a jogi személyek büntetőjogi felelősségeami a kontinentális jogrendszert illeti, hollandia,...

Miskolci Egyetem

Állam-és Jogtudományi Kar

Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék

A jogi személyek büntetőjogi felelőssége

TDK dolgozat

Dolányi Kitti Konzulens: Dr. Sántha Ferenc

Nappali tagozat

V. évfolyam

Jogász szak

Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdf.com)

http://www.novapdf.com


i

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ..................................................................................................................................................... 1

2. A jogi személyek büntetőjogi felelősségének története........................................................................... 2

2.1. Egyetemes jogtörténet ....................................................................................................................... 2

2.2. Hazai jogtörténet ................................................................................................................................. 4

3. A szervezeti felelősség elméleti modelljei ................................................................................................. 8

3.1. A felelősségről általában ..................................................................................................................... 8

3.2. Azonosítási vagy identifikációs modell .............................................................................................. 9

3.3. A helyettesítő (mögöttes) felelősség elmélete ............................................................................... 11

4. Az intézkedések alkalmazásának feltételei a magyar Törvény szerint .................................................. 18

4.1. A felelősségrevonható szervezetek köre ......................................................................................... 18

4.2. A jogi személy felelősségét keletkeztető bűncselekmények köre ................................................. 19

4.3. Az intézkedések alkalmazását megalapozó bűncselekmény elkövetője ....................................... 19

4.4. Az előny .............................................................................................................................................. 20

4.5. A természetes személy elkövető felelősségre vonása .................................................................... 21

5. A magyar törvény szankciórendszere ...................................................................................................... 22

6. A jogi személlyel szemben alkalmazható pénzbírság az osztrák jogban ............................................... 26

7. A jogi személyek és egyéb szervezetek büntetőjogi felelőssége a nemzetközi dokumentumokban .. 28

8. Az állam, mint jogi személy speciális helyzete ........................................................................................ 33

8.1. Az állam büntetőjogi felelőssége a belső jogban ............................................................................ 33

8.2. Az állam büntetőjogi felelőssége a nemzetközi jogban .................................................................. 34

8.3. Az állam büntetőjogi felelősségének jelenlegi helyzete a nemzetközi jogban ............................. 35

9. A jogi személy büntethetőségéhez kapcsolódó eljárásjogi kérdések .................................................... 38

10. Egyes jogi személyekkel kapcsolatos ügyészi feladatok ..................................................................... 45

11. Összegzés ............................................................................................................................................... 47

Irodalomjegyzék ................................................................................................................................................. 48




1

1. Bevezetés

Témám, a jogi személyek büntetőjogi felelőssége hazánkban is egyre inkább vitatott témaköre a

büntetőjognak. Számos kérdést vet fel, melyek megválaszolatlanul maradnak, hiszen hiába a

rendelkezésre álló törvény, számtalan alkalommal észrevehető, hogy e jogintézmény nem áll még

biztos alapokon. Egy jogi személy büntetőjogi felelősségét megállapítani és ellene szankciót

kiszabni mindig nagyobb kihívás, mint ugyanezeket természetes személyekkel szemben

eszközölni. A jogalkalmazók így - saját helyzetüket könnyítendő - inkább a természetes

személyek felelősségre vonását helyezik előtérbe jogi személyek keretei között elkövetett

bűncselekmény esetén is. Ezen túlmenően a szervezeten belüli viszonyok bonyolultsága, sok

esetben átláthatatlansága tovább bonyolítja a kérdéskört. Egy cég keretein belül végzett

tevékenységgel összefüggésben azonban mindig fennáll a bűnismétlés veszélye, e jogintézmény

pedig megteremti a büntetőjogi jogsértés esetén történő fellépés kereteit.




2

2. A jogi személyek büntetőjogi felelősségének története

2.1. Egyetemes jogtörténet A jogi személyek felelőssége már a római jogban is fellelhető jogintézmény volt, azonban a

büntetőjogban elutasító álláspont uralkodott, hiszen a közösséget - melynek csupán későbbi

elnevezése lett a jogi személy - vétőképtelennek minősítették. Erről árulkodik a societas

delinquere non potest elv is, amely szerint a jogi személy nem büntethető.1

Bár a római körban is léteztek a szervezetekkel szemben alkalmazható megtorló intézkedések, a

városok, falusi közösségek, papi kollégiumok, egyesületek alapvetően nem vétkezhettek. A

kollektív büntetések az impérium szabályai szerint vagy a hadijog keretében kerültek

alkalmazásra. A közösség vonatkozásában a római jog nem ismerte a büntetőeljárás fogalmát.2

A középkorban bontakozott ki igazán ezenjogintézmény elterjedése a glosszátorok és

kommentátorok közreműködésével. Bár nem ismerték el a jogi személyeket úgy, mint tagjaiktól

elkülönült jogalanyokat, de velük szemben büntetőjogi szankciók kerültek alkalmazásra, úgy,

mint például a pénzbüntetés, kiközösítés vagy a városfalak lerombolása.3Ezzel szemben a 13.

században az egyház még az individuális felelősség mellett szállt síkra. IV. Ince pápa a lyoni

zsinaton kinyilatkoztatta, hogy az universitast nem lehet kiközösíteni, hiszen nem rendelkezik

sem erkölccsel, sem lélekkel, csupán fikció.4

Először a germán jog volt az, amelyrealitásként kezelte a jogi személyeket, ilyen releváns társas

alakzatok voltak a céhek, guilde-k és szövetkezetek, illetve a községek és a városok.

A francia jogban fontos szerepet játszottak a XII. századi kiváltságlevelek. Ezek azt a célt

szolgálták, hogy a várost bűnrészesnek vagy bűnpártolónak nyilvánították, ha nem került elő a

bűncselekmény elkövető és a városba menekülő tettes. Ily módon előírták a közösség büntetőjogi

felelősségét, a városnak pénzbüntetést kellett fizetnie, a sértett számára pedig biztosították a

kártérítést. Az országban jelentős állomásnak tekinthető az 1670. évi büntető törvénykönyv, mely

megteremtette az összes akkori szervezet büntetőjogi felelősségét.5

A 17. században tehát mind a francia, mind a német jogterületen elismert a szervezetek

1Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelőssége. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_2007/a_jogi_szemely_buntetojogi_felelossege/ (2012-10-19.) 2 Kőhalmi László.: A jogi személy büntetőjogi felelőssége. Collega. 2000. február. 19.o. 3U. ott. 4Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelősségének történeti áttekintése. In: Studia Juvenum A.D. Debreceni Egyetem ÁJK. Debrecen. 2007., 126. o. 5 Kígyóssy Katinka: A jogi személy büntetőjogi felelőssége. Magyar Jog 1999/12. 747-748. o.




3

büntethetősége, a 18. század végére azonban – elsősorban a felvilágosodás eszméinek a hatására -

általános büntetőjogi alapelvvé vált, hogy a ,,társaság nem követhet el bűncselekményt": a

jogintézmény eltünt az egyes országok büntetőjogából.

Viszonylag hosszabb szünetet követően elsőként angolszász jogterületen született meg újra a jogi

személyek büntetőjogi felelősségének jogintézménye, majd terjedt el a kontinentális rendszer

államaiban is. Ekkor már nem érvényesült teljes mértékben a jogi személy elkövetői mivoltát

tagadó nézet, a common law szerint ugyanis a ,,jogi személy nem büntethető, tagjai azonban

igen." Alátámasztható ez a felfogás többek között Lord Holt álláspontjával, miszerint a jogi

személy nem képes a bíróság előtt személyesen megjelenni és vallomást tenni, ellentétben a

terhelttel. Mindemellett egyébként sem követhetne el bűncselekményt, hiszen az alapító

okiratban megjelölt tevékenységek folytatása engedélyezett számára, a bűncselekmény pedig

nem tartozik ezek közé. Az ipari forradalomnak köszönhetően aztán minőségi változás történt: a

gazdasági társaságok száma rohamosan gyarapodott, és gazdasági jelentőségük is növekedett. Az

1827. és az 1887. években jogszabályi rendelkezések születtek arról, hogy a személy fogalmán a

jogi személyt is érteni kell, ezáltal a jogalanyiság elismerése így már a büntetőjog területére is

vonatkozott és a felelősség büntetőjogi jellege erősödött. Az Egyesült Államokban a XIX. sz.

közepétől ugyanaz a folyamat zajlott le, mint Angliában, kezdetben a mulasztással okozott

cselekmények, majd a bűnös szándékot nem feltételező, végül a bűnös szándékot feltételező

bűncselekmények körében tették lehetővé a szervezetek büntethetőségét. A társaságok jogsértő

cselekményei, valamint az ezeket kísérő társadalmi elégedetlenség pedig már az 1970-es években

a vonatkozó bírói gyakorlat szigorodását és egyre súlyosabb szankciók kiszabását vonták maguk

után.6

Ami a kontinentális jogrendszert illeti, Hollandia, Finnország és Dánia voltak azok az államok,

ahol Európában elsőként, általános jelleggel kodifikálták a jogi személyek büntetőjogi

felelősségét, miután a szervezetek polgári jogi, szabálysértési és közigazgatási jogi felelőssége

kialakult. A következő állomás a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére való kötelezés,

6 Sántha Ferenc: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest. 2002. 29-37.




4

ezután bontakozott ki a büntetőjogi felelősség elismerése, először meghatározott

bűncselekmények esetén, majd minden bűncselekmény vonatkozásában.7

A jogi személyek büntetőjogi felelősségének bevezetését, kodifikálását különböző jelenségek

ösztönözték Európában. Ezek közé sorolható a bűnözés új formáinak megjelenése, (terrorista

cselekmények, szervezett bűnözés, súlyos gazdasági bűncselekmények, korrupció) társadalmi-

gazdasági változások (a jogi személyek száma és jelentősége megnövekszik), növekszik a

gazdasági társaságok keretei között elkövetett bűncselekmények száma, (tipikusan környezeti

bűncselekmények, gazdasági bűncselekmények) és a nemzetközi tendenciák: ugyanis a legtöbb

ország lehetővé tette a szervezetek büntetőjogi szankcionálását (kivéve pl. Németország),

mindemellett számos nemzetközi dokumentum született a témakörben.8

2.2. Hazai jogtörténet A magyar jogfejlődésre a Tripartitum gyakorolt jelentős hatást. A kollektív felelősség igénye a

46. és 49. cikkekben fogalmazódik meg a káptalan és a konvent vonatkozásában, ugyanis, ha

testületileg marasztalják el őket bárminemű hatalmaskodásért, a főpapot a káptalanjával illetőleg

a konventjével együtt kell felmenteni illetőleg elmarasztalni. Kezdetben Feuerbach és Savigny

elmélete terjedt el a XIX. század első felében. Feuerbach az egyesületek alapításkori célját vette

figyelembe, szerinte, mivel egy meghatározott cél elérése érdekében alakulnak, ezért más célt

eredményező tevékenységet nem is folytathatnak. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor az már

egyének cselekedeteinek összessége lesz, nem a jogi személyé. Savigny szerint a társaságok léte

fikción alapul, így ha bűncselekményt követnek el, ez csak a természetes személyeknek tudható

be, a jogi személyeknek semmiképpen sem. Bár a magyar jogban csupán rendkívül későn került

elismerésre a jogi személyek büntetőjogi felelőssége, született néhány rendelkezés, amely

megteremtette az alapokat.

Így például a sajtóról szóló 1914. évi XIV. törvénycikk a jogi személy bűncselekmény miatt

fennálló, egyfajta mögöttes felelősséget állapította meg. Ezek alapján a pénzbüntetést először az

7Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelőssége.http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_2007/a_jogi_szemely_buntetojogi_felelossege/ (2012-10-19.) 8Lásd erről Sántha (2002) 15. o.




5

elítélt természetes személytől kell behajtani, amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiadó, ennek

híján pedig a tulajdonos fizet.9

A törvény miniszteri indoklása rámutatott az objektív felelősségre: az elítélt és a vállalat anélkül

felelnek egyetemlegesen az okozott kár megtérítéséért, hogy a vállalat bűnösségéről az ítélet

rendelkezne. Ennek ellentmond Angyal Pál elmélete, mely szerint a jogi személy akaratát szervei

révén nyilvánítja ki, a cselekvő természetes személy így a jogi személy akaratát valósítja meg és

egyedül az tehető felelőssé, akié az akarat. A cselekmény alanya tehát a jogi személy lesz.

Az egyesületek büntetőjogi jogalanyiságát legátfogóbban Hacker Ervin fogalmazta meg 1922-

ben. Szükségesnek tartotta bevezetni a jogi személyek büntetőjogi felelősségét, ennek

helytállóságát vizsgálta és a társaságok cselekvőképességét. Voltak, akik szerint csak a jogrend

keretein belüli cselekvésre van joguk a társaságoknak és így bűncselekményt nem követhetnek el.

Mások szerint noha a természetes személyeknek sem az a rendeltetése, hogy bűnt kövessenek el,

mégis megteszik, így a jogi személyek is követhetnek el hasonló cselekedeteket. Ezen kívül

amennyiben létük, alapításuk engedélyezett, ez további lehetőséget biztosít számukra a jogtalan

magatartáshoz. Hacker az utóbbi felfogást képviselte. Az orgánumok, vagyis a társaság szervei

azok, amelyek tevékenysége minden esetben beszámítható a jogi személynek, így ezek testesítik

meg azt. A prevenció érdekében biztonsági intézkedéseket eszközölne, melyeknek alapja a tettes

veszélyessége.10

Moór Gyula monográfiájában teljes mértékben a természetes személyeknek tulajdonítja a

büntetőjogi szempontból fontos cselekményeket, bizonyos jogsértő emberi tevékenységeket

viszont már a jogi személynek számít be. Moór a Hacker által használt kifejezéseket mintegy

eltolja: ami Hacker büntetőjogi cselekvőképessége, az Moór büntetőjogi felelőssége, valamint

amit az előbbi szerző büntetőjogi felelősségnek nevez, azt az utóbbi a szűk értelemben

vettbüntethetőségként értelmezi.11

1950 és 1980 között a szocialista törvényhozásnak köszönhetően csupán relatív jogképességgel

rendelkező állami vállalatok és szövetkezetek léteztek az országban, így a szervezetek

büntetőjogi felelősségének kérdése fel sem merült.

9 Fantoly Zsanett: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest. 2008. 176-191. o. 10 Sántha (2002) 29-37. o. 11 Fantoly (2008) 176-191.o.




