A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 1.

GÍMSZARVAS

A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 1.

GÍMSZARVAS

A konferencia címe:Szarvasgazdálkodás idõszerû kérdései

Helyszíne és idõpontja:Kaposvári Egyetem, 2002. november 22.

Országos Magyar Vadászkamara2003

Az elõadások elhangzottak az Országos Magyar Vadászkamara,Országos Magyar Vadászati Védegylet és a Kaposvári Egyetem szervezésében

ISBN 963 9369 36 5

Kiadja: Dénes Natur Mûhely az Országos Magyar Vadászkamara megbízásábólFelelõs kiadó: Dénes IstvánNyomdai elõkészítés: Kitaibel Kiadó

A boritófotót Blaumann Ödön készítette

5

TARTALOM

Bevezetés ................................................................................................................................. 6

Szarvasállomány és szarvasgazdálkodás a statisztikák alapján............................................ 10

Vadkárhelyzet, vadkárgondok Somogyban........................................................................... 23

A szarvas túlszaporodásának áttekintõ értékelése ............................................................... 29

A vadrágás okai és csökkentésének lehetõségei.................................................................. 34

A gímszarvas és a természetvédelem helyzete..................................................................... 39

A gímszarvasállomány-csökkentés mértéke, üteme és módja............................................. 41

Trófeabírálat rendjének gyakorlata és javaslat módosítására............................................... 47

6

BEVEZETÉS

Dr. Nagy Emil,az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának elnöke

Az OMVK és az OMVV, valamint a Kaposvári Egyetem nevében tisztelettel köszöntöm ked-ves vendégeinket, vadgazdáinkat és vadászainkat.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a házigazda egyetem vezetésének, hogy rendezvé-nyünknek méltó helyet biztosított. Köszönetet mondok dr. Sugár László professzornak ésNagy János igazgatónak a szakmai munka megszervezéséért, Pechtol János fõtitkárnak, vala-mint Bíró Gabriellának az adminisztratív szervezõ munkáért. Köszöntöm a felkért elõadókat.

Szakmai tanácskozásunk célja a hazai gímszarvas helyzetének és jövõjének áttekintése.A konferencián elhangzott véleményeket és javaslatokat összegezzük, és a döntéshozók

felé továbbítjuk. A tanácskozás bonyolítása a meghívó napirendjének megfelelõen történik.E tanácskozást megelõzõen, a kamarai Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság orszá-

gos felmérést végzett, hogy a gímszarvas-gazdálkodás idõszerû kérdései közül melyeket vi-tassuk meg.

Ezek a következõk:A HAZAI GÍMSZARVAS MINÕSÉGÉNEK HELYZETE,

NEMZETKÖZI ÉS HAZAI MEGÍTÉLÉSE

Godó N. és Bognár G. (2002) adatai alapján megállapítást nyert, hogy a világranglista fel-állítása óta 10 világrekord gímszarvas lett, ebbõl 5 magyar. Szidnai L. (2001) szerint az el-múlt 30 évben terítékre került 200 000 db körüli gímszarvasbika 33,4%-a lett érmes, és eb-bõl 169 db 240 CIC-pont feletti. 2001-ben a LÁBOD Rt.-nél, 2002-ben a SEFAG Rt.-nél,Vörösalmán elejtett bikák 265 CIC-pont feletti eredményt értek el.

Ma már tudjuk, hogy a minõségi gímszarvas-gazdálkodásban a dél-dunántúli területek,így Zala, Dél-Somogy, Nyugat-Baranya, Béda, Karapancsa jár tartósan az élen.

Ez az eredmény világraszóló biológiai teljesítménynek tekinthetõ, nemzeti kincs, mivelmáshol ilyen eredmény nincs, ezért hungaricumnak tekinthetõ.

Ez a siker a magyar földnek, a hazai gímszarvas-génállománynak és a kiváló vadgazdál-kodóknak köszönhetõ. Ennek az értéknek a megõrzése, fejlesztése mindannyiunk köteles-sége és felelõssége.

Az ország a vadgazdálkodás jövõje szempontjából felbecsülhetetlen távlatokat tud bizto-sítani. Ezért ezeknek a régióknak külön prioritást és megfelelõ támogatást kell biztosítani.Hasonlóképpen kell eljárni a dámszarvasnál is, Gyulaj és Gúth esetében.

Egy szakmai bizottság felállítását javasoljuk, amely ennek a mûködési programját kidol-gozza, végrehajtását koordinálja és ellenõrzi.

7

A gímszarvas védelmének helyzete

E témakörben a legnagyobb gondot a gigantikus méreteket öltõ kerítésépítés jelenti. Az el-múlt években 520 km hosszan, dupla sorban autópálya-kerítés létesült, melynek 90%-án el-maradt a vadátjárók kiépítése.

Az M1-es autópálya estében, Magyaróvár és Hegyeshalom között 4 db vadátjáró létesült,ez jól mûködik. Az M3-on 7 db alagút épült; ezeken csupán a vaddisznó és a róka megyát, a szarvas és az õz nem. Az M5, M7 és az M0-s autópályán vadátjáró nem épült. Emiatta legnagyobb mértékben a gímszarvas károsult, és veleszületett ösztönénél fogva korlátoz-va lett vándorlásában. Ezért a vérfrissítés lehetõsége is degradálódik, és akadályozza ametapopuláció kialakulását.

E problémát csak növeli a további autópálya-fejlesztési program, mivel a közeljövõbenmintegy 800 km autópálya építése várható. Ez okból az OMVK felvette a kapcsolatot a köz-lekedési miniszterrel.

A kertépítési program keretében, 4 év alatt 2693 km vadkárelhárító kerítés épült. 10 évalatt, közel 100 vadaskert létesítésével, 1500 km kerítés létesült.

Vadvédelmi szempontból nagy gondot jelent a vadászterületeken nagy számban elszapo-rodó kóbor kutyák száma és kártétele is. Hazánkban több mint 3 millió kutyát tartanak, ígyutánpótlásuk is biztosított.

Kívánatos lenne az érintett szervezetekkel (ebtenyésztõkkel és állatvédõkkel) e kérdéstrendezni.

A gímszarvas-gazdálkodás nagy gondja a hazai orvvadászat problémája. Hivatásos vadá-szok véleménye szerint minden harmadik nagyvad az orvvadászok zsákmánya lesz. Kér-dés, ezt az állapotot meddig lehet eltûrni!

A vad élõhelyének várható változásai

A Nemzeti Erdõstratégia és Erdõprogram, Mészáros (2002) szerint, a hazai erdõterület 2035-ig a jelenlegi 19%-ról 27%-ra növekedik. Ez mintegy 700 000 hektár új erdõt jelent.

A jelenlegi 4,5 millió hektár nagyságú szántóterület helyett a jövõben mintegy 33 millióhektár ad lehetõséget a versenyképes mezõgazdasági termelésre. A maradék 1,5 millió hek-táron az erdõ, a biotermelés és a vidékfejlesztés kerül elõtérbe.

Az elmúlt idõben jelentõsen növekedett a természetvédelmi erdõk (20%) és a közjólétierdõk területe is.

Sajnálattal kell megemlíteni, hogy a vadászerdõk területe nem növekedett, maradt 0,5%,és a fejlesztési programban sem szerepel növelése. Ez érthetetlen.

A Nemzeti Erdõprogram kidolgozói vitára bocsátották elképzeléseiket, és a vadgazdálko-dók javaslatait és észrevételeit is várják 2003 közepéig. Felhívjuk a Vadgazdálkodási MegyeiBizottságok figyelmét a véleményezés elküldésére.

A földtörvény módosítása szerint a nemzeti földalap 1 millió hektár földterülettel rendel-kezik, és ez a jövõben még növekedni fog. Így a vadgazdálkodók részére is lehetõség nyí-lik földterület tartós bérleményként való szerzésére.

8

A hazai vadgazdálkodási technológia változásaés hatása a gímszarvasra

A hazai vadászterületek 70%-án dominánsá vált a mindenevõ vaddisznó, amelynek számameghaladja a 100 000 db-ot. A vaddisznó tömeges megjelenése átalakította a vadgazdálko-dók és vadászok szemléletét és módszerét. Ahol a vaddisznó megjelent és állandósult, otta vadgazdák abbahagyták az apróvad-gazdálkodást és hasznosítást.

A vaddisznó megjelenésével átalakult a vadgazdálkodás módszere is: az egyéni vadászatés a hajtóvadászat vált általánossá, és ennek érdekében a rendszeres vaddisznóetetés ter-jedt el. Jelenlegi nagyvadas területeinken 10-20-szor annyi helyen és mennyiségben etet-nek fel takarmányt, mint 15 évvel ezelõtt.

Oloff adatai szerint a vaddisznó évi reprodukcióját a táplálékkal ellátottsága nagyban be-folyásolja. Gyenge táplálék-ellátottság esetén egy kocától és annak két elõzõ évi, nõivarúszaporulatától 6 db, közepes ellátottság esetén 11 db, jó ellátottság esetén pedig 24 db sza-porulattal számolhatunk.

Hazai nagyvadas területeink 60%-a jó, 30%-a közepes és 10%-a gyenge táplálék-ellátott-ságú: ez idézte elõ a vaddisznó-populációk robbanásszerû elszaporodását.

Ez az etetési változás kedvezõ hatással volt a területen élõ gímpopulációkra is. A gím-szarvas elõbb veszi fel a szórót, mint a vaddisznó, így osztoznak a kiszórt táplálékon, amelya gím szaporodásában is kifejezésre jutott.

A hazai vadkár növekedésének fõ okozója a vaddisznó és a gímszarvas együttes koncent-rált megjelenése lett. A vaddisznó számlájára írható a hazai ragadozótúlsúly is. Nagyvadasterületeinken ma rókából a többszöröse él, mint az kívánatos lenne. A megnövekedett vad-disznólétszám miatt általánossá vált a vaddisznó-hajtóvadászat, melynek keretében a gímés a dám tarvadat is lövik. A tarvad évi hasznosításának 50%-a ily módon történik. Szak-szerû selejtezés szempontjából vitatható ennek az eljárásnak a helyessége.

Az átalakult vadgazdálkodási eljárások miatt a Dunántúlon, az északi megyékben, Pest,Bács és Szabolcs megyében közel 4 millió hektár mezõgazdaságilag mûvelt területen meg-szûnt az apróvad-gazdálkodás és hasznosítás, ugyanakkor a vadgazdálkodók e terület utánfizetik a területbért és a vadkárt is. Kérdés, hogy jól van-e ez így? Milyen változtatásokatkell ez ügyben tenni?

Megoldásra vár a nagyvadas vadászati lehetõséggel nem rendelkezõ hazai vadászokszarvasvadászatának a biztosítása is. Felméréseink szerint a hazai vadászok 50%-a még nemlõtt szarvast. Ezen változtatni kell!

A vadhús-értékesítés hazai helyzete

A vadhús értékesítése terén hazánk tartósan dobogós helyen áll. A vadhús csaknem 50%-át a gímszarvas adja. Az utóbbi idõben az EU-állategészségügyi szabvány bevezetése miattzavar keletkezett, de úgy tûnik, hogy ez a közeljövõben megoldódik. A legnagyobb gon-dot az alacsony húsár adja. Bagyó R. (2002) szerint 1 kg vadhús fajlagos költsége 646 Ft,melyért az átadó 297 Ft-ot kap.

9

Ilyen esetben a mezõgazdasági termelõ az exportárualap értékesítésénél (disznó, marhastb.) az államtól árkiegészítést kap. Kérdés, hogy a vadhús estében a termelõ ezt miért nemkapja meg.

Extenzív vagy intenzív legyen-e a gímszarvas-gazdálkodás?

Zavarkeltõ volt a zárttéri nagyvad jövõjérõl megjelent hazai véleménykülönbség. Ez a kér-dés az idõk folyamán többször változott, és változni fog.

Csõre P. (1997) szerint 1910-ben 235 vadaskert volt 69 000 hektáron. Ma ez 100 körül van,95%-ban állami területeken; csupán 5%-ban vadásztársasági és egyéni területeken. A vadas-kert a gímszarvas 5%-át, a vaddisznó 10%-át adja. Így megállapítható, hogy a zárttéri gím-szarvas mennyisége nem meghatározó. Németországban a vadaskertek száma 5000 felettvan. A hasznosításban is ennek arányában növekszik a szerepük.

A hazai gímszarvas zárttéri tenyésztése az elmúlt idõszakban jelentõsen fejlõdött, külö-nösen a Kaposvári Egyetem és a VADEX Rt. területein. Jó lenne, ha a jövõben ezek ered-ményeit is fel tudnánk használni. A zárttéri nagyvad jövõjét a tulajdon- és a piaci viszonyok,valamint az EU szabályzatai fogják meghatározni.

Ezekkel a gondolatokkal és javaslatokkal nyitom meg mai tanácskozásunkat; bízom ab-ban, hogy az itt elhangzott javaslatok és vélemények jobbító szándékkal a hazai gímszar-vas-gazdálkodás javát szolgálják.

Felkérem Feiszt Ottó urat, az OMVK elnökét a konferencia levezetésére.

Felhasznált irodalom:

GODÓ N. – BOGNÁR G. (2002): Szarvasállományunk története. Nimród, 90. évf. 9. sz.SZIDNAI L. (2001): A trófeabírálat kialakulása és jelentõsége. Budapest, Millenniumi Vadá-

szati Almanach p. 76BAGYÓ R. (2002): Vadhús féláron. Magyar Vadászlap, 11. évf. 11 sz.CSÕRE P. (1997): Vadaskertek a régi Magyarországon. Mezõgazda, Bp.

10

SZARVASÁLLOMÁNY ÉS

SZARVASGAZDÁLKODÁS

A STATISZTIKÁK ALAPJÁN

Prof. dr. Csányi SándorSzent István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék

A gímszarvasállomány helyzete és kezelése körüli viták a modern vadgazdálkodás XIX. szá-zadi kezdetéig vezethetõk vissza [1; 12]. E viták szinte kivétel nélkül a szarvasállomány ki-emelkedõ értéke és a szarvas által okozott károk körül forogtak, és egyetlen kérdésre vezet-hetõk vissza: mekkora a fenntartható szarvaslétszám? Vagy pontosabban fogalmazva: mek-kora a más ágazatok által elviselhetõ létszám [pl. 2; 4; 15; 23; 24; 26; 29; 31; 32; 41; 43; 44]?

A szarvasállomány nagyságáról, területi megoszlásáról és ezek változásáról a vadgazdál-kodási statisztikák alapján kaphatunk képet. A terítékek alapján a szarvasállomány az el-múlt évszázadban lényegében folyamatosan nõtt. Jelentõs csökkenést csupán a két világ-háború okozott. Területi elterjedését tekintve, a szarvas az Alföld középsõ részét kivéve, azország valamennyi erdõsült térségében elõfordult. A létszám növekedése miatt értelemsze-rûen nõtt sûrûsége a hagyományosan szarvaslakta területeken, és terjeszkedett újonnan er-dõsített területekre [8; 40].

A szarvas, mint érték és mint jelentõs károk okozója, egyaránt meghatározta vadgazdál-kodási rendszerünk fejlõdését:• A szarvasegységben való tervezés révén [13; 14; 17; 21].• A szarvas eloszlásán és minõségén alapuló körzetek meghatározása révén [4; 30; 31].• A tervezésben és a vadgazdálkolkodás irányításában betöltött – sokszor ki sem

mondott – elsõdlegessége miatt [pl. 3; 14; 18; 42].A felsoroltak részletes bemutatására és értékelésére itt nincs lehetõség, de a

szarvasállomány jelenlegi helyzetének értékelése csak a történeti, gazdasági és vadgazdál-kodási-vadászati összefüggésekre emlékezve végezhetõ el.

A szarvasállomány létszáma és területi eloszlása

A szarvasállomány és a teríték az utóbbi 4 évtizedben (a kilencvenes évek közepét leszá-mítva) (folyamatosan emelkedett. A kezdeti értékekhez képest a jelentett létszám mintegynyolcszorosára, a teríték pedig a csúcspontján mintegy tizenötszörösére nõtt (1. ábra). Azállomány és a teríték növekedése különösen elgondolkodtató, ha ezeket az ugyanebben azidõszakban érvényes eltartható szarvaslétszám [9; 43] értékeihez viszonyítjuk. Ezeknek azértékeknek a valószerûségét alapjaiban kérdõjelezi meg, hogy legtöbbször köszönõ vi-

11

szonyban sem voltak azzal a létszámmal, amelyet jelentettek, s alkalmanként a teríték meg-haladta azt, ami egyáltalán lehetett volna!

Ezt az ellentmondást tovább feszíti, ha a terítéket a jelentett létszámhoz viszonyítjuk: 40-50%-os hasznosítási arányt tartósan az állomány nem képes elviselni. A túlhasznosítás mi-att a szarvasnak ki kellett volna pusztulnia [26]. Több módszerrel is történtek számítások azadott nagyságú lelövéseket elviselni (és növekedni) képes létszám meghatározására [6; 11;26]. A 2. ábra a minimális állománynagyság meghatározására kidolgozott módszer [6; 7] ésa populáció-rekonstrukció módszere [11] alapján mutatja a feltételezhetõ létszámot. A 2módszer közül a populáció-rekonstrukció adja a kiegyensúlyozottabb eredményeket, és ezalapján a tényleges állomány a jelentettnek másfél-kétszerese lehetett. Az így meghatáro-zott értékekhez viszonyítva számolt hasznosítási arányok valószerûek (20-25%), ami magya-rázatul szolgálhat, a mind nagyobb teríték ellenére növekvõ szarvasállományra [11].

Az ebbõl levonható következtetés csak részben az, amire mindenki gondol: Még többszarvas van, és még többet kell lõni! A következtetés tovább vezet: mennyire megalapozot-tak azok a feltételezések és módszerek, amelyek évtizedeken keresztül (elméletben) a fel-tételezhetõhöz képest töredéknyi szarvas fenntartását tették lehetõvé? Szabad-e és kell-eolyan viszonyítási pontokhoz ragaszkodni, amelyek nem valósak?

