a magyar ostÖrtÉnet kincsestÁra 2_2

A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KINCSESTÁRA 2/2

IDŐRENDI VÁZLAT A KEZDETEKTŐL KR. U. 907. JÚLIUS 7-IG

Egyiptomi királyi cím volt az akkor Pator-nak írt BÁTOR, több ilyen helynév van, és még Báthoryfejedelmünk is volt. A Sinai- félsziget déli része, a Bakon, Bak Hona Ménes király óta szerves része voltEgyiptomnak, megvan ez nálunk is BAKONY változatban. Jól ismert egyiptomi határvidék volt északona Zala vagy Szala, mindkét formája ismert itthon is. Az első egyiptomi királyok TATA és PAPA neveérdekes módon ismétlődik városaink nevében. Gyakori a Ramása, Ra (Úr, Napisten) Mása névEgyiptomban, de nekünk is van RAMOCSA helynevünk. Az egyiptomi Est-An-Úr, Est-Hon-Urakirálycímet öt királyunk viselte, ebből Estár Úr utóbb István lett. Ahol a magyar királyok székeltek, azt avárost nem véletlenül nevezték el Est-Er-Gomnak, Est Úr Honának, ESZTERGOMNAK.

Egyiptomi neveket duplikáló helyneveink mellett tucatszámra vannak olyanok is, amelyek Kis-Ázsia,Szíria, Kánaán és Palesztina területére utalnak, általában tehát a Földközi-tenger keleti partvidékére.Ezekben az országokban állt egy ARAD, egy HALÁP, ma Aleppo, BARÁT, ma Beirut és egy ÁRPÁD,ma Erfat nevű város, továbbá egy BÜKK-völgy és egy KISHONT nevű folyó. MegtaláljukMagyarországon a Trója helyneveket is, a Régi Kelet híres Turia városának duplikálóit TURJA, TÜRJE,TORJA alakban. Sok településünk ismétli Fönícia helyneveit, amelynek lakosait az egykorú szövegekPanig, Panik alakban emlegetik. Magyarországon ezt ismétli a PINKA, PANKOTA, PANKASZ,PANCSOVA, PANNON (Pan-Hon) név, ez utóbbi Dunántúl országneve lett a római uralom idején. APan név Bán alakját nagyobb területek, főnökségek jelzésére szoktuk alkalmazni, különösen a Szék (Ság,Ség) helynévképző kíséretében, pl. Ozorai BÁNSÁG, Sói BÁNSÁG, Macsói BÁNSÁG, SZERÉMSÉG.A Régi Keletről átvett helynevek sorában szerepelnek a Hét szóval összetett nevek, aminők a DunántúlHETÉS vidéke és a HÉT, HETE, HETÉS, HETÉNY községnevek, amelyek a kis-ázsiai Hétország, HétiTa nevét folytatják. Ugyanilyen a keleti Pilis - Ta, Palesztina nevét folytató sok PILIS név, PILIS-vármegye, PILIS-hegység, valamint a Pilis szóval összetett több helynevünk. A régi-keleti Pilista országotöt vezérből álló kormányzótanács vezette és ezt a tanácsot Szerénnek (Seren) nevezték, amelyet aztánországnévként is használtak a megfelelő értelemhatározóval. Amikor a lakosság onnan eltávozott,jelentős részben Magyarországon talált új otthont és új lakóhelyét is Szerénnek nevezte SZERÉMalakban. Akik közülük a Dráva-Száva közén telepedtek le, lakóterületüket SZERÉMSÉGnek nevezték ésvalószínűleg ugyanők laktak Krassó-Szörény megyében is.

Az ókori istenneveket magába záró magyar helynevek meglehetősen nagy csoportot alkotnak. Az ilyenhelyneveket elég könnyű felismerni, mert bennük legtöbbször a Napisten Ra, Magúr, Égúr, Szemúr,Kerekúr vagy Macska neve szerepel. E valósággal százszámra található Napnevek mellett gyakori azegyiptomi tudó és isten-király Tóth (Tudó) neve, meg a szíriai-kánaáni főisten, Bál neve. E szent nevek aDuna-medencében mindenütt megtalálhatók, de legsűrűbben mégis Dunántúl, Erdélyben és aFelső-Tisza vidékén szerepelnek.

A Ra (Ur) név hegyek, folyók és emberi települések nevében egyaránt használatos. A régiek ugyanis úgytudták, hogy a hegyek és folyók az isten (IZ-TEN, sumérból BJF-től) legkedveltebb tartózkodási helyei.Lakóhelyeiket pedig azért nevezték így, mert azokat ezen a módon isten védnöksége alatt állónaknyilvánították ki, vagy pedig azért, mert a lakóhelyen istenháza állott, tehát az Ra-Hona vagy Égúr-Széke(Egerszeg) lehetett. Magyarországon a Napisten a következő hegyekben lakott: Ra-Dna (Ra-Tanya),Ru-Szka (Ra-Széke), ReTyezát, Mát-Ra (szószerint Föld Ura), Fát-Ra, Tát-Ra (Tudó, Tóth isten,Ra-Tóth lakóhelye), Mag-Ura. A Magura jól ismert csiszolt kőkori isten és a mi népünk (Magor hívei)neve, amelyet a Régi Keleten és a Balkánon Makura, Magara, Megare, Magina alakban számtalanszoralkalmaztak. Van nálunk is Erdélyben és a Felvidéken több helyen.

Ra Napisten neve folyók nevében: Ist-Er (Duna) a legrégibb időkből, Eger (Égúr) patak, továbbá Mu-Ra,Nyit-Ra, Né-Ra, Rá-Ba, Ri-Ma, Ma-Ar-Is (Maros). Lakóhelynevek: RaMonya, Ra-Mocsa (Ra-Mása),Ra-Hó, Ra-Kos vagy Rákos, Mak-Ra, Mah-Ar-Ta, MozsOr, Mecs-Er, Mak-Ar-Ja, és így is: Kis-Ar,Nagy-Ar, Szacs-Ar, Asz-Ar, Nád-Or, Mod-Ra, Mod-Or. Az Égúr kifejezéssel alkotott nevek (Eger, Egres)tobzódnak Dunántúl és az Erdélyi-medencében. Legismertebb formája az Ég-Ur-Széke, Egerszeg, amelyhajdani istenházáról vagy áldozati helyről tanúskodik. Az ilyen helynevek a keresztyénség alatt isgyakran fontos kultuszhelyek maradtak, mint pl. Zágráb, Az Ég Úr Hab városa esetében látjuk, benne apap (ab, hab) nevével. A mai Eger patak nevét Anonymus még Ég-Úr alakban írta, a mai Ikervár régenszintén Ég-Ur-Vár volt, amely a mai Egervárral együtt egyformán az Ég-Ur-Vára értelmet őrzi.

A Napisten ókori Szemúr neve (Szemes, Szem) szintén sok helynevünkben megmaradt, bár szókezdő

undefined

A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KINCSESTÁRA 2/2 http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyv3/mostab.htm

1 von 41 07.01.2014 20:06

hangja néha már Cs, Z, Zs hangra változott. Szem-Es, Szom-Or (Szemúr), Szom-Or-Óc, Szem-Et,Szom-Od, Szem-Ely (Szem-Hely), Csém (Szem), Csoma, Csom-Or, Csőm-Öd-Ér, Zom-Bor, Zsom-Bor,Süm-Eg, Som-Or-Ja, Som-Úgy (Szem-Egy). Az összetett nevek második tagja néha világosan utal ahajdani áldozati helyre pl. Som-Berek, SomLó, Som-Kerék. Külön kiemeljük a Szemistennek szenteltkét folyónk, a Szamos (Szemes) és Temes (Szemes) nevét, melyek mindegyike a lenyugvó Napistent idézia Régi Kelet szóhasználata szerint.

A Napisten ókori Karika, Kerék neve a Nap tányér alakjára vonatkozik s helyneveinkben Kerek, Korongés Kör változatban szerepel. Az ókorban a Kerék helyeken istenháza szokott állni, amire a másikösszetevő szó néha közvetlenül utal: Kerek-Egyháza, Kerekes-Kápolna, Mogyoró-Kereke esetében.Ugyancsak a Napisten Kör neve szerepel Kör-Mend, Kör-Ös megye nevében, és három folyónk - Körös,Kerka, Karassó - nevében. A Tudó (Tóth isten-király) neve megmaradt nálunk a Rátót (Ra-Tóth), Tét,Tát, Tata, Déda nevekben, valamint a Tátra (Tóth Ra) hegység nevében.

A napvallással kapcsolatos magyar helynevek közt kell említeni az Est és a Kel szóval képzett neveket,Nap-este illetve Nap-kelte értelemben. Említettük már Ist-Er és Est-Er-Gom nevét, most hozzáfűzhetjükaz Ost-Or-Os patak nevét, továbbá az Est-Úr-Háza és Est-ErHázy neveket. A Nap keltét jelző Kel, Kél,Kelő, Kálló-val összetett nevekre sok a példa: Kol-Ta, Kalo-TA, Kalo-Csa és a Kálló-val összetett nevek.Kolozsvár 1480-ból származó pecsétjén a név így szerepel: Col-Us-War, Kelő-Ös-Úr az ókori napvallásfogalmi készlete szerint, vagyis a Felkelő Napisten városa, röviden Keleti Város, - szemben a NyugatiVáros értelmű Esztergommal. Megerősíti e nyelvészeti és kultúrtörténeti felismerést az, hogy a városcímerében gyakran szerepel a sugarakkal ábrázolt felkelő Nap képe (KEL), továbbá a Hold (UD) és anyolc ágú csillag (AN, uN, oN), amely elemek a város nevét az ősi képírás módszerével szinténKEL-UD-ON-nak, azaz Kelet-Honnak írják, a mezopotámiai Kaldea, az urartui Káldi és a britanniaiKaledónia mintájára. Nem kevésbé fontos további mozzanat: Kolozsvár megvolt már a római korban,amikor Napoca-nak hívták. Ebben a rómaikori névben szintén a Nap szavunkat látjuk, a Régi Keletenszokásos bezáró magánhangzóval (Nabo, Napo) és kibővítve az ország értelmű Kő szóval. Tehát már arómai kori városnév összetevő elemei is magyar szavak, az a név is a Nap-város értelmet hordozza.

A magyarországi ókori helynevek harmadik nagy csoportját az jellemzi, hogy a nevekben a földrajzimozzanat régi, ma már nem használt szavakkal jut kifejezésre. A most tárgyalás alá kerülő neveket iskönnyű felismerni, mert az újabb keletű nevekben a földrajzi mozzanat a háza, -földe, -telke, -mezeje,-erdeje és hasonló szavakkal jut kifejezésre. A régi helynevekben ugyanilyen szerepben ókori szavainkattaláljuk, aminők a föld jelentésű MAT (Ma, Mat, Mad, Met, Mét), Kő (Ka, Ke, Ki), Ta (föld, talajértelemmel Ta, Te, Da), a víz jelentésű BIZ, és BOR (Pis, Pisz, Pes, Bisz, Vis, Bor, Por), a lakóhelyjelentésű (H) ON (On, Ony, Hon, Ana, Anya) és SZÉK (Szeg, Ség, Sék) alakokban fordulnak elő. E régiszavaink, mint látható, az összetételben hangtanilag illeszkednek a megelőző szóhoz, úgyhogy önállójellegüket látszatra elvesztik és értelem nélküli képzőknek tűnnek fel.

MAT-elemmel képzett: Doz-Mat, Gyar-Mat, Kecske-Mét, Nyír-Mada, Nagy-Mad, Máta, Máté-Szalka.

KŐ elemmel képzett: Bács-Ka, Szabad-Ka, Barát-Ka, Raj-Ka, Rát-Ka, Pát-Ka, Dobo-Ka.

TA elemmel képzett: Ágo-TA, Bak-Ta, Bó-Ta, Bucsu-Ta, Bago-Ta, Galán-Ta, Csász-Ta, Har-Ta, Sá-Ta,Ina-Ta, Kádár-Ta, Szalon-Ta, Szalán-Ta, Debré-Te, Bezé-Te, Kaján-Ta.

VÍZ elemmel képzett: Pis-Kö (Víz-Kő), Dráva-Pis-Ki (Dráva vize mellett lévő föld), Pis-Kár-Kos,Pisz-Ke, Püs-Ki, Lozs-Ony (Pis-Hon), Pozse-Ga (Pis-Kő), Pest (Pis-Ta), Pacsa, Pacs-Er, Bisse, Bíze,I3es-Ence, Vise-Grád, Vis-Ke, Vis-Onta. Folyók esetében: Kulpa -Cola-Pis, Duna - Danu-Bis, Tisza -Ti-Bis-Is.

BOR elemmel képzett (VIZ értelemmel): Bora-Ta, Bar-Anya (Bor-Hona), Bor-Szék, Bor- Sa, Bor-Sod,Zom-Bor, Somo-Bor, Bél-Bor, Tala-Bor.

HON elemmel képzett: MOS-Ony, Pozs-Ony, Bor-Ony, Báb-Ony, Bak-Ony, Csornát-On, Pat-Ona,Batt-Onya, Bar-Anya, Bez-Enye, Ra-Hon-Ca, Ro-Honc.

SZÉK elemmel képzett: Bor-Szék, Bükk-Szék, Magyar-Szék, Fehér-Szék, Báta-Szék, Három-Szék,Róna-Szék, Ber-Zék, Szeréin-Ség, Eger-Szeg, Szilágy-Szeg, Bakony-Szeg, Körös-Szeg, Bor-Szeg stb.

Mező és Erdő szavunk is jelen van sok helyen, ezeket nehéz az újabb keletűektől megkülönböztetni,mert e két szó hangtani alakja évezredek alatt alig változott. Kivétel Erdély, hiszen latin megfelelői -Trans-Sylvania, Ultra-Sylvania mindig jelezték, hogy Erdőségen túli" területet értettek alatta. Különösenigaz ez, ha a Kárpátok ívén kívülről nézzük a dolgot.

Herodotos szerint Kr. e. I 500 táján a kelet felől érkező szkíták is egy nagy erdőség felől jöttek, ez volt


2 von 41 07.01.2014 20:06

Ur-Artu a Kaukázus alatt, de a Nyugat-Európába menő magyar népek is használták e kifejezést, tőlükered Franciaország egyik nagy erdős tájának neve, Ardennes, Erdő Hona.

Az a néprajzi kép, amely a Duna-medence helyneveinek elemzése alapján szemeink előtt kibontakozik,főleg az egyiptomi kultúrkörből eredő népesség nagy szerepét tárja elénk. Úgy látszik, az ő túlsúlyuk ésvezető szerepük a Felvidéken és Erdélyben a bronzkor folyamán is fennmaradt, amíg a turáninéphullámok beözönlése az ország keleti határain át el nem kezdődött, tehát kb. Kr. e. 500-ig. Egyebüttaz országban, nevezetesen a Dunántúl, a Dráva és Száva közén, valamint a Maros folyó vonalától délreés Bihar és Arad megyék területén a bronzkor folyamán lényeges eltolódás keletkezett: ide a bronzkormásodik felében az a népesség telepedett be, melyet ősi lakóhelyéről, a Régi Keletről a szemiták űztek ela Kr. e. II. és 1. évezred fordulójára eső századok folyamán. Ezek az utóbb jött magyar honfoglalónéphullámok abban különböztek elődeiktől, hogy hitéletük fő formája nem az égi vagy napvallás volt,hanem a termékenységi kultusz és istenüket nem Ra-nak, hanem Bál-nak nevezték. Következőleg, aholők a Duna-medencében letelepedtek és új falvakat hoztak létre, azok nevébe gyakran ezt a Bál (Béla)nevet foglalták bele, annak védnöksége alá helyezték életüket. Bál összetételű helyneveink - Bál, Bél,Pál, Pél - különösen Zala, Somogy és Veszprém megyék területén, vagyis a Balaton körül sokasodnak,amely tó a Bál-Otthon középpont ját alkotta. A zalai Belatinc, a baranyai Bél, a somogyi Bálványos(Bálvány- Bál Hona) és a soproni Beled a Balaton tó körüli hatalmas Bál-település nyúlványainaktekinthetők. A második nagyobb összefüggő magyarországi Bál-terület Arad és Bihar megyékben alakultki, ahol több mint harminc Bál nevet ismerünk, jórészben a hatalmas Bél-hegység vidékén. Hevesmegyében az Eger felett emelkedő Bél-Kő fontos áldozati helyük lehetett. Külön is figyelemreméltó,hogy Bál isten nevét négy Árpád kori királyunk használta trónnévként Béla alakban, amely körülményez utóbb jött népesség nagy lélekszámát, súlyát és befolyását tükrözi a turániakkal együtt kialakítottvégleges Magyarországon. Összesen 2052 ókori eredetű helynevet lehetett így feltalálni.

Kő- és bronzkori magyarul olvasott szövegek:

A kökénydombi Vénusz Kr. e. 3000 tájáról szülő nőt ábrázol, "beszélő" szobor: Ezeket a mamákatÚranyó a kis széken segíti.

A zengővári Vénusz a rézkorból származik s a ménhír szobrok stílusában az is anyát ábrázol, akigyermekét szoptatja: Máter gyermekét szoptatja.

A budakalászi vörös agyagszekér: Magyarok Ura Őriz.

Bronzkori, 11 cm magas, kétfüles korsó rovással: föníciai V és S, VIS alakban hangzósítva, VÍZ. Ma ishasználjuk, nem is keveset: Jó Ra (Nap) kelt, Jó reggelt.

Összegzésként: Új történeti tudatunkban ezért központi helyet kell biztosítanunk annak az igazságnak,hogy a magyar nép Kr. e. 3300-tól, ha ugyan már nem régibb idő óta, folyamatosan lakik aDuna-medencében.

Kr. e.1999-1000 Kaukázus, Georgia, ÉK.Törökország, CSI

Szabiria-Ómagyaroszág szubir-szabir-magyar népességgel lakott független terület. II. Ramszesz(Ra-Mása) idején (1290-24) hun-magyar népesség.

Kr. e.1900 Törökország Szíria BT 214.o.

A hun-magyar népág egyesülése a Földközi-tenger keleti öble körül is végbemegy. (UR) PIT KHANA,Árpád Hona és fia AN-I-TAS, Huni Törzs Ura első királyaik neve, északi (kaukázusi) magyarok.Ugyanakkor a déli magyarok HET-TUS várát lerombolták.

Kr. e. 1900-1650 Balkán BT III.22., 23. o.

A Balkán benépesítésének második hulláma Kis- Ázsiából történik. A sok magyar értelmű és magyareredetű helynév azt bizonyítja, hogy a Kr. e. III. és II. évezred folyamán, a görögség kialakulása előtt,szintén sűrű magyar nyelvű népesség létezett. CSERÉP József: Magyar nyelvű nép a hellén hőskorbancímű tanulmányában (Ethnographia, 1910.) a magyarság balkáni jelenlétére hívta fel a figyelmet,ACZÉL József Ősgörög eredetünk című munkájában (Veszprém, 1927) háromezernél több magyarértelmű görög szóra hívta fel a figyelmet.

Kr. e. II. évezred Mezopotámia GK

Ibi-Zuen (Ibi-Sin), Ur utolsó sumér királya alattvalóival fogságba kerül és szétszóródik a méd, örmény


3 von 41 07.01.2014 20:06

hegyvidéken és iráni szórványokban. Leszármazottaikból népek keletkeztek.

Kr, e. XVIII. sz. Mezopotámia BT. 213.o.

Babilonra száll a Keleti Birodalom fősége, HAM-UR-ABU, Hun ÚrHab, Hammurábu királyra.

Kr. e. II. évezred első századai Mezopotámia PV

A kasszuk (asszuk, úzok) az utolsó szumir hatalmi megdöntése után Hammurápit támogatják lovas ésharci kocsis alakulataikkal. Az új fegyvernemeknek nincs ellenszere. Hammurápi dinasztiájának bukásaután hat évszázadon át áll fenn Babilónia. A gyalogkort felváltja a lovaskor.

Kr. e. 1746- 1731 Mezopotámia PV

Gandás, az első kasszu uralkodó, országukat Kur- ten-iz (Teniz országának) hívják. A kasszú lovasságvérségi kötelékre épült törzsekre, nemzetségekre tagolt társadalom volt. Központja a Zab folyó partjánépült Asszur (Ló-város szumir nyelven). További városok közül Dabigu és Paripa neve ismert.

Kr. e. 1740 Katti Birodalom BT 214.o.

TAKAR-NAS, Tábor Nagy (Kr. e. 1680-1650) a HET-TUS ura. Trónneve HAT-TUS-IL, Hét Törzs Ura.Szíria felé terjeszkedve a másik Hétországot is bekebelezi, közös neve KAT-TU, KAT-TI, Kettő, Két Ta,Két ország, birodalmi jelvénye a kettős sas. A Katti név mellett megmarad a Het-i-ta név is.

Kr. e. 1700 Egyiptom BT 227- 230.o.

Egyiptom másfél ezeréves nyugodt periódusa véget ér. A Híres Ajtónál (Sinai-félsziget) - Egyiptombejárata -kelet felől hyksos néven egy titokzatos nép tűnt fel, amely azon nyomban betört a Deltába,azután villámgyorsan lerohanta Esthont s a Théba vidéki területeket kivéve az egész völgyet az uralmaalá vonta. Győzelmük oka egy új fegyver, a kétkerekű, lófogatú harckocsi. Főhadiszállásukat a Deltakeleti részén állították fel egy 240 000 személyt befogadó katonai táborban. Ez a katonai tábor voltA-vARis, A Város. Egyiptomi uralmuk százötven évig, Kr. e. I 550-ig tartott és úgy viselkedtek, minthaszületett egyiptomiak lettek volna.

Hyksos, AR-HIKU-SASU, Öreg Sas országából jöttek - Libanonon át a Magyar, MEGARA völgy és aBükk, BUKK lapályáról és Lótanyáról, LO-TANU, - aki az Araxes völgyéből intézte gyarmatosítópolitikáját. Tanulhattak a hettiták, mitannik, hurik lovastudományából, Kánaánt uralkodásukraA-NK-UN-RA, Kánaán neve utal. Bizonyára szerves része voltak a Kr. e. II. évezredben lezajlottnépmozgalomnak, amely az Árpádok Kaukázusi gyarmataiból a húri és mitanni népágakat vetette nyugatfelé. Eszerint a magyar nyelvű népek hun ágához tartoztak, magyarul beszéltek. Visszapillantva azŐshaza néptörténetére, megállapíthatjuk, hogy árja fajtánk vízözön idejében elkülönült két ága, a hun ésa magyar, hosszú külön út után 1. a Tigris és az Eufrátesz völgyében, 2. a nagy Hétita Birodalomban és3. a Nílus völgyében újra összetalálkozott. Az összetalálkozott ágak egymással testvériesülve, virágzónemzeteket alkottak, mindenütt kettős királyságokat hoztak létre és kettős hagyományt ápoltak. Ez a"Katti" politikai képlet annyira sikeresnek mutatkozott, hogy amikor Őshazájukat elhagyva máshovamentek országot alapítani, ott is a bevált és ősi szervezkedési formát alkalmazták: a már korábbanbeérkezett néprészekkel az újonnan érkezettek a teljes jogegyenlőség alapján örök barátságot -vérszerződést - kötöttek, egymással összeházasodtak és mint szilárdan megépített nemzet folytattákéletüket.

Kr. e. XVIII.- IX. sz. Kaukázus, Georgia, ÉK Törökország CSI.

Szabir magyar (szavárd magyar) haza.

Kr. e. 1650-1150 Görögo. BT. III.23.o.

A Balkán benépesítésének harmadik hulláma a krétai szigetvilágból származik. Thesszália, Thess-Ária,Tíz Árja törzs lakóhelye, több Makar nevű város volt, Marathon forrásvizének neve Makar-On, MagyarHon.

Kr. e. 1640 Erdély BT. III. 127

A tatárlaki három agyagtábla készülte. 1961-ben N. Vlassa román régész találta meg. A táblák egynapvárta alkatrészei voltak és naptár készítésére szolgáltak. Szövegük: Ez irány elé jön Isten négy órakor(hónap jele): Rák övön tíz telek után. Másik: A Nap (az Ég ura) itt Rákkor jön A napsugár lyukába. Aharmadik tábla a téli napfordulót jelzi, ami akkoriban a Bak-csillagkép havában zajlott le, lyuk nincs


4 von 41 07.01.2014 20:06

rajta, mert Magyarországon az égbolt decemberben általában borult.

Kr. e. 1600 PV

A dákok ettől kezdve Belső-Ázsia felől a Kaukázus felett nyugatnak kanyarodva a mai Dél-Oroszországés Közép-Európa irányában terjednek el.

Kr. e.1600 Katti Birodalom

Katti hadjárat Babilonba. Mintha a kani királyok az Árpád által gyarmatosított összes területeket egybeakarták volna foglalni. Katti a magyar mesék Heted Hétországa.

Kr. e.1578 Kréta BT III. 20.o.

Két kerek, egy kis lyukkal ellátott kőlapocska felirata Krétáról: "iT K.ER.üI aK-aR.I.Ka U.T-Já-BaaS-Te.Nu uR 11-Szer. AR-NYé-Ka eL-IK-RA eS-eS (- eS-ek). Mai helyesírásunk szerint: Itt kerül akarika útjába Isten úr tizenegyszer. Árnyéka e likra esik. A másik: iT K.ER.üL "a rák" T-I-ZTÁ-Rá,-Ba...", azaz Itt kerül a Rák (Csillag) tíz tárába... E kövek egy napvárta legfontosabb alkatrészeivoltak, segítségükkel pontosan állapították meg a nyári napmegállás (solstitium) idejét.

Kr. e. 1550-1100 Egyiptom BT 230.o.

A hyksos néven érkező hun tömegek beolvasztása után óriási harcikocsiparkot szerveztek Egyiptomban.Országuk biztonsága érdekében birtokba vették a Híres Ajtó előterét, majd benyomultak Szíriába és azegész Eufráteszig, Habúrig terjedő vidéket ellenőrzésük alá kívánták vonni, ami azonban már a hettitákérdekkörébe tartozott. A nagy elgondolás érdekében Amén-Nem-Hét, A-Mén-Marat, Amenemhet, - III.Tudó-Mása, Thutmosis, -A Tudós, Athotis és II. Ramás, (Ra (Napisten) -Mása), Ramses királyok sűrűnvezettek hadjáratokat az új területekre, amelyekről minden akkori kincs: temérdek ló és rabszolga, arany,ezüst, vas és drágakő Egyiptomba ömlött. A hagyomány szerint Il. Ramás a Habúr folyón is átkelt ésmessze északkeletre kalandozott el, egészen az Árpádok ősi fészkébe, talán éppen a hyksosokmegbosszulására.

Kr. e. 1550-től Mezopotámia BJF 109.o.-tól

Badiny Jós Ferenc írja a Hammurápi bukása után és a Kr. e. 1200 körüli időkről: ..A Hammurápi-dinasztia eltűnésével Babilon újra sumir lesz. A "Kassita" -nak nevezett nép újraéleszti a sumirtradíciókat. Nem igaz a semitológusoknak az a híresztelése, hogy Hammurápival "a sumir nyelv eltűnt ésmegszűnt létezni" - hiszen annak az ékiratnak a születési ideje, amelyen a "Teremtés Története" sumirulvan leírva, a kassita uralomba esik, nevezetesen Karduniás király uralkodása alatt, a Kr. e. 1500.esztendő körül, miképpen azt Poebel megállapítja.

A kassiták hovatartozandóságát Speiser és Hicks akkor határozzák meg, amikor a kassitákat (akkádul:KUSSU) "Kus fiától -Nimrudtól származtatják". A kassiták tehát kusiták, akik békésen élnek azúgynevezett mitanni-ak mellett, akik "hurrita" nyelvet beszélnek, mely sem indoeurópai, sem semita"..."hanem a kaukázusi nyelvek valamelyike" és az egyik kultúrközpontjukat ma Nuzi-nak nevezik, amelyik"subar település". Viszont a Nuziban talált ékiratok nyelve ugyanaz a sumir, mint a kassitáké.

Így keveri meg a szakirodalom ezt az egybe tartozó etnikumot, hogy a végén senki sem tudja, melyikhova tartozik s a türelmes olvasó azt hiszi, hogy itt megint valami másfajta népről van szó. Pedig ahelyzet az, hogy a kusiták- talán éppen rokonaik segítségére jönnek be valahonnan keletről. HammurápiBabilonjának bukása után tehát a következő helyzet áll elő:

1. Hurrita-mitáni-subar uralom a Delta-vidék északi részén,

2. Káld-sumir-subar uralom a régi Subir-Ki területén és a Van-tó környékén.

3. Kusita-kassita birodalom Babilon centrummal - kiterjesztve a Zagrosz - hegység keleti oldalára is.Mind a három uralom sumir fajú és sumir alapnyelvű - természetesen a fennálló nyelvmódosulásokkal.

