74 2014. augusztus

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

Hazánkban a korai tőkeelhalást kiváltó tényezőkkel Lehoczky János részletesen foglalkozott (Lehoczky, 1972; Lehoczky, 1974; Lehoczky és mtsai, 1974; Lehoczky J. – Moller, 1979; Lehoczky, 1982; Lehoczky –

Makó, 1983; Lehoczky és mtsai, 1984) és halála előtt, 68 éves korában elké-szített „A szőlőtőkék korai elhalásá-nak etiológiája” című doktori tézise-iben összefoglalta azokat (Lehoczky, 1992). Az ültetvények élettartamára,

vagy más megfogalmazásban a ko-rai tőkeelhalás bekövetkezésére, az abiotikus tényezőkön kívül – többek között – a szőlő megbetegedését oko-zó élő tényezők között a víruson és szőlő vesszőgolyván kívül több gom-

NÖ

VÉ

NY

VÉ

DE

LE

MN

ÖV

ÉN

YV

ÉD

EL

EM

ROVA TVEZETŐ:

Dr. Békési Pál ny. egyetemi tanár

A sorozat megtervezésében és szerkesztésében közreműködik Dr. Békési Pál és Dr. Fischl Géza

✔ A burgonya Y vírusa ✔ A burgonya levélsodró vírusa ■ Uborka mozaik vírus ✔ A burgonya bakteriózisai ❑ A szőlő tőkepusztulása ✔ A búza rozsdabetegségei

✔ A napraforgó hamuszürke szárkorhadása ✔ A repce fómás betegségei ✔ Moniliás gyümölcsbetegségek ✔ A meggy antraknózisa ✔ A paradicsom és a paprika alternariája ✔ Paprika lisztharmat

Veszélyes növénybetegségek (II./11.)

A szőlőtőkék korai tőkeelhalása

Dr. Mikulás József c. főiskolai tanár

Kecskemét

1-2. kép Esca korai és későbbi levéltünete Ezerfürtű szőlőfajtán

752014. augusztus

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

bának is komoly szerepe van. A fás

részeket károsító gombák közül ed-

digi tapasztalataink és ismereteink

szerint az Eutypa lata-nak (Mikulás és Lázár, 2005b; Mikulás és mtsai, 1996a, Mikulás és mtsai, 1997) és az

Escának van a legnagyobb jelen-

tősége. Az ültevények öregedésével jelentőségük egyre nő, de szerepet játszik még a szőlőtőkék korai elha-lásában a szőlő botrioszfériás beteg-

sége (Botryosphaeria obtusa (Schw.) Shoem) és a szőlő fomopsziszos be-

tegsége (Phomopsis viticola Sacc.) is, ezért ezekkel a kórokozókkal is fog-lalkozom.

Esca

Az Esca nem új betegség, már rég-óta ismert hazánkban is. Ennek a be-tegségnek akut formájáról, a szőlő gutaütéséről a hazai szakirodalom-ban már Ubrizsy (1965) említést tesz, de a magyarországi elterjedés mérté-kéről nem közöl adatokat.

Az Esca nemzetközi jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1999-ben október 1-3. között rendez-ték meg Olaszországban, Sienában az első nemzetközi „Esca” konferen-ciát (1st International Workshop on Grapevine Trunk Diseases Esca Disease and Grapevine Declines), ahol minden kontinens képviseltette magát, és több mint 20 országból ke-rültek ki az előadók. Sokan számoltak be arról, hogy már fiatal ültetvénye-ikben is megjelent az Esca (Serra és mtsai, 2000).

Talán az Esca az egyetlen szőlő-betegség, melyet az összes szőlő-termesztő országban azonos néven neveznek, ezért sincs magyar neve. Honnan származik a neve, és mi köze a betegséghez? Erre talán az „Idegen szavak kézi szótára” (Bakos, 1963) ad magyarázatot. Ott az escatológia gö-rög szó alatt: a tudománynak azt az ágát értik, amely a világ sorsával és végső dolgaival foglalkozik, ez ráillik e betegségre is. Esca betegség alatt

ma a szőlő fás részeit károsító gom-

bák egész sorának utolsó együtt ható

fázisát értik, amely a szőlő pusztulá-

sához vezet. Már a görögök is meg-említik az Escát (Sölva, 1998), mint nagyon veszélyes betegséget. Később a római feljegyzésekben találkozunk e betegség tüneteivel. A XIX. század

közepén Franciaországban kezdő-dött el e betegség kutatása. Alaposab-ban azonban csak az utolsó 20-25 év-ben foglalkoztak vele, miután az Esca egyre erőteljesebben lépett fel. Jelen-leg az egész világon sok neves szak-ember kutatja az Esca nagymértékű felszaporodásának okát. Hazánkban már a korábban említett Ubrizsyn (1965) kívül Lehoczky (1982, 1982a; Lehoczky – Makó, 1983) írt róla. Le-hoczky (1992) határozta meg a korai tőkeelhalás fogalmát is, mely szerint „gyakorlati szempontból minden olyan tőke, ami korábban hal el, mint ahogy az ültetvényben a termesztést befejeznék (pl. 29 éves korban, egy 30 évre tervezett ültetvényben) azo-kat a korán elhalt tőkék közé sorol-juk”.