1. ábra

3. ábra 4. ábra

2. ábra

A becsü lt gímszarvasállomány, teríté ké s fenntartható lé tszám alakulása

12

1. térkép

2. térkép

13

A szarvas terítékének és jelentett létszámának területi eloszlása jól tükrözi az elmúlt év-tizedek változásait (1. és 2. térkép). A szarvas elterjedési területe jelentõsen megnõtt, amikülönösen jól látható a Kisalföldön, Bács-Kiskun megyében és Szabolcs-Szatmár-Bereg me-gyében. A jelentett és becsült állomány megyék közötti megoszlása alapján azonban az ismegállapítható, hogy az ország szarvasállományának 50-55%-a 5 megyében él (Baranya,Somogy, Vas, Veszprém, Zala), és ugyanezekbõl kerül ki a teríték 60-65%-a (1. táblázat).Szintén látható, hogy az ország legértékesebb szarvasállományai ugyanezeken a területe-ken élnek (3. térkép).

A szarvas költségei és haszna

A vadgazdálkodás a természetierõforrás-gazdálkodás egy formája, melynek célja a vadállo-mányokkal való fenntartható gazdálkodás (bölcs hasznosítás) biztosítása [5; 25]. Ebbõl aszempontból a szarvas a természeti erõforrások egy fajtája, amelynek fenntartható kezelésesorán ugyanolyan fogalmakban kell gondolkodni, mint a gazdaság bármely területén: bevé-tel, kiadás, ráfordítás–hozam, nyereség… Ugyanakkor a szarvas természetes vagy ahhoz kö-

5. ábra 6. ábra

7. ábra 8. ábra

14

3. térkép

15

zeli rendszerek része, és a szarvasállomány kezelésének a biodiverzitás megõrzésével isösszhangban kellene lennie. A biológiai sokféleség megõrzésének biztosítására az „ökoszisz-téma-menedzsment” elnevezésû, elsõsorban erdõgazdálkodási rendszer [5; 16; 45] alakult ki,amelynek célja a biológiai sokféleség megõrzése és az emberi igények kielégítése.

A szarvasállományt és a vele való gazdálkodást is ebben a bonyolult összefüggésrend-szerben kell elhelyezni és értékelni. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, adatokkal kell rendel-kezni, többek között a szarvashoz köthetõ hozamokról és költségekrõl.

A szarvasállomány körüli viták fõ forrása a kártétel, amelyet az erdõ- és mezõgazdaság-ban okoz. Az erdei károk és a szarvasállomány létszáma közötti kapcsolat többé-kevésbékimutatható. Egyrészt nem egyértelmû ez a kapcsolat, mert az erdei károk egy részét másvadfajok okozzák, másrészt sem a mennyiségi károk, sem a minõségi károk (3. ábra) ala-kulása nem mutat egyértelmû kapcsolatot a szarvaslétszámmal. Az erdei károk 1992 ótacsökkennek, és a gímszarvaslétszám növekedése ellenére stabilnak nevezhetõk. Nem sza-bad azonban elfelejteni, hogy a károk csökkenését bizonyára nagyban meghatározza az atöbb ezer km kerítés, amit az elmúlt évtizedekben építettek [44].

Országos adatok alapján ugyanígy nem egyértelmû a kapcsolat a megtérített erdei ésmezõgazdasági károkkal (4. ábra). Az erdei károk térítése hullámzóan alakult, és ha az ér-tékeket a pénzromlással helyesbítenénk, növekedés sem jelentkezne. A tényleges helyzetértékeléséhez azonban ismerni kellene a kárelhárítás költségeit, amelyeket a vadgazdálko-dás egyéb költségei között „rejtve” tartalmaz a statisztika. Noha a megtérített mezõgazdasá-gi károk növekedése folyó értéken drámai, itt sem lehet elfelejteni az infláció hatását és azt,hogy a károk jelentõs részét a vaddisznó okozza; de helyenként a többi nagyvadfaj kárté-tele is jelentõs lehet. (Ezt a késõbbi ábrák és táblázatok esetében is figyelembe kell venni.A kapcsolatok iránya azonban nem változik, mivel a szarvas és a vaddisznó elõfordulásaközött szoros korrelációt lehet igazolni.)

A szarvas jelenléte, mennyisége és minõsége meghatározza a vadgazdálkodás lehetõsé-geit és bevételeinek/kiadásainak nagyságát. A károk kapcsán bemutatott kép árnyalható,ha a hozamokat és a költségeket más módokon is megvizsgáljuk.

A mezõgazdasági vadkároknak az összes vadgazdálkodási kiadáshoz viszonyított aránya2001-ben 10,1% volt. A szarvasból, a legnagyobb arányban részesedõ 5 megyén túl, csakkét további megyében volt magasabb ez az arány (2. táblázat).

Az erdei vadkároknak az összes vadgazdálkodási kiadáshoz viszonyított aránya 2001-ben1,3% volt (3. táblázat). Ezt az értéket Baranya, Gyõr-Moson-Sopron, Somogy és Zala me-gye haladta meg.

Meglehetõsen szoros a kapcsolat a gímállomány nagysága és az összes bevétel (5. ábra)és az összes kiadás (6. ábra) között.

Kicsit szórtabb képet mutat a gímállomány nagysága és a megtérített mezõgazdaságikárok (7. ábra), és csak tendencia jellegû a megtérített erdei vadkár (8. ábra) közötti kap-csolat.

Az elõzõekhez viszonyítva erõsebb a kapcsolat a gímteríték nagysága és a megtérített me-zõgazdasági károk (9. ábra), továbbá a megtérített erdei vadkárok (10. ábra) között.

Szintén jól látható a gímszarvas terítéke és a külföldiek bérvadásztatásából származó be-vételek nagysága közötti emelkedõ kapcsolat (11. ábra).

16

A vadgazdálkodás a vadállomány és élõhelye – ideértve a biológiai életközösséget is –védelmével, a vadállomány szabályozásával kapcsolatos tevékenységek összessége. A vad-gazdálkodó a vadgazdálkodás céljainak (védelem, hasznosítás és szabályozás) függvényé-ben a vadállományba és/vagy a vadállomány élõhelyébe avatkozhat be. A gazdálkodásnaka tartamos hasznosítás lehetõségén túl a megfelelõ nyereség biztosítása is a célja, vagyis,hogy a kiadások ne haladják meg a bevételeket (optimális esetben az egységnyi ráfordítás-ra jutó nyereség a legnagyobb legyen).

1. táblázat

Ré szesedé s a gímszarvasbó l

17

2. táblázat

3. táblázat

18

A szarvasállománnyal való gazdálkodás sem kivétel e szabályok alól. A szarvas a vadgaz-dálkodók számára a gazdálkodás tõkéje; a bemutatott adatok pedig jelzik, hogy a növek-võ tõke (szarvaslétszám) ugyan növekvõ hozamokkal jár, de ennek a tõkének a fenntartá-si és mûködtetési költségei (károk, munkabérek, takarmány stb.) is mind magasabbak.A „szarvaskérdés” 4-5 megyében súlyos, a vadgazdálkodás alapjait veszélyeztetõ gond,amelynek helyi szintû megoldása érdekében több kérdést is meg kell válaszolni:

Több-e a jelenlegi szarvasállomány hozama, mint a fenntartásával járó költségek? Ha aválasz nem, akkor a feladat annak a valószínûleg kisebb létszámnak a megkeresése, ahola szarvasgazdálkodás nyereségesen folytatható. Ha a válasz igen, akkor a helyezet kedve-zõbb, de a következõ kérdésre akkor is válaszolni kell.

Ha a szarvasgazdálkodás egyenlege pozitív, elviselhetõk-e ennek a nyereségnek az elõ-állításával kapcsolatos költségek, és kinek? Az, ami elviselhetõ a vadgazdálkodó számára,messze túl van vagy lehet a vadgazdálkodás környezetének tûrõképességén. A túlszaporo-dott szarvasvadállomány kérdése nem ökológiai (természetes eltartóképességi) kérdés, ha-nem ökonómiai (tûrõképességi) kérdés.

A helyes válaszok megadásához a szarvasgazdálkodást ebben a rendszerben kell elhe-lyezni és a megszokott elveket újraértékelni. A tudományban ezeket paradigmaváltásnaknevezik (paradigma: az adott korszakban elfogadott tudományos tételek összessége, a kortudományos világképe), de ilyen váltások az élet minden területén bekövetkeznek, amikora felhalmozott tudás alapján az addigi elgondolásokat és alkalmazott módszereket új szem-lélet és módszerek váltják fel.

A megújítható természetierõforrás-gazdálkodásban ilyen váltás eredménye a korábbanemlített ökoszisztéma-menedzsment és az ennek az eszközrendszerébe tartozó alkalmaz-kodó gazdálkodás modellje [5; 46]. Az alkalmazkodó gazdálkodás a tudományos gondol-kodást a gyakorlattal kapcsolja össze.

A tudományos gondolkodás alapja a kételkedés. A tudomány fejlõdésének mozgatója,hogy megfelelõ mennyiségû és minõségû új ismeret alapján az addigi tudományos „igazsá-gok” megdõlhetnek; a tudományban semmi sem megkérdõjelezhetetlen.

A gazdálkodás elvei és módszerei sem megváltoztathatatlanok. A gazdálkodás fejlõdéseakkor lehet a leghatékonyabb, ha az elõbbi tudományos szemléletet és a gazdálkodástegyesítjük.

Az egyesítés eredményeként a gazdálkodást tanulási folyamatnak tekintjük, amelyben agazdálkodási beavatkozások a „kísérletek”, amelyek eredményeibõl tanulunk, és amelyekalapján a gazdálkodás fejlõdik. A rendszer mûködési feltétele, hogy a beavatkozások ered-ményeit értékeljék (a várt és a mért eredmények közötti eltérés alapján), és az ennek meg-felelõ beavatkozásokat megtegyék (visszacsatolás).

Két, a szarvas alföldi megjelenésével és terjeszkedésével kapcsolatos példával szeretnémaz alkalmazkodó gazdálkodás lehetõségeit megvilágítani.

A magyar vadászati szakirodalom és a szakma tényként kezeli a szarvas vándorlását, vala-mint azt, hogy a mezõgazdasági élõhelyeken azért jelenik meg, mert ott „terített asztalt” és ki-váló élõhelyet talál. Az eddigi vizsgálatok a szarvasnak az adott élõhely jellegétõl és az állo-mány sûrûségétõl függõ dinamikáját tárták fel: a szarvasok területhasználata nagy területhû-séget mutatott a Gödöllõi-dombságban, miközben az Alföldön a vizsgált gímek egy része sok-

19

kal nagyobb területet használt az év folya-mán, és jellemzõjük volt az otthonterületekszezonális váltása [33; 34; 35; 38; 39]. Az erdõnem ürül ki tavasszal, csupán a szarvasokegy része távozik a mezõgazdasági jellegû te-rületekre. Ráadásul a szarvas táplálékánakvizsgálata egyáltalán nem igazolja, hogy amezõgazdasági területeken található növé-nyek általában kedvezõbbek lennének aszarvas számára. Az erdei táplálékok ugyanisbeltartalmilag jobbak, és a mezõgazdaságikörnyezetben élõ szarvasok is ehhez hason-ló táplálékokat igyekeznek összeválogatni[19; 20; 28; 36; 37]. Ezek az eredmények nem azt jelentik, hogy a szarvas nem eszik kukori-cát vagy búzát, valamint hogy nem okoz mezõgazdasági kárt. De jelzik, hogy a szarvasokmezõgazdasági területekre távozó része nem a jobb feltételek miatt hagyja el az erdõt, és kinntartózkodásának egy jelentõs részében nem a mezõgazdasági kultúrák adják legértékesebbtáplálékait. Ahhoz, hogy a szarvassal ezeken a területeken jól tudjunk gazdálkodni, meg kellérteni a szarvas választását közvetlenül befolyásoló és az ezek hátterében álló tényezõket. Rá-adásul azt is el kell fogadni, hogy más helyeken a szarvas egészen másképpen viselkedhet,és ezeken a helyeken a korábbi eredményeket csak korlátozottan használhatjuk.

Az elmúlt 4 évtizedben a szarvas létszáma az országban a többszörösére növekedett, ésa faj jelentõs új területeket foglalt el [40]. Ez a folyamat Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vadgazdálkodási adatai alapján helyileg jól szemléltethetõ, és számos, a jövõ-re nézve hasznos következtetést lehet levonni [8].1) A szarvas létszámának növekedése mindkét megyében kb. a 15% erdõsültségi szint kö-

rül következett be akkor, amikor a korábban telepített erdõk, koruknál és kiterjedésük-nél fogva, a szarvas számára alkalmas élõhellyé váltak. Ezeknek az erdõknek számotte-võ része akác, amely az elõbbi vizsgálatok szerint a szarvas egyik legértékesebb éslegkedveltebb tápláléka az új élõhelyen.

9. ábra 10. ábra

11. ábra

20

2) A 2 megye erdõterületre (km2) és szarvaslétszámra vonatkozó adatai alapján, mindennégyzetkilométer új erdõterület legalább 1 db szarvas számára jelentett új élõhelyet.

3) A 2 megye erdõsültségi arányának (%) és szarvaslétszámának adatai közötti összefüggésalapján, az erdõsültség minden 1%-kal való emelkedést a szarvas létszámának 1,6-2,1-sze-res növekedése kísérte. Ezekbõl a számszerûsíthetõ összefüggésekbõl a jövõre nézve ta-nulni kellene. Az EU-csatlakozást követõen, a következõ néhány évtizedben hozzávetõ-leg akkora területet erdõsíthetnek, mint amennyit 1945 és 2000 között. Ezek a területekelõbb-utóbb a szarvas számára alkalmas élõhelyek lesznek, ahol megjelenése csapás le-het, ha nem veszik figyelembe, vagy hasznot hozhat, ha azzal már elõre számolnak.Rendelkezünk azokkal a szarvaskutatási eredményekkel és gyakorlati tapasztalatokkal,

amelyek alapján egy új szarvasgazdálkodás keretei kidolgozhatók. Ehhez azonban arra isszükség van, hogy az érintettek mindkét oldalon változni akarjanak, és pillanatnyi (és sok-szor csak vélt) érdekeik helyett hosszú távon és közösen gondolkodjanak. A siker érdeké-ben a gazdálkodási célok megvalósítása során olyan részcélokat kell kitûzni, amelyek azalábbi szempontoknak megfelelnek [10; 22]:Fajlagosság: egyértelmûen és jól meghatározottak (pl. a megtérített vadkár 2 év alatti 40%-

os csökkentése).Mérhetõség: a célok számszerûen kifejezhetõk és értékelhetõk (pl. a középkorú bikák át-

lagos agancstömegének 0,5 kg-mal való növelése 5 év alatt).Elérhetõség: valóságban megvalósíthatók (pl. az átlagos agancstömeg 10 kilogrammos nö-

velése nyilván megalapozatlan cél).Kapcsolódás: az egyes célok összekapcsolódnak, és egymással nem ellentétesek (pl. a

vadkár csökkentése feltételezi az állomány csökkentését; de az állomány létszámánakemelése és az agancstömeg növelése a sûrûségfüggés miatt bizonyos határon túl egymás-sal ellentétesek).

Nyomonkövethetõség: lehetõvé teszik a célok megvalósulásának ellenõrzését és a cél el-érésének megállapítását (pl. a számszerû eredmények összevetése a számszerûen meg-határozott célokkal).A magyar vadgazdálkodás – és ezen belül a szarvasgazdálkodás – a rendszerváltás óta

eltelt idõt több-kevesebb sikerrel vészelte át. Növekszenek azonban a vadgazdálkodás ésvadászat belsõ ellentétei, és egyre nagyobbak azok a külsõ feszültségek, amelyeket nemlehet figyelmen kívül hagyni, vagy a szõnyeg alá söpörni. A jövõkép egyik nagy felhördü-lést kiváltó lehetõsége a „zárvad” rendszer [27], amelyre gyenge válasz a bármennyire isegységes tiltakozás. A magyar vadgazdálkodásnak olyan jövõképet kell felmutatnia, amelybizonyítja és biztosítja, hogy a vadgazdálkodás más ágazatok érdekeire tekintettel van, avadállományok kezelése és hasznosítása ökológiailag kiegyensúlyozott, és ennek érdeké-ben megbízható adatokon alapul. A megvalósítás egyik lehetõsége az alkalmazkodó gaz-dálkodás elveinek és módszereinek követése. Lehetnek más megoldások is, de addig kellválasztani, amíg nem késõ.

21

Hivatkozások

1. Balkay, A. 1903. A szarvas és vadászata. Atheneum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest. 137pp.2. Balsay, L. 1962. Szarvasállományunk fenntartásának kérdéséhez. Az Erdõ, 11: 457–4623. Bán, I. (szerk.) 1986. Élõhely és trófeavizsgálat számítógéppel. Akadémiai Kiadó, Budapest, 207pp.4. Bencze, L. 1979. A vadállomány fenntartásának lehetõségei. A vadászati ökológia alapjai. Akadémiai Kiadó, Bu-

dapest. 250pp.5. Boyce, M. S. és Haney, A. (szerk.) 1997. Ecosystem management. Applications for sustainable forest and wildliferesources. Yale University Press, New Haven and London, 361pp.

