„Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsássmeg nékik, mert nem tudják, mit cselek­szenek.” (Lukács 23,34) Ebben a pillanatbanszenvedte el Urunk a keresztrefeszítés elsőkínjait, a hóhérok éppen most ütötték át

szögekkel a kezét és a lábát. Ezen felül nagyoncsüggedtnek és elgyengültnek kellett lennie a

gecsemánéi éjszakai tusakodástól, a megkorbá­csolástól és a nyers gúnytól, amelyet reggeltőlfogva elszenvedett Kajafástól, Pilátustól, Heró­destől és a pretoriánus őrségtől. És mégis, sem azelszenvedett bántások, sem a várható fájdalmaknem gátolták meg abban, hogy imádságban foly­tassa művét. Isten Báránya hallgatott az

A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapjaX. évfolyam 2. szám 2021. március-április

AA TTAARRTTAALLOOMMBBÓÓLL

44

1414 SZÖVETSÉGBENBöjti evangélizáció

2222 A MEGBOCSÁTÁSRÓL

És amikor imádkoztok,bocsássatok meg an­nak, aki ellen vala­mi panaszotok van,

hogymennyei Atyátok ismegbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pe­dig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyeiAtyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket.(Márk 11,25)

COVIDAZ ÉLETEMBEN

Izsóné Chromcsik Ildikó

A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapjaX. évfolyam 2. szám 2021. március-április

C.H. SPURGEONMEGBOCSÁTÁS

C.H. SPURGEONMEGBOCSÁTÁS

„Jézus pedig így könyörgött:Atyám, bocsáss meg nékik,mert nem tudják,mit cselekszenek.”

(Lukács 23,34)

Áldás, békesség! 2021. március-április

2

emberek előtt, de Istennel szemben nem.Némán, mint egy bárány a nyírója előtt, egyet­len szót sem szólt Urunk a saját védelmére, deszívében folytatta az Atyához való kiáltást.

Semmiféle fájdalom és semmiféle gyen­geség nem némíthatja el az Ő szent közbenjáróimádságát. Micsoda példakép! Folytassukimádsággal, egészen addig, amíg ver a szívünk.Semmilyen fájdalom, legyen bármily nehéz, netávolítson el minket a kegyelem trónusától.Inkább vigyenek még közelebb Hozzá minketa bajok. Egy énekben arról van szó: „Amígkeresztyének élnek, imádkozzanak, mert csakakkor élnek, ha imádkoznak”. Ha abbahagyjukaz imádkozást, akkor lemondunk arról a vi­gasztalásról, amelyre szükségünk van. Bármi­lyen csüggedtek is legyünk, bármennyiremélyen is legyünk, nagy Isten, segíts minket,hogy akkor is tudjunk még imádkozni! Neűzzön el minket a kétség soha a kegyelem trón­jától!

Szeretve magasztalt Megváltónk kitartottaz imádságban akkor is, amikor a hideg vasátvágta inait, és a kalapácsütések testét és lelkétmegremegtették. Ez az állhatatosság és kitartásnyilván onnan ered, hogy annyira az imád­sághoz szokott, hogy nem hagyhatta el azt.Közbenjáró imádságában a megszakítások le­hetetlenek voltak. Ama hosszú, hideg éjszakáka magaslatokon, az egyedüllét napjai, a menny­be szóló folytonos rövid fohászok, mindezekolyan szilárd, erőteljes szokáshoz segítették Őt,amellyel a legvadabb viharok sem bírtak. Deez több volt szokásnál. A mi Urunk belemerültaz imádság lelkébe. Ő az imádságban élt, és azimádság benne élt. Az imádkozás természeterészévé lett. Urunk egy értékes fűszerhez ha­sonlított. Ha összezúzzák, nem veszíti el az il­latát, sőt a mozsártörő minden ütésénél annálerősebben áramlik ki. Mert jó illata nem a fel­színen tapad meg, az lényének része. Azösszetörés a mozsárban szabadon engedi az il­latát, és gondoskodik arról, hogy édes titka

nyilvánvaló legyen. Ahogyan kiárasztja illatátegy csomó mirha, vagy ahogyan egy madárénekel, mert nem tehet mást – így imádkozottJézus. Az ima úgy borította be a lelkét, mintegy ruha, és így felékesítve lépett elő. Megis­métlem: tanuljuk meg Urunktól, hogy soha nehagyjuk abba az imádkozást, semmifélekörülmények között, akármilyen nagy is akísértés, és akármilyen nyomasztóak legyeneka terheink.

Figyeljük meg továbbá, hogy Urunk ebbenaz imában megingathatatlanul ragaszkodik ah­hoz, hogy Ő Isten Fia. A legnagyobb kísértés,amelynek önként teszi ki magát, sem tudtarábírni arra, hogy feladja ezt a meggyőződését.„Atya” szóval kezdi imádságát. Nem ok nélkültanított minket is így imádkozni: „Mi Atyánk”.Hogy ér­e valamit imádságunk, az nagyrésztattól függ, hogy mennyi bizalmat nyerünk Is­tennel való kapcsolatunkból. Ha veszteségvagy próba ér minket, az a gondolat kísért,hogy Isten nem Atyaként kezel minket, hanemúgy, mint egy szigorú bíró, aki egy bűnözőtelítél. De Krisztus ima­kiáltása egy olyan hely­zetben, amilyenbe mi sohasem kerülünk, aFiúság tekintetében semmiféle megingást éskétséget nem árul el.

A Getsemánéban, amikor véres verejtékhullik a földre, vészkiáltását – ha lehet, múljékel tőle a keserű pohár – ezekkel a szavakkalkezdte: „Atyám”.Még egysötét és fájdalommalteli éjszaka után is, amikor újra meg újra Istenthívta, úgy számolt Istennel, mint Atyával. Ittismét, a kereszten elhangzott hét szava közülaz elsőben ezt mondja: „Atya”. Bárcsak aSzentlélek, aki ezt mondatja velünk: „Abbá,Atya!” (Róm 8,15), soha ne hagyna fel mun­kálkodásával! Semmiképpen ne legyünk a kí­sértő kérdésnek a rabjai: „Ha Isten Fia vagy…”(Mát 4,3) – vagy ha ezzel támad a Kísértő, dia­dalmaskodjunk, mint Jézus diadalmaskodott akenyér nélküli pusztában. A Szentlélek, akibennünk így kiált: „Abbá Atya!”, űzzön el

minden hitetlen félelmet. Ha fegyelmezne min­ket, mint ahogyan szükség is van erre (mertmelyik fiút nem fegyelmezi az apa?), akkorvessük alá magunkat szeretetben annak azAtyának, aki adja nekünk a Szentlelket ésélünk. De semmiképpen ne legyünk a szol­gaság lelkének foglyai azáltal, hogy kétel­kedünk irgalmas és kegyelmes Atyánk szere­tetében és istenfiúságunkban.

Még figyelemreméltóbb az a tény, hogyUrunk nem önmagáért imádkozott. Bizonyáraa kereszten sem szűnt meg imádkozni önma­gáért, és panaszos szava: „Én Istenem, én Is­tenem, miért hagytál el engem?” (Márk 15,34)bizonyítja, hogy imája mennyire személyesvolt. A kereszten elhangzott hét ima­felkiáltás­ból azonban az első alig vonatkozik az imád­kozóra, csak közvetetten. Így hangzik: „Atyám,bocsáss meg nékik”. A könyörgés kizárólagmásokra vonatkozik. Jóllehet, ez a szó célzásttartalmaz azokra a kegyetlenségekre, amelye­ket okoztak néki, mégis ez alig kivehető. Fel­tűnő, hogy nem ezt mondja: „Megbocsátoknekik.” Ez magától értetődő előfeltétel. Úgytűnik, hogy elveszítette az arra irányuló látását,hogy ővele személyesen követnek el igazság­talanságot. Az Atyával szembeni igazságtalan­ság foglalkoztatja, és hogy a Fiú személyébenaz Atya ellen vétettek. Nem saját magára gon­dol. A könyörgés: „Atyám, bocsáss meg né­kik”, teljesen önzetlen. Imádságában úgy vanott, mintha Ő egyáltalán nem is lenne. Annyiramegszűnik saját maga, hogy magát és szenve­dését szem elől veszti.

Ha az Emberfiának életében valaha voltolyan idő, amikor imáját egyszerűen sajátmagára korlátozhatta volna anélkül, hogyszemrehányást kockáztatott volna, akkor azhaláltusájának kezdetén volt. Lehet­e csodál­kozni azon, hogy valaki máglyára kötözvevagy keresztre feszítve mindenekelőtt, utoljára,egyáltalán és kizárólag saját maga megse­gítéséért könyörög? Látjátok mégis, hogy az Úr

2021. március-április Áldás, békesség!

3

Sokak előtt ismert és talán használt mon­dat: „Ez az ember álomvilágban él. Azélet nem olyan, ahogy ő azt elképzeli!”Ma, amikor zárva vannak templomaink,amikor a gyülekezeti élet egy kicsit –

vagy nagyon – csak vágyott lehetőség, akkoraz ige nekünk feladatokról és azok meg­valósításáról beszél.

Csodálatos, ahogy az első gyülekezet ala­kul és épül. Egyre többen vannak, és ahogylátjuk, a gyülekezet tagjai szolgálni szeret­nének. Részt kérnek a feladatokból, buzogbennük a tenniakarás. Ilyenkor sóhajtunk fel,hogy bárcsak közöttünk is így volna ez, hiszena „hivatalosok”, a vezetők nem csinálhatnakmindent, szükség van – modern szóval élve –munkamegosztásra.

Most, amikor Mózes IV. könyve van so­ron Bibliaolvasó kalauzunk szerint, láthatjukazt az Isten rendelte és előírta „beosztást”,ahogy az egész nép, Isten választottja, min­dent az Úrra figyelve cselekszik. Minden törzsmegkapja a maga feladatát, s amikor példáulegyik helyről a másikra kell továbbmenniök,mert a felhő felszállt a sátorról, akkor az in­dulás rendje szerint kelnek útra. A felelősökszétszedik a sátort, indulnak, hogy mire tar­tozékai is megérkeznek, már álljon a sátor,hogy minden a helyére kerülhessen. A 133.Zsoltár első verse jut eszembe: „Ímé, mily jóés mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoz­nak az atyafiak!” – és a 3. vers vége: „Csakoda küld áldást az Úr és életet örökké!” –Ennek az ószövetségi összmunkának meg isvolt az áldása, hiszen a pusztában való ván­dorlás során biztonságban haladhattak azígéret földje felé.

Isten új, választott népe, a keresztyén gyü­lekezet, éppen formálódik. Egyre többen értikmeg a kereszt titkát és lesznek tagjai Istenmegváltott népének. Az első szeretet tüze buz­góvá, hálássá tette őket. S mint a teremtéskorÁdám és Éva esetében, az istenit elrontanikész gonosz, megjelenik közöttük is. Nemajtóstól rohan a házba, csak csendben, mint amesében a farkas, amely először csak az egyiklábát dugja be, hogy végül egészenbejusson. A gonosz lába milyen„kegyesen” jelenik meg: „...támadta görög zsidók közt panaszolkodása héberek ellen, hogy az ő közülükvaló özvegyasszonyok mellőztetneka mindennapi szolgálatban” (1.vers). A tanítványok, akik már isméttizenketten vannak, nem magukdöntenek, hogy aztán kiadják azukázt, hanem „...egybegyűjtvén atanítványok sokaságát”, eléjük tár­ják a kérdést.

E két szó: tanítványok soka­sága – sokatmondó. A gyülekeze­

tet tanítványok alkották, akik a Lélek fegyel­me alatt tudták megbeszélni közös dolgaikat.Nem nő a viszálynak induló helyzet, hanemmegoldódik, egy akaratra jutnak. Miért? Ol­vassuk el az I.Kor. 12:4­6­ot: „A kegyelmiajándékokban pedig különbség van, de ugyan­az a Lélek. A szolgálatokban is különbség van,de ugyanaz az Úr. És különbség van a cseleke­detekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszimindezt mindenkiben.”Mert akik az Úrra fi­gyelnek, Tőle várják a vezetést, azokat vezeti!

S ők választanak. A kritérium nem a va­gyoni helyzet, a társadalomban elfoglalt pozí­ció, nem a születési jog, hiszen ezek nemlétező dolgok egy Isten vezette gyülekezetben,ott Isten jelöli ki a feladatokra az embereket.Nem írom le, de ki­ki olvassa el az I.Kor. 12:7.versétől a fejezet végéig írottakat, s akkormegérti és elfogadja, hogy miért is van ez így.

Visszatérve írásom elejére: miért kellnekünk most erre az igére, a Jeruzsálembenfolyó történésekre odafigyelnünk?! Mertamikor ez az újság és benne az én gondola­taim is megjelenik – bár még nem tudjuk,hogy mi lesz, de egy biztos –, valamilyen mó­don újjá kell építeni a gyülekezeteket. Vannaktanítványok, felelősen gondolkodó emberek.Vannak buzgó és visszahúzódó gyülekezetitagok, de ki­ki elhívása szerint tegye a dolgát.Minden egyes tagnak foglalatosnak, azaz ak­tívnak kell lennie. Az imádkozásban min­denképpen, de lehet, hogy a felkeresésben is,hogy jöjjenek a közösségbe, mert annyiramegszokták az istentiszteletet kávét szür­csölve, papucsban hallgatni.

Testvérek, Isten Szentlelke kész vezetni,megerősíteni, megadni minden szükségeset,de nem az ölbe tett kézzel sült galambot váróembereknek! Buzdítson bennünket a 7. vers,hogy kimondhassuk: Igen, Uram! Vezess en­gem, és én követlek Téged! S akkor megfogjuk tapasztalni: „És az Isten igéje növeke­dett; és sokasodott nagyon a tanítványokszáma...”Pomázon és Csobánkán. Adja Isten,hogy így legyen.Pap Lászlóné lelkipásztor

A NÖVEKEDÉS FELTÉTELEAp.Csel. 6:1-7.

Jézus imádságát a másokért való könyörgésselkezdte. Érzed­e, hogy milyen szív nyilvánulmeg itt? Milyen szánalom töltötte el a Megfe­szítettet! Milyen fenséges Isten természete, mi­lyen isteni! Volt­e valaha valaki, aki mint Ő, ahalál kínjai közepette egy imából nyombanközbenjárást csinált? Legyetek ti is ilyenönzetlenek, testvéreim! Ne gondoljatok mindigcsak saját magatokra, gondoljatok másokra!Szeresd felebarátodat, mint magadat! KövesdKrisztust, lépj a nyomába, aki neked ilyenpéldát adott az önzetlenségre!

Egy gyöngyszem azonban minden mástfelülmúl a nagyszerű szeretetnek ebben a ko­ronájában. Az igazságosság napja csodálatosfényességgel áldozik le a Golgotánál. De a ra­gyogó színek közül ez a legragyogóbb. Azimádság nem csupán másokra vonatkozik, ha­nem Krisztus legkegyetlenebb ellenségeire.„Krisztus ellenségeit” mondtam? Fontoljunkmeg még valamit. Nem olyan ellenségek voltakezek, akik évekkel ezelőtt valami rosszat tettekneki, hanem olyanok, akik itt és most megölték.

Az Üdvözítő nemcsak akkor járt közbe, ami­kor az igazságtalanságot már elfelejtette, minthaaz egy megbocsátandó kicsiség lett volna. Mi­közben az első vércseppek fröcsköltek átszegezettkezéből, és miközben a kalapács skarlátvörösreszíneződött, a szent száj szívet melengető imáranyílt: „Atyám, bocsáss meg nékik, mert nemtudják, mit cselekszenek.” Nem azt akarom ezzelmondani, hogy ez az ima azokra a katonákra kor­látozódott, akik végrehajtották a halálos ítéletet.Meg vagyok győződve arról, hogy olyan imád­ságról volt szó, amely magában foglalta az írás­tudókat és a farizeusokat, Pilátust és Heródest,zsidókat és pogányokat – igen, az egész em­beriséget, mert mi mindnyájan vétkesek vagyunkebben a halálban. De elsősorban azokra az em­berekre gondolt, akik ott és akkor brutálisan azátkozottak keresztjére szögezték az Urat. Rájukáradt ki az imája, mint valamiféle értékes olaj.

Milyen mélységesen mély ez az imádság!Felülmúlhatatlan, páratlan. Nincs semmi hozzáhasonló! Valóban, Ábrahám, Mózes és a pró­féták is mondtak közbenjáró imát a gonoszte­vőkért, de nem olyanokért, akik keresztülszúrtákkezüket és lábukat. Igaz, hogy keresztyének amanap óta megismételték ezt az imádságot. Istvánígy kiáltott fel: „Uram, ne ródd fel nékik ezt abűnt!” (Csel 7,60). Némely vértanú a máglyánközbenjáró imát mondott üldözőiért. Tudjuk,hogy kitől tanulták. Azt kérdezed, hogy Ő kitőltanulta? Senkitől! Ugyanis Ő isteni eredetiségvolt! Az imádság isteni természetéből egyenesenkövetkezett. Együttszenvedés, ami neki és csakneki volt a sajátja, adta szájába ezt az imát, amipélda nélküli. Királyi szeretete mondatta vele eztaz emlékezésre méltó közbenjáró imádságot,amely például szolgálhat számunkra. Számáraazonban nincs példa.

Szeretném imádni Őt és neki ezért istenitiszteletet adni. Ha egyébként semmit sem tud­nék róla, csak ezt az imádságot, akkor is imád­nom kellene Őt. Mert ez a kegyelemért szólófelülmúlhatatlan könyörgés jobban meggyőzengem, mint bármi más annak az isteni vol­táról, aki ezt kimondta, és tisztelettel és vonza­lommal tölti be szívemet.(C.H. Spurgeon: Elvégeztetett – Krisztus hét

szava a kereszten című prédikációs kötetből)

AA NNÖÖVVEEKKEEDDÉÉSS FFEELLTTÉÉTTEELLEEAApp..CCsseell.. 66::11--77..

Áldás, békesség! 2021. március-április

4

Kedves testvérek! Tudom, hogy sajnosmég sokan vannak, akik vírustagadók, ésaz oltakozástól is elzárkóznak. Talán az éntörténetemet olvasva, ők is megértik, hogymiért lenne fontos elkerülni a vírussal

való megfertőződést.A családunkban – mint tudjátok – már há­

rom óvónéni is van. Emese lányunk óvodá­jában a szabályok szigorú betartása mellett isfelütötte a fejét a vírus még 2020 novem­berében, majd napról­napra több lett a beteggyermek és dolgozó. Mivel Emese betartottminden szabályt, folyamatosan maszkban voltmég a gyermekek között is, így nem gondoltuk,hogy ő is meg fog betegedni. Sajnos hiába voltaz elővigyázatosság, Emese belázasodott, ígynem is gondolhattunk másra, mint hogy covi­dos lett. A háziorvostól azonnal kértük atesztelést, amire két nap múlva került sor. Amagas láz miatt házhoz jött a mentő, de vizs­gálat közben bevérzett az orra, és emiatt invalidlett a teszt.

A tesztelést szoros érintettség miatt én iskértem. Istennek hála, az én eredményemnegatív lett. Emesét három napig gyötörte a láz,főleg éjszaka. A nappalokat a lázcsillapítók ésvitaminok elviselhetőbbé tették. Egy hét alatt atünetei meg is szűntek, csak a szaglásvesztésmaradt meg hosszabb ideig. Kértünk új tesz­telést, hogy dolgozni mehessünk. Ekkor sikeresvolt a mintavétel, de pozitív lett az ered­mény, így itthon töltöttünk összesen háromhetet a tünetmentességig.

Mindvégig reménykedtem, és bíztam Istenkegyelmében, hogy Emese szövődmény nélkülmeggyógyul, és én sem fertőződök meg. Eme­se betegsége alatt házunkban csak a felső szin­ten tartózkodott, szigorúan betartottunk mindenszabályt. Elkülönítve, fertőtlenítő szerrel moso­gattunk, csak maszkban mentem ki még afolyosóra is. Természetesen én is karanténbanvoltam, sehová nem mentem ez alatt. Ekkormég én is úgy gondoltam, hogy nem is olyanveszélyes ez a vírus, hiszen én sem kaptam el.

Ezt követően az óvodában hetente tesztel­tek bennünket, nem is történt több megbete­gedés, egészen januárig, amikor a karácsonyiszünet után újranyitottak az óvodák. Boldogan,kipihenve indultunk az új évnek, de már a hétharmadik napján lázas beteg lett több gyer­mek és az egyik csoport óvónénije is. Péntekremár csak ketten maradtunk egészségesek. Énhálát adtam Istennek, hogy most is megóvott avírustól. Akkor még nem sejtettem, hogy arekedtségem és a torokfájás nálam is már afertőzés jelei.

Hétfőn felhívtam a háziorvosunkat, hogytesztet szeretnék, mert mindenki covidosaz óvodámban. Ekkor már hőemelkedésemvolt, és jobban fájt a torkom is, de még tudtamenni és inni. Nem féltem, „Mert nem a félelemlelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a sze­retet és a józanság lelkét” (II.Tim. 1:7.) Amentő szerdán jött tesztelni, akkor már egésznap feküdtem. Mindenem fájt, alig tudtam mo­zogni, a gyorsteszt azonnal kimutatta aCOVID­19 vírust. Az állapotom percről­percreromlott, már enni sem tudtam, és a vizet is ki­hánytam, így már a lázcsillapítót sem tudtambevenni. Hasmenésem is lett, amitől végképplegyengültem. A hátam úgy fájt, hogy moz­

dulni is alig tudtam. A kiszáradás fenyegette aszervezetemet. Felhívtam a háziorvost, akiazonnal kórházba küldött.

A Budai Irgalmasrendi Kórház ideiglenesCOVID­osztályára kerültem. Mindenki fél akórháztól, de én abban a helyzetben azt érez­tem, hogy csak ott tudnak segíteni rajtam. Erőtadott a napi igénk, ami így szólt: „Bizony, bi­zony mondom néktek, hogy aki az én beszé­demet hallja és hisz annak, aki engem elbo­csátott, örök élete van” (János 5:24.)

Az ügyeletes orvos azonnal megvizs­gált, és miután a tüdőmet is meghallgatta, más­nap reggelre röntgent is előírt a vérvétel és

EKG mellé. A kiszáradás miatt azonnal be­kötötték az infúziót, amibe fájdalomcsillapítótis kaptam. Végtelenül fáradt voltam és erőtlen,de egy percre sem éreztem, hogy egyedül len­nék, mert Jézus kezébe tettem le az életem. „Nefélj, mert én veled vagyok” (Ézs. 1:10.) Egye­dül voltam a szobában, de mégsem éreztemmagam elhagyatottnak, mert erőt adott az, hogylelkészünk és gyülekezetünk testvéri közösségeimádságban hordozott.

A tüdőröntgen beigazolta a kétoldali tüdő­gyulladást, és víz is volt a tüdőmben, így atüdőm megsegítése, gyógyulása érdekébenmaszkon keresztül oxigént kaptam, ami javí­totta a légzésemet. Az infúzióban adott szte­

roidtól és antibiotikumoktól az állapotomkezdett javulni, napról­napra egy­egy falattaltöbbet tudtam enni. A gyógytornász által taní­tott légzőgyakorlatokat is végig tudtam csi­nálni. A családom borzalmas napokat élt át,amíg én a kórházban feküdtem, csak telefonontudtunk beszélni, amikor éppen fel tudtamvenni, mert a beszéd is fárasztott. A telefonomraérkező igék erőt adtak, és naponta kértemimádságban az Úristent, hogyha még feladatavan a számomra, akkor tartson meg. „Bizony,bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örökélete van” (János 6:47.)

Napi imádságban könyörögtem Istenhez,szerető mennyei Édesatyánkhoz, hogy gyógyít­son meg, és adjon erőt a szolgálathoz, ha Nekiis ez a terve velem. Hálát adok Istennek, hogyegyre javuló állapotom lehetővé tette, hogyhazajöhettem, és itthon gyógyulhattam tovább.

Itthon a gyógyszereket szedve, továbbra isfáradtságot és erős szívverést éreztem, ezért fel­hívtam a háziorvosunkat, aki EKG­vizsgálatután kardiológushoz küldött, mert nyugalmi ál­lapotban is 120 volt a szívverésem. A szakren­delésen tachycardiát, szívritmuszavart diag­nosztizáltak, amire gyógyszert kaptam, amitazóta is szednem kell.

Lelkészünk, Nyilas Zoltán esperes úrmegkért, hogy a virágvasárnapi istentiszte­letünkre írjak egy imádságot. Ez az ima egybenhálaadás Istenünk, szerető mennyei Édesatyánkgyógyításáért. Szeretném ezt veletek, kedvestestvérek, itt is megosztani:

Urunk Istenünk, szerető mennyei Édes­atyánk, Jézus Krisztus által! Áldunk és ma­gasztalunk Téged, mert tudjuk, érezzük, hogyTe ezekben a napokban is, amikor csak az on­line térben lehetünk közösségben, így is, ekkoris velünk vagy, meghallgatod imáinkat, kö­nyörgésünket.

Köszönjük, Urunk, az elmúlt hét igeivezetését, ami hozzásegített minket ahhoz,hogy ebben a böjti időszakban is életünket aTe törvényeid szerint élhessük. Hálaadássalköszönjük, Atyánk, hogy az elmúlt héten iserőt adtál, megtartottál bennünket. Köszön­jük, Urunk, hogy itt vagy velünk, napontatanítasz bennünket, és uralkodsz életünkminden napján. Hálaadással köszönjük,Urunk, hogy szólsz hozzánk igéd által,hogy megismerhessünk. Köszönjük, drágaIstenünk, hogy nem hitegetsz minket,

COVIDAZ

ÉLETEMBEN

CCOOVVIIDDAAZZ

ÉÉLLEETTEEMMBBEENN

Izsóné Chromcsik Ildikó

2021. március-április Áldás, békesség!

5

Láttam valahol egy órát. Halott volt, akiévolt: motorbaleset áldozata. Az óra is halott.Azt a másodpercet mutatja azóta is, amikora baleset történt. Nem mutatja az idő mú­lását, hiszen akié volt, az az idővel próbált

versenyezni, s a sebesség áldozata lett.Valahogy így látjuk az evangéliumokban

Jézus tanítványait, az asszonyokat, amint vasár­nap hajnalban összetörten indulnak el a sír felé.Így látjuk a tíz tanítványt is együtt: bezárkózva,lelkileg összetörve a nagypénteki véres kanyarösszetörtjeiként. Az óra is áll, s számunkra azt apercet mutatja, ahol megállt az idő: ahol Jézusmeghalt a kereszten. Ők csak idáig jutottak el.

Húsvét nélkül ilyen tragikusan megálltórákat szorongat az ember. Húsvét nélkül csakmúlt van, de nincs jövő. Húsvét nélkül szorongómozdulatlanság van, amelyikben minden a halálpillanatára emlékeztet.

Ha nagypéntekkel fejeződik be Jézus törté­nete, akkor valóban Pál apostolnak van igaza:„hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló ati hitetek is”.Nagypéntek órája azt mutatja, hogyaz erőszak, a bűn, a halál erősebb, mint az élet,mint a szeretet. Az ember tragédiája a Szentírásszerint halálos baleset. Ha csak idáig lehet eljutni,akkor mi értelme van hinni, szeretni, áldozatotvállalni?

Ha nagypéntekkel befejeződik Jézus törté­nete, akkor a keresztyénség órája is egy letűnt időtjelez csupán. Csupán arról beszél, aki volt, és nemarról, aki van, és aki lesz.

Ám a Feltámadott új időt mutat. A bezártajtókon belül új korszak, új idő mozdul. Ő él. ÉsŐ ma is azokhoz megy el, akiknek az órája vala­milyen nagy balesetben megállt, s ezen nemtudnak továbbjutni. A Feltámadott nem ment elPilátushoz, nem hívta ki isteni erejével a főpapokrémületét, s nem jelent meg Jeruzsálem utcáin,hogy félelmet keltsen a rossz lelkiismeretű tömeg­ben, amely „Feszítsd meg”­et kiáltott. De találko­zott azokkal, akik nélküle nem tudtak volna újatkezdeni. Újat és mást, mint ami a régi volt. De azŐ jelenléte ma is onnan mozdít ki minket, aholmegállt számunkra az idő. Vannak, akiknél ott álltmeg az óra, ahol valakit elveszítettek a szeretteikközül. Lehetnek olyanok, akiknél egy sértő szómiatt örökre szétszakadtak a legszorosabb emberiszálak is. Akármennyi idő telt is el, mégis ott álltmeg az óra. Másokat más csapás vagy csalódásérhetett. S attól kezdve mintha megállt volna min­den. Nem tudtak előbbre haladni, továbblépni,pedig érezték, hogy az idő azért múlik, sőt kö­nyörtelenül el is múlik. De az óráinkat mi nemtudjuk újra elindítani. Ehhez húsvét kell!

A hét első napján abban a jeruzsálemi szo­bában Krisztus új életre, új időre mozdította mega megállt órákat. S azóta a hét első napja piros

betűs ünnepként áll a naptárainkban. A hét azótais vasárnappal, az Úr napjával kezdődik. Minthajelezné, hogy itt új idő, új teremtés indul el.

Ha a bezárt ajtókon belül megjelent, hogynemenne el oda, ahol várják, keresik Őt. S mert Őél, ezért a vasárnap nem csak egy új hétnek az in­dulása, nem csak munkaszüneti nap, hanemörömhír: Krisztus itt van, itt van a középen –ahogy énekeljük is.

Első szava ez: „Békesség néktek!”Azutánmegmutatja nékik Önmagát. Kezein és oldalán asebek helyét. „Békességünknek büntetése rajta vanés az ő sebeivel gyógyulánk meg”.Ezt jövendölteróla az ószövetségi prófécia. Szenvedése, halálaörök emlékeztető jegy lesz a mennyben is. Éret­tünk viseli az Atya színe előtt, s ezek a kezek fog­nak megjelenni az Ő visszajövetelekor is.

A feltámadott Krisztus úgy jelenti meg ön­magát, hogy el is küldi övéit. „Amiként engemküldött az Atya, én is úgy küldelek titeket.”Maiegyházát, apostolait, téged és engem is így küld.

Ehhez a küldetéshez nem elég a magunkigyekezete. Krisztus rálehel tanítványaira. Vala­hogy olyan ez, mint mikor a teremtés hajnalánIsten lelket lehelt az anyagba, és az első Ádám„élő lélekké” lett. Az új teremtés hajnalán Jézustanítványainak nyomorúságos testébe a feltá­

madás lelkét leheli. Milyen törékeny, erőtlen testvolt Pál apostolé! S milyen hatalmas küldetéstvégzett el! Szinte alig tudjuk követni térképen aző útját. Ő méltán írhatta: „Ha annak a lelke lakikbennetek, aki feltámasztotta Krisztus Jézust ahalálból, az meg fogja eleveníteni a ti halandótesteiteket is az ő bennetek lakozó Szentlelkeáltal.”Kinek a lelke van benned? Erőtlen, talánbeteges testedben viszed­e annak lelkét, aki feltá­masztotta Krisztust a halálból?