A Kr. e. 1200-ban megszilárduló asszír uralom 400 éven át szélesíti a területfoglalásaival az éket ehárom uralom között, és hatalmi fölényét 600 éven át a legnagyobb kegyetlenséggel terjeszti ki. Az asszírbirodalom megszilárdulásakor és a fenti királyságok likvidálásával a mezopotámiai sumir származású néphelyzetét a következőképpen látom:

a) Subarok-hurriták-mitánik-káldok: mindig feljebb húzódnak észak felé a már irracionálissá vált kitérésiúton. Az asszíroknak sikerül a Van-tóig feljutni - de az Urmia-tó környéke hatáskörükön kívül esik és


5 von 41 07.01.2014 20:06

ugyancsak a kaukázusi vidék is. Az új letelepedések helyei UR-AR TU, már ma-da-a és mat ma-na-a(Baráth Tibortól tudjuk: a mat kifejezés földet, országot jelent. -A szerk.), vagyis a Káspi-tenger és aFekete-tenger közti kaukázusi vidék.

b) Kusiták-Kassiták: átkelnek a Zagroszon és behúzódnak a hegyek közé, ahová az igen sok veszély miattaz asszírok nem nagyon törnek be, de sok kellemetlenséget okoz nekik a krónikákban sokat emlegetettkassu nép. Hogy itt laktak a Zagrosz-hegységben, s annak keleti oldalán - tudjuk Sutruk Nahunte elámikirály ékiratából, aki K.r. e. l 130-ban a Zagroszig üldözi őket. Birodalmukat Luristánnak nevezik, és őkaz alkotói azoknak a remek lurisztáni bronzoknak, melyek művésziességét ma is csodálja a világ... Deerősek és élnek. Macedón Sándor is harcolt ellenük. Hiszen Kr. e. 317-ben Antigonos főtisztje MacedónSándornak (de Kr. e. 306-301. között király). Seleucidot - aki ebben az időben szintén még csaktábornok - Sasában hagyja és ő maga a kusita-kassiták ellen indul, hogy adófizetésre kötelezze őket, de"iszonyú nehézségek után megtörten érkezik vissza seregével és nem sikerült a "fanatikus hegyilakóktól"behajtani az adót". No és ezek után azt is megkérdezhetjük, hogy mi lett a mitánniakkal és a régiSUBUR-föld népével...? A szakirodalom erről nem beszél, de megállapítja azt, hogy a Van-tó környékénlétesül egy "káld-királyság" és az Urmia-tó környékén (ahonnan Ziwiyéből előkerültek a remek szkítaaranykincsek) - (amelyeket Bakay szintén szkítának ismer fel. -A szerk. BK 79.0.) - nagy népsűrűsödésészlelhető. Valószínű tehát, hogy az asszír kegyetlenség elől a "nem semita nyelvet" beszélő subar-babiloni és mitanni nép ide, észak felé összpontosítja erőit.

Ezt a néptömeget azonosítja a szakirodalom azokkal a "médekkel", akik Kr. e. 612-ben földig romboljákNinivét és ezzel véget vetnek az asszír uralomnak. Egyedül a médek voltak elég erősek ahhoz, hogylegyőzzék az asszírokat?

Ugyanis egyáltalán nincsen tisztázva az, hogy kiket kell érteni a British Museum B. M. 21901. sz. KáldKirályi Krónika ékiratában feltüntetett "mat ma-da-a" és "mat ma-na-a" nevű népeken, akiknek vezérük-a szintén nem tisztázott "Umman-manda". (A tisztázást segítheti egy újabb adat, a Kr. e. 673. cím (BK)alattiak áttekintése a szkítákról. A felvetés annál is elképzelhetőbb, hiszen a szkítákról tudjuk, Kr. e.673-ban is a környéken csatáztak - akkor az asszírok oldalán.)

Mindenesetre nem lehet elenyésző népecskéről beszélni, hiszen a ninivei győzelmet, Asszíria bukásánakdöntő ütközetét, amelyről a történelemírás úgy tudta, hogy a "babiloni csapatok győzelme" volt, ezt a"mat ma-da-a" és "mat ma-na-a"-i nép egyedül nyerte meg. Egyedül győzte le az asszírokat, mertNabopolasszar babiloni serege elkésve érkezett. A csata után jött meg és egyetlen tevékenysége az volt,hogy a "mat ma-da-a" -iak becsületességével két részre osztott zsákmánynak a felét átvegye mintszövetséges. (Ugyanez történik Kr. u. 627-ben Bizánc alatt az avar Baján-fi és a perzsák esetében is- mintolvashatjuk majd az említett évszám címe alatt.) Ma médeknek nevezik őket - de szerintem ez a népszoros kapcsolatban állt fajilag és nyelvileg a mitáni-káld-subar szövetséggel és a szarmatákkal, hiszenPlínius a szarmatfákat a médektől származtatja és Herodotos szkítáknak ismeri el őket. Itt nem az afontos, hogy a népek eredeti megnevezéseit találjuk meg, hanem az, hogy a Mezopotámiábólkivándorlottak útját követni tudjuk. (Hogy is van ez? A méd - mat ma-da-a - szkíta fajilag és nyelvilegszoros kapcsolatban van a mitáni - káld - subar - szarmata és méd - szarmata és szkíta népekkel?Lehetséges, hogy ebben az önmaga körül forgó működben is megleltünk egy újabb fonalat, és egy népnevének szinonimáit taglaljuk, nem először? -A szerk.) c) Babilon a maga reformált állapotában sumirmarad, hiszen nincs olyan asszír uralkodó, aki ellen Babilon fel nem lázad addig, míg végreNabopolasszar- csaknem 600 év után meg tudja szilárdítani az évszázados babiloni forradalmakuralmát...A háborúknak is más az indítóokuk. Nem területi hódítás, hanem a "kiválasztottság", az isteni"küldetés" érvényesítése az, ami a tömegeket megmozdítja. És ebben a nagy zűrzavarban egyedüli nép a"subar", mely a legrégibb tradíciók letéteményese és így tiszteletet kap minden testvérnépétől, mert azokmég tudják, hogy kik a subarok.

Kr. e.1530 Mezopotámia PV

Bábelben II. Burnaburiás autonóm területnek kénytelen elismerni a kasszu katonai parancsnokot, IV.Puzur- Asszurt.

Kr. e. 1520 Égei- tenger BT III. 5.o.

A Santorin (Théra) vulkáni felrobbanása. A lakosság egy része észak felé húzódik, az Égei világsúlypontja Mikénébe helyeződik át.

Kr. e. 1500-tól Közép- Ázsia BT III.135.o.

A Turáni Alföldön árják és kusok keveredéséből magyar nyelvű népek alakulnak ki. Társadalmi éspolitikai szervezetük szkíta, hun és egyéb neveken volt ismert. Gazdasági és politikai hatalmuk


6 von 41 07.01.2014 20:06

Nagy-Ázsia értékesebb részeire is kiterjedt és jelentős turáni gyarmatok alakultak ki több tájon, mint pl.az Altaj hegység lábainál, ahol aranyat bányászó szkíták éltek.

Kr. e. XVI. sz. Mezopotámia BT 213.o.

KOSA, KASSI uralkodók Babilon trónján. Szerepük 500 évig tart. Ekkor kezdődik a magyar népekvezető szerepének meggyengülése. A sivatagból beszivárgó népek birtokba veszik a magyar alapításúAsszír városállamot.

Kr. e. II. évezred vége Kis Ázsia PV A boghazközi rovott írásleletek.

Kr. e. XIV sz. Közel-Kelet BT 214-216.o.

A Katti birodalom két további hun törzsszövetség bekebelezésével bővül. Az egyik a Tigris és Eufráteszfelső folyása közt kialakuló HURI, Úri, Úr nép volt, a másik a tőlük nyugatabbra lakó MITANNI.Nagyon keveset tudunk róluk. Mitanniból egy pecsétet olvasunk: "Magyarok ezek Arméniából, Árpádokországából" A hurik a Van-tó környékéről Kr. e. 2000 táján lassú mozgással indulnak el. Mindkét népszimbóluma a hegedű, az Égető kifejezésére szolgált, s a napisten egyik fajta megjelölése volt. Magukat ahegedű-nép részének, húrjának képzelték, országuk HOR-i-TA, Úri föld, királyuk lakóhelye UR-HOI, Úrhelye, annak nagyobb környéke UR-HENA, Úr hona. Az összes árja fajú népek magukat ARIYAfajtájúnak mondották. Kilétüket a fenti pecsét felirata tisztázza.

A fentebb idézett eseményekkel párhuzamosan közbeiktatok egy szemelvényt Roman GHIRSNMAN Azókori Irán c. művéből (46 -47. o.). Ghirshman nagytudású, jeles régész, a Régi Keleten igen sokat ásottés később publikált is. Elévülhetetlen érdemei vannak a ziwiyei szkíta kincsek összegyűjtésében (BK) ésa pártus történelem - bár indoeurópai szemléletű - megőrzésében. A Kr. e. II. évezred közepének főleg ahettitákkal kapcsolatos eseményeit ő egészen másképpen látja. Könyvének szereplői indairániak,indoeurópaiak, indoárják, barbárok nomádok és ismeretlen eredetű népek. A szereposztás nyilvánvaló:indok az elképzelt felsőbbrendű nyugatiak elképzelt keleti ősei, a "barbár-nomád ismeretlen " pedig azősi kultúrát vivő őshonos népek, amilyenek mi is vagyunk. Aki nagyon ismert, azt megnevezi. A prímetnála mindig az indoval kezdődő előbbiek viszik- utóbbiak leginkább csak zavaró körülménykéntjelennek meg a színen. Megnevezni nem tudja kedvenceit, mint ahogy a "nomádokat, barbárokat" nemakarja. De egyik sem csoda, az "indo"-k valóban ismeretlenek leginkább (számára), vagy úgy szeretnéőket látni, vagy nem indo-k, és akkor jobb, ha ismeretlenek is maradnak A barbárokat mi mind ismerjük:urartuiak, hettiták, szóval sumeriai leszármazottak, rokonok. Igazi programtörténelem kerül ki kezeiközül, az azóta letűnőben lévő indotörténelem. Néha mégis elszólja magát, és az előző mondatbangaládul beszivárgó' egy-két ismeretlen összeáll a régebbi ismeretlenekkel és hirtelen magas kultúrájúbirodalmat alapítanak az indok rovására. Ősi rokonaink is gyakorta indová magasztosulva alapítanakkirályságokat. Mivel ennek már nyoma van, nem kerülheti ki a megemlítésüket. Meseszerű fordulatokkaltarkított elbeszélése is igen figyelemre méltó, a Kaukázuson átvonuló néhány indo Mitannibanvéghezvitt karrierje egyenesen irigylésre méltó. A dolog csattanója az, hogy mint kiderült a kutatásoksorán, az indok elmélete feloszlott, mert nem voltak indok, azokat csak a romantikus nyugati történetírástalálta ki.

Az pedig külön tragédia, hogy az említett művet az ókorral foglalkozók alapműnek tekintik szerte avilágban és itthon is. Aminthogy azonban minden relatív, mondhatjuk azt is, hogy egy nagytudásúindopárti művét még mindig jobb olvasni, mint a Korai Magyar Történeti Lexikont, mert az nem is ismeripl. a pártusokat, amint arra a figyelmet Bakay ráirányította. De ez a jelenség is csak az indeurópai-finnugorista történetírás következménye, főszereplői a tisztelve szidalmazott, kritizált indo kontra atudatlanságot terjesztő finnugorizmus.

Kr. e. II. évezred Kis-Ázsia, Irán R. Girshman

Nyugat-Ázsia történelmét az i. e. 2. évezredben alapvetően meghatározta az az esemény, hogyindoeurópai eredetű népcsoportok tűntek fel az ókori világnak ezen a részén őslakóknak nevezhetőnépek között. Ez a népmozgás Iránt sem kerülte el, bár a Felföldön az újonnan jötteknek egyelőre mégcsak viszonylag kisebb szerep jutott. Az indoeurópaiakat minden jel szerint az általuk lakott területekhátországában élő népek nyomása késztette arra, hogy elhagyják hazájukat, a dél-oroszországisztyeppeket, ahol a nagy vándorlást közvetlenül megelőzően éltek, és ahonnan valószínűleg két ágraszakadva keltek útra. Egyik csoportjuk, a nyugati ág, a Fekete-tenger mentén haladt végig, majd aBalkánon és a Boszporuszon átkelve behatolt Kis-Ázsiába. (!) Itt az új jövevények, az ezen a területenőslakosnak tartható aziánus népességgel keveredve, hamarosan megszerezték a vezető szerepet, éslétrehozták a hettita szövetséget. (!) Birodalmuk a korszak nyugati monarchiáinak sorában főszerepetjátszott. Hódításaikat egyre nagyobb területre kiterjesztve, még Babilonon is sikerült rajtaütniük,elfoglalták és kifosztották a várost. De győzelmüket nem használták ki, szinte azonnal visszavonultak, és


7 von 41 07.01.2014 20:06

a hódító korszakot hamarosan hanyatlás követte. Az i. e. 2. évezred második felében azonban abirodalom friss erőre kapva született újjá, bekebelezte a szomszédos királyságok egész sorát, köztük ahuni birodalmat és Mitannit, és szemtől szemben találta magát a szíriai és palesztinai területekenterjeszkedő Egyiptommal.

Az indoiráninak nevezhető keleti ág a Káspi-tenger partjai mentén, indult kelet felé. Egyik, meglehetősenkislétszámú és valószínűleg elsősorban harcosokból álló csoportja keresztülhaladt a Kaukázushegyláncain, és eljutott az Eufrátesz nagy kanyarulatáig. Itt rövid idő elteltével összeolvadt az aziánuseredetű őslakossággal, (!) a hurrikkal, létrehozták a Mitanni királyságot, uralmukat kiterjesztették Észak-Mezopotámiára és Asszíriára is, sőt hatalmuk nagyságának bizonyítékát adva, bekebelezték a Zagroszészaki völgyeit is, ahol a gutik éltek. (!)

A királyság legényesebb időszaka i. e. 1450 tájára tehető. Egyiptom szövetségese lett, és aleghatalmasabb fáraók mitanni királyok leányait vették feleségül. Ám a királyi család belső viszályai éslázadások következtében meggyengült ország nem tudta a virágzása teljében lévő hettita birodalommalszemben függetlenségét megvédeni. Az i. e. 14. század végén Mitanni végleg eltűnt a történelemszínpadáról, de az utókorra hagyta fejlett civilizációja, erőteljes és sajátos művészete számos emlékét,melynek gyökerei a sumer művészetből táplálkoztak, és amelyet ugyanakkor egyiptomi és égei hatások isgazdagítottak.

Valószínűnek tűnik, hogy a Mitanni királyság kialakulása idején a hurri népesség már teljesen elnyelte azindoeurópai jövevényeket, csupán vallásuk némely eleme és ősi panteonjuk néhány istenneveemlékeztetett egykori jelenlétükre. Az egyik hettita király és az egyik mitanni uralkodó között jött létreaz a szerződés, melyben Mitra, Vanma, Indra és a Nászatják neve szerepel, ugyanazok az istenek, akiketa mitannik közeli rokonai, az ugyanebben a korban Indiában letelepülő indoeurópaiak (tulajdonképpenaz indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó indoiráni ág indoárjáiról van szó) is ismertek.

Kr. e. XIV. sz. Égei- medence BT III. 8. o.

Kialakul a Krétai Birodalom.

Kr. e. 1360 Mezopotámia PV

Asszíria már de facto létrejött. Az ez idei főparancsnok önálló külpolitikát folytat, a névleges király csakjegyzékekben tiltakozik.

Az asszírok hettita szövetségben felosztják Mitannit. A hatalmától és katonai bázisától megfosztottkasszu uralkodót szemita forradalom távolítja el.

Kr. e. 1300-750 Cimmeria BT III. 78.o.

A cimmerek országának önálló nemzeti léte. A Dontól a Kárpátokig terjedő területet a Dnyeper osztottaketté. A tudósok Mezopotámiában és Iránban látják származási helyüket. A CimmEri, SzemÚri nép,Napistenhívő. E nevük mellett használták a Madai, Méda nevet, amelynek magyar értelme Mat-i, földi,Honfi. Helyneveik: Cimmerikum, Szam-Ta-Rovo, Szamas-Un (Szemes Hon). Nevet adtak: Dnyeper,DANA-BER, Tanya Bora- később BoR-yST-HEN-ES, Az Est-Hon Bora, tehát est-honi nép adta e nevet.Másik két határfolyó a Duna, DANU-BIS, Tanya vize és a Don, TANA-IS, Tanya vize.

Nemzeti létüknek a szkíták vetettek véget. Többségük észak felé ment a Balti-tenger partjára, másikjelentős részük a Fekete-tenger déli oldalán talált új lakóhelyet. Egy kisebb néptöredék, köztük afejedelem törzse a Kárpát-medencébe vonult.

BaltikumA Balti-tenger déli partjára költözöttek Est-Honi, ESTI, AESTI, észt népek lettek. Ma csak az észtekrevonatkozik az elnevezés. A többi esti törzs vérségi elaprózódást követve külön politikai keretbeszervezkedett törzsnevén, amit legtöbbször a hon szóval bővítettek ki. Ezek a Lethoni, Lithuani, Livoni,Kuroni, Inkeri (Hungari) és Mazuri (Magyari).

Helynevek Lettországból: Kalota, Lippa, Tápió, Nova stb.

Kr. e.1300-tól 600 körülig GL I.242.o.

A szkíta kérdéssel kapcsolatban külön kell foglalkoznunk Mészáros Gyula alapvető fontosságúfelismeréseivel (Kelet-Európa néptörténete II. - Chattiak és skythák), mert ezek is osztoznak a többi,nem kizárólagosan, finnugor szemléletű kutatási eredmény közös sorsában: finnugor eredetünkirányzatának jóvoltából a süllyesztőbe kerültek, s a mai napig szisztematikusan ignorálják őket.


8 von 41 07.01.2014 20:06

Mészáros alapos forrásvizsgálatokkal, névhasonlításokkal és elmélyedt művészeti motívum elemzésselolyan eminens jelentőségű elő-ázsiai - szkíta összefüggéseket tárt fel - már a 30- as évek végén -,amelyeket a régészeti kutatások azóta legnagyobbrészt messzemenően megerősítettek.

Kimutatta, hogy Kr. e. 1300-tól kezdődően délről északra irányuló vándorlások indultak megKis-Ázsiából és Észak-Mezopotámiából a Kaukázuson át a Kubán-Terek-Kobán vidékére, Acsontmaradványok ebből az időből mind a KobánnáI, mind a Kur-Araxes mellett, mind pedigKappadókiában ugyanazon hosszú fejű és rövid fejű népcsoport szoros együttélését és keveredésétbizonyítják. E vándorlások a Kr. e. 7-6. században érték el tetőpontjukat. Hatalmas Elő-ázsiai tömegeközönlötték el a Kubán-Don környékét és a Fekete-tenger északi partvidékét. Kultúrájuk szervesenösszetartozik, fő eleme a vas általános használata. Egykorú források egyértelműen bizonyítják, hogy enépek a szkíták voltak. A szkíták tehát a Kr. e. 7. századot megelőzően a Kaukázustól délre laktak -állapítja meg Mészáros.

A fennmaradt szkíta helynevek sok esetben azonos hangalakban megtalálhatók Kis-Ázsiában ésTranszkaukáziában is, néha az ékírásos hettita időkig visszamenőleg. Ugyancsak szemléltetődokumentumokat találunk a szkíta vándorlás kiindulópontjának meghatározására a szkíta személynevekpárhuzamaiban. Azonos szójelentéssel bíró azonos személynevek tűnnek fel mindkét területen, amelyekKis-Ázsiában túlnyomórészt a jellegzetes, hettiták előtti ősnyelvi rétegből erednek. Többek között azelső ismert szkíta királyok nevei, "Partatua" és "Madyas" vitathatatlanul ősi kis-ázsiai nevek. (V.ö.KÖNIG: Die älteste Geschichte der Meder und Perser) Majd nyomatékosan rámutat arra, hogy az antikforrásokban említett négy szkíta társadalmi réteg pontosan megfelel a babiloni, asszír és a hattitársadalmak tagozódásának. Megállapítja, hogy a hettita hely-, folyó-, hegy- és tartományneveklegnagyobbrészt a patti őslakosság nyelvéből származnak. Ugyanígy a legtöbb személynév is, még ahettita királyok nevei is. A hettita udvari ceremónia nyelvében, a méltóságnevek között, a vallási kultuszszövegeiben, szintén nagyon sok hatti szó található, sőt a legtöbb istennév is hatti eredetű. Mindezekegyértelműen bizonyítják, hogy a hettita birodalom döntő etnikai tényezője az őslakos hatti nép volt.

Az 1200 körüli katasztrófa, az ún. "tengeri népek" inváziója után Kappadókiában, Észak-Szíriában még500 évig több "késő-hettita", azaz hatti állam létezett. Ezen országok onomasztikonja (névanyaga)szintén túlnyomórészt hatti nyelvű. II. Sargon (helyesen Sarru-Kenu) asszír király Kr. e. 717-ben foglaltael utolsó támaszpontjukat, Karkemisz városát. Nem sokkal ezután az Urmia-tó környékén új nép jelenikmeg, az "asguzai" vagy "iskuzai", azaz a szkíták. Az európai történetírás ezt a szkíta betörést egy Belső-Ázsiából kiinduló népvándorlás részeként értelmezi. Erre azonban semmi bizonyíték nincs.Ellenkezőleg, a szkíták nemzeti neve és személyneveik elemeikben és szerkezetükben a hatti nyelvkétségtelen maradványait érzik. De a görög források tanúsága szerint is a szkíták Kis-Ázsiából,Transzkaukáziából vándoroltak be Dél-Oroszországba. Eleinte az Araxes körül laktak (Herodotosz,Diodoros Siculus), Plinius Szíriába helyezi legrégibb hazájukat. A görögök szerint a szkíták találták fel avasmegmunkálásának fortélyait, sőt a kovácsfújtatót, a rézöntést, a horgonyt és a fazekaskorongot is(Euphoros, Kr. e. 4. sz.). Azóta tudjuk, hogy a vasat először valóban a hettiták használták. Az antikhagyomány - igen helyesen - átvitte az ősi kis-ázsiai kultúrnép tetteit annak etnikai utódaira, a szkítákra.Emiatt írja például Justinus, hogy a szkíták az egyiptomiak mellett a világ egyik legrégibb népe, s 1500évig uralkodtak egész Ázsia felett. Uralmuknak az asszírok vetettek véget. Mészáros nyomatékosankiemeli, hogy ez a hagyomány szinte teljesen megegyezik az utóbbi évtizedekben megismert ősielő-ázsiai történelemmel, nem lehet tehát véletlen, még kevésbé mese.

Bizonyítható például, hogy a kora vaskori Kobán kultúra Kis-Ázsiából, a hettita kultúrkörből származik.A szkíta szimbolika is részletekbe menően megegyezik a korábbi kis-ázsiaival. A szkíta művészetvezérmotívuma, a szarvas, amely eredetileg napjelkép volt, megtalálható a Kr. e. 2. évezredbenKappadókiában, Szíriában, a 3. évezredben pedig Mezopotámiában. A kiterjesztett szárnyú sas is igengyakori a szkítáknál. Ez is napszimbólum. Előfordul már a 4. évezredbeli Susa-kerámián, a 3. évezred 1.felében a szuméroknál (Irndugud-relief- a szarvasokkal együtt!), a 2. évezred közepén és végénKappadókiában. A Kr. e. 1000 körüli Kobán kultúrában jelenik meg először a Kaukázustól északra. Ahorogkereszt már a samarrai, susai kerámia kora óta (5-4. évezred) gyakori Elő-Ázsiában. A Kaukázustólészakra e motívum is a korai vaskorban tűnik fel először, majd a szkítáknál általánosan elterjed.Ugyanígy a kőszáli kecske az oroszlánfejű és a madárfejű griff, valamint a kardkultusz is bizonyíthatóanelő-ázsiai örökség a szkítáknál.

A szkítákat az európai tudomány Zeuss és Müllenhoff óta iráni fajúnak, nyelvüket iráni nyelvjárásnaktartja. Midőn azonban 1928-ban megjelent az Elbert-féle "Reallexikon der Vorgeschichte ", mindösszehat olyan szóalakot tudott felmutatni, amelynek iráni eredete bizonyítottnak látszott. E hat szó közülazonban csak három kétségtelenül iráni - jegyzi meg Mészáros -, s ezek közül is kettő egyugyanazonszemélynév kérésze: "Ariapeithes". A szkíta nyelvmaradványok legnagyobb és legbecsesebb részével, abilinguis és quasi-bilinguis emlékekkel viszont semmit sem tudtak kezdeni. Csodálatosképpen nem jut


9 von 41 07.01.2014 20:06

eszébe senkinek, hogy az iráni teóriát talán revidiálni kellene.

Kr. e. 1279 Egyiptom, Hettita Birodalom BT II.94.o

Egyiptom és Hétország nagy szövetségkötése. A szerződő felek egymásnak békét és barátságot fogadtakés katonai segítséget ígértek arra az esetre, ha valamelyiküket egy harmadik hatalom megtámadná, amialatt az akkori viszonyok között csakis a szemitává lett Asszíriát érthették.

Kr. e. 1264 A fenti szövetséget a két dinasztia házassággal is megerősítette: II. Ramás egyiptomi királyfeleségül vette a hetita ősúr, III. Hattusúr csinos leányát, akinek hivatalos egyiptomi címe Ra nővére, RaNeferu, vagyis a király felesége lett.

Kr. e.1251 körül Asszíria PV

I. Tikultu-Ninurta asszír király Babilon bevétele után Marduk isten szobrát Asszurba viszi. A kultikusközpont papsága a Van-tóhoz költözik. Itt alakul ki a káld (chaldeus) civilizáció.

A szabirok (sumérral rokon) Szubartun át a Kaukázus vidékére költöznek. Két emberöltővel későbbtovább nő az itt lakók száma.

Kr. e. 1200 és 1000 között-től (GK, 359. o.)

A szkíták - nem tudni mikor, talán a Kr. e. 1200 és 1000 között (?) - érkeztek a szarmata síkságra, debizonyára a Kaukázus felől. (Közép-Ázsiából való jövetelük mondája egy hajdani masszagéta háborúután (?) Herodotosznál is csak merő találgatás.) Éppen Herodotosztól tudjuk, hogy a szkíták Elő-Ázsiátegy ízben maguknak követelték, és a VII. században, amikor szövetségesül hívták őket, annak északirészét meg is szállották, és egy emberöltőig meg is tartották. Justinustól a Kr. e. II. században úgy tudjuk,hogy a szkíták, vagyis őseik voltak Elő-Ázsia első ismeretes urai. Hagyomány ez is, de az összes és főlegnyelvi adatok megerősítik ezt. A szkíta nyelvmaradványok a szumér nyelv elemeinek felelnek meg ésnem a török nyelveknek. Iráni megfelelések igazában még aligha akadtak közöttük. Amit ez iránt eddigfelhoztak, többnyire helyt nem álló, jobb híján tág erőltetés. Bár feltehető, hogy óiráni szótári egyezésekkisebb mennyiségben csakugyan lappanghatnak közöttük. Az adatok összevetéséből - amint azt máshelyen kifejtettem - Mezopotámiából Médiába szakadt szuméroknak iráni népekkel való keveredésétbízvást megállapíthatjuk.

Óiráni eredetű, a szanszkritban már meglevő nyelvtani formák, valamint lényeges szavak a magyarnyelvben, melyek másfelől a szumér nyelvvel kapcsolatosak, jól ismertek. Az északi finnugornyelvekben, amelyeknek a mai határa a mai Oroszország közepéig nyúlt le, egy részük szintén megvan. Avalóságban számos összevetett adat alapján - az embertan és a történeti emberföldrajz adatait is ideértve- az iráni adalék csak közvetlenül Iránból eredő örökség lehet a magyar nyelvben. Hasonlóképpenfeltehető ugyanaz, vagy ki is következtethető a kihalt kazárban és társnyelveiben és a szkíta közvetítőnyelvben - az ezúton való alaki és anyagi kölcsönzés pedig az északi finnugor nyelvekben.

Őskori, szibériai érintkezés az említett nyelvű népek részéről óirániakkal (!) igen-igen távoli, laza feltevéscsupán - régészeti vagy állat- és növényföldrajzi, változó szórványjelenségek korántsem bizonyítják -még erőltetés árán sem azt, ami amúgy is valószínűtlen.

Kr. e. XIII. sz. vége Urartu BK 38.o.

Az asszír király, I. Tukulti-Ninurta (1233-1197) már viselte a Naíri királya címet. Mi volt ez a Nairi éshol terült el? Az ékírásos táblákról kiderül, hogy Nairi azonos Uruatri-val vagy Uratri-val, azazUrartu-val. Az 5165 m magas Ararat nevében is ez rejtőzik. Urartu első királya

Aramu volt, akinek országa a mostani Örményország, Törökország és Irak területén feküdt, a Kaukázusdéli oldalán, ott, ahol a Tigris, az

Eufrátesz és az Araxész folyók erednek, ott, ahol a három nagy tó terül el: Van, Urmia- és a Szeván-tó.Noha a téli időszak fél évig is eltart, a roppant kedvező éghajlat miatt 1800 m tengerszint felettimagasságban is kiválóan megterem a búza és virul a szőlő. Urartu évszázadokon át Babilon legfontosabbborexportőre volt! Kiváló hegyi legelőin pompás lovak tenyésztése folyt, Urartu adta az ókor legjobb éslegnemesebb lovait. (Sztrabon!) Ezenkívül gazdag fémkincsekben: ezüst-, réz- és vasbányái nevezetesek.Noha már a Kr. e. XII. században megemlítik, igazi virágzása ennek a bámulatos országnak a Kr. e.IX-VI. század közé esik. (I. Szardüri, II. Szardüri, I. és II. Rusza, I. Argisti, stb.) Bár év századok ótarabolják és fosztogatják az urartui emlékeket, rendkívül jelentős a tárgyi és írásos forrásanyaga. Voltakváraik, erősített városaik, templomaik és csodálatosan megépített vízvezeték- és öntözőcsatorna-


10 von 41 07.01.2014 20:06

rendszerük. A vizet a Van-tóból vezették pl. a fővárosba, Tuspa-ba (Menua-csatorna), amely kőbőlépült, szélessége 4,5 m, mélysége 1,5 m, hossza pedig 50 km. Vízhozama 1500 liter/sec volt. Alegjelentősebb régészeti feltárások Karmir-Bluron, Erebuniban, Toprak-Kalában és Altin-tepe-a voltak.Karmir-Blur (Vörös-domb) ősi neve Teisebai (régebben Teisebani-nak mondták), ahol 1939-ben kezdtékel az ásatásokat.

