A tudomány-, a biblio- és az informetria kialakulása, módszerei, sajátosságai, hatása a könyvtári tevékenységekre és szolgáltatásokra, alkalmazása a könyvtári

munkában.

A tudomány-, biblio-, informetria kialakulása

A tudomány fő terméke a tudományos információ, amely a tudományos szakirodalomban

ölt testet. A tudomány információból információt állít elő, azaz inputja is, outputja is a

tudományos információ. A szakirodalom teszi folyamattá a tudományt, biztosítja az

előrehaladást, a tévedések kiküszöbölését. A tudomány mérhető, mégpedig a

szakirodalmon keresztül.

Tudománymetria: A tudományokban zajló információs folyamatok mennyiségi

(statisztikai) vizsgálata.

A háttérben zajló folyamatok

A szakirodalom növekedése

o Információrobbanás

Az egyes témák növekedési üteme közt jelentős külünbségek

vannak

o Tudományba pumpált pénz

o Publikálási kényszer – publikálj vagy pusztulj!

támogatások

Hipotézis (Derek de Solla Price): a tudományos ismeretek növekedése korrelál a

publikációk számának a növekedésével. A folyóiratcikkek számának növekedési

ütemét a tudomány mindenkori színvonala határozza meg.

A növekedés néhány mennyiségi jellemzője

• exponenciális növekedés 1665 óta,

• ma több mint félmillió élő tudományos folyóirat van,

• a növekedés kétszereződési ideje 5-15 év tudományterülettől függően,

• az elektronikus dokumentumok növekedésének kétszereződési ideje 1-2

év,

• a látható web tartalma 2,5 milliárd dokumentum, ami naponta 7,3 millió

oldallal bővül (ez napi 0,1 terrabájttal növeli a meglévő 25-50 terrabájtnyi

mennyiséget),

• a mély web tartalma mintegy 550 milliárd dokumentum, ami újabb napi

mintegy 0,1 terrabájttal növeli a mély web mintegy 15 kbájtnyi

mennyiségét,

• az egyes tudományágak, tudományterületek növekedési üteme eltérő,

országonként is.

• Jellemző: a tudomány kortársisága • egy kutató életében keletkezik az ismeretek 8/9-ed része, azaz

89,5%-a,

• minden valaha élt 9 kutató közül 8 kortársunk:

• a tudomány növekedésének üteme: T ~ 15 év,

• egy kutató aktív életkora: ~ 45 év,

• ez ~ 3 kétszerezési idő = a tudományos ismeret 23 = 8-szorosára

nő.

• A növekedés hatása a kutatók információgyűjtési, rendszerezési és

feldolgozási szokásaira:

• a legfontosabb szakirodalom, a specifikus mag megismerhetősége,

továbbadása összefoglaló munkák segítségével történik,

• egyre fontosabb a bibliográfiák, szemlék, online információs

rendszerek, a gépi szelekciós szakirodalom-figyelés igénybevétele.

• Fontos a legfrissebb összefoglaló munkák használata, bibliográfiák, szemlék,

online információs rendszerek használata.

• A tudományos információ hordozóinak számított kiadványok (szakirodalom)

szaporodási sebességét a tudomány fejlődésének elért színvonala határozza meg.

• A szakirodalom növekedése exponenciális (egyenlő idők alatt a mérete valamely

fix faktorral szorzódik).

• Az exponenciális növekedés egy ponton logisztikussá válik.

Bibliometria története:

Fogalma: Sok fele meghatározás:

„a statisztikus bibliográfia könyvekkel és folyóiratokkal kapcsolatos statisztikai adatgyűjtés és

feldolgozás, amelynek célja a történeti változások felderítése, a nemzeti és nemzetközi tudomány

könyv- és folyóirat-használatának meghatározása” Raising 1962

„A bibliometria különféle statisztikai vizsgálatok alkalmazása abból a célból, hogy

tanulmányozzák a szerzőségi, publikációs és szakirodalom-használati megoszlásokat” Lancaster

1977

„A bibliometria az írásos kommunikációs minden formájára és szerzőikre vonatkozó eloszlások

tanulmányozás és mérése.” Potter 1981

„A bibliometria matematikai és statisztikai módszerek alkalmazása a könyvtári és könyvtáron

kívüli könyvek és más információhordozókból eredő haszon tanulmányozására.” Prytherch 1990

A publikációk mennyiségi viszonyaival foglalkozó tudományág.

