„ma gyÔz a krisztus, És ha int, rab lesz sok ellensÉge...

Barabbás szabadul, mintegy a halál kapu-ján át kilépve visszatér újra az életbe, Jé-zus pedig... Igen, Jézussal pedig mi törté-nik? Az, ami Barabbással kellett volna,hogy történjék. Ami annak a halálra ítéltgonosztevônek járt volna, azt most mindJézus kapja. A Barabbásra váró szenvedésmind Jézusé lesz, Barabbás megostoroz-tatása Jézusra hárul, Barabbás keresztjéreJézus kerül: „Jézustpedig megostoroztat-ván, kezökbe adá,hogy megfeszíttes-sék”.

El tudjuk képzelniegyáltalán azt a rette-netességet, azt a ke-gyetlen nyomorúsá-got, ami ezek mögötta szavak mögött van?„Kezökbe adá...” Ki-szolgáltatja, odadobja nekik, odalöki elé-jük, mint az állatkertben a húscafatot avadállatnak. Nesztek! Táplálék! Szaggas-sátok! Szinte látom a durva katonamarko-kat, amint nyúlnak az áldozat felé, megra-gadják, letépik róla a ruhát. S kezük kö-zött ott vergôdik Jézus, meggyötörve,megszégyenítve, amint lemeztelenített hát-tal rágörbül a rövid korbácsoló oszlopra.„Megostoroztatván...” Szinte hallani lehete szó mögött az ötágú, ólomvégû szíjostorsuhogását a levegôben. Ahova ezek lecsa-pódnak, ott szakad a bôr, ronggyá tépôdika hús, patakokban folyik a vér. Nem is bír-hatja soká Jézus. Összeroskad, megtörve

az ütések alatt, s már olyan csak, mint egydarab szerencsétlenség, vonagló féreg,nem is ember. Igen, ez mind benne ebbena szóban, hogy „megostoroztatván...”

És ez még csak a nyitánya az igazi nyo-morúságnak. Rúgva, lökve, kiabálva rán-gatják fel a földrôl. Meg ne haljon idôelôtt! Vonszolják, hajtják, végig a szentváros utcáin. Át a városkapun, fel a Gol-

gota dombra. Ott ke-zénél és lábánál fogvaa durva gerendákraszögezik. És ott függJézus, szitkokat ésgúnyt köpködô embe-rek között tehetetlenüla bitófán. És vérzik...és lassan meghal...

És mindez az a po-kol volt, ami Barab-bást várta. Barabbás-

nak készült. Emberi igazságszolgáltatásszerint is, meg az isteni szerint is. Ez vártvolna Barabbásra jog szerint. Az a korbá-csoló oszlop, meg a keresztfa. Istennekebben a rettentô ítéletében igazság szerintBarabbásnak kellett volna alámerülnie.Ezeket a pokoli kínokat Barabbásnak kel-lett volna végigszenednie. Ímé, milyenrettentô árat kellett fizetnie Jézusnakazért, amiért Barabbás megszabadult.Amikor Barabbás ezen a napon szabademberként járkál Jeruzsálem utcáin, és új-ra beléphet az életbe, ugyanakkor Jézus-nak vinnie kell Jeruzsálem utcáin a keresz-tet, be kell lépnie a halálba. Ahhoz, hogy

XXII. évfolyam 2. szám BUDAPEST 2013. március-április

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITER„MA GYÔZ A KRISZTUS, ÉS HA INT, RAB LESZ SOK ELLENSÉGE MIND. HALLELUJA! ” (356. dics.)

Olaszliszkaicigánygyülekezet

(12. oldal)

Káté-köszöntôk(14-16. oldal)

A kozmosz húsvéti dallamaHa van jövô zenéje,

akkor az a múltban csendült fel elôször,azon a titokzatos, gyönyörû húsvéti

hajnalon.Elsô akkordja köszöntötte az új Embert,

Ôt, a gyôzedelmes Krisztust,Aki a gyôztes Áldozat,

s akin többé nem uralkodik a halál.Ezt a zenét nem fuvolákra,

hegedûkre, harsonákra, orgonákra,citerákra, hárfákra írták,

hanem a teremtett kozmoszrejtett hangjának megszólaltatására.

Erre az éterien fenséges zenére ráhangolódhat az egész világ:

nagyok és kicsinyek,szenvedôk és sírók,

élôk és holtak,meg a hallgatag dolgok is,

s egyszerre megszólalhat mindenki,és maga a Mindenség

legszebb hangzása szerint,az Ô visszhangjaként.

Hisz’ az igazán új Ember van itt ama hajnal óta,

titokzatos messzeségben,mégis karnyújtásnyira tôled,

lehelet közelben, szív közelben.Itt van velünk Ô!

Oly’ valóságosan, mint szemed,mellyel mindent látsz,

de látás közben szemedet nem láthatod.A jövônek ez a krisztusi, lelki muzsikája

azóta is szól.Ez a te gyôzelmes dallamod,

ó, Feltámadott!Légy áldott, hogy ezt én is hallhatom.

Halleluja Neked mindörökké,Élô Krisztusom!

(Eberhard Jüngel – ford. dr. Békefy Lajos)

�

PRESBITER 2013. március-április2

az a Nagypéntek Barabbás számára az életnapja lehessen, Jézus számára a halál nap-ja kellett, hogy legyen. Jézusnak a gyilkosBarabbás, a hitvány gonosz ember útjátkellett végigjárnia, stációról stációra, amegostoroztatáson keresztül a keresztfa-halálig. – Így került szabadlábra Barabbás.

„Akkor elbocsátá nékik Barabbást.” Hátezt azután legkevésbé várta és remélte ezaz ember. Képzeljük csak el, amint ott üla börtönben. Lázadásért és gyilkosságérttartóztatták le. Reménytelen eset. Ki vanzárva a szabadulás. A római hatóság nemsokat teketóriázik az ilyen emberekkel. Ottül a börtönben. Pár óra még talán, és végevan. Ez biztos. De olyan borzasztó! Hiszenaz élet mégiscsak a legdrágább valami.Ösztönösen is ragaszkodunk hozzá. Ésolyan nehéz, különösen fiatalon, egészsé-gesen elszakadni tôle. De muszáj! A rómaihatóság kérlelhetetlen. Barabbásnak megkell halnia. Elôbb megostoroztatni, azutánmegfeszíttetni, és meghalni. Akkor egy-szerre, egészen váratlanul, amikor márteljesen leszámolt az élettel, valami olyantörténik, ami még soha: lépések hallatsza-nak a folyosón, kulcs csikorog a zárban,nyílik az ajtó, s beszól egy hang a rabnak:„Barabbás! Szabad vagy! Más valaki halmeg helyetted. Mehetsz haza! „Akkor el-bocsátá nékik Barabbást...” Hogy ez mitjelenthetett Barabbás számára? Ki tudnáazt elmondani? Micsoda öröm, kacagás,megrendítô boldog élmény lehet: vissza-kapni az életet. Hát igen. Jézust átadtákmegostoroztatásra és megfeszítésre, Ba-rabbás mehet, Barabbás szabad... „Akkorelbocsátá nékik Barabbást”?

Hogy azután lelkileg is jelentett-e vala-mit ez a megrendítô élmény Barabbásszámára, azt már nem tudom. De azt semtudom, hogy az egész nagypéntek és ez anagypénteki istentisztelet jelent-e valamitlelkileg a te számodra? A Bibliában nemolvasunk többé Barabbásról. Nem tudjuk:vajon megtért-e ez az ember késôbb? Denem is tartozik ránk. Én itt most nemBarabbás megtérésérôl prédikálok, hanemJézus Krisztusról, mégpedig mint megfe-szítettrôl. Mint Aki Barabbásért is megfe-szíttetett. És ez Barabbás számára is az üd-vösség lehetôsége volt. Kimondhatatlannagy lehetôség. Mert Jézus nélkül Barab-bás néhány órán belül a halál kapuján sé-tált volna be az örök kárhozatba. Így pe-dig, hogy Jézust végezték ki helyette, Ba-rabbás szabad, élhet, láthatja a napot, jár-hat-kelhet Jeruzsálem utcáin, újrakezdhetiaz egész életét.

Mindenesetre ennek a halál által mármegragadott embernek a számára újramegnyílt az élet kapuja is. Ha volt valahaoka az embernek nagy hálával nézni felJézus keresztjére, akkor elsôsorban enneka Barabbásnak lehetett. Hiszen azáltal,hogy Jézus meghalt, élhet ô. Egy végzetescsere történik itt: Jézust ítélik el Barabbás,a bûnös helyett, és Barabbást mentik felJézus, az ártatlan helyett.

Ez személy- és szerepcsere. Isten Jézustítélte el helyettünk. Az én vétkemet is,meg a tiedet is maga az Isten Jézusra rak-ta rá, tehát Ô maga is beleegyezett abba acserébe, amit ott Barabbással kapcsolat-ban a nép javasolt. Így lesz szabad a bû-nös, mert az igaz elítéltetik. Jézus odaáll ate helyedre, a maga helyére pedig odaállíttéged: cserél veled, és éppen ezzel a meg-foghatatlan cserével hajtja végre a meg-váltásodat.

Képzeljétek el azt a felséges jelenetet,amikor a börtönôr megnyitja a cella ajta-ját és bekiált a rabnak: Barabbás, szabadvagy! Ezt a jó hírt szeretném most hozninektek is, akárhonnét jött valaki, akármi-lyen bûnök emléke nehezedik a lelkére,Isten üzeni: szabad vagy! Más valaki haltmeg helyetted. Igen, a nagypéntek, mind-az, ami ezen a napon történt, azt jelenti,hogy az élô Isten, az igazságos Bíró teljesamnesztiát hirdet mindenkinek, feltételnélkül. Nem azért, mert kérte valaki, vagymegbánta bûneit, hanem Jézusért. Azért,mert Jézus a bûnösökért meghalt. Amnesz-tia! Ez a szó ma a világi hatóság jóvoltá-ból új tartalommal van tele nagyon sokember számára. Rengeteg szorongó szívmegdobban hallatára. – Vajon kinek dob-ban meg a szíve, amikor a mennyei ható-ság hirdet örök amnesztiát? Nézzétek, Ba-rabbásnak is szabad volt ezt a hihetetlenörömhírt azonnal elhinnie, amint a tudo-mására hozták. Neked is szabad elhinned,most, azonnal, minden feltétel nélkül.Nem kell elôbb méltóvá lenned rá,Barabbás sem volt méltó. Méltatlanságodteljes tudatában, megoldatlan életed prob-lémáinak kellôs közepén, kéretlenül ésváratlanul ér az örömhír: szabad vagy!Krisztus halt meg helyetted.

Igen, atyámfiai, Barabbás története egydöbbenetes igehirdetés, aminek a lényegeez: Jézus meghalt, hogy mi élhessünk ál-tala! Ó, ha legalább egy-egy ilyen nagy-pénteken beleremegne a lelkünk a meg-váltásnak ebbe a csodájába! De ennek vanfeltétele, mégpedig az, hogy Barabbásbanmagunkra ismerjünk. Hogy ez a szó: bû-

nös, ne csak szó legyen számunkra, ha-nem igazán átélt valóság!

Aki nem érzi magát bûnösnek, annaknincs mit keresnie a nagypénteki istentisz-teleten. Aki nem érzi magát bûnösnek, azmost teljes komolysággal tegye fel magá-nak ugyanazt a kérdést, amit Pilátus nagytanácstalanságában így fogalmazott meg:„Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisz-tusnak hívnak?” (Mt 27,22b). Aki nembûnös, annak a számára az egész golgotaijelenet botrány. Csak az elítélt bûnösök,csak a keresztet érdemlôk, csak a kárhozatvárományosai számára van hely a Golgo-tán.

A nagypéntek csak bûnösöknek való.Csak az ilyen embernek jelent örömhírt,evangéliumot. Mert csak az ilyen embertudja méltányolni, hogy lám, már az ô he-lyét elfoglalta valaki más, az ô keresztjénott függ más, az ô életének a sebeitôl márvérzik valaki más, az ô halálát már el-szenvedte valaki más. Ez a megváltás: él-ni, mert Jézus meghalt.

Joó Sándor

AA FFÖÖLLTTÁÁMMAADDOOTTTTLatrok között, a gyászos, csonka péntek,

Hasadt kárpitja a mogorva égnek,

Az ecet és epe, a szörnyû lándzsa

Már messze, régen elmaradt utána.

Kín és halál csak kusza, kurta álom,

És élni, élni jó e szép világon.

Mögötte áldott harminchárom éve,

Elôtte: az öröm mély messzesége.

És negyven napra, hogy az égbe tartott,

Úgy hívták, vonták még a földi partok.

Oly idegenül tündökölt a menny még,

S oly szédítônek tûnt a végtelenség.

Folyton lenézett, búcsút mondva halkan,

És fájó szívvel szállt a szûz magasban.

S a ragyogó azúron át a lelke

A Genezáret kékségét kereste.

Juhász Gyula

PRESBITER 32013. március-április

Zakariás könyve 3. rész alapján

Kedves presbiter testvérem! Zakariás köny-ve egy mennyei jelenetbe enged betekintést,miközben a földön valóságos történelmi ese-mények zajlanak. Nekünk, az utókor szem-lélôjének megadatik az a lehetôség, hogyegyszerre lássuk ezt a két színteret, minthaegy olyan színháznak lennénk nézôi, aholegyszerre két színpadon játszódik az ese-mény.

• Zajlik egyrészt a mennyben egy tárgya-lás, annak rendje és módja szerint bíróval,vádlottal, vádlóval, sôt még bírósági sze-mélyzetet is láthatunk.

• Eközben a vádlott egy valóságos, élôföldi személy, Jósua fôpap.

• Megtörténik az ítélethirdetés a menny-ben, miközben a Földön még csak évszáza-dokkal késôbb lesz nyilvánvalóvá, hogy miis történt.

Tárjuk fel együtt ennek titkait!

A Földön – történelmi környezetJósua valóságos földi személy. Fôpap. Ak-kor élt, amikor a nép visszatérhetett a babi-loni fogságból. Nevével Haggeus prófétakönyvének elsô versében találkozunk. Hag-geus próféta szemrehányólag rója fel a nép-nek, és személy szerint a nép világi és vallásivezetôjének – Zerubbábelnek és Jósuának,hogy a nép már faburkolatos házakban lakik,tehát már luxusra is költ, s közben a temp-lom romokban hever (Hag. 1,1-4). A folyta-tásban azt olvassuk, hogy hallgattak Haggeuspróféta üzenetére, és nekiláttak a templomépítésének. Az Úr pedig üzent megint – demár nem szemrehányóan: „Én veletek va-gyok!”

Egy másik híradás is szól Jósua fôpapról,mégpedig Ezsdrás könyvében a 3. rész arrólad hírt, hogy Jósua fôpap vezetésével újramegkezdték a naponkénti áldozatot, vagyisJósua, valamint a nép kapcsolata helyreálltIstennel.

A mennyben – bírósági tárgyalásJósua a Földön valóságos fôpapként él, denem végzi az Istentôl rendelt szolgálatát,mivel nincs templom, nincs áldozat sem. Ésitt egyszer csak azt látjuk, hogy ott áll az Úrangyala elôtt a mennyben. Él a Földön, detitokzatosan ott van személyisége a mennyei

bíróság elôtt valóságosan. Az Úr angyala abíró, Jósua a vádlott, a Sátán pedig a vádló,aki minden rosszat felhoz ellene. Célja, hogyelítéljék Jósuát, mert akkor bukik a fôpap,vagyis bukik Isten képviselôje, s vele együttle lehet járatni az egész vallást. Nevetséges-sé lehet tenni Istent.

