A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapja n XI. évfolyam n 2012 ápril is n 4. szám n Ára: 0,60 € (20,-Sk)

„Embert nevelni a legszebb hivatás,Légy nemes, gazdag lelkű ember,Hogy emberré tehess másokatA magad embersége által.“

(Móricz Zsigmond)

2 Pedagógusfórum n Szervezeti életünkből

Megalakult a Komáromi Pedagógus KlubA szülők is elmondhatják véleményüket

Köztudott, ha családi vagy ba-ráti körben összejön legalább két szakmabeli, előbb-utóbb a mun-káról, a szakmáról kezdenek el be-szélgetni. A pedagógusok sincse-nek ezzel másként. Sőt! Egy baráti társaságban könnyebb beszélgetni olyan, mindnyájunkat foglalkozta-tó kérdésekről, mint pl. mennyivel és miben egyszerűbb, vagy komp-likáltabb ma tanárnak, vagy diák-nak lenni, többet, vagy kevesebbet kell-e ma tanulni, hogyan reagál-junk bizonyos kényes helyzetekben, s ugyanakkor talán sok motivációt, ötletet is meríthetünk egy-egy ilyen alkalom folyamán.

Három lelkes komáromi szak-ember éppen ezt az igényt, és a Fel-vidéki Magyar Pedagógusok Háza adta lehetőséget kihasználva hív-

A Pedagógusfórum (to-vábbiakban PF) szerkesztői és Szövetségünk elnökének fejé-ben is ez a gondolat motoszkált egyetlen havi rendszeresség-gel megjelenő lapunk kapcsán. S hogy a gondolatokból látható valóság is legyen, április 17-én összejöttünk néhányan a meg-hívottak közül, s kiveséztük a Pedagógusfórumot.

Az elnök, Pék László az ed-dig megjelent számokat vet-te górcső alá. Ő tartalmilag újí-tana: nagyobb hangsúlyt fek-tetne a természettudományok-ra, az oktatás EU-s sajátságai-ra. A főszerkesztő anyagtorló-dás miatt aggodalmaskodik, hi-szen senkit nem akar megsér-

Az SZMPSZ által szer-vezett Komáromi Pedagó-giai Napok a régió peda-gógusainak évenként meg-tartott legrangosabb szak-mai találkozója. A 17. ta-lálkozó keretében került sor az intézményvezetők szakmai fórumára a Fel-vidéki Magyar Pedagógu-sok Házában, immár má-sodik alkalommal, mégpe-dig rendhagyó módon. A 2012. február 13-i fórum azért volt rendhagyó, mert nem neves és külföldi elő-adók, hanem a járás isko-lavezetőinek aktív részvé-telével valósult meg. Ezen a rendezvényen tettek közzé egy szóbeli felhívást és meghívást egy újabb ta-lálkozóra, a Komáromi Pe-dagógus Klub első összejö-vetelére, melynek időpont-ja – közös megegyezés sze-rint – március 12-re esett.

Megbeszélést tartott a Pedagógusfórum szerkesztőbizottsága

teni azzal, hogy nem közli tel-jes terjedelemben az írását, vi-szont időnként ezt meg kell tenni, valamint az irodalmi al-kotásoknak – verseknek, novel-láknak – is teret adna, s néhány alkalommal megspékelné a la-pot körkérdésekkel is. Szanyi Mária a marketinges szemével mérte fel a helyzetet: az egyes tanulmányi versenyeken, peda-gógus összejöveteleken is meg kellene (sajnos vannak helyek, ahol BE KELLENE) mutat-ni a szlovákiai magyar peda-gógusok lapját. Gálfi Mária honlapfejlesztést javasolt, hogy rögtön hozzá lehessen szólni egy-egy íráshoz, véleményez-ni lehessen azokat. Cseri Icu és

Dobos Boglárka műfaji sokszí-nűséggel csábítaná az olvasókat fokozottabb optimizmus igé-nye mellett, ne csak panaszkod-junk: mondjuk el a szépségeket is, egy-egy anekdota, iskolai csíny, huncutság elmesélésével. Az ő javaslataikat is elolvas-hatják, véleményezhetik, like-olhatják már a PF Facebook oldalán. Biztatunk mindenkit, szülőket, tanárokat, egyetemis-tákat stb. arra, hogy keressék a fent említett oldalt, hogy fel-mérhessük igényeiket, elképze-léseiket, mi az, amiről szívesen olvasnának a PF hasábjain.

Amint látja, kedves olvasó ötletek vannak, s emellett tett-rekészségből sincs hiány. Az

ötletelés mellé kell a közös aka-rat, s akkor valóban életre kel-het a PF fórum része is.

Na, ehhez szóljon hozzá!

Kedves olvasó! Ön is hozzá tudna szólni?

Lett volna javaslata? Elmondaná véleményét,

hogyan lehetne népszerűbbé tenni?

Tegye meg! (Keresse a Facebookon a PF-ot vagy juttassa el

gondolatait a szerkesztőknek – címek az impresszumban –

vagy a kalinik.icu@gmail.com

e-mail címre)–csi–

Azt akarom, hogy jobb legyen! Ugye, hallotta már ezt a mondatot? …és aztán mi követte ezt? Gondolat? Szó? Tett?

ta meg a beszélgetni, megbeszélni, megoldásokat találni vágyó kollé-gákat a 2012. március 12-én 17.00 órakor kezdődő találkozóra a „Há-zunkba“.

A Komáromi Pedagógus Klub első összejövetelén mindössze tí-zen ültük körül a kávéval, frissítővel szépen megterített, húsvéti díszbe öltöztetett asztalt. A szervezők örül-tek a jelenlévőknek, mert a kötetlen beszélgetés keretén belül előkerül-tek azok az iskolai–emberi–erköl-csi témák, amelyeket nem mindig van időnk, alkalmunk, kedvünk a mindennapjaink rohamában meg-beszélni, megosztani. Az elhangzott ötletek, javaslatok alapján meghatá-roztuk a további találkozók lehető-ségeit, témáit. Így aztán a második összejövetelen, 2012. április 16-án

a pedagógus–szülő kapcsolatot, kö-zös problémáit és feladatait vitat-tuk meg. Az asztaltársaság majd-nem ugyanannyi (nem pedagógus) szülővel bővült, mint amennyi pe-dagógus érkezett a járás különböző pontjáról. Valamennyien feloldód-va, teljesen nyitottan, szinte szak-mai hozzáértéssel osztották meg ér-dekes észrevételeiket, tapasztalata-ikat a jelenlévőkkel. Abból a témá-ból kiindulva, hogy milyen a jó is-kola, több további részletezést, bon-colgatást kívánó olyan érdekes kér-dés merült fel, mint pl. Milyen a jó szülői értekezlet? – szükség van-e rá? – hogyan lehet érdekessé tenni? Milyen a kommunikáció a szülő–diák–pedagógus háromszög-kap-csolatban? Este nyolckor, több kér-dést nyitva hagyva azzal váltunk el, hogy a „folytatás következik” szelle-mében május 14-én 17.00-kor újra találkozunk, melyre szeretettel vá-runk minden érdeklődőt.

A résztvevők köre nincs bezár-va, a lelkesedéséből leszűrve a har-madik találkozón biztosan még töb-ben leszünk.

Kocskovics Gabriella

3Pedagógusfórum n Lapszél

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapja

Felelős kiadó: Pék László Tel./fax:031/780 7928, e-mail: pek@szmpsz.skFőszerkesztő: Hajtman Béla Tel.: +421-37-7876 240, mobil: 0917842919, e-mail: hajtman94@gmail.comNyelvi szerkesztő: Szanyi Mária Tel.: +421-31-780 4864, mobil: +421-911 451 024e-mail: szanyi.maria@gmail.comGrafika, tördelés, nyomás: PRINT-K, KomárnoCímlapkép: Illusztrációs fotóA szerkesztőség postacíme: SZMPSZ, Villanytelep u. 2., P.O.BOX 49., 94501 Komárno 1 Tel.: 035/77 77 313, fax: 035/77 14 756 e-mail: pedforum@szmpsz.sk, szmpsz@szmpsz.sk honlap: www.szmpsz.skEngedélyezési szám: EV 3408 / 09, ISSN 1338-1296

Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

A lap támogatói: az MK Oktatási Minisztériuma az SZK Kormányhivatala Bethlen Gábor Alap, Budapest

TartalomCseri Ilona: Megbeszélést tartott a Pedagógusfórum szerkesztőbizottsága 2Kocskovics Gabriella: Megalakult a Komáromi Pedagógus Klub 2Hajtman Béla: A szórványoktatásról Budapesten 3Pék László: Iskoláink szakmai és közösségi megerősödéséért 4Burdiga Pál ünnepi köszöntője a rozsnyói pedagógustalálkozón 5Díjazottjaink: Kovács László – Felvidéki Magyar Pedagógus Díj 6Díjazottjaink: Fodor Attila – A szlovákiai magyar nyelvű oktatást támogató tevékenységért 6Díjazottjaink: Pálinkás Zsuzsa – Pedagógus Életpálya Díj 7Díjazottjaink: Valacsai Ilona – Pedagógus Életpálya Díj 7Díjazottjaink: J. Kiss Éva – Kiváló módszertani, nevelési, szakmaiés tudományos eredményekért 8Díjazottjaink: Nagy Lívia – Kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményekért 8Díjazottjaink: Spátay Adrianna – A tehetségek felkarolásáért és gondozásáért 9Díjazottjaink: Kazán József – A tehetségek felkarolásáért és gondozásáért 9Díjazottjaink: Seres Ibolya - Óvópedagógusok részére, kiváló módszertani és nevelési eredményekért 10Díjazottjaink: Bodnár Ibolya - Óvópedagógusok részére, kiváló módszertani és nevelési eredményekért 10László Béla: Még inkább erkölcsi kötelességünk az összefogás 11Nagy Lívia: Amit Rozsnyón szerettem volna elmondani 11Szetyinszky Veronika: Hatékony tanulási stratégiák (beszámoló a szekcióülésről) 12Varga Zsuzsanna: Tanóra-diagnózis & pedagógusprofil (beszámoló a szekcióülésről 12Hajnovič Gabriella: Az óvodai nevelés tervezése (beszámoló a szekcióülésről) 13Morvay Katalin: A tanulási környezet fejlesztése, menedzselése (beszámoló a szekcióülésről) 13Szabó Andrea: Pozba, egy családias kisiskola mozgalmas élete 14Illés Kósik Andrea: Ahol működik a csapatszellem 15Csicsay Alajos: Egy nótaénekes matematikatanár – Bősi Szabó László (Interjú) 16Ozogány Ernő: Milyen volt szőkesége… (Portré Bánki Gyuláról) 18Andruskó Imre: Hiteles és őszinte ember volt (Gyászbeszéd Oláh Imre temetésén) 19Tóth Tibor: A történelemtanításról Törökországban 20Indul a Felvidéki Diákolimpia (Felhívások) 22Tóth Gábor: Érdekes kísérletek fizikatanárok számára (Újdonságok az idei NYE-n) 22Vrábel Sándor: „Feszty Árpád hazatért…“ (Névadóink emlékezete) 23Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda, Ógyalla 24

A szórványoktatásról BudapestenA Teleki László Alapítvány felmérést készít a kárpát-medencei iskolán kívüli magyar nyelv-oktatás, -ápolás kérdésköréről. A felmérés cél-ja, hogy képet alkossanak arról, hogyan szer-vezi meg az iskolán kívüli magyar nyelvokta-tást és -ápolást a legkülönbözőbb körülmé-nyek között élő magyarság (falusi, nagyvá-rosi szórvány, vegyes lakosságú terület, apró falvak stb.). Április 13-án, a felmérési program keretében A nyelvoktatásról és nyelvápolásról a kár-pát-medencei szórványvidékeken címmel nemzetközi konferenciára ke-rült sor, melyre jómagam is meghívást kaptam. Meglepődtem, hogy az előadók sorában csak egyedüliként szerepeltem a Felvidékről, holott úgy tudom, vannak térségünkben sokkal jártasabb és szakavatottabb oktatási szakértők, mint jómagam. Ezzel a témával beha-tóbban eddig nem is foglalkoztam. Másrészt azon is meglepődtem, hogy egy olyan konferencián veszek rész, melynek témája nem jellemzi szlová-kiai magyar oktatásügyünket. Ugyanis magyar anyanyelvű tanulók, diá-kok részére az iskolán kívüli magyar nyelvű oktatásnak nincs nálunk ha-gyománya, s remélhetőleg nem is lesz. Ezt azzal indokolom, hogy kel-lő arányban (óraszámban) mindig biztosítani kell az iskolaköteles tanu-lók számára a tanítás-tanulás folyamán a magyar tannyelvű oktatási in-tézményekben a magyar nyelv és irodalom tanórák számát. Ha ezt vala-milyen módon mégis lecsökkentenék, ez ellen tiltakoznunk kell! Tettük azt akkor is, amikor Slavkovská miniszter asszony ideje alatt próbakép-pen be szerették volna vezetni az ún. alternatív oktatást, melynek az volt a lényege, hogy csak a magyar nyelv és irodalom tantárgyat tanulták vol-na a tanulók magyarul, a többi társadalom- és természettudományi tan-tárgyat szlovákul! Szerencsére ez a szándék – a hathatós tiltakozások kö-vetkeztében – nem valósult meg és nem is valósulhat meg, mert még na-gyobb asszimilációhoz vezetne. Természetesen, a tanításon kívüli szak-köri tevékenységben elképzelhetőek olyan foglalkozások, melyek erősí-tik a tanulók, diákok identitástudatát (vers- és prózamondók versenyé-re való felkészítés, anyanyelvi vetélkedőre való felkészülés, színjátszó cso-portok vezetése). Az iskolán kívüli tevékenységnek ezt a formáját tovább-ra is támogatom és természetesen azt is, ha adott esetben a középiskolai diák az egyetemi tanulmányai során a magyar nyelvet és irodalmat sze-retné behatóbban megismerni, s minderre délutáni, iskolán kívüli foglal-kozásban kerül sor.Anyanyelvünk tanítása, tanulása rendkívül fontos feladat, ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ne az iskolán kívüli oktatás szintjére süllyesszük, hanem adjuk meg a kellő súlyát más tantárgyak és más nyelvek tanítása, tanulása mellett mindennapi oktatásunkban!Természetesen, nem kimondottan az iskolai oktatáson kívüli magyar nyelv tanításáról szóltak a konferencián az előadások. Bemutatásra ke-rültek az egyes szórványiskolák a szlovéniai Lendvától egészen a mold-vai csángók területén lévő kisiskolákig. Annak ellenére, hogy évről évre tapasztalható a magyar nyelvű tanulóink és diákjaink fogyása, az előadá-sok nem a panaszkodásról és siránkozásról szóltak. Arról is, hogyan lehet a szórványvidéken is helytállni, pozitív példát mutatni, hogyan lehet ösz-szefogni.Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikai helyettes államtitkár nyitó előadásában azt nevezte igazán nagy feladatnak, hogy a teljesen eltérő élethelyzetű és hátterű szórványközösségek megtalálják az utat, amely magyar identitá-suk megtartásához, erősödéséhez vezet.A szórványmagyarság közösségei ugyanúgy elemi alkotói az összmagyarságnak, mint bármelyik magyar közösség. Életmódjuk, tradí-cióik alkotóelemei nemzeti kultúránknak, megmaradásuk része az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradásának.Papp Z. Attila szociológus egy rendkívül érdekes, szlovákiai magyar ok-tatásunkra nézve elgondolkodtató és megdöbbentő statisztikai adatok-kal szolgált a konferencia végén. Míg az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyar tanulók a PISA felmérés eredményei alapján jobban teljesítettek, mint az országos átlag, addig a szlovákiai magyar diákok jóval alulmarad-tak a szlovákiai országos átlagnál. Ez a felmérés a 2006-os adatok alapján került nyilvánosságra. Érdemes ezen elgondolkodnunk, vajon mi lehet ennek az oka kedves pedagógustársaim?!

Hajtman Béla

4 Pedagógusfórum n Országos rendezvényeink

Részlet Pék László megnyitóbeszédébőlaz SZMPSZ XVIII. országos találkozóján

Ezekben a napokban mód nyílik arra is, hogy Comeniusra emlékezve hitet tegyünk ön-ként vállalt, s eddig fel nem adott tanítósorsunk mellett. Kí-vánok önöknek erőt, egészsé-get, türelmet. Egyrészt, hogy úrrá tudjanak lenni a minden-napi munka nehézségein, de a remény, az elszántság, a változ-tatás erősebb szándékát, a jó irányba vivő cselekvés nagyobb akarását is kívánom Önöknek, s mindehhez diákjaik érdeklő-dő tekintetét, a szülők és kör-nyezetük segítő odafigyelését tisztességgel elvégzett munká-juk iránt.

Az iskola minden időben a jövő alakításának egyik meg-határozó színtere volt és való-színűleg lesz. A múltban felhal-mozott ismeretek, értékek át-adásáról – a természetben, az emberben és a világban zaj-ló folyamatok összefüggései-nek kibontásáról – egy társa-dalom sem mondhat le. A több mint másfél évszázados múlt-ra visszatekintő iskoláink kul-túrát örökítettek át, életvite-li mintákat adtak tovább. A II. világháború után oda jutot-tunk, hogy anyanyelvű iskolá-inkat majdnem elsöpörte a tör-ténelem szele. A kisemmizett-ség után mégis folytatás követ-kezett. 60 évvel ezelőtt újraindí-tott iskoláink ma is életünk, kö-zösségünk egyik fundamentu-mát alkotják. A kerek évfordu-ló alkalmából tisztelettel em-lékeztünk országszerte mind-azokra, akik nem adták fel, de jogot követelve újra megterem-

A pedagógustalálkozó alkalmat ad arra, hogy levessük arcunkról a hétköznapiság ránk rajzolt közönyét, kisimítsuk agyonhajszoltságunk ráncait, vagy önteltségünk színlelt gesztusait. Akik ide eljönnek, abban

a reményben teszik ezt, hogy újra jó lesz nekik itt lenni, olyan helyen, ahol a csüggedtebbeket is felvillanyozza a résztvevők közösségi

reménységgé formálódó hite, cselekvő buzgalma.

tették gyermekeik, diákjaik szá-mára a szellemi építkezés kö-zösségi formáját, a magyar is-kolát. Az azóta eltelt évek ha-talmi intézkedései és önfeladá-sok között – erőfeszítéseink el-lenére – a diáklétszámok folya-matos visszaesést jeleznek.