6. Csányi, S. 1989. Egyszerû módszer a gímszarvasállomány minimális létszámának becslésére. Vadbiológia ‘89, 3:49-55

7. Csányi, S. 1991. Red deer population dynamics in Hungary: Management statistics versus modeling. 37–42. ol-dal in: Brown, R. D. (szerk.) The Biology of Deer. Springer Verlag, New York

8. Csányi, S. 1999. A gímszarvasállomány terjeszkedése az Alföldön. Vadbiológia, 6: 43–489. Csányi, S. 2001. A vadgazdálkodási tervezés rendszere. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllõ. 4pp.10. Csányi, S. 2002. Eltartóképességrõl és gazdálkodásról az õz kapcsán. 51–57. oldal in: Pechtol, J. (szerk.) Va-

dászévkönyv 2003. Országos Magyar Vadászkamara, Budapest11. Csányi, S. és Tóth, P. 2000. Populáció-rekonstrukció alkalmazása a hazai gímszarvasállomány létszámánakmeghatározására. Vadbiológia, 7: 27–37

12. Csik, I. 1903. Fõvadunk okszerû tenyésztésérõl. (Tanulmány – különlenyomat). Országos Magyar VadászatiVédegylet, Budapest. 12 számozatlan lap

13. Dudás, P. 1980. Vadeltartó-képesség megállapítása számítógépes módszerrel. Vadbiológiai Kutatás (Nimród Fó-rum, 1980. szeptember), 26: 15–19

14. Fatalin, G. 1984. Az erdõterv és a vadászati terv szerepe az erdõ- és a vadgazdálkodás összehangolásában. Azerdõ, 33: 462–464

15. Fatalin, G. 1985. Hogyan tovább a szarvassal ? Nimród Fórum: 1-5 (1985 november)16. Kessler, W. B., Salwasser, H., Cartwright, C. W. és Caplan, J. A. 1992. New perspectives for sustainable naturalresource management. Ecological Applications, 2: 221–225

17. Kõhalmy, T. 1980. Vadeltartó-képességi osztályok kialakítása az erdõgazdasági üzemtervek adataiból. Vadbio-lógiai Kutatás (Nimród Fórum, 1980. szeptember), 26: 11–13

18. Mátrai, G. 1990. Vadgazdálkodás és fatermesztés. Az Erdõ, 39: 141–15819. Mátrai, K., Katona, K., Szemethy, L. és Orosz, S. 2002. A szarvas táplálékának mennyiségi és minõségi jellem-zõi a vegetációs idõszak alatt egy alföldi erdõben. Vadbiológia, 9: 1–9

20. Mátrai, K. és Szemethy, L. 2000. A gímszarvas szezonális táplálékának jellegzetességei Magyarország különbö-zõ élõhelyein. Vadbiológia, 7: 1–9

21. MÉM ERSz 1981. Útmutató a vadgazdálkodási üzemtervek készítéséhez. MÉM Erdõrendezési Szolgálat, Buda-pest. 32 pp.

22. Nelle, S. 1998. Deer management 101. in: The role of genetics in white-tailed deer management. SymposiumProceedings, Texas A&M University, College Station, Texas, January 26–28, 1998, Texas A&M University, TexasChapter, The Wildlife Society

23. Páll, E. (szerk.) 1985. A gímszarvas és vadászata. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, 214 pp.24. Pogrányi, K. 1991. „Egyes fontosabb erdõkárok gazdasági értékelésének lehetõségei és korlátai” Kandidátusi ér-

tekezés tézisei, MTA Tudományos Minõsítõ Bizottság, Budapest25. Potts, G. R., Lecocq, Y., Swift, J. és Havet, P. (szerk.) 1991. Proceedings of the International Conference „WiseUse As a Conservation Strategy”, Brussels, June 12, 1991, In: Gibier Faune Sauvage, 8: 295–422 pp.

26. Rácz, A. 1987. Szarvasállományunk alakulásáról. Nimród (9): 2–3 (Szeptember)27. Rakk, T. 2002. A magyar nagyvadgazdálkodás jövõképe. Erdészeti Lapok, 88 (7–8): 217–219 (július–augusztus)28. Ritter, D., Mocskonyi, Z. és Szemethy, L. 1999. Gímszarvas élõhelypreferencia vizsgálatok egy alföldi élõhelyen.

Vadbiológia, 6: 61–7229. Szabolcs, J. 1960. Szarvasállományaink szabályozása vadkárcsökkentés céljából. Az erdõ, 9: 341–34930. Szederjei, Á. 1960. Szarvas. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest. 226 pp. (1. kiadás)31. Szederjei, Á. 1965. Szarvas. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest. 211 pp. (2. kiadás)32. Szederjei, Á. és Szederjei, M. 1971. Geheimnis des Weltrekordes. Der Hirsch. Terra, Budapest. 449 pp.33. Szemethy, L., Bíró, Z., Katona, K. és Tóth, P. 2001. Szezonális területváltás a gímszarvasnál: területhasznála-ti stratégiák összehasonlítása. Vadbiológia, 8: 1–7

22

34. Szemethy, L., Heltai, M. és Ritter, D. 1994. Elõzetes eredmények a gímszarvas mozgáskörzetérõl rádiótelemet-riás nyomkövetés alapján. Vadbiológia, 4: 1–10

35. Szemethy, L., Mátrai, K., Bíró, Z. és Katona, K. 2002. A gímszarvas szezonális területváltása egy erdõ-mezõ-gazdaság élõhelyegyüttesben. Vadbiológia, 9: 18–26

36. Szemethy, L., Mátrai, K., Katona, K. és Orosz, S. 2001. A forrásfelhasználás dinamikája a területváltó gímszar-vasnál egy erdõ-mezõgazdaság komplexben. Vadbiológia, 8: 9–20

37. Szemethy, L., Mátrai, K., Orosz, S., Pölöskei, B. és Szaka, G. 2000. A gímszarvas táplálékválasztása erdei ésmezõgazdasági élõhelyen tavasszal. Vadbiológia, 7: 10–18

38. Szemethy, L., Petõ, Z., Bíró, Z. és Heltai, M. 1999. A gímszarvas területhûsége egy alföldi élõhelyen. Vadbioló-gia, 6: 49–60

39. Szemethy, L., Ritter, D., Heltai, M. és Petõ, Z. 1996. A gímszarvas tér-idõ használatának összehasonlító vizs-gálatai egy dombvidéki és alföldi élõhelyen. Vadbiológia, 5: 43–59

40. Tóth, P. és Szemethy, L. 2000. A gímszarvas elterjedési területének változása Magyarországon. Vadbiológia, 7:19–26

41. Tóth, S. 1987. Hozzászólás. Nimród (5): 18–19 (Május)42. Tóth, S. 1991. Game management – hunting. 164-210. oldal in: Keresztesi, B. (szerk.) Forestry in Hungary

1920 – 1985. Akadémiai Kiadó, Budapest43. Tóth, S. 1998. A hírnév kötelez. Vadászat és vadgazdálkodás Magyarországon 1945–1990. Nimród Alapítvány,

Budapest. 207 pp.44. Turós, L. 1999. Szarvasgazdálkodás az üzemtervek tükrében. Erdészeti Lapok, 134: 382–38445. Vogt, K. A., Gordon, J. C., Wargo, J. P., Asbjorsen, H., Palmiotto, P. A., Clark, H. J., O’Hara, J. L., Keeton, W.

S., Petel-Weynand, T. és Witten, E. 1997. Ecosystems. Balancing science with management. Springer, New Yorkand Berlin. 470 pp.

46. Walters, C. 1986. Adaptive management of renewable resources. The Blackburn Press, Caldwell, New Jersey.374 pp. (Reprint: 2001. évi kiadás)

23

VADKÁRHELYZET, VADKÁR-GONDOK SOMOGYBAN

Nádas JózsefAz ÁESZ Kaposvári Igazgatósága igazgatója

Szeretném bemutatni Somogy megye erdõ- és vadgazdálkodásának egyensúlyi problémáit,az erdõterületek védelmére és fejlesztésére tett erdészeti hatósági intézkedéseket.

Néhány adat a somogyi erdõkrõl

Korabeli írásos emlékek szerint, Somogy megye mai, mintegy 600 ezer hektárnyi területé-nek több mint kétharmadát erdõk borították. A hatalmas erdõtömbökrõl mondták: „nem azerdõ van Somogyban, hanem Somogy van az erdõben…” Az erdõsültség változásait az 1.ábra jól szemlélteti.

Az erdészeti adattár szerinti 28,3%-os erdõsültséggel Somogy megye az ország ötödiklegerdõsültebb megyéje. Távlati fejlesztési cél, hogy a megye erdõsültsége meghaladjaaz egyharmadot. Az erdõk tulajdonosi, kezelési viszonyaiban nagy változások voltak (2.ábra).

Összességében elmondható, hogy Somogy megye erdõterületeinek 60,1%-a maradt álla-mi, 0,2%-a pedig közösségi tulajdonban, ahol az erdõkezelés megoldott. A többi erdõbenegyrészt megindult a saját tulajdonú magán-erdõgazdálkodás (8,3%), a természetes személymegbízásos alapon (5,3%), illetve a társult (18,8%) formában történõ erdõkezelés. Rende-zetlen a sorsa mintegy 11,8% (21 525 ha) erdõnek.

Az összes üzemtervezett erdõterületnek 88,2%-án mûködõképes, jogszerû gazdálkodásfolyik. Jelenleg az erdészeti igazgatás 2348 erdõgazdálkodót tart nyilván. Az új erdõgazdál-kodók általában tõkeszegények, kis területen gazdálkodnak, az önhibájukon kívüli károk-ra (pl.: vadkár) rendkívül érzékenyek. Állami támogatásra a vétlen károk (aszály, árvíz, vi-har, hótörés) felszámolásánál számíthatnak csak.

1. ábra 2. ábra

24

Az 3–4. ábra mutatja az erdõk elsõdleges cél szerinti megoszlását. Az utóbbi években je-lentõsen nõtt a védett erdõterület aránya.

Õshonos fafajokból álló keménylomb-állományok jellemzik a megye csaknem kétharmadrészének erdeit. Az erdõtervekben megállapított lehetõségekhez képest az alábbi ábra mu-tatja a kitermeléseket és a következõ harminc év fahasználati lehetõségeit (5. ábra).

A somogyi erdõkben összesen mintegy 35,3 millió köbméter fa van. Az erdõk évente 1,2millió köbméter fát teremnek. A somogyi erdõállományok hosszú távon biztosítani tudjákmintegy egymillió köbméter fa évenkénti kitermelését, ami hozzávetõleg évi 10-12 milliárdforintos árbevételt eredményezhet.

A letermelt erdõket a termõhelynek legjobban megfelelõ fafajjal kell felújítani. Akinem tud megfelelni ennek a követelménynek, azt az erdészeti hatóság erdõgazdálkodá-si bírsággal sújtja, és korlátozza további fahasználati lehetõségét. Az elmúlt két-háromév rendkívüli aszály- és vadkárai miatt jelentõsen csökkent a befejezhetõ erdõfelújításokmennyisége (melynek legfõbb oka az ismétlõdõ vadkár volt), nõtt a gazdálkodók ez-irá-nyú kötelezettsége. Jelentõsen megnõtt az erdõsítési kötelezettség alá vont terület meny-nyisége (6. ábra).

A fiatal erdõsítések rendkívül érzékenyek a különbözõ károsításokra (7–8. ábra).A károsítások közül a vadkár azért játszik kritikus szerepet, mert viszonylag egyszerû esz-

közökkel elhárítható, az erdõk vadtûrõ (vadeltartó) képességének szintjén tartott vadlét-szám esetén számottevõen nem is keletkezik. A túltartott vadlétszám kárainak térítése, a kármegelõzésének költségei (kerítésépítés, karbantartás, egyedi védelem), az okozott kár mi-atti bírságok, haszonvételi korlátozások súlyos költségterheket rónak mind az erdõgazdál-

3. ábra 4. ábra

5. ábra 6. ábra

25

kodókra, mind a vadászatra jogosultakra. Az erdõsítésekben a fenti ábra szerint alakult avadkár (9. ábra).

Ahhoz hogy a fenti szinten tudják tartani az erdõgazdálkodók erdeiben (erdõsítéseikben)a vad kártételét, megelõzésként évente 100–260 kilométer kerítést kellett építeniük 1991-tõl. A megyében 2001-ben összesen 8054 ha erdõsítést védett kerítés. A kerítések hossza1333 km volt. Vadkárelhárító kerítés építésére, karbantartására mintegy 150-220 millió fo-rintot fordítottak az elmúlt években az erdõgazdálkodók, melynek költségeit – szerzõdé-sektõl és bírósági perektõl függõen – döntõ mértékben a vadászatra jogosultak fedezték. Afelújítási kötelezettség és az új erdõk telepítésének növekedése a magas vadlétszám miattnövekvõ védekezési költségigényt jelent. 2002-ben csak a SEFAG Rt.-nek 170 km új kerí-tésépítésre volt igénye.

A vadászható nagyvadállomány (gím, dám, õz) a fiatal erdõsítések faállományát hosszútávon, ismétlõdõen több mint 200 erdõrészletben oly mértékben károsította (fejlõdésétmegakadályozta, minõségét rontotta, egészségi állapotát hosszú távra kihatóan károsan be-folyásolta), hogy az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvény szerint erdõvédelmi bír-ság megfizetése (2001-ben 32 vadászterület vadászatra jogosultját összesen 15,7 millió Ft)iránt intézkedett az erdészeti hatóság. 2001-ben már jelentõs véghasználati korlátozásokatkellett életbe léptetni egyes erdõgazdálkodóknál – fõleg a vadkár miatti elmaradások, akedvezõtlen folyamatok megakadályozása miatt – az erdészeti hatóságnak.Mi is a helyzet a somogyi nagyvadállománnyal?A nagyvadállomány maximum-létszámát az élõhely vadeltartó képessége alapján a vad-

gazdálkodási körzetekre, azon belül a vadászterületekre meghatározták. A nagyvad élõhe-

7. ábra 8. ábra

9. ábra 10. ábra

Erdõsíté sekben okozottErdõsíté sekben okozott

26

lye az év túlnyomó részében – fõleg a té-li idõszakban – az erdõ. Az erdõ adtatáplálékkínálat (fõleg télen) a meghatá-rozója a nagyvad eltartható maximálislétszámának. A körzeti vadgazdálkodásiterv szerint a megyében maximum 6430db szarvas, 1850 db dám, 17 010 db õzés 4000 db vaddisznó tartható fenn.

A mezõgazdaságban és az erdõkbenokozott károk, valamint a lelövési ered-mények alapján arra kell következetni,hogy a vadlétszám az elmúlt évihez vi-szonyítottan a magas lelövés ellenéresem csökkent, sõt egyes helyeken nõtt. Mivel a szabadon élõ nagyvad természetes ellensé-gei kipusztultak hazánkban, a vadlétszám szabályozása az ember (a vadászok) kezében van.

A 10. ábra azon (vadgazdálkodási jelentésekben szereplõ) költségeket mutatja, melyek azeltarthatónál magasabb vadlétszám miatt keletkeztek. Ezek a kifizetett vadkárok, erdõvé-delmi bírság, védekezési költségek. Természetesen nem szerepelnek itt azok a kár- és kár-megelõzési költségek, melyeket a vadászatra jogosultak a saját használatú földterületeiken,zömében más ágazatok terhére megfinanszíroztak.

2001-ben, a vadászatra jogosultak jelentései szerint, az összes vadászati árbevétel 1663millió Ft volt Somogy megyében. A kiadások 1784 millió forintot tettek ki. Az alábbi táblá-zat szerinti rekord lelövés 121 millió veszteséget hozott (11. ábra).

A lelövési adatok is jól mutatják, hogy Somogyban a vadlétszám messze meghaladhatja azeltartható maximumot. Elértünk oda, hogy a megye területének 80%-án az erdõgazdálko-dók, új erdõt telepítõk részére nem maradt más biztosíték, csak a kerítés, hogy egy-egy na-gyobb rudli szarvas, dám és õz ne tegye tönkre több év erdõsítési munkáját. A kerítés nél-küli felújítás egyes térségekben már akácsarjak esetén sem lehetséges. A kerítésépítés költ-sége hektáronként a 100 ezer forintot, kilométerenként az egymillió forintot is meghaladja.Mivel nem minden erdõgazdálkodó képes elõteremteni a megelõzés költségeit, egyre gya-koribbak a kártérítési, a védekezési költségek megoszlási arányait vitató bírósági perek.

Összefoglalva:A magas vadlétszám kedvezõtlen hatásai az erdõgazdálkodásra:– Nõ az erdõsítési kötelezettség, nõ az erdõmûvelés költségigénye.– A természetes felújítás feltételei eltûnnek.– Az erdõ közcélú funkcióinak érvényesítése veszélybe kerül.– Csökken az erdei életközösség sokfélesége, degradálódik a vad élõhelye, rohamosan nõ

a kártétel mértéke.– A tartamossági, területi korlátok miatt csökken a kitermelhetõ faanyag mennyisége, érté-

ke, csökken a nyereség, elmaradnak a beruházások.– Az erdészeti hatóságnak be kell avatkoznia!– Erdõgazdálkodási bírság;

11. ábra

27

– véghasználati korlátozás;– egyéb eljárások: kötelezés, támogatás megvonása, végrehajtás, más erdõgazdálkodó

kijelölése…A magas vadlétszám kedvezõtlen hatásai a vadgazdálkodásra:– A vadgazdálkodás költségei ugrásszerûen nõnek, az árbevétel alig. A veszteségek finan-

szírozására külsõ forrásokat kell bevonni, nõ a belsõ feszültség;– A feszültségek nõnek a vadászatra jogosultak és a földhasználók, erdõgazdálkodók,

egyéb szervezetek, hatóságok (vadászati, erdészeti, természetvédelmi) között is.– A vadászati hatóságnak be kell avatkoznia.– Lelövési tervek megemelése, hivatali vadászat elrendelése;– vadgazdálkodási bírság;– kötelezés szakszerû vadgazdálkodásra, új vadászatra jogosult kijelölése.– Az erdészeti és a természetvédelmi hatóságnak is be kell avatkozni a vadlétszám csök-

kentésének kezdeményezésével, erdõvédelmi, természetvédelmi bírsággal.