6

Ezt követően azonban korábbi politikai rendszer felszámolásának köszönhetően a gazdasági

társaságok száma jelentősen megnőtt, állami ellenőrzésük megszűnt, új vállalkozási formák

születtek.A vonatkozó törvényi szabályozás első lépéseként az 1999. évi CXX. törvénnyel

módosított Btk. 63. §-a lehetővé tette gazdálkodó szervezetekkel szemben a vagyonelkobzás

közvetett alkalmazását, ha a szervezet vezetője az átruházott vagyon illegális eredetéről

tudomással bírt. Itt azonban még nem a testületi felelősségről volt szó, hanem egy vagyoni

szankció hatókörének a jogi személyre történő kiterjesztéséről.12

Végül – több törvénytevezet, illetve Btk-módosítás elkészítését és megvitatását követően - a

2001. évi CIV. törvény rendelkezett a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi

intézkedésekről. A törvény rendelkezéseit és az ehhez kapcsolódó összefüggéseket a

későbbiekben tárgyalom. Előljáróban azonban fontos megemlíteni, hogy az Európai Unióhoz

való csatlakozás igénye volt a legfontosabb hajtóerő, amelynek eredményeként a magyar

jogrendszerben is megjelent a jogi személy büntetőjogi szankcionálása. Az Európai Unió joga

azonban nem rendelkezik kötelező erejű jogforrással a kifejezetten büntetőjogi szankció

bevezetését illetően, hanem e helyett három alapvető kritériumot támaszt a szervezeti szankcióval

szemben: arányosság, hatékonyság és visszatartó erő.13

Magyarországon mind a mai napig megkérdőjelezhető a büntetőjogi szankció, különösen a

büntetés alkalmazhatósága a jogi személyekkel szemben, hiszen utóbbi szankció előfeltétele a

bűnösség, ez pedig csak a természetes személy vonatkozásában értelmezhető.

A büntetőjogi megoldás ellen szól, hogy a már régóta fennálló, hagyományos büntetőjogi

alapelvekbe ütközik. Ilyenek: a bűnösségenalapuló felelősség elve; az egyéni felelősség elve

(mindenkit csak a saját cselekménye miattlehet felelősségre vonni, amikor viszont a szervezetet

vonjuk felelősségre, szükségképpen ez egy más személy (pl. az alkalmazott) cselekménye miatt

történik); a büntetőjogultima ratio elve: a magyar jogban léteznek más jogágakban megfelelő

szankciók aszervezetekkel szemben, például a polgári jogban vagy a közigazgatási jogban

találhatjuk meg ezeket. (A bűnösségi elvvel kapcsolatos aggállyal összefüggésben utalni kell arra,

12 Tóth Mihály: Mielőtt sebtében padot ácsolnánk a jogi személyiségű vádlottaknak… Jogtudományi Közlöny. 2001/6-7. 281. o. 13A jogi személyek, gazdasági társaságok büntetőjogi felelősségéről c. alternatív tárgyhoz http://www.uni-miskolc.hu/~wwwbkrt/jogiszem.pdf (2012-10-19.)




7

hogy a magyar szabályozás a törvény indokolása szerint un. intézkedési modell, melyben nem a

büntetések között szerepelnek a szankciók (mivel a bűnösség ezek előfeltétele és jogi személyek

esetén erről nem beszélhetünk), hanem ezeket a jogalkotó intézkedésként szabályozza.

A büntető jogalanyiság elismerése ellen több érv szólt, hiszen a jogi személyek akarat és tudat

hiányában csupán fikciónak minősülnek, a velük szemben kiszabott szankció hatása kétséges, a

büntetőjogi szankciók jelentős része pedig nem is alkalmazható a szervezetekkel szemben.

A másik fontos kérdés, hogy a jogi személy büntetőjogi felelősségre vonása nem ütközik-e a

kétszeres büntetés tilalmába, ha a szervezet keretei között elkövetett bűncselekmény miatt a tagot

vagy a dolgozót szabadságvesztésre ítélik, a jogi személyt pedig pénzbüntetéssel sújtják. Avagy

egy részvénytársaság szankcionálása során olyan részvényesek érdekei is sérülnek, akik a

jogellenes magatartás tanúsításáról mit sem tudtak. Válaszképpen elmondható persze, hogy ezek

a jelenségek természetes velejárói általában a büntetőjogi felelősségrevonásnak, utóbbi esetben

teljesen egyértelmű, hogy nem csupán az előnyökből, a nyereségből, hanem a veszteségből is ki

kell venni részüket a társaság tagjainak.

A teljesség kedvéért utalni kell arra is, hogy természetesen a jogi személy büntetőjogi felelőssége

mellett szóló érveket is jelentős számban lehet felsorakoztatni. Így például szükséges a szervezet

büntethetősége, mert egy jogi személy keretei között elkövetett bűncselekmény esetén az egyéni

felelősség sok esetben nehezen tisztázható, a sértett érdekei jóval könnyebben érvényesülhetnek,

illetve a jogi személy jövőbeli “magatartása” is a büntetőjog által befolyásolható a leginkább.14

Végül a jogi személyek kriminalitásával szemben a polgári és az államigazgatási eljárás

szankciói nem biztosítják a kellő hatékonyságot, erre csak a büntetőjog képes.15

14Fülöp Sándor: A jogi személyek büntető jogalanyisága. Magyar Jog 1993/6. 343-344. o. 15 Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelősségének történeti áttekintése. In: Studia Juvenum A.D. Debreceni Egyetem ÁJK. Debrecen. 2007.134. o.




8

3. A szervezeti felelősség elméleti modelljei

3.1. A felelősségről általában A felelősség nem más, mint egy társadalmi viszony, ami az egyén és a közössége, illetve az egész

társadalom között áll fenn. A közösségek magatartásmintákat állítanak tagjaik elé, ezeket

szükséges összevetni az egyén által tanúsított magatartással, amennyiben nem egyezik a kettő,

úgy negatív értékelésről beszélhetünk. Ennek következménye a társadalmi rosszallás kialakulása,

mellyel kapcsolatosan szankcióviselési és eltűrési kötelezettség keletkezik. A felelősség a

felelősségrevonásnak célja és része is, azonban fontos, hogy az eljárás eredménye ettől

függetlenül lehet a felelősség megállapításának hiánya. Megkülönböztethetünk objektív és

szubjektív felelősséget. Előbbi szubjektív elemek értékelésének hiányában kerül előtérbe, amikor

már a jogellenes magatartás tanúsítása vagy ennek eredményének bekövetkezése

felelősségmegalapozó hatású. Szubjektív felelősség esetén tudattartalom is szükséges, ez

egyaránt lehet bűnösség, vétkesség és feróhatóság. A jogi felelősség alapja tehát egy egyén és

közössége közti viszony. E viszony alapozza meg aztán azt a kötelezettséget, melynek teljesítését

a közösség joggal várja el az egyéntől. Amennyiben az egyén ezt nem teljesíti, vagyis

magatartása jogellenes, törvénysértő, a közösség által elvárt normákba ütköző, szankció

kiszabására kerül sor. A felelősség alapvető eleme természetes személy esetén annak

tevékenysége, jogi személy esetén a szervezeti tevékenység, mely egyének cselekedeteinek

összessége.16

A jogi személy büntetőjogi felelősségének vizsgálatakor elsődleges annak megállapítása, kinek,

mely cselekményén alapszik a szervezet felelőssége.

Ennek a kérdésnek a tisztázására több modell született, melyek legkézenfekvőbb csoportosítása

alapján három kategóriát különböztethetünk meg. Elsőként a beszámítási modell említhető, mely

az individuális elkövető egyéni bűnösségét beszámítja a jogi személynek. Ide sorolható az

azonosítási elmélet és a helyettesítő felelősség (respondeat superior) modellje. Második csoport a

szervezet önálló felelősségét, büntetőjogi jogalanyiságát hangsúlyozza, alapja a szervezeti

bűnösség; a jogi személy itt elkülönült entitásként jelenik meg. Végül az intézkedési modellt kell

megemlíteni, amely a magyar szabályozásnak is keretét adja. Az alkalmazható szankciók nem a

16 Sántha Ferenc: A szervezetek büntethetőségének elméleti kérdései a magyar büntetőjogban: büntetőjogi felelősség vagy büntetőjogi szankcionálhatóság. In: Wiener A. Imre Ünnepi Kötet KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest. 2005. 99-109. o.




9

büntetések, hanem sajátos intézkedések, a hangsúly pedig a vagyoni előny elvonásán, illetve a

prevención van.17

3.2. Azonosítási vagy identifikációs modell Az első elmélet elsősorban Franciaországban, Kanadában és Nagy-Britanniában terjedt el. Ez a

bűnös tudatot feltételező, ún. valódi bűncselekmények illetve a közigazgatási jogsértések egy

része vonatkozásában alkalmazandó elméleti modell. Itt a vezetőség szerepe domináns, az ő

tevékenységük, illetve mulasztásuk alapozza meg a jogi személy büntetőjogi felelősségét.Tehát

amennyiben a vezetők a szervezet ügyeiben járnak el, a cselekményük és a tudati állapotuk a

szervezet cselekményének és tudati állapotának tekintendő.

Lord Denning egy metaforával élt ennek felvázolására, nevezetesen egy emberi lényhez

hasonlította a társaságokat.18 Ugyanis mindkettőnek van agya, idegközpontja, melynek

segítségével kontrollálni tudja cselekedeteit. A központi rendszertől származó utasításokat a keze

hajtja végre, mely mindemellett mozgatja a dolgokat és végrehajtás is ennek tudható be. A kéz

nem más, mint a szolgák módjára dolgozó alkalmazottak, az igazgatók és menedzserek agya

egyenlő a jogi személy agyával.

E modell számos problémát is generál, gyakorlati alkalmazása nem zökkenőmentes. A

legnagyobb nehézséget az okozza, hogy nehéz kideríteni, kinek a cselekménye alapozza meg a

felelősséget, hiszen ha nincs az adott területen (pl. az egészségügyi vagy biztonsági szabályok

betartásáért) felelős személy, vezető, akkor nincs, akit felelősnek tekintsünk.

A jogirodalomban egyik legjellegzetesebb jogeset ehhez a modellhez kapcsolódóan a Tesco

Supermarkets Ltd. v. Natrass ügy 1972-ből. A vád szerint a Tesco, áruházai egyikében

megtévesztő árujelzést alkalmazott, az áruk valós ára magasabb volt, mint a reklámár. Az eljárás

során megállapították, hogy a Tesco menedzsere volt felelős a cselekményért. A Lordok Háza

álláspontja alapján a társaság irányítását az igazgatók, menedzserek és egyéb felügyeleti szervek

végzik, a többi dolgozó csupán alkalmazottnak tekinthető, abban az esetben is, ha a vezetőség

felhatalmazása alapján alkalomadtán döntéseket hozhat. Ebből következik, hogy az áruház

vezetője nem elég magas beosztású ahhoz, hogy megtestesítse magát a társaságot, így az áruház

17 Sántha (2002) 47-48. o. 18 Fantoly (2008) 19-20. o.




10

mentesült a felelősség alól.

A jogeset az azonosítási elmélet korlátozását alapozza meg, hiszen ennek alapján csupán a

legfelső vezetői kör alkalmazottai minősülnek kulcsembereknek.

Nagyon fontos tényező ezen modell kapcsán, hogy a vezető mennyiben tesz eleget ellenőrzési

kötelezettségének a társaság tevékenységét illetően, ugyanúgy ahogyan az agy is kontrollt

gyakorol a test felett. Az irányítási és ellenőrzési hatáskör meglétén vagy hiányán, a vezető

pozíció tartalmán alapul az alterego elmélet, mely lényegében az azonosítási modellen belül

helyezkedik el. Az előbb említett hatáskörök ugyanis áttelepíthetők más személyekre, akik ebben

a státuszban eljárva a társaság alteregojaként meglapozhatják a felelősséget. Felmerül azonban a

kérdés, hogy ha megtörténik az átruházás, valóban az alterego körbe tartozók táborát erősítik-e

ezek a dolgozók,vagy ilyen jogosultságokkal és kötelezettségekkel már inkább “agy”-nak

minősülnek-e?!

A kanadai bírói gyakorlatban az azonosítási elmélet egy sajátos változata alakult ki, mely

alapvetően négy vonatkozásban tér el az általános identifikációs elmélettől.

Először is, irányítási hatáskör delegálása esetén az irányító elme részét képezik azon

alkalmazottak is, akik a hatáskört megkapták, így nem csupán az igazgatóság valamint a

menedzserek tartoznak az ,,irányító elme” kategóriába. Másodszor, ha a társaság tevékenysége

hatalmas földrajzi területre terjed ki, több irányító elméről beszélhetünk. Ilyenkor elengedhetetlen

az imént említett jogkör átengedése vagy ha szükséges, továbbosztása. Harmadszor, nem érinti a

társaság felelősségét, ha a vezetőség megtiltja az alkalmazottaknak bűncselekménynek minősülő

magatartás tanúsítását, mivel a középpontban az irányító elme körébe tartozó alkalmazott

cselekedete áll. Végül nem állapítható meg a társaság felelőssége, ha az elkövető saját érdekében

avagy a társaságot is megtévesztve cselekszik.

Az azonosítási elmélet törvényekben, törvénytervezetekben is megjelent. Például a

Franciaországban, az 1994-ben hatályba lépett Büntető Törvénykönyvben, ami azért érdekes,

mert bár a francia jog a kontinentális jogcsaládba tartozik, mégis az angolszász eredetű modellt

vette alapul.

Az azonosítási elmélettel kapcsolatban megfogalmazott kritikák szerint indokolatlan szűkítésnek

tekinthető az alkalmazottak magatartásának figyelmen kívül hagyása, hiszen az elmélet csupán a

csekély számú alkalmazottat foglalkoztató társaságok esetében tükrözi hűen a

valóságot,ellentétben a multinacionális vállalatokkal, ahol már jóval nehezebb megállapítani a




11

felelősséget és nem is szerencsés egyetlen személy tevékenységével azonosítani a társaság

cselekményét.

Tulajdonképpen ez jelenti a modell legnagyobb kritikáját, nem szabadna azonosítani a jogi

személy tevékenységét csupán egyéni cselekedetekkel.19

3.3. A helyettesítő (mögöttes) felelősség elmélete A más néven respondeat superior néven létező elmélet már a végrehajtásért felelős szervezetre

fekteti a hangsúlyt, az alkalmazott magatartásáért az őt foglalkoztató jogi személy felel.20 Ennek

eredete egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor a segédek által elkövetett hibákért a mester

volt a felelős, így a munka előnyeiből és hátrányaiból egyaránt részesült. A modell még abban az

esetben is lehetővé teszi a társaság szankcionálását, ha a vezetőség úgy járt el a bűncselekmény

megakadályozása érdekében, ahogy az az adott esetben általában elvárható.

Minden egyes esetben vizsgálni kell az alkalmazott felelősségét, különösen a multinacionális

vállalkozások esetében azonban nehezen nyomon követhetők az alkalmazottak cselekedetei, az,

hogy azokat kinek, milyen utasítására hajtották végre.Sőt ezen elmélet szerint esetleg olyan

részvényesek is felelnek, akik nem követtek el semmilyen törvényellenes cselekményt, vagy nem

is volt róla tudomásuk. A cselekmény kivitelezője és az, akinél a bűnösség realizálódik nem

feltétlenül egy és ugyanazon személy, sőt több emberi magatartás összekapcsolódása is szóba

jöhet, így a jogi személy tudatának kell átfognia az alkalmazotti magatartásokat és a

tudattartalmakat, azoknak nem egy személynél kell előfordulniuk. A társaság felelősségrevonását

három fő tényező alapozza meg:

- Az első nagyon fontos kritérium, hogy az alkalmazott a társaság tevékenységi körében

eljárva kövesse el az adott cselekményt.A munkakör azon feladatok összessége, melyekre

az illetőt felhatalmazták, ezek közvetlen kapcsolatban vannak az általa elkövetett

bűncselekménnyel.

