1

A dísznövénytermesztés és növénytan

VIZSGATÉTELEK

B.1.

A dísznövénytermesztés fogalma:

Külső területek és belső terek díszítésére alkalmas növények termesztésével

foglalkozó kertészeti ágazat.

A dísznövénytermesztés által előállított növényeket az ember környezetének

átalakítására használja. A dísznövényeknek kétféle szerepük van: esztétikai és

szociálhigiéniai (a városi környezetben pótolják a természetet és emberi

tartózkodásra alkalmassá, teszik a várost.) A dísznövények a lakások és munkahelyek

tereit díszítik. - Kedvezően alakítják a város klímáját és csökkentik a modern élet

ártalmas hatásait (közlekedés, ipari szennyezés). Elősegítik az emberi szervezet

pihenését és regenerálását (parkok és közkertek). Az emberek ajándékozási

szokásaiban a dísznövények előkelő helyet foglalnak el. Vannak olyan jeles ünnepek,

amelyeken a dísznövények iránti kereslet fokozott (anyák napja, ballagás, halottak

napja stb.). a dísznövény vásárlás a lakósság életszínvonalától függ. A városokban

sokkal több többen vásárolnak virágot, vidéken még vannak virágoskertek.

A dísznövénytermesztés felosztása: szabadföldi és növényházi termesztés. A

szabadföldi termesztés: díszfaiskola, egynyári és kétnyári dísznövények termesztése,

(ma ezek többségét már termesztő berendezésben állítják elő) és évelő dísznövények

termesztése. Növényházi termesztés: szaporítóanyag termesztés, cserepes, - levél,- és

virágzó dísznövények termesztése, vágott virág és vágottzöld termesztés, hajtatás.

A dísznövényeket felhasználás szerint csoportosíthatjuk: szaporító anyag

(félkész árú), és készáru. A félkész áru előállítása ma a növényházi termesztés fontos

ága, mert a legtöbb készárut előállító üzem, saját szaporítással nem rendelkezik. A

hazai termesztőket egynyári, kétnyári cserepes és levéldísznövények szaporító

anyagával a nagy európai termesztők látják el. A dísznövénytermesztés kész

termékeit kertépítésre és kertfenntartásra, a virágkötészetre és belső terek díszítésére

használják. A lakossági igényeket a kiskereskedelem elégíti ki. A nagykereskedelem

csak viszonteladókat szolgál ki.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás a virágkereskedelmet is átalakította.

Az EU országai egységes piacot jelentenek. A virágkötészet, a kertépítés és

kertfenntartás szolgáltatást végez, amelyhez a dísznövénytermesztés által megtermelt

növényeket használja fel.

A dísznövénytermesztés folyamatosan alkalmazza a nemesítés és

fajtakísérletek legújabb eredményeit. A kísérletek a legkevesebb energia

felhasználásával a legjobb minőségű késztermék előállítására irányulnak. Az új fajták

legtöbbször új termesztési technológiát is kívánnak. A dísznövénytermesztés faj - és

fajta választéka az igényeknek megfelelően folyamatosan változik.

2

B.2.

A dísznövénytermesztésben használt termesztő közegek

A dísznövénytermesztés termesztő közegként különböző földkeverékeket

használt, amelyek fizikai - és kémiai tulajdonságait az adott kultúrának megfelelően

alakították. A ma használt termesztő közegek alapját a különböző tőzegek adják. A

közeg kémhatását és tápanyag tartalmát pontosan be lehet állítani. A kémhatás

beállításához un. FUTOR szénsavas meszet használunk. A tápanyagok biztosítására

Volldünger, Osmocote, stb. tartós műtrágyákat használunk.

A kertészeti termesztésben elterjedt földkeverék típusok:

A típus - laza szerkezetű, 5,5 pH, savanyú kémhatású, nagy víztartó képességű,

magas nitrogén tartalmú közeg.

B típus – közép kötött, gyengén savanyú, vagy semleges kémhatású, 6,5 pH, - ezt

nevezik általános földkeveréknek, mert a legtöbb növény számára megfelelő.

C típus – kötöttebb, de jó szerkezetű, enyhén lúgos kémhatású, 7,5 pH.

A mai korszerű dísznövénytermesztés már nem használ lombföldeket,

melegágyi földet, marhatrágya földet, komposztot. Ezeket, a termesztő közegeket

azért nem használjuk, mert tápanyagtartalmuk és víztartó képességük, valamint

szennyezettségük meghatározása nagyon körülményes.

A korszerű cserepező gépek csak egységes szerkezetű földkeverékkel

működtethetők gazdaságosan, ezért terjedt el e különböző tőzeg alapú keverékek

használata. A termesztésben elterjedt kemokultúrák tiszta szerves anyagba ültetett

növényeket, tápoldatozással termesztenek. Hidrokultúrák - a növények tápoldatban

fejlődnek, a növények rögzítésére szervetlen alapú közeget használnak (kavics,

égetett granulált agyag). Talajpótló közegnek használhatnak még perlitet,

kőzetgyapotot. A földkeverékek lazítására polistyrol, vagy hungarocell morzsák is

használhatók, amelyek a műanyagipar hulladékai.

A disznövények tápanyagellátása:

A növényeknek az oxigénen, hidrogénen és szénen kívül további elemekre van

szükségük. A legfontosabbak a nitrogén a foszfor, a kálium, kalcium és a magnézium

és ezeknél kisebb mennyiségben vasra és kénre is szükségük van. Az életfolyamatok

szabályozásához ezen kívül még igen kis mennyiségben bór, mangán, cink, réz,

molibdén és kobalt szükséges. A legfontosabb a nitrogén, amely elsősorban a növény

zöld részeire hat. A nitrogén trágya hatása hamar meglátszik a növényen,

túladagolása esetén a növény laza állapotú és törékeny lesz. A foszfor a virág - és

magképződésre és a termésérés, valamint termésminőségére hat kedvezően, főleg a

virágos növények számára jelentős a hatása. Kálium elősegíti a virágképződést, a

virág mennyiséget növeli, fokozza a növény ellenálló képességét, a virágos növények

jobban igénylik. A többi elemből a talajpótló közegekben szükség van adagolásukra,

műtrágya formájában. A kertészeti termesztésben régebben állati eredetű trágyákat

használtak, ilyen volt a marha trágya, madártrágya, szaruforgács és csontliszt. A

termesztésből ezeket már kiszorították a korszerű, szabályozott lebomlású, összetett

műtrágyák.

A műtrágyák pontosan meghatározott tápanyag összetételűek, a bennük lévő

hatóanyag tartalmát %-ban fejezzük ki.

3

Vannak egyszerű és összetett műtrágyák. Az egyszerű műtrágyák többnyire

csak egy elemet tartalmaznak, de azt nagy mennyiségben. Ezért ezeket főleg

szabadföldi termesztésben használjuk. Nitrogén tartalmú trágya a pétisó, az

ammóniumnitrát, karbamid. A foszfortartalmú a szuperfoszfát, káliumtartalmú a

káliumklorid és a káliumszulfát. Az egyszerű műtrágyákat egymással keverve

komplex műtrágyaként is forgalomba hozzák, ekkor a csomagoláson a NPK arányát

is feltüntetik. Összetett műtrágyák: ezek a 3 legfontosabb tápelemen kívül a növény

számára szükséges további makro-elemeket és nyomelemeket is tartalmaznak.

Legtöbbször szemcsés, folyékony, vagy préselt formában kerülnek forgalomba (a

Buviplant, Osmocote, Plantosan szemcsés, a Vitaflóra, Wuxal, Compo-oldat,

Florasca-tápoldat folyékony, Compo-táprud, Fitohorm-táprúd, Osmocote Plus –

tabletta és Substral-táprudacskák.)

A virágüzletekben legtöbbször zsákos, vagy zacskós kiszerelésben árusítanak

virágföldeket. A virágföldek jelölésére ma is A, B és C típus használatos. Vannak

olyan földkeverő üzemek, amelyek földkeveréküket a benne termeszthető

legjellemzőbb növénnyel jelölik. (Azalea, muskátli, pálma)

A virágüzletben legtöbbször csak folyékony, vagy táprúd alakú tápanyagok

kaphatók. Ezeket, a tápanyagokat a hosszú életű levéldísznövényekhez kell

felhasználni. A virágzó egynyári növényekhez, valamint a muskátlihoz speciális

virágzást serkentő tápoldatok is beszerezhetők.

B.3.

A fény szerepe a dísznövénytermesztésben

A fotoszintézis alapvető feltétele a fény. A zöld növények napfény energiájának

felhasználásával hoznak létre szervetlen anyagokból szerves anyagokat, amelyeket

szervezetük felépítésére és az ehhez szükséges energia biztosítására használnak fel. A

fény befolyásolja a növények fejlődését. A láthatatlan ultraviola sugarak és a látható

fénysugarak közül a vörös és kék hat elsősorban a növényekre. A vörös sugarak a

növények zömök növekedését, a kék fénysugarak megnyúlást okoznak. Minden

növény csak meghatározott fényerősséget visel el. ill. hasznosít. A túl erős fény

megperzselheti a növényeket, a gyenge fény mellett a növények sápadtak és gyenge

hajtásúak lesznek. A legtöbb növény világos, de a tűző naptól védett helyet kedvel.

A közvetlen fény a növényt erősen felmelegíti és ezért napégési foltok jelennek meg

a növényen. A szórt fény hatása sokkal kedvezőbb, mert nem okoz égési foltokat és

színkép összetétele is jobb a növény számára. A növények fényigénye származási

helyük fényviszonyaitól függ.

A növényeket fényigényük szerint csoportosíthatjuk:

1. fénykedvelő növények - ezek fejlődéséhez, virágzásához sok fény, közvetlen

napsütés szükséges (5000 lux felett). Ilyen növények: a leander, szegfű,

pozsgás növények.

2. közepes fényigényűek - melyek szórt fényben és félárnyékban is jól érzik

magukat (3-5000lux). Ilyen növények: azalea, dracéna, fikusz és szanzeviéria.

3. árnyékkedvelők – melyek csak árnyékos helyen maradnak meg (3000lux alatt).

Ilyen növények: erdei pajzsika, törpebors és vénuszfodorka.

4

A szabadföldi dísznövénytermesztés számára az egyik legfontosabb érték az évi

napsütéses órák száma. A terület földrajzi elhelyezkedése, tájolása is meghatározó

lehet a fénymennyiség szempontjából. A szabadföldi termesztésben csak olyan

növények termeszthetők, amelyek számára a várható fénymennyiség elegendő. A

kisebb fényigényű növények árnyékolással, vagy az ültetési helyes megválasztásával

termeszthetők. A termesztő berendezésben a megfelelő fénymennyiséget

árnyékolással és mesterséges megvilágítással lehet biztosítani.

A fény erőssége mellet a megvilágítás időtartama is befolyásolja a növények

virágzását. A napi megvilágítás hossza függ a földrajzi szélességi foktól,

évszakonként változó. A hosszúnappalos növények napi 12 óránál hosszabb

megvilágításnál virágoznak, a rövidnappalosok pedig ennél kevesebbre van

szükségük. Vannak a napszak iránt közömbös növények, amelyek télen-nyáron

egyaránt virágoztathatók (üvegházi szegfű és gerbera). A mérsékelt égövben a

szabadföldi növények közül a hosszúnappalosok nyáron, a rövidnappalosok ősszel

virágoznak. A kertészeti termesztésben a megvilágítás hosszának mesterséges

szabályozásával a növények virágoztatását időzíteni lehet. A mikulásvirág és a

krizantém rövidnappalos növény, ezért a megvilágítás szabályozásával időzíthető a

virágzásuk. A virágzás késleltetéséhez pótmegvilágítást, a virágzás előbbre

hozatalához pedig árnyékolást alkalmazunk. A virágzás időpontját nemcsak

megvilágítással tudjuk befolyásolni. A virágzás időpontja azért fontos a dísznövény

termesztésben, hogy az értékesítés szempontjából a legkedvezőbb napokon (anyák

napja, nőnap, halottak napja) legyen értékesíthető növényünk. Az időzítés a

szaporítási idő megválasztásával, a hajtatás kezdési időpontjával, hőmérséklet

szabályozással, visszavágással és etiléngázos kezeléssel is megoldható. A felsorolt

lehetőségek lehetővé teszik, hogy a legkedvezőbb időpontban a legnagyobb

mennyiségű és legjobb minőségű növény álljon rendelkezésünkre.

A virágüzlet megvilágítása mindig olyan legyen, hogy az ott lévő növények

fényigényének megfeleljen. A fényigényes növényeknek legyen elegendő fény, az

árnyéktűrő és félárnyékot kedvelő növényeket pedig megfelelő helyre tudjuk

helyezni. Szerencsés, ha a virágüzlet ablakai árnyékolhatók - különösen akkor, ha a

déli napsütés éri őket! Az üvegen keresztül a napfény előbb megégeti a növényeket,

mint a szabadban.

B.4.

A hőmérséklet

A hőmérséklet és víz szerepe a dísznövénytermesztésben

A szabadföldi dísznövények csak olyan helyen termeszthetők, ahol az éghajlat

hőigényüknek megfelelő. A növényházi dísznövények hőigényét mesterségesen lehet

a termesztő berendezésben biztosítani. A termesztő berendezések télen fűthetők,

nyáron szellőztetéssel, párásítással és árnyékolással hűthetők. Speciális kultúrák

esetén a növényházak oldalfalába ventilátort, vagy nedves falat építenek be a hűtés

hatásának fokozására. A növények hőigénye elsősorban a származási helyüktől függ,

de a különböző fejlődési szakaszaikban különböző hőmérsékletet igényelhetnek. A

legtöbb növény csírázáshoz kevesebb, virágzáshoz több hőt igényel. A dugványról

szaporítható növények gyökereztetéséhez talajfűtésre is szükség lehet. A

dugványokat legtöbbször magasabb hőmérsékleten és páratartalomnál

gyökereztetjük. A növények alkalmazkodnak a környezet hőmérsékletéhez, de van

5

egy minimum pont amikor a növény fejlődése leáll és van egy maximum pont

amikor a növény fejlődése lelassul és a fejlődésében rendellenességek lépnek fel. A

termesztett dísznövényeinket hőigényeik szerint: melegházi, vagy melegigényes

növényeknek, a mérsékeltházi vagy közepes hőigényű növényeknek és hidegházi,

vagy hidegtűrő növényeknek nevezzük.

Melegházi növények – 22-24Co átlaghőmérsékletet kívánnak, de 18-30C

o

hőmérsékletet elviselnek. E hőmérsékleti tartományon kívül a növények már

károsodnak. Ide sorolható: a flamingó, a mikulásvirág és gloxinia.

Mérsékeltházi növények – 16-18Co-on fejlődnek a legjobban, de a

hőmérsékletet 12-20Co

hőmérsékletet károsodás nélkül elviselik. Ide tartozik a

legtöbb cserepes dísznövényünk: muskátli, dracéna, rákvirág.

Hidegházi növények- átlagosan 3-6Co-on télen tarthatók, de a 3-16-18C

o-on

hőmérsékletet még jól viselik. Nyáron ezek a növények magasabb hőmérsékletet is

elviselnek. Télen meleg helyen ezek a növények megnyúlnak, leveleik lehullnak és

kártevők lépnek fel az állományokban. Ilyen növények: ciklámen, azalea, jácint,

borostyán.

A dísznövények vízigénye

A növények számára a víz létfontosságú, mert szervezetük nagy részét víz alkotja, a

vízzel veszik fel a tápanyagokat. Az asszimilációhoz és szervezetük hűtéséhez is

vízre van szükségük. A növények a vizet a talajból szerzik be, de a leveleik felületén

át, vagy a léggyökereik segítségével is hozzájuthatnak. Az ananászfélék a

levélciszternában gyűjtik a csapadékot. A termesztett növények vízigényét öntözéssel

lehet kielégíteni. A növények vízigénye a származási helyüktől függ. A levegő

hőmérséklete, a napsütés erőssége, a talaj víztartó képessége és az évszak is

befolyásolhatja a vízigényt.

A növényeket vízigényük alapján a következőképpen osztályozzuk:

1. vízigényes növények- legtöbbször vízparti, vagy mocsaras területekről

származnak, gyakori öntözést kívánnak, tányérjukban vizet lehet tartani

(vizipálma és a csavartpálma).

2. közepes vízigényű növények - fontos, hogy talajuk ne száradjon ki – ide

tartozik a legtöbb dísznövény (törpebors, pálma, fikusz).

3. a szárazságtűrő növények vízigénye változó. A tavaszi és nyár eleji időben

több, ősszel és télen kevesebb vizet kívánnak. Vízigényük függ a

hőmérséklettől is – ide tartoznak a kaktuszok és a pozsgások.

A kevesebb víz és a túlöntözés is károsíthatja a növényt. A víz mennyiségén kívül a

víz minősége, kémhatása és keménysége is meghatározó lehet. Az öntözővíz

hőmérséklete lehetőleg egyezzen meg a levegő hőmérsékletével. A hideg öntözővíz

károsíthatja a növény gyökérzetét és leveleit is.

Virágüzlet hőmérsékleti viszonyai: lehetőleg a mérsékelt házi viszonyoknak feleljen

meg. Lehetőség szerint a virágüzletnek legyen hidegebb 3-6Co-os helyisége is, ahol a

hidegtűrő növényeket, vágott zöldet, vágott virágot tartjuk. A virágüzletben levő

növényeket mindig az igényeiknek megfelelően kell öntözni. A cserepes növények

piacképességük megőrzése érdekében maximálisan biztosítani kell létfeltételeiket.

6

B. 5.

A dísznövénytermesztésben használt szaporítási módok

A dísznövények szaporítása ivaros és ivartalan lehet. A szaporítás a termesztésben a

legnagyobb hozzáértést igénylő tevékenység, célja a legjobb módon a

leggazdaságosabban a legtöbb jó minőségű utódot előállítani.

Ivaros szaporítás: a magvetést nevezzük így, mert a mag két ivarsejt

egyesülése útján keletkezik. Az utódok lényeges tulajdonságaikban egymással

megegyeznek, de részleteikben különbözhetnek. Akkor alkalmazzuk, ha megfelelő

mennyiségű csíraképes mag van és ebből faj- és fajtaazonos növény fejlődik,

valamint gazdaságos ilyen módon szaporítani. Az előnye egyszerű, olcsó és egyszerre

sok növény állítható elő. A hátránya, hogy nem minden növényt lehet így szaporítani

/nincs megfelelő mag, lassabban lehet kész növényhez jutni/ és nem lesz egyöntetű

állomány. Az F1-hibridek kivételt képeznek, ezek nemesítők által, speciális

szülőpárok keresztezése útján előállított magvakból fejlődnek. Hibrid eredetük

ellenére egyöntetű kiváló állományt adnak. A magvakat minden évben újra kell

előállítani. Szabadba vetjük a nagyobb magvú, az időjárási viszonyokat jól tűrő és

átültetést nehezen viselő fajok magvait. A rövid tenyészidejű egynyári

dísznövényeket is helybe vetjük. A vetés ideje a faj melegigényétől függ. A szabadba

vetett növényeket kellő fejlettség esetén át is palántázhatjuk. A magvetéshez mindig

jól előkészített helyet használjunk, finomra munkált, tápanyagdús talajba végezzük a

vetést. A vetést sorba vagy szórva végezhetjük. A vetés mélysége a magvak

átmérőjének 2-5-szöröse legyen. Termesztőberendezésben vetjük a legtöbb

dísznövény magját, az apró magvú, melegigényes, téli vagy kora tavaszi vetésidejű és

értékes növények magját. A kisebb mennyiséget tálba, cserépbe a nagyobb

mennyiségeket ládába vagy cellába, esetleg ágyba is vethetjük. A vetéshez használt

közeg finomra darált tőzeg, amelyhez igény szerint homok, perlit, sóder vagy agyag

keverhető. Az ilyen közeg gyommagvaktól mentes, pH értéke, tápanyagtartalma

pontosan beállítható. A régebben használt komposzt és lombföldek valamint

trágyaföldek e tulajdonságait először vizsgálni kellene. A magokat vethetjük

egyesével vagy szórtan. A vetési mélység a magátmérő 2-5-szöröse. A csírázásig a

vetéseket meleg, árnyékos, párás helyen,a közeget nyirkosan tartjuk. A kikelt

növényeket technológiának megfelelően tűzdeljük termesztőedénybe. A tovább

termesztés során gondoskodunk a növényvédelemről, a növekedésgátlós

kezelésekről, öntözésről, tápanyag utánpótlásról és fényhez és szabad levegőhöz, való

szoktatáshoz. A kifejlődött növényeket értékesítjük vagy továbbnevelésük esetén

nagyobb cserépbe átültetjük.

Ivartalan szaporítás: a növény leválasztott részéből egy új egyed fejlődik. Az

azonos anyanövényről származó utódok minden tulajdonságukban

megegyeznek./klón/ Előnye fajtaazonos utódok, sok hibrid és fajta csak így

szaporítható és gyakran előbb kapunk késznövényt, mint ivarosan. Hátránya munka-

és berendezés-igényes és anyanövényeket kell tartani.

7

Az ivartalan szaporítás módjai:

Tőosztás: az alkalmas anyanövényeket két vagy több részre osztjuk úgy, hogy

mindegyiken legyen gyökér és szárrész.

Gyöktörzs feldarabolása: a földalatti rövid szártagú hajtáson rügyek és

gyökerek is találhatók, ezért feldarabolással új növényeket kaphatunk.

Sarjak leválasztása: a növények különböző részein keletkező sarjak

leválasztásával új növényeket kaphatunk. /gyökérnyak, járulékos gyökér

rügyei, szár, levélszél/

Indanövények leválasztása: hosszú szártagú hajtás az inda, amelynek

szárcsomóin gyökeres, leveles indanövények fejlődnek.

Hagyma, hagymagumó, gumó ültetése: sok növény hoz ilyen

szaporítószervet, amelyből beavatkozás nélkül új növény fejlődik./fiókhagyma,

sarjhagyma/

Bujtás: az anyanövény földdel letakart szára járulékos gyökeret fejleszt, majd

ezt leválasztva új növényt kapunk. A szobanövényeknél lehetséges a légbujtás,

ha a megsebzett szárra nedves mohát, rostos tőzeget kötünk, melyben járulékos

gyökerek fejlődnek és leválasztható lesz a gyökeres szár.

Dugványozás: az anyanövényről leválasztott részt gyökereztetjük meg. A

legelterjedtebb ivartalan szaporításmód.

Hajtásdugvány: a növény fiatal leveles hajtásából készítjük a legalább egy

ízközös dugványt. A dugványt gyökeresedésig meleg, párás és árnyékos helyen

nedves, steril szaporító közegben tartjuk.

Szárdugvány: több éves gyakran levél nélküli szárból készítjük, amelyeket

függőlegesen vagy vízszintesen helyezünk el a szaporítóközegben. A legszebb

növények a fejdugványból fejlődnek. A nehezen gyökeresedő

szárdugványokhoz por vagy folyékony serkentőszert használunk. /NES, IVS/ a

jobb gyökeresedés érdekében.

Levéldugvány: egyes növények levelei vagy annak részei nemcsak

meggyökeresednek, hanem hajtáskezdeményt is hoznak. A levélnyelet vagy a

levél darabjait használhatjuk.

Mikroszaporítás: a növényvalamelyik részének sejtjeiből vagy szöveteiből

laboratóriumi körülmények között mesterséges táptalajon növényeket állítunk

elő. A dísznövénytermesztésben egyre gyakrabban alkalmazott módszer.

Szemzés: a fás növények fajtáinak szaporításánál alkalmazzuk. /hajtó- és

alvószemzés/

Oltás: szintén fás szárú növényeknél alkalmazzuk. Leggyakoribb oltásmódok

a párosítás, kecskelábékezés, héj alá oltás.

Spóravetés: a páfrányok szaporításának módja, a levélfonákon levő

spóratartókban fejlődött spórákat nedves tőzegre hintjük, majd árnyékos helyen

üveglap alatt tartjuk, míg páfrány előtelepek meg nem jelennek. Ezekből kis

páfránynövény fejlődik.

Szaporítóanyagok kereskedelme a virágüzletben: A virágüzletekben egy- és

kétnyári virágpalántákat, vetőmagokat is forgalmazhatnak. A csomagolt gyökerű

rózsatövek és edényes évelőpalánták bővíthetik a virágüzletek választékát

8

B. 6.

Palántaként forgalmazott egy-és kétnyári dísznövények

Egynyári dísznövényeknek nevezzük, azokat a növényeket , amelyeket év elején

szaporítunk, tavasszal ültetünk állandó helyükre és elnyílásuk után, vagy az első fagy

után eltávolítunk. Nagy részük ez idő alatt virágot és termést is hoz, az ősz végén

pedig elpusztul. Mások viszont az évelőkhöz hasonlóan áttelelnének, de mivel nincs

mát rájuk szükség ezért nem maradhatnak tovább- legfeljebb fél évig díszítenek,

főleg nyáron ezért nevezzük ezeket egynyáriaknak. Az egynyári növényeket

csoportosíthatjuk díszítő értékük szerint: virágokkal díszítő és levelükkel díszítő

növényekre.

Virágukkal díszítő növények:

Ageratum houstonianum (Kék bojtocska) 15-60cm magas, kicsi gömb alakú

bojtszerű virágzatai a hajtások csúcsán csoportosulva júniustól szept. végéig

folyamatosan nyílnak. Virágai kékek, liláskékek, rózsaszín, vagy fehér

színűek. Magvetéssel, hajtásdugvánnyal szaporítjuk. Meleg-és fényigényes,

rendszeres öntözést igényel. Felhasználása szegélynek, vagy színfoltnak a

magasabb fajták vágott virágnak is jók.

Begonia cucullata (Begonia semperflorens - Folyton virágzó begónia) 10-30

cm magas, húsos szárú növény, fényes kerekded levei zöldek vagy

barnásvörösek. Egyivarú, 4 szirmú virágai rózsaszín, piros, vagy fehérek. A

hajtás végeken májustól az első fagyokig folyamatosan nyílnak. Lassú

fejlődése miatt már decemberben, januárban kell porszerű magvait elvetni,

majd tűzdelni, cserepezni kell. Dugványról is szaporítható. Meleg és

vízigényes, napos, vagy félárnyékos helyre május második felében ültethető ki.

Szegélynek és színfoltnak egyaránt alkalmas a virágágyakban, ezen kívül

balkonládákba és egyéb virágtartókba is ültethető. A napszak iránt közömbös

fajtákat alkalmi dísznövénynek is termesztik.

Dahlia hybrida (Dália) – 30-50cm magas a kék kivételével minden színben

pompázik júliustól a fagyokig. A virágok a szár felső harmadában a levelek

hónaljából törnek elő. Tulajdonképpen fagyérzékeny évelő növény, amely

gyökérgumójával fagymentes helyeken áttelel. Januárban magvetéssel, ill.

átteleltetett és meghajtatott tövekről szedett dugványokkal szaporítják. Napos,

meleg helyen bőven öntözve virul a legjobban. Virágágyakba, mélyebb

edényekbe lehet ültetni a fagyok elmúltával. A nagyobb virágú fajták esetleg

vágott virágnak is használhatók.

Impatiens walleriana (Vizifukszia) - 20-50cm magas, vastag lédús áttetsző

szárú növény. Júliustól a fagyokig bőven virágzik, levelei tojásdad alakúak,

bordó, vagy zöld színűek. Szétterülő szirmú sarkantyús virágai fehérek,

pirosak, rózsaszínűek, vagy lilák, de vannak tarka és csíkos szirmú fajtái is. A

virágok a levelek hónaljában fejlődnek. Magvetéssel szaporítják, tűzdelés után

cserépbe ültetik. Dugvánnyal is szaporítható, a jobb elágazás érdekében a

hajtás csúcsát visszacsípik. Félárnyékos, árnyékos helyen bő öntözéssel

fejlődik jól, de napos helyen is megél. Virágágyakba, sírokra, kőedényekbe is

9

ültethetjük. Egységes szép színfoltot ad. Cserepes növénynek is termesztik. A

szép egyöntetű állományt F1-hibridek adják.

Lobelis erinus (Lobélia) – 15-20cm magas szára elfekvő, csüngő vagy felálló. A

talajt párnaszerűen takarja, a hajtásvégeken és a levelek hónaljából

kocsányokon hozza apró virágait, amelyek kék, rózsaszín, lila vagy fehér

színűek. Júniustól a fagyokig virágzik. Magvetéssel szaporítható, a kikelt

növénykéket csoportosan tűzdelik, majd együtt ültetik ki. Árnyékos, vagy

félárnyékos helyet kedvel, víz és páraigényes növény. Virágágyakban

szegélyként, sírokra, szőnyegágyakba is ültethető. Csüngő fajtái

balkonládákban és kőedényekben a legszebbek.

Petunia x hybrida (Kerti petúnia)- 20-40 cm magas, molyhos szárai

elfekszenek, vagy lecsüngenek, tölcséres virágai minden színben nyílnak, de

vannak más színnel szegélyezett, vagy csillagalakban csíkozott fajtái is. A

fehér és kék fajták kellemes illatúak. Májustól a fagyokig virágzik . A kis

virágú fajták (Pendula, Nana Compacta fajtacsoportból) bővebben virágoznak,

de a nagy fodros szélű fajták (Super Bissima, Grandiflora, Grandiflora Nana,

Fimbriata Plena fajtacsoportból) nagyon dekoratívak. Magvetéssel szaporítják,

majd tűzdelik és cserepezik a teltvirágú fajtákat dugványozzák. Meleg és

napfényigényes, kezdetben nagy vízigényű, majd szárazságtűrő lesz.

Erkélyládák virágágyak beültetésére használják színfoltnak gyakran ültetett

növény. Esős szeles időben díszítő értéke csökken.

Salvia splendens (Paprikavirág) – 30-60cm bokros növésű, folyamatosan

virágzó növény. Virágai piros, bordó, rózsaszín és vajszínű lehet. Májustól a

fagyokig végálló, fürtös virágzatban nyílnak. Szára szögletes, levelei

átellenesek. Magról vetik, tűzdelik, cserepezik és azért, hogy bokrosodjon

visszavágják, a visszavágott hajtások dugványnak használhatók. Meleg – fény

– víz - és tápanyag igényes. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik, élénk

színfoltot ad.

Salvia farinacea (Lisztes szalvia) – 60cm magas, illatos hosszúkás tojásdad -

szürkészöld levelű növény, virágszárai lisztes bevonatúak. Kecses virágfürtjei

fehér, vagy kékszínűek. Júniustól októberig tartósan virágzik. Magvetéssel

szaporítják, tűzdelik, cserepezik, április végén ültetik ki. Napos helyet és

rendszeresen öntözést kíván. Virágágyakban színfoltnak használják.

Tagetes erecta (Bársonyvirág) – 40-50 cm magas, de vannak ennél alacsonyabb

és magasabb fajtái is. Sűrű elágazású kellemetlen illatú növény. Virágai citrom

- vagy narancssárgák és nagyok. A szik alatti szárrész zöld. Májustól

októberig, a fagyokig virul. Magvetéssel szaporítják, tűzdelik, cserepezik,

májusban ültetik ki. Termeszthető szabadfölde vetve áprilisban, de így később

virágzik. Meleg- fényigényes és közepes víz - és tápanyag igényű növény.

Kiültetésre és vágott virágnak is alkalmas. Kellemetlen illata miatt sokan nem

kedvelik.

Tagetes patula (Kisvirágú büdöske) – 15-30cm magas, virágai citrom - vagy

narancssárgák, piroslók, vagy cirmosak. Májustól októberig, a fagyokig virul, a

szik alatti szárrész barnás piros, levelei szeldeltek. Kellemetlen illatű növény.

Magvetéssel szaporítják, tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki.

Termeszthető szabadfölde vetve áprilisban, de így később virágzik. Meleg -

10

fényigényes és közepes víz - és tápanyag igényű növény. Virágágyakba,

kőedényekbe ültetik. Szegélynek alkalmas.

Verbena hybrida (Kert vasfű) – sok színben előforduló, kissé illatos, szemfoltos

virágai félgömb alakú virágzatban, júniustól a fagyokig nyílnak. Növekedése

lehet szétterülő, vagy felfelé növő. Elágazó hajtásai 20-30 cm magasak, csipkés

szélű levelei vannak, amik érdesek, szőrösek. Magvetéssel szaporítják,

tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki. Termeszthető szabadfölde vetve

áprilisban, de így később virágzik. Meleg - fényigényes és közepes víz - és

tápanyag igényű növény. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik. Szegélynek

alkalmas. A városi szennyezett levegőt jól tűri.

Verbena rigida (Lila vasfű) – 40-50 cm hosszú, villásan elágazó hajtásai jól

takarják a talajt. Keresztben átellenesen álló levelei szőrözöttek, merev szélűek

fogazottak. Halvány, vagy sötétlila virágait júniustól a fagyokig a

hajtásvégeken hozza. Lassú fejlődésű, ezért december végén magvetéssel

szaporítják, tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki. Meleg - fényigényes jó

szárazság és város tűrő növény. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik.

Levelükkel díszítő egynyári dísznövények:

Senecio cineraria (Hamvaska) – 20-30 cm magas félcserje, fehéren molyhos,

szeldelt levelével díszít, egynyáriként termesztik, de védett helyen áttelel és a

második évben sárga, nem dekoratív virágait. Magját január, februárban vetik,

cserépben nevelik elő májusi kiültetésre. Napfényt kedvelő, árnyékban

kizöldül, egyenletes, közepes vízellátást igényel. Szegélynek,szőnyegágyba,

balkonládákba és sírokba ültethető.

Palántaként forgalmazott kétnyári dísznövények: az ide sorolt növényeket nyáron

szaporítjuk, az ősz folyamán, vagy kora tavasszal palántázzuk ki végleges

helyükre, ahol tavasszal vagy nyár elején virágoznak és elnyílásuk után

eltávolítjuk kiültetési helyükről. Az ide sorolt növények közül csak az árvácska

valódi kétnyári, amely termésérés után elpusztul, a többi tulajdonképpen évelő.

Viola x wittrockiana (Kert árvácska) – 15-20cm magas kétnyári növény,

sokszínű változatos virágait márciustól májusig bőven hozza, de gyakran

ősszel is virágzik. A virágai egy oldalra nézőek, gyakran tarkák, lehetnek

szemfoltos, vagy szegélyezett rajzolatúak is. Magját júliusban vetik

hidegágyba, árnyékolással védik a magvetést a kiszáradástól. Ősszel

nevelőágyba, vagy végleges helyére ültetik. Napfény és tápanyagigényes,

közepes vízigényű. Sírok, virágágyak, kőedények és balkonládák beültetésére

alkalmas.

Bellis perennis (Százszorszép) – az évelő vadfajból nemesített, 15-20 magas,

tőlevélrózsás növény. Virágait kocsányon egyesével április, májusban hozza.

Apró fészkes virágai este összecsukódnak, lehetnek fehérek, rózsaszín és piros

színűek. Vannak már teltvirágú fajtái is. Magját június- júliusban vetik és

ősszel állandó helyére kiültetik. Napos, vagy félárnyékos helyen nyílik, egyéb

igénye közepes. Virágágyak, kőedények beültetésére alkalmas.

Ezeken kívül még kétnyári kiültető növényként termesztik a Nefelejcset

(Myosotis alpestris) és a Sárgaviolát (Cheiranthus cheirii).

11

A virágüzletekben május, júniusban egynyári virágpalántákat is forgalmaznak. A

növényeket rendszeresen öntözni kell, valamint igényeinek megfelelő helyen

tartani. A növények gondozás biztosítja a piacképes minőségüket. Az őszi

hónapokban ugyan így kell a forgalmazott kétnyári virágpalántákkal is eljárni.

B7

Az egy-és kétnyári vágott virágok ismertetése és felhasználása

Egynyári vágott virágok:

Az egynyári vágott virágok palántái május közepére, a kiültetés idejére megfelelő

fejlettségűek legyenek, a növényeket növényházban kell szaporítani és nevelni. A

gyorsan fejlődő fajokat szabadba is vethetjük, kisebb az anyagi befektetés és későbbi

időpontban van virágzás. A virágokat különböző fejlettségben szedjük le: bimbósan

vagy teljes nyílásban. Az egynyári vágott virágokat többnyire csokrosan árusítják.

Július és szeptember között olcsóságuk miatt keresettek. Vázatartósságuk 4-7 nap.

Lehetnek csokorlazítók, szárazvirágok és szálas virágok is.

Csokorlazítónak alkalmazott egynyári vágott virágok:

Gypsophila elegans

Penniasetum villosum

Pennisetum setaceum

Szálas virágként értékesíthető egynyári vágott virágok:

Amberboa moschata

Antirrhinum majus

Calendula officinalis

Callistephus chinensis

Centaurea cyanus

Chrysanthemum parthenium

Consolida ambiqua /Delphinium ajacis/

Dianthus caryophyllus „Chabaud”

Helianthus annuus

Lathyrus odoratus

Matthiola incana

Rudbeckia hirta

Zinnia elegans

A fenti növények között vannak olyan fajok, amelyeket kiültetésre is felhasználnak.

A magas növésű fajtákat vágott virágnak, az alacsony, kompakt fajtákat kiültetésre

használják.

Kétnyári vágott virágok:

A kétnyári vágott virágokat nyáron /június-augusztus/ vetik, majd nevelőágyakba

ültetik ősszel. A nevelőágyakba ültetett növényekről szedjük a virágokat április-

június között. Kedveltségük oka, hogy korábban virágoznak, mint az egynyári

növények. Főleg csokrosan, szálas virágként és száraz virágként forgalmazzák a

kétnyári vágott virágokat.

Szálas virágként értékesített kétnyári virágok:

12

Campanula medium

Cheiranthus cheirii

Dianthus barbatus

Dianthus caryophyllus „Grenadin”

Digitalis purpurea

Myosotis alpestris

A Myosotis alpestrist Anyák napjára hajtatni szokták cserépben is.

B 8

Vágásra alkalmas évelő dísznövények ismertetése és felhasználása

Az évelő dísznövények a kétnyári és egynyári vágott virágokkal együtt biztosítják a

virágkötészet folyamatos olcsó virágellátását. A növények lágyszárúak, több évig

élnek, földalatti, vagy föld feletti részeikkel telelnek át. A termesztésben legtöbbször

magvetéssel, tőosztással, dugványozással vagy természetes szaporító képlettekkel

(hagyma, hagymagumó, inda, sarj) szaporítják őket. A vágásra szánt növények

palántáit szabadföldi ágyásokba ültetik. A virágok szedése a reggeli órákban történik,

növénytől függően kinyílt, vagy bimbós állapotban. A leszedett növényeket

kötegelik, vízzel felszívatják, majd piacra szállítják. Az évelő vágott virágok

tavasztól őszig előfordulnak a virágkötészetben. Vázában 5-10 napig díszítenek.

Évelő vágott virágok:

Achillea filipendulina

Achillea millefolium

Achillea ptarmica

Aconitum sp.

Asparagus officinalis var. pseudoscaber

Aster amellus

Aster ericoides

Aster novae-angliae

Aster novi-belgii

Astilbe arendsii

Campanula persicifolia

Chrysanthemum coccineum /Tanacetum coccineum/

Chrysanthemum hortorum /Dendranthema grandifolia/

Chrysanthemum maximum /Leucanthemum margaritae/

Convallaria majalis

Coreopsis grandiflora

Dahlia hybrida

Delphinium cultorum

Dianthus plumarius

Echinacea purpurea

Eremurus hybrida

Erigeron speciosus

13

Gaillardia aristata

Galanthus nivalis

Galanthus elwesii

Gladiolus cultorum

Gypsophila paniculata

Hemerocallis flava

Hemerocallis fulva

Heuchera sanguinea

Hyacinthus orientalis

Iris barbata

Iris sibirica

Lavandula angustifolia

Lupinus poly phyllus

Lilium candidum

Lilium regale

Lilium tigrinum /Lilium lancifolium/

Narcissus incomparabilis

Narcissus poeticus

Narcissus pseudonarcissus

Paeonia officinalis

Paeonia lactiflora

Physostegia virginiana

Sedum spectabile

Scabiosa caucasica

Solidago hybrida

Tulipa hybrida

Viola odorata

B. 9.

A virágkötészetben alkalmazott örökzöld díszcserjék, díszfák ismertetése és

felhasználása

A fenyők és lomblevelű örökzöldek a virágkötészetben nélkülözhetetlen

alapanyagokat szolgáltatnak. A téli időszakban más élő zöldnövény nem áll

rendelkezésre. A koszorúk és sírcsokrok készítéséhez egész évben, nagy

mennyiségben használják. A tartósságuk miatt is kedveltek. A növények hajtásait,

terméses ágait, a fenyők tobozait is felhasználjuk különféle kötészeti

kompozíciókhoz.

A lomblevelűek kivéve a borostyánt nem őshonosak, a mediterránból származnak,

ezért kiegyenlített klímát és félárnyékos helyet igényelnek.

A fenyők szaporítása magvetéssel történik, a fajtákat oltják. A pikkelylevelű

örökzöldeket félfás dugványról, a lomblevelűeket főleg dugványozással, de néhány

magvetéssel is szaporítható. Az örökzöldek és fenyők között található olyan, amely

fiatal korban fagyérzékeny. A nyári öntözést az örökzöldek meghálálják.

Fenyők:

Abies alba

14

Abies nordmanniana

Chamaecyparis lawsoniana

Juniperus chinensis

Juniperus virginiana

Juniperus sabina

Larix decidua

Picea abies

Picea pungens

Pinus nigra

Pinus silvestris

Pinus strobus

Pseudotsuga menziesii

Taxus baccata

Thuja occidentalis

Thuja orientalis

Lomblevelűek:

Buxus sempervirens

Euonymus japonicus

Euonymus fortunei

Hedera helix

Ilex aquifolium

Machonia aquifolium

Prunus laurocerasus

Pyracantha coccinea

Az örökzöldeket csokrok, koszorúk díszítésére, lazító- és tömőanyagának használják.

Az őszi és karácsonyi díszekben is hajtásokat, terméseket és tobozokat is

bedolgoznak.

B.10.

A virágkötészetben alkalmazott lombhullató díszcserjék, díszfák ismertetése és

felhasználása

A lombhullató díszcserjék, és díszfák szinte minden részét használja a virágkötészet.

A növényekre jellemző, hogy ősszel lehullatják lombjukat, és csak tavasszal hajtanak

ki újra. A kötészetben használják a csupasz vesszőket, leveles hajtásokat, virágzó

hajtásokat, terméseket, törzs- és gyökérdarabokat és a leváló kérget. A fákat

magvetéssel, a fajtákat szemzéssel vagy oltással szaporítják. A cserjék is

szaporíthatók magvetéssel, de a dugványozás, bujtás, tőosztás, sarjak leválasztása

elterjedt vegetatív szaporítás mód. A fajtákat szemzéssel vagy oltással szaporítják. A

cserje 2-3 év alatt a fák 4-6 év alatt nevelhetők meg a faiskolában.

Díszcserjék:

Amorpha fruticosa

Cornus alba

Corylus avellana „Contorta” Hajtásukat használják

15

Salix matsudana „Tortuosa”

Sarothamnus scoparius

Parthenocissus tricuspidata

Tamarix tetrandra Lombjukat használják

Tamarix gallica

Amygdalus triloba „Multiplex”

Buddleia davidii

Chaenomeles speciosa

Cornus mas

Forsythia intermedia

Jasminum nudiflorum

Kerria japonica „Plena”

Laburnum anagyroides Virágját használják

Magnolia soulangiana

Paeonia suffruticosa

Philadelphus coronarius

Rosa sp.

Salix caprea

Spiraea vanhouttei

Syringa vulgaris

Syringa chinensis

Viburnum opulus „Roseum”

Wisteria sinensis

Berberis vulgaris

Berberis thunbergii

Clematis vitalba

Cotoneaster horizontalis

Cotinus coggygria

Crataegus monogyna Termésüket használják

Crataegus oxyacantha

Ligustrum vulgare

Ligustrum ovalifolium

Rosa canina

Symphoricarpos albus

Symphoricarpos orbiculatus

Díszfák:

Betula pendula

Salix alba Szárukat használják

Fraxinus ornus

Quercus cerris Lombját használják

Quercus rubra

Cerasus serrulata

16

Prunus cerasifera Virágját használják

Aesculus hippocastanum

Aesculus carnea

Alnus glutinosa

Gleditsia triacanthos

Koelreuteria paniculata Termését használják

Malus spectabile

Paulownia tomentosa

Platanus hybrida

Sorbus aucuparia

A lombhullató díszcserjék és díszfák lombját, virágát, hajtását és termését csokrok,

koszorúk díszítésére, vázadíszek készítésére és terek dekorációjához használják.

B. 11.

Legfontosabb cserepes levéldísznövényeink ismertetése és felhasználása

A levéldísznövények fő díszítőértéke a színes, tarka vagy különleges formájú

levélzete. A viráguk jelentéktelen vagy nálunk nem virágoznak. Felhasználhatók

lakások díszítésére, ámpolnák beültetésére és szoliternek nagyméretű edényekben

termek díszítésére. Helyük megválasztásához ismerni kell igényeiket. A szaporításuk

történhet magvetéssel, dugványozással, természetes szaporító képletekkel és

merisztéma szaporítással. A páfrányok spórákkal szaporíthatók.

Cserepes levéldísznövények:

Aglaonema modestum

Aglaonema treubii

Araucaria excelsa

Aspidistra elatior

Begonia rex-cultorum

Calathea sp.

Caladium sp.

Codiaeum variegatum

Cordyline fruticosa

Cupressus macrocarpa

Cyperus alternifolius

Cyperus gracilis

Diffenbachia exotica

Diffenbachia picta

Dracaena deremensis

Dracaena fragrans

Dracaena marginata

Fatshedera lizei

Fatsia japonica

Ficus benjamina

Ficus elastica

Ficus lyrata

17

Marantha sp.

Monstera deliciosa

Nolina recurvata

Pandanus vechii

Peperomia obtusifolia

Peperomia caperata

Pepromia argyreia

Pilea cadierei

Rosmarinus officinalis

Sansevieria trifasciata

Schefflera arboricola

Yucca elephantipes

Ámpolnanövények:

Chlorophytum comosum

Cissus rhombifolia

Cissus antartica

Epipremnum aureum

Ficus pumila

Hedera canariensis

Hedera helix

Peperomia serpens

Philodendron scandens

Syngonium podophyllum

Tradescantia albiflora

Zebrina pendula

Broméliák:

Aechmea faschiata

Ananas comosus

Cryptanthus acaulis

Billbergia nutans

Guzmania sp.

Neoregelia carolinae

Vriesea splendens

Páfrányok:

Adiantum tenerum

Asplenium nidus

Cyrtomium falcatum

Nephrolepis exaltata

Nephrolepis cordifolia

Platycerium bifurcatum

Pteris cretica

Pálmák:

Areca cathecu

18

Chamaedorea elegans

Chamaerops humilis

Cocos nucifera

Howea forsteriana

Howea belmoreana

Phoenix canariensis

Trachicarpus fortunei

B 12

Vágásra alkalmas levéldísznövények ismertetése és felhasználása

A növényházban termesztett vágott zöldek a csokor lazítására, terjedelmének

növelésére, díszítésére vagy színhatásának fokozására, a nagy levelek koszorúk

ünnepélyesebbé tételére vagy teremdekorálásra alkalmasak. A leggyakrabban

használt vágott zöldek:

Asparagus densiflorus

Asparagus setaceus

Asparagus falcatus

Asparagus umbellatus

Eucalyptus sp.

Rumohra adiantiformis

A felsorolt növényeken kívül még vágott zöldnek alkalmazott dísznövények lehetnek:

Adiantum tenerum

Nephrolepis exaltata

Pteris cretica

Chamaerops humilis

Howea forsteriana

Phoenix canariensis

Phoenix dactylifera

Trachycarpus fortunei

Anthurium adraeanum

Dieffenbachia maculata

Monstera deliciosa

Hedera helix

Hedera canariensis

Beargass sp.

Philodendron erubescens „Burgundy”

Codiaeum variegatum

A pálmák szárított leveleit a szárazkötészeti kompozíciókhoz használják.

19

B13

Növényházi vágott virágok ismertetése és felhasználása

A virágkereskedelem forgalmának nagy részét a növényházi vágott virágok adják.

Vannak közöttük egész évben folyamatosan kaphatók és szezonális növények is. A

virágkötészet kompozícóit nagy részben ilyen a növényekből készíti. A

termesztésben a fajtaazonosság érdekében vegetatív úton szaporítják legtöbbjüket,

bimbósan a virágokat szedik, hogy minél tovább frissen kerüljenek a vevőkhöz.

Vázatartósságuk különböző 1- 4 hétig is terjedhet. A vázába tartott vágott virágokat is

megfelelően kell kezelni (folyamatos vízcsere, friss vágás, tartósítók stb.)

Növényházi vágott virágok:

Alstoemeria ligtu

Anemone sp.

Anthurium cultorum

Bouvardia domestica

Chrysanthemum hortorum

Dianthus caryophyllus var. semperflorens

Eustoma grandiflora

Freesia refracta

Gerbera jamesonii

Gloriosa superba

Iris hollandica

Lilium hybridek

Ranunculus sp.

Rosa sp.

Sterlitzia reginae

Zantedeschia aethiopica

Orchideák: Cymbidium giganteum

Dendrobium phalaenopsis

Phalaenopsis amabilis

Cattleia labiata

Paphiopedilum insigne

Hajtatott vágott virágok

B14

Virágzó cserepes dísznövények ismertetése, felhasználása

A virágzó cserepes növényeket ajándéknak, vagy alkalmi teremdekorációnak

használjuk fel. Színes virágukkal vagy illatukkal kedves színfoltjai ünnepeinknek. A

virágzó cserepesek egyes fajai már egész évben kaphatók, de vannak szezonális

jellegűek is. Az ilyen növények legtöbbször valamely időszakhoz, vagy ünnephez

köthetők. Virágzásuk egy-két héttől, akár hónapokig tarthat. Elvirágzás után elvesztik

díszítő értéküket. Bizonyos fajoknál lehetőség van pihentetés utáni virágoztatásra, de

ez általában nem érdemes.

20

Virágzó cserepes dísznövények:

Abutilon hibridek

Acalypha hispida

Achimenes hybrida

Aeschynanthus lobbianus

Agapanthus orientalis

Anthurium hortulanum

Aphelandra squarrosa

Begonia elatior

Begonia tuberhybrida

Bougenvillea glabra

Browallia speciosa

Calceolaria herbeohybrida

Camelia japonica

Chrysanthemum frutescens /Agyranthemum frutescens/

Clivia miniata

Columnea banksii

Cyclamen persicum

Erica gracilis

Euphorbia pulcherrima

Exacum affine

Fuchsia hybrida

Gardenia jasminoides

Hibiscus rosa-sinensis

Hippeastrum hybridum

Hoya carnosa

Hydrangea macrophylla

Impatiens walleriana

Jasminum polyanthum

Kalanchoe blossfeldiana

Nerium oleander

Pachystachis lutea

Passiflora cearulea

Pelargonium hortorum

Pelargonium peltatum

Pelargonium domesticum /Pelargonium grandiflorum/

Primula polyantha

Rhododendron simsii

Saintpaulia ionantha

Schlumbergera truncata /Zygocactus truncatus/

Rhypsalidopsis gaertneri /Hatiora gaertneri/

Senecio cruentus /Pericallis cruentus/

Sinningia hybrida

21

Spathiphyllum hybridum

Streptocarpus hybrida

Hajtatott cserepes dísznövények

B15

Szárazkötészeti növények ismertetése, csoportosítása, felhasználása

Szárazkötészet a növények valamely szárított részét használja fel. Szárazkötészetben

felhasznált növényeket csoportosíthatjuk egynyári, kétnyári és évelő növények

szerint, valamint csoportosíthatjuk a felhasznált részük szerint: termés, virág vagy

szárított hajtás. A szárazkötészet alapanyagai nem csak a termesztésben levő

növényfajok szárított részeiből kerülnek ki, hanem a vadon élő növényekről is

gyűjtenek szárítható részeket.

Szrazkötészetinövények:

/egy- és kétnyári dísznövények/

Amaranthus caudatus

Briza maxima

Carthamus tinctorius

Celosia plumosa

Celosia cristata

Gomphrena globosa

Helichrysum brachteatum var. mostrosum

Helioterium roseum

Lagurus ovatus

Limonium sinuatum

Lunaria annua

Molucella laevis

Nigella damascena

Papver somniferum

Papaver rhoeas

Xeranthemum annuum

/évelő dísznövények/

Cortaderia selloana

Dipsacus sativus

Echinops ritro /Echinops bannaticus/

Eryngium alpinum

Liatris spicta

Limonium tataricum /Goniolimon tataricum/

Physalis alkekengi

Typha angustifolia

Typha latifolia

Typha minima

A felsorolt növényeken kívül még fák és cserjék termését, ágát vagy kérgét is

használhatják szárazkötészeti kompoziciókban.

22

B16

Növények részei és felhasználásuk a virágkötészetben

A termesztett és vadon élő növények legkülönbözőbb részeit használja fel a

virágkötészet. A növények a felhasznált része lehet hajtás, lombozat, virág, termés

vagy levéltelen ág esetleg gyökér.

A növények szervei vegetatív és generatív szervek lehetnek. A gyökér, a szár és a

levél a növény vegetatív részei, a virág, a termés és a mag a generatív részei.

A gyökér a hajtásos növényeknek a talajban lévő rögzítő, vizet és ásványi sókat

felszívó szerve. A gyökér a csira gyököcskéjéből fejlődik. Általában elágazó un.

gyökérrendszert (gyökérzetet) képez. Az oldalgyökerek, vagy gyökérágak a gyökér

felületét megnövelik, elősegítik a gyökérnek a talajrögök közé behatolását. A gyökér

felületét rizodermisz (bőrszövet rendszer) borítja, csúcsi része a tenyésző kúp.

Osztódó sejtekből áll, ezt a gyökérsüveg védi, amelynek külső sejtjei elnyálkásodnak

és a talajrögökhöz való súrlódás következtében elszakadozva leválnak, a

gyökércsúcsot síkossá teszik. A csúcs mögötti megnyúlási zónában a legerősebb a

hosszanti növekedés. Felette a szívózónában jelennek meg a gyökérszőrök, amelyek a

vizet és az ásványi anyagokat felveszik. A felvett anyagok a szállító zóna

edénnyalábjaiba jutnak. A gyökérzetnek kéz fő típusa van: főgyökér rendszer, amely

a kétszikűekre és a nyitvatermőkre jellemző - főgyökérből és oldalgyökerekből áll.

Mellékgyökérrendszer, vagy bojtos gyökérzet az egyszikűekre jellemző un.

mellékgyökerek alkotják, amelyek egyforma fejlettségűek és a főgyökér szerepét

ezek veszik át. A növényeken még esetenként találhatók járulékos - és módosult

gyökerek. Járulékos gyökér a növényi test bármely részén létrejöhet, a talajban és a

talaj felszíne fölött is. Módosult gyökér működése a gyökértől eltérő, így alakja és

szerkezete is módosul. Létrejöttük lehet normális, vagy járulékos (léggyökerek).

A virágkötészetben fás szárú növények érdekes formájú gyökereit kötészeti

kompozíciókhoz és tér dekorációhoz is felhasználhatják. A fán lakó és kisebb

kúszónövényeket is telepíthetünk rájuk.

A hajtásrendszer a növény szárát és leveleit foglalja magába. Fiatalkori alakja a rügy,

központi része a rügy tengelye, erre borulnak rá a levél kezdemények. A tengelyből

lesz a szár, a levélkezdeményekből lomblevelek fejlődnek ki. A rügyet rügypikkelyek

boríthatják, ezek a fedett rügyek. Ha nincsenek rügypikkelyek, akkor csupasz

rügyekről beszélünk. A szár a hajtás fő tengelye. A levelek a hajtástengely

függelékei. A hajtás szára támasztószövetek is tartalmaz, mely lehetővé teszi a

negatív geotropizmust. A csiranövény rügyecskéjéből fejlődik a hajtásrendszer. A

szár általában csomókra és szártagokra tagolt. A hajtáson kétféle oldalszer

keletkezhet az ág és a levél. A hajtás a táplálkozást és a szaporodást végzi. A levél a

légnemű táplálék felvételét és a víz párologtatását végzi. A szár élettani szerepe viseli

a leveleket és szállítja a levelekhez a gyökér által felszívott táplálékokat. A virág

szaporodó szervként differenciálódik a növény testén. A rügy a belőle fejlődő

növényi rész szerint lehet: levélrügy, virágrügy, vagy vegyesrügy. A rügyek lehetnek

alvó és hajtórügyek. Az alvórügyek évekig fejletlenek maradnak, csak a növény

sérülése esetén fejlődnek hajtássá. A hajtórügyek minden évben kihajtanak és a

növény periodikus növekedésének biztosítékai. A hajtás elágazása lehet: bazitóniás,

mezotóniás és akrotóniás. A föld feletti hajtás lehet lágyszár, vagy fásszár. A fásszár

23

típusai: félcserje, cserje, fa. A fák két fő típusa a lomkoronás, levélkoszorús

(üstökös) fák. A földalatti hajtás lehet gyöktörzs, hagyma, gumó és hagymagumó.

Az ágas fakorona fán lakó növények elhelyezésére és termek díszítésére is

alkalmas. A kéreg szárazkötészeti asztali és fali díszek készítéséhez használható. Az

ágak és vesszők, ha különleges formájúak és szép színűek, akkor vázadíszek, csokrok

készítésére, csokorlazítónak a vékony, zöld hajtások alkalmasak. A levélszerű szár

csokorlazítónak/aszparágusz/, vagy szárazkötészeti anyagnak/szúrós csodabogyó/

használható.

A levél három részből épül fel: a levéllemez, levélnyél és levélalap. A levéllemez a

levél lapos, asszimiláló és párologtató része. A levéllemezen az erezet, mint hálózat

tűnik fel, ezek a levél belsejében futó nyalábok. Az érrendszernek három típusa van:

villás, mellékeres és főeres. Egyes növényeken a levelek között alakbeli különbség

van (heterophyllia). A virágkötészetben felhasználjuk a növények leveles, vagy

csupasz hajtását és egyes növények leveleit (pálma, dracéna, Monstera).

A virág generatív szaporodás céljára átalakult el nem ágazó törpe szártagú hajtás.

Eredete a szárazföldi növények kialakulásához köthető. A virág módosult levelekből

áll. A hajtáseredt jól megfigyelhető a nyitvatermők és a legősibb zárvatermők

virágain. Ezeknél a virág tengelye még megnyúlt. A virágot alkotó levelek a

virágtakarótáj, a porzótáj, termőtáj - főtájakra tagolódnak. A virágtakarótáj: a virág

legkülső része, amely a virág ivarleveleit védi. A virágtakarótáj különnemű,akkor

csészéből és pártából áll (rózsa), ha egynemű, akkor lepelről beszélünk (tulipán). A

csésze többnyire zöld színű, míg a párta feltűnő színű és illatú sziromlevelekből áll. A

virágszint a sejtnedvben oldott, vagy a kromoplasztiszokban jelenlévő színanyagot

képezik. A porzótáj: a zárvatermő virág hím ivarleveleinek összessége. A porzó

porzószálból, csatlóból és portokból áll, a virágport a portokok tartalmazzák.

Termőtáj: az ivarlevelek belső köre, amely egy, vagy több termőből áll. A termő

részei: magház, magkezdemény, bibeszál és bibe. A virág kifejlődése az 1 éves

növényeknél ugyanabban a z évben megy végbe, a több éves növényeknél a virág

rügyei már az előző tenyészidőszakba kifejlődnek. A virágnyílást a hő és a fény is

szabályozhatja. A virágzás időtartama fajok szerint nagyon változó, 20-30perctől akár

60-70 napig is tarthat. A virág megporzása történhet rovar, madár, szél által de

léteznek még különleges megporzási módok is.

A virág csokrok, virágdíszek és kegyeleti készítmények fontos része, de

felhasználható még asztal- és teremdíszekhez.

A termés az embrió és a mag kialakulásával együtt megy végbe, a termőlevelek és

egyes termők terméssé való átalakulása. A termés magába zárja a magvakat és azok

termesztésére és védelmére szolgál. A kialakult termés zárva marad, vagy kinyílik, és

úgy válik le a növényről. A terméseket biológiailag száraz és húsos termésekre

osztályozhatjuk, ezeken belül megkülönböztetünk felnyíló és zárt terméseket. A

virágkötészetben a növények termései is felhasználjuk. Legtöbbször száraz

tokterméseket, makk, bogyó és almaterméseket használnak fel.

A mag a megtermékenyítési folyamat végeredménye. A magot kívülről a maghéj

0borítja, és belül az embrió és a mag tápláló szövete helyezkedik el. A kertészeti

termesztésben az ivaros szaporítás alapja a csiraképes mag, ebből lehet

leggyorsabban a legtöbb utódot előállítani. A magot néha húsos, élénk színű

magköpeny veszi körül, ezeket, a magokat a virágkötészet díszítésre használja

(kecskerágó, tiszafa).

24

B17

A növények életjelenségei: anyagcsere, növekedés és fejlődés. Növényátültetések

a virágüzletben

Anyagcsere: Két, ellentétes lefolyású folyamatból áll. Az asszimiláció felépítő, a disszimiláció

pedig lebontó folyamat.

Asszimiláció

A növény környezetéből fe4lvett szervetlen tápanyagokból szerves vegyületeket épít

fel. Az ehhez szükséges energia származhat a napfényből vagy szervetlen vegyületek

reakcióiból.

Fotoszintézis

Az asszimilációhoz szükséges energiát a zöld növények a napfényből nyerik, a zöld

színtest klorofilja átalakítja kémiai energiává. A fényenergiával történő asszimilációt

fotoszintézisnek nevezzük. A fotoszintézis során szén-dioxidból és vízből szőlőcukor

keletkezik és oxigén szabadul fel.

Tápanyagfelvétel

A makro és mikroelemek felvétele. A víz, szén-dioxid és ásványi sók a növények

legfontosabb tápanyagai.

Tápanyag átalakítás

A szőlőcukor keményítővé alakul, majd a sötét szakaszban a keményítő visszaalakul

szőlőcukorrá.

Kiválasztás

Az anyagcsere-folyamatokban keletkező felesleges és káros anyagokat a növények

eltávolítják, vagy közömbösített formában raktározzák.

A fotoszintézis jelentősége

A fotoszintézis során jönnek létre a szénhidrátok, az oxigén és a keletkező szénláncok

az alapjai a fehérjék és más nagy molekulájú szerves vegyületeknek.

Kemoszintézis

Az alacsonyabb rendű növények az asszimilációhoz kémiai energiát használnak fel.

/Nitrifikáló baktériumok/

Disszimiláció

A növények az asszimiláció során keletkezett szerves anyagokat bontják le és közben

energia szabadul fel.

Aerob légzés

Anaerob légzés

Eltérő táplálkozású növények

Korhadéklakók

Élősködök

Együttélők

Növekedés és fejlődés:

A növényi élet egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása a növekedés és fejlődés. Ez

a két életfolyamat magába foglalja a csírasejt teljes növénnyé alakulása során

megfigyelhető változásokat.

25

A növekedés általában a növény irreverzibilis méret- és súlyváltozását értjük, sejt,

szerv vagy egész szervezet viszonylatában. A növekedés a fejlődés során

bekövetkező mennyiségi változás. A fejlődés minőségi változás, amely a növekedés

melletti differenciálódást foglalja magába. A növekedés és differenciálódás a fejlődés

két fő folyamata. A növény fejlődésében több szakasz különböztethető meg:

- a mag nyugalmi állapotának befejeződése után az egyed fejlődése a mag

csírázásával indul

- ifjú kor a vegetatív szervek képződése

- érett kor a virágzás és termésképzés

- öregkor

- halál

Az egyéves növényeknél életében a termésképzés jele annak, hogy a növény belépett

fejlődésének utolsó szakaszába, az öregkorba, amelyet a halál követ. A többéves

növények életében a virágzás és termésképzés szakasza hosszú időn át ciklusosan

ismétlődik.

A fejlődés részfolyamatai nem, vagy csak részben választhatók el egymástól. Az

embrió csíranövénnyé fejlődése során a sejtosztódás, a sejtmegnyúlás és a

differenciálódás is jelen van, ennek következtében olyan szervezet fejlődik, amely

minőségében különbözik az embriótól. Ilyen minőségi változás eredménye midőn a

magkezdeményből mag, rügyből hajtás, a virágból termés lesz. A fejlődés fogalmát

úgy definiálhatjuk, hogy a génekben tárolt információknak az egyedi élet folyamán

meghatározott sorrendben történő valóra váltása. A mindazokat az átalakulásokat,

amelyek a soksejtű szervezetek fejlődésében megfigyelhetők belső és külső tényezők

kölcsönhatásai irányítják, és különböző módon befolyásolják.

Belső tényezők:

- genetikai szabályozás -. a gének működésén alapul

- szervezeti szintű szabályozás- hormonok és növekedés-szabályzók

hatása /auxinok és gibberellinek/

Külső tényezők:

- abiotikus/élettelen/ környezeti szabályozás – hőmérséklet, fény, víz,

tápanyagellátás, gravitáció

- biotikus/élő/ környezet szabályozása – kórokozók, társulásokban fellépő

versengés

Növényátültetések a virágüzletekben:

A virágüzletben előfordulhat, hogy egy növény kinőtte cserepét, és át kell ültetni. Az

új cserép átmérője 2-4 cm-rel nagyobb legyen a réginél. A túl nagy edény földjét a

növény gyökerei lassan szövik be, a pangó víz hatására a közeg elsavanyodik és a

növény gyengén fejlődik. Az átültetés időpontját lehetőleg áprilisra tegyük, mert a

növény ezután indul fejlődésnek. Az ősszel-télen virágzó növények átültetésének

időpontja ettől eltérő lehet. Az ültetéshez felhasznált közeg fizikai, kémiai

tulajdonságai, és tápanyagtartalma a növény igényeinek feleljen meg.

B18

A természetből begyűjthető növényanyag felsorolása, felhasználási lehetőségeik

ismertetése

26

A honos növények nem mind találhatók meg a termesztésben, így e növények

kötészetben felhasználható részeit előfordulási helyükről kell begyűjteni. Az

erdőkben mezőkön, réteken és vízpartokon élő fajokról kell a megfelelő időben

leszedni az alapanyagot.

A leggyakrabban használt kötészeti anyagok:

Fenyőtobozok:

Pinus nigra, Picea abies, Larix decidua, Pinus strobus, Pinus griffithi legtöbbször

termőhelyéről vagy magpergetőktől szerezhető be. A koszorúkhoz és adventi-

karácsonyi díszekhez használhatók.

Száraz termések:

Quercus rubra, Quercus cerris, Paulownia tomentosa, Catalpa bignonioides,

Koelreuteria paniculata, Cotinus coggygria, Aesculus hippocastanum, Alnus

glutinosa. Clematis vitalba, Gleditsia triacanthos, Platanus hybrida termését

szárazkötészeti munkákban és koszorúkban használják. A dísznövényként

termesztett fajokról is csak fasorokban és parkokban lehet termést gyűjteni.

Húsos termések:

Berberis vulgaris, Berberis thunbergii, cotoneaster horizontalis, Crataegus

monogyna, Euonymus europaeus, Ligustrum vulgare,Rosa canina, Sorbus

aucuparia, Symphoricarpos albus termését terek díszítésére és kötészeti

kompozíciókhoz használjuk.

Lomb:

Abies alba, Abies nordmanniana, Picea abies, Larix decidua, Fraxinus ornus,

Quercus cerris, Tamarix tetrandra lombját koszorúk és csokrok készítéséhez

használják.

Színes lomb:

Parthenocissus tricuspidata, Quercus rubra őszi hangulatú kötészeti alkotásokban

alkalmazzuk.

Virágzó ág:

Cornus mas, Prunus cerasifera, Salix caprea, Syringa vulgaris vázadísz vagy

csokrok készítéséhez virágzó ágaikat használjuk.

Levéltelen hajtás:

Sarothamnus scoparius, Salix alba, Betula pendula vesszőit használjuk fel.

Kéreg:

Betula pendula, Platanus acerifolia leválló kéreg kerül felhasználásra.

Száraz terméses szár:

Dipsacus sp. Typha sp. Pázsitfüvek kalászai szárazkötészet használja fel.

B19

Fontosabb növénybetegségek és az ellenük való védekezés

A növényeket kedvezőtlen külső hatások és élő szervezetek is megbetegíthetik. Az

életetlen tényezők nem fertőzők, ezért hatásos védekezés ellenük a megfelelő

környezet biztosítása. A leggyakoribb életfeltételek által okozott betegségek, a

hőmérséklet, a fény, a víz és a tápanyag hiányából vagy túladagolásából adódnak. A

környezetben található vegyszerek és légszennyező anyagok is károsíthatják a

növényeket. Az élő kórokozók által okozott megbetegedések fertőzőek, a védekezés

is nehezebb ellenük. A növényvédelem fontos módja a megelőzés, ehhez az

27

egészséges szaporítóanyag, fertőtlenítet berendezések, eszközök, talaj, mag

biztosítása valamint a beteg egyedek eltávolítása szükséges. A termesztés során a

technológia betartása és az állomány jó kondíciója is megelőzi a megbetegedést. A

növénynemesítés ellenálló fajták, előállításával segítheti a termesztőket. A

betegségek legyőzhetők vegyszerek alkalmazásával is. A növényvédő szereket csak

megfelelő szakképzettségű dolgozók használhatják.

A növények leggyakoribb betegségei: Kórokozók vírusok, baktériumok és gombák, amelyek többnyire heterotróf

szervezetek, de vannak parazita életmódot folytatók.

Vírusok: csak élő szervezetekben működhetnek. Főleg növényi részek /mag,

dugvány, virágpor/, rovarok /levéltetvek, kabócák/ és szerszámok /metszőolló, kés/

útján terjednek. A vírusok az egész növényt megtámadják. A fertőzés

mozaikfoltosság, sárgulás, gyűrűsfoltosság, törpe növekedés és gyenge virágzás

formájában jelentkezik. A kórképek muskátlin, petúnián, szegfűn, rózsán, tulipánon,

krizantémom és liliomon is megjelenhet. A védekezés növényvédő szerrel nem

lehetséges, ezért csak megelőzéssel és a beteg növények megsemmisítésével

lehetséges. A terjesztő rovarok elleni védekezés, a merisztéma szaporítás és az

eszközök fertőtlenítése is lehetőség a vírusok fertőzése ellen.

Baktériumok: pálcika alakú egysejtű élőlények. Élő vagy elhalt növényen egyaránt

megélnek. Sérüléseken és légzőnyílásokon fertőznek, növényi nedvekkel, talajjal,

szétfröccsenő vízzel. A kórképei leveleken, száron foltosság, gyökereken,

hagymákon és gumókon lágy rothadás, gyökérgolyvásodás látható. A baktériumok

nyálkás bevonata száraz körülmények közt filmszerűen rászárad a növényre.

Védekezés Főleg megelőzéssel, talajfertőtlenítéssel, beteg részek megsemmisítésével,

sebzések elkerülésével és rovarok elleni védekezéssel.

Gombák: a sokféle gombabetegség különböző tüneteket okoz és ellenük különböző

vegyszerekkel, védekezünk.

Lisztharmatfélék: csak élő növényen képes megélni. A levélen és fiatal száron

felületi fehér bevonatot alkot. Szabadföldön és termesztőberendezésben egyaránt

fertőz, majdnem minden növénynél előfordulhat. A megtámadott részek

deformálódnak, a levelek elszáradnak, a hajtások meggörbülnek. A veszélyeztetett

növényfajok begónia, krizantém, szarkaláb, rózsa, orgona mindegyiket más-más

gombafaj támadja meg. A gomba életfeltételeinek a párás környezet, magas

hőmérséklet és a rossz légmozgás kedvez. A védekezés során a fertőzött részeket el

kell távolítani, a káros környezeti feltételeket megszüntetni és kéntartalmú szerekkel

permetezni. A lisztharmatfélék ellen más hatóanyagú szerek is hatásosak.

Szürkepenész /Botritiszfélék/: a megtámadott részeken szürke bevonatot képeznek.

Elsősorban zárt helyen, alacsony hőmérsékleten és párás levegőben szaporodnak

könnyen. A puha szárú és levelű növényeket fertőzi, elsősorban a talajjal érintkező

részeken. A penész alatt rothadó foltok keletkeznek. A sziromlevelek foltosodását is

okozza, ez különösen a rózsaszín virágokon feltűnő. A védekezés a káros környezeti

feltételek megszüntetésével és permetezéssel történhet. Az erősen fertőzött növényi

részeket el kell távolítani, ritkábban öntözni és gyakran szellőztetni. A Botrytis ellen

többféle hatóanyagú szer is alkalmazható. A fertőzött talajt kicserélni vagy gombaölő

szerrel beöntözni kell. A ciklámen, fokföldi ibolya, cinerária és begónia kultúrákban

a leggyakoribb, de a hagymásokon is előfordul.

28

Palántadőlés: párás környezetben, a sűrű magvetésekben fordul elő, több gomba

okozza. A palánták szik alatti szárrésze elbarnul, rothad. A gyökérnyaki részen

elvékonyodik a növény és elpusztul, a palánta a földre dől. A fertőzés a magok

csávázásával, a talaj gombaölő szeres fertőtlenítésével megelőzhető. A megdőlt

foltokat a magvetésből eltávolítjuk.

Rozsdagomba: a növény belsejében él, csak a barna vagy fekete színű szétporzódó

spóratelepei jelennek meg a száron vagy a levél fonákon. A spórákat a szél és a víz

terjeszti. Főleg ősszel és tavasszal fertőz, a leggyakrabban szaporítóanyaggal terjed

tovább. A levélen sárga foltok jelennek meg, majd elszárad, a betegség

elhatalmasodása a növény pusztulásához vezethet. Kerüljük a nitrogén túladagolást és

a párás környezetet valamint a sűrű ültetést, így a fertőzés megelőzhető. Vegyszeres

védekezés réztartalmú vagy rézpótló szerekkel lehetséges. Veszélyeztetett

növényfajok: muskátli, szegfű, rózsa, mahónia.

Levélfoltosodás: többféle betegség összefoglaló neve, amelyek a leveleken kerek,

szögletes vagy erekkel határolt foltokat okoznak. A dísznövények esztétikai értékét

erősen rontják, a barna vagy elhalt foltok összeérhetnek, és a levelek lehullnak.

Megelőzhető növényhigiéniával, a túlöntözés kerülésével, de vegyszeres védekezés

szükséges /cineb hatóanyagú szer/. Az altenária és ritizma gomba okozhat ilyen

betegséget. /juhar ritizmás levélfoltossága/

Fuzáriumos betegség: a gombák talajlakók, a gyökereken és sebeken át

megfertőzik a növényt, amely alulról felfelé haladva lankad, majd elszárad. Az első

tünetek levélsárgulás vagy levélfoltosság, amely a fertőzés kezdetét jelzi. A szárat

elvágva látható az edénynyalábokat a gomba megtámadta és károsítja. A kitartó

képletei akár 6-8 évig életképesek. Védekezés talajfertőtlenítés, talajcsere és ellenálló

fajták termesztése. A permetezés kevéssé hatásos. Veszélyeztetett fajok: szegfű,

őszirózsa, krizantém.

Peronoszpóra: belső élősködő, a gombafonalak a növény szöveteiben élnek. A

növény felületén csak a szaporítóképletekből álló bevonat jelenik meg. A párás,

meleg kedvez az elszaporodásuknak. A légzőnyílásokon és sebeken keresztül

fertőznek. A megtámadott leveleken olajos foltok keletkeznek, amelyek áteső

fényben jól megfigyelhetők. Megelőzés a növények optimális tartási feltételeinek

biztosítása. Fertőzés esetén gyakori szellőztetés, a hőmérséklet és páratartalom

csökkentése, permetezés réztartalmú szerrel.

B20

Fontosabb kártevők és az ellenük való védekezés

Az állatvilágban nagyon sok olyan élőlény van, amely a növényekben számottevő

kárt okoz. A rovarok vagy más állati kártevők a dísznövények szárát, levelét vagy

gyökerét rágják, vagy azokon szívogatnak. Az alig látható gyenge fertőzések ellen

már beavatkozás szükséges, mert a kártevők elszaporodnak, és jelentős károkat

okoznak. A növények díszítő értéküket elveszítik, sőt el is pusztulhatnak.

Fonálférgek: Apró szabad szemmel nem, vagy alig látható élőlények, kb. 1 mm nagyságú állatok.

Többnyire a növény belsejében élnek. Szájszuronyuk van, ezzel felsértik a növény

29

szövetét és kiszívják a sejtnedvét. Tojással szaporodnak. Ismerünk gyökér-, szár- és

levélfonálférget.

A gyökérfonálférgek a gyökereken gubacsszerű megvastagodást okoznak. Főleg

növényházakban és termesztőtelepeken károsítanak. A fertőzés forrása a fertőzött

talaj. A növény víz- és tápanyagforgalmát akadályozzák, ezért gyenge növekedés a

következménye. A fertőzés megakadályozása a beteg növények megsemmisítése.

Veszélyeztetett növények: begónia, krizantém, afrikai ibolya.

A szárfonálférgek a növény szárában, levelében és a talaj felső rétegében élnek. A

légzőnyílásokon, és sebzéseken keresztül fertőz. A növény hajtásai megcsavarodnak,

megrövidülnek a levelei hullámosak, sárga- barna foltosak lesznek. Védekezés: csak

egészséges növényről való szaporítás, a beteg egyedek megsemmisítése.

Veszélyeztetett növények: szegfű, primula, hortenzia.

A levélfonálférgek fertőzött levelekben és a felső talajszintben élnek. Elterjedésüket a

levélre jutó víz segíti. A leveleken erek által határolt barna-fekete foltokat okoznak,

amelyek terjednek, és levél pusztulását okozzák. Védekezés: a növények világos,

száraz helyen tartása és alulról öntözése, fertőzött növények megsemmisítése.

Veszélyeztetett növények: krizantém, dália, gloxínia.

A fonálférgek ellen talajfertőtlenítéssel és fonálféregölő szerekkel is védekezhetünk.

Meztelen csigák:

Néhány cm-es nyálkás testű állatok, jellegzetes fénylő nyálkacsíkot hagynak maguk

után. Főleg éjjel károsítanak, nappal levelek alján vagy más nedves helyen bújnak

meg. A nedves környezet segíti szaporodásukat. A növények levelét, szárát vagy más

részeit reszelőszerű nyelvükkel megrágják. Védekezés: a nedves környezet

megszüntetése, szuperfoszfát, mészpor vagy csigaölő szer kiszórása, esetleg

burgonya vagy salátalevél csalogató kihelyezése. Veszélyeztetett növények: begónia,

petúnia, afrikai ibolya.

ROVAROK:

Levéltetvek:

Apró, zöld, fekete, szürke vagy narancssárga a növény nedvét szívogató rovarok.

Rendkívül szaporák évente 10-12 nemzedékük van, nyáron szűznemzéssel

szaporodnak. Ősszel tojnak tojást, amellyel áttelelnek. A hímek szárnyasak, a

nőstények gyakran szárnytalanok. Szívogatásukkal károsítanak levélen, száron és

virágon is. A kártételük szabadföldi és növényházi kultúrákban is megtalálható. A

szívogatástól a növények legyengülnek, és fejlődésükben visszamaradnak. A

levéltetvek vírusterjesztők is. A mézharmatnak nevezett ürülékükön a korompenész

telepedik meg, ez a másodlagos kártétel a dísznövényeket eladhatatlanná teszi.

Védekezés: szerves foszforsav-észter tartalmú és felszívódó szerekkel permetezés.

Begónia, fukszia, rózsa, dália a gyakori gazdanövénye.

Üvegházi molytetű /lisztecske/:

Apró, fehér molylepkéhez hasonló kártevő. Főleg üvegházban károsít, de szabadföldi

növényeken is előfordul. A fertőzés gyorsan terjed egyik növényről másikra.

Szívogatásával károsít, sőt a kibocsátott mézharmatán a korompenész megtelepedik.

A levél fonákán élősködő lárvák szívogatása nyomán a levelek sárgulnak és

lehullnak. Védekezés: váltogatott növényvédő szerekkel, rendszeres permetezéssel,

füstöléssel. A gerbera, muskátli és mikulásvirág kártevője.

Pajzstetvek:

30

Életük nagy részét helyhez kötötten kemény pajzs alatt töltik. Főleg fás szárú és

üvegházi levéldísznövényeket károsítják. A levelek fonákán, különösen az ereken

megtapadó élősködő rovarok. A kifejlett állatokat a rovarölő szerektől a viaszos pajzs

megvédi. A viaszos pajzstetű fehér, vattaszerű bolyhokkal borított kártevő. A

szívogatásukkal levelek sárgulását, ragacsos mézharmat megjelenését idézik elő,

ezért fontos időben a védekezést elkezdeni. Védekezés: enyhe fertőzés esetén vizes

ruhával le lehet mosni az állatokat, erős fertőzéskor felszívódó szerrel permetezni

kell. A rákvirág, a kecskerágó, a fikusz és leander kártevője.

Tripszek:

1-2 mm-es gyors mozgású rovarok, ezüstös ürülékcsíkokat hagynak maguk után. A

virágokat bepettyezik és eltorzítják, a leveleken ezüstfehér foltokat okoznak.

Vírusterjesztők. A megtámadott növények fejlődésben visszamaradnak. Védekezés: a

száraz levegő megszüntetése, permetezés szerves foszforsav-észter tartalmú szerrel.

A ciklámen, gerbera, kardvirág és szegfű kártevői.

Rovarok lárvái:

Növényházakban és szabadföldben is károsíthatják a növényeket lepkék hernyói. A

kártétel legtöbbször a leveleken található lyukak. Némely faj ezüstös szállal szövi be

a leveleket. Egyéb rovarfajok lárvái, sőt kifejlett egyedei is rághatják, hámozgatják a

növényeket. A talajban élő lárvák a gyökereket károsítják. A növények fejlődését

ezzel gátolják. Védekezés: kártevők összegyűjtése és megsemmisítése, a növények

permetezése rovarölő szerrel. A rózsa, kerti viola, kardvirág és szegfű tartozik a

károsított növények közé.

Atkák:

Pókszabású apró állatok, nem rovarok. Száraz, meleg körülmények között

károsítanak. A leveleken, hajtásokon és rügyekben is megtalálhatók, színük sárga,

barna, zöld és vörös is lehet. A gyökératkák a gyökereket rágják, a levél és

takácsatkák a szívogatásukkal károsítanak. A kezdeti fehér, sárga pontok

elszaporodnak, és a levelek elsárgulnak és lehullnak. Egyes fajok az erek közé laza

szövedéket készítenek, és ez alatt szívogatnak. Védekezés: atkaölő szerekkel és

párásítással, de ez a gombabetegségeknek kedvez.

A dísznövénykultúrák tervezésekor a növényvédelmi munkákat is tervezni kell, így a

kártevők megjelenését és elszaporodását megelőzhetjük.

B21

Mérgező és allergiát kiváltó növények a virágkötészetben

A virágkereskedelemben forgalmazott, vagy a virágkötészetben felhasznált

dísznövények szakszerű gondozás, kezelés esetén semmiféle egészségkárosodást nem

okoznak. Található közöttük olyan növény, amely elővigyázatlanság, vagy egyéni

érzékenység esetén veszélyt jelenthet a vele dolgozó személy, vásárló, vagy

környezetük számára. Egy részük csak gyomorba jutva mérgező, ha nem kerül a

szervezetbe, nem okoz bajt, más részük bőrfelületre, vagy nyálkahártyára jutva,

esetleg belélegezve az arra érzékenyeknél kellemetlen tüneteket, vagy egészség

károsodást okozhat. Óvatosan kell bánni a tüskés és tövises növényekkel is. Allergiát,

mérgezést okozhatnak még a virágkötészetben használt vegyi anyagok is.

31

Sok növény szárában, levelében, termésében méreg anyag van, amely gyomorba

kerülve súlyos, akár halálos mérgezést is előidézhet. Ilyen növényeket lehetőség

szerint kisgyermekek környezetében nem szabad tartani.

Buxus sempervirens – levele alkaloidtartalmú

Digitalis pupurea –magja olyan anyagot tartalmaz, amely a szívre hat

Euonymus earopaeus – termése mérgező hatású

Nerium oleander – minden része mérgező

Taxus baccata – a magköpeny kivételével minden része mérgező

Egyes növények szárát, levelét, termését szőrzet borítja, amely leválva allergiát,

bőrkiütést okozhat az arra érzékenyeknél.

Platanus acerfolia – a hajtáson levő szőrök okozhatnak bőrkiütést és nyálkahártya

gyulladást

Primula obconica – levelén levő szőrök okoznak bőrkiütést vagy gyulladást

A levegőbe jutó virágpor, az arra érzékenyeknél allergiás tüneteket idéz elő.

Bármely növény virágpora veszélyes lehet, de a virágkötészetben alkalmazottak

közül a pázsitfűfélék és a liliom virágpora a leggyakoribb.

A növények tejnedv és sejtnedve is bőrre, vagy szájba kerülve kiütést, allergiás

tüneteket okozhat. Legtöbbször a visszametszésnél, vagy dugványvágásnál

figyelmetlenégből következhet be az ilyen fertőzés.

Codiaeum variegatum – tejnedve

Dieffenbachia maculata – sejtnedve

Euphorbia pulcherrima – tejnedve

Nerium oleander – tejnedve

Zantedschia aethiopica - sejtnedve

A kertészeti munkák során tövises, tüskés és szúrós levelű növények bőrsérülést,

gyulladást okozhatnak.

Ilex aquifolium – szúrós levele

Pyracantha hybrida – tövisei

Ruscus aculeatus – levélszerű szár csúcsa

Rosa – tüskéi

Kaktuszok – tüskéi, szőrei

Picea pungens „Koster” – szúrós levelei

A virágüzletekben használatos vegyi anyagok (festékek, lakkok, növényvédő szerek,

tápoldatok) az arra érzékenyeknél allergiás tüneteket okozhatnak. A munkavédelmi

előírások betartásával és körültekintő munkavégzéssel a legtöbb esetben a növényi

mérgezések és az allergiával járó kellemetlenségek kivédhetők.

B22

Védett növények előfordulás a virágkötészetben

Magyarország területén sok olyan növényfaj van, amely kis területen, vagy alacsony

egyedszámban fordul elő ezért védelmük indokolt. Különösen azok veszélyeztetettek,

amelyeknek szép levelük, vagy viráguk van, ezeket szívesen kiszedik, letépik. A

szépségük és érdekességük miatt néhány a virágkereskedelmi forgalomba is

bekerülhet. Megmentésük érdekében az illetékes szakhatóságok kellő intézkedéseket

tettek.

32

A vadon termő növények egyes ritka fajait a természetvédelem különböző szintű

védelem alá helyezte. Vannak olyan növények, amelyek az ország egész területén

mindenütt védettek, függetlenül attól, hogy előfordulási helyük természetvédelem

alatt áll, vagy sem. A védett területeken minden növény védett, semmit sem szabad

begyűjteni. Itt nemcsak a növényt, hanem az élőhelyét is védik. Vannak olyan

növények, amelyek egyedi védelem alatt állnak. Ebben az esetben csak a védelem

alatt álló egyedről nem szabad részeket levágni és begyűjteni. Az 1997. jan. 1-től

hatályos természetvédelmi törvény szerint a védett növénynek semmilyen részét sem

szabad levágni, begyűjteni, ezeket szaporítani, árusítani, megvásárolni is tilos. Ez alól

felmentést a területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatósága adhat. A tilalom nem

vonatkozik a védett növények fajtáira, azok szabadon forgalmazhatók.

A virágkötészetben előforduló védett növények:

Amygdalus nana – törpe mandula

Ruscus aculeatus – szúrós csodabogyó

Taxus baccata – tiszafa

Adonis vernalis – tavaszi hérics

Crocus sp. – sáfrány

Cyclamen purpurascens – erdei ciklámen

Doronicu hungaricum – magyar zergevirág

Echinops ruthenicus – kék szamárkenyér

Eranthis hiemalis – téltemető

Fritillaria meleagris – kockásliliom

Helleborus sp. – hunyor

Iris sp. – nőszirom

Leucojum aestivum – nyári tőzike

Leucojum vernum – tavaszitőzike

Lilium bulbiferum – tűzliliom

Paeonia officinalis ssp. banatica – mecseki bazsarózsa

Pulsatilla sp. – kökörcsin

Trollius europaeus – zergeboglár

Szabadföldi orchidák