A JÁTÉK LÉNYEGE

Az elkövetkező idők túléléséhez elengedhetetlenül szükségessé válik a gondolatkivetítés vagy a szupertudatosság fogalmának ismerete. A szupertudatosság most csak egy szó számotokra. Ez a fogalom még nincs bennetek, mert még nem tudjátok felfogni, hogy ennyire összhangban vagytok, és ekkora tudással vagytok felvértezve. De ez az irány, amerre a fejlődésetek közben haladtok. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a tudat efféle áthelyeződése végigsöpörhet a bolygón, és azt szeretnék, ha ez nem történne meg. De már megtörtént. Visszajöttünk a múltatokba, hogy erről biztosítsunk benneteket.

A gondolat az első. A megtapasztalás mindig utána következik. Soha nincs fordítva - vagyis nem lehetséges, hogy először jön létre a tapasztalat, amely köré aztán felépíted a gondolataidat. A tapasztalataid mindig azt tükrözik, amit gondoltál.

A legfontosabb a tisztánlátás, és a saját erőd ismerete. A gondolataid alakítják a világodat mindenkor. Nem csak a kávéházi csevegés alatt - mindenkor. Az ingadozást az okozza, hogy a tisztaság megakadályozását célzó frekvenciaszabályozás ennyi vibrációval bombáz. Fajként kell eltökélnetek, hogy nagyon tiszták maradtok, kiegyensúlyozottak, és mindig készen álltok a pillanatra. Mostantól ne a jövőben vagy a múltban éljetek, mindig csak a jelen pillanataira koncentráljatok. Mondjátok magatoknak: - Mit akarok ?

Meg akarom gyorsítani saját evolúciómat !

A Lélek segítségét akarom, hogy többet tudjak tenni !

Azt akarom, hogy a testem meggyógyítsa önmagát !

Egészséget akarok kisugározni !

Kész vagyok rá, hogy magam mögött hagyjam a gondokat, hogy élő példája lehessek annak, amivé az emberiség válhat !

- Ezzel a gondolkodásmóddal - a lényedből jövő irányítással és az akaratod egyértelmű kinyilvánításával - mindent nagyon gyorsan megvalósíthatsz.

Figyeld a viselkedésmintáidat. Ha azon veszed észre magad, hogy tagadod, hogy a saját élményed egy részét te magad teremtetted, és nem akarod a saját teremtményednek látni, egyszerűen csak figyeld meg. Mondd magadnak: - Hát nem érdekes ? Mindig ezt teszem. Nem akarom azt, amit teremtek. Ha nem tetszik, ráfogom valaki másra. Meddig akarom még ezt így csinálni ? Hadd találjam meg a megoldást egy új viselkedésminta kialakítására. Ne ítélkezz magad felett ! Kezd el mondogatni:

- Vállalom a felelősséget mindazért, amihez közöm van.

Vállalom a felelősséget mindenért, ami történik velem.

Ha nem tetszik az, ami történik velem, megkérdezem magam, hogy miért teremtek olyan dolgokat, amiket nem szeretek.

Talán azért, hogy valamire ráirányítsam a figyelmemet, hogy aztán megváltoztathassam azt, amiről nem is látom, hogy egyáltalán nem működik ?

Tégy mindig mindent úgy, mintha mindennek, amit teszel, tökéletes célja lenne.

Cselekedj úgy, mintha az szolgálná legfőbb javadat, az jelentené a legjobb lehetőséget, ha megtapasztalsz mindent, ami az utadba kerül.

Mindig így cselekedj. Ha az utcán sétálva valaki azt mondja neked: - Pisztolyt szegeztem a hátadnak: ide a tárcáddal ! - tégy úgy, mintha ez a legnagyobb fejlődésedet elősegítő lehetőség lenne. Ha ilyen módon kezdesz cselekedni, soha nem tudhatod, mi lesz a dolog kimenete. Amikor így teszel, ismeretek és elvárások nélkül cselekszel. Ez egyfajta hozzáállás. Ha mindenki el tudná sajátítani ezt a hozzáállást, és úgy tenne, mintha minden esemény arra szolgálna, hogy előrébb lendítse a fejlődés és a tudatosság felé, akkor megfordulva azt látnátok, hogy a hátatoknak pisztolyt szegező alak a képmásotok, vagy saját magatok egy része. Meg tudnátok gyógyítani valamit; lehetőséget kapnátok arra, hogy megtegyetek valamit, amitől féltek.