Mennyiségi viszony: szerző, hivatkozás, életkor, publikálás helye, témája

A bibliometria törvényszerűségei statisztikus érvényességűek

A bibliometriának mindenféle publikáció lehet a tárgya, de túlnyomórészt a

tudományos szakirodalommal foglalkoznak a vizsgálatok.

o Főleg a primer szakirodalommal

A bibliometria egyrészt képet tud adni a tudományról, másrészt segíthet

abban, hogy a tudományos információ eljusson azokhoz, akiknek szól,

fokozza a tudósok tudását, és újabb felfedezésekhez vezessen

A bibliometria abban segít, hogy a mai tudós hogyan jusson hozzá a témába vágó cikkek mellett

az őt talán még inkább érdeklő heurisztikus irodalomhoz.

a szakirodalom teljességét lehetetlen megismerni.

többé kevésbé jól ki lehet választani a releváns szakirodalmat a referálólapok és az

adatbázisok segítségével.

de a tudósnak nem csak ez kell, hanem az is ami esetleg ötletet adhat a felfedezéséhez,

vagy ötlete kivitelezéséhez segíti hozzá.

A tematikai beszűkítés a tudományos beszűkülés hordozója.

A bibliometria kifejezés először 1969-ben jelent meg, de már korábban is foglalkoztak

a témával. A bibliometriát elsősorban a tudományos szakirodalom növekedése hívta

életre.

A ’70-es években indult el a tudománnyá válás útján, ekkor érte el az ezres kutatói

közösséget a bibliometriával foglalkozók száma.

Cole és Eales (1917) összehasonlító anatómia témakörben összeszámlálták az

1543-ig vagy 1550 és 1860 között megjelent szakirodalmi tételeket és elemezték

az irodalom növekedését

Hulme (1923)- statisztikus bibliográfia elnevezés első használója

Alfred Lotka (1926) – szerzők és szerzőségek összefüggésére egyenletet alkotott

o Első idézetelemzés

Gross és Gross szerzőpáros 1927-ben elvégezte az első idézetelemzési vizsgálatot

o Kémiai szakfolyóiratokon

o Folyóiratok között sorrendet állítottak fel ez alapján

Bradford 1934-ben a folyóiratok és a bennük valamilyen téma szerint releváns

cikkek száma között állapított meg összefüggést (1:a:a2)

Burton és Kebler 1960-ban bevezették a szakirodalmi felezési idő fogalmát

o Az az időszak, amely alatt a felére csökken egy adott szakirodalmi műre

történő hivatkozások száma.

o A felezési idők jelentős szakterületi különbségeket mutatnak.

o A világ természettudományos folyóirat irodalma elévülésének felezési

ideje 5,9 év

o Újdonságeffektus: A fiatalabb cikkek több hivatkozást kapnak, mint

amennyit tudományosságuk indokolna.

Braun Tibor 1978-ban útjára indította a Scientometrics című folyóiratot

Francis Narin – ’70-es évek elején, diszciplinák és magfolyóiratainak

idézetelemzése

Első nemzetközi bibliometriai tárgyú folyóirat – Bibliometrics – 1979

Nemzetközi konferenciák 1983-tól

A bibliometria fontosabb törvényei:

Lotka törvénye:

A bibliometria első számszerű felfedezése a Lotka féle fordított négyzetes

eloszlás.

Lotka az 1900 előtti 1325 fizikus bibliográfiáját dolgozta fel, valamint a Chemical

Abstract 1907-1916 közti 10 éves periódusának névmutatójából gyűjtötte ki a

neveket előfordulásuk szerint

Sorba állítva a szerzőket cikkszám szerint az alábbi képletet lehet felírni: xny = c

ahol:

x = cikkek száma

y = szerzők száma

c = állandó

n = 2 (vagy ahhoz közelítő érték)

Ez azt mutatja, hogy az n közleményt publikáló szerzők száma körülbelül 1/n2-e

azoknak, akik csak egyet; s az egyetlen közleménnyel jelentkező szerzők aránya

körülbelül 60%.

Ha n = 2 akkor az egycikkes szerzők aránya a mintában 61%, a kétcikkesé 15,2%, a

háromcikkeseké 6,75% és így tovább.

Lotka törvénye alkalmazható még

a folyóiratok impakt faktorainak eloszlása

cikkek idézettségének elosztása ugyanazon folyóiraton belül

ugyanazon szerző cikkeinek idézettsége

Bradford törvénye:

Bradford figyelte meg, hogy valamely téma szakirodalma nem véletlenszerűen

szóródik szét az egyes szakfolyóiratok közt, hanem koncentrálódik.