Kiderült, hogy a II. Rusze király által a Kr. e. VIII. században alapított 30 ha-os város (ebből csak 4 ha-ttártak fel) 7m magas és 3m széles városfallal volt körülvéve. Mind a városfal mind az épületek kőből, 51X 35 x 14 cm-es téglából és nemes fából voltak megépítve. A palotában feltártak nyolc bortárolót 400000 liter befogadóképességgel! A gabonatárolókban 750 tonna gabonát tudtak elraktározni. De voltakkülön olaj- és sörtárolók is. Ereburban, amelyet ugyancsak a VIII. században alapított I. Argisti fia,többek között kettős oszlopcsarnokos homlokzatú templomot találtak (40 X8 m, ezt szuszi-naknevezték), döntően fából építve. A faoszlopok bazaltoszlopokon álltak. Hogy a templomoknak milyengazdag belső díszítései voltak, arról a muszaszíri Haldi-templomról szóló asszír leírás tanúskodik. Azasszírok ugyanis Kr. e. 814-ben elfoglalták ezt a templomot és felsorolták az arany- és ezüst "pajzsok"tömegét, amelyek oroszlánokat, sárkányokat, kutyákat, stb. ábrázoltak. Az urartuiak azonban emeletesházakat is tudtak építeni, ezt egy bronz ház-modell igazolja, amelyet Toprak-kaleban találtak. A paloták(é-gal) belsejét gyönyörű freskókkal díszítették (Kef Kalesi, Tuspa, Telsébai). A temetkezési szokásaik isfontosak számunkra.

Sziklába vágott barlang-helyiségeket hoztak létre (Altin-tepe), s ezekben helyezték el halottaikat vagy kőszarkofágokban, vagy hamvasztva, urnákban. Az urartui régészeti anyag zöme azonban nem ásatásokbólvaló, hanem - csakúgy, mint az ún. lurisztáni bronzok esetében - rablásokból. A kirabolt lelőhelyekanyagaiból eddig már három "világkiállítás" volt (München, Gent, Jeruzsálem). A szebbnél szebb tárgyakszétszóródtak az egész világon. A kerámia jellegzetesen festett (külön érdekesség az ún. csizma alakúedények), ismert lelettípusok még: melldíszek, medallionok, csészék, fémveretes vödrök (situlá-k),pajzsdudorok, sisakok, tegezdíszek, kocsidíszek. Ezeken állatábrázolások (II. Szardur pajzsán például 7oroszlán, 24 ökör), életfák, palmetták, szarvasok, gránátalmák láthatók. Külön érdekesség az állatokhátán álló istenalakok és géniusok.

A sziklaépítményeken, a templomokban, az edényeken, agyagbullákon számos felirat maradt meg. Azasszír ékírás átvétele ellenére az urartuiak nyelve nem indoeurópai, hanem ragozó, mint a sumir és pl. amagyar. Nyilvánvalóan hurri népről van szó, amely rendkívül nagy hatást gyakorolt a szkítákra. Azurartui hatalom a Kr. e. VI. században eltűnik, emléke azonban megmarad, hiszen I. Dareiosz (522-486)nevezetes bisztuni (régebben: behisztumi) sziklafeliratán (perzsa-elámi és akkád szöveg!) szerepel: Urartu- Armina - Arménia, sőt egy urartui férfiú is: Haldita fia, Arahu.

Kr. e. XIII század fordulója BT III. 53

Megindul a harmadik néphullám is Európa felé a Régi keletről a pikt (kus) és maúri (magyar) magyarnyelvű néprészei után. Évszázadokon át tart e folyamat. Az elő jelentősebb rajok Asszírianagyhatalommá válásával indulnak, I. Tiglathpilesar király (Kr. e. kb. 1116-1078) uralkodása alatt. Őhódította meg először Libanont, Kappadókiát, Hétország nagy részét és tömeggyilkolási módszereivelhalálfélelmet keltett a lakosság körében.

Földművesekből áll e hullám főleg, és megtelepszenek a már kevésbé porhanyós földeken is az V.századtól kezdve. Mindez úgy volt lehetséges, hogy a Duna-medencében feltalálták az öntözés nélküligazdálkodást.

Kr. e. XII. sz. Mezopotámia PV

A Van-tótól keletre, az Urami-tó vidékén Uzzi (Hayasha, Kum-uzzu) katonaállamok. Mitannimegdöntése után az ottani úz erők szétszélednek, Kisázsia - negyven lovas nemzetség költözik a Hettitabirodalomba manda katonai kaszt néven -, az Urami-tó vidéke és ősterületük, az 1200 körül Elámihegyvidék mögötti síkra. Ez utóbbiban megalakul a mada (méd) hatalom, szintén lovastársadalom.

A hettiták birodalmát a Tengeri népek döntik meg, az úzok Szubartu szívébe, Uzzuba költözneknemzetségfőik, a kálok vezetésével.

Ugyanebben az időben szemita forradalom Babilonban az utolsó kasszu uralkodó ellen, a (1171) kasszulakosság a Van-tó környékére megy.

A Duna-medence összeköttetése a Régi Kelet nagy kultúrközpontjaival ettől kezdve fokozatosannehezebbé válik és 750 táján egészen megszakad. Az érintkezést előbb a trójai háború és az asszírhódítások korlátozták, aztán a Balkán politikai helyzetének gyökeres megváltozása. Ez események után a


11 von 41 07.01.2014 20:06

Duna-medence további bevándorlókat dél felől nem kapott, hanem keleti határain keresztül. De ezek anéphullámok is a magyar népek nagy őshazájából indultak ki, csakhogy annak India és Belső-Ázsia feléeső határvidékeiről s bennük a turániak voltak többségben, főleg szkíták és hunok. A nem magyarszerzők munkáiban teljes az egyetértés az eddigiekkel. Amire nem találni ott választ, az e nép nyelve ésnemzetisége. Megválaszoljuk a kérdést most: magyar, mégpedig ízes.

Korezm-mel kapcsolatban Bakay Kornéli idézzük. (BK. 198-200.0.)

Szergej Pavlovics Tolsztov (1907-1976) 1929 és 1950 között feltárta a homoktenger alól az ókor egyikigen jelentős civilizációját: Korezmet. Tolsztov Közép-Ázsia Egyiptomának nevezte el Korezmet, amelyaz Amu-Darja, az ókori Oxus folyó egyik hatalmas és igen termékeny oázisán jött létre. Az ásatások1937-ben kezdődtek, s az első eredményekről Tolsztov már 1948-ban beszámolt s ezt a könyvetcsodálatos módon már 1950-ben magyarra is lefordították. A tudós szerző kutatásai beigazolták, hogyKorezmben az első kultúrák a Kr. e. IV. évezredben létrejöttek s valószínűsíthető, hogy a mezopotámiaisumér városok népe talán éppen erről a területről vándorolt le a Perzsa-öböl vidékére. Az mindenesetrealigha vonható kétségbe, hogy a két terület között igen szoros volt a kapcsolat. Amint később látnifogjuk, rendkívül sok hasonlóság mutatható ki például a sumér és török nyelvek között. (ErreGosztonyira hivatkozva a magunk is utalunk a bevezetőben. A szerk.) Korezm története valójában a Kr.e. XIII. században indul, amikor is Abu Rajbán al-Biruni (a Kr. u. X-XI. század fordulója táján éltkorezmi történetíró) szerint a dinasztiaalapító isteni hős, Szijavus Korezmbe érkezett. Ez a dinasztiaKorezmben 2300 esztendőn át uralkodott, tehát a Kr. u. X. századig. Ennek ellenére nálunk ritkántekintik a magyar őstörténet részének, a mellőzés legkirívóbb példája, hogy a Korai Magyar TörténetiLexikon fel sem vette a címszavai közét Holott krónikáink határozottan tudnak korezmi kapcsolatokról.Kézai Simon Szkítia leírásánál említi a korezmi népet (gens Corosmina), majd pedig elmondja, hogyEdnek és Edemennek az anyja korezmi asszony volt. A korezmi szálakat a Pozsonyi Krónika is ismeri.Abu Hamid al Garnáti, aki Granadában 1080-bon született, 1131 és 1153 között beutazta Közép-Ázsiát,Dél-Oroszországot és a magyar királyságot, ahol

1150-től három esztendőn át élt. Ő azt írja: hogy Magyarországon a korezmiek "megszámlálhatatlanulsokan vannak", a királyt szolgálják, keresztényeknek tettetik magukat és titokban tartják, hogymuszlimok.

Korezmről kétségtelenül keveset tudunk, Tolsztov működéséig szinte semmit. Ennek egyik főokanyilvánvalóan az, hogy Kr. u. 712-ben Kutejba Ibn-Muszlim arab hadvezér elégettette a korezmiarchívumok hatalmas írott anyagát, a tudósokat összeszedte és kivégeztette és mindenkit üldözött, aki arégi hagyományokat ismerte és terjesztette. Hasonlóképpen jártunk mi is a római judeo-kereszténységerőszakos terjesztése után.

Tolsztov expedíciós csapata 1938 után sorra tárta fel a homokba temetett ősi korezmi városokat, várakatés erődítményeket, különösen nagy figyelmet fordítva az oázisok öntözőrendszereire s ezen keresztül aletelepedett földműves népesség és az állattartó nomád népek közötti kapcsolatokra. Bebizonyosodott,hogy az ókorban az Amu-Darja (Oxus) vize valóban az Uzboj folyón keresztül a Káspi-tengerbe ömlött,és csak a Kr. e. II. évezredtől igyekszik az Aral-tóba. A Szír-Darja (Jaxartes) vidékén a Kr. e. VI-V.században a szkíta-szaka törzsek éltek, ám ezek a népek egyáltalán nem voltak nomádok, hanemletelepült és földet művelő népek voltak. Ebben az időben jelentős változások mentek végbe azAral-tótól délre, Korezmben, amelyet régészetileg is jól nyomon lehet követni. Megjelentek anagyméretű, háromlapú kovácsoltvas nyílhegyek és az erős falakkal körülvett gorogyisesék, félköríveslőréses bástyákkal, tégla alapozású védművekkel. A hadsereg eddig is zömmel nehézfegyverzetűlovasságból állt, ám Nagy Sándor hadjáratai után, amikor is a makedón phalanx szétverte a korezmilovas sereget, átszervezték a haderőt. Megmaradt a nehézlovasság, de hatalmas erejű nyílzápor utánlendültek támadásba. Megerősítették a karavánutak védelmét, amelyek Korezmből az Amu-Darja menténdél felé vezettek: Khazaraszp - Szádvár Dzsigerbent - Kaparasz - Elharasz. A makedón hódítás utánKhorezm maradt az egyetlen független állam, amely még növelte is a befolyását. A Kr. e. II. századbanelfoglalta Baktriát, majd 170ben Szogdiánát, Tocharisztánt és Fergánát.

E korszak, tehát a Kr. e. IV. század és a Kr. u. IV. század közötti időszak két legjelentősebb helye:Koj-Krüglan-Kala, a vallási és asztrális központ, valamint a Toprak-Kala-i palota, amelyet Tolsztov1946-ban kezdett el kutatni s 1950-ig dolgozott itt. Ekkor vetette be először a repülőgépeket és alégifotókat. A 17 000 négyzetméteres erődített várost monumentális sáncok és antik téglából készített 25m magas falak oltalmazták, a palotát külön három 40 X 40 méteres bástyával megerősített falak. A falakszárított téglából és vert agyagból készültek. (Emlékezzünk Stein Aurélra!) A pompás palota, amely az500 x 350 m-es erődített város északnyugati sarkában állt, díszes termeinek falát freskók és szekkókdíszítették, valamint agyag reliefszobrok, a korezmi királyok egész sorozata. Különösen díszes volt amásodik emeleti 5. sz. terem, amelyben a mennyezetet négy faragott faoszlop tartotta. A fekete-sárgatónusú falakat szívalakok, rozetták, akantuszlevelek és rombuszok sávjai díszítették. A figurális


12 von 41 07.01.2014 20:06

ábrázolások közül kiemelkedik a zenészek (hárfás nő, dobos) és az artisták csoportja. Feltűnő ahasonlóság a keresi szkíta-szarmata katakombák falfestményeivel. A várpalotától délkeletre helyezkedettel a Nap és a Tűz temploma, innen indul dél felé egy 10 m széles főutca, amely a várost kettéosztotta. ATűz templomától keletre helyezkedett el a 200 x 130 m-es piactér. Az ebből kiágazó 5-7 m széleskeresztutcák választották el egymástól a korezmi főváros hatalmas háztömbjeit, amelyek mindegyike10-12 szobából állt. Később, az 1960-as években Ju. A. Rapoport folytatta a kutatásokat. A várfalak 7mmagasak voltak és fehér színben tündököltek. (Majd megemlítjük ezt a kazár Szarkel esetében!) Apalotában több mint 100 helység volt három szinten. A palota központja a 300 m2-es trónterem volt,közepén a királyi trónnal, mellette Nana-Anahita (Boldogasszony) szentéllyel. A palota szobáibantöméntelen leletet találtak, így - többek között - sárgabarack, őszibarack, sárgadinnye, szőlő, árpa, kölesmaradványait, valamint kecske, juh, disznó, marha, ló és teve csontjait, továbbá sok gyapjú-, selyem- ésbőrmaradványt, és 1946/47-ben itt került elő az első őskorezmi abc, amelyet fekete tussal egy falemezreírtak, majd később megtalálták az egész levéltárat ( 116 db bőrre, papiruszra és falemezekre írt szöveget).Egyelőre csak annyit jegyzünk meg, hogy a korezmi írás az arameus írás változata. Az arameus írás azalapja a szogdnak, a pehlevinek, a szaszanida pársznak, az ujgurnak, a mongolnak és a rovásírásnak is! Akorezmi nyelv egészen a XIV. századig (a magyar Anjou-korig!) fennmaradt. A toprak-kalai palotafeltétlenül mezopotámiai hagyományokat követ, így a kapcsolat megkérdőjelezhetetlen. Az utcákkal 10negyedre osztott városban igen sok palota és ház fából épült....A falfestmények és szobrok a kusán-gandahári művészet termékei. A toprak-kalai erődítmény és palota, valamint a váras kezdetei a pártusidőkbe nyúlnak, a virágkora azonban már a kusán-gandahári művészeti periódusra esik. Toprak-KalaKorezm fővárosa volt Kr. u. 305-ig. Természetesen temetők is előkerültek. Sajátságos vonás a szabadbakitett holttestmaradványok urnába helyezése! Az időrend, a keltezés legbiztosabb alapjait az érmékjelentik s Korezm esetében az I. századtól csaknem ezer esztendőn át vertek saját pénzeket a korezmiuralkodók! A pénzérmék kora előtt más időrendi fogódzók is használhatók, mint pl. a bronz éskovácsoltvas nyílhegyek Dingilidzse korezmi település esetében, amely település a Kr. e. VI-V. századrakeltezhető. Az első korezmi pénzérméket a görög-baktriai tetradrachmák mintájára verték, ám a görögdioszkurok helyett az éremképen a korezmi lovas jelenik meg.

Kr. e. 1190 körül Sziria BT 216.o.

A hetita főváros egyetlen éjszaka elpusztul, a birodalom összeomlik, népe szertefut. A Szíriában élőmásik hét törzs ezután visszavette hajdani függetlenségét és egy laza konföderáció keretében folytattaéletét hol az egyik, hol a másik törzs vezetésével. Kr. e. 740-ig állt fenn. A birodalom léte biztosította akésőbbi északra vonulás lehetőségét. Kettős hun-magyar jellege mindvégig megmaradt. HONT-IL-IS,Hon Urós hun, MA-UR-S-AR, Magyar Ős Úr és AMMUN-AS, A Mén-Ős magyar királyaik trónneve.

Kr. e. 1150- 800 Balkán BT III. 24-26

Az Égei Katasztrófa időszaka. A Földközi-tengeri szigetvilágba és a Balkán déli területeire betörőszemita dór népesség a Régi Keletről érkezik és kettévágja a vidéket. A magyar őslakosság a Ródosz-Théra-Melos-Korinthosi szoros vonaltól délre Egyiptomba és Kánaánba menekül. Kánaánban egykeskeny parti sávon megalakítják a PILIS-TA, Palesztina államot, öt törzs szövetségét. MásokEgyiptomba mennének, de ott a fáraók felmorzsolják őket. Az említett vonaltól északra élők a Vardar ésMorava folyók völgyén keresztül a Kárpát-medencébe mennek. Akiknek voltak hajóik (achaioi, ahajósok) és nem akhájok. Szicília, Szardínia, az Olasz félsziget, a Brit-szigetek felé és még továbbjutottak. E nyugat felé hajózó csoportok vezérei Brutus, Partholon, Romulus, Remus és az etruszkTarquin. A dór támadás tehát a fenti vonalon keletről történt, ekkor pusztul el a Hettita Birodalom is ésTrója is. Ekkor zajlanak Asszíria véres és hatalmas támadásai, amikkel saját népeit telepíti le itt.

A dór bevándorlás után a Balkáni félsziget nyugati felének nagyobbik része (Epiros, Peloponnésos) dórvezetés alá került Spárta főhatalommal az élen, keleti fele Athén vezetésével megmaradt magyarnyelvűnek (Thessalía, Attika, Achaia, Megara, Árkádia)

Kr. e. XII-VI.sz. Athén BT III. 30. o.

A hellén kultúra formatív szakasza. Herodotos mondja: Az istennevek majdnem mind Egyiptombólszármaztak Görögországba. A görög írás a magyar rovásjeleket Kr. e. 776-tól használja egyszerűsítettváltozatában. A rövidítéseket és összevonásokat nem vették át.

Kr. e. XII. sz.-tól a VI. sz.-ig Brit szigetek BT III. 59

Etrúria kialakulásával egy időben földműves életformájú emberi kötelékek érkeztek a Brit-szigetekre. Azutasok Társak, Barátok és Pártolók néven utaznak. A BARÁT, rovással P-R-T, PRÁT, BRIT alakot vettfel. A BARÁTok országa, Barátok Hona, BARÁT-ANA, BRYTHON, BRITAIN országnévvé alakult.Lakosai Barát-honiak, BRYTHONI, többes számban BRYTHONIC. Ugyanezen időszak alatt benépesül


13 von 41 07.01.2014 20:06

Franciaország is. Általános néven, mint szövetségesek, LIG-ÚR-I szerepeltek. (Liga néven ez átment alatinba is szövetség értelemmel.) A nevet használták még a Duna jobb partjának cgy részén, a Pó folyótóldélre és Spanyolország, Portugália északi részén is. Nem alkottak központosított államokat hasonlóan azetruszkokhoz és brithoniakhoz, hanem kiskirályaik vezetésével kisebb egységekben éltek. Julius Caesarfeljegyzése szerint neveik a Szövetségekben (Civitas): CALETt - keleti, a Szajna alsó szakasza felett azóceánra támaszkodva, BEL-LOVACI - Bál (isten) Lovasai, EDUI - Héti, trójai eredetű, hetita-fajta népvolt, REMES - Ra-mása, egyiptomi eredetűek, BITURIG - Bátrak; egyiptomi eredettel, ARVERNI -úr-vér-Hon-i, úr származásúak, SANTONES - Szent-Honiak, több helyen a négyes szám szerepel anevekben: NAM-NETES, VE-NETES, CAR-NUTES, érthető a SALLASI - szállásokban lakók neve,már Szíriából ismerjük az itt felbukkanó RUTENI, VOLOQUE, rutének és vlachok neveket, későbbMagyarországon is használják e neveket, de csak átruházott minőségben, végül a svájci ÚRI szövetség, akésőbbi konföderáció egyik meg- alapítója.

Francia nyelvészek elemezték az ún. pre-latin földrajzi neveket. Kiválogatták a leggyakoribbgyökszavakat, ezek: APA, ABA a HAB, víz értelemmel, BOR, víz értelemmel, VIS, víz értelemmel, ÁRáradat értelemmel. Talajjal kapcsolatos: PALA, réteges kőzet, pala, TALA, talaj, CAMPUS, Hon-Fűsmező értelemmel, CARA kő értelemmel, CUCC, csúcs értelemmel, aztán Bál, Szem (Samo, Sama), ésÚr, Falu (Plou), Pajta (Baita), Nem Ura, Namour és Szemúr, Saumur nevek. Az eredmény szédületes. Ahelynevekben szereplő magyar szavak: ÚR, LÓ, MÉN gyökök együttes előfordulása 2874, MAG,MAGAR 450, BÁL, BÉL 200, BOR 200, SZEM 200, FALU 75, BARÁT 50, egyéb 200. A Hab, Bor,Víz, Ár, Pala, Csúcs, Talaj, Kő, Fű szavaink hemzsegnek a folyó- és hegynevekben.Köszönet érte Dauzat professzornak.

Kr. e. 1103 Brit szigetek BT III. 59. o.

Brit források - Albanius a Kr. u. V. században, Nennius 822, Geoffrey püspök krónikája 1140 -egybehangzóan szólnak Kis-Ázsiából, Kánaánból, Föníciából és Hétország (Hettita Birodalom)területéről érkező bevándorlókról. Így ért partot a trójai származású Brutus flottája is. Ő maga Ascianus(Őshoni Ős) unokája, aki Trójából menekülve az itáliai Latiamban szállt meg. Neki is menekülnie kellett,mert véletlenségből apját megölte. Híveivel a Loire torkolatánál ért partot, ahol piktek uralkodtak még.Szabad helyet nem találva megütközött velük és Tours-ig jutott, amely a krónikák szerint az ő alapítása.Végleges helyet azonban nem tudott magának szerezni, így Albianba ment. ltt is pikteket talált, de azokmegijedtek és elszaladtak a sziget beljebb eső tájaira, úgyhogy csak az "óriások" leszármazói (maúrimagyarok) álltak ellen. Brutusék győzedelmeskedtek, és az egész Albiont elfoglalták. A hont Britain,magukat Brithoni névvel illették. Fővárosuk Új-Trója, a helyén ma London áll.

Kr. e. 1101 Mezopotámia PV

Bábel Asszíria vazallusává süllyed, a szemita uralkodót elkergetik. A politikai és katonai alap ugyanaz:az úz lovasság Asszíria, a brutális fosztogató terrorállam nagyhatalom lesz, zsákmányéhségekielégíthetetlen.

Asszír katonai rangokat jelentő szavak magyar megfelelőikkel: khasánu-kusán, a kagán helyettese, szalat- solt, zsolt, zupa, fejedelem (akkád sziltanu, etruszk zilath, török szultán), tar tan - tarján, kovácskirály(etruszk tarchun - Tarquinius), vizir - vezér (török vezír), kadar -kádár, bíró (szumir kad, török kádi),kundu - kende, kündü, magas katonai rang, zakhanu - zakanos, közigazgatási főtisztviselő, Árpád apajzsra emelésekor lett ez (kazár, avar, kők-türk kagán), pekhu - bakó, a honfoglaláskor még nem hóhérvolt (török bég, avar teke, kazár beg), harku - horka, kisebbik király, hadseregparancsnok, labattu -lebedu, határőrvidék a kazároknál szlávul.

Kr. e. 1070 Szubartu

I. Tikulti-apal-asszír király a birodalomhoz csatolja Babilont és a maradék Mitanniát is, a megmaradtmanda nemzet- PV.

Bégek szintén Szubartuba költöznek a Van-tó partjára valószínűleg káld keretben.

Kr. e. 1000-től kb. VI. sz.-ig Etrúria BT III. 54.o.

Etrúria első bevándorlói a Kr. e. VI. századig bezárólag érkeznek. A VIII. század folyamán országotalapítanak.

Függetlenségét a Kr. e. I. századig tudja megőrizni, ezután Róma tartománya lett, és néhány évszázadelteltével eredeti egyéniségét elvesztette. A nép TYRRHENI, Turs-Heni, Társ-Honi és ETRUSCANI, HétÚrős Hona, vezérük TYRRHENUS, Társhon Őse.


14 von 41 07.01.2014 20:06

Az etruszk szövetséget 12 úr, ill. hon alkotta TARCHON, Társhon (ura) vezetésével. Minden szövetségeshon élén a LUKO-MON, Lak Méne állt királyi jelvényekkel. Koronát viselt, jogart tartott a kezében. Habírói minőségében működött, kísérete rőzsenyalábokat vitt magával és e faszékekre ültek. (Ugyanezttették a kelták is, sőt Magyarországon is, míg IV. Béla be nem tiltotta.)

A nemzet- és államtudat gyengeségének tudható be -a vérségi kötelékek előbbre tartása miatt -, hogyRóma egyenként tudta meghódítani őket, anélkül, hogy akár egyszer is szembe találta volna magátEtrúria egyesült erejével. Magyarul fejtett etruszk szöveg egy síremlékről, amely egy korsót tartó leányttart: A színe, a szeme fénye, a leányka ruhája elárulja, ki a váza álmodója. Egy árja királyleány, övé aművészi váza. Az etruszk nyelv a magyarnak annyira közeli dialektusa, hogy azonosnak tekinthetjük.Amint a görög kultúra is, a római civilizáció is magyar talajból nőtt ki.

Etrúria GL II. 858-859.o. Kétségtelennek tűnik, hogy az ősi anatóliai-égei nyelvközösség eredetileg azonElő-Ázsiából - főleg a közép-anatóliai Hacilar - Catal Hüyük kultúrkör területéről, kisebb részben aszíriai - kelet-anatóliai - kilikiai Halaf műveltség térségéből - első és második hullámként elvándorolttelepesek nyelveiből, nyelvjárásaiból ötvöződött össze, akik a legelső görögországi (proto-Sesklo,Magulica), balkáni (Starcevo, Karanova), kárpát-medencei (Körös) és mediterrán partmenti földművelőkultúrákat (cardium vagy impresszió kerámia művelődési köre) kialakították. Erre az elsődlegesősanatóliai és szíriai nyelvi alaprétegre rétegeződtek felül azután azok az előszumér, majd később márkimondottan szumér nyelvi hatások, amelyeket a késői Ubaid, az Uruk és a Jemdet Nasr időkben,valamint a 3. évezredben (korai szumér dinasztiák, akkád kor, III, uri dinasztia) Mezopotámiából éskörnyékéről elvándorolt további néphullámok vittek magukkal Anatóliába, az Égeisz térségébe,Délkelet-Európába és a nyugati mediterrán vidékekre. Így tehát az I. könyvben és most bemutatottszemér-görög szópárhuzamok nyilvánvalóan nem közvetlen úton kerültek bele a csak jóval későbbkialakult ógörögbe, hanem kétségkívül az anatóliai-égei nyelvközösség különféle nyelvjárásainakközreműködésével. E tekintetben a minoszit, a pelázgot, a nyugat-anatóliai lydet, kárt és lykiait éppúgyfigyelembe kell vennünk, mint a mykénei kultúrkör közlekedő nyelvét, amely utóbbiból végül az aiol,ion és dór felülrétegezés hatására az ógörög nyelv kialakult.

Láthatjuk, milyen bonyolult nép- és nyelvkeveredések, felülrétegeződések útján konszolidálódtak annakidején az egyes, már konkrétan megfogható nyelvek, nyelvcsoportok, s hogy mennyire naiv módonképzelte el a 19. századi nyelvtudomány azok keletkezését, mindezen komplikált paleolingvisztikaifolyamatokat egyszerűen egyenes vonalú nyelvcsaládi leszármazásra és szabályos hangfejlődésreredukálva.

Nyugatabbra tekintve azonban kissé módosulnak az elő-ázsiai nyelvi hatások összetevői. Így pl. azetruszkban sokkal tömb szumér párhuzam található, mint az anatóliai-égei nyelvcsoport keletebbinyelveinek fennmaradt emlékeiben, holott Etrúria emezeknél jóval távolabbra fekszik Elő-Ázsiától. Ezaz első pillantásra meglepő körülmény azonban egyszeriben érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy azitáliai területeken- eltekintve a cardium kerámia elszórt parti gócaitól - sokkal későbben kezdődött meg aföldművelés, mint az Égeisz térségében, az Itáliába érkezett elő-ázsiai gyarmatosak zöme tehát márfőrészt a késő Ubaid periódus kulturális és nyelvi koinéje idején hagyta el hazáját, s így ezeknektekintélyes mennyiségű nyelvi elemet kellett magukkal vinniük e korszak immár ősszumér, ill. előszumérközlekedő nyelvéből. Vagyis az Itáliában kialakult elsődleges nyelvi alapréteg már nem egyedül azősanatóliai-szíriai neolitikus kultúrák nyelvéből származott, mint az anatóliai-égei nyelvcsoportkeletebbi területeinek primér szubsztrátuma, hanem ezenkívül jelentős mértékben a késő Ubaid korielőszumérból is. Majd a később keletről beérkezett csoportok nyilván szintén több-kevesebb szumérelemet vittek magukkal a szumér nyelv fiatalabb fejlődési fokozatainak nyelvi anyagából - még akkor is,ha nem közvetlenül a szumér nyelvterületről származtak...

Az etruszk műveltségről szólva nem kerülhetjük el, hogy röviden foglalkozzunk Róma alapításával és arómai városállam keletkezésével is. Elsőrendű fontosságú kérdések ezek, mert csak a valóságostörténelmi helyzet ismeretében mérhetjük fel teljes nagyságában azt a döntő szerepet, amelyet azetruszkok a római műveltség, államszervezet, a vallási kultuszok és a szociális berendezkedéskialakításában, valamint a latin nyelv konszolidálódásában játszottak.

Róma Ruma

A régészeti és őstörténeti kutatások már évtizedekkel ezelőtt egyértelműen kimutatták, hogy aRomulus-féle hagyomány, amely Róma városának alapítását Kr. e.. 753-ra helyezi, nem egyéb mintkésői, a Kr. e. I. század elején tudatosan véghezvitt történelemhamisítás, amellyel egy csapásra két legyetakartak ütni.