A Somogy megyei vadgazdálkodási tanács megállapította, hogy a vadászati árbevételeketnem lehet növelni, a költségek (károk, védekezés, vadgazdálkodás) ugrásszerûen megnõt-tek, a kár mértéke nõtt, az erdõsítések állapota romlott, ezért a nagyvadállomány draszti-kusabb, de szakszerû csökkentésére van szükség. A vadgazdálkodási kiadások olyan ug-rásszerûen nõnek, hogy több vadászatra jogosult már felélte tartalékait. Az erdõk és a ter-mészetes élõhelyek védelme fokozottan indokolja a vadlétszám csökkentését.

Teendõk:– Vadlelövések további emelése (tehén, suta, koca), a végrehajtás kikényszerítése.

– Vadlétszámbecslés helyett vad-számlálást kell bevezetni.– Egységes, szakszerû vadkárbecs-lési eljárásokat kell bevezetni (jog-szabály, továbbképzés).– Jobb együttmûködés kell az érin-tett vadászati, erdészeti, természet-védelmi hatóságok és a vadászatérdekképviseleti szervezetei között.– Jobb PR-tevékenység, párbeszédaz érintettekkel.– Érzékenyebb és hatékonyabb er-dõvédelmi intézkedéseket kell ten-ni minden (korú) erdõben.

– Elõ kell segíteni az erdõtelepítési programot, mely egyben a vad élõhely-fejlesztésiprogramja is.Somogyban az összeállított területfejlesztési, térségfejlesztési és racionális földhasználati

tervek szerint több tízezer hektár olyan termõföld van, melyet legcélszerûbben erdõ tele-

Gímlelövés változása 1991-tõl

28

pítésével lehet hasznosítani. Várhatóan a magánszektorhoz tartozó földterületen fog meg-valósulni az erdõtelepítések 72%-a, melyhez jelentõs EU-s támogatásra is számítani lehet..

Az erdészeti hatóság arra ösztönzi az erdõtelepítõket, hogy õshonos, elegyes, stabil er-dõszerkezetû erdõk jöjjenek létre. Somogy megyében 1981–2001 között az alábbi ábra sze-rinti mennyiségû erdõtelepítés történt hektárban; 2002-ben már több mint 1650 hektár újerdõ létesült.

Mivel a fiatal erdõsítések rendkívül érzékenyek a vad károsítására (a támogatási egység-árak már meghaladhatják hektáronként az 500 ezer forintot), a telepítési program sikeresencsak alacsonyabb vadlétszám esetén valósítható meg feszültségek nélkül.

Hosszú távon megoldást csak a vad és élõhelye egyensúlyi állapotának visszaállítása je-lentheti, azaz az elviselhetõ kár (5%) mértékéig kontroll alatt kell tartani, azaz radikálisancsökkenteni kell a vadászatra jogosultaknak a nagyvad létszámát. A vadászati hatóságnaka csökkentést ki kell kényszeríteni. Ehhez korrektebb vadlétszám-meghatározási módszertkell kidolgozni, és megbízhatóbb monitoringot kell bevezetni.

Kaposvár, 2002. november 30.

13. ábra

29

A SZARVAS TÚLSZAPORODÁSÁNAK

ÁTTEKINTÕ ÉRTÉKELÉSE

Buzgó Józsefvadgazdálkodási osztályvezetõ, SEFAG RT.

Az országos gímteríték-adatok negyven esztendõre visszatekintve a következõképpen alakultak:

1960/3800 db, 1980/15 795 db, 2000/28 912 db, 2001/34 000 db

A számok egyértelmûen mutatják, hogy az ország gímszarvasállománya növekszik. Hamegvizsgáljuk, hogy ez a folyamat milyen okokkal magyarázható, akkor azt tapasztaljuk,hogy a vadfaj elterjedése jelentõsen változott ugyanezen idõszak alatt. A gímszarvas folya-matosan foglalja el a korábban általa nem használt életteret. Gondoljunk csak pl. a Ge-mencrõl Bács-Kiskun megye Érsekcsanád–Császártöltés–Kecel térségébe települt, ma márigen számottevõ állományra, valamint a 90-es években Békés és Szabolcs-Szatmár megyék-ben megtelepedett populációkra is. Az új élettér mindenhol az erdõterületek növekedésé-vel alakult ki, melyre a szarvas meglepõen gyorsan és hatékonyan reagált. Tehát a növe-kedés egyik magyarázata az élettérfoglalás.

Ez a folyamat azonban a tradicionálisan „szarvasos térségekben”, így Somogy megyében,szûkebb pátriámban is lezajlott. Az 50’-es, 60’-as években csak a legerdõsültebb területe-ken élt állandó vadként a gímszarvas, s ahogy ezeken a területeken növekedni kezdett azállománysûrûség, úgy kezdte benépesíteni a szomszédos területeket is. Mára elmondható,hogy a szarvas Somogy megyében szinte folyamatosan jelen van, elterjedése kontinuus, avadászatra jogosultak cca. 70%-a gazdálkodik a szarvassal. Húsz évvel ezelõtt ugyanez azarány csak 45% volt.

El kell mondani azt is, hogy a szarvas areájának bõvülésében nem csak az erdõterületekváltozása hatott a növekedés irányába, hanem az is, hogy e vadfaj egyre jobban alkalmaz-kodik a környezetéhez, új szokásokat vesz fel, s nem ragaszkodik a nagy, zárt, összefüggõerdõtömbökhöz. Ennek a legszélsõségesebb megnyilvánulása az ún. mezei szarvas, amelyviselkedésnek legjobb példáját Bólyban vagy legújabban Szántód térségében lehet megfi-gyelni. A viszonylag kis kiterjedésû erdõfoltokat a vad hónapszámra elkerülve nagy, néhatöbb száz darabos rudlikba verõdve a mezõgazdasági területeken él, így védekezvén az er-dõben õt érõ stresszhatások ellen.

Kövessük nyomon, miként zajlott-zajlik le a fentebb leírt élettérfoglalás, és miként éli eztmeg a vadgazda, milyen problémák keletkeznek e folyamat közben. Azért tartom fontos-nak a történéseket ily módon elemezni, mert a megoldást is itt kell majd keressük!

Egy új vadfaj megjelenése, amint láttuk, szinte mindig szomszédfüggõ, s majd mindig iz-galmat és örömet vált ki az ott vadászók körében. A szarvas esetében ez a folyamat leg-

30

többször a fiatal bikák átváltásával kezdõdik. Néhány esztendõ múltával megjelenik az el-sõ tehén a borjával és ha majd a bõgésben is ott marad, a vadgazdálkodó boldogan észle-li, hogy „bõgés” van a területen. Ez a bõgés azonban magán viseli a periférikus bõgõhe-lyek sajátságait: a szarvasnász egy-két napig tart, zömmel éjszaka folyik, és leginkább a fi-atal kölyökbikák vannak a területen. Sem vadászati lehetõséget, sem bevételt nem biztosít.Jó néhány év kímélettel jut el oda a terület, hogy a tarvadlétszám növekedésével helyen-ként már elfogadható, ún. átmeneti bõgõterület alakul ki, zömmel középkorú, nagy ritkánegy-egy idõsebb bika részvételével. Maga a bõgés rövid, rapszodikus, és vadásztatásranemigen alkalmas. Az állandósuló gímállomány már számottevõ költségnövekedést okoz avadkárokon keresztül, a bevételek ezzel szemben még elég szerények. A vadgazdálkodóválaszút elé kerül: mitévõk legyünk?

A vadászok válasza szinte kivétel nélkül az, hogy tartsunk még nagyobb állományt, öre-gítsük meg a bikáinkat, s abból lesz pénz és több vadászati lehetõség. Ez a folyamat a leg-több helyen addig tart, amíg igen nagy állománysûrûség mellett ki nem alakulnak az ún.centrális bõgõhelyek, ahol már az öreg bikák is megjelennek, és terítékre hozatalukkalbüszkélkedni lehet. Ez az állapot azonban rengeteg problémával terhelt! A feldúsult vadál-lomány tartási költségei a mai erdõ- és mezõgazdasági környezetben szinte kigazdálkodha-tatlanok! Somogy megyei adatokat említek: a 2001. évi országos mezõgazdasági vadkárokcca 1,4 millárd forintra rúgtak; ebbõl Somogy több mint 400 milliót tudhatott magáénak, sehhez jött még a kb. 56 milliós erdei vadkártérítés.

Az erdei vadkárok megelõzése érdekében épített kerítések építési és karbantartási költ-ségei ezekben az összegekben még nem is szerepelnek! Somogyban jelenleg 1400 km vad-kárelhárító kerítés áll, amellyel 8600 ha fiatalos van be(ki)kerítve. Nyugodt szívvel állítha-tó, hogy megyénkben a vadgazdálkodás legnagyobb költségtételét a vadkárok kifizetése,ill. azok elhárítása teszi ki. A vadkerítések, megítélésem szerint, ekkora mennyiségben márinkább negatív hatásúak. Miért mondom ezt? A rengeteg kerítés rombolja az életteret, pon-tosan azt az erdõállapotot rejti el a vad elõl, amelyben az nyugalmát, szaporodási feltétele-it, utódai biztonságos felnevelésének lehetõségét leginkább megtalálná. Sajnos a kerítésekhatékonysága nem megfelelõ, a vad oda rendszeresen bejut, ezzel újabb feszültséget okoz-ván erdõ- és vadgazda között. S azonkívül, hogy az erdõben kényszermozgásokat alakít ki,melyek újabb vadkárokat indukálnak, még hihetetlen drága is! Mindezeket figyelembe vé-ve, úgy érzem, hogy a kerítés zsákutca!

A fölszaporodott vadállomány a vadkárokon keresztül felerõsíti a gazdálkodási hibákatis. A hozzá nem értés, a nem helyesen kialakított vetésszerkezet, a rosszul megválasztottnövényféleség (ideértve a fafaj megválasztását is), a tõkehiány, valamint a rossz agrotech-nika hibáit azonnal a vadállomány nyakába varrják, s a vadgazdálkodókkal kívánják meg-fizettetni a fenti hibákból eredõ terméskieséseket. Vannak térségek, ahol a gazdálkodók„vadkárra termelnek”!

A problémák közé tartozik az is, hogy a fölszaporodott gímszarvasállományt gyakrankapkodó, végig nem gondolt, drasztikus állománycsökkentési intézkedésekkel igyekeztekkorlátok között tartani.

Sajnos az ország egyik legértékesebb szarvasállományát kezelõ Somogy megye sem voltez alól kivétel. Nézzünk ennek igazolására néhány megyei terítékadatot!

31

1980/3125 db, 1985/4447 db, 1991/ 6849 db, 1995/2779 db, 2000/5016 db

Ennek az igen hullámzó hasznosításnak számos negatív következménye volt-van, me-lyek közül most felsorolnék néhányat.

• A tarvadállomány lelövésének megemelése során az állományhasznosítás belsõ szerkeze-tét nem figyelték elég körültekintõen, ezért egy kalap alá vették a tehenet, az ünõt és aborjút. A lelövési feladatokat végrehajtó szakszemélyzet a vendégvadásztatás biztonságaérdekében kímélte a felnõtt korú nõi egyedeket, tehát a tehenet és az ünõt, és rendkívü-li mértékben túlhasznosította a borjú korosztályt, benne a bikaborjakat is. Ez oda veze-tett, hogy 10-12 év múlva, amikor ezeknek a borjú korosztályoknak kellett volna, vagykellene adniuk az érett bikákat, ezek a korosztályok üresek vagy hiányosak lettek. Ez sokterületen szinte ellehetetlenítette az állomány kiegyenlített, tartamos hasznosítását.

• A rendkívül magas és folyamatosan emelkedõ vadgazdálkodási költségek miatt, ezeketaz amúgy is hiányos bikakorosztályokat, erdészszóval élve, folyamatosan „elõhasználták-elõhasználják”. Ebbõl kifolyólag elfiatalodott a bikaállomány, alig-alig kerül terítékre öregés ezzel szoros összefüggésben „nagybika”! A trófeabírálati adatok tanúsága szerint a te-rületek jelenetõs részén ez az állapot már bekövetkezett; sajnos ez alól a valaha világre-kord bikát produkáló vadásztársaságok sem jelentenek kivételt!

• Jellemzõ hibaként kell megemlíteni, hogy a tehénkímélet és a túlságosan korai (Somogy,1997 csak 2779 db!) hasznosítás visszafogása miatt az állomány néhány év alatt regene-rálódott, és mára megközelítõleg azonos szinten lehet a „szarvasirtást” kiváltó 90’-es évekállományával.

• Ugyancsak jelentõs problémát okozott, hogy a borjú korosztály túlhasznosítása mellettmára gyakorlattá vált a vadászati szezonon kívüli, ún. ünõzés, amely ugyanannak a mártúlhasznosított borjú korosztálynak a még további csökkentésével járt. Ennek következ-tében hosszú idõn keresztül kevés ünõ korosbodott tehénné, melynek hatására a tehén-állomány jelentõs mértékben elöregedett.

• Mindezen problémákat tetézi, hogy a vadgazdálkodók a gazdálkodási nehézségeik keze-lésére azt a gyakorlatot folytatják, hogy szinte mindent bérvadásszal próbálnak meglövet-ni, mintegy fetisizálva a fizetõvendéget. Vadásztársasági tag 5-10 évente jut hozzá trófeásvad elejtéséhez, annak is csak a selejtjéhez. Úgy tûnik, minél több a vadja egy vadásztár-saságnak, a tagok annál kevesebbet vadászhatnak!

• A vadkereskedelmi piacon túlkínálat alakult ki, hiszen valóban több a szarvas, mint ko-rábban volt, s ezt még csak fokozza az, hogy a vadásztatás bizonytalansága miatt a leg-több vadgazdálkodó túlbiztosítja magát, a 10 bika lelövésének lehetõségére 20 vendégetis megfogad, mit sem törõdve a túlkínálat miatti áreséssel és az eredménytelenség miat-ti piacrombolással. A vendégek ezt a helyzetet alaposan ki is használják az állandó alku-dozásukkal!

Nos, láthatjuk, van problémánk éppen elegendõ! Ezek megoldásánál mindenképpenszakmai érdekek érvényesítésére van szükség. Megítélésem szerint a szarvasállomány túl-szaporodásáról általánosságban nem beszélhetünk az országon, illetve a megyén belül, ha-

32

nem konkrét térségek (vadgazdálkodási tájak) még konkrétabb vadgazdálkodóinál kellazokat a területeket keresni, ahonnan ezek a folyamatok elindultak, és ahol a folyamato-kat szabályozni is lehet. Ezeket a vadgazdálkodási tájakat igyekeztünk a Somogy megyeikörzetterv kialakításánál figyelembe venni, és 6 olyan, szarvasgazdálkodás szempontjábólelkülönülõ alkörzetet hoztunk létre, amelyben a szarvasállomány kezelését, átalakítását lé-nyegesen kézzelfoghatóbb módon tudjuk megoldani. Megítélésem szerint nem általánosankell a szarvasproblémát és a szarvasállományt kezelni! Minden alkörzetben megtalálható aza néhány vadgazdálkodó (több esetben ez SEFAG-területet jelent!), ahol valóban túlszapo-rodott a gímszarvasállomány, s ahol az erdõ-, mezõ- és vadgazdálkodás egyensúlya felbo-rult. Azonban ezeken a területeken sem pusztán a vad mennyiségi csökkentése az elsõd-leges cél, hanem az, hogy az állomány szerkezetét a lelövésekkel úgy átalakítsuk, hogy afolyamat végére egy mennyiségileg jóval kisebb és a bikák kímélete által egy értékben amostanihoz nagyon hasonló vagy a megfelelõ korosztályviszonyok miatt a jelenleginéljobb, helyreállt ivararányú állomány maradjon a területen.

Somogy megye és ezen belül a SEFAG RT. szembenézett ezekkel a problémákkal, a hi-bákból okulva, kellõ önkritikát gyakorolva kialakította a maga elképzeléseit, s megpróbálpéldát mutatva egy olyan szakmai megoldást a gyakorlatban is bevezetni, amellyel a vad-gazdálkodás jelenlegi feszültségei csökkenthetõk lesznek.

Hozzászólás:

Szeretném megragadni az alkalmat, és köszönteni a konferencia résztvevõi között a 80-adikéletévében járó Páll Endrét, akiben munkahelyi elõdömet és – talán nem veszi sértésnek –atyai barátomat üdvözölhetem. Megadatott nekem, hogy gyermek- és fiatalkorom egyikkedvenc íróját az életben is megismerhettem, s meglehetõsen gyakori találkozásaink alkal-mával a szakmáról, ezen belül is Bandi bácsi „szerelmérõl”, a somogyi, ill. a dunántúli szar-vasról szót váltsunk, szakmázzunk. Így módomban volt az elsõk között elolvasni azt a le-velét, amelyben Somogy–Baranya–Zala erdõgazdasági vezérigazgatóinak írva, elsõként ve-tette fel a „dél-dunántúli szarvas” világörökség részévé történõ avatásának ötletét. S lám, öt-lete itt és ma méltó fogadtatásra talált, e konferencia résztvevõi által egy javaslat formájá-ban testet öltött, s immár önálló életre kelt.

Szeretnék még mindenképpen néhány szót szólni azokról az emberekrõl, akiknek azodaadása, szakmai elkötelezettsége nélkül a szép elméletek nem ültetõdnének át a gyakor-latba. A konferencia résztvevõivel együtt ámulattal telve csodáltuk a kiállított 2001-es lábodiés a 2002-es vörösalmai bikát. Valóban, szinte a természeti csoda kategóriájába tartozik eza két bika, melyekre méltán lehet büszke a vadgazdálkodó Lábod Rt. és a SEFAG Rt.