Bizonyára ez is oka annak, hogy iskoláink szakmai és kö-zösségi megerősödésének szándékával jöttünk ma is ösz-sze itt Rozsnyón. Kétnapos kon-ferenciánkon a tanulási folya-matok fejlesztésével kívánunk foglalkozni. A tanítási óra elő-készítése, a tantárgyi terve-zés, a pedagógus szakmai fel-készültsége, az óvodai nevelés, a természettudományos isme-retek oktatása, a differenciá-lás, a hatékony tanulásszerve-zés olyan témák, melyek ala-posabb megismerése iskoláink, pedagógusaink munkáját hiva-tottak segíteni. Szükségünk van erre a szakmaiságra, de a rozs-nyói találkozók közéleti szem-pontból is fontosak. Pedagó-gusi tevékenységünket, különö-sen az elmúlt 20 esztendőben, a társadalmi és a gazdasági vál-tozások még inkább befolyá-solják, melyek hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat. A baj az lenne, ha mindennek csak elszenvedői lennénk. Ennél to-vább kell lépnünk, nem hagy-hatjuk csak másokra sorsunk, jövőnk alakítását.

Legyünk tekintettel arra is, hogy minden magyar anya-nyelvű gyermek olyan szinten beszéli az anyanyelvét, a szlo-vák nyelvet, vagy az idegen

nyelveket, amilyen szinten azt az életkora, élettere, önmegva-lósítása, nyelvi környezete meg-követeli, vagy elvárja tőle.

Iskoláinknak nem a szlo-váknyelv elsajátítás az egyetlen és legfőbb problémája. A ma-gyar iskolák vonzereje jelentő-sen függ a bennük folyó neve-lés, a tantárgyak oktatásának színvonalától és a szabadidős tevékenységek kínálatától. Ez a kép nagyon hullámzó. Az okta-tás hatékony megszervezése az iskolák vezetőin múlik

Ezen a héten az egyik isko-lából levelet kaptam, majd to-vábbi telefonhívások érkeztek. A Kenguru matematikaverseny feladatainak botrányos fordí-tása felháborította pedagó-gusainkat. Úgy érezték, anya-nyelvén keresztül emberségé-ben sértette meg a reájuk bí-zott alsó tagozatos kisdiákokat rutinszerűen ellátott szolgál-tatásaival, a felelőtlenül elvég-zett fordítással az egyik nem-zetközi diákverseny lebonyolí-tására szakosodott cég. Az oko-zott hiba nemcsak a gyermekek esélyegyenlőségét dobta sut-ba. A kollégák úgy vélték, meg-alázták őket és diákjaikat, s a rosszul elvégzett szolgáltatá-sért ráadásul diákonként 3 eu-rót is elkértek. Furcsának tar-tom azt a tényt is, hogy a neve-zési illeték befizetése ellenére a magyar iskolák pedagógusai a felsőbb évfolyamok le nem for-dított példáit – iskolánként kü-lön-külön – jóindulatból, kény-szerűségből, a szolgáltatást felvállaló cég helyett ingyene-

sen lefordították. De lefordít-juk évente egyéb ilyen-olyan verseny, tantárgyi olimpia ver-senyfeladatait, a békesség ked-véért, a rendeletekkel segített államhatalom illetékeseinek ci-nizmusa ellenében. Merő meg-szokásból tesszük mindezt, na-ivan, egyre tovább, bízva má-sok egykoron megvalósuló jó-hiszeműségében. A több mint kétszáz iskolaigazgató vélemé-nyét kikérve az esetről, kevés válasz érkezett. A nagy több-ség nem nyilatkozik, sokukat nem érintette az eset, a szoli-daritás pedig bizonyára csak a lengyelek sajátossága, eset-leg a litvánoké. Ők az elmúlt he-tekben nemzetközi szinten is ki-nyilvánították ez irányú hajla-mukat. Gond-e hát, ha gyerme-keink hibás fordítások alapján oldják a versenyfeladatokat? Vagy probléma-e az, ha nem korrekt történelem és földrajz-tankönyvekből, tankönyvfordí-tásokból szereznek Sütő András szavaival élve „zsákmányt a tu-dásból”. Ha mindeközben nem fogyna meredeken a magyar is-kolák diáklétszáma, nem is len-ne olyan nagy baj? De sajnos fogy, miközben azért március idusán elmormolgatjuk, hogy rabok tovább nem leszünk!

Végezetül kívánok mind-nyájunknak jövőben szép és együttműködő kapcsolatokat! Köszönöm megtisztelő figyel-müket! Kívánom, érezzék ma-gukat nagyon jól a 2012-es or-szágos pedagógustalálkozón!

5Pedagógusfórum n Országos rendezvényeink

Tisztelt Pedagógusok, Tisztelt Vendégek!Burdiga Pál, Rozsnyó város

alpolgármesterének ünnepi köszöntője

A tavasz már bontogatja szárnyait, a nap egyre melegebb sugarakat küld a természetre, éled minden, színesedik a világ a hosszú és kemény tél után. Színessé vált Rozsnyó városunk is,

hiszen a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozója minden évben tavasszal egyben életet is hoz városunkba. Személyesen is nagy örömömre szolgál, hogy ebben az évben is itt köszönthetem Önöket

és gratulálhatok ahhoz, hogy itt ünneplik nagykorúságuk évfordulóját. Azt a mágikus és varázslatos 18. életévüket. Igaz, hogy a kezdeteknél még nem voltam jelen, igaz, hogy idén mégcsak másodízben tisztelhetem meg

rendezvényüket, de engedjenek meg ezzel kapcsolatban egy őszinte vallomást részemről. Meghajlok az Önök nagysága előtt! Meghajlok úgy is mint apa, úgy is mint fenntartói képviselet, mert tudom,

mert látom és tapasztalom, hogy nehéz és tiszteletreméltó pályát választottak. Útjuk során sokszor fél lábbal a mennyországban érezhetik magukat, sokszor viszont fél lábbal a pokolban is.

Egyszerre állnak köztiszteletben, szeretetben, ugyanakkor bármikor kerülhetnek nehéz, megalázó helyzetbe. Hiszen kiszolgáltatottak gyereknek és szülőnek egyaránt. Minden nap meg kell felelniük

az elvárásoknak, elsősorban a saját maguk által felállított mércének, másodsorban a gyerekek, a szülők és a pedagógustársaik elvárásainak. Nem könnyű feladat. Naponta, óránként sok-sok szempárral

szembenézni, hitelesnek maradni, érdeklődést fenntartani és a tudást átadni. De a jó pedagógus optimista, hiszi, tudja, hogy képes a világot szebbé és jobbá tenni. Én is tudom, és biztos vagyok benne, hogy Önök képesek rá.

A pedagógusnap alkalmából kivánok Önöknek mindehhez erőt, egészséget, hitet, reményt és a legfontosabbat: szeretetet. Naponta ölelje át Önöket szerető gyermekkéz, és nézzenek fel önökre ragyogó, hálás gyermekszemek.

Hiszen mi mindannyian tudjuk, hogy a szeretet az az erő, amely mindent legyőz. Érezzék ezen a két napon nagyon jól magukat, próbáljanak feltöltődni előadásokból, közös foglalkozásokból,

szórakozásból, egymásból. Adjanak és kapjanak sokat, egyben térjenek máskor is vissza hozzánk, városunkba Rozsnyóra! Mi mindenkor visszavárjuk Önöket!

6 Pedagógusfórum n Díjazottjaink

Fodor Attila

Felvidéki Magyar Pedagógus Díj

Csallóközcsütörtökben szü-letett. A Somorjai Magyar Tan-nyelvű Gimnáziumban érettségi-zett, majd a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Ka-rán magyar-történelem szakos ta-nári oklevelet szerzett. 1970-től 1977-ig a nyitrai Pedagógiai Fakul-tás magyar tanszékének oktatója,

majd a dunaszerdahelyi Csallókö-zi Múzeum munkatársa, 1984-től a somorjai magyar gimnázium taná-ra, majd igazgatója volt.

Az 1989-es változásokat köve-tően, 1990 tavaszán az akkor meg-alakult Szlovákiai Magyar Pedagó-gusok Szövetségének alelnökévé vá-lasztották. A politikába is belekós-tolt. A Független Magyar Kezdemé-nyezés alelnöke és pozsonyi parla-menti képviselője lett. 1995-ben a szlovák oktatásügyi tárca megpró-bálkozott az alternatív oktatás be-vezetésével, amely egyet jelentett a magyar tannyelvű oktatás leépí-tésével. A tervezet ellen tiltakozó igazgatókat, köztük Kovács Lász-lót is leváltották. A politikai hely-zet megváltozásával 1999-ben ismét a somorjai gimnázium élére került, s egészen nyugdíjazásáig irányította

az intézményt. Azóta óraadó tanár-ként történelmet és magyart tanít.

Kovács László a szó igazi értelmé-ben vett tudós tanár. Több tankönyv, honismereti és művelődéstörténeti munka, nyelvészeti és történelmi ta-nulmány szerzője, társszerzője. A kö-zépiskolák számára készült magyar nyelv és történelem tankönyvei a ha-zai magyar nyelvű közoktatás egyik legnagyszerűbb munkái közé tartoz-nak.

Szakmai-ismeretterjesztő mo-nográfiái közül kiemelkedik a csalló-közi középkori templomokat és az 1848-49-es forradalom és szabad-ságharc emlékhelyeit bemutató kö-tete.

Anyanyelvi mozgalmainkat több formában is támogatja. Kö-zel két évtizede szervezője a felvi-déki regionális Kazinczy-verseny-

nek. A Szép Magyar Beszéd verseny győri országos döntőjének bírálóbi-zottsági tagja. Növendékei rendsze-resen kiválóan szerepelnek a hatá-ron túliak kategóriájában. Eredmé-nyes felkészítő tanári munkájával kiérdemelte a Z. Szabó László-em-lékérmet. Kovács László népszerű előadója a győri Kazinczy anyanyel-vi tábornak. Kiemelkedő pedagógi-ai, szaktudományos munkásságáért, elkötelezett anyanyelvápoló, nyelv-művelő tevékenységéért, Kazinczy-díjban részesült.

A Szlovákiai Magyar Pedagó-gusok Szövetségének Országos El-nöksége Kovács Lászlót példamuta-tó tanári, tankönyvírói, szakmai is-meretterjesztői, közéleti és emberi tartásáért részesítette Felvidéki Ma-gyar Pedagógus Díjban.

Pék László

Szakmai pályafutását 1986-ban, szak-tantárgyakat oktató mérnöktanárként kezdte Érsekújvárott, abban az iskolában, melyben egykor maga is érettségizett. 1993. január 1-től az SZMPSZ OV első (komáromi) főállású munkatársa, a közpon-ti iroda vezetője, a Híreink c. belső tájékoztató kiad-vány elindítója, és 1999-ig szerkesztője.

Az SZMPSZ égisze alatt kialakított, majd a Selye János Egyetemmel is társuló „Comenius–Selye János Egyetem Pedagógiai Intézet”-nek mai közis-mert nevén CPI-nek 2003-as megalakulása óta ve-zetője.

Az SZMPSZ-ben és a Comenius PI-ben főállá-sú alkalmazottként eltöltött idő – közel két évtized – során kialakult sajátos „szakmai profil“-ja: az okta-tási rendszer működésének elemzése, jogszabá lyok véleményezése, oktatáspolitikai dokumentumok ki-dolgozása, szakértői munka, iskolatanácsok műkö-désének szakmai támogatása, az iskola és önkor-mányzat együttműködésének támogatása, az isko-

A szlovákiai magyar nyelvű oktatást támogató tevékenységért

lai pedagógiai programok tervezésének és fejleszté-sének segítése, az iskolai önértékelés bevezetésének szakmai segítése. A hazai oktatáspolitika formálá-sában is kivette részét: 1998–2006 időszakban Szi-geti László oktatási államtitkár, 2005–2006-ban Martin Fronc oktatási miniszter tanácsadói testüle-tének tagja.

Az abban az időszakban elkészült közoktatá-si törvény-tervezetet kidolgozó munkacsoportban is aktívan tevékenykedett. Nem elhanyagolható a szlo-vák szakmai körökkel és intézményekkel való sokré-tű szakmai együttműködése, mint pl. az Učiteľské fó-rum és a Združenie Orava szlovák szakmai szerveze-tekkel. A 2003–2006-os időszakban egyik alapítója és működtetője az Oktatáspolitikai Központ (Cent-rum pre vzdelávaciu politiku) elnevezésű informális szakmai társulásnak; szakértőként, tanácsadóként, lektorként részt vesz ma is az Állami Pedagógiai In-tézet (ŠPÚ) és a Módszertani-Pedagógiai Központ (MPC) több projektjében és programjában.

Jelentős szakmai sikereként könyvelhető el – és ő maga is annak tartja számon – a 2005–2008-as időszakban egy EU-s projekt keretében kidolgo-zott alternatív (nem állami) vezetőképző program kidolgozását és az oktatói gárda kialakítását. En-nek köszönhetően 2007-ben először kezdhették eb-béli képzésüket magyar nyelven az érdeklődő isko-lavezetőink. Az első ilyen képzések egyik résztvevő-je így nyilatkozik erről: „Az a tény, hogy a vezetőkép-ző tanfolyamot anyanyelvünkön végezhettük el, saj-nos, a mai Szlovákiában még öröm tárgyát képezi, holott természetesnek kellene lennie. Az utat Fodor Attila, a Comenius Intézet igazgatója taposta ki szá-munkra, és őszinte köszönet jár neki ezért is. Mind-ezen felül azért is, hogy nagyszerű előadókat biztosí-tott számunkra, akik által a legkorszerűbb ismeretek birtokába juthattunk, s mindezt olyan gondoskodó, odafigyelő, és minden részletre kiterjedő szervezés-sel, amely valamennyiünk számára példaértékű le-het. Nem beszélve arról, hogy ő maga milyen jó elő-

adói képességekkel rendelkezik! Rendszerben gon-dolkodik, és az elmondottakat mindenki első hallás-ra megérti. Nem túlzás azt mondani róla, hogy ná-lunk kevés az ilyen tehetséges előadó.”

Fodor Attila hitvallása: „egyedül még az öröm sem az igazi, csapatban a gond és a baj is könnyeb-ben kezelhető, oldható.”

A szakmai munkájának eddigi hivatalos, for-mális elismerései: Oklevél, ill. emlékplakett az SZMPSZ megalakulásának 10. és 20. évfordulóján, valamint az Érsekújvári, Dunaszerdahelyi és Lévai TV-tól; Rozsnyó Város polgármesterének oklevele a rozsnyói országos konferenciák szervezéséért; 2000 decemberében Pokorni Zoltán oktatási miniszter Gróf Klebelsberg Kunó Emlékplakettet adományozott neki a felvidéki magyar oktatás megóvása és fejlesz-tése terén végzett munkájáért.

(Kocskovics Gabriella, az SZMPSZ ógyallai – a Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda mellett működő – alapszervezetének tagja, az ógyallai Társult Községek Közös Tanügyi Hivatalának szakelőadója)

7Pedagógusfórum n Díjazottjaink

Nagyfödémesen született 1947-ben. A Galántai Gimnázi-um elvégzése után a Nyitrai Pe-dagógiai Főiskolán szerzett szlo-vák-magyar szakos tanári okleve-let 1969-ben.

Pedagógusi hivatását, 35 éves szakmai életpályáját a Felsőszeli MTNY Alapiskolán töltötte be, melynek az 1989-es rendszervál-tás után másfél évtizedig, nyug-díjazásáig igazgatója volt. Nem-csak szakmaisága, hanem szemé-lyiségének meggyőző ereje is segí-tett abban, hogy a felsőszeli isko-lában közösséggé formáljon gyer-meket, szülőt, pedagógust. Óriá-si szerepet vállalt az iskola arcu-latának kialakításában, az ő isko-

Pálinkás Zsuzsa

Valacsai Ilona

Pedagógus Életpálya Díj

1936-ban született Perbetén. Középiskolai ta-nulmányai után Pozsony-ban szerzett matematika-fizi-ka szakos oklevelet 1961-ben. Ettől az évtől kezdve nyugdíj-

ba vonulásáig Komáromban, a volt Béke Utcai, ma Jókai Mór Alapiskolában tanított.

Ha van született közéleti ember, akinek a pedagógia ér-dekében, a köz javáért végzett munka kitölti az életét, akkor ő az volt, és még ma is az.

1961-ben megalakította az iskola gyermekkórusát, me-lyet 20 éven át vezetett. Ma-tematikusként karvezetést ta-nult, számos versenyen, fellé-pésen bizonyította rátermett-ségét, részesei voltak az I. Ko-dály Napoknak Galántán. Az

általa életre hívott kórus ma is működik. Ő maga a Ma-gyar Tanítók Kórusának hosz-szú éveken át aktív tagja volt.

1977-ben – megszerezve a szükséges képesítést – elvál-lalta a nevelési-pályaválasztá-si tanácsadói feladatot iskolá-jában.

A Szlovákiai Magyar Pe-dagógusok Szövetségének ala-pító tagja. Az eltelt időszak-ban minden jelentős esemé-nyen jelen van, az ő ötlete volt, hogy a Szövetség hozzon létre egy pedagóguskönyvtárat. A

Tiszti Pavilonban megvalósí-totta ezt, könyveket gyűjtött, berendezte. Nem rajta múlott, hogy nincs folytatása. Részt vállalt a Szövetség lapjának elindításában. A komáromi nyári egyetemeknek rendsze-resen az egyik mozgatórugója, szervezője.

Ma is naprakész, aktív, energikus. Mindig a szlováki-ai magyar pedagógusközösség érdekében végzett munka volt számára a legfontosabb, ezért javasoljuk őt Életmű díjra.

a Jókai Mór Alapiskola közössége

lavezetői tevékenysége idején vet-te fel az intézmény Széchenyi Ist-ván nevét.