Ne félj attól, amit létrehozol. Bízz a saját teremtményeidben.

Higgy benne, hogy mindig minden tartogat valamit a számodra !

Ne söpörd drámáidat a szőnyeg alá, mintha mocskos, régi, borzalmas dolgok lennének, amiket látni sem akarsz többé !

Végezz ezekkel a drámákkal: nem kell többé ezekben szerepelned és elveszni bennük !

De azt meg kell értened, hogy az anyáddal, a fivéreddel, a nővéreddel, a szerelmeddel lejátszódott dráma valami olyasmi, amit húsz évvel később felhasználhatsz ahhoz, hogy egy teljesen új felismerésre juss. Hadd legyenek hát ezek a drámák olyanok, mint az akták.

Zárd le, legjobb tudásod szerint oldd meg őket, békélj meg velük, fogadd el a szerepedet, amit bennük játszottál, és engedd őket vissza a tudatodon keresztül, hogy megtanítsák neked, amit meg kell tanítaniuk !

Inkább tekintsd őket a tapasztalataid által nyert örökös kincsnek, mintsem valami nyűgnek, amit le akarsz rázni magadról. Ezekhez a dolgokhoz érzelmek kötődnek, és ne feledd, hogy az érzelmek a működés más birodalmaiba juttathatnak el.

Azt hiszed, a valóságodat csak egy bizonyos területen teremtheted meg, más területeken pedig elvész a hatalmad ? Vitatod, hogy az életed bizonyos területei felett is van irányításod ? Feladod azt, ami természet adta módon a tiéd, csak azért, mert a társadalom azt mondja, hogy nem lehet a tiéd ? Rájöhetsz, hogy az események nem történnek váratlanul. Néhányan azt hiszitek, hogy a saját valóságotokat ti teremtitek, de mások nem teremtik meg a magukét - elsősorban a kisbabák, akikkel bármi megtörténhet, vagy a gyermekek, akiket molesztálnak.

Sok ember nehezen érti meg, hogy a látszólag gyámoltalan gyermekek, vagy az éhhalál szélén álló emberek is a maguk valóságát teremtik meg.

Amint elfogadod az áldozatelméletet, azt a gondolatot küldöd az emberek felé, hogy erőtlenek, és ugyanazt az eshetőséget teremted meg a magad számára is. Meg kell tanulnod tisztelni mások drámáit és leckéit. Tudnod kell, hogy az újság nem fog beszámolni a változtatás lehetőségétől, amely egy adott forgatókönyv valamennyi szereplője számára létezik, mert az újságok nem így tudósítanak a dolgokról. Nem érted az események mögött álló szinkronitást: a média csak a külső körülményeket, az úgynevezett tényeket tárja eléd, de nem törődik az emberi drámákat és leckéket végigkísérő érzelmi lényeg gazdag tárházával.

Akik olyan drámákkal kerülnek kapcsolatba, amelyekben valaki áldozatnak tűnik, általában annyira elszakadtak érzelmeiktől, hogy nem tudják ezeket összekapcsolni azzal, amit gondolnak. Az áldozatok megtalálják az áldozatokat. A győztesek a győzteseket.

Kérlek hát, hogy bármilyen újsághír vagy világdráma hallatán, amelyben az emberek tehetetlen áldozatoknak tűnnek, tiszteld meg őket és tiszteld meg magadat azzal, hogy elfogadod: a maguk valóságát ők teremtették maguknak.

Nem biztos, hogy olyan realitás ez, amelyből tanulnod kellene, vagy olyasmi, amiről úgy érzed, részt kellene venned benne. Meg kell értened, hogy másoknak keresztül kell haladniuk a sötétség birodalmain, hogy a fényre jussanak. Néha a legnagyobb drámák és nehézségek vezetnek el a legnagyobb megvilágosodáshoz