Jósua ott áll papi ruhájában, és szinte lát-juk, hogy Sátán sárral dobálja, és a sár nagysötét foltokat ejt a fehér gyolcsból szôtt papipaláston. Jósuának nincs védôje. A Sátán állazon a helyen, ahol a védô szokott: a vádlottjobb keze felôl. A papi ruha egyre szennye-sebb, és Jósuának nincs módja rá, hogy ki-mossa...

Jósuával már megismerkedtünk a Földön,s láttuk, hogy nincs a helyén. Lelki ruhájaszennyes.

Megismerkedtünk a Sátánnal is, aki a vé-dô helyét bitorolva gyûjti Jósua fejére a ter-helô vádakat. Ellenség. Ellensége Jósuának,de alapvetôen Jósua Urának akar ártani.

De ki az Úr angyala, aki a bírói székbenül? Kit illet meg a bíráskodás joga? Hogymondjuk az Apostoli Hitvallásban? „Onnanjön el ítélni élôket és holtakat”... Igen, ezena mennyei tárgyaláson Krisztus, az Élô IstenFia ül a bírói székben és hallgatja a vádat. Deegyszer csak int az elôtte álló bírósági szol-gálattevôknek:

„Vegyétek le róla a piszkos ruhát!”Miért? Talán nem igaz a vád? Nem azért...

hanem kegyelembôl!„Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a

bûnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.”Emlékeztek rá, testvéreim, amikor a bénát

beeresztik társai a tetô megbontásával Jézuselé, hogy mit mond Jézus a bénának? „Em-ber, megbocsáttattak a te bûneid” (Lk 5,20).

Amikor az Ószövetségben azt olvassuk,hogy az ÚR angyala – nagy Ú-val és nagyR-rel – akkor ott Krisztusról van szó. Csakneki van hatalma a bûnöket megbocsájtani.Ô vette magára a mi szennyes ruhánkat, sajándékozta nekünk az ô tiszta ruháját.

De szó van itt még süvegrôl is. A papi öl-tözethez ugyanis süveg is tartozott, mégpe-dig olyan, aminek a homlok oldalán feliratvolt arany betûkkel „az Úrnak szentelt”. El-különített az ÚR számára. Többé már nem aSátán tulajdona. Nem csak a múltja, de a je-lene és jövôje is a kegyelem alá került!

A mennyei tárgyalás földi vonatkozásaiNézzük még egyszer, hogy mi is történteközben a Földön!

Isten elküldte prófétáját, Haggeust, igensúlyos szemrehányásokkal. Ennek tragikuskövetkezményei lesznek. Isten meghirdetiítéletét, de nem azért, hogy elveszítsen, ha-nem azért, hogy szembesítsen bûneinkkel,és megszabadítson.

Testvéreim! Óriási üzenete ez ennek azigeszakasznak!

Figyeljük meg! Jósua még nem csináltsemmit. Elôbb született meg a döntés amennyben a ruhacserérôl: a bûnbocsánatról.Így a fôpap már fehér ruhában, Isten dicsô-ségének képviselôjeként állhat a nép elé.Élére is áll a templomépítésnek, és idôvelmegindul az istentisztelet is.

Evvel szemben a Sátán azért vádol, hogytönkretegyen. Besároz, aztán azt mondja,hogy na, így nem állhatsz Isten elé. Rád ter-heli bûnödet, de nem oldoz fel, mert nemtud, de nem is akar. Célja, hogy elveszítsen,aztán rabságban tartson, s újra meg újra em-lékeztessen bûnödre.

A személyes üzenetEzen a ponton szeretném személyessé tenniaz üzenetet. Amikor Isten Igéje megszólít egyigehirdetés alatt, akkor egyrészt megerôsít ahitben, másrészt feladatot ad.

A megerôsítés vonatkozik a múltra: „Nézd!Elvettem a bûnödet, és díszes ruhába öltöz-tetlek téged”. Másrészt vonatkozik a jövôre:„megengedem neked, hogy az itt állók közöttjárj-kelj”. Ne feledjük, az ÚR angyala, JézusKrisztus akkor is, most is a mennyben van,és ül Atya Isten jobbján! Az ígéret, hogy azitt állók között járj-kelj, Jézusnak arra azígéretére vonatkozik, hogy elôre ment, hogyhelyet készítsen a választottaknak.

Kedves Testvérem! Ma nekünk üzeni a Se-regek Ura, hogy a váltság megtörtént. Aztcsak hálával el kell fogadnunk. Azt kiérdemel-ni nem tudjuk, csak hitünk kinyújtott kezévelátvenni! „Higgy az Úr Jézusban” – mondjaPál a filippi börtönôrnek. Mint ahogy Jósua,mi is csak hittel tudjuk elfogadni a kegyelmet.

A Sarjadék eljöveteleAmikor Isten elhív, és Krisztus helyettes ál-dozatáért bûneinket eltörli, akkor feladattal ismegbíz. A feladat az, hogy adjuk tovább azörömhírt, amit kaptunk! Jósuára még azt bíztaa Seregek Ura, hogy az eljövendô Messiásróltegyen bizonyságot. Ôt is a Jézus Krisztusbavetett hite tartotta meg az üdvösségre, de ômég az eljövendô Megváltóban hitt. Mi már– az Újszövetség népe – az értünk meghalt ésfeltámadott Jézus Krisztusban hiszünk.

A 7. versben a Seregek Ura megszólítjaaz igehirdetôt, és általa a gyülekezetet:

Húsvét a mennyben– jelenet

két színpadon

�


...hogy Jézus Krisztus a tanítványokat szol-gálatra indulása elôtt így igazítja el: „Pogá-nyok útjára ne menjetek és samaritánusokvárosába ne menjetek be, hanem menjetekinkább Izráel házának eltévelyedett juhai-hoz...” (Máté 10,5-6) – Viszont gyökeresenellenkezô értelmû parancsot ad mennybe-menetelekor: „...tegyetek tanítványokkáminden népeket...” (Máté 28,19-20). Ezzelellentmondást hoz létre. Hogyan értsük ezt?

* * *

Valamennyi evangélium terjedelmének egy-harmadát szánja Jézus életének utolsó heté-re (Virágvasárnap, Nagycsütör-tök, Nagypéntek, Húsvét). Az ôs-gyülekezet ezt a hetet tekintetteJézus Krisztus küldetése fôidôsza-kának. (Még 500 évvel késôbb is,amikor Dionysios Exiguus rómaiapát, csillagász Róma bukását kö-vetôen arra kap megbízatást, hogykészítsen keresztyén naptárt. Ki-indulási pontnak Jézus halálátvette. Ez feltehetôen Kr. u. 30. áp-rilis 7.) Életének többi 33 évéremarad az evangéliumok kéthar-mada.

A késôbbi keresztyén dogmati-ka és filozófia Nagypéntek-Húsvétot „Eon-váltás”-nak tekinti. Ezt megelôzte egy tör-ténelmi világkorszak. Most egy minôségé-ben más „eszkatologikus”, azaz végkorszakkezdôdött, melyben „Elközelített az Istenországa”. Ebben alapvetôen más törvényekuralkodnak, mint az elôzôben.

Nagypéntek elôtt – logikusan – csak sa-ját népéhez küldi tanítványait. (A Paleszti-nában levô Dekapolisz – Tízváros – lakos-sága pogány, zömmel katonai veteránokbólés családjukból áll. Samária és vidéke pe-dig zsidó szemmel nézve még a pogánynális rosszabb.) Sürgetôen fontos, hogy Izráelegész népe mihamarabb hallja és elfogadjaIsten mentô evangéliumát.

Jézus Krisztus feltámadásával új világ-korszak kezdôdött. Erre utal „trónralépésinyilatkozata”: „Nékem adatott – Istentôl –minden hatalom mennyen és a földön.” Azidézett mondat az ókori keleti uralkodóprotokoláris trónralépési nyilatkozata. Ezazt jelenti, hogy minden eddigi törvény ér-vényét veszíti, s az új uralkodó rendelkezé-sei a mérvadók. A tanítványok is új straté-giai parancsot kapnak. Küldetésük világra-szóló!

E parancsnak azonnal, tûzön-vizen át en-gedelmeskedni kell. Ennek következtébenmár Tibérius császár uralkodásának utolsóévében – Kr. u. 37-38-ban – már Britanniá-

ban is volt keresztyén eklézsia. (Palesztiná-tól kb. 5000 km-re, gyalogolva...) Nem isszólva Európa tájairól és Ázsiáról. AzApCsel 18,26kk szakasz kissé mesésenhangzik közép-európai fülnek. Szerecsen-ország királyné asszonyának fôkomornyik-ja – mai kifejezéssel pénzügyminiszter –megkeresztelkedésérôl olvasunk. Etiópiábanekkor jött létre a világ elsô országos eklé-zsiája: a kopt keresztyén egyház. Mint nép-egyház. Az etiópok addig is Mózes-hitûekvoltak.

A keresztyénség elsô századaiban vérta-núk tízezrei áldozták életüket, mert vállal-ták a biradalom által államellenesnek mi-nôsített krisztusi tanítást. (Ezt egy mondat-

ban foglalja össze Lukács evangelista [2,14],Jézus születésekor ugyanis ez a mennyeiszózat hangzik el: „Dicsôség mennyben azIstennek és a földön békesség és jóakaratembereknek.” A római császár Augustuselôzôleg nyilváníttatta magát istenné. A PaxRomana (római béke) pedig kardélen éspontos adófizetésen nyugodott...) – Ezt acsászári hatalom hadüzenetként értékelte.

A történelmi keresztyénség hol hûsége-sen, hol Jézus parancsát nem teljesítve éltetörténelmét. A XX. sz. elején, 1910-ben – aszázad prófétai alakja – Mott János, akimindenkinél jobban ismerte a világhelyze-tet, az ediburghi világkonferencián meghir-

dette a „Keresztyén misszió döntôórája” c. programot. Ez a világevangelizálását jelentette, mégebben a nemzedékben! A kezdetilelkesültséget felváltotta a tétlen-ség. A szokásos „keresztyén” te-szetoszaságba beleszólt az I. és aII. világháború. A kommunizmussem volt tétlen. Majdnem világ-méretû hódítást végzett. Elterjesz-tette a neo-liberális és libertinusgondolkodást. Most pedig márEurópa bújik ijedten a sarokba ahódító iszlámtól tartva, és más ál-vallásoktól félve.

Parancsmegtagadók lettünk. Az egykorimagyar Külmissziói Szövetség elnöke, azáldott emlékû Dr. Csia Sándor MÁV igaz-gató-fôorvos egy elôadásában levonta a kö-vetkeztetést: Isten ítélete rajtunk. Ugyaniskatonáéknál parancsmegtagadásért fôbelö-vés jár...

Magyarországon is voltak jótét lelkek,kiket nem hagyott nyugodni az Úr misszióiparancsa. Kunst Irén, Pántea Erzsébet,Molnár Mária, a Babos-házaspár és támo-gatóik. Vitték távol-keletre az evangéliumfelszabadító üzenetét. A misszió parancsaazonban ma is, Magyarországon is érvé-nyes.

P. V.

Azt olvastam a Bibliában... (9.)

„Hallgass ide, Jósua fôpap, társaiddalegyütt, akik elôtted ülnek!” Ti együtt vagy-tok tanúi annak a csodának, hogy a világotteremtô és fenntartó Isten az ellene lázadó,vagy akaratát közömbösen mellôzô embertnem egyszerûen eltörli, és merôben újat te-remt – mint a fazekas –, hanem EgyszülöttFiát küldi halálba, hogy helyreállítsa, amielromlott.

Evvel az üzenettel küld ma is minden ige-hirdetôt és bizonyságtevôt az Úr Isten. Leteszide elénk is jelképesen egy követ, mint ahogyJósua elé letett. Ez a kô az a Szegletkô, amitJézus Krisztus magára vonatkoztatott: „Az akô, amelyet az építôk megvetettek, az lett a

sarokkô, az Úrtól lett ez, és csodálatos a miszemünkben” (Mt 21,42). Így teljesedett bea zakariási prófécia – és mi ennek tanúi va-gyunk –, hogy „Egy napon eltörlöm ennekaz országnak a bûnét”.

Ámen.Dr. Viczián Miklós

(Elhangzott a február 9-ei kibôvített elnök-ségi ülésen Budapesten)


Szenvedése és halálból való feltámadásaelôtt a hit még nem volt minden tekintetbenmegalapozva, mivel a megalapozás Krisz-tus feltámadásában történt.

De civ. Dei XVIII/LIV

E gondolat alátámasztására természetesenigei hivatkozással él, tudniillik Pál apostolathéni beszédébôl idéz a következôképpen:„...ítélkezni fog a világ felett igazságbanegy férfi által, akiben megalapozta a hitetmindenki számára azzal, hogy feltámasz-totta ôt a halálból” (ApCsel 17,31). Ha azigeszakaszt mai fordításokban keressük,akkor észre kell vennünk, hogy azoktól el-tér, ami talán egyesekben kételyeket éb-reszt. A valóság azonban az, hogy jelenesetben nem a szövegvariáns, illetve a maelfogadott szöveggel való megegyezés afontos, hanem egy igazság föltárása. Aztmondja ugyanis Augustinus, hogy a hitmegalapozása Krisztus föltámadásábantörtént. Ezzel viszont azt mondja ki – igaz,

közvetve –, hogy a hit alapja a föltámadás-hit, nem megfeledkezve a szenvedésrôlsem. Mi többnyire Krisztus keresztjérôl,véres szenvedésérôl beszélünk. Az Istenhatalmas földi munkája azonban a keresz-ten nem ért véget, a váltságmûvet továbbgondolta, és tökéletesen fejezte be. Nemlenne ugyanis elegendô, ha Jézus Krisztuscsak a bûntôl váltott volna meg, a haláltólazonban nem, mert a bûntôl való szabadu-lás épp a föltámadásban nyeri el értelmét.Hiszen mi értelme lenne a büntetéstôl meg-szabadulni, ha egyáltalán nincs föltámadás,következésképpen a számonkérés nem le-hetséges? Magam is sokat gondolkodtam,hogy a kereszt mellett miért nem került beaz üres sír ábrázolása keresztyén szimbó-lumaink közé? Pedig a krisztusi hit a föltá-madásban fejezôdik ki a legteljesebben.Az emberek jelentôs része elfogadja nagy-

péntek borzalmát, ámamikor a föltáma-dásról van szó, ahit végzetesenmegbicsaklik.Még a haláluralkodik ésnem a föltáma-dás. Jézus halálanagyon is emberi,ez még fölfogható,de a föltámadáshoz hitkell. És e nélkül a bizonyosság nélkül sem-mit sem ér a hitünk. Talán sokkal jobbankellene hangsúlyozni, hogy az Úr napjanem a hatodik, a szenvedés napja, hanemaz elsô, azaz a vasárnap, a föltámadásé. AGolgota törvény, a keresztben ítélkezik fö-löttünk, bár nem rajtunk; az üres sír a tel-jes kegyelem. Magasztaljuk Ôt, aki a Bá-rány föltámadásában minden tekintetbenmegalapozta hitünket!