Nagyon szép kép ez. Húsvét azzal fejeződikbe, hogy Krisztus lelkének lehelete megérinti,megihleti a tanítványokat. Az élet órája, az örök­kévalóság órája elindult. Ez a húsvéti ünnep titka.„Jézus él, s mi is élünk”.(Megjelent az Őrszentmiklósi Református

Egyházközség Őrszem című lapjának 2010húsvéti számában)

MEGÁLLT AZ IDŐ –ÚJ IDŐKEZDŐDIK

János 20,19-23

hanem megsegítesz, bíztatsz, bátorítasz,amikor arra van szükségünk.

Uram Jézus, hálát adok a hitért, amelyet akeresztségben ajándékoztál nekem.

Személyes életemben, a kórházi ágyon láz­ban égve is megtapasztalhattam, hogy Te megtudsz gyógyítani engem, mert Te, Úr Jé­zus, ugyanúgy együtt érzel velem, mint azokkala betegekkel, akikkel személyesen találkoztál, avak Bartimeussal, akinek azt mondtad: „Láss!A hited megtartott.” – és mert Te vagy a Feltá­madás és az Élet.

Hálás a szívem az értem imádkozó test­vérekért, és köszönetet mondok a Pomáz­csobánkai és a szentendrei gyülekezet test­véri közösségének, akik lelkipásztoraikkalnem szűntek meg könyörögni a gyógyulá­somért. Hálát adok és dicsérlek, Uram, hogymeghallgattad imádságukat és könyörgése­met, és felemeltél a betegágyról. Hálát adok,Uram, hogy terved van még velem; dicsér­lek, Szenháromság, egy örök Isten. „Hálátadok neked, hogy megtartottál és meg­szabadítottál” (Zsolt. 118:21.)

Hálát adok az orvosokért, ápolókért, akiknagy odafigyeléssel vettek körül, és mindentmegtettek a gyógyulásomért. Kérlek, Uram,hogy az egyre nehezedő vírushelyzetben adjtudást, erőt, bátorságot, kitartást az orvosok­nak, ápolóknak, hogy nap mint nap szembetudjanak nézni a betegek szenvedésével. Kér­lek, Uram, adj nekik gyengéd gyógyító ke­zeket, hogy enyhíteni tudják a családjuktólelszakadt betegek fájdalmait, kínjait. Kérlek,kegyelmes Istenem, hogy adj hitet a betegek­nek, hogy szenvedéseik ellenére is meg tud­janak erősödni a Te szeretetedben. „Semmiértse aggódjatok, hanem imádságban és könyör­gésben mindenkor hálaadással tárjátok felkéréseiteket Isten előtt” (Fil. 4:6.)

Imádkozunk Hozzád, Urunk, azokért,akik betegen várják a Te segítséged, gyógyítá­sod. Imádkozunk Hozzád, a kórházban szen­vedőkért és családjaikért. Imádkozunk Hoz­zád, Urunk, azokért, akik fájdalmat hordoz­nak, könyörgünk, vigasztald meg, Urunk, agyászolókat. Imádkozunk Hozzád, Urunk,szeretteinkért, családjainkért. Imádkozunk lel­kipásztorainkért, szolgáló testvéreinkért, gyü­lekezetünk minden tagjáért.

Látod, Urunk, kétségbeesettségünket, ké­rünk, Te adj erőt hűséggel kitartani a pró­batételek közepette is, mert akármi történjena világban, a vírus bárhogy terjedjen, mi akkoris bízhatunk, mennyei Édesatyánk, a Te meg­tartó szeretetedben. Imádkozunk Hozzád,Urunk, a járványtól szenvedő világért, imád­kozunk népünkért, országunk és településünkvezetőiért. Imádkozunk Hozzád, Urunk, test­vérgyülekezeteinkért.

Kérünk, Urunk Istenünk, hogy múljon ela járvány, és újra Benned megerősödve, temp­lomainkban tudjuk szeretetedet hirdetni ésdicsőíteni a Te szent neved! „Áldott az Úr!Napról napra gondot visel rólunk szabadítóIstenünk” (Zsolt. 68:20.)

Jézusért kérünk, hallgasd meg imádsá­gunkat. Ámen.Izsóné Chromcsik IldikóBöjt 6. vasárnapján, Virágvasárnap2021. március 28.

MMEEGGÁÁLLLLTT AAZZ IIDDŐŐ ––ÚÚJJ IIDDŐŐKKEEZZDDŐŐDDIIKK

JJáánnooss 2200,,1199--2233

PROF. DR. SZŰCS FERENCPPRROOFF.. DDRR.. SSZZŰŰCCSS FFEERREENNCC

Áldás, békesség! 2021. március-április

6

Kedves testvérek, szeretettel köszöntünkbenneteket Pomázon, Csobánkán, Pilis­szentkereszten és a verőcei reformátusgyülekezetben is. Ahogyan presbiter test­vérünk imádságban kimondta, megval­

lotta, nehéz ez az ünnep számunkra, de mégisöröm tölti be, hiszen a mi Urunk Jézus Krisz­tus feltámadt. A régi bizonyságtétel is így szól,hosszú időn keresztül így köszöntötték az em­berek egymást: „Feltámadt az Úr, bizonnyalfeltámadt!” Hitvallásunk és életünk is a JézusKrisztusba vetett hitünkre alapozódik. A maiistentiszteleten ezt az utat járhatjuk végig,hogy hogyan is jutottak el az első tanítványokerre a bátor hitvallásra, hogyan lett életükszámára öröm Jézus Krisztus feltámadása,annak valósága.

Nem így indult húsvét reggele.János evangélista nemcsak azértmondja, hogy „még sötét volt”, mertismeri a nap járását, és tudja, hogymagdalai Mária kiment a sírhoz, ha­nem egészen biztos, hogy Jánosevangéliumában ennek a kifejezés­nek, hogy „még sötét volt”, van va­lamifajta lelki jelentősége is, borúja,árnyéka, fájdalma és keserűsége. Aza húsvét reggel, amelybe bekap­csolódhatunk, inkább először a sírás­ról szól, a fájdalomról.

Magdalai Máriával kapcsolatbanazt szoktuk mondani, hogy hosszúideje beteg volt, és amikor találkozottJézus Krisztussal, akkor meggyó­gyult, megszabadult az élete, és az őbátorítója, segítője, életének közép­pontja Jézus Krisztus maradt. Ő azegyike azon keveseknek, akik János­sal, a tanítvánnyal, Máriával, Jézusanyjával és néhány asszonnyal, nem hagyjaŐt el. Végigkíséri az útján, és olvasunk rólukKrisztus keresztjénél is. Végig ott maradt afájdalomban. A korabeli időszámítás szerint ahét első napján kimegy a sírhoz, hogy leg­alább azt, aki meghalt, ne vegyék el tőle. Sze­retne a halott Jézus közelében lenni. Milyenvalóságos kép ez! A szeretetnek a képe! Aho­gyan tegnap hallottuk P. Tóth Béla nagy­tiszteletű úr igehirdetését Arimátiai Józsefbölcs szeretetéről, a nem falnak menő kossze­retetről, most egy másik szeretet jelenik meg:magdalai Máriáé.

El tudjuk képzelni az ő riadalmát, fáj­dalmát is, amikor kimegy a temetőkertbe, éslátja, hogy elhengeríttetett a kő. Összezavaro­dik. Számára most már semmi sem marad.Nem marad Jézus élete, és nem marad Jézushalála sem. Egy üres sír marad, amiből pont

az elhunyt hiányzik. Ez baljósabb, borzal­masabb, hidegebb, mint amit el tudnánkképzelni. Ó de nehéz ez! Amikor az emberezzel az ürességgel találkozik. Amikor elfogy­nak a kapaszkodók az ember életéből. És ez akétségbeesettség – hallottuk az igéből – arrabátorítja, arra hajtja, hogy visszamenjen Si­mon Péterhez és a másik tanítványhoz, János­hoz. Elmondja nekik, hogy elvitték az Urat asírból, ők pedig odarohannak, és látják a té­nyeket. Péter bemegy, János lát és hisz, majda tanítványok ismét hazatérnek. MagdalaiMária pedig ott van a sírnál, és – milyen be­szédes a magyar szó! – ott sír. Nem menekül,kitéve magát minden szörnyűségnek, rideg­ségnek, igazságtalanságnak, amit átélt az el­

múlt napokban. Mint hogyha azt mondanáhúsvét hajnalán, ott a temetőkertben, hogyezen a világon nincs szeretet, nincs meg­békélés, nincs gyógyulás. Magdalai Máriaéletében úgy tűnik, valami véget ért. Úgy tű­nik, hogy számára eltűnt az élet forrása.

Voltál már ilyen helyzetben? Éltél márígy, Mária módjára, amikor úgy érezted, hogynincs tovább? Lehet, hogy nem a szó biológiaiértelmében, de amikor nem érted, hogyanlehetne így tovább folytatni az életed. Aztlátom a hétköznapokat vizsgálva, a mindenna­pokat élve, hogy most már kezdünk minden­ből kifogyni: türelemből, szeretetből. Belefá­sulunk a dolgokba. Nem nagyon látjuk a hol­napot. Magdalai Mária éppen ezért képviselbennünket ezen a húsvéton. A mi gondola­taink, sötét hajnalunk és reggelünk egészenbiztos, hogy olyan, mint egykor. Nem nagyon

látjuk meg, hogy volna fény. Nem látjuk megazt, hogy volna remény. Mi csak azt látjuk,hogy valami hatalmaskodik rajtunk, hogy va­lami uralja a mi életünket, valami megfosztottbennünket. Ó, hány és hány emberi élet fogal­mazódik meg így a szó szoros értelmében:megfosztott bennünket az élet.

A napokban hallottam egy beszélgetést akisboltban. Két kereskedő pontosan errőlbeszélgetett, hogy mennyi bevételkiesésükvan. Ez a valóság. Mások pedig tudják a gyü­lekezetünk életéből, hogy az elmúlt hetekben,de különösen a következő héten újra és újratemetési szolgálataink lesznek. Ó, hány emberhúsvétja van ilyen reménytelen képben! Üressír – nem változik semmi. Vannak­e egyál­

talán angyalok? Csinálnak­e valamit?A tanítványok hazamentek. Nem lá­tok mást, csak saját magamat, zártajtókat.

Hadd mondjam először mégisazt, hogy ebben a nehéz helyzetben,ebben a gyászban egy valaki van, akinem tudja elfogadni az elfogadhatat­lant: Mária. Az ő könnyei arról be­szélnek, hogy van remény. Az őkönnyei arról beszélnek, hogy vanhűség, van kitartás. Egyszer csak ész­reveszi, hogy a dolgok nem olyanszürkék és homályosak. Egyszer csakészreveszi, hogy ott van két angyal.Az egyik Jézus nyughelyének fe­jénél, a másik a lábrészénél. Ész­reveszi, hogy ott van vele valaki. Ahúsvét eseményeiben ez következe­tesen így van: van benne egy értetlen­ség, van benne egy feldolgozhatat­lanság, van benne egy kilátástalan­ság, olyan, mint hogyha a szemeken

volna valami, ami eltakarja a láthatót, s egy­szer csak megnyílik a szem.

Van melletted valaki – ez húsvét másodiküzenete ma. Sokszor a mi könnyeink miattnem látjuk, hogy mellettünk állnak, nem lát­juk, hogy a könnyeink miatt valaki körülveszbennünket, hogy valaki szeret. Sokszor nemlátjuk, hogy valaki ott áll végig a mi életünkmögött. Sokszor nem veszed észre, hogynemcsak az angyalokra lehetne tekinteni,hanem a mögötted álló Isten Fiára, JézusKrisztusra.

Milyen jó, hogy ez is megtörténik, hogyaz ember a legnehezebb helyzetben is meg­vallhatja, hogy ott állt és ott áll mögötte azIsten! Hogy Ő nem hagyta el! Csak túlságosanel voltunk foglalva a magunk fájdalmával, amagunk panaszával, a magunk könnyeivel.Nagyobb van itt, mint két angyal! Nagyobb

Textus: János 20,16­18Jézus nevén szólította: Mária! Az megfor­dult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni!– ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondtaneki: Ne érints engem, mert még nemmentem fel az Atyához, hanem menj az éntestvéreimhez, és mondd meg nekik: Fel­megyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz,az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. El­ment a magdalai Mária, és hírül adta atanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogyezeket mondta neki.

SZÓL AZ IGESSZZÓÓLL AAZZ IIGGEE

AA FFEELLTTÁÁMMAADDOOTTTTVVEELLEEDD VVAANN!!

2021. március-április Áldás, békesség!

7

van itt: az élő Isten! Nagyobb van itt: a feltá­madt Jézus Krisztus! Soha ne felejtsd el!Amikor megálltál vagy megállsz egy koporsómellett, amikor hull a könnyed: a hátad mö­gött ott áll a feltámadt Jézus Krisztus, és meg­kérdezi: „Miért sírsz? Kit keresel?” Ne felejtsdel, hogyha kórházba kerülsz, hogyha betolnakmajd a műtőbe, Jézus ott áll a hátad mögött.Reteszi a kezét a szívedre, és megkérdezi:„Miért szorul össze a szíved? Kit keresel? Ittvagyok! Veled vagyok!” Ne felejtsd el, hogy­ha esetleg nagy beteg gyermekedre tekinteszmajd, és kezedet tördelve állsz valahol, egykietlen helyen, talán az ágya felett, és úgyérzed, hogy nincs, aki segítsen: Jézus ott leszveled! Ott áll mögötted, és kérdez téged:„Miért sírsz? Kit keresel? Itt vagyok!”

Egyik barátom írta a tegnapi nap nagy­szombati imádságában, hogy most az imád­ságot a kórházi kórtermek, intenzív osztályokcsöndje, a lélegeztető gépek kattogása törimeg. Ne feledd, Jézus ott van veled! Ha or­vosként, ápolóként dolgozol, ha betegkéntfekszel, ott áll majd Jézus, amikor kicsöppena könny a szemedből, s azt kérdezi: „Miértsírsz? Örök életet adok neked!” Húsvét éppenerről szól. Ez a diadala. S majd kimondja afeltámadott Krisztus: „Íme, én veletek vagyokminden napon a világ végezetéig”.Ez a hely­zet: Isten ott áll mögötted.

A kérdés az, hogy felismered­e a Feltá­madottat? Felismered­e a feltámadt Krisztust?Honnan ismerhető fel a feltámadott Úr? Nemis az arcáról, nem is a hangjáról, hanem arról,amit mond. Isten Igéjéből. A szava pedigennyi: „Mária”. Isten a neveden szólít téged.„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólí­tottalak, enyém vagy”. Ennek az igének avalóságát éli meg húsvét reggelén magdalaiMária. „Enyém vagy!” Ez történik a Szent­írásban számos esetben, amikor Istenpéldául Mózest szólítja, vagy amikor Jere­miáshoz szól, vagy Ádámot keresi, vagy ami­

kor a Feltámadott szól Saulhoz: „Saul, Saul…”Isten az Ő Igéjével talál meg téged, ami­kor a neveden szólít. Ez az a pillanat, amilegyőzi a bizonytalanságot. Ez az a pillanat,amikor az ember megfordul, maga mögé néz,hallja a hangot, a saját nevét, és egészenúj élethelyzet teremtődik. Ebben apillanatban minden kitisztul, Má­ria számára minden világoslesz: Jézus Krisztus él.Jézus Krisztus uralko­dik. Jézus Krisztusmost téged szólít.Fordulj meg, lásdmeg Őt! Így leszbékessége, remény­sége és teljességeaz életednek. Ígytudod azt mon­dani: „Uram”.

Rövid ez a párbeszéd, de mégis lényegretörő, és szemlélteti az embert. Már­már aztgondolnánk, hogy minden a helyére kerül,minden kitisztul, a sötétségből megtörténik afordulás, Mária a nevét hallja, kitisztul bennea gondolkodás, hite és reménye lesz, és akkorazt mondja: „Mesterem, rabbuni, én taní­tóm…” – és megpróbálja megölelni Jézust.De Jézus rászól: „Ne tedd! Ne érints engem!”Hadd mondjam most inkább így, kedvestestvérek, az ige ezt a fordítást is megengedi:„Engedj el engem!” Máriának ebben a meg­szólításában: „Rabbuni”, ismerjük fel azt is,hogy Mária azt gondolja, hogy minden úgyfolytatódhat, mint régen. Ez a kifejezés: „Mes­terem”, azt is jelenti: folytatódjék az élet ott,ahol befejeztük! Jézus pedig azt mondja: „Neérint! Ne tarts vissza engem!”

A virágvasárnapi igehirdetésben mondtam,hogy a kísértőnek az a célja Jézus Krisztussalkapcsolatban, hogy visszatartsa. Mária nemkísértő itt ebben a történetben, hanem szeretnékonzerválni a Krisztussal való kapcsolatát. Sze­retné, ha minden szépen folyna tovább úgy,mint ahogyan korábban ment. Mária azt mond­ja Jézusnak, hogy „Mesterem”, a tanítványokpedig visszamennek a halászhálóikhoz, hogyott folytatódjék az élet, ahol abbamaradt. Jézusazonban erre azt mondja: „Nem!”

Kedves testvérek, ennek a húsvétnak ezis az üzenete. Nemcsak a könny, a reményte­lenség, nemcsak a reménység, hanem mostmár ki kell mondanunk egészen konkrétan: azélet nem tud ugyanott folytatódni, mint aholkorábban abbamaradt. Lehet, hogy ez mostnéhányatokat szomorúsággal tölt el, de havisszatérünk a templomba, akkor sem tud azélet úgy folytatódni, mint korábban. Nemlehet visszatérni a régi életbe! Az Istennel valótalálkozás nem azt jelenti, hogy visszatérünka régi életbe. Húsvét nem azt jelenti, hogyvisszatérünk a kereszt előtti időszámításba.Húsvétban bizonyossá válik, hogy Jézus az,aki megkeres, Jézus az, aki jön, Jézus az, akinéven szólít, Jézus az, aki vezet, és utánaodamegy egy másikhoz, és azt szólítja meg.Karl Barth mondja az első Korinthusi

levélhez kapcsolódóan, hogy amikor aztolvassuk, hogy Jézus több mint ötszáz em­bernek megjelent, ez nem azt jelentette,hogy ötszáz emberrel ült együtt mondjuk

egy konferencián, hanem azt, hogy Jézusjött, találkozott valakivel, utána meginttalálkozott valakivel, megint hírül adta, hogyfeltámadt, és aztán megint hírül adta valakimásnak…

Húsvét nem aztmondja, hogy min­den ott folytatódik,ahol abbamaradt,mert több az élet!Ezt kellene felis­mernünk nekünkis: nagyobb azélet! Húsvétnakma az az üzenete,hogyha majd visz­szatérhetünk atemplomba, le­

gyen a mi keresztyénségünkben több élet, vi­talitás, Krisztusról szóló bizonyságtétel,hívogatás, néven szólítás! Amit Jézus mondMáriának: „menj az én testvéreimhez”! In­dulj! Mondd el! Mondd el ma! Te otthon, hívjföl valakit, bátoríts meg valakit avval, hogyJézus Krisztus feltámadt! Mondd el, mit jelentszámodra a Krisztusban megnyert élet! Hús­vét bizonyságtételt jelent. Menj el a te test­véreidhez, mondd el nekik! Máriának vinnikellett az üzenetet: „Feltámadt az Úr, bizony­nyal feltámadt!” Te is mondd, hirdesd: „Lát­tam az Urat!”

Mária története kapcsán nem felejthetemel azt sem, ami a könnyekről szól, ami aSzentírás valóságos üzenete, eszkatológikuskitekintése, hogy lesz olyan pillanat, amikorIsten minden könnyet letöröl a szemünkről.Halál sem lesz többé, sem fájdalom, semgyász, sem betegség – csak Isten lesz mindenmindenekben. Kérjük az Istent, bocsásson elbennünket a Feltámadottnak jó hírével, hogymenjünk sok­sok síró, bánatban levő, be­zárkózott emberhez, legalábbis jelképesen,hogy ez a mai nap mindeni számára igaziünnep lehessen, s hogy békességet szerezzenaz élő Isten. Ámen.(Az igehirdetés elhangzott 2021. április 4­én,Húsvét vasárnap, a pomázi reformátusgyülekezet online istentiszteletén.)

TÚRMEZEI ERZSÉBET

HÚSVÉT UTÁNHÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek.Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak.Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak.Húsvét előtt… szívek, üres­szegények.Húsvét előtt… kihamvadott remények.Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!”Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel!Húsvét után… futni a hírrel frissen!Húsvét után… már nem kérdezni mit sem!Húsvét után… új cél és új sietség!Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!Húsvét után… erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,Akik még mindig húsvét előtt élnek.

Áldás, békesség! 2021. március-április

Kedves testvérek! Ezékiel — az Úr pa­rancsára — ítéletet hirdetett a nép bűneifelett. Ezzel figyelmeztetett arra, hogy abűn magában hordozza a büntetést, ésezért elkerülhetetlenül jön az ítélet. Szeptemberben közösen rendültünk bele

az Igébe: „De hagyok maradékot. Lesznek,akik megmenekülnek a fegyvertől, a népekközé szétszóródva a többi országban.” (Ez6,8) Itt szétszórattatásról, döghalálról, tűzről,pusztaságról, fegyverről szól a prófécia, deebben a bűn­ és ítélet­zuhatagban hangzik azÚr ígérete is: „De hagyok maradékot”.

Azt, hogy a Bibliában mit jelent a „ma­radék”, ugyancsak megrendítő képben látjuk:halottak hevernek szerteszét. Az életben ma­radtak között is sok a sebesült, kimerült,halálra vált. Ezek nagy krízisen mentek át, deéletben maradtak. Ezek a túlélők a „maradék”.A biztató üzenet ez: Isten hagy maradékot aző népében, sőt e maradék által újítja megnépét és munkálja üdvösséges tervét.

Te itt vagy, élsz, megmaradtál, mi itt va­gyunk, élünk és megmaradtunk. A nekünkszóló kérdés: Mire maradtál / maradtunkmeg?

Jól emlékszem, hogy a karantén első nap­jaiban a tíz leprás történetéből ezt az igét ol­vastuk bibliaolvasó kalauzunk szerint: „Jézus,Mester, könyörülj rajtunk! ... Arcra borult Jézuslábánál, és hálát adott neki.” (Lk 17,13. 16)

Mire maradtunk meg? Könyörgésre éshálaadásra. Úgy hiszem nincs ennél fontosabbprogramja a következő hónapoknak sem.Könyörögni Istenhez a viharként közeledőjárványhullámban a még megmaradt gyüleke­zetért, szolgatársakért, egyházunkért, világivezetőinkért. S hálát adni az igeszolgálat le­hetőségért, presbiterjeinkért, lelkészeinkért,egyházi vezetőinkért. Semmilyen körülményközött sem elfelejteni: Isten „mennyi jót tettveled”. (Zsoltár 103,2)

A hálátlansággal kapcsolatban tavaly isidéztem, igaza van a középkori gondolkodó­nak: ilyenkor az ember „lelkének csúcsa le­hajlik”. (Eckhart mester) Az lenne a dolga alélek csúcsának, legfelső szintjének, hogy Is­tenhez kapcsoljon, ám mégsem ez történik. Afának is van „tenyésző csúcsa” középső ágá­nak legmagasabb pontján, ami az ég felé tör,vezeti az egész fa növekedését. A boltíveknek

is van egy középső záróköve, ami egybefogjaaz íveket – egy pont, ami legközelebb van azéghez. A hálátlan ember lelkének ez a legma­gasabb része ahelyett, hogy Istenhez kap­csolódna, lehajlik. Nos, ettől a csüggedő álla­pottól szeretne megvédeni az Ige.

***

Úgy hiszem, az elmúlt éveket is csak ahálaadás szemüvegén keresztül szemlélhe­tem: 2021. év elején elkészültek statisztikáink,beszámolóink arról, hogy mit is kaptunk, tet­tünk a múlt esztendőben.

Évünk alapigéje 2020. január 1­jén Mátéevangéliumából szólalt meg: „és menjetek elgyorsan, mondjátok meg a tanítványainak,hogy feltámadt a halottak közül, és előttetekmegy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, meg­mondtam nektek. Az asszonyok gyorsan el­távoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmelfutottak, hogy megvigyék a hírt tanítványai­nak. És íme, Jézus szembejött velük, és eztmondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig oda­mentek hozzá, megragadták a lábát, és le­borultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzá­juk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírültestvéreimnek, hogy menjenek Galileába, ésott meglátnak engem.” (Mt 28,7­10)

Istennek adunk hálát, hogy minden vasár­nap (online vagy testvéri közösségben)„élőben” hangzott az Ige! Jézus januári szavapedig elkísért mindeddig! Az Ő jelenlétéből,szavából és kegyelméből merítettem magamis a legnehezebb órákban.

Senkinek sem kell mondanom, hogy a2020. évben semmilyen statisztikát nem lehet

az előző évekhez hasonlítani.Ennek ellenére társegyház­községünkben kazuáliák alap­ján a következőt láthatjuk:

Keresztelő­konfirmáció­esküvő­temetés: 10­8­4­23 /ebből Csobánkán 1­1­0­3.(2019: 25­20­6­38).

A 2020. évben néhányalaklommal vendég igehirde­tő szolgált gyülekezetünkben:

2020. február 23­án PapLászlóné ny. lelkipásztor;

2020. április 11­én néhaiDr. Szűcs Ferenc ny. lelki­pásztor online.

Ez az áhítat volt Professzor úr utolsógyülekezeti, nagyszombati szolgálata.

Az évközi alkalmakon többször helyet­tesített Csikai Attila lelkipásztor testvérünk.

Belmisszió

Pomázi hajlékunk a böjti evangelizációsestéken megtelt. Böttger Antal verőcei lel­kipásztor szolgált közöttünk. Felemelő pilla­nata volt verőcei testvéreink / testvérgyü­lekezetünk látogatása, s a közös szeretetven­dégség (március 6.).

Az online térben hetente frissítjük honla­punkat, hetente küldünk ki hírlevelet, gyüle­kezeti Facebook oldalt indítottunk (napi igéketmegosztunk), plakátoltunk. Sajnos ezekre azinformációkra szinte semmilyen visszajelzéstsem kaptunk.

Vasárnapjainkon 2020­ban immáron 5. éve,hogy a lekciót gyülekezeti tagjaink olvassák.

A Házasság Hete alkalmából (2020. feb­ruár 12.) filmklubot szerveztünk Csobánkán.

Kilenc éve folyamatosan megjelenik gyü­lekezetünk Áldás, békesség! című folyóirata,melyet rendhagyó módon 2020­ban presbiter­jeink juttattak el az egyházfenntartók pos­taládáiba.

Első gyülekezeti hétvégénket több mint30 fővel 2020. február 28. március 1. közöttMátraházán tartottuk.

Március 15­től gyakorlatilag minden ter­vezett jelenléti alkalmunk elmaradt. A január­ban kapott ige miatt itt is jelzem, hogy ezenaz istentiszteleten éppen két keresztelőnk volt!

(Elmaradtak a jelenléti bibliaórák, ifi al­kalmak, baba­mama kör, énekkar, biblia­olvasó kör, csendeshétvégék, kórházi önkén­tes igeszolgálat, szórványistentiszteletek,Kraxner hittanórák, kiránduló kör túrái, kék­kereszt bibliaórák, gyermekdélutánok stb.)

A karanténistentiszteletek alatt többenimádságot írtak, mások a felolvasott lekcióhanganyagát rögzítették; kántoraink és gyü­lekezeti tagjaink pedig prelúdiumot és post­lúdiumot játszottak fel a hangrögzítőre. Pus­kás Attila testvérünk az igehirdetéseket rendreleírta; presbiterjeink ezt a gyülekezeti tagokpostaládájába dobták. (Mindenhez csak annyitkell hozzátenni, hogy éppen a februári pres­biteri ülésen rögzítettük, hogy az ügyeletespresbiteri szolgálat és a körzetgazdaság ná­lunk nem működik, így megszüntetjük.)

Külön köszönöm Kerekes Balázs, BenkóTamás presbiterjeinknek, valamit Zoltán fi­amnak, hogy az istentiszteletek közvetítésétmegszervezték, technikailag kivitelezték, skarácsonyra már engem is megtanítottak ahasználatára.

A gyülekezeti bibliaórák is áttevődtek azonline világba. Ugyan minden tekintetbenigaz, hogy a jelenléti közösséget semmi sempótolhatja, meglepő módon, egy­egy alkal­mon többen voltunk, mint a jelenléti biblia­órák alkalmán.

Mindenkit bátorítok és most is meghívoka hangos és érthető lekció olvasásra és közös

8

LELKIPÁSZTORI JELENTÉS 2020. ÉVRŐLLLEELLKKIIPPÁÁSSZZTTOORRII JJEELLEENNTTÉÉSS 22002200.. ÉÉVVRRŐŐLL

2021. március-április Áldás, békesség!

9

imádságra. Szolgáljunk közösen az is­tentiszteleten! Mindebben Szabó Ist­ván és Óváry Ákos pontos szervező éselőrelátó munkáját köszönöm!

A szigorú higiéniás előírások be­tartásával Urunk mennybemenetelenapján (május 21.) tartottunk újra – apresbitereknek – jelenléti istentisz­teletet, majd pünkösdkor maszkban,kesztyűben, eldobható pohárral úrva­csorás ünnepi alkalmat. A kora nyáriés őszi időszakban a nagyobb lét­számú jelenlét miatt vasárnaponkéntPomázon kettő, Csobánkán egy isten­tiszteletet tartottunk.

Szeptemberben (3­5.) magam a SzentIstván parkban tartott szabadtéri evangelizá­ción szolgáltam. Általánosságban most is el­mondható, hogy az alkalmakat inkább a gyü­lekezetünket meghatározó személyek láto­gatják, mint a keresők.

November 15­től újra az online térbeszorultunk.

Gyermekmunka, hitoktatás,konfirmáció, ifjúság

Ebben az esztendőben is folytatódott amegkereszteltek köszöntése. Köszönjük szé­pen Kalmár Ilonának és Benedek Julianná­nak! Mindez közel 450 köszöntő levélkiküldését jelenti évente. Imádkozzunk azért,hogy a postán kapott ige „jó földbe” jusson!