Az Esca legnagyobb mértékben Görögországban, Máltán, Franciaor-szágban, Spanyolországban, Olaszor-szágban és Portugáliában terjedt el. Az utolsó évtizedben, Ausztriában és Svájcban is növekedett a beteg szőlők területe és Németországban is meg-találták már. Hazai elterjedéséről Rá-bai és mtsai (1999), Aponyi és mtsai (1999) számolnak be. Vizsgálataikból kitűnik, hogy a korai tőkeelhalás több tényező komplex hatásának eredmé-nye. A legutóbbi időkig, külföldön és hazánkban is, különösen az idősebb ültetvényekben növekedett az Esca okozta tőkepusztulás. A betegség több fajtánál ismert (Furmint, Leány-ka, Olaszrizling, Piros tramini, Ezer-

fürtű, Cabernet sauvignon). Egyes fajták fertőzöttsége között lényeges különbség van. Dél-Tirolban Tramini és a Vernatsch fajták fertőződtek erő-teljesebben. Mikulás – Lázár (1998) Berl. x Rip. T. 5C. alanyon is megfi-gyelte az Escát. Az alanyhatást azon-ban eddig nem sikerült bizonyítani.

Tünetek

A betegség lefolyásának egy las-súbb, vagy krónikus és egy gyorsabb, vagy akut megjelenési formája van. A tünetek mind a két esetben közel azo-nosak, csak az akut forma esetén na-gyon gyorsan alakulnak ki, úgyhogy a szőlő pár nap alatt olyan mértékben károsodik, hogy többnyire el is pusz-tul. Általában július, augusztus folya-mán a levélzet és a fürtök hirtelen el-hervadnak. Ebben az esetben a farész olyan mértékben károsodik, hogy a szőlő vízellátása összeomlik. A be-tegség e megnyilvánulási formája rit-kább jelenség. Ilyenkor apoplexiáról vagy gutaütésről beszélünk.

Az első látható tünetet a leveleken általában július – augusztusban lehet észrevenni, de már virágzáskor is fel-léphet e betegség, mely eredménye-képpen a fürtkezdemények elpusz-tulnak. A levélerek között klorotikus pontok jelennek meg, melyek ké-sőbb fehér fajtáknál sárga foltokká (1-2. kép), vörös fajtáknál vöröses-barna foltokká növekednek (3. kép). A levél érközötti része színeződik, majd ösz-

3. kép Esca tünet Cabernet franc szőlőfajtán

4. kép Esca tünet levél szélén

76 2014. augusztus

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

szesodródik, és teljesen elszárad. A kezdeti tünet a magnézium hiányra vagy erős kabóca kártételre emlékez-tet. A levelek száradása a hajtáscsú-cson kezdődik és néhány napon be-lül a hajtás alapjáig halad (4. kép). A levélerek gyakran még erős fertőzés esetén is zöldek maradnak. Nem min-dig az egész tőke fertőződik, gyakran csak egy hajtás, vagy pedig csak a haj-tás egy része.

Bogyón a kórkép a betegség fellé-pésének időpontjától függ: a még fi-atal bogyók lassan összetöppednek, ami a kései peronoszpóra tünetéhez hasonlóan a bogyók további zsugoro-dásához vezet. Ha a bogyó héját óva-tosan lehúzzuk, a bogyó húsa egész-séges, ezzel szemben a peronoszpóra esetében barna. A fiatal bogyókon gyakran fekete pontokat figyelhetünk meg, ezeket fekete himlős bogyónak nevezzük (5. kép). Az idősebb bo-gyók felrepednek, ez a kórkép a liszt-harmatos sérves bogyóra emlékeztet (6. kép).