Apostagi Zoltán

Apropó

„Megint beszélünk, s csak beszélünk,A nyelv mozog, s a kéz pihen:Azt akarják, hogy MagyarországInkább kofa, mint hôs legyen.”

(Petôfi Sándor)

„Pi-ár munka” – mondják a nyugat-majmolók. Mi magyarok ezt úgyhívjuk: közéleti kapcsolattartás (Public Relations). Mivel pedig mireformátusok a reformáció óta foggal-körömmel küzdünk elidegenítôtörekvésekkel szemben, nem csak mondjuk, de gyakoroljuk is a köz-életi kapcsolattartást.

Itt nem arról van szó, hogy a lelkész legyen „jóban” az önkormány-zattal – azzal a hátsó gondolattal, hátha cseppen-csurran valami azegyház javára... Itt arról van szó, hogy a magyar nép tudja – és érez-ze –, hogy ô Isten népe, ô az egyház, és az egyház érte létezik. Mitér a legkitûnôbb áru, szolgáltatás, ha senki nem tud róla? (Nemré-giben okos könyvet vettünk 50 példányban negyedáron. Kirakatotsohasem látott. „Nem volt rá igény” – mondja az eladó.) Mit ér atiszta hit, ha nincs látszata. „Úgy fényljék a ti világosságtok az em-berek elôtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsôítsék a timennyei Atyátokat” (Máté 5,16). Mit ér a legszebb és legkegyesebbkeresztyén tevékenység, ha a templom falán túl senki nem tud róla?

1986-ban az egyik budapesti templom kerítését festette a gyüleke-zet ifjúsága. Szombatonként együtt imádkoztak, épültek a gyülekezetiház egyik szobájában. Most vagy huszan kerítést festettek. Számosjárókelô megszólította ôket: „Üzemel ez a templom?” (A templom-nak három utcai bejárata van. Ám legalább húsz, részben elszáradtfa takarta. A kapukon hétköznap rozsdás lánc. Vasárnaponként –amikor egyébként üres volt az utca – a láncok egy órányi idôre le-kerültek.) A kerítésfestés nyomán észrevehetôen megszaporodott azistentiszteleteken résztvevôk száma.

„Jó bornak is kell a jó cégér” – mondja a régi szólás. Az evangé-

lium – az örömhír – szépségének is sugároznia kell. A hajdani zártfaluközösség megjelent a templomban. Nemcsak az istentiszteletnekvolt meg a rendje (mindenki tudta, mi miért van, s következik?), deaz érkezésnek és a távozásnak is. Mindenki tudta, kivel találkozik, sannak mi a gondja-baja. Egy óra múltán – még az is, aki háztûz-ôr-zô volt – tudta, mirôl volt szó, s mi történt. Újévtôl következô Ó-évigmindennek ideje és rendje volt.

A háborúval és a kommunizmus érkeztével szétrobbantották a fa-luközösséget. Elhintették a bizalmatlanságot. Az egyházi hirdetése-ket (ama bizonyos „pi-ár”-munkát) a minimum alá szorította a kon-kurrenciától rettegô és azt gyûlölô hatalom. Innen érthetô, hogy le-parancsolta a hirdetôtáblákat is, sôt a templomajtóra kitett hirdeté-seket is. Sôt kitalálta a „suttogó klerikális propaganda” fogalmát.De sok lelkészt és presbitert juttattak börtönbe vagy tettek „feketelistára” azért, hogy a törvényes hittanbeiratás idôpontját megüzen-ték. Az ôrségi Bajánsenye templománál volt az autóbusz-megálló.Esténként itt várták az iskolások járatuk érkeztét. Szemben a tejgyûj-tô állomás. Ádventben a templom ablakba tett hangszórón át 12 ka-rácsonyi ének hangzott el. Mindenki örült a „karácsonyi hangulat-nak”. A tanácselnök kemény szóval tiltotta az éneket. Ámde tehetet-lenné vált, amikor megkapta a felvilágosítást, hogy a fal külsô sík-ján belül levô hangszóróhoz semmi köze! A gonosz retteg a nyilvá-nosságtól. Az örömhír viszont kívánja a nyilvánosságot.

Ma már senki nem akadályozhatja az evangélium nyilvánosságát.A presbitérium készítsen írásos egyházközségi híradót, ismertetô le-porellót. Éljen a fényképezés és videózás minden lehetôségével. Sze-rezzen be traktátusokat, könyveket és terjessze azokat. Adjon ki 1-2oldalas „szórólapokat”, akár más gyülekezettel összefogva. Azinternet korában pedig a legkisebb gyülekezet dolgai is nyilvánossá-got kapnak akár a föld túlfelén. Erre is áll: „Ébredj bizonyságtevôlélek...!”

P. V.

A presbiter munkamezeje (15.)

A nyilvánosság


„...én tudom, hogy az én Megváltóm él,és utoljára az én porom felett megáll”

Jób 19,25

A Magyar Presbiter 75 évvel ezelôtt, 1938-ban, április havi (10.évfolyam, 1.) számában „Az úrasztalához készülôknek intelmülés biztatásul” címszó alatt elsô-ként Augustinus úrvacsora elôt-ti imádságát idézi, majd háromkisebb történetet közöl.

Húsvét közeledtével a nagynémet zeneszerzô halála elôttibizonyságtétele, hitvallása iserôt adhat a felkészülésre, ésegyúttal kedvet kaphatunk azünnephez kapcsolódóan is azörök élményt nyújtó leghíre-sebb oratorikus mûvének meg-hallgatására.

* * *

„A világhírû zeneszerzô, Händel, mikor élete végét közeledniérezte (1759. április), hû szolgájával a 91. zsoltárt olvastatta. Afelolvasás után így szólt: »Gyönyörû volt. Ez az, ami éltet ésmegnyugtat. Olvass még többet. Olvasd fel az I. Kor. 15. részét.«A szolga kikereste, és olvasta. Händel többször félbeszakítottaaz olvasást: »Várj csak, olvasd még egyszer.« – Kis idô múlvaédesanyja kedves énekét olvastatta fel az énekeskönyvbôl, amelyígy kezdôdik: »Én bizonyos vagyok hitemben, mely Krisztusom-mal egyesít. E kincset ki rabolhatná el tôlem, Melyet vérével ne-vemre írt.« – A beteg ajkai suttogtak, s a szavakat együtt mon-dotta a felolvasóval, noha kívülrôl tudta. Aztán így szólt: »Óh,be jó, hogy valaki ilyen bizonyos lehet hitében. Mily dicsôségesis az evangéliumi egyház, hogy Isten ingyen való kegyelmét pré-dikálja a Krisztus által, mint a bûnösök reménységét. Ha a sajátcselekedeteink árán lehetne csak üdvözülnünk – óh szerelmes Is-ten – mi lenne velünk. Ami jó van bennünk, az is nem mind azIsten ajándéka-e?! Amit pedig úgy kapott ajándékba, arra nemhivatkozhatik, mint érdemre. Meg aztán megcselekedtünk-e min-dent, amit tehettünk volna, vagy meg kellett volna tennünk? Óh,de sok minden vádol bennünket. Ha a kegyelemrôl szóló tanításnem igaz, akkor oda minden reménység is.«

»Mikor ifjú voltam, Itáliában rá akartak venni, hogy katolizál-jak. Uram, én Istenem, hálát adok neked, hogy segítségemre vol-tál, és nem kerültem bele abba a hálóba, mert most mi volna a vi-gasztalásom? Valóban, Luther Márton doktor találta meg az iga-

zi evangéliumot, hogy a Jézus Krisztusban hívônek kegyelembôladatik az üdvösség. Ebbe a kegyelembe fogódzom, mind a kétkezemmel.«

Händel gyakran kifejezett vágya, hogy Megváltója halála nap-ján halhasson meg, – teljesedett. Nagypénteken lehelte ki nagylelkét az evangéliumi egyháznak ez a hû tagja, ezekkel a szavak-kal: »Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet. Veled haljak, s ve-led támadhassak fel.«

Sírja felett Londonban, a Westminster apátságban egy mélyér-telmû emlékmû van. Életnagyságú szobra ott áll egy orgona elôtt,kezében kotta, amelyen tisztán olvasható:

»Tudom, az én Megváltóm él.«”

* * *

Bár életrajzának újabb kutatói szerint Georg Friedrich Händel(Halle a. d. Saale, 1685. február 23. – London, 1759. április 14.)

egészen pontosan nem nagy-pénteken, hanem nagyszombatreggelén hunyt el, de ez, azt hi-szem, nem változtat a lényegen.Apja, Georg Händel (1622–1697) a brandenburgi választó-fejedelem udvari orvosa, belsôinasa volt, édesanyja pedig agiebichensteini evangélikus lel-kész leánya, Dorothea Taust volt(1651– 1731). Händel London-ban élete végéig vasárnaponkénta lakóháza közelében álló angol

rítusú lutheránus Szent György templomba járt.S a Louis François Roubillac (1702–1762) által 1761-ben ké-

szített gyönyörû síremléken, a kezében tartott kottán valóban jólolvashatók a Messiásból vett híres sorok:

„I know that my Redeemer liveth,and that He shall stand at the latter dayupon the earth;”Jób 19,25.

Ez a szép ária (III. rész, 40.) közvetlenül a talán legközismertebbHalleluja kórus (II. rész, 39.) után következik.

(Messiah, 1741. Ôsbemutatója: Dublin, Neale’s Music Hall1742. április 13.; London, Covent Garden 1743. március 23.)

Händel édesanyjának kedves éneke pedig, melyet a nagy zene-szerzô eszerint a halálos ágyán is felidézett, Pál apostolnakTimótheushoz írt második levele 1. részének 12. versét idézi,„...tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ô az énnála letett kincsemet meg tudja ôrizni ama napra.”

„Ich bin gewiß in meinem Glauben,der mich in Christum einverleibt.Wer kann mir dieses Kleinod rauben,das mir sein Blut und Tot verschreibt?”

(1726, Benjamin Schmolck 1672–1737)

Dr. Kis Domokos Dániel

Händel halálaAz úrasztalához készülôknek intelmül és biztatásul

Händel síremléke


Jakabos Ödönre emlékezünk. Emlékez-zünk!

Ki is az a Jakabos Ödön? – Ha körbejár-juk e széles hazát, talán száz ember tudja,ki viselte ezt a nevet. Sajnos Erdélyben ismegfeledkeznek róla. – Élt 39 esztendôt.Meghalt 1979. október 22-én. Nyugszikszülôvárosa református temetôjében, Kéz-divásárhelyen. Lakott a Bem József utcá-ban. Itt beszélgettünk vele az Indiai Köz-társaság elnökétôl – az ottani rezidencián– kapott indiai zászló alatt.

1940. január 25-én született. Zseniket éshôsöket termô Háromszék fia. Földrajzta-nár szeretett volna lenni, ám az egyetemhatalmas urait nem vonzotta egy újabbmagyar diák. Így lett belôle vasúti techni-kus. Már 14 éves korában nem tudott sza-badulni földije: tiszteletes és tudós KôrösiCsoma Sándor varázsától. Gyûjti a rólaszóló könyveket. Dokumentumok máso-latait szerzi be – az akkori Romániában! –az egész világról, hogy mindent megtud-jon eszményképérôl. E célból megtanultaaz eszperantó, a német, angol, francianyelveket. Tudósok látogattak hozzá szer-zeményei tanulmányozására. S egyszercsak megszületett a nagy elhatározás:megismétli a nagy példakép útját azonosnyomorúságos körülmények között. (Ro-mániában is – mint Magyarországon – 5dollárral eresztették külföldre az odakí-vánkozókat. Úgy kell nekik... Ebbôl nem-hogy Dardzsilingbe, de Debrecenbe semlehetett eljutni.)

Most már tervszerûen készült. Megta-nult arabul, meg a hindi és urdu nyelvet.Mást is meg kellett tanulnia: a nélkülözést.Évi szabadsága idején sokszáz kilométeresgyalogutakat tett. Gyakorolni kellett azéhezést. Amikor már 6 – azaz hat – hétenát bírta az éhezést, elindult a nagy útra.Szülei csak akkor tudták meg, hogy elin-dult, amikor reggel nem találták szobájá-ban. Hajnalok hajnalán kiállt az útra, s azelsô motorossal elvitette magát Csomakô-rösre. Székely táskájában egy székely„harisnya”, egy váltás fehérnemû és az 5dollár, közjegyzô által lepecsételt boríték-ban. (Csomakôrösön felvett egy marékföldet azzal a szándékkal, hogy azt elhintiCsoma Sándor sírjánál.)

Brassó, Bukarest, Isztambul.Innen potyautasként hajón Ale-xandria. (Ugyanis háború dúlta kurdok és a törökök között.)Innen Szírián át Kuvait. (Irakés Irán is hadiállapotban volt.)Majd mohamedán zarándokokhajójára kéredzkedve érkezettBombaybe. Itt az utcán hált pá-riák körében. Szerencséjére csakkét héten át nem látott ételt.Végül 1973. február 21-én ér-kezett el a nagy (a világtörténe-lemben páratlan!) nap. Megáll-hatott Kôrösi Csoma Sándorsírjánál Dardzsilingben. A sír-hely környékét rendbetette. Amagával vitt 50 tekercs filmmaradék kockáival felvételeketkészített. Dolga végeztével ha-zaindult. Talált egy élô magyartis – Varga Bertalan volt pan-nonhalmi szerzetest –, aki fel-táplálta. Majd néhány támoga-tója segítségével repülôvel Bu-karestbe szállt. 280 napig tartottaz ô útja. Szülei arról vettékészre fiúk megérkeztét, hogyéjjel csobogott a fürdôszoba vi-ze. „Hagyjuk aludni, majd reggel találko-zunk.”

Bár ôk is székelyek, becsapódtak... –Fiuk ugyanis hajnalok hajnalán gyalogosanelindult Csomakôrösre (ez „csak” 60 km).A sírhelyrôl hozott marék földet CsomaSándor egykori szülôháza udvarán hintet-te el. Fecskeszárnyon terjedt a hír: „Ödimegérkezett”. Mire Csomakôrösre érke-zett, 10.000 ember várta a piciny faluban.1973. június 30-án jelentette: „A külde-tést elvégeztem!”

Mi volt útjának célja? – Világgá hirdet-ni: „Ne bántsd a magyart!”

Mit kapott mindezért? – Tiszteletbelipresbiter címet a kézdivásárhelyi eklézsi-ától. Hat év múlva pedig sírhelyet a refor-mátus temetôben. Ugyanis az emberfelettipróbatételek következtében tüdejének 3/4része inaktívvá vált. Még egy kései „jutal-mat” is kapott: 2000. május 1-jén 45 kô-bányai elénekelte sírjánál: „Tebenned bíz-tunk eleitôl fogva!”

Egy évvel halála elôtt a hollandiaiegészségügyi minisztérium útján meg-kapta azokat a gyógyszereket, melyekheza marosvásárhelyi klinika orvosai nagyreményeket fûztek. Ám késôn. Még ô sa-játkezûleg címezte meg a halotti kártyákborítékait. A szûkszavú jelentés így hang-zott: „1979. október 22-én 39 éves korá-ban elhunyt Jakabos Ödön. Temetése 25-éna kézdivásárhelyi református temetôben.”

Indiai útinaplója holta után, 1983-banjelent meg nyomtatásban – felesége, Mol-nár Mária gondozásában.