2020. augusztus 10­14. között tartottuknapközis táborunkat. Az alkalom célja, hogya gyülekezetbe járó családok gyermekei mel­lett a gyülekezet perifériáján levő családokgyermekeit is meg tudjuk szólítani. Délelőttaz adott nap bibliai történetét, témáját dol­goztuk fel, ezt követte a történethez kapcso­lódó kézműves foglalkozás és az ebéd, majddélután a témához kapcsolódó szabadidősprogram. Így a délelőtt elhangzó üzeneteterősíti meg az egész napi komplex foglal­kozás. Tavaly a teremtés 1­1 napjához kap­csoltuk Isten Igéjének üzenetét és a foglal­kozásokat.

Felhívásomra családom mellett háromcsalád kapcsolódott be az adventi kántálás szol­gálatába. A szolgálóknak köszönöm, hogyörömmel olvastak igét, énekeltek és imádkoztak.Ahová eljutottunk, mindenhol örömmel fogad­tak bennünket; ám fájlalom, hogy sokan nem lát­ták meg e lehetőségben rejlő közösségépítést.

December 24­én énekkel és verssel szol­gáltak fiataljaink. Rendhagyó módon ez azalkalom is csak az online térben tudott meg­valósulni. Köszönjük a szülők és gyermekeksegítségét!

Szeptember 27­én 8 fiatal konfirmáltgyülekezetünkben. Az alkalom felemelő pil­lanata volt, mikor az 50 éve konfirmálók iskörülállták az Úrasztalát, s köszöntötték amost konfirmáltakat.

A rendszerváltozás első évébenmég 41 (P), 37 (Bk), 6 (Cs) hittano­sunk volt. Isten új ajtót nyitott 2013­ban a hitoktatás területén. Az évti­zedeken át hűségesen végzett fakul­tatív hitoktatás mellett szeptembertőlújabb csoportokban indulhatott el aszabadon választható, de kötelező re­

formátus hitoktatás.Sok imádság, jelen­tés, munkaterv ké­szítése után öröm­mel számolhatok bearról, hogy Pomá­zon és Csobánkán –óvodás kortól a konfirmá­cióig – 248 hittanosunkvan. Tavaly külön kihívástjelentett a digitális oktatásmegszervezése, valamint adiákok online térben valómotiválása.

Korábban jelzett kéré­semet most megismétlem:„már több alkalommal je­

leztük, hogy pedagógus testvéreinkszámára egy továbbképzéssel megsze­rezhető a hitoktatói végzettség; azóvodai hitoktatásba pedig (ugyan sze­rényebb anyagi juttatás mellett) egy­egy évre presbitériumunk a képesítésifeltételek alól felmentést adhat.”

Énekkar / Kántori szolgálat

Kórusunk két alkalommal szol­gált: a pomázi böjti evangelizáción ésa Leányfalui Református Idősek Ott­honában (február 9.).

Ökumené

Pomázon és Csobánkán 2020. január 20­25. között együtt tanúskodhattunk az élőKrisztusról reformátusok, evangélikusok,szerb ortodoxok, görögkatolikusok és rómaikatolikusok.

Munkáink

Temetőnket 2014­től a Magyar Refor­mátus Szeretetszolgálat által megnyert köz­foglalkoztatási program keretében közfoglal­koztatott munkatárssal karbantartjuk; ennekellenére több alkalommal közösségi mun­kában takarítottuk. 2021 márciusában nyug­díjba vonul munkatársunk, így a feladat el­végzése újra közösségünkre marad.

Nyáron pomázi gyülekezeti házunk kül­ső nyílászáróit Böszörményi Géza testvérünkgondosan megtisztította és újra lazúrozta.

Az ősz folyamán megtörtént templom­udvarunkba a vezetékes víz bekötése is. Ígykéső ősszel a vágyott Bibliai kert is telepí­tésre került.

Élő kövek, lelki ház

Minderről pontosan és szépen ír KerekesBalázs presbitertársam:

„A kivitelező március 30­án kezdte meg

a munkákat. A beruházás célja az volt, hogyaz épület adottságait kihasználva kialakítsuka gyülekezeti élethez szükséges tereket és aparókiát. Az imatermet a régi uszoda­ ésedzőterem egybenyitásával alakítottuk ki,amihez WC­k, mosdók és egy kis iroda istartozik. Az utcaszinten a régi vendéglakás­ból egy majdnem 100 m2­es parókia szüle­tett, a keramikus műhelyek pedig két gyüle­kezeti foglalkoztató teremmé változtak,

Áldás, békesség! 2021. március-április

10

amikhez egy kisebb mosdó is tartozik. Akivitelező a munkákat határidőre elkészítette,július közepén beosztott lelkészünk és csa­ládja birtokba vehette a parókiát, augusztusvégére pedig kiváló minőségben elkészült azimaterem és a foglalkoztató helyiségek is. Amunkálatok nem folytak zavartalanul, mertvoltak olyan váratlan események, amikre terv­szerűen nem lehetett felkészülni. Ezeket azakadályokat nagy gondossággal, odafigyelés­sel és állandó egyeztetéssel hárította el MolnárZsolt munkatársaival együtt.

Mikor elkészültek a kivitelezői szerző­désben vállalt munkák, és itt álltunk egy szé­pen felújított imateremmel, lelkészlakással,foglakoztatókkal, akkor fel kellett tennünkmagunkban a kérdést: hogyan tovább? Hiszenahhoz, hogy a gyülekezet birtokba vehesse azépületet, még sok munkát el kellett végeznünk– immár a saját erőnkből! Ránk várt az ut­caszint belső árkádos és az utcafronti hom­lokzatoknak a festése, a régi ablakok­ajtókjavítása, mázolása, az új terasz­ és lépcsőkor­lát festése. Feladat volt a régi megsüllyedt be­tonút felbontása, a törmelék elszállítása, te­rület rendezése, harangláb alapjának betono­zása, de a harangláb és a szószék sem sétál átmagától az új helyére. A kérdések, megol­dandó feladatok sokszorozódtak, most pedigIstennek adunk hálát, hogy minden megvaló­sult! A gyülekezet apraja­nagyja, idősek és fi­

atalok jöttek Csobánkáról, Pomázról, de Bu­dakalászról is! Sokan adták idejüket, erejüket,szakértelmüket, pénzüket – szépítve, jobbítvaimaházunkat. SOLI DEO GLORIA!”

Hálás szívvel kell megköszönnünk Urunk­nak, mindazt, amit eddig elvégzett értünk!

Az első istentiszteletet 2020. október 31­én tartottuk. A tervezett épületszentelés 2020.november 7­én Püspök úr kimentési kérelmemiatt elmaradt, ám aznap birtokba vettük alelki hajlékot.Köszönjük a felújításhoz kapott támogatást:Magyarország Kormányának: 250 millió

forintDunamelléki Református Egyházkerület­

nek: 10,5 millió forintGyülekezeti tagoknak: 6,1 millió forintCsobánka Község Német Nemzetségi

Önkormányzatának: 150 ezer forint.Az épületet felújítását tervezte: Kocsis

Ágnes és munkatársa Érfalvy ZsoltGenerálkivitelező: Szenéte Kl Kft. – Mol­

nár Zsolt

Alvállalkozók: Zaka Gábor – gépészet;Nagy Sándor – nyílászárók; Gombos Lajos –lakatosmunkákMűszaki ellenőrök: Országh Péter épí­

tészet; Jankó András gépészetIsten dicsőségére végzett munkáért most

is külön köszönetet mondunk:

Gyülekezetünk gondnokainak: SánthaJánosnak és Halász Árpádnak.

Malmos Attila presbiterünknek, aki a vil­lamos hálózat és berendezések műszaki el­lenőre volt.

Gyülekezetünk presbiterjeinek. (Munká­ban szerevezésben és adako­zásban az elsők voltak.)

Mátyás Sándornak, akiújra tudása, szíve legjavátadta a harangláb faragásakor.

Mátyás Sándornak, Be­nedek Ferencnek és KovácsLászlónak, akik a legmíve­sebb munkákat végezték.

Böszörményi Gézánakés Nagy Attilának, akik azépület homlokzatfestésétvállalták.

Gyülekezetünk tagjai­nak, akik az elmúlt hónapokközösségi munkáiban csi­szoltak, festettek, mázoltak,

betonoztak, pakoltak, rakkoltak, kertet ren­deztek.

Asszonyainknak a takarításért, a jó szóértés a finom falatokért. S megkóstolhattuk Fó­nagy András presbiterünk bográcsosait is.

És újra hálás szívvel kell megköszönnünkUrunknak, mindazt, amit eddig elvégzettértünk!

Pénzügyeink

Az adományok kérdéséről tavaly rész­letesen szóltam. Most csak azt tudom mon­dani: köszönjük gyülekezeti tagjaink anyagitámogatását. Pénzügyi forrásainkat vizs­gálva elmondhatjuk, hogy minden külsőkörülmény ellenére stabil évet zártunk.Mindez annak volt köszönhető, hogy sokanminden vasárnap vagy egyéb rendszeresátutalással tartották fenn gyülekezetünket. Sazt is tudom, hogy sokan az első adandó al­kalommal elhozták az otthonaikban gyűjtöttperselypénzt.

Nehézségeink, terheink

Egy mondatban most is szólnom kellarról, hogy 2019 júliusa és 2020 februárjaközött helyettesítettem a budakalászi gyüle­kezetben. A szolgálatot örömmel végeztem ésörömmel adtam át az egyházközség új lel­kipásztorának.

Úgy látom, hogy csak idén (2021) nyártóllesznek világossá veszteségeink. Mert rend­kívül nyomaszt, hogy vajon megkerestünk­emindenkit, telefonon hívtuk­e időseinket, elju­tott­e mindenhová az evangélium? Jó pásztor­nak bizonyultunk­e? Mikor derülnek ki mu­lasztásaink?

Fájdalmunk

Dr. Szűcs Ferenc Professzor úrtól, a KREegykori rektorától, sokunk tanítójától, a po­mázi, csobánkai, budakalászi református gyü­lekezet korábbi lelkipásztorától, Pomáz VárosDíszpolgárától 2020. december 5­én vettünkbúcsút az Őrszentmiklósi temetőben (Őrboty­tyán). A szertartást a járványügyi előírások be­tartása mellett, szűk családi körben tartottuk.Életéről hálaadó istentisztelet keretébenkésőbb fogunk megemlékezni.

Isten vigasztalása legyen a gyászolócsaláddal!

Köszönet

Köszönöm Stift János nagytiszteletű úr,Sántha János és Halász Árpád gondnok úr ésminden presbiterünk hűséges szolgálatát,gyülekezeti tagjaink munkáját és imádságát.

Köszönöm családomnak, hogy mindenhibámmal együtt, minden tekintetben támo­gatták elmúlt évi szolgálataimat. Biztos ésbékés háttér nélkül nem indulhatnék regge­lente a szolgálatba. Köszönöm türelmüket ésbízom benne, hogy minden hiányomat kipó­tolja Urunk.

Végül megköszönjük az Úristen mindenajándékát, feddését. Minden dolgunkat, hi­ányunkat kipótolta. Családommal együtt kö­szönöm minden Testvérünk imádságát, se­gítségét! Soli Deo Glória!Pomáz, 2021. február 12.Nyilas Zoltán lelkipásztor

2021. március-április Áldás, békesség!

11

Az emberek többsége nem tartjafontosnak ezt a kérdéskört, azzalhárítjuk el, hogy ízlések és pofonokkülönbözők, erről nem kell vitat­kozni. De valóban nincs jelentősé­

ge, hogy milyen az ízlésünk, hogyanöltözködünk, milyen a hely, ahol la­kunk, milyen tárgyakkal vesszük körülmagunkat, milyen zenét hallgatunk, mi­lyen irodalmat élvezünk…? Mindezekleírnak minket, és a világnézetünkbőlfakadnak. Isten az, aki felnyitja a sze­münket, hogy a valóságot lássuk. Jó­zanul lássuk magunkat és másokat, zavarjonaz, ami silány, felszínes, semmitmondó, nagy­zoló, hivalkodó.

Ahogy a szeretet fogalmát sem értjük,vagyis félreértjük Jézus Krisztus alapos meg­ismerése nélkül, úgy a szépség fogalmáról ishamis elképzeléseink vannak. (Ezek viszontigen határozottak.)

Istennek van mondanivalója a szépségről.Mondja és mutatja is. Amit mutat, az nyilván­való a keze munkáját szemlélve. Minden al­kotó ember a természet által tanulja meg, mia szépség. Amit Isten hat nap alatt teremtett,az nemcsak jó volt, de szép is. (Harmónia,

arányosság, kiegyensúlyozottság, összhang…)Az ókori görögök is úgy látták, hogy ami igaz,az jó és szép is egyben. Ez a három nyilván­valóan összefügg, ezért az igazi szépség nemlehet igaztalan, felszínes vagy túlzó. Régen aszép fogalma tágabb értelmű volt, jóés igaz értelemben is használták. Agörögöknél a morális szépséget is je­lentette, de még a középkorban is aszép, azonos volt a tökéletessel. Ké­sőbb leszűkült az esztétikai területre,ma is így használjuk.

Az ember szeretné kivenni a ré­szét a világ nyújtotta minden jóból ésszépből, csak azt ne mondja meg ne­künk senki, hogy mi a jó és mi a szép!Ádám és Éva döntése óta ezt mi is ma­gunk akarjuk eldönteni. Ha viszontelfogadjuk a filozófusok megálla­pítását, hogy nincs más (igazán) szép,csak az igaz, és a szép az igaz módján kife­jezett jó, akkor érdemes átgondolni, hogyrendben van­e a szépérzékünk!

A giccs elsősorban az ember szemlélet­módjából, világlátásából fakad, és nem csakaz őt körülvevő tárgyak világára terjed ki.Hermann István (filozófus) szerint „A giccs­ember egyéniségében szinte kódolva van a ra­jongás a giccs, a bulvár, a semmitmondásiránt. Megragad a szemlélet fokán, csak a lát­szattöredékek felfogására képes, a hangzatosdemagóg szavakra és gondolatokra fogékony,

jellemző rá a gondolati mélység hiánya, in­tellektuális lustaság, a készen kapott »érzel­mek«, »értékek« kritikátlan átvétele.”Ez elég­gé sarkos vélemény, vajon léteznek olyan tö­kéletes emberek, akikre ilyesmi sohanem volt jellemző? Aligha. Kivéve Jé­zus Krisztust és az Ő követőit, ha aTőle kapott Szentlélek által átalakulunkaz Ő képére és hasonlatosságára.

Az ízlést részben „örököljük”. Aztfogadjuk el természetesnek, amilyenkörnyezetben felnőttünk. Ahogy a bű­neink is akkor tűnnek fel, amikor Istentökéletes törvényének tükrébe nézünk,

az esztétika területén is találkoz­nunk kell az igazi szépséggel,hogy nevelődjünk. Első számúoktatónk a természet, de emberi jó pél­dákra is szükségünk van. A természet­ben nagyon változatos formákat és szín­összeállításokat látunk. Nemcsak a bio­diverzitás óriási, de a fajtákon belül isminden egyed más. A szépségnek sok­féle megjelenési formája van, és ez ha­mis következtetésre is vezethet. („Bár­mi lehet szép valakinek.”) Hol lehet tet­

ten érni a hamis szépséget? Szerintem a Sátánmódszereit leleplezve, különbséget lehet tennia szép és a giccs között. A Sátán nem mindenjóságot, igazságot és szépséget tud letagadniIsten alkotásaiból, ezért azt mondja, hogy

lehetne jobb, szebb és igazabb is! Mindig rá­licitál az isteni szépségre, és a lázadó termé­szetünknek ez nagyon imponál.

Így gyönyörködünk a túlszínezett tájké­pekben. A hamis idill látszatát kelti a kertek­ben létrehozott törpeváros vízimalmokkal,gipsz és műanyag törpékkel, hattyúkkal, ka­csákkal. Az eredeti funkciójukon túlmutató„jópofa”, ugyanakkor hosszú távon unalmasközhelyek (süninek álcázott WC­kefe), vagykörnyezetidegen termékek (ál­rokokó a panel­lakásban). Tárgyak esetében többnyire olcsó

anyagokból tömeggyártásban készülő,művészi igényt kielégíteni célzó ter­mékek ezek. A giccs lehet utánzata va­lamilyen művészi értéknek, ami több­nek, másnak mutatja magát, mint ami.A tárgyakon kívül ide tartoznak még amulatós „lagzi” zenék, végtelenül lebu­tított dallamvilággal, poénkodós, pajzánvagy érzelgős szövegekkel, az átdolgo­zott, rapesített cigányzene és népies mű­dalok nagy része. A szappanoperák és aromantikus világlátás is a valóság elfer­dítése. Az előadóművészetben jellemző

a közhelyesség, a valós érzelmek helyett ér­zelgősség, a könnyen emészthető, felszínesgondolatok idealizált ábrázolása. Az építészet­ben a forma és funkció egysége többnyire fel­

bomlik, üres díszítőelemeket alkalmaznak, apompa, a gazdagság imitálása a jellemző.Ilyen Las Vegasban a világ hét csodáját má­soló szállodák többsége.

Számtalan módon tudunk visszaélni kör­nyezetformáló, tárgyalkotó képességünkkel.Tájba nem illő építmények, zsúfolt nagyváro­sok, rosszul tervezett vagy elhanyagolt város­kép, lelketlen, sivár lakótelepek, nyomorne­gyedek káosza, autóroncs és szeméthegyek,és szemét és szemét és szemét, a szükségtelentárgyak özöne, melyeket a reklám nélkülözhe­tetlennek állít be, a mindent beborító hirde­tések, plakátok. – Mindezt a giccs mindentelárasztó „varázsával” orvosoljuk. Nem jóválasz.

Az Igében azt figyelhetjük meg, hogy azigazi szépség elsősorban erkölcsi szépséget je­lent. A csak külső szépség pedig múlandó ésértéktelen. „Csalárd a kedvesség, és hiába­való a szépség; amely asszony féli az Urat, azszerez dicséretet magának!” (Péld 31,30).Mindaz a szépség, amely nem egyezik a va­lósággal, Isten igazságával és jóságával, azhazug és megtévesztő. Ilyen a giccs, ne sze­ressük!Haranginé Csuta Anna

A GICCSA GICCS

A Las Vegas­i Luxor

Áldás, békesség! 2021. március-április

12

Máté evangéliumából, a Hegyi beszéd­ként ismert szakaszból hallottuk az elsőigét. Jézus itt az ószövetségi törvényeketértelmezi. A kilencedik parancsolatról eztmondja: „Ne esküdj hamisan, az Úrnak

pedig add meg, amit esküvel fogadtál. … El­lenben a ti beszédetekben az igen legyen igen,a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, aza gonosztól van.” Legyen az igened igen, anem pedig nem.

A magunk beszédében is tapasztalhatjuk,hogy sokszor nem így van. Sokszor szoktukígy mondani: „Igen, de…” – és jön egy hosszúmagyarázkodás. Elkezdjük megmásítani,megtoldani, kimagyarázni a dolgokat. Egyikszavunkkal igent mondunk, de a másik sza­vunkból kiderül, hogy mégsem olyan egyér­telmű igen az az igen.

Kimondani az igent, és ahhoz tartani ma­gunkat. Mennyi apró eset szól erről a minden­napjainkban. Megkérnek bennünket valamire.Igent mondasz? Megteszed? Elvállalod? Ott­hon, baráti kapcsolataidban, munkahelyen. Éssok esetben vannak kérés nélküli igent mondá­saink is. Amikor igent mondok egy napomsorán dolgokra, mert megszoktam, hogy azúgy van. Igent mondok a másikra, a másikkalvaló együttműködésemre. Igent mondok amunkámra, hogy ma is megteszem, amit ten­nem kell. És sokszor mi is kapunk igeneket.Amikor a másik rábólint és megteszi, amit ké­rünk, amire számítunk tőle. Igenekből áll azéletünk. Meg persze nemekből. Igent mondá­sokból és nemet mondásokból. És azok kudar­caiból.

Vannak az életünkben nagy, egész életün­ket meghatározó igenek.

Az első nagy igen a születésünk. Az elsőnagy igeneket a szüleinktől kaptuk. Amikorszüleink igent mondtak ránk. Amikor kiderült,hogy megfogant, elindult a mi életünk, és igentmondtak ránk. Szemben azzal, amikor sokesetben nemet mondanak egy életre. Nemakarlak! Ne szüless meg! Nem kellesz! Útbanvagy! Útban vagy ahhoz, hogy az életemet azeddig megszokott, kényelmes módon foly­tathassam, most nem alkalmas a kapcsolatomarra, hogy megszüless… És – sok okot lehetnemondani, hogy mi okból – az édesanya és azédesapa nemet mond egy elinduló életre. El­veteti. Megöli, megöleti.

Tehát az életünk egy nagy igennel indult.És azóta is, ahogy felnőttünk, sok igent kap­tunk. Szüleink igent mondtak ránk a következőévekben is: gondoskodtak rólunk, megadták,amire szükségünk volt, sokféle lemondást vál­laltak értünk.

Később sok más ember is mondottránk igent: barátok és talán egy társ, egyházastárs is. Igent mond­tak ránk egy­egy kap­csolatban.

Ma azt tapasztaljuk,nagyon nehezen szület­nek igenek. A nagy igena társra, a házastársrasok esetben nem kerülkimondásra. Kevesenvállalják fel ezt az igent. Azigent, ami azt jelenti, hogy vállallak, felvál­lallak téged. Úgy, ahogy vagy. Elfogadlak,jó vagy nekem, igent mondok rád. Ma inkábbcsak kisebb­nagyobb dolgokra mondunk igent.Lájkolunk dolgokat. Könnyedén. Úgy, hogyaz nem jár semmi felelősséggel. Megnyomjuka lájk gombot, tetszett, és nincs ennek semmi­lyen következménye. Egyszerűen véleménytnyilvánítottunk. De hogy hosszú távon, fele­lősséget vállalva, a másikért igent mondani amásikra, ez valamiért nagyon nehezen megyma. Nem merik vállalni, vagy nem tartják fon­tosnak, hogy igent mondjanak a másikra.Nemcsak rövidtávra, nemcsak egy­egy prog­ram erejéig, nemcsak egy éjszakára, nemcsak

amíg tetszetős a másik, hanem véglegesenigent mondani a másikra. Úgy, ahogy van. Asok hibájával, a sok terhével együtt. Csak a jókell, a pillanatnyi öröm kell a másikból?

Vagy talán mi is kevés igent kaptunk? Van,aki azt éli meg, hogy hiányoztak az igenek, anagy igenek az életéből. Úgy kellett felnő­nie, hogy nem kapta meg a szükséges, biz­

tos igent. Nem tapasztal­hatta meg, hogy bármitteszek is, a szülőm ak­kor is igent mond rám.Elfogad, ahogy vagyok.Lehet, valakinek ez hi­ányt jelent, és nemeketkellett megtapasztaljonakár családból, akár akortárs, baráti kapcsola­

tokból. És bizony hosszú távú sérülé­seket tud okozni, amikor az ember csak

nemeket kap.Ahhoz, hogy a mi emberi kapcsolataink­

ban jól működjenek a mi igenjeink, szüksé­günk van egy nagy igenre – az Istentől. Haátélem, megtapasztalom, hogy a világminden­ség Ura igent mondott rám. Egy nagy igentmondott rám. Igent mondott rád, az életedre.Már a kezdetekhez visszamehetünk. A szü­letésedtől, a fogantatásodtól igent mondott rád,és gondodat viseli. Igent mondott az életedre,a sorsodra. RÁD. Ez nem azt jelenti, hogyigent mond mindenre, amit szeretnél, amitkérsz, amit óhajtasz, hanem igent mond rád, aszemélyedre. Pedig, ha őszintén nézünk ma­gunkba, azt is tudjuk, mennyi minden van,amire jogosan mondhatna nemet. Mennyielfogadhatatlan dolog van bennem. És mégiselfogad. Elfogad Jézus Krisztus által. Őbenne.Őérte. Ő az, ki az én elfogadhatatlan dolgai­mat, bűneimet magára vette. Hogy ne álljonsemmi Isten és én közém. Krisztusban mondrám igent az Isten. És akire Isten igent mond,annak más lesz az élete.

Hadd hozzam egy­egy ember életénekpéldáját a Szentírásból – a teljesség igényenélkül. Előttünk lehet egy idős házaspár, akikgyermektelenül élik az életüket a magukjómódú, városias, gazdag életével, istenfélőmódon. És kap a férfi (és a férfin keresztül afelesége is) egy hívást Istentől. Igent mondrájuk Isten, és ők bíznak ebben a szóban.Rábízzák magukat az ígéretre, hogy gyer­meked lesz, nagy néppé teszlek, földet adok

SZÖVETSÉGBENBÖJTI EVANGÉLIZÁCIÓS SOROZAT

IGENEK, NEMEKÉS ISTEN IGENJEIGENEK, NEMEKÉS ISTEN IGENJE

SZÖVETSÉGBENBÖJTI EVANGÉLIZÁCIÓS SOROZAT

Textus: Mt 5,37. 9,9

2021. március-április Áldás, békesség!

13

neked, megáldalak. Így van előttünk Ábrahámélete, ahogy igent mond rá Isten.

Vagy gondoljunk egy másik emberre, akireigent mondott Isten. Egy elnyomott kisebbségtagja úgy, hogy az elnyomók között nő föl. Soknyomorúsága van az életének, beszédhibás,majd gyilkosságot is elkövet. És Isten igentmond egy ilyen emberre, és lesz belőle Mózes,aki Isten nagy szabadító tetténekeszköze lesz, kivezeti népét a szol­gaságból.

Gondolok egy másik emberre is,aki fél az ellenségtől. Fiatal ember, detitokban mer csak dolgozni a minden­napi betevő falatért, nehogy az ellenségelvegye a termést. Az apja pedig és acsaládja bálványimádó. Isten mégisigent mond rá, és Gedeonból egynagyszerű hadvezér lesz és Isten esz­köze.

Három példát hoztam az Ószö­vetségből, mi történik, ha valaki meg­éli, hogy Isten igent mond az ő nyomo­rúságos életére. Más lesz az élete Istenkezében.

És milyen más lesz az ember élete,amikor Jézus Krisztus lép oda hozzá.Mint ahogy odalépett emberekhez, megszólí­totta őket. Odalépett például egy vámszedőhöz,akit az emberek nem szerettek, hiszen elvettetőlük az elnyomó hatalom számára a pénzt.Odalép hozzá, és azt mondja, gyere, kövessengem. És Lévi, vagy másik nevén Máté, Jézusegyik tanítványa, apostola lesz, sőt Jézus éle­tének egyik leírója. Vagy gondolhatunk a ha­lász­tanítványokra, akikről többször is olvas­hatjuk, hogy munkájukban kudarcot vallanak,egyszerű, munkájukból élő halászemberek,akikre igent mond Jézus. Fontos vagy nekem,jöjj, kövess engem, és emberekkel fogsz fog­lalkozni, emberhalász leszel. Vagy gondol­junk egy olyan emberre, aki gyűlölte Jézuskövetőit. Üldözte, meg akarta ölni őket. Aztgondolta, ez a helyes. Jézus pedig megállítja.

Rá is igent mond. És lesz belőle Pál apostol.Milyen nagy változást jelent, amikor az

ember megtapasztalja, hogy rám az Isten igentmondott!

RÁD az Isten igent mondott. Fontos vagyneki. Kellesz neki. Talán kapcsolatainkban ta­pasztalhatunk kedves, megerősítő szavakat, és aztis, amikor nem voltam fontos a másiknak, nem

figyelt rám, nem kellettem neki. De Isten egy nagyigent mond, mondott ránk Jézus Krisztusban.

Ahogy egy párkapcsolatban megvan enneka szép fokozatossága jó esetben. Ahogy minéljobban megismerem a másikat, akkor tudok ráigent vagy nemet mondani. Eljuthat oda egypárkapcsolat, hogy igent mondok a másikra.Veled akarom élni az életem. DE utána – ha si­került a nagy igent kimondani – következnek amindennapok kis igenjei. A hétköznapok igenjei.Hogy ma is, amikor rosszkedvű vagy, amikornem olyan kedvesen szóltál hozzám, ma is igentmondok rád. Ma is úgy viszonyulok hozzád,hogy mi összetartozunk. Ma is figyelek rád, mais azt teszem, ami kedves neked, fontos vagy mais, kedvedben akarok járni ma is. Ma is igentmondok rád. És holnap is. És holnapután is.

És így van ez Istennel való kapcsolatunk­ban is. Ő egy nagy igent mondott rád. És te ismondhatsz rá egy nagy igent. Igen, Uram, ve­led akarok élni. De a nagy igen után jönnek amindennapok igenjei is. A ma, a holnap, a hol­napután igenjei. Amikor felkelsz, és teszed amegszokott, mindennapi dolgokat, akkor isigent mondasz­e Krisztusra a napod véghezvi­

telében, munkádban, családi életed­ben? Vele éled­e azokat? Keresed­eegyáltalán Őt? Megszólítod­e Őtimádságban? Keresed­e vele a kö­zösséget? Kifejezed­e neki szavaiddalés tetteiddel, hogy fontos neked aKrisztussal való kapcsolatod? Fontos­e, hogy azt tegyed, ami Neki kedves,és úgy élj, hogy azzal az Ő kedvébenjárj? Ezek a mindennapok igenjei!Vagy nemjei! Mert valljuk be, sokszorezekből nemek lesznek. Sokszor amindennapok apró nemjei lesznektöbbségben a Jézussal való kapcso­latomban.

De ma arra hív Isten, hogy meg­halld, Ő igent mondott rád. Igentmond most is rád, akárhogy is állszmost Ővele, akármit is gondolsz Róla.

És te is igent mondhatsz neki.Mi a mi igenjeinkben sokszor elbukunk.

Ezért kellett figyelmeztessen: az igened legyenigen. Nemcsak amikor egyszer kimondtuk egyházasságban a házasságkötéskor, hanem na­ponként kell benne megerősödni, naponkéntkell komolyan venni azt az igent, ahhoz tartanimagunkat. Legyen így Jézussal való kapcso­latunkban is. Lehet mondani Rá egy nagy igent,vele élni, és lehet a mindennapokban is azigeneink szerint élni.

Így legyen! Ámen.

Stift János b. lelkipásztor(Az igehirdetés elhangzott 2021. február 15­énPomázon, a böjti evangélizációs sorozat elsőalkalmán)

„Ekkor Mózes így kiáltott az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4Móz 12,13)Gyülekezetünk nevében Nyilas Zoltán esperes úr és családja igével köszönte meg Pomáz és Csobánka gyermek­ és háziorvosainak értünkvaló szolgálatát. A képeken látható csomagokat készítették össze nekik.

KÖSZÖNET ÉS HÁLA

Áldás, békesség! 2021. március-április

14

A COVID­19 járványhelyzet okoztarendkívüli körülmények idén nem tettéklehetővé, hogy gyülekezetünkben szemé­lyes jelenléttel lehessen megtartani a szo­kásos böjti evangélizációs alkalmakat

Pomázon, így az online térben hangzottak elaz evangélizációs igehirdetések lelkipászto­raink szolgálatával, kapcsolódva az előzőhéten tartott Házasság Hete rendezvénysoro­zathoz is.

