszt: milyen jó az ütemérzéke, milyen
bájosan táncol, milyen összhangban van a zenével a lába mozgása, mily gyönyörű a bokája
és így tovább, mintha nem is Thaisz volna, akit dicsér, de Kalamisz Szószandra-szobra.
Ismered Thaiszt, hiszen fürödtünk vele együtt... Ő egyenesen rám célzott gúnyolódásában:
„Aki nem szégyelli vézna lábait, az feláll és táncol" - mondta. Mit felelhettem volna rá,
anyám? Felkeltem és táncoltam én is. Mást mit tehettem volna? Üljek és tűrjem a
gúnyolódását, és ezzel igazat adjak neki?! És hagyjam, hogy Thaisz legyen a lakoma
királynője?! ANYA Túlságosan hiú vagy, leányom. Nem kellett volna törődnöd {3} vele. De mondd tovább, mi
történt. PHILINNA A többiek mind magasztalták a táncomat, csak Diphilosz vetette magát hanyatt és bámulta a
mennyezetet. Aztán elfáradtam és abbahagytam.
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 5
ANYA Igaz, hogy Lampriasszal csókolóztál, és aztán átmentél hozzá és ölelgetted? Hallgatsz?... Az
ilyesmit nem lehet megbocsátani! PHILINNA Csak vissza akartam adni a kölcsönt Diphilosznak. [433]
ANYA
És le sem feküdtél vele, hanem énekeltél, míg ő sírt? Hát nem tudod azt megérteni, leányom,
hogy koldusok vagyunk?! Elfelejtetted, mennyi mindent kaptál tőle? És milyen nyomorultul
kínlódtuk volna át az előző telet, ha Aphrodité nem küldte volna?
PHILINNA
Igen?! És ezért csak tűrjem el, ha rosszul bánik velem?!
ANYA
Haragudhatsz rá, de ne bánj te is rosszul vele. Nem érted: a fiúk nem tűrik, ha a lány
kibabrál velük - faképnél hagyják. Mindig túlságosan kemény voltál hozzá. Vigyázz, be ne
teljék rajtad a közmondás: „Addig feszítik a húrt, míg elszakad."
4
MELITTA ÉS BAKHISZ
MELITTA
{1} Bakhisz, ha ismersz egy thesszaliai boszorkányt, aki ért a ráolvasáshoz, és visszacsábítja a
fiút a megunt és megutált leányhoz - az isten áldjon -, fogd meg és hívd ide! Örömest
nekiadom ruháimat meg a pénzemet, csak megérjem, hogy visszaédesgeti hozzám
Kharinoszt, és olyan gyűlöletessé teszi előtte Szimikhét, mint amilyen én vagyok most. [434]
BAKHISZ Mit mondasz, Melitta? Szóval Kharinosz már nem él veled, hanem Szimikhéhez pártolt?
Pedig mennyit marták miattad a szülei, s ő mégis kitartott, nem akarta elvenni azt a gazdag
leányt, akivel - mint mondják - öt talentumot kapott volna hozományul. Emlékszem rá,
hiszen tőled hallottam. MELITTA Mindennek vége! Már öt napja színét sem láttam. Ott iszik a barátjánál, Pammenésznél, ő és
Szimikhé. BAKHISZ Sajnállak, Melitta. De mi történt köztetek? Nem kis dolog {2} történhetett, hogy... MELITTA Magam sem értem egészen. A minap, hogy visszatért Peiraieuszból (az apja küldhette oda
valami tartozást behajtani), belép, rám sem néz, mikor odaszaladok és a megszokott moz-
dulattal át akarom ölelni, kitér előlem, ellök, és rám rivall: „Menj a hajótulajdonos
Hermotimoszhoz, vagy olvasd el, mi van a Kerameikosz falára írva!... Ott díszlik kettőtök
neve minden oszlopon!" „Milyen oszlopon? És ki az a Hermotimosz?" - kérdeztem. Egy szót
sem felelt rá, falatot sem evett, s mikor lefeküdtünk, a hátát mutatta. Elképzelheted, mi min-
dent kieszeltem, hogy megbékítsem: átöleltem, próbáltam magam felé fordítani, s hogy hátat
fordított, csókolgattam a két lapockája között, ő csak nem szelídült meg, sőt: „Ha tovább
macerálsz - mondta -, itthagylak az éjszaka kellős közepén!" [435]
BAKHISZ {3} Mégiscsak ismered Hermotimoszt!
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 6
MELITTA Legyek még ennél is cudarabbul, mint most - ha ismerem azt a Hermotimosz nevű
hajótulajdonost! Nos, Kharinosz már a hajnali kakasszóra felébredt és elment. Nekem
szüntelenül csak az járt a fejemben, amit mondott: hogy a Kerameikosz falán olvasható a
nevem. Elküldtem Akiszt, nézze meg. Nem talált ott mást, csak két feliratot a kettős kapu
jobb felén a bejáratnál: „Melitta szereti Hermotimoszt" - s nem sokkal alatta: „A
hajótulajdonos Hermotimosz szereti Melittát." BAKHISZ Szemtelen kamaszcsíny! Értem már! Valaki azért írta fel, hogy Kharinoszt bosszantsa, mert
tudja, milyen féltékeny. És ő mindjárt el is hitte. Csak kerülne a szemem elé, beszélnék a
fejével! A zöldfülű gyerek!... MELITTA Hogyan kerülhetne a szemed elé, ha örökösen zárt ajtók mögött édeleg Szimikhével. Szülei
meg folyton nálam keresik. Csak tudnék egy boszorkányt, mint mondtam, Bakhisz! Ha itt
lenne, az megmentené az életemet! BAKHISZ {4} Tudok, kedvesem, egy kitűnő javasasszonyt. Szíriai banya, de még szívós és fiatalos.
Amikor Phaniasz éppúgy megorrolt [436] rám, mint rád most Kharinosz, négy hónap sem
telt belé, a banya kibékítette velem, már lemondtam róla, ő azonban a ráolvasások hatására
visszatért hozzám. MELITTA És mit kért az a vén szipirtyó? Talán emlékszel még rá. BAKHISZ Nem sokat kér, Melittám: egy drakhmát, egy kis kenyeret. Meg kell hozzá egy kis só, hét
obulus, kén, egy szurokfáklya. Ezt kérte a banya - nos és egy korsó bort vízzel, amit aztán
egyedül hajt fel. És kell még valami a férfitól is: ruhadarab, saru, néhány hajszál vagy más
efféle. MELITTA A saruja van nálam. BAKHISZ Azt felakasztja egy szögre, ként gyújt meg alatta, sót hint {5} a tűzre, s közben a kettőtök
nevét mondogatja: a fiúét és a tiédet. Azután a kebléből varázskereket húz elő, forgatja,
közben iszonyú szapora nyelvvel valami mondókát mormol: hátborzongató, barbár
szavakat. Legalábbis így csinálta nálam. Nem sokkal utóbb - hiába szidták a barátai, hiába
kérlelte akkori kedvese, Phoibisz - Phaniasz visszatért hozzám, egy szó, mint száz, a
varázsige visszahozta. Megtanított a banya még egy módszerre is: hogy tegyem Phoibiszt a
fiú előtt gyűlöletessé: lesnem kell a leány lába nyomát, és ahogy továbblép, a bal lába
nyomába a jobb lábammal kell beletaposnom, hogy ne lássék, aztán a jobb lába nyomába
[437] a bal lábammal, és közben állandóan ezt mondogatnom: „Eltiporlak, föléd kerültem."
Úgy is cselekedtem, ahogyan előírta.
MELITTA
Most rögtön, azonnal hívd ide azt a boszorkányt! Te meg, Akisz, készíts gyorsan kenyeret,
ként meg mindent, ami csak kell a varázslathoz!
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 7
5
KLÓNARION ÉS LEAINA
KLÓNARION
{1} Új szenzációt hallottam felőled, Leaina! Hogy Megilla, az a dúsgazdag leszboszi nő szeret
férfi módra, és már az övé is voltál. Nem tudom elképzelni, hogyan csináltátok! Mi az?
Elpirultál? Mondd, igaz?
LEAINA
Igaz, Klónarion. Nagyon röstellem. Tudod, ez olyan furcsa...
KLÓNARION
Démétérre! Micsoda dolog ez? Mit akar tőled az a nő? Mit csináltok, amikor együtt vagytok?