Marosvásárhelyt kapta a költô ZrínyiMiklós híres irata, a „Ne bántsd a ma-gyart!” címet. Ez ott most életmûvé neme-sedett. Ez lett a távoli Himalája tövénéltartott presbiter-lelkész „konferencia” zá-rónyilatkozata és üzenete. Jól értették ésmegjegyezték ezt 1973-ban Erdélyben.

Hát ezért kell ismernünk és számontarta-nunk Jakabos Ödön presbitertársunk nevét!

Papp Vilmos

40 éve történt

Presbiter-, lelkész-találkozó

Dardzsilingben


A Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium alapításának 390 éves ésBethlen Gábor fejedelemmé választásának 400 éves évfordulója al-kalmából a nagyenyedi Bethlen Gábor Alapítvány február 22-én ün-nepi ülést rendezett az Országház felsôházi termében. Erre meghív-ták a nagyenyedi öregdiákokat, azAlapítvány által szervezett kereszt-szülô program résztvevôit és a Kol-légium számos diákját. Utóbbiakszékely népviseletben fogadták azOrszágház belsô lépcsôin a meghí-vott vendégeket, akiket KövérLászló, az Országgyûlés elnöke,Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáértfelelôs helyettes államtitkár, KatóBéla, az Erdélyi Református Egy-házkerület püspöke és Mihai Hora-t,iu Josan, Nagyenyed polgármeste-re köszöntöttek. Fôtiszteletû Katópüspök úr különös részletességgelméltatta azokat a kiemelkedô orvo-sokat, történészeket, matematikusokat, akik vagy maguk, vagy édes-apjuk révén váltak örököseivé Nagyenyed szellemiségének. Egypélda a sok kollégiumi hallgató közül: Antal János erdélyi püspök,akinek leszármazottai egészen dédunokájáig, a Magyar TudományosAkadémia tagja, Szentágothai professzorig, gyarapították a magyar-ság szellemi értékeit.

Az ülést színesítô ének- és táncszámok után elôadások hangzottakel a Bethlen Kollégium történetérôl és szerepérôl az erdélyi és ma-gyar társadalom életében. Két „vén diák” szívet melengetô felszóla-lása és a Kollégium kórusának szolgálata után Lélfay Koppány, a

Bethlen Gábor Alapkezelô Zrt. ve-zérigazgatója szólt a Kollégium jö-vôjérôl, bíztatva mindenkit, hogyegy-egy diák fogadott „keresztszü-lôje”-ként vállaljon részt a fenntar-tásban. A „keresztszülô” vállalja,hogy egy diák egy vagy több évikollégiumi ellátásának költségeitfedezi. Az ülés után a házelnök fo-gadást rendezett a résztvevôk tisz-teletére, ahol alkalom nyílt többekközött találkozásra a „keresztszü-lôk” és a támogatott diákok között.

Erre a támogatásra mi is felhív-juk református testvéreink figyel-mét: aki vállakozik „keresztszülô”-

ségre, küldje el jelentkezését a Bethlen Gábor Kollégium címére(51520 Aiud-Nagyenyed, Str. Bethlen Gábor nr. 1. Románia) vagya [email protected] e-mail címre, ahonnan a további tudni-valók megkaphatók.

SzS

„Keresztszülôség” a Kollégiumért

Nagyenyedi Emlékülés az Országházban

Február 22-én a Budahegyvi-déki Egyházközségben számoltbe dr. Muzsnay Ágota endokri-nológus gyermekorvos, a gyü-lekezet presbitere, afrikai út-jairól és tapasztalatairól. Egyeurópai gyermekgyógyász tár-saság felkérésére utazott ötegymás után következô évbenKenyába, hogy ott nemcsakkenyai, hanem Afrika számosszub-szaharai országából érkezô gyermekorvosnak tartson tovább-képzô tanfolyamot. Leginkább Nairobiban és Mombasában, Kenyakét legnagyobb városában dolgozott, viszonylag jól felszerelt kórhá-zakban, amelyek mûködését mégis nehezíti a vezetékes ivóvíz hiá-nya, a sokszor többszáz km távolságból érkezô betegek hozzátarto-zóinak elhelyezése és az a körülmény, hogy sok – fôként daganatosbetegségû – gyermeket azért „felejtenek” a kórházban, mert a távo-záskor fizetendô ápolási díjat – betegbiztosításuk nem lévén – nemtudják a szülôk kifizetni.

Református presbiter lévén igyekezett felvenni a kapcsolatot a he-lyi protestáns gyülekezetekkel is. Kenya lakosságának ma 78%-akeresztyén, illetve 45%-a protestáns. A két legnagyobb Kenyában apresbiteriánus és a pünkösdista egyház. Meggyôzôdése, hogy a ke-resztyénség ilyen nagy részaránya többek között azoknak a misszi-onáriusoknak is köszönhetô, akik a mi református egyházunkat kép-viselték. Egyiküket, néhai Csákány Istvánt még gyermekkorából

ismerte, mert családja akkor az érdligeti gyülekezetbe járt. Ugyan-csak emlékezetes szolgálatot végzett Kenyában a néhai dr. PásztorJános teológiai professzor is.

Dr. Muzsnay Ágota szívébe zárta az afrikai gyermekeket ésKrisztustól tanult szeretettel adta át tudását az afrikai gyermekorvo-soknak. Ha újból alkalmat kap, szívesen utazik újra Afrikába.

A fenti beszámoló írójának az a véleménye, hogy az ilyen szolgá-latot – a „külmisszió” szó mintájára – nyugodtan lehetne „kül-diakóniá”-nak nevezni.

SzS

Magyar gyermekgyógyász presbiter Kenyában


Ha a mai bibliaórai gyakorlatot, s az órák személyi összetételét meg-nézzük, bizony nagyon eltérô képet látunk. Vannak bibliaórák, aholegy vagy két presbiter van csupán jelen. Van, ahol vegyesen, presbi-terek és nem presbiterek egyenlô arányban vannak, és van olyan is,amikor a presbitereknek külön bibliaórát tartanak. Természetesen fölkell tenni a kérdést: Kell-e, lehet-e a presbiteri bibliaórát úgyneve-zett rétegalkalomként szervezni avagy nem?

Ha bibliai analógiát keresünk, láthatjuk, hogy Jézus idejében iskülönbözô alkalmak voltak. Volt, amikor a sokaságot tanította, volt,amikor egy szûkebb társadalmi csoportot, pl. a vámszedôket, és volt,amikor a szûk tanítványi kört, az apostolokat gyûjtötte maga köré,és nekik tartott „bibliaórát”. Nos, ha párhuzamot akarok vonni, aztkell mondjam, hogy a presbiterek a gyülekezet „apostoli” körét al-kotják, illetve kell hogy alkossák. Persze ha és amennyiben... Ez afölismerés mindenképpen azt akarja alátámasztani, hogy szükség van– de nem egy netán felsôbbrendû különválás okán! – presbiteri bib-liaórákra. Szükséges, hogy azok, akikre feladat bízatott, az Ige körégyûljenek, ahogy a tizenkettô is tette. Sôt azt is észre kell venni, hogyUrunk már a missziói parancs elôtt három évig oktatta tanítványait.Nála még minden a helyén volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy afeladatvégzésre nem kell folyamatosan készülni. Ezért is fontos, hogya presbiterek közösségben legyenek Krisztussal, s ennek egyik for-mája – az egyéni bibliaolvasás, az istentisztelet stb. mellett – a pres-biteri bibliaóra. Ki kell mondanunk: a presbiteri szolgálat elsôsorbanbizonyságtevés a személyes hit megvallásával, a magánélet intézésé-vel és a gyülekezet kormányzásában. Ez a szolgálat tehát ismeretet,sôt Krisztussal való személyes kapcsolatot feltételez, mert csak ígytörténhet meg az a szemléletváltás, amely nélkül tekintetünk a láthatódolgokon marad, csak a meglévôket látjuk, ezért aztán világi célokatvilági módon akarunk elérni. Gyülekezet helyett elkezdünk gyüle-kezeti szintû külsôségekben gondolkodni, s a misszió programmásilányul, a lélek mentése helyett számok mentésébe kezdünk. Miért?Mert kiléptünk a tanítványi körbôl, vagy ki tudja, talán nem is, ne-tán csak kevesen tartoztunk oda. Mi a haszna tehát a presbiteri bib-liaórának? – tesszük föl a kérdést. Mindenekelôtt az, hogy általa el-mélyült lelki kapcsolatba kerülhetünk Urunkkal, Megváltókkal, má-sodsorban pedig, hogy alkalmassá válunk a szolgálatra.

Természetesen itt is fölmerül a módszer kérdése. Nos, ha szabadismét bibliai párhuzamot vonni, azt mondom, meg kell tanulnunk azta jézusi-apostoli dialógust, amelyrôl az evangélium lapjai számolnak

be. A tanítás adott. A Szentírás kezünkben van. S talán már sok min-dent olvastunk, de vajon tudunk-e, merünk-e kérdezni, ahogy azapostolok tették? A kérdés föltevése azt jelenti, hogy már tudatosab-ban, célirányosabban olvasunk, mert már valamire keressük a választ.Van kérdésünk! A kérdés passzív módon megfogalmazza azt, amittudunk – hiszen a kérdésnek mindig van ismeretalapja –, és egyúttalrákérdezünk az ismeretlenre. Képletesen szólva: lélegzünk. Kiprésel-jük magunkból, ami bennünk van, és beengedjük, beszívjuk az életlevegôjét. Nem véletlen, hogy Káténk is ezt a módszert alkalmazza.A kérdés a gondolkodás bizonyítéka még akkor is, ha valaki nehezentudja megfogalmazni. A gondolkodó és érdekelt ember kérdez, csakaz apatikus, a hit és üdvösség iránt közömbös egyháztagnak nincskérdése. Persze a bibliaóra vezetôje segíthet a kérdések megfogalma-zásában – olykor maga Jézus is kérdez –, de sohase irányító, illetvekizárólagos módon, vagy ha mégis, azt úgy kell tenni, hogy azt a má-sik is sajátjának érezze. E nélkül ugyanis nem valósul meg a válaszbefogadása, és bár elhangzik a megoldás, de nem válik azzá. Jézusmég a provokatív kérdést is engedte föltenni. Nála nem volt sem ta-bu, sem felsôbbrendû gôg, noha lehetett volna. Igen, a kérdésre acélirányos olvasás adhat, sôt ad választ, de természetesen csak imakíséretében. Most talán azt mondja valaki: ezt egyedül is megtehe-tem. Meg, de akkor lemondunk a közösség kontrolláló szerepérôl.Szükségünk van ugyanis megerôsítésre. És evvel nem a Szentlelketiktatjuk ki, sôt inkább az Ô bizonyosságot adó munkáját szemlélhet-jük a tagok azonos látásában.

A harmadik dolog, amiért presbiteri bibliaórákat kell tartani: a ke-resztyéni közösséggé való formáltatás szükségessége. Csakis az Ige,azaz Jézus körül válhatunk valóban Istenre figyelô és ôt követô kép-viselôkké. Így lehet közös célunk az evangélium hirdetése és annakfeltételeinek biztosítása. Csak így leszünk képesek közösségi ház he-lyett templomot és gyülekezeti, azaz imádságházat építeni. És ne fe-ledjük: a templom vagy a gyülekezeti ház építése sohasem fejezôdikbe – még akkor sem, ha építészetileg kész –, csupán abbamarad – ésettôl mentsen meg bennünket az Isten –, hiszen a templom és az ima-ház csak addig templom és imaház, amíg abban imádság, igehirde-tés, valamint hálaadó és magasztaló ének van. Ehhez pedig erô kell.Az apostolok ereje Jézus volt, az ô személye és a vele való közösség.Ismerjük föl apostolságunkat, hogy valóban küldöttekké válhassunk!Gyûljünk Jézus köré!

Apostagi Zoltán

Presbiterek Jézus körül

Menedék és oltalom2. Köszönöm, hogy életem Tiéd lehet, bárértelem. Fel nem fogja, mért szeretsz, Mi-ért tartasz, miért vezetsz, Köszönöm, Meg-váltóm, köszönöm.

3. Örömöm és bánatom Tôled veszem, Tô-led kapom, Tôled, Benned, csak általad.Szívembôl ha hála fakad, Köszönöm,Megváltóm, köszönöm.

4. Kegyelem és irgalom, hogy Szent Ne-ved magasztalom. Méltó vagy, hogy éle-temmel dícsérjelek buzgó szívvel, Mene-dék, Te drága menedék.


Több évtizedes hagyomány folytatásaként az idén is volt presbitericsendesnap a fôváros IV. kerületében, Újpesten. A szokásos, éven-kénti ökumenikus imaheti és reformáció heti közös alkalmak mellettaz idei protestáns csendesnapra február 17-én, bôjt elsô vasárnapjánkerült sor. Ilyenkor a vasárnap délelôtti istentiszteleteken egy másikgyülekezet lelkésze szolgál a gyü-lekezetekben, majd délután a „so-ros” gyülekezet presbitériuma látjavendégül a többi gyülekezet pres-bitereit, biztosítva az Ige mellettiközös együttlétet. A csendes naponmind az öt újpesti protestáns gyüle-kezet, azaz az Újpest-Belsôvárosi-,Újpest-Újvárosi-, Káposztásme-gyeri református, valamint az evan-gélikus és a baptista gyülekezetekpresbiterei, családtagjaik és az ér-deklôdô gyülekezeti tagok vesznekrészt.

Az idei, február 17-i délutáni ta-lálkozónak az Újpest-Újvárosi re-formátus gyülekezet adott otthont.A közösségi alkalmon az öt gyülekezetbôl közel 50 presbiter és gyü-lekezeti tag vett részt, lelkipásztoraik és gondnokaik vezetésével. Azigei alkalmat Szigethy János, a házigazda gyülekezet lelkipásztorá-nak testvéri köszöntése és áhítata nyitotta meg. A presbiterekhez szó-ló igemagyarázata középpontjába a példaadást és a kegyelmi aján-dékokkal való sáfárkodást állította.

Az összejövetelen „Útonjáró közösségek a ma egyházában” cím-mel – mintegy a januári imahét „Úton” igehirdetéseihez kapcsolód-va –, hangzott el elôadás Bittó Zoltán Újpest-Újvárosi gyülekezetitag, a Presbiteri Szövetség felügyelô bizottságának elnöke részérôl.Az elôadó összefüggéseiben szólt a ma útonjáró egyházaink, gyüle-kezeteink, presbiteri közösségeink helyzetérôl, lelki életének prob-

lémáiról, szolgálati lehetôségeirôl és a megújulási törekvésekrôl. Kü-lön kiemelte az idôsek és a fiatalok körében végzendô szolgálatokjelentôségét, valamint az igényként felmerülô, igei központú közös-ségi alkalmak elôtérbe kerülését. Rámutatott arra is, hogy ez utóbbi-ak az újpesti gyülekezetek körében élô gyakorlattá váltak. Az elôadás

kitért a Presbiteri Szövetség sokré-tû tevékenységére is, többek közötta hitmélyítô konferenciákra, pres-biteri képzésekre, a Presbiter lapáldásokban gazdag cikkeire, külö-nös tekintettel a presbiteri „munka-mezô” sorozatra.

