körébe eső erdők termékeinek értékesítési módjára és fel­tételeire nézve a javaslattételt.

Csak ismételhetjük, hogy jövő előhaladásunk utjának keresést: közben az üzleti s vállalkozó sze l lem erősebb kifej-lése vezet a kibontakozáshoz.*)

A hazai fakereskedelem az 1902. évben.") (Befejező közlemény.)

H a fakivitelünk végösszegein végigtekintünk, azokat daczára az utolsó két év hanyatlásának, o ly tekintélye­seknek találjuk, hogy fa-külkereskedelmünk válságos hely­zetéről n e m szólhatunk, h a n e m inkább csak az 1900. évi k iv i te l óriási felszökését k e l l rendkívüli eseménynek minősítenünk. Inkább a belföld megcsappant fafogyasztása gyakorol t tehát nyomást a faüzletre, de éppenséggel válságossá ez sem tehette a helyzetet, m e r i a külföld felvevőképessége még m i n d i g oly nagy volt , hogy a belföldön mutatkozó bajok, h a súlyosak is, de elviselhetök voltak. Er re s n e m ­különben fakereskedelmünk általában szilárd alapjára v a l l az, hogy jelentékenyebb fakereskedő-czégek fizetésképte­lenségéről vagy bukásáról sem be l - sem külföldön n e m ha l lo t tunk ; egyes egészségtelen vállalatok elvégre m i n d i g csődbe kerülnek.

*) A k i a kereskedelmi tudományok körébe tartozó miivekkel foglalkozni óhajt, felhívjuk figyelmét a Zachár Gyula szerkesztésében megjelent miivekre (Budapest, II. Apqr-utcza 3.), melyek következő hat kötetben jelentek meg:

I. Általános üzleti könyvvitel . . . . . 10 kor. II. Váltóisme, jog és szokások... . . . . . . ._. 6 „

III. Kereskedelmi isme, jog és szokások 12 „ IV. Pénzintézeti üzletvitel . . . . . . 12 „ V. Mezőgazdasági könyvvitel . . . . . . . . . 12 „

VI. Közgazdasági számvetés . . . . . . 12 „ Szerző. **) Helyreigazítás. E közleménynek az E. L . f. é. II. füzetének 118. oldalán

foglalt részében a statisztikai adatoknál „Összes fabehozatal Ausztriából és Boszniából" helyett, Összes fabehozatal Ausztriából olvasandó. Szerző.

Sőt a fa ára is a l ig hanyat lo t t mer t a fakereskedők zöme a várakozást kibírta s inkább visszatartották készletüket, semhogy a z o n a l a c s o n y áron túladjanak. Hozzájárult ehhez az a b i z a l o m is , a m e l y l y e l a m u l t évben s o k a n az álta­lános gazdasági he lyze t javulását közellévőnek tartották. S h a ez a fellendülés n e m is következett be, de v i szon t n e m is súlyosbodtak a v i s z o n y o k anny i ra , hogy ne lehetne b i z o n y o s reménynyel t ek in ten i a jövőbe.

A z 1902 . év elején általában a délafrikai háború megszűnését tekintették annak a fordulópontnak, a m e l y a várva várt ujabb üzleti élénkséget magával h o z z a . A béke m e g is köttetett, de közvetlen h a s z n u n k r a ez n e m vol t s a l igha is lesz. Egyes czégek u g y a n melegen érdeklődtek a délafrikai ke re skede lmi összeköttetés és annak eshető­ségei iránt, n e m hiszszük a z o n b a n , hogy ott az a m e r i k a i és svédországi fával a versenyt s ikeresen felvehetnők. A Dél-Afrika iránti érdeklődés egyébiránt érthető, mer t a német p i a c z i v i s z o n y o k rosszabbodtával ujabb p i aczok megnyitására kellett kereskedelmünknek törekedni. Köz­vetett h a s z n u n k a délafrikai békekötésből a n n y i b a n m i n ­denesetre v a n , hogy a német b i r o d a l o m b a n és Angliában némileg kevésbbé érezhető az a m e r i k a i és svéd fa versenye .