Látod, nem szeretsz! Mert ha szeretnél, az ilyesmit nem titkolnád előlem! [438]
LEAINA Ha valakit, hát téged szeretlek... Az a nő módfelett férfias. KLÓNARION Nem értem, mire célzol. Hacsak nem olyan asszonyszerető... {2} Azt mondják: Leszboszban
vannak ilyen hím némberek, akik nem tűrik a férfi szerelmét, és úgy élnek nőkkel, mintha
férfiak lennének. LEAINA
Ilyen ő is. KLÓNARION Meséld el, Leaina, hogyan kezdett ki veled? Hogyan tudott rávenni? És mi történt azután? LEAINA Lakomát rendeztek, ő és a korinthoszi Démónassza, aki szintén dúsgazdag nő és egy húron
pendül Megillával. Felfogadtak, hogy lanton játsszam nekik. Játszottam... már hajnal felé járt,
ideje volt már lefeküdni. Mindketten jól berúgtak. „Gyere, Leaina - mondta Megilla -, jó lesz
már aludni. Gyere, aludjál velünk, kettőnk között!" KLÓNARIÓN És te odafeküdtél? S mi történt azután? [439]
LEAINA {3} Először elkezdtek csókolni, úgy, mint a férfiak: nemcsak ajakkal, hanem nyelvükkel és a
szájamba is behatolva, ölelgettek, simogatták a mellemet. Démónassza csók közben még meg
is harapott. Nem tudtam elképzelni, mi lesz. Végül Megilla egészen nekihevült, lekapta
fejéről a parókát - ami megtévesztően hasonlított a valódi hajához és szorosan rásimult -,
olyan kopaszra borotvált feje volt, mint a legférfiasabb atlétának. Mikor ezt megláttam,
egészen belezavarodtam. Erre megszólal: „Láttál-e, Leaina, ilyen csinos fiatalembert?" „Nem
látok én sehol fiatalembert, Megilla" - feleltem. „Hát azt hiszed, nő vagyok?! - mondta. -
Megillosz a nevem, már régen elvettem ezt a Démónasszát, ő az én feleségem." Persze én
csak nevettem rajta, Klónarion, s ezt feleltem: „Nemde, férfi vagy, Megillosz, csak mi nem
vettük észre, ahogy állítólag azt sem vették észre, mikor Akhilleusz a bíbort szövő lányok
közé rejtőzött... Nyilván az a bizonyos férfiúi ékesség sem hiányzik rólad, és úgy csinálsz
Démónasszával, mint az igazi férfiak." „Olyan nincs nekem, Leaina, de nem is hiányolom.
Meglátod, ha a magam módján szeretlek, az még sokkal gyönyörűbb lesz." „Csak nem vagy
hermaphrodita? Sok van olyan... Azt mondják: azoknak mind-kétféle van." Mert még sehogy
sem értettem a dolgot, Klónarionom {4} „Nem - felelt ő -, én teljesen férfi vagyok." „Hallottam
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 8
- mondtam -, egy boiotikai fuvoláslány, Iszménodóra mesélte, náluk, Thébaiban esett meg,
hogy valaki asszonyból férfivá változott. Ha jól emlékszem, úgy hívták, hogy Teiresziasz, és
a legkitűnőbb jós lett belőle. Csak nem történt veled is ilyesmi?" „Nem, Leiana - felelte. - Én
éppen olyannak születtem, mint ti, csak a lelkem, a vágyaim s a többi olyan, mint egy férfié."
„És kielégít téged a puszta vágy?" - kérdeztem. „Add nekem magadat, Leaina - mondta -, ha
nem hiszed... Meglásd, nincs miért irigyelnem a férfiakat! [440]
Ahelyett, ami nekik van, van nekem is... Add oda magadat, majd meg fogod látni..."
Engedtem neki, Klónarion, annyit könyörgött. No meg egy drága nyakéket s igen finom
gyapjúkelmét is adott nekem. Aztán én úgy karoltam át, mintha férfi volna, ő csókolt, s azt
tette velem, közben lihegett... látszott: majd belehal, úgy élvezi. KLÓNARION De mit csinált veled, Leaina? És hogyan? Arról beszélj! LEAINA Ne kívánd, hogy részletesen elmondjam! Undok dolog! Ó, égi Aphrodité, dehogyis mondom
el!
6
KRÓBÜLÉ ÉS KORINNA
KRÓBÜLÉ Ugye, Korinnám, most már belátod, nem is volt olyan nagy {1} dolog: szűz leányból
asszonnyá lenni, mint ahogyan képzelted... Szép fiatal fiúé lettél először... és egy minát
kaptál első fizetségül, amiből most rögtön nyakéket veszek neked. KORINNA Jól van, mamácska... és legyenek rajta olyan szikrázó kövek is, mint Philianisz nyakékén!
[441]
KRÓBÜLÉ
Szakasztott olyan lesz, mint az övé. De most hallgass meg, elmondom, mit kell tenned,
hogyan kell viselkedned a férfiakkal. Mert nincs más, amiből éljünk, leányom! Két éve, mióta
boldogult apád meghalt... te is tudod, hogyan tengődtünk. Míg élt, mindenünk megvolt.
Kovácsműhelye volt, neve híres egész Peiraieuszban, még ma is mindenki esküszik rá, hogy
olyan kovács, mint Philinosz, nem lesz soha még egy! Halála után először eladogattam a
szerszámait: fogóiért, üllőjéért, kalapácsáért két minát kaptam, ebből éltünk... Azután hol
szövéssel, hol fonással-kártolással kerestem nagy kínnal a mindennapit, tápláltalak,
leányom, benned volt minden reményem.
KORINNA
{2} A minára célzol?
KRÓBÜLÉ
Nem, de arra számítottam: ha majd ilyen korú leszel, mint most vagy, te fogsz eltartani.
Könnyű lesz szépen kiöltöznöd, gazdag leszel, lesznek gyönyörű bíborruháid, rabszolga-
nőid.
KORINNA
Hogyan gondoltad ezt, anyám? Mire célzol?
KRÓBÜLÉ
Hogy majd fiatalemberekkel leszel, velük mulatsz, azután ha fizetnek, velük is alszol. [442]
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 9
KORINNA
Úgy, mint Daphnisz lánya, Lüra?
KRÓBÜLÉ
Úgy.
KORINNA
De hiszen az hetéra!
KRÓBÜLÉ
No és?... Mi van abban? Te is gazdag leszel, mint ő, és sok szeretőd lesz! Miért pityeredtél el,
Korinna? Nem látod, mennyi hetéra van és milyen jól élnek: csak úgy dől hozzájuk a pénz.
Ismertem Daphniszt virágkora előtt is. Ó, Adraszteia, micsoda rongyokban járt! Most nézd
meg, hogy lép az utcára! Teliaggatva arannyal, ragyogó ruhákban, négy rabnő kíséretében!
KORINNA
Hogy szerezte mindezt Lüra? {3}
KRÓBÜLÉ
Először is: mindig ügyel, hogy csinos és elegáns legyen. Mindenkivel szemben igyekszik
kellemes lenni, nem vihog mindenen hangosan, mint te, hanem finoman és bájosan
mosolyog. Ügyesen bánik a férfiakkal: ha valaki megszólítja, vagy elkíséri valahová, csalfán
nem hitegeti, de nem is akaszkodik a nyakába. Ha valahova pénzért lakomára megy, nem
issza [443] le magát! (Nincs nevetségesebb a részeg nőnél, a férfiak is megvetik.) Aztán meg
nem vájkál otrombán könyékig az ételben, csak az ujja hegyével érinti, hallgat evés közben,
nem tömi teli mind a két arcát, nyugodtan iszik, nem hangos kortyolással. KORINNA És ha szomjas, anyám? KRÓBÜLÉ Akkor a leginkább, Korinna! És nem beszél többet a kelleténél, nem gúnyolódik a
jelenlevőkön, és csak arra néz, aki fizet neki. Ezért aztán szeretik is. És ha eljön a lefekvés
ideje, nem viselkedik sem szégyentelenül, sem közönyösen, hanem szigorúan csak egyet tart
szem előtt: hogy a férfit lekötelezze és jó szeretővé tegye. Így aztán tetszik mindenkinek. Ezt
tanuld meg, lányom, s mi is boldogan élünk. Mert máskülönben te sokkal különb vagy
annál!... Ó, Adraszteia, ne szólj szám! Azt kívánom csak: élj jól! KORINNA {4 } Mondd, anyám, minden férfi, aki nekem pénzt ad, olyan szép lesz, mint Eukritosz, akivel
tegnap együtt aludtam? KRÓBÜLÉ Nem mindegyik, de lesznek még szebbek is. Persze akadnak majd korosabbak és
csúnyácskák is. [444]
KORINNA És azokkal is együtt kell aludnom? KRÓBÜLÉ Főleg azokkal, lányom, mert azok fizetnek a legjobban. A szépek csak a szépségükkel
akarnak fizetni. Mindig arra legyen gondod, aki többet ad, ha azt akarod, hogy rövid időn
belül minden asszony ujjal mutogasson rád: „Látjátok: Korinna, Króbülé leánya! Iszonyú
gazdag nő, háromszorosan boldoggá tette anyját!" Mit szólsz hozzá? Megfogadod a
tanácsaimat? Persze hogy megfogadod, tudom én! És így minden más nőt játszva legyőzöl.