De hajlamosak vagyunk elfelejtkezni azokról a kollégákról, akik azokat a vendégeket kí-sérték, akik neve e bikák elejtése által talán örökre beíródott a vadászat nagykönyvébe,azokról a hivatásos vadászokról, akik hozzásegítették a magyar vadgazdálkodást e remektrófeákhoz. Sajnos különös aktualitása is van a mondanivalómnak, hiszen a lábodi kolléga,Petró Pista nem egészen egy esztendõvel a 16,80 kg-os bika meglövetése után, az idén au-gusztusban, a lábodi vadásznapot követõ hajnalon maga is követte a bikát az örök vadász-mezõkre. A vörösalmai bikát a kaposvári erdészetünk fiatal hivatásos vadásza, Plucsinszky

33

Zsolt már 2000 szeptembere óta ismerte, s szakmai tudását, motiváltságát dicséri, hogy an-nak ellenére nem lövette meg a sokszor vendég elé kerülõ bikát, hogy volt olyan szezon,amelyben nem sikerült bikát lövetnie. Tiszteletben tartottuk döntését, amellyel a bikát kétesztendõn át fiatalnak tartotta az elejtésre, s a szakmai türelem egy kiváló trófeában gyü-mölcsözött. Az ilyen kollégákra támaszkodva bízhatunk abban, hogy vadgazdálkodásunk,s ezen belül a dunántúli gímszarvas jövõje jó kezekben van, s lesz még mivel büszkélked-jünk a jövõben is!

Legyünk is büszkék erre a teljesítményre, miként büszkék vagyunk legfrissebb Nobel-dí-jasunkra, Kertész Imrére! Persze a két dolog nem összehasonlítható, de számunkra ezek asikerek felérnek egy-egy Nobel-díjjal, hiszen mi, vadászok-vadgazdálkodók csak a saját ke-reteinken belül vagyunk értékelhetõk, miként a dél-dunántúli gímszarvas is csak saját ma-gához mérhetõ!

Köszönöm, hogy meghallgattak, hogy ezeket a kiegészítõ gondolatokat elmondhattam!

34

A VADRÁGÁS OKAI

ÉS CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETÕSÉGEI

Prof. dr. Náhlik AndrásNyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet

Aligha tévedek, ha feltételezem, hogy a jövõ gímszarvasállományának nagyságát egyre in-kább a rágáskár mértéke fogja meghatározni. Miért a rágáskár? – kérdezhetné a vadgazdál-kodás ökonómiájában jártas olvasó, hiszen a mezõgazdasági vadkár általában jóval na-gyobb kiadási tétel a vadászatra jogosultak költségvetésében, mint az erdei. Igen ám, csakmíg a terményekben keletkezett kár hatása tisztán anyagi jellegû, addig az erdõben oko-zott kár az anyagi kihatásokon kívül természetvédelmi, ökológiai vetületein keresztül már-már ideológiai síkra emeli a vadgazdálkodás következményeinek mérlegelését. Az elvisel-hetõ mezõgazdasági vadkár viszonylag könnyen lemérhetõ azzal a vadsûrûséggel, amely-nek a fenntartását a vadgazda még ki tudja gazdálkodni. Az erdei vadkár elviselhetõ mér-tékének meghatározása azonban meglehetõsen bizonytalan, és az érdekelt felek részérõl,óhatatlanul, általában számos érzelmi elemet is tartalmaz. A túlzott vagy annak vélt nagy-vadsûrûségnek általában két, az erdõgazdálkodást és a természetvédelmet egyaránt érintõkihatását szokták említeni. Az egyik az, hogy lehetetlenné válik az ökológiai szempontbólténylegesen kedvezõbb és olcsóbb természetes felújítások alkalmazása, a másik pedig,hogy a vadrágás megdrágítja az erdõfelújításokat, értéktelenebb erdõket eredményez, rá-adásul a sokszor kényszerûen alkalmazott erdõsítésvédõ kerítések tájromboló hatásúak, va-gyis a természetvédelem érdekeivel is ellentétesek.

1. ábra Az elsõkivitelû mageredetû termé szetes felú jítások arányaaz ö sszes elsõkivitelû felú jításhoz viszonyítva

És valóban, a fenti jelenségek sok gondot okoznak az erdõgazdálkodásnak és a termé-szetvédelemnek egyaránt. Hajlamosak vagyunk azonban az általánosításra, és ha valamelytérségben, területen tényleg elviselhetetlen a nagyvadsûrûség, rögtön tetemre hívunk, és anagyvadgazdálkodás egészének gyakorlatát kárhoztatjuk. Ez vezet aztán az országos nagy-vadállomány-csökkentõ kampányokhoz, mint amilyenek a 80-as évek közepén és a 90-esévek legelején voltak. És, hogy ezek mennyire értelmetlenek, azt mutatja a nyomukban tet-ten érhetõ kímélet és az utóhatásukként elfiatalodott, következésképpen értékükbõl vesztettnagyvadállományok. Ugye, könnyen belátható, hogy ezek helyett sokkal hasznosabb lennea vadkárkímélõ vadgazdálkodási és erdészeti módszerek kidolgozása és alkalmazása, más-részt a helyenként mértéktelenül túlszaporodó állományok féken tartása. Így ezek hivatko-zási alapként sem szolgálhatnának a már említett országos kampányok generálásához.

Hogy mennyire tévútra vezethet az általánosítás, arra álljon itt csak egy példa. Bár a becs-lések köztudottan megbízhatatlanok, az a tény, hogy a legutóbbi erõteljes állománycsökken-tést követõen, 1992–93 óta az országos gímszarvasállomány folyamatosan nõtt, és a vaddisz-nóállomány is talán soha nem látott méreteket ért el az utóbbi néhány évben, nemigen vi-tatható. Ennek tükrében vizsgáljuk meg a mageredetû természetes felújítások arányának ala-kulását (1. ábra). Eszerint eléggé nyilvánvalónak tûnik, hogy a természetes felújítások leg-fõbb akadályozója nem a nagyvadsûrûség volt, legalábbis országos méretekben semmiképp.Hiszen, ha az lett volna, a növekvõ állományok mellett a természetes felújítások arányánakilyen jelentõs és – tegyük hozzá – örvendetes növelése vágyálom maradt volna.

Tanulságos megvizsgálni a minõségi vadkár és a gímszarvasállomány országos alakulá-sát is (2. ábra). A minõségi vadkár a vadrágással érintett, csemetepusztulást nem szenve-dett erdõsítések területét jelenti. Az 1990-es évek elejétõl folyamatosan csökkenõ kárérték

35

2. ábra A minõsé gi vadkár alakulása 1983 é s 1999 kö zö tt

36

nem hozható összefüggésbe a gímszarvasállomány alakulásával, annál inkább az egyrenövekvõ kerítésépítési kampánnyal. Amint azt már tudjuk, a 90-es években a gímállományfolyamatosan nõtt, és az évezred végére vélhetõen megközelítette a 80-as évek közepé-nek szintjét. E megállapítás és a diagram trendje közötti ellentmondás feloldását az jelen-ti, hogy a 80-as évek elsõ felének adatai erõsen alábecsültek voltak. A lelövések elemzé-sével a szakemberek mindkét idõszakban 80–100 ezer közöttire tették az állomány nagy-ságát. Míg azonban a 80-as évek közepén kerítések csak itt-ott mutatkoztak, addig napja-inkra sok helyen elképzelhetetlennek tartják a kerítés nélküli erdõfelújítást. Óhatatlanulfelvetõdik a kérdés: indokolt-e ez a kerítésépítési mánia? Vannak-e olyan módszerek, ame-lyek segítségével a rágáskárt kerítésépítés nélkül is elviselhetõvé csökkenthetjük? Mielõttválaszolnánk, vizsgáljuk meg, melyek azok a tényezõk, amelyek a rágáskár nagyságát be-folyásolják.

Nyilván e tekintetben elsõként a nagyvadállomány nagysága juthat eszünkbe. Kézenfek-võ, hogy több szarvas többet eszik, ezért az általa okozott kárérték is jelentõsebb. Ennektudatában meglepõ lehet a 3. ábrára tekinteni. A vizsgált 10 000 ha-os nagyvadas területena gímszarvas állománynagysága 1991 óta enyhén emelkedett. A rágáskár 1996-ig rendkívülhektikusan változott évrõl évre, holott a bekerített kárérzékeny erdõsítések aránya állandó-nak volt mondható, 12-13%-os értékkel. Ez a szám a következõ években 20-ra, majd 30-raés majdnem 40%-ra nõtt, mely értéken állandósult. A rágáskárral fokozottan veszélyeztetetterdõsítések bekerítése kétségtelenül alacsony értéken stabilizálta a rágáskárt. Az 1996 elõt-ti idõszakot tekintve azonban nyilvánvaló, hogy a rágáskár nagyságára nem csak aszarvassûrûség hatott. Ha pedig ezeket a tényezõket felderítjük, esélyünk lehet arra, hogybekerítés nélkül is elviselhetõ mértékûvé váljon a rágáskár.

3. ábra A rágáskár é s a becsü lt szarvassû rû sé g alakulása

37

De miért bizonyult a szarvasállomány nagysága ilyen csekély hatásúnak a rágáskár nagy-ságára? Ennek a megértésére vizsgáljuk meg elõször a gímszarvas élõhelyhasználatát azadott területen (4. ábra). Eszerint télen a szarvas ideje nagy részét az idõsebb erdõállomá-nyokban töltötte: minél nagyobb volt a cserjeborítás, annál szívesebben tartózkodott itt. Kü-lönösen a sûrû szederrel borított erdeifenyveseket kedvelte, ahol táplálékot és búvóhelyetis talált. Szívesen tartózkodott még a legelõkön, árvakeléses, gyomos szántókon, a fiatalmesterséges erdõsítésekben viszont csak kevés idõt töltött el. Mivel tehát ezeket a terüle-teket csak esetlegesen használta, a rágáskár sem mutatott igazán szoros összefüggést aszarvasállomány nagyságával. Vélhetõen azonban, amennyiben az állomány nagysága eléregy bizonyos küszöbszintet, az élõhely kényszerû fokozott kihasználása miatt, a rágáskárhirtelen meg fog nõni. Ezt a jelenséget korábban mi is kimutattuk, és a külföldi szakiroda-lomban is ismert.

Felvetõdik a kérdés: miért használja csak ilyen csekély mértékben az erdõfelújításokat aszarvas? Erre választ kaphatunk, ha lemérjük azt a hajtástömeget, amit egy fiatal erdõsítés ad.Az erdõsítés, átlagos csemetemagasságától függõen, mindössze 13-25 kg/ha hajtástömegetkínál. A terület átlagos, 4,1 ha-s erdõsítése esetén ez mindössze 50-100 kg hektáronkéntihajtástömeget jelent, ami egy csapat szarvasnak csak néhány napi táplálékszükségletét fe-dezi. A szarvasnak tehát egyszerûen „nem éri meg” ezeken a területeken táplálkozni, hiszaz a csekély kínálat miatt egyáltalán nem hatékony.

Helyenként akkor mégis miért károsít ezeken a területeken? Azért, mert átvonulóban le-lecsipked egy-egy csemetét, és minél nagyobb a csemetéken kívüli kínálat, tehát az összes

4. ábra Élõhelyhasználati index az é lõhelytípusok fü ggvé nyé ben

38

fogyasztható növényi biomassza, annál többet tartózkodik itt, és annál nagyobb az esélye,hogy csemetéket is lerág. Az elmondottakat bizonyítja az is, hogy ahogy egy kis hó jelent-kezett a területen, rögtön lecsökkent a rágáskár nagysága (5. ábra). És ez nem azért volt,mert a csemetéket megvédte volna a hótakaró, hisz a maximum 5-10 cm-es hóréteg a 60-70 cm-es csemeték alsó hajtásait sem takarta be. Elfedte viszont a csemeték közötti lágy-szárúakat, amelyek közül különösen a kétszikûek igen kedveltek a szarvas által.

Mi akkor tehát az elérendõ ideális állapot egy erdõsítésben a vadkár csökkentése szem-pontjából? Kimutattuk, hogy mesterséges felújításokban minél több töltelékfát és cserjét ha-gyunk meg a célállomány csemetéi között, annál nagyobb az esélye ez utóbbiak épen ma-radásának vagy csak csekély károsodásának. A nagyobb tõszám mellett ugyanis az egyedkisebb valószínûséggel károsodik. Ezért is kedvezõbb a jóval nagyobb tõszámmal rendel-kezõ mageredetû természetes felújítások elõnyben részesítése. Számos olyan terület van,ahol a mesterséges erdõsítéseket keríteni kell a vad elõl, a természetes felújítások pedig ke-rítés nélkül is sikeresek. Természetes felújítást azonban nem lehet mindenhol végezni. Aholmesterséges felújításra kényszerülünk, ott célszerû tehát minél nagyobb fás szárú tõszámotelérni, ki kell azonban ápolni a szedret és a lágyszárúakat. Túl azon ugyanis, hogy ezek agyökérkonkurencia vagy hónyomás révén csemetepusztulást okoznak, táplálékkínálatuknálfogva még vonzzák is a nagyvadat.

Természetesen minél inkább záródik az erdõsítés, annál nagyobb lesz a táplálékkínálata,vagyis annál vonzóbb lesz a szarvas számára. A rágáskár átvészelése, vagyis az erdõsítés si-kere szempontjából ekkor már a termõhely minõsége és a célállomány csemetéinek tõszá-ma lesz a döntõ. Minél jobb a termõhely, annál gyorsabban kinõ a csemete „a vad szájaalól”. És minél nagyobb a tõszám, annál hamarabb záródik az erdõsítés, annál gyorsabbaneltûnnek az egyre inkább árnyékolt lágyszárúak, és annál nagyobb lesz annak az esélye,hogy megfelelõ számú csemete kiszabaduljon a vadrágás nyomása alól.

Máris ismerünk tehát néhány olyan tényezõt, amelyek fellépése adott esetben elfedheti avadsûrûség rágásintenzitásra gyakorolt hatását. Más esetekben más tényezõk is hathatnakkülön-külön, vagy egyidejûleg az elõzõekkel. Ugyanezen a területen kimutatható volt pél-dául a vadászati zavarás vadrágásnövelõ hatása. A fokozott vadászat ugyanúgy a nagyszarvascsapatok kialakulását eredményezi, mint más zavaró tényezõk, például a nagyraga-dozók jelenléte, vagy akár az agancskeresés. A zavarás ugyanis több mozgásra készteti aszarvast, miáltal megnõ az egyedek találkozási valószínûsége, ami a csapatképzést segíti,mely utóbbi egyben a zsákmányolás valószínûségét csökkenti. A nagyobb csapatok egye-dei közötti versengés megnõ, ami az élõhelyek fokozottabb használatát eredményezi, vagy-is végeredményképpen a rágáskár növekedését.

Mit tegyünk tehát? Igyekezzünk a takarmányozóhelyek számának növelésével az állo-mányt széthúzni a területen. Kerüljük a terület indokolatlan zavarását, és igyekezzünk atarvadapasztást minél elõbb elvégezni. Ugyanis a tél végi idõszakban – különösen hómen-tes viszonyok mellett –, amikor a szarvas már felélte energiatartalékait, és a táplálékkínálatis kisebb, a rágáskár bekövetkezte még valószínûbb. Még a borjúselejtezést sem célszerûfebruárra hagyni akkor sem, ha nagyobb lesz a húsbevételünk, az ugyanis ismét csak a kárnövekedését eredményezheti. Nem is elsõsorban azért, mert több borjú többet rág, hanema már említett csapatképzési hajlandóság növekedése miatt.

Nem csak az erdõsítések táplálékkínálata befolyásolja a rágáskár nagyságát, hanem azokterülete is. A 2,5 ha-nál kisebb területû erdõsítések csemetéi ugyanazon területen nagyobbmértékben rágottak, mint a 2,5-10 ha közöttieké. Bár a jelenség más forrásokból is ismert,nem megnyugtatóan magyarázott. Kétféle okra lehet gyanakodni. Az egyik, hogy a kisebbkiterjedésû nyílt területeken szívesebben tartózkodik a szarvas, mert fedettebb a terep. Más-részt pedig, ugyanannyi idõ alatt egy kisebb terület csemetéit nagyobb százalékaránybanrághatja meg, mint egy nagyobb területét.

A rágáskár csökkentésének lehetõségeirõl részben már szóltam. Itt csupán zárszókéntannyiban szeretném a leírtakat kiegészíteni, hogy a fentiek ismeretében igen fontos a ká-rosításnak fokozottan kitett erdõsítéseknek a rágáskár bekövetkezte elõtti feltérképezése.Ezeken kell azután a megfelelõ kárcsökkentõ, megelõzõ módszereket alkalmazni, úgymintaz ápolások helyes elvégzését, az elterelõ takarmányozást, vagy éppen a helyi fokozottabb,minél korábbi állománycsökkentést. Ha aztán ezek a módszerek nem vezetnek eredmény-re, a kerítésépítés elõtt célszerû olcsóbb, egyedi védekezési módszereket alkalmazni. Nemkerülhetjük el minden esetben a kerítésépítést: még kis vadsûrûség esetén is lesznek foko-zottan használt és ezért károsított erdõrészek. Az „erdõrészlet szintû”, nagyobb odafigye-léssel végzett erdõ- és nagyvadgazdálkodás azonban akár áttörést is hozhat eddigi gyakor-latunkhoz képest anélkül, hogy nemkívánatos drasztikus beavatkozásokkal kellene ismét anagyvadállomány mennyiségét és minõségét lerontani. Feltételes módot használtam azért,mert tapasztalatom szerint szélsõségesen nagy állománynagyság mellett a kár mértékénekmeghatározója a vadsûrûség lesz, és ekkor már tényleg csak a kerítésépítés használ. Ezenterületek száma azonban nem olyan nagy, hogy emiatt országos szintû állománycsökken-tési kampányt kellene indítani.