Valacsai Ilona munkáját a pontosság, az igényesség, a kihívá-sokra való figyelés, a bizalom és a hit jellemezte. Az iskolai nevelő-munka, a diákok jó közérzete, si-kereik elősegítése, esélyeik növelé-se, az iskolai hagyományok ápolá-sa, a falu kulturális életében való részvétel kiemelt fontossággal bír-tak értékrendjében. Nagy mun-kabírással, odaadással dolgozott, a maximura törekedve, bizalmat árasztva tanítványai és kollégái felé. Több nemzedéknek adott tu-dást, emberi tartást, nevelést, pél-dát mutatott emberségben, a ma-gyarságtudat megtartásában. Je-lentős eredményeket ért el a tehet-séges tanulók felkutatásában, gon-dozásában, a tanítás és az isko-la irányítása mellett folyamatosan foglalkozott a diákok magyar nyel-vi és versmondó versenyekre való felkészítésével, irodalmi színpadok megszervezésével. Tanítványai a tantárgyi versenyeken az országos

döntőkig jutottak. A tehetséges di-ákok támogatása érdekében isko-lai alapítvány létrehozását segítet-te. Támogatta kollégáit, ösztönöz-ve őket tudásuk megújításában, a továbbképzéseken való részvétel-ben, ötleteik felkarolásában, re-gionális szakmai napok és tanul-mányi versenyek megrendezésé-ben. Az intézményi célok megva-lósítása érdekében a Széchenyi Ist-ván nagyszerűen megfogalmazott – „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.“– elvét val-lotta. Sikeres pedagógiai tevékeny-ségéért 1992-ben Felsőszeli, 2004-ben pedig Alsószeli polgármesteré-től elismerő oklevelet, Polgármes-teri Díjat kapott.

Nyugdíjas éveiben is szerve-zőként évente bekapcsolódik a Kincskeresők országos konferenci-ájának lebonyolításába, a Tompa Mihály vers- és prózamondó ver-senyek járási és kerületi fordulói-ban zsűritagként dolgozik.

Közéleti elkötelezettségével, tevékenységével is példa környeze-te számára: a Csemadok Felsőszeli

Alapszervezetében több évtizeden át kulcsszerepet vállalt, mint veze-tőségi tag és különböző kulturális rendezvények irányítója. Nemze-ti közösségünk értékeinek gyara-pításán fáradozott hosszú éveken át a Csemadok Járási Bizottsá-gának tagjaként, a Galántai Cél-alap vezetőségében, és a Felsőszeli Önkormányzat képviselőtestületé-ben.

„Akkor voltam legboldogabb, mikor tanítottam...“ hallják tőle kollégái, ha Ica az iskolai nagy-szünetben olykor-olykor betér kö-zéjük, mert éppen arra jár. Nem sajnálja ma sem a dicsérő, elisme-rő szavakat, még ma is arra buz-dít: „Tanuljunk egymástól, hogy minél jobban taníthassunk.“ (Eöt-vös Loránd).

Munkájával, életpályájával ki-vívta közvetlen környezete és a pe-dagógustársadalom méltó elisme-rését, megbecsülését.

az SZMPSZ Galánta-VágsellyeTerületi Választmánya

8 Pedagógusfórum n Díjazottjaink

26 éve dolgozik, kezdetben Gútán tanított, 1995 óta a ko-máromi Béke Utcai, ma Jókai Mór Alapiskola alkalmazott-ja. Alsó tagozatos tanítóként a magyar nyelv és a képzőmű-vészeti nevelés oktatása terén szaktekintélynek számít, aki mindig nyitott az újra. Évek-kel ezelőtt az elsők között al-kalmazta a Zsolnai-féle NYIK

Jókainé Kiss Éva

Nagy Lívia

Kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményekért

programot, és tanította sikere-sen több generációnak. Vállal-ta az egész napos, iskolaottho-nos oktatási-szervezési formát, úgy, hogy szinte egész napját a diákoknak szenteli. Példa-mutató az az odaadó munka, amellyel felfedezi és kibonta-koztatja tanítványaiban a te-hetséget. Az általa felkészített diákok több éven keresztül a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny döntő-sei, díjazottai. Az iskola orszá-gos és nemzetközi vers- és pró-zamondó versenyeken elért si-kerei jelentős mértékben neki köszönhetőek.

Nyitottságát, a változás, fejlődés iránti igényét mutat-

ja, hogy néhány éve intenzíven foglalkozik a művészetek má-sik ágával, a vizuális nevelés új formáival. Tanítványainak színpompás, fantáziadús alko-tásai mutatják, hogy élvezettel, nyitott gyermeki lélekkel ké-szültek. Hazai és külföldi rajz-versenyeken díjazzák rajzai-kat, nemcsak az éltanulókban látja meg és fejleszti az adott-ságaikat, de a csendes, visz-szahúzódó gyerekben is meg-mozdítja azokat az energiá-kat, amelyek a sikerhez vezet-nek. Jellemző rá a gyermekek iránti megértés és a szeretetteli igényesség. Igazi csapatjátékos. Tudását, tapasztalatait szíve-sen adja át, és nemcsak a fia-

tal, pályakezdő pedagógusok-nak, de bárkinek, aki bizalom-mal fordul hozzá. Nyitott órá-it az ország számos iskolájá-ból látogatják, az érdeklődők-nek mindig tud újat, követen-dő példát mutatni.

Amatőr képzőművészként számos kiállítás és egy alkotá-saiból összeállított könyv fűző-dik a nevéhez.

Felelősségteljes hozzáál-lását, szakmai elkötelezettsé-gét, az iskola pedagógiai prog-ramjának aktív megvalósítását munkatársai is nagyra értéke-lik. Tiszteletünk jeléül javasol-tuk őt az SZMPSZ-díjra.

Jókai Mór Alapiskola közössége

Nagy Lívia pedagógusi pályáját a nemesócsai alap-iskolában kezdte, 1995. szep-tember elsejétől azonban visszatért szülőfalujába, és máig a csicsói Gáspár Sámu-el Alapiskola alkalmazottja, 2005-től pedig igazgatóhe-lyettese.

Alsó tagozatos pedagó-gusként hosszú évek óta a módszertani csoport vezető-je. Összefogja az alsó tago-zat munkáját, irányítja, segíti munkatársait, hasznos taná-csokkal látja el a kezdő peda-gógusokat.

Szervezi az iskolai tanul-mányi versenyeket, maga is számos tanulót készített fel eredményesen elsősorban nyelvi versenyekre. Vezeti az

iskola könyvtárát, de általa ju-tottak el iskolájának tanulói a Hypericum természetvédelmi versenyre is, és évente az er-dei iskolába.

Mindezek mellett délutá-ni szakköröket vezet iskolájá-ban, színvonalas ünnepi mű-sorokat készít a nevezetes események alkalmából.

A Szlovákiai Magyar Peda-gógusok Szövetségének ak-tív tagja, hosszú évek óta az iskolai alapszervezet elnö-ke. Népszerűsíti a szervezet munkáját, kollégáit rendsze-resen tájékoztatja a szövet-ség rendezvényeiről, biztatja őket a szakmai előadásokon való részvételre, felhívja fiata-labb kollégáinak figyelmét az egy életen át való tanulás fon-tosságára.

Szűkebb régiójának, a ko-máromi járás népszerűsítésé-nek érdekében részt vett egy regionális munkáltató tan-könyv megalkotásában is.

Tevékenységével igyekszik elősegíteni a szlovákiai ma-gyar iskolaügy és a magyar tanítási nyelvű iskolák fejlődé-sét, színvonalának emelését.

Művelt, tájékozott, lelkiis-meretes pedagógus, aki mél-tán népszerű a szülők, a kollé-gák és persze a diákság köré-ben egyaránt.

Ennyit mondanak a száraz tények egy pedagógus több évtizedes munkájáról. A lé-nyeg azonban valahol más-hol van elrejtve, mint aho-gyan a legfontosabb dolgok az életben, nem a felszínen

csacsognak, hanem a mély-ben rejteznek.

Nagy Lívia most nem lehet itt ez ünnepélyes pillanatban, betegsége ebben megakadá-lyozza. Innen is kívánunk neki mielőbbi felgyó gyulást, és a megérdemelt elismerést ma-gam fogom neki tolmácsolni.

Fekete Irén, az SZMPSZ Komáromi TV elnöke

9Pedagógusfórum n Díjazottjaink

Az iskola volt igazgató-ja, Horváth József írja egyik, a gimnáziummal foglalkozó írá-sában, hogy tanári karunk jel-legzetességét és egyik erősségét képezi a tény, hogy a tanítvá-nyok tanítványai térnek visz-sza a valamikori alma mater-be – már nem diákként, ha-nem a tanári katedrát elfoglal-va. Spátay Adrianna is közé-jük tartozik. A nyolcvanas évek derekán érettségiző diáklány a Komenský Egyetemen szerzett magyar–szlovák szakon tanári oklevelet, ahol – rövid kitérők után – középiskolai tanárként végzi munkáját immár 18 éve.

Máig emlékszem arra a göndör hajú, szőke fürtös, talp-

Karnagy, énekka-ri találkozók szervezője. Berencsen született 1948. május 29-én, a Nyitrai Pe-dagógiai Főiskolán ze-nepedagógia és történe-lem szakon szerzett diplo-mát. Részt vett a Budapes-ti Népművelési Intézet és a Kecskeméti Kodály Inté-zet tanfolyamain. Gimna-zistaként a berencsi római katolikus templom kar-nagya volt, nagyobb egy-házi ünnepekre készítet-te fel az egyházi ének-kart. A kórusmozgalom-ba 1970-ben kapcsolódott be, ettől kezdve a Berencsi Csemadok helyi szerveze-tének vegyeskarával 1972-ben, 1975-ben és 1978-ban szerepeltek a Galántai Ko-

Spátay Adrianna

Kazán József

A tehetségek felkarolásáért és gondozásáért

raesett tizenéves kamaszlányra, aki az anyanyelvi szavalóverse-nyek rendszeres résztvevője és rendre győztese volt, aki kí-váncsi figyelemmel kapcsoló-dott be a magyarórák meneté-be. Pályaválasztása jól sikerült, kitűnő magyartanár lett belőle. Gimnáziumi tanárként diákjai nemcsak tartósan jó eredmé-nyeket érnek el tanulmányaik során, hanem lehetőséget kap-nak a bennük rejlő tehetség ki-bontására is. Az ő irányításával vers- és prózamondók, a ma-gyar nyelv iránt érdeklő tehet-séges diákok élhették át az al-kotás, a közös munka varázsát gimnáziumi éveik alatt, akik a legrangosabb hazai és magyar-

dály Napokon. Jeles ün-nepek kapcsán évente ren-dezett kórushangversenye-ket, több kórus részvételé-vel. Hosszú éveken át az Érsekújvári Egészségügyi Szakközépiskola leányka-rát vezette, eredményes résztvevője volt az ifjúsá-gi énekkari versenyeknek, 1977-ben részt vett a Csen-gő Énekszó országos ver-senyen. Kórusgyűjtemé-nyek kiadását szorgalmaz-ta. Aktívan bekapcsolódott a Csengő Énekszó és a Ko-dály Napok szervezésébe.

Pedagógiai tevékeny-ségét a berencsi alapisko-lában kezdte. 1990-től a Nagykéri Alapiskola peda-gógusaként vezeti a gyer-

országi versenyek élenjáró he-lyezéseinek birtokosai lettek.

A magyartanár nemcsak egy iskoláért dolgozik, hanem a helység magyar kultúrájának a résztvevője is. Kis P. Józseffel együtt évek óta irányítják az in-tézmény Gimisz irodalmi szín-padát. Idén az ő irányításával egy új „formáció”, a Szegő lírai csoport jött létre, amely a vers és zene ötvözeteként kitűnő le-hetőséget nyújt az érdeklődő fiatalok számára tehetségük be-mutatására.

Spátay Adrianna sokéves eredményes pedagógiai és te-hetséggondozó munkája nem-csak az elmúlt években része-sült elismerésben, hanem 2010

mekkórust, mellyel éven-te ádventi kórushangver-senyeket szervez, nemzet-közi részvétellel. Történe-lem szakos pedagógusként több mint egy évtizede rendszeresen bejutnak di-ákjai a KATEDRA verseny döntőibe. Évente meghí-vott vendégei az oroszlá-nyi, esztergomi és keceli nemzetközi történelmi ver-senyeknek. A keceli tapasz-talatok alapján tavaly az ő irányításával rendezték a nemzetközi versenyt. Öt-letgazdája és egyik fő szer-vezője volt a két évvel ez-előtti országos Kodály mű-veltségi vetélkedőnek. A szlovák zene éve kapcsán 2008-ban tanítványai a ze-neiskolák csapatai között

tavaszán is: a győri, Kazin-czyról elnevezett Szép magyar beszéd országos döntőjét köve-tő ünnepségen vehette át a ran-gos Z. Szabó László-emlékér-met, hiszen tanítványai több alkalommal is díjazottjai lettek ennek a rangos anyanyelvi ver-senynek.

Szakál Ilona, a komáromi Selye János Gimnázium tanára

országos versenyt nyertek. A nagykéri alapiskolában népdalkört vezet. Tanítvá-nyai a Bíbor piros szép ró-zsa országos népzenei ve-télkedő rendszeres és ered-ményes résztvevői.

Kazán Józsefet A te-hetségek felkarolásáért és gondozásáért díjra az SZMPSZ Nyitrai Területi Választmánya jelölte.

10 Pedagógusfórum n Díjazottjaink

Seres Ibolya 1969-ben érett-ségizett a Lévai Pedagógia Szak-középiskolában. Óvónői pálya-futását a jókai magyar nyelvű egyosztályos óvodában kezdte.

A Királyhelmeci Fábry Zoltán utcai Óvoda igazgatónője. Pá-lyafutását a Losonci Óvónőkép-ző Szakközépiskola befejeztével, 1975-ben Zemplén községben kezdte, ahol – úgymond – rögtön mély vízbe dobták. Friss érettségi bizonyítványa és bizalmat keltő személyisége elegendő volt, hogy 4 éven át vezetője legyen ennek az óvodának. Ezután anyai örömök-nek nézett elébe, s a szülői nevelés titkait is megtapasztalhatta. Ibo-lya két lány édesanyja. Pedagó-

Bodnár Ibolya

Óvópedagógusok részére, kiváló módszertani és nevelési eredményekért

Seres Ibolya1970-től az óvoda igazgatója, majd 1976-tól a magyar-szlo-vák 5 csoportos közös igazgatá-sú óvoda igazgatóhelyettese. A jókai óvodában generációkon át nevelte jóra és szépre a legkiseb-beket, hogy amikor elérik az is-koláskor küszöbét, tiszta szívű, mindenre nyitott kisemberkék legyenek belőlük.

Egész pályafutása alatt igye-kezett értékeset és időtállót te-remteni. Fontos számára az anyanyelv ápolása, a néphagyo-mányok megismertetése, ezzel is erősítve a kisgyerekek identi-

tástudatát. Számára a mesélés, mondókázás a kisgyerekek ne-velése hivatás–küldetés volt.

A jókai magyar óvodában,– nyugdíjba vonulásig – 42 tartal-mas évet töltött. A tanítás mellet elvégezte a vezetői képzést, szak-mai továbbképzéseken vett részt itthon és Magyarországon, nyá-ri egyetemek rendszeres résztve-vője. A Galántai Módszertani Központ mellett működő óvodai szekció tagjaként rendszeresen szervezett módszertani napokat óvónők részére. Az SZMPSZ-nek megalakulása óta tagja és

alapító tagja az Óvópedagógiai Társaságnak.

Mindmáig aktív, az Orszá-gos Óvópedagógiai Konferen-cia, szakmai találkozók szer-vezése elképzelhetetlen nélkü-le. Több mint négy évtizedes ta-pasztalatával segíti fiatal kollé-ganői munkáját.

Az SZMPSZ Galánta–Vágselye Régió Területi Választmánya

giai pályáját Körtvélyesen, majd Királyhelmecen folytatta. Ez idő alatt sok mindent megtudhatott a nevelésről, emberi kapcsolatokról, mivel több óvodában helyettesítő pedagógusként dolgozott és belá-tása volt az összes királyhelmeci óvoda életébe. 1991-ben új óvo-dát kaptak a királyhelmeciek, amelynek vezetésére őt kérték fel. Ennek immár 20 éve. Szak-mai tapasztalatait, mint jó pe-dagógus nem tartotta meg magá-nak, és a magyar óvoda, az anya-nyelven való nevelés szívügye ma-radt mindig is. Tevékeny és ak-tív részvétel jellemzi a kollégák módszertani ismereteinek koor-dinálásában, 1998-tól 2002-ig a Tőketerebesi járás külsős módszer-tani vezetője.

Szakmai elhivatottságával, magas színvonalon végzett, pél-daértékű, lelkiismeretes és lelkes nevelői munkájával, példamuta-

tó emberi magatartásával a gye-rekek, szülők és a kollégák tiszte-letét is kivívta. Több mint 30 éve lát el közfeladatot. Szakmai élet-útja híven tükrözi elhivatottsá-gát, emberbarát, felelős személyi-ségét.

A napi pedagógiai munkáján kívül a szakmai közéletben is ott volt – az SZMPSZ egyik alapító tagja, Bodrogköz és Ung vidék Te-rületi Választmányának elnökségi tagja, az Óvópedagógiai Társaság Bodrogköz és Ung vidék elnöke és egyben az Országos Óvodapeda-gógiai Társaság keleti régióért fe-lelős alelnöke. A Vankó Terike Díj kuratóriumának tagja.

Ismereteit, tudását állandó önképzéssel gyarapítja, a tovább-képzések, nyári egyetemek és szak-mai konferenciák rendszeres rész-vevője.

Szakmai elismerésben már több ízben részesült, mely sokéves

tevékenységének hozadéka – he-lyileg az SZMPSZ 10. évfordu-lója alkalmából, a Szövetség Or-szágos Elnökségének elismerése, az SZMPSZ 20. évfordulója al-kalmából, amihez most egy újabb díj járul, s ez az óvópedagógu-sok kiváló módszertani és nevelé-si eredményekért járó díj, amely-hez mindannyian szívből gratu-lálunk.