Most menj fürödni, ma is jön az a suhanc Eukritosz, hiszen megígérte!
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 10
7
MUSZARION ÉS AZ ANYJA
ANYA Hófehér kecskét kellene áldozni Aphrodité Pandémosznak, {1} ó, Muszarion, egy fiatal üszőt
a kertben tisztelt Aphrodité Uraniának, a bőségontó Démétért meg kellene koszorúzni.
Szerencsések és háromszorosan boldogok lehetünk, ha még olyan szeretőt találunk neked,
mint Khaireasz! Látod, menynyi mindent kaptunk már eddig is ettől a suhanctól: egy árva
obulust nem adott soha, ruhát se, sarut se, mirhát se, csak magyarázkodik, ígérget, és szép
reményekkel bolondít szüntelen: „Ha majd az apám... hm... és rám száll az apai örökség, az
mind a tiéd!" Azt mondod, meg is esküdött, hogy elvesz, törvényes felesége leszel?... [445]
MUSZARION
Megesküdött, anyám, a két istennőre1 és a városőrző Athénére is.
ANYA
Te persze hiszel neki! Legutóbb is, hogy az adósságát nem tudta miből kifizetni, titokban -
hogy én ne tudjak róla - odaadtad a gyűrűdet. Ő elkótyavetyélte, a pénzt elitta. Odaadtad a
két ión nyakláncodat is - mindkettő két-két dareikoszt ért, s az a khioszi hajótulajdonos,
Praxiasz csináltatta neked Epheszoszban - Khaireasz az adósságát fizette ki vele, miután a
barátaival együtt dorbézolt. Gyapjúruháidról, alsóingeidről nem is beszélve.
Főnyereményünk nekünk Khaireasz, micsoda szerencse, hogy rátaláltunk!
MUSZARION
{2} Viszont szép és sima állú. Mindig sírva mondja, hogy szeret. Különben is az anyja
Deinomakhé, az apja Lakhész, az areopagita, s a fiú ígéri, hogy elvesz feleségül, a legjobb
reménységgel lehetünk efelől, ha az öreg lehunyja a szemét.
ANYA
No jó, Muszarion, de ha új saru kell és a varga kéri a két drakhmát, majd mi is azt mondjuk
neki: „Pénzünk ugyan nincs, de fogadj el tőlünk egy kis jó reménységet" - és a péknek is
ugyanezt feleljük. És ha a lakbért kérik, ezt mondjuk: „Várj, míg meghal a kolüttébeli
Lakhész. A lakodalom után mindent megadunk." Hát nem szégyelled, hogy a hetérák közül
csak neked nincs fülbevalód, nyakláncod, tarentumi tunikád?! [446]
MUSZARION Mit csináljak, anyám, ha azok szerencsésebbek nálam és {3} szebbek is! ANYA Dehogy szebbek, csak okosabbak, és értik a hetérák mesterségét. Nem hisznek holmi
suhancok szép szavainak, kiknek az eskü az ajkuk végén van. Te hűséges vagy, ragaszkodol
ahhoz, akit szeretsz. Más nem kell neked, csak Khaireasz? A minap is, hogy az az akharnai-i
parasztfiú két minával beállított (ennyi volt a bor ára, amelynek eladásával apja bízta meg), ő
is sima állú, mégis kifiguráztad, és Adóniszoddal, Khaireasszal aludtál. MUSZARION Még mit nem! Hagyjam el Khaireaszt azért, hogy azé a bak-szagú paraszté legyek? Az én
sima bőrű Khaireaszomat egy akharnai-i disznóért, ahogy mondani szokás?! ANYA
1 a két istennőre - Démétér és Perszephoné
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 11
Belátom: az a parasztfiú rossz szagú. De hát Antiphón, Menekratész fia is ígért neked egy
minát, annak miért adtad ki az útját ?! Nem volt elég csinos ? Pedig az igazi szép fiú és
egykorú Khaireasszal. MUSZARION Mert Khaireasz azzal fenyegetőzött, hogy megöl mindkettőnket, {4} ha együtt talál vele. [447]
ANYA Hányan fenyegetőznek ilyesmivel! S emiatt neked ne legyen szeretőd?! Hetéra létedre
tisztességesebben élsz, mint egy feleség, valóságos Démétér-papnő vagy! De hagyjuk! Alóa-
ünnep van ma. No és mit adott neked az ünnep alkalmából? MUSZARION Semmije sincs, anyuskám! ANYA Persze, egyedül ő olyan csudabogár, hogy semmit sem tud az apjától kikunyerálni! Legalább
egy agyafúrt szolgát venne rá... az túljárna az öreg eszén. Anyja szívét sem próbálta soha
meglágyítani, nem fenyegetőzött, hogy: „Beállok katonának és elhajózom, ha nem adsz..."
Örökösen a nyakunkon ül és tönkretesz. Maga nem ad semmit, akik meg adnának, azokat
elzavarja. Azt hiszed, Muszarion: örökké tizennyolc éves maradsz, és Khaireasz majd
ugyanúgy érez irántad akkor is, ha örököl és egyszerre dúsgazdag lesz, s anyja rangos
mátkát kerít neki?! Sok talentumnyi hozománnyal? Ha majd az orra előtt van öt talentum
hozomány... azt hiszed, visszaemlékezik a könnyekre, a csókokra, az esküdözésekre? MUSZARION Igenis ráemlékezik! Bizonyság rá az, hogy idáig nem nősült meg. Kényszerítették,
erőszakoskodtak vele, mégis megtagadta. [448]
ANYA Bárcsak ne hazudott légyen! Megállj, majd akkor eszedbe juttatom!
8
AMPELISZ ÉS KHRÜSZISZ
AMPELISZ Ó, Khrüszisz, az a férfi, aki nem féltékeny, nem dühöng, {1} nem tángál el jól, nem tépi ki a
hajadat, nem szaggatja szét a ruhádat - az nem szeret igazán! KHRÜSZISZ Ó, Ampelisz, ez volna a szerelem egyetlen ismertetőjele? AMPELISZ Ez. A férfi, ha forrón szeret, így tesz. Mert a többi: a csókok, a könnyek, az esküdözések, a
gyakori jövetel - az mind csak a születő, kezdődő szerelem jele. Lángolni csak
féltékenységből tudnak. Ezért, ha Gorgiasz elnáspángol és féltékeny rád - mint meséled -,
csak bízzál, remélj és imádkozzál, hogy mindig ezt tegye. KHRÜSZISZ Ezt? Mit mondasz? Hogy mindig verjen?! [449]
AMPELISZ Nem éppen, csak hogy dühöngjön, ha nemcsak reá, de másra is tekintesz. Mert ha már nem
szeret többé, miért dühöngene azon, ha más a kedvesed.
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 12
KHRÜSZISZ De ha nincs senkim más! Nincs semmi oka gyanakodni, hogy az a gazdag fiú a kedvesem,
csak azért, mert véletlen szóba hoztam.
AMPELISZ {2} De hiszen épp ez a legédesebb: csak hadd képzelje, hogy a gazdag fiú utánad szalad. Mert
így jobban dühöng és töri magát, nehogy elcsapjanak a kezéről a vetélytársai. KHRÜSZISZ De ez csak dühöng, csépel, adni meg nem ad semmit. AMPELISZ Majd fog. A féltékenyt eszi a penész a legjobban. KHRÜSZISZ Nem értem, Ampelisz, miért akarod azt, hogy üssön-verjen?! AMPELISZ Dehogy akarom! Csakhogy nekem szent meggyőződésem: [450] egyedül akkor támad nagy
szerelem bennük, ha látják, hogy nem törődünk velük. Ha biztosak abban, hogy egyedül
bírhatnak, menten kialszik bennük a nagy vágyakozás utánunk. Kerek húszesztendős
hetéramúltamból tudom ezt. Gondolom, te tizennyolc éves lehetsz, vagy még annyi se...