A presbiteri délutánt az Újpest-Újvárosi gyülekezet gyermekcso-portjának verses-zenés szolgálataszínesítette. Az összejövetel lelki-ségét emelte a házigazda gyüleke-zet volt konfirmandusának, Vörös-váry Márton nemzetközi díjnyerteszeneakadémiai hallgatónak a mû-vészi hegedûjátéka. A csendesna-pot a testvéri beszélgetések formá-

jában zajló szeretetvendégség zárta.A presbiteri alkalmon emlékezés történt az otthont adó gyüleke-

zet alapító lelkészére, dr. Gyökössy Endre kiváló pasztorálpszicho-lógus, teológiai tanárra, születésének február 17-i,100. évfordurdu-lóján. A szélesebb gyülekezeti közösség – a családtagok és ország-gyûlési képviselôk jelenlétében – az elôzô nap délutánján emlékezettsokak Bandi bácsijára,s nézte és hallgatta meg videofelvételrôl egy1992. évi igehirdetésének ma is idôszerû üzenetét. A Megyeri teme-tôben levô sírjánál Szigethy János lelkipásztor tartott emlék-igehir-detést, majd volt gyülekezetének presbitériuma nevében KomjátiÁrpád gondnok és Keszeli Zoltán jegyzô koszorúzott.

-t- -t-

„Útonjáró közösségek a ma egyházában”

Presbiteri csendesnap Újpesten

Március 2-án rendezte a Csongrádi Területi Szervezet tisztújító köz-gyûléssel összekötött konferenciáját a Szeged-Kálvin téri Egyház-község tanácstermében. Bevezetô áhítatot Juhász Árpád helyi lelki-pásztor tartott az 1Kor 1,1-3 alapján. Ebben kiemelte a „szentség”fogalmát református hitünk szerint és rámutatott, hogy mi is a szen-tek közösségéhez tartozhatunk. Egy régi, az egyházközségüknekszóló levél így kezdôdött: „Az Istennek Szegeden élô szentjeihez”.Polgármesterüknek megemlítette azokat a református presbitereket,akik Szeged életében igen jelentôs szerepet játszottak és ez jó hatás-sal volt további viszonyukra.

A tisztújítás szép rendben zajlott le; a jelölô bizottság 4 jelöltetnevezett meg, akik közül a többek kívánságára titkosan lebonyolítottszavazás során nagy többséggel az eddigi tisztikart választotta újra,tehát ismét dr. Nemes Gábor lett az elnök és dr. Orosz Adrienn letta titkár.

A továbbiakban Szövetségünk fôtitkára tartott elôadást a hit- éserkölcstan bevezetésérôl és a vele kapcsolatos presbiteri feladatok-ról, valamint ismertette azokat a szolgálati területeket, amelyeketSzövetségünk ma legfontosabbaknak tart.

Az ezt követô beszélgetésekben azokra a nehézségekre derültfény, amelyek az iskolákban és az egyes gyülekezetekben merülnekfel a hittanoktatás bevezetésével kapcsolatban.

Konferencia és tisztújítás a Csongrádi Egyházmegyében


A Melbourne North Fitzroy-i Gyülekezet Ausztrália elsô magyar re-formátus gyülekezete, melyet Nt. Dr. Antal Ferenc lelkipásztor alapí-tott 1949-ben. A gyülekezet elsô otthona a Parkville-i Presbiteriánustemplom volt, majd amikor a közösség növekedni kezdett, az Auszt-rál Presbiteriánus Egyház a magyar református gyülekezet rendelke-zésére bocsátotta a Fitzroy-i Napier Street-i templomot.

A hetvenes évek elején a magyar református közösség elég erôsnekérezte magát ahhoz, hogy az önállósulás útjára lépjen, és megvásároltaaz Anglikán Egyháztól a North Fitzroy-i Szent Lukács templomot,mely ma is a melbournei gyülekezet, sôt az egész ausztráliai magyarreformátusság lelki központja.

North Fitzroyban minden vasárnap de. 11 órától magyar nyelvû is-tentisztelet van, melyre szívesen várnak mindenkit. Az istentiszteletután a Bocskai Központban gyülekezeti ebéd van, ahol magyaros étele-ket kínálnak. Ünnepi alkalmakkor (Karácsony, Húsvét, Pünkösd, AnyákNapja, Reformáció) rendszerint kétnyelvû istentiszteletet tartunk.

A North Fitzroy-i templom az egyetlen magyar református tulaj-donban lévô templom Ausztráliában, és mint ilyen, külön jeltôséggelés szereppel bír.

A templom Melbourne szívében fekszik, mintegy 5 kilométerre avilágváros üzleti és kulturális központjától. A templom mellett talál-ható a Bocskai Gyülekezeti Központ is, mely irodahelységekkel, tágasgyülekezeti teremmel rendelkezik, ahol számos társadalmi és kulturá-lis rendezvényt tartanak a magyar közösség csoportjai. Magyar elô-adómûvészek fellépésével rendez klasszikus zenei koncerteket, kultu-

rális elôadásokat és vacsorávalegybekötött zenés családi este-ket.

A gyülekezet lelkipásztora Nt.Dézsi Csaba 17 éve vezeti a gyü-lekezetet, akit egy tizenöt tagúpresbitérium segít munkájában.

A Vasárnapi iskolát MakkaiMárta tanárnô vezeti. Az óvo-dás, iskolás csoportokban 34gyerek tanul magyar nyelvet,hittant és magyar kultúrát, törté-nelmet.

A templom elôterében urna-fal van, ahol elhunyt testvéreinkföldi maradványai vannak elhe-lyezve.

Az 1949-ben alakult gyülekezetet az egész Kárpát-medencébôlszármazó hívek alkotják, akikhez folyamatosan csatlakoznak az újon-nan érkezettek. A hívek minden magyar nemzeti ünneprôl és történel-mi eseményrôl megemlékeznek.

A North Fitzroy-i Szent Lukács Magyar Református TemplombanIsten magyar hívei tovább ápolják a Lélek lángját.

Juhász ZsuzsaMelbourne/Australia

Isten magyar hívei tovább ápolják a Lélek lángját

Az Ausztráliai Magyar Református Egyház

Magyar Vásár 2012

KÖSZÖNET ÉS KÉRÉSSzövetségünk ezúton is köszönetet mond mindazoknak, akik 2011. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ával Szövetségünket tá-mogatták. Ez 2012-ben 52.901 Ft bevételt jelentett, melyet a tagjainknak kiküldött levelek és a PRESBITER postaköltségeirehasználtunk fel. Kérjük kedves testvérünket, hogy – amennyiben van adófizetési kötelezettsége és Szövetségünket kívánja támo-gatni – 2012. évi személyi jövedelemadójából – az adóbevallással együtt kitöltendô rendelkezô nyilatkozaton – a társadalmi szer-vezetek számára felajánlható 1% sorába írja be:

„A kedvezményezett neve: MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉGA kedvezményezett adószáma: 19675039-1-43”

Egyúttal kérjük, hogy a másik, e célra rendelkezésre álló nyilatkozaton az egyházaknak felajánlható összeggel a MAGYAROR-SZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ-at szíveskedjék támogatni. A kedvezményezett technikai száma: 0066Papír alapú bevallás esetén a borítékot ne felejtse el leragasztani és a leragasztásnál aláírni. Mind magunk, mind egyházunk ne-vében ezen adományát is nagyon szépen köszönjük.


Az itteni missziói munkánk tragikus események után és nehéz tár-sadalmi helyzetben indult el, egy cigány házaspár, Horváth Józsefés felesége, Flóra otthonában. Az egyik – korábban iszákos –megtért munkatársunk vezetett el a családhoz. Már az elsô beszél-getés után megnyitották a szívüket az evangélium jó hírére, és alegnagyobb szobájukat rendelkezésünkre bocsátották. Ôk magukis nagy családot formálnak, és több nemzedékben együtt élnek,de a nagy szobát minden kedden kiürítették, és az általunk le-szállított, és helyben tárolt padokkal töltötték meg.

Egyre inkább szaporodott a gyülekezet, noha leginkább a gyer-mekek fértek el a szobában, hatvanan, hetvenen, míg az édes-anyák az elôszobából hallgatták az alkalmakat. A tavasz érkez-tével kitelepedtünk a kertjükbe, míg a szomszédok a kerítésre tá-maszkodva hallgatták, figyelték, mi történik.

S ebben a missziói munkában a legmeghatározóbb kedves ko-reai testvérünk, Choi Joung lelkipásztor és felesége, Anna, illetveleányuk, Lidike, aki már ifjú hegedûmûvészként is ismert ezen avidéken.

Cigány munkatársainkkal együtt érkezünk az alkalmakra Sá-rospatakról, így korábban Horváth Istvánnal, illetve Gulyás Lász-lóval, feleségével, Arankával és leányukkal és muzsikus testvé-rükkel, Gulyás Istvánnal. Olaszliszkáról viszont Gombos Julikanagyleánya, Anikó, testvérük, László mind kiváló muzsikusok, a

nagymama és az unoka várnak ránk az érkezéskor. Ôk nyilván azéneklést, dicséretmondást vezetik, de végzik a gyülekezeti mun-kás továbbképzést is a teológián.

Minden alkalom – most már a koreai testvérek által vásárolt újimaházban – énekléssel, majd egy vagy több cigány testvérünkimádságával kezdôdik. Utána az Apostoli Hitvallást mondjuk elfejbôl, amit már a gyermekek is mind ismernek. Röviden, ismé-telten értelmezzük a Hitvallást, illetve igehirdetés, tanítás hang-

zik, majd imádság, betegekért való könyörgés, közös Úri imád-ság és éneklés zárja az alkalmakat. Az imaházat még hivatalosanmeg se nyitottuk, de már ki is nôttük. A mostani február végi al-kalmunkon is mintegy 130-an voltunk együtt. A missziói, gyüle-kezeti munka mintegy 3 éve kezdôdött, és a kicsi magzatoktól anagyszülôkig egy nagyobb szeretetközösséget alkotunk. Az alkal-

mat, épületet ma is a korábban otthont adó házaspár gondozza,egészen az alkalom utáni feketekávé felszolgálásáig (az idôsekrészére), illetve a kedves Gombos Júliáék vacsorameghívásában,idônként együtt ülünk az ô asztaluknál a szolgálattevôkkelegyütt, ahol megbeszéljük az alkalmat is és imádsággal indulunktovább.

Mind a lakosság, mind az elôljáróság részérôl növekvô, és je-lentôs megbecsülést és segítséget tapasztalunk, és az Úrba vetjüktovábbi reménységünket, aki hûségesen hordozza ezt a gyüleke-zetet is. A hét folyamán még külön alkalmak vannak a családokés a nôi életek és a serdülôk számára is, melyben a Gulyás házas-pár, Aranka igen nagy segítséget jelentenek koreai testvéreink-nek. Az Úrnak adva hálát és dicsôséget és benne reménykedve,

Dr. h.c. Szabó Dániel

BBeemmuuttaattjjuukk aazz oollaasszzlliisszzkkaaii rreeffoorrmmááttuuss cciiggáánnyyggyyüülleekkeezzeetteett


A 2013-as esztendô presbiterképzési sorozatának elsô állomásaÁcson volt. Február 22-én 35 résztvevô jelenlétében kezdôdött el azelôadássorozat. A cél most is a régi volt, presbitereink minél széle-sebb látókörrel bírjanak feladatuk elvégzéséhez. A képzési tematikais ezt szolgálja. Bibliaismeret és gyülekezetépítés. Nem lehet ehhezhályogkovács módjára hozzáfogni,a tudás, az ismeret legalább olyanfontos, mint a tapasztalás.

Gerecsei Zsolt helybeli lelki-pásztor igehirdetését, igemagyará-zatát hallgathattuk meg. Ô a Kol4,7-18-ig terjedô igeszakasz alap-ján hirdette Istenünk Igéjét. Ki-emelte, hogy vigyázzunk a ránkbízott szolgálatra, hiszen ez olyankincs, amivel jól kel tudni sáfár-kodni. Felelôsséggel tartozunkgyülekezetünk, egyházunk dolgaiiránt, hiszen ne feledjük, az egy-ház Krisztus teste és ezt így is kellkezelnünk. Puszta létünkhöz is szükséges az összefogás, óriási erôkmozgatják ezt a rendszert, ehhez rendelkezésünkre áll Urunk erejeés élni kell tudnunk vele.

Szolgálatunk mozgatni ezt a rendszert.Megismerni és megismertetni.Imádságban tusakodni egymásért.Hiszen mindannyian az Úrban vagyunk.Fontos számunkra, hogy naponta olvassuk a Bibliát, azonban ezt

hogyan tesszük, az nem mindegy. Ehhez nyújtott segítséget a biblia-ismereti fejezet elôadója, Sugár Tamás nagyigmándi lelkipásztor. Ôa mózesi könyvektôl a Bírák könyvéig tekintette át az Ószövetséget.

Nagyon nagy mennyiségû írás ez, nem is lehetett részletezni be-lôle sokat, mégis a történeti sorrendiség ismertetése nagyon fontosvolt. A könyvek keletkezési ideje és körülményei sok új dologra rá-világítottak. Nagyon fontosnak tartotta kiemelni, hogy a teremtés-történet és a földtörténet szinte minden ponton megegyezik. Nagyonlényeges, hogy egy presbiter tudjon a külvilág számára megfelelôválaszokat adni az esetleg nekiszegezett és nem mindig jóindulatúkérdésekre is. Ehhez pedik elengedhetetlen az ISMERET.

A történeti könyvek végigvezetnek bennünket a választott nép vi-selt dolgain, sikerein, kudarcain. A nép többszöri engedetlensége ésannak az ÚR által való kezelése is okulásul szolgált a hallgatóságnak.A Bírák könyvének taglalása kapcsán emlékeztetett az elôadó ben-nünket, hogy az akkori világ értékrendje más volt, mint ma a miénk,és bizony a sok szörnyûséget, melyet itt is leírnak, egy kicsit másszemüvegen keresztül kell nézni. A Tízparancsolat kapcsán elhang-zott, hogy mi reformátusok az ószövetségi gondolkodásmódot követ-

jük, mely szerint az elsô négy parancsolat ember és Isten kapcsolatá-ról szól, míg a következô hat az ember és ember kapcsolatát vetíti fel.

Pungur Béla dorogi lelkipásztor napjaink legnagyobb kihívásárólbeszélt, mely a mai presbiter szolgálatát meg kell hogy határozza.Ez pedig, hogyan veszek rész a kötelezô hittanoktatás szervezésé-

ben saját gyülekezetemben. Ennélnagyobb kihívás mostanában nemérte gyülekezeteinket, itt minden-kinek komoly feladata képzôdik.Törvényi áttekintéssel kezdte elô-adását, melyben konkrét feladatokés idôpontok vannak a lelkipásztorés a presbitérium számára megha-tározva.

Beszélt azokról a segédanyagok-ról, amelyek már elkészültek ésamelyek kiadása várható a közel-jövôben.

Nem mehetünk el közönyösen amost következô feladatok mellett,

hiszen ha nem tesszük dolgunkat, akkor újabb generáció nô fel aHIT ismerete nélkül. Most nem tudunk senkire mutogatni, mert mostnekünk kell cselekedni, mert az elkövetkezendô hónapok cseleke-dete a mi történelmi felelôsségünk. Minden egyes presbiteré!

Az elôadás felcsigázta a részvevôket, hiszen már elôadás közbenis érkeztek kérdések. Akik pedig csendben maradtak, azok is lelkükmélyén megérezték a tennivalókat.

Az elôadás végén kérdések sokasága hangzott el, mutatva azt,hogy a téma mindenkit érdekelt.

