A kommunizmus tündérmeséjeSzékely Szabolcs

Publio Kiadó

2011

ISBN: 978-1-4709-6133-6

I.Bibó István az európai társadalomfejlődésről szóló mű

egyik vázlatában ezeket írta: A nyugati emberiségnek a XVII–XVIII.század óta az a meggyőződése, s ami még fontosabb, a tapasztalatais, hogy valahonnan valahová, valami kezdetlegestől, valamitökéletlentől valami jobb, tökéletesebb, emberhez méltóbb világfe lé halad. Ez a meggyőződés és ez a tapaszta lat atermészettudományok, a technika, a termelés, az ipar területén mais töretlenül megvan, sőt a haladás bizonyossága megerősödött éstempója meggyorsabbodott. Egészen az első világháború körüliidőkig ugyanez a tapasztalat és ugyanez a meggyőződés fennállottaz emberi együttélés, a közösségi élet, a társadalmi és politikaiszervezet fejlődése tekintetében is: általános vélemény szerintmindezek a szabadság, igazságosság és emberi méltóságideáljainak mind fokozódó megvalósítása felé haladnak. (kiemeléstőlem – Sz. Sz. ). Az előbbiekhez hozzátehetjük azt, hogy nem csaka 17-ik és a 18-ik századtól volt ez így, hanem az emberi fejlődésegész története során. A szabadság, az igazságosság, és az emberiméltóság iránti vágy mindig fontos szerepet töltött be azemberiség fejlődésében, s az eddigi tapasztalatok szerint eddigmég sohasem sikerült azt a többség számára megvalósítani. Voltugyan szabadság, igazságosság, és emberi méltóság akiváltságosoknak, amit különböző okok miatt szereztek meg, vagyharcoltak ki véres küzdelmek során, de a társadalom nagytöbbsége számára ezek mind-mind elérhetetlenek maradtak. Ebbőla frusztrált helyzetből azonban a dolgok természeténél fogva nemtudtak valóságosan kitörni, ezért különböző módon helyettesítettéka megoldás módjait. Az alábbiakban csak három ilyen kitörésipontot említek meg. Az első kitörési pont a mese, amelyik az összesközül a legártatlanabb, és a leghasznosabb volt. Mesélni általábana gyerekeknek szoktak azért, hogy vagy esténként elaltassák, vagy

pedig a kíváncsiságukat kielégítsék, illetve a képzeletüketfejlesszék. Ezeknek a meséknek az általános felépítése olyan volt,hogy létezett a jó, és a rossz tábora, amelyik összeütközött, ésvégül a jók győztek. A morális fejlesztés itt tetten érhető. Amesékben jól különválaszthatók a reális szereplők, hiszen avalóságban létezett például a királyfi, vagy a csillagszemű juhász.Ezek mellett azonban a mese szereplői között voltak olyanok is,amit a képzelet szült, de fontos szerepet játszott a mesetörténetének az alakulásában. Ilyen volt a mesebeli tündér, aki arealitáson túlmutató, vagyis egy elképzelt szereplő, aki elképzelterővel, képességgel rendelkezett, és aki elhozta a megváltást amese főszereplője számára. Ezek a tündérmesék azonban nagyonjól fejlesztették a gyermekek, ( és olykor a felnőttek ) képzeletét, éskielégítették azt az igényüket, hogy igenis létezhet egy jobb világ,amelyben győz a szabadság, az igazságosság, és az emberiméltóság eszméje. Ez pedig azt a hitet erősítette, hogy érdemesjónak, becsületesnek lenni, mert akkor mindenki elnyeri a méltójutalmát. A második kitörési pont a hit volt, amelyek vallásformájában tárgyiasultak. Az európai részen a kereszténység válturalkodóvá, de nem maradt egyedüli vallásként jelen. Akereszténység több mint kétezer éve azon vágy megjelenésekéntalakult ki, hogy a zsidók a római elnyomás alóli szabadságotmegszerezzék, egyfajta igazságosságot, és emberi méltóságotharcoljanak ki. Számunkra most csak az a fontos, hogy ebben ahitben éppúgy megvoltak a reális és irreális, azaz a meseszerűelemek. Reális elemként értelmezhetjük azt, hogy a hiányzószabadságot, igazságosságot, és emberi méltóságot akartamegvalósítani a földön, tehát közvetlen társadalmiszükségszerűséget elégített volna ki. Irreális elemként tekinthetjükazt, hogy ennek a megvalósíthatatlan célnak az eléréséhez egyelképzelt földön kívüli lénynek, az Istennek a segítségét várta A hitszerint Isten mindenkit egyenlőnek teremtett, és ezt mint egyfelsőbbrendű lénynek a megmásíthatatlan kinyilatkoztatását kell itta földön elfogadni. A földi sanyarúságot pedig egy mennyország

