A gy ztesnek kis fehér követ adok, a kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csakaki megkapja. (Jel 2,17)

Valahányszor a Jelenések Könyvének ezeket a szavait hallom vagy olvasom, olyasfélevárakozással teli öröm ébred a szívemben, amilyen gyermekkoromban az ajándékokbontogatásakor fogott el. Úgy képzelem el a fehér kövecskét, mint egy egészenszemélyes ajándékot attól, aki a legjobban szeret. Mint egy szerelmes vallomást, amelymegmutatja, kinek lát a V legény. Mint egy oklevelet, amely beiktat az örökségbe. Mintegy közös, szépséges titkot, amely végérvényesen és elszakíthatatlanul összekapcsolja aTeremt t és teremtményét.

Számomra ez a különös kövecske azt jelenti, hogy a Mindenség Ura pontosan ismer ésszemélyre szabott feladattal hívott létbe engem és téged. Személyek vagyunk, akárcsak

, szerethet , szeretett és szeretni képes személyek. Minden botlás, gyarlóság éstlenség ellenére Isten már ma látja bennünk azt, akinek a fehér kövecskén álló név

kijelent és mindent megad ahhoz, hogy tényleg fel is növekedjünk hozzá.

Milyen csodálatos ország vár ránk, és milyen nagyszer , hogy mindegyikünket a sajáthelye várja! Nem kell félnünk, hogy valaki más ül a székünkön, itt nincs tolongás, bármegszámlálhatatlan a gy ztesek serege.Tudom természetesen, hogy a gy zelem is szükséges ahhoz, hogy ezt az egyedi helyetbetölthessük. Tudom, hogy ez valóságos harc, de azt is tudom, hogy a gy zelmet aBárány már megszerezte. Az évek múlásával egyre inkább abban látom a harc lényegét,hogy megmaradjunk a gyermeki bizalomban, hogy a harcot ne a földi értelemben vettfegyverekkel és er vel akarjuk megvívni, hanem a szeretet kiszolgáltatottságával,gyengeségével, alázatával – ahogyan a Megfeszített. Érzem ennek a küzdelemnek asúlyát és nehézségét, ugyanakkor gyönyör ségét is megtapasztalom a kegyelempillanataiban.

Úgy tartják, hogy az angyalok csodálattal és tisztelettel figyelik az anyag korlátai közöttés egyszersmind a szellem és lélek magasságaiban él embert, akinek szabad akaratát aMindenható tiszteletben tartja. Valóban felemel dolog és megtiszteltetés emberneklenni!A fehér k és a rajta álló név annak a gyönyör egységnek a jelképe és pecsétje,amelyben az ember akarata végre teljesen összhangban van a Tökéletessel, amelyben márnincs fátyol, nincs félelem és nincs kétség, csak szeretet van, öröm és békesség.Ebb l a távlatból más a súlya és fontossága a földi életünknek. A döntéseink jelent ségemegn , a nehézségek viszont eltörpülnek, amikor a cél nagyságára tekintünk.Felértékel dik az emberség, hiszen Jézusban láthatjuk, hogy a szó legnemesebbértelmében embernek, emberségesnek lenni isteni dolog!Sokáig nyomasztott az a kép, amely Istent kicsinyes vizsgáztatóként, hibáimat vadászóellen rként állította elém, vagy inkább mögém, mintha nem is láthatnám t, aki viszontbármikor lecsaphat… Hátborzongató. De ez a kép is a vádló egyik galád hazugsága.Boldogan és hálásan vallom, hogy Isten gyöngéden és igényesen szeret apa, abba,apácska. Kend zetlenül megmutatja az igazságot, a vétkeinket sem mentegetni fogja,

hanem elveszi és a tenger mélyére veti ket! Az irgalmas szeretete talpra állít ésfeladatot ad – nem béklyózó utasítást, hanem megtisztel megbízatást.El tudom képzelni, ahogy cinkos mosollyal csúsztatja majd a markunkba a kis követ, és atekintete bíztat: a szíved mélyén, legigazabb vágyakozásaidban mindig is ott volt ez anév, íme vedd, vállald, viseld és légy egészen az, akinek a szívem megálmodott téged!