A legenda egyrészt azt volt hivatva bizonyítani, hogy az akkoriban már világhatalmi szerepet játszórómaiak a görögökkel egyenrangú ősiséggel és műveltséggel rendelkeztek, másrészt pedig egyúttal arra is


15 von 41 07.01.2014 20:06

kiválóan alkalmasnak mutatkozott, hogy a kb. 620 és 509 között uralkodó etruszk származású rómaikirályok (Tarquinius Priscus, Servius Tullius és Tarquinius Superbus) elsőrangú szerepét Rómakiépítésében és gazdasági, szociális, politikai, katonai szervezetének kialakításában-amely dolgokatletagadni semmiképpen sem lehetett, mert görög történészek is megemlékeztek róluk- úgy tüntessék fel,mintha mindazok csupán egy már 150-200 éve fennálló és virágzó városállam életének mintegyszükségszerű fejlődési fokozatait tükröznék, amelyek akkor is bekövetkeztek volna, ha a kérdéses háromkirály nem etruszk lett volna. Ugyanakkor azonban a jó rómaiaknak arra is volt gondjuk, hogy az említettetruszk királyok uralkodása alatt bekövetkezett eminens fontosságú változások, újítások tekintélyesrészét arányosan felosszák az ezek elé beiktatott négy fiktív római király között, hogy ezáltal is azévszázados normális és fokozatos fejlődés képzetét keltsék.

Így Romulusnak tulajdonították az első állami berendezések létesítését, a szenátus megalapítását, a népkúriákba való beosztását és a hadsereg megszervezését. Utóda, Numa Pompilius vezette volna be avallási kultuszokat, a harmadik királyra, Tollus Hostiliusra ruházták Alba Longa lerombolásánakdicsőségét, s ezzel Róma latiumi hegemóniájának megalapozását, végül Ancus Martius a tengeri hatalomalapját rakta volna le Ostia megépítésével (l. Propyläen Weltgeschichte IV. köt. 50. old) Láthatjuk, azetruszk királyoknak ezek után már nem sok tennivalójuk akadt volna. Mindezzel szemben azonban arégészeti kutatások bebizonyították, hogy a 8-7. században a későbbi Róma területén városról mégegyáltalán nem beszélhetünk, ebből az időből csupán kezdetleges falusias településeket találtak a rómaihét halom némelyikén, amelyek néhány vesszőfonadékkal összetákolt, sárral tapasztott, a felszínrealapozás nélkül épített nyomorúságos kunyhókból álltak, a halmok közötti völgyekben pedig lakhatatlanmocsarak terültek el. Majd a 600-as évek végén - azaz Tarquinius Priscus uralkodása kezdetén - egyelőreugyanilyen primitív épületek jelennek meg a Palatínus és a Capitolium közti mélyedésben, a későbbiFórum területén is, vagyis akkor csapolták le a mocsarakat.

Valamivel később, kb. 575 táján azután ezek a kunyhók egyszerre eltűntek a völgyből, s gondosanelegyengetett helyükön tudatos tervszerűséggel döngölt kaviccsal kikövezett tágas szabad teretalakítottak ki: a Fórum elődjét, a már valóban városias Róma központját. (l. pl. Bloch 1970, 17. old)Ugyanebben az időszakban tűnnek fel a már kőalapokra épített, vályogtéglából készült szabályosnégyszög alakú házak is. Magyarán a régészeti leletek tanúsága szerint Rómát - mint várost TarquiniusPriscus etruszk király alapította Kr. e. 575 körül, s ennek következtében ő volt Róma első királya is. Ígytehát "...Rómában egyetlen latin király sem uralkodott, hanem azok csupán a késői idők kitalálásai " (l.Prapyläen Weltgeschichte IV. köt. 52. old).

Róma alapítása kétségkívül azzal függött össze, hogy mellette a Tiberisen gázló volt, se kényelmes ésfontos átkelőhely megerősítése az etruszkok számára szinte önmagától kínálkozott a campaniaigyarmatvárosok felé vezető szárazföldi útvonal biztosítására. De etruszk alapításról árulkodik maga avárosnév is: Róma neve etruszk szó, "Ruma" (l. Propyläen Weltgeschichte IV. köt. 52. old.).

Mindezen, a szakirodalomban már több évtizede közismert tényekkel szöges ellentétben aziskolakönyvekben, ismeretterjesztő művekben, de még a lexikonokban és az összefoglaló jellegűtudományos munkákban is mind a mai napig világszerte a Romulus-féle városalapítási mondát találjuk, afiktív 753-as dátummal, sőt többnyire még ezt is egy-két évszázaddal megtoldva, s a fentebb említettnyomorúságos kunyhókat, amelyek pl. a Palatínus dombon a 9. századig visszakövethetők, úgyértelmezve, mintha azok feltűnésével kezdődne Róma városának (!) története (vö. pl. BrockhausEnzyklopedia 1973, 10. köt. 6l.old.).

Türelmes olvasóink számára ilyesmi már nem jelenthet meglepetést, elvégre a rómaiak indogermánokvoltak, az etruszkok pedig nem.

E kérdéssel kapcsolatban, s egyúttal az etruszkokra gyakorolt, állítólag döntő jelentőségű görögkultúrhatások vetületében is - amelyeket a fentebb már vázolt módszerek segítségével többnyire definitívmódon tételesen állítanak- igen tanulságos, hogy pl. Tarquinius Superbus 520-510 táján olyanmonumentális etruszk stílusú templomot építtetett a Capitoliumon, amelyhez mérhetők abban a korbanGörögországban is alig akadtak. Egyedül az ephesosi Artemis-templom múlta felül a maga 55,1 m-eshosszúságával a capitoliumi templomot, melynek hosszanti oldala 53,25 m volt. Ha viszont egyjelentéktelen, 510 táján csupán 60-70 éves múlttal rendelkező etruszk gyarmatvárosban ilyen hatalmastemplom adatolható, akkor kétségtelen, hogy az etruszk anyaország évszázadokkal régebbi városaibanmár sokkal korábban álltak hasonló méretű templomok. Hogy eddigelé nem ismerünk ilyeneket, annakaz az egyszerű magyarázata, hogy mind ez ideig még egyetlenegy nagy etruszk város területén semvégeztek rendszeres ásatásokat.

Szintén az európai tudományosság grekofil szemléletének szükségszerű következménye az etruszkokHerodotos és számos más antik szerző által ránk hagyományozott kis-ázsiai, közelebbről lydiai vagypelázg eredetének újabban egyre erőteljesebben jelentkező elutasítása is. Míg ugyanis a korábbi kutatás


16 von 41 07.01.2014 20:06

szinte kivétel nélkül a keleti származást fogadta el, addig ezek a törekvések éppen abban az időbenkezdtek nagyobb méreteket ölteni, amikor a szaporodó régészeti leletekből mindinkább megmutatkozott,hogy a "hellaszi csoda"-ként emlegetett viszonylag gyors görög kultúrfejlődés legfőképpen a környezőkorábbi műveltségek (Kréta, Kis-Ázsia, Fönícia, Szíria) domináns hatásaira vezethető vissza, azazpontosan azokra a forrásokra, amelyeken az etruszk kultúra is alapult. Ebben az összefüggésbenjellemző adat, hogy a legkorábbi monumentális görög templom, az előbb említett ephesosi Artemision,Kroisos lyd király bőkezű anyagi támogatásával Kr. e. 550 táján épült, amikor a kis-ázsiai görög városoklyd fennhatóság alatt álltak: mégpedig nem előzmények nélkül, hanem a kis-ázsiai Kybele istennő ősidőkóta álló szentélye helyén. - Ilyen körülmények között tehát a grekocentrikus szemléletű kutatás számáranem marad más kiút, mint mindenáron tagadni az etruszkok kisázsiai származását, mivel így legalábbazzal lehet érvelni, hogy az etruszkok műveltségében tagadhatatlanul domináló keleti elemek nemközvetlenül jutottak el Etrúriába, hanem csak görög kultúrkisugárzásként, a görögök ún. "orientalizáló"stílusának szimpla átvétele útján.

Kr. e. II-I. évezred fordulója Finnország BT III. 83. o.

A Baltikumban letelepedett esthoni népek közül népesült be Finnország. Főleg a Szemi nevű kerületből,Mahur-Ana tartományból és a Pirita folyó völgyéből. Első támaszpontjuk Turku, TaÚr-Kő, esti népekistene védelme alá helyezett erősség értelemmel. A betelepített vidéket Szemu-Maa, Napisten Országanévre keresztelték, falvaik Szom-Er-Olla, Szemúr Helye, Szom-Er-Mieme, Szemúr Földje stb. nevetkapták, majd az egész országot Szuom-Mea, Szuom-En, Szuomi, Szemhon néven nevezték. A nép másikneve a Fenni, Phinni, csak a külföldiek használják. Jelentése vitatott, lehet a legkorábbi föníciai hajósokés telepesek neve, akik a borostyánkövet (Gintaras, Ginti, Gyanta) szállították, és lehet, hogy azEsthonban (Észtország) maradtak használták a Szemúri gyarmat neveként.

Nem feledkezhetünk meg a Permi népek kis népcsoportjairól sem. Ők a Fehér-tenger partvidékén,Pera-Maa, permi, Perem tágabb körzetében élnek. Elemeik a permiek, szamojédok, hantik (ostiak, estiek)és mansik (vogulok). Előbbiek összesen hat és fél milliónyi lelket számlálnak.

A Volga és Káma vidékén további néprészek élnek, szintén déli irányból telepedtek be. Ma hárommillióslélekszámú ez az ág. Neveik beszédesek: mordvinok - ezra, árja, márik, maúri származással - cseremisz,S-C-RE-MEN-ESC-ANA, Az Égúr-Mén Ősök Hona, komi - zürjén, Z-YR-I-AN-I, Az Úr Honi, és azudmurtok - vótiak. Mindannyian a Volga nyugati oldalán élnek. A volgai néprészek nyelvük állapotábólítélve igen korán, a Kr. e. III. évezredben eltávozhattak már a déli őshazából.

Mediterránum GL II. 879.o

A számba vehető vonatkozó régészeti leleteket figyelembe véve és gondosan mérlegelve arra akövetkeztetésre kell jutnunk, hogy azok az anatóliai-égei-tirrén nyelvcsoportba tartozó nyelvek,amelyeket a Kr. e. 2-1. évezred fordulója táján és utána már többé-kevésbé megfoghatunk (pl. a minoszi,a mykénei, az etruszk, a ligur, az ibér), az őseredeti anatóliai alaprétegen kívül már nagymértékbentelítve voltak az elő-ázsiai nyelvi koiné, halafi, késő ubaidi (előszumér) és szumér fokozatainaktöbbszörösen felülrétegződött nyelvi elemeivel. Más szóval az elő-ázsiai kultúráramlat soránbekövetkezett, régészetileg sokszorosan bizonyítható vándorlások és etnikai keveredések kifogástalanmagyarázatot nyújtanak az ógörögben, az etruszkban és a latinban található tömeges szumér nyelvimegfelelésekre.

Az Elő-Ázsiát keletről és északról körülvevő területek régi és mai nyelveiben azonban éppoly masszívszumér párhuzamokat találunk, amilyeneket fentebb Dél-Európában megismertünk. Emlékeztetünk ezzelkapcsolatban a III. könyvünkben szemléltető példaként számos szumér-magyar-finnugor, szumér-magyar-iráni és szumér-magyar-altáji szómegfelelésre, valamint az azokból levonható őstörténeti éspaleolingvisztikai következtetésre.

Kr. e. IX. sz. közepe Kaledónia, Skócia, Brit szigete BT III. 114-116.o.

A skótok véglegesen leigázzák a kus pikteket és beszüntetik a pikt név használatát. Ezután Kaledóni(Kelet Honi) elnevezést vezették be, de területükön, Kaledóniában ezután is a piktek maradtak a főnép.A skótok, akik a pikteket legyőzték, maguk is Régi Keletről származó népcsoport lehettek a fehérmagyarok csoportjából, mert a hagyomány szerint ősük egyiptomi királylány volt, Skotafejedelemasszony, aki nagy kísérettel érkezett új hazájába és Skócia névadója lett. Következésképpen akaledoni - kelethoni kifejezés illett a skótokra és a piktekre egyaránt.

Kr. e. 835 körül Moabi királyság BT I. 114-116.o.


17 von 41 07.01.2014 20:06

(Baráth Tibor temérdek nyelvi fejtésének újraközlését nem tekinthetem célomnak, ezt munkájában bárkielolvashatja eredetiben. Hogy most egy fenicei (föneciai) eredetű szöveg magyar nyelvű olvasatát mégishozom itt, azt azért teszem, mert több legyet is üthetek egy csapásra -a feltáruló oldalszálak ésösszefüggések kifejezetten izgalmasak.)

3. sz. fenicei felirat. - Ez a szöveg Mesa moabi király emlékoszlopán szerepel, amit jelenleg a párizsiLouvreban őriznek. Az oszlopot körülbelül Kr. e. 835-ben készítették és jobbról balra haladó 34 sorírást véstek rá. A moabinak mondott királyságról csak annyit tudnak, hogy "Beor Fia Béla" alapította azidőszámításunkat megelőző 13. században. Az állam a Holt-tenger déli sarka és a Vörös-tenger északiöble között terült el, meglehetősen kényes stratégiai helyzetben: nemzetközi útvonalak metszőpontján,minden természetes védelem nélkül. Nem akadtunk nyomára, hogy bárki is elolvasta volna, ezt a roppantnehéz szöveget és eredményét közzé is tette volna. Tartalmáról mégis az a vélemény terjedt el, hogyabban a moabi király eldicsekszik Izrael felett aratott győzelmével. A véleményt nyilván az asszíriaiuralkodók szokása alapján alkották, akik győzelmükről dicsekvő feliratokat hagytak hátra, meg abból azegy szóból (ISRAEL), ami az ötödik sor kezdetén könnyen olvasható. Ez a nézet azonban sehogy semillik bele az egykorú eseményekbe, mert éppen a fordítottja történt: Izrael pusztította el a kis moabiállamot.

Figyelmünket a szövegre az államalapító király magyar neve, Bőr fia Béla hívta fel, valamint az akörülmény, hogy az írás első vizsgálói a jeleket hun-szkíta írásjelekhez közel állónak vélték. Mindegyiksor jobbról bal felé halad. Az első négy sort és az ötödik sor elejét kiböngésztük és végignéztük ahátralévő részt is, amennyire tudtuk. Úgy találtuk, nincs abban szó a moabi király katonai győzelméről,ellenben szó van több olyan szenzációs eseményről, amit a régi keleti hírmondók borozgatás közbenszéltében-hosszában mesélgettek. A közölt sorok, ha nem is mindig egészen tökéletes olvasatban, demégis ízelítőt adnak a feljegyzések természetéről és a szöveg magyar voltát igazolják. Az írásjeleketszavakba tagolva és azokat hangzósítva így írtuk át: (A magyar nyelv- és ennek megfelelően -a rovásírás amássalhangzókba kódolt információkat hordozza. A hangzósítás ennek megfelelően a rovás szabályaitkövetve történik

Baráth szófejtéseiben. -A szerk.)

1. (sor) A-NY-íT Me-S-eL eB-eN, Kí Má (r) So-Se La-aT, eM-Lé-Ke Ma eB-E-D.

2. Jó BoR-Ná (1) J-I A Ba-J eM-Lé-Ke. ELE-áL, M-á (r) Be-SZ-éL: Ne-SZ-To.R, aV-A-NO-KeMLé-Ke,

3. TRó-J-a Zá-Ra. A Ba-J-1-VÓ A-ELE-S E (m) -Be.R-eM-eT Z-A-Ta, áL Ki Mo-S (t) Bi-R-oQ-RaaZ-E-IB-eM-eL,

4. éS Ő Ki-Jő, E-S ELE-Ne Jő Me-Ke-Li E-S Le-Ke-Ne V-ET-1 E-R-A-N-I eB-eK ELE. Sa-Ná-JaaJEL-eS-D,

5. Jó eM-Lé-K I-S-RA-E-eL VÁ-JÓ Ne-Vű...

Mai helyesírásunkkal: "Annyit mesél ebben, ki már sose lát, emléke ma ebéd.

Jó bornál jő a baj emléke. Előáll, már beszél: Nesztor, a vánok (görögök) emléke.

Trója zára. A bajvívó Achilles emberemet csalta: állj ki most birokra énelibém (?)

És ő kijő, ez ellene jő, megöli és legénye veti iráni ebek elé.

Sajnálja Achillest (Aki Jelest). Jó emlék Izrael Vájó nevű.

Talán majd akad olyan magyar írásszakértő, aki a szöveg mind a 34 sorát el tudja olvasni. Elsőkísérletképpen mégis bemutathattunk ennyit, amiből kétségtelenül kiderül, hogy a szöveg magyarul vanés a híres trójai háború egyik megrázó eseményét, Achilles (Aki Jeles) halálát meséli el benne ahírmondó. De ki lehetett az a mesemondó vak ember, akinek tiszteletére ebédet rendeztek, aki az ebédközben előállt és mesélt, tehát személyesen jelen volt a magyarok között? Erős a gyanúnk, hogy ez amesemondó maga a titokzatos Homérosz lehetett, akinek kedvenc témája éppen a trójai háború, s akirőlúgy tudjuk, öregségére megvakult. Ez a feltevés azért sem tartozik a lehetetlenségek közé, mert Homerosis a Kr. e. 9. században élt, a Mese-kő felállításának idején és nem a görög félszigeten lakott, hanemKisázsiában, közelebb a Mese-kő színhelyéhez, a magyar népek által lakott világrészben. EzenfelülHomeros Odysseájában valósággal hemzseg a görögre csavart, de a görögben soha meg nem értett sokrégi magyar szó, amelyek magyar voltát a Homeros által hozzáfűzött jelzők és a környező magyarázórészek félreérthetetlenül bizonyítják.


18 von 41 07.01.2014 20:06

Végül Homeros (Hon-Úr-Ős) munkáiban sok az obszcén leírás, a perverz szójáték, amelyek mind magyarszavak összecsengésére vannak felépítve, tehát magyar észjárással vannak megfogalmazva, de a görögbenérthetetlen dolgokká laposodnak. Talán nem is Homeros írta a görög szöveget, hanem azt másokfordították le utóbb erre a nyelvre a magyar eredetiből? Ezt a véleményt sok adattal támogathatjuk és amegfelelő fejezetben részletekbe is bocsátkozunk. Homeros szerintünk tudott magyarul, méghozzánagyon is jól, és valószínűnek tartjuk, hogy a Mese-kőn említett lakomának ő volt az előadója.

Kr. e. IX. század vége Urartu PV

A káld Van-tó-i terület királysággá szerveződik Urartu néven. A terület régi kasszu-mita és manda-chus-úz lakosságú. Első királyuk Urami. Utódai Lutíbir, I. Sardur (844-828), Iszpenik, Ménua, I.Urgisztik, III. Sardur, I. Ruzsa, II. Urgisztik és II. Ruzsa. Az utolsó királyok idején az asszírokmegszállják és elpusztítják Urartut.

Kr. e. VIII- VI. Káspi- Mediterránum PV

Avar küzdelmek a méd imperializmussal szemben.

Kr. e. 733: -714 Urartu PV

Urartu I. Ruzsa idején még tartja függetlenségét. Urartu Sarru-kin asszír uralkodó felszámolja Urartufüggetlenségét véres háborúban. I. Ruzsa maroknyi csapatával öngyilkos lesz. Urartu megmaradtlakossága a Kaukázus felé húzódik. Ez volt Asszíria utolsó hódítása. Sarru-kin (Kr. e 677) utódának márszövetséges után kell néznie védekező háborúiban - "északi barbárok" - ezeket fogja Herodotoszszkítáknak nevezni háromszáz év múlva. Ezek pedig a Káspi-tenger környékén élnek, Ispakai nevűkirályuk Bartatu nevű utódával kötnek szövetséget. Sarru-kin fia, Szin-aré-hib leányunokáját adjaBartatuhoz. A szövetség a második generációban is folytatódik Bartatu fia Madyes és Asszur-ban-apliközött a mada birodalom ellen, míg Madyes szövetségese ellen nem fordul és végigpusztítja Asszíriát. Amédek megölik Madyest. Özvegye borzalmas bosszút áll és 28 év szereplés után e nép elvonul. Nemérdektelen, hogy az orosz archeológia a Bajkál- Altáj- Aral vidéken egy emberöltővel (Kr. e: 640)később hun kultúrát azonosít.

Kr. e. 700 Görögország BT III. 32. o.

Homérosz megírja az Odysseát. A Homérosz-kutatók rendre elakadtak jelzőin, amelyek a neveketvolnának hivatva körülírni és közelebbről megmagyarázni. Hasonlatai is érthetetlenek. Ezek a helyzetekmagyarul gondolkodva megoldódnak és a dolgok értelmet nyernek. Sirena - Síró nő, Skylla Szikla;Kharybdis - Harapdos. Mint magyarul elgondolt és bizonyára eredetileg magyarul előadott, de utóbbgörögül leírt munka pontosan illik abba a kétnyelvű, kétnépű, meglehetősen laza erkölcsű világba, amelya dór bevándorlás után kialakult.

Összefoglalva a görög vonatkozású adatokat megállapíthatjuk, hogy a Régi Kelet magyar őshazájából Kr.e. 3000-től kezdve magyar nyelvű népek igen tekintélyes, magas műveltséget hordozó részlegei az Égei-térségbe költöztek. Ott Kr. e. 1150-ig államalkotó minőségben, főleg földműves és hajós életformábanéltek. E korszak végén szemita néprészek vonultak be hazájukba, minek következtében részben azoktovábbvonultak Európa más tájaira. A helyben maradók elkeveredtek az érkezőkkel. A hellén öntudat aKr. e. V. század végére alakult ki a perzsa háborúk és Spárta - Athén küzdelmeinek befejeztével.

Kr. e. VII sz. Kárpát medence GKE

Második honvisszafoglalás. Szkíták.

Kr. e. 700-510 Kárpát medence BT

A székelyek szkíta néven elfoglalják a Kárpát-medencét, elsősorban az Alföldet, Atilla után Göcsejbe ésa Vág völgyébe is kerülnek. A főváros ekkor Sicambria (Etzilburg). Ld. Szörényi Levente: Az eltűntŐsbuda nyomában. Árpád után kerülnek Erdőhelyre, Erdélybe (Erdew Eli a krónikákban).

Kr. e. 673 előtt. Közép-Ázsia BK 74.o.

A szkíta-szaka népek ősi földje jelen ismereteink szerint Közép-Ázsiában volt, ahonnan nagyhadjárataikat is vezették, elsősorban délnyugati és déli irányban. Ugyanakkor a szkíta-szaka népek még aKr, e. VIII-VII, században elindultak északkelet felé is, birtokba véve a Turáni felföldet, az Oxus és aJaxartész vidékét, Fergánát, az Altájt, a Tuvai-medencét, a Minuszinszki-medencét és a Jenyiszej belsőforrásvidékét, azaz Dél-Szibériát. A kutatók egy része úgy vélekedik, hogy a közép-ázsiai szkíta kultúra


19 von 41 07.01.2014 20:06

megteremtői nyugat felől, a Fekete-tenger északi partjáról, illetve a Kaukázus északi oldaláról érkeztekide, magam azonban ezt a nézetet nem tudom elfogadni. Maga Herodotosz is határozottan azt állítja,hogy "az Ázsiában lakó nomád szkíták a masszagétáktól háborúra kényszerítve, az Arax (helyesen: Oxus,azaz az Amu-Darja) folyamon átkeltek és Kimméria földjére vándoroltak". Hérodotosz hangsúlyozza,hogy a Fekete-tenger partjain korábban kimmerek laktak, akiket a szkíták üldöztek el. Mind akimmereket, mind a szkítákat az Ószövetség könyvei is említik, a kimmereket gimirri-gómer néven, aszkítákat askenáz néven. A perzsák szakáknak nevezték, a babiloni szövegek umman-manda névenszerepeltetik ezt a népet, de ismert a szkolot név is. Bár egészen pontos írott forrásadatokkal nemrendelkezünk, mégis biztos alapnak látszik, hogy a szkíták Kr. e. 673-ban az asszír király, Asarhaddon(680-669) szövetségeseiként már Médiában hadakoztak, vezérük Ispakai volt. Ismerjük egyik királyuknevét is (Prothotüész vagy Partatua vagy Bartatua), akinek fiát Madüésznek hívták. Hérodotosz erről ahadjáratról így számol be: "...egy szkíta sereg jött, amelyet Prothotüész fia, Madüész szkíta királyvezetett... a szkíták sokkal nagyobb úton kerültek ide, jobb oldalon hagyva a Kaukázus hegyet. " "Aszkíták 28 évig uralkodtak Ázsiában." Általában ezt a forrásadatot úgy értelmezik, hogy a szkíták márekkor a Kaukázus északi oldalán, a Kubán folyó mentén laktak, s onnan indultak dél felé. Van azonbanolyan régészeti bizonyíték, amely lehetővé teszi annak feltételezését, hogy a szkíták Urartu területénvagy attól délre már sokkal korábban megtelepedtek.

Kr. e. 612. Régi kelet, Biblia BT 91.o. Szubartu PV "Az úr (Asszúr) innen szétszórta őket (szumir-magyar nyelvű népek) más országokba mindenfelé, az egész földkerekségére." (Genezis 11.) Az ősnyelvbeszélői tehát elköltöztek, másutt alakítottak új hazákat, és magukkal vitték magas kultúrájukat, és ősinyelvüket is. Asszíria végleges felbomlása - káld-uzzi és mada szövetség koncentrált támadása miatt - újkorszakot nyit Szubartu történetében. Ugyanez az úz erő hagyja cserben, sőt támadja hátba majd PerzsiátNagy Sándor idején, ugyanők fordulnak szembe Sándor satrapa utódaival, és ugyanők lesznek (Partia)hatalmas katonai ereje is.

Szubartu mint új előázsiai nagyhatalom átrendeződik. A szabirok egy része kimmer és örmény hullámokérkezése miatt keletre hátrál a kiürített Káspi-környéki hun területekre. A szabir etnikum kettészakad.Babilon függetlensége a kéld Nabu-apai-asszur uralmával helyreáll. A Van-tó környéki papság, a madamaradványok és a manda vissza szivárgás révén a szabir birodalom 80 évre helyreáll. Királynőjük alegendás Tamár.

A mada birodalom az obskúrus eredetű Kurás perzsa vezetése alá kerül. Ezzel a perzsa; macedón,örmény, római, újperzsa és bizánci szakaszokra osztható, újabb ezer évig tartó küzdelemre kényszerítik atér szumir örököseit, az avar, úz, hun és szabir népeket.

Kr. e. VI. sz.-tól Kárpát-medencétől Elő- Ázsiáig BK. 181,184.o.

A szarmata kérdésben Baráth Tibor meglehetősen egyedül áll véleményével. Tekintsük át a szarmatákrólszóló összefoglalást Bakay Kornél előadásában: "Priszkosz rhétor leírásában azt olvashattuk, hogy útbanAtilla palotája és központja felé, eléggé sűrűn települt falvakon haladtak keresztül. Ha a Kárpát-medencében ilyen jelentős népsűrűség mutatható ki az írott források adatai révén, ennek valamiképpentükröződnie régészeti anyagban is. A jellegzetes hun vagy hun-stílusú emlékanyag azonban kisszámú, alelőhelyek száma a tucatot is alig teszi ki. A fő kérdésünk tehát az: van-e olyan régészeti emlékcsoport,amely térben és időben számba vehető, ugyanakkor jelentős lélekszámú népesség hagyatéka? Igenlőválaszunkkal eljutottunk a szarmatákhoz.

A szarmaták korán megjelennek a forrásokban. Hérodotosz is említi őket szauromata néven és egykülönös mesét kerekít köréjük. A szauromatákról a következőket mesélik: a harcias amazanok a szkítákföldjére vetődtek, és végigportyázták a szkíta földet, harcolva a szkítákkal, akik nem ismerték e nőknyelvét. Lassan azonban összebarátkoztak, és a szkíta férfiak gyermek nemzettek az amazonoknak. Aszkíták nem tudták megtanulni az asszonyok nyelvét, de azok elsajátították az övékét. Későbbelvándoroltak a Tanaistól keletre, s a Meótisztól északra.. A szauromaták szkíta nyelven beszéltek, denem őrizték meg ősi tisztaságában, mivel az amazonok annak idején nem tudták megtanulnitisztességesen. Vajon ugyanazt jelenti-é a szarmata és a szauromata? Vagy egyszerűen csak a görög és alatin nyelvű auktorok sajátságos névhasználatáról van-e szó? Jelent-e valamit maga a népnév? Egyesek(pl. Müllenhof és Vasmer) szerint az aveszta saora (kardpenge) szóból volna levezethető, s így aszauromata lényegében kardot viselőt jelentene. Mások (pl. Andreas és M. A. Miller) szerint sau-romazaz fekete hajú volna a helyes kiindulópont. Nagy kérdés természetesen, hogy iráni nép volt-e aszarmata? A Fekete-tenger-vidéki nagyszámú felirat erre mutat, de a kérdés egyáltalán nincs lezárva.Plinius azt mondja, hogy a szarmaták a médek leszármazottai. Az sem vitathatatlan, hogy az alánok aszarmata népcsoportba tartoztak-e. Ammianus Marcellinus mindenesetre az alánokat "nyúlánk termetű,szép külsejű, közepesen szőke hajúak"-nak mondja (crinibus mediocriter flavis), s amint később majdlátni fogjuk, az alánoknak rendkívül jellegzetes emlékanyaguk van, s eredetüket illetően egészenbiztosan közép-ázsiaiak.


20 von 41 07.01.2014 20:06

Sz P. Tolsztov, nézetem szerint sokkal helyénvalóbb magyarázatot adott. Véleménye szerint a szarmatanév a szanszkrit svarga (Ég) és az iráni khwarr (Nap) szavakból keletkezett s így a "Nap népe" volna ajelentése. (Ne tagadjuk kissé bizarr az elképzelés, még ha igaz is lehetne, hogy egy nép ne tudja magát asaját nyelvén megnevezni, ráadásul rögtön két más nép szavaiból rakja össze azt. Az óvatlan olvasót azilyen sutának tűnő megoldások inkább Baráth szófejtése felé terelhetik. Ugyanakkor mindenki általismert az is, hogy a szkítákat a görögök keresztelték el, de ők magukat hogyan nevezték? Az ehhezhasonló kérdések ma még határozatlanná teszik a kutatókat, ez nem csoda. Bizonyos területekenkontinensnyi méretű mozgások alapvető vonulatok és történések kristálytisztán állnak ugyanakkorgyakran mellékesnek tűnő apróságok ködbe vesznek) Ez a nézet nemcsak azért fontos, mert Korezmnevét is megmagyarázza, ti. "a Nap országa", - (vessük össze Badany sumir fejtésével: Nagy HatalmasNemzetség Földje, C-H R-Z M, KU MA AR-IZ MA, KüMAH-GAR-RI ES-MA a babiloni fonetika és asumir hangzás szerint. BJF, I/163.o.) hanem azért is, mert arra utal, hogy a szarmaták is belső- és közép-ázsiai eredetűek.