váltja fel, ahol a teljes emberi szabadságot, igazságosságot, ésemberi méltóságot, valamint a boldogságot megkaphatja a földihalandó. De itt számunkra az a legfontosabb, hogy mindenkifeltétlenül hitt az Isten megmásíthatatlan tételében, az elkövetkezőmegváltásban, a mennyországban, és ez a hit adott olyan energiát,hogy a földi megpróbáltatásokat elviseljék. S ezért az elképzeltmennyországért hajlandó volt a földi sanyarúságot elviselni, mert agondolatvilágában ott volt a ködös mennyország abszolútboldogsága, amit itt a földi életben nem élhetett át. De a jobb, ésboldogabb jövőért érdemes volt áldozatokat hozni, mivel a földisanyarúság elviselését sokszorosan kompenzálni fogja amennyországi boldogság. Éppen ezért a hitnek a mesévelellentétben rendkívüli energetizáló hatása volt olyan szempontbólis, hogy a hitért, a hit nevében képesek voltak akár gyilkolni is,mint például az a keresztesháborúk során megtörténhetett. Tehátaz erőszakos elem itt már megjelenik. A harmadik kitörési pont atársadalomfilozófiák felállítása. Ezek közös ismertetőjegye az, hogya jelenkor valóságos, vagy kreált igazságtalanságából kiindulva egyolyan új társadalom képét rajzolja fel, ahol a szabadság, azigazságosság, és az emberi méltóság a tökéletesség csúcsárajuthat el. Minden társadalomfilozófiában kimutatható a valóság,hiszen mindig reális problémákat vet fel, mint például a vagyonikülönbségek, vagy a szabadságjogok egyenlőtlensége. Ugyanakkor,mivel csak a jövőben tudja kivitelezni az eszméit, ezért ab ovofeltételezésekbe kénytelen bocsátkozni. Ilyen kényszerhelyzetbenpedig nem egy esetben meseszerű társadalmi berendezkedéstvázol fel, amit nem, vagy csak az igen távoli jövőben képesekkivitelezni. De fontos itt is látni azt, hogy létezik egy ködös cél,mint a vallásnál a mennyországi boldogság, amit el kell érni, vagyisegy szabadabb, igazságosabb és emberibb társadalom, ami célkéntlebeghet az emberek szeme előtt. Fontos elem még az, hogy ez iscsak hitszerűen létezhet, éppúgy, mint a mennyország, hiszen atávoli jövőről ab ovo nem lehet semmi bizonyosat mondani. Avalláshoz hasonlatos még az is, hogy ezért a hitért, illetve ennek a

hitnek a nevében képesekké váltak gyilkolni is, azaz az erőszakoselem itt is megjelenik. Ezen társadalomfilozófiák közös sajátosságamég az is, hogy mivel a jövőről beszél, ezért ezt a ködöselképzelést, szemben az adott kor realitásaival, a saját kénye kedveszerint alakíthat, amint azt az adott helyzet szükségszerűségemegkívánja. Ezért nehéz észérvekkel ellene hadakozni. Ha atársadalom történetére visszatekintünk, akkor azt láthatjuk, hogysok elvetélt kísérlet volt a társadalomfilozófiák terén. Több olyankísérlet volt, ami azzal a bátor igénnyel lépett fel, hogy egyszer ésmindenkorra megoldja a társadalom problémáit, ebben a végsőkighittek, és a végsőkig harcoltak, beleértve a legszörnyűbb erőszakotis. Ezekben a filozófiákban természetesen voltak reális elemek is,és voltak meseszerű elemek is, és talán az utóbbiak miatt semtudtak valóságosan létező társadalmakat megvalósítani. Akommunizmus eszméje ezen filozófiák közzé tartozott, amelyik azta tündérmesét hirdette, hogy megvalósítható az egyenlőségenalapuló kizsákmányolás mentes társadalom, amely meghozza aszabadságot, az igazságosságot, és megoldja az emberi méltóságproblémáját. Csakhogy a kereszténység a kommunizmussalszemben reális társadalomformáló, társadalomfejlesztő hatássalbírt, aminek következtében a társadalomfejlődésben lényegeselőrelépés történt. Bibó István ezt így írta le Az európaitársadalomfejlődés értelme című tanulmányában: Az európaihűbériségre jellemző a fegyveres arisztokrácia, valamint ajobbágyság. Mindezek mellett, illetve fölötte a papságtársadalomépítő tevékenysége volt számottevő. A római birodalombukása után a törzsi királyságok kénytelen voltak elfogadni apapság, és a szerzetesség segítségét. Ilyen módon az európaikeresztény hűbériség …. lényegesen több volt, mint merőbenfegyveres főnökök és fegyveres alárendeltek szoros hűségiviszonya, és lényegesen több volt, mint földesurak és jobbágyokközötti egyoldalú alávetettség viszonya. (…...) a kereszténységmindegyiknek a viszonyát úgy próbálta megszervezni, hogymindegyik adjon is valamit, és kapjon is valamit, s hogy a

legalacsonyabb rendűek számára is az emberi önbecsülésnekvalamilyen formája létezzék (…..)olyan világképet hozott létre,amelyben a legalacsonyabb is föléje emelkedhetett alegmagasabbaknak, akik viszont éppúgy elkárhozhattak, mint bárkimás. (…..) ez a világkép...... forradalmi kritikát is lehetővé tettezekkel a hatalmakkal szemben. A kereszténység tehát olyanvilágképet adott, amelyik reálisan átszervezte a hűbéri társadalomrendjét, sőt, mind a mai napig reálisan ható hitként,társadalomfilozófiaként funkcionálhat bizonyos politikaicsoportosulások számára. Egy kis túlzással azt mondhatnánk, hogyEurópa keresztény Európává vá l t , és a kereszténytársadalomfilozófiát valló politikai pártok határozzák meg afejlődését. Ezzel szemben a kommunizmus, pontosabban a létezettszocializmus látványosan megbukott, mert nem volt eléggétermékeny a társadalomfejlődésre. Bibó István szavaival élve akommunizmus zsákutcás fejlődés volt. Ennek a sorozatnak a főfeladata mellett az is a célja, hogy kimutassa ennek a zsákutcásfejlődésnek az okait.