Bodnár Ibolya elhivatottságát és hitvallását egy Németh Lász-ló-idézettel, tudnánk leginkább jellemezni: „Azért vagyok peda-gógus, hogy a természetnek nyers gyémántját szép vigyázattal csi-szoljam kristályba”.

Ibolya, jó utat választottál, mi csak bíztatni tudunk, hogy pedagógiai munkásságoddal még sokáig teremts értéket és gazdagíts gyermeket, szülőt, kollégát!

Hajnovič Gabriella

11Pedagógusfórum n Országos rendezvényeink

Március elején a húgom azzal a hírrel jött, hogy a „Pedszöv”-ből keres-tek és egy díjat fogok kapni.

Számtalan alkalommal vettem részt a rozsnyói találkozókon, így azt gondoltam, én is a jelöltek között le-szek, mint „napszámos katona“, fel sem merült bennem, hogy elfogadják a jelölésem. Nem tagadom, amikor a meghívó megérkezett, elbőgtem ma-gam. Életem egyik legnehezebb idő-szakában ért a kitüntetés. Sorra gon-doltam, kiknek is köszönhetem, hogy pedagógusi havatásom ilyen elismerést kapott. Engedjétek meg, hogy meg-említsem mindazokat, akik nélkül ez nem valósulhatott volna meg. El-sősorban az édesanyám, aki hívő em-berként elfogadta a döntésemet és tá-mogatott mindvégig, annak ellené-re, hogy sok csatát vívott még a csa-ládjával is.

Szerencsés embernek érezhetem

magam, mert már az elemi első osz-tályában olyan emberrel találkoz-tam, mint Nagy Erzsike néni, aki a mai napig lelki társam is. A kö-zépiskolában Oláh Ica néni volt az ostályfőnököm. Őrzöm és továbbadom a tenyerembe zárt két m betűt: ma-radj meg magyarnak. A nyitrai fő-iskolán Szeberényi tanárnő intelmei hatottak rám. Kikerülve a nagybe-tűs Életbe a nemesócsai alapiskolában kezdtem dolgozni, egy összetartó, haj-tós tantestületben. Pázmány Ilonka és Kürthy Irénke kolléganőktől rengete-get tanultam, pedagógiai tapintatot, a diák tiszteletét. Nemrég a nálam gya-korlatozó kis kollegina kérdezte, mik ezek a feljegyzések az előkészület füze-tem elején?

Ide azokat írtam fel, amely dol-gokra az említett kolléganők hívták fel a figyelmemet, mikor felkerültek gyermekeim az ötödik osztályba. Saj-

nos, be kell vallanom, azóta sem ta-lálkoztam ilyennel. Nemesócsán pár-huzamos osztályban tanítottunk Fe-kete Csirivel. Aki dolgozott így, tud-ja, mit jelent. Minket ösztönzött a do-log, és egy egészséges konkurencia ala-kult ki, ami főleg tanulóink számára volt hasznos. A második „főiskolámat“ a tanyi összevont osztályú kisiskolában végeztem. Azt, hogy ma az alsó tago-zat módszertanával ilyen szinten ál-lok, úgy érzem, Kartai Ilonkának kö-szönhetem. Bölcs tapasztalatával igaz-gatott, ha kellett, csillapított, vagy bá-torított. Minden újra nyitott volt, hisz Zsolnay József NYIK programját egy őrsújfalui kolléganővel vittük egyedül az országban, összevont osztályokban.

Most talán úgy hangzik, hogy minden zökkenőmentes volt a 35 év alatt, pedig a Lívia néni megszólítá-sért is sokat kellett küzdenem.

Volt amikor azt gondoltam, szél-

malom harcot vívok, de ekkor jött Győző Andrea, aki felkért, hogy dol-gozzunk ki egy regionális munkatan-könyvet, vagy következett egy nyári egyetem, ami megerősített és önbizal-mat adott, hogy mások is gondolkod-nak úgy mint én.

Hatalmas szellemi tőke az, amit Deákitól kezdve ez a Szervezet összegyűjött. A felvidéki magyar isko-lák sorsa a benne tanító pedagógusok kezében van. A mi munkánktól függ, lesz-e szeptemberben gyerek az iskola-padban.

Most pedig szeretném megkö-szönni mindazoknak, akik e díj-ra érdemesnek találtak és nekem ítél-ték. Külön köszönöm a komáromi TV elnökasszonyának, Fekete Irénnek, aki talán nem is tudja, hogy milyen mély, emberi segítséget nyújtott ezekben a napokban nekem.

Nagy Lívia tanítónő

„Bármely társadalmi alaku-lat megengedheti magának azt a fényűzést, hogy apró gerillahar-cokban éli ki magát. De mi, ma-gyar tanítók ha mindnyájan ösz-szetartunk is, akkor is nehéz a helyzetünk, s nehezen tudunk egy-egy jelentős lépéssel előbbre jutni, mi nem engedhetjük meg magunknak az ilyen könnyelmű fényűzést. Ezt tudni nem gyenge-ség, hanem az erő ismerete, me-lyen minden siker felépül. Egyesül-nünk kell tehát mielőbb.”

Most különösen fontos, hogy mi, magyar tanítók ne engedjük,

Rozsnyón szerettem volna elmondani

Még inkább erkölcsi kötelességünk az összefogás

A két világháború között, amikor Czabán Samu élt és dolgo-zott, a nagy globális ideológiák harca kezdődött el, amelynek ki-menetelét még akkor nem lehetett előre látni. Az új forradalmi ideológiákban akkor még tömegek hittek. Az új ideológiák térhódí-tásai nagyjából egybeesnek kisebbségi létünk keletkezésével. Már akkor mindenki tudta, hogy magyar nemzeti közösségünk megma-radása magyarságtudatunk erősségén és a magyar anyanyelvünk használatán fog múlni. E tekintetben különösen sorsdöntő szerep jut magyar nyelvű iskoláinkra. Ezért a nemzeti közösségünk meg-maradásáért folytatott küzdelem élharcosai kezdetektől fogva a pedagógusok voltak. Az akkor már legendás hírű forradalmi ta-nítóvezér, lapkiadó Czabán Samu is elkötelezte magát kisebbségi sorsunk mellett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nyugati és keleti tanítóság összefogása érdekében mondott szavai.

hogy a mi soraink is megbomol-janak. Legyünk még egységeseb-bek, kitartóbbak kisebbségi prob-lémáink megoldásában! Most még inkább erkölcsi kötelessé-günk az összefogás, és problé-máink megoldása érdekében ha-tározott kiállásra nevelni fiatal-jainkat. Ahogyan Kovács Alajos, a SZÁMTE egykori elnöke egyszer fogalmazott, kisebbségi sorsunk kialakulása annak az igazságnak a felismerése elé állított bennün-ket, magyar tanítókat, hogy akié az iskola, azé a jövő. Nekünk, szlo-vákiai magyar tanítóknak pedig

ma is a szervezkedés és önműve-lés révén kell előre törnünk egyé-ni értékünk emelése, hivatásunk és munkánk hatványozott mérté-kében való megbecsülése érdeké-ben. Czabán Samu személye foly-tán, a rozsnyóiak lelkesedésével és a mi fáradhatatalan Pedagó-gusszövetségünk szárnyai alatt itt Rozsnyón és szerte Felvidé-künkön szervezkedhetünk és mű-velődhetünk.

Igenis, nekünk, magyar taní-tóknak jogunk és kötelességünk követelni olyanokat, amelyek ma-gyar iskoláink színvonalát emelik. Nekünk követelni kell, határozot-tan és egységesen, függetlenül a kormányváltásoktól!

Mi magyar tanítók nem fo-gadhatjuk el a jogainkkal, problé-máinkkal kapcsolatos konzervá-lás politikát, sem azt a politikát, hogy nem érdemes, mert úgy sem hagyják jóvá.

Minden állandó változásban van, változnak, fejlődnek az ok-tatási környezetek is, és mi nem egyezhetünk abba, hogy 4, 8, és most ki tudja hány évre konzerv-dobozba zárjanak bennünket. Mi élő, fejlődő társadalmat szeret-nénk építeni a felvetődő problé-mák folyamatos megoldásán ke-resztül.

Itt egy alkalom, üzenni min-denkinek, kiáltjuk a nagy világ fe-lé is, hogy mi, szlovákiai magyar tanítók egységesek vagyunk, ösz-szefogva határozottan követel-ni fogjuk magyar nyelvű műve-lődésünk problémáinak hathatós megoldását.

Ehhez kérem mindnyájunkra Isten áldását.

( Részlet László Bélának, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XVIII.Országos

Találkozója alkalmából Czabán Samu szobrának megkoszorúzásánál el-

hangzott beszédéből)

12 Pedagógusfórum n Szekciótitkárok jelentik

Beszámolók az egyes szekciók üléséről és munkájárólHatékony tanulási stratégiák

Előadók: Mező Katalin és Me-ző Ferenc a K + F Stúdió ügyveze-tői Debrecenből

Téma: Hatékony tanulási stra-tégiák

Résztvevők száma: 55 volt, ezért két csoportban dolgoztunk

Az előadók azt vallják, hogy csodamódszerek nincsenek, de vannak egyszerű, kipróbált és jól működő tanulási módszerek.

Ezek közé tartozik az IPOO-modell is. Mit is jelent ez a rövidí-tés?

l Input – információ bemenet (pl. olvasás)

l Process – információ feldol-gozás (pl. megértés, memori-zálás)

l Output – információ kimenet (pl. felelés)

l Organizáció – tanulásszerve-zés (pl. hol, mikor, hogyan tör-ténjen az input…)

Kinek lehet szüksége tanulás-fejlesztésre? – kérdezzük sokszor gondolatban. Röviden: minden-kinek. Hiszen nemcsak a gyenge előmenetelű tanulónak, hanem

a kiválónak is lehetnek tanulási gondjai: szorongás, rossz időbe-osztás, magolós tanulás…

S akkor meg kell említeni a szülőket, pedagógusokat, hiszen ők akarják tanulásfejlesztésben ré-szesíteni gyermeküket.

Elemeztük, hogy milyen tanu-lási problémákkal küzd a tanuló az egyes szakaszokban.

Input problémái:

– Nem tud jegyzetelni, mert gyors a pedagógus tempója, a könyvben túl hosszú a szöveg.

– Az önálló tanulás során nem szokott jegyzetelni.

– Gyengén olvas, nem érti a szö-veget.

Process problémái:

– Nem érti a tananyagot, csak bemagolja, mert nem tudja a lényeget kiemelni és nem ér-ti az összefüggéseket.

– Nehezére esik a könyvekben található grafikus ábrák értel-mezése.

– Nehéz felidézni a képleteket, számokat és szabályokat.

Output problémái:– Nem szeret felelni, mert na-

gyon szorong.

– Nem tudja, hogyan is kezdje el.

– Nem kelt jó benyomást a pe-dagógusban.

– Az írásbeli munkákhoz sem tud hozzákezdeni, befejezni sem, mert kifut az időből.

Organizáció problémái:– Jobb időbeosztásra lenne

szüksége, mert sok időt vesz el a bemeneteli szakasz és az információ feldolgozása.

Ilyen és hasonló problémák megoldására kerestük a válaszokat és oldottunk feladatokat. A cso-port résztvevői nagyon aktívak és együttműködőek, kreatívak és jó-kedvűek voltak. Az érdeklődők szá-mára továbbképzéseket kínálnak pedagógusoknak és tanulóknak egyaránt.

Elérhetőségeik: www.kpluszf.com, www.centerprint.hu, info@kockakor.hu

Szetyinszky Veronika, a Vágsellyei Pázmány P. AI pedagógusa,

szekciótitkár

Tanóra-diagnózis & pedagógusprofilMonoriné Papp Sarolta sze-

mélyes tanácsadó bemutatta Geobys Contact Oktatóügyi és Infromatikai Rendház interak-tív szakértői rendszerét a tan-óra-fejlesztés szolgálatában.

A foglalkozás témája a tan-óra-diagnózis és tanóra-értéke-lés volt.

Mindezt kérdésként is meg-fogalmazhatnánk: Mitől műkö-

dik a tanítási óra, milyen az op-timális tanóra modellje?

A résztvevők csoportmun-kában, ötletbörzével állapítot-ták meg, szerintük mitől szak-szerű, és mikor nevezhetjük eredményesnek a tanítási órát.

A csoport megállapítása-it összevetettük a STEP 21 tan-óra-diagnosztikai modell ál-tal meghatározott jellemzőkkel, és nyugodt szívvel állapítottuk meg, hogy nagyjából hasonló kritériumokat soroltunk fel.

Hogy ennek ellenére mégis miért lehet szüksége a pedagó-gusnak személyes tanácsadásra pedagógusi munkáját illetően?

Erre a kérdésre a bemuta-tott videófelvételek sugallot-ták a választ. Ugyanis megmu-tatták, hogy mindnyájan köve-tünk el a tanítási órákon olyan kisebb-nagyobb hibákat, ame-lyek csökkentik munkánk ha-tékonyságát. Ezzel elindulhat egy ördögi kör, melynek vég-eredménye az érdektelen tanu-ló és a kiégett pedagógus. Ho-lott mindez elkerülhető, ha egy külső szakértő személy úgy ad tanácsot, hogy nem kell az egész tantestület és az iskolave-zetés előtt részletezni a megál-lapított fonákságot.

A délután folyamán sebté-ben bemutatott STEP 21 Mo-

13Pedagógusfórum n Szekciótitkárok jelentik

dell segít abban, hogy megis-merjük és jobban megértsük saját pedagógiai tevékenysé-günk szakmai és emberi össze-tevőit:

• feltárja számunkra, hogytanórai magatartásunk és szakmai tevékenységünk hogyan hat a konkrét isko-lai osztály konkrét tanítá-si órájának milyenségére és minőségére, azon belül is a diákok magatartására és ta-nulására;

• rámutat arra, hogy mi-lyen magatartásbeli és szak-mai komponenseket érde-mes megtartanunk, illetve melyeket célszerű korrigál-nunk, megváltoztatnunk, lecserélnünk.

A STEP 21 alapú tanóra-di-agnózis hozzájárul ahhoz, hogy szakmai munkánkra mint a fo-lyamatos fejlődés, önfejlesztés, innovativitás melegágyára te-kintsünk, amely:

• segít beazonosítani, mi-lyen módszertani lehetősé-gek állnak rendelkezésünk-re, melyek illenek vagy áll-hatnak hozzánk közel;

• javaslatotad,hogypedagó-gusként milyen konkrét kis lépésekkel érdemes elkez-denünk a változást, változ-tatást. Összességében: a STEP 21

tanóra-diagnózis visszaadja a hitünket abban, hogy a tanítás -

mesterség, amely tanulható, sőt megtanulható!

A szekció 17 résztvevő-je egyetértett abban, hogy ez a délután csupán az érdeklődés felkeltésére volt elegendő. A 21 lépés végigjárására legalább egy hétre lenne szükség.

További információk az ismertett programról a www.educontrol.shp.hu honlapon találhatók.

Varga Zsuzsanna, szekciótitkár

A tanulási környezet fejlesztése, menedzselése

Az előadó, Borosné dr. Kézy Zsuzsanna a témakört két fontos szempont köré cso-portosította:1. A tanulási környezet ésazoktényezői

2. A szervezeti feltételekhatása az eredményestanulási környezet fej-lesztésébenE szekcióban elsősorban

intézményvezetők, igazgatóhe-lyettesek – Kassától Pozsonyig, Budapesttől Újvidékig – igazán érdekes, beszélgetős tapaszta-latcserének lehettek résztvevői.

A szekció munkáját a szak-maiság, együttgondolkodás és a tapasztalatcsere jellemez-te. Központi gondolata pedig az volt, hogy együttgondol-kodva próbáltuk kielemezni, hogyan válhat az iskola tanu-

ló szervezetté és miként nyis-son az új dolgok felé.1. A tanulási környe-

zet (TAN-KÖR) fogalmát nem csupán klasszikus, ne-veléstudományi értelemben boncolgattuk, hanem a részt-vevők tapasztalataira támasz-kodva került sor a téma fel-dolgozásának behatárolásá-ra. Betekintést nyerhettünk a nemzetközi szakértőcsoportok e témát érintő kutatásaiba – Fraser, McKinsey-modell, Se-tényi János, Burn tranzakció-analízise, Senge öt alapelve segítségével. Felvázoltuk a ki-hívásokat, melyekre az iskolá-nak válaszolnia kell, összeha-sonlítottuk a tanulós szerveze-tet a tanuló szervezettel.

Tanulságként vonhatók le a következő megállapítások:

n a tanulás többféle helyen és helyzetben történik

n az IKT egyre fontosabb eleme lesz a tanulási hely-zetnek

n a tanárnak meg kell talál-nia az utat ahhoz a gyerek-hez, aki egy teljesen sajá-tos világot alakít ki magá-nak (Z generáció).Az előadó tapasztalt szak-

emberként óva intette az igaz-gatókat, hogy sok új dolog egyszerre bizony nem valósít-ható meg, a kevesebb mindig több, és olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, melyek reá-lisak, és meg is valósíthatók. Továbbá az igazgatók éljenek törvény adta lehetőségeikkel, dokumentálják az esetleges problémákat, melyekkel indo-kolt esetben érvelni is tudnak.2. A tanulási környe-

zet fejlesztése tárgykörproblémáitakövetkezőas-pektusok köré csoportosí-tottuk:n az iskola pedagógiai

programja és a helyi tan-terv stratégiai szerepe

n a formális és informális ta-nulás hogyan jelenik meg az iskola életében

n IQ (intelligencia) – AQ (műveltség) – EQ (érzelmi inteligencia) – IKT-Q

n az iskolai tanulás tárgyi környezete

n az iskolai tanulás személyi környezete

n az interperszonális kapcso-latok (tanár–szülő–diák)

n az intézményvezető fele-lőssége és értékelési mód-jai

n a pedagógiai tartalom – az iskola tevékenységének kínálataLetölthető érdekességek és

kutatási programok:Sir Ken Robinson elő-

adásai – Youtube Jövőkép: inklúzió és adaptivitás

w w w. y o u t u b e . c o m /watch?v=Xkn9tfttsG

http:// video.ofi.hu/index.php/l/tanulasi-kornyezet

Rapos Nóra: Az adoptív-elfogadó iskola koncepciója c. könyvet a szerző elküldi an-nak, aki e-mailben kéri – kor-látozott számban – a rapos.nora@ ppk.elte.hu címen.