Hadd mondjam el, mi történt velem néhány évvel ezelőtt.
Akkor a pénzváltó Démophantosz volt a szeretőm, ott lakott a Poikilé mögött. Sosem adott
öt drakhmánál többet, de megkövetelte, hogy ne legyen más kedvesem. Nagyon lanyha
szerető volt, Khrüsziszem, sohase sóhajtozott, sohasem sírt, sohasem ácsorgott a kapum előtt
késő éjszaka, csak épp hogy néha együtt aludt velem, azt is nagy ritkán. Egy szép napon, {3}
amikor jött, bezártam az ajtót az orra előtt, mert épp Kalliadész volt nálam, a festő, aki tíz
drakhmát adott, Démophantosz elment, persze szidott, mint a bokrot. Sok nap telt-múlt, és
én megint nem eresztettem be, mert ismét Kalliadész volt nálam. Démophantoszt erre úgy
elöntötte a hév, cselekvésre tüzesedett: ott állt kitartóan, és leste, mikor nyílik az ajtó, sírt,
püfölt, fenyegetőzött, hogy megöl, széttépte a ruhámat, azt sem tudta, mit csináljon, és végül
egy talentumot adott, amiért egyedül az övé voltam kerek nyolc hónapon át. A felesége
akkor mindenkinek azt beszélte, hogy méreggel étettem meg a férjét. A féltékenység volt az a
méreg, Khrüsziszem. Te is étesd meg ezzel Gorgiaszt, mert gazdag lesz a fiú, ha az apját
valami éri.
9
DORKASZ, PANNÜKHISZ, PHILOSZTRATOSZ, POLEMÓN
DORKASZ
Jaj, végünk, úrnőm, elvesztünk! Azt mondják, Polemón dúsgazdagon {1} tért vissza a
háborúból. Magam is láttam [451] bársonyszegélyű köpenyben, egész szolgahad követte.
Mihelyt észrevették a barátai, összefutottak, hogy üdvözöljék. Közben fölfedeztem, hogy az
a szolgája jár a nyomában, aki a hadjáratban vele volt; ezt szépen üdvözöltem, és
megkérdeztem tőle:
„Mondd, ó, Parmenón, milyen szerencsével jártatok? Hoztatok-e valamit, amiért érdemes
volt hadba mennetek?"
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 13
PANNÜKHISZ Nem kellett volna mindjárt kirukkolnod. Ezt mondhattad volna: „Hála a nagy isteneknek,
mindenekelőtt Zeusz Xeniosz-nak2 és Athéné Sztratiasznak,3 hogy épségben hazajöttetek!
Úrnőm szüntelenül azt tudakolta, hogyan megy sorotok? Ugyan hol jártok? S még azt is
hozzátehetted volna, hogy sokat sírt, mindig Polemónra gondolt. Sokkal jobb lett volna így
mondanod. DORKASZ {2} Elmondtam ezt mind, még a legelején, csak azért nem meséltem el, hogy minél előbb
megtudd, mit hallottam. Szóval így kezdtem Parmenónnak: „Nem csengett a fületek, Par-
menón? Űrnőm szüntelen könnyek közt emlegetett titeket, különösen, ha valaki a csatából
tért haza, s azt beszélte: milyen sokan meghaltak! Űrnőm a haját tépte, mellét verdeste,
minden egyes hírre csak búslakodott." PANNÜKHISZ Jól mondtad, Dorkasz. Így is kellett. [452]
DORKASZ Csak ezután kérdeztem tőle a többit. „Nagy dicsőséggel tértünk haza" - felelt rá Parmenón. PANNÜKHISZ Hát Polemón sem azzal kezdte, hogy örökösen csak rám gondolt, utánam vágyódott, és alig
várta, hogy életben lásson? DORKASZ Persze, nagyon sokat emlegette ezt is. De hogy a lényegre térjek: elmesélte, hogy töméntelen
kincset, aranyat, drága köntöst, rabszolgát, elefántcsontot hoztak magukkal. S annyi
ezüstpénzt, hogy nem győzik számolni, vékával mérik: véka-számra van!... Parmenónnak is
gyűrű volt a kisujján, óriási, sokszögletes, három színben játszó, vöröses szélű kővel. Hogy
otthagytam, még mindenáron el akarta mesélni, hogyan keltek át a Halüsz folyón, hogyan
ölt meg Polemón valami Tiridatészt, hogyan vitézkedett a piszidiaiakkal vívott csatában, de
faképnél hagytam, hogy mindezt jelentsem neked. Gondold át jól a helyzetet! Mit gondolsz,
mit rendez Polemón, ha véletlen megsejt valamit, és Philosztratoszt itt benn találja nálunk?
Mert hamarosan itt lesz, mihelyt lerázza a nyakáról a cimboráit! PANNÜKHISZ Eszeljünk ki valamit, Dorkasz, hogy a csávából szabaduljunk! {3} Mert az sem lenne szép, ha
Philosztratosznak kiadnánk az útját, hiszen nemrég adott nekem egy talentumot - különben
is dúsgazdag kereskedő, még további sokat ígért... viszont Polemónt se tanácsos nem
fogadnom most, hogy ilyen [453] gazdagon tért vissza... S hozzá még féltékeny is! Mikor
koldusszegény volt, már akkor is alig lehetett kibírni, milyen lesz akkor most! DORKASZ
Jön is éppen! PANNÜKHISZ Végképp nem tudom, mit csináljak, Dorkasz. Úgy reszketek. DORKASZ Philosztratosz is éppen most jön! PANNÜKHISZ Mi lesz velem! Bár a föld nyelne el!
2 Zeusz Xeniosz - az idegenek oltalmazó istene. 3 Athéné Sztratiasz - a háborúskodás istene; Athénénak ez a mellékneve Lukianosz fikciója.
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 14
PHILOSZTRATOSZ
{4} Miért ne innánk, Pannükhisz? PANNÜKHISZ Ember, tönkretettél!... Üdvözöllek, Polemón! Régóta nem láttalak! POLEMÓN Ki ez az ember, aki hozzád jött? Hallgatsz? Hát jól van, Pannükhisz!
Öt nap alatt röpültem ide Pülaiból. Rohantam [454] egy ilyen szajhához!
De így van rendjén, megérdemeltem, köszönöm! Legalább többé nem kopasztasz! PHILOSZTRATOSZ Ki vagy te, jóember? POLEMÓN Nem hallottál a szteiriai illetőségű, Pandión-törzsbeli Polemónról, aki azelőtt ezredes volt,
most ötezer fegyveres parancsnoka? Pannükhisz szeretője volt, amikor még azt hitte, van
benne emberi érzés. PHILOSZTRATOSZ De most az a helyzet, kedves zsoldosvezér úr, hogy Pannükhisz az enyém. Egy talentumot
kapott már tőlem, és még egyet kap, mihelyt az árumon túladtam. Gyere velem, Pannükhisz,
hagyd ezt az urat, hadd kommandírozza az ezredét az odrüszoszok közt! DORKASZ Úrnőm szabad nő! Majd követ, ha akar! PANNÜKHISZ (súgva) Most mit csináljak, Dorkasz? DORKASZ Legjobb, ha bemégy. Nem maradhatsz a megdühödött Polemónnal, a féltékenység csak még
jobban megvadítja. [455]
PANNÜKHISZ Ha akarod, gyerünk be. POLEMÓN {5} De azt megmondom, máma utoljára isztok! Vagy hiába edzettem magamat annyi öldöklő
csatában?! Parmenón, ide a thrákokkal! Teljes fegyverzetben! Phalanx zárja le az utcát!
Hopliták: derékhad! A két szárnyra: parittyások és íjászok! A többi hátra tartaléknak! PHILOSZTRATOSZ Azt hiszed, kölyökkel van dolgod? Hitvány zsoldos, azt hiszed, krampusszal ijeszthetsz?!