- A második feltétel szerint a jogi személy érdekében kell történnie a bűncselekmény

elkövetésének. Ez a feltétel fennáll, ha a társaságnak a cselekményből valamilyen haszna,

19Sántha (2002) 48-58. o. 20Fantoly Zsanett: Gondolatok a jogi személy büntetőjogi felelősségéről. Ügyészek Lapja. 2001/1. 34. o.




12

gazdasági előnye származik. Afelelősség megállapításához az előny tényleges realizálása

nem szükséges, valamint fontos, hogy amennyiben az elkövető saját vagy harmadik

személy javára cselekszik, úgy nem állapítható meg a társaság felelőssége.

- A harmadik tényező, hogy a jogi személy bármely tagja, akár vezető, akár alkalmazott

elkövetheti a cselekményt, a lényeg annak bizonyítása, hogy valamely alkalmazottja volt

a tettes, még annak beazonosítása sem szükséges.21

Ez a három tényező alapozza meg azt, hogy a társaság mind a valódi bűncselekményekért

(melyek bűnös szándékot feltételeznek), mind pedig az egyéb cselekményekért

felelősségrevonható legyen.Az USA-ban egy radikális formája alakult ki a helyettesítő

elméletnek, mely álláspontom szerint nem köthető ezen modellhez.

Eszerint, ha az alkalmazott a munkakörén belül követi el a bűncselekményt, a társaság akkor is

felel, ha ezen tevékenységből vagy mulasztásból előnye nem származott, haszonra nem tett szert,

vagy kifejezetten tiltotta a jogsértő magatartás tanúsítását.

Véleményem szerint ez a megoldás azért nem helytálló, mert a respondeat superior lényege

éppen abban rejlik, hogy a társaságnak mögöttesen beszámítható az adott bűncselekmény. Az

előbb említett kritétium szerint a társaság érdekében kell, hogy cselekedjen az alkalmazott. Ha

azonban haszonszerzés hiányában is felel a társaság, a cselekményt végrehajtók tulajdonképpen

bármit megtehetnek, hiszen a cég viseli a felelősséget, az elkövetők pedig büntetlenül maradnak.

Megjegyzést érdemel, hogy a Kanadai Legfelsőbb Bíróság összefüggést keresett az identifikációs

és a helyettesítő modell között és arra a következtetésre jutott, hogy még az előbbinél a kizárólag

vezetőség bűnössége a megalapozó, az utóbbinál minden alkalmazott magatartása

releváns.22Mens rea-ról azonban csupán az első esetben beszélhetünk. Ez nem más, mint a

bűncselekmény egyik fő fogalmi eleme, mely a bűnös tudatot jelenti a bűnös tett mellett (actus

reus). Mindkét tényezőnek jelen kell lennie ahhoz, hogy megvalósuljon a bűncselekmény. Ha

ugyanis a tudat hiányzik, a tett nem feltétlenül lesz büntetendő. Legjobb példa erre a jogos

védelem vagy a beszámíthatatlanság esete, ahol a tettes tudata első esetben tulajdonképpen a

jogtalan támadás elhárítására irányul, második esetben pedig nem fogja át a cselekményt és

annak következményeit, nincs tudatában annak, mit tesz.





13

A modell népszerűsége leginkább Hollandiában és Amerikában érhető tetten.

a. A reaktív vállalkozási bűnösség modellje

Az előző elmélettekel szemben más a filozófiája a reaktív vállalkozási bűnösség modelljének,

amelyben a jogi személy közvetlen felelőssége dominál és nem pedig a természetes személy

alkalmazottaké vagy vezetőké.

A modell kiundulópontja, hogy a potenciális bűncselekmények megelőzése, a prevenció

érdekében különböző intézkedéseket kell foganatosítania a társaságnak. Ha megteszi a szükséges

megelőző lépéseket, szankcionálásnak helye nincs, viszont ha nem intézkedik, pénzbüntetésre

számíthat. e megoldás rendkívüli előnye, hogy időt spórol a nyomozó hatóság számára, viszont

nincs viszonyítási alap, nem tudni mi minősül alapbűncselekménynek és ezáltal az arányosság

követelménye (melynek a bűncselekmény és a jogkövetkezmény között kell fennállnia) is

megkérdőjeleződik. Fisse koncepciójában azt kell vizsgálni, milyen megelőző intézkedéseket

foganatosított a társaság a további bűncselekmények elkövetésének megelőzése érdekében.23 Így

a releváns tényező itt a szervezet mulasztása. Ahogy nevében is szerepel, a reaktív szó jelentése

nem más, mint egy adott cselekményre vonatkozó válasz, reakció.

E modell, mint “a szervezeti kultúráért való helytállás elmélete” Ausztráliában jellemző, amely

az üzem vitele során a szervezet bűnösségén alapul és a szervezet önálló felelősségét vallja,

amely független a vezetők, illetve az alkalmazottak bűnösségétől.24 Az alkalmazható

jogkövetkezmények egyfajta próbára bocsátás, illetve speciális programok kidolgozására

kötelezés, amelyek célja a prevenció. Ilyen kötelezés lehet a döntési jogkör elvonása azon

személyek tekintetében, akik hajlamosak bűnelkövetésre, vagy ellenőrzésre köteles személyek

kinevezése, akik szemmel tartják a kötelezettségek teljesítését.

Kritikaként elmondható, hogy a sajátos, elkülönült entitás koncepciója teljesen ellentétes azzal a

23 Fantoly (2008) 22-23. o. 24 A 2001. évi CIV. törvény Indoklása. Igazságügyi Közlöny 2001/2. szám. 188. o.




14

felfogással, amely a bűncselekményt kizárólag emberi cselekményként fogja fel, a bűnösséget

pedig pszichés viszonyként, hiszen a jogi személy sem tudattal, sem saját cselekménnyel nem bír.

Kérdésessé teszi továbbá azt, hogy mindenképpen csupán az elkövetési magatartással egyidejűleg

fogható-e fel a bűnösség, a hangsúlyt az elkövetés utáni tevékenységre helyezi. A reaktív

szervezeti bűnösség mulasztásban nyilvánul meg, mely a jogi személy érdekeit érintő

bűncselekmény elkövetése után valósul meg oly módon, hogy a további jogsértések elkerülése

céljából nem tették meg a szükséges lépéseket.

Fisse elgondolása továbbfejleszett változata a szervezeti bűnösség politikájának. Ennek egyik

eleme a sajátos szervezeti kultúra (corporate culture), amely a kialakított felügyeleti és ellenőrző

mechanizmusokból áll, másik alkotó eleme a társaság szellemisége.

Bucy szerint egy társaság szellemisége az, amely a környezetben az apparátust bűncselekmény

elkövetésére bátoríthatja. Ennek több okát vázolja fel: megnyilvánulhat ez az ösztönzés az

ellenőrzés lazaságában vagy annak teljes hiányában, az alkalmazottak képzésének minőségében

stb. Dan-Cohen több érvet is talált a reaktív elmélet alátámasztására, az alábbi jellemzők alapján

különböztethető meg egy társaság a természetes személyektől:25

döntéshozatal: információk összegyűjtése, felhasználása,

kiterjedés: a jogi személy működési területe,

formalitás: a szervezeti elvárások, kötelezettségek,

komplexitás: a szervezeti egységek autonómiája,

funkcionalitás és célorientáltság: az elérni kívánt célok hatása a szervezet működésére.

Svájcban is jelentős hatást fejtett ki a szervezeti bűnösség elmélete. A jogintézmény kodifikációja

melleti érvként azt hangsúlyozták, hogy méltánytalan a vállalkozás büntetlenül hagyása: a

természetes személy felelősségre vonása véleményük szerint azt eredményezi, hogy ezáltal a

szervezet mentesül a következmények alól. Az is gyakran előfordul, hogy a vállalat keretei között

elkövetett bűncselekmény során a tettes a nyomozó hatóságok által nem deríthető fel, mintegy

,,eltűnik” a szervezeten belül. Ezekre a jelenségekre figyelemmel a svájci Büntető

25 Sántha (2002) 69-77. o.




15

Törvénykönyv1998. évi tervezete a következő rendelkezést alkalmazza:,,ha egy vállalat vagy

üzeme bűncselekményt követ el és ez a cselekmény a vállalat szervezetének fogyatékossága miatt

senkinek sem számítható be, a vállalat 5 millió franking terjedő pénzbírsággal sújtható.”

A felelősség alapja az ún. szociális bűnösség, amelynek lényege, hogy a szervezeten belül az

ellenőrzés-felügyelet területén kimutatható általános gondatlan (vagy akár szándékos)

magatartásnak köszönhetően olyan struktúrát alakítottak ki, amely bűncselekmény elkövetését

tette lehetővé, oly módon, amely ráadásul megnehezíti a konkrét elkövető beazonosítását.

Összefoglalva elmondható, hogy hatalmas ellentét feszül ezen modellek és a sajátos magyar

elképzelés között. Hazánkban ugyanis bűncselekmény csak az emberi cselekmény lehet, a

bűnösség pedig egy felróható pszichés viszony. A bűnösség kizárólag természetes személyekkel

összefüggésben értelmezhető, hiszen a jogi személy nem rendelkezik tudattal, nem képes

bűnösen cselekedni.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk is alátámasztotta ezen álláspontot, hiszen ún. kiemelt

prioritásként kezelték a jogharmonizáció érdekében, hogy hazánkban is életre keltsék a jogi

személyek büntetőjogi felelősségét.26Ezért összhangot kellett teremteni az említett jogintézmény

megteremtésének feltételei és a már fennáló jogrend alapelvei, fogalmai, kategóriái között.

b. A magyar megoldás

A magyar büntetőjogban a kérdéskört illetően mérföldkőnek számít a jogi személlyel szemben

alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban:

Törvény), amelyet az Országgyűlés a 2001. december 11.-i ülésnapján fogadott el, azonban

hatályba az Európai Unióhoz való csatlakozásunk napján, 2004. május 1. napján lépett.

A 2001. évi CIV. törvény Indokolása a magyar megoldást ún. intézkedési modellnek nevezi,

amely lényegében a beszámításon alapul, azonban a jogi személlyel szemben alkalmazható

jogkövetkezményt nem büntetésként szabályozza, amelynek feltétele lenne a büntetőjogi

bűnösség, hanem a jogi személlyel szemben a büntetőjogi intézkedések sajátos, önálló fajtáját

alakítja ki, amelynek célja lehet a bűncselekménnyel szerzett vagyoni előny, a gazdagodás

26 Fantoly (2008) 191-206. o.




16

elvonása és a jogsértések megelőzése.27

A magyar intézkedési modell figyel arra, hogy óvatosan használja a terhelt, bűnösség, elkövető

kategóriákat, valamint a ,,jogi személy büntetőjogi felelőssége” kifejezést teljesen mellőzi. A

szervezet felelősségével szemben a szankcionálhatóságon van a hangsúly, mert büntetőjogi

szankciót (intézkedést) lehet a társasággal szemben alkalmazni. Ennek alapját a természetes és

jogi személy közti negatív kapcsolat képezi és az utóbbi esetleges vagyoni előnyhöz jutása.

A törvény hátterében álló elméleti megoldásnak adható egy másik értelmezés is. E szerint a

büntetőjogi értelemben vett (hagyományos) bűnösség közvetlenül nem értelmezhető,

bűncselekményt nem követhet el (nem lehet elkövető). Annak viszont nincs akadálya, hogy

elismerjük: a jogi személy büntetőjogilag felelősségre vonható. A Törvényben alkalmazott

szankciók alkalmazásának ugyanis szükségszerű előzménye a jogi személy büntetőjogi

felelősségének megállapítása. Ez a típusú felelősség egy járulékos jellegű (kapcsolódó)

felelősség, amely egy természetes személy által elkövetett bűncselekményhez kapcsolódik. A

jogi személy büntetőjogi felelősségét értelemszerűen mindig egy természetes személy –

jellemzően a szervezet vezetője, illetve alkalmazottja, esetlegesen kívülálló személy – által

elkövetett bűncselekmény keletkezteti. A szervezet felelőssége tehát egy természetes személy

cselekményéhez kapcsolódik, vagyis járulékos jellegű felelősség28, (hasonlóan a részességhez

vagy a bűnkapcsolatokhoz), vagy nevezhető a más személy cselekményéhez kapcsolódó

felelősségnek is (ez utóbbira példaként említhető a speciális vezetői felelősség konstrukciója a

hivatali vesztegetés tényállásában, amely büntetni rendeli az ellenőrzésre, felügyeletre

feljogosított vezetőt, tagot vagy dolgozót, ha aszervezet érdekében követik el a bűncselekményt,

és az ellenőrzési, felügyeleti kötelezettségeinek tanúsításával a bűncselekmény megelőzhető lett

volna.

A teljesség kedvéért utalni kell arra, hogy a hazai intézkedési modellhez hasonlítható a finn és az

osztrák megoldás is.29 A finn rendszer szerint ahhoz, hogy egy jogi személy felelőssége

27A 2001. évi CIV. törvény Indoklása. Igazságügyi Közlöny 2001/2. szám. 188. o. 28Görgényi Ilona - Gula József - Horváth Tibor - Jacsó Judit - Lévay Miklós - Sántha Ferenc - Váradi Erika: Magyar büntetőjog - Általános rész, Complex Kiadó, Budapest, 2007. 520. o. 29 Sántha (2002) 82-85. o.




17

megállapítható legyen, elengedhetetlen egy hozzá kapcsolódó természetes személy által tanúsított

magatartás. Ha a szervezet engedélyt ad, vagy elmulasztja a cselekmény megelőzéséhez

szükséges gondosságot, büntethető. Ez egy közvetett felelősség: a szervezet nem lehet bűnös, de

elítélhető egy hozzá kapcsolódó természetes személy cselekménye miatt.

Ausztriában az elméletre bízzák a megfelelő koncepció kidolgozását. A jogi személy

felelősségrevonásának három alapvető feltétele van:

1. egy olyan tényállásszerű magatartás, ahol nem releváns, hogy azt bűnösen valósították-e

meg, hányan valósították meg és hogy azonosítható-e az elkövető. Csupán a

tényállásszerűség dominál.

2. vagyoni előny szerzése vagy a bűncselekménnyel jelentős ráfordítások megtakarítása

(gondolni kell itt például egy szennyvíztisztító üzembehelyezésének elmulasztásából

eredő költség megtakarítására)

3. vezető tisztségviselő döntése, közreműködése a harmadik tényező. Ő maga követi el a

bűncselekményt, vagy annak elkövetésében közreműködik a szükséges megelőző

intézkedések elmulasztásával. Az elkövetőnek tevékenységi körében kell eljárnia a tett

során, de vállalkozási vagy megbízási jogviszonyban álló személy is tanúsíthat ilyen

magatartást.

Nem a szervezet cselekménye minősül szándékosnak vagy gondatlannak, hanem az elkövető

bűnösségéhez viszonyítva állapítjuk meg a társaság szándékos vagy gondatlan bűncselekmény

miatti felelősségét. Ahhoz, hogy a szervezet mentesüljön, bizonyítania kell, hogy mindent

megtett a megelőzés érdekében. Az oszrák szabályozás azonban nem következetes, amikor

büntetésekről és pénzbüntetésről beszél, hiszen ezen jogkövetkezmények alapja a bűnösség, ami

jogi személy esetében nem értelmezhető az elmondottak alapján.