39

5. ábra A hetente rágott hajtások száma 0.5 ha-on hó mentesé s hó takaró s napokon (P=0.008)

40

A GÍMSZARVAS

ÉS A TERMÉSZETVÉDELEM HELYZETE

Szalay Sándorvezetõ-fõtanácsos, KvVM, TvH

Tisztelettel köszöntöm a konferencia résztvevõit.A gímszarvas legfontosabb élõhelye az erdõ. Az itt jelenlévõknek nem mondok újat az-

zal, hogy az erdõ bonyolult rendszer, ahol a rendszer alkotóelemeinek, illetõleg csak egy-másra gyakorolt hatásának teljes körû ismeretével a tudomány még adós.

A természet törvényei szerint mûködõ rendszer minden egyes eleme nélkülözhetetlenszerepet játszik a természetes folyamatokban.

Ennek a rendszernek egyik eleme a vadászható vad, így a gímszarvas is, amely az adottökológiai rendszer része, genetikai érték, jelenléte szükséges és indokolt, fennmaradásáhoztermészetvédelmi érdek fûzõdik. Ez kerül kifejezésre a fenntartandó vadlétszám fogalmá-nak meghatározása során, mely szerint a természetvédelmi érdekbõl fenntartandó törzsál-lomány olyan állománynagyságot jelöl, amely az adott területen az adott faj fennmaradásátkockázatmentesen garantálja. A biológiai sokféleség fenntartásához, megõrzéséhez kapcso-lódóan, a gímszarvasnak az adott élõhelyen fenntartandó létszáma attól függ, hogy milyenmódon illeszkedik be az adott élõhely ökológiai rendszerébe, azzal dinamikus egyensúlyikapcsolatban van-e. A gímszarvas is részt vesz az erdei ökoszisztéma energiaforgalmában,a táplálékláncban. Nélküle az erdõ nem tudná betölteni az élõvilágban rá osztott szerepét.A gímszarvas táplálkozásával, viselkedésével hozzájárul az erdõ összetételének, szerkeze-tének kialakulásához.

Valamennyien tudjuk, hogy a természet minden faj, így a szintén természeti értéket kép-viselõ gímszarvas populációját is optimális keretek között tartja az EGÉSZ számára. Hahagyják. De az ember nem hagyja!

Ezért a csúcsragadozónak, az embernek kell átvenni például a nagyragadozók szerepéta vadlétszám szabályozásánál.

Kérdés:Úgy csinálja-e ezt az ember, ahogyan ezt a természet törvényei megkívánnák?

Rendelkezik-e az ember azzal a tudással, amivel meghatározhatja a különbözõ élõhelyeksajátosságai szerint történõ differenciálást?

Nagy valószínûséggel ma ezekre a kérdésekre nemleges a válasz. Viszont ismerjük a je-lenlegi helyzetet, és tudjuk, hogy a jövõben ezen változtatni kell.

41

A jelenlegi szigorú törvényi szabályozások és követelmények (természetvédelmi törvény-re, erdõtörvényre gondolok) ilyen vadlétszám mellett nem tarthatók be.

Ki kell mondanunk, hogy a mai állapot nem jó a természetvédelemnek.

Melyek a természetvédelem célkitûzései?

Kiemelten szerepelnek és a korábbi konzervációs stratégiával szemben elõtérbe kerülneka természetes folyamatok megõrzésének szempontjai, ami feltételezi, hogy ezek a folyama-tok minél zavartalanabbul játszódhassanak le.

A gímszarvas esetében a legfontosabb élõhelyen, az erdõben a természetes folyamatokfelújuláshoz, megújuláshoz kötõdnek. Ezek megfigyelése (erdõrezervátumokban) és segí-tése (a gazdálkodás alá vont területeken) a legfontosabb feladata a természetvédelemnek.

Az általunk támogatott, természetes folyamatokon alapuló (kísérleti, majd üzemi beveze-tésre javasolt) természetközeli gazdálkodási módszerek csak a természetes állapotokatmegközelítõ vadlétszám mellett lehetségesek.

Ezért folyamatos munkával és a fokozatosságot szem elõtt tartva, olyan gímszarvasállo-mány fenntartásában vagyunk érdekeltek, amely mellett az erdõben a felújulási, erdõfejlõ-dési folyamatok le tudnak zajlani.

A vadlétszám megállapításánál a becslés helyett a folyamatok természetes módon törté-nõ lefolyásán alapuló módszert (melyek kis területek bekerítésével figyelemmel kísérhetõk,értékelhetõk) tartjuk irányadónak. Ma azt mondjuk, hogy ennek a módszernek az eddigihiánya a legdöntõbb a természetes folyamatok akadályozásában.

Folyamatos együttgondolkodás szükséges, hogy a természetvédelem is elérje a kitûzöttcéljait, és a vadgazdálkodás se kerüljön lehetetlen helyzetbe. Biztató, hogy egyre több er-dészeti és vadászati szakterületen dolgozó felismeri ezt.

A vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. tör-vény 42. § (3) bekezdése szerint a körzeti vadgazdálkodási tervet az FVM miniszter – a vé-dett természeti területekre vonatkozó rész, valamint a fenntartandó törzsállomány és afenntartható legnagyobb vadlétszám vonatkozásában a természetvédelemért felelõs minisz-terrel egyetértésben – adja ki.

Korábban a két illetékes miniszter között a létszámkorlátok kérdésében megtörtént amegegyezés azzal, hogy azt 2003-ban ebben a körben felül kell vizsgálni.

A körzeti vadgazdálkodási tervek nagyobbik csoportja tegnap jutott el hozzánk. Mi aztszeretnénk, ha a miniszteri egyetértési jogkör gyakorlása keretében megtörténne a létszám-korlátok felülvizsgálata is, és a jóváhagyott körzeti vadgazdálkodási tervek már azt tartal-maznák.

Kaposvár, 2002. november 22.

42

A GÍMSZARVASÁLLOMÁNY-CSÖKKEN-TÉS MÉRTÉKE, ÜTEME ÉS MÓDJA

Prof. dr. Sugár LászlóVE Georgikon MK, Állattan Tanszék

Az utóbbi egy-két évben egyre gyakrabban, sõt „hangosabban” vetõdik fel a gímszarvas-és vaddisznóállomány túlszaporodása, a létszámapasztás szükségességének és mértékéneka kérdése. A „végrehajtás” már el is kezdõdött. A vaddisznó esetében nem is kell meditál-ni vagy vitatkozni. Egészen más a helyzet a gímszarvast illetõen. Szarvasállományunk érté-ke – anélkül, hogy e szó különbözõ lehetséges jelentéseit taglalnám – felbecsülhetetlen, ta-lán leginkább a nemes öreg bükkösökhöz, tölgyesekhez hasonlítható. Így hát nem mind-egy, hogyan esünk neki. Pedig egy ilyen „hûbele” apasztás néhány szarvasöltõvel ezelõtt(a 80-as években) már megtörtént. Egyik-másik dunántúli vadgazdálkodási egység csakmostanában kezdi kiheverni az akkori túlkapások következményeit. S megítélésem szerinta jelenlegi túlszaporodás fõ oka is oda vezethetõ vissza, hogy a vadgazdák többsége az ak-kori sokk hatására mindmáig igyekezett kímélni az állományt (l. a 91-es „rekordév” után a95–98-as évek terítékét!). No de nézzük meg, mekkora is az állomány!

1. AZ ÁLLOMÁNYCSÖKKENTÉS MÉRTÉKE, ÜTEME

Mindenekelõtt azt kellene tudnunk: mekkora a törzsállomány?

70 – 80 – 100 – 120 ezer körüli?

Hogy a becsültnél nagyobb, az nem képezheti vita tárgyát! Emellett úgy vélem, hogy amostani állomány létszáma a 80-as évekénél kisebb. Mindezek megvilágítására nézzük megaz 1. táblázat adatait. Az országosan összesített hivatalos becslési adatok alatt a hivataloselhullással megnövelt terítékadatokat tüntetem fel. A 10 éves intervallumok után az utolsóegy-két év adata látható. Érdemes még hozzátenni ezekhez a 91-es, 95-ös és 97-es adato-kat. A fenti adatpárok alapján nyugodtan leszögezhetjük azt, hogy a becslés és a teríték kö-zött nincs összhang! Sõt mi több, a becslési adatok teljesen alaptalanok, megbízhatatlanok,ha jól megnézzük a 91–95–97-es év alatti számokat. A törzsállomány jelentõs alábecsléséremár 1986-ban felhívtuk a figyelmet (Páll E.–Sugár L. elõadásában, 1. ábra), kiemelve azt,hogy a 80-as évek elején tetõzõ állomány legalább 95-100 ezer körüli lehetett. Akkor saj-nos nem vettük figyelembe a hivatalos elhullási adatokat, hiszen ezek hozzáadásával ahasznosítási arány még magasabb.

43

Milyen a hasznosítási arány?

Az állomány szinten tartó hasznosítása esetén a szaporulatnak megfelelõ mennyiséget kelle-ne terítékre hozni (pontosabban az elhullással csökkentett szaporulattal azonos számú szarvast).

Mekkora is a szaporulati arány a gímszarvasnál? Ehhez a vemhességi vizsgálatok adataiadnak támpontot (a 80-as évek elejétõl kezdve több száz állat vizsgálata alapján, az alsó ér-tékek gyenge élõhelyi viszonyok esetén, pl. vemhességi arány a Börzsönyben)

Ünõk (1,5 évesek) 20–90%Tehenek 70–99%

Az országos viszonylatban érvényes vemhességi arányt csak nagyon hozzávetõlegesen le-het becsülni. Nincs megbízható információnk sem az ünõk/tehenek arányáról, sem az élõ-helyi viszonyok hatásáról, sõt még az ivararányról sem. (Egy dolog biztos csupán, hogyikervemhesség átlagosan 300 tehén közül egyben fordul elõ!) Így durván azt mondhatjuk,hogy a várható szaporulat 0,5–0,7 borjú/tehén (az elléskor 2 éves korúakat beleszámítva).Így ha 100 ezres törzsállományt veszünk alapul, az évenkénti országos szaporulat 30–35ezer lehet! Ha azonban a létszám 120 ezer, s az ivararány 1 bika/1,2 tehén körüli érték, ak-kor a 40 ezret is elérheti a szaporulat.

1. ábra

Gímszarvasállomány-alakulás

44

A terítékbõl és az elhullásból adódó veszteség (mortalitás) mekkora?

A hivatalos adatok szerint a veszteség igen tág határok között mozgott az elmúlt 20-25 év,sõt még az utolsó 5 év folyamán is: 21 ezer (1997) és 36 ezer (2001) között (2. táblázat).

A veszteségbe beleszámítottuk a bejelentett elhullásokat is (országúti és vasúti elütés, ké-sõn megtalált lelövés/sebzés, orvvadászat, kóbor ebek, betegség stb). Ez éves viszonylat-ban 1500-2200 közötti egyedszám.

Az egyéb veszteség, megítélésem szerint, az elõbbi tételnél jóval nagyobb. Ez a tágabbértelemben vett orvvadászati tevékenységbõl, vadlopásból ered. Ennek a mértékét – orszá-gos viszonylatban – reálisan megítélni lehetetlen. Egy-egy bejelentett/nyilvánosságra hozotttettenérési, házkutatási, illetve nyomozási eredmény azonban döbbenetes számokat sejtet.Ezért azután nem lehet nagyon irreális, ha éves viszonylatban 8-10 ezerre becsülöm, ezt arejtett (fekete) veszteséget.

Az elõbbieket összesítve, a teljes éves veszteség akár 40-45 ezer is lehetett, már a2001/2002-es idényben. Ez pedig még 100-120 ezres törzsállományból kiindulva is jelentõslétszámcsökkenést eredményez. Egyes területeken a pár évvel korábbi állomány a vadgaz-dák szerint mintegy a felére csökkent. A lelövési tervet nem nehéz megemelni, a hivatalosterítéket azonban csak átmenetileg lehet, ha nem akarjuk (újból) „kizsigerelni” az értékesállományokat (3. táblázat)!

1. táblázat Becslési/teríték (+elh.) adatok

2. táblázat Teríték (+elh.) adatok (ezer)

3. táblázat Egy megyei lelövési terv/teríték adatsor

45

Az apasztás szükséges mértékét az elõbbiek alapján igen nehéz helyesen meghatározni.Fõként pedig nem szabad általánosan egységesen – sem területnagyság, sem becsült lét-szám szerint – elõírni! Csak differenciáltan, figyelembe véve:

– az állomány minõségét (értékes állományok);– a sajátos élõhelyi viszonyokat, így:

– ahol minimális az erdei vadkár (pl. berki területek);– a mûvelési ág változását (pl. leendõ erdõtelepítések).

2. AZ APASZTÁS MÓDJA

Az elõbbiekben a létszámcsökkentés mértékérõl, a nyers mennyiségi szabályozásról voltszó. Legalább ilyen kényes, kritikus dolog az ivar és kor szerinti, sõt az egyes ivar- éskorcsoportokon belüli lelövési arányok meghatározása is.

Milyen az ivararány?

A legnagyobb hangsúly rendszerint az ivararány szabályozásán van. Milyen (legyen) azivararány?

Biológusok szerint gímszarvasnál a természetes ivararány 1 hím:1,3 nõivarú (valamennyikorosztályt összesítve). Ezzel szemben az óhajtott (a trófeakultusztól elvakított vadászokszerinti) ivararány: 1,5-1,2:1

Vajon milyen az állomány ivari megoszlása? Utánanézhetünk a hivatalos becslési adatok-nak (4. táblázat). Ezek szerint igazuk van a biológusoknak.

A becsült ivararányértékek csökkenõ (az 1:1-hez közeledõ) tendenciát mutatnak az utób-bi 5-6 évet tekintve (az adatok azonban éppolyan kis valóságtartalmúak, amint azt a lét-számbecslésnél láttuk). Ezt látszik alátámasztani a nõivar rovására erõsen eltolódott teríték-ivararány adatsor (5. táblázat).

Ez ugyanis inkább ingadozó, mint növekvõ értéktendenciát jelez. Az utolsó idény adatamindenesetre eléggé feltûnõ: 1,55x-ös tehén(ünõ)-lelövési arány. Az egyik, minõségileg isigen jó szarvasos vadászterületen (a vadászati vezetõ elmondása szerint) a 2002-es bõgésiidényben a pár naponként is csak itt-ott jelentkezõ intenzív bõgés, közelebbrõl megfigyel-ve, igen meglepõ képet mutatott: egy-egy tehén (ünõ) körül 10-15 bika hangoskodott, epe-kedett! Remélhetõleg ez csak egyedi, vissza nem térõ „rendellenesség” volt. Jóllehet a fen-

4. táblázat Becslés: tehén/bika (VG Adattár)

5. táblázat Teríték: tehén/bika (VG Adattár)

46

tiek arra utalnak, hogy már a 2001/02-es idényben „agyonverettük” az értékes populációktehénállományát! Véleményem szerint értékes állományok esetében a tartamos lelövési(teríték-)ivararány 1,2-nél ne legyen nagyobb!

A borjak ivar szerinti hasznosítása is sok szakmai vita forrása. Általában kímélendõnektartják a bikaborjakat, gyakran még a gyengéket is. Még ilyen vélemény is támogató vissz-hangra talált: a bikaborjak rendszerint gyengébbek, borzasabbak, mint az ünõborjak, ezértigen megfontoltan szabad csak a borjakat apasztani! Pedig a természeti törvényeket itt is jólenne ismerni, elfogadni. A borjak esetében sem szabad elnyomni a nõivart!

Milyen a koreloszlás?

A koreloszlás nem kevésbé kényes kérdés. Szüntelenül középponti kérdés az elfiatalo-dott bikaállomány. Mégis mit teszünk e probléma megoldása érdekében? Az idõsebb bikáknagyobb mérvû kímélését még a túlfejlesztett trófeabírálat sem képes kikényszeríteni (nemakarok most belemerülni a részletekbe)!

Érdekes kontraszt itt az (amire egyik nagy tapasztalatú szakemberünk hívta fel a figyel-met), hogy tehénállományunk elöregedett(?). Helyenként bizonyára igaz. Nyilván nemmindegy az, hogy az esetleges elöregedés milyen mértékû. Mindenesetre gondoljuk végiga nõivarú létszámapasztási gyakorlatot (a selejtezést ideje lenne már kitörölni a mindenna-pi, illetve hivatalos használatból)! A terítékre kerülõ borjaknak nagyjából a fele ünõborjú.Az, hogy sok vagy kevés borjat lövünk, nézõpont kérdése. Tavasszal, nyár elején csak ünõ-borjat, ill. egyéves ünõt ejthetünk el. Ezzel együtt is marad még bõven belõlük a követke-zõ idényre. A tarvadazás fõ idejére a normálisan fejlõdõ ünõk már szinte anyányiak, így et-tõl kezdve – javarészt véletlenszerû lelövést feltételezve – a meglévõ koreloszlási arányok-nak megfelelõ az apasztás. Véletlenszerû alatt azt értem, hogy azt lõjük, amelyik jól áll, ki-véve a vezértehenet. Az öreg tehenek megmaradása pedig nagyon fontos egy ilyen fejletttársas viselkedési rendszerben élõ vadfaj esetében!