Morvay Katalin, szekciótikár

14 Pedagógusfórum n Bemutatkoznak kisiskoláink

Pozba, egy családias kisiskola mozgalmas élete

,,Őrizd meg anyanyelvedet, iskolád, hited, hogy Te is azért legyél a világon, hogy valahol otthon lehess benne.“

(Hrubík Béla)

Pozba kisközség a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában található. Községünk iskolá-ja gazdag múltú. Az első írá-sos emlékek az 1800-as évekbe nyúlnak vissza, ami arra en-ged következtetni, hogy már ekkor folyt oktatás a faluban. Az évek során az aktuális po-litikai helyzet a magyar nyel-vű oktatást nagymértékben befolyásolta. 1948-ban a Cse-madok helyi szervezete szor-galmazta a magyar iskola új-raalakítását, amit ebben az év-ben meg is nyitottak. Az újon-nan megalakult magyar isko-la már állami iskolaként kezd-te meg működését. Abban az épületben kezdték el az okta-tást, ahol a második világhá-ború előtt már folyt tanítás.

Az egyemeletes új iskola 1961-re lett kész (a régi iskolát kultúrházzá építették át). A mai napig itt folyik az oktató-neve-lő munka.

1996-ban indították el az is-kolabuszt, amelyre a pénzösz-szeget a magyarországi Illyés Alapítvány adományozta. Az autóbusz a környező falvakból (Bese, Baracska) szállította és szállítja mai napig is a gyerme-keket.

Az iskolából kikerülő ta-nulók a környező városokban folytatják tanulmányaikat. Is-kolánk egykori diákjai közül sokan főiskolát, egyetemet vé-geztek és kiváló eredményeket érnek el a mindennapi életben is. Ez az eredmény köszönhető az elmúlt évtizedekben itt okta-tó pedagógusoknak is, hiszen ez a kisiskola a múltban és a je-lenben is szorgalmasan bekap-

csolódik különböző versenyek-be, vetélkedőkbe és különböző kulturális, tudományos esemé-nyekbe is.

Az alapiskolában jelen-leg 26 tanulóval folyik az ok-tatás. Az alsó tagozaton isko-lai klub, és különböző szakkö-rök működnek. A felső tagoza-ton úgyszintén angol, számítás-technikai és művészeti szakkö-rökkel teszik színesebbé peda-gógusaink a diákok életét. Al-kalmanként táncfellépéseink is vannak, amelyeket felkérés-re adunk elő (keringő, csárdás, modern tánc).

Falunk – úgymond – a „ma-gyarság szigete„ is egyben, mi-vel szlovák falvakkal van körül-véve. Az oktató-nevelő munka mellett ezért is tartjuk fontos-nak a magyarságtudat szilárdí-tását, elmélyítését.

Az anyanyelv szeretetével a gyermek megkapja az erköl-csi étrtékek alapjait is. Az anya-nyelv szeretete, megbecsülése és ismerete eleve erköcsi tartás. (Szent-Györgyi Albert)

Erről tanúskodnak az egyes ünnepekre, megemlékezésekre készített igényes műsoraink he-lyi viszonylatban, de külföldön is. A hagyományőrzést is fon-tosnak tartjuk, legyen az kará-csony, húsvét vagy farsang.

Tanulóink fejlődése szem-pontjából több tantárgyi (Szép magyar beszéd, Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny, Pislákoló Mécses, Ipolyi Ar-nold Szlovákiai Magyar Nép-mesemondó Verseny, Helyes-írási verseny, Nemzetközi tör-ténelmi verseny, Adventi virág-

kötészeti verseny, Pitagoriász, Klokan, Genius Logicus, Poznaj slovenskú reč, Dobré slovo, angol nyelvű verseny) és sportversenyen (labdarúgó, at-létikai, asztalitenisz) vettek és vesznek részt.

Minden évben biztosítjuk a gyermekek kulturális és szelle-mi fejlődését a komáromi Jókai Színház előadásain való részvé-tellel.

A fizikai kondíció építésére évente úszótanfolyamot szer-vezünk az alsó tagozatos ta-nulóinknak. Az intézetünk-ben már hagyománnyá vált az Őszi sportnap, Zöldség- és gyü-mölcsnap, Tejnap, amelyek se-gítségével az egészséges test-mozgást és táplálkozást szor-galmazzuk. Évente több alka-lommal nagyszabású hulladék-gyűjtést (vas, papír, műanyag-flakon, elemek) szervezünk. Ezzel is bekapcsolódunk a kör-nyezet védelmébe.

Az alapiskola az évek so-rán több pályázatot és nagyobb értékű tárgyi jutalmat is nyert. Ilyen volt az egy hetes termé-szeti iskola a nagymegyeri ter-málfürdőben, vagy a szintén egy hetes alsóbodoki kirándu-

lás, valamint a számítógépe-ink, projektorok, sporteszkö-zök stb. is.

Tanulóink évről évre élmé-nyekben gazdag kiránduláso-kon és (külföldi és belföldi) ju-talomkirándulásokon vesznek részt, ahol sok érdekes látniva-lóval, tapasztalattal gazdagít-hatják, bővítik tudásukat.

Az iskolánk az oktatásban fontosnak tartja gyermekeink harmonikus testi és lelki fejlő-dését egy családias környezet-ben, ahol a szülő a diák és pe-dagógus is jól érzi magát.

„Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szé-pet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen. (Rudolf Steiner)”

„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanul-ni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett mun-ka örömét, megízlelje az alko-tás izgalmát, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.” (Szent-Györgyi Albert)

Szabó Andrea, igazgatónő

15Pedagógusfórum n Bemutatkozunk

Ahol működik a csapatszellemTalán az óvoda az egyetlen munkahely, ahová ha belép az ember, csupa mosolygós arccal találkozik.

Vagy azért, mert az óvó nénik eleve olyan emberek, akik tudnak örülni, szeretni, lelkesedni (és ez így is van rendjén), vagy mert a gyerekek mindenkinek mosolyt csalnak az arcára

– esetleg mindkettő. Mindenesetre a füleki Daxner Utcai Óvoda pedagógusai sem kivételek – a mosoly az ő arcukon is ott van még akkor is, amikor éppen nem a gyerekekkel foglalkoznak,

hanem az intézményről mesélnek.

Elsősorban a pedagó-gusokra nagyon büszkék az óvoda vezetői: Danica Vargová igazgatónő és a helyettese, Végh Éva. Nem fukarkodnak a dicséretek-kel, mikor kolléganőikről be-szélnek. Minden óvónő na-gyon aktív, azonfelül, hogy maximálisan kiveszik részü-ket a havonta betervezett rendezvények lebonyolítá-sából, vállalják a számuk-ra már pluszmunkát jelen-tő szabadidős tevékenysé-gek megszervezését is. Az óvoda vezetői szerint na-gyon jó az együttműködés a munkatársakkal, senkit nem kell noszogatni semmire, mert mindig akad minden feladatnak felelőse, aki ösz-sze tudja hangolni a munkát a többiekkel. Így aztán vala-mennyi rendezvényük sike-res is. Pedig gazdag a prog-ram, van mit csinálni egész évben.

A gyerekekkel aszfaltraj-zokat készítenek, sárkányt eregetnek, őszi termésekből kiállítást rendeznek, szava-ló- és mesemondóversenyt szerveznek, karneváloznak, kiállítják a hulladék anya-gokból készített játékokat, megtartják az apák napját – hogy csak azokat említsük, melyek az óvoda belső éle-tének részei. Nagy fontos-ságot tulajdonítanak azon-ban a szülőkkel való együtt-működésnek is, így számta-lan program az ő bevoná-sukkal valósul meg. A Tök-nap alkalmával délután a szülők is beülhetnek az óvo-da osztályaiba, és cseme-téikkel együtt készíthetik el ötletesebbnél ötletesebb töklámpásaikat. Mikulás-kor az udvaron várják gye-rekek és szüleik a nagysza-kállú hintóját és az ajándé-

kokat, karácsony előtt pe-dig a nagymamák jöhet-nek be az oviba mézeskalá-csot sütni az unokákkal. Ta-vasszal a Zöld hét alkalmá-val fákat ültethetnek a gye-rekek szüleikkel az óvoda udvarán, Anyák napjára pe-dig műsorral kedveskednek a számukra legkedvesebb személynek. Természetesen minden júniusban ballagás-sal zárul az év, ilyenkor az iskolába készülők az óvodá-ban minden osztályt bejárva elbúcsúznak ovis társaiktól, akik ajándékokat készítenek nekik, másnap pedig a kul-túrházban szüleiknek, hoz-zátartozóiknak is bemutat-hatják tudásukat, s egyben átveszik az „Iskolaérettsé-gi bizonyítványt”. Év köz-ben is akad számos olyan rendezvény, amely nagyobb szervezést igényel. Február-ban, a beíratások alkalmá-val mindig tartanak egy nyílt napot az óvodában, ilyenkor minden pedagógus dolgozik egész nap, játékkal, mesé-vel várják az ide látogató ki-csiket és szüleiket. Március-ban táncos, mozgásos mű-sorra invitálják a szülőket, nagyszülőket a füleki Vá-rosi Művelődési Központba, ahol az óvoda minden cso-portja bemutatkozik a kö-zönségnek. Májusban erdei óvodába viszik a kicsiket, amikor négy napon keresz-tül kint vagy sátor alatt zaj-lanak a foglalkozások, pél-dául a kézműveskedés. Má-jusban minden évben részt-vevői, kétévente pedig – fel-váltva a másik füleki óvodá-val – szervezői is a sport-napnak, amelyre a környék-beli óvodákat is meghívják. Az óvónőknek köszönhető-en kirándulásokban sincs hiány egész évben: a gyere-

kek és szüleik együtt túráz-hatnak a környéken, télen elutaznak síelni, szánkózni, tavasszal pedig ellátogat-nak valamelyik állatkertbe.

Az óvoda programját, melynek a Szivárvány nevet adták, 15 pedagógussal va-lósítják meg. A megnevezés nemcsak arra utal, hogy a havi lebontású tantervek té-mái egy-egy szín köré cso-portosulnak, hanem arra is, hogy az intézmény gazdag, változatos tevékenységek tárházát kínálja. Jelenleg 3 magyar és 4 szlovák osz-tály működik az intézmény-ben, de az osztályok nevelé-si nyelv szerinti megoszlása változó, van, amikor fordí-tott az arány. Más dél-szlo-vákiai óvodákhoz hasonlóan itt is találunk magyar gye-rekeket a szlovák nevelési nyelvű osztályokban. A pe-dagógusok szerint a szülők nem kérik ki a szakemberek, az óvónők véleményét, mie-lőtt döntenek, pedig szíve-sen elmondanák tapasztala-taikat e téren. Ahogy azt is, hogy a magyar osztályok-ban is minden nap beszél-nek a gyerekekkel szlovákul.

A füleki Daxner utcai óvoda lehetőséget biztosít arra is, hogy hetente kétszer angol foglalkozást látogat-hassanak azok a gyerekek, akiknek a szülei ezt igénylik. Ugyancsak lehetőség van heti egy alkalommal logo-pédiai foglalkozásokra járni az óvodában, így nem kell a szülőknek a gyerekekkel Fü-lekről Losoncra utazgatniuk, ahogy korábban. Az óvoda vezetése azt szeretné, ha az intézménynek saját logopé-dusa, pszichológusa lenne, s az asszisztens is nagyban megkönnyítené munkájukat.

Ehhez viszont a fenntartó-nak, a Füleki Városi Hivatal-nak kellene hozzájárulnia.

Ugyanakkor az óvodá-nak van saját tornaterme, amire nagyon büszkék, hisz a gyerekek imádnak oda jár-ni. Időrendi beosztást kel-lett készíteni, hogy minden-ki bejusson, s az ovisok alig várják, hogy az ő osztályuk-ra kerüljön a sor.

A legközelebbi tervek szerint az udvar kerül fel-újításra. Végh Éva igaz-gatóhelyettes elmondta, hogy a régi, elhasználódott ökojátékok helyett szeretné-nek újakat. A legutóbbi, szü-lői igényeket felmérő kérdő-ívekből is az derült ki, hogy a szülők szintén ezt tartják a legégetőbb problémának az óvodában. A megoldáshoz azonban anyagi támogatás-ra van szükség. A 22 éves intézményt e téren immár 12 éve a Pro Gaudio pol-gári társulás segíti. A civil szervezetnek köszönhető-en működik az óvodában az „Egészséges óvoda” prog-ram, ahogy pedagógus-to-vábbképzéseket is támogat-nak a Pro Gaudio segítségé-vel. Az óvoda más civil szer-vezetekkel is együttműködik a városban, valamint a helyi alapiskolákkal, zeneiskolá-val, szabadidőközponttal is.

S mit tartanak a legna-gyobb sikernek? Hogy bár az óvoda a város szélén, a lakótelep mellett található, egyre többen íratják hozzá-juk csemetéjüket, akár a vá-ros másik végéből is.

Illés Kósik Andrea

16 Pedagógusfórum n Stafétabot

Egy nótaénekes matematikatanárBősi Szabó László

Aránylag jól ismerem a csallóközi családneveket, ezért a kilencvenes évek közepén, amikor a médiákban feltűnt Bősi Szabó László, nevének hallatára önkéntelenül felkap-tam a fejem. Ugyanis a Duna bal partján fekvő nagyközség nevével, tudtommal, addig egyetlen família sem büszkélked(het)ett. Leginkább az Amade grófok formálhattak vol-na rá jogot valamikor, de ők a németes Üchtritz-et tartották rangjukhoz méltóbbnak. A mintegy ötezer lelket számláló település lakóinak kilencven százaléka még ma is ma-gyar. Neve eredetileg Beys volt, a Bööst 1773-ban vette fel, amiből Bős lett, de ezt a cseh-szlovák hatóságok 1927-ben önkényesen Beš-re, majd 1948-ban Gabčikovora változtat-ták, ráadásul azt is megtiltották, hogy a régebbi, magyar, bárhol is feltüntethető legyen. Nyilván nem ez az oka annak, hogy a Bősi családnév, tájainkon nem honosodott meg.

– Te hogy jutottál hozzá? – kér-dezem Szabó László pedagógus kollégámat, aki magyarnóta-énekesként vált ismertté – talán nem túlzás – a világ nótakedvelő magyarjai között.

– Mondhatnám, ajándékba kaptam 1994-ben, amikor a Kis-pesti Vigadó Magyarnóta Klub-jának tagjaként jelentkeztem a Duna Televízió Dankó Pista Nó-taének Vetélkedőjére. Mint Te is utaltál rá, eléggé gyakori név az enyém, a tévések javasolták, ra-gasszak hozzá valamit, de hirte-len semmi sem jutott az eszem-be, mire ők:

– Honnan jöttél?

– Bősről – feleltem.

– Akkor legyél Bősi Szabó.

– Eléggé jól hangzott, számom-ra, talán azért is, mert volt már az énekesek közt egy Győri Szabó, a kedves Jóska bácsi, aki elsők kö-zött fogadott a barátságába, hát igent mondtam.

– Amit azáltal is megérdemel-tél, hogy Te lettél a szóban for-gó vetélkedő egyik győztese. Később egy riportban kiderült, hogy matematika–testneve-lés szakos pedagógus vagy. Ma már az sem titok, hogy felesé-ged, lánykori nevén Varga Kor-nélia, aki ugyanolyan szakos, mint Te, és 1976-ban, mint új-házasok, egyszerre indultatok pályátokon a Bősi Alapiskolá-ban. Nellike most az igazgató-helyettese, vagyis a közvetlen főnököd. Két felnőtt gyerme-ketek van, László és Hajnalka, akik – kissé szomorúan jegyez-ted meg a Nótatévé műsorve-

zetőjének, a fölöttébb szimpa-tikus Leónak – mindketten a Kanári-szigeteken élnek.

– Sajnos így hozta a sors.

– Én még mindig reménykedem, hogy egyszer majd végleg haza-jönnek – veszi át a szót Kornélia, és közben mélyet sóhajt. – Képzelhe-ted, milyen nehéz tőlük elválni min-den találkozásunk után, főleg az-óta, hogy már unokáink is vannak.

Hogy másra tereljem a szót, Lacihoz fordulok.

– Matematika szakos léted-re hogy kerültél kapcsolatba az énekléssel?

– Jártam én zeneiskolába is négy évig. Igaz, ott hegedül-ni tanultam, de mi tagadás, job-ban érdekelt a foci, ezért is vá-lasztottam később a testnevelés szakot. Az éneklést Bősön kezd-tem el még a hetvenes években. Horváth Piroska néni figyelt fel a hangomra, aki kolléganőnk volt, és a Csemadok helyi alapszerve-zetének Kék Duna Vegyeskarát vezette. Ő tanácsolta, próbál-jak meg szólóban is szerepel-ni. Hogy 1989-ben beneveztem a Nagyabonyban megrendezett Bihari János Énekversenyre, ah-hoz ő is nagyban hozzájárult. Bár már előtte is énekeltem közön-ség előtt, mégis e dátumot jelöl-hetném meg énekesi pályám ki-indulópontjának.

– Tudom, hogy Laci nem szívesen beszél magáról, ezért a feleséget kérdezem férje sikereiről.