Két bibliográfiát dolgozott fel, egy 1332 tételes alkalmazott geofizikait és egy 395

tételest a kenéstechnikáról

Bradford a következő képletet írta fel: 1:a:a2 o ahol a egy állandó, értéke jellemzően 5

Bradford azt figyelte meg, hogy ha a folyóiratokat a bennük lévő releváns cikkek száma szerint

sorbarendezzük, majd ezt követően 3 egyenlő számú cikket tartalmazó csoportot alakítunk ki,

akkor az első (cikkek egyharmadát tartalmazó) csoportban körülbelül 5-ször annyi folyóiratcím

lesz, mint a második (cikkek következő egyharmadát tartalmazó) csoportban és a harmadik

csoportban is 5-ször annyi folyóiratcímet találunk majd, mint a második csoportban.

Ami ebből a levezetésből látszik egy téma szakirodalma nem véletlenszerűen oszlik el a

szaklapok között, hanem koncentrálódik.

A téma szempontjából releváns cikkek körülbelül egyharmadát viszonylag kevés számú

folyóirat (ezek a téma úgynevezett magfolyóiratai) tartalmazza.

A következő egyharmadnyi releváns cikket a vizsgált témához közel álló profilú

folyóiratokban fogjuk megtalálni, míg az utolsó egyharmadnyi teljesen szétszóródik a

határterületek folyóirataiban.

Felvetődhet a kérdés miért van ez így, miért van sok 1-2 cikket hozó folyóirat és 1-2 a cikkek

többségét közlő

A jelenség valószínű magyarázata a ’siker sikert hoz elmélet’, e szerint valamely

téma megindulásakor az elsőként közlő folyóiratnak nagyobb esélye van arra,

hogy újra és újra közlővé váljon, mint a többieknek.

Később e jelenség felerősödik és megszilárdul, kialakulnak a téma magfolyóiratai

Bradford törvényének kritikája: A Bradford-törvény négyzetes elosztást sejtet, míg a további vizsgálatok alapján kijelenthetjük,

hogy a szakirodalom eloszlása pontosabban általános hatványfüggvénnyel írható le.

J(p) = Kp-g

Ahol:

J(p) a p számú cikket tartalmazó folyóiratok száma

K és g pedig állandók (a g értéke egyik esetben sem érte el a 2-t)

Ez jobban megmagyarázza, azokat az eltéréseket, amelyeket a bibliometriai

vizsgálatoknál láthatunk.

Ha grafikonon ábrázoljuk valamely bibliográfia Bradford-eloszlását úgy, hogy az x

tengelyre a releváns cikkszám szerint sorba állított folyóiratok kumulatív számainak

logaritmusát visszük fel, az y tengelyre pedig a bennük lévő cikkek szintén kumulatív

számát, akkor nem egyenest kapunk (ahogy az a négyzetes eloszlás esetén lenne), hanem

úgynevezett Bradford-görbét.

A Bradford-görbe, csak a középső értékeknél egyenes, a két vége (a magas és az alacsony

értékek) az egyenestől kis mértékben eltér. Ez az úgynevezett Groos-féle letörés. E

Ezt a letörést úgy magyarázzák, hogy a magfolyóiratok között is figyelhető meg

szakosodás és valamiféle rangsor, ezért van az, hogy a magas cikkszámmal rendelkező

első néhány folyóiratban a várnál több cikk jelenik meg. A görbe másik végének

letöréséért pedig a nem teljes bibliográfiát tartják felelősnek.

Mivel a téma szempontjából csak 1 releváns cikket közlő folyóiratok száma magas és

tárgykör szempontjából nagy szórást mutatnak, így nagyon nehéz őket megtalálni.

Bár ezek a magyarázatokat ésszerűségük miatt hajlamosak vagyunk azonnal tényként

elfogadni, valójában még egyiket sem sikerült tudományosan bizonyítani.

Érdekes még, hogy a Bradford-görbe meredeksége témájától függetlenül a bibliográfia

nagyságával arányos. Erre a jelenségre sem találtak még magyarázatot.

Avulás

Egy tetszőleges dokumentumot vizsgálva azt láthatjuk, hogy egy rövidebb 3-4 éves

szakaszon keresztül erősen nő az egy évre eső hivatkozások száma, majd egy maximum

elérése után exponenciálisan csökkenő szakaszba megy át.

Ezt a lassú felívelő szakaszt is csak az okozza, hogy a kézirat elfogadásától a

megjelenéségi nagy az átfutási idő.

Szakirodalmi felezési idő

Az az időszak, amely alatt a felére csökken a valamely évhez viszonyított idézettség.

Kiszámítása logaritmus alapú logaritmus 2 osztva a koreloszlási hányados reciprokának

logaritmusával

Koreloszlási hányados

két egymás melletti év idézettségének csökkenése

kiszámítása = adott év hivatkozásainak számát elosztjuk az azt megelőző év

hivatkozásainak számával

minél kisebb a felezési idő annál gyorsabban avul az állomány gyorsan avuló

szakirodalmat a tudományterület gyors fejlődésének jeleként szoktuk értelmezni, pedig

ez nem bizonyított tény.