Angliát egyébiránt, különösen a m i p u h a fürész­árunkat i l le t i , az 1 9 0 2 . évben meghóditott p i a c z n a k tekint­hetjük, h a ott újonnan szerzett összeköttetéseinket a jövő­b e n is sikerül fenntar tani . Fenyőfürészárunk kivi te le N a g y ­britanniába 1902-ben az 1901 . évi mennyiség tizenhárom­szorosára emelkedet t . M i g ugyan is 1901-ben 2 2 . 8 8 6 mmázsát vittünk o d a k i , add ig kivitelünk a mul t évben '294.855 mmázsa vol t . Tölgyfürészárunk kivi tele ugyanezen időben 5 0 . 2 3 4 mmázsáról 64 .903 mmázsára emelkedett .

S o k a n a he lyze t javulását az A u s z t r i a és M a g y a r -

ország közötti vám- és ke reskede lmi szerződés megújítá­sától várták, ez azonban az 1902 . évben sem következett be s csupán a kormányok jutot tak megegyezésre az évnek úgyszólván utolsó órájában. Reményeket keltett az a kilátás is , hogy az állam tekintélyes összeget szándé­koz ik beruházásokra fordi tani , a m i belföldi faforgalmunkra mindenesetre szintén befolyással lesz, — de ezeket a reményeket is át kellett v i n n i a folyó évre. Végül a pénzpiacz bősége, a kamatláb csökkenése is a vállalkozási kedv élénkülésével kecsegtettek. M i n d e z e k a remények az elmúlt évben meg n e m valósultak, de m i v e l megvalósulá­sukra fo ly ton számítani lehetett, mégis lényegesen hozzájárul­tak ahhoz, hogy íakereskedőink és fa iparosaink a nyomasztó helyzetet a jobb jövőbe vetett némi b i z a l o m m a l tűrték.

E z e n reménységekkel szemben számos kedvezőtlen körülmény állott. A német b i roda lomnak már emiitett csekélyebb fafogyasztásán és a belföldi p iacz lanyhaságán kivül a jövőre nézve f ennmarad az a kérdés, hogy az óriási mértékben emelt német favámok szerződés utján mérsékelhetők lesznek-e s h a n e m , hogy akkor m i l y mér­tékig lesznek befolyással a német b i r o d a l o m b a irányuló fakivitelünkre. A német b i r o d a l o m tudvalevőleg n e m m o n d t a fel a kereskedelmi szerződéseket s igy egyelőre az eddigi vámokkal számithat a fakereskedelem, az uj helyzet be­következése a z o n b a n csak idö kérdése. Átmenetileg egyéb­iránt az üzlet a védvámokat alkalmazó országokkal még m e g is fog élénkülni, mert a magas vámok életbe lépte előtt az ottani vevőknek és az eladóknak egyaránt érdekében lesz a szükségelt, illetőleg eladó áruból egy b izonyos készletet a határon átjuttatni. Igy volt ez donga­kereskedelmünkkel is, a m i k o r 12 év előtt Francziaország vámtételeit emelte.

A másik aggályos körülmény az, hogy Ausz t r i a -Magyarország Olaszországgal kötött vám- és ke re skede lmi szerződését fe lmondot ta . A z inditó ok főleg az olasz bo roknak nagymérvű beözönlése volt , a m e l y nagy áldo­zatok árán rekonstruált szőlőgazdaságunkat állandóan fenyegette. A z olasz bo roknak eddig adott kedvezmény megszüntetéséért a l ighanem fakivitelünk szenved , mert valószínű, hogy Olaszország, a m e l y igen tetemes m e n y -nyiségü fát vásárol, a favámok tekintetében Németország példáját fogja követni.