A február 15­ei első alkalmon Stift Jánosbeosztott lelkipásztor igeneinkről és nem­jeinkről, illetve a mi Urunk rólunk kimondottnagy igenjéről szólt. Ezt az igehirdetést teljesegészében az előző oldalakon olvashatják akedves testvérek; az evangélizációs hét többialkalmait pedig a következőkben foglaljukössze.

A SÓ SZÖVETSÉGE2021. február 16.

A második napon Nyilas Zoltán esperesúr szolgálatát követhettük a youtube­csator­nán. Jeremiás próféta könyvének 31,31­34versei alapján hirdette Isten igéjét. Visszautaltaz előző vasárnapi szolgálatára Mózes 3.könyvének áldozati rendelkezéseivel kapcso­latban, ahol Isten elrendelte népének, hogy azáldozati húst mindigsózza meg. Elmaradha­tatlan volt az áldozattóla só, minden áldozatotsózva kellett bemutatni.Talán az lehetett ennek amagyarázata, hogy nemillett Isten elé ízetlendolgot vinni.

Mózes 4. könyvé­ben és a Krónikák 2.könyvében pedig a sószövetségéről olvasha­tunk. A só szövetségeMózes 4. könyvében ar­ra utal, hogy a kapcsolat, a szövetség – tartós,nem múlik el. Bármi történik Isten népénekéletében, Isten ugyanaz marad. A 2Krón 13,5­ben így jelenik meg ez a gondolat: „Vajonnem kellene­e meggondolnotok, hogy az Úr,Izrael Istene örökre Dávidnak adta a királysá­got Izrael felett, só szövetsége által?”Azaz asó és az áldozat, a só és a szövetség akkor érvalamit, hogyha az tartós. Hogyha valóbanegy életre szóló szövetséget jelent.

Istennek ez a szövetsége akkor is igaz,hogyha Dávid utódai már nem bizonyultakméltónak a királyi szolgálatra, mert Istenígérete megmarad. Örök szövetséget kötöttvelünk. Isten nagy igene megtörtént – ahogyhallottuk tegnap este. Ezt a gondolatot egé­szítette ki esperes úr a messiási próféciával,amely a megbántott, elhagyott, lecserélt Istennagy ajánlata felénk, és szövetségének leg­nagyobb ajándékára utal. A sértett Isten szö­vetséget kínál az embernek az Ő Fia által.

Isten az Ő szövetsége nélkül is megma­radhatna Isten, de mi nem tudunk emberekmaradni Isten szövetsége nélkül. A mostanijárványos időben különösen fontos felfigyel­nünk arra, hogy Isten örök, tartós ígéretemindig a szövetséggel meg a maradékkal

kapcsolódik össze. A só szövetsége örök. Istenszövetséget köt minden nemzedékkel, és aztígéri: „Istened leszek gyermekeidnek, uno­káidnak, dédunokáidnak…”

Nem éltél még a föld színén, Isten tulaj­donává lettél. Isten az Ő szövetségét kínáljaneked is.

Isten örök szövetségéről szól a mi éle­tünk. Pedig nem Istennek van szüksége erre a

szövetségre, hanem ne­künk. Milyen fájdalmaIstennek, hogy hűtlenekvagyunk! Fennhordjukaz orrunkat, gőgösenjárunk! Azt mondják, aszövetséget nem meg­szegik, hanem megtö­rik. Mi törtük meg, aho­gyan a szövetség kőtáb­láit is összetörtük. Vajonte nem törted­e meg Is­tennek ezt a nagy szö­vetségét? Vajon nemlettél­e hűtlenné? Vagy

nem lett­e egészen formálissá ez az egész –templom, imádság, igeolvasás…? Most nincstemplom, nincs imádság, nincs igeolvasás…Most csak címkék vannak: református, kato­likus, keresztyén… – de belül valami hi­ányzik: a Lényeg!

Visszatekintve a Házasság Hetére és amaga házassági szövetségkötésére, esperes úrfelelevenítette, amikor a veresegyházi temp­lomban az úrasztala előtt álltak feleségével,Andreával, és könnyek között hallgatták azigét: „Amit tehát Isten egybekötött, azt emberel ne válassza” (Mt 19,6). A házasság szövet­

sége ebben az értelemben is tartós, még havannak is viharai, nehéz pillanatai, időszakai,de az Isten által összekötött szövetségben méga sírban is egymás mellett vagyunk.

Jeremiás könyvében is Isten szól: Istennépének mindig van jövője. Nem szabad,hogy lemondjunk az Isten által készített biztosjövőről, mert akkor elveszítjük a jelenünket is.Rá kell bíznod magad arra a szóra, amit Istenkijelentett, hogy Ő szövetséget ajánl neked.

Jeremiás azt mondja, hogy a szövetség­ben élet, mozgás, erő van. A szövetség mindigkapcsolatot jelent, és minden kapcsolat tartvalamerre, van dinamikája. Az a kérdés, hogyez az élet dinamikája, vagy a halálé? A há­zasságban is ugyanez a helyzet: él, vagyhalott?

Isten az Ő jó szándékát a szívünkbe akarjaplántálni, nem kemény kőtáblával, hanembelül – Önmagával. Isten lehajol hozzád, ésakaratát, szövetségét a szívedre helyezi – ésez változást ad: „…él bennem a Krisztus”. Azúj szövetség alapja ez az új ember.

Jézust keresd! Ő Isten szövetsége!

ISTENRE VAN SZÜKSÉGÜNK2021. február 17.

„Ezért hagyja el a férfi apját és anyját,ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egytestté.”Az 1Mózes 2,24 verse volt a követ­kező evangelizációs alkalom alapigéje, melyalapján Nyilas Zoltán esperes úr azt a szövet­séget vizsgálta és magyarázta, amely Istenteremtési rendjében leginkább hasonlít Istennagy szavára, ajánlatára, új szövetségére: acsalád és a házasság szövetségét.

A teremtésben Isten min­dent azért formál, azért alakítezen a világon, hogy az ember­nek jó és boldog legyen az élete.Isten teremtése mindenben jó,helyénvaló, harmonikus, szép,rendezett. Megformálja az em­bert is a maga képére és hason­latosságára, ami azt jelenti,hogy úgy alkotja meg az em­bert, hogy tükröződjék benne amaga szentsége és szeretete.Egy helyütt azonban azt mondjaIsten a teremtés történetében,

BÖJTI EVANGÉLIZÁCIÓS SOROZAT POMÁZON2021. február 15-19.

BBÖÖJJTTII EEVVAANNGGÉÉLLIIZZÁÁCCIIÓÓSS SSOORROOZZAATT PPOOMMÁÁZZOONN22002211.. ffeebbrruuáárr 1155--1199..

SZÖVETSÉGBEN.SSZZÖÖVVEETTSSÉÉGGBBEENN

2021. március-április Áldás, békesség!

15

hogy van olyan az ember életében, ami nemjó. „Nem jó az embernek egyedül lenni;szerzek neki segítőtársat, hozzá hasonlót”(1Móz 2,18). Nem jó, ha ez hiányzik az éle­tedből. Az ember vágyakozik a szeretetre, aközösségre, vágyakozik az Istenre és a másikemberre. Isten minden törvény előtti törvé­nye, hogy „a férfi elhagyja apját és anyját,ragaszkodik feleségéhez, és lesznek kettenegy testté”. Azaz két ember egy életre el­

köteleződik egymás mellett. Az eggyé válás­nak mindig ára van, amit ha megfizetünk,nem veszítünk vele, hanem nyerünk.

Ez az ige azonban nem pusztán az em­beri kapcsolatokról szól, hanem arról is,hogy a magányos, vágyódó ember kimondja:Istenre is szükségem van. Mert ha az em­bernek nincs Istennel közössége, az rosz­szabb, mintha csak a földi életében lennetárstalan. Pedig legbelül minden ember Is­tenre vágyódik, szeretne Vele kapcsolatbanlenni. Isten ebben a vágyódásban meg akarjaértetni az emberrel, hogy van Isten, és közösség­ben lehet az élő Istennel. Ez nemcsak egyfajtaszellemi elköteleződést jelent, hanem egésztestünk, fizikai valónk is benne van. Bárcsak fel­ismernénk: Istenre van szükségünk!

Amikor megtörténik a nagy talál­kozás Istennel, azt nem lehet elfelejteni.Esperes úr felelevenítette a maga nagytalálkozását: amikor Tahiban, a Sion he­gyén, a focipálya fölötti régi padon egyreggeli csendességben rátalált az Isten.Személyes életének csodájaként emlé­kezett meg arról, hogy a megtérési igéjeugyanaz volt, mint a keresztelési igéje:„Ne félj, mert megváltottalak, nevedenszólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)„Hozzám tartozol!” Sohasem felejti elazt a napot, azt a percet, amikor Istenszemélyesen megjelent az életében, ésmegértette az igéből, hogy nincs magá­ra hagyva. Hálát adott Istennek azért is,hogy ez volt az az időszak, amikorhűséges társat kapott a földi életében, éskapott egy hivatást is: lelkipásztori szol­gálatra hívta el az Úr. Micsoda nagy báto­rítás és vigasztalás volt számára, mint ifjú,tinédzser keresőnek, hogy az Isten megszó­lított és megváltott gyermeke lehet!

Ezt jelenti az a szó, hogy „ragaszkodik”.Nemcsak egymáshoz, hanem az élő Istenhezis ragaszkodhatunk. Jézus Krisztusé vagyok.Ez a mi református hitünk esszenciája: JézusKrisztusé az életem. Sohasem vagyok egye­dül, mert Isten Jézus Krisztusban velem van.Eljött értem. Testestől, lelkestől az Övévagyok – ahogy Káténk első kérdés­feleletemegfogalmazza.

Sok mindent elvesznek tőlünk, hiány­

lényként éljük a mindennapjainkat. De rábíz­tad­e már életedet Jézus Krisztusra? Te, akiállandóan sebeidet nyalogatod, elpanaszolod,hogy mi hiányzik, hogy mi kellene még,szereted­e az Úr Jézus Krisztust? Ragasz­kodsz­e Hozzá? És elhagytad­e már a bűnei­det? Mert az a mondat, hogy „én Jézus Krisz­tusé vagyok”, életed nagy fordulópontja. Ezthívjuk megtérésnek. Istennel akarod­e élniaz életedet? Hidd el, hogy a legjobb döntés,ha Jézus Krisztusra igent mondasz! Káténkpontosan fogalmaz: ha életedben és ha­lálodban Jézus Krisztusé vagy, akkor tudha­tod, hogy Ő minden bűnödért tökéleteseneleget tett. Mindazt, ami elválaszt az Is­tentől, Jézus Krisztus magára vette, és

eltörölte. A kereszten minden adósságodatkiegyenlítette.

Mi az, ami még hiányzik? Ő maga. Azt,ami gyötört, azt, ami meghatározta az éle­tedet, Jézus Krisztus magára vette. Éppenezért – mint a szép házasságban – nekünkmár csak egy maradt, hogy szív szerint kész­szé és hajlandóvá tegyen arra, hogy ezentúlŐneki élj. Jézus Krisztusé lehetsz. BűneidértŐ szenvedett. A Sátán hatalmából megvál­tott. Ezért élj Vele bátran! Válaszd Őt, egyet­len egyedet, megváltódat, a téged szeretőIsten Fiát!

„VISELJÉTEK EL EGYMÁST”(SEBEINKKEL A

KAPCSOLATAINKBAN)2021. február 18.

Kapcsolataink megélése sok örömteli,szép pillanatot tud hozni életünkbe – kezdteigehirdetését Stift János lelkipásztor test­vérünk az evangelizációs hét csütörtöki al­kalmán –, de a másiknak tett ígéretünknemcsak ilyen helyzetekre vonatkozik:„Hozzá hű leszek, vele megelégszem, veleszentül élek, és őt sem egészségében, sembetegségében, sem boldog, sem boldogtalanállapotában nem hagyom el”. A házasságnemcsak a szép, örömteli pillanatokról szól.Igent mondok a másikra minden helyzetben,nemcsak a jó tulajdonságaira, hanem arosszakra is. Vele akarok lenni a nehézségek­ben is, jóban is, rosszban is. Mert ő jó nekem.Nem önmagában nézve jó és tökéletes, denekem jó, elég. Vele vagyok boldog ésboldogtalan állapotában, mert igent mond­tam, mondok rá.

Az egyik párkapcsolati könyvben úgyfogalmazta meg a szerző, hogy kapcsola­tainkban mindannyian hozott anyagból dol­gozunk, hozzuk a magunk személyiségét.Vannak megegyező tulajdonságaink, ami­nek örülünk. Meg tudunk egyezni a leg­fontosabb dolgokban, egyformán gondol­kodunk, egyek az alapvető értékeink. Van­nak olyan dolgok is, amelyekben másképp

gondolkodunk, de azok kiegészíthetikegymást. Te ebben vagy jó, én abban,kiegészítjük egymást. Egymáshoz il­lők vagyunk.

De vannak olyan dolgok is, amibenpedig ütközünk egymással. Én máshogygondolom, te máshogy gondolod. Hogyis legyen akkor? Kinek legyen igaza?Kérdés, hogy dolgozzuk fel ezeket akülönbségeket. És nemcsak tulajdonsá­gokat hozunk, de hozzuk a múltunkat is.Múltunk eseményei hatottak ránk, ezértlettünk olyanok, amilyenek. Ezeket isbelevisszük a kapcsolatainkba. Ez is ami hozott anyagunk. Hozzuk jelenbeliés múltbeli örömeinket, bánatainkat, ter­heinket, sebeinket.

Ha igent mondtam, mondok a másik­ra, igent mondok a másik „batyujára” is. Ar­ra, amit magával hoz családjából, múltjából.Igent mondok rá terheivel, fájdalmaival, se­beivel, sérüléseivel. Ezért fontos, hogy ezek­benis megismerjük a másikat, melyek sok­szor a konfliktusokban jönnek elő,

Áldás, békesség! 2021. március-április

16

vagy ha mélyen meg tudunk nyílni egymáselőtt egy­egy helyzetben, beszélgetésben.Tudom­e, mi fáj a másiknak, hol fáj a másik­nak? Ismerem­e annyira a másikat, hogytudom, mi a batyuja, amit hoz magával, mi amúltja, története? Mert ezeknek nyomán cse­lekszik úgy, ahogy cselekszik.

Ha igent mondtam, mondok a másikra,ezekkel együtt kell tegyem. Megérteni amásikat, a másik fájdalmát, és meg­látni a helyzetben a magunk bű­nét. Felismerni, kifejezni és el­ismerni a fájdalmat, amit okoz­tam, bocsánatot kérni. Ez lehetegy kapcsolat gyógyulási fo­lyamata, ami nem mindigmegy könnyen. Sokszor na­gyon nehéz megtenniezeket a lépéseket, ki­mondani dolgokat. Hogytudnánk nemcsak éppvalahogy elviselni amásikat, a másik nyo­morúságát, a másik bű­neit, terheit, sebeit, hanem va­lóban szeretettel lenni egymás irántilyen helyzetekben is, megbocsátani egymás­nak? Úgy, hogy tudom, az Úr is megbocsátottnekem. Hogy tudom hordozni a másik sebétés terhét? Úgy, hogy tudom, Krisztus is hor­dozta az enyémet. Úgy, hogy tudom, hogyIsten úgy mondott rám igent, hogy ismeri abűneimet, sebeimet, nyomorúságaimat, ésnem utasít el. Sőt!

Látom a másikban a nyomorúságait, a bű­neit, a fájdalmait, a terheit, aztán magamba né­zek, talán a másik is visszajelez nekem, és lá­tom a magam bűneit, terheit, sebeit, jele­nemből és múltamból. Így vagyunkjelen kapcsolatainkban is: két bűnös,bűnökkel, sebekkel, nyomorúságok­kal terhelt ember.

Hogy lehetnek mássá kapcsola­taink? Ha találkozok a gyógyítóval.Sebeim gyógyítójával, aki be tudjakötözni sebeimet, aki elhordozta bű­neimet, aki átélte az én fájdalmaimatis. Őrá bízhatom a múltam, a jelenemfájdalmait, megbántottságomat, sér­tettségemet és a bűnöket, melyeket amásik ellen elkövettem. Krisztus ke­zébe teszem, rábízom, átadom neki,és mint sebzett, hegekkel élő, de fel­gyógyult ember lehetek benne a kap­csolataimban. És így tekinthetek amásikra is. Így mondhatok igent amásikra, hogy ő is sebekkel, bűnök­kel terhelt, de neki is van gyógyulás,szabadulás.

Adja Isten, hogy tudjunk így je­len lenni kapcsolatainkban, hogyhozzuk ugyan a sebeket, terheket,bűnöket, de azokat már előbb a miGyógyítónk elé vittük, és mint gyó­gyultak vagyunk jelen.

LEMONDÁSAINK2021. február 19.

Stift János lelkipásztor testvé­rünk a böjti evangelizációs sorozat

ezen utolsó alkalmán felvetette, hogy lehet­eegyáltalán böjtről beszélnünk a jelen helyzet­ben, amikor hónapok óta lemondásokról szólaz életünk. Lassan egy éve, hogy elkezdődötta COVID­19 vírus okozta járvány, és az e­miatt meghozott intézkedések hol lazábban,

hol szigorúbban korlátozzák éle­tünk szinte minden területét.Ezen intézkedések miattsok lemondás van az éle­tünkben, amelyeket mind­annyian tudnánk sorolni.És most, a böjti időszak­ban is lemondásról beszél­jünk? Amit megláthatunk,hogy más egy kényszerűlemondás, amit a járvány­helyzetben meg kell ten­nünk magunkért és egy­másért, és megint másegy olyan lemondás,amit önként, Istenért,Krisztussal való kapcso­

latunkért szabadon teszünkmeg. Ilyen módon mégis be­szélhetünk böjtről, Istenért való

lemondásról mostani időszakunkban is. Kapcsolatainkban is nagy kérdés a le­

mondás, és hogy ezt hogyan éljük meg. Min­den kapcsolatunk valamilyen módon lemon­dással jár. Hiszen ha valakire igent mondokpéldául a házasságban, azzal mindenki másranemet mondok. Ez a fajta lemondás termé­szetes velejárója egy házassági kapcsolatnak.Amikor két önálló ember eggyé akar lenni,egységet, egy közösséget akarnak alkotni,egymásra hangolódik, összecsiszolódik, akkormindkét fél le kell mondjon bizonyos dolgok­

ról, és összességében a teljes önállóságáról.Le kell mondanom arról, hogy csak az én aka­ratom érvényesüljön, közös megállapodásrakell jutni a fontos kérdésekben. Lehetne hosz­szan sorolni a mindennapok lemondásait. Lekell mondjak az önállóságomról, mert márnem egyedül élek, hanem közösségben amásikkal, mindez nem egyenlő az egyéni­ségem feladásával, hogy nincs többé önállóakaratom, hanem ez az önzésem feladásávalegyenlő és a másik figyelembevételével.

Miért hozna az ember ilyen áldozatokat?Erre egyetlen egy oka lehet az embernek: mertszereti a másikat. Szeretjük a másikat, mégismennyi konfliktus szokott lenni abból, hogynem tudunk lemondani a magunk megszokottdolgairól. Még a másik kedvéért sem. Miérttennénk ezt? Azért, mert maga Jézus Krisztusis, ahogy lejött a földre közénk, ezt tette. Nemapró dolgokról mondott le, hanem a mennyeidicsőségéről. Otthagyta mennyei dicsőségét,lejött közénk, vállalta a földi élet minden nyo­morúságát. Már a kezdetektől, a betlehemiistállótól kezdve. Már kicsiny gyermekkéntátélte a szegénységet, kitaszítottságot, üldözte­tést. Szolgai formát vett fel, és megkezdteszolgálatát. Tanított, gyógyított, az evangéli­umot és a megtérést hirdette, majd vállalta aszenvedést, a kereszthalált értünk. Olyan szen­vedést, amit emberileg el sem tudunk kép­zelni. A legkegyetlenebb kivégzési mód volta keresztre feszítés. Hosszú, fulladásos halál­tusa. De már előtte Jézust majdnem halálraverték, ártatlanul elítélték, kigúnyolták, leköp­ték. Jézus ezt is vállalta. Engedte, hogy megte­gyék vele. Mindebben, szenvedéseiben méga Mennyei Atya is elhagyta. Ahogy Ő magamondja a kereszten: „Én Istenem, én Istenem,

miért hagytál el engemet?” Jézuslemondott az életéről. Mindenről.

Értünk hozta ezt az áldozatot. Mipedig gondolkodunk, hogy mit isvállaljak be Istenért vagy a másikemberért? Mennyi lemondással járódolgot vállaljak Krisztusért és a má­sikért? Valahogy így „centizgetjük”,hogy mennyi áldozatot hozzunk.Krisztus pedig az életét, mindenétadta értünk. Azért, hogy mi élő kö­zösségben lehessünk Vele. Részeseilehessünk ajándékainak. Részeseilehessünk az örök életnek, és annaka mennyei dicsőségnek, amit ott­hagyott, és ahova mennybemenetele­kor visszament.

Böjt kezdetén egymással ésKrisztussal való kapcsolatunkra néz­ve hadd legyen iránymutatónk Krisz­tus áldozata. Őrá tekintve gondol­hatjuk át, mit vállalunk az idei böjt­ben Krisztusért. Olyan plusz dolgot,lemondást, ami által erősödhet a Velevaló kapcsolatunk. Valamit időnkből,anyagiakból, kedvtelésünkből kicsitfélreteszek, hogy azt Krisztusnakadjam. És tehetem ezt kapcsola­taimra nézve, azok épülésére, javárais. Így legyen Krisztus áldozata út­mutatónk böjti időszakunkban, le­mondásainkban is!

Ámen.

2021. március-április Áldás, békesség!

17

Most, amikor életem eltelt ide­jéről számolok be, azért te­szem, hogy mindenki az Uratés az Ő csodálatos szeretetétlássa meg és az Ő vezetését.Még „békeidőben” születtem, majd

a háború borzalmai, a halál közelsége,mind életem kísérői lettek. Mai napigeleven minden mozzanata. Már azok azidők megmutatták, hogy Isten életre hí­vott el. A templom, Isten léte, a hagyo­mányos vallásosság formájában jelenvolt családunk életében. Isten mindigúgy irányította életemet, hogy elve­zetett egy­egy oázisba. Reformátuselemi, majd református polgári, hit­tanórák és egyéb gyülekezeti alkal­mak adattak, s ez az idő a béke szigetevolt számomra.

Háború, államosítás – mindent elvett!Nem nyertem gimnáziumba felvételt. De azÚr terve működött. A Szentendrei FerencesGimnáziumba kerültem, s az lett az a hely,ahol nem az elvetteket kaptam vissza, hanemmindent. Gyülekezetünkúj lelkésze a gyülekezetiteremben tartotta hittan­óráinkat, és az egyikenmegértettem a keresztcsodáját, elfogadtam Jé­zus értem hozott áldoza­tát, és megszületett ben­nem a bizonyosság, hogy„...kedveltjévé választottaz Úr...” (Zsolt. 4:4.)

Hatalmas öröm sze­retettnek lenni! Az Úrfelemelt, tanított, kenye­rem lett az ige, és Ő szol­gálattal is megbízott.Tizenhét évesen megta­nított felelős, felnőtt em­berként felvállalni Őt és azt az utat, amit elémadott. Jött egy új szakasza életemnek, és sokdolog vezetett oda, hogy az engedelmes

Krisztus­követés mellé engedtem felnőni azénemet. Nem vettek fel az orvosi egyetemre,kényszerből, de az egészségügyet választot­tam – csak azért is! Lettem, bár nehezen, deakkor már lelki háttérként ott volt a Kálvin tériifi közössége.

Még érettségi előtt bevitt lelkészem aTeológiára, mert ő úgy látta, ott a helyem.Énem – bár valami vonzott oda – sértett ál­lapotában elutasította még a gondolatot is, ésmentem tovább a magam választotta úton. ’56sok új tapasztalattal tett „gazdaggá”. Azokontúljutva megértettem, hogy jelentkeznem kell

a Teológiára, ahol ’58­ban lettem elsőéves.Bár teológa voltam, szolgálni kívántam az Úrakarata szerint – ismét a magam feje szerintdöntöttem. Fölöttem járt egy évvel későbbiférjem, Pap László, s az én döntésem az volt:elég, ha ő végzi el a Teológiát, én feleségként

is szolgálhatok az Úrnak.Isten nélküli, bűnös dön­tés volt!

Felesége lettem, ésegyütt hordozva a fele­más igát, nem volt köny­nyű a házasságunk.

S ekkor – mert ép­pen el akartam hagyni,az addigi harcok után –az Úr is kimondta, hogye l é g! Egy csendes­héten férjem megtért ésmegszabadult, új em­berként jött haza, és ve­lem is megérttette az Úr,hogy nekem is újul­nom kell, hiszen tele vol­

tam megbántottsággal, keserűséggel, de ottvolt engedetlenségem terhe is. Bűnnek láttammeg, megvallottam, bocsánatot kértem az én

Uramtól, hogy az Ő vezetésével mehes­sek tovább utamon, közös utunkon.Kegyelmesen megújított engem, házas­ságunkat. Ő járta az országot, a határon­túli gyülekezeteket, és evangélizált, azenyémek lettek az otthoni feladatok. Ötkis gyülekezetben voltunk, amikor ’86­ban Pomáz­Budakalász­Csobánka hí­vott bennünket a közöttük való szol­gálatra.

Itt fontos szólnom arról, hogy a’80­as évek közepe felé egyre többenbeszéltek a Teológiáról, amikor is

megkérdezve az Urat imádságban,ezt az igét kaptam: „Valamit hatal­mad van cselekedni erőd szerint, aztcselekedjed.” (Prédikátor 9:12.) Ígylettem ismét diák.

S most folytatom.Amikor ’86­ban megkérdeztük

az Urat, hogy mit szól a híváshoz,először nekem válaszolt, s csak ké­sőbb a férjemnek. ’88­ban, amikormegérkeztünk a pomázi parókiára,tudtuk, hogy az Úr akaratából va­gyunk ott. Befejeztem tanulmányai­

mat, beosztott lettem. Felszenteltek, és ’93­ban lett világossá számunkra, hogy miért en­gem szólított meg küldő igéjével az Úr. Fér­jem beteg lett, és a helyére kellett állni. Mégakkor is megosztottuk a feladatokat, mikor ke­zelésekre járt, illetve vittem. Így ment ez ’99­ig, amikor elment az örök hazába. „Könnyűmagának!” – mondta egy szintén gyászban lévőasszony. S valóban az volt: hittanórák, biblia­órák, istentiszteletek, kórházba futás naponta ésaz úgynevezett magánélet – mind belefért!

’99­ben egyhangú választással utóda let­tem, de csak azért, mert az én Uram igazi tár­sammá lett, Aki hűségesen gondomat viselteés vezetett. Hét és fél év alatt építkezés épít­kezést követett a három gyülekezetben. Cso­dálatos volt a 32 fős presbitérium Úrra fi­gyelése, mellém állása, minden ment szépen.2005­ben önálló lett Budakalász, maradt kétgyülekezet, amelyeket nem egyedül, hanembeosztottakkal vezethettem. 70. életévembenkértem nyugdíjazásomat. 2006­ra elkoptam.A rengeteg alföldi homokban való biciklizésés egyéb koptató tevékenységek megviseltek,ennek eredményeképpen már ősztől sorbanjöttek a műtétek. Így aztán azt gondoltam,ezentúl az én feladatom: öregnek lenni ésnyögni. Nem így történt! 2017­ben egy újműtét következett, aminek következtében rok­kanttá váltam, de felépülhettem annyira, hogyegy mankóval ugyan, nehezen járva, de szol­gálhattam. Most online teszem, s hiszem,hogy amíg az Úr feladatot ad, addig mindenszükségeset megad majd hozzá.

Áldom az Urat, hogy makacskodásom, el­lenszegülésem ellenére végigvitt ezen az úton,mert a fejem már tiszta volt, de a kezemet meg alábamat még meg kellett mosnia! Mindenkitkérek: ne álljon ellen az Ő akaratának!Pap Lászlóné lelkipásztor

Érettségi kép

Férjével, Pap Lászlóval

Testvérekkel

NYOLCVANÖT ÉVÖSSZEGZÉSE„Jobb az Úrban bízni,

mint emberekben reménykedni!”(118. Zsoltár 8. verse)

Pap Lászlóné

Áldás, békesség! 2021. március-április

18

„…és éljetek szeretetben, aho­gyan Krisztus is szeretett minket,és önmagát adta értünk áldozatiajándékul, Istennek kedves il­latként.” (Efézusi levél 5,2)

Efézusról tudjuk, hogy a Ró­mai Birodalom negyedik leg­nagyobb városa volt Jézuskorában. Kikötőváros, pezsgőkulturális és kereskedelmi

élettel. Egy igazi világváros; a gö­rög filozófia és a római jog fel­legvára, egyben Ázsia vallási köz­pontja, a monumentális Diánatemplommal. Gondolhatunk Efé­zusra úgy is, mint a döntés vá­rosára: ezotéria, vagy Jézus? Po­gánykultusz, vagy Jézus? Vallásikeveredés, vagy Jézus? Ráció,vagy Jézus? Sátán, vagy Jézus?Ugye mennyire aktuális? Mennyirerólunk, a mi világunkról szól!

Pál apostol három évig szol­gált Efézusban, gyakorlatilag ő volt a frissenlétrejött gyülekezet lelkésze. Olyan ébredéstörtént ebben a hatalmas városban, hogy azelső századok egyik keresztény központjávávált. 430 tájékán itt ült össze az egyik egye­temes zsinat.

Szeretetben éljetek! – olvassuk. Keresz­tyén hitünkről a hitetlenek is tudják, hogy aszeretet vallása. Mit jelent ez számunkra? Mitjelent számunkra a szeretet a Húsvét utánimindennapokban?

Milyen érdekes, hogy felszólító módbanszól az ige. A Bibliában sok helyen szerepelígy, felszólításként, sőt mondhatjuk, hogyparancsként a „Szeress!” Lásd a nagy paran­csolatot: Szeresd az Urat! Szeresd felebaráto­dat! Szeresd magadat! Hogyan szólíthat felerre Isten? Hiszen a szeretetrőlazt szoktuk gondolni, hogy azegy érzelem. Érzelem, ami vagyvan, vagy nincs a szívünkben.Mégis hogyan várhatja Isten,hogy parancsra szeressünk?