18

4. Az intézkedések alkalmazásának feltételei a magyar Törvény szerint

4.1. A felelősségrevonható szervezetek köre A törvény személyi hatályának alapjául a polgári jogi jogi személy fogalma szolgál, kiegészül

azonban az önálló jogalanyisággal, illetve elkülönült vagyonnal rendelkező szervezetekkel és az

előtársaságokkal. A magyar szabályozásban is kivételt képez az állam maga, mint szuverén,

hiszen saját magával szemben nem ítélkezhet, valamint kizárt a szankciók alkalmazása a közjogi

szervekkel és a nemzetközi szervezetekkel szemben is.

A törvény alkalmazásában jogi személynek minősülminden szervezet és annak önálló

képviseleti joggal rendelkező szervezeti egysége, amelyet jogszabály jogi személyként ismer el,

valamint az a szervezet, amely a polgári jogi viszonyok önálló jogalanya lehet, és a tagoktól

elkülönülő vagyonnal rendelkezik, ideértve a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti

előtársaságokat is. Viszont e törvény nem alkalmazható a magyar állammal, külföldi állammal,

az Alkotmányban felsorolt intézményekkel, az Országgyűlés Hivatalával, a Köztársasági Elnök

Hivatalával, az Országgyűlési Biztosok Hivatalával, illetőleg jogszabály alapján közhatalmi,

államigazgatási és önkormányzati igazgatási feladatot ellátó szervekkel, valamint nemzetközi

szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezetekkel szemben.30

Akárcsak a vonatkozó nemzetközi egyezmények és az uniós jogforrások, a törvény is a jogi

személy fogalmat használja. Ennek értelmében három fő csoportot különböztethetünk meg. Az

elsőbe csak azok a szervezetek tartoznak, amelyeket az irányadó jogszabályok ismernek el jogi

személynek. Ilyenek a magánjogi jogi személyek (alapítvány, szövetkezet, társadalmi

szervezetek) és a közjogiak (közhasznú testület, közalapítvány). Utóbbiból a törvény kizárja a

magyar államot, a külföldi államokat és az Alaptörvényben felsorolt intézményeket, illetve az

önkormányzatokat. Második csoportba tartoznak az első csoportban említett szervek önálló

képviseleti joggal rendelkező szervezeti egységei, amelyeknek jogszabály is biztosítja a jogi

személyiséget. Ilyen lehet a társadalmi szervezetek szervezeti egysége, hiszen önálló ügyintéző

és képviseleti szerve van, valamint a működéséhez szükséges vagyonnal is rendelkezik.

Harmadik kategória pedig azon szervezetek köre, melyek a polgári jogi viszonyok önálló

alanyai lehetnek és a tagoktól elkülönült vagyonnal rendelkeznek. Tipikusan ilyen a közkereseti

30Lásd a Törvény 1. § (1) bek. 1. pontját, illetve a (2) bekezdését.




19

és a betéti társaság, vagyis a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, vagy az

egyéni cég.

4.2. A jogi személy felelősségét keletkeztető bűncselekmények köre A magyar Törvény szerint a jogi személlyel szemben intézkedések abban az esetben

alkalmazhatók, amennyiben az elkövető a Btk-ban szabályozott szándékos bűncselekményt

követett el.31 Vannak természetesen a szándékos bűncselekményeken belül olyan deliktumok, amelyek

természetüknél, jellegüknél fogva nem jönnek szóba (ilyenek például az erőszakos jellegű nemi

erkölcs elleni bűncselekmények, kettős házasság, vérfertőzés, közlekedési bűncselekmények,

magánlaksértés stb.) A kritikák szerint a gondatlan bűncselekmények kizárása nem teszi lehetővé

azoknak a cselekményeknek a megfelelő elbírálását, amikor a jogi személynél általában

kimutatható hanyagság, nemtörődömség vezet valamilyen súlyos eredményhez (foglalkozás

körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés, gondatlan környezeti deliktumok).32

4.3. Az intézkedések alkalmazását megalapozó bűncselekmény elkövetője A szervezet felelősségét megalapozó bűncselekmény elkövetőit illetően három csoportot

különböztetünk meg.

Az első csoportban szerepelhet a vezető tisztségviselő, a képviseletre feljogosított tag,

alkalmazott, illetőleg tisztségviselő, cégvezető valamint felügyelő bizottsági tag és ezek

megbízottjai, akik a jogi személy tevékenységi körében kell, hogy elkövessék a

cselekményt.Második esetben a gazdasági társaságtagjának vagy alkalmazottjának a jogi

személy tevékenységi körében kell a bűncselekményt elkövetnie, és a bűncselekmény

elkövetését a vezető tisztségviselő, cégvezető illetve a felügyelő bizottság irányítási vagy

ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna.Ezeken az eseteken kívül az

imént meghatározott intézkedések alkalmazhatók akkor is, ha bármilyen külső személy

cselekedete a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte, és a vezető

tisztségviselő, képviseletre feljogosított tag, alkalmazott, tisztségviselő, cégvezető és felügyelő 31Lásd a Törvény 2. § (1) bekezdését. 32Görgényi- Gula - Horváth - Jacsó - Lévay - Sántha - Váradi(2007.) 522. o.




20

bizottsági tag tudomással bírt az elkövetésről.33Ez utóbbi esetben tehát nem szükséges az

elkövető és a szervezet közötti kapcsolat, csupán a vezető tudomása a bűncselekményről. A

szabályozás célja, hogy ne bújjon ki a felelősség alól a társaság úgy, hogy kívülálló harmadik

személy közreműködésével próbál előnyt szerezni.34

A jogi személy felelősségének alapja a társadalomra veszélyesség, az a tény, hogy a szervezet

keretei között bűncselekményt követettek el. A Törvény szerint az első esetben három szinten

érhető tetten a jogi személy és a természetes személy közti kapcsolat:

a bűncselekményt a jogi személy vezetője követi el,

a jogi személy tevékenységi körében (tehát tevékenységen kívüli magatartás esetén a

felelősség már nem áll fenn),

tényleges gazdagodás vagy legalábbis ennek célzata (saját érdekből elkövetett

cselekmény nem kap szerepet).

A második esetben a kapcsolat már négy szinten jelenik meg:

elkövető a jogi személy tagja vagy alkalmazottja,

a bűncselekményt a jogi személy tevékenységi körében követi el,

a vezető mulasztása lehetővé tette a bűncselekmény elkövetését,

a jogi személy a bűncselekmény folytán gazdagodott vagy a cselekményt ezzel a

célzattal követték el.

A harmadik esetben a kapcsolódási pont a jogi személy tényleges gazdagodása a

bűncselekmény folytán, illetve a vezető tudomása a bűncselekmény elkövetéséről.35

4.4. Az előny A jogi személy felelőségre vonásának, illetve az intézkedések alkalmazásának további alapvető

feltétele, hogy a bűncselekmény a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy

eredményezte. Az előny fogalma a Törvény szerintbármely dolog, vagyoni értékű jog, követelés,

kedvezmény, függetlenül attól, hogy a számvitelről szóló törvény szerint nyilvántartásba vették-e,

úgyszintén az is, ha a jogi személy valamely jogszabályból vagy szerződésből eredő kötelezettség

vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól mentesül.

33Lásd a Törvény 2. §-át. 34A 2001. évi CIV. törvény Indoklása. Igazságügyi Közlöny 2001/2. szám. 190-191. o. 35 Sántha (2002) 92-93. o.




21

4.5. A természetes személy elkövető felelősségre vonása Bár a külföldi modellek közül néhány kifejezetten mellőzi, a magyar koncepció megköveteli a

természetes személy azonosításán kívül annak felelősségre vonását és vele szemben büntetőjogi

szankció alkalmazását. rá büntetés kiszabását.

A Törvény 3. §-ba szerint az intézkedések alkalmazásának feltétele az, hogy a természetes

személy elkövetővel szemben a bíróság büntetést szabott ki, illetve vele szemben megrovás vagy

próbára bocsátás intézkedést alkalmazott. A Törvény Indokolása is tartalmazza, hogy a jogi

személy az eljárásban nem lehet terhelt, nyomozást folytatni és vádat emelni stb. ellene nem

lehet. Ebből a rendelkezésből pedig az következik, hogy a jogi személlyel szemben szankciót

nem lehet alkalmazni, ha (1) nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetőjének a személye;

(2) megállapítható ugyan az elkövető kiléte, de vele szemben a büntetőeljárás megszüntetik. E

szabály alóli kivételt határoz meg a Törvény 3. § (2) bekezdése, amely szerint a szervezeti

szankció alkalmazható, ha az eljárás megszüntetésére az elkövető halála vagy kóros elmeállapota

miatt került sor, vagy vele szemben a büntetőeljárást a bűncselekmény elkövetése után

bekövetkezett elmebetegsége miatt felfüggesztették. Megjegyzést érdemel, hogy ebben a

kivételes esetben a büntetőeljárás kizárólag a jogi személlyel szemben folyik; (3) az elkövető

büntetőjogi felelősségét a bíróság megállapította, de vele szemben nem büntetést szabott ki,

illetve intézkedésként nem próbára bocsátást vagy megrovást alkalmazott.




22

5. A magyar törvény szankciórendszere

A magyar Törvény a jogi személyekkel szemben háromféle szankciót ismer. Ezek a pénzbírság,

a jogi személy tevékenységének korlátozása és a jogi személy megszüntetése. A megszüntetés

kizárólag önállóan rendelhető el, míg a másik kettő önállóan és egymás mellett is alkalmazható.

Bár a külföldi jogokban ismert, hazánkban még nem vált a joggyakorlat részévé a próbára

bocsátás vagy az ítélet nyilvánosságra hozatala.36 Ezek sokkal inkább preventív jellegű

szankciók, hiszen jelentősen nagyobb mértékben csorbítja a jogi személy hírnevét, ha mások is

tudomást szereznek arról, hogy a szervezet keretei között bűncselekményt követtek el.Vannak

további jogkövetkezmények is, melyek bár hatásosak lennének a további bűnelkövetés

megakadályozása szempontjából, mégsem alkalmazhatóak hazánkban. Ilyen például a

közérdekű munka, melyre – a külföldi minták alapján - csupán akkor lehetne kötelezni egy

társaságot, ha az alapvetően olyan tevékenységet lát el, mely megteremti a közérdekű munka

elvégzésének feltételeit is.

a) A jogi személy megszüntetésére két esetben van lehetőség: (1) ha nem folytat jogszerű

gazdasági tevékenységet és azért hozták létre, hogy ezzel bűncselekmény elkövetését leplezzék;

vagy (2) tevékenysége szolgálja a bűntett leplezését. Nem kötelező a bíróság számára a

megszüntetés, csupán lehetőség, ha a jogi személy az előbb említett esetekben jogszerű

gazdasági tevékenységet folytat.

Kizárt e szankció alkalmazása, ha nemzetgazdasági, honvédelmi szempontból releváns

tevékenységet végez, vagy ha például közüzemi szolgáltatóról van szó, illetve ha a

megszüntetéssel kötelezően ellátandó állami vagy önkormányzati közfeladat kerülne

veszélybe.37Alkotmánybírósági kritika szerint viszont ez az intézkedés sérti a szükségesség és

arányosság elveit, valamint a bűncselekménnyel nem érintett hitelezők, illetve a bűncselekmény

után a társaságba belépő tagok érdekeit.38

b) A második intézkedésre, a jogi személy adott tevékenységének korlátozására a törvényben

meghatározott tevékenységek vonatkozásában van lehetőség. A felsorolás ugyan nem taxatív,

de egyértelműen meghatározza, hogy az eltiltás ideje alatt a jogi személynem végezhet

36Sándor Balázs: A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciókról. Belügyi Szemle 2005/10. 29-30. o.

37Lásd a Törvény 4. §-át. 38 Fantoly (2008) 191-206. o.




23

nyilvános felhívás alapján betétgyűjtést,nem vehet részt közbeszerzési eljárásban,nem köthető

vele koncessziós szerződés,nem minősíthető közhasznú szervezetté,nem részesülhet központi

vagy helyi önkormányzati költségvetés, elkülönített állami pénzalapok, külföldi állam, az

Európai Közösségek vagy más nemzetközi szervezet által céljelleggel nyújtott

támogatásban,valamint nem folytathat egyéb olyan tevékenységet, amelynek gyakorlásától a

bíróság eltiltotta.

Ha a jogi személy által folytatott tevékenység korlátozásra kerül, az ítélet jogerőre emelkedése

napján a bíróság rendelkezésétől függőenbeállnak a jogi személlyel a közbeszerzési eljárás

alapján megkötött szerződés azonnali hatályú felmondásának jogkövetkezményei,beállnak a

jogi személlyel kötött koncessziós szerződés azonnali hatályú felmondásának

jogkövetkezményei,a közhasznú szervezetté minősítési eljárást megszüntetettnek, továbbá a

jogi személyt a közhasznúsági nyilvántartásból töröltnek kell tekinteni és a törvény (2)

bekezdéséneke) pontja szerinti támogatás odaítélésére irányuló eljárást megszüntetettnek kell

tekinteni, továbbá a bűncselekménnyel összefüggésben odaítélt támogatást vissza kell fizetni.39

Azonban emellett a bíróságnak mérlegelési joga van, hogy a felsorolásban nem szereplő

esetekben is alkalmazza ezen szankciót.

A tevékenység korlátozása egy évtől három évig terjedhet, a korlátozás időtartamát években

kell meghatározni. Tulajdonképpen ily módon a jogi személy bármely tevékenységének

korlátozására sor kerülhet az elkövetett bűncselekmény jellegétől függően.

c) A pénzbírság célja az, hogy az elkövetéssel megszerzett vagyoni előnyt elvonja és megelőzze

a további elkövetéseket.40 Törvényi alsó határa, a generális minimumötszázezer forint, felső

határa pedig maximum minden esetben az elkövetett bűncselekménnyel összefüggésbe hozható

elért vagy elérni kívánt vagyoni előny értékének a háromszorosa lehet. Ha a bűncselekménnyel

elért vagy elérni kívánt előny nem vagyoni jellegű, a bíróság a jogi személy vagyoni helyzetére

tekintettel állapítja meg a pénzbírságot, amelynek legkisebb mértéke ötszázezer forint.

39Lásd a Törvény 5. §-át.

40 Lásd a Törvény 6. §-át.




24

A pénzbírság meg nem fizetése bírósági végrehajtás foganatosítását eredményezi.

Kényszerintézkedésként zár alá vétel, illetve biztosítási intézkedés rendelhető el a pénzbírság

végrehajtásához szükséges vagyonra.

A későbbi gyakorlatban ügyelni kellene arra, hogy a pénzbírság elnevezés használatakor

egyértelmű legyen, hogy büntetőjogi szankcióról és nem közigazgatási jogi

jogkövetkezményről van szó. Egyébként nem tűnik szerencsésnek a két különböző jogághoz

tartozó szankció vonatkozásában ugyanazt a jogi terminológiát használni, talán helyesebb lett

volna „a jogi személlyel szemben alkalmazható pénzbírság” elnevezés használata.