Elkészült a pedagógiai kerettanterv, melynek felhasználásával kellmajd elkészíteni a helyi tanterveket. Ami mégis a legfontosabb fela-dat egy presbiter számára, az az, hogy segítsen felkutatni és a válasz-ható hittan tantárgy tanulására irányítani az elsô és ötödik osztályosgyerekeket. Ehhez pedig Jézus parancsát kell mindnek elôtt szí-vünkre helyezni: „MENJETEK...”

Most tehát nem várni kell, hanem menni kell, talpalni, kopogtatni,becsöngetni, beszélgetni, hívni, segíteni.

Most ez a presbiter feladata!Az elôadó beszélt arról is a jelenlévô lelkészeknek, hogy a közel-

jövôben több felkészítô elôadás is lesz egyházmegyénkben a témá-val kapcsolatban.

Mindez azért, hogy felkészültek legyünk generációnk legnagyobbkihívására a tanrendbe állított hittanoktatás megszervezésére.

Az esemény hivatalos része a 396. dicséret eléneklésével és imád-sággal zárult. Köszönetet mondunk a rendezvénynek otthont adóácsi gyülekezetnek és az elôadóknak.

Bogáth István

„KRISZTUS ITT VAN...közel mindannyiunkhoz. Annyira szoros kapcsolatban van az emberrel, hogy bennelakik, még ha az nem is tud róla. Úgy van jelen, mint Rejtôzködô, mint égési seb azember szívén, mint fény a homályban... Ô az Élô, elôtted van, túlmutat rajtad. Ezaz Ô titka: Ô elôbb szeretett téged. Ez életed értelme: szeretve lenni mindörökre...”

(Roger Schütz, a taizei közösség református alapítója)

Bibliaismeret és gyülekezetépítés

Presbiterképzés Ácsott


Hazánk utolsó négyszáz événektörténelme nem érthetô a Heidel-bergi Káté létrejötte és hazai fogad-tatásának ismerete nélkül. Igazavan Illyés Gyulának: „Hiszed, hogyvolna olyan-amilyen magyarság, hanincs Kálvin? Nem hiszem.” (A re-formáció emlékmûve elôtt). Ugyan-is Kálvin fogalmazta meg a zsarnok-kal szembeni ellenállás isteni jogát.Az emlékmûvön áll Bocskay István-nak is a szobra! Az 1563-ban meg-fogalmazott és Kálvin által jóváha-gyott Heidelbergi Káté válasz a tri-denti zsinat több tucatnyi átkára. (Akik a nép kezébe adják a Bib-liát, akik nem tisztelik a szentek ereklyéit, akik nem ismerik el arómai pápa fôségét stb.) Az átok akkoriban nem egy puszta szi-tokszó, hanem egy bárhol, bárki által végrehajtható halálos íté-let! A 80. kérdés-felelet az ellenállás csúcsa. Félreérthetetlenülelítéli az akkori önkényuralom jelképét. (Akkor a mise ugyanazta szerepet játszotta, mint nálunk a XX. században a vörös csil-lag...) A hihetetlen hatalmú klérus privilégiuma. A salzburgi vagyesztergomi érsek – Pázmány – élet és halál ura.

Ugyancsak 1563-ban született Johannes Althusius. Majdan 23éves korában a jog- és államtudományok professzora. A legelsôállamismereti, alkotmányjogi mû szerzôje. A H. K. nyomán sok

száz bibliai igét idéz „Politica” c.mûvében. Ez lesz 150 év múlva azUSA Alkotmányának alapja. Althu-sius kiváló tanítványa viszont a ma-gyar Alvinczy Péter nemzetközi jo-gász és kassai magyar prédikátor.Bocskay és Bethlen fôtanácsadója,végrendeleteik elkészítôje és végre-hajtója. Mellesleg a bécsi béke ma-gyar küldöttségének szóvivôje. Ônem csak az Aranybulla és a termé-szetjog alapján, hanem a Szentírás-ból vett idézeteivel Európa fejedel-mei részére írt három latin nyelvû

mûvében fejtegeti a népszuveneritást és az ellenállás jogát a zsar-nokkal szemben. Igéi között szerepel Dániel 4,31 (A megôrültRudolfra emlékeztetve), 2Kir 18,7 (Bocskay küldetésére utalva),Deut 17,15 (Csak nemzeti király választható)...

Megállapításai visszhangzanak II. Rákóczi Ferenc szabadság-harcában (Ráday Pál által fogalmazott Manifestum), KossuthLajos szabadságharcában is.

Röviden: Kálvin nélkül nem lett volna Heidelbergi Káté. Enél-kül nem lett volna Althusius. Ezek híján az USA-nak nem lett vol-na olyan-amilyen 1789-es Alkotmánya. Magyar szabadságküz-delmek nélkül pedig nem lenne ma magyarság.

DRPV

Magyarország történelmét meghatározó Káténkról

KÉRDÉSEK

� Jézus Krisztus életében és annak végén mithordozott el?(Válasz: .... kérdés-felelet).

� Más szóval hogyan fejezi ki a HK JézusKrisztus szenvedését?(Válasz: .... kérdés-felelet).

� Jézus Krisztus szenvedésének négy gyü-mölcse van. Melyek ezek?(Válasz: .... kérdés-felelet).

� Két dolgot tanít a HK halálunkról. Mi ez?(Válasz: .... kérdés-felelet).

� Mi Krisztus feltámadásának hármas hasz-na?(Válasz: .... kérdés-felelet).

A Heidelbergi Káté 450. évfordulóján

A válaszokat Testvéreinkpostai úton a MagyarReformátus PresbiteriSzövetség irodájába

küldhetik el(1092 Bp., Ráday u. 28),

illetve e-mailben erre a címre:[email protected]

A borítékra, illetve az e-mailtárgysorába írják be:

Káté-kvíz.Beküldési határidô:

2013. április 15.Dr. Békefy-Röhrig Klaudia Heidelberg egykor

A negyedik forduló megfejtôinek névsora:Csonka György, Budapest • Karmacsi Zoltán, Túristvándi • Király István, Tiszake-szi • Kis Böndi János, Nyíregyháza • Knul János (e-mailen) • Mészáros Bálint, Mis-kolc-Alsóváros • Nerada Mátyás, Újpest • Rehor Lászlóné, Vajdácska • Szabó Klá-ra, Miskolc-Hejôcsaba • Szalóczy Gyula, Miskolc-Belváros • Szamosi Dániel Fe-renc, Budapest • Székely Tamás, Mernye (III. és IV. forduló válaszai együtt érkeztek)• Szucsányi Károly, Barabás • Varga Lászlóné, Mernye • Zóka Benjámin, Pécs-Hird

Az elôzô, harmadik forduló megfejtôihez képest a negyedik forduló Káté-kvíz válaszadóinak névsora bôvült és a válaszokat na-gyon köszönjük. Különösen azok a válaszok jelentôsek hitünk erôsítésére, amelyek részletesen, pontosan, odaszánással kerülteka kvízbe. Eleink is idôt szántak a kérdés-feleletekre, legyen nekünk is idônk részletes válaszokra! Isten áldja minden igyekeze-tüket ebben továbbra is.

KÁTÉ-KVÍZ (V.)


Új német zenemûA 2012-2013. év ôszi egyetemi szemeszterének kezdete óta 100énekes próbált a heidelbergi Protestáns Egyetemista Gyülekezetben,hogy elôadják a legújabb oratóriumot a Heidelbergi Káté tiszteleté-re. Az oratórium komponistája Dietrich Lohff, aki egyházi musicaltkomponált Assisi Ferencrôl, Lutherrôl opera-oratóriumot, kantátát azemberi méltóságról, és rekviemet a fasizmusnak áldozatul esett len-gyel ifjú emlékére. A szövegíró Dr. Peter Schütze. A mûnek a Káté450. születésnapján, január 19-én volt ôsbemutatója, melyen a

baden-württenbergi miniszterelnök, Winfried Kretschmann elmond-ta: a Káté nem csak református konfirmandusok százezreit erôsítet-te, készítette fel a lelki életre, hanem mindmáig formálja a reformá-tus jellemet és gondolkodásmódot, fôként a hálaadás szemléletét. Aheidelbergi oratórium idôutazás, hiszen a Káté születésének századigévfordulójáig, 1619-ig repíti vissza gondolatban a hallgatót, s attólindulva mutatja be a Káté történelmi útját új szavakkal és friss zené-vel. A mannheimi morgenweb.de a bemutató után lelkesen számoltbe az elôadásról. A mû azt az eltökélt, olykor igen fájdalmas, drámai,és esetenként véres küzdelmet idézi fel, amit a hit megújításáért, ésa megújított hit megôrzéséért a református hívôk folytattak szerteEurópában. Ennek a küzdelemnek egyik fontos lelki muníciója volta Heidelbergi Káté. „Hatalmas zenei esemény volt a bemutató” – je-gyezte le a mannheimi lap cikkírója.

Holland regény a Káté nemzetformáló erejérôl,nemzeti szabadalom jellegérôlGeert Mak könyve, „Az apám évszázada” eredetileg közel 700 ol-dalas családregény. 1999-ben jelent meg Hollandiában, majd vi-

szonylag hamar, 2001-ben már magya-rul is olvasható volt, megelôzve példá-ul a 2003-ban készült német fordítást.A könyvben sok életrajzi elem jelenikmeg. Családi fotók, levelek engednekbepillantást a szeretettel mesélt család-

történet éveibe, fordulópontjaiba. A családon keresztül rálátunkegyházi, politikai és társadalmi eseményekre, összefüggésekre, va-lamint érzékelhetjük a tulipános ország fejlôdését az elmúlt század-ban. De az egykori holland gyarmatbirodalom távol-keleti szálai isfelfejlenek a történetben. Az is plasztikusan jelenik meg az olvasóelôtt, milyen közvetett vagy köz-vetlen befolyása volt, van a királyidemokráciában a református (ésmás) egyháznak a politikai és tár-sadalmi életre. És a Káté? Makédesapja református lelkész volt,így ô otthonról hozta magával aBiblia és a Káté, meg a különféleegyházi-teológiai áramlatok isme-retét. Meg azt a mentalitást, amit ahitvallás Hollandiában formált: azegyenességet, puritánságot, az életdolgaiban azt a személyes bizo-nyosságot, hogy bármi jöjjön, Jé-zus Krisztus tulajdonai vagyunk, sÔérte és Általa el nem veszhetünk.A Heidelbergi Káté szerepét a bib-liai, hitelvi fundamentumok megôrzésében látta leginkább a szerzô,ennek konzervatív, megtartó erejét pedig a Kuyper Ábrahám refor-mátus miniszterelnök által vezetett Forradalomellenes Párt erôs nem-zetérdekû tevékenységében. Legfôképpen azonban a kemény mun-kában, ami a hitvallásos kálvinizmus „nemzeti szabadalma” volt azországban. Még a szociáldemokraták jelmondata mögött is a Káténemzetformáló, nevelô hatása érzôdik a 20. században. E jelszó ígyhangzott: „Építsetek iskolákat és bezárhatjátok a börtönöket!”. Emö-gött pedig szervesen és szervezôen húzódik meg a templom-iskolaegyüttesének, a keresztyén erkölcs egységalkotó dinamikájának tör-ténelmi gondolata és tapasztalata. Így szervesült a magyar reformá-tusságot olyan sok, többszázados kapcsolatrendszeren magához for-dító/fûzô, példaadó Hollandiában élettapasztalattá, politikai prog-rammá, neveléssé, nemzeti alkotóerôvé a Biblia, illetve a reá épülôHeidelbergi Káté szellemisége, etikája, karaktere. Így e regény isnagyszerûen példázza, hogy a Biblia mellett a Káté nem csak egyénisorsformáló, hanem történelmi léptékû nemzetformáló humánener-giává vált a tulipánok földjén, tengerfoglaló lelki testvérnépünk szá-zadai során...

Dr. Békefy Lajos

EEuurróóppaa--,, ééss nneemmzzeettffoorrmmáállóó hhuummáánneenneerrggiiaa aa rreeffoorrmmááttuuss hhiittvvaalllláássbbaann

Német oratórium, holland regény a Káté tiszteletéreKi gondolná, hogy hitvallási iratunk, a Heidelbergi Káté tiszteleté-re, ennek 450. évfordulója alkalmából, illetve arra készülve márévekkel ezelôtt oratórium, spirituálé, s nem egy regény keletkezett.Ez napnál világosabban mutatja: mennyire él, hat, ösztönöz napja-inkban is a Káté, illetve annak református szellemisége. A Kátéinspiráló erejét bizonyítják a tiszteletadására készített mûvek.


Van úgy, hogy hitünk igazsá-gaival kapcsolatban nem értmeg az ember azonnal egyesdolgokat. Ilyenkor érdemes el-olvasni hitvallásainkat. Errenekem is volt szükségem. Azúrvacsorával kapcsolatbannem volt világos, miért teszihozzá Pál apostol a szerezte-tési Igéhez az 1Kor 11,26-ban:„...az Úrnak halálát hirdes-sétek, amíg eljön”. Miért ne afeltámadást hirdessük? Errea kérdésre a Káté 40. feleleteadott választ: „...semmi másmódon a mi bûnünkért eleget

tenni nem lehetett volna, hanem csakis magának Isten Fiának ahalála által”. Az emberiség történelme az Ô halálával érkezett elfordulópontjához, amikor Általa minden halandó bûne eltöröltetettés ez nem a feltámadás pillanatában következett be. Nem csoda,ha református eleink a legnagyobb ünnepnek Nagypénteket tartot-ták. A feltámadásról pedig a Káté 45. felelete azt mondja, hogy azbizonyíték a halál legyôzésére és a mi feltámadásunkra adott zá-log. Az úrvacsora tehát méltán az Ô halálát hirdeti.

Dr. Szilágyi Sándor

„Mi életedben és halálodbanegyetlen vigasztalásod?”...ismételgettük annak idején akonfirmációs vizsgára készül-ve, de az elsô kérdésnél sok-kal tovább nem is jutottunk...Aztán évtizedek teltek el anél-kül, hogy említés esett volnaróla az istentiszteleti alkalma-kon vagy a bibliaórákon. Va-lahogy szinte feledésbe menta Káté. Akkor találkoztamvele legközelebb, amikor egy-szer felkértek arra, hogy JézusKrisztus hármas kenetérôltartsak bibliaórát. Készülésközben eljutottam a Heidelbergi Káté 31. kérdés-feleletéhez. El-bûvölt tömör és szabatos fogalmazása, és tökéletes Ige-hûsége. Egycsapásra felfedeztem magam számára. Azóta sok év telt el. Kér-désrôl-kérdésre végigvettük bibliaórán is, és hallom idézni itt is,ott is az országot járva. Mégsem került feledésbe a most 450 évesKáté! Ma is református keresztyén hitünk hiteles összefoglalása.

Dr. Viczián Miklós

Mit jelent nekem hitvallásunk?