Erre vonatkozóan igen erős érv a szkíta és a szarmata régészeti és embertani emlékanyag csaknem teljesmértékű azonossága, legalább is a Kr. e. VI- III. században. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy az Urálhegységtől délkeletre, a Káspi- tengertől északkeletre és keletre élt dahák a szarmaták és pártusok ősei is,a szarmata kérdés nyomban különösen izgalmassá válik. (A dahák nevét őrzi az uráli Jajk folyó eredetiDajk neve is.) Sztrábón azt írja, hogy a szkíták nagyobb részét a Káspi-tengertől keletre daháknaknevezik, a tőlük még keletebbre lakókat masszagétáknak és szakáknak.

A dahák egy részét aparnoszoknak (apar-avar?) nevezték. Korábban is gondoltak arra (pl. Rosztovcev),hogy a dahák, a masszagéták és a szkíta-szakák összefoglaló neve lett a szarmata, noha az írott kútfőkáltalában masszagéták alatt az alánokat értik. (Cassius Dio, Ammianus Marcellinus: alánoknak nevezettmasszagéták).

Számunkra, magyarok számára pedig az teszi kiemelkedően fontossá a szarmatákat, hogy az embertanianyag vizsgálata során Tóth Tibor előtt világossá vált, hogy az ún. finnugor népek morfológiaisajátosságai nincsenek meg a honfoglaló magyarság embertani anyagában, valamint a mongoloidkomponens is jelentéktelen, ellenben a Fekete-tenger vidéki és a nyugat-kazahsztáni szarmata embertanianyag mutatja a legnagyobb hasonlóságot az ősmagyarokkal.... A szarmata név minden bizonnyalösszefoglaló név is volt (amint a szkíta és a hun is!), hiszen az írott forrásokból ismerjük a különbözőtörzseket vagy népeket, így az aorszokat, a szarmatákat és a szirákokat, akiknek döntő szerepe volt aszkíta hatalom megdöntésében a Kr. e. III. században. Többen úgy vélik, hogy a Hérodotosz által említettmelanchlainoi nép a szarmata saudaratac névvel azonos s ez oszétul (sau - fekete, dara - ruha, köpenyvagy Abajev szerint dar - viselni) fekete köpenyeseket jelentene. Ez lehetséges, mert a rómaiak gyakranemlítik, hogy a szarmaták fekete köpenyt viselnek...

A szarmata népek szövetségébe a Kr. előtti századoktól beletartozott még a jazig, a roxolán és az alán.Ez a hatalmas politikai és katonai szövetség átfogta egész Eurázsiát a Dontól a Tobolig vagy az Oxusig, smielőtt legyőzték volna a szkítákat, nyilván velük együtt harcoltak s eljutottak ők is Elő-Ázsiába, smegtelepedtek a Kaukázusban, sőt Bucharában (Kr. e. 130 körül) is (Acsikulak, Bazsigan,Agalükszkaja). A szkíták oldalán állottak Kr. e. 331-330-ban, amikor Nagy Sándor Zopürion nevűhadvezére Szkítiára tört. A szkíták ekkor még erősek, visszaverik nemcsak ezt, de a következőLüszimachosz-féle támadást is 292-ben. Diodorus közléséből tudjuk, hogy a szarmata-szirákokAripfamész királyuk vezetésével vettek részt Kr. e, 310-ben a boszporuszi pártharcokban, tehát már aKubán vidékén laktak. Hogy milyen viszony volt közöttük és a krími szkíta királyság között, egyelőrenem tudjuk, noha Kr. e. 110 táján Szkilurósz szkíta király fia, Palakósz szövetséget kötött a szarmata-roxolánokkal, Mithridatész hadvezére, Diophantósz ellen. Később a Kr. u. III-IV. századtól az egészBoszporusz szarmata-hun hatalom alatt állt egészen Justinianus császár uralkodásáig (527-565). Aszauromaták és szarutaták nagyobb arányú mozgását, helyesebben nyugatra költözését minden bizonnyala Belső- és Közép-Ázsiában végbement nagy változásokkal magyarázhatjuk, így mindenekelőtt adaha-szkíták pártus államának létrejöttével, Korezan megerősödésével és a jüe-csi-tokhárok Szogdiana-jának kialakulásával. A Kr. e. II. században (vagy valamivel korábban) a jazig-roxolán-aorsz szövetség -amelyet Diodorus Siculus sauromatae-nek mond - legyőzte a Fekete-tenger vidéki szkítákat, majdnemsokára ez a szövetséges had Mithridates Eupator Róma-ellenes hadjáratában is részt vesz. Talán eszövetségbe tartoztak a szaik, a szaudorátok és a fiszmák is. A Kr. e. II. század végén a szarmata-jazigokelőrenyomulnak a Búg folyó irányába, majd a Kárpát-medencébe. Sztrábón emlékezik meg először aroxolánokról is (Kr. e. II. század), akik hamarosan a római impérium legelszántabb ellenségei lesznek ajazigokkal együtt.

A Római Birodalom mindenesetre mind Moesia-ban, mind Pannoniában, mind pedig később Daciaprovinciában évszázados küzdelmet vív a jazig, a roxolán, a szirák és más szarmata népekkel, annakellenére, hogy a jazigokat tulajdonképpen a rómaiak hívták be az Alföldre. Az első biztos értesülésünk a


21 von 41 07.01.2014 20:06

jazigokról a Kárpát-medencében Kr. u. 50-ből való, ekkor azonban már hosszabb ideje itt éltek. Erről azírott kútfők egyértelműen szólnak, sokszor rendkívüli katonai demonstrációkat kellett végrehajtanimegfékezésükre. 68-69-ben már támadnak a szarmata jazigok, Traianus uralkodása idején pedigmegjelennek a roxolánok. Erejükre jellemző, hogy 89-ben a híres XXI Rapax légió-t teljesenmegsemmisítették. A jazigok és roxolánok összehangolták hadműveleteiket, s így lassan az egészTiszántúlt birtokba vették.

A II. század végén a jazigok támadásai megélénkülnek. Kr. u. 174-ben 100 000 római hadifoglyotengedtek szabadon! A III-IV. században például húsz év alatt hétszer kellett hadjáratot vezetni ellenük,miközben hatalmas tömegeket (Orosius szerint 334-ben 300 000 embert!) telepítettek át rómaiterületekre. 322-ben Rausimodus szarmata király támadta meg a birodalmat, majd a támadásokmegismétlődtek 356-ban és 358-ban. Súlyos csapás volt a limigantes (szolga-szarmaták) felkelése334-ben. A gótok ellen ugyan támogatták a légiók a szarmatákat, ám ez sem tudta megmenteni aszarmatákat politikai súlyuk megtartását illetően. Egy rendkívül nagy lélekszámú nép él tehát a Kárpát-medencében legalább 400 éven keresztül, akiknek nagyszámú emlékük kellett maradjon. Maradt is! AMagyar Alföld a későbbi Szerémségtől a Felső-Tisza-vidékéig zsúfolásig van szarmata temetőkkel ésleletekkel. Van azonban egy súlyos gond a szarmaták régészeti emlékanyagával: annak ellenére, hogyhiteles forrásokból és ábrázolásokból pontosan tudjuk, hogy a szarmata jazigok, roxolánok, szirákok stb.nehézfegyverzetű, rendkívül erős hadsereggel rendelkező népek voltak, a hazai sírokban szinte aligfordul elő fegyver vagy értékesebb tárgy, többnyire egyszerű gyöngyök, kések, gyűrűk, fibulák vannakcsak a sírokban. Miért van ez így? Igen fontos kérdés, de a feleletet egyelőre nem tudjuk megadni, holottnyilvánvalóan a hunkor településtörténete sem írható meg a szarmaták nélkül. Annál kevésbé, mivel -nagy valószínűséggel - egy népcsoportról van szó. Erre utalhat, hogy Ptolemaiosz a basztarnák és aroxalánok között lakó népet mondja hunnak. Volt a magyar kutatók között valaki, aki ezt a kérdést alegfontosabb történeti kérdésnek tartotta, mégpedig Marjalaki Kiss Lajos (1887-1972).

Marjalaki Kiss Lajos elvetette a magyarság ázsiai eredetét, és Anonymusra támaszkodva azt vallotta,hogy a szkíta-szarmata maradék népesség magyarul beszélt. Ezért van tele a Kárpát-medence magyarhelynevekkel. Nem lehetséges tehát, mondja Kiss Lajos, hogy Árpáddal jött volna he a magyar népzöme. Így összegezte mondanivalóját: "Úgy gondolom, hogy a mai tősgyökeres magyarság zöme nemÁrpáddal jött be, sőt már az avarok és a hunok előtt is itt élt és magyarul beszélt. Felfogásom szerint ez amagyarul beszélő pórnép nem más, mint az i. e. évezredeiben szkíta, később szarmata gyűjtőnévenemlített lovas-nomád néphullámok által idesodródott ugor néptörzsek maradéka.".

Itt álljunk meg egy pillanatra.

Kiss Lajos fentebb idézett elgondolása nem véletlen és főleg nem alaptalan. Ahogy Baráth Tibor is, úgyő is az ősi magyar helynevek túlnyomó tömegének magyarázatát kereste a Kárpát-medencében. KissLajos magyarázata elégnek tűnhet itt, Magyarországon, míg Baráth továbblépett és egész Európa és aRégi Kelet temérdek magyar földrajzi nevét is vizsgálat alá vonta. Csodálatosképp a francia nyelvészek,mit sem tudva a magyar nevek létezéséről és minderről, maguk bizonyították be meggyőzően azelgondolás igazát Nyugat-Európai viszonylatban, amelyről más helyen részletesen beszámolok. Ők anyelvi ősgyökök kutatására vállalkoztak, miután szembetűnő volt földrajzi neveikben a gyakori (tömeges)előfordulás. Most csak annyit jegyzek meg, hogy e látványosan bizonyított tények márványkeménységűdöntő érvek éppen a körülmények folytán. Ha az indoeurópai történetírásnak lenne a kezében egyhasonló erejű érve - mint ahogy nincs, és nem is lehetett -, talán már az első osztályban feladnákmemoriterként minden kisiskolásnak a nemzeti büszkeséget megalapozandó. E kemény érv aztbizonyítja, hogy egész Európa benépesülése pontosan úgy történt, ahogy a zseniális Götz, Baráth ésBadiny leírták, tehát szinte folyamatos hullámokban, és végrehajtója az a nép, amelyet sumir-mahgarnak,előtte subar-suburnak nevezünk. Ha ezt így vesszük, Európa őstörténetének kezdőmondatát írták megők. Az összes további folytatás ebből következik. Többek közt emiatt kell újraírni a Világtörténelmet ésEurópa őstörténetét is, amint a bevezető elején, ott akkor még közelebbi magyarázat nélkül már leírtam.

Kr. e. VI-V. sz. táján Szibéria BK. 119.o.

A Nagy Péter cár idejében, 1720 táján a szibériai Tobolszk környékén előkerült aranykincsek nagyfeltűnést keltettek a tudósok körében...A legfőbb jellemzőjük ezeknek a tárgyaknak az, hogy párosak ésöntöttek, mégpedig egy sajátságos eljárás segítségével készítették őket. A fából kifaragott mintát viasszalvonták be, illetve gyakran viaszból formázták meg a tárgyat, ezt követően agyagba nyomták, majdkiégették. A minta belsejét durva szövettel vonták be, majd agyagot hordtak fel rá. Az öntőmintakétoldalas volt, így a szövetlenyomat csak a tárgyak hátoldalán maradt meg. A tárgyakon növényi mintákalig fordulnak elő, szinte egyetlen kivétel a lombos fa, illetve az életfa. Számottevő az emberábrázolás,de a legfontosabbak az állatfigurák: halak, kacsák, hattyúk, sólymok, sasok, a patás állatok közül aszarvasok (bár sokkal alárendeltebben, mint a szkíták anyagában!), jávorszarvasok, hegyi kecskék,


22 von 41 07.01.2014 20:06

tarándszarvasok, vaddisznók, a nagyragadozók közül farkasok, párducok, tigrisek, oroszlánok ésvadmacskák. A háziállatok közül a leggyakoribbak a lovak, a birkák, a tevék és a kutyák. Igen jellemzőekaz ún. fantasztikus állatok is, mint a griffek, a sasfejű oroszlángriffek stb. Fontos szerepet töltőitek be akígyók, az áttört, ún. rácsmintás példányoknál gyakran kígyók szerepelnek.

A szibériai aranytárgyak időrendjét általában az amu-darjai kincshez szokták igazítani, így a Kr. e. VI-V.századot jelölik meg leggyakrabban korukként, ám a kérdés, amint látni fogjuk, sokkal bonyolultabb, snemcsak azért, mert az amu-darjai kincs időrendje önmagában is vitatott, hanem azért, mert ezek atárgyak részben a szkíta-korból, részben a szarmata-időszakból és részben már a hun korból származnak!S ez számunkra is nagyon fontos. De talán még ennél is fontosabb az, hogy ezek a tárgyak eredetükettekintve feltétlen mezopotámiai hatásúak, és lényegében a szkíta kortól megvannak tárgyi valóságukban ahonfoglalás koráig, szellemiségükben pedig a Kárpát-medencében a XV. századig!

Hogyan lehetséges ez?

Amikor az oroszországi régészeti leletek ismertté váltak Európában, a magyar tudósoknak is felkeltetteaz érdeklődését az izgalmas anyag. Rómer Flóris Ferenc 1874-ben, Hampel József 1886-ban utazott kiOroszországba tanulmányútra. Az orosz nyelvű szakirodalom azonban komoly nehézséget okozott. Aszibériai aranylemezekre is csak 1913-ban figyeltek fel. A zseniális Nagy Géza csakhamar észrevette,hogy van a szibériai aranylemezek között (helyesebben és pontosabban az Ermitázs aranykincsei között,hiszen a gyűjteményben minuszinszki és ordoszi darabok is voltak) néhány olyan példány, amelyikpontosan megegyezik az ábrázolás tartalmát és formáját illetően a magyar emlékek egy csoportjával.Nagy Géza így írt erről: "az egyik műemléken két lováról leszálló lovas van ábrázolva. Az egyik földrefeküdt és fejét ülő, magas fejdíszű női alak ölében nyugtatja. A nő szomorúfűz fajtához tartozó fa alattül. (E magyarázat nem botanikusok számára készült. -A szerk.) Ennek a fának egyik ágára a lovas felakasztotta tegezét. Az ülő szolga kantáruknál fogva tartja a két lovat. A lovak alacsonyak és nagyfejűek.Farkszőrük befont, sörényük lenyírt. A nyeregről szíjak lógnak le... Tárgya nagyon jól ismert nálunkközépkori templomaink falfestményei után. A Szent László-legenda végső jelenetét ábrázolja, amelyrőlhallgatnak az írott emlékek, de megvan a falfestményeken az ország egyik határszélétől a másikig, midőnti. Szent László a kunnal való viaskodás után lovát fához kötve, fejét a megmentett lány ölébe hajtvamegpihen... " Nagy Géza útmutatására felfigyelt Fettich Nándor, majd László Gyula, aki aztán össze isgyűjtötte a teljes anyagot. Kiderült, hogy Erdélyben Bőgöz, Lelence, Moksa, Erdőfüle,Hamoródszentmárton, Sepsikilyén, Bibarcfalva, Székelyderzs, a felvidéki Szegességben (Kakaslomnic,Zsigra, Vitfalva, Szepesmindszent), Zólyomban (Pónik), tömörben (Karaszkó, Rimabánya, Tömörrákos),Pozsony megyében (Szentmihályfalva), a jelenlegi Magyarország területén (Tereske, Ócsa, Bántornya,stb.) a legendában mind a küzdelmi jelenetet, majd a megpihenési jelenetet általában ábrázolták.Egyelőre most nem foglalkozunk a.ló és a Rossz, a Világosság és a Sötétség harcával, az ősi magyarhitvilág teljességével, figyelmünket kizárólag az aranylemezekre fordítjuk. László Gyula már 55 évvelezelőtt arra gondolt, hogy a pihenési jelenet megfejtése megvan a Molnár Anna balladában:

Gyere velem Molnár AnnaRengetegbe, hosszú útra,

...Addig hítta, csalogatta.Lóra kapta s elrabolta,

... Elértek egy burkus fához,Leültek az árnyékába,

Molnár Anna, édes kincsemNézz egy kicsit a fejembe.

Van másfajta megfogalmazás is, ahol úgy mondja a hős: keress egyet a fejemben, s talált egyet a fejőben.Többen arra gondoltak, hogy itt arról van szó: a lány tetvet keres a vitéz (Szent László) hajában, énazonban ezt a magyarázatot egy késői ún. népi átértelmezésnek tartom, az eredeti jelentés a testiszerelem megjelenítése lehetett, amelyet délkeleten (pl. India) szabadon ábrázolhattak, másutt azonbanegyáltalán nem.....Újabban egyre nagyobb számban tárnak fel szibériai típusú övcsatokat és kapcsokat,részben az északnyugat-kínai Senszi tartományban (Csanany), melynek kora Kr. e. III. század, részbenUkrajnában (Zaporozsje), amelyet a Kr, u. II-III. századra lehet keltezni, hasonlóan a volgai hun kori 2.temető 100. sírjához, amelyben in situ kerültek elő ezek az övlemezek.

1965-ben a középső Tuvában is előkerült állatküzdelmi jelenetes övlemez egy sírból. Ez az idő- éstérbeli kapocs a magyar őstörténet számára is alapvető! A csananyi övcsat pároson két férfi birkózik, alovuk mögöttük áll. A birkózásban a két küzdő fegyvertelenül jelenik meg, egymás övét akarjákleszakítani, tehát nyilvánvalóan nem harci párbajt vívnak. Különösen nevezetes a kockij-gorodoki


23 von 41 07.01.2014 20:06

ezüstkanál peremdíszítése, amely már 1866-tól ismert. Szpicin türk sámánokat vélt látni a kanálfiguráiban, László Gyula viszont a birkózási jelenetet emelte ki. Nincs fegyverük, mert nem is fogja őketa fegyver. Van azonban olyan lemez is, ahol a lovak is küzdenek egymással, amint a Szent László-legendák egyik- másikán is láthatjuk. Nem közönséges lovak ezek, hanem igazi táltosparipák! Íme, az ősimagyar mondavilág gyökerei rejlenek a szibériai lemezeken. Aki csodás erejű, mitikus vitéz, annak a lovais az. Nyílván ilyen hagyomány alapján írta Antonio Bonfini Szent László király lováról, hogy azellenséget harapással, rúgással szokta megtámadni, gazdáját soha nem hagyja el, s a legnagyobbveszélyben is roppant ügyességet tanúsít." Számos olyan lemez is van, ahol bikák figurája látható, vagyahol a bikák küzdenek egymással. Kinek ne jutna eszébe nyomban a magyar népmesék és táltosmondáktörténete, amikor a táltosfiú bikává változik, és így, küzd meg ellenfelével.

Nyilvánvaló, hogy külföldi kutatók egyikét- másikát az elfogultság vezérelte, -hogy egy ilyen"magasrendű" művészeti értéket a "barbár magyarok" nem hozhattak létre, Kivált nem teremthették meg.(Bizonyára emlékeznek a tatárlakai táblák felbukkanása utáni riadalomra, Baráth Tibor ott a nyugatitörténészek hasonló viselkedéséről számolt be. Ha ebben az ütemben teszik felfedezéseiket a kutatók, e"katasztrófák" vélhetően egy ideig sűrűsödni fognak még, majd a leközölt anyagok szaporodásávalpárhuzamosan csendesen belesimulnak a világtörténelembe is, remélhetőleg helyére téve a romantikábangyökerező történetírás alapos tévedéseit és túlzásait is. - A szerk.)

A Szent László-legendát is - általában - úgy magyarázzák, hogy egy itáliai festő váraditemplomfestményét utánozták a magyar falusi kistemplomok pingálói. (Akik ilyet állítanak, nem ismerikDúcz Lászlót, a kerecsensólyom-turul tudósát, és azt sem tudják, hogy - amint e gondolatát idézzük máshelyen is - az ősi műveltséget a nép lelkébe és magába zárva hozta el idáig, nem volt szüksége felszedettmotívumokra, mert az sajátja és örökölt, természetes kifejezésmódja volt. -A szerk) A kétségtelenülfellelhető nyugati párhuzamok (Roland ének, Sámson és Delila, stb.) esetében, úgymond, gondolni semszabad fordított átvételre, tehát, hogy a magyaroktól (esetleg a hunoktól, az avaroktól, hiszen tömbjeikmaradtak Európa nyugati részein!? -A szerk.) került sok régi motívum Nyugat- Európába. Pedig erreigenis gondolnunk kell. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a szkíta hagyományok töretlenül továbbélnek a hun és avar korban. Minderről bizonyság a fentieken kívül a sasos-turulos veretek sara is. Amikortehát újra és újra elhangzik, hogy a magyarságnak nincs közvetlen kapcsolata a szkíta -szarmata-hun-avarkultúrával, inkább hallgassunk Nagy Géza, Fettich Nándor és László Gyula intelmeire, hogy a "Szkíta-szarmata rokonságnak igenis van alapja. A szkíták vagy szakák ugyanis turánok voltak." ',

Kr. e. VI. sz.-tól Kr.u. I. századig Európa BT III. 65-68.o.

A kelták szerepe Európa történetében főbenjáró jelentőségű, mert a mai európai nemzetek legnagyobbrészben a kelták leszármazóiból alakultak ki. Ez a kelta népesség itt alakult ki a már régen itt élőnépekből, Tömeges észlelésük területe a Duna középső és felső völgye, tehát a történelmi Magyarországés Dél-Németország területe és Bohémia területe. Innét áradtak szét a Rajna-völgyébe, továbbFranciaország területére, egy másik irányban az Elba, Odera, Visztula mentén északnyugatra és a Drávaés a Száva felső völgyén át a Pó vidékére. Legnagyobb kiterjedésieket Kr. e. III. században érték el.

A régibb kutatók szerint a kelták külön emberfajta, magas termetű, világos bőrű, árja fajú népesség volt.Ez a bronzkor óta otthonos földműves törzsekre vonatkozik valószínűleg, amelyeket a Kelta nevet hozó,illetve elterjesztő néphullám bekeretezett és rájuk is kiterjesztette nevét. A kelta nevet eredetileg viselőksötétes arcú, alacsonyabb termetű, kerek fejű, magyarul beszélő nép volt. Ezek turáni származású nép,akik a Kaspi-Oxus térségében alakultak ki árja és kus fajtaeiemek összeolvadásából, és akik első nagyobbhulláma, a szkíták, éppen a Kelta név elterjedése kezdetén, a Kr, e. VI. században érkeztek a Dunavidékére és a Kárpátok fölé, Dárius perzsa király Kr. e. 512-ben lezajló támadása idején. Az első kelták(szkíták) nyugatra vonulásakor nincs szó komoly háborúkról, fegyveres összetűzésekről, a megelőzőlakosság kiirtásáról vagy elűzéséről, sem új politikai keretek felállításáról. Minden csendben zajlott le, aszabály a meglévő keretekbe való beilleszkedés volt, összevegyülés a régibb, de azonos nyelvűlakossággal, a Társakkal, Barátokkal, Ligúrokkal, Hétúrokkal és Magyarokkal, akik valamennyien közösnyelvet beszéltek, és mindnyájan a Régi Keletről eredtek.

Keleti: Kelti, Keltai, Keltoi, Caleti, Caledi, Caledoni (Kelet-Honi), Galati, Galli. A kelta nép nememberfajta, hanem e név alatt foglalták össze azokat, akik valamennyien ugyanarról a földraji tájról, aRégi Keletről eredtek és Európában egymással újra összefonódtak. A Kelta név egyébként nemEurópában keletkezett, ismert volt az őshazában is, a Habúr folyótól keletre elterülő vidéket, egészMezopotámiát jelentette, az odavaló lakosokat hívták Caleti, Khalti, Káldi embereknek. A Habúrtólnyugatra lakókat viszont Esti, Esthoni azaz nyugati népeknek is nevezték. A Keleti név használataEurópában sem a Kr. e. I. évezred közepén kezdődött, forgalomban volt az már ott is kezdettől fogva, apiktek idejétől szakadatlanul, csakhogy inkább mint alkalmi elnevezés szerepelt.


24 von 41 07.01.2014 20:06

Külön kelta nyelvet soha nem találtak, nem is találhattak, hiszen a kelta népeket azok alkották, akikmagyarul beszéltek. Az "európai nyelvi egység" így a kelta irodalom egyik alapvető tétele. Camille Julienfrancia ókori történész szerint ezt az egységes nyelvet százmillió ember beszélte. Nyilván túlzás, de alényeg helytálló: a kelta időkben magyarul beszéltek. A mai nyugati és szláv nyelvek a későbbbetelepedő szemita népelemek hatására alakultak ki, kiterjedt magyar szókincset építettek be.

Magyar Adorján és dr. Baráth Tibor nyomdokain halad dr. Timaru-Kast Sándor A kelta-magyar rokonságnyelvünk tükrében (Ingelheim 1995.) c. munkájában. Tengernyi szó fejtéséből itt egy érdekesszemelvényt veszek át (27.0.), mely szellemességével meggyőző, hidat ver ő is nyelvek, korok között aszellem fegyverével. Általában véve óvom az Olvasót attól, hogy e fejtéseken felbuzdulva mindenüttmagyarokat lásson a világtörténelemben, mindazonáltal a magyar-szabir ősnyelv terjedésének jó irányaitmutatja. Ennyit biztosan és ez itt most elég. E nyelvészeti témának egyre nő az irodalma, ez is mutatja azút járhatóságát. A Magyar Adorján által elvetett mag termékeny talajba hullt. Akárhogy is van, a keltáketnogenezisének és nyelvüknek problémáját talán előbb oldják meg a szakemberek a szerves és kulturáltnyelvelemzés, a kulturális körülmények elemzésének módszerével, mint más, itt eredményre nem vezetőmódszerrel.

LÁSZLÓ Gyula Árpád népe c. könyvében leírja a 9. századi magyar társadalom felosztását:"Nagyfejedelem és kísérete (táltos, tárnok, tolmács stb.), ÚR-törzsfők, Bő-nemzetségfők, nemzetségielőkelők" (ELŐKÁL - szumir "LUGAL" - DR. PADÁNYI Viktor: Dentu-Magyaria) és köznépkategóriákba. (László Gyula: Árpád népe, 61. old.). Hasonló felépítést mutat az ír társadalom is. " (...) akora ír társadalom druidákra, harcos nemesekre (flatha) és szabadokra (BÓ-airigh) való tagolódása, (...)megfelel annak, ahogy Caesar a gallokat druidákra (druides), equites-re és plebs-re osztotta. " (P. MACCANA: Kelta mitológia, 60. old.).

Próbáljuk csak lefordítani azt, amit MacCana ismertet velünk. A harcos nemes "FLATHA" (flászá),Cézárnál az "equites" (latin: lovas), nem lehet más más, mint a "LOVAS", azaz FöLÓS (a), a székely"LÓFŐ" (a "lugal" egy másik értelmezése a "LÓFŐ" -Dr. Csihák György). A "BÓ-AIRIGH" (bó-árák)fogalmát még a leghitetlenebbeknek sem kell lefordítani: "BŐ-URAK" (írül is többes számban van - méga kiejtése, a fonetikája is azonos! Egyes számban "A1RE" (ár) a magyar ÚR). DRUIDA; táltos, a mágus -TORDA ugyanaz a (hun-) magyaroknál! ,,ELŐKÁL" névvel is találkozunk a kelta mondavilágban, az ir"LUGH", illetve a welsh (Britanniai) "LUGAS" vezér nevében. Ő vezette az íreket (és briteket) a"fomori" (bu mari - sötét bőrű ma-urak, akik indigókékkel festették testüket a harcba indulás előtt -apiktek, piketék, feketék, a kosok - lásd feljebb) nevű nép ellen. Lugh harcolt Balor (Bál-isten híve?)nevű "egyszemű" szörnnyel is, hogy Partholon népét felszabadítsa. "A kelták településeiket DUN-naknevezték (latinul: "oppida"), és értelme feltehetően "erőd": DA-WN (daún), (TA-NYA), az angol"TO-WN" elődje (TY (ta) - ház).

A településeket, ha kinőtték a "tanya" stádiumot, védelem céljából körülvették egy fából, nádból sárralösszeragasztott fallal. Ez lett tehát a "falas" -a FALU. "Fal" írül FALLA, "Falu" meg BAILE: (egyformánkialakított b-p- f) ugyanabba a fogalomkörbe tartozó, ugyanúgy alkalmazott szó!) , Dublin - Írországfővárosa- neve írül BAILA ÁTHA CLIATH ( báljá a (t) há kliát) - magyarul "Falu az átkelőnél (gázlónál)", vagyis FALU (BAILA) ÁT (AL) (ÁTHA) (ÁT) KELŐ (CLiATH). A monda szerint Dublin ottkeletkezett, ahol az "Ősatya" átkelt a folyón /a gázlón (angol: ford) és "falu"-t alapított.