Az erre vonatkozó vizsgálatok egymásnak ellentmondanak. Ahogy azt is tényként

szoktuk kezelni, hogy a szakirodalmi felezési idő az idő előrehaladtával egyre rövidül,

pedig Száva-Kováts Endre kimutatta, hogy a természettudományban 1969-ben hosszabb

volt a szakirodalmi felezési idő, mint 1939-ben.

Újdonság-effektus – Price 1965 (immediacy effect)

Hivatkozások koreloszlását vizsgálva, azt figyelte meg, hogy a kezdeti meredek esés

után a 12. év körül a görbe lankásabb szakaszba megy át.

Értelmezése szerint a régi cikkek idézettsége állandó, a görbe ezen szakasza a

szakirodalom növekedésének felel meg.

A jelen felé haladva azt láthatjuk, hogy a fiatalabb cikkek több hivatkozást kapnak, mint

ami „megilletné” őket, minél fiatalabbak, annál többet.

(az exponenciális esés nem az avulást mutatja, hanem az új cikkek iránti fokozott

érdeklődést – nem a régit idézik kevésbé, hanem az újat fokozottabban)

Price-index = az első 5 évre eső hivatkozások százalékaránya

Tudománymetria:

Célja a termelési ággá vált tudomány termékeinek

• számbavétele,

• kezelése,

• naprakész mérése,

• összehasonlíthatósága az egyes tudományágak, országok,

intézetek, kutatási műhelyek, személyek között,

• a tudományra fordított kiadások mérése,

• összehasonlíthatósága az időben, a tudomány fejlődése

szempontjából.

A tudomány mérésének eszközei:

• peer review = szakértői ítélet,

• katalógusok, bibliográfiák,

• a bibliográfiák új típusa – az SCI (Science Citation Index),

• új technológia – a számítógép.

Alkalmazási területei: könyvtár, tudomány, államvezetés, kutatásirányítás,

tudományirányítás, tudománypolitika.

Terminológiai vita: tudománymetria – bibliometria – infometria – librometria.

Informetria:

Információáramlás kvantitatív tanulmányozása

• Statisztika

• Fejlett információkeresés

• Adatbányászati technikák

• Szövegbányászat

Az informetria szélesebb kiterjedésű, mint a bibliometria, ugyanis lefedi azokat a nem-

tudományos közösségeket is, ahol információt termelnek, közölnek, használnak. A

klasszikus bibliometriai módszereket nemcsak a tudomány és a technika értékelésére

használják, hanem azok társadalmi, üzleti vagy más speciális vonatkozásainak

elemzésére is. Magába foglalja a kép- és hangrögzítések, nemkülönben a World Wide

Web elemzését mint a tudományos, politikai és üzleti fejlemények befolyása

értékelésének alkalmas és megbízható eszközét (Tague-Sutcliffe, 1992).

Nemzetközi Társasága: ISSI (International Society for Scientometrics and Informetrics).

1983 óta működik.

Informetriai Vizsgálatok Központja

Centre for Informetric Studies = CIS

Királyi Könyvtár- és Információtudományi Főiskola (Koppenhága)

társadalmi, ipari és egyéb speciális vonatkozások elemzése

CIS-mintakeresések

Mennyire „nemzetköziek” a nemzetközi folyóiratok?

Országos, nemzetközi, kontinentális vagy interkontinentális-e a folyóirat?

Hová valósiak a szerzők?

Mely régiókban koncentrálódnak a felhasználók?

A folyóiratban publikált ismeretek exportja hová irányul (vagyis a hivatkozások

mely szakterületekről származnak)?

Megfelel-e a felhasználók eloszlása az előfizetők eloszlásának?

CIS-mintakeresések

A WWW informetriai elemzése („webometria”)

web=idézettségi háló

a web és a HTML alkalmazása analitikai eszközként

A tudományos munka minőségének mutatói:

• A tudományos munka minőségét az értékelése és a tudományba való integrációja

jelenti = jele az idézés.

• Az idézetek nemcsak arra valók, hogy valaki alátámassza velük saját

állításait, hanem van egy nem is olyan rejtett szimbolikus szerepük is.

Fenntartják az intellektuális hagyományak és megvalósítják a tudóstársak

elismerését, ami ahhoz szükséges, hogy a tudomány hatékonyan működjön.