A fürt hervadni kezd és elszárad. A fürtnyél többnyire hosszú ideig még zöld színű marad. Az ismertetett kü-lönböző betegségtünetek minden esetben a tőke farésze egy szegment-jének pusztulásával vannak összefüg-gésben. A fertőzött tőkék többnyire rendszertelenül az egész ültetvény-ben elszórtan találhatók, úgy, hogy külsőleg közvetlenül nem ismerhe-tők fel. Metszés okozta sebeken, a bélszöveten át fertőződnek a tőkék. A

gombák a megtelepedés után a szőlő fás részeinek (karokon, törzsön) kor-hadását okozzák (7. kép).

Fertőzés helyétől függően (fej, törzs, kordonkar) az egyes hajtás, vagy az egész tőke károsodhat. A hajtások egyenlőtlenül érnek be. A betegség következtében a rosszul tápláltak nem érnek be és fagyérzé-kennyé válnak. A fertőzés évről évre súlyosbodik, a hajtások növekedése egyre gyengébb lesz, végül eljön az év, amikor a tőke fertőzött része vagy az egész növény nem hajt ki. Látható tünetek a tőke zöld részein csak azt követően fejlődnek ki – mind súlyo-

sabb mértékben –, amikor a faszövet évgyűrűi károsodnak. Az elhalás ará-nya évről évre növekszik. A gombafo-nalak a hajtások szövetébe sohasem hatolnak be, és terjedésük csupán az idős fás részek szövetére korlátozott.

Kórokozók

A betegséget több gomba együtt-hatása idézi elő. A Firenzei Egyetem Kórtani Intézetében Escával fertőzött szőlőből 87 különböző gombafajt azonosítottak. A sienai konferencián mintegy 37 kórokozóról hangzott el előadás (a gombák között a nevezék-tan miatt néhány átfedés található), melyek szerepet játszhatnak a szőlő korai tőkeelhalásában (Mikulás mtsai, 1999).

A főbb kórokozók ismert gombák, Phellinus igniarius (áltűztapló) és a Stereum hirsutum (borostás réteg-gomba), elsősorban az elpusztult fát fertőzik. A farész ligninjének elbontá-sa miatt fehéredik ki a tőke. Ma arra gondolnak, hogy először az egész-séges farész a gombák egész sorától fertőződik, majd (másodlagosan) a két ismert gomba a farészt teljesen elbontja, és így okozzák a szőlő pusz-tulását. Sokáig a Stereum hirsutum, Phellinus igniarius, Botryosphaeria obtusa és az Eutypa lata gombákat tekintettük a korai tőkeelhalás Esca kórokozójának.

Chiarappa 1959-ben izolálta a Cephalosporium sp.-t, mint a korai

5. kép Fekete himlős escás szőlőbogyók

6. kép Esca miatt kirepedt bogyók7. kép Fás részek korhadás Esca

miatt

772014. augusztus

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

tőkeelhalás egyik okozóját. Az 1980-as évek végén javasolták, hogy a kü-lönböző gombák együttes hatásának tekintsék ezt a betegséget (Larignon – Dubos, 1987). Az Eutypa lata-t, és a Cephalosporium sp.-t gondolták elsődlegesnek, míg a Phellinus sp. fajt csak másodlagosnak. Később (Larignon, 1991) a Phialophora parasitica-t besorolta az elsődleges kórokozók közé. Újabban a sző-lőről izolálható Cephalosporium, Phialophora, és Acremonium kór-okozókat besorolták egy új nem-zetségbe, a Phaeoacremonium-ba (Crous és mtsai, 1996). A Phellinus termőtestének további pontos vizsgá-lati eredménye rámutatott arra, hogy ez a gomba valójában a Fomitiporia (Phellinus) punctata (Larignon – Dubos, 1997; Mugnai és mtsai, 1999). Ez ellentétes azzal a feltevéssel, hogy a F. punctata másodlagos kórokozó (Mugnai és mtsai, 1996; Chiarappa, 1997). Ez a gomba elsődleges kóroko-zó lehet, ha elegendő seb és idő van a behatolásához. A kutatási eredmény

értelmében feltételezhetően az Esca

két különböző kórokozó együttes ha-

tása hasonló levéltünetekkel:

1. fás rész barna elszíneződése vagy „fiatal Esca”, melynek okozója egy vagy több Phaeoacremonium faj és

2. fehér korhadás, mely kiváltója: Fomitiporia punctata (Mugnai és mtsai, 1999).

A megállapítás különböző szerzők-től származik, akik nem támasztották alá feltételezéseiket a Koch-féle posz-tulátummal: a növény mesterséges visszafertőzésével. A visszafertőzés a gombával nem mutatta az Esca levél-tüneteit (Graniti és mtsai, 1999).