– Sok lenne felsorolni, az el-múlt húsz esztendő alatt hol mindenütt lépett fel szerte Ma-gyarországon, Erdélyben és ide-

haza, Dél-Szlovákiában, de elju-tott Tátralomnicra, Brünnbe és Osztravára is. Egyébként, akit ér-dekel, szinte minden fontosabb információt megtalálhat róla a honlapján. Ezért csak azokat a si-kereit idézném fel, amelyekre én is külön büszke vagyok. A Dankó Pista Nótaverseny után, a Jákó Vera Alapítvány által 1998-ban meghirdetett Nótaénekes Ver-senyen aranykoszorús besoro-lást nyert, 2007-ben pedig a bu-dapesti Grand Hotelben, a Ma-gyarok III. Világbáljának megnyi-tóján, ő énekelte Erkel operájá-ból Bánk nagyáriáját, a Hazám, hazám-at. Lacit Budapesten az Országos Szórakoztató-zenei Központtól kapott működési en-gedélye a magyar nóta és ope-rett-dalok előadására jogosítja fel, de énekelhet világslágereket és operaáriákat is.

– Feltételezem, ehhez nem volt elég a kitűnő orgánum, a rit-musérzék, a finom zenei hallás, talán még a különféle díjak el-nyerése sem. Kellett hozzá ala-pos zenei képzettség és szigo-rú szakmai megmérettetés is. Ki készített fel arra, hogy biztosan tudjál bánni a hangoddal, és az előadó-művészet fortélyaiban is ki tudd ismerni magad? – fordu-lok Lacihoz.

– Többen is, azaz hárman. El-ső tanárom Budapesten Tarnai Kiss László volt, aztán Kovács Magda zenetanár lett, végül pe-dig Bihari Tóth Zsuzsa operaéne-kes.

– Valamikor nagy tekintélye volt a nótának, hiszen vagy másfél évszázadig kizárólag ezt tartot-ták az „igazi” magyar zenének.

Nem is ok nélkül, mert sok híres (nemcsak) magyar zeneszerző merített belőle. Aztán több ok-nál fogva is beállt a nagy törés. A szakmai – értem alatta a zenei – indokokat, melyek így utólag eléggé ellentmondásosak, most tegyük félre, ám inkább a politi-kaiak voltak az ártalmasabbak. Viszont akik ez utóbbiakat elő-idézték, nem számoltak az em-berek nagyon összetett érzelem-világával, és mint sokszor a tör-ténelem folyamán, a nép emlé-kezetével sem.

– A történelmi hátteret ke-vesen ismerik, akik szeretik a ci-gányzenét és a magyar nótát, in-kább élvezni akarják, nem pe-dig elmélkedni róla, de azért jó, ha mégis szólunk néhány szót a létjogosultságukról. Vélemé-nyem az, hogy a téves nézete-ket a népies műzene, a kávéházi cigányzene megnevezések vált-hatták ki, pláne, ha pejoratív mó-don emlegették. Meg talán az is, hogy úgy vélték, túl nagy a sú-lya a népdalokkal és a népzené-vel szemben, ami nem kis szakte-kintélyek szerint háttérbe szorí-totta az „igazi” értékeket. Néme-lyek még azzal is próbálkoztak érvelni, hogy érzelgős, sőt gics-cses, ha nem éppen giccs. Hát ez korántsem igaz.

– Ha jól emlékszem, Sárosi Bá-lint, mint fiatal zenetörténész, az ötvenes évek közepén, ép-pen tanárának, Kodály Zoltán-nak a bíztatására fogott neki az alapos kutatómunkának, mely-nek eredményeit a Kossuth Rá-dióban elhangzott előadásai-ban el is mondta, nem kis felhá-borodást váltva ki a nótaellene-

17Pedagógusfórum n Stafétabot

sek táborában. 1973-ban a Gon-dolat Kiadónál megjelent Ze-nei anyanyelvünk című könyvé-ben pedig többek között ezt írja: „A nótával azért foglalkozunk, mert annyira a miénk, hogy ze-nei anyanyelvünkhöz is hozzá-tartozik. Nem áll elszigetelten a kultúránkban; igen sok kap-csolata van a népzenével. El kell tudnunk igazodni benne.” (207. old.) Ami ma már nem nehéz. Azonban ha hozzátartozik a nemzeti kultúránkhoz, akkor ar-ra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy összetartó ereje is kell, le-gyen.

– Minthogy van is. Akárcsak az anyanyelvi nevelésnek-okta-tásnak.

– Ezek szerint Te, amikor az isko-lában tanítasz, vagy színpadra időnként a tévékamera által kö-zönség elé lépsz, közösséget, il-letve közösségeket formálsz, de legalábbis megerősíted a már meglévők kohézióját.

– Minden bizonnyal, de egy valamit nem szabad sem a taní-tónak, sem az előadóművésznek elfelejtenie. Mind a két (szak)te-rületen szüksége van az ember-nek együtt- vagy közreműködő társakra, mindenekelőtt jó kol-légákra.

– Akkor kezdjük az előbbivel, a mi közös, kenyérkereső szak-mánkkal. Szerintetek mi a jó is-kola legfőbb ismérve? Nellike?

– Lényegét tekintve az, hogy jól érezzék benne magukat a gyerekek, nem utolsósorban a pedagógusok, és bízzanak ben-ne a szülők.

– A tanulók létszámát tekintve, mekkora iskola a tiétek?

– Most, sajnos, csak 309 ta-nulónk van, de amikor hetven-hatban Bősre kerültünk, 480 volt. Működik Bősön egy szlovák alapiskola is, de nem ez okozza nekünk a legnagyobb gondot, hanem az, hogy egyre kevesebb gyerek születik, mint általában Dél-Szlovákiában. Nagyon sok fiatal külföldön keres megélhe-tést, mint látod, a mieink is. Haj-nalka lett volna, aki a pályánkon követett bennünket, egy évig ta-nította is az aalsó tagozatoso-kat Bősön, erre szerzett képesí-tést, de aztán ő is elment a báty-ja után. Neki még nincs cseme-téje, csak Laciéknak van két kisfi-uk. Egy dolog ami, mint nagyszü-lőket vigasztal bennünket, hogy az unokáink anyanyelve magyar.

Szép tisztán beszélnek magya-rul, mivel az anyukájuk buda-pesti. Szüleik még egyetemista korukban, az ELTE-n ismerked-tek össze.

– Akárcsak Ti annak idején Laci-val Nyitrán.

– Egymáshoz való vonzal-munk, majd kötődésünk már a felvételi vizsgákon elkezdő-dött, ami azóta sem maradt ab-ba – mondja Laci, a maga sze-rény modorában. – Közösek vol-tak a diákéveink, a diákélménye-ink, ugyanazok voltak a csoport-társaink és persze a tanáraink is.

– A tanárok közül kik hatottak rátok leginkább?

– Hirtelen mondjam meg? Jalec Ede, testnevelés tanár, Bálint Lajos, László Béla, Oláh György matematikusok… Él-mény volt tanulni tőlük. A diplo-ma megszerzése után pedig úgy határoztunk, hogy feleségem szülőföldjén, Csallóközben tele-pedünk le. Neki könnyebb volt megtalálnia helyét az itteni em-berek között, mert doborgazi, én viszont Tornaljáról származom, tehát palóc vagyok, s erről a táj-nyelvről nem könnyű leszokni.

– Éneklésedben nyoma sincs a palócnak, talán a beszédedben jelenik meg néha, de csak ár-nyaltan.

– Te viszont, ha jól tudom, Csiliznyáradról kerültél Párkány-ba. Iskolánk igazgatója, Sebő Re-náta szintén nyáradi, meg a „kis Reni”, azaz Horváth Renáta is.

– Ő elég közeli rokonom, édes-anyám részéről, az igazgatónő-nek pedig a férjéhez kötnek Sebő ágon, igaz, már egy kicsit hosz-szabb rokoni szálak. De térjünk vissza az eredeti témánkhoz.

– Úgy vélem, szerencsés idő-ben indultál el az énekesi pályán. Kiváló nótaénekesek, sőt ope-raénekesek, többek közt Melis György, és jó hangú színészek, mint Bessenyei Ferenc, át tudták hidalni a már említett válságos évtizedeket. Jákó Vera egyszer azt nyilatkozta, sokat köszönhet az idősebb kollégáinak. Téged kik segítettek az indulásnál?

– Első volt Miklóssy József, a kis-pesti klubban. Madarász Kata-lin és Gál Gabriella pedig, ami-kor meghallottak énekelni, szin-te lelkendezve mondták, „ezt a gyereket” fel kell léptetni. Jó ba-rátom lett a már említett Győ-ri Szabó József, Bokor János, de

hadd ne soroljam tovább, mert szinte végtelen a sor.

– Nagyon szép műsort ad-tatok az erdélyi Kós Évával 2011 húsvét hétfőjén, meg decem-berben a szilveszteri összejöve-telen is, ahol szinte minden kár-pát-medencei nótaénekes ott volt, meg a 100 tagú cigányze-nekarból is, mint kísérők, néhá-nyan. Rajtatok, a néptáncosokon és népzenészeken kívül valószí-nűleg kevés művészi csoporto-sulás van, amelyik olyan haté-konyan tudja táplálni a nemze-ti összetartozás érzését, mint ti. Félreértés ne essék, mint a leg-több józan gondolkodású em-ber, szívvel-lélekkel ragaszko-dom nemzeti hovatartozásom-hoz, és a zene, vagy általában a művészetnek nem kizárólag egy műfajához, viszont kevés dolog-tól viszolygok jobban, mint a lát-ványos, mellveregető magyar-kodástól, meg persze az elvtelen simulékony sunyiságoktól. Tő-lünk, pedagógusoktól, pláne, ha a kultúra valamely más területén is szerepet vállalunk, ez önma-gunkkal szemben is erkölcsi el-várás kell, legyen. Te sok szem-pontból vagy közösségszerve-ző. Honlapodon az is olvasható, hogy Dóka Zsuzsával 2001. no-vember 9-én megalapítottátok a Szlovákiai Magyarnóta-kedve-lők Klubját.

– Zsuzsával sokszor szerepel-tem, vagyis szerepelünk együtt, ő a klub elnöke, én pedig az egyik alelnök vagyok. 2001 óta a kollégákkal sok közös műsort szerveztünk már, meg nótásta-lálkozókat, fesztivált, sőt még nótatábort is 2003-ban. Sok tá-mogatást kaptunk eddig a bősi önkormányzattól, pályázatokat is nyertünk, de ami különösen fontos, az itteni emberek igényt tartanak a fellépéseinkre. Én a helyi műsoraimba, ha lehetőség

adódik rá, iskolánk tanulóit is bevonom, hiszen a gyerekeknek nagy élmény, ha velem vagy más felnőttekkel együtt léphetnek fel a kultúrházban.

– Amiért megkerestelek, részben a 2011-es húsvéti tévé-szereplésed volt, amikor Sárdi János egykori kedves és zeneileg is igényes Rózsalevél című dalát (is) elénekelted.

– Több ilyen régi dal van a re-pertoáromban, nemcsak azért, mert szépek, hanem mert ez egyfajta tisztelgés is a nagy elő-dök emléke előtt. Azonban en-nek is megvan a maga bukta-tója. A közönség szereti halla-ni ezeket a dalokat, miközben a nézők maguk elé képzelik régi kedvenceiket. Ne adj Isten, hogy benned őket fedezzék fel, legyen az Sárdi, Simándi vagy bárki, aki zseniális volt. Ők, ők voltak, te meg te kell, hogy legyél, külön-ben oda az egyéniséged, ami – szó esett már róla – minden éne-kesnek legfőbb törekvése, hogy az legyen, és meg is maradjon annak.

– Zárjuk le, vagy inkább sza-kítsuk félbe beszélgetésün-ket e veled készített interjúnak egy másik indokával. Sárosi Bá-lint említett könyvében olvas-ható, Ady Endre, (1903-ban írt) Dankó című versének egy vers-szaka, amelynek utolsó sora így szól: „Visszaadtál nekem egy vesztett világot…” (226. old.) Te is ezt tetted, Bősi Szabó László, már az „előneved” vállalásával is, bízvást nem egy ember kedvé-ért. Ám vitathatatlan, ennyi nem lett volna elég ahhoz, hogy Té-ged 50. születésnapod alkalmá-val Bős önkormányzata, nyilván a lakosság egyetértésével, Pro Urbe díjjal tiszteljen meg.

Csicsay Alajos

18 Pedagógusfórum n Szellemi örökségünk

Milyen volt szőkesége…Bánki Gyula, a pozsonyi Szlovák Műegyetem tanára

A számítástechnikát oktató Bánki Gyula sem tudja elképzelni mindennapja-it a magyar irodalom, a magyar költészet nélkül. Amire hallgatóit is ösztönzi. Mo-solyogva meséli, nem egyszer azzal enyhí-ti a diák vizsgadrukkját, hogy félhangosan egy-egy vers kezdősoraival kezdi: „Milyen volt szőkesége, nem tudom már…” ha a vizsgázó folytatja, egy pillanat alatt oldó-dik a hangulat. Igazán értékelendő hoz-záállás: a művészetekkel, az irodalom-mal, a költészettel teljesebb az élet. Még az első pillanatban fantáziaszegénynek tűnő szakma képviselőjének élete is. Ráadásul Bánki Gyula eredetileg nem is alkalma-zott matematikával foglalkozott: kutató-mérnök volt. De ez már a legutóbbi fél év-század általa megélt történelme.

A második világháború befejezésének évében, 1945-ben született a Mátyusföldi Nagymácsédon. Alapiskoláit szülőfa-lujában és a közeli Diószegen végezte, a galántai magyar gimnáziumban érettségi-zett 1963-ban. Tekintve, hogy a természet-tudományi tárgyak érdekelték, az egykori Szlovák Műszaki Főiskola villamosmér-nöki karára iratkozott be, ahol a szilárd-test fizikát választotta fő szakául, negye-dik évfolyamos korától a karon tudomá-nyos segéderőként működött.

Érdemes tudni, hogy a múlt szá-zad hatvanas évei hozták el a forradalmi változást az elektronika területén: ekkor kezdték gyártani a tranzisztorokat, ame-lyek az elektroncsöveknél sokkal kisebb mé-retükkel és villamos áramfelvéte lükkel le-hetővé tették az alkatrészek és az egyes be-rendezések miniatürizálást, sőt hamaro-san a ma csak csipeknek nevezett integrált áramkörök kifejlesztését. Ez így túl szak-szerűen hangzik, de ha tudatosítjuk, hogy ezek nélkül ma nem használhatnánk ma-roktelefont, nem nézhetnénk naponta a műholdas időjárás jelentéseket, sőt távo-labbi sportversenyeket sem láthatnánk élő-ben, a több száz, ugyancsak az űrből su-gárzott tévéműsorról már nem is beszélve, nem lenne CD és DVD lejátszónk, sőt asz-tali számítógépünk sem, akkor tudatosít-juk igazán, milyen szilárd testekkel is fog-lakozik egy villamosmérnök. Az elektroni-

Laikusok sok esetben úgy gondolják, hogy a természettudományos érdek-lődés vagy a matematika szeretete nehezen összeegyeztethető a szépirodalom-mal. Végletekig egyoldalúvá váló korunkban fel sem merül, hogy ez csak nap-jaink kérdése. Még száz évvel ezelőtt is nemcsak volt kapcsolat az élet látszó-lag eltérő területei között, de képviselőik jó kapcsolatban is voltak egymással. Erre a legszebb magyar példa a huszadik század egyik legjelentősebb matema-tikusának, Fejér Lipótnak és legalább ennyire jeles költőjének, Ady Endrének a barátsága, amely a síron túl is tartott: Fejér Lipót három tucat éven át az író-asztalán őrizte a költőfejedelem által dedikált fényképet, aki testvérének ne-vezte őt a hiábavaló szenvedésben. Az egymás iránti megbecsüléssel, szeretet-tel, tevékenységük iránti tisztelettel volt teljes mindkettejük élete.

ka új csodáival, a tranzisztorral és kis-testvérével, az integrált áramkörökkel. Bánki Gyula talán még a tervezésükbe és gyártásukba is belekóstolt volna, ha a fő-iskola vegyészeti karán épp nem lett vol-na szükség egy talpraesett tudományos se-géderőre, aki kiismeri magát az egyre gya-rapodó mérőműszerek között. Így került kapcsolatba negyedikes hallgatóként azok-kal a berendezésekkel, amelyek egész későb-bi szakmai pályáját meghatározták.

A vegyészek fő feladata az új vagy különféle okokból ismeretlen vegyületek szerkezetének a meghatározása. Évezre-deken keresztül erre csak a reakciók vol-tak alkalmasak. A legtöbbször savak-kal vagy lúgokkal próbálták kideríteni az anyag összetételét emiatt munkahelyük leg-inkább egy boszorkánykonyhára emlékez-tetett. A nagy áttörésre a tizenkilencedik század második felében került sor a szín-képelemzés feltalálásával. Amint a nevé-ből is sejthető, minden vegyi elem megha-tározott hullámhosszú, vagyis meghatáro-zott színű sugarakat nyel el. A huszadik századra az elektronika számtalan olyan műszerrel gazdagította a kutatókat, ame-lyek már nemcsak a látható fény, de az inf-ravörös és ultraibolya tartományban, sőt a részecskék – elektronok, neutronok, pro-tonok – alkalmazásával is lehetővé te-szik a szerkezetvizsgálatot, emiatt a fo-galmat kibővítetten spektroszkópiának ne-vezték el. Bánki Gyula oly mértékben ke-rült e kutatóterület hatása alá, hogy a fő-iskola elvégzése után is a vegyészeti karon maradt, csaknem két évtizeden keresztül spektrálanalízissel foglalkozott. A mérési eredményeket kvantumkémiai számítások-kal igazolta.

Kezdetben a hidrogénkötések vizsgá-lata és számítása volt a szakterülete, majd a furánszármazékok – öttagú gyűrűt tar-talmazó, oxigéntartalmú vegyület – kö-tötték le a figyelmét. Mint minden kutatói munkakörben, a spektrálanalízis esetében is az új műszerek, kísérleti eljárások meg-jelenése feltételezi, sőt feltétlenül szükséges-sé teszi a folyamatos szakmai képzést. Ma-gyarságának és ebből következő tökéletes nyelvtudásának köszönhetően Bánki Gyu-

la számára természetes volt, hogy a Bu-dapesti Műegyetem Fizikai-Kémiai Tan-székén 1975-ben szerzi meg a továbblépés-hez szükséges speciális ismereteket. Var-sányi György professzor mellett sajátítot-ta el a rezgési spektroszkópia mesterfogá-sait a szerkezetkutatásban. Előző kutatá-si területéből kiindulva írta meg kandidá-tusi disszertációját is a furánszármazékok molekulaszerkezetének számításáról, az atomok közötti erőhatások meghatározá-sáról. Kutatási eredményeinek elismerése-képpen a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagjává választották.