Idézés

Az idézés lehetséges okai:

tiszteletadás a felfedezőnek

rokon témájú munkák eredményeinek elismerése

módszerek, készülékek, stb. azonosítása

szakirodalmi megalapozást nyújtó közlemények említése

a szerző saját munkájának helyesbítése

mások munkájának helyesbítése

meghaladott elméletek kritikája

megállapítások, következtetések alátámasztása

figyelem felhívása a folyamatban lévő vagy tervezett munkára

kevésbé ismert eredmények, nehezen érthető, ismeretlenül maradt közlemények

bemutatása

adatok, tényszerű megállapítások, állandók megerősítése

valamely ötletet, koncepciót tárgyaló közlemény bemutatása

eponimikus fogalommá vált megállapítás, törvény eredeti leírását tartalmazó

közlemény említése

ötletek, megállapítások cáfolása

prioritási igény cáfolása

Idézés normatív elmélete = a tudósok idézik azokat a cikkeket amiket felhasználtak és

csak azokat idézik

o MacRoberts szerzőpáros bebizonyította, hogy ez nem így van.

o Minta: 23 cikkből emeltek ki 13 olyan állítást, amire nem a szerzők jöttek rá,

ezeket összesen 93x használták a cikkekben

o 34 esetben (37%) idézték a szerzők közvetlenül az eredeti forrást

o 21 esetben (22%) közvetve idéztek

o 38 esetben (41%) egyáltalán nem idéztek

Folyóiratok, szerzők, publikációk hatásainak vizsgálata

Folyóiratok:

• A folyóiratok presztizse és minősége korrelál a cikkeire történő hivatkozások

számával.

• A szakmai színvonalat két mennyiségi adat jellemzi (Eugene Garfield):

• milyen mértékben hivatkoznak a folyóiratban megjelent közleményekre =

impact faktor (hatástényező),

• milyen gyorsan reagál a tudományos közvélemény a folyóiratokban

megjelent publikációra = frisseségi mutató.

• Egy folyóirat összidézetszáma = egy évben az általa közzétett dolgozatok

használatának vagy hatásának abszolút mértéke.

• A hatástényező valamely folyóirat egy cikkének átlagos fajlagos idézettségét is

mutatja.

• 1975 óta közli az SCI (Science Citation Index) mellékleteként megjelenő

Journal Citation Reports.

• a legtöbbet idézett folyóirat, illetve publikáció képviseli a legjobb minőséget,

• a magfolyóiratok tartalmazzák a legrelevánsabb cikkeket, információkat,

• egy adott terület szakcikkeit nem csupán az erre specializálódott folyóiratokban

találjuk meg,

• egy tudományterület bibliográfiája annál teljesebb, minél inkább figyelembe

vesszük a határterületek irodalmát is,

• érdemes a kutatást a legfrissebb szakirodalommal kezdeni és a határterületek

irodalmában is kutatni.

Idézettségi félidő

Az idézettségi félidő a tárgyévtől visszafelé számított annyi év, amennyiben megjelent

cikkeire a folyóirat a tárgyévben kapott összes idézeteinek felét kapta. Ez az érték

segítséget nyújt annak megítélésében, hogy többségükben milyen korú cikkeit idézik a

folyóiratnak.

Az idézettségi félidő kisebb vagy nagyobb számértéke nem jelez semmiféle

tényleges értékítéletet. Egy elsőközlő tudományos folyóirat idézettségi félideje pl.

általában nagyobb, mint egy kurrens információkat tartalmazó gyorsközlő

folyóiraté.

Az idézettségi félidő hasznos lehet a gyűjteményépítési és archiválási

döntésekben.

Az idézettségi félidő drámai változásai a folyóirat formai változását jelezhetik.

Az idézettségi félidő összehasonlító vizsgálatával a formai és publikációtörténeti

különbségeket lehet feltárni.

Idézési félidő

Az idézési félidő a tárgyévtől visszafelé számított annyi év, amennyiben megjelent cikkekre a

folyóirat tárgyévi hivatkozásainak fele vonatkozott. Ez az érték segítséget nyújt annak

megítélésében, hogy többségükben milyen korú cikkekre hivatkozik a folyóirat.

Az idézési félidő drámai változásai a folyóirat formai változását jelezhetik. Az idézési félidő

összehasonlító vizsgálatával formai különbségeket lehet feltárni.

"Frissességi" (immediacy) index

Egy folyóirat frissességi indexe azt méri, hogy milyen gyorsan idézik a folyóirat egy "átlagos

cikkét". A frissességi index megmutatja, hogy milyen gyakran idézik a folyóirat cikkeit a

megjelenéssel azonos évben.