Végül a kedvezőtlen tényezők sorában még fel k e l l említenem a román és b o s z n i a i fa versenyét, a m e l y éppenséggel n e m kicsinylendő. A román fa egy része tudvalevőleg Magyarországon keres elhelyezést, de ennél talán még nagyobb jelentőségű az a verseny, a melye t a világpiaczon kifejt. Rendkívül a lacsony tőárak és a tenger közelsége a román fát versenyképessé teszik A n g l i a , H o l l a n d i a és Németország p i acza in . A z általános gazdasági pangáson kivül a román tölgyesek kihasználásának tulaj­donítjuk, hogy a s z i a v o n tölgyfa-vágásoknak min tegy 40° o-a a m u l t évben is e ladat lan maradt . A dongatermelést e mellett még a munkáshiány is sújtotta, mert a munkások jelentékeny része Romániába és Amerikába vándorolt.

B o s z n i a különösen az elmúlt évben az A d r i a felé uj utat nyitó vasút forga lomba helyezése után 2 0 — 2 5 % - k a l a lacsonyabb árakkal kínálta a fát, min t a magya r és osztrák belföld s ezze l Olaszországban és Albániában (Skutari) igen ke l lemet len konkurrensként lépett fel.

*

Uj nagyobb faipari vagy fatermelő vállalat az 1902. év­b e n Magyarországon t u d t u n k k a l csak kettő létesült, a turócz-

szent-mártoni cellulosegyár-részvénytársaság 1,000.000 K . alaptőkével és egy fatermelő-részvénytársaság Budapes ten 800.000 K . alaptőkével. Egyik-másik korábbi vállalat rész­vénytőkéjét felemelte, igy p l . a cs ikmegyei erdőipar-r.-t. 500 .000 koronával.

A m i azt a kérdést i l let i , hogy a fának erdei tőárai az elmúlt évben hanyatlot tak-e, erre nézve nagy általá­nosságban tagadólag k e l l válaszolnunk. Egyes vidékeken, vagy b i zonyos választékokra nézve az árak némileg csök­kentek, az ország egész területét tekintve a z o n b a n i l y jelenséget örvendetesképen nem észlelhettünk. Egészen hasonló volt a helyzet külföldön, különösen Németország­ban . A jobb minőségű választékok ára még emelkedett. Erdőbirtokosainknak tehát nézetünk szerint a hazánkban általában úgyis szerény tőárakból engedményeket tenni n e m ke l l . Valóban nagyjában oly a lacsonyak is főáraink, hogy azokból az erdőbirtokos n e m is engedhet már. E z z e l azonban korántsem óhajtjuk azt állítani, hogy favásárlóink ily a lacsony tőárak mellett is m i n d i g fényes üzleteket kötnek, mert a fának a vásárlóra bizott termelése, k i ­szállítása, sőt néha a csak aránylag rövid időre biztosított fatermés feldolgozása (fürészmüvek létesítése) o ly nagy kocz -kázattal járó, állandó becscsel n e m biró befektetésekkel v a n összekötve a fakereskedő részéről, a melyek igen rövid idő alatt, v i szony lag csekély fatermés után törlesztendők. A f a k e -reskedőnek tehát nagy tőkét k e l l koczkáztatnia, a m i árajánla­taiban — különösen az elmúlt évben — mindenesetre nagy óvatosságra intette. A tövön, előzetes becslés utján történő, ez idő szerint oly nagyon kedvelt faértékesitésnél az eladó, de sőt a saját becslésének esetleg pontatlanságára is ke l l a vevőnek számítani, a midőn tehát i ly eladásoknál —

különben egyenlő üzleti v i s z o n y o k a t feltéve és az össze­beszéléstől e l tekintve — nagyobb a ve rseny és a faállomány jóval a becslési áron tu l kél e l , a k k o r b iz tosak lehetünk arról, hogy vagy a számításba vett fatömeg, vagy a tőár nyilvánvalóan a l a c s o n y volt , h a e l lenben e két tényező a tényleges értéknek megfelelően állapíttatott m e g , akkor az árverés a l i g h a n e m meddő m a r a d , mert a vállalat igen koczkázatos, s a vevő n e m tudja b iz tosan előre, hogy az üzleten nyerhet-e . A megvet t faanyag mennyiségét egész pontossággal n e m i s m e r i s a becslésnél m i n d e n lelkiismeretesség és ügyismeret mellet t könnyen előforduló 5 — 1 0 % - o s h i b a ez esetben már veszteséggel járóvá tehet i az üzletet.