Visszatérve a bikákhoz, kézenfekvõ lenne, hogy a fiatal korosztályt apasszuk erõsebben.Ez viszont, úgy tûnik, sehogy sem megy. A bikaborjút kímélni kell, a csaposok közt alig-alig akad olyan, amelyiknek a csapja alatta van az elõírásos minimumnak. Így máris ott va-gyunk a 2. agancsúaknál (ezeket a szakemberek általában 3 évesnek nevezik, valójában afõidényben 2,5 évesek. Nos, mi a helyzet ezeknek a gyérítésével (selejtezésével)? Idézekegy nemrég megjelent szakkönyvbõl: „A fiatal bikákat csak akkor szabad meglõni, ha tes-tileg is elmaradtak a fejlõdésben…” (Fatalin Gy.: A magyar gímszarvas)

Sajnos vagy szerencsére, sok sportvadász igen hadilábon áll a bikák életben történõ kor-becslésével. A gyakorlatban ez sokszor azt jelenti, hogy kétszer annyi idõsnek vélik a bi-kát – gyakran még a birtokbavétel, sõt a koponyatisztítás után is –, mint amennyi valójá-ban. Így például a 2,5 évest ötévesnek, a 4,5 éveset 7-8 évesnek. (Számomra érthetetlenmódon a vadkannál ugyanez a helyzet!) Aztán persze meglepõdnek a bírálatkor kapott kor-becslési eredménytõl (minuszpont/ok/tól). A „profi szarvashústermelõ” orvvadászok pedig,úgy tûnik, kifejezetten a fiatal bikákat kedvelik, különösen barkás állapotban(?). Ezek azon-ban csak mellékvágányok. Szilárd meggyõzõdésem, hogy nem tûr halasztást a fiatal bika-korosztály fokozott mérvû apasztása! Tudom jól, hogy ez mennyire ellentétes a legtöbb

47

szakember véleményével. Tudomásul kell venniük azonban, hogy a bika-oldalt illetõennincs más megoldás! A legnagyobb akadályt azonban trófeabírálatunk, a bírálati szempon-tok – bár igen fejlett, de a valóságtól, a biológiai alapoktól teljesen elszakadt – jelenlegi for-mája jelenti. A trófeabírálati (selejtezési) szempontok, elõírások és szankciók gyökeresmegváltoztatását nem szabad elodázni, különösen a fiatal bikakorosztályt illetõen. Máskép-pen nem tudunk kilábalni a kátyúból, ami a magas szarvaslétszámmal és az ehhez kapcso-lódó jelentõs erdei vadkárral van összefüggésben.

A drasztikus létszámapasztást, különösen annak uniform mechanikus voltát azonbanmélységesen elítélem. Igenis át kell gondolni, alaposan meg kell vitatni a részleteket! Érté-kes dél-dunántúli szarvasállományainkat bûn lenne meggondolatlanul szétverni. Ezért bi-zonyára áldozatokat is kell hozni. Pénzügyi forrásokat kell keresni, és nem csak a vadgaz-dálkodás, hanem a természetvédelem oldaláról is. Ahogyan azt egyik nagy öregünk, PállEndre kezdeményezte, ez a mi gímszarvasunk is megérdemelne annyi figyelmet, védõ gon-doskodást, kiemelt státuszt, mint pl. a vidra, a fekete gólya vagy a rétisas.

Szerencsére azért vannak újabb kezdeményezések, pl. a „Zalai gímszarvasért” Alapítványvagy a közelmúltban felvetõdött ötlet, a világörökséggé nyilvánítás ügye. A konkrét formanem túl lényeges, hanem az, hogy a gímszarvast természeti kincsünknek, örökségünknektudjuk elfogadtatni és megtartani. Ez csak jó ómen lehet, hiszen ezerszáz éve csodaszarva-sunk már bevezetett minket Európába.

Összegzésül a következõket emelem ki:

– A gímszarvaslétszám-apasztás helyes mértékének, ütemének a megtervezéséhez nem ele-gendõek a rendelkezésre álló adatok (az ezt elõsegítõ vadbiológiai kutatásoknak a jövõ-ben /is/ prioritást kellene adni)!

– Még 100-120 ezres (volt) tavaszi állományt feltételezve is, már jelentõs csökkenés követ-kezett be, mivel a kalkulált 30-35 ezer példányos szaporulathoz képest az (általam be-csült) éves veszteség 40-45 ezer. Annál is inkább, mert a hivatalos tehénlelövés aggasztómértéket ért el (1,55 tehén/bika).

– Mindkét ivarú borjak létszámának erõteljesebb apasztása mellett a tehén(ünõ)-pusztításmérséklését javaslom. Ugyanakkor szükségesnek tartom a fiatal bikák létszámának jóvalnagyobb mérvû apasztását.

– A gímszarvas kimagasló értékû dunántúli populációinak és ezek élõhelyének természeti(nemzeti?, európai?) kincsként való kezelését ajánlom. Az újabb döntésre pedig majdunokáink lesznek jogosultak!

Ennek érdekében javasoltam fél évvel ezelõtt e fórumnak, a „Szarvaskonferenciá”-nak azösszehívását, ami csak egy kis megállóhely a nehéz ösvényen haladva.

48

TRÓFEABÍRÁLAT RENDJÉNEK

GYAKORLATA ÉS JAVASLAT

MÓDOSÍTÁSÁRAFarkas Dénes

Hazánkban az elsõ trófeakiállítást – amely a bírálat elsõ lépésének tekinthetõ – a 19. szá-zad végén, 1871-ben rendezték, majd már 1880-ban kiállításon mutatták be az év legszebbtrófeáit. Ezt követõen évenként rendszeresek voltak a trófeakiállítások. Figyelemre méltóvolt az 1892-ben megrendezett, ahol az elõzõ 10 évben zsákmányolt trófeákat mutatták be.A bemutatott trófeák rangsorát szemrevételezéssel: szépség, súly, ágszám, szárhosszúságalapján állapították meg, de volt eset, hogy az elejtett szarvasbika súlyát is megadták. A sor-rend megállapításában a pontszám még nem szerepelt. Az önkéntesség alapján bemutatotttrófeák adatait csak az 1920-as években jegyezték fel elõször. A kiállításokat 1880-tól 1944-ig a Nemzeti Vadászati Védegylet szervezte.

Az elsõ világháború idején és azt követõen, néhány évben nem rendeztek kiállításokat;a sorozat csak 1925-ben folytatódott. Fontos megemlítenem, hogy 1928-ban szerepeltek azsákmányolt trófeák elsõ ízben nyílt területi és vadaskerti megbontásban!

A sorrendiség megállapításához csak a húszas évektõl vezették be a pontozást, ami kez-detben csak néhány mért adattal egészítette ki a szubjektív megállapításokat. 1925-ben márképlettel dolgoztak. A bírálat módszerének kialakulásában nagy szerepe volt Nadler Her-bertnek, aki elsõsorban a szarvasagancs bírálati képletének kidolgozásával foglalkozott, demellette a dámagancs és a muflonszarv bírálati képletének jobbításán is dolgozott. A bírá-lóbizottság 1925-tõl 1944-ig Nadler Herbert vezetésével dolgozott, és mellette „neves vad-gazdák és vadászati szakemberek” vettek részt a bírálatban.

A második világháborút követõ években a szakirányításnak elsõ feladata a nagyvadállo-mány mennyiségének növelése volt, ezért 1950-ig hazánk egész területén tilos volt szarvastlõni, és õzbakra is csak kivételes esetben adtak lelövési engedélyt.

A trófeabírálat újjászervezése és a munka megkezdése Szederjei Ákos nevéhez fûzõdik.A bírálatok a MÁLLERD-nél kezdõdtek, majd az Erdészeti Tudományos Intézet (RTI) meg-alakulása után a vadgazdaság-tudományi osztály feladata lett. Kezdetben a trófeabírálat cél-ja a második világháború utáni években szaporodó gímszarvasállomány felmérése volt.1957-tõl érkeztek külföldi bérvadászok, és az általuk elejtett nagyvad- – kezdetben gímszar-vas- és õz- – agancsok elbírálására kapott feladatot a hazánkban elsõként létrehozott állan-dó Országos Trófeabíráló Bizottság.

A bizottság az 1954-ben véglegesített nemzetközi képlettel bírálta a szarvasagancsokat,majd 1962-tõl a dámlapátokat, a muflonszarvakat, az õzagancsokat és a vadkanagyarakat is.

49

A szarvasagancsok esetében a Nadler-képlet pontszámát napjainkban is fel kell tüntetni anemzetközi mellett.

A hazai trófeabírálat tudományos céllal jött létre, és ennek megfelelõen is mûködött. Kez-detben jogszabályi háttere nem volt. Az erdõkrõl és a vadgazdálkodásról szóló 1961. éviVII. tv. a trófeabírálat mûködésérõl még nem tesz említést.

Az Országos Trófeabíráló Bizottság mûködésének szabályozásáról elsõ ízben a3/1963/Erd.É.1./ OEF számú utasítás rendelkezett, majd ezt a 28/1968/MÉM.É.15./ MÉMszámú miniszteri utasítás követte.

A trófeabírálat rendjének részletes szabályozásával a mezõgazdasági és élelmezésügyi mi-niszter 19/1969/MÉM.É.13./ MÉM számú utasításában találkozunk. Ezt követõen jöttek lét-re az OTB mellett a megyei trófeabíráló bizottságok. Tanulságos az országos és a megyeibizottságok összetételérõl hozott utasítás, amely a következõ: „Az OTBB-nak elnöke ésnégy tagja van. Elnökét a minisztérium Erdészeti és Faipari Hivatalának vezetõje, két tagjáta minisztérium Vadászati és Vadgazdálkodási Fõosztályának vezetõje, két tagját pedig a Ma-gyar Vadászok Országos Szövetsége 3 év tartamára bízza meg.”

„Az MTBB-t a megyei tanács vb. mezõgazdasági és élelmezésügyi osztálya alakítja meg.Az MTBB-nek három tagja van, akik közül egyet a területileg illetékes erdõrendezõség,egyet a MAVOSZ megyei intézõbizottsága javaslatára a megyei mezõgazdasági és élelme-zésügyi osztály jelöl ki 3 évi idõtartamra. A tagok maguk közül választanak elnököt.”

Némi változás következett be a 8/1977./MÉM.É.16./ MÉM utasítás megjelenését követõ-en, amely az OTBB létszámát 5 fõre emelte. Elnökét és két tagját a minisztérium Vadásza-ti és Halászati Fõosztályának vezetõje, két tagját pedig a MAVOSZ bízta meg. A MTBB-ot amegyei tanács mezõgazdasági és élelmezésügyi szerve alakította meg. Három tagjábólegyet a megyei mezõgazdasági osztály dolgozói közül, egyet a területileg illetékes erdõren-dezõség, egyet a MAVOSZ megyei intézõbizottsága javaslatára a megyei szakigazgatásiszerv jelölt ki 5 évi idõtartamra.

A megyei bizottságok csak a hazai vadászok által zsákmányolt nagyvadtrófeák bírálatárakaptak jogosítványt. Ugyancsak ezzel egy idõben vezették be elsõ ízben a hibás lelövésekszankcionálását, ami a hazai vadászok esetében felügyeleti intézkedést (pl. területbérletiszerzõdés felmondása), külföldi bérvadászat esetében a bérlelövési díj elvonását jelentette.A rendelkezést 1982-ben eltörölték.

Az országos és a megyei bizottságok 1993-ig változatlanul mûködtek. A szervezet felépí-tését a 8/1993.(I.30) FM rendelet változtatta meg, melynek értelmében az OTB elnökét aminiszter, tagjait és az MTB elnökét – az OTB elnökének javaslata alapján – a minisztériumnevezte ki. Az MTB tagjait az OTB elnöke nevezte ki, illetve kérte fel. Ebben az idõszak-ban kezdte meg mûködést az OTB mellett 6 országos hatáskörû, a külföldi bérvadászok ál-tal zsákmányolt trófeák elbírálására jogosult megyei bizottság is.

A trófeabírálat rendjében a vadászati törvény és annak végrehajtására kiadott30/1997.(IV.30.) FM rendelet jelentõs változást eredményezett. A korábbi összetételû MTB-ok megszûntek, a bírálat feladatát a jogszabály a megyei vadászati hatóságokra ruházta.

50

A trófeabírálat szervezeti felépítése és feladata

A fél évszázada létrehozott trófeabírálat szervezeti felépítésérõl részletes, a célját és mûkö-dését tartalmazó miniszteri rendelet vagy mûködési szabályzat nem született annak ellené-re, hogy azt már a 30/1970.(XII.24.) MÉM rendelet, valamint ennek módosításáról szóló23/1972. (XII.2.), a 4/1973.(III.22.), a17/1977.(V.6.) MÉM rendelet is tartalmazott egy olyankitételt, amely így szól: „A trófeabíráló bizottságok szervezetére és mûködésére vonatkozószabályokat külön jogszabály állapítja meg.” Az elmaradást, illetve hiányt kívánta pótolni avad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény ésa végrehajtására kiadott 30/1997. (IV.27.) FM rendelet. Legnagyobb változást a bírálat rend-szerének hatósági intézményrendszerbe történõ integrálása jelentette. Ezzel az intézkedés-sel a jogszabály a bírálatot hatósági és igazgatási feladatokkal ruházta fel. A bírálat évtize-dekkel korábban kialakított szakmai tartalma csorbult, esetenként meg is szûnt. A bírálatrendszerébe olyan elemek kerültek, amelyek a gyakorlatot sértõ intézkedésekre adtak jo-gosítványt a hatóságoknak. A bírálat rendjében olyan adminisztratív és bürokratikus túlzá-sok születtek, amelyek a bírálat jelentõségének túlzott szerepét kívánták kiemelni, miköz-ben figyelmen kívül hagyták a gyakorlati tapasztalatokat.

A jogszabályi változás elsõsorban a megyei (elsõ fokú) trófeabíráló bizottságok rendszer-be illeszkedését szolgálta, miközben az OTB szerepének, feladatának és jogkörének tisztá-zása háttérbe szorult. A megyei bizottságok bírálógárdájába a vadászati felügyelõk kerül-tek, akik a trófeabírálat elméletérõl és gyakorlatáról – néhány személy kivételével – hiányosismeretekkel rendelkeztek. A trófeabírálat során egyaránt szükség van az egyszerûbb ob-jektív trófeaméretek felvételére és a nagyobb felelõsséggel járó szubjektív megállapítások-ra is. Ez utóbbi viszont már nagy szakmai felkészültséget és gyakorlatot igényel. Az új tró-feabírálati rendszerbõl az évtizedes tapasztalatokkal rendelkezõ szakembereket kihagyták,ezzel a bírálat objektivitása és pontossága sérülékennyé vált.

A trófeabírálat átszervezése során hiányos intézkedés született az OTB feladat- és hatás-körére, nem készült olyan, az egységes mûködést biztosító szabályzat, amely a feladat-vég-rehajtásra, valamint az egységes bírálati eszközök használatára vonatkozott volna.

A bizottságok feladatainak egy részét jogszabályok írták elõ (hiányosan), más részük tradici-onális eredetû, azaz öröklött volt. Feladataikat az alábbi felsorolás összefoglaltan tartalmazza.

Az OTB feladata:– másodfokú trófeabírálat;– a megyei felügyelõségek trófeabírálati és az ezzel összefüggõ hatósági munkájának szak-

mai irányítása, felügyelete;– a hatósági ellenõrzésben való részvétel;– adatállományok összesítése, vezetése, karbantartása, átadása a Vadgazdálkodási Adattárnak;– a körzeti vadgazdálkodási tervezésben való részvétel, folyamatos értékelõ munka;– szakmai statisztikai összesítõ jelentések készítése, döntés-elõkészítõ anyagok összeállítása;– a trófeabírálat informatikai fejlesztése (bírálati program);– központosított beszerzések (érem, oklevél) és szétosztás, helyi eszközigények elbírálása;– CIC szakbizottsági munka

51

– kiállítások szervezése, rendezése, külföldi részvétel esetén a nemzeti trófeaanyag össze-állítása;

– ranglisták vezetése, a kiemelkedõ trófeák nyilvántartása;– a nemzeti trófeafotó-archívum kezelése;– kapcsolatos ügyekben szakhatósági, szakértõi részvétel;– trófeabírálat oktatásával kapcsolatos feladatok.

Az FVM megyei földmûvelésügyi hivatalok vadászati és halászati osztályának trófeabírá-ló bizottságai a vadászati hatóság szervezetében 13 idõszakosan mûködõ, megyei illetõsé-gû trófeabíráló bizottság feladata:– a vadászjeggyel rendelkezõ vadász által elejtett vad trófeájának idény végi, idõszakos tró-

feabírálata;6 állandó mûködésû, megyei és országos illetõségû trófeabíráló bizottság feladata:– a vadászati engedéllyel rendelkezõ vadász által elejtett vad trófeájának folyamatos tró-

feabírálata és a vadászjeggyel rendelkezõ vadász által elejtett vad trófeájának idény végi,idõszakos trófeabírálata.

A trófeabírálat gyakorlati szerepe

A nagyvadállomány minõségének javításában a klasszikus vadgazdálkodás a selejtezésnek,ezen belül a trófea alapján végzett szelektálásnak (válogató vadászatnak) jelentõs szere-pet és jelentõséget tulajdonít. Az évtizedek óta folyó szakmai vita és a gyakorlati tapasz-talatok mindinkább arra a következtetésre és megállapításra késztetik a gyakorlati szakem-bereket, hogy a trófea alapján végzett selejtezéstõl a trófea legfontosabb mutatói (tömeg,hosszúság, forma) nem változnak. Ezt a megállapítást napjainkra már a tudomány is alá-támasztja. Az egy-egy fajra jellemzõ agancs-, illetve szarvforma genetikailag stabil, a növe-kedésnek az átörökítõ szerepe elhanyagolható. Agancsot, illetve szarvat csak a hímnemûpéldányok viselnek, ezért a nõnemû egyedeket ez alapján nem lehet szelektálni. Tehát azagancs és a szarv tömegének, szár és szarv hosszúságának jelentõs javulása ettõl nem vár-ható.

Nagy jelentõsége van az élõhelynek, az élõhely természetes és mesterséges táplálékának,annak összetételének, valamint egyéb tényezõknek, mint pl. a nyugodt, stresszmentes élet-nek, valamint az idõjárásnak. Bizonyított, hogy megfelelõ takarmányozással jelentõsen ja-vítható az õz-, a szarvas- és a dámtrófea tömege. Növeli a selejtezés bizonytalanságát az is,hogy a selejt fogalmát igencsak tág határok között lehet meghatározni a szarvas-, a dám-,és az õzagancs esetében egyaránt.