Az új, modern módszerek alkalma-zása által elért kísérleti eredményeiről a hazai és külföldi szaklapokban is be-számolt, valamint előadásokat tartott a rendszeresen megrendezett nemzetkö-zi spektroszkópiai konferenciákon. A ma-gyarországi kutatóbázisokkal a további-ak folyamán is szoros kapcsolatot tartott fenn. Ennek keretén belül 1985-ben a Ma-gyar Tudományos Akadémia Szerkezetku-tató Laboratóriumában Hargittai István akadémikus mellett elsajátította a gáz-állapotú molekulák meghatározásának módszerét. A mérések eredményeit termé-szetesen már számítógép segítségével rög-zítették és értékelték. Legújabb ismerete-it, az alkalmazott matematika módszere-inek alkalmazását hamarosan a gyakor-latba is átültethette: még ugyanebben az évben fordulat állt be az életében, egyete-mi oktatói beosztásba került. Mi mást is bízhattak rá, mint a programozás oktatá-sát? Ennek megfelelően 1985-től a számí-tástechnika bűvkö rében telik élete. Szakte-rületéhez igazodva természetesen meg kel-lett írnia azokat az egyetemi jegyzeteket, amelyekre hallgatóinak e szakterület elsa-játításához szükségük van. Három év hí-ján immár három évtizede vezeti be tanít-ványait a laikusok számára olykor félel-metesnek tűnő tudományba. Pedig nem az, csak a megfelelő ismereteket kell ehhez el-sajátítani. Ahhoz viszont, hogy ez megtör-ténhessen – meggyőződése szerint – minden diáknak anyanyelvén kell megtanulnia az alapfogalmakat. Emiatt az egyetlen ész-szerű megoldásnak az anyanyelvi iskolá-

ba járást tartja. Vallja, a szakmai ered-mények elérésén túl az embernek teljes éle-tet kell élnie. Ez pedig művészet, irodalom nélkül aligha elérhető. Természetesen ezen a téren is a minőség híve, amiről a követ-kezőképpen vall:

„Soha nem tudtam és nem is tudom megérteni azokat a magyar szülőket, akik nem anyanyelvi óvodába, iskolába adják a gyereküket. Ők gondolnak-e arra, hogy megfosztják őket Benedek Elek csodála-tos meséitől, Weöres Sándor Bóbitájától, Petőfi János vitézétől? Hogy semmit nem mond nekik Toldi oly sok hőstette, hogy nem fogják megismerni Arany balladáit, Krúdy nyelvi bravúrjait, Kosztolányi fi-nom líráját és elbeszéléseit? Hogy ezzel fél-emberek lesznek? Ami a legfontosabb: tu-datosítják-e, hogy mekkora bűnt követnek el ezáltal a saját gyermekeikkel, unokáik-kal szemben? Nemcsak számtalan kortár-sam példája mutatja, hogy magyarként, magyar iskolába járva, magyarnak ma-radva érhet el az ember komoly szakmai, tudományos eredményeket, de ugyanezt lá-tom tanítványaimon is: sokkal talpraeset-tebbek, öntudatosabbak azoknál, akiket idegen nyelvű alap- vagy középiskolába kényszerítettek szülei. Az én szüleim va-lamennyi unokája magyar iskolába járt, megmaradt magyarnak, mindannyian egyetemet végeztek. Ez önmagáért beszél”.

Tudásalapú társadalmat csak ab-ban az esetben tudunk kiépíteni, ha fiatal-jaink, magyar iskolákba járó diákjaink lehetőséget kapnak tudásuk gyarapításá-ra, rátermettségük bizonyítására. Ennek egyik fontos fóruma az egész Kárpát-me-dencét átfogó TUDOK verseny, amelyen rövid előadások keretében anyanyelvükön versenyezhetnek a diákok. E verseny egyik, természettudományi zsűrijének tagja ill. elnöke évek óta Bánki Gyula is, aki szívü- gyének tekinti, hogy a ma diákjai, a jövő kutatói anyanyelvükön tudják érvényesí-teni megszerzett tudásukat. Azt a tudást, amelyet a későbbiek folyamán bármilyen nyelven tudnak majd kamatoztatni. Még a világnyelveken is.

Ozogány Ernő

19Pedagógusfórum n Főhajtás

Hiteles és őszinte ember voltGyászbeszéd Oláh Imre komáromi tanár temetésén

A komáromi magyar gimnázium ismét gyászol. A kedves épületen fekete zász-ló jelzi: valaki végleg elment közülünk, hogy intézményünknek újabb nagy halottja van: életének 81. és boldog házasságának 54. évében elhunyt Oláh Imre, nyugalma-zott matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárunk, aki 39 éven át állt a katedrán. Habár már több mint két évtizede annak, hogy 1991-ben nyugdíjba vonult, de bizo-nyára még nagyon sokunk emlékezetében felidéződik a komoly tanárember alakja, aki – Keszegh István tanár úr szerint – kifogyhatatlan hittel és erővel tudott lelkesí-teni, s ez a lendület átragadt ránk, tanítványaira is, s ezt próbáljuk máig továbbad-ni mi is. Szigorú volt és kemény, egekbe tudott emelni, de az ellenkezőjére is akadt példa. Máig példaértékű az a kitartás, amellyel egy-egy problémát megközelített, feldolgozott és megoldott.

1931. augusztus 10-én született iparoscsaládban, Komáromszentpéteren. Négyen voltak test-vérek, és a tanár úr volt a legidősebb. Elemi után tanulmányait Érsekújvárott folytatta, ahová naponta kerékpárral járt be. Élete legnagyobb megrázkódtatását alig tizenöt évesen ott élte át: angol repülőgépek kíméletlenül bombázták Érsekújvárt. Az ered-mény: romokban heverő város és 600 halott.

A hontalanság éveiben– izsai és dunamocsi halászok segítségével – a határon átszökve először Eleken, majd Szegeden, az 1949/50-es tanévben pedig Makón járt kereskedelmi középiskolába.

1950-ben elsők között jelentkezett az újrainduló komáromi magyar gimnázium 3. évfolyamába, azonban meg kellett szakí-tania a tanulmányait – egy évig a hajógyárban hegesztőként tevékenykedett –, de végül is 1952. június 18-án sikeresen leérett-ségizett. A Pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán szerzett matematika–fizika szakos középiskolai tanári diplomát.

1953-tól az akkor 11 éves középiskolaként működő komáromi intézmény tanára volt egészen 1991-ben történt gimnáziu-mi nyugdíjba vonulásáig.

A gimnáziumban ismerkedett meg Domonkos Ilona tanárnővel, akivel hathetes ismeretség után, 1958 karácsonyán kötöt-tek házasságot. Közös jelszavuk, amely egész életüket is jellemezte: „Soli Deo Gloria” – Egyedül Istené a dicsőség. 54 éven át ki-egyensúlyozott, békés házasságban éltek, egymást segítve mindenben. Mivel gyermekük nem születhetett, az iskolának, tanít-ványaiknak szentelhették idejüket és energiájukat: tanítványok nemzedékei voltak gyermekeik.

Tanár úr felkészítő munkájának is köszönhetően az 50-es–60-as években matematikából és fizikából az egész ország első is-kolái közé emelkedett a magyar gimnázium. 25 év alatt nagyon sok versenyzőt készített fel különböző versenyekre – ez országos viszonylatban is kimagasló teljesítmény. Tanárkodása idején olyan osztálya is volt, amelyben 30 diákból 28-an szereztek diplo-mát. De nemcsak tanított, nevelt is: március 15-én és október 6-án mindig ünneplőbe öltözve ment tanítani, és nagyon szeret-te a szép népdalokat, verseket. Tanítványai, diákjai máig emlegetik a közös kirándulásokat, a gulyásfőzést, a tábortűz melletti beszélgetéseket, arra is emlékeznek, hogy a matematikaórákat egy-egy szép dal eléneklésével kezdték.

Több elismerő oklevelet és köszönőlevelet kapott. 1968-ban, 1974-ben, 1979-ben a Szlovák Iskolaügyi Minisztériumtól, 1993-ban Polgármesteri Díjat, 2011-ben Komárom városának Pro Urbe-díját, de amire talán a legbüszkébb volt: 1993-ban Rozsnyón Czabán Samu-díjat kapott. A Tanár úr Rozsnyón fogalmazta meg tanári hitvallását: „Kétezer évvel ezelőtt a legnagyobb Taní-tómester így fogalmazta meg küldetésünket: «Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága. Gyertyát pedig azért gyúj-tanak, hogy a gyertyatartóba tegyék, és világítson mindazoknak, akik a házban vannak.» Így világítsatok Ti is, felvidéki ma-gyar pedagógusok nemcsak az ifjúság, de mindnyájunk javára, boldogulására, szellemi és erkölcsi növekedésére! Ez fennma-radásunk egyik biztos záloga. Szívemből kívánom, adassék nektek ehhez képesség, erő és bátorság!”

Kollégái, tanítványai mindig is csodálták a Tanár úr mun-kakedvét, sziporkázó gondolatait, legendás problémamegol-dó képességét, példaértékű életvitelét. Hiteles és őszinte em-ber volt minden szavában, cselekedetében. Az Oláh Imréhez hasonló tanáregyéniségek őrzik meg nekünk, az utódoknak a pedagógusi pálya becsületét.

Köszönjük a sorsnak, hogy kortársai lehettünk! A komá-romi magyar gimnázium – a Selye János Gimnázium – volt és mai tanárai, diáksága nevében búcsúzom drága halottunk-tól. Legyen örök pihenőhelye Komárom földje! Drága Tanár Úr, nyugodjék békében! Tisztelt Gyászoló Rokonság, vigasz-talódást!

Andruskó Imre (A visszaemlékezés Jakabné Lelkes Ilona írásának felhasználásával készült)

20 Pedagógusfórum n Tantárgyainkról élményszerűen

A történelemtanításról Törökországban

2012. április 1–7. között a törökországi Antalyában tartot-ta 19. nemzetközi konferenciáját és tisztújító közgyűlését az EUROCLIO – az Európai Történelemtanárok Társulása. A kon-ferencián 200 történelemtanár vett részt a világ 45 országából. Az európai országokon kívül érkeztek kollégák Azerbajdzsán-ból, Örményországból, Indiából, Izraelből, Irakból, Jordániá-ból, valamint az észak-afrikai országokból és az USA-ból is. Igazi kis multikulturális társadalom alakult ki, egyedülálló lehe-tőséget biztosítva a kölcsönös, nemzetközi tapasztalatcserére. Megtisztelő volt számomra, hogy a Történelemtanárok Társulá-sát – az Európai Unió Comenius Alapjának támogatásával – én képviselhettem a konferencián.

Amit talán dióhéjban tudni kell az EUROCLIO-ról, hogy a szervezet 1993-ban, a berlini fal leomlá-sa és a Szovjetunió szétesé-se után alakult azzal a céllal, hogy hidakat építsen az eu-rópai országok között a kö-zös és eltérő történelmük ta-nulmányozásával. Másrészt meg szeretné erősíteni a tör-ténelem tantárgy helyzetét az iskolai oktatásban, a tan-tárgy megújulásáért, korsze-rűsítéséért száll síkra. En-nek kulcsszavai: különbö-ző történelmi források elem-zése, multiperspektivitás, multikulturalizmus. Ebből ki-folyólag a fő cél az, hogy a diákok ne csupán a történel-mi tények, események pasz-szív befogadói legyenek, ha-nem az, hogy kreatívan és kritikusan gondolkodjanak a történelemről. Az elmúlt idő-szakban számos konferenci-át rendezett, rengeteg pro-jektet indított el, különböző kísérleti és segédtankönyve-ket adott ki. Nemrég kezdték el a HISTORIANA nevű nem-zetközi online oktatási prog-ramot, amely egy pedagógi-ai honlap, ahol a tanárok és diákok különböző témákról találhatnak érdekes prezen-tációkat.

A konferenciára a török riviéra fővárosában, a 2200 éves Antalyában került sor a „Looking at History through a Variety of Lenses ” (A tör-ténelem – különböző szem-pontokból nézve) mottó alatt. A konferencián több érdekes előadás hangzott el Törökor-szág történelméről és az eu-rópai-török kapcsolatokról. A konferencia gerincét vi-szont a török történelemok-tatás, ill. annak készülő re-formja alkotta. Hadd foglal-jam ezt össze röviden.

A török és a hazai törté-nelemoktatás nagyon hason-ló problémákkal küszködik. 1923-tól, a modern Török-ország megalapításától, lé-nyegében a történelem naci-onalista, etnikai jellegű meg-közelítése volt jellemző. Min-den tankönyv első oldalain a török zászló, Musztafa Kemal Atatürk (a „törökök atyja”, a modern köztársaság megala-pítója) képe, valamint a tö-rök himnusz szövege, a vé-gén pedig Törökország és a török világ térképe szerepelt. A tankönyvek a török törté-nelemnek csak pozitív ese-ményeit emelték ki, szinte tel-jesen ignorálva a világtörté-nelmet. Hatalmas arányta-lanságról beszélhetünk, hisz

a világtörténelem csupán a tananyag 5 százalékát tette ki! Teljesen hiányzott az 1945 utáni török- és világtörténe-lem, túl nagy hangsúlyt he-lyeztek a politikai és hadtör-ténelemre (76 %), míg a gaz-daság, kultúra, művészetek teljesen marginalizálódtak. Hozzánk hasonlóan ugyanazt a történelmet tanulták a diá-kok az alap- és középiskolák-ban, felesleges adatok töm-kelegével. Az oktatási folya-matban az aktív tanár–pasz-szív diák elve érvényesült: a tanár diktált, a diák jegyzetelt és memorizált.

A török oktatási minisz-térium radikális reformot al-kalmazott a történelemtaní-tásban. Megváltoztatták az egész koncepciót, új tan-könyveket adtak ki. Most csu-pán a középiskolás történe-lemtankönyvekre összponto-sítanék. A 9.-es tankönyv 66 százalékát a török történelem teszi ki (az ország történe-te az ottomán időszak előtt), 34 % foglalkozik világtörté-nelemmel (az első civilizáci-ók). A 10.-es tankönyv szin-te csak (85%) az Ottomán Birodalom történetét (1300-1922) taglalja, engedve egy kis 17. századi világtörténel-met. A 11. évfolyam számá-

ra speciális tankönyvvel ren-delkeznek: Törökország for-radalmi története és Atatürk elvei címmel. Lényegében Atatürk életével foglalkoznak behatóbban. Majd a 12.-es tankönyv a modern Törökor-szág és a világ 20. századi történelmét (második világ-háború, hidegháború, eny-hülés, globalizálódó világ) foglalja magába. Viszont eb-ben az évfolyamban a törté-nelem csak a szociális tanul-mányok, vagy török nyelv és matematika tagozatokon kö-telező. Tehát azoknak a di-ákoknak, akik idegen nyelvi vagy tudományos tagozaton tanulnak, a történelem nem kötelező.

2009-től az EUROCLIO és több európai szakem-ber segítségével oktatá-si anyagokat dolgoztak ki: Innovative Methodology for Turkish History Educators (In-novatív metodológia a török történelemtanárok részére) címmel. A kiadvány fő szem-pontjai a multikulturalizmus, különböző források haszná-lata, multiperspektivitás, az emberi jogok és demokrá-cia értékeinek figyelembevé-tele. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a diákok forrá-sokkal, képekkel, térképek-

21Pedagógusfórum n Tantárgyainkról élményszerűen

kel dolgoznak csoportokban vagy kettesével, saját véle-ményt alkotnak az egyes tör-ténelmi eseményekről, majd ezt megbeszélik, vitatkoz-nak – a tanár csak a vita-irányító szerepét tölti be. Va-gyis a hangsúly a diákok kri-tikus és kreatív gondolkodá-sára helyeződik. Az oktatási anyagokat épp most teszte-lik a török középiskolákban. Kitűnő tanári segédtankönyv-ről van szó. Pontosan leírják, milyen módszerrel dolgozzon a tanár (hány csoportra ossza szét a diákokat, hány percet áldozzon az egyes gyakor-latokra stb.), fénymásolható források, képek, karikatúrák, térképek, adatlapok, kérdő-ívek találhatók a könyvben. A segédanyagok nyíltan foglal-koznak az egyes kontroverz témákkal, mint pl. a görög–török kapcsolatok, az 1923-as tragikus görög–török la-kosságcsere, az 1908-as puccs vagy forradalom? stb. Irigylem a török kollégákat!

Az előadásokon kívül kü-lönböző workshopokra, sze-mináriumokra is sor került, csak párat említenék meg a színes palettáról: a hetti-ták kultúrája, a török–gö-rög tankönyvek összehason-lító elemzése, az emberi jo-gok a történelemoktatásban, a holokauszt oktatása kép-regénnyel, kontroverz témák tanítása stb. A másfél órás workshopok kitűnő lehető-séget kínáltak a nemzetközi társaság számára az eszme-cserére, együttgondolkodás-ra, de néha éles vitákra is. Az európai és a török történelmi témákon kívül természetesen beszéltünk még a közös tö-rök–magyar múltról, a török kollégák meglepően sokat tudtak közös történelmünk-ről. S nem ez volt az utolsó pozitív élményem a törökök-kel kapcsolatban. Nagyon nyitottak, barátságosak, ked-vesek, toleránsak voltak a külföldiekkel szemben, még ha a többségük nagyon rosz-szul beszélt is angolul.

A konferencián kívül sze-repelt a programban egy tö-rök középiskola meglátoga-tása is.