A szeretet nem csak érze­lem. Az Isten szerinti szeretetvalójában egy döntés. Döntésaz Isten rendje mellett, s ez ha­tározza meg a hozzáállásunkatminden kapcsolatunkhoz. Hoz­zátartozik két nagyon fontos fo­galom: az elengedés és a meg­bocsátás. A szeretetparancsnakengedelmeskedve sokszor elkell engednem az önérzetemet,az igazamat, vagy éppen a jogo­mat. Meg kell bocsátanom fáj­dalmas bántásokat másoknak – és magamnak.Cserébe békességem lesz!

A megbocsátás akadályai

Ez a megbocsátás sokszor rettenetesennehéz, mert van valaki, aki folyton ellenünkdolgozik. A Biblia vádolónak is nevezi afelforgató gonoszt, aki gyűlöletet és bosszúvá­gyat igyekszik táplálni bennünk azok iránt,akik ártottak nekünk, hogy képtelenek le­

gyünk a felebaráti szeretetre. A vádoló másiknagy trükkje az önvád ébren tartása. Sok hívőkeresztyén testvérünk szenved az önvádtól, éssokan azt gondolják, hogy ez a bűnös embertermészetes alapérzése. Pedig az önvád és abűntudat egymástól gyökeresen különböződolgok! Isten élő igéjének tükrében meglátnisaját bűneinket – ez a bűnlátás és a bűntudatállapota, ami a lelki megtisztulás folyamatá­nak első állomása. Ha a meglátott bűneimetszívből megbánom és ezt imádságban Istenelé viszem, az a bűnbánat állapota. Ígéretünkvan arra, hogy a megbánt bűneinkre kérhetjükés megkaphatjuk Istenünk bocsánatát. Olyankegyelmes Atyánk van, aki Jézus Krisztusértünk való áldozatáért megbocsátja, vagyistöbbé nem tartja számon az elé letett bűnein­

ket. Így vezet a bűntudat bűnbocsánathozés békességhez.

Ezzel szemben az önvád, vagyis önma­gunk vádolása azt jelenti, hogy hatalmasabb­nak látjuk saját bűneinket Isten kegyelménél.Látszólag magamat hibáztatom, valójábanhallgatok a vádolóra, és az Istenben kételke­dem. Ez komoly hitbéli elakadás, amivelfoglalkozni kell. Származhat abból, hogy nemértem igazán Húsvét lényegét, Jézus Krisztusmegváltó szerepét a saját életemre nézve. Az

is előfordul, hogy saját méltat­lanságomat emlegetve megfeled­kezem arról, hogy a bűnbocsá­natot nem azok kapják, akikmegérdemlik, hanem azok, akikszívből kérik. A kegyelem nem jársenkinek – nekem sem. Azt ki­érdemelni sohasem fogom, vi­szont hálás szívvel elfogadhatom.Ezek olyan hitbéli alapvetések,amelyeket szövegszerűen vala­mennyien ismerünk, mégis – ép­pen az önvád kapcsán – ráéb­redhetünk arra, hogy bár tudjuk,mégsem hisszük igazán. Ilyenkorsokat segít egy lelkigondozói be­szélgetés, vagy egy mély, közösimádság egy lelki testvérrel.

Istennek van hatalma azérzelmeinket irányítani, meg­változtatni. Van hatalma elvenniérzelmeket a szívünkből: félel­met, haragot, gyűlöletet, önvádat,rettegést, nyugtalanságot, sóvár­

gást, bosszút stb. Van­e olyan érzelem aszívedben, amiről tudod, hogy megbetegít,hogy szorongat, hogy elbizonytalanít a hited­ben és szeretnél tőle megszabadulni, de eddignem sikerült? Istennek van hatalma ezt is el­venni, levenni rólad!

És arra is van hatalma az Úrnak, hogyérzelmeket támasszon, ébresszen a szí­vünkben. Például türelmet, elfogadást, sze­retetet, hálát, alázatot, szelídséget, megelé­gedettséget.

Szeretetben élni = Jézusban élni

Mit jelent ez a szép gondolat a szemé­lyes életünkben? Azt jelenti, hogy a sötét­ségből kilépve világosságban élhetünk. Az

első bűneset óta Isten nélküliállapotba, a lázadás álla­potába, vagyis sötétségbeszületünk.

Milyen sötétben élni?Mi jellemzi a sötétséget?Bolyongás, tapogatózás, el­tévedés, céltévesztés, ütkö­zések másokkal, sérülések,esések, bukások, félelem,kilátástalanság, egy helybentoporgás stb.

Jézus, a világ világos­sága önmagát adta értünk,vagyis a világosságot hozzael életünkbe: a sötétségetvégre felváltja a fény!

Mi történik a fényben?Tudunk tájékozódni, meglát­

juk az utat és az akadályokat. Elmúlik afélelem. „A szeretetben nincs félelem” (1Jn4,18). Felismerjük egymást. Meglátjuk ön­magunkat, ami elsőre nem szép látvány.Szemünk elé tárulnak a sötétség nyomai, asérülések, sebek, veszteségek. Jézus fényé­ben meglátjuk saját mocskosságunkat, és eznagyon megrázó, fájdalmas felismerés lehet.Ilyenkor gyakran jön a kísértés, hogy gyorsanbesöpörjünk mindent a szőnyeg alá, és in­kább visszabújjunk a sötétségbe. Ne tegyük!

SZERETETBENÉLNI

SSZZEERREETTEETTBBEENNÉÉLLNNII

2021. március-április Áldás, békesség!

19

A református és a katolikus temetőhatárán – az Osztroluczky­Szalay­Szi­lárdfy sírok fölött – két fekete márványobeliszk magasodik. Schlachta Adolf(1824­1910) és felesége, báró Schluga

Natália egy évszázada alussza itt háborítat­lanul örök álmát. A sírkertet a természetesvegetáció uralja, nincs utód, nincs leszár­mazott.

Schlachta Adolf, mint a Teleki családjószágkormányzója, a református közösségneves tagja, Pomáz 19. századi történeténektanúja és tevékenyrészese. 1910 de­cemberében bekö­vetkezett halála utánalapítványi formá­ban – mint örökidőkre szóló sír­megváltás –, 1000koronát hagyott azegyházra a kiesőegyházfenntartói tá­mogatás kompen­zálására. Néhány évmúlva őt követő fe­lesége szerényen akövetkező szavak­kal zárta az alapít­ványi dokumentu­mot: „Fogadják szí­vesen és őrizzékmeg jó férjem em­lékét.”

A szádelői Slachta (Schlachta) felvidékilengyel származású nemesi család. A családlegismertebb tagja Schlachta Margit, a kato­likus nőmozgalom kiemelkedő alakja,

Schlachta Adolf oldalági rokona volt. Ő magareformátus, felesége katolikus vallású. Egészhivatali pályafutása Pomázhoz kötődik. Mintsírfeliratán is olvasható: „A GRÓF TELEKICSALÁD URADALMAINAK IGAZGA­TÓJA” – Valamennyi birtoktestnek Pomázonvolt a központja. Végigjárva a hivatali ranglét­ra állomásait, 1848 után lett a birtok igaz­gatója. A 19. század második felének refor­mátus egyházi irataiban találkozni lehet a ne­vével: 1865­ben a harang újraöntésére ado­mányozók névsorában, 1898­ban az orgona­alap támogatóinak névjegyzékében. 1877­ben

egyháztanácsnok, 1892­ben főgondnok stb.Első feleségét korán elvesztette. Három gyer­meke született: Ilona (1854), Erzsébet (1858­1871), Etelka (1865­1875) – egyikük sem értemeg a felnőttkort. Sírfeliratán Kismarjay KissTibor (1875­1944) mint unoka, igen nagyvalószínűséggel oldalági leszármazott, és aMattyók­sírkerthez kapcsolódik, mivelMattyók Júliának volt a házastársa. Ez a kétcsalád közötti szoros barátságra utal. Lakhe­lyük a Templom tér 4. szám alatti jószágkor­mányzói lakásban volt, mely ma is eredeti

formájában látható,Pomáz egyik érté­kes régi épülete.Méretei, három ab­lakos homlokzatabarokkos jellegetidéz.

A kastély nap­keleti oldalán a 18­19. század forduló­ján gróf Teleki Lász­ló „urasági házat”építtetett, mint az afeljegyzésekben ol­vasható. A ház arraszolgált, hogy le­gyen hol megszáll­nia az uraságnak, haPomázra látogat. (Akastélyban nem le­hetett lakrésze a Te­leki családnak.) A

gróféknak ebben a házban a továbbiakban isfenntartott lakrésze volt egészen addig, amíga kastély átépítése meg nem történt. Különlakrészben volt a szolgálati lakás, melyben a

források szerint a legkorábbiidőben Falusy Mihály, TelekiLászló számadója lakott. Ebbena házban látta vendégül ArdayKároly akkori jószágfelügyelő1845 szeptemberében Petőfi Sán­dort, Vahott Sándort és VahottImrét, Ekkor mászták meg az„iszonyúan meredek” Kő­hegyet,s született Petőfi Hegyen ülökcímű verse. Majd 1849­ben grófTeleki József ebben a házban rej­tegette Vahott Sándor feleségét és

családját. Az irodalomtörténet úgy tartja szá­mon, hogy ekkor született a költő VahottnakPomázon a szabadságharc bukásán búsongó15 verse.

A második világháború után, amikor gr.Teleki Józsefnek és családjának el kelletthagynia a kastélyt, ebben a házban vészeltékát azt az időt, amíg 1956 novemberében el­hagyták az országot. Ezután dr. Tiszolczy La­jos és családja lakta. Leányuk, Tiszolczy Kláraegészen a lagutóbbi időben bekövetkezetthaláláig élt itt.Könczöl Dánielné

Ehelyett fogjunk neki a nagytakarításnak!Szemrevételezés, szembesülés után követ­kezik a lelki leltározás. Szokásaim, kapcso­lataim, tevékenységeim, viselkedésem, indu­lataim, beszédem átvizsgálása. Mi maradhat?Mi nem fér bele az új életbe? Megkezdődik asebek, sérülések bekötözése a CsodálatosOrvos, Jézus szeretete által.

Hol tartasz most? Szé­gyelled, amit meglát­tál? Elrejtenéd Istenelől? Ez a kísértő mun­kája! Ne hallgass rá!

Jézus pontosantudja, milyen vagy. Őakkor is látott téged,amikor a sötétben bolyongtál.Csak a te szemed volt vak, Jézusé nem. Ő ígyszeret téged, ahogyan vagy. Szeretetből vilá­gosítja meg az életed. Szeretetből adta ön­magát áldozati ajándékul érted, hogy az Őszeretetében élhess.

„Úr Jézus, nézz le rám,Ne tévedhessek el;A menny felé sötéten átTe légy az úti jel.”

(Óváryné Herpai Dóra református diakónus áhí­tata alapján, ami elhangzott a Magyar KékkeresztEgyesület és a Református Iszákosmentő Missziódömösi otthonában)

Régi HistóriákRégi HissttóriákA SCHLACHTA-SÍRKERT

A Tiszolczy­ház

FÜLE LAJOS

KÖSZÖNÖM A HANGOTMegköszöntem már a hangot neked?Az eddig hallott végtelen sokat?Kedves, meleg, ismerős hangokat,szigorúakat és szelídeket?

Az édesanyám minden jószavát?Dalosmadárét és harangokét?Szellősuttogást és tücsökzenét,ha az éjszaka csendjén suhan át?

S a Te hangodat, hogy beszélsz velem,és megérthetem és meghallhatom?!Minden szavad élet és kegyelem.

Akár sújt, ítél, akár simogat.Általuk vezetsz boldog utakon.Köszönöm a hangot. A Hangodat!

Áldás, békesség! 2021. március-április

20

Egyesek most talán most azt kérdezik:Nem csinálnak az antropozófusok sok jódolgot is? Nos, ez vitathatatlan. Minden­esetre nem tehetjük, hogy cselekedeteikindítéka felől ne tudakozódjunk. És

akkor kiderül, hogy az antropozófiai tan mö­gött a háttérben a karma­gondolat áll, tehátaz a törekvés, hogy magunkat jó cselekede­tek által mi magunk váltsuk meg.

De azért a jó cselekedetek természetesenjó cselekedetek maradnak. Legalábbis azember szemében, ami azonban távolról semjelenti azt, hogy Isten szemében is jók. Istenszemében csak az a jó, ami az Ő akaratávalegybehangzóan történik. Egyetemes érvényűigazság, hogy Isten – és egyedül Isten –belelát az egyes ember szívébe. Így az ant­ropozófiai tant megítélhetjük, de nem azegyes antropozófusokat (Mt 7,1).

Pedagógia

Természetesen megmutatkozik az, hogynincs gyümölcs gyökér nélkül: az antropozó­

fiai pedagógia, gyógyászat, mezőgazdaság,művészet és minden egyéb antropozófiai ak­tivitás magán viseli a steineri világnézet, asteineri okkultizmus bélyegét és át meg átvan hatva azzal.

A pedagógiában például a steineri em­berkép határozza meg, hogy mit és mikortanítsanak. A tanító adjon a gyermeknek „in­karnációs segítséget”. Az embert az evolu­cionizmus és optimista humanizmus biblia­ellenes ideológiája értelmében tökélete­sedésre képesnek és természettől fogva jónaktartják. Az iskoláik hétköznapjait –legalábbis rejtve – az antropozófiaifogalmak, praktikák, tanítási tartal­mak (pl. az euritmia) és építési stílu­sok alakítják.

A Waldorf­iskolai életetkorántsem lehet világnéze­tileg semlegesnek nevezni.Az antropozófiai módonkialakított tanítás kétség­kívül az antropozófiára ké­szíti elő a gyermeket. AWaldorf­iskola keresztyénivoltát a gyermekek gyakrannem tudják megkülön­böztetni szüleik hitétől ésaz egyház vagy gyüle­kezet hitvallásától, amely­

hez tartoznak. Fennáll az a veszély, hogy agyermekek nyitottá válnak egy ilyen egészenmás hit – Rudolf Steiner antropozófiája –iránt, anélkül hogy a szülők ezt idejébenészrevennék. Ezért a tanulási nehézségekkelküzdő gyermekeinket ne küldjük Waldorf­

iskolába, hanem képes­ségeinek megfelelőenválasszunk számukra al­kalmas iskolai formát.Keresztyén szülők szá­mára a Waldorf­iskola(ugyanígy a Waldorf­óvoda) nem jelenthetválasztási lehetőséget.

Gyógyászat

Az antropozófiaigyógyászatban az em­bernek látható­anyagi ésláthatatlan­érzékfölöttitestre való felosztása

uralja a diagnózist és a gyógy­szerezést. Az anyagok nemhalottak, hanem egy „érzék­fölötti szellemvilág” általmegelevenítettek, amely szel­lemvilág – mintegy homeo­pata aktivizálás, hatványozásáltal fölébresztve – a testbenmunkálkodik. Ide tartoznak aWeleda és Wala preparátumok.(Weleda volt a gyógyászat kelta­germán istennője.)

Mezőgazdaság

A Steiner általkifejtett biológiai­dinamikus mezőgazdaságban azanyagok éppúgy a szellem hor­dozói, mint ahogy a föld és akozmosz erőinek hordozói. Áll­jon itt két példa a könnyebbmegértés miatt:

1. „Amikor a Vénusza Skorpió csillagképbenáll, akkor szerzünk egymezei pocokbőrt, és el­égetjük. Gondosan össze­szedjük azt, ami a hamu el­égetése által most kifejlődik,

egyáltalán, ami az eltűnő részekből lett – ésabban, amit a tűz itt megsemmisít, maradmost vissza a negatív erő a mezei pocok sza­porodása ellen: ha az ily módon keletkezettport szétszórjuk a földünkön, akkor a pockokkerülni fogják azt a földdarabot.”

2. „Azzal, hogy a tehénszarvat a bennelevő trágyával együtt elássuk, konzerváljuka tehénszarvban levő erőket, amelyeket atehén maga kifejtett, ugyanis visszasugá­rozza mindazt, ami megelevenítő és asztrális… És a tehénszarv trágyatartalma ezekkel azerőkkel… belsőleg megelevenedik… Azegész élet konzerválódik ebben a trágyában.”(Rudolf Steiner)

Ezekben a példákban összekapcsolódikasztrológia, mágia és analógiavarázslás.

A biológiai­dinamikus mezőgazdaságotvilágosan meg kell különböztetni az egyébbiológiai földművelési módszerektől, ame­lyek nem alkalmaznak ilyen okkult módsze­reket, pld.: a biológiai­organikus vagy in­tegrált gazdasági mód.

Építészet, művészet

Az antropozófiai művészetben (pld. eu­ritmia) kifejezésre jutnak az érzékfölötti vilá­gok, a beszéd, a mozdulat és az alakítás út­ján. „Az euritmia annak a munkának lehetnea folytatója, amelyet a felsőbbrendű lények,az egyénen még annak a születése előtt, majdelső életéveiben a test kialakításában, a járás,beszéd és gondolkodás elsajátításáért végez­tek.” (Rudolf Steiner)

Az euritmiában és a steineri misztérium­drámákban szabályos szellemtáncokat adnakelő.

AZ ANTROPOZÓFIAKERESZTYÉN SZEMMEL

2. rész

AAZZ AANNTTRROOPPOOZZÓÓFFIIAAKKEERREESSZZTTYYÉÉNN SSZZEEMMMMEELL

22.. rréésszz

Szellemtánc

2021. március-április Áldás, békesség!

21

A falu végén vályogból épült, nádfedelesházikóban élt egy szegény házaspár. A férjbeteges volt, hol dolgozott, hol nem. Sok­szor a betevő falatjukat alig tudta meg­keresni. Felesége mosni, takarítani járt,

miközben sorra születtek gyermekeik, egyikkicsi, másik pici, így az édesanyaegyre ritkábban tudott munkátvállalni, hisz annyi munka akadta sok gyermek után, hogy azt aliggyőzte.

Lassan múltak az évek, egyrenagyobb szegénységben nevelget­ték gyermekeiket. Az évek múlásasok gyászt hozott a faluszéli kisházban lakó családra. Egy járvá­nyos betegség sírba vitte két kisgyermeküket. Az édesapa egyre betegebb lett, afájdalom elgyengítette, és ő is meghalt.

Telt múlt az idő, az özvegyen maradt édes­anya éjt nappallá téve dolgozott, hogy meg­kereshesse mindennapi betevő falatjuk árát, ésgyermekeit tisztességgel felnevelhesse. A cson­ka kis család nagy szeretetben élt, édesanyjukrajongásig szerette őket, mindent megtett gyer­mekeiért. Boldog volt szegény asszony, mikorgyermekeit maga körül látta, ilyenkor mindenfájdalmát, fáradtságát elfelejtette.

Hálásak is voltak a gyermekek édesanyjukiránt, kivéve a legnagyobbik leányt, aki igensok bánatot okozott édesanyjának. Szófoga­datlan, lusta leány volt. Édesanyja hasztalankérte a jóra, nem fogott rajta a szép szó. Ahogynőtt, egyre engedetlenebb lett, mikor felnőtt,akkor az úgynevezett jó barátok között méggonoszabb lett. Nem akart dolgozni, mindigcsak henyélt.

Egy szomorú napon a lány barátaitól ha­zatérve, azzal állt édesanyja elé, hogy nekisürgősen pénz kell. Szegény édesanyja, akinem sokkal azelőtt ért haza fáradságos mun­kájából, s bizony csak annyit keresett, ameny­nyivel egy darab kenyeret tudott venni agyermekeknek, elcsukló hangon csak annyitmondott:

­ Honnan adjak, édes gyermekem, nekedpénzt, hiszen alig tudtam egy darab kenyeretvenni, okosabban tennéd, ha munka után néz­nél, s nem henyélnél egész nap.

A lány tovább követelőzött, s mert édes­

anyja nem tudta teljesíteni kérését, kezet emeltrá, de, mikor édesanyja könnyes két szemébenézett, megtorpant és kirohant a házból.

Az évek teltek­múltak a szegény asszonyfeje felett. Az áldott édesanya sok keservesmunkával, sok átsírt álmatlan éjszaka árán,

becsülettel felnevelte a gyermekeit, mind­annyian becsületes munkás emberek lettek.

De a szegény asszony öröme nem volt tel­jes, mindennap hazavárta az eltévelyedett leá­nyát, s mert nem jött, napról napra többet szo­morkodott miatta.

Lassan­lassan a nehéz élet felőrölte a sze­gény asszony egészségét, és egyik nap aztánágyhoz verte a betegség, erőtlen volt, kezereszketett s beszélni is alig bírt már.

Gyermekei könnyes szemekkel ültek kö­rülötte betegágyán. Lázas ajkai még akkor isezt suttogták:

­ Nézzetek csak ki, gyermekeim, hogynem jön­e az én lányom az úton?

Várta szünet nélkül megtévedt gyermekét,azzal az erős hittel, mellyel csak egy édesanyaképes.

És nemhiába várta. Isten meghallgatta ahaldokló édesanya imáját, mert eljött az édes­anya halálos ágyához a hálátlan leány, meg­gyötörve az élet csapásaitól, megöregedve, fá­jó szívvel, bűnbánóan borult édesanyja dolgoskét kezére, s sírástól fuldokló hangon könyör­gött bocsánatért.

A haldokló édesanya magához ölelte a meg­tért leányát, de már nem hallotta, mert lelke márfent járt a fehér felhők felett, halkan szálló an­gyalok vitték oda, ahová azok juthatnak csak be,kik bűntelen fehér lélekkel halnak meg.

És mikor eltemették az édesanyát, ágyá­ban a párnája alatt egy csomagot találtak. Televolt pénzzel, amit hosszú éveken át keserves,nehéz munkával keresett, és szájától megvon­va a falatokat, gyűjtötte össze. Mellette egy pa­pírdarabkára ez volt írva:

­ Ha meghalok, ezt a pénz adjátok át elté­velyedett leányomnak mind, mert neki gyűj­töttem szegénynek.

A leány megrendülve vette tudomásulédesanyja üzenetét, s e pénzből – semmit elnem véve – állíttatta a fehér márványtömbötédesanyja sírjára, ezzel a felirattal:

„Itt nyugszik a Szeretet.”

Csak óvni tudok mindenkit az efféle ant­ropozófiai intézményektől és eljárásoktól.Még ha olyasmit közvetítenek is, ami felszí­nesen jónak, helyesnek és elbűvölőnek mu­tatkozik, akkor is ezen az elbűvölésen (va­rázsláson) keresztül betör a sötétség hatalma.Nem hiába int bennünket a Biblia, hogy aSátán „világosság angyalának adja ki magát”(2Kor 11,14). És aki azt hiszi, hogy élvezhetiaz antropozófia gyümölcseit a gyökértől

függetlenül, az megcsalja önmagát. Aki akisujjat akarja, megkapja az egész kezet,amely őt megragadja, és többé nem ereszti –hacsak a Rudolf Steinertől való elfordulás ésa Jézus Krisztushoz való odafordulás általvalóságos szabadulás nem történik. JézusKrisztus keresztje által el kell vetnünk min­den földöntúli dologra vonatkozó ember­önhatalmú megismerési törekvést.

Pál apostol szavaival fejezem be, amelyekaz első Korintusi levélben világosan –meglepően világosan – mondják el az ant­ropozófia kritikáját: „Én is, amikor megér­keztem hozzátok, testvéreim nem úgy ér­keztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsességfölényével hirdeti nektek az Isten bizony­ságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nemtudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztus­ról, róla is mint megfeszítettről. És én erőt­lenség, félelem és nagy rettegés között je­lentem meg nálatok. Beszédem és igehirde­tésem sem az emberi bölcsesség megejtőszavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélekbizonyító erejével, hogy hitetek ne emberekbölcsességén (görög: sophia anthropon =antropozófia), hanem Isten erején nyugodjék”(1Kor 2,1­5).

Dr. Lothar Gassmann „Az antropozófia –keresztyén szemmel” című írásából összeállí­totta: Halász Erzsébet

ANYAI SZERETETANYAI SZERETET

ANYÁK NAPJÁRA

Áldás, békesség! 2021. március-április

22

Nemrégiben egy fiatal lelkész bibliaóráttartott, ahol a Zsoltárok könyvéből egy abűnre utaló idézetet hozott fel. „Nemérdekel, bármit is mond – szólta el magátegy középkorú asszony –, nem fogok

megbocsátani az anyósomnak. Sohasem bo­csátom meg, amit velem tett.”

A lelkész egyáltalán nem tett említést amegbocsátásról, sem bármilyen bűnről, deIsten igéje, amely élesebb minden kétélű kard­nál, szíven találta ezt az asszonyt. Kitöréseelárulta azt a haragot, amely a felszín alattmeghúzódott.

Néhány hónappal ezelőtt telefonált egylány, akit nevezzünk Sandrának. Azért hívott,hogy elmondja, éppen akkor kérte meg ba­rátnője, Vicky, hogy legyen a gyermekének akeresztanyja. Lehetetlen erre még csak gon­dolni is, mondta Sandra, mert Vicky, amikormég közeli barátnők voltak, egyszer nagyonmélyen megbántotta. A két házaspár együtttöltött vakációja alatt barátságuk felbomlottnéhány jelentéktelen, de mégis „megbocsát­hatatlan” dolog miatt. Azóta nemigen láttákegymást, most pedig Vicky elvárja, hogySandra legyen a gyermek keresztanyja. Mittegyen?

­ Bocsáss meg neki! – válaszoltam.­ Bocsássak meg? Hiszen még azt se

mondta, sajnálom! Azt hiszem, nem is emlék­szik arra, hogy mennyire megbántott.

­ Ennek ellenére –folytattam –, ha aztszeretnéd tudni, hogymint hívő keresztyénmit tegyél, akkor az to­vább már nem kérdés.

­ Szóval, aztmondja, hogy én te­gyem meg az első lé­pést?

­ „Elvárod” Isten­től, hogy megbocsássa abűneidet?

­ Hogyne, persze!­ Akkor neked is

meg kell bocsátanodVickynek.

­ Van olyan hely a Bibliában, ami ponterről beszél?

­ Emlékszel az Úr imájára? „Bocsásd mega mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk azellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12). Ezután egynagyon világos kijelentés következik: „Hapedig nem bocsátjátok meg az embereknek aző vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátjameg a ti vétkeiteket” (Mt 6,15).

Szinte hallottam, ahogy Sandrának elakada lélegzete. Csend volt egy darabig.

­ Soha nem gondoltam erre. Pedig épp mareggel olvastam ezt az igeszakaszt. Szóval…nem számíthatok a megbocsátásra, amíg énmeg nem bocsátok?

Nem értette, hogyan tudná ő ezt megtenni.Hangsúlyozottan egyetértettem vele, hogy ősemmiképpen sem képes rá – Isten kegyelmenélkül. Az emberi természet minden porcikájaellenkezik ezzel a gondolattal. De az evangé­lium a megbékélés üzenete. Megbékélés nem­csak Istennel, hanem ezzel a világgal valótervével és benne minden emberi lénnyel.

Beszélgettünk még egy kicsit a megbo­csátás abszolút szükségességéről. Ez egy pa­rancs. Ez az útja a megromlott barátságokhelyreállításának. Megszabadít önmagunktól.

Megígértem Sandrának, hogy imádkoznifogok őérte és Vickyért, és azért, hogy legyenkész teljesen és szabadon megbocsátani neki.

­ De mi van akkor, ha még mindig nemkér bocsánatot?

­ Nem az van megírva, hogy bocsásd mega mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsá­tunk azoknak, akik tőlünk bocsánatot kérnek,hanem hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket,miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik

ellenünk vétkeztek”. Ez nem azt jelenti, hogynem veszünk tudomást arról, ami történt. Ami­kor Isten megbocsát, akkor egyszerűen nemcsak szemet huny vétkeink fölött. Minket semarra kér, hogy hunyjunk szemet mások vétkeifölött. Azt kéri, hogy bocsássunk meg. Ez aztjelenti, keresztyén kötelességünk megbocsá­tani bárkinek, aki megsérti jogainkat, fel­ségterületünket, kényelmünket, az önmagunk­ról kialakított képet, függetlenül attól, hogy ezaz illető ennek tudatában van­e vagy sem.

Egy héttel később megtudtam, hogy imád­ságunk Sandrával meghallgatásra talált, mesz­sze meghaladva hittel teli elvárásainkat. Nem­csak Sandra bocsátott meg, hanem Vicky isbocsánatot kért, és mind a ketten megbékéltekegymással.

Megbocsátani azt jelenti, meghalni. Aztjelenti, hogy valaki feladja az önmagához valójogát. Ez pontosan az, amit Jézus is várbárkitől, aki az Ő tanítványa akar lenni.„Ha valaki a lábnyomaimba lépve követni

akar engem, fel kell hogy adja az önmagáhozvaló jogát, hordania kell a keresztet minden­

nap, és szorosan mögöttem kell lennie” (Mt16,24­25 – ford. az angol Phillips Biblianyomán).

Krisztust követni azt jelenti, hogy ugyan­azon az úton járunk, amin Ő járt. Hogy meg­bocsásson nekünk, meg kellett halnia. Az Őkövetői sem utasíthatják vissza azt, hogy le­mondjanak saját jogukról, életterükről, ké­nyelmükről vagy bármi másról, amiről úgygondolják, hogy az övék. A megbocsátáslemondás. Életünk feladása. Senki sem vehetiel tőlünk. Jézus életét sem vehette el senki, hanem akarta volna önként letenni. De ugyanazttehetjük, amit Ő. Felajánlhatjuk életünket, bár­milyen veszteséggel is jár, abban a biztos tu­datban, hogy az az ember, aki elveszti az őéletét, vagy jó hírét, vagy tekintélyét, vagy bár­mi mást Krisztusért, az megtalálja azt.

Az az asszony, aki gyűlölte az anyósát, tu­lajdonképpen a megbántottság érzésében élteaz életét. Ez az érzés az elmúlt huszonhét évalatt csak nőtt, és felgyülemlett benne, és azeredménytelenséggel egyenes arányban egyrehevesebbé, ádázabbá vált, ahogy John Omanírja. A lelkész szerint keserűsége saját életét, deannak a gyülekezetnek az életét is megmér­gezte, ahová tartozott.

A Biblia ismertet egy történetet, amelybenegy ember, akinek a király megbocsátotta éselengedte több millió fontos adósságát, rögtönezután találkozott egy másik emberrel, aki csaknéhány schillinggel tartozott neki. Torkon ra­gadta őt, és követelte a tartozást. Általában ígyreagálunk erre: hát azért ilyet senki nem tesz!Aztán amikor ennek a történetnek az igazságaragad torkon bennünket, akkor rájövünk: senkinem tesz ilyet, csak mi!

Amikor Jézus felszögezve a római ke­resztre így imádkozott: „Atyám, bocsásd megnekik…”, akkor ezzel egy olyan fegyverthasznált, ami ellen magának a császárnak semvolt hatalma. A gyámoltalan, haldokló IstenFia, a bukás, a kudarc megtestesítője, kihirdetia visszavonhatatlan szeretet győzelmét. Ki áll­hat ellen a megbocsátás erejének?