Mivel minden jogi személy eltérő mértékű vagyonnal rendelkezik, különbözőek az anyagi

lehetőségeik, így ezen szankció alkalmazása során figyelni kell arra, hogy adott esetben a jogi

személlyel szemben aránytalan vagy túlzott mértékű szankció kiszabására nyíljon lehetőség.

d) Végül nem a Törvény, hanem a Btk. tartalmazza a negyedik szankció, a vagyonelkobzás

alkalmazásának szabályait. Ez az intézkedés elrendelhető jogi személlyel szemben is,

amennyiben az illegális eredetű vagyonnal a jogi személy, pontosabban a gazdálkodó szervezet

gazdagodott. Erről a Btk. 77/B § (2) bekezdése rendelkezik. Ha a gazdálkodó szervezet

gazdagodott, akkor vele szemben kell elrendelni a vagyonelkobzást. A (3) bekezdés szerint

pedig ha a gazdagodott gazdálkodó szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutóddal

szemben kell elrendelni arra a vagyonra, melyre a jogutódlás bekövetkezett.

Végül megjegyzést érdemel, hogy gazdasági társaságok esetén a cégbíróságok feladata azon

cégek nyilvántartása, melyekkel szemben a nyomozást kiterjesztették, illetve amelyekkel

szemben büntetőeljárás folyik. Ezektől a társaságoktól azonban el kell különíteni azokat a jogi

személyeket, amelyekkel szemben már jogerős ítélet született, sőt ügyelni kell arra, hogy az

eljárás alá vonástól számított rövid időn belül kezdeményezett felszámolási eljárás és jogutód

nélküli megszűnés után az tagok ne folytathassák bűnös tevékenységüket egy másik cégnév

alatt. Bár ezek a szankciók a jogi személyt sújtják, közvetetten a természetes személy

alkalmazottak, illetve tagokellen is irányulnak.A pénzbírság alkalmazását követően vagyoni

jellegű következmény érintheti mind a jutalmakat, mind a fizetéseket, melyek ezáltal

csökkennek, sőt a megszüntetés esetén az alkalmazottak munkaviszonya is megszűnik.

A büntetőügy, amely sok éven át egyedüliként szerepelt azon jogesetek körében, amelyek során

már alkalmazták a 2001. évi CIV. törvényt, a Sz. Paprika Zrt-vel kapcsolatos. A törvény

hatálybalépésének kezdetétől, 2004-től négy éven át mindössze két eljárás indult jogi személy




25

ellen, de csak ez az egy jogerős ítélet született. A cég ellen ártalmas közfogyasztási cikkel való

visszaélés és fogyasztó megtévesztésének vétsége miatt emeltek vádat, mérgező tartalmú

fűszerpaprika forgalomba hozatala és megtévesztő elnevezés feltüntetése kapcsán. A

megfizetendő pénzbírság összegét azonban a társaság számára igen méltányosan állapította meg

a bíróság, csupán a közvetlen költségeket felszámítva. A közvetett költségek és az egyéb

összegek nem voltak mérvadóak, így jóval kevesebb bírságot kellett fizetni a társaságnak, mint

amekkora a bűncselekmény elkövetésével szerzett vagyoni előny mértéke volt.41 Bár ez a

módszer nem felelt meg a jogszabály által előírt pénzbírság felső határának számítási módjára

vonatkozó szabálynak, mindenképpen fontos ez a jogeset, hiszen ez volt az első alkalmazása a

Törvénynek.

41Fantoly (2008.) 204-205.




26

6. A jogi személlyel szemben alkalmazható pénzbírság az osztrák jogban

A 2006. január 1-jén hatályba lépett osztrák Verbandsverantwortlichkeitsgesetz (VbVG)

rendszerében a pénzbírság szabályai a második fejezet 5. és 6.§-aiban kerültek

szabályozásra.42A rendelekzések sokban hasonlítanak a magyar rendszerre, azonban eltérések is

megfigyelhetőek. Témám szempontjából a kiindulópont: ha egy társaság felelőssé tehető egy

bűncselekmény elkövetésében, pénzbüntetést szabnak ki vele szemben.

A pénzbírság alapja a törvényben meghatározott napi tétel, ami egyetlen egységben nyilvánul

meg. Ez aszerint növekszik, milyen súlyosan büntetendő az adott cselekmény. Például 180

tételig emelkedhet az a büntetés, amelyet életfogytig tartó vagy 20 évig terjedő

szabadságvesztéssel büntetendő cselemény miatt szabnak ki. A legalacsonyabb mérték

maximuma viszont mindössze 40 egységben nyilvánul meg. Többnyire ez azokban a kisebb

jelentőségű esetekben jellemző, amikor a kiszabható szabadságvesztés az egy évet nem haladja

meg. A pénzbüntetés mértékének meghatározásánál figyelembeveszik a gazdasági

szempontokat, a társaság bevételét és a teljesítőképességet is. Amennyiben azonban az adott

jogi személy, nyereségorientált, humanitárius vagy egyházi tevékenységet végez, a napi tételek

összege 2 eurótól 500 euróig terjedhet.

A bíróságnak nem csupán az összeg kiszabására kell ügyelnie, hanem mindemellett az

enyhítőés súlyosító körülményeket is szükséges mérlegelnie.

Annál magasabb a pénzbírság mértéke, minél nagyobb a kockázat és a kár veszélye, minél

nagyobb a bűncselekménnyel elért előny, és minél több esetben történt a társaság által tolerált,

illetőleg ösztönzött jogsértő alkalmazotti magatartás.

A mértékre viszont enyhítő jelleggel hatnak a következő tényezők:

ha a társaság már megtette a megelőző intézkedéseket újabb jogsértő cselekmény

megakadályozása és az alkalmazottak törvénytisztelő magatartásának megteremtése

érdekében;

ha csak a társaság felel az alkalmazottak által ekövetett bűncselekményekért;

ha a cselekmény elkövetése után a társaság közreműködött az igazság felderítésében;

ha a társaság a következményeket jóvátette; 42 VbVG Verbandsverantwortlichkeitsgesetz. Vormals Verlag der K.U.K. Hof-und Staatsdruckerey. Wien. 2006. 69-79.




27

ha a társaság megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy hasonló

cselekmények a közeljövőben ne történjenek meg;

ha a társaság és a tulajdonosok a tettel járó súlyos jogi problémákat kiküszöbölték.

Úgy vélem, hogy - bár amagyar és az osztrák szabályozás mutat hasonlóságokat, céljuk és

eszközrendszerük is szinte fedi egymást -, a külföldi megoldás mégis több lehetőséget biztosít

az aránytalan büntetés meghatározásának kiküszöbölésére, hiszen pontosabban meghatározott

mérlegelési és viszonyítási alapok állnak az osztrák igazságszolgáltatás rendelkezésére.




28

7. A jogi személyek és egyéb szervezetek büntetőjogi felelőssége a nemzetközi dokumentumokban

Akárcsak a hazai jogban, úgy a nemzetközi jogban is megkésve jelentkezett a jogi személyek

büntetőjogi felelősségének jogintézménye, amely ezáltal nem nyert egységes szabályozást. A

gazdasági társaságok térhódítása és tevékenységük révén okozott károk a 20-as, 30-as években

követelték meg a vállalkozásokra vonatkozó szabályrendszer kialakítását. Mint már említettem

elsősorban az Európai Unióhoz való csatlakozásnak köszönhető az, hogy Magyarországon

rendkívüli módon szorgalmazták a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elismerését,

természetesen a már fennálló magyar jogrenddel összhangban, a jogharmonizációra tekintettel.

Alapvetően megkülönböztethetjük a nemzetközi jog és az Európai Unió dokumentumait. Az

előbbi kategóriába tartozik az ENSZ, az OECD, a FATF és az Európa Tanács.

Az ENSZ a VII. Kongresszuson 36/21.számú határozatában hangsúlyozta ki e jogintézmény

szükségességét, a bűnözés elleni 2000.évi Egyezmény 10.cikke pedig négy pontban fogalmazza

meg a kritériumokat:43

minden tagállam köteles belső jogával összhangban olyan intézkedéseket hozni, melyek

segítségével megállapítható lesz a jogi személyek büntetőjogi felelőssége

a részes állam jogelveivel összhangban beszélhetünk büntető jogi, polgári jogi vagy

államigazgatási felelősségről, meghagyva ezzel a lehetőséget az államoknak, hogy a

cselekmény súlyától tegyék függővé a pénzbeli szankciókat

a jogi személy felelőssége nem csökkenti az elkövető természetes személyek

felelősségét

a pénzbírságokkal egyetemben szükséges megteremteni büntetőjogi és nem büntetőjogi

szankciókat, melyek arányosak, hatékonyak és visszatartó erejűek.

Az Európa Tanács közreműködése Ajánlásokban nyilvánul meg, ezek közül úttörő szerepe van

a Miniszteri Bizottság 1988.évi 18.számú Ajánlásnak, mely csakis és kizárólag a jogi

személyek büntetőjogi felelősségével foglalkozik, megemlítve azt is, hogy minden gazdasági

43 Sántha (2002) 105. o.




29

tevékenységet folytató társaság vállalkozásnak minősül.44 Tette mindezt azért, hogy a

tagállamok könnyedén beépíthessék saját normarendszerükbe a nemzetközi szabályokat s hogy

a vállalkozások (amelyekben bonyolult hierarcia rendszerük miatt nehezen felderíthető az

elkövető, sőt van, hogy nem állapítható meg egyetlen személy felelőssége sem) tekintetében

könnyebben érvényesüljön a felelősségrevonás.

Egyetlen feltételt határoz meg: a bűncselekményt a jogi személy tevékenységi körében kell,

hogy elkövessék.45 Így nincs meghatározva, hogy ki (vezető tisztségviselő vagy alkalmazott)

kövesse el és az sem pontosan meghatározott, hogy azt a társaság érdekében vagy nevében kell

elkövetni. Azokban az esetekben is alkalmazható, ha nem állapítható meg az elkövető kiléte

vagy ha a cselekmény idegen a vállalkozás céljaitól. (fantomcégről, fedőszervről van szó) Az

Ajánlás csak a súlyosabbnak minősülő esetekben alkalmazza a büntetőjogi szankciókat, egyéb

cselekmények vonatkozásában elegendőnek tartja az adminisztratív jellegű

jogkövetkezményeket, úgy, mint polgári jogi és közigazgatási jogi jellegűeket. Mentesülési

oknak kell tekinteni, ha sem a vezető, sem az alkalmazottak nem hozhatóak összefüggésbe a

bűncselekménnyel. Ha nem vettek részt az elkövetésben, viszont beleegyeztek abba, nem

mentesülhetnek. Továbbá, amennyiben mindent megtettek a megelőzés érdekében, gondos

eljárásukra hivatkozva szintén nem vonhatóak felelősségre. Az Európa Tanács szükségesnek

tartja nyilvántartás vezetését a kiszabott szankciókról a későbbikben való gyorsabb elbírálás

érdekében.

A második releváns Egyezményt 1997.január 7-én fogadták el, ebben elsősorban az

intézkedések érvényesülnek, a dokumentumban felsorolt aktív vesztegetés, befolyással

üzérkedés és pénzmosás bűncselekménye miatt, ha ezeket a szervezet érdekében követik el.

Egy évvel később született meg a Környezet Büntetőjogi Védelméről szóló ajánlás, az ehhez

kapcsolódó jelentés határozza meg a felelősségrevonás feltételeit:

a szándékos vagy gondatlan cselekményt

a jogi személy érdekében kövesse el





30

a szerv, vagy annak valamely tagja vagy képviselője, sőt elegendő, ha ellenőrzési vagy

felügyeleti kötelezettségét szegi meg.

Az OECD (vagyis a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) és a FATF (ami egy

pénzmosás érdekében létrejött munkacsoport) szintén nemzetközi jogi jellegű

együttműködések. Az OECD a külföldi hivatalos személyek aktív vesztegetésének esetére

indítványozza a felelősségrevonást, abban az esetben pedig ha az adott állam nem ismeri el a

jogi személy bűnösségét, a bűncselekmény súlyának megfelelő, elrettentő hatású pénzbüntetést

ír elő.46 A saját állami jogrendszereknek megfelelően kell megteremteni a szabályrendszert,

figyelembevéve az általános jogelveket. Mivel nincs megszabva a felelősségrevonás

feltételrendszere, így az államok szabad kezet kapnak a rendelkezések megalkotásában.

Magyarország 1997.december 17-én írta alá az egyezményt, mely 2000.május 23-án került

kihirdetésre a 2000.évi XXXVII.törvénnyel.47

A FATF működésének keretében az imputation modell kap főszerepet. Ennek lényege, hogy a

szervezet érdekében valósul meg egy bűncselekmény, természetes személy közreműködésével,

aki a szervezet nevében jár el és döntéshozási jogosultsággal rendelkezik. Azt kell bizonyítani,

hogy az adott személy követte el a bűncselekményt és természetesen rendelkeznie kell az előbb

említett kritériumokkal is.

Ami az Európai Unió forrásait illeti, a versenyjogban és a pénzügyeket illetően fektettek

hangsúlyt a bűnmegelőzésre. Alapvetően a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme és a

gazdasági fejlődés új perspektívái tették szükségessé a jogi személyek büntetőjogi

felelősségének elismerését és a tagállamok együttes és hatékony fellépését. 48A versenyjogi

szabályok 81. és 82.cikkei a pénzbüntetés és a bírság bevezetését látják célravezetőnek. Ezek

célja alkalmas kell, hogy legyen a verseny korlátozására, akadályozására, torzítására. A

pénzügyi érdekek védelmét tekintve, 1994 decemberében fogadta el a Tanács az első

határozatot. Ebben a büntetőjogi és egyéb szankciók alkalmazásának szükségességét

46 Fantoly (2008) 52-54. o. 47Sántha (2002.) 116-117. 48Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelőssége az Európai Uióban. In: Studia Juvenum A.D. Debreceni Egyetem ÁJK. Debrecen. 2009., 187. o.




31

hangsúlyozzák. A következő évben elfogadott egyezmény Jegyzőkönyvének 3. cikkelye

mondja ki azt, hogy a bűncselekményt a jogi személy érdekében kell, hogy elkövessék.49

A bűncselekményt megvalósító természetes személy az első esetben a társaság vezető

tisztségviselője lehet, aki képviseleti és ellenőrzési jogosultsága mellett döntéshozatali jogkörrel

is bír. Az ellenőrzés olyan felügyeleti hatáskör, mely vezető pozíciót biztosít a szervezeten

belül. A lényeg ebben rejlik, hisz ezen pozíció felhasználásával tudja a természetes személy a

vállalkozás tevékenységét befolyásolni, vagyis a bűncselekményt elkövetni.

Második esetben már nem kitétel a vezető tisztség, a cselekményt éppúgy megvalósíthatja

tisztségviselő és alkalmazott is. Ha olyan személy követte el a cselekményt, akinek ellenőrzési

és felügyeleti jogköre is volt, akkor nyilvánvalóan ezen jogosultságok gyakorlásának hiánya

szintén kritérium lehet a felelősségrevonás során.

Azáltal, hogy az Egyezmény nem kívánja meg a jogi személy azon képességét, hogy

bűncselekmény elkövetője legyen, csupán a természetes személy felelősségrevonásának

lehetőségét alapozza meg, könnyebben összeegyeztethetőek a rendelkezései a többi európai

szervezet és a tagállamok szabályrendszerével.