Azokban az években, amelyekben a szőlő stresszhatás (vízháztartás, terhelés stb.) alatt van, a betegség erőteljesebben láthatóvá válik. A gombát mindenekelőtt az idősebb fa részben lehet megtalálni. A betegség továbbvitelét nemes szaporítóanyag-gal (gyökeres vesszővel vagy nemes csappal) – a betegség ezek általi ter-jedését – nem lehetett bizonyítani. A művelési módnak hatása van az Esca fertőzésre: olyan szélessoros műve-lésnél, ahol az idős fás részen kevés a metszési seb, kevésbé lép fel (pl. ernyő). Legérzékenyebbek a kordon

művelésű tőkék, ahol az idősebb ré-szeken (kordon) nagyobb sebek ke-letkeznek. A szőlő nyugalmi állapotá-ban a legnagyobb a fertőzés veszélye, tehát ősszel a lombhullástól a tavaszi kihajtásig.

Az eutipás rák

(Eutypa lata Pers. FR.)

Franciaországban szőlő AIDS-nek nevezett eutipás rákot Hansford és Carter írta le 1949-ben, mint a kajszi-barackfák mézgásodásának okozó-ját. A kajszibarackon kívül 1957-ben Carter Ausztráliában megtalálta a gomba termőtestét a szőlő elhalt fás tőkerészein is (Carter, 1957). Hazai előfordulásának története pontosan nem ismert. Linhart – Mezey (1895) a „Szőlőbetegségek” című könyvében a „Mézgás betegség” címszó alatt le-írtak (bokorszerű hajtásnövekedés, csalánosodás, rövid ízközűség, a vi-rágok az első levelekkel egy időben történő megjelenése stb.) az eutipás rák jellegzetes tüneteire utalnak. Fel-tételezhetjük ezért, hogy a szőlőültet-vényekben ez a betegség hazánkban már korábban is jelen volt. Már ekkor (1895) megállapították, hogy nem a hajtásokon leírt változások a lénye-gesek, hanem amelyek az idősebb fatestben mutatkoznak. Az eutipás rákot Franciaországban először a 70-es években identifikálták. A dió, a mandula és az alma fás részein szaprofita módon él. 27 családba tartozó, 80 fás szárú, többnyire mér-sékelt égövi gazdanövénye ismert. Közülük hazánkban a szőlő a leg-jelentősebb. Az 1970-es évek végén Lehoczky – Moller (1979) a Dunán-túlon 4-85 %-os, a Dél-Alföldön pe-dig 100 %-osan fertőzött szőlőültet-vényekről számol be. Egy dunántúli gazdaságban 14 éves Leányka ültet-vényben pedig 15 %-os, míg a 15 éves Rizlingszilváni ültetvényben 20 %-os tőkehiányt észleltek, amit az Eutypa lata okozott (Moller – Le-hoczky, 1980). A hetvenes évek vé-gére 14 termőhelyen vált ismertté a betegség különböző szőlőfajták ma-gas művelésű tőkéin. A gomba ter-mőteste olyan vidékeken fejlődik ki, ahol az évi csapadék meghaladja a 330 mm-t, de kedvezőbb az évi 500 mm feletti mennyiség. Magyaror-

szág átlagos évi csapadékmennyisé-

ge és eloszlása a kórokozó számára

megfelelő.

Ennek a lappangó betegségnek a következő tünetei vannak:

tavasszal a fiatal hajtások a szőlő-levélatka kártételhez hasonló ké-pet mutatnak (8. kép),

később a deformált levelek gyom-irtó szertől károsodott levelekre emlékeztetnek, június – júliusban a megbarnult levelek lehullnak, a virágzat levél nélkül marad, és csökkent mértékben fejlődik,

a gyenge, károsodott hajtások rosszul érnek be és elfagynak, a törzs hosszában felreped, ezek a beteg törzsek könnyen eltörnek.

A kórokozó biológiája

A kórokozó biológiáját Lehoczky szóban és írásban közölt információi alapján ismerhettük meg (Lehoczky, 1992). A többéves beteg és elhalt fás tőkerészek felületén 2-3 mm vastag, szaporító képletek hordozására szol-gáló párnaszerű képlet (sztróma) képződik. Alatta egy rétegben, faszö-vetbe süllyesztve fejlődnek a gömb alakú, 300-450 μm átmérőjű termőtes-tek, amelyek hengeres nyakkal törik át a sztrómát. A termőtestekben hen-geres tömlők képződnek, ezekben 8-8 db egysejtű, kissé hajlott, 7-11 x 1, 5-2 μm nagyságú, enyhén sárgásbar-na szaporító képlet van. Ezek fagy-mentes időszakban a tőke föld feletti fás részein, a kordonkaron és a tör-zsön a metszés sebeit fertőzik, és eze-ken keresztül hatolnak be a fás részek szövetébe. A szaporító képletek 1-45 °C közötti hőmérsékleti tartomány-ban képesek csírázni, de a 22-25 °C közötti hőmérséklet a legkedvezőbb. A szaporító képletek 2 hónapon át megőrzik élet- és fertőzőképességü-ket. Ezek részben már ősszel kialakul-hatnak, míg másik részük tavasszal kilövődik, és légmozgással 50-100 km-re is elsodródhatnak. A fertőzés-