Előfordult, hogy emberek jöttek hozzám, ésmegvallották azt a keserűségüket, amit irántaméreztek anélkül, hogy nekem erről tudomásomlett volna. Tudták azt is, hogy én ebből semmitsem éreztem. Vajon nem egy olyan sérelmetszellőztettek meg, ami egyedül rájuk és Istenretartozott? Nem csupán egy vallásos gyakorlat voltbűnös érzéseik kifejezésére, és nem inkább Istentkellett volna kérniük, hogy tisztítsa meg őket?

Elisabeth Elliot

Feljegyzéseka megbocsátásrólFFeelljjeeggyyzzéésseekkaa mmeeggbbooccssááttáássrróóll

EElliissaabbeetthh EElllliioott

2021. március-április Áldás, békesség!

23

A Biblia azt mondja, hogy menjünk el ahhoza személyhez, aki ellen panaszunk van, dehatározottan olyan fajta sérelemre utal, ami­nek ez a személy tudatában van. Sérelem, amitörést okozott egy kapcsolatban vagy esetlegmásokra is kihatással volt (Mt 18,15). Ha miIsten előtt szívből meg tudunk bocsátani egyszemélyünket ért sérelmet, ezzel a dolog le iszárult. Nem feltétlenül szükséges minden al­kalommal felhívni a figyelmet erre.

Teljesen más a helyzet akkor, ha mi va­gyunk a vétkesek. „Azért, ha a te ajándékodataz oltárra viszed és ott megemlékezel arról,hogy a te atyádfiának valami panasza van el­lened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándéko­dat, és menj el, elébb békélj meg a te atyád­fiával, és azután eljövén, vidd fel a te aján­dékodat” (Mt 5,23­24). Lehet, hogy hosszúutat jelent földrajzilag, érzelmileg és szellemi­leg is bocsánatot kérni valakitől, aki ellenvétettünk. De ha mi a Megfeszített tanítványaivagyunk, akkor meg kell tennünk ezt az utat,és el kell pusztítanunk az önzés sárkányát. Miazért Istenhez igazodunk, és nem tőle füg­getlenül vagy a magunk akarata szerint cse­lekszünk.

Azoknak, akik a keresztet hordozzák, hor­dozniuk kell mások terhét. Ez magába foglaljaa bűn kérdésében érzett felelősséget csakúgy,mint a szenvedésben való osztozkodást is. Mihelye lehet akkor az igazi teherhordozó éle­tében az érzékenységnek, sértődékenységnekvagy az önmagára néző kényeskedésnek? Amegbocsátás a felelősség terhének nyilván­való, higgadt elfogadása.

Assisi Szent Ferencnek az élete példáztalegjobban, mit is értett ő egészen egyszerűenazon, hogy „a megbocsátásban van a mi bűn­bocsánatunk”.

Ha fel akarjuk venni a keresztet, akkoregy ugyanilyen minőségű életre kötelezzük elmagunkat. Akkor hitelesen énekelhetjük mi is:

Magamra veszem e világ helyettÓ, kereszt, az árnyékodat.Nem kérek más fényt, sem más ragyogást,Csak fényét a Te arcodnak.Hadd múljon el e világ teljesen,Nem nyerek semmit vele,Bűnöm a szégyenem, de a keresztÉletem dicsősége.

(Elisabeth Elliot: Feljegyzések címűkönyvéből – „JÓ HÍR” Iratmisszió Ala­pítvány)

Nagyon könnyen vesszük kapcsolatainkat a másik emberrel. Teljesen eltompulunk, ésazt gondoljuk, hogy ha valakivel szemben nincsenek gonosz gondolataink, akkor azugyanaz, mintha megbocsátottunk volna neki. És eközben nem vesszük észre azt, hogyjó gondolataink róla egyáltalán nincsenek, és igazából nem bocsátottunk meg. A meg­bocsátás ugyanis azt jelenti, hogy tisztán jó gondolatokat forgatunk magunkban a

másikról, hogy őt hordozzuk ott, ahol csak tudjuk. És éppen ez az, ami alól kibújunk. Nemhordozzuk a másik embert, hanem csak mellette megyünk, és megelégszünk a hallgatásával,egyáltalán nem vesszük őt komolyan.

Úgy gondolom, hogy a lényeg a hordozás. Az, hogy a másikat az élet minden szakaszánhordozzuk, minden nehéz és kellemetlen oldalával együtt, hordozzuk a jogtalanságait, abűneit, mindazt, amit ellenem elkövet. Hallgatni, hordozni és soha nem megszűnve szeretni.Ez közelít a megbocsátáshoz. …

A megbocsátásnak nincs kezdete és nincs vége. Naponta, szakadatlanul folyik, mert errebuzdít Isten. Ez a felszabadulás a felebaráttal való görcsös együttlétből, mert itt megszabadu­lunk önmagunktól, itt feladhatjuk minden sajátnak vélt jogunkat, és egyedül a másiknaksegítünk és szolgálunk.(Ditriech Bonhoeffer – Vademecum – Elmélkedések az év minden napjára – július 25.)

MEGBOCSÁTÁSMEGBOCSÁTÁSKEZDET ÉS VÉG NÉLKÜLKEZDET ÉS VÉG NÉLKÜL

Nemrég olvastam egy kínai igehirdetőnek, Jünnekaz élettörténetét (Liu Csen­Jing:A mennyei ember– a szerk.), aki a múlt század végi földalatti egyházkimagasló személyisége volt. Háromszor is letartóz­tatták, összesen hét évet ült a börtönben. Rettenetesen

megkínozták. A harmadik letartóztatása után, amikor meg­szimatolták, hogy szökni készül, egy vascsővel összetörtéka sípcsontját, hogy ne tudjon járni. Isten különös csodájakép­pen felgyógyult, valóban megszökött a börtönből, s 1997­ben ki­került Németországba. Így tudta a világ tudomására hozni, mizajlott akkor Kínában a keresztyénüldözés terén.

Leírja, hogyan tudta a közbűntényes elítélteket is élő hitrevezetni, noha azok kezdetben mindenféle gonoszságot elkövettek vele szemben. De hosszú­tűrő szeretete végül megtörte kemény ellenállásukat, és egymás után tértek meg a cellatársai.Az egész cella zengett Istent dicsőítő énekektől. Az őr el akarta némítani őket, de Jün meg­magyarázta neki, hogy ez a hitükhöz tartozik, s különös módon végül hagyta őket énekelni.

Mit jelent, amikor a szeretet nem rója fel a gonoszt? Sőt, nemcsak visszahúzódik ma­gába, hanem a szeretet fegyvereivel tudatosan hadba indul a gonosz ellen? Ahogyan egy

horvát teológus, Miroslav Wolf fogalmaz­za: magába ölelni az ellenséget, így sem­legesítve a gonoszt, hogy ne tudjon többéártani. Erre csak az agapé­szeretet képes,amit Krisztusnak számtalan gyermeke éltmeg, hordozott magában, s ma is közve­títeni igyekszik ezt a maga környezetébe,hogy az megszűnjön gonosz lenni.(Részlet Visky János: A szeretet

iskolájában című könyvéből – ErdélyiReformátus Egyházkerület)

Áldás, békesség! 2021. március-április

24

Jól emlékszem, hogy amikormég hetven éves voltam, né­hány barátom, akiket szeret­tem és megbíztam bennük,valamivel megsértettek. Azt

képzelhetik, hogy nekem gye­rekjáték volt megbocsátani a ke­resztyén barátoknak, miután az ismegtörtént, hogy a ravensbrückitábor őreinek megbocsátottam. Debizony, nem volt gyerekjáték! He­teken keresztül fortyogott ez ben­nem. Végül kértem Istent, hogy tegyen csodát bennem. S mi történtmegint? A hűvös elhatározást, hogy megbocsátok, az örömnek és abékének az áradása követte. Megbocsátottam barátaimnak. MennyeiAtyámmal újra rendeződött a viszonyom.

Mindenesetre ezt gondoltam. De éjszaka hirtelen felébredtem, ésaz egész történet felújult bennem. „Barátaim!” – gondoltam magam­ban. „Emberek, akiket szerettem! Legalább idegenek lettek volna! Aznem érintett volna ilyen fájdalmasan!”

„Atyám” – imádkoztam –, „azt gondoltam, hogy mindent meg­bocsátottam. Segíts, kérlek!”

Ezen az éjszakán a megbocsátás újabb titkára jöttem rá. Nem elég,hogy egyszerűen kimondom: „megbocsátok neked”. Benne kell

élnem a megbocsátásban. Az én életemben ez azt jelentette, hogybűneiket, mintha az enyémek volnának, elsüllyesztem a mélységestenger legmélyére. Ha maga Isten ezekre a bűnökre nem emlékeziktöbbé, hiszen ezt mondta: „Bűneitekre és igazságtalanságotokratöbbé nem akarok emlékezni!” (Zsid 10,17), akkor nekem is így kelltennem. Mert természetesen azért kellett eddig bűneikre emlékeznem,mert bár megbocsátottam nekik, emlékezetem ápolta és megtartottaazokat a gondolatokat, amelyek barátságtalan és igazságtalan maga­tartásukra vonatkoztak.

Felfedeztem hát egy isteni igazságot. Bízzuk Istenre érzéseinketés gondolatainkat! Amikor kértem, hogy újítsa meg gondolkodáso­mat, Ő eltérítette gondolataimat, és nem foglalkoztam az engem ért

bántásokkal. …A megbocsátás a kulcs, amely

az ellenszenv ajtaját és a gyűlöletbilincsét megnyitja, és a keserűségés az önzés láncát elszakítja. A bo­csánat, amit Jézuson keresztül nye­rünk el, nem csupán a bűneinketveszi el. Egészen új helyzetet te­remt, mintha nem is lettek volnabűneink.(Corrie ten Boom – Istennel

mindenen át)

Corrie ten Boom

FFEEKKEETTEE--FFEEHHÉÉRREENN AA BBŰŰNNBBOOCCSSÁÁNNAATT

BÓDÁS JÁNOS

MEGBOCSÁTHATODNem felejtheted el az ütést, mitrólad semmi le nem törül,a szót, mi tüskeként szívedbeszúrt s gennyezik köröskörül.

Hogy akit felemeltél, elsőalkalommal már rád tipor,a „jóbarátok” hitszegését,kikben csalódtál annyiszor.

S hogy nem felejtesz, ez is nekedokoz még több kínt, bánatot.Hogy meggyógyulj, egyetlen egyettehetsz csak: …megbocsáthatod!

HHÁÁLLAAAADDÓÓ IIMMAA MMEEGGBBOOCCSSÁÁTTÁÁSSÉÉRRTTMennyei Atyám! Köszönöm, hogy elküldted Jézust a Földre. Köszönöm,hogy általa megismerhettem a kiengesztelődés kegyelmét.Tudom, mert megtapasztaltam, hogy a megbocsátás kegyelme Jézus

Krisztus kereszthalálának legnagyobb gyümölcse. Ezért, Uram JézusKrisztus, megbocsátok XY­nak. Megbocsátom bűneit, amelyekkel megseb­zett és fájdalmat okozott. Kérlek, Jézusom, bocsásd meg nekem, amiket énkövettem el tudva, vagy tudatlanul, és gyógyítsd sebeit, enyhítsd fájdalmát,amit én okoztam.Jézusom, elfogadom XY­t úgy, ahogy van. Hálát adok érte; köszönöm,

hogy szereted őt. Áldást mondok XY­ra. Irgalmas szívedbe helyezem kap­csolatunkat. Hálát adok a kiengesztelődésért. Köszönöm, hogy a Te sebeidáltal gyógyulhatunk meg. Áldott légy, Uram! Kérlek, mutasd meg, hogyszeressem XY­t, hogy szeretetem által jobbá lehessen ő is és én is. Add,hogy szüntelenül tudatában legyek annak, hogy javamra válik minden a Tekezedben. Ámen.Véghné Kádár Zsuzsanna

„A MEGBOCSÁTÁSEGY DÖNTÉS, HOGY

SZABADON ENGEDSZEGY FOGLYOT,

AZTÁN RÁJÖSSZ,HOGY A FOGOLY

TE VAGY.”(Mai IGE – 2021. április 26.)

2021. március-április

25

Áldás, békesség!Corrie ten Boom (1892­1983) hollandevangélista volt. A háború alatt zsidó szár­mazású honfitársait rejtegette, ezért kon­centrációs táborba került. Miután ki­szabadult, úgy érezte, soha többé nem

akar Németországba menni. Isten mégisodaküldte. Így írt erről:

München egyik templomában az alagsoriteremből, ahol igét hirdettem, kifelé tartottak azemberek. Csak lassan tudtak haladni a széksorokközött.

A bűnbocsánatról volt szó. Ebben a szét­bombázott országban az embereknek erre volt alegnagyobb szükségük. Sok képet használtamennek szemléltetésére, egyebek közt a próféta eszavait is: „Isten a tenger mélyére veti abűneinket.”

­ Ha beismerjük bűneinket – mondtam –,akkor Isten azokat a tenger mélyére veti. Még­pedig végérvényesen. S ha nincs is benne a Bib­liában, hiszem, hogy Isten kiírja: Halászni tilos!

Senki sem nevetett a teremben. A komoly ar­cokra pillantva arra gondoltam, vajon értették­ea kis tréfa jelentését? De 1947­ben, Német­országban egy prédikáció után senki sem tett felkérdéseket. Csöndben felálltak, beburkolóztak akabátba, kendőbe, s elhagyták a helyiséget.

Ekkor láttam meg a férfit, amint a többiekkelellentétes irányban felém közeledett. A kopaszfejű, kövér ember szürke kabátban volt, és gyűröttfilckalapot tartott nyugtalan kezében. Láttam akabátot és a barna kalapot – de a következő pil­lanatban már kék egyenruhában és halálfejes sap­kában láttam ugyanezt az embert. Én meg ismétott álltam abban a nagy helyiségben, bántóanfényes fényben, középen nagy halom ruha és

cipő. A szégyen, hogy meztelenül kellett elmen­nem ezelőtt az ember előtt, még mindig megkín­zott. És ebben a pillanatban magam előtt láttama testvéremet is, aki belehalt az ottani kínzásokba.Ez Ravensbrückben történt. S az az ember, aki

most felém közeledett, őr volt ott. Az egyik leg­borzalmasabb őrünk. Odaért hozzám, megálltelőttem.

­ Kisasszony, ez nagyon jó bizonyságtételvolt – mondta, és nyújtotta a kezét. – Milyen jó,hogy az ön mondása szerint minden bűnünk atenger fenekén van!

És most én, aki olyan meggyőzően beszél­tem az imént a megbocsátásról, a jegyzeteimetkezdtem rendezgetni, hogy ne kelljen kezet fog­nom vele. Ő nem emlékezett rám, persze hogynem. Hogy is emlékezhetett volna egy fogolynőre, sok ezer közül. Én azonban emlékeztem rá.És a korbácsára is, ami az övébe volt dugva.Akkori kínzóm, rabtartóm előtt álltam. Megfa­gyott bennem a vér.

Ő folytatta:­ Ön említette Ravensbrücköt. Én őr

voltam ott.Úgy látszik, tényleg nem ismert fel.­ De ennek vége – folytatta. – Keresz­

tény lettem. Jézus Krisztus megszabadított. Studom, hogy Isten minden ott elkövetettrémtettemet megbocsátotta. De ezt most sze­retném az ön szájából is hallani, kisasszony.

Ismét felém nyújtotta a kezét, és komolyhangon kérdezte:

­ Meg tudna nekem bocsátani?Itt álltam most én, akinek bűnei újból és újból

megbocsáttattak, aki Isten bűnbocsánatából él­tem, és nem tudtam ugyanezt megtenni. Atestvérem ott halt meg, jutott eszembe. S ki tudja,hogy ez a férfi mennyivel járult hozzá az ő lassú,borzalmas halálához. És most ezt ő ki akarjaradírozni belőlem egy egyszerű kéréssel: „Megtudna ön bocsátani?”

Néhány másodperc telhetett el, amíg elő­renyújtott kezével ott állt, de számomra ez kínos

óráknak tűnt, mert még sohasem történt megvelem, hogy ilyen nehéz dologban kellett dön­tenem, mint most. Tudtam, hogy meg kell bocsá­tanom. Hiszen Isten megbocsátásáról szólóígéretnek van egy döntő előfeltétele: hogy meg­bocsássunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk.„Ha meg nem bocsátjátok az embereknek abűneiket – mondja Jézus –, a ti mennyei Atyátoksem bocsát meg nektek.”

Én ezt tudtam. Nemcsak a Bibliából, ha­nem a mindennapi tapasztalatomból is. Aháború befejezése óta egy olyan otthont tar­tottam fenn a nácik áldozatai számára, aholőket gondoztuk, és ott kézzelfoghatóan meg­tapasztaltam, hogy csak azok találtak visszaaz életbe, csak azok voltak képesek újrakez­deni, akik korábbi ellenségeiknek meg tudtakbocsátani. Tekintet nélkül arra, hogy milyenegészségi állapotban voltak. Aki a keserű­ségét ápolgatta, rokkant maradt. Ez éppenolyan egyszerű volt, mint rettenetes.

És most itt álltam a hideg szívemmel.Nagyon szégyelltem magam. De a megbocsátásnem érzés dolga – gondoltam. A megbocsátás azakarat tette. És az akarat a szív hőfokának tekin­tetbe vétele nélkül is képes cselekedni. „UramJézus, segíts rajtam!” – imádkoztam magamban.Én most szabaddá teszem a kezemet, hogy meg­bocsássak! Te add hozzá a szükséges érzést is!Elengedtem a jegyzeteimet, s gépiesen, mint egydarab fát tettem kezemet a férfi kinyújtott kezébe.S amikor ezt tettem, különös dolog történt. Gyó­gyító melegség hatotta át az egész szívemet,egész lényemet. Sírni kezdtem.

­ Megbocsátok, testvér – mondtam –, teljesszívemből!

Hosszan tartottuk egymás kezét. Egykori őrés az egykori fogoly. Isten szeretetét soha neméltem át ilyen intenzíven, mint abban a pillanat­ban.

Az azonban világos volt előttem, hogyez nem az én szeretetem volt. Ez a Szentlélekereje volt, akiről a Bibliában, a Római levél­ben ezt olvassuk: „Isten szeretete kitöltetetta szívünkbe a Szentlélek által, aki adatottnekünk.”

REMÉNYIK SÁNDOR

BOCSÁSS MEG!Jó Testvérem e rossz világon:Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"­em,Bocsásd meg a szomorúságom,Lázongásom, hitetlenségem.Nézd el vak fogcsikorgatásom,Itten, a „külső sötétségben”.Fogadj el úgy, ahogy vagyok:Kihűlt, kietlen égitestet,Mely mégis iker­csillagod.

S nézi végetlen éjszakákon:Messze a másik hogy ragyog.

„MIKÉPPEN MI ISMEGBOCSÁTUNK…”

Ravensbrück

Áldás, békesség! 2021. március-április

26

Bár Zemplén megye szülöttje vagyok,belső Somogyban nőttem fel. Sötét So­mogynak is nevezik hazánknak ezt a táj­egységét, sajnos nem véletlenül. Itt – ha­sonlóképpen, mint Tolnában vagy

Baranyában (főként az Ormán­ságban) –, sajnálatos módonmár a 19. század közepénelkezdődött egyfajta tu­datos születésszabályo­zás, az egykézés. Afiatalasszonyok na­gyon vigyáztak arra,hogy ne essenekteherbe házassá­guk első éveiben.Ha fiúgyerme­kük született, atovábbi terhes­ség ellen fogam­zásgátlással, terhes­ségmegszakítássalvédekeztek. A csalá­dok egy gyermeketkívántak csak felne­velni, még pedig azért,hogy a családi vagyontne kelljen majd több fele osztani.

Ez a szemléletmód, mint a tóba dobott kő,gyűrűzött tovább, további sötét vetületet ma­gával vonva: Itt szinte megvetették, erkölcste­lennek tekintették azokat a családokat, aholtöbb gyermek született. Itt nagyon gyakranhelytelenül elkényeztették az egyetlen gyer­meket, az erős apai kéz, az apai szigor helyettsokszor az asszonyi vezetés érvényesült a csa­ládban. Az értékrendek felborultak, az erkölcsinormák meglazultak, sötét indulatok lappang­tak a szívek mélyén.

Somogyban bizony még általánosan elfo­gadott volt, hogy Juli néni vagy Jani bácsicsaládja – ki tudja mióta – haragban áll Józsibácsiék családjával. Lehet, hogy már évti­zedek óta. Talán már nem is emlékeznek a ki­váltó okra. Sokszor már a gyermekek is ebbeszülettek bele. Ha az utcán találkoztak egyharagosukkal, mivel a „hagyományokat ápol­ni kell”, elfordították a fejüket, vagy átmenteka túloldalra. Haragosa van – mondják So­mogyban. Aki nem hiszi, olvasson csak Feke­te Istvántól, aki Somogy szülöttje, göllei volt.

Olyan helyen nőttem fel, ahol a szomszé­dok általában sandán tekintettek egymásra,ahol még az is előfordult, hogy a fiúgyermekévek óta nem beszélt az apjával. Nekem sok­szor és sokat fájt a szívem emiatt. Azt láttam,

azt tapasztaltam, hogy olyan sok jóravaló,kedves, mások irányában figyelmes ember élitt, akinek mégis van egy vagy több haragosa.Akivel nem rendezte még ügyét.

A szívben élő harag olyan, mint a fogbana fájó ideg, ha rábök az orvos, akkor az egésztestet elönti a fájdalom. Ha ez a pont nincsrendben, akkor az életünk minden más

területére kihat. Sokáig amélyben lüktet és fáj, vagyami még rosszabb, későbbeltompul, elfásul. A hívőember szívét talán mégjobban fájdítja ez, mertha kimondatlanul is, detudja: ha valakinek nemtud megbocsátani, akkorezzel Isten felé is enge­detlenséget követ el.

A jó hír számunkraaz, hogy Isten mindigúgy jön felénk, hogy se­gítsen. Ő sokkal jobbantudja, mire van szük­ségünk ahhoz, hogymeggyógyítsa életün­ket: Felénk jön, hogy

kiemeljen a legmélyebb mocsárból is, hogygyógyítson ott is, ahol talán nem is sejtjük,hogy betegek vagyunk, vagy ahol talán nemis akarunk meggyógyulni. Gyógyítson ott,ahol mi tehetetlennek érezzük magunkat, Őmégis jön felénk Igéjével, Lelke által, hogyfelnyissa a szemünket és segítsen rajtunk.

Most minden harag egyetlen orvossá­gáról, a megbocsátásról szeretnék szólni. Se­gítségül kapjuk ehhez a Szentírást. Meglát­hatjuk belőle, hogy a ma élők valójábanugyanolyan emberek voltak, mint a régiek. Azöröm, a szomorúság, a féltékenység, a haragjelen volt ama emberek­nek a szívében is, akiköt, három, vagy két­ezer éve éltek a föl­dön, ilyen szem­pontból az emberlegbensőbb lé­nye nem válto­zott és nem isváltozhat, mertezek az indula­tok a bűnbeesésóta léteznek.Csak a színfalakváltoztak, az em­ber nem változik.

Az öröm a bibliai időkben is öröm volt, és abánat akkor is bánat. Ugyanúgy sírunk, haelveszítjük szeretteinket, és ugyanolyan bol­dogság tölt el, ha gyermekünk világra születik.Ha megbántanak valakit, a ma élők ugyanúgytudnak haragudni, mint Noé, Mózes, Jónásvagy Jeremiás tette, csak a kiváltó ok más. Azérzelem ugyanaz.

Istenünk azonban ismeri és szereti gyer­mekeit. Pont szeretete az, mely nem engedi,hogy megmaradjunk abban, ami árthat ne­künk.

Nézzük meg most így együtt, mi is hát eszívet­lelket tépő, összetörő érzés: a harag?

Mindenekelőtt különböztessünk meg kétdolgot egymástól. Van először is egyfajtagyorsan fellángoló érzelem: a düh, ami mégnem feltétlenül harag. Ezt érezhetjük, amikorpéldául a gyermekünk szemtelen, csúnyánbeszél, vagy egyest hoz haza az iskolából.Ilyenkor mérgesek leszünk. Arra gondolunk,hogy ezt nem így kellett volna. Ez nem volthelyes, ez nem volt szép tőle. Ez az érzés fogel bennünket, amikor összekülönbözünk vala­kivel, párunkkal, egy családtagunkkal, egymunkatársunkkal. Különbözőek vagyunk, dea legtöbben bizonyára már átéltük, ismerjükezt. Ilyenkor vérmérséklet szerint elönt ben­nünket a méreg, van, aki majdnem felrobban.Ha nem kérünk idejében bölcsességet aszívünkbe, lakatot a nyelvünkre, akkor ebbőlparázs veszekedés lehet. S még jó, ha az ilyenveszekedések tüze hamar lelohad, mint a gyu­fa lángja és nem lesz belőle komoly sérelem.Éppen ezért vigyáznunk kell, nehogy mély se­beket okozzunk a másik ember szívében. Haidőben vállaljuk, hogy megnyugodva meg­beszéljük sérelmeinket, akkor esélyt adunkarra, hogy e sebek ne maradjanak meg tar­tósan. Többnyire el is felejtjük őket.

Ez a fellobbanó ha­rag vagy méreg olyanindulat, amely még ami Urunkat Jézust iselfogta, a Szentírásbeszámol róla. Az ÚrJézus is volt mérges.János evangéliumá­nak a legelején, a 2.részből megtudhatjuk(Jn 2,12­22), hogyamikor Jézus azt látta,hogy a nép a templo­mot, Isten házát kal­márkodás házávátette, kötélből

Mt 6,12. 14-15

IFISEKNEK

„BOCSÁSSATOK MEG EGYMÁSNAK”

MMtt 66,,1122.. 1144--1155

„„BBOOCCSSÁÁSSSSAATTOOKK MMEEGG EEGGYYMMÁÁSSNNAAKK””

2021. március-április Áldás, békesség!

27

korbácsot font magának, és azzal űzte ki az áru­sokat meg a pénzváltókat. Tegyük azonbanhozzá, az Úr jogosan volt mérges. Azt kelletttapasztalnia, hogy Isten szent házát, mely adicsőítés színhelye, egészen másra használják.Itt nem Isten áll már a középpontban, hanem amammon, a pénz, az önös érdek. Micsodakülönbség! Ég és föld! Jézus tudta, hogy fel kellráznia ezeket az embereket, hogy megért­sék: mit is tettek!

Összeegyeztethető­e a düh, e korbá­csos indulat, a máskor oly szelíd és tü­relmes lényével? Igen. Ne az legyen atanulság ebből számunkra, hogy nosza,készítsünk mi is korbácsot, hanem sokkalinkább az, hogy meglássuk, Isten szent­ségét mennyire tisztelnünk kell. Mi semengedhetjük, hogy ami ily szent, azt má­sok – akár tudatlanságból is – sárba tapos­sák. Nekünk is képviselnünk kell Istenügyét, ha azt tapasztaljuk, hogy az evan­géliumot vagy Isten nevét megcsúfolják.Nekünk is rá kell szólnunk a ránk bízottgyermekekre, sőt még egymást is intenünk kell.Tanuljuk meg azonban az Úr Jézustól, hogy Őtmindig a szeretet vezérelte. Ő az írástudóknak,farizeusoknak és minden képmutatóan gondol­kodó és érvelő embernek is megfelelt kérdé­seikre, melyeken mások talán dühöngtek volnaa helyében. S végső soron tanuljuk meg tőle,hogy amikor bántották, gyalázták, kigúnyolták,akkor csöndesen tűrte, és így imádkozott:„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudjákmit cselekszenek.”

A fellángoló düh nem ugyanaz, mint atartós harag, melytől óv a Szentírás. Ez márolyan harag, mintha fújtatóval táplálnánk atüzet, és így szítjuk fel magunkban állandóan,amikor hosszan, megbocsátás nélkül táplálunkmagunkban egy nagyon keserű érzelmet. Agyökere ennek csaknem mindig ugyanaz: egybennünket ért sérelem. Ezt a sérelmet nemtudjuk elengedni, feldolgozni, elfelejteni. Nemtudjuk – és tegyük hozzá –, sokszor sajnos nemis akarjuk. Ezt nevezzük haragnak.

Ettől a hosszan tartó haragtól akar meg­kímélni, megszabadítani bennünket Istenünk.Csak figyelnünk kellene szavára, mert Ő idő­ben megmondja, mit kell tennünk: „Ne menjenle a nap a te haragoddal”.Ugye milyen bölcstanács ez? Ne engedjük átvinni a haragot amásik napra. A másik nap elindul, ki­ki szét­szóródik, munkahelyre, iskolába, és mennyivelnehezebb este újra elővenni egy problémát. Hapedig nem vesszük elő, akkor azért lesz mégnehezebb. A belül fortyogó sérelem későbbnagyon rossz tanácsadónk lesz. Ne vigyük átsérelmeinket a következő napra! Ne engedjük,hogy gyökeret eresszen bennünk, hogy ott mar­dosson, romboljon! Beszéljünk még időbenazzal, aki megbántott és akit mi bántottunkmeg!

Hogy is folytatódik ez az ige? Hogy helyetne adjunk az ördögnek – vagyis a pusztítás, ahazugság, az öncsalás atyjának! Rossz pillanat­ban rossz tanácsot fog adni. Vagy még nagyobbtragédiákat fog okozni.

Soha nem felejtem, pedig már nagyonrégen olvastam azt az igaz történetet, mely egyédesapáról szól, aki reggel haraggal vált el akisfiától. A kisfiú talán álmos volt, talán csak

dacos, mindenesetre nem akart szót fogadni,visszabeszélt az édesapának, aki pedig nagyonindulatosan bánt vele. Azután rohanni kellett amunkahelyre, iskolába.

Idő hiányában elmaradt a békítő ölelés. El­maradt a jó szó, hogy „fiam, én akkor is szeretlek,ha most megbántottál, ha most indulatosakvoltunk mind a ketten”. A kisfiúnak soha többet

nem tudta ezt elmondani az édesapa, mert a gyer­meket aznap elütötte egy autó. Az apa pedig szószerint beleőrült a fájdalomba.

Rendeznünk kell egymás felé ügyeinket,amíg nem túl késő. Nem szabad vele sokáigvárni.

A harag általában kétoldalú. Mindig leg­alább két ember kell hozzá. Tanítson ez bennün­ket most arra, hogy nemcsak minket bánthatnakmeg, mi is megbánthattunk másokat. Igénk nem­csak megbocsátásra szólít fel, hanem arra is, hogyodamenjünk, akihez mennünk kell, akinek fáj­dalmat okoztunk: bocsánatot kérni.