Láttál is te háborút?! Egy kakast sem öltél még meg! Legföljebb egy őrtoronyra vigyáztál,
mint szakaszparancsnok... ezt még merő udvariasságból elhiszem. POLEMÓN Majd megtudod, ha meglátsz szikrázó fegyverzetben, kifeszített dárdával előrerohanni! PHILOSZTRATOSZ Hát csak jöjjetek, zárt sorokban. Én és Tibiosz (mert most csak ez az egy szolgám kísér) kővel
és cseréppel úgy meghajigálunk, hogy azt sem tudjátok, hova fussatok! [456]
10
KHELIDONION ÉS DROSZISZ
KHELIDONION
Mi az? Nem jár már hozzád az a suhanc kis Kleiniasz? Régóta {1} nem láttam nálad.
DROSZISZ
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 15
Nem, Khelidonion. A tanítója nem engedi, hogy ide járjon.
KHELIDONION
A tanítója? Kicsoda? Csak nem Diotimosz, a tornatanár? Hiszen az barátom!
DROSZISZ
Nem az, hanem az az undok, romlott filozófus, Arisztainetosz, hogy fordulna fel mielőbb!
KHELIDONION
Az a morc nézésű, szőrös, nagy szakállú? Aki örökösen kamaszokkal sétál a Poikiléban?
DROSZISZ
Ő, ő az a szélhámos! Hogy pusztulna mielőbb nyomorultul! Bár látnám már, hogy a hóhér a
szakállánál fogva vonszolja! [457]
KHELIDONION {2} De hogyan tudhatta ez rávenni Kleiniaszt? DROSZISZ Ezt nem tudom, Khelidonion. Még sohase csalt meg, amióta nővel dolga volt. (Én voltam
neki az első...) S már három álló napja nem jön az utcámba. Nyugtalan lettem (nem tudom,
miért, de rossz sejtelmem támadt), elküldtem Nebriszt, hogy lessen utána az Agorán vagy a
Poikiléban. Nebrisz elmondta, hogy látta sétáim Arisztainetosszal, távolról intett neki, a fiú
elpirult, lesütötte a szemét és többé nem nézett rá. Azután mindketten nekivágtak a
városnak. Nebrisz egész a Dipülonig nyomon követte őket, de minthogy a fiú egyszer sem
nézett vissza rá, hazajött anélkül, hogy valamit megtudott volna. Gondolhatod, mit éltem át
ezután! Sehogyan sem tudtam elképzelni, mi történhetett a kis kamasszal. Csak nem
sérthettem meg valamivel? - mondogattam. - Vagy megutált és másba szeretett belé? Avagy
az apja tiltotta el tőlem? - ilyesmiket forgattam a fejemben. Hát késő este betoppan Dromón,
és ezt a levelet hozza tőle. Vedd és olvasd, Khelidonion, hiszen te tudsz olvasni. KHELIDONION Na lássuk! Írása nem nagyon olvasható, csupa ákombákom, {3} látszik, hogy sietve írta. Ezt
mondja: „Az istenek a tanúim, mennyire szerettelek, Droszisz!" DROSZISZ Nyomorult fiú, annyi ideje sem volt, hogy az üdvözlést odaírja! [458]
KHELIDONION „Nem gyűlöletből maradok távol tőled, de kényszerítenek. Apám Arisztainetosz kezére
adott, hogy filozófiát tanuljak, és ez, miután a kettőnk dolgáról megtudott mindent, csúnyán
leszidott, hogy egy Arkhitelész és Eraszikleia fiának nem illik egy hetérával együtt élnie;
sokkal helyesebb, hogy az erényt többre becsülje a hiú gyönyöröknél!" DROSZISZ Szemem elé ne kerüljön az a fecsegő szélhámos! Ilyenre tanítja azt a kölyköt! KHELIDONION „Így kénytelen vagyok engedelmeskedni, mert mindig a sarkamban van, árgus szemekkel
őriz: másra sem nézhetek, csak őrá. Azt ígéri, ha tisztességesen élek, és mindenben engedel-
meskedem neki, akkor nagyon boldoggá fog tenni, s ha önmegtagadással edzem magamat:
erényessé is. Ezt a levelet is csak nagy nehezen, "elbújva írhattam neked. Élj boldogan és
emlékezzél Kleiniaszra!" DROSZISZ Mi a véleményed a levélről, Khelidonion? {4} KHELIDONION Nagyrészt szkíta beszéd. De az „emlékezzél Kleiniaszra" némi reménnyel kecsegtet. [459]
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 16
DROSZISZ Nekem is úgy tetszik. Meghalok a szerelemtől! Dromón azt mondta, Arisztainetosz fiúkat
szeret, és a tudományok ürügyével környékezi meg a legszebb kamaszokat, különös, titkos
beszélgetéseket tart Kleiniasszal, és olyasmit ígérget, hogy istennel teszi egyenlővé meg
aztán régi filozófusoknak tanítványaikhoz intézett szerelmes beszédeit olvassák együtt, és
általában mindig ott sündörög körülötte. Dromón már megfenyegette, hogy beárulja
Kleiniasz apjánál. KHELIDONION Tudod mit, Droszisz? Meg kéne kenni Dromónt. DROSZISZ Megkentem már, de anélkül is az én emberem: Nebrisz bántja a csőrét. KHELIDONION Bízzál, minden jóra fordul majd. Tudod, mit tervezek? Felírom a Kerameikosz falára -
Arkhitelész arra szokott sétálni -, hogy: „Arisztainetosz megrontja Kleiniaszt", és evvel is
segítünk Dromónnak, aki majd beárulja. DROSZISZ Hogyan tudod úgy felírni, hogy észre ne vegyék? KHELIDONION Éjszaka, Droszisz. Szenet kerítek valahonnan... [460]
DROSZISZ
Helyes! Csak légy a szövetségesem, Khelidonion, a szélhámos Arisztainetosz ellen!
11
TRÜPHAINA ÉS KHARMIDÉSZ
TRUPHAINA
Valaki hetérát fogad, lefizeti az öt drakhmát, aztán az ágyban {1} hátat fordít neki, és csak sír,
sóhajtozik! De ahogy elnéztem, az ital sem esett jól, és enni is csak te nem akartál! A lakoma
alatt is sírtál, jól láttam. És most állandóan hüppögsz, mint egy csecsemő. Miért teszed ezt,
Kharmidész? Ne titkold előttem, legalább ez maradjon emlékezetes nekem ebből az éjsza-
kából, amit veled virrasztottam át!
KHARMIDÉSZ
Erósz öldököl engem, Trüphaina, és nem tudok neki ellenállni.
TRÜPHAINA
Annyi bizonyos, hogy nem belém vagy szerelmes. Tiéd vagyok és nem kellek neked, ölelni
akarlak, és ellöksz magadtól. Ruháidat, mint valami falat, gyűröd kettőnk közé, és félsz,
hogy hozzád érek. Mondd meg, ki az, akit szeretsz? Hátha tehetek valamit szerelmed
érdekében. Értek én az ilyen szolgálatokhoz. [461]
KHARMIDÉSZ Jól ismered és ő is téged. Nem valami kis tucathetéra. TRÜPHAINA
{2} A nevét mondd meg, Kharmidész! KHARMIDÉSZ
Philémation, Trüphainám.
