A DIÉTAA MAGYAR RENDEKÉS AZ ORSZÁGGYÛLÉS1708–1792

SzijártóM. István

A DIÉTAA MAGYAR RENDEKÉS AZ ORSZÁGGYÛLÉS1708–1792

Balaton Akadémia Kiadó | Keszthely, 2010

SzijártóM. István

A borítón a pozsonyi országház képe látható

Második, javított kiadás

© Szijártó M. István, 2010

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás,sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolása kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.

TARTALOM

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 15

BEVEZETÉS: AZ ORSZÁGGYÛLÉSA 18. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 17

A probléma 17A történeti irodalom és a források 24

1. A RENDI DUALIZMUS ÉS A DIÉTA 291.a A RENDI DUALIZMUS SZOKÁSJOGI RENDSZERE 29

A rendiség 29Diéta és decretum 30Király kontra rendek 32A szokás hatalma 40

1.b A DIÉTA 43A négy rend 43A felsõtábla összetétele 46Az alsótábla összetétele 50A diéta meghirdetése és a meghívólevelek 52A királyi biztosok 55

1.c A TRACTATUS DIAETALIS 58A diéta megnyitása és a királyi elõterjesztések 58A sérelmek 65A két tábla megegyezése: az üzenetváltás 71A mixta sessio 77A felirat és a leirat 82A bizottságok 86A törvénycikkek megszövegezése és egyeztetése a kancelláriával 92A diéta berekesztése 97

2. A DIÉTA MINDENNAPJAI 1012.a A DIÉTAI ÜLÉSREND 101

Precedenciaviták az országgyûlésen 101A felsõtábla ülésrendje 105Elnöklés a felsõtáblán 108Ülésrend az alsótáblán 112

2.b AZ ÜLÉS RENDJE ÉS RENDETLENSÉGE 118A hallgatóság és az országgyûlési ifjúság 118Diktatúra 124Rendbontás az üléseken 126A diétai tárgyalás nyelve 132

2.c AZ ÜLÉSEK HELYE ÉS IDEJE 136A diéták helyszíne 136Az országgyûlések gyakorisága 141Az országgyûlések idõtartama és intenzitása 143A diéták munkanapjai 146Megjelenés a diéta ülésein 148

3. RENDEK ÉS URALKODÓ, ELLENZÉKÉS KORMÁNYPÁRT 150

3.a A KORMÁNYPÁRT A DIÉTÁKON 150A személynök 151A királyi tábla 158A klérus és a városok 166Négy szabad királyi város ügye az 1751. évi diétán 169

3.b AZ ELLENZÉK 173A vármegyei követek mint az ellenzék fõ ereje 173A vármegyei követek és a misera plebs contribuens 176A protestáns tiszai megyék mint az ellenzék magja 181

3.c A KORMÁNYZAT TÖREKVÉSEI ÉS ESZKÖZEI 184A diéta elõkészítése 184Az indigenák 186Csábítás és büntetés 189

3.d A HITLEVÉL ÉS A KORONÁZÁSI ESKÜ 196A hitlevél 197Hitlevelek I. Józseftõl I. Ferencig 201A koronázási eskü 209

3.e AZ ADÓMEGAJÁNLÁSOK 210Az adókivetés mint országgyûlési jog 210Adómegajánlás a concursusokon a 17. század végén

és a 18. század elején 212Az állandó hadsereg „felállítása” 218Adómegajánlás az 1715. évi 8. törvénycikk alapján 219A végleges 18. századi adómegajánlási rend kialakulása 221Az 1722. évi reform értékelése 223A helytartótanácsi adóemelés és az 1728–29. évi diéta 225Az 1734. évi concursus 235Az 1735. évi concursus 235Az 1736. évi concursus 237Az 1737. évi concursus 238A „kései” concursusok 241Az 1741. évi diéta 242A birodalom pénzügyei és a nemesi adózás 243Az 1751. évi adómegajánlás 246Az adó ügye az 1764–65. évi országgyûlésen 2481765-tõl 1792-ig 255Tehervállalások a diétai adómegajánlás mellett 257Az adózás egyéb formái a 18. században 259Rendek és pénzügyek 262Kitekintés 264

3.f A VALLÁSI KÉRDÉS A 18. SZÁZADI ORSZÁGGYÛLÉSEKEN 268A vallási kérdés a század elején 269A vallási ellentétek háttérbe szorulása 277

4. A RENDI TÁBOR ÁTRENDEZÕDÉSE 2814.a HATÁROZATHOZATALOK A DIÉTÁN 281

Szavazás a felsõtáblán 282Szavazás testületenként 282Szavazás fejenként 286Nádorválasztások a 18. században 297Határozathozatal a közakarat alapján 300

Szavazás véleménynyilvánítással 305Non numerantur sed ponderantur és a pars sanior 310A káptalani és a városi szavazatok 313A távollévõk követeinek szavazati joga 316A határozathozatalok komplexitása és fejlõdése 318

4.b A KÉT TÁBLA VISZONYA 320A kezdeményezési jog 320A 18. század eleji állapot 321A század közepi átmenet 323A századvég 328

4.c A KERÜLETI ÜLÉSEK 331Az ország kerületei és a kerületek ülései 331Kerületi ülések a 18. század elsõ évtizedeiben 333A kerületi ülések átalakulása a 18. század közepén 339A kerületi ülések az 1790–91. évi diétán és 1792-ben 342

5. A VÁRMEGYE ÉS EURÓPAKITEKINTÉS ÉS KONKLÚZIÓ 349

5.a A 18. SZÁZADI MAGYAR RENDISÉG KORSZAKAI 350A reformok és a vallási kérdés 350Kiváltságvédelem és adóemelés 3531790–92 357

5.b A VÁRMEGYE ÖNÁLLÓSÁGA 359A nemesség és a helyi hatalom 359A vármegye 361II. József és a magyar vármegyék 364A vármegyei önállóság a 18. században 366

5.c A BENE POSSESSIONATI ÖNÁLLÓSÁGA 368A vármegye urai 368A tiszttartók felemelkedése 372Somogy és Magyarország 373A familiaritás szálainak felbomlása 374A bene possessionati vezetõ szerepe 377

5.d A VÁRMEGYE ÉS AZ ORSZÁGOS POLITIKA 380A követ kiküldése 380A követutasítás szigorúsága 382A megyék országos szintû követelései 384Somogy megye követutasításai 388

5.e KÖZÉP-EURÓPAI RENDISÉG – MAGYAR RENDISÉG

EURÓPAI NEMESSÉG – MAGYAR NEMESSÉG 391A kora újkori rendiség kérdései 392A nemesség a kora újkori Európában 394

5.f KONKLÚZIÓ 401

6. THE DIET. THE ESTATES AND PARLIAMENTOF HUNGARY, 1708–92 SUMMARY 406

7. FÜGGELÉK 4081. Az elsõ rend 4082. Karok és rendek 4113. A diéta kéttáblás szerkezetének kialakulása: a felsõtábla

elkülönülése és a képviselet az alsótáblán 4134. A felirat és a leirat elnevezései 4145. A pannonhalmi fõapát részvétele a diétán 4166. A zágrábi nagyprépost országgyûlési részvétele 4177. A premontrei helynök diétai megjelenése 4188. A pálos generális a 18. századi diétákon 4199. Egyéb egyháziak megjelenése a diétán a 18. században 421

10. Az ország bárói és a koronaõrök 42411. Fõispánok a diétákon 42612. Köznemes királyi tanácsosok 42713. Köznemesek az ország bárói és a fõispánok közt 42814. A társországok diétai képviselete 42915. A horvát ítélõmester és az albán (vice-banus) a diétán 43116. Az altárnokmester és a királyi jogügyigazgató

esetleges diétai részvétele 43217. A túrmezei gróf a diétán 43318. Szlavónia országgyûlési képviselete 43419. A klérus az alsótáblán 43620. Arisztokraták mint vármegyei követek 43921. A vármegyei követek száma 439

22. A diétán képviselt vármegyék száma 44023. A Partium képviselete a diétán 44124. A távollévõk követei a diétán 44225. A városi követek 44526. A vármegyei követek napidíja 44627. A királyi biztosok 44928. Az állandó hadsereg 45029. A hadsereg ellátása a 18. században 45330. Az adó elnevezése 45631. Az adó behajtása 45732. Toborzás és sorozás: a katonaság kiállítása

és a hadsereg-kiegészítés a 18. században 46133. A nemesi felkelés meghirdetése 46634. A nemesi felkelés kiállítása 46935. Inszurrekció és telekkatonaság 47536. A koronaõr-választás 47837. Határozathozatalok a vármegyei közgyûléseken 47838. Magyarország kerületi beosztása a 18. század elején 47939. Egy vagy két rendet alkotott-e a magyar nemesség? 48340. Szakirodalmi álláspontok a 18. századi kerületi

ülésekkel kapcsolatban 484

8. JEGYZETEK 487

9. IDÉZETT FORRÁSOK ÉS IRODALOM 5339.a Levéltári források 5339.b Kiadott források 5429.c Feldolgozások 545

10. ÁBRÁK 5691. A felsõtábla ülésrendje 1751-ben 5692. A felsõtábla ülésrendje 1764–65-ben 5703. Az alsótábla ülésrendje 1712-ben 5704. Az alsótábla ülésrendje 1741-ben 5715. Az alsótábla ülésrendje 1751-ben 5726. Az alsótábla ülésrendje 1764–65-ben 5737. A fõrendek aránya néhány bizottságban 5738. A vármegyei követek aránya a 18. század egyes bizottságaiban 5749. A királyi tábla tagjainak aránya néhány bizottságban 574

11. TÁBLÁZATOK 5751. Néhány 18. századi diéta egyes vegyes bizottságainak összetétele 5752. Az egyes diétákra meghívottak, illetve az ott megjelentek

megoszlása különbözõ források szerint 5763. Egyes 18. századi diétai ülések kezdete, vége, illetve hossza 5784. Az 1792. évi diéta üléseinek rendje 5925. Adómegajánlás és adóemelés a concursusokon

és az országgyûléseken (1708–1722) 5946. Adómegajánlás az országgyûléseken és a concursusokon

(1729–1765) 695Jegyzetek a táblázatokhoz 595

NÉVMUTATÓ 603

TÉRKÉPEK1. A vármegyék állásfoglalása 1728. július 24-én

az adóemelés kérdésében 6112. A reformokat ellenzõ és támogató megyék 1834-ben 6123. Az 1728-ban és 1834-ben egyezõen ellenzéki,

illetve kormánypárti vármegyék 6134. Magyarország kerületi beosztásának változásai 614

Benda Kálmán emlékének

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ahogyan minden könyvrõl, úgy errõl is el lehet mondani, hogy nem készülhetettvolna el mások segítsége nélkül. Itt szeretnék néhányuknak köszönetet mondani.Elsõként Benda Kálmánnak, aki nyolc évig tanított, témavezetõm volt, s aki aSomogy megyei Levéltár 18. századi országgyûlési vonatkozású anyagának feltárá-sával is megbízott, ezzel elindítva e kutatási vonalon. Hasonló témával ma Magyar-országon kevéssé foglalkoznak, ezért engem olvasmányaim mellett leginkább aLondonban dolgozó Péter László közelítésmódja inspirált. A munka elsõ változa-tában kandidátusi disszertációként készült el 1997-ben, és továbbfejlesztésébenhasznosíthattam Bácskai Vera, Péter Katalin, R. Várkonyi Ágnes, Robert Evans,Hudi József, Kontler László, Péter László és Tóth István György tanácsait, észre-vételeit. Opponenseimnek is hálával tartozom: Heckenast Gusztáv alapos bírálataután a szöveget átjavítva az a kellemes (bár sajnos múló) érzés tölthetett el, hogynem maradt benne egy szarvashiba sem, Poór Jánosnak pedig az inszurrekcióról ésa subsidiumról azóta is tartó stimuláló eszmecseréinket köszönhetem. A könyv for-rásbázisának legnagyobb része az az anyag, melyet 1997 és 2000 között az Ország-gyûlési Könyvtárban dolgoztam fel. Köszönettel tartozom a Deák terem munka-társainak, különösen Séra Erzsébetnek és Villám Juditnak. A végleges szöveg ki-munkálásában Benda Gyula volt nagy segítségemre. Nagyon hálás vagyok FenyvesKatalinnak és Sebes Katalinnak alapos szerkesztõi munkájáért.

Jelen témán több mint egy évtizedig dolgoztam, s ezt ösztöndíjak és egyébanyagi támogatás nélkül nem tudtam volna megtenni. A Tudományos MinõsítõBizottság aspirantúrája (1990–1994) után a Research Support Scheme 993/94 számúegyéni kutatási ösztöndíja (1995–1997) segítségével készítettem el a disszertációt,majd Németországban az Eichstätti Katolikus Egyetem és a Deutscher Akade-mischer Austauschdienst ösztöndíjával (1998) tájékozódhattam a kérdés nemzetköziirodalmában. A könyv végleges változatához szükséges további levéltári kutatást aMagyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja (1998–2000)tette lehetõvé, és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (F025158 szá-mú pályázat) személyi számítógéppel segítette. Bécsben az Osztrák–Magyar AkcióAlapítvány támogatásával próbáltam néhány részletnek utánanézni a Haus-, Hof-und Staatsarchiv anyagában (2001). A könyv megírásával eltöltött négy év során rö-

Köszönetnyilvánítás 15

videbb ideig a Mellon Alapítvány támogatását élvezhettem (2001), majd az Oktatá-si Minisztérium Békésy György posztdoktori ösztöndíjában részesültem (2001–2004), végül a Habsburg Történeti Intézet ösztöndíjasa voltam (2004–2005). Akönyv elsõ kiadásának megjelentetését a Magyar Országgyûlés anyagi támogatásatette lehetõvé, valamint a Fondation Maison des Sciences de l’Homme (Paris), aCouncil of American Overseas Research Institutes (Washington, D. C.) és az AndrewW. Mellon Foundation (New York) segítette.

A második kiadásban az elsõben fellelt hibák kijavításán túl csak néhány kisebbkiegészítésre került sor.

Szijártó M. István

BEVEZETÉSAZ ORSZÁGGYÛLÉSA 18. SZÁZADIMAGYARORSZÁGON

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar politikai élet jellegét máig befolyásolja a koraújkor rendi politizálása: a közjogi ellenzékiség hagyománya, a táblabíró világ helyipolitikája. Másfelõl az sem közömbös, hogy intézményi folytonosság áll fenn a ren-di és a népképviseleti országgyûlés közt.1 Mégis meglepõen keveset tudunk a re-formkort megelõzõ korszakok politikai életérõl. Jelen munka arra tesz kísérletet,hogy az országgyûlés intézménytörténetén keresztül elsõként adjon átfogó képet a18. század rendi politikájáról, különös tekintettel arra a folyamatosan növekvõ sze-repre, amelyet a jómódú köznemesség játszott benne. Tárgya tehát nem a 18. szá-zadi politika eseménytörténete: középpontjában egy intézmény, a diéta áll. Ennekelemzése révén kísérlem meg egységes értelmezési keretben ábrázolni általában arendek, elsõsorban is a bene possessionatus nemesség politikai szerepét.

A probléma

Elõször a diéta – mint az uralkodó és a rendek országgyûlési alkujának fóruma –kerül górcsõ alá. Az országgyûlést 1708-tól 1792-ig vizsgálom. Az 1708. esztendõt,az évszázad elsõ országgyûlésének kezdetét megelõzõ periódusra csak kivételkép-pen térek ki, amennyiben az feltétlenül szükségesnek tûnik ahhoz, hogy jobbanmegértsük a 18. század derekának folyamatait. Az 1792. évi országgyûlés lezáródá-sa utáni, általam egyáltalán nem kutatott idõszakra pedig csak elvétve fogok utalni.A következõ, 1796. évi országgyûlés már egyértelmûen egy másik korszak része. Adiéta intézményét mint a rendiség politikai erejének legjobb kifejezõjét vizsgálom,hogy megállapíthassam, miként részesedtek Magyarország rendjei a politikai hata-lomból. Különös hangsúlyt igyekszem helyezni a diéta határozathozatali rendjé-nek és adómegajánlási jogosítványának fejlõdéstörténetére. A rendi politika szo-kásjogi, s így igen rugalmas rendszerében* ezen változások révén pontosan nyo-

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 17

* Talán erre utal Otto Hintze és Otto Brunner is, amikor a rendi alkotmányok instabil voltáról ír(Lásd: Péter L.: Verfassungsentwicklung 257.). A lengyel országgyûlési gyakorlatot is azért tartottákigen rugalmasnak, mert szintén szokásjogi alapú volt (Müller: Polen 102.).

mon követhetõ, miként változik a hatalom megoszlása az uralkodó és a magyarrendek, illetve a rendiség táborán belül annak egyes tényezõi között.

Azt láthatjuk, hogy az országgyûlés 18. századi fejlõdése során egyre nagyobblesz az alsótábla, s azon belül is a vármegyei követek politikai ereje. Jelentõségük-nek (azaz végsõ soron a jómódú birtokos köznemesség súlyának) növekedése, mintközismert, a reformkorban vezetett politikai hegemóniához. Figyelemre érdemes,hogy ez a folyamat a 18. század derekától a reformkorig, ha nem is töretlen, de nyil-vánvalóan folytonos volt. Mindez Mályusz Elemér elképzeléseivel vág össze, akiSzekfû Gyulával vitatkozva az elõzményeihez igyekezett kötni a reformkort,2 illet-ve megerõsíti H. Balázs Éva véleményét, aki szintén a reformkort a 18. század utol-só évtizedeivel összekötõ szálakat hangsúlyozta,3 tehát abba a historiográfiai tradí-cióba illeszkedik, amely Concha Gyõzõ 1885-ben megjelent könyvétõl ered.4

Az elemzésbõl nyilvánvalóvá válik, hogy a 18. századi magyar rendiség ereje avármegyékben rejlett, a kitekintés pedig Somogy megye példája alapján a vármegyeszintjén vázolja fel az országosan már bemutatott változás folyamatát. Az intéz-ménytörténeti vizsgálat hátterében egy társadalomtörténeti fejlõdésmenet körvo-nalai bontakoznak ki: Somogy példája azt mutatja, hogy a diétán belüli erõvi-szonyok átrendezõdése mögött a bene possessionati vármegyei hatalomátvétele, vég-sõ soron a jómódú birtokos köznemesség társadalmi önállósodása áll – egy elitfelemelkedése.

Ennek megfelelõen a könyv elsõ része a rendi politika elemeinek ismertetése ál-tal mintegy a játék szereplõit és a színpadot mutatja be. A második részben igen sokapró részlet felrajzolása révén remélhetõleg jobban kirajzolódik a diéta maga. Aharmadik részben a modell mintegy mûködésbe lép: a hangsúlyos itt a rendiség ésaz uralkodó konfliktusa. Epizódok sorozatán keresztül ismerhetjük meg közelebb-rõl az egyes szereplõket, miáltal mozgásában láthatjuk a 18. századi politika gépe-zetét: a kormányhû és az ellenzéki tényezõk erõviszonyait, a kormányzat és azellenzék diétai összecsapását. Ennek a konfliktusnak a legfontosabb tárgyai a 18.században a hitlevél és a koronázási eskü, valamint a részletesebben tárgyalt adó-megajánlások. Bemutatásuk révén azt láthatjuk, miként változott a rendiség egé-szének politikai súlya a 18. században. Színre lép a dolgozat „fõhõse”, a jómódúbirtokos köznemesség, mert a vármegyei követek elõretörése már a század dereká-nak adómegajánlásai kapcsán megnyilvánul. A negyedik rész azt taglalja, milyenfejlõdésen ment át ez a modell a század elejétõl a végéig. Elemeire bontva megis-merkedhetünk a rendi tábor strukturáltságával. A diéta egyes belsõ viszonyainakvagy intézményeinek hosszú távú fejlõdését tekintve ismét csak a vármegyei köve-tek fontosságának növekedését tapasztalhatjuk. Elõször a határozathozatalokelemzésekor merül fel, hogy a vármegyei követek a század utolsó harmadára a dié-tai vitákat eldöntõ erõvé léptek elõ. Az alsótábla és a felsõtábla viszonyát vizsgálva a18. század folyamán mindvégig figyelemmel kísérhetjük az alsótábla viszonylagossúlyának növekedését, végül, áttekintve a kerületi ülések fejlõdését, ebben az intéz-ményben találhatjuk meg annak a folyamatnak a legjobb megjelenítõjét, amely a

18 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

vármegyei követek diétai hegemóniájához vezetett. Végül a Kitekintés egyrészt a jó-módú birtokos köznemesség önállósulásának folyamatát vázolja fel – és azt, hogyennek egyenes következményeként miként nõttek meg az országos politika befo-lyásolására irányuló ambíciói –, másrészt a magyar rendiséget helyezi el az európairendi fejlõdés változatai közt. A könyv végén található Függelék rövid magyarázat-tal szolgál bizonyos fogalmakról, illetve egyes részproblémák kifejtését adja, me-lyek a diéta 18. századi történetéhez kapcsolódnak. Ezek csatolását a fõszöveghezazért tartottam szükségesnek, mivel más munkákból nem, vagy a legjobb esetben isalig ismerhetõk meg, ezért tisztázásuk talán nem érdektelen.*

A könyvben párhuzamok és példák formájában mindvégig jelen vannak a koraújkori európai, különösen közép-európai rendiség történetének egyes elemei: uta-lások a Német-római Birodalom, a Habsburg Birodalom örökös tartományai vagyLengyelország rendi intézményeire. Ezek nemcsak a történész mérõeszközei (hi-szen ebben a diszciplínában az összehasonlítás a mérés egyetlen lehetõsége), hanemnéha a kortársak referenciapontjai is: több helyütt bizonyítható, hogy a magyar ren-dek közép-európai kortárs intézmények meghonosítására tettek kísérletet.**

A magyar rendi gyûlés alább vázolni kívánt történetének egyetemes történeti je-lentõségére többek közt Ereky István mutatott rá. Míg a kontinens többi államá-ban*** a rendi országgyûléssel szemben a fejedelmi abszolutizmus gyõzött, Ma-gyarországon az ország rendjei a törvényalkotás részesei maradtak, országgyûlésükés vármegyei önkormányzatuk fennmaradt, sõt még a 19. század elsõ felét is megér-te.+ Klaus Zernack Magyarországot éppúgy nemesi köztársaságként említi, mintLengyelországot.++ Hangsúlyozza, hogy nemcsak az abszolutizmus fentrõl végre-

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 19

* Itt jegyzem meg, hogy a kötet végén a bibliográfia nem minden feldolgozott munkát sorol fel, hanemcsak azokat, amelyekre a könyv hivatkozik, vagy a szöveg valamelyik korábbi változata hivatkozott.** Annak ellenére, hogy a kiváló német történész, Volker Press úgy vélte, az 1663 után folyamatosanülésezõ Reichstagnak kevés köze van a magyar diétához (Press: The System of Estates 16.).*** Anglia kapcsán jegyzem meg, hogy a liberális történelemszemlélettel a harcot felvevõ revizionistapolitikatörténet a korábbiakhoz képest erõsen kétségbe vonja a parlamentnek (s különösen az alsó-háznak) korábban tulajdonított nagy és (kiváltképp a király rovására) növekvõ szerepet – s nemcsak a16. és – a magyar 18. századdal az angol 18.-nál jobban összehasonlítható – 17. századról szólva(Lehmberg: The Role of Parliament 75–76., Clark Revolution and Rebellion 83., 87.), de magáról a18. századról is (Clark Revolution and Rebellion 76., 78.).+ Ereky gondolatmenetét a 19. századra hegyezi ki: „A magyar rendiség páratlan ellenállóképessége amagyar királyságot szinte egyedülálló példájává tette annak, hogy egy rendi állam a XIX. század elsõfelében reá váró feladatokat a törvényhozás és a végrehajtás terén milyen alapelvek szerint, hogyan ésmiképpen oldja meg, s hogy végre is kiküszöbölvén a rendi ellentéteket, miképpen alakul át parla-mentáris kormányú modern állammá.” (Ereky: Jogtörténelmi I. 356–357.) Hasonlóképp érvel SzekfûGyula is. Szerinte Magyarországon „a rendi dualizmus különleges formákban merevedik meg, ami-nõket nyugaton alig találhatunk többé”, hisz másutt a rendi dualizmust abszolutizmus követi patriar-chális, majd mindinkább felvilágosodott formában (Szekfû: Magyar történet [1935] 318.).++ Érdekes álláspont Derek Bealesé, aki egyenesen a köztársaságok sorába helyezi a 18. század dere-kának Magyarországát – miként Velencét vagy Belgiumot –, mégpedig a köztársaságoknak az ameri-kai forradalom elõtti típusába, melyek alkotmánya „szinte lehetetlenné teszi a pozitív irányú változá-sokat” (Beales: Enlightened Despot 6.).

hajtott modernizációja vezetett a modernitáshoz, hanem a nemesi jellegû országokpremodern rendi alkotmányosságától is vitt út a modern nemzethez, és erre Angliamellett Kelet-Közép-Európa nemzetei nyújtják a legjobb példát. Az ebben rejlõ li-berális demokráciapotenciál az õ hozzájárulásuk Európa politikai kultúrájához.5

Werner Conze Csehország és Lengyelország csillagának 17–18. századi lehanyat-lásával szembeállítva kiemeli a magyar nemesi nemzet sikerét külön államjoga éskétkamarás országgyûlése megvédésében, sõt inkább ezek visszavívásában a törökuralmat követõen – ami a 19. század elejére egész Európában páratlan helyzetetbiztosított számára.6 Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a 18. század második feléttekintve a kelet-európai térség nemcsak általában kínálja a legjobb lehetõségeket arendiség kutatására (Zernack egyenesen kelet-közép-európai „szabadságkultúrá-ról” beszél),7 hanem kifejezetten Magyarország erre a legjobb terep. Szekfû Gyulaszerint „meglepetéssel kell látnunk, hogy a kontinentális abszolutizmus egyedül ekis magyar rendiség elõtt hajolt meg, alázkodott meg arra, hogy saját elvei végrehaj-tásáról lemondva, vele kompromisszumot kössön”.8 Az értékelés elõjeleit megfor-dítva mind a kortárs nyugati megfigyelõk, mind a kutatás fõ vonala egyetértenekabban, hogy – miként például a porosz követ megfogalmazta – a 18. században amegkésett szekularizáció mellett a rendi struktúrák ereje volt a magyar társadalomés politika valódi modernizációjának fékje.9 Ebben a kérdésben a magam vélemé-nyét az ötödik részben szeretném kifejteni. Dióhéjban összegezve magam úgy vé-lem, hogy a kora újkorban a magyar rendiség fejlõdése nagyjából követte a nyu-gat-európai rendiség tendenciáit, és még jobban illeszkedett a Közép-Európa általmutatott rendi fejlõdéshez. Ugyanakkor ezen belül is sajátos vonásokat mutatottfel, különösen azt tekintve, hogy a magyar rendiség a 18. század elsõ felében és an-nak derekán nagyon szilárd hatalmi pozíciókkal rendelkezett.

Benda Kálmán a magyar történeti fejlõdésnek ezen sajátos vonására a következõmagyarázatot adja: „Az országgyûléseknek 1608-ban törvényben is rögzített intéz-ményszerû szervezete, amely mögött ott állt a megyék támogatása, közrejátszottabban, hogy az abszolutizmusra törekvõ Habsburg-kormányzat a XVI–XVII. szá-zad folyamán nem tudott Magyarországon a rendi hatalom fölé kerekedni. Közre-játszott, hiszen a fõ ok az ország katonai helyzete, az állandó török veszély volt.[…] A fegyverben álló nemességtõl adót és katonát csak engedmények útján nyer-hetett, s ha az udvar és a nemesség közti ellentétek országgyûlési tárgyalások útjánnem rendezõdhettek, ha a kormány önkényes és erõszakos lépésekre szánta el ma-gát, a nemesség nem habozott fegyverrel is az uralkodó ellen fordulni.”10 Mindeznyilvánvalóan nem vonatkozik a 18. századra, legalábbis nem az 1711-et követõidõszakra. Hogy mi is állt ekkor a magyar rendiség ereje mögött, az – mint már em-lítettem – ennek a könyvnek az egyik fõ kérdése.*

20 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

* Szekfû Gyula értelmezésében a Rákóczi-szabadságharc tanulsága szorította békés útra a kormány-zat aspirációit. 1671-ben néhány ezred nyomásával keresztülvihették az alkotmány eltörlését. Új Rá-kóczi-felkelést, évtizedes pusztulást és a császári erõk lekötöttséget viszont nem kockáztathatták meg

Összhangban a rendiség kutatásának újabban hangsúlyossá vált megközelítésé-vel, e munka a korábbinál erõsebb fénybe állítja azokat a szálakat, amelyek a diétáta vármegyével, a politikatörténetet a társadalomtörténettel kötik össze.* Intéz-ménytörténeti vizsgálatának konklúziója társadalomtörténeti: a jómódú birtokosköznemesség felemelkedésének története. Szándékom szerint ezért is csak az elsõkötete lenne egy trilógiának, amely a 18. századi diéta problematikáját járná körül.Az elsõ, intézménytörténeti kötetet egy hagyományos kvantitatív társadalomtörté-neti vizsgálódás követné: a 18. századi diéták fõszereplõinek, az ellenzék és a kor-mánypárt hangadóinak mint csoportnak a prozopográfiai vizsgálata. Két szegmensvizsgálata kínálkozik különösen ígéretesnek, a királyi táblának az országgyûlés al-sótábláján kulcsszerepet játszó tagjaié és az ellenzék soraiból a felszólalások alap-ján kiválasztható vezéregyéniségeké: családi hátterük feltárása, az egyes családokösszefonódásainak felkutatása, az egyes személyek pályafutásának elemzése, le-származottaik karrierjének vázolása. A trilógia harmadik kötete végül újabb törté-neti megközelítést alkalmazva egy fókuszpontba, egyetlen országgyûlés egyetlennapjának történetére összpontosítva intenzív, de szerteágazó vizsgálat formájábankísérli majd meg a 18. századi rendi politika bemutatását. A majdani egész szem-pontjából az elsõ kötet leginkább a szükséges intézménytörténeti alapvetés szerepétjátssza, a második talán már érdekesebb, a harmadik remélhetõleg már olvasható islesz. Már e könyvnek is van ugyan egy határozott tétele (a jómódú birtokos közne-messég politikai súlyának megnövekedésérõl), de ennek kifejtése és bizonyítása anegyedik részig várat magára, ezt lényegében megelõzi az intézmény bemutatása.(Amit az olvasó akár át is ugorhat, magam azonban nem tudtam megkerülni.) Jól-lehet megpróbálok en passant hozzászólni egyes vitatott történeti kérdésekhez(mint a nemesség adómentessége, kurucok és labancok, a Rákóczi-szabadságharc

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 21

ismét. III. Károly és Mária Terézia ezért óvakodott visszatérni I. Lipót módszereihez (Szekfû: Magyartörténet [1935] 317–318.). Ember Gyõzõ 1941-ben a magyar rendiség nyitott voltában látta a titoknyitját: „Ha osztályait áthághatatlan gáttal zárja el a felfelé törekvõ homo novusok elõl, azok ezt a gá-tat feltarthatatlan lendületükkel már régen ledönthették volna. Azáltal azonban, hogy nyitott kapuk-kal várta és tárt karokkal ölelte keblére õket, azonnal megnyerte rokonszenvüket, és friss életerejüketa maga javára fordította.” (Ember: A barokk 145.) Igen hasonló ehhez Vajay Szabolcs gondolata, aki ahódoltságkori tömeges nemesítések „vérátömlesztésének” tulajdonítja a 18. századi magyar társada-lom életerejét, és szerinte ennek köszönhetõ, hogy a 19. században a liberalizmus hordozója maga aköznemesség lehetett (Vajay: Vázlat 5–6.).* Winfried Schulze szerint a politikai rendiség társadalmi alapjait kell kutatni, és a társadalom- és azalkotmánytörténet viszonyára igyekszik rákérdezni Wolfgang Neugebauer is (Neugebauer: Stand-schaft 14–16). Helmut Neuhaus a Reichstaggal foglalkozó kutatások tendenciáit összefoglalva aztírja, hogy a kora újkori Reichstag „formális rendszer és informális kapcsolatháló”, s hogy az intéz-ménytörténeti kutatások annak belátásához vezettek, hogy jobban figyelembe kell venni a magatartásinormák és a politikai eszmék hatását, valamint a változó cselekvési stratégiákat. Úgy véli, hogy a mo-dern alkotmánytörténet az intézménytörténetet a társadalomtörténettel kombinálja (Neuhaus: DasReich 66, 81.). A sejm története a lengyel történetírásban az elmúlt évtizedekben sokkal fontosabb he-lyet foglalt el, mint a diétáé a magyarban. Ott már az ötvenes és hatvanas években jelentkezõ újabbirányzatok is a társadalomtörténeti vitákhoz kapcsolódtak (Müller: Polen 100.).

kudarca vagy sikeres volta), illetve levonni bizonyos, a mának szóló tanulságokat amagyar politikai kultúrát (például a konszenzusos döntéshozatalt) illetõen, de csakmellékesen: az elsõ kötet döntõen intézménytörténeti jellegû, s a 18. századi ma-gyar diéta intézményfejlõdését értelmezõ tételt is ebbõl vezetem le.

Jelen elsõ kötetben a rendi dualizmus modelljét fogom alkalmazni a 18. századmagyarországi politikai életére: az uralkodó és a rendek közti hatalommegoszlástvizsgálom. A hagyományos megközelítés szellemében az ország rendjeinek hatal-muk megõrzésére, illetve növelésére tett erõfeszítéseit értékelhetném úgy, mint anemzeti függetlenség védelmét az idegen elnyomással szemben, mint az „alkotmá-nyos” szabadságjogok védelmezését az abszolutizmussal szemben, vagy éppenség-gel mint a gazdagok kiváltságvédelmét: a földesurak törekvését arra, hogy jobbá-gyaik kizsákmányolásában szabad kezüket megõrizzék, hogy magán- vagy osz-tályérdekeiket az egész országé (társadalomé) elé helyezzék. Az alább következõvizsgálatot azonban a fenti szempontok és értékítéletek nélkül szeretném elvégez-ni. Nem azért, mintha azok nem lennének jogosak, hanem éppen azért, mert sajátszempontjukból valamennyien kétségbevonhatatlanok. Ahelyett, hogy választanékközöttük, vagy megpróbálnám összeegyeztetni õket, inkább a politikai hatalomértfolytatott küzdelem primer aspektusaira fektetném a hangsúlyt, melyek a háttérbeszorultak, amikor elsõsorban a mögöttes okok kaptak figyelmet. A rendek és azuralkodó, illetve a rendiség egyes erõi közötti erõviszony-változásokat elõbb és elsõ-sorban a diéta intézménytörténetén, aztán és jelzésszerûen egy vármegye politikaiszociológiájának egyes töredékein át próbálom bemutatni. Eredményül pedig a 18.századi rendi politika modelljét szeretném felmutatni, amelynek tükrében remé-nyeim szerint a 18. század magyar politikatörténetének átfogó és bizonyos újdon-ságokat hozó képét pillanthatjuk meg. Noha a könyv megközelítése hangsúlyozot-tan intézménytörténeti, s a tervezett harmadik kötetben kerülhetne sor a mikrotör-ténelmi megközelítés alkalmazására, már most igyekeztem számos apró részletrévén közel hozni az olvasóhoz a 18. századi diéta világát, annak mindennapjait.Azt hiszem, enélkül reménykedni sem lehetne a megélt élet valóságának felelevení-tésében.

Mindemellett nyíltan el kell ismernem a munka bizonyos korlátait. A könyv a 18.századi politikának egyfajta értelmezését nyújthatja csupán. A rendek–uralkodópolarizáció bizonyos vonásokat kiemel a 18. század történetébõl, annak egyéb ha-sonlóan fontos – más értékrendek szerint persze akár fontosabb – jellemzõit ho-mályban hagyja, vagy egyenesen homályba borítja. Korunkban, melynek szellemierõtere nem egyetlen domináns erõ hatása alatt áll, egyszerre különbözõ nézõpon-tok érvényességét is elismerik. Remélem, hogy e tisztán a politikatörténetre össz-pontosító, ugyanakkor a mögöttes társadalmi mozgásokat feltárni vélõ közelítéslétjogosultságát mint a több elképzelhetõ egyenrangú megközelítés közül egyétazok is elismerik, akik egészen más szempontokkal fordulnak ehhez a korszakhoz.Igyekszem továbbá hangsúlyozni a bemutatott történet (azaz történelem) konstru-ált – és nem feltárt – jellegét. Ezért nem próbálom elfedni a szakirodalmi állítások

22 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

és a forrásokban talált elemi tények ellentmondásosságát, az általam képviselt állás-pont választott voltát, valamint az ellenérveket, ezáltal pedig saját verzióm támad-hatóságát.

Nyilvánvaló, hogy a kora újkorban nem zajlott szüntelen hatalmi harc rendek ésuralkodó közt. Helmut Georg Koenigsberger hasonlatát idézve, olyan ez, mint ageológiai törésvonal: sokáig nyugodtan lehet felette élni, de elõbb vagy utóbb meg-nõnek a feszültségek, s ezek új állapotot alakítanak ki, vagy elhúzódó kisebb föld-rengések sorozatán keresztül, vagy egy-két katasztrofális hatású rengés révén.* Míga rendi dualizmus modellje az állam és a nemesség, a király és a rendek konfrontá-ciójára helyezi a hangsúlyt, a 18. diéta fõszereplõinek prozopográfiáját adó terve-zett második kötetben sokkal nagyobb tér nyílik majd a köztük ugyanúgy meglévõés ugyanolyan joggal hangsúlyozandó kooperáció bemutatására. Kiegyensúlyozottképet csak mindkét (sõt valójában minél több) nézõpont érvényesítése adhat egy-más mellett – de feloldásuk valami bizonytalan keverékben véleményem szerint el-hibázott stratégia lenne. Úgy gondolom, hogy elég ezeket egymás mellé helyezni.

A diétára történõ összpontosítás továbbá erõsen leszûkíti a tárgyat.** Uralkodó ésrendiség konfliktusának vizsgálatára adekvát lehet ez a vizsgálódási keret, de egyország történetének bemutatásához semmi esetre sem. A diéta kompetenciáján kí-vül esett a végrehajtó hatalom teljes köre, melyet a század folyamán egyre több fel-világosult vonást felmutató kormányzat uralt. Ennek a szférának a jelentõsége a 18.században mindvégig nõtt. A könyv homlokterében a köznemesség képviselõinekországgyûlési szereplése áll, azaz a fõurak a háttérben maradnak. Egy olyan mun-ka, amely az õ politikai szereplésüket tárgyalná, feltehetõen más képet festeneugyanerrõl az idõszakról. Az országgyûlési források túlnyomó többsége az alsótáb-láról szól, és ezek ismeretében a felsõtábláról nem lehet alapos vizsgálatokat végez-ni. Jó volna, ha egyszer valaki megtalálná a szükséges forrásokat, és megírná a 18.századi felsõtábla és a fõrendek történetét – ez a könyv erre nem is tesz kísérletet.***

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 23

* Koenigsberger: Formen 20. Volker Press is annak a véleményének adott hangot, hogy a rendiséggelkapcsolatosan megélénkült kutatás a hagyományos dualista modellel szemben kétségeket ébresztett,és inkább a rendeknek a vizsgált tartomány egészét illetõen betöltött funkcióira irányult (Press: TheSystem of Estates 3.).** Már itt szeretném leszögezni, hogy nem térek ki sem a korban külön kormányzattal is rendelkezõErdély országgyûlésére, sem a horvát száborra. Ez utóbbiról futólag lásd a 14. függeléket!*** A korszak felsõtáblai tanácskozásaira csupán a következõ forrásokat ismerem: a Journal 1790-bõl,mely összesen kilenc ülésrõl négy füzetben tartalmazza a felsõtáblai tanácskozások naplóját, egészenjúlius 19-ig. Kolinovics Gábor naplója tartalmaz információkat az 1741. évi felsõtáblai tanácskozá-sokra nézve (pl. Kolinovics 536.). Õ a királyi tábla 12 esküdt jegyzõjének egyikeként vehetett részt afelsõtábla ülésein. (Salamon: Az 1741-ki 84. Salamon Ferenc ülnököt ír, ami tévedés, a királyi táblaülnökei, a négy királyi és két érseki ülnök az alsótáblán foglaltak helyet.) Kivételesen fõrendek is hagy-hattak maguk után kéziratos országgyûlési naplót, mint például gróf Illésházy János a korszak végé-nek és a századfordulónak a diétáiról (Illésházy I. és II.). Egy tízoldalas naplótöredéket találtam1708-ból, mely feltehetõleg fõrendtõl származik (700.499–I.), és Sayghó Benedek szentmártoni (pan-nonhalmi) fõapát naplójegyzetei az 1722–23. évi diéta második felérõl megjelentek a TörténelmiTárban (Sayghó).

A hosszabb távú megállapítások viszonyítási pontjául általában a 17–18. századfordulója szolgált, ami – az 1792. év végpontul választásához hasonlóan – torzításforrása lehet. A kívánatos természetesen az volna, ha a 17. századi országgyûlés és aköznemesség diétai szerepe teljesen fel lenne tárva, s e feldolgozás eredményeihezlehetne mérni a 18. századi fejleményeket – de sajnos távolról sincs így.

Végül az intézménytörténeti és politikai szociológiai analízis egy társadalomtör-téneti hipotézis felvetését eredményezi a bene possessionatus köznemesség felemel-kedésérõl, melynek bizonyítása azonban nem történhet meg e munka keretei kö-zött – ahhoz egészen más típusú vizsgálatot kell elvégezni.* E könyv tehát csupán a18. század magyar politikatörténetének egyik szegmensét mutatja be, azt is sajátosmegvilágításban.

A történeti irodalom és a források

A nemzetközi irodalom két fõ irányzata közül az egyik korai parlamenteknek te-kinti a rendi gyûléseket, és az intézményre összpontosítja a figyelmét, a másik,korporatista irány Emil Lousse nyomán a lehetõ legszélesebb értelemben foglalko-zik a rendiséggel, amelyet lényegében érdekvédelmi szervként fog fel.11 Általábanvéve is, de magyar szempontból különösen a német történészeknek a rendiséggelkapcsolatos munkái érdemelnek nagy figyelmet: Otto Hintze és Otto Brunnerklasszikussá vált nézetei, és az õ munkájukat folytató kollégák: Fritz Hartung,Gerhard Oestreich, majd az õ tanítványaik mûvei. A rendeket a hagyományos né-zet csupán különérdekeiket szem elõtt tartó, visszahúzó történelmi erõnek vélte.Az ezzel szemben álló revizionista véleményt, mely szerint a rendiség is lehetett apolitikai változás hordozója, elsõként Francis L. Carsten fogalmazta meg 1959-ben.Peter Herde szerint nem az a kérdés, hogy a rendek harca sikeres volt-e a territoriá-lis fejedelemmel szemben, hanem hogy ebben a küzdelemben létre tudták-e hoznia politikai élet új formáit és új intézményeit, elmozdultak-e az egyszerû védekezés-tõl a közremûködés felé az új alkotmányos formák kimunkálásakor, s így résztvettek-e a modern alkotmányos állam kialakításában.12 Egy 1988-ban rendezettlondoni és egy 1991-ben megtartott marburgi konferencia, illetve a hamarosannapvilágot látott konferenciakötetek jól jelzik az utóbbi idõben tovább élénkülõ

24 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

* Tulajdonképpen a szóhasználat alkalmazkodást jelent a magyar történetírás konvencióihoz: alapostársadalomtörténeti vizsgálatok sorával tehetõ csak világossá, konkrétan mely társadalmi csoport az,amelyet ahhoz illeszkedve bene possessionatiként emlegetek, kik lesznek azok, akik a 18. század dere-kára földbirtokuknál és vagyonuknál, illetve befolyásuknál és presztízsüknél fogva ellenõrzésük alávonták a vármegye közéletét, majd az országgyûlésen is fokozatosan meghatározó szerepre tettekszert. Az utalások a bene possessionatira ezért inkább jelentik egy késõbb konkretizálandó köznemesicsoport vagy csoportok kényelmes megnevezését, mint hivatkozást a történeti irodalomban régóta ala-posan ismert rétegre. Lehatárolására tett próbálkozásomat lásd: Szijártó M. István: Rokonok és mér-földek. A Somogy megyei köznemesség társadalmi kapcsolatainak térbelisége a 18. században. So-mogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 23 (1992).

nemzetközi érdeklõdést a kora újkori közép-európai rendiség iránt.12 Ha nagyonfontos is ezt az irodalmat figyelemmel kísérni, sõt ha akadnak is olyan külföldi tör-ténészek, akik az utóbbi évtizedekben végzett munkájukkal érdemben járultakhozzá a 18. századi magyar rendiség történetének feldolgozásához, éspedig nem-csak a magyar Péter László vagy Kecskeméti Károly, hanem olyanok is, akik meg-tanulták a magyar nyelvet: Joachim Bahlcke, Jean Béranger, Marie-ElisabethDucreux, Robert Evans vagy Horst Haselsteiner,* azt mégsem várhatjuk, hogy an-gol, német vagy francia történészek oldják meg a 18. századi magyar rendiség törté-netírásának fõ problémáit.

A 18. századi, különösen az 1790–91. évit megelõzõ diéták históriája nem tarto-zik a magyar történettudomány leginkább kutatott témái közé, az utóbbi száz év-ben alig foglalkoztak vele. A tízkötetes Magyarország története sorozat 1989-benmegjelent 4. kötete ezt az idõszakot tárgyalva, az országgyûlések történetének kap-csán alig lép túl a királyi törekvések és a megszületett törvények vizsgálatán.14 Bib-liográfiája a részletesebb eseménytörténetért 19. századi feldolgozásokhoz utasítjaaz olvasót: vagy Marczali Henriknek a millenáris történetben megjelent köteté-hez,15 vagy még inkább Horváth Mihály ennél is évtizedekkel korábban keletkezettmunkájához.16 Márpedig a nagy liberális történetíró idõben már tulajdonképpenközelebb van a 18. századhoz, mint hozzánk.

Ha a teljes 18. századi politikatörténetet tekintjük, akkor is megállapítható az1711 és 1765 közti idõszak relatív elhanyagoltsága – mind a Rákóczi-szabadság-harc idõszakával, mind a hagyományosan a felvilágosult abszolutizmus korszaká-nak nevezett negyedszázaddal vagy a század végének eseményekkel teli periódusá-val szemben. Specifikusan a magyar országgyûlés kora újkori történetét tekintve ismostoha az 1708 és 1765 közötti periódus. Sokat tudunk 19. századi, különösen re-formkori történetérõl, a 18. század végérõl is komoly munkák jelentek meg,17 és a16–17. század hagyományosan erõs politikatörténetében is helyén van az ország-gyûlések története – amit jól demonstrál a Magyar Országgyûlési Emlékek nagysza-bású sorozatának 12 kötete** –, a 18. század zömét azonban jórészt elkerülte a fi-

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 25

* Jellemzõnek tartom, hogy míg releváns bécsi levéltári csomókon a húszas–harmincas években többmagyar kutató hagyta aláírását, késõbb szinte csak egy-két német nevet olvashattam 2001 júniusában,utolsóként általában Joachim Bahlckéét. (Pl. Ungarische Akten, Allgemeine Akten, Fasc. 209, Fasc. 406.)** Monumenta. A Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád által kiadott sorozat kötetei csak 1606-ig terjed-nek. Itt jegyzem meg, hogy Okolicsányi Pál Historia diplomatica címû, 1710-ben kiadott könyvébennyomtatásban olvashatók az 1646–47., 1649., 1662., 1681. és 1687. évi országgyûlések naplóinak igenrészletes kivonatai, melyeket a protestáns vallás helyzetére tekintettel állított össze, de ennél széleseb-bek (fõleg 1646–47-re és 1662-re). Nemcsak iratmásolatokat találhatunk itt, hanem például a résztve-võk teljes listáját is (Historia diplomatica 3–8., 1646–47), IV. Ferdinánd koronázásának részletes rend-jét (ugyanott 61–64, 1647), a diétai események napról napra történõ – noha nem teljes körû! – bemu-tatását (ugyanott 129–142., 1662). (A Historia diplomatica itt hivatkozott valamennyi oldalának számaa számozás újraindulását követõen értendõ.) Vö. Kosáry: Bevezetés (1970) 219. Ugyanakkor ezeknem unikális források, hiszen például az Országgyûlési Könyvtár Gyurikovits-gyûjteményébenmindegyik említett diétáról található anyag.

gyelem. Azok a munkálatok, amelyek ezt a fenti forráskiadványt a száz év elõttinéljóval szélesebb merítéssel, 1607-tõl egészen 1790-ig kívánták folytatni (ekkortólugyanis már nyomtatásban is megjelent az országgyûlés naplója), Benda Kálmánés Péter Katalin hosszas anyaggyûjtõ munkája ellenére – úgy tûnik – abbamarad-tak. Benda Kálmán forráskiadási szabályzata mellett egy két elõadást tartalmazófüzet és nagy mennyiségû kéziratos anyag maradt utánuk.*

Mindenekelõtt Bónis György munkásságának köszönhetõen mégsem állítha-tom, hogy az 1708 és 1792 közti országgyûlések történetének fonalát MarczaliHenrik óta nem vette fel a magyar történettudomány.** Bónis egy 1969-ben, németnyelven megjelent tanulmányának tette tárgyává a 18. század elsõ felének diétáit, akorabeli magyar rendiség tükreként. Jelen dolgozatommal bizonyos értelemben azáltala megjelölt úton szeretnék további lépéseket tenni.

Általában véve a jogtörténészek érdeklõdésének köszönhet igen sokat a téma.Timon Ákostól vagy Eckhart Ferenctõl, de különösen Ereky Istvántól vagy KérészyZoltántól többet meg lehet tudni a 18. századi országgyûlésrõl, mint a 20. századitörténészektõl, de az õ munkáik is régebbiek, javarészt a 20. század elejérõl vagyelsõ évtizedeibõl származnak.*** Külön ki kell emelnem továbbá a korabeli jogtu-dósok közül Hajnóczy Józsefet, akinek Csizmadia Andor által kiadott közjogimunkái adják a legjobb iránytût a tájékozódáshoz a tárgyban. A jogtörténeti iroda-lomra támaszkodva viszont az a probléma, hogy a szerzõk többnyire általában arendi országgyûlésekrõl tesznek kijelentéseket, pedig azt csak 1608-tól tekintve isegy intézmény majdnem negyed évezredes fejlõdésérõl van szó – márpedig aztnem lehet sommás kijelentésekkel elintézni, fõleg pedig a reformkori szabályokat adiéta egész kora újkori történetére érvényesnek tekinteni.+

26 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

* Bizonyos értelemben jelen munka is ebbõl az anyaggyûjtésbõl veszi kezdetét: 1991-ben Benda Kál-mán megbízásából fogtam hozzá, hogy feltérképezzem a Somogy megyei Levéltár 18. századi ország-gyûlési vonatkozású anyagát.** A kérdésnek van némi nemzetközi irodalma a fent már említett szerzõk munkásságán túlmenõenis, különösen az utóbbi évekbõl. Viszont Inge Auerbach könyve – mely, jóllehet elsõsorban Csehor-szággal és Litvániával foglalkozik, sokban érinti Magyarországot is – csak a harmincéves háború elõttikorszakot tárgyalja (Auerbach: Stände), Wolfgang Kessler látszólag Magyarországot vizsgáló tanul-mánya valójában jórészt Horvátországgal és Erdéllyel foglalkozik (Kessler: Stände), és Peter Schi-mert friss tanulmánya sem mond semmi újat a téma hazai kutatójának (Schimert: Hungarian No-bility).*** Kérészy: Rendi országgyûléseink, Ereky: Jogtörténelmi. A Soltész István által az országgyûléstörténetérõl összeállított és rendszeresen felújított bibliográfia is igen nagy anyagot tartalmaz, és ko-moly segítséget nyújt a téma kutatójának (Soltész: Bibliográfia).+ Itt szeretném megjegyezni, hogy a kézirat lezárása után jelent meg Zachar József Habsburg-uralom,állandó hadsereg és magyarság, 1683–1792 (Budapest, 2004) és Czigány István Reform vagy kudarc? Kí-sérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg-birodalom haderejébe, 1600–1700 (Buda-pest, 2004) címû könyve. Ezek megállapításait a Függelék vonatkozó részeibe már nem tudtam be-építeni. Külön tanulmányban tettem kísérletet Jean Bérenger és Kecskeméti Károly összegzõ munká-jának (Parlement et vie parlementaire en Hongrie, 1608–1918. Paris, 2005., Országgyûlés és parlamentiélet Magyarországon, 1608–1918. Budapest, 2008.), Ákos Barcsay doktori értekezésének (Herrschafts-antritt im Ungarn des 18. Jahrhunderts. Studien zur Verhältnis zwischen Krongewalt und Ständetum im

A 18. századi országgyûlés kutatója komoly levéltári forrásanyagot találhat mun-kájához. Én elemzésem szempontjai szerint igyekeztem szóra bírni a Magyar Or-szágos Levéltárban a Regnicolaris Levéltár Archivum Regni szekciójában találhatótöbb folyóméternyi anyagot és a Kancelláriai Levéltár hasonló mennyiségû forrás-anyagát, és mintát vettem a kéziratos országgyûlési magánnaplóknak mind aKovachich Márton György-féle gyûjteményébõl, mind az Országos SzéchényiKönyvtár Kézirattárának gyûjteményébõl. Az Országgyûlési Könyvtárban találha-tó a kutatók által eddig szinte figyelembe sem vett Gyurikovits-gyûjtemény, amely-nek kötetei egy nagy könyvesszekrényt töltenek meg.* Részint eredetiben, részint19. századi másolatban találhatók itt országgyûlési naplók és akták.** Három évigdolgoztam feldolgozásukon, ez az anyag ennek a könyvnek a legfontosabb forrás-bázisa. Nem állíthatom persze, hogy a szóban forgó köteteket teljes egészükben fel-dolgoztam volna: csak saját specifikus kérdéseimet tettem fel vizsgálatuk alkalmá-val, így igen ígéretesek lehetnek a jövõ kutatói számára is.

Egyes narratív források kiadása már megtörtént, például az 1712. évi diétai ta-nácskozásokra nézve Lányi Pál diáriumáé, 1723-ból Sayghó Benedek naplójegyze-teié vagy az 1764–65-ös országgyûlésrõl Rosty Ferenc leveleié.18 Tekintve, hogyKolinovics Gábor naplóját Salamon Ferenc egy nagyobb lélegzetû tanulmányábanmár szinte „átültette” magyarra, az 1741. évi országgyûlésrõl írva jórészt az õ mun-kájára támaszkodtam.19 Szintén nagy segítségemre volt két alapos 19. századi dol-gozat: Horváth Mihály külön tanulmányban dolgozta fel az 1764–65. évi ország-gyûlés eseményeit,20 Marczali Henrik pedig kétkötetes munkát szentelt az 1790–91. évi diétának,21 melynek naplója, mint említettem, már megjelent.*** A levéltáriforrásanyag után ezen publikációk szolgáltatták a legfontosabb támpontokat mun-kámhoz. Nem törekedtem arra, hogy a források segítségével módszeresen ellen-õrizzem az irodalom állításait, hanem ezekre építettem. Jelen munka „építõkövei”közt mindazonáltal túlnyomó többségben maradtak a kéziratos naplók állításai.

Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon 27

Zeitalter des Absolutismus. St. Katharinen, 2002.), Poór János könyvének (Adók, katonák, országgyûlé-sek, 1796–1811/12. Budapest, 2003.), Joachim Bahlcke habilitációs értekezésének (Ungarischer Epis-kopat und österreichische Monarchie. Von einer Partnerschaft zur Konfrontation (1686–1790). Stuttgart,2005.) és Robert Evans tanulmánykötetének (Austria, Hungary, and the Habsburgs. Central Europe c.1683–1867. Oxford, 2006.) értékelésére: Szijártó M. István: A kora újkori magyar rendiség az újabbszakirodalomban I. AETAS 24 (2009) 3. szám 83–111. (A publikáció második része megjelenéselõtt áll.)* Heckenast Gusztávnak lehetek hálás, hogy 1997-ben felhívta rá figyelmemet.** Gyurikovits György, Pozsony vármegye táblabírája 1836-ban Pozsony város követe volt az ország-gyûlésen (700.510). Gyûjteményének forrásai a Kovachich-gyûjtemény, az Egyetemi Könyvtár, aNemzeti Múzeum könyvtára (a mai Országos Széchényi Könyvtár), gróf Illésházy István dubniczaikönyvtára, a pozsonyi evangélikus konvent könyvtára és a pozsonyi, soproni, eperjesi, kassai, nagy-szombati, valamint bártfai városi levéltár volt (700.497 8.).*** Naponként-való. Az 1681. évi soproni országgyûlés aktáitól (Acta Comitialia Soproniensia) elte-kintve ez az elsõ kiadott országgyûlési forrás. A napló latin és magyar nyelvû kiadása ettõl kezdve gya-korlattá vált. Árulták is az országgyûlés alatt (Keresztesi 318.).

Csak olyan esetekben vetettem össze a szakirodalom téziseit az általam fellelt forrá-sokkal, amikor komoly ellentmondásokba ütköztem.

Forrásaink tanulmányozásakor ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk ar-ról, hogy ezek nem a múlt darabkáit adják a kezünkbe, hanem reprezentációk. Amúlt valóságának egy töredékét tartalmazzák ugyan, de elválaszthatatlanul attól,hogy ezt miként látta valamilyen specifikus nézõpontból a forrás rögzítõje, s attól aszándékától is elválaszthatatlanul, hogy miképpen láttassa azt másokkal: kortársai-val vagy az utókorral. A forrás sohasem semleges, ahogyan nem lehet semlegesegyetlen nézõpont sem, az utókor történészének nézõpontja, „objektív” munkájasem. A forrásokkal egész világképeket kapunk a kezünkbe. A források a kortársakáltal saját korukról alkotott reprezentációk, a történészek pedig utólag hoznak létreilyeneket. Ez utóbbiak azonban már nem egészen ugyanarra vonatkoznak, mertközben eltelt valamennyi idõ, más szóval a jelen síkja levált a vizsgált múlt síkjáról,így az egész folyamatba belejátszik jelen és múlt kapcsolata is.*

28 Bevezetés: Az országgyûlés a 18. századi Magyarországon

* Jóllehet ezeket az elméleti megfontolásokat jónak látom itt elõrebocsátani, explicitté tenni, ezekcsak a tervezett második kötetben kerülnek majd súlyponti helyzetbe. Az elsõ kötetben lényegébenegy utólagos történészi modellt alkalmazok, amikor a rendi dualizmus modelljén keresztül vizsgáloma diéta 18. századi intézményfejlõdését, míg a tervezett második kötetben, mely a 18. századi rendipolitika fõszereplõinek prozopográfiáját próbálja meg felrajzolni, illetve kultúrtörténeti vizsgálat tár-gyává teszi a 18. századi diéta történetét, szeretnék alapjában más megközelítést alkalmazni, s arraösszpontosítva kibontani a források elõállítóinak világképét is, hogy a tanulmányozott források volta-képpen reprezentációk.

1. A RENDI DUALIZMUSÉS A DIÉTA

1.a | A rendi dualizmus szokásjogi rendszere

A rendiség

Maga az a nézet, hogy az embereket rendekre lehet osztani, középkori gyökerû, a11. században Adalbero laoni és Gérard cambrayi püspök fogalmazta meg, a társa-dalmat az imádkozók, a harcosok és a dolgozók három csoportjára bontva,1 deBrunner szerint a középkorban még az elméleti irodalom sem szentelt a rendeknekkülönösebb figyelmet. Leginkább prédikációkban lehet e vélekedés nyomát megta-lálni, s innen terjedt el a késõ középkorban. A hármas felosztás (papság, nemesség,parasztság) pedig mindössze az ordo ecclesiasticus és az ordo saecularis különbségté-tel kombinációja a világiak lovagokra és parasztokra osztásával, a polgárok pedigebbõl teljesen kimaradnak. Ez az irodalom – mondja Brunner – valójában soha-sem törekedett egy rendek szerint tagolódó egész belsõ struktúrájának leírására.

Szerinte az ország népességének rendekre történõ tagolása valójában az országalkotmányán, azaz jogi berendezkedésén (Verfassung) alapul.2 Az ország rendjei-nek fogalma az alsó-ausztriai rendi gyûlés irataiban már a 15. század elsõ felébenmegjelent. A rendekhez tartozás alapja az uralom: birtokolni kell egy házat (várat,várost), melyet birtokosa környékével együtt meg tud védeni, s magát így rendi tár-sai körében velük egyenrangúként el tudja ismertetni, továbbá nem áll a tarto-mányfejedelem különös védelme alatt, mert akkor annak szûkebb befolyási körébe(Kammergut) tartozik. Ezen uralomnak folyománya az elsõfokú bírói hatóság. Azilyen uradalmak birtokosai és megszerzõi bekerültek a rendek közé, majd egy pon-ton az egész szerkezet megkövesedett, és további kolostorokat vagy polgárközössé-geket már nem vettek fel a rendek közé.

A rendek tehát alapvetõen nem privilegizált csoportok, amelyek, szemben kevés-bé szerencsés csoportokkal, gazdasági erejüknél vagy társadalmi állásuknál fogvajogot formáltak az ország képviseletére. Ezt világosan megmutatja, ha meghatáro-zásukat negatíve kíséreljük megadni. Nem tartoztak a rendekhez 1. a rendek közülvalakinek az alattvalói, vagy 2. egy testület tagjai, mely maga a rendekhez tartozott,vagy 3. idegenek, akik éppen az országban tartózkodtak ugyan, de nem tartoztak azországhoz, illetve 4. szûkebb értelemben véve nem tartoztak az országhoz, mert afejedelem közvetlen függésében állva a Kammerguthoz tartoztak.3 Tehát az ebbenaz uralomra épülõ szerkezetben elfoglalt hely egyértelmûen kijelölte a rendekhezvaló tartozást.

Másképpen látja a rendiség alapjait Fritz Hartung. Véleménye szerint a rendiség

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 29

alapgondolata nem az a törekvés (szemben egy elég elterjedt nézettel, melyet azon-ban nem Otto Brunner képvisel), hogy a rendek az állam egy részét maguknakkihasítsák, hanem az, hogy saját territóriumuk számára a lehetõ legnagyobb sza-badságot biztosítsák az államtól. Márpedig ehhez a szabadsághoz az uradalom, amajorság és a parasztok feletti joghatóság tartozott hozzá, és nem az uralkodó taná-csában való képviselet. Ezért a szabadságért a rendek áldozatokra is képesek voltak,például adó megajánlására, amelyet nem maguk fizettek ugyan, de jobbágyaik te-herviselõ képessége egy részének átengedésével saját potenciális bevételeiket csök-kentették. Ebbõl a szûk saját szférából pedig a német rendek nemigen voltak haj-landók kilépni.4

Látható, hogy a magyar rendek 18. századi kiváltságvédõ magatartásának elégelterjedt meg- (és el-)ítélése Fritz Hartung megközelítésével azonos elvi alapokonnyugszik. Jelen könyv gondolatmenete viszont Otto Brunner koncepcióját követi.Egyébiránt a rendek fogalmának használatakor nem annyira a társadalom rendek-re osztásából indul ki, hanem a rendek politikai szerepét vizsgálja, tehát a rendi ál-lam modelljét alkalmazza.

Diéta és decretum

Magyarország rendjeinek jogait országos szinten intézményesen a diéta* jelenítettemeg, amelyet „a király és az ország feloldhatatlan kötelékének” (regis et regniindissolubile vinculum) tekintettek.5 Itt folyt – régi kifejezéssel élve – a „viszonyosérintkezés”, a tractatus diaetalis** az uralkodó és az ország rendjei között, akik veleszemben a nemzetet, másképpen az országot (regnum) alkották.*** Ahogy az1790– 91-es diéta alsótáblája megkövetelte: „az egész egybe-gyûlt Ország Tekinte-tes, Nemes Hazának neveztetik”.6 „Megindulván az ország”, nevezi országnak Ke-resztesi József is a teljes diétát, amikor arról számol be, hogy ugyanez az országgyû-lés testületileg a templomba vonult.7 Ezzel a szóval jelölik ekkor Somogy jelentésttevõ követei a nádorválasztás után II. Lipót elé járuló diéta egészét.8 Amint arra

30 1. A rendi dualizmus és a diéta

* Magyarország rendi országgyûlésének Hajnóczy 33 különbözõ elnevezését sorolja fel a 11–18. szá-zadból (Hajnóczy: Magyarország országgyûlésérõl 189–190.). A 18. században a leggyakrabban adiaeta, regni comitia, diaeta regni terminusokat használták.** A tractatus diaetalis az országgyûlési alkufolyamat leírására nem a 18. század fogalma, hanem a re-formkoré. Ez az eljárás „a magyar közjog nyelvén országgyûlési egyezkedésnek (tractatus diaetalis)neveztetik…” – írta Deák Ferenc (Deák: Adalék 79.). A „viszonyos érintkezés” terminus német forrá-sa esetleg részben a német birodalmi rendi gyûlés vertrauliches Miteinanderhandeln kifejezése volt.(Lásd Schulze: The Problem of Resistance 168.)*** Az „ország” (regnum) ezen szûkebb értelme, melyben az a rendekkel azonos, akkor jött létre, ami-kor a rendek az uralkodóval tárgyaltak és alkudoztak (Brunner: Land und Herrschaft 414.). Király ésnemzet külön jogalannyá válására és szerzõdésére egymással Magyarországon elõször 1439-ben vanpélda, majd I. Ulászló megválasztásától kezdve a választási capitulatiók formájában (Ferdinandy:Rendi elemek 37–38.).

Otto Brunner rámutatott, a kontinentális fejlõdésben a rendek az országot nemképviselik, hanem alkotják.*

A diétát tévedés lenne úgy tekinteni, mint az egyik montesquieu-i hatalmi ág, atörvényhozás szervét. Az uralkodó és a rendek megegyezésének decretumba fogla-lását csak 1790 után tekintették törvényhozásnak, mégpedig Montesquieu közvet-len befolyása alatt.9 Jezerniczky Károly, az 1790–91. évi országgyûlés egyik követeegy kijelentésében a diétát már törvényhozásként említi, ráadásul épp „a nemzetfelsége” emlegetésével egy mondatban: „…meg kell tenni a végsõ lépést, egyesítenia törvényhozást, az úgy is a nemzet felsége alapján egészen a karoknál van.” „Íme afranczia példa hatása” – teszi hozzá Marczali Henrik, s nem ok nélkül.10 Ezért –szemben a magyar történetírói hagyománnyal – a 18. századról írva a diétát nemtörvényhozásnak tekintem,** hanem úgy fogom vizsgálni, mint a politikai folya-matok megjelenítõjét, ezeknek bár csupán egyik, de kiemelt fontosságú színte-rét.*** Hiszen itt „az ország közügyeinek a tárgyalása” zajlott, ahogy az 1647. évi104. törvénycikk fogalmazott. Vizsgálata így alkalmas arra, hogy erõviszonyok mó-dosulását felmérjük egyfelõl az ország rendjei és az uralkodó, másfelõl a politikainemzet egyes szegmensei között. A diéta nemhogy nem csupán, de még csak nemis elsõdlegesen törvényhozó szerv volt, hiszen egyfelõl a decretumok magukban ál-talában nem állapítottak meg alapvetõ jogokat és kötelességeket, hanem a már elõ-zõleg is létezõ szokásra hivatkoztak, és azt rögzítették, másrészt végrehajtásuk tá-volról sem volt automatikus. „Törvényeink legnagyobb része nem törvényes szabá-lyok, hanem megállapodások a király és a rendek között, melyek egy-egy sérelemmegszüntetését, egy-egy postulatum teljesítését ígérik. Nagyobbrészt taktikai je-lentõségök volt s arra szolgáltak, hogy a rendeket megnyugtassák, kibékítsék vagy a

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 31

* A képviselet csak a modern parlament, illetve ennek elõfutára, az angol parlament problémája(Brunner: Land und Herrschaft 422–423.). Errõl írva Helmut Georg Koenigsberger is úgy véli, hogy aprivilegizált rétegek, illetve a parlamentben megjelenõ képviselõik jelentették az országot (Koenigs-berger: Formen 20.). Nálunk, mint tudjuk, a rendek a Szent Korona tagjainak (commembra) tekintet-ték magukat.** A rendi képviseleti intézményekkel foglalkozó irodalom egyik vonulata ezeket korai parlamentek-nek tekinti (institucionalista irány), a másik pedig a politikailag kiváltságolt testületek érdekvédelmiszerveit látja bennük (korporatista irány). Ezekrõl részletesen lásd: Gerics: Korai rendiség 15–27.*** A szakirodalom álláspontja ebben a kérdésben ellentmondásos. Véleményemmel legalábbis rész-ben egybecseng Bán Péteré, aki a Magyar Történelmi Fogalomtárban úgy fogalmaz, hogy a „rendi or-szággyûlés […] a rendiség alapvetõ intézménye, fõként törvényhozó, adót, katonát megszavazó szer-ve volt” (Bán [szerk.]: Fogalomtár II. 139.). Értelmezésem összhangban van Benda Kálmán vélemé-nyével, aki rámutatott, hogy a nemesség „legerõsebb fegyvere az adó- és a katona-megajánlás jogavolt, amelyekre az országgyûlésen került sor. Így az országgyûlések váltak a központi hatalom és a ne-messég közti hatalmi birkózás, gyakran alkudozás fõ területévé.” (Benda K.: Az országgyûlések 3.)Ezzel szemben Bónis György úgy fogalmazott, hogy „Az országgyûlés fõ feladata természetesen a tör-vényhozás volt” (Bónis: Feudal Diet 297.). Hozzá hasonlóan (de a másik állásponthoz mégis valami-vel közelebb állva) Ereky István is úgy véli, hogy „rendi országgyûléseink hatáskörük minden gazdag-sága és változatossága mellett is elsõsorban és legfõképp törvényhozó, még pedig gravaminálistörvényhozótestületek voltak” (Ereky: Jogtörténelmi I. 350–351.).

királyi elõadásokban foglalt kívánságok teljesítésére kedvezõen hangolják, de nemvoltak a mai értelemben vett jogszabályok, a milyeneket a mai állam törvényhozásaállapít meg” – írta Grünwald Béla, a „régi Magyarország” éles szemû bírálója.11

Király kontra rendek

A rendi dualizmus modellje szerint a politikai rendszer két pólusában a király és azország rendjei álltak – Péter László megfogalmazásával: „jog és tekintély két nagy-részt elkülönült letéteményese, melyek kiegészítették egymást és egymás mellettmûködtek konfliktusok és alkalmazkodás közepette.”12 Érdekes, hogy Kaunitz1761-ben szinte „zéró összegû játszmaként” írta le az uralkodó és a rendek ellenté-tét: „szerencsétlenségére [Magyarország] belsõ alkotmánya még olyan, hogy a ki-rály és az ország jóléte egymással ellentétben áll.”13 A rendi dualizmus rendszeré-nek középkori gyökereit Otto Brunner tárta fel: az uralkodónak veszély esetén ta-nácsra és – pénzbeli, valamint fegyveres – segítségre (consilium et auxilium)* vanjoga. Ebbõl nõ ki a rendek és a fejedelem két, egymást kiegészítõ jogszférája.14 A ta-nácsadás eredetileg nem joguk, hanem kötelességük a rendeknek, s ebbõl szárma-zik az a másik kötelesség, hogy segítséget nyújtsanak a tanács megvalósításához.De míg ez a középkorban olyan rendszerbe ágyazódik be, ahol a jog (Landrecht) egy-aránt köti a fejedelmet és a rendeket, a 18. századra a rendek és az abszolút uralkodóegymással szemben állnak. Ekkor már az uralkodó azzal az igénnyel lép fel, hogy aLandrechtet maga szabja meg; az õ nézõpontjából lesznek a rendek kiváltságos testü-letté, és már csak rendekrõl beszélnek, nem pedig országról, tartományról. AhogyLudwig Zinzendorf gróf az Államtanácsban 1765-ben kifejtette: „a rendeket privile-gizált corps intermediaire-nek lehet tekinteni a fejedelem és az alattvalók közt, desemmi esetre sem az ország urainak.”** Magyarországon, láttuk, még 1790–91-ben isországnak nevezik a rendeket, s az általuk kizárólagosan vagy részben birtokolt jogokszférája sem sorvadt még jelentéktelenné. Sir John Fortescue 15. századi katego-rizációját kölcsönvéve, a 18. századi Magyarország nem dominium regale volt, azazabszolút monarchia, ahol a király törvényeket hozhatott, és adót vethetett ki, haneminkább dominium politicum et regale, ahol mindehhez a parlament vagy a rendigyûlés hozzájárulására is szüksége volt,15 azaz Ständestaat, rendi dualizmus.***

32 1. A rendi dualizmus és a diéta

* Egyébiránt a vazallus tartozik ezekkel hûbérurának (Bérenger: Les „Gravamina” 49.). Ezeket aján-lotta a magyar rendek nevében a prímás is, amikor Mária Terézia megnyitotta az 1741. évi diétát(700.477 208.).** Brunner: Land und Herrschaft 415., 426–427., 438–439. Az abszolutizmus nézõpontjából eredez-tethetõ a rendiséggel és a parlamentarizmus történetével foglalkozó történeti kutatások azon egyikemlített iskolája, amelyet Emil Lousse alapított meg, s amely a rendi gyûléseket nem korai parlamen-teknek tekinti, hanem a rendi képviselet kérdését az európai társadalomnak a középkorban meghono-sított korporatív struktúrájából vezeti le (Koenigsberger: Formen 21.).*** Evans: Introduction xxi. Jóllehet Koenigsberger Fortescue 15. századi latin – bár az angol kontex-tusban gyökerezõ – terminusának használatát helyesebbnek tartja, mert szerinte a „rendi állam” utó-

Király* és rendek tehát együtt gyakorolták a felségjogok összességét. Mind a ki-rály, mind Magyarország rendjei a szokásjog által meghatározott prerogatívákkalbírtak.16 A központi végrehajtó hatalomnak a korban gyorsan bõvülõ szférája azuralkodóé volt.** A kül- és hadügyet szinte megkötés nélkül intézhette a király,amint a gazdaság-, a mûvelõdési és az egyházpolitikát is. Ezzel szemben az országrendjeivel kellett együttmûködnie a törvényhozás, a közigazgatás és a bíráskodásszféráiban.*** Az uralkodónak koronázáskor alkotmánybiztosító esküt kellett ten-nie, és hitlevelet kiadnia, valamint a diéta kizárólagos joga volt, hogy adót (illetvekésõbb a hadseregnek újoncokat) szavazzon meg.+ Az 1791. évi 12. törvénycikk(De legislativae et executivae potestatis exercitio) nem elõször tett megkülönböztetéstreservata, azaz a korlátozás nélkül gyakorolható felségjog, és communicata, azaz arendekkel együtt gyakorlandó jogkörök közt, hisz az a középkori alapokon márWerbõczynél is fellehetõ. 1758 körül gróf Pálffy Miklós emlékiratban kérte MáriaTeréziát szétválasztásuk megtételére, de a felek álláspontjának élesen ellentétesvolta miatt a reservata és a communicata világos elhatárolására sohasem került sor.17

„Meghatározandó még – írta Pálffy Miklós –, mit végezhet a Felség a maga jogánálfogva, és mit az országgyûlés és a megyék útján. Továbbá azt, hogyan nyerjen azegész törvényes erõt.”18

Maga Mária Terézia is úgy látta, hogy a rendekkel közösen intézendõ dolgokszférája Magyarországon széles – szélesebb, mint birodalmában általában. 1748-bana haugwitzi reformot nem próbálta meg itt is bevezetni. Ahogy emlékiratában írja:„Egyedül Magyarországon nem tartottam célszerûnek bármilyen változtatás beve-zetését, mert ott az országgyûlésen kívül valamit megkísérelni a törvények szerintnem tanácsos.”++ Az 1792. évi június 19-én tartott koronatanácson a kancellária ja-

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 33

lagos és szûkebb fogalom, azt azért Koenigsberger is elismeri, hogy Közép-Európa jó részére érvényes(Koenigsberger: Central and Western Europe 303.).* A korabeli diétai forrásokban az uralkodóra legtöbbször az „õfelsége” terminussal utalnak. Én a ké-sõbbi szóhasználathoz, illetve a jogi szakirodalmi hagyományhoz illeszkedve legtöbbször a „király”szóval fogok utalni rá.** A felségjogok széles és jórészt definiálatlan körébe tartozott az ország kormányzásán túl a nemesiés egyéb kiváltságok adományozása, a püspökök kinevezése, az adó- és vámszedés, valamint a pénz-verés, a hadsereg irányítása, a döntés háború és béke kérdésében, a vallásgyakorlás és az oktatás fel-ügyelete és még sok minden. A reservata ráadásul magában rejtette a Habsburg Birodalom többi tarto-mányával fennálló egész kapcsolatrendszert (Péter L.: Verfassungsentwicklung 249–250., 259.).*** Grünwald: A régi Magyarország 356. Az összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy a 17–18.századi Württenbergben a herceg a külpolitikát, a központi kormányszerveket és a törvényhozást el-lenõrizte, a rendek befolyása alatt pedig a helyi igazgatás, az alsófokú jogszolgáltatás és részben apénzügyek szférája állt. A rendi gyûlés tárgyai közé tartoztak az adómegajánlás, háború indítása és azországos ügyek 1514 után (Lehmann: Die württenbergischen 189., 200.).+ Ezt a modellt sokkal életszerûbbnek érzem annál a jogtörténeti formulánál, miszerint Magyaror-szágon rendi-képviseleti monarchia volt, amelyben a rendek a királlyal jogilag egyenlõ tényezõt kép-viseltek, s ennek fenntartását az alkotmánybiztosítékok garantálták (Csizmadia: Állam- és jogtörténet[1975] 205.).++ Idézi Barta: A meg nem értett királynõ 79. Wilhelm Brauneder az osztrák alkotmánytörténetrõl írtmunkájában a fejedelem kizárólagos és a rendekkel megosztott jogszféráját különbözteti meg. Az

vaslatát pártolva Sándor Lipót fõherceg nádor úgy vélte, az, hogy a vármegyékküldjék fel évente a Helytartótanácshoz ellenõrzésre a jegyzõkönyvükbe foglalt úr-béri perek kivonatát, nem olyan tárgy, amely törvényt igényelne: királyi leirattal isel lehet rendelni. Nagy József kancelláriai tanácsos viszont a gyakorlat ismerõje-ként így válaszolt: „de ha nincs errõl törvény, a vármegyék nem fogják vezetni és be-küldeni ezeket a jegyzõkönyveket.”19

Ugyanakkor az uralkodónak és a kormányzatnak a fennálló helyzetet néha(mint láttuk) nyíltan, de többnyire azért inkább hallgatólagosan elismerõ állás-pontja mellett létezett egy tisztán jogi aulikus álláspont is. Lakits György Zsig-mond, az egyetem jogi karának dékánja, majd az egyetemi könyvtár igazgatója a18. század végén és a 19. század elején írt, de kéziratban maradt államjogi munkájaszerint a magyar király a rendekkel nem osztja meg a hatalmat (Mitregenschaft), an-nak csak az állami alaptörvények szabnak korlátokat – melyek betartása alól vi-szont a rendkívüli körülmények és veszélyek felmentést adnak, így gyakorlatilag akirály hatalma korlátlan. Ráadásul az országgyûlésre csak azon dolgok tartoznak,amelyeket a törvény kifejezetten az elé rendel, a törvényhozó hatalom pedig egye-dül az uralkodót illeti meg. Lakits György magyar államjogi felfogása nem valamiszobatudósé volt. 1795 nyarától õ vezette be József fõherceg nádort a magyar törté-nelembe és jogba. Nézetei a legfelsõ udvari körökben is hatottak. Kéziratban ma-radt munkájáról Poór János Anton Pflegert idézi: „Felséged olyan mûvel rendelke-zik, amelyet a királyi párt elõnyösen használhat majd olyan esetekben, amikor azalkotmányról és a magyar király jogairól lesz szó.”20 Végül azonban mégsem hasz-nálták fel, s ez arra utal, hogy az uralkodó és a rendek közt ténylegesen érvényesülõjogkör- és hatalommegosztást tulajdonképpen az uralkodó is elfogadta.

A rendi dualizmus tehát egyfajta hatalommegosztást eredményezett még akkoris, ha a 18. században végig az uralkodó volt az erõsebb fél.* A diéta elsõsorban a

34 1. A rendi dualizmus és a diéta

elõbbihez tartozott a külpolitika, a védelem, a belsõ rend és szabályozások fenntartása, az egyházakfeletti fennhatóság, a hûbéri ügyek és a saját védelme alatt állókkal való kapcsolatai és a regáléjogok.A fejedelem a rendekkel együtt ellenõrizte az alkotmányjog, a büntetõjog és a magánjog egyes terüle-teit. Brauneder rámutat, hogy míg az utóbbit a szokás határozta meg, a korban sorra felmerülõ újabbintézkedési területek a fejedelem kizárólagos jogszféjárát bõvítették, az õ pozícióját erõsítették. A ren-dek számára a közösen gyakorolt jogok voltak a legjelentõsebbek az adóügy, s így a hadügy területén(nemesi felkelés a harmincéves háborúig, majd az állandó hadsereg kiegészítése, felszerelése, ellátá-sa), de 1620 elõtt a fejedelmi hatalom gyengesége idején sok további területre kiterjesztették befolyá-sukat a protestantizmus jegyében, különösen az oktatásügyre és az egyházügyre (Brauneder: Öster-reichische 63–67.).* Vö. Szekfû Gyula véleményével: „a két szembenálló félnek nincsenek többé egyenlõ kilátásai: a ren-diségnek örülnie kell, hogy még él.” Nem tekinti a 18. századi helyzetet rendi dualizmusnak, mert ér-telmezésében annak lényegéhez tartozik „a hatalmi viszonyok változandósága”, a 18. századi Ma-gyarországon pedig a rendiségnek már nincsenek gyõzelmi reményei, csupán a túlélést köszönhettéka szatmári kompromisszumnak (Szekfû: Magyar történet [1935] 318–319.). Szerintem említett alap-vetõ strukturális vonásai miatt a 18. századi Magyarországon rendi dualizmus volt, és politikai életét atovábbiakban ezen modell alapján fogom elemezni.

megegyezés kimódolására szolgált az uralkodó és Magyarország rendjei között.*A megegyezést a törvénytár csak felemás módon tükrözi,** vagy néha még úgy sem:a 18. század közepén, amikor a nemesi kiváltságok védelme volt a rendek legfõbbgondja, az uralkodó pedig – ezek korlátozása mellett – a hadiadó mértékének eme-lését próbálta elérni,*** éppenséggel azok voltak a legfontosabb dolgok, amelyeknem kerültek bele a Corpus Jurisba.+ Maga az a tény, hogy végül is minden diétánszületett decretum, a magyar rendek és az uralkodó kompromisszumkészségét feje-zi ki: ez nem mindenhol volt így.++

Az ország rendjei már az 1559. évi 15. törvénycikkben világos kifejezését adtákannak, hogy mi a diéta legfontosabb feladata. A több évre szóló adómegajánlást ki-zárva így fogalmaztak: „És Õ szent felsége hívei attól is tartanak, hogy azután, ha ahat, avagy az utoljára kért három esztendõbe beleegyeznek, azon egész idõ alatt

1.a A rendi dualizmus szokásjogi rendszere 35

* A kora újkori rendi gyûlések általában az uralkodó és a rendek konfrontációjának, illetve kooperá-ciójának színhelyei voltak. Ez volt az oka például annak, hogy a Habsburg német-római császár örököstartományai eredetileg nem is képviseltették magukat a Reichstagon (Press: The System of Estates 8.).** Márpedig az 1712 és 1765 közti diétákat Ember Gyõzõ elsõsorban az ott született törvények alap-ján értékeli (Ember: Az országgyûlések). Hasonlóképpen nem értek egyet Trócsányi Zsolt megköze-lítésével sem, aki elsõsorban a törvények alapján vizsgálta az erdélyi országgyûlést, noha õ is a fejedel-mi és a rendi hatalom egymáshoz viszonyított változására volt kíváncsi (Trócsányi: Az erdélyi 180.).Az 1728. júniusi tárgyalások csak egyetlen kiragadott ellenpéldát szolgáltatnak azzal szemben, hogy atörvénytár tükrözné a diétai tárgyalásokat és alkudozást (700.484). Érdekes módon a Tudor-kori an-gol parlament munkájának értékelésekor Terry Hartley ugyanez ellen emeli fel szavát: a törvényho-zással, a meghozott törvények számával nem lehet a parlament vagy az alsóház munkáját jellemezni(T. E. Hartley: Elisabeth’s Parliaments: Queen, Lords and Commons, 1559–1601. Manchester, 1992.Idézi: Croft: English Parliaments 78.). Szerintem a diétát nemcsak a megszületett decretum nem jel-lemzi kellõképpen, de mint már kifejtettem, még a törvényhozási tevékenység sem: a diéta az uralko-dó és a rendek közötti alkudozás fórumául szolgált, melynek legfontosabb tárgyai az adómegajánlásés a sérelmek voltak.*** Mint arra Benda Kálmán rámutatott, ahol bevételeit tekintve az uralkodó függetleníteni tudtamagát a rendektõl, ott az országgyûlés beleszólását is korlátozni tudta, míg engedményeket ott kelletttennie, ahol rá volt szorulva a nemesi adómegajánlásra (Benda K.: Az országgyûlések 3.). Ebbõl aszempontból Magyarország helyzete nem volt egyértelmû, hisz a rendek beleegyezése kellett ugyanaz adószedéshez, de egyfelõl a 18. század nagyobbik részében az a gyakorlat érvényesült, hogy az egy-szer megajánlott adómennyiségnek csak az emeléséhez volt szükség a diéta újabb adómegajánlási ak-tusára, másfelõl pedig az uralkodónak nemcsak más országának és tartományának jövedelmei áltakrendelkezésére, de magyarországi jövedelmeinek nagyobbik része is a rendekkel folytatott országgyû-lési alkujától teljesen függetlenül járt neki.+ A 18. századi adómegajánlások, szemben a 16–17. századiakkal, nem kerültek be a törvénytárba.Érdekes indoklását adja ennek báró Koller [feltehetõen Ferenc, a személynök] 1760-ból származókéziratos alkotmányjogi összefoglalása, melyet Peter Dickson idéz: az adó „sohasem került be a törvé-nyek közé vagy az alkotmányba, nehogy állandónak tekintsék” (Dickson: Fianance and GovernmentII. 255.).++ Példának okáért nem történt meg Württenbergben 1699-ben (Lehmann: Die württenbergischen194.). A Reichstag fennállása utolsó évszázadában nem ezért nem adott ki decretumot (Reichsabschied),hanem mert folyamatossá vált a mûködése. Ekkor a döntéseket egyenként ratifikálta a császár(Reichsschlüsse) (Neuhaus: Das Reich 40.). A magyar diéta a Rákóczi-szabadságharc idején nem tu-dott decretumot kiadni, de mivel többszöri elnapolás után ez 1715-ben megtörtént, végül az ország-gyûlés nyúlt hosszúra (1708–15), s nem mondhatjuk, hogy decretum kiadása nélkül ért volna véget.

semmi közönséges országgyûlésük sem fog lenni, a melyen a szokásos segély meg-ajánláson kívül a közös sérelmeiket és szükségleteiket kifejezésre juttathatnák, ésazoknak a megkívántató orvos szerérõl egymás között akarattal végezhetnénekés határozhatnának.” A kora újkori diéta céljaként tehát elsõsorban nem a törvény-hozást jelölték meg, hanem az adómegajánlást és a sérelmek orvoslását,* melyekláthatóan alku tárgyai voltak – s így volt ez a kor rendi gyûléseiben másutt is.**1751-ben a rendek kifejtették, hogy a sérelmek és az adóemelés „természetesenösszetartoznak”, így ezeket nem tárgyalhatja külön két bizottság.*** Az 1563. évi 3.törvénycikk talán még egyértelmûbben fogalmaz: „miután az országlakóknak kö-zönséges országgyûlését évenként nem annyira az adó kirovása végett, mint a közössérelmek fölfejtése és egyéb, az ország javára és nyugalmára tartozó ügyeknek a tár-gyalása végett szokták kihirdetni és megtartani…” Ez a felfogás a 18. századra isjellemzõ volt. Az 1723. évi 7. törvénycikk az országgyûléseket „az orvoslandó sérel-

36 1. A rendi dualizmus és a diéta

* A sérelmek ezen kitüntetett szerepe nem magyar specifikum. A francia rendi gyûlés is benyújtottasérelmeit a királynak, és a tartományi gyûlések is felrótták a központi hatalomnak kiváltságaik csor-bulásának minden esetét (Bérenger: La procédure 71.). A német tartományokban is „kívánságaikatés sérelmeiket” (Wünsche und Beschwerden) nyújtottak be a rendek (Lehmann: Die württenber-gischen 185.).** „Azzal a régi Európa rendi gyûléseire jellemzõ felállással találkozunk, hogy a rendek pénzben vagyemberekben segélyt ajánlanak meg, és cserébe kikényszerítik, hogy a fejedelem vegye át és orvosoljasérelmeiket” – írja a Reichstagról Anton Schindling (Anfänge 234.). Szintén általános érvénnyel jelen-ti ki ezt Jonathan Dewald (Dewald: Az európai nemesség 120.). A restauráció kora angol parlament-jének kutatója szerint a parlament a sérelmek orvoslásának és az adómegajánlásnak a szerve: „Az al-kotmány szerint az alsóház a nép nevében és részérõl adta beleegyezését a törvényekhez és az adók-hoz, valamint a nemzet sérelmeit terjesztette a király elé.” Illetve: „Világosan látható kapcsolat álltfenn a pénzügyi források biztosítása és a sérelmek orvoslása közt, az engedmények (Marvell kifejezé-sével) »a pénz ára« szerepét játszhatták.” (Miller: Representation 125., 128.) Ugyanakkor meg kell je-gyeznem, hogy Conrad Russel szerint a sérelmek orvoslása nem volt elõfeltétele az adó megajánlásá-nak, s Jonathan Clark ugyanezt állítja a 18. század derekára is (Clark: Revolution and Rebellion 71.).Mint késõbb látni fogjuk, általában a magyar tractatus diaetalisban sem számított elõfeltételnek. Azmindenesetre érthetõ, miért volt igen ijesztõ, amikor a kincstár kiürültével a Stuart-monarchia azirányban kezdett tapogatózni, hogy a királynak joga van minden korlátozástól mentesen adót kivetnie(Clive Holmes tanulmánya. In: J. H. Hexter [ed.]: Parliament and Liberty from the Reign of Elisabethto the English Civil War. Stanford, California, 1992. 153. Idézi: Croft: English Parliaments 80.). Nohaitt a hasonlóságot hangsúlyozom Magyarország és Európa rendisége közt, ennek a más országok par-lamentjével foglalkozók sincsenek mindig tudatában. A késõbb idézendõ lengyel párhuzam mellettpélda erre az angol parlament is: a kora újkorral foglalkozó mai angol történészek közül a sokak által– szerintem joggal – legszélesebb európai látókörûnek tekintett Jeremy Black a 18. századi Westmins-terrõl ezt írja: „csak Svédországban, Lengyelországban és az Egyesült Tartományokban (Hollandia)volt három, vele összehasonlítható intézmény…” (Black: The politics of Britain 74.) Ugyanõ a 18.századi Habsburg Birodalomról írva még „nagyon fontosnak” tartotta a képviseleti intézményeket,igaz, ekkor elsõsorban a csehországi diétát méltatta, s a magyart meg sem említette (Black: EighteenthCentury Europe 371.).*** 700.469 11. Egy másik naplóból megtudhatjuk, hogy Csuzy Gáspár tolmácsolta ezt a véleményt,míg a személynök a felsõtábla ellenkezõ értelmû indítványa mellett próbált érvelni, de hasztalan.Prónay Gábor is Csuzy ellen szólt, de felszólalása után az „ellenzéki” álláspontot fogadták el (700.47017–18.).

mek üdvös gyógyszerének” nevezi. Ugyanezzel a bevett fordulattal élt például aszemélynök az 1764–65. évi diéta 26. ülésén.21 Tomka-Szászky János földrajztan-könyvében egyetlen mondat szól a magyar országgyûlés mûködésérõl, de ez is úgykezdõdik, hogy „a király az ország rendjeinek sérelmeire kegyesen válaszol…”22

Hogy az adómegajánlás a rendek fegyverének számított, az nem csak az utólagoselemzés interpretációja. Az 1583. évi 1. törvénycikk 7. paragrafusa nyílt fenyegetés:„És azt Õ felségének nyíltan kijelentik, hogyha Õ felsége az õ régi szabadságukatteljesen vissza nem állítja: jövõre az adót semmiképen meg nem ajánlhatják.”

Ám ez csupán az érem egyik oldala. A király nyilvánvalóan éppen az adómeg-ajánlásban v