Végezetül a Corpus Juris Europea 1997-ből vázol fel egy sajátos büntetőjogi rendszert a

pénzügyi érdekek védelmével összefüggésben.50Ez a tudományos, jogpolitikai dokumentum

anyagi és eljárásjogi részekből áll, hagyományos (pl.: arányosság, bírói garancia) és új

alapelveket (pl.:territorialitás és kontradiktórius eljárás) is rögzít.51

Mind a természetes, mind pedig a jogi személyeket felelősségre vonva épít ki egy modern,

uniós rendszert, mely a már bevált elemekkel jól ötvözi a szupranacionális elvárásokat.

A 11. Cikkely szerint a jogi személy felelőssége nem zárja ki a természetes személynek

tettesként, felbujtóként és bűnsegédként való büntethetőségét ugyanazon cselekmény kapcsán.52

Minden olyan társaság ide tartozik, mely önálló jogképességgel rendelkezik. Az elkülönült

vagyontömegen van a hangsúly, nem a jogi személyiségen, így az azzal nem rendelkező

gazdasági társaságok is ide sorolhatóak. A felelősségrevonás két alapvető követelménye, hogy a

49 Sántha (2002.) 110-114. 50 Sántha (2002.) 114-116. 51Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelősségének történeti áttekintése. In: Studia Juvenum A.D. Debreceni Egyetem ÁJK. Debrecen. 2007., 192. o. 52 Vókó György: A társaságok, jogi személyek büntetőjogi felelőssége. In: Emlékkönyv: Ferencsz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára. Pécsi Tudományegyetem-ÁJK. Pécs. 2004. 301.o.




32

cselekményt a szervezet érdekében kövessék el, valamint, hogy az elkövető a szervezet szerve

legyen, vagy annak képviselője, esetleg döntési joggal rendelkező más személy.

Releváns szerepet játszanak a kerethatározatok és a közös fellépések az Unió szerepvállalását

illetően. Mindkét jogintézmény a harmadik pillér részét képezi. Az előbbi alapján az

államoknak kötelessége megvalósítani a határozatokban foglalt célokat, a végrehajtás mikéntjét

azonban ők jelölhetik meg. A közös fellépések közé sorolható a 97/154. sz. akció, mely ahogy

neve is mutatja együttes megvalósítást tűz ki célul.

A nemzetközi dokumentumok nem jelentenek kodifikációs kötelezettséget az államok számára,

csupán garantálják a hatékony, elrettentő és arányos szankciók érvényesülését.




33

8. Az állam, mint jogi személy speciális helyzete

8.1. Az állam büntetőjogi felelőssége a belső jogban Magyarországon a közjogi jogi személyek között mint már említettem nem szerepel sem a

magyar állam, sem más, külföldi államok. Fontosnak tartom általánosan (nem hazai

vonatkozásban) bemutatni az állam, mint sajátos jogi személy szerepét. Először is szükséges

különbséget tenni nemzetközi (külső) és nemzeti (belső) megközelítés között.

Nemzeti szinten az állam ritkán szerepel büntetőjogi felelősség alanyaként. Európán belül

Hollandiában próbáltak úgy viszonyulni hozzá, akárcsak a többi jogi személyhez, mintha nem

lennének előjogai jellegéből adódóan. A Limburg esetben egy katonai támaszpont területét

szerették volna megnagyobbítani fakivágásokkal, hogy az ott állomásozó gépek

felszállópályáját biztosítsák. Az erdő kivágásáért egy tartományi hatóságot tettek felelőssé.

Ez azt bizonyítja, hogy bár meghatározott körülmények közöttkezelhetjük úgy az államot, mint

az egyéb jogi személyeket, a szankció kiszabásánál akadályokba ütközünk, hiszen a nemzetközi

szinten érvényesülő jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak nemzeti szinten. Így büntetést

nem lehet kiszabni, enélkül pedig a büntetőeljárás célja értelmetlenné válik. Magyarországon a

2001. évi CIV. törvény személyi hatálya nem tartalmazza az államot és az állami szerveket.

Értelmetlen lenne ugyanis saját magát felelőssé tennie, bűnösnek nyilvánítania, pénzbüntetést

fizetnie, hiszen azt ebben az esetben az összeg az állami költségvetés részét képezné, a saját

kasszájába folyna be.

Így lehetetlen ugyanúgy kezelni az államot, akár a többi állami és privát szektor alanyait, noha

ez a versenyszabályok és a jogegyenlőség elvét sérti Sántha Ferenc álláspontja szerint.

Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az állami intézmények ugyan kivételes

esetekben büntetőeljárás alá vonhatóak, de szükséges vizsgálni az ebből eredő előnyöket és

hátrányokat.53

Véleményem szerint az eljárás alá vonás alkalmával már megkérdőjeleződik az állam

felelősségre vonhatósága, hiszen rendkívül nehéz olyan személyt találni, aki képviseli az

államot az eljárás során, hiszen a számításba vehető alanyok köre igen széles. Az államot sem

idézni, sem kihallgatni, sem pedig elítélni nem lehet. Ezek nélkül pedig sem eljárás, sem

tárgyalás nem lehetséges.

53Fantoly(2008.) 257-259.




34

8.2. Az állam büntetőjogi felelőssége a nemzetközi jogban Nemzetközi megközelítésben a nürnbergi deliktumok voltak azok, melyek sokáig az itt

megemlíthető bűncselekmények sorát képezték, úgy, mint béke elleni bűntettek, háborús

bűntettek és emberiség elleni bűntettek. Itt a természetes személy elkövető, mint az állam

képviselője a politikai irányvonalnak megfelelően fejti ki a cselekményét. Később a környezet

elleni deliktumokkal, a terrorizmussal és a kábítószer-kereskedelemmel bővült a kör, ahol az

elkövető már magánszemélyként, személyes indíttatással jelenik meg. A felelősségrevonás

szempontjából azonban mindkét esetben magánszemélyként vizsgálja a jog az elkövetőt.

A nemzetközi bűntetteket megalapozó tilalmak jelentős részét teszik ki a ius cogens szabályok,

melyek feltétlen érvényesülést követelnek meg. Megsértésük jogkövetkezménye az adott

szerződés érvénytelensége. Kezdetben igen szűk körű normák tartoztak ide, a bírói gyakorlat

növelte számukat. Ide sorolható az agresszió, a népirtás, alapvető emberi jogok megsértése,

rabszolgaság vagy a faji diszkrimináció. 1969-ben a Bécsi Egyezmény szabályozta először ezen

imperatív szabályokat. A Nemzetközi Jogi Bizottság a komolyság teszt segítségével minősít egy

cselekményt nemzetközi bűntettnek.Alepvetően a védendő jogi tárgyak köre, melyeket a bűntett

támad, képezik ezek alapját. Tipikus emberiség elleni bűntettek a genocídium és az apartheid. A

kettő közti különbség, hogy a népirtás vagy genocídium egy bizonyos társadalmi identitáshoz

tartozó emberek, vallási közösségek vagy népcsoportok tagjai ellen elkövetett, azok

elpusztítására törekvő tömegméretű és célzatos magatartás. Ezzel szemben az apartheid a faji

megkülönböztetés (szegregáció) politikája. Az államon belüli konfliktus is minősülhet

nemzetközi békét sértő cselekménynek az ENSZ meghatározása alapján, abban az esetben, ha

belső polgárháború fenyegeti a szomszédos államokat

ha az államon belüli konfliktus-szituáció humanitárius szükségállapotot eredményez

ha a belső harc alapvető nemzetközi előírásokkal ellentétes.

A nemzetközi közösség egészével szemben fennálló kötelezettségeket az erga omnes obligációk

keletkeztetik, az államok egymással szemben fennálló (inter partes) kötelezettségeivel szemben.

Ha ezeket megszegik, minden államnak joga van nemzetközi bírósághoz fordulni. A Barcelona

Traction ügy lapcsán Ragazzi öt ismérvét gyűjtötte össze ezen kötelmeknek:




35

1. alapjuk egy vagy több viszonylag könnyen meghatározható kötelem

2. ezen alapjukat képező kötelem, tilalom

3. szoros értelemben vett kötelezettséget tartalmaznak nem tevésre, magatartástól való

tartózkodásra

4. ius cogens normákból fakadnak ezek a kötelezettségek

5. mindegyik humanitárius érdeket szolgál a béke és az emberi jogok védelmében.

Következtetésként megállapítható, hogy minden ius cogens, erga omnes kötelem is, azonban ez

fordítva már nem igaz.A Nemzetközi Jogi Bizottság 2001-ben készült tervezetében egyesítette

az erga omnes obligációkat és a nemzetközi bűntetteket a ius cogens szabályok alatt. Ez a

tervezet véglegesnek bizonyult az államok nemzetközi jogi felelősségéről.54

8.3. Az állam büntetőjogi felelősségének jelenlegi helyzete a nemzetközi jogban Négy fő alapesetet különítünk el, amely megalapozza az állam felelősségét, ebből az első három

eset az, amelyben az állam akár de iure (jogilag), akár de facto (ténylegesen) hatalmat gyakorolt

az ő érdekében eljáró elkövető felett. Ez a négy kategória a következő:

1. vezető szerv vagy katonai szervezet révén, állam által elkövetett bűntett (pl.: katonai

szervek agresszív háborút kezdeményeznek másik állam ellen a kormányfő elhatározása

alapján)

2. állam szerve vagy a kormány tagja korlátozott jogkörén belül, állam érdekében, önálló

döntés alapján bűntettet követ el (pl.: környezetvédelem érdekében nem lép fel a

szabályozás jogi kereteinek megteremtésével)

3. állam érdekében eljárva, állami csoportok önálló akciója (etnikai tisztogatás pl.)

4. állam nevében elkövetett, ám annak tudta nélkül és jogi keretek érvényesülése nélkül

elkövetett bűntettek (pl.:katonai túlkapások)

Az állam csupán a szervei és azok hivatalnokai által elkövetett aktív és passzív magatartások

révén elkövetett bűncselekményekért felel, magánszemélyek akcióiért nem állapítható meg

bűnössége, csak akkor, ha nem tett meg mindent annak megelőzésére.

54 Fantoly (2008) 236-240. o.




36

Mind az első, mind a második világháború hatásának köszönhetően megingott az emberek

bizalma a nemzetközi jog bűntett megakadályozó szerepét illetően. Olyannyira, hogy a német

vezetőséget és a német nemzetet kollektív módon tették felelőssé a Hitler által elkövetett

borzalmakért. A nürnbergi perben Jackson főügyész ugyan megtagadta az állam elkövető

mivoltát, azonban elismerte, hogy felelőssé tehető a természetes személy tettesekkel

egyetemben. Persze a kollektív felelősség nem jelent immunitást az utóbbiak javára. Az állami

felelősség háttérbe szorult, míg a személyi felelősség egyre inkább tért nyert, hiszen nem volt

olyan nemzetközi büntető bíróság, amely hatáskörrel rendelkezett volna a szuverén államok

ügyeiben,a meglévő nemzetközi egyezményekben pedig kidolgozatlan volt az állami felelősség.

Először a XX. század elején jelent meg a büntető fórum iránti igény nemzetközi szinten,

ugyanis addig az a meggyőződés uralkodott, hogy egy ilyen az államok szuverenitását

korlátozná az igazságszolgáltatás terén. Így olyan rendszert kellett kiépíteni, melyben nem az

államok ítélkeznek egymás felett, hanem egy szupranacionális, országok feletti

intézményrendszer megteremtését tűzték ki célul.

1920-ban a Népszövetség Tanácsa Jogi Bizottságot hozott létre, amely 1991-ben kapott

felkérést a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) felállítására. A munkacsoport, mely a tervezetet

elkészítette, azonban csak egy évvel később alakult meg. Számos javaslat elkészítése után 1998-

ban a Római Statútummal állították fel az államok felett ítélkező szervet, melynek működése az

egyéni felelősségre épült. Az elkövetéskor 18.életévet betöltött természetes személyek felett bírt

joghatósággal, meghatározott bűncselekmények elkövetése esetén, úgy, mint népirtás,

emberiség elleni bűntettek, háborús bűntettek és agresszió. Az államok nemzetközi jogi

bűntetteiért még nem állt fel felelősségre vonó fórum, noha létezett az ENSZ keretében ilyen

szerv, azonban ennek joghatósága az államok beleegyezésétől függött. Emellett léteztek ad hoc

törvényszékek, például a ruandai vagy az ex-jugoszláv, melyek nemzetközi jogsértések

elbírálását hajtották végre.

Ami az egyezmények általi szabályozást illeti az államok által elkövetett bűncselekményekre

vonatkozóan, például 1937-ben született egyezmény, mely kötelezett a terrorizmustól való

tartózkodásra és a terrorista elkövetők cselekményeinek jogi keretek között történő elbírálására.

1949-ben négy genfi egyezmény deklarálta az egyén büntetőjogi felelősségét, felszólított a

megelőzésre és a bűntett elleni fellépésre.




37

Az 1947-ben felállított Nemzetközi Jogi Bizottság releváns feladata volt, hogy kódexet

szerkesszen a béke és az emberiség elleni bűntettekről.Ennek tervezete a nemzetközi

jogsértésnek két konjunktív feltételét határozta meg: az adott magatartás az államnak

beszámítható legyen és nemzetközi jogi kötelezettség megszegését jelentse. Egyaránt

megnyilvánulhatott tevésben és mulasztásban is.Ezeket csak nemzetközi jog minősítheti

jogsértéssé, függetlenül a belső jogtól. Mindezek ellenére a mai napig nem jött létre olyan

kodifikációs szerződés, amelyet a nemzetközi közösség tagjai elismernek. A végleges tervezet

59 cikkelye, 4 része és 10 fejezete valamint az erről rendelkező közgyűlési határozat nem

minősül nemzetközi jogforrásnak.

Harmadik problémaként a szankcionálás, az alapelvek és büntetések újragondolását követeli

meg, hiszen a természetes személyekkel szemben kialakított gyakorlat nem állja meg helyét az

állam vonatkozásában, sőt a jogkövetkezményekről rendelkező hatóság is hiányzik.

Az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete felsorolja az államot, mint elkövetőt fenyegető hadi,

gazdasági és diplomáciai szankciókat, mindemellett a Biztonsági Tanácsnak joga van katonai

hadműveleteket foganatosítani fegyveres erők felhasználásával. Pella a szankciók öt csoportját

különbözteti meg: diplomáciai (kapcsolatok megvonása), jogi (állami vagyon elkobzása),

gazdasági (embargók), biztonsági (hadiipar korlátozása) és egyéb (nemzetközi szervezetek

meghatározott időre történő kivonása). Léteznek alternatív szankciók is, ez meghatározott

pénzösszeg közös segélyalapba helyezését jelentik. Diverziós megoldás a preventív célú

biztonsági intézkedés, mely mellett gyakran szerepel a jóvátétel vagy a bűntett elkövetésének

nyilvánosságra hozatala. A nem megtorló szankciók egyetlen hátránya, hogy nehéz őket

kikényszeríteni, végrehajtásért felelős szerv hiányában pedig képtelenség is.