veszély minden időszakban fennáll,

de legnagyobb az ősz folyamán. A szaporító képlet csírázása után a fa-rész szállítószöveteiben gombafona-lai mind mélyebbre hatolnak, és min-den irányban kiterjednek. A fertőzés helyén a szállítószövet megbarnul, el-hal, és működésképtelenné válik. Ez a folyamat 3-5 éven keresztül lappang

a fertőzés helye körül, majd kialakul

78 2014. augusztus

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

egy jellegzetesen öves felületű, mind-jobban kiterjedő „rákos” seb (9. kép). A seb körül jól láthatóan besüppedt, mélyen benyúló elhalt szállítószö-vet van. E folyamat az élő rész mind jelentősebb beszűkülésével egyre inkább gátolja a víz- és a tápanyag-szállítást, főként, ha a törzsön, vagy a karon több rákos seb is kialakuló-ban van. Ennek eredménye, hogy a hajtások gyengén és rendellenesen fejlődnek, a levelek, a hónaljhajtások leveleivel együtt még a nyár folyamán lehullanak (10. kép). Ezt a jellegzetes tünetet a hajtáson a gomba által ter-

melt anyag, az eutypin hatása váltja ki, amit a tápanyagáramlás a szállí-tóedényekből csúcsirányban szállít. Ennek tulajdonítható, hogy a kifej-lődött rügy virágkezdeményei is el-pusztulnak, s ha mégis kifejlődnek, a fürtök minősége értéktelen (11. kép). A beteg tőke végül is kondíciójának függvényében, 10-15 éves korban el-hal. Legjobban veszélyeztetettek az ültetvények 10-25 év között, 25 év-nél idősebb tőkéken csak ritkán lehet Eutypa lata-t találni.

A betegség kialakulása részben stressztényezőkre vezethető vissza:

hőmérséklet nagy ingadozására, túlzott terhelésre, nem harmonikus trágyázásra

(többnyire túlzott nitrogénada-golás),

valamint minden olyan hatásra, amely a tőkéken sebeket ejt, mert a gomba sebeken keresztül fer-tőz.

Ezért az olyan művelésmód, mely átlagon felül sok sebet okoz a fás

részen, növelheti a megbetegedés mértékét. Az egyesfüggöny művelés kialakításakor a karokat gyakran a tar-tóhuzalra csavarják. A karok a huzalra ránőnek (12. kép), a huzal a karokon – szél hatására – meg-megújuló sebe-ket okoz.

A szőlő botrioszfériás betegsége

(Botryosphaeria obtusa /Schw./

Shoem)

A más néven Black Dead Arm be-tegséget parazita gomba okozza. A betegséget először Lehoczky írta le tokaji ültetvényekben (Lehoczky, 1974), majd Olaszországban Rovesti – Montermini, 1987). Franciaország-ban nemrég azonosították, először a Bordói Borvidéken, majd valameny-nyi francia borvidéken is. A szőlőtő-kék leromlását hosszú időn keresztül csak az Esca-nak tulajdonították, mi-vel hasonló levéltüneteket okoz, mint ez a kórokozó. A gomba rendkívül veszélyes, mivel a tőkék idősebb fás részét támadja meg, ami a tőke hosz-szabb-rövidebb idő alatti elhalásához vezet. A tőkék leromlása, majd az idő előtti elhalása jelentős hatással van a termésre. A fürtök tönkremennek, a levélzet csökken, és a fotoszintézis leáll. Sok ültetvényben tapasztaltak ilyen gondot. A termés egyenletessé-ge megszűnik. A felújított tőkék miatt az ültetvény megfiatalodik, a termés-

10. kép Rendellenesen fejlődő levelek még a nyár folyamán lehullanak

8. kép Szőlőlevélatka kártétel fiatal hajtáson

9. kép Eutypa lata okozta rákos seb a szőlő törzsén

792014. augusztus

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

összetétel elveszti homogenitását. A tőkehiány miatt a terméskiesés elke-rülése érdekében az egészséges tő-kéket túlzottan terhelik. Egy medoc-i fertőzött ültetvény vizsgálatakor e betegség tünetét a tőkék 3-11 %-a mu-tatta. 2000-ben az Entre Deux Mers te-rületen egy ültetvényben a tőkék 20 %-án volt e betegség tünete (Larignon és mtsai (2002).