Február 27-én este a Zsinat tanácstermében a Károli ReformátusEgyetem párbeszédet szervezett a református és a római katolikusegyház képviselôi között médiáról, kommunikációról. A nyilvánospárbeszéd résztvevôi Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, az MRE Zsina-tának lelkészi elnöke és Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi fôapát,valamint moderátorként Gégény István voltak. Püspökünk hangsú-lyozta a média fontosságát, vala-mint azt, hogy ne csak akkor be-széljünk hitünkrôl, életünkrôl, ami-kor megkérdeznek. Példaként em-lítette a Tiszáninneni és a Tiszán-túli Református Egyházkerület ál-tal közösen mûködtetett EurópaRádiót. Annak ellenére, hogy tár-sadalmunkban „látványkultúra”uralkodik, igény van a hallásra is.A fôapát úr a diszkréciót és a mér-téktartást, mint a bencések alapel-veit tartja követendônek, mert amédiában gyakoriak a megrende-zett és csúsztatásokkal kommentáltesemények. Pannonhalmán a diá-kok idejét igyekeznek értékes programokkal kitölteni, a TV nézéseáltalában csak egy-egy sportmérkôzés idejére korlátozódik. Mindkétrésztvevô kedvezôen nyilatkozott az MRE „Fiú” címû filmjérôl.

A párbeszéd során a felek kitértek két témára is: XVI. Benedekpápa visszavonulására és a Heidelbergi Káté új fordítására, amely-ben továbbra is szerepel a 80. felelet ismert befejezô mondata. Azelsô témánál püspökünk megemlítette, hogy Vályi Nagy Ervin néhai

teológiai professzor személyesen levelezett az akkor még Ratzingerbíborosként szereplô pápával. A fôapát úr elmondta, hogy egyházátmeglepte a visszavonulás, hiszen II. János Pál haláláig gyakoroltahivatalát, és ezt várták gyakorlatként továbbra is. A másik témávalkapcsolatban a moderátor megemlítette, hogy a HK 80. feleletéértpüspökünk bocsánatot kért a szegedi Dómban. Kérdésre püspökünk

elmondta, hogy az utolsó mondatfôleg a tridenti zsinatnak a protes-tánsokat elítélô határozatai miattkerült a szövegbe, de – amint a mo-derátor megjegyezte – esetlegeskihagyását nem segítette XVI. Be-nedek „Dominus Jesus” címû en-ciklikája sem. A Zsinaton ezt tár-gyaló közösségnek nem volt man-dátuma a szöveg megváltoztatásá-hoz, de készülnek a Káté magyarmegszövegezésére egy új bizott-ságban, a bántó kitétel kihagyásá-val. A fôapát úr megértette és kije-lentette, nincs „tüske a szívében”,de a jövôben mindkét félnek ke-

rülnie kell az ellenreformációs szóhasználatot.A hallgatóságban jelen volt szövetségünk fôtitkára is, aki hozzá-

szólásában kifejezte azt a reményét, hogy a leköszönô pápához ha-sonlóan, a következô pápa életében sem a struktúra, a hivatal, a ha-talom, hanem Jézus Krisztus lesz az elsô helyen.

SzS

Katolikus – református párbeszéd


Isten a halált tette az élet formáló erejévé.E felfedezéssel magának az Istennek a szí-vébe pillantunk bele és meglátjuk ott vi-lágtalányunk és saját életünk megoldását:a ke r e sz t t i t ká t . Ezért kellett Istennekemberré lennie, ezért kellett Jézusnak az

emberi élet hasonlatosságába öltözni, hogyaz Ô halálának ereje ott álljon világunkközéppontjában, mint az életnek egyetlen,örök forrása.

* * *

Jézus halála csak földi képében halál: is-teni képében az élet ôsméhe és az örökké-valóság csúcspontja. Mikor mi még csaka nagypénteket láttuk, Isten már akkor ahúsvétot látta, s csak azért mutatta nekünkelébb az árnyékot, hogy elôkészítsen afényre.

* * *

Krisztus bennünk él – ez azt jelenti, hogyakaratunk Isten akaratával, életünk Istenéletével egybefolyt. Bennünk elérte céljátIsten és gyönyörködik diadalmában. És lá-tá Isten, hogy jó: ezt érezni maga az üdv.

* * *

A hívô ember Istennek egyre több, csodá-latosabb erôit érzi felszabadulni, s úgy ta-pasztalja, hogy az ô hitére megindulnakIsten kötött energiái és fenntartja ôt. A hi-tetlen csak azt érzi, hogy a „véletlenek”reázuhannak és összemorzsolják... A cso-da a hit világszemlélete, mert a tények ésdolgok mögött a közvetlenül ható Istenttapasztalja meg.

(Idézetek Ravasz László püspök írásaiból)

Mini „Ravasz” breviárium

Mit keres egy ilyen témájú cikk a Presbi-terben? – kérdezheti az olvasó –, hiszenez nem egy orvosi szaklap! Érthetô reagá-lás, de ha beleolvas, mindjárt megérti a té-ma okát...

Az igazi keresztyén élet – bizonyságté-vô élet Krisztus mellett; úgy is mondhat-juk: szolgálat mindenfajta ember felé. Azelmúlt fél évszázadban azonban csak rit-kán fordult elô, hogy a mindennapi életbenelmebetegekkel hozott össze a sors. Ha né-ha elôfordult, akkor is csak az enyhébbenbetegekkel találkoztunk. Ezeket a szeren-csétlen felebarátainkat ui. kórházba, el-megyógyintézetbe utalták hamar; hogy halehet gyógyítani, gyógyítsák, ha nem, ak-kor legalább elkülönítsék a társadalomtól.A szaporodó számú elmebetegekkel ígyaztán inkább csak az orvosok és az ápolóktalálkoztak napi szinten.

Manapság azonban mind többször belé-jük botlunk... Ez persze nem véletlen; egy-részt azért, mert a sok beteget ellátó Lipót-mezôt esztelen módon felszámolták, bete-

geit jórészt szélnek eresztették – másrészt,mert az elmebetegek jellemzôen orvoshozsem akarnak fordulni, nemhogy kórházbamenni szándékoznának. Ui. üldözöttnek,meg nem értettnek stb. érzik magukat,nem pedig betegnek. Nem véletlen, hogyôket minden idôben (enyhébb vagy kemé-nyebb erôszakkal) akaratuk ellenére küld-ték az e célra szolgáló intézetekbe. Tudjuk,hogy most már csak a kifejezetten közve-szélyesek esetén kerülhet sor ilyesmire.Ezért – érthetô módon – szaporodnak kör-nyezetünkben az elmebetegek (akikenahelyett, hogy segítenének, „emberi jogai-kat” védelmezik).

Mit tehetnénk értük mi, presbiterek,vagy egyszerûen keresztyén emberek?Szakszerû, orvosi segítséget nem tudunknekik nyújtani – mégis sokat tehetünk!Már azzal is segítünk, ha türelmesen elvi-seljük ôket... Ti. ha nem gorombítjuk leôket értelmetlen magatartásukért, idege-inkre menô hisztériás kitöréseik miatt. Hamegértjük, hogy nehezen elviselhetô ma-

gatartásuk oka éppen az, hogy ôk maguknagyon szenvednek. Beképzeléseik, üldö-zési mániáik számunkra irreális dolgok,számukra viszont rémületes valóság. Irgal-masságot gyakorolunk velük szemben, hatürelemmel, megértô szeretettel meghall-gatjuk – szívderítônek nem nevezhetô –szavaikat, kitöréseiket. Vigasztaló szava-ink nem fogják meggyôzni ôket, de eny-híti kínjukat megértésünk. Arra szeretnémbiztatni a (fôleg erôsebb idegzetû) testvé-reket, hogyha találkoznak ilyen szeren-csétlen emberrel, ne meneküljenek elôle,hallgassák meg, vegyék emberszámba,mint felebarátjukat... Ugyanakkor ne pró-báljuk kitanítani ôket, hiszen ha tanítható-ak lennének – nem is lennének már bete-gek!

Mit mondott Jézus? Kiket állított jobbkeze felôl? Ugye többek közt ezt mondta:„...beteg voltam, és meglátogattatok” (Mt25,36b) De ugye ezt minden keresztyénember ismeri...?

Kövespataki László

NYITOTT SZEMMEL Elmebetegeink

2013. március-április18 PRESBITER

Közgyûlési határozatok1/2013. Kgy.: az elnökség 2012. évi beszámolóját és az annak ke-

retében elôterjesztett 2013. évi munkatervet elfogadja és az Alap-szabályban rögzített irányelvek megvalósítását látja, kéri Urunktovábbi áldott segítségét és felhívja az elnökséget és a területiszervezeteket a munkatervben foglaltak teljesítésére;

2/2013. Kgy.: Isten iránti hálával és örömmel veszi tudomásul, hogya területi szervezetek többségétôl beérkeztek a múlt évben vég-zett munkáról szóló jelentések és esetenként az idei munkatervekis. Felhatalmazza az elnökséget, hogy azokon a területeken, ahola munka nem az óhajtott intenzitással folyik, vegye fel a kapcso-latot az érintett egyházmegye elnökségével és kérje azok segítsé-gét, illetve ajánlja fel területi szervezetének a közremûködését;

3/2013. Kgy.: jóváhagyólag veszi tudomásul a 2012. június 21-24.között Karcagon megrendezett 18. Nemzetközi (Kárpátmedencei)Presbiteri Konferenciáról szóló beszámolót, hálát ad Istennek ér-te és köszönetét fejezi ki nt. Szabó József esperes úrnak hathatóssegítségéért, valamint Szentesi Lajos egyházközségi fôgondnokúrnak a konferencia kiváló elôkészítéséért; a konferencia tanulsá-gait – amelyek megjelentek a „Presbiter” XXI/6. és XXII/1. szá-maiban, valamint honlapunkon – minden református gyülekezetitag figyelmébe ajánlja;

4/2013. Kgy.: örömmel üdvözli és megerôsíti a Szatmári TerületiSzervezet megalakulását; a megválasztott elnökség tagjainak, TóthZoltán elnöknek, Szathmári Lajos alelnöknek és Görög Demeter-né titkárnak életére, szolgálataira Isten áldását kéri és kívánja, to-vábbá köszönetét fejezi ki nagytiszteletû Bartha Gyula esperesúrnak az ehhez nyújtott segítségéért;

5/2013. Kgy.: köszönti a területi tisztújításokon újraválasztott vagymegválasztott elnökséget és közgyûlési küldötteket és életükre,további szolgálataikra Urunk áldását kéri és kívánja;

6/2013. Kgy.: jóváhagyja az elnökségnek a 13. Országos PresbiteriKonferencia (Tahi, szeptember 5-8.) és a 33. Dunamelléki Egy-házkerületi Presbiteri Konferencia (Kecskemét, március 23.) ren-dezésére vonatkozó javaslatait a helyszín és az idôpont vonatko-zásában azzal, hogy felhatalmazza az elnökséget a konkrét prog-ram, a meghívások és az egyéb adminisztratív intézkedések meg-tervezésére és megvalósítására;

7/2013. Kgy.: jóváhagyja az elnökség javaslatát a felsôfokú népfô-iskolai presbiterképzés végzett hallgatóinak összehívására ésgyülekezeti szolgálataik támogatására;

8/2013. Kgy.: elrendeli munkacsoport létrehozását elnökségi tagokés jogászok részvételével a közhasznúságunkat alátámasztásáraalkalmas világi jogszabályok keresése ill. azok beillesztése céljá-ból az Alapszabály következô változatába;

9/2013. Kgy.: megbízza az elnökséget, hogy a következô közgyû-lésre jelöljön új tagokat a Gazdasági Bizottságba a Dunántúli ésa Tiszántúli Református Egyházkerületek területén élô tagjaink-ból, hogy azok a következô közgyûlésen megválaszthatók legye-nek;

10/2013. Kgy.: köszönettel nyugtázza a Felügyelô Bizottság jelen-tését, a könyvelést végzô szövetségi titkár és a pénztáros lelkiis-meretes munkáját. A közgyûlés a Gazdasági Bizottság elôterjesz-tése alapján a szokásos fenntartásokkal jóváhagyja a Szövetség2012. évrôl szóló zárszámadását a mérleggel és az eredmény-ki-mutatással, amely szerint a Szövetség kiadásai 2012-ben14.640.303 Ft-ot, bevételei 14.016.620 Ft-ot tettek ki. A Szövet-ség készpénzvagyona 2012. december 31-én 2.406.198 Ft volt,amelybôl folyószámlán 2.277.563 Ft (ebbôl lekötve 2.000.000 Ft)

és a pénztárban 128.635 Ft volt. A készletek értéke 490.230 Ft,így a Szövetség összes forgóeszköze 2.896.428 Ft;

11/2013. Kgy.: az elmúlt évi adatok alapján hálás köszönetet mondelsôsorban Urának, másodsorban tagdíjat fizetô tagjainak, aPRESBITER elôfizetôinek, az adományozóknak, nevezetesenSzövetségünk azon 327 tagjának, akik összesen 1.223.961 Ftösszeggel támogatták tagdíjukon felül Szövetségünk munkáját.Ugyancsak köszönetet mond a Zsinatnak 275.000 Ft, a Dunamel-léki Református Egyházkerületnek 100.000 Ft, a hollandiai Fun-dament alapítványnak 503.918 Ft, az Info Kft.-nek 500.000 Ft, aMagyar Takarékszövetkezeti Banknak 500.000 Ft, az AlcuferKft.-nek 400.000 Ft, a P.M.R. Kft.-nek 250.000 Ft, a Satrax Kft.-nek 150.000 Ft összegû támogatásáért, végül mindazoknak, akikadójuk 1%-ával támogatták Szövetségünket összesen 52.901 Ftösszeggel. Felhívja az elnökséget, hogy az idei évben tartalékainkkímélése érdekében kellô körültekintéssel és takarékosan gazdál-kodjék, valamint felkéri a területi szervezetek elnökségét, hogykeressék meg a területükön található vállalkozásokat, hogy támo-gassák anyagilag közhasznú szövetségünk tevékenységét;

12/2013. Kgy.: jóváhagyja az elnökség kezdeményezését havi62.500 Ft összegû (közterhekkel együtt) elnöki tiszteletdíj meg-állapítására és elrendeli annak figyelembe vételét az éves költség-vetésekben;

13/2013. Kgy.: jóváhagyja az elnökség javaslatát, amely szerint aSzövetség két alkalmazottjának tevékenysége alapvetôen az alap-tevékenységhez kapcsolódik és így jogosultak utazási és étkezé-si költségtérítésre;

14/2013. Kgy.: reménységgel és Isten iránti bizalommal nézve Szö-vetségünk jövôjére, jóváhagyja 2013. évi költségvetését az elôzôkét határozat figyelembevételével, 15.360.000 Ft kiadási ésugyanekkora bevételi összeggel;

15/2013. Kgy.: jóváhagyja a Gazdasági Bizottság javaslatát a Szö-vetség Számviteli Politikájának módosítására a közzétett változatés annak indoklása szerint;

16/2013. Kgy.: jóváhagyja az elnökség egyhangú döntését arról,hogy a tagsági díjat a 2013. évre változatlanul 2000 Ft/évben ál-lapítja meg, azzal, hogy aki a tagtársak közül megteheti, ezen fe-lül adományaival továbbra is támogassa a Szövetség munkáját. APRESBITER c. lap elôfizetési díját belföldre változatlanul 2100Ft/év összegben állapítja meg, míg a külföldi elôfizetési díjakatEurópában 4200 Ft/év, tengeren túlra 4800 Ft/év összegre emeli;

17/2013. Kgy.: jóváhagyja a 2012. évi missziói beszámolót és a2013. évi missziói munkatervet, annak teljesítésére felhívja az el-nökséget és a területi szervezeteket és az abban foglaltakhozUrunk áldását kéri;

18/2013. Kgy.: jóváhagyja a presbiterképzés 2012. évi beszámoló-ját és a 2013. évre vonatkozó munkatervét, annak teljesítésérefelhívja az elnökséget és a területi szervezeteket és az abban fog-laltakhoz Urunk áldását kéri;

19/2013. Kgy.: a XXI. évfolyam befejezése alkalmából megköszö-ni elsôsorban Urának, másodsorban a PRESBITER SzerkesztôBizottságának az elvégzett áldozatos munkát, élén Dr. PhD. Bé-kefy Lajos felelôs szerkesztôvel és Heckmann Tamás tördelô szer-kesztôvel és kéri a Szerkesztô Bizottságot, hogy munkáját hason-ló színvonalon továbbra is végezze. Méltányolva dr. Papp Vil-mos nagytiszteletû úr sokrétû és kiterjedt egyháztörténeti ismere-tet, továbbá gyakorlati tapasztalatot magába sûrítô cikkeit, Szö-vetségünk ôt tiszteletbeli tagjává választja.

