A serdülőkor klasszikus és modern elméletei

A serdülőkor elméletalkotóit 3 fő téma foglalkoztatja:● A gyors biológiai változások hatása a

viselkedés labilitására

.● Az az elképzelés, hogy a serdülőkori fejlődés megismétli a korábbi fejlődési szakaszokat a felnőttkornak megfelelő integrációhoz vezet

.● A biológiai és szociális változások kapcsolata a kognitív változásokkal.

A serdülőkor klasszikus elméletei

A serdülőkorral foglalkozó első nagy elmélet alkotó Jean-Jaques Rousseau volt.

 Emile című művében,amelyben az emberi természetről és nevelésről értekezik, Rousseau a serdülőkort három jellemző mentén írta le:

1. A biológiai érés következtében a serdülőkort fokozott labilitás és érzelmi konfliktusok jellemzik.

2. A serdülőkor néhány fontos szempontból megismétli a gyermek korábbi fejlődési szakaszait.

3. A serdülőkorra jellemző biológiai és szociális változásokat a pszichológiai folyamatokban bekövetkező alapvető változások kísérik.

Hall elmélete: a serdülőkor felfokozott érzelmi

állapotokkal, stresszel, egetverő magasságokkal és pokoli mélységekkel, valamint az izgalmak iránti rajongással jellemezhető. Rousseau-val ellentétben Hall úgy vélte, hogy a serdülőkor nem a gyermek életét, hanem a faj korábbi fejlődési állomásait ismétli.

A rekapituláció gondolata:  Hall úgy vélte, hogy a serdülőkor nem a

gyermek életét, hanem a faj korábbi fejlődési állomásait ismétli. A XIX. Század végén, adarwinizmus iránti lelkesedés hevében a rekapituláció gondolata (minden teremtményegyéni életében megismétli a faj teljes evolúciójának történetét) olyan népszerű volt,hogy szinte szólássá vált: „ Az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést.”

A serdülőkor modern elméletei: A biológiai érési megközelítés:

A serdülőkor biológiai elméletei azt hangsúlyozzák, hogy a fejlődés elsősorban az öröklött biológiai adottságok kibontakozásának időszaka. Ennek a nézetnek két korai képviselője van: Arnold Gesell és Sigmund Freud.

Arnold Gesell: Gesell elismerte, hogy a környezet nagyobb hatást fejt ki serdülőkorban, mint csecsemőkorban, de szerinte a környezeti feltételek semmilyen módon nem befolyásolják a fejlődés alapvető menetét. ’’

„Sem a serdülő, sem a szülei nem képesek a fejlődés alapvető törvényszerűségein változtatni.’’

Sigmund Freud :  A serdülőkort genitális szakasznak nevezte el, mert ez az a korszak, amely alatt a szexuális érintkezés válik a viselkedés fő mozgató rugójává. Freud elmélete szerint a serdülőkort kísérő érzelmi viharok jelentik a személyiség három alkotórésze, az id, az ego és a szuperego között dúló harc tetőpontját. Szerinte a szexuális izgalom megjelenése a nemi érés során újraéleszti a primitív ösztönöket, növeli az id hatalmát. Freud a szaporodást tekinti a fejlődés mozgatórugójának de nem hanyagolja el a szociális környezet jelentőségét sem.

 A környezeti tanulási megközelítés: Albert Bandura és Richard Walters (1959) úgy érvelt,

hogy a serdülő fiúknak tulajdonított agresszivitás nem valamilyen velük született hajlam, hanem a környezeti megerősítések eredménye. Bandura érvelése szerint azok a tanulási elvek, amelyek a korábbi életkorokban jellemzik az emberi fejlődést, ugyanúgy érvényesek a serdülőkorban is.

Az univerzális-konstruktivista megközelítés:

Jean Piaget 

Piaget serdülőkorra vonatkozó elméletének központi gondolata szerint a fiatalok a felnőtt szerepek elsajátításával egy időben kezdenek előre tervezni és rendszeresebben gondolkodni a világról. Barbel Inhelder és Jean Piaget szerint a serdülőkori gondolkodás rendszerezettsége jelzi a konkrét műveleti szintről a formális műveleti szintre való előrelépést. 

A serdülőknél megváltozik:

A Pszichológia működés

Az önmagukról alkotott kép és tudás

A kortársakkal való kapcsolat

A munkaképesség

A társadalmi ideálokhoz való hozzáállás

Erik Erikson Erikson fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az emberi

személyiség fejlődése nem kizárólag biológiai ösztönök által vezérelt. ahhoz, hogy a fiatalok egészséges személyiségként illeszkedjenek  be a társadalomba, felnőtté válásuk során meg kell tanulniuk szexuális késztetéseikkel bánni és eleget tenni a társadalom által támasztott követelményeknek. Ennek az integrációs folyamatnak az eredménye az, amit Erikson az identitás kialakulásának nevez,és a „személyes azonosság és történeti folytonosság érzése”-ként határoz meg.

 

A kultúrális megközelítés: Az, hogy a serdülőkort elkülönült szakasznak tekintik-e vagy

sem, attól függ, hogy a kultúra átadásának folyamata, amely a kultúra újratermelődését biztosítja, túlterjed-e a nemzőképesség elérését jelentő életkoron.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!