Ha már eleve a tanya (a "town") -a későbbi település magva - is fallal védve volt, ez megmaradt mintegy"belső vár" a falu közepén, ahol a "vezér" honolt. A "FALU" közepén állott tehát, a vezér "háza" (TA),ott ahol a faluközösség fontos ügyeit is intézték: a "Falu-háza", (kelta) magyarul a "FALU-TA". Ugyanez(magyar) keltául (írül) BAILE-TA (bájié-ta) és bretonul PLU-TA (plú-ta) lenne - vagyis "PALOTA""PALOTA", (azaz "Faluháza") szavunk átkerült más nyelvekbe is, és latin közvetítéssel öröklődött a mai"világ" nyelveiben (PALACE, PALAZZO, PALÁST stb.). "FALU" a megfelelője az ögörög POLIS,valamint a latin VILLA-nak. A mai város és falu értelme későbbi keletű.

A kimondottan erőddé kiépített helységek nevében megjelenik (mint későbbi toldalék is) a GAR/KERszótag. KARTHAGO, EGER, GYŐR, CAERDYDD (értelme: "Várad-hely", angolul CARDIFF- Walesfővárosa), szumirban a GAR vagy KER várat jelent. A magyar VÁR megfelelője a kelta (welsh) CAER(ker) és (breton) KER (ker). Hasonló a "kár" és "kerék" neve is: CAR vagy ker). A várakat kezdetbenmindig kör alakúra építették, mert csak így nyújtottak valóban védelmet ("avar ring"). A város közepénállott) a "vár-úr", a KER + URALU (- "Váruralója"), tehát K1R-ÁLY háza is. Így alakult ki a "váras"fogalma, azaz a magyar VÁROS és a breton KER.

Bretonul "Városháza" TA KER (ta ker) -a mai magyar sorrendbe téve: KERTA. Ehhez hasonló, de másszolgáltatású házak (TA) ma is élő fogalmak a magyar nyelvben: "csár-DA", "szálló-DA", "író-DA","óvó-DA" stb......Nem lehet a "rokonság" felmérését befejezni anélkül, hogy a szavak mondatbahelyezéséről, s mindennapi élőbeszédről ne essék szó.


25 von 41 07.01.2014 20:06

A kelták is ragoznak, akárcsak mi magyarok, csak magyar szemmel nézve hibásan, "helytelenül", azaznem ott ahol kéne - mint pl, - "Ar Bed Keltiek" fogalomban, ami, mint ismeretes, magyarul "A keltákföldje", szószerinti fordításban "Az Fö(l)d keltáké". A kelta nem azt mondja; hogy "a föld feje", hanemazt, hogy "feje a föld" (PENN AR BED). Ez az, ami sokunkat félrevezet, főleg azért, mivel többnyire ezmind egybe van írva, amolyan szumíros "szólánc"-ba. Így van ez "RUADH" (ÚRATYA), a Fennség - ésnem "ADHAIR" (ATYAUR), mert ez apa lenne - esetében is. Micsoda különbség! "Nyelvcsaládok"választanak el - mondanám: csupán ezért.

Természetesen vannak különbségek. Elvégre több mint ezer éve elszakadtunk egymástól. A keltákelvesztették majdnem teljes anyanyelvüket.

A 19-20. századi nemzeti ébredés eredményeképpen megszületett az új-kelta. A már elveszett szavakatindogermán nyelvekből kölcsönzöttekből helyettesítették (a brit szigetiek a franciából, a bretonok azangolból, az írek meg egyenesen az olaszból), a "jó" eredet bizonyítása végett, jó "hírnevük"megőrzésére. Ezért nincs miért őket lenézni, vagy (ma már) esetleg kinevetni, akkoriban ez volt azegyetlen út a "kékvérűek" klubjába, na meg akkoriban, mindenki az indogermán eredetet vall(hat)ta - ésmég sok helyen ma is -, anélkül hogy valaha ezt valóban valaki leellenőriz(het)te, vagy legalábbismegkérdőjelez(het)te volna. Ki tudott kérem keltául? Írhattak, a "nyelvgyártók" amit akartak -a fő az,hogy "indogermánul" jól hangzott. Így jöhetett a "saját kezűleg-csinált" nyelvrokonság is, és Európaösszindogermánságán senki sem csúfított (csak mi magyarok, mert mertük megpofozni a Habsburg sast.)

A mai "kelta" végre ébredezik Csipkerózsika-álmából, és keresi buzgón rokonait, mivel ő is rájött, hogyvalami "nem stimmel". Élni kéne a lehetőséggel...

A német gyerek a suliban azt tanulja, hogy hunok-avarok-magyarok (majdnem) ugyanaz, közben mibelefáradunk és beleununk finn-ugorságainkba (mert azt sem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi az.)

De folytassuk tovább a nyelvórát (35. old.):

A magyar nem volt- jobban mondva nem lehetett egy együgyű, primitív halász-vadász népecske még úgyKr. e. 2000-be is, mikor kell jöjjön a török felmentő sereg, hogy megtanítson minket beszélni (addig mégapánkat sem voltunk képesek megnevezni ?). Majd jött a ragyogó szláv zsenialitás és megtanított minden"alapvető dologra", úgymond végre "kiemelt a suta sötétségből". Hogy ezt magyar ún. tudósok állítják,szégyellem is leírni. Hogyan is képzelhető el mindez egy népről, amely például olyan magas anatómiaiismeretekkel rendelkezett - sok más kulturált nép előtt -, hogy belső szerveit működésük (!) alapjánnevezte meg.

Amolyan "Funkcionális anatómia" pár ezer évvel Szentágothai előtt:

SZÍV SZÍVÓ, SZÍVNI, SZIVATTYÚ (egyébként szumirul SZAAB),

AGY az EGYéniség meghatározója, ÉSZ szumir AS - EGY,

FEJ a "FŐ", a "FENN" (kelta PENN), a "BŐL "- a "BÖLcsesség helye",

MÁJ szétMÁLJa a táplálékot, akárcsak a MAL-OM,

VESE a vÍZelet kiválasztója,

HERE (h) EREdetűnk helye, (h) EREdet (latin öröklés is "HEREDITAS",

TÜDŐ hangutánzó "Dü-DÖ" a hangos (a mellkason keresztül hallott)szuszogás,

SZEGY a mai mellkas (SZE -'I'U / GY (E) - DU) SZÉGYen hely,

CSECSE a nő szegye (CSE - SZE / CSE - GYE), a CSECSEmő (kisDED) táplálója (ír "Chich"),

HAS az ős-ből, a hely, ami az "ŐS"-sel összeköt (köldökzsinór),

NYELV NYELő, NYELés, NYÁL (nem beszéd!) ( NYELŐcső, hasNYÁLmirigy stb.,

GÉGe (szumir GU), IGE (- SZÓ) a beszéd szerve (v.ö. GÜGYÖg, GAGYOg, GÁGOg, UGAt),

GERINC a "gerely": alakjában "Életfa", idegfonataival "kettős kereszt", szelvényezettségében (vö. hindu

CSAKRA, ahol az energiahullámok összecsokrosodnak) pedig "táltos létrája",


26 von 41 07.01.2014 20:06

KOPONYA az " (É) G-AP (A) "-hona (kupa, káprázat, kopjafa, a lélek kapuja), és egyben aGAP/GÉP-hona

(szumir GU (guba, gubálni - dolgozni), nagy tudású - nagy KÉPességű nagy GÓBÉ /KÓPÉ valaki, haeszes,

LÉLEK a szumir LIL-ből: a LIL-t ki-LE (h) EL-jük mint Levegő, majd ismét beLÉLegezzük / az-LiL

elSZÁL (szél) (vö. angol SOUL)

VÉR a BOR (gyógyvíz) nevéből, vérünk maga egy "gyógyvíz".

Ez a kis kelta kitérő kicsit azt magyarázza meg, mit is keresett Atilla Nyugat-Európában:

Nyelvtanában mindenesetre egy romló állapotú nyelvet találunk a miénkhez képest, ez a tény márnagyobb arányú népkeveredést mutat, egyes szógyökök nyomon követhetők világosan, de a csillogó ősinyelvtani értelem jelei halványulóban vannak. Ez a helyzet szinte kísértetiesen hasonlít az óperzsa nyelvmegszületéséhez, amelyről Baráth az alábbi - igen szemléletes - példát hozza elő (BT 11/160.o.):

Jegyzet az óperzsa nyelvről

Perzsa tudósok szerint az ő nyelvük legősibb formája, az úgynevezett óperzsa nyelv ragozott nyelv volt:Kétségtelenül a médákra történik itt az utalás, akik között a perzsák hosszú ideig éltek s akik az őnyelvüket elsajátították... A folyamatot a nyelvészek így képzelik el: a régi méda (magyar) szavak végérőlfokozatosan lekoptak a ragok és képzők, nem érvényesült többé a hangrend és hangilleszkedés szabályaés a hanganyagban erős lágyulás állt be. Ezzel egy időben a lekopott és elhagyott ragok és képzőkhelyett viszonyszók jöttek használatba se folyamat végállomásán létrejött a mai analitikus perzsa nyelv.''A méd-perzsa együttélés utolsó szakaszából, Dárius király korából van egy híres perzsa nyelvemlék, abehisztáni felirat, amely jól tükrözi az óperzsa nyelv akkori állapotát. A felírat elmondja Dárius palotájaépítésének történetét és feljegyzést tartalmaz az építőanyagok földi eredetéről. Az ékírással készítettszöveg 37-40. sorait szokták bemutatni, mint a legjobban olvasott és megértett részletet. E sorok ábécésátírását a perzsa nyelvészek így adják: KASAKA HYA KAPAUTAKA UTA SINKABRUS, HYA IDAKRTA, HAUV HACA SAGUDA ABARIY. KASAKA HYA AXSAINA, HAUV HACAHUVARAZMIYA ABARIY, HYA, IDA KRTA. E mondatok nem szószerinti, hanem körülbelüli értelmétígy állapították meg: "A kék kristálykövet és a vöröset, amelyet itt munkáltak meg, Szogdiánából hozták.A sötétkék kristálykövet, melyet itt munkáltak meg, Korazmiából hozták."

Az írást böngésző tudósok elmondják, hogy nem volt könnyű dolog e két mondatot kisikeríteni ésértelmét felfogni. A szövegben ugyanis sok az olyan szó, amit a perzsa nyelvészek már nem ismernek.Egyik ilyen a mondatban fontos helyen álló KRTA, amely jelenthet kardot, lehet megmunkálta,készítette, vagy talán valami egészen más valaki, de aminek értelmezésén múlik végeredményben a négysor értelme.

A perzsa nyelvészek nem gondoltak arra, hogy az óperzsa időkből eredő szövegeik olvasásához a magyarnyelvet kellene segítségül hívni, pedig a jelen esetben éppen az IDA KRTA kifejezés megvilágítására ishasználhatták volna, ami nyilván "oda került". Ez a magyar kifejezés logikailag jól beleillik a mondatba,a szórend tekintetében is megfelelő helyen áll és hangtanilag egyezik a kiirt mássalhangzókkal. Hafigyelembe vesszük a lágyulást (K - H, P- B), meg hogy az átírást angolok számára készítették, abehisztáni felirat idézett négy sorát magyar helyesírással a következőképpen adhatjuk: "Házak kőikapottak. Utu (Napisten) színű kő piros. Köje oda került, ahova hoz(t)ák Saguda (Szogdiana) e(m)berei.Házak kői égszínű(ek), ahova hoz(t)ák Korazmia e (m) berei, kője oda került." Ez az olvasás követi azékjelek betű szerinti jelentését és jól érzékelteti az akkori nyelvállapotot romló hangtani formában,gyengülő nyelvtani szerkezetben, de még mindig magyarul mondja a mesét. Pár évtizeddel a behisztánifelirat után adta ki Xerxes király vallási reformjáról szóló rendeletét, amelynek szövege szinténfennmaradt. Abban azonban már nyelvészeti érzékkel is csak itt-ott deríthető ki egy-egy magyarmozzanat, de nem ismerünk rá nyelvünkre. A perzsa nyelv megszületett."

A fentebbi kelta emlékek tárgyalása további távlatokat nyit meg népeink történetében. Időközbenkiderült ugyanis - kis túlzással-, hogy az elmúlt 3000 év folyamán szinte csak az nem hajózott átAmerikába, aki nem akart. Dr. Fürstner László szerint a forgalom élénk volt, szabályos tengerikereskedelem zajlott Európa és Amerika között, ezt Történelem és kultúra új megvilágításban c.könyvében gazdagon részletezi. A kelták ezek között voltak, vélhetően Európából egyedüliként, ésrengeteg emléket hagytak maguk után kőbe vésve a mai Egyesült Államok területén, fémeszközökben éstulajdonságokban is, amelyek idővel feloldódtak az indián őslakosságban. Néhány példát felsorolok itt


27 von 41 07.01.2014 20:06

ezek közül újra hozzátéve és hangsúlyozva, hogy nem magyar indiánokat keresek, csak a kultúraterjedéshatártalanságát igazolhatom e földgolyón e módon is. Thor Heyerdahl is ilyen módon gyűjtöttbizonyítékokat ókori népek vándorlásaira, meggyőzően. A kelták észak-amerikai jelenlétéről csaknéhány adatot veszek át az oldalakon keresztül sorolt elképesztő leletsorból szemléltetés céljából.

Dr, Fürstner így ír a 41-42. oldalon: "James Whitall régész volt az első, aki kimutatta a hasonlóságot éspárhuzamot az ibér és az észak-amerikai írások között. Portugáliában talált olyan vallási központot,melyhez hasonlót később Vermontban is felfedeztek. Kelta előkelőségek sírjait látta Ibérföldön, ésilyeneket találtak Vermontban egy szakrális helyen. Pálmaág és rövid kard látszott itt kőre vésve, ami aháború és béke jelképe a keltáknál.

Nem írásos, de nagyon régi korból eredő lelet a kelta bronztőr, amit 1900-ban C. A. Kershaw találtMassachussets államban. Ugyanilyen tőrt találtak Spanyolországban El Algar közelében, már korábban.E helyről kapta e kultúra a nevét. Ennek virágkora Kr. e. 1500-1200 között volt!

Meg kell említenem az ún. "Marhabőr-bronzokat", melyek az Égeikumban i. e. II. évezredben terjedtekel, s mint fizetési eszközt alkalmazták ezeket. Ilyen bronzöntvényeket találtak az Ohio-völgyében. Ezekalakja és nagysága megegyezik a Knosszoszban talált hasonlókkal. Más államok moundjaiban is találtakhasonló bronzönteteket Amerikában.... Az amerikai leletek azt bizonyítják, hogy az i. e. I. évezredben abronzlapok a nemzetközi kereskedelem fizetőeszközei lehettek. Elsősorban tengerjáró hajókereskedőkhasználták ezeket a "marhabőröket".

Ezek is igazolják Amerika korai látogatottságát, de még sok más is. Például kisebb kövekre felemelthatalmas monolitok láthatók Connecticut és New York államokban, s rajtuk ogam betűkkel a keltanapisten, Bel nevével. Teljesen azonos típusit monolitokat látni Carrezdában, az Óvilágban,Portugáliában.

Kelta nagy fedett urnákat találtak Oyasco helységben, New York államban és ugyanilyeneket Barcelonaközelében. Megtalálható a korai kelta látogatások írásos nyoma egy karib-tengeri kis szigeten, SaintVincenten is! Ez a felírás az i. e. 8-9. századból ered, s ezt jelenti: "Mab felfedezte ezt a távoli, nyugatiszigetet."

Mystery - Hill felfedezése

1975 májusában New Hampshire-ben egy erdővel körülvett, dombos vidéken néhány régész és néhányszimpatizáns jött össze tanulmányozni ezt a helyet, ahol ismeretlen eredetű épületromokat lehet látni.Ezt a területet egykori gazdája Titokzatos dombnak nevezte el találóan....

J. WHITALI. néhány éve már járt ezen a területen, s talált egy háromszögletű, lapos követ, melyenibér-pun írással ez állt: "Baalnak ajánlva a kánaánitáktól! " Ebből beigazolódott, hogy a föníciaiak isjártak e területen már korai időkben."

Általában véve e kelta vonatkozású adatok sokkal messzebb mutatnak, mint gondolnánk. A nyelvész -dr.Timaru-Kast- kimutatta bizonyos szavak közös eredetét. Meg is nyugodhatnánk abban, hogy őseinkvalamikor találkozhattak, szótárt cseréltek, majd tovább mentek saját fejlődésük útján. Pedig éppen ezaz, ami nem történhetett meg. A kelták fénykora Kr. e. VI-III. századra esik, az ún. magyar honfoglaláselőtt legalább 1200 évvel volt. A nemzetségek, törzsek vezetőinek megnevezése mégis azonos! Tehátnem találkozhattak, elöljáróikat mégis ugyanúgy hívják. Harminc generációval később és kétezerkilométerrel odébb ugyanúgy beszélnek. "Előkál" névvel illetik vezérüket, aki a keltáknál "Lugas ",további háromezer évvel korábban Sumerben "Lugal ", de lugal Kr. u. 1046-ban Vata is Magyarországon.(k - g, a magánhangzó nem számít lényegesen). Nem érheti a keltákat sem az a vád hogy Sumer 1855-benkiásott agyagtábláit ismerték volna kikölcsönözendő a szót. Körül írhatnánk e dolgot még másképpen is,még alaposabb nyelvészeti elemzéssel megtoldva, de nincsen rá szükség. Mindez csak úgy lehetséges,hogy a nép ugyanaz, őket látjuk mindvégig, immáron évezredek óta. Újabb márványkeménységűbizonyítékot sikerült előadni ezzel is, Gordon Childe egynyelvű Európájának további alátámasztásaként.Ettől kezdve fokozottabban kell olvasóimat az indoeurópai történelemszemlélet fő irányairafigyelmeztetnem. Magyari népeink indoeurópaiként való feltüntetése, e/jelejtése, átprogramozása, ésfőleg barbárként és primitívként való említése, a pejorativ értelművé degradált "nomád" szó ilyenhasználata nem folytatható tovább. Az átvett kultúrvívmányok okán utólag a szerző minősítése több mintkülönös.

Még a becsületesebb(nek tekinthető) indoeurópai történészek is megengednek maguknak olykor egetverősületlenségeket. Igen jó példa erre GRAHAME Clark. A világ őstörténete c. (Bp. l975. Gondolat) ma isünnepelt munkájában azt mondja a föníciaiakról sommásan, bár kissé undorodva (158.0.) : "A föníciaiakkereskedelmi buzgóságuk révén járultak hozzá legtöbbel a világtörténelemhez. Az üzleti feljegyzések


28 von 41 07.01.2014 20:06

világos vezetésének igyekezete legalábbis keretet biztosított a betűírás kifejlesztéséhez, amelyszabványosított formát kapott az i. e. X századra. Amikor Levante görög kereskedői kapcsolatba kerültekezzel az írással, elég nagy hatást tett rájuk ahhoz, hogy tovább tökéletesítsék a betűformák bevezetésévela magánhangzókra. A nyugati világ írásbeliségének azóta is alapjául szolgáló ábécéért azonban mégis azesztétikailag egyáltalán nem vonzó föníciai üzletembereknek tartozunk elsősorban hálával. A mükénéiörökségük átvételét követő másik nagy teljesítményük a gyarmatok megalapítása volt kereskedelmiútvonalaik mentén ".

Az idézet minősítése előtt emlékeztetnem kell az olvasót arra, hogy a görögök a hetvennél több(kettőshangzókat is magába foglaló) föníciai írásjelből csak negyvennégyet vettek át, a kettőshangzókkalnem tudtak mit kezdeni. Vagyis majdnem teljes ábécéjük átvétele után utólag minősítgetik a tudást bírónépet, és van bőr a képükön ahhoz, hol ezek után esztétikailag nem vonzónak nevezzék azokat, akik ahatalmas Mükénéi kultúra örökösei. Ez azonban itt már nem sokat számít. A "primitívek" igyekezeteemezeknek termi a babért a súlyos lesajnálás közepette. Más kérdés az, hogy anyagias világukban fel semtételezik, egy írás gazdasági szükségszerűségen kívüli okból is létrejöhetett, pl. az Istenhez írt himnuszlejegyzését célozta volna meg. A tatárlakai korong mindenesetre dicsőítő szöveget tartalmaz.

E néhány soros kitérő most az indoeurópai történetírás gyengéit vette célba annak oktalan hadakozásaiés mérhetetlen fennhéjázása miatt, és akkor még fel sem tettük az igazán kényes kérdést: ha ők valóbanonnét jöttek, ahonnét mi is, Mi az, amit sajátjukként hoztak magukkal a kelta műveltségből?

Hogyan lehetséges egy ún. ősrégi (indoeurópai) keleti népnél az, hogy Európában megjelenve mindentelfelejtettek volna Kelet és India örökségéből? A hunoktól kellett írni tanulniok, miközben más népekIndiában (is) milliószám írták a régi tudást papírra, fára.

Ha tehát ők undorodva vesznek át kész műveltségeket - pl. írást, mely alapvető! -a Kelettől, az talán őketminősíti inkább undorukban, mint az alkotót, aki megszenvedte a találmányt. Mindannyian tudjuk, hogyez a lenézés súlyos következményekkel járt Európa történelmére, csúcspontja és végkifejlete a"felsőbbrendűek" világháborúi voltak. Azt kell tehát mondjam, hogy a romantika délibábjaiból alakultapokaliptikus hadak derekas termést takaríthattak be a felhevülés századik évfordulóján a lelkekbenvastagon elhintett mérgeikkel az élőkön. A magát műveltnek tartó és mindenkit lenéző Nyugat-Európaegy lázálommal felfegyverkezve tette tönkre egy földrész népét és hamisította meg évezredektörténelmét. Az indoeurópai történetírás tételes cáfolata mindazonáltal nem e könyv tárgya, már ittjeleznem kell azonban erős fenntartásaimat. A várható cáfolat biztosan nemcsak a köztörténetben fogbekövetkezni, hanem a mélyebb elemzések során, amelyek a nyelv, a tudás és műveltség eredményeitveszik vizsgálat alá.

Kr. e. 560-tól Hun birodalom BIF 131.o.

Az Ázsiai Hun Birodalom létezése. Eftalita (fehér) Hun Birodalom és Kök-Türk (fekete) uralmak.

Kr. e. 559 Közép-Ázsia PV

A turáni Kök-türk birodalom kialakulása. Valószínűleg az ókorban elvándorolt dáh-hun-szabirleszármazottakról van szó.

Kr. e. 550- től Az ősi avar birodalom perzsa uralom alá kerül 200 évre.

Szkíták a Maros-völgyben, Olt-völgyében, Mezőségben, Baja és Szeged környékén. Vág, Garam, Nyitrakörnyéke és Dráva-Száva köze. Szkíta birodalmi központ. 500-300 között már a szkíták alkotják azország harmadik leghatalmasabb népcsoportját a Dunántúli Estiek és az Erdélyi-medencébencsoportosuló Keletiek mellett. A magyar régészek 1939-ig 85 nagyobb szkíta temetkezési helyet ismertekfel az országban.

René Grousset, az eurázsiai sztyeppevilág történetének francia kutatója ama nézetének ad kifejezést,hogy az európai szkíták csak egy vékony társadalmi réteg lehettek, akik a többséget alkotó, árja fajúcimmerek (Szemurak) felett uralkodtak, akiket még Cimmeriában igáztak le. A kus emberfajta, vagyis aturániak sötét arcú összetevő eleme csak kis szerepet játszott. Ezen a módon érthető meg az is, hogyazok a magyarországi folyónevek, amelyek szkíta települési területre estek, szerkezetükben ésszókincsükben cimmeri típusúak, vagyis a Dana-Bor, Tana-Is, Danu-Bis mintájára készültek. Kus nevűfontos helynevünk csak egy van, Kassa.

Azzal, hogy a cimmer-szkíták betelepedtek Erdélybe és a Nagyalföldre, majd utóbb a Felvidékre és aDráva-Száva mentére, ők lettek az első turáni nép, amely a korábbi időkben érkező úri (árja)


29 von 41 07.01.2014 20:06

népelemekkel minden oldalról bensőséges érintkezésbe került. Központi elhelyezkedésük, tömegük,gyors közlekedési eszközeik (szekér, ló) és fegyverük (íj, nyíl) révén a kissé nehézkesen mozgóföldműves lakosság fölé kerekedtek és politikai befolyásukat az egész medencében érvényesíteni tudták.Az ország régibb magyar lakosságával létrejött szoros kapcsolataik révén megindult a sokféle magyarnyelvű törzs egy nemzetté való összeolvadása.

A szkíták uralma alatt tehát nemcsak nem fogyott a Duna-medence lakossága, hanem éppen gyarapodott,és először bontakozott ki e tájon főbb körvonalaiban a magyarul beszélő törzsek nemzeti egysége és amindnyájukat összefogó árja-turáni magyar állam képe.

A cimmer-szkíták nem mindnyájan vonultak át a Duna-medencébe és telepedtek le az ott élő magyartörzsek közé. Jelentős részük a Kárpátok északi íve felett haladt el, azután bekanyarodott a Visztula,Odera és Elba völgyeibe s így eljutott a Mazúri, Töthoni és Esthoni magyar törzsek közé. Egy másikrészük viszont, amely eredetileg a Duna-medencében szállt meg, a keletről jövő újabb népektől valófélelmében elköltözött a Rajna, Szajna és Loire folyók lapályaira, ahol szintén a korábban letelepedettúr törzsek tömbjeibe ütközött és velük keveredett. Úgy látszik tehát, mindenütt ugyanaz a történetismétlődött meg. Mivel az egymással keveredő európai úr törzsek és turániak egyformán keletrőlszármaztak és magyarul beszéltek, valamennyiük közös neve a Keleti név lett, ami nyugati forrásokbanKelti, Kelta alakot öltött. A Kr. e. V. és IV. században már egész Európában mindenütt Keletinek,Keltának nevezik magukat a magyar ajkú népek.

Régészeink felfedezlek 590 kelta telephelyet is, amivel ez az ország Közép-Európa legsűrűbben lakottterületének tűnik fel. Különösen sokan éltek a Kisalföldön, Pest megyében, Tolnában és a Dráva mentén.Sikerült azt is megállapítani, miként hívták egyik-másik törzsüket. A Kisalföldön megszállt törzsükAN-AR-TES, Hon úr Őse nevet viselte, melynek tagjai a név értelme szerint egy helyi fejedelem (Honúr)alattvalói voltak. Fejér megye területén az OS-ERIATES, egy másik Ős árja törzs lakott, Tolnában aHER-CUNIA-TES, Úr honi törzs, a mai Budapest táján viszont, a Duna vize mellett az ARA-VIS-KInevűek, akiknek nevében ismét megtaláljuk az Árja részleget, Víz szavunkat és a lakóterület értelmű Kőszavunkat, mintegy Víz mentén lévő föld urai értelemben. Ezek a vízmentiek Kr. e. 70 körül aDuna-kanyarból felkerekedtek és Fejér megyébe mentek lakni.

Kr. e. 536 Szabiria PV

Kurás perzsa király kiterjeszti uralmát Szabiriára, de a Káspi-vidék mozgékony törzseivel nem tud mitkezdeni. A keletre húzódó szabirok adnak nevet Szibériának.

Kr. e. 512 Korezm NGY 40-41.o.

Korezm a legrégibb időkben, amikor még csak a mezopotámiai bevándorlókkal kellett számolni, mint aszinte kimeríthetetlen katonai erőt szolgáltató masszagéta (szkíta, szaka -A. szerk.) törzsszövetségvezetője szerepelt. E törzsszövetség hat tagból állott:

1. a korezmiek az apasziakákkal Korezm északi határai mentén (mocsári masszagéták),

2. a szakaraukák Korezm déli határaitól a Nura-tau hegyeiig (a hegyeken és síkságokon lakómasszagéták),

3. a derbikek az Amu-Darja középső folyásánál,

4. a tochárok vagy a Kuvan-darja melletti dahák (dákok),

5. az asztok (jattok, asziánok, uszunok, jakszartok) a Szír-Darja középső folyásánál,

6. az attasziok.

Korezmnek e szövetségben vitt vezető szerepe biztosította számára az uralmat Belső-Ázsia északi ésnyugati részei fölött.

Korezm nyugodt fejlődése mindaddig tartott, amíg a szintén mezopotámiai gyökerű perzsa hatalom aporondra nem lépett. A perzsa állam adminisztratív rendszerét az ókor egyik legnagyobb uralkodója,Dareios Hystapsis (uralkodott Kr. e. 522-486) szervezte meg: 20 szatrapiára osztotta az országát. KorezmDareios XVI. szatrapiájába került. Ebbe a szatrapiába még Szogdiána, Partia és Ariana tartozott. Korezmönként elismerte a perzsa király fennhatóságát és vállalta az adófizetési kötelezettséget, mindenvalószínűség szerint azért, hogy fenntarthassa uralmát déli birtokai felett, amelyek közvetlenül ki voltaktéve a Baktriában és Margiánában lábukat megvető perzsa haderők háborgatásának. Korezm elérte célját:megőrizte uralmát a XVI. szatrapia felett, amely (legalábbis eleinte) önálló állam maradt, de adót fizetett


30 von 41 07.01.2014 20:06

az Achaimenidáknak.

Kyrosz és Dareiosz három hadjárattal kísérelte meg a szkíta-masszagéta steppe pacifikálását, mert ezkomolyan veszélyeztette a Perzsa Birodalom északkeleti közlekedési vonalait. A gyakorlatilag szintefüggetlen Korezm a szaka-masszagéta törzsekhez fűződő régi kapcsolatait (a masszagéta törzsszövetségleghatalmasabb tagjaként elfoglalt helyzetét) arra használta fel, hogy formálisan félreállva, mindenlehetőt megtegyen régebbi pozícióinak visszaszerzésére. Kyrosz balsikerű hadjárata Dareioszt új hadjáratindítására késztette. A perzsa csapatok nemcsak átvonultak Korezmen, hanem behatoltak a hátországészakkeleti részébe, az Oxus és a Jaxartes deltájába, az apasziakák lakta területre is. Ez a masszagétaszövetség szívére mért csapás volt. Három szaka király: Szakszafar, Omargész és Tamirisz ravasz terveteszelt ki Dareiosz megsemmisítésére, ami nem sikerült ugyan, de kudarcot vallott Dareiosz hadjárata is.