A frissességi indexet úgy számítjuk ki, hogy a folyóirat tárgyévben publikált cikkeire a

tárgyévben kapott idézetek számát elosztjuk a folyóiratban ugyanezen évben publikált cikkek

számával.

A frissességi index hasznos a folyóiratok idézettségi gyorsaságának összehasonlításában. Mivel

egy cikkre vonatkozó átlagérték, a nagy folyóiratokat nem részesíti különösebb előnyben. A

gyakran megjelenő folyóiratok viszont előnyt élveznek, mert az év elején megjelenő cikkeknek

nagyobb az esélyük, hogy az év hátralévő részében idézzék őket. Különösen a kutatás

frontvonalában tevékenykedő folyóiratok összehasonlításában lehet a frissességi indexnek

hasznos szerepe.

Impakt faktor: a tudományos folyóiratok átlagos idézettsége alapján létrehozott mutatószám. Megalkotója

Eugene Garfield, a philadelphiai (PA, USA) Institute for Scientific Information (ISI) alapító

elnöke. A Science Citation Index (SCI) kiegészítő köteteként megjelenő Journal Citation Reports

(JCR) kiadványban -- a folyóiratokra jellemző más idézettségi adatokkal együtt -- 1976-ban

jelentek meg az impakt faktorok 1974. évi idézetek alapján kiszámított értékei. Azóta évenként

jelennek meg a JCR kötetei a tárgyévi impakt faktorokkal -- kezdetben nyomtatott kötetekben,

majd mikrofilmen, CD-ROM-on és legújabban Interneten hozzáférhető adatbázis formájában

(kizárólag előfizetők számára).

A folyóiratok impakt faktora annak a mértéke, hogy milyen gyakran idézik a tárgyévben a

folyóiratnak a megelőző két évben megjelent "átlagos cikkét". Az impakt faktor segít megítélni a

folyóiratok relatív fontosságát, különösen az ugyanazon szakterületen működő többi folyóirat

között.

Az impakt faktort úgy számítjuk ki, hogy a folyóirat előző két évben publikált cikkeire a

tárgyévben kapott idézetek számát elosztjuk a folyóiratban az előző két évben publikált cikkek

számával. (Van 5 éves impakt faktor is)

Előny:

szerkesztők, kiadók összehasonlíthatják folyóirataikat az adott terület más

lapjával

o piaci helyzet meghatározás

o jövőben célok meghatározása

könyvtárosoknak segít eldönteni, hogy melyik folyóiratot rendeljék meg

kényelmesség, a könnyű alkalmazhatóság

nem időfüggő

az impakt faktor egyesíti az értékelés szubjektív és objektív elemét: a peer review-

t és idézetszámlálást, ezáltal mindkettőnél jobb összehasonlíthatóságot

eredményez

Kritika:

A valóságtól leginkább elrugaszkodott tudományértékelési eszköz

Nem tükrözi a cikkek tényleges idézettségét

A folyóiratok is belekényszerülnek az idézetekért folyó versenybe

Problémák:

Tudományok különbözősége

Szerzők száma: önálló szerzős, vagy szerzőcsoport

Közlemények számának növelése teljesítményi háttér nélkül

Impakt faktort csak azok a folyóiratok kapnak, amelyeket referál a Science

Citation Index. nemzeti elfogultság: szívesebben közlik angolszász szerzők

cikkeit.

Egyre gyakrabban használják az impakt faktort egyének vagy csoportok tudományos

teljesítményének értékelésében. Ilyenkor általában az értékelt egyén vagy csoport

publikációjegyzékén szereplő folyóiratok impakt faktorait összegzik vagy átlagolják és az

így kapott értéket tekintik mértékadónak az értékelés során

Az Eigenfactort a washingtoni egyetem biológiai részlegén fejlesztették ki Carl T. Bergstrom és

kollégái, 2007 januárjában weboldalt is indítottak: http://www.eigenfactor.org/

A mutatószám forrása a Thomson Reuters Journal Citation Reports adatbázisa.

Az Eigenfactor algoritmusa a folyóiratokat rangsorolja az idézeteken keresztül.

A folyóiratokat a „befolyásuk” rangsorolja: mutatja egy adott folyóiratban található

cikkek mennyire idézettek az elmúlt 5 évre visszamenőleg.

Különbséget tesz a folyóiratok tekintélyét illetően. Nem mindegy ugyanis, hogy az

idézetek magasan értékelt lapból érkeznek, pl. Nature vagy Cell, vagy kevésbé

rangos, szűk olvasóközönséggel bíró folyóiratból.

Az összes folyóirat Eigenfactor pontszámának összege 100, az egyes folyóiratok

Eigenfactor értéke ennek bizonyos százaléka.