38

9. A jogi személy büntethetőségéhez kapcsolódó eljárásjogi kérdések

Mivel sem a hazai, sem pedig a nemzetközi jogban nem találunk teljeskörű eljárásjogi

szabályozást a jogi személyek tekintetében, ezért az államok többsége a természetes

személyekre vonatkozó eljárási jog személyi hatályát kibővítve jár el társaságok esetén. Az

1988. évi Ajánlás magyarázata szerint maga az ajánlás sem foglalkozik eljárásjogi kérdésekkel,

minden állam saját jogaként deklarálja ezen szabályok megalkotását, viszont kiköti, hogy a

vállalkozások jogainak és garanciáinak meg kell egyeznie a vádolt természetes személyek

eljárásjogi jogaival és garanciáival. A jogi személy büntetőjogi felelősségének megállapítása

nem jelenthet védelmet a természetes személy számára.

Számos probléma felvetődik ezzel kapcsolatban, sok kérdés válaszolatlan marad, azonban az

alapvető szabályok megszülettek. Magyarországon a 2001. évi CIV. törvény nem csupán az

anyagi jogi, hanem az eljárásjogi szabályokat is lefekteti, ezzel együtt az általános

Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény is alkalmazandó, amennyiben az említett külön

törvény nem tartalmaz adott eljárásjogi kérdésre megfelelő szabályozást.55

Mint már említettem a hazai szabályanyag az Európai Unióhoz való csatlakozás napján lépett

hatályba. Ez azt is jelképezi, hogy a magyar tradícionális büntetőjogi felfogástól távol áll ez a

jogintézmény és a csatlakozásból fakadó nemzetközi jogi kötelezettség képezte alapját

leginkább a szabályozás megteremtésének. 56

A magyar rendszert illetően megkülönböztetjük az eljárás statikus és dinamikus részét képező

törvényi rendelkezéseket. Ami az előbbit illeti, fontos megemlíteni, hogy a jogi személy ellen

folytatott eljárás járulékos jellegű, ami azt jelenti, hogy ugyanazon bíróság egyazon eljárás

keretében dönt a jogi személy és az elkövető természetes személy bűnösségéről és

szankcionálhatóságáról.

A törvény nem teremt önálló felelősségi formát a jogi személy számára,57 a jogi személyt nem

tekinti elkövetőnek, hanem lehetőséget biztosít, hogy a bíróság intézkedéseket alkalmazzon vele

szemben, amennyiben ugyanazon eljárás keretében kerül sor a természetes személy elkövető

55 Fantoly (2008) 208. o. 56Nagy Zoltán András: A jogi személy büntetőjogi felelősségét megállapító törvényről. In: Jura 2009./15. 1. szám 94-100. o. 57 Fantoly (2005.) 53. o.




39

megbüntetésére.58 A jogi személy felelősségre vonásának nem képezi akadályát, ha a

természetes személy büntethetőségét halál vagy kóros elmeállapot kizárja. A jogi személlyel

szemben hagyományos értelemben vett büntetőeljárás nem folyik: a jogi személy az eljárásban

nem terhelt, vele szemben nyomozást elrendelni, folytatni, megszüntetni, vádat emelni,

vádemelés helyett más ügyészi jogkörbe tartozó szankciót alkalmazni nem lehet. A jogi

személy így a büntetőeljárásban ,,terhelt-szerű jogalany”-nak minősül. Az érdekképviseletet

ügyvéd látja el, kizárólag képviselő útján gyakorolhatja így a társaság a cselekvőképességét. Az

ügyvédi meghatalmazást a jogi személy törvényes képviselője adja, érdekellentét fennállta

esetén azonban a hatóság rendel ki ügyvédet. Ez két esetben fordulhat elő. Egyrészt, ha nincs a

jogi személynek bármi okból kifolyólag törvényes képviselője, vagy ha a törvényes képviselő

terhelt pozícióba kerül. Az ügyvéd jogai alapvetően megegyeznek a jogi személy védőinek

jogaival, azonban számos eltérés is megfigyelhető a kettő között. Így az ügyvéd nyomozati

szakra jellemző jelenléti jogosultsága azokra az esetekre szűkül, melyekben a jogi személy

érintett. (pl.: tanúkihallgatás, szakértő meghallgatása, szemle, bizonyítási kísérlet) Tárgyalási

szakban már általános a jelenléti jogosultsága, mely indítványtételben, észrevételezésben,

kérdésfeltevésben merül ki leginkább. Iratbetekintési jog pedig a nyomozati iratismertetéstől

kezdődően megilleti.

Ami az eljárás dinamikus részét illeti a jogi személy akkor kerül a büntetőeljárás hatálya alá, ha

a természetes személy elkövetővel szemben nyomozást folytató nyomozó hatóság észleli, hogy

az ügy tekintetében helye lehet intézkedés alkalmazásának. Ekkor értesíti az ügyészt, aki dönt

arról, hogy kiterjeszti-e a nyomozást a jogi személyre is. Ha igen, a terhelt elleni vádiratban tesz

indítványt erre és legkésőbb az iratismertetést megelőző nyolcadik napon közli ezt a jogi

személy törvényes képviselőjével és felhívja, hogy gondoskodjon képviseletről. Fantoly Zsanett

véleménye szerint és álláspontom szerint is hosszúnak minősül ez a nyolc nap, célszerűbb

lenne, ha a törvényes képviselő azon nyomban tudomást szerezne arról, hogy az ügyész a jogi

személy eljárásba történő bevonását tartja célszerűnek.

Azon nyomozati cselekményeknél, melyeknek célja a jogi személy bűncselekményhez való

viszonyának vizsgálata, a gyanúsított és védője nem lehetnek jelen, ugyanis a terhelt és a jogi

58Fantoly Zsanett: A jogi személy büntetőjogi felelősségre vonhatóságának büntető eljárásjogi kérdései. In: Keresztmetszet. Szegedi Tudományegyetem-ÁJK. 2005. 35-39.




40

személy érdekei olykor ellentétben állhatnak egymással. Az ebből adódó esetleges problémákat

a jogalkotó így igyekszik kiküszöbölni.59

Ami az osztrák törvény, eljárás megindítására vonatkozó rendelkezéseit illeti (13.§) amint

felmerül a gyanú, hogy egy egyesület bármely tagja bűncselekményt követett el, a felelősség

megállapítására az ügyészségnek vizsgálatokat kell kezdeményeznie vagy indítványoznia kell

pénzbírság bíróság általi megállapítását. A társaságot a vádlott jogai illetik meg. Amennyiben a

bűncselekmény üldözését kizárólag az áldozat kérheti, úgy meghatározott külön

rendelkezéseket kell alkalmazni a társasággal szemben.60

A tárgyaláson ügyész részvétele kötelező, azonban a pótmagánvád lehetőségét a törvény

kizárja. Ha az ügyész visszavonja a jogi személy szankcionálására vonatkozó indítványát vagy

ha a társaság megszűnik, a bíróság az eljárást már a tárgyalás előkészítésekor megszünteti.

Szintén megszűnik a jogi személyt érintő eljárás, ha a vádlottal szemben kerül sor az eljárás

megszüntetésére, kivéve a halál és a kóros elmeállapot fennállásának esetét. A bíróság az

eljárást lefolytathatja és intézkedést alkalmazhat ekkor úgy is, hogy a vádlottal összefüggésben

az eljárás megszüntetéséről határoz. Előfordulhat, hogy csak a bírósági tárgyaláson merül fel

annak ténye, hogy a jogi személyt is be kell vonni az eljárásba, illetve felelősségrevonása,

szankcionálása szükséges, ekkor az ügyész a tárgyalás keretében tesz indítványt és a tárgyalást

elnapolják.

Ezzel egyidejűleg értesítik a törvényes képviselőt és figyelmeztetik, hogy biztosítson a társaság

számára képviseletet.

Az ügyész a tárgyaláson csupán az intézkedés nemére tehet indítványt, annak mértékére nem.

Az ügyvéd a védőbeszédet követően tehet észrevételeket, s ekkor élhet jogorvoslattal is. A

bíróság háromféleképpen dönthet az ügyészi indítványt illetően. Helyt adhat neki és az

indítványozott intézkedést foganatosítja. Ezenkívül elutasíthatja vagy mellőzheti, utóbbit akkor,

ha méltánytalannak ítéli meg az intézkedést, hiszen az jelentős hátránnyal járna a jogi személyre

nézve.

A bíróság mérlegeli, mi minősül méltánytalannak. Nincs lehetőség a diszkrecionális jogkörre,

amennyiben a jogi személyt bűncselekmény elkövetése céljából alapították vagy valódi

59 Fantoly (2008.) 208-212. 60 VbVG Verbandsverantwortlichkeitsgesetz. Vormals Verlag der K.U.K. Hof-und Staatsdruckerey. Wien. 2006. 86-89.




41

tevékenysége, bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálta. Ekkor kötelezően

megszűntnek kell nyilvánítani a társaságot.

Fellebbezési jog az ügyészt, a jogi személy törvényes képviselőjét és ügyvédjét illeti meg. A

társaság terhére csak az ügyész nyújthatja be a jogorvoslati kérelmet. A jogi személy terhére

benyújtott fellebbezésnek kell tekinteni, ha az intézkedésre vagy súlyosabb intézkedésre

irányul. Nem egyértelmű azonban, mi tekinthető súlyosabbnak. Bár a törvényi rendelkezés

szerint ez a megszüntetés, nem állítható, hogy minden társaság számára ez jelenti a

legjelentősebb jogkövetkezményt. Ezen kérdés megválaszolására nem találunk választ a

szabályozásban. Fontos a fellebbezés jogintézményénél, hogy ha a csupán a jogi személyre

vonatkozó rendelkezést érinti, akkor a másodfokú bíróság csak ezt vizsgálja.

A társaságokkal szembeni büntetőeljárásban speciálisan érvényesül a favor defensionis elve,

hiszen ha az elsőfokú bíróság megalapozatlan döntést hozott ítéletében, akkor a másodfok eltérő

tényállást állapít meg a fellebbezés folytán, ha a felvett bizonyítás alapján a foganatosított

intézkedés mellőzésének lenne helye. A fellebbviteli fórum helybenhagyja az elsőfokú ítéletet,

mellőzi, vagy megváltoztatja azt. A rendkívüli jogorvoslatok is mind szerepet kapnak a jogi

személy ellen folyó büntetőeljárás kapcsán (perújítás, megismételt eljárás, törvényességi

felügyelet, jogegységi eljárás).Az alapelvek újraértékelését vonja maga után az eljárás jogi

személyekre való kiterjesztése. Az ártatlanság vélelmeitt úgy érvényesül, hogy a vádlónak kell

bizonyítani, a terhelt bűnösségének alátámasztása a cél.

A terheltnek joga van a számára mentő bizonyítékok előterjesztésére, a nem-ártatlanság vélelme

jelenti az ártatlanság vélelmének ellentettjét.

A külföldi országok szabályozása szerint azonban megfordul a helyzet és a vállalkozásnak kell

bizonyítania, hogy mindent megtett a bűncselekmény megelőzése érdekében.

Országonként eltérő az illetékesség szabályozása. Alapvetően kétféleképpen érvényesülhet, a

bűncselekmény színhelyén vagy ahol a társaság székhelye található. Ausztriában egyszerre

folytatják le a jogi személy és a döntéshozó ellen folyó eljárást. Azonban arra is van mód, hogy

elkülönítetten kezeljék a kettőt, ha az adott cselekmény miatt az elkövető ellen nem indítható

büntetőeljárás, mert megszökött vagy elhunyt vagy nem bizonyítható, melyik alkalmazott

követte el a bűncselekményt. Ezekben az esetekben az eljárást a társaság ellen kell lefolytatni és

a székhely szerinti illetékesség elve érvényesül.




42

Az előtársasággal szemben indított eljárás is teljesen szabályszerű, hiába még a megalakítási

szakban történt a bűncselekmény elkövetése, ez esetben is bíróság elé állítható.

Összességében tehát megállapítható, hogy míg a szankciókiszabás a büntetőbíróságok feladata,

addig ezek végrehajtása már a polgári bíróságok resortja. Az adhéziós eljárás egy olyan sajátos

eljárás, ahol a büntető és polgári jog, valamint az eljárásjogok együtt, egymás mellett kell, hogy

érvényesüljenek, de természetesen a büntetőeljárás dominanciájával. Amennyiben az esetleges

pénzbírság nem kerül önkéntesen megtérítésre, úgy ennek biztosításáról a bírósági végrehajtó

gondoskodik. Abban az esetben, ha a jogi személyt nem tekintjük terheltnek nem érvényesíthető

vele szemben polgári jogi igény sem.61Sántha Ferenc véleménye szerint célszerű lenne a

határidők lerövidítése és az eljárás minél rövidebb időn belüli lefolytatása, vagyis a

soronkívüliség intézménye.

A szabályozás sokszínűségéből és szinte az eljárás minden szegmensét érintő rendelkezésekből

látni, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelősségének megállapítását célzó eljárás a magyar

jogban és a többi államban is megfelelően szabályozott.

Az esetleges hiányosságok, felvetődő és még meg nem válaszolt kérdések abból fakadnak, hogy

rendkívül kevés alkalommal került sor a törvény alkalmazására, s még nem forrott ki ezáltal a

gyakorlat. Hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a megoldatlan problémákra válaszokat

kapjunk.

Az osztrák és svájci modellek szorosan kapcsolódnak a magyar szabályokhoz. Alapvetően meg

is egyeznek a hazai rendszerrel, de különbségek is megfigyelhetőek.

Az osztrák jogszabály eljárás alá vont társaságként említi az elkövetőt, felruházza az ezeket

megillető jogokkal. Ebben az államban is járulékos jellegű az eljárás, a pénzbírság alkalmazását

mindig vádiratban indítványozza az ügyész, indoklással. A társaság erre panaszt tehet, amit a

másodfokú bíróság bírál el.

Az ítélkezés speciális módja jellemzi az eljárást, amennyiben a természetes személlyel

szembeni vád és a jogi személyre kiszabott pénzbírság összekapcsolódik s ezáltal a bizonyítási

eljárás is egyszerre zajlik. Az első szakaszban ekkor a perbeszédek és indítványok hangzanak

el, s eztán következik az ítélethirdetés rájuk vonatkozóan. A második szakaszban kerül sor

61Fantoly Zsanett: A jogi személy büntetőjogi felelősségre vonhatóságának büntető eljárásjogi kérdései. In: Keresztmetszet. Szegedi Tudományegyetem-ÁJK. 2005. 44.o.




43

ugyanezekre, de már a társaság felelősségével összefüggésben. Ha az első szakasz a természetes

személyeket elmarasztaló ítélettel zárul, akkor a főtárgyalást a második szakasszal kell

folytatni.

Ha az idézés a főtárgyalásra szabályszerű volt, kézbesítették és tartalmazta a mulasztás

következményeit is, akkor a a bíróság abban az esetben is lefolytathatja a főtárgyalást, vehet fel

bizonyítást és kihirdetheti az ítéletet, ha a jogi személy nem képviselteti magát a főtárgyaláson.

Ítéletet azonban nem hozhat, ha a mulasztás következtében nem tisztázható a tényállás. Az

eljárás megindításáról és befejezéséről értesíteni kell az államigazgatási és felügyeleti szerveket.