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 17
TRÜPHAINA Melyik Philémation, hisz kettő van. Az egyik Peiraieuszból való, nemrég vesztette el a
leányságát, és most Damüllosz a jelenlegi sztratégosz fia szereti. A másik, akit Pagisz néven
ismernek. KHARMIDÉSZ Ez az! Ő az én rossz szellemem, aki behálózott és rabul ejtett. TRÜPHAINA Szóval miatta sírtál? KHARMIDÉSZ
Miatta. TRÜPHAINA Régi vagy új szerelem? [462]
KHARMIDÉSZ Nem új. Már közel hét hónapja tart. A Dionüszosz-ünnepen láttam először. TRÜPHAINA Tetőtől talpig láttad, vagy csak az arcát és azt, ami ruhában látható? Amennyit egy
negyvenöt éves nő megmutat magából? KHARMIDÉSZ Esküszik rá, hogy a jövő elaphéboliónkor lesz huszonkét éves. TRÜPHAINA És te kinek hiszel inkább, az esküjének, vagy a szemednek? {3} Nézd meg jól, figyeld meg a
halántékát, már csak ott van haja. A többi szép hosszú paróka. A halántékán, ha kifakul a
festék - mert azt használ -, jószerivel tiszta ősz. S ez még mind semmi! Kényszerítsd, hogy
mutassa meg magát meztelenül. KHARMIDÉSZ Még sohasem engedte, hogy lássam. TRÜPHAINA Hát persze, tudja jól, hogy undorodni fogsz a fehér foltjaitól. A nyakától egészen a térdéig
olyan foltos, mint egy párduc. S te még azon sírtál, hogy nem akar a tiéd lenni? Még tán jól
meg is kínozott? Nem kellettél neki? [463]
KHARMIDÉSZ Nem bizony, Trüphaina, pedig mennyi pénzt kapott tőlem! Most meg még ezer drakhmát
kért, s hogy nem bírtam csak úgy előteremteni - tudod, milyen fukar az apám -,
Moszkhionnal állt össze és engem kizárt a lakásából. Bosszút akarok állni rajta, azért
fogadtalak fel. TRÜPHAINA Aphrodité a tanúm, ha valaki megsúgja: csak azért kellek neked, hogy másnak a szívét
fájdítsad, s hozzá még ennek a hullaképű Philémationnak, nem jöttem volna el! Megyek is,
mert már harmadszor kiáltott a kakas. KHARMIDÉSZ {4} Ne siess úgy, Trüphaina! Mert ha igaz, amit Philémationról mondtál, hogy parókája van,
festi a haját és tele van foltokkal, többé rá se tudok nézni! TRÜPHAINA Kérdezd meg az anyádat, fürdött-e vele együtt? Az évei számáról majd a nagyapád mesél,
ha még él.
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 18
KHARMIDÉSZ Ha ilyen, tüntessük el a „falat", öleljük át egymást és csókolózzunk. Legyünk együtt amúgy
igazán! Philémationunk pedig mehet isten hírével! [464]
12
IOESSZA, PÜTHIASZ, LÜSZIASZ
IOESSZA
Mit fanyalogsz velem, Lüsziasz! Szép kis hála, amiért sohasem {1} kértem tőled pénzt, nem
zártalak ki, ha jöttél, mondván: „Más van nálam!", nem tettem úgy, mint a többi hetéra: nem
kényszerítettelek arra, hogy rászedd az apádat, hogy suttyomban meglopd az anyádat, hogy
ajándékot hozz nekem, hanem rögtön a kezdet kezdetén pénz, ellenszolgáltatás nélkül társul
fogadtalak. Hisz tudod, milyen előnyös szeretőket szalasztottam el miattad: Éthoklészt, aki
most városatya, Pasziónt, a hajótulajdonost, és kortársadat, Melisszoszt, pedig épp most halt
meg az apja és mindenét örökölte. Te voltál az én egyetlen Phaónom, másra sem néztem,
nem engedtem be senkit, csak téged. Elég balga voltam, hogy hittem esküidnek, és olyan hű
voltam hozzád, mint Pénelopé, pedig mennyit szidott emiatt az anyám, mennyit sápítozott a
barátnőimnek. De te mihelyt észrevetted, hogy beléd vagyok habarodva, és azt tehetsz
velem, amit akarsz, csak hogy kínozzál, a szemem láttára kikezdtél Lükainával, vagy ha
velem fekszel, Magidiont, a citeráslányt magasztalod, én persze sírok rajta és bánt nagyon a
sértés...
A minap meg, amikor Thraszónnal meg Diphilosszal ittatok, veletek volt Kümbalion, a
fuvolás-lány és Pürallisz, aki ádáz ellenségem. Te ezt tudtad... Az ugyan nem bánt, hogy
Kümbaliont ötször is megcsókoltad, csak magadat aláztad meg azzal a csókkal. De
Pürallisznak hányszor intettél! Hogy ittál, a lánynak kínáltad a kelyhet, s odanyújtva a
szolgafiúnak a fülébe súgtad: ha Pürallisz nem kér, senki másnak ne töltse meg. Aztán egy
almába haraptál, s láttad: Diphilosz mással van elfoglalva (Thraszónnal csevegett),
előrehajoltál és az almát ügyesen [465] Pürallisz ölébe dobtad, még arra sem méltattál, hogy
ne a szemem előtt tedd. Az megcsókolta az almát és a két melle között a {2} kötőjébe dugta.
Lüsziasz, mért tetted ezt?! Vétkeztem ellened? Súlyosan?... Vagy csak egy kicsit? Bántottalak?
Más férfira néztem? Hát nemcsak teérted élek? Vagy neked az semmi, Lüsziasz, hogy egy
boldogtalan kis nőt kínozol, aki őrülten szerelmes beléd?! De él még Adraszteia és látja ezt!
Fogsz te még szenvedni, ha megtudod, hogy ott fekszem, mert felakasztottam magamat vagy
beleugrottam a kútba! Mert találok én módot a halálra, hogy puszta látásom se lehessen
terhedre. Akkor aztán örömünnepet ülhetsz, mintha valami ragyogó hőstettet vittél volna
véghez! Miért sandítasz rám? Mért csikorgatod a fogadat? Mondd meg, ha valami kifogásod
van! Püthiasz lesz a bíró, ő majd ítél közöttünk... Mi ez? Hát elmégy?! Egy szó nélkül?
Itthagysz? Látod, Püthiasz, mit szenvedek tőle? PÜTHIASZ Micsoda durvaság! Még a könnyek sem hatják meg! Nem is ember! Egy kődarab! De az
igazat megvallva te rontottad el avval, hogy túlontúl szereted és ezt ki is mutatod. Nem
kellett volna oly nagyon ajnározni. A férfiak elszemtelenednek, ha ezt észreveszik. Ne sírj,
szegénykém, hallgass reám: ha meglátogat, egyszer-kétszer ne nyiss neki ajtót. Meglátod,
mindjárt fellángol a szerelme, majd megőrül érted.
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 19
IOESSZA Tovább egy szót se! Isten ments! Hogy ne nyissak ajtót Lüsziasznak?! Csak ő ne hagyjon ott
előbb! [466]
PÜTHIASZ
Itt jön megint!
IOESSZA
Jaj, tönkretettél, Püthiasz! Biztosan hallotta, hogy azt mondtad: „Ne nyiss neki ajtót."
LÜSZIASZ
Nem ezért a nőért tértem vissza, Püthiasz, látni sem akarom {3} többé! Csak azért, hogy ne
ítélj meg és ne mondd, hogy Lüsziasz kőszívű.
PÜTHIASZ
Már mondtam is, Lüsziasz, nyugodt lehetsz!
LÜSZIASZ
Mi az, Püthiasz, szerinted csak tűrjem, hogy Ioessza, aki most bezzeg tud sírni, az orromnál
fogva vezessen?! Rajtakaptam, hogy egy suhanccal feküdt.
PÜTHIASZ
Mi van abban, Lüsziasz, hisz hetéra! És mikor kaptad rajta őket?
LÜSZIASZ
Úgy hat napja múlt... Zeuszra, hat napja. Másodikán történt és ma hetedike van. Apám
megtudta, hogy már régóta [467] szeretem ezt az erkölcsös hölgyet, bezárt: meghagyta a
kapuőrnek, hogy ki ne engedjen. Én nem bírtam ki, hogy ne legyek vele együtt.
Megparancsoltam Dromónnak, hogy az előcsarnok falánál, ahol a legalacsonyabb,
görnyedjen előre, vegyen a hátára, s így könnyedén felhágtam. De mit szaporítsam a szót:
átléptem a falon, idejöttem, a kaput gondosan bezárva találtam. Éppen éjfél volt. Nem
zörgettem be, hanem csendben megemeltem az ajtót, amit már máskor is megtettem - s így
azt a sarkaiból kiemelve, nesztelenül belopakodtam. Mindenki aludt. A fal mellett
tapogatózva jutottam az ágyáig.
IOESSZA
{4} Mi lesz most, ó, Démétér! Jaj de szorongok!
LÜSZIASZ
Minthogy kettős szuszogást hallottam, azt hittem, Lüdé alszik vele. De nem ő volt, Püthiasz!
Hogy megtapogattam, éreztem: sima az álla, arca gyengéd, finom, kobakja leberetválva,
mirhaillatot áraszt... Ha kard lett volna nálam, ilyen felfedezés után nem haboztam volna...
Jól tudjátok!... Mit nevettek?! Püthiasz! Hát nevetséges az, amit mondok?!