E z a széltében divó értékesítési mód egyébiránt n a g y o n megnehezíti az üzleti v i s z o n y o k megítélését is . Mer t amidőn az előttünk fekvő számos adat nagy része olyképen hangz ik , hogy N . község tölgyből és bükkből álló 3 0 h o l d kiterjedésű vágásán lévő épületfa műfa és tűzifa a 15 .000 K . becsárral s z e m b e n 2 0 . 0 0 0 K-ért kel t e l , n e m tudjuk határozottan, hogy ebből a becslés he ly te len­ségére, avagy a becsérték megállapitója előtt i smere t l en kitűnő üzleti v i s z o n y o k r a következtessünk-e. S e mel le t t te l jesen tájékozatlanok m a r a d u n k az iránt, hogy a z o n a vidéken voltaképen m i is hát a tölgy műfának, a tölgy hasábfának, a tölgy dorongfának s ugyanezen bükkfa-válasz­tékoknak az értéke.

A tőárak hazánk határain belül óriási külömbségeket muta tnak . A z erre befolyó körülmények taglalásába bocsát­k o z n i itt n i n c s e n szándékunkban, de konstatáljuk azt a tényt, hogy egymáshoz közelfekvő u r a d a l m a k o n , egyenlő v i s z o n y o k között ott nagyobb a tőár, a h o l a fatermést házilag keze l i k k i és vevőjét megkímélik a fenn emiitet t

befektetésektől, a melyeket az erdőbirtokos vállal magára, a kire nézve azok állandó értékűek.

A u s z t r i a nyugat i tartományaiban s még inkább a német b i r o d a l o m b a n elért tőárakkal szemben még óriásibb a külömbség. A külömbözet nagy része kétségkívül a r ra a körülményre vezethető v i s sza , hogy ott a fatermés leg­nagyobb részét a belföldi ipar használja fel , m i g a m i fatermésünknek távoli p iaczoka t k e l l fe lkeresnie. A z ipar , a belföldi fogyasztás a z o n b a n hazánkban csak lassan fog emelkedni és szomorú v o l n a , h a erdőbirtokosainknak bele kel lene n y u g o d n i a abba, hogy a tőárak is ebben az ütemben emelkedjenek és az emiitett feltűnő külömbségek m i n d i g fennálljanak. Vájjon akkor hogy magyarázható az a tény, hogy a s tyr ia i fűrészáru, a melyet jóval nagyobb tőár terhel , m i n t a hazai t , itt hazánk területén v e r s e n y ­képes ?

Szerencsére a faáralakulás másik — hazánkban saj­nos még o ly kevéssé méltányolt és felismert tényezője, a házilagos erdőgazdálkodás (a vele járó feltételekkel egye­temben), a m e l y a fakereskedőt az üzleti koczkázat nagy részétől mentesi t i , a vevő reális hasznának veszélyeztetése nélkül az erdőbirtokos jövedelmét növeli.

A z elmúlt évben több oly tövön eladandó erdőről értesültünk, a me ly re vonatkozó árverés tel jesen meddő maradt . E l l e n b e n arról, hogy házilagos kezeléssel biró uradalmak ne tudták v o l n a e ladn i fatermésüket, arról n e m hal lo t tunk.

H a a magyar erdőbirtokosok erre az útra térnek, akkor még abban az esetben is számithatnak magasabb főárakra, h a fakereskedelmünk n e m néz j obb jövő elé, min t a m i l y e n helyzete az elmúlt évben vol t s h a i p a r u n k fellendülése az eddigi lassú ütemben h a l a d is előre.