Kr. e. 510 Athén BT III. 30.o.

Athénból elűzik a királyt a dórok, az addig uralkodó törzseket feloszlatják, majd dór hagyományokszerint tíz csoportra osztják új néven. Miután ezek közt osztották újra a földeket, a magyarság vezetőszerepe egy csapásra megszűnt.

Kr. e. V. sz. PV

Megsokasodik ettől kezdve a történeti adatolás a század perzsa, görög, majd latin kútfőkbenPróbálkozások a magyar gy hang átírására a történetírásban: d dz dj dzs zt tz ts g gi gh ghi ch k x, ebbőlis látszik, hogy nem tudta senki hűen intonálni. Szabinában a Pejbárt-Askhaleh-Erzerumi út mentén egyMacur nevű falu fölött egy vár állott. Az arabok K r. u. 739-ben Madar, a bizánciak Kr. u. 625-benMazar, (Kaukázus) Xenophon a Kr. e. IV. század elején Makar néven ismerik. Ma a Macur nevű falumegvan a Fekete-tenger déli partjától 130, a Kubán torkolatától 450, a Don-Azovi Meotisztól és Dentu-Magyariától 700 Km-re.

Kr. e: V. sz.- tól Kelet- Európa BT III. 89.o.

Kelet-Európa A szarmaták magjelenése Európában. Herodotos szerint pusztai nép, asszonyaik férfimódra öltöztek és ők is részt vettek harcokban. Nyelvük különbözött a szkítákétól s amikor azteltanulták, akkor is mindig hibásan beszélték. Asszíria bukása után (Kr. e. 612) a szemita népességszétszéled a szélrózsa minden irányába. Szarmata, Sa-Úr-Mat-i, Homoki fejedelem földje értelemmel.Ellepik a Volga és

Ural folyók közét és a Kaspi-tó feletti füves pusztaságokat. Nem alkottak államot. Tömegüket amögöttük szervezkedő dinamikus turki népek szorítják nyugatra, ők viszont a szkítákat tolják magukelőtt.

Kr. e. 490 Athén BT III. 28.o.

Dárius Athént támadja. Az athéniek a Megaraikkal a kivándorlást fontolgatják, de maradnak, sőtszembeszállnak a perzsákkal. Győztek, mint tudjuk, és vitézségüknek köszönhetően övék maradt a hon,ezért a csata színhelyét azóta MARAT-HON-nak nevezik.

Kr. e. 480 Görög tenger BT III. 135.o.

Az athéniek ezúttal Salamisnál a tengeren verik meg Xerxest és nemcsak fegyvereikkel, de bátorszellemükkel is. Szellem is, Salamis.

Kr. e. IV. és III. sz. Közép-Ázsia BT III. 135.o.

A Turáni gyarmatok a Kr. e. IV. és III. században század álltak fejlődésük tetőpontján, de azután a kínai,mongol, türk népek megújuló támadásai alatt fokozatosan összeomlottak. A gyarmati népesség visszafeléözönlése a Kr. e. II. században már nagyobb méreteket öltött

Kr. u. VI, században a gyarmatok után maga a turáni törzsterület is elveszett.

A görög-makedón hódítás után, a Kr. e. IV. és III. ( Turán, az Aral-vidék ) század mesgyéjén a korezmimasszagéta konföderáció kelet felé, Kelet-Turkesztán irányába is terjeszkedett egészen Mongóliahatáráig. A Kr. e. III. század második felében az "aszik" (úzok) vagy a "nagy jüe-csik" (masszagéták) ahunok nyugati szomszédai voltak (hunok - ujgurok). Ekkor Mao-tun sennyő avagy Buka khán(Baráthosi-Balogh Benedek szerint Bátor) katonai reformjával bevezette a nehézfegyverzetű lovasságot,amelyet a pártusok alkalmaztak először a rómaiak ellen a carrhaei csatában. Itt a szakarauka


31 von 41 07.01.2014 20:06

nehézlovasság játszotta a főszerepet, mely mervi fegyverkovácsok készítette páncélt viselt.

Kr. e. 338. Kelet-Európa BT. III. 92.o.

A szarmaták átlépik a Dont. Kelet.-Európa

Kr. e: III. sz. eleje Kína GK

Hunok Belső-Mongóliában, Kínában. Központjuk Manton (ma Wunan).

Kr. e. 334-341 Pezsa Birodalom

Nagy Sándor leveri a korrupt perzsa birodalmat, Baktriát kirabolja.

Satrapái kezén Kr. e. 275-ig áll a macedón uralom.

Kr: e. 329-328 Korezm NGY 41.o.

Nagy Sándorral szemben Korezm... teljesen önálló pozíciót foglal el. 329-328 telén Paraszmanész, akorezmiek királya felkínálja szövetségét egy, a Fekete-tenger mentén lakó kolchok és amazonok ellenindítandó háborúra és elvállalja, hogy a vállalkozásnak vezére lesz. Nagy Sándor elfogadta az ajánlatot,de a háborút India meghódítása utánra halasztotta. A tervet korai halála meghiúsította. Így Korezmmegmenekült Nagy Sándor betörésétől. Paraszmanész Csak addig látott szövetségest Nagy Sándorban,amíg a gyűlölt perzsa uralom megsemmisítéséről volt szó. A Fekete-tenger menti népek elleni hadjáratterve csak azt a célt szolgálta, hogy Nagy Sándor figyelmét elterelje azokról az országokról, amelyek abelső-ázsiai vezérek életterét képezték. A következő évben, 328-ban Korezm szaka és masszagétacsapatokkal támogatja Szpitamenész makedónellenes partizánjainak harcát és menedéket nyújt magánakSzpitamenésznek is, aki 328 őszén meghalt. A régi korezmi civilizáció virágkora a Kr. e. IV.-Kr. u. I.század között volt. Ekkor Korezm hatalmas állam, amely lerázta az Achaimenida igát, és kimagaslóhelyet foglalt el Belső-Ázsia politikai térképén.

Kr. e. 300 Kelet-Európa BT III. 92.o.

A szarmaták átlépik a Dnyepert, ahonnan a szkíták elvonulnak a Duna-medencébe.

Dák Birodalom Erdélyben és a Tiszántúlon, daha- hun, szkíta alapítás, szabirok a Dunántúlon.

Kr. e. 285 Kína BJF 123.o.

Van egy ma is létező bizonyítéka a hunok hajdani nagyságának és a hajdankori hatalmas Hun Birodalomlétezésének és ez a sok száz kilométeres kínai fal, melyet a kínaiak építettek a hunok állandótámadásának védelmére.

A kínai krónikák megemlékeznek - igen bő szövegekben - róluk. Innen tudjuk, hogy léteztek fekete ésfehér hunok. Ez a megkülönböztetés azonban nem a bőrük színére vonatkozik, hanem keleten színekkeljelölték a világtájakat. A fekete szín jelentette az északi és a fehér szín a déli világtájat. Így a feketehunok voltak az északi részen, a fehér hunok pedig a déli részen lakók. Amikor a kínai fal elkészült -ugyanebben az időben érte el a Hun Birodalom lakosságának-igen nagy felszaporodását és -, mivel akelet felé való terjeszkedés lehetősége véglegesen lezárult -a már szintén naggyá fejlődött KínaiBirodalom hadműveleti intézkedései és berendezései miatt-, nyugat felé kellett terjeszkedniök, és ez aszándék hozta magával következményképpen az eddigi hatalmas Hun Birodalom szétesését. Az eddigegységet alkotó fehér és fekete hunok szétváltak és önállósították magukat. Közép-Ázsia déli részén - azAral-tó környékén és a beléje délről torkolló folyók mentén megalakult a fehér hunok birodalma és azészaki részen pedig a fekete hunoké. Mind a két nép azonban birodalmát már TUR-KU néven jelölte.Ugyanis az ősi nyelven TUR jelentése: a kisebbik, gyengébb,- KU pedig: erő, fegyver. Így a tur-kukifejezés - kisebb, gyengébb hatalmat jelent. Ebből a tur-ku névből ered a turk, majd türk népelnevezésis. De a tur-ku megjelölés, mint kisebbik uralom, már él akkor is, amikor a hatalmas Hun birodalomcsaknem egész Ázsia ura.

(Közép-Ázsia újabb régészeti szenzációi) Közép-Ázsia BK 47.o.

A történeti földrajz rendkívül fontos része a históriának. Nyilvánvalóan legelőször pontosan meg kellhatároznunk azt a területet, amely vizsgálódásunk tárgya. Eddig is ezt tettük, most azonban még nagyobbfigyelemmel kell lennünk a földrajzi környezetre, az egykori vízhálózatra, az egykori növénytakaróra ésállatvilágra, az egykori éghajlati jellemzőkre, a közlekedési feltételekre, a hely- és földrajzi nevekre. Az


32 von 41 07.01.2014 20:06

ókori kelet világainak még része Perzsia (Irán), ám már nem része Közép-Ázsia, Belső-Ázsia ésÉszak-Ázsia (Szibéria). Ez utóbbi területek szoros kapcsolatban álltak és állnak egymással, ám méginkább kötődnek Kínához, Indiához és Kelet-Ázsia országaihoz, Koreához és Japánhoz. Kikerülhetetlentehát a kitekintés, különösen Kínára.

A Káspi-tótól a Csendes-óceánig kell alaposan áttekintenünk a kontinenst. Vegyük sorba a legfontosabblelőhelyeket és városokat. Duna Europos, Ziwiye, tőle délre Luristan, tőle keletre, a Kaspi-tó délkeleticsücskénél Djam, ettől keletre Nisapúr, Mesed, Ashabád, Merv. Északra az Aral-tó felé Topnak-Kala,Koi-Krylgan-kala, továbbra is az Amu-Darja jobb partján, de délebbre: Varaksa, Bukhara, Szamarkand,Afrasziáb, Pjendzsikent, északkeletre Kenkól, Kokand, keletebbre Kasgar, délebbre Dusanbe,dél-keletebbre, az Oxus folyótól délnyugatra Tillia-Tepe, alatta Balkh. Keletebbre a Tárim-medence,ennek keleti felén Kocsó. Az Ob és az Imis egybefolyásától délre, az Irtis partján fekszik Tobolszk, aholaz ún. szibériai aranyak zöme előkerült, az Altájban Tujekte, Basadar, Sibe, Katanda, Pazyrik, aBajkál-tó déli oldalán Nojon-U1 (NoinUla), tőle délre: Kargali, Ulán Bátor és Isszik-kul. A Bajkál-tótólkeletre folyik az Amur folyó, délre a Hoang-Ho, amelynek déli "patkója" Ordos. Nyilvánvaló, hogy a maiállapotok erősen eltérnek a múlt századiaktól is, nemhogy az évezredekkel ezelőttiektől. Valahogyanmégis fényt kellene deríteni arra a tájegységre, amely érdeklődésünk középpontjába kerül. Különös, ésmeglehetősen nehezen érthető, hogy a történettudomány képviselői alig vagy egyáltalán nem veszikfigyelembe a középkori és az újkori utazók útleírásait. Ezek pedig nemcsak izgalmas olvasmányok, devalóságos kincsesbányák számunkra. Különösen érdekessé teszi ezt az irodalmat az, hogy a szerzőktekintélyes része magyar volt! Stein Aurél, Cholnoky Jenő, Keöpe Vilmos, Ligeti Lajos, Magyar László,Teleki Samu, Almásy György, Széchenyi Béla, Déchy Mór, Lóczy Lajos, Vámbéry Ármin, ÚjfalvyKároly és Princz Gyula.

Kr. e. III. sz. BK 207-212.o.

A Kusán és Pártos Birodalom

Korezm szerepét és jelentőségét természetesen nem szabad önmagában vizsgálni, hiszen a Kr. e. I.évezred derekától az Aral-tótól délre fekvő területek szerves részei voltak nemcsak Közép- ésBelső-Ázsia történetének, de az egyetemes történelemnek is.... Macedóniai Alexander (Nagy Sándor)hódításai (329-327) után a stratégiai pontokra telepített hellén katonaság ereje nem volt elégséges abirodalom egységének fenntartásához, ezért az utód Szeleukidák korában egyre több szatrapiaönállósította magát. Kr. e. 250 táján elsőként Diodótosz baktriai helytartó önállósította magát (Baktria),majd Euthüdémosz Szogdiána (másként Margiana) függetlenségét kiáltotta ki. A Káspi-tótól délkeletre,délre, az ókori Hyrcania szomszédságában volt Partia tartomány (jelenleg Türkménia), ahol ugyancsakjelentős felkelés robbant ki Arszak (Arsak-Tiridátész) vezetésével. Tiridátész mindenesetre Kr. e.247-ben Partia királyává koronáztatta magát.

Mindezek az országok tehát szomszédai voltak Korezmnek, sőt bizonyos időszakokban függőségiviszonyok is kialakultak. A gréko-baktriai királyság a II. század derekára jelentősen kiterjesztettehatalmát dél, azaz India felé, ám jelentős befolyását, különösen a művészetek terén, megőrizte atérségben. A hellenisztikus görög hatások elsősorban a szobrászatban és a festészetben éreztettékhatásukat. Az iráni nyelvű tokhár törzs területe a későbbi Tokharisztán. Amennyire Baktria hatalmicsillaga a Kr. e. II. század végére hanyatlóban volt, annyira kezdett tündökölni az egyre hatalmasabbPártos Birodalom. Korezm azonban ellenállt, sőt jelentős hódításokat tett baktriai és szogdiaiterületeken. Már a szkíta-szaka időszakban létrejött a Murgáb folyó alsó folyásvidékén a később olyhatalmas ókori város: Merv, amelynek építészeti emlékei monumentálisak. A Krisztus születése körüliidőben a korábbi baktriai királyság területén a mindmáig rejtélyes nevű és eredetű kusánok hatalmasbirodalmat hoztak létre, új, kevert írással (eleinte görög ábécével írtak, majd indiai ábécével karósthinyelven), önálló pénzveréssel, új vallással és királykultusszal.

A kérdéskör bonyolultságát jól jelzi, hogy az elmúlt évtizedekben három ízben is rendeztek nemzetközikusán-konferenciát (1960: London, 1968. Dusanbe, 1970: Kabul). A kínai források "nagy jüe-csik"-neknevezték őket. Kiválóan megszervezett államukhoz tartozott Észak-India és Kelet-Turkesztán is. A maiismereteink szerint a kusánok szkíta-szaka eredetű néptörzsből valók, bár az érméiken görög feliratokatalkalmaztak, azonban a királyalakok nomád öltözéket viselnek. Korezm területét is felügyeletük alávonták, legalábbis egy időre. Az I. században mindenesetre ellenőrzésük alatt tartották aKína-India-Róma közötti nagy selyemutat, sőt 99-ben követséget is küldtek Rómába. Őstörténetünkugyancsak számos szállal kötődik a Kusán Birodalomhoz. Ennek részletezése előtt azonbanhangsúlyoznunk kell néhány igen fontos körülményt. A perzsa birodalom idején (Kr. e. VI. századtól) aZoroaszter (Zarathusztra) által alapított vallás hódított tért (elsősorban Ahuramazda és Anahitatisztelete), ám Jézus születése után néhány évtizeddel (!) a Pártos Birodalom nyugati, majd később akeleti területein - legendás adatok (pl. az ún. Abgar-levél), valamint Szent Tamás apostol gnosztikus


33 von 41 07.01.2014 20:06

aktái szerint - keresztény hittérítők jelentek meg. Ma úgy tudjuk, hogy a Pártus Birodalom népei között azoroasztrizmus kisebb szerepet játszott, ugyanakkor számos más vallás is szabadon virágozhatott, többekközt a zsidó vallás is.

Ennek igen fontos szerepe lesz később Kazária tárgyalása kapcsán, ugyanis a zsidó közösségekelsősorban Korezmből költöztek át Itilbe és más kazár városokba, amikor a mohamedán arabok Kr. u.710-ben meghódították Korezmet.

Korezm esetében is helyénvaló visszatérni a régészeti forrásokhoz, hiszen például a temetkezésiszokások évszázadokon, sőt évezredeken át is szívósan tovább élhetnek. A padmalyos temetkezésiforma..., osszáriumos temetkezési forma..., a "hallgatás tornya" a Nap és a Tűzisten kultusza, valamint ahalotti maszkok szokása tárgyszerűen bizonyítható. Toprak- Kalában a templomban volt az örökké égőszent tűz kultuszának központja, amely később Iránban a Számánidáknál is megmaradt (R. GhirshmanSápurban ásott ki ilyen tűzőrző szentélyt). Vajon helyes-e az a magyarázat, hogy I. Szent Istvánkirályunk törvényeiben azért szerepel kiemelten a tűz őrzése, mert a korabeli embereknek nem voltakkellő számú tűzgerjesztő szerszámaik?! A Koj-Krülgan-kala-i kerek templom asztrális központ volt,ugyanakkor a csontmaradványokat őrző osszáriumok mauzóleuma is. A kerek templom típusa, a maihivatalos állítások szerint, nyugat-európai eredetű, ám akár Ravenna, akár Aachen esetében keletitemplomtípusról van szó (Kr. u. VIII. század), ahol Bizánc csak közvetített, mivel félezer évvel korábbanlétezett a kerek templom Közép-Ázsiában. A korezmi asztrális ábrázolások számunkra nagyonfigyelemre méltóak, mivel jelképei Árpád-házi királyaink pecsétjein szinte szóról szóra megismétlődnek!(pl. II. András 1233. évi nagypecsétjén). De ugyanilyen döbbenetes egyezéseket találunk a korezmi- iránianyagban is, amikor a nagykirály állatfejes trónszéken ül nap- és holdjelképpel. Ugyanezt láthatjukKönyves Kálmán király 1096. évi nagypecsétjén. Éles szemmel vette észre mindezt Andrássy KurtaJános és Vasi Jenő, ugyancsak II. András bullája kapcsán...

Korezm népe embertanilag nagyobbrészt az ún. kászpi típushoz tartozik, de megtalálhatók a dravida-indtípusok, kismértékben pedig a mongoloid elem, elsősorban a heftaliták révén. Korezm szerepe és hatásanem vitatható.

Annál élesebb és keményebb vitákat váltott ki és vált ki a magyar történelemtudományban a pártos-magyar kérdés. A Korai Magyar Történeti lexikon ez esetben is a megszokott módszert választotta:címszóként sem vette fel a pártosokat. De nem sokkal jobb a helyzet az ún. nemzeti irányzatokképviselőivel sem, mert például Kiszely István éppen csak megemlíti a pártosokat és a kusánokat azázsiai hunok kapcsán.

Nemzeti történetírásunk kezdeti időszakában, tehát a XVIII. század végén és a XIX század folyamánszinte elterjedtnek mondható a pártus-magyar rokonság kérdésének taglalása. Az emigráns történetírásjelesebb képviselői 1945 után általában foglalkoztak a pártos-kusán kérdéskörrel, igen éles és durvaelutasításban azonban csak egyesek részesültek, mindenekelőtt Badiny Jós Ferenc, aki már húsz évvelezelőtt felvetette a római kereszténység egyik legsúlyosabb és legdrámaibb ellentmondását, hogy ti. haJézus és a szeplőtelenül fogant anyja, Mária zsidó származású volt, akkor a judeo- kereszténység nem amienk...

A pártusoknak már a nevével is gond van. Az általános vélemény szerint a szkíták családjához tartozódahák a Szeleukida birodalom Parthia nevű tartományáról kapták nevüket, ám először is az írott forrásoknem ezt mondják. Justinus a következőket jegyezte fel: "a pártusok a szkíták száműzöttjei voltak. Ezt anevük is nyilvánvalóvá teszi, mert szkíta nyelven a száműzötteket pártosoknak mondják... Szkítiábólbelső lázongások folytán űzték ki őket." A régiek, talán nem is alaptalanul, ebből arra következtettek,hogy a pártus valójában a magyar pártos szóval rokon, gondoljunk a pártütő és az elpártolt szavunkra.Másodszor: nem tudjuk, ők magukat hogyan nevezték. Ammianus Marcellinus viszont azt írja, hogy "azországot Parthianak kezdték nevezni az alacsony származású Arsacesről." Ezért a pártus elnevezést aPartia vagy Párthava tartomány nevéből eredeztetni több mint kétséges. A dahákról Sztrábon is tud, őketaparnósz melléknévvel illették - írja (apar-avar?), a szkíták nagyobb részét a Káspi-tótól kezdvedaháknak nevezik. A pártos Arsak-Árszákot is szkítának mondja, aki betört Parthyaiába és elfoglalta...Az az igazság, hogy a pártosok eredetéről még ma is keveset tudunk, ez azonban egyáltalán nem jelentiazt, hogy meg sem szabad vizsgálnunk azokat az adatokat, amelyek az őstörténetünk szempontjábóligenis értékelhetők. A perzsák soha nem tekintették rokonaiknak, maguk közül valóknak a pártosokat.Olvassuk tovább Justinust. A pártusok nyelve a szkíta és a méd nyelv között foglal helyet, e kettőnek akeveréke. (Ez például lehet egy igen jó adag, ha tudjuk a médek mat-ma-da-a, mada hevét a korábbiurartui törtértet tárgyalásából.)

"A harc náluk abban áll, hogy lovaikon előreszáguldanak, majd hátat fordítanak az ellenségnek, gyakranszínlelik a megfutamodást, hogy ezzel üldözőiket elővigyázatlanabbakká tegyék. Nekik is, meg lovaiknakis pikkelyes vért szolgál védelemül, mely a lovat és lovasát egész testén befedi...Minden időben lovon


34 von 41 07.01.2014 20:06

járnak: lovon mennek a csatába, lovon a lakomára, lovon hivatalos és magánügyeik intézésére, lovonálldogálnak, kereskednek és beszélgetnek." A magyarok harcmodorával teljes az egyezés.

Cornelius Tacitus a pártos-római háború kapcsán elmondja, hogy "a pártus királyok között szokás, hogyvalahányszor szövetségre lépnek, összefonják jobbjukat s hüvelykujjukat összekötözik s csomóvalszorosra húzzák, majd amikor a vér az utolsó ízekbe áramlik, könnyű karcolással kiserkentik és egymásétlenyalják; ezt titokzatos szövetségnek tartják, mint amit egymás vére szentelt meg." Mi más ez, ha nemvérszerződés? Az írott források határozottan arról beszélnek, hogy a pártusok is, miként a korezmieknélláttuk, a Napisten, az Ég és a Víz tisztelői voltak (coelum et igeis Deus, qui fin coelo est) és atermékenységet a Szűzanyától várták. Szertartásaik közben állat (ló) áldozatot mutattak be. Érméikenmegjelenik a Tűz-oltár, saját pártus írással. Valójában ma sem tudjuk, a pártusok milyen nyelvenbeszéltek. Először a görög betűket használták, majd átvették az arameus ábécét. Ebből fejlődött kikésőbb a pahlavi írás. A pártos királyok általában kitűnően beszéltek görögül, de hogy az anyanyelvükmi volt, sajnos még ma sem tudjuk. Lehetséges, hogy Bartal Györgynek ( 1785-1865) igaza van, és apártusok nyelve rokon a magyarral?

Szerinte az Árszák név országot jelent, az ispán és megye szavunk is pártos eredetű. Ezt az ősi nyelvetpártus-hun nyelvnek nevezte, amelyben "a magyar benne értetődik." Niszában, amely a pártusok szentvárosa volt, temették el királyaikat, bár sajnos eddig egyetlenegy királysír sem került napvilágra.Ellenben feltárult a niszai levéltár, több mint kétezer dokumentummal. Az örmény források határozottanazt állítják, hogy az Arszakidák az ázsiai hun dinasztiából származnak. Ezt erősítené meg az az adat,hogy Artabán pártos király seregével együtt éppen úgy köszöntötte a felkelő napot, mint a hun királyok.Sajátságos és számunkra ugyancsak fontos, hogy a pártusoknak nem volt reguláris hadserege. Mindenfőúrnak voltak vazallusai és a szabadok és a szolgák is katonáskodtak neki nehézlovasként, vértezetben.A kisnemesség viszont a könnyű lovasságot alkotta. A főnemesek (jobbágyok) döntő szerepemegmutatkozott a királyválasztásban is, éppen úgy, mint Magyarországon. A pártosoknál sem volttörvény, hogy a királyt feltétlenül a fia kövesse a trónon. A főnemesek, a hercegek nagy hatalmatélveztek. Egy pártos herceg szobrát ismerjük. Sámiban került elő a Kr. születése körüli időből származópártos művészet egyik legcsodálatosabb emléke, egy közel két méter magas bronzszobor, a vállszélesség66 cm. A fej aránylag kicsiny, de rendkívül jellemző. Vastag szemöldök, keskeny, egyenes orr, hosszúbajusz, szakáll és igen gondosan cizellált hajviselet. A dús hajat fejék szorítja le. Nyakában királyinyakperec. Tegyük mellé a mi Szent László hermánkat!

Kinek nem tűnik fel számos egyezés?

A Pártus Birodalomban, amelynek legfőbb tartományai voltak: Média, Arménia, Perszisz, Elümaisz,Szkítia és Karakéné, négy fővárosa volt: Arszak, Hekatompülosz, Ktésziphon és Ekbatana.

Szent városaik voltak még: Asszur, Hatra, Darabgerd és Nisza, ahol a királyokat temették el... Niszábankirálysírokat ugyan eddig nem találtak, megtalálták viszont a lepecsételt királyi kincstárat a Mithridat-kertnek nevezett palotában, töméntelen drágasággal, többek közt negyven darab hatalmas méretűivókürttel (elefántcsont és ezüst), amelynek állatábrázolásai egyenes folytatása a szkíta művészetnek. Apártus művészetnek is szent állata volt a szarvas, s feltűnő a hasonlóság az avar állatstílussal! Nippurban,Kakzében, Dura Europoszban sok síros pártus temetőket tártak fel. A halottakat olyan terrakottaszarkofágokba helyezték, amelyeket színes mázzal vontak be és Anahitát, a Szűzanyát mintázták meg atetején. Anahita az életet adó víz forrása, a termékenység istennője, aki megszenteli a nők méhét ("áldottlegyen a te méhednek gyümölcse"), s aki nyolc sugarú, száz csillaggal ékített aranykoronát Visel. Azoroaszter vallásban a teremtő isten, Ahura Mazda leánya.

Kr. e. III. sz.-tól Kr.u. III. sz. végéig. Kusán Birodalom BK 222-226

A kusán nagykirályok kora

Meglehetősen általánosnak mondható, hogy a pártus és kusán korszakot és a vonatkozó írott és tárgyiforrásokat egybemossák, vagy legalábbis határozottan nem különítik el, nyilván abból kiindulva, hogymind a pártusok, mind a kusánok szkíta fajú népek voltak. Valójában nem is könnyű a szétválasztás... Azidőhatárok világosak. A most tárgyalt korszak a Kr. e. III. századtól a Kr. u. II. század végéig tart, tehátlényegében egy bő fél évezredet ölel fel. Ezen időszakban Belső-Ázsiában a hunok hatalmas államavirágzott, Kínában a Han-dinasztia uralkodott, Kis-Ázsiában és Iránban a Nagy Sándort követőszeleukidák tartották kezükben a hatalmat, a Szir-Darján túl a szkíta-szakák éltek (Pazyrik is, Noinula ise korabeli!), akiknek az etnikai és kulturális vezető szerepe tagadhatatlan vagy legalábbis nehezenkétségbe vonható. Az egyik alapkérdésünk éppen az, hogy a magyar őstörténet szempontjából is döntőszkíta állatstílusnak mi az eredete időben és térben, illetve etnikumban?


35 von 41 07.01.2014 20:06

M.I. Rosztovcev állította fel azt a tételt, hogy a szkíták az iráni földön az asszíroktól vették át azállatstílust és magukkal vitték Szkítiába, ahol aztán erős görög befolyás alá került. A másik nézet szerinta szkíta állatstílus Dél-Szibériában jött létre még a Kr. e. VIII. században, s innen terjedt el Közép- ésBelső-Ázsiába. Amióta ismertté vált a ziwiyei királysír (az ún. kincs), aligha kérdőjelezhető meg, hogy azún. szkíta állatábrázoló művészet eredete Mezopotámia, illetve az onnan elvándorolt népek területénkeresendő (elsősorban Urartu említendő). Éppen ezért, a nagyon erős szkíta hatás miatt tárgyaltuk azafganisztáni kosán királysírokat (Tillia Tepe), amelyekre most csak visszautalunk. Tillia Tepében ugyanisaz ásatások során előkerült közel 20 ezer darab régészeti lelet, eredetét tekintve négy csoportba voltsorolható:

1. a gréko-baktriai készítmények,

2. kínai, római és indiai import tárgyak és érmék,

3. görög-római kultikus tárgyak (görög feliratos Aphrodité, Niké stb.) és végül

4. a legnagyobb csoport a szkíta-szarmata készítmények, amelyek egészen sajátos vonásokkal bírnak.

A viselet, a kultuszok is nagyobbrészt szkíta jellegűek. A kusán uralkodó réteg eltemetett tagjai melletttalált tárgyak készítési helye elsősorban Baktria volt, ahol a készítő műhelyekben szinte egybeötvözték,összeolvasztották a különböző hatásokat. Joggal nevezhető ez baktriai szinkrétizmusnak. Világosanfellelhető ebben a művészetben és kultuszban a sumér eredetű ősi hatás, a lurisztáni bronzok szerepe, aszkíták állatábrázoló stílusa, de eggyé kovácsolva és egészen egyedi jegyekkel megjelenítve. Ilyenekpéldául a szárnyas női istenek, mindenekelőtt a kusáni Vénusz és Anahita. Az ősi gyökér a sumér földugyanúgy, amint a vadállaton álló istenségek esetében is. (Nana, Inam-Istár, a termékenység istennője,aki az Újévkor szent házasságot köt: "Szívd magadba ölemből az édes lényemet!"), valamint az életfa(helyesebben Istenfa). Itt Közép-Ázsiában, a "baktriai iskolában" jelenik meg a kiterjesztett szárnyú sas(turul), a Nap és a Holdisten, a sárkány, a griff, a kígyófejes szárnyas állat, kiegészítve a szkíták ősiszarvas, párduc, ló, bika, sas stb. megjelenítéseit. A Nap és a Hold a királyok testvére volt. Ezt pontosantudjuk a szászánida perzsa uralkodók leveleiből, akik viszont a kusánoktól vették át. II. Sápur példáulígy kezdte a leveleit: "Én, Sápur, a királyok királya, a csillagok társa, a Nap és Hold fivére..." S megintjusson eszünkbe a magyar királyok jelképtára!...