Több példával bizonyítani lehet a selejtezés minõségjavító eredménytelenségét.A tengelici vadásztársaság területén az 1972–1990-ig zsákmányolt különbözõ korcsopor-

tokba tartozó õzbakok agancsainak szárhosszúsága nem változott. A „gyilkos” (nyársas)agancsok száma az évenként terítékre került bakok között nem csökkent.(2,5-3%). Azabádszalóki vadásztársaság területén az 1982. és 2002. év között elejtett õzbakok között ezaz arány szintén nem változott, 2-3% között ingadozott (Simon Károly szóbeli közlése).

52

Nincs meggyõzõ bizonyíték arra, hogy az agancs és szarv alapján végzett selejtezés (vá-logatás) minõségjavulást eredményez. Az évenként változó trófeaminõség (tömeg, érmesarány) elsõsorban a táplálék mennyiségének és minõségének függvénye.

A trófeabírálat jelentõsége a nagyvadállomány minõségének folyamatos, vadászati egy-ségre lebontott regisztrálása. Az állam a tulajdonában lévõ vadállományt igyekszik optimá-lis szinten tartani, és minõségét megõrizni vagy javítani. Ennek egyik eszköze a trófeabírá-lat, melynek során évenként kap információt a nagyvad minõségérõl, aminek legfontosabbértékmérõje az érmes trófeák aránya. De képet kap a nagyvadfajok (hímivarúak) korosz-tályviszonyairól is.

Trófeabírálat Európában

A trófeabemutatási kötelezettséget Európában hazánkon kívül sehol nem írja elõ jogsza-bály. Meglepõ, hogy a nagy vadgazdálkodási és vadászati hagyományokkal rendelkezõ ál-lamokban is csak az utóbbi években indult el a bírálat rendszerének államilag történõ ösz-szefogása, irányítása. Így pl. Lengyelországban jelenleg vannak kialakulóban a nemzeti tró-feabíráló bizottságok. A legismertebb gyakorlat a trófeakiállításokon végzett trófeabírálat(pl. Németországban, Lengyelországban). Ausztriában csupán az állami területeken zsák-mányolt vad trófeáját kötelezõ bírálatra bemutatni. Romániában a területeket bérbe adó er-dõgazdaságok végzik a bírálatot. Szlovéniában a vadászterületen a fõvadász teszi ezt. Ott,ahol több vadászszövetség van, pl. Németországban, ezek érdekeltségi területein is eltérõa bírálat rendje, de sehol nem kötelezõ. A gazdag vadgazdálkodási és vadászati tradícióvalrendelkezõ Csehországban és Szlovákiában úgyszintén csak kiállításokon bírálják el az ottbemutatott trófeákat.

Kérdés, az EU-csatlakozást követõen ezen a téren szükségünk lesz-e jogharmonizációra.

A trófeabírálat ellentmondásai a gyakorlatban

A trófeabírálat jelenlegi elmélete a nagyvadállomány selejtezésének – a hagyományos,klasszikus vadgazdálkodás értelmezése szerinti, fontossági sorrendben – az elsõ helyet tu-lajdonítja. Az évtizedek óta folyó szakmai vita és a tudományos vizsgálatok tapasztalatai éseredményei viszont bizonyították, hogy az agancs, illetve a szarv alapján végzett selejtezés(helyesebben válogatásnak vagy szelektálásnak mondhatnánk) az állomány minõségére, ne-vezetesen az agancs vagy szarv tömegének, méreteinek növelésére nem alkalmas. Agancsotvagy szarvat hazai nagyvadjaink között csak a hím példányok hordanak, ezért a nõnemûegyedeket erre nem lehet szelektálni. Egy adott fajra jellemzõ agancs, és szarvforma geneti-kailag stabil, viszont a növekedésnek az átörökítõ szerepe elhanyagolható. Tehát az agancsés a szarv méreteinek növelésére, a rendellenes formák csökkentésére, illetve megszünteté-sére a selejtezés nem alkalmas. Ennek ellenére a trófeabírálat olyan jelentõséget tulajdonítennek, hogy azt hatósági eszközzel, akár pénzbírsággal is szankcionálja. A bírálat során eza tudat uralkodik, aminek következtében a gyakorlatban több ellentmondással találkozunk.

53

– Az utóbbi évtizedben a hatóság túlzott szigorral lépett a trófeabírálat rendszerébe. A korailelövések szankcionálása érdekében igyekezett olyan mutatókat mesterkélten megszabni azagancsokra és szarvakra, amelyek azok szabványos „elõállítását”, ismétlõdését feltételezi. Atermészet képzõdményei között az agancs és a szarv azok egyike, amelyeket nem lehetegységes elvek szerint, kategorikus megállapítások alapján, fejlõdése közben rendszerbe,sablonba szorítani. Utalás történt arra, hogy az agancs – kisebb mértékben a szarv – fejlett-sége, tömege elsõsorban az élõhely, az élõhelyen fellelhetõ élelem mennyiségének, minõ-ségének és összetételének az eredménye. A szakszerûtlen elejtés megállapításához mester-kélt összeállítású táblázatok a gyakorlatlan trófeabírálók számára készült „szakmai” kapasz-kodók, amelyek alkalmazhatók a trófeabírálatban kevésbé járatos vadászokkal szemben aszankció kiszabásakor. A segédlet legnagyobb hibája, hogy évre (évjáratra) követeli a kormegállapítását, megfeledkezve arról, hogy egzakt kormegállapításra alkalmas módszer je-lenleg nincs. Erre való tekintettel a pénzbírság kiszabásának sincs alapja.

– Korai lelövés esetén, a jogszabály megkülönbözteti az engedéllyel és a vadászjeggyel ren-delkezõ vadászt. A vadászati engedéllyel rendelkezõ vadász által bérvadászat során zsák-mányolt vad trófeája után, a hibás lelövés esetén, vadgazdálkodási bírsággal kell sújtania vadászatra jogosultat. Ez ellentmondást eredményez a vadászjeggyel vadászó esetében,amikor az – „hibás” lelövés esetében – vadászjegybevonással büntethetõ annak ellenére,hogy a szakszerûtlen vadászatért a vadászatra jogosult a felelõs.

– A jelenlegi jogszabály megfelelõ és gyenge élõhelyet, ebbõl eredõen két eltérõ fejlettsé-gû trófeát különböztet meg szarvas és õz esetében. E kategóriába sorolás ebben a for-májában szubjektivitásra ad lehetõséget. Amennyiben a szakszerûtlen elejtés minõsítésé-nek ismérvei a vadgazdálkodási körzetekre elkészülnek, abban az esetben a bírálat rend-jében még nagyobb lesz a bizonytalanság, a tévedés és a visszaélés lehetõsége (pl. hakét szomszédos vadászatra jogosult más-más vadgazdálkodási körzetbe esik, ezért ugyan-az a szarvasagancs egyik területen elmarasztaló, a másikon pozitív minõsítést kaphat).

– A trófeabírálat eredményeibõl azt a következtetést vonták le, hogy a nagyvadállomány(szarvasbika, õzbak) elfiatalodott. Vajon ezt a megállapítást kritika nélkül elfogadhatjuk-e abban az esetben, ha a kormeghatározási módszerünk bizonytalan?

– Ehhez kapcsolódó szakmai kérdés a golyóérettség megállapítása. Évtizedek óta vitatott en-nek a korhoz kötése. Köztudott, hogy ez az egyedtõl, annak egészségi állapotától és azélõhelytõl egyaránt függ, ezért indokolt lehet a korhatár rugalmas kezelése. Pl. az õzrõlszakmai körökben közismert, hogy az érmes, de még inkább a kapitális trófeát viselõegyedek életkora 6 év alatt van. Ezzel szemben csak kivételes esetben hallunk a bírált tró-feák között 3-4 éves korban elejtett bakról! Nevezhetjük ezt tévedésnek, ám valójában eza szakma megcsúfolása. Nem merjük kimondani, hogy az õz már 4-5 éves korában elériaz agancsfejlesztés csúcsát, azaz a golyóra érettség korát, holott ezt Szederjei 1959-ben márleírta! Hasonló a helyzet a dámmal is. Az érmes agancsok között 12-13 éves korú bika Tol-na megyében csak elvétve kerül bírálatra: az érmes agancsú bikák kora 8-10 év!

A trófeabírálat nem tesz különbséget a szabad területi és a kerti trófeák között, ahogy eztmár a XX. század elején is tették (nyíltterületi és vadaskerti szarvasok). Ugyanakkor a Vtv.végrehatási rendelete 30/1997.(IV.30.) FM rendelet kötelezi a vadászatra jogosultat a zártkerti nagyvad megkülönböztetett azonosító jellel történõ megjelölésére.

54

– A mínusz pontok utáni szigorú szankcionálás a vadászt sok esetben arra kényszeríti, hogya trófeát ne mutassa be bírálatra. A bírálók esetében is tapasztalható az elnézés, melynekkövetkezménye a hamis adatfelvétel, a kor meghamisítása.

– A gyakorlat és az elmélet nincs összhangban. A vadászterületen pontos kort megállapíta-ni különbözõ látási viszonyok mellett még a legnagyobb gyakorlattal rendelkezõ hivatá-sos vadász számára is nehézséget jelent, ugyanakkor a trófeabírálat megköveteli a pon-tos évet, tehát kizárja a tévedés lehetõségét.

– A szigorú mínuszpontos szankció a fiatalkori válogató vadászatot – amelynek egyik cél-ja a korosztályviszonyok megfelelõ beállítása – gátolja, ugyanis fiatalkorban legnehezebba megfelelõ elbírálás, kevés a jól felismerhetõen selejtnek nevezhetõ egyed, és ez vissza-tartja a vadászokat. A szigor az állománycsökkentést gátolja.

– A trófeabírálati kor és a tényleges kor között jelentõs eltérés fordulhat elõ. A jelenleg is-mert legpontosabb módszer a fog cementrétegei alapján végzett, de ez is alkalmatlan ar-ra, hogy a trófeabírálat során alkalmazzák. Abban az esetben pedig, ha az agancsot kis-koponyára vágva viszik bírálatra, fogsor nélkül, ezt a korbecslési módszert nem is lehetalkalmazni.

– A korbecslésben is nagy eltérés tapasztalható a trófeabírálók között. Megesik, hogy 3-4év eltéréssel bírálják el két különbözõ bizottságnál az adott vadfaj trófeáját. Felvetõdik akérdés, vajon melyik az elfogadható, és mi történik abban az esetben, ha a vadász a szak-szerûtlen elejtés minõsítését követõen bírósághoz fordul jogorvoslatért.

– A jelenlegi trófeabírálat rendje az évtizedekkel korábban kialakulthoz viszonyítva sze-mélytelenné, közömbössé vált, elvesztette hajdani jelentõségét, oktató és tanító szerepét.A hazai vadászok sok esetben ki vannak zárva a bírálatból, nem kapnak választ a trófeaminõsítésérõl, elmarad a gratuláció. Az utóbbi években a trófeabírálat eredményének me-gyei értékelését a vadászati hatóságok elmulasztják.

– Annak ellenére, hogy leggyakrabban egyenként viszik bírálatra a trófeákat, a bírálatotvégzõ a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy a bírálat eredményérõl, tapasztalatárólszót váltson a tanácsot, véleményt váró vadásszal. Van olyan bírálóbizottság is, ahol a bí-rálat helyszínéül szolgáló helyiségbõl a vadászok ki vannak zárva, a bírálat folyamatátnem is látják.

– A vadászatra jogosultat vadászati bírsággal sújtja a vadászati hatóság, amennyiben a va-dász vadászati engedéllyel nem rendelkezik. Abban az esetben, ha az elsõfokú bíráló bi-zottság vadgazdálkodási bírság kiszabásáról hoz határozatot, a trófeabírálati igazolástcsak annak megfizetését követõen adja ki. A trófea visszatartása külföldi vadász esetébena lelövési díj megtagadását eredményezheti. A külföldi bérvadászt elriasztja, nem érti atúlzott adminisztrációt és a mínuszpont jelentõségét.

– Az elhullott vagy állategészségügyi ok miatt elejtett vad trófeabírálatának kérelméhez ha-tósági állatorvos által kiadott igazolást kell csatolni. A gyakorlatban az elhullott állatokegészségügyi vizsgálatára nem kerül sor (pl. rothadó tetem esetében) – vajon miért kellvalótlan adatot tartalmazó okirat kiadására kényszeríteni a hatósági állatorvost?

55

Összegzõ megállapítások a trófeabírálattal kapcsolatos tanulmányhoz:

1. Megállapíthatjuk, hogy a közel 50 éve (1957-tõl) mûködõ magyarországi hivatalos tró-feabírálat során szerzett statisztikai adathalmaz rendkívül értékes. Egyértelmûen méri akülönbözõ trófeás vadfajok állományának minõségét, a minõség változását. Ez nagyelõnyt jelent a teljes és átfogó trófeabírálatot nem végzõ országokkal szemben. Ezért ki-mondhatjuk, hogy a kötelezõ trófeabírálatra továbbra is szükség van.

2. Az elmúlt években, különösen az utóbbi 5-6 évben, a trófeabírálat jelentõsége túlnõtteazt a határt, amely még pozitív hatást gyakorolhat a vadgazdálkodásra, ezért azonnali vál-toztatásra van szükség a trófeabírálat rendjében, szabályaiban és elveiben.

Ennek okai:– A súlyos anyagi büntetésekkel szankcionált (határidõn túli vagy elmulasztott bemutatás).– A bemutatási kötelezettség teljesítésének rendkívüli módon megnövekedtek a költségei

(egyenként vagy néhány darabonként történõ bemutatás, szállítás, kísérõk ideje, a bizott-ságok korlátozott nyitva tartása miatti többletutazás, bírálati díjak stb.).

– A trófeák önálló, az adott évi felrakás és területenkénti érték általános elvei alapján tör-ténõ bírálata, különös tekintettel a rendkívül bizonytalan kormegállapítás miatti „mínusz-pontos” bírságra, nem tölti be az eredetileg kitûzött célját, azaz csak a trófea alapján tör-ténõ kiválasztó selejtezés nem oldja meg az állomány trófeaminõségének javítását. Ezttöbb, egyéb öröklõdéstani szakcikkbõl, de saját tapasztalatunkból is megállapíthatjuk.Ezért ki kell mondani, hogy a bírságoló szankció káros és felesleges.

– Kérdést vet fel a bírságolás jogalapja, a kormegállapítás mikéntje: a kormegállapítást egyhatósági alkalmazottakból álló – egyébként a döntéseinek, megállapításainak helyességé-ért felelõségre nem vonható, illetve nem szankcionálható – „bizottság” végzi. A magyarjogban a büntetõítélet vagy szabálysértési bírság jogalapja – kivéve, ha evidens a bünte-tendõ cselekmény – egy független, szakértõi megállapításainak helytállóságáért büntetõ-jogilag felelõs szakértõ véleménye.

– Nem elhanyagolható a trófeabírálat jelenlegi rendjének és szigorúságának az a hatása,amely gátolja a vadgazdálkodók állományszabályozási tevékenységét, valamint a trófeabí-rálat szankcióitól való félelem orvvadászatot elõsegítõ (elejtett vad eltitkolása stb.) ténye.

Javaslatok a trófeabírálat, rendjének, mûködési elveinek megváltoztatására:

I. változat:A trófeabírálat társadalmi feladat legyen, természetesen a bemutatás kötelezettsége to-

vábbra is maradjon meg, de a kötelezettség teljesítése idõben és térben könnyebbé váljon,adjon lehetõséget az azonos adottságú vadászterületekrõl származó trófeák egyidejû össze-hasonlítására, a szubjektív bírálat megkönnyítésére (pl.: évenkénti kötelezõ kiállítások). Atrófeák mérési adatainak az illetékes hatóságok részére történõ átadása a trófeabírálatotvégzõ (végeztetõ) szervezet részére kötelezõ. A trófeabírálat gondozását pl. az OMVK vé-gezheti.

56

II. változat:A trófeabírálat nagy tapasztalatot, széles körû ismereteket és szaktudást igénylõ feladat.

Bármely más szakmai ágazatot tekintünk, ezt a munkát hiteles, független, esetenként vizs-gázott, ellenõrzött és hatóságilag bejegyzett ágazati vagy igazságügyi szakértõk végzik, akikmegállapításaikért, döntéseikért felelõsségre vonhatók. Amennyiben a mínuszpont pénz-ügyi szankciója elmarad, ez a munka szakértõi tevékenység lesz. Természetesen a szakér-tõk egységes szemléletét közös országos egyeztetésekkel kell fenntartani. A szakértõ a bí-rálati adatokat azonnal, digitálisan tudja továbbítani az illetékes társadalmi szervezet és ha-tóságok részére.

Természetesen mindkét esetben fenntartandó, de csak egy ORSZÁGOS HIVATALOS TRÓ-FEABÍRÁLÓ bizottság vagy állomás, amely a szakmai iránymutatásokat végi, különlegesesetekben bírál, pl. nemzetközi szinten értékes trófeákat, összehangolja a társadalmi bírálóbizottságok vagy szakértõk munkáját, mûködését stb.

Jelen felvetéseimmel, a trófeabírálat jelenlegi rendjének megváltoztatásával szeretnémmegmozdítani a vadásztársadalmat, a vadgazdálkodási tevékenység elõsegítésére bírni avadászati fõhatóságot, az illetékes minisztériumot. A trófeabírálat elõnyeirõl, hátrányairól, avadgazdálkodást elõsegítõ megoldási lehetõségérõl kérem a vadásztársak javaslatait, akármost a rendezvényen, akár írásban, vadászati cikkekben.