Január9-én körlevéllel kerestük meg anyaországi

református gyülekezeteinket, melyben azez év szeptemberétôl bevezetendô hit- éserkölcstan oktatással kapcsolatban kiadottszóróanyagunkat is eljuttattuk.

13-án a Pécs-Belvárosi Református Egyház-községben tartotta tisztújító közgyûlésétSzövetségünk baranyai egyházmegyei te-rületi szervezete.

17-én fôtitkári értekezlet volt Szövetségünkirodájában, ahol a fô témák a hit- és er-kölcstan oktatás bevezetésével kapcsola-tos legfontosabb teendôk voltak.

19-én Szövetségünk Budapest-Déli egyház-megyei területi szervezete a Bp.-Nagyvá-rad téri Református Egyházközségben tar-totta presbiterképzési alkalmát.

25-én Szövetségünk körlevéllel kereste meg aSárospataki Református Teológiai Akadémi-án Lelkipásztori munkatárs-Katechéta sza-kon, ill. a Presbiteri Népfôiskolán az elmúltévekben végzett hallgatókat/testvéreket.

31-én Szövetségünk gazdasági, valamint fel-ügyelô bizottsága is ülést tartott, ahol a2012. évi gazdálkodás ellenôrzése, az el-nökségi ülés és a közgyûlés elôkészítésekerült napirendre.

Február9-én Szövetségünk kibôvített elnökségi ülést

tartott Budapesten, a közgyûlés elôkészí-tése jegyében.

Ugyanezen a napon a tatai egyházmegyepresbiteri konferenciát rendezett.

Ugyanezen a napon dr. Tóth János, Szövet-ségünk békési egyházmegyei területi szer-vezetének elnöke részt vett az aradi egy-házmegye presbiteri konferenciáján.

10-én Szövetségünk északpesti egyházme-gyei területi szervezete a mátravidéki kis-körben presbiterképzési alkalmat rendezett,melyen a kötelezôen bevezetendô hit- éserkölcstan-oktatással kapcsolatban elô-adással szolgált – többek között – dr. Szi-lágyi Sándor fôtitkár is.

16-án Budapesten, a Fiumei úti sírkertbendr. Hegedûs Loránt püspök úr temetésénSzövetségünket dr. h.c. Szabó Dániel el-nök, dr. Szilágyi Sándor fôtitkár és dr. Ju-dák Endre presbiterképzési titkár képvi-selte.

17-én presbiteri csendesnapot tartottak az új-pesti protestáns gyülekezetek, melyrôl la-punk más helyén beszámolót közlünk.

20-án Budapesten, a MRE Zsinati Tanácsánakülésén Szövetségünket dr. Szilágyi Sán-dor képviselte.

21. és 23. között tartotta egyházmegyei kon-ferenciáját a Budapest-Északi ReformátusEgyházmegye Mátraházán, a ReformátusÜdülôben.

22-én a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégi-um alapításának 390 éves és Bethlen Gá-bor fejedelemmé választásának 400 évesévfordulója alkalmából a nagyenyediBethlen Gábor Alapítvány által szervezettünnepi ülésen az Országház felsôházi ter-mében Szövetségünket dr. Szilágyi Sán-dor fôtitkár képviselte. Az alkalomról la-punk más helyén részletes beszámolótközlünk.

Ugyanezen a napon dr. Tóth János, Szövet-ségünk békési egyházmegyei területi szer-vezetének elnöke részt vett és elôadásttartott a temesvári egyházmegye presbiteriszövetségének konferenciáján, Lugoson.

Ugyanezen a napon tatai egyházmegyei te-rületi szervezetünk Ácson tartotta presbi-terképzési alkalmát.

25-én Szövetségünk körlevéllel kereste feltagjait.

Ugyanezen a napon készítette elô jelen lap-számunkat a PRESBITER szerkesztô bi-zottsága.

A szerkesztô bizottság következô ülésénekidôpontja: 2013. április 15. Megjelente-tésre szánt írásaikat eddig az idôpontigkérjük megküldeni Szövetségünk bármelyelérhetôségére.

Váczi Gábor

192013. március-április PRESBITER

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alkalom-mal. A szerkesztôbizottság tagjai: Dr. Kelemenné Far-kas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel, Kövespataki Lász-ló, Mikó László, Dr. Papp Vilmos, Dr. Ritoók Zsigmond,Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós. Felelôs szerkesztô ésképszerkesztô: Dr. PhD Békefy Lajos. Felelôs kiadó:Dr. h.c. Szabó Dániel. Tördelés: Heckmann Tamás.Szerkesztôség: Magyar Református Presbiteri Szö-vetség Irodája, 1092 Budapest, Ráday u. 28. Tel./fax:476-3211. E-mail címünk: [email protected]. Alap a fenti címen írásban vagy telefonon is megren-delhetô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi 2100 Ft,Európa országaiba 4200 Ft, a tengerentúlra 4800 Ft.Az elôfizetési díj csekken fizethetô: „Magyar Reformá-tus Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Buda-pest; személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodá-jában. Lapunk fenntartását szolgáló adományaikat isköszönettel fogadjuk a Kárpát-medence reformátusgyülekezetei és presbitériumai nevében! Készítette aRosental Kft. Felelôs vezetô: a Kft. igazgatója. Kézira-tot nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 350 Ft

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

A templom üdvösségünk kútházaSimeon sokfelé kereshette volna a Szabadítót.Tudós farizeusok körében. A szadduceusokpártjában. A nem ritka szájtépô messiás-önje-löltek körében.

Ô a templomban kereste Izráel Üdvözítôjét.Komolyan vette az ôsi próféciákat, melyek errebiztatták. A Messiás megjelenése, a Szentélyújjáépülése, Izráel újjászületése szorosanösszetartozik. Simeon élete alkonyán hatalmasépítkezések folytak a Templom-hegyen. Azedomita kényúr – építkezései miatt „Nagy”-nak nevezett – Heródes a templomhegy terüle-tét bôvítve világcsodát akart teremteni a fogságután épült szerény templomból. Simeon azon-ban nem a hatalom közelében kereste Izráelreménységét, hanem az építkezés területénmegjelenô szerény sorsú pár karjaiban fedeztefel Krisztust. (A templom valójában még Kr.u. 70-ig sem készült el.)

A soha be nem fejezett templom – akár fél-kész, akár rombadôlt – helye szenthely. (Ma isolyan „szent”, hogy akár a zsidók, akár az ara-bok szinte megölnék azt a régészt, aki ott ása-tást szervezne). Az örökség: magyarországi el-árvult, vagy romos templomaink is szenthe-lyek! Itt érvénytelenek a piacgazdasági szem-pontok. (Csak ott fizetôdik ki a templomfenn-tartás, ahol fizetôképes gyülekezet, vagy ígére-tes pályázati lehetôség van.) Atomtámadás so-rán elpusztult templom hült helye is szent! Hama valamilyen ok folytán egyetlen hívô sem éla templom közelében, a szenthely méltó fenn-tartása közegyházi feladat. (Ki tudja megjósol-ni, hogy 10 vagy 50 éve múltán nem él-e ottannyi hívô, hogy be sem fér Isten házába?) AKádár-korszakban felállított „Baranya-bizott-ság” súlyosan tévedett, amikor vagy 30 temp-lomot bontásra ítélt. Azóta felépült Baranyá-ban a pompás bolyi, hidasi, drávaszabolcsitemplom!

-p -s

Agg Simeongazdag hagyatéka (2.)

Áldott húsvéti ünnepeket Kedves Olvasóinknak!

Hódolás rézzel és arannyal a szenvedô és feltámadott Úr elôttJJoossuuaa BBooeesscchh ssvváájjccii rreeffoorrmmááttuuss lleellkkéésszz kküüllöönnööss mmûûvvéésszzeettee

A feltámadott Úr szenvedésébennyer értelmet szenvedésünkA töviskoronás Király a kereszten lehajtja avilág bûnterhét hordozó fejét annak gravitá-ciója alatt. Bûntelen teste belenyúlik a bûnmélységeibe: a váltságmû elvégeztetett. Szen-vedését Isten megkoronázta a feltámadással,ennek elôjeleként aranylik fején töviskoroná-ja. Itt a szenvedô Feltámadottat látjuk. Azaranykorona a megdicsôült szenvedést, azAtya által elfogadott fiúi áldozatot jelképezi.A sebek, a könnyek és a töviskorona is külö-

nös átváltozáson megy át itt, aranyba fordul,megdicsôül. A feltámadás egyik legfénylôbbgyümölcse az, hogy Krisztusban Isten általértelme van a legértelmetlenebb szenvedésnekis, mert minden szenvedés egy nagyobb mû,összefüggés, a megváltás része. Krisztus Lel-ke által ma is a szenvedôkhöz áll közel, eb-ben hasonulhatunk Ôhozzá. A Feltámadott aszenvedés által változtat meg minket és vál-toztatja meg a világot. Ôbenne érezzük megIsten szimpátiáját, együtt szenvedését velünk,Isten fájdalmának emberi mélységeit. Ez aKrisztus Téged is meg akar ma ajándékozniegyüttérzô, a szenvedô embert meglátó szív-vel és érte cselekvô lelkülettel, kézzel, valódijócselekedettel. Látod a képen, hogy a szen-vedésben Isten egészen benne van, jelen van?Erre utal a Krisztus szenvedô testét körbefo-gó háromszöges háttér, az isteni Szenthárom-ság, aki az egy dimenzióval még mélyebbenlátható kör alakú, világosabb, sárszínû rajzo-latban, a teremtett világban teljesen benne

van. És mintegy centrumát képezi ennek avilágnak, a szenvedésnek Krisztus. Ôbenne avilágban elszenvedett kínoknak értelme éscélja van. Krisztusban fut össze minden egyé-ni szenvedés és koronáztatik meg... AhogyanPál tanította: A mi pillanatnyi könnyû szen-vedésünk minden mértéket meghaladó nagy,örök dicsôséget szerez nékünk (2Kor 4,17).

Urunk élettüzet gyújt bennünkA szenvedések keresztútja, ami az elôzô iko-non Krisztusban a mélységek fele nyúlt le,ezen a képen a fordított háromszöggel felfelemutat, mintegy jelezve: a szenvedésekbôl aSzentháromság Isten akarata, ereje, kegyelmeemel ki és fel mennyei magasságok felé. E kétikonkép ezért alkot egységet. A képen a fel-támadott Úr által megnyitott út tárul fel elôt-tünk, de ez belsô út is egyben, melynek lé-nyege: a belsô lelki térben Krisztus áldozata,szeretete, az Ô feltámadásos erejével vállaltés viselt szenvedés meggyújtja a viszontsze-retet tüzét. Krisztus lángozó szeretetének ara-nya a kép közepén rátükrözôdik az emberlét-

re, ami azt ezüstösen veri vissza. Az atyai sze-retetben pedig egyesül, eggyé lesz a fenti ésa lenti, az isteni és az emberi, még ha meg isôrzik sajátosságukat: az isteni az aranyat, azemberi az ezüstöt, hiszen a bûn elnyeli azarany nemes fényét. Mi lenne ez más, mintaz unio mystica, a titokzatos egység képi sej-tetése. Azé, amirôl János így írt: „Ha valakiszeret engem, az megtartja az én igémet. Aztpedig az én Atyám is szeretni fogja, és elme-

gyünk hozzá, és szállást készítünk magunk-nak nála” (Jn 14,23). Ez a titokzatos egységtáplálja bennünk az élettüzet, az Feltámadott-ból lelkiképpen ránk sugárzó örömöt. A fel-fele forduló háromszög egyben felkelti ben-nünk a sátorlét képzetét is, a világ könnyek-kel foltozott barnás hátterén. Ebben a földisátorházban Isten szeretetének mécsese ég-het. És ez maga a csoda. A sátortól jobbraköralakban a férfi és nô Istenben lehetségesegységének jelképe látszik, ami egyben a napés a hold titokzatos egységét is felidézi nap-rendszerünkön belül. Nemiségbeli és termé-szeti egység, összetartozás is felsejlik ezen aszép fémikonon. A létezés törtfényû, de nemelveszett és Krisztusban, a Feltámadottbanmajd teljesen és új minôségben helyreállítha-tó és helyreáll egysége. Nagyszerû, ahogyana svájci lelkész-mûvész lelkében, majd kezealatt megképzôdött, anyaggá képezôdött, ké-piesült a krisztusi és az emberi szenvedésút-nak folytatást és célt, beteljesülést ígérô fel-támadás, a teljesség útja. Ez az, amirôl eleinka Heidelbergi Kátéban így fogalmaztak:Krisztus „feltámadásával a halált legyôzte,hogy minket részeseivé tehessen annak azigazságnak, amit halálával szerzett... Az ôereje minket is új életre támaszt... Krisztusfeltámadása a mi dicsôséges feltámadásunk-nak bizonyos záloga” (45. kérdés-felelet).Köszönjük Josua Boeschnak ezt a láttató, ké-pi igehirdetést! A keresztre feszített és feltá-madott Úr Lelke tegye elmélyültebbé és ál-dottá a kinyilatkoztatott titkok szemlélése ál-tal nagyheti „keresztútjárásunkat” lélekben ésörvendezôvé húsvétunkat. A 450 éves Kátébizonyságtételéhez gyönyörûen illik a Hän-del gyôzelmes muzsikájára írt húsvéti énekelsô sora: „Légyen dicsôség mindenek elôttNéked, mert te gyôztél a halál fölött...”. AGyôzedelmes Krisztusban kívánok áldotthúsvétot Kedves Olvasóinknak.

Dr. PhD Békefy Lajosfelelôs szerkesztô

Istenáldotta tehetségként alkotta fémikonjait évtizedeken át a múlt évben elhunyt svájcireformátus lelkész. 28 éven át különbözô gyülekezetekben szolgált. Eredetileg aranymûvesvolt. Amikor ötven éves lett, megvalósította igazi hivatását: a teológus és a mûvész egye-sült benne, s alkotta meg elmélkedésre hívó, késztetô egyedi fémikonjait. Ezeknek Krisz-tusra mutató egyértelmû üzenetei, lélekemelô látványuk összekapcsolja az igei és a képielmélkedést, ahogy ô fogalmazott: református kontemplációt valósított meg. A feltámadásútjává változott keresztút gondolatkörében alkotott sorozatából most két ikont emelünk kiés hívjuk a Kedves Olvasót Urunk csendjébe, a megváltás titkának lelki szemlélésére.

„ma gyÔz a krisztus, És ha int, rab lesz sok ellensÉge...

Documents