Tünetek

A zöld növényi részeken az első tü-netek a vegetáció kezdetén jelennek meg, melyek május végétől a vegetá-

ciós idő alatt rendszeresen megfigyel-hetők. Vagy az egész tőke, vagy csak egy kar károsodik. A betegség tünetei először az alsóbb leveleken jelennek meg; vagy nagyon gyorsan fejlődnek (akut), vagy lassabban alakulnak ki (krónikus), végül a levelek korán le-hullnak. Kékszőlők levelein a beteg-ség tünete a levélszé leken és a levél-lemezen kis vörös foltok formájában jelenik meg. A foltok növekednek, összeolvadnak, és egyre nagyobbak-ká válnak. Fehérszőlőfajták esetén a levéllemezek először is turgorukat vesztik el, később sárgás, narancsos szint vesznek fel. A beteg részek nö-

vekednek, összeolvadnak, majd tel-jesen nekrotikussá válnak. Csak egy keskeny zöld csík marad a fő erek mentén (13. kép). Ugyanúgy, mint a kékszőlők esetén, a tünetek később kétféle módon alakulnak. Csak foltok vannak rajtuk, vagy előrehaladott ál-lapotban a korábban még zöld részek és az erezet is sárgulni kezd. A legsú-lyosabb esetben a levelek teljesen el-száradnak és lehullanak, csak néhány levél marad a hajtásvégeken, melyek teljesen vagy részben elszáradhatnak. A megtámadott hajtások internódiu-mai a Black Dead Arm tüneteit mu-tatják, ezek szintén elszáradhatnak. A betegség súlyosságától és fellépé-sének időszakától függően támadhat-ja a virágzatokat, illetve a fürtöket, majd azok elszáradásához vezet. A fás részeken a háncsrész lefejtése után néhány cm széles barna sáv figyelhe-tő meg (14. kép), amely a kartól egé-szen a forradásig, illetve az alanyig terjedhet. A keresztirányú metszeten a barna sáv szélén, néhány mm-es mélységig hatoló sárgás narancsos rész látható, amelyben az edénynya-lábok el vannak tömődve. Ezek a szö-vetek azután elhalnak. Az ilyen részek keresztirányú metszésein barnásszür-ke, barnás-fekete szektoriális nekró-zis figyelhető meg.

Megkülönböztetés az Escától

A betegség első fázisában nem ne-héz ezt a betegséget az Escától meg-különböztetni. Az első tünetek koráb-

11. kép Eutypin miatti madárkásodás

12. kép Eutipás seb a karon13. kép Keskeny zöld csík a fő erek

mentén

80 2014. augusztus

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

ban jelennek meg (június eleje) mint az Escáé, amely tünetei csak június vé-gén. Ami a „Black Dead Arm”-ot illeti, a megtámadott leveleken soha nem jelennek meg sárga foltok (1. kép). Kékszőlők esetében a nekrotikus fol-tok vörös színe sötétebb. Ezen kívül a farészen a barna sáv (14. kép) csak e betegség esetén figyelhető meg. Meg kell jegyezni, hogy mindkét betegség előfordulhat egy és ugyanazon növé-nyen azonos időpontban.

A betegséget előidéző gombák

A Black Dead Arm betegséget leg-előszőr a Botryosphaeria stevensii Shoemaker gombának tulajdonította Lehoczky (1974) Magyarországon, Olaszországban Cristinzio (1978). Rovesti – Montermini (1987) sze-rint ezt a betegséget Botryosphaeria obtusa (Schweinitz) Shoemaker nevű gomba okozza. Franciaországban az első mikrobiológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy két fő gombafaj okoz-za a betegséget: a Botryosphaeria obtusa és a Botryosphaeria dothidea (Moug.) Cesati et De Notaris. A gom-bákat a barna sávokból, illetve a bar-na szektoriális nekrózisokból izolál-ták. Ezen kórokozók biológiai ciklusa kevéssé ismert. A szaporító képletek, a piknidiumok a szőlő fás részein vannak, különösen a törzsön, karon, sebzési felületeken. Megfigyelhetők talajon hagyott lemetszett részeken is. Kísérletek folynak annak felderíté-sére, hogy ezek a gombák hogyan ter-

jednek az ültetvényben hol és hogyan és mely időszakokban hatolnak be a növényekbe (Larignon és mtsai 2002)

Következtetések: a betegségterje-dés megakadályozásának az alapja a gomba azonosítása, mivel a kórokozó pontos meghatározása még vitatott, ezért először ezt kell tisztázni. Mint minden fás részt károsító gomba (Eutypa, Esca) esetén itt is elenged-hetetlen, hogy a fertőzött részeket, amelyek a betegség forrását jelent-hetik, eltávolítsuk az ültetvényből. Rendkívül fontos, hogy a lemetszett részeket ne hagyjuk a talaj felületén. A betegséget okozó gombák biológi-ájának jobb megismerésével javíthat-juk a védekezés hatékonyságát.