A családunkban sok a kicsiny gyermek.Múltkor ketten összevesztek. Egyikük három,másikuk négy éves. A veszekedés tárgya a szépszappanbuborék fújó volt. Azt szerette volnamind a kettő egyszerre. Odaálltam melléjük, éselmagyaráztam nekik, hogy a békesség milyenfontos. Hogy jó nézni, ahogy a másik fújja aszép buborékokat. Jó azt elkapdosni. Jó sze­retetben várni és türelmesnek lenni, de leg­inkább jó kibékülni, és nem haragudni arra, akitszeretünk. A két kicsi ekkor egyetlen szó nélkülegymás felé fordult. Négy kis kar fonódott össze,ahogyan átölelték egymást. Én pedig megint úgyálltam ott, mint akit a gyermekek tanítanak: mi­lyen könnyű is békét kötni! De jó lenne, hanekünk felnőtteknek így sikerülne!

Persze azt is tudom, vannak olyan sé­relmek, melyeket emberileg nem lehet meg­bocsátani. Túlságosan mélyek, túlságosan na­gyok, túlságosan régóta fájnak. Mert mit isgondoljon vagy szóljon az, akit a múltban olyanbántalmazás ért, melyet azóta sem tud feldol­gozni? Mit mondjon az a fiatalasszony, akit anevelőapja megerőszakolt? Akinek gyermekét,testvérét, apját a háborúban meghurcolták,megölték? Mit mondjon és érezzen az, akitmegcsaltak, és már mindenki tudott róla, csakő nem? Akit megloptak? Akit úgy tettek ki amunkahelyéről, hogy meg sem köszönték húsz,harminc, negyven év munkáját? Mit mondjonaz, akit úgy bántottak meg, hogy utána sohanem mondták: „Bocsáss meg, nem így akar­tam!” Mennyi sérelem, igazságtalanság és fáj­dalom, amit emberileg nem lehet feldolgozni.Nehéz ezzel együtt élni. Lehet, hogy az idő

múlásával tompul, de tévedés az a gondolat,hogy az idő minden sebet begyógyít. Nem.Idővel csak beleivódik az ember lelkébe, szintemegszokottá válik. Olyan lesz, mint a méreg, amiott lappang és bomlaszt, és tönkre teszi lelkibékénket, külső és belső egészségünket.

Igen, vannak olyan sérelmek, melyeketemberileg nem lehet megbocsátani. Túlságosan

mélyek, túlságosan nagyok, túlságosanrégóta fájnak, melyeket emberi értelembenvéve lehetetlenség megbocsátani. Az élőIsten azonban nem azt akarja, hogy emberi­leg éljük ezt az életet. Ha elfogadtuk JézusKrisztus kereszthalálának váltságát, akkormár nem magunkban éljük az életünket,hanem Lelke ajándékát kérve Ővele ésŐáltala, az Őbelé vetett hittel, és ennek egyiklegfőbb jele, hogy szeretnénk engedel­meskedni neki. Sehogy másként nem fogodtudni feldolgozni, elfogadni és megbocsá­tani azokat a sérelmeket, melyek talán évek,évtizedek óta őrlik, nyomasztják, tépik széta lelkedet ­ csak az Ő Lelke által.Mert Isten Lelke olyan csodálatosan jó és

erős és megbocsátó, hogy Ő még akkor is tudsegíteni, ha a mi tudományunk megáll. Sőt,hadd fogalmazzak úgy: Ő leginkább akkor tudsegíteni, ha a mi tudományunk megáll, ha haj­landóak vagyunk beismerni, elismerni: az énerőm kevés. Ha ezt megértjük és belátjuk,akkor tudunk azzal az alázattal leborulni ésimádkozni: „Segíts! Én magam képtelenvagyok rá!” És Ő segít. Kiáradóbban, mint miazt elképzelni tudnánk.

Mert igazán megbocsátani csak Isten tud.Ő, akit elhagytunk, akivel nem törődtünk, akinélkül éltünk, és aki nélkül sokszor élünkhitünk útján járva is. Akinek a háta mögöttakarunk cselekedni. Akinek a legnagyobb fáj­dalmat okozzuk azzal, hogy nem tudunk sze­retni, hogy rágalmazzuk egymást, hogy kép­mutató módon viselkedünk, hogy csak a vilá­gosban mutatjuk magunkat jónak. Ugyan milenne velünk, ha Ő nem bocsátana meg ne­künk? Ugyan mit érne, hova tartana a miéletünk Isten bocsánata nélkül?

A legtöbbet, a legszebbet adja Isten a bűn­bocsánattal. A mi bűneink bocsánatát. A régenelkövetett, az azóta elkövetett, az újból és újbólránk törő és zaklató bűnök bocsánatát, ame­lyekkel hadban álltunk vagy állunk, amelyekmiatt szenvedünk, amelyeket csak később ér­tünk meg, hogy rossz volt, mulasztásainkat, min­dent, mellyel ártunk felebarátainknak – azzalvégső soron Istennek ártottunk. Ő megbocsátnekünk, mert Jézusunkért ott a kereszten márakkor megbocsátott, amikor mi ezt hittel elfogad­tuk, amikor még sok vétkünket el sem követtük.

Kedves testvérek! Van nekem egy drágaapósom. Nagyon szeretem őt. Olyan derűs éskiegyensúlyozott ember, mint ő, kevés van.Mindig egy nagy cserépkályhához hasonlí­tottam magamban, akiből egyenletes hő­fokon árad a békesség és a szeretet. Sok év­vel ezelőtt nagyon összeszólalkoztam vele.Valamiért megharagudott rám, és csúnyánveszekedtünk. Számomra az fájt a legjob­ban, hogy egy ilyen derűs ember így beszélvelem, és akkor úgy éreztem, még igazasincsen. Másnap persze bocsánatot kértünkegymástól, nagyjából őszintén is,

Áldás, békesség! 2021. március-április

28

de mégis sokáig – nem túlzok –, hónapokigemésztett a keserűség, a harag, ha e vesze­kedés eszembe jutott. Biztos ő is így volt vele.Én is mondtam ám bizonyára igazságtalansá­gokat, még ha én azt igaznak is tartottamakkor. Szenvedtem ettől az érzéstől. Nemakartam már haragudni, mégis haragud­tam.Látszólag úgy tettem, mintha nem, de leg­belül mégis összerándult a gyomrom, amikortalálkoznunk kellett.

Azután egy napon letérdel­tem, és kértem az Urat:„Drága Jézusom, se­gíts! Én nem tudoktovábblépni. Te tudod,miért alakult így. Énnem akarok harag­ban élni. Te segítsúgy megbocsátani,ahogyan Te bocsá­tottál meg ennek avilágnak.”

Másnapra, minthasúlyos betegségből gyó­gyultam volna meg, kitörölték a szívemből ezta keserűséget. Hiszem, hogy amit én emberi­leg nem tudtam megtenni, megtette helyettemaz Úr. Azóta ha visszagondolok erre a ve­szekedésre, már képes vagyok felülemel­kedni saját indulataimon, és már apósomálláspontját is el tudom fogadni, meg tudomérteni. Sőt, már szégyenkezni is tudok a sajátbántó szavaim miatt. Nem magamnak köszön­hetően, hanem annak az Istennek, aki még azilyen pillanatokban is segítségünkre jön.

Igen, igazán megbocsátani csak Isten tud– Jézus Krisztusért. Akiért e világot megte­remtette, aki által uralkodik, és utat nyit az Őországa felé, aki Lelke által a szívünkben akarélni.

Sokszor halljuk ezt a mondatot is: énmegbocsátok, de nem felejtek. Ilyenkor min­dig arra gondolok, hogy ez teljesen értelmet­len mondat. Ha igazán megbocsátasz, akkorel is felejted. Hiszen miért lenne jó a mérgetújra és újra kiönteni, hogy mérgezzen? A mér­get, a gyilkos mérget ki kell dobni, és sohatöbbet nem szabad kézbe venni, mert csakárthat. Ugyan mi értelme van megbocsátaniés nem felejteni? Emberileg lehet, hogy vanebben logika, de Istennél más törvényekmunkálkodnak. Nála megbocsátani annyittesz: mint teljesen elfelejteni és nem emlé­

kezni rá többet, főleg pedig nem emlékeztetnirá többet.

Kedves testvérem, hadd kérdezzelekmeg: úgy érzed, egy régen benned lappangókeserűség megbénította a szívedet? Hidd el:csak az Úr tud neked segíteni ebben, senkimás! Őt kell hívnod a szívedbe, hogy meg­gyógyítson ott, ahol fáj, hogy cselekedjen,hogy elrendezzen, hogy bekötözzön – hogy

bennünk lakozva éljen. Ővelemeg fogsz tudni bocsátani.

Csak Ővele és Őál­tala lehet megbo­csátani, bármit kö­vettek el ellened. SŐ az, aki ahhoz iserőt tud adni, hogysaját igazunkon túl­látva meglássuk amásik ember igazát

is, és ha kell, oda tud­junk menni ahhoz, aki­től talán hosszú időksérelmei választanak el,

hogy békét kössünk.A legfőbb üzenet ennyi: bocsássunk meg

egymásnak!Könnyű ez? Nem. Nem könnyű. De ugyan

ki ígérte nekünk azt, hogy a hit útja könnyű út?Nem, ez az út a nehezebbik, a keskeny, a gö­röngyös. Mégis ez visz az égbe, mégpedig azért,mert ez az út maga az Úr Jézus Krisztus, és ahogymegtanultuk, senki sem mehet az AtyáhozŐnélküle. Így pedig már nem is lesz nehéz, mertigazából még ezt is elvégzi helyettünk és ben­nünk, ha rá merjük bízni életünket.

Kérd Őt a szíved mélyén: segítsen hitedútján az egyik legnehezebb, de mégis az egyiklegfontosabb döntésedben: a megbocsátásban.Mert rendeznünk kell végre közös ügyeinket.Először a szívünk mélyén Istennel, azutánŐvele elindulva a felebarátunk felé. Olyanlesz ez számunkra, mintha egy súlyos be­tegségből gyógyultunk volna meg. Minthakisütne a nap fölöttünk és szétáradna csont­jainkban egy csodálatos erő. Pedig igazábólsemmi mást nem tettünk, csak engedtünk azIgének, csak engedtük, hogy Isten újra le­győzzön minket szeretetével.

Isten segítsen, hogy pótoljuk e mulasztá­sunkat, és bocsásson meg, ha eddig nem volthozzá erőnk, hitünk vagy bátorságunk. Ámen.Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor

SEBESTÉNY-JÁGER ORSOLYA

A VÁMSZEDŐLk 5,27-32

Pompás otthona könyörtelen,elméjében érmék hangja koppan,mint magányos olajfa fenn a hegyen,a viharnak kiszolgáltatottan.

Megvetetten élni, mint az idegen,míg átnéz rajta egy unott világ,apró láncszem egy fogaskereken,mi egészen a csontjáig bevág.

Kövess engem – betegen, árván,és meglátod arcom, ott fenn a hegyen,kövess engem, úgy ahogyan vagy.Követlek Téged, jó Mesterem.

…és úgy mossa lényét tisztára a Fény,mint eső mossa a kallódó lomot,elhagyni mindent, hogy értsük Ki Ő…és megírja az első Evangéliumot.

ÉN VÁLLALNISZERETNÉM

Én vállalni szeretném, hogy legyek sebezhető,mint szélviharban a régi nádtető,

s legyek tiszta, mint vihar után a kék,hol összeér a vízzel az ezüstszürke ég.

Vállalni szeretném, mint kútba néz a szem,a csöndjeim, amelyben hangod elviszem,

és vállalni ha sírok, nemcsak magamért,mert ki mindent tud rólam, akkor is megért.

ENGEDJÉTEKA GYERMEKEKET

Lk 18,15-17A bölcsesség látszatát egy szelíd mozdulattalodébb toltad, mint felhőket a szél.Körötted álltak, fejük lehajtva,rebbenő szemekkel tudták: Te győztél.

Engedjétek hozzám jönni – szóltad –időnk magvait: a gyermekeket, s szavaid talányát morzsolgatják immáraz azóta eljött, nehéz évezredek.

S látom, amint olajfák árnyékábananyjukhoz bújnak: törzshöz tapad az ág.S időtlen mosoly az anyák szemében:ha hozzájuk hasonul e megkérgesült világ.

2021. március-április Áldás, békesség!

29

Biztosan hallottad már ezt a szót: bocsá­natkérés. Bocsánatot akkor kérünk, havalami rosszat tettünk. Például megbán­tottunk valakit. Vagy éppen kicsúfoltuk.Vagy véletlenül úgy nekiszaladtunk vala­

kinek, hogy elesett, szomorú lett, de talán mégsírt is. Amikor valami ilyesmit teszünk, akkor

el kell, hogy döntsük, hogy bocsánatot ké­rünk­e vagy sem. Amikor ilyesmi történik,mindig kérjünk bocsánatot! Ha bocsánatotkérünk, akkor nemcsak aztmondjuk, hogy „bocsánat”,hanem gyakran teszünk is va­lamit. Bálint egyik nap meg­tanulta, hogy mit jelent bo­csánatot kérni.

Egyik reggel anyukájá­val boltba ment és nagyonmegtetszett neki ott egy piroskiskocsi. Ezért így kérlelteanyukáját:

­ Anya, vedd meg nekemazt a kocsit!

­ Nem veszem, mert na­gyon sok van már otthon –mondta az anyukája. – Deveszek valami mást, amit szeretnél.

­ Más nem kell! Hagyj is békén! – mondtamérgesen Bálint.

Amikor az óvodába ért, még dühösebb

lett. Egész nap senkivel sem akart játszani.Amikor látta, hogy barátai az udvaron milyenszép várat építettek homokból, odament és jólösszetaposta az egészet. A többieknek ezannyira rosszul esett, hogy sírtak is mi­atta.

­ Bálint, légy szíves kérj bocsánatota társaidtól! – mondta neki óvó néni.

­ Nem kérek bocsánatot! – feleltemérgesen.

Egész délután duzzogott. Még ak­kor is, amikor anya érte ment. A ked­venc csokiját vitte neki, de Bálintot azsem érdekelte. Óvó néni elmondta anyának,hogy mi történt a homokvárral. Este, fürdésközben anya nagyon szomorú volt Bálintviselkedése miatt. Amikor a kisfiú a habokból

várat akart építeni, ezt kérdezte tőle:­ Mit szólnál, ha én ezt most lerombol­

nám? – és fölemelte a kezét.

­ De ne tedd anya! Ez csúnya dolog lenne!– válaszolta Bálint, és tolta el anyukája kezét.

­ Látod, kicsim, ugyanilyen csúnya dologvolt, amit te csináltál ma az óvodában. Amikor

összetapostad Zsoltiék homokvárát, akkorők is ugyanilyen szomorúak lettek tőle.

Bálint elszomorodott. Már ahhozsem volt kedve, hogy várat építsen a szép,fehér habokból. Ezt mondta anyukájának:

­ Én ma nagyon sok rosszat tettem.Olyan rosszul érzem magam tőle! Megakarok változni!

­ Tényleg sok rossz dolgot tet­tél. Kérj bocsánatot azoktól, akiketmegbántottál, és segíts nekik meg­építeni a várat! És meglátod, sokkaljobban fogod érezni magad – taná­csolta az anyukája.

­ Anya, először tőled kérek bo­csánatot. Ne haragudj, hogy csú­nyán viselkedtem veled a boltban!– mondta Bálint.

Anyukája megpuszilgatta, éspersze megbocsátott neki. MásnapBálint a barátaitól is bocsánatot kért,és épített nekik egy várat. Mégszebb és nagyobb lett, mint amit ők

készítettek. Nagyon örültek, és együtt játszot­tak egész nap.

A bibliai történetben Zákeus, a kis termetű

vámszedő is sok rosszat tett. Amikor Jézussaltalálkozott, akkor megértette, hogy milyen sokrossz dolgot tett ő korábban és mennyi min­denkit megbántott. Meg akart változni. AmikorJézussal találkozott, megértette, hogy Jézusnakő is fontos. És azt, hogy Jézus szereti őt. De aztis megértette, hogy Jézusnak csak az lehet a

barátja, aki nem tesz ilyen rosszdolgokat. Éppen ezért elhatá­rozta: bocsánatot kér azoktól,akiket megbántott. Ezt mondtaJézusnak:

­ Uram, íme, vagyonomfelét a szegényeknek adom,és ha valakitől valamit kizsa­roltam, a négyszeresét adomvissza neki.

Ahogyan Bálint újraépí­tette a lerombolt homokvárat,úgy Zákeus visszaadta apénzt azoknak, akiktől elvet­te. És nem csak annyit, ha­nem még többet is.

Jézus nagyon örült annak, amit Zákeusmondott. Tudta, hogy Zákeus teljes szívbőlmegbánta, amit tett. Amikor te megbántaszvalakit, te bocsánatot kérsz tőle? Mindig kérjbocsánatot, és ha például egy játékot vettél elvalakitől, akkor add vissza neki azt!

Úr Jézus, néha én is megbántok másokat.Segíts, hogy mindig bocsánatot tudjak kérnitőlük. Ámen.

(Dráviczki Csaba – Áhítatok óvodások szá­mára – Bárányka füzetek II. – RPI 2012)

ZÁKEUS DÖNTÉSE„Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és havalakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.”(Lukács 19,8)

Gyermekeknek

30

Áldás, békesség! 2021. március-áprilisJézus ezek után tudva, hogy már min­den elvégeztetett, hogy beteljesedjékaz Írás, így szólt: „Szomjazom.” Voltott egy ecettel tele edény. Egy sziva­csot ecettel megtöltve izsópra tűztek,és odatartották a szájához. MiutánJézus elfogadta az ecetet, ezt mondta:„Elvégeztetett!” És fejét lehajtva,kilehelte lelkét.

A nagypénteki istentiszteletünkkülönleges helyet foglal el isten­tiszteleteink között. Úgy tudom, hogy arómai katolikus egyház ilyenkor nem tartkülön istentiszteletet, mert valahogy úgy

érzi, ez nem ünnepelni való esemény. Miegészen másként látjuk. Úgy gondoljuk, hogyünnepelni kell; most kell igazán hálát adni, mostvan itt az ideje az igazi bizalomnak, örömnek,bűnbánatnak, szégyenkezésnek, reménykedés­nek. Ez a legnagyobb tett, amit az Isten cse­lekedett az emberért, érthetetlen és megmagya­rázhatatlan. Pál apostol megmondta, hogy a val­lásoskodó, Istent a saját erejével kielégíteni akarózsidónak ez megütközés, az okos, bölcs görög­nek, a művelt embernek botránkozás. Azt, hogyIsten annyi ember helyett egyetlen egyet, a sokgonoszért egy igazat, annak áldozatát fogadta el,énhelyettem azt a másikat büntette meg, és ez Is­tennek elég, ezt csak a hit tudja megérteni, ésminél jobban megérti, annál jobban rabjává leszennek a szeretetnek, és annál inkább hallja ezt amegrendítő kiáltozást, hogy „Szomjúhozom”,és megérti, hogy ez a Krisztus szomjúsága énutánam.

Fiatal lelkész növendék voltam,talán harmadéves egyetemista, ami­kor itt járt egy német misszionárius­nő, Goebel Tina. Makón prédikált(én ott akkor legátus voltam), s errőlaz egy szóról beszélt, hogy „Szomjú­hozom”. Tele volt a hatalmas terem,nekem már nem maradt ülőhelyem,álltam a fal mellett, és úgy szíventalált, ahogy elmagyarázta ez a misz­szionáriusnő – aki az emberevő bar­nabőrűek közül tért vissza pihenőre,Molnár Máriával,a magyar misszio­náriusnővel dolgozott együtt –, hogymindaddig szomjazik a Krisztus,amíg én „igen”­t nem mondok, és aztnem mondom, hogy „szívem aTied”. Ez elégíti meg Krisztus szom­júságát.

Úgy vagyok szinte a nagypén­tek eseményeivel, mint mikor azember a tengerparton áll, a végtelentenger körülfogja, és megpróbáljakimerni belőle a vizet. Két isten­tiszteletünk van, ezen kellene elmon­dani sok mindent, és a testvérekemlékezhetnek rá, hogy évközben isnagyon sokszor beszéltünk a jó lator­ról, Krisztus szenvedéseiről, a ke­resztről, a Megváltó szeretetéről, demost, amikor ilyen kiemelt alkal­munk van, mint a nagypéntek, érzem a nagytehetetlenségemet. Nem hiszem, hogy lenneakár ember, akár angyal, aki meg tudná magya­rázni, mi történt ott a keresztfán. Mi csak úgymessziről – ahogy Pál is mondta –, nagyon

homályosan látunk, hát amit a homályon ke­resztül mégis meglátunk, azt próbálom világosanelmondani.

A legelső – és ebben benne van mindaz,amit én mondhatok, amit mondanom kell ésmond mindenki, aki jól és helyesen magyarázzaaz Igét –, hogy mi teljes bizalommal lehetünk éskell lennünk a Megváltó iránt, akiről ezt olvas­suk: „tudva, hogy már minden elvégeztetett”.Abban, amit az Úr Jézus elvállalt, hogy Istenttökéletesen hozzánk békíti, hogy minden bű­nünkre bocsánatot szerez, abban semmi hiánynincs. Az Úr Jézus nem „majdnem” elvégezte,nem 90 százalékban, hanem tökéletesen: „tudva,hogy már minden...”. Legyen a szívetekbenmindig bizalom! Még akkor is, amikor talán úgyérzitek, hogy nem tudok most imádkozni, sem­mi kedvem nincs az Isten közelében lenni, nemkívánom a Bibliát. Vannak ilyen keserves, nyo­morult, mocsárba süllyedt állapotok és idők,akkor is tudni kell teljes biztonsággal, hogy azÚr Jézus engem most is, ebben az állapotomban

is szeret, és ki tud emelni. Mindent elvégezett:minden helyzetre, minden időre, minden alka­lomra, minden szenvedésemre, minden örö­mömre, minden bánatomra, minden csalódá­somra, minden reménységemre, minden küz­

delmemre, minden veszteségemre,minden nyereségemre, mindig meg­van nála, amire nekem szükségemvan. Krisztus nélkül semmim sincs,Ővele pedig mindennel bírok.

Majd néhány igét fogok az ige­szolgálat végén olvasni; félelmes ha­tárköveket kell letenni, és ki­ki nézzemeg, hogy hol áll, hol tart! TökéletesMegváltó, teljes bocsánatot szerzett.Testvérek, minden bűnre, amit meg­vallunk Istennek, és kérjük, hogy a

Krisztusért bocsássa meg – de őszintén megbán­tuk azt a bűnt –, azonnal megvan a bocsánat! Miaz úrasztalánál szoktuk hirdetni a bűneitek bo­csánatát az őszinte bűnbánat feltétele mellett, deez nem az úrasztalához van kötve, hanem min­dig ahhoz a pillanathoz, amikor az ember szívétez a bűnbánat betölti.

Nem tudom, veletek nem történt meg, hogyvalamelyik gyerekkori gonosz csínytevés esze­tekbe jutott, és egyszer csak megsajdult a szíve­tek? Én nagy verekedő voltam gyerekkoromban.Anyám nem tudott fékezni, apám nem élt, és azIsten megengedte, hogy kint Budán fiatal köly­kökkel a züllés útjára menjünk. Minden ener­giánkat verekedésben, birkózásban, sok csíny­tevésben éltük ki féktelenül. Sokszor eszembejutnak ilyen dolgok, amikor öregembereket ki­csúfoltunk. Hiába kergettek, nem tudtak utolérni.Előttem vannak ezek az arcok. Vagy amikoranyám sírt, mert a teljesen új ruhámat elfutbal­loztam egy vasárnap délután, és szanaszét sza­kadt, amiért ő hónapokig dolgozott. Eszébe

jutnak az embernek gyerekkori vét­kei, és amikor elmondja az Úr Jézuselőtt ezeket fájdalmasan, szégyen­kezve, szomorúan, mindig megjön ateljes vigasz, a teljes feloldozás.

Isten sokszor emlékeztet minketa múltunkra, hogy el ne bízzuk ma­gunkat. Sosem járhatunk felemeltfejjel. Csak amikor lehajlunk, akkorkapjuk meg azt a mennyei vigaszt,ami felüdít; mint a gyerek, amikorkikapott, aztán sír, utána meg ölbeveszik, szépen odavonja az anyjavagy az apja, és akkor jó, biztos he­lyen van, megvan a megbékélés,megvan a bocsánat. De jaj annak azembernek örökre, aki noha megadtaneki az Isten a lehetőséget, hogymegvallja a bűnét, megbánja azt ésmegkapja a feloldozást, nem valljameg, nem bánja meg és nem kapfeloldozást. Az egyház nem bocsátmeg. A papok nem bocsátanak meg.Az úrvacsora nem törli el a bűnt.Meg kell vallani, meg kell bánni,kérni kell a bocsánatot és el kell ma­gam kötelezni, hogy – Isten erejével– nem folytatom a régi rosszat.Enélkül nincs az egésznek értelme.Az Úr Jézus teljes elégtételt szerzett,akkor én teljes bocsánatot kaphatokés a bűnt teljesen elhagyhatom.

Nagypénteknek ez egy nagyon fontos üzenete.De nemcsak ez van itt, hanem – milyen jó –

ez a második: szabaddá lett az út az Isten és azember között. Mikor az Úr Jézus meghalt, a napelhomályosodott, a föld megrendült, sírok nyíl­

ZIMÁNYI JÓZSEF

ECETES EMBEREKJános 19,28-37

31

2021. március-április Áldás, békesség!tak meg, szentek teste támadt föl és a zsidó temp­lomban a Szentek Szentjének hatalmas füg­gönye, ami rettenetesen erős anyagból volt, afölétől az aljáig kettéhasadt. E mögé a függönymögé évente csak egyszer mehetett be és csak afőpap néhány percre, míg a vért meghintette ön­magáért meg a népért. Ez volt az évi nagy en­gesztelési ünnep. Utána rögtön össze kelletthúzni a függönyt, és senki be nem mehetett, benem nézhetett. De mikor Krisztus meghalt, ez afüggöny végigszakadt. Egyszerre nyitva lett azút, mert ott bent lakozott Jehova. Isten.

Jézus halálával szabaddá lett az út. A Bibliamondja, hogy az Ő teste volt a kárpit, amit szét­szaggatott a töviskorona, a korbács,a szeg, a lándzsa. Szabaddá lett az út,ez azt jelenti, hogy állandó kapcso­latban lehetünk és kell lennünk Isten­nel. Nem úgy van, hogy reggel imád­koztam egyet, este imádkoztamegyet, sőt én még délben is szoktamimádkozni – ez nagyon kevés. Havalaki reggel lélegzik egyet meg dél­ben meg este, az meghal. Nem érimeg a delet. Ahogy szüntelenül kelllélegzeni, állandóan kell imádkozni.És szabad! Van jogunk hozzá! Sza­bad lett az út Isten meg miközöttünk.Ezt az Úr Jézus szerezte meg. Krisz­tus nélkül Isten elé merészkedni nagyistenkísértés.

Van egy példázata az Úr Jézus­nak, ahol arról beszél, hogy a királyvendégeket hívott meg, szegényeketés koldusokat is, de bement valaki,és nem vette át az ünnepi vendég­ruhát. Keleten az volt a szokás, hogya vendégnek a gazda adott ruhát. Újruhát kellett felvenni, tisztát. Min­denki kapott egy tiszta vendégruhát,és mindenki csak a gazda ruhájábanjöhetett be. És volt, aki nem vette fel,bejött a magáéban, és kidobták akülső sötétségre. Hogy hogy nincsünneplő ruhád!? Nem öltöztél át!Nem tisztultál meg!

Nem lehet Isten elé járulni, amíg a Krisztusáltal meg nem békülünk vele. Roppant vakme­rőség megszólítani, beszélgetni, kérni, miközbenállandó haragban vagyunk. Nem békültem meg,ingerelem az Istent és folyton kérek Tőle. Deamikor az Úr Jézushoz jövök hittel, bűneimetmegvallottam, megbántam, a bocsánatot elfo­gadtam, szabad az utam. És állandó kapcsolat­ban kell lennem a megbékült Istennel.

De most nemcsak erről van szó, hogy meg­bocsátott, hanem arról is, hogy megszereztemindazt, ami az övé volt – nekünk. Ha csak any­nyi lenne, hogy nekem nem kell elkárhoznom,mert az én Megváltóm az ítéletet helyettemelviselte, meghalok és vége. De nem így van!Olyan szépen mondja a Biblia: „halálra adatottbűneinkért, és feltámasztatott megigazulásun­kért”(Róma 4,25). A feltámadott Jézus visszaadjamindazt, ami az Övé. Pál apostol úgy mondja,hogy mi örököstársak vagyunk a Krisztussal.Örököljük mindazt, amit Krisztus örökölt. Ezt isaz Úr Jézus szerezte. Tehát nemcsak a bűnbo­csánatról van szó, hanem mennyei örökségről is.Nemcsak az ítélet van elvéve, hanem az egészmenny nekünk van adva. Fel tudja valaki fogni,

hogy mit tett érettünk az Isten Fia? Ha angya­lokért tette volna, meg lehetne érteni, akik nemvétkeztek, de érettünk, akik tele vagyunk bűn­nel!? Az istentiszteleten is sokszor olyan makacsa szívünk, okoskodunk, vitatkozunk, ellenke­zünk, bezárjuk a szívünk ajtaját. Mondja, mond­ja – nem jön be! Nem engedem be! De nagy azaz irgalom, amelyik továbbmondja, tovább­kínálja, továbbostromol, továbbajánlja!

Az előbb szóltam erről a kiáltásról, hogy„Szomjúhozom”. Nem értették meg. Most isnagyon sokan félreértik. Két dolog nyilvánultmeg ebben a kiáltásában. Egyrészt az, ami min­den elvérzett embernek az érzése. Amikor a vér

elfolyik, rettenetes szomjúság támadja meg azembert.

Eszembe jut egy történet a világháború ese­ményei között, amikor tábori lelkészek ütközetután a sebesülteket látogatták. A Horthy rend­szerben rendszeresítve volt a tábori lelkészi szol­gálat. Nekem is be kellett menni tanfolyamra,elvégeztem, de én nem kerültem ki hál’ Istenneka harctérre, de akik kikerültek tábori lelkészek,ütközet után sok sebesültet vigasztaltak. Valame­lyik csak gyorsan bediktálta a felesége nevét,„írja meg, lelkész úr, hogy itt haltam meg”, vagyki mit akart üzenni. Egy ilyen alkalommal, ami­kor a lelkész látogatta a sebesülteket, imádkozniakart az egyik súlyos sebesülttel, de az azt mond­ta neki: „Ne imádkozzon, lelkész úr, hanem vala­mit tegyen a fejem alá, mert látja, hogy csüng afejem.” A lelkész odatett egy tábori hátizsákot.„Most meg valahonnan hozzon egy kicsit inni,mert rettentően szenvedek a szomjúságtól!” Alelkész megitatta, mert nagyon szomjazott avérző ember, és mondta neki: „Tudom, hogymaga mit érez, sejtem, mert az elvérző ember ret­tenetesen szenved a szomjúságtól.” Mikor ivott,azt mondta a sebesült: „Most már imádkozhat.