A kínai Pan Hu (Fan Yeh), a korai dinasztia (24-221 ) történet szerzője öt hatalmasságot nevez meg.Hsziu-mi, Suang-mi, Pa-tun, Tu-mi és Kuei-sang, s ez utóbbi név a kosán szónak az eredete. Végül is akusánok (talán egy hun nemzetség volt?) győzedelmeskedtek a többiek felett és megszerezték a hatalmatBaktria, Szogdiana, Fergana felett, sőt később kiterjesztették uralmukat Észak-Indiára és északnyugatKínára (Kelet-Turkesztánra: Szinkiangra). A kínai források Da-Jüe-csi-nek, azaz Nagy-jüe-csi-neknevezik a kusánokat, akik kortársai voltak a pártusoknak. A kusánok embertanilag nem mongoloidok, ezta Tillia Tepe-i sírok is bizonyítják.

A kusán királyok pénzt verettek, előbb görög, később prákrit feliratokkal. Érméik azonban különbözneka pártus és korezmi érméktől, főképpen abban, hogy szkíta ruhát viselnek, fejükön boltozott(kamelaukion-típusú) koronát hordanak és feltüntetik a Napisten szimbólumát, valamint az uralkodóigyűrű átvételét.

Minket leginkább az 1960 és 1963 között G. A. Pugacsenkova által feltárt halcsajani épület emlékeiérdekelnek. Halcsajan Dusanbe közelében, a Szurhan-Darja folyó jobb partján elterülő oázis volt,amelynek - mára - csak két nagy halom jelezte a helyét: Hanaka-tepe és Karabag-tepe. Dózerektalajegyengetése közben bukkantak rá a munkások az épületmaradványokra, sajnos komoly károkatokozva bennük! Az északi részen majorsági épületek, kertek és szántóföldek voltak, ellenben a délin egyerőteljes falakkal védett erőd s mellette két épületkomplexum (Hanaka-Tepe). Az ásató régésznő azegyiket igazgatási központnak, a másikat kaszárnyának vélte. Odébb három épület maradványai kerültekelő. Két épület óriási lakóház maradványa volt, a 26 x 35 m-es harmadik azonban igen díszes kultikusépítménynek bizonyult. A homlokzatát hat, kőlapokra állított, díszes faoszlop ékesítette. Igen érdekeseka mezopotámiai típusú tetőpárkány-oromdíszek, palmetta és akantusz-levél díszítményekkel.

Ez is és az akantuszos-palmettás oszlopfejezetek is arra intenek bennünket, hogy újragondoljuképítészeti hagyományaink eredetét. Ne tartsunk mindent nyugat-európai (itáliai és frank földi) hatásnak!A 17x6 m-es, nyitott porticus falán festmények voltak és a széles pannókat festett reliefszobrokdíszítették. A négy színű falfestményeken emberalakokat ábrázoltak, sajnos nagyon töredékesek amaradványok. A széles fríz agyagszobrai a trónuson ülő uralkodót, mellette a harci díszbe öltözöttAthénét, négy női alakot, a trónörököst és palotaőröket mutatnak, az északi oldalon viszont a királynétés leányait vagy udvarhölgyeit láthatjuk. A díszes előcsarnokból három ajtó vezet a 6x7 m-es belsőterembe, amelynek mennyezetét két faoszlop tartotta. Ez a terem vagy szentély volt oltárral, vagy


36 von 41 07.01.2014 20:06

trónterem. A falakat szőnyegek és textíliák borították (nyomaik megmaradtak), de álltak a terembenszobrok is. Itt is 3m magasságban fríz húzódott, a falakra fekete alapon fehér és vörös színű rombuszok,körték és hegyes borostyánlevél-minták, szőlőfürtök, szőlőlevelek, indák és virágok voltak felfestve. Anyugati főfalon található egy 5,6 m széles és 75 cm mély falmélyedés, a padlótól 3-4 m-rel magasabban,ebben látható a 140 cm magas szoboralakokból álló fő ábrázolás.

Középen kőtrónuson ül a kusán nagykirály, jobb kezében jogar, balján ül a királyné, holdsarlósdiadémmal a fején. Baloldalt egy másik trónuson ül az alkirály (?) a feleségével, aki viszont a jobbján ülés jobb kezét tenyerével kifelé fordítva felemeli. Köztük áll egy-egy pár, a baloldali férfi "pártuskéztartással", a jobboldali férfi a jobb kezét a szívére teszi (esküforma). Az uralkodót istenekoltalmazzák:

Pallas Athéné, Heraklész és a lebegő Niké, valamint egy lóvontatta kétkerekű kocsin álló páriás koronásistennő, akinek a fejét hatalmas sugárkoszorú veszi körül. Ez az ábrázolás egyértelműen a Fény Úrnője, aNap Asszony, a magyar Nagyboldogasszony.

A szoborkompozíciók kora: Kr. utáni évtizedek, vagy 70-es, 80-as évek!

A Kusán Királyság hatalmas birodalmában természetesen számos népesség (etnikum) élt,... a népességdöntően europid volt, jelentéktelen mongoloid elemmel. Ez vonatkozik a helyi baktriai lakosságra éppenúgy, mint a Kr. e. II. és I. században ideérkezett keleti szkíta-hun népekre, akik közé a kusánok is valók.A kusánok birodalma letűnik ugyan a Kr. u. III. század végén, ám "feltámadnak" a heftalita (euthalita) -Fehér hunok képében, majd a IV-V. században. Nekünk mindkét korszakhoz közünk van.

Hans Wilhelm Haussig (többek közt ő lenne az egyik kutató, aki német létére a magyarok helyett kutatjaa múltat, -A szerk.) - 45 évvel ezelőtt igen határozottan felhívta a kutatók figyelmét arra a tényre, hogy akorai magyar nevek között több is van, amely szorosan kötődik a jüe-csik-hez, azaz a kusánokhoz, nemis szólva a hét törzsről, amely szintén azonos (hephtalita).

A nevek közül a legszembetűnőbb a Kusán (Kuszán, Kurszán-Chussal, Cusa, Cusala, Curzan), a gyulaés a szabartoi, mert ezek megfelelői megtalálhatók a kusánoknál jaula és szabarol formában. A magyarhivatalos történetírás azonban sem Haussig munkájáról, sem magáról a tényről nem kíván tudomástvenni, hiába szerepelnek ezek az adatok a nyugati szakkönyvekben is. Egyedül Götz László idéziHaussigot és Soós István a Saeculum Weltgeschichte vonatkozó kötetét. De kiaknázatlan a Kanizsa(Török-, Magyar- és Nagykanizsa) helynevünk is, amely kapcsolatot mutat Kaniska kusán nagykirálynevével. (V. ö.: dr. Novotny Elemér véleményével, (BJF. II 263.0.): A II. Uri dinasztia egyik királya:Lu-gal ki-in-is-e dudu (a lugasi En-temena kortársa). A Ki-in-is-e nevet megtaláljuk: Kinizs, Kenese -Kenéz és Kanizsa (Nagykanizsa) helynevekben. -A szerk.)

A 60-as évek végén Tóth Tibor antropológus nagyobb tanulmányutat tett Kazahsztánban és a kusztanájiterületen egy madiar törzsre bukkant. Üzbegisztán déli részében, az Amu-Darja (Oxus!) menténmandzsarokat talált, Szamarkandtól délre pedig, a Kaska folyó partján Madzsar Kislak nevű településtfedezett fel. Odébb a Huszár (!) folyó mellett is magyarok laktak. S ezek a népek még emlékezetükbentartották, hogy ők nagyon régen magyar nevűek voltak. Tóth Tibor példamutató eredményeit azonbanveszni hagytuk. Hogy véglegesen-e, az a következő történésznemzedéken is múlik.

(Ennek a történésznemzedéknek egy másik kérdésre is meg kellene találnia a választ. Az, hogyKözép-Ázsia eldugott pontjain magyar szálakra bukkannak, nem először fordul elő. Kutatóink közülnem egy talált magyarokat a világ más helyein - így pl. Egyiptomban, sőt beljebb Afrikában is, deSvájcban is hun maradványokat, általában Madjar, Madzsar vagy hasonló nevű településeken, nembeszélve az egész Szabiria-Ómagyarország temérdek magyar nevéről. Miért találjuk a történelem soránleszakadókat - kétezer éves távlatban véve, és nem 100 éve! magyar nyelven meghatározható neveken,amikor hunról, avarról, pártusról és minden másról beszélünk ma is, de nem magyarokról?Feltételezhető-e egyáltalán, hogy egy kétezer éves falu, amelyet bármilyen néven ismertek egy-két ezeréve más rokonnép neve alatt, arra úgy bukkanjon rá a mai kutató, hogy magyar nevet, tudatot, esetlegnyelvet őriz? Ha ugyanis van olyan, aki a kérdésre igennel tud felelni, az egyúttal azt jelenti, hogy ott ésakkor és azóta folyamatosan (akár kétezer éve) magyar tudatúak maradtak, magyarul beszéltek és nemhunul, avarul, onogurul, pártosul stb., azazhogy (további) márványkeménységű bizonyítékot szolgáltatnaa nyelvazonosságra és a népi folytonosságra. Ki kell zárni természetesen a bármikor innét elhurcoltmagyarok esetleges településeit, mert ilyenek is lehetnek. Mint ahogy a svájci hun völgyet is hunnaknevezik, mégis magyar nyelvemlékeik vannak. A kérdés megfordítva is legalább ilyen izgalmas: ha egyvárost bárhol Magyar, Madjar stb, néven találunk az ókori világban, miért véljük szkítának, szabirnak- ezmég a jobbik eset - vagy meghatározhatatlannak és lényegtelennek, hacsak azért nem, had az így keltettzűrzavarban eltűnjön a nyilvánvaló válasz lehetősége? Milyen töménységű bizonyíték e téren az, amielfogadható?


37 von 41 07.01.2014 20:06

Hányszorosa kell legyen a finnugor dogmák híg bizonyítékainak? -A szerk.)

Kr. e. 275 Pártos Birodalom

Az ókor legnagyobb szabadságharcával az avarok Arszák vezetésével felszabadítják magukat. Aparda(Panda) néven új birodalom alakul. (Párthus Birodalom). Arszák fiai az avar, hun, perzsa és örményArszakida-dinasztiák megalapítói lesznek.

Nagy Arszák, az Arszakida-dinasztia alapítója a daha-hunok vagy szkíták aparna ágából.

Al-Biruni az Arszák-dinasztiát, a Pártos Birodalom királyait a Korezm királyi dinasztia családfájábólvezeti le. Strabo pedig ezt mondja: ...a Pártos Birodalom Arszák-dinasztiájának megalapítói azok a dahákvoltak, akik a Miótisz-tó (Aral-tó) mögött, az Oxus folyásánál laktak... Ezek szerint a dahák ott laktak,ahonnét az Oxus menti "szkíták kincsestárának" csodás aranytárgyai előkerültek. Láthatjuk tehát, hogy afehér hunoknak (heftalitáknak), majd dák-dahának és végül magyarnak is nevezett pártosok, a PártosBirodalom megalapítói, joggal nevezték magukat pártosnak, hiszen elváltak, elkülönültek azanyanemzetségtől egy világpolitikai hatalom formálásának érdekében, de a régi helyen maradottaknaképpúgy uralkodói maradtak, mint a volt Perzsiában lakozóknak.

Igen fontos hangsúlyozni azt, hogy ez a politikai és katonai egység pontosan abban az időben jött létre,amikor egész Európát, egyiptomi Afrikát és majdnem egész Anatóliát az erőszakra és a népekelnyomására épült Római Birodalom uralja. És Róma Kelet felé szándékozik birodalmának határaitkiszélesíteni.

A pártos királyok felépítették az összes megrongálódott sumir várost. A "Fénytisztelő, régi, mágus"vallást követték, melynek "Vatikánjául", vagyis a tudás központjául Sippar városát tették meg, és valóbanvallási és tudományos központtá fejlesztették azt, a már sok ezer éves csillagvizsgálóval együtt.Egybefogták a nagy, hatalmas magyari nemzetséget és 500 év alatt olyan kultúrát fejlesztettek ki, hogyművészetük Bizánc művészetének forrása lett. A Pártos Birodalom ötszáz éves létezésének rendszeres ésigazságos módszereinek segítségével alakult ki a magyari népekben egy oly hatalmas nemzeti öntudat,mely a népi egybetartozás érzetében valóban összeötvözte azokat a népeket, melyeket eddig szkíta névenismertünk. De a harcmodor, a hadvezetés intelligenciája is beletartozott ebbe a hagyományba, és kéremaz olvasót, hogy a hadseregszervezés, stratégiai és taktikai hadvezetés tekintetében ismerje el legalábbisegyenrangúnak a pártosokat, mert a történelmi események azt bizonyítják, hogy Róma nem bír aKelettel, mert keleten az egyetlen hatalom a Pártos Birodalom.

Kr. e. 256 Pártos Birodalom BJF 364.o.

Sebeos írja a Heraclius történeteiben: Antiochus országlásának tizennegyedik évében a pártosok leráztáka macedónok igáját és az authaliták királyának fia lett királyuk, kinek nemsokára Kelet- és Észak-Ázsiaminden népei meghódoltak... Ezek a pártusok fejedelmei, akik atyjuknak - Arszáknak - halála utánuralkodtak Báhlban a kusokon. Az első pártus királynak- Arszáknak - négy fia volt, akik közöttfelosztotta hatalmas birodalmát. Az elsőnek adta az authaliták (hunok) országát, a másodiknak azindusokét, harmadiknak a pártusokét-perzsákét, negyediknek az örményekét. Arszák 130 évig élt, és 56éven át uralkodott. Halála után a fia, Arszák uralkodott a pártusokon a Kus ország Báhl fővárosában.(Eszerint az arszakidák euthalitaleftalitalfehér hunok voltak. -A szerk.)

A történelemírás igyekszik egy hatalmas birodalomnak feltüntetni macedón Sándornak 13 évig tartóterroruralmát, és "nagy" jelzővel is ellátják, de az 500 éven át békében és jólétben létező PártosBirodalom történetét egyszerűen kihagyják. Meg sem emlékeznek róla. A kivételek egyike José Pijoanművészettörténész, aki így ír a pártosokról:

Dárius és (Nagy) Sándor utódainak igen sok fáradságába és erőlködésébe került Ázsiában az aqueménida(perzsa) királyok hatalmát fenntartani. Antiochus és a Szeleucidák valamivel jobbak voltak, deAntiochiában laktak és egyetlen ambíciójuk az volt, hogy Szíria uralkodói maradhassanak. Baktriábólindult el az önállóságra való törekvés, a Káspi-tenger keleti oldaláról indult el a Pártos Birodalommegalapítása, mert ők sohasem ismerték el a szíriai uralkodókat és Kr. e. 256. évtől kezdődően azArsakidákkal hatalmuk minden gátlás nélkül növekedett. A Pártos Birodalom határául Augustus rómaicsászár ismerte el az Eufráteszt, és ugyanő ajánlotta utódainak, hogy ezt ne lépjék át. A klasszikus írókúgy emlékeznek meg a Pártos Birodalomról, mint az egyetlen hatalomról, mely Rómával szembe tudszállni, de emellett elismerik a pártosok lovagiasságát is. Állandó hadseregük a királyi gárda volt.Lovasaik félelmetes nyilazók.

De amikor a római légiók előnyomultak, szembe találták magukat egy ettől teljesen különbözőlovassággal, ahol a lovas is és a ló is páncélozva volt, a lovasok így kopjával és dárdával felszerelve


38 von 41 07.01.2014 20:06

áttörhetetlen falként zárták el a római légiók előnyomulását, míg hátul a könnyű lovasság nyílzáporalehetetlenné tette a visszavonulást. Így pusztították el a rómaiak seregeit. Öt évszázadon keresztül aPártos Birodalom nemcsak az Eufráteszig terjedő területeket uralta, hanem a szíriai sivatagigkiterjesztették hatalmukat a pártos királyok. Az ásatások sok városukat hozták napvilágra. Erődítettvárosuk volt pl. Hatra, de Kis, Babilon, Sippár, Uruk pártos építkezéseit és palotáit is feltárták.Művészetükben egy egészen új stílust hoztak be, mely alapját képezte a bizánci díszítő művészetnek, ésabból úgy emelkedik ki, mint egy elháríthatatlan lelki megnyilatkozás.

Azért ismertetem így, nem magyar, hanem idegen forrásadattal a Kr. e. 256-tól 500 éven át mint Sebeosmondja - egész Kelet- és Észak-Ázsiát uraló Pártos Birodalmat és annak történetét, mert a magyarinépeknek ez az 500 éves közel-keleti, ázsiai és-majd mint látjuk-kárpátmedencei egyesített hatalmahozza létre -a még nagyobb szorongattatások idején - az Álmos-Árpád-i magyarság összeötvöződését.

A Pártos Birodalom nyugati és keleti határait minden régi író megjelöli, említve az Eufrátesz és Indusfolyókat, de északi határait senki sem tudta megmondani. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy aFekete- tenger- Káspi- Aral-térségben és ettől északra települt és az ellenségek által sarmata, szaka,baktriai, euthalita, hun, massagéta, jazig, kimmer, pártos - gyűjtőnéven szkítának nevezettek -mindnyájan alkották és hozták létre Róma egyetlen ellenfelét, a Pártos Birodalmat.

A történelmi események azt mutatják, hogy amikor a perzsák (Dárius és utódai) a tőlük északra lévőszkíták ellen harcoltak, akkor a KU-MAH-GAR-RI-ES-MA (nagy, hatalmas nemzetség földje) hatalmasnemzetséget három királyi központ irányította. A nagykirály a zöldhalompusztai aranyszarvasfigyelmeztetése szerint -a Kárpát-medencében székelhetett (C 1 ), és a Pártos Birodalom létrehozásávalBaktria-Oxus Bál városába költözött (C3). A (C2) a kaukázusi Magyarország volt.

A Larousse Memo 1993 magyar kiadása is megemlékezik a pártosokról egy hevenyészett szócikkben.(212. o.) A szkítákkal rokon nomád pártusok az első évezred során telepednek meg Irán északkeletirészén. Kr. e. 250 körül Arszakész megalapítja az Arszakida uralkodóházat. A Kr. e. II. században apártosok a rómaiak támadása következtében meggyöngült szeleukidák rovására kiterjesztik hatalmukatIránra, valamint Mezopotámiára. Kr. e. 53-ban az Orodész vezette pártusok a karrhai (carrhaei)ütközetben győzelmet aratnak a római seregek fölött, és Antiochiáig, ill. Jeruzsálemig nyomulnak előre.Noha a dinasztikus belvillongások megosztják a birodalom erőit" a pártosok és Róma közötti harcoktovább folytatódnak. Kr. u. 63-ban megegyezés születik, melynek értelmében Armenia trónjáraArszakida uralkodó, Róma vazallusa kerül. A II. században Traianus elfoglalja Armeniát, Mezopotámiátés Asszíriát, de a Pártus bizodalmat nem sikerül leigáznia. 224-ben a Szászánida Ardasir legyőzi ésmegöli IV. Artabanosz (Artabán) királyt, és ezzel véget vet a pártos dinasztia iráni uralmának.

Ugyanez a mű közöl egy töredékes Arszakida királylistát görögös átiratban, általában vett görög és latinszerzőkre hivatkozva (259. o.), Roman Ghirshmantól (RG) a késői Arszakidákra vonatkozó adatokatvettem át, az utolsó oszlopban Bakay Kornél királylistája olvasható (BK 208. o.):

Görög átiratban Lehetséges név Uralkodás ideje (BK)

I. Gotarzész I. Gorda, Gotár 88-69

II. Artaban 88-77

I. Orodész I. Orda 88-69

Szanatruszész Szanatruk 88-68 77-70

III. Phraatész III. Barát? 69-57 70-57

III. Mithridatész 57-55 57-55

II. Orodész II. Orda 55-37 55-37

IV. Phraatész 37-Kr.u. 2 37-Kr.u.

II. Tridatész 37-Kr.u.

V. Phraatész

(Phraatakész)Kr. e.2-

III. Orodész III. Orda 4-6/7 4-6

I. Vononész

(IV. Phraatész egyik fia RG)7/8-11 8-12

III. Artabanosz III. Artabán 12- kb. 38 12-40

I. Vardanész 40-51

I. Vologanesz 51-55

II. Vardanész 55-58

I. Vologazesz 57-58

I. Gotarzész 50 körül (RG)

II. Pacorusz és

II. Vologazesz78-80


39 von 41 07.01.2014 20:06

IV. Artaban 80-81

Oszróesz 106-148

IV. Mithridatész 130-147

III. Vologészész 148-192 (RG) 147-191

IV. Vologészész 191-207 (RG) 191-208

V. Vologészész 207-222

V. Vologazesz (BK)

IV. Artabanosz IV. Artabán ?-224

V. Artaban 213-227

Artavazdesz 227-228

Berozamad 272-326

Kamszár

(Berozamad fia)lemond a trónról

A 156. old képben

Azt a hatalmas arányú, s világtörténeti következményeket maga után vonó háromszáz éves küzdelmet,amit Kr. e. 50-től Kr. u. 250-ig a Káspi-Mediterránom akkor már 2000 éves "szkíta" világa folytat Kínaés Róma keletről-nyugatról egy időben fellépő nyomásával szemben, a maga globális egészében, és nemkülső, hanem belső "turáni" szemléletben és előadásban még nem írta meg senki. Erről a világról,amelyet a 2000 esztendős történet végén egy tíz emberöltőn át folyó makacs küzdelemben kelet felőlKína, nyugat felől Róma morzsol fel, nincs egységesen és centrálisan felépített kép, amelykidomborítaná, hogy a macedóniai Nagy Sándor kérész-életű ázsiai "világbirodalmának" széthullása és amacedóniai satrapák elkergetése után Kr. e. 250-ben újraszervezkedő Káspi-mediterrán világ, a tengerkeleti régiójában ez időben újraszervezkedő hun királyság, a tenger déli-délnyugati régiójában ugyancsakebben az időben újraszervezkedő avar-úz királyság ("Parthia") és a tenger nyugati régiójában, aDél-Kaukázus - Kur-Araxes vidékén újraszervezkedő szabir királyság (az ún. "Scythia") ugyanazonfajhoz tartozó és azonos eredetű rokonnépek világa volt.

Korezm

A IV. század. végén Belső-Ázsia déli és keleti része a görög-macedón birodalom, majd a Nagy Sándoráltal meghódított terület ázsiai részén kialakult Szeleukida állam része lett, de kb. Kr. e. 250-ben abelső-ázsiai szatrapiák kisiklanak a szeleukidák kezéből. A dél-türkméniai pártus törzsek szabadságharca(amelynek élén a pártos-dahák vezérei, Arsak és Tiridatész, két testvér állott) a pártos birodalommegalakulására vezetett...Korezm továbbra is független maradt. Sőt, mi több, az Arszakida monarchiakialakulásának korai szakaszában éppen Korezm áll annak a mozgalomnak a háta mögött, amelyet aDél-Türkménia pártos lakói a perzsák ellen indítottak. Ugyanis az arszakidák Choszrov legendás fia, Ask(Árszak) révén családfájukat szintén Szijávus-ra vezették vissza. Ez arra mutat, hogy az Arszakidák és akorezmi Szijávusidák uralkodóháza között közvetett dinasztikus kapcsolatok álltak fenn. Sztrabónszerint az Arszakida királyság megalapítói a daha parnok voltak, akik Korezm mögött a Jaxartes alsófolyásánál laktak. Tehát az Arszakida-államot megalapító két testvér személyében az Aral-tó mentidahák vezéreit kell látnunk, akik Korezmtől kezdetben bizonyos mértékig függésben voltak. A pártosok aTedzsen medencéjébe települtek át és felkelésüket a masszagéta szövetség segítségére támaszkodvaindították meg. Természetesen az arszakida hatalom gyors növekedése megváltoztatta a Korezmmelfennálló kölcsönös kapcsolatuk jellegét, de ez nem kisebbíti azt a szerepet, amelyet Korezm, mint amakedónellenes mozgalom központja játszott.

Kr. e. 247. Kaukázus, Georgia, ÉK Törökország CSL

Pártos Birodalom alapítása. Indiától Palesztináig terjed. Szkíta-pártus-hun-avar etnikai folytonosság.

A pártosok nyelve BJF I. 116. o.

A pártosok uralma az az időszak, mely a sumir nyelvi és faji örökségre fényt vethetne, s éppen ezért semszármazásuk, sem nyelvük eddig kiderítve nincs. A szakirodalom egyszerűen hellenizáltnak jelenti kiőket. Azt a tényt azonban elfelejtik megírni, hogy innen válnak ki azok az avarok, akik a Dontól azEnnsig terjedő területre! a Duna-medencét is uralják 300 éven át, s akikről meg van állapítva, hogyazonos nyelvet beszéltek a 896-ban ide érkező úgynevezett honfoglaló magyarsággal.

De, ha az avarok nyelve azonos a magukat magyarnak nevezett honfoglalók nyelvével, akkor ennek a"magyar"-nak nevezett nyelvnek a segítségével megtalálható:

1. az avarok előbbi hazájának, Pártoshonnak a nyelve,


40 von 41 07.01.2014 20:06

2. a pártus rovásírásos feliratok a hun-magyar-szkíta írásrend szerint olvasandók,

3. lévén ezen honfoglaló magyaroknak a szabir törzs az uralkodó ága - akkor a pártus-szabir nyelvnek isegyeznie kell,

4. a szabirok azonosak a subur-subarokkal, akik sumirul beszéltek, tehát a magyar nyelvnek azonosnakkell lenni a sumírral is.

Vizsgáljuk meg a királyi szkíta vonal bizonyítási lehetőségeit is.

Eusebius és Syncellus szerint Babilónia első 86 uralkodója káldeus és méd volt. Mivel ősbabilon nyelvesumir, tehát akkor ezek a káldok és médek szintén sumirul beszéltek, éppen úgy, mint a subar-szabirokis. Mivel a sarmaták a médekből válnak ki, akkor az ő herodotosi sarmata-szkíta nyelvüknek azonosnakkell lennie a méd-sumír nyelvvel is. A sarmaták viszont a királyi szkíták, hiszen az ő földjük az egészEurópában az egyetlen terület, amit királyinak neveznek...Babilon egykori uralkodó népe északra kerültés földjét mat-ma-da-a - nak hívta. Ebből lett a méd elnevezés. - Ennek a népnek egy része a Kaukázusfölött telepedett le és új hazájukat - régi hatalmasságukra való emlékezéssel - "királyi föld"-nek neveztékel (sar-mata). Annak ellenére, hogy a görögök sarmata-nak, a rómaiak pedig rex-alap-nak nevezik őket -anevek mögött valójában az ősbabiloni sumir nép él.

ORBÁN Dezső a Töprengés a székely múltról c. cikkében (Csernátoni Füzetek, 1996. december) fontosadatokat hoz elő a szkítákról és Pártosországról: "... Szkíták Parthiában

Strabon a XI. könyvének 8/l és 8/2 bekezdésében írja: "Ha a Hyrkánai (Kaspi) -tengertől kelet feléhaladunk az északi oldalt a Pamírig a szkíták és a nomádok népesítik be. A szkíták nagyobb részét aKáspi-tengertől kezdve dáknak nevezik, a tőlük inkább keletre lakókat massagétáknak és szakáknak, atöbbieket pedig közösen szkítáknak, bár mindegyiknek van saját neve is,

Herodotos azt írja, hogy a keleti szkítákat a perzsák szakáknak nevezik.

A massagétáknak két szálláshelyük volt, egy a Kaukázus északi felén, s a másik az Aral-tótól keletre.

Az aparnoszok az avarok, kik a legközelebbi rokonai voltak a magyaroknak, s az avar birodalommegalapítását a Duna-medencében a magyarok első honfoglalásának tekintik (Német Gyula).

A parthi birodalom virágkorában magába foglalta Baktria egy részét, Iránt és több kisebb tartományt.Strabon írja, hogy birodalmuk nagyságát illetően a rómaiak versenytársai lettek.

Parthia nagyságát nemcsak a szerencsének köszönhette, hanem a bölcs államszervezési koncepciónak,mellyel az Arszakida-dinasztia az ország társadalmát megszervezte.

Az Arszakidák alatt béke volt a szkítákkal. Strabon megjegyzi (XI. k. 9/2.), hogy nagyságuknak oka azéletmódjuk és erkölcsi életük, amely barbár és szkíta elemeket tartalmaz, de még inkább olyanokat,amelyek az uralkodás és a háború kedvező folytatása szempontjából hasznosak. Az Arszakidák hatalmakettős pilléren nyugodott:

-A fejlett gazdaság, ipar, kereskedelem, földművelés és bányászat

- Mindezek virágzását nem zsoldos katonaság biztosította, hanem a szkíták katonasága és haditechnikája.Parthián belül a szkíták megtartották önállóságukat, nomád állattenyésztésük békésen fejlődött s ehhezjárult a szállítmányozásból származó haszon, amelyet a Selyemúton lebonyolódó kereskedelembiztosított. (XV. k. 2/8).A pártosok tanácsa Poseidonios szerint két részből állt. A rokonokból és bölcsekből s a mágusokból..."

----1. rész---


41 von 41 07.01.2014 20:06

a magyar ostÖrtÉnet kincsestÁra 2_2

Documents