Elmondhatom, hogy sok mindenben előttünk járnak: jól felszerelt tantermek (kü-lön kiemelném a zeneter-met), kitűnő tankönyvek, ak-tív, motivált diákok, a taná-ri fizetésekről nem is beszél-ve. (Egy kezdő pedagógus átlagkeresete 800 euró kö-rül mozog!) Lenne mit tanul-nunk a törököktől! Talán ami egy kicsi meglepő az euró-pai számára, hogy az iskolá-ban (de nem csak ott) szin-te mindenütt (a tornaterem-ben is) a köztársaságot meg-alapító Atatürk szobrával, ké-pével, idézeteivel találkozha-tunk. Lehetőségem volt részt venni egy történelemórán is, sajnos ez a klasszikus óra, de a diákok meglepően aktívak voltak.

Az igazán sűrű program-ban szerepelt egy kirándu-lás is. Külön élmény volt a dél-törökországi Myrában a 2000 éves – szinte teljes ép-ségében megmaradt – amfi-teátrum és a kőbe vájt sírhe-lyek meglátogatása. Ezeken a tájakon az ember lépten-nyomon 2–3000 éves törté-nelmi emlékekbe botlik. Fe-lejthetetlen élmény volt a 12 000 személyt befogadó épít-ményben sétálgatni. Nem hagytuk mi Szent Miklós (a Mikulás) templomát és sír-helyét sem, majd hajózással zártuk a kirándulást.

Az egyhetes konferen-cia az EUROCLIO tisztújí-tó közgyűlésével ért véget. A nemzetközi szervezetet Sylvia Semmet, német történelem-tanár-történész vezeti majd az elkövetkező években. 2013-ban a 20. EUROCLIO konferenciának a németor-szági Erfurt ad helyet.

Szeretném megszólíta-ni azon kollégákat, akik leg-alább középszinten beszélik az angolt, hogy kapcsolódja-nak be az EUROCLIO mun-kájába, ill. vegyenek részt a jövő évi erfurti konferencián. Anyagi támogatást lehet pá-lyázni az EU Comenius Alap-jától. Bővebb infók a www.saaic.sk honlapon. Felhívom a kollégák figyelmét még két angol nyelvű kiadvány-ra, amelyeket az EUROCLIO és a török történelemtanárok egylete adott ki angol nyel-ven: A történelemtanítás a multikulturális Európában és

Történelmi segédanyagok ta-nárok részére. Mindkét kiad-ványt el tudom küldeni pdf. formátumban. Akit érdekel, kérem jelezze a tibusz66@gmail.com email címre.

Összegezésként elmond-hatom, hogy felejthetetlen élmény volt számomra ez az egy hét Törökországban. Úgy érzem, szakmailag fejlődtem és inspirációt kaptam a to-vábbi munkához. Részvétele-met a konferencián az Eu-rópai Unió Comenius Alap-ja anyagi támogatásának kö-szönhetem.

(Bővebb információk az EUROCLIOról: wwww.euroclio.eu oldalon, ill. a facebookon is elérhető, a török innovatív módszerről: etarih.com)

Tóth Tibor, történelemtanár, Ipolysági állami gimnázium

22 Pedagógusfórum n Felhívásaink

A Szlovákiai Magyar Peda-gógusok Szövetsége és a Dunaszerdahelyi Sportgimná-zium országos versenyt szervez az alapiskolák felső tagozatos diákjai számára – az ókori görög olimpiák mintájára – a sport és a művészetek terén.

A verseny célja, hogy ráirányít-suk a figyelmet a magyar isko-lákra, mozgásba hozzuk mind-azokat az egyéni ambíciókra és a közösségi cselekvésre épü-lő erőforrásokat, melyek a szlo-vákiai magyar diákság eredmé-nyes fejlődését és sikeres jövő-jét szolgálják. A művészeti al-kotómunka és a nemes sportve-télkedések öröméből származó egészséges életszemlélet, a te-hetségek teljesítményeinek be-mutatása önbizalmat ad, s egy-ben megerősítheti a számbelileg csökkenő szlovákiai magyar kö-zösségünk hitét a megmaradás-ban és a boldogulásban.

A Diákolimpia keretében ebben az évben a képzőművészeti alko-tások a sport és a mozgás témá-

InDuL a FeLvIDékI DIákOLImPIa

ját dolgozzák fel. A pályamunkák leadási határideje 2012. június 10. Az alkotásokat szakmai zsű-ri értékeli, és kiállításon kerülnek bemutatásra.

A sportversenyek regionális fordulói megvalósításának ha-tárideje 2012. június 10.

Az országos döntőre Dunaszerdahelyen kerül sor, előreláthatólag 2012. október 5–6-án.

A Diákolimpia programján a kö-vetkező sportágak szerepelnek:

Labdajátékok: fiúk – kispályás labdarúgás, lányok – kézilabda. Az országos döntő küzdelmeibe a regionális versenyen első he-lyezett iskolacsapat, vagy rend-kívüli esetben a régió váloga-tottja vesz részt korosztályi meg-különböztetés nélkül.

Az atlétikai verseny a fiúk és a lá-nyok esetében is négytusa for-májában valósul meg az 5–6. évfolyamos és a 7–8. évfolya-mos diákok korosztályában egyaránt. A négytusát a követ-

kező versenyszámok alkotják: 60 m-es és 300 m-es síkfutás, tá-volugrás és krikettdobás. Atléti-kában a döntőn a régiókat, a fi-úkat és a lányokat is korosztá-lyonként 1–1 diák képviseli (régi-ónként 4 diák).

Asztaliteniszben a fiúk és a lá-nyok korosztályi megkülönböz-tetés nélkül versenyeznek (régi-ónként 1 fiú és 1 leány kerül be az országos döntőbe).

A Diákolimpián versenyeken kí-vül további sportágak, illetve kulturális programok bemutató-jára is sor kerül.

A regionális versenyek lebonyo-lításának körzetei:

1. Galánta, Vágsellye

2. Komárom

3. Érsekújvár, Párkány, Nyitra

4. Léva, Nagykürtös

5. Losonc, Fülek

6. Rimaszombat, Tornalja

7. Rozsnyó, Kassa, Szepsi

8. Királyhelmec, Nagykapos

9. Dunaszerdahely I. körzet

10. Dunaszerdahely II. körzet

A körzetek kialakítása a diáklét-számok alapján történt. A regi-onális versenyek szervezését a verseny főszervezői által felkért pedagógusok vállalták fel.

A verseny anyagi forrásait pá-lyázatok, önkormányzati és szü-lői, illetve szponzori, támogatói forrásokból biztosítják a szerve-zők. A verseny társszervezője a Dunaszerdahelyi Magán Szabad-időközpont. A Diákolimpia anya-gi, szervezési, mediális és egyéb jellegű támogatásához várjuk az önkormányzatok, alapítványok, szervezetek, intézmények, vál-lalkozók jelentkezését.

A Diákolimpia szervezésével kapcsolatos további informá-ciókat folyamatosan a www.szmpsz.sk honlapon találják meg az érdeklődők.

A szervezők nevében Pék László és Szabó László

Újdonság az idei nyári egyetemen: Érdekes kísérletek fizikatanárok számára

Nem szükséges ecsetelnünk, hogy a fizika áldatlan helyzetben van iskoláinkban: évekre visszamenőleg az egyik legnépszerűtlenebb tan-tárgy, nagy az eszközigénye (miközben a szertárak többsége jobb esetben régi eszközökkel van tele, rosszabb esetben kong az ürességtől), ráadásul az óraszám is jelentősen megcsappant az utóbbi időben. Az óraszámok csökkenésével párhuzamosan viszont mintha szemlélet-mód-váltásnak is szemtanúi lennénk az iskolai fizikaoktatás terén. Míg a korábbi tantervek és tankönyvek az „elmélet, majd az ezekre épülő gyakorlati alkalmazások” sorrendet sugallta a pedagógusoknak, addig újabban mintha az Öveges József-féle „kísérletezzünk és gondolkoz-zunk” sorrend kerülne előtérbe.

Idén olyan szekciót hirdetünk a fizikatanárok számára, ahol kreditpontokra nem, viszont gyakorlati, tanórákon bevethető tudásra tehet-nek szert. Olyan előadókat szólítunk-szólítottunk meg, akiknek nagy tapasztalatuk van az iskolai kísérletek terén. Lássuk néhány pontban, mi-re számíthatnak a szekcióba jelentkezők:• arésztvevőkkísérletektucatjaitvégzikelahétsorán(azttudjukigazántanítani,amitmagunkismegtapasztaltunk);• akísérleteksoránlehetőlegegyszerűeszközökethasználunk(aziskolákzöménekjelenlegianyagihelyzetébenmegkellelégednieahét-

köznapi berendezésekkel);• akísérletekközvetlenülkapcsolódnakaziskolaitananyaghoz;• ahétvégénarésztvevőkmegkapjákazösszeselvégzettkísérletaprólékosleírását,fotódokumentációját;• azelőadóknemcsakakísérletekmódszertanátadjákát,hanemaheurisztikus,(újra)felfedezőfizikaoktatásmódszertanifogásaitis.

A programot igyekszünk úgy összeállítani, hogy mind az alapiskolákon, mind a középiskolákon oktatók számára élvezetes és hasznos le-gyen. A megszólított előadókkal jelenleg is folynak az egyeztetések, így a részletes programról a www.szmpsz.sk címen érdemes folyamato-san tájékozódni az elkövetkező hetekben. Egyelőre annyit ígérhetünk biztosan, hogy nemzetközi előadógárdára számíthatunk, hiszen meg-erősítette részvételét a prágai Károly Egyetemen oktató Irena Dvořáková – Leoš Dvořák házaspár, akik Csehország-szerte fizikatanárok töme-geit állították át a tankönyv ízű módszerekről arra, hogy a nebulóknak visszaadják a természet felfedezésének örömét. Heuréka nevű projekt-jükről részletek a http://kdf.mff.cuni.cz/heureka/ címen olvashatók. (A cseh nyelv természetesen ne riasszon el senkit a szekciótól: végtelenül kedves és toleráns emberekről van szó, nem csinálnak majd ügyet egy-két félreragozott szlovák szóból. Ráadásul így a szekció is közép-euró-pai jelleget ölt.) Rajtuk kívül lesznek kísérletező kedvű előadók Szlovákiából, Magyarországról és a határon túli magyar pedagógusok köréből is. Szívesen adunk teret a kísérleteikkel bemutatkozni szándékozó hazai kollégáinknak is.

Szeretettel várunk mindenkit!Tóth Gábor, fizika szakos tanár, Gúta

Pedagógusfórum n névadóink emlékezete 23

„Feszty Árpád hazatért ....“„A művésznek gondolatokat kell ébreszteni, Érzelmeket lángra gyújtani,Felrázni vagy meggyötörni, S újabb tettekre serkenteni a szellemiséget!”

(Feszty Árpád)

A Feszty család megala-pítója Rehrenbeck Szilvesz-ter volt, aki vendéglőt bérelt Ógyallán. Feleségével együtt könnyen beilleszkedett az ot-tani környezetbe, sőt érzel-mileg is azonosult a magyar-sággal, olyannyira, hogy hi-vatalosan felvette a Feszty ne-vet. A család ötödik gyermeke-ként született Árpád 1856. de-cember 23-án. Tanulmánya-it Komáromban, Budán és Po-zsonyban végezte, majd fel-csapott vándorszínésznek. A szereplésen kívül ő tervezte és festette a díszleteket is. A dísz-letek készítése közben jött rá, hogy érzéke van a festéshez. Később azt is felismerte, hogy különösen a nagy vászonfelü-leteken tudja magát legjob-ban kifejezni. Tizennyolc éves korában kerül ki München-be majd Bécsbe a Festészeti Akadémiára. 1889-ben felesé-gül veszi Rózát, Jókai Mór fo-gadott lányát. Igazi népszerű-séget az 1892–1894-ben fes-tett, „A magyarok bejövete-le” c. körkép hozta meg a fes-tőnek. Festményein és freskó-in kívül két irodalmi alkotása is megjelent: „Az én paraszt-jaim” és „Árva Bandi”. A fes-tő 1914. május 30-án hunyt el Lovranában.

„Feszty Árpád hazatért…, megint. Mint annyiszor már. Újra meg újra visszajött, bár-hová is vetette sorsa. Sokszor elment. Kicsi gyermekként Gyu-la bátyjával órákig barangol-tak a gyallai határban. Leste a természet titkait, élvezte, ma-gába szívta illatát, fényeit, szí-neit…” írta Feszty Zsolt, a fes-tő unokaöccse, az iskolánk név-adó ünnepségére kiadott újság előszavában, 2006 decemberé-ben.

„Nehéz és mégis szép fel-adatot vállal magára ezzel az iskola, hiszen a nevet nem csak viselni kell majd, hanem felnő-ni, méltóvá válni hozzá. Megta-

nítani gyermeket és szülőt egy-aránt, hogy kinek-kinek tehet-ségéhez mérten kell élete útját végigjárnia. S kapja ezt a tehet-séget bárki bármihez, ha fel-ismerjük, abban kell őt támo-gatni, segíteni. Isten kegyelmé-ből. Teljes szívünkből kívánjuk, hogy ez az iskola Feszty Árpád példáját követve drágakővé csiszolhassa az itteni gyerme-keket, hogy minél többjük vi-hesse jó hírét e földnek két ha-zatérés között.“ – írta útravalóul a Feszty család nevében Feszty Zsolt.

Az elvárásoknak megfelel-ni akaró elhatározással készül-tünk a névfelvételre.

A Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda megnevezést hivata-losan 2006. szeptember 1-jétől használhatjuk, de a névadó ün-nepségre 2006. december 15-én, Feszty Árpád születésének 150. évfordulóján került sor.A névadóünnepségen került le-leplezésre, felavatásra és fel-szentelésre a Feszty dombor-mű (Darázs R. alkotása), illetve a Feszty emlékszoba. Megtisz-teltetés, de egyben nagy kihívás is a Feszty Árpád név használa-ta. Ezért mindjárt a névfelvétel-kor elhatároztuk, hogy minden évben, december elején ren-dezvénysorozatot szervezünk az iskolában. Így tiszteleghe-tünk a Feszty Árpád által képvi-selt szellemiség előtt és egyben hagyományt is teremthetünk. A rendezvénysorozatnak a Feszty Hét nevet adtuk. Az egy tanítá-si héten át tartó rendezvényso-rozat eseményeinek vezérfona-lát a következőképpen határoz-tuk meg:l találkozás és beszélgetés az

iskola és a település híres személyiségeivel; színházi előadás, Feszty kupa sport-délután, Feszty-kép – rajz-verseny, Nemzetközi Feszty Műveltségi Vetélkedő; kéz-műves délután, iskolánk új-ságjának, a Körképnek a

megjelentetése;, falinaptár készítése.

l Záróünnepély: megemléke-zés a névadóról; Feszty dí-jak átadása és kultúrműsor 2007 tavaszán döntöttünk úgy, hogy a legjobb, legki-magaslóbb eredményeket elérő tanulókat Feszty-díjjal tüntetjük ki. Célunk a szor-galom, az akarat, a munka elismerése és nem utolsó sorban a tanulásra, a kuta-tásra, a tehetség fejlesztésé-re való ösztönzés. Minden évben átadásra kerül a Pe-dagógus Díj is. A Feszty-díj egy emlékplakettből, okle-vélből és tárgyi jutalomból áll. Az emlékplakett megter-vezője és elkészítője volt di-ákunk, Darázs Rozália szob-rászművész. 2007-től min-den évben a Feszty Héten kerül sor a díj átadására. Az emlékplakettet a fődíjasok kapják.Iskolánk, a Feszty Árpád

Alapiskola és Óvoda az ógyallai régió – beiskoláztatási körzet – különböző kultúrájú és kü-lönböző hagyományokkal ren-delkező települések közpon-ti magyar tannyelvű intézmé-nyeként működik. Tevékenysé-günket a partnerközpontúság, a szakmaiság, gyakorlatiasság, igényesség, az emberi értékek tisztelete, a hagyományőrzés, az egészséges nemzeti tudat és önbizalom jellemzi.

Ezen értékek mentén olyan élményszerű technikák, foglal-kozások, módszerek alkalma-zása, melyek során a gyerme-kek felfedezik és megvalósít-ják önmagukat. A közösségi lét-ben olyan kulcskompetenciák-ra tesznek szert, melyekkel sike-resek lesznek életük következő lépcsőfokán.

Erősségünk, hogy a gyer-mekek nevelése-oktatása ná-lunk már az óvodáskortól biz-tosított. Gyermekeink fejlődé-sének záloga a jól felkészült pe-

dagóguskollektíva, a megfelelő tantermi és szaktantermi felsze-reltség.

Névadónk, Feszty Árpád életszemléletét, hagyatékát kö-vetve fő céljaink közé tarto-zik a hagyományok tisztelete és ápolása (Bellő néptánccso-port, Kincskeresők), az egész-séges nemzeti tudatunk erő-sítése (Feszty Hét megrende-zése), a tehetségek gondozá-sa (felkészítés a versenyekre), a hátrányos helyzetű tanulók segítése (felzárkóztatás, integ-rálás), környezettudatos életre nevelés, gazdag szakköri kíná-lat (17 szakkör) és az élő kap-csolat ápolása a Feszty család-dal.

Iskolánk nyitott kapui le-hetővé teszik a szülők számá-ra a nevelési-oktatási folyamat személyes megfigyelését (nyílt napok és órák) és a hatékony diák–pedagógus–szülő ered-ményes kapcsolatának ápolá-sát.

A hatékony és színvonalas iskolai munkát újszerű munka-formákkal és eszközökkel biz-tosítjuk. Pedagógusaink több-sége hatékonyan alkalmazza a kooperatív tanítási techniká-kat, a projekt- és az interaktív oktatást. Ebbéli igyekezetünk-nek eredményeit mutatják azok a sikerek, melyeket a külön-böző szintű versenyeken elér-tünk. Nemzetközi szintű ered-ményeket értek el énekeseink, táncosaink, hagyományápoló-ink. Országos sikerekkel büsz-kélkedhetünk a magyar és szlo-vák nyelvű megmérettetéseken. Nagyon szépen képviselik az iskolát tanulóink a természet-tudományi, technikai és sport versenyeken is.

A sikerekhez megfelelő fel-tételekre és áldozatkész peda-gógusokra van szükség.

Vrábel Sándor

Pedagógusfórum n névadóink nyomában 24

Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda, Ógyalla