E mutatószám kihagyja:

a folyóiratok önidézeteit

azokat a folyóiratokat, amelyeknek csak önidézeteik vannak

az évente 12 cikknél kevesebbet felmutató folyóiratokat

Az 5 évet felölelő periódus összhangba hozza a különböző tudományágakból érkező

idézeteket is, amelyek nem mindig vannak „egy súlycsoportban”.

Az Eigenfactor egy folyóirat tekintélyét méri, míg az ún. Article Influence érték egy folyóiratcikk

befolyását. Ez utóbbi szám hasonlítható össze az IF-ral. Mindkét érték 2007-től elérhető az online

JCR-ben.

Az eigenfactoros csapat megalkotta az Article Influence (cikk-hatás mutató) értéket, amely

számítása alapján jobban összevethető az impakt faktorral. Az Article Influence érték egy

folyóiratcikk viszonylagos befolyását méri. Átlagértéke: 1. Az ettől magasabb AI értékkel

rendelkező cikket magas, az 1-től kisebb értékűt alacsony hatásúnak értékelik. Az Eigenfactor és

az Article Influence értékek kereshetők a fenti weboldalon, valamint 2007-től elérhetők az online

JCR-ben is.

SCImago Journal Rank (SJR)

A SCImago csapat spanyol egyetemek kutatóiból áll. Többféle mutatószám

kidolgozásával foglalkoznak.

A SJR weboldala 2007 decemberében indult: http://www.scimagojr.com

A mutatószám forrása az Elsevier Scopus adatbázisa.

A SJR a súlyozott idézetek átlag értékét mutatja adott évre vonatkozóan: az elmúlt 3

évre visszamenőleg vizsgálja a publikációk számát és az idézettséget is.

A súlyozás itt is a Page Rank algoritmusra vonatkozik.

Kihagyja: a folyóiratok önidézeteit, akárcsak az Eigenfactor.

COUNTER

az egyes folyóiratokban megjelenő közlemények letöltési száma. A cikkek népszerűségét lehet

megtudni belőle.

Egyéb, Scopus adatbázisra támaszkodó teljesítménymutató

SCImago Country Rank: a SCImago csapat dolgozta ki országok/régiók rangsorolására

a Scopus adatbázis szakterületei és kategóriái szerinti besorolásban.

SNIP (Source Normalized Impact per Paper): korrigálja az egyetlőnségeket a különböző

tudományterületek idézet szokásait/gyakoriságait figyelembe véve. Kidolgozása a leideni

egyetem egyik kutatója, Henk Moed nevéhez fűződik. Bővebben a SNIP-ről ill. a SJR-ről

a Scopus ingyenes információs oldalán is kereshetünk:

http://info.scopus.com/journalmetrics/

SIR (Scimago Institutions Rankings): intézetek több szempont szerinti rangsorolására

dolgozta ki a SCImago csapat, bővebben: http://www.scimagoir.com/

Szerzők hatástényezői::

A társszerzők hatása az egyén produktivitására

o egy kutatói közösségben a kutatók többet produkálnak,

o a nagyobb produktivitás általában magasabb minőséggel jár.

o Társszerzői multigráfok jellemzői:

az információcsere legmagasabb foka az egyes kutatók közötti

társszerzőség,

a társszerzőség dokumentált informális kommunikáció,

a részgráfok középpontjában a legkommunikatívabb szerzők

foglalnak helyet, hozzájuk fut be a legtöbb információ,

a legkommunikatívabb szerzők a legproduktívabb és legidézettebb

szerzők.

Price ezt a folyamatot tekinti a kis tudományból a nagy

tudományba való átmenet legjellemzőbb tulajdonságának. Ma a

társszerzők relatív aránya egyre nő.

Hirsch index

o Az egyes tudósok hatástényezőjének meghatározására rendelkezésre áll a

h-index, vagy Hirsch-szám.

o Ezt az indexet nemrég Hirsch definiálta mint új, a tudományos

tevékenység mérésére alkalmazható módszert.

o Ha egy tudós n cikket publikált, és mindegyikre legkevesebb n -szer

hivatkoztak, akkor az ő h-indexe n .

o A h-index inkább az egyén, és nem a folyóiratok hatását próbálja

meghatározni.

o A h-index a publikációk száma és a rájuk történt hivatkozások közötti

egyensúly eredményeként jött létre.

o A h-index az egyes tudósok hatását fejezi ki.

o Miért van rá szükség:

Publikációk száma önmagában nem biztosítja a magas minőséget

Pl.öncitáció

Nagy számú idézettség sem garancia

Pozitív, negatív idézet

o Előnyei: Összehasonlítható két kutató teljesítménye, akkor is ha

publikációik száma lényegesen különbözik

Teljesítmények különbözősége kimutatható, akkor is ha azonos

számú publikációval és idézettséggel rendelkeznek a kutatók

o Hátrányai:

Nem számol a társszerzőkkel

Nem számol a társszerzők listában elfoglalt helyével

Nem számol a tiszteletbeli szerzőséggel

Különböző tudományágak különböző módon és mennyiségben hivatkoznak

Nem veszi figyelembe a hivatkozás célját

Könyveket és cikkeket egybe veszi

Önhivatkozások problémája(A h-index az önhivatkozásokat is számolja)

Természetes szám (nem elég „finom” mérőszám)

Az összpublikáció lehatárolja az összegét

H nem haladhatja meg a publikációk számát

Hátrány a keveset publikálóknak

Fiataloknak

Kevésbé „favorit” témákon kutatóknak

o H index forrásai

Web of Science – szerzőre keresés – Create Citation Report

Scopus – szerzőre keresés – View citation overview (lehetőség az

önidézet kiszűrésére)

MTMT

Saját készítés

Google Scholar – segédprogram szükséges pl. Publish or Perish

Folyóiratok H indexe

o Adott évben publikált cikkeit egy általunk választott időintervallumban

érkezett idézeteinek száma alapján sorrendbe rendezzük

Variációk a H indexre

G index

o A g-index a h-index egy módosított változata, amely jobban figyelembe

veszi a kiugró hivatkozást kapott publikációkat.

o A publikációkat hivatkozásszám alapján sorba rendezve a g-index értéke a

következő: a legtöbb hivatkozást kapott g számú cikk, melyekre érkező

hivatkozások összege g2.

o g index „örökölte” a h index minden jó tulajdonságát, de jobban

figyelembe veszi a top közlemények idézet számait.

o jobban súlyozza a nagy idézettségű cikkek szerepét

o Hátránya: ÖncitációTop kutatások magas citációs értékei nem mindig

mutatnak valós képet

Alkalmazási példák

a. Adott terület legfontosabb folyóiratainak kiválasztása (Newtonnál ez még

nem volt probléma, ő két tudományos folyóiratra fizethetett elő, ennyi volt

a világon halálakor, 1727-ben)

b. A bibliometria abban segít, hogy a mai tudós hogyan jusson hozzá a

témába vágó cikkek mellett az őt talán még inkább érdeklő heurisztikus

szakirodalomhoz.

c. Könyvtár folyóiratainak kiválasztása

d. Adott diszciplina meghatározó műveinek, folyóiratainak kiválasztása

e. Hatástényezők vizsgálata

Összegzés:

A hagyományos bibliometria három célcsoportra irányul:

Bibliometria bibliometrikusok számára

A bibliometriai alapkutatás területe, amelyet hagyományosan a szokásos kutatási alapokból, de

gyakran a kutatók forrásaiból finanszíroznak.

Bibliometria más szakterületek számára

Nagyobb, de egyben a legváltozatosabb érdekcsoport ezen a területen. Mivel a kutatók

elődlegesen saját tudományos területük iránt mutatnak érdeklődést, ezért bibliometriai

érdeklődésüket szakirányú tevékenységük erősen befolyásolja.

Bibliometria a tudománypolitika és az üzleti világ számára

Kisebb, de pénzügyileg a legerősebb csoport. Érdeklődésük közép- és makroszinten jelentkezik,

ahol a tudomány nemzeti, regionális és intézményi struktúrái, valamint ezek összehasonlító

vizsgálata áll az előtérben.

Habár ez a szakterület gyorsan fejlődik, a bibliometria kritikus időket él meg manapság. A

jelenlegi negatív folyamat így jellemezhető: az alszakok elsodródnak egymástól; a terminológiai

problémák mellett számos alapvető kérdésben, és a belső kommunikációban nincs egyetértés.

Mivel pedig a tudománypolitika és az üzleti világ érdekei uralkodnak a kutatási megbízások és

finanszírozások tekintetében, a hangsúly az alap- és metodológiai kutatásokról az alkalmazott

bibliometriára tolódik át. A szakterület közönsége is meglehetősen megváltozott, és minden

laboratórium vagy „iskola” az intézmény profiljának megfelelően alakítja ki tanítványi körét. Ez

a differenciálódás általában egy tudományterület tematikai szerkezetének gazdagodásához szokott

vezetni, de itt az integráló személyiségek hiányában dezorientációt és kommunikációhiányt okoz.

Ezen túlmenően a bibliográfiai adatok drágulása, és a forgalmazók monopolhelyzete szintén

korlátozza a bibliográfiai kutatást.