Az egységes szabályozás létrehozatalát a társaságok sokfélesége nehezíti, nevezetesen például a

kis létszámú vállalkozások és a multinacionális cégek közti jelentős különbség. Teljesen más az

elkövethető bűncselekmények köre és a bűnösség megállapítása is nehezebb a nagyobb kaliberű

jogi személyeknél.

Az osztrák törvény szerint a gyanúsított döntéshozókat és munkatársakat terheltként kell

kihallgatni, minden egyéb személy már tanúnak minősül. Svájcban nem hallgatható meg

tanúként a társaságot képviselő személy.

Az Európa Tanács 1997-ben kiadott 113-as számú ajánlása felhívja a figyelmet arra, hogy több

figyelmet kell szentelni a tanúknak azokban az esetekben, ahol pozíciójuknak köszönhetően

nem tudnak befolyásmentesen a hatóságok rendelkezésére állni. Vannak olyan információk

ugyanis, melyek átadásával üzleti titoksértést követne el az illető vagy rossz hírét keltené az

adott társaságnak. Zárt tárgyalást minden esetben elrendelni pedig értelmetlen és nincs is rá

törvényi lehetőség.

A képviseleti jog is releváns eleme az osztrák és svájci büntetőeljárásnak, akárcsak a

magyarnak. Az osztrák esetben kizárólag képviselő útján lehet gyakorolni a

cselekvőképességet. A vállalkozás képviseletére civiljogi joggal rendelkezők közül kerülhet ki a

svájci jogban az az egy képviselő, aki ellátja a tárasság védelmét. Ha érdekellentét van, másik

képviselőt kell választani, szükség esetén helyettes képviselő igénybevételére is van lehetőség.

A képviselő kvázi vádlott pozícióba kerül ezen szerepkörrel, ugyanazok a jogok és

kötelezettségek illetik meg, mint a vádlotatt, de nincs feljogosítva védői feladatok ellátására és

egyéb képviselethez fűződő jogok gyakorlására, nem lehet érdekellentétben, érdekkonfliktusban

sem a vállalkozással. Svájcban a jogi személy képviselője eldöntheti, hogy részt kíván-e venni

az eljárásban vagy sem.




44

A jogi személyekkel kapcsolatos perek évekig történő elhúzódásának kiküszöbölése fontos

jövőbeni cél az eljárásjogi témakörben, hiszen előfordul, hogy a jogerős döntés idején fennálló

társaság és a kriminális jogi személy már nem egy és ugyanaz,62 az évek során ugyanis

kicserélődhet az apparatus. Ez újabb bonyodalmakat szülhet, így célszerű ennek időben elejét

venni és az eljárásra rendelkezésre álló határidőt lerövidíteni.

62 Sántha Ferenc: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége és a gazdasági bűncselekmények In: Belügyi Szemle 1995-2006. 2002/50. 10. szám 116.o.




45

10. Egyes jogi személyekkel kapcsolatos ügyészi feladatok

Az 1972. évi V. törvény nem tartalmazott szabályanyagot az ügyész jogi személyekkel

kapcsolatos feladatait illetően, a most hatályos jogszabályban, 2011-ben bevezetésre kerültek

olyan ügyészi kötelezettségek, melyek a jogi személyek vonatkozásában jelentős relevanciával

bírnak. A csupán 2012. január 1-jétől alkalmazandó szabályok néhány hónap alatt

megerősítették a jogalkalmazókat abban, hogy a hatálybalépést megelőzően kibontakozott

számos vita ellenére, igenis szükséges az ügyész szerepkörét növelni a gazdasági társaságok

működése során.

Az 1972.évi V. törvény az ügyészségről általánosan fogalmazott meg olyan alapvető

ügyészi kötelezettségeket, mint a jogvédelem, valamint az alkotmányos rendet, biztonságot és

függetlenséget veszélyeztető cselekmények üldözése.63 Anno a törvényességi felügyelet

szintén meghatározó volt. Mára mindemellett a következő preferenciák születtek meg,

melyek, mint már említettem, 2012. január elsején léptek hatályba. A 2011. évi CLXIII.

törvény 28. § rendelkezései szerint az ügyészt jogorvoslati vagy perindítási jog illeti meg

törvényben meghatározott jogi személyek közhiteles bejegyzését, törlését elrendelő, valamint

a nyilvántartásba bejegyzett adatok változásával kapcsolatban hozott bírósági határozattal

(hatósági döntéssel) szemben. Ha ezen adat törvénysértő, vagy utóbb törvénysértővé vált, az

ügyész a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, törlést, kijavítást,

megváltoztatást kezdeményezhet.

Az ügyésszel közölni kell a bírósági határozatot (hatósági döntést), a jogi személy

nyilvántartásba vételéről (bejegyzéséről), illetve nyilvántartási adataiban elrendelt változásról,

ha törvény alapján az ügyész jogi személy működésének törvényességét ellenőrizheti

Továbbá, ha jogi személy működésének törvényessége felett bíróság, közigazgatási hatóság,

vagy bíróságon kívüli más jogalkalmazó szerv gyakorol törvényességi felügyeletet, az ügyész

- törvényben meghatározott feltételek alapján - törvényességi felügyeleti eljárást

kezdeményezhet.

Törvényi felhatalmazás alapján az ügyész pert indít a jogi személy feloszlatása, megszüntetése

vagy a törvényes működés helyreállítása érdekében, ha a tudomására jutott súlyos

631972. évi V. törvénya Magyar Köztársaság ügyészségéről 1. §-4. .




46

jogszabálysértés, illetve más adat vagy körülmény folytán feltehető, hogy a jogi személy a

működését beszüntette, illetve tevékenysége Alaptörvényt vagy más jogszabályt sért. Ha

törvény nem zárja ki, az ügyész perindítási jogosultsága fennáll akkor is, ha a jogszabálysértés

a jogi személy törvényes működését veszélyezteti.

A pert megelőző felhívásra (a működés beszüntetése, illetve folyamatos törvénysértés esetét

kivéve) az ügyész tudomásra jutásától számított 6 hónapon belül, de legfeljebb az arra okot

adó körülmény bekövetkezésétől számított 3 éven belül kerülhet sor.64 A Velencei Bizottság

az Európa Tanács (ET) független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szerve, mely 1990-ben

jött létre. Véleményt alkotott a szóban forgó törvényről, pozitívumokat és negatívumokat

egyaránt említve. Ebben megállapítja, hogy a szabályanyag egy hierarchikus és autonóm

szervezetet hoz létre, aminek a legfőbb sajátossága a legfőbb ügyész meglehetősen nagyfokú

függetlensége, nem beszélve a többi ügyész fölötti erős hierarchikus ellenőrzési

jogosultságról. Az ilyen széles függetlenség és a hierarchikus modell nem ellentétes az

európai mintákkal, azonban szükséges ehhez beépíteni megfelelő fékeket és ellensúlyokat,

melyek a magyar rendszerben még kezdetlegesek. A VB azt vizsgálta, hogy a sarkalatos

törvények a demokratikus normákkal összhangban érvényesülnek-e és ennek megfelelően tett

javaslatokat, hogy milyen irányokban lehet fejleszteni az ügyészi szervezetet.65(A sarkalatos

törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévő országgyűlési

képviselők kétharmadának szavazata szükséges.)

Álláspontom szerint valóban mérföldkőnek számít a magyar jogalkotásban a 2011. évi

CLXIII. törvény az ügyészségről. Számos olyan intézkedést vezetett be, mely addig

ismeretlennek számított a magyar jogrendszerben. Bár alapvető cél az eljárások ésszerű időn

belüli elbírálása és a munkateher csökkentése volt, bizonyos, hogy ezeket más eszközökkel is

el lehetett volna érni. Olyan egyoldalú, radikális változások születtek, melyek alapjaiban

módosították az addig megszokott, gyakorlatban jól bevált rendszert.

642011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=142085.577268 (2012-10-19) 65 A Velencei Bizottságnak az ügyészségről és az ügyészek jogállásáról szóló törvényekről alkotott véleménye, valamint az arra adott kormányzati válasz elemzése 2012. július http://helsinki.hu/wp-content/uploads/Kommentar_Kormany_valasza_ugyeszseg_VB_20120717.pdf (2012-10-19)




47

11. Összegzés

Magyarországon még rendkívül kezdetleges a jogi személyek büntetőjogi felelősségének

rendszere, a bírói gyakorlat szinte még ki sem alakult. Célszerű lenne a külföldi államok

szabályozását alapul venni, segítségükkel fejleszteni a magyar szabályozást. A nemzetközi

dokumentumok és az Európai Unió is támogatja azt, hogy a szankcionálás keretei túl

mutassanak a büntetőjog határain, annak ultima ratio (végső megoldás) jellege érvényesüljön,

hiszen az arányosság, hatékonyság és visszatartó erő más jogágak közreműködésével is

érvényesülhetnek. Az Unió nem támaszt szigorú követelményrendszert a kodifikációt illetően, a

jogintézmény elismeréséhez csupán olyan minimum szabályokat rögzít, melyek a szankciók

céljának érvényesülését szolgálják a tagállamokban. Magyarország 1991-ben Brüsszelben

aláírta azt az Európai Megállapodást, mely deklarálta, hogy hazánk jogalkotása a csatlakozás

következtében a Közösség jogszabályaival összhangban történik.66Úgy vélem, ha egy államban

megszülettek a szabályok a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elismeréséhez, az

motivációt jelent a társaságok számára, hiszen nagyobb figyelemmel kell lenniük a jogsértések

kiküszöbölésére, intézkedések foganatosítására, ellenőrzési rendszerük hatékonyságának

fokozására. A mai világban egyre nagyobb szerepe lesz ezen jogintézménynek, hiszen a

gazdasági társaságok száma és jelentősége napról-napra növekszik, ezzel párhuzamosan nő a

kereteik között elkövetett bűncselekmények száma67. Olyan szabályrendszert kell érvényre

juttatni, ami rugalmas és követni tudja azon változásokat, melyeket a mindennapi gazdasági élet

produkál. Csak így előzhetőek meg és küszöbölhetőek ki az egyre nagyobb horderejű

bűncselekmények.Természetesen a gyakorlatnak is fejlődnie kell, sokkal inkább a megelőzésre

és a megtorlásra kell fektetni a hangsúlyt a szankcionálás során, mint az

ellehetetlenítésre.Meglátásom szerint még meglehetősen sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a

jogi személyek büntetőjogi felelősségrevonása a mindennapi élet részévé váljon hazánkban,

azonban az ehhez szükséges kereteket és a megfelelő irányt már a törvény megteremtette.

66 Némethy Andrea: A jogi személy büntetőjogi felelőssége In: Jogtudományi Közlöny. 2000/11. sz. 469.o. 67 Fantoly Zsanett: Gondolatok a jogi személy büntetőjogi felelősségéről In: Ügyvédek Lapja. Magyar Ügyvédi Kamara Folyóirata. XL. évfolyam 2001/1. szám 39.o.




48

Irodalomjegyzék

A 2001. évi CIV. törvény Indoklása. Igazságügyi Közlöny 2001/2. szám. 188. o.

Fantoly Zsanett (2008.):A jogi személyek büntetőjogi felelőssége, HVG-ORAC Lap-és

Könyvkiadó Kft, Budapest.

Fantoly Zsanett: A jogi személy büntetőjogi felelősségre vonhatóságának büntető

eljárásjogi kérdései. In: Keresztmetszet. Szegedi Tudományegyetem-ÁJK. 2005.

Fantoly Zsanett: Gondolatok a jogi személy büntetőjogi felelősségéről In: Ügyvédek

Lapja. Magyar Ügyvédi Kamara Folyóirata. XL. évfolyam 2001/1. szám

Fantoly Zsanett: A gazdasági társaságok büntetőjogi felelősségéről szóló új törvény

Ausztriában. In: Wiener A. Imre Ünnepi Kötet. KJK-KERSZÖV Kft, Budapest. 2005.

Fülöp Sándor: A jogi személyek büntető jogalanyisága. Magyar Jog 1993/6. 343-344. o.

Görgényi Ilona - Gula József - Horváth Tibor - Jacsó Judit - Lévay Miklós - Sántha Ferenc - Váradi Erika: Magyar büntetőjog - Általános rész, Complex Kiadó, Budapest, 2007. 520. o.

Kígyóssy Katinka: A jogi személy büntetőjogi felelőssége. Magyar Jog 1999/12. 747-748.

o.

Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelősségének történeti

áttekintése. In: Studia Juvenum A.D. Debreceni Egyetem ÁJK. Debrecen. 2007.

Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelőssége az Európai Uióban.

In: Studia Juvenum A.D. Debreceni Egyetem ÁJK. Debrecen. 2009.

Kovács Zsuzsa Gyöngyvér: A jogi személy büntetőjogi felelőssége

http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_2007/a_jogi_szemely_buntetojogi_felel

ossege/ (elérés: 2012-10-19.)

Kőhalmi László: A jogi személy büntetőjogi felelőssége. Collega. 2000. február. 19. o.




49

Nagy Zoltán András: A jogi személy büntetőjogi felelősségét megállapító törvényről. In:

Jura 2009./15. 1. szám

Némethy Andrea: A jogi személy büntetőjogi felelőssége In: Jogtudományi Közlöny.

2000/11. sz

Sándor Balázs: A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciókról. Belügyi Szemle

2005/10. 29-30. o.

Sántha Ferenc (2002.): A jogi személyek büntetőjogi felelőssége, KJK-KERSZÖV Kft,

Budapest.

Sántha Ferenc: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége és a gazdasági bűncselekmények

In:Belügyi Szemle 1995-2006. 2002/50. 10. szám

Sántha Ferenc: A szervezetek büntethetőségének elméleti kérdései a magyar

büntetőjogban: büntetőjogi felelősség vagy büntetőjogi szankcionálhatóság. In: Wiener A.

Imre Ünnepi Kötet KJK-KERSZÖV Kft, Budapest. 2005.

Tóth Mihály: Mielőtt sebtében padot ácsolnánk a jogi személyiségű vádlottaknak… Jogtudományi Közlöny. 2001/6-7. 281. o.

VbVG Verbandsverantwortlichkeitsgesetz (2006.) V.V. der K.U.K. Hof-und

Staatsdruckerey, Wien.

Vókó György: A társaságok, jogi személyek büntetőjogi felelőssége. In: Emlékkönyv:

Ferencsz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára. PTE-ÁJK. Pécs. 2004.

1972. évi V. törvénya Magyar Köztársaság ügyészségéről 1§-4§

Internetes források és jogszabályok:

A jogi személyek, gazdasági társaságok büntetőjogi felelősségéről

http://www.uni-miskolc.hu/~wwwbkrt/jogiszem.pdf (elérés: 2012-10-21)

A Velencei Bizottságnak az ügyészségről és az ügyészek jogállásáról szóló törvényekről

alkotott véleménye, valamint az arra adott kormányzati válasz elemzése 2012. július

http://helsinki.hu/wp-




50

content/uploads/Kommentar_Kormany_valasza_ugyeszseg_VB_20120717.pdf (elérés:

2012-10-21)

2001. évi CIV. törvény a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi

intézkedésekről http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=56540.582609

(elérés: 2012-10-19)

2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről

http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=142085.577268 (elérés: 2012-

10-19)




a jogi személyek büntetőjogi felelősségeami a kontinentális jogrendszert illeti, hollandia,...

Documents