idézetek leonard cohen énekével

„Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.

Csak egy tűzhelyet kívánok.Hívó lámpa fényt, meleget azoknak,

akiket szeretek.Egy darab kenyeret,

csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.De az aztán Ember legyen!”

/Fekete István/

„Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta,

a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt,

és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása,

de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.”

„A magány is - mint minden más – csak addig csábító, amíg nem kényszer.

Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen, okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben,

s ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlenül szükséges a lehetősége,

hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.”/Fekete István/

„Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast,

a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót,

és nem vettem észre, hogy közben – megtaláltam a Hazámat.”

/Fekete István/

” Annyi emberrel találkozunk az életben

de csupán néhány gyakorol nagy hatást

szívünkre és lelkünkre. Ők azok, akik kitöltik

gondolatainkats akik mindig fontosakmaradnak számunkra

igaz barátaink”/ Susan Polis Schutz/

”Barát az, ki megértést kínál,ha az élet meggyötör,kinek mindig van annyi mosolya, mely derűssé varázsolja a napodat,ki elfogad olyannak, amilyen vagy,s boldog, hogy épp ilyennek lát.”/ Donna Levine Small/

 "Mindenik embernek a lelkében dal van,És a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének,

Az hallja a mások énekét is szépnek." .../Babits Mihály/