A szőlő fomopsziszos betegsége

(Phomopsis viticola Sacc.)

A korai tőkeelhalásban szerepet játszó betegségek kórokozóira általá-nosságban jellemző, hogy többnyire csak a fás tőkerészeket fertőzik. Ez alól bizonyos mértékig a Phomopsis viticola kivétel (Lehoczky, 1992). E betegséget hazánkban először (1969) Villányban Lehoczky ismer-te fel, mély fekvésű, zárt lombozatú, rosszul légjárható szőlőültetvények tőkéin. Későbbiek során csak fiatal dugványokon, szőlőiskolákban, il-letve elhalt csercsapon diagnoszti-zálta. Tartósan csapadékos időben, nyomokban, új telepítésekben az ország csaknem minden szőlővidé-kén megtalálta. Nyugat-Európában

ismereteink és tapasztalataink szerint ez a kórokozó komoly gondot jelent, gyakran már fakadáskor kell ellene védekezni (pl. nedvesíthető kénnel), ha a metszett vesszők 10 %-a már ki-fehéredett. Néhány fajta érzékeny e betegséggel szemben pl.: Rizlingszil-váni, Zöld veltelini, Chasselas, Kerner, Kékoportó, Szőlőskertek királynője (Bauer, 1996).

2002-ben Moser-féle kordonműve-lésű (3 m x 0,8 m) 1960-as telepítésű Kocsis Irma csemegeszőlő (Ezeréves Magyarország emléke x Thallóczy Lajos muskotály) táblán (15. kép), Ka-tonatelepen végeztünk felvételezést. Megvizsgáltuk 15 tőke 200 vesszejét, szemrevételezéssel megállapítottuk a fertőzöttség mértékét és mikroszkóp segítségével identifikáltuk a kóroko-zót. Megállapítottuk, hogy rendszeres permetezés ellenére a fertőzés nagy-mértékű volt, lényegesen meghaladta (több mint 60 %) a Nyugat-Európá-ban megállapított veszélyességi kü-szöbértéket. Hazánkban eddig ilyen mértékű fomopsziszos fertőzéssel nem találkoztunk sem szakirodalom-ban, sem a gyakorlatban, szükséges-nek tartottuk erre felhívni a figyelmet, mert más idős ültetvény is megfertőz-heti a fiatalabb ültetvényeket (Miku-lás és mtsai, 2003).

Korai tőkeelhalás elleni

védekezési javaslat nemzetközi

és hazai tapasztalatok alapján

Esca, Eutypa elleni védekezés

A korszerű szőlőtermesztés legfon-tosabb célja kiváló minőségű szőlő előállítása, nemcsak magas cukor-fokkal, hanem extraktban gazdag anyagokkal. Az utóbbi évek tapasz-talata azt mutatja, hogy különösen az idősebb tőkék terméséből lehet ilyen minőséget nyerni. Ezért ismer-ni kell a szőlő élettartamára ható té-nyezőket, többek között, hogy milyen hatással vannak rá a betegségek. Az ültetvények élettartamának azonban a jövőben nemcsak a minőség miatt, hanem gazdaságossági okok miatt is növekedni kell, mert új ültetvények létrehozása egyre többe kerül. Min-dent meg kell tennünk, hogy jó mi-nőségű borral az EU-ban, igényesebb nyugati piacon is megálljuk a helyün-ket. Ennek első lépése, az ültetvények

14. kép A háncsrész alatt széles barna sáv van

812014. augusztus

FIGYELMÉBE AJÁNLJUK

időbeni növény-egészségügyi vizsgá-lata, illetve megvédése.

Abban az esetben, ha több kóroko-zóról van szó, melyek a növény idő-sebb fás részeinek belsejében fejlőd-nek, a közvetlen védekezés nehéz. Laboratóriumban e kórokozó gom-bák ellen néhány készítmény muta-tott ugyan csekély hatást, szabadföldi körülmények között azonban nem tudtak megfelelő eredményt elérni. A betegség elleni biológiai védeke-zési kísérletek (Trichoderma spp., Fusarium lateritium) antagonista gombákkal gyakorlatilag is hasznosít-ható eredményeket nem hoztak.

A korai tőkeelhalás mérséklésére a következő preventív kémiai eljárás (Lehoczky, 1992) javasolt:

A vegetációban szokásos per-metezéseken kívül, amennyiben indokolt (korai tőkeelhalásra kedvező körülmények esetén, pl. erdő közelsége, rossz előve-temény stb.), a kiegészítő gom-baölő szeres permetezést a korai tőkeelhalás veszélyének elhárítá-sára a telepítés évétől kell meg-kezdeni, és a termesztés fele idejéig (üzemekben kb. 15 évig) folyamatosan kell végezni. A 7-8 éves, vagy annál idősebb korban megkezdett kiegészítő permete-zések kevésbé hatásosak. Ősszel a szüret befejezése után, de legké-sőbb október második felében, a

tőkék permetezése réztartalmú készítménnyel ajánlatos.

Tavasszal – március elején – a megmetszett tőkék permetezése réztartalmú készítménnyel indo-kolt, ha a szálvesszőket később kötözik le. Mindkét permetezés bőséges lémennyiséggel, lemo-sásszerű legyen. Elsősorban a tör-zsek és a kordonkarok nódusztáji részeit, a metszések után képző-dő régi és új sebeket, valamint az elhalt csonkok felületét kell gon-dosan bepermetezni.

Közvetett védekezési módszerek: Szaporítóanyagot csak egészsé-ges szaporítóanyagból, higiéni-kus módon szabad előállítani (Dula B.-né, 2003).

A törzset lehetőség szerint kevés sebejtéssel kell felnevelni. Annak eldöntésére, hogy milyen hatása van az ilyen sebeknek a betegség terjedésére, megvizsgáltunk egy Eutypa-tól 42, 6 %-ban fertőzött ültetvény 100 tőkéjének karjait. A 100 eutipás karból 60 kar körül-nőtte a tartóhuzalt, a huzal gya-korlatilag egész évben biztosítot-ta a kórokozónak a behatoláshoz a sebet (Mikulás és mtsai 1996a).

Szakszerű metszéssel el kell ke-rülni a nagyobb vágási sebeket.

Nagyobb sebeket csak akkor ejt-sünk, ha a tőke felújításához szük-séges. A nagyobb vágási sebeket,

elsősorban a kordonkaron kiala-kuló sebeket kezelni, fertőtlení-teni kell. A sebkezelő anyaggal történő kezelésre olyan készít-mény szükséges, amely a seben tavasszal „a könnyezéskor” ismét oldatba kerül, és nem úgy, mint a sebkezelő balzsamok, melye-ket a vágási felületről a könnye-zés „lelök”. Célszerű lenne olyan metszőollót használni, amely a metszés után közvetlenül a vágá-si felületre juttatná a védekező szert.

Kerülni kell a tőkék késő őszi metszését.

Erős fertőzés esetén, télen elő-ször az egészséges, utána a fer-tőzött (a megjelölt) tőkéket kell metszeni. Ezáltal elkerülhetjük a fertőzés közvetlen átvitelét.

A kórfolyamat meglehetősen lassú lefolyású, ezért lehetőség nyílik a levéltünetek megjelené-se után arra, hogy a beteg tőke-részeket az egészséges részig a földtől kb. 20-30 cm magasan eltávolítsuk (metszőollóval, vagy fűrésszel), a metszlapot sebkeze-lő anyaggal kezeljük, és a termő-felületet újraneveljük (16. kép).

Sajátgyökerű tőkék esetében a visszametszést addig kell folytat-ni, amíg egészséges bélszövetű metszlapot kapunk. Ha időben eltávolítjuk a beteg tőkerészt, egészséges hajtások fejlődhet-nek, és ebben az esetben az új hajtások még a tél beálltáig beér-nek.

Azokat a tőkéket, amelyek a be-tegség tüneteit nyáron később mutatják, vagy később vesszük észre, meg kell szabadítani a fürtöktől, vagy csak kevés fürtöt hagyjunk, megjelöljük, következő évben pedig vissza kell vágni.

Ápolási munkáknál kerüljük a tő-kéken a sebek ejtését.

Mivel már fiatal ültetvényekben is megjelent az Esca, továbbra is szi-gorúan be kell tartani és tartatni a külföldi szaporítóanyagok beho-zatalánál a növény-egészségügyi előírásokat.

Megjegyzés: A dolgozatban hivatkozott irodalmi források jegyzéke a szerzőnél elérhető.

■

15. kép Fomopsziszos tőke16. kép Szakszerűen felújított

szőlőtőke