Most már lehet.” Nem sokára meghalt. Ez a törté­net eszembe jut ebben a pillanatban, hogy addignem fogadta el a lelkésztől az imát, amíg megnem itatta és amíg nem segített rajta. Az az elvérzőkatona is érezte azt a rettenetes szomjúságot.

Ez azért van benne a Bibliában, mert na­gyon nagy szükség volt rá. Tudniillik már azőskeresztyén időben elterjedt egy hamis tanítás,hogy tulajdonképpen az Úr Jézusnak nem is voltteste. Csak látszat volt az egész. Ő nem szen­vedett, Őt nem lehetett odaszegezni, az egészcsak egy látszat volt. Nem. Ha látszat lett volna,akkor nem szomjazott volna. Átszúrták az olda­lát, és vér és víz jött ki. A halott ember testéből

ez folyik ki. A Biblia pontosan leírjamindezt bizonyítékul: Jézus valósá­gos emberként valóságosan szenve­dett és valóságosan meghalt.

A másik, ami még fontosabbvolt, s ami ebből a kiáltásból a han­gosabb, hogy az Úr Jézus szom­jazik utánam és utánad. Szom­jazik a lelkünk után.

Milyen különös, hogy mi azokközé tartozunk, akik után szomjú­hozik. És amikor a mi szívünkben isszomjúság támad, mikor nem tudokBiblia nélkül meglenni, mikor nemtudok egy órát eltölteni anélkül, hogyközben ne imádkozzak, magamért,másokért hálát ne adjak, mikor ez akét szomjúság találkozik, akkor bol­dog az Isten és akkor boldog az em­ber. Megmondok egy mondatbanmost két dolgot: Az Úr Jézus szom­júságát, amivel te utánad szomjazik,csak te olthatod el, amivel te utánadszomjazik, azt más nem olthatja el;és az a szomjúság, ami a te szívedbenvan, azt meg csak Krisztus olthatja el.Jaj nekünk, hogy ha valami más eloltjaa szomjúságunkat, ha jó nekünk Krisz­tus nélkül, ha tele van a poharunkKrisztus nélkül! Dávid nem úgymondta, hogy Isten nélkül „csordultigvan poharam”, hanem éppen hogy az

Istennel való közösséggel van tele (Zsolt 23,5).Figyeljük meg, hogy mit csináltak, amikor

Jézus elkiáltotta magát, hogy „Szomjúhozom”.Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsotecettel megtöltve izsópra tűzték, odatartották aszájához. Jézus elfogadta az ecetet. Nem vélet­lenül van leírva.

Mi ez az ecet? Mindenki ismeri. Az ecetesvizet abban a pillanatban, ahogy az ember fo­gyasztja, kellemes érzést ad, és oltja a szomjúsá­got, utána pedig kimondhatatlanul fokozza.Ecetes étel után vizet kell inni – ezt mindenkitudja. De sokan adnak most is ecetet! Adni kel­lene a szívemet, ez oltaná a Krisztus szomjú­ságát, ehelyett elmegyek úrvacsorázni, jövök azistentiszteletre, énekelek, adakozok, dolgozok azegyháznak – ez mind ecet, ha nincs mögötte az,hogy odaadtam a szívemet is.

Odanyújtották neki az ecetet, de csakgúnyolták. Nem mondták: „Jézus, Te vagy aMegváltónk!” Odanyújtották, az Úr Jézuspedig elfogadta az ecetet Elfogad minden is­tentiszteletet, minden imát, minden éneketazoktól is, akiknek a szíve távol van, de ezecet. Ez fokozza a szomjúságot.

32

Áldás, békesség! 2021. március-áprilisMost gondoljátok el, hogy valaki azt az éneketénekli, hogy „Aki értem megnyíltál, Rejts el,ó, örök Kőszál! … Jövök, semmit nem hozva,Keresztedbe fogódzva…” Az Úr Jézusbanföltámad a vágy, a kívánság: „Ha mondja,énekeli, hadd jöjjön!” Át akar minket karolni,Magához vonni! „Uram, én csak énekelek!Uram, ez csak ének! Hát én nem adom ma­gamat!” Itt az ecet! Ez az ecet! „Árván, bízva,hogy megszánsz…” „Dehogy vagyok árva!Nincs nekem szükségem arra a nagy kegye­lemre!” Ez az ecet! Ezt csinálják sokan. Temp­lomba járunk, de nem adjuk a szívünket. Jézusszomjúságát fokozzuk, fokozzuk, de nem elé­gítjük meg!

Milyen különös, hogy elfogadta ezt az ece­tet. Mi tudjuk, hogy amikor elkezdődött amegfeszítés, a két latornak is, Jézusnak isvalamilyen kábító, fájdalomcsillapító anyag­gal kevert italt adtak. A két rabló elfogadta ezta kábító anyagot, jobban tudták viselni akínokat, de az Úr Jézus nem fogadta el. Teljesöntudattal várta, hogy odaszegezzék. De eztaz ecetet, ami növelte a fájdalmát, a gyöt­relmét, ezt elfogadta. Milyen megdöbbentő,hogy mindent megtett azért, hogy a gonoszembert megmentse, és a gonosz ember ismindent megtett, hogy növelje a fájdalmát.Én mindenkit óva intek és figyelmeztetek,hogy ne töltögesse ecettel a poharat, és nenyújtsa oda! A szívünket kell adni! Ma­gunkat! Míg én nem adom magam Krisztus­nak, csak folyton töltöm és adom Neki azecetet, a szomjúságát növelem!

Olyan megdöbbentő ez a nagypéntekicsoportkép! (Nem olvastam végig a törté­netet, de a testvérek úgyis tudják, sokszor hal­lották.) Próbáljuk elgondolni: ott van előttünkhárom kivégzett ember, egyiknek – középen– a fején töviskorona van. Végigfolyik rajta avér, már megalvadt, nem is lehet látni az arcát,szája kicserepesedett, teljesen ki vannak for­dulva a csontjai a testsúlytól, a tenyér nemtudja tartani, borzasztó látvány – és gúnyolják.Van kedvük nevetni. Hajlonganak előtte:„Király, ha most lejössz a keresztről, hiszünkneked. Hát korona van a fejeden! Kor­mánypálca helyett szegek vannak a tenyered­ben. Ezekkel a lábakkal mentél a bűnösök után,most szegek vannak benne. Szállj le a ke­resztről!” Ezerféleképpen gúnyolták. Hova tudsüllyedni az ember! Milyen kegyetlenné tudválni! Minden kegyetlenség, minden gúnyoskáröröm, minden csúfolódás innen jön, ebből anagypénteki tömegből, ebből a lelkületből, ebbőla pokoli táborból. Ismerünk néhány nagyonkegyetlen, gonosz embert. Van a faluban is. Derettenetes, amikor valakinek egyre keményebba szíve, mindig gonoszabb! A Krisztus szenve­désére egy válasz van – gúny, kegyetlenség.

Nézzük tovább, hogy milyen borzasztóanünnepelt ez a zsidó gyülekezet. Azért mondomel, hogy az Isten őrizzen meg minket ilyen ret­tenetes ünnepléstől! Miután Jézus már elkiál­totta, hogy „Elvégeztetett”, fejét lehajtva ki­lehelte lelkét, nézzük meg a zsidó egyházvezetőit, a zsidó gyülekezet elöljáróit, mi volt alegnagyobb gondjuk! Mivel péntek volt, a zsi­dók nem akarták, hogy a testek szombaton is akereszten maradjanak. Benne van az ószövetségitörvényben, Mózes törvényében, hogy „ne

hagyjál akasztott embert a fán”! Naplementeelőtt le kell venni, mert beárnyékolja, beszen­nyezi a következő napot. Ünnepnap jön, és ün­nepnapon nem függhetnek felakasztott embereka fán. A zsidók így gondolkoztak. „Ha ezek ottmaradnak a kereszten, megrontjuk az ünnepet.”De hogy odaszegeztük, az nem rontja meg!Megöltünk egyetlen valakit, aki soha nemvétkezett, az nem rontja az ünnepet! De ha ottmaradna, ez rontja! Ugye milyen rettenetesensötét, balga gondolkodás?

Voltam egyszer nagypénteken egy család­nál. Látogatóba mentem, és szabadkozott acsaládfő, hogy „hát ne tessék zokon venni, to­jásleves lesz és túróstészta, de tepertő nem leszrajta, mert nagypénteken nem szabad zsírosat

enni”. Jó. Nagyon jó a tojásleves, jó a túróstészta.Aztán ebéd után kértem, hogy olvassunk valamita Bibliából. „Hát sajnos Biblia nincs.” „Nemolvassák?” „Tudjuk úgy is.” Se szülők, se gye­rekek, Biblia nincs, ima nincs, hit nincs, detepertőt azt nem szabad enni! Micsoda sötét azember! Így akarja elintézni ügyét az Istennel.Nagypénteken túróstésztát ettem, persze jól­lakásig, jó tejfeles volt. Ez mind ecet.

Jaj, holnap nagy nap lesz! Nagyszombat!Egy hatalmas nagy szombati nap! Valószínű,hogy ez volt az a 49., illve 50. esztendő. Volt Iz­raelben egy törvény, a Jóbél,a kürtölés esztendeje,amikor a hétszer hetedik év után minden adóssá­got elengedtek. Ha valaki például kölcsön kért a48. évben nem tudom mennyi pénzt, a következőévben az év végén letelt a tartozása. Nem tartozotttovább. Elengedtek minden tartozást, és a kölcsön­vett földeket vissza kellett adni. Egy ilyen nagynap volt ez. Az Úr Jézus egy ilyen nagy ünnepenhalt meg, amikor mindenkinek elengednek min­dent. Isten evvel is kifejezte a nagy engesztelést:bocsánatot ad mindenkinek, aki igénybe veszi.

Beteljesedett az Írás. Figyeljük meg, milyentökéletesen és pontosan úgy történt minden, aho­gyan az Ószövetség leírta. Mózes másodikkönyve 12. fejezetében a 46. versben le van írva,hogy amikor a páskabárányt elfogyasztják, amitakkor ettek, mielőtt kivonultak Egyiptombólazon a rettenetes éjszakán, mikor Isten megölteaz elsőszülötteket Egyiptomban, külön ren­delkezés volt, hogy „a bárány csontját meg netörjétek”! A zsidók nem tudták, hogy miért nemszabad a bárány csontját megtörni, könnyebb lettvolna darabolni. Nem, egybe kell sütni, a csontjátmeg ne törjétek! Már a kivonuláskor ott volt ajövendölés. A két lator csontját megtörték, mireJézushoz értek, már halott volt. Lándzsával át­szúrták az oldalát, látták, hogy halott, és nemtörték meg a lábát. Azért történt ez, hogybeteljesedjék az Írás: „csontja ne törettessékmeg”. Ha valaki kételkedik a Biblia igaz­ságában, a Krisztusról szóló jövendölésekJézusra vonatkozó voltában, hát nagyonmakacsnak, nagyon ostobának kell lennie,hogy ne értse, ne lássa, hogy ez nem lehetetthamisság vagy valamiféle emberi trükk.Annyi idővel előtte, az egyiptomi rabszol­gaság idején már Isten megmondta, hogy „vi­gyázzatok, a bárány csontját ne törjétek meg”,mert Ő már látta a nagypénteket!

A tanítványok is azután értették meg,hogy most teljesedett be ez a prófécia. És mégvalami: Zakariás próféta több száz évvel Jézusszületése előtt megjövendölte, hogy: „Ránéz­nek majd arra, akit átszúrtak.” Most, amikora római katona beledöfte az Úr Jézus oldalábaa lándzsáját, megnyílt az oldala, és víz és vérfolyt ki, a tanítványok emlékeztek arra, amimeg van írva: „Néznek arra, akit által szúr­tak.”Beteljesedett az Írás.

Testvérek, ha mindezek beteljesedtek,amik Jézusra vonatkoztak, tehát az Ige, a Bib­lia igaznak bizonyult mindenben, a következőigék is igazak. János apostol első levelébőlolvasom: „Akié a Fiú, azé az élet; akibennincs meg az Isten Fia, az élet sincs megabban.”Ez is igaz. Senkiben sincs élet, örökélet, akiben nincs ott a Krisztus. Olvasom aJános evangéliuma 3. részéből a következőigét (ez is igaz): „Aki hisz a Fiúban, örök élete

van.” „Aki pedig nem enged a Fiúnak, nem látéletet, hanem az Isten haragja marad rajta.”Mindenki Isten haragja alatt van, aki Krisztustkizárta a szívéből. Emlékezzetek a végítéletlefolyására – ahogy Jézus elmondta –, hogymajd odafordul a bal keze felé állókhoz, eztmondja: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, mertéheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, ésnem adtatok innom.” Nem csak annyi, hogy„kérem, én hallottam, de én valahogy nem tud­tam törődni evvel az egésszel, én nem tudtamkomolyan venni”. Mindenki, aki itt van, hallotta,hogy „Szomjúhozom”. Egyszer majd hallatszanifog: „Ti átkozottak… szomjaztam, nem adtatokinnom.” Pedig inkább azt szeretném mondani,„Jöjjetek, én Atyámnak áldottai”!

Befejezem egy biztató igével. Azoknak szól,akik hallják az igét, jó szívvel veszik, gyümöl­csöt teremnek: „Jól vagyon, jó és hű szolgám,kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, jöjj be ate Uradnak örömébe!”

Ámen.

33

2021. március-április Áldás, békesség!

„A születés az élet kapuja. Amíg az embervalamely földi ország területén meg nemszületett, addig annak az országnak nemállampolgára. Sehol nem tartják nyilván,nem élvez jogokat, nem terhelik kötele­

zettségek. Mindezek a születés pillanatávalkezdődnek meg.

Így van ez Isten országával is. Csakhogyannak polgárává nem lehetünk testi születésáltal. Isten Igéje arra tanít, s az emberiségtörténelme is arról győz meg, hogy az egészemberi nemzetség egyetemlegesen, kivételnélkül a bűn uralma alatt áll, Istentől elszakadtállapotban van – Istentől, az élet forrásátólelszakadni, pedig annyi, mint szellemiértelemben a halál állapotába zuhanni.„Az a neved, hogy élsz, és halott

vagy!” – Isten felől nézve ez az egészemberi nemzetség életének összefog­laló, jellemző címfelirata. Ilyen érte­lemben mindnyájan Istentől elszakadt,hiábavaló életet örököltünk szüleinktől,és ugyanilyent hagyunk örökségülgyermekeinkre a testi születés útján.Ezért mondja Jézus Krisztus: „Ha va­laki újonnan nem születik, nem láthatjameg az Isten országát.” Amint testiszületés nélkül nem lehetünk egy földiország polgáraivá, úgy a Szentlélektőlvaló újjászületés nélkül nem léphetünkbe az Isten országába.”

Így vezeti be „Az újszülött termé­szetrajza” című könyvét Siklós Józsefreformátus lelkipásztor, akinek tavalyünnepeltük születése 100. évfordulóját.Siklós József a szegények, betegek,lelkileg szenvedők, szenvedélybetegekfelé alázatos, mentő szeretetet kapott aLélek által. E könyvében arra bátorít,hogyan éljünk valóban keresztyénkénta világban. Egyszer már szerepelt ez akönyv újságunk könyvajánlójában, dea mostani járványos időszakban kü­lönösen fontos emlékeztetnünk az eb­ben megfogalmazott, az örök életünkszempontjából legfontosabb alapigazságra:szükséges az újjászületés, az újjászületés für­dője, keresztsége, az óemberünk halála, ami arégi én „vízbefulladását” jelenti. Nem a sajátigazságunkért, hanem egyedül a megváltóJézus Krisztus kegyelméből.

A Vele való találkozás lezárja életünk Is­ten nélküli korszakát, és Szentlelke által meg­

nyitja a tudatosan és hálás öröm­mel vállalt Isten­gyermekség kor­szakát. Ennek „természetrajzát”veszi végig a könyv, választ advaaz „újszülött” keresztyén emberlegfőbb kérdésére: „És most ho­gyan tovább?”

1. Az újszülött tápláléka: Isten Igéje.Amigyermeknek a tiszta tej, felnőttnek a minden­napi kenyér, az nekünk az ige: nélkülözhe­tetlen, mindennapi, kizárólagos táplálék.

2. Az újszülött lélegzetvétele: az imádság.Nyilvánvaló, hogy az imádságra nem Istennekvan szüksége, hanem nekünk. Imádkozni nemkell, hanem szabad.

3. Az újszülött családja: Krisztus gyü­lekezete. Az új lelki családnak, Krisztusgyülekezetének az életét három dologjellemzi:

I. szerves összetartozást Krisztussal ésŐbenne egymással;

II. a testvéri közösség gyakorlása;III. elválasztó különbségek eltűnése.Ha új életet nyertél, keresd meg Krisztus

népének gyülekezetét, s ezért a drága családértadj hálát Istennek!

4. Az újszülött hangja: a bizonyságtétel.

Ha bizonyságot teszünk Urunkról, legyen bennea személyes élmény lüktetése és melegsége!

5. Az újszülött tisztálkodása: a bűnvallás.A megváltott ember, amíg itt a bűn által meg­rontott világban él, állandóan szennyeződik, avilág szelleme szívébe hatol. Éppen ezért bű­neink arányában van szükség a bűnbánatra, abűnvallásra, a bűneinktől való megtisztulásra.A mások előtt való bűnvallás a hitelesítő pe­csétje annak, hogy bűnével valaki csakugyanIsten elé állt, annyira, hogy emberi szempon­tok már eltörpültek előtte.

6. Az újszülött életprogramja: a szeretet.Három alapkérdés: miért, kiket és hogyan sze­ressünk? „Mint magadat”, úgy szeresd fele­barátodat. Őszintén, tettekkel.

Egy tábori lelkész sebesült katonát látottegy ízben a fronton, és odalépett hozzá.

­ Olvashatok magának valamit a Bibliá­ból? – kérdezte.

­ Éhes vagyok – felelte a sebesült.Erre a lelkész megfelezte vele utol­

só darab kenyerét, s újra feltette azelőbbi kérdést.

­ Szomjazom – volt a válasz.A lelkész odaadta kulacsából az

utolsó pár korty vizet a sebesültnek, sújra kérdezte.

­ Olvashatok magának a Bibliából?­ Fázom – válaszolta a sebesült.A lelkész leoldotta köpenyét, a se­

besültre terítette, újra megkérdezte:­ Olvashatok magának valamit a

Bibliából?A válasz így hangzott:­ Ha azt, amit velem tett, a Bibliá­

ból tanulta, ebből a Bibliából olvashatnekem valamit.

7. Az újszülött nevelésének nélkü­lözhetetlen eszköze: a fegyelem.

8. Az ajándék, amit az újszülöttadhat: a tized.

9. Az újszülöttre leselkedő veszély:a kísértés. Jézus segíthet! Ha kísértéskörnyékez, ne vedd félvállról, ne gon­dold, hogy elintézed magad is. Jézushoztartozni, Vele közösségben lenni: ez agyőzelem titka.

10. Az újszülött elkerülhetetlen sor­sa: a szenvedés.Mi a szenvedés célja:A szenvedés tüze próbálja meg hitünkvalódiságát. Ilyenkor maradnak el a

színlelők, ilyenkor hamvadnak el a szalmalán­gok. Isten a szenvedés iskolájában formálminket tökéletesekké.

11. Isten országának újszülött polgára, mintföldi állampolgár.Amennyiben a földi hatalomvalamely parancsa nyilvánvalóan ellentétesIsten félreérthetetlen parancsával, a hívő embermagatartása pillanatig sem lehet vitás!

SZÜLETÉS NÉLKÜLNINCS ÉLET

„Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik,nem láthatja meg az Isten országát. … Ami testtől született, test az,és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondtamnéked: Szükség néktek újonnan születnetek.” (János 3:3,6, 7.)

KÖNYV

AJÁNLÓ

KKÖÖNNYYVV

AAJJÁÁNNLLÓÓ

34

Áldás, békesség! 2021. március-április

ORBÁN LÁSZLÓ

FELTÁMADOTT AZÚR BIZONNYAL

(Lukács 24,34)Kórházi ágyon fekszem – sebláztól égve;Szemem elé tárul Krisztus szenvedése.S feltör lelkemből a nagypénteki ének:„Te drága Jézus, mi történt Tevéled?”

Hála Néked, szent és megöletett Bárány,Kínszenvedéseddel minket megváltottál,És feltámadásoddal elibénk tártad:Legyőzted a halált, megtörted az átkot!

Buzdulj szívem az Úr magasztalására,Győzelmi hírének továbbadására.Húsvétnak öröme hassa át lényemet,Hogy szolgálatára mindig készen legyek.

Krisztus győzelméről bizonyságot teszek:Hirdesse szívem, szám – ameddig csak élek!S ha egyszer lezárul majd földi életem,A Feltámadott kezébe leteszem.

(Szent János Kórház, Budapest1996. március 7.)

SIKLÓS JÓZSEF

HEGYRŐL HAZAFELÉSzelíd leszek, ha megaláznak.Nem gyötörnek emésztő vágyak,nem diadalt: – békét kívánok,s a mennyek országára várok.

Naponta célom: azt keresem,mi igaz s elveszíthetetlen.V a l ó d i gazdagságra vágyvaépítem házam kősziklára,

lelkemben szent szavak égnek,hazamegyek hát – sónak, fénynek,s ha árad felém szitok, átok:őszintén mindent megbocsátok.

Nem törekszem fénylő babérra.Szolgálni rejtve: lelkem célja.Homlokomon nincs gond­barázda,ráhagyatkozom hű Atyámra.

Őre madárnak, liliomnak:kezében jó helyen a holnap.Szívemben béke, számon zsoltár,a keskeny utat vállalom már.

Más hintón vágtat? Gyalog baktatok.És mint még soha, oly boldog vagyok.

Üres az utca,Üres a város.Bármerre nézek,Senkit se látok.

Üres az utca,Hallgat, néma csend,Vírusok uraUralkodik lent.

A szívem reszket,Félelem bénít,Túléljük­e ezt,Mi minket pusztít?

Ő lehajol hozzám,És szól szelíden:Bízd magad Én rámMindig szüntelen.

Üres az utca,Hallgat, néma csend,Béke van bennem,Te megőrzöl engem.

ORBÁN MÁRIA

VÍRUS

SZIKSZAI BÉNI

A GESZTIRÓZSABIMBÓ

Csak hintázott a lenge szélbenJátszva fürdött a napsugárban.Nem gondolt senkivel, csak éltAz Életről neki senki nem beszélt.Aztán a hasadó bimbótLemetszette a Szeretet.Fájt!Szolgálatra szánta,Metszette, vágtaTestvérei közül kivette.Egyszerű vázába tetteHol kinyílt,Majd meghalt hangtalanDe illata nem volt hasztalan,Értelemmel élt.Társai ott maradtak.Illatoztak víganDe céltalan.Illatukat semmibe sodortaA játszi szél.

(1978. augusztus 6.)

ÉRFALVY ZSOLT

LÁSS!Hogyan lehet minden pillanat különleges,Megélni az összes napot úgy, hogy tökéletes?Figyelmünket hogy tarthatjuk helyes irányba,Jó gondolatok szerinti tettekre vigyázva.

A kulcs tehát a fókusz, mit Istenen tartok,Lehúzó gondolatok, engem fel nem faltok.Legjobb, mikor az ige bennünk életre kel,Minden megváltozik, barátom, ezt látnod kell!

Látni az ajándékot, gyógynövényt a gyomban,Drága gyógyító áldást az irtandó gazban.Istennél nincs értéktelen, keresd léted okát,Nézz a dolgok mögé és fedezd fel a csodát.

12. Az újszülött ruhája: Jézus Krisztuskegyelemből reáruházott igazsága.Ha egyszerKrisztus érdemét és dicsőségét, tisztaságát ésszentségét reám ruházta Isten, azt a fehér ruhátnem szennyezhetem be káromkodással, csúfbeszéddel, gonosz indulattal, hitetlenséggel,tisztátalan szenvedéllyel.

13. Az újszülött élettörvénye: a növekedés.Növekednünk kell a kegyelemben, Krisztusmegismerésében. A hitbeli kiskorúság fokárólel kell jutnunk az érettkorúságra.

14. Az újszülött kilátása a jövőre nézve: azüdvösség élő reménysége.Az újjáteremtett ésmegdicsőült emberélet, az újjáteremtett ésmegdicsőült egyház, az újjáteremtett és meg­dicsőült emberiség, az újjáteremtett és meg­dicsőült természet.

Minden újjászületett élet a kereszt tö­vénél fakad.Siklós József: Az újszülött természetrajza –A hívő keresztyén élet ábécéje – ÉrtedMagyarország Misszió Budapest, 2020.Hamar Jánosné Enikő

2021. március-április Áldás, békesség!

35

TERVEZETT ALKALMAINK (LAPZÁRTAKOR): Hétközi alkalmainkat, gyermekistentiszteleteinket, konfirmációi óráinkata ZOOM program segítségével tartjuk meg.A ZOOM egy INGYENES program! Nem kell megvásárolni; pillanatokalatt letölthető az internetről. Működik számítógépen, tablet­en és okos tele­fonon is. A telepítéshez, használathoz segítséget nyújtunk! Az aktuális alkal­mak belépési kódjai megtalálhatók honlapunkon, hírlevelünkben ésFacebook oldalunkon. Vasárnapi istentiszteletek: 9.00 istentisztelet közvetítése az új csobánkaireformátus imaházból. 10.30 istentisztelet közvetítése a pomázi gyülekezetiházból (jelenléti alkalmakat nem tartunk).Istentiszteleteinkbe honlapunk élő közvetítés oldalán tudunk bekapcsolódni

(https://honlap.parokia.hu/lap/pomaz­csobankai­reformatus­tarsegyhazkozseg/cikk/mutat/elo­kozvetites/)

Nyári gyermektábor: 2021. június 28. ­ 2021. július 3. a Lengyel­Anna­fürdői Erdészeti Erdei Iskolában.HALÁLOZÁS, TEMETÉSEK:2020. október 8­án elhunyt Juhos Lajos (†84) testvérünk, búcsúztatásaés hamvainak elszórása 2021. április 13­án volt az óbudai temetőben.2020. december 22­én elhunyt Tóth Pál (†61) testvérünk, temetése2021. február 10­én volt pomázi református temetőkertünkben.2021. február 4­én elhunyt Szekeres Istvánné (†88) testvérünk,temetése 2021. február 18­án volt a pomázi újkatolikus temetőben.2021. február 4­én elhunyt Oláh Károlyné (†81) testvérünk, temetése2021. március 2­án volt városunk ravatalozójából.2021. február 8­án elhunyt Vince Károlyné (†88) testvérünk, temetése2021. március 10­én volt az Óbudai temetőkertben.2021. február 12­én elhunyt Vasvári Péter (†74) testvérünk, templo­munkban 2021. március 4­én tartottunk megemlékezést.2021. március 3­án elhunyt Andrási János (†73) testvérünk, temetése2021. március 18­án volt városunk ravatalozójából.2021. március 8­án elhunyt Kocsik Lajos (†49) testvérünk, temetése2021. március 19­én volt városunk ravatalozójából.2021. március 9­én elhunyt Székely József (†83) testvérünk, temetése2021. március 24­én volt városunk ravatalozójából.2021. március 10­én elhunyt Vicze Sándor (†74) testvérünk, temetése2021. március 24­én volt pomázi református temetőkertünkben.2021. március 14­én elhunyt Varga Károly (†79) testvérünk, temetése2021. április 6­án volt pomázi református temetőkertünkben.2021. március 17­én elhunyt Székely József felesége, Székely Ju­lianna (†81) testvérünk, temetése 2021. március 24­én volt városunkravatalozójából.2021. március 26­án elhunyt Geluh Imréné (†73) testvérünk, temetése2021. április 7­én volt pomázi református temetőkertünkben.2021. március 26­án elhunyt Íjgyártó Bálint (†91) testvérünk. Szent­endrén 2021. április 8­án szűk körben búcsúztak tőle szerette ésismerősei. Temetése szülőfalujában, Visken lesz.2021. április 3­án elhunyt Id. SZÁSZ FERENCNÉ Emi néni (†87)testvérünk, temetése időpontjáról lapzártakor még nincs információnk. ÁLDÁS, BÉKESSÉG!

A Pomáz­Csobánkai Református Társegyházközség lapjaCím: 2013 Pomáz, Hősök tere 1.; – Telefon: 06­26­325­297Csobánkai Gyülekezeti Ház: 2014 Csobánka, Béke u. 19.E­mail cím: pomaz­csobanka@reformatus.huHonlapcím: http://www.pomaz.reformatus.huFacebook: https://www.facebook.com/pomazcsobankareformatus/Gyülekezetünk számlaszámai:Pomáz: 11784009­22222253­00000000Csobánka: 11784009­22222260­00000000Felelős kiadó: Nyilas Zoltán lelkipásztor

(e­mail: nyilas.zoltan@reformatus.hu)Szerkesztőbizottság:Nyilas Zoltán, Hardi Péter, Mazaray Sándor,

Görbe Ferenc, Dr. Puskás Attila.Szerkesztő: Dr. Puskás Attila

(e­mail: puskas.attila.dr@gmail.com; Tel.: +36­20­9355­362)Terjesztési felelős: Erdélyi Sándor

(e­mail: erkuchenbauer @gmail.com; Tel.: +36­20­9325­110)Megjelenik kéthavonta 400 példányban, gyülekezeti használatra,ingyenes terjesztésben. Adományokat köszönettel elfogadunk.

NAPLÓNNAAPPLLÓÓ

Gyülekezeti újságunk következőszáma várhatóan 2021. június 20-án

jelenik meg.

GGyyüülleekkeezzeettii úújjssáágguunnkk kköövveettkkeezzőősszzáámmaa vváárrhhaattóóaann 22002211.. jjúúnniiuuss 2200--áánn

jjeelleenniikk mmeegg..

BÚCSÚZUNKBBÚÚCCSSÚÚZZUUNNKK

Szász Ferencné Emi néni 2021. április 3­án hazatértMegváltójához. Imádságban hálát adunk Urunknakéletéért, szolgálatáért, köszönjük, hogy köztünk volt.

Mesterné Lenkei Julianna testvérünk húsvétimézeskalács­tojás sütése

A Bethánia CE Szövetség ifjúsági bibliaóráján a fiúk által készített krétarajz 1948­ból(családi emlék Szikszai Béni hagyatékából)