IOESSZA
Ez fáj neked úgy, Lüsziasz? Nos, ő, Püthiasz, aludt velem.
PÜTHIASZ
Ne mondd meg neki, Ioessza! [468]
IOESSZA
Mért ne mondjam meg?! Igen, drágám, Püthiasz volt. Áthívtam, hogy aludjunk együtt. Mert
úgy bántott, hogy nem jöttél.
LÜSZIASZ
Püthiasz bőrig leborotválva ?! Mit ?! S hat nap alatt így kinőtt {5} a haja?!
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 20
IOESSZA
Súlyos beteg volt, hullani kezdett a haja, akkor borotváltatta le, úgyhogy most parókát visel.
Mutasd meg, Püthiasz, mutasd meg neki, hogy úgy van! Győződjék meg róla! Látod, itt az a
suhanc, az a parázna, akire oly féltékeny voltál!
LÜSZIASZ
Nem volt-e rá okom? De szerelmes voltam és az sem volt képzelődés, amit a kezemmel
tapintottam.
IOESSZA
De most már tudod, mi az igazság. Akarod, hogy visszaadjam a kölcsönt?! Most rajtam a sor,
hogy haragudjam... és méltán!
LÜSZIASZ
No, ne haragudjál!... Igyunk! És Püthiasz is igyék velünk! Megérdemli, hogy jelen legyen a
békeáldomáson! [469]
IOESSZA
Jelen is lesz! Ó, mit szenvedtem én miattad, te! ... te nemes fiatalember!
PÜTHIASZ
De ki is békítettelek benneteket, úgyhogy rám ne haragudjál! Hanem, Lüsziasz, még egyet: a
parókáról árva hangot se senkinek!
13
LEONTIKHOSZ, KHÉNIDASZ, HÜMNISZ
LEONTIKHOSZ
{1} Meséld el, Khénidasz: a galaták elleni ütközetben hogyan vágtam elébe fehér paripámon
a többi lovasnak, hogyan rettentek meg a különben vitéz galaták; mihelyt megláttak, nem
állhatott helyt közülük senki többé! Akkor dárdát vetettem, és átszegeztem lovasságuk
fővezérét lovával együtt. A maradék csoportra (mert voltak, akik a phalanx széthullása után
még kitartottak és négyszögben álltak fel) kardot rántva, vakmerő dühvel rávágtattam, hét
tisztjüket pusztán elsöprő erejű vágtám a földre veti, egy századosuk koponyáját pedig
kardommal nekihuzakodva sisakostul kettőbe hasítom. Ti, Khénidasz, nem sokkal utóbb
érkeztetek, mikor az ellenség megszaladt.
KHÉNIDASZ
{2} Az is fényes haditett volt, Leontikhosz, amikor a szatrapával vívtál párharcot
Paphlagóniában! [470]
LEONTIKHOSZ Jó, hogy emlékeztetsz rá, az sem volt dicstelen tett! A szatrapa - valóságos óriás,
fegyverforgatásban a legkiválóbb hős hírében állt, s a helléneket lenézte - kiugratott a
középre, és fennhangon kérdezte, ki akar vele párharcot vívni? A többi hellén: a századosok
és törzsparancsnokok jéggé dermedtek, s maga a vezér is, pedig ugyancsak nem volt gyáva
ember. Aitoliai Arisztaikhmosz volt a vezérünk, kitűnő dárdavető. Én akkor még ezredes
voltam, mégis bátran félrelöktem a barátaimat, akik vissza akartak tartani, mert féltettek,
látva a barbár óriást, aki ragyogó, aranyozott fegyverzetében, nagy sisakforgójával, dárdáját
rázva, szörnyű látvány volt...
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 21
KHÉNIDASZ Én is féltettelek, Leontikhosz. Emlékszel, hogyan kapaszkodtam beléd, hogyan
könyörögtem: ne rohanj veszedelembe másokért... Mert ha te meghalsz, nekem sem élet az
élet többé. LEONTIKHOSZ De én bátran kiléptem a középre a paphlagonnál nem rosszabb {3} fegyverzetben, tetőtől
talpig fényes aranyban magam is. Hirtelen kiáltozás támadt nálunk is, a barbároknál is. Mert
azok is felismertek leginkább a pajzsomról és a sisakom ércveretéről és tarajáról. Mondd
csak, Khénidasz, kihez is hasonlítottak egyhangúlag?
KHÉNIDASZ Zeuszra, kihez máshoz, mint Akhilleuszhoz, Thetisz és Péleusz fiához! Olyan nagyszerű volt
a sisakod, a színpompás palástod, úgy szikrázott a pajzsod! [471]
LEONTIKHOSZ
Összecsaptunk. A barbár megsebesített. Semmi! Dárdája épp csak megkarcolt közvetlen a
térdem fölött. Én hosszú lándzsámmal átdöftem a pajzsát, egyenesen a mell közepébe
szúrtam, majd rárohanva szablyámmal egy csapásra lenyisszantottam a fejét, a fegyvereit
fölszedve visszatértem enyéimhez, egyúttal szablyámra szúrva hoztam a szatrapa fejét is;
csak úgy csurgott rólam a vére.
HÜMNISZ
{4} Pfuj, Leontikhosz, csúf és irtózatos, amit magadról meséltél! Így élvezted a vért, rád sem
bírok nézni, nemhogy együtt igyam és egy ágyban feküdjem veled! Megyek is!
LEONTIKHOSZ
Inkább kétszeres pénzt fizetek!...
HÜMNISZ
Dehogy bírnék egy gyilkossal együtt aludni!
LEONTIKHOSZ
Ne félj, Hümnisz! Ez a paphlagonok közt történt. Most olyan szelíd vagyok, mint egy
bárány!
HÜMNISZ
Bűnnel terhelt ember vagy, vér csöpögött rád a barbár fejéről, amit a szablyádra tűzve vittél!
És én ezt az embert öleljem [472] meg, csókolgassam?! Ó, Khariszok, soha! Rosszabb vagy a
hóhérnál! LEONTIKHOSZ Láttál volna csak fegyverben! Tudom, rögtön belém szerettél volna! HÜMNISZ Szavaid puszta hallására hányingerem támadt, Leontikhosz, és reszketek... Mintha árnyakat
látnék: a megholtak kísértetek... azt a szerencsétlen századost a kétfelé esett fejével... Mit
képzelsz? Ha néznem kellett volna azt a mészárlást, a vért, a szanaszét fekvő hullákat,
biztosan belehaltam volna, még egy kakas megölését sem nézhettem soha! LEONTIKHOSZ Ilyen nyúlszívű vagy te, Hümnisz ? Ilyen félénk? Pedig én azt hittem, hogy elbeszélésem
gyönyörűségedre lesz! HÜMNISZ Hát csak gyönyörködtess efféle mesékkel lémnoszi nőféléket vagy Danaosz-lányokat... Ha
ugyan találsz ilyen hallgatóságot! Én szaladok anyámhoz, amíg világos van. Te is gyere,
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 22
Grammisz! Neked pedig erőt, egészséget, ezredes úr, és csak gyilkolj tovább, amennyit csak
bírsz! LEONTIKHOSZ Maradj még, Hümnisz, maradj még!... Elment! {5} [473]
KHÉNIDASZ Holtra ijesztetted ezt a kislányt a nagy sisakrázásoddal, féktelen hencegéseddel. Amikor a
százados esetét mesélted, rögtön láttam, milyen falfehér lett, s beleborzongott, eltorzult az
arca, hogy hallotta, mint vágtad ketté a pasi fejét.
LEONTIKHOSZ Azt hittem, hogy még jobban belém szeret. De te is ludas vagy a dologban, Khénidasz! Nem
te juttattad eszembe a párviadalt? KHÉNIDASZ Mikor láttam, mit akarsz a hencegéseddel, gondoltam, miért ne segítsek lódítani néked!
Miért mesélted olyan hátborzongatóan?! Jól van, levágtad a fejét annak a nyomorult
paphlagonnak, de miért kellett a kardod hegyére tűzni, hogy rád csorogjon a vére? LEONTIKHOSZ {6} Igazad van, Khénidasz. Ez valóban visszataszító. De a többit ugye jól adtam elő? Menj és
beszéld rá Hümniszt, hogy aludjék velem! KHÉNIDASZ Mondjam azt, hogy az egészet csak lódítottad, hogy hősnek tűnj a szemében? [474]
LEONTIKHOSZ
Nem, ez csúf dolog lenne!
KHÉNIDASZ
Másképp pedig nem jön vissza... Válassz! Vagy hős maradsz, de a lány utál, vagy bevallod,
hogy hazudtál és ennek árán Hümnisszel töltöd az éjszakát!
LEONTIKHOSZ
Mindkettő elég kellemetlen... Mégis, legyen Hümnisz! Menj, Khénidasz, mondd meg neki,
hogy lódítottam, de azért nem mindenben.
14
DÓRIÓN ÉS MÜRTALÉ
DÓRIÓN
Most persze becsapod az orrom előtt az ajtót, most, hogy {1} koldussá lettem miattad! Akkor
persze kellettem neked, mikor sok mindent hoztam: szeretőd, urad, mindened én voltam! De
mióta egy árva petákom sincs, és te annak a bithüniai kereskedőnek lettél a kedvese, engem
kizársz, itt állhatok sírva az ajtód előtt, míg ő egyedül van veled ott benn, minden éjjel őt
csókolod, vele vagy, és amint mondod, már teherbe is estél tőle.
MÜRTALÉ
Halálra bosszantasz, Dórión, különösen, ha azt hallom tőled, [475] mennyit adtál, és miattam
jutottál koldusbotra! Számold csak össze, mit adtál nekem ismeretségünk kezdetétől fogva?!
DÓRIÓN
{2} Jól van, Mürtalé, számoljunk! Először is egy pár sziküóni sarut két drakhmáért. Jegyezd
meg, két drakhma.
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 23
MÜRTALÉ
Azért két éjszaka aludtál velem.
DÓRIÓN
Szíriából jövet hoztam egy alabástrom szelencében föníciai mirhát. Poszeidónra! Az ára
ennek is két drakhma.
MÜRTALÉ
Viszont én meg adtam neked az útra egy kis combig érő inget, hogy abban evezzél. Epiurosz,
a kormányos felejtette itt, mikor egyszer nálam aludt.
DÓRIÓN
Igen ám, de Epiurosz nemrég Szamoszban felismerte rajtam és visszavette... micsoda
dulakodás árán, ó, istenek! Aztán hagymát is hoztam Küproszból, öt sózott halat, s amikor a
Boszporuszból visszaeveztünk: négy pisztrángot. Hát még mit? Egy hálóban nyolc szárított
matrózkenyeret, meg egy korsónyi aszalt fügét Kariából, s a minap egy pár aranyozott
szandált Patarából. Ó, te hálátlan! Most jut eszembe, hogy egy nagy sajtot hoztam
Güthionból. [476]
MÜRTALÉ
No, mondjuk, öt drakhmát ér az egész.
DÓRIÓN
Ó, Mürtalé, ennyi telik egy matróz zsoldjából. De most az 3 egész jobb evezősor
parancsnoka lettem, és te mégis lenézel! S a minap Aphrodiszia ünnepén nem tettem le érted
egy ezüstdrakhmát Aphrodité istennő lába elé? Anyádnak is adtam két drakhmát sarura, s
szolgálódnak, Lüdének is hányszor nyomtam kezébe hol két, hol négy obulust! Mindez
együtt: egy matróz egész keresete.
MÜRTALÉ
A hagyma és a sózott hal, Dórión?
DÓRIÓN
Igen. Nem bírtam többet hozni. Ha gazdag volnék, bezzeg nem evezéssel keresném a
kenyeremet! Anyámnak, szegénynek, még egy fej fokhagymát sem vittem soha! Hanem na-
gyon szeretném tudni, mit ad neked az a bithüniai?
MÜRTALÉ
Először is... látod ezt a kis khitónt? Ő vette. És ezt a nehéz nyakláncot is.
DÓRIÓN
Ezt? Tudtommal ez már régen megvolt neked?! [477]
MÜRTALÉ
Amit te ismersz, sokkal vékonyabb volt, smaragdok nélkül. Aztán vette ezt a fülbevalót, ezt a
szőnyeget. Nemrég adott két minát, és a lakbért is kifizette helyettünk. Ez nem holmi patarai
szandál! Nem güthioni sajt, vagy más ilyen ostoba semmiség!
DÓRIÓN
{4} De arról persze hallgatsz, hogy milyen az az ember, akivel együtt alszol! Ötvenéves
jócskán elmúlt, tar fejű, a bőre, mint a ganajtúró bogáré. Nem láttad a fogait? Ó, Dioszkurok,
micsoda kellem, micsoda báj - különösen, ha énekel és adja a szépet! Ráillik a közmondás: ért
hozzá, mint szamár a lant-pengetéshez. Hát csak légy vele boldog, méltó vagy hozzá, csak
legyen tőle gyereked! Apjához hasonló! Ne félj, találok én nekem való lányt, valami
Delphiszt, Kümbaliont, esetleg a fuvoláslányt a szomszédotokban! Vagy akárkit! Nem, drága
szőnyeg, nyaklánc, két mina - ennyit nem tud mindenki fizetni!
Lukianosz: Hetérák párbeszédei
Oldal: 24
MÜRTALÉ
Boldog lesz az, Dórión, akinek te leszel a szeretője! Hozol neki hagymát Küproszból, és ha
visszatérsz, sajtot Güthionból.
15
KOKHLISZ ÉS PARTHENISZ
KOKHLISZ
{1} Mért sírsz, Parthenisz? S honnan jössz összetört fuvoláddal? [478]
PARTHENISZ A katona... az az aitóliai... az a nagy melák... Krokalé szeretője... elvert, mert a lánynál talált:
ott fuvoláztam, a vetélytársa, Gorgosz fogadott fel. Fuvolámat összetörte, felborította az
asztalát, amelynél lakomáztak, rávetette magát a kratérre, s a bort kidöntötte. És Gorgoszt,
azt a parasztfiút, hajánál fogva vonszolta el a lakomától, s közrefogva, a katona (azt hiszem,
Deinomakhosz a neve) és egy bajtársa úgy eltángálta, hogy azt sem tudom, él-e még. Ó,
Kokhlisz!... Csak úgy folyt a vére az orrából, az egész arca megdagadt, csupa kék folt volt. KOKHLISZ Megőrült az az ember, vagy berúgott, és részegen csapott {2} botrányt? PARTHENISZ Féltékenységből, Kokhlisz, féktelen, vad szerelemből, Krokalé egy talentumot követelt tőle,
ha azt akarja, hogy egyedül őt szeresse. A katona nem adott, erre a lány becsapta az ajtót az
orra előtt. Azután, úgy hírlik, az oinoéi Gorgoszt, a gazdag és derék bérlőt fogadta, aki már
régen epekedett utána. Együtt ettek, ittak és felfogadtak engem, hogy fuvolázzak nekik.
Folyt az ivás, én épp egy líd dallamot játszottam, a fiú felkelt és táncolt. Krokalé tapsolt
neki... szóval vidáman folyt a mulatság. Hirtelen iszonyú lármát, kiabálást hallottunk,
betörték a kaput. Kis időre rá nyolc tenyeres-talpas suhanc rohant be, köztük a megarai.
Egykettőre mindent felforgattak, és Gorgoszt, mint már meséltem, alaposan eltángálták, s
hogy ott feküdt a földön, meg is taposták. Krokalé - fogalmam sincs, hogyan tudott meglépni
- átszökött a szomszédba [479] Theszpiaszhoz. Engem Deinomakhosz felpofozott: „Pusztulj
a fenébe!" - kiáltotta, és fuvolámat széttörte s a fejemhez verte. Most szaladok, hogy uramnak
elmondjam az esetet... A paraszt meg sorra járja városbeli barátait, hogy jelentsék fel a
megarait a prütaneián.
KOKHLISZ
{3} Verés és feljelentés... ennyi hasznunk van a katonák szerelméből! Mellesleg mind csupa
vezérnek és ezredesnek adja ki magát, de ha fizetésre kerül a sor: „Várj a zsoldosztásig!" -
mondják. „Ha megkapom, mindent kifizetek." Bárcsak pusztulna el mind ez a sok kérkedő
kakas! Én bizony már okultam : egyáltalán be sem eresztem őket. Halász, matróz, paraszt, az
jöhet! Azt szívesen látom! Nem ért ugyan a széptevéshez, de annál busásabban fizet. Ez a sok
vad sisakrázó, saját hőstetteit mesélő, mind csupa senki